Emlékül Október második felében újra melegebbre fordult az idő, akárcsak nyárutón. A legények kihasználták a szép időt, elindultak néhány fuvar tőzegért. Juro befogta az ökröket, Staschko és Krabat megrakta a szekeret deszkákkal, pallókkal, s két taligát is vittek. Aztán Tonda is felszállt és elindultak.
A tőzegfejtő Koselbruch felső végén volt, a Fekete-vízen túl. Krabat a nyár legforróbb napjaiban már dolgozott itt néhány társával. Még gyakorlatlan volt a tőzegfejtő vas és kés használatában, ezért Michalnak és Mertennek segített: a fekete, zsírosan fénylő tőzegtéglákat talicskázták fel a gödörből és rakták halomba.
Sütött a nap, az útszéli pocsolyákban visszatükröződtek a nyírfák. A láp tetején már megsárgult a fű; a hanga rég elvirágzott. A cserjéken, mint vércseppek, itt-ott bogyók vöröslöttek. Néhol, a gallyak között egy-egy pók kései hálója feszült, ezüstösen csillogva.
Krabat a régi időkre gondolt, Eutrichben töltött gyermekkorára: ilyentájt mindig rőzsét és fenyőtobozt gyűjtögettek az erdőn. És néha még októberben is találtak gombát: tölcsérgombát, rizikét, galambicát. Vajon van-e most is gomba? Elég meleg van hozzá...
A tőzegfejtő tetejére érve, Juro megállította az ökröket.
Rakodjunk le, megérkeztünk!
A legények átfektették a pallókat a Fekete-víz egy keskenyebb szakaszán, és alaposan lerögzítették. Aztán deszkát deszka mellé téve, afféle pályát szerkesztettek, amit Staschko még tuskókkal is megtámogatott, nehogy felbillenjen vagy elsüllyedjen a mocsaras helyeken. De a stégtől messzebbre esett a lelőhely, mint gondolták. Juro már ajánlkozott is, hogy visszamegy és hoz néhány pallót, de Stachko úgy vélte, ez nem szükséges. Letört egy nyírfagallyat, aztán végiglépdelt a pályán, és közben egy varázsige ütemére megcsapkodta a deszkákat. Erre a palló nőni kezdett, és egészen addig nyújtózott, míg el nem érte a lelőhelyet.
Krabatot teljesen lenyűgözte a varázslat.
Mondjátok kiáltott fel , miért dolgozunk mi egyáltalán, ha egyszer mindent elővarázsolhatunk, amit különben a két kezünk munkájával kell előteremtenünk?
Az biztos válaszolta Tonda. De gondold csak el, mennyire beleunnál az ilyen életbe! Semmi munka, hát azt sem lehetne ám sokáig bírni, meg aztán előbb vagy utóbb amúgy is ebek harmincadjára kerülsz.
A tőzegfejtő mellett állt egy kis bódé: abban voltak a tavaly összerakott tőzegtéglák. A legények talicskaszám hordták a szekérhez, ahol Juro átrakta a szállítmányt. Amikor a szekér megtelt, Juro felmászott a bakra, s elkiáltotta magát:
Gyííía! És az ökrök lassú imbolygással megindultak a malom felé.
Tonda, Staschko és Krabat, míg Juro visszatért, a kunyhóba cipelték a nyárról itt maradt tőzeget, és gondosan kupacokba rakták. Nem volt sietős a dolguk, hát Krabatnak támadt egy ötlete. Megkérdezte az öreglegényt és Staschkót, elengednék-e egy kis időre.
Hová?
Gombászni. De csak füttyentsetek, akkor rögtön visszajövök.
Ha azt hiszed, találsz...
Tonda beleegyezett és Staschko is.
Remélhetőleg kiáltott utána Tonda van nálad hosszú kés!
Ha volna késem, biztosan nálam lenne! válaszolta Krabat.
Addig megkapod az enyémet mondta Tonda. Tessék, de el ne veszítsd! Megmutatta a fiúnak, hogyan ugrik ki a penge a nyélből, egyetlen nyomásra. Kipattant és fekete volt, mintha Tonda égő gyertya fölött kormozta volna be. Most jössz te! adta át a bicskát a fiúnak. Hadd látom, boldogulsz-e vele!
