STAR TREK:
VOYAGER
ELSO ÉVAD
2
1. Caretaker - A gondviselés útjai
"Kevéssel azután hogy az Egyesült Bolygók Föderációja megállapodást kötött a cardassiai
kormánnyal, új ero bukkant fel a határvidék politikai palettáján. A magukat 'Maquis'-nak nevezo
csoport azon telepesekbol alakult, akik elveszítették otthonaikat ezen megállapodás következtében.
Nem értve egyet a megállapodással, úgy határoztak, folytatják a küzdelmet a cardassiaiak ellen.
Vannak, akik hosként tisztelik oket.
De a Föderáció, és Cardassia számára csupán...
Törvényen kívüli bunözok."
A cardassiai könnyucirkáló úgy tornyosult a reményvesztetten menekülo hajócska mögött, mint egy
macska a prédájául kiszemelt egér fölé. A menekülo pajzsai szinte folyamatosan izzottak a
cardassiaiak lövéseitol, s bár idonként vissza- visszalott az üldözo cirkáló felé, nem sok eredményt
érhetett el.
"Kárjelentést!" kiáltja egy kefehajú, bal halántékán különös tetoválást viselo, komor tekintetu férfi a
vezérloben gomolygó füstbe. "Pajzsok hatvan százalékon." válaszolja az elsoként szólótól balra ülo,
sötét boru vulcani. "Eltört egy üzemanyag-vezeték. Megpróbálom áthidalni valamivel." mondja a
kefehajú mellett ülo, félig klingon származásúnak látszó, sima fekete hajú no. A hajó a következo
pillanatban újra megrázkódik, mire a fél-klingon kifakad: "A fenébe! Elveszítjük az
impulzusmeghajtást!" "Találjon ki valamit!" pillant rá a tetovált férfi. "Ugyan mit?! Mi az ördögöt
kezdjek egy harminckilenc éves, toldozott foltozott roncshalmazzal?!" Az egyik monitor ekkor életre
kel, és egy cardassiai jelenik meg rajta: "Maquis hajó, Gul Evek vagyok, Cardassia Negyedik
Rendjébol. Állítsák le a hajtómuveiket és adják mg magukat, vagy..." A tetovált arcú kikapcsolja a
monitort, mire a fél-klingon meglepetten pillant rá. "Omega menekülomanover!" kiáltja a tetovált. A
Maquis hajó élesen kitör jobbra lefelé, de nem tudja elkerülni a következo találatot. "Pajzsok ötven
százalékon." jelenti a vulcani. "Több energiára van szükségünk ha el akarunk jutni a Badlandsig."
pillant a tetovált arcú a fél-klingonra. "Kapcsoljuk ki a fegyverzetet, akkor átirányíthatunk némi
energiát a hajtómube." javasolja a no. "A jelen helyzetben ezt nem javasolnám..." veti ellen a
vulcani, mire a klingon dühösen fordul felé: "Ugyan mit veszíthetünk? Még csak egy horpadást se
tudtunk loni a pajzsukra! Arról volt szó, találjak ki valamit. Nem?!" "Tuvok, kapcsolja ki a
fézereket." fordul a vulcani felé a tetovált, majd a klingonra pillant: "Ha még harminc másodpercig
üzemben tudja tartani a hajtómuveket, eljuttatom a hajót a Badlandsbe." "Fézerek kikapcsolva."
jelenti Tuvok. "Loje ki a maradék fotontorpedókat, aztán irányítsa át a vetorendszer energiáját a
hajtómube." utasítja a tetovált. A hajó hátsó vetocsöveibol két torpedó indul útnak a cardassiai hajó
felé, de ártalmatlanul robbannak fel annak pajzsán. "Van a közelben plazmavihar?" kérdezi a
tetovált. "Csak egy. Koordináták: 171.43." válaszolja a vulcani. "Berepülünk! Kapaszkodni..."
A Maquis hajó beleveti magát a határozatlan határvonalú narancsos-vörös plazmafelhobe, s vadul
kanyarogva igyekszik elkerülni a felho két szomszédos rétege között kialakuló energiatölcséreket. A
cardassiai hajó egy kicsit lemarad, de nem veszíti el prédája nyomát. Azonban nem elég mozgékony
az ide-oda cikázó plazmatölcsérekhez képest. Az egyik forgatag hirtelen irányt változtat, és belemar
a cardassiai bal oldalába.
"Jelentos sérüléseket szenvedtek. Vészjelzést küldenek minden cardassiai frekvencián." jelenti
Tuvok. "Össze tud állítani egy útvonalat ami keresztülvisz ezen a plazmarétegen?" kérdezi a tetovált
arcú. "A plazmaaktivitás a térségre jellemzo eloszlást mutat. Megoldható a dolog, de valószínuleg
kell majd néhány nagyobb kitérot tennünk." "Az idot felhasználhatjuk a legfontosabb javítások
elvégzésére." adja áldását a dologra a tetovált arcú, és mivel a hajó a cardassiai lövöldözés véget
értével már egész stabilan repül, feláll a székébol. Az ablakokon át ekkor egy pillanatra vakító fény
3
ragyogja be a helyiséget. "Ez meg mi volt?" kapja fel a fejét a tetovált. "Különös. Egyfajta koherens
thetrionáramon repültünk keresztül az imént." válaszolja a vulcani. "Forrás?" "Ismeretlen. De úgy
látom, egy komolyabb hullámfront is mozog felénk." mondja Tuvok az elotte levo monitorra bökve.
"Egy másik vihar?" "Nem plazmabázisú jelenség. Ha a hullám tartja a jelenlegi sebességét, kevesebb
mint harminc másodperc múlva elér minket." "Maradt még valami az impulzusgenerátorokból,
B'Elanna?" ül vissza a székbe a tetovált arcú, a klingon félvérhez intézve szavait. "Mindjárt
meglátjuk." "Teljes energiát!" szól a tetovált arcú. "A hullám sebessége növekszik. Nyolc másodperc
múlva eléri a hajót." jelenti Tuvok, "Öt..." Az ablakokon beömlo sárgásvörös fény egyre erosebbé
válik, az árnyékok eltunnek, s végül már nem létezik más csak a vakító ragyogás...
"Tom Paris...?" hallatszik egy erot sugárzó noi hang valahonnan felülrol, mire a húszas évei közepén
járó fiatalember hunyorogva a vakító kék ég felé fordítja tekintetét, abbahagyva eddigi munkáját. A
nyitott oldalú muszerszekrény mögötti dombon egy vörös vállrészu egyenruhát viselo, kontyba
fogott barna hajú, harminc körüli no áll, csípore tett kezekkel. "Kathryn Janeway. Együtt szolgáltam
az apjával az Albotany-n. Beszélhetnénk valahol négyszemközt?" "Ugyan mirol?" áll fel
mosolyogva a szürke zubbonyt viselo fiatalember. "Egy munkáról, amit el kellene végeznie nekünk."
"Itt is dolgozom. És képzelje, a Föderációnak." jegyzi meg a fiatalember gunyorosan, hiszen a
beszélgetés a Csillagflotta Új-Zélandi fegyintézményének egyik részlegében zajlik. "A
Rehabilitációs Tanács elégedett a viselkedésével. Ezért is engedélyezték hogy beszélhessek
magával." "Ha így van, avasson be mielobb..."
"Az apja sok mindenre megtanított. A tudományos tisztje voltam a Rias-expedíció alatt." mondja
Janeway, miközben nála jó egy fejjel magasabb Parissal az oldalán, hatalmas fák árnyékában
sétálnak. "Akkor nagyon képzett lehet. Az apám csak a legjobbakkal, a legokosabbakkal
foglalkozott." "Hamarosan egy új megbízatásra indulok. Egy Maquis hajót kell felkutatnom, ami úgy
egy hete tunt el a Badlandsben." mondja Janeway, nem reagálva Paris iménti megjegyzésére. "Ettol
inkább eltanácsolnám. A Csillagflottának nincs olyan hajója ami képes navigálni az ottani
plazmaviharokban." "Még nem ismeri a Voyager-t." mondja erre büszkén Janeway, "Azt szeretném
ha velünk jönne." "Csak nem azt kéri tolem hogy elvezessem az egykori társaimhoz?! ... Csak pár
hetet töltöttem a Maquiskkal mielott elfogtak. Nem ismerem a menekülési útvonalaikat." "De még
mindig jobban ismeri a szóban forgó területet mint mi." "Miért olyan fontos ez a hajó?" "A
biztonsági fonököm a fedélzeten tartózkodott, beépült ügynökként. Az elmúlt hat napban már kétszer
jelentkeznie kellett volna. De nem tette." "Lehet hogy csak a maga biztonsági fonöke tunt el." jegyzi
meg Paris halványan elmosolyodva. "Meglehet. ... A hajó egy valamikori Csillagflotta-tiszt,
bizonyos Chakotay vezetése alatt áll. Ha jól tudom, ismeri." "Igen, így van." "De nem kedvelték
egymást különösebben. Legalábbis ezt beszélik." "Chakotay bizonyos... Elvek miatt hagyta el a
Csillagflottát. Hogy megpróbálja megvédeni az otthonát a cardassiaiaktól. Engem meg...
Kényszerítettek hogy tegyem ugyanezt. Mindig azt vetette a szememre hogy tulajdonképpen zsoldos
vagyok, aki azért küzd, aki jobban megfizeti. ... És elismerem, igaza volt." mondja Paris, kihívón
Janeway szemébe nézve, "Semmi ellenvetésem az ellen hogy feladjam Maquis barátaimat. De azt
tudni szeretném, mi esik le nekem ebbol az egészbol." "Ha a segítségünkre lesz a kutatásban,
szólunk pár jó szót az érdekében a Tanácsnál." "Aha..." bólogat Paris elégedetlenül. "Hivatalosan a
Csillagflotta megfigyelojeként vesz részt a küldetésben." "Megfigyelo?!" méltatlankodik Paris, "Ez
hihetetlen. Én vagyok a legjobb pilóta akit csak kaphatnának!" "Megfigyeloként jön. És ha a
dologgal végeztünk, újra szabad ember."
A távolsági sikló lassan ráfordul a Deep Space Nine külso dokkológyurujére. A fedélzeten két
Csillagflotta-egyenruhát viselo utas tartózkodik, egyikük gallérjáról azonban hiányzanak a
rangjelzések. "Stadi... Ön miatt kezdem teljesen átértékelni a betazoidokról alkotott véleményemet."
ereszkedik le Paris a pilótaülésben ülo hadnagyno melletti székbe. "Helyes." "Ez nem dicséret volt.
A múltban mindig melegszívunek és barátságosnak tartottam a népüket. De most..." "Tudok
melegszívu és barátságos is lenni." mondja erre a no halványan elmosolyodva. "Csak a jelek szerint
4
nem hozzám..." sóhajt Paris elégedetlenül. "Maga mindig görbületi sebességgel rohanja le a noket,
Mr. Paris?" "Nem mindig. Csak ha már látótávolságban vannak." "Az ott a hajónk..." mondja Stadi,
kipillantva a sikló elülso ablakán. Paris is felnéz, és a látvány egy pillanatra szemmel láthatóan még
a mellette ülo betazoid no szépségénél is jobban lenyugözi. Az állomás egyik felso dokkolókarjához
csatlakozó hajó valóban figyelemre méltó mérnöki remekmu: karcsún elnyúló keresztben félbevágott
ellipszoid alaprajzú parancsnoki egysége alatt a Galaxy osztályéhoz valamelyest hasonló
deflektoremitter izzik halvány fénnyel, a deflektorszekció ellaposodva 'T' alakban kétfelé ágazik, a
'T' keresztszárának két végén a hajtómugondolák nyugszanak nagyjából a hajó középvonalában. A
dokkolókar végén piheno hajóból sugárzik a benne rejlo energia és dinamizmus, mint ugrásra kész
ragadozó várakozik arra a pillanatra, mikor az egymásnak feszülo szubtérmezo-rétegek hajtóerejétol
gyorsítva a fényt megszégyeníto sebességgel vetheti magát a csillagok közé. "A Voyager! Intrepid
osztály. Legnagyobb sebesség kilenc egész kilencszázhetvenöt ezred görbület. Tizenöt szint,
száznegyvenegy fos legénység. Bio-neurális hálózat." "Bio-neurális...?" kérdezi Paris, szemét egy
pillanatra sem levéve a Voyager nyújtotta fenséges látványról. "A hagyományos alprocesszorokat
bio-neurális gélt tartalmazó tasakokra cserélték, amelyek összeköttetésben állnak az elektro-optikai
továbbítórendszerekkel. A tasakok hatékonyabban dolgozzák fel a bejövo jeleket, és javítják a
hálózat válaszidejét." A sikló eközben lassan felkapaszkodik a dokkolókarhoz csatlakoztatott
Voyager-hez, és Stadi körbeirányítja a kis jármuvet nagy testvére mellett. Mikor szuk ívben
elfordulnak a parancsnoki egység felso része fölött, Paris az oldalablakon át jól láthatja a csillaghajó
nevét büszkén hirdeto feliratot: "USS Voyager NCC-74656"
"Ha szabad ezt mondanom, mindig öröm magához hasonló fiatal tisztet belépni látni azon az ajtón.
A szülei nagyon büszkék lehetnek magára, fiam." mondja az állomás legkedveltebb bárjában Quark,
közelebb lépve a bárpult mellett üldögélo fiatalembernek. "Tudja, egy ilyen ajánlatot mint ez..."
folytatja Quark behízelgo modorban, de az ázsiai arcvonásokkal rendelkezo fiatalember lehuti
lelkesedését: "Nem érdekel a dolog. ... Mert hogy eladni akarna valamit, nem igaz?" "Csak azt
szerettem volna hogy meglephesse a szüleit valami apró ajándékkal, elso küldetése emlékére." "És
gondolom véletlenül van is valamije a számomra." "Valóban. Épp van itt egy kisebb gyujtemény
ékkövekbol és mutárgyakból, amelyek errol a környékrol valók." mondja Quark, majd elindul a
bárpult másik végébe, hogy elokeresse a holmikat. A zászlósi rangjelzést viselo fiatalember
beletörodo sóhajjal néz utána. Quark hamarosan visszatér egy kis dobozkával, és odamutatja a
tartalmát a zászlósnak: "Ezeket a különös kristályokat, egy Morn nevu furcsa idegentol szereztem."
"Az akadémián figyelmeztettek bennünket a ferengikkel kapcsolatban." jegyzi meg a zászlós, mire
Quark elképedten pillant rá: "Figyelmeztették?!" "Pontosan." "Szóval ostoba pletykákat terjesztenek
a népemrol az Akadémián?!" húzza ki magát az önérzetében sértett ferengi. "Ezzel csak azt akartam
mondani..." "Én megpróbálok segíteni egy fiatal zászlósnak aki elso küldetésére indul, hogy aggódó
szüleinek méltón fejezhesse ki szeretetét, és mi lesz a vége?! Alaptalan vádaskodás!" tajtékzik Quark
a bárpult mögött járkálva, "Hát ennek meglesznek a következményei. Mi is a neve, fiam?!" "A
nevem?" kérdezi meglepetten a zászlós. "Van neve, nem?" "Kim. Harry Kim. De nem tudom
hogy..." "És ki figyelmeztette a ferengikre az Akadémián?" "Talán... Mégsem olyan rossz ötlet egy
emléktárgy a szüleimnek." próbál a zászlós megszabadulni a ferengitol, de Quark elemében van: "Ó,
nem!" "De tényleg. Ebbol..." emel ki egy követ Kim a dobozból, "...Fülbevalót készíttethetnék az
anyámnak." "De sajnos nem eladó! ... Tájékoztassa a felettesét, hogy a Föderációs Tanács
hamarosan hivatalos tiltakozásra számíthat!" "Mennyit kér az egész készletért?" emeli fel Kim a
dobozt. "Kézpénzzel vagy csekkel fizet?" vált hangnemet azonnal Quark. "Milyen szépek..." lép
közelebb Tom Paris, aki egy ideje a közelbol figyelte az eseményeket, és kiemel egy követ a
dobozból, "Ragyog mint egy koledoniai gyémánt." "Annál sokkal szebben." fordul felé Quark annyi
idore míg kikapja a kezébol az ékkövet. "Ilyesmit nemigen találni ennek a rendszernek a bolygóin."
jegyzi meg Paris. "Ez azért egy kicsit túlzás." tiltakozik Quark. "Tudja..." fordul Paris Kim felé,
"Van egy bolt a Volnar-kolónián, ahol egy tucat ilyet kaphat egy cardassiai lek-ért. Maga mit kér a
5
kövekért?" "Épp most akartuk megbeszélni az árat." mondja a ferengi. Kim lecsapja a doboz fedelét,
majd szúrós pillantást vetve az ot karon ragadó Paris után indul, Quark pedig lelombozódva néz
utánuk egy darabig. "Köszönöm." mondja Kim, mikor kilépnek a bár kapuján. "Hát magát nem
figyelmeztették a ferengikre az Akadémián?" kérdezi Paris elvigyorodva, miközben a legközelebbi
turbólift felé veszik az irányt a sétafedélzeten.
"Segíthetek valamiben?" pillant a gyengélkedo bejárata felé a Voyager foorvosa, mikor Kim és Paris
belépnek. "Tom Paris szolgálatra jelentkezik." "Ah, igen. A megfigyelo." mondja furcsa hangsúllyal
a foorvos. "Pontosan. ... És a jelek szerint máris találtam egy megfigyelni való problémát. Doktor."
"Sebész voltam a Koldic Prime kórházában, mikor maga ott állomásozott. De soha nem
találkoztunk. Az orvosi adatai megérkeztek a legutóbbi állomáshelyérol, minden rendben levonek
látszik. ... A kapitány már kereste. Haladéktalanul jelentkeznie kellene nála." mondja a foorvos,
megállva Paris elott. "Még én sem jelentkeztem a kapitánynál." mondja ekkor Kim, megpróbálva
oldani a feszültséget. Ám épp ellenkezo hatást ér el, a foorvos rosszalló pillantást vetve rá, így szól:
"A többi vezénylotisztnek érdekes módon ez volt az elso dolga." Ezzel faképnél hagyja oket.
"Miért viselkedett ilyen furán?" kérdezi Kim, miközben Parissal a hídra igyekszenek. "Hosszú
történet, bocsássa meg ha nem mesélem el. De valaki hamarosan örömmel ki fog pakolni magának
róla."
"Felhívott az orvos." hallatszik Janeway készenléti helyiségének asztali termináljából egy férfi
hangja. "És?" kérdezi izgatottan a kapitány, kezében egy csésze tejeskávéval letelepedve a
terminállal szemközti kanapéra. "Igazam volt. Terhes. Hét héten belül várhatók a kicsik." "Mark...
Ez nagyszeru. Haza kell vinned oket." "Hozzám?" kérdezi meglepetten a férfi, "Csak most
cseréltettem ki a szonyeget." "De hát a kölykök... Nem hagyhatjuk oket egy kutya..." "Ez most olyan
'ha engem szeretsz, a kutyámat is szeretned kell' dolog?" "Igen." mondja Janeway elmosolyodva.
"Ezesetben hogyan is utasíthatnám vissza." "Köszönöm, kedves." "Mikor indultok?" "Amint
megkapom az állapotjelentéseket." válaszolja Janeway, fél szemmel egy jegyzetfüzetet
tanulmányozva. "Akkor... Nem is zavarlak tovább." Erre Kathryn az asztalra dobja a jegyzetfüzetet,
közelebb hajol a terminálhoz, és meleg hangon így szól: "Te soha nem zavarsz. Már azt a módot
leszámítva ahogy a szerelmedet kifejezed... Érted? ... Pár hét múlva találkozunk." Janeway
hamarosan bontja a kapcsolatot, néhány pillanattal késobb pedig megszólal az ajtócsengo. "Szabad!"
szól ki a kapitány, mire Paris és Kim lépnek be a kabinba. Kim feszes vigyázzba vágja magát, Paris
pedig valamivel mögötte mag elott összekulcsolt kézzel várakozó álláspontra helyezkedik. "Uraim,
üdvözlöm önöket a fedélzeten." fordul feléjük Janeway. "Köszönöm, uram." mondja Kim, mire Paris
nagy szemeket mereszt rá, mintha sejtené mi következik. Janeway meglepett pillantást vet Kimre,
majd komor arccal eléje lép: "Pihenj, mielott még görcsöt kapna." Paris a kapitány szavainak
hallatán elvigyorodik, Janeway pedig így folytatja: "Zászlós, a Csillagflotta protokoll ellenére nem
kedvelem ha 'uram'-nak szólítanak." "Bocsánatot kérek... Asszonyom." "Az 'asszonyom'-ot
vészhelyzetben még úgy ahogy elviselem... De leginkább a 'kapitány'-t részesítem elonyben."
mondja Janeway, immár mosolyogva, "Hamarosan útra készek leszünk. Jöjjenek, megmutatom a
hidat." Ezzel a kapitány a kijárat felé indul, Kim és Paris pedig követik. "Volt valami nehézsége az
ideúton, Mr. Paris?" "A legcsekélyebb sem." válaszolja Paris mikor kilépnek a hídra. "Az elso
tisztem, Cavit korvettkapitány. ... Kim zászlós, Mr. Paris." mutat be Janeway egy deresedo halántékú
tisztet. Az kezet nyújt Kimnek, majd végül vonakodva elfogadja Paris jobbját is. Janeway eközben a
híd bal oldali emelt részéhez megy: "Kim zászlós, ez lesz az ön posztja. Legyen kedves átvenni." A
zászlós végigtekint a kijelzokön, majd a kapitány felé fordul: "Igenis, asszonyom." "Jelenleg nincs
vészhelyzet. Ha lesz, idoben tudatni fogom önnel." jegyzi meg Janeway, majd leereszkedik a híd
közepére, a kapitányi szék elé. Az elso tiszt a kormányospultnál ülo Stadi felé fordul: "Hadnagy,
kérjen indulási engedélyt, és táplálja be az útvonalat." "Útvonal betáplálva, az engedélyt
megkaptuk." "Hajtómuveket elokészíteni." "Hajtómuvek készen." jelenti Kim. Paris eközben a híd
hátsó részén, gondolataiba merülve mered maga elé. "Indulási eljárást megkezdeni." szól Cavit.
6
"Eljárás folyamatban." nyugtázza a parancsot Stadi. Janeway körülpillant a hídon, majd leereszkedik
a kapitányi székbe, "Jóváhagyva!"
A Voyager teste fényárba borul, ahogy kigyúlnak a szürkésfehér burkolatot megvilágító irányfények
és reflektorok, majd a csillaghajó eloldalaz az állomás dokkolókarjától, és impulzushajtómuveit
aktiválva egyre gyorsuló tempóban maga mögött hagyja a Deep Space Nine-t.
Paris nagy levegot véve lép be a hajó étkezdéjébe, majd az egyik replikátorhoz sietve
paradicsomlevest rendel. "A replikátor recepttárában tizennégy féle paradicsomleves receptje áll
rendelkezésre: zöldséges, boullioni..." kezdi sorolni a fedélzeti számítógép fiatalos, noi hangja.
"Sima paradicsomlevest." "Melegen vagy hidegen kívánja?" "Melegen! Egy egyszeru, meleg
paradicsomlevest!" mondja Paris bosszankodva, majd mikor végre megkapja a tányér levest, elindul
az egyik asztal felé, ahol a foorvos, az elso tiszt és Kim üldögélnek. "Erre jön." mondja halkan a
foorvos. "És akkor mi van?" pillant rá Kim összevont szemöldökkel. "Viszlát késobb." mondja Cavit
felállva. A foorvos szótlanul követi, és mindketten gyors ütemben hagyják el az étkezot. "Mondtam
hogy nem fog túl sokáig tartani." jegyzi meg Paris, leülve az elnéptelenedett asztalhoz, Kimmel
szemben. "Igaz?" "Igaz, a baleset az én bunöm, muhiba. Csak eltartott egy darabig míg beismertem."
bólint Tom belekanalazva a paradicsomlevesbe. Az elso kanál után elégedetlenül a tányérba mered,
majd félretolja az ételt: "Tizennégy különféle recept? Hát ha mind olyan borzasztó mint ez..."
"Meghamisította a jelentést." "Így van." "Miért?" "Mit számít? Hazudtam és kész." "De... Akkor
késobb mi késztette arra hogy mégis beismerje a bunösségét?" "Megmondom én miért. ... Baj nélkül
kikeveredhettem volna az egészbol ha tartom a számat. De nem voltam képes rá. Annak a három
tisztnek a képe éjszakáról éjszakára kísértett álmomban... Úgyhogy beismertem. A legnagyobb hiba
volt eddigi életemben, de még nem az utolsó. Miután elbocsátottak a Csillagflottától, felkerestem a
Maquiskat. És az elso nekik végzett bevetésen elfogtak." "Egy admirális fiaként elég nehéz lehetett
átélni mindezt." "Én azt hiszem az apámnak nehezebb volt mint nekem." mondja Paris komoran,
majd felkapva tányérját a replikátor felé veszi az irányt, azonban Kim mellett megállva visszafordul:
"Nézze... Tudom hogy a többiek azt tanácsolták, tartsa magát távol tolem. Jobb ha hallgat rájuk.
Nem igazán hozok szerencsét." "Olyanokra nem is lenne szükségem, akik mindenáron a
barátságomat keresik." szól Paris után Kim, mire az meglepetten visszafordul. A következo
másodpercben Janeway hangja szólal meg az interkomból: "Mr. Paris, kérem jöjjön a hídra.
Közeledünk a Badlandshez." A bejelentést hallva Kim is a kijárat felé indul.
"A cardassiaiaktól megkaptuk a hajó utolsó ismert pozícióját." mondja Janeway Cavitnek egy
csillagtérkép-részletet tanulmányozva, mikor Paris csatlakozik hozzájuk. Szemügyre veszi a
térképrészletet, majd így szól: "Azt hiszem a Teregov-öv egyik 'M' osztályú planetoidjára próbáltak
eljutni." "A Mariah rendszer mindenesetre útba esik." mondja Cavit. "Induljunk arrafelé." határoz
Janeway, mire Cavit intézkedni kezd. "A cardassiaiak azt állítják hogy a Maquis hajó egy
plazmaviharba menekült elolük, és ott elpusztult. Csakhogy a szondáink nem találtak roncsokat."
mondja Janeway Parisnek, miközben visszatér a kapitányi székhez. "Egy ilyen vihar nem sok
nyomot hagyhat." "Legalább a hajtómumagjuk rezonancia-lenyomatát fel kellett volna fedeznünk."
"Kapitány, összefüggo thetrionsugarat észleltünk, ami letapogatott minket." jelenti Kim. "Forrás?"
"Nem vagyok biztos benne. És van itt egy hullámfront ami egyenesen felénk mozog." "Képernyore!"
szól Janeway. A foernyon megjelenik a két plazmaréteg között elogomolygó fénylo hullámfront.
"Mibol áll?" kérdezi a kapitány. "Polarizált mágneses hullámzás." "Egy gravitonrészecske-mezovel
talán eloszlathatjuk." veti fel Cavit. "Csinálják. Vörös készültség, tunjünk el innen, zászlós!" szól
Janeway. A Voyager menekülni kezd a nyomába éro hullámfronttól, Cavit ötlete sem válik be. "A
hullám tizenkét másodperc múlva beér bennünket." jelenti Kim. "Görbületi sebességre
gyorsíthatunk?" kérdezi Janeway. "Csak miután elhagytuk a plazmafelhot, kapitány." válaszolja
Stadi. "Öt másodperc." jelenti Kim. "Ütközésre felkészülni!" szól Janeway, visszaindulva a
székéhez. A hídon tartózkodók igyekeznek megkapaszkodni valamiben. Legtöbbjüknek sikerül.
7
A vakító fényu energiafal pehelyként ragadja magával a Voyager testét, a burkolatot narancsszínure
festi a rajta végigfutó plazmatuz.
Paris a híd hátsó, emelt része elott végigfutó korlátba kapaszkodva talpra küzdi magát a füsttel teli
hídon. Megkerül egy, a mennyezetrol alálógó szakadt kábelköteget, és a híd elülso része felé veszi az
irányt. A kapitányt Cavit mozdulatlan teste mellett térdelve pillantja meg, Janeway épp a férfi
pulzusát keresi. "Jelentést!" szól hátra Kim felé. "Burkolati sérülés a tizennegyedik szinten. A
gépteremmel nincs kapcsolat. Megpróbálom helyreállítani." "Javítóosztagot a sérüléshez. Foltozzák
be valahogy!" szól Janeway. "Kapitány, az elsosegélycsapatok nem felelnek." mondja valaki, mire
Janeway az egyik terminálhoz lép: "Híd a gyengélkedonek, helyzetjelentést! ... Gyengélkedo,
hallanak?" mikor nem kap választ, a nem messze térdelo Paris felé fordul: "Hogy van Stadi?"
"Meghalt." pillant fel Paris a mellette hevero testrol. "Kapitány, van valami odakint." jelenti Kim.
"Örülnék egy pontosabb meghatározásnak, Mr. Kim." fordul felé a kapitány. "Nem tudom. Az
észlelések szerint... Fogalmam sincs mi ez." "Ellenorizze hogy a képernyo muködik-e."
"Utánanézek." A fomonitoron látható statikus zajban valami kezd testet ölteni. A kép eloször csak
egy-egy pillanatra, aztán egyre hosszabb idore kitisztul, és mikor a rendszer végül stabilan muködni
kezd, egy hatalmas, szövevényes napelemtábla-félékkel ellátott urállomás válik láthatóvá rajta,
mellette pedig egy aprócska hajó: a keresett Maquis jármu. Az állomás részekre tagolt henger alakú
központi részének egyik végénél, fehéres energiacsomó növekszik egy darabig, majd a fényfolt
leválik, és csóvát húzva maga után elszáguld valamerre. "Kapitány, ha a szenzorok rendesen
muködnek, akkor hetvenezer fényévnyire vagyunk a legutóbbi pozíciónktól. A galaxis másik
végében." mondja Kim döbbenten, miközben a többiek a foernyon látható idegen objektumot
figyelik. "Nem észlelek életjeleket a Maquis hajó felol." jelenti Kim. "És az... Állomás?
Megállapítható hogy miféle energiacsomagokat küldözget?" "A szenzorok nem tudnak behatolni a
belsejébe. Sugárenergiát bocsát ki egy közeli, 'G' osztályú nappal rendelkezo rendszer felé." "Hívja
az állomást!" "Gépház a hídnak: komoly káraink vannak. A fonök meghalt. Fennáll a reaktormagátszakadás
veszélye." "Biztosítsák a magot! Úton vagyok magukhoz." indul a kapitány az egyik
turbólift felé. "Nincs válasz az állomásról." mondja Kim az elotte elhaladó Janewaynek. "Nézzen
utána mi van a gyengélkedovel. Mr. Rollins, öné a híd." Kim a másik lift felé indul, Paris a nyomába
ered.
A gyengélkedoben sem jobb a helyzet mind bárhol máshol a hajóban. A foorvosi irodában tuz van,
torokszorító a füst, Paris és Kim alig látnak el egy karnyújtásnyira. Kim felveszi a küzdelmet a
lángokkal, Paris pedig megvizsgálja az áldozatokat.
"Figyelem. Mikrorepedések a hajtómumagban. Átszakadás-veszély." jelenti be a számítógép, épp
mikor Janeway megérkezik a gépházba. "Mekkora a nyomás a magban?" "Kétezer-egyszáz
kilopascal." válaszolja egy technikus, miközben Janeway megvizsgálja a mag köpenyébol sziszegve
szöko hutoközeget. "Mágneses eltérítoket kikapcsolni!" szól a kapitány. "Ilyen alacsony nyomásnál
lehet hogy nem tudjuk újraindítani a reakciót." ellenkezik az ügyeletes. "Nincs más választásunk,
csökkentenünk kell a teljesítmény-leadást mielott megpróbáljuk lezárni a repedést."
"Vészhelyzeti orvosi hologramot aktiválni!" szól Kim a gyengélkedoben. A következo pillanatban
egy kék egyenruhás, erosen kopaszodó, harmincöt körüli férfi jelenik meg a felfordulás közepén.
Nyugodtan körülpillant, majd Kim felé indulva így szól: "Kérem pontosítsa az orvosi vészhelyzet
mibenlétét." "Törések és égések." "Az orvosuk állapota?" kérdezi a hologram. "Meghalt." A
hologram végigméri a vizsgálóasztalon fekvo sebesültet, majd így szól: "Nulla egész négy egység
trianolint." "Trianolin?" mered rá Kim tanácstalanul. "A novéreket is elveszettük." jegyzi meg Paris.
A hologram bosszús pillantást vet rájuk, majd átsietve a helyiségen, betölti a szükséges szert egy
oltópisztolyba. "Mikor várható a tartalék orvosi személyzet érkezése?" "Van egy kis gondunk,
úgyhogy egyelore minden lehetséges segítségtol túl messze vagyunk." mondja erre Kim, miközben a
hologram a kezébe nyomja az oltópisztolyt, miután beadta a szert a sebesültnek, és a következo
sérülthöz megy. "Trikordert." Kim a kezébe nyom egyet. A hologram egy pillanatig a muszerre
8
mered, majd bosszúsan félrerakja: "Orvosi trikordert!" Kim átsiet egy másik asztalhoz, ahol Paris a
kezébe nyom egy megfelelo trikordert. "Amint lehet, gondoskodni kell orvosi személyzetrol."
mondja a hologram, nem vagyok beprogramozva a gyengélkedo teljes létszámának helyettesítésére.
"Elofordulhat hogy egy jó ideig önre kell hagyatkoznunk, doktor." jegyzi meg Paris. "Ne
aggódjanak, képes vagyok bármiféle eset ellátására." nyugtatja meg oket a doktor, mire Kim és Paris
összenéznek.
Janeway reménykedve szemléli a technikusok által a hajtómumaghoz szerkesztett nyomásleeresztot:
"Nyissák meg a szelepet! ... Hogy áll a nyomás?" "Muködik a dolog. Kétezer-ötszáz kilopascal,
stabil." "Híd hívja Janewayt: az állomás letapogatott minket, kapitány. A letapogatás áttört a
pajzson." hallatszik az interkomból, majd az adás hirtelen elnémul. "Miféle letapogatás? ... Híd? ...
Janeway hívja a hidat!" Válasz nem érkezik, ellenben egy szürkésfehér fényoszlop jelenik meg a
gépházban, és ahol elhalad, magába szippantja az embereket. "Vészleállítási folyamat!" szól
Janeway.
A gyengélkedoben eközben valamelyest normalizálódik a helyzet, ám a különös fényjelenség ott is
megjelenik, és mire a hologram körülpillant, az egész gyengélkedo kong az ürességtol. A doktor
bosszankodva érinti meg a kommunikátorát: "Itt a holografikus orvosprogram: nem engedélyeztem
hogy bárkit is elsugározzanak a gyengélkedobol." Mikor nem kap választ, aggodalmas
arckifejezéssel folytatja: "Halló...? Gyengélkedo hívja a hidat! ... A jelek szerint valaki elfelejtett
kikapcsolni. Válaszoljanak!"
A Voyager legénységének fölöttébb meglepett és tanácstalan tagjai óvatosan közelítik meg a zöld
zsúpfedésu fehér farmházat. A ház teraszán egy idosebb no álldogál tálcával a kezében: "Jöjjenek
csak közelebb. Megkínálhatom önöket egy kis süteménnyel és limonádéval?" Janeway, Paris, Kim,
trikorderrel a kezükben találkoznak a ház elott, nyomukban sorra érkeznek a legénység tagjai.
"Kapitány...?" pillant Paris kérdon Janewayre. "Ne higgyen a szemeinek Mr. Paris. Csak száz
kilométernyire sugároztak bennünket. Az állomás belsejében vagyunk." "Szilárd anyagnak semmi
nyoma. A jelek szerint holografikus kivetítéssel van dolgunk." állapítja meg Kim. "Gondolom
nagyon elfáradtak, üljenek le, fújják ki magukat. Biztos innának valami hideget." invitálja oket
továbbra is a no, a ház gazdája. "Köszönjük." lép elobbre a kapitány, "A nevem Kathryn Janeway, a
Voyager nevu Föderációs hajó kapitánya vagyok." "Érezzék magukat otthon. A többiek hamarosan
itt lesznek. ... De már jönnek is." mondja erre a no, és integetni kezd egy népesebb csoportnak akik a
közeli fák közül lépnek elo. A jövevények elvegyülnek a Voyager meglepett legénysége között, a
vendéglátójuk pedig elégedetten mondja: "Végre nekikezdhetünk! Szeretettel meghívok mindenkit
az üdvözlésükre rendezett ünnepségre!" Az újonnan érkezettek között van egy idosebb férfi is, aki
egy bendzsóval érkezett, s aki most játszani kezd. Az itteniek táncra perdülnek, a Voyager
legénysége pedig kisebb csoportokba tömörülve tanácstalanul álldogál közöttük. Paris rövid
felderítés után a kapitányhoz siet: "A legénység meglehetosen szétszóródott ennek az... Érzékletnek
a határain belül, de mindenki itt van." "Tapogassák le a környezetet. Valahol lennie kell itt egy
hologramgenerátornak." mondja Janeway, mire Paris, Kimmel a nyomában, elindul hogy
alaposabban megvizsgáljanak mindent. A legénységet fogadó no eközben fott kukoricát kínál körbe,
s mikor megáll a kapitány mellet, az megkérdi: "Megtudhatnám miért vagyunk itt?" "Nem akarunk
ártani maguknak. Sajnálom ha zavart keltettünk. De miért nem helyezi kényelembe magát míg
várunk?" "Várunk? Mire?" kérdezi aggodalmasan Janeway, mire a no gyorsan elfordul, és tovább
kínálgatja a kukoricát. A kapitány végül maga is újra trikordert ragad, és a muszer jelzéseit figyelve
útnak indul.
Paris és Kim megkerülve a házat a gazdasági épületek elé tartanak, mikor egy csinos lány penderül
eléjük valahonnan: "Hello, körbevezethetem önöket?" "Arrafelé mi van?" mutat Kim trikorderével
egy irányba, miközben a lány átöleli Paris derekát. "Burgonya, hagyma... De az magánterület." Kim
visszafordul társa felé, majd bosszankodva megjegyzi a helyzetet egyre jobban élvezo Paris láttán:
9
"Ez csak egy hologram." "Most miért ennyire udvariatlan?" kérdezi amaz vigyorogva, a lány
karjaiból. Kim trikordere ekkor jelezni kezd, mire a zászlós sietve indul a jel irányába. Erre már
Paris is felkapja a fejét, és a lányt otthagyva Kim után ered: "Mit talált?" "Életjelek..." A lány is
hamarosan csatlakozik hozzájuk, hármasban érkeznek egy csurhöz. "Mi van odabent?" kérdezi Kim.
"Semmi különös... Miért nem megyünk vissza a házhoz enni valamit?" próbálja oket eltéríteni a
lány, de Kim hajthatatlan, és Paris is gyanakvóan pillantgat a lányra. Mikor az elállja a csurbe vezeto
utat, Tom magához rántja, mire a lány szeme felcsillan. De csalódnia kell. Paris félretolja, majd Kim
után siet, aki már eltunt a sötét ajtónyílásban. "Látják, nincs itt semmi, csak egy kis szalma." mondja
a lány utolérve oket az ajtón belül. "Itt van az élolény." állapítja meg Kim. "Hol?" pillant körül Paris.
"Mindenhol. És van itt egy hologramgenerátorra emlékezteto berendezés is." Kim tovább
vizsgálódik, végül megáll a csur másik ajtajánál, ami zárva van, és a lécek közül eros fény szivárog
át. "Humanoid élolényeket észlelek mögötte. Az egyik egyértelmuen vulcani." A lány az ajtóhoz fut,
és eltorzult arccal, fenyegeto hangon így szól: "Még nem állok készen rátok! Még nem!" A
következo pillanatban kutyaugatás hangzik fel Kim háta mögött. Mindketten megfordulnak, és egy
vicsorgó ebet pillantanak meg nem messze. Paris aktiválja kommunikátorát, és a kapitányt hívná, de
a következo pillanatban egy, a lánytól kapott hatalmas pofon következtében több métert repülve ér
talajt. Elso szavai azonban elérik Janewayt, aki trikorderét elokapva beméri oket, és maga mellé
szólítva a legénység néhány tagját Kimék felé indul.
Mire Paris összeszedi magát, már több hologram áll körülöttük, mindannyian vasvillákkal
felfegyverkezve, így jobbnak látja nem nagyon mocorogni. Janeway és társai ebbe a patthelyzetbe
érkeznek, és miután beléptek a csurbe, az ajtó becsukódik mögöttük. "Hát jó!" mondja a legénységet
érkezésükkor üdvözlo no, aki szintén vasvillát szorongat, "Mivel a fott kukoricát senki nem akarta
megkóstolni, változtatunk egy kicsit az idorenden." Ezzel a szimulált épületbelso egy darabja
eltunik, és mögüle egy hosszú, kékes fénnyel megvilágított folyosó tunik elo. A folyosó két oldalán
pedig, sötét színu anyagba csavarva, testek lebegnek egy jó méterrel a föld fölött: az eltunt Maquis
hajó legénysége. Mindegyikük mellkasába egy-egy hosszú tu mélyed. Kim döbbenten mered a hozzá
legközelebb lebego fél-klingon nore. Néhány másodperc múlva mind a szimulált személyek, mind a
Voyager legénysége eltunnek, ez utóbbiak azonban csak rövid idore. A végeláthatatlan folyosó falai
mentén ugyanis hamarosan újabb testek jelennek meg, s a fölöttük nyugvó tuk megindulnak lefelé,
hogy behatoljanak a Voyager legénységi tagjainak testébe.
Janeway, csak úgy mint körülötte mindenki, lassan talpra küzdik magukat a gépházban. "Janeway
hívja a hidat: van ott valaki?" "Igen, kapitány." "Mennyi ideig voltunk az állomásban?" "A jelek
szerint majdnem három napig. ... Kapitány, a Maquis hajó beindította a hajtómuveit." "Vonósugárra
venni! A vezénylotisztek jelentkezzenek a hídon!" üzeni a kapitány, miközben a legközelebbi
turbólift felé indul.
Paris a gyengélkedoben eszmél fel. "Bocsánat, meg tudná mondani mi történt?" kérdezi az eleddig
türelmesen álldogáló hologram-doktor, de Paris egyelore szóra sem méltatja. Gyorsan bejárja a
helyiséget, majd így szól: "Számítógép, hol tartózkodik Kim zászlós?" "Kim zászlós nem
tartózkodik a fedélzeten." "Paris hívja Janewayt: Kim nem tért vissza velünk. Még odaát kell
lennie."
"Értettem." nyugtázza az üzenetet a kapitány, immár a hídról, "Számítógép, hány fo hiányzik a
legénységbol?" "Egy. Harry Kim zászlós." "Hívják a Maquiskat!" A foernyon hamarosan a tetovált
arcú férfi jelenik meg a Maquis hajó vezérlofülkéjében, a háttérben a sötét boru vulcani is ott van.
"Chakotay parancsnok." biccent a tetovált arcú fel Janeway. "Honnan tudja a nevem?" "Kerestük
önöket, amikor az állomás ide hozott minket. Hiányzik a legénységünk egy tagja. Nem került
tévedésbol az önök hajójára?" "Nem. És nekünk is eltunt egy emberünk. B'Elanna Torres, a
mérnököm." "Parancsnok, a jelek szerint hasonló problémával küzdünk. Azt hiszem hasznos lenne
ha összefognánk." Chakotay kérdon Tuvokra pillant, az beleegyezoen bólint. "Átsugározzuk három
emberünket a hajójukra." mondja Chakotay, ezzel bontja a kapcsolatot. Néhány másodperccel
10
késobb Paris érkezik a hídra, épp mikor három szállítósugár ragyog fel nem messze Janewaytol. A
sugarakból kibontakozó Chakotay, Tuvok, és egy harmadik férfi fézerrel a kézben, védekezo
pozícióban érkeztek. "Vigyázat, fegyver van náluk!" kiáltja a hídügyeletes elorántva fézerét, de
Janeway leinti: "Tegye el a fegyvert." majd a Maquisk felé fordulva hozzáteszi: "Maguknak sem lesz
rá szüksége. ... Örülök hogy újra látom, Mr. Tuvok." A sötét boru vulcani ekkor Chakotay felé
fordul: "Tájékoztatnom kell uram, hogy az utasításaim értelmében be kellett szivárognom a
csapatába. Janeway kapitány biztonsági fonöke vagyok." Chakotay egy pillanatig döbbenten mered
Tuvokra: "A Föderáció kezére akart adni, vulcani?" "A feladatom információgyujtés volt a Maquis
akcióiról. Hogy a Föderáció kezére adjam oket. Így van." "Úgy látom, segítségük is volt." fordul
Chakotay a nem messze álldogáló Paris felé. "Én is örülök hogy látlak, Chakotay." "A vulcani
Csillagflotta-tisztként végezte a dolgát, de te... Te miért árultál el minket? Szabadulásért a
börtönbol? Latinumért? Ezúttal milyen árat kértél?!" "A legénységem egyik tagjával beszél!" lép
Janeway Chakotay elé, "Ezért elvárom hogy ugyanolyan tisztelettel kezelje, mint ahogyan én
kezelem az ön legénységének tagjait!" Chakotay ekkor elfordul Paristól, és úgy helyezkedik, hogy az
még véletlenül se kerüljön a látóterébe. "Nos, a feladatunk hogy megtaláljuk a hiányzó embereinket,
és utána hazajussunk." summázza a helyzetet Janeway. "Az elsodleges vizsgálataim arra utalnak
hogy csak egyetlen élolény van az állomáson. Azt gyanítom hogy a megfelelo szimulált környezet
megalkotásához a számítógépeinkbol nyerte az adatokat. A szimuláció egyfajta várószoba volt,
amelynek meg kellett volna nyugtatnia bennünket a vizsgálatok elott." mondja Tuvok.
"Megvizsgáltak minket?" kérdezi meglepetten Paris. "Ez a leglogikusabb magyarázat. Mi másért
engedtek volna el bennünket sértetlenül?" "Ez azért nem mindenkire igaz." jegyzi meg Paris
komoran. "Gondoskodjon kompressziós fézerekrol. A kettes szállítóhídon találkozunk." mondja
Tuvoknak Janeway, majd egy idore Chakotayhoz fordul: "Visszamegyünk és két csoportra oszlunk.
... Mr. Tuvok, miközben Chakotay és én megpróbáljuk felkutatni Torrest és Kimet, önök
szerezzenek minél több információt az állomásról. Az hozott ide, annak kell hazaküldenie is. ...
Egyetért?" fordul a kapitány végül újra Chakotay felé, aki rábólint. "Akkor indulás. A vörös
készültség érvényben marad. Folyamatosan kövessenek minket nyomon a transzporterrel." mondja
még Janeway, majd a csapat élén az egyik lift felé indul. "Kapitány..." szól utána Paris, mire
Janeway megtorpan, és kérdon néz a fiatalemberre. "Szeretném elkísérni." "Ha ennek ahhoz van
köze amit Chakotay mondott..." "Ahhoz semmi köze." rázza meg a fejét Paris, "Csak... Szeretnék
tenni valamit Harry megmentéséért." "Jöjjön." egyezik bele a dologba végül a kapitány.
"Nem találtam emberi élet nyomát." mondja Tuvok a kapitánynak, miután a szimuláció felderítése
után találkoznak a farmház elott, "Legalábbis a trikorder hatósugarán belül. Elképzelheto hogy
nincsenek az állomáson." "O talán el tudja mondani hol vannak." mutat Chakotay a korábban látott
öregre, aki egy padon üldögél a közelben. A felderítok újra két csapatra oszlanak, Chakotay, Paris és
Janeway az öreg felé veszik az irányt. "Miért vannak itt már megint?" kérdezi bosszankodva az öreg,
mikor megállnak elotte, "Magukban nincs meg amire szükségem van." "Nem tudom mire van
szüksége, de nem is érdekel. Csak az embereimet akarom visszakapni, és azt hogy utána
hazajuttasson bennünket." szól Janeway. "Nem mondom, maguk aztán eléggé határozottak,
jelentéktelen kétlábú faj létükre." "Ezek a kétlábú, jelentéktelen lények nagyon rosszul viselik ha
elrabolják oket!" "Szükséges volt..." legyint az öreg. "Hol vannak az embereink?" kérdezi Chakotay.
"Nincsenek már itt." "Mit csinált velük?!" hajol közelebb a kapitány. "Magukban nincs meg amire
szükségem van. De bennük talán... Itt kell hagyniuk oket." "Errol szó sem lehet." jelenti ki Chakotay.
"Mi vagyunk a feletteseik, mi felelünk értük, a biztonságukért! De ezt maga talán meg sem értheti."
mondja Janeway. "Dehogynem. Nagyon jól értem. De nincs más választásom. Egyszeruen nem
maradt már elég ido..." "Elég ido? Mire?" "Meg kell fizetnem egy olyan bunért amit talán soha nem
lehet helyrehozni. De a kutatásom nem volt túl eredményes..." Janeway a többiekre pillant, majd
megenyhült tekintettel ereszkedik le az öreg mellé: "Mondja el nekünk, mit keres. Talán segíthetünk
megtalálni." "Maguk?" kérdezi az öreg kuncogva, "Olyan eszközökkel kutattam át a galaxist amit
11
maguk még elképzelni sem tudnának. Maguk semmit sem tehetnek." "Hetvenezer fényévnyire
vagyunk az otthonunktól. A maga segítsége nélkül soha nem jutnánk vissza, de... Nem hagyhatjuk
cserben a barátainkat." "De... Nagyon bonyolult lenne mindannyiukat hazaküldeni. Hát nem értik?
Nincs elég idom rá! Nincs elég idom!" mondja az öreg, majd meglendítve karját, visszajuttatja a
felderítoket a hajóra.
A hidra megérkezve Janeway gondterhelten tanulmányozni kezdi a fomonitoron látható állomást,
ami fáradhatatlanul indítja útnak a fehér energiacsomókat valahová, a csillagok közé.
Ütemes, távoli morajlás. Ismeretlen, de valahogyan mégis emlékeztet valamire. Egy noi hang:
"Magához tér..." Kim szemei felpattannak, egy no és egy férfi arcát pillantja meg maga fölött. "Hogy
érzi magát?" kérdezi a csuklyás, fehér öltözetet viselo férfi anélkül hogy szóra nyitná a száját. "Mit
keresek itt? Hol vagyok?" ül föl Harry egy vizsgálóasztalon, egy kör alakú, jól megvilágított
helyiségben. "Ne mozogjon, még nagyon beteg." próbálja visszanyomni a no az asztalra, de Kim
nem hagyja magát. "Beteg? Ez valami tévedés lesz." Ezzel megpróbál felkelni, ám ekkor
megpillantja a kezein levo daganatokat és keléseket. "Ne!" kiáltja egy no jobb felol, és mikor Harry
odakapja a fejét, egy hozzá hasonlóan fehér köntösbe öltözött, klingon félvér not pillant meg, amint
épp arrébb lökve a csuklyás férfit, a helyiség egyetlen ajtajához fut. A kétszárnyú ajtó azonban nem
tárul föl, és a csuklyás is újfent a nore veti magát. Noi társa eközben egy kapcsolópulton megérint
néhány érzékelot. Torres újra odébb löki a csuklyást, ám ekkor e kinyíló ajtón át erosítés érkezik
akiknek sikerül lefogniuk a vadul küzdo B'Elannát. Az eredetileg a helyiségben levo férfi egy kis,
fekete dobozt nyom a no nyakához, mire Torres ernyedten rogyik az újonnan jöttek karjaiba. Azok
visszacipelik a vizsgálóasztalra.
"A Voyager naplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48315.6. Nyomon követtük az
állomás által kibocsátott energiaimpulzusokat a rendszer ötödik bolygójáig. Azt gyanítjuk hogy ezzel
a rendszerrel transzportálták Kimet és Torrest a bolygóra."
Janeway a félhomályos készenléti helyiségben üldögél elgondolkodva. A megszólaló csengo
hangjára nagyot sóhajtva fordul a bejárat felé: "Szabad." Tuvok lép be egy jegyzetfüzettel a kezében:
"Kapitány, különös dolgot figyeltem meg ezekkel az impulzusokkal kapcsolatban. Egyre surubben
követik egymást." "Surubben..." ismétli meg Janeway. "A két impulzus közötti ido az érkezésünk óta
nulla egész negyvenhét század másodperccel csökkent. A jelenségre egyelore nem találtam
magyarázatot." "Ez csak egy azon rejtélyekbol amelyekkel itt szembesültünk. ... Vessen egy
pillantást erre..." mondja a kapitány, Tuvok felé fordítva az asztali terminált, amelyen egy bolygó
adatai jelennek meg. "Ez a bolygó gyakorlatilag egy hatalmas sivatag. Sem óceánok, sem folyók,
még egy árva patakocska sincs. Pedig minden más tekintetben 'M' osztályú bolygó lenne, csak éppen
nem találhatók nucleogén részecskék a légkörében." "Ez azt jelenti hogy a bolygó légköre nem képes
esot produkálni." állapítja meg Tuvok. "Sok 'M' osztályú bolygót láttam már, de ilyet még soha. ...
Azt hiszem, valami különleges környezeti katasztrófa zajlott le ott. ... A javítási munkák befejeztével
útnak indulunk az ötödik bolygóra." mondja Janeway, miközben a helyiség hatalmas ablakaihoz
sétál, egy darabig kibámul a csillagokra, majd leereszkedik az ablakok alatti kanapéra. "Kapitány...
Aludnia kellene." lép közelebb Tuvok. "Kim anyja valamivel az indulásuk elott felhívott a Földrol...
Csodálatos asszony. És o az egyetlen fia. Otthon felejtette a klarinétját, és az anyja tudni szerette
volna, utána küldheti-e valahogyan. Nemet kellett mondanom. ... Tudta hogy egy fiatalokból álló
szimfonikus zenekarban játszott?" "Nem volt még alkalmam komolyabb beszélgetést folytatni vele."
"Én is alig ismertem. Úgy látom, kevés alkalom van arra hogy az ember jobban megismerhessen
valakit. ... De idot kell szakítanom rá. Ez egy nagyszeru legénység. Haza kell juttatnom oket!" "A
legénység nem fogja jó néven venni ha egy kimerült kapitány vezeti oket." jegyzi meg Tuvok,
megpróbálva kissé felrázni a borongós hangulatba került Janewayt, aki halványan elmosolyodva
pillant fel a vulcanira: "Igaza van, mint mindig. ... Hiányoztak a tanácsai, Tuvok." "Köszönöm hogy
12
idáig követtek. Így most újra tanácsokkal szolgálhatok." "Az indulásunk elott kapcsolatba léptem a
családjával." "Jól vannak?" "Igen. De aggódnak ön miatt." "Ez a megfigyelés nem lehet helyes. A
vulcaniak nem éreznek aggodalmat." "Hiányzik nekik." pontosít a kapitány. "Ok is hiányoznak
nekem." Janeway feláll, majd a vulcani elé lépve mélyen a szemébe néz: "Visszaviszem hozzájuk.
Megígérem."
"A Voyager naplójába, Janeway kapitány bejegyzése. Kiegészítés. A Maquis hajó és a Voyager egy
roncsfelhore bukkant, a roncsok között pedig egy kisméretu hajóra. A hajón egy humanoid élolényt
észleltünk."
"Hívják a hajót!" szól Janeway, amint kilépett a hídra a készenléti helyiségbol. A foernyon a
csillagok látványát felváltja valami, amit elso pillantásra elég nehéz fölismerni. Úgy tunik hogy az
ismeretlen hajó képfelvevo berendezése félig eltemetve hever egy csomó mindenféle limlom alatt, az
optikáját pedig valami ritkás szövésu anyag fedi. A hangcsatornából némi zörgés és pakolászás zajai
hallatszanak, majd egy kéz ragadja meg a képfelvevot, és irányba állítja. "Bárkik is maguk, én
találtam ezt a roncsmezot!" mondja a képernyon megjeleno pofacsontjánál és fejének két oldalán
barna foltokkal tarkított világos boru, viselkedésében némiképp a ferengikre emlékezteto, kissé
ápolatlan külseju humanoid. "Nem a roncsok miatt vagyunk itt, Mr..." "Neelix. ... Amennyiben nem
a roncsokra utaznak... Örülök hogy megismertem önöket." "Kathryn Janeway vagyok a Voyager
nevu föderációs hajóról." "Hatásos cím. Fogalmam sincs ugyan, mit jelent, de nagyon hatásos."
mondja Neelix, mire a kapitány elmosolyodik. "Ismeros az urnek ezen a tájékén, Mr. Neelix?"
"Híres vagyok ezen ismereteimrol. Miben lehetek a segítségére?" "Tud valamit arról az állomásról
amely energiaimpulzusokat küld a rendszer ötödik bolygójára?" "Eleget ahhoz hogy igyekezzek
távol tartani magam tole amennyire csak lehet. ... Várjunk csak, hadd találjam ki. A galaxis egy
másik részébol ragadta el magukat egy ismeretlen ero, és akaratuk ellenére iderángatta." "Úgy tunik
mintha már hallotta volna ezt a történetet korábban is." "Sajnos igen. Több ezerszer, de legalábbis
több százszor. ... De úgy ötvenszer mindenképp... De az biztos hogy a Gondviselo hónapok óta hoz
ide hajókat." "A Gondviselo?" "Az ocampák legalábbis így nevezik. Ok élnek az ötödik bolygón. ...
Elrabolt talán valakit a legénységükbol?" "Hogy oszinte legyek, igen." "Nem az elso eset." bólogat
Neelix. "Tudja hová vitte oket?" "Általában az ocampákhoz küldi oket. Többet nem tudok."
válaszolja Neelix, de a hangsúlyából kiérezni, titkolni próbál valamit. "Kérem, segítsen nekünk
megtalálni ezeket az... Ocampákat." "Én... Én szeretnék... Bár segíthetnék. De önök is láthatják
mennyi roncs van még itt amit át kell vizsgálnom. El sem hinnék mennyi értékes holmit képesek
kiszórni a szemétbe egyesek." "Természetesen honorálnánk a fáradozását." "Nem is tudom... Nem
nagyon van olyasmi amit felajánlhatnának. De talán..." "Igen?" sürgeti Janeway a tétovázó Neelixet.
"Ha lenne... Ha akadna számomra egy kis... Vizük..." Janeway egy pillanatra lehajtja a fejét hogy
tárgyalópartnere ne lássa meglepett arckifejezését, majd újra felpillantva így szól: "Ha segít nekünk
a kutatásban, annyi vizet kap tolünk amennyit csak akar." Neelix eltátott szájjal, hitetlenkedve mered
a kapitányra, de gyorsan összeszedi magát, és igyekezve közömbös arcot magára ölteni, így szól:
"Nos, a dolog számomra elfogadható." "Átsugározzuk a hajónkra, a hajóját pedig bevontatjuk a
hangárunkba." mondja Janeway, majd elfordul a monitortól: "Mr. Tuvok, menjen a kettes
szállítóhídra, és fogadja a vendégünket." Neelix eközben zavartan mered Janewayre, majd mikor az
visszafordul a monitor felé, így szól: "Hogy mondta? Át... Sugározni?" "Rendelkezünk egy
módszerrel, amellyel késlekedés nélkül a fedélzetre hozhatjuk. Az eljárás teljesen veszélytelen.
Elkezdhetjük?" "Ööö... Rendben." mondja Neelix, aggodalmasan nézelodve mindenfelé.
Tuvok hamarosan megérkezik a szállítóhídra, és késedelem nélkül parancsot ad az ügyeletesnek a
sugárzásra. Az emelvényen felragyog az átvivosugár, amibol egy másodperccel késobb kibontakozik
a meglepett Neelix alakja. A lény közepes termetu, kissé köpcös, hátra-fölfelé enyhén megnyúlt
fején szokésbarna hajsáv, ami sörényszeruen lóg a hátára. A vendég gyorsan végigpillant magán,
majd elragadtatva fordul Tuvok felé: "Hmm... Fölöttébb... Figyelemre méltó! Önök nyilvánvalóan
egy igen fejlett kultúra." "A Föderáció több kultúrát foglal magába. Én például vulcani vagyok."
13
"Neelix." biccent oda Neelix Tuvoknak miközben elhagyja a transzporteremelvényt, majd hirtelen a
vulcani elott terem, és átöleli: "Örülök hogy megismerhetem!" Tuvok villámsújtottan áll az
elszenvedett atrocitást követoen, miközben Neelix körbejárja a helyiséget: "Érdekes... Fölöttébb...
Mire... Mire kell ez a sok mindenféle?" "Ebben a helyiségben mindennek megvan a maga szerepe."
válaszolja Tuvok, "Órákig tartana mindent elmagyarázni. Javaslom hogy menjünk a kabinjához."
Neelix még egyszer körülnéz a szállítóhídon, majd az ajtó felé indul. "Talán szívesen venne egy
fürdot is..." jegyzi meg Tuvok, mire Neelix visszafordul: "Hogy mit?"
Kim a távoli morajlást hallgatva ül a számára kijelölt vizsgálóasztal szélén, s néha a másik asztalon
fekvo Torresre pillant. Az egyszer csak felpattan, és támadó testtartásban Kim felé fordul.
"Nyugalom, minden rendben." mondja Harry a no kétségbeesett arckifejezését látva. "Ki maga?"
kérdezi Torres. "A nevem Kim. Harry Kim zászlós a Voyager-rol. Mint ahogy magát, engem is az
állomásról hurcoltak ide... Bárhol legyünk is." "Mit akar a Csillagflotta az állomástól?"
"Tulajdonképpen magukat kerestük. Egyik pillanatban még a Badlandsben repültük, a következoben
pedig..." "El akartak fogni minket?! "Igen, úgyhogy tekintse magát fogolynak. ... Lennie kell itt
valahol egy fézernek is..." viccelodik Kim, végigtapogatva fehér köntösét, de Torres nem vevo a
dologra: "Ezt egyáltalán nem találom viccesnek, flottatiszt." Ezzel a no a helyiség egyetlen ajtajához
meg, és alaposan szemügyre veszi. "Semmi értelme. Az ajtó zárva van." Torres dühösen felmordul,
és mindék kezét ökölbe szorítva többször keményen belevág az ajtószárnyakba, mire Kim mellette
terem, és visszafogja a kezeit. "Hé... Mit akar ezzel elérni?" "Mit csinálnak itt velünk? Mik ezek
rajtunk?" kérdezi dühösen Torres, Kim orra alá dugva kezeit, amiken a zászlóséhoz hasonló
daganatok éktelenkedvek. "Azt akarja hogy újra elkábítsák?" ragadja meg a no vállait Kim, mire
Torres némiképp lehiggad, és arrébb lépve így szól: "Az a bennem szunnyadó klingon volt... Néha
nagyon nehéz kordában tartani." Kim útban vissza az asztalokhoz, egy pillanatra megáll Torres
mellett, aki tanácstalanul mered maga elé. "Hogy hívják, Maquis?" kérdezi végül, hasonló
hangsúllyal ejtve a 'Maquis' szót, mint ahogyan a no a 'flottatiszt'-et. "B'Elanna. B'Elanna Torres."
Az ajtó ekkor halk zúgás kíséretében kinyílik, és a Kim ébredésekor jelen levo férfi bukkan fel a
nyílásban. Torres azonnal rávetné magát, de Kim visszafogja. "Remélem már jobban érzik magukat.
Megértem, a helyzet fölöttébb ijeszto lehet az önök szemszögébol nézve... Hoztam néhány ruhát, ha
át akarnak öltözni..." "Miért tartanak fogva minket?" kérdezi Torres dühösen. "Önök nem foglyok.
Sot, tekintsék magukat a vendégeinknek. A gondviselo küldte ide önöket. ... Ameddig nem mutatnak
ellenséges szándékot, szabadon elhagyhatják a helyiséget." "Mi történt velünk? Mik ezek?" kérdezi
Kim, felmutatva a kezén levo daganatokat. "Ezt sajnos nem tudjuk. ... Gondolom megéheztek.
Kitüntetnének a társaságukkal az étkezoasztalnál?"
Kim és Torres kíváncsian tekintgetnek körbe a tágas, világos tereken, amelyekben elhaladnak
vendéglátójuk vezetésével, immár az itteniekéhez hasonlatos, szürke-barna ruhákba. "A felszín alatt
vagyunk..." mondja elképedve Kim, mikor egy idore megállnak egy erkélyfélén, ahonnan egy
hatalmas barlangban elhelyezkedo épületeket pillanthatnak meg a nappali fényben. "Társadalmunk a
felszín alatt él... Immár több mint ötszáz nemzedék óta." "De korábban a felszínen éltek." mondja
Torres. "Amíg a felmelegedés meg nem kezdodött." bólint vendéglátójuk. "Felmelegedés?" kérdezi
Kim. "A felszín lassan elsivatagosodott. És akkor érkezett a Gondviselo, hogy megóvjon bennünket.
A történeteink úgy tartják, hatalmas hasadékot nyitott a földben amelyen keresztül oseink ide
érkeztek. És azóta is ellát bennünket minden szükségessel." Míg a férfi beszél, kisebb tömeg gyulik
össze körülöttük. "Bocsássanak meg. Az emberek tudják hogy a Gondviselo küldte hozzánk önöket.
Közülünk még senki sem látta ot. ... Erre parancsoljanak." A trió hamarosan megérkezik az
étkezohöz, ahol vendéglátójuk egy-egy tányért nyújt át Kimnek és Torresnek. B'Elanna gyanakvóan
nézegeti a tányér tartalmát, majd megkérdezi: "Étellel is a Gondviselo látja el magukat?" "Igen, így
van. A felmelegedés után felépítette számunkra ezt a várost. Az élelmiszer-eloállítókat négy egész
egytized ciklusonként tölti fel. ... Bizonnyal nem olyan ízletes mint amit a mostani fiatalok
követelnek, de tökéletesen fedezi az igényeinket." A férfi tovább vezeti oket néhány asztal felé,
14
eközben elhaladnak egy fal mellett, mely hatalmas kivetítokbol áll. Az ernyokön természeti
képsorok peregnek. "Ilyen módon kommunikál önökkel a Gondviselo?" kérdezi Kim. "Nem áll
velünk közvetlen kapcsolatban, de megpróbáljuk az óhajait legjobb tudásunk szerint teljesíteni." "És
miként értelmeznék azt hogy a Gondviselo idehozott bennünket?" "Úgy gondoljuk, a többiek
védelmére szakította el önöket a társaiktól." "Az o védelmükre?" kérdezi meglepetten Torres. "A
betegségüktol. Bizonyára meg akarta elozni a járványt." "Mielott találkoztunk vele, nem voltunk
betegek!" "Gyakran kéri tolünk azt hogy fogadjunk be olyanokat, akik megfertozodtek ezzel a
betegséggel. Ez a legkevesebb amit tehetünk." "Tehát mások is vannak... Olyanok mint mi?" kérdezi
Torres reménykedve. "Igen." "Hol?" A férfi nagyot sóhajt, és elkomoruló tekintettel pillant Torresre
és Kimre: "Ez egy súlyos betegség. Nem igazán tudjuk hogyan lehet hatásosan kezelni. Sajnálom de
a többiek... Soha nem épültek fel."
Tuvok megáll egy kabin ajtaja elott, majd miután becsengetett, türelmesen várakozik, hogy
bebocsátást nyerjen. Az ajtó kinyílik, s a vulcani meglepetten hallgatja a kiszurodo dudorászást és
pancsolást, majd beljebb óvakodik. Az elso, amire a pillantása esik, négy egymásra állított teli
vizespohár, egy boséges étkezés maradványait tartalmazó asztalon. Tuvok folytatja a felderítést, a
fürdoszoba felé indul, amelynek nyitott ajtaján goz gomolyog ki, és ahonnan egyébként a dudorászás
is hallatszik. "Uram...?" dugja be a fejét óvatosan a gozbe. "Ahh... Mr. Vulcani, kerüljön beljebb.
Jöjjön csak!" szól ki a gozbol a fürdokádban pancsoló Neelix, mire Tuvok mereven maga elé nézve
mozdulatlanná dermed. "Szeretném megköszönni a vendégszeretetüket. Meg kell hogy mondjam,
korábban még soha nem volt alkalmam egy olyan repro... Izé, replikátort használni." "Ezt nem is
gyanítottam." "És hogy nyakig merülhetek a vízbe... El sem tudja képzelni milyen nagyszeru is ez. ...
Ezen a környéken senki sem pazarolja a vizet ilyesmire." "Örülök hogy kellemesen tölti az idot, de
pályára álltunk az ötödik bolygó körül. Szükségünk lenne a segítségére." "Ó... Ideadná kérem a
törölközot?" Tuvok rezzenéstelen arccal, de nyilvánvalóan nem túl nagy lelkesedéssel teljesíti a
kérést, miközben Neelix így szól: "Ha letapogatják a nagyobbik déli kontinenst, találnak egy
hegyláncot kialudt vulkánokkal. Onnan északra egy kiszáradt folyóágy van, amelyet a hajdani
forrása felé követve egy tábort találnak." "Úgy gondolja ott vannak az embereink?" "Nem lehetetlen.
Valóban... Bár lehet hogy mégsem. De meg fogjuk találni oket! Viszont szükségünk lehet néhány
vízzel töltött tartályra. Cserealapként. ... Mondja, készítenek ezek a replikátorok... Ruhákat is?"
"Igen." "Talán még olyan egyenruhát is mint az öné?" "Nem. Ebben teljesen biztos vagyok." mondja
Tuvok, mire Neelix boldogtalanul pillant rá.
A sziklakeménységuvé száradt sárgás talaj fölött öt kékesfehér fényoszlop jelenik meg, amelyekbol
egy pillanat múltán Janeway, Chakotay, Tuvok, Paris és Neelix materializálódnak. Az érkezésükkel
megegyezo pillanatban egy fehér energiacsomó hasítja át sípoló hang kíséretében a légkört, és
csapódik be egy távoli hegylánc lábánál. Az impulzusok bizonyos idoközönként követik egymást, a
hosszúút után megérkezve kibocsátójuktól, az állomáson lakó Gondviselotol. A felderítok alig
pillantanak körül, egy közeli sziklaformáció felol máris kiáltozás üti meg a fülüket: "Fegyverbe!
Behatolók! ... Hívjátok az oröket!" "Fel nem foghatom miért akar valaki itt élni." jegyzi meg Paris,
miközben a csapat elindul a sziklák felé. "A gazdag kovalit-telepek jó megélhetést biztosítanak."
magyarázza a menet élén lépkedo Neelix. "Az ocampák azzal kereskednek?" kérdezi Chakotay.
"Nem az ocampák. A kazon-oglák." "A kazon-oglák?" lép közelebb Janeway Neelixhez, "Ok kik?"
"Azok ott." bok a sziklákhoz tapasztott házak elott gyülekezo, némiképp a klingonokhoz hasonlatos
humanoidokra Neelix, "Ezek a férgek uralják a kvadráns ezen tartományát. Egyeseknek élelmük,
másoknak érceik, megint másoknak vizük van. Általában cserélnek, de ha épp olyan kedvük van
meg nekik, lemészárolják érte a másikat. "Nem azt mondta hogy az embereink az ocampáknál
lehetnek?!" kérdezi rosszallóan Janeway, de Neelixnek egyelore nincs ideje válaszolni, ugyanis
kisebb tömeg veszi körül, akik a vállukra kapják, és hurcolni kezdik az épületek felé. A kazon-oglák
elso pillantásra barátságosnak tunnek, ám egy pillanat múltán a felderítok övében rejtozo fézerek
már az o kezükben vannak. Míg Neelixet lelökik egy házfal elott, a többieket valamivel távolabb
15
ültetik le egy szikla tövében. "Nagyon vicces..." morogja Neelix, miközben a kazon-oglák
fegyvereket irányítanak rá. Egy kicsit messzebb épületbol egy itteni férfi bukkan elo, mire Neelix
felélénkülve fordul felé: "Jabin! Víz, Jabin! Van vizem. Azzal kiegyenlíthetem a tartozásomat! Ezek
az emberek a semmibol is képesek vizet elovarázsolni! ... Mutassa meg nekik Mr. Paris." Tom
leakaszt az övérol egy hengeres tartályt, és odanyújtja az eközben melléjük érkezo Jabinnek. Az
leveszi a kulacs kupakját, beleszagol, majd nagyot húz a benne levo vízbol. "Több is van?" fordul a
földön ülo felderítok felé. Janeway válasz gyanánt megérinti kommunikátorát: "Janeway hívja a
Voyager-t: energiát." Valamivel arrébb két teherszállító-sugár éri el a felszínt, egy-egy nagy
urtartalmú tartályt hagyva maguk után. A kazonok a tartályok köré sereglenek a vezérük kivételével,
aki Janeway szavait hallgatja: "Több vizet is hagyhatunk itt, ha segítenek." "Miért van szüksége
segítségre olyasvalakinek, aki akkora hatalommal rendelkezik hogy vizet teremthet a levegobol?"
kérdezi Jabin. "Ez az ember..." int Janeway Neelix felé, "Vezetett ide minket, azt állítva hogy
találkoznunk kell egy ocampa nevu fajjal. Tudja hogy merre találjuk oket?" Neelix, hogy a figyelem
elterelodött róla, lassan elhagyja a falat ahová lökdösték. Azt nem látja hogy az épület sarka mögül
egy törékeny termetu a kazonokra nem hasonlító, szoke hajú lány óvakodik elo. A lány ruházata
eléggé viharvert, arcát véraláfutások csúfítják. "Ocampa?" morogja Jabin, épp mikor Paris felfigyel a
sarok mögül félénken kikukucskáló lányra. "Az ott egy ocampa." mondja undorodva Jabin a lány
felé intve, "Miért érdeklik magukat épp ezek a jelentéktelen teremtmények?" Neelix eközben lassan
a jelzett irányba fordul, és bár sem o, sem a lány nem szólnak, de még csak nem is tesznek semmi
erre utalót, tekintetük elárulja hogy ismerik egymást. "Kilenc évig élnek, és még szolgának se jók.
Akkor fogdossuk össze oket mikor a felszínre jönnek." "A felszínre? A föld alatt élnek?" kérdezi
Janeway. "Az a lény az urben..." int Jabin a légkört épp áttöro soron következo energiaimpulzus felé,
"Az látja el oket energiával. És az hozta létre nekik a környék egyetlen vízforrását, két és fél
mérföldnyire a felszín alatt." "Ugyanez a lény kevéssel ezelott elrabolta két társunkat. Úgy
gondoljuk, az ocampákhoz küldte oket." mondja Janeway, mire Jabin leguggol a felderítok mellett:
"Oda nem lehet lejutni. Megpróbáltunk bejáratot keresni, de az a lény egy áttörhetetlen energiafallal
vette körül a városukat." "És o hogy került ide?" int Chakotay az ocampa lány felé. "Néhányan a
jelek szerint találnak járatokat amelyek a felszínre vezetnek. De az ocampák egy-egy ilyen szökés
után lezárják a felfedezett nyílást." "Ezek az emberek talán segíthetnének lejutni." mondja Neelix
Jabin felé fordulva. "Csak vesztegetnék az idejüket. Mi már mindent megpróbáltunk hogy rávegyük
oket, mutassák meg az utat lefelé. Hasztalan!" morogja a kazon bosszúsan. "Akkor neki nincs semmi
értéke a számukra. Cseréljük el vízért. Az többet ér ennél a szánalmas jószágnál." ajánlja Neelix,
fejével az ocampa felé bökve. "Engem inkább az a módszer érdekelne ami képes vizet teremteni a
levegobol." mondja Jabin. "Ez elég nehéz lenne. A rendszer a hajónk szerves részét képezi." mondja
Janeway. Miközben Jabin elgondolkodva a kapitányra pillant, Neelix egy villámgyors mozdulattal a
kazon mellett terem, és a Jabin övébol kikapott fegyvert a férfi nyakához szorítja: "Mondja meg a
többieknek hogy maradjanak nyugton, különben meghal!" "Csináljátok amit mond!" kiáltja Jabin,
mire az eközben köréjük sereglett kazonok morogva a földre dobálják fegyvereiket. A felderítok
közül elsonek Chakotay mozdul, de a többiek is követik a példáját. Visszaszerzik fegyvereiket, és a
döbbenten álló kazonokra irányítják oket. "Tunjetek elolem!" kiáltja Neelix, majd a szétspriccelo
kazonok között átlove lyukat éget a víztartályok oldalába. Az értékes folyadékot mohón felissza a
föld, de Neelixet ez cseppet sem izgatja. Az ocampa felé fordul: "Gyere... Gyorsan!" A lány
Neelixhez siet, aki magához ölelve ot, Janeway felé fordul: "Azt javaslom tunjünk el innen de
gyorsan." "Hat személy felsugárzásra!" érinti meg kommunikátorát Janeway, miközben a kazonok
minden kezük ügyében kerülo tárolóeszközzel igyekszenek minél többet megmenteni a tartályokból
ömlo vízbol.
Miután a felderítok visszaérkeznek a Voyager-re, Neelix szólal meg elsoként, de nem a hajó
legénységéhez, hanem a mellette álló lányhoz intézi elso szavait: "Ugye, kedves, megígértem hogy
visszajövök érted." Janeway elképedve mered rájuk, de a többiek arca sem ragyog az örömtol.
16
Torres és Kim egy sötét átjáróban álldogálnak, a no fáradtan dol a falnak. "Figyeljen... Tudom hogy
Janeway kapitány mindent megtesz hogy megtaláljon minket." mondja Kim. "Mibol gondolja hogy
még egy is életben van közülük?" mondja lemondással telt hangon B'Elanna, majd fájdalmasan
felszisszenve a nyakán éktelenkedo daganathoz kap. "Hívjak egy orvost?" lép közelebb
aggodalmasan Kim, mire Torres ridegen felcsattan: "Ne!" Kim tanácstalanul járkálni kezd, miközben
Torres összegörnyedve küzd a fájdalommal. Léptek koppannak a sötétben, és az ébredésükkor jelen
levo no bontakozik ki az árnyékból. "Fájdalmaik vannak?" kérdezi halkan. "Miért követnek
bennünket?! Azt hittem, nem vagyunk a foglyaik!" sziszegi Torres szikrázó szemekkel. "Nem is
követem magukat. Csak segíteni szeretnék. Ez gyógyszer... Hatni fog." mondja a no, átadva egy kis
dobozkát Kimnek, "Néhányan a hagyományainkkal dacolva elhagyták a várost. A telepükön
növényeket és gyümölcsöt termesztenek. Véletlenül felfedezték hogy egy bizonyos növény porított
formában gyógyhatással bír. Nagyon sajnálom, de többet nem tehetek." "Ezt is nagyra értékeljük."
mondja Kim, "De ha feljuthatnák a felszínre, jobbak lennének az esélyeink. Akkor a mieink talán
ránk találnának." "A Vének azt mondanák, ez a Gondviselo akarata ellen való volna." "És maga mit
mond?" kérdezi Torres. "Az utóbbi néhány hónapban a Gondviselo különösen viselkedett.
Embereket rabolt el... Megnövelte az energiaellátást... Most a szokásosnak a háromszorosát küldi. A
felesleget eltároltuk, abból öt évig tudnánk ellátni a városunkat." "És senki sem sejti, miért?" kérdezi
Kim. "Ha kérdezünk, azt mondják, bíznunk kell a Gondviselo döntéseiben. ... Ismertem valakit aki
feljutott e felszínre... De soha nem láttam többé." "Hogyan sikerült neki?" "A régi járatok amiken át
oseink érkeztek, még megvannak. És idoközben hasadékok nyíltak a védofalakon is. Nem nagyok,
de elég nagyok ahhoz hogy egy ember átcsússzon rajtuk, ha egy kicsit kitágítja oket." "Tud
szerszámokat szerezni?" kérdezi Torres reménykedve. "Napokig... Talán hetekig tartana áttörni.
Pihenniük kellene. Takarékoskodni az erejükkel." "Kérem... Ez az egyetlen esélyünk." mondja erre
Kim.
"Ha beavatott volna a tervébe, elejét vehettük volna irracionális cselekedeteinek." mondja Tuvok a
gyengélkedoben Neelixnek, miközben az egyik kezeloben a hologram-orvos az ocampa sérüléseit
látja el. "Irracionális?!" csattan fel Neelix, "Hiszen megszöktünk, nem igaz?" "Már
megbocsássanak... De ne hibáztassák Neelixet." ül fel az ocampa a kezeloasztalon, mire a doktor
elobb rá, majd bosszúsan a vitatkozókra meredve kifakad: "Most aztán elég! Ez itt nem tanácsterem
hanem a gyengélkedo. A látogatási idonek pedig ezennel vége! Úgyhogy a betegem kivételével
mindannyian azonnal hagyják el a helyiséget!" "Számítógép, vészhelyzeti holografikus
orvosprogramot leállítani." mondja Janeway, mire a doktor összevont szemöldökkel feléje fordul, de
tiltakozni már nem marad ideje, a következo pillanatban eltunik, a kezében tartott orvosi muszer
pedig halkan koppanva landol a padlón. "Nem lett volna szabad felmennem a felszínre." mondja
eközben a lány Neelixnek, "De túl kíváncsi voltam. Mindig mondták hogy ez a legnagyobb hibám."
"Épp ellenkezoleg. Ez a legkedvesebb tulajdonságod." mondja meleg hangon Neelix. "Le tudna
vezetni a föld alá hogy megtaláljuk a hiányzó embereinket?" kérdezi Janeway közelebb lépve.
"Jabinnek sajnos igaza van. A folyosót, amin át feljöttem, lezárták." "Nincs szükségünk folyosókra.
A technikánk segítségével közvetlenül oda juthatunk." "Kapitány... A szenzoraink semmiféle
földalatti civilizációra utaló jelet sem találtak." jegyzi meg ekkor Tuvok, "Lehetséges hogy ezért a
Jabin által leírt védofal a felelos. Lehetséges hogy a transzportereinek is blokkolja." "Vannak
hasadékok a falban... Én is egy ilyenen át jutottam ki." mondja az ocampa. "A szállítóhíd keressen
ilyen nyílásokat, amiken átsugározhatnánk." fordul Janeway Tuvok felé, aki egy bólintással
nyugtázva a parancsot, elsiet. "Kes elvezethetné ugyan oda önöket... De most hogy kiszabadult,
azonnal elhagyjuk ezt a szektort." mondja ekkor Neelix, mire Kes rosszalló pillantást vet rá: "Neelix,
hisz ok mentettek meg!" "Én mentettelek meg, kedvesem." "De segítettek. Fölöttébb hálátlan dolog
lenne ha megtagadnánk tolük a segítséget."
A felderítok valamivel késobb már mélyen a felszín alatt, egy zöldségeskert-félében járnak Kes
vezetésével, meglepett tekintettel rájuk pillantó ocampák között. "Kapitány, az impulzusok tovább
17
surusödtek. A szünetek további nulla egész nyolctized másodperccel rövidültek." A felderítok
mögött egyre nagyobb tömegben gyulnek az ocampa kísérok, mígnem egy nagyobb helyiségben Kes
ragyogó arccal siet oda egy nála valamivel idosebb férfihez: "Daggin..." "Kes! Nem hittem hogy
még egyszer látlak." mondja a férfi, magához ölelve a lányt, "Nem estél fogságba?" "Ok
szabadítottak ki a kazonoktól. Segítek nekik megkeresni két társukat." pillant Kes a nem messze
várakozó felderítokre. "Azt hiszem... A központi klinikán lehetnek." mondja Daggin elgondolkodva.
"Oda tud vezetni minket?" kérdezi Janeway. "Nem, nem tudja." hallatszik egy különös hang, amit a
jelek szerint csak az ocampák hallottak. "Nem képesek telepatikus kommunikációra, Toscat.
Beszéljen hangosan!" csattan fel Kes, valahová Janewayék háta mögé nézve. A felderítok
meglepetten fordulnak hátra, és egy szürke, valamint egy barna ruhás ocampát pillantanak meg
maguk mögött. "Nem akartam udvariatlan lenni." lép közelebb a szürke ruhás, "De nem szabadna itt
lenniük." "Szívesen távozunk, amint visszakaptuk az embereinket." mondja erre Janeway. "Ez sajnos
nem lehetséges. Nem tehetünk a Gondviselo akarata ellenére." "Maguk talán nem, de mi igen!" szól
Chakotay. "Ezt maguk nem érthetik..." "Így van. És nem is értik! Honnan is tudhatnák a kívülállók
hogy annyira függové váltunk már a Gondviselotol, hogy nélküle képtelenek lennénk gondoskodni
magunkról?" kérdezi Kes élesen, Toscat elé lépve, "Nem tudhatják hogy olyan nép vagyunk, amely
hajdan teljesen birtokában volt mentális képességeinek." "Azok a történetek meglehetosen kétségbe
vonhatók." mondja erre Toscat. "Elvesztettük azokat a képességeket, mert leszoktunk a
használatukról!" "Nem azt kellene néznünk hogy mit vesztettünk, hanem hogy mit nyertünk
helyette." "Teljes függoséget. Elfogadjuk azt amit adnak nekünk. Én segíteni fogok nekik, Toscat,
akár tetszik magának, akár nem. És azt hiszem a barátaim is segíteni fognak nekünk." A férfi ekkor
félrehúzza Kest, és halkan így szól: "A felszínre lépni ellenkezik a gondviselo akaratával. Tanulj
ebbol a tapasztalatból, és kövesd az utat amit eloírtak a számunkra." "Máris sokat tanultam, Többet
mint gondolná. Láttam a nap fényét! És nem hiszem hogy a Gondviselo megtilthatná nekünk azt
hogy felnézzünk a kék égre. ... Jöjjenek. Megkeressük a társaikat!" áll újra az élre Kes, és a néhány
ocampával kiegészült csapat újra útnak indul.
Torres és Kim lámpákkal és ásókkal felszerelve beóvakodnak egy félhomályos tárnába, melynek
oldalán lépcsosor kúszik felfelé. "Gyerünk." int a tárna sötétségbe veszo teteje felé Torres, és a
fáradtságtól botladozva kapaszkodni kezd felfelé a lépcson. Kim egy darabig követi, majd fáradtan
lerogyik egy lépcsofokra. "Szedje össze magát, flottatiszt." pillant hátra Torres. "Sajnálom..." rázza
meg a fejét Kim, mire a no kikapcsolja a lámpáját, és maga is letelepszik: "Na jó... Pihenjünk egy
percet." "Talán jobban bírnám ha lenne egy kis klingon vér is az ereimben." jegyzi meg csíposen
Kim, mire Torres villogó szemmel válaszol: "Higgye el, több károm van belole mint hasznom."
"Egész életemben arra készültem hogy a Csillagflottánál fogok szolgálni... Most itt vagyok az elso
küldetésemen... És meg fogok halni." "Még nem vagyunk halottak. ... És azért tanultam valamit a
Vén Tüsszögos túlélési gyakorlatain." "A Vén Tüsszögos?!" kapja fel a fejét Kim. "Zakarian
parancsnok." bólogat Torres, "Tudja, aki a jelek szerint mindenre allergiás volt." "Az Akadémiára
járt?" "Aha... Még a második évfolyamig is sikerült eljutnom, de aztán közösen megállapodnunk
abban hogy nem vagyok igazán odavaló." "Tudja, én sem kedveltem különösebben Zakariant."
"Hallgassa..." pillant felfelé Torres, mikor a becsapódó energiaimpulzusok távoli dübörgése
szaporább ritmusra vált, "Egyre gyorsabban jönnek." Ezzel talpra küzdi magát, és tovább
kapaszkodik felfelé a lépcson. Kim is követi hamarosan.
Az egyre surubben felhangzó morajlás hallatán a felderítok aggodalmasan nézelodnek út közben. A
becsapódások az utolsó másodpercekben már szinte egymásba olvadnak, azután baljóslatú, néma
csend ereszkedik a föld alatti városra. Mintha egy hatalmas szív szunt meg volna dobogni az imént.
"Felderítok a Voyager-nek: mi történt az állomással?" érinti meg Janeway a kommunikátorát. "Nem
bocsát ki több energiaimpulzust, kapitány." válaszolja a hídügyeletes, "És úgy tunik, új pozícióba
áll." "Tájékoztasson a fejleményekrol." Az ocampák városa néhány perc múlva egy felbolydult
méhkas képét kezdi felvenni, az ide-oda sieto lakosok között Janeway és csapata, valamint a
18
kórházból visszaérkezo Kes és kíséroi szigetként emelkednek ki. "Órákkal ezelott elhagyták a
kórházat." mondja Kes. "Szólhatunk az embereinknek hogy kutassák át utánuk a várost." ajánlja fel
Daggin. "Merre indulhattak, ha fel akartak jutni a felszínre?" kérdezi Janeway. "Valószínuleg arra
amerre én is mentem. A régi tárnához." Janeway Neelixet és Parist Kessel a tárnához küldi, ok
maguk pedig néhány ocampa kíséretében elindulnak a kórházhoz. Kis ido múlva a város váratlanul
megrázkódik, és ugyanebben a pillanatban hívás fut be a Voyager-rol: "Kapitány, az állomás loni
kezdte a felszínt! A jelek szerint megpróbálja lezárni az energiafogadó rendszer bevezeto nyílását."
"Értettem. Hagyják nyitva ezt a csatornát." "Ha az állomás az ocampák egyetlen energiaforrása,
miért akarja hirtelen lezárni a Gondviselo a nyílást?" kérdezi Chakotay, miközben idorol idore
remegés rázza meg a várost. "Talán nem akarja használni többé, hogy ne vezesse az ellenséget az
ocampák nyomára." találgat Tuvok, "És elegendo bizonyítékot látok egy másik feltevéshez is: a
Gondviselo haldoklik." "Részletezze, Mr. Tuvok." szól Janeway. "Eloször többletenergiával látja el
a várost, amely tartalékok mintegy öt évig tarthatnak ki, azután lezárja az energiavezetéket. Ez arra
enged következtetni hogy tudja, a jövoben már nem lesz képes Gondviseloi feladatának ellátására."
"Ez nem feltétlenül jelenti azt hogy haldoklik. Lehet hogy csak el akarja hagyni a rendszert." jegyzi
meg Chakotay. "Valószínutlen. Legalábbis annak tükrében hogy évezredekig gondjukat viselte ez
idáig. Úgy vélem, a Gondviselo valamivel tartozik az ocampáknak. Olyasvalamivel, amit az o
meglátása szerint soha nem lehet visszafizetni. És o maga mondta hogy már nincs sok ideje.
Szerintem tudta hogy a halála elott áll." "De akkor hogy az ördögben fogunk hazajutni?!" kérdezi
Janeway.
"Ebben a tárnában vannak..." pillant fel Paris a kezében tartott trikorder kijelzojérol, mikor Neelix és
Kes nyomában belép a soron következo aknába, "Harry...?" Válasz egyelore nem érkezik, így
elindulnak fölfelé. "Paris hívja Janewayt. Megtaláltuk az aknát amin keresztül kijutni próbálnak.
Még nem látjuk oket, de itt vannak."
"Sugározzák fel oket amint megvannak. A hajón találkozunk." válaszolja Janeway, majd csatornát
váltva a Voyager-t hívja: "Három személy felsugárzásra. "Nem lehetséges, kapitány. A szállítóhíd
nem tudja bemérni a hasadékokat a védofalban a lövések okozta maradéksugárzás miatt." érkezik az
ügyeletes válasza. "Akkor csak egy úton távozhatunk!" pillant Janeway Chakotayre és Tuvokra,
ezzel futásnak erednek.
"Janeway hívja Parist: a transzporterek nem muködnek. Rést kell találniuk a védofalon ha ki akarunk
jutni. Itt vagyunk pár perccel maguk mögött." "Értettem." nyugtázza a közlést Paris, miközben
feszített tempóban kapaszkodnak fölfelé az akna oldalán felkígyózó végtelennek tuno lépcsosoron.
Paris egy idore megáll, és felbámul a félhomályos aknában. "Ott vannak!" mutat két lassan mozgó
fényforrásra, Kim és Torres lámpáinak fényére. "Nem siették el a dolgot..." morogja Kim, mikor
Parisék beérik oket. "Ez igaz. De nem szívesen felejtenék itt egy barátot." "Barát? Azt meg honnan
szedi hogy a barátja vagyok?" ironizál Kim, miközben Paris tovább támogatja felfelé, menet közben
a másik csapatot hívva: "Megtaláltuk oket." "Ne várjanak ránk. Vigyék oket biztonságos helyre."
üzeni Janeway, aki Tuvokkal és Chakotayval már szintén fölfelé kapaszkodik az aknában.
Kes a lépcso végébol induló folyosórendszerben az élre áll, és hamarosan meg is érkeznek a folyosót
lezáró halvány fénnyel parázsló energiafalhoz. A folyosó azonban az idok folyamán kissé
kiszélesedett, így a fal és az energiamezo között egy jó hatvan centis nyílás van. "Semmiképp se
érjenek az energiamezohöz. Azt mondták, leégeti az ember borét." mondja Kes, majd nagy levegot
véve átpréseli magát a szikla és a védomezo közti hasadékon. A másodikként sorra kerülo Torres
átadogatja neki a magukkal hozott felszerelést, majd o is átcsusszan a nyíláson. Hamarosan már
mindenki a védofalon kívül van, és folytatják az útjukat a sziklafolyosóban. Paris a mennyezetet
szemlélve egyszer csak megáll: "Azt hiszem, nem vagyunk messze a felszíntol... Neelix, fogja a
fézerét!" Ezzel o is fegyvert ragad, és loni kezdik a sziklaboltozatot. Mikor az elso kövek hullani
kezdenek, gyorsan visszavonulót fújnak, és mikor valamelyest leülepszik a kövek által felvert por a
helyükön keletkezett nyíláson át beragyog a napfény. Elsoként paris kapaszkodik fel a felszínre,
19
majd mikor kihúzgálta a lyukból a többieket, a hajót hívja: "Voyager, most már észlelnek
bennünket?" "Pozitív. De csak öt jelet regisztráltunk." "A többiek még... A földre!" kiáltja Paris,
mikor megpillantja az égen zúgva közeledo zöld energialövedéket, amelyekkel a Gondviselo még
mindig az energiatovábbító nyílások lezárásán dolgozik. A csapat hasra veti magát, a lövedék pedig
becsapódik a közeli hegylánc lábánál, de ahhoz túl messze van hogy némi remegésen kívül bármi
más hatása legyen.
Legalábbis a felszínen. Az osi fémszerkezet azonban a tárna oldalán alaposan megsínyli a legutóbbi
becsapódást, a lépcsosor egyik eleme a túlterhelt fém sikolya kíséretében kifordul a mélység fölé, a
rajta álló Chakotayval együtt, akire néhány kodarab is rázuhan a lépcsosor következo szintjének
aljából.
Mikor a föld alá vezeto lyukból sárgás porfelho robban ki, Paris azonnal a másik osztagot kezdi
hívni: "Paris hívja Janewayt. Chakotay...? Tuvok, hallanak?" mivel nem kap választ, a hajóval lép
kapcsolatba: "Voyager, rajtam kívül sugározzák fel az ittenieket. "Értettem." "Csak nem akar
visszamenni?!" mered rá Neelix hitetlenkedve. Paris nem válaszol, csak egyre surubben a nyílás felé
tekintget, amibol még mindig dol a por. "Hát jó. De szüksége lehet segítségre. ... Viszlát, kedvesem,
késobb találkozunk." búcsúzik Neelix Kestol, mire Paris lekapja Neelix kommunikátorát, és Kes
ruhájára tuzi: "Voyager, három fo felsugárzásra." A földön hevero Torrest, Kimet, és a mellettük
térdelo Kest körülfogják a szállítósugarak, Paris és Neelix pedig visszasietnek a nyíláshoz.
"Eltört a lábam. Nem tudok tovább menni." rázza meg a fejét Chakotay. "Pedig kénytelen lesz."
fordul felé Janeway, miközben Paris és Neelix is megérkeznek. "Neelix, segítsen Tuvoknak."
kapaszkodik fel az egyre instabilabbá váló lépcson Janeway. "Felhozom Chakotayt." indul lefelé
Paris. A Következo becsapódáskor a meglazult lépcsodarab tovább mozdul. "Tunj el Paris, mielott
az egész lezuhan!" "Szándékomban áll, de csak miután felhúztalak." mondja Paris, miközben azon
mesterkedik hogy közelebb jusson Chakotayhoz. "Ha közelebb jössz, mindkettonknek vége."
"Viszont ha kihúzlak a bajból, tartozni fogsz nekem egy szívességgel." Paris fáradozását hamarosan
siker koronázza, kise nehézségek árán sikerül felrángatnia Chakotayt egy stabilabb szakaszra: "Már
ha hagyod magad megmenteni." "Ha meghalunk, leszel szíves elottem menni, és elokészíteni a
helyemet." vág vissza Chakotay. "Nincs valami indián varázsaltod amivel madárrá változol és
kirepülsz innen? ... A francért vagy ilyen nehéz?!"
"Híd Janewaynek: két kazon hajó közeledik az állomáshoz." jelenti a hídügyeletes a gyengélkedoben
levo kapitánynak, aki a nemrég érkezett Paris és Chakotay állapotáról érdeklodik. "Irány az állomás,
azonnal a hídon vagyok." indul el Janeway. "Vissza kell mennünk a hajónkra!" ugrik le az
idoközben rendbe szedett Chakotay az egyik asztalról, Torres pedig a mellette levorol. "Nyugalmat
rendeltem el a maguk számára!" méltatlankodik a hologram-orvos, "Nem vállalom a felelosséget az
esetleges szövodményekért!" Ám a Maquisk ekkora már el is hagyták a helyiséget, így a doktor az
egy harmadik asztalon ülo Kim felé fordul, aki szintén indulni készül: "Mondja, mindig ilyen nehéz
kijönni a legénységgel?" "Fogalmam sincs, doki. Ez az elso bevetésem." Ezzel o is elviharzik. A
doktor egy darabig ide-oda járkál a hirtelen kiürült gyengélkedoben, majd maga elé morogva
megjegyzi: "A jelek szerint senki sem tudja hogyan kell kikapcsolni engem."
"Fegyvereket készenlétbe!" szól Janeway, amint megérkezik a hídra, "Vörös készültség!" "A kazon
vezérhajó hív minket." jelenti Tuvok. "Képernyore." "Kapitány, azért jöttek ide hogy az állomás
különös viselkedését tanulmányozzák?" kérdezi a foernyon megjeleno Jabin. "Csak az érdekel,
hogyan juthatunk haza, ezért átsugárzunk az állomásra hogy kiderítsük, lehetséges-e a dolog."
válaszolja Janeway. "Attól tartok, nem engedélyezhetem a dolgot." "Nem áll szándékunkban
harcolni önökkel." "Én mindenkivel harcba szállok, aki kihív." "Ez nevetséges. Nem akarom kihívni
magát." "Én pedig nem akarom hogy egy olyan technikai fejlettségu faj mint a maguké, megszerezze
az állomást." "Jabin, miért nem beszéljük ezt meg mint két..." próbálkozna Janeway, de a kazon
bontja a kapcsolatot. "Elokészítik a fegyvereiket." "Tehát nem beszéljük meg." állapítja meg a
20
kapitány, miközben a hajó megrázkódik az elso találattól. "A pajzsok kitartatnak." jelenti Tuvok.
