Fejezet: 9

Vártam amíg James és Bolivar csatlakozott hozzánk a reggelizô asztalnál és megette a félkész tojásait mielôtt szintre hoztam ôket.
- Az ülést megnyitom! – mondtam. Mindenki feszülten figyelt Coypu professzort leszámítva aki magában motyogott miközben matematikai egyenleteket firkálgatott egy nagy jegyzettömbbe. – A professzor nem bánja, ha drasztikusan leegyszerûsítem amit felfedett ma reggel. A Menny és a Pokol más univerzumokban vannak és eljuthatunk rájuk. Plusz vannak más elérhetô univerzumok és Angelina az egyikükön van. Egy kis segítséggel tôlünk a professzor képes egy gépezetet építeni amivel vissza tudjuk Angelinát hoz. Érthetô?
Mindenki bólintott és mosolygott. Coypu kivételével, aki sértôdötten szipogott. Nyilvánvalóan képes volt két dolgot mûvelni egyszerre mivel még mindig az egyenletein jojózott, de beszélni kezdett.
- A leegyszerûsítésed csúf nonszensz. Ezek az egyenletek bizonyítják...
- Hogy tudja mit mûvel – szakítottam félbe mielôtt minden ismét összezavarodott volna. – És mi tudjuk, mit fogunk tenni. Megtaláljuk az egyik Slakey klónt. Amennyiben nem használták a gépüket a bolygó elhagyására, még mindig itt vannak. Felkértem a Különleges Alakulatot kapacitálni a helyi hadsereget a bolygó lezárására. Alapos és intenzív keresés folyik ebben a pillanatban...
- Hagyjuk a Slakey-ket menni! – szólalt meg Sybil.
Csend ereszkedett le. Még Coypu is megállt írni. Sybil édesen mosolygott a meglepett közönségére. – Gondolkozzatok elôre! – mondta. – Legyetek rafináltak! A probléma veletek férfiakkal a tesztoszteron és más hormonok melyek körbejárva a rendszereteket nagyon kiszámíthatóvá tesznek. Elnézést a körmönfontságért, csak ez egyszer. Akiket kerestek, Slakey és társa éppannyira maszkulinok akárcsak ti és számítani fognak rá, hogy azt teszitek, amit tesztek.
- Akkor mit kéne tennünk? – kérdeztem.
- Lazuljatok el és engedjetek az emberi hiba lôréseinek. Hadd teszteljék a kapukat amíg egyet nyitva nem találnak. Amikor kijutnak, kövessétek ôket.
- Ez nem lesz könnyû...
- De az lesz – mondta Coypu. – Egy új és egyedi elméletet fontolgattam az univerzumközi utazásról – tartotta fel az egyenleteit -, amelyrôl kielégítôen bebizonyítottam magamnak, hogy igaz. A neve entrópikus delimitáció.
Tudományos eltelséggel mosolygott annyira eltelve magával, hogy boldogan kocogtatta körmeivel a fogait körbepásztázva üveges tekinteteinken.
- Megvilágítom. Amikor a Pokolban voltatok, észrevettetek bizonyos változásokat az ottani embereken. A bôrszín elkárminosodott, új toldalékok nôttek, ôrültség uralkodott el. Ezek az egyenletek pozitívan bizonyítják, hogy a jelenségek nem fizikaiak abban az értelemben, hogy a légkör kémiai összetétele vagy ehhez hasonló váltotta volna ki. Valóban nem. Ezeket az entrópikus delimináció indukálta, az alapvetô inkompatibilitása az másik univerzumból áthozott anyagnak. Amint ezt felismertem, egyszerû volt egy E-métert készíteni. Egy gép, amely megtestesíti a végtelen lehetôséget miközben alapvetôen egyszerû. Íme!
Az inge zsebében kotorászott, elôvett valami apróságot és óvatosan az asztalra helyezte. Közel hajoltunk.
- Olyan mint egy kô kötve egy madzagra – mondtam.
- Az is. Amikor elemeztem a jelentéseket és láttam, milyen irányba haladnak a kutatásaim figyelmes módon kerítettem egy kis anyagot a Pokolból. A levetett ruhádból, Jim. Voltak sóderdarabok a zsebeidben a földön való csúszkálásból gondolom. Most pedig a puding próbája: az evés.
