A Discovery 14 kutatóhajó iszonyatos sebességgel robbant ki a hipertérbõl. Könnyed eleganciával tette meg, mindössze tizenegy év leforgása alatt a huszonkét parsec távolságot. A hajó teljes hosszában megremegett, miközben a tizenkét óriás fékezõrakéta ék alakú csóvája belemart az ûr fekete hidegébe, próbálva megfékezni az irdatlan erejû Discovery-t.
Stiera Litten izgatottan fészkelõdött a hatalmas vezérlõterem parancsnoki székében. Tizenegy évig voltak bezárva a hiperûrbe, ez idõ alatt jócskán megszaporodtak hajában az õsz szálak. Ezek most is, mint minden alkalommal mikor felöltötte hófehér admirálisi egyenruháját, pedáns rendben sorakoztak egymás mellett. Mélyen ülõ barnás szemében valami távoli gyermekes kíváncsiság csillogott, mely merõben ellentmondott az unott, mindent tudó precizitásának.
Stiera kapitányon kívül, hat tiszt teljesített szolgálatot a hídon. Magasított támlájú székeikkel sûrûn forgolódva próbálták szemmel tartani a hatalmas vezérlõ egységet.
- Fékezõ manõver befejezve! Célbolygó kettõ-kettõ-négy-hét-egyre, uram. - mondta egy fiatal navigációs tiszt, majd kissé elõrehajolt, s babrált valamit az elõtte terpeszkedõ mûszerfalon.
- A hiperugrás koordinációs elcsúszása a megadotthoz képest minimális, egész pontosan egy-hat. - szólt ismét a fiatal tiszt. A kapitány lenyomta a székének karfájába épített kommunikátor hívógombját.
- Közvetlen parancs a gépháznak! - mondta. - Kettes és hetes segédhajtómûvet aktiválási energiára süllyeszteni! Hiperhajtómûvet készenléti állapotba.
- Itt gépház. Parancsot értettem! - jött a gyors válasz a kommunikátorból, majd halk kattanás hallatszott, és a kapcsolat megszakadt. Stiera felállt székébõl, és kényelmes tempóban odasétált a néhány méterre lévõ navigációs konzolhoz. Érezte a fiatal tisztben kialakuló feszültséget.
- Orbitális pályára állás hét perc múlva, uram! - mondta az, megtörve a nyomasztó csendet, melyet csak a különbözõ rendszerekben, vezetékekben lüktetõ, vibráló energia megszokott hangja kísért. Éxews Kléop szerette a munkáját, kellemes bizsergés töltötte el, mikor megtudta, hogy a célnál õ navigálja a Discovery-t. Valami azonban görcsösen idegesítette, az okra képtelen volt rájönni. Próbálta minél kevésbé kimutatni feszültségét, végig futtatta tekintetét az elébe zsúfolódó különbözõ mûszereken, kijelzõkön mindent rendben talált. Érezte amint a kapitány lágyan bal vállára tette egyik kezét. Nem volt ideje elcsodálkozni a dolgon, mert egy kis vörös téglalap ütemesen villogni kezdett a mûszerfalon.
- Uram, a gépház! - mondta és fürgén lenyomta a téglalapot.
- Gépház! Itt Stiera - mondta a parancsnok s levette jobb kezét a tiszt válláról.
- Baj van uram! - mondta egy ideges, visszafogott hang - A hiperhajtómûben a paraxiális Grav gyûrûsor vezéridoma elrepedt. Így nem tudjuk tartani a készenléti állapotot.
- Mennyi idõbe telik míg kicserélik az idomot? - kérdezte Stiera, némi, alig észrevehetõ feszültséggel, a hangjában.
- Ez egy összetett feladat, sok idõ. Le kell szerelni a "D" és az "F" vezérmûkonzolt, majd a Grav gyûrûket egyenként, aztán...
- Nem érdekelnek a kifogásai! - szakította félbe erélyesen Stiera.- Azt kérdeztem, mennyi idõ?
- Körülbelül öt óra - jött a gyors válasz.
