Fejezet: 26

- Hogy mondhatod ezt, Jim? – kérdezte Angelina. – Ô mentette meg az életed!
- Igen, én pedig az övét.
- Rab volt, mint te. Nem kémkedne Slakey-nek!
- Az volt. És megtette.
Coypu kezdett hitetlenkedni. – Lehetetlen! Magad mondtad, hogy egyszerû szerelô. Egy hihetetlen képességû matematikus kell olyan finoman változtatni meg azokat az egyenleteket, hogy én soha észre ne vegyem!
Csendet inteni emeltem a kezeim a növekvô ellenállásban.
- Kedves barátaim, miért nem végzünk egy empirikus tesztet? Kérdezzük meg ôt!
A professzor a másodpercek töredéke alatt pumpált elektromos töltetet Berkk agyába és lecsapolta a sarkánál. Az agy így minden intelligencia nélkül maradt. A fogoly Slakey most csak véletlenszerûen sercegô elektronokból állt, ami rendben volt; bôven akadt még belôle manifesztáció szerteszét. Aztán Coypu felragadta a másik, Berkkel teli IR-t és rácsatolta a testére. Egy kapcsoló átállítása után remélhetôleg hazakerül Berkk. Dr. Mastigophora egy fecskendôbe felszívott pszicho töltet ellenszert és belôtte Berkk karjába. Ô kavargott és morgolódott, majd kinyitotta a szemeit.
- Miért vagyok leszíjazva?
Felismertem a hangját. Slakey eltûnt és Berkk hazakerült.
- Kérem, szabadítsa ki, professzor! – a bilincsek felpattantak én pedig odamentem a rögzítôövet eloldani.
- Aú! – mondta Berkk a sebes száját tapogatva. – Slakey volt az, nem? Ô tette ezt velem! – Felült és nyögött egyet. – Megérte? Megszerezték amit akartak?
- Nem egészen – mondtam. – De mielôtt rátérnénk, feltennék egy egyszerû kérdést.
- Mi az?
- Miért szabotáltad Coypu professzor interuniverzális szállítóját?
- Miért... miért gondolod azt, hogy ilyesmit tennék?
- Te mondd meg, Berkk!
Körbenézett rajtunk mosolymentesen, csapdába esett állat szerû tekintettel. Hirtelen megváltoztak a szemei, üresen nézett és halálra vált rémület lett úrrá az arcán. – Nem! – kiáltotta. – Ne tegyétek, azt…
Aztán a kezeibe temette az arcát és szégyentelenül pityergett. Senki sem szólalt meg – nem tudván mi történik. Aztán Berkk végül felnézett és elhúzta a nedves szemei elôtt az ingujját.
- Elment! – mondta. – Vissza a kôfejtôbe. Vissza abba a pokolba a Mennyben.
- Lennél kedves elmagyarázni? – kérdeztem.
- Én, én, tudod. Én kétszer. Ô, úgy értem, én visszament a kôbányába. Elragadta az a piszok egyszemû robot.
Beütött a hirtelen felismerés. – Megkettôzött Slakey úgy, ahogy önmagát?
- Igen.
- Akkor minden világos! – mondtam önelégülten.
- Nem mindannyiunknak, diGriz! – mondta Angelina elveszítve a türelmét. – Mondd ki hangosan, hogy mi szegények is megértsük! Gyorsan!
- Sajnálom, szerelmem. De a magyarázat egyszerû. Amikor Slakey ledobott a kôtelepre, biztos aggódott a jelenlétem miatt a Mennyben és még jobban aggódott azon, hogy mit mûvel Coypu és a Különleges Alakulat legközelebb. Úgyhogy Berkket állította rám megfigyelônek. Megkettôzte és borzasztó dolgokat kellett mûveljen az egyikével, hogy a másikat a kémjévé tegye.
- Láncok – nyögte Berkk. – Kínzás. Elektromos sokk. Azt kellett tennem, amit mondott, mivel mindent éreztem amit a másik énnel mûvelt. A falhoz van láncolva Slakey laborában.
- És persze mivel tudtál mindenrôl, amit te és én mûveltünk, a másik éned szintén tudott mindenrôl és jelentett Slakey-nek?
- Egész idô alatt. Slakey építtette velem a ketreceket, hogy elszökhessünk. Slakey mindenrôl tudott abban a pillanatban, amikor mûveltük.
- De a szökés a ketrecekben nagyon veszélyes volt!