Megfogta a zsinór szabad végét, felállt és felmén indult. Megállt és a komplikált tudományos szerkezetét elôre tartotta, hogy a kô közvetlen az orrom elôtt legyen. Rábandzsítottam.
- Mozog? – kérdezte.
- Mintha kilengene felém.
- Azt teszi. Elég sokáig voltál a Pokolban, hogy az entrópikus delimitáció hatással legyen a testedre, ha csak némileg is. – Sybil keze fölé is odatartota és boldogan bólintott. Aztán az ikrekhez ment és elôször az egyikük majd a másikuk feje mögé tartotta. Jamesre mutatott.
- Te vagy az az iker, aki a gépet mûködtette és nem ment át a Pokolba.
James csendesen bólintott. Coypu a találmányát csodálgatta. – Ha ilyen erôs választ kapok ilyen rövid utazás után, csak képzeljétek, Jiving Justin hogy fog világítani a sötétben! Amint párezer mércét elkészítettem, ami nem lesz nehéz, minden mozgáskorlátozó restrikció visszavonható. Nem teszünk erôfeszítést a gazalakok megfékezésére az elmenetelben...
- Nagyszerû! – kiáltottam vaskosan. – Szaladhatnak, de el nem menekülhetnek. Minden vonat, busz, ûrhajó, ûrjáró, riksa, minden szállítási forma bírni fog mérôkével. Követni fogjuk ôket és ôk elvezetnek egy másik masinájukhoz, amit elveszünk és a jó fiúk nyernek!
Persze ez nem ment ilyen könnyen. Ahelyett, hogy menekülni próbáltak volna, Slakey és Slakey láthatólag meglapultak. Mivel nem sétáltak bele egyetlen csapdánkba sem, a jó Coypu professzor visszament a dolgozóasztalához és továbbfejlesztette az eredeti modellt. Amely mindent egybevetve elég kiforratlan volt ugye. Készített nagyobbakat erôsítô áramkörökkel amik nagyobb távolságból is mûködtek. A katonai repülôk felosztották egymás közt a szigetek légterét és órákon belül fogtak jelet.
- Itt! – mondta a Különleges Alakulat technikusa egy nagy térképet nyitva szét az ujja végét egy vörössel megjelölt helyre téve. Mindannyian közelhajoltunk. – A keresôrepülô pilótája felszállt, egy kört tett a megfelelô magassághoz és a jelzôk megszólaltak.
- Ez egy város kellôs középpontja – mondtam.
- Az bizony. Ami azt illeti, ez a bolygó fôvárosa, Hammar. Az elsô jel erôssége majdnem letörte a tût. Azóta nem mozdult, mióta észleltük. De van itt két másik, gyengébb nyom a városban. Az egyikük mozog.
- Lehetséges, hogy létezik egy másik templom, ami megmagyarázná az erôs jelet? És a másik kettô a két Slakey?
- Coypu professzor ugyanezen a véleményen volt. Azt mondja, ha támadni készülnek, elôbb vele kell beszélniük.
- Nem probléma. Hol van?
- Az éjszakai bárban lent, kutatást végez.
- Kutatást...? – Ez kissé kiakasztóan hangzott. – De melyik bárban? Van vagy hét a hotelben.
- A Zöld Gyíkban. Nagyon etnikus.
Azon tûnôdtem, mi lehet etnikus a gyíkokban, de hamarosan megtudtam. A dzsungeldobok hangja kitöltötte a forró, párás levegôt és éjszakai állatok rikoltása hatolt át a félhomályon. Alacsony falevelek alá vetettem magam és majdnem megfulladtam egy kúszónövénytôl.
- Segíthetek valamiben, emberi látogató? – kérdezte egy nagy, zöld gyík barátságosan mosolyogva elôttem. Mármint hogy a feje volt gyíkszerû, de a teste emberi ha zöld is, és határozottan nôi. Festett zöld, mint felismertem; ez még a homályos fényben is kivehetô volt. Ahogy egy még érdekesebb tény is: hogy festéken kívül más nem borította. Azon gondolkoztam, miféle kutatást végezhet a prof egy ilyen helyen.
- Coypu – mondtam. – Csatlakozom hozzá. Alacsony ember, szürke haj, jó fogak...
- Erre kérem, kedves emberi látogató... – vezetett át a dzsungelen - micsoda alakja volt! – egy faasztalhoz. Coypu egy farönk széken ült éppolyan meztelenül, de nem annyi bájjal, mint a gyík felvezetôm. Egy szívószálon át szívott egy hosszú italt egy bambuszos részen egy jókora levélre egyenleteket firkálva.
- Ugyanazt nekem is! – mondtam, majd visszakényszerítettem a tekintetem a professzorra amikor a gyíkica elkígyózott.
- Ó Jim, ülj le!
- Nem akarom félbeszakítani a munkát!
- Nem fogod. Éppen végeztem minden kutatással. Úgyhogy holnap képes leszek befejezni a tudományos lapomat, melynek címe: „A Tudatküszöb Szexuális Gátlásait Feljavító Szaúriai Pótszerek.”
- Izgalmasan hangzik.
- Bizony! És készítek egy rövidebb verziót az internetre „Csajkollekció Éhes Vadászoknak” címmel.
- Nyerônek hangzik. Mirôl akart velem beszélni?
- Tervekrôl. Hibamentes módot kell találnunk Slakey egy univerzális differenciátorának érintetlen modellje megszerzésére. A kutatásom nem folytatható, amíg ez nincs meg. Már két alkalommal mentek füstbe a gépei mielôtt megvizsgálhattuk volna. Meg kell próbálnunk ezt nem hagyni ismét megtörténni. Konstruáltam egy szerkezetet, amely ezt biztosítja.
- Mi az?
- Egy idôbeli gátló. Intellektuális leszármazottja az idôhélixemnek. Amire emlékszel, hiszen utaztál vele az idôben és volt néhány érdekes kalandod miközben megmentetted a világot. Van némi érdemed a felfedezésében. Arra is emlékezni fogsz, amikor megmentetted a Különleges Alakulatot az idôtámadástól és találkoztál a jövôbôl ideutazókkal akik neked adtak egy gépet. Mindenkit megfagyasztott körülötted egy idôsztázissal. Amint tudtam, hogy megcsinálható, a többi könnyû volt.
- Nagyszerû ember maga, professzor!
- Ezt tudom. Fejezd be az italod és indulj! Az idôbeli gátlót, röviden az IG-t a szobám asztalán találod. Ugyanúgy mûködik mint amit korábban használtál. Kapcsold be és körülötted mindent megfagyaszt. Téged nem, természetesen. Most hagyj magamra mert fontos kutatást végzek és te házas ember vagy.
Mentem. A szobája ajtaját nyitókával feltártam és az asztalon lévô elemlámpára néztem. Felvettem és bekapcsoltam. Ahelyett, hogy fényt árasztott volna, iparian zümmögött. Semmi egyéb észrevehetô nem történt. Kikapcsoltam, elôvettem egy érmét a zsebembôl, a levegôbe dobtam és ismét bekapcsoltam a lámpát. Az érme a levegôben lógott és csak akkor esett le, amikor kikapcsoltam az IG-t.
- Következô megálló Hammar!
A szobatelefont használva hívtam egy a fiúk szobáját. Egy felvétel javasolta hogy csatlakozzam hozzájuk a Vízvilágban, a hotel legnépszerûbb éjszakai szórakozóhelyén. Az IG-t a zsebembe csúsztatva leléptem és elég könnyen leltem meg a szórakozóhelyet a nedves zene és csapkodó hullámok hangját követve. A bejáratnál viszont vacilláltam mivel elegem lett az éjszakai bárokból a Zöld Gyík után. Ez jobban meg volt világítva és több eredeti élvezettel szolgált. A villámeffektussal és a közel nulla gravitációs mezôvel a víz alatti hatás elég klassz volt. A pincérnôknek sellô farkuk volt és étellel, itallal megrakott tálcákat csúsztattak az úszó asztalokra. A vidám ügyfelek fél méterrel a padló fölött táncoltak a vidám ritmusra együtt sodródva. Láttam, hogy Bolivar Sybillel táncol és mindketten nagyon jól érzik magukat. Úgy tûnt, nem zavarja amikor Jim közéjük lépett – vagy épp fordítva? Nem mintha számított volna. Fiatalok voltak emelkedett hangulatban és megértek minden apró kikapcsolódást, amihez hozzáfértek. Én meg tudom szerezni a gépet amíg ôk áttáncolják az éjszakát.
Éppen felvettem néhány szükséges kelléket a szobámban, amikor a telefon villogni kezdett és megszólalt. Inskipp meredt rám a képernyôrôl.
- Mit képzelsz, mit mûvelsz, diGriz?
- Csak kicsit kinézek. Kerítek valamit Coypu professzornak – mondtam ártatlanul. Düh töltötte el az átható tekintetet.
- Nem teszed! – legalábbis egyedül nem. Emlékezz rá, mindent tudok! Beleértve azt is, hogy mit kerítesz Coypunak. Mostanában túl sok volt a hiba. Hanyag munka. Ennek ezennel vége. Grissle kapitány ûrtengerész osztaga vár rád a hallban e pillanatban.
- Köszönöm, köszönöm, te maga vagy a megtestesült kedvesség. Azonnal csatlakozom hozzá!
Természetesen a hátsó kijáraton akartam kiszökni és elkerülni az idegesítô ûr-tengerészgyalgolgosok jelenlétet. Az ajtót valaki hangosan csapkodni kezdte.
- Amíg az osztag a hallban vár a kapitány feljön érted. Indulj!
Felmarkoltam az IG-t és gondoltam rá, hogy használom az ûrtengerészeken, de a képtelefon rámförmedt:
- Figyellek ám, diGriz! Semmi játék!
Elfojtottan mormoltam párat a kedvenc profánságaimból miközben ajtót nyitottam. Egy termetes tengerész állt odakint apró, komisz vörös szemekkel és üllôszerû állkapoccsal. Megremegett a keze olyan feszülten szalutált. Én az elemlámpát elmeltem a szemöldökömhöz.
- Szállítás a reptérre készenlétben! – kiáltotta. – Ön után, uram!
Igen jól volt szervezve, legalább a Különleges Alakulat értette a módját. Tengerészek meneteltek, fegyverek integettek, szirénák vijjogtak; a szokásos.Grissle kapitány jelentett nekem az úton kipipáva a pontokat feltartott ujjal.
- Egy. A Hammar-i városi rendôrség erôs figyelemmel tartja a területet, ahová megyünk. A nyomozás kimutatta, hogy a gép, amelyet keres a találkozóteremben van egy szervezetnél, melynek a neve a Szentség Köre. Nagyon exkluzív, fejes politikusok, gyárosok. Néhány tagja jelenleg nyomozás alatt áll.
- Tudja mirôl szól ez az egész mûvelet?
- Tudom, diGriz ügynök. Kezdettôl ezen a nyomozáson dolgozom. Kettô. Nem úgy mint a többi templom, ez kizárólag férfi tagokkal rendelkezik. Ahelyett, hogy a Mennybe vágynának, ezek pénzt és hatalmat akarnak. Egy báró Krümmung tûnik a vezetônek.
- Ha ôk gazdagodnak, ô még gazdagabb lesz.
- Úgy van.
- Azonosítás?
- Pozitív. Egy kicsit öregebb, kövérebb és kopaszabb. De ô Slakey, kétségtelenül.
Mégegy inkarnáció. Hány szaladgál belôle a galaxisban? Lehangoló tudat, hogy akárhány, egy seregre való is lehet ugyanabból az emberbôl különbôzô idôkbôl egy képben. És mindannyian ugyanúgy gondolkodnak és ugyanazokra emlékeznek. Mivel ez nem tûnt lehetségesnek, úgy döntöttem nem is idôzöm rajta.
- Hogy akarja kivitelezni a mûveletet? – kérdezte a kapitány.
- Én vagyok a vezetô?
- Teljes mértékben. A parancs a legmagasabb szintrôl jött.
- Inskipptôl?
- Senki mástól.
- Kezd meglágyulni öregkorára.
- Kétlem. Pontosan követjük az ön utasításait. Már amennyiben én és a két ôrmesterem mindvégig maga mellett vagyunk.