Tessék helyet foglalni

Az apósom erősen „lakás-jogosult”. Mivel egész életében bősz cionista volt, jutalomképpen most ajánlást kapott az Állami Házépítészeti Hivatalhoz, hogy adjanak neki is lakást, és, hacsak egy mód van rá, ne drágábban, mint másnak. Kezembe vettem a dolgok elintézését, és kiutaztam Jaffába, a központba. Mindjárt, félórán belül megtudtam, hogy az ügy Chesván úrhoz tartozik a 314-esben.

A 314-es szobában nem találtam egy lelket sem. Megérdeklődtem a környéken, hogy hol van Chesván úr, mondták, hogy Sternnél van bizonyos ügyben, de minden pillanatban vissza kell jönnie, addig foglaljak helyet. Üldögéltem néhány percecskét, de Chesván úr nem jött. Megint érdeklődtem, mire mondták, hogy Sternnél van ülésen, de minden pillanatban jönnie kell.

Szóval, ahogy ülök-üldögélek a 314-es szobában a hivatalnokra várva, jött valaki, és kérdezte, hogy hol van Chesván. Mondtam neki: ülésen van Sternnél, foglaljon helyet. Az illetőnek azonban nem volt ideje, és eltűnt, de csakhamar jött egy másik férfiú, és körülnézett a szobában. Mondtam neki, nem idegeskedni, minden pillanatban jöhet Chesván, ülésen van Sternnél, üljön le.

– Köszönöm – felelte amaz –, ha Chesván visszajön, mondja meg neki, hogy azonnal jöjjön Méirhez az értekezletre.

– Kérem szépen…

Kis idő múlva jött egy kövérkés valaki, és kérdezte, hol van Kirschner. Mondottam a kövérkésnek, egy perccel előbb volt itt, ment Méirhez az értekezletre, Chesvánt azonnal küldöm, amint visszajön Sterntől, foglaljon helyet.

– Sajnos rohanok – mondotta a kövérkés –, nem tudja, Kirschner elintézte már a rámát-ároni típuslakásokat?

– Nincs kizárva.

– Csak azért, mert viszem magammal az aktát. Ha keresné Feintuchot, mondja meg neki, hogy Méirnél vagyok…

Erre mit tesz Isten? Rögtön jön a Kirschner szaladva, hogy hol a rámát-ároni akta, az öreg dühöngeni fog.

– Az isten szerelméért – mondottam ingerülten –, hát nem pont most vitte magával Feintuch az öreghez az értekezletre?

– Hol van Chesván?

– Még mindig Sternnél. Én is őrá várok.

– Jó – mondotta Kirschner –, akkor legyél szíves, csatoljad Goldbergnek ezt a tervrajzát a givát-szeréni aktához…

– Kérlek szépen…

Odaléptem a szekrényhez, és kikerestem belőle Givát-Szerént, majd csatoltam a tervrajzot. Éppen akkor jött vissza Feintuch.

– Az istállódat – förmedtem rá –, hát miért nem mégy már arra az értekezletre, az öreg dühöng, azt akarod, hogy megint balhé legyen?

– Már megyek – makogta Feintuch –, csak a Goldberg-tervrajzokért jöttem…

– Most szólsz, amikor már csatoltam Givát-Szerénhez? Most kezdhetem megint kikeresni. Én is jó nagy hülye vagyok, hogy hagyom magam mindenkitől kihasználni…

Feintuch zavartan topogott.

– Csak most mondta nekem Stern, hogy vigyem el Méirhez – mentegetőzött. – Mi a véleményed a tervrajzokról?

– Megjárja – feleltem –, mindenesetre kíváncsi vagyok, mit mond az öreg…

Feintuch elvitte Goldberg terveit Méirhez, de egyben közölte velem, hogy az öreg kéri, nézzem át a Haifa melletti új település lakólistáját, hogy volna-e még három hely néhány ismerősének. A jelentést adjam át rögtön Sternnek. Azonnal munkához láttam, és alaposan átrostáltam a lakólistát. A munka tetőfokán jött megint Kirschner, és kérdezte, hogy hol van Chesván?

– Az isten szerelmére – csattantam fel –, talán hagynátok az embert békében dolgozni?

– Már nem lehet hozzád szólni? – méltatlankodott Kirschner, és távozott. Nem érdekelt a sértődöttsége, mert tudtam, hogy Sternnél erős a pozícióm, és ez a fontos. Pár percen belül rohanva jött Feintuch, hogy Méir azonnal beszélni akar velem. – Csak két kezem van – morogtam, de azért mentem vele az öreghez. Méir gyorsan a tárgyra tért, és kérdezte a véleményemet a rámát-ároni építkezésekkel kapcsolatban. Megmondtam neki egész őszintén, hogy a blokkok túlságosan közel vannak egymáshoz, és az ablakok botrányosan kicsinyek. Kirschner hebegni kezdett, hogy ez a norma, mondtam neki, norma ide – norma oda, a helyzet tarthatatlan. Erre Méir azonnal kiküldte Kirschnert (tessék, most gyűlöl!), és átadta nekem az egész Rámát-Áront, hogy hozzam rendbe. Azonnal hívattam Feintuchot, és utasítottam, hogy huszonnégy órán belül részletesen referáljon a helyzetről. Aztán telefonáltam az információba, hogy van-e szabad kocsi, és kiszálltam a helyszínre. Néhány szót váltottam a munkavezetőkkel, majd felülvizsgáltam a terveket, és kisebb javításokat eszközöltem. Egy arrogáns építésznek azonnali hatállyal felmondtam.

A hivatalomban már nagy érdeklődéssel vártak. Kirschner megint piszkálni kezdett, mert érthető módon irigyelte gyors karrieremet, de nem izgatott. Láttam, hogy egész elsápadt, amikor jött Feintuch, hogy maga Stern hívat. Részletes helyszíni beszámolót adtam Sternnek, ő kicsit kifogásolta a munkatempót, mondottam: hatáskör nélkül, Stern, nem tudok eredményt felmutatni. Stern belátta, hogy igazam van, azonnali összvezetőségit hirdetett, és bejelentette, hogy helyettesévé nevez ki. Méir a szoba sarkából célzásokat tett nevetséges hivatali múltamra, de látszott, hogy Stern már hozzá van szokva az ellenem folyó belső intrikákhoz, mert amikor elváltunk, tüntetőleg kezet rázott velem, és biztatott, hogy csak így tovább.

Gyorsan visszatértem, hogy még időm legyen átfutni azt a zavaros givát-szeréni ügyet is. A szobámban egy új arcot találtam. Méir mutatott be neki: valami Chesván nevű kishivatalnok. Azonnal befogtam a regisztrálásba. Megmondtam neki nyíltan: nem vagyok embernyúzó, de megkövetelem a pontosságot, és főleg nem tűröm, hogy félfogadás ideje alatt üléseken vegyen részt, mert az ilyesmiből furcsa helyzetek adódhatnak. Kisvártatva kiutaltam apósomnak egy háztömböt, majd előleget vettem fel a fizetésemre. Azóta is ott dolgozom. Látogatási idő: 11 és 1 óra között a 314-es szobában. Ha nem volnék ott, az annak a jele, hogy ülésen vagyok, tessék helyet foglalni.

előzőtartalomjegyzékkövetkező