- Érdekelte is ôt! Ha meghalunk, csöppet sem zavarta volna. Ám amint biztonságban landoltunk a kôhalmon kiüríttette a ciklotron épületét, hogy átmehessünk rajta. Amint elértünk az unnildecnovum válogatóba, utánunk küldte a robotot, hogy lássa, mi történik, hogy van-e módunk a szökésre. És volt.
- Te kémpatkány! – mondta Angelina és láttam, ahogy az ujjai karmokká görbülnek. – Egy kígyót melengettünk! Megmentettük az életed és csak annyit teszel, hogy szabotálod a professzor gépét!
- Nem volt választásom! – nyögte Berkk. – Az én Slakey-nél mindent elmondott. Slakey bármikor készen állt azt az ént megölni amennyiben nem engedelmeskedem. Amikor az operáció után felébredtem, mindannyian eltûntetek. Idejöttem, a labor üres volt és a professzor aludt. Ez volt a tökéletes alkalom Slakeynek a szabotázsra. Pontosan azt tettem, amit mondott. Megváltoztattam az egyenleteket, a beállításokat és mindent.
- Ô rendelte el azt is, hogy önkéntes légy az agya belédpumpálásához?
- Az az én ötletem volt. Tényleg önkéntes akartam lenni, és ô is akarta, mert tudta, hogy semmit sem nyertek belôle. És csak adna a hitelességemhez. Nem volt választásom…
- Felejtsd el! – mondtam. – Ez már a múlt és ismét át tudunk menni a többi univerzumba mivel a professzor helyre hozta az okozott kárt. A Slakey-féle kémnapjaidnak már vége, úgyhogy most nekünk kémkedhetsz. Jó eséllyel lehetnél kulcs megfizetni minden Slakey-nek. Amennyiben segítesz, azzal talán megmenthetjük a másik éned.
- Tényleg?
- Meg kell próbálni! Most pedig… az elsô kérdés. Mi a történet a kôbányászással, zúzással és válogatással? Még mindig semmi fogalmunk arról, mit csinál Slakey. Használtad az “unnildecnovum” szót. Mi az?
- Fogalmam sincs. De mivel a másik én Slakey-vel van egész idô alatt, látottam és hallottam, amit csinál. Egyszer használta csak ezt a szót a válogatóasztalokra utalva.
- Ez  kell legyen az anyag, amit kerestünk! – mondta Angelina. – De mire jó?
- Nem tudom. De azt tudom, hogy ez a legfontosabb Slakey számára. Semmi más nem érdekes. És azt hiszem, tudom, hová megy. Slakey a géphez láncolva tartott, egy olyanhoz, mint itt a professzoré, úgyhogy el tudtam mondani mindent, ami itt történik. De azt is láttam, ami ott folyik. Néha egyszerre három Slakey volt jelen. Nem beszéltek, mivel összességében egy és ugyanaz voltak. De egy alkalommal ott volt az a robot a képernyôn és ô azt mondta: „Vidd az unnildecnovumot oda!” Ez volt minden.
- Ennyi elég – mondta Coypu professzor néhány kapcsolót megnyova a képernyôre mutatva. Kék ég és úszó, fehér felhôk. – A Menny. Ott történik minden. Ezer másik bolygón lehetne a bányája, de amit bányászik, az a Mennybe kerül feldolgozásra...
- Egy pillanat türelmet professzor, ha lehet! – mondtam. – Mi volt ez a megjegyzés az ezer másik bolygóról?
- Az anyag, amit bányászik. Nagyon elterjedt.
- Tudja mi az?
- Persze. A ruhád és Angelináé is be volt vele vonva. Szénnek hívják. Egy kristályos szén vegyület. Számos bolygón megtalálható. Azt bányássza és töri porrá. Aztán azt bombázza a ciklotronban ahol egy kis mennyiség unnildecnovummá válik, amit utána a nôk válogatnak ki. A nevében van az eredete. Unnildecnovum száztizenkilenc a periódusos táblán. Egy új elem ismeretlen tulajdonságokkal. Az entrópia benne van, ebben biztosak lehetünk. A nôk ezt tudják érzékelni, ezért tudják az unnildecnovumot kiválasztani a szénporból. Azt összegyûjti az a vacak robot és elviszik... valami okból.
- Találjuk meg hová, és megtudjuk, miért! – mondtam diadalmaskodóan. – A Mennyben kell lennie, ebben az egyben biztosak lehetünk.
- Ezt majd én elintézem – mondta Inskipp bemasírozva. Kétségtelenül figyelt minden történést a laborban és a megfelelô alkalomra várt az átvételhez. – Az ûrtengerészek ide tartanak. Hadihajók, tankok, lángszórók, terepfegyverek...
