Az elsõ állat, aminek keresésére indultunk
három évvel késõbb, a komodói sárkánygyík
volt. Ez egy olyan állatfaj - igazodva a többi úticélunkhoz
-, amelyrõl jómagam csak igen keveset tudtam. Az a kevés
pedig így hangzott: nehéz kedvelni. Emberevõk. Ez
önmagában nem nagy dolog. Az oroszlánok és a
tigrisek is azok, és ez - bár ez némi óvatossággal
fûszerezi szétbonthatatlanul vegyes érzelmeinket, és
tiszteletteljes, félelemteli közeledésre sarkall - mindemellett
ösztönös csodálatot ébreszt bennünk.
Mi tulajdonképpen nem akartunk az eledelükké válni,
de nem vettük zokon a gondolatot. Az okok közt szerepelt talán
az is, hogy akárcsak õk, mi is emlõsök vagyunk.
Elõítéleteket ébresztett továbbá bennünk az is, hogy oroszlán volt közöttünk, sárkány azonban nem. Ugyanakkor egyikünk sem volt hal, s ez rögtön magyarázat is egyben a cápáktól való félelmünkre. |
![]() |
A komodói gyíkok is nagyok. Nagyon. Pillanatnyilag van egy Komodón, amely több, mint tizenkét láb hosszú és egy yard magas (4 m hosszú és kb 90 centi magas a szerk.), amivel, ha nem is tudsz mit kezdeni, legalább el tudod képzelni, hogy ez nem megfelelõ méret egy gyíknak, különösen abban a helyzetben, melyben õ emberevõ, te pedig felajánlod neki, hogy megosztod vele a szigetét. | ![]() |
Emberevõségük ellenére nem jutnak túl gyakran hozzánk, így diétás napokon kecskékkel vigasztalódnak, nagyobb disznókkal, õzfélékkel, miegymással; de csak akkor szednek szét egy-egy élõ darabot közülük, ha nem találnak olyat, ami már kihûlt, mert õk a szívük mélyén dögevõk. Szeretik, ha eledelük rothadt és büdös. Mi nem rajongunk az efféle húsért, és jellemzõen nem nézzük jó szemmel, aki viszont igen. Nem néztem jó szemmel ezeket a gyíkokat. |
![]() |
![]() |
Mark a három közbeesõ évet tervezéssel
és kutatásokkal ütötte el, hogy hogyan kellene
kivitelezni az expedíciót, ezen felül még feladott
pár levelet, lebonyolított néhány telefont,
és gyakran küldött telexet más természetvédõknek,
akik a világ távoli pontjain mûködtek, projecteket
dolgoztak ki, és maketteket készítettek az adott tereprõl.
Ezen felül elrendezte a VISA kártyákat, repülõjáratokat,
hajóutakat, a szállásokat, és mikor mindennel
megvolt, kezdhette elölrõl az egészet, mert kiderült,
hogy én még nem fejeztem be a regényeket.
Aztán egyszer mégis. Az építõmunkások kezén hagytam házam, akik még három hét befejezési idõt kértek, és útra keltem, hogy eleget tegyek utolsó elkötelezettségemnek - az ausztráliai kiadós körútnak. Mindig nagyon együttérzõ vagyok, mikor fülembe jut, hogy némely emberek, ha véletlenül befognak valami adást tévékészülékükön vagy rádiójukon, azon kapják magukat, hogy éppen egy újkeletû könyvet akarnak rájuk sózni. Magam is átéltem már, hogy az egyetlen befogható állomáson saját, legutóbb kiadott könyvemmel ismerkedhettem. Aztán valahogy ezen is túltettük magunkat, és már akár fel is kereshettük az óriásgyíkot. Felmentünk a melbourne-i hotel szobájába, majd jól átvizsgáltuk expedíciós felszerelésünket. A "mi" abban a pillanatban Markot és engem és Gaynor Shutté-t jelentette, aki, mint a fontossági sorrendben legutoljára említhetõ, rádió-producerként hõstetteinket akarta rögzíteni a BBC számára. Felszerelésünk összetevõire bontva egy csomó kamerából, magnóból, sátorból, hálózsákból, orvosi kellékbõl, szúnyogirtóból, és megfejthetetlen rendeltetésû nylon és ponyvadarabokból állt, amikhez fém fûzõlyukak és mûanyag hurkok, Rambó tõrök, csizmák, fáklyák és egy krikettütõ társult. Egyikünk sem akarta elismerni a krikettütõ tulajdonjogát. Fogalmunk sem volt róla, hogy honnan került oda. Rendeltünk egy szobapincért pár sörrel, majd megkértük, hogy vigye el a krikettütõt, de nem akarta. Azt mondta, ha tényleg emberevõ gyíkokkal akarunk randevúzni, még hasznát vehetjük. - Ha egyszer csak egy sárkány rohan majd maguk felé, óránként 30 mérföldes sebességgel, fogait csattogtatva, védekezésképp hozzávághatják - mondta, majd kiosztotta a söröket, és lelépett. Elrejtettük az ütõt az ágy alatt, kinyitottuk a söröket, majd Mark ejtett pár szót arról, hogy tulajdonképpen mit is keresünk mi ott. - Négy évszázada - kezdte - a kínaiak történeteket regéltek egy hatalmas, tüzet okádó, emberevõ óriásról, de errõl sokáig azt tartották, hogy egyszerû, mitikus mendemonda, tragikus fantáziálás. Öreg tengerészek hajtogattak efféléket, majd a térképeikre biggyesztették a feliratot azon szigetek rajza fölé, melyekre ránézni sem szerettek: Itt sárkányok vannak. Aztán egyszer, ennek a századnak éppen az elején egy holland úttörõ-repülõs megkísérelt kitérõt tenni az indonéziai szigetvilágba Ausztrália felé vezetõ útján, amikor motorproblémáknak köszönhetõen nem túl zökkenõmentes leszállást kényszerült végrehajtani Komodó szigetén. Annak ellenére, hogy a repülõ totálkáros lett, a pilóta épp bõrrel megúszta a landolást. Víz után kezdett kutatni. Keresés közben a homokos parton egy széles ösvényre lelt, amelyet követve hamarosan valami olyasmit látott, amit az elsõ pillanattól nehéznek ígérkezett kedvelni. A kedves nagydarab emberevõnek tûnt, és mindössze tíz láb hosszúnak. Azzal a valamivel találta szembe magát, amit most mi is keresünk: a komodói sárkánnyal. - Megúszta? - kérdeztem a tárgyra terelve a szót. - Aha, de a jó híre nem. 3 hónapot kellett átvészelnie, mire kimentették. Mikor hazakeveredett, mindenki õrültnek hitte, és az általa mesélt történetet sem vették komolyan. |
![]() |
- Ezek szerint a komodói sárkánytól
erednek a kínai sárkány-mítoszok?
- Nos, ezzel természetesen senki sincs tisztában. Vagyis én biztos nem. Ugyanakkor feltétlenül számolnunk kell a lehetõséggel. Ez az állatfaj nagytermetû, széles nyakú és emberevõ is, és bár nem jellemzo rá, hogy tüzet fújna, a lehelete az ember által ismert valamennyi élõlényé közül a legrosszabb. |
De van egy másik fontos dolog, amit érdemes tudni
a szigetrõl.
- Mi lenne az? - Elõbb igyál meg mégegy sört! Eleget tettem a felszólításnak. - Sokkalta több - folytatta Mark - mérgeskígyó van Komodó szigetének egy négyzetméterén, mint bárhol máshol a világon. |
![]() |
Van valaki Melbourne-ben, aki valószínûleg többet
tud a mérgeskígyókról, mint bárki más
a földön. Õ Dr. Struan Sutherland, aki egész életét
a mérgek tanulmányozásának szentelte.
- Az unalomig ismételgetem, - mondta a kígyóméregtudós, amikor jegyzetfüzetekkel és kazettás magnókkal megrakottan másnap reggel meglátogattuk, - hogy ki nem állhatom ezeket a méreggel felszerelt lényeket, legyen bár kígyóról, valami soklábúról vagy akár halról szó. Ostoba lények, mindent megharapnak. És akkor az emberek hozzám fordulnak segítségért. Megmondom én nekik mi a teendõ: elõször is elkerülni a marást. Ez a válasz. Már megelégeltem, hogy mindenkinek ezt hajtogassam. Ami igazán érdekes, az a hidroponikus növénytermesztés. Lebilincselõ dolog: mesterségesen, vízben termesztett növények. Mindent tudnunk kell róla, ha a Marsra meg egyéb planétákra tervezzük a kirándulást. Mit is mondtatok, hová igyekeztek? |
- A komodói sárkánygyíkok szigetére.
- Hát, továbbra is csak ezt javasolhatom: semmiképpen ne hagyjátok magatok megmarni! És ha ez mégis bekövetkezne, ne siessetek vissza hozzám, mert úgysem fogtok ideérni idõben, és nélkületek is van elég dolgom. Nézzetek csak körül a rendelõmben! Mindenütt mérgezõ állatok. Látjátok ezt a tartályt? Csípõs hangyákkal van kibélelve. Mérgezõ kis dögök, mihez kezdünk velük? Majd elfelejtettem, van itt valahol néhány teasütemény is, ha éhesek lennétek. Kértek? Hirtelen nem emlékszem, hová is tettem õket. Van némi tea is, de nem a legjobb fajtából. Az ég szerelmére, üljetek már le! |
- Szóval Komodóra... Igazából fogalmam
sincs, miért ragaszkodtok a dologhoz, de tételezzük
fel, hogy ennek is megvan az oka. Azon a szigeten 15 különféle
kígyófaj él, és legalább a felük
mérgezõ is. Potenciálisan életveszélyes
csak a daboja-kígyó, a bambuszvipera és az indiai
kobra.
- Az indiai kobra a tizenötödik legveszélyesebb mérgeskígyó a földön, és a tizennegyedik Ausztrália környékén. Ennek tudható be, hogy a hidroponiára nem jut elegendõ idõm: túl sok itt a kígyó! |
![]() |
- No meg a pók. Közülük a délkelet-auszráliai
tölcsérhálós pók a legmérgezõbb.
Évi kb. 500 embert hoznak be pókcsípéssel.
