Az élet az utóbbi idõben túl sok ilyen
pillanatot hozott. Jobban megnéztem a lányt, ahogy kikötöttem,
ismernem kéne; bomba jól néz ki, a blúza tökéletesen
dudorodik. Az a tulipánpiros ajak! a legvadabb álmaim tárgya.
- Te vagy az, Beth? Beth Naratin?
- Milyen kedves, hogy emlékszel rám!
Éppen a partra készültem ugrani a kötéllel,
de elvette a kezembõl és odakötözte a bakra. A
válla fölött egy rendõrkocsit láttam tovább
hajtani. Aztán a Püspökre néztem, aki a fellegeket
szemlélte, mialatt a lány beszélt.
- Azt mondtam magamnak, Beth, nem lehet az Jimmy diGriz, aki kiszáll
egy Macswineys furgonból és csinos kis bajszot visel. Nem
az a Jimmy, akit mostanában annyit lehet látni a hírekben.
Vagy ha mégis, akkor miért is nem eredsz utána a régi
szép idõk emlékére? Aztán láttam,
hogy beszélsz ezzel a kedves úriemberrel, mielõtt
a kikötõbe mész, ezért úgy döntöttem
megvárlak itt, amíg visszaérsz. Utazni készülsz?
- Nem, nem utazom, csak kicsit kirándulok a folyón.
Jó újra látni, Beth.
Ez volt a helyzetben az egyetlen pozitívum. Látni
õt, úgy értem. Gyermekes rajongásom tárgyát.
Nem sokkal azután hagyta ott az iskolát, hogy én beléptem,
de nehéz volt elfelejteni. Négy évvel volt idõsebb
nálam, igazi érett nõ. Ez alapján most kb.
22 éves lehet. Õ volt az osztály ékessége,
és egyben az éves szépségkirálynõválasztás
nyertese. Jó okból. Ennyi idõsen még mindig
bombázó volt.
- Nem hiszem, hogy teljesen õszinte vagy, Jimmy. Ezekkel
a csomagokkal és holmikkal szerintem hosszú útra készülsz.
A helyedben magam is jó ötletnek tartanék egy nagyutazást.
Az utolsó szavaknál elmélyült a hangja.
Mi már nem maradunk sokáig. Mit akarhat? Megvilágította
amikor a fedélzetre ugrott megingatva a kikötött hajót.
- Mindig van hely még egynek szólt vidáman,
majd a hajó orrába ment és leült. Én a
partra léptem és megfogtam a csomagokat a Püspökhöz
suttogva.
- Ismer engem. Mit tegyünk?
Sóhajtva válaszolt. Nem sokat tehetünk. Jelenleg
van egy utasunk. Javaslom ezt a problémát az úton
vitassuk meg. Egyelõre nincs választásunk.
Nagyon is igaz. Átadtam neki a tulajdonainkat, lefejtettem
a csomót, amit a lány csomózott. Lábbal adtam
egy rúgást a Lucky Bucksnak, felpattantam rá és
megragadtam a kormányt. A Püspök lecipelte a táskákat
mialatt én bekapcsoltam az áramforrást és a
folyó irányába kormányoztam. El Billville-tõl,
a Macswinetystõl és a törvénytõl.
Beth-tõl viszont nem. Elõttem feküdt a fedélzeten,
magasra metszett szoknyában, hogy csodálhassam a pompás,
hosszú lábát. Azt is tettem. Megfordult és
mosolygott tisztán olvasva a gondolataimban. Ebben a pillanatban
megfeledkeztem a tervezett nõi álcámról, elképzelve
a tiltakozást, amit a szexuális átváltozásom
kiváltana. Kezdtem dühös lenni.
- Rendben, Beth, miért nem mondod el? kérdeztem
elhúzva a tekintetem a folyó tiszta vizére.
- Ezt meg hogy érted?
- Hagyd abba a játszadozást. Néztél
a hírekben, azt mondtad. Tudnod kell rólam.
- Persze. Tudom, hogy bankokat rabolsz és börtönbõl
szöksz. Ez engem nem zavar. Nekem is van kisebb zûröm.
Így amikor láttalak téged és ezt a hajót,
tudtam, hogy kell lennie némi pénzednek. Talán többnek.
Így kaptam a lehetõségen, hogy veled utazhatok. Hogy
tetszik?
- Sehogy. A gondolataim a törvényen tartottam és
nem a lábakon. Õ csak gondot jelentett. És félre
is tehetnék egy keveset. Ha adok és partra teszlek...
