Fejezet: 24

Angelina leállította a motort. Én kinyitottam a födémet és reszketve kicsit az actio interruptustól átrontottunk kihallgatni Coypu professzort, aki idegesen babrált az irányítással.
- Miért mondta, hogy nincs ott? – kérdezte dühösen Angelina.
- Azért, mert nincs. Hová a pokolba lett? Ki tudja!
- Kicsit nehéz lehet egy egész univerzumot elveszíteni, nem?
- Nem veszítettem el. Csak nincs ott, ahol lennie kéne.
- Ugyanúgy hangzik – mondtam.
Összeráncolt szemöldökkel rámnézett majd visszafordult nyomkodni és kapcsolgatni. Láthatólag eredménytelenül. – Nem tudok hozzáférni a Pokolhoz a korábbi beállítással. Sokszor próbáltam. Úgy tûnik, nincs ott univerzum.
- Megsemmisült? – kérdezte Angelina.
- Mivel az többmilliárd évbe telik, erôsen kétlem.
- A Menny még mindig ott van?
- Persze – gyors állításokat végzett és megnyomott egy gombot. A szemei elkerekedtek és tátogott. Maga mögé kapott a széke után és belerogyott. – Nem lehetséges! – motyogta magában.
- Jól van, professzor? – kérdezte Angelina, de ô nem hallotta. Az ujjai villámlottak a billentyûzeten és a képernyôt gyorsan áramló matematikai egyenletek töltötték ki.
- Hagyjuk rá! – mondtam. – Ha valaki ki tudja találni mi történt, az ô. Most mi csak akadályozzuk.
Lementünk a hallba és én csettintettem a robotbárnak. Angelina rosszallotta.
- Kissé korai inni kezdeni, nem?
- Nem italt, csak egy kis sört rendelek a szomjam oltani. Csatlakozol?
- Ilyen korán nem.
Kortyoltam és gondolkodtam. – Vissza kell mennünk az események legelejére. Felejtsük el az univerzumokat egy pillanatra. Amikor az egész elkezdôdött, amikor eltûntél Lossuosóról, én Bolivarral és Jamessel alaposan átvizsgáltam minden planétát megtudni, hogy Slakey irányít-e más mûveletet más lepel alatt. Nem találtunk másik Örök Igazság Templomát, de találtunk hasonló mûveletet más névvel. A Vulkannra mentünk és megkerestük az ál-egyházat. Bementünk, és tudod mi történt utána.
- Az Üvegbôl a Pokolba majd a Mennybe és vissza ide. Ahol megragadtunk, mivel a jó professzor már nem találja ôket.
- Nem kell rá várnunk! – ragadtam meg a telefont. – A kutatás, amit indítottunk, találhatott más Slakey-ket más bolygókon. Lássuk, mire mentek a fiúk!
Vízcsobbanást hallottam és élvezetteli rikácsolást a háttérbôl, amikor Bolivar vagy James felvette a telefont.
- Megszakíthatom a hancúrozást? – kérdeztem.
- Csak strandolunk, apa. Mi van?
- Elmondom, amikor ideértetek. Ám elôször is, emlékszel, hogy találtunk-e másik Slakey mûvet amikor a Lossuosón voltunk?
- Mindent hagytunk amikor szélsebesen leléptünk, úgyhogy nem tudom. De azt tudom, hogy a számítógép még futtatta a keresô programot. Megnézzük. Találkozunk amint meglesz az anyag.
Coypu professzor még mindig az egyenleteit pofozta, Angelina ivott egy csésze teát és én egy másik sörre gondoltam éppen mikor a fiúk megérkeztek.
- Hírek? – kérdeztem.
- Jók! – mondták egyszerre.
Átpörgettem a kinyomatokat majd ányújtottam ôket Angelinának. – Igazán jók – mondtam. – Néhány távoli lehetôség és pár esetleg lehetséges.
- És egy holtbiztos – mondta Angelina. – A Bégetô Birkák Nôi Egyházközössége. Csak nôknek, azon belül is a gazdagoknak.
