A szerelmi féltékenység a legostobább szenvedélyek egyike, sokszor erősebb, mint maga a féltett szerelem. Oktondi is, hiszen ha nincsen rá oka a szerelmesnek, akkor miért féltékenykedik, ám ha akad, úgy veszett ügy már az egész. Jules Lemaître végtelen cinizmussal Nagy Szerelemnek nevezte ezt az érzést. E Nagy Szerelem, amely degenerálttá és gyilkos gonosztevővé változtatja az embereket, nem más, mint az önzés legundorítóbb, dühöngő formája: a birtokvágy ösztönének primitív kinyilatkoztatása. A másik lényt egyes-egyedül önmaga számára követeli, hogy senki másnak ne okozhasson örömet, s zsákmányát féltve őrzi, nehogy elrabolják tőle. De nem éri be ennyivel: követeli a másiktól, hogy őt viszont a világegyetem központjának lássa. S ha az józanabb, gyűlölködve epekedik utána. Nos, ez hát a Nagy Szerelem.
E gyötrő és önző érzés ellenében fel kellene ismernünk, hogy a szerelem nem a birtoklás, hanem az élvezet gyönyöre. Érezhetjük a szerelmet úgy is, hogy nem szeretnek viszont bennünket, hiszen ezt az érzést sokkal inkább az adás, mintsem az elfogadás teszi széppé. Aristippost, a hedonikus bölcset jóakarói figyelmeztették, hogy kedvese nem szereti őt. Jól tudom, hogy a hal és a bor sem szeret engem, én mégis szeretem mindkettőt válaszolta.
A buta, céltalan és önző érzésekkel szemben álljon elénk az igazi szerelem gyönyörű sziluettje: egy öregedő asszony nemes és tiszta érzései. Alexandra Feodorovna, a rútul legyilkolt cárné halála előtt néhány hónappal levelet írt férjének, a cárnak: Egyetlen kedvesem, édesek édese, este megcsókoltam a kispárnádat, s utánad vágyakoztam. Ezer és ezer csókkal borítalak téged, s gyengéden odaszorítalak az én mélységesen szerető, öreg szívemhez.
Amikor először olvastam ezt a levelet, az öreg szívemhez szavaknál eleredtek a könnyeim, s a legendák aranyszálával beszőtt képkeretben láttam ezt az egyszerű, szegény, szenvedő asszonyt, ki a történelem eszelős viharai között a maga szelíd szerelmével csókolgatta az ura kispárnáját, hogy azután öregedő szívéhez szorítsa. Soha nem reméltem annyira, mint akkor, hogy van mennyország és örök boldogság, amely a jekatyeringrádi golyók aljas záporát a soha el nem múló szeretet gyönyörű tündérmeséjévé változtatja majd egykoron.