Vártam amíg James és Bolivar csatlakozott hozzánk
a reggelizô asztalnál és megette a félkész
tojásait mielôtt szintre hoztam ôket.
- Az ülést megnyitom! mondtam. Mindenki feszülten
figyelt Coypu professzort leszámítva aki magában motyogott
miközben matematikai egyenleteket firkálgatott egy nagy jegyzettömbbe.
A professzor nem bánja, ha drasztikusan leegyszerûsítem
amit felfedett ma reggel. A Menny és a Pokol más univerzumokban
vannak és eljuthatunk rájuk. Plusz vannak más elérhetô
univerzumok és Angelina az egyikükön van. Egy kis segítséggel
tôlünk a professzor képes egy gépezetet építeni
amivel vissza tudjuk Angelinát hoz. Érthetô?
Mindenki bólintott és mosolygott. Coypu kivételével,
aki sértôdötten szipogott. Nyilvánvalóan
képes volt két dolgot mûvelni egyszerre mivel még
mindig az egyenletein jojózott, de beszélni kezdett.
- A leegyszerûsítésed csúf nonszensz.
Ezek az egyenletek bizonyítják...
- Hogy tudja mit mûvel szakítottam félbe mielôtt
minden ismét összezavarodott volna. És mi tudjuk,
mit fogunk tenni. Megtaláljuk az egyik Slakey klónt. Amennyiben
nem használták a gépüket a bolygó elhagyására,
még mindig itt vannak. Felkértem a Különleges Alakulatot
kapacitálni a helyi hadsereget a bolygó lezárására.
Alapos és intenzív keresés folyik ebben a pillanatban...
- Hagyjuk a Slakey-ket menni! szólalt meg Sybil.
Csend ereszkedett le. Még Coypu is megállt írni.
Sybil édesen mosolygott a meglepett közönségére.
Gondolkozzatok elôre! mondta. Legyetek rafináltak! A
probléma veletek férfiakkal a tesztoszteron és más
hormonok melyek körbejárva a rendszereteket nagyon kiszámíthatóvá
tesznek. Elnézést a körmönfontságért,
csak ez egyszer. Akiket kerestek, Slakey és társa éppannyira
maszkulinok akárcsak ti és számítani fognak
rá, hogy azt teszitek, amit tesztek.
- Akkor mit kéne tennünk? kérdeztem.
- Lazuljatok el és engedjetek az emberi hiba lôréseinek.
Hadd teszteljék a kapukat amíg egyet nyitva nem találnak.
Amikor kijutnak, kövessétek ôket.
- Ez nem lesz könnyû...
- De az lesz mondta Coypu. Egy új és egyedi elméletet
fontolgattam az univerzumközi utazásról tartotta fel
az egyenleteit -, amelyrôl kielégítôen bebizonyítottam
magamnak, hogy igaz. A neve entrópikus delimitáció.
Tudományos eltelséggel mosolygott annyira eltelve
magával, hogy boldogan kocogtatta körmeivel a fogait körbepásztázva
üveges tekinteteinken.
- Megvilágítom. Amikor a Pokolban voltatok, észrevettetek
bizonyos változásokat az ottani embereken. A bôrszín
elkárminosodott, új toldalékok nôttek, ôrültség
uralkodott el. Ezek az egyenletek pozitívan bizonyítják,
hogy a jelenségek nem fizikaiak abban az értelemben, hogy
a légkör kémiai összetétele vagy ehhez hasonló
váltotta volna ki. Valóban nem. Ezeket az entrópikus
delimináció indukálta, az alapvetô inkompatibilitása
az másik univerzumból áthozott anyagnak. Amint ezt
felismertem, egyszerû volt egy E-métert készíteni.
Egy gép, amely megtestesíti a végtelen lehetôséget
miközben alapvetôen egyszerû. Íme!
Az inge zsebében kotorászott, elôvett valami
apróságot és óvatosan az asztalra helyezte.
Közel hajoltunk.
- Olyan mint egy kô kötve egy madzagra mondtam.
- Az is. Amikor elemeztem a jelentéseket és láttam,
milyen irányba haladnak a kutatásaim figyelmes módon
kerítettem egy kis anyagot a Pokolból. A levetett ruhádból,
Jim. Voltak sóderdarabok a zsebeidben a földön való
csúszkálásból gondolom. Most pedig a puding
próbája: az evés.
Megfogta a zsinór szabad végét, felállt
és felmén indult. Megállt és a komplikált
tudományos szerkezetét elôre tartotta, hogy a kô
közvetlen az orrom elôtt legyen. Rábandzsítottam.
- Mozog? kérdezte.
- Mintha kilengene felém.
- Azt teszi. Elég sokáig voltál a Pokolban,
hogy az entrópikus delimitáció hatással legyen
a testedre, ha csak némileg is. Sybil keze fölé is
odatartota és boldogan bólintott. Aztán az ikrekhez
ment és elôször az egyikük majd a másikuk
feje mögé tartotta. Jamesre mutatott.
- Te vagy az az iker, aki a gépet mûködtette és
nem ment át a Pokolba.
James csendesen bólintott. Coypu a találmányát
csodálgatta. Ha ilyen erôs választ kapok ilyen rövid
utazás után, csak képzeljétek, Jiving Justin
hogy fog világítani a sötétben! Amint párezer
mércét elkészítettem, ami nem lesz nehéz,
minden mozgáskorlátozó restrikció visszavonható.
Nem teszünk erôfeszítést a gazalakok megfékezésére
az elmenetelben...
- Nagyszerû! kiáltottam vaskosan. Szaladhatnak,
de el nem menekülhetnek. Minden vonat, busz, ûrhajó,
ûrjáró, riksa, minden szállítási
forma bírni fog mérôkével. Követni fogjuk
ôket és ôk elvezetnek egy másik masinájukhoz,
amit elveszünk és a jó fiúk nyernek!
Persze ez nem ment ilyen könnyen. Ahelyett, hogy menekülni
próbáltak volna, Slakey és Slakey láthatólag
meglapultak. Mivel nem sétáltak bele egyetlen csapdánkba
sem, a jó Coypu professzor visszament a dolgozóasztalához
és továbbfejlesztette az eredeti modellt. Amely mindent egybevetve
elég kiforratlan volt ugye. Készített nagyobbakat
erôsítô áramkörökkel amik nagyobb távolságból
is mûködtek. A katonai repülôk felosztották
egymás közt a szigetek légterét és órákon
belül fogtak jelet.
- Itt! mondta a Különleges Alakulat technikusa egy nagy
térképet nyitva szét az ujja végét egy
vörössel megjelölt helyre téve. Mindannyian közelhajoltunk.
A keresôrepülô pilótája felszállt,
egy kört tett a megfelelô magassághoz és a jelzôk
megszólaltak.
- Ez egy város kellôs középpontja mondtam.
- Az bizony. Ami azt illeti, ez a bolygó fôvárosa,
Hammar. Az elsô jel erôssége majdnem letörte a
tût. Azóta nem mozdult, mióta észleltük.
De van itt két másik, gyengébb nyom a városban.
Az egyikük mozog.
- Lehetséges, hogy létezik egy másik templom,
ami megmagyarázná az erôs jelet? És a másik
kettô a két Slakey?
- Coypu professzor ugyanezen a véleményen volt. Azt
mondja, ha támadni készülnek, elôbb vele kell
beszélniük.
- Nem probléma. Hol van?
- Az éjszakai bárban lent, kutatást végez.
- Kutatást...? Ez kissé kiakasztóan hangzott.
De melyik bárban? Van vagy hét a hotelben.
- A Zöld Gyíkban. Nagyon etnikus.
Azon tûnôdtem, mi lehet etnikus a gyíkokban,
de hamarosan megtudtam. A dzsungeldobok hangja kitöltötte a forró,
párás levegôt és éjszakai állatok
rikoltása hatolt át a félhomályon. Alacsony
falevelek alá vetettem magam és majdnem megfulladtam egy
kúszónövénytôl.
- Segíthetek valamiben, emberi látogató?
kérdezte egy nagy, zöld gyík barátságosan
mosolyogva elôttem. Mármint hogy a feje volt gyíkszerû,
de a teste emberi ha zöld is, és határozottan nôi.
Festett zöld, mint felismertem; ez még a homályos fényben
is kivehetô volt. Ahogy egy még érdekesebb tény
is: hogy festéken kívül más nem borította.
Azon gondolkoztam, miféle kutatást végezhet a prof
egy ilyen helyen.
- Coypu mondtam. Csatlakozom hozzá. Alacsony ember, szürke
haj, jó fogak...
- Erre kérem, kedves emberi látogató... vezetett
át a dzsungelen - micsoda alakja volt! egy faasztalhoz. Coypu
egy farönk széken ült éppolyan meztelenül,
de nem annyi bájjal, mint a gyík felvezetôm. Egy szívószálon
át szívott egy hosszú italt egy bambuszos részen
egy jókora levélre egyenleteket firkálva.
- Ugyanazt nekem is! mondtam, majd visszakényszerítettem
a tekintetem a professzorra amikor a gyíkica elkígyózott.
- Ó Jim, ülj le!
- Nem akarom félbeszakítani a munkát!
- Nem fogod. Éppen végeztem minden kutatással.
Úgyhogy holnap képes leszek befejezni a tudományos
lapomat, melynek címe: A Tudatküszöb Szexuális
Gátlásait Feljavító Szaúriai Pótszerek.
- Izgalmasan hangzik.
- Bizony! És készítek egy rövidebb verziót
az internetre Csajkollekció Éhes Vadászoknak címmel.
- Nyerônek hangzik. Mirôl akart velem beszélni?
- Tervekrôl. Hibamentes módot kell találnunk
Slakey egy univerzális differenciátorának érintetlen
modellje megszerzésére. A kutatásom nem folytatható,
amíg ez nincs meg. Már két alkalommal mentek füstbe
a gépei mielôtt megvizsgálhattuk volna. Meg kell próbálnunk
ezt nem hagyni ismét megtörténni. Konstruáltam
egy szerkezetet, amely ezt biztosítja.
- Mi az?
- Egy idôbeli gátló. Intellektuális leszármazottja
az idôhélixemnek. Amire emlékszel, hiszen utaztál
vele az idôben és volt néhány érdekes
kalandod miközben megmentetted a világot. Van némi érdemed
a felfedezésében. Arra is emlékezni fogsz, amikor
megmentetted a Különleges Alakulatot az idôtámadástól
és találkoztál a jövôbôl ideutazókkal
akik neked adtak egy gépet. Mindenkit megfagyasztott körülötted
egy idôsztázissal. Amint tudtam, hogy megcsinálható,
a többi könnyû volt.
- Nagyszerû ember maga, professzor!
- Ezt tudom. Fejezd be az italod és indulj! Az idôbeli
gátlót, röviden az IG-t a szobám asztalán
találod. Ugyanúgy mûködik mint amit korábban
használtál. Kapcsold be és körülötted
mindent megfagyaszt. Téged nem, természetesen. Most hagyj
magamra mert fontos kutatást végzek és te házas
ember vagy.
Mentem. A szobája ajtaját nyitókával
feltártam és az asztalon lévô elemlámpára
néztem. Felvettem és bekapcsoltam. Ahelyett, hogy fényt
árasztott volna, iparian zümmögött. Semmi egyéb
észrevehetô nem történt. Kikapcsoltam, elôvettem
egy érmét a zsebembôl, a levegôbe dobtam és
ismét bekapcsoltam a lámpát. Az érme a levegôben
lógott és csak akkor esett le, amikor kikapcsoltam az IG-t.
- Következô megálló Hammar!
A szobatelefont használva hívtam egy a fiúk
szobáját. Egy felvétel javasolta hogy csatlakozzam
hozzájuk a Vízvilágban, a hotel legnépszerûbb
éjszakai szórakozóhelyén. Az IG-t a zsebembe
csúsztatva leléptem és elég könnyen leltem
meg a szórakozóhelyet a nedves zene és csapkodó
hullámok hangját követve. A bejáratnál
viszont vacilláltam mivel elegem lett az éjszakai bárokból
a Zöld Gyík után. Ez jobban meg volt világítva
és több eredeti élvezettel szolgált. A villámeffektussal
és a közel nulla gravitációs mezôvel a
víz alatti hatás elég klassz volt. A pincérnôknek
sellô farkuk volt és étellel, itallal megrakott tálcákat
csúsztattak az úszó asztalokra. A vidám ügyfelek
fél méterrel a padló fölött táncoltak
a vidám ritmusra együtt sodródva. Láttam, hogy
Bolivar Sybillel táncol és mindketten nagyon jól érzik
magukat. Úgy tûnt, nem zavarja amikor Jim közéjük
lépett vagy épp fordítva? Nem mintha számított
volna. Fiatalok voltak emelkedett hangulatban és megértek
minden apró kikapcsolódást, amihez hozzáfértek.