Régen sokan haltak meg tõle, és mivel folyton ilyen
problémákkal zaklattak, ki kellett fejlesztenünk valami
hatásos ellenmérget. Ez pár év alatt össze
is jött. Aztán megalkottuk ezt a kígyómarás-felismerõ
készletet. Nem arra, hogy kitaláljuk, hol is történt
a marás, hanem arra, hogy magát a marás fajtáját
azonosítani tudjuk a megfelelõ ellátás érdekében."
- Megnéztek egy ilyet? A méreghûtõben találtok pár darabot.Nézzétek csak! A sütemények is itt vannak! Kapjatok be belõlük párat, amíg frissek! Tündériek, magam sütöttem õket! |
![]() |
Ezzel körbemutogatta a kígyóméreg-felismerõ készleteket meg a saját, házi sütésû, tündéri kekszeit, majd visszavonult asztala mögé, ahonnan vigyorogva bámult vissza ránk göndör szakállával csokornyakkendõjében. Mi megcsodáltuk a készleteket, amelyeket kicsiny, hatékony hatást sugalló dobozokba zártak. Az apró üvegcsébõl egy csõ, valamint egy fecskendõ lógott ki, meg ott volt a használati utasítás, amelyet az ember kétségbeesésében biztos, hogy meg sem kísérelne elolvasni. Ezután megkérdeztük az öregtõl, hogy õt hány kígyó marta már meg? |
- Még egy sem! - válaszolta. - Más emberek
veszélyes helyzeteinek orvoslásával szereztem a gyakorlatom.
Magamon nem kísérleteznék! Nem hiányzik egy
marás, ugyebár? Tudjátok, mit mondanak errõl
a dossziéim? "Hobbik: kertészkedés - kesztyûben;
halászat - csizmában; utazás - óvatosan." Ez
a megoldás. Mi más is lenne? Ezen kívül a csizmákhoz
illik ugye buggyos, bõszárú nadrágot is venni,
és nem árt, ha fél tucat ember csapkodja elõtted
a lábát a földhöz, a lehetõ legnagyobb hangzavart
keltve. A talajrezgések elriasztják a kígyókat,
kivéve egyet, mert a süket vipera ekkor sem mozdul. Az emberek
átgyalogolhatnak rajta és fölötte, anélkül,
hogy bármi is történne. Hallottam már olyat,
hogy tizenkét ember taposott meg egy süket viperát,
és csak az utolsót - aki túl sokat ácsorgott
rajta - marta meg. Normál körülmények közt
eléggé biztonságban érezheti magát a
menetben a tizenkettedik. Nem ízlik a sütemény? Gyerünk,
vegyetek, van még a hûtõben.
Aggodalmasan megkérdeztük a házigazdát, hogy van-e neki azokból az ellenszerekbõl, amelyek számunkra hasznosak lehetnek? |
- Nos, tízbõl kilencszer az említett ellenmérgek hatásosak, azon egyszerû oknál fogva, hogy tíz kígyómarásból kilencszer nem lesz beteg az áldozat. A fennmaradó tíz százalék okozza a gondot, és sok mítoszon kellett végigrágni magunkat, hogy eljussunk az igazság megismeréséhez. Pontos válaszra volt szükségünk. Az emberek többsége rituálisan agyonverte a csúszómászókat, s ez nem hozott túl sok eredményt az azonosításhoz. Ha nem ismerik fel pontosan a kígyófajtát, nem orvosolható a marás sem megfelelõen. | ![]() |
- Szóval ilyen esetre - puhatolóztam - magunkkal vihetnénk
esetleg egy ilyen kígyómarás-detektort Komodóra?"
- Persze, persze. Amennyit csak akartok! Persze semmi hasznukat nem veszitek majd, mert csak az ausztráliai kígyók felismerésére jók. - Akkor hát mi a teendõ egy halálos marás esetén? - érdeklõdtem. Az öreg úgy pislogott rám, mintha totál hülye lennék. - Mit gondolsz? - kérdezte. - Természetesen meghalsz! Ezt jelenti a halálos marás. - De mi a helyzet a seb körbevágásával és a méreg kiszívásával? - kérdeztem én. - Még mindig jobb, ha más próbálja ki, és nem én - válaszolt. - Nem szeretnék egy méreggel teli szájat. Bár kétségtelenül nem okozhatna túl sok gondot. A kígyómérgeknek nagy a molekuláris súlyuk, ezért képtelenek felszívódni a véráramba a szájon át úgy, ahogy azt az alkoholok és a drogok teszik, és a gyomorsavak meg is semmisítenék. De ez sem túl hatékony. Nem valószínû, hogy sokat sikerül a méregbõl közömbösíteni, de a próbálkozás annál rosszabb állapotba hozza majd a sebet. És ez egy olyan helyen, mint Komodó, azt jelenti, hogy hamar elfertõzõdsz. Vérmérgezés és üszkösödés végez veled. - És ha elszorítjuk az eret? - Nagyszerû, amennyiben nem bánod, ha késõbb amputálni kell a lábadat. Ez pedig mindenképp bekövetkezik: ha egy testrész vérellátása megszûnik, az egyszerûen elhal. És amennyiben találnátok valakit Indonézia ezen részén, akire szimpátiából rábíznátok az amputációt, akkor ti még nálam is bátrabbak vagytok. Nem, õszintén elárulom, az egyetlen hasznos dolog ilyen esetben egy nyomókötés a maráson, majd egy igen-igen szoros - de nem túl szoros kötés a láb felületén. Le kell ugyan lassítani a véráramot, de elállítani nem szabad, különben lemondhatsz a lábadról. Tartsd a lábat, vagy bármely testrészt, amelyet marás ért alacsonyabban a szívednél és a fejednél. Tartsd nagyon, nagyon nyugodtan, lélegezz lassan, és keríts orvost azonnal. Ha Komodón tartózkodsz, ez napokat vesz igénybe, de te akkora már merev hulla leszel. - Az egyetlen megoldás - és ezt most komolyan mondom: ne hagyd magadat megmarni. És tulajdonképpen nem sok érvet hozhatsz fel a másik véglet mellett. A legtöbb kígyó elkotródik az utadból, mielõtt egyáltalán észrevennéd õket. Tulajdonképpen nem is gyûlhet meg velük a bajod, amennyiben óvatos vagy. Igazából csak a tengeri lényektõl kell tartózkodnod. |
![]() |
- Miktõl?
- A tûzhaltól, a kõhaltól, a tengeri kígyóktól. Azok sokkal mérgezõbbek, mint bármi a földön. Csípesd meg magad egy kõhallal, s csak magába a fájdalomba belepusztulhatsz. Az emberek ilyen esetben elõszeretettel választják a megfulladást, s ezáltal megkönnyítik a saját dolgukat. - Miféle dolgukat? - Úgy értem a tengerben, hisz ott tonnaszám találhatók. A helyetekben én nem akarnék a közelükbe merészkedni. Totál mérgezõek. Utálom õket. - Létezik egyáltalán valami, amit szeretsz? - Igen! A hidroponikus növénytermesztés. |
|
![]() ![]() |
David Attenborough állítása szerint az
a földkerekség egyik legtartalmasabb helye, s ennek következtében
lenyûgözõ is, ám õ valószínûleg
több idõt húzott le ott, mint mi, ráadásul
feltehetõen valami egészen más részén,
mert amit mi belõle láttunk, miközben kiszortíroztuk
saját poggyászunkat, silány volt, sõt undorító.
És az még a látványosabb rész lehetett,
hiszen ott vonultak föl a világ minden tájáról
érkezõ turisták, hogy megcsodálhassák
azt, amiben - én speciel nem túl sok fantáziát
láttam.
Az egyenes, kutai utcákat ajándékboltok és hamburgerárusok szegélyezték, s ittas, ordítozó turisták, öngyilkosjelölt motorosok, hamisóra-kereskedõk és pöttöm kutyák népesítették be. Az öngyilkosjelölt kétkerekesek egyesével célba vettek minden ölebet és átutazót, mialatt a kis furgon - amelyben az este jelentõsebb hányadát töltöttük - egyik telt hoteltõl a másikig cipelte poggyászunkat, lassanként átvergõdve a hamisóra-kereskedõk halmain. Valahol nem is túl messze onnan, a sziget közepe felé lehetett a földi mennyország, ám szemmel észlelhetõ módon a pokol pillanatnyilag jobb üzletnek ígérkezett. |
![]() |
A sörösdobozt szorongatók, "kapd be" feliratú
pólós átutazók tulajdonképpen bárki
számára ismerõsnek tûnhettek, aki látott
már személyesen angol csapatmunkát Spanyol- vagy Görögországban,
ám engem hamar zavarba hozott a mennykõként belém
sújtó felismerés: a turisták nem angolok voltak.
Ausztrálok.