- Rendben. Inaktiválni a hiperhajtómû minden rendszerét! Haladéktalanul kezdjék meg a szerelést! - mondta élesen a kapitány.
- Orbitális pályán vagyunk, uram. - szólt kötelességtudóan Éxews. Szûnni nem akaró idegesség csengett a hangjában. Stiera fürgén a helyére sietett, s leülve megérintett pár szenzort. A híd hatalmas fõmonitorán feltûnt a célbolygó szürkés gömbje. Kényelmesen hátradõlt székében, és a hamuszürke bolygófelszínt fürkészte.
- Knarr! - szólt, mire a csillagász tiszt megfordult székével és felállt.
- Igen, kapitány? - mondta Stierára nézve.
- Azonnal kezdje meg az embereivel a bolygó feltérképezését , minden adatra kíváncsi vagyok, amit csak össze lehet szedni - mondta nyomatékosan Stiera.
- Engedelmével, az embereim már elkezdték a vizsgálatokat, uram - mondta Knarr elhaló hangon.
- Igen?! - kérdezte fenyegetõ hangon a kapitány, mélyen a csillagász szemébe nézve. A tiszt egy darabig rezzenetlenül tûrte, majd akaratlanul félrepillantott,
- Derék - súgta Stiera, és levette tekintetét a csillagászról. Knarr megkönnyebbült. Mikor kiadta embereinek a parancsot, csak a kíváncsiság hajtotta, hisz tizenegy éve utaztak efelé a nyomorult Nolog C-1 kisbolygó felé. Nem bírta kivárni, hogy a kapitány kiadja a parancsot, amint kiértek a hipertérbõl, elkezdte felhajtani a bolygó adatait.
- Lássuk, mire jutottak
eddig? - mondta Stiera és elõrehajolva ismét
megérintett pár szenzort. A fõmonitorról
eltûnt a bolygó képe, s a helyébe élénkzöld
szöveg íródott ki:
NOLOG C-1
Katalógusszám: 371-49-89-57/984 C-1
A Taintnedf rendszer negyedik, kisméretû bolygója.
Discovery program
Stiera újabb szenzort érintett, mire az elõzõ szöveget felváltották a bolygó legfrissebb adatai. Különbözõ keringési idõk, sûrûség értékek, tömegek, gyorsulási és pályaadatok, s még rengeteg más, a bolygóra jellemzõ számadat. A kapitány ismét Knarra nézett.
- Mennyire megbízhatóak az adatok? - kérdezte.
- Majdnem százszázalékosak, uram. De az elsõ CÉMA szonda földet érése után többet tudunk majd mondani - felelt a csillagász.
Stiera egy pillanatra eltûnõdött, majd Knarr-ra nézve megszólalt.
- Rendben. Készítsék elõ a szondát, amint elkészültek, kiadhatja a kilövési parancsot.
- Igen uram. - mondta tisztelettudóan Knarr, és a helyére sietett.
Hirtelen iszonyatos szirénázásba kezdett az automatika. A híd fõvilágítása kialudt, helyette a szirénák erõs lüktetõ vörös fénye töltötte meg a helységet.
- Meteor tizenkettõ-nyolc-négy-hét-hatnál. Egyenesen felénk tart! - üvöltötte Éxews.
A következõ pillanatban távoli robbanás tompa döreje hallatszott, s ezzel egy idõben visszatért a világítás. Stiera finom alig, észrevehetõ bólintással nyugtázta az automatika tökéletes precizitását.
- Mekkora volt? - kérdezte higgadtan.
- Tizennégy méter a legnagyobb átmérõje. Uram. - válaszolt Knarr.
- Honnan került ide? - kérdezte némi kis érdeklõdéssel Stiera.
- Nem tudom. Egyszer csak itt volt, csak úgy a semmibõl. Egyik pillanatról a másikra. Nem tudom merrõl jöhetett. Az automatika olyan gyorsan kilõtte, hogy a pályavonalát lehetetlen meghatározni. Igazság szerint meteor így nem közlekedhet, nem létezhet - fakadt ki Éxews. - Ha nem meteor lenne, akkor a sebességébõl, s a hirtelen megjelenésébõl arra következtetnék hogy a hipertérbõl jött. De így, semmiképp sem jöhetett onnan.