"Lövést viszonozni. Delta-négyes kitéromanover!"
A Voyager jobbra billenve húz el az állomás mellett, miközben a legfeljebb tizedakkora kazon hajó
körülötte repked, és idonként megereszt egy-egy lövést. A másik kazont Chakotay hajója
foglalkoztatja, bár ott az esélyek némiképp kiegyenlítettebbek, tekintve hogy a két hajó nagyjából
azonos súlycsoportba tartozik.
"Janeway hívja Chakotayt. Tuvok és én átsugárzunk az állomásra. El tudják szórakoztatni addig a
kazonokat?" "Azt hiszem, igen, kapitány." érkezik Chakotay válasza. Janeway az egyik lift felé
indulva megáll Paris mellett: "Vegye át a kormányt." Paris egy pillanatig meglepetten mered a
kapitányra, majd elégedetten elvigyorodva így szól: "Igenis, asszonyom."
A csurt csak néhány petróleumlámpa világítja meg, odakint beesteledett. Tuvok és Janeway egy-egy
trikorderrel a kezükben vizsgálódnak. "Az adatfeldolgozó egység a mögött a fal mögött van." fordul
Tuvok a csur hosszanti fala felé. "Tudja mit kell tennie." bólint oda neki Janeway, mikor halk
gitárzene üti meg a fülét. Tuvok elindul a mutatott irányba, Janeway pedig trikorderét elrakva az
egyik sarokban üldögélo öreg felé indul. "Egyet el kell ismernem: maguk aztán fölöttébb makacs
népség." mondja felnevetve az öreg. "Vissza kell küldenie bennünket oda ahonnan elhozott." "Ez
teljesen lehetetlen. Már ahhoz is alig van erom hogy... Befejezzem a muvemet." "Mielott meghal,
lezárja a lejárót. "Igen. Ha nem teszem meg, a kazonok elrabolnák a vizüket. ... Habár, pár év múlva,
mikor az ocampák kifogynak az energiából, ennek már nem lesz jelentosége. Fel kell jönniük a
felszínre, ott pedig nem fognak életben maradni." "Tudjuk hogy ön csinált valamit, ami sivataggá
változtatta a bolygót. Ez volt az a bun amiért törleszteni akart." "Mi... Egy másik galaxisból érkezett
kutatók vagyunk. ... Nem sejtettük hogy a technológiánk ennyire... Rossz hatással lesz a bolygó
légkörére. Ketten... Kettonket választottak ki arra hogy itt maradjunk, és a gondjukat viseljük." "Van
valahol még egy olyan lény mint ön?" kérdezi reménykedve Janeway. "Nem. Már nincs. O... O
továbbrepült, hogy megvizsgáljon néhány érdekesebb helyet." "Miért hozta ide a hajókat, és fertozte
meg az utasokat egy halálos betegséggel?" "Nem, nem... Nem a betegség miatt haltak meg, hanem
azért mert... Nem voltak összeférhetok." "Összeférhetok?" "Átkutattam az egész galaxist egy
megfelelo biomolekuláris mintáért. Néhány személynél találtam olyan sejtszerkezetet amely
hasonlít... De..." "Utódot akart létrehozni?" "Igen. Szükségem van valakire aki meg tudja érteni,
mekkora felelosség az ocampák gondviselojének lenni. De csak az utódom lenne képes erre." "Arra
soha nem gondot hogy engedje az ocampákat gondoskodni magukról?" "Ok még gyerekek." "A
gyerekeknek fel kell noniük egyszer. Mi is kutatók vagyunk. ... A legtöbb lény egész jól elboldogul
bármilyen nehézséggel, gondviselo nélkül is. A kihívás, amit az önálló cselekvés jelent, elosegíti a
fejlodést! Talán a... Gyermekei jobban elboldogulnának mint sejti." "Voyager hívja Janewayt..."
szólal meg Kim hangja. "Mondja!" "Gondjaink vannak."
Kim egy cseppet sem túlozta el a dolgot. A Voyager idoközben üldözobol üldözötté vált, egy újabb
kazon hajó csatlakozott ugyanis a csatához. Ez azonban méretben úgy viszonyul a Voyager-hez,
mint az az iménti, kisebb kazon hajókhoz, nem csoda hát ha kétségbeesetten igyekszik kitérni az
útjából. "A kazonok erosítést kaptak." folytatja Kim. "Tud még pár percet biztosítani nekünk?"
"Megteszünk mindent. Kim kilép."
Chakotay és Torres a Gondviselo állomásának másik oldaláról figyelik a macska-egér játékot.
"Találatot kapott a fegyverrendszerük. Nem csoda hogy gondjaik vannak." állapítja meg Chakotay.
"Közösen sem lenne elég tuzeronk hogy legyozzük azt a hajót." szól Torres. "Ütközopályára állunk.
... Csak az automatikus célköveto rendszer feladta, valakinek tartania kell az irányt. Készüljön fel a
Voyager-re való átsugárzásra. ... Paris, a legénységem átszáll. Mondja meg kiváló
transzporterfonöküknek hogy tartson folyamatosan bemérve. Megpróbálom megszabadítani magukat
egy problémától." "Rendben, ahogy akarod, Chakotay. De nehogy azt hidd hogy ezzel kvittek
leszünk. Az életed még mindig az enyém. Paris kilép."
21
Torres hamarosan már a Voyager hídján van, épp mikor a transzporterfonök jelenti: "Rajta vagyunk,
de lassan túl közel ér." "Most már kihozatlak, Chakotay!" üzeni Paris. "Még ne." A fomonitoron a
kazon hajó épp szembol látható, hozzá képest a kicsiny Maquis jármu helyzetét inkább csak sejteni
lehet, a felé eleresztett lövésekbol. Az egyik sugár nyomán elnyúló tuzcsóva lobban a kazon hajó
felé száguldva. "Teljesen széthullik a hajó. Sugárzásra készülj!" "Várj még!"
Chakotay megbabonázva figyeli a kazon hajó egyre közeledo, fénylo ablakokkal pöttyözött
bronzbarna oldalát. A tüzeloállásokból elszakadó kék sugarak legtöbbje elvéti a pusztulásba rohanó
Maquis hajót, amelyik pedig mégis talál, már nem sokat számít. Chakotay igazít még egy kicsit a
hajó pályáján, megcélozva egy löveget, majd az utolsó pillanatot kivárva felkiált: "Most!" A
szállítósugárba burkolózó alakján keresztülszáguldanak a felrobbanó muszerpult maradványai,
ahogy a Maquis hajó elkönyvelheti létezése utolsó gyozelmét. A kazon hajó oldalán hatalmas
tuzvirág nyílik, s a hirtelen elcsendesedo jármu az oldalára dolve megkezdi haláltusáját.
"Szállítóhíd, áthozták?" kérdezi Paris aggodalmasan. "Át bizony." veregeti meg Chakotay a
transzporternél ügyelo no vállát, majd a híd felé veszi az irányt.
A pusztulásra ítélt kazon hajó eközben irányíthatatlanná válva, lassan az állomás felé kezd sodródni.
"Kapitány, hamarosan aktiválni tudom a minket hazajuttató rendszert." jelenti a Janewayhez
csatlakozó Tuvok, "De ehhez szükségem lesz néhány órára." "Sikerülhet, ha segít nekünk." fordul
Janeway a Gondviselo felé. "Megtenném, de... Már nincs idom. És épp ezért aktiváltam az
önmegsemmisíto programot." "Ha elpusztítja az állomást, soha nem jutunk haza." "Az ocampák
ellenségei soha nem kaparinthatják meg ezt a helyet! ... Néhány percen belül megsemmisül.
Menniük kell. Gyorsan, siessenek!"
A kazon hajó ekkor éri el az állomást, és becsapódik annak napelemszeru nyúlványainak egyikébe.
A hatalmas panel, mivel a legkisebb átméroju, összeköto résznél érte a találat, leszakad a helyérol.
A csur falai villódzni kezdenek, mögülük elobukkan az állomás valódi belseje, végül a szimuláció
végképp szertefoszlik. Azon a helyen ahol az imént még az öregember üldögélt, most egy áttetszo,
csápok nélküli medúzára hasonlító lény lebeg. "A Gondviselo..." mondja Tuvok. "Voyager,
jelentést!" érinti meg a kommunikátorát Janeway. "Az egyik kazon hajó összeütközött az állomással.
Jól vannak?" érdeklodik Paris. "Álljanak készen." A Gondviselo testébol sugárzó fény lassan
halványulni kezd, és maga a lény is egyre kisebbé válik. "Az önmegsemmisíto rendszer megsérült.
Az állomás magától már nem fog elpusztulni. De meg kell történnie. A kazonok nem szerezhetik
meg! ... Kiirtanák vele az ocampákat..." Ezek a gondviselo utolsó 'szavai. A lény teste tovább
surusödik, a belso fény teljesen kihuny, s néhány másodperccel késobb már csak egy különös,
koszeru képzodmény hever a padlón. Janeway leguggol a ko mellet, és kinyújtja érte a kezét, de egy
pillanatra elgondolkodva megdermed. Végül megragadja az egy másik galaxisból érkezett lény
maradványait, s komoran nézegeti egy ideig. "Aktiváljam a hazatéro programot?" kérdezi Tuvok.
"És mi fog történni az ocampákkal, ha mi elmegyünk?" "Kapitány... Bármit tennénk is az ocampák
védelmében, az felboríthatja az eroegyensúlyt ebben a rendszerben. Tartanunk kell magunkat az
Elsodleges Irányelvhez." "Valóban...?" kérdezi Janeway még mindig a követ forgatva a kezében,
"Soha nem akarunk beavatkozni, Tuvok. És mégis megtesszük. Újra meg újra."
"A kazonok újrakezdik a tüzelést!" jelenti a taktikai tiszt, mikor Janeway és Tuvok visszatérnek a
Voyager hídjára. "Mr. Tuvok, készítse elo a tri-kobalt robbanófejeket. Csatornát a kazonokhoz!"
"Figyelmeztetem, kapitány, újabb hajókat kérettem a térségbe." mondja a képernyon megjeleno
Jabin. "Akkor azt javaslom, parancsolja oket biztos távolságba. Hamarosan megsemmisítjük az
állomást." "Ezt nem tehetik!" "Dehogynem. És megtesszük. Adás vége." A kazonok a bejelentés
hallatán heves lövöldözésbe kezdenek. "A pajzsok kitartanak." jelenti Kim. "Távolodjunk négyszáz
kilométerre az állomástól, Mr. Paris." adja ki a parancsot Janeway. "Mire készül?! Az az állomás az
egyetlen esélyünk a hazajutásra!" csattan fel Torres. "Tudom hogy mindenki haza szeretne jutni a
22
családjához, az övéihez. Én nem kevésbé. ... De nem áldozhatom fel az ocampák életét a mi...
Kényelmünk kedvéért. Keresünk majd másik utat hazafelé." "Mibol gondolja hogy van másik út?!
Hogy hozhat ilyen döntést a mi nevünkben is?" kérdezi dühösen Torres, és az arrébb lépo Janeway
után sietne, de Chakotay visszafogja: "Mert o a kapitány." "A tri-kobalt töltetek készen állnak."
jelenti Tuvok. "Pozícióban vagyunk." teszi hozzá Paris. Csend ereszkedik a hídra, amint minden
szem a foernyon látható állomásra szegezodik. "Tuz." adja ki Janeway a parancsot kifejezéstelen
arccal. A két elülso vetocsobol egy-egy kékes csóvát maga után húzó töltet indul útnak az állomás
felé. Az egyik az alsó, a másik a felso felébe csapódik, s a Gondviselo otthona néhány másodperc
múltán megsemmisül.
"A kazon vezérhajó hív bennünket." töri meg Kim hangja a híd csendjét. "Képernyore!" "A mai
napon ellenségekre tettek szert." mondja Jabin, ezzel bontja a kapcsolatot. "Visszavonulnak,
kapitány." jelenti Tuvok.
A készenléti helyiség asztali terminálján egy fénykép látható, rajta Kathryn és Mark valahol a
Földön, közöttük pedig egy labrador üldögél. Janeway a helyiség három ablaka közül a középso, a
legnagyobb elott állva fürkészi az ismeretlen csillagokat. Mikor a csengo megszólal, a kapitány az
asztal felé indulva szól ki: "Szabad." Paris lép be a helyiségbe: "Beszélni akart velem, kapitány."
"Mr. Paris... Van egy komoly gondja." mondja Janeway komoran, leülve íróasztala mögé,
"Chakotaynak és a Maquis hajó legénységének felajánlottam hogy csatlakozzanak hozzánk. A jelen
körülmények között ez tunt az egyetlen használható megoldásnak." "Ort szeretne állítani mellém,
kapitány?" "Tulajdonképpen egy már jelentkezett is." "Valóban?" "Mr. Chakotay elmondta hogy ön
felelos az életéért, ezért önként jelentkezett erre a feladatra." "Azt hiszem, ez tetszeni fog nekem."
mondja ennek hallatán Paris elvigyorodva. "Ebben nem vagyok olyan biztos. Az elso tisztemként
mindenki az alárendeltje lesz ezen a hajón. És ez persze arra a hadnagyra is vonatkozik, aki a hajót
irányítja." Paris egy darabig emészti a hallottakat, majd hitetlenkedve mered Janewayre: "Tessék?!
Hogy én?" "A mai napon bevezettem a hajónaplóba, hogy Thomas Eugene Paris azonnali hatállyal
hadnagyi rangot kap tolem." mondja hivatalos hangon Janeway, majd felállva elmosolyodik, és kezet
nyújt Parisnek: "Gratulálok." Paris nyel egy nagyot, majd többször nagy levegot vesz, végül
mégiscsak sikerül kinyögnie: "Életemben eloször vagyok képtelen bármit is mondani."
"Kiérdemelte, Tom. Csak azt sajnálom hogy az apja nem tudhatja meg." "Dehogynem tudja meg."
mondja Paris a kijárat felé indulva, "Amint hazaértünk." A feltáruló ajtóban Neelix és Kes jelennek
meg: "Kapitány... Lenne egy kérésünk..." "Feltöltöttük a hajójuk víztartályait. Bármikor
indulhatnak." mondja Janeway, miközben Neelix és Kes egymás kezét fogva elviharzanak mellette,
majd megállnak a készenléti helyiség közepén. "Éppen errol szeretnénk beszélni önnel. Szeretnénk
önökkel tartani." mondja Neelix. Janeway egy pillanatig szinte meghatottan áll, majd elmosolyodva
így szól: "Sajnálom, de... Ez nem utasszállító." "Mi nem is utasok lennénk..." mondja erre Kes.
"Hanem értékes munkatársak." veszi át a szót Neelix. "Munkatársak?" "Bármire legyen is
szükségük, képes vagyok megszerezni. Kalauz kell? A kalauzuk leszek. Ellátmányra van szükségük?
Tudom mit hol szerezhetnek. Barátaim vannak olyan fajok között, amelyek létezésérol önök még
nem is tudnak. És mindemellett még szakács is vagyok. Minden ujjukat meg fogják nyalni a
remekmuveim után. ... A feladatom az lesz teljesítsem az igényeit, mielott azok egyáltalán még
felmerülnének. Az elso kívánságát már látom is. ... Be akar venni a csapatba." mondja Neelix
lehengerlo mosollyal. Janeway szája sarka megrándul, de a kapitány egyelore nem reagál a
hallottakra. "Mindketten szeretnénk elkísérni önöket ezen az úton." mondja Kes, miközben Neelix
átöleli. Janeway végül jóváhagyólag bólint.
"Egyedül vagyunk. A galaxisnak egy felderítetlen területén." mondja Janeway a hídon sétálva,
"Máris szereztünk új barátokat..." ekkor Neelixre és Kesre pillant, "De új ellenségeket is. Elképzelni
sem tudjuk még mindazon veszélyeket, amelyekkel szembekerülünk majd. De egy dolog biztos. A
két legénységnek együtt kell muködnie, ha életben akarunk maradni." Kim ekkor a mellette álló
hajdani Maquisra pillant, akinek Csillagflotta-egyenruháján csak a szokásostól eltéro, hosszúkás
23
rangjelzoje mutatja hogy nemrég még a Föderáció ellenfeleinek sorát gyarapította. "Ezért
határoztunk úgy, Chakotay parancsnok és én, hogy a két legénységbol egyet kell gyúrnunk. Egy
Csillagflotta-legénységet. És mint az egyetlen Csillagflotta-hajónak, ami jelenleg a Delta
Kvadránsban teljesít szolgálatot, tartani fogjuk magunkat eddigi alapelveinkhez. Új világokat
keresünk fel, kutatjuk a világur titkait. ... De mindannyian tudjuk, mi az elsodleges célunk. Még
teljes sebességgel is hetvenöt évig tartana eljutnunk föderációs területre. ... De nem fogunk ekkora
utat megtenni. Valahol, odakint, van egy másik Gondviselo, aki hazajuttathat bennünket. Keresni
fogjuk ot. Keresni fogunk wormhole-okat, térhasadékokat, és új módszereket tanulunk meg vagy
fejlesztünk ki, amelyek segítségével hazatérhetünk. ... Valahol, valahogyan, megtaláljuk a
hazavezeto utat. ... Mr. Paris, állítsa be az útirányt. Hazafelé!"
24
2. Parallax - Pillantás a tükörbe
"Nem csak az önuralmát, de az eszét is elvesztette!" ül föl dühösen a technikusi egyenruhát viselo
férfi a gyengélkedo egyik vizsgálóasztalán. Orrából keskeny vérpatak szivárog lefelé, és alapjában
véve meglehetosen gyuröttnek látszik. "Mi történt, hadnagy?" kérdezi a nem messze álló Chakotay.
"Megütött, az történt!" tajtékzik a férfi, miközben a holo-doktor visszanyomja az asztalra: "Az orra
három helyen eltört." Mikor a doktor arrébb lép, a hadnagy újra felül: "Összekülönböztünk az
energiahálózaton. Újra akarta állítani az oldalsó plazmavezetékeket, ami szerintem túlterheléshez
vezetett volna. De mint általában, most sem hallgatott rám. Erre megkértem hogy menjen odébb, és
hagyjon dolgozni. Odébb lökött a konzoltól, én meg visszamentem. A következo pillanatban meg
már a padlón hevertem, és éreztem hogy az arcomat elönti a vér." "És aztán mi történt?" kérdezi
Chakotay. "Annyit mondott: bocsánat. Meg hogy jöjjek a gyengélkedobe." "Ez utóbbi bölcs tanács
volt." mondja a visszaérkezo doktor, és hanyatt lökve a hadnagyot, nekilát hogy rendbe hozza az
orrát. "Ne aggódjon hadnagy, elintézzük a dolgot." szól Chakotay, és a kissé odébb várakozó
Tuvokkal együtt a kijárat felé indulnak. "Tartsák távol azt a not a gépházamtól, kezd elegem lenni
belole!" kiabál utánuk a hadnagy megint felülve. A doktor már gyakorlott mozdulattal nyomja vissza
az asztalra.
"Hol van Miss. Torres?" kérdezi Tuvok a folyosón. "További utasításig a kabinjába küldtem." "A
fogdába kell kísérnünk, amíg a hivatalos vádemelés meg nem történik." "Vádemelés? Tuvok,
hetvenöt évnyire vagyunk a legközelebbi bíróságtól! Hogy akarja annyi ideig vizsgálati fogságban
tartani?!" "A kapitánynak jogában áll itt a hajón ítélkezni Miss. Torres fölött. Az enyhíto
körülmények figyelembe vételével." "Jobb szeretném magam elintézni ezt az ügyet, a kapitány
bevonása nélkül." "Megütött egy tisztet. Ezért haditörvényszék elott kell felelnie." "O egy Maquis,
és nálunk az embernek néha kissé keményebben kell fellépnie hogy menjenek a dolgok." "Miss.
Torres többé már nem a Maquis tagja. És, már megbocsásson, parancsnok, de ön sem az. A büntetés
elmulasztása pedig a szabályok megsértése lenne, valamit rossz hatással volna a legénységre.
Egyesek pedig azt gondolhatnák, a volt Maquis-tagokat kivételes elbánás illeti meg." "Nem tartozom
önnek beszámolási kötelezettséggel. Én magam járok el az ügyben. Elobb beszélek B'Elannával, és
csak azután tájékoztatom a kapitányt. Ez a döntés magára parancsként vonatkozik!" mondja
Chakotay ridegen, mire Tuvok tudomásulvevoleg bólint: "Ön a felettesem. De a jelentésemet
elhelyezem a biztonsági naplóban." Chakotay végigméri a vulcanit, majd belép a liftbe, ami elott
már egy jó ideje ácsorogtak, de még visszapillant: "Tegye azt."
A legénységi szálláshelyek szintjén kilépo Chakotayra már várnak, két volt bajtársa csatlakozik
hozzá. "Uram... Hallottuk mi történt. Mit szándékszik tenni?" kérdezi a páros férfitagja. "Majd
meglátom." "Úgy hallottuk, Janeway kapitány két hónapra el akarja záratni, és az összes, éppen nem
szolgálatban levo Maquisnak a kabinjában kell maradnia." mondja a másik volt Maquis, egy bajori
no. "Ez nem igaz." "Csak azt szerettük volna tudatni önnel, hogy mi ön mögött állunk. Ha esetleg
úgy alakulna a dolog..." mondja újra a no. "Mit akar ezzel mondani?" "Ha esetleg át akarja venni a
hajó irányítását, mi támogatjuk." mondja halkan a férfi. Chakotay végigméri oket, majd így szól:
"Ha még egyszer bárkitol ilyesmirol hallok, személyesen vágom fogdába lázadásra való felbujtás
miatt!"
Torres ketrecbe zárt vadként rója a köröket a kabinjában, s mikor a csengo megszólal, gondolkodás
nélkül kapja fel az elso keze ügyébe eso tárgyat, és hajítja az ajtó felé: "Mi van?!" Chakotaynak
épphogy sikerül félrehúzódnia a feléje süvíto lövedék elol, és hosszan néz utána, amint az
végigpattog a folyosón. "Ez." dugja Torres orra alá Chakotay a kezében tartott jegyzetfüzetet. "És az
mi?" "Az orvosi látlelet Carey hadnagyról." "Carey hadnagy egy idióta! Ha még egyszer a kezem
közé kaphatom..." kiabálja dühösen Torres. "Nem akarom hallani." inti le nyugodt hangon Chakotay,
"De szeretném ha tudná hogy darabokra törte az orrát. Ha egy kicsit nagyobbat üt, néhány szilánk
25
behatolhatott volna a kisagyba, és..." "Pedig egyáltalán nem ütöttem akkorát mit amit megérdemelt
volna." "A lényeg az, hogy egy eltökélt vulcani minden áron hadbíróság elé akarja állítani, néhány
Maquis pedig legszívesebben átvenné a hajó fölötti uralmat! Igazán szép munkát végzett Torres!"
B'Elanna nagy levegot vesz hogy belekezdjen egy újabb kirohanásba, de Chakotay helyteleníto
pillantását meglátva csak sóhajt egy nagyot, és beleveti magát a legközelebbi székbe. "Mikor
hagyhatom el a kabinomat?" "Az út végén, hetvenöt év múlva." mondja komolyan a parancsnok.
"Soha nem találtam különösebben viccesnek a humorát, Chakotay." "Visszakaphatja a
mozgásszabadságát, ha bocsánatot kér Carey hadnagytól." "Bocsánatot?!" pattan fel Torres, "Hiszen
o volt az aki..." "És nem csak hivatalosan, de magánemberként is." folytatja Chakotay, figyelembe
sem véve Torres szavait, "Mondjuk egy pohár ital mellet, ahol megalapozhatják a barátságukat is."
"Eszem ágában sincs!" "Pedig szüksége lenne az olyan emberek támogatására mint például o."
"Téved. Nekem senkire sincs szükségem." "Dehogynem. Ha a hajó fomérnöke akar lenni." "Na
persze..." mondja gúnyosan Torres. "Most nem a humoromat csillogtattam." Torres egy pillanatig
meglepetten mered Chakotayra. "Az eloléptetésre Careynek van esélye." "Maga sokkal jobb mérnök
mint o." mondja erre Chakotay, ezzel elhagyni készül a szobát. "Mit szólt hozzá a kapitány?" szól
utána Torres. "Még semmit. Mert még nem tettem javaslatot."
"A Voyager naplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48439.7. Miközben folyamatosan
az Alfa Kvadráns felé tartunk, rutinellenorzéseket végzünk a hajón. Vagyis, rutinellenorzések
lennének, ha egy urállomáson hajtanánk végre oket."
"A hajtómuvek hatékonysága további tizennégy százalékkal csökkent. Ha üzemben akarjuk tartani a
görbületi hajtómuvet, sürgosen döntenünk kell." mondja Paris a tanácsteremben, az asztal mellett ülo
vezénylotiszteknek. "Mi a helyzet az alternatív energiaforrásokkal?" kérdezi Janeway, "Kim zászlós?
Tudott energiát elvezetni a holodeckek reaktoraiból?" "Még nem. Bekötöttük oket az
energiahálózatba, de ettol a reléknek majd a fele kiégett. A holodeckek energiarendszere nem
kompatíbilis a többi energiahálózattal." "Ha a biztonsági személyzetet átköltöztetjük a hetes szintre,
lezárhatjuk a teljes kilencediket, és az energiát átirányíthatjuk a hajtómube." javasolja Chakotay. "A
megoldás elég kényelmetlen, de elfogadható." bólint Tuvok. "Helyes. És most beszéljünk néhány
üres poszt betöltésérol. Itt van például..." Janeway az ajtó hangjára felnéz a jegyzetfüzetbol amit
eddig tanulmányozott, és meglepetten pillant a beviharzó Neelixre és Kesre. "Bocsánat a késésért, de
késon tájékoztattak minket hogy megbeszélés lesz. ... Nocsak, itt nincs elég szék." mondja Neelix.
"Neelix... Ez itt a vezénylotisztek megbeszélése." mondja Janeway. "Értem. Nos, én vagyok a
legmagasabb rangú talaxiai a hajón. Kes pedig a legmagasabb rangú ocampa. Ráadásul én többet
tudok az urnek ezen térségérol, mint bárki ezen a hajón." "Lenne néhány jó tanácsunk is, kapitány."
teszi hozzá Kes. Janeway felvont szemöldökkel hallgatja oket, majd így szól: "Legyen. Ez
alkalommal szívesen látjuk önöket." Paris erre föláll hogy átadja székét Kesnek, Neelix pedig a lány
széke mögé áll. "Javaslatoknak ugyanis valóban hasznát vennénk." ismeri el Janeway, mire Kes
veszi át a szót: "Például át lehetne alakítani valamelyik alsóbb szint egy részét hidroponikus kertté,
és ott élelmiszert termeszteni. Úgy hallottam, a replikátorok nem muködnek, a tartalék élelmiszer
pedig nyilván nem tart ki a végtelenségig." "Mit gondol a kettes raktérrol? Elég nagy tér, és
szabályozhatók a környezeti feltételek." mondja Kim. "Mikor tudna hozzákezdeni?" kérdezi
Janeway. "Kicsoda?" kérdezi meglepetten Kes. "Ön, természetesen. Ez az ön tervezete." "Azonnal."
mondja Kes mosolyogva, a mögötte álló Neelix pedig kihúzza magát: "Csodás dolgokat tudok
készíteni friss zöldségekbol!" "Rendben." bólint vidáman Janeway, majd újra kézbe veszi a
jegyzetfüzetet, "Nos, transzporterfonökünk már van, de még mindig szükségünk lenne vezeto
térképészre, fomérnökre, és orvosi személyzetre." "Van egy listám azokról a Maquiskról, akik
megfelelnének tisztnek." nyújt át Chakotay egy másik jegyzetfüzetet. Janeway tanulmányozza egy
darabig, majd összevont szemöldökkel a parancsnokra pillant: "B'Elanna Torres?! Ha jól emlékszem,
o volt a másik résztvevoje annak az ügynek Mr. Careyvel." "Így van." "És melyik posztra tartaná ot
alkalmasnak?" "A fomérnökire." "Valóban?" kérdezi elképedve Janeway. "Igen." bólint komolyan
26
Chakotay. Janeway szemöldöke egy pillanatra a magasba szalad, majd a kapitány napirendre térve a
dolog fölött, a következo üres poszt kérdésére tér át: "Hiányzik továbbá a foorvos." "És az az...
Elektronikus ember aki ott szokott nyüzsögni?" kérdezi Neelix. "A programját kizárólag
vészhelyzetekre tervezték, ezért képességei korlátozottak." magyarázza Tuvok, "És csak a
gyengélkedo területén lehet megjeleníteni." "Fölöttébb modortalan viselkedésérol már nem is
beszélve." jegyzi meg Paris. "Legalább valakire szükség lenne aki ápolóként segít a hologramnak."
mondja Chakotay. "Jó ötlet." bólogat Janeway, majd felcsillanó szemmel Parisra pillant: "Hadnagy,
ön tanult biokémiát az Akadémián..." "De... Csak két félévig." próbál tiltakozni Paris, rosszat sejtve.
"Az pont elég. Nos, épp most jelentkezett betegápolónak. Amint itt végeztünk, jelentkezzen a
gyengélkedon." "De... De kapitány...?" dadogja Paris, miközben Neelix alig tudja megállni hogy ne
nevessen fel hangosan. Ám a következo pillanatban a dolog sokadrendu kérdéssé minosül vissza,
mikor a hajó többször is erosen megrázkódik. "Mindenki a szolgálati helyére!" kiáltja Janeway, mire
a jelenlevok a folyamatos rázkódás közepedte kitámolyognak a hídra.
"Jelentést!" szól Janeway, a tanácsterembe vezeto ajtóval szembeni korlátba kapaszkodva, miközben
a többiek elsietnek mellette. "A jelek szerint beleszaladtunk egy... Egyfajta tértorzióba." jelenti az a
bajori no, akivel Chakotay annak idején Torreshez menet beszélt. "Mr. Tuvok?" "A torzió egy
helyileg jól behatárolható térido-anomáliából indult ki. Távolsága kétezer kilométer a bal oldalon."
"Minden gépnek állj!" parancsolja Janeway, mire a veszett rázkódás elcsendesedik. "Képernyore."
szól Janeway, majd a kapitányi székhez megy, és leülve egy pillantást vet a mellette levo
lekérdezoterminálra: "A gravimetrikus mezosuruség kétszáz százaléka az átlagosnak... Ha nem
tévedek, az ott kint egy négyes osztályú kvantumszingularitás." "Kapitány... Adást észleltem a
szingularitásból." jelenti Tuvok. "Halljuk!" A hangszórókból megszólaló adás felismerhetetlenül
torz, épp csak azt lehet kivenni belole hogy valaki beszél, de hogy no vagy férfi, és foleg hogy mit
mond, rejtély. "Azt hiszem, megtaláltam az adás forrását." mondja Kim, majd megnöveli a foernyo
nagyítását. A semmibe vezeto liláskék tölcsér, a szingularitás, peremétol nem messze egy fénylo
tárgy lebeg az urben. "Látott már ilyen hajót?" fordul Janeway a mögötte levo emelvényen álló
Neelixhez. "Nem, legalábbis nem emlékszem." válaszolja az a szemét meregetve a nem túl
részletgazdag kép felé, "Habár elég nehéz jól kivenni az alakját." "Az eseményhorizont fogságába
eshettek..." mondja Janeway, majd Tuvokra pillant: "Nyisson egy csatornát. ... Kathryn Janeway
vagyok a Voyager csillaghajóról. A kvantumszingularitás közelében levo hajót hívom. Segítségre
van szükségük?" "Eseményhorizont...?" fordul kíváncsian Kes a mellette álló Neelixhez. "A
szingularitás egy olyan csillag, ami hogy úgy mondjam, beleomlott saját magába. Az
eseményhorizont pedig egy hihetetlenül eros energiamezo, ami ennek a csillagnak a maradványát
veszi körül. ... Tudod egyszer, egy különösen veszélyes utamon a Peluda ikercsillaghoz, hajszál híja
volt hogy..." "Semmi válasz." jelenti Tuvok. "Ki tudjuk vontatni a hajót?" kérdezi Janeway. "Nem,
kapitány, ahhoz túl eros az interferencia." válaszolja Kim. "Kapitány... Csak három fényévnyire
vagyunk az Ilidaria nevu bolygótól. A lakói fejlett technológiával rendelkeznének, amivel talán a
segítségünkre lehetnek. És fölöttébb barátságosak is. Legalábbis a legtöbbjük." mondja Neelix.
"Nem. Úgy látom a hajó a szingularitás foglya lett. Ki kell hoznunk az eseményhorizonton kívülre."
"Híd hívja Torrest: van bármi ötlete hogyan menthetnénk meg a hajót?" üzeni Chakotay a
gépterembe. "Megpróbálhatjuk úgy modulálni a vonósugarat, hogy illeszkedjen az szubtéri
interferenciához. Azzal lenne esélyünk." "Egy szubtéri vonósugár?" "Pontosan." "Mikorra lenne
bevetheto állapotban?" "Két-három órán belül." "Lássanak neki. Irányítson át annyi embert erre a
munkára amennyit jónak lát." "Mr. Carey, önnek mi a véleménye?" kérdezi Janeway, Chakotayra
pillantva. "Megfelelo modulációval valóban sikerülhet, csak több energiára lesz szükségünk az
emittereknél." "Nagyszeru. Kezdjenek hozzá a munkához, és jelezzék ha a vonósugár készen áll."
"Igenis, kapitány." mondja Carey a gépházban, majd Torresre pillantva elsiet hogy megszervezze a
munkát.
"Beszélhetnék önnel négyszemközt?" lép közelebb Janeway Chakotayhoz, aki követi a kapitányt a
készenléti helyiségbe. "Van itt egy kis probléma, és ezt most kell tisztáznunk." "Kapitány, megértem
27
a Torressel kapcsolatos aggodalmát, de biztosíthatom hogy..." "Nem Torresrol van szó. Maga az én
gondom." "Hogyan?" kérdezi meglepetten Chakotay. "Oszinte leszek: amit odakint csinált, nem volt
helyénvaló." "Miért, mit csináltam?" "Torres tanácsát kérte, ha még emlékszik rá." "Régóta
dolgozom vele, és nagyra tartom. Javaslatokra volt szükségünk, és tudtam hogy neki lesz néhány."
"Carey a gépház rangidos tisztje." "Ha maga így áll hozzá, az embereim soha nem fognak magasabb
pozíciókba jutni." "Témánál vagyunk! Ok már nem a maga emberei! Még mindig úgy kezeli a
Maquiskat, mintha a saját különbejáratú legénysége lennének." "Mindent megteszek hogy
beolvasszam a hajdani legénységemet a Voyager-ébe, de maga egyáltalán nem könnyíti meg a
dolgomat, kapitány!" csattan fel Chakotay. "Nem is szabad megkönnyítenem. Hiányzik belolük a
szükséges fegyelem, és képzés!" "De egyeseknek, olyanoknak mint például Torres, megvannak a
szükséges képességei." "A Csillagflotta tisztjei keményen megdolgoztak a posztjukért. Hogyan
várhatnám el hogy vezetojüknek ismerjenek el Maquist csak azért, mert éppenséggel úgy hozták a
körülmények?!" "Azt viszont elvárja hogy engem elfogadjanak?" "Ön alkalmas a feladatra.
Elvégezte az Akadémiát, és volt saját hajója is." "Hadd szabadjon oszintén beszélnem..." "Csak
rajta." bólint Janeway. "Nem akarok az alibi Maquis-tisztje lenni!" "Nevezzen meg valakit aki elég
képzett egy ilyen feladatra." "B'Elanna Torres." "Aki nem tud uralkodni magán, és kudarcot vallott
az Akadémián?" "O a legjobb mérnök akivel találkoztam. Ha akarja, el tudta volna végezni az
Akadémiát! ... És igaza van, kapitány. Valóban úgy kezelem oket mintha a saját embereim lennének,
mert rajtam kívül senki más nem törodik velük ezen a hajón. És egyvalamiben biztos vagyok: több
joggal kell felruháznia oket, ha elvárja hogy lojálisak legyenek!" "Tolük, vagy magától,
parancsnok?" "Csak segíteni akarok, és sajnálom ha ezt ön nem látja. Azt javaslom, de hagyja
Torrest figyelmen kívül, mikor kiválasztja az új fomérnököt. Távozhatok?" "Lelépni." biccent az ajtó
felé ridegen Janeway, majd Chakotay távoztával engedi lehullani magáról az érzéketlenség álarcát,
és tanácstalanul felsóhajt.
Kes átvág a gyengélkedo üres kezelorészlegén, egyenesen a foorvosi irodához, majd körülnézve így
szál: "Számítógép, vészhelyzeti holografikus orvosprogramot aktiválni." "Kérem pontosítsa az
orvosi vészhelyzet mibenlétét." jelenik meg a doktor Kes háta mögött, kissé ráijesztve ezzel a lányra.
"Hogy oszinte legyek, nincs semmiféle vészhelyzet. ... Egy hidroponikus kertet szeretnék létesíteni,
és azt mondták, öntol kaphatok nitrogéntartalmú talajmintákat." "Ez minden?!" vonja fel a
szemöldökét bosszankodva a doktor. "Sajnálom ha..." "Így kezdodik..." emeli az égnek a tekintetét a
hologram, majd egy polcrendszerhez megy, "Mindenféle aprósággal nekem kell foglalkoznom,
csöpögo orrok, elvágott ujjak, begyulladt pattanások... Minden az én nyakamban!" "Ön az egyetlen
orvosunk." "Én nem egyszeru orvos vagyok! Mintegy kétezer orvosi referenciagyujtemény anyagát,
és negyvenhét élvonalbeli orvos tapasztalatait tartalmazom. Én vagyok a modern orvostudomány
megtestesülése! ... Mennyi sárra van szüksége?" "Négy minta elég lenne..." A doktor nagyot
sóhajtva kiválaszt négy tárológömböt, és miközben ellenorzi a tartalmukat, tovább dohog: "Kezdem
sejteni hogy érezhette magát Hippokratész, miközben egy király körmeit kellett levágnia." "Ön
meglehetosen érzékeny... Ha jól látom." jegyzi meg Kes kedvesen, mire a hologramban bennakad a
szó. "Orvosként... Szükségem van bizonyos mértéku... Érzékenységre." "Én úgy értettem, mint
személy, érzékeny." "Én csak egy hologram vagyok." Kes ekkor összevont szemöldökkel
alaposabban szemügyre veszi a doktort. "Mondja, változtatott a megjelenés formáján mialatt
beszélgettünk?" "Nem. Miért?" Kes válasz gyanánt odasétál a doktorhoz, és lenéz rá: "Mikor
idejöttem, a magassága nagyjából megegyezett ezzel a polcéval." mutat Kes egy nála valamivel
magasabb tárolóra, "Most pedig legalább tíz centiméterrel alacsonyabb." A doktor erre az asztali
terminálhoz siet, és elvégez egy gyors önellenorzést: "A képmegjeleníto rendszerem ellenorzése
szerint tíz egész négytized centiméterrel csökkent a magasságom. ... Gyengélkedo hívja a hidat!" "Itt
Kim, hallgatom." "Az itteni holografikus kivetíto muködési rendellenességet mutat. Szükség lenne
egy karbantartócsoportra." "Jelenleg nagyon elfoglaltak vagyunk, de amint lehet, küldök valakit.
Kim kilép." "Hát... A jelek szerint van mit csinálni a hídon." mondja a doktor maga elé meredve.
28
"Köszönöm, és... Bocsánat a zavarásért." mondja Kes a kijárat felé indulva. "Szóra sem érdemes.
Csak kapcsolja ki a programomat mielott elmegy." legyint a doktor. "Tulajdonképpen... Hogy
hívják?" fordul vissza Kes az ajtóból. "Miért kellene egy hologramnak nevet adni?" kérdezi
meglepetten a doktor. "Csak szerettem volna tudni hogy a 'doktor' helyett szólíthatnám-e másképp."
"A tervezoim úgy gondolták, nem fogok elég hosszú ideig muködni ahhoz hogy szükség legyen egy
névre. És önt hogy hívják?" "Kes." "Kes... Örülök hogy segíthettem." "Számítógép, programot
befejezni." mondja Kes, majd elhagyja a gyengélkedot.
"Carey a hídnak: a szubtér-vonósugár elkészült, bevetheto." "Értettem. Mr. Tuvok, mérje be a hajót."
szól Janeway. "Vonósugár muködésbe lép." bólint a vulcani. A fomonitoron is látható, amint a kéken
vibráló sugár kinyúl a másik hajó felé, és megragadva húzni kezdi, el a veszedelmes
szomszédságból. "Gépház, ellenorizzék az energiaszintet, komoly ingadozásokat észlelek." üzeni
Kim.
"A mindenségit!" csattan fel Torres a gépházban egy rendszermonitort figyelve, "Az új relék nem
bírják a terhelést!" Carey is szemügyre veszi a kijelzéseket, és kénytelen igazat adni Torresnek.
"A szingularitás felé sodródunk." jelenti Paris, miközben a hajó megrázkódik. "Mi folyik itt?"
kérdezi Chakotay. "A vonósugár teljesítménye tizennyolc százalékkal csökkent, a szingularitás húz
bennünket." jelenti Kim. "Impulzushajtómuveket! Vészmeghajtást! ... Gépház, vonósugarat
kikapcsolni!" osztogatja a parancsokat Janeway. "Nem megy... Beragadtak a relék." üzeni Torres.
"Növekszik a törzs szerkezeit feszültsége. Ha bekapcsolt vonósugárral vészmeghajtásra kapcsolunk,
szétszakad a hajó." mondja Kim. "Hajtómuvet kikapcsolni! ... Gépház, kapcsoljanak ki végre!"
"Csak egyféleképpen lehet, ha a rendszer teljes energiaellátását megszüntetem." üzeni Carey. "Akkor
tegye azt!" A rázkódás pár másodperccel késobb véget ér. "A vonósugarat kikapcsolták." jelenti
Tuvok. "Vigyen bennünket biztonságos távolságba, Mr. Paris." mondja Janeway. "Felhagyunk a
mentési kísérlettel?" fordul felé Chakotay. "Nem. Csak a jelek szerint segítségre lesz szükségünk.
Irány az Ilidaria rendszer, teljes impulzusmeghajtás! ... Hívják a hídra Mr. Neelixet. A jelek szerint
mégsem volt az olyan rossz ötlet."
"Beszélni akart velem, kapitány." lép be Torres a készenléti helyiségbe. "Foglaljon helyet." pillant
fel Janeway az asztali terminálról. "Legeloször szeretném tájékoztatni hogy az összes emitterrelét
ellenoriztem, és a legtöbbet magam javítottam meg korábban." "Senkit sem akarok felelosségre
vonni a történtek miatt. ... Chakotay parancsnok igen jó véleménnyel van önrol. Fomérnöki posztra
javasolta önt." Torres ennek hallatán legondolkodva mered maga elé egy pillanatig, majd végre
leülve a kapitány felé fordul: "Nos... Valóban megoldottunk együtt néhány nehéz helyzetet."
"Felkészültnek érzi magát?" "Felkészültnek?" "Felkészültnek arra hogy egy hajó fomérnöke legyen."
"Azt hiszem, eligazodom a gépházban. Már ha erre gondolt." "Részben." bólint Janeway felállva,
"De foként arról van szó, képes-e másokat irányítani. Nem tudom, nem teszek-e szívességet azzal
önnek ha kinevezem erre a posztra. Néhány Csillagflotta-tiszt valószínuleg nem lenne elragadtatva
az ötlettol." "Kevéssé izgat hogy mit gondolnak rólam a többiek." "Ehhez a poszthoz a Csillagflottaprotokollok
ismerete és az eljárásokban szerzett jártasság is szükségeltetik." "Kapitány, jobb ha
nyíltan megmondja hogy nem tart alkalmasnak erre a feladatra." pattan fel Torres. "Akkor oszinte
leszek. Nem vagyok meggyozodve arról hogy alkalmas rá. Ezért is akartam beszélni önnel. ...
Tanulmányoztam az Akadémián önrol készült feljegyzéseket." "Honnan szerezte meg oket?" kérdezi
bosszankodva Torres. "Tuvoknak köszönhetoen a kezünkben volt a teljes legénységi listájuk, mielott
még elhagytuk a Deep Space Nine-t." mondja Janeway, majd a kezében tartott jegyzetfüzetre pillant:
"Négy függelemsértés, egyszer felfüggesztették. Elég mozgalmas év volt, nemdebár?" "Igen. Úgy is
lehet mondani." "Mi volt a baj?" "Hogy mi volt a baj?! Az egész rendszer, ami még azt is
szabályozni akarta, mikor vehet az ember levegot!" csattan fel Torres. "Ugyanez a rendszer van
érvényben ezen a hajón is." "Akkor az o javaslata..." int a fejével a hídra vezeto ajtó felé Torres,
"Talán mégsem volt olyan jó ötlet!" Ezzel a kijárat felé veszi az irányt. "Miért hagyta ott az
Akadémiát, B'Elanna?" szól utána Janeway. "Nem akartam hogy a továbbiakban bármi közöm
29
legyen a Csillagflottához. De sajnálom hogy erre a döntésre kényszerítettek." "Gyengélkedo hívja
Janeway kapitányt." szólal meg a doktor hangja, alighogy az ajtó becsukódott Torres után.
"Hallgatom, doktor." "Bekapcsolná a képkapcsolatot?" "Természetesen." mondja Janeway,
visszaülve az asztali terminál elé. A képernyon megjeleno doktor elég különöse fest: mintha valaki
széltében megnyújtotta volna az alakját. Janeway félrebillentett fejjel tanulmányozza egy darabig,
majd úgy gondolja, megtalálta a jelenség okát: "Azt hiszem, hiba van a közvetítovonalban." "Nem.
Ez a jelenlegi megjelenési formám. Én... Zsugorodom!" mondja kétségbeesetten a doktor.
"Zsugorodik?!" "Valamiféle zavar van a megjeleníto rendszeremben, a magasságom jelenleg
óránként öt centiméterrel csökken. Már reggel óta várom a karbantartókat! ... De alapvetoen nem
ezért hívtam. Az elmúlt három órában a legénység több tagja jelentkezett nálam közel azonos
tünetekkel: eros fejfájás, izomgörcsök, és hirtelen fellépo szédülésrohamok." "Meglehet hogy ez az
egész a kvantumszingularitással van összefüggésben..." tunodik Janeway. "Kvantumszingularitás?"
"Egy elég jelentos kiterjedésu. Lehetséges hogy ez van hatással a legénységre, és az ön
rendszereire." "Kapitány, ha egy ilyen jelenség közelében tartózkodunk, értesíteniük kellett volna."
"Igaza van." bólint Janeway, "Összekapcsoltatom a programját a hajó általános adattárolóival." A
Voyager ekkor megrázkódik, mire Janeway felpattanva a hídra siet. "Halló... Kapitány? Halló?"
nézelodik a doktor a monitoron, de Janeway ekkor már mesze jár.
"A jelek szerint egy újabb tértorzulás felé közeledünk." tájékoztatja Chakotay a hídra lépo Janewayt.
"Korlátozott mérvu zavart észlelek a bal oldalon." jelenti Ki. "Képernyore!" A foernyon a nemrég
látott jelenség testvére válik láthatóvá. "Mr. Tuvok?" pillant Janeway a vulcanira. "Egy újabb négyes
osztályú kvantumszingularitás. Fizikai és idomennyiségi jellemzoi azonosak a korábban észlelttel."
"Kapitány, a navigációs adatok szerint visszatértünk a korábbi pozíciónkra." jelenti Paris, "Ez nem
egy másik szingularitás. Ugyanaz." Janeway döbbenten mered a monitoron látható jelenségre, majd
Kimhez fordul: "Ellenorizze a navigációs rendszert és az útvonalfeljegyzéseket." "A bejegyzések
szerint egy egész négytized fényévnyire távolodtunk el a jelenségtol. De a csillagtérkép szerint a
korábbi helyzetünket foglaljuk el. Ennek így semmi értelme." "Valamelyik adat hibás. Vagy ott
vagyunk a szingularitás mellet, vagy nem." mondja erre Paris. "Mivel látjuk a szingularitást,
valószínu hogy a külso szenzorok helyesen muködnek." mutat rá Janeway. "Tehát vagy a görbületi
hajtómu, vagy a navigációs számítógép nem muködik helyesen." állapítja meg Tuvok. "Mr. Paris,
álljunk távozópályára, ezúttal maximális görbülettel! ... Kim zászlós, tartsa bemérve a szingularitást.
Ellenorizze folyamatosan a hozzá képesti helyzetünket."
A Voyager hajtómugondolái nyugalmi pozícióból felemelkednek a helyi térszerkezeti sajátságoknak
legmegfelelobb szögbe, s felvillanásuk jelzi hogy a görbületimezo-rétegek kiterjedve
megkapaszkodtak a különbözo kvantumenergiaszintek között, a hajó pedig egy pillanattal késobb
megteszi az elo mennyiségi ugrást.
"Távolság tízmillió kilométer, növekszik." jelenti Kim. "Görbületi hajtómu muködése stabil. Minden
rendszer határon belül muködik." teszi hozzá Paris. "Tizenegy millió kilométer... Tizenketto... Ezt
nem értem. Mr. Paris, változtatott az útirányon?" "Nem, még mindig a korábbi vektoron vagyunk."
"Akkor valami nincs rendben. Már megint elottünk van." "Megerosítem." bólint a tudományos tiszt,
egy bajori no, egy hajdani Maquis, "Visszatértünk a korábbi pozíciónkra." "Minden gépnek állj. ...
Kim zászlós, továbbítson minden adatot a tértorzulásról a készenléti helyiségbe. Kiértékelem a
helyzetet. ... Parancsnok, végezzenek el egy teljes köru rendszerellenorzést. A részlegekért felelos
tisztektol mindenre kiterjedo jelentést kérek tizenöt nulla-nullára." mondja Janeway, ezzel a
készenléti helyiség felé indul. "Ki fogja képviselni a gépházat?" szól utána Chakotay. "Carey
hadnagy." "B'Elanna Torrest is meg kellene hívnia. Hacsak nem akarja teljesen figyelmen kívül
hagyni erre a posztra vonatkozóan." "Tudomásul vettem."
"A kapitány azt szeretné ha ön is részt venne a vezénylotisztek megbeszélésén." áll meg Carey
Torres elott a gépházban. "Értem. Természetesen tájékoztatni fogom az elhangzottakról." "Én is ott
leszek. Kérem ne felejtse el, Torres, jelenleg én vagyok a rangidos tiszt a gépházban. Már ha közben
30
elo nem léptették... Tizenöt órakor az egyes szinten. Legyen pontos." mondja Carey, majd faképnél
hagyja Torrest. "Nem csak az orrát kellett volna eltörnöd." lép közelebb a bajori no B'Elannához, aki
elmosolyodik a megjegyzés hallatán.
"Leellenoriztem az össze jelentosebb alrendszert, semmi." mondja Kim a folyosón a mellette
lépkedo Tuvoknak. "Mi a helyzet a navigációs rendszerrel?" "A vizsgálati eredmények egy órán
belül a kezemben lesznek. ... Úgy hallottam, a gépházban kissé feszült a helyzet." "Volt egy
komolyabb nézeteltérés, de tisztázódott a dolog." "Én másképp hallottam. Hogy a Maquisk és a
Csillagflotta-személyzet kölcsönösen egymás idegeit nyüvi." "Az emberi faj azon hajlama hogy
mindig nehézségeket okozzon magának, újra és újra meglep. Elismerem, a helyzetet legalábbis
feszültnek lehet nevezni. De attól még messze van hogy eroszakig fajuljon a dolog." "Remélem
igaza van. Úgy értem, már most sem túl rózsás a helyzetünk." mondja Kim, majd felszisszenve a
halántékához kap. "Minden rendben?" torpan meg Tuvok. "Igen, csak ez a fejfáj..." Kim térde ekkor
megroggyan, és a vulcaninak épphogy csak sikerül elkapnia, mielott a padlóra zuhanna. "Jobb lesz
ha felkeressük a gyengélkedot." állapítja meg a vulcani. "Hirtelen... Most alig látok valamit."
kapaszkodik Tuvok vállába Kim szédelegve, miközben az a legközelebbi turbólift felé kezdi terelni a
zászlóst.
"A legénység Huszonhét újabb tagjánál jelentkeztek a tünetek." mondja a tanácsterem egyik nagy
monitorán látható, mármár aggasztóan összement doktor, "De nem találtam náluk semmit. Sem
diagnózissal, sem elorejelzéssel, sem kezelési móddal nem szolgálhatok. ... Jelentkezem amint új
információim vannak. ... És hadd szabadjon megjegyeznem hogy immár hatvannyolc centiméter
zsugorodtam. Nagyon hálás lennék ha valaki megjavítaná a kivetítorendszeremet, mielott annyira
összemegyek hogy nem érem el a vizsgálóasztalokat." Ezzel a doktor bontja a kapcsolatot.
"Megvizsgáltam a szingularitást körülvevo tértorzulást." kezdi a tájékoztatót Janeway, "Most
elovezethetnék egy hosszas levezetést, de inkább rövidre fogom: fogalmam sincs mi folyik itt. A
jelenségek egymásnak ellentmondanak, az adatok nem egybehangzóak. A dolognak semmi értelme.
Van valakinek valami építo jellegu javaslata?" "A hajószerte elvégzett ellenorzések nem derítettek
fényt rendellenességekre." jelenti Tuvok. "Megpróbáltam letapogatni a szingularitást egy
tachyonsugárral, de csak valami zajt kaptam vissza." mondja Carey. "B'Elanna...? Tudna segíteni
Mr. Careynek a jelek értékelésében?" fordul Chakotay Torres felé. "Igen." mondja az kelletlenül.
"Helyes." bólint Janeway. "Csakhogy semmi értelme." folytatja Torres, "Jó ötlet volt megpróbálni,
de nem muködött a dolog." "Van jobb ötlete?" kérdezi Janeway. "A holografikus doktor
kivetítojének problémáját egy ideje nem tudom kiverni a fejembol... Nekem úgy tunik hogy a
tértorzulás zavarja a kivetíto fáziskorrekciós rendszerét." "Én is gyanítottam valami hasonlót." bólint
Janeway. "Ha pedig ez a helyzet, elképzelheto hogy ezt a zavaró hatást egy korlátozott hatósugarú
szigetelomezovel hatástalaníthatjuk." "Valóban ennyire fontos ez a holodoktor-dolog?!" kérdezi
rosszallóan Carey. "A következore gondoltam: mivel a másik hajóról érkezo adást ugyanez a
torzulás zavarja..." "Létrehozhatunk egy ilyen mezot a külso szenzoraink körül is!" veszi át a szót
Janeway, "Ez semlegesíti a torzulás hatását, és kommunikálhatunk velük." "Pontosan. És ok talán
többet tudnak a fennálló helyzetrol mint mi." "Megpróbáljuk. Lelépni." szól Janeway, mire a
jelenlevok a kijárat felé indulnak. Chakotay kissé lemarad, és hálásan a kapitányra néz, aki elkapva
pillantását, elmosolyodva bólint.
"Emitterek bekapcsolva... Átvezetem a szigetelomezot a deflektorhálózaton." mondja a hídon
termináltól terminálig sieto Torres. "Csatornát a másik hajóhoz." szól Janeway. A hangszórókból
megjelenik a korábban már hallott torz üzenet. "Muködni látszik. A jel átért a torzulásokon." jelenti
Kim. "Változtasson az EM sáv modulációján." javasolja Janeway. "Folyamatban..." bólint Kim.
Néhány másodperc múlva az adás megismétlodik, és a megszólaló hang hallatán a jelenlevok
döbbenten pillantanak egymásra. "Kathryn Janeway vagyok a Voyager csillaghajóról. A
kvantumszingularitás közelében levo hajót hívom. Segítségre van szükségük?" "Ez a mi adásunk..."
31
állapítja meg Chakotay. "Átirányítom a szigetelomezot a vizuális letapogatókra." mondja Torres,
"Úgy valószínuleg tisztább képet fogunk kapni." A foernyo nagyítása megno, és a szingularitás
szájában lebego homályos fényfolt kontúrjai lassan kitisztulnak. "Ez a Voyager! Mi vagyunk ott...?"
pillant hátra Paris zavartan, mikor az egyre javuló minoségu képen egyértelmuen azonosíthatóvá
válik a másik hajó. "A szenzorok is megerosítik. Az ott a USS Voyager." fordul vissza Paris a
kormányospult felé, látva hogy Janeway sincs kevésbé meglepve mint o, vagy bárki más a hídon.
"Minden frekvencián hívom a hajót. Nincs válasz." jelenti Tuvok. "Nem is hiszem hogy kaphatnánk
bármilyen választ, hadnagy. Az üzenet amit fogtunk pontosan ugyanaz amit kilenc órával ezelott mi
magunk küldtünk." mondja Janeway. "Talán visszacsúsztunk az idoben, és találkoztunk
önmagunkkal...?" veti fel Kim. "Nem, nem errol lehet szó." rázza meg a fejét Torres, majd a mellette
álló Chakotayra pillant, végül Janeway elé lép: "Azt hiszem, van egy lehetséges magyarázatom a
dologra."
"Képzeljék el a következot..." mondja a tanácsteremben járkálva Torres, "Egy befagyott tó partján
ülnek, és a jeget nézik. Mit látnak? A saját tükörképüket. Ez alapján akár azt is gondolhatnák hogy
egy másik tavat látnak, amelynek partján egy másik énjük ül, és épp magukat figyeli." "Vagyis mi az
eseményhorizont felszínét figyeljük, és a saját idoben eltolt tükörképünket látjuk." mondja Janeway.
"Ezzel azt akarja mondani hogy valójában mi magunk estünk a szingularitás csapdájába?" kérdezi
Chakotay. "Attól tartok, így van." bólogat Torres. "Ez a megoldás. Csak ez az elmélet ad
magyarázatot az összes jelenségre. Azóta vagyunk a szingularitás foglyai, mikor megéreztük a
legelso rázkódást." szól Janeway. "Na várjunk csak, egy pillanat... Hetes görbülettel repültünk.
Észleltünk egy vészjelzést, mire úgy döntöttünk, utánanézünk a dolognak. ... Most viszont azt
mondják hogy az a hajó a saját tükörképünk, és az adás amit fogtunk, valójában a kapitány üzenete
volt. De a jelzést azelott fogtuk hogy leadtuk volna a saját üzenetünket. ... Hogy létezhet
olyasvalaminek a tükörképe, ami még be sem következett?!" kérdezi Paris némiképp gondterhelten,
"Hát van ennek bármi értelme is?" "Nincs." bólint rá Janeway elmosolyodva, "Ennek ellenére mégis
így áll a dolog. A temporális mechanika legzavarbaejtobb sajátsága éppen ez, hogy az ember
gyakran korábban találkozik valaminek a következményével, mint mielott megcselekedné azt, ami a
szóban forgó következményt maga után vonja majd." "És hogyan szabadulhatunk meg innen?" teszi
fel Kim a legfontosabb kérdést. "Még nem tudom. De egy biztos: minél mélyebben sodródunk a
szingularitásba, annál erosebbek lesznek a fellépo anomáliák. Számításaim szerint a hajó mintegy
kilenc órán belül megsemmisül." mondja Torres. "Ha az analógia igaz a mi helyzetünkre, hogyan
juthatunk át a jégen?" áll fel Janeway. "Találnunk kell egy léket." fordul felé Torres. "Vagy nekünk
magunknak kell vágni egyet..." "Egy pillanat, hiszen már vágtunk is egy léket..." "Mikor eloször
törtük át az eseményhorizontot." bólogat Janeway. "Azon keresztül talán távozhatunk is. Csak meg
kell találnunk." mutat rá Torres. "Tehát szubtéri instabilitásokat kell keresnünk az
eseményhorizonton. De hogy tegyük oket a szenzoraink számára észlelhetové?!" tunodik Janeway.
"Görbületi részecskék!" kiáltanak fel mindketten néhány pillanattal késobb. "Ha megszórjuk velük
az eseményhorizontot, talán észlelni tudjuk ahol visszaszóródnak az általunk keltett hasadék
peremén." monda Janeway, miközben már a kijárat felé siet. A többiek egy kicsivel lemaradva
követik a kapitányt a hídra.
"Mr. Tuvok, készítse elo a deflektoremittert! Mr. Kim, irányítsa át a jobb és baloldali
plazmavezetékeket a deflektorhoz. Készüljenek fel egy irányított görbületi mezo létrehozására."
osztogatja a parancsokat Janeway a hídon. "Deflektor készenlétben." jelenti Tuvok. "Hajtómuplazma
átirányítva." szól Kim. "Engedjék el a mezot." bólint Janeway. "Letapogatás folyamatban." mondja
Paris, "Van is itt valami... Egy egyenetlenség, akár a hasadék is lehet." "Képernyore!" szól Janeway.
"Igen, ez egy hasadék. Ötven méterszer tíz méteres." "A mindenségit! Az túl kicsi. Biztosan
folyamatosan csökken amióta átjöttünk rajta." csattan fel Torres. "De ott van, és ez is valami. Hogy
tágítsuk ki?" kérdezi Janeway. "Jégcsákányt neki! Egy dechion-sugár pont megfelelo lehet."
válaszolja Torres. "Megpróbáljuk. Mr. Paris, repüljünk közelebb!" "Kapitány... Ha közelebb
megyünk, a görbületi hajtómu mezejének hatására még jobban bezáródik." tiltakozik a hadnagy.
32
"Innen elindíthatjuk a sugarat?" kérdezi Janeway. "A hasadék tizenötmillió kilométerre van. Nincs
annyi energiánk hogy ilyen eros sugarat tudjunk létrehozni." "Akkor oda kell mennünk egy
siklóval." "Erre a feladatra a legjobb pilótára van szükség." áll Paris Janeway elé, "Az pedig én
vagyok." "Gyerekjáték odáig elrepülni, Mr. Paris. És olyasvalakire van szükség odakint, aki jártas a
temporális mechanikában. A szolgálati lapja szerint pedig ön nem szakértoje a témának. ... B'Elanna,
jöjjön velem. Parancsnok, öné a híd." Janeway távoztával Chakotay és Paris, igaz más-más okból,
összenéznek.
"Pajzsok teljes töltöttségen." jelenti Torres, miután a távolsági sikló elhagyja a Voyager hangárját.
"Négy és fél percnyire vagyunk a hasadéktól. Készüljünk fel a dechion-sugár kibocsátására." mondja
Janeway. "Kapitány... Szeretnék bocsánatot kérni amiért a készenléti helyiségben... Megfeledkeztem
magamról. De meg kell értenie... A legérzékenyebb pontomon érintett azzal amit mondott. Tisztelem
Chakotayt, de ez esetben téved. Nem vagyok tisztnek való, és ezt mi ketten tudjuk is. ... Az igazság
az hogy az Akadémiát is azért hagytam ott mert rájöttem: túl sokat vártam magamtól. És higgye el
nekem, senki sem bánkódott azon hogy eljöttem." "Chapman professzor például igen." jegyzi meg
Janeway, mire Torres meglepetten fordul felé: "Hogyan?" "Azt írta a személyi lapjára, hogy
támogatni fogja ha esetleg vissza kívánna térni az Akadémiára. Úgy jellemezte, mint az egyik
legígéretesebb kadétot akit valaha tanított." "Hiszen... Nap mint nap vitába szálltam vele. Folyton
kritizáltam a... Módszereit, az elméleteit. O pedig mindig úgy bánt velem mint egy neveletlen
kölyökkel. Azon csodálkoztam hogy nem segített csomagolni, mikor megtudta hogy elmegyek."
"Tudja, egyes professzoroknak kifejezetten tetszik ha egy tanítványuk szembehelyezkedik velük,
B'Elanna. ... És bizonyos kapitányoknak szintúgy." fordul Janeway Torres felé, sokat sejteto
félmosollyal, "És tudja, Chapman nem az egyetlen volt. Sok oktatója volt azon a véleményen hogy
nagyszeru tiszt vált volna önbol. Több barátja volt az Akadémián, mint amennyirol tudott. ... Nos, a
hasadék tizenöt kilométerre elottünk. Indítsa a dechion-sugarat." "Sugár..." a sikló megrázkódik,
mintha beleszaladt volna valamibe, mire Torres egyelore nem szól, nehogy elharapja a nyelvét a
veszett rázkódásban. Mikor azonban a helyzet normalizálódik, már másról kell jelentést tennie:
"Pajzs hatvankét százalékon." "Növelje a sebességet. El kell érnünk a hasadékot mielott a torzulások
megsemmisítik a siklót. ... Tágítsunk még egy kicsit azon a léken. Újra a dechion-sugarat!" Torres
kibocsátja a sugarat, mire a sikló ismét vad táncba kezd.
"Már mintegy harmincöt százalékkal megnövelték a hasadékot." jelenti Kim a Voyager hídján.
"Legalább kétszer ennyit kell elérniük, ha át akarjuk préselni rajta a Voyager-t." állapítja meg Paris.
A hajó ekkor megrázkódik, a hídon tartózkodók alig tudnak megkapaszkodni valamiben. "Mr.
Tuvok, jelentést!" "A torzulások erosödnek." "A hajótörzs integritása nyolcvan százalékos." szól
Kim.
"Már majdnem hatvanöt százalékkal növeltük meg a hasadékot. De jó lenne még vagy öt százalékot
nyerni." mondja Janeway a Voyager-hez hasonló vadsággal rázkódó siklóban. "Energiát veszítünk,
nem hiszem hogy ennél többet tehetnénk, kapitány." tiltakozik Torres, mire a rázkódás hirtelen
abbamarad. "Akkor irány a Voyager!" adja ki a parancsot Janeway.
"A sikló útban van visszafelé, parancsok. Jelentos károsodást szenvedtek, többek között a
kommunikációs rendszer is. Nem tudom elérni oket." jelenti Tuvok a beálló csendben. "A hasadék
átméroje most mintegy százhúsz méter. Ez legfeljebb két-két méter hibalehetoséget enged mindkét
oldalon." mondja Kim. Chakotay leereszkedik a kapitányi székbe: "Mr. Paris, amint a siklót a
fedélzetre vettük, irány a hasadék."
"Van itt egy aprócska probléma..." mondja Torres, mikor Janeway kérdon felé fordul. És valóban: a
sikló ablakából két Voyager látható. "Az egyik hajó csak temporális tükrözodés. A kérdés csak az,
melyik?" mondja Janeway a hajókat figyelve, "A mérések szerint teljesen egyformák." "Kapitány, a
33
hasadék újra kezd bezáródni. Ha a Voyager az elkövetkezo öt perben nem halad át rajta, soha nem
jut ki." "Csak egyszer próbálkozhatunk az igazi hajó kiválasztásával." mondja Janeway. "Az esély
ötven-ötven százalék. A jobb-, vagy a baloldali?" "Jobb!" "Bal!" mondja egyszerre a kapitány és
Torres, majd kétségbeesetten összenéznek. "Azt hiszem a baloldali az igazi Voyager. Az van
közelebb a hasadékhoz, és..." kezdi magyarázni Torres, de a sikló megint megvonaglik, "...És ez azt
jelenti, olyan közel várakozik a hasadékhoz amennyire csak lehet, hogy miután visszatértünk minél
rövidebb utat kelljen megtennie. "Nem. Csak közelebb levonek látszik, de rossz irányban áll. A
jobboldali hajó viszont tattal felénk van, hogy megkönnyítse a dokkolást." mond ellent Janeway.
"Kell hogy legyen valami más mód is arra hogy kitaláljuk, melyik az igazi." "A jobboldali hajó
hajtómuvei készenléti állapotban vannak, tartja a pozícióját. A baloldali viszont a hasadék felé
mozog." állapítja meg Janeway. "Akkor mégiscsak igazam van. A bal oldali hajó lesz az." "Ne siesse
el! Úgy húsz perce, mikor a Voyager felfedezte a hasadékot, errefelé repültünk. Mivel a bal oldali
hajó most arrafelé tart, az csak annak az idoben eltölt visszatükrözodése, ami húsz perccel ezelott
volt. A jobb oldali hajó a valódi. És ránk vár!" "Ha téved... Lesz elég idonk beszélgetni róla."
mondja végül Torres, majd irányba fordítva a siklót elindulnak a jobb oldali hajó felé. Rövidesen
belebegnek a Voyager hangárjába. "Dokkolásra készen állunk." jelenti Torres. "Remek. Hajtómuvek
ki. Lássuk mi történik." A meghajtását veszett sikló nagy zökkenéssel csapódik a hangár padlójához,
de ez most nem igazán zavarja az utasokat. Mindketten megkönnyebbülten sóhajtanak fel. "Én elég
valóságosnak éreztem. Úgyhogy irány a híd." mondja Janeway.
"Chakotay parancsnok, jelentést!" "Hamarosan a hasadéknál leszünk, és Mr. Paris bebizonyíthatja,
mennyire tehetséges pilóta." fordul Chakotay Janeway felé. "A hasadék tovább szukül, már csak
száztíz méter." jelenti Kim. "Az túl kicsi... Nem férünk át." rázza meg a fejét Torres. "A kiképzésen
sokszor hangsúlyozták hogy egy hajó kormányzása nem éppen a legegyszerubb feladat. De a
gyakorlat megtanított rá hogy néha elég... Ha megfelelo sebességgel próbálkozik az ember. Mr.
Paris, teljes impulzusmeghajtás!" szól Janeway elszántan. A Voyager nekilódul, és néhány pillanat
múlva a legénység úgy érzi, mintha egy csillagközi méretu falnak rontottak volna. "Elvesztettük a
pajzsokat." jelenti Tuvok. "A bal oldali impulzushajtómu gyors ütemben energiát veszít!" kiáltja
Paris. "Odairányítom a tartalékot." mondja erre Kim. "A hajótest terhelése kritikus..." mondja
Tuvok. "Tartjuk a sebességet Mr. Paris." A rázkódás néhány másodperc múlva véget ér, mintha
elvágták volna. "Elhagytuk az eseményhorizontot, kapitány." jelenti Tuvok. "Megfelelo
sebességgel..." mondja Paris vidáman, "Ezt megjegyzem magamnak." "Távozópálya szeretnék
legalább százmillió kilométernyire lenni ettol a szingularitástól." mondja Janeway, "Ott megkezdjük
a javításokat."
"Nos, itt volnának..." lép be Chakotay a gépterembe, Torressel a nyomában, "A legénysége."
"Megpróbálom nem betörni senkinek az orrát." pillant körül B'Elanna. "Az elso parancs: a kapitány
tizenhárom órára üzemképes görbületi hajtómuvet szeretne." "Tizenhárom órára?! Lehetetlen."
tiltakozik Torres. "Akkor lehet hogy mégiscsak be kell törnie pár orrot. De legalábbis... Megbíznia
bennük. ... Hadnagy." mondja Chakotay, majd a kijárat felé veszi az irányt. "Hát akkor... Hozzák
rendbe az izo-lineáris szigeteloket! És kapcsolják be a plazma-reléket." mondja Torres, az egyik
rendszerellenorzo pulthoz sietve. Majd az embereire pillantva hozzáteszi: "Kérem." A csapat
szétszéled, B'Elanna pedig megkeresi Careyt: "Szükségem lesz a segítségére, hadnagy. Nem vagyok
különösebben tájékozott a jelenlegi Csillagflotta-rendtartással kapcsolatban, és... Tudom hogy ön
jobban ismeri ennek a görbületi hajtómunek az egyéni jellegzetességeit, mint én. ... Remélem
számíthatok önre." "Biztosíthatom, a legjobbat fogom nyújtani." Torres zavartan álldogál még egy
darabig, majd elfordulva távozni készül. "Hadnagy..." szól utána Carey, és mikor B'Elanna
visszafordul, a férfi feléje nyújtott jobbjával találja szemközt magát: "Fogadja gratulációmat. És
üdvözlöm a csapatban!"
"Ellenorzi az új fomérnökét?" kérdezi Chakotay egy szinttel feljebb, a keverokamrához vezeto felso
gyorsítópályát körülfogó galérián álló Janewayt. "Csak figyelek." "És?" "A legénység két tagja máris
34
alaposan megszenvedte ezt az eloléptetést. El fog tartani egy darabig míg elfogadják vezetojükül. De
azt hiszem, B'Elanna elonyére fog válni a legénységnek. A mi legénységünknek." "Kérdezhetek
valamit? Nem hivatalosan..." "Ühüm..." bólint Janeway. "Ha a dolgok másként alakultak volna, és
most egy Maquis hajón lennénk, nem a Voyager-en, akkor ön alattam szolgálna?" "Ha valaki
kapitány... Van annyi elonye hogy bizonyos dolgokat nem kell elmondania." mondja erre Janeway,
mire mindketten elmosolyodnak. "Gyengélkedo hívja Janeway kapitányt." "Hallgatom." "Mikor jön
már valaki hogy megjavítsa a kivetítomet?!" kérdezi méltatlankodva a doktor, mire Janeway
szemöldöke egy pillanatra összeszalad: "Jelenleg eléggé elfoglaltak vagyunk, de amint lehet,
küldünk valakit." "Nagyon örülnék ha megsiettetné egy kicsit a dolgot!" "Értettem. Janeway kilép."
Paris, igyekezve nem elcsöpögtetni a kézsebébol szivárgó vért, vigyorogva érkezik a
gyengélkedoben levo foorvosi irodába. "Sajnálom hadnagy, de bármi is a baja, el kell látnia magát."
mondja a legfeljebb ötven centméter magas doktor boldogtalan ábrázattal, az íróasztal mögötti
széken állva. "Semmi gond, csak egy karcolás." vonja meg a vállát Paris, majd hozzáteszi: "Hanem
tudja mit? ... Így sokkal szimpatikusabbnak találom." A doktor arcára kiülo kifejezés sejtetni engedi,
hogy tudna éppen mit mondani, ha programozói nem 'felejtették' volna ki szótárából az efféle
megnyilvánuláshoz szükséges szavakat.
35
3. Time and Again - Kis kitérovel
Jelenlegi irányunk 358.10, sebességünk hetes görbület, hamarosan egy vörös kettoscsillag mellett
haladunk el. Egyelore még nem megállapítható hogy a rendszernek van-e lakható bolygója." mondja
Paris váltótársának, felállva a kormányospult mellol, majd miután a váltás átvette a szolgálatot,
Kimhez siet: "Készen áll?" "Nem... Még lefuttatom ezt a tesztsorozatot." rázza meg a fejét a zászlós.
"De... Egyedül biztos nem fog menni!" "Sajnálom." "Nagy hibát követ el." rázza meg a fejét Paris,
"Tudja mi fog történni? Mi vagyunk az emberi faj egyetlen képviseloi errefelé, Harry. Elobb-utóbb
mindenki párt kell hogy találjon magának, és ha most nem csapunk le a Delaney testvérekre, valaki
más megteszi helyettünk!" "Engem már vár otthon egy lány." "Képzelje, engem meg vagy öt. Na
és?" "Csakhogy nekem szándékomban áll visszatérni hozzá." "Harry..." csóválja a fejét Paris
helytelenítoen, "Harry, Harry, Harry... Valóban azt hiszi hogy várni fog magára?" "Igen." "Én pedig
azt hiszem, jobb ha elfelejti. Férjhez megy majd, gyerekei lesznek, boldogan éli az életét. ... Csakúgy
mint mi, ha megszerezzük a Delaney testvéreket." "Már megmondtam, még meg kell csinálnom ezt a
tesztsorozatot." fordul vissza a muszerei felé Kim. "Inkább magát kellene letesztelnie! Figyeljen, ok
kettesben járnak mindenhová. Vagy egy kettos randevú, vagy ugrott az egész! Gyerünk... Már
elokészítettem a terepet, mindent elmeséltem nekik önrol." "Mit mondott rólam?!" fordul Kim
rosszat sejtve Paris felé. "Hát... Például hogy az Akadémián sebességrekordot döntött egyszemélyes
géppel való repülésben..." "Sebességrekordot... Soha életemben egyetlen rekordot se döntöttem
meg!" "És hogyan szerezhetnének ok errol tudomást?" Kim elhúzza a száját, és nekikészül hogy
mondjon valami keresetlent, de a hajó a következo pillanatban megrázkódik, és vészjelzések
szólalnak meg több pult felol. A készenléti helyiségbol épp ebben a pillanatban kilépo Janeway és
Neelix alig bírnak megkapaszkodni valamiben. "Jelentést!" szól a kapitány. "Egy lökéshullámmal
találkoztunk." mondja Tuvok.
Kes, aki ezidotájt a kabinjában alszik, a remegésre riadtan ül föl az ágyban. Aggodalmasan mered
kabinja sötétjébe, majd lassan, hitetlenkedve a halántékához emeli a kezét, mintha valami ismeretlen
érzékszerve lépett volna muködésbe egy pillanatra.
"Jelentéktelen burkolati kár a hármas szinten. Közvetlen veszély elhárítva, a pajzsok kitartanak."
jelenti Kim. "A gépházban nincs károsodás, minden rendszer üzemkész." érkezik Torres hangja az
interkomon keresztül. Paris gyorsan visszatér a kormányospulthoz, Janeway pedig hozzá siet: "Mr.
Paris meg tudja állapítani a lökéshullám forrását?" "Nem vagyok egészen biztos... A letapogatás egy
terjedo roncsfelhot jelez a közeli ikercsillag rendszerében." "A felho foleg ellentétes töltésu poláris
ionpárokból áll." közli Tuvok. "Ellentétes töltésu...? Ez pusztító ereju robbanásra utal..." tunodik
Janeway, "Van tudomása intelligens életrol ebben a rendszerben, Mr. Neelix?" "Van-e tudomásom?
Közvetlenül... Nincs, vagyis hogy úgy mondjam... Oszintén szólva... Egyáltalán nincs." ismeri be
zavartan Neelix, a tole nem messze álló Tuvokra pillantva. "Irányt változtatunk. Megvizsgáljuk a
jelenséget." határoz Janeway.
"Átléptük a rendszer határát. További lökéshullámoknak nincs nyoma." jelenti Kim, mikor az egyik
érkezo liftbol Kes lép a hídra. "Kes...? Mit keresel itt?" lép közelebb hozzá Neelix aggodalmasan.
"Tudni szeretném..." mondja a lány, merev tekintettel maga elé bámulva. "Tudni? Mit?" "A
lökéshullám forrása egy 'M' osztályú bolygó." jelenti Paris, "Látótávolságban van." "Képernyore!"
szól Janeway. A foernyon megjeleno bolygó azonban csak volt föld-típusú. Mielott az ismeretlen
eredetu katasztrófa halott, szürke gömbbé nem változtatta. "A teljes növényzet elpusztult." jelenti
Kim. "Sem muholdaknak, sem urhajóknak nincs jele." mondja Tuvok. "Életjelek?" kérdezi Janeway.
"Nincsenek..." suttogja Kes, mielott még Paris válaszolhatna: "Nincsenek. De a sugárzás okozhatja
az érzékelok muködési zavarát." "Pályára állunk." szól Janeway. "A felszínen mesterséges
építmények maradványai. Egy globális vízvezeték-hálózat veheto ki a legjobban." állapítja meg
Chakotay, "Civilizáció létezik odalent." "Vagy létezet... Milyen állapotban van a felszín?" "A
36
sugárzás elviselheto mértéku. A légkör belélegezheto." válaszolja Tuvok. "Mr. Paris, Tuvok, velem
jönnek. Miss. Torres, kérem a kettes szállítóhídra. ... Parancsnok, öné a híd."
Négy szállítósugár ragyog fel a magaslégkörbe került por keltette nappali félhomályban. A felderítok
fézereiket trikorderre cserélve elindulnak hogy bejárják annak az épületnek a maradványait, amelybe
megérkeztek. "A bolygó egész felszíne megsüllyedt..." állapítja meg Torres. "Egy szubtéri
láncreakció indulhatott be, valószínuleg egy vagy több polárion-berendezés felrobbanása után."
feltételezi Janeway. "Bármi történt is itt, a lakóknak nem sok esélyük volt." jegyzi meg Paris.
"Meghaltak. Atomjaikra hullottak. Mint minden élo szervezet a robbanás pillanatában." mondja
Torres. "És gyorsan történt. A poláris detonáció másodpercek alatt pusztította el ezt a várost." szól
Janeway. "Ez az egész a Chaltok IV-re emlékeztet." szólal meg Tuvok. "Chaltok IV?" kérdezi
Torres. "Egy romulan kutatóállomást kis híján elpusztított egy ilyen berendezés. Ez is elomozdítója
volt annak hogy kétezer-kétszázhatvanötben betiltották az ilyen jellegu kísérleteket." "Tehát, így ért
véget az itteni háború." állapítja meg Torres. "Nem vagyok biztos benne hogy háború zajlott..."
mondja Janeway, valaminek a maradványai mellett guggolva, ami mintha egyfajta vezetékrendszer
lenne, "Vizsgálja csak ezt meg alaposabban, B'Elanna." "Akkora a poláris ionok koncentrációja,
hogy az érték nem is mérheto." állapítja meg Torres. "Azt hiszem a robbanás részben ezen a
vezetékrendszeren keresztül terjedt. Ön mit gondol?" kérdezi a kapitány. "Egy civilizáció ami poláris
ionokat használ energiaforrásként?!" fordul felé hitetlenkedve Torres. "Nagyon úgy néz ki. Idozített
bomba minden utca alatt... Vezetékek, melyek behálózzák a házakat."
"Hogy érted azt hogy láttad...?" kérdezi Neelix kétkedve, "Hogyan láthattad egyáltalán?" "Nem
tudom..." rázza meg a fejét a zokogó Kes. "Mégis... Mit láttál?" "Láttam oket... Lángolni. A testük...
Hamuvá omlott, ott ahol álltak." "Aludtál mikor elkapott minket a lökéshullám." mondja Neelix a
lány vállára téve a kezét, "Biztos csak egy rossz álom volt." "Nem hiszem..." "Akkor mégis mi
történt?" "Majdhogynem telepatikus kapcsolat volt." "A telepátia valamiféle üzenet átadásáról szól...
Egy szó, egy hang... Amit te elmondtál, az inkább olyasvalaminek hangzik, amit a Drakia bolygó
lakói tapasztalnak néha." "Kik...? "Egy érzékelésfölötti képességekkel rendelkezo faj. Képzeld,
bemennek egy üres terembe, és..." "Neelix... A szüleimrol azt gyanították, különleges mentális
képességekkel rendelkeznek." "Senki... Nem hisz az efféle mendemondáknak." csóválja a fejét
rosszallóan Neelix. "Én elhittem..."
"Nézzék csak...!" fordul a többiek felé Paris, felemelve a romok közül egy korong alakú szerkezetet,
melynek elején piros jelek világítanak, "Ez úgy néz ki mint valami idoméro szerkezet. Úgy látom,
megállt, valószínuleg a robbanáskor." A többiek azonban nem igazán foglalkoznak vele, mire Tom
visszateszi a tárgyat oda ahol találta. A következo pillanatban hátulról sárgás, lágy fény önti el, és
egy forgalmas utca zajai veszik körül. Paris meglepetten fordul hátra, de csak a félhomályban, a
romok között keresgélo társait látja. "Mi volt ez?" "Micsoda?" fordul Torres Paris felé. "Nem
hallották az elobb?" kapja elo trikorderét a hadnagy. "Mit?" lép közelebb Tuvok is. "A zajokat. Mint
egy forgalmas utca. Gyerekek..." Paris egy lépést tesz elore, és egy pillanatra olyan érzése támad
mintha egy láthatatlan akadályba ütközött volna. Egy másodperccel késobb döbbenten mered az elé
táruló látványra: egy belso átriumban áll, melynek üvegtetején ragyogó napfény ömlik be. Nem
messze tole tarka ruhákba öltözött gyerekek labdáznak, távolabb pedig az átlátszó boltozattal fedett
utcán járókelok sietnek dolguk után. Paris visszafordul oda ahol a szerkezetet találta, ám ekkor egy
kéz nehezedik a vállára. A hadnagy megpördül, és Janewayjel találja magát szemközt, a katasztrófa
utáni romok között. "Ezt... Ezt nem értem... Itt voltam. Ezen a helyen, de... Tele volt emberekkel!"
"Mindvégig itt volt, Tom." mondja erre Janeway. "Pedig én láttam oket. Rengeteg ember, és játszó
gyerekek... Sütött a nap, nyoma sem volt semmiféle robbanásnak!" "Van itt egy kisebb temporális
fluktuáció, de gyorsan semlegesítodik." állapítja meg Torres, Paris felé fordítva trikorderét. "A
robbanás komoly hatással volt a szubtérre, parancsnok." emlékezteti Tuvok Janewayt. "Mindenki
maradjon ott ahol van!" parancsolja Janeway aggodalmasan körülpillantva, "Ha Tuvoknak igaza van,
37
szubtérhasadékok sodródnak mindenfelé, szerte a bolygó felszínén. ... Felderítoosztag a Voyagernek:
négy személy felsugárzásra." "Értettem." hallatszik Chakotay hangja, de kapitány elkésett a
dologgal. Egy pillanattal késobb o és Paris a hadnagy által már látott környezetben találják magukat,
ám érkezésük ezúttal nem olyan zökkenomentes, mint korábban. Egy gyerek éppen arrafelé néz ahol
megjelennek, és meglátva oket ijedten felkiált. A hangra egy barna ruhás, övében hosszúkás,
fegyvernek látszó tárgyat viselo férfi érkezik sietve, de az erre sétálók is gyorsan tömegbe verodnek
a tanácstalanul álldogáló Janewayék körül. "Miért kiabáltál?" kérdezi a barna ruhás a gyerektol.
"Miattuk!" mutat a gyerek Parisékra, "Démonok! A semmibol bukkantak elo. A saját szememmel
láttam!" "Sajnálom ha megijesztettük. Befordultunk a sarkon, és..." próbálkozik Janeway, de a
gyerek nem hagyja magát. A szerencse azonban, a barna ruhás képében, melléjük szegodik: "Csitt,
fiacskám. Nyugalom. Biztos sok rémtörténetet olvastál mostanában, fiatal barátom. Démonok
valójában nem léteznek." "De mondom hogy láttam oket a semmibol elobukkanni." "Na most más
indulás haza... Egyél valami édességet, és nyugodj meg végre. ... Hallgassanak ide, nincs itt semmi
látnivaló! Oszoljanak, kérem!" A tömeg lassan szétszéled, a barna ruhás férfi pedig sajnálkozva
Parisék felé fordul: "Bocsássanak meg..." "Nem történt semmi." rázza meg a fejét Paris. "Hogy mik
járnak manapság a kiskölykök fejében..." "Talán az egyenruhánktól ijedt meg. Elég messzirol
érkeztünk." mondja Janeway. "A kontinensközi vonattal?" kérdezi a barna ruhás. "Ma reggel." bólint
rá a kapitány. "Értem... De csak nem ezt hordják a Kaltur Tartományban minden nap?" "Nos, ez a
ruha kissé elegánsabb mint a hétköznapi darabok. Tudja hogy van ha az ember hosszabb útra indul."
magyarázza Paris, mire a barna ruhás megérton elmosolyodik. "Az igazság az hogy épp ruhaüzletet
keresünk, szeretnénk valami kevésbé feltunot, és kényelmesebbet vásárolni." szól Janeway. "Van itt
egy bolt nem messze. ... Arrafelé... Nos, további kellemes napot kívánok." mondja a barna ruhás, egy
intéssel útba igazítva a felderítoket, majd feléjük biccentve elsiet. "Ezt egész jól megoldottuk..."
pillant Paris a kapitányra, majd körülnézve megakad a pillantása egy közeli kirakaton. Közelebb
megy, és valóban, a romok között talált szerkezetet látja viszont, csak az most még muködoképes.
"Idomérore van szüksége?" érkezik készségesen egy narancs és piros sávokból álló ruhába öltözött
középkorú férfi. "Elkelne a segítsége." bólint Paris, "Ma reggel érkeztünk a Kaltur Tartományból,
és... Ez az óra kissé más mint amiket ott használunk." "Nem különbözhet olyan nagyon..." mondja a
férfi, nyilvánvalóan a bolt tulajdonosa, miközben a kirakatot kinyitva kiemeli az órát, "Nézze csak:
fordulatok, idoközök, töredékek." mutat a különbözo jelcsoportokra az eladó, "Tizennégy kelodras."
"Kedvezo ár. Késobb visszajönnék érte, már ha tudok rá idot szakítani." mondja Paris, majd az eladó
felé biccentve visszatér a nem messze várakozó Janewayhez: "Ha nem tévedek, ez a világ valamikor
a holnapi nap folyamán megsemmisül."
"A Voyager hajónaplójába, Chakotay elso tiszt bejegyzése. Kiegészítés. Mióta Janeway kapitány és
Paris hadnagy eltuntek egy szubtérhasadékban, semmi hírünk nincs róluk."
"Ez itt azon hasadékok egyike, amiket a magnetonszkennerrel regisztráltunk a bolygó felszínén."
mutat Kim a tanácsterem monitorán látható ábrára, amin egy hosszan elnyúló tölcsérforma alakzat
látható, "Itt van az a pont ahol a hasadék keletkezett a robbanásnak köszönhetoen, és látható hogy a
lökéshullámokkal együtt sodródva egyre szukül. Azt gyanítjuk hogy a kapitány és Paris hadnagy a
szuk végben ragadt." "A legtöbb robbanás a jövo felé terjedt ki, de az alapján amit Paris jelentett az
eltunésük elott, úgy gondoljuk, ez a hasadék a múltba nyúlik vissza." teszi hozzá Torres. "Miért nem
tudtak visszatérni úgy, mint Mr. Paris az elso alkalommal?" kérdezi Tuvok. "Mert akkor még nem
hatolt be teljesen a hasadékba. Mi még láttuk ot, mikor o már a másik oldal jelenségeit tapasztalta."
válaszolja B'Elanna. "Tehát feltételezhetjük hogy a kapitány és Mr. Paris jelenleg órákkal, esetleg
csak percekkel a robbanások bekövetkezése elott léteznek?" kérdezi Chakotay. "Nem lehetséges
kideríteni, mennyire nyúlnak vissza a múltba a hasadékok." rázza meg a fejét Torres. "Hogyan
juthatunk a nyomukra?" kérdezi az elso tiszt. "Ismerem annyira Janeway kapitányt hogy bátran
kijelenthessem: azon lesz hogy szubtéri tájolójelet küldhessen nekünk." jelenti ki Tuvok.
"Reménykedjünk benne. Eloször is azonban meg kell találnunk a hasadék nyílását, és le kell
38
tapogatnunk hogy megtalálhassuk a jelet." mondja Kim. "Amint megállapítottuk hol és mikor
vannak, ki kell bovítenünk arrafelé a hasadékot." teszi hozzá Torres. "Milyen módszert javasolnak?"
kérdezi Tuvok. "Még nem vagyunk biztosak benne..." rázza meg a fejét Kim, mire a vulcani
szemöldöke egy pillanatra megrándul.
"Hmm..." hümmög a Doktor a gyengélkedoben, a vele szemközt ülo Kest vizsgálva, "Ühümm...!"
"Mi van?!" kérdezi aggodalmasan a Doktor mellett álló Neelix. "Hmm?" fordul felé a Doktor.
"Valami baj van?" "Igen. Méghozzá komoly baj!" válaszolja a Doktor összeráncolt homlokkal,
"Semmi adatom nincs az agyszerkezetérol. Vagy a kormánya feledkezett meg a 15501 szabványban
foglalt legénységi alapadatok megküldésérol, vagy valaki a Csillagflotta Orvosi Központjában
nagyon elszúrt valamit!" méltatlankodik a Doktor, tovább vallatva kezében tartott jegyzetfüzetet.
"Mi nem vagyunk az eredeti legénység részem." mondja erre Kes. "Egy expedíció során
csatlakoztunk." magyarázza Neelix. "És senki sem kérdezte ki önöket az eddigi kórtörténetükrol?"
Kes és Neelix egyszerre rázzák meg a fejüket, mire a Doktor bosszúsan emeli égnek a tekintetét:
"Miért is tették volna?! ... Habár, ez a hajó foorvosának a feladata, vagyis... Az én feladatom. ...
Persze ezt csak akkor tudtam volna megtenni, ha valaki tájékoztatott volna arról, hogy új utasok
érkeztek a fedélzetre. De a jelek szerint én vagyok az utolsó, aki tudomást szerez arról ha bármi
lényeges dolog történik. Na árulják csak el, hány fo érkezett a fedélzetre mostanában?!" "Csak mi..."
tárja szét a karját Neelix. "Meg annak a megsemmisült hajónak a legénysége..." emlékezteti Kes.
"Egy komplett... Legénység!" mondja elképedve a Doktor, "Na szép." Ezzel nagy levegot véve
megérinti kommunikátorát: "Vészhelyzeti orvosi hologram hívja Janeway kapitányt!" "Nincs a
fedélzeten." jegyzi meg Neelix, "Nyoma veszett egy ismeretlen bolygó felszínén." "Nyoma
veszett..." mered rá a Doktor, "A kapitánynak... Miért van olyan érzésem hogy egy elátkozott hajóba
építettek be?! ... Hát jó... Kérem továbbítsák a legmagasabb rangú, nem eltunt tisztnek, hogy amint
lehetséges, keressen fel! És most kikapcsolhatják a programomat." "De... Még nem mondott semmit
Kes állapotáról!" tiltakozik Neelix. "O az általam ismertek közül a legegészségesebb példánya a
fajának. ... Az általam ismert egyetlen példánya a fajának. ... Igazán csodálatos agya van. Csinos kis
kiegészítése lesz az adatbázisomnak." mondja a Doktor Kes elé lépve, "Ne aggódjon. Ha a szüleinek
lappangó telepatikus képességei voltak, elképzelheto hogy ön eloször vette használatba szunnyadó
képességeit. Az urben való élet komoly alkalmazkodást követel meg a szervezettol. Lehet hogy
ennek az egyik mellékhatásaként ébredezik önben ez a képesség. ... Na menjen. Aludja ki magát,
és... Igyon elegendo folyadékot." "Elegendo folyadékot?" kérdezi meglepetten Kes. "Persze. Ez
mindenkinek nagyon ajánlatos. És most kikapcsolhatják a programomat." "Számítógép, programot
befejezni." mondja Kes abban a pillanatban, mikor a Doktor újra megszólal: "És holnap reggel
keressen fel újra..." A hologram ekkor szertefoszlik, Neelix pedig nagy szemeket mereszt Kesre.
"Biztos hogy a Voyager már keres bennünket..." mondja Janeway Parisnak, miközben kilépnek a
ruhaüzlet ajtaján, immár helyi öltözékben. Az üzlet kirakata elott többen állnak, két vörös-fekete
egybeszabott öltözéket mustrálgatva. "Beállítom a kommunikátoromat hogy bocsásson ki szubtéri
impulzusokat. Talán elcsípik a jelet." Paris nagyot fúj Janeway szavai hallatán. "Persze, tudom..."
bólint a kapitány. "Talán el tudnánk érni valahogy..." "Ne is gondoljon rá, Tom. Az Elsodleges
Irányelv egyértelmuen kimondja: jelenlétünkkel nem befolyásolhatjuk a bolygó történéseit." "Még
akkor sem ha egyenesen a vesztükbe rohannak?" "Még akkor sem." "Az apám évrol évre eloadást
tartott nekünk az Elsodleges Irányelvrol." "O az urkutatás egyik alapveto princípiuménak tekintette."
"Nos, be kell vallanom, egy ido után már nem nagyon figyeltem a szavaira." "Remélem rám azért
figyel. Egy dologban ugyanis teljesen egyetértek vele: felmérni sem tudjuk milyen következményei
lehetnek ha akár csak egyetlen..." "Teljes pusztuláshoz biztosan nem vezetne a dolog!" "Nem
figyelmeztetheti ezeket az embereket. Ez parancs!" mondja Janeway az összevont szemöldökkel
rámeredo Parisnak, majd oldalra pillantva felfedezi azt a kisfiút, aki tanúja volt ideérkezésüknek.
"Na még ez is... Jöjjön!" ragadja meg a kapitány Paris karját, és elindulnak valamerre, csak el a
gyerektol. Az azonban nem hagyja magát, utánuk siet, és elállja az útjukat: "Tudom hogy
39
hazudnak!" "Fiatalember, üzleti úton vagyunk, és nagyon sok dolgunk van még." mondja Janeway,
miközben Paris karba tett kézzel, szúrós pillantásokkal méregeti a fiút. "Azt állították hogy a
kontinensközi vonattal érkeztek..." "Igen, a Kaltur Tartományból." "Csakhogy én beszéltem a
szerelvény felügyelojével, és o azt mondta, ma csak négyen jöttek Kalturból. Ketten sokkal
öregebbek voltak maguknál, a másik kettovel pedig egy gyerek is volt." "Akkor az az ember
tévedett. Mi voltunk azok." "És hol van a gyerek?" "Felfaltuk. Démonok vagyunk, és gyerekeket
reggelizünk." mondja ekkor Paris, megelégelve a hasztalan vitát, "De azt hiszem, én még éhes
vagyok!" ezzel kilép a gyerek felé, mire az rémülten elszalad. Janeway rosszalló pillantást vet
Parisra. "Bocsánat. Csak gondoltam így legalább gyorsan megszabadulunk tole." "Koncentráljunk
inkább a visszajutás problémájára." legyint Janeway. Paris ekkor észreveszi, hogy egy energiavezeto
csatorna van nem messze tolük. Leguggolva alaposabban szemügyre veszi a vezetéket, miközben így
szól: "Azok a hasadékok még a közelben lehetnek... Ha valóban poláris energia robbanása okozta
oket... Lehetséges lenne poláris energia használatával visszatérni?" "Ha hozzá tudnánk férni egy
polárion-generátorhoz, akkor egy átalakított trikorderrel létrehozhatnánk egy stabil poláris mezot.
Legalább a hasadékokat le tudnánk tapogatni." "A kérdés tehát: honnan kapják ezek a vezetékek az
energiát?"
"Átlagos körülmények között azt mondanám, jobb lesz ha holnap visszajövünk." jegyzi meg Paris,
miközben egyre közelebb érnek egy sorompóval védett bejárat elott tolongó tömeghez, amit barna
egyenruhások próbálnak kordában tartani. Az egyik or fegyverét a magasba emelve többször a
levegobe lo, miközben társai támadásba mennek át. A roham elsöpri a közelben nézelodo Parisékat
is, és mikor az egyik or ütéseket osztogatva jobbra-balra, leüti Janewayt, a hadnagy úgy érzi, eljött
az ideje hogy szétcsapjon közöttük. Néhány másodperccel késobb a kapitányt megüto barna ruhás
már ott fetreng áldozata mellett, Paris pedig újabb áldozat után nézne, mikor egy férfi válik ki a
tömegbol, felsegíti Janewayt, és az idoközben menekülésre kényszerített tömeg után támogatja, mire
a hadnagy is elindul utánuk. Azt egyikük sem sejti hogy a fiú, akivel már kétszer is összetuzésbe
keveredtek, egy közeli sövényfal mögül végignézte az egész incidenst, s most futásnak ered.
