Eichmann vall
Részlet egy avantgárdista színjátékból
Államügyész: Mi a véleménye a 2 × 2-ről?
Adolf: Nem vagyok matematikus.
Államügyész: Mégis. Véleménye szerint mennyi 2 × 2?
Adolf: A számtani műveletek sosem tartoztak hatáskörömbe. Amennyiben mégis felmerült ilyen természetű probléma, tüstént átszármaztattam az illetékes ügyosztályokhoz. A döntés mindenesetre Schultz kezében volt.
Államügyész: Szóval, nem tudja, mennyi 2 × 2?
Adolf: Nem vagyok kompetens.
Államügyész: És ha én azt mondom magának, hogy maga nagyon is jól tudja, mennyi 2 × 2?
Adolf: Schultz foglalkozott a számokkal.
Államügyész: Valahányszor meg akarta tehát tudni, hogy mennyi 2 × 2, elment Schultzhoz?
Adolf: Nem feltétlenül. Telefonon is megérdeklődhettem. Ámbátor engedtessék megjegyeznem, hogy Schultzot 1943 őszén Salzkammergutba helyezték át, és ott találkoztam vele Lubkénél.
Államügyész: Lubke tudta, mennyi 2 × 2?
Adolf: Nem tudom, kérem. Sosem fordultam hozzá ezzel a problémával. Schultzcal álltam kapcsolatban.
Államügyész: Schultz tehát tudta a megoldást a 2 × 2-re?
Adolf: Nem tudhatom, mert nem voltam a helyében.
Államügyész: De feltételezhető, hogy Schultz tudta, ugyebár?
Adolf: Mindenkor tartózkodtam feletteseim bírálatától.
Államügyész: Mennyi jött ki Schultznak?
Adolf: Nem emlékszem.
Államügyész: Akkor hogyan magyarázza meg, hogy a 6021-es számú okmányra maga feljegyezte: 2 × 2=4?
Adolf: Ilyen nincs.
Államügyész (átadja neki az okmányt): Maga írta ezt?
Adolf (gondos vizsgálat után): Igenis.
Államügyész: A maga kézírása?
Adolf: Nem.
Államügyész: Hogyhogy?
Adolf: Az okmány dátumának időpontjában nem tartózkodtam Berlinben.
Államügyész: De hiszen az okmányt Münchenben állították ki.
Adolf: Mégis Linzben voltam.
Államügyész: Akkor honnét van az aláírása?
Adolf: Utólag odabiggyesztették. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a számok meglehetősen elmosódottak. A 4-es szám például 7-esnek is felfogható.
Államügyész: 2 × 2 tehát 7?
Adolf: Ezt sohasem állítottam. Nem vagyok matematikus. Megjegyzésem csupán annak megállapítására szorítkozott, hogy a 6021-es számú okmányon a 4-es szám 7-esnek is olvasható.
Államügyész: Szóval?
Adolf: Dachauban voltam.
A törvényszék elnöke: Arra a kérdésre válaszoljon kérem, hogy mennyi 2 × 2.
Adolf: Nem tudhatom.
Államügyész: Akkor miért mondott 7-et?
Adolf: Nem mondtam 7-et. Csak megjegyeztem, hogy egyes okmányokon a 4-es szám 7-esnek is olvasható.
Államügyész: Nincs szó okmányokról. Csak egy okmányról van szó, a 6021-es számúról.
Adolf: Nem vállalhatom a felelősséget az okmányért, amelynek aláírásakor Linzben tartózkodtam.
Államügyész: Tehát mégis Linz?
Adolf: Amennyiben a tények rekonstruálhatók.
Államügyész: És én azt mondom, hogy nem okozott magának sohasem fejfájást a 2 × 2 kiszámítása!
Adolf: Legyen szabad hangsúlyoznom, hogy nem vagyok matematikus.
Államügyész: Emelje fel két ujját!
Adolf (felemeli): Esküszöm az élő Istenre…
Államügyész: Nem kértem, hogy esküdjön, arra kértem, hogy emelje fel két ujját.
Adolf: Kérem szépen. Szabadna egy fontos bejelentést tennem?