- Ahhoz pedig hogy meteor volt semmi kétség nem férhet - fûzte hozzá Knarr Stiera kifejezéstelen arccal ült székében. A fõmonitoron lévõ Nolog C-1 képére meredt, mintha megpróbálna bele látni a szürkés bolygó nem létezõ lelkébe. A hídon kialakult nyomasztó csendet a radarkezelõ tiszt hangja törte meg.
- Uram, valami felénk tart a bolygó irányából.
A kapitány lassan fordította el a tekintetét a képernyõrõl, s a tiszt szemébe nézett.
- Hogyhogy valami?? - kérdezte aggályosan.
- A radarkomputer képtelen beazonosítani uram, alig észleli. Sõt az összes többi mûszer szerint nem is létezik ez a "valami".
- A kapitány felállt, és a radarkezelõ mellé lépett. A tiszt a radarernyõ egy halvány alig észrevehetõ pontjára mutatott.
- Ez az - mondta. Stiera döbbenten meredt az ernyõn lévõ foltra. Ez a radarkép, a szokásos vakítóan éles radarképekkel szemben halvány folt volt csupán. A kapitány hosszan nézte az ismeretlent, mely elmosódott körvonalakkal, de annál határozottabb sebességvektorral rendelkezett.
- Orbitális pályamodositást kérek! - mondta Stiera a képernyõrõl le nem véve tekintetét. Fél perc múlva a hajó lomhán letért eddigi útjáról, s rá állt az új pályára, mely csak minimálisan különbözött az elõzõtõl. Stiera továbbra is a képernyõt nézte.
- Korrigált, tehát tudatos - összegezte.
- Uram. Kiküldhetnénk egy vadászrajt, hogy nézzék meg azt a vackot.
- Nem - mondta higgadtan a kapitány. - Amíg nem észlelünk ellenséges szándékot, addig nem küldünk ki semmit.
- Igen, uram.
- Mit tudunk róla? - kérdezte Stiera a tudományos tiszt felé fordulva. A tiszt hátat fordított a karácsonyfaként világító mûszerfalának. A kétségbe esett arc egy pillanat alatt megadta a választ.
- Semmit uram. A radar kivételével az összes mûszer tagadja annak a valaminek a létét. Egyszerûen nincs ott semmi! Egy elektronnal sincs több a kelleténél. Bármilyen kutatósugarat használok, vagy akár milyen precíziós keresõmûszert, nincs...ott...semmi. Pedig valami mégis van.
- Uram, randevú öt perc múlva.
- Rendben. Hármas készültségi fokozat! Ismétlem hármas! - mondta fennhangon a kapitány.
A hajó hirtelen megtelt élettel, mindenfelé állig felfegyverzett biztonsági tisztek, és droidok rohantak a kijelölt helyükre. Tisztába voltak vele hogy a hármas fokozat kemény dolog. Parancsok, utasítások hangzottak minden felõl.
Pontosan három perc múlva a nyüzsgés elült, s a hajó lassan méltóságteljesen szembe fordult a jövevénnyel.
A hídon síri csönd honolt. Stiera a radarpultra támaszkodva figyelte amint az ismeretlen foltja lassan, komótosan egybeolvad a hajóval. A Discovery lövegkezelõi ugyanezt látták a célzókomputerek radarjain, ám a tûzvezetõ komputerek képtelenek voltak a semmit céltárggyá nyilvánítani.
Hosszú percek teltek el, mindenki feszülten figyelt, vártak, azt nem tudták hogy mire, de vártak.
Hirtelen éles szaggatott hang visított a csöndbe.
- Uram. Energia kiesés a D3-mas, a C4-es és az F5-ös szinten. A hiba oka ismeretlen, már úgy értem, hogy nem tudjuk. De lehet hogy tényleg az ismeretlen az oka - mondta kissé zavarodottan egy technikus.
