Az öreg Lukács Györgyöt – ki az akkori Tolbuchin, most Vámház körúton lakott – egy otthonában ülő újságíró megkérdezte, hogy nem félt-e az életét kockára tenni a kommunizmusért. Az öreg mosolyogva belekarolt a fiatalemberbe, s odavezette az ablakhoz: „Nézze csak az embereket! Jól megfigyelheti, hogy egy perc alatt legalább hárman rohannak át a piros lámpa ellenére az úttesten, hogy néhány pillanattal korábban vehessenek meg maguknak egy csomag petrezselymet a Nagycsarnokban. Ők is kockára teszik az életüket. Van, aki egy marék petrezselyemért. Van, aki egy elvért.”

 

Hátra Kezdőlap Előre