Úgy határozol, hogy megpróbálsz elmenekülni, abban a remény1 ben, hogy gyorsabb vagy az ügyetlen mozgású telepatáknál. De Ők olvasnak a gondolataidban. Két lépést sem teszel, hirtelen több méter magasan lebegsz a föld fölött, és forogsz, szédltően forogsz...

  - Elfelejtettem megemlíteni - mondja csúfondárosan a hatszemű -, hogy mi gondolati erővel mozgatni is tudjuk a tárgyakat. Ha magadtól nem akarsz velünk jönni, akkor majd így viszünk.

 

Mint egy magatehetetlen léggömböt, kivisznek a Kitárulkozóba.

- Kiolvastunk mindent az agyadból - mondja a hatszemű. - Mindent tudunk a küldetésedről. Amint láthatod, a zóna nem zavar minket, pedig alig egyparszeknyire van tőlünk. Sőt örülünk az álmoknak, amelyeket kibocsát. Az energiájuk frissítőén hat ránk. Nem nézünk jó szemmel senkire, aki el akarná pusztítani a zónát.

  A hatszemű int rövid, vaskos karjával. A vallatiánok kihurcolnak egy ajtó felé. Az ajtó kinyílik. Mérföldes mélységű kút fölött vagy!

- Pá-pá, Nebula bolondja! - mondja a hatszemű csúfondárosan.

Aztán csak zuhansz...

VÉGED!