- Megerõsítem uram. Ha hihetünk a radarnak és az ismeretlen tényleg behatolt a hajóba akkor azt a C4-es szinten és körülötte tette. Ám a mûszerek szerint sem az erõteret, sem a hajó páncélburkolatát nem törte át semmi. - mondta a tudományos tiszt. - Hogy mi is jött be a hajóba, azt nem tudom. Az áramszünet miatt semmilyen érzékelõ vagy kamera nem üzemel arra felé.
Stiera egy ideig elgondolkozott, majd aktiválta a kommunikátort, s megszólalt.
- "T" csoport
közvetlen parancs ! C4-es szint, 6-os utasítás!
Ismétlem C4-es szint, 6-os utasítás!
- Gondoltam hogy minket rángat, elõ. - mondta Dsaww két kabintársának hátat fordítva miközben feltépte szekrénye egyik ajtaját.
- Most mi a fene bajod van? - fakadt ki Fert. - Egész úton azon nyavalyogtál, hogy halálra unod magad, mert nincs "semmi akció". Most van, most meg ez nem tetszik.
- Miért pont hatos? - morfondírozott magában Ghuzt, tudomást sem véve két társa vitájáról. Fürge mozdulatokkal belebújt szkafanderébe, majd miután hatalmas plazmagéppisztolyát a vállára emelte, kirohant a helységbõl.
- Hát ez, hová rohan? - kérdezte meglepõdve Fert.
- Fogalmam sincs, kérdezd meg tõle. - mondta higgadtan Dsaww, majd hóna alá csapta sisakját és várakozóan nézett Fertre.
- Kész vagy?
- Igen, mehetünk - azzal felvett ágyáról egy méretes mûszertáskát és kilépett az ajtón. Végighaladtak a nyolcszögletû folyosón, és a liftnél beérték Ghuzt. Némi várakozás után megérkezett a lift, s a csapat egy szó nélkül beszállt. Ghuzt megérintette a négyes szint szenzorát. Az ajtók halk surranással becsukódtak, s a fülke elindult.
- Egyáltalán mi van a C4-es szinten? - kérdezte Dsaww.
- Én úgy tudom, valami alkatrész raktár - mondta Ghuzt majd a kijelzõre pillantott, s ebben a pillanatban a lift nagyot zökkenve megállt. A világítás pislogva kialudt, s a kijelzõ is elsötétült.
- Hogy az a ...- súgta Dsaww.
- Na ezt már vártam. - mondta Fert. - Hányadikon lehetünk?
- A harmadikon. Épp akkor néztem a kijelzõre - mondta Ghuzt.
- Most mi legyen? - kérdezte Fert, miközben felcsatolta sisakját.
- Mi lenne, kimennénk? - kérdezte Ghuzt és õ is felrakta sisakját, Dsawwal egyetemben.
- Persze, csak úgy kisétálunk egy légmentesen zárt liftfülkébõl - hallotta Fert hangját a sisakrádiójából Dsaww.
- Pontosan. Ha nem tudnád a hatos utasítás elég sok mindenre felhatalmaz - mondta Ghuzt, azzal leemelte válláról a plazmagéppisztolyt, s célba véve az ajtót, meghúzta az elsütõbillentyût. Az erõs keramitacél ajtó vakítóan éles villanás közepette atomjaira hullott.
- Erre tessék uraim! - mondta nyájasan az "ajtó" felé mutatva Ghuzt. A nyílás peremén sok helyen még fehéren izzott az ajtó maradványa, melynek fénye kísérteties homályt kölcsönzött az elõttük tátongó folyosó sötétjének.
- Kezdem érteni, hogy minek nekünk szkafander. - kommentálta Dsaww, s miközben átlépte az ajtó roncsait, bekapcsolta sisaklámpáját. A lift padlóját jó méteres szintkülönbség választotta a el folyosóétól. Egymás után kimásztak a liftbõl.