"Ez a berendezés ugyanolyan poláris energiát bocsát ki mint ami a bolygót elpusztította."
magyarázza Torres a gépteremben, miközben Kim bekapcsol egy hengeres tartóváz belsejébe
rögzített szerkezetet. A berendezésbol vibráló zöld fénysugár indul útnak, ám a tér egy pontján
elakad, és azon a helyen különös jelenség veszi kezdetét: mintha a tér egy szabálytalan kör alakú
foltban 'behorpadna', egy fehéres fényrétegekbol álló tölcsér kezd kialakulni lassan. "Megfelelo
energiaszinten képes létrehozni egy szubtérhasadékot." mondja Kim. "Elég nagyot ahhoz hogy a
kapitány és Paris átjussanak rajta?" kérdezi Chakotay. "Ha sikerül meghatározni a tartózkodási
helyüket, vissza tudjuk hozni oket." bólint Torres. "Az lenne a leglogikusabb ha ott kezdenénk a
kutatást, ahol eltuntek." jegyzi meg Tuvok, miközben a térbe mélyített tölcsér szembántó fénnyel
felizzik, és a berendezés egy éles hang kíséretében kikapcsol. "A baj csak az, hogy a szükséges
téreronél a poláris generátor úgy harminc másodperc alatt kiég." mondja Kim a berendezésre
pillantva. "Meddig tart feltölteni a berendezést, és újra próbálkozni?" kérdezi Chakotay. "Nem megy.
Kétszer nem próbálhatunk hasadékot nyitni ugyanott, mert az elso próbálkozás olyan sérüléseket
okoz a szubtér szerkezetében, amelyek meggátolják a további próbálkozásokat." válaszolja Torres.
"És azt hogyan akadályozzuk meg hogy valaki közülünk egy hasadék csapdájába essen?"
"Módosított trikorderekkel be tudjuk mérni a hasadék kiterjedését, és emellett mindenki kap majd
egy ilyen eszközt." mutat fel Torres néhány bordázott oldalú, ökölnyi kockát, "Ezek antipoláris
mezot gerjesztenek, és jelzik ha valaki három méternél jobban megközelít egy hasadékot." "Szép
munka volt." bólint Chakotay a kijárat felé indulva, de nem jut ki az ajtón, ugyanis Kes és Neelix
lépnek be rajta: "Parancsnok... Újra a felszínre készülnek?" "Azonnal indulunk." bólint Chakotay.
"Önökkel kell tartanom." mondja Kes elszántan. "Nem túl szívderíto látvány az ott lenn, Kes." rázza
meg a fejét a parancsnok. "Én is ezt mondtam neki." ért egyet Neelix. "Én már mindent láttam ami
odalent várhat ránk. Nekem is mennem kell!"
40
"Sajnálom hogy belekeveredtek a dologba." mondja Janeway megmentoje, leereszkedve annak az
épületnek az emeleti lépcsojén, ahová a kapitányt és Parist menekítették, miközben a hadnagy épp
Janeway fejsebét látja el. "Genna Makul vagyok, o pedig a munkatársam, Nitot." "A jelek szerint
véletlenül épp rosszkor tartózkodtak rossz helyen." mondja a Makul mellett álló férfi. "Én is épp erre
a megállapításra kezdtem jutni." bólint Paris. "Mit kerestek ott?" "A Kaltur Tartományból jöttünk.
Azt reméltük, tehetünk egy látogatást az eromuvükben. Össze szeretnénk hasonlítani a mieinkkel."
mondja Janeway. "Nem láttam még kalturit, akinek olyan színu lett volna a haja mint a magáé."
jegyzi meg gyanakvóan Nitot. "Akkor még nagyon sok mindent nem látott." "A barátom úgy véli,
önöket a kormány küldte, hogy beépüljenek közénk." mondja ekkor Makul. "Beépülni?! Látta
mekkora ütést kapott?" mutat Paris hitetlenkedve Janeway felrepedt homlokára. "Talán így akartak
jó benyomást tenni ránk." mondja erre Nitot. "És ugyan miért akarna bárki is beépülni önök közé?"
kérdezi Paris. "Hát ez már kissé nehezen hiheto. Kalturban is vannak olyanok akik ellenzik a poláris
energiaforrások alkalmazását." "Nem vagyunk kémek!" jelenti ki ridegen Janeway. "Mikor jártak
utoljára valamelyik eromuben?" kérdezi Makul. "Tegnap, az ideutazásunk elott." válaszolja
Janeway. "Nem jártak véletlenül tegnap is az eromuben?!" "Akkor döntöttünk úgy hogy
belátogatunk, mikor belebotlottunk magukba." jelenti ki Paris. "Tudjuk hogy nem mondanak igazat.
Van néhány biztonsági monitorunk, amivel észlelheto a maradék poláris sugárzás." szól Makul,
miközben társa egy kis szerkezetet fordít Janewayék felé. "Miközben idehoztuk magukat, öt
ellenorzoállomás mellett haladtunk el, amelyek ötször akkora sugárzást regisztráltak, mint amennyi
értheto lenne." "Ilyen eros szennyezettség eléréséhez vagy az eromuben kellett járniuk, mégpedig
legfeljebb tegnap, vagy egy olyan poláris katasztrófa színhelyén voltak, amilyenre még nem volt
példa ezen a bolygón." veszi át a szót Nitot, majd mondandója végén fegyvert vesz elo a ruhája alól,
csakúgy mint egy melléje lépo másik férfi
A felderítok, Janeway és Paris helyett Chakotayval és Kessel kiegészülve, felállítják a magukkal
hozott berendezéseket az elso kísérlet helyszínén, az elpusztult bolygó felszínén levo romok között.
Kes kissé távolabb áll a többiektol, és úgy tartja a fejét, mintha távolról érkezo hangokat hallgatna.
"Mit érez?" kérdezi halkan Chakotay. "Az embereket, akik valaha itt voltak." "Igen. Mintha egy
kriptában járna az ember." bólint Chakotay. "Nem... Ez több annál. Olyan erosen érzem, hogy akár
meg is érinthetném oket. Chakotay egy darabig elgondolkodva figyeli a lányt, majd a területet
átvizsgáló Tuvokhoz megy: "Mit talált?" "Szubtérhasadéknak egyelore nincs nyoma." "Ez akár azt is
jelentheti hogy a szubtér sérülései kezdenek helyreállni." veti fel Torres, "Ha nem sietünk, egyre
nehezebb lesz Tomot és a kapitányt felkutatni." "Parancsnok, egy kommunikátor jelzéseit fogom!"
kiált fel Kim kicsivel odébb. "Szubtéri jelzés?" kérdezi reménykedve Chakotay. "Nem. Nem a
szubtéren át érkezik. Itt van. És most. ... Kim hívja Janewayt! ... Kim hívja Parist!" "Be tudja mérni a
forrást?" kérdezi Chakotay. "Igen, uram. ... Erre..." A csapat a felszerelést hátrahagyva elindul a Kim
által mutatott irányba.
"Hogy hívják?" kérdezi Makul egy asztal mögül a vele szemben álló Janewayt. "Kathryn Janeway."
"Elég különös név." "Ott nem, ahonnan érkeztem." "Mit is mondott, a Kaltur Tartomány melyik
részébol...?" "Nem látom értelmét ennek a kihallgatásnak." "Pedig nagyon is sok van. Ezen áll vagy
bukik az akciótervünk, hogy idoben végre tudjuk-e hajtani a tervünket. Végre tudjuk?" "Legnagyobb
sajnálatomra, nem tudom." "Ismeri a tervünket?" "Fogalmam sincs róla." rázza meg a fejét Janeway.
A helyiség ajtaja ekkor kivágódik, és Nitot érkezik a helyiségbe, magával vonszolva a tiltakozó fiút,
aki a jelek szerint idáig követte Parisékat: "Nézzétek csak kibe botlottam... Itt szimatolt a ház körül!"
A felderítok lesorjáznak egy lépcson egy nagyobb helyiségbe. Kim megkerüli egy asztal
maradványait, Chakotay és Tuvok pedig az onnan nem messze levo ajtó felé indulnak. "Még mindig
nem észlelek életjeleket." jelenti a vulcani.
41
"A kölyöknek ehhez tényleg semmi köze." mondja Janeway. "A maguk gyereke?" kérdezi Makul.
"Nem. Egy véletlennek köszönhetoen ismertük meg itt." "Ne álljanak az útjukba! Nem azok
amiknek látszanak!" kiabálja a fiú, mire Makul kíváncsian Janewayre pillant: "Valóban?" "Kösz,
haver." pillant Paris a gyerekre, mikor az ot orzo férfi a kölyök szavainak hallatán szorosabban
markolja meg a kezében tartott pisztolyt. "Figyeljenek... Ez egy egyszeru félreértés..." próbálkozik
tovább Janeway, de a fiút leloni se lehetne: "Az se igaz hogy a kontinensközi vonattal jöttek! Magam
beszéltem a vonat felügyelojével!" "Mit csináljunk vele? Nem rohangálhat itt szabadon." mondja
Nitot. "Ültesd le a másik mellé." bök Makul Parisra, mire Nitot odalökdösi a gyereket: "Leülsz és
csendben maradsz!"
Kim a trikorderét figyelve járkál a romok között, majd egyszer csak lehajol, és két alig
felismerhetové torzul kommunikátort emel föl a földrol: "Önmuködoen bekapcsolnak ha a burkolatot
károsodás éri. Hogy megkönnyítsék a bajba jutottak felkutatását." "Ez azt jelenti, a robbanás
meglepetésszeruen érte oket." mondja Torres. "Nem feltétlenül. Csak annyit, hogy a
kommunikátoraik itt voltak a robbanás pillanatában. Minden további csak feltételezés. Azt javaslom,
keressünk ennél egyértelmubb bizonyítékokat." mondja erre Tuvok. A csapat szétszóródik, Kes
pedig odamegy, ahol Kim megtalálta a kommunikátorokat.
"Egyikünk sem látott még ilyen eszközöket." mutat Makul az asztalon hevero trikorderekre és
fézerekre, "Nitot azt gyanítja, kémfelszerelés." "Földméro felszerelés. Szeretnénk itt egy kis birtokot
venni." mondja Janeway. "Nagyon érdekelne, hogy muködnek. Megmutatná?" kérdezi Nitot, mire
Janeway egykedvuen elobb rá, majd Makulra pillant, végül kinyúl az egyik fézerért. Makul az utolsó
pillanatban fogja le a kezét: "Lehet hogy valamelyik ezek közül fegyver! Annak a muködésére nem
vagyunk kíváncsiak." Janeway visszahúzódik, és várakozó álláspontra helyezkedik. Paris eközben
igyekszik szóba elegyedni a mellette ülo fiúval: "Tudod, tulajdonképpen igazad volt. Tényleg
hazudtam, iga, csak egy dologban. Nem eszek gyerekeket." "Nem tud rám ijeszteni! Az apám a
Médiairodánál dolgozik, és ha elmondom neki hogy mit láttam..." "Az apád újságíró?" "Igen! És én
is." "Valóban?" "Igen. Az iskolaújságba írok cikkeket. ... Mindenki meg fogja tudni, kik maguk.
Mert a következo számban mindenrol részletesen be fogok számolni!" "Hogy hívnak?" "Atika."
"Atika... Sajnálom." "Mit?" kérdezi a gyerek értetlen arckifejezéssel. "Csak... Sajnálom." "Nem
tudom hogy ez számít-e magának, de én igazi hazafi vagyok." mondja Makul Janewaynek. "Hazafi?"
"Felismertem hogy a polárenergia-eromuvek elpusztíthatják az egész bolygót." "De a népe nem
igazán ért egyet önnel, nem igaz?" "A markovi baleset óta egyre többen támogatnak minket. Az
üzemeltetok pedig félnek tolünk. Tudjuk hogy megerosítették a védelmet az összes eromuvükben.
De ez sem állíthat meg minket." mondja Makul felállva, majd Nitothoz lép: "Nem várhatunk még
egy hetet. Cselekednünk kell. ... Tudjuk hogy nem mondanak igazat." fordul vissza Janeway felé,
"Ezért azt kell feltételeznünk, a kormány küldte magukat. ... Holnap, négy nulla-nullakor
megkezdjük az akciót."
Kes lehunyt szemmel, nagyokat lélegezve áll a romok között. Szemei hirtelen felpattannak, a lény
megpördül, és a sötétségbe kiáltja: "Kapitány?!"
"Kes?" néz körül Janeway döbbenten a helyiségben. A jelenlevok mit sem értve forgatják a fejüket,
Makul végül megkérdi: "Mondani akar valamit, Janeway? Már ha így hívják egyáltalán." "Így
hívnak! Kathryn Janeway kapitány vagyok a Voyager nevu föderációs csillaghajóról." mondja
Janeway, mire Paris meglepetten fordul felé.
"Érzem hogy itt van a közelben..." mondja halkan Kes. "Kérem fogalmazzon pontosabban."
elégedetlenkedik Tuvok, "Hogyan képes érezni a jelenlétét?" "Nem tudom. Egyszeruen csak érzem.
... Itt voltak, ebben a szobában. Tudom!" "Van itt valahol a helyiségben egy hasadék?" kérdezi
42
Chakotay. "Pozitív." bólint Tuvok. "Hozzák a felszerelést!" mondja erre a parancsnok, majd
bátorítón Kes vállára teszi a kezét.
"Az igazságot akarták hallani?! Ám legyen! Íme az igazság: a jövobol érkeztünk. Egész pontosan
egy napnyira a jövobol." mondja Janeway ridegen. "Vagyis igazam volt?" kérdezi Atika
felvillanyozódva. "Ezt nem lett volna szabad elmondanunk. Legalábbis eddig azt hittem." jegyzi meg
Paris Janewayre nézve. "Néhány órán belül szörnyu baleset történik ezen a bolygón. Egy poláris
robbanás lesz a kiváltó ok. Az csalja ide a hajónkat, azért jövünk hogy megvizsgáljuk a robbanás
okát. Az érkezésünkkor kaptunk poláris sugárdózist."
"Egy szubtérhasadék közeledik." jelenti Tuvok, majd a trikorderrol olvasva megadja a pontos
adatokat a poláris generátort épp összeállító Kimnek és Torresnek. "Rendszer üzemkész." mondja
rövidesen Kim. "Megkezdem a hasadék felmérését." kapcsolja be Torres a berendezést.
"Nagyon valószínu hogy a katasztrófát pontosan az okozza majd amit tenni készülnek." folytatja
Janeway. "És hogyan került a múltba, hogy figyelmeztessen minket erre?" kérdezi Makul. "A
robbanásnak volt egy nem várt mellékhatása. Hasadékokat nyitott az idoben, mi pedig egy ilyen
hasadékon átjutva kerültünk ide." "Csillaghajók... Rések az idoben... Talán el is kellene hinnünk
mindezt a zagyvaságot?"
"Megvannak! Beállítom az áttörés koordinátáit!" mondja Torres, "Megpróbáljuk megnyitni a
hasadékot." A generátor életre kel, és a zöld sugár nekilát hogy rést üssön a térido szövetébe.
Chakotay a kialakuló tölcsérhez lépve aktiválja kommunikátorát: "Chakotay hívja Janewayt!..."
"...Kapitány, hall minket?" kel életre Janeway ruháján a kommunikátor. "Ezek biztos
lehallgatókészülékek!" csattan fel Nitot, lekapva a szerkezetet a kapitány öltözékérol. "Nem azok.
De kommunikációs célokat szolgálnak. A legénységem próbál kapcsolatba lépni velem." "A jövobol,
persze." mondja gúnyosan Nitot, majd Parist is megfosztja a kommunikátortól. "Hozd a
részecskeszórót!" szól Makul, mire Nitot egy szekrényhez lép, melynek ajtaja mögött egy széf
rejtozik, kinyitja, és egy kék csomagot vesz ki belole. "Magunkkal visszük oket, meg a gyereket is.
Még jók lehetnek valamire." határoz Makul. Nitot az asztalra dobja a kommunikátorokat, majd
követi a Parisékat kíséro fegyvereseket. Pár másodperccel azután hogy becsukódik mögöttük az ajtó,
a tér egyhelyütt 'behorpad', félúton az asztal és a lépcso között. "Chakotay hívja Janewayt! Hallanak
engem?"
"Ezt nem egészen értem, kapitány. Reggel még azt bizonygatta, semmiképpen sem árulhatjuk el
nekik mi fog történni, most meg ön számol be mindenrol részletesen?" kérdezi Paris Janewayt,
miközben immár a szabadban haladnak az egyelore csak fogva tartóik által ismert cél felé. "Csak
azért mondtam el nekik az igazságot, mert rájöttem hogy az Elsodleges Irányelv ellen már így is
komolyan vétettünk." "És mivel, ha megkérdezhetem?" "A puszta jelenlétünkkel. Ha nem keressük
fel ezt a világot, lehet hogy nem is semmisült volna meg." "Mi?!" "Gondoljon csak bele, Tom.
Mielott felbukkantunk itt, egy héttel ezután akartak valamiféle szabotázst végrehajtani, de a
megjelenésünk a terveik módosítására kényszerítette oket miattunk hajtják végre ma négy nullanulla
fordulatkor." "Na várjunk csak... Azt mondja, mi vagyunk a felelosek egy olyan robbanásért,
ami a hajónk megérkezése elott következett be?" "Most éppen egy, a robbanás elotti idopillanatban
vagyunk. Vagyis, felelosek lehetünk a robbanásért." Paris gondolkodik egy sort, majd így szól: "És
ha nem kerültünk volna ide... Ha nem változtatják meg a tervüket, nem lehet hogy a baleset
egyszeruen csak a jövo héten következett volna be a mai nap helyett?" "Ki tudja mi történhetne
addig. Lehet hogy letartóztatnák oket, vagy az eromube nem lehetne olyan könnyen bejutni... De a
dolog most a mi problémánkká vált. És mindenképpen megoldást kell találnunk!"
"Fogy az idonk. A szubtérhasadékok sorra bezárulnak, már mintegy hetven százalékuk eltunt."
mondja Kim a Voyager tanácstermében. "Azt javaslom, próbáljunk ezúttal a robbanás helyszínére
43
összpontosítani." szól Torres. "Milyen eredmény remél ettol?" kérdezi Tuvok. "Azt gondoljuk, a
kapitány és Paris megpróbálják megakadályozni a robbanás bekövetkeztét." válaszolja Kim, mire
Tuvok kétkedve fordul felé: "Ez fölöttébb valószínutlen, legalábbis ha figyelembe vesszük az
Elsodleges Irányelvet." "Ha én lennék ott, én is pontosan ezzel próbálkoznék." jegyzi meg Chakotay.
"A kérdés az, mit tenne Janeway kapitány. Nem pedig ön, parancsnok." "Be tudják mérni a robbanás
helyszínét?" fordul Chakotay Torres felé. "Már meg is találtuk." Chakotay Tuvok felé pillant, majd
így szól: "Akkor indulás."
"Átjuttatnak bennünket a fegyvereseken. Mondják meg nekik hogy hajlandók vagyunk tárgyalásokat
kezdeni az energiakonszernekkel." utasítja Makul Janewayt, de az elutasítja a kérést: "Nem fogok, és
semmivel nem is tud rákényszeríteni arra hogy segítsek." "Gondolja át még egyszer. Nitot most már
fegyvert fog a kölyökre, és biztosíthatom, ha lövöldözés tör ki, o lesz az elo áldozat." A csapat
idoközben megérkezett az eromu bejáratához, a sorompó felol egy gyanakvó tekintetu or érkezik:
"Segíthetek valamiben?" "O a kormány képviseloje. Hivatalos ügyben jár itt." mondja Makul,
Janewayre pillantva. A kapitány Paris felé fordul, aki odabólint neki. Janeway erre elobbre lép az
orhöz, a szemébe néz, és határozott hangon így szól: "Túsz vagyok. Arra akarnak felhasználni, hogy
bejuttassam oket az eromube." Az or egy pillanatig hitetlenkedve mered a kapitányra, majd futva
indulna vissza az orbódé felé, de Makul fegyvert ránt, és hátba lövi. Atika, hogy a figyelem egy
pillanatra elterelodik róla, menekülni próbál, de Nitot észreveszi, és ráemeli a ruhája alatt rejtegetett
fegyvert. Parisnak csak annyi ideje marad hogy a lövés útjába álljon, felfogva a fiúnak szánt golyót.
Makul és társai eközben végeznek a másik orrel is, és a sorompót felnyitva elindulnak az eromu
belseje felé, de a terroristavezér még visszakiált: "Az o haláluk a maga lelkén szárad, Janeway!" A
kapitány a földön hevero Paris mellé térdel. "Meg kell állítania oket, kapitány..." préseli ki magából
a szavakat a hadnagy, mire Janeway Atikára pillant: "Itt maradsz vele míg megjön a segítség?" A
gyerek hevesen bólogat, mire Janeway még egy aggodalmas pillantást vet Parisra: "Visszajövök
magáért." Ezzel a terroristák után siet.
Az eromu egyik folyosóján éri be oket, miközben azok épp egy szerkezet elhelyezésével vannak
elfoglalva. Janeway egy, az oröktol zsákmányolt fegyverrel a kezében, a folyosó egyik fala mellett
levo berendezések takarásába húzódva próbálja megközelíteni Makult és társait.
Ugyanezen a folyosón, csak néhány órával késobb, ot szállítósugár ragyog fel. "Itt jóval magasabb a
sugárzásszint mint bárhol máshol ahol eddig voltunk." állapítja meg Kim. "Kétségkívül ez a
robbanás központja. Bármi történt is, innen indult ki." bólogat Torres. "Van itt szubtérhasadék amit
használhatunk?" kérdezi Chakotay. "Pozitív. Számos hasadékot regisztráltam." nyugtatja meg
Tuvok. "Akkor állítsák össze a berendezést!"
Janewaynek sikerül egészen a terroristák háta mögé kerülnie, nem messzire a Makul által
gondatlanul félrelökött csomagtól, amiben a felderítok fézerei vannak. Janeway kivárja a megfelelo
pillanatot, majd mikor Makul a táska mellé guggol hogy kiemelje a szabotázs elkövetéséhez
használni kívánt részecskeszórót, elolépve a fedezékbol, a terroristákra irányítja a fegyvert: "Azt a
táskát szépen ideadják nekem!"
Kes lassú léptekkel sétál a folyosón, maga mögött hagyva a generátor üzembe helyezését végzo
Torrest és Kimet. "Letapogatás folyamatban." jelenti Torres, "De nem úgy néz ki mintha itt
lennének." "Továbbra is fölöttébb valószínutlennek tartom hogy..." mondaná Tuvok, de Kes a
szavába vág: "Nem. Itt volt. Ezen a folyosón. És itt is halt meg."
"Ha folytatják amibe belekezdtek, a bolygó összes lakója három percen belül halott lesz, Makul! ...
Ott maradnak!" mondja Janeway, mikor Nitot és a csapat harmadik tagja megpróbálják lerohanni.
"Mit gondol, mit akarunk csinálni?" "Feltételezem, szabotázst akarnak elkövetni, valószínuleg
valamiféle robbanószerkezettel." "Nem vagyunk annyira ostobák hogy mindent a levegobe
44
repítsünk." "Meglehet. De valami nem úgy sül el, ahogy tervezik." "Minden a terv szerint fog
lezajlani, feltéve ha maga nem kezd el lövöldözni egy polárisenergia-vezeték mellett. Mindannyiunk
biztonsága érdekében jobban tenné ha elrakná a fegyvert." "Ide a táskát a tartalmával együtt!"
mondja Janeway, mire Makul magához öleli a csomagot. "Ahogy óhajtják. Akkor várunk."
"Ha Kes jól érzi, a kapitány itt volt, kevéssel a robbanás elott. Van mód arra hogy pár perccel a
robbanás elottre nyissunk egy hasadékot?" kérdezi Chakotay. "Mivel a hasadék a robbanás
pillanatában a legszélesebb, megoldható kell hogy legyen." mondja Kim. "Nem tudom... Túlságosan
nagy pontosságot nem érhetünk el, de igyekezni fogok." néz rá Torres. "Kötelességemnek érzem
elmondani, hogy nincs logikus okunk feltételezni azt hogy Kes megérzése helyes. De mivel a jelen
pillanatban nem tudok kielégíto alternatívát javasolni. Azt mondom, próbáljuk meg." mondja Tuvok.
"Parancsnok?" pillant Torres kérdon Chakotayra, aki beleegyezoleg bólint, mire B'Elanna aktiválja a
generátort.
"Mennyi az ido?" kérdezi Janeway, mire Nitot egy órát húz elo a zsebébol: "Négyszázegy fordulat,
plusz huszonegy." "Huszonháromig várunk." mondja Janeway. "Huszonháromig? Mért pont
huszonháromig?" kérdezi Makul, majd Janeway komor arckifejezését látva elvigyorodik: "Hát
persze... Biztosan akkor pusztítjuk el magunkat. Na jó, várjunk. Majd meglátjuk, életben leszünk-e
utána is." Ekkor Janeway mögött, nagyjából a kör keresztmetszetu folyosó közepén egy fénylo pont
jelenik meg a levegoben, és a belole kiinduló fehéres, koncentrikus körökben terjedo
energiahullámok egy tölcsér alakú horpadást kezdenek mélyíteni a tér szerkezetébe. "Hát ez meg
mi?!" kérdezi döbbenten Nitot. "Utat vágnak a szubtéren át..." fordul Janeway döbbent arccal a
jelenség felé. "Az az izé... Pont a vezetékeket tartalmazó fal felé terjed..." mondja Makul elhulve. "A
saját mentoakciónk... Ez okozta a robbanást." motyogja maga elé Janeway, majd a zsákmányolt
fegyvert leeresztve Makul elé lép: "Az én fegyveremmel talán le tudom zárni a hasadékot. Ez az
egyetlen esélyünk!" Makul egy pillanatnyi gondolkodás után odanyújtja Janewaynek a táskát, akik
kikapja belole az egyik fézert, és megfelelo energiaszintre állítva a hasadékba lo vele.
"Ellenállásba ütköztünk a túloldalon..." mondja Torres. "Megnövelem a generátor teljesítményét."
fordul Kim a berendezés felé, "De hamarosan túlterhelodik. "Ezt nem értem! Nem muködik, nem
tudjuk áttörni a hasadékot!" mondja Torres tanácstalanul.
Janeway oldalán a szubtér kitüremkedése lassan visszahúzódni látszik, de a kapitány a biztonság
kedvéért továbbra is lenyomva tartja a fézer kioldógombját.
A levegoben függo 'horpadás' lassan kisimul, majd hirtelen egy többszörös lökéshullám vágódik ki a
közepébol a generátor mellett álló felderítok felé. A felszabaduló energia pörölyként csap le rájuk, és
végigtaszítja oket a folyosón, miközben a hasadékból áradó vakító fehér ragyogás mindent elborít.
"Harry, Harry, Harry... Valóban azt hiszi hogy várni fog magára?" kérdezi rosszallóan Paris Kimtol a
Voyager hídján. "Igen." "Én pedig azt hiszem, jobb ha elfelejti. Férjhez megy majd, gyerekei
lesznek, boldogan éli az életét. ... Csakúgy mint mi, ha megszerezzük a Delaney testvéreket." "Már
megmondtam, még meg kell csinálnom ezt a tesztsorozatot." fordul vissza a muszerei felé Kim.
"Inkább magát kellene letesztelnie! Figyeljen, ok kettesben járnak mindenhová. Vagy egy kettos
randevú, vagy ugrott az egész! Gyerünk... Már elokészítettem a terepet, mindent elmeséltem nekik
önrol." "Mit mondott rólam?!" fordul Kim rosszat sejtve Paris felé. "Hát... Például hogy az
Akadémián sebességrekordot döntött egyszemélyes géppel való repülésben..." "Sebességrekordot...
Soha életemben egyetlen rekordot se döntöttem meg!" "És hogyan szerezhetnének ok errol
tudomást?" Kim elhúzza a száját, és nekikészül hogy mondjon valami keresetlent. Az elso tiszt
székében ülo Chakotay az interkomot aktiválva a kapitányt hívja, de az épp ebben a pillanatban lép
ki a készenléti helyiségbol a hídra, Neelix társaságában. "Igen, parancsnok?" "Annak a vörös
45
ikercsillagnak a rendszerében amely közelében elhaladunk, van egy 'M' osztályú bolygó. Irányt
változtassunk hogy megvizsgáljuk?" "Van tudomása intelligens életrol ebben a rendszerben, Mr.
Neelix?" kérdezi Janeway. "Van-e tudomásom? Közvetlenül... Nincs, vagyis hogy úgy mondjam...
Oszintén szólva... Egyáltalán nincs." ismeri be zavartan Neelix, a tole nem messze álló Tuvokra
pillantva. Ebben a pillanatban Kes érkezik a hídra sietve, s mikor Neelix megpillantja a lány feldúlt
arcát, aggodalmasan lép közelebb: "Kes... Mit csinálsz itt?" "Tudni szeretném..." "Tudni? Mit?"
kérdezi értetlenül Neelix, miközben Janeway összevont szemöldökkel feléjük fordul. "A bolygó...
Mindenki meghalt. Egy borzalmas robbanásban." "Biztos... Biztos csak egy rémálom volt." mondja
Neelix, de Kes nem hagyja magát: "Nem. Annál sokkal valósághubb volt!" "Mr. Tuvok, észlel
bármiféle rendellenességet azon a bolygón?" kérdezi Janeway. "Negatív, kapitány. "Lakott?" "A
szenzorok humanoid élolényeket regisztrálnak. Muholdaknak, urjármuveknek nincs nyoma. A jelek
szerint egy 'görbület elotti' civilizációval van dolgunk." "Ami pedig számunkra csak egy dolgot
jelenthet: nem avatkozunk az ügyeikbe." fordul Janeway Neelix felé. "Természetesen. Ez fölöttébb
körültekinto nézopont. ... Na gyere, Kes." "Csak egy pillanat még. ... Kapitány, láthatóvá tudná tenni
a bolygót e képernyon?" A kapitány bólint, Tuvok pedig kérés nélkül aktiválja a foernyot. "Íme."
mondja Janeway a monitoron megjeleno, napfényben fürdo kék-fehér gömbre, ami akár a Föld is
lehetne. Kes megnyugodva elmosolyodik a kép láttán, majd köszönetet mondja a kapitánynak,
Neelixel együtt távozik. "Na gyerünk..." böki meg Paris Kimet. "De én..." "Gyerünk! Én megyek,
maga pedig jön velem!" mondja paris, és terelgetni kezdi a hevesen tiltakozó Kimet a híd másik
turbóliftje felé. "Jegyezzék be a bolygó koordinátáit a naplóba, de tartsák a jelenlegi irány. Hatos
görbület." mondja Janeway leereszkedve a kapitányi székbe.
46
4. Phage – Dögvész
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48532.4. Egy planetoid felé
tartunk, amely Mr. Neelix szerint nyers dilithiumban gazdag. Ha valóban így van, az könnyíteni fog
szukös energiahelyzetünkön."
"Attól függoen hogy mennyi dilithiumot találunk, elképzelheto hogy szükségünk lesz egy finomítóra
a fedélzeten." mondja Janeway a sétafedélzeten a mellette lépkedo Chakotaynak. "Torres hadnagy
már engedélyt kért a kisegíto impulzushajtómu-reaktor átalakítására. Abból szeretne finomítót
készíteni." "Az impulzus-reaktorból?! Miért van olyan érzésem hogy B'Elannának az a kedvtelése
hogy olyan megoldásokat keres, amikkel minél több Csillagflotta eloírást tud áthágni?" kérdezi
Janeway vidáman. "Az érvei meggyozoek, azt mondja, a kockázat nullához közeli." "Remélem is.
Szeretnék rendszeres jelentést látni az elorehaladásról. Minden egyes lépésrol. ... Mondja, nem lenne
kedve velem reggelizni? Sonkás tojásra gondoltam, utána pedig tejszínhabos szamócára..." kérdezi
Janeway, megállva egy ajtó elott. Chakotay az állát simogatva tunodik az ajánlaton, majd
elmosolyodva pillant Kathrynre, aki így szól: "Kár hogy csak gondolhatok ilyesmire. Ha önnek is
megfelel, együnk mondjuk egy ötös típusú fejadagot." "Köszönöm, kapitány, de ma reggel már
legyurtem egy adag olyan vákuumba zárt borzalmat." "Akkor találkozunk a hídon." bólint a
kapitány, majd megfordul, hogy belépjen az ajtón. Mikor az kinyílik, a kapitány elso gondolata
valószínuleg az hogy tuzriadót rendel el, és kárfelméro osztagot kér a helyszínre, a helyiségbol
ugyanis suru fehér füst gomolyog elo. Janeway beljebb óvakodik, és hamarosan megpillantja a
különféle edények között sürgölodo Neelixet: "Mi folyik itt?!" "Kapitány... Meglep hogy itt látom."
mondja Neelix, miközben egy teli tálcát nyújt át a helyiséget az étkezdétol elválasztó pult mögött
várakozó zászlósnak. "Engem nem különben. Mégis, mit csinál itt?!" "Talán tudja hogy jó néhányan
kissé... Elégedetlenek már az elore csomagolt élelmiszerrel, ezért úgy gondoltam, itt ez az üres
helyiség... Hát hozok ezt-azt a hidroponikus kertbol, és összeütök valamit." "Kifozdét csinált az
étkezdébol?!" "Nem volt kis munka, annyit mondhatok." válaszolja Neelix ide-oda szaladgálva a
különbözo méretu és tartalmú edények között, "Egybe kellett nyitni a két helyiséget, gondoskodnom
kellett egy külön energiavezetékrol, és mindenféle felhasználatlan eszközre vadásztam hajószerte. ...
Elismerem a körülmények most kissé még rendezetlenek, de higgye el nekem, pár nap alatt ön is
meg fogja kedvelni." "Neelix, kitol kapott erre engedélyt?!" ragadja meg Janeway a talaxiai karját,
hogy egy idore megállásra kényszerítse, de az nem hagyja magát, lerázva magáról a kapitány kezét,
egy odaégéssel fenyegeto serpenyohöz siet. "Hogy ki engedélyezte...? Senki." "Legalább
megkérdezhetett volna. Ez ugyanis az én privát étkezom volt." "Hogy mi? Az ön étkezoje?" "Ha
vetett volna egy pillantást a hajó terveire, láthatta volna, hogy a az alfa kettes szint százhuszonötös
helyisége a kapitány étkezdéje." "De... Csak nem azt akarja hogy ezt a rengeteg holmit kihurcoljam
innen?!" Janeway a magasba emeli a tekintetét, a következo pillanatban azonban Chakotay hangja
szólal meg az interkomból: "Híd hívja Janeway kapitányt." "Hallgatom..." mondja lemondó sóhajjal
Janeway. "Közeledünk a planetoidhoz." "Azonnal megyek." nyugtázza a hívást a kapitány, majd
Neelixre pillant: "Most jöjjön velem. Errol a felfordulásról meg majd még beszélgetünk."
"Mit találtak?" kérdezi Janeway, miközben leereszkedik a híd emelt hátsó részérol, ahová a
turbóliftek ajtajai nyílnak, a kapitányi székhez. "Egyértelmuen dilithiumra utaló jelek." válaszolja
Kim, "A legerosebb visszhangokat a planetoid kérge alatti tíz-húsz kilométeres sávból kapjuk."
"Abban a rétegben van egy barlanghálózat is, oxigén-nitrogén légkörrel." teszi hozzá Torres. "'M'
típusú környezet. Nagyban meg fogja könnyíteni a kitermelést, ha nem kell urruhát használnunk."
jegyzi meg Chakotay. "Mennyi dilithiumra számíthatunk?" kérdezi Janeway. "Nehéz felbecsülni.
Ötszáz, talán ezer metrikus tonna." válaszolja Torres. "Pontosan ahogy mondtam." mondja
elégedetten Neelix. "Parancsnok, egy felderítocsapattal vizsgálja meg a barlangrendszert, és
végezzenek geológiai analízist." mondja Janeway Chakotaynak, majd Torres felé fordul: "Hadnagy,
47
fejezze be dilithium-finomítóját." "Három napon belül üzemkész lesz." bólint Torres. "Kim
zászlós..." szól Chakotay az egyik lift felé haladtában, majd meglepetten pillant az utána induló
Neelixre: "Ön hová készül?" "Elkísérem. Átnéztem a trikorderem használati utasítását, Torres
hadnagy pedig ellátott a dilithium-geofizikáról elérheto legfrissebb ismeretekkel. ... Egész héten erre
a feladatra készültem..." fordul Neelix reménykedve Janeway felé. A kapitány egy ideig megpróbálja
a koszívut játszani, de végül beadja a derekát: "Menjen, Mr. Neelix." "Majd meglátják hogy a
segítségükre leszek. Még nagyon is jól emlékszem, hogy mikor eloször repültem el emellett a
planetoid mellett..." kezd hosszas magyarázatba Neelix, miközben Chakotay és Kim után beszáll a
liftbe.
"Úgy látom, ezen a környéken több nagyobb réteg is van. Szétválunk, és megkezdjük a felmérést."
mondja Chakotay, mikor Kimmel és Neelixel megérkeznek egy nagyobb barlangba, egy
oldalfolyosóból, "Hagyják bekapcsolva a kommunikátoraikat, és ne távolodjanak el nagyon
messzire, Maradjanak ennek a teremnek ötven méteres körzetében." Neelix találomra elindul az
egyik folyosóban, menet közben surun pillantgatva a kezében tartott trikorderre. Talán ezért nem
figyel fel arra, hogy a sziklafal egy darabja, kevéssel azután hogy maga mögött hagyta, szertefoszlik,
és egy gyengén megvilágított folyosó jelenik meg az eltunt falszakasz mögött. A folyosóban pedig
egy hosszú köpenyt viselo alak indul meg a sziklafalban levo nyílás felé.
"Chakotay hívja Kim zászlóst: még mindig észlelek dilithiumot. De a kristályoknak semmi nyoma.
Ön talált valamit?" "Épp egy rétegelemzést készítek, de dilithiumot eddig nem találtam." "Neelix
hívja Chakotay parancsnokot..." "Hallgatom." "Azt hiszem, találtam valamit. Egy nagyobb termet,
úgy húsz méternyire a jelenlegi helyzetemtol. A jelzések szerint egy nagyméretu dilithiumalakzat
van arrafelé." "Ne menjen tovább, Neelix, maradjon a kijelölt területen belül. Mindjárt ott vagyok."
"Már... Itt kell lennie valahol az orrom elott..." nézegeti Neelix a trikorder kijelzoit, "Beléptem a
terembe, parancsnok, de... Ezt nem értem." "Hadd találjam ki: nincs ott semmi." "Igen... Egy
darabka dilithium sincs itt. Pedig a kijelzések szerint minden azzal kellene hogy tele legyen."
"Megszakítjuk a kutatást." határoz Chakotay, "Kim, Neelix, visszatérünk a hajóra. Találkozunk a..."
"Egy pillanat...!" szól Neelix, "Valami különös dolgot találtam. E mögött a fal mögött szerves anyag
van. Egyfajta bioelektromos mintázat. ... Azt hiszem valami élolényre bukkantam. Két méternyire a
sziklafal belsejében." "Neelix, azt mondtam térjen vissza." hallatszik Chakotay elégedetlen hangja a
talaxiai kommunikátorából, "Neelix, hallotta?" "Csak még egy pillanat, parancsnok..." válaszolja
Neelix, idoközben felfedezve a sziklába vezeto mesterséges folyosót. "Halló... Van ott valaki?
Tudom hogy volt itt valaki...!" Válasz azonban nem érkezik, így Neelix megfordul, hogy elinduljon
Chakotayék felé. Ám a visszavezeto folyosó bejáratában egy magas, köpenyes alak áll. Az idegen
felemeli a kezében tartott tárgyat, amelybol két, elektromos kisüléshez hasonlatos sugár vágódik
Neelix testébe. A talaxiai felkiáltana, de nem jön ki hang a torkán.
"Neelix, mi történt? ... Neelix?" próbál Chakotay a talaxiai nyomára akadni, majd egy sarok mögül
kibukkanva futásnak ered: "Kim, gyorsan hozzám!" "Máris, uram." csukja össze a zászlós a
trikorderét, és Chakotay után siet. A földön hevero, fékezhetetlenül rángatózó Neelix mellett bukkan
rá. "Chakotay hívja a Voyager-t: orvosi vészhelyzet, közvetlen sugárzást a gyengélkedobe!"
A felderítok néhány másodperc múlva már a hajón vannak. A Doktor végighúzza orvosi
trikorderének letapogatófejét Neelix teste fölött, majd így szól: "A vérgáz-infúziós egységet!"
"Mit?!" pillant rá Chakotay. "Kettes tároló, balra a második polc. De mozogjon!" utasítja a Doktor,
miközben o maga egy közeli asztalról oltópisztolyt és félmaréknyi különféle töltetet kap fel, melyek
közül többet azonnal bead a még mindig vergodo Neelixnek, aki erre lassan elcsendesedik. "Mi
történik?" kérdezi Kim. "Kómába zuhan. A vérgáz-infúziós egység úgy egy óráig életben tudja
tartani, de aztán vége. Eltávolították a tüdejét." mondja a Doktor, aktiválva a Chakotay által hozott
berendezést, miközben a parancsnok döbbenten mered a doktorra, annak utolsó mondatát hallva.
"Már eszméletlen volt mikor megtaláltuk..." mondja Chakotay halkan az idoközben a gyengélkedobe
érkezett Janewaynek. "Hogyan távolíthatták el egy belso szervét?" "Az orvos úgy véli, valamiféle
48
transzportert használtak" A gyengélkedo ajtaja ekkor kinyílik, és Kes érkezik sietve: "Mi történt?"
"A jelek szerint Neelixet megtámadták. Még nem tudjuk pontosan, mi történt, de... Valaki
eltávolította a tüdejét." válaszolja Janeway, majd mikor Kes a vizsgálóasztalon fekvo Neelixhez
indul, visszafordul Chakotay felé: "Találtak bármi, a Neelix által jelentett élolényre utaló nyomot?"
"Nem. De elemeztük a Neelix trikorderében rögzített adatokat." lép közelebb Kim, "És a jelek
szerint egy hármas típusú humanoid élolényrol van szó." A Doktor eközben amennyire lehetett,
stabilizálta Neelix állapotát, így jelentést tesz Janewaynek: "Még negyvenhét percig tudom életben
tartani. Annál tovább csak akkor, ha visszakapja a saját tüdejét." "Nem lehetne egy mesterséges
tüdot alkalmazni?" "A légzorendszere részben a gerinccsigolyákhoz és a bordákhoz kapcsolódik,
nehéz lenne egy kielégíto beültetést készíteni. A saját tüdejét még talán vissza tudnám helyezni
sebészi úton... Igyekszem alternatívákat keresni." "Parancsnok... Egy felderítocsapattal lemegyek a
felszínre, a visszatérésünkig öné a híd. Értesítse Tuvokot hogy kérek három nehézfegyverzetu ort
kíséretképp." mondja Janeway Chakotaynak, a kijárat felé indulva.
"Itt vagyunk. Valahol itt állhatott Neelix mikor megtámadták." mondja a felderítoosztagot irányító
Kim, megállva a barlangrendszer egy tágasabb pontján, "És épp ezt a falat tapogatta le mikor észlelte
az életjelet." "Ha jól emlékszem, azt mondta, élolényeket észlelt a fal mögött két méterre. De a
trikorderem szerint a fal legalább ötven méter vastag." állapítja meg Janeway. "A jelek szerint a
trikordereink hibás adatokat szolgáltatnak..." mondja Kim. "Várjunk csak... A sziklafalnak ez a része
melegebb." "Valóban. Majdnem két fok az eltérés." "Nem tapasztalok olyan geológiai jelenséget,
ami indokolná a különbséget." jelenti ki Tuvok. "Akkor gerjesszünk mi is egy kis hot!" mondja
Janeway elszántan, majd fézerét elovéve hátrébb lép. Kim is hasonlóképpen cselekszik, miközben a
biztonságiak védekezo pozícióba állnak körülöttük. Janeway elad egy lövést a falra, mire annak egy
darabja semmivé foszlik, és egy kör keresztmetszetu, ívelt tartóbordákkal erosített folyosó nyílása
válik láthatóvá mögötte. "Egy igen jó minoségu holografikus képrol lehetett szó." állapítja meg
Tuvok, miközben a felderítok besietnek a folyosóra. "A folyosó végén egy termet regisztrálok..."
mondja Janeway.
"Hmm... Doki, azt hiszem, növekszik a sejtek mérgezoanyag-tartalma..." mondja Paris, a
gyengélkedo egyik muszerpultját tanulmányozva. A Doktor odasietve egy pillantást vet a
kijelzésekre: "Harminckét százalék... Meg kell próbálnunk itt stabilizálni. ... Keressen egy
citoplazma-stimulátort." Paris átkutatja a szóba jöheto fiókokat, majd zavartan a Doktor felé fordul:
"A jelek szerint nincs olyanunk." "Akkor készítsen egyet! Ott a replikátor..." "Persze..." bólint Paris,
majd tanácstalanul körülpillant. "A terveket megtalálja az orvosi adatbázisban..." "Valóban..."
mondja Paris, ezzel elsiet. "Ez az alak egy hétszázezer tonnás csillaghajót vezet, de a gyógyításhoz
köze sincs..." dohogja a Doktor. "Egy tüdovel is élhetnék... Nem?" kérdezi Kes, rövid idore
otthagyva Neelixet, "Felajánlom az egyik tüdomet. Mit gondol?" "Nem lehetne elvégezni az
átültetést. Nincs a talaxiai szervezettel biológiailag összeférheto személy a fedélzeten. ... Egy
teljesen új eljárást kell kidolgoznunk arra hogy oxigént juttassunk a vérébe..." mondja a Doktor
elgondolkodva, miközben elindul hogy megnézze, hogy halad Paris, "Olyat amit a szervezet neuroelektromos
impulzusai vezérelnek." Paris eközben elkészül a kért muszerrel, és a Doktor felé fordul,
de az ellép mellette. "A replikátoraink nem képesek megfelelo mesterséges szervet készíteni... De
talán szimulálhatnánk a muködését, és így helyettesíthetnénk a hiányzó szervet. ... Számítógép,
elérheto Mr. Neelix legutóbbi sugárzásának naplóbejegyzése?" "Pozitív." "Kérem a négyes orvosi
terminálra!" mondja a Doktor visszasietve a kezelobe, mire Paris a nyomába ered. "Mit talált ki?"
kérdezi a hadnagy, mikor utoléri a hologramot. "Az adatokból igyekszem rekonstruálni Mr. Neelix
tüdejét." "Azt mondta, nem tudunk új tüdot készíteni neki." "Nem is tudunk. De ha sikerül
megfeleloen átprogramozni a kivetítorendszeremet, lehet hogy sikerülhet holografikus tüdot
készíteni Mr. Neelixnek." "Holografikus tüdo...?" "Ha sikerül, a hologram el tudja végezni a
normális légzofunkciókat." magyarázza a Doktor, miközben megkezdi az elokészületeket. "De egy
hologram csak... Kivetített fény, amit egy mágneses mezo fókuszál a kívánt látvánnyá... Nem pedig
49
valódi anyag." A Doktor erre Paris elé lép, és arcul csapja: "Ehhez mit szól?" Paris hitetlenkedve
mered a hologramra, aki eközben egy vezérlopulton elvégez pár beállítást, majd visszafordul a
hadnagy felé: "Most maga jön." Paris meglendíti a kezét, de tenyere akadálytalanul siklik át a Doktor
arcán. "A testem képét létrehozó mágneses mezoket be lehet állítani úgy hogy átengedjék az
anyagot, de úgy is hogy visszatartsák. Egy ennek alapján létrehozott holografikus tüdo képes lehet
arra hogy kiengedje a széndioxidot, és bejuttassa az oxigént a vérbe." "Szeretném tudni, mivel jár ez!
Mit akar csinálni Neelixel?" kérdezi aggodalmasan Kes, aki fölöttébb meglepetten nézte végig a
korábbi eloadást. "Sokáig tartana a teljes eljárást elmagyarázni..." próbálja lerázni a Doktor, de a
lány nem hagyja magát: "Türelemmel hallgatom. Nem engedhetem hogy bármilyen... Kísérleti
mutétet hajtsanak végre Neelixen, ha nem tudom, pontosan mirol van szó. És milyen kockázattal kell
számolni." A Doktor elgondolkodik, majd így szól: "A kockázat csak annyi, hogy nem muködik a
dolog. És akkor meghal. De egyébként is ez az egyetlen esélye a túlélésre. Ahhoz hogy a hologram
muködjön, a leheto legpontosabban illeszteni kell Neelix egyéb szerveihez, és ehhez teljes
mozdulatlanságot kell elérnünk." "Mennyi idore?" "Az élete végéig. Hacsak nem sikerül
visszaültetnünk az eredeti szervet. ... Nem hagyhatja el többé a gyengélkedot, mert a holo-tüdot csak
az én kivetítorendszerem tudja eloállítani." A Doktor ezzel elsiet hogy folytassa az elokészületeket.
Paris lép oda a magába roskadva álló lányhoz, hogy vigasztalni próbálja: "Kes... Tudom hogy ez
most elég borzasztóan hangzik. De jobb mint... Teljesen elveszteni. Így élni fog. És idovel talán...
Találunk jobb megoldást. ... Neelix vajon mit szeretne?" "Nem tudom pontosan. Csak azt tudom,
szeretném ha életben maradna..." mondja Kes, majd beleegyezoen odabólint Parisnak.
A felderítok lassan elérik a végeérhetetlennek tuno folyosót lezáró ajtót. Tuvok áll az élre fézerrel a
kezében, a biztonságiakat pedig az ajtó köré inti. Jelzésére Kim megérinti az ajtó oldalán levo
szerkezetet, feltételezésük szerint a nyitószenzort, mire az ajtó feltárul, és a csapat beront a mögötte
levo helyiségbe. Odabent azonban élolényt nem találnak, pontosabban szólva, teljes, funkcionáló
élolényt nem. A helyiségben ugyanis, különbözo méretu létfenntartó kádakban, szervek lebegnek
tápfolyadékokban. "Innen érkezik a dilithiumra utaló jel." állapítja meg Tuvok, "A berendezések
sugározzák." "Tehát nincs dilithium a bolygón." mondja Kim. "Nagyon úgy néz ki." "A jelek szerint
valamiféle... Szervraktárra bukkantunk." mondja Janeway, körülnézve a helyiségben, "Van valami
nyoma Neelix tüdejének?" "Negatív. Van viszont egy kazon-máj, és bár a többi szervet nem tudom
egyértelmuen azonosítani, úgy vélem, foként légzoszervekrol, borszövetrol, látóidegekrol..." "Majd
késobb leltározhat, Tuvok. A trikorder szerint kevesebb mint tíz perce egy élolény tartózkodott itt."
állapítja meg Janeway. "Kapitány..." mutat az egyik biztonsági egy mélyedésre az egyik falban.
"Nyissa ki az ajtót." bólint Janeway. A mélyedésben levo sima falszakasz félrehúzódik, Janeway
pedig trikorderét eloretartva benéz a mögötte levu sziklafolyosóba. "Élolény, húsz méterrel elottünk.
Jöjjenek!" A csapat besiet a folyosóba, Tuvok pedig a kapitányt megelozve az élre áll. Hamarosan
kiérnek egy elágazásba, ahol védekezo pozíciót vesznek fel, hogy kitalálják, merre tovább. A kérdés
azonban megoldódik, mikor az egyik járatból egy magas, sötét köpenyt viselo alak bukkan elo. A
felderítok láttán gyorsan felemeli a kezében tartott tárgyat, de Tuvok gyorsabb nála, és megelozi. A
találattól az ismeretlen fájdalmasan felkiált, kiejti a kezébol a fegyvert, és visszamenekül a folyosóba
ahonnan jött. Tuvok utána ered, de néhány méter múlva kénytelen megállni, hogy bele ne rohanjon a
folyosót lezáró sziklafalba. Janeway néhány méterrel a biztonsági fonök mögött haladva felkapja a
földrol az ismeretlen elejtett fegyverét, majd megáll Tuvok mellett. "Egy változó fázisú erotérrel
zárta le a folyosót. Egykönnyen nem tudjuk áttörni." rázza meg a fejét a vulcani, a sziklafalra
mutatva. "Voyager hívja Janewayt!" szólal meg Chakotay hangja a kapitány kommunikátorából,
"Egy ismeretlen hajót észleltünk, ami elhagyni készül a planetoidot." "Vonósugarat! Kapják el!"
"Sajnálom, kapitány. Épp most gyorsított görbületi sebességre." "Sugározzanak fel minket. Amint
megérkeztünk, üldözopálya, maximális görbület!"
"Rendben... A rögzítorendszer kész. A teste nem tud két mikronnál jobban elmozdulni." mondja
Paris, a Neelixet tartalmazó szürke henger fejrészénél megállva. "Egy mikron lenne az optimális, de
50
remélem kettovel is megoldjuk valahogy." szól a Doktor, "Elokészítem a kivetítorendszert."
"Növekszik a méreganyag-szint. Nyolcvankét százalék... Nyolcvanhat!" jelenti Paris. "Számítógép, a
Neelix I jelzésu programot aktiválni!" mondja a Doktor, "Infúziós rendszer leáll!" "Infúziós rendszer
leállítva... Méreganyag-szint tovább növekszik. Kilencven százalék... Kilencvenöt..." jelenti Paris,
miközben a Doktor a tartály letapogatórendszerén keresztül a holografikus tüdo beilleszkedését
figyeli. A következo pillanatban Neelix egy reszelos hang kíséretében lélegezni kezd. "A
méreganyagszint csökken."
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. Kiegészítés. A holdról felszállt hajó
nyomában vagyunk. A hajó a hívásunka nem válaszol, és a jelek szerint sebességben felveszi velünk
a versenyt."
"Holografikus tüdo...?" kérdezi az idoközben magához tért Neelix. "Pontosan. És a jelek szerint
tökéletesen muködnek." bólint a Doktor, "Lélegezzen a megszokott módon." "Meddig maradhatok
így életben?" "Még nem tudom. Ez egy példa nélkül álló orvosi megoldás. De folyamatosan figyelni
fogjuk az állapotát." "Mikor kerülök ki ebbol a csobol?" kérdezi Neelix, mire Kes a Doktorra pillant.
"Ha Janeway kapitánynak nem sikerül visszaszereznie a tüdejét... Meghatározhatatlan ideig kell itt
feküdnie." "Meghatározhatatlan ideig? Úgy érti... Az életem hátralévo részét itt kell töltenem?"
"Igen." "Megpróbáljuk megkeresni az idegent aki ezt tette veled. A kapitány megesz mindent amit
csak lehet..." mondja Kes. "Ha már egy ideig kénytelen leszek itt feküdni... Meg kell hogy mondjam
önöknek... Borzasztóan néz ki a plafon!" szól Neelix elvigyorodva, mire mindenki a magasba pillant.
"Nem én rendeztem be a helyiséget. Én csak dolgozom benne." jegyzi meg a Doktor. "Fel lehetne
dobni ezzel-azzal... Faliszonyegek, néhány szép festmény... És, le tudnák kicsit tompítani a
fényerot?" "Orvos vagyok, Mr. Neelix. Nem lakberendezo. ... Talán o majd gondoskodik az
ilyenfajta kívánságairól." pillant a Doktor Kesre. "Tulajdonképpen egy kis zenének is örülnék... Sot
még jobb lenne ha... Mondja csak, beprogramozták éneklésre?" folytatja Neelix faarccal, mire a
Doktor helyteleníto pillantásokat lövellve felé, gyorsan eltunik a közelbol. "Janeway hívja Paris
hadnagyot: kérem jelentkezzen a hídon." "Máris ott vagyok, kapitány. ... Tudja hol talál meg ha
szüksége lenne valakire." mondja Paris Kesnek, majd elsiet. "Na tessék... Egy kis balesetet
szenvedek, odalesz a tüdom... És Paris máris lecsap rád." zsörtölodik Neelix. "Te meg mirol
beszélsz?" kérdezi vidáman Kes. "Hát nem hallottad milyen hangon mondta? 'Tudja hol talál meg ha
szüksége lenne valakire...' Ha szüksége lenne valakire. Pontosan ezt mondta." "Neelix..." vet Kes
rosszalló pillantást a féltékenykedo talaxiaira. "Miért nem csapja le a fokapcsolót hogy
megszabaduljon tolem, és megszerezhessen magának?" "Neelix, rosszul látod a dolgokat. Tom
nagyon segítokész volt." "Ahh... Szóval már Tomnak hívod." "Nem kéne aggódnod emiatt. Barátok
vagyunk, ez minden." "Én nem is miattad aggódom, hanem... Miatta. ... Hát nem láttad hogy nézett
rád?!" "Ez nevetséges! Semmi kedvem pont most vitatkozni veled ilyen ostobaságokról, amik csak a
fantáziádban léteznek! Ismerlek, Neelix. Tudom hogy félsz, neked pedig tudnod kell... Bármi
történjék is, mindig melletted leszek." "Kes... Ha nekem életem végéig itt kell maradnom... Élned
kell a saját életed. Ne aggódj miattam." "Neelix..." "Hagyatok inkább meghalni." "Hagyd már abba
végre. Együtt csináljuk ezt végig." "A látogatási ido véget ért... Pihennie kell." lép közelebb a
Doktor. "Mikor jöhetek ismét?" "Hét órakor. Egy perccel sem korábban." "Akkor... Viszlát holnap."
mondja Kes, arcon csókolva Neelixet, ezzel távozik. A Doktor a tartályhoz lép hogy ellenorizzen pár
beállítást, és eközben Neelix fölé kell hajolnia, mire megjegyzi: "Ne aggódjon, én nem fogom
megcsókolni." "Megpróbálom leplezni a csalódottságomat." mondja Neelix, mire a Doktor tekintete
egy pillanatra fennakad, majd a hologram gyorsan visszavonul.
"Kapitány, befejeztük az idegen eszköz vizsgálatát." mondja Torres a hídon, mire Janeway elindul
felé és a mellette álló Tuvok felé. "A jelek szerint nem egy egyszeru fegyvert, hanem egyben egy
precíz biológiai szkenner, és sebészeszköz is." Tuvok átadja a fekete, leginkább két hegyes
nyúlvánnyal ellátott fézerre emlékezteto tárgyat Janewaynek, majd így szól: "Az áldozatot egy
51
neurális rezonátorral elkábítja, majd elvégez egy mikrocelluláris analízist." "Az eszköz annyi
információt gyujt össze, aminek a mi trikordereink a nyomába se érnek." veszi át a szót Torres, "Ha
rálonek vele valakire, feltérképezi a teljes anatómiáját, egészen a DNS-ig." "Tehát egy olyan fajjal
van dolgunk ami olyan eszközöket használ, amelyeket kimondottan arra a célra készítettek hogy
velük más élolényekbol szerveket távolítsanak el. De miért?" nézegeti Janeway a fegyvert.
"Kapitány...!" szól figyelmeztetoen Chakotay, mire Janeway visszatér a híd középso részére. "Az
idegenek hajója kiesett görbületbol. Egy nagyobb aszteroida felé tart." "Képernyore!" "Berepültek az
aszteroidába." jelenti Paris. "Tartjuk a pozíciót. Mr. Kim?" "Nem tudom letapogatni a belsejét. A
felszín foleg neutróniumból áll. Nem úgy néz ki mintha természetes képzodmény lenne." "Azt akarja
mondani hogy ezt az aszteroidát építették?!" fordul Chakotay a zászlós felé. "Nagyon úgy néz ki."
"Védelmi rendszerre utaló jelek?" kérdezi Janeway. "Negatív." jelenti Tuvok. "Bemértem a helyet
ahol berepültek. Egy nyitott kráter." mondja Paris. "Lássuk." szól Chakotay a foernyore pillantva. Az
aszteroida képe megnagyobbodik, egy sötété nyílás válik láthatóvá. "Az idegen hajó ionnyomai oda
vezetnek." "Milyen méretu az a kráter?" kérdezi Janeway. "Kétszáz méter átlagos átméroju."
"Kapitány... Ha szabadna javasolnom, gondolja át még egyszer." mondja Tuvok, megsejtve mire
készül Janeway. "Miért gondolja hogy tudja, mit akarok csinálni?" "Négy év alatt volt szerencsém
eléggé kiismerni a természetét, és megalkottam a saját pszichológiai profilomat önrol. És ez alapján
most azt tartom a legvalószínubbnek, hogy szándékában áll követni a hajót a kráterbe a Voyager-el."
"Egy napon komoly meglepetést fogok okozni, Tuvok. De nem a mai lesz az. ... Átgondoltam a
többi lehetoséget is. De Neelixnek csak akkor van esélye, ha kello határozottsággal lépünk fel az
ügyben. ... Vörös készültség! Mr. Paris, irány az aszteroida belseje. Mr. Tuvok pajzsok teljes
töltöttségre, fézereket tuzkészültségbe!"
"Kapitány, csökkentem a tolóerot." mondja Paris, megosztva figyelmét az elore nézo képet adó
foernyo, és a kormányospult kijelzései között, "Az én ízlésemnek ez a hasadék kissé túl szuk." "Az
idegen hajóra utaló nyom?" fordul Janeway Tuvok felé. "Az ionnyomok megvannak, de
elektromágneses interferenciák miatt csak mintegy ötszáz méter a szenzorok effektív hatótávolsága."
"Valami jele ránk irányuló letapogatásnak, vagy kémszondáknak, Mr. Kim?" kérdezi Chakotay "Ez
idáig semmi."
"Doktor... Doktor? Segítségre van szükségem." mondja Neelix a némiképp átrendezett, és kidekorált
gyengélkedoben. "Mi történt, Mr. Neelix?" kérdezi a doktor valahonnan az iroda környékérol.
"Kérem... Nagyon sürgos lenne!" "Mégis, mirol van szó?" "Megcsípett egy szúnyog..." A Doktor
elokerül, és kérdon Neelixre pillant. "A bal szemöldököm fölött." A Doktor nagyot sóhajt, és
megvakarja Neelix homlokát. "Egy kicsit magasabban... Igen, pontosan ott. ... Köszönöm."
"Szívesen." mondja boldogtalan ábrázattal a Doktor, majd visszasiet az irodába. "Várjon, ne menjen
el!" "Nem megyek el Mr. Neelix. Csak folytatom a munkámat." "Nem látom ha ott van. És ettol úgy
érzem mintha teljesen egyedül lennék itt." "Mert hogy ez így is van. Én csak egy holografikus
kivetítés vagyok. Egy kivetítés, aminek épp rengeteg a dolga." "Hát ez jó..." mondja nevetve Neelix,
"De kezdem kicsit bezárva érezni magam. ... Lehet hogy klausztrofóbiás vagyok? Mi tehetnék."
"Semmit, azon kívül hogy mozdulatlanul fekszik." "Itt fogok feküdni életem végéig, igaz? Nem
vagyok biztos benne hogy sokáig el tudom majd viselni. Ki kell kerülnöm ebbol a tartályból,
amilyen gyorsan csak lehet! ... Doktor, azt akarom hogy azonnal eresszen ki innen!" "Tudja hogy ez
lehetetlen." tér vissza a Doktor az irodából. "Én vagyok a beteg. Ismerem a jogaimat! Követelem
hogy vessen véget a mozgásomat korlátozó tényezoknek! Azonnal!" "Mr. Neelix... Életben van.
Lélegzik. ... És az állapota jelenleg stabil. Ez pedig nem kis dolog a maga helyzetében. De a
gyógyulása érdekében fontos hogy ne izgassa fel magát feleslegesen. Próbáljon megnyugodni." "Ne
mondja nekem hogy nyugodjak meg! Nem maga van bezárva ebbe a csobe! Egy holo.... Hol..."
Neelix hangja elfullad, az állapotát figyelo biomonitor felol pedig vészjelzés hangzik fel. "Azt
hiszem valami... Baj van. Nem kapok... Levegot!" "Hiperventillál. Igyekezzen lassan, természetes
52
tempóban lélegezni." "Meg... Meghalok! Engedjen ki innen! ... Segítsen!" A Doktor felkap egy
oltópisztolyt, és elkábítja Neelixet, majd tanácstalanul körbejárja a tartályt.
"A szenzorok egy nagyobb teret jeleznek elottünk." jelenti Tuvok a hídon. A Voyager hamarosan
besiklik a jelzett kamrába, ahol azonban nincs egyedül. Számtalan szögbol és irányból
visszatükrözodve, több tucat Voyager, és ugyanennyi idegen hajó válik láthatóvá. "Ez meg
micsoda...?!" nézi Chakotay elképedve az eléjük táruló látványt. "A kamra falainak egy része
visszaveri a Voyager és az idegen hajó képét." állapítja meg Kim. "Meg tudjuk állapítani melyik az
igazi hajó?" kérdezi Janeway. "Nem, kapitány. A visszatükrözodés nem természetes jelenség. Eros
elektromágneses interferencia is észlelheto, ami elfedi a szenzoraink jeleit. A hajó lokalizálása nem
lehetséges." "Ha az ember egy tükörlabirintusban sétál, elobb-utóbb nekimegy egy tükörnek..."
mondja Janeway elgondolkodva. "A hajó ionnyomai még mindig észlelhetok. Talán azt tudjuk
követni." veti fel Paris. "De lehet hogy hamis nyomokat hagytak, amivel egyenesen nekivezetnek
minket egy falnak." jegyzi meg Chakotay. "Ezt el kell kerülnünk. Tuvok, terjessze ki teljesen a
pajzsot. Ha hozzáér valamihez, így talán meg lesz idonk irányt változtatni. Mr. Paris, kövesse az
ionnyomot. Lassan. Mr. Kim, folytassa a letapogatást."
"Megpróbálom megnyugtatni, Doktor." mondja Kes, az iroda üvegfalán át Neelix tartályát figyelve.
"Helyes. Megkérhetem hogy maradjon itt addig míg magához tér?" "Természetesen. ... Mondja,
minden rendben?" "Velem?" kérdezi a Doktor. "Ühüm... Látom hogy nyugtalanítja valami." "Hát
persze hogy nyugtalan vagyok! Ez a helyzet kikerült az irányításom alól!" "Neelixre gondol, igaz?"
A Doktor az asztalra dobja a kezében tartott jegyzetfüzetet, és nyúzott arccal sorolni kezdi: "Eloször
is: nincs orvos a hajón, ezért éjjel-nappal én vagyok szolgálatban. Másodszor: novérek sincsenek,
ezért magamnak kell asszisztálnom." "Azt hittem Tom Parist beosztották ön mellé." "Amint látja..."
néz ki az üres kezelobe a Doktor, "Nincs itt senki aki segít nekem. ... És most ráadásul van egy
betegem, aki az állapota miatt érzelmi nehézségekkel küzd, és nincs egy tanácsadónk sem a hajón! ...
Orvosi vészhelyzetekre készítettek! Segítség gyanánt. Ez a legtöbb. ... Nem vagyok beprogramozva
ilyen esetekre! Ez teljesen... Elfogadhatatlan!" "Semmit sem konyítok a holografikus
technológiához." mondja Kes, megtámaszkodva az asztal szélén, "De a véleményem szerint ön
nagyon jól végzi a dolgát." "Csak azt tettem amit a programom lehetové tett." "Akkor meg miért
ilyen elégedetlen? ... Megmentette Neelixet! Ön, nem pedig valami program." "Lehet hogy ezt ön
így látja..." "Így látom, mert ez történt." "Ön nagyon... Kedves." "Hogyan tanul meg egy valódi
orvos bánni a betegeivel?" "Tapasztalatok útján, gondolom." "És ön talán nem képes tanulni?"
"Képes vagyok új adatokat gyujteni, és ezeket feldolgozni." "Akkor azt hiszem, egyszeruen csak
tanulnia kell. Mint ahogy mindannyiunknak." "Nem akart valaha is orvosi pályára lépni?" kérdezi a
Doktor, de mielott Kes válaszolhatna, jelzés fut be a kezelobol. "Neelix magához tér..."
"Hadnagy, kismértéku energiaingadozás a keverokamrában." ül le Seska egy rendszerellenorzo
pulthoz a gépteremben. "Próbálja stabilizálni." lép közelebb Torres. "Nincs hatása. Energiát
veszítünk." "Janeway hívja a gépházat: mi folyik odalent?" "Energiát veszítünk. Nem tudom
lokalizálni a szivárgás helyét, de a helyzet gyorsan rosszabbodik." üzeni Torres a hídra.
"Az energia valahová a kamrába távozik... A jelek szerint egy vezetomezo hatására. Mintha
egyenesen a görbületi mezobol vonná ki az energiát." jelenti Kim a hídon. "B'Elanna, állítsák le a
keverokamrát. Tartalékenergiára állunk." határoz Janeway. "Semmi javulás, kapitány." üzeni Torres.
"Tájékoztassanak. Híd kilép! ... Meg tudja határozni a vezetomezo forrását?" fordul a kapitány Kim
felé. "Azt hiszem. ... Irány 217.015, távolság ötszázhetvenöt méter." "Tuvok, mi lenne ha rálonénk a
forrásra?" "A kamra falai visszavernék a sugarat. A visszaverodés iránya nem kiszámítható, ezért
lehet hogy az irányt változtatott sugár végül minket találna el." "Na jó. Akkor ezzel nem
próbálkozunk." "Talán mégis meg kéne próbálni..." mondja Chakotay, "Mi lenne ha minimumra
csökkentenénk a fézer energiáját, és egy folytonos sugarat bocsátanánk ki?" "A sugár addig verodne
vissza a falakról, míg valami nem tükrözo felületbe nem ütközik." mondja a vulcani. "Egy nem
53
tükrözo felületbe... Mint például az idegenek hajója?" kérdezi Chakotay. "Keresofénynek
használhatjuk a fézert! Addig lövöldözünk vele, míg meg nem találjuk azt a hajót." mondja Janeway
elégedetten, "Csinálja!"
A Voyager alsó tuzívébol sápadt narancsvörös sugár indul útnak, és pillanatok alatt több
százszorosan megsokszorozódva betölti a barlang terét. Azután a visszaverodések mintha
megszunnének.
"Azt hiszem, megvan..." mondja Kim. "Képernyore!" A fomonitoron a mindent behálózó
fézersugarak közül az egyik egyszer csak véget ér, és sziporkázva szóródik szét az idegen hajó
páncélzatán. "Mr. Paris, közelítse meg transzportertávolságra a hajót!" szól Janeway. "Két élolényt
észlelek." mondja Kim. "Aktiválták a hajtómuvüket." jelenti Tuvok. "Híd a hármas szállítóhídnak: a
két élolényt bemérni és átsugározni!" szól Janeway. "Biztonságiakat a hármas szállítóhídra!" tesz
hozzá Tuvok, majd a liftek felé induló Janeway nyomába ered.
A transzporterügyeletes döbbenten mered az emelvényen lassan alakot ölto lényekre, mikor
Janeway, Tuvok és két or befutnak. A szállítósugárból kibontakozó lények sötét színu ruhát viselnek,
mely csak kezüket és fejüket hagyja szabadon. A két lény úgy néz ki, mintha egymáshoz nem illo
darabokból rakták volna össze oket, fejükön és kezükön különbözo színu és jellegu borszövetfoltok
keverednek kaotikusan. A két biztonsági elobbre lép, és nem túl finom mozdulattal leültetik a
lényeket az emelvény szélére. "A Voyager csillaghajón vannak. A nevem Kathryn Janeway, az
Egyesült Bolygók Föderációját képviselem." "Deleth vagyok. A Vidiiai Testvériségtol." mondja a
magasabbik lény. "Megtámadták a legénységünk egyik tagját, majd csapdába csaltak ebben az
aszteroidában. Miért?" "Létfontosságú hogy megfelelo szerveket, és biológiai komponenseket
gyujtsünk. Ez az egyetlen dolog amivel a falósejtek ellen védekezni tudunk." "Egy vírus? Fertozo
betegség?" kérdezi Janeway. "Igen." mondja az alacsonyabbik lény, "Egy betegség ami két évezrede
pusztít már minket. Felfalja a testünket, elpusztítja a genetikai kódunkat, a sejtszerkezetünket."
"Ezért gyujtik más lények testeit. Hogy kipótolják tönkrement szerveiket. Miután ezek a... Falósejtek
tönkreteszik oket." "Az immuntechnológiánk nem elég fejlett. A falósejtek minden eddigi kezeléshez
alkalmazkodtak. A társadalmunk elpusztult, naponta ezrek halnak meg. Nincs más mód a túlélésre!"
"Megértem, és... Sajnálom, ami a népükkel történt. De nem járulhatok hozzá hogy azt a szervet amit
a legénységem egyik tagjából távolítottak el, megtartsák. Vissza kell szolgáltatniuk." A két vidiiai
egymásra pillant, majd Deleth szólal meg: "Attól tartok, ez nem lehetséges. A légzoszervet már
biokémiailag átalakítottam, és nemrég beültettem Motura testébe." Janeway ennek hallatán
tanácstalan pillantást vet Tuvokra. "O az orzom..." mondja az alacsonyabbik lény, "Az a feladata
hogy ellásson azokkal a szervekkel amikre szükségem van. Igyekszünk... Igyekszünk halottakból
beszerezni oket...." "De néha... Ha már szorít az ido... Keményebben kell fellépnünk." "Ezesetben..."
lép közelebb Janeway, "Olyan döntés elott állok, mint nemrég önök. Vagy elveszem valakinek az
életét, vagy hagyom hogy a legénységem egyik tagja meghaljon. ... Miközben maga az o tüdejével
lélegzik." Motura lehajtja a fejét, és rövid hallgatás után így szól: "Gondolom, nehéz önöknek
megérteni, hogyan lehet képes egy alapvetoen civilizált faj ilyesmire. Mielott a falósejtek áldozatává
váltunk, a környék legjobb tudósaiként voltunk híresek. És muvészként is elismertek bennünket. ...
Én magam tehetséges festo voltam. A megértéséért könyörgöm... Ön mit tenne ha a túlélésérol lenne
szó?" "Nem kell magyarázkodnod, Motura." mondja Deleth. "Ha ennek a kezelési módnak egy
haláleset a vége... Ám legyen. Legalább az én szenvedéseim véget érnek." Janeway a vidiiai
szavainak hallatán megilletodve nézi a sorstól nem kímélt lényeket, majd érzelmeit leplezendo,
elfordulva így szól: "Azt hiszem, nem érezhetem át teljes egészében, min megy keresztül a népük.
Önöknek sikerült szemet hunyniuk az életüket megmento gyógymód morális aspektusai felett, de én
erre nem vagyok képes. Nem ölhetem meg magát, csak azért hogy ezzel megmentsek valaki mást.
Ez a mi értékrendünk szerint elfogadhatatlan lenne. Ha nem lennénk ilyen távol az otthonunktól,
letartóztatnám, és bíróság elé állítanám magukat... De még ez a lehetoségem sincs meg! Nem
akarom egy cellába dugva magunkkal hurcolni magukat. ... Nincs más lehetoségem... Elengedem
54
magukat. ... De adjanak át egy üzenetet a népüknek: ha még egyszer találkozunk, mindent meg
fogok tenni hogy megóvjam a legénységemet önöktol! A mi szerveinket nem fogják megszerezni.
Bármiféle agresszív akciót a hajó vagy a legénység ellen, halálos ellencsapással fogunk megtorolni.
Megértettek?!" "Azt hiszem, igen." bólint Deleth. "Egy pillanatra még... Szeretném látni a
legénységüknek azt a bizonyos tagját." mondja Motura. "Azzal már senkin sem segíthetsz."
ellenkezik a másik vidiiai. "Talán mégis, Deleth. A mi orvosi tudásunk lehet hogy fejlettebb az
övékénél." "Én is így látom. A vizsgálataink szerint ezen a téren elottünk járnak." mondja Janeway.
"Megkímélték az életemet. Mindkettonk életét. Tartozunk nekik annyival hogy megnézzük,
tehetünk-e valamit az emberükért." "Odakísérem magukat." mondja Janeway, mikor Deleth feláll.
Neelix aggodalmasan mered a vidiiai fegyverre, ahogy Deleth végigmozgatja azt a talaxiai teste
fölött. "Ezek a szimulált szervek eléggé... Primitívek. Csoda hogy még életben van." mondja a
vidiiai, mire a Doktor bosszús pillantást vet rá, majd sértodötten elvonul. Deleth a nem messze álló
Tuvok felé fordul, kezében a fegyverrel, mire egy fézerrel találja magát szemközt. Félrefordítja a
szerkezetet, és így szól: "A berendezés kizárólag letapogatásra van beállítva." "Folytassa. De csak
szép lassan." mondja Tuvok ridegen, leeresztve a fézert. Deleth nekilát hogy egyenként letapogassa
a jelenlevoket, majd meglepetten megtorpan, mikor e fegyver a Doktor felé fordítva tiltakozó
hangokat hallat. A vidiiai felvont szemöldökkel méregeti a fegyver kijelzojét, majd a Doktorra
mered: "Különös. A méréseim szerint maga nincs is itt." "Bár úgy lenne." morogja a Doktor. "A
többiek egészségesek, és kivétel nélkül alkalmasak az átültetésre." "Na várjunk csak... Ezt én már
ellenoriztem. Semmit nem találtam ezen a hajón ami összeegyeztetheto lenne a talaxiai fiziológiával.
Az immunrendszere azonnal kivetné bármelyikünk tüdejét." tiltakozik a Doktor. "Orvosi ismereteik
valóban elég korlátozottak. Egyszeruen csak át kell hangolni az immunrendszerét, ez nem okoz
semmi nehézséget. Készen állok. Kinek a tüdejét ültethetem át?" "Az enyémet." mondja Kes. "Nem!
Megtiltom, túl veszélyes!" tiltakozik Neelix, "Legyen valaki más." "Nem. Én akarom megtenni,
Neelix. Vállalom a kockázatot." mondja a lány odalépve Neelixhez, "Te már olyan sokat tettél
értem. Engedd hogy valamennyit visszaadjak ebbol. Most az egyszer..." "Hát jó..." Kes erre a Doktor
után indul, hogy elokészítsék a mutétre, Janeway pedig Neelix hengeréhez megy: "Már alig várom
hogy megkóstolhassam a foztjét." "Úgy érti... Maradhat a konyha?" "Hát... Igen. Legalább addig,
míg a replikátorokat újra üzembe nem tudjuk állítani." "Köszönöm. ... És kapitány... Reggelinél
találkozunk!"
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. Kiegészítés. Az idegenek sikeresen
átültették Kes egyik tüdejét Neelix testébe. Miután kikapcsolták a hajónkat megbénító mezot,
engedélyeztem nekik hogy visszatérjenek a hajójukra. Újra pályára álltunk, hazafelé."
"Minden rendben. A mutét sikerült." mondja a Doktor, a lassan feleszmélo Kesre mosolyogva,
"Neelix alszik, és saját erejébol lélegzik. Az ön tüdejével." "Gyengének érzem magam..." "El fog
múlni. Hozzászokik majd a lecsökkent tüdokapacitásához. ... Beszéltem önrol a kapitánnyal.
Engedélyezte hogy betanítsam orvosi asszisztensnek. Paris hadnagy segítsége lesz. ... Vagy talán a
helyettese. ... Persze csak ah érdekli ez a feladat." "Érdekel... Mikor kezdünk hozzá?" "Azonnal
megkezdem a képzését, amint teljesen felépült." mondja a Doktor, majd az iroda felé indul.
"Köszönöm, Doktor." szól utána Kes. "Én köszönöm. Elgondolkodtatott néhány dologról."
55
5. The Cloud - Ami legbelül rejtozik...
"Kathryn Janeway magánnaplójába. CsillagIdo 48546.2. Már több hete utazunk hazafelé, és egyre
több változást kezdek észrevenni mind a magam, mind a legénység többi tagjának viselkedésében,
ahogy kezdünk ráébredni helyzetünk súlyára. Itt, a Delta Kvadránsban tulajdonképpen olyanok
vagyunk, mint egy nagy család. Több ez egy egyszeru hajózólegénységnél, és nekem módot kell
találnom arra, hogy több legyek számukra annál a tisztnél akitol a parancsaikat kapják. De nem
igazán tudom, hogyan kezdjek bele... Az Akadémián azt tanították, hogy egy kapitánynak tartania
kell a három lépés távolságot. És mindezidáig jól is éreztem magam ennek a három lépésnek a
védelmében."
"Kapitány... Nem tudtunk róla hogy ellenorzésre készül..." pillant le Torres a görbületi hajtómu felso
vezetopályáját körülfogó átlátszó padlójú galériáról a központi helyiségbe, a keverokamrához érkezo
Janewayre. "Ez nem vizsgálat, hadnagy. Csak körséta." "Kilenc órára készen leszünk a görbületi
hajtómu felülvizsgálatával, már csak az injektorok újraszabályozása van hátra..." magyarázza Torres,
gyorsan leereszkedve a központi szintre. "Folytassák csak nyugodtan." bólint Janeway
továbbhaladtában.
"Talán csak így muködhet a dolog. Talán valóban szükséges ez a távolság. Talán a jelenlegi
helyzetben emberfelettinek kell látszanom a szemükben. Azt azonban csak remélhetem hogy
emberfelettinek is érezzem magam ennek eljátszásához. ... Számítógép, az utolsó bekezdést törölni!"
"Uraim..." üdvözli Janeway az étkezoben a bejárathoz legközelebbi asztalnál reggelizo Kimet és
Parist, mire azok felállnának. "Maradjanak csak... Hanem mondják... Mi jót fozött ki nekünk ma
reggelre Neelix?" "Ööö..." pillant a tányérjára Paris tanácstalanul, Kim pedig így szól: "Van egy régi
kínai mondás, kapitány: 'Az ég óvjon attól, hogy érdekes idokben élj.' Ami azt illeti, a dolgok igen
érdekessé tudnak válni, ha Neelix beveszi magát a konyhába." "Azért nem kellene ennyire keményen
ítélniük." mondja Janeway, miután mindhárman nevettek egy sort, "Segít nekünk takarékoskodni a
replikátor-energiával." "És biztos vagyok abban hogy a gyomrunk is felhagy a tiltakozással... Elobbutóbb,
mikor hozzászokunk a feltálalt ínyencségekhez." "Nos... A reggeli értekezleten találkozunk."
mondja Janeway megigazgatva egyenruháját, majd gyorsan odébbáll. "Megkérhettük volna hogy
csatlakozzon hozzánk..." súgja oda Kim Parisnak. "Ahh..." rázza meg a fejét amaz, "Egy zászlós
nem szokta megkérni a kapitányát, hogy reggelizzen vele." "Miért nem?" "Egyszeruen mert... Nem
szokás." "Mi abban a rossz ha kedves az ember?" "Egy kapitány nem kedvességet, hanem tiszteletet
vár. Ezért nincs bizalmaskodás az 'alsóbb osztálybeliekkel'." "Ugyan már... Ki mással kerülhetne itt
bizalmas viszonyba? Nincsenek a fedélzeten más kapitányok vagy admirálisok, akivel rangjához
méltón beszélgethetne." "Akkor is, ha velünk akar egy asztalhoz ülni, o fogja kérni hogy menjünk az
o asztalához. Ezek az íratlan szabályok." "Akkor önnek borzasztó régi szabálykönyve lehet, Paris."
Janeway eközben a tálalópultnál egy kávéstermoszt vallat, nem sok eredménnyel. A kapitány
türelmetlenül tekintget üres kávéscsészéje mellol a pult túloldalára, de Neelixnek se híre se hamva.
"Neelix... Neelix?" A talaxiai azonban nem kerül elo, így Kathryn beóvakodik a konyhába és az
alkalmat kihasználva körülnéz egy kicsit. Épp arra készül hogy megdézsmálja egy edény tartalmát,
mikor a háta mögött megszólal Neelix hangja: "Kapitány...?" Kathryn erre úgy rántja vissza a kezét,
mint valami rosszaságon ért kisgyerek, és hivatalos ábrázatot öltve fordul a talaxiai felé. Az azonban
nem sokáig hagyja hogy Janeway az 'érzéketlen kapitány' szerepet alakítsa: "Meg kell mondjam,
nagyon csinos ma reggel. ... Csak nem... Talán más színu rúzst használ mint egyébként?" "Nem,
ugyanaz mint máskor." válaszolja Kathryn szinte lányos zavarral. "Akkor biztosan csak a konyha
megvilágítása miatt van, de most valóban csodaszép. ... Ezzel persze nem azt akarom mondani hogy
máskülönben nem az..." Janeway aggodalmasan pillant körül, nincs-e véletlenül fül- és szemtanúja
Neelix bókjainak. "Neelix... Nem maradt egy kis kávé?" "Nem. ... De van helyette valami sokkal
56
jobb!" "Nem szeretnék valami sokkal jobbat. Kávét szeretnék." mondja nyugösen Janeway, de a
talaxiait leloni sem lehetne: "Ugyan már, ez is egy koffeintartalmú növénybol készült, amit egy
expedíciónk során fedeztem fel..." "Rendben... Akkor felhasználom a replikátor-fejadagomat, és
kérek egy kávét." indul Janeway a kijárat felé. "Én ezt nem tartom túl jó ötletnek..." szól utána
Neelix, mire a kapitány meglepetten fordul vissza: "Mit akar ezzel mondani?" "Hogy példát kellene
mutatnia a legénységnek." "Köszönöm hogy emlékeztetett rá." "Szívesen." legyint Neelix, "Ha azt
szeretné hogy a legénység elfogadja a természetes eredetu élelmiszert az energiakészlettel való
spórolás érdekében, bátorítania is kell oket, mégpedig azzal, hogy ön is azokat választja."
"Rendben..." adja be a derekát Janeway nagy sóhajjal, "Akkor kérek abból a 'sokkal jobb mint a
kávé'-ból." "És mit szólna néhány takariai teknoctojáshoz, reggelire?" "Csak... Egy kávét..."
tiltakozik Janeway. "Lehet hogy egy kicsit erosebb lesz mint amihez hozzá van szokva, de
garantálom hogy..." mondja Neelix, miközben igyekszik kikényszeríteni a kezében tartott kannából a
benne levo suru barna masszát Janeway csészéjébe, miközben a kapitány aggodalmasan szemléli a
gyanús kinézetu anyagot. A sors végül megkegyelmez neki, az interkomból ugyanis Chakotay
hangja szólal meg: "Híd hívja Janewayt!" "Azonnal megyek! Janeway kilép!" mondja a kapitány,
Neelix kezébe nyomva a csészét, és pánikszeruen távozik. Neelix belekortyol a kávépótlékba, és
elégedett ábrázattal borzong meg az eros fozettol.
"Igen, parancsnok?" érkezik Janeway sietve a hídra. "Nem lett volna szükséges idejönnie, kapitány."
"Dehogynem..." "Csak egy ködöt szerettem volna megmutatni, amit a távolsági szenzoraink fedeztek
fel." "Képernyore." szól Janeway, mire a fomonitoron egy lilásvörös, kerekded köd jelenik meg.
"Nagy mennyiségu omicron-részecske található benne." jelenti Tuvok. "Arra gondol hogy tudnánk
belole annyit gyujteni amennyivel egy kevés tartalék antianyagra tehetnénk szert?" "Pontosan."
bólint a vulcani. "A vezénylotiszteket kérem a hídra. Parancsnok, új irányra állunk. ... Ott van a
reggeli kávém, abban a ködben..."
"Ennek a ködnek a vizsgálata kissé megemelheti a legénység hangulatát, nem gondolja?" kérdezi
Janeway a mellette ülo Chakotayt, épp mikor Kim és Paris megérkeznek a hídra. "Ennél már csak
feljebb mehet." válaszolja Chakotay. "Ön közelebbi kapcsolatban van a legénységgel. Mennyire
rossz a helyzet?" "Most éppen van egy kis nuanka... Mint a szerelmesek vitája... Természetes
reakció." "Akkor is aggódom egy kicsit. Örülnék ha lenne egy tanácsadó a hajón, de ehhez a
küldetéshez, már az eredetihez, nem volt rá szükség." "Mi az állatokkal beszélünk. Régi hagyomány
ez az amerikai oslakosoknál..." "Állatokkal beszélnek?" "Ok a tanácsadóink. A tanácsadóállatok
elkísérnek bennünket egész életünk során. ... Tulajdonképpen megfelel a dolog az aktív képzeleti
technikának, amit bizonyos Karl Jung 1932-ben ismertetett. A mi népünk más évszázadokkal azelott
használta ezt a technikát." "Mindenkinek más-más tanácsadóállata van?" "Igen." "Hadd találjam ki...
Az öné egy medve." mondja Janeway, jól megnézve magának Chakotayt, mire az elneveti magát:
"Ezt meg mibol gondolta?" "Valahogy olyan... Mackós kinézete van." "Köszönöm. ... A medve
valóban eros állat, nagy pok'atha-ja van. De nem o a tanácsadóm. A teremtmény, ami megjelenik
nekünk, nem azt reprezentálja, kik vagyunk. Egyszeruen csak mellettünk szeretne lenni." "Értem. De
ha nem medve, akkor micsoda?" "Ezt sajnos nem árulhatom el. A tanácsadóm megbetegedne, ha
felfedném a nevét valaki más elott." "De azért jó tanácsokkal látja el." "Igen. Tudja, annyit azért
elárulhatok, hogy nostény..." "És hogyan kereshet magának az ember egy tanácsadóállatot?" "Nos,
ez azért nem olyan egyszeru..." "Kapitány... Közeledünk a köd határához." jelenti Paris. "Lassítás,
egyharmad impulzusra." mondja Janeway, majd visszafordul Chakotay felé. "Ha érdekli a dolog,
megmutathatom hogyan léphet kapcsolatba a tanácsadójával." "Erre még visszatérünk..." mondja
felvillanyozódva Janeway, majd eloresiet a kormányospulthoz. "Analízist, Mr. Kim." "Hét AU az
átméroje, periodikus gamma- és hokibocsátása van. A pajzsaink megfelelo védelmet adnak." "Mr.
Paris, esetleges navigációs nehézség?" "Foleg hidrogén, hélium és hidroxilgyökök. Néhány helyi
surusödés... Nem okozhat gondot." "Mr. Tuvok... Észlelheto valahol nagyobb koncentrációban
57
omicron-részecske?" "A határtól számított mintegy hatvannégy millió kilométerre van egy
jelentosebb koncentrációjú terület." "Koordinátákat átadni. Egynegyed impulzus. Jóváhagyva."
A Voyager befúrja magát a köd kékeslila tömegébe, Kim pedig, a foernyon megjeleno látványt
csodálva megjegyzi: "Ilyet még soha nem láttam ezelott..." A híd másik oldalán álló Tuvok
megérinti a kommunikátorát: "Tuvok hívja Kimet: az ilyesfajta megjegyzéseket a hídon nem
fogadják túlzott örömmel. A kevéssé türelmes tisztek esetleg szóvá tehetik." "Értettem..." bólint a
vulcani felé Kim. "A suruség negyvenkét százalékkal megnövekedett." jelenti Paris. "Oka?" kérdezi
Janeway. "Nem tudom. Mintha valami csillagközi anyagot kezdenénk összegyujteni magunk körül."
"Gépház, lehetséges hogy az impulzushajtómu mágneses mezeje port gyujt körénk?" érdeklodik
Janeway. "Elképzelheto, kapitány. A méréseim szerint a sebesség egy impulzusra növelésével
lerázhatjuk a port." üzeni Torres. "Értettem. Teljes meghajtást." "A suruség tovább növekszik. Most
már hetven százalék..." mondja Paris. "Mr. Tuvok?" "A burkolatra nehezedo terhelés jelenleg
veszélytelen, kapitány." "Milyen messze van még az omicronrészecske-mezo?" "Tizenkétezernégyszáz
kilométerre." "Irányt tartani, és..." A hajó ekkor megrándul, mintha beleütközött volna
valamibe. "Jelentést!" "A hajó megállt." mondja Paris. "Leállítom a hajtómuvet." üzeni Torres.
"Egyfajta energia-határrétege ütköztünk." állapítja meg Tuvok. "Mesterséges, vagy természetes?"
"Idelentrol nem tapasztalunk energiaforrásra utaló jelet, kapitány. Szerintem természetes jelenség."
üzeni Torres. "Milyen messze vagyunk a részecskéktol?" néz Janeway Tuvokra. "Valamivel több
mint hétezer kilométerre." "Elképzelheto hogy a határrétegnek van valami köze a részecskékhez..."
tunodik Janeway, "Mr. Kim, ha egy szállítósugarat..." "Nem fog menni, kapitány. A határréteg
toron-kibocsátása zavarja a transzportert." "Miss. Torres, van elég energiánk hogy átrepüljünk a
rétegen?" "A réteg úgy ötven méter vastag lehet. Négy másodpercnyi teljes hajtómuterheléssel át
kell hogy jussunk." "Rendben. Akkor lássuk. Pajzsok maximumra! Négy másodpercre teljes tolóero,
utána egynegyed impulzus." "Értettem. Aktiválom a hajtómuvet." nyugtázza a parancsot Paris. A
határréteg koncentrikus körökben hullámot vet, ahogy a pajzs széttolja azt a hajó elott, egyre táguló
nyílást vágva benne, s a Voyager a következo pillanatban már az akadály túloldalán van: egy sötét
térségben, melynek közepén zöldessárga fényforrás ragyog, és mindenfelé kisebb-nagyobb kék
fényalakzatok lebegnek. "Mit gondol errol, Mr. Tuvok?" "Nem tudnám egyértelmuen azonosítani a
látottakat." mondja a vulcani, mire Kim úgy érzi, itt az ideje a visszavágásnak, így aktiválja
kommunikátorát: "Kim hívja Tuvokot: Más szóval, fogalma sincs róla. Ígérem, nem árulom el
senkinek." A vulcani összevont szemöldökkel mered Kimre, arckifejezésén látni, a zászlós riposztja
célba talált. "A hasadék amit az áttöréskor létrehoztunk, szinte teljesen bezárult." jelenti Paris.
"Kes... Most nézd csak meg, hova hoztak minket már megint!" int az étkezo ablaka felé Neelix
feldúltan. "Minden köd így néz ki belülrol mint ez?" kérdezi a lány, elokerülve a konyhából, egy tál
különféle zöldséggel a kezében. "Nem, tudom." vonja meg a vállát Neelix, "Én annál okosabb
vagyok hogysem beléjük repüljek." "Ezek az emberek kutatóként jöttek a világra, Neelix." mondja
erre Kes vidáman. "Hát szerintem inkább idiótaként születtek. Ha engem kérdezel... Nem tudják
értékelni amijük van. Száz fényéven belül ez a legjobb hajó, és mihez kezdenek vele?! 'Lássuk csak,
sikerül belepottyannunk egy szubtéri anomália csapdájába, ami darabokra szedi a hajót?'"
"Szerintem a kapitány nem ostoba. Nagyon is aggódik a legénysége miatt." "Ha valaki aggódik a
legénysége miatt, nem teszi ki nap-nap után halálos veszélyeknek. És ezt a legénység tagjaként
mondom. ... Egyáltalán nem biztos hogy velük jöttem volna, ha annakidején tudom hogy..."
"Szerintem gyönyöru..." mondja Kes kipillantva az ablakon. "Gyönyöru?!" "Ha én volnék a
kapitány, én is bekukucskálnék minden urhasadékon, ami csak az utamba kerül. Pont ahogy Janeway
kapitány teszi." "Hát nem tudom... Én azért semmiképp sem nevezném csodaszépnek..." zsörtölodik
tovább Neelix, mire Kes hosszan megcsókolja. "Bár ha jobban meggondolom... Pillanatról pillanatra
csodálatosabb lesz..." "Nem csókoltam meg még senkit egy köd belsejében..." mondja Kes, majd
közelebb hajol hogy megismételje a dolgot, de a hajó ekkor megrázkódik. "Na, mit mondtam?!" néz
az ablakra Neelix, amin egy újabb csattan szét a kint kóborló kék alakzatok közül.
58
"Vörös készültség!" áll fel Janeway a kapitányi székbol. "Bármik is ezek, simán átjönnek a pajzson."
mondja Chakotay. "Próbáljuk meg változtatni a pajzsfrekvenciát! Mr. Tuvok?" "Egy
azonosíthatatlan anyagból állnak, legalábbis a szenzoraink nem továbbítanak kiértékelheto
adatokat." "Mit akar ez jelenteni? Támadás alatt állunk?" "Nem valószínu. A jelek szerint nem
célzatosan mozognak felénk." "Torres hívja a hidat: ezek az izék rátapadnak a burkolatra... És fogy a
tartalék energiánk." "Fogy? Mitol?!" "A jelek szerint a burkolati pajzsemittereken keresztül szívják
el." "Elvesztettük a tartalék öt százalékát. Javaslom a nélkülözheto fogyasztók kikapcsolását."
mondja Kim. "Csinálja." "A pajzsfrekvencia változtatása hatástalan." mondja Chakotay.
"Energiaveszteség nyolc százalék." szól Kim. "Hát ezt nem így képzeltem el." morogja Janeway
lemondóan, majd a kormányospult felé fordul: "Mr. Paris, vigyen át bennünket a határrétegen, aztán
pedig ki a ködbol." "Visszatéro pálya beállítva." "Teljes meghajtás!" A fomonitoron a kék fények
rendezetten vándorolni kezdenek bal felé ahogy a hajó elfordul, néhány másodperccel késobb pedig
megjelenik a határréteg halványan kiveheto felszíne. A Voyager nekiront, de nem tudja áttörni az
akadályt. "Ezúttal nem jártunk sikerrel." jegyzi meg Paris. "A határréteg külso oldalán változások
mentek végbe." jelenti Tuvok. "Gépház, több energiára van szükségünk." "Nem kapcsolhatjuk be
újra az impulzushajtómuvet, az eddigi galibát is az okozta. Javaslom hogy használjuk a manoverezo
hajtómuveket, de az eloírtnál nagyobb teljesítménnyel." "Csinálja." "Van harmincnyolc
fotontorpedónk..." jegyzi meg Chakotay. "Ha elhasználjuk, nem tudjuk pótolni oket." rázza meg a
fejét Janeway. "Továbbra sem tudjuk áttörni a határréteget. Mással kellene próbálkoznunk." mondja
Paris. "Elülso fézereket, két másodpercre!" szól Janeway. A sugarak becsapódnak a határrétegbe, de
semmi eredmény. A kapitány végül odabólint Chakotaynak. "Fotontorpedót készíts!" szól a
parancsnok, miközben Janeway a kormányospulthoz megy: "Mr. Paris, ha sikerül rést ütnünk a
nyílásba, gyorsan be fog záródni..." "A torpedók nyomában leszek, kapitány." bólint a hadnagy.
"Torpedók betöltve, kilövésre készen." "Tuz!" szól Janeway. A narancsvörösen ragyogó fényszilánk
megjelenik a foernyon, de szinte alig látszik mozdulni, ahogy a hajó, Paris ígéretének megfeleloen,
szorosan a nyomában halad. A határréteg átszakad, a Voyager pedig kicsusszan a nyíláson.
"Ötvenezer kilométer a köd határáig." jelenti Tuvok rövid ido múltán, miközben a hajó egyre
erosebben rázkódni kezd. "Nehezedik a navigáció az örvénylés miatt." mondja Paris. "Huszonötezer
kilométer a határig." szól Tuvok. "Az energiatartalék tovább csökken." mondja Kim. "Tizenötezer
kilométer." A foernyon látható liláskék gomolygás lassan ritkulni kezd, végül teljesen eloszlik.
