Vezettem. Lassan, de folyamatosan egész délutánig.
Kerülve minden fõbb utat, mellékutakon. Noha az utamat
váltogatnom kellett, összességében egyenesen
délnek tartottam. Megpróbáltam átérezni
a pí négyzetet. Ismerõsnek tûnik? Annak kell,
lévén talán ez a legalapabb geometriai tétel.
A kör területe a sugárnak és a pí négyzetének
szorzata. Így minden kerékfordulattal nõ a szökésben
lévõ után átkutatandó felület.
Azt a tényt is fel kellett ismernem, hogy a Püspök
a furgonom hátuljában töltötte az idõt,
és semmit sem tudott a jövõbeni terveimrõl. Magyarázatoknak
kellett következni és kajának. Kezdtem éhes lenni
és ismerve az õ kerületét valószínûsítettem,
hogy õ is. Ezt szem elõtt tartva félreálltam
a következõ külvárosi bevásárlóközpontnál,
végigmentem a gyorséttermek mellett, majd leparkoltam. Egészen
rátolattam a falra.
A Püspök a friss levegõtõl és a fénytõl
naivan pislogott, amikor kitártam a hátsó ajtót.
– Ideje ebédelni – közöltem. – Szeretnél…? – Elhallgattam
amint feltartott kézzel csendre intett.
- Engedd meg Jimmy, hogy elõbb szóljak valamit. Köszönöm.
Szívem mélyébõl, amit tettél. Az életemmel
tartozom, nem kevesebbel. Köszönöm.
Lehorgasztott fejjel álltam – esküszöm, úgy
elpirultam, mint egy lány –, a lábaim pedig remegtek. Köhhintettem
és a hangomra találtam.
- Azt tettem, amit kellett. De nem beszélhetnénk ezt
meg késõbb? – Érzékelte a zavarom és
abszurd viselete ellenére úgy bólintott, akár
egy király. A dobozra mutattam, amin ült. – Ruhák vannak
benne. Átöltöznél, amíg élelmet hozok?
Megfelel a Macswineys gyorskaja?
- Megfelel-e? A börtöni lohasztó lucsok koszt után
egy sült disznósün húsos burger maga lesz a mennyország.
Nagy adag cukormentes nyamnyammal, ha lehetne...
- Rögtön jövök!
Kifújtam magam, bezártam a furgon ajtaját és
elnyargaltam a platinum boltívekhez. A Püspök gyorsétel
iránti lelkesedése bátorított legjobban arra,
amirõl még mintsem sejtett.
Hangos csámcsogás hallatszott az asztalok felõl
mindkét oldalról ahogy a pult felé tartottam. Elhadartam
a rendelést és a mûanyag fejû kiszolgáló
robot begyömködte a bankókat a nyílásba,
majd fogta az ételeszacskót és az italt és
átcsúsztatta a kiadón.
A furgon hátuljában a dobozokon üldögéltünk
és lelkesen szürcsöltünk. A hátsó ajtót
résnyire nyitva hagytam, ami több mint elegendõ fényt
szolgáltatott. Távollétem alatt a Püspök
levetkõzött, és most már egy sokkal férfiasabb
garbót viselt, a legnagyobbat, amit találtam. Benyelte a
szendvicsét, csöppentett utána kevés nyamnyamot,
hogy helyén tartsa, majd vigyorgott.
- A szöktetõ akciód zseniális volt, fiam.
Észrevettem a változást a padlón, amikor leültem,
és felismertem a jelentõségét. Reméltem,
hogy az, aminek gondoltam, és õszintén szólva
amikor kinyílt alattam, olyan kellemesen éreztem magam, mint
még soha. Az utálatos bírói arc eltûnt
elõlem és ez olyan emlék, amit mindig áldani
fogok.
Széles vigyorral végzett a szendvicsmaradékkal,
majd megtörölgette a száját mielõtt beszélni
kezdett.
- Mivel zavarba hoználak további dícséretekkel,
talán megkérdezhetem milyen intézkedésekkel
tervezel távoltartani a törvény kezeitõl? Tudva
amit tudok, meggyõzõdésem, hogy precízen kidolgoztad
a részleteket.
A Püspök dícsérete valódi dícséret
volt, és fürdõztem a melegében pár pillanatig
miközben fájdalmasan sziszegtem a fogaim közt: - Igen,
kidolgoztam, köszönöm. A kenyereskocsi a láthatatlanságunk
eszköze, mivel a tesói nap mint nap járják a
fõ és mellékutakat. – Valami okból egyre inkább
kezdtem úgy beszélni, mint a Püspök. – Benne maradunk
az este leszálltáig lassan közelítve a célunkhoz.
- És persze az alkalmi rendõri ellenõrzéseknek
sem vagyunk kitéve, mert az azonosítószám a
kocsin nem ugyanaz, mint ami az ellopása elõtt volt rajta.