- Le kéne jutni a 4-es szintre - mondta Fert és egy pillanatig elgondolkozott míg magában felidézte a hajótérkép ide vonatkozó részletét.
- Arra - mondta, lámpája fénykörével a lifttõl jobb kéz felé esõ folyosóra mutatva.
- Huhhh! - Nyögte Dsaww a korom fekete folyosó felé tekintve, melynek sötétje szinte felfalta lámpáik fényét.
- Menjünk - mondta Fert és felkapcsolta a táskájából elõhalászott kézi lámpáját. Lassú, kimért tempóban elindult, lámpáját átvette bal kezében, jobb kezével pedig kiemelte tokjából fegyverét.
- Itt lesz valahol a lépcsõ - mondta Ghuzt és elindult Fert után. Dsaww nem sokkal utána lépkedett, fegyverét maga elé szegezve fürkészte a folyosót. Érezte ahogy az adrenalin lassan kúszik fel az agyába. Nem értette az okát, de mérhetetlen feszültség lett úrrá rajta, idegesen megszorította a fegyver markolatát.
- Megvan - mondta Ghuzt, egy ajtó mellé lapulva, s intett Dsawwnak hogy maradjon a másik oldalon. Dsaww engedelmeskedett és õ is a falhoz simult, fegyverét keresztbe fogta mellkasa elõtt.
Fert fürgén az ajtó vezérlõjéhez lépett s a falhoz bújva megnyomta a nyitó szenzort. Az ajtó semmi életjelet nem adott.
- Majd én. - mondta Ghuzt, s ellépve a faltól célba vette plazmagéppisztolyával az ajtót.
- Nee! - monda Fert s letérdelve táskájához kotorászni kezdet benne. A szkafander kesztyûje elég nagy mozgásszabadságot biztosított ujjainak, annak ellenére hogy igen ellenálló anyagból készült.
Nemsokára fekete doboz került elõ a táskából óvatosan a földre rakta, majd bal keze mutató ujjával könnyedén alányúlt az ajtó vezérlõ borítójának, s letépte helyérõl. A borítólemez átrepült a válla felett s csörömpölve landolt a fémpadlón.
Fél perc múlva már vezetékek egész kötege csatlakozott a fekete dobozból a vezérlõbe.
- Mi van már? - háborgott Dsaww.
- Tudom hogy hülyén hangzik, de szó sincs áramszünetrõl. Egyszerûen hiányoznak a vezetékek a falból - rövid szünetet tartott - Eltûntek, mintha nem is lettek volna. S ami az igazán érdekes, hogy a szigetelésük sértetlenül a helyén van - mondta Fert, s közben elrakta a mûszereit.
- Akkor rajtam a sor - mondta Ghuzt, s aktiválta fegyverét.
- Álljatok félre! - mondta, s tüzelt. A fegyver irdatlan erejû lövedéke könnyedén szétmarcangolta az útját álló ajtót. A lépcsõház fényárban úszott. A fémbõl készült lépcsõfokok egy széles aknát fogtak közre, amely egészen a hajó fenekéig futott le. Ghuzt határozott léptekkel elindult lefelé, társai a négyes szintre vezetõ ajtó elõtt érték utol.
- Ehhez mit szólsz? - kérdezte az ajtó kijelzõjére mutatva. A kijelzõn piros lámpa jelezte az üzemkész állapotot.
- Most aztán végképp nem értem! - mondta csalódottan Fert.
- Akkor talán járjunk a végére, s menjünk be végre - mondta Dsaww. Fert bólintott, s a falhoz lapulva megnyomta a nyitószenzort. Az ajtó halk szisszenést hallatva félrecsúszott. Odabent ugyan olyan sötét fogadta õket mint a hármas szinten. Miután mindannyian bent voltak az ajtó automatikusan bezáródott.
Szemük kezdet hozzászokni a sötétséghez, lámpáikkal világítva elindultak a folyosó vége felé. Ghuzt haladt elöl, a fegyvert maga elé tartva óvatosan lépkedett.
Mögötte Fert haladt, kézi lámpájával a csövekkel és vezetékekkel telezsúfolt falat, mennyezetet fürkészte. A sort Dsaww zárta, idegesen markolta fegyverét, s néha - néha hátra pillantva ment a többiek után.
Kis idõ múlva Ghuzt megtorpant.
- Megérkeztünk, C4-es szint. - súgta, s fegyvere csövével az útjukat álló hatalmas, szürke, megerõsített ajtóra mutatott, melyen nagy szögletes C betû vöröslött.
- Na ezen hogy jutunk át? - kérdezte Fert - Áram egy fikarcnyi sincs benne. - mondta a kijelzõre nézve.
- Igen kemény diónak látszik. - mondta Ghuzt s öklével megkopogtatta az ajtót. Abban a pillanatban az papír módjára beszakadt, Ghuzt pedig ijedtében nagyot üvöltve hátraugrott.
Mind a hárman tátott szájjal álltak a megrongálódott ajtó elõtt.
Ghuzt érezte amint hideg borzongás szalad végig a bõrén, pedig õrá az ilyesmi abszolút nem jellemzõ.
- Nem gondoljátok hogy ez egyszer meg kéne szegni a rádióstopot. - kérdezte Dsaww, és fegyverét akaratlanul is az ajtóra szegezte.
- Nem - mondta hihetetlen nyugalommal Fert. - Bemegyünk.
Ám a követezõ pillanatban borzalmas erejû robbanás rázta meg a negyedik szintet, s Dsawwot valami láthatatlan erõ beszívta a raktárba, az ajtó rongyként foszlott szét körülötte.
- Kapd el! - Üvöltötte Fert miközben megpróbálta egyensúlyát megõrizni. Ghuzt Dsaww után vetette magát ám elkésett s a raktár padlójára esett ami beszakadt alatta. Fert rémülten nézett a társa helyén tátongó lyukra, majd pillantása a raktár falán lévõ óriási résre tévedt. A repedésen a Nolog C-1 szürke felszíne látszott, s nem mesze a hajótól Dsaww ûrruhája úszott megdermedve.
- Fert! Ferrrt! Megvagy? - hallotta Ghuzt hangját a rádióból .
- Én meg, de te hol vagy?
- 5. szint. Mi van Dsawwal?
- Valószínûleg meghalt. Ez a valami, ami itt van a hajóban, kilyukasztotta a burkolatot, s a keletkezõ robbanásszerû légnyomáscsökkenés magával rántotta Dsawwot.
- Ohh, a fenébe !
- Fel tudsz jönni ?
- Már úton vagyok. A francba ! - káromkodott Ghuzt. - A dekompresszió miatt bezártak a zsilipek, itt ragadtam. Azért nem adom fel. Fent mi újság megvan a vendégünk ?
- Nincs - mondta Fert s fegyverével végigpásztázta a hatalmas ládákkal telepakolt helyiséget. Lámpájának fényköre idegesen ugrált ládáról ládára. Ekkor valami mozdult nem sokkal elõtte a földön, odakapta fegyverét. Ghuzt feje bukkant elõ a lyukból.
- A fenébe, majdnem kinyírtalak.
- Inkább segíts felmászni - Fert kinyújtotta a kezét s felhúzta Ghuztot.
- Most mi lesz?- kérdezte Fert idegesen.
- Elkapjuk! - mondta Ghuzt s plazmafegyverét maga elé tartva óvatosan elindult a ládák között.
- Jó, jó de mit?- kérdezte kétségbeesetten Fert, de azért követte társát. Az adrenalin lüktetett az agyában, fegyvere állapotjelzõjére pillantott, majd a sugárzásmérõre. Elakadt a lélegzete, a mûszer egy része hiányzott, köddé vált.
- Ghuzt a sug - nem tudta befejezni társa üvöltve félbeszakította.
- Odanézz, a ládák! - Fert felnézett és döbbenten látta hogy éktelen csörömpölés közepette, a különbözõ ládák teteje felpattant a helyérõl, mintha valami láthatatlan óriás tépné le õket.