"Elhagytuk a köd fotömegét." jelenti Tuvok, mire Paris megkönnyebbülve fúj egyet. "Vörös
készültség törölve. Vegyünk fel megfigyelo-pozíciót kétezer kilométerre a határtól. Vegyenek mintát
abból az anyagból a burkolaton, Torres hadnagy lásson hozzá az elemzéshez. ... Tudni akarom, mi
vette semmibe a védelmi rendszerünket. ... Mennyi energiát vesztettünk, zászlós?" fordul Janeway
Kimhez. "Tizenkét százalékot, kapitány." "Le kell szoknom a kávéról." morogja Janeway, "Ezt jól
megcsináltam."
Az ajtók nyílását jelzo jellegzetes szisszenést követoen eros fény vetül az ágyban alvó, szemtakarós
alakra. A fényben egy sziluett jelenik meg, mely egyre nagyobbra no ahogy gazdája közeledik az
ágyhoz. Egy kéz nyúl ki a szemtakaróért, és felhajtja, felismerhetové téve ezzel Harry Kim arcát. A
zászlós szemei felpattannak, és Kim egy szempillantás alatt felül az ágyban. "Maga aztán
elsötétített..." mondja vigyorogva az ágy mellett álló Paris. "Mi?!" "Felkelni! Ezt látnia kell!"
"Látni? ... Egyáltalán hogy jutott be ide?!" "Meglepné, mit meg nem tanul az ember a börtönben."
vonja meg a vállát Paris.
"McAllister. James Mooney McAllister. Az a fickó soha nem aludt. Hajnalig eljátszadozott az
algoritmusaival, én meg csak úgy tudtam aludni ha szemtakarót használtam." magyarázza Kim a
mellette lépkedo Parisnak a hajó egyik folyosóján. "Miért nem költözött másik szobába?" "Ez vicc
akar lenni? Több éven keresztül o passzírozott át a kvantumkémia-vizsgákon. Egyébként meg hozzá
is szoktam a szemtakaróhoz. Valahogy... Arra az idore emlékeztet, mikor még az anyám méhében
voltam." "Ahhoz hogy az ember emlékezzen, az kell hogy..." "Márpedig én emlékszem!" "Hát
59
persze..." "De tényleg! ... Szóval, mit akart mutatni?" "Semmi olyat ami kapcsolatban lenne az
anyaméhvel." mondja Paris, miközben megállnak egy jellegzetes alakú, kétszárnyas biztonsági ajtó
elott. "Számítógép, a Paris III holodeckprogramot elindítani!" Az ajtószárnyak széthúzódnak, Paris
pedig büszkén eloremutat, betessékelve Kimet.
'Chez Sandrine a Marseilles' hirdeti a hangulatos kisvendéglo cégére a utcát szegélyezo kofalakhoz
rögzített lámpások fényében. Paris belép a vendéglobe, Kim kíváncsian követi. A szimulált
vendégek örömmel üdvözlik Parist a biliárdasztal mellol. "Mi ez a hely?" kérdezi Kim. "Itt töltöttem
a második félévem nagy részét, az Akadémia helyett. Eredetileg valami lokált kerestem Marseille
külvárosában, ahol az ember... Megejthet némi testgyakorlást. Soha nem tudtam ellenállni a francia
noknek." "A franciák pedig soha nem tudtak ellenállni önnek, Monsieur Thomas. De hogyan is
tudhatnának ellenállni egy olyan névnek, mint a Paris, és egy ilyen arcnak mint az öné..." mondja
egy harminc körüli no elolépve a bárpult mögül, miközben megcsókolja Parist. "Sandrine,
bemutatom a barátomat, Harry Kimet." A no csókra nyújtja a kezét Kimnek, aki azonban inkább
csak megrázza. "Sandrine a tulajdonosa itt mindennek. A családja hatszáz éve él itt." "Tommy..."
hallatszik egy noi hang a helyiség másik felébol, "Ideje volt már. Kezdtem elunni a várakozást."
Paris és Kim arrafelé fordulnak, és egy szolid, szürke kosztümöt viselo, ám még így is feltuno,
gesztenyebarna hajú not pillantanak meg. "O pedig Ricky... Minden holoprogramomba beépítem."
mondja Paris, átvágva a helyiségen a nohöz. Újabb csók következik, majd Ricky egy szürke öltönyt
és fekete, kigombolt gallérú inget viselo humanoidra pillant, aki egy közeli asztal mellett üldögél: "A
barátod ez a gigolo barátod már kezdett az idegeimre menni." "Tudod, én ilyen vagyok, Tom. Ne
vedd a szívedre..." mondja a humanoid. "Francia apa, talibakai anya." pillant Paris Kimre, miközben
Sandrine is megérkezik, és Rickyvel bóknak álcázott sértésekkel kezdik bombázni egymást.
Sandrine végül feladja a szócsatát, és átpártol Kimhez: "Monsieur, hozhatok valamit inni?" kérdezi,
átkarolva Harry nyakát. "Talán... Egy csésze teát kérnék." Sandrine úgy lép hátra mintha a zászlós
arcul csapta volna, Tom pedig gyorsan félrevonja Kimet: "Harry, Franciaországban vagyunk! ...
Bontsatok fel egy palackkal a '69-es évjáratból, amit a pult alatt tartogattok nekem." "Ilyen késon
már nem szeretek inni. Égni szokott tole a gyomrom." próbált tiltakozni Kim miközben Paris egy
asztalhoz vezeti: "Harry, ez csak szimulált bor, ettol aztán nem lesz semmi baja. Lazítson,
szórakozzon egy kicsit. ... Annyit mondhatok, nagyon sok dolgot tanultam ebben a félévben..."
mondja Paris, miközben Ricky befészkeli magát az ölébe, és Sandrine is megérkezik az itallal és a
poharakkal. "Látja azt a pool-asztalt, Harry? Évszázadokon át a legjobb játékosok jártak ide
Sandrinehez, az egész világból. Beprogramoztam közülük egy párat, hogy legyen kivel játszani." Az
asztalnál épp egy fogpiszkálót rágcsáló, magas, szikár férfi tart bemutatót, fején egy fekete kalappal.
"Gaunt Gary... New York City, 1953. Legyozte a nagy Willie Mosconit." mondja Paris a férfire
pillantva. "Mosconi... Híres biliárdjátékos volt?" kérdezi Kim. "Pool, fiacskám. A játék neve pool."
mondja Gary, odalépve Parisék asztalához, "Gondolom alig várod hogy kiállhass ellenem." "Hát,
veled még nem venné fel a versenyt, Gary. Elobb meg kellene tanítanom pár trükkre." mondja Paris.
"Vigyázz vele, fiacskám. Mire észreveszed, még a ruhát is lenyeri rólad." "Na menjünk. Én
elokészítem az asztalt, te meg szedj össze pár srácot." mondja Paris az asztal felé indulva. Kim
kíváncsian követi oket. "Harry... Ez az én elképzelésem az otthonról. Egy talpalatnyi Föld, itt kint a
Delta Kvadráns közepén." mondja Paris. "Eléggé könnyen veszi a dolgot. Legalábbis igyekszik azt a
látszatot kelteni, hogy könnyen veszi. ... Pedig magának is hiányzik." "Mi?" "Az otthon."
Torres egy mobil laboregységet felállítva nem messze a keverokamrától, a burkolatról származó
anyagot vizsgálja. Egy darabig szemléli a számos mintavevo kapszula egyikét, majd öklébe zárva a
kis üveghengert, kisiet a gépházból. A gyengélkedobe megy, ahol aktiválja a Doktort. A szimuláció,
jó szokása szerint aktiválója mögött jelenik meg, s mikor eloadja a vészhelyzet jellegének
pontosítására vonatkozó kérését, Torres, sok elodjéhez hasonlóan, meglepodéssel vegyes ijedtséggel
fordul a hang irányába. "Miért mondja ezt mindig?" kérdezi Torres, úgy-ahogy visszanyerve lelki
békéjét. "Csak találgatni tudok a programozóm szándékát illetoen. Talán arra gondolt, hogy esetleg...
60
Fontos esetekben fogják a segítségemet kérni." "Arra nem gondolt hogy a körülményeknek
megfeleloen megváltoztassa a programját?" "Ez egy érdekes elképzelés. Egy hologram, ami
átprogramozza saját magát. Mit is kezdhetnék ezzel a képességgel... Családot programozzak? Vagy
éppen hadsereget?" "Értek valamicskét a holografikus megjelenítok programozásához. Talán
átalakíthatnám." "Ehhez sokkal több bizalomra lenne szükségem maga iránt." "Mondták már hogy
kiállhatatlan alak?" kapja fel a vizet B'Elanna. "Ha nem kedveli a holografikus orvos viselkedését,
írjon egy levelet annak az alaknak, aki a Jupiter-állomás Holoprogramozó Központjának egyik
termináljánál ül." mondja a Doktor az irodájába menet, "A neve Zimmerman. És egyébként nagyon
hasonlít rám. ... Szóval, nem mintha semmibe venném ezt a társalgást, de gondolom határozott céllal
jött." "Szeretnék egy második szakvéleményt hallani errol." adja át Torres a kapszulát a Doktornak.
"Kitol kapta az elsot?" "Magamtól. Ez az az anyag, ami egy ködben ragadt ránk." "Egy ködben? Mit
kerestünk egy ködben?! ... Nem, meg ne mondja. Kutatunk. Ez minden, amit teszünk. Ahelyett hogy
hazafelé tartanánk, itt idozünk, és alaposan megvizsgálunk minden köbcentiméternyi urt. ... Vagy
talán nem így van?" "A molekulák izo-lineáris jelleguek." mondja kitéroen Torres, "Poli-ciklusos
vegyületeknek semmi nyoma. De..." "De ez az ami idehozta, ha nem tévedek." mutat a Doktor az
elotte levo monitoron megjeleno analízis-eredményekre, "Ezek a nucleogén peptidláncok." "Talán
valamiféle lipidek maradványa?" A Doktor erre elégedetlen arcot vág: "Pedig eddig olyan jól
csinálta... Nem, azt gyanítom, ez annál sokkalta érdekesebb." Torres elképedve mered a Doktorra,
aki elindul a gyengélkedo másik részében levo labor felé.
"Igen, tessék!" szól ki Janeway a készenléti helyiségbol, egy jegyzetfüzetet tanulmányozva. "A
javítóosztagok megtisztították a burkolatot." lép be Chakotay, egy állatbornek látszó csomaggal a
kezében. "Nagyszeru." bólint Janeway fel sem pillantva, "Készüljenek fel, hát órakor indulunk. ...
Mi az ott magánál?" fordul Janeway végre a parancsnok felé. "Ez a szent csomagom. ... Nem
mutattam még meg senkinek, de a ma délutáni beszélgetésünk után úgy gondoltam, önnek
megmutatom." "Ennek a segítségével találhatok rá a tanácsadóállatomra?" "Ahhoz önnek kell majd
összeállítania a saját csomagját. Ezzel csak segíthetek a keresésben." "Most?" kérdezi meglepetten
Janeway, mire Chakotay megvonja a vállát. "Most." mondja Janeway, az asztalra dobva a
jegyzetfüzetet. Chakotay a helyiség másik részében levo alacsony, kerek asztalhoz sétál, letelepszik
mellé, és elkezdi kibontani a magával hozott csomagot. Kisvártatva azonban abbahagyja, és kérdon a
még mindig az íróasztal mögött ülo Janewayre pillant. A kapitány gyorsan csatlakozik Chakotayhoz,
aki folytatja a göngyöleg kibontását. "Egy holló szárnya... Egy ko a folyóból... Egy akuna..."
"Akuna?" néz Janeway a kis dobozkára. "Az elodeim pszichoaktív szereket használtak a látomások
eloidézésére. Most már nincs rájuk szükség, mert a modern tudomány megkönnyítette a tanácsadó
keresését. ... Tegye erre a kezét..." teszi le Chakotay a dobozt Janeway elé, "És koncentráljon a
kore." A kapitány a szürke kodarab felé fordítja tekintetét, amibe néhány ábrát karcoltak, miközben
Chakotay így szól: "Bár messze kerültünk atyáink szent földjétol, s messze kerültünk népünk
otthonaitól, talán van itt kint egy nagy hatalmú lény, ami elfogadja ezt a not, és megadja neki azokat
a válaszokat amelyeket keres. ... Hagyja hogy lecsukódjanak a szemei." Janeway engedelmeskedik,
Chakotay pedig így folytatja: "Lélegezzen, hogy a fény elfoglalhassa a testét... Hogy kiterjedhessen,
eljusson mindenhová. ... Álljon készen elhagyni ezt a szobát, ezt a hajót, s eljutni egy olyan helyre,
ahol nagyon boldog volt, és békességet érzett. ... Nézzen körül ott, azon a helyen. És fogadja be amit
tapasztal."
"Ismerem ezt a helyet..." mondja Kathryn, arcán boldog mosollyal, lassan kinyitva a szemét. A
lemeno nap fénye vonja aranyba a tengerpartot, melynek sziklái között térdel, csak a hullámok
morajlása, és egy-egy sirály messze visszhangzó rikoltása hallatszik. "Ez a..." "Nem szabad
beszélnie arról, hol jár." hallatszik Chakotay távoli hangja, "Különben elriasztja a tanácsadóállatát. ...
Nézzen körül. Találni fog egy élolényt, ami megosztja önnel ezt a helyet. Az elso állat lesz az... Az
lesz az, amelyik beszélni szeretne önnel. ... Lát valahol egy állatot?" Kathryn körülpillant, és
hamarosan észrevesz egy, a lemeno nap utolsó sugarainál sütkérezo gekkót egy közeli sziklán.
61
"Igen..." "Beszéljen vele." Kathryn közelebb hajol a kézfejnyi hosszú hüllohöz, ami mintha
kíváncsian felé fordulna. "Mit mondjak neki?" "O már tudja, mit szeretne kérdezni..." hallatszik
Chakotay hangja a távolból, miközben Kathryn lassan a gekkó feje alá dugja egyik ujját, az állat
pedig cseppet sem tiltakozik. A következo pillanatban mesterséges csengésu hang hasít a táj
békéjébe, s Kathryn összerezzenve visszazuhan a Voyager valóságába. "Sajnálom..." rázza meg a
fejét a kapitány, egyelore az események hatása alatt állva, "Meg kellett volna mondanom a
számítógépnek, hogy ne zavarjon senki. ... Tessék!" Torres siet be a helyiségbe, s az arcára egy
pillanatra kiül a meglepetés, az egymáshoz félreértheto közelségben üldögélo Chakotay és Janeway
láttán. "A parancsnok épp most mutatta be a tanácsadóállatomat." magyarázza Janeway zavartan,
gyorsan felállva a szent csomagját göngyölgeto Chakotay mellol. "Remélem ön nagyobb
szerencsével járt az önével, mint én annak idején." "B'Elanna az egyetlen az ismeroseim közül, akit a
tanácsadóállata meg akart ölni." jegyzi meg vidáman Chakotay. "Bocsánat hogy így betörtem, de az
orvos és én befejeztük a burkolatra tapadt anyag analízisét." mondja Torres, átnyújtva egy
jegyzetfüzetet, "Szerves anyag." "Mikroszkopikus élolények a ködbol..." kérdezi-állítja Janeway.
"Szerintem nem. Ezek egyértelmuen ez nagyobb élolény maradványai. Kapitány, azt hiszem hogy ez
a köd valójában... Nem köd." Torres kijelentésének hallatán Chakotay és Janeway döbbenten
összenéznek, majd még egyszer alaposan tanulmányozni kezdik a jegyzetfüzetet.
"Kíváncsi vagyok, kapitány, mit keresnek tulajdonképpen?" kérdezi a foernyon látható Doktor,
miközben Janeway, Chakotay, Torres és Tuvok a híd egyik oldalsó terminálja körül csoportosulnak.
"Tudni akarom, nem ártottunk-e annak a lénynek." válaszolja Janeway. "Lássuk csak... Átrepültek
rajta a hajóval, lotték fézerrel, végül egy lyukat robbantottak vele egy torpedóval. Azt mondanám,
elég komoly az esély arra hogy..." Számítógép, hangot ki!" szól Janeway, mire a Doktor elnémul, bár
a kép még tovább beszél egy darabig. Mikor aztán rájön hogy elnémították, bosszús pillantásokat vet
Janewayékre. "Mérjük csak be azt a magas omicronrészecske-koncentrációjú helyet..." mondja a
kapitány Torresnek. "Ott van..." jelöli ki a területet a hadnagy ködnek a képernyon látható
letapogatási képén. "Mr. Tuvok?" "Sajnálom, de a koncentráció jóval kisebb mint korábban, és a
részecskék egy része a jelek szerint kívül került a határrétegen." "Lehet hogy az általunk ütött résen
át távoztak?" kérdezi Janeway. A Doktor mindeközben boldogtalan ábrázattal járkál a
gyengélkedoben, amit a fomonitor a hídra közvetít. "Logikus lenne ezt feltételezni." bólint Tuvok.
"Akkor az a jelenség amivel találkoztunk, bizonnyal a lény védekezomechanizmusa." mondja a
kapitány. "Mivel a határréteg eléggé ellenálló volt, attól tartok, egy létfontosságú szervbe hatoltunk
be." mutat rá Chakotay. "Nyilvánvaló hogy súlyos sérüléseket okoztunk egy élolénynek. Hogyan
hozhatnánk helyre a hibát?" A Doktornak ekkorra a jelek szerint elfogy a türelme, mert felhagy a
gyengélkedo berendezési tárgyainak beható tanulmányozásával, és hevesen integetni kezd. "Ööö...
Kapitány..." mondja Paris, mire Janewayék hátrafordulnak. "Számítógép, hangot vissza." "Fölöttébb
kedves önöktol..." morogja a Doktor, "Talán érdekelheti magukat, hogy a szerves minták
analízisébol az valószínusítheto hogy lény képes regenerálódni. A folyamat talán csak kis külso
segítséget igényel." "És hogyan segíthetnénk?" kérdezi Janeway. "Torres hadnagy tudja a választ."
"Én?!" lép elobbre Torres, miközben a mellette állók érdeklodve fordulnak felé. "Ön volt az aki
felfigyelt arra hogy a lénynek nucleogéneken alapuló szerkezete van." "Ha a lény nucleogéneken
alapuló szerkezetu..." tunodik Torres, "Akkor egy nucleogén-sugár gyorsíthatja a gyógyulását. Ha
egy sugarat indítunk a sebbe, az gyorsabban fog begyógyulni..." "Bravó!" csettint elégedetten a
Doktor. "Parancsnok, rendeljen el sárga készültséget, és tájékoztassa a legénységet hogy újra
berepülünk a lénybe. ... Mr. Kim, léptessen életbe új biztonsági intézkedéseket, ezen ismeretek
alapján. Tuvok, módosítsa úgy a pajzsokat hogy visszaverjék a lény védekezorendszerének
támadását. Tizenhárom nulla-nullakor kezdünk. Munkára."
"Mindenki a harcálláspontokba. Sárga készültség!" hallatszik az interkom nyilvános csatornájából
Chakotay hangja az étkezoben. "Na ne... Már megint? Hát ilyen nincs!" méltatlankodik Neelix,
mivel épp két legénységi tagot próbál rávenni legújabb konyhamuvészeti muremekének
62
megkóstolására, akik azonban a felhívás hallatán figyelemre méltó sebességgel távoznak az
étkezobol. "Neelix hívja Chakotayt: mi ez az ostobaság a sárga készültséggel már megint? Épp most
akartam..." "Kiderítettük hogy a köd valójában egy élolény és most sürgosen vissza kell mennünk
hogy rendbe hozzunk néhány sérülést amit mi okoztunk. Chakotay kilép." "Hogy? Mit? ... Na most
már elég, betelt a pohár! ... Panaszt fogok tenni a kapitánynál!" mondja Neelix, dühösen az ajtó felé
indulva, hiába próbálja Kes csitítgatni.
"Igen, tessék." mondja Janeway a készenléti helyiség csengojének hallatán. "Kapitány..." ront be
Neelix, "Épp most hallottam hogy ez a köd valami... Szörnyeteg!" "Nem szörnyeteg, Neelix. De
valóban élolény." "Bocsásson meg kapitány, de gondolom csak rossz tréfát uznek velem. Ugye nem
akarnak visszarepülni annak a bestiának a gyomrába?!" "Pedig ez nem tréfa." "Miért?!"
"Megsebesítettük a lényt, és most megpróbáljuk helyrehozni a dolgot." "Nem azért jöttem erre a
hajóra hogy fofogásként szolgáljak..." "Pedig én azt hittem, ön sokoldalú ember." "Márpedig most
értem képességeim határára. ... Ha megengedi, kapitány, én most szépen beülök a hajócskámba, és
itt megvárom amíg visszajönnek." "Jelenleg a hajó teljes személyzete az elottünk álló feladatra
készül, senkinek sincs ideje felkészíteni a hajóját. És nem áll szándékomban kitenni magát az út
szélére minden alkalommal, mikor egy kicsit jobban kezd rázni a szekér mint általában. ... Ha
mehetnékje támadt, az a maga dolga. De jelen pillanatban a legjobb amit tehet az az, hogy keres egy
helyet ahonnan jó a kilátás. ... Mert hamarosan elnyelnek bennünket, mint Jónást a bálna." "Ez az
utolsó szava?" kérdezi elképedve Neelix. "Lelépni!" "De... De..." "A Csillagflottánál így mondják:
mars ki!" pillant Janeway a tanácstalanul álldogáló Neelixre, aki végül leforrázva elkullog. "Jónás...
Meg a bálna?!" rázza meg a fejét Neelix a készenléti helyiség ajtaján kívül megállva, mire a nem
messze álló Tuvok megemelt szemöldökkel a talaxiaira pillant.
"Közeledünk a határréteghez." jelenti Paris, miközben a Voyager egyre mélyebbre fúrja magát a
ködben. "Impulzushajtómuvek állj!" szól Janeway, "Reaktív meghajtás, egyharmad tolóero. Vörös
készültség!" "Pajzsok üzemben, az új modulációs mintázat beállítva." jelenti Tuvok. "A suruég
kétszer olyan nagy mint legutóbb." mondja Paris. "A burkolati terhelés növekszik." "Mr. Kim?"
kérdezi Janeway. "Ha az elméletünk helyes, pozitív ionok kibocsátásával eltaszíthatjuk magunktól az
akadályozó anyagot." "Anélkül hogy még több kárt okoznánk?" "Úgy hiszem, igen, kapitány."
"Akkor csináljuk!" "Ionkibocsátás folyamatban..." "A suruség csökken." jelenti Paris. "A burkolati
terhelés úgyszintén." teszi hozzá Tuvok, "Negyvenezer kilométer a nyílásig." "Már lehet látni..."
jelzi Paris. "Nagyítást! ... Gépház, a nucleonsugarat elokészíteni!" mondja a kapitány, mikor a
foernyon láthatóvá válik a fotontorpedó tépte seb. "Készen állunk a parancsára várunk." jelenti
Torres. "Mr. Paris, manoverezzünk megfelelo helyzetbe!" "A kibocsátási szögünk legfeljebb
negyven fok..." mondja a hadnagy az optimális helyzetet keresve. A nyílás környékérol ekkor kékes
energia-kisülések szakadnak le, és a hajó pajzsának rontva megrázzák a Voyager-t. "Jelentést!"
"Multipoláris töltések érik a hajót. Ez eloször nem jelentkezett." mondja Kim. "Pajzsok nyolcvanhét
százalékon. ... Gyorsabban sülnek ki, mintsem kompenzálhatnánk." jelenti Tuvok. "Elveszettük a
hátsó görbületitekercs-szekciót!" üzeni Torres a gépházból. "A tehetetlenség tompító leállt!
Irányíthatatlanok vagyunk!" kiáltja Paris. A hajó a következo pillanatban élesen kitör balra-lefelé,
majd orsózni kezd. A tengelyforgás gerjesztette álgravitáció hatására elszabadul a pokol, az
egyensúlyát veszett legénység hirtelen a hatvanfokos dolésu fallá változott padlón találja magát.
Janeway, félig fejjel lefelé egy korlátba kapaszkodva a gépházat hívja: "Vészindítás! Hajtómuveket
beindítani!" "Csak akkor lehetséges ha leürítjük a reakciótereket. Ki kell engednünk a deutériumot a
hajtómuvekbol, de ekkora veszteséget nem engedhetünk meg!" üzeni Torres, miközben igyekszik
felkapaszkodni a ferde fallá változott padlón a magasban levo vezérlopultokig. "Nincs más
választásunk! Csinálja!" "Tehetetlenségi tompító továbbra sem üzemel." jelenti Paris, némiképp
feleslegesen, miután sikerült felkúsznia a kormányospult tartóállványán, és vethetett egy pillantást a
muszerekre. "IDF alapeltérítést háromszáz fokra! Inicializálni!" kiáltja Janeway. "Mezogenerátorok
muködésben... Tehetetlenségi tompító újraindul... Kész." mondja Paris, miközben a padló lassan
egyenesbe kerül. "Minden gépnek állj, kárjelentést!" "A tizennégyes szinten plazmaszivárgás,
63
javítóosztag úton. ... Ettol eltekintve, egyben vagyunk." mondja Kim. "Úgy látom az ODN nem
üzemel..." jegyzi meg Chakotay élesen. "Igen, uram. Utánanézek." "Tizennégy sebesültrol érkezett
jelentés. Könnyebb sérülések." szól Tuvok. "Van ötlete hol lehetünk, Mr. Paris?" kérdezi Janeway.
"Úgy hetvenezer kilométerre a korábbi helyzetünktol. Mélyebben a lényben mint bármikor ezelott."
"Reméljük hogy lassú az emésztése." jegyzi meg Janeway. "Na igen, asszonyom..." pillant felé Paris.
"Vissza kell jutnunk a sebhez, de úgy hogy ne hozzuk muködésbe a védekezorendszerét. ...
Javaslatok?" "Akkor leszállt rólunk, mikor leállítottuk a hajtómuveket. Talán azok vonják ránk a
figyelmet. ... Ha beválik az amire gondolok, visszatérhetünk a sebhez anélkül hogy a hajtómuveinket
kellene használnunk." mondja Chakotay, ezzel a kormányospulthoz megy. "Hajtómuvek nélkül?"
fordul felé Paris. "Ezek az áramlatok..." mutat a parancsnok a kormányospult egyik oldalsó
monitorára, "A kezdetek óta foglalkoztatnak. Mivel csak egy egyszeru ködnek tartottuk a jelenséget,
nem kerestünk mintázatot a mozgásukban, véletlenszerunek tartottuk oket. De most hogy tudjuk,
mivel állunk szemben, arra gondoltam... Nem valamiféle keringési rendszert látunk?" "Mr. Kim...
Észlelhetok omicronrészecskék az áramlatokban?" kérdezi Janeway. "Pozitív, kapitány." bólint a
zászlós egy gyors letapogatás után. "Ha az áramlatok omicronrészecskéket szállítanak, valószínu
hogy valamelyikük a seb mellett vezet el." mondja Janeway. "Akkor csak fejest kell ugranunk az
egyikbe, és visszasodródni a sebhez." bólint Paris. "Kapcsolja az RCS fúvókákat sodródás módba."
szól Janeway. "Megtörtént. Úton vagyunk. A sebesség... Kemény kétszáz kilométer óránként." "Itt
az ideje hogy egyenek pár falatot!" érkezik Neelix és Kes, kezükben egy-egy tálcával. Nekiállnak
körbekínálni a kis szendvicseket, aminek a híd hátsó részén állók szemmel láthatóan meglehetosen
örülnek, kíváncsian kóstolgatják a kínálatot. "Elismerem Neelix, az ötlet nem rossz... Csak az
idozítés nem megfelelo..." jegyzi meg Janeway, de a talaxiai nem hagyja magát:
"Hangulatfelelosként azt kell mondjam, egy-egy szünet nem csak hogy jótékony hatású, hanem
egyenesen szükséges! ... Parancsoljon Mr. Vulcani! Talán ez segít kissé finomabbá válnia." mondja
Neelix, Tuvok orra alá dugva a kezében tartott tálcát. "Vagy mégsem..." veregeti meg Neelix a
vulcani vállát, meglátva annak helyteleníto arckifejezését: "Megkérdezhetem, mikor nevezték ki
hangulatfelelosnek?" "Úgy pár perccel ezelott, mikor megéreztem hogy a legénység hangulata
jócskán megzuhant. ... Az enyém legalábbis mindenképpen, mikor megkezdodött az a
hullámvasutazás." "A fozés megnyugtatja Neelixet..." magyarázza Kes. "Igen. És mikor a hajó
megnyugodott végre, nekem is ezt kellett tennem sürgosen. ... Csak két lehetoségem volt: vagy
idejövök a hídra panaszkodni, de azzal már próbálkoztam, és nem lett semmi foganatja..." folytatja
Neelix, miközben a hevesen tiltakozó Parist kínálgatja, "Vagy hasznossá teszem magam, és
megpróbálok segíteni önöknek... A magam módján. ... Ezt kóstolja meg, kapitány." Janeway
alaposan megszemléli a tálca tartalmát, majd nagy levegot véve elvesz róla egy falatkát, és elszánt
arccal beleharap. "Most pedig, mint az új hangulatfelelos, javaslom hogy énekeljünk pár vidám
nótát." "Azért ne vigye túlzásba..." pillant rá Janeway, örömmel tapasztalva hogy még életben van,
pedig az elso falat már rég lecsúszott. "Kapitány..." szól figyelmeztetoen Paris, mire Janeway a
foernyo felé fordul, ahol újra megjelent a határrétegen szakított seb. "Nagyszeru. Lassan lavírozzunk
ki az áramlatból, RCS továbbra is sodródás üzemmódban. ... Miss. Torres, készen áll a sugár?"
"Nucleonsugár kibocsátásra kész." érkezik az üzenet a gépházból. "Remek. Kezdjünk elsonek két
lövéssel, két másodperces szünetet a ketto között." Két liláskék sugár villan fel a hajó két oldalán, és
megérinti a seb széleit, majd az eloírt két másodperc elteltével még ketto követi. "Analízist!" szól
Janeway. "A sérülés gyógyulási sebessége csak mintegy nulla egész négy század százalékkal nott.
Ha ez a legtöbb amit tehetünk, nem lesz sok eredménye. Talán túl nagy a seb ahhoz hogy
begyógyíthassuk." "Itt a vészhelyzeti orvosi hologram. Kérem kapcsoljanak a gyengélkedo
csatornájára, lenne néhány javaslatom." Torres a gépterem egyik oldalsó pultjához lép, és a csatornát
megnyitva érdeklodve fordul a Doktor felé. "Ha már voltak olyan kedvesek, és elfelejtettek
kikapcsolni a legutóbbi konzultáció után, volt alkalmam megfigyelni az elorehaladásukat. Vagyis
hogy pontos legyek, az egyhelyben topogásukat. ... Úgy gondolom, meg kellene változtatniuk a
kezelés jellegét, mégpedig egy 'varrás' nevu osi orvosi módszer alkalmazását javaslom." "Varrást
64
mondott?" kérdezi Janeway a fomonitoron látható Doktort. "A lézertechnológia elterjedése elott
sebészi módszereket alkalmazta a sebek lezárására, hogy segítsék a gyógyulást." "És hogyan segíthet
ez rajtunk?" kérdezi Torres. "A hajó energiarendszere összeférheto a lény omcironrészecskéivel,
nem?" "Így van." bólint Torres. "Akkor a hajó szolgálhatna egyfajta varratként a lény sebére. Ha a
hajót beviszik a sebbe, energiavezetoként gyorsíthatja a gyógyulást." "És hogyan repüljünk be a
sebbe anélkül hogy újabb kárt okozzunk?" kérdezi Paris. "Ez már a maguk baja. Doktor kilép." Paris
elképedve fordul a többiek felé: "Hát ez valami olyasmi lesz, mint egy kutyát arra kérni, ne harapjon
amíg rendbe szedjük a sebét." "Szereti a kutyákat, Mr. Paris?" kérdezi Janeway. "Igen asszonyom.
Mindig volt kutyám." "Én nem különben... Mikor el kellett látnom egy-egy kisebb sebet, elobb
eltereltem a figyelmét... Mr. Kim, készítsen fel egy IV osztályú mikroszondát!" "Igenis, kapitány."
"Hadnagy, meg lehetne oldani hogy egyetlen hajtómuimpulzussal tíz másodpercen belül bejussunk a
sebbe?" kérdezi Janeway Paris mellé lépve. "Én inkább húsz másodpercet mondanék." "A szonda
indítása után legfeljebb tíz lesz, de inkább kevesebb. "Akkor tíz másodperc..." fordul Paris a pult
felé. "Mr. Kim, hogy áll?" "A szonda betöltve, indításra kész." "Ötszáz méterrel a kilövési ponttól
kapcsolja majd ki az energiarendszerét. Nem akarok további sebeket ejteni. ... Gépház, szeretnék egy
egy másodperces hajtómuimpulzust." "Készen állok." üzeni Torres. "Szondát kiloni! ...
Hajtómuvet!" miközben a kék kisülések üldözni kezdik a határréteg felé haladó szondát, a Voyager
besiklik a nyílásba, amelynek széleirol zöld energiaszálak szakadnak el, és nyúlnak ki egymás felé.
A hajó rázkódni kezd. "Pajzsok hetvenöt százalékon, kitartanak." jelenti Tuvok. "Gépház, pozíciót
tartani! ... Két nucleonsugarat indítani a hajó két végérol, a gerinccel párhuzamosan." "Aktiválom a
sugarat... Kapitány gyors ütemu regenerációt tapasztalok." "A regenerálódó anyag mindkét irányból
közeledik, sebesség ötszáz kilométer óránként." jelenti Tuvok. "Pozíciót tartani!" "Kapitány, a
pajzsok csak..." "Tudomásom van róla, Mr. Tuvok. Pozíciót tartani!" "Regenerálódó anyag tovább
közeledik, orrnál és tatnál egyaránt harminc kilométer a távolság, csökken." "Gépház, teljes
tolóerore készülj! ... Mr. Paris." "Csak szóljon, mikor..." szól Paris. "Regenerálódó anyag húsz
kilométerre. ... Tizenöt. ... Tíz." "Nucleonsugarakat ki! Teljes tolóero. Most, Mr. Paris!" A Voyager
kifordul az egyre szukülo nyílásból, és a köd határa felé veszi az irányt. "Negyvenezer kilométer a
határig." "A lény regenerációs sebessége ötven százalék fölött maradt. A jelek szerint a mutét
sikerült." állapítja meg Chakotay. "Elhagytuk a fotömeget." jelenti Paris.
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. Kiegészítés. Megpróbáltuk megnövelni
energiatartalékainkat, de ehelyett fel kellett áldoznunk a húsz százalékát. Jelenleg egy tizennégy
fényévnyi távolságban levo rendszer felé tartunk, ahol Neelix szerint alkalmas energiaforrást
találhatunk. Nem esik éppen utunkba, de a körülmények nem hagytak számunkra más lehetoséget.
Ennyit a hangulat javításáról."
"Aludni indul, kapitány?" kérdezi Kim, miután Janeway megállt mellette a turbólift kabinjában.
"Elobb még beszélnem kell egy állattal. De azután valóban lefekszem." mondja a kapitány, mire
Kim meglepetten fordul felé. "Chakotay parancsnok tanított meg rá. Fölöttébb jótékony hatása van.
... Ha gondolja, beszéljen vele ez ügyben." "Meg fogom tenni." mondja Kim, majd hogy a lift
megérkezett az általa választott szintre, kiszáll de néhány lépés után visszafordul: "Kapitány..."
"Mondja csak, zászlós." "Nos... Nem akarok tolakodó lenni, de... Ha gondolja, csatlakozhat
hozzánk." "Önökhöz? Hol?"
"Gyere Tommy... Lépjünk le innen." mondja Ricky nyugösen, Sandrine vendéglojének pool-asztala
mellet. "Ne olyan gyorsan drágám... Akkor is megmutatom ennek az indiánnak!" válaszolja Paris,
miközben Chakotay aggasztó sebességgel takarítja le az asztalt. "De hát mindjárt legyoz." "Persze.
Legalábbis ezt hiszi. De ez is része a tervemnek." A szimulációban egyébként nem ok a hajó
legénységének egyetlen képviseloi, számosan beszélgetnek itt-ott, kisebb csoportokba verodve, vagy
egy-egy asztal mellett ülve. Az ajtó ekkor feltárul, és Kim félreállva elore engedi Janewayt. Az
ajtóhoz legközelebb állók a kapitány láttán kihúzzák magukat, mire Janeway odaint nekik: "Csak
nyugalom. ... Nos, ez... Igazán figyelemre méltó. ... Mr. Kim elmondta, hogy ez az ön munkája, Mr.
65
Paris." "Csak egy kis... Idotöltés, hogy úgy mondjam, kapitány." "Azonnal megérzem ha egy igazi
no lép a helyiségbe..." lép közelebb a szürke öltönyös félvér Janewayhez, mire Kim aggodalmas
arckifejezéssel arrébb húzódik. Kathryn azonban mosolyogva fogadja a 'gigolo' kézcsókját.
"Mondja, mi a legkedvesebb dala, mert szeretném táncba vinni, mielott feltárom önnek vágyakozó
szívem mindent titkát..." "Tünés!" érkezik Tom sietve, mire a szimuláció rávigyorogva félrehúzódik,
Kathryn pedig kuncogva figyeli az összetuzést. "Sajnálom... Ha valaki is szólt volna hogy idejön..."
mentegetozik Paris. "Akkor gyorsan átprogramozza, és ugrott volna a jókedvem." mondja erre
Kathryn. "Nem értem, mit esznek ezen a gigolón a cicusok. ... Én egész másképp állok a dologhoz."
áll meg Gary a poolbajnok B'Elanna mellett, "Egy hölggyel bánj úgy mint egy csitrivel, egy csitrivel
pedig mint egy úrinovel... Ez mindig beválik..." "Paris... Maga a felelos ezért az alakért?" fordul
Torres Tom felé. "Igen. Miért?" "Mert egy disznó. Csakúgy mint maga." Paris összevont
szemöldökkel mered Torresre, aki sértodötten faképnél hagyja Garyt, aki így szól: "Na jó...
Majdnem mindig." "Ez pool vagy biliárd?" kérdezi Janeway, közelebb lépve az asztalhoz. "Pool."
válaszolja Paris. "Persze... A poolnál vannak a lyukak... Nincs ellenükre ha megpróbálom? ...
Chakotay parancsnok, ideadná azt az... Izét?" "Dákónak hívják, kapitány." "Na és most... Mit
csináljak?" kérdezi Kathryn, átvéve a dákót Chakotaytól, "Kezdhetek?" Paris az asztal felé int, mire
Janeway nekikészül, és lök. A gúla felbomlik, és a golyók egymás után záporoznak a zsebekbe, mire
Paris és a többiek döbbenten merednek hol az asztalra, hol a kapitányra. "Most pedig lássuk a
maradékot..." vizsgálja meg Kathryn az asztalt. "Akár elhiszi, akár nem, én tudtam hogy ez lesz..."
mondja Sandrine odasimulva Kimhez, mire az határozatlanul mordul egyet. "Sokat kell még
tanulnia... Sok mindenre kell még megtanítanom." mondja Sandrine, és megcsókolja a zászlóst. "A
nyolcas az oldalsó zsebbe." mondja eközben Kathryn, az asztal helyett a hitetlenkedve bámuló Parist
figyelve, majd útnak indítja a jelöletlen golyót, a nyolcas pedig a zsebben végzi.
"Bár messze kerültünk atyáink szent földjétol, s messze kerültünk népünk otthonaitól, talán van itt
kint egy nagy hatalmú lény, ami elfogadja ezt a nagyszeru legénységet... És megadja neki azokat a
válaszokat amelyeket keres..."
66
6. Eye of the Needle - Korai hírvivo
A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48579.4. A legénység
fáradhatatlanul kutat olyan anomáliák után, amelyek lerövidíthetnék a hazautazásunkat. Kim zászlós
nemrégiben ígéretes felfedezést tett: egy szubtéri zavart észlelt, ami akár egy wormhole-t is
jelezhet."
"Hadd lássam, mit talált..." siet Janeway kilépve a liftbol Kim pultjához, ahol Chakotay és Tuvok
már a kijelzoket tanulmányozzák. "Nézze... Csak a szubtérsávon észlelheto, a normál szenzorok nem
is regisztrálják." mondja Kim. "Verteron-részecskék... Másodlagos sugárzás... Valóban úgy néz ki
mint egy wormhole." "A kérdés csak az, elég stabil-e ahhoz hogy átrepüljünk rajta, és hová nyílhat a
másik vége?" kérdezi Chakotay. "Hetvenöt százalék az esélye annak hogy a wormhole nem az Alfa
Kvadránsba vezet." jegyzi meg Tuvok. "Meglehet. De egy a háromhoz az esélye annak hogy
odavezet. Szerintem nem is olyan rossz." pillant Janeway a vulcanira, "Van már valami?" "Még túl
messze van. Csak úgy ezer kilométernél közelebbrol tudok részletes adatokkal szolgálni." válaszolja
Kim, "Ahhoz pedig komoly iránymódosításra lenne szükség." "Nos, Mr. Kim, ha csak az esélye is
fennáll hogy egy wormhole-ra bukkantunk, megéri a kitérot." határoz Janeway, "Hadnagy, állítsa be
az új irányt!" mondja a kapitány, a híd közepére menve. "És ha szabadna javasolnom, hogy
amennyiben elfogadható, a Föderáció csillagászati rendelkezéseinek értelmében, a jelenségnek
hivatalosan adjuk a 'Harry Kim wormhole' elnevezést." mondja Paris. Janeway és Chakotay a
zászlósra pillantanak, aki önkéntelenül kihúzza magát kissé.
"Közeledünk a wormhole koordinátáihoz." jelenti Paris. "Képernyore!" szól Janeway, ám a
fomonitoron semmi különös nem bukkan fel. "Biztos hogy látótávolságban vagyunk?" "Igen,
kapitány. És továbbra is észlelem a rendellenességeket a szubtérsávon." válaszolja Kim. "A
szenzorok szerint is ott van." erosíti meg Paris. "Nagyítást." A csillagok kissé széjjelebb húzódnak,
de ezen kívül nem sok minden változik. "Folyamatos nagyítást a maximális értékig." A csillagok
fénylo pontjai közül az egyik lassan mégiscsak növekedni kezd, és egy kicsiny, zöld örvénylés
közepén ragyogó nyílássá változik. "Hát ha ez wormhole, akkor a legkisebb amit valaha észleltek."
mondja Chakotay. "Mr. Kim, most már analizálható a jelenség?" "Igen. Valóban szinte
mikroszkopikus méretu. A nyílás átméroje mintegy harminc centiméter." Janeway megállva a
kormányospult mellett, Parisra pillant, aki lemondó sóhajjal jegyzi meg: "Azt hiszem, egy kicsit
kicsi ahhoz hogy csak úgy átrepüljünk rajta." Janeway komor arccal sétál vissza a székéhez, mire
Tuvok így szól: "Viszont ahhoz tökéletesen megfelelo, hogy üzenetet küldjünk rajta keresztül."
"Valóban! Néhány perc alatt átjuttathatunk rajta egy adatmodult a Föderáció területére." bólint Kim.
"Ahhoz eloször tudnunk kellene hogy valóban az Alfa Kvadránsba vezet-e egyáltalán." mondja erre
Janeway, "Próbáljon befogni egy szubtéri tájolójelet!" "Nincs kiértékelheto adat. Túl kicsi a
nyílás..." rázza meg a fejét Kim rövid próbálkozás után. "Javaslom, küldjünk egy mikroszondát a
wormhole-ba." mondja ekkor Tuvok. "Nagyszeru ötlet! Csinálják!" A szonda rövidesen útnak indul,
és eltunik a wormhole szájában. "Érkeznek a telemetriás adatok...." jelenti Kim. A fomonitoron
megjelenik a szonda által 'látott' kép, egy zöldes fénybol szott, egyenetlen falú folyosó. "Hát ilyen
fura wormhole-t még életemben nem láttam..." csóválja a fejét Paris. "Mikroszkopikus gravitációs
örvények... Lokális dimenziótorzulások... A csatorna alig valamivel szélesebb mint a szonda."
mondja Kim. "Azt hiszem, ez egy haldokló wormhole... Idotlen idok óta létezhetett itt. Talán már
évszázadokkal ezelott összeomlott." tunodik Janeway. "Ez azt jelenti hogy nem tudunk rajta
keresztül üzenetet küldeni?" kérdezi Paris. "Nem, az még menni fog. Lehet hogy egy kicsit lassú
lesz, de egy ilyen átvitelhez még elég stabil." nyugtatja meg Kim. "Van már valami ötlete, hová
tudunk üzenni rajta keresztül, zászlós?" kérdezi Chakotay. "Most elemzem a verteronáramlás
vektorát. ... Nem akar összejönni... Van itt egy furcsa fázisremegés a sugáráramban. ... Jobb ha
megvárjuk míg átér a szonda." "Nem tarthat túl sokáig." bólint Janeway. "Kapitány... Kissé
67
összezavarodtak a jelek." mondja Paris. "Kihagy a telemetria." teszi hozzá Tuvok. "Beszorult."
állapítja meg Kim. "Beszorult?!" "Elkapta egy gravitációs örvény. ... A szonda nem tud többé
elmozdulni. Soha nem tudjuk meg, hová nyílik a wormhole." "Várjunk még egy kicsit. Talán
valahogy mégiscsak kiszabadul." mondja Janeway reménykedve. "Kapitány... Valaki... Letapogatta a
szondát! Van valaki a wormhole másik végén!"
Kes és a Doktor mindeközben épp egy kisebb sérülést látnak el a gyengélkedoben, ám a paciens a
jelek szerint nem bízik igazán a hologramban: "Ez az alak mindent tud amit egy igazi orvos?"
kérdezi Kestol. "Igen, ez az alak mindent tud..." morogja a Doktor, egy muszerrel visszatérve. "És ha
valami komolyabb dologról lenne szó? Mondjuk egy mutétrol? O vágna fel?" "Természetesen."
válaszolja újfent a Doktor, "Méghozzá nagyon körültekintoen." "Hát, nem tudom... Azért ezt én
alaposan meggondolnám." "Ha akarja. De ha nincs szerencséje, meghal, mire végiggondolja a
dolgot." A beteg végül gyógyultan távozik, Kes pedig hitetlenkedve néz az irodába visszatéro
Doktor után: "Észrevette milyen udvariatlan volt az a tiszt?" "Nem udvariatlanabb mint a többiek."
"Mások is így bánnak magával?" "Mondjuk úgy, hozzászoktam már hogy úgy bánnak velem mint
egy oltópisztollyal. ... Nos, összeállítottam az elsosegély-teendoket égések esetére." mondja a
Doktor, egy jegyzetfüzetet nyújtva Kes felé. "Doktor... Szívesen tanulnék az elsosegélynél
komolyabb dolgokat is. Anatómiát, fiziológiát..." "Érdeklik a dolgok... Ez tetszik. ... Nos ezek a
humanoid anatómiával foglalkoznak..." vesz elo a Doktor néhány újabb jegyzetfüzetet, "De nem
éppen könnyu olvasmány." "Értem. Igyekezni fogok. ... És még valami, Doktor. Igazán nagyra
értékelem a segítségét." mondja végül Kes, mire a Doktor meglepetten néz utána.
"Befejeztük az elo adatok analízisét. Ez idáig négyszer tapogatták le a szondát, és a sávszélességet
minden alkalommal keskenyebbre vették. Akárki van is odaát, nagyon érdekli a szondánk." mondja
Kim a tanácsteremben. "Nem szabad kizárnunk annak a lehetoségét sem, hogy egy mikroszkopikus
méretu élolény lakik a wormhole-ban, és az vizsgálgatja a betolakodót." jegyzi meg Tuvok.
"Elképzelheto." bólint Kim, "De az ilyesmit nagy valószínuséggel észleltük volna." "Milyen
állapotban van a szonda?" kérdezi Janeway. "Nemrég ellenoriztem a gépterembol. Még mindig
fogva tartja a gravitációs örvény, és legfeljebb hetvenkét órán belül darabokra hullik." válaszolja
Torres. "De addig tud adatokat továbbítani." jegyzi meg Kim. "Észlelni tudtuk a letapogatást a másik
oldalról... Ez pedig azt jelenti, hogy átjátszóállomásként tudnánk használni a szondát, és a
segítségével megpróbálhatunk üzenetet küldeni annak, aki letapogatta a szondát." mondja Janeway,
mire Kim már tervezni is kezdi a következo lépést: "Olyan szubtéri vivofrekvenciát kell
alkalmaznunk, amit a szonda erosítendo jelként észlel..." "Próbáljuk meg, Mr. Kim." "Én is
megyek..." követi Torres a híd felé induló zászlóst. Tuvok megvárja míg távoznak, majd így szól:
"Attól tartok, Mr. Kim jelenlegi lelkesedése hamar a visszájára fog fordulni, ha a kísérletek
kudarccal zárulnak." "Igaza lehet. De addig miért ne reménykedhetnénk abban hogy sikerrel jár?"
"Pár perc és készen vagyunk." mondja Torres a gépházban, mikor Kim megáll a pult mellett, aminél
a hadnagyno dolgozik. "Muködnie kell! Az otthon maradottak fellélegezhetnek ha megtudják hogy
élünk, és úton vagyunk hazafelé." mondja Kim. "Nem tuntünk még el olyan régen, hogy máris
feladták volna a reményt. Talán azt gondolják, alaposan eltévedtünk." "Akik engem várnak, azok
számára ez is elég. Hetente többször beszéltem velük. Még akkor is ha valahol a semmi közepén
voltam gyakorlaton. ... Soha nem voltam még ilyen hosszú idore elszakítva tolük." Torres
elgondolkodva bámulja a muszerpultot egy ideig, majd Kimre mosolyog: "Ne aggódjon, flottatiszt,
muködni fog a dolog. Bepótolhatja az elmaradt üzeneteket." "Önnek is... Van családja?" kérdezi
Kim, mire B'Elanna tekintete egy pillanatra elfelhosödik, de Torres úgy tesz, mintha a dolog nem
lenne különösebben fontos: "Az apámat nemigen ismerem... A szüleim elhagyták egymást mikor
úgy öt éves lehettem, és o visszament a Földre. Ez minden amit tudok róla." "És az anyja?" "Azt
hiszem, o az Anyabolygón van." "Azt hiszi?" "Nem jöttünk ki egymással valami jól. ... Készen
vagyok. A szondának most már el kell fogadnia a jeleket." "Nincs otthon senki, aki várna önre?
Senki, aki aggódik ön miatt?" "A Maquis volt az én családom. És a legtöbb barátom most itt van.
68
Ezen a hajón. ... Ezért hát... Nincs... Nincs senki, akit érdekelne odahaza, hogy élek-e még
egyáltalán. ... Megkezdhetjük a próbaadást." "Kim hívja a hidat: elkészültünk a módosításokkal.
Elsoként egy elore összeállított mérojelet fogunk továbbítani." "Rendben, kezdjék." üzeni Janeway a
hídról. "A szonda vette a jeleket... Továbbítja oket." mondja Chakotay, a telemetriás
állapotjelentéseket tanulmányozva. "És honnan tudjuk hogy fogja valaki az adást?" kérdezi Paris.
"Csak akkor tudhatjuk biztosan... Ha válaszol rá valaki." mondja erre Janeway, majd súlyos csend
ereszkedik a hídra.
"Semmi válasz..." rázza meg a fejét Kim. "Korai még. Nem tudjuk, milyen messze van a szonda a
wormhole másik végétol." mondja Torres.
"Van valami, Mr. Tuvok?" kérdezi Janeway. "Semmi, kapitány. Semmi válaszként értékelheto jel."
"Még ha át is jutott az adás, eltarthat egy darabig mire rájönnek, mit kezdjenek vele." jegyzi meg
Chakotay. "Igaz. Janeway hívja Kimet: adjanak folyamatosan." "Értettem. Meddig folytassuk a
továbbítást?" "Amíg más parancsot nem adok! ... Öné a híd, parancsnok." mondja Janeway a
készenléti helyiség felé indulva. Tuvok pultjáról ekkor jelzés hallatszik, és a vulcani Janeway után
szól: "Kapitány... Fogtam valamit." "Én is!" szól Paris, "Egy szubtérjel, amit a szonda továbbított."
"A miénkkel megegyezo frekvencián és amplitúdóval. ... Valaki vette a jelzésünket, és most
visszasugározza. A jel forrása... Az Alfa Kvadráns." mondja Tuvok.
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. Kiegészítés. Az Alfa Kvadránssal történt
sikeres kapcsolatfelvételnek köszönhetoen Kim zászlós jelenleg azon dolgozik, hogy informatív
jellegu kapcsolatot építsen ki azokkal, akik vették a korábbi jelzésünket."
"Igen, tessék." kapja fel a fejét Janeway a készenléti helyiségben, a csengo hangjára, "Kes, micsoda
meglepetés..." "Remélem nem zavarok." néz körül a lány. "Egyáltalán nem. Mit tehetek önért?" "Ha
lenne valaki a hajón, akivel nem bánnánk tisztességesen... Szeretne tudni róla?" "Természetesen! ...
Kes, úgy érzi, semmibe veszik önt, vagy Neelixet?" "Nem, nem rólunk van szó. Mi nagyon jól
érezzük itt magunkat. ... A Doktorról beszélek." "A Doktorról?" "Igen. Nem értem, miért bánnak
vele a legtöbben olyan furcsán." "Miért, hogy bánnak vele?" "Minta nem is létezne. A jelenlétében is
úgy beszélnek róla, mintha ott sem volna. Teljesen figyelmen kívül hagyják!" "Oszinte leszek önhöz.
Ennek az éremnek két oldala van. ... Gondolom ön is hallott már panaszt arra vonatkozóan hogy a
Doktor modortalan, udvariatlan, hogy hiányzik belole az együttérzés. Egyesek már arra is gondoltak
hogy átprogramozzák." "Képesek lennének ilyesmire?! Ezt nem tartom helyénvalónak!" "Kes... Az
csak egy hologram." "O a hajó foorvosa, és élolény!" "Nem, nem az." "Öntudata van. Kommunikál...
Képes a tanulásra!" "Pontosan erre programozták." "Én mégis azt hiszem, akár hologram, akár
nem... Nem lenne szabad ilyen tiszteletlenül bánni vele. Megérdemelne egy kis tapintatot... Ön nem
így gondolja?" Janeway elgondolkodva nézi a lányt egy darabig. "Igaza van. Utánanézek a
dolognak." "Köszönöm, kapitány."
"Na lássuk... Pár perc és kiderül." mondja Kim, megállva a hídon az egyik mérnöki pult mellett, ami
elott Torres dolgozik. "Még mindig kétségeim vannak amiatt a gravitációs interferencia miatt. Nem
vagyok biztos benne hogy lehetové teszi a beszédátvitelt." "Próbáljunk meg leszurni belole amennyit
lehet..." "Hogy állnak, zászlós?" áll meg mögöttük a készenléti helyiségbol érkezo Janeway.
"Felkészültünk az elso kísérletre, "De borzasztó mértéku a gravitációs interferencia. Nem garantálom
a kristálytiszta hangzást." "Majd meglátjuk, mi lesz. ... Itt Kathryn Janeway, a Voyager Föderációs
csillaghajóról. Hallanak engem?" A hangszórókból egyelore csak különféle zajok hallatszanak.
"Keskenyebbre veszem a sávszélességet. ... Próbálja még egyszer, kapitány." mondja Torres. "Itt
Kathryn Janeway, a Voyager föderációs csillaghajóról. Fogja valaki az adásomat?" Az immár sokkal
halkabb zajból egyszer csak hangok bontakoznak ki. A szavakat ugyan nem érteni, de egyértelmu
hogy beszédrol van szó. A hangok hallatán egy pillanatra mindenkinek elakad a lélegzete.
"Csökkentse tovább a sávszélességet. ... Próbálja meg még egyszer, kapitány." mondja Kim. "Itt
69
Janeway kapitány beszél. Kérem ismételje meg a legutóbbi adást." "Itt a Talben teher... Az Al...
Kvadránsból, kérem ... A helyzetüket." hallatszik egy torz hang, valamivel a zajhatár fölött.
"Teherhajó, a legutóbbi adása túl zajos volt. Kérem ismételje." "A Talben teherhajó kapitánya
vagyok. Helyeztem: Alfa Kvadráns, egyes hármas nyolcas ötös szektor. Mi az önök jelenlegi
pozíciója?" "A Delta Kvadránsban vagyunk. Mivel ezt a területet még nem térképezték föl, nem
tudok pontos helyzetet megadni." "Megerosítést kérek: Delta Kvadránst mondott az imént?"
"Pontosan." "Egy föderációs hajó?" "Igen. Akaratunkon kívül kerültünk ebbe a kvadránsba."
"Hogyan?" "Ez egy hosszú történet. Ha ellenorzik az adásunk fáziseltérését, megbizonyosodhatnak
róla." "A méréseink szerint az Alfa Kvadránsban vannak. Mi a pontos helyzetük?" "Biztosíthatom,
igazat beszélek. A Delta Kvadránsban vagyunk, hetvenezer fényévnyire önöktol." "Ez képtelenség.
Nyilvánvaló hazugság. Befejeztem a beszélgetést." "Várjon még...! ... Kim, hívja oket újra!" "Nincs
válasz, kapitány." rázza meg a fejét a zászlós, mire Janeway reményvesztetten hajtja le a fejét.
"Miért szakították meg az adást?" kérdezi Chakotay értetlenül. "Talán szolgálhatok válasszal. Az
adás elemzése alapján arra a következtetésre jutottam, hogy egy romulan hajóval léptünk
kapcsolatba. Az általuk megadott szektorban nincs föderációs hajózóútvonal. A jeleik analízise
alapján pedig azt feltételezem, egy kutatóhajóról van szó." "Akkor miért mondta azt hogy egy
teherhajó kapitánya?" kérdezi Paris. "Ha esetleg titkos kutatásokat folytat, valószínuleg megpróbálja
ezt eltitkolni elolünk." mondja Chakotay. "És mivel azt állítottuk hogy a Delta Kvadránsban
vagyunk, ami az o ismereteik szerint lehetetlen, valószínuleg attól tartanak föderációs felderítok
vagyunk." teszi hozzá Tuvok. "Ekkora szerencsét..." méltatlankodik Torres, "Sikerül elcsípnünk egy
hajót az Alfa Kvadránsban, erre... Hát persze hogy romulanok!" "De ezek a romulanok
eljuttathatnának egy üzenetet a Csillagflottához. ... Mr. Kim, hívja folyamatosan a Talben-t. Jelezze
ha a kapcsolat helyreállt. ... Öné a híd!" int Janeway Chakotay felé, majd elsiet.
A kapitány a gyengélkedobe megy, ahol mélységes csend fogadja. Janeway bejárja a helyiséget,
majd megáll a foorvosi irodában. "Számítógép, vészhelyzeti orvosi hologramot aktiválni." A
hologram menetrendszeruen érkezik meg Janeway mögé, a kapitány is a szokásos meglepetéssel
fordul meg, mikor a hologram belekezd a szokásos mondókájába: "Kérem pontosítsa az orvosi
vészhelyzet mibenlétét." "Nincs vészhelyzet." "Aha... Akkor jó." mondja a Doktor, majd elindul az
irodával szomszédos labor felé: "Éppen egy kultúratenyésztést végeztem Hargrove hadnagy aridiai
náthájából, mikor Kiroto zászlós kikapcsolt." "Biztos nem tudta hogy éppen dolgozik valamin." "Mit
óhajt, kapitány?" kérdezi a Doktor nagyot sóhajtva. "Hogy oszinte legyek, úgy gondoltam...
Beszélgethetnénk egy kicsit." "Éspedig mirol?" "Doktor... Eredetileg arra programozták hogy csak
rövid idore kell ellátnia a hajóorvos teendoit. De most ennél sokkal többet várunk el öntol." "Ami azt
illeti, ez valóban így van. A teljes legénységnek én nyújtok orvosi segítséget, bármirol legyen is szó.
Egyben vagyok orvos és ápoló, és most ráadásul még oktatókén is funkcionálok." "Azt hiszem, több
mint igazságos ha ezentúl nem vészhelyzeti orvosi hologramnak tekintjük. Idoközben a legénység
teljes értéku tagjává vált." A Doktor meglepetten hagyja abba a munkát egy pillanatra: "Értem...
Ezzel azt akarja mondani, hogy az elvárásoknak megfeleloen átprogramoznak." "Nem. Azt
szeretném megkérdezni... Tehetek-e bármit, amivel segítek önnek?" "Segít?!" "Ha szüksége lenne
valamire... Szeretne valamit... Gondoskodom róla hogy megkapja." "Csak annyit szeretnék hogy az
emberek kikapcsoljanak, ha elmennek. Különben órákat kell itt eltöltenem anélkül hogy bármit
csinálhatnék. Ha viszont kikapcsol valaki, nem kérdezi meg hogy nem szeretnék-e bekapcsolva
maradni, mert mondjuk épp dolgom van. Nagyon bosszantó tud lenni." "Mit szólna ahhoz ha
megoldanám hogy vezérelhesse az aktivációs rendszerét?" "Vagyis?" fordul meglepetten a Doktor
Janeway felé. "Ez lehetové tenné hogy kikapcsolja magát, vagy éppen megakadályozza hogy valaki
alkalmatlan idopontban kikapcsolja." "Nos a dolog... Kedvemre való volna." "Megbízok valakit a
feladattal. ... Más valami?" "Én... Nem is tudom. Gondolkodnom kell a dolgon." "Rendben." bólint
Janeway, majd még egyszer szemügyre véve a mármár meghatottan álló Doktort, távozik.
70
A csillagok fénye folyékony ezüstként csorog be a kabin hatalmas ablakán, halvány fénybe vonva az
ablak alatti ágyban alvó Kathrynt. "Kim hívja Janeway kapitányt." szólal meg a zászlós hangja az
interkomból, mire a kapitány szemei felnyílnak. "Itt Janeway." mondja Kathryn álomittas hangon.
"Sikerült megint elérnünk a romulanokat." "Szép munka volt. Kapcsolják a kabinomba." mondja
Janeway, majd felkelve járkálni kezd a kabinban. "Itt Kathryn Janeway." "Itt a Talben teherhajó."
"Köszönjük hogy válaszoltak a hívásunkra. ... Elárulja a nevét? Hogyan szólíthatnám?" kérdezi
Janeway a csillagfény járta kabinban. A hangszórókból sokáig csak a háttérzaj sercegése hallatszik,
végül a romulan kapitány újra megszólal: "Inkább nem fedném fel a nevem." "Ahogy óhajtja.
Megértem hogy kétségek fogták el, mikor elmondtuk hol vagyunk. Remélem azóta sikerült
ellenorizniük a helyzetünket." "A hívójelük frekvencia-eltolódása arra utal hogy a Delta
Kvadránsban vannak. De nem zárjuk ki annak a lehetoségét hogy csak sikerrel keltik ennek a
látszatát." "Miért tennénk ezt?" "Nem tudom. De a lehetoség nem kizárható." "Hogyan nyerhetném
el a bizalmát?" "Azt állítják, Föderációs hajó. A Csillagflottában szolgálnak?" "Igen." "Mi a
feladatuk a Delta Kvadránsban?" "Az eredeti feladatunkat az Alfa Kvadránsban kellett
végrehajtanunk. Akaratunk ellenére kerültünk a jelenlegi helyzetbe, és most a hazavezeto utat
keressük." mondja Janeway az egyik ablakhoz sétálva. "Nem a Csillagflotta kémei, akik felderítést
hajtanak végre?" "Kapitány... Megértem az aggodalmát. Értheto hogy a Romulan Birodalom nem
szeretné ha a Csillagflotta a kutatóhajói után szaglászna. De hetvenezer fényévnyire vagyunk a
Romulan Birodalomtól, és egy, a Csillagflottának küldött szubtérüzenet évekig utazna hazafelé.
Csak azt szeretném ha belátná, nem jelentünk fenyegetést önökre nézve. Nem kell tartaniuk tolünk."
"Meggyozo szavak, kapitány. De csak szavak." "Ha kémek volnánk, nem kérnénk arra, amire én
most megkérem önt. Nincs lehetoségünk a kommunikációra a Csillagflottával, sem a barátainkkal, és
családjainkkal. ... Abban reménykedünk, hogy továbbítani tudnának egy üzenetet... A legénységünk
nem túl népes. Mindannyian írnának egy néhány soros üzenetet. Ellenorizhetik oket, mielott
továbbküldik. De amit látnak, azok csak pár kedves szó lesz néhány... Nagyon magányos embertol."
"Kapitány, csökkenthetné az aggodalmamat ha láthatnám hogy valóban azok, akiknek kiadják
magukat. Van egy szélessávú erosítonk, és az embereim már dolgoznak hogy összehangolják a
wormhole-ból érkezo adással. A berendezés segítségével azt hiszem, képkapcsolatot tudnánk
létesíteni." "Nincs ellenvetésem. Ha sikerül, segítenek nekünk?" "Nem ígérek semmit. Haladjunk
lépésrol lépésre. A tisztjük maradjon velünk kapcsolatban. Megpróbáljuk kialakítani a vizuális
kapcsolatot. ... Jó éjszakát." "Jó éjszakát..." mondja Kathryn, majd reményteljes mosollyal ajkán, az
ablakokon túl ragyogó csillagokra függeszti tekintetét.
"Hamarosan megkíséreljük létrehozni a képkapcsolatot a romulan hajóval." tájékoztatja Tuvok a
hídra érkezo Janewayt. "Azonban a fáziseltérések kompenzálásával gondok vannak. Torresnek a
gépházban folyamatosan után kell állítania." mondja Kim. "Rendben... Megcsíptük a
kommunikációs frekvenciát." mondja Paris elégedetten. "Képernyore." szól Janeway. A foernyon
egy darabig csak a vivozaj látható, majd hirtelen megjelenik a romulanok adása. "Feltételezem, ön
Janeway kapitány." mondja a képernyon megjeleno romulan Janewayre pillantva, miután egy
pillanatig tanulmányozta a hozzá érkezo képet. "Igen." bólint Janeway elobbre lépve, "És szeretném
megköszönni önnek, kapitány, hogy kapcsolatban maradt velünk. Nagyon sokat jelent ez a
legénységemnek." "Nem ismerem ezt a hajóosztályt..." mondja a romulan, szemügyre véve a híd
berendezését. "Új hajó, még nincs osztályba sorolva. De meglep hogy a titkosszolgálatuk még nem
értesült a dologról." "Egy éve vagyunk már úton, kapitány. A legfrissebb információink is rég
elavultak. De biztos vagyok benne hogy az ügynökeink tájékoztatták a kormányunkat az új
hajótípusról." "Minden bizonnyal. ... Kapitány, meg tudta tanácskozni a kormányukkal az üzeneteink
továbbításának kérdését?" "Igen. Egyelore megfontolás tárgyát képezi a kérés." "Értem. És mikorra
várható a döntés?" "A Romulan Szenátus idoterve nem elore látható. Amint döntésre jutnak,
tájékoztatni fognak róla." "Sajnos csak meghatározott ido áll rendelkezésünkre. A szonda, amin át ez
a beszélgetés zajlik, negyvennyolc órán belül üzemképtelenné válik." "Kapitány... Én tudós vagyok,
71
más szempontból jelentéktelen valaki. Nem áll módomban arra kérni a szenátust hogy gyorsítsák
meg határozathozatali munkájukat." "Azt mondta, egy éve járják már az urt... Mondja, van
családja?" A romulan hosszan gondolkodik, kifejezéstelen maszkja alól egy pillanatra elobukkannak
érzelmei. "Igen." "Gondolom, nem kísérték el az útra." "A feleségem és a... A lányom, a Romuluson
van." "Egy kislány... Milyen idos?" "Hét hónapos." mondja maga elé meredve a romulan kapitány.
"Tehát még nem is látta..." "Sajnálatomra, nem. Két éves lesz, mire hazatérek." "Biztosan nagyon
hiányzik önnek a családja." "Mikor elfogadtam ezt a megbízatást, tudtam, milyen árat kell fizetnem
érte. ... De talán akkor még nem értettem, milyen magas ár lesz is ez valójában." "Kapitány... Mind,
akik itt vagyunk ezen a hajón, barátokat, családokat hagytunk magunk mögött, szívünknek kedves
embereket. Akiket még hosszú évekig nem láthatunk. ... Vagy talán soha többé. ... És azt hiszem
megérti, mennyire magányosak vagyunk. ... Nagyon hálásak lennénk ha meg tudná gyozni a
kormányát hogy továbbítsa az üzeneteinket." "Nem garantálhatom hogy sikerrel járok. De kérni
fogom a feletteseimet, hogy gyors döntést hozzanak. És ha lehet, kedvezo döntést." "Köszönjük."
"Hívni fogom önöket." mondja a romulan, majd bontja a kapcsolatot. "Parancsnok... Reméljük hogy
sikerrel járnak. Kezdjék meg az üzenetek elkészítését." fordul Janeway Chakotayhoz, majd a liftek
felé indul, hogy elhagyja a hidat. Az egyik liftbol azonban Torres ront ki meglehetosen feldúltan:
"Kapitány, beszélnünk kell!" "Hallgatom." "Nem! ... Úgy értem, négyszemközt." Janeway
meglepetten méri végig B'Elannát, majd a készenléti helyiség felé int.
"Azt hiszem, muködni fog a dolog, de nem akartam a legénység elott beszélni róla!" mondja Torres,
mikor becsukódik mögöttük az ajtó, "Helytelen lenne hamis reményeket táplálni ha mégsem sikerül.
... De azt hiszem muködni fog!" hadarja Torres izgatottan "Nyugalom... Mondja el szépen, mirol van
szó." "A frekvenciatartomány, amit a romulanok a képkapcsolat létrehozására használnak... Csak
néhány megahertzzel tér el a transzporterek által használt továbbítási tartománytól!" "Azt akarja
mondani..." néz Janeway elhulve a hadnagyra. "A képvivore ráültethetünk egy transzportervivojelet...
És átsugározhatjuk a legénységet az Alfa Kvadránsba!" "Át kell állítani az
anyagtovábbítási sebességet, különben minden odalesz amit átsugárzunk..." mondja Janeway, mire
Torres bólint. "Azonnal megkezdjük a teszteket." "Csinálják, hadnagy!" "Emberekre lenne
szükségem..." "Szabad kezet kap minden eroforráshoz. Ez a legmagasabb prioritású feladat! És ne
aggódjon a titoktartás miatt. Ezt nem lehet titokban tartani." Torres szinte futva távozik, Janeway
pedig a közeli asztalhoz megy, ahol egy fénykép áll Markról, és a labradorról. Kathryn felemeli a
képet, és elérzékenyülve nézegetni kezdi.
"Ezekkel végeztem. Van még?" adja vissza Kes a valamivel korábban a Doktortól kapott
jegyzetfüzeteket. "Mindet megtanulta?!" kérdezi hitetlenkedve a hologram. "Az anatómia nagyon
érdekes... Szeretnék egyszer részt venni egy boncoláson. ... Tudja, gondolkodtam. Miután
megérkeztünk a Föderáció területére, azt hiszem, orvosi tanulmányokat kezdek!" "Ha továbbra is
ilyen szorgalmasan fog tanulni, mire odaérünk, képzettebb lesz egynémely orvosnál." "Hát még nem
hallott róla?" kérdezi ekkor meglepetten Kes. "Mirol?" "Hogy talán hamarosan ott lehetünk." "Hah...
Arra fogadást köthet hogy ha valami fontos dolog történik a hajón, én fogom megtudni utoljára."
"Mindenki errol beszél. Lehetséges hogy mindannyian visszasugározhatunk az Alfa Kvadránsba!
Torres fomérnök jelenleg is ezen dolgozik." "Értem... Akkor azt hiszem ideje búcsúznunk. Én nem
megyek a többiekkel." "Átmásoljuk a programját egy adatmodulba, és magunkkal visszük." mondja
Kes. "A programom a gyengélkedo különbözo alrendszereinek együttes muködésébol jön létre. Nem
lehet az egész rendszert lemásolni." Kes mosolya lassan eltunik az arcáról, és a lány szomorúan néz
az íróasztal mögött ülo Doktorra. Majd gyorsan elorehajol, és arcon csókolja: "Köszönök mindent."
A Doktor zavartan mered maga elé, majd az ajtó felé induló lány után szól: "Várjon... Szeretnék...
Megtenne egy szívességet?" "Bármit." "Mielott elmennek... Ellenorizné hogy kikapcsoltak-e?"
"Megígérem." bólint Kes komolyan, majd magára hagyja a Doktort az egyelore még élettel teli hajó
már kihalt gyengélkedojében.
72
"A fomérnökünknek sikerült egy transzporterjelet ültetnie a köztünk élo képkapcsolatra." mondja
Janeway a foernyorol figyelo romulannak. "Ez azt jelenti hogy hozzáigazították az átviteli
rendszerüket a kommunikációs jeleinkhez?" "Pontosan." "A jelek szerint az ügynökeink elég silány
munkát végeznek." mondja erre a romulan, "Mert amint látom, a miénknél fejlettebb technikával
rendelkeznek. Legalábbis ami a szubtér-mechanikát illeti." "Ha minden jól megy, megpróbálnánk
egy próbahengert átsugározni önökhöz." mondja Chakotay. "Próbahengert? Milyen felépítésut?"
"Egy szokványos berendezést, a belsejében egy változó molekuláris mátrixszal, amely megfelelo
szimulációja az ismert szerves és szervetlen kötéseknek." magyarázza Tuvok. "Igen... Ismerem a
módszert, és a hozzá szükséges eszközöket. Mi is használunk ilyesmit." bólint a romulan,
"Engedélyezem a sugárzást." "Híd hívja az egyes szállítóhidat." szól Janeway. "Itt Torres. Készen
állunk." "Rendben, akkor... Próbáljuk meg!" A foernyon, kevéssel a romulan kapitány mellett,
felragyog a Voyager szállítósugara, a benne formálódó próbahengerrel. A folyamat azonban nem
akar kiteljesedni, így Janeway így szól: "Vissza tudják hozni?" "Megnövelem a fáziskiegyenlítok
táplálását." üzeni Kim. A próbahenger hirtelen stabilizálódik, a transzporterciklus véget ér. A
romulan megbabonázva nyújtja ki a kezét a hetvenezer fényévnyi távolságot megtett eszköz felé,
majd közelebb húzza magához, és szinte barátságos pillantást vet a Voyager hídján tartózkodókra:
"Gratulálok! Sikerrel jártak." "El kell végeznünk egy tesztsorozatot. Nincs már sok idonk a szonda
leállásáig." "Értem." "Hamarosan próbát kell tennünk egy személy átsugárzásával is. Ha megengedi,
átküldenénk valakit a legénységünkbol." "Ezt a kérést sajnos vissza kell utasítanom. A kormányunk
semmilyen körülmények között nem járulna hozzá hogy a Csillagflotta bármely tagja ennek a
hajónak a fedélzetére lépjen." "Mit javasol ehelyett?" kérdezi Tuvok. "Megengedem hogy... Engem
átsugározzanak a hajójukra. És vissza." "De kapitány... Ha nem léphetünk a hajója fedélzetére...
Nem jutunk haza." mondja Janeway. "Ha az eljárás sikeresnek bizonyul, azonnal ide fogok rendelni
egy csapatszállítót, ami felveszi a legénységüket." "Értettem." bólint Janeway, "Kapcsolatban
maradunk."
"Kim és Torres húsz próbahengert küldtek át. Bár némelyik sugárzás hosszabb volt mint általában,
mindegyik sikeresen zárult." tájékoztatja Chakotay a mellette a folyosón haladó Janewayt.
"Remélem hogy a romulannal is ilyen jól megy majd a dolog." "Kapitány... Folyamatosan mellette
leszek, amíg a fedélzeten tartózkodik." szól a Janeway másik oldalán haladó Tuvok. A csapat
hamarosan megérkezik a szállítóhídra. "Bemértük, és az engedélyére várunk." jelenti Torres.
"Rendben. Próbáljuk meg. Energiát!" A sugárzás legalább olyan lassan megy, mint az elso
kísérletkor, Janeway egyre aggodalmasabban figyeli a széttöredezo mintát: "Mi a baj?" "A
fáziseltérés. Mindjárt korrigálom." válaszolja Torres, a romulan pedig néhány másodperccel késobb
megjelenik az emelvényen. "Üdvözlöm a Delta Kvadránsban, kapitány." lép elobbre Janeway. A
romulan elképedve álldogál az emelvényen, miközben Janeway bemutatja a jelenlevoket. "Fogadják
elismerésemet ezért a figyelemre méltó teljesítményért." mondja a romulan. "Mr. Tuvok,
hozzákezdhet a kiürítés megszervezéséhez." mondja Janeway. A vulcani aki eközben trikorderével a
romulant vizsgálgatta, különös hangsúllyal szólal meg: "Azt javaslom, ettol egy rövid idore
tekintsünk még el. Azt hiszem, megtaláltam a fáziseltérés okát." "Éspedig?" kérdezi Janeway.
"Kapitány, milyen évet írunk?" fordul Tuvok a romulan felé. "Milyen évet?" "Megmondaná,
kérem?" "Az önök idoszámítása szerint kétezer-háromszázötvenegyet." A romulan szavaira szinte
megfagy a levego a helyiségben. "Hiszen... Most kétezer-háromszázhetvenegy van..." mondja
Chakotay. "Pontosan. Romulan vendégünk a múltból érkezett. ... A jelek szerint ez a wormhole nem
csak tér-, de idohasadék is. És amit fázisletérésnek hittünk, az a temporális távolság megnyilvánulása
volt. A húsz évvel ezelotti múltból sugároztuk ot elore."
"Újra ellenoriztem a transzporternaplót." mondja Torres a tanácsteremben, "És a dologhoz nem
férhet kétség. Ha átsugárzunk azon a wormhole-on, a múltba kerülünk. Húsz évnyire." "Akkor oda!
Még mindig jobb mint a következo hetven évet úton tölteni!" csattan fel Kim. "Nem tehetjük. Akkor
abba az idobe kerülünk, mikor maga úgy két éves lehetett." mondja erre Paris. "Tudom hogy
73
csalódott. Mind azok vagyunk. Már úgy látszott, sikerülhet. De abba az idobe nem térhetünk vissza.
Komoly változásokat idéznénk elo az idovonalon." fordul Janeway az asztal túloldalán ülo
romulanhoz, "A következmények elképzelhetetlenek lennének. Azt hiszem, gyedül kell önt
visszaküldenünk, és arra kérnünk, ne tegyen hivatalos jelentést errol a részletrol." "Biztosíthatom,
kapitány, semmi olyat nem szándékszom tenni, ami megváltoztathatja a történelmet, és esetleg kárt
okozhat a Romulan Birodalomnak. De... Húsz év múlva... Figyelmeztethetem a Csillagflottát, hogy
ne kezdjen bele abba a küldetésbe, ami ide juttatja önöket." "Attól tartok, ez sem járható. Már túl
nagy hatással voltunk erre a kvadránsra. És egy ilyen változásnak szintén drasztikus hatása lehetne."
mondja Chakotay. "Tehát már csak az eredeti kérésünk jöhet szóba." mondja Janeway nagyot
sóhajtva, "Eljuttatná a személyes üzeneteinket húsz év múlva a Csillagflottához?" "Természetesen.
Át fogom oket adni a megadott idoben. ... Ha megtalálják a hazavezeto utat az én életem során...
Öreg leszek már. De szeretnék hírt kapni önökrol. Telek Remor vagyok, a Romulan Asztrofizikai
Akadémiáról." "Megígérem hogy hallani fog felolünk. Mert hazajutunk!" mondja Janeway, a többiek
nevében is beszélve.
"Az üzeneteink." adja át az adatmodult Tuvok Remornak a szállítóhídon. "Sok szerencsét kívánok az
útjuk során." fordul a romulan Janeway felé. "Én pedig köszönöm a segítségét." A romulan fellép az
emelvényre, Janeway pedig engedélyt ad a sugárzásra. "Sugárzás befejezve, kapitány. Biztonságban
visszaérkezett." jelenti Torres kisvártatva. "Tájékoztatom a legénységet, hogy az üzeneteik célba
fognak érni." indul Janeway a kijárat felé, de Tuvok utánaszól: "Kapitány... Nem akartam elmondani
míg a vendégünk a fedélzeten tartózkodott. Utánanéztem, van-e az adatbankunkban említés Telek
Remor nevu romulan tudósról." "És?" "Sajnálattal kell közölnöm hogy Dr. Remor kétezerháromszázhatvanhétben
elhunyt." "Négy évvel ezelott..." mondja Janeway. "Így van. Mielott útnak
indíthatta volna az üzeneteinket." Kim magába roskadva támaszkodik meg a transzporter
vezérlopultján, a mellette álló Torres pedig a vállára teszi a kezét. Janeway, hogy ne lássák
szomorúságát, az emelvény felé fordul, mintha csak a romulan távozásának helyét akarná
megszemlélni. "Talán hagyott végrendeletet. Amiben gondoskodott arról hogy elküldjék az
üzeneteket. Vagy átadta a modult a romulan kormánynak..." mondja Torres reménykedve.
"Lehetséges. De sajnos, errol nem bizonyosodhatunk meg." szól Tuvok. Janeway sokáig hallgat,
majd összeszedve magát, a többiek felé fordul: "Akkor ideje továbbindulnunk. Hosszú út áll még
elottünk."
"Új gyakorlatot próbáltam ki." mondja nemrégiben a gyengélkedoben járt tiszt, aki a jelek szerint
újra idekényszerült, "És lehet hogy kissé túlzásba vittem. De ez az egyetlen dolog ami el tudja velem
feledtetni egy idore, hol vagyunk." A Doktor eközben a hadnagy térdét vizsgálja, aki folyamatosan
Keshez intézi a szavait. "Hadnagy... Én vagyok a hajó foorvosa. Ha az állapotával kapcsolatos
mondandója van, kérem hozzám intézze a szavait." mondja a Doktor kissé morózusan. "Nos... Meg
kell értenie... Muszáj edzenem." fordul a hadnagy a Doktor felé, aki eközben egy orvosi muszerért
indul. "Ezt senki sem tilthatja meg önnek. Csak arra kérem, ne ész nélkül tegye. Ha még egyszer
elofordul hogy edzés közbeni túlterheléses panaszokkal fordul hozzám, jelentenem kell a dolgot a
felettesének." "Értem... Uram." "Rendben vagyunk, elmehet." "Igen, uram. Köszönöm, uram."
mondja a hadnagy, majd egy gyors pillantást vetve Kesre, távozik. "Azt hiszem, o már nem fogja
semmibe venni többé." jegyzi meg a lány vidáman. "Janeway kapitány a tudomásomra hozta hogy
ezentúl nem csak vészhelyzeti orvosként funkcionálok, hanem... A legénység tagjának kell
tekintenem magam." magyarázza a Doktor. "Ebben teljes mértékben igaza van." "Összeállítottam
egy listát azokról a dolgokról, amikre szükségem lenne." mondja a Doktor az irodába menet, majd
egy jegyzetfüzetet ad át Kesnek: "Ha megkérhetem... Adja át ezt a kapitánynak." "Szívesen." "És
lenne még egy kérésem, de az... Jóval személyesebb jellegu. ... Nagyon szeretnék... Egy nevet."
74
7. Ex Post Facto - Tanúm csak a halál
Mit lát, Mr. Paris?" hallatszik egy kissé távolinak tuno hang. "Egy pár cipot..." mondja a hadnagy,
letekintve virágtartó mellett levo cipokre, amelyek, mint minden más, fekete-fehérben látszanak. A
nézopont elmozdul, áthalad egy kinyíló ajtón, és egy pillanatra elidozik egy kistermetu dühösen
ugató kutyán. "Egy kutyát..." hallatszik Paris hangja. "Helyes. Pontosan azt kell látnia." mondja a
férfi. A nézopont tovább vándorol, egy gyertyatartó úszik be a képbe, melyet egy nappali szoba
teljes berendezése követ. A szoba túloldalán egy kétszárnyú ajtó látható, rajta egy hosszúkás ablak,
A nézopont lassan közeledni kezd ehhez az ablakhoz, melyen át egy üvegház válik láthatóvá, a kint
tomboló vihar villámainak fényétol megvilágítva. Az üvegházban pedig Tom Paris látható, amint
hevesen csókolózik egy fiatal, humanoid novel.
"Hiszen ez... Lehetetlen..." hallatszik újfent Paris hangja. "Tudom, nehéz megszokni hogy egy másik
személy szemein keresztül látja a világot." "Nem, én..."
A kétszárnyú ajtó idoközben kinyílik, és a lány riadtan pillant arra, akinek szemein keresztül az
események láthatók: "Tulem..." "Most már minden tértek." hallatszik egy harmadik hang. "Jobb ha
elmegyek..." mondja Paris, eltolva magától a lányt. "Maradj, Tom. Neki semmihez sincs joga többé."
mondja a lány. "Nincs jogom? Hiszen ez az én házam! Maga betört az otthonomba, és elrabolja
tolem a feleségemet! És még azt mondják, nincs jogom?!"
"De nem így történt! ... Nem így történt!" tiltakozik az a Paris, aki most újraéli a valaki más által
tapasztaltakat. "Nincs értelme tagadnia, a bizonyítás megtörtént." mondja a férfihang.
"Ismerem magát Paris! Tudom hogy börtönben is ült." hallatszik a másik férfi hangja. "Ennek az
egészhez az égvilágon semmi köze." tiltakozik Paris. "Majd meglátjuk, mit szól ehhez a kapitány.
Garantálom, miután beszéltem vele, az életben nem viselheti többé ezt az egyenruhát!" Ezzel a
nézopont elfordul, és a kijárat felé indul. "Nem lesz ideje megtenni..." hallatszik paris hangja, utána
pedig a noé: "Ne, Tom! Ne tedd!" A szemlélo visszafordul, és Parist pillantja meg maga mögött, egy
késsel a kezében. Paris meglendíti a kezét, a penge a szemlélo mellkasába mélyed. A kép meginog,
végül elsötétül.
"Az ítélet ezzel végrehajtottnak tekintheto. Az élete hátralevo részében Thomas Eugene Paris
tizennégy óránként újra át fogja élni áldozatának haláltusáját. ... Legyen önhöz kegyes a sors." A
levego után kapkodó Parist egy fiatal, humanoid férfi felsegíti a fekvohelyrol, közben a hevero
melletti fotelban ülo másik férfi is feláll.
A Doktor és Kes a gyengélkedobeli foorvosi irodában ülnek, a hologram épp tanítványát vizsgáztatja
különbözo orvosi ismeretekbol. Miközben Kes épp egy tesztet tölt ki, megkérdezi a Doktort:
"Kigondolt már valami nevet?" "Már kértem egyet a kapitánytól." "Miért nem választ egyet
magának?" "Hogy válasszak? Én? Nos ez nem... A hologramokat beprogramozzák... Nem ok
választanak." "Miért nem?" kérdezi Kes. "Mert... Nem is vagyok képes bármit is kiválasztani."
"Hiszen... Azt is ön választja ki, milyen kezelést alkalmaz." "Több mint ötmillió orvosi eljárást
tartalmaz a programom, elemzo, és összehasonlító szubrutinokkal kiegészítve. De ezek is csak
programok, amelyek más programokat irányítanak. Nem hozok igazi döntéseket." "Nem látom a
különbséget..." erosködik Kes. "A különbség az..." "Én az agyamban tárolt adatok alapján hozok
döntéseket... Miért lenne annyira ettol különbözo, mikor ön elemzi a programjának változóit?"
"Tulajdonképpen ha így nézzük..." "Vannak nevek az adatbázisaiban?" "Természetesen. A
Csillagflotta orvosai... A betegeik... Különbözo orvosi vagy irodalmi szempontból jelentos
személyek..." "Válasszon egyet a neveik közül." "Egyszeruen... Válasszak?" "Amelyik tetszik önnek.
Amelyik ösztönzi önt." A Doktor hosszan gondolkodik, majd Kesre pillant: "Doktor... Dr. Galen...?
Dr. Salk... Dr. Spock!" "Mind jól hangzik... Melyiket tudná elképzelni a sajátjaként?" A Doktor a
szemöldökét megemelintve Kesre pillant, majd megrázza a fejét: "Nem igazán..." "Ne siesse el.
Hiszen ha döntött, ezt a nevet fogja hordani egész életében." "Eddig nem volt tudomásom arról hogy
75
egyáltalán élek." jegyzi meg erre a Doktor. "Janeway hívja a gyengélkedot: vészhelyzeti orvosi
hologramot aktiválni!" "Már üzemelek, kapitány." üzeni a Doktor, "Mit tehetek önért?" "Egy sikló
érkezik hamarosan a legénység egyik sebesült tagjával." "Tud részleteket mondani?" "Vagy Kim
zászlós, vagy Paris hadnagy az." válaszolja Janeway, a fomonitoron egyre nagyobbnak látszó
távolsági siklót méregetve, "Még nem tudtunk kapcsolatba lépni velük." "A szenzorok szerint több
alrendszerük meghibásodott." jelenti Tuvok. "Biztos hogy csak egy élolény van a hajón?"
"Megerosítem, kapitány." "Sugározzák a gyengélkedobe! Odamegyek." fordul Janeway Chakotay
felé, majd a turbólifthez indul, "Mr. Tuvok..."
"Arra kényszerítettek hogy szálljak fel nélküle..." mondja erotlenül Kim a gyengélkedo egyik
vizsgálóasztalán fekve, miközben a Doktor egy orvosi trikorderrel vizsgálgatja. "Jelentos
folyadékhiány..." pillant a Doktor Kes felé, miközben Janeway és Tuvok megérkeznek. "Meg tudja
mondani mi történt Parissel, Mr. Kim?" kérdezi Janeway közelebb menve. "Rákényszerítettek hogy
hagyjam ott. Azt mondták... Megölt valakit." "Van elképzelése, ki volt az áldozat?" "Az a fizikus,
akivel együtt dolgoztunk. A neve Tulem Ren... A beneai tudományügyi miniszter valamivel a
megérkezésünk után mutatott be minket egymásnak..."
"Tehát a galaxis másik végébol..." mondja a hosszú, szürke köpenyt viselo, szakállas, középkorúnak
látszó humanoid, az ot követo Parisnek és Kimnek. "Legalábbis úgy hetvenezer fényévnyi
távolságból." bólogat Kim. "Elég hosszú út, egy sérült hajóval." jegyzi meg a szakállas, mire a
másik, ugyanabból a fajból származó férfi, aki a helyiség bejáratánál áll, így szól: "Ha van valaki a
mi világunkon aki segíteni tud, akkor Ren professzor az. O fejlesztette ki a hajóink navigációs
rendszereinek több generációját." "És ki kell jelentenem, jóval elobbre járunk ezen téren mint
közvetlen szomszédaink, a numirik. ... Hoztak tervrajzokat a hajójuk rendszereirol?" "Igen, itt van
minden." bólint Kim, felmutatva egy jegyzetfüzetet. "Mit szólnának ahhoz ha egy kellemes vacsorát
követoen beszélnénk meg a részleteket? Bemutatnám a feleségemet is."
"Nem volt semmi okunk nemet mondani, pedig ha ezt tettük volna, ez az egész nem történik meg."
"Ugyan, Neeka, hagyd már abba..." mondja Ren, belépve házuk eloterébe, ahol egy kistermetu,
bozontos kutyaféle dühödten ugatja a belépo Kimet és Parist, "Ezek a barátaink. ... Drágám, itt vagy
valahol? Vendégeink jöttek!" kiált a professzor az emelet felé, majd bocsánatkéroen Parisék felé
fordul: "Fel kellett volna hívnom hogy jövünk. ... Meg kell mondjam, meglep hogy még nem szökött
meg mellolem. Nem is értem hogy képes elviselni a rigolyáimat." "Valóban... Szóval már megint
kitaláltál valamit?" érkezik egy egyszeru, fehér ruhába öltözött, a professzornál jóval fiatalabb,
csinos, nonemu humanoid. "Igen... Lidell, bemutatom Paris hadnagyot és Kim zászlóst. A galaxis
másik végébol érkeztek." A no nem tunik különösebben lenyugözöttnek a bejelentés hallatán, szinte
ügyet sem vet a vendégekre. "Valóban...?" "Örülünk hogy megismerhettük." lép elobbre Paris.
"Felhívhattál volna..." mondja a no mindenkinek háttal. "Teljesen igazad van. ... Vacsorázhatnánk
itt, vagy menjünk el egy étterembe?" kérdezi Ren. "Nem szükséges. Összeütök valamit." válaszolja a
no, végre a vendégek felé fordulva. "Nagyszeru!" szól Ren megkönnyebbülten, "Uraim, érezzék
otthon magukat, egy perc és itt vagyok." Ezzel a professzor elsiet. "Megkínálhatom önöket egy
itallal?" kérdezi Lidell, s hogy Parisnak egyelore komoly nehézséget jelent megszólalni, tekintve
hogy egyelore szemmel láthatóan a no egzotikus arcvonásainak lenyugözo szépségének hatása alatt
áll, Kim válaszol: "Köszönjük, igen." Lidell ekkor elsétál közöttük, a Parisék háta mögött levo
bárszekrényhez, s az ajtókat kinyitva így szól: "Válasszanak kedvükre valót." Ezzel egy idore
magukra hagyja a vendégeket. Kim meglepetten pillant a még mindig feltunoen szótlan Parisra, mire
az megkérdi: "Mit bámul ennyire?" "Semmiképp sem azt amit ön, ez már biztos."
"Nálunk nem találhatnak semmi különöset vagy egzotikusat. Egyszeru emberek vagyunk." mondja
Ren valamivel késobb, a vacsoraasztalnál. "Nagyon kedves hogy az otthonába hívott mg bennünket
vacsorázni." szól Kim. "Mindig örülünk a vendégeknek. ... És azt hiszem Lidell örülne ha több
vendég tisztelne meg bennünket. O inkább társasági lény mint én. Attól tartok, néha talán unatkozik
is, de... Engem nagyon leköt a munkám." "Most pedig még több munkát hoztunk a házhoz, és egész
76
éjszakára elraboljuk öntol a férjét..." mondja Paris, Lidellre pillantva. "Nem nagy különbséget jelent
hogy itt vannak. Tulem egyébként is dolgozott volna." "Sajnos igazad van. ... De mégiscsak
háborúban állunk... Igaz is, hogyan jutottak át a numiri orjáratokon?" fordul Ren Kim felé. "Paris
hadnagy a legjobb pilótánk." "Janeway kapitány úgy döntött, nem állunk pályára a hajónkkal a
bolygó körül. Nem szeretnénk beleártani magunkat az önök konfliktusába, ezért érkeztünk egy
siklóval. Az elég kicsi ahhoz hogy viszonylag észrevétlenül átcsusszanhassunk vele. Azért egy
darabig rejtozködnünk kellett az egyik holdjuk árnyékában, mire sikerült lejutnunk. ... Azt hiszem,
mire a szenzoraik észleltek bennünket, már a felszínen is voltunk." magyarázza Paris. "Szép munka
volt." veregeti meg Ren a hadnagy vállát. Lidell ekkor feláll az asztaltól, és a tányérját nem messze a
földre helyezve, távozni készül. "Már be is fejezted?" kérdezi Ren. "A hús nem sikerült valami jól..."
válaszolja Lidell hidegen, mielott elhagyná az étkezot. "Nos... Sok dolgunk van még..." mondja
zavartan Ren, "Talán hozzá is láthatnánk." A valahonnan elokerült kutya eközben elkezdi eltüntetni
a Lidell által a földre tett tányér tartalmát.
"Ezután átmentünk a dolgozószobába, és megismertettük a professzort a navigációs rendszerünkkel.
Eléggé fárasztó, és száraz téma volt... Mi nekiláttunk átdolgozni az alapprogram néhány részletét,
Tom pedig... Foleg unatkozott. ... Azután egy idore eltunt, azt hiszem, felkereste Mrs. Rent. ... Az
viszont biztos hogy másnap reggel találkoztak. Aznap este gyilkolták meg Ren professzort." "Beszélt
Paris hadnaggyal, miután letartóztatták?" kérdezi Tuvok, közelebb lépve a vizsgálóasztalon fekvo
Kimhez. "Nem találkozhattam vele. ... Majdnem két álló napon keresztül hallgattak ki engem is. ...
Rengeteg kérdést tettek fel a numirikrol, talán azt hitték, az o ügynökeik vagyunk. ... Re, professzor
ugyanis egy új módszert dolgozott ki, amivel..." "Nagyon kimerült." jegyzi meg rosszallóan a
Doktor, "Nem várnának a kérdezosködéssel, míg egy kicsit összeszedi magát?!" "Kiderítjük mi
történt Parissel..." mondja Janeway, megnyugtató pillantást vetve Kimre, majd a hidat hívja:
"Chakotay parancsnok, irány a beneai anyabolygó."
"Kéretett, kapitány..." lép be Neelix a készenléti helyiségbe, mire Janeway az íróasztal elotti szék
felé int. A talaxiai letelepszik, és kérdon a kapitányra pillant. "Paris hadnagy... Bajba került.
Körpályán maradunk a bolygó körül, amíg nem sikerül tisztáznunk a helyzetet." "Számolniuk kell
azzal hogy a numirik esetleg megpróbálnak csapdát állítani. ... Szívesen zargatják a beneai
bolygókra tartó utazókat." "Ezúttal egy sikló nem lesz elegendo. Szeretném a tudtukra adni hogy
velünk nem játszadozhatnak." "Értem..." bólogat Neelix. "Mire számíthatunk? ... Mit gondol, hogyan
próbálnak bajt keverni a numirik?" "Oszinte legyek? Minden alkalommal, mikor numiriket vettem
észre a közelemben, leléptem jó elore, mielott még megkezdhették volna piszkos kis játékaikat..."
válaszolja Neelix nevetésben törve ki, amit Janeway nem díjaz különösebben. A talaxiai ennek láttán
kissé visszafogva magát, így folytatja: "Mégpedig eszeveszett gyorsasággal! ... De azt biztos
forrásból tudom hogy olyan energiafegyverekkel rendelkeznek, melyeknek rombolóereje vetekszik
az önökével. Akarom mondani... A miénkkel. És gyors regenerációra képes pajzsokkal, amelyek
harcban az elonyükre lehetnek." "De mégis, miféle faj? Agresszívek, technokraták? Az érzelmeikre,
vagy inkább az eszükre hallgatnak? Mondjon róluk valamit." "A numirik és a beneaiak fölöttébb
különbözo beállítottságúak, még akkor is ha korábban ugyanazon a bolygón éltek is. ... Azért
javasoltam elobb a beneaiakkal való kapcsolatfelvételt, mert a numirik elég zárkózott társadalomban
élnek." "A kapitányt kérem a hídra." hallatszik ekkor Chakotay hangja az interkomból, mire Janeway
az ajtó felé indul.
