A szkafander nélkül tehetetlen vagy. Úgy határozol tehát, hogy
megpróbálod visszaszerezni.
- Nem akármilyen szkafander ám az,
amit a kezedben tartasz! - mondod a nomádnak, aki megkaparintotta.
- He?
- Bizony ám! Azzal a szkafanderrel
gondolatot lehet olvasni, átmenni a falakon és a jövőbe látni!
A nomádok kiemelnek a darálóból. Körülveszik a szkafandert tartó
társukat.
- Hogy működik? - kérdezi az egyik.
- Semmi az egész. Először be kell
nyúlni és egyik kézzel megfogni a piros vezetéket, a másikkal a kéket.
- Megvan. És aztán? - dörmögi a
nomád.
- Most körbe kell állni és
összenyomni a könyökötöket.
- Megvan. És most?
- Hunyjátok be a szemeteket. -
Sikerült, a kezedben vannak. Gyorsan odafordulsz 5-SI-hez.
- Teljes feszültséget a
szkafanderbe, 5-SI! - parancsolod. Elektromos szikrák pattognak. Pattognak a
nomádok is, mint a kukorica!
- Kapcsold ki a feszültséget, 5-SI!
- szólsz oda a robotnak pár perc múlva. A nomádok megviseltnek látszanak, de
mintha nem romlott volna az állapotuk, sőt: a tekintetük tisztább, nyugodtabb.
Lehetséges volna? Lehet, hogy az áramütés észhez térítette őket?
Sejtésed beigazolódik. Az első nomád, aki összeszedi magát, mindent
elmond.
- Javításra szorult a hajónk -
mondja -, úgyhogy leszálltunk arra a bolygóra, a galaxis peremén. Nincs is
rajta a térképeken. Szép, zöld virágok nyíltak mindenfelé. Jó illatuk volt.
Szedtünk ötöt-hatot, beraktuk a raktárba őket. Aztán már nem emlékszem semmire...
Hátrarohansz a raktárhoz, benézel az ablakon. Százával nyújtóznak
odabenn a virágok.
Áthozod a Challengerből a tartalék szkafandereket, és egyesével
átviszed a nomádokat az űrrepülőre. Aztán érintkezésbe lépsz a Nebulával, és
kéred, hogy küldjenek egy különleges botanikus osztagot, hogy megvizsgálják
azokat a ritka virágokat. Közlöd Polaris kapitánnyal, hogy a virágok okozzák az
űrtébolyt.
Térj vissza a Nebulára,
ahol megkapod űrfelderítői minősltésedet!