- A pénz kell, a part nem. Utoljára láttam
õt és Billville-t. Most világot fogok látni.
A te költségeden.
Maga alá húzta a könyökeit, rájuk
tette a fejét és mosolygott a napfényre. Borúsan
néztem és azon tûnõdtem, hogy legszívesebben
kitörném az a törékeny nyakát...
Ez nem vicc. A problémát meg kell oldani és
erõszak nélkül. Tovább zümmögtünk,
a víz habozva nyílt ketté az orrnál, Billville-t
magunk mögött hagytuk és a folyó kanyarulatánál
zöld mezõk nyíltak. A Püspök feljött
a fedélzetre és mellém ült. A lány jelenlétében
nem volt mirõl beszélnünk.
Csendben utaztunk tovább egy jó órányit,
mielõtt egy dokk feltûnt egy áruház társaságában.
Beth feltápászkodott és felült ujjait végigfuttattva
csodás szõke haján.
- Tudjátok mit? Éhes vagyok. És lefogadom,
hogy ti is. Miért nem húzódunk félre, hogy
partra ugorjak és hozzak némi kaját és sört.
Nem jó ötlet?
- Nagyszerû! értettem egyet. Õ a partra megy,
mi pedig rákapcsolva elmegyünk.
- Csóró vagyok mosolygott. Totál leégtem.
Ha adsz néhány dollárt, veszek ebédet. Azt
hiszem, egy ezres megtenné.
Az édes, kislányos arckifejezése nem változott
miközben ezt mondta, és azon tûnõdtem, miféle
zûrbe csöppenhetett. Zsarolásba vagy hûtlen kezelésbe
- ehhez egyértelmûen megvoltak az adottságai. A pénztárcám
mélyére nyúltam.
- Ez igen! szólt izzó szemekkel lapozgatva a dollárköteget.
Nem leszek sokáig. És tudom, hogy itt fogsz várni
Jimmy, a barátoddal együtt. Nem láthattam õt
is a hírekben?
Haragosan néztem a kerekded fart ahogy a bolt felé
ügetett.
- Falhoz lettünk szögezve mondta a Püspök
komoran.
- Kiszögezve, lehúzva és megnyúzva. Mit
tegyünk?
- Jelenleg csakis azt, amit mond. Annak kicsi az esélye,
hogy kinyírjuk. Nem lenne jó.
- Szerintem se. Bár ez az elsõ eset, hogy kísértést
érzek rá.
- Mégis mit tudsz róla?
- Semmit mivel legutoljára az iskolában láttam.
Azt állítja gondban van, de fogalmam sincs miben.
Bólintott. Amint kellõ távolságra
leszünk tõle, kerítek egy terminált. Amennyiben
van róla rendõrségi akta, elõ tudom ásni.
- Jó ez valamire?
- Fogalmam sincs, drága fiam. Csak próba. A legjobbat
kell kihozni a helyzetbõl. Kellõképp messze vagyunk
a disznóhús kastélytól és az üldözõinktõl
is. Amíg ez a lény kap tõlünk pénzt, biztonságban
vagyunk. Egyelõre. És el kell ismerned, hogy elég
dekoratív.
Erre nem volt válaszom, csak morcosan ücsörögtem,
amíg a hívatlan vendégünk visszaért.
Az ebédet követõen folytattuk utunk a folyón.
Kimerülve a reggeli napfürdõtõl Beth lement pihentetni
szépségét. A Püspök át akarta venni
a kormányzást, így megmutattam neki az irányító
alkalmatosságokat és vázoltam az útirányt.
Nem sok beszélnivalónk volt. Gondolkodnivalónk annál
több. Ádáz töprengésünk tárgya
a délután közepén keveredett elõ.
- Csinos kis hajó tört ki belõle. A legcsinosabb
kislányos szoba konyha és minden. De csak két kis
ágy van. Hogy a fenébe fogunk aludni?
- Te mindig jól szervezted a dolgokat, Jimmy. Szerintem legjobb
ha te és én alszunk lent. A barátod el lesz itt fent.
- El leszek? Egy magam korabeli hogyan bírná ki a
fedélzeten, amikor a hûvös éjszakai köd leszáll?
A Püspök dühe egyelõre féken maradt, de
a lány széles mosolya baljós elõjel volt.
- Bizonyosan megtalálja a módját mondta.