"Egy numiri hajó közeledik, harckészültségben." jelenti Chakotay a hídra lépo Janewaynek, aki
Neelixel együtt érkezik. "Pajzsokat fel. Képernyore." szól Janeway, mire a fomonitoron egy vaskos,
lándzsahegy alakú, szürke hajó jelenik meg. "Mr. Neelix?" "Szokványos járorhajónak nézem. ...
Különös..." "Micsoda?" fordul Janeway a talaxiai felé. "Egy ekkora hajóhoz mint a miénk, több hajót
szoktak kiküldeni ebbol az osztályból." "Ez talán jó jel. ... Hívják a hajót!" szól Janeway.
"Válaszolnak." jelenti Tuvok, majd beadja a képet a foernyore. "Miért vannak ebben a rendszerben?"
kérdezi a képernyon megjeleno humanoid férfi, aki valóban erosen hasonlít a beneaiakra, csak
77
öltözéke tér el jelentosen. "Az egyik emberünket fogságban tartják a beneai anyabolygón. Ez ügyben
kívánunk vizsgálatot indítani." "Hivatalos kötelességem tájékoztatni önöket, hogy háborús terület
határához érkeztek. Tovább haladhatnak, de csak a saját felelosségükre." "Értem." "Bármilyen
kísérletet a beneaiak megsegítésére, legyen az akár technikai, akár felszerelésbeli, a numirik elleni
támadóakciónak minosítünk." "Biztosíthatom hogy semlegesek kívánunk maradni ebben a
konfliktusban. Minket kizárólag a legénységünkbe tartozó személy érdekel." "Folytathatják az
útjukat, de figyelni fogjuk a tevékenységüket." mondja a numiri kapitány, majd bontja a kapcsolatot.
"Nagyon... Nagyon különös." csóválja a fejét Neelix, "Egy numiritol ez fölöttébb barátságos
üdvözlés volt." "A biztonsági készültség érvényben marad. A távolsági szenzorok folyamatosan
kutassanak numiri járorök után." mondja Janeway, leereszkedve a kapitányi székbe, "Kezdjék meg a
körpályára állást."
Janeway és Tuvok, szerszámöveiken fézerrel és trikorderrel, egy irodafélében várakoznak, valahol a
beneai anyabolygón. "Kapitány... Sajnálom hogy ilyen körülmények között kell megismerkednünk."
lép be egy beneai a helyiségbe, kezet nyújtva Janewaynek. "O a biztonsági fonököm, Tuvok
hadnagy." "Örvendek. ... Foglaljanak helyet." mondja a beneai, a helyiségben levo íróasztal mögé
lépve. "Mirol van szó pontosan, miniszter? Csak annyit tudunk, hogy egyik emberünket
gyilkossággal vádolják." "Attól tartok, ez már nem csak vádemelés. A tettest a törvényeink szerint
elítélték, a büntetést végrehajtották." "Miféle büntetésrol van szó?" hajol közelebb Janeway
fenyegetoen. "A gyilkosok büntetése az, hogy újra és újra át kell élniük áldozatuk életének utolsó
pillanatait." "Hogyan teszik ezt lehetové?" kérdezi Tuvok. "Ha óhajtja, hívatok egy szakértot aki
pontosan elmagyarázza az eljárás folyamatát. Röviden összefoglalva arról van szó, hogy képesek
vagyunk kiválasztott emlékképeket észlelni az agyban. Jelen esetben az utolsó pillanatok emlékeit,
amelyeket aztán bejuttatunk a tettes agyába. Miután bizonyítottuk velük a tett elkövetését." "Tehát...
Bizonyítékként használják ezeket a képeket?!" kérdezi Janeway hitetlenkedve. "Az emlékek
másolatát egy mesterségesen eloállított élolény kapja meg, o tanúskodik az ügyben. ... Ebben az
ügyben Mr. Parist a vallomás alapján tetten érték egy... Meglehetosen intim helyzetben Mrs. Rennel.
Verekedés kezdodött, végül Mr. Paris áldozata szemein keresztül láthatta, hogyan öli meg áldozatát.
... A bizonyíték támadhatatlan."
Janeway az iroda ajtajának kinyílására megfordul, így láthatja, amint két zord ábrázatú or bevezeti a
kissé gyurött Parist. "Kapitány..." "Jól van, Tom?" "Voltam már jobban is." "Beszélhetnénk vele a
jelenlétük nélkül?" kérdezi Tuvok a miniszter felé fordulva. "Természetesen." bólint az, majd az
oröket egy intéssel elküldve maga is távozik. "Az az Új-Zélandi börtön ezek után egészen kellemes
helynek tunik..." ironizál Paris, de Janeway és Tuvok nem veszik a lapot. Ehelyett a vulcani
komoran kérdezi: "Hadnagy, ön ölte meg Ren professzort? "Nem." "De az áldozat önt látta
amikor..." "Nem kell felvilágosítania mit látott az áldozat!" vág Janeway szavába Paris, "Én sem
értem. ... De nem én öltem meg!" "És mi a helyzet a feleségével fennálló viszonyával?" kérdezi
Tuvok. Paris erre nagyot sóhajt: "Már rég nem volt igazi házasság. A halála napján tudta meg hogy
vége..." "Ez nem válasz a kérdésemre." "Nem történt semmi." mondja Paris, majd Janeway
helyteleníto pillantásának hatására hozzáteszi: "Vagyis semmi komoly." "Tom... Nagyon fontos
hogy mindent elmondjon. ... Harry azt mondta, egy ideig együtt voltak, ön és a professzor felesége,
miközben ok dolgoztak." "Unatkoztam..." bólogat Paris, "Tudják milyen az amikor két tudós
belemerül a munkába... Átmentem a másik szobába, körülnézni... Aztán megláttam ot az
üvegházban. A csillagokat bámulta a teton keresztül..."
"A dohányzás elég rossz szokás. ... Az én népem már évszázadokkal ezelott felhagyott vele." mondja
Paris, belépve az üvegház ajtaján, miközben Lidell nagyot szív a kezében tartott hosszú
cigarettafélébol. "Rájöttünk ugyanis hogy szép lassan megöl bennünket." "Ez azt hiszem azért van,
mert maguk egy magasabb rendu fajta." válaszolja a no, nem is pillantva Parisra. "Nem így
értettem..." "Talán azért gyilkolom magam lassan, mert egyszerre megtenni nem vagyok elég bátor."
"Nem értem, hogyan mondhat ilyet olyasvalaki mint ön." mondja erre Paris, közelebb lépve. "Ne
78
tegye..." "Mit?" "Megégeti az ujját, hadnagy..." "Csak megpróbáltam..." "Sajnálni fogja." "Lassan
kezdtem magam halálra unni, azt reméltem, elbeszélgethetünk." A no becsukja az üvegház ajtaját,
majd kihívón paris felé fordul: "Rajta hát, kérdezzen." "Mégis mit?" "Ami egész este a fejében járt.
Amit mindenki meg akar kérdezni tolem. ... Hogy miért mentem feleségül egy olyan emberhez, aki
az apám lehetne." "Elismerem, kissé... Csodálkoztam ezen." "Mert o jó volt hozzám. Sok más
férfival ellentétben." "Azt hiszem, ez éppen elég ok." "Nagyon jó ember. Semmit sem tennék amivel
ártanék neki." "És ez jó feleségévé teszi önt." mondja Paris, megállva a falnak támaszkodó no
mellett. "Jónak lenni néha... Nagyon... Nagyon unalmas." hajol közelebb Lidell Parishoz, majd az
utolsó pillanatban elhúzódik.
"Nem, ezt ne..." rázza meg a fejét Paris. "Mi történik?" kérdezi aggodalmasan Janeway, de a
hadnagyot egyelore lekötik a beültetett emlékek. "A jelek szerint épp újraéli a gyilkosságot." mondja
Tuvok. Paris teste ekkor megfeszül, s egy ideig levegovételre képtelenül, eldol az
üloalkalmatosságon, amin az orök távozása után nem sokkal helyet foglalt. Janeway ezt látva feltépi
az ajtót, és behívja az oröket, miközben Paris magatehetetlenül hever a fotelben. "Ez normális
jelenség?" kérdezi a kapitány az orökkel érkezo beneaitól, aki egy muszerrel megvizsgálja Parist. "A
jelek szerint gondok adódtak a beneai idegi lenyomatoknak egy idegen idegrendszerbe történo
integrálásával. De mindeddig nem veszette el az eszméletét." "Szeretném magunkkal vinni, hogy a
mi orvosunk is megvizsgálhassa." mondja Janeway. "Sajnálom, de ezt nem engedhetem." tiltakozik a
miniszter. "Talán át kellene gondolnia, miniszter." fordul felé az itteni orvos, "Fennáll a veszélye
hogy a szinapszisai súlyosan károsodnak. Az o orvosaiknak lehet hogy megfelelo felszerelésük van
az állapotának stabilizálására." "Hát legyen. De nem hagyhatják el az orbitális pályát." "Miniszter..."
mondja Janeway fagyosan, "Addig nem megyünk el, amíg be nem bizonyítjuk az ártatlanságát."
"Felderítok a Voyager-nek: három fo felsugárzásra." érinti meg Tuvok a kommunikátorát, és néhány
pillanattal késobb mindhármukért megérkezik a szállítósugár.
"Ez egy olyan beavatkozás, ami teljesen ismeretlen elottünk." mondja a Doktor Janewaynek, az
idegrendszeri letapogatás eredményét tanulmányozva, "És ami a leginkább aggasztó, azok azok a
sérülések, amelyeket a folyamat az idegpályákban okozott. Amelyek a jelek szerint terjednek."
"Tehát a büntetés komoly agykárosodást okozhat." szögezi le Janeway. "Hogy mennyi ido telik el
addig, míg visszafordíthatatlan károsodások következnek be, nem tudom megmondani." mondja a
Doktor. "Hálás lennék egy másolatnak az analízis teljes eredményérol." mondja ekkor Tuvok. "A
vizsgálat eléggé részletekbe meno, egy laikus számára attól tartok, nem igazán kiértékelheto." jegyzi
meg a Doktor. "Mindennek ellenére, mégis szeretnék kérni egy másolatot." mondja erre Tuvok, mire
a Doktor megvonva a vállát, elsiet. "Felhasználhatjuk ezt az alkalmazott büntetés elleni tiltakozás
benyújtásának alapjaként, igaz?" kérdezi Janeway. "Talán. Azonban ennek a módszernek az
alkalmazása elott a gyilkosságot halállal büntették. Fennáll a lehetosége annak, hogy ez esetben ezt
az alternatív büntetést fogják alkalmazni." "Magához tér?" kérdezi a Paris mellett álló Kes a
visszatéro Doktort. "Több mint valószínu. De a beültetett emlékek minden egyes aktiválódásakor
újra károsodás éri az agyát." válaszolja a hologram, átadva egy jegyzetfüzetet Tuvoknak. "Ha
felébred, szeretném ha elvégezne egy autonómválasz-tesztet, miközben én kikérdezem." "Gondolja
hogy hazudna nekünk?" kérdezi hitetlenkedve Kes. "Egy alapos vizsgálat esetén nem zárhatom ki
ennek a lehetoségét sem. Mr. Paris azt állítja, ártatlan. Azonban megdönthetetlennek látszó
bizonyíték szól ellene, és az áldozat felesége is Mr. Paris ellen vallott. Valaki tehát nyilvánvalóan
hazudik, és az AVT ki fogja mutatni hogy Mr. Parisról van-e szó." "Megteszem az elokészületeket."
bólint a Doktor. "Én pedig eközben engedelmével szeretnék visszatérni a felszínre, kapitány."
mondja Tuvok, mire Janeway kérdon fordul felé: "Mire lenne az jó, Tuvok?" "Szeretném
megvizsgálni a tett helyszínét, és beszélnék Mrs. Rennel is."
"Mrs. Ren?" kérdezi Tuvok a kinyíló ajtóban megjeleno Lidellt. "Igen." "Tuvok hadnagy vagyok, a
Voyager csillaghajóról. Feltehetnék néhány kérdést?" "Ön Tom barátja?" "A hajó biztonsági fonöke
79
vagyok, és szeretném megismerni az esemény körülményeit." Lidell visszahúzódik az ajtóból, így
Tuvok beljebb mehet. "A jelentés szerint a gyilkosság itt történt." néz körül a nappaliban a vulcani.
"Igen. Pontosan itt. Takarítókat kellett hívnom hogy eltüntessék a vérfoltokat." "Egy ilyen eroszakos
esemény után mégis úgy döntött, ebben a házban marad?" "Ez a ház tíz éve az otthonom, Mr. Tuvok.
Ennek fényében is ilyen különösnek tunik a döntésem?" "Vulcani vagyok, Mrs. Ren. A mi népünk
természetétol fogva meglehetosen érzelemmentesen viselkedik. De ritkán találkozom olyanokkal,
akik hozzánk hasonlóan viselkednek." "Érzelemmentes...? Valóban annak tunök az ön számára?"
kérdezi Lidell, elnyúlva a nappaliban levo kanapén, "Azt hiszem errol Tom Paris másképp
nyilatkozna." A vulcani rezzenéstelen arccal figyeli a no 'eloadását', aki megkérdi: "Kér valamit
inni?" "Nem, köszönöm." "Magamnak viszont hozok valamit." "Csak tessék." bólint Tuvok, mire
Lidell a bárszekrényhez vonulva válogatni kezd az italok között. "A tanúvallomásában azt mondta,
ön és a férje vitatkoztak egymással a halálát megelozo éjszakán." "Veszekedést sosem említettem,
hadnagy. Mondja, fejezett már be ön házasságot?" "Nem." "Házas ember egyáltalán?" "Hatvanhét
éve." "Biztos vagyok benne hogy a felesége megfeleloen... Érzelemmentes. ... Remélem önnek
sosem kell ilyesmit átélnie, de meg kell hogy mondjam, egy házasságot fölöttébb békés úton is fel
lehet bontani. ... Ha az embernek már régóta nincs mondanivalója a másik számára, nem sok
vitatkoznivalójuk akadhat." mondja Lidell leülve egy fotelba, majd cipoit lerúgva a közeli asztalkára
emeli formás lábait. Tuvokra azonban nem hat a figyelemelterelési akció. "Megkérdezhetem miért
pont most döntött úgy hogy felbontja a Ren professzorral kötött házasságát?" "Mert másvalaki iránt
kezdtem vonzalmat érezni, és nem akartam megcsalni a férjemet." "Ez a másik férfi Paris hadnagy
volt." kérdezi-állítja Tuvok, mire Lidell bólint. "Paris hadnagy néhány napon belül elhagyta volna a
bolygót. Mégis hajlandó lett volna feladni egy tíz éves házasságot, miatta?" "A Tommal való
találkozás csak az utolsó csepp volt a pohárban. Régóta éreztem már hogy itt az ideje új életbe
kezdeni." "Mikor találkozott Mr. Parissal a gyilkosság napján?" "Miután beszéltem a férjemmel, a
Technikai Intézetbe mentem. Tudtam, hogy Tom találkozni szeretne velem, amint ráérek." "Honnan
tudta?" "Egy no megérzi az ilyesmit, hadnagy. ... A technikai részletek elintézését a barátjára,
Harryre hagyta, és hazakísért. Útközben elkapott bennünket egy felhoszakadás."
"Borig áztam..." mondja Lidell nevetve, mikor Parissal együtt futva érkeznek a ház bejárata elotti
fedett részre. "Vízállásjelentés: a cipomben pont egy centiméter." mondja Paris vidáman. Miközben
igyekszenek megszabadulni elázott lábbelijeiktol, fél lábon állva egymást támogatják. A dolog
hamarosan heves ölelkezésbe, majd csókokba torkollik, de Paris rövidesen elhúzódik: "Nem
szabadna ezt tennünk..." "Semmi baj... Már úgyis tudja hogy vége." "De még házasok vagytok."
"Évek óta nem vagyok már a férje, Tom. Legfeljebb a barátja... A bajtársa ha úgy tetszik. ... Nem
bánt velem igazi feleségként már... Egy jó ideje." "Azt hiszem, akkor is rossz idopontot választott."
"Néhány nap múlva elmegy... Vagyis nincs sok idonk. ... Most pedig készítek valamit, ami
felmelegíti majd..." mondja Lidell a bejárai ajtó felé indulva.
"Foztem egy teát, beszélgettünk egy darabig... Aztán átmentünk az üvegházba, és néztük a vihart. ...
A többit pedig már tudja." "Elhagyta a helyiséget, mikor Paris hadnagy és a férje küzdeni kezdtek?"
kérdezi Tuvok, mire Lidell arckifejezése megkeményedik, miközben a no a vulcani elé sétál:
"Végignéztem, ahogy Tom megöli a férjemet, Mr. Tuvok. Megpróbáltam megakadályozni, de nem
sikerült." "Voyager hívja Mr. Tuvokot." szólal meg Chakotay hangja a hadnagy kommunikátorából.
"Itt Tuvok." "Tájékoztatni szeretném hogy Paris hadnagy magához tért." "Hamarosan visszatérek.
Tuvok kilép. ... Köszönöm a segítségét, Mrs. Ren." "Hadnagy... Kérem mondja meg Tomnak, amint
találkozik vele, hogy... Megbocsátok neki."
"Minden amit elmondott, igaz." mondja a gyengélkedoben fekvo Paris, "Csak arra nem emlékszem,
mi történt azután hogy átmentünk az üvegházba." "Mi az utolsó emléke?" kérdezi az ágy mellett álló
Tuvok. "Ott álltunk, teáztunk, és beszélgettünk. Aztán pedig... Talán elaludtam. És egy cellában
tértem magamhoz." "Az igazat mondja." állapítja meg a Doktor, a biomonitor kijelzéseit figyelve.
80
"Talált valamiféle nyugtatóra utaló jelet, amikor felhoztuk a fedélzetre?" kérdezi Tuvok. "A
beneaiak is megvizsgálták. Ok nem találtak semmit. És a legtöbb nyugtató vagy kábító anyag akkora
már egyébként is felszívódott volna, mikorra idekerült." Ebben a pillanatban a hajó, a pajzsot ért
találat jellegzetes hangja kíséretében, megrázkódik. "Chakotay hívja Tuvokot: szükségünk van önre
a hídon. Numiri járorhajók támadása alatt állunk!" "Úton vagyok, parancsnok." indul a kijárat felé a
vulcani.
A Voyager-hez képest negyedakkora hajók, szám szerint ketto, hátulról repülnek rá a hajóra, és az
orr-részük felso részén elhelyezkedo lövegtornyokból folyamatosan tuz alatt tartják a Voyager-t. Az
is viszonozza a lövéseket a parancsnoki egység hátsó részén levo fézerütegekbol, és egyelore úgy
tunik, kiegyenlített a küzdelem.
"Béta egy-négy-nullás kitéromanover, kétcélpontos tuzvezetoprogram." mondja Janeway a
kormányospultnál ülo Chakotaynak. "Megpróbálnak vonósugárral befogni minket." jelenti Kim.
"Szokásos numiri taktika, arra az esetre ha a hajó elfoglalására készülnek." jegyzi meg Neelix, "Most
már legalább tudja, hogy igazat mondtam róluk." Majd mikor a hajó újra megrázkódik, hozzáteszi:
"Habár nem örülök hogy állításaim ilyen módon nyertek bizonyítást." "De miért pont most? Miért
támadtak meg ok nélkül? Mit akarnak?" "A numiriknek nem kell ok ahhoz hogy megtámadjanak
valakit." "Pajzsok kilencven százalékon, kitartanak." jelenti Kim néhány találattal késobb.
"Parancsnok, kappa nulla-egy-nulla támadómanover!" szól Janeway. "Kapitány... Van egy régi
Maquis trükk ilyen üldözéses helyzetekre..." jegyzi meg Chakotay. "Próbálja meg." bólint Janeway,
mire Chakotay a híd jobb oldalán a gépházszekciónál ülo Torres felé fordul: "B'Elanna, emlékszik
még arra a két Csillagflotta-siklóra a Telluridian IV-nél?" "Sejtem mire gondol..." jegyzi meg
gonoszkás félmosollyal Torres, majd a gépházat hívja: "Hagyjanak egy kis anyagot a felso emitterek
leszellozokamráiban. Úgy teszünk mintha komoly gondjaink lennének." "Értettem." "Minden
gépnek állj!" vezényel Chakotay, "Tuvok, fézereket a navigációs deflektoruk generátoraira." "Cél
befogva. A numiri hajók közelednek. Négyezer kilométer..." "Nem akarom lebecsülni a Maquisk
taktikai érzékét, de ez egy elég régi trükk." jegyzi meg Janeway. "Az ellen a két sikló ellen bejött."
mondja Chakotay. "Csak az volt a szerencséjük hogy nem én irányítottam az elfogást." vág vissza
Janeway. "Kétezer kilométer..." jelenti Tuvok. "És különben is. Itt a Delta Kvadránsban még egy
ilyen szakállas trükk is a meglepetés erejével hat." folytatja Chakotay. "Ezerötszáz kilométer." "Újra
próbálkoznak a vonósugárral." jelenti Kim. "És íme a végszó! Fézerekkel tuz, impulzushajtómuvet
be!"
A mozdulatlanul, kihunyt kabinfényekkel lebego Voyager, a hajtómugondolák elülso részébol
szivárgó gyorsan oszló gázpamacsokkal, könnyu prédának tunik. A numirik pedig elkövetik azt a
hibát, hogy bár hátulról közelednek, lassan olyan pozícióba kerülnek ahonnan a két hátsó fézerüteg
mellett már az alsó és felso tuzívek is be tudják fogni oket. A Voyager hagyja hogy a két hajó elérje
a hajtómugondolák vonalát, majd össztüzet zúdít a támadókra, ahogy azok elhaladnak mellette. A
hajó fényei egy pillanattal késobb felragyognak, a Voyager meglódul, és a két numiri hajó között
elhúzva tovább lövi azokat. Az egyik hajó pár lövéssel késobb, itt-ott olvadt fémcseppeket szórva az
urbe, lemarad, néhány másodperc múlva társa is irányíthatatlanná válva sodródni kezd.
"Mindkét numiri hajó harcképtelen, kapitány." jelenti Tuvok. Janeway Chakotay mellé lép, és a
vállát megveregetve vidáman megjegyzi: "Ezzel a trükkel ellenem most már ne is próbálkozzon,
miután hazaértünk." "Ismerek még egy párat..." nyugtatja meg Chakotay. "Vörös készültség törölve.
Álljunk magas orbitális pályára." szól Janeway. "Kapitány... További numiri hajók érkeznek
hamarosan. Ebben biztos lehet." jegyzi meg Neelix. "Mr. Tuvok, jutott valamire a vizsgálataival?"
kérdezi a kapitány. "Az AVT alapján kijelenthetem hogy Mr. Paris igaznak véli amit elmondott. De
nem tudok egyértelmu bizonyítékot felmutatni a védelmében. ... A fennálló körülmények miatt már
csak egyetlen logikus lehetoség maradt kihasználatlanul. Magamnak is meg kell tekintenem a
gyilkosságot." "Magának? Hogyan?" kérdezi meglepetten Chakotay. "Tudatösszeolvasztást
szeretnék végrehajtani Paris hadnaggyal. "Egy micsodát? ... Mit mondott? Tudati... Micsodát?"
kérdezi Neelix zavartan, miközben Janeway döbbenten mered a vulcanira.
81
"Akár hiszi, akár nem, valamit el kell mondanom. Többet tudok a tudat-összeolvasztásról, mint ön."
mondja a Doktor Tuvoknak a gyengélkedoben, az aggodalmasa arccal figyelo Janeway mellol,
"Ismerem az összes vulcani orvos ezzel kapcsolatos tapasztalatait, de ennek ellenére nem tudom
megmondani, mi lesz a következménye annak amit tervez. Annak figyelembe vételével hogy mit
tesznek azok a beültetett emlékek egy ember agyával, fel sem merem becsülni, micsoda károk
érhetik egy vulcani elméjét." "Áttanulmányoztam a vizsgálatok eredményét, és a kockázatot
elfogadhatónak ítélem." "Tuvok..." mondja Janeway szinte könyörögve, majd mikor a vulcani
ellenszegül, haragosan összevonja a szemöldökét. "Kapitány, a válaszok amiket keresünk, csak a
halott szemei által látottakból születhetnek. Valószínuleg csak így bizonyíthatjuk Paris hadnagy
ártatlanságát." Paris ekkor fészkelodni kezd a vizsgálóasztalon, mire a jelenlevok köréje sereglenek.
Janeway még egyszer félto pillantást vet Tuvokra, majd alig észrevehetoen bólint. A vulcani a
kontaktpontokra igazítja ujjait Paris homlokán és arcán, majd szemét lehunyva megkezdi az utazást
egy másik ember tudatába.
"Tulem..." mondja Lidell, mikor Ren belép az üvegházba. "Most már minden tértek." hallatszik a
professzor hangja. "Jobb ha elmegyek..." mondja Paris, eltolva magától a lányt. Tuvok Paris és
Lidell egy magasságban levo arcára fókuszálja tudatát, majd eltávolodva újra az egész látóteret kezdi
tanulmányozni. "Maradj, Tom. Neki semmihez sincs joga többé." mondja a lány. "Nincs jogom?
Hiszen ez az én házam! Maga betört az otthonomba, és elrabolja tolem a feleségemet! És még azt
mondják, nincs jogom?! Ismerem magát Paris! Tudom hogy börtönben is ült." hallatszik újra Ren
hangja. "Ennek az egészhez az égvilágon semmi köze." tiltakozik Paris. "Majd meglátjuk, mit szól
ehhez a kapitány. Garantálom, miután beszéltem vele, az életben nem viselheti többé ezt az
egyenruhát!" Tuvok ekkor a látvány alsó részén sorakozó idegen írásjelekre koncentrál, amelyek
valószínuleg az emlékek kinyerésekor kerültek az érzékletfolyamba. A látómezo körbefordul, és
mikor Paris újra megjelenik, ott a fegyver a kezében. Paris meglendíti a kezét, a penge a szemlélo
mellkasába mélyed. A kép meginog, végül elsötétül.
Tuvok egyensúlyát vesztve támaszkodik meg az asztal szélében, mire Janeway megragadva a karját,
támogatni kezdi. A Doktor körbepásztáz Tuvok feje körül egy orvosi trikorder szondájával, majd
egykedvuen közli: "Idegrendszeri sérülésnek nincs nyoma." "Kapitány... Azonnal beszélnem kell
Kim zászlóssal." mondja Tuvok. "Kimmel? Mirol?" kérdezi Janeway meglepetten. "Információkra
van szükségem Ren professzor munkájáról. Az ugyanis nem csak arra deríthet fényt, miért vádolták
meg Paris hadnagyot alaptalanul gyilkossággal, hanem arra is, miért támadtak meg bennünket a
numirik, látható ok nélkül."
"Tovább rosszabbodott az állapota, és komoly agykárosodás fogja érni ha nem távolítják el a
beültetett emlékeket." mondja Janeway az asztali terminálon látható beneai miniszternek, és a
mellette álló orvosnak. "Mi nem vagyunk barbárok, kapitány. Az eljárást büntetésnek, nem pedig
kínzásnak szántuk. Nem látok más megoldást, csak az emlékek eltávolítását. Önnek van
ellenvetése?" fordul a miniszter az orvos felé. "Mivel erre még nem volt jogi precedens, össze kell
hívnunk a tanácsot." "Nem vagyok meggyozodve arról hogy egy esetleges alternatív büntetés
nagyobb megelégedésükre szolgál." mondja a miniszter Janewaynek. "Jelenleg is azon vagyunk,
hogy tisztázzuk Mr. Parist a vád alól." "Mikor juttatják vissza a bolygóra?" "Attól tartunk, az
állapota a transzportálástól rosszabbodhat, ezért siklóval fogjuk lejuttatni. Egy órán belül indulnak."
"Addig mi megtesszük a szükséges elokészületeket." mondja az orvos, majd a beneaiak bontják a
kapcsolatot. Miután a monitoron megjelent a készenléti állapotot jelzo Föderációs embléma, Tuvok
lép Janeway elé, aki beleegyezoleg bólint.
"Maga a felelos az egészért." dohogja Paris a távolsági sikló másodpilótájának a helyén, a mellette
ülo Kimre pillantva. "Hogyhogy én?!" "Mert úgy tekintek magára mint a lelkiismeretemre, ami
belolem hiányzik. Távol kellett volna tartania a csapdától." "Én figyelmeztettem..." jegyzi meg Kim.
82
"A vicc az, hogy még a no is." "A maga helyében olyan távol maradtam volna tole, amennyire csak
lehet." mondja Kim. "Egy napon magával is történni fog valami hasonló, Harry. Találkozik vele... És
az elso pillanattól kezdve érzi hogy itt a vég. De nem tud majd ellene védekezni." "Itt vannak..."
mondja Kim a megszólaló hangjelzés hallatán.
"Numiri járorhajó közeledik." jelenti Tuvok a Voyager hídján. "Vörös készültség. Képernyore." szól
Janeway. "Távolság százezer kilométer, csökken. ... Irányt változtatnak, kapitány." "A sikló felé
tartanak, pontosan ahogy mondta, hadnagy." bólint Chakotay elismeroen. "Sikló hívja a Voyager-t,
befogtak a szállítósugárral." üzeni Kim. "Ne tanúsítsanak ellenállást, Harry." "Értettem, kapitány."
"Ööö... Tuvok, tudom hogy most már kicsit késo emiatt aggódni, de remélem jól átgondolta ennek a
dolognak a logikáját." hallatszik Paris hangja. "Ha a feltevéseim helytelenek volnának... Nos,
hamarosan meg fogjuk tudni."
"Ettol máris sokkal jobban érzem magam..." morogja Paris. "Meg is érkeztünk." állapítja meg Kim.
A sikló ajtaja hamarosan kinyílik, és három marcona kinézetu, egyenruhás numiri masírozik fel a
rámpán. "O az." bólint a különítmény vezetoje Parisra. A hadnagy és Kim vidáman egymásra
pillantanak, és a következo másodpercben elragadják oket a Voyager transzporterének
szállítósugarai.
"Itt Kathryn Janeway, a Voyager nevu Föderációs hajó kapitánya. Eltulajdonították az egyik
siklónkat." mondja Janeway a foernyon látható numirinek, aki a járorhajóban levo sikló fedélzetén
van. "Figyelmeztettük magukat hogy csak saját felelosségre hatolhatnak be a háborús zónába."
"Igen. Hálásak is vagyunk a figyelmeztetésért, mert így megtehettük a kello ellenlépéseket. Ha
szemügyre veszik a muszereik kijelzéseit, láthatják hogy a siklóban negyven tonnányi talmerit
robbanóanyag van. Ami boven elég a hajójuk megsemmisítéséhez. Harminc másodpercen belül
felrobbantom az anyagot, ha nem adják vissza a hajónkat. Adás vége." Kim és Paris hamarosan
megérkeznek a hídra, és valamivel az ultimátum lejárta elott Chakotay így szól: "Kitették a siklót.
Visszavonulnak." "Vegyék fedélzetre a siklót, és álljunk alacsony keringési pályára. Vörös
készültség törölve. Mr. Paris, mikor bukkannak fel újra az emlékek?" fordul Janeway a hadnagy felé.
"Hét óra múlva." "Annyinak elégnek kell lennie hogy tisztázzuk a dolgokat. Mr. Tuvok, innentol öné
a pálya." "Engedelmével, szeretnék minden érintettel találkozni két óra múlva a tett helyszínén." "A
miniszternek én magam fogom átadni a meghívást. Személyesen." bólint Janeway.
"Nem Paris hadnagy volt az akit Ren professzor a halála elott látott." jelenti ki Tuvok, a professzor
házának nappalijában állva, a helyiségben összegyult népes társaságnak. "Hogy nem o? Pedig a
bíróság számára a dolog egyértelmuen bizonyítást nyert." jegyzi meg a miniszter. "A bíróság
számára bizonyítékként benyújtott emlékekben valóban Paris hadnagy látható. De csak azért, mert
valaki módosította a professzor agyából származó emlékmintát." "Ez ennél az eljárásnál teljességgel
lehetetlen." rázza meg a fejét a beneai orvos. "Én viszont meg vagyok gyozodve arról, nem létezik
olyan eljárás, amelynek lefolyásába nem lehet beavatkozni." fordul felé Tuvok. "Megfeledkezik
valamirol..." szólal meg Lidell, "Én ott voltam, és láttam a gyilkosságot." "Errol szó sincs, Mrs. Ren.
Csakhogy az ön vallomása nem felel meg a valóságnak." "Hogy is volt azzal a teával, ha
megkérdezhetem?!" áll fel Paris kissé ingerülten. "Amit hallottam, mindezidáig csupán elmélet. Van
esetleg bármiféle bizonyítékuk is?" kérdezi a miniszter. "Mr. Paris, odaállna kérem Mrs. Ren
mellé?" kéri Tuvok. "Ugyan minek?!" csattan fel Lidell. "Megvan az oka." válaszolja Tuvok
kimérten. Paris eközben odasétál a vonakodva felálló nohöz, és kiderül hogy egy jó fejjel magasabb
nála. "A férfi akit Ren professzor a feleségével látott, pontosan olyan magas volt mint ön..." fordul
Tuvok Lidell felé, "De amint láthatjuk, Paris hadnagy valamivel magasabb." "Honnan tudná maga,
mit látott a férjem?" kérdezi Lidell. "Egy vulcani képes telepatikus úton összeolvadni egy másik
ember tudatával. Mikor Mr. Paris újra átélte az eseményeket, megfigyeltem az általa látottakat. ...
Megfigyelhettem azt is, hogy a gyilkos a nyolcadik, és a kilencedik borda között döfte a kést a
professzor testébe. Pontosan ott, ahol az önök szíve található. A tettes tehát ismerte a beneaiak
anatómiáját. Mr. Parisról ez nem mondható el." "És azt gondolja hogy mindez elég?" kérdezi a
83
beneai doktor. "Vannak további bizonyítékaim is. Például az, ami alapján biztonsággal kijelenthetjük
hogy egy numiri kém ölte meg Ren professzort." "Hogy mi?!" hajol elobbre ültében a miniszter.
"Paris hadnagy, észrevette azokat a jeleket, amelyek az emlékképek alsó részén észlelhetok?"
kérdezi Tuvok. "Azok a jelek? ... Igen. Fogalmam sem volt róla mit jelentenek, azt gondoltam, az
eljárás részét képezik." válaszolja Paris, odaballagva a vulcanihoz. "A kutatásaim során semmiféle
utalást nem láttam erre a jelenségre vonatkozóan. Nemrégiben azonban meggyozodhettem arról
hogy azok a jelek különbözo formulák Ren professzor legutóbbi munkájának egyes fázisaiból.
Valaki továbbítani akarta azokat a numiriknek." "Azt akarja ezzel mondani, hogy valaki az o agyát
akarta felhasználni hogy titkos adatokat csempésszen át az ellenségeinknek?!" kérdezi a miniszter,
Parisra mutatva. "Ideális szállító lett volna. A numiri kém jól mérte fel hogy o elhagyhatja a bolygót
anélkül, hogy ez bárkinek is felkeltené a gyanúját. A numirik kétszer is megpróbáltak Mr. Paris
közelébe férkozni. Eloször röviddel a visszatérése után, másodszor pedig nemrégiben, mikor a
siklóval lefelé tartott a bolygóra." "Valakinek a felszínrol kellett tájékoztatnia a numiriket Paris
hadnagy mozgásáról." kapcsolódik az okfejtésbe Janeway. "Tudják ki volt az?" kérdezi a miniszter.
"Önnek tudomása volt arról, mikor hová tart Mr. Paris, miniszter." mondja újra Tuvok, "Az orvos
javasolta önnek hogy engedje vissza hozzánk, és o volt az is, aki elvégezte a beültetést. Rajta kívül
nem jöhet számításba senki akinek alkalma, és megfelelo ismeretei lettek volna a tett elkövetésére."
"Én ezt nem vagyok hajlandó tovább hallgatni!" csattan fel a beneai doktor, majd a kijárat felé
indulna. "Én viszont azt akarom, hallgassa csak tovább." néz rá a miniszter fenyegetoen. "Lenne
szíves még egyszer felállni, Mrs. Ren?" kéri Tuvok, mivel a doktor épp Lidell ülohelye mellett
torpant meg. Lidell feláll, feje pont egy magasságban van a doktoréval. "Véletlenül épp egyforma
magasak vagyunk. Ez nem bizonyít semmit! Nem láttam ezt a not a férje halála elott! És most járok
eloször ebben a házban!" tiltakozik a doktor. "Van még egy tanúnk, aki jelen volt a gyilkosságnál.
Lenne olyan kedves beengedni?" int Tuvok az egyik ajtó felé. A doktor odamegy, és kinyitja az
ajtót, ami mögül a korábban már többször látott kutya rohan elo, és kitöro örömmel ugrálja körül a
doktort. "Amint látom, ön nem idegen Neeka számára, doktor." jegyzi meg Tuvok, mire Lidell
odasiet a doktorhoz, de a mellette álló beneai orök távol tartják oket egymástól. "Nem így kellett
volna lezajlania, Tom. ... Senkinek sem lett volna semmi baja..." fordul Lidell Paris felé, "Nem
tudnék tenni semmit amivel ártanék magának..." "Pedig megtette." mondja ridegen Paris, miközben
az orök elvezetik Lidellt és a doktort. Tuvok felvont szemöldökkel pillant körül a helyiségben,
Janeway pedig elégedetten szemléli biztonsági tisztjét.
Paris, miután bezárult mögötte az étkezo ajtaja, kíváncsian pillant körül. Hamarosan meglátja akit
keresett, így elindul az egyik ablak melletti sarokasztalnál egyedül ülo vulcani felé: "Tuvok..." "Mr.
Paris...?" pillant fel a vulcani a kezében tartott jegyzetfüzetbol, amely, és egy tányér étel között
oszlik meg figyelme. "Vannak akik azt mondják, egy négylábú szemtanútól tette függové a
sorsomat." mondja Paris, letelepedve az asztalhoz. "Szükségesnek láttam egy minden szempontból
megfelelo megoldással szolgálni." "Nos... Köszönöm hogy segített rajtam. Ezért tartozom önnek."
"Biztosíthatom, ha a tények ön ellen szóltak volna, akkor is ilyen lelkiismeretesen folytatom le a
vizsgálatot. Nem tartozik nekem semmivel, Mr. Paris." Tom egy darabig elképedve méregeti a
vulcanit, majd napirendre térve az iménti kijelentés fölött, megkérdi: "Hogy lehet az hogy mindig
egyedül látom itt önt?" "Inkább olvasgatok, ahelyett amit az emberek... Hogy is neveznek? ...
Csevegnék." "Nem szemrehányásként mondom... De így nehéz barátokat szerezni." "Igen,
meglehet." bólint a vulcani. "Nos... Akár tetszik, akár nem, ma szerzett egyet, Mr. Tuvok." mondja
Paris, majd feláll és magára hagyja a vulcanit. Az egy darabig felvont szemöldökkel néz utána, majd
újra felemelve a jegyzetfüzetet, visszatér olvasmányához.
84
8. Emanations - A következo élet
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48623.5. A Föderáció tudósai
elott jelenleg kétszáznegyvenhat kémiai elem ismeretes. A jelek szerint felfedeztük a
kétszáznegyvenhetediket, mégpedig egy 'D' osztályú bolygó gyururendszerében."
"Az elem atomsúlya a vártank megfelelo. És az elem a jelek szerint stabil." mondja Kim a híd
tudományos pultja elott állva. "Egy stabil transzurán elem... Természetes állapotban..."
tanulmányozza az adatokat Janeway hitetlenkedve. "Sok dologra használhatjuk... Nagy hoellenállású
szondaburkolatok, reaktorburok..." sorolja a lehetoségeket Torres. "Amennyiben sikerül
kitermelnünk. Zászlós, keresse meg a legmagasabb koncentrációt." mondja Janeway. "A mérések
szerint majdnem minden aszteroidában van belole. Bemérhetek egy mintát hogy a fedélzetre
sugározzuk." "Jobb lenne a természetes elofordulási környezetében megvizsgálni." javasolja Torres,
"Néhány aszteroidának létfenntartásra alkalmas légköre is van." "Jó ölet." bólint Janeway,
"Parancsnok, nézzenek körül." "Igenis. ... Kim zászlós? Nincs kedve velünk tartani?" kérdezi
Chakotay a liftek felé indulva. "A világért sem hagynám ki."
"A méréseim szerint hamarosan elérünk egy helyet ahol megfeleloen magas a koncentráció." mondja
az élen haladó Kim, kézilámpájával a sziklafalakat világítva. "Egy nagyobb terem van elottünk."
állapítja meg Chakotay, majd a trikordere kijelzéseit figyelve beleszalad egy pókhálóhoz hasonló
szövedékbe, ami több helyütt csüng a barlang tetejérol, "Mi az ördög ez?!" "Szerves anyag. Valami
biopolimer maradványa." mondja Torres, megvizsgálva a szövedéket. "Na lássuk mi van ott elol."
indul tovább Chakotay, félrelebbentve a fonadék egymás utáni rétegeit. Egy ideig csendben
keresgélik az új elem nyomait, majd Torres szólal meg: "Egyre erosebb a jel, de még mindig nem
tudom bemérni a pontos forrást..." a hadnagy ekkor hátrahoköl, és a lámpáját a föld felé irányítva a
többiek felé fordul: "Parancsnok..." Chakotay és Kim a lámpa által vetett fénykör felé fordulnak, és
egy fehér szövedékbe burkolt testet pillantanak meg a földön. Alakjából ítélve akár emberi test is
lehet. "Ötös osztályú humanoid. Halott." A felderítok kissé szétszóródva körülnéznek, és hamarosan
kiderül hogy Torres felfedezése nem egyedülálló eset. A Chakotay által elore jelzett terem ugyanis
tele van az elsoként felfedezetthez hasonló, fehér szövedékbe burkolt testekkel.
"Kapitány, tizennyolc holttestet számoltunk össze, mind humanoid. Tizenegy férfi, hét no." üzeni
Chakotay a Voyager-re, "Amennyire megállapítható, a bomlás különbözo fázisaiban vannak a
burkon belül. Van amelyik több éve hever itt, egyesek csak néhány napja. A legfrissebb legfeljebb
tizenkét órája került ide." "De honnan?" kérdezi Janeway. "Egyelore nem tudjuk. De ez kétséget
kizáróan valamiféle temetkezési hely." "Az új elemmel mi a helyzet? Megtalálták?" "A jel a
testekbol ered. Valószínuleg a bomlási folyamat mellékterméke." üzeni Torres. "Azt javaslom, ne
háborgassuk ezeket a testeket." mondja Chakotay, "De úgy látom Mr. Kim más véleményen van."
"Ez az elso kapcsolatunk ezzel a fajjal. Érdemes lenne minél több információt szerezni róluk." üzeni
a zászlós. "Valóban elképzelheto hogy érdekes felfedezéseket tennénk, de... Bármiben hisz is ez a
nép, biztosan azt szeretnék ha halottaik békében nyugodhatnának. És ezt tiszteletben kellene
tartanunk." "Osztom a nézeteit Chakotay parancsnok. Kapcsolják a trikordereket passzív
letapogatásra. Nem változtathatunk meg semmit a testeken vagy körülöttük." üzeni Janeway, de
Chakotay ezt még nem tartja elegendonek: "Kapitány, tiszteletben kell tartanunk a testeket. Azt
javaslom, szorítkozzunk kizárólag vizuális megfigyelésekre." "Rendben. Tájékoztassanak ha van
valami. Janeway kilép." "Nos, az egyetlen érzékelonk a szemünk. Jegyezzenek meg minden
részletet, megfelelo jelentést kell adnunk a látottakról visszatérésünk után." fordul Chakotay két
társa felé. "Parancsnok, köszönöm hogy figyelembe vette a véleményemet." mondja Kim, miközben
óvatosan lépkednek a testek között. "Emlékszem arra, mikor annak idején részt vettem egy sír
feltárásában a Kitaria VII-en. ... Szerettem volna valami emléket arról a megbízatásról, így
magamhoz vettem egy követ a sírból. Késobb derült csak ki hogy az nem egy egyszeru kodarab
85
volt." "Hanem?" "Egy szent ko. Több ezer hevert a sírban meghatározott rendszerben, mindegyik
egy imát jelentett. ... Én pedig anélkül hogy tudatában lettem volna, megszentségtelenítettem annak
az embernek a sírját." "Nos, azt hiszem én mindent megjegyeztem, amit szabad szemmel láthat az
ember..." érkezik Torres a barlang másik részébol. "És, mit tudott meg errol a néprol?" fordul felé
Chakotay. "Hogy... Aszteroidákba temetik a halottaikat? Mást nemigen mondhatok. Sem tárgyak,
sem írásos információk nem találhatók. Csak néhány meztelen holttest." "Pedig van itt jó néhány
fontos momentum." mondja erre Chakotay, "Például hogy a testek meztelenek, és nincsenek
mellettük tárgyak, ami arra utal hogy úgy vélik, a halottaiknak semmi ilyesmire nincs szükségük a
halál utáni életben." "Mibol gondolja hogy egyáltalán hisznek a halál utáni életben?" kérdezi Kim.
"Nézzék a testek elhelyezkedését, a karok és kezek helyzetét. És vegyék figyelembe hogy
mindegyiküket ugyanaz a biopolimer burkolja be, amit a barlangrendszerben is találunk. Ez arra utal
hogy ez a nép szertartásos módon válik meg halottaitól, ez pedig foleg azokra jellemzo, akik hisznek
a halál utáni életben." "Azonban a klingonok is hisznek benne, de nincsenek temetési szertartásaik."
jegyzi meg Torres, "Egyszeruen és minden ceremónia nélkül szabadulnak meg a halottaiktól." "Jó
ellenpélda." bólogat Chakotay, "De a Klingon Anyabolygón végzett ásatások alapján..." kezd újabb
magyarázatba a parancsnok, de ekkor valami zümmögo-dübörgo hang kezdodik, és fény árasztja el a
barlangot. "Trikordert!" szól Chakotay. "Egy dimenzióközi hasadék van kiépüloben. ... Olyan mint
egy szubtér-zárvány." állapítja meg Kim. "Chakotay hívja a Voyager-t: sugározzanak fel minket
azonnal!" "Gondjaink vannak a bemérésükkel... Álljanak közelebb egymáshoz, megpróbálom a
kommunikátoraikat bemérve áthozni magukat." üzeni a szállítóhídon ügyelo Seska. "Megtörtént.
Energiát!" szól Chakotay. A következo pillanatban felragyognak az átvivosugarak.
"Híd hívja a hármas szállítóhidat: megvannak?" üzeni Janeway. "A szubtértorzulások továbbra is
zavarokat okoznak. Megpróbálom kiegyenlíteni. ... Azt hiszem megvannak." Seska aggodalmasan
szemléli az emelvényen kibontakozó alakokat. A két álló, sötét ruházatú alak mellett egy harmadik,
fekvo test érkezik. A transzporterciklus befejeztével Chakotay és Torres állnak az emelvényen, egy
fehér szövedékbe burkolt holttest mellett. "Chakotay parancsnok és Torres hadnagy itt vannak. De
Kim zászlós helyett a barlangban levo testek egyike érkezett meg." üzeni Seska. "Tapogassa le az
aszteroidát." fordul Janeway Tuvok felé. "Életjeleknek nincs nyoma. ... Kiterjesztem a keresést. ...
Semmi. Nem található az aszteroidamezoben. "Seska, aktiválja a huszonkilenc-alfa vésztranszport
eljárást." "Már hozzá is fogtam, kapitány. De eredménytelen, a mintázata eltunt. A szubtértorzulás
sem észlelheto. Ellenorzöm a transzporternaplót, de több mint valószínu hogy a torzulás ragadta
magával. "Várjunk csak... Ez a test nem volt a barlangban." állapítja meg Torres. "Lehet hogy a
torzuláson át érkezett, ami elvitte Kimet. "Még észlelheto elektromos aktivitás az agyban. ... A no
csak az elmúlt percben halhatott meg! Újjá tudnánk éleszteni, és akkor kaphatunk néhány választ!"
mondja Torres. "Nem avatkozhatunk be az életükbe, foként nem a halálukba." rázza meg a fejét
Chakotay. "Van jobb javaslata, parancsnok? ... Kim eltunt és talán o az egyetlen aki meg tudná
mondani, mi történt." "Sugározzon át a gyengélkedobe." fordul Seska felé Chakotay.
"A halál a befejezése ennek az életnek, de egyben egy új utazás kezdete. Ptera most a lélek útjának
következo szakaszába lép, ami mindannyiunk kötelessége, és egyben kiváltsága is lesz majdan."
mondja az aranyos csillogású, díszes öltözetet viselo humanoid az elotte levo tartályt körülálló
fajtársainak. "Most, hogy eltávozott közülünk..." A temetési szertartás vezetojének elakad a szava,
mikor a tartály felol dühödt dörömbölés, majd kiáltozás hallatszik: "Eresszenek már ki végre!" "Még
él... Kapcsolják ki a cenotaph-ot! Gyorsan!" A tartály fedele felemelkedik, és Kim ül föl belole,
döbbenten meredve a nem kevésbé meglepett gyászolókra.
"Feküdjön le ide... Minden rendben lesz." mondja a Kimet a szomszédos helyiségbe kíséro aranyszín
ruhás, egy ágyra mutatva. A szobában egy itteni férfi üldögél egy másik ágy szélén. "Ki ez?" kérdezi
ez utóbbi férfi. "Még nem tudjuk pontosan. De úgy gondoljuk, a következo szakaszból érkezett."
fordul felé a díszes ruhás. "A következo szakaszból? Úgy érti, visszatért?" "Visszatértem? Honnan?"
kérdezi Kim értetlenül. "Már elküldtünk a tannatológusért. Azonnal itt lesz." mondja a díszes ruhás
86
Kimnek, majd a másik férfihez megy: "Azt javaslom, inkább nem beszélgessen vele, mielott meg
nem érkezik." Ezzel a díszes ruhás távozik, Kim pedig felülve a fekhelyen, a halántékát kezdi
masszírozni. "Hogyan érkezett ide?" kérdezi az itteni férfi, rövid tétovázás után. "Nem vagyok biztos
benne... Egyszer csak magamhoz tértem abban a fura dobozban. ... Éppen egy vizsgálatot végeztünk
egy aszteroidán... Ahol a holttesteket találtuk. Aztán hirtelen egy szubtéri rendellenesség alakult
ki..." "Hogy érti hogy... Ahol holttesteket találtak?" kérdezi döbbenten a férfi, de ekkor egy idosebb,
oszülo hajú férfi lép be: "A nevem Dr. Neria. Én vagyok ennek az intézménynek a...
Fotannatológusa." "Harry Kim zászlós a Voyager nevu Föderációs csillaghajóról." "Értem...
Milyen... Fajból származik?" "'Ember'-nek nevezzük magunkat. Egy Föld nevu bolygón élünk, ami a
galaxis egy távoli pontján van." "Az imént azt mondta, egy aszteroidán holttesteket látott." mondja a
fiatalabb itteni férfi a tannatológusnak. "Meg tudnák mondani, hol vagyok?" kérdezi Kim. "Doktor...
Mi ez az egész?!" "Nyugodj meg Hatia. Nincs okod az aggodalomra." mondja Neria, félretolva a
másik férfit, majd közelebb megy Kimhez: "Beszélhetek önnel négyszemközt, Harry Zászlós?"
"Csak Harry. Az éppen elég." "Mi venarik vagyunk, ez pedig a mi bolygónk." "A bolygójuk körüli
gyuruben levo aszteroidákat vizsgáltuk." magyarázza Kim. "A világunk körül... Nincsenek gyuruk."
"Akkor a torzulás messzebbre vitt. Mondja csak, vannak csillagtérképeik, amiken megkereshetem,
hol vagyunk?" "Ahol most van, az az élok világa. ... Azt gyanítom, egy másik dimenzióból érkezett."
"Egy másik dimenzióból?" "Igen. Visszatért a következo szakaszból. A halál utáni életbol."
"Hogyan sikerült visszahoznia?" pillant fel Janeway a gyengélkedo mutoasztalán fekvo venari norol.
"Nem volt túl nehéz dolgom. Agydaganat vitte el. Eltávolítottam a daganatot, regeneráltam a sérült
idegszövetet, majd elvégeztem a szokásos újjáélesztési eljárást." magyarázza a Doktor. "Miért volt
rajta az a biopolimer?" "Nem rajta volt... Ezt az anyagot a teste termelte." "Ezt nem értem..." "Mikor
meghalt, a sejtjei elkezdték kiválasztani ezt az anyagot, ami kiült a bor felszínére. Gondolom, ez
ennél a fajnál természetes." "Tehát akkor a többi ilyen anyag amit a barlangban találtunk..." mondja
Chakotay. "Korábbi holttestekbol maradt vissza. Vagyis, parancsnok... Holttestekben járkáltak."
Chakotay szégyenkezve mered maga elé, miközben Janeway megkérdezi: "Fel lehet már
ébreszteni?" "Természetesen. Kes...?" A lány ott terem, és egy oltópisztolyt nyom a Doktor kezébe,
aki beadja a szert a venarinak. Az rövidesen megmozdul, majd lassan kinyitja a szemét. "Hello..."
hajol fölé barátságos arccal a Doktor, mire a no védekezon kapja maga elé a karjait. "Tudom hogy
össze van zavarodva... De ne aggódjon, minden rendben." mondja Janeway mosolyogva, "A nevem
Kathryn Janeway." "Én Ptera vagyok... Hol van a testvérem?" "A testvére? Attól tartok... Sajnos
nincs itt." "Pedig itt kellene lennie. Mindannyiuknak itt kellene lenniük!" "Ptera, sikerült
eltávolítanunk a daganatot az agyából. Most már újra egészséges. Újjáélesztettük..." "Ez a következo
szakasz... A halál utáni élet?" "Nem. Nem az. Egy urhajón van." magyarázza Janeway. "Ez
lehetetlen! Nekem nem szabadna itt lennem, ez így nem helyes!" "Hadd magyarázzam meg..."
"Nem! Engedjenek... Engedjenek el, ez Így nincs jól!" kiabálja a no, megpróbálva elszabadulni az
asztalról, mire a doktor egy nyugtatótöltettel újra eszméletlen állapotba hozza, Janeway és Chakotay
pedig tanácstalanul néznek egymásra.
"Azt mondja, itt egy no feküdt, mielott én megérkeztem..." mondja Kim, megszemlélve a tartályt,
amibe érkezett. "Így van." bólint az ot kíséro Neria, "Ptera volt a neve. Egy beteg terület volt az
agyában..." "Vagyis... Még nem volt halott?!" "Persze hogy nem. Akkor halt meg, mikor a cenotaph
muködni kezdett. Ez a berendezés feladata, megszüntetni valakinek az életét, mielott a
színképhasadék magába fogadja, ezáltal eljuttatva ot a következo szakaszba." "Színképhasadék?"
"Igen. Jöjjön, megmutatom." mondja Neria, egy muszerpulthoz vezetve Kimet. "Mi ezt a jelenséget
szubtér-zárványnak nevezzük. Ez a berendezés hozza létre?" mondja a zászlós, áttanulmányozva a
szerkezet kijelzéseit. "Nem. Hat óránként nyílik meg a hasadék, eköré épült ez az egész épület. ... De
nincs ebben semmi különös, ezerszám vannak ilyen helyek a világunkon. ... Bocsássa meg hogy
megkérdezem, de... Ön az elso aki visszatért a halál utáni életbol. Jól emlékszem, azt mondta,
holttesteket látott ott?" "Így van. Hét not és tizenegy férfit. Volt test ami már évek óta feküdt ott, de
87
volt olyan is ami csak pár napja." "Ez azt jelentené hogy a halálunk után egy... Aszteroidára
kerülünk, ahol elporladunk?" "Nos... Mindenesetre úgy néz ki a dolog." "Ezek a holttestek...
Megvizsgálták oket? Emlékszik bármilyen részletre velük kapcsolatban?" "Doktor... Azt hiszem
jobb lenne ha ez most befejeznénk. Ez a helyzetet mi 'kapcsolatfelvételi szituáció'-nak nevezzük, és
ilyen esetekre azt tanították hogy az embernek nagyon oda kell figyelnie, mit mond el az ismeretlen
faj tagjainak." "Szeretnék egy teljes kivizsgálást elvégezni önön. Volna olyan szíves követni Dr.
Neriát?" A helyiség másik ajtajában ekkor felbukkan a díszes ruhát viselo venari. "Kivizsgálást?! Én
csak vissza akarok jutni a hajómra, és azt hiszem, a hasadék segítségével meg is tudom oldani!"
"Nem mehet innen sehová. Bepillantást fog nyújtani számunkra abba, mi történik az emberrel a halál
után!" mondja Neria, "Nem hagyjuk kihasználatlanul ezt az egyedüli lehetoséget!"
"Befejeztük a gyururendszer vizsgálatát, és különbözo aszteroidákon mindegy kétszázezer holttestet
regisztráltunk." mondja Chakotay a hídon a mögötte álló Janewaynek, "A méréseink szerint úgy két
óránként megnyílik egy szubtér-zárvány, kitesz egy testet, aztán bezáródik." "Ezekre a zárványokra
kellene koncentrálnunk. Próbáljon ki rajtuk egy nagyfelbontású szubtér-leképezést. Talán találunk
valami nyomot arra vonatkozóan, hol lehet Mr. Kim." mondja Janeway. "Gyengélkedo hívja
Janeway kapitányt: a vendégünk újra magához tért, és ezúttal sokkal nyugodtabbnak tunik."
hallatszik a Doktor hangja. "Azonnal ott vagyok!"
"Ez minden amit tudok. Sajnálom hogy nem mondhatok többet." mondja Ptera a figyelmesen
hallgató Janewaynek. "Ez is sokat segített. Most már legalább nagyjából tudjuk, mi történt Mr.
Kimmel. ... Van valami kívánsága?" "Igen, lenne... Lenne néhány kérdésem." "Mivel kapcsolatban?"
"Mi történik az enyéimmel, mikor meghalnak?" "Ebben mi sem vagyunk biztosak. Csak azt tudjuk
hogy a zárványok a testeket ebben a gyururendszerben teszik ki." "És aztán?" "Nem egészen értem,
mire kíváncsi." "A tanítás szerint a halálunk után egy magasabb tudati szintre jutunk, megismerjük
az univerzum titkait... Választ kapunk minden kérdésünkre..." sorolja Ptera kétségbeesetten. "Ptera...
Tudom hogy ez elég félelmetes lehet az ön számára. De meg kell értenie... Az hogy én nem tudok
válaszolni a kérdéseire, nem azt jelenti hogy nincsenek is válaszok." "A testvérem... Azt reméltem,
itt újra találkozom vele." mondja venari könnyekben kitörve, "Annyit szerettem volna mesélni neki a
gyerekeirol... A barátairól. ... De nincs itt, igaz? ... O már... Mit tehetnék most? Talán éljem le az
életem hátralevo részét ezen... Ezen az urhajón?!" "Ptera... Minden tolem telhetot meg fogok tenni
hogy kiderítsem, hogyan került ide. És amint megtudok valamit, el fogom mondani önnek.
Rendben?" "Rendben..." "Mi lenne ha... Sétálna egyet, és közben végiggondolná a történteket?" jön
közelebb Kes, aki mindeddig valamivel odébb dolgozott, "Talán szeretne enni is valamit... Nem
éhes?" "Igen, azt hiszem..." bólint a venari. A hajó a következo pillanatban megrázkódik, mire Ptera
rémülten pillant Janewayre: "Mi volt ez?" "Janeway hívja a hidat: jelentést!" "Egy dimenzionális
torzulás van kialakulóban a gépházban, kapitány." üzeni Paris, "Nagyon úgy néz ki mint egy szubtérzárvány."
"Janeway hívja a gépházat: B'Elanna, mi történik?" "Bemértük a zárvány helyét, ide nyílt a
közelbe... Várjon egy kicsit." üzeni Torres, majd a Jeffries-folyosók bejáratához siet, és kinyitja az
ajtót. Mögötte egy fehér szövedékbe burkolt holttestet pillant meg.
"Hatia... Mi baj van?" kérdezi egy no Kim korábbi 'szobatársát', aki magába roskadva üldögél az
egyik ágy szélén. "Nem vagyok már biztos abban hogy felkészültem. Ez minden..." "Attól tartok,
nem értem." "Én sem. ... Folyton csak az jár a fejemben, mi történik velünk valójában, mikor
átlépünk a halálba? Hogy valóban elérünk-e egy magasabb tudatállapotot..." "Az az idegen... O
mondott valamit?" "Csak rákényszerített arra hogy újra átgondoljam azt, amit eddig egyértelmunek
hittem. ... És most már nem várom annyira a véget." "Hatia... Semmit sem tudunk róla. Sem azt hogy
miért jött, sem hogy miért hazudik. Hogy miért tagadja a következo szakaszt. De egyben biztos
vagyok... Nem dobhatod félre miatta azt amire egész életünkben készülünk. Nem lenne értelme!"
"Nem látok már tisztán semmi. Félek, Lo'Laia..." "Minden rendben lesz. Gondolj az apádra... Már
vár rád. ... Az átadási szertartáson találkozunk." mondja a no, majd átmegy a helyiség másik részébe,
ahol Kim komorlik. "Nem tudom ki maga, vagy honnan jött... De tartsa távol magát a férjemtol!"
88
"Sajnálom, nem állt szándékomban..." próbál mentegetozni Kim, de a no meg sem hallgatva ot,
kiviharzik a helyiségbol. "Harry... Kérem bocsásson meg a feleségemnek." mondja Hatia, "Nehezen
érti meg a halál utáni élettel kapcsolatos kétségeimet. Ugyanis ezért vagyok itt... A halálra
készülök." Kim elhulve fordul a venari felé, aki így folytatja: "Bocsássa meg hogy folyton
kérdésekkel zaklatom, de... Mondana még valamit a következo szakaszról?" "Mindenki folyton errol
kérdez, és én csak ugyanazt a választ adhatom: nem tudok róla semmit." "De... Ön a halál utáni
életbol jött közénk." "Csak egy másik... Valóságból, vagy egy másik dimenzióból. Meglehet hogy az
ott a halál utáni élet. Nem tudhatom. Csak azt tudom hogy ott élolények megszámlálhatatlan
milliárdjai élnek, születnek és meghalnak, csakúgy mint önök." "De látott ott embereket az enyéim
közül. Azt mondta... Halottak." "Igen, de... Hallgasson ide, azt hiszem a tannatológusnak igaza van.
Hiszen én csak testeket láttam. A tudat attól még elérhet egy magasabb állapotot." "De ugyanúgy..."
kezdi Hatia, megigazgatva a jobb lábát mozgató külso vázat, mielott elhagyná az ágyat, "Ugyanúgy
lehetséges az is, hogy nem létezik semmiféle magasabb létezési forma. Hogy a létünk egyszeruen
csak véget ér... Mikor meghalunk." "Ezt... Én igazán nem tudom megmondani. Nem tudom mi
történik a népével a haláluk után. Mint ahogy azt sem, mi történik velünk." "Önöknek nincsenek
tannatológusaik? Olyanok akik a halált kutatják?" "De, legalábbis valami hasonló. Orvosok,
filozófusok, teológusok... Akik sok idot töltöttek azzal, hogy a halál utáni élet kérdésén vitatkoztak.
De mindeddig nem találtak megnyugtató választ." "Az én népem azt vallja hogy a halál csak az élet
egy újabb állomása. Vannak olyanok is, akik alig várják a halált. És ha szomorúak, vagy nagyon
egyedül érzik magukat... Egyszeruen továbblépnek a következobe." "Ezért van itt? Mert elégedetlen
az életével?" "Tudja... Volt az a baleset. Az életem azóta nehezebbé vált. De... Tulajdonképpen a
családom ötlete volt." "A családjáé?" "Nagy terhet jelentek a számukra, sok ido és fáradtság hogy
gondozzanak. Én Pedig nem sokat adhatok vissza ebbol. Összehívták a családot, és úgy döntöttünk
hogy... Cserélnem kell a következo szakasszal. ... Látom hogy undorodik..." "Nincs jogom ahhoz
hogy megítéljem a szokásaikat. De az én nézopontomból ez kissé... Megdöbbento." "Bár a családom
ezt azért teszi mert szeret, és... Boldogságot kívántak... És azt mondják, találkozunk majd a
következo szakaszban... Be kell ismernem, egy kis rész bennem borzasztóan fél a haláltól. És mióta
önnel beszéltem, ez a kis rész növekedni kezdett."
"Itt jön a következo zárvány. Tuvok, állítsa át a pajzsfrekvenciát." mondja Janeway a gépház egyik
terminálja elott ülve, a háta mögött, neki háttal dolgozó vulcaninak. "Nincs hatása. A zárvány tovább
növekszik." A Voyager néhány másodperc múlva megrázkódik, majd a gépterem fényárbab borul, és
a felso vezetopályát körülvevo galérián, két döbbent technikus között egy holttest marad vissza a
vakító fénycsomóból. "Különös..." mondja Janeway az elotte levo muszereket tanulmányozva,
"Eddig három test érkezett a hajóra, és mindhárom esetben... Egy energiaimpulzus hatolt át a
burkolaton, kifelé. A gyuru felé. ... Az impulzus frekvenciája megegyezik az aszteroidamezoben
észlelheto környezeti sugárzással. A hajó ekkor újra megrázkódik. "A zárvány a szigetelomezoben
akar kinyílni! Mindjárt megszunik a kamraintegritás!" jelenti Torres. "A zárványok a hajtómumag
húsz méteres körzetében nyíltak fel... Lehet hogy vonzza oket." tunodik Janeway, "Janeway hívja a
hidat: Mr. Paris, vigyen minket legalább egy fél fényévnyire a rendszertol, hetes görbület!"
"Értettem. ... Megtörtént, hattized fényévnyire vagyunk a bolygótól." "Észlel újabb zárványt?" fordul
Janeway Torres felé. "Nem. A szigetelomezo helyreállt, jelenleg biztonságban vagyunk."
"Próbáljanak valami védelmet találni a keverokamra számára." indul Janeway a kijárat felé. "Igenis,
kapitány."
"Van úgy hogy csak azért jövök ide, hogy a csillagokat bámuljam... Órákon át." mondja Kes az
étkezo egyik asztalánál a mellette ülo Pterának, kipillantva a legközelebbi ablakon. "Úgy tanították,
a következo szakaszban csodás dolgokat látunk majd. És a dolgok új értelmet nyernek. De most... Mi
történhetett a többiekkel? A testvéremmel? Az apámmal? És mindenkivel, aki elottem halt meg? ...
Naponta meghal valaki a bolygómon. Kihult, élettelen testként végzik vajon?" "Ha valaki meghal a
mi világunkon, a földbe temetjük. És úgy gondoljuk hogy a kohm'ra-ja felszabadulva a túlvilágra
89
költözik." "Kohm'ra?" "Léleknek is mondhatjuk. Az énünk lényege. Talán önöknél is hasonlóképpen
van." "Nem érti pontosan... Mi nem hiszünk a lélekben, vagy bármi ilyesmiben. Ha meghalunk is,
ugyanolyan fizikai lényekként jutunk a túlvilágra, mint amilyenek most vagyunk. Ezért küldjük át a
haldoklókat a színképhasadékon. Hogy önmagunkként érkezzünk a következo szakaszba, és ott
találkozhassunk azokkal, akik elottünk mentek el. ... DE ez az egész nem igaz... Ugye? ... Senki
sincs itt a családomból... Egyedül vagyok. ... Ez nem az én világom. Itt nem tudok létezni... Kérem...
Vissza tudna juttatni vissza oda ahová tartozom?" "Azt hiszem... Csak egyvalaki lehet képes
megválaszolni ezt a kérdést."
"Mindent meg fogunk tenni hogy hazajuttassuk, amint csak lehet." mondja Janeway, a
tanácsteremben álló Ptera, Kes és az asztal körül róva a köröket, "Amint sikerül meghatároznunk az
eltunt tisztünk tartózkodási helyét, remélhetoleg információkat kaphatunk..." "Egy pillanat,
kapitány... Lehet hogy van egy mód arra hogy hazaküldjük Pterát, és ezzel együtt megtaláljuk Kim
zászlóst." mondja Torres. "Hallgatom." "Ismételjük meg a transzporterbalesetet. Ha igaz hogy Harryt
a zárvány ragadta magával, lehet hogy újra eloállítva azokat a körülményeket, ahhoz az esethez
hasonlóan visszajuttathatjuk Pterát is." "Elláthatjuk egy szubtéri jeladóval, remélve hogy a jele átjut
a szubtérhatáron." teszi hozzá Chakotay, "Így bemérhetjük Kimet a transzporterrel." "Vagyis
visszatérhetek a világomba?" kérdezi Ptera. "Tudnia kell hogy a sikert nem garantálhatjuk..." fordul
felé Janeway. "Tudom. De egyszer már meghaltam, és ha szükséges... Kész vagyok még egyszer
meghalni. Ha ezáltal lehet esélyem hazakerülni, vállalom a kockázatot." "Rendben. Parancsnok,
készítsen elo egy szubtéri jeladót, és igazítsa el Pterát a használatát illetoen." határoz végül Janeway.
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. Kiegészítés. Visszatértünk a gyurus
bolygóhoz, és felkészültünk hogy visszaküldjük Pterát a saját világába. Torres hadnagynak sikerült
idoleges védelmet biztosítania a keverokamra számára, de abban nem biztos, meddig lesz ez a
védelem hathatós."
"Megjegyezte a Mr. Kimnek szóló utasításokat?" kérdezi Janeway a nyomában a szállítóhídra lép
Pterát. "Igen."
"Itt van egy, parancsnok. Tíz méterrel alattunk, a tizenhármas szinten." mondja Torres a mellette álló
Chakotaynak a gépházban. "Most tehát kiderül, megvési-e a szigetelomezo a hajtómumagot..." "A
mezo egy kicsit ingadozik, de stabil maradt." "Gépház hívja a hármas szállítóhidat: egy zárvány van
kialakulóban a tizenhármas szinten." "Értettem." nyugtázza a közlést Janeway. "Észlelem a zárványt.
... Bemértem." jelenti a transzportervezérlo mögött álló Seska. Janeway felkíséri a venarit az
emelvényre: "Sok szerencsét, Ptera." "A körülmények megfelelok, megkezdem a sugárzást..."
mondja Seska, "Továbbítom a jelet a zárványba... Baj van! A zárvány eltunoben van, nem érnek át
rajta a jelek!" "Hozza vissza!" parancsolja Janeway. "Azon vagyok, de elég veszteséges a jel."
"Erosítse a pufferben maradt mintát!" "Megvan. A mintaminoség kielégíto." mondja Seska
reménykedve. Az emelvényen felragyog az átvivosugár, amibol lassan kibontakozik Ptera alakja. A
venarit finom fehér fonadék borítja, és mikor a szállítósugár kikapcsolva már nem tartja, a
magatehetetlen test összerogyik. "Meghalt..." mondja Kes. "Idegi aktivitás? Újjáélesztheto?" kérdezi
reménykedve Janeway, de Kes csak a fejét rázza. "Janeway hívja Torres: mikor kell eltunnünk
innen?" "Még vagy két óráig biztonságban vagyunk." érkezik a válasz. "Tehát van két óránk hogy
megtaláljuk Mr. Kimet. ... A távolsági szenzorok hatósugarában maradunk. Végezzen szubtéri
letapogatást tíz csillagászati egység sugarú körben. Rövidesen ott leszek a gépteremben. Janeway
kilép." "Értettem, kapitány." "Sugározza át valamelyik aszteroidára." mondja Janeway, Ptera testére
pillantva. "Igen, kapitány." szól Seska. "Az volt az eredeti úti célja." mondja a kapitány szomorúan,
majd a kijárat felé indul. "Remélem, megtalálod a halál utáni életet, Ptera..." búcsúzik Kes a
venaritól.
"Miért?!" mered Kim kérdon Neriára. "Mert részletes letapogatást akarunk csinálni a
sejtszerkezetérol, az idegi kémiájáról, de nem vagyunk felkészülve az ilyenfajta vizsgálatokra. De a
90
pathrai intézmény mindennel rendelkezik aminek mi híján vagyunk." "Na figyeljen... Ha a hajóm
egyáltalán még keres engem, nem maradnak a végtelenségig. Úgyhogy minél elobb vissza kell
küldeniük!" "Hiszen azt sem tudjuk hogy hogy került ide!" "Akkor talán én találok egy módot a
visszajutásra Szeretném megvizsgálni a cenotaph-ot." "Erre nincs idonk. A híre futótuzként terjed,
nem csak a tudósok, de az egész társadalom körében. Amit képvisel, sokakat félelemmel tölt el,
egyesek egyenesen fenyegetésnek tartják az élet utáni halál gondolatára nézve. Egy biztonságos
helyre kell vinnünk. Ez az ön érdeke is!" mondja Neria, majd elhagyja a helyiséget. "Várjon még!"
"Sajnálom Harry. Ez már kívül esik az én hatáskörömön." Kim feldúltan áll a Neria mögött
becsukódott ajtó elott, majd 'szobatársa' felé fordul, aki épp szürke mintás fehér szövetcsíkokkal
tekergeti be magát. "Mit csinál?" "A szertartásra készülök. Ez a holttest-fedo öt generáció óta van a
családom birtokában." "Az embernek magát kell becsavarnia ebbe az izébe a halála elott?!" "Öröm
számunkra ez a készülodés... Még jól emlékszem, mikor apám használta ezeket a szalagokat. ... A
különbség csak annyi, hogy az apámat nem gyötörték kétségek afelol, hová viszi majd ez az utazás."
"És ha ellenszegül? Ha azt mondja, meggondolta magát?" "Gondoltam már rá hogy egyszeruen
elmegyek, és nyom nélkül eltunök. Van néhány barátom a karali hegyekben, akik magukhoz
vennének. ... De a családom aggódna amiatt, mi történhetett velem. ... Nem. Elvárják tolem hogy
megtegyem, és én senkinek nem akarok csalódást okozni." "Mit szólna ha azt mondanám, mégiscsak
elindulhat a hegyekbe? És a családja mégis halottnak tudná? ... Mert ott lennének a szertartáson."
"Tisztában van azzal, mit javasol?" "A legjobb megoldást. Ez a ... Cenotaph oda küldi a testeket,
ahová jutni szeretnék. A társaim talán még ott vannak, és engem keresnek. Amint felbukkanok ott,
észlelni fogják a jeleimet és felsugároznak. ... Ön pedig... Egyszeruen eltunhet. A családja úgy tudja
majd hogy meghalt, ön pedig boldogan élhet a hegyekben." "Harry... Ha befekszik a cenotaphba, és
lezajlik a folyamat, halott lesz." "Ha a barátaim elég gyorsan megtalálnak, újra tudnak éleszteni.
Elég fejlett az orvostudományunk. Elofordult már olyan is hogy valaki több órája halott volt, és
mégis sikerült újraéleszteni." "De nem biztos..." "Nem. Nem az. De ez az egyetlen esélyem arra
hogy hazajussak." Hatia töpreng egy darabig, majd elkezdi lefejteni magáról a már a helyükre került
szalagokat: "Egy meghatározott rendben kell feltekerni oket, megmutatom hogyan. De sietnünk
kell... Egy órán belül megkezdodik a szertartás."
"Kellemes utat Hatia." mondja Lo'Laia, a cenotaphban ülo, szalagokba tekert alak kezét fogva,
"Néhány év múlva találkozunk." A tartály hamarosan lecsukódik utasa fölött, Neria pedig beszélni
kezd: "Azért gyultünk ma össze hogy búcsút vegyünk barátunktól: Hatia Garantól. Aki nem csak
arra lehet büszke, ahogyan élt, hanem arra is, ahogyan most befejezi ezt az életet. Nagy áldozatot
hoz ma azért, hogy családja jobb eséllyel indulhasson a jövonek..."
Miközben odakint folyik a prédikáció, a tartályban fekvo Kim lehámozza magáról a szalagok
nagyobb részét, és igyekszik lélekben felkészülni arra ami rá vár. A tartály két oldaláról hirtelen egyegy
vöröses fénnyel izzó rúd indul meg Kim nyaka felé, halk zümmögés kíséretében. A rudak
megérintik a zászlós nyakát, a zümmögés frekvenciája egy pillanatra magasba emelkedik, végül Kim
elernyed, s mellkasa nem mozdul többé.
"Újabb zárvány. Tizenötös szint." jelenti Torres a hídon, mikor a hajó megint egyszer megrázkódik.
"Egy noi holttestet hagyott hátra." állapítja meg Tuvok. "Chakotay hívja a hármas szállítóhidat:
sugározzák a testet a legközelebbi aszteroidára." "A hajtómumag állapota?" kérdezi Janeway. "A
szigetelomezo huszonegy százalékon. A helyzet pillanatok alatt kritikussá válhat. Azt javaslom,
induljunk tovább, kapitány." Janeway komoran mered maga elé, majd a vereséget elismerve
határozatlanul bólint: "Jobb lesz, azt hiszem. ... Mr. Paris, készüljön fel a..." A Voyager ekkor
megint megrázkódik. "Zárvány a tizenkettes szinten." mondja Chakotay kissé unott hangon, majd
hirtelen nagyon is élénkké válik: "Egy emberi testet hagyott hátra! De halott...""Janeway hívja
Seskát: a tizenkettes szinten levo testet sugározza a gyengélkedobe!" üzeni a kapitány a szállítóhídra,
majd futva indul a gyengélkedo felé.
91
Mikor Tuvokkal a nyomában megérkezik, a Doktor és Kes már javában küzdenek Kim életéért, és
bár a helyzet kezdetben reménytelennek látszik, Kim szemei végül felpattannak, és a zászlós, mint
víz alól felmerülo fuldokló, nagy levegot véve rémülten pillant körül. "Nyugalom, Mr. Kim. Minden
rendben. Életben van." mondja a Doktor. Kim megnyugodva elmosolyodik, és a mutoasztal fejénél
álló Janewayre pillant.
Kim a meglepoen kihalt étkezoben üldögél egy tányér érintetlen étel mellett, és a vele szemközti
ablakon túl ragyogó csillagokat bámulja. Janeway lép helyiségbe, és Kimhez sétálva megkérdi:
"Szabad leülnöm?" "Persze, parancsoljon..." áll fel Kim, megvárva míg a kapitány leül az asztalához.
"Nos? ... Hogy érzi magát?" kérdezi Janeway. "Egész jól. Holnap reggel felveszem a szolgálatot."
"Szabadságolom az elkövetkezo pár napra." "Kapitány, jól vagyok..." tiltakozik Kim, de Janeway
leinti: "Nem az egészségi állapotáról van szó, zászlós. Csak szeretnék idot adni, hogy átgondolja a
dolgokat. ... Lehet hogy ma még nem tartja fontosnak, hiszen fiatal, még ön elott az élet, de mikor
majd öregebb lesz, gazdag élettel ön mögött, azt fogja majd kívánni..." itt Janeway elmélázva
kibámul a csillagokra, majd kissé keseruen folytatja: "Hogy bár több ideje lett volna... Feldolgozni
azokat a dolgokat amik önnel történtek. ... A dolgok... Borzasztó gyorsan elmúlnak. ... Az ember
érzéketlenné válik... És a rendkívülit is úgy kezeli végül, mint egy újabb eseménytelen napot az
irodában. ... De azért néha... Történnek vele dolgok, amik túlmutatnak mindenen, amit eddig
tapasztalt. Önnel épp most esett meg ilyesmi. ... És azt hiszem, egy rövid idore foglalkoznia kellene
vele. ... Írjon róla... Fesse meg... De dolgozza fel valamilyen módon. ... A híd két nap múlva még
mindig a helyén lesz." "Köszönöm, kapitány. ... Az igazság az, máris foglalkoztam kicsit a
történtekkel. Ezek az emberek tudni vélik, mi történik velük a halál után. És örömmel néznek elébe.
Mert felkészültek rá. ... Pedig valójában semmi sem igaz az egészbol. Nincs élet a halál után. Csak a
lassan elporladó test egy aszteroida belsejében." "Az ön helyében nem lennék ilyen biztos ebben. ...
Az a neurális energia, ami az érkezésük pillanatában felszabadul a testükbol, összevegyül az
aszteroidaövben húzódó töltésfelhovel. Méréseink szerint ez a felho... Különösen aktív... Komplex
mintázatok és surusödések észlelhetok benne." "Azt gondolja hogy talán mégiscsak van számukra
élet a halál után? Hogy az az energiamezo az a magasabb tudatállapot, amire vágynak? Amiben
hisznek?" "Nem vagyok biztos benne. ... De egyrol meg vagyok gyozodve: az amit nem tudunk a
halálról, sokkal elképzelhetetlenebb... Mint amit tudunk róla." Janeway megveregeti az
elgondolkodva üldögélo zászlós kezét: "Két nap múlva találkozunk." "Köszönöm, kapitány." néz
Kim a távozó Janeway után, majd visszafordul a csillagok felé.
92
9. Prime Factors – Vezérelvek
"Mi van?!" kérdezi B'Elanna az étkezoben mellette ülo Seskától, mikor az vidáman méregeti a
hadnagyot, miután Torres hosszan követte tekintetével a néhány asztallal arrébb helyet foglaló férfit.
"Ezt az arckifejezést már ismerem. Murphy zászlós jobban teszi ha vigyáz veled..." válaszolja Seska.
"Véletlenül épp tudom hogy Murphy az egyik Delaney lánnyal találkozgat." nyugtatja meg Torres.
"Már nem. Mióta Harry és Tom Paris kivetették rájuk a hálójukat." "Harry? És a Delaney lányok?!"
kérdezi hitetlenkedve Torres, majd az egyik ablakhoz közeli asztalnál ülo Paris és Kim felé pillantva
hozzáteszi, "Nem hiszem. Elmondta volna nekem." "Gyanítom, van azért pár apróság amit nem köt
az orrodra." jegyzi meg Seska vidáman. "Harry...?" fordul B'Elanna Parisék felé, "Igaz az amit rólad
és a Delaney lányokról hallok?" Kim a szavakat keresgélve mered Torresre, Paris pedig mélyen a
tányérja fölé hajol. "Minek kéne igaznak lenni?" kérdezi végül Kim. "Harry, egy ilyen kis hajón
semmit nem lehet eltitkolni..." mondja Seska. "Mit terjesztett el rólam már megint?!" fordul Kim
bosszúsan az ártatlan arcot vágó Paris felé. "És az a kis egyéni kirándulás Velencébe a
holodeckprogramunkban?" kérdezi Tom. "Ugyan már, tartott vagy tizenöt percig az egész..." "Már
rég meg akartam kérdezni, hova tuntek el azzal a gondolával?" mondja vigyorogva Paris. "Semmi..."
"Harry, a barátai vagyunk... Meséljen már róla..." nógatja B'Elanna a zászlóst. "Nem történt semmi...
Beszélgettünk... Aztán beleestem a vízbe." Paris olyan arcot vág mintha ráharapott volna valamire a
legutóbbi falat ételben, Seska és Torres pedig nevetésben törnek ki. "Hogy eshetett ki egy
gondolából?" kérdezi Seska elfúló hangon. "Talán még nincs hozzászokva Jenny Delaney viharos
természetéhez." jegyzi meg Paris vidáman, miközben Kim megadással turi az élcelodést.
"Úgy látom, a dolgok kezdenek haladni a saját útjukon." mondja a néhány asztallal odébb ülo
Janeway, arcán a jellegzetes félmosollyal, a beszélgetést hallgatva. A vele szemközt ülo Tuvok
kérdo pillantására hozzáteszi: "A két legénység kezd összebarátkozni." "Ennek jó hatással kell lennie
a teljesítményükre." bólint Tuvok elégedetten. "Igen. Ebben biztos vagyok." mondja Kathryn,
összevont szemöldökkel méregetve a vulcanit. "Híd hívja Janeway kapitányt: vészjelzést fogtunk, a
szubtértartomány alsó sávjában." szólal meg Chakotay hangja az interkomból. "Azonnal megyek."
dönti le Janeway az utolsó korty kávét, majd Tuvokkal a nyomában a híd felé indul.
"Jelentést, parancsnok." áll meg Janeway Chakotay mellett a hídon, miközben a kapitány nyomában
érkezo Paris és Kim elfoglalják posztjaikat. Chakotay megadja az irány és távolságadatokat, Kim
pedig néhány másodperc múlva közli az elso letapogatás eredményét: "Ot élolényt észlelek a
fedélzeten." "A hajó irányt változtat, felénk tart." jelenti Tuvok. "Sárga készültség!
Impulzusmeghajtásra állunk. Hívja oket, Mr. Kim." A fomonitoron a közeledo hajó képét hamarosan
egy színes ruhákba öltözött, hátrafésült hajú, teljesen emberszerunek látszó férfi váltja fel, aki egy
irodafélének látszó helyiségben fogadja a hívást. "Kathryn Janeway vagyok a Voyager Föderációs
hajó kapitány. Milyen vészhelyzetrol van szó?" "Nincs semmiféle vészhelyzet." válaszolja a férfi.
"De... Vészjelzést küldtek." "Igen, így van." "Miért?" "Mert önök vannak veszélyben." válaszolja
egyszeruen a férfi, mire Janeway meglepetten Chakotay felé fordul. "Gathoren Laben vagyok a
Sakarris bolygóról. ... Üdvözöljük önöket, és szeretnénk ha a vendégeink lennének." "Az ajánlata
nagyon kedves..." mondja erre Janeway óvatosan. "Ha megengednék hogy a fedélzetre lépjek,
magammal vinnék néhány apró ajándékot, és tennék egy ajánlatot, amelyet remélem
ellenállhatatlannak fognak találni." Chakotay kissé bizalmatlanul méregeti Labent, Janeway pedig
rövid töprengés után így fordul Tuvok felé: "Tegye meg a szükséges elokészületeket a vendégünk
fogadására."
"Mr. Laben, igazán nem kellett volna..." mondja Janeway, mikor a vendéggel és Tuvokkal belépnek
a jelenleg meglehetosen kihalt étkezobe, ahol jóformán csak Neelix és Kes serénykednek. "Kérem,
hívjon Gathnak. És nem aggódjon, igazán örömömre szolgált hogy elkészíthettem néhány
különlegességet." "Ööö... Kapitány, az ebéd kevesebb mint két óra múlva készen lesz." mondja
93
Neelix. "Nem kell addig várnunk. Bemutatom Mr... Vagyis Gatht. A Sakarrisról érkezett." szól
Janeway, mire Neelixnek egy pillanatra elakad a lélegzete: "A Sakarrisról...?" kérdezi
elragadtatással. "Ismeri a bolygót?" "Számtalan történetet hallottam már a vendégszeretetükrol."
bólogat Neelix, miközben Laben sorban varázsolja elo a különféle ételekkel megrakott tányérokat a
magával hozott tárolóhengerbol. "Mondja csak... Hogyan szereztek tudomást az érkezésünkrol?"
kérdezi Janeway, miközben Laben átnyújt neki egy tányért. "A népünk sokat utazgat mindenfelé. ...
Néhányan híreket hoztak egy ismeretlen lényekkel teli hajóról, ami a galaxis messzi tájáról érkezett.
Akik eltévedtek, és most hazafelé tartanak. ... Ezért néhányan úgy határoztunk, felkeressük önöket,
és ha lehet, segítünk kikapcsolódni egy kicsit." "Kikapcsolódni?" kérdezi Tuvok. "Egy rövid
nyaralás... Ha így jobban tetszik. ... Hagyják el egy idore a hajójuk folyosóit, és élvezzék amit a
bolygónk felkínálhat önöknek. Szép tájak, érdekes emberek... Fuszerezzék meg velünk életüket." "A
legénység biztosan örülne egy kimenonek." jegyzi meg Kes. "Igen. ... És amint hallottam, a
sakarrisiak messze földön híresek élelmiszernövényeikrol. Ha lehetové tennék hogy beszerezzünk
néhányat, változatosabbá tehetném vele a menüt." mondja Neelix lelkesen. "Azt hiszem... Ez jó
hatással lenne a legénység teljesítményére. Nem gondolja, Mr. Tuvok?" kérdezi Janeway a vulcani
stílusát utánozva. Tuvok jobb szemöldökét megemelintve Labenre pillant: "Valóban." "Nos, Gath,
hamarosan vendégeik érkeznek. Követni fogjuk a hajójukat." fordul Janeway Laben felé. "Döntésük
hallatán boldogság költözik a szívembe."
"Ha bármi olyat látnak ami megnyeri a tetszésüket, ne habozzanak szólni nekem." mondja Laben a
napfényes téren, valamivel elotte haladó Janewaynek. A környéken mindenfelé a Voyager
legénysége sétálgat, a helyiekkel elvegyülve. A kapitány hamarosan megtorpan egy árusnál, aki
különféle szöveteket kínál kis hordozható standján. "Ez miféle szövet? Még soha nem láttam
hasonlót." bontja meg Janeway az egyik véget. "Valóban nagyon finom anyag. A destriktol hozzuk
be. A bolygólyuk egyik különleges növényébol készítik, ami csak holdfénynél virágzik.
Készíttethetek belole önnek egy ruhát?" kérdezi Laben. "Nagyon kedves, de köszönöm, nem."
"Miért fogadja ilyen nehezen az ajándékokat?" "Na jó... De csak valami egyszerubbet." "Micsoda
különös nép az önöké. Talán azzal tudnék hatni önre ha elmondom, összeállíthatnánk egy teljes
ruhatárat az ön számára ezekbol a szövetekbol, és mindez a legnagyobb örömünkre szolgálna."
"Talán... Egy sálat." tunodik Janeway. "Örömmel. Csak válassza ki, melyik szövet tetszene a
legjobban." mondja Laben, kissé meghajolva.
A térrol az épületek közé vezeto lépcsok egyikén Kim ereszkedik alá, egy különös, különbözo
hosszúságú fémívekbol álló szerkezetet, és az elotte álló not figyelve, aki egy kis eszközt mozgat a
fémívek elott, harmonikus hangokat csalva elo a szerkezetbol. "Ön zenész?" áll meg Kim a no
mellett. "Nem, dehogy. Ez nem hangszer, egy atmoszféra-szonda. A harmonikusok frekvenciájából
lehet következtetni az idojárás-változás jellegére." "Vagyis... A berendezés a nemlineáris-rezonancia
elvén muködik. Alkalmazkodik a légkör-dinamikai jellemzokhöz." állapítja meg Kim, mire a no
mosolyogva bólint: "Igen, pontosan így van. Ön tudós?" "Bizonyos értelemben." ingatja a fejét Kim,
"Megmutatná hogy muködik?" "Természetesen." mondja a no, átnyújtva a rezonátor
üzemeltetéséhez szükséges eszközt Kimnek.
"Azt hiszem, talán ebbol..." határoz Janeway, átnyújtva az egyik szövetet az árusnak, mire Laben
maga felé fordítja a kapitányt: "Ha majd látom önt, amint ezt a sálat viseli, jobban fogok örülni neki,
mint ön. Nagyszeruen fog állni önnek." "Köszönöm." mondja Kathryn kissé zavartan, "Azt hiszem
most jobb ah visszatérek a hajóra, de elobb szeretnék engedélyt kérni, hogy néhány emberem,
kiegészíto élelemforrásokat gyujthessen." "Akkor bemutatom a munkatársamat, Jaret Otelt. O a
segítségükre lesz, minden szükséges holmi beszerzésében." mondja Laben, a háta mögül elolépo
alacsony férfira pillantva. "Örömmel állunk szolgálatára bármiben, kapitány." mondja Otel.
"Összeszedem a tisztjeimet. Szükség van ránk a hajón..." indulna Janeway, de Laben visszatartja:
"Ma este egy kis ünnepség lesz nálunk. Örömmel töltene el ha vendégül láthatnám önt és a tisztjeit."
"Megtisztelo a meghívása." bólint Janeway, majd elindul hogy megkeresse a többieket.
94
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48642.5. A legénység a
Sakarrison tölti az estét. A legnagyobb örömünkre szolgált az a felfedezés hogy az itteniek
vendégszeretetérol szóló hírek cseppet sem túloznak."
"Végül az egész felrobbant, és itt ragadtunk, hetvenezer fényévnyire otthonról. A visszatérés bármi
lehetosége nélkül." meséli Kim, immár civilben, a délután megismert nonek, egy itteniekkel és a
Voyager legénységével teli helyiségben ülve. "Nagyon... Egyedül éreztem magam." "Ez egy nagyon
nemes történet." mondja a no. "Nemes?" "Tudja, vannak vicces, ijeszto, vagy éppen szomorú
történetek. Meg persze sok másfajta. De a nemes történetek vannak a legnagyobb hatással az
életünkre. Megengedné hogy elmondjam másnak is ezt a történetet?" "Miért ne? Nincs ebben semmi
titok." von vállat vidáman Kim. "De a történetek alapveto fontosságúak minden személy lelkének.
Nem adnék tovább egyet sem, engedély nélkül." "Mesélje csak el nyugodtan. Van még raktáron
boséggel." "Tényleg?" kérdezi a lány, majd körülnézve így szól: "Jöjjön velem..." Kim kíváncsian
követi a not, aki a helyiség egyik falától nem messze levo világító koronghoz vezeti: "Ismerek egy
helyet ahol senki sem zavar bennünket, és ahol elmesélheti a történeteit." Mindketten felállnak a kör
alakú emelvényre. "Álljon szorosan mellém." húzza közelebb a no Kimet, majd mintha parancsot
adna egy láthatatlan valakinek, fennhangon így szól: "Alastria!" A következo pillanatban fehéres
aura fogja körül mindkettejük testét, és egy pillanat múltán már egy halvány fényben fürdo
dzsungelben állnak. "Hol vagyunk?" néz körül Kim meglepetten. "Alastria erdeiben. Ez a kedvenc
helyem. Általában akkor jövök ide ha egyedül akarok lenni, de ma este úgy éreztem... El kell önt
hoznom ide." mondja a no, miközben kézen fogva egy kidolt fatörzshöz vezeti Kimet. "Üljünk le...
És meséljen." "Miért van itt sokkal melegebb?" kérdezi Kim, szemügyre véve a környezetét,
miközben az ágak és a dús aljnövényzet hullámzani kezd a gyenge légmozgásban, "Mi ez?" "Egy
hajnali szello." "Hajnali? Hiszen csak... De furcsa. Különös érzés..." "A vágy fuvallata... Napkelte
elott. Örömmel tölti el a lelket." "Lehet mondani..." bólint Kim, majd nagyot sóhajtva szemügyre
veszi a horizont fölé kúszó ikernapot: "Miért látok két napot?" "Mert ez egy iker-naprendszer." "De
az önök rendszerének csak egy napja van..." "Alastriának viszont ketto." "Eudana... Hol vagyunk?"
"Már mondtam. Alastrián. Egy Sakarristol nagyon távoli rendszerben." "Milyen messze?" "Valóban
szükség van erre a sok kérdésre...?" kérdezi Eudana, Kim nyaka köré fonva karjait. "Fontos lenne..."
"Úgy két és félmilliárdszor messzebb, mint amilyen távolságra Sakarris kering a napjától." "Az
nagyjából... Negyvenezer fényév...?" "Mi a baj? Érezze a szellot..." mondja Eudana, Kim mellére
hajtva a fejét. "Vissza kell mennünk." "Sakarrison még sötét van. Rengeteg az idonk." "Nem...
Visszamegyünk. És elmond mindent arról az emelvényrol, ami idehozott minket."
"Hogy telik az ido..." pillant körül a szintén civilben levo Janeway a teremben, "A legénységem már
itt is hagyott. ... Egyedül maradtunk." fordul vissza a mellette ülo Laben felé. "Remélem azért
maradt eddig, mert kellemesen telik az ideje." "Igen..." bólint Kathryn, kissé határozatlanul figyelve
az egyre közelebb hajló Labent. "Kapitány..." hallatszik Kim hangja, mire Laben visszahúzódik.
"Bocsánat hogy zavarom, de épp az imént tettem egy hihetetlen felfedezést!" "Nyugalom, zászlós.
Mirol van szó?" "Az az emelvény..." mutat Kim a világító körre, "Egy transzporter. Egy hihetetlenül
fejlett transzporter. A fókuszált tér elve alapján muködik!" "Létezik néhány elmélet ezzel
kapcsolatban... De még senkinek sem sikerült gyakorlati alkalmazást kifejlesztenie." pillant Janeway
döbbenten Labenre. "Hát ennek a népnek sikerült! Az imént utaztunk Alastriára és vissza.
Negyvenezer fényévnyire innen." mondja Kim. "Mi térkivetítonek nevezzük. A segítségükkel a
kvadráns bármelyik bolygóját felkereshetjük." magyarázza Laben. "Milyen messzire tudnak elérni
vele?" kérdezi Janeway. "Alastria a rendszer teljesítoképességének határához közeli célpont."
"Gondolom még nem próbáltak olyan nagyméretu tárgyat mozgatni velük, mint a Voyager." jegyzi
meg Kim, "De amennyire ismerem a fókuszált tér elméletét, a tárgy nagysága nem számít." "Mit
gondol...? Lehetséges lenne módosítani úgy az eljárást hogy hasznát tudjuk venni?" kérdezi Janeway
Labent. A férfi rosszallóan Eudanára pillant, aki bunbánó arccal ismeri el: "Elmondtam neki."
"Mit?" kérdezi Janeway. "Nem szabadna kiadnunk a technológiánkat. Ha elveszítjük fölötte az
95
uralmat, esetleg olyanok kezébe kerül, akik helytelen célokra használnák. A törvényeink szigorúan
tiltják." válaszolja Laben. "De mi nem élnénk vissza vele. Nem érti, mekkora lehetoség ez a
számunkra?!" könyörög Kim. "Kérem... Ne tegyék még nehezebbé. Nem szívesen tagadom ezt mg
önöktol, de a törvényeink szigorúan szabályozzák ezt a kérdést. Ha valaki megszegné, ezt vagy
akármelyiket, azzal érvénytelenné tenné az egész szabályrendszerünket. ... Sajnálom. De a törvények
senkivel sem kivételeznek." Janeway szomorúan Kimre pillant, majd visszafordul Laben felé, kinek
arcán látszik, szavai oszinték voltak.
"Hihetetlen hogy nem hajlandók segíteni! Ennyit a vendégszeretetrol..." méltatlankodik Kim a
Voyager tanácstermében. "Negyvenezer fényév... Ha csak odáig jutnánk is el, négy évtizeddel
rövidülne meg az utazásunk." mondja Torres. "És fennáll a lehetoség hogy ott újratudnánk
szabályozni a rendszert, hogy megtegyük a még hátralevo harmincezer fényévet. És azzal már el is
érnénk a Föderáció területét. " veti fel Chakotay. "De mivel a kérésünket visszautasították, ezzel az
elmélkedéssel csak még lehangoltabbak lesznek." jegyzi meg Tuvok. "Ez az elso alkalom..." tunodik
Janeway, "Mikor mi vagyunk a másik oldalon." "A másik oldalon?" kérdezi Paris. "Nekünk is
megvannak a vezérelveink. Például az Elsodleges Irányelv. Hányszor kellett már annak
engedelmeskedve a be nem avatkozás mellett döntenünk, egy idegen társadalmat fenyegeto
nyilvánvaló katasztrófa ellenére. ... Egyszerunek tunhet azt mondani, csak a szabályainknak
megfeleloen cselekszünk... De mit szólnak ehhez azok, akiket a bajban hagytunk, emiatt. ... Talán
azt gondolják hogy ez az Elsodleges Irányelv hatalmas ostobaság." mondja Janeway az ablakhoz
sétálva, majd kibámul a csillagokra. "Néha mi is azt gondoljuk." jegyzi meg Paris. "De azt sem
hagyhatjuk figyelmen kívül hogy a Csillagflotta tisztjei kerültek már olyan helyzetbe, mikor etikai
okok miatt eltértek tole." mondja Chakotay. "Azért megvan az oka annak, miért ez a Csillagflotta
elso számú parancsa. Alapjában véve több hasznot, mint kárt okoz." mutat rá Kim. "Kapitány... Én
úgy látom, nem tudunk még eleget a sakarrisiakról. Az elso visszautasítás nem feltétlenül végleges.