Ugyanakkor minden egyéb vonatkozásban oly kétségbeejtõen hasonlítottak az angolokra, hogy rögtön eszembe jutott a konvergens evolúció elmélete, amelynek elmesélésével még mindig mindenki jobban jár, mintha elmesélném, hogy milyen úton jutottam el hozzá. A világ különbözõ részein lesújtóan hasonló, ám valójában egymástól tökéletesen elkülönült életformák jelennek meg válaszképpen a hasonló körülményekre és szokásokra. Például az aye-ayének, amelyet Mark és én Madagaszkárban találtunk meg, van egy említésre méltó tulajdonsága. A harmadik ujja sokkal hosszabb, mint a többi, és csontja olyan vékony, akár egy gally. Arra használja, hogy kikaparja a környezetében fellelhetõ lárvákat a fakéreg alól, mert azokkal táplálkozik. Van még egy teremtmény, amely ugyanezt teszi: az Új-Guineában élõ hosszú ujjú erszényes patkány. Neki a negyedik ujja hosszú és gallyszerû, s pontosan arra használja õ is ezt a "szurkálót", mint az aye-aye. Nincs közöttük családi rokonság, csak egyetlen párhuzam: mindketten a harkályokat pótolják. Madagaszkáron nincsenek fakopácsok, s ugyanez áll Új-Guineára is. Ez annyit tesz, hogy adott egy táplálékforrás - a lárvák -, és két különbözõ fajnál alakult ki a begyûjtési mechanizmus. Ehhez jön még egy meglepõen hasonló szerkezetû ujj - ha helyileg nem is pontosan ugyanott. Ez kézzelfogható bizonyítéka az evolúciónak, amely egymással nem rokon állatfajoknál képes hasonló tulajdonságokat elõidézni. Pontosan ugyanolyan viselkedés a világ két, egymástól független sarkában. Akár a spanyol és a görög árusok viselkedésének hasonlatossága a hawaiiakhoz, ahol a helybeliek mosolyogva kínálják fel magukat, majd a befolyt összeget saját maguk csinosítására költik, hogy még pénzesebb áldozatokra tehessenek szert. - Rendben - mondta Mark, amikor egy vendéglõben kis vacsorához jutottunk a mûvirágok, a jajgató zene és az italokból kiálló krepp-esernyõk között -, a következõ az ábra. Kecskéhez kell jutnunk! - Itt? - Nem, Labuan Bajón. Flores szigetén, a Komodóhoz legközelebb esõ kikötõben. Ehhez pedig át kell szelnünk a környék egyik legveszélyesebb tengerén 22 mérföldet. Ez az a hely, ahol a Kínai-tenger találkozik az Indiai-óceánnal, és áramlások, örvények meg egyéb finomságok asszisztálnak a randevúhoz. Veszélyes, és akár húsz órába is telhet. - Egy kecskével? - Igen, egy döglött kecskével. Az ételemet bökdöstem. - A legjobb - folytatta Mark -, ha a kecske már legalább három napja döglött, és erõsen szaglik. Ez kelti fel legjobban a sárkányok figyelmét. - Úgy érted, hogy húsz órát töltsünk el egy hajón... - Egy kis csónakon - egészített ki Mark. - Valami háborgó tengeren... - Meglehet... - Egy három napos kecskehullával? - Pontosan! - Hirtelen nem találok szavakat! |
- Van még egy dolog, ami talán említésre méltó, és az így hangzik: az elõbb említettek egyike sem igaz pontosan ebben a formában. Vannak egymásnak erõteljesen ellentmondó történetek, s ebbõl fakadóan nem lehet mindegyikük igaz. Remélhetõleg mire holnap Labuan Banjóba kerülünk, már többet tudunk majd az igazságról. Holnap átröppenünk Bimába, és korán kint kell lennünk a denpasari reptéren. Rémálom volt, mire megszereztem a megfelelõ csatlakozáshoz a jegyeket, ezért javaslom, ne késsük le a gépünket. |
![]() |
Valahogy mégis sikerült. Frissen elszabadult pokol
fogadott minket a denpasari reptéren, ahol izgatott, ordítozó
emberhordák erõsítették meg baljós elõérzetünket.
A bejelentkezésnél közölték, hogy a Bimából Lauban Bajóba tartó repülõgépre nekünk nincs helyfoglalásunk. A férfi vállait vonogatva visszaadta jegyeinket. Megtudtuk, hogy a vidám kedélyállapot a legjobb módszer az indonéziai kellemetlenségek elviselésére, s rögtön ki is próbáltuk. Derûsen kíséreltük meg kitalálni a jegyeinkre nyomtatott "érvényesítve" felirat jelentését, s kis idõ elteltével arra jutottunk, hogy bizonyára azért jó, mert elgondolkoztatja az embereket, s így sok felesleges kérdés feltevésétõl kíméli meg õket. Továbbálltunk. |
Mosolyogva lobogtattuk jegyeinket a szélben. Az utasfelvétel
ablaka mögül lenge, utasfelvételi alkalmazott göncben
virító, vékony bajuszú, vékony nyakkendõjû
és vékony, fehér, feltûrt ujjú inges
férfi bámult ránk közönyösen füstkarikákat
eregetve.
Meglóbáltuk felé a jegyeinket, mire õ finoman megrázta a fejét. Derûsen masíroztunk el a jegyiroda elõtt, ahol tudomásunkra juttatták, hogy semmi közük az ügyhöz, és az utazási ügynökségre irányítottak. Néhány kedélyállapot-fokozó telefonhívás, amelyeket Bali utazási ügynökéhez intéztünk, tudomásunkra hozta, hogy a jegyeink érvényesek, csak másképp, s ez a félreértés egyszerû oka. Tulajdonképpen a jegyirodában is egészen hasonlóan védekeztek. - Mit szólnának egy másik járathoz? - kérdeztük tõlük. - Elképzelhetõ - válaszolták. Egy vagy két hét múlva. - Egy vagy két hét múlva? - sikoltottuk. - Pillanat! - szólalt meg az egyik férfi, elvette a jegyeket, s eltûnt. Tíz perccel késõbb visszajött, s a kezébe nyomta a jegyeinket egy másik férfinak, aki csak ennyit mondott: "Pillanat!", majd elfordult és elsietett. Tizenöt perccel késõbb elõkeveredett, s ezt mondta: - Tessék kérem, mit tehetek önökért? Elmagyaráztuk neki a helyzetet, amire õ csak ennyit szólt: "Pillanat!", s ismételten felszívódott. Aztán jó sokkal ezután, mikor is megkérdeztünk valakit, hogy hová is mehetett az a jóember, megtudtuk, hogy Jakartára utazott meglátogatni az édesanyját, mert már vagy három éve nem látta õt. - De hát magával vitte a jegyeinket! - panaszoltuk. - Nem, azokat itt hagyta - válaszolták. - Miért, kérik õket? - Igen, szeretnénk! - magyaráztuk. - Labuan Bajóba igyekszünk, vagy mi. Ez az újdonsült információ láthatólag nagyfokú zavart váltott ki, s perceken belül minden irodai alkalmazott elment ebédelni. Kezdett kikristályosodni, hogy a repülõ a pályáról fut ki, mi meg az idõbõl, hogy rákerülhessünk. Választhattunk, hogy elrepüljünk-e Bimáig, és ott vesztegeljünk, de mi inkább úgy határoztunk, maradunk, és alkudozunk kicsit az utazási ügynökkel. Nem akartunk több miszter Vidámpofát. Egy minibusz szállított minket az utazási ügynökségre, ahol felsöpörtünk a lépcsõkön a magunk csöppnyi hacukájával, s dühödten tiltakoztunk, valahányszor hellyel, kávéval és „Greensleeves" zenével kínáltak minket, amikor csak csengett a telefon. Az a fajta horrorisztikus csend borult ránk, mintha egyikünk meghalt volna, de miután egy órán belül senkinek sem akaródzott foglalkozni velünk, bedühödtünk, és egy hirtelen mozdulattal az igazgató ajtajára mutattunk. Egybõl meg is tudtuk, hogy az indonéziaiak egy valami miatt nem lehetnek büszkék magukra, és ez a valami a légitársaságuk. Késõbb az igazgató alkudozni kezdett velünk, kijelentette, hogy neki nagy a hatalma Baliban. Ettõl azonban nekünk még nem lett jobb, ezért dühbe gurultunk. Ez egy olyasfajta viselkedés volt, melyhez természetszerûleg vonzódtam, mert jómagam ilyen helyzetekben inkább mosolyogni szoktam, ellenszenvet és frusztráltságot mutatok, sokat vonogatom vállam, és elálmosodom. Más megközelítésben viszont aggasztott is, hogy egész idõ alatt mereven mosolyogtunk, hancúroztunk, kellemesen hahotáztunk, mialatt az utunkat keresztezõk csak egy fõnevet ismételgettek (pillanat, pillanat) nagy gyakorisággal, majd Jakartára utaztak, vagy közönyösen bámultak ránk füstkarikákon át. Mikor már annyira fölhergeltük magunkat, hogy a lábunkkal vertük a földet, betessékeltek minket a fõnökhöz, aki elmesélte nekünk, hogy miért nincs semmi okunk dühöngeni, és hogy kifejezetten miattunk egy különjáratot indít Labuan Bajóra. Megpróbálta érzékeltetni, mennyire haszontalan dolog toporzékolnunk. - Ezeken a területeken - mutatott egy nagy, fali Ázsia-térképre - hatásos. Ettõl a vonaltól keletre nem. Rá kellett döbbennünk, hogy ha az ember Indonéziába utazik, négy-öt napot kell várnia arra, hogy valami hirtelen történjen. Mivel nem volt helyünk a repülõgépen, elmesélte nekünk, hogy folyton ilyesfajta dolgok történnek. Gyakorta néhány állami tisztségviselõ vagy egyéb fontos titulusú perszóna elhatározza, hogy jól jönne egy hely, és persze emiatt másnak nem jut. Meg is ragadtuk az alkalmat, hogy megtudakoljuk: csak nem valami hasonló történt velünk is? - Nem - hangzott a válasz. - Ugyanakkor érdemes elgondolkozniuk ezen a lehetõségen, amikor hasonló helyzetbe kerülnek. Ekkor beleegyeztünk egy kávéba. Kerített nekünk szállodai szobákat éjszakára, és egy minibuszos kirándulást délutánra. |
Rájöttünk, hogy Baliban jól lehet élni,
ha valaki az állatokra mutogat. Érdemes keresni egy állatot
és mutogatni rá.
Ha kellõ gyakorlatra teszel szert, megélhetsz abból,
hogy arra az emberre mutogatsz, aki egy állatra mutogat.
Erre egy igen jó példát találtunk közel
a híres Tanah Lot templomhoz, a tengerparton, s úgy tûnt,
ez egy igen jól prosperáló és nagy hagyományokkal
rendelkezõ üzletág. A parthoz közel volt egy igen
lapos, széles szájú barlang, ahol a fal egy kis repedésében
egy sárga kígyópár fészkelt.
Odakint a parton ült egy ember, s pénzt gyûjtött
arra az emberre mutogatva, aki a barlangban tartózkodott. Amikor
kifizetted a pénzt, és bementél a barlangba, találtál
ott egy embert, aki a kígyókra mutogatott.
Ezt az apró gyöngyszemet leszámítva a nekünk
szervezett túra maga volt a dögunalom. Mondtuk is az idegenvezetõnek,
hogy mi nem azokat a dolgokat akartuk látni, amelyeket a turistáknak
mutogatnak, hanem azokat, amelyeket azok a turisták látnak,
akik nem akarnak turista látványosságokat látni.