- Tûnjünk el innen! - mondta Fert s a kijárat felé indult. Ghuzt azonban nem mozdult, s tüzet nyitott a láthatatlan ellenségre.
- Gyere elõ te rohadék, mutasd azt a mocskos pofádat! - üvöltötte Ghuzt, miközben fegyvere megállás nélkül okádta az iszonyatos erejû plazmalövedékeket.
- Hagyd Ghuzt, semmi értelme. Gyere! - mondta Fert s közben a sugárzásmérõre nézett. Eltûnt! Hirtelen elsötétült a fegyvere állapotjelzõje, a tápegység nem volt a helyén. Közben Ghuzt folyamatosan tüzelve hátrálni kezdett, a különbözõ ládák sorra robbantak szét körülötte.
- Gyere már ! - kiabálta Fert.
- Jól van jövök már - mondta Ghuzt s társa után õ is kihátrált a terembõl, majd futásnak eredt. Nemsokára odaértek a lépcsõház ajtajához, Fert öklével rácsapott a nyitó szenzorra. Az ajtó nem mozdult.
- Vigyázz! - mondta
Ghuzt és csípõbõl tüzet nyitott
az ajtóra.
- Uram, megvan! - kiáltotta a tudományos tiszt.
- Mi az, mi van meg? - kérdezte Stiera kapkodva.
- Az idegen - mondta jelentõségteljesen a tiszt.
- Uram, ismét támad! - kiabált közbe rémülten a radarkezelõ.
- Hol? - kérdezte az admirális, s odasietett a radarpulthoz.
- A Nolog C-1 felõl. Rengetegen vannak, s hihetetlen sebességgel jönnek, egyenesen felénk - kommentálta a látványt a tiszt. A radarernyõn hatalmas, homályos folt száguldott a hajó felé.
- Kitérõ manõver! Segédhajtómûvek hetes fokozat! - kiáltotta Stiera.
- Gépház, itt Stiera. Mi van a hiperhajtómûvekkel?
- Tíz perc és kész. Uram. - jött a válasz a kommunikátorból.
- Nincs tíz percünk, fél perc múlva indítjuk a hajtómûvet. - jelentette ki a kapitány.
- De uram, a Grav gyûrûk nélkül nem tudjuk tartósan stabilizálni a hiperhajtómûvet !
Stiera nem méltatta válaszra, odaszólt Éxewsnek.
- Hiperugrás 20 másodperc múlva, irány kettõ-kilenc-zéro-zéro.
- Értettem - Stiera a radarpulton nézte amint megurik a hajó, ám az idegen hihetetlen gyorsan utána vetette magát.
- Tíz másodperc az ugrásig - mondta Éxews. Az idegen egyre közelebb jött és lassan körülölelte a hajót.
- Ugrás ! - hallotta Stiera a háta mögül, ám ebben a pillanatban elsötétült az egész híd. Döbbent csend ereszkedett le, még a mûszerek sem zümmögtek. Halk, kaparászó hang törte meg a csendet, majd egyre erõsödõ recsegés.
- Tartalékenergiára kapcsolni! - kiáltotta Stiera.
- Uram, minden rendszer üzemképtelen, a tartalékok is. - mondta valaki a sötétben. A recsegés egyre elviselhetetlenebb lett.
- Mi ez ? - kérdezte Stiera.
- Ez a P.I.R.A.T. uram.
- válaszolt a tudományos tiszt. Stierának
földbe gyökerezett a lába, hallotta amint a híd
üvegablakai szétrobbannak. Érezte amint valami
irdatlan erõ magával rántja a testét.
Fekete, nyúlós selymesség vette körül,
majd tudata kikapcsolt.
- Próbáld újra ! - mondta Fert.
- Híd, itt a "T" csoport. Híd jelentkezz ! - ismételte immár ötödször Ghuzt.
- Semmi. Nem értem.
- Keressünk egy terminált. Egyáltalán hol a fenében vagyunk ?
- Az elsõ szinten, valahol az étkezde környékén - válaszolt Ghuzt.