- Pontosan. A lopásról minden helyi rendõrt
informálnak. A keresés viszont nem fog kiterjedni, mivel
ezt a járgányt nem messze találják meg Billville-ben
a kocsiszíntõl. Az új számok lemosható
festékkel festettek, addigra el lesznek tûntetve, a távolságmérõ
vissza lesz tekerve, hogy csak rövid kéjutazást indikáljon.
Ha egy efféle furgont észrevesznek és jelentenek,
a Kis Menny távoli városából, senki sem fogja
összefüggésbe hozni a szökéssel. A nyomozás
vakvágányra jut, akárcsak az összes többi.
Emésztette egy kicsit ezt az információt a
nyamnyam maradványával együtt, majd elgondolkodva az
ujjait nyalogatta. – Óriási! Magam sem csinálhattam
volna jobban. Mivel tovább menni kockázatos, a rendõrség
hamarosan az egész országra kiterjesztheti a hálóját
ugyebár, felteszem Billville a célunk.
- Az. Ott van az irodám. És a te biztonságod.
Amikor a kedvenc ételedrõl kérdeztelek, az járt
a fejemben, hogy egy automata Macswineys-ben fogsz meghúzódni
amíg az ügy heve csillapul.
A szemöldökeit összehúzta és aggodalom
ült a szemeiben a vázolt körülmények kapcsán,
de udvariasan nem adott hangot az aggodalmainak. Siettem megnyugtatni.
– Magam is csináltam már ilyet, ne aggódj! Jár
néhány kellemetlenséggel.
- De egyik sem ér fel a Szövetségi Börtönnel!
Bocsáss meg a nem helyénvaló gondolatokért.
Nem akartalak megbántani.
- Nem is bántódtam meg. Egyik este a rendõrség
kellemetlenül közel került hozzám. Benyitottam a
Macswineys személyzeti bejáratán, ugyanazén,
amit te is meglátogatsz, és a követõk nyomom
vesztették. Amíg kivártam, körülnéztem
odabent. Csodás! A körülvevõ sürgésforgás
volt a megoldás arra, amivel minden gyorsétterem lánc
szembesül. Megvan az ára annak, hogy nagyon alulfizetett, nagyon
ügyetlen alkalmazottakat tartanak. Az emberek egyszerre intelligensek
és kapzsik. Hajlamosak megügyesedni és több pénzt
követelni a munkájukért. A megoldás az emberi
munkaerõ nélkülözése.
- Csodálatos, igen. Amennyiben folytatod az ömlengést,
falnék egyet az izgalmas dokumentációra.
Átpasszoltam neki a zsírpapír-csomagot és
folytattam. – Minden gépiesített. Ahogy az ügyfél
elsorolja a rendelését, a kívánt tételek
átkerülnek a mélyfagyasztóból egy szupererõs
hevítõbe és azonnyomban ehetõ hõmérsékletûek
lesznek. A hevítés olyan erõs, hogy egy egész
fagyasztott disznósünt sültté változtat
12 mikroszekundum alatt.
- Hihetetlen!
- Az italok ugyanilyen villámsebesen készülnek
el. Mire az ügyfél befejezte a beszédet, a teljes rendelés
készen volt. Egy acélajtó mögött persze,
amíg ki nem fizette. A gépezet teljesen automata, megbízható
és emberi kéz ritkán érinti. Hetente töltik
fel. Nem mindent ugyanazon a napon hoznak, így a jármûvek
nem akadályozzák egymást.
- Kristálytiszta! – kiáltott fel a Püspök.
Ping-pong effektus. Amíg csak a hûtõt töltik fel,
elvagy. Amikor pedig egy szép nap a gépet karbantartják,
a tag kényelembe helyezkedik a frigóban amíg a technikus
nem végez. Gyanítom van egy könnyen fellelhetõ
összekötõ ajtó. Ó igen, a frigó megmagyarázza
a ruhák között talált tundraviseletet. De kell
lennie valami riasztófélének...
- A központi telep és a szerelõk felé
jelzõ riasztók az én gondom. Beszereltem egy hang
indikátort a szobába is, hogy legyen idõ lelépni.
Ezen felül van egy érzékelõ a szerelõk
váratlan látogatása esetére is. A riasztó
akkor jelez, ha kulcs kerül a külsõ zárba, ami
pontosan hatvan másodperc alatt nyílik ki. Van kérdés?
Nevetett és megpaskolta a vállam. – Hogyan is lehetne?
Mindenre gondoltál! Kérhetnék olvasnivalót
és – hogy is fogalmazzak szalonképesen – egészségügyi
kellékeket?
- Egy mobil lámpát és könyveket találsz
az ágynemûben. Minden szükséges egészségügyi
holmit hoznak a tecnikusok.
- Többet nem kérhetek...
- De én igen... – sütöttem le a tekintetem, majd
visszaemeltem és megacélosodva beszélni kezdtem. –
Egyszer említetted, hogy nem foglalkozol társkereséssel.
Merhetem megtudakolni, hogy még mindig így gondolkozol-e?
Vagy esetleg beleegyeznél kriminálórák adásába?
Csak az idõ mulasztására, úgymond.
Most õ sütötte le a szemeit. Sóhajtott,
majd beszélni kezdett. – Jó okom volt elutasítani
a kérésed. Helyesen cselekedtem, legalábbis úgy
hittem. Mostanra megváltoztam. Hálából a szökésemért
beiratlak az Alternatív Életstílusok karomra egy évtizedre
vagy tovább. Ugyanakkor úgy vélem, nem csupán
diplomát szeretnél. Nem viselnéd jól, ha át
nem formálnálak. Nem hinném, hogy csak egy diplomáért
mentettél ki. Így hát õszintén mondom,
alig várom, hogy átadjak pár dolgot, amit az évek
során megtanultam. Alig várom a barátságunk
folytatását.
Le voltam nyûgözve. Egyszerre emelkedtünk talpra
és kezet ráztunk nevetve. A szorítása acélos
volt, de egyáltalán nem bántam. Én fordultam
el elsõnek és az órámra néztem.
- Már éppen elég soká voltunk itt, és
nem szabad szem elõtt lennünk. Továbbhajtok és
legközelebb már csak a célnál állok meg.
Lehetõleg gyorsan szállj ki és siess be a szolgálati
ajtón, aztán zárd be magad mögött. Visszatérek
amint a furgont letettem, így a legközelebbi ajtónyitó
én leszek.
- Ahogy parancsolod, Jim. Te beszélsz, én engedelmeskedem.
Unalmas vezetés volt, de szükséges. Nem azért
unatkoztam, mert nem voltak terveim és elgondolásaim a jövõrõl.
Utcáról utcára hajtottam, csak egyszer álltam
meg az áramforrást tölteni. Aztán tovább
baljósan dübörögve végig a Kis Menny mellékútjain
szemlélve a lenyugvó napot. Végül ráhajtottam
Billville bevásárlóközpont szolgálati
útjára, ami reggelig üresen áll. Senki sem volt
a láthatáron. A Püspök egyetlen nesszel hagyott
el és az ajtó becsapódott. A mûvelet jól
haladt, siettem befejezni, ám ekkor arra gondoltam jobb, ha a végét
sem kapkodom el. Senki sem látott, amikor a dobozokat és
a felszerelést az épületbe cipeltem, majd leraktam õket
az irodámban. Szerencsejáték volt, de meg kellett
próbálni. Az esély, hogy a furgont észreveszik
és megjegyzik, alacsony volt. Mielõtt elhagytam, lefújtam
a belsõt nyomeltüntetõvel, olyan vegyülettel, ami
eltünteti az ujjlenyomatokat – bûnözõk napi kelléke.
Még kenyereskocsi tolvajoké is.
Megvoltam. Többet nem tehettem. A kocsit egy csendes külvárosi
utcán parkoltam le, és sétálva indultam vissza
a belvárosba. Meleg éjszaka volt, és jól esett
a testmozgás. Ahogy elhaladtam a Billville Park tava mellett, álmos
vízimadár hívogatását hallottam. Leültem
egy padra és a tó felszínét néztem,
a jövõmrõl és a céljaimról elmélkedve.
Valóban sikerült kitörni a régi életembõl?
Közeledtem a vágyott bûnözõ életmódhoz?
A Püspök segítséget ígért, és
õ volt az egyetlen a bolygón, akitõl kaphattam.
Fütyörészve indultam a bevásárlóközpont
felé. Vágytam egy izgalmas, brilliáns jövõre.
Gondolataimba merülten nem figyeltem az elhaladó kocsira, még
kevésbé arra, amely megállt mögöttem.
- Te kölyök, egy percre!
Gondolkodás nélkül fordultam meg, annyira elkalandoztam,
hogy észre sem vettem, mit teszek. Egy városi lámpa
fényében álltam. Egy rendõr ült velem
szemben és rám nézett. Fogalmam sem lehetett, miért
állt meg, mirõl akart beszélni velem, mert az azonnyomban
kiment a fejébõl. Láttam a felismerést az elkerekedõ
szemekben.
A Püspökrõl való elmélkedésemben
teljesen megfeledkeztem arról, hogy még mindig körözött
bûnözõ és szökevény vagyok, és
minden rendõrnél ott a fényképem és
a leírásom. Erre én itt kószálok az
utcán megfosztva magam minden figyelemtõl és óvintézkedéstõl.
Ezek a gondolatok forogtak a fejemben, mielõtt távoztak a
fülemen át a felismerés pillanatában. Még
arra sem volt idõm, hogy mentálisan seggberúgjam magam.
- Te vagy Jimmy diGriz!
Annyira meglepõdött, mint én. Annyira viszont
nem, hogy a reflexei lelassuljanak. Az enyémek még csak üzembe
helyezõdtek, mire az õvéi már mûködtek.
Gyakorolnia kellett tükör elõtt a fegyverelõkapást,
hogy ilyen gyors lehessen. Túl gyors.
Ahogy futni készültem, az ütésgátlós
0,75-öse jelent meg az ablakban.
- Megvagy! – szólt rám piszkos, széles, ördögi
törvénytiszviselõi mosollyal.