Az ilyesfajta helyek persze dugig vannak turistákkal. Ami persze
nem jelenti azt, hogy mi nem voltunk annyira turisták minden apró
porcikánkban, mint mások, de ez legalább rávilágít
arra, hogy minden cél, melyet el kívánsz érni,
már magától a cselekvés szándékától
megszûnik célnak lenni, és ez az, ami miatt a század
fizikusai ölre mennek.
Nem kardoskodom amellett, hogy Bali ismét Bali múzeummá
legyen, amely által Bali azonnal megszûnne a saját
történelmi funkcióját betölteni, és
ez manapság amúgy is a túlzottan népszerû
folyamatok egyike. Mindössze dühömet fitogtatom frusztráltságomban.
Tartok tõle, hogy alig vártam, hogy elhagyhassam a föld
legcsodálatosabb részét.
Másnap végül sikerült eljutnunk Bimába
a denpasari reptér érintésével. Már
mindenki ismert minket az elõzõ napi kalamajkának
köszönhetõen, s ez alkalommal a vékony ember, aki
a füstkarikák mögül meredt ránk unottan mosolyogva,
borzalmasan segítõkésznek bizonyult.
Ettõl el is érzékenyültünk.
Bimában megtudtuk, hogy egyáltalán nincs repülõjárat
Lauban Bajóba másnap reggelig. Talán akkor próbálkozzunk!
Hirtelen õrjöngeni, majd váratlanul hadonászni
kezdtünk; erõszakosan nekirohantunk a tömegnek, elõrefurakodtunk
az ócska, zsúfolásig telt repülõgéphez,
és felszálltunk. A repülõhöz vezetõ
úton nem is tûnt fel, hogy rettenetes menynyiségû
csomagunkat ottfelejtettük. Mikor már a fedélzeten ücsörögtünk,
akkor kezdtünk egymásra gyanakvó pillantásokat
vetni: halvány lila gõzünk sem volt, hogy lesz-e a repülõtéren
valakinek annyi esze, hogy berakodja a poggyászunkat.
Mikor már nagyon pattogott az agyam, nem bírtam tovább.
Lerontottam a géprõl és befogtam valami légitársasági
alkalmazottat, aki nagyon érdeklõdött arról,
hogy mit képzelek én egyáltalán? Csak arra
emlékszem, hogy sokat ismételgetve a "csomag" fõnevet
hadonásztam önkívületemben. Természetesen
nyugtatólag hatott rám, mikor kijelentették: "Nyugalom,
a helyzet tökéletes urai vagyunk." Valahogy rávettem
valakiket, hogy kísérjenek a csomagjaimhoz.
Végül betuszkolták õket, s akkor
a csomagok miatt végre nyugtunk lehetett, nem úgy a közlekedési
eszköz állapota miatt.
A pilótafülkéhez vezetõ ajtó
a repülés alatt nyitva maradt, de az is lehet, hogy egyáltalán
nem is volt. Mark elmondta, hogy az Air Merpati a gépeket használtan
veszi az Air Ugandától, de szerintem ez valami vicc volt.
Derûsen vagány felfogásom van az ilyesfajta légi
helyváltoztatásokról. Nem szokott zavarni. Bár
nem hinném, hogy ennek oka félelmetes vakmerõségem,
mivel én magam gyakran hullasápadt vagyok autózás
közben, kiváltképp, ha én vezetek.
De ha egyszer repülõn találod magad, minden irányítás
kicsúszik a kezed közül, és mindössze annyi
dolgod marad, hogy hátradõlve vigyorogj mániákusan
a köszörülõ, kereplõ hangocskák hallatán,
melyeket az roncs kelt körülötted, amelyet össze-vissza
dobálnak a légörvények az égbolton. Semmit
sem tehetsz.
Mark a pilótafülke mûszereit nézegette
intenzív kíváncsisággal, majd egy idõ
után kijelentette, hogy azoknak a fele nem is mûködik.
Hahotáztam kicsit elismerésem jeléül, s hozzátettem:
talán így a jó. Amennyiben a mûszerek fele nem
mûködik, akkor azzal, hogy nem tájékoztatják
a pilótákat, nem keltenek pánikot, és - mit
sem sejtve - mindenki tovább ügyködhet a maga szórakoztatásával.
Mark úgy vélte, hogy ez nem egy támadhatatlan érv,
és persze igaza is volt, de legalább ismét fuldokló
nevetésbe kezdtem, s onnantól abba sem hagytam az utazás
végéig. Mark megfordult, és megkérdezte a mögöttünk
ülõ utastól, hogy az effajta gépek le szoktak-e
zuhanni? Ó igen - érkezett a válasz -, de ne aggódjon.
Hónapok óta nem volt komolyabb lezuhanás.
Labuan Bajón való landolásunk érdekesre
sikeredett, mert a pilóták nem tudták a leszorító
szárnyakat megtartani. Valóban érdekelt minket például,
hogy amikor a kifutó pálya végén lévõ
fák egyre jobban növekedtek, s a pilóták egyesült
erejükkel próbálták felfeszíteni a pilótafülke
fedelét, életben maradunk-e vagy sem. Az utolsó pillanatban
a kallantyú engedelmeskedett, és a gép nagyot puffanva
a kifutóra esett - félbeszakítva ezzel logikus gondolatmenetünket.
Kimásztunk a gépbõl, aztán hosszadalmas
tárgyalásokat követõen sikerült rávenni
a reptéri személyzetet, hogy vegyék már le
a csomagjainkat, mert jobb szeretnénk, ha velünk lennének.
Két emberke várt minket a reptéri "terminálnál"
vagy inkább kunyhónál. Név szerint Kiri és
Moose, és akár a legtöbb indonéziai, akivel találkoztunk,
õk maguk is alacsonyak, fûzfa-karcsúak, egészséges
benyomást keltõek voltak, és nekünk fogalmunk
sem volt, hogy õk kicsodák.
Kiri kedves ember volt, szögletes arcú, halványan elektrosokk utáni állaptra elékeztetõ fekete frizurával, a fekete bajsza pedig úgy trónolt szája körül, mint egy csokoládéfolt. A hangja mély bariton volt, ugyanakkor vékony is, mindenféle lényeget nélkülözõ, s valami hihetetlen recsegéssel beszélt. A legtöbb megjegyzése valami lassú, lusta, utcaszélnyi mosoly kíséretében hangzott el pár kerregés kíséretében, amelyeket valahol a torka alján generálhatott. Mindig olyannak látszott, akinek van valami teljesen más járna a fejében. Mikor rád mosolygott, csak akkor hagyta abba, amikor közepesen távol kerültél tõle, vagy magára hagytad.
Moose sokkal karakánabb volt, ugyanakkor az is hamar kiderült,
hogy Moose neve valójában Mus, és ez a Hieronymus
rövidített változata. Kicsit kellemetlenül is éreztem
magam, amiért elõször "Moose"-nek értettem. Az
emberke egyébiránt olyan volt, mint egy indonéziai
bevándorló, akit egy nagydarab kanadai szarvasról
neveztek el. Talán éppen ezért kellett elharapni a
neve elején a "Hierony"-t.
Az emberke, akit eredetileg vártunk, Condo úr (Khondónak
ejtendõ) volt, akinek kalauzolnia kellett volna minket. Számomra
örök rejtély marad, hogy miért egyedül õt
hívták abból a sok indonéziaiból, akivel
találkoztunk, "úr"-nak. Ezáltal különleges
légkör vette õt körül, amelyet õ maga
sem tudott eloszlatni, mert, mint kiderült, elutazott búvárkodni.
Õ - magyarázta Kiri és Moose - hamarosan megérkezik,
és azért küldött minket, hogy ezt elmondjuk.
Megköszöntük nekik, feltöltöttük egy
kisteherautó hátulját csomagjainkkal, majd a tetejükre
ültünk és elpöfögtünk az érkezési
kunyhótól Labuan Bajo belvárosa felé. Valaki
említette a repülõgépen, hogy mindössze
három teherautó található Flores szigetén,
és közülük hattal találkoztunk is, amikor
elindultunk. Valójában bármi, amit Indonéziáról
hallottunk, hamisnak bizonyult, gyakran szinte azonnal. Az egyetlen kivétel
az volt, amikor arról volt szó, hogy valami hirtelen fog
történni, mert ennek cáfolatához sok idõnek
kellett eltelnie.Okulva a tapasztalatokból, a Merpati légitársaság
kunyhójánál megálltunk, és megerõsítettük
a visszaútra szóló helyjegyeinket.
Az irodát egy fejhallgatós emberke vezette, s õ
terelgette cb-adó-vevõvel a repülõgépeket
is. Mivel nem volt tolla, ezért egyszerûen megkértük
rá, hogy amennyire csak tud, emlékezzen majd arra, hogy ott
jártunk. Azt mondta erre, hogy, bárcsak egyirányú
jegyeket vettünk volna retúr helyett, és akkor tõle
vehettük volna meg a visszaútra szólót. Még
soha senki nem vett tõlük jegyet, de - mint mondta - tudtak
volna mit kezdeni egy kis pénzzel.
Megkérdeztük tõle, hogy hányan utaznak
visszafelé. Végignézte a listát, majd azt mondta:
nyolcan. A válla fölött elnézve megjegyeztem, hogy
csak egy név szerepel azon a listán, amely nem a mi hármunké,
ezért nagyon érdekelt, hogy hogyan jött ki a nyolc.
Ez nagyon egyszerû - magyarázta. Mindig nyolcan utaztak a
gépen.
Mint kiderült pár nappal késõbb, tökéletesen
igaza volt. Valami rejtett csel húzódhat meg e tény
mögött, amibõl a British Airways, a TWA, a Lufthansa és
társaik hatalmasat profitálhatnának, ha rájönnének,
hogy mi is az.
A belvárosba vezetõ út poros volt. A levegõ
messze melegebb és nyirkosabb volt a Baliban megszokottnál,
a fák és egyéb növények pedig vaskos,
nehéz szagokat eregettek.
Megkérdeztem Markot, hogy felismeri-e ezeket a szagokat,
de erre azt válaszolta, hogy nem, mert õ zoológus.
Szagról fel tudná ismerni a sárgabóbitás
kakadut a többi közül, de ez minden, amit tehet.