A törvényszék elnöke: Tegye.
Adolf: Lubkét 1943 nyarán áthelyezték a Protektorátusba, és ezért nem találkozhattam Schultzcal 1943 őszén Salzkammergutban.
Államügyész: Mi köze van ennek ehhez?
Adolf: Csak az igazat akarom vallani. Lubke nem volt beavatva Schultz dolgaiba.
Államügyész: Akkor nem volt beavatva. Engem csak az érdekel, hogy hány ujjat emelt fel.
Adolf: Nincs tudomásom arról, hogy Lubke valaha is ujjat emelt volna.
Államügyész: Magáról beszélek! Hány ujjat emelt föl?
Adolf: A jelek szerint kettőt. Jóllehet nem vállalhatom a felelősséget az esetleges pontatlanságért. Sosem foglalkoztam matematikával.
Államügyész: Nem baj. Emelje fel másik kezének két ujját is.
Adolf (együttműködik).
Államügyész: Hány ujjat lát?
Adolf: Tízet.
Államügyész: A felemelt ujjakat kérdeztem!
Adolf: Én látom a nem felemelteket is.
Államügyész: Ismétlem: hány felemelt ujja van?
Adolf: A nem felemeltek is az enyémek.
Államügyész: De nem azokról van szó!
Adolf: Ezen nagyon csodálkozom. A nem felemeltek ugyanis összujjaim 60 százalékát képezik, átlagosan tíz ujjat véve alapul, vagyis 50 százalékos többséget képviselnek a nem felemeltekkel szemben, ha nem tévedek.
Államügyész: Tegyük fel. Én azonban arra vagyok kíváncsi, hogy véleménye szerint a felemelt két ujja meg a másik két ujja mennyit tesznek ki összesen.
Adolf: Mostan?
Államügyész: Igen. Számolja meg, kérem.
Adolf (több sikertelen kísérletet tesz): Nem megy.
Államügyész: Már miért nem?
Adolf: Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy az ujjamat végigfuttatom a számlálandó tárgyakon. Jelen esetben igen zavarólag hat, hogy a végigfutó ujjam azonos a megszámlálandóval, tehát veszélyes kettősség esete forog fenn. Esküm precizitásra kötelez. Nyilatkozni szeretnék.
A törvényszék elnöke: Nyilatkozzon.
Adolf: Távol áll tőlem annak a benyomásnak keltése, mintha teljesen elzárkóznék azon verzió latolgatása elől, mely szerint 2 × 2, bizonyos körülmények között, a 4-es számot megközelítő eredményt adhatja, noha hangsúlyozni kívánom, hogy sohasem foglalkoztam tudományos munkával, mivel ez hatásköri túllépéssel lett volna azonos. Alázatosan kérném Schultz kihallgatását, tekintettel arra, hogy nevezett felelős pozíciót töltött be az említett időszakban Garmischpartenkirchenben.
Államügyész: Azt veszem ki szavaiból, hogy elfogadja Schultz álláspontját a 2 × 2-vel kapcsolatban.
Adolf: Már mondottam, hogy nem vállalhatom a számszerű felelősséget mindaddig, amíg eskü alatt vallok. Ugyanakkor azonban hajlandó vagyok magamra vállalni minden releváns megoldást, csak hogy elkerüljem a makacs ellenkezés csalóka látszatát.
Államügyész: Tehát beismeri, hogy 2 × 2 az 4?
Adolf: Erre vonatkozólag már tettem bejelentést, ha nem tévedek.
Államügyész: Szeretném még egyszer hallani!
Adolf: Erre vonatkozólag már tettem bejelentést, ha nem tévedek.
Államügyész: A bejelentést magát még egyszer!
Adolf: Kérem. Hitem és meggyőződésem, hogy az említett matematikai művelet megoldása nagyjában azonos az államügyész úr által említettel.
Államügyész (a falhoz szorítja): Tehát négy?
Adolf: Fel lehet tételezni.
Államügyész (szorítja): Négy, igen vagy nem?
Adolf: Az előbbi.
Államügyész: Köszönöm. Csak ennyit akartam tudni…