A Sátán üzenete

Dráma két részben

 

Szereplők:

Edina 20 éves
Zoltán 18 éves
Császárné Zoltán anyja
Feketéné Edina anyja
Nagyi Zoltán nagymamája
Gyuri Zoltán nagyobbik bátyja
Géza Zoltán kisebbik bátyja
Gyuszi Edina öccse
Laci Gyuszi barátja
Postás fiatalember
Lakiné szomszéd
Ágika Lakiné kislánya
Tarnai szomszéd
Márti Tarnai lánya
 
Hangok:

Edina apja
Zoltán apja

Zene:

Black Sabbath 1. Album: Master of Reality - 2. Album: Paranoid

 

Történik napjainkban.

 

Első rész

 

Első jelenet

Császárék lakása. Reggel van. A konyhában vagyunk. Egyszerű, bérházi konyha. Az ajtó az előtérbe nyílik. Az ablak előtti asztalnál ül Nagyi, Zoltán nagymamája, aki velük él. Császárné (virágmintás pongyolában, szőrme papucsban) a szemben lévő pultnál kávét főz.

Nagyi Zolika nem jelentkezett?

Császárné De, telefonált, hogy ma hazajön.

Nagyi Hol volt?

Császárné (kivár) Egy ismerősénél.

Nagyi A múlt héten is elvolt két napig. Még nem csinált ilyet. Lány?

Császárné Igen.

Nagyi (csodálkozva) Erikával mi van?

Császárné Szakítottak.

Nagyi Mikor?

Császárné Pár hete.

Nagyi (kicsit sértődötten) Nem is mondtátok!

Császárné Anyukám! Muszáj mindenről beszámolni?

Nagyi Így szoktuk, nem? Amióta itt lakok veletek mindig mindenről tudtam. Te is, a gyerekek is elmondtak mindent.

Császárné Mert, még kicsik voltak.

Nagyi És akkor? Most, hogy felnőttek már nem fontos?

Császárné Dehogynem, Anyukám! Csak most más a helyzet. Tudod milyen érzékeny Zolika. Más, mint a többiek. Óvatosabban kell vele bánni.

Nagyi Nem tudom mi az, hogy óvatosabban! Túl engedékeny vagy vele szemben.

Császárné (kiönti a csészékbe a kávét, kiteszi az asztalra, leül) Én sem tudom, csak érzem. Néha olyan furcsán viselkedik. Hol bezárkózik, hol meg alig lehet leállítani. Gyerek is, felnőtt is. Kamasz. Nagy kamasz, akinek hatalmas szíve van.

Nagyi (belekortyol a kávéba) Nagyon forró. Nincs benne elég cukor.

Császárné Most lett kész! (feláll, nagyobb csészét vesz elő, átönti a kávét, tesz még hozzá egy kanál cukrot) Így már jó lesz?

Nagyi A nagyok?

Császárné Alszanak.

Nagyi Ilyenkor már készülődnek.

Császárné Gyuri ma szabadnapos, Gézának iskolaszünet van.

Nagyi Miért?

Császárné (türelmetlenül) Mert a tanároknak továbbképzés van!

Nagyi Jól van, jól van. Csak kérdeztem. (csendesen kortyolgatja a kávét.)

(Kintről ajtónyitás, kulcscsörgés hallatszik)

Zoltán (Anorákban, farmerban, vállán egy sportszatyorral megáll az ajtóban. Erőltetett vidámsággal) Jó, reggelt mindenkinek! (Leteszi a szatyrot, leveszi szemüvegét, és Nagyihoz hajol, arcon csókolja) Csókolom! (az anyjához lép, aki közben felállt) Szia Anyu! (Megöleli, két oldalon arcon csókolja)

Nagyi Te sem vagy iskolában?

Zoltán (a szemüvegét törölgeti, arrébb teszi a szatyrot. Az asztal alól előhúz egy hokedlit, leül) Anyu, én is kérek kávét. (húzza az időt a válasszal) Neem. (sietve) Ma nem!

Császárné Nem vagy éhes? Készítsek reggelit?

Zoltán Nem csak kávét.

Császárné (kávétöltés közben visszanéz Zoltánra, de nem szól semmit)

Nagyi Két napja nem voltál itthon!

Zoltán (vidáman) Észrevetted nagyikám!

Császárné És?

Zoltán (könyörögve ránéz)

Császárné (hangot vált) És jó volt az iskolai buli?

Zoltán (megkönnyebbülten) Nagyon jó! Összeállítottunk egy műsort, a tanárok is élvezték. Tetszett mindenkinek. Én gitároztam, és énekeltem. Tudod, amit gyakoroltam itthon. Az István királyból azt a részt, hogy (énekli) "Óh, mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge." (váratlanul elhallgat)

Császárné Ettél rendesen?

Zoltán Persze. Edináéknál.

(Csöndben kortyolgatják a kávét.)

Nagyi (érzi a hallgatást, feláll) Bemegyek, rendbe teszem magam.

Császárné (megvárja, amíg Nagyi mögött becsukódik a szobaajtó) Mi van kisfiam? Rettenetesen aggódtam. Amíg nem telefonáltál, azt hittem, hogy a Kárász nagymamánál aludtál.

Zoltán (leveszi a szemüvegét, és a szemét dörzsölgeti) Lekéstem a buszt. Edina, elhívott hozzájuk, hogy a késő esti busszal majd hazajövök.

Császárné Miért nem jöttél a későbbivel?

Zoltán (visszateszi a szemüvegét, az anyjára néz.) Hajnalig beszélgettünk. Tetszett neki a gitározásom. Azt mondta, hogy olyan, mint a lelkében kavargó kérdések megválaszolatlan hangja.

Császárné Arra nem gondoltál, hogy velem mi van?

Zoltán Anyu, ez egészen más volt, mint amit eddig éreztem. Látni, hallani kellett volna, ahogy beszélt. Szárnyaltunk, repültünk.

Császárné Iskolában voltál?

Zoltán Persze. Edinával együtt mentünk.

Császárné Nem lesz ebből baj?

Zoltán Ne aggódj, Anyu! Nem történt semmi. Jól éreztük magunkat. Mintha megkönnyebbültem volna. Feloldódott bennem az a régi feszültség, amiről annyit beszélgettünk, amiről még most sem tudom igazán, hogy mi az. Belül érzetem. Érzem? Nem tudom megfogalmazni. Szeretném, ha végleg elmúlna. Iszonyatos kín, ha nem találja az ember a helyét. Nem tudom, kihez tartozom igazán, nem tudom, mit akarok, csak annyit hogy meg kell szabadulnom valamitől.

Császárné Tudod, hogy itt vagyok, tudod, hogy rám mindig számíthatsz!

Zoltán Persze, hogy tudom, de sokszor úgy érzem, hogy csak rád támaszkodom, hogy csak a te véleményedet várom, a tanácsaidat követem, a gondoskodásod élvezem, miközben én sehol sem vagyok.

Császárné De hát mindent megteszek, hogy úgy éljünk, mint mindenki más. Nem panaszkodom, de amióta egyedül nevellek benneteket, keserves küzdelem az életem. Mindennap, mint a robotgép. Sose hittem volna, hogy arra is képes leszek, hogy sefteljek. Néha nagyon megalázó. Nem hiszem, hogy érzetettem volna valaha is.

Zoltán Nem így gondoltam.

Császárné Zötyögök reggel buszon. A legtöbben fáradtan bóbiskolnak, néhányan, mintha semmi bajuk nem volna, csevegnek, nevetnek, pedig látszik rajtuk a tegnap, és nem tudják, hogy mi lesz holnap. (elgondolkozva) Ilyenkor sorra veszem, hogy mi történt volna ha, és mindig ott van a ha.

Zoltán Apura gondolsz?

Császárné Nem rá, hanem ami utána van.

Zoltán (témát vált) Anyu, kéne egy másik szemüveg. (leveszi szemüvegét és forgatja kezében)

Császárné Két hónapja sincs, hogy csináltattuk. Mi a baja? Nem látsz vele jól?

Zoltán De, de, csak nagyon látszik, hogy milyen erős.

Császárné Miért gond az? Senki nem tehet arról, hogy nagy dioptriás szemüveget kell hordania!

Zoltán Csak olyan cikis!

Császárné Gúnyoltak érte?

Zoltán Nem, csak zavar. Ha rám néz valaki, nem tudom, hogy a szemem nézi vagy a szemüveg mögé lát. (indulatosan) Ez a kurva szemüveg, ami mássá teszi a világot előttem. Minden csalás, torz, minden durva, gonosz, amit ezen át látok.

Császárné (ijedten) Zolika sohase beszéltél így! Kontaktlencsét nem hordhatsz.

Zoltán Lehet finomabbat is csináltatni.

Császárné Gondolom, egy vagyonba kerül.

Zoltán Elég sokba.

Császárné (rövid ideig töpreng) Ha sikerül ez a török út, akkor csináltatunk egy másikat.

Zoltán Mikor mész?

Császárné Még ma délután, de már holnapután itthon vagyok.

Zoltán Nem dolgozol?

Császárné Szabadságot vettem ki. Muszáj valami pótlás. (feláll, a mosogatóba rakja a kávéscsészéket, mosogatni kezd) Mesélj valamit erről az Edináról!

Zoltán Mit mondjak?

Császárné Hogy néz ki, hogy él, egyátalán milyennek látod?

Zoltán (ismét leveszi a szemüvegét) Hosszú, fekete, hajú, barnás szemű, bársonyos a nézése. Csöndes és olyan mély érzéssel beszél mindenről, hogy nem lehet nem odafigyelni.(elhallgat)

(Nagy zajjal bejönnek a bátyjai, elöl Gyuri, utána Géza)

Gyuri (Meglátja Zoltánt, oda megy, vállára üt, és harsányan mondja) Mi van Öcsi, becsajoztál?

Géza Szia Zoli! Merre jártál?

(Leülnek az asztalhoz, és szinte egyszerre mondják: Kávét, kávét!)

Császárné Nem lehetne egy kicsit halkabban? Türelem, mindjárt adom! (csészéket készít, kiönti a kávét, a fiúk elé teszi)

Gyuri (hízelegve) Tündér vagy Anya!

Géza Mi az, hogy tündér, egy angyal!

Császárné Valami baj van?

Gyuri Miért?

(közben Zoltán felveszi a sportszatyrot és kimegy)

Császárné (láthatóan jól esett neki a hízelgés) Mert ilyenkor következik egy bűnbánó vallomás, vagy kérés.

Géza Jó kedvünk van. Igaz Gyuri?

Gyuri Persze. Tényleg jó kedvünk van, de (Gézára hunyorít) de a továbbiakhoz jól jönne egy kis segítség.

Császárné Sejtettem.

Gyuri Csapunk egy kis murit. Összejövünk a haverokkal, megnézzük a felhozatalt. Tényleg, semmi balhé! Visszük öcsit is. (teszi hozzá a varázsszót)

Császárné (Engedékenyen) Az jó lesz. Ráférne egy kis kikapcsolódás. Állandóan begubózik. De vigyázzatok rá!

(Császárné kimegy)

(Gyuri és Géza az asztal fölött összeütik tenyerüket)

Géza Frankó! Mondtam, hogy tutira bejön.

Gyuri Ha lehetne üvegbúra alatt tartaná.

Géza Pedig rendes srác, csak már teljesen elvesztette az önállóságát. Néha igazán aggódom érte!

Gyuri Meglepett, hogy nem jött haza megint két napig. Máskor egy napot is alig bír ki, hogy ne hívja anyát valamiért.

(Császárné pénztárcával a kezében visszajön)

Császárné (az ajtóból) Ötszáz elég lesz?

Gyuri Egy kiló jobb lenne!

Császárné Neked soha sincs a fizetésedből.

Gyuri Odaadom mindig a felét. A többi meg elmegy.

Császárné (kivesz egy ezrest, az asztalra teszi) Azt hiszik, hogy lopom a pénzt.

Gyuri (gyorsan zsebre teszi) Köszi anya, egyszer majd megadom.

Császárné Ahányszor mondtad, már gazdag lehetnék.

(Kintről hangosan megszólal a zene. Black Sabbath: Swet Leaf)

Géza Mindig ezt hallgatja. Mintha a sátán üzenetét hallgatná.

Császárné Hogy mondhatsz ilyet!

Géza Nem hallod?

(Kintről.)

Nagyi Zolika már megint ezt a zagyvaságod hallgatod. Halkítsd le egy kicsit!

Géza Na, mit mondtam! A nagyi se bírja!

(A zene lecsöndesül, de idegesítően beszűrődik a konyhába)

Császárné Zaklatott egy kicsit.

Gyuri Mindig ilyen, csak nem akarod észrevenni.

Császárné Mit vegyek észre? Nem vagytok egyformák... Ő egy kicsit érzékenyebb.

Gyuri Szerintem csak agyon pátyolgatod!

Császárné Miért mondod ezt? Egyformán neveltelek benneteket. Sohase tettem különbséget.

Gyuri (kérdőn) Anya!? Nem akarod, vagy nem veszed észre. Kicsi korától kezdve legszívesebben üvegbúra alatt tartanád.

Császárné (megbántódva) Ez most nem esett jól.

(Hallgatnak. A zene változatlanul behallatszik.)

Gyuri (feláll, Gézához fordul) Jössz?

Géza (feláll) Aha!

(Kimennek)

Császárné (összeszedi a kávéscsészéket, a mosogatóba teszi. Közben félhangosan) Mi ütött ezekbe? Tényleg elrontottam valamit? Még sose mondtak ilyeneket. Az biztos, hogy Zolikával többet kellett foglalkozni, nem volt soha olyan talpraesett, mint ez a kettő. (önsajnálattal) Fejemre nőttek. Így van ez, ha apa nélkül nevelkednek.