Hamarosan ezeket a kisebb, illatokhoz fûzõdõ
problémákat háttérbe szorította Labuan
Bajo szennycsatornáinak varázslatosan orrfacsaró bûze.
A teherautó elõl, amellyel bevágódtunk a városba,
gyerekek ugráltak félre, akiket felvillanyozott érkezésünk
ténye, s kíváncsian várták, hogy mit
nyomunk a kezükbe, amivel játszani tudnak. Ez végülis
egy egylábú csirke lett. A hosszú fõúton
néhány másik Flores szigeti teherautó dekkolt.
Mindent átjárt a gyerekzsivaj, és a kaparásszerû
gargalizálások, amik arról a kazettáról
áradtak, mely egy muzulmán minaretben harsogott, ami nem
tûnt egyébnek, mint egy hullámpapírból
gondosan összetákolt toronynak. Az ereszek megmagyarázhatatlanul
mosolygósan csillogó, zöld nyálkával voltak
tele.
Egy vendégházban avagy egy kisebb indonéziai
hotelben, azok közül is talán a legkisebben kezdtük
meg a várakozást Condo úrra. Nem jelentkeztünk
be, hiszen - terv szerint - még aznap délután el kellett
volna indulnunk Komodóba, és különben is: a
szállodában nem tartózkodott egy lélek
sem, így nem sürgetett minket semmi.
Egy fedett udvarszerûségen várakoztunk, mely
egyben étteremként is funkcionált. Itt pár
sör elfogyasztása mellett jókat lehetett csevegni az
elképesztõen öreg vendégekkel, akik idõrõl
idõre megjelentek. Mire a délután elmúlt anélkül,
hogy Condo úr megérkezett volna, és rádöbbentünk,
hogy aznap már nem jutunk el Komodóra, a kis szálloda
zsúfolásig megtelt, s hirtelen pánik tört ránk,
hogy hol töltjük majd az éjszakát?
Egy kisgyerek keveredett elõ valahonnan, és elõadta,
hogy van egy üres hálószobájuk, kell-e? Felkeveredtünk
egy rozoga lépcsõsoron, s egy folyosón találtuk
magunkat, ahol hálószoba után kutatva felfedeztük,
hogy az maga a hálószoba. Lesújtott a felismerés,
hogy nem voltak ágyak, de ezzel valahogy megbékéltünk,
mert mire lesiettünk, ott találtuk Condo urat, egy apró,
karizmatikus emberkét, aki szerint minden meg volt szervezve, és
másnap reggel hétkor indul a hajónk.
- És a kecskével mi lesz? - kérdeztük
aggodalmasan. Vállat vont.
- Milyen kecskével? - kérdezte.
- Nem lesz véletlen szükségünk egy kecskére?
- Kecskékbõl rengeteg van Komodón - biztosított
minket. - Hacsak nem akarnak egyet az útra.
Elmagyaráztuk, hogy nem érezzük ennek szükségét,
majd õ is megerõsítette, hogy feltehetõleg
egy kecske az, ami az utazáshoz a legkevésbé szükséges.
Mi ezt egyszerû, szatirikus megnyilvánulásként
könyveltük el a nagy rakás csomag miatt, ami körülöttünk
tornyosult. Aztán õ jó éjszakát kívánt,
és hozzátette: erre viszont nagy szükségünk
lehet.
Aludni Labuan Bajóban egyfajta terhelési teszt.
Az, hogy hajnalban az ifjabb kakasok felriasztanak, még nem
is lenne baj. A baj azzal kezdõdik, hogy az ifjabb kakasoknak halvány
lila fogalmuk sincs arról, hogy mikor van hajnal. Nagy hirtelenséggel
vetik magukat az életbe rikoltozva és vijjogva hajnali egy
óra tájt. Kb. egy óra harminc perckor - felismerve
tévedésüket - elkussolnak, pont valamivel azelõtt,
hogy a komolyabb kutyaviadalok a kezdetüket veszik. A komolytalanabb
kutyaviadalok általában még a fiatal kakasok lelkes
eltévelyedésének ideje alatt elkezdõdnek, majd
késõbb a teljes nehézsúlyú kórus
rázendít tökéletesen adva vissza, hogy milyen
lehet a Londoni Szimfonikus Zenekar pokolba menetele.
És ilyenkor kezdõdik az igazi erõpróba;
kiderül, hogy két macska verekedése akkora lárma
keltésére képes, mint negyven kutya együtt. Kis
üröm az örömben, hogy az oktatás idõpontja
hajnali két óra tizenöt perc, de valami oknál
fogva ekkor kezdenek a macskák magyarázni a Lauban Bajón
való életrõl. Születésükkor mindnyájuknak
lemetszik a farkát, mert állítólag ez szerencsét
hoz, de errõl lehet, hogy a macskáknak más a véleményük.
Mire levonják a megfelelõ konzekvenciát, a
fiatal kakasok valami furcsa oknál fogva azt hiszik, hogy megint
hajnal van, lehet lármázni. Persze ez nem így van.
A hajnal még két órányira található,
és még mindig szól a teherautó-dudák
versengése amiatt az igen lényeges nézeteltérés
miatt, ami a közelben robbant ki.
Végül lecsendesednek a dolgok, és szempilláid
hálásan egymásra találnak az áldott,
korahajnali csendben, és akkor, vagy öt perc elteltével
a kakasok végre pontosan eltalálják az idõpontot.
Egy vagy két órával késõbb csipásan,
szakadtan álldogáltunk a vízparton túlméretezett
bõröndrakásunk mellett, és rettenthetetlen arckifejezéssel
meredtünk magunk elé, mintha már megjártuk volna
a legörvényesebb, legháborgóbb keleti tengereket,
a legvadabb és veszélyesebb vizeket is.
Olyan volt a tenger, mint egy õrlõ malomkõ.
Távoli halászhajók keltette fodrok gyûrûztek
a part irányába. A korai nap gyengéden lapult el rajtuk.
Kisebb csapat fregattmadár és fehérhasú halászsas
vigyorgott fölöttünk - legalábbis Mark szerint. Nekem
leginkább fekete homokszemeknek tûntek.
Condo úr nem volt velünk. Ám egy órával
késõbb Kiri belekezdett aznapi mondókájába
és elmesélte, hogy Condo úr nem jön, de õ,
Kiri itt van helyette, meg a gitárja is. És a kapitány
sem a kapitány, hanem a kapitány apja. És más
hajóval megyünk. A jó hír pedig az, hogy bizonyosan
nem fogjuk kihagyni Komodó szigetét, és az út
mindössze négy óra.
A hajó egészen csinos tákolmány, huszonhárom
láb hosszú halászbárka, név szerint
Raodab, és az egész rakomány, miután mi is
a fedélzeten voltunk, hármunkból, Kiribõl és
a kapitány apjából állt, valamint két
apró, tizenkét év körüli gyerekbõl,
akik a hajót és a négy csirkét terelgették.
A nap nyugodt volt és meggyõzõ. A két
kölyök úgy ugrált a fedélzeten, akár
a macskák, gyorsan felállították a vitorlát,
elindították a motort, és elaludtak, valahányszor
elült a szél. Egyszer, mikor nem tudtunk mit tenni és
nem is volt mit tenni, körbekorzóztunk a fedélzeten
az elsuhanó tengert, a felettünk átlibbenõ halászsasokat,
és a repülõ halakat méregetve, amelyek idõrõl
idõre körberajzották a hajót.
A négy csirke a hajó orrában ücsörgött
és minket méregetett.
Logikusan nézve a távoli vizeken való evezéshez
elkerülhetetlen, hogy romlásmentes formában vidd magaddal
az élelmedet. Azoknak a nyomorultaknak, akik hozzászoktak,
hogy alufóliába csomagolt csirkéjükhöz egy
szupermarket közbeiktatásával jutnak, kellemetlen élmény
lehet hosszútávon négy olyan élõ csirkével
himbálózni, amelyek õt méregetik szuggesztív,
rettenthetetlen pillantásukkal - ilyen módon fejezve ki gyanakvásukat.
Dacára annak, hogy az indonéziai sziget csirkéinek
sokkal természetesebb és kellemesebb életük van,
mint egy angliai nagyüzemi csirkefarm lakóinak, az emberek
nem teketóriáznának, hogy grillkész állapotban
vásárolják meg õket, és igen meglepõdnének,
ha ilyen utastársaik lennének. Ennek oka valószínûleg
a nyugati társadalmak mély, pszichológiai tabuinak,
rejtelmeinek köszönhetõ: számunkra nehéz
az olyasmi felzabálása, amivel korábban szemtõl
szembe utaztunk órákig.
Ennek köszönhetõen nem is ettük meg mind a
négyet. Bármely istenség is az a bonyolult hindu panteonban,
aki a csirkék haláláról dönt, féktelen
kedvében lehetett aznap, és saját szakállára
külön kis pusztítást vitt véghez.
Végezetül feltûnt Komodó szigete, lassan kúszva felénk a horizontról. A tenger színe a hajó körül pár órája tintafeketérõl sokkal világosabb, áttetszõbb kékbe ment át, de a sziget maga - talán éppen befolyásolható érzékeinknek köszönhetõen - egyre sötétebbnek és komorabbnak tûnt, ahogy közeledtünk felé. Ahogy kibontakozott a távolból, bolyhos formái fokról fokra kontúrosodtak kövekké és göröngyökké, hogy ezzel is kiegészítsék a háttér hegyvonulatait. Még közelebb már a vegetációt illetõen is találgatásokba bocsátkozhattunk. Voltak pálmák, de csak elvétve. Szórványosan gubbasztottak a hegyek gerincén, mintha személyes jelleggel akarnák felruházni õket, vagy mintha valaki nagyon szemetelne a vidéken. Emlékeztetett kicsit a Gulliver utazásainak illusztrációjára, amelyen Gullivert odafércelték a talajhoz a lilliputiak, és most pár tucat közülük éppen lándzsával szurkálja. A táj keltette látvány letaglózott minket. A felszín kavicsai erõs, ráspolyos fogaknak tûntek, és a sötét, egykedvûen szürkésbarna hegyek egy gyík feltételezhetõ páncéljára hasonlítottak. Tudtam, ha ismeretlen vizek hajósa lennék, az elsõ, amit lejegyeznék: "Itt sárkányok vannak".