... Elképzelheto hogy ezzel csak további tárgyalások megkezdésére akarnak ösztönözni bennünket."
veti fel Tuvok. "Igen. Lehet hogy tudunk velük értelmesen beszélni." csatlakozik Torres. "Talán
akarnak valamit cserébe." veti fel Chakotay. "De mit ajánlhatnánk fel nekik?" kérdezi Paris, "Úgy
látszik, mindenük megvan." "Történetek!" szól Kim, "A történetek a kultúrájuk fontos részét
képezik." Janeway érdeklodve fordul vissza az asztal felé. "Többet jelentenek számukra egyszeru
idotöltésnél. Az értékek és hitrendszerek méroje is egyben." magyarázza Kim, "Az adatbankunkban
komoly könyvtár is található. Adjuk oda nekik az egészet! Tucatnyi nép és kultúra remekmuveit."
"Mit gondol, kapitány... Érdekelhetné oket?" kérdezi Chakotay. "Igen, lehetséges." mondja Janeway
reménykedve, "Az eddigi tapasztalataink szerint ez egy nagyon kifinomult nép. Talán egy ilyen
ajándékot eléggé értékesnek tartanak majd. Felkeresem Gatht. Neki van joga dönteni ebben a
kérdésben." "Addig én... Megvizsgálnám az egyik olyan emelvényt. Hátha rájövök, hogy muködik."
mondja Torres, de Janeway hallani sem akar róla: "Semmi ilyesmit nem tesz, hadnagy! ... Ha a
legcsekélyebb tárgyalási készséget fedezem fel bennük, mindent meg fogok tenni azért hogy
megszerezzük ezt a technológiát. De addig semmi olyat nem teszünk amivel megsérthetjük a
törvényeiket. Végeztem." ezzel Janeway, és a jelenlevok többsége távozik, csak Torres üldögél
tovább a székében. "Mi a baj?" áll meg mellette Kim. "Én csak... Remélem sikerülni fog neki."
"Sikerülni fog..." veregeti meg Kim bátorítóan B'Elanna vállát.
"Gath... Megértjük az aggodalmukat a technológiájuk átadását illetoen." kezdi Janeway, miután
mindketten befejezték az evést a kapitány kabinjában, "Ugyanis nekünk is vannak hasonló
megszorításaink. De kérdeznék valamit: megváltoztatna az bármit is ha a szavamat adom hogy
miután használtuk, megsemmisítjük a továbbítórendszert?" "Tudom hogy nem örül annak hogy ezt
hallja..." válaszolja Laben, "De nem megy." "Megértem, és hogy oszinte legyek, erre is számítottam.
Lenne azonban egy javaslatom, ami elfogadható az önök szabályai szerint, és nekünk is megfelelo.
Azt hiszem, útnak tudnának indítani bennünket a kivetítovel. Negyvenezer fényév is sokat jelentene
a számunkra. És cserébe itt hagynánk valamit, aminek nagy értéke van az önök szemében. A
96
Föderáció legnagyszerubb irodalmi alkotásait tartalmazó könyvtárat." "Irodalom?" "Évszázadok alatt
összegyult történetek. A legkülönbözobbek, a legkülönbözobb kultúrákból." "Az ajánlat nagyon
vonzónak hangzik a számomra... Kapitány... Szerintem találunk rá megoldást. Beszélni fogok a többi
vezetovel. Senki nem fordult még hozzánk egy ilyen kéréssel."
"Kész vagyok a tehetetlenségi tompító reakcióegységeinek ellenorzésével. Nem állnak valami
fényesen, de még vagy kétezer órán át kihúzzák." érkezik Torres a gépterem általános részlegébe,
Seskához intézve szavait, aki a levegobe mered egy terminál mellett ülve. "Seska?!" fordul felé
Torres, mire a bajori összerezzenve felé fordul: "Bocsánat... Elgondolkodtam. Mit is mondott?"
"Úgy látom, legalább egymillió fényévnyire volt innen." lép közelebb Torres. "Nem. Csak úgy
hetvenezerre. A bátyámnak négy nap múlva lesz a születésnapja. Tavaly megígértem neki, hogy
elmegyünk Nivokba, és együtt ünnepeljük meg. Azt fogja gondolni, megszegtem az ígéretem. ...
Vagy hogy meghaltam." Torres mondani próbál valamit, de végül csak együtt érzon nézi egy darabig
Seskát, majd az egyik terminálhoz sietve dolgozni kezd valamin. A bajori kíváncsian megy utána:
"Mire készül?" "Gondolkodtam... A kivetítonek hagynia kell valami nyomot muködés közben a
szubtérben. Ha azt tudnánk regisztrálni, a vizsgálatával lehet hogy szép lassan rájönnénk, hogy
muködik." "Nézze csak azt a neutrínóáramlást ott..." mondja Seska a monitoron látható analízis
eredményét figyelve, "Nem lehet hogy azt a téráthelyezodés okozza?" "Elképzelheto. Ha a
berendezés egy neutrínóburokba vonja a továbbítandó objektumokat..." tunodik Torres. "Ha így van,
ki kell találnunk, hogyan tehetjük ezt meg a Voyager-el." érkezik Carey a helyiség egy másik
részébol. Torres és Seska aggodalmasan összenéznek. "Ne aggódjon, hadnagy. Egy oldalon állunk.
... Az meg senkinek sem árt, ha elvégzünk néhány... Gondolatkísérletet." "Így van." bólint Seska,
"És, persze szigorúan elméletben, a módosított deflektoremitter képes lenne egy elegendoen nagy
neutrínófelho létrehozására." "Ki kellene próbálnunk. Persze szigorúan elméleti síkon." bólint
Torres.
"Ezt nem egészen értem." mondja Kim a mellette lépkedo Eudanának, "Miért olyan fontos hogy
idejöjjek?" "Mindjárt meg fogja érteni." nyugtatja meg a no. Mennek még egy darabig, majd néhány
boltíven, és keskeny átjárón át megérkeznek egy kis rejtett térre. "Megjöttünk." mondja Eudana, az
ott várakozókra pillantva. "Jó estét, zászlós. Örülünk hogy eljött." mondja Laben segédje, Otel.
"Mirol van szó?" kérdezi Kim. "Azért kértem meg Eudanát hogy vezesse ide, mert tudtam hogy rá
hallgatni fog, és a dolog senkinek sem tunhet fel. Kész vagyok elcserélni a térkivetíto technikai
hátterét a könyvtáruk tartalmára." "Jogában áll ezt megtenni?" "Nem. De sokan úgy véljük, a jó
törvényeknek rugalmasnak kell lenniük, olyannak, ami igazodik a pillanatnyi elvárásokhoz. Nagy
igény van az új történetekre, és én szeretnék beszerezni minél többet." "Vagyis személyes haszna
lenne a megállapodásból." mutat rá Kim. "És kinek nem? Én egy kis tekintélyhez jutnék, önök...
Önök pedig negyvenezer fényévhez a hazafelé vezeto úton. Ha sikerül, akár többhöz is." mondja
Otel, átadva egy ovális keresztmetszetu, vaskos szerkezetet. "Ez lenne az. A kivetíto szíve."
"Janeway kapitány már kérést intézett önökhöz, hogy juttassanak el bennünket negyvenezer
fényévnyire." "Nem fognak hivatalos segítséget kapni." rázza meg a fejét Otel. "Jaretnek igaza van.
Mi megértjük, mennyire szeretnének hazajutni. Hallgasson rá..." mondja Eudana. "Biztosíthatom,
nincs más megoldás. Ezen az egyetlen módon juthatnak haza. ... Gondolkodjon az ajánlatomon."
mondja Otel, visszavéve az eszközt, "De biztos vagyok benne hogy korrektnek fogja találni."
"Mit csináljunk?" pillant Kim a többiekre tanácstalanul, az étkezo egyik asztalánál, "Azt tudom hogy
mindannyian szívesen tennénk egy ekkora ugrást hazafelé. De nem hiszem hogy Janeway kapitány
túlzottan örülne annak ha így szereznénk meg a technológiát." "Azért nem lehetünk biztosak benne.
Elvégre egy sakarrisi tette az ajánlatot." mondja erre Torres. "De nem törvényesen. A kapitány csak
egy hivatalos képviselovel lenne hajlandó tárgyalni." mutat rá Paris. "Híd hívja Kim zászlóst: a
kapitány tud egy kis idot szakítani önre." hallatszik az interkomból. "Mondja el neki, mit tudott meg.
Neki kell döntenie." szól Paris. "Rendben." áll fel Kim boldogtalan ábrázattal. "Elkísérem egy
97
darabon. Aztán megyek aludni." szegodik a nyomába Paris. "Valahogy... Rossz érzésem van a
dologgal kapcsolatban." fordul Torres a mellette ülo Seska felé, "Nem fog összejönni." "Azt hiszem,
rajtunk áll a dolog." jegyzi meg a bajori. "Mit akar ezzel mondani?" "Üldögélhetünk itt, remélve
hogy esetleg kedvezo döntés születik, vagy kézbe vehetjük a dolgokat. Felajánlották a fonyereményt,
csak elég bátraknak kell lennünk ahhoz hogy elvegyük." "Szerezzük meg a technológiát? Engedély
nélkül?" "Mióta vannak gondjai az ilyesmivel? ... Mi lehet fontosabb mint mindannyiunkat
hazajuttatni? A kapitányt annyira elbuvölte az a sakarrisi alak, hogy már nem lát tisztán a dologban.
Nem remélhetjük hogy a mindannyiunk számára legkedvezobb döntést fogja hozni. ... Ha
belekezdünk, illesztenünk kell kivetítoegységet a hajó rendszereihez. És jó lenne ha számíthatnánk
önre." "Seska... Vezénylotiszt lettem, és ez komoly felelosséggel jár." "A legnagyobb felelosség az,
hogy próbálja meg hazajuttatni a hajót és minket. Janeway kapitány már az elején világosan
kijelentette: ez az elsodleges feladatunk! ... Gondolkodjon el rajta. Csak ennyit kérek."
"Részletezte Jaret, mit ért az alatt hogy Gath nem segítené a továbbjutásunkat?" kérdezi Janeway a
készenléti helyiségben a vele szemben álló Kimtol. "Nem. De azt világosan az értésemre adta, hogy
csak tole kaphatjuk meg a technikát." "Vagy csak el akarja hitetni ezt velünk, hogy üzletet kössünk
vele." mutat rá Tuvok. "Elképzelheto. De én azt hiszem, ez az igazság. Köszönöm az információt.
Igaz, ez még jobban bonyolítja a helyzetet, de ennyivel is tisztábban látok. Leléphet." "Jó éjszakát,
kapitány. ... Hadnagy..." mondja Kim, ezzel távozik. Janeway nagyot sóhajtva ereszkedik le az
ablakok alatt álló üloalkalmatosságra, "Tuvok, mihez kezdjek...?" "Két lehetoségünk van." szögezi le
a vulcani, "Vagy folytatja a tárgyalást egy emberrel, aki talán csak hiteget bennünket, vagy egy
olyannal, aki megszegi a törvényüket." "Egyik szebb mint a másik." "Ha Jarettel kötünk üzletet,
akkor az o törvényüket szegjük meg, nem a sajátjainkat." "És ez számít valamit is?! ... Az út elején
azt mondtam a legénységnek, Csillagflotta-legénység maradunk. Hogy úgy viselkedünk, ahogyan azt
elvárnák tolünk. Valahol érvényt kell szereznem az eloírásoknak... Szabályok, eloírások... Folyton
ide jutunk vissza. Szegjem meg a legfontosabbat? De hogy ne szegném meg, mikor ezzel az
otthontól minket elválasztó távolságot a felénél kevesebbre rövidíthetném? ... Hogyan mondhatnám
a legénységnek azt hogy fontosabbnak tartom a szabályokat a hazajutásunknál?" "Azt hiszem,
eloször mindenképpen azt kellene kiderítenünk, hajlandó-e Gath segíteni, vagy sem. És ha fennáll a
lehetosége annak hogy igen, meg kell gondolnia a dolgot." "Igaza van. ... Köszönöm, Tuvok."
"Beszélt a többi vezetovel? A kivetíto alkalmazásáról?" kérdezi Janeway Labent a bolygón. "Még
nem. Sajnos néhányan jelenleg úton vannak, de megígérem, meg fogom tenni." "Nos, a dolog
kezdene kissé sürgossé válni." "Valóban? Miért?" "Azt hiszem, már így is túl sokáig terheltük
önöket a jelenlétünkkel." "Ugyan... Szívesen látjuk önöket, ameddig csak maradni akarnak. ... És én
személy szerint remélem, ez hosszú ido lesz." "A legénységem szeretne már tovább indulni. És
mióta tudjuk hogy a kivetíto negyvenezer fényévvel vihetne közelebb minket az otthonunkhoz..."
"Miért akarnak ilyen nagyon hazajutni? Ezt eléggé érthetetlennek találom." "Az otthon... Az az
otthon. És mi oda tartozunk." "Nem hozhatnának létre új otthont valahol? Akár itt is. Nincs egy
olyan hely ahol szívesen letelepedne, hogy azzal töltse az idejét, amit szeretne? ... Megígérem, sok
ilyen pillanatban lenne részünk." mondja Laben, megcsókolva Janeway kezét. "Valóban. De
meddig...? Azt hiszem elobb-utóbb ráunna a dologra. Ami önt érdekli, az az újdonság, az ismeretlen.
De egy ido múlva a dolgok mindennapiak lesznek." "Igen." "Mi hosszabb távra tervezünk. Olyan
kapcsolatokra vágyunk, amelyek egy életen át tartanak. És az ido múlásával egyre erosebbek,
mélyebbek lesznek." "Itt nagyon hamar felhagynának ezzel." "Meglehet." mondja Janeway
elkomorodva, "És ezért kell továbbmennünk." "Mi semmit sem tagadtunk meg önöktol, és lám... Ez
a hála." méltatlankodik Laben, "Kritizálni kezdik az életvitelünket?" "Sajnálom. Csak megpróbáltam
megvilágítani a köztünk levo különbségeket." "Nem kedvelem ha így ítélkeznek fölöttem.
Zavarónak tartom, ami pedig cseppet sem kellemes." "Ez minden ami számít, igaz? Hogy önöknek
jó legyen. ... A vendégszeretetük, a barátságosságuk... Nem arra szolgál hogy nekünk szerezzenek
örömet. Csak hogy önök elégedettek legyenek. ... Nem vagyunk más, mint valami újdonság."
98
"Maguk ellenségesek és rosszindulatúak. Megfertoznének bennünket! Azonnal távozniuk kell!"
"Soha nem akart komolyan segíteni nekünk, így van?!" "Dehogynem. Mindent megtettem hogy itt
tartsam magukat." Janeway egy pillanatra megemelinti a szemöldökét, majd a hajót hívja: "Janeway
a Voyager-nek: egy személy felsugárzásra."
"A további kimenoket törölni, felderítocsapatokat visszarendelni." mondja Janeway Chakotaynak,
amint megérkezik a hídra, "Felszólítottak hogy távozzunk." "Vagyis Gath nem akar segíteni
nekünk." állapítja meg a közelebb lépo Tuvok. "Azt hiszem, soha nem is akart. Épp ellenkezoleg. Itt
próbált tartani bennünket." "Elfogadjuk Jaret javaslatát?" "Bár tehetnénk. De nem megy." "Kapitány,
még órákig eltart mire mindenkit a fedélzetre veszünk." jelenti Chakotay, "Az embereink
szétszóródtak az egész bolygón." "Hozzák vissza oket amilyen gyorsan csak lehet. Már így is tovább
voltunk itt mint kellene. ... A készenléti helyiségben leszek."
"Lemásoltam az egész könyvtárat. Itt van minden a modulokban." mondja Seska Torresnek, aki egy
adatmodult forgat a kezében elgondolkodva. "Tudjuk kinek kell a könyvtár és hogy meg akarja
kapni, bárki adja is át neki." folytatja Seska. "De... Parancsot kaptunk." "B'Elanna... Odahaza a
mieink ebben a pillanatban is a cardassiaiak ellen harcolnak. A mi ügyünkért halnak meg!
Telepeseket támadnak meg a fegyvermentes övezetben! Mindannyian felesküdtünk, hogy addig
folytatjuk a harcot, míg az övezet biztonságos nem lesz. És nekem szándékomban áll betartani ezt az
esküt." "Feleségem van, és két kicsi fiam. Nem akarom hogy apa nélkül nojenek fel." mondja Carey,
"És mindenre kész vagyok hogy ne legyen így." "Nem mi vagyunk az egyetlenek. A hajón mindenki
haza akar jutni." veszi át a szót ismét Seska, "És most csak annyi kell hogy valaki cselekedjen." "Ha
a kivetíto muködéséhez valóban csak egy neutrínómezo kell, olyan gyakran használhatjuk amennyire
csak akarjuk, és néhány ugrással otthon is lehetünk." mondja Carey. "Képzelje csak el. Akár már
holnap hazaérhetünk." Torres hosszan gondolkodik, mielott így szól: "Legyen. Csináljuk."
"Hogy jutunk le a felszínre észrevétlenül, most hogy törölték a kimenoket?" kérdezi Torres, mikor
Carey és Seska nyomában megérkezik az egyik szállítóhídra. "Ki kell iktatnunk a biztonsági
rendszert. De ez nem lehet gond." válaszolja Seska, miközben Carey már munkához is látott. "Nem
fogadja el a biztonsági kódomat." morogja Carey, "Megváltoztatták az ellenorzorendszert." "Miért?
... De nem számít, sugározzanak le!" határoz Seska. "Megorült? Észreveszik mielott a sugár
megérkezik a felszínre." tiltakozik Torres. A következo pillanatban Tuvok lép a helyiségbe, egy kis
táskával a kezében. Az összeesküvok és a biztonsági fonök egy hosszú pillanatig döbbenten
merednek egymásra, majd Tuvok a vezérlopulthoz lép: "Én változtattam meg a biztonsági rendszert,
az áttörési kísérletük pedig riasztást küldött hozzám." A vulcani Seska elé állva a no kezében levo
tokra pillant: "Ez a Voyager könyvtárának másolata? Amit el akartak cserélni a kivetítoért?" "Igen."
mondja Seska, átnyújtva a tokot. "Mikor le akartam tölteni, láttam hogy valaki megelozött." mondja
Tuvok. "Le akarta tölteni?!" kérdezi meglepetten Torres. "Én hajtom végre a cserét Jaret Otellel."
jelenti be Tuvok, majd az emelvényre lép: "Térjenek vissza a posztjaikra, és készítsék elo a hajót a
leheto legjobban a berendezés fogadására. Energiát."
"Mr. Tuvok lesugárzott a felszínre. Úgy becsüli, ötven percen belül útnak indíthatja az utolsó
emberünket is." tájékoztatja Chakotay a hídra lépo Janewayt. "A begyujtött élelmiszert biztonságba
helyezték?" "Igen, kapitány. Miután mindenki visszatért, azonnal indulhatunk." "Híd hívja a
gépházat: hamarosan útnak indulunk. Készítsék elo a hajtómuvet." "Máris készen állunk, kapitány."
üzeni Torres a gépterembol. "Hol marad már Tuvok?!" csatlakozik hozzá Seska, aggodalmas arcot
vágva. "Hamarosan itt lesz. ÉS különben sem indulunk el nélküle." "Akkor is hol marad ilyen
sokáig?!" "Nyugalom. A végén még lebukunk." A vulcani ebben a pillanatban lép be a gépházba,
eloveszi a kivetíto központi egységét a nála levo táskából, és átnyújtja Torresnek: "Ne kapcsolják be
a berendezést addig, míg nem beszéltem Janeway kapitánnyal." Torres beleegyezon bólint, mire
Tuvok elsiet a híd felé. Seska kikapja a szerkezetet B'Elanna kezébol, és az erre a célra elokészített
aljzathoz megy vele. "Mit csinál? Azt mondta, csak miután beszélt a kapitánnyal." "Nem is áll
szándékomban. De még azt sem tudjuk, megfelel-e az interfész amit összehoztunk. Csinálni akarok
99
egy szimulációs tesztet. ... Idot nyerünk vele ha már most nekikezdünk." "Legyen. De tényleg csak
egy szimulációt!" Seska csatlakoztatja az egységet, Carey pedig egy közeli pulton hozzálát a
teszteléshez: "Igazam volt. Tényleg egy neutrínómezoben muködik." "Ez a mezo tízszer akkora mint
bármelyik amit valaha létre tudtunk hozni." jegyzi meg Seska. "Ezt nem is egészen értem." ismeri el
Carey, "Egy ekkor mezohöz bolygónyi méretu erosítok kellenének." "Hogyan tudnak ekkora
erosítést elérni?" tunodik Seska. "Megmutatom." lép közelebb Torres, "Sakarris felszíne alatt van
egy jó húsz kilométeres tetra-hidro-aquat réteg. A réteg kristályszerkezete visszaveri a kivetítomezot
a kiindulási pontba, egy sokszorozóként szolgálva." "Vagyis a kivetíto használhatatlanná válik,
amint elhagyjuk a keringési pályát." állapítja meg Carey. "Akkor nincs ido tesztelgetni. Vagy
megcsináljuk most, vagy elfelejtjük az egészet." mondja Torres. "Akkor csináljuk!" szól elszántan
Seska. "És ha kompatibilitási gondok vannak? Lehet hogy az egész..." tiltakoznak Torres. "Akkor
megszakítjuk a folyamatot. De ez az egyetlen lehetoségünk!" vág közbe Seska. "Híd a gépháznak:
elhagyhatjuk a keringési pályát. Hajtómuveket aktiválni." Carey, Seska és Torres egymásra néznek,
végül a bajori vállalja a kezdeményezést.
"Mr. Paris, távozópálya, négyezer kilométeres óránkénti sebességgel." adja ki a parancsot Janeway.
"Értettem. ... Kapitány, valami nincs rendben. A hajtómuvek nem üzemelnek." "Janeway hívja a
gépházat: Torres, mi történik odalent?" "Fázisingadozást észleltünk a hármas plazmavezetékben.
Utána kell néznünk, mielott bekapcsoljuk a hajtómuvet." "Mikor lépett fel a probléma?" kérdezi
Janeway bosszankodva. "Épp az imént, kapitány. Az ingadozás nem jelentos, gyorsan végezni
fogunk." "Tájékoztasson."
Torres lezárva a csatornát, visszafordul Seskáék, és a monitor felé: "Minden rendben? ... A rendszer
üzemel..." "A kivetítomezo kialakulóban..." állapítja meg Seska. "És erosödik." teszi hozzá Carey,
"Látják milyen gyorsan no a kiterjedése?" "Már majdnem elértük a kívánt erosséget. Muködni fog!"
mondja újfent Seska. A következo pillanatban vészjelzés szólal meg. "Ez meg mi?" pillant végig
Carey a kijelzokön. "A plazmasokszorozó instabillá vált." állapítja meg Torres. "Tudom
kompenzálni! Biztosan!" szól Seska munkához látva. "A sokszorozót antineutrínók érik a
kivetítomezobol." állapítja meg Carey. "Antineutrínók?!" pillant a kijelzésekre Seska hitetlenkedve.
"A jelek szerint az a folyamat katalizátora..." mondja Torres. "Akkor nem fog menni. Ekkor mezot
nem lehet kiegyensúlyozni." rázza meg a fejét Seska.
"Kapitány, jelentos ingadozások a plazmasokszorozóban. Reaktorburok-átszakadás fenyeget!" jelenti
Kim a hídon. "Híd hívja Torrest: mi történt? Idefönt úgy látjuk, átszakadás készül."
"Dolgozunk rajta, kapitány. Nincs idom többet mondani." üzeni Torres, a keverokamra köpenyébol
elotöro hutoközeget figyelve, majd Seskáék felé fordul: "Kapcsolják ki!" "Nem megy, a folyamat
önfenntartónak látszik." "Kifelé innen!" kiáltja Torres, mire Carey a kijáratok felé kezdi hajtani az
embereket, Torres pedig még egy kísérletet tesz a rendszer leállítására. Azonban a jelek szerint
minden ellene van, a sakarrisiaktól kapott egység kirángathatatlanul ül a számára rögtönzött
aljzatban. Torres a közeli falon levo szekrényhez siet, kikap egy fézert, és szétlövi a szerkezetet. "Az
antineutrínó-áramlás megszunt..." mondja Seska, "Maghomérséklet csökken." Torres odaballag a
szerkezet maradványait tartalmazó aljzathoz, és kétségbeesetten rogy le a legközelebbi székbe: "Az
antineutrínókkal nem számoltunk. A kivetíto nem is lehetett kompatíbilis a Föderációs
rendszerekkel." "Törlöm a szenzornaplókat. Majd a fáziseltéréssel fedezzük magunkat." határoz
Seska, de Torres nem ért egyet: "Nem bújhatunk ki ez alól." "Nem vállalhatjuk az egészért a
felelosséget!" tiltakozik Seska. "Dehogynem. És pont ezt fogjuk tenni." néz rá elszántan Torres,
"Parancsokat szegtünk meg, és reméltük, összejön a dolog. Tévedtünk. ... És most nem tehetünk úgy
mintha semmi sem történt volna." "Ez orültség! Semmi szükség rá!" "Sajnálom ha nem érti meg,
Seska. De e nélkül hogyan számolhatnánk el a lelkiismeretünkkel?" "Korábban nem így beszélt.
Megváltozott." mondja Seska szemrehányóan. "Ha így van... Ezt dicséretnek veszem."
100
"Vállalom a felelosséget a történtekért." mondja Torres a készenléti helyiségben Janewaynek, aki
komoran figyeli. "Mások is részt vettek a dologban, de én voltam a rangidos tiszt. A hibát tehát én
követtem el." "Torres hadnagy beszámolója nem egészen pontos." mondja ekkor Tuvok, "Nem o
volt az ügyben részt vett legmagasabb rangú tiszt. Hanem én." Janeway elképedve pillant a
vulcanira: "Maga, Tuvok?!" "Én hajtottam végre a cserét. A könyvtárunkat a kivetítoegységért."
Janeway egy darabig szóhoz sem jutva bámul maga elé, majd Tuvok felé fordulva halkan így szól:
"Késobb majd foglalkozom az ön részvételével." Ezután Torres kerül sorra: "Nem zárathatom be az
út hátralevo részére, mert szükségünk van magára. Mindenkire szükségünk van ezen a hajón. De
tudnia kell hogy nagyot csalódtam önben. ... De ha még egyszer elkövet bármit... Bármilyen
apróságot... Megszunik tisztnek lenni ezen a hajón. Végleg. ... Megértett?"" "Igen, asszonyom."
"Lelépni..." mondja Janeway szinte suttogva, dühtol merevvé vált arcvonásokkal, mire Torres sietve
távozik. "Nem is tudom hol kezdjem..." rázza meg a fejét Janeway, igyekezve pillantásával elkerülni
az elotte feszíto Tuvokot, "Tudni akarom hogy történt hogy maga... Pont maga részt vett ebben?!"
"Nagyon egyszeru a magyarázat, kapitány. Számos alkalommal jelentette ki hogy a legfontosabb
célja hazajuttatni a hajót. De a fennálló helyzetben az etikai érzéke nem hagyta hogy megszegje a
sakarrisi törvényeket. Valakinek fel kellett oldania ezt a dilemmát, és... Logikus volt hogy én legyek
az. Ezért határoztam úgy hogy cselekszem." Janeway arcvonásai ellágyulnak, mikor végre Tuvokra
pillant: "Értem tette? Mert én nem tehettem?" "Viselem a tettem következményeit. Lefokozásra, és
haditörvényszéki tárgyalásra számítok, amint visszaértünk a Föderáció területére." Janeway
megcsóválja a fejét, majd még mindig Tuvok rá vonatkozó kijelentéseinek hatása alatt állva a
vulcani elé lép: "A legértékesebb tisztjeim egyike. És a barátom. Nagyon fontos hogy pontosan értse
amit most mondok. ... Nem mondhatok le magáról. De tudnom kell, megbízhatok-e önben. ... Maga
a tanácsadóm. Magához fordulok ha biztos akarok lenni abban, helyes amit teszek! Hosszú ido alatt
épült ki a kapcsolatunk, és... Nem tudom nélkülözni többé!" Tuvok rezzenéstelen arccal áll,
miközben Janeway körüljárja. "Tudom hogy áldozatot hozott értem. De nem hagytam volna, ha
tudomást szerzek a dologról. ... Logikával... Majdnem mindent meg lehet okolni. Ez adja az erejét.
És ez a hátránya is. ... Mostantól kezdve, a logikája nekem dolgozik! És nem a hátam mögött." "A
szavamat adom. ... De nem a logika volt hibás, csupán ahogyan értelmeztem a következtetéseket.
"Lelépni." mondja Janeway elfordulva a vulcanitól, majd mikor az ajtó becsukódik mögötte,
megkönnyebbült sóhajjal dobja félre az érzéketlen kapitány maszkját, és az ablakok felé fordulva
fáradtan bámul ki a tovaúszó csillagokra.
101
10. State of Flux - A változások kora
A sziklás domboldalon jó tucatnyi Csillagflotta-egyenruhás nyüzsög, gyujtozsákokkal az oldalukon.
Egy arany betétes egyenruhát viselo, vörösesbarna hajú férfi igyekszik lefelé az egyik domboldalon
egy kerekded tárgyat szorongatva a kezében: "Parancsnok..." Chakotay, néhány gyujtotartály között,
kíváncsian fordul Carey felé, aki odamutatja neki zsákmányát, egy aranybarna, almához hasonlító
termést. "Ehhez mit szól? Valami almaféle lehet." nyomja Carey Chakotay kezébe a gyümölcsöt,
"Találtunk egy ligetet, aminek a fái tele vannak vele." Neelix érkezik valahonnan, és kiveszi
Chakotay kezébol a gyümölcsöt: "Kheylos... Hmm... Hát nem étvágygerjeszto?" Ezzel a talaxiai
odapasszolja a gyümölcsöt Careynek: "Egy falatka, és meghalt. Eloször beszukülnek a légzojáratok,
aztán mikor az ember már azt gondolja, mindjárt megfullad... Akkor hirtelen éles fájdalom nyilall a
térdébe, ami elkezd fölfelé kúszni egészen a..." magyarázza Neelix fölöttébb plasztikusan a
gyümölcs hatását, Careyn mutatva a fájdalom terjedésének irányát. Mielott a dolog túlzottan
félreérthetové válna, Chakotay véget vet az ismertetonek: "A többit el tudjuk képzelni." "Bocsásson
meg Mr. Carey. De tartson észben egy régi kereskedomondást: attól hogy kívülrol már láttad, nem
tudhatod mi van belül. ... Nos, én viszont találtam valami finomat. Kóstolja csak meg..." mondja
Neelix, átnyújtva egy göcsörtös gyökeret Chakotaynak. "Mi ez?" kérdezi Chakotay. "Leoolagyökér."
Chakotay mit sem sejtve harap le egy darabot a gyökérbol, ám a következo pillanatban,
igaz fölöttébb illetlen módon, de gyorsan meg is szabadul a falattól, messzire köpve azt: "Csak nem
ezt kellene ennünk?!" "Ezért hoztam ide önöket, parancsnok. Az egész szektorban nincs
vitaminokban és ásványi anyagokban gazdagabb, mint ez a kis gyökér." "Én megelégednék a
második legjobbal is, ha annak jobb az íze." morogja Chakotay. "Emberek..." legyint Neelix nevetve,
"Nincsenek hozzászokva az egyszeru élethez, velem ellentétbe. Én mondom, eljöhet még az a nap,
mikor hálát adnak majd egy falatka leooláért." A talaxiai ezzel egy kicsit odébb megy, majd
letérdelve kaparni kezdi a laza földet egy apró zöld növényke körül, miközben odaszól
Chakotayéknak: "Gyerünk, ássanak szépen. ... Egyébként ne aggódjanak, pár óráig fozve fuszeres
vízben, zöldségekkel együtt, egész jó íze lesz."
"Kapitány... Azt hiszem, nem vagyunk egyedül." mondja Paris, a kormányospult kijelzéseit
tanulmányozva, mire Janeway lassan melléje sétál, felállva a kapitányi székbol, ahonnan eddig
kényelmesen befészkelve magát, a foernyon látható bolygó légkörében lustán tovavonuló
felhoalakzatokat figyelte. "Mr. Tuvok, végezzen el egy EM letapogatást az oldalsó szenzorokkal."
folytatja Paris. "Letapogatás folyamatban." szól Tuvok. "Mit lát, Mr. Paris?" kérdezi Janeway.
"Olyan mint valami visszaverodés... Szuk keringési pályán, mikor épp megfelelo pozícióban van a
naphoz képest." "Valóban. Egy ionnyomot észleltem." erosíti meg Tuvok, "Egy másik hajó is kering
a bolygó körül." "Talán valamiféle álcázót használ?" kérdezi Janeway. "Általunk ismert
álcázóberendezésnek nem észlelem jelét. Nem tudom pontosan mi lehet ez, de kétségkívül valami
lopakodó rendszer, ami zavarja a szenzorainkat." "Voyager hívja a felderítoket!" "Hallgatom,
kapitány." szólal meg Chakotay hangja a hangszórókból. "Nem észlelnek élolényeket a közelben,
parancsnok?"
Chakotay eloszedi trikorderét, és egy darabig tanulmányozza: "Nem. Kivéve persze azokat a
férgeket, amiket Neelix mártással tervez felszolgálni. Épp most próbáljuk lebeszélni róla." "Egy
azonosítatlan hajót észleltünk szuk keringési pályán. Egyelore felsugározzuk a csapatot, amíg ki nem
derítjük, kik azok." "Értettem. Chakotay kilép." üzeni a parancsnok, majd csatornát vált a
kommunikátoron: "Minden egységnek: találkozó az 'A' ponton. Vége."
"Kapitány, egy polaron-villanással láthatóvá tudnánk tenni a rejtozködot." javasolja Tuvok.
"Csinálja." bólint Janeway. A bal oldali hajtómugondola felol, ahol az anyag-eloállító emitterek
vannak a gondolák hegyében, egy sárgás fénycsomó indul útnak, majd rövid repülés után szétpattan,
fénylo ködöt hozva létre. A köd elott, míg az ki nem hul és el nem sötétedik, a titokzatos hajó sötét
102
sziluettje rajzolódik ki egy pillanatra. "Kazon..." mondja Janeway elorehajolva. "A hajótest alakja
megfelel a kazon-nistrim klán hajóinak." mondja Tuvok. "Voyager hívja a felderítoket: azonnal
térjenek vissza a hajóra!"
"Értettem. Készen állunk. ... Hármas szállítóhíd, a jelemre kezdjék meg a felsugárzást." üzeni
Chakotay a Voyager-nek, végignézve a háta mögött gyülekezo felderítokön. "Hol van Seska
zászlós?" lép Kim a parancsnokhoz. Chakotay hívni próbálja a bajorit, de nem kap választ.
"Szállítóhíd, észleli Seska zászlós kommunikátorát?" "Negatív, parancsnok. Semmiféle jelet nem
észlelek." "A mi csoportunkkal volt, arrafelé, a hegyoldalon. Volt ott a közelben pár barlang is."
mondja Kim. "Lehet hogy ott van valamelyikben, de a barlang árnyékolja a kommunikátor jeleit.
Vezényelje le a felsugárzást, én meg megkeresem." mondja Chakotay, elindulva a Kim által jelzett
irányba. A trikordere hamarosan szórványos jeleket kezd fogni, mikor egy völgyön vág keresztül, a
jelek végül egy nagyobb barlanghoz vezetik. Chakotay beóvakodik, ám hirtelen hangokat hall
valahonnan elölrol. Fedezék híján szorosan a falhoz lapul, remélve hogy a sötétben nem veszik
észre, és úgy látszik szerencséje van: a két fegyveres alak, úgy tíz méternyire tole, hangosan
beszélgetve elvonul a barlang mélye felé. A találkozás hatására a parancsnok fézert ragad, és újra a
trikorderre pillantva tovább indul befelé a víztol csepego járatban. Szeme sarkából mozgást pillant
meg, mire térdre vetve magát, lövésre készen fordul arra. A szikla mögött lapuló Seska
hasonlóképpen cselekszik, és egy pillanatig farkasszemet néznek egymással, mire végre leeresztik a
fegyvert. "A Prófétáknak hála..." sóhajt a bajori. "Mit keres idebent?!" "Gombát kerestem itt a
barlang szája körül. Meg akarom tanítani Neelixet a kedvenc levesünkre." "Díjazom az ötletet, de
most tunjünk innen." A távozás azonban akadályokba ütközik, szám szerint kettobe: a két beszélgeto
kazon a jelek szerint visszatért, és lesben állva várták hogy Chakotay és Seska kibukkanjon a barlang
egy kanyarulata mögül, majd tüzet nyitnak rájuk. Chakotay kapásból lelövi az egyiket, a kazon társa
azonban bosszút áll, mellbe love a parancsnokot. Seska gyorsan elbánik vele, majd felsegíti
Chakotayt aki a jelek szerint nem szenvedett túl komoly sérülést.
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48658.2. A bolygót további
incidens nélkül sikerült elhagynunk. Chakotay parancsnok megsebesült, de már gyógyulófélben
van."
"Tessék." szól ki Chakotay a kabinjából a csengo hangjára. Seska lép be, kezében egy lefedett tállal,
amivel a legközelebbi asztalhoz óvakodik, majd miután letette, megkönnyebbülten sóhajt: "Phuu...
Azt hittem, soha nem érek ide vele. Jobban van?" "Igen. ... Mit hozott?" "Valódi ennivalót." mondja
Seska elmosolyodva, majd két kanalat varázsol elo, és leveszi a fedelet a tálról. "Hogy tudta rávenni
Neelixet a gombalevesre?" kérdezi Chakotay, bekukucskálva a tálba. "Neelixet? Sehogy. Folyton a
leoola-gyökereket ajánlgatta... O az egyik oldalon, én a másikon a gomba meg köztünk. Nevetséges
egy helyzet volt. Aztán befutott Tuvok, és Kessel együtt véget vetett a vitának, Neelix pedig kidobott
a konyhából." "És akkor hogyan...?" kérdezi Chakotay, a levest kanalazva. "Az volt aztán a Maquis
akció. Eloször is kellett egy elterelo hadmuvelet. Ígyhát néhány embernek hirtelen eros honvágya
támadt, a mi jó hangulatfelelosünk, Neelix pedig azonnal intézkedni kezdett. Miközben elénekelte az
összes rakaani népdalt ami az eszébe jutott, Jackson és én kifosztottuk a konyhát." "Megdézsmálták
az élelmiszertartalékot?!" kérdezi Chakotay hitetlenkedve. "Hát ha már nem kapunk tisztességes
ennivalót..." Chakotay bosszankodva koppantja le a kanalat az asztalra: "Remélem csak rosszul
hallottam..." "Miért? Elvégre az elso tisztnek készítettünk egy kis levest." "Köszönöm hogy egy
szervezett bunügy részesévé tettek. Neelix tud már róla?!" "Lehetséges. Az elterelo hadmuvelet pár
perce véget ért, úgyhogy..." "Neelix hívja Chakotayt!" "Ezek szerint már tudja." jegyzi meg Seska.
"Hallgatom, Neelix." szól Chakotay. "Valaki betört a konyhámba, és élelmiszert lopott!" "Igen,
tudok róla." "Seska volt, ugye?" "Megígérem hogy minden résztvevo meg fogja kapni a büntetését."
"Ha szabadna javasolnom büntetés gyanánt..." "Köszönöm, magam is boldogulni fogok. Chakotay
kilép." bontja a kapcsolatot a parancsnok, nem érezvén kedvet egy hosszabb beszélgetéshez a
szószátyár Neelixel. "Két napra megvonom a replikátor-hozzáférést. Mindannyiuktól. Magamtól is."
103
mondja Chakotay, majd feláll, és az ablakokhoz megy. "Nem fognak engedelmeskedni." "Akkor
letartóztatom mindannyiukat!" "Képes lennél letartóztatni? Azok után amit együtt
végigcsináltunk?!" kérdezi Seska Chakotay mögé lépve, majd hátulról átölelve a férfit, hozzáteszi:
"A leves megért ennyit. Ismerd el..." "Nem errol van szó." "Tudom mirol van szó. Legyünk oszinték
egymáshoz..." Chakotay szembefordul a novel, aki mosolyogva folytatja: "Rajtam kívül ki tudná
még így elkészíteni a kedvenc levesedet?" "Senki. De már régen megegyeztünk hogy ez a dolog...
Nem muködik." "Pedig te is jól tudod, itt nem sok lehetséges partner akad." mondja Seska, az
ajtóhoz vonulva, "De ha a döntésed végleges, elárulom hogy szemet vetettem Kim zászlósra." Ezzel
Seska kilép az ajtón, Chakotay pedig halványan elmosolyodva néz utána. "Janeway hívja a
vezénylotiszteket: kérem jelentkezzenek a hídon."
"Segítségre van szükségünk... Sürgosen! ... Mindenkinek aki fogja ezt az adást..." mondja a
fomonitoron látható, kétségbeesett kazon, mikor Chakotay megérkezik a hídra. "A távolsági
szenzorok észlelték úgy három perce." pillant Janeway futólag a mellette megálló parancsnokra. "A
mérete alapján akár az a hajó is lehet, amit a bolygó körül észleltünk." állapítja meg Tuvok. "De az
biztos hogy kazon-nistrim hajó." "Lehet hogy ez egy csapda. A kazon-nistrim a legagresszívebb klán
amelyikkel csak összefuthatunk..." jegyzi meg Neelix. "Több... Berendezésünk tönkrement. ... Alig
muködik itt valami." mondja eközben a kazon, "Kérem, segítsenek!" ezzel az adás váratlanul
megszakad. "Mr. Kim, meg tudja állapítani hogy valóban sérült-e az a hajó?" kérdezi Janeway. "A
jelek szerint reakciótér-összeomlást szenvedtek." "Mr. Paris, végezzen alapos letapogatást a
környéken, keressen további kazon hajókat." "Nem észlelek semmit, kapitány." "Folytassák a
letapogatást, elfogópályára állunk." határoz Janeway, majd az aggodalmasan nézelodo Neelixhez
megy: "Komolyan veszem a figyelmeztetését, Neelix. Óvatosan fogunk eljárni, de ha tudunk,
segítenünk kell. ... És sose lehet tudni... Talán szerzünk pár barátot is. ... Márpedig idekint, minden
barát jól jöhet."
Tuvok, Chakotay, Torres és Seska egy füstbe burkolózott folyosón materializálódnak, a kis kazon
hajó fedélzetén. Tuvok és Seska fézert, a másik két felderíto trikordert vesz elo, és lassan
elorehaladva nekilátnak átfésülni a hajót. Hamarosan hátborzongató látvány tárul a szemük elé: több,
a folyosó falaiba, és különbözo berendezésekbe ágyazódott, halott kazont pillantanak meg. A
tárgyak, amelyeknek fogságában a holttestek vannak, úgy néznek ki mintha egy idore
megfolyósodtak volna, hogy magukba zárhassák áldozataikat, azután újra megszilárdultak. "Mi
okozhatott ilyesmit?" kérdezi Torres döbbenten. "Nagymértéku nucleonsugárzást észlelek." mondja
Chakotay, "De úgy látom, a sugárforrás el van szigetelve." "Talán muködésbe lépett az automatikus
védelmi rendszer, mikor a sugárzása elérte a hidat." találgat Tuvok, majd óvatosan kinyújtva a kezét,
megérinti az elotte húzódó, egyébként láthatatlan energiafalat, ami az érintés nyomán felszikrázik,
"Az erotérnek ezen az oldalán biztonságban vagyunk." Seska eközben megkerüli az erotérrel védett
részt, majd trikorderét figyelve így szól: "Itt még életben van valaki." Chakotay a bajori után siet, és
hamarosan mindketten egy önkívületi állapotban levo kazont pillantanak meg a falnak dolve.
"Felderítok hívják a Voyager-t: találtunk egy túlélot a hídon, egy kazon férfi. Közvetlen sugárzást a
gyengélkedobe!" "Értettem. Sugárzás!" nyugtázza az üzenetet Kim. "A robbanás ott következhetett
be." mutat kézilámpája fénysugarával Tuvok az erotér mögött egy kiszakadt oldalú muszerpultra.
"Nem lát itt valami furcsát?" kérdezi Torres, szemügyre véve a mutatott helyet, majd trikordere
kijelzéseit. "Annak a résznek a szerkezeti mintája nem hasonlít a hajó többi részéhez." bólint Tuvok.
"És van itt még valami... A robbanás által szétszórt anyagnyomokban nulla egész negyvenegy
század százalékban niozorium található. Márpedig nem ismerek senkit aki ezt az anyagot
alkalmazná... A Föderáción kívül. De hogyan került ez a kazonok kezébe?"
"Hihetetlen..." nézi elképedve a Doktor a biomonitor kijelzéseit a gyengélkedoben, "Valami
átalakította az összes sejtjét." "Átalakította?" kérdezi Janeway a mutoasztalon fekvo kazonra
pillantva. "A sejtjei mutálódtak, vagy... Szervetlen anyagokkal olvadtak össze. Nézze csak meg
104
például a vértesteket... Fémes részecskék találhatók bennük." "Azok akiket a robbanás közelében
láttunk, szó szerint összeolvadtak különbözo fémalakzatokkal." szólal meg Chakotay a hátuk
mögött, "Neki egy kicsit több szerencséje lehetett mint a többieknek." "Az még elválik... Komoly
beavatkozásokra lesz szükség, ha életben akarom tartani. Tájékozatni fogom önöket, amint valami
változás áll be nála." mondja a Doktor.
"Kapitány, a robbanáshoz valami köze volt egy Föderációs berendezésnek is." mondja Tuvok, mikor
Janewayjel és Chakotayval elhagyják a gyengélkedot. "Hogy mi?!" fordul a kapitány döbbenten a
vulcani felé. "A jelek szerint egy beépítés alatt álló berendezés robbant." mondja Chakotay. "Azt
akarják mondani hogy a Föderációtól származó fegyverre tettek szert valahogyan?" "A berendezés
ami a robbanást okozta, a hídon volt. Nem tudjuk mire szolgálhatott, és elég nehéz lesz hozzáférni."
magyarázza Chakotay. "Nem tudjuk kisugározni onnan?" "Ilyen magas nucleonsugárzás mellett
aligha. A szállítósugár szétszóródna odabent." rázza meg a fejét a parancsnok. "De hogyan
szerezhettek Föderációs technikát?!" bosszankodik Janeway. "Csak három lehetséges magyarázatot
látok." mondja Tuvok, miközben beszállnak egy liftbe, "Az elso, hogy ez nem Föderációs technika,
csak valami ahhoz hasonló. A második: egy másik Föderációs hajó került a Delta Kvadránsba a mi
érkezésünk elott, és kapcsolatba lépett a kazon-nistrimmel." "Vannak nyomtalanul eltunt hajókról
szóló jelentések?" kérdezi Chakotay. "Nem tudok ilyesmirol." rázza meg a fejét Janeway. "A
harmadik: valaki errol a hajóról látta el berendezésekkel a kazonokat." "Számítógép, liftet
megállítani!" szól Janeway, majd Tuvok elé állva a vulcani szemébe néz: "Ez a harmadik variáció
egy cseppet sem tetszik, Tuvok!" "Pedig ez a legvalószínubb magyarázat. Véletlen lenne hogy a
kazon hajó amivel a bolygónál találkoztunk, képes volt félrevezetni a szenzorainkat? Vagy valaki
ellátta oket a szükséges információkkal?" "Személyesen ellenorizzen minden szenzor- és
kommunikációs naplót, Tuvok. Keressen bármilyen nyomot, ami kazonokkal való
kapcsolatfelvételre utalhat." mondja Janeway, majd Chakotay felé fordul: "Ki találkozhatott velük,
míg a felszínen voltak?" "Legalább egy tucatnyian. Nagy területen szóródtunk szét." "De Seska
zászlós volt hozzájuk a legközelebb." jegyzi meg Tuvok. "Seska majdnem lelott, mert azt hitte én is
kazon vagyok. O nem tenne ilyesmit." jelenti ki Chakotay határozottan. "Miért akarna minket bárki
is elárulni? Hiszen egy hajóban evezünk... Meg kell szereznünk azt a berendezést, és meg kell
vizsgálnunk, mielott pletykák kapnak szárnyra. ... Számítógép, liftet továbbindítani!"
"Nem tartom jó ötletnek az erotér kikapcsolását, akkor az egész helyiséget elárasztja a sugárzás."
rázza meg a fejét Torres a gépházban rendezett tanácskozáson. "Megpróbálhatnánk egy
szubtérbuborékot generálni az erotérbe és azon át bejutni." veti fel Seska. "A legkisebb
szubtértevékenység, és meghalt. Ez túl kockázatos." "Én hajlandó vagyok megkísérelni." jelenti ki
Seska határozottan. "Használhatunk egy kiterjesztot, amivel változtathatunk a szigetelomezon."
javasolja Carey. "Hogy érti hogy változtathatunk?" kérdezi Torres Carey után indulva, aki egy
monitoron mutatva magyarázza az ötlet lényegét: "Elmozdítjuk. Arrébb toljuk a mezo szélét úgy
hogy a konzol kívül kerüljön rajta, viszont a sugárzás továbbra is a mezo belsejében marad."
"Mennyi idore van szükségük az elokészítéshez?" kérdezi Janeway, aki mindeddig kissé távolabb
várakozott, Chakotayval együtt. "Holnap reggelre fel tudunk készülni az elso kísérletre." válaszolja
Torres. "Azt akarom hogy még ma este legyenek készen." szól Janeway, majd a kijárat felé indul, de
Torres utánaszól: "Nem, kapitány. Ha azt mondom, holnap, akkor az holnapot jelent. Elobb
semmiképpen nem megy, legkorábban holnap reggelre lehetünk készen." "Értettem, hadnagy." bólint
Janeway halvány mosollyal Torres felé, majd most már tényleg távozik. "A kazon hajón kezdünk,
felmérjük a terepet. Carey, Nicoletti, Seska..." indul Torres a kijárat felé, de Chakotay megállítja:
"Seska zászlósra a hídon lesz szükség, hogy összehangolja a muveleteket." "Rendben. Haynert,
maga jön velünk. Indulás."
"Ez meg mi az ördög?!" csattan fel a Chakotay mellett lépkedo Seska, mikor a többiek
hallótávolságon kívül kerültek. "Ugyan mi?" kérdezi a parancsnok. "Tudod te azt! Semmi fontos
dolog nincs a hídon!" "Én másképp látom. Szükség lesz valakire aki..." "Mi az ördög folyik itt,
105
Chakotay?!" ragadja meg a parancsnok vállát Seska, megállásra kényszerítve ezzel. "Gyanúk
merültek fel veled kapcsolatban..." böki ki Chakotay némi töprengés után. "Gyanúk? Milyen
gyanúk?" kérdezi Seska, igyekezve úrrá lenni bajori temperamentumán. "A kazonok közelében
találtalak meg a bolygón." "Ahh... Persze! Áruló vagyok, technológiát adok el az ellenségünknek!"
"Én ezt nem hiszem..." "Nem, de azért gyakorlatilag felmentesz a szolgálat alól!" "Csak ki akarlak
vonni egy idore a dolgok surujébol, hogy megvédjelek." "Így képzeled el a védelmet?! Egyszerubb
lett volna ha ujjal mutogatsz rám az egész legénység elott!" "Az ember nem kér a hídra olyasvalakit,
akiben nem bízik! ... Sajnálom. De ha valami nem jön össze odaát, nem akarom hogy a közelben
legyél." "Köszönöm az aggodalmat..." morogja Seska, ezzel dühösen elviharzik.
A gyengélkedobe megy, ahol Kes éppen a kazon állapotát ellenorzi. "Jobban van már?" kérdezi
Seska. "Nem sokat javult. Le kellett cserélnünk a vérét." Seska a mutoasztalon fekvo kazonhoz, és az
ot vizsgáló Doktorhoz megy: "Maghoz fog térni?" "Nem vagyok biztos benne. És ha mégis...
Egyelore nem tudom megmondani, nincsenek-e komoly agykárosodásai." "O az egyetlen aki tudja,
mi történt azon a hajón valójában. Az egyetlen aki bebizonyíthatja hogy nekem semmi közöm az
egészhez." "Magának?!" kapja fel a fejét a Doktor hitetlenkedve, "Ezt nem egészen értem."
"Megtenné hogy értesít, ha magához tért?" "Természetesen." Seska a kijárat felé indul, de Kes
megállítja: "Zászlós... Vettünk már öntol vérmintát?" Seska röviden gondolkodik, majd
bizonytalanul így szól: "Nem... Azt hiszem. Még nem volt rá idom. Miért?" "Csak miközben
összeférhetoségi teszteket csináltam a kazon vérátömlesztéséhez, nem találkoztam az ön adataival."
"Velem nem sokra mentek volna. Egy gyermekbetegség inaktív vírusai keringenek bennem, mióta
megfertozodtem. Figyelmeztettek is hogy semmilyen körülmények között ne adjak vért." "Akkor
egy okkal több arra hogy felvegyük az adatbázisba." jegyzi meg a Doktor. "Értem." bólint Seska,
"De most van néhány nagyon fontos dolgom."
"Valaki engedélyezetlen összekötetéseket létesített." mondja Tuvok halkan a készenléti helyiségben,
a vele szemben álló Janewaynek. "És az illeto szakérto módon próbálta eltüntetni a nyomokat." teszi
hozzá Chakotay. "A jeleket egy néhány hete elvégett gerincemitter-teszt mérojeleibe rejtették."
mondja Tuvok. "Ki végezte a tesztet?" kérdezi Janeway. "A gépház teljes személyzete dolgozott
rajta." válaszolja Chakotay. "Megpróbáltuk visszakövetni a jelet a forrásterminálig, de a tettes itt is
körültekintoen járt el." "Egy egész áramkör-labirintuson kell keresztüljutnunk, tele szákutcával."
mondja Chakotay. "Paris hívja Janewayt: kérem jöjjön a hídra."
"Egy kazon hajó érkezett, és a sérült hajót hívja." jelenti Paris, mikor Janeway és a többiek kilépnek
a hídra, "Az új hajó még nincs látótávolságban." "Talán fogták a vészjelzést." találgat Tuvok a
posztjára menet. "Becsült érkezési ido?" kérdezi Janeway. "A jelenlegi sebességükkel négy óra
huszonnégy perc. Értesítsem oket hogy itt vagyunk?" kérdezi Paris. "Ha mi tudunk róluk, fogadhat
rá hogy ok is tudják hogy itt vagyunk. ... És jó híreink sincsenek. Egyelore várunk." határoz
Janeway. "Kapitány, a kettes szállítóhídon egy engedély nélküli automata ciklus indult el. Valaki
elhagyja a Voyager-t." jelenti Kim. "Számítógép, azonosítsa a kettes szállítóhídról elsugárzott
személyt!" "Seska zászlós." érkezik a válasz, mire Chakotay döbbenten pattan fel a székébol.
Seska a kazon hajó félhomályban a karjára szíjazott berendezésre pillant, és leüt rajta néhány
billentyut. Alakját a következo másodpercben ellipszoid védomezo burkolja be. Seska a
szigetelomezo által védett terület felé indul, és mikor átlépi a mezot, a saját védopajzsa az áthaladás
idejére felragyog. "Chakotay hívja Seskát." szólal meg a parancsnok hangja a zászlós
kommunikátorából. "Most nincs idom önnel beszélgetni." válaszolja Seska, miközben trikorderével
vizsgálni kezdi a kérdéses berendezést. "Mire készül odaát?!" "Kiszerelem ezt a konzolt. Csak a
magam módján." "Térjen vissza a hajóra! Azonnal!" "A kapitány azt mondta, még ma meg akarja
kapni a berendezést. Carey terve túl lassú ehhez. Az enyém nem."
"Kapitány, elképzelheto hogy azért ment át a kazon hajóra, hogy eltüntesse a rá utaló
bizonyítékokat." jegyzi meg Tuvok a Voyager hídján. "Vagy éppen azért hogy bebizonyíthassa:
ártatlan!" csattan fel Chakotay. "Bemértem, kapitány. Visszahozzam?" kérdezi Kim. "A sugárzással
106
zavart kelt a szubtérben, és az végzetes lehet rá nézve." rázza meg a fejét Janeway. A Seska oldalán
nyitva hagyott csatornából ekkor egy különös zaj, és egy eltorzult sikoly hallatszik. "Chakotay hívja
Seskát! Seska, válaszoljon! ... Hozza ki onnan! Közvetlen sugárzás a gyengélkedobe!"
"Folyamatban..." nyugtázza a parancsot Kim.
Chakotay sietve érkezik a gyengélkedobe, ahol a Doktor és Kes a vizsgálóasztalon fekvo Seska
állapotát ellenorzik. "Három egység kelothant... Borregenerátort, és csináljon egy teljes
véranalízist!" mondja a Doktor. Chakotay óvatosan megfogja Seska vérrel borított kezét, és a no
égett arcára pillant.
"Foglaljon helyet, Mr. Carey." fogadja Janeway a Tuvok által kísért hadnagyot a készenléti
helyiségben. Carey elobb a nem messze álló Chakotayra pillant, majd leül az íróasztal elotti székbe.
"Hogyan érzi magát a gépházban?" kérdezi Chakotay minden bevezeto nélkül. "Nagyszeruen. Miért?
Valami... Valami gond van?" "Jól megértik egymást Torres hadnaggyal?" "Igen. Tisztáztuk a korai
félreértéseinket." "Ön helyett o került fomérnöki posztra. Nem volt nehéz ezt elfogadni az ön
számára?" kérdezi Janeway. "Elfogadtam a döntést, kapitány. És mindent megteszek azért hogy
értékes tagja legyek Torres hadnagy csapatának. ... És elég valószínutlennek tartom hogy panaszt tett
a munkámmal kapcsolatban." mondja Carey, gyanítva hogy miért kérették ide. "Nem is tett." mondja
erre Janeway. "Akkor miért vagyok itt?" "Hadnagy, tart ön fenn kapcsolatot a kazon-nistrimmel,
mióta a Delta Kvadránsban tartózkodunk?" kérdezi Tuvok. "Hogy mit?! Úgy értik... Személyesen?
... Nem, persze hogy nem." "Nem egészen egy órára elveszettük önnel a kapcsolatot azon a bolygón,
ahol a kazonokra is rábukkantunk." mondja Chakotay. "Ott, ahol azt a mérgezo almát találtam..."
bólogat Carey. "És mielott találkoztunk volna velük azon a bolygón, volt bármilyen oka arra hogy
üzenetet küldjön nekik?" "Nem." "Ennek ellenére, néhány héttel ezelott, a gerincemitter-teszt során
az ön munkahelyérol üzenetet küldtek a kazonoknak." mondja Tuvok. "Az én munkahelyemrol...?!"
"Talán nem tartózkodott abban az idoben a gépházban?" kérdezi Tuvok. "Dehogynem. Persze hogy
ott voltam... De tudják hogy megy egy ilyen rendszerellenorzés..." "Valaki más is használta a
munkahelyét?" kérdezi Chakotay. "Fogalmam sincs. Tényleg nem emlékszem... Miért nem kérdezik
meg Seskát?" "Miért pont ot?" kérdezi Janeway. "Mindenki tudja hogy abban a barlangban találták
meg... A kazonokkal." Mélységes csönd ereszkedik a helyiségre, majd Carey nagyot sóhajtva így
szól: "Nem azt mondom én hogy áruló... De én sem vagyok az." "Örömmel hiszünk magának, Mr.
Carey. De valaki kapcsolatba lépett a kazonokkal. És amíg nem derül ki egyértelmuen hogy ki volt
az, a további utasításig a kabinjában marad." Carey tudomásulvevoleg bólint, majd letörten kiballag
a helyiségbol. "Mit gondol?" fordul Janeway az asztal mellett komorló Chakotay felé. "Volt indítéka,
és lehetosége." "Csakhogy kiváló karriert futott be a Csillagflottánál. ... Ellenben Seska az elmúlt két
évben az ellenségünk volt." jegyzi meg Janeway a kijárat felé indulva. "Mint ahogy én is." szól utána
Chakotay.
"Kapitány, a közeledo kazon hajó hív bennünket." jelenti Kim, a hídra lépo Janewaynek. "Mikor
érkeznek?" "Négy percen belül." "Ha legalább valami határozott dolgot tudnánk mondani nekik."
mondja Janeway bosszankodva, miközben lerogyik a kapitányi székbe, "Képernyore. ... Kathryn
Janeway vagyok, a Voyager szövetségi csillaghajó kapitánya." "A nevem Kuloff. A Kazon-Nistrim
elso marj-a vagyok. Mit tette a hajónkkal, kapitány?!" "Egy vészjelzésre reagálva érkeztünk a
helyszínre, de sajnos már csak egyetlen túlélot találtunk a fedélzeten." "Beszélnék a túlélovel." "Még
nem tért magához, de átsugározzuk önt ha megfelel, és meglátogathatja a gyengélkedoben." "Helyes.
Készüljenek az érkezésemre." mondja Kuloff, ezzel bontja a kapcsolatot. "Barátságos alak..." fordul
hátra Paris.
"Kapitány... Örülök hogy benézett, már épp hívni akartam." mondja a Doktor, mikor Janeway,
oldalán Tuvokkal, és mögötte két kazonnal, megérkezik a gyengélkedobe. "Doktor, o Kuloff elso
marj, a kazon-nistrimek között. Tájékoztatná kérem a kazon beteg állapotáról?" "A jó hír hogy
sikerült stabilizálnunk az állapotát. Le kellett cserélnünk a vérét." "Kicserélték a vérét?! Mivel?"
kérdezi Kuloff, miközben társa egy kicsiny muszerrel megvizsgálja az ágyon fekvo kazont.
107
"Önkéntesektol vett vérrel. Ez mentette meg az életét." válaszolja Janeway. "Vérátömlesztés nélkül
már halott lenne. A vérsejtjei komoly elváltozásokat szenvedtek a hajójukon bekövetkezett baleset
miatt." magyarázza a Doktor. "Milyen módon?" kérdezi Kuloff. "Még nem sikerült
megállapítanunk." válaszolja a Doktor. "Jelenleg azon fáradozunk hogy kiderítsük a robbanás okát."
teszi hozzá Janeway, "Sok kérdésre kaphatnánk választ." "Erre a továbbiakban nem lesz szükség. A
sérült hajót elvontatjuk a kikötonkbe, hogy alaposan átvizsgáljuk." "Sajnálom, de ezt egyelore nem
engedélyezhetem." mondja Janeway, mire a kazon dühösen fordul felé: "Mi jogosítja fel arra hogy
beavatkozzon a belügyeinkbe?!" "A roncsok között Föderációs technikára utaló nyomokat találtunk.
És azt gyanítjuk, valaki a hajónkról szolgáltatta ki az ön embereinek. ... Amíg nem találunk jobb
magyarázatot a történtekre, nem adhatom át a hajót." "Ez elfogadhatatlan!" "Hozzá kell szokniuk a
gondolathoz." "A technológiai fölényük miatt van alapjuk bátornak lenni. ... De csak egy hajója van,
kapitány. ... Viszont néhány órán belül már négy kazon hajó szegodik a nyomukba." "Addigra talán
már meg is találjuk a választ a kérdéseinkre." "Szeretnénk egyedül maradni vele..." mondja Kuloff a
sebesültre pillantva, mire Janeway és a Doktor odébb mennek, Tuvok viszont továbbra is árgus
szemekkel figyeli a kazonok minden mozdulatát. "Azt hiszem, mindenáron magukkal akarják
vinni..." suttogja Janeway a mellette megálló Doktornak, "Ne engedje meg nekik. Ha visszanyeri az
eszméletét, rengeteg kérdésre adhat választ. Mondja hogy nem szállítható." "Mivel így is van..."
vonja meg a vállát a Doktor. "Nagyszeru." A Kuloff kíséretében érkezett kazon eközben kérdon a
vezérre pillant, aki alig észrevehetoen bólint. A kazon erre egy vékony tut ugrat ki a bal kezének
ujján levo gyurubol, és mielott Tuvok bármit tehetne, a sebesült kazon nyakába döfi a tüskét. A
következo pillanatban már a falnak szorítva áll, Tuvok fézerével farkasszemet nézve, Janeway pedig
Kuloffra fog fegyvert. De a helyzeten ez már mit sem változtat. "Meghalt." állapítja meg a Doktor.
"Azonnal hagyják el a hajót!" sziszegi Janeway, mire Kuloff gúnyos mosollyal meghajol, és társával
a kijárat felé indul. "Idegméreg. Pillanatok alatt végzett vele." mondja a Doktor a kazonok távozása
után. Janeway a kijárat felé indul, de a Doktor utána szól: "Kapitány... Beszélhetnék önnel az
irodámban?"
"Seskáról van szó..." mondja a Doktor, miközben Kes is csatlakozik hozzájuk. "Nehézségek léptek
fel?" kérdezi Janeway. "Analizáltam a vérének összetételét, hogy donort tudjunk keresni... Az
eredmények azt mutatják, a vére egy cseppet sem hasonlít a bajoriakéra." mondja Kes. "Hogy
lehetséges ez?" "Arra a megállapításra jutottunk, hogy valójában nem bajori. Seska szervezetét
genetikailag megváltoztatták. A vizsgálataim szerint születését tekintve... Cardassiai."
"El kellene hinnem hogy egy cardassiai ügynök, aki beépült a Maquisk közé?!" méregeti Chakotay
hitetlenkedve Tuvokot. "A Csillagflotta biztonsági szolgálata nem egy olyan esetet dokumentált,
mikor sebészi vagy egyéb módszerekkel álcázott cardassiaiak szivárogtak be magas biztonságú
helyekre." "Ez orültség... És... És elképzelhetetlen." rázza a fejét Chakotay. "A vizsgálatok
eredményét alapul véve nincs más elfogadható magyarázat." "Elobb szeretném hallani az o
magyarázatát, mielott tovább vádaskodunk! Elmondták már neki?" fordul Chakotay a kissé odébb
álldogáló Janeway felé. "Nem." "Ha megengedi, én szeretném kikérdezni." "Azt javaslom, várjunk
addig, míg meg nem szerezzük a berendezést. ... Janeway hívja Torrest: hogy állnak?" "A
számítógépes szimulációk kedvezo eredményt hoztak. Készen állunk az átsugárzásra." "Helyes.
Lássanak neki. Janeway kilép." mondja a kapitány, majd a híd felé veszi az irányt. "Maga a
Föderációnak, Seska a cardassiaiaknak kémkedet... Volt egyáltalán mellettem valaki azon a hajón?!"
fordul Chakotay bosszúsan Tuvok felé.
"A kazon hajó hív bennünket." jelenti Kim. "Nyisson egy csatornát." szól Janeway, leülve a
kapitányi székbe. "A szenzoraink szerint a hajónkra léptek!" mondja a fomonitoron megjeleno
Kuloff. "Mint már mondottam, megpróbálunk hozzáférni ahhoz a berendezéshez, ami a robbanást
okozta." válaszolja Janeway. "Ha megpróbálnak bármit is elvinni a hajónkról, azt fenyegetésnek
fogjuk tekinteni ránk nézve." "Tudja, velem könnyu kijönni... Általában. De nem szeretem a
szájhosöket. Sem a fenyegetozést. Magát meg végképp nem, Kuloff." mondja Janeway nyersen,
108
"Megpróbálhatja eltitkolni elolünk az igazságot. De biztosíthatom, ha megteszik, szembe találják
magukat az annyira csodált fejlettebb technológiánkkal. Janeway kilép." "A fegyverzetük nyugalmi
állapotban maradt. A jelek szerint most nem akarnak kockázatot vállalni." jelenti Tuvok. "Legalábbis
míg meg nem érkezik az erosítés. ... Janeway hívja a felderítoket: nem akarom siettetni magukat,
hadnagy, de..." "Elkészültünk, kapitány." "Hogyan? Ilyen hamar?" pillant körül elképedve Janeway.
"A muvelet a tervek szerint zajlott. A berendezést már átsugároztuk a gépterembe, és mi is visszafelé
tartunk." "Értettem hadnagy. Jó munka volt, felderítok! A gépteremben találkozunk."
"Ezt álmomban sem gondoltam volna..." csóválja a fejét Torres, egy kézimuszerrel a kiégett
berendezést vizsgálgatva, "Ez egy... Élelmiszer-replikátor. ... Legalábbis az akart lenni." "Számunkra
mindennapos eszköz... De egy olyan fajnak ami hasonlóval sem rendelkezik, felbecsülhetetlen
értéku." mered a roncsra Janeway elhulve. "Nem volt elég eros a szigeteloburkolat. Amint
nucleonsugárzás keletkezett, be is indított a láncreakciót." mondja Torres. "Bizonyítható hogy a
berendezés legalább részben a hajónkról származik?" kérdezi Janeway. "Ez kétségtelen, kapitány. A
jelpuffer-kapcsolók bio-neurális szálakból állnak. És ilyennel nem sok Föderációs hajó rendelkezik.
... Valaki a Voyager-rol ellátta oket azzal, amire szükségük volt. Csak nem tudták pontosan, hogy
használják fel." "Kérek egy részletes jelentést mindarról amit találtak. Aztán kazon barátaink orra alá
dörgölöm az egészet!" mondja Janeway dühösen.
Kes aggodalmas pillantást vet a gyengélkedobe belépo Chakotayra, aki az egyik ágyon üldögélo
Seskához megy. "Kiemeltük a berendezést a kazon hajóból. Egy replikátor az, amit a Voyager-rol
származó alkatrészek felhasználásával építettek." mondja Chakotay. "Most mindenki azt gondolja,
azért mentem oda hogy eltüntessem a bizonyítékokat..." "Ez volt a szándékod?" "Csak szerettem
volna bebizonyítani... Neked is. ... Úgy gondolod, valami közöm van a dologhoz, igaz?" "Ha oszinte
akarok lenni... Nem vagyok biztos benne. Nem vagyok már biztos semmiben." "Kérd ki a
tanácsadóállatod véleményét. O megmutatja a helyes utat." "Szándékomban áll." "Helyes. Gyere
majd vissza ha megtetted." mondja Seska visszafeküdve az ágyra. "Különös... Felcseréltem azt ami
fontos azzal, ami nem az." "Nem értem mire gondolsz. ... Mi bajod van? ... Szólalj már meg
Chakotay! Ennyivel tartozol nekem!" "Mivel tartozok egy cardassiainak, aki beszivárgott a
csapatomba?!" kérdezi Chakotay fájdalmas arccal. "Mirol beszélsz?" "Ezért nem vetetted alá
vérvizsgálatnak, mióta a fedélzetre jöttél." "Csak nem volt rá alkalmam..." "De most elvégezték. És a
véred távolról sem emlékeztet a bajoriakéra." "Az orkeche-betegség velejárója. Kérdezd meg a
hajóorvost!" "Orkeche-betegség?" "Egy vírusos gyermekbetegség, ami a legtöbb gyujtotáborban
jelen volt a megszállás alatt. Gyerekek ezrei haltak meg miatta. Nekem életben maradtam. Mert
kaptam némi csontvelot egy együtt érzo cardassiai notol. Katelnek hívták. Ha hazaérünk, kérdezd
majd meg a történtekrol. ... Te... Egy szörnyetegnek tartasz engem? Azt hiszed, neked adtam volna a
szívem, csak hogy hozzájussak a Maquisk titkaihoz?" "Ezt szerettem volna tudni..." "Hadd mondjak
el valamit. A ti titkaitok nem voltak olyan jelentosek. Nem hiszem hogy felkeltették volna a
cardassiai ügynökök érdeklodését. ... Csak egyetlen célom volt veled kapcsolatban, Chakotay. És azt
soha nem titkoltam. ... Bízol hát benne... Újra?" "Szeretnék." "Helyes. Mert szeretném visszakapni a
munkámat." "Ne siessünk ennyire..." "Nem üldögélhetek itt haszontalanul." "Egyelore a kabinodban
kell maradnod, míg kiderítjük, honnan valók azok a replikátor-alkatrészek." "Mire mentek azzal?"
"Kiderítjük, ki lopta el oket." "Nem gondolhatod hogy valaki olyan ostoba volt hogy rá utaló
nyomokat hagyott hátra maga után." "Tuvok fofelügyelo még a porszemeket is górcso alá veszi. ...
Tájékoztatom a kapitányt arról amit elmondtál. Megpróbálunk olyan gyorsan véget vetni ennek,
amilyen gyorsan csak lehet."
"Azt mondja, cardassiai csontvelot kapott. Az mentette meg az életét." áll meg Chakotay a
gyengélkedo ajtajától nem messze a folyosón várakozó Tuvok mellett. "Elindított a tervet?" kérdezi
a vulcani, mire Chakotay bólint. "Carey hadnagy ugyanilyen információkat kapott." "Akkor nincs
más hátra mint várni." mondja Chakotay, "Ér remélni hogy valakire rázárul a csapda."
109
"Nem sejtettem hogy a vulcaniak ilyen jól kártyáznak." csóválja a fejét Chakotay bosszankodva, a
gépterem egyik pultjánál vele szemközt ülo Tuvokot figyelve. "Csak egy kis logikára van szükség.
Hamis illúziókat kell kelteni az ellenfélben arra vonatkozóan hogy milyen lapokra van szükség, és
megakadályozni az ellenfelet hogy megkapja amire neki szüksége lenne. ... Ha jól számolom, ez
kilencvennégy pont a javamra." "Két újabb kazon hajó közeledik. Jelenleg hat órányira vannak."
tájékoztatja oket a gépházba érkezo Torres, "Már nem sokáig várhatunk." Mintegy végszóra, jelzés
fut be az egyik ellenorzoterminálra. "Úgy látszik, valaki ráharapott a csalira." jegyzi meg Chakotay.
Torres gyorsan az elottük levo pultra kapcsolja a kérdéses adatokat. "Valaki belépett a raktáradatbázisba."
állapítja meg Tuvok. "Egyenesen a hiányzó anyagok adatait kéri le." teszi hozzá
Torres. "Le tudjuk követni a hozzáférési pontig?" kérdezi Chakotay. "Negatív. Észrevenné." szól
Tuvok. "Adatokat visz be." állapítja meg Torres. "Érdekes. Úgy tunik, mintha bizonyítékokat akarna
kreálni, ami eltereli róla a gyanút." figyeli az eseményeket Tuvok. "Ott egy kódolt személyi
azonosító..." mutat az egyik adatblokkra Torres. "Tehát azt akarja hogy úgy látsszon, el akarták
rejteni az adatokat, de nem elég jól." mutat rá Chakotay. "Tudja valaki, kié ez a kód?" kérdezi
Torres. "Igen. Seskáé." válaszolja komoran Chakotay. "Tehát... Carey a tettes..." állapítja meg
döbbenten Torres, "O akarja elterelni magáról a gyanút, Seska adataival." Bár Chakotay nem szól, de
mintha nem értene egyet a feltételezéssel.
A gyengélkedot jóformán csak a biomonitorok fénye világítja meg, mikor Chakotay belép a
helyiségbe, és az egyik ágyon fekvo Seskához sétál. A no hamarosan felnyitja a szemét: "Chakotay...
Történt valami?" "Vége van. Már tudjuk, ki adta át a kazonoknak a technológiánkat." "Kicsoda?" ül
fel Seska. "Te voltál az." "Figyelj... Nem tudom milyen bizonyítékok alapján gondoljátok ezt, de..."
"Láttuk amint elhelyezed a hamis adatokat. A saját biztonsági kódoddal zárolva." "Fogalmam sincs
mirol beszélsz." "Már a legutóbbi beszélgetésünk elott is tudtuk, honnan tuntek el az alkatrészek.
Figyeltük a raktárnyilvántartást, remélve hogy te vagy Carey megpróbáljátok eltüntetni a nyomokat."
"Igazán nagyszeru módszer arra hogy eltüntessem a saját nyomaimat, ha a személyi kódommal
igazolom a módosításokat." mondja gunyorosan Seska. "Pontosan. És épp ezért tetted ezt. Tudtad
hogy mindenki azt fogja gondolni, nem lehetsz ennyire óvatlan, és arra következtetünk majd, valaki
megpróbált gyanúba keverni." "És meglehet hogy pontosan errol van szó." "Viszont itt van még az
igénybevett terminál kérdése. Keresztül-kasul át kellet vizsgálnunk a rendszert, mire lekövethettük.
De egy itteni terminált használtak. Itt, a gyengélkedoben." A világítás ekkor bekapcsol, és Janeway,
Tuvok, valamint két biztonság sorjáznak be a helyiségbe. "Azt mondanám... Ez volt aztán a Maquis
akció. ... Ha nem tudnám hogy valójában cardassiai vagy. ... Számítógép, vészhelyzeti orvosi
hologramot aktiválni!" A Doktor a hagyományokhoz ragaszkodva mindenki háta mögött jelenik
meg, de a szokásos kérés helyett most így szól: "Nocsak... Csak nem tanúskodni hívtak?" "Mielott
még megemlítette volna az orkeche-betegséget, a Doktor már rég kizárta az elváltozás lehetséges
okai közül." mondja Chakotay. "Egy, a bajori orvoslásban nem túl járatos személyt megtéveszthetett
volna. De én rendelkezem majdnem az összes adattal és kórtörténettel a betegséggel kapcsolatban.
Sem a vírus, sem cardassiai csontvelo átültetése nem magyarázhatja meg a vérének különös
jellemzoit. Ön cardassiai, zászlós." mondja a Doktor. "De nem ez tette egyértelmuvé hogy maga az
áruló. További bizonyítékot akartunk. És maga szolgált vele. ... Csak egyet nem egészen értek. ...
Miért?" kérdezi Chakotay, Seska szemébe nézve. "Önért tettem. Az egész legénységért! Teljesen
egyedül vagyunk idekint, kiszolgáltatva számtalan ellenséges faj szeszélyeinek! Egy Föderációs
kapitány felfoghatatlan döntésének következtében. A kapitányénak, aki elpusztította a hazajutás
egyetlen lehetoségét. ... A Föderáció törvényei... A Föderáció becsülete... És a Föderáció
együttérzése?! Ha ez egy cardassiai hajó lett volna, már rég otthon lennénk! ... A túléléshez
szövetségesekre van szükségünk! Hatalommal rendelkezo barátokra! A kazon-nistrim hajlandó lett
volna megvédeni minket, egy jelentéktelen berendezésért cserébe!" "Egy jelentéktelen technológia,
ami felborította volna az eroegyensúlyt ebben a kvadránsban!" csattan fel Janeway. "Igen. A mi
javunkra! És jelenleg ez a legfontosabb a számunkra. Hatalmi pozícióba kell kerülnünk! ... Maga
110
ostoba, kapitány." mondja Seska, majd Chakotay felé fordul, "És maga is, mert engedelmeskedik
neki. Nem is értem, hogyan szerethettem egykor. ... Számítógép, XYL-program!" Seska testét
szállítósugár fogja körül, mire Chakotay felkiált: "Számítógép, sugárzást leállítani!" "Nem
lehetséges. A program vezérlése zárolva." "Számítógép, a szállítósugár célját azonosítani." szól
Janeway. "Kazon hajó, bal oldal, negyven kilométer." "Híd hívja Janewayt: a kazon hajó aktiválta a
hajtómuveit, görbületi sebességre készül!" üzeni Paris. "Vonósugarat!" szól Janeway. "Két kazon
csatahajót észlelek, kevesebb mint tíz percnyire, elfogópályán." "Három kazon hajó ellen még a
fejlettebb védelmi rendszereink segítségével sincs esélyünk." mondja Tuvok, a kétségbeesett arcot
vágó Janewaynek. "Utasításra várunk, kapitány." érkezik Paris hangja. "Vonósugarat ki.
Meneküloútvonal, négyes görbület. Jóváhagyva." "Értettem, asszonyom." "Seskának más
alkalommal kell felelnie ezért az árulásért." mondja komoran Janeway.
Chakotay határozott léptekkel vág át az étkezon, a szokott sarokasztalánál ülo Tuvok felé.
"Megkérhetem hogy ez alkalommal legyen oszinte hozzám, hadnagy?" "Vulcaniként kötelezo rám
nézve az oszinteség, parancsnok." "Ez nem egészen igaz. Hazudott, mikor Maquisnak adta ki magát,
hogy beszivárogjon a csapatomba." "A megállapított határokon belül oszinte voltam." "Maguk
átkozott vulcaniak, a megállapított határaikkal... Milyen könnyu is így!" "Épp ellenkezoleg.
Vulcaninak maradni minden körülmények között, nagyon nehéz feladat. A nyugalom megorzése
egyáltalán nem könnyu. ... Miben lehetek a segítségére az oszinteségemmel?" Chakotay ekkor végre
leül, majd így szól: "Szeretném olyasvalakitol hallani... Akinek nyugodtan tudok a szemébe nézni,
hogy... Túl naiv voltam talán? Vagy figyelmetlen? Hogy az ördögbe kerülhetett két kém is, maguk
ketten, a közelembe?!" "Mint minden embert, érzések és ösztönök vezérlik. És általában jól
irányítják. De néha éppen hogy félrevezetik. ... Hogy túl naiv volna? Nem gondolom, parancsnok. ...
És a figyelmére sem lehet panasz." "Maga észrevett valamit Seskán, ami gyanúra adhatott okot?"
"Nem. Nagyon profivá vált abba, hogyan kell valakinek... Nyugodtan a szemébe nézni." "Nos... Egy
kicsit jobban érzem magam. ... Köszönöm." áll fel Chakotay. "Különös..." mondja Tuvok.
"Micsoda?" "Hogy annak felismerése hogy mindketten hibáztunk, javított a közérzetén." "A
megosztott bánat fél bánat, Tuvok." mondja Chakotay, majd a kijelentés hallatán eltunodo vulcani
felé biccentve a kijárat felé indul.
111
11. Heroes & Demons - Virtuális hos
"A Voyager naplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48693.2. Megváltoztattuk az
útirányunkat hogy megvizsgáljunk egy igen nagy aktivitást mutató protocsillagot. Torres és én
mintákat sugárzunk a fedélzetre, részletes analízis elvégzéséhez."
"A szigetelomezok muködnek. Sugározhatunk." mondja Torres a gépházban, mikor Janeway
megérkezve megáll mellette. "Energiát." bólint a kapitány. Az elottük levo két, erotérfalú
tárolóegységben szállítósugarak ragyognak fel, és az egyikben egy sárgás fényu energiacsomó, a
másikban pedig fehéren sziporkázó szemcsék jelennek meg. "Különös. Mindkét tárolóban
ugyanannak kéne lennie. A mintavételi hely ugyanaz volt." jegyzi meg Torres. Janeway
megvizsgálja a transzportálás irányításához használ pultot: "Itt a baj... Az egyik mintavevo mezo
eresztett. Próbálja még egyszer." "Máris." A második kísérletre a másik henger is megtelik. "Na
végre... Gyorsan csinálok egy fázisszínkép-elemzést." mondja Torres elégedetten. "Ha ez az anyag
olyan tulajdonságokkal rendelkezik mint reméljük, vagy ötven százalékkal megnövelhetjük az
energiakonvertereink hatékonyságát." szól Janeway. "Vagy akár még többel is." "Mennyi ido alatt
készül el a teljes analízis?" "Hat óra. Esetleg kicsit több." válaszolja Torres. "Ez elég sok... Lássuk
csak, Kim zászlós épp nincs szolgálatban. Mit gondol, tudna segíteni?" "Ha hajlandó feláldozni a
szabadidejét..." jegyzi meg Torres vidáman. "Megpróbáljuk rábeszélni. Janeway hívja Kimet."
Mikor nem érkezik válasz, Janeway a számítógéphez fordul: "Hol tartózkodik Kim zászlós?"
"Ismeretlen. Kim zászlós nincs a fedélzeten." érkezik a válasz, mire Janeway és Torres meglepetten
néznek össze.
"A szenzornapló nem utal engedély nélküli sugárzásra. És a siklók is a fedélzeten vannak. Ha Kim
zászlós elhagyta a fedélzetet, nem a szokványos módszerek egyikét használta." mondja Tuvok, a
taktikai pult szélén támaszkodó Janewaynek. "Négy órával ezelott adta le a szolgálatot, kért egy
idopontot a kettes holodeckbe, azóta nem látta senki." érkezik Chakotay. "Tapogassa le a
holodecket." utasítja Janeway Tuvokot. A vulcani szemöldöke néhány pillanat múlva összeszalad,
mire Janeway aggodalmasan kérdezi: "Valami baj van?" "Jelentos zavart észlelek a holodeckben.
Nem kapok tiszta eredményeket." "Rendszerhiba?" "Nem hinném." "Parancsnok..." pillant Janeway
Chakotayra, aki Tuvokot maga után intve elsiet.
"A holodeck nyilvánvalóan üzemel." állapítja meg Tuvok a rendszer vezérloterminálját
megvizsgálva. "Ki tudja kapcsolni?" kérdezi Chakotay. "A kézi vezérlés nem reagál. Nem tudom
leállítani a programot." "Rendbe. Akkor bemegyünk." Ezzel a páros belép a biztonsági ajtón, a
mögötte húzódó sötét erdoségbe. "Számítógép, programot azonosítani." szól Chakotay. "A jelenleg
futó program a 'Beowulf' nevu földi eposzon alapszik." "Beowulf?" kérdezi Tuvok, felpillantva a
kezében tartott trikorderrol. "Egy osi angol mítosz, ami a hatodik században játszódik... Dániában,
ha jól emlékszem. Egy Beowulf nevu hos küzdelme egy szörnyeteggel, ami egy királyságot
terrorizál, a lakóira vadászva. Szörnyek, és kardpárbajok. Ilyesmi" magyarázza Chakotay. "Életjelet
nem észlelek, de a zavarok még mindig fennállnak." mondja Tuvok. "A forrást viszont én sem
találom..." vizsgálgatja trikorderét Chakotay. A következo pillanatban valami elsüvít az orruk elott,
és egy dárda csapódik be egy közeli fába. "Barátként jöttök, vagy ellenfelet kerestek?" bukkan fel a
fegyver gazdája, egy borvértet, sisakot és hosszú köpenyt viselo no, majd kardot ránt és Chakotayék
felé irányítja a penge hegyét. "Számítógép, a szereplot törölni!" szól Tuvok, jól megnézve magának
a barátságtalan kinézetu fattyúkardot, amit a no harciasan tart maga elott. A parancsra azonban
semmi sem történik, mire Chakotay és Tuvok meglepetten néznek össze. "A jelek szerint a
vezérlorendszer sem muködik." A no eközben közelebb lép, és a kard hegyével célba veszi Tuvok
torkát, aki Chakotayra pillantva megjegyzi: "Ez esetben valószínusíthetjük hogy a biztonsági
rendszer is üzemképtelen." "A nevem Freya, Hrothgar király lánya vagyok. Én védem ezt az átjárót
azoktól, akik a népem életére törnek. Ígyhát mondjátok kik vagytok! ... Szóljatok, különben egy
112
lépést sem tehettek a földünkön!" "Nem áll szándékunkban jogtalanul áthaladni. Azonban a
küldetésünk nagyon fontos. Hálásak lennénk ha tovább engedne minket." mondja Tuvok. "Mely
földrol érkeztetek? Külsore nem hasonlítasz az itteniekre. De talán... Beowulf társai vagytok?"
Tuvok már épp megszólalna, de Chakotay csendre inti, majd Freya felé fordul: "Igen. A társai
vagyunk. Az én nevem Chakotay, o pedig Tuvok. Találkozott Beowulffal?" "Igen... O senkihez sem
fogható. A haja fényes, hollófekete, a szemeiben vad tuz ragyog. És szellemében egy hos
megtörhetetlen ereje lakozik." mondja Freya, elrakva a kardot, majd nekilát hogy kirángassa a dárdát
a fából. "A fellengzos kifejezésektol eltekintve, a leírás ráillik." jegyzi meg Tuvok, "De mibol
gondolta hogy o Beowulf?" "Ez Harry programja. Elég valószínunek tunt hogy a fohost alakítja. A
segítségével kitalálhatjuk, mi folyik itt." "A társuk született, nemes harcos volt. Kötelességük hogy
bosszút álljanak a haláláért." mondja Freya, mire Tuvok és Chakotay aggodalmasan pillantanak
egymásra "Igen." mondja kisvártatva Chakotay, "De elobb szeretnénk megtudni, hogy halt meg."
"Persze. Gyertek. Elviszlek titeket a királyhoz."
"Éljen soká Hrothgar király!" kiáltja Freya, belépve egy fáklyákkal megvilágított terembe, ahol
többen falatoznak egy nagy faasztal körül, "Barátokat hozok, Chakotayt, és Tuvokot. Beowulf
társait, akik azért jöttek hogy bosszút álljanak a haláláért! Fogadd oket illoen!" mondja Freya,
megállva egy szakállas, idosebb férfi mellett aki az asztalfon ül. "Mondanám hogy örömmel látom
itt oket, de az öröm napjai már elszálltak fölöttem. Együtt gyászolunk veletek elesett társatokért.
Reméltük hogy egy olyan eros és elszánt harcos mint Beowulf, megszabadít bennünket az átoktól."
"El tudná mondani, mi történt vele?" lép elobbre Chakotay. "Ugyanaz lett a sorsa mint harminc
legjobb harcosunknak. Grendel." mondja az öreg mellett álló, valamivel fiatalabb férfi. "Az a
szörnyeteg prédálja a környéket." mondja Chakotay. "A fénybol kitaszított szörnyeteg csak arra vár
hogy leszálljon az éj, és aludni térjünk. Akkor eljo Grendel, és elragad egyet közülünk! Még senki
sem tudta megfékezni. ... Ha elég bölcsek, elfelejtik dühüket, és visszatérnek otthonukba. Mert itt
csak a halál uralkodik." "Királyom, ideje visszavonulnod." mondja a másik férfi. "Örömmel vennénk
több információt. Láthatnánk a holttestét?" kérdezi Tuvok. "A test eltunt. Bizonnyal Grendel ragadta
magával buzlo barlangjába. A bestia nem hagy nyomot maga után." mondja Freya. "Látta valaki a
küzdelmet?" kérdezi Chakotay. "Nem. Beowulf egyedül indult harcba." "Megnézném magamnak ezt
a Grendelt." jegyzi meg Chakotay. "Mire lenne az jó?!" lép elobbre a király melletti férfi, "Hogy
hamis reményt ültess királyunk szívébe, mint a társatok? Hagyjatok magunkra szenvedésünkben."
"Unferth! Ok a vendégeink! Meg kell adnod nekik azt a tiszteletet ami megilleti oket!" utasítja
rendre Freya. "Nem illeti meg oket semmi! Ha Beowulf akkora hos mint ahogy állítja, Grendel
mostanra halott lenne! Feje egy kard hegyén díszelegne. Ehelyett egy újabb félelemmel teli éjszaka
vár ránk." "Ha megengedik hogy segítsünk, talán csökkenthetjük félelemérzetüket." mondja Tuvok.
"Nem ismerem a neveiket! Nem szólnak dalok a tetteikrol, nem keringenek legendák a csatáikról!
Hogyan állíthatják hát hogy legyozhetnék Grendelt?!" "Nem áll szándékunkban megölni. Csak
szeretnénk alaposan megvizsgálni." pontosít Tuvok. "Lehet hogy nem hagyja magát megvizsgálni,
harc nélkül. És ha ki akarnak állni Grendel ellen, elobb be kell bizonyítaniuk hogy alkalmasak rá!
Ellenem!" Unferth ezzel kardot ránt: "Védjék magukat!" A király azonban lefogja a kezét: "Kemény
harcosok ezek. Ma éjszaka övék az orség." "Bátornak tunnek. Remélem, még találkozunk." fordul
Freya Chakotayék felé, "Ha a sors is úgy akarja." Ezután a terem lassan kiürül, Chakotay pedig
kapcsolatba lép a híddal: "Chakotay hívja Janewayt: egyelore nem találtuk meg Harryt, de néhány
szimulált szereplo azt állítja, tudja mi történt vele." "Mr. Kim egy 'Beowulf' nevu regény
szereplojeként harcba bocsátkozott egy ismeretlen képességekkel rendelkezo ellenféllel." veszi át a
szót Tuvok, "És a küzdelemben meghalt." "Meghalt?!" kérdezi Janeway döbbenten. "Mivel a
biztonsági rendszerek a jelek szerint nem muködnek, figyelembe kell vennünk a lehetoségét." "De a
testet nem találták meg?" "Nem. Ha sikerül leállítanunk a programot, kiderül, itt van-e." üzeni
Chakotay. "Ellenorizzék a képalkotórendszert. Ha hibát találnak, próbálják rendbe hozni. És
továbbítsák a trikordereik által észlelt jeleket ide a hídra. Kiértékeljük az adatokat." "Értettem,
kapitány. Chakotay kilép." üzeni a parancsnok, miközben Tuvok elkezdi megvizsgálni a
113
környezetüket. "Az elsodleges vezérlorendszer itt lehet, e mögött a kofal mögött." mutatja a vulcani,
"Megpróbálom megkeresni a kisegíto hálózatot. ... Ez az osi földi kultúra a jelek szerint nagyon
érdeklodött a szörnyek iránt." "Minden népnek megvannak a maga démonjai." mondja Chakotay,
"Amelyek a nép legnagyobb félelmeit testesítik meg. És ahogy az ember testet ad ezeknek a
félelmeknek, egy részüket fel is dolgozza." "Erre a módszerre csak azoknak a kultúráknak van
szüksége, amelyek túlzottan nagyra értékelik az érzelmek szerepét. Ezért nem is talál a vulcani
irodalomban egyetlen démont sem." "Gondolom ezért is olyan népszeruek." jegyzi meg Chakotay.
"Híd hívja Chakotayt." hallatszik Janeway hangja, "Parancsnok, elemeztük az önök által gyujtött
adatokat. A mélyletapogatás nagy mennyiségu foton-energiát regisztrált." "Mit keres ilyesmi a
holodeckben?"
"Talán ahhoz van köze hogy mintákat vetünk abból a protocsillagból." tunodik Torres, "Mikor a
második szigetelomezo megsérült, energia szivároghatott a transzporterbe." "Onnan pedig szét a hajó
rendszereibe. Már a replikátorokban is találtunk valamit." mondja Janeway.
"Ez elég komoly gondot is jelenthet, kapitány." üzeni Tuvok, "Ha a szivárgás elérte a
lebontórendszert, elképzelheto hogy a holodeck egyszeruen energiává alakította Kim zászlóst,
mintha csak a szimuláció része lett volna."
"Nem zárhatjuk ki ennek a lehetoségét." ismeri el Janeway, "Hiszen a holodeckek tulajdonképpen a
transzportertechnika melléktermékeként jöttek létre. Energiát alakítanak anyaggá, és vissza. Minden
alkalommal, mikor egy program fut." "De személyek átalakítása nem feladata a rendszernek..."
jegyzi meg Torres. "Várjanak..." szólal meg Chakotay hangja.
"Valami közeledik..." mondja a parancsnok, figyelmét megosztva trikordere kijelzoje, és a terem
bejárata között. "Az objektum mintegy egy méter átméroju." állapítja meg Tuvok. "A jelek szerint
Grendel tiszteletét teszi nálunk." jegyzi meg Chakotay. "Kapitány, a szimulált személyek elmondása
alapján ez az objektum ölte meg Kim zászlóst. Azt hiszem, a vizsgálata eredményre vezethet."
"Csinálják." ad engedélyt Janeway.
"Kapitány... Egy anyag-energia átalakítási folyamat kezdodött meg." szól Torres a hídon. "Hozza ki
oket. Vésztranszport!" "Nem megy. Nem lehet befogni a mintázatukat."
A helyiség kétszárnyú faajtaja reszketni kezd, a résein vakító fény szurodik át. Tuvok és Chakotay
kíváncsian figyelik az eseményeket, trikordereiket 'célra tartva'. Az ajtó még néhányszor
megrázkódik, majd lassan kitárul, fénnyel borítva el a helyiséget.
"Kapitány, megszuntek az életjeleik! Eltuntek." mondja Torres, mire Janeway döbbenten fordul felé.
"Ezek a holodeck letapogatásának utolsó eredményei, alig valamivel Chakotay és Tuvok eltunése
elott." mondja Torres a tanácsterem nagy monitorán látható adatokat kommentálva. "Az értékek elég
zavarosak, de a legvalószínubb az a következtetés hogy az anyag-átalakító hálózat hibájáról van
szó." "Ha annak az energiának egy része bekerült a holodeck rendszereibe, komoly károkat
okozhatott." mondja Janeway, "És lehetséges hogy a hatása épp akkor mutatkozik meg, mikor
Grendel megjelenik a programban." "Vagyis az embereink dematerializálódtak." szól Torres. "Nem
tudom elhinni... Lehetetlen hogy Harry és a többiek végleg elvesztek." rázza meg a fejét Paris, "A
mintázatuk még meg lehet a rendszer átmeneti tárolójában. És akkor újra létre is tudja hozni oket.
Vagyis csak egy lehetoségünk van: be kell menni a holodeckbe, és megvizsgálni, mi esett áldozatul
annak az energialökésnek." "Csakhogy bárki aki bemerészkedik oda, úgy járhat mint a többiek."
mutat rá Torres. "Azért nem mindenki." mondja Paris vidáman.
"Miért pont én?!" méltatlankodik a Doktor a gyengélkedoben. "Mert egy hologramot nem lehet
energiává alakítani. Az már eleve energia. Ön a tökéletes személy." válaszolja Paris. "Hogy akarnak
kivinni a gyengélkedobol?" "Megváltoztatjuk az adattovábbítási protokollját, és a képalkotó
rendszerét. A holodeckkel összehangolni már egész könnyu lesz, hiszen ott rendelkezésre állnak a
kivetítok." magyarázza Janeway. "És teljes vezérlést adunk a fókuszálómezohöz, így ha akarja,
teljesen megszilárdíthatja magát, de ha szükséges, átjárhatóvá válhat." teszi hozzá Torres. "Semmi
sem tudja megérinteni a holodeckben, ha nem akarja." szól Janeway. "Értem..." fordul felé a Doktor
114
aggodalmas arccal. "Vegye úgy hogy ez lesz az elso felderíto küldetése." bátorítja Janeway,
"Megértem a tétovázását, de... Három emberünk eltunt, és a hajón levok közül önnek van a
legnagyobb esélye a megmentésükre. Megérti ezt, Doktor?" "Igen." "Helyes. A feladata annyi, hogy
megtalálja, és letapogassa az energialökést. Szerezzen annyi adatot, amennyit csak lehet. ...