- Észrevetted a nevét a bolygónak, ahol ez üzemel?
- Természetesen. Éppen Cliaandon. Ti fiúk túl fiatalok vagytok, hogy emlékezzetek, mivel akkor még gyerekkocsiban voltatok. Volt némi nehézségünk Cliaandon, de apátok és én megoldottuk. Majd elmeséljük, ha lesz rá idônk. A lényeg, hogy az most egy múzeumvilág.
- Miféle múzeum?
- Háborúskodás, katonáskodás, fasizmus, sovinizmus és mindenféle régi nonszensz. Nagyon szegény bolygó volt, mikor utoljára láttuk, de ennek már meg kellett változnia. A turisták pénze, kétségtelenül. Megnézzük?
Egy istenes nyögés keltette fel a figyelmem. Coypu professzor mélyen elkeseredett. – Nem jó – nyögött újra. – Nincs meg az ok. Semminek sincs értelme. Eltûntek. A Menny és a Pokol. Mind eltûntek!
Annyira letörtnek nézett ki, hogy Angelina odament és vállon veregette.
- Jó, jó, meglátja, rendben lesz! Amíg az egyenletei izzasztották addig találtunk egy másik Slakey féle vallásos mûveletet. Most azt kell kiterveljük nagyon óvatosan hogyan kezeljük az ügyet. Nem hiszem, hogy további hiba megengedhetô lenne.
Mindenki komolyan bólogatott.
- Használhatjuk ismét az IG-t, az idôbeni gátlót? – kérdeztem.
- Nem látom miért ne – mondta Coypu végre levegôhöz jutva, a depressziója elveszett az akció gondolatától. – Azt mondtad nekem, hogy nem mûködött az Üveg univerzumban. Otthagytad?
- Az óceánba dobtam. Haszontalan fémkacat volt csak. És emlékszem! Slakey azt mondta, bármi is a fegyverem, nem fog mûködni. Úgyhogy tudja, hogy használtuk az IG-t amikor abba a templomba mentünk a gépét elhozni.
- Ez esetben nincs miért nem használhatnánk az IG-t az idôbeni rögzítôvel együtt.
- Azt tesszük! Hirtelen, figyelmeztetés nélkül csapunk le egy mise alatt amikor tudjuk, hogy Slakey ott van. Mindenkit megfagyasztunk az idôben, besétálunk és rátesszük az IR-t Slakey fejére, hogy mindenrôl másolatot készítsünk. Kivitelezhetô, professzor?
- Persze. Mindkét gép gyakorlatilag ugyanazon az elven alapul. Összekapcsolhatók egy váltó kapcsolóval. Kikapcsolja az IG-t amikor az IR bekapcsolt és megfordítja a folyamatot egy miliszekundummal késôbb.
Boldog lelkesedésemben a kezeim dörzsölgettem. – Szilárdra fagyasztjuk ôket, begurulunk és szárazra csapoljuk a memóriáját, kisétálunk és amikor kiértünk kikapcsoljuk az IG-t az egyházban. A Slakey ceremónia úgy zajlik majd tovább mint máskor, mert fogalma sem lesz róla, hogy az agya ki van másolva. Ám akkor valami nagyobb gépre lesz szükségünk, valami, ami megállítja ôket és idôbe fagyaszt mindenkit az épületben. Jóval nagyobb neutralizáló mezôvel mint a legutóbb, amely csak a néhány mûködtetôt védi. Ajtókat kell nyitnunk az épületbe jutáshoz.
Coypu professzornak a tudományos része olyan volt, mint a gyereknek a játék. – Nem látok problémát. Lesz egy nagy IG amely pontosan akkora méretû és formájú mezôt képez, mint az épület, amelybe be akartok menni. Az idô meg fog állni és senki sem lesz képes mozogni, kivéve te. Az IGG, az idôbeni gátló gátló csak téged fog fedezni.
- Nem egyedül – mondta Angelina. – Soha többet. Okos dolognak tûnik, ha van segítsége és fedezôje. Szóval mit tegyünk?