- Ez az! A konyhai számítógép jó lesz, ha egyáltalán megtaláljuk ilyen kurva sötétben. Gyere - mondta Fert és lámpájával maga elõtt világítva futásnak eredt. Pár perc múlva megtalálták az ebédlõ ajtaját.
- Zárva, és áram sincs benne - mondta lámpájával a kijelzõre világítva Fert.
- Majd én kinyitom - súgta Ghuzt s lövésre emelte fegyverét.
- Várj! - intette le Fert.
- Nincs mögötte levegõ. Keresünk másik terminált !
- A mentõhajó. Itt van nem mesze a zsilipje, menjünk - mondta Ghuzt.
- Igazad van, az tuti rajta van a központi gépeken, megtudhatjuk mi történt - mondta Fert és futásnak eredt. Ghuzt követte társát, futott teljes erõbõl - már amennyire egy szkafanderben lehet futni. Fert az egyik keresztfolyosónál nekirohant egy androidnak és hanyatt vágódott. A droid tudomást sem véve róla, haladt tovább a maga útján és egyre csak azt hajtogatta :
- Ez a P.I.R.A.T. uram. Ez a P.I.R.A.T. uram. Ez a P.I.R.A.T. uram. - Fert fölült és ekkor megvilágosodott elõtte minden.
- P.I.R.A.T. - súgta iszonyodva, és jeges borzongás járta át a testét.
- Mi a fene az a Pirat? - kérdezte értetlenül Ghuzt.
- Majd elmondom, elõbb húzunk a fenébe innen! - mondta Fert, azzal felpattant a földrõl és otthagyva fegyverét futni kezdett a mentõhajó felé. Néhány perc múlva elérték a hajó zsilipjét. A távolból robbanásokat hallottak. Fert rácsapott a zsilipkamra nyitógombjára, majd õrült iramban vetkõzni kezdett. Ghuzt egy darabig döbbenten nézte, majd követte társa példáját.
- Mindent vegyél le . Alsó maradhat, nyaklánc gyûrû nem ! - mondta lihegve Fert.
Fél perc múlva mindketten a zsilipkamrában álltak egy szál alsógatyában. A belsõ zsilipajtó szisszenve a helyére csúszott.
- Most már igazán elmondhatnád mi a fene az a Pirat!
- Egy elszabadult biokémiai fegyver, még a háborúból. Emberre ártalmatlan, ám a különbözõ fématomok közötti kötést felbontja és a felszabaduló energiával táplálkozik. Hihetetlenül kis méretébõl adódóan elpusztíthatatlan. Egyáltalán nem tudatos lény, csak éppen abból él, hogy lebontja a fémeket. - mondta Fert és belépett a kicsiny mentõhajóba. Fürge mozdulatokkal beszíjazta magát a kicsiny pilótaszékbe, és felélesztette a hajó mûszereit. Ghuzt maga elé meredt, majd halkan megszólalt:
- Mennyi esélyünk van? - Fert lemondóan pillantott Ghuztra, majd ujjai tovább zongoráztak a mûszereken.
- Semmi, de megpróbáljuk. - Nemsokára gyenge remegés futott végig a mentõhajón, és egy rántással elszakadt a halára ítélt Discoverytõl. Fert ügyesen kimanõverezett az anyahajó teste alól. A mentõhajó egyre gyorsulva távolodott a Discovery 14 maradványaitól. Fert a kicsiny radar készüléket figyelte.
- Úgy néz ki megússzuk.
Tíz perc múlva üzembe léptek a mentõhajó hibernátorai, Fert állított még valamit a mûszereken majd õ is bemászott a hibernáló kapszulába. Halántékára tapasztott két érzékelõt, majd kényelmesen elhelyezkedett.
Érezte amint a fagyos
álom egyre jobban a hatalmába keríti. Egy
bizonytalan kép rémlett fel az agyában, egy
radarkép. Valami halvány folt közelített
a hajóhoz, hogy ez álom vagy valóság
volt-e, azt már nem tudta eldönteni, hisz egy hosszú
álom elnyelte õt