Ahogy jobban szemügyre vettem a szigetet, miközben jobbról
megközelítettük, és megpróbáltam
elhessegetni a képzeletem szülte rémképeket,
egy csomó új, félelmetes vízió tukmálta
rám magát. Egy hegygerinc például, amely vaskos
ráncaival bekígyózott a vízvonal alá,
szép lábakat rajzolt a gyíknak.
Ez volt az elsõ olyan alkalom, hogy egy táj ilyen
hatást gyakorolt rám, de késõbbi utazásaim
folyamán sok hasonló riasztó képpel szembesültem
még: minden új territóriumot, ahova behatoltunk, hasonlón
színes, szörnyekhez hasonló textúrákkal,
kontúros formákkal ruházott fel a képzeletem.
No és az élõlények, amelyek értelemszerûen
felbukkantak ezeken a tájakon; õk is ennek a palettának
a színeibõl lettek kikeverve.
Persze van néhány nyilvánvaló mechanizmus,
ami megmagyarázza a természetnek ezt az arcát; sok
lény számára életmentõ, hogy megfelelõ
színnel álcázva olvadjon be környezetébe,
ráadásul az evolúció is saját ízlése
szerint színezgette mindig a természetet. Ha a színskála
csak a legkisebb mértékben is egyezett az elképzeléseivel,
már nagy általánosságban jól végezte
dolgát.
Mostanában sok új ötlet merült fel azzal
kapcsolatban, hogy hogyan alakulnak ki az élõlények
a természetben, és talán már az sem kizárt,
hogy a fraktálgeometria mélyebb összefüggéseibe
is belelátunk, sõt, új káoszelméletünk
alapját képezõ "különös vonzerõkrõl"
is beszélünk mostanság, és egy egyszerû
matematikusnak lassan a növekedés és az erózió
beavatkozásával is számolnia kell, és mindez
együttesen arra utal, hogy a formák, színek és
textúrák létrejötte nem teljesen véletlenszerû
vagy bizarr. Elképzelhetõ.
Valami ilyesmit fejtegettem Marknak, mire azt válaszolta,
hogy szerinte abszurd vagyok. Mivel õ ugyanazt a tájat fogadta
be vizuálisan, mint én, el kellett ismernem, hogy képzelõerõm
feltehetõen túl aktívan mûködött,
hiszen félsültre hevített az indonéziai nap.
Hozzákötöttük hajónkat egy hosszú,
rozoga famóló cölöpéhez, amely az elnyúló
öböl közepén meredezett. A cölöp láthatóbb
végén egy kör alakú tábla vigyorgott,
amelyet szöggel erõsítettek a helyére. Õ
köszöntött minket Komodón, s látványa
kicsit megtépázta rettenthetetlenségünket.
Mikor ez megvolt, hirtelen valami erõs szag áradt
felénk. Hozzá kellett szoknunk. Persze amíg nem horgonyzol
le, nem érkeztél meg, addig nem jár neked a vaskos,
csípõs, orrfacsaró, komodói szagból.
Újabb csapást mért rettenthetetlenségünkre
az elénk táruló ösvény. Ez a móló
magasságával párhuzamosan vezetett a parthoz, ahol
a következõ adag szaghullámnak köszönhetõen
már tökéletesen elgyámoltalanodtunk; utolsó
csapásként pedig elénktárult egy turistafalu.
![]() |
Az adminisztrációs központ, ahonnan a szigetet
(amely környezetvédelmi terület) irányítják
egy csoport összetákolt fából állt; mellette
terült el egy kávéházi terasz és egy pöttöm
múzeum. Ezen objektumok mögött meredeken, félkörívben
vagy fél tucat turistakunyhó állt - gólyalábakon.
Mivel épp ebédidõ volt, vagy egy tucat humanoid csücsült a kávézó teraszán tésztát és 7Up-ot fogyasztva; amerikaiak, hollandok, meg amit akarsz. Honnan a csudából kerülhettek ide? És oda hogyan jutottak? Nem is szólva arról, hogy mi ez az egész? |
Az adminisztrációs kunyhó külsején egy fatáblán a szabályzat állt. Olyasmiket olvashatunk rajta, mint "Észrevétel-tétel a Nemzeti Park irodájában", "Külhoni látogatók", "Csak õröstül fókuszálható", "Húzzál hosszú nadrágot és cipõt is", meg "Itt kígyók vannak".
A tábla alatt kicsi, tömzsi sárkányalak
pihent. Azért tituláltam picinek, mert csak négy láb
hosszú volt. Szétvetett lábakkal feküdt, mellsõ
végtagjait messze elõrenyújtva, a hátsókat
meg hosszú, csúcsos farka mellett pihentetve. Eleinte kicsit
meghökkentem, de aztán közelebbrõl szemügyre
vettem. Kinyitotta a szemeit, és rám bámult. Meglepett
kiáltással ugrottam hátra, s ezzel egyidõben
gúnyos, krákogó nevetést hallottam a terasz
irányából.
![]() |
- Ez csak egy sárkány! - figyelmeztetett egy amerikai
lány.
Odasétáltam. - Régóta itt vannak? - kérdeztem. - Ó, csak pár órája - válaszolta a lány. - A komppal jöttünk Labuan Bajoról. A sárkányok miatt. Unalmasak. A kaja meg szörnyû. - Miféle komppal? - érdeklõdtem. - Szinte mindennap jár... - Ó! Ó, már értem! Úgy érti Labuan Bajóról? - Alá kell írnia a látogatók jegyzékét az irodában! - mondta az épület felé mutatva. |
Kissé gyûrötten csatlakoztam Mark és Gaynor
társaságához.
- Valahogy nem erre számítottam - adta tudtomra Mark
elrettenthetetlen mennyiségû csomagjaink közül,
négy csirkét szorongatva.
- Biztos, hogy szükség lesz ezekre? - faggatta Kirit.
Kiri véleménye szerint mindig jó ötlet
csirkét vinni a konyhába. Ellenkezõ esetben csak halat
és tésztát kapsz.
- Én a halat jobban szeretem! - szögezte le Gaynor.
Kiri kifejezésre juttatta ellenkezõ irányú
véleményét. Szerinte a nyugatiak csirkésebbek,
ez köztudott. A hal csak parasztokhoz illõ, olcsó mulatság.
Mi azonban a közkedvelt, szexi csirkékhez szoktunk.
Elvette a csirkéket, amelyeket egy hosszú madzaggal
voltak összekötve, lerakta õket a csomagok mellé,
majd feltessékelt minket az iroda lépcsõjén,
ahol az õrök látogatási íveket és
tollakat adtak nekünk. Pont, mikor ácsorogva töltögettük
az útlevélszámunkat, születési idõpontunkat,
születési helyünket meg egyebeket, komoly káosz
keletkezett odakint.
Elõször nem tulajdonítottunk különösebb
figyelmet a pankrációnak, mert lefoglalt minket anyánk
lánykori nevének felidzése, meg hogy ki is tulajdonképpen
a legközelebbi hozzátartozónk, de a zajszint olyan magasra
emelkedett, hogy behatolt gondolatainkba, és akkor már azt
is hallani véltük, hogy valami csirkék okozzák.
A mi csirkéink.
Kirohantunk.
A tömzsi sárkány lerohanta a csirkéinket. Egyiküket a szájában rázta, majd mikor észlelte közeledtünket, hirtelen felszívódott az épület sarkánál, porfelhõt húzva maga után, mely beterítette a megszeppent, többi csirkét, amelyek még mindig sivalkodtak, miközben a madzaggal együtt õk is csúsztak tovább.
Miután a sárkány harminc yardnyi elõnyre
tett szert, megpihent, és egy gonosz fejrántással
elharapta a zsineget. A három csirke csapkodva és rikácsolva
szaladt szét, egyre nagyobb köröket írva le, miközben
az õrök megpróbálták bekeríteni
õket. A sárkány, megszabadulva csirkefeleslegétõl
begaloppozott a sûrû aljnövényzetbe.
Egy csomó "csak utánad" meg "nem, csak utánad"
után óvatosan futottunk abba az irányba, ahol felszívódott.
Mikor odaértünk, lihegve és idegesen bámultunk
utána.
Az aljnövényzet egy hatalmas gátat takart; ennek
tetején ácsingózott a gyík. A sûrû
vegetáció megakadályozott minket abban, hogy egy yardnál
jobban megközelítsük, de az is igaz, hogy nem nagyon próbálkoztunk.
Egész nyugodtan heverészett. A fogai közül
kilátszott a csirke hátsó fele; ványadt lábai
csöndesen kapálóztak a levegõben. A sárkánygyík
közönyösen méregetett minket felénk esõ
szemével, ami olyan volt, mint egy sötétbarna karika.
Van valami mélységesen idegesítõ abban,
ha az ember egy olyan szemet néz, ami éppen õt nézi,
pláne hogy az a szem megközelítõleg akkora, mint
a sajátja, és pláne, hogy a másik szem tulajdonosa
egy gyík. A pislogása is idegesítõ. Az nem
egy normális, gyors, reflexszerû mozdulat, amit az ember egy
gyíktól elvárna, hanem egy lassú, jól
megfontolt hunyorítás, amirõl az jut eszedbe, hogy
átgondolja, mit tesz.
A csirke hátsó fele lanyhán kûzdött
még egy pillanatig, a gyík pedig enyhén szétnyitotta
állkapcsait, hogy segítse áldozatát megkezdett
útján a torka felé. Ezt párszor megismételte,
amíg már csak egy láb lógott ki a szájából.
Talán megelégelte a dolgot, de tény, hogy már
nem mozgott. Ahogyan a gyík sem. Csak bámult ránk.
Végül mi voltunk, akik továbbálltunk megmagyarázhatatlanul
hideg, közönyös félelemmel.
Miért? - tûnõdtünk a kávézó
teraszán ücsörögve, miközben megpróbáltuk
lehûteni kedélyeinket egy 7Up-pal.
Hármunk hamuszürke arca tanúskodott egy undorító
és rosszindulatú, közelmúltbeli gyilkosságról.
Legalább olyan mészárlást kellett volna
végignéznünk, ahol az elkövetõ nem ilyen
közömbös. Talán a hûvös, megingathatatlan
arrogancia érzése bántott annyira. De bármilyen
rosszindulatot is próbáltuk belemagyarázni a gyíkba,
tudtuk, hogy ezek a mi érzéseink, nem az övéi.
A gyík sajátos nemtörõdöm módján,
a maga kis egyszerû, gyíkos dolgaival volt elfoglalva. Fogalma
sem volt az ijedelemrõl, a bûnözésrõl,
a szégyenérzetrõl, a csúfságról,
amelyet mi, nem kevésbé bûnös, szégyenteljes
állatok próbálunk ráragasztani. Így
mindez visszaszállt ránk, mintha tükörbe szuggeráltunk
volna, amely szerepét most egy rezzenéstelen, közömbös
szem töltötte be.
Letaglózva a gondolattól, hogy saját tükörképünktõl
ijedtünk meg ennyire, csendben ücsörögve vártuk
az ebédet.
Ebéd.
Figyelembe véve az aznapi eseményeket, az ebéd
fogalma kezdett nagyon átminõsülni.
Az ebéd - mint kiderült - nem csirke volt. Azért
nem volt az, mert a sárkány felfalta. Hogy hogyan volt képes
a konyha kideríteni, hogy a csirke, amelyet a sárkány
megevett, ugyanaz volt, amelyet tálalniuk kellett volna - ez nem
volt egészen világos számunkra, de úgy tûnt,
ennek tudható be, hogy sima tésztaételt szolgáltak
fel, és tulajdonképpen hálásak voltunk ezért.
Arról társalogtunk, hogy milyen könnyû
antropomorfizálni az állatokat, majd felruházni õket
saját érzelmeinkkel és elõítéleteinkkel,
amikor egyikük épp nem szimpatikus. Egyszerûen fogalmunk
sem volt arról, milyen egy extrém nagyságú
gyíknak lenni, sem arról, mit is csinált valójában,
és mivel nem voltunk tudatában, milyen egy extrém
nagyságú gyíknak lenni, feltételeztük,
hogy õ valószínûleg azt tette, amit ilyen helyzetben
szokás. Visszatetszést váltott ki a viselkedése,
nem tolerálta az emberségünket.
Mindnyájunknak megadatott a lehetõség, hogy
saját ízlésünk szerint éljünk túl.
Ami számunkra megfelelõ magatartás, az a gyíkoknál
nem egészen az, és fordítva.
- Például - kezdte Mark - mi nem esszük meg saját
kicsinyeinket, mikor azok a közelünkbe férkõznek,
és mi éhesek vagyunk.
- Hogy? - érdeklõdött Gaynor letéve a
kést és a villát.
- Egy kis sárkány is csak táplálék,
ha egy nagyobb úgy dönt - folytatta Mark. - Mozog, és
van rajta kis hús. Kaja. Persze,
amennyiben mindegyiküket megennék, frankón ki
is halnának, tehát ez nem egészen célravezetõ.
A legtöbb állat életben marad, mert a felnõttekben
van valami ösztönféle, hogy ne egyenek a sajátjukból.
A sárkányok túlélésére magyarázat,
hogy a bébikben van valami ösztönféle, hogy másszanak
fára. A felnõttek túl nagyok ehhez, így a kicsik
addig ücsörögnek a fákon, amíg elég
nagyok nem lesznek, hogy a fajtájuk után nézzenek.
Néhány bébi így is áldozatul esik, de
ez oké. Ez akkor van, mikor gyér a kajaszint, a populációnak
meg kell a jó kondíció. Persze néha spontánul
is megesznek párat.
- Mennyi maradt belõlük? - kérdeztem csendben.
- Vagy ötezer.
- És mennyi volt belõlük?
- Vagy ötezer. Legalábbis amióta valaki meg tudja
mondani, mennyi is volt belõlük.
- Szóval nem különösebben veszélyeztetettek?
- Dehogynem, mivel csak 350 tenyésztett nõstény
van. Nem tudjuk ugyan, hogy ez jó-e vagy nem, de maga a szám
alacsonynak hat. Mi több, amennyiben egy állatfaj populációja
zsugorodik egy elszigetelt területen - mint ez esetben, ahol a sárkányok
csak pár szigeten élnek -, természetszerûleg
sebezhetõvé válik az elõfordulási helye,
és amint a humanoidok felütik ott a fejüket, kõ
kövön nem marad.
- Szóval kívül tágasabb!
- Ez vitatható - mondta Mark. - Amennyiben senki sem tanúsít
érdeklõdést, nagy az esély, hogy valami nem
stimmel. Csak egy erdõtûz vagy egy betegség irthatná
ki õket. És az is aggasztó, hogy egy növekvõ
populáció, amely sosem futna össze az emberiséggel,
még a végén azt gondolná, hogy nagyon is jól
megvan nélküle. Veszélyesek. Nem csupán attól,
hogy megesznek. Egy puszta harapás is komoly gondokat okozhat. Tudod,
mikor egy lovat vagy egy bölényt támad meg, akkor sem
feltétlenül akarja ott, helyben leteríteni. Ha a dologhoz
küzdelem társul, megsérülhet, s erre nincs gyógyír,
így gyakori, hogy a gyík csak harap egyet és továbbáll.
De a baktériumok, amelyek a sárkány nyálában
élnek, annyira virulensek, hogy a sebek nem varosodnak, s az állat
általában pár nappal késõbb elpusztul
vérmérgezésben, tehát a sárkány
elfogyaszthatja szabadidejében. Vagy egy másik sárkány,
annak függvényében, hogy melyik talál rá
elõbb. Nem viszik túlzásba a formaságokat.
Határozottan jót tesz ennek a fajnak, hogy a környék
jól el van látva erõsen sérült és
haldokló állatokkal.
- Volt egy jól ismert esete egy franciának, akit egy
sárkány harapott meg, és végül két
évvel késõbb meghalt Párizsban. A seb elgennyesedett
és nem akart begyógyulni. Sajnálatos módon
nem voltak sárkányok Párizsban, hogy ezt meg lehessen
bosszulni, így ez esetben a stratégia nem volt hatásos,
de máskülönben az ötlet nem rossz. A gondot az okozza,
hogy ezeknek a lényeknek eszük ágában
sincs a lábtörlõkön élni, és bár
a falusiak Komodón és Rinkán igen elnézõek,
már történelme van a támadásoknak, haláleseteknek,
az pedig felettébb elképzelhetõ, hogy az emberi populáció
és annak érdeklõdésének növekedésével
sokkal kevésbé leszünk képesek türelmesen
véghezvinni egy kalandot anélkül a kockázat nélkül,
hogy leharapják a lábad, és kitépik a beleid
az arra járó sárkányok.
- Így, amint azt már láttuk, Komodó
manapság védett nemzeti park. Eljutottunk addig a pontig,
ahol megfontolt beavatkozással kell megmentenünk a ritka példányokat,
és ezzel megnövekedett irántuk az érdeklõdés.
Az érdeklõdés következtében pedig a látogatók
száma. Amennyiben ez óvatosan szabályozott, és
a zavargások száma minimális szinten van tartva, akkor
a dolog mûködõképes. Remélem. Nem akarok
úgy tenni, mintha kicsit sem aggódnék.
- Én az egész hely miatt aggódom! - szólalt
meg Gaynor borzongva. - Valami ijesztõ rosszindulat lengi körül.
- Csak képzelõdsz! - mondta erre Mark. - Egy természetbúvárnak
ez maga a paradicsom.
Hirtelen csúszás zaja érkezett a terasz tetejének
irányából, és egy hatalmas kígyó
vágódott elõttünk a földre. Pár parkõr
odarohant és bekergette egy közeli bokorba.
- Ezt nem csak képzeltem! - jegyezte meg Gaynor.
- Tudom! - szólt Mark lelkesen. - Ez valami csodálatos!
Délután Kiri és egy õr vezetésével
felfedezõkörútra indultunk. Nem találtunk sárkányokat,
ám amint vakmerõn verekedtük át magunkat a bozóton,
találkoztunk egy madárral, s ettõl meglehetõsen
otthonosan éreztem magam.
Méltán voltam híres gépkezelõ
tehetségemrõl, és ritkán töltött
el nagyobb boldogság, mint amikor egész nap a számítógépemet
programozgathattam, hogy egy program segítségével
véghezvigyek valamit, amit kézzel megcsinálni legalább
10 másodperc lenne. Az idõ érték, és
megéri tíz másodpercet megspórolni akár
úgy is, hogy egy egész napot kelljen küzdeni érte.
A megcsodált szárnyas erõteljesen hasonlított
egy csirkére, leszámítva azt, hogy repülni is
tudott, mert így könnyebb a sárkányok elõl
elmenekülni, hisz azok csak a mesékben röpködnek,
meg az olyasfajta rémálmokban, amilyenek komondói
éjszakáimon gyötörtek.
A lábastyúk egy csodálatos munkamegtakarító eszközt fejlesztett ki magának. A szóbanforgó munka, amelyet el akar kerülni, az idõrabló ücsörgés a kiköltendõ tojásokon, mialatt sokkal értelmesebb dolgokkal is elüthetõ az idõ. Itt meg kell jegyeznem, hogy mi valójában nem is magával a madárral találkoztunk, ahogyan azt képzeltük, hanem a munkamegtakarító eszközre akadtunk rá, ami valami olyasmi, amit nehéz nem észrevenni. Ez egy kúp alakú halom, vastagon felhalmozott földbõl és rothadó növényekbõl, amelynek az alapja hat láb hosszú és ugyanilyen széles. | ![]() |
Idõm egy vidám órácskáját
egyszer egy olyan program írásával töltöttem,
amely pillanatok alatt kiszámítja a halom térfogatát.
Csinos, szexi kis program lett, mindenféle pop-up menükkel
és egyéb hasznos beállítási lehetõségekkel,
hogy amennyiben a jövõben egy hasonló lábastyúk-fészekre
bukkannék, alapvetõ méretei betáplálásával
a számítógépem a másodperc töredéke
alatt képes legyen meghatározni a térfogatát,
és ez fantasztikus idõmegtakarítás. A dolog
árnyoldala az, hogy nem valószínû, hogy a jövõben
akármikor is szükségem lesz egy lábastyúk-fészek
térfogatának kiszámítására, de
ez igazából mellékes. Ennek a fészeknek a térfogata
kicsivel több volt, mint hét köbméter.