Amikor Krabat kicsattintotta, a penge fényes volt, folttalan.
Valami baj van? kérdezte Staschko.
Se-semmi válaszolt Krabat. Talán csak a szeme káprázott.
No, akkor gyerünk, gyerünk sürgette Tonda. Mert még megszimatolják a gomba urak a veszélyt, és elszelelnek.
Négy napot töltöttek a tőzegen a legények, Krabat négyszer ment gombászni. De mindössze néhány érdesnyelű tinórut talált, amolyan matuzsálemeket, amelyek már barnák voltak és szívósak.
Ügyet se vess rá vigasztalta Staschko. Ilyenkor már nem követelheted a természettől, hogy adjon valamit. Persze, ha segítettél volna egy keveset...
Elmondott egy varázsigét, miközben karját széttárva kétszer megpördült maga körül, ekkor a tőzegből hirtelen vagy hetven gomba sarjadt ki. Úgy bújtak elő a földből, akár a vakondok, kalap kalap mellett a boszorkánykörben: vargánya, vöröstinóru, érdesnyelű tinóru, kékhátú galambgomba, egyik frissebb, ropogósabb, mint a másik.
Ó! ámult Krabat. Taníts meg erre a varázslatra, Staschko!
Előrántotta a bicskát, és rá akarta vetni magát a gombákra. De azok, még mielőtt hozzájuk érhetett volna, összezsugorodtak és visszahúzódtak a talajba, mintha madzagon húzták volna őket.
Állj! kiáltott a fiú. Álljatok meg!
De ekkorra már az összes gomba eltűnt és elő sem bújt többé.
Rá se ránts! vigasztalta Staschko. Az ilyen varázsolt gomba keserű, mint az epe. Csak a gyomrodat rontanád el vele. Tavaly nem sok híja volt, hogy kinyúljak tőle.
A negyedik este Staschko Juróval együtt ült a bakra, hogy hazafuvarozzák az utolsó rakomány tőzeget, Tonda és Krabat viszont gyalog indult a malom felé, egy rövidebb úton, a lápon át. A zsombékok, pocsolyák fölött már köd gomolygott. A fiú boldog volt, amikor kiértek a szilárd útra, a Puszta Mező közelébe.
Innentől már egymás mellett mentek. A molnárlegények egyébként messze elkerülték ezt a vidéket, Krabat nem tudta, miért.
Aztán eszébe jutott álma a menekülésről. Nem erről a helyről és Tondáról álmodott? Mintha ide temették volna az öreglegényt.
De Tonda hál'istennek élt, itt ballagott az oldalán.
Szeretnék neked adni valamit, Krabat. És az öreglegény elővette rugós kését. Emlékül.
Hát elhagysz bennünket? kérdezte a fiú.
Lehet mondta Tonda.
És a Mester? Nem hiszem, hogy csak úgy elengedne.
Vannak dolgok, amiket nem hisz az ember, mégis megtörténnek mondta Tonda. Mit tehetsz ellene?
Ó, ne beszélj így! kiáltott Krabat. Legalább az én kedvemért maradj! Nem tudnám a malmot elképzelni nélküled.
Vannak dolgok az életben ismételte Tonda , amiket az ember el sem tud képzelni, Krabat. De mégis megtörténnek, és bele kell törődni.
A Puszta Mező egy négyszögletű terület volt, alig nagyobb egy szérűskertnél, peremén elcsenevészesedett törpefenyőkkel. A fiú egy sor hosszúkás, sima dombot vett észre az alkonyi fényben: mint egy elhagyott temető sírjai, hangával benőtt, gondozatlan halmok, kereszt és sírkő nélkül. Vajon ki nyugszik alattuk?
Tonda megállt.
Fogadd el nyújtotta Krabatnak a kést. A fiú megértette, hogy most nincs helye a habozásnak. Ennek a késnek mondta Tonda az a különleges tulajdonsága, hogy ha veszély, komoly veszély fenyegeti a gazdáját, akkor a kipattintott penge elszíneződik.
Akkor... megfeketedik? kérdezte Krabat.
Igen bólintott Tonda. Mintha csak gyertyával kormoztad volna be.
![]()