A híres, kisvárosi pszichiátert búskomor férfi keresi fel:
Doktor úr, kérem, segítsen rajtam! Hosszú évek óta szörnyűséges depresszióban szenvedek, semmilyen módon nem vagyok képes megszabadulni kínzó gondolataimtól. Nem őszinték többé a mosolyaim, s elfelejtettem a vidámság perceit.
Az orvos hosszan vizsgálgatja új betegét, majd így szól hozzá:
Uram, ön valóban nagyon súlyosan depressziós. Szakmai szempontok alapján már mától szigorú gyógyszeres kezelésre fognám. De mivel tudom, hogy a gyógyszer nemcsak segít, de rombol is, adjunk még egy utolsó esélyt annak, hogy természetes módon is a gyógyulás útjára léphet. Próbáljon vidám helyekre járni, felszabadult emberek közé! Az talán fölszakítja önben is a depresszió gátját.
Mégis, mire gondol? kérdezi a búskomor férfiú.
Talán járjon színházba, és nézzen vígjátékokat. Vagy menjen el annak a városunkban szereplő cirkusznak az előadására, amely műsorán ígéri a világ egyik legendás bohócának fellépését. Mindenki tudja róla, hogy milyen nagy nevettető.
A férfi szomorúan szegi le a fejét:
Nem tehetem, doktor úr. Az a bohóc én vagyok.