A kielégítő munka rendkívül pozitívan befolyásolja az ember lelki egyensúlyát. Erősíti az önbecsülésünket, amely a legfontosabb védőbástya a bennünket ért kudarcok romboló hatása ellen. Lehetőséget ad arra, hogy erőinket fontosnak tartott célok érdekében vessük be, ami segít, hogy tetterőnk sose apadjon el, és mindég érdekesnek találjuk az életet. Senki sem roppant még össze a túl sok munkától vagy a túl sok tanulástól. Az emberek a túl sok aggódástól roppannak össze. Az a diák, aki a sok tanulástól készül ki, valójában nem a túlmunka áldozata. Ami történt, azzal magyarázható, hogy nem vette a szervezet jelzését, miszerint pihennie kell. Érzékelte, hogy az agya már nem fog, de ezt nem a szervezet tiltakozásaként értékelte, hanem okként arra, hogy erőltesse a dolgot. És miért erőlteti a dolgot? Azért, mert idegeskedik, hogy hiányos lesz a felkészültsége. Ez az idegeskedés, és nem a munka készíti ki őt. Igazán szerencsésnek nevezhető, aki életében elég korán felismeri, hogy hol az a fészek, amely a testére van szabva, és ereje is van, hogy leküzdje azokat az akadályokat, amelyek útjában állnak. Szerencsés az az ember, aki pénzért csinálhatja azt, amit fizetség nélkül is örömmel vállalna. (Murray Banks)