- Semmiképpen, José! – mondtam túláradó érzelemmel. – Nem veheted el a mûveletem ebben a kései fázisban! Nincs szükség a csapatokra és fegyverzetre sem. Kicsiben intézzük. Emlékezz, csak egy emberrel kell megküzdenünk. Még ha számos megtestesülése van is. Vele és a rozoga robotjával, amelyrôl Angelia megígérte, hogy kellôképpen pusztító módon rendez le. Egy jó kis csapatot hoztunk össze és együtt megyünk. Amennyiben Coypu professzor védelemmel tud ellátni Slakey fegyverei ellen.
- Már meg is történt – mondta Coypu leplezetlen önelégülséggel. – Elemeztem a Menny légkörét. Tudom, hogy használ energia fegyvereket és van hipnotizáló gáza a levegôben jelen lévô függôvé tevô gázokon felül.
Megnyomott egy gombot és valami áttetszô ûrruhaféle ugrott ki egy kinyúló kar végén. Részletezte a tulajdonságait.
- Áttetszô szeringera az alapanyaga. Ez egy szinte elpusztíthatatlan, kilyukaszthatatlan anyag, ami gátat szab az erômezôknek és ellenáll a gázoknak. A felszíne alatt egy olyan nanomolekuláris struktúra van, amely egy mikroszekundum alatt reagál a hirtelen becsapódásra amilyet pl. egy golyó okoz. Ezek a molekulák összezárnak és a legerôsebb acélnál is erôsebbé válnak megállítva a behatolót még mielôtt egy milimétert behatolhatna. Ez a kis erôtültet itt, a hátulján lebontja és újjáalakítja a gázokat és a vizet a leheletedben, úgyhogy a ruha lezárható és akár száz órán át viselhetô. Egy beépített gravitációs ernyôt is mûködtet, ami szükség esetén lebegtethet. Megmutatom.
Letépte a cipôit, alsónemûre vetkôzött, pólóra és rózsaszín alsógatyára amibe mályvaszínû robotok voltak hímezve arany körvonalakkal. Megragadta a ruhát és belegyömöszölte magát, majd felhúzta a buboréksapkát a lezáráshoz. A hangja egy külsô hangszóróból recsegett.
- Nincs olyan éles penge, ami átvágná! – Kinyitott egy szerszámosládát, elôvett egy kést és a mellébe szúrta. Az lepattant. Ahogy minden más fegyver is, amivel megtámadta magát. Beindította a gravitációs ernyôt, pattogott a plafonon és tovább támadva magát a halálos fegyverekkel. A levegô hamarosan eltelt kártékony gázokkal, zúgó rakétákkal, amelyek minket azért fenyegettek, ha ôt nem is. Köhögve és tátogva hagytuk el a kamrát amíg a demonstráció véget ért és a légkondi nagy sebességgel lecserélte a levegôt.
- Csodálatos, professzor! – mondtam a szemem szélét egy zsebkendôvel törölgetve. – Mi a maga csinos kis ruháiban megyünk a Mennybe. A mi alatt természetesen magamat és a családomat értem Berkkel és Sybillel. Maga figyeli a lépéseinket és Inskipp készen vár erôsítést küldeni, ha szükséges. Van kérdés?
- Elég eszementnek tûnik ahhoz, hogy sikerüljön! – mondta Angelina. – Milyen gyorsan kapjuk meg a játékruhákat, professzor?
- Reggelre meglesznek.
- Jó! – mosolygott Angelina mindnyájunkra. – Csaphatunk ma este egy kis partit megünnepelni az elkövetkezô gyôzelmünket, Slakey vereségét és Berkk találkoztatását önmagával. Rendben?
Kórusban értettünk egyet. A robotbár sietve nyitotta meg a koktél órát és még Inskipp is kegyeskedett egy kis száraz sherry-t elfogyasztani.
- Nagyon érdekel ez az unnildecnovum – mondta nyalogatva az italmaradékot a szája szélérôl. – Ez az ôrült számos vallást megszervezett, hogy pénzt kerítsen bebörtönözni a szolgákat és a szént unnildecnovumra konvertálni, de miért? Valami nagyon szokatlan tulajdonsága kell legyen, különben minek tenne ekkora erôfeszítést? Nagyon kíváncsi vagyok rá, mire jó. Vagy mit mûvel más dolgokkal vagy ilyesmi. És meg fogom tudni. Menj csak Jim, járj sikerrel! És hozz vissza nekem egy mintát meg magyarázatot!
- Vedd úgy, hogy már meg is van! – mondtam és felemeltem a poharam.
Erre ittunk.