Az eszpresszó gambit
A Kaliforniában üldögéltünk eszpresszókávé mellett, és időnként várakozó pillantást vetettünk a forgalmi tábla felé. A passzázsban hidegtől elgyengült influenzabacilusok köhécseltek. Az esthomály srégen ereszkedett alá. Ervinke nyugtalanul kavarta a löttyöt: ilyenkor már általában kezdetét veszi az autóörökbefogadási szertartás. Úgy tíz óra felé futott be az első nyurga, fekete bajuszos, nemes járású forgalmi közeg. Ervinke kivárta, amíg a közeg leáll egy kis vörös sportkocsi előtt, és előhúzza büntetőcédula-blokkját, aztán tökéletes időzítéssel kirohant hozzá a kávéházból:
– Bocsánat – lihegte Ervinke –, csak egy pillanatra ugrottam be… felhajtani egy feketét…
– Uram – így a közeg –, ezt mondja a bírónak.
– Igazán ne izéljen már, biztos úr – nyüszít Ervinke –, látja, hogy már itt vagyok…
– Uram, ön zavar a munkámban!
– De csak egy pillanatra ugrottam be…
A közeg szadista lassúsággal kitöltötte a büntetőcédulát, majd felemelte égő tekintetét:
– Nézzen csak oda, uram – mondta. – Mi van arra a táblára írva?
– „Hatméteres távolságban a parkolás rendőrileg tilos” – motyogta Ervinke földig sújtva –, de egy eszpresszókávé miatt, igazán…
– Uram – így a közeg –, még egy provokatív megjegyzés, és felírom a tizenhetes számú cikkelyt is a járdaszéltől történő túl messzi parkolás végett.
– Látja – mordult fel Ervinke –, ezért gyűlölik magukat!
– „Tizenhetes cikkely!” – jegyezte fel a közeg szép tempósan, és hozzátette: – Le fogom önt tartóztatni.
– De miért?
– Nem vagyok köteles magyarázattal szolgálni. A papírokat kérem!
Ervinke átadta.
– Uram – csattant fel a közeg –, nem kértem a betegsegélyzői lapot! Hol a gépjármű-vezetői jogosítványa?
– Nincs, kezicsókolom…
– Nincs? Nagyon jó! „Huszonhármas cikkely!” Forgalmi engedély, biztosítás van?
– Nincs.
– Nincs?
– Nincs. Meg aztán autóm sincs…
Csend.
Vibráló, különös csend.
– Akkor – suttogja a közeg –, akkor kié… ez a… vörös sportkocsi?
– Honnan tudjam én azt? – teszi fel a kérdést Ervinke. – Én csak beugrottam ide a Kaliforniába felhajtani egy eszpresszókávét. Egész idő alatt magyarázom magának…
A közeg megkukul, átmegy negatívba, pofacsontja ütemesen mozog. A tekintetét nem felejtjük el hosszú hónapokig. Pulykavörösen felragasztja a büntetőcédulát a sportkocsi szélvédőjére, és lelép. A saroknál alkalmasint sírva fakad. Ervinke könnyű léptekkel tér vissza a támaszpontra a sikeres akció után: – Az előadás folytatódik – jelzi. És csakugyan, kisvártatva megjelenik a sport tulajdonosa, felfedezi a büntetőcédulát, gondosan lehámozza, és felragasztja a szomszédos nagy Chevrolet üvegére. – A híres Bilitzer-módszer – jegyzi meg Ervinke elismerőleg. – Nincs az az autótulajdonos, aki felülvizsgálná az adatokat. A Chevrolet tulajdonosa fog fizetni.
Szórakoztató, kellemes este volt.