Én meg tudom szerezni a gépet amíg ôk áttáncolják
az éjszakát.
Éppen felvettem néhány szükséges
kelléket a szobámban, amikor a telefon villogni kezdett és
megszólalt. Inskipp meredt rám a képernyôrôl.
- Mit képzelsz, mit mûvelsz, diGriz?
- Csak kicsit kinézek. Kerítek valamit Coypu professzornak
mondtam ártatlanul. Düh töltötte el az átható
tekintetet.
- Nem teszed! legalábbis egyedül nem. Emlékezz
rá, mindent tudok! Beleértve azt is, hogy mit kerítesz
Coypunak. Mostanában túl sok volt a hiba. Hanyag munka. Ennek
ezennel vége. Grissle kapitány ûrtengerész osztaga
vár rád a hallban e pillanatban.
- Köszönöm, köszönöm, te maga vagy
a megtestesült kedvesség. Azonnal csatlakozom hozzá!
Természetesen a hátsó kijáraton akartam
kiszökni és elkerülni az idegesítô ûr-tengerészgyalgolgosok
jelenlétet. Az ajtót valaki hangosan csapkodni kezdte.
- Amíg az osztag a hallban vár a kapitány feljön
érted. Indulj!
Felmarkoltam az IG-t és gondoltam rá, hogy használom
az ûrtengerészeken, de a képtelefon rámförmedt:
- Figyellek ám, diGriz! Semmi játék!
Elfojtottan mormoltam párat a kedvenc profánságaimból
miközben ajtót nyitottam. Egy termetes tengerész állt
odakint apró, komisz vörös szemekkel és üllôszerû
állkapoccsal. Megremegett a keze olyan feszülten szalutált.
Én az elemlámpát elmeltem a szemöldökömhöz.
- Szállítás a reptérre készenlétben!
kiáltotta. Ön után, uram!
Igen jól volt szervezve, legalább a Különleges
Alakulat értette a módját. Tengerészek meneteltek,
fegyverek integettek, szirénák vijjogtak; a szokásos.Grissle
kapitány jelentett nekem az úton kipipáva a pontokat
feltartott ujjal.
- Egy. A Hammar-i városi rendôrség erôs
figyelemmel tartja a területet, ahová megyünk. A nyomozás
kimutatta, hogy a gép, amelyet keres a találkozóteremben
van egy szervezetnél, melynek a neve a Szentség Köre.
Nagyon exkluzív, fejes politikusok, gyárosok. Néhány
tagja jelenleg nyomozás alatt áll.
- Tudja mirôl szól ez az egész mûvelet?
- Tudom, diGriz ügynök. Kezdettôl ezen a nyomozáson
dolgozom. Kettô. Nem úgy mint a többi templom, ez kizárólag
férfi tagokkal rendelkezik. Ahelyett, hogy a Mennybe vágynának,
ezek pénzt és hatalmat akarnak. Egy báró Krümmung
tûnik a vezetônek.
- Ha ôk gazdagodnak, ô még gazdagabb lesz.
- Úgy van.
- Azonosítás?
- Pozitív. Egy kicsit öregebb, kövérebb
és kopaszabb. De ô Slakey, kétségtelenül.
Mégegy inkarnáció. Hány szaladgál
belôle a galaxisban? Lehangoló tudat, hogy akárhány,
egy seregre való is lehet ugyanabból az emberbôl különbôzô
idôkbôl egy képben. És mindannyian ugyanúgy
gondolkodnak és ugyanazokra emlékeznek. Mivel ez nem tûnt
lehetségesnek, úgy döntöttem nem is idôzöm
rajta.
- Hogy akarja kivitelezni a mûveletet? kérdezte a
kapitány.
- Én vagyok a vezetô?
- Teljes mértékben. A parancs a legmagasabb szintrôl
jött.
- Inskipptôl?
- Senki mástól.
- Kezd meglágyulni öregkorára.
- Kétlem. Pontosan követjük az ön utasításait.
Már amennyiben én és a két ôrmesterem
mindvégig maga mellett vagyunk.