Alig vártunk egy kis családi mûveletet, de Inskipp, akinek elektromos kémei és besúgói vannak mindenütt, panaszt emelt, amint hallott arról, hogy tervezzük a mûveletet. Engedelmeskedve királyi parancsának megjelentem az irodájában.
- Tisztelettel kérdezem, tényleg szükség van négynél több emberre – kérdeztem.
- Tisztelettel közlöm, hogy a mûveletet végzôk száma nem a lényeg. A nepotizmusod a munkában zavar engem. Ez a Különleges Alakulat mûvelete és a Különleges Alakulat szabályai szerint lesz kivitelezve. Nem családi szórakoztatásra.
- Hogy létezhetnek szabályok az idôbeni gátlóval kombinált idô rögzítô használatára egyházakban? Mutasd meg, hol van errôl szó!
- Amikor szabályokat említek, azalatt a saját szabályaimat értem. Egy másik különleges ügynököt is viszel magaddal, hogy tudjam mi történik.
- Kit?
- Sybilt. Elôre küldöm körbekémlelni a célt.
- Egyezem. Minden mûködésre kész?
- Indulj! – mutatott az ajtóra és én már le is léptem.
A gépek elkészültek és ki lettek próbálva, de még közel egy hétig tartott a bolygóközi utazásunk az ûrsikló fedélzetén. A sereget orbitális állomáson hagytuk és mi a bolygó mellé repültünk egy ûrtaxiban számos más utassal. Akárcsak ôk, mi is vakációsok voltunk vakációs ruhákban és pár szuverníren felül semmi poggyásszal; a fegyvereink és a felszerelésünk egy diplomáciai csomagban landoltak.
„A régi idôk emlékére” a legluxusabb hotelbe jelentkeztem be a városban, a Zlato-Zlatoba.
- Miért ismerôs ez a név? – kérdezte Angelina. – Ez nem ugyanaz a hotel ahol megszálltunk és az a rémes szürke ember megpróbált megölni téged?
- Ugyanaz, és te mentetted meg az életem.
- Emlékek... – mondta melegen mosolyogva. – Emlékek...
Amikor a hotelhez értünk, a menedzser maga üdvözölt minket. Magas és csinos egy kis szürkével a halántékain, hajlongva és mosolyogva.
- Köszöntjük önöket a Clinaadon, tábornok úr, James diGriz asszonyság és a fiai. Kétszeresen is a visszatérésük alkalmából.
- Maga az Ostrov? Még mindig itt van?
- Természetesen, tábornok. Most enyém a hotel.
- Jelentkezett be orgyilkos is?
- Ez alkalommal nem. Elvezethetem önöket a lakosztályukba?
Szép kis váró volt, üveg fallal az egyik oldalán lenyûgözô rálátással a tájékra. De James és Bolivar hangos élvezettel egy másik látványtól kiáltott fel.
- Sybil! – kiáltották egyszerre melegen mosolyogva.
- A körbekémlelés megtörtént? – kérdeztem nem nagy örömmel lohasztva le az élvezetet.
- Minden itt van! – nyújtott át egy aktatáskát. – Ünnepélyes összejövetel lesz holnap a Bégetô Birkák Nôi Egyházközösségében délelôtt tizenegykor.
- És mi is ott leszünk... amennyiben a felszerelés idôben megérkezik.
- Már megérkezett. A nagy bôrönd az ott a halálfes és a keresztezett csontos sormintával.
Angelina kiválóan érezte magát miközben a fegyvereket kiosztotta én pedig kicsomagoltam az idôbeni rögzítôt, amin igen ravaszan úgy volt burkolva mint egy Cliaandra jellemzô riasztó. A gyülekezôterem külfalára lesz tapasztva ahol nem kelt különösebb feltûnést. Nem lesz kiiktatható miután be van kapcsolva, mivel maga is megfagy az idôben az épülettel együtt. Kihúztam a holo képernyôt és betápláltam az épület méreteit és formáját Sybil teljes és hatékony jelentése alapján.
