Kemény munka Másnap a Mester megkérdezte, hol és mivel töltötte a vasárnapját, hogy sikerült a kimenője.
Ó vont vállat Krabat , egészen tűrhető volt.
Aztán elmesélte a Mesternek a maukendorfi mókát, a táncot, a legények egymásnak ugrasztását. Hogy milyen vidám volt az egész, s még milyen vidám lehetett volna, ha valamelyik társa, Andrusch, Staschko vagy akármelyik vele tart.
Lyschko is, például?
Az nem válaszolta Krabat, vállalva annak veszélyét, hogy a Mester megharagszik.
És miért nem?
Mert utálom jelentette ki kereken Krabat.
Te is? nevetett a Mester. Akkor Lyschkóról, úgy látszik, megegyezik a véleményünk. Csodálkozol?
Igen csodálkozott el Krabat. Ez meglep.
A Mester látszólag jóindulatúan, de nem minden gúny nélkül mérte végig a tekintetével.
Tetszik nekem, Krabat, hogy olyan becsületes vagy, és mindenről őszintén megmondod a véleményedet.
Krabat nem nézett a Mesterre. Nem tudta, mennyire vegye készpénznek a szavait, és mennyire olvasson ki mögülük rejtett fenyegetést. Mindenesetre örült, amikor a Mester témát váltott.
Ami pedig az előbbi beszélgetésünket illeti, egyet jegyezz meg, Krabat: mostantól fogva bármelyik vasárnap elmehetsz, ha akarsz, de itthon is maradhatsz, ha úgy tetszik. Ám ez olyan előjog, Krabat, ami csak a mestertanítványt illeti meg, és senki mást!
Krabat már alig győzte kivárni, míg ismét szót válthat Juróval. Juro azonban kerülte azóta, hogy vasárnap a fáskamra mögött beszélgettek. Krabat legalább gondolatban akart beszélni vele, de a varázslat nem hatott a Titkos Testvériségen belül.
Amikor egyszer végre magukra maradtak a konyhában, Juro értésére adta, hogy türelemmel kell lennie.
A késre, amit pár napja adtál, hogy megélesítsem, még várnod kell. Ha elkészül, elviszem, ne félj, nem felejtettelek el!
Jól van mondta Krabat. Megértette, mire is gondolt Juro.
Nem telt bele egy hét sem, a Mester hosszabb útra indult: talán két-három napra is, ahogyan az előkészületek mutatták.
Másnap éjjel Juro felébresztette Krabatot.
Gyere le a konyhába. Beszélni akarok veled.
És ezek itt? Krabat a molnárlegényekre mutatott.
Ne félj, úgy alszanak, hogy az ágyúdörgésre sem ébrednének fel biztosította Juro. Volt gondom rájuk.
A konyhában Juro a boszorkányszöggel és keresztekkel megvonta a bűvkört az asztal és a székek körül. Meggyújtott egy szál gyertyát, s maga és Krabat közé tette az asztalra.
Megvárattalak kezdte , de csak óvatosságból. Még sejteni sem szabad senkinek, hogy titokban összeülünk. Biztosan gondolkoztál azon, amit a múlt vasárnap mondtam neked.
Igen felelte Krabat , olyan utat mutattál, amelyen megmenekülhetek a Mestertől. Sőt, ha jól értettem, még Tondát és Michalt is megbosszulhatom.
Így van helyeselt Juro. Ha akad egy leány, aki megszeret, az eljöhet az év utolsó napján, hogy kikérje a szabadságodat a Mestertől. Ha aztán megállja a próbát, akkor újév éjszakáján a Mester lesz az, akinek pusztulnia kell.
És nehéz a próba? kérdezte Krabat.
A leánynak be kell bizonyítania, hogy ismer magyarázta Juro. Ki kell téged választania a molnárlegények közül és azt mondania: ez ő.
És aztán?
Ez minden, amit a Koraktor előír, és ha csak olvasod vagy hallod, azt hiheted: gyerekjáték.
Krabat ebben feltétlenül egyetértett vele, hacsak miként feltételezte magában a dologban nincs valami csalafintaság. Például: titkos záradék a varázskönyvben vagy egy kétértelmű megfogalmazás a Koraktor szövegében, de ehhez ismernie kellene a szöveget...
A szöveg világos és egyértelmű biztosította Juro. De a Mester érti a módját, hogy azt a maga szájíze szerint értelmezze. Ezzel lejjebb igazította a füstölgő kanócot. Évekkel ezelőtt, akkor még újonc voltam itt a malomban, egyik társunk, egy bizonyos Jankó, megpróbálkozott ezzel. A leány pontosan az év utolsó napján beállított, és kérte a molnártól Jankó szabadon bocsátását.
Rendben mondta a Mester , ha megismered a Jankódat, akkor mehet veled szabadon, ahogy az írva vagyon.
Aztán bevezette a lányt a Fekete Kamrába, ahol varjú alakjában ott gubbasztottunk a rúdon. A Mester kényszerített bennünket, hogy rejtsük a csőrünket a bal szárnyunk alá. Csak ültünk ott, vártunk, és a leány képtelen volt megtalálni Jankót.
Nos? kérdezte a Mester. Ez az talán, itt a jobb szélen? Vagy inkább az a középső? Vagy egy másik? Gondolkozz csak nyugodtan, tudod, mit kockáztatsz!
A leány azt mondta, tudja, aztán találomra rábökött egyikünkre, mint kiderült, Kitóra.
És? kérdezte Krabat.
Egyikük sem érte meg az újév hajnalát. Sem Jankó, sem a lány.
És azóta?
