Szézám, nyílj ki…
A hét keddjén beugrottunk Toszkaniniékhez abban a bizonyos ügyben. Egy sudár, jól vasalt férfiút találtunk náluk, az egyik legelőkelőbb tel-avivi szállítóvállalat kiküldöttjét, akivel a házaspár szívélyes beszélgetésbe volt merülve. Csakhamar kiderült, hogy miről is van szó:
– Ezen összegért – mondta éppen Bélának a cég jól vasalt képviselője – átszállítjuk uraságod zongoráját a raktárhelyiségből a lakásba. Biztosítjuk, hogy a szállításban csakis a legkitűnőbb, gyakorlott szakemberek vesznek részt.
– És ha, tegyük fel – jegyezte meg Toszkanini Erna –, mégis leejtik?
– Sok évtizedes praxisunkban nincs precedens az ilyesmire – tiltakozott a jól vasalt –, de az ügyfél külön kérésére, tizenkét shekeles szerény pótdíj ellenében, gondoskodunk biztosítási kötvényről a fent említett zenebútor épségének garantálása érdekében.
– Csak ez hiányzik nekem – csattant fel Béla –, nincs semmi kedvem a bíróságokra szaladgálni abban az esetben, ha a biztosítóvállalat nem fizetne. És miért is fizessen?
– Uraságod nem tesz egy lépést sem – így a vasalt –, huszonöt shekeles jelképes átalányösszeg lefizetése ellenében magunkra vállaljuk egy jónevű ügyvéd alkalmazását, aki majd uraságod nevében a szükséges jogi lépéseket megteszi a biztosítótársaságtól járó kártérítési díjnak a megsérült zongora utáni behajtása végett.
Láttam az arcukon, hogy Toszkaniniéknek már elment a kedvük az egésztől. Tapintatosan megkérdeztem, hogy minek is kell nekik a zongora.
– Mindig arról álmodtam – rebegte Erna –, hogy a fiamból muzsikus lesz…
– Kérem szépen – így a cég vasalója –, tizennyolc shekeles havi taksa ellenében magunkra vállaljuk a kisdednek ötéves korától való muzikális kiképzését, diplomás tanerők igénybevétele révén.
– Jó, jó – vélekedett Béla –, és ha a gyereknek nem lesz kedve a zongorázáshoz?
– Hetvenöt shekel, három egyenlő részletben – így a vasaló. – A zongoraszállításhoz hozzácsapott ezen csekély többlet ellenében érintkezésbe lépünk a legismertebb gyermekpszichológusok egyikével, aki minden bizonnyal a kellő muzikális irányba fogja befolyásolni fent nevezett fiúcskát.
– Ez nem hangzik rosszul – jegyezte meg Erna, és fülig pirult –, de… de voltaképpen… még nincs is gyerekünk…
– Huszonkét shekel egyszeri lefizetése ellenében cégünk szakértője házhoz jön…
Itt avatkoztam bele:
– Bocsánat – fordultam a vasalóhoz –, maguk foglalkoznak kéziratoknak a kiadókhoz való szállításával is?
– Huszonnégy órás szolgálat. Három és fél shekeles honorárium ellenében átvesszük uraságodtól a kéziratot, és kiképzett futár útján eljuttatjuk a kérdéses kiadóvállalat nyomdájába.
– De még nem írtam meg a könyvet…
Hogy egész rövid legyek: ez a könyv kétszáz shekelembe került, beleértve a megírást, a szállítást és a korrektúrát. Elhatároztam, hogy teljes egészemben a cég rendelkezésére bocsátom magamat. Minek nekem az a sok vegzatúra az életben?