- Megvan – mondtam boldogan. Rákattintottam a fém tokot az IGG-re, az idôbeli gátló gátlóra, majd az övemre kapcsoltam és beindítottam. Semmi sem történt amíg meg nem nyomtam a gombot, ami átváltott az IG-re. Csend zuhant le. De semmi más nem tette. Kikapcsoltam és a hang, a mozgás visszatért. Minden gép rendben mûködött, minden szerkezet.
Ünneplés volt ezen az estén, evés, ivás és tánc, de korán mentünk ágyba. Másnap reggel pár perccel tizenegy elôtt az én feldobott kis bandám korzózott végig a Gulpost utcán a tájon ámuldozva, de még jobban elámultunk Angelin láttán, aki a sarkon várt ránk. A vezeték a fülhallgatójától a rajta lévô zenelejátszóba csatlakozott, ami valójában egy lehallgató berendezés volt.
- Az foltos ablak, ott fenn! – mondta és mutatta észrevehetetlenül. – Ott van a gyûlésterem. Slakey alávaló hangja megremegteti az üveget és nagyon is tisztán hallom. A közepén tart valami disznósülnél is nagyobb pofátlanságnak.
- Itt az idô – mondtam és összekarolva mentünk át az utcán a pedálos kocsik és kecskemobilok között. A többiek tovább mentek, csak Bolivar lépett be a sikátorba az épület mellett és a sporttáskáját a falhoz tette. A táska szétnyílt, és a csinos kis riasztó a helyére került. Az utcán senki sem vette ezt észre. Bolivar csatlakozott hozzánk a bejárati ajtó felé tartva.
- Ez az, emberek! – mondtam. – Mûsoridô!
Bekapcsoltam az IGG-t, majd az IG-t. Semmi sem történt. Semmi olyan, amit bárki észrevehetett volna. Ám az épület és ami benne volt, most megfagyott az idôben. És úgy is fog maradni egy órán vagy egy éven át, amíg ki nem kapcsolom a gépet. Az emberek odabent nem éreznek, nem tudnak semmit. Bár furcsállhatják a tényt, hogy az óráik egyformán rosszul mutatják az idôt.
- James, az ajtót!
Az IGG-m mezeje összeért az ajtóval és azt kiolvasztotta az idôfagyból. James kitárta, becsukta mögöttünk, mi pedig bemasíroztunk az épületbe. Amint az ajtó becsukódott, még egy atombomba sem nyithatta volna ki. Ilyen hatalommal bírtam!
- A nagy dupla ajtó elöl – mondta Sybil.
- A kék babákkal?
Sybil bólintott.
- Megvetnivaló ízlés – mondta Angelina és hónalja alól mikroszekundumok alatt elôugrott egy fegyver, aztán visszabújt. Kereste a bajt, de reméltem, hogy nem talál rá.
A fiúk megragadtak egy-egy kilincset és a biccentésemre meghúzták ôket. Ott állt ránk meredve közvetlen elôttünk Slakey.
Reflexszerûen ugrottak elô a hatlövetûek. Angelina mindkét kezében volt egy, de lassan eltette ôket.
Csakúgy, mint a közönsége, Slakey hozzá lett tûzve egy pillanathoz az idôben. Tátott, behízelgô szájjal, fixált izzadtságcseppekkel a szemöldökén. Nem volt szép látvány.
Körbejártunk a hallgatósága körül majd fel a lépcsôn a pulpitusra.
- Készen állsz, szerelmem? – kérdezte Angelina.
- Nem is lehetnék készebben.
Angelina elôre nyúlt és az idôbeli gátló csatlakozó korongját közvetlenül Slakey homlokának tette a füle fölött. Angelina bólintására megnyomtam a gombot.
Semmi általunk észrevehetô nem történt. De egy miliszekundum erejéig az IGG mezô kikapcsolt és a gép Slakey memóriájáról másolatot készített, az intelligenciájáról és minden gondolatáról az elektronikus rekeszekbe.
- A kijelzô teljességet mutat! – mondta Angelina.
- Slakey, te Menny és Pokol ördöge! – ujjongtam. – Megvagy!