Ez a halom valójában egy automata költõgép.
A hõt a kémiai reakciók szolgáltatják,
s ez fûti a beleásott tojásokat.
Emellett vagy ennek ellenére a lábastyúk maga
is képes a szükséges hõ elõteremtésére.
Minden lábastyúknak, amely ellenõrizni kívánja
a kiköltendõ tojások megfelelõ hõjét,
elõször át kell verekednie magát három
yard rohadó növényzeten, majd a fedõnövények
elvételével vagy továbbiak felhordásával
be kell állítania az ideális hõfokot.
És ezzel már ki is küszöbölik a tojásokon
való fölösleges ücsörgést.
Ez igencsak felvidított, és újdonsült
jó kedvem egészen addig tartott, amíg vissza nem keveredtünk
a faluba, s be nem léptem annak a kunyhónak az ajtaján,
amelyet alvóhelységnek használtunk.
Igen nagy volt és rengeteg cölöpre épült,
ahogyan azt már említettem, kézenfekvõ okokból.
Ugyanakkor a faanyag, amelybõl készült, félig
elkorhadt, ráadásul a matracok is nyirkosak és büdösek
voltak a kis hálószobákban, ahol hatalmas pókhálók
lógtak a sarkokban, döglött patkányok hevertek
a földön, és egy túltelített vécé
illata lengte be a helységet.
Megpróbáltunk ott aludni, de végül a patkányok és a kígyók hadakozása keltette zaj, amely a lyukakból áradt, arra ösztökélt minket, hogy kimenjünk és a hajónk fedélzetén éjszakázzunk.
![]() |
Korán keltünk, hideg, nyirkos harmatban fürödve,
de legalább a biztonság érzetével. Összecsomagoltuk
a cuccunkat, majd visszaindultunk a kikötõ fölé
hajló ágak közt. Amint elhagytuk az ágakat, ismét
megtámadott minket az a rosszindulatú szag, amely azonnal
eszébe juttatja az embernek, hol jár: Komondón.
Reggel biztosítottak minket róla, hogy aznap biztos látunk majd sárkányokat. Méretes sárkányokat. Igazából fogalmunk sem volt arról, hogy mibe keveredtünk, de akármibe is, az határozottan eltért eredeti elképzelésünktõl. Nem várt eseménynek mondható hát, hogy egy döglött kecskét kellett végig magunkkal vonszolnunk, majd lesben ülni egész nap egy fa tetején. Ez a nap minden vonatkozásban nem várt meglepetéssel szolgált: elsõként két tucat amerikai turista érkezett egy speciális, bérelt hajón. Legtöbbjük idõ elõtt nyugdíjazott lehetett; fényképezõgépekkel felszerelkezve, poliészter melegítõben, aranykeretes szemüveggel ácsorogtak és vadnyugati akcentusuk volt. Én pedig nem tudtam elhinni róluk, hogy egész nap egy fa tetején ücsörögnek majd. Picit meg is lepõdtünk a dolgon, és elkeseredve konstatáltuk, hogy rettenthetetlenségünk utolsó darabkái is szétfoszlottak. Találtunk egy idegenvezetõt is, akitõl megkérdeztük: "Mi ez itt?" |
Bal kéz felõl egy zenepavilon volt kialakítva.
Pár sor szék állt egymás mögött,
melyeket csapott fafödémmel védtek a naptól és
az idõjárás viszontagságaitól. A zenepavilon
két végéhez egy kék nylonkötél
volt erõsítve, amely belógott a víznyelõbe,
ahol egy kis, hajlott fán egy csigára volt rátekerve.
Kicsi vaskampó lógott róla. A párás,
de forró nap fényében, a kis fa körül, a
rohadt halál illatát árasztva hat nagyra nõtt,
koszos szürke sárkánygyík ácsorgott.
A leghosszabb úgy tíz lábnyi lehetett. Elõször
igen nehéznek tûnt felbecsülni a méretüket.
Még nem voltunk túl közel hozzájuk, a fényviszonyok
sem segítettek; az egybeolvadó szürkeségben csak
a szemeiket láthattuk tisztán, amik alapján nem könnyû
megsaccolni az állatok teljes méretét.
Egy ideig aggodalmasan meredtem rájuk, majd arra riadtam fel,
hogy Mark veregeti a karom. Megfordultam. A másik oldalon a sövénykerítés
mögül egy hatalmas sárkány közeledett felénk.
Kiemelkedett az aljnövényzetbõl, és bizalomgerjesztõen
azt sugallta, hogy a közelében lévõ emberek elõreláthatólag
az õ önkéntes táplálékai. Késõbb
megtudtuk, hogy a sárkánycsoport, amely a víznyelõben
ejtõzött, ritkán tette ezt máshol, és
észrevehetõleg más nem is foglalkoztatta õket,
csak hogy egy jót heverésszenek, aztán bekajáljanak.
A sárkánygyík agresszíven közeledett
lábait a földhöz csapkodva, elõször a bal
elsõt, majd a jobb hátsót, aztán fordítva.
Könnyedén, ruganyosan cipelte hatalmas súlyát,
lengette a testét, szándékosan ijesztõ hatást
keltve. Hosszú, egyenes, világos, villás nyelvét
ki és be húzogatta, szagok és döglött, rothadó
tetemek szempontjából tesztelve a levegõt.
Amikor a kerítés túlsó végéhez
ért, ingerülten elõre-hátra kezdett himbálózni,
mintegy bevetésre várva; nehéz farkát lengette
és csapdosta a poros földhöz. Durva, érdes bõre
lazán ringott a testén, mint csuklyaszerû ráncok
sokasága a hosszúkás, halált kifejezõ
arc elõtt. Lábai vaskosak, izmosak voltak, s a végükön
lévõ karmok pont olyanok, amilyenekre egy sárgaréz
asztal lábain számíthatsz.
Mikor az állat kiemeli a fejét a kerítés
mögül, majd megfordul, azon kezdesz el gondolkodni, hogy ezt
a trükköt meg hogy csinálta?
Egy csoport turista közeledett felénk az ösvényen,
vidáman, gondtalanul várva az eseményeket. Nicsak,
ott van egy olyan sárkány! Ó, egész termetes.
Dögösen néz ki!
És a legrosszabb még csak most jött.
Diszkrét távolságra a zenepavilontól
a kecskét kezdték széttrancsírozni. Két
õr fogta le a küzdõ, bégetõ jószágot:
a nyakát egy fatuskóval nyomták a földhöz,
majd egy macsétával leválasztották a fejét,
miközben egy köteg leveles faágat tartottak az elõtörõ
vér útjába. A kecskének kellett néhány
perc, mire felfogta, hogy halott.
Mikor ez megtörtént, az egyik hátsó lábát
a kerítés mögötti gyíknak dobták,
majd a maradványokat ráakasztották a kék nylonkötél
végén lengõ kampóra. Az ringott és himbálózott
a széltõl, miközben a víznyelõ alján
terpszkedõ sárkányokhoz engedték lefelé.
A sárkányok eleinte csak lanyha érdeklõdést tanúsítottak. Jól táplált, álmos jószágoknak tûntek. Aztán az egyik felnyújtotta a nyakát, megközelítette a lógó tetemet, majd óvatosan letépett belõle egy darabot. A kecske belei ekkor kifordultak és a sárkányra ömlöttek. Gõzölögtek egy darabig. Elõször úgy tûnt, hogy semmi nem fog történni. Aztán egy másik sárkány nekiindult. Szaglászta és nyaldosta a levegõt, aztán a kecskebélbe harapott az elsõ sárkány feje mellett, mígnem az megelégelve a dolgot maga is tépett egy húscafatot. Az elsõ harapásnál zöld folyadék ömlött ki a csillogó, szürke tömlõkbõl, majd amikor a hús engedett, mindkét sárkány fejét elborította ez a folyadék. - Azta, ez nagyít, Paulina! - szólt a férfi a közelben egy látcsövet tesztelve. - Még annál is nagyobbnak látszik, mint amekkora! Ezen keresztül pont akkorák, amekkorának képzeltem õket!" |
![]() |
Ami mostanra abból a kecskébõl maradt, melynek
küzdelmét nyomon követhettük, elõttünk
feküdt egy vértócsában az ösvényen
egy tört bokacsontját mutogató láb formájában,
a kék nylonkötél kampós végén.
Egyedül egy sárkány érdeklõdött még
mindig iránta, s egykedvûen rágcsált megfeszülõ
izmokkal. Aztán szabályszerûen rákapott a lábmaradványra,
majd gonosz fejmozdulatokkal megpróbálta leszerelni a kampóról.
Ezt követõen meghökkentõ módon bekapta a
lábat a tartozékokkal együtt. Huzigálta és
rángatta magát, hogy a lábnak mind nagyobb és
nagyobb része lehessen a torkában, míg végül
csak a kampó vége látszott ki. Kis idõ elteltével
a sárkány lehasalt és kõvé dermedt.
Vagy tíz percig így maradt, aztán egy õr elvágta
a kötelet a macsétával. A legutolsó kecskedarab
lecsúszott az állat gyomrába, ahol paták, szarvak
és csontok indultak rothadásnak az enzimek maró hatása
alatt.
Engedélyt kértünk a távozásra. |
![]() |
Ennek az anyának a gyermekét egy sárkány
ette meg, amint az a lakás bejárati lépcsõjén
üldögélt.
link:
Varanus Komodoensis http://www.scz.org/animals/d/komodo.html
Komodo Dragons at the San Antonio Zoo http://www.txdirect.net/users/seriedel/komodo.htm
The Komodo Dragon... a living dinosaur http://einstein.kutz.com/komodo/kmd_drag.htm
Komodo Facts http://www.freeyellow.com/members5/sahabat-satwa/komodo.html
Survivors: Komodo Dragon http://www.i3tele.com/photoperspectives/survivors/html/dragon.html
Endangered Species http://houck.salkeiz.k12.or.us/houck.website/cool.sites/sci/ESpecies/komodo.html