A javítóműhely mellett van egy vendéglő. Letelepszel egy asztalhoz. Csupa mocsok. Olaj és zsír borítja, rajta csavarokkal és anyákkal megrakott tálcák. „Ezek meg minek? - tűnődsz. - Játékszernek vagy sörkorcsolyának?"

Egy ütött-kopott géppincér elrecsegi a választékot. Semmi sem hangzik bizalomgerjesztően. Rendelsz egy sikattyút (a konyhafőnök ajánlata), és reméled a legjobbakat. Körülötted mintha mindenki csak a Mámor sört nyakalná. Téged is meghívnak egy korsóra, de nem fogadod el. Egyelőre szolgálatban vagy. Amikor azonban belekóstolsz a sikattyúba (a konyhafőnök ajánlata), szinte könyörögsz a géppincérnek, hogy hozzon valamit, ami leviszi az ízét!

A Mámor sör, noha szürke színű, kellemes, üdítő ízű. Jó érzés egy kicsit elengedni magad végre. Lerúgod a bakancsodat, elnézed a lábujjaidat. Csak nézed, nézed, nézed... Valahogy nem tudod összeszámolni, pontosan hány van.

Olyan kellemes az egész világ, mondod magadban.

De egy másik belső hang - amely igencsak hasonlít Polaris kapitányéra - azt ordítja, hogy szedd össze magad, mert valami kábítószert kaptál!

Valahogy kitántorogsz a vendéglőből, lidérces látomásaid vannak. Azt képzeled, a szendvicsed meg akar enni. Szerencsésen visszabotorkálsz a javítóműhelybe.

Mindenütt üres mámoros palackok a padión, a polcokon.

A kábulattal küzdve megkeresed 5-SI-t. Három szerelő nagy röhögés közepette éppen a teleportáló rendszerét szedi szét. Biztos vagy benne, hogy nem javítják a robotot, mert fogadásokat kötnek, hogy melyikük tudja a legtovább megpörgetni a stabilizátorát. 5-SI vörös lámpái kétségbeesetten pislognak.

Szerencsére a kommunikátorához még nem jutottak el. Odarohansz, bekapcsolod. Érintkezésbe lépsz a Nebula ügyeleti termével.

- Segítség! - kiáltod hisztérikusan kacagva, zokogva. Jelented, hogy az űrtéboly kitörése valamilyen módon kapcsolatban áll a Mámor sörrel. Megmentenek, és dicséretben részesítenek, mert megtaláltad a baj forrását.

 

Befejezted küldetésedet.

Térj vissza a Nebulára, ahol megkapod űrfelderítői minősítésedet.