Azóta csak Tonda akarta még egyszer megpróbálni, Worschulával, de ezt már tudod.
A gyertya megint hunyorogni kezdett. Juro ismét visszavágta a kanócot.
Egyet mégsem értek szólalt meg Krabat, hosszas hallgatás után. Hogyhogy nem próbálkozott soha senki más ilyen módon?
A legtöbben nem is ismerik válaszolt Juro. Azon kevesek pedig, akik ismerik, évről évre abban reménykednek, hogy megint csak megússzák. Hiszen tizenketten vagyunk, és mindig csak egy pusztul el szilveszter éjjelén. És van itt még valami, amit tudnod kell. Ha a leány kiállja a próbát, és legyőzi a Mestert, akkor a Mester halála pillanatában vele együtt minden megsemmisül, amit csak tanított, és egyszerre mi is közönséges molnárlegényekké változunk. Fuccs a bűbájolásnak.
És ha a Mester másképp pusztulna el, akkor nem így volna?
Nem bizony mondta Juro , és ez újabb ok a beavatottaknak, hogy évről évre feláldozzanak egyet maguk közül.
És te? kérdezte Krabat. Te sohasem próbálkoztál?
Nem bízom magamban vallotta be Juro. És nem is ismerek olyan lányt, aki kikérhetne a Mestertől. Mindkét kezével a gyertyával játszadozott, ide-oda forgatta az asztallapon, vizsgálgatta, mintha valami olyasmit keresgélne rajta, ami fontos lehet. Értsük meg egymást! mondta végül. Még nem kell döntened, Krabat, véglegesen még nem. De már most el kell kezdenünk a gyakorlatokat, hogy mindent megtehessünk, amit csak tudunk, hogy szükség esetén megkönnyíthesd a leány próbáját.
De hiszen ez könnyű! vélte Krabat. Majd gondolatban értésére adom, amit kell. Hiszen ezt megtanultuk!
Ez nem megy mondta Juro.
Nem?
A Mesternek hatalmában áll megakadályozni. Jankónál is ezt tette, és semmi kétség, most is ezt tenné.
Hát akkor?
Ezen a nyáron és őszön súgta Juro el kell jutnod odáig, hogy szembe tudj szegülni a Mester akaratával. Így aztán, ha majd a rúdon gubbasztunk, és a Mester azt parancsolja: "Dugjátok a csőrötöket a bal szárnyatok alá!", akkor te leszel az egyetlen, aki a jobb szárnya alá rejti. Érted? Ha a próbánál másképp viselkedsz, mint a többiek, akkor azzal jelt adsz magadról, és a leány máris tudja, melyik varjúra mutasson, és helyben vagyunk.
Mit tegyünk? kérdezte Krabat.
Ki fogjuk fejleszteni az akaraterődet.
Ennyi az egész?
Több ez, mint gondolnád. Majd meglátod. Elkezdjük?
Krabat beleegyezett.
Játsszuk azt javasolta Juro , hogy én vagyok a Mester. Kiadok egy parancsot, és te megpróbálod homlokegyenest az ellenkezőjét tenni. Például, ha azt parancsolnám, hogy tolj valamit jobbról bal felé, te balról jobb felé tolod. Ha fel kéne állnod, ülve maradsz. Ha azt akarom, hogy rám nézz, félrefordítod a fejed. Világos?
Mint a nap mondta Krabat.
Jó, akkor kezdjük.
Juro rámutatott a köztük álló gyertyatartóra.
Fogd meg parancsolta , és húzd magad felé!
Krabat kinyúlt a gyertyatartóért, és szilárdan eltökélte, hogy Juro felé taszítja, de hirtelen ellenállásba ütközött. Olyan erőt érzett, amely a saját akarata ellenében hatott, hatalmába kerítette őt, egy pillanatra szinte megbénult tőle. Aztán néma párviadal kezdődött. Emitt Juro parancsa, amott pedig Krabat akarata, hogy ha törik, ha szakad, ellenálljon neki.
Ismét el akarta tolni a gyertyát: "El innen! gondolta. El vele, el vele!"
De érezte, hogy Juro akarata lassan felülkerekedik, és az övét megsemmisíti.
Ahogy... parancsolod... hallotta végül tulajdon hangját. Aztán engedelmesen magához vonta a gyertyát. Üresnek érezte magát. Ha most azt mondják neki, hogy meghalt, még azt is elhitte volna.
Ne ess kétségbe! Nagy távolságból ért el hozzá Juro hangja. Aztán érezte, hogy egy kéz a vállára nehezedik. Most már közelebbről hallotta Jurót. Ne felejtsd el, Krabat, hogy ez csak az első kísérlet volt!
Ettől kezdve, valahányszor csak házon kívül volt a Mester, minden éjszakát a konyhában töltöttek. Krabat Juro irányításával megkísérelte akaratát a barát akarata ellenében érvényesíteni. Egyiküknek sem volt könnyű, és Krabat sokszor állt közel ahhoz, hogy feladja.
Úgysem sikerül, és ha már úgyis meg kell halnom, miért legyek bűnrészes az ő halálában? Érted!
Igen mondta Juro -, megértelek, Krabat. De még úgysem avattad be a leányt. Egyelőre ne is gondolj rá, hogy így vagy úgy döntesz. Most sokkal fontosabb, hogy haladjunk. Ha nem veszíted el a bátorságodat, és nem adod fel, meglátod, milyen jól megy majd az év végére. Nekem elhiheted!
És újra, immár sokadszor, elkezdődött a kínlódás. Lassanként, a nyár végére, hébe-hóba már mutatkoztak az első sikerek is.
![]()