- Most pedig meg szeretnék állni a következõ
városban, ahová érünk, ott. Olyan sietõsen
jöttem el, hogy a holmijaim hátramaradtak. Ruhák, smink,
tudod.
- Nincs egy kis pénzre is szükséged hozzá?
kérdeztem fanyarul. Nem értékelve az erõltetett
humorom bólintott.
- Egy újabb ezres megteszi.
- Lemegyek közölte a Püspök és nem
is jött elõ újra, amíg ki nem kötöttem
és a lány el nem tûnt. Két sört hozott,
az egyiket elvettem és meghúztam.
- A gyilkosság kizárt mondta határozottan.
- Az értettem egyet. De ez nem jelenti, hogy nem is élvezkedhetünk
a gondolaton. Mi legyen?
- Nem húzhatjuk csak úgy fel a horgonyt. Perceken
belül utánunk küldi a rendõröket és
zsebrevágja a jutalmat. Ezt figyelembe véve kell kigondolni
valamit. Nyilván nagyon váratlanul csatlakozott hozzánk.
Kapzsi, ezért pénzt kell neki adni. Ám elõbb-utóbb
úgy fog dönteni, hogy elege van a mi pénzünkbõl
és a vérdíjat választja. Van nálunk
valami térképféle?
A hatalmas agy tudott mûködni, mondhatom. Nem kérdeztem
semmit, csak kinyitottam a térképet amilyen gyorsan csak
tudtam. Az ujjával mutogatott.
- Úgy képzelem, hogy ott lehetünk, igen, pontosan
itt. A folyó mentén a következõ város
a nyüzsgõ Vals Halla. Mikor érünk oda?
A léptékre nézve a hüvelykemmel mértem.
Holnap délutánra odaérhetünk, ha korán
indulunk.
Olyan szélesen elmosolyodott, hogy a szemei félig
becsukódtak. Pompás, abszolút pompás. Ez
igazán nagyszerû lenne.
- Micsoda?
- A tervem. Amit egyelõre megtartok magamnak, mert
a részletek még nincsenek kidolgozva. Amikor visszajön
a lány, bármit is mondok, helyeselned kell, ez minden dolgod.
A következõ pont pedig: hol alszunk ma éjjel?
- A folyóparton mondtam lehorgasztott fejjel. A barátnõnk
már minden pénzt legombolt ami nálam volt, így
a készlethez kell nyúlnom. Azzal partra szállok és
veszek egy sátrat, hálózsákokat meg kellékeket
egy kellemes kempingezéshez.
- Óriási. Én õrzöm az erõdöt
és csiszolom a terveim a visszatérésedig.
Hoztam némi sztéket is egy néhány üveg
gusztusos bor kíséretében. A Macswineys konyha után
erõteljes változtatásokra volt szükség.
Amikor a nap a horizonthoz közelített, kikötöttem
a hajót a partmenti fákhoz, egy tisztás közelében,
ahol felverhettük a sátrat. A Püspök a szája
szélét nyalogatva bejelentette, hogy vacsorázni készül.
Amíg ezt tette, Beth a körmeit festette, én felszeleteltem
a sztékeket és megvetettem az ágyakat. A nap egy narancs
golyó volt mire bekajáltunk. Amint az utolsó morzsa
is eltûnt, a Püspök sóhajtott, felhajtotta a szemüvegét,
majd eltelten ismét sóhajtott.
- Bár magam sütöttem, azt kell mondjam, ez az étel
diadalmasra sikerült.
- Kiveszi a disznósün ízét a számból
értettem egyet.
- Nem ízlett a bor. Alattomos. Bethnek csak a körvonalai
látszottak a sötétben. A ragyogó test látványának
hiányában a szavai maradtak az egyetlen élvezeti forrás.
Még a Püspök mély basszusából is
eltûnt az indulat amikor újfent megszólalt.
- Beth, hívhatlak így, ugye, Beth? Kösz. Nos,
Beth holnap Vals Halla városába érünk, ahol
partra kell szállnom és felkeresnem a bankom. Kezd kifogyni
a készpénz. Ezt nyilván nem szeretnéd.
- Nem hát.
- Gondoltam. De annál jobban szeretnéd, hogy a bankba
menjek és hozzak neked százezer dollárt apró
címletekben?
Hallottam ahogy Beth levegõ után kapkod. Aztán
matatott a kapcsolóval és a lámpa felgyulladt. Rosszallóan
nézett a Püspökre és elsõ ízben elveszítette
a nyugalmát.
- Játszani próbál velem, vénember?
- Egyáltalán nem, kis hölgyem. Csak fizetek a
biztonságodért. Tudsz bizonyos tényeket, amiket jobb
hangosan ki nem mondani. Úgy vélem, ez az összeg elegendõ
a további hallgatásodhoz, nem?
Beth vacillált, majd nevetésben tört ki. Jóhogy.
Csak hadd lássam a színüket és még abba
is beleegyezem, hogy a fiúk kicsiny személyem nélkül
folytassák az útjukat.
- Ahogy mondod, drágám, ahogy mondod.
Egyetlen további szót sem akart szólni errõl.
Hamarosan eltettük magunkat, mivel mindenkit megviselt az adott nap.
Beth tulajdonába vette a hajót, míg mi a sátrat,
miután beállítottam a riasztókat, hogy bizonyosan
ott találjuk reggel a hajót. A Püspök már
erõsen horkolt. Mielõtt magam is elaludtam, ráébredtem,
hogy bármit tervezett is, még legalább egy nap kell
elteljen mire Beth felveszi a kapcsolatot a rendõrökkel. A
pénz a hallgatás ára. Félálomban rájöttem,
hogy a Püspök kétségtelenül így tervezte.
Hajnal elõtt egy órával már a folyón
zümmögtünk Beth tiltakozása ellenére. Késõbb
került csak elõ, de a dühe eltûnt a Püspök
monetáris ministrációi alatt. Taglalta mennyit kamatozik
a pénze, ha nem költekezik erõsebben, finoman utalt
a fogyasztási cikkekre, amiket hamarosan beszerezhet, és
általában véve úgy bûvölte, mint
egy kígyó a nyulat. Nem tudtam pontosan mit tervez, de minden
pillanatot élveztem.
Késõ délutánra kikötöttem
a Vals Hallához vezetõ mellékágon. A város
központja közel volt. A Püspök pödört bajusszal
és fésült szakállal rendesen kifordultan üzeltemberesen
nézett ki.
- Nem fog sokáig tartani mondta, majd távozott.
Beth jó érzéssel nézte ahogy elment.
- Tényleg õ a Püspök? kérdezte
miután eltûnt.
- Fogalmam sincs.
- Ne add itt a rossz dumát. Láttam a filmeket a 3V-n
arról, hogy valaki kihozta. Egy alacsony, bajuszos fickó.
Te lehettél az.
- Sok bajuszos van a világon.
- Az iskolában sosem gondoltam volna, hogy ide fogsz kilyukadni.
- Én ugyanígy vagyok veled. Távolról
csodáltalak.
- Ahogy minden serdülõkorú fiú az iskolában.
Ne hidd, hogy nem tudtam.
Beth elhallgatott, haragosan nézett, mire én kedvesen
elmosolyodtam és lementem elmosogatni a tányérokat
amit õ olyan messzirõl került. Éppen végeztem
amikor a partról integetni kezdett valaki.
- Hajó vigyázz! Engedélyezett a beszállás?
A Püspök állt a dokkban sugárzó örömmel.
Az új öltönye kisebb vagyonba kerülhetett. A táska,
amit elõre nyújtott valódi állatbõrbõl
lehetett, csillogó arany csatokkal. Beth szemei szélesre
nyíltak. A Püspök a fedélzetre mászott és
cinkosan kacsintott.
- Legjobb lenne lemenni, mielõtt megmutatom a táska
tartalmát. Nem tartozik a világra.
Beth ment elõre a mellére szorítva a táskát
amíg bezártam az ajtót. Akkor lesöpörte
a papírokat az asztalról, középre tette a táskát
és szívfacsaró precizitással nyitotta ki.
Még engem is lenyûgözött. Jóval több,
mint százezer volt benne. Beth csak bámulta, majd kivett
egy köteg ezerdollárost.
- Igazi? Ez tényleg igazi? kérdezte.
- Garantáltan az, egyenesen a pénzverdébõl.
Errõl magam gyõzõdtem meg. Amíg Beth a pénzre
figyelt, a Püspök felém fordult. Most, Jim kérlek,
tégy egy szívességet. Szerezz egy kötelet vagy
sodronyt, biztos, hogy tudni fogod, mi kell. Abszolút csendet akarok
mialatt mozgásképtelenné kötözöd ezt
a lányt.
Én számítottam arra, amire Beth nem. A szája
éppen sikolyra nyílott, amikor megragadtam a nyakát
és megnyomtam a füle tövét.