(A zene váratlanul elhallgat. Kisvártatva Zoltán jön be. Már átöltözött)

Zoltán Visszamegyek Edináékhoz.

Császárné Most? Nem mégy a fiúkkal?

Zoltán Nem. Délben indul a busz.

Császárné Nem ebédelsz?

Zoltán Majd Edinával.

Császárné Nem kényelmetlen ez nekik? Még egy szájat etetni.

Zoltán Náluk ez nem gond.

Császárné (sértődötten) Mi az, hogy náluk? Mi az, hogy nem gond?

Zoltán (békítőleg) Ne húzd fel magad! Annyit mondtam csak, hogy jól állnak.

Császárné Lopják a pénzt, vagy csinálják?

Zoltán Ugyan Anyu! Jól keresnek. Edina apja külföldön dolgozik, anyukája meg valami cégnél kisfőnök.

Császárné Mégsem lehet csak úgy odatelepedni.

Zoltán (ingerülten leveszi a szemüvegét) Nem odatelepszek, csak ott vagyok néha.

Császárné Nem jó itthon?

Zoltán Dehogynem.

Császárné Akkor?

Zoltán Ez más.

Császárné Tudom. Értem én, de ilyen hirtelen?

Zoltán A kapcsolatok hirtelen jönnek, tudod.

Császárné Mire célzol?

Zoltán Semmire.

Császárné Szükséged van az otthonra. Itt vagy biztonságban.

Zoltán Milyen biztonságban? Tudott rajtam segíteni valaki? Végigjártunk ezer orvost, mindegyik azt mondta, jobban mondva te azt mondtad, hogy semmi baj, mégis szétfeszülök, halálra gyötör a bűntudat, csak azt nem tudom, miért kell vezekelnem.

Császárné Honnan veszed, hogy vezekelned kell?

Zoltán Úgy érzem valamiért bűnös vagyok, valaki miatt nekem kell hordani a keresztet.

Császárné (nyugodtan) Rendben. Nem erről van szó, csak aggódom az iskoláért, féltelek benneteket.

Zoltán (visszaül, békítőleg) Hidd el nem lesz semmi baj!

(Csönd)

Zoltán Anyu! Szeretnék kérni valamit!

Császárné (ijedten) Mégis baj van?

Zoltán (idegesen) Nem, nem, most nincs. Szeretném, ha kivennél az iskolából!

Császárné Hogy gondolod? Mit akarsz csinálni?

Zoltán Anyu, már tudják az osztálytársaim, szerintem sejtik a tanárok is. Mi lesz így Edinával?

Császárné (felcsattan) Edinával? Magaddal nem törődsz? És velem mi lesz? Kit érdekel! Menj csak, feszítsd magad keresztre, vagy inkább engem. Mit tehetek? Én csak világra hoztalak, én csak etettelek, éjszakáztam, mert beteg voltál, éjszakáztam és vártalak. Hallgattam, ha sóhajtoztál, halálra aggódtam magam, ha későn jöttél haza. Menj csak!...(ismét hangot vált. Zoltán arcát két keze közé fogja, csókolgatja) Drága kisfiam, vigyázz magadra. Te vagy nekem, te vagy a reménységem!

Zoltán (felugrik, kiabál) Hát nem érted! Találtam valakit, akivel jól érzem magam. Valakit, akitől a megnyugvást remélem! Nem vagyok már gyerek! (halkan, bizonytalanul) Nem vagyok már gyámoltalan.

Császárné (döbbenten) Halkabban, hal-kab-ban!

(Nagyi jön be)

Nagyi (megáll az ajtóban) Mi történt?

Császárné (Nagyihoz megy, megfogja a vállát) Semmi Anyukám, nem történt semmi. Zolikával beszélgetünk.

Nagyi De miért kiabáltok?

Zoltán (nyugalmat erőltetve) Nagyikám, semmi baj.

Nagyi Türelem kisfiam, csak türelem! Hidd el, a legfontosabb a türelem!

Császárné Jól van anyukám, megbeszéljük.

(Nagyi fejcsóválva kimegy)

Zoltán (letérdel az anyja előtt, könyörögve) Anyu, tedd meg nekem! Tedd meg, még egyszer, utoljára!

Császárné (felemeli Zoltánt, tanácstalan) De mégis mit fogsz kezdeni magaddal?

Zoltán Dolgozom.

Császárné Mit? Most, amikor diplomával sem lehet állást találni.

Zoltán Mindegy.

Császárné Gondolkoztál azon, hogy mit jelent élni, megélni?

Zoltán Egyfolytában azon gyötröm magam. Azon, hogy mit jelent élni, azon, hogy minek, azon, hogy mennyit ér az ember, és kinek?

Császárné Egymásnak.

Zoltán Ez az. Éppen erről van szó, de a kérdés változatlan. Kinek, miért?

Császárné Mert vagyunk, mert az ember célokat tűz ki maga elé és azt meg akarja valósítani.

Zoltán Miféle célokat? Mondj egyet a magadéból? (gúnyosan) Életben maradni, vegetálni, küszködni? Te is tudod, hogy csupán ennyi!

Császárné Élni nem azt jelenti, hogy csak táplálkozunk.

Zoltán Ezenkívül?

Császárné Együtt tartani a családot...

Zoltán (közbevág) Együtt? Én csak azt látom, hogy egy helyen.

Császárné Mit szeretnél?

Zoltán Megszabadulni a másik magamtól!

Császárné Ne a másikkal foglalkozz, hanem azzal, ami itt van!

(A zene leáll. Gyuri és Géza jönnek)

Gyuri Kikapcsoltam, az idegeimre megy.

Géza (Zoltánhoz) Na gyere, indulunk!

Zoltán Nem megyek.

Gyuri Mert? Megígértük anyának.

Császárné Hagyjátok! Nem akar menni.

Zoltán Visszamegyek.

Gyuri Vár a pipi?

Zoltán Hülye!

Gyuri Bezsongtál öcsi? Rád férne egy kis lazítás.

Zoltán Menjetek a fenébe!

Császárné Mondtam, hogy hagyjátok békén!

Gyuri Na, akkor szia!

(Gyuri és Géza elmennek, ajtócsapódás)

Zoltán (leveszi a szemüvegét, az anyjára néz) Anyu, még egyszer kérlek, vegyél ki a suliból!

Császárné (megenyhülve) Kisfiam! Értelek, de tönkreteszed az életed.

Zoltán És ha most kezdődik?

Császárné Mit fogsz kezdeni magaddal?

Zoltán A múlt héten beszéltem Lalival, a zöldségessel, hogy.

Császárné (közbevág) Te már tudtad?

Zoltán Nem, csak egy kis pénzt akartam keresni. Azt mondta, mehetek hozzá. Kora reggel kipakolni, este meg vissza.

Császárné Jó lesz ez így?

Zoltán Most jó.

Császárné (sóhajtva) Nem tudok mit mondani. Ha hazajöttem, bemegyek az iskolába. Csak azt nem tudom, mivel indokoljam? Meglátjuk.

Zoltán (visszateszi szemüvegét) Többet leszek itthon.

(Kint megcsörren a telefon, Zoltán kiszalad, izgatott beszélgetés hallatszik)

Zoltán (bejön, felkapja a sportszatyrot. (rémülten) Anyu mennem kell, baj van Edinával!

Császárné Mi történt?

Zoltán Beszedett egy csomó gyógyszert! (elrohan)

Császárné (utána kiált) Telefonálj!

 

 

(Függöny)

 

 

 

Második jelenet

 

Reggel van. (az időpont ugyanaz, mint az első jelenetben) Feketéék nappalija.

Vegyes bútorokkal. Az ablak alatt régit utánzó szalon garnitúra. Balra tükrös tálaló. Jobbra fa lépcső az emeletre. Jobbra ajtó, a konyhára nyílik, félig nyitva, mellette telefonasztalka.

(Edina (világos, szabadidő ruhában) a kanapén ül, kávézik.

Feketéné jön le a lépcsőn, köpenyben, papucsban, enyhén slamposan.)

Feketéné (álmosan) Jó reggelt!

Edina Szia. Korán keltél.

Feketéné (megáll a kisasztal előtt) Nem aludtam jól. Valami vibrált bennem egész éjszaka. Lehet, hogy front lesz?

Edina Nem hallottam a meteorológiai jelentést.

Feketéné Hozok egy kávét! (kimegy a konyhába, kintről) Te mikor mégy?

Edina Tíztől van csak órám.

Feketéné (csészével a kezében bejön és leül az egyik fotelba) Akkor mér' keltél fel? Aludhattál volna még.

Edina Tanulni akartam, de Zoltán járt a fejemben. Aranyos, tisztaszívű gyerek, de nem tudja magát hova tenni.

Feketéné Alig ismered.

Edina Az igaz.

Feketéné Mit akarsz tőle?

Edina Semmit, csak megkedveltem. Olyan gyámoltalannak látszik.

Feketéné A látszat néha csalóka.

Edina Én megérzem.

Feketéné (enyhén gúnyosan) Ugyan mit? Mindig ezzel jössz, hogy én megérzem, meg...

Edina (felcsattan) Mit meg, mit meg? Mintha valami rossz volna abban, hogy érzéseim vannak.

Feketéné Nyugi. Én csak annyit mondtam, hogy nem kell mindgyá' elolvadni.

Edina Segíteni akarok.

Feketéné Na látod, megint ez a segíteni akarok. Azt hiszed rád vár mindenki, neked kell mindenkin segíteni. Inkább tanulnál a felvételire. Tudod mikor lesz?

Edina (durcásan) Gondolom hamarosan. Még nem jött papír. A napokban meg kell érkeznie.

Feketéné Tudod egyátalán, hogy mit akarsz?

Edina Nem úgy látszik?

Feketéné Nem.

Edina Neked semmi sem jó. Akármit csinálok, mindig találsz benne kifogásolni valót.

Feketéné Mer' mindent másképpen akarsz, mint a normális emberek.

Edina Normális emberek? Kik azok?

Feketéné Akik dolgoznak, akik igazán akarnak valamit.

Edina Mint ti?

Feketéné Mint mi.

Edina Mondd meg őszintén, akartál valamit az életedben?

Feketéné Persze. Pénzt keresni, jól élni, a gyerekeimnek többet adni, mint amit én kaptam valaha.

Edina És ez elég a boldogsághoz?

Feketéné (közömbösen) Boldogság? Amíg él az ember, éljen, de jól.

Edina (szívére teszi a kezét) De itt belül, itt mi van?

Feketéné Az nem számít.

Edina (feláll) Nekem meg ez számít?

Feketéné Akkor is meg kell élni.

Edina Milyen áron?

Feketéné Mindenáron.

Edina Akkor is, ha elveszítem magam, akkor is, ha sehol sem vagyok ebben az életben?

Feketéné Nem tudom, miről beszélsz? Az élet örökös megalkuvás az életben maradáshoz. Elhatároztad, hogy orvos leszel. Akkor tegyél meg érte mindent! Nem azon kell gondolkodnod, hogy pénzt keress, megkapsz mindent. Hogy dolgozol most, az csak jót tehet. Látod, hogy mit jelent élni. Nem úgy, ahogy te gondolod, hanem, úgy ahogy a valóság diktálja. Nem tehetsz ellene semmit. Vagy teszed, amit tenni kell, vagy elvesztél.

Edina Kinek veszek el, hol veszek el?

Feketéné Az életben maradás lehetősége veszik el.

Edina Ugyan, mit jelent az életben maradás, tűrést, önmagunk feláldozását, vagy a mások feláldozását?

Feketéné Mindegyiket.

Edina És ki választ?

Feketéné A fennmaradás.

Edina A fenn, az a megmaradást jelenti nálad, vagy a kiszolgáltatott tűrést?

Feketéné (feláll, összeszedi a csészéket, időt keres a válaszra) Megmondtam, mindegyiket!

Edina Anya! Egyszer lehetnél őszinte is velem.

Feketéné (kiviszi a csészéket, kintről) Mér' gondolod, hogy nem vagyok őszinte?

Edina Mert úgy érzem, nem azt mondod mindig, amit szeretnél.

Feketéné (bejön, visszaül, rágyújt egy cigarettára, hosszan kifújja füstöt.) Fontos, hogy mindig azt mondja az ember, amit várnak tőle?

Edina Nem ez a fontos. Az, ami igazán benne van.

Feketéné Ha létezni akarsz, mégis azt kell mondanod, amit elvárnak.

Edina Szerintem ez csak önáltatás.

Feketéné Mi történt? Kiborultál? Beszélgessünk! Várj egy kicsit, telefonálok, hogy később megyek be. (a telefonhoz megy, tárcsáz) Te vagy András? Jó. Csak azért szólók, hogy van még egy kis elintézni valóm, később megyek. Persze, rendben lesz, már előkészítettem. Ne majrézz, minden rendben lesz, megcsináltam az elszámolást. Tiszta. Hidd el, ha mondom! Tisz-ta! (leteszi a telefont)

Edina (gúnyosan) Tiszta?

Feketéné (ingerülten) Persze, hogy tiszta. Különben sem a te dolgod.

Edina Miért vagy mindig türelmetlen velem?

Feketéné Mer' mindenbe beleütöd az orrod, ahelyett, hogy a saját dolgoddal foglalkoznál.

Edina Mást se teszek. Megfelelni, mindenkinek megfelelni.

Feketéné Mi a francot akarsz? Mindent megkapsz, amit csak akarsz, cserébe csak annyit várok, hogy tanulj, és ne álmodozz. Nézz magadra, nézz magadba, lebegsz valahol!

Edina Mást teszek, mint önmagamban turkálok. Próbálok értelmet keresni létezésemnek, de van egy fal. Én. Ilyen lelkülettel nem lehet ebben a világban megfelelni. Örök harc körülöttem, kíméletlen szeretet nélküli harc. Belefáradtam, a nyugtatók sem segítenek már.

Feketéné Mi az, hogy örök, hogy mi az, hogy szeretet nélküli? Tudod, hogy mit beszélsz?

Edina Ilyen világban nem lehet élni.

Feketéné Milyen világban?

Edina Ebben a világban.

Feketéné Asziszed csak úgy jön minden magától? Nem kicsim. Nem terem úgy, mint az álomvilágban. Itt mindenér' meg kell küzdeni. Örülj, hogy eddig nem kellett agyonküszködnöd magad!

Edina Minek örüljek? Azt sem tudom, ki vagyok?

Feketéné Olvastam valahol, hogy az élet legnagyobb titka, hogy nem tudjuk, kik vagyunk, és az élet értelme, hogy megtaláljuk magunk.

Edina Milyen filozofikus lettél egyszerre. Micsoda zagyvaság.

Feketéné (összecsapja a kezét) Édes istenem! Teljesen megzavarodtál?

Edina Ez a világ nem az én otthonom, más világba vágyok.

Feketéné Mi a franc!

Edina Úgy érzem nincs itt dolgom. Nincs senki, aki megértene.

(Gyuszi jön le a lépcsőn, álmosan dörzsöli a szemét)

Gyuszi Mit kukorékoltok itt hajnalban? Miről szól a kupaktanács?

Edina (lehajtott fejjel) Semmi különös. Beszélgetünk.

Feketéné A francot beszélgetünk.

Gyuszi (leül közéjük) Ti megint ölitek egymást.

Feketéné Teljesen megbolondult a kislányom.

Edina Mert arról beszélek, amit érzek?

Feketéné Nem, hanem, (hangsúlyosan) ahogy beszélsz róla.

Gyuszi Sokszor nem tudja úgy elmondani az ember, ahogy érzi.

Edina Jó lenne pedig, ha mindenki értené.

Feketéné Az örökös sóhajtásokból nem sokat érteni.

Edina Egy anya ezt megérzi.

Feketéné Hogy mondtad? (hangosabban) Én mi vagyok? Futó bolond? A nézőközönség egyike? (kiabál) Hányszor kérdeztem, hogy mi bajod? A válasz; semmi különös, vagy ha mégis mondasz valamit, azt nem lehet érteni. Álomvilágról beszélsz, ahol minden szép, ahol az élet csupa tejföl, meg széttárt karú szeretet. A francot kislányom, a francot!

Edina Látod, látod...(kitör belőle a zokogás)

Gyuszi Anyu, hagyd már. Miért nem hallgatod egyszer végig?

Feketéné (türelmetlenül) Meddig hallgassam a nyavalygást? (felugrik, aztán visszaül)

Gyuszi (Edinához) Nyugodj meg! Hagyd abba a sírást, és beszélj ki magadból mindent! Tudod, hogy egy jó kiadós beszélgetés segít.

Edina (még hüppögve) Be-szél-getés? Vádaskodás.

Feketéné Tényleg szeretném tudni, hogy igazán mi bajod a világgal, velem?

Edina Értsd meg végre, hogy nem tudom, csak azt érzem, hogy nem tartozom ide.

Feketéné Mi okod van erre?

Edina Egyszer, valamikor valami, megsérült bennem.

Feketéné Mikor, mi?

Edina Tíz éve.

Feketéné Mi volt akkor?

Edina Ha nem emlékszel, én nem akarok erről beszélni, de tudom, hogy az a gyökere.

Feketéné Apáddal kapcsolatos?

Edina Igen.

Feketéné Lezártuk.

Edina Én még nem.

(Kintről csöngetés)

Feketéné Megnézem. (kimegy, kisvártatva a postással jön vissza)

Postás (fiatalember, Edinához) Neked jött. Alá kéne írni. (Edina elé tartja füzetet)

Edina (amíg aláír) Honnan jött?

Postás Az egyetemről.

Feketéné Biztosan a felvételi értesítő.

Postás Olyasféle. Itt van még egy levél. (Feketéné felé nyújtja)

Postás Na én megyek is. Viszlát mindenkinek!

(Feketéné kikíséri)

Edina (felbontja a levelet, olvassa) Három hét múlva lesz a felvételi! (ledobja a levelet az asztalra.) Nem érdekel.

Gyuszi Ne hülyéskedj, alig vártad, hogy megjöjjön.

Edina Nem vagyok felkészülve.

Gyuszi De hát tanultál.

Edina Nem eleget. Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom, mit szeretnék igazán.

Feketéné (bejön) Na?

Edina A felvételi.

Feketéné Mikor?

Edina Három hét múlva.

Feketéné A francba! Akkor rá kell kapcsolni.

Gyuszi Nem érdekli.

Feketéné (Edinához) Mi nem érdekel?

Edina Az egész. Minek ez nekem?

Feketéné Segíteni akartál az embereken. Itt a lehetőség.

(Gyuszi felmegy az emeletre)

Edina Nincs semmi értelme. Másra vágyom. Közelebb kerülni Istenhez.

Feketéné Megint ezzel jössz!

Edina Egyre inkább úgy érzem, hogy csak ez az egyetlen kiút. Amit magam körül látok, az taszít. Apa zsörtölődését, ha itthon van, a te elégedetlenségedet, ha éppen beszélünk. Néha napokig nem beszélünk egymással a köszönésen kívül. Gyuszival néha kitárjuk a lelkünk.

Feketéné Mer' nem bízol senkibe'.

Edina Csodálkozol?

Feketéné Igen.

Edina A bizalom nagy fogódzó, ha van.

Feketéné (leül, rágyújt) Ez igaz, nélküle örök rettegés az életed.

Edina (leül, felveszi a levelet és legyezi a füstöt) Éppen erről beszélek. Muszáj szívni ezt a büdös bagót?

Feketéné Megnyugtat.

Edina Sose beszélsz arról, ami benned van, amiért meg kell, hogy nyugodj.

Feketéné Most, a te dolgod nyugtalanít. Nem tudom, hogy mit akarsz tulajdonképpen. Az ember az életét berendezi. Tudja a kötelességét, megküzd az akadályokkal, és ezer dologról lemond.

Edina Legtöbbször arról, amit a legjobban szeretne.

Feketéné Sokszor így van, de ez még nem jelenti azt, hogy nincsenek vágyai.

Edina De a vágyak néha nem a földi lét kicsinyes vágyai.

Feketéné Az apróságok alkotják az egészet.

(Kintről csöngetés)

Feketéné A francba, már megint ki ez? (kimegy)

Lakiné (Feketénével közel egykorú, alacsony, gömbölyded, kintről) Szia! Itthon vagy? Láttam a kocsit, gondoltam, hogy itthon vagy még? Nem dolgozol? (közben bejönnek) Szerbusz Edina, te is itthon vagy? Csak azért szaladtam át, hogy tudnál-e adni egy kockatésztát, mer' lusta vagyok boltba menni. Majd megadom. Apjukom egy kis káposztás cvekedlit ehetne. Mindig kitalál valamit, de hát megcsinálom, mer' amúgy rendes ember. Képzeld, hogy megígérte, hogy a hét végén megvesszük azt a tévét, amit a múltkor kinéztem. Szóval megérdemli.

(Feketéné kimegy)

Lakiné (Edinához) Veled mi van? Halad a tanulás? Mikor lesz a felvételi.? Jaj, úgy izgulok érted, de biztosan sikerül, okos lány vagy, az ilyennek sikerülni kell. Én hiába mondogattam a fiamnak, hogy tanuljon, legalább az érettségit szerezze meg, nem volt hajlandó, most meg, robotolhat élete végéig. Azért jó lesz az a tévé, mit gondolsz? A régi már eléggé homályos, belefárad a szemem a nézésbe, pedig ez a sok új sorozat nagyon izgi.

(Feketéné bejön egy zacskó tésztával és szó nélkül Lakinénak nyújtja)

Lakiné Köszi, majd hozom. (kifelé menet) Sietek mer' még annyi dolgom van, hogy azt se tudom, hol áll a fejem, pedig jól esne egy kicsit beszélgetni, az embernek arra sem jut ideje, hogy a szomszédokkal váltson néhány szót erről, arról.

Feketéné Nekem is haladnom kell, rövidesen indulok)

Lakiné Hova mégy? Csak nem dolgozni? Azt hittem, hogy szabin vagy...

Feketéné (közbevág) Ne haragudj, tényleg mennem kell!

(Becsapja az ajtót Lakiné után, visszamegy)

Feketéné (sóhajtva leül) Láthatod, ennyire egyszerű az élet.

Edina Nekem néha elviselhetetlenül egyszerű. Ennyiből állna ez a bonyolult mechanizmus.

Feketéné Te teszed bonyolulttá.

Edina Ugyan mivel?

Feketéné Azzal, hogy nem a kézzelfoghatót keresed.

Edina A káposztás cvekedlit?

Feketéné Például. Vagy egyszerűen azt, hogy közeleg a felvételi.

Edina Már nem látom igazán értelmét. Elfáradtam.

Feketéné Még el sem kezdted!

Edina De már a vége felé járok.

Feketéné Minek?

Edina A türelemnek, a kitartásnak, az akarásnak.

Feketéné Hagyd ott az iskolát, és csak tanulj!

Edina És ha nem vesznek fel, akkor vissza már nem mehetek. Kereshetek más munkát.

Feketéné Tudják, hogy felvételizel.

Edina Ez iskola.

Feketéné Na és?

Edina Most tanulnak a diákok.

Feketéné Te is félig az vagy.

Edina Anya, te tényleg nem értesz valamit.

Feketéné A francot nem. Csak szeretném a fejedben verni a valóságot!

Edina Nekem a valódiságra van szükségem! Arra, hogy megértsenek, arra hogy a vágyott utamon eljussak oda, ahol minden tiszta.

Feketéné Szedd már össze magad, és ne beszélj örökké zagyvaságokat! Próbálj egyszerűen gondolkozni, nem, pedig emlékeket riogatni, álmokat dédelgetni.

Edina A rossz emlékeket nem lehet kitörölni. Legalább bocsánatot kért volna, ha nem azonnal, akkor később. Megbánás? Semmi. Közömbös, misem történt. Álmok nélkül meg mit ér az élet?

Feketéné Muszáj erről még beszélni?

Edina Ne haragudj, kibuktam! Túl leszek rajta rövidesen. (sír)

Feketéné Pihenj ma, holnapra másképpen látod a világot. A fiút meg hanyagold egy ideig.

Edina (könnyeit törölgetve) Azt hiszem úgy lesz!

Feketéné Remélem is. Felöltözöm. (felmegy az emeletre)

Gyuszi (lejön a lépcsőn) Sírtál?

Edina Nem bírom tovább. Teljesen kikészültem.

Gyuszi Túl pörgetted magad.

Edina Mert minden üresnek, reménytelennek látszik.

Gyuszi Mondd meg őszintén, nem zavart össze egy kicsit az a tavalyi gyülekezet?

Edina Miről beszélsz?

Gyuszi Hát ahová jártál.

Edina Az tiszta volt és szép. Megnyugtató. Az Istenhez vezető útról szólt.

Gyuszi Most elég hosszúnak, rögösnek látszik ez az út.

Edina Meg kell találni a rövidebbet, a simábbat.

(Feketéné lejön a lépcsőn. Csöngetnek)

Feketéné Francot! Mi van itt ma, búcsújárás?

Gyuszi Megnézem. (kimegy)

Feketéné Mennem kell! Sietek haza. (elmegy)

(Gyuszi és Márti jönnek be)

Márti Gondoltam megnézlek. Úgyis régen találkoztunk.

Edina Ülj le!

Márti Nem zavarlak?

Edina (közömbösen) Nem. Várj egy picit, mindjárt jövök. (felmegy az emeletre)

Márti (Gyuszihoz) Téged se látlak mostanában.

Gyuszi A suli, meg a sok egyéb elviszi az időmet.

Márti Milyen egyéb?

Gyuszi Jógázni járok mindennap.

Márti (affektálva) Jóga? Minek az neked?

Gyuszi Erősíti a testet és a szellemet.

Márti Én erobikra szoktam menni. Tudod, az alakom miatt. (ringatja csípőjét)

Gyuszi (hangosan) Jössz már, indulnom kell!

Edina (fentről) Már megyek. (megjelenik a lépcsőn)

Gyuszi Akkor sziasztok! (elmegy)

Edina (kisé izgatottan) Itt vagyok. Jövök. Mi újság?

Márti Semmi különös, csak unatkoztam otthon.

Edina Nem dolgozol?

Márti Kirúgtak. Létszám leépítés, ahogy mondják.

Edina Az baj.

Márti Dehogy. Untam az egészet. Ülni naphosszat és számlákat pötyögtetni a számítógépbe, ami ráadásul minden másnap elromlott, mert sajnálták a pénzt egy újra. De mi van veled? Olyan sápadt vagy.

Edina (a fotel támlájába kapaszkodik) Semmi, semmi csak nagyon fáradt vagyok.

Márti De tényleg nem zavarlak?

Edina (leül a fotelba, bágyadtan) Á, dehogy, csak nem igazán érzem jól magam.

Márti Akkor hazamegyek, pihenj le. (kifelé menet) Maradj csak, kitalálok. Szólj át, ha kell valami! (kimegy)

Edina (feláll, felveszi az asztalról a levelet, összegyűri és a földre dobja) Nem érdekel, nem bírom tovább, elég volt! (megszédül, támolyogva a telefonhoz megy, tárcsáz.) Zoltán, te vagy? Gyere, segíts, kész vagyok. Bevettem egy csomó nyugtatót.

(leteszi a telefont, a legközelebbi fotelba rogy)

 

(Függöny)

 

 

 

Harmadik jelenet

 

Szín: Feketéék lakása.

Edina szobájában vagyunk. A szemben lévő két ablak az utcára néz. A jobb oldali ablak redőnye leeresztve, a bal oldalin csak a csipke függöny látszik, amelyen átvilágít a kinti fény, és a jobb oldali fehér falra árnyékot vet. (Fontos, hogy a függöny textúrája írásjelekhez hasonló mintájú legyen.) A szoba egyszerű. Bal oldalon, a nézőtér felé, egy hagyományos fotel, (ebben ül Zoltán), kis asztal. Az asztalon papírok, könyvek, poharak. A másik oldalon félig bevetett ágy, fölötte könyvespolc. Az ágy mellett, állványon, egy kis Hi-Fi torony. Egyetlen kép van a falon, egy bekeretezett fotó, Michelangelo Pietája. A szoba közepén török szőnyeg. A fotel mögött nyitott ajtót látni.

(Edina az ablak előtt áll. Zoltán egy fotelban ül.)

Edina (fáradt elragadtatással) Nézd milyen csodálatos! Lágyan ringatózik a pára, sejtelmesen eltakar mindent. Mintha titkolózna a város. Mintha takargatna valamit, mégis gyönyörű. A titok gyönyörűsége.

Zoltán (a fotelban marad, a falra vetődő árnyékokat nézegeti) Olyan, mint egy üzenet.

Edina (nem fordul el ablaktól) Igen, mint az üzenet.

Zoltán (maga elé) Melyik az igazi?

Edina (hátranéz) Mondtál valamit?

Zoltán (hangosan) Azokat a jeleket néztem, ott a falon.

Edina Az csak a függöny árnyéka.

Zoltán Lehet.

Edina Mire gondolsz? (leül Zoltán foteljának karfájára)

Zoltán Eszembe jutott az első találkozásunk. Akkor is, amikor hajnalig beszélgettünk, ugyanezeket a jeleket láttam a falon.

Edina (megsimogatja Zoltán arcát) Főzök egy kávét. (kimegy)

Zoltán (tétován feláll, a falhoz megy, tapogatva araszol végig ujjaival az egyre halványuló árnyékokon.) Sohasem tudom meg, mit üzennek ezek a jelek.

Edina (kintről) Tegyek bele tejet?

Zoltán (maga elé) Igen.

Edina Nem hallom!

Zoltán (hangosan) Igen, tegyél. (Kinéz az ablakon)

Edina (a konyhából jövet) Ébren kell maradnom. (leteszi a tálcát.) Elvállaltam egy rövid fordítást, aztán meg tanulnom is kellene valamit, mert nyakamon a felvételi.

Zoltán (kortyolgatva a kávét) Nem vállalsz túl sokat? Tanítani, orvosira készülni, velem törődni.

Edina Muszáj. Meg kell mutatnom, hogy meg tudom csinálni!

Zoltán Anyu szerint csak annyit vállaljon az ember, amennyit örömmel el tud végezni. Bár ezt azért megcáfolta néhányszor. Apám "távozta" után, hogy szépen fejezzem ki magam, azt a munkát is elvállalta, ami nem volt. Szóval mindent. Úgy látszik jobban bírta, mint én.

Edina Minden a körülményektől függ. Jó, most kényszerhelyzetben vagy. Kényszerhelyzetet teremtettünk magunknak azzal, hogy egymásra találtunk.

Zoltán (tétován) Nem tudom. (feláll és bekapcsolja a zenét. Black Sabbath)

(Kortyolgatják a kávét.)

Zoltán Még mindig nem értem, miért csináltad? Pont most?

Edina Már mondtam. Az anyuval való beszélgetés, inkább, kölcsönös számonkérés után, összeomlott bennem minden. Úgy éreztem nincs semminek értelme. Hosszú hónapok óta ez volt az első életjel magamról. Egy kitörő sírás kikelése a fájó, mindent megölő, mindent nyomasztó, sötétre festett gondolataimnak. Egy pillanatra feladtam, de megijedtem. Azért telefonáltam neked.

Zoltán Tisztára kiborultam.

Edina A kórházban sokat gondolkodtam. Kell, hogy legyen erőm végigcsinálni, még akkor is, ha máshová vágyok. Keresem azt a valamit, ahol jól érezhetném magam.

Zoltán (elgondolkodva) Nem tudom, mit jelentenek azok az üzenetek a falon. Talán nekünk szól, csak még nem tudtuk megfejteni.

(Szótlanul hallgatják a zenét)

Edina Megint nem alszunk semmit?

Zoltán Úgy tűnik nem sokat.

Edina Az azért jó, hogy tudunk beszélgetni. Még akkor is, ha régi sebeinket nyalogatjuk. Csak azt nem értem, hogy miért gyötör még mindig, hogy nem találkozol apáddal, amikor egész életedben rád sem nézett?

Zoltán És neked mi bajod apáddal? Még ha külföldön dolgozik is, néha csak itthon van. A pénzt is hazahozza. Nekünk egy fillért sem adott soha. Anyu néha, amikor már holtponton voltunk, kicsikart belőle a bíróságon valami gyerektartást. Utána évekig megint semmi.

Edina Van egy régi dolog, amiről még nem tudok beszélni, egyszer elmondom majd neked.

Zoltán A sebek nehezen gyógyulnak.

Edina Éppen ezért. Miért kínozod magad?

Zoltán Ezt kérdezem tőled is.

Edina Ha akarod, majd elmondod.

Zoltán Örökké előttem van egy jelenet, amit sohasem tudok majd elfelejteni. (leveszi a szemüvegét, szemét dörzsölgeti) Késő este volt, öt éves lehettem. Rosszat álmodtam, felkeltem és anyut kerestem. A konyhából hangos beszédet hallottam, apám hangját. (gúnyosan utánozza a részeg hangot) "A végén még elhiszem, hogy én vagyok a megtestesült gonosz, aki kínozza a családját!" Anyu azt válaszolta: "Úgy viselkedsz!" Apám dünnyögött valamit. Anyu folytatta: "Minek nevezed, azt az embert, aki nap, mint nap leissza magát, estére tök részeg, a gyerekekhez egyetlen jó szava sincs. Mind elvetélt korcs, ahogy mondogatod." Apám fölcsattant, szinte láttam, hogy kivörösödik a feje és üvöltve válaszolt: "Mit akarsz? Nyaljam ki a seggüket, mert megszülettek? Anyu felkiáltott: "Elég! Látod, hogy gonosz vagy? Azt akarod, hogy ilyenek legyenek a gyerekeid is?" Megálltam a konyhaajtóban. (szinte reszketve mondja) Apám éppen felugrott, hogy megüsse anyut, meglátott. Amikor kirohant fellökött. Menetközben részegen röhögött és azt kiabálta: "Gonosz, gonosz, gonosz!" (visszateszi a szemüvegét, halkabban mondja) Akkor nem értettem mit kiabál, de ez a szó itt bujkál bennem, azóta is. Úgy érzem, bennem van. (fáradtan) Gonosz vagyok én is?

Edina (nyugtatóan) A rossz emlékek néha elkeserítik az embert, de nem válik az ember ettől gonosszá. Nem válik rosszá, csak fáj belül. A fájdalom nem állandó, nem válhatsz azonossá egy fájdalmas szóval.

Zoltán Nem ilyen egyszerű.

Edina Gondolj magunkra.

Zoltán (közbevág) Magunkra? Még magamról sem tudok semmit.

Edina (szelíden) Ne siettesd a megismerést, ha van kapaszkodó és van cél, minden könnyebben megy. Keress, találj magadban egy biztos pontot, ahonnan elindulhatsz és máris könnyebb lesz. Fölösleges az örökös önvád, az önmarcangolás. Ne akarj áldozat lenni!

Zoltán (hangulatot vált, könnyedén) Rendben mami, úgy teszek! Nagyinak is ezt szoktam mondani, amikor megpróbál meggyőzni valamiről. Tudod milyen aranyos. Üldögél a fotelban, nyolcvankét évét melegíti a takaró alatt és várja, mikor jön már haza valaki, akivel szót válthatna. Pedig abban a kis lakásban, ahol együtt élünk, mondhatnám azt is, hogy ahol mindig egymásba botlunk igencsak zajos a világ. Persze napközben egyedül van. Anyu lót-fut. A Gyuri dolgozik, Géza főiskolára jár, én meg úgy érzem, hogy lötyögök közöttük. Na, mindegy. A mami egy tündéri lélek. Még sohasem láttam ilyen türelmesen, megértő embert. Csak tudnám, mi lehet a titka?

Edina Talán a türelem.

Zoltán Mi fán terem?

Edina Lassan kialakul az emberben.

Zoltán Csak legyen türelmed kivárni. Ahogy látom, ezt még neked is gyakorolnod kell.

Edina Magammal vagyok türelmetlen. Minél hamarabb el akarok jutni a megálmodott széphez.

Zoltán (témát vált) Délelőtt azon gondolkodtam, amikor a zöldséges ládákat cipeltem, hogy mi az ördögöt keresek én itt? Eszembe jutott, hogy hányan csinálják ezt minden nap, egész életükben. Leveszem, leteszem, felveszem, leteszem. Újra meg újra. Mi értelme van az egésznek? Ha úgy veszem.

(kopogás, belép Feketéné)

Feketéné Szerbusztok! Most értem haza? Szörnyű napom volt. Ti mit csináltok?

Edina Beszélgetünk.

Feketéné Nem tanulsz?

Edina De, majd később.

Feketéné (Zoltánhoz) Veled mi van?

Zoltán Dolgozgatok.

Feketéné Otthon mi újság?

Zoltán Meg vannak.

Feketéné (kétértelműen) Rég voltál otthon. Jó lenne megismerkedni Anyukáddal is, kicsit elbeszélgetnénk.

Zoltán Készülődik ő is. (sietve) Bocsánat, ki kell mennem.

Feketéné (suttogva) Így nem fogsz tudni, tanulni, ha mindig itt lebzsel. Lassan már ideköltözik.

Edina Dehogy. Én is ott vagyok néha.

Feketéné Nem is örülök neki.

Edina Ugyan minek örülsz!

Feketéné Mér' van az, hogy mi folyton vitázunk?

Edina Gondolom, mert nem akarsz megérteni.

Feketéné Én meg azt gondolom, hogy te nem értesz valamit. Mégpedig azt, hogy nem mindig a te igazad érvényesül. Más vélemények is léteznek a világon. Ettől nem ugyanaz mindenki.

Edina Nem is azt szeretném, csak annyit, hogy elfogadják az enyémet is.

Feketéné Ahhoz előbb bizonyítani kell, meggyőzni, hogy az az igaz. A francba, te csak mondod a magadét, de a cselekvés mást mutat.

Edina Teszem a dolgom, mire hazajössz rendben a ház, dolgozom az iskolában, tanulok és hallgatom a mindennapi korholásodat, és látom a környezetem tehetetlen vergődését. Bizonytalanság mindenütt. Egy évre se lehet tervezni, nemhogy egy életre.

Feketéné Belátom, hogy nem könnyű. Tudom, hogy néha elkeseredik az ember, ha nem megy simán, de végül is el kell fogadni a helyzetet, hogy jobb helyzetbe hozd magad.

Edina (türelmetlenül) Én nem akarom csak úgy elfogadni. Másképpen akarom, mást akarok.

Feketéné Ismét ide lukadtunk ki, "én mást akarok!" Nincs más.

Edina De én akkor is megkeresem!

Feketéné Üres szavak.

Edina Megmutatom, hogy nem így van.

Edina Majd meglátod!

Feketéné Azt szeretném már látni, hogy sínen vagy, és megnyugodtál.

Edina Anya, ne kezdjük újra!

Feketéné Rendben. Majd szólsz, ha mondandód van.

Edina Csak ne így.

Feketéné Bárhogy is kezdünk neki, neked semmi se elfogadható.

Edina Úgy látom, hogy neked se.

Feketéné Megyek vacsorát készíteni. Gyertek le!

Edina Mi már ettünk.

Feketéné Jó! (kimegy)

(Zoltán jön be)

Zoltán Mi van? Nem örül Anyád, hogy itt vagyok? Elmenjek?

Edina (idegesen) Ne kezd már te is! (az asztalról kis dobozt vesz fel, tenyerébe önt egy pirulát és bekapja)

Zoltán Mi az, a fáj a fejed?

Edina Nem, csak ideges vagyok. Folyton összeveszünk.

Zoltán Nyugodj meg, így nem tudsz csinálni semmit.

Edina Túl leszek rajta.

Zoltán Nem volna jobb, ha most mégis elmennék?

Edina (leül) Ne bolondozz! Beszélgetünk még egy kicsit, aztán nekilátok. Annyi mindent szeretnék mondani neked, hogy megérts, és annyi minden szeretnék tudni rólad, hogy megértselek. Úgy érzem, hogy rettentő kevés időm van minderre. Ha leülök tanulni és nem vagy itt, akkor az jár a fejembe, hogy hol vagy, mit csinálsz. Jól vagy-e, bírsz-e magaddal? Szükséged van-e rám, tudok-e segíteni? Az iskolában, amikor bemegyek abba az osztályba, ahol voltál, keresem a szemed, de csak a többiek kíváncsi tekintetét látom. Vizslatnak, mintha belém akarnának látni. Idegesít. Ha meg itt vagy, nem tudom elmondani, amit szeretnék, de éjszakánként leírom.

Zoltán (leül a másik székre) Nekem is azt mondta a doki, hogy beszéljem, vagy írjam ki magamból. Nem megy, a lényeg bennmarad.

Edina Én is sokszor úgy érzem, hogy bár néha könnyebb leírni, mégsem teljes.

Zoltán Csak tudnám, hogy mi az, amit nem tudunk megfogalmazni! Írok, írok, zakatol a fejem, és egyszerre csak beugrik egy ismeretlen látomás. Tudom, hogy láttam már, tudom, hogy bennem van, mégse tudok vele mit kezdeni, csak egyre erősödik és a végén lelkifurdalástól gyötörve, abbahagyom.

Edina (sóhajtva) Ne gondoljunk most rá! Tényleg nekilátok, mert hajnalra sem leszek kész. Foglald el magad! Odaadom, amit írtam, olvasd el, hátha közelebb kerülsz hozzám! (egy köteg papírt tesz Zoltán elé.)

Zoltán Felhívom anyut!

Edina (könyveivel az ágyra hasal) Jó. Hoznál előtte egy pohár vizet!

Zoltán Persze. (kimegy)

Edina Jaj, Istenem, mi lesz velünk!

Zoltán (bejön, odaadja Edinának a poharat) Vigyázz, ki ne lötyögtesd, nagyon teleöntöttem.

Edina Köszi.

(Zoltán a szék támlájára tett anorákból mobil telefont vesz elő)

Edina Miért nem mégy le?

Zoltán Nem akarom zavarni anyádat, meg...

Edina Nem akarsz vele beszélgetni?

Zoltán Nem igazán. (tárcsáz) Szia nagyi!... Jól. Tényleg jól. Anyu van? Add neki légyszi. Csók nagyi! Szia anyu! Tudom, de holnap munka után hazamegyek. Otthon maradok, Edinának tanulni kell! Nem, dehogy. Megint oda voltál? Nagyon jó lesz! Komolyan örülök. Leteszem anyu, mert alig van rajta pénz!... Jó, jövök! Szia!

Edina Mi újság?

Zoltán Semmi különös. Anyu megint sefttúrán volt.

Edina Bírja még?

Zoltán Úgy látszik.

Edina Szörnyű ez a pénz utáni rohangálás, hát ez az élet?

Zoltán Azt mondja, megvan a pénz az új szemüvegemre.

Edina Nem is mondtad, hogy másik szemüveg kell.

Zoltán Zavar a mostani.

Edina Miért, mi baj van vele?

Zoltán Semmi, csak zavar.

Edina De mégis?...

Zoltán Mondom, hogy zavar!

(Zoltán leül, kézbe veszi Edina papírjait, leteszi a szemüvegét, lapozgat, olvas)

 

(Függöny)

 

Második rész

Első jelenet

Császáréknál. Szombat délelőtt. Mindenki otthon van. Egyszerű bérházi szoba. Túlzsúfolt. Egy heverő és egy fotelágy tölti be a nagyobb teret. Itt alszik Császárné és Nagyi. A szereplők vagy oldalazva közlekednek, vagy odébb tolnak egy széket. A Nagyi fotelje mellett, álló olvasólámpa. Jobbra a kisebb szoba ajtaja, ez a fiúké.

Nagyi a foteljában ül, Császárné port töröl.

Császárné Jól belealudtak a fiúk, pedig ki akartam porszívózni. Mindegy, majd holnap, de azért letörölgetek.

Nagyi Így szokták hétvégén. Ők még tudnak aludni. Én már éjszaka is alig.

Császárné Halottam, hogy sokat forgolódtál.

Nagyi Nem találtam a helyem. Mindig elzsibbadt valamelyik karom. Aztán meg annyiféle dolog motoszkált a fejemben, hogy nem jött álom a szememre.

Császárné Sokat fenn voltam én is.

Nagyi Milyen érdekes. Apádat láttam, de olyan tisztán, mintha itt lett volna a szobában. Már évek óta nem álmodtam vele. Ott ült a régi szobában, szívta azt az átkozott büdös cigarettáját, közben olvasta az újságot. Nem beszélt, csak ült és olvasott. Én meg néztem, morogtam a bagó miatt. (sóhajt) Kár, hogy nem tudok már zsörtölődni vele!

Császárné Mostanában gyakran eszembe jut nekem is. Különösen akkor, amikor a gyerekeken gondolkozom. Hasonlítgatom, hogy vajon melyik örökölt többet a sok jó tulajdonsága közül. Kiben érezhető a kiegyensúlyozottság, a mindig humorra kész figyelem, a már-már idegesítő nyugalom? Gyuriban látom legtöbbször. Géza, talán a te és az én családhoz ragaszkodását örökölte. Zolika az apja nyűgeit aggatja magára. Nem tudom, hogy lábal ki ebből? Látod, mindent megteszek neki, hogy jól érezze magát, mégis mintha elbújna előle. Nem merek túlzottan erőszakos lenni vele, mert félek, hogy csak rontanék a kapcsolatunkon, ugyanakkor abban sem vagyok biztos, hogy kell neki az aggódásom, engedékenységem.

Nagyi Mikor jön haza?

Császárné Azt telefonálta, hogy ma hazaugrik, de megy is vissza, mert Edinának holnap lesz a születésnapja.

Nagyi Kétfelé szakad ez a gyerek.

Császárné Mondd meg mit csináljak? Elfogadom, ahogy van, végül is nagykorú már.

Nagyi Nagykorú az évek számában, de még nem nőtt fel.

Császárné Akaratos, mint kiskorában is. Emlékszel? Télen nem volt hajlandó kesztyűt venni.

Nagyi Játszani se nagyon ment, hiába hívták az osztálytársai meg a bátyjai. Később is csak ritkán. Üldögélt az ablak előtt, bámészkodott, vagy a gitárját nyúzta.

Császárné Pedig okos, tehetséges gyerek.

Nagyi Nincs kitartása.

Császárné Az apja is ilyen volt. Tele volt képtelen ötletekkel, belekezdett aztán abbahagyta, de folyton okoskodott. Mindig úgy érezte, hogy mindenütt mellőzik, nem értik meg. Sorra otthagyta a munkáját, mert szerinte vagy a főnök volt hülye, vagy a munkatársai. Bezzeg a kocsma cimborák megértették. (leül) Hagyjuk! Azt mondd meg, mit főzzek ebédre? Tegnap vettem egy kis combot. Rántsam, vagy süssem meg egybe? Főzelék legyen hozzá vagy, hagymás krumpli? Sose tudom kitalálni.

Nagyi Szerintem rántott, húst krumplival. Azt mindegyik szereti.

Császárné Majd meglátjuk.

Gyuri (jön ki a szobából köpenyben) Jó reggelt!

Császárné Talán jónapot? Mindjárt dél van. Géza?

Gyuri (ásítva) Szunyál. (odébb tol egy széket) Sose fogom megszokni, hogy itt mindig nekimegyek valaminek, vagy valakinek.

Császárné Ez van kisfiam.

Gyuri Na, és, attól még lehet kényelmetlen, nem?

Császárné (hangsúlyosan) Attól még lehet.

Gyuri Egy-két széket ki lehetne dobni.

Császárné Ez a legegyszerűbb megoldás.

Gyuri Ahányszor átrendezed a szobát, annyiszor lesz szűkebb és egyre több cucc lesz útban.

Császárné Tavaly óta hozzá se nyúltam semmihez.

Gyuri (nevetve) Jé, tényleg! Hogy bírtad ki ennyi ideig?

Császárné Tünés!

Zoltán (bohóckodva indián tánccal az anyjához ugrál, puszit nyom a fejére) Már itt sem vagyok! (kitáncol)

Császárné Látod, erről beszéltem az előbb!

Nagyi Mindig bohóckodik, de arany szíve van!

Császárné Mint apának.

Nagyi Igen. Mint apának. Ha láttad volna fiatalabb korában, miket művelt, ha ki akart engesztelni. Annyit, de annyit nevettünk. Azért később megkeseredett egy kicsit, csak titkolta előttetek.

Császárné Tudom anyukám, elmesélted néhányszor.

Nagyi Te hoztad föl.

(Edina és Zoltán jönnek be)

Edina Csókolom!

Zoltán Csók mindenkinek!

Császárné Hát ti? Nem hallottam az ajtónyitást.

Zoltán Megjöttünk.

Edina Nem baj, hogy én is jöttem?

Császárné Ugyan már. Gyertek, mert éppen az ebéden tanakodtunk.

Zoltán (arrébb tesz egy széket, bepréseli magát az asztal mellett, hogy Nagyihoz jusson.) Nagyikám, egyre fiatalabb vagy!

Nagyi (megsimogatja Zoltán arcát) Érzem.

(Edina a félretett szék mellett álldogál)

Császárné (Edinához) Ülj már le, ne álldogálj ott!

Edina (átverekszi magát a bútorokon és leül a fotelágyra) Itt szoktam ülni.

Császárné Na, szóval, az ebéd. Rántott hús, hagymás krumpli. Ja, meg van még egy kis uborka is.

Zoltán Megszavazva.

Császárné Erről ennyit. Most meséljetek, mi újság?

Zoltán Semmi különös.

Nagyi Ez most a divat. (utánozva a fiatalokat) Mi van? Semmi.

Zoltán Ugyan, Nagyi, tényleg.

Nagyi Hiszem fiam, hiszem!

Császárné (Edinához) Mi újság az iskolában?

Edina A szokásos. Ott nem igen változik semmi. A tanárok szidják a diákokat, a diákok a tanárokat, a szülők hol egyiket, hol másikat. Én meg valahol a középen egyensúlyozok. Bár mostanában elég furcsán méregetnek a tanáriban. Időnként egy-két célzó, tréfás megjegyzést elengednek, de úgy mintha nem is nekem szólna. Persze én észre sem veszem, de azért idegesít.

Császárné Mi nem tetszik nekik?

Edina Nem az, hogy nem tetszik.

Császárné Akkor?

Edina Zolira célozgatnak. Egymást ugratják, hogy ki melyik fiút szemelte ki magának.

Császárné Zoltán már nincs is ott. A magánéleted a tiéd.

Edina Így volna, ha ez nem iskola volna.

Zoltán (közbevág) Hagyjuk ezt a témát!

Császárné Miért kisfiam, engem érdekel, hogy Edinával mi van?

Zoltán Mi lenne?

Császárné Ne légy tüskés! Az embernek szüksége van arra is, hogy érdeklődjenek felőle. Néha jól esik beszélni a vele történt dolgokról. Sokszor segít megoldani a gondot, vagy enyhíteni a feszültséget.

Zoltán Majd megoldjuk.

(Gyuri jön vissza)

Gyuri Hello fiatalok! Minek köszönhetjük a váratlan látogatást? Elfogyott a tiszta ruha, kiújult a lelki vérhólyag?

Zoltán Ne hülyéskedj!

Edina Szia!

Gyuri Na jól, van látom ma nem bírod a gyűrődést. Csak azt akartam mondani, hogy örülök, hogy látlak benneteket.

Edina Zolinak már nagyon hiányzott a családi zsörtölődés, meg az anyai simogatás.

Gyuri Ezt elhiszem. (mosolyogva) Remélem, azért a simogatásból jut neki elég.

Edina Talán!

(Géza jön be)

Császárné Azt hiszem, megyek előkészíteni az ebédet, mert úgy látom, hogy itt sokan leszünk. (Gézának) Lehet, hogy felébredtél?

Géza (ásítva) Az még nem biztos. (dörzsöli a szemét) Sziasztok!

Edina Szevasz!

Zoltán Szia!

(Császárné a portörlővel a kezében kimegy)

Nagyi (feláll) Megyek én is, segítek anyátoknak!

Edina (felpattan, megfogja Nagyi karját) Én is megyek. (kimennek)

Géza Mindjárt jövök, csak lemosom magamról az éjszakát.

(Géza az ajtóban összeütközik Gyurival)

Gyuri Félre az útból, ha jön a főnök.

Géza Lassan a testtel. A kicsiké az elsőbbség.

Gyuri Mindenki ebből akart előnyt kovácsolni? (behajlítja a karját, tapogatja a bicepszét) Tanuld meg öcsi, az erő a fontos! (hátralép, félig meghajolva kezével mutatja, hogy utat enged) No, meg a bölcs udvariasság! Tünés!

Gyuri (lábával arrébb lök egy széket és ledobja magát a fotelágyra) Mi van testvérkém? Nagyon fancsali képet vágsz ma?

Zoltán Tisztára kivagyok. Hajnalban buszozok, ledarálom napot, aztán vissza.

Gyuri Te választottad!

Zoltán Nem gondoltam, hogy ennyire nyűgös lesz. Találni kéne valami melót, hogy ne kelljen utazgatni.

Gyuri Majd csak akad valami.

Zoltán Kutya nehéz.

Gyuri Edináék nem tudnak segíteni? Jobban van ott ismerősük.

Zoltán Nem kérdeztem.

Gyuri Néma gyereknek.

Zoltán Így is úgy érzem, hogy cikis, hogy ott vagyok. Nagyon rendes az anyja, de látom, hogy jobban szeretné, ha nem volnék ott. Állandóan nyaggatja Edinát, hogy mi lesz a tanulással?

Gyuri Jól megvagytok egyébként?

Zoltán Meg.

Gyuri Nem volt igazán meggyőző.

Zoltán Edina mindig ki van bukva. Én meg tisztára szétcsúsztam. Azt sem tudom, hogy mit akarok tulajdonképpen. Úgy vergődök, mint hal a parton.

Gyuri Lassíts egy kicsit! Állandóan zakatolsz, mint egy vonat. Találd ki magad, aztán csináld. Jó vagy rossz, az majd kiderül, de csináld! Nyavalygással semmire se mégy!

Zoltán Tudom, de nem megy.

(Géza jön be)

Géza Vigyázat! Ma fényes napom lesz. Lenyeltem a fogkrémet.

Gyuri Szerintem, csak hányni fogsz.

Géza A többiek?

Zoltán Ebédet főznek?

Géza Hárman?

Zoltán Így biztosan lesz belőle valami.(hangosan) Mi lesz a kaja?

Császárné (kintről) Hallom. Rántott hús, meg...

Géza ...hagymáskrumpli.

Császárné Nem tetszik?

Géza (kiabálva) Csuda finom lesz, mint minden hét végén!

Császárné (benéz az ajtón, sértődötten) Ha te hozod a hozzávalót, más is lesz.

Géza Már viccelni se lehet? (halkabban) Mindig megbántódik.

Zoltán Tudhatod, hogy erre érzékeny.

Géza (kikiabál) Bocs anya, csak vicceltem!

Császárné (kintről) Nem volt vicces!

Zoltán (Gyurihoz) Mondd meg mi a fenét csináljak?

Gyuri Ha ennyire nyűgös a meló, akkor tényleg keress valamit, de legjobb volna, ha tanulnál. Itt is van suli, biztosan átvennének.

Zoltán Kérdeztem, de az idén már nincs hely.

Gyuri Hívd fel apát, hátha tud segíteni. Neki annyi ismerőse van. Ott dolgozott, amíg ott laktunk.

Zoltán Eddig se sokat segített, meg nem beszéltem vele már vagy két hónapja.

Gyuri Na és, most szükséged van rá és kész.

Zoltán Szerintem nem jó ötlet.

Géza Miről van szó?

Gyuri Zolinak meló kéne Edina közelében.

Géza Azt hiszed, hogy apa majd megoldja?

Gyuri Miért? Igazán ritkán kértünk valamit.

Géza Lehet.

Zoltán Meggondolom.

Gyuri Te tudod. Most letesztelheted megint az öreget.

Géza Jó az neki?

Gyuri Legalább tudja, hogy mi a helyzet.

Zoltán (türelmetlenül) Mondtam! Majd meggondolom! Még beszélek Anyuval is.

(Császárné jön be)

Császárné Ügyes kezű kislány. Minden elő van készítve az ebédhez.

Zoltán Mit csinál még kint?

Császárné Nagyival beszélget.

Zoltán Ugyan miről tud Nagyival beszélgetni?

Császárné Most éppen kislánykorukról mesélnek egymásnak.

Gyuri Képzelem Nagyi mivel kábítja!

Császárné Gyurika, képtelen vagy normálisan gondolkodni? Mindenből viccet csinálsz. Nagyon is szép és okos dolgokról beszél a Nagyi.

Gyuri (Gézának) Gyere, tegyük rendbe a cellát, amíg ki nem tör a hétvégi balhé!

Császárné Ne ízetlenkedj!

(Gyuri és Géza átmennek a szobájukba)

Császárné Zolika! Miért olyan szomorú Edina? Valami baj van?

Zoltán Nincs semmi különös, csak mindig fáradt. Azt mondja minden kusza körülötte. Nincs kapaszkodó, csak a bizonytalanságot érzi, a hiányt, amire vágyik.

Császárné Mindnyájan várunk valamire, valami jóra, valami különlegesre.

Zoltán De ő, mi, talán egészen másra, olyanra, ami most még megfoghatatlannak, elérhetetlennek tűnik.

Császárné A vágyaink jó része elérhetetlen, de mégis hisszük, hogy megtaláljuk. Ezért élünk.

Zoltán Olyan világban akarunk létezni, ahol egyszerű és tiszta minden, ahol biztosan tudod, hogy vagy, hogy te vagy.

Császárné Ilyen csak a másvilágon létezik, a mennyországban.

Zoltán Akkor ott!

Császárné Az életünk egészen más. Itt naponta újra kell teremteni magad, újra meg újra megélni a tegnapokat, hogy a holnapok elviselhetőbbek legyenek.

Zoltán És az elég, hogy elviselhetőbb?

Császárné Mindig van jobb.

Zoltán Csak győzzem kivárni. (legyint) Hagyjuk ezt most! Anyu, figyelj csak! Azt hiszem, mindkettőnknek jó lenne, ha Edina közelében találnék munkát. Kiborít a hajnali kelés, a buszozás, az éjszakai nem alvás. Gyuri azt mondta, hogy hívjam fel apát, hátha tud segíteni. Neki sok ismerőse van ott. Mit gondolsz?

Császárné (elgondolkozva) Azt nem tudom, hogy jobb lenne-e nektek, ha állandóan együtt vagytok, amíg nem alakul ki körülöttetek, bennetek valami állandó, azt sem, hogy apád segít. De, próbáld meg! Többet már nem veszítesz vele!

Zoltán Felhívom.

Császárné Addig megnézem, hogy áll a konyha! (kimegy)

Zoltán (a telefonhoz megy, tárcsáz) Szia apa!... Nincs semmi különös. Annyi minden volt... Abba, de csak ideiglenesen, majd folytatom. Dehogy, csak így alakult. Melózok. Miért?... Ma már nem tudok átmenni, de fontos volna. Kérni szeretnék valamit. Hát kitől?... Szóval, annyi ismerősöd van a régi helyen, szeretnék valami munkát ott. Sokat vagyok ott, jobb lenne. Igen. Még nem tudom. Persze, hogy tudja. Nem, ő nem. (topog) Miért nem?... Ennyit se?... (kiabál) Kösz, nagyon köszönöm, igazán rendes vagy! (földhöz vágja a telefont, rugdossa a székeket) Nem igaz, nem igaz! Ez nem lehet igaz!

(Császárné, Edina és a fiúk beszaladnak)

Császárné Te jó Isten! Mi van? Nyugodj meg!

Edina (megpróbálja Zoltánt nyugtatni) Ülj le egy kicsit.

Zoltán (még mindig kiabálva) Hagyjatok, hagyjatok békén!

Gyuri (megfogja Zoltán vállát és leülteti) Nyugi öcsi, fújd ki magad!

Nagyi (riadtan) Mi történt, édes Istenem, mi történt?

Császárné Semmi Anyukám! Zolika kiborult.

(Körbe állják Zoltánt, Edina Zoltán mellé ül)

Császárné (felveszi a telefont, nyugodtan) Most mond el, mi történt?

Zoltán (majdnem sírva, de már nyugodtabban) Felhívtam apát.

Császárné (sürgetve) És?

Zoltán Leszidott a suli miatt, aztán azt mondta, hogy menjek át, én meg mondtam, hogy ma nem érek rá. Ettől kibukott, aztán megnyugodott, de amikor kértem, hogy segítsen munkát találni, teljesen elborult az agya. Ordított. Olyanokat mondott, hogy... hogy egyétek meg anyáddal, amit főztetek, meg ilyeneket. Nem tudom még mit, nem tudom. Ez nem igaz, nem lehet igaz! (ledobja a szemüvegét) Most már mindenki ellenem van. Vétettem én valakinek? Bántottam én valakit? Tényleg ilyen vagyok? Gonosz vagyok! Gonosz, mint ő. Úgysem tudok megszabadulni ettől! Bennem van.

Edina (közbevág, de szelíden) Megtaláljuk az utat, hidd el!

Császárné Ez most nem jött össze. Nem történt semmi. Minden megy tovább.

Nagyi Zolikám, most az egyszer hallgass rám! A kudarcok az élet velejárói, de nem az irányítói. Minden, amit teszünk, valahol ellenállásba ütközik, mert valaki másképpen gondolja, a cselekedet viszont legyőzi az ellenkezést. Most csalódtál, talán nem először, de mit számít ez az elhatározásban?

Zoltán (vibrál) De Nagyikám, nem az elhatározásban van a baj. Egyszerűen arról van szó, hogy apám, szarik rám! Ilyen egyszerű!

Gyuri Sajnálom, én mondtam, hogy hívd fel!

Géza Tudhattad volna.

Gyuri Nem, nem tudhattam! Minden szülőben van.

Zoltán Na, mi van?

Gyuri (letörten) Az, amit hiszünk bennük.

Zoltán A hit néha gonosz tanácsadó.

Edina Az a lényeg, hogy miben hiszel.

Zoltán És ezt ki mondja meg?

Edina Te magad, és amit akarsz!

 

(Függöny)

 

 

Második jelenet

 

(Feketéék nappalija) mint az első rész második jelenetében. Késő délután van.

Az asztalon kistányérok, poharak, üvegek a földön.

Zoltán és Edina a kanapén ülnek. Gyuszi a fotelben, Márti Gyuszi mögött áll. (Zsongás, mintha egyszerre beszélnének, de nem érteni semmit.)

Laci (a szoba közepén áll, kezében pohár) Figyelem!

(Senki nem hallgat rá, Márti hangosan felnevet)

Laci (kissé bizonytalan léptekkel Márti mögé megy) Bakk!

Márti (visszanéz) Mi van?

Laci (kocogtatja a poharát, és hátrébb megy, hangosan) Mondom, figyelem!

Gyuszi Mit szeretnél?

Laci Köszöntőt mondani!

Márti (megfordul, lelkesen tapsol) Halljuk, hall-juk!

Laci (bizonytalanul) Keedves egybevegyültek, azaz egybegyűltek! Rendesen felfaltuk a szendvicseket, meeglékeltük a tortát, tán biz' ittunk is valamicskét. Amíg ti dorbézoltatok én erősen gondol... gondolázta... gondolkodtam meglepni szépelgő, vagyis szépséges szavakkal az ünnepeltet. (iszik) Gyönyörűséges vers farag... faragódzott... fogalmazódott meg benne a pohárban, bennem is.

(Nevetnek)

Gyuszi (komolyságot erőltetve) Na, vezesd elő!

Laci (pátosszal) Itten vagyunk most Edina, se kaja már, se pia. Születésed napján lila most az ég, legyél mindig vidám, legyél mindig szép! Az se baj, ha okos vagy, de ne okoskodj vagy... Vagy mindjárt hazamegyünk, de míg piád van, itt leszünk! Igyon rá mindenki, már akinek van, nekem most már' elállt a szavam! (iszik)

(Taps és nevetés)

Gyuszi (Lacihoz megy, egy fotelhez vezeti.) Gyere, pihend ki magad!

Edina (nem túl lelkesen) Köszönöm!

Márti (Laci fotelkarfájára ül) Nekem is mondasz majd ilyen szépet!

Laci Én csak ilyen szépet tudok mondani!

Márti Jaj, de jó!

Zoltán Csak el ne olvadjatok!

Márti Ugyan már! Mér' amiről ti beszéltetek az olyan nagyon okos volt? Hova tartozunk, hol a helyünk, mi vár ránk? Nehogy azt higgyétek, hogy ez a bölcsesség!

Edina Márti, nem ittál túl sokat?

Márti Nem tudom. Azt hiszed, hogy nem értem miről beszéltek?

Edina Nem, nem ezt akartam mondani.

Márti Igen, tudom, hogy a lélek tovább él, mint én, de bennem van a lélek és addig úgy él, ahogy én. Én pedig, jól akarok élni. Élvezni, ami van.

Laci (vigyorogva) Ez nagyon jó! Élvezni, meg minden.

Edina Rosszul használod a szavakat! Örömet találni, az igen.

Márti Nem ugyanaz?

Edina Nem. Az élvezet, az pillanat, az öröm, boldogság, a kiteljesülés.

Márti Nem ugyanarról beszélünk.

Gyuszi Fejezzük be ezt mára!

Zoltán (feláll, nyújtózkodik, szemüvegét törölgeti, Edinának) Elfáradtam, pihenek egy kicsit

Feketéné (belép) Szép jó napot mindenkinek! Megin' kimaradtam a buliból?

Mind Csókolom!

Edina Ha sietsz, még marad valami.

Feketéné (táskájában keresgél, egy kis dobozt vesz ki, Edinának nyújtja) Boldog születésnapot!

Edina (feláll, megpuszilja anyját, és nekilát kicsomagolni az ajándékot) Mi van benne?

Feketéné Majd meglátod!

Edina (felnyitja a dobozkát, és egy aranyláncot, kereszt medállal vesz elő) Anya, anya, ez csodálatos!

Feketéné Gondolod, hogy nem értelek? A francba, oszt' hol az a maradék?

Gyuszi (poharat vesz elő, tölt bele) Nem sok, de van.

Feketéné (felemeli a poharat, Edinának) Isten éltessen! (megissza) Megyek. Lepakolok.

Laci Talán bizony menni kéne.

Zoltán Hát.?

Tarnai (megáll az ajtóban, szinte betölti a teret) Nyitva volt az ajtó. Csak Mártiért jöttem. (Mártihoz) Indulni kéne, megígértük Feriéknek, hogy megyünk. Anyád már költözve vár.

Gyuszi Józsi bá' megkínálhatom egy pohár borral?

Tarnai Hát, nem is tudom. Na, egye fene, csak az ünneplésért.

Gyuszi (újabb poharat vesz elő, és teletölti, odaadja Tarnainak) Egészségére!

Tarnai (forgatja a poharat) Gyűszűbül nem igen szoktam inni, na, isten, isten! (lehajtja) További minden jót!

Márti Szia!

(Tarnai és Márti elmennek)

Laci (nehézkesen feláll) Tényleg menni kéne.

Gyuszi Elkísérlek.

Edina (feláll) Köszönöm, hogy eljöttél, meg a szép virágot is.

Laci Mégegyszer booldog szülinapot! Kicsit megártott a bor.

Gyuszi (átfogja Laci vállát és az ajtó felé irányítja) Jövök nemsokára!

(Gyuszi és Laci kimennek)

Feketéné (jön le az emeltről) Mi az, mindenki elment?

Edina Fárasztó volt.

Feketéné Leülök egy kicsit, aztán elpakolom ezt a csatateret.

Zoltán Tessék csak pihenni, mi elrendezzük a terepet.

Feketéné (leül, rágyújt, önt magának egy fél pohár bort) Jól érzetétek magatokat?

Edina (megvonja a vállát) Hát, amennyire lehetett.

Feketéné Veszekedtetek?

Zoltán (gyorsan) Á, dehogy, beszélgettünk.

Edina Jobban mondva, csak akartunk, de...

(Csöngetés)

Feketéné Valaki lemaradt, vagy itt hagyott valamit?

Edina Megnézem.

Zoltán Lehet, hogy Anyu. Azt mondta, ha nem jön későn, akkor beugrik pár percre.

(Császárné és Edina jönnek be)

Császárné (kezében kis csokor virág, Edinához) Isten éltessen!

Edina Köszönöm szépen. Anya! Kati néni, Zoli anyukája, ő meg az én anyukám.

Császárné (Feketénéhez megy és cuppant egyet az arca mellett) Igazán örülök. Már készülődtem jönni, de mindig közbe jött valami. Mondták a gyerekek, hogy te is későn érsz haza. Este már nekem otthon kell lennem a mama miatt.

Feketéné Foglalj helyet. Elnézést a rendetlenségért, de most mentek el Edina barátai.

Császárné Nem zavar. Azt látnád, hogy a fiuk után mi marad! Mi a keresztneved?

Feketéné Zsuzsa.

Edina Tetszik kérni valamit. Sütit, egy pohár bort, kávét, üdítőt?

Császárné Nem köszönöm, nagyon kedves vagy. Talán egy pohár üdítőt.

Edina Azonnal hozom. (kimegy a konyhába)

Császárné (Zoltánhoz) Mi van kisfiam? Napok óta nem láttalak? (Feketénéhez) Nincs útba a gyerek? Túl sokat van itt. Nem okoz gondot? Nem zavar benneteket?

Feketéné Dehogy, a francba is jól el vannak. (zavartan elhallgat)

Zoltán (Zoltán közbevág) Majd megyek.

Császárné Nagyi már nagyon hiányol.

Edina (bejön az üdítővel, leteszi Császárné elé) Tessék.

Császárné Köszönöm.

Zoltán Edina, akkor lássunk neki, ahogy megígértük. (egy tálcára pakolni kezd)

(Amíg a két szülő beszélget, Edina és Zoltán szótlanul jönnek, mennek, pakolnak)

Feketéné (rágyújt, nem tudja, hogy kezdeményezze a beszélgetést) Ez most jól esik.

Császárné Én már öt éve abbahagytam, ahogy kezdték az árát felemelni.

Feketéné Nem zavar?

Császárné Nem, bár nálunk senki sem dohányzik.

Feketéné Akkor a világért sem.(elnyomja az éppen meggyújtott cigarettát)

Császárné Ugyan. Kár volt.

Feketéné Merre jártál? Mondja Zoli, hogy külföldön.

Császárné Törökországban.

Feketéné Hétvégi pihenés?

Császárné Hát nem éppen. Tudod, áruért voltam. Az egyik mellékállásom, hogy seftelek. Muszáj valahonnan pénzt szereznem, a három gyerek, a nagyi. tudod, hogy van!

Feketéné Aha! Egyébként mit csinálsz?

Császárné A klinikán vagyok titkárnő. És te?

Feketéné Egy káefténél gazdaságis, könyvelek meg ilyesmi, amolyan kisfőnök.

Császárné Nem haragszol, ha megkérdezem, hogy látod a gyerekeket. Olyan váratlanul jött az egész.

Feketéné Azt hiszem, jól meg vannak egymással, néha morcosak, de istenem, ilyenek a fiatalok.

Császárné Nem tudom, néha olyan zaklatottnak látszanak (kivár). és ez a múltkori.

Feketéné Nagyon megrázott.

Császárné Sajnos ismerős érzés, Zolika is megijesztett egyszer-kétszer. Erről jut eszembe, nem tudom, hogy szedi-e a gyógyszert. A legutolsó kísérlet után az ideggyógyász felírt neki nyugtatókat. Rendkívül labilis lelkiállapotban van néha. Az orvos pedig azt mondja, semmi különös. Érthetetlen.

Feketéné Mostanában Edina is sokszor kiborul. Mintha bántaná valami, de nem akar róla beszélni, csak félmondatokból érzem. De lehet, hogy túlterhelt.

Császárné Úgy látom, hogy egymás nyűgeit is magukra vállalták, különösen Edina pátyolgatja Zolikát. Talán ez is nehéz számára.

Feketéné Lehet, hogy valamikor, valamit elrontottunk?

Császárné Számtalan gyerek él csonka családban, mégsem omlik össze.

Feketéné Máshol kellene keresni a bajt, csak nem találom az odavezető utat.

Császárné Mikor lesz Edinának a felvételi.

Feketéné Most kapta az értesítést, hogy három hét múlva.

Császárné Azt hiszem, jó lenne, ha addig Zolika ritkábban jönne.

Feketéné Őszintén szólva nekem is ez a véleményem, de Edina azt mondja így jobb.

Császárné Azért beszélek Zolikával. Meg kell, hogy értse, mennyire fontos ez, ha már ő otthagyta az iskolát.

Feketéné Nagyon sajnálom.

Császárné Én is, de mit tehettem volna mást. Zolika kérte, és én féltem, hogy kellemetlen lesz mindkettőjüknek, ha kitudódik kapcsolatuk. Nem akartam, hogy még nagyobb feszültségben éljenek. Abba bízom, hogy ha Edinát felveszik az egyetemre, Zolikára is jó hatással lesz. Talán beiratkozik valahova.

Feketéné (kétkedve) Nem tudom, remélem, hogy így lesz!

Császárné Lassan indulnom kell. Örülök, hogy végre találkoztunk. Többet kéne beszélgessünk. (körülnéz) Hallom, hogy mosogatnak. Megváltozott ez a gyerek. Otthon nem tudtam rá venni ilyesmire.

Feketéné (feláll) Szólok nekik. (kimegy)

Zoltán (bejön) Már indulsz?

Császárné Nagyi biztosan vár. Nem jössz velem?

Zoltán Most nem.

Császárné Kisfiam, jó lenne, ha Edina nyugodtan tanulna.

Zoltán Én nem zavarom.

Császárné Mégsem olyan, mintha egyedül volna.

Zoltán Hát, majd megbeszélem Edinával.

Császárné Minél hamarabb.

Zoltán (leül, leveszi a szemüvegét) Biztosan igazad van, de olyan nehéz dönteni. Itt is szeretnék lenni, meg otthon is.

Császárné Szeded a gyógyszert? Ez a szemüveg se jó?

Zoltán De, csak elfáradt a szemem.

(Feketéné és Edina bejönnek)

Császárné (feláll) Indulok. Biztosan fáradtak vagytok ti is.

Edina Elég nyűgös volt.

Császárné (Sorba puszil mindenkit) Szervusztok. Vigyázzatok magatokra!

(Feketéné kikíséri Császárnét.)

Edina (leül a kanapéra) Na, ez is megvolt.

Zoltán (mellé ül) Idegesítő.

Edina Egyre kevésbé érzem jól magam társaságban. Olyan üresnek érzem a fecsegést.

Zoltán Nehéz vele mit kezdeni. Idegesít Márti affektálása, Laci örök jópofizása.

Edina Mintha nem egy nyelven beszélnénk.

Zoltán Elbeszélünk egymás mellett.

Edina Annyira nem érdekel a külvilág, hogy mit ebédel a szomszéd, milyen tévét vesznek, meg ilyenek. Hallom őket, de nem figyelek már rájuk. Egy időben pedig, érzékeny voltam mindenki bajára. Azt kerestem, hogy mit lehetne segíteni. Most meg.(elhallgat)

Zoltán (két kezébe fogja fejét) Itt, itt bent nincs rend.

(Feketéné jön be, leül az egyik fotelba)

Feketéné (rágyújt) Elszívom ezt a cigit, aztán elteszem magam holnapra. Ha van még egy pohár bor, innék egy kortyot.

Zoltán Azt hiszem, most nekem is jól esne.

Edina Neked? Nem szoktál inni. Nem lesz baj a gyógyszer miatt.

Zoltán Ugyan. Ennyi nem árthat.

Edina Te tudod. Hozok azonnal.(kimegy)

Feketéné Kedves az anyukád.

Zoltán Az, csak mindig aggódik.

Feketéné Ez az anyák dolga.

Zoltán Lehet.

(Edina jön be egy tálcával, két poharat tesz le, és önt)

Edina Tessék.

Feketéné (belekortyol a borba) A francba is, ez jól esett.

Zoltán (egyhajtásra megissza, megrázkódik)

Edina Nem volt jó?

Zoltán Szokatlan. Öntök még egy kicsit. (tölt magának)

Edina (aggódva) Sok lesz.

Zoltán Apám százszor ennyit megivott.

Edina Az más.

Zoltán Mert?

Edina Mert megszokta.

Zoltán (vigyorogva) Az biztos. Volt ideje megszokni, meg megszökni.

Feketéné (gyorsan másra tereli a beszélgetést) Holnap elmehetnénk valahova, a délutánom szabad lesz. Bevásárolnánk, meg bámészkodnánk egy keveset. Kellemest a hasznossal. Ránk férne a pihenés.

Edina Meglátjuk.

Feketéné Na, én megyek. Ne maradjatok fenn sokáig! (felmegy)

Zoltán (megissza a bort) Látod, ez már jól esett.

Edina Csak meg ne ártson.

Zoltán (lazán) Kit érdekel!

Edina Engem. Menjünk fel mi is. Pihenni kéne.

Zoltán (kötözködve) Csak még egy kortyot.

Edina De ugye ez az utolsó?

Zoltán (láthatóan érzi a bor hatását) Oké, oké! (iszik)

Edina (feláll) Én megyek.

Zoltán (feláll, aztán visszaül, leteszi a szemüvegét) Várj még, lehet, hogy megártott egy kicsit.

Edina Pihenj le, nekem még tanulnom kellene, de semmi kedvem, hozzá. Igazából már nem érdekel. Fárasztó volt a délután. Fárasztóak az ezt megelőző napok. Borzasztó ez a nem szűnő hiányérzet.

Zoltán Dübörög a fejem. Zakatol minden. Mi vagyok én, mondd, mi vagyok én? Idegbeteg roncs, aki másra se gondol csak benne bujkáló rosszra.

Edina Gondolj a tökéletesre, meríts erőt belőle! De mit is beszélek, amikor érzem, hogy a felszín alatt semmi sincs, én sem.

Zoltán Te is azt mondod, hogy semmi sincs.

Edina Nem rád értettem, hanem ami körülöttünk van.

Zoltán Pedig biztosan így van, semmi sincs csak a gonosz, mindig a sötétebb oldal látszik. Sehol egy biztató fénysugár. Láthatod, hogy semmi sem sikerül, hogy minden félbemarad, hogy erőtlen vagyok. Akit szeretek, azt bántom, nem vagyok képes megtartani. Lehet, hogy téged sem?

Edina Győzd le a gonoszabbik önmagad, hogy találkozhass a nála jobbik magaddal. Ha jól vagy bántasz, kegyetlen vagy, szinte vágyódva kutatod a fájdalmas érzéseket. Iszonyatosan rosszul esett, hogy múltkor is csak azért hívtál fel, hogy a régi szerelmedről beszélj nekem. Adj inkább erőt a megpróbáltatásokhoz, ne gyöngíts azzal, hogy folyton magadra gondolsz!

Zoltán Nem akarom, hogy bárkit is megbántsak, mégis újra és újra megteszem.

Edina (Zoltán ölébe ül) Isten mindenki számára testre szabottan méri a feladatokat és a nehézségeket. Ezért van az, hogy éppen te kaptad a magad keresztjét. Tegyél valamit az életedért! Változtass a gonosz gondolatokon, keresd először Istent, és megtalálod a segítséget. Hagyd, hogy szeressenek, de legfontosabb, hogy te tanulj meg szeretni, csak az Istenért, mert Isten benned fog lakozni. Az szenvedés az út, amely hozzá vezet.

Zoltán De hátha nekem ez a jó, hogy egyedül érzem magam, hogy szenvedhetek!

Edina Szeretném, hogy tiszta légy és befogadó!

Zoltán Ahhoz ki kell űznöm magamból a gonoszt.

Edina Keresd a helyet, ahol megtisztíthatod magad! Számomra már az is megnyugvás és öröm, ha beléd önthetek erőt és bizalmat, vagy hogy küzdjek azzal a szeméttel benned.(felugrik) Egyszer úgyis megöljük!

Zoltán Talán az lesz az igazi megnyugvás, de ahhoz máshová kell menni.

Edina Lehet. Én is máshol élő embereket keresek, mert úgy érzem ők is árvák, éreznek valamit, amit én. Te is így kerültél közel hozzám. Megsejtettem, hogy keresel valamit. Van ennél az életnél több is, ezeknél az emberi testbe kényszerített érzelmeknél, gondolatoknál, tetteknél. Én csak ezt a valamit kerestem eddigi életemben. Számomra csak az életfunkciók működése volt az élet, de máshová igyekeztem, közben ebben az életben toporogtam.

Zoltán Mindenki máshová igyekszik, csak nem vesz róla tudomást.

Edina (mintha nem halotta volna Zoltánt, folytatja). eltereltem a figyelmemet a tökéletesség felé igyekvő szándéktól, holott csak ennek létezem.

Zoltán (feláll, az ablakkal szemben lévő falon felfedezi a hieroglif árnyékokat) Ugyanazok a jelek, ugyanazok az üzenetek.

Edina (nem figyel oda) A távolabbi tökéletesség tudatában, az Isten felé vezető útra készülök ebben az életben, mert Isten is így akarja és nekem pont az a bajom, hogy Istennél szeretnék lenni, nem pedig itt.

Zoltán (mintha olvasna, az ujjával követi a jeleket) Tudom az üzenetet, most már tudom, mit jelentenek ezek a jelek. Figyelmeztetés. A gonosz közelsége. Meg kell tőle szabadulni.

Edina (önmagának) Most már csak méltóképpen kell véghez vinnem.

Zoltán (Edinához megy, átöleli) Meg kell szabadulnom tőle!

Edina Ha akarod, a poklokat is végigjárom veled a boldogságunkért!

Zoltán (nyugtalanul) Nem bírom tovább... szétszakad a fejem! Menjünk innen!

Edina (megfogja Zoltán kezét) Gyere! Én az élet örömeit az élettől függetlenül tudom csak megélni, szeretném ezt megosztani veled, és meglátod csodálatos dolgokban lesz részed.

(Sötét)

 

(Függöny)

 

 

Harmadik jelenet

 

Álomvilág. A szín Feketéék étkezője. Ködszerű, kékes, lila fény. Az ablak helyett egy sötét barlang bejárata.

Körben árnyalakok üldögélnek. Az eddigi szereplők, arcuk nem látszik.

Az egész jelenet alatt megy a zene hol halkan, hol erősebben. Amikor felmegy a függöny, Edina és Zoltán a szín közepén állnak összeölelkezve.

Néhány pillanat múlva táncolnak, inkább mozognak a zenére.

(a szereplők mozgása lassított)

Edina (átszellemülten) Csodálatos, Zoli, ez csodálatos!

Zoltán Szédülök. Nem látok jól, valahol elhagytam a szemüvegem.

Edina Nem fontos. Csukd be a szemed, engedd át magad ennek a félelmetesen szépnek. Repülj, fogd a kezem és repülj velem!

Zoltán A fény sejtelmesen áthatol a szemhéjamon. Érzem, hogy körülöttem vannak, de mégsincsenek. Varázslatos érzés.

Edina Ölelj szorosabban, hogy eggyé váljon akaratunk!

Zoltán Már nem tudom, hol vagyunk?

Edina Közel az örökkévalósághoz, közel mindahhoz, amire vágytunk. Egyre távolabb attól, amitől eddig szenvedtünk.

Edina apja (hang) Táncolj csak, táncolj!

Edina (hirtelen megáll) Nem hallottál semmit?

Zoltán (bizonytalanul) Nem! Szédülök. Üljünk le egy kicsit.

(leülnek a kanapéra)

Edina apja (hang) Hamar feladtad. Azt hiszed, minden elől elmenekülhetsz?

Edina Nem menekülök. Kizárom magamból, ami nem hozzám tartozik.

Edina apja (hang) Késő, amit magaddal hurcolsz, mindig veled lesz. Én is.

Edina (felugrik, kiabál) Tévedsz! Az emlékezést rád hagyom!

Zoltán (ijedten) Mi történt?

Edina (zavarodottan) Apámmal beszéltem.

Zoltán Itt van?

Edina (csöndesen) Nem, már nincs itt.

Feketéné (az árnyak közül feláll, lassan Edinához közelít) A francba! Mit csináltok itt a félhomályban? A sötét nem zárja ki a világot, csak bizonytalanná teszi az embert. (kinyújtja a kezét, mint aki tapogatva keres valamit.) Hol vagy?

Edina Itt előtted!

Feketéné Nyújts ki a kezed!

Edina Minek? Eddig sem szorítottad meg!

Feketéné De fogtam.

Edina Persze, csak nem tudtam belekapaszkodni, nem tudtam megfogódzkodni.

Feketéné Az igazi kapaszkodó a szeretetben van.

(Zoltán körbetámolyog a szobában)

Edina A megértés vezet el a szeretetig. Ezt kerestem.

Feketéné Francos nyavalyát kerested! Botorkáltál. Ott botladoztál magad körül, nem látva, hogy mi van körülötted. De az is lehet, hogy másképpen látva a világot, álomképekben éltél.

Edina A másképpen, bűn?

Feketéné Nem bűn, csak nehezen emészthető. Az ember nem akar mindig, mindent másképpen csinálni.

Edina Kényelemből.

Feketéné Egyszerűségből.

Edina Elfogadhatóságból!

Feketéné Igen, az elfogadhatóságból.

Edina apja (bizonytalan hang) Nem értem miről beszéltek? Edina! Emlékszel, hogy pátyolgattalak?

Edina Én nem pátyolgatásnak nevezném.

Edina apja (tört hang) Csak szeretni akartalak.

Edina Ne zaklass most, apa!

Feketéné Kinek, miről beszélsz?

Edina A múltamnak, a múltamról.

(Zoltán tér vissza, közéjük áll)

Zoltán Nem találom, semmit nem találok. Hiába keresem, nem találom.

Feketéné Mit keresel?

Zoltán A szemüvegemet, az életemet, vagy tudom is én, hogy mit!

Feketéné (lassan távolodva, visszaül az árnyékba) Lehetetlen segíteni. Oda se figyelnek, amit mond nekik az ember. Nem hagyják, hogy közelebb kerüljek hozzájuk. Bizonytalan ez a távolság.

Edina (újra átöleli Zoltánt) Ne engedd, hogy belédlássanak! Nem tudják, nem érzik azt, amit mi szeretnénk. Mi pedig közel vagyunk hozzá, nagyon közel. (visszakíséri a kanapéhoz) Gitározz nekem, mint az első találkozáskor!

Zoltán (a kanapé mellől felveszi a gitárt, játszik, improvizál) Most másképpen szólnak a hangok.

Edina A hangok, a hangsúlyok változnak az érzelmeinkkel, és velük változunk mi is. Minden változás és átváltozás.

Zoltán (ledobja a gitárt) Nem megy! Szédülök, zakatol az agyam, nem találom a helyem. Lételenné vált minden.

Edina Létünk zárójelbe szorított megjegyzés csupán a sűrűn teleírt oldal alján. Lassan rá kell jöjjünk, hogy életünk ez a fele senkit nem érdekel. A lélek az, amire az istenek és az ördögök szomjaznak. A mi feladtunk, hogy naponta tisztába tegyük, megpucoljuk a mocsoktól. Ez egyetlen fontos dolog, amit kiszabtak ránk az égi hatalmak, a többi egyátalán nem lényeges. Mindent elvesztünk a végén; a testet, vágyakat és az álmokat, csak a lélek marad. Erre kell vigyáznunk. Meg kell tanulni feltétel nélkül cselekedni.

Zoltán Szomorú kilátástalanság.

Edina A szomorúság, amennyire tanít, éppannyira el is veszít. Egyszer úgyis meghalunk, és ezért a halálért kell élnünk?

Zoltán Itt létünk nem tartalmazza a végtelent. Semmi ahhoz képest, amire várunk és vágyunk. A véges bemérhető tartományában élünk, miközben azt gondoljuk, hogy mást érdemlünk. Zűrzavaros minden.

Nagyi (feláll, közelebb jön) Negyven évet éltünk együtt nagyapáddal. Negyven, mindennap megharcolt évet. Sokszor keservesen, mégsem éreztük zűrzavarnak. A nyugalmat a türelem, a hit és a bizalom teremeti meg, nem az elmúlásra gondolás.

Zoltán Nagyikám, ez a beletörődés.

Nagyi Nem, ez a belenyugvás. Megéled a kezdetét, tudod a végét, és a kettő közötti űrt töltöd ki magaddal.

Zoltán (Nagyihoz megy, homlokon csókolja) Magammal van baj, amit érzek, de nem ismerek.

Nagyi (visszaül) Egyensúly, cél és türelem, ez a lényeg.

Lakiné (balról) Zsuzsa, itt vagy?

Feketéné Itt vagyok. (előre jön)

Lakiné Jaj, de jó! Ne haragudj, volna egy nagy kérésem. El kell mennem, vásárolni, de Ágika nagyon nyűgös, nem nagyon szeretném elvinni magammal, de muszáj, hogy vegyek valamit, mert délelőtt elfelejtettem és megígértem az öregnek, hogy estére csinálok neki valami finomat. Igaz, még nem tudom, hogy mit, de tudod, ha én egyszer megígérem. Áthoznám Ágikát egy kis időre. Nem lesz vele semmi baj, szeret itt lenni nálatok, Edina olyan aranyos vele. Itthon van? Persze veled is meg lesz! Nincs valami ötleted, hogy mit készítsek, tudod milyen? Nem baj, végül is majd csak találok kedvére valót. Ha már elmegyek, akkor megveszem Ágikának is azt a kis cipőt, amit a múltkor kinéztem, most leértékelés van. Te tudtad? Igaz, a hét végére hirdették, de hátha találok neki valót! Szóval áthozhatom?

Feketéné Hozzad nyugodtan, Edina is itthon van, de siess vissza!

Lakiné Mindjárt jövünk! (elviharzik)

(Gyuri és Géza sétálnak a baloldalon, Laci és Márti táncolnak)

Márti (sikongva) Jaj, ne lépj örökké a lábamra! Kapaszkodj belém!

Laci (kicsit tántorogva) Mégiscsak megártott a bor.

Márti Nem kellett volna annyit innod.

Laci (ugrál) Kitáncolom magamból.

Márti Addig én mit csináljak?

Laci Táncolj, örülj az életnek!

Gyuri Zoltán megint eltűnt. Úgy csapódik egyik helyről a másikra, mint a kótyagos kakas.

Géza Teljesen ki van. Össze-vissza zagyvál mindenről. A felét sem értem sokszor, hogy miről beszél. Állandóan gyötri magát valamivel. Apa kiborította, hogy nem akart segíteni.

Lakiné (bejön a négy-ötéves forma Ágikával) Na, itt is vagyunk! Edina drága, vigyázz rá egy kicsit. Jövök nemsokára. Anyáddal már megbeszéltem, hogy itt marad egy kicsit. Vásárolnom kell. tudod milyen feledékeny vagyok. A felét sem hoztam, amit akartam és most mehetek újra, de Ágika egy kicsit nyűgös, lehet, hogy nem aludta ki magát, vagy egyszerűen nem akar velem jönni. Nem szeret a boltba menni. Persze megértem, mert én meg imádok vásárolni. Megnézek, megtapogatok mindent, néha megfeledkezek arról is, hogy velem van. Szóval sietek! (el)

Edina (Ágikához megy, kézen fogja) Gyere, keresünk egy babát! Játszunk ovisat?

Ágika (Edina elé áll, nézi) Te tényleg meg akartál halni?

Edina Ki mondta?

Ágika Anya Apának mondta, hogy meg akartál halni, azért vetted be a sok gyógyszert. Én is meg akartam halni.

Edina Miket beszélsz?

Ágika De igen, mert csúnya vagyok.

Edina Hogy mondhatsz ilyeneket?

Ágika Mindenki azt mondja, hogy csúnya vagyok.

Edina Nagyon is szép kislány vagy. Gyere, menjünk! (hátra mennek)

Császárné (Zoltánhoz megy) Jól vagy Zolika?

Zoltán Anyu, hogy kerülsz ide?

Császárné Aggódtam. Látni akartalak. Nagyon sápadt vagy.

Zoltán Fáradt vagyok.

Császárné Bevetted a gyógyszert?

Zoltán (türelmetlenül) Persze, hogy bevettem!

Császárné Miért vagy ingerült?

Zoltán Hát nem látod, mi folyik körülöttem? (fejét fogja) Itt vannak! Káosz, rettenetes káosz!

Császárné (átöleli Zoltánt) Nincs itt senki. Pihenned kéne.

Zoltán Nem lehet. Rendet kell tennem.

Császárné Nyugodj meg! Itt vagyok.

Zoltán Azt gondolod, hogy mégegyszer megpróbálom?

Császárné Segíteni akarok.

Zoltán Nem tudsz, senki nem tud segíteni, senki nem akar segíteni!

Zoltán apja (hang) Mindenben segítségre vársz. Képtelen vagy egyedül megcsinálni valamit. Gyönge vagy!

Zoltán (kiabálva) Hagyj békén! Ne gyötörj!

Császárné (ijedten) Nem bántottalak.

Zoltán Nem neked mondtam, Apának!

Császárné De hát nincs is itt.

Zoltán De igen, mindig itt van. Követ mindenhova. Belém bújik, hogy olyan legyek, mint ő. Gonosz.

Zoltán apja (részeg hang) Egyétek meg amit kifőztetek Anyáddal! Gonosz... gonosz... gonosz!

Zoltán (befogja a fülét) Nem akarom hallani!

Edina (Zoltánhoz fut) Mi történt, mi baj van?

Zoltán (izgatottan) Nem hallottad? Itt van.

Edina Mind itt vannak. Apád volt?

Zoltán Igen.

Edina Én is beszéltem vele.

Zoltán Zúg a fejem. Állandóan azt hallom, hogy szólít valaki!

Edina Hívnak minket. Már várnak minket. Rövidesen indulni kell! Felkészültél?

Zoltán (feláll) Induljunk. Meg kell szabadulni ettől a gyötrelemtől.

(Összeölelkeznek, kézen fogva lassan a barlang felé mennek. A többiek szótlanul követik őket. Zene: Black Sabbath: 1.Album: Embryo. Edina és Zoltán eltűnnek a sötétben. Vonatzakatolás, sípolás, sikoly)

(Sötét. Pillanatnyi csönd)

(Függöny)