Régi indiai mese. Sok évszázaddal ezelőtt egy város főterén a nagy fára rászállott a Boldogság Madara. Tollai gyönyörűen, aranyszínben csillogtak a napfényben, mozgása kecses volt és légies, s aki rátekintett, boldogság töltötte el a szívét. Összedugták a fejüket a város vénei, s így szóltak: „Fogjuk meg magunknak a Boldogság Madarát! Ha itt tartjuk a városban, örökké boldogok maradunk mi is.” Mivel azonban a madár egy nagyon magas faágon ült, s ilyen hosszú lajtorját nem találtak a városban, elhatározták, hogy élő létraként egymásra állva próbálják megfogni a madarat. Fölsorakozott hát a város apraja-nagyja a fa alá. Az emberek egymás vállára állva hatalmas, élő falat kezdtek alkotni, ám amikor egy kisfiú, aki a sok-sok méter magas embertömeg tetején állt, már majdnem elérte a madár lábát, a legalsók meginogtak, és az emberek lezuhantak. Sokan meghaltak, mások nyomorékká lettek, s a nagy riadalomra a Boldogság Madara megijedt, elszállt, és soha többet nem látták a város fölött.

 

Hátra Kezdőlap Előre