Találkozni fog a történet szereploivel is, ezért javaslom hogy ismerkedjen meg a Beowulf eposszal.
... Három órán belül végzünk a szükséges módosításokkal." "Értettem, kapitány." bólint a Doktor,
mire Janeway, Paris és Torres elvonulnak. A Doktor nagyot sóhajt, majd az iroda felé menet,
miközben elsiet a csendben álldogáló Kes mellett, így szól: "Számítógép, kérem a Beowulf eposz
szövegét, az elemzéssel, és a korszak történelmi hátterével együtt." "Adatgyujtés folyamatban."
"Doktor..." áll meg az ajtóban Kes. "Jöjjön csak beljebb. ... Nem tudom mennyi ideig leszek távol,
de ez nem ok arra hogy felfüggesszük az oktatását. Hogy áll a fehérjeszintézisrol kapott anyaggal?"
"Tegnap végeztem vele." "Nagyszeru. Akkor készen ál a bázispár-válogató használatára. A
részleteket megtalálja a technikai adatbázisban." Kes azonban továbbra is ott marad az ajtóban. "Van
még valami?" pillant fel a Doktor az asztali terminálról, amin közben megjelentek a kért adatok.
"Valami nyugtalanítja." jelenti ki Kes. "Ugyan... De ha megbocsát, most fel kell készülnöm."
"Ideges a küldetés miatt, nem igaz?" "Ideges...? Hmm..." csóválja meg a fejét a Doktor,
kényszeredetten vigyorogva, "Életmento mutéteket hajtok végre anélkül hogy ideges lennék. Élet és
halál kérdésében döntök, anélkül hogy ideges lennék. Miért lennék hát ideges?" "Mert mindezeket a
dolgokat ismeri. Arra programozták hogy megbirkózzon velük. De... Ez most valami más. Igazam
van?" "Képes vagyok a gyengélkedo minden egyes berendezésérol részletes leírást adni..." kezdi a
Doktor boldogtalan ábrázattal, "De még soha nem láttam... Az eget. És erdot sem. Vikingeket és
szörnyeket meg pláne nem. ... Nem vallhatok kudarcot! ... De nem tudom mi vár rám a
holodeckben." "Azt mondta, megérdemelné hogy teljes értéku legénységi tagként kezeljük. Íme, itt a
lehetoség. ... És még valamit. A legénység egyetlen tagjának sincs a leghalványabb fogalma sem
arról, mi vár rá, mikor felderíto küldetésre indul." A hologram elgondolkodva nézi Kest, ki kis
szünet után megkérdezi: "Doktor... Választott már nevet?" "Háromra csökkentettem a szóba jöheto
nevek listáját." "Azt javaslom, válasszon egyet, mielott elindul. Segíteni fog abban, hogy
Csillagflotta-tisztnek érezze magát." mondja Kes vidáman. "Hmm... Meglehet. Gondolkodni fogok a
dolgon." bólint a Doktor, mire Kes a kijárat felé indul. "Kes... Köszönöm." "Sok szerencsét." fordul
vissza egy pillanatra a lány, majd magára hagyja a Doktort.
"Paris hívja Janewayt: az átvitel itt elokészítve." üzeni a hadnagy a gyengélkedobol, miután
elvégezte a szükséges beállításokat a Doktor megjelenítorendszerén. "Rendben, kezdhetik." érkezik a
kapitány válasza. "Doktor, készen áll?" fordul Paris a fel-alá járkáló hologramhoz. "Persze."
"Rendben. A trikorderét már betranszportálták a holodeckbe. Megkezdem az átvitelt." mondja Paris,
és a Doktor alakja néhány másodperccel késobb szertefoszlik.
A kinyitott trikorder békésen hever a félember magas szikladarabon, a holdfényes tisztáson,
folyamatosan letapogatva környezetét. Bár egyelore senki sincs, aki leolvashatná a kijelzéseit. A fák
között hamarosan mozgás támad, és a Doktor lép ki a tisztásra. Megpillantva a trikordert, odasiet
érte, majd kíváncsian megérint egy faágat, nem messze a sziklától "Minden rendben, Doktor?" szólal
meg Janeway hangja. "Igen. Az átvitellel nem voltak nehézségek. Úton vagyok..." üzeni a Doktor,
majd közelebb húzva megszagolja a fölé hajló fa ágairól lecsüngo virágfürtöket, és szélesen
elmosolyodva körülpillant, végül útnak indul. Nem túl nagy távolságot tehet meg, mikor valami, éles
hussanással szeli át elotte a levegot és csapódik egy közeli fa törzsébe. A Doktor mozdulatlanná
dermedve bámulja a csillapodva rezgo dárdanyelet, a következo pillanatban határozott noi hang üti
meg a fülét: "Barátként jössz, vagy ellenfelet keresel?" A Doktor kíváncsian fordul a hang gazdája
felé. "A nevem..." "Freya." mondja diadalmasan a Doktor, "A király lánya." "Még nem találkoztunk,
mégis tudja a nevem. Maga varázstudó?" kérdezi tisztelettel a no. A Doktor egy pillanatig
meglepetten mered rá, majd így szól: "Nem... Csak éppen... A híre megelozi önt. Egy ilyen kiváló
harcos mint ön... Jól ismert ott ahonnan érkeztem." "Nem gondoltam hogy a tetteimnek más tájakon
115
is hír ment." lép közelebb Freya, leeresztve a kardját, "Mit mesélnek rólam arrafelé?" "Nos... Az a
híres küzdelme..." "Sylttel?" "Igen! Hát az már egy kész legendává vált. Nagyszeru történet!" "Porig
romboltam a kastélyát. ... És hallott a Hito bárdokról? Ellenük is harcba szálltam amikor..." "Nagyon
szívesen meghallgatnám a történetet, de sürgos feladatom van. Grendelt keresem." "Csak harcos
keresi azt, mitol mindenki más menekül. Mi a neve?" "Nos, örülök ennek a kérdésnek. A nevem...
Schweitzer. Dr. Schweitzer." "Schweitzer... Jól csengo név. Jöjjön! Elviszem a királyhoz. ... Nincs
messze a kastély." Egy darabig csendben haladnak a holdfényes eroben, majd Freya hirtelen megáll:
"Nézze csak... A szerencse velünk van! Az ott atuta... Nagyon hasznos növény." Ezzel Freya egy
gombatelephez siet, és szedegetni kezdi a gombát. "Mire használják?" kérdezi a Doktor. "Italt
készítünk belole, amit csata elott iszunk. Egy medve bátorsága és ereje költözik belénk tole."
"Azonkívül szédülés, görcsök, és akut delírium. Ez egy elég veszedelmes gombaféle. Amonita
Muscaria, ha jól látom. Jellegzetes ezen az éghajlaton. Mérgezo." "Igen. De akit nem öl meg, erossé
teszi. Talán ismeroje a gyógyfüveknek?" "Bizonyos értelemben igen." "Maga aztán sok mindenhez
konyít Lord Schweitzer. Gondolom, megbecsült tagja népének." "Így is lehet mondani..."
"Éljen soká Hrothgar király!" kiáltja Freya, belépve a fáklyákkal megvilágított központi terembe,
"Barátot hoztam, Lord Schweitzert, aki azért jött hogy legyozze Grendelt." . "Mondanám hogy
örömmel látom itt önt, de az öröm napjai már elszálltak fölöttem." mondja Hrothgar, miközben
Unferth a trónhoz támogatja. "Sajnálattal hallom. Engedelmükkel, itt tölteném az estét, hogy
bevárjam Grendelt." mondja a Doktor. "Mire lenne az jó?!" lép elobbre Unferth, "Hogy hamis
reményt ültess királyunk szívébe, mint a többiek? Hagyj magunkra szenvedésünkben." "Attól tartok,
nem tehetem. Feladattal érkeztem ide." "Nem ismerem a nevét! Nem szólnak dalok a tetteirol, nem
keringenek legendák a csatáiról! Hogyan állíthatja hát hogy legyozheti Grendelt?!" "Én csak egy
egyszeru... Harcos vagyok. Grendel miatt jöttem, magával semmi bajom." "Ha ki akarnak állni
Grendel ellen, elobb be kell bizonyítaniuk hogy alkalmas rá! Ellenem! ... Védje magát!" mondja
Unferth, kardot rántva. Freya ekkor félreteszi dárdáját, és a saját kardját nyújtja a Doktornak: "A
sors vezesse a pengéjét!" A Doktort kissé készületlenül éri a penge súlya, elsore majdnem elejti, de
aztán gyorsan állít egy kicsit a fókuszálómezo terhelhetoségén, és diadalmas arccal emeli maga elé a
kardot. Épp idoben, mert Unferth támadásba lendül. A Doktor védekezni próbál egy darabig, de
szerencséjére Unferth felhagy a vagdalkozással: "Szerencséje hogy nem úgy harcolok már, mint
korábban. De Grendel számára nagyon könnyu préda lenne." "Ennek semmi értelme..." jelenti ki a
Doktor, egy közeli padra fektetve a pengét. "Ám legyen!" kiáltja Unferth, majd meglendíti a kardot,
hogy függolegesen kettészelje vele a Doktort. Ami azt illeti, a dolog sikerül, legalábbis a vágás
mentén a hologram alakja kissé eltorzul, de hamar visszarendezodik eredeti állapotába. Nem így
Unferth arca, aki, hogy pengéje nagyot csattant a kopadlón, fájdalmasan felkiált, remélve hogy karjai
nem esnek le a helyükrol. "Tegyen rá egy kis jeget, az lelohasztja a duzzanatot." hajol közelebb a
Doktor, hogy megvizsgálja a férfi csuklóit, miközben elismero mormolás hallatszik mindenfelol,
nyilvánvalóan sebezhetetlensége láttán. "Közel a szabadulásunk órája... Új hos érkezett közénk!"
kiáltja Freya csengo hangon, "Akit nem fog a fegyver. O lesz az aki leszámol Grendellel! Éljen soká
a hos! Éljen soká Schweitzer!" A teremben levok Freya vezetésével ütemesen kántálni kezdik a
nevet, a Doktor pedig átszellemült arccal áll a kör közepén.
A Doktor hamarosan már az asztal mellett ül a többiekkel, és az elotte levo méretes darab sültet
méregeti. "Egyen csak..." bíztatja Hrothgar. "Mi ez?" kérdezi a Doktor. "Oz. Volt belole errefelé
rengeteg, mielott... Egyen csak. Mostanában ínyencségnek számít." A doktor óvatosan beleharap a
húsba, majd a meglepetéstol a magasba szalad a szemöldöke. "Hmm... Nagyon finom!" "Ritkán
hallani mifelénk történeteket más tájakról. Nem mesélne valamit, Lord Schweitzer?" "Nem vagyok
jó történetmesélo..." szabadkozik a Doktor, de a többiek addig nógatják, míg végül, jobb híján,
orvosi eseteket kezd eloadni a hallgatóságnak. Az asztal körül ülok értetlenül hallgatják a
szakkifejezésekkel tarkított eloadást, de a Doktor végül annyira belejön a dologba, hogy abba se
lehetne hagyatni vele. A történetnek azonban egyszer végre vége szakad, és Hrothgar felajánlja,
hogy körbevezeti a Doktort a kastélyban. "Ha bármit lát ami érdekli, csak kérdezzen!" "Én... Csak
116
Grendelt szeretném megtalálni." "Így beszél egy igazi hos, mindig harcra készen. ... Nézze, ezzel a
karddal öltem eloször." áll meg Hrothgar egy, a kofalhoz rögzített kétkezes kard elott, "Tizenegy
éves lehettem." "Tizenegy éves volt mikor eloször ölt embert?!" kérdezi döbbenten a Doktor.
"Elismerem, elég egyszeru fegyver, de a fiatalságomra emlékeztet. De biztos vagyok benne hogy a
maga kastélya is tele van efféle trófeákkal a gyerekkorából." "Nem igazán emlékszem a
gyerekkoromra." "De biztos vagyok abban hogy sokszor kitunt a harcban, már fiatalon is, apja
dicsoségére." "Nagyuram...!" szól utánuk Unferth a központi terembol, "Késore jár, ideje
visszavonulnia." "Ha teheted, te mindig kész vagy aludni... Talán már el is felejtetted hogy a harcos
dolga a küzdelem, nem az alvás." dohogja Hrothgar, "Példát vehetnél Lord Schweitzerrol. ... Hajdan
csodás kastély volt ez. Mielott Grendel megérkezett. Maga pedig most újra azzá teheti." fordul a
király fáradtan a Doktor felé, "Hálásak lennénk érte." "Nagyra értékelem a bizalmát, nagyuram." hajt
fejet a Doktor. Hrothgar lassan elballag, Unferth lép a Doktor elé: "Lehet hogy van akit be tud csapni
a szemfényvesztésével. A király már öreg, és csodában reménykedik. A többiek pedig gyávák."
"Nem kell aggódnia, Unferth. Miután végeztem Grendellel, elmegyek." "Majd meglátjuk! Reggelre
kiderül hogy tettekben is olyan eros-e mint szavakban." Unferth távozásával a terem kiürül, illetve
majdnem. A sisakjától és köpenyétol megszabadult, kibontott hajú Freya áll a tuzhely mellett, a
fahasábokat igazgatva. "Hidegek erre az éjszakák. Gondoskodni akartam a kényelmérol." "Nagyra
értékelem a gondoskodását." lép közelebb a Doktor, "Azt hitem, mindenki nyugovóra tért már." "Az
álom... Félve látogatja ezt a helyet. Mostanában. ... Úgy tartják... A világ egy télen ér majd véget.
Eloször a hideg érkezik meg, majd egy démon, ami elragadja a napot. ... Rég volt már igazi nyarunk.
És egy démon járja a vidéket." mondja a no, lassan fuzve egymás után a szavakat. "Freya... A
világuk nem pusztul el." "Talán... De máris megváltozott. Minden éjjel ellátogat ide a démon..."
mondja a no leülve, és a Doktor is mellé ereszkedik a padra, "És minden reggel egyel kevesebben
leszünk. ... És már senki sem meri szóvá tenni a dolgot. Mindenki attól fél, másnap reggel o fog
hiányozni az asztal mellol. ... Évrol évre csendesebb lesz itt minden. ... Már egymáshoz sem igen
szólunk. Tudja, nehéz az ha valakit férfiak vesznek körül, és nincs senki, akinek kiönthetné a szívét.
Akivel megoszthatná a félelmét." "Megértem..." "Ön hogy lesz úrrá a félelmén?" "Még én is csak
most tanulom. ... Ezzel nem sokra megy." "Néha... Nagyon erosen érzem hogy egyszer én is
meghalok. Elfogadom a gondolatát. ... Remélem, harcban fog beteljesedni a sorsom. Karddal a
kezemben. ... Úgy tartják, a sors néha megkegyelmez azoknak, akikben felülkerekedik a bátorság. ...
De vannak napok, mikor... Elhagy az erom. ... Ön jókor érkezett..." "Orülök hogy segíthettem."
"Talán és is segíthetek." mondja Freya, közelebb húzódva a Doktorhoz, "Fontos hogy... Ne fázzon az
ember, ha harcba készül." "Jól megrakta a tüzet. Biztos vagyok benne hogy..." Freya azonban nem
hagyja hogy a Doktor befejezze a mondatot, hosszan megcsókolja a meglepetéstol mozdulni sem
tudó Doktort. "A fahasáboké nem az egyetlen tuz, Lord Schweitzer. Tudja hol a szobám..." mondja
Freya az emeletre vezeto lépcso felé indulva, a Doktor pedig gondolataiba merülve üldögél a padon,
a tuzhely elott. Nem sokkal késobb azonban baljóslatú hangok szólalnak meg a terem kapujának
túloldalán, mire a Doktor elokapja trikorderét, és kapcsolatba lép a híddal. "Folyamatosan figyeljük
a helyzetet." nyugtatja meg Janeway. "Kapitány, nagy koncentrációjú fotonenergiát regisztrálok."
üzeni a Doktor, az egyre erosebben rázkódó kaput figyelve. Az ajtószárnyak feltárulnak, és egy
hajlékony, fénylo csápokból álló jelenség lebeg be a kapun. "Kapitány, itt van, elottem. Egyfajta
energiasurusödés..." A fénygomoly egyik csápja ekkor kinyúl, és megérinti a Doktor karját. Az
érintés helyén szikrák csapnak ki a hologramból. "Vészhelyzetben vagyok! Szedjenek ki innen!"
kiáltja A Doktor.
"Gyengélkedo, vésztranszport!" üzeni Janeway a hídról. "Folyamatban." nyugtázza a parancsot
Paris, az orvosprogram vezérlopultja elé lépve. A Doktor hamarosan megjelenik nem messze tole,
döbbenten meredve jobb karjának maradékára, amely könyöktájon egy halványan parázsló szélu
csonkban végzodik. "Gyengélkedo, jelentést!" hallatszik Janeway hangja. "Megvan, kapitány. ...
Legalábbis a nagyobbik darabja." üzeni Paris, zavartan a megcsonkult hologramot figyelve, "A
legjobb lesz ha idejön... Ezt látnia kell."
117
"Nos, milyen?" kérdezi Paris, összecsukva trikorderét, az idoközben helyreállított jobb alkarját
próbálgató Doktort. "Pont mint a régi." "A jelek szerint a kapcsolatba lépés az energiával tönkretette
a mágneses kohézióját." állapítja meg Janeway, "De az nem biztos hogy a többiekkel is ez történt-e."
"Kapitány, ezt nézze. A Doktor trikorderében tárolt adatok." mondja Torres az egyik terminál mellol,
"Az a pillanat, mikor az energiacsomó kapcsolatba lépett vele." Janeway Torreshez siet, és
meglepetten nézegeti a kijelzéseket: "Szinaptikus mintázat? Nem számítottam ilyesmire egy
fotonenergia-csomó esetén. Eloször tapasztal ilyesmit a rögzített adatok között?" "Igen, bár most
szereztünk eloször adatokat az érintkezés pillanatából. Nem tudom... Talán felfedezheto lenne ez a
mintázat a gépházban levo mintákon is?" tunodik Torres. "Abból talán kideríthetjük, pontosan
milyen hatással volt az energiacsomó a holodeck rendszereire." "Utánanézek." indul a kijárat felé
Torres." "Megyek segíteni." csatlakozik hozzá Paris.
"Na lássuk... Megvan a polarizálómezo... Fókuszálom a tárolóra." mondja Paris, idonként a nem
messze álló erotérfalú tartályra pillantva, amiben a sárgás fényu felho örvénylik. "Egy szinaptikus
minta van kialakulóban..." állapítja meg Torres. "Ráadásul fölöttébb összetett." erosíti meg Paris. A
sárgás ködbol ekkor egy néhány csápból álló fényjelenség formálódik ki, ami áttörve a tároló
eroterét, átszáguld a gépházon, és 'fejest ugrik' az egyik falba. "Ez meg mi...?" bámulja a jelenség
eltunésének helyét Torres és Paris meglepetten. "Bármi is legyen, nem zavarta különösebben az
erotér." állapítja meg Paris. "Megpróbálom elkapni egy biztonsági mezovel." fordul vissza Torres a
pultja felé. "A tizennégyes szinten van a 'C' ötös szektorban." "Megvan. Lezártam a területet."
"Huha... Irányt változtatott." mondja Paris elképedve, "Megpróbálja megkerülni az erotereket."
"Próbáljuk meg még egyszer. ... Megvan, most három oldalról zártam be!" "Megint irányt változtat,
a nyitva maradt terület felé...!" "Ön is arra gondol amire én?" "Az a szinaptikus mintázat... Akár
egyfajta idegrendszer is lehet." "Tehát lehetséges hogy ez... Egy élolény." mondja Torres elhulve.
"Híd hívja a gépházat: egy mozgó energiaforrást észlelünk a hajóban." szólal meg Janeway hangja az
interkomból. "Tudomásunk van róla. A mintatárolóból szabadult el, és... Egy élolény
jellegzetességeit mutatja." "Élolény...?" "Neurális hálózattal rendelkezik, és viselkedése értelmes
lényre vall." "Megint nekiindult! Keresztülvágja magát az egész hajón a burkolat felé. Tizenöt
másodpercen belül eléri!" szól Paris. "Esnek az útjába fontosabb rendszerek?" kérdezi Janeway.
"Negatív." válaszolja Paris. "Akkor hadd menjen. Készüljenek fel a nyílás lezárására egy légzáró
erotérrel, és egy javítóosztag álljon készen. És kövessék, miután elhagyta a hajót!" osztogatja a
parancsokat Janeway. "Most szakítja át a burkolatot!" jelenti Paris, mikor a hajó megrázkódik.
"Erotér a helyén." szól Torres. "Az energiacsomó mintegy száz méternyire van a bal oldalon." jelenti
Paris.
"Képernyore!" szól Janeway a hídon. A fomonitoron láthatóvá válik a fényes csápokból álló
energiacsomó, amint gyorsulva távolodik a hajótól. Az útvonalában valami hirtelen kifordul a tér
szerkezetébol, és egy összetett fénymátrix nyílik meg az energiacsomó elott, ami egy pillanat alatt
beleolvad, majd a jelenség szertefoszlik. "Ez meg mi volt...?" bámulja Janeway meglepetten a
foernyot.
"Valamiféle fotonenergia-hálónak nézem." mondja Janeway, a jelenségrol készült
szenzorészleléseket vizsgálva a gyengélkedo nagy terminálján. "És az energiamintázat oda
igyekezett annyira. Ez nyilvánvaló. ... Azt hiszem, valamiféle védelmet nyújthat neki." tunodik
Torres. "De lehet hogy valami szállítóeszköz. Az urhajó megfeleloje. ... De ami fontos, egy pillantást
vethettünk a belsejébe, és három bioelektromos mintázatot regisztráltunk." "Bioelektromos? Talán
utalni akar ezzel valamire?" kérdezi a Doktor. "Eltunt három emberünk. Azt feltételezzük hogy
valamilyen módon energiává alakultak a holodeckben. Viszont itt a környéken semmi nyomukat
nem láttuk. ... Abban a hálóban ellenben három egyértelmu mintát regisztráltunk. Olyan mintákat
amik nem tartoznak a háló eredeti szerkezetéhez. Ha összerakosgatjuk ezeket a darabokat, arra a
következtetésre juthatunk, hogy az a három minta a legénység három eltunt tagja. Akik valahogyan
fotonenergiává alakultak." "De... Mit keresnek ott? És hogyan kerültek oda?" kérdezi Torres. "Nos,
118
egyértelmu bizonyítékunk van arra hogy abban a protocsillagban egyfajta élolények találhatók.
Intelligens élolények. Mikor a mintákat a fedélzetre sugároztuk, még nem tudtuk ezt. Fogalmunk
sem volt róla hogy tulajdonképpen foglyul ejtettünk ilyen lényeket. Bezártuk oket egy erotérbe, és
kísérletezgettünk velük. ... Ha az én embereimmel történne valami ilyesmi... Nem lennék túl
visszafogott az ellenakciók tekintetében. Mindent megtennék hogy megmentsem oket." "Vagyis az
eseményeket megtorlásnak látja?" kérdezi a Doktor. "Ezek a lények képesek alakot ölteni a
holodeckben... Egy szimulált alak képében. És így túszul ejtették a legénységünk néhány tagját."
mondja Janeway. "Ha valóban errol van szó, szabadon kell engednünk a másik élolényt." jelenti ki a
Doktor. "Hogy megmutassuk, nem rossz szándék vezérelt bennünket. Egy próbálkozást megér a
dolog." mondja Janeway. "Ha elviszem a másik lényt a holodeckbe, és átadom Grendelnek, talán
meg tudjuk értetni vele a szándékunkat, és o is szabadon engedi a mi embereinket." veti fel a Doktor,
mire Janeway gondterhelten járkálni kezd: "Általában hosszú felkészítésen átesett, tapasztalt tisztek
veszik fel az elso kapcsolatot egy ismeretlen fajjal. De most ön az egyetlen aki veszélytelenül
megpróbálkozhat a dologgal." "Szeretném befejezni amit elkezdtem. Meg tudom csinálni." jelenti ki
a Doktor magabiztosan. "Akkor beleegyezem. ... Tegyék át a lényt egy hordozható tárolóba, amit a
Doktor magával vihet." fordul Janeway Torres felé, majd odasétál a hologramhoz: "Csak még egy
dolog. ... Ahhoz hogy tartani tudja a tartályt, meg kell oriznie a szilárdságát." "Értem..." bólint a
Doktor, elértve a célzást.
"Freya! ... Freya?" kiabálja a Doktor a sötét erdoben bolyongva, kezében egy fényesen világító
hengerrel. Hirtelen egy árny válik ki a bozótból a Doktor mögött, karddal a kezében. A zajra a
Doktor megfordul, és egy pillanatig mozdulatlanul merednek egymásra Freyával. A no leereszti a
kardját, és boldogan a Doktor nyakába veti magát: "Lord Schweitzer... Már azt hittük, Grendel
elragadta." "Nem... Legalábbis nem teljesen." "Hogyan sikerült életben maradnia?" "Nehéz lenne
elmagyarázni. És jelenleg nem is túl fontos. ... Ez itt..." mutatja a Doktor a tárolót, "Egy... Talizmán,
ami elpusztíthatja Grendelt." "Hazudik!" hallatszik egy kiáltás a közelbol, és Unferth bontakozik ki a
fák közül, "Senki sem élheti túl a Grendellel való találkozást, hacsak nem a szörnyeteg szövetségese!
Ezzel a talizmánnal akarja befejezni parancsolója munkáját!" "Ez nem igaz. Azért jött vissza hogy
segítsen!" tiltakozik Freya. "Nem! ... Látom te már elhitted a hazugságait. Megbuvölt téged!"
"Unferth... El kell vinnem ezt a talizmánt a kastélyba. Azonnal!" mondja a Doktor, majd megkerülve
a harcost, útnak indul. "Ez éppen elég ok hogy gondoskodjam arról, sose jusson el oda!" mondja
Unferth, elállva a Doktor útját. Az csapásra emeli a kardját, a Doktornak pedig csak annyi ideje
marad hogy a tároló masszív fémtetejét a penge útjába mozdítsa. A csapás feldönti a hologramot,
Unferth pedig közelebb lép hogy ledöfje a Doktor. Freya szeme ekkor felszikrázik, és két marokra
fogva a fattyúkardot, Unferthre ront vele. "Ne! ... Nem tudják mirol van szó!" kiabálja a Doktor, de a
küzdok nem törodnek vele. Bár a no mozdulatai gyorsabbak, az ero azonban Unferth oldalán van, a
harcos néhány csapásváltással lefegyverzi Freyát, majd a földre löki, és tort rántva a Doktor felé
fordul: "Most meghalsz, démon!" Ezzel elorelendül, hogy a Doktor szívében döfje a keskeny, hosszú
pengét, ám az utolsó pillanatban Freya bukkan fel közte és a Doktor között, a tor így a no mellkasába
szalad. A Doktor elkapja a karjaiba hanyatló Freyát, a tárolóval mit sem törodve, amit Unferth
gyorsan magához vesz, és eltunik vele az erdoben. "Freya..." "Én uram... Az idom elérkezett."
"Sajnálom... Nem tehetek semmit." mondja a Doktor, gyorsan ellenorizve a no pulzusát. "Szép halál
ez..." zihálja Freya, fájdalomtól eltorzult arccal, "Vedd a kardom... Fékezd meg Unferthet! És
Grendelt." "Soha nem fogom elfelejteni..." mondja a Doktor, a no kezét szorongatva." "Akkor
boldogan halok meg... Az ön nevével ajkaimon. ... Éljen boldogan... Schweitzer..." mondja Freya
halkan, majd elcsendesedik. A Doktor megcsókolja a no kezét, majd felemelve a földrol a
gazdátlanná vált kardot, Unferth nyomba ered.
A Doktor nem sokkal Unferth után érkezik a kastélyba, az csak épp az imént adta át a tárolót
Hrothgarnak. "Nagyuram!" kiáltja a Doktor, belépve a nagyterembe, "Igaz harcosként ismert meg! ...
Ez a talizmán segít engem hogy véghezvigyem küldetésemet. Vissza kell kapnom!" "Ne hallgassatok
119
rá. Freyát is megölte!" mondja Unferth. A Doktor ekkor megindul Unferth felé, visszaszorítja az
asztal széléig, majd torkának szegezett karddal így szól: "Csak egy okból nem ölöm meg. Esküt
tettem hogy soha nem teszek kárt senkiben." Ezzel kinyújtja a kezét Hrothgar felé, aki átadja neki a
tárolóhengert. A Doktor a kétszárnyú kapu felé fordul, és fennhangon így szól: "Grendel! Készen
állok!" A kapu résein éles fény szurodik át, és az energialény néhány másodperc múlva belebeg a
terembe. "Nem tudom, megérted-e a szavaimat. De figyelj! ... Szabadon engedem ezt a lényt!"
mondja a Doktor, majd kioldja a tároló fedelét. Az abban levo kicsiny energialény a magasba
szökken, néhányszor körberepüli nagyobb társát, majd összeolvad vele. "Most már nincs okod arra
hogy túszokat tarts fogva. Kérlek, engedd el az embereinket."
"Kapitány, a fotonenergia-háló megint felbukkant." jelenti Paris a hídon. "Tapogassa le. Minden
szenzorral!" "A holodeckben egy részecskeforrás jelent meg." szól Torres. "A háló viszont megint
eltunt..." sóhajt Paris, a pultja kijelzéseit tanulmányozva. Janeway bosszús sóhajjal indul útnak a
hídon, a következo pillanatban azonban felhangzik a Doktor hangja: "Doktor hívja a hidat!"
"Mondja, Doktor! Mi történt?!" sürgeti Janeway.
A Doktor elégedetten pillant a tole nem messze álldogáló Tuvokra, majd folytatja: "Visszaszereztük
oket. Mindhármat." "Szép munka volt, doktor." üzeni Janeway a hídról. "De még milyen szép."
sóhajt a korhu öltözéket viselo Kim, "De elárulná hogy hol voltam eddig?!"
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48710.5. Az elrabolt
embereink visszatérése óta semmi nyomát nem tapasztaltuk a fotonenergia-lényeknek."
"Nem tudom hogy a lény a szavaim, vagy csak a viselkedésem hatására cselekedett-e..." mondja a
Doktor a foorvosi irodában, az asztal szélén üldögélo Janewaynek, "De érdekes lett volna ha
elmélyíthetjük ezt a kapcsolatot." pillant a Doktor lelkesen a kapitányra. "Ez az egyik
legizgalmasabb dolog a világur kutatásában. Új fajokkal találkozni... Megtalálni egy közös nyelvet...
Felfedezni a különbségeket és hasonlóságokat..." mondja Janeway. "Sajnálom hogy ez alkalommal
semmi ilyesmi nem történt." "Dehogynem. Csak egy elore nem látott módon. ... Ha jobban
belegondol... Részese lett egy krízishelyzetnek, kommunikált velük, és végül sikerült békés
megegyezésre jutniuk." "A Doktor szélesen mosolyogva pillant a kapitányra, aki így folytatja: "Egy
különleges bejegyzés kerül ma a hajónaplóba. A foorvos példaértéku helytállásáról, elso felderítoakciója
során." A Doktor megilletodve pattan fel a székbol: "Nagyon köszönöm." "Szeretném a
nevét is megemlíteni a bejegyzésben. Kes azt mondta, választott egyet. Valóban így van?" "Igen.
Azonban... Nem tudom, meg akarom-e tartani. Az utolsó alkalom, amikor valaki úgy szólított...
Eléggé fájdalmas volt. Nem szeretném ha arra emlékeztetne." "Ez úgy hangzik, mintha nagyszeru
kalandokban lett volna része a holodeckben." mondja Janeway, alaposan végigmérve a Doktort.
"Igen... Lehet mondani." "Nos... Van egy olyan érzésem... Hogy lesz még része hasonlókban."
mondja Janeway, megveregetve a Doktor vállát, majd rámosolyogva a kijárat felé indul.
"Valamiért... Én is így érzem." mondja a Doktor a Janeway után bezáródó ajtónak, majd a
mutorészleg felé indul, hogy ellenorizze a sürgosségi felszerelés állapotát.
120
12. Cathexis – Öntudatvesztes
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48734.2. Néha nagyon
pihenteto egy idore nem kapitánynak lenni. Ezért belekezdtem egy holo-regénybe, melynek
színhelye a régi Anglia."
Janeway, tizenkilencedik század közepe tájáról származó öltözékben lép be a szalonba, egy
meglehetosen savanyú ábrázatú komorna, és egy szobalány társaságában. "Bridget, szóljon
Burleighnek hogy Mrs. Dawenport megérkezett. ... Készítettem teát." mondja a komorna elobb a
szobalánynak, majd Janewaynek címezve szavait. "Nagyon kedves, köszönöm." "A tea öt
harminckor, vacsora hat harminckor. Az uraságot fölöttébb bosszantja ha várakoznia kell." "Pontos
leszek." nyugtatja meg Janeway a komornát. "Szeretnék valamit leszögezni, Mrs. Dawenport. Én
vagyok a felelos azért hogy ebben a házban rendjén menjenek a dolgok. Húsz éve állok már Lord
Burleigh szolgálatában. Megbízik bennem. És nem fogok turni semmiféle viselkedést, ami ezt a
bizalmat veszélyeztethetné. Ezért elvárom hogy betartsa a szabályokat, amelyeket felállítottam."
"Mrs. Templeton... Nem áll szándékomban semmi olyat cselekedni, ami árt a háztartásnak. És én is
szeretnék mondani valamit. A munkaadóm Lord Burleigh. Az o utasításait vagyok köteles követni.
Nem az önét." mondja Janeway kissé ridegen, felvéve Templeton stílusát. "Melegen ajánlom hogy
ne haragítson magára. El tudom érni hogy a jövo héten már más töltse be a maga posztját." "Azt
hiszem, meg kellene próbálnunk kijönni egymással, Mrs. Templeton. ... Van itt hely kettonk számára
is." Templeton kitölti a teát Janewaynek, majd a kijárat felé vonultában így szól: "Lord Burleigh
bármelyik pillanatban megérkezhet." Janeway egy darabig kíváncsian nézelodik, majd a kint dúló
vihar mennydörgésén és az eso dühödt sistergésén át valami zaj üti meg a fülét. Hamarosan kiderül
hogy csak egy meglazult ablaktábla felelos a dologért, amit a kapitány gondosan bezár. Ekkor
különös érzés keríti hatalmába, mintha valaki állna mögötte. Villámgyorsan megfordul, ám csak egy
festményt pillant meg a szemközti falon. A vállát megérinto kéz azonban valódi, ám Janeway mégis
összerezzen az érintés nyomán. "Bocsássa meg ha megijesztettem." szabadkozik a Janeway mögött
álló magas, harminc körüli férfi. "Sajnálom... Nem hallottam bejönni." "Mrs. Dawenport, ha
megengedi, rögtön a tárgyra térnék. Soha nem voltam olyan ember, akivel különösebben könnyu
kijönni, és ez a feleségem halála óta csak még rosszabb lett. O még úgy-ahogy meg tudott fékezni."
"Igen, értem." "A legjobban a gyerekek szenvedik meg ezt a helyzetet. Nem vagyok igazán jó apa, és
isten látja lelkemet, az anyuk lenni végképp nem tudnék. ... Öntol sem várom el hogy anyjuk helyett
anyjuk legyen, de azt fontosnak tartom, hogy noi érzékenységgel bánjon velük. Ezzel betölthetné a
lelkükben tátongó urt." "Minden igyekezetemmel azon leszek, méltóságos uram." "Henry junior
néha kissé keményfeju, Beatrice pedig... Borzasztóan szenved az anyja hiányától. Remélem, nem
fogják nagyon megkeseríteni az életét. ... És szeretnék adni még egy utasítást. A negyedik emeletre
semmilyen körülmények között nem megy fel. Megértett?" Janeway meglepetten pillant Burleighre,
de mielott válaszolhatna, egy figyelmezteto hangjelzés után Kim szólal meg az interkomból:
"Bemértem Chakotay parancsnok és Mr. Tuvok siklóját a távolsági szenzorokkal. De a hívásunkra
nem válaszolnak. ... A sikló súlyosan megsérült, a burkolat több helyen felszakadt." "Életjelek?"
"Ketto, de nagyon gyengék." "Sugározzák oket a gyengélkedobe, amint hatósugáron belül vannak.
Azonnal ott vagyok." "Értettem, kapitány."
"Doktor?" egyenesedik fel Janeway a gyengélkedo egyik vizsgálóasztala mellol, amin Tuvok
fekszik. "Egy energialökés következtében bekövetkezett lökéshullám eredményei. Foleg
fejsérülések. Mr. Tuvoknak van egy komoly agyrázkódása, de hamarosan rendbe hozom. Chakotay
parancsnok azonban... Az összes bio-neurális energiát eltávolították az idegrendszerébol."
"Eltávolították?!" kérdezi Janeway, elképedten bámulva a Doktort. "Igen. A jelek erre vallanak. A
szívét muködésben tudom tartani, csakúgy mint a légzését. De ezen kívül mást nem tehetek.
Agyhalott."
121
"A támadás csak néhány másodpercet vett igénybe, és nagyon hatékony volt. Chakotay
parancsnoknak és nekem nagy szerencsénk van hogy egyáltalán életben maradtunk." mondja Tuvok
valamivel késobb a gyengélkedoben, miután a Doktor, ígéretéhez híven, talpra állította. "Mi történt,
hadnagy?" kérdezi Janeway. "Lezajlott a találkozó az ilidariaiakkal, és útnak indultunk visszafelé.
Egy sötét anyagból álló ködre bukkantunk, el akartunk végezni egy szokványos vizsgálatsorozatot.
Azonban egy azonosítatlan hajó bukkant fel, és megtámadott minket." "Adtak rá bármi okot?"
"Nem. A hívásunkra sem válaszoltak. ... Valamiféle energia-kisülés talált el bennünket, áthatolt a
pajzson, és betöltötte a kabint. Chakotay parancsnok azonnal elveszettet az eszméletét, és nekem is
csak annyi idom volt hogy bekapcsoljam az automatikát." "És az idegen hajó?" "Az utolsó amire
vele kapcsolatban emlékszem, az a kép, ahogy visszarepül a ködbe. De a hajó alakjára nem nagyon
emlékszem." "Tudna valamit mondani a kisülésrol? Moduláció, fáziseloszlás..." kérdezi a Doktor.
"Nem volt idonk részletes analízis elvégzésére. De talán a sikló szenzorai regisztráltak valamit.
Átnézem a szenzornaplót." "Miért akarta volna bárki is lecsapolni a bio-neurális energiájukat?!"
kérdezi Janeway tanácstalanul. "Nem tudom. De ha bármit meg akarok próbálni a helyreállítás
érdekében, tudnom kell hogyan zajlott le a folyamat. A fegyver vizsgálata sokat segítene." mondja a
Doktor. "Megnézzük magunknak azt a felhot, és megpróbáljuk megtalálni a támadójukat." fordul
Janeway Tuvok felé.
"Az energia-kisülés túlterhelte a sikló központi vezérlorendszerét. Az összes adat törlodött." mondja
Tuvok, odalépve a taktikai tiszt pultjánál álldogáló Janewayhez. "Torres hadnagy a gyengélkedoben
van. Mondja meg neki, vallassa ki azt az adattárolót, hátha sikerül pár adatmorzsát összekaparnia."
"Igen, kapitány." bólint a vulcani. "A jelek szerint nem lesz könnyu dolgunk. A távolsági
szenzorokkal letapogattam a ködöt." mutat Janeway az egyik kijelzore, "Eros elektromágneses zaja
van. Nem látnak bele a szenzoraink... Nagyon úgy néz ki mint egy ideális búvóhely." "Valóban."
"Nem igazán csábít a gondolat hogy berepüljünk. Kíváncsi vagyok, mire megyek egy többfázisú
szenzorkonfigurációval." Janeway dolgozni kezd, majd egyszer csak összevont szemöldökkel kezdi
vizsgálgatni a terminált. "Valami gond van?" kérdezi Tuvok, úgy helyezkedve hogy o is lássa a
kijelzéseket." "Eltunt a jel. Nyoma sincs a ködnek. ... Irányt változtatunk. Mr. Paris?!"
"Száznyolcvan fokos fordulatot vettünk, kapitány. De nem én állítottam be az irányt." mondja Paris.
"Mr. Kim, ellenorizze a navigációs számítógépet! Kitol érkezett az utasítás iránymódosításra?" "Az
adatok szerint a kormányospultról." jelenti Kim. "Mondtam hogy nem én voltam." tiltakozik Paris,
"A kormánymu hibátlan... Semmi rendellenességet nem észlelek." "Zászlós, vegye át a vezérlést a
saját pultjára, és állítsa vissza az eredeti irányt." szól Janeway. "Megtörtént. Irány beállítva." "Mr.
Paris, végezzen el egy teljes ellenorzést a kormányospulton. Találja meg a hibát." "Igenis, kapitány."
"Megkérdezhetett volna mielott elárasztja a gyengélkedomet állati maradványokkal." méltatlankodik
a Doktor, a Chakotay ágya mellett, indián szertartásokkal foglalatoskodó Torres láttán. "Ez egy
gyógyító kerék... Chakotay törzsének egyik hagyományos talizmánja. Egyszer megmutatta hogyan
kell használni. Arra kért... Ha valami történne vele, hajtsam végre a szertartást. Ez a kerék
reprezentálja a bennünk, és a rajtunk kívül levo univerzumot." mondja Torres, a kikészített
állatborön levo kör alakú rajzra mutatva, "Ugyanis úgy tartják, hogy az egyik a másiknak
visszatükrözodése. Ha valaki mélyen alszik, vagy... Látomások után kutat, azt mondják, a lelke
elválik a keréktol. Ha kómába esik, vagy közel áll a halálhoz, akkor a lélek eltévedt. ... Ezek a
kövek..." mutatja Torres a kezében levo legömbölyített, színes kodarabokat, melyeken különféle
bevésések láthatók, "Irányjelzok. Segítenek megtalálni az utat visszafelé." A Doktor kétkedve sóhajt,
mire B'Elanna így szól: "Elismerem, nem éppen tudományosan megalapozott módszer, de mégis..."
"A coyote kövét az ötödik és hatodik tartomány határára tette. Ezzel az antilopno birodalmába vezeti
Chakotay lelkét. Ami a hagyományok alapján igen kellemes hely. Lehet hogy nem akar majd
visszajönni..." "Ezt meg honnan tudja?" kérdezi Torres, sértodötten lekapva a követ a rajzról. "A
kötelességem minél több orvoslási módszert ismerni. Többek között olyanokat is, amelyek
különbözo spirituális alapokon nyugszanak. De attól tartok, ezen az eseten a gyógyító kerék nem
122
sokat segíthet. Nem maradt elég a tudatból ahhoz hogy visszatérhessen." mondja a Doktor komoran,
majd odébbáll. Torres kis tunodés után egy másik helyre teszi az imént levett követ, majd Chakotay
felé fordul: "Találja meg a hazavezeto utat, parancsnok..."
Kes lassan felpillant a könyvbol amit a kabinjában olvasgat, és kíváncsian néz körül, mintha keresne
valamit. "Halló...? Van itt valaki?"
"Olyan volt mintha... Lett volna valaki a közelemben." magyarázza Kes a konyhában serénykedo
Neelixnek. "A telepatikus képességeid sugallták?" kérdezi a talaxiai, mire a lány serényen bólogat.
"Olyasmi volt mint a múlt héten, mikor a gyengélkedobe menet megérezted hogy Hargrove hadnagy
ott járt, pedig már órákkal azelott elment?" "Most nem. Az olyan volt mintha mondjuk egy zene
foszlányait hallottam volna egy távoli helyrol. De ez... Szinte tapintani tudtam volna a jelenlétet.
Éreztem hogy van még ott velem valaki." "Ki volt az?!" kérdezi Neelix bosszankodva. "Nem tudom.
Egy... Lény. Többet nem tudok mondani."
"A görbületi hajtómu eloírásosan üzemel, kapitány." lép oda egy hadnagy a kapitányi székben ülo
Janewayhez. A hajó ekkor meglódul, mire Janeway megjegyzi: "De már megint irányt változtattunk.
... Mr. Kim, vissza az eredeti pályára!" "A kormányzás nem reagál. A terminálom kikapcsolt." rázza
meg a fejét Kim, mire Tuvok átvág a hídon hogy utánanézzen a dolognak. "A vezérlofunkciókat
blokkolták." mondja a vulcani kisvártatva. "Kicsoda?" kérdezi Janeway. "A parancs a tizenkettes
szint, 'D' hetes szektorból, a navigációs panelrol érkezett." állapítja meg Tuvok. "Próbálják meg
visszaállítani a vezérlést." "Leellenoriztem a teljes ODN-t a kormányospultban és az
alrendszerekben. Nem találtam semmit." érkezik Paris egy jegyzetfüzettel a kezében. "Idoközben
újabb gondjaink adódtak." jegyzi meg Janeway. "Kapcsolat a vezérléssel helyreállítva." jelenti
Tuvok. "Helyes. Álljunk vissza a régi irányra. Janeway hívja Torrest: ki van most a navigációs
panelnél?" "Jelenleg senki. Én használtam még ma reggel, és Paris hadnagy néhány perce." "Ez nem
igaz!" tiltakozik Paris vehemensen. "Biztos ebben, B'Elanna?" "Teljes mértékben. Öt perce láttam
eljönni onnan." "Janeway kilép. ... Van erre valami magyarázata?" fordul a kapitány Paris felé.
"Eljöttem a panel mellett, útban visszafelé a Jeffries-folyosók felol. De ez minden. ... Vádol talán
valaki valamivel?!" "Csak logikus következtetéseket vonunk le, hadnagy." lép közelebb Tuvok,
"Mindkét útvonal-módosítást onnan kezdeményezték, ahol akkor épp ön dolgozott." "Biztosíthatom
önöket, nem én voltam." "Nem feltételezem magáról hogy épp most akarna fellázadni, Mr. Paris. De
azt nem zárhatjuk ki hogy valami miatt hiányosak az emlékei. Keresse fel a gyengélkedot, és
végeztessen el a Doktorral néhány vizsgálatot." "Rendben."
"Neuro-transzmitterek rendben... Szinaptikus funkciók stabilak... Maradjon már nyugton!" csattan
fel a Doktor, mivel Paris folyton a hologram által a feje körül mozgatott orvosi letapogatót figyeli.
"Talált valamit, Doktor?" érkezik Tuvok a gyengélkedobe. "Bár még nem végeztem minden
vizsgálattal, a jelek szerint eddig minden rendben." "Úgy látom, más gyanúsítottat kell keresnie, Mr.
Tuvok." jegyzi meg Paris. "Épp ellenkezoleg. Megvizsgáltam a navigációs panelt, és az ön DNS-ét
tartalmazó nyomokat találtam rajta." "Ez teljességgel lehetetlen." "A visszamaradt sejtmaradványok
kevesebb mint tizenkét órásak. Még mindig azt állítja hogy ártatlan?" "Hát, most már kezdem nem
tudni mit higgyek." "Talán a bio-molekuláris letapogatás kiderít valamit." mondja a Doktor.
"Értesítsen az eredményrol." mondja Tuvok, majd a kijárat felé veszi az irányt.
"Megtaláltam a támadónk ionnyomait. Egyenesen a sötét anyag felhojébe vezet." mondja Tuvok a
taktikai konzolnál, a mellette álló Janewaynek, "Mint láthatja a hajó röppályája fölöttébb
szeszélyes." "Ezek a planetoidok a ködben... Elég komoly gravitikus zavarokat kelthetnek. Mint egy
forgószél. Talán fölmérték oket, és a legbiztonságosabb útvonalon haladtak át közöttük." mondja
Janeway. "Logikusnak tuno feltételezés. ... Javaslom hogy pontosan kövessük az útvonalukat."
"Egyetértek. Irány a..." A híd fényei és a monitorok ekkor hunyorogni kezdenek, és több felol
vészjelzés szólal meg. "Kapitány, impulzusmeghajtásra lassultunk. A hajó gyors ütemben energiát
123
veszít." jelenti Kim, "A hajtómumag leáll." "Híd hívja a gépházat: jelentést!" szól Janeway, de nem
kap választ. "Torres hadnagy, hall engem? ... Mr. Kim, öné a híd. Tuvok, velem jön!"
"Torres, mi történt?!" kérdezi a gépházba beviharzó Janeway. "Kapitány?" "Vészhelyzeti
keverokamra-leállítást kezdeményezett." "Hogy mit?!" áll döbbenten Torres. Janeway a
hajtómumaghoz siet, megszemléli, majd továbbvonul: "Késo, a folyamat lezajlott. Kell vagy két óra
mire helyreállítjuk a dilithiumstruktúrát. ... Állítsák üzembe a többi rendszert! ... Ezenkívül elszállt a
központi számítógép, a hídnak nincs összeköttetése semmivel, és mozgásképtelenek vagyunk.
Elárulná, miért?!" "Fogalmam sincs mirol beszél." rázza meg a fejét Torres. "De hát mi az ördög
folyik itt?!" pillant Janeway kérdon Tuvokra.
"Találtam valamit, de nem lesz benne sok köszönet." fogadja a Doktor a gyengélkedobe érkezo
Janewayt, otthagyva az egymást méregeto Torrest és Parist. "Ez itt Mr. Paris emlékezet-mintázata,
az elmúlt huszonnégy óra." mutat a Doktor egy összetett elektromos mintázatot a kapitánynak, ami
egyhelyütt észrevehetoen ellaposodik és leegyszerusödik, "Amint látja, a jelek nagyjából hasonló,
egyenletes mintázatúak. De itt, tizenhárom óra ötven táján, a dolog megváltozik. ... Íme, ez itt egy
idegen gondolatmintázat." mutatja a Doktor, kinagyítva a kérdéses részt, "Márpedig ez az az
idopont, mikor Mr. Paris a navigációs panelnél járt. De lesz ez még rosszabb is. Itt egy korábbi is,
tizenkét óra két perckor, mikor az új irány beállításra került. ... És találtam egy hasonló mintát Torres
hadnagy esetében is, abban az idoszakban, mikor leállította a keverokamrát. ... Ez az egész együtt
arra utal, hogy ez az idegen mintázat egy idore elnyomta az áldozatok saját agymuködését." "Idegen
mintázat? Honnan?" kérdezi Paris." "Azt nem tudom. ... De elég különös jel. Még nem láttam semmi
ilyesmit." ismeri el a Doktor. "Doktor, mit akar ezzel mondani?" kérdezi Janeway rosszat sejtve.
"Egy lehetséges magyarázat... Az egyetlen amivel eddig szolgálhatok... Hogy egy ismeretlen, idegen
értelem átvette fölöttük az irányítást egy idore." "Behatolási riadó! Biztonsági személyzet négyes
készültségbe!" szól Tuvok a Doktor szavainak hallatán, "Lehetséges hogy a behatoló velünk együtt
érkezett a siklóban." "Ha így van... A jelek szerint meg akarja akadályozni hogy visszatérjünk a
felhobe." mutat rá Janeway, "És a jelek szerint képes személyrol személyre vándorolni. Ha pedig így
van, bármelyikünkbe beköltözhet, és irányíthatja az eseményeket, anélkül hogy észrevennénk." "Így
van. Kivéve engem." jegyzi meg a Doktor. "Igaza van. Eddig csak szerves lényeket támadott meg."
mondja Paris, "Ha közvetlenül kapcsolatba tudott volna lépni a számítógéppel és a navigációs
rendszerrel, már rég megtette volna." "Vagyis jelenleg a Doktor az egyetlen a fedélzeten, aki
megbízható." mondja Janeway, majd a hologram elé áll: "Doktor, mindaddig amíg ezt az idegen
tudatot ki nem iktatjuk, nem kockáztathatjuk meg hogy hatalmába kerítse a vezénylotiszteket. ...
Ideiglenesen átruházom önre az összes hozzáférési kódot." "Mit... Ez mit jelent? Hogy én irányítsam
a hajót?" "Nem. Ön lesz a biztosíték. Ha bármikor úgy látja hogy bármelyikünk az idegen tudat
hatása alá került, hatástalaníthatja a parancsainkat, és átveheti a hajó irányítását. Felkészültnek érzi
magát erre?" "Persze. Hiszen minden nap életrol-halálról kell döntenem." "Máris sokkal jobban
érzem magam." jegyzi meg Paris boldogtalan ábrázattal. "Számítógép, minden hozzáférési kódot
átsorolni a holografikus orvos felügyelete alá. Felhatalmazás: Janeway, nyolc négy egy alfa hat öt."
"Átsorolás megtörtént." nyugtázza a parancsot a számítógép. "Most pedig lássuk, nem tudjuk-e
meggyorsítani a hajtómu újraindítását." indul Janeway a kijárat felé, a többiek pedig a nyomába
szegodnek.
"Kapitány...!" éri utol a futva közeledo Kes a gyengélkedobol kilépoket, "Hallottam mi történt, és azt
hiszem igazuk van. Valóban van egy idegen élolény a hajón. Egész nap valami furcsát éreztem...
Nem tudom mi az, de itt van!" "Tudja, pontosan hol?" kérdezi Janeway. "Nem. De itt van a hajón."
"Kapitány... Kes telepatikus képességei még nem eléggé kifinomultak. Ha összeolvasztom vele a
tudatomat, segíthetek neki az észlelésére koncentrálni." javasolja Tuvok. "Én benne vagyok."
mondja Kes. "Rendben. Csinálják." bólint Janeway, mire Tuvok és Kes elindulnak visszafelé a
folyosón.
124
"A kapitány minden fontosabb helyet biztosítani akar. Öné az 'A' tizenhetes Jeffries-folyosó."
mondja Kim a mellette haladó technikusnak egy folyosón. "Pontosan mi ellen kellene
megvédenünk?" "Nem tudjuk pontosan. Csak hogy egy testetlen lényrol van szó." "Testetlen? Tehát
képes lehet átjutni a..." Kim társában ekkor bent reked a szó, mert idoközben megérkeztek egy
lifthez, és mikor az ajtó kinyílik hogy beengedje oket, a kabinban a mozdulatlanul hevero Tuvokot
és Kest pillantják meg. "Orvosi vészhelyzet, hetes szint, alfa tizenhármas szektor!" adja le a riasztást
Kim, majd jobb híján a szerszámövébol elokapott általános trikorderrel kezdi vizsgálgatni Kest és
Tuvokot.
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. Kiegészítés. A jelek szerint Tuvok és Kes
egy azonosítatlan energia-kitörés áldozatai lettek. Tuvok csak könnyebben sérült meg, de Kes
kómában van."
"Az esemény hasonlóan zajlott le ahhoz mint ami a siklóban történt." mondja Tuvok a majdnemsötét
tanácsteremben, "Az energia-kisülés áthatolt a kabin falán, betöltötte a helyiséget, és
mindkettonket leterített." "A belso szenzorok nem jeleztek semmit." jegyzi meg Torres. "A jelenség
kívül eshet a szenzoraink alap érzékenységi tartományán." veti fel Tuvok. "Talán. De egy ilyen töltet
nem jöhet csak úgy a semmibol..." mondja Janeway. "A legérzékenyebb letapogató ami a fedélzeten
van, egy magnetonszkenner. Azzal átfésülhetnénk a hajó minden egyes centiméterét, de nem sok
értelme lenne. A lény könnyedén kitérhet elolünk." szól Paris. "És ha az egész hajót egyszerre
tudnánk letapogatni?" kérdezi Torres. "Hogyan?" fordul fel Janeway kérdon. "Impulzusletapogatással.
Át tudnánk alakítani az összes szenzort, hogy egyszerre bocsássanak ki egy
letapogatóimpulzust, így minden rendellenes energiaforrás leképezodne. ... Harry, mit gondol?"
pillant Torres Kimre, aki mozdulatlanul bámul maga elé. Tuvok fézert, Torres pedig trikordert ragad,
Kim viszont néhány pillanat múlva megmozdul, és meglepett pillantásokat vet rájuk: "Mi van?! Mit
csináltam?" "Ne mozduljon, Mr. Kim." szól Tuvok. "Nem észlelek semmi különöset. De ez nem
sokat jelent." mondja Torres, elrakva a trikordert. "Mit csinált az imént?" kérdezi Janeway.
"Elgondolkodtam... Egy tanulmányról a magnetonszkennerekrol, amit valamikor régen olvastam.
Lehet hogy kissé túl mélyen merültem a gondolataim közé..." "Ez a közjáték fölöttébb nyugtalanító.
... Fogalmunk sincs mi történik, mikor valakit hatalmába kerít ez a... Lény. ... Ha minden
alkalommal gyanúsítgatni kezdünk valakit, aki kissé másképp viselkedik mint általában, hamarosan
mindenki üldözés mániás lesz. ... Tuvok, B'Elanna, nézzék meg mit tudnak kihozni ebbol az
impulzusletapogatás-ötletbol. Egy próbálkozást megér a dolog. Ez minden." mondja Janeway,
berekesztve a megbeszélést.
"És ez még mind semmi. Parsons zászlós pejutát rendelt. Hidegen!" méltatlankodik Neelix a
gyengélkedoben, a Kest vizsgáló Doktor mellett. "És?" "Máskor mindig melegen issza! Melegen!
Citrommal!" "Csak azért mert valaki kipróbálja, milyen a kedvenc itala másképp, nem került
mindjárt annak a lénynek az irányítása alá." "De akkor is... Nem gondolja hogy meg kellene
vizsgálnia? Csak hogy biztosak legyünk a dologban." "Megvizsgálhatnék mindenkit, akit
megemlített az elmúlt rövid idoszak alatt, de semmi haszna nem lenne! Tudjuk hogy a lény képes
egyik emberbol a másikba költözni." "Nekem úgy tunik, mintha védené Parsons hadnagyot..." "Nem
védek senkit. Csak úgy gondolom, kezdi kicsit túlzásba vinni ezt..." mondja a Doktor bosszankodva,
"Sot, ahogy így jobban megnézem..." "Csak nem... Csak nem azt akarja mondani hogy én...?
Doktor?! ... Ki kell jelentenem: semmiféle lény nem vehetne rá arra hogy bántsam Kest!" "Csak
szeretném ha felismerné, a viselkedése csak tovább rontja az amúgy sem túl vidám hangulatot.
Szóval nyugodjon meg végre. ... Egyébként a jelek szerint Kes nem szenvedett maradandó
idegrendszeri károsodást. Azonnal értesítni fogom, amint kihoztam a kómából." Neelix
megkönnyebbülten távozik, ám az ajtónak még becsukódni sincs ideje, mert Tuvok érkezik a
gyengélkedobe, és az egyik fali muszerszekrényt megbontva dolgozni kezd. "Mit csinál?!" fordul
felé a Doktor. "Átállítjuk a hajó belso szenzorrendszerét. Csak egy perc az egész." "Muszáj éppen
125
most? Mikor egy beteggel foglalkozom?" "Sajnálom, Doktor. A kapitány parancsa. ... Egyébként
hogy van?" kérdezi a vulcani, odalépve Kes ágyához. "Nincs maradandó sérülése. Egyébként a sebei
más jelleguek mint Chakotay parancsnoké. A bio-neurális energiakészlete rendben van. Csak ezeket
a zúzódásokat nem értem a nyakán és a vállán. Nem olyanok mint amit valami energia-kitörés
okozott. Inkább dulakodás nyomainak nézem." "Különös. Ilyesmire ugyanis nem emlékszem."
mondja a vulcani. "Akkor nem értem. Pedig az egyik nyom nagyon úgy néz ki, mintha a nyaki
idegközpont megszorításával próbálkoztak volna nála."
"Igen, tessék." szól ki Janeway a készenléti helyiségbol. Tuvok lép be, majd megáll félúton az
íróasztal és a bejárat között: "Torres hadnagy és én két órán belül befejezzük a letapogatás
elokészítését. A letapogatóimpulzus érzékelési zavarokat és szédülést okozhat majd, néhány
másodpercre." "Figyelmeztessék erre a legénységet, mielott nekikezdenek." "Igenis, kapitány. ...
Lenne itt még valami amirol be kell számolnom. Kes sérüléseit a jelek szerint nem energiajelenség
okozta. A Doktor fizikai bántalmazásra utaló nyomokat talált." "Bántalmazták? ... De magán nem
voltak ilyen nyomok..." "Így igaz." "Lehetséges hogy ön okozta azokat a sérüléseket?" "Hogy én?"
"Talán az a lény az ön testét szemelte ki akkor." "Elképzelheto. Talán csináltatnom kellene egy
idegrendszeri letapogatást, kiderítendo, tapasztalható-e nálam az a bizonyos emlékhiány."
"Támogatom az ötletet. Janeway hívja a gyengélkedot: vészhelyzeti orvosi hologramot aktiválni."
"Parancs nem végrehajtható. A VOH rendszerei kikapcsolásra kerültek." érkezik a számítógép
válasza. "Ki által?" "Ez az információ nem áll rendelkezésre." Janeway maga felé fordítja az asztali
terminált, és néhány rendszeradatot kér le: "A Doktor indítóprogramját blokkolták, a zárlatot kóddal
védték. Nem lehet újraindítani." "A tettes valahonnan a négyes szinten fölülrol fért hozzá a
rendszerhez." állapítja meg Tuvok, a monitorra pillantva. "Miért akarná valaki kikapcsolni a
Doktort?" "Mert o rendelkezik a Voyager biztonsági kódjaival." "Csakhogy a kikapcsolása miatt a
kódok újra visszaszálltak rám." "Induljunk ki abból hogy a lény nem tudja irányítani a holografikus
orvost. Logikus lépésnek tunik, hogy visszajuttatja azokat egy humanoid kezébe, hogy rajta
keresztül hozzájuk férhessen." "Vagyis rajtam keresztül..." mondja elhulve Janeway, "Túl veszélyes
ha egy ember rendelkezik minden kód fölött. Azt javaslom, osszuk kétfelé a kódcsoportokat."
"Elorelátó döntés." bólint Tuvok. "Ön tunik a legalkalmasabbnak az egyik kódcsoport átvételére. ...
Az idegen lény bármelyikünket hatalmába kerítheti. Bármikor." "De valószínuleg nem ugyanabban
az idoben." "Tájékoztatom a legénységet. Mindenki biztosít mindenkit." mondja Janeway a kijárat
felé indulva.
"Tájékoztatok mindenkit, hogy megint történt valami." szól Janeway, kilépve a hídra, "Valami, ami
az idegen lénnyel hozható kapcsolatba. A Doktort kikapcsolták, és egyelore nem tudjuk újra üzembe
helyezni. Úgy határoztam, megosztom a parancskódok fölötti uralmat..." Janeway hirtelen elhallgat,
mire a mellette álló Tuvok kérdon fordul felé: "Kapitány...?" Janeway összekulcsolja a kezét, és egy
villámgyors ütéssel szinte letaglózza az egyébként nála egy fejjel magasabb vulcanit. Paris reagál
elsoként, fézert ragadva fordul a kapitány felé, de képtelen elsütni a fegyvert. Tuvok, kissé
szédelegve, felé fordul a padlón: "Lojön! A lény irányítása alatt áll!" Paris a kábítóra állított
fegyverrel leteríti Janewayt, ám a következo pillanatban a mellette álló Kim emeli fézerét Tuvok
felé. Paris reflexbol leüti a zászlóst, mire egy nem messze álló technikus húzza elo a fézert a
szerszámövébol, hogy Tuvokra támadjon vele. A vulcani a jelek szerint megelégeli a fogócskát,
teljes szórásra állítva a fegyverét elkábítja a hídon tartózkodó összes embert.
"Ennek segítene kell..." mondja Paris, egy oltópisztolyt szorítva Janeway nyakához a
gyengélkedoben. "Köszönöm, Mr. Paris. ... Tud valamit kezdeni a Doktorral?" csusszan le Janeway
a vizsgálóasztalról, és a központi terminálnál dolgozó Kim mellé lép. "Még semmit. Bárki muve is
ez, átkozott jó munkát végzett. Már hat titkosítási szinten kellett keresztülvágnom magam." "Mennyi
idore van szüksége?" "Két-három óra." "Torres hívja Janewayt: kapitány, le tudna jönni a gépházba?
Van itt valami amit látnia kellene." "Azonnal ott vagyok. ... Mr. Paris, amíg kénytelenek vagyunk
126
nélkülözni a Doktort, ön lesz az ügyeletes orvos. Kim zászlós, önre a hídon lesz szükség." osztogatja
a parancsokat Janeway, a gépház felé indulva.
"Sikerült kinyernem néhány adatot Chakotayék siklójának adatbankjából." mondja Torres a
gépterem egyik terminálja mellett, a pult fölé hajló Janewaynek, "De nem találtam semmi különöset,
amíg el nem végeztem egy integritásellenorzést. Kapitány, az adatok nem az energia-kisülés miatt
vesztek el. Valaki törölte oket. Utána pedig túlterhelte a szenzorrendszert, hogy úgy tunjön, külso
behatás okozta az adatvesztést. És ez még nem minden. A hibajavító adatok alapján sikerült az
adatbank egy részét helyreállítani. ... Ott voltak a köd közelében, és valóban beleszaladtak egy
kisülésbe. De nem volt ott semmiféle másik hajó. ... Ha jól értelmezem az adatokat, a kisülés
magából a ködbol eredt." Janeway aggodalmasan néz körül, majd halkabbra fogott hangon kérdezi:
"De miért állt volna elo Tuvok egy ilyen mesével?" "Lehet hogy a lény hatása alatt állt." "Híd hívja
Janewayt: közeledünk a ködhöz." üzeni Kim a hídról. "Értettem. ... Mikor tudná elvégezni a
magnetonimpulzus-letapogatást?" fordul a kapitány Torres felé. "A szenzorrendszer már töltodik.
Tizenöt, legfeljebb húsz perc múlva." "Elotte irányítsa át a vezérlést a hídra. ... Addig pedig
megnézzük alaposabban, mi az amit nem lenne szabad látnunk."
"Mr. Tuvok, fel tudja térképezni az idegen hajó ionnyomait?" kérdezi Janeway a hídon, miután a
Voyager megállt, nem messze a köd viszonylag éles határvonalától. "Azt hiszem igen. ... Mr. Kim.
Állítsa be a következo útvonalat." mondja a vulcani, továbbítva a zászlós monitorára a mérési
eredményeket, "A pajzsok teljes töltöttségen, minden készen áll a ködbe való belépéshez."
"Kapitány... Befejeztem a vizsgálatokat amiket a Doktor kezdett el, mielott kikapcsolták." mondja
halkan az imént a hídra érkezett Paris Janeway mellett megállva, "Talált valamit. ... Mégpedig, ha jól
értelmeztem az adatokat, a Kes nyakán és vállán levo véraláfutások egy vulcani bénítófogás
eredményeként keletkeztek. Janeway döbbent arccal fordul Tuvok felé: "Hadnagy..." "Nem
emlékszem arra hogy bántottam volna Kest. Lehetséges hogy a lény irányítása alatt voltam."
"Elképzelheto... De miért támadja folyton magát? Három különbözo alkalommal... Ön volt a
célpont." "Én vagyok a biztonsági fonök. Talán emiatt ítél különösen veszélyesnek." "Mindeddig
nem jelentett nagyobb fenyegetést mint bárki más. És mégis, mindig az ön közelében bukkan fel."
"Kapitány... Azt hiszem, most fölöttébb emberi módon reagál a helyzetre. Ez lassan kezd paranoiává
fajulni." "Meglehet. De ez nem akadályoz meg abban hogy alaposabban megnézzem azokat az
ionnyomokat. Milyen tartományban észlelte oket?" "Többfázisú letapogatást kell alkalmazni. Ha
megvizsgálja az alfa-K tartományt, észlelni fogja." "Igen, valóban itt van. De érdekes módon
szubtéri zavaroknak még csak nyoma sincs a közelében. Ezen adatok szerint egy meghajtás nélküli
hajó hagyta a nyomokat. ... Hazudik, Tuvok! Nincs semmiféle hajó, soha nem is volt! És amíg nem
tisztázunk néhány dolgot, távol tartjuk magunkat a ködtol. ... Mr. Kim, irányt változtatunk..." "A
parancsot visszavonom." mondja Tuvok, fézert fogva Janewayre, "Pontosan ez az amit az idegen
lény egész ido alatt megpróbált elérni. Azt hiszem, a kapitány a befolyása alatt áll, ezért átveszem a
parancsnokságot. ... Zászlós, folytassa az utat a köd belsejébe, fél impulzusmeghajtással." "Ne
engedelmeskedjen, Harry." mondja Janeway. "Csinálja, zászlós!" pillant Tuvok Kimre. "Nem,
uram." "Tájékoztatok mindenkit hogy a fegyverem szórásra, és halálos fokozatra van állítva.
Átveszem a híd fölötti uralmat. Mindenki húzódjon egy helyre hogy szemmel tarthassam magukat."
mondja Tuvok, majd Kim pultjához lépve visszafordítja a hajót a köd felé.
"Egy energiamintázat észlelheto a ködben." mondja Kim, szemügyre véve a tudományos pultot, ami
mellett o és Janeway ácsorognak, "Komoly hasonlóságot mutat egy biológiai mintázattal."
"Élolény?" "És közeledik." bólint Kim. "Az a lény ott kint... Egy fajba valók?" kérdezi Janeway
Tuvokot. "Mi vagyunk a komar. Ez a mi területünk."
A gépteremben, a keverokamra ellenorzo pultjánál dolgozó Torres hirtelen felkapja a fejét, majd
átsiet egy másik munkahelyre, és végigfuttatja ujjait a pult billentyuzetének egy részén. A hajó a
következo pillanatban megrázkódik.
127
"Mi történt?" húzódik közelebb Janeway a mérnöki pultot szemmel tartó technikushoz. "Kivetettük a
hajtómumagot." "Nem... Nem! Tovább kell mennünk!" mondja Tuvok. "Torres hívja a hidat: attól
tartok, az imént a lény befolyása alá kerültem. Az egyik pillanatban még a plazmareléken
dolgoztam, a következoben meg azt láttam hogy a jelek szerint kivetettem a hajtómumagot."
"Értettem, hadnagy. Maradjon készenlétben" "Ezt nem értem... Ha a lény Tuvokban van, hogy lehet
akkor a gépházban is?!" kérdezi Paris. "Fogalmam sincs." rázza meg a fejét Kim, "Hacsak nincs
belolük ketto." "Két lény..." tunodik Paris. "Egy pillanat..." fordul feléjük Janeway, "Torres
hadnagynak nincs jogosultsága a hajtómumag kivetését kezdeményezni. Ahhoz egy magasabb szintu
azonosító kód kell. ... Számítógép, ki adott felhatalmazást a hajtómumag kivetésére?" "A parancsot
Chakotay parancsnok azonosítójával erosítették meg." "Chakotay..." "De hogyan?" kérdezi Kim. "Ez
a lény, ami Tuvokban van, el akar jutni a ködbe. Egy másik azonban éppen hogy meg akarja ezt
akadályozni. És az a másik, Chakotay. Tudja hogy veszélybe kerülünk, ha belépünk a ködbe."
mondja Janeway. "Hiszen o agyhalottan fekszik a gyengélkedoben." jegyzi meg Kim. "Talán
mégsem. Hiszen a neurális energiája valahogyan elhagyta a testét. És most egyik emberbol a
másikba vándorol." "A hajó ekkor megrázkódik, Tuvok pedig elégedett ábrázattal néz végig még
egyszer a pulton, amin mindeddig dolgozott. "Újra mozgunk, kapitány. Tuvok aktiválta a
segédhajtómuveket." "Idehozott minket. Miért?" kérdezi Janeway, "Hogy a mi neurális energiánkat
is kivonják.?" "Jó a meglátása. A legénység energiája több évre elegendo lesz a fajunknak." "Nem
szükséges elpusztítaniuk minket. Segítgetünk más energiaforrást találni..." mondja Janeway,
miközben a hajó többször megrándul. "Az energialények megtámadták a hajót." jelenti Kim, mire
Tuvok egy pillanatra felé fordul. Janeway átbújik a híd hátsó részét a kapitány és az elso tiszt
székétol elválasztó korlát alatt, és bebillentyuz néhány parancsot a két szék közötti terminálon. A
hidat eroteljes villanások árasztják el, mire mindenki megtántorodik. Paris szedi össze magát
elsoként, és a dolgot fölöttébb rosszul viselo Tuvokhoz sietve, kicsavarja a kezébol a fézert. Tuvok
összeroskad, a teste rövid idore felfénylik, majd a belole kiszabaduló energia beleolvad a
legközelebbi falba. Paris elokapja a szerszámövében levo trikordert, megvizsgálja a vulcanit, majd
megnyugtatóan bólint Janeway felé. A hídon gyorsan helyreáll a rend, miközben a kapitány a
letapogatás eredményét elemzi: "A lény trionikus energiából áll." "A jelek szerint csatlakozott a
társaihoz." állapítja meg Kim. A hajó mindeközben újra meg újra megrázkódik. "A pajzsok egyelore
tartanak. De ha így folytatják a lövöldözést, már nem sokáig." szól Paris, "Az elektromágneses
zavarok teljesen használhatatlanná tették a szenzorokat. Nem tudom merre van a kifelé." "Akkor
megfordulunk, és arra megyünk amerrol jöttünk." mondja Janeway. "Igen, asszonyom." "Nem
tudom sikerül-e. Tuvok egy elég bonyolult pályán hozott ide minket. Lehet hogy inkább még beljebb
kerülünk." aggodalmaskodik Kim. "Mr. Kim, próbálja meg rekonstruálni a Tuvok által összeállított
eredeti útvonalat." "Máris." "Pajzsok hatvanöt százalékon. Az energialények elkezdtek áthatolni a
védelmi rendszereinken!"
A gyengélkedoben, az aggodalmasan Kes fölé hajló Neelix egyszer csak felegyenesedik, és merev
léptekkel Chakotay ágyához siet, majd elkezdi átrendezni a köveket a gyógyító keréken.
"Nincs szerencsénk. Tuvok törölte az útvonalat. Biztos akart lenni abban hogy nem találunk ki."
mondja Kim a hídon. "Neelix hívja a hidat: kapitány... Nem, vagyok biztos benne, de azt hiszem az
imént... Egy lény hatalmába kerültem. És fura dolgot kellett csinálnom: átrendeztem a köveket a
gyógyító keréken." "Ha ez valóban Chakotay, talán mondani akar valamit." néz körül Janeway
reménykedve, "Mr. Kim, kapcsolja be a Doktor képtovábbító rendszerét a gyengélkedoben!" Az
egyik terminálon hamarosan megjelenik a gyengélkedo egy részlete, a gyógyító kerékkel együtt. "Mi
lehet ez? Egy kód? Valami üzenet?" nézegeti Janeway a köveket. "Talán térkép?" veti fel Paris.
"Számítógép, a környezo terület csillagtérképét összevetni a monitoron látható képpel." szól
Janeway. A gyengélkedobol érkezo képre hamarosan rákerül a térkép egy darabja, és kiderül hogy
valóban van egyezés. "Chakotay így akarja megmutatni a kijárathoz vezeto utat..." mondja paris
reménykedve. "Mr. Kim, állítson össze egy pályát, ami elvezet emellett a három planetoid mellett."
128
mondja Janeway, a térkép és a kövek együttállása által meghatározott égitestekre utalva. A Voyager
nekiindul, de egyre kevesebben kezd rázkódni. "Elvesztettük a pajzsokat. A lények elárasztják a
hajót!" jelenti egy zászlós. "Mr. Kim?" kérdezi az egyik korlátba kapaszkodó Janeway. "Most
haladunk el a harmadik planetoid mellett, a köd surusége csökken." "Híd hívja Torrest: minden
tartalékenergiát a manoverezo hajtómuvekbe, még a létfenntartásét is!" üzeni Janeway. A remegés
rövidesen megszunik, és Kim megkönnyebbült hangon jelenti: "Elhagytuk a ködöt, kapitány.
Energiaellátás stabilizálódik, pajzsok töltodnek, burkolat épsége kielégíto. A lények nem követnek
bennünket."
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48735.9. Visszatértünk a
hajtómumag kivetésének helyére, és sikeresen a fedélzetre vettük az egységet. Most már csak abban
kell reménykednünk hogy a Doktor képes lesz Chakotay parancsnok tudatát egyesíteni a testével."
"Sikerült?" kérdezi Janeway a doktor mögött állva az egyik oldalon, míg a másikon az aggodalmas
arcú Torres látható. "Úgy néz ki. ... Parancsnok?" emeli fel a hangját a Doktor, mire Chakotay lassan
kinyitja a szemét, "Hall engem?" Chakotay vesz néhány nagy levegot, majd egy darabig kíváncsian
szemlélve a föléje hajló arcokat, megszólal: "Igen. Eléggé szédülök, de azt hiszem... Visszatértem."
"Hogyan sikerült visszajuttatni a tudatát?" kérdezi Torres. "Semmiség volt. Csak három neurális
jeltovábbító, két agykéreg-stimulátor, meg tizenöt gigaquad tárolókapacitás kellett hozzá. Egy ennél
részletesebb magyarázat még szakértok számára is eltartana vagy tíz óráig." mondja a Doktor
vidáman, mire Janeway és Torres rosszalló pillantásokat vetnek rá. "Igazán egyedülálló feladat volt.
Örömmel írnék róla egy értekezést... Ha volna hol publikálni." mondja a Doktor, majd az irodája felé
indul, elhaladva a valamivel odébb ácsorgó Tuvok, és az egy másik ágyon ülve nézelodo Kes
mellett. "Mi történt, parancsnok?" hajol közelebb Janeway Chakotayhoz. "A sikló ellen intézett
támadás után..." mondja Chakotay erotlenül, "Olyan érzésem volt mintha lassan elsodródtam volna a
testemtol. Azt hittem... Meghaltam." "Mikor a sikló elérte a Voyager-t még mindig testtelen volt?"
"Igen. Nem tudtam beszélni, nem tudtam megérinteni a dolgokat... De aztán rájöttem, ha erosen
koncentrálok valakire aki egy helyiségben van velem, behatolhatok a tudatába. Eloször csak apró
dolgokra tudtam rávenni az alanyokat, de aztán egyre könnyebb lett. ... Bocsássa meg ha kissé durva
voltam önhöz." pillant Chakotay Tuvokra. "Nincs szükség a bocsánatkérésre." "Szép munka volt,
parancsnok. Jó hogy visszatért közénk." mondja Janeway kedves mosollyal. "Hogy oszinte legyek...
Számomra olyan volt mintha egy percet sem lettem volna távol."
129
13. Faces - Szemtol szemben
"A regenerációs fázis lezajlott. A genotron kikapcsolható." hallatszik egy férfi hangja a félhomályos
laboratóriumban, ahol egy sötét, hullámos hajú no áll egy tartóhámhoz rögzítve, Feje mélyen
elorehajtva, a jelek szerint nem ura a testének. "Biomátrixot kikapcsolni. ... B'Elanna...? B'Elanna
Torres? Ébredjen..." hallatszik a férfi hangja, mire a no feje megrándul, majd felemelkedik. A
hullámos hajkorona által övezve jellegzetes klingon arc válik láthatóvá, ám a no arcvonásai
kísértetiesen hasonlítanak a Voyager fogépészéire.
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48784.2. Befejeztük az Avery
rendszer feltérképezését, és éppen úton vagyunk hogy újra a fedélzetre vegyük Parist, Torrest és
Durstot. Mostanra már bizonnyal befejezték a harmadik bolygó magnezitalakzatainak vizsgálatát."
"Már itt is vagyok, Mr. Tuvok. Egy tányér hamisítatlan vulcani plumec leves." mondja Neelix az
egyik asztaltól nem messze álldogáló Tuvoknak az étkezoben, letéve egy tálcát az asztalra. "Már
említettem, Mr. Neelix hogy felesleges ezzel fáradnia. Teljességgel megfelelo a számomra az amit a
legénység többi tagja fogyaszt." "Badarság! Mindenki megérdemli hogy idonként hazai ízeket
élvezhessen." "Amennyiben így látja, köszönöm." mondja Tuvok, majd leülve nekilátna a levesnek.
"Ugyan, semmiség. Örülök ha a legénység étkezési szokásait tanulmányozhatom. ... De mire vár?
Hidegen már nem jó..." Tuvok elszántan belekanalaz a levesbe, ám az elso kanál után elakad a
lélegzete. Nagy nehezen kiprésel magából egy halk köhintést. "Nos, hogy ízlik?" kérdezi Neelix.
Tuvoknak sikerül annyi levegot juttatnia a tüdejébe hogy válaszolhasson: "Nos, fölöttébb... Pikáns."
"Finom, igaz?" Tuvoknak egyelore nincs ereje többet mondani, inkább az asztalon álló pohár vízért
nyúl, és igyekszik kissé lecsillapítani a nyelocsövében elszabadult poklot. "Pontosan a recept alapján
készítettem, de végül valahogy olyan ízetlennek találtam. Úgyhogy kicsit megfuszereztem. Hívhatja
Plumec Leves a la Neelix-nek." "Azért azt hadd szabadjon megjegyeznem, hogy ha módosítja egy
jellegzetes étel receptjét, az utána már aligha nevezheto eredeti otthoni íznek." "Kérem hogy a
vezénylotisztek fáradjanak a hídra." szólal meg ekkor Chakotay hangja az interkomból, mire Tuvok
tole szokatlan élénkséggel indul az ajtó felé. "És a leves?" kérdezi Neelix csalódottan.
"Parancsoljon... Jó étvágyat." Neelix, miután Tuvok elhagyta az étkezot, leül az asztal mellé,
félreteszi a kanalat, majd felemelve a tányért, nagyot kortyol belole. Elso reakciója némiképp
Tuvokéra emlékeztet, de a folytatás már kevésbé. Mikor újra képes rendszeresen levegot venni,
Neelix boldogan felsóhajt: "Az otthon csodálatos ízei."
"A felderítok nincsenek a megbeszélt koordinátákon." jelenti Chakotay a hídra érkezo Janewaynek,
és a hívásunkra sem válaszolnak." "Megpróbálták bemérni a kommunikátoraik jeleit?" "A felszínt
letapogattuk, semmi nyom. A felszín alatt kell lenniük." mondja Kim, "De ott sem tudom bemérni
oket." "Elképzelheto hogy a magnezitrétegek zavarják a szenzorainkat." veti fel Tuvok. "Vessen egy
pillantást erre..." mondja Kim a pultja mellett álló Janewaynek, mire az közelebb hajolva szemügyre
veszi az egyik monitort. "Ez az egyik barlangrendszernek az a része, ahová lesugároztuk a
felderítoket. Ez a másik kép pedig azt mutatja, hogy néz ki a terület most." magyarázza Kim a két
egymás melletti képre mutatva, amelyeken jól látható hogy egy sziklafolyosó egyik vége arrébb
költözött, most nem ugyanazt a két barlangot köti össze mint korábban. "Csak nem változtatták meg
az alakjukat azok a folyosók két nap alatt?!" kérdezi Janeway hitetlenkedve. "A jelek szerint ez
történt. Csakhogy a szenzoraink nem mutatnak tektonikai aktivitásra utaló jeleket a környéken." "Az
is lehetséges hogy Paris és a többiek nem oda jutottak ahová indítottuk oket, épp ezeknek a geológiai
változásoknak köszönhetoen. Szeretnék lemenni egy csapattal, és körülnézni." mondja Chakotay.
"És mi garantálja hogy önt nem veszítjük el, parancsnok?" kérdezi Tuvok. "Kenyérmorzsa..."
mondja Kim, mire Janeway kérdon mered rá: "Hogy mi?" "Bocsánat. Azt akartam ezzel mondani, a
parancsnok magával vihetne néhány megfeleloen beállított szubtér-jeladót, amiket otthagyhat az
130
útvonalán, mint..." "Kenyérmorzsa." bólint Janeway. "Sot, ha megfelelo távolságban helyezi el oket,
rajtuk keresztül kapcsolatban maradhat a hajóval, sot, vészhelyzetben transzporter-relének is
használhatjuk oket, amiken keresztül felsugározhatjuk." folytatja Kim. "Részemrol rendben,
parancsnok. Állítson össze egy osztagot. De azt akarom hogy a transzporter folyamatosan kövesse
nyomon magukat." adja áldását a dologra Janeway. "Értettem, kapitány. Tuvok, Kim, jöjjenek."
indul Chakotay a liftek felé.
"Nagyon sajnálom a kényelmetlenséget, de a jelenléte nagyon fontos a számunkra." mondja egy
vidiiai, az eros fémpántokkal egy vizsgálóasztalhoz rögzített klingon nonek, "Meg kell értenie." "Ki
maga?" "Sulan a nevem. Én vagyok a Vidiiai Testvériség vezeto sebésze." "Magyarázatot
követelek... Arra hogy... Mi történt velem." A vidiiai egy tükröt kerít elo valahonnan, és a klingon
elé tartja. "Sebészileg megváltoztatták az arcomat...?! Most úgy nézek ki mint egy klingon!"
"Semmiféle olyan sebészeti beavatkozást nem végeztem, amit önök értenek ez alatt. ... Van viszont
néhány kérdés amit fel kell tennem mielott folytatjuk." "Nem gondolhatja komolyan hogy hajlandó
leszek együttmuködni." "Meglehet, hiba volt hogy meghagytam a tudatát..." jegyzi meg a vidiiai.
"Durst... Paris.... Mit csinált velük?!" kérdezi Torres, dühösen fújtatva. "Milyen idos pontosan,
klingon?" kérdezi Sulan, miközben egy állványon nyugvó berendezést igazít Torres fölé. "Annak
hogy válaszoljak a kérdéseire, az az ára hogy maga is válaszol az enyémekre!" "Rendben.
Elfogadom." "Akkor újra megkérdem: mit csinált velem?! Pontosan!" "Újraépítettem a szervezetét.
Most már teljes mértékben klingon." "Ez lehetetlen!" "Biztosíthatom, nagyon is lehetséges. Egy
eljárással meggyorsíthatjuk a sejtszaporodást. Egyfajta kiterjesztett mitózis... A klingon genetikai
anyagát eltávolítottuk, azután a genotronnal anyagból energiává alakítottuk... Végül teljes mértékben
klingon egyedként alakítottuk újra anyaggá." "Miért? Miért tették ezt velem?!" "Nemzedékek óta
kutatunk olyan fajok után, amik ellenállnak a betegségünkkel szemben. Reméljük, talán így
találhatunk gyógymódot." "Mibol gondolják hogy mi klingonok ellenállók lehetünk?" "Mert azt
hiszem a genetikai szerkezetükben erre utaló jeleket találtam. De teljesen tiszta mintára volt
szükségem hogy biztos lehessek benne. A népem még nem tud róla... De maga a legnagyobb
reményünk." "Soha... Nem fogok... Segíteni maguknak!" kiabálja Torres, az asztalhoz rögzíto
pántokat rángatva. "Maga nagyon eros. Remélem hogy tényleg ellenálló a betegségünkkel szemben."
"Hogy akar errol megbizonyosodni?!" "Megfertoztem magát." mondja egyszeruen a vidiiai.
Különbözo fajból származó, elcsigázott humanoidok sorjáznak be egy sötét helyiségbe, a sor végén
Paris és Durst botladozik. A mögöttük lépkedo vidiiai orök egyike meglöki Durstot, hogy gyorsabb
haladásra ösztökélje, mire az dühösen nekik ront. A vidiiaiak elokapják fegyvereiket, Paris pedig
odébb rángatja a hadnagyot: "Már elfelejtette? Náluk vannak a fegyverek. Úgyhogy inkább nem
ugrálunk." "Valahogy meg kell próbálnunk meglépni." mondja Durst, miután letáboroztak a
számukra kijelölt emeletes ágynál, és az orök is odébbálltak. "Egyetértek. De csak akkor lépünk
akcióba ha kiderítettük, mit csináltak B'Elannával." Durst egyetérton bólogat. "Addig is
megfigyeljük az orök mozgását, megjegyezzük mikor esznek, mikor alszanak..." "Nincsenek túl
sokan." jegyzi meg Durst, a hosszúkás helyiség távoli végében, egy muszerpult mögött álló vidiiaira
pillantva, "Talán azért fárasztanak ki bennünket ennyire hogy ne legyen esélyünk harcolni." "Találni
fogunk kiutat, Pete. És a megfelelo pillanatban odébbállunk innen." Annak az ágynak a felso
részérol, amire Paris leült, ekkor gunyoros nevetés hallatszik. "Mi olyan vicces?!" pillant fel Paris.
"Maga, barátom." hajol át egy talaxiai az ágy szélén. "Megtudhatnám miért?" "Mert innen még senki
sem szökött meg. A vidiiaiak egy szívdobbanás alatt kiveszik a szívét annak aki megpróbálja... Egy
szívdobbanás alatt... Ez jó!" vigyorog a talaxiai saját szellemességén. "Nagyon vicces..." morogja
Durst. "Úgy látom jól ismeri ezt a helyet." mondja Paris felállva. "Illenék már. Hat éve vagyok itt."
"Áruljon el valamit... Én úgy tudtam, ezek a vidiiaiak folyton híján vannak a szerveknek. Hogy lehet
hogy még egyben vagyunk?" "Legyengültek a betegség miatt, emberek kellenek nekik akik kiássák a
folyosókat. És ezek mi vagyunk. Ha az ember életben akar maradni egy ideig, meg kell oriznie az
erejét." "Kösz a tanácsot." "Aggódnia azért nem kell. Továbbra is szükségük van pótszervekre. ...
131
Hatvanhárman voltunk a hajónkon. Mára már csak én maradtam életben." "Figyeljen... Mikor
rajtunk ütöttek, volt velünk egy no. B'Elanna Torres. Nem tudja mi történhetett vele?" "Ha nincs itt,
akkor mostanra már a szervraktárban pihen."
Tuvok és Chakotay épp egy sziklapárkányon araszolnak elore a barlangrendszerben, Kim pedig
kicsit lemaradva egy tenyérnyi szerkezetet rögzít a falra, majd miután bekapcsolta, társai után ered.
"Elhelyeztem a következo jeladót. A tájolójel tisztán fogható." "Remek." bólint Chakotay,
felpillantva trikordere kijelzojérol. "Van valami nyom?" kérdezi Kim, beérve a másik kettot. "Jártak
erre, ez biztos. A kérdés az, merre mentek tovább." "Igazi kiránduló környék." jegyzi meg Kim,
mikor valahonnan a magasból szárnyak csapkodása, és éles hangú visítás hallatszik. "Parancsnok,
zászlós... Erre!" érkezik Tuvok hangja az egyik oldalfolyosóból. "Mit talált?" kérdezi Chakotay,
miután beérik a vulcanit. "Legalább öt humanoid járt erre." mondja Tuvok, mintegy mellékesen
odamutatva egy sérült burkolatú trikordert a parancsnoknak, amit az imént vett fel a földrol. "Öt?
Hiszen csak három tagú volt a felderítoosztag." mondja Kim. "Nyilvánvalóan nem voltak egyedül."
állapítja meg Tuvok.
Torres arca verejtékben fürdik, arcvonásai néha görcsösen eltorzulnak. "Fájdalmai vannak?" kérdezi
Sulan, közelebb lépve az asztalhoz. "Ez semmi..." "Figyelemre méltó. A betegség egyik korai tünetei
a heves fájdalmak. Csodálom hogy így turi. Néhányan már magába a fájdalomba belehaltak." "Egy
fertozésnél több kell ahhoz hogy végezzen velem." A vidiiai ekkor egy muszerpulthoz siet. "A jelek
szerint igaza van... A szervezete igen hatékonyan küzd a kórokozók ellen. Ennek nagyon örülök."
"Valóban? Jó magának." morogja Torres. "Hamarosan új szakaszába kezdünk az eljárásnak.
Lemásoljuk a genetikai kódját, és megpróbáljuk a DNS-ét beilleszteni a miénkbe. Idovel sikerülni
fog, és örökre kiirtjuk a betegséget! ... És mikor ennek eljön a napja, önt hosként fogjuk tisztelni."
"Tudom hogy én vagyok az elso klingon akivel találkoztak. Ezért elmondom magának: a klingonok
a csatatéren érdemlik ki a dicsoséget! Nem pedig kísérleti nyúlként egy laborban!" "Korábban még
azért hibáztatott hogy szétválasztottam. Most pedig mintha büszke lenne a klingon származására. ...
Hálásnak kellene lennie, B'Elanna." mondja Sulan, visszatérve az asztal mellé. "Pedig tolem aztán
nem fog köszönetet hallani!" "Idovel másképp fog gondolkodni errol. Nem hibáztathatom ezért. Egy
ilyen csodálatos szervezettel mint a magáé, én is nagyon büszke lennék. Azt hiszem a klingonok a
legfigyelemreméltóbb lények akikkel valaha találkoztam."
Paris arra ébred hogy valakit lelöknek a mellette levo, üres ágyra. Forgolódik egy darabig, de végül
nem nyitja ki a szemét, inkább megpróbál gyorsan visszaaludni. A másik ágyon gubbasztó alak,
mikor meglátja a hanyatt forduló Paris arcát, közelebb jön. Egy aranyszín betétes egyenruhát viselo
földi no az, akinek arca megdöbbento hasonlóságot mutat a Voyager fomérnökéével. "Tom?"
suttogja Torres, "Tom, ébredjen!" Paris végül mégiscsak kinyitja a szemét, és döbbenten mered az
ágy mellett térdelo nore: "B'Elanna?!" "Igen. Én vagyok..." "Mit csináltak magával?" "Emlékszem,
mikor elkaptak bennünket a barlangban... Azt hiszem elájultam..." "Elkábítottak minket." bólint
Paris. "A következo emlékem az, hogy egy laboratórium-félében tértem magamhoz. Megkérdeztem,
mit csináltak, mire azt felelték... Eltávolították belolem a klingon DNS-t." "Ez képtelenségnek
tunik... Bár valóban emberi a kinézete." "Borzasztó gyengének érzem magam. A gyomrom is fáj..."
"Nem lep meg azok után hogy mit követtek el önnel." mondja Paris, kinyúlva Torres felé, de az
gyorsan félrehúzódik, "Annyira... Különös." mondja Torres, megérintve a homlokát. "Micsoda?"
"Régen, mikor még gyerek voltam... Megpróbáltam mindent hogy elrejtsem a redoket a
homlokomon. Kalapok, fejkendok... Minden ami eszembe jutott." "Mikor én kicsi voltam, folyton
sapkát viseltem a frizurám miatt amit apám csináltatott nekem. Minden nyár elejétol kezdve."
mondja Paris vidáman, mire B'Elanna is elmosolyodik. "A Kessick IV-en nottem fel. Az anyám és
én voltunk az egyetlen klingonok. Akkoriban, amikor a kapcsolat az Anyabolygó és a Föderáció
között már nem volt éppen... Felhotlen. ... Szólni nem szólt senki, de... Másképp kezeltek minket. És
én nem bírtam elviselni azt az érzést. ... Azután az apám... Otthagyott minket. Öt éves voltam. ...
132
Este még ott volt... Reggelre pedig elment. ... Azután még sokáig sírtam, minden este. ... Nem
beszéltem errol soha senkinek. ... Végül megértettem, azért ment el, mert... Túl klingon voltam a
számára. Hát megpróbáltam ember lenni..." "Azt hiszem, most megkapta amire vágyott." jegyzi meg
Paris, mire Torres könnyes arccal elfordul.
"Különös." áll meg Tuvok egy sziklafalat méregetve. "Mire gondol?" kérdezi Chakotay. "A
legutolsó mérésünk szerint itt egy nyolc kilométeres folyosórendszernek kellene kezdodnie." "Pedig
ez tömör gránit." szól Kim, megvizsgálva a falat. "Ha talajmozgások történtek volna míg idelent
vagyunk, biztos megérezzük." jegyzi meg Chakotay. "Igen. Épp ezért nem hiszem hogy tektonikai
aktivitásról van szó. Valószínubb hogy ez a fal valamiféle illúzió. Egy álcázott erotér." mondja
Tuvok. "Felderítoosztag hívja a Voyager-t: egy erotérre bukkantunk. Ahol korábban még egy
sziklafolyosó volt, most egy falat találtunk." üzeni Chakotay. "Az erotér mintázata megegyezik
azzal, amit a vidiiaiak esetében tapasztaltunk." csatlakozik a beszélgetéshez Tuvok.
"Parancsnok, tapasztalatból tudjuk hogy a fézereink át tudják ütni az eroteret. Tudni akarom mi van
a fal mögött. De ne vállaljanak felesleges kockázatot. Vészhelyzetben azonnal felhozzuk magukat."
"Értettem." nyugtázza az utasításokat Chakotay, majd trikorderét fézerre cserélve, rálo a kérdéses
falra. Azonban semmi sem történik. "Nem muködik a dolog, kapitány." "Állítsa át a fézert változó
hullámhosszúságra." "Parancsnok...!" kiáltja figyelmeztetoen Kim, fézerét egy folyosó bejáratára
irányítva. Chakotay is arra fordul, és mikor kézilámpájának fénye két vidiiaira vetül, azonnal kiadja
a parancsot: "Három személy fölsugárzásra!"
"B'Elanna..." érkezik Sulan a laborba, mire Torres abbahagyja a kezét rögzíto pánt elleni küzdelmet,
amiben egyébként nyerésre áll. "Hogy érzi magát?" kérdezi a vidiiai. "Erosnek. Éppen ezért zavar
hogy így akadályoz a mozgásban." "Együtt érzek..." "Nem szeretek állatként bezárva és leláncolva
lenni." "Sajnálom. Bár tehetnék..." "Gondolkodtam azon amit mondott. Magának köszönhetem hogy
végre teljesen klingon lehetek, Sulan. És az érzés valóban egyedülálló. Tulajdonképpen azt hiszem,
talán hálásnak kellene lennem. ... Tudta hogy a klingon noket nem csak testi adottságaik miatt
ismerik szerte az Alfa Kvadránsban... Hanem kielégíthetetlen szexuális étvágyuk miatt is? Miért
nem szabadítja fel teremtményét? Hogy láthassa, mikor elemében van?" "Bár megtehetném,
B'Elanna. De attól tartok, most még nem vállalhatom a kockázatot." mondja Sulan, majd szinte félve
nyújtja ki a kezét, hogy megérintse Torres arcát, Majd gyorsan vissza is húzza, és elhátrálva így szól:
"Bocsásson meg." "Ugyan mit?" "Kérem, ne legyen ilyen arrogáns... Gondolom, visszataszító
vagyok az ön szemében, de az ösztöneim még muködnek. És én is érzo lény vagyok. ... Bár most ez
hihetetlennek tunhet, B'Elanna, de valamikor az én népem is olyan jó kiállású, és hatalmas volt mint
az öné. És az ön segítségével megint olyanok lehetünk. Ha majd eljön az az ido, talán nem
undorodik majd tolem annyira mint most."
Két vidiiai or érkezik a foglyok pihenohelyiségébe, mire Paris megrázza az ágyán piheno Torres
vállát: "Ha azért jöttek hogy dolgozni vigyenek, nem vehetik észre hogy beteg..." "Ha túl gyengének
találnak, talán hagyják hogy itt maradjak, és akkor megnézhetem közelebbrol azt a terminált."
"Talán. De talán fogják, és elcipelik a szervraktárba." A két or azonban más paranccsal érkezett,
Durst fekhelyéhez mennek: "Maga. Velünk jön!" "És miért ha szabad kérdeznem." "Kapcsolatba
akart lépni a hajójukkal. Az elöljáró elbírálja a kérését." "Én vagyok a rangidos tiszt." áll fel Paris,
"Ez pedig azt jelenti hogy a vezetojükkel nekem van jogom beszélni." A vidiiai félre akarja tolni az
útból Parist, de az nem hagyja magát, mire elokerülnek a vidiiai szervtranszporter-fegyverek.
"Hagyja abba, Tom. Megölik!" kiáltja Torres aggodalmasan. "Semmi baj, Tom. Még mindig náluk
vannak a fegyverek. Vagy már megfeledkezett róla?" mondja Durst, majd a kijárat felé indul, a
vidiiaiakkal a nyomában. Paris komor arccal néz utánuk, majd az ágy fal melletti végébe húzódva
sírdogáló Torres mellé guggol: "Mi baj van?" A no azonban csak kétségbeesetten néz rá,
megszólalni viszont képtelen.
133
"Nos, mivel a vidiiaiak tudják hogy megjöttünk, számítani lehet rá hogy erosítést fognak kérni."
mutat rá Janeway a Voyager hídján. "Egyelore nincs nyoma érkezo hajóknak a távolsági
szenzorokon." rázza meg a fejét Kim. "Azonban elképzelheto hogy ugyanazzal a technikával amivel
az erotereiket álcázzák, a hajóikat is el tudják rejteni." jegyzi meg Tuvok. "És azt is számításba kell
vennünk hogy a jelenlétünk fenyegetheti a túszok biztonságát." teszi hozzá Chakotay, mire Janeway
komor pillantást vet rá. "Kapitány, vetne erre egy pillantást?" kérdezi Kim, mire Chakotay és
Janeway a zászlós pultjához sietnek. "A trikorderekbol kinyert adatok alapján letapogattam az egész
bolygót vidiiai eroterek után. Egy majdnem hatszáz kilométer kerületu térséget védenek
eroterekkel." "Le tudjuk tapogatni, mi van belül?" kérdezi Janeway. "Nem hinném. Legalábbis eddig
hiába próbálkoztam a legkülönbözobb módszerekkel." "Ha a vidiiaiak ugyanolyan eroteret
használnak mint korábban, miért nem tudtuk most hatástalanítani a fézereinkkel?" méltatlankodik
Janeway. "A legutóbbi találkozásunk alapján szerzett tapasztalataik segítségével valószínuleg
fézerbiztossá tették a rendszert." mondja Tuvok. "Ha a vidiiaiak ki és besétálnak rajta, mi is képesek
kell hogy legyünk rá. ... Végezzenek szimulációkat, találjanak módot az átjutásra!"
Torres már kezdi megszokni hogy Sulan mindig akkor érkezik, mikor már épp meg tudna szabadulni
a kezeit rögzíto pántoktól, de a vidiiai felbukkanása miatt mindig visszakoznia kell. "B'Elanna...
Szeretnék mutatni valamit." mondja Sulan, lehajtott fejjel közeledve Torreshez. Mikor felpillant,
B'Elanna undorodva hoköl hátra: "Durst..." "Úgy gondoltam, ezt az arcot nem találja majd annyira
visszataszítónak..." mondja a vidiiai, a hadnagy átültetett arcbore mögül nézve Torresre. "Megölte!"
"Igen. De a szervei legalább egy tucat életet mentettek meg." Torres ekkor úgy dönt, ideje befejezni
amit elkezdett, így néhány rántással kiszabadítja magát, és megragadva a meglepetéstol mozdulni
sem tudó vidiiait, nekilát hogy kiszorítsa belole a szuszt. A labor ajtajának kinyílása azonban nem
hagy erre elég idot, így hát Torres egyelore menekülore fogja a dolgot.
"A nagyfelbontású letapogatás lokális zavarokat tárt fel az erotérben, amelyek a mezo folytonos
újramodulálása miatt keletkeznek." számol be Kim az eredményekrol a tanácsteremben. "Mekkorák
ezek a zavarok?" kérdezi az asztal körül körözo Janeway. "Egy mikron körüliek, legfeljebb. És
másodpercek alatt bezáródnak." "Lehetséges lenne fézerrel kitágítani egy ilyen zavart, mikor
kiépül?" "Eloször mi is erre gondoltunk." bólint Tuvok, "De ennek megkísérléséhez a közelbe
kellene kerülnünk, ami felkeltené a vidiiaiak figyelmét." "Ellenben ha sikerülne megfeleloen
keskenyé tennünk a transzporter sugarát, lehet hogy sikerülne átjuttatni valakit egy ilyen
hasadékon." mondja Kim. "Nehéz feladatot jelentene a sugárzást pontosan a nyílás létrejöttéhez
idozíteni." mutat rá Tuvok. "De ha valaki bejut, megkeresheti az embereinket. Vagy legalább
kikapcsolhatja az eroteret." szól Chakotay. "És akkor mindenkit felsugározhatunk a hajóra." bólint
Janeway. "Valóban. Csakhogy figyelembe kell vennünk hogy nem ismerjük, mi van az erotér által
védett területen. De ugyanígy nem tudunk majd kommunikálni sem azzal akit átküldünk, sot arról
sem tudunk meggyozodni hogy a sugárzás sikeres volt-e." sorolja a problémákat Tuvok. "És még
egy probléma: hogyan lehetünk biztos abban hogy a kiválasztott személy maga nem esik a vidiiaiak
fogságába." hajol elore Janeway az asztalra támaszkodva. "Ezzel kapcsolatban van egy jó ötletem."
jelenti ki Chakotay.
Janeway kíváncsian nézegeti a gyengélkedo egyik vizsgálóasztalán ülo Csillagflotta-egyenruhás
vidiiait, aki körül a Doktor serénykedik. Tuvok lép be a helyiségbe, kezében egy szürke
ruhacsomaggal: "Sikerült készítenem egy vidiiai öltözéket. Azt hiszem, megfelelore sikerült ahhoz
hogy senkiben se ébresszen gyanút." A vidiiainak álcázott Chakotay átveszi a ruhát, és miután
alaposan megvizsgálta, elégedetten pillant a vulcanira: "Nagyszeru munka volt, Mr. Tuvok. Ha újra
szükségem lesz szabóra, most már tudom kihez forduljak."
A négytagú menet, melynek Torres és Paris is tagja, kövekkel megrakodva botladozik az egyenetlen
talajú sziklafolyosón egy csille felé, ahonnan két vidiiai or sürgeti oket. Miután leszórták a köveket,
elindulnak vissza a folyosóban, de Torres a nem messze levo kanyar után kimerülten a falnak dol.
134
Paris belékarol, és elvezeti egy viszonylag félreeso helyre: "Üljön le... Fújja ki magát egy kicsit."
Néhány másodperc múlva a talaxiai jelenik meg a folyosón, és egy tömlot nyújt oda Parisnak:
"Tessék. Egy kis víz." "Köszönöm." A talaxiai leguggol a kimerült Torres mellett: "Pihenjen
nyugodtan. Az orök most egy darabig nem jönnek vissza. ... A tömlot tartsák csak meg." mondja,
majd körülpillantva odébbáll. "Tom... Gondolkodtam... Mikor megváltoztattak, azt hiszem, nem csak
a külsomet érintette a változás." "Mire gondol?" "Mióta... Magamra maradtam... Borzasztóan félek."
"Ezért nem tehet szemrehányást magának." "Nem errol van szó. Voltam már ennél rosszabb
helyzetben is, de még akkor sem éreztem magam így. Soha... Remeg a kezem, a szívem vadul
kalapál... Még csak nem is próbáltam meg segíteni." "B'Elanna... Bár nem vagyok orvos, de úgy
gyanítom hogy ez az eljárás eléggé kifárasztotta. Nem is tehetett volna semmit." "Nem ez a lényeg.
Attól félek, hogy a klingon DNS eltávolítása gyávává tett." "Gyakran kifejezetten hasznos ha fél az
ember. Megakadályozza hogy értelmetlenül vállaljon kockázatot. Ha valaki bátor, nem azt jelenti
hogy egyáltalán nem fél, csupán megtanulta kordában tartani a félelmet. És tudom hogy maga elég
bátor ahhoz hogy kitartson. Hogy megtaláljuk a szökési lehetoséget." "Mi folyik itt?!" csattan fel egy
hang a hátuk mögött, egy vidiiai or hangja. "Csak pihentünk egy kicsit." fordul szembe vele Paris.
"Ha túl gyenge, vissza kell mennie a barakkba." Paris megpróbálja elállni az or útját, de Torres a
karjánál fogva visszahúzza: "Semmi baj, Tom." majd melléje lépve odasúgja neki: "Legalább
körülnézek egy kicsit."
"Készen áll, Mr. Chakotay?" kérdezi Janeway a transzporteremelvényre lépo parancsnokot, mikor
Kim jelenti hogy a rendszer kész a sugárzásra. "Igen." "Kapitány... Egy zavar van kialakulóban."
jelenti Tuvok. "Indítom az automatikus sugárzást." szól Kim. "Letapogatás folyamatban, folyik a
zavar bemérése." teszi hozzá Tuvok. Janeway a vezérlopulthoz siet, áttekinti a helyzetet, majd a
megfelelo pillanatban parancsot ad a sugárzásra. Miután Chakotay beleolvadt a szállítósugárba, a
kapitány a többiek felé fordul: "És most nincs más dolgunk mint várni."
A talaxiai a folyosók egyik csendes részében megáll, és egy másik vizestömlot eloszedve nagyot
kortyol belole. A következo pillanatban egy eros kar fonódik a nyaka köré: "Egy hang és eltöröm a
nyakát! Megértette?" sziszegi a klingon Torres, bevonszolva a talaxiait egy árnyékos bemélyedésbe.
"A barátomat keresem, Tom Parist. Ember férfi. Látta?" "Igen. De átvitték egy másik járatba."
"Melyikbe?" "Abba az irányba." mutat a talaxiai a folyosó egyik vége felé, "És volt vele egy másik
ember is. Egy nonemu. Ot visszavitték a barakkba." "Egy nonemu ember?!" "Igen..."
A kiürült barakkban az ágyán fekvo Torresen és egy vidiiai orön kívül nem tartózkodik más. A
helyiség ajtaja kinyílik, és egy másik or dugja be a fejét, odaszólva társának: "Segítene egy kicsit?"
Az Torres felé pillant, de mikor látja hogy az csukott szemmel, mozdulatlanul fekszik, kisiet az
ajtón. A hadnagy nyilvánvalóan csak erre várt, mikor az ajtó becsukódik az orök mögött, felkel, és a
barakk elkülönített részében levo terminálhoz siet. Egy darabig tanulmányozza az ismeretlen
rendszert, próbát tesz néhány képernyovel, végül az egyiken munkához lát. "Mit keres itt?!" csattan
fel mögötte váratlanul egy hang. Torres oldalra fordul, és két vidiiait pillant meg maga mögött, akik
megragadják, és vonszolni kezdik. Mikor beérnek az emeletes ágyak közé, egy alak bontakozik ki az
ágyak közötti félhomályból. Az egyik vidiiai anélkül kerül a padlóra hogy egyáltalán
megpillanthatná támadóját, a másiknak is csak egy másodperc adatik meg hogy szembeforduljon a
klingon Torressel, mielott az egy gyors ütéskombinációval szinte letaglózza. A második vidiiai még
földet sem ért, mikor a klingon kezében már ott csillog az egyik földre hullott transzporter-fegyver,
csak ezután veszi szemügyre a földön hevero emberi 'ikertestvérét'. Feléje nyújtja a kezét hogy
felsegítse, amit az ember Torres, döbbent arckifejezéssel fogad el. A klingon felrántja, majd hosszan
szemlélik egymás arcát. Az ember Torres szemei hirtelen lecsukódnak, térde megroggyan, mire a
klingon gyorsan elkapja, a vállára emeli, és könnyed léptekkel a kijárat felé indul vele.
"Ébredj, p'tah!" hallatszik, egy nem túl gyengéd rázogatást követoen, mire az ember Torres kinyitja a
szemét. Klingon felét pillantja meg elotte guggolni, kezében egy fanyárssal, rajta egy nagyjából
135
megsütött húsdarabbal, ami nyilván a közelben lobogó kis tuzön készült. "Egyél!" dugja a klingon az
ember orra alá a húst. "Mi ez?" "Valami állat, itt kaptam el a közelben." "Nem... Köszönöm."
mondja az ember, visszaejtve fejét a karjára, de a klingon felrántja: "Sajnálom, de ennél jobbal nem
szolgálhatok. Viszont enned kell, nem foglak egész úton cipelni!" "Egyáltalán hogy akarunk
kijutni?" kérdezi az ember, miután átvette a húst, "Orök vannak mindenfelé." "Átvágjuk rajtuk
magunkat." mondja a klingon, a saját adagját harapdálva. "Lehet hogy nem vetted észre, de nem
vagyok épp a legjobb formámban." "Éppen azért kell enned! Úgyhogy láss hozzá!" Az ember Torres
nem túl nagy lelkesedéssel harap le egy darabot a félig meddig átsült húsból, miközben a klingon
kissé megvetoen méri végig: "Szóval te vagy az ami megmaradt, miután a klingon részt
eltávolították." "A jelek szerint." "Ha nem járok épp arra, ott töltötted volna a napjaidat addig míg
meg nem ölnek valamelyik szervedért?! ... Túlságosan féltél talán cselekedni?" "Éppen azon voltam
hogy kitaláljam, hogyan szökhetnénk meg!" "Hogy hogyan? Megmutatom! Ezzel..." szorítja ökölbe
jobb kezét a klingon, "És ezzel!" mutatja fel a zsákmányolt fegyvert. "Ez az egyetlen módszered,
igaz? Ha nem muködik, üss... Ha az útban van, üss és pusztítsd el! Nem csoda hogy elmenekültél az
Akadémiáról." "Amiért életed végéig hálás lehetsz nekem." "Pedig nem vagyok az! A te
féktelenséged volt az ami annyi bajt okozott hogy más... Hallgass meg... Hallgasd magad. ... Ez
nevetséges. Belegondoltál egyáltalán abba hogy tulajdonképpen önmagunkkal veszekszünk?" "De
vagy aki veszekszik, p'tah! Ha szabad emlékeztesselek, én voltam az aki kiszabadított és idehozott.
Nem gondolod hogy legalább ennyit... El kellene ismerned?! Vagy képtelen lennél elismerni hogy
nélkülem nem lettél volna képes megszökni?" "De abban nem vagyok biztos, ez volt-e a jó
megoldás. Az eroszak nem feltétlenül az." "Talán nem!" csattan fel a klingon, "De én szívesebben
halok meg menekülés közben, mintsem rettegve üljek egy sötét sarokban." "Pont errol beszélek!
Inkább cselekszel anélkül hogy jobban átgondolnád, ahelyett hogy kivárnád a megfelelo pillanatot."
"Rendben. Akkor maradj, de én megyek." mondja a klingon, elindulva a sziklafolyosóban. "Ne, várj,
nem úgy gondoltam. Sajnálom..." a klingon erre megtorpan, és az embernek háttal, mozdulatlanul
várakozik. "Valamivel azelott hogy megmentettél, sikerült használatba vennem a vidiiaiak
számítógéprendszerét. Megtaláltam azt a programot, ami a hely álcázását végzo eroteret vezérli.
Csak néhány perc kellett volna hogy ki tudjam kapcsolni." "Akkor a Voyager be tudna mérni, és
felsugározna. És Parist is." "Ez az út valamivel könnyebb mint végigküzdeni magunkat az orökön át.
És az esély a sikerre is nagyobb. Különösen akkor ha segítesz nekem." "Vagyis..." fordul végre az
ember felé a klingon, "Szükséged van rám!" "Nélküled aligha jutnék vissza oda. És valakinek meg
kell védenie, amíg dolgozom." "A barakkhoz nem érdemes visszamenni... Ott túl sok az or. De a
laborban is vannak terminálok, ahol engem fogva tartottak. És az lesz a legutolsó hely ahol keresnek
majd."
"Elvitték... Nem történhetett más." mondja a talaxiai letörten, Torres üres ágya vázának
támaszkodva. "Hogy juthatok el a szervraktárba?" kérdezi Paris. A következo pillanatban egy kéz
nehezedik a vállára, mire megfordulva fenyegeto pillantást vet a mögötte álló vidiiaira: "Vegye le
rólam a kezét!" "Ahogy gondolja, Paris. De nem tudom egyedül hogy akar kijutni." mondja a vidiiai,
Chakotay hangján, mire a hadnagy hitetlenkedve méregeti egy darabig. "Chakotay?!" "Hol van
Torres és Durst?" "Valószínuleg elvitték oket... Hogy kinyerjék a szerveiket." "Miért beszél azzal a
fogollyal?!" érkezik egy vidiiai. "Azt a parancsot kaptam hogy vigyem a szervraktárba." fordul felé
Chakotay. "Én errol nem kaptam értesítést." "Mondtam bármit arról hogy így kellett volna lennie?!"
vág vissza Chakotay. "Magát még nem láttam itt..." "Most hozták rendbe az arcomat." "Hát jó...
Vigye. De a jövoben idoben tudni akarok az átszállításokról." "Rendben." bólint Chakotay, mire az
or odébbáll, a parancsnok és Paris pedig megindulnak kifelé.
"Itt vagyunk." néz körül a klingon Torres, majd a labor termináljára mutatva védekezo pozíciót
foglal el az ajtóknál. "Újra fel kell törnöm a biztonsági rendszert hogy hozzáférjek az erotér
vezérléséhez. Akkor fogom látni, mit tudok vele kezdeni. ... Ez az..." A klingon odasiet a
terminálhoz, és szemügyre veszi a monitorokat. "Mi most... Azt hiszem itt vagyunk..." mondja az
136
ember. "Ki tudod kapcsolni az eroteret?" "Azon vagyok." Néhány másodperc múlva sziréna szólal
meg a helyiségben, és valószínuleg az egész létesítményben. "Na most mi van?!" néz körül a
klingon, visszasietve az ajtókhoz. "Ha eddig nem is tudtak rólunk, most már tudnak." mondja az
ember, "Nyugalom, mindjárt készen vagyok." "Úgy látom, már nem is félsz. Vagy tévedek?" kérdezi
a klingon. "Talán csak nincs rá idom." válaszolja az ember, a terminálra koncentrálva. Ekkor egy
vidiiai érkezik, de a klingon elég gyorsan reagál ahhoz hogy ne legyen nagyobb gond a dologból. Az
ornek azonban sikerül leadnia egy lövést, ami eltalálja a klingon Torres fegyvert tartó kezét.
"Megsérültél?" kérdezi aggodalmasan az ember. "Dolgozz tovább!" "B'Elanna... Állj!" hallatszik egy
hang a másik bejárat felol, miközben a klingon épp az elejtett fegyvert akarja felvenni. Sulan áll az
ajtóban, fegyverét a klingonra szegezve. "Nem lennél képes ártani nekem..." "Igaza van. De ha nem
engedelmeskedik, megölöm... Ot." fordul a vidiiai az ember Torres felé. "Eldobni!" hallatszik egy
kiáltás a másik bejárat felol, ahol egy másik vidiiai lép be Parissal a nyomában, fegyvert szegezve
Sulanra. "Ki maga?" kérdezi az, miközben a földre ejti a fegyverét. "Ezt én is szeretném tudni!"
fordul a klingon az új célpont felé. "Chakotay vagyok." mondja a parancsnok, mire kissé
lecsillapodnak a kedélyek, az ember Torres pedig visszafordul a terminál felé: "Mindjárt meglesz a
hozzáférés az erotérhez." "Igyekezz!" mondja a klingon, begyujtve Sulan fegyverét. "Megvan...
Most!" szól hamarosan az ember Torres.
"Kapitány, az erotér megszunt." jelenti Tuvok a Voyager hídján. "Mr. Kim, be tudja mérni Chakotay
parancsnokot?" pattan fel Janeway a kapitányi székbol. "Chakotay hívja a Voyager-t: hallanak
engem?" "Tisztán és érthetoen, parancsnok." nyugtázza a hívást Janeway.
"Megvannak, kapitány." jelenti Chakotay. Sulan ekkor elorántja jobb kezét, amit eddig a háta mögött
rejtegetett. Egy kisméretu fegyvert tart benne, amivel célba veszi az ember Torrest. A klingon
azonban a lövés útjába ugrik, és a sugártól eltalálva mozdulatlanul rogy a padlóra. "Három ember és
egy klingon felsugárzásra!" szól Chakotay, készen arra hogy leloje a mellément lövés miatt
döbbenten álló Sulant, de az csak a mozdulatlan klingont nézi. A következo pillanatban
felragyognak az átvivosugarak.
"Súlyosan sebesült, kapitány..." mondja Chakotay a transzporter emelvényérol, a Tuvok elott besieto
Janewaynek, "Sugározza a gyengélkedobe!" fordul az ügyeletes felé. "Nem... Már késo..." mondja a
klingon, majd megragadja a mellette térdelo ember Torres kezét, "Bátran viselkedtél... Így a halálom
dicsoséges lesz." A klingon az ember szemébe néz, majd teste lassan elernyed.
"Mintát véve a szöveteibol, teljes klingon DNS készletem lesz arra hogy visszaállítsam a genetikai
anyagát a korábbi állapotba." magyarázza a Doktor, a gyengélkedo egyik ágyában fekvo Torresnek,
"A sejtszerkezete néhány napon belül visszarendezheto az eredeti állapotába." "Egy pillanat...
Vagyis vissza akar változtatni?!" "Igen, errol beszéltem mindeddig." "A sejtjei fehérje-eloállító
képessége komoly mértékben lecsökkent. Szüksége van a klingon génekre ahhoz hogy életben
maradhasson." "Szóval... Most még egyszer megmenti az életem..." "Én hozzá is látnék a
munkához..." mondja a Doktor elsietve a labor felé. Torres felül, és az ágy mellett csendben
álldogáló Chakotay felé fordul. "Hogy van?" kérdezi ekkor a parancsnok. "Nem is tudom. Különös
tapasztalat volt. Tudom hogy ebben a pillanatban... Amilyen most vagyok... Megbékéltem
magammal, jobban mint bármikor ezelott. És ez jó érzés." "De...?" "De valami hiányzik... Mintha
nem lennék önmagam. Mintha olyan sokáig éltem volna együtt valakivel, hogy most már nem is
érzem jól magam, ha nincs velem." "Meg kell mondjam, nagyszeru csapatot alkottak odalent."
mondja Chakotay, mire B'Elanna könnyekben tör ki. "Tudom... Megtanultam csodálni ot. ... Az
erejét... A bátorságát... Azt hiszem, el kell fogadnom a tényt, hogy életem végéig küzdenem kell
majd vele." Chakotay többször nekikészül hogy mondjon valamit, de végül csak együtt érzo,
szeretetteljes pillantást vet Torresre, majd lassan a kijárat felé indul. Félútról még visszanéz a
magába roskadva ülo Torresre, majd csendben távozik, B'Elanna pedig végigsimítja a homlokát,
ahová hamarosan visszakerülnek majd az ismeros redok.
137
14. Jetrel – Feloldozás
A fehér golyó lassan megállapodik a pool-asztalon. Neelix boldogtalanul nézegeti egy darabig, majd
méltatlankodva megjegyzi: "Egyetlen golyó sem volt amivel kezdhettem volna valamit is." A bunös,
név szerint Tuvok, egykedvuen áll az asztal túloldalán. "Ebben az esetben egy mentolökésre lett
volna szükség." jegyzi meg Gaunt Gary, a szimulált poolbajnok, mire Neelix kérdon néz a hologram
mellett álló Parisra. "Ez egy taktikai húzás. Ha egyetlen golyót sem tud a zsebekbe juttatni, legalább
helyezze a fehér golyót olyan helyzetbe, hogy az ellenfele se legyen képes erre, mikor rá kerül a
sor." magyarázza Tom. "Nem is tudom... Ez olyan csúnyán hangzik..." mondja Neelix. "Ahogy
gondolja..." vonja meg a vállát Gary, "De ha esélyt hagy vulcani barátunknak, attól tartok o nyeri a
játszmát." "Ám legyen. Akkor a mentolökés..." adja be a derekát, majd felmérve az asztalt, útnak
indítja a golyót. "Hah...! Nos, Mr. Vulcani? Kíváncsi vagyok ebbol hogy manoverezik ki. Ez a dolog
jobban tetszik mint gondoltam. Ez egy megoldhatatlan helyzet." "A helyzet valóban igényel némi
figyelmet, de korántsem nevezném megoldhatatlannak." jegyzi meg Tuvok nyugodtan. "Akkor
lássuk. Mutassa meg mit tud." "Nos... Fehér golyó a hátsó falra, azután az oldalsóra, végül a
tizenegyes golyó a sarokzsebbe." "Hát ha ez összejön..." rázza a fejét Paris hitetlenkedve. Tuvok
nekikészül, lök... És a fehér golyó megpattanva a távoli sarokzseb peremén egyenesen a lyukba
pottyan. Gary, Paris és Neelix egy emberként fordulnak Tuvok felé, vigyorgásuk szélessége is ebben
a sorrendben növekszik. "Talán valami baj van a hajó stabilizátoraival." mondja Tuvok faarccal.
"Vagy Tom felejtette el megemlíteni, hogy Sandrine pool-asztala kicsit lejt kelet felé." jegyzi meg
Gary. "Inkább egy mentolökéssel próbálkozott volna..." sétál oda Neelix a vulcanihoz. "Janeway
hívja Neelixet: kérem fáradjon a hídra."
"Beszélni kívánt velem, kapitány." áll meg Neelix a kapitányi szék mögött, a híd hátsó részénél levo
korlátnál, lepillantva a kapitányi székben ülo Janewayre. "Igen, Neelix. Szubtérüzenetet fogtunk egy
közeledo hajóról. Ön iránt érdeklodtek." "Micsoda?!" "Az ismeretlen hajó látótávolságba ért,
kapitány." jelenti Kim. "Impulzussebességre lassulunk. A hajót a képernyore!" A foernyon egy
lapos, legömbölyített orrú szürkésfehér hajó jelenik meg. "Ismeros?" kérdezi Janeway. "Ez egy
haakoniai sikló..." mondja Neelix elképedve. "Haakoniai?" kérdezi Chakotay. "Háborúban álltunk
velük. ... Egy egész évtizeden át. Ok... Megszállták az anyabolygómat. Több mint tizenöt évre."
"Van valami ötlete, mit akarhatnak öntol?" kérdezi Chakotay. "Semmi az égvilágon." csóválja a fejét
Neelix. "A sikló hív minket." jelenti Kim. "Nyisson egy csatornát." szól Janeway. "Nyitva." A
foernyon egy szürkés hajú, szemöldöke fölött és állán ferde borredokkel rendelkezo humanoid férfi
jelenik meg. "Kathryn Janeway vagyok, a Voyager Föderációs hajó kapitánya. Miben segíthetünk?"
"Mint az üzenetemben már említettem, kapitány tudomásom szerint van egy Neelix nevu talaxiai a
hajójuk fedélzetén." "Én vagyok Neelix. Mit akar?" kérdezi Neelix elobbre lépve. "Nagyon fontos
dologról kell hírt adnom, de... Mégis inkább négyszemközt szeretnék beszélni önnel. Lehet hogy az
élete függ ettol." "Megkérdezhetem, ki maga?" "Bocsásson meg. ... A nevem Jetrel. Dr. Ma'Bor
Jetrel." Neelix arcára eloször döbbenet, majd végtelen harag és fájdalom ül ki. A talaxiai néhány
másodpercig még a képernyot bámulja, majd dühtol remegve kiviharzik a hídról.
"Az az ember egy tömeggyilkos!" kiabálja Neelix a kabinjában járkálva fel-alá, Janeway tekintetétol
kísérve. "Még sokkal fiatalabb koromban... A szüleimmel egy Rynax nevu holdon éltem. Annak a
kolóniának volt a legjobb az éghajlata az összes talaxiai település között... Egészen addig, míg be
nem vetették a metreon kaszkádot. ... Milyen dallamos név, nem igaz? Különösen egy tömegpusztító
fegyvernek!" "És Jetrelnek valami köze van ehhez a fegyverhez." állapítja meg Janeway. "Dr. Jetrel
volt az a tudós, aki megalkotta a metreon kaszkád alapelvét! És késobb annak a tudóscsoportnak a
vezetoje, ami megépítette!" "Értem..." bólint Janeway elhulve. "Rynaxot egy szempillantása alatt
körbevette a halálos felho. És a ragyogó nappalok végtelen, fagyos éjszakává változtak. ... Több mint
háromszázezren veszették életüket." "De ön túlélte..." "Igen. Az volt a szerencsém hogy akkor épp
138
Talaxon voltam. A Védelmi Eronél szolgáltam, egy invázióra készültünk, amire végül soha nem
került sor. Nem volt már rá szükség. A kaszkád bevetése után Talax feltétel nélkül megadta magát."
"A családja...?" Neelix szólni képtelenül csak megrázza a fejét, és kevés híján sírva fakad.
"Borzasztóan sajnálom." mondja Janeway halkan.
"Dr. Jetrel..." nyújt kezet Janeway a transzporter-emelvényrol lelépo haakoniainak, "O a biztonsági
fonököm, Mr. Tuvok." "Hallottam már híreket a transzporter-berendezésükrol, de... Személyesen
megtapasztalni... Igazán lenyugözo." "Mr. Neelix nem óhajt találkozni önnel." mondja Janeway. "Ez
nem lep meg. Tiszában vagyok vele hogy nem örvendek nagy népszeruségnek a talaxiaiak körében."
"Elkísérhetem a szálláshelyére?" kérdezi Tuvok. "Indulhatunk." bólint Jetrel, majd mindhárman
kilépnek a folyosóra. "Mr. Neelix felhatalmazott hogy képviseljem ebben az ügyben. Ön arra utalt,
hogy valamiféle veszély leselkedik rá." mondja Janeway. "Igen. Feltétlenül részletes orvosi
vizsgálatnak kell alávetnie magát." "Milyen okból?" "A háború alatt készült jelentéseink szerint tagja
volt annak az osztagnak, ami a kaszkád bevetése után segített a túléloket kimenteni Rynaxról. Nagy
koncentrációban jelen levo metreonizotópokkal került kapcsolatba, ami miatt a mentoosztag több
tagjánál egy metremia névvel ellátott vérképzoszervi betegség lépett fel." "Valami komoly dolog?"
"Az eddigi adatok szerint a betegség sajnos... Halálos." mondja Jetrel, mire a menet megtorpan.
"Molekuláris szinten támadja meg az áldozatát. Évekig lappanghat, de amikor kitör, hihetetlen
tempóban roncsolja szét a test molekulaszerkezetét. ... Kifejlesztettem egy berendezést, ami képes
diagnosztizálni a betegséget, még a lappangó stádiumban." "Szabadna megkérdeznem hogy miért áll
szándékában megvizsgálni Mr. Neelixet?" kérdezi Tuvok. "A mentoosztag több tagját vizsgáltam
már meg, és elég sok adatot gyujtöttem már eddig is. Remélem hogy a kutatásaim hozzájárulhatnak
a metremia legyozéséhez. Kérem... Próbálják meg rábeszélni Mr. Neelixet hogy keressen fel.
Minden egyes talaxiai akit megvizsgálhatok, egy lépéssel közelebb visz a megoldáshoz."
"Neelix... Miért nem beszéltél soha arról a háborúról?" kérdezi Kes a konyhában szótlanul
serénykedo talaxiait. "Talán mert ez... Olyasvalami amit az ember nem akar megosztani senkivel.
Túl... Túlságosan nehéz... Olyasvalakinek mesélni az érzéseimrol, aki nem volt ott, akkor. Bocsáss
meg..." "Nincs miért bocsánatot kérned." mondja Kes mosolyogva. "Bocsánat a zavarásért..."
hallatszik Janeway hangja a kiadópult felol. "Kapitány... Már vissza is tért a doktorral folytatott
megbeszélésrol?" "Attól tartok, sajnos rossz híreim vannak az ön számára." "Ezt a napot annál
jobban már semmi sem tudja elrontani, mint amilyen rossz most." rázza meg a fejét Neelix. Janeway
megkerüli a pultot, és megáll Neelixel szemközt: "Jetrel szerint ön... Jelentos nagyságú metreondózist
kapott. ... És ez egy halálos betegség kialakulását okozhatja. Ezért szeretné megvizsgálni."
Neelix hosszan gondolkodik, mielott megszólal: "Kapitány... Tudassa Dr. Jetrellel hogy meghat az
egészségi állapotom iránti aggodalma, de... Inkább ugrok fejest egy arlakiai kígyókkal teli verembe,
mintsem hagyjam hogy o megvizsgáljon." "Neelix, ha tényleg beteg vagy, jobb lenne kideríteni..."
mondja Kes, de a talaxiai hajthatatlan: "Nem akarom hogy az az alak a közelembe kerüljön!"
"Megértem az érzéseit... De az életérol lehet szó." próbálja meggyozni Janeway is. "Egy kérdés:
senki nem találja különösnek hogy egy olyan ember, akinek az életmuve egy fegyver amivel minél
több talaxiait lehet kiirtani, hirtelen ennyire érdeklodni kezd egyetlen talaxiai egészsége iránt." "Nem
ismerem a szándékát, de talán... Lehet hogy így akarja egy részét jóvá tenni annak, amit az általa
kidolgozott fegyver okozott. Nem látok okot arra hogy ne bízzam benne." "Ha tényleg halálos az a
betegség, mennyivel lesz jobb attól hogy tudom, beteg vagyok-e vagy sem?" "A Doktor a legjobb
orvos a környéken, és ezt te is tudod. És ha valóban beteg vagy, addig nem fog nyugodni míg meg
nem gyógyított." mondja Kes. "És ha az derül ki hogy mégsem beteg, legalább a lelki békéje
helyreáll." teszi hozzá Janeway. "A lelki béke elég relatív dolog, kapitány." mondja erre Neelix,
majd átvonul a konyha egy másik részébe, de Janeway és Kes követik. "Legalább hallgassa meg mit
akar mondani. És ha még utána sem akarja alávetni magát a vizsgálatnak, senki nem fogja
kényszeríteni." szól Janeway. "Összefogtak, és sarokba szorítottak." morogja Neelix, hol a
kapitányra, hol Kesre pillantva, "Na jó, megadom magam."
139
"A metreon-izotópok különlegesek." mondja Jetrel a félhomályos tanácsteremben, az asztal mellett
ülo Janewaynek és Neelixnek, "A felezési idejük széles tartományban szóródik. Úgy tapasztaltuk,
hogy néha évek múltán alakul csak ki a metremia, és sajnálatos módon..." "Miért csinálja ezt
tulajdonképpen?" kérdezi ekkor Neelix. "Mire gondol?" kérdezi Jetrel. "Csupán tudományos
kíváncsiságról van szó? Metreon... Izotópok... Vagy esetleg... Buntudata van amiatt amit hajdan
tett?" "Buntudat? ... Nem, nem sajnálom. Tettem amit tennem kellett." "Valóban? Tényleg szükséges
volt negyedmillió lakó elporlasztása, és ezrek halála a metreonfertozés következtében?" "Lenne
bármi különbség ha azt mondanám, arra nem számítottunk hogy ki fog alakulni egy ilyen betegség?
Azt feltételeztük hogy mindenki, aki a robbanás hatósugarán belül van, azonnal meghal. De sajnos
tévedtünk." "Sajnos?! Hallotta ezt, kapitány? Sajnálatos módon tévedtek!" "Neelix... Azt hiszem Dr.
Jetrel azt akarja mondani..." "Hagyja csak, kapitány. Megérdemlem. ... Tudós vagyok. Igen, én
fejlesztettem ki a fegyvert. De a kormányunk, és a katonai vezetoink döntöttek úgy hogy bevetik.
Nem én." "Úgy látom az ön számára ez a különbség lényeges. Igazam van?" kérdezi Neelix, "Ettol
jobban alszik?" "Nem aludtam rosszabbul az elmúlt éjszaka, mint bármelyiken az eltelt évek alatt.
Tizenöt év alatt." "Megkérdezhetem, mit akar ezzel mondani?!" "Nem többen, mint hogy együtt kell
élnem a tetteim következményével, mint ahogyan önnek is. Ön hányszor ölt a háború alatt?"
"Uraim... Ha kérhetném... Megértem hogy ez mindkettejük számára nehéz, de most nem azért
vagyunk itt hogy a múltról beszéljünk, hanem hogy Neelix helyzetét vitassuk meg." "Emiatt nem
kell aggódnia, kapitány. Dr. Jetrel kénytelen lesz egy másik kísérleti nyulat keresni a
kísérletezgetéshez. ... Inkább meghalok, mintsem segítsek magának hogy megbékélhessen a
lelkiismeretével." "Nem várom el hogy kedveljen engem, Mr. Neelix. ... És megértem az érzéseit. De
hiszem, hogy tudok segíteni! Ha nem magán, a népe más tagjain! Nem lenne ez fontosabb, mint a
megbüntetésem?"
"Biztos benne hogy ön nem tudná megcsinálni?" kérdezi Neelix aggodalmasan a Doktort a
gyengélkedoben, miközben a berendezése mellett sürgölodo Dr. Jetrelt figyeli. "Az irántam támadt
hirtelen bizalma nagyon hízelgo... De Dr. Jetrel eszközei kimondottan talaxiaiak vizsgálatára vannak
kidolgozva." "Akkor... Essünk túl rajta." mondja Neelix, hátradolve a vizsgálóasztalon. Jetrel
elhelyez a mellkasán egy korong alakú letapogató egységet, majd egy kézimuszerrel is vizsgálni
kezdi Neelixet, aki az asztal mellett álló Kes felé fordul: "Meséltem már a rynaxi thalchokokról?"
"Még nem." rázza meg a fejét Kes. "Borzasztó kis dögök... Éles karmok, méregfogak... Brr... Egy
nyárom, még fiatal koromban, úgy döntöttem, teszek valamit ellenük. Hetekig barkácsoltam egy
csapdát, és mikor elkészültem, kitettem a kertbe. Már másnap sikerült elkapnom egyet. ... De még
élt. Kínlódott, és visítozott fájdalmában. És hirtelen... Nem is látszott már olyan veszélyes
fenevadnak, csak... Egy szegény ártatlan lénynek. ... Tudod, annyira lelkes voltam a csapda miatt,
hogy még csak nem is gondoltam arra, mekkora szenvedést fogok okozni ezzel egy élolénynek."
"Befejezte?" kérdezi Jetrel. "Egyelore." bólint Neelix. "Mert én is. ... Sajnálom, Mr. Neelix."
"Sajnálja? Mit?" "Metremiája van. Korai stádium."
Neelix a kabinjában hever az ágyon, a semmibe meredve. A csengo hangjára is csak kissé késve
reagál: "Igen, tessék." Kes siet be az ajtón, mire Neelix kicsit felélénkülve felül: "Kes, kedves..."
"Hogy érzed magad?" "El kell mondanom, nem ez az elso eset hogy a halál torkában vagyok. ...
Emlékszem, például pyridiai csatában egy egész haakoniai tüzéregységgel kellett szembeszállnunk.
Fedezéket kellett találnunk, de a környéken csak..." "Neelix, már megint mellébeszélsz. Tudom hogy
nem szívesen beszélsz Rynaxról. És akkor nem voltam melletted. De most itt vagyok! És együtt
fogjuk végigcsinálni." "Nos... Valami jó mégiscsak van benne... Mikor eloször találkoztam veled,
nem tudtam hogy a te néped csak nyolc-kilenc évig él. Beléd szerettem anélkül hogy belegondoltam
volna, milyen magányos leszek azután, hogy eltávozol. De most, mivel én halok meg elobb kettonk
közül, emiatt már nem kell aggódnom." "Mielott találkoztunk, az a nyolc- kilenc éve egy
örökkévalóságnak tunt. El sem tudtam képzelni soha hogy lehetne hosszabb ideig is élni. De mióta
ismerjük egymást, azt hiszem, bármennyi idonk lenne is hátra, mindig kevés lenne. ... De ami igazán
140
fontos... Azt az idot ami még megadatott nekünk, együtt töltjük el. Akár egy nap, akár egy évtized
legyen is az."
A készenléti helyiség csendjében Janeway az egyik ablak elott állva a kinti csillagokat fürkészi. A
csengo hangjára nagyot sóhajt, majd beinvitálja az ajtó elott állót. "Remélem nem zavarok..." néz be
Jetrel az ajtón. "Kerüljön beljebb. Foglaljon helyet." "Kapitány, el kell mondanom..." áll meg Jetrel
Janeway mellett, "Hogy a hajóját egyszeruen hihetetlennek találom. Tanulmányoztam a transzporterrendszerüket,
és..." "A transzportert? Azt hittem, Mr. Neelix problémáján dolgozik." "Már
megbocsásson, de pontosan arról beszélek. Azt remélem, hogy bizonyos módosításokkal
felhasználhatnánk a transzportert hogy mintát vegyünk a Rynax légkörében lebego
metreonfelhokbol." "Milyen célból?" "Mindig is úgy gondoltam hogy ha sikerülne meghatároznom,
pontosan melyik izotóp okozza a metremiát, szintetizálhatnék egy az ellen fellépo antitestet."
magyarázza Jetrel, odamutatva a kezében tartott jegyzetfüzetet Janewaynek. "Vagyis el lehetne érni
hogy a szervezet saját immunrendszere küzdje le a betegséget..." mondja Janeway. "Pontosan,
kapitány. És az önök transzportere lehet a megoldás kulcsa." "Elég stabilak az izotópok ahhoz hogy
sugározhassuk oket?" "Úgy vélem, igen." "Egy szigetelomezovel biztonságosan elzárhatjuk a
mintákat, az orvosunk pedig segíthet az ellenanyag szintetizálásában." "Nagyon hálás lennék..."
"Janeway hívja a hidat: vontassák be Dr. Jetrel siklóját a hangárba, és induljunk a Talax rendszerbe."
"Ez igen jelentos kitéro, kapitány..." jegyzi meg Chakotay. "Tudom, parancsnok. De lehet hogy ez
menti meg Mr. Neelix életét. "Értettem." "Üzenetet küldök Talaxra, és engedélyt kérek a felhobol
való mintavételre. Torres hadnagy pedig a segítségére lesz a transzporter átalakításában."
"Köszönöm, kapitány." mondja Jetrel megilletodve. "Én köszönöm önnek, Dr. Jetrel. ... Az ötlete
nagyon ígéretes." Jetrel a kijárat felé indul, ám hirtelen felnyög, és megtámaszkodik a legközelebbi
falnál. "Mi történt?" kérdezi Janeway odasietve. "Semmi... Biztosan csak az izgalom, hogy talán
végre sikerrel járok. ... És a Mr. Neelixel folytatott vita is eléggé kimerített." igyekszik Jetrel
jelentéktelennek beállítani az eseményt. "Meg kellene nézetnie magát az orvosunkkal..." "Nem,
köszönöm. Jól vagyok, és még rengeteg munka áll elottem."
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48832.1. Kesnek sikerült
rábeszélne Mr. Neelixet, hogy egyezzen bele néhány újabb vizsgálatba, annak reményében hogy ez
is hozzájárul az antitestek minél gyorsabb kidolgozásához."
"Szüksége van jelenleg a segítségemre, doktor?" kérdezi a Doktor Jetrelt, aki a gyengélkedonek a
rendelkezésére bocsátott részében dolgozik. "Egyelore nem, csak majd mikor megszereztük az
izotópokat." "Mr. Neelix, szüksége van esetleg önnek valamire?" Neelix megrázza a fejét, mire a
Doktor kicsit távolabb megy, majd így szól: "Nagyszeru. ... Számítógép, VOH egyes-alfa utasítást
törölni, programot leállítani." A számítógép egy hangjelzéssel nyugtázza a parancsot, a Doktor pedig
semmivé foszlik. "Bámulatos... Egy hologram ami képes kikapcsolni saját magát." "Van bármi is a
tudományon kívül, ami megdobogtatja a szívét, Jetrel?" kérdezi Neelix. "Most már semmi. ... Lenne
szíves helyet foglalni?" Neelix felül a legközelebbi vizsgálóasztalra, és miközben Jetrel vizsgálni
kezdi, így szól: "Tudja... Ha én lettem volna felelos a kaszkád céljának kiválasztásáért... Azt hiszem
egy katonai célpontot választottam volna. ... De nem hiszem hogy épp ártatlan civileket választottam
volna céltábla gyanánt." "A katonai vezetok úgy vélték, egy bemutató nem lenne elegendo. Meg
akarták mutatni teljes valójában, mire is képes ez a fegyver." "Meg kellett volna állítania oket! ...
Miért nem tiltakozott? Biztos hallgattak volna magára." "Ez az egész semmit sem változtatott volna
a végkimenetelen! Ha én nem találom fel a kaszkádot, megtette volna más. Hát nem érti?!...
Tudományos szempontból elkerülhetetlen volt, az egyik felfedezésbol automatikusan jön a
következo. A tudomány elorehaladását nem lehet megállítani, ha egyszer megkezdodött." "Tehát
csak a tudomány érdekében tette?" "A bolygóm érdekében. És igen, a tudomány érdekében. Hogy
kiderítsem, megcsinálható-e a dolog vagy sem. ... Jó dolog tudni, mitol muködik a világ.
Lehetetlenség úgy tudósnak lenni hogy az ember nem hisz abban hogy az univerzum teljes tudása, és
141
az abból nyerheto hatalom nem értékes a világegyetemben élo összes lény számára. ... Meg kell
osztania ezt a tudást mindenkivel, és hagyni hogy használják. ... És készen kell állnia a
következmények vállalására." "Következmények...? Honnan veszi a jogot arra hogy a
következményekrol beszéljen?!" "Ne higgye hogy maga az egyetlen, aki elveszette a családját a
háború alatt." "Megölték a családját?" "Semmi sem olyan egyértelmu, mint a halál... Miután a
kaszkád bevetése után hazamentem... A feleségem képtelen volt a szemembe nézni. Mikor feléje
nyúltam hogy megérintsem, elhúzódott. Mintha fertozo beteg lettem volna. Pontosan úgy mint maga,
o is egy szörnyeteget látott bennem. ... Valamivel késobb a gyerekeinkkel együtt elment. És azóta
sem láttam." "Igazán szomorú történet, Jetrel." mondja Neelix gúnyosan, "De most hadd meséljek el
én is egyet. ... Egy férfi visszatér a Rynaxra. A kaszkád után. Túléloket keresni, ott ahol hajdan a
háza állt. De csak tüzek égnek mindenfelé, és a háznak már nyoma sincs. Csak romok. És az égo hús
szaga. ... És az elpusztult épületek maradványai között... A mérgezo felhokön keresztül... Testeket
lát közeledni... Szörnyetegek... A húsuk elszenesedve... Rémálom volna? ... Az egyik szörnyeteg
feléje indul. Feléje nyújtja megcsonkult karjait... A férfi nem bírja tovább, elborzadva fordítja el a
fejét. ... Aztán az a lény... Beszélni kezd. És a férfi rájön hogy nem egy szörnyeteget lát... Hanem
egy lányt. ... Egy fiatal lányt." "Mr. Neelix, én..." "Palaxia volt a neve. A többi túlélovel visszavittük
a Talaxra. A következo heteket az ágya mellett töltöttem. Láttam küzdeni, és... Meghalni. ... Ezek a
következmények, Dr. Jetrel." "Nem várhatom el hogy megbocsásson nekem mindezért, Mr.
Neelix..." mondja Jetrel könnyes szemmel, "Ezért nem is kértem bocsánatot soha." "Eszébe jutott
valaha is hogy a feleségének talán igaza van? Hogy egy szörnyeteg lett magából?" "Igen. ... Azon a
napon, mikor eloször lobbant fel a kaszkád vakító fénye, ezernyi napnál fényesebben. Abban a
pillanatban pontosan tudtam... Mi lett belolem." "Remélem, sokáig, nagyon sokáig kell még együtt
élnie ezzel." "Attól tartok, csalódást kell okoznom, Mr. Neelix." "Megkérdezhetem, miért?"
"Metremiás vagyok. Már csak napjaim vannak hátra."
"Maga jön." mondja Jetrel a félhomályos, füsttel borított helyiségben álló pool-asztal túloldaláról.
"Egyetlen golyót sem tudok a zsebbe küldeni..." "Akkor csináljon mentolökést, Neelix. Hát nem ezt
teszi egyébként is?!" "Nem vagyok gyáva!" "Én másképp hallottam." mondja Jetrel, majd elkezdi a
golyókat a zsebekbe lökdösni. "Mi csinál, most én jövök?" "Elkésett, és most veszíteni fog!" kiáltja
Jetrel diadalmasan. "Hová ment el? Miért hagyott itt bennünket?" lép elo Janeway a félhomályból.
"Csak azt tettem, amit helyesnek tartottam." "Megijedt!" kiáltja Paris a másik irányból. "Neelix...?"
hallatszik egy noi hang valahonnan. "Ki vagy te?" fordul arra Neelix. "Nem emlékszel már? Palaxia
vagyok." jön közelebb a hang gazdája, az összeégett arcú Kes, "Miért nem voltál ott, hogy segíts
nekünk?" Paris és Janeway is felzárkóznak, és három oldalról körülveszik Neelixet, aki a szabadon
maradt irányba indulva a neki háttal álló Jetrelre ront: "Maga... Maga tehet mindenrol!" Ezzel
megfordítja a Jetrelnek vélt alakot, de saját magával kerül szembe.
"Híd hívja Neelixet!" hallatszik az interkomból, mire Neelix izzadságban fürödve ül fel az ágyban.
"Itt vagyok, kapitány." "Gondoltam szeretné tudni hogy megérkeztünk Rynaxhoz." Neelix
döbbenten mered maga elé. "Neelix...?" "Azonnal megyek, kapitány."
"Szinkronpályán vagyunk, kapitány." jelenti Paris, épp mikor Neelix megérkezik a hídra. Ránéz a
fomonitoron látható bolygóra, melynek sötétszürke légköre vadul örvénylik, majd így szól:
"Hihetetlen hogy valaha, ha az ember éjjel felpillantott a Talax egére, láthatta a kolónia fényeit a
holdon. ... A kaszkád éjjelén fény gyúlt odafönt. Beragyogta az eget... Olyan fényes volt hogy
mindenki a padlóra vetette magát... És minden megállt, mintha az ido megszunt volna telni. ...
Azután mind felnéztünk, a fény forrását keresve. De az ég valahogy olyan üresnek tunt. ... És
eltartott egy darabig míg rájöttünk, azért, mert Rynax... Nincs többé. ... A hold még ott keringett...
De a metreonfelho eltakarta." A hídon beálló csendbe kiáltásként hasít bele Torres jelentése a
gépházból: "A transzportert felkészítettük. Megkezdhetjük a mintavételt." "Értettem." üzeni
Janeway. "Túl sok emlék ébredezik bennem. Ha megbocsátanak..." mondja Neelix, gyorsan
elhagyva a hidat. "Persze..." bólint Janeway szomorú arccal.
142
"Nagyobb tárolóban állapodtunk meg..." mondja Jetrel a gépházban, megállva Torres elott. "Javítson
ki ha tévednék, de szerintem csak arról volt szó hogy néhány mikrorészecskét fogunk felsugározni."
"De igen. Csakhogy az izotóp a felhonek csak egy nagyon kis töredékét alkotja. Biztos akarok lenni
benne hogy eleget tudunk összegyujteni." "Ne aggódjon. ... Kapitány, megkezdjük a mintavételt."
"Rendben." "Célkeresés folyamatban... Bemérve... Sugárzás." mondja Torres, és a tárolóhengerben
hamarosan bíbor-fekete köd jelenik meg a szállítósugár nyomában. "Kapitány, minta a fedélzeten. A
szigetelomezo stabil." "Szép munka volt. Janeway kilép." "Sok szerencsét, doktor." fordul Torres
Jetrel felé, aki lassan megindul a henger irányába.
Kes, mikor becsukódik mögötte az üres, kikapcsolt világítású étkezo ajtaja, meglepve torpan meg.
"Neelix...? Itt vagy?" kérdezi, majd megindul a konyha felé, ahonnan némi fény szurodik ki.
Neelixet a földön ülve, a kiszolgálópultnak támaszkodva találja meg. "Már mindenütt kerestelek...
Miért tetted le a kommunikátorodat?" "Egyedül akartam lenni." "Bocsáss meg ha megzavartalak. ...
De aggódom miattad. Sejtem, hogy érezheted magad." "Nem... Nem tudod! Mert nem tudsz
mindent. ... Nem tudod, hol voltam azon az éjjelen, mikor Rynax elpusztult." "Talaxon. A Védelmi
Eronél." "Talaxon voltam... De nem küzdöttem a védok oldalán. ... Nem lettem hos a pyridiai
csatában. ... Soha nem is voltam ott." "Ezt nem értem." "Soha nem voltam katona." "Miért?" "Mert
igazságtalan háborúnak tartottam. Hogy Talax olyan dolgokért harcol, amikért nem érdemes ölni.
Legalábbis ezt próbáltam bebeszélni magamnak. De... Valójában csak túl gyáva voltam. ... Most már
tudod." mondja Neelix, majd felkel és az ablakokhoz megy, Kes pedig követi. "Mi történt volna ha
kiderül?" "Háborúban a szolgálatmegtagadást szigorúan büntették. Halállal." "Vagyis a
meggyozodésed miatt kockára tetted az életed. És még gyávának tartod magad?! Ezt nem értem..."
"Hazudtam! Éveken át! Neked, Jetrelnek, magamnak... És most szégyenkezem." "Borzasztó terhet
hordoztál éveken át. Nem csoda hogy haragszol Jetrelre." "Persze hogy haragszom! Megölt
mindenkit! Apám, anyám, a testvérem..." "Tényleg ez az oka? Mióta Jetrel a fedélzeten van, folyton
csak ot bántod. Rázúdítasz mindent ami az évek alatt összegyult benned. De tényleg Jetrel az akire
dühös vagy? Tényleg o felelos... Mindenért?" "Nem... Nem tudom." "Vagy o csak egy épp jókor
felbukkant céltábla, akivel beérve másra már nem is figyeltél." "Úgy érted... Magamra? ... Talán...
Igazad van. De akkor is gyulölöm ot. És nem hiszem hogy fel tudok hagyni a gyulöletével." "Elobb
magad gyulöletével kell felhagynod."
"Megkezdhetjük a szintézist?" kérdezi a Doktor, miközben Jetrel egy alkatrészt csatlakoztat a
gyengélkedoben felállított berendezés egyik aljzatába, amihez a mintavevo henger is kapcsolva van.
"Számítógép, VOH egyes-alfa utasítást törölni, programot leállítani." mondja Jetrel. "Ne, várjon..."
tiltakozna a Doktor, de a számítógép a kapott parancs értelmében kíméletlenül kikapcsolja. Jetrel
aktiválja a berendezést, mire a mintavevo henger aljában lassan formálódni kezd valami sárgásbarna
massza, ami mintha mozogni látszana.
Neelix nagy levegot, vesz, majd belép az ajtón, ami elott egy ideje álldogál. "Dr. Jetrel...?" Az ajtótól
nem messze álló Jetrel összerezzen: "Megijesztett..." "Sajnálom... Beszélnem kell önnel. El kell
mondanom hogy..." "Lehetne szó arról hogy kicsit elhalasszuk? Már nem sokáig leszek képes
dolgozni, és szeretnék elkészülni a munkával, mielott meghalok." Neelix bólint, majd kíváncsian
Jetrel berendezése felé fordul. "Az meg micsoda?" kérdezi, megpillantva a hengerben növekvo,
mozgolódó tömeget, "Elég különös kísérletnek tunik..." "Kérem, értse meg... Segíteni akarok."
"Minek nevezi azt ott? Tudományos eredménynek?! Ezt jelentem a kapitánynak!" Jetrel erre gyorsan
elobbre lép, és egy oltópisztolyt nyom Neelix nyakához, majd óvatosan a földre engedi az elernyedo
testet.
"Elért már Dr. Jetrel valami eredményt?" kérdezi Janeway a készenléti helyiségbol kilépve. "Még
semmit, kapitány." rázza meg a fejét Chakotay. "Híd hívja a gyengélkedot! ... Janeway hívja dr.
Jetrelt! ... Számítógép, VOH programot aktiválni!" "Kérem pontosítsa az..." hallatszik a Doktor
hangja, de Janeway a szavába vág: "Mi az ördög folyik odalent?!" "Dr. Jetrel kikapcsolt... És most
143
nincs sehol." "Számítógép, hol tartózkodik Dr. Jetrel?" kérdezi Tuvok. "Dr. Jetrel az egyes
szállítóhídon tartózkodik." "Mr. Neelix eszméletlenül hever..." üzeni a Doktor, felfedezve a talaxiait.
"Öné a híd, parancsnok. Biztonságiakat az egyes szállítóhídra. Tuvok!" indul Janeway a liftek felé.
"Kérem lépjen odébb a konzoltól." mondja a szállítóhídra elsoként belépo Tuvok a rendszer
beindításával próbálkozó Jetrelnek. "Kérem... Hagyniuk kell hogy befejezzem, életek függenek
tole!" "Ezt már többször hallottuk. De kezdi elveszteni a szavahihetoségét." mondja Janeway
ridegen. "Kapitány, engedje hogy visszahozzam oket!" "Kiket?!" jelenik meg Neelix az ajtóban,
"Kiket, doktor?" "A Rynaxon elpusztultakat." "Biztosan megorült, kapitány..." súgja oda Neelix
Janewaynek. "Kérem... Nézze át a számításaimat. Emlékszik még, mit mondtam a metremiáról?"
kérdezi Jetrel, átadva a nála levo jegyzetfüzetet Janewaynek, "Ahogyan a test atomszerkezetének
szétbomlását eredményezi. Ugyanez igaz a metreon kaszkád áldozataira is. Biomolekuláris lebomlás
játszódott le." "Miért hallgatja ezt a zagyvaságot?!" kérdezi Neelix, de Janeway csendre inti,
miközben hitetlenkedve tanulmányozza az adatokat. "Az elmúlt tizenöt évben azon dolgoztam,
hogyan lehetne ilyen módon elpusztult struktúrákat újra összeállítani. Regenerációs fúziónak
neveztem az eljárást." "Jól értem... Azon dolgozik hogy újrateremtse a kaskád által szétbontott
embereket?" kérdezi Janeway. "Igen." "A lebontás mélységének figyelembe vételével ezt
lehetetlennek tartom." "A felho egyedülálló elektrosztatikus töltése egy különleges állapotban
tartotta a szétbontott biológiai anyagot. Évek kutatásával jöttem rá hogy ilyen körülmények között az
összeállítás lehetséges!" "Ezzel próbálkozott azzal az izével a gyengélkedoben?" kérdezi Neelix.
"Igen! Neelix már látta. Az egy vegyülék volt, különbözo, teljesen összekeveredett biológiai
összetevok egyesítése." "De... Ha ennyire összekeveredtek, hogyan tudna bárkit is újra
összeállítani?" kérdezi Neelix. "Megszereztem egy bizonyos áldozat orvosi adatait, és ebbol
azonosítottam a genetikai kódját hordozó összetevoket a felhoben. Amint a DNS rekonstrukció és
elemzés megtörténik, a transzporter célszkennerével megkereshetjük a testet alkotó töredékeket, és
azokból összeállíthatjuk!" "Mi van ha igazat beszél...?" kérdezi Neelix reménykedve. "Kapitány...
Dr. Jetrel egy több milliárd részecskére szétbontott biológiai struktúra újra összeállításáról és
újjáélesztésérol beszél." jegyzi meg Tuvok. "Nekem is komoly kétségeim vannak." bólogat Janeway,
"Ez az egész elég hihetetlenül hangzik." "Pontosan úgy beszélnek mint a világom felelos személyei.
... Arra kértem oket, adjanak támogatást a munkámhoz, hogy bebizonyíthassam, nem vagyok
szörnyeteg! Hogy a felfedezésemet nem csak rombolásra lehet használni. De visszautasítottak,
talaxiai szimpatizánsnak bélyegeztek." mondja Jetrel, a rátöro fájdalommal küzdve, "És számuztek."
"Valóban metremiás Neelix, vagy csak így vett rá hogy Rynaxra hozzuk?" kérdezi Janeway. "Jól
gondolja, kapitány. ... Nincs metremiája, Neelix. Nem fog meghalni." "Miért nem mondta el az
igazat, már az elején?" kérdezi Neelix. "A kapitányuk képzett tudós, de kétségbe vonja az
elméletemet, csakúgy mint a kormányom tette. Nem kockáztathattam meg hogy most sem járok
sikerrel. Kapitány... Muködni fog!" "Kapitány... Ha a legcsekélyebb esély is van arra hogy sikerrel
jár... Meg kellene adnunk neki." mondja Neelix. "Neelix... Nagyon sok itt a változó..." csóválja a
fejét Janeway. "Kapitány..." Janeway hosszan nézi Jetrelt, majd így szól: "Tuvok hadnagy...
Aktiválja az emelvény körüli biztonsági eroteret!" A vulcani a vezérlopult mögé áll, Janeway is
követi hamarosan. "A leheto legszélesebb célrögzítomezovel kell dolgoznunk." mondja Janeway.
"Letapogatók újraprogramozva." bólint Tuvok. "Sugárzás!" szól a kapitány, és az emelvényen
megjelenik egy nagy átméroju anyagtömeg, ami lassan formálódni kezd a sugárban. Mikor kezdi
felvenni egy humanoid alakját, Janeway Tuvokra pillant: "Biogén mezo kész?" "Pozitív." Neelix és
Jetrel megbabonázva bámulják a sugarat. "Az atomi összetartás ötvenkilenc százalékra zuhant,
kapitány." jelenti Tuvok. "Teljes energiát." "Már a maximumon vagyunk." "Túlterhelést, százhúsz
százalék!" szól Janeway, miközben a sugárban formálódó alak kezdi magára ölteni egy talaxiai
jellegzetességeit. "Terhelés húsz százalékkal a névleges fölött. Atomi összetartás tovább zuhan.
Harminckilenc százalék. Huszonketto... A minta gyorsan degradálódik." "Növeljék meg a jelpuffer
energiaellátását!" mondja Jetrel. "Fel tudjuk erosíteni a biogén mezo hatását?" kérdezi Janeway. "A
mintaromlás túlságosan nagy mértéku. A rendszert már így is túlterheltük, eredménytelenül."
144
"Leállunk, Mr. Tuvok." mondja végül Janeway. A sugár lassan kialszik, visszaengedve a ködbol
begyujtött anyag maradékát. Jetrel a pult felé fordul hogy mondjon valamit, de csak egy fájdalmas
nyögés hagyja el a torkát, majd összeomlik.
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48840.5. Dr. Jetrel metremiája
a végso stádiumba lépett. Az utolsó óráit a gyengélkedoben tölti."
Neelix csendesen odaballag a mozdulatlanul fekvo Jetrelhez, aki közeledtét megérezve résnyire
nyitja a szemét. "Neelix... Gondolom... Megfelelonek tartja a büntetést." "A kaszkád talán
mindannyiunk számára büntetés volt." rázza meg a fejét Neelix, "A gyulöletünkért és eroszakunkért.
... És el kell még mondanom valami mást is. Korábban is próbáltam már, de..." "Mi volna az?" "Csak
azt akarom mondani... Hogy megbocsátok magának." Jetrel halványan elmosolyodik, és megpróbál
még mondani valamit, de már nem teheti. Felemelt keze visszahull a mellére, szemei pedig lassan
lecsukódnak. Neelix egy darabig még álldogál a haakoniai mellett, aki immár nem százezrek hóhéra,
csupán egy megtört, megvetett, de végül békességet talált ember, majd lassan a kijárat felé indul.
145
15. Learning Curve – Tanulópénz
A tizenkilencedik századot idézo ruhát viselo Janeway kitárja az ablakot, és kipillant a napfényben
fürdo kertre. "Jó reggelt, gyerekek. Én vagyok az új tanítótok, Mrs. Dawenport." mondja, majd a
száját elhúzva hozzáteszi: "Nem, ez túl hivatalos." Miközben a következo ablakhoz indul, egy új
köszöntéssel próbálkozik: "Henry, Beatrice, örülök hogy végre találkoztunk, más sok jót hallottam
rólatok. Biztos vagyok abban hogy nagyon jó barátok leszünk. ... Túlságosan bizalmaskodó."
Kathryn mögött kinyílik a szobába vezeto egyik ajtó, és két hat-hétéves forma gyerek érkezik,
miközben Janeway újra próbálkozik: "Üdvözletem, a nevem Mrs. Dawenport. Az édesapátok engem
bízott meg a tanításotokkal." "Anélkül, hogy nekünk egy szót is szólt volna elotte." mondja az egyik
gyerek sértodötten, mire Kathryn meglepetten fordul feléjük. "Jó reggelt, gyerekek. Örülök hogy
ilyen hamar találkoztunk. ... Te biztosan Henry vagy, te pedig Beatrice." megy közelebb Janeway,
majd kezet nyújt a fiúnak. Az azonban inkább udvariasan meghajol: "Henry Burleigh vicomte. ... A
testvérem, Beatrice kisasszony. Uramnak, és asszonyomnak szólít minket." "Természetesen, uram. ...
Nos, eloször azt hiszem, össze kellene ismerkednünk. Talán üljünk le. Én Mrs. Dawenport vagyok,
és remélem hogy legalább annyira a barátotok, mint tanítótok leszek." Henry latinul válaszol, mire
Janeway összevont szemöldökkel pillant a szimulációra. "Talán elfelejtett más latinul?" kérdezi
Henry. "Attól tartok..." "Akkor hogyan fog latinra tanítani?" "Uram, bár a latintudásomat a jelek
szerint fel kell frissítenem, de matematikában és természettudományokban különösképp járatos
vagyok. ... És te, Beatrice, te mit szeretnél tanulni?" "Semmit." "Esetleg festészetet... Kézimunkát?"
"Egy kendot hímeztem, épp tegnap fejeztem be." "Valóban? Szívesen megnézném." "Már nincs
meg. Odaadtam anyának." Kathryn meglepetten pillant a lányra, hiszen a program szerint a gyerekek
anyja meghalt. "Beatrice...!" pillant Henry helytelenítoen a testvérére, "A testvérem kicsit össze van
zavarodva. Még azelott adta a kendot anyánknak, hogy az meghalt." "Ez nem igaz. Tegnap este
adtam oda neki." "Beatrice!" "Beszéltem is vele." "Beatrice még nem tudta igazán feldolgozni
anyánk halálát." magyarázza Henry. "Beatrice... Tudom, szörnyu csapás volt elveszteni az
édesanyátokat..." mondja Kathryn. "Nem halt meg! Tegnap este láttam!" kiabálja a lány, ám a
hologram a következo pillanatban szertefoszlik. Janeway meglepetten hoköl hátra, Henry pedig
felpattan a fotelbol: "Mit csinált a testvéremmel?!" A következo pillanatban azonban az o alakja is
törlodik. "Számítógép, a Janeway lambda-egyes program szimulált szereploit visszaállítani!"
"Parancs nem végrehajtható. Energiaellátási hiba merült fel a béta-négyes hálózati szakaszban."
"Janeway hívja a hidat: jelentést!" "Energia-kimaradások vannak a teljes hatodik szinten, kapitány."
üzeni Chakotay a holodeckbe, "Mr. Tuvok már elindult hogy utánanézzen." "Tájékoztassanak az
elorehaladásról. Janeway kilép."
Tuvok, befordulva egy sarkon, felvont szemöldökkel veszi szemügyre a folyosó oldalában a
felnyitott szervizpanelt, és egy szerszámos táskát, aminek tulajdonosa azonban nincs sehol. "Tuvok
hívja Torres hadnagyot: kapott valaki engedélyt a hatodik szinten javítási munkák végzésére?"
"Negatív. Mi történt?" érkezik Torres válasza. "Egy pillanat..." üzeni Tuvok, majd lehajol hogy
bebújjon a szervizfolyosóba. "Vigyázat!" hallatszik belülrol, majd egy technikus dugja ki a fejét a
nyílásból, "Bocsánat, majdnem egymásba szaladtunk." "Dalby technikus, mit csinál itt?" "Az egyik
bio-neurális gélcsomag megadta magát. Ki kellett cserélnem." mutatja fel a Maquis legénység
hosszúkás rangjelzését viselo technikus a kezében tartott sötét színu csomagot. "Értesítette errol
Torres hadnagyot?" "Még nem. De éppen a gépház felé tartok ezzel, hogy alaposabban
megvizsgáljam." "Ezen a hajón van egy szabályzat az efféle ügyek kezelésére vonatkozóan." jegyzi
meg Tuvok. "Éppen erre jártam, észrevettem a hibát, és gyorsan rendbe hoztam. Mi ezzel a baj?" "A
javítás következtében több rendszer ideiglenesen leállt. Ez vele a baj." "Én máshoz vagyok szokva.
Ha a hajónkon nem muködött valami, megjavítottuk, amint tudtuk." "Szeretném felhívni a figyelmét,
hogy már nem egy Maquis hajón szolgál." "Errol tudomásom van, hadnagy. És bánom is
146
kelloképpen, a nap minden percében. ... Csak megpróbáltam végezni a munkám, hasznossá tenni
magam. Ha ezzel megsértettem a Csillagflotta szabályzatát, zárasson el. De ha nem, akkor hagyjon
engem békén! Értve vagyok?" mondja a technikus, majd felszerelését összepakolva elviharzik.
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48846.5. Hétköznapi
körülmények között egy gélcsomag elvesztése jelentéktelen eseménynek számítana. A Delta
Kvadránsban azonban emlékeztet bennünket arra, milyen kényes is a helyzetünk."
"Ezt nem értem. A gélcsomagok nagyon megbízhatóak, nem szabadna hogy komolyabb gond legyen
velük, sot még ártani se nagyon lehet nekik. Akkor miért ment ez tönkre mégis?!" méltatlankodik
Janeway a készenléti helyiségben, az asztal túloldalán álló Chakotay és Tuvok felé mutatva a
kezében tartott jegyzetfüzetet. "Ismeretlen. Torres hadnagy jelenleg az egység vizsgálatát végzi."
válaszolja Tuvok. "Mennyi van még tartalékban?" kérdezi Janeway. "Negyvenhét darab." "A
gélcsomagok sok létfontosságú rendszer részei. Ha kifogyunk belolük, akkor lement a függöny. Nem
tudunk újakat eloállítani." "Néhány áramkört átalakíthatunk a hagyományos, izo-lineáris
felépítésure." veti fel Chakotay, mire Janeway elégedetten fordul felé: "Jó ötlet! Ehhez hozzá is
lehetne fogni." "Lenne itt még valami, amirol szeretnék beszámolni." mondja Tuvok, "Aggódom
Dalby technikus miatt. O cserélte ki a szóban forgó gélcsomagot, engedély nélkül. Mikor emiatt
felelosségre vontam, elveszette az önuralmát." "Mennyire?" "Fölöttébb dühös lett, a magatartása már
a függelemsértés határát súrolta." Dalby... Azt hiszem, hallottam már a nevét korábban is, ilyesmibol
kifolyólag." "Minden bizonnyal. Mr. Dalbynak nem ez az elso esete. A múlt héten a
nyilvántartórendszerbe történo beavatkozással megnövelte egy barátja replikátor-fejadagját. És az
utóbbi idoben többször késett." "Parancsnok, ön jobban ismeri Mr. Dalbyt. Mit gondol, mi lehet
vele?" fordul Janeway Chakotay felé. "Dalby mindig is eléggé agresszív volt. Szerintem kissé
ideges, nincs hozzászokva a Csillagflotta szabályaihoz, és a protokollhoz." "Egy csillaghajó nem
létezhet szabályok nélkül. Mr. Dalby zavart okoz a hajó muködésében." mondja Tuvok, mire
Chakotay felvont szemöldökkel fordul felé: "Halljam, mit javasol? Talán olvassuk a fejére az ide
vonatkozó szabályokat?" "Azt hiszem, lehetne tanulni belole." mondja a vulcani. "Kétlem hogy ez
lenne a megoldás." rázza meg a fejét Janeway, "Dalby nem az egyetlen Maquis aki nehezen tud
beilleszkedni. És ez nem csak hozzáállás kérdése..." néz kissé helytelenítoen Tuvokra, "Hanem a
tapasztalatoké, és a képzésé is. Nem tartom helyénvalónak szabályszeru viselkedést elvárni valakitol,
aki nem végezte el az Akadémiát." "Ezesetben mit javasol?" kérdezi Tuvok. "El kell igazítanunk
oket a Csillagflotta hajók üzemeltetését illetoen. El kell magyaráznunk nekik, miért pont úgy
csináljuk a dolgokat, ahogyan tesszük oket. Megbízásokat kell adnunk nekik, esélyt arra hogy a
csapat tagjainak érezhessék magukat." Csillagflotta-gyorstalpaló..." mondja Chakotay vigyorogva,
"Gyakorlati képzéssel." "Pontosan." bólint Janeway, majd a vulcani felé fordul: "Mi a véleménye,
Mr. Tuvok? Elég képzettnek érzi magát néhány új legénységi tag kiképzéséhez?" "Miért én?!"
"Tizenhat évig tanított az Akadémián. Szerintem ön a legjobb erre a feladatra." "Chakotay
parancsnok logikusabb választás lenne." keresi a kibúvót a vulcani, "O Maquis, és korábban a
kapitányuk volt." "Pont ez a baj. Neki nem kell kiérdemelnie a tiszteletüket. Nekünk viszont igen."
Tuvok némiképp boldogtalan ábrázattal adja be a derekát: "Rendben, kapitány. Kidolgozok egy
oktatási tervet." "Ön pedig, parancsnok, válassza ki azokat a Maquiskat akiknek a legnagyobb
hasznára lenne a képzés. Ok a következo szolgálat kezdetekor Tuvok hadnagynál jelentkezzenek."
bólint Chakotay, majd a kijárat felé indulva egy pillanatra megáll Tuvok mellett: "Ne aggódjon,
megkérem majd oket hogy egy kicsit... Fogják vissza magukat." A megjegyzés hallatán Tuvok
szemöldöke a magasba szalad, Chakotay pedig vigyorogva távozik.
"Megvárjuk mi lesz, aztán eldöntjük..." mondja Dalby a mellette álló vörös betétes egyenruhát viselo
nonek, aki erre megvonja a vállát. Harmadik társuk, egy kék jelzésu ruhát viselo bajori fiatalember,
aki, bár a szabályok nem tennék lehetové, viseli a hagyományok szerinti, hovatartozását jelzo
jellegzetes bajori fülbevalót, kicsit odébb álldogál egykedvuen. "Jó reggelt." érkezik Tuvok a
147
gyülekezohelyül kijelölt raktárba, "Janeway kapitány úgy véli, a hasznukra válna egy rövid
tanfolyam a Csillagflotta módszertanából. Ezen okból kifolyólag..." "Valamit tisztáznunk kell: miért
pont minket ért ez a nagy... Megtiszteltetés?!" kérdezi a no. "A kérdésével gyakorlatilag választ is
adott önmagának. A felettes szavába vágni nem elfogadható viselkedés. A gyakorlat célja hogy
megismerkedjenek a Csillagflotta protokolljával, így elkerülhetik az ehhez hasonló hibákat." "A tény
mindazonáltal tény marad..." csatlakozik egy negyedik, kék boru humanoid Maquis a
beszélgetéshez, "Már ha szólnom szabad, hadnagy... Hogy az a tény hogy itt vagyunk, azt kell hogy
jelentse, valami kivetnivalót találnak a viselkedésünkben. Márpedig én el nem tudom képzelni
hogy..." "Chell közlegény... A jelentések szerint ön megbízhatatlan, és rendbontó. Elvállal ugyan
feladatokat, de nem teljesíti oket." mondja Tuvok. "Ez eros túlzás!" tiltakozik Chell, "Hiszen épp
tegnap..." "Közlegény! Mostantól csak akkor beszél, ha engedélyt kap rá." "De hadnagy, én csak azt
próbálom..." "Tizennégy kör a raktérben." szól Tuvok, mire Chell hitetlenkedve mered rá. "Futás!
Azonnal!" "De hát..." "Tizenöt kör." szól Tuvok, mire Chell végül beszünteti a tiltakozást, és
megkezdi az elso kört. "Mint már említettem, olyan szabályrendszert állítunk fel, ami szerint a
Csillagflotta kadétjai kerülnek kiképzésre. Ez ugyanúgy magában foglal testgyakorlást, mint elméleti
oktatást, valamint taktikai helyzetgyakorlatokat, amelyekre a holodeckben kerítünk sort." Tuvok,
mondókáját befejezve odalép a bajorihoz: "Közlegény, figyelt rám?" Az egy pillanatra felemeli a
fejét, jelezve hogy hallja amit Tuvok mond. "Nem hallottam a válaszát." "Igen." bólint a bajori.
"Beszéljen hangosabban." "Azt mondtam: igen!" "Ezentúl rám néz ha hozzám beszél." "Hagyja
békén." áll Dalby Tuvok elé. "Hogyan?" "Azt mondtam, hagyja békén. Jóformán még gyerek,
semmi keresnivalója nem lenne itt." "Mi másként látjuk." "Ha akar, kiszabhat érte kétszáz kört, de
nem érdekel. Nekünk csak egy bajunk van, hadnagy. Az egész helyzet az ellenségünk. Egyikünk
sem vágyott erre a hajóra, mégis itt vagyunk. De elfogadtuk a dolgot, és a legjobbat nyújtjuk. Maga
most meg azzal jön hogy nem vagyunk elég jók maguknak?!" "Így van." "Akkor valószínuleg
mellényúltak velünk. Mi megtettük ami tolünk telik, többet ne várjanak. Halljam, akar valamelyikük
is itt lenni?" fordul Dalby a társai felé. "Nem hiszem hogy bármi hasznosat tanulhatnék itt." mondja
a no. "Le csak nem lonek bennünket, szóval én azt mondom, inkább a fogda mintsem ez itt.
Úgyhogy menjünk." mondja erre Dalby, majd a kijárat felé indul. A no és a bajori követik, Chell
pedig épp valahol a raktér másik vége felé jár, így o nem csatlakozhat hozzájuk. "Ez nyílt
függelemsértés. Parancsolom hogy maradjanak." "Chell!" kiált vissza Dalby, "Gyere már, lelépünk!"
A kék boru hamarosan felbukkan, majd Tuvokra vigyorogva kisétál az ajtón a többiek nyomában.
"Nem is tudom... Lehet hogy mégsem volt olyan jó ötlet csak így lelépni." pillant a többiekre a
bajori az étkezoben, "Nem fogják ennyiben hagyni a dolgot." "Ugyan mit tehetnének velünk? Talán
fogdába dugnak hetven évre?" kérdezi a no, "Mindenkire szükségük van. Semmit sem fognak tenni."
"Ez nem lázadás. Végezzük a munkánkat, ugyanúgy mint eddig." szögezi le Dalby, "De nem fogunk
keresztülugrálni mindenféle karikákon amit a Csillagflotta tart az orrunk elé." Chakotay, aki pár
másodperccel korábban érkezett, megáll az asztaltársaság mellett, majd megveregeti Chell vállát. Az
felmordul, és felállva hagyja hogy a parancsnok átvonszolja a székét a no és Dalby közé. "Halljam a
maguk verzióját is." néz Chakotay valamikori legénységére. "Elvégezzük a munkákat mint bárki
más. De nem fognak tejfelesszájú kadétként bánni velünk." monda Dalby. "Értem." bólint Chakotay
komolyan. "Egyszeruen nevetséges volt. Tuvok körbe-körbe futtatta Chellt a raktérben." mondja a
no. "És rászállt Geronra." biccent Dalby a bajori felé, "Azt pedig nem szeretem." "Mit nem mond..."
sandít rá Chakotay. "Figyeljen, parancsnok. Ugyanolyan jól tudja mint én, hogy mi máshoz vagyunk
szokva. Mert van a Csillagflotta-módi és van a Maquis megoldás." folytatja Dalby. "És önök a
Maquis megoldásnál maradnának." mondja erre Chakotay. "Eddig is bevált." bólogat Dalby.
Chakotay amolyan 'ha mindenáron ezt akarják' arcot vág, majd balját meglendítve kiüti Dalbyt. Az
esemény láttán döbbent csend lesz úrrá az étkezon, és miközben Dalby az állkapcsát igazgatva
feltápászkodik, Chakotay megjegyzi: "Ez is Maquis megoldás, nem igaz? Ha továbbra is így akarnak
dolgozni, felolem tegyék. Eljátszhatjuk ezt holnap is, meg azután, és így tovább, egészen addig míg
nem jelentkeznek újra Tuvok hadnagynál. Megértettek?" kérdezi Chakotay Dalby elé lépve, mire az
148
bólogatni kezd. "Mi?" mered rá Chakotay, arcon csapkodva a férfit: "Hogy válaszol egy
Csillagflotta-tiszt ha kérdezik?!" "Igen, uram." Chakotay felállítja Dalby eldolt székét, belenyomja a
férfit, majd körülnéz: "Van még valakinek valami gondja-baja?!" Végül a szórványos fejrázást látva
nyugodt léptekkel távozik.
"Ezek az elméleti anyagok a következo hétre." sétál végig Tuvok a fegyelmezett sorban álló négy
Maquis elott, "Kérem tartsák szem elott hogy a számonkérés idopontja bizonytalan, elozetes
figyelmeztetés nélküli. ... Most pedig egyenruha ellenorzés." folytatja a vulcani, megállva a csapat
notagja mellett, "Henley, a hajpántja fölöttébb csinos." "Köszönöm, uram." "Mindazonáltal nem
egyeztetheto össze az eloírásokkal. Kérem nézzen utána az ezen esetre engedélyezett
megoldásoknak." Tuvok tovább lép, Chell következik. A vulcani egy medált emel ki az egyen ruha
kivágásából: "Ez mi?" "Egy kazleti medál. Mikor a bolygójukon jártam, sokáig tanulmányoztam a
készítését. Hetekig tartott míg sikerült megfeleloen megcsinálnom. Lehet hogy elso pillantásra nem
tunik túl bonyolultnak, de..." "Ez az ékszer megsérti a ruházatra vonatkozó szabályokat." jelenti ki
Tuvok. "Hiszen alig lehet látni..." "Távolítsa el azonnal." mondja Tuvok, majd miután Chell nem
épp boldogan engedelmeskedett, tovább lép Geronhoz. "Tudom, a fülbevalóm." húzza el a száját a
bajori, levéve a jellegzetes bajori viseletet. "Helyes." bólint Tuvok, "Azonkívül a cipoje is koszos. A
jövoben kifényesített cipoben jelenjen meg." A sorban negyedikként álló Dalby bosszankodva
méregeti Tuvokot, mire az, bár itt nem talál semmi kivetni valót, megkérdi: "Talán valami gondja
van?" "Nem, uram." "Nagyszeru. Tizenkilenc nulla nullakor mindannyian jelentkeznek nálam a
tizenegyes szinten. Lelépni." "Mit tervez velünk?" kérdezi Henley. "Meg fogják tudni. Tizenkilenc
nulla nullakor, a tizenegyes szinten. Lelépni!"
"Végig fogom csinálni a kiképzést. Ahogy parancsolták." pillant Dalby Torresre, a gépterem egyik
muszerpultjáról, "Még akkor is ha nem tartom különösen hasznosnak. Pedig inkább büntetésszámba
megy..." "Vagyis attól tart, nem fog sikerülni. Hogy kudarcot vall." mondja Torres. "Mi?! Nem ezt
mondtam. És nem is gondoltam." Torres Dalbyra sandít, mire az így szól: "Mi van? Csak nem hiszi
hogy nem tudom megcsinálni azokat a nevetséges feladatokat?!" "Nagyszeru. Akkor bizonyítsa be."
A következo pillanatban figyelmezteto jelzés hangzik fel, mire Torres gyorsan szemügyre veszi a
muszereket: "Energia-kimaradás..." "Már megint azok a gélcsomagok." állapítja meg Dalby.
"Négyes szint, 'C' kilences szektor." "Híd hívja a gépházat, jelentést!" üzeni Janeway. "Újabb
meghibásodás a bio- neurális hálózatban. Azonnal kiküldök egy javítóosztagot. Torres kilép. ...
Dalby, cserélje ki a gélcsomagot, és ellenorizze az összes kapcsolódó rendszert. Gyozodjön meg
arról, nem egy láncvisszacsatolás okozta-e a hibát. Nem cserélgethetjük folyton az alkatrészeket."
Dalby a szerszámraktár felé indul, Torres pedig a hibás gélcsomagot felkapva egy közeli polcról, az
egyik technikusra pillant: "Zászlós, ügyeljen a dolgokra. Ezzel meglátogatom a Doktort."
"Mi ez?" méregeti Kes kíváncsian a vizsgálóasztalon hevero gélcsomagot. "A legújabb betegük."
válaszolja Torres, "A hajó bio-neurális gélcsomagjainak egyike." "Igen... Ismerem ezeket az
egységeket." bólogat a Doktor, kézbe véve a 'beteget', "De látni még nem láttam egyet sem ez idáig."
"Meghibásodott, de szerkezeti hibát nem találtam. Azt gondoltam, esetleg megvizsgálhatnák a
biológiai összetevoket." mondja Torres. "Érdekes..." mondja a Doktor, majd visszatéve a
gélcsomagot az asztalra, rázárja a nagyfelbontású bioletapogató érzékeloíveit. "Letapogatás
folyamatban." mondja Kes. A Doktor egy darabig tanulmányozza az eredményeket, majd
elégedetten hümmögni kezd. "Mit talált?" kérdezi Torres. "Valóban beteg..." bólint a Doktor.
"Pontosítana egy kicsit?" "A beteg állapotának megvitatása a beteg jelenlétében az orvosi etikát sérto
cselekedet." mondja erre a Doktor faarccal, mire Torres és Kes összenéznek. "Tanúsíthatnának kicsit
nagyobb tapintatot is a beteggel szemben." folytatja a Doktor elvigyorodva, majd a letapogató alatt
hevero gélcsomagra pillant: "Ne aggódj, kis barátom..." "Doktor!" emeli fel a hangját Torres.
"Ahogy óhajtja. Az egység biológiai összetevojét fertozés érte. Ragályos fertozés." mondja a Doktor,
mire Kes azonnal vizsgálni kezdi Torrest egy orvosi trikorderrel. "Talán a legénységre is veszélyes?"
149
kérdezi Torres aggodalmasan. "Fertozésnek semmi nyomát nem tudtam megállapítani önnél,
hadnagy." nyugtatja meg Kes. "Humanoid élolényekre veszélytelen. És ha mégsem így lenne, már
jelentkeztek volna nálam az elso betegek. Viszont a veszélyeztetett gélcsomagokat karantén alá kell
helyezni, amíg ki nem dolgozok egy gyógymódot." "Akkor ki kell kapcsolnunk az elülso
ellátórendszert. Elveszítjük a replikátorokat, de a fobb rendszereket meg tudjuk táplálni. ... Mennyi
idore van szüksége?" kérdezi Torres. "Nem tudom. Ha a fertozés forrását nem tudjuk megállapítani,
nem akadályozhatjuk meg a továbbterjedést." "Rendben." bólint Torres, "Értesítem a kapitányt."
"Tíz kilométeres menetgyakorlatot tartunk. A tizenharmadik szintet már kiürítettem." mondja a
szürke gyakorlót viselo, felmálházott Tuvok a mögötte sieto, hasonlóan felszerelt Maquisknak,
"Húzzák szorosra a csomagok szíjait, hogy elkerüljék az ebbol adódó problémákat." "Nem
kaphatnám inkább ölbe Henleyt? A súly nagyjából ugyanaz volna..." mondja a Tuvok mögött haladó
Chell, mire az ot követo no felnevet. A menet egyébként nem kis feltunést kelt a folyosón, illetoleg,
mikor áthaladnak rajta, a gépházban. "A tizenhármas szintet a Jeffries-folyosókon át érjük el."
mondja Tuvok, belépve a folyosórendszer bejárati helyiségébe. "Elvégre csak két szint lefelé..."
mondja Dalby, megkezdve az ereszkedést a létrán. "Nem arra, közlegény. A kaszinón keresztül."
mondja erre Tuvok. "Hiszen az a második szinten van..." fordul Henley hitetlenkedve a vulcani felé,
"Több mint ötven folyosón kell átmásznunk hogy elérjük!" "Pontosan. Örömmel látom hogy kelloen
elmélyítette ismereteit a hajó belso felépítését illetoen. ... Geron közlegény, ön vezeti a menetet."
A csapat szakaszajtókat nyitogatva, létrákon fel és lekúszva, szuk szervizjáratokon keresztülmászva
végzi a Tuvok által kieszelt gyakorlat elso részét. Mikor már komoly távolságot hagytak maguk
mögött, Geron, félúton két szint között, egy létrafokba kapaszkodva megáll hogy kifújja magát."
"Köszi." szól fel a mögötte haladó Chell, "Részemrol addig lóg ott ameddig akar. Ez a hátizsák
olyan dög nehéz mintha latinummal lenne tele." "Geron közlegény, mi a baj ott elol?" érkezik a
menetet záró Tuvok hangja, "Haladjon tovább!" "Remélem leesik, és összetöri magát." morogja
Chell, miközben a bajori nekiindul.
Mire a csapat az étkezobe ér, a felállás már némiképp megváltozott. Ahogy futólépésben átvágnak a
helyiségen, Tuvok halad elol, a köpcös Chell pedig kissé lemaradva liheg a többiek mögött. Az
egyik asztalon megpillantva egy pohár vizet, megtorpan, és kérdon néz az asztalnál ülo nore. "Csak
tessék." bólint a no, mire Chell hálás pillantást vetve rá felkapja a poharat, nagyot kortyol belole,
majd a maradékkal a kezében a másik ajtó felé indul, amerre a többiek elhagyták az étkezot. Egy
kivétellel, Tuvok ugyanis az ajtóban álldogál, és mikor Chell mellé ér, kinyújtja a kezét a félig teli
pohárért. Chell a kezébe nyomja, majd a fejét rázva a többiek után siet.
"Most pedig megkezdjük a tíz kilométert." mondja Tuvok, gyorsabb tempójú futásra váltva a
tizenhármas szinten. "A lábaim mintha ólomból lennének..." mondja Henley. "Koncentrálj valami
másra." tanácsolja Dalby. "Talán a vállamban érzett szaggatásra?!"
Geron és Chell hitetlenkedve figyelik, ahogy Tuvok rakétasebességgel húz el mellettük, miközben
egy keresztezodésben a falnak dolve próbálnak levegohöz jutni. Dalby és Henley sincsenek jobb
állapotban, de ok még úgy-ahogy tartják a tempót. Mielott befordulva a következo sarkon
eltunnének Chellék szeme elol, Geron megveregeti a kék boru vállát, és a többiek nyomába erednek.
"A menetgyakorlat hossza közelítoleg tíz egész egytized kilométer volt." mondja Tuvok, mikor a
többiek megérkeznek a keresztezodésbe, amiben álldogál. "Ez nem menetgyakorlat volt hanem
lassított kivégzés..." lihegi Henley. "Elképzelheto hogy azért érezték ilyen nehéznek, mert a szint
gravitációját tíz százalékkal megnöveltettem." mondja Tuvok, mire Dalby hitetlenkedve mered rá:
"Micsoda?!" "Az ember soha nem tudhatja, milyen körülményekkel találkozik. Mindenre fel kell
készülniük. ... Chell és Geron közlegény... A megfigyelésem szerint önök háromszor rövidítettek a
távon. Fejezzék be a tíz kilométert." A kék boru és a bajori nekiveselkednek, miközben Tuvok így
szól: "Holnap megismételjük. Remélem javul a teljesítményük."
"Megtalálták már a baktérium nyomait?" siet be Torres az egyik szállítóhídra, ahol Kim a
vezérlopultnál dolgozik, Chell pedig egy kis, zümmögo eszközzel pásztázza végig gondosan az
150
emelvény sugárzási pozícióit. "Átnéztem a transzporternaplót egy hónapra visszamenoleg. A
biofilterek nem regisztráltak semmi gyanúsat." rázza meg a fejét Kim. "Megálltunk a Napenne nevu
bolygónál..." tunodik Torres, "Hogy Neelix vezetésével élelmiszert vegyünk fel. Némelyik elég
furán nézett ki." "Meglehetosen. De mindet ellenoriztem a naplóban, és mind rendben van." "Akkor
nézzük meg a környezetszabályozó rendszert. Talán a levegoben van valami." Torres a kijárat felé
indulva megáll, és kérdon elobb Chellre, majd Kimre pillant. "Már akkor is itt dolgozott mikor
megjöttem." vonja meg a vállát Kim. "Chell, mit csinál?" kérdezi Torres. "Mr. Tuvok parancsba adta
a teljes szállítóhíd demagnetizálását." "De... Egy mikrorezonátort használ..." "Tudom." bólint Chell
boldogtalan ábrázattal. "Miért nem hoz egy demagnetizáló egységet? Azzal öt perc alatt elkészülne."
"Tuvok mondta neki hogy mikrorezonátort használjon." jegyzi meg Kim. "De így órákig vacakolhat
vele..." fordul felé Torres. "Mr. Tuvok úgy becsülte, huszonhat egész háromtized óra alatt fogok
végezni." "Tipikus Tuvok-féle becslés." mondja Kim. "Akkor... Jó munkát." mondja Torres, tovább
folytatva útját a kijárat felé, Kimmel a nyomában. A zászlós az ajtóból visszafordul, és vigyorogva
megjegyzi: "Ott kimaradt egy folt..."
"A Voyager hajónaplójába, Tuvok biztonsági fonök bejegyzése. Kiegészítés. Elkészítettem a
Voyager hídjának szimulációját az egyik holodeckben, ahol harci gyakorlatokat fogunk végrehajtani.
Remélem hogy ez segít majd a képzésem alatt állókban erosíteni a csapatszellemet."
"A hídon abból az alapfeltevésbol indulunk ki hogy minden poszt teljes hatékonysággal muködik."
mondja Tuvok, a szimulált hídon járkálva, "Önök a kapitány szemei, fülei és kezei. Ennek eléréséért
tökéletesen együttmuködo egészként kell funkcionálniuk. ... Mr. Dalby..." fordul a vulcani az elso
tiszt széke mögötti korlátnak támaszkodó férfi felé, "Önnek ha jól tudom, vannak irányítói
tapasztalatai." "Igen, uram." húzza ki magát Dalby. "Öné a híd. A program egy sorozat különbözo
helyzet elé állítja majd, amire önnek és a legénységének reagálnia kell, oly módon, ahogyan azt ön
szükségesnek ítéli." "Értettem." "A szimuláció kezdetét veszi, amint megadja az új útirányt." mondja
Tuvok, majd kihúzódik a híd oldalsó részére. "Mindenki felkészült?" pillant Dalby a társaira,
Henleyre a hátsó-középso általános terminálnál, Geronra a muveleti tiszti poszton, végül Chellre a
kormányállásba. "Igen, uram!" hangzik a többiek válasza. "Mr. Chell, hatos görbület, irány 159.7."
szól Dalby, majd leereszkedik az elso tiszt székébe, "Mr. Geron, melyik az utunkba eso legközelebbi
naprendszer?" "Egy vörös óriás, három egész héttized fényévnyire a jelenlegi helyzetünktol. Nyolc
bolygó, 'M' típusú nem észlelheto." "Automatikus vészjelzést fogtam." jelenti Henley. "Eredete?"
"Ismeretlen. Számos szubtérinterferencia észlelheto." "Geron, be tudja mérni a forrást?" fordul
Dalby a bajori felé. "A szenzorok egy ferengi hajót jeleznek, lövések okozta súlyos sérülésekkel.
Nyolc életjel észlelheto, de gyengék." "Hívjuk oket." szól Dalby. "Nincs válasz." "Szabadjon
megjegyeznem uram, a ferengik kedvelt taktikája hogy sérüléseket színlelve csapdát állítanak a
hajóknak." mondja Chell. "Kötelességünk a segítségnyújtás. Chell, elfogópálya." "Útirány
módosítva." "Romulan warbird a bal oldalon, kikapcsolódó álcázóval." jelenti Geron. "Vörös
készültség! Hívja oket, és tudassa hogy mentoakciót hajtunk végre." "Aktiválják a fegyvereiket."
jelenti Henley. "Nincs válasz." teszi hozzá Geron. "Kitéromanover, Mr. Chell!" "Beta kilenc-hármas
manover indul." A romulanok ekkor tüzet nyitnak, a lövés telibe találja a kissé lassan reagáló hajót.
"Az oldalsó fézerrendszert találat érte, pajzsok nyolcvanegy százalékon." jelenti Henley. "Elülso
fézerek készenlétbe!" "Uram, egy második romulan hajó érkezik." jelenti Geron, "Torpedókat
indított." A híd megrázkódik a becsapódásoktól. "Károk a tizenegyestol tizenötösig terjedo
szinteken. Sebesülteket jelentettek." "Minden fegyvert készenléte. Mr. Chell kitéromanover. További
parancs nélkül tuz!" A hajó újra megrázkódik. "Elveszettük a pajzsot, a burkolat felnyílt a kilences
szinten." jelenti Geron. "Folytassa a tüzelést Henley. Tépjük meg oket!" szól Dalby. "Számítógép,
programot befejezni." mondja Tuvok, mikor a szimulált hajó további találatokat kap, "Az elso közös
bevetésük nem volt épp a legsikeresebb. Mindannyian meghaltak." "Kilátástalan helyzet volt."
ereszkedik vissza Dalby az elso tiszt székébe, "Mi az ördögöt tudtunk volna csinálni?!" "Tud valaki
válaszolni a kérdésre?" néz körül Tuvok. "Azt hiszem, mindent szabályszeruen csináltunk." mondja
151
Henley, rövid csend után. "Én legalábbis mindenképpen." jelenti ki Chell. "De legalább
visszavágtunk nekik." szól újra Henley. "Mr. Geron, önnek nincs hozzáfuznivalója?" "Ugyan mit
számít az?" "Nagyon is sokat. Ha nem tanulnak a hibáikból, újra el fogják követni oket." "Én voltam
az irányító, engem hibáztasson!" pattan fel Dalby, "A legénység csak a parancsaimat követte." "És
ön felismerte a hibáját?" "Megtettük amit lehetett. De alulmaradtunk." "Értem. Visszavonulásra nem
gondoltak?" vonja fel a szemöldökét Tuvok. "Visszavonulás?!" hitetlenkedik Henley. "Hihetetlen
hogy ilyet mond." rázza meg a fejét Dalby. "A legjobb taktikai döntés mindig az, ahol a legnagyobb
a nyereség a legkisebb áldozatok mellett. Csatában elpusztulni hosies dolognak tunhet, de ettol
eltekintve haszontalan. A visszavonulás ez esetben ésszerubb lett volna." "Nos, Mr. Tuvok, megint
egyszer igaza van. Nem vagyunk megfeleloek a Csillagflotta számára. ... Leléphetünk? Uram."
"Lelépni. Számítógép, kijáratot!" szól Tuvok. A Maquisk távoznak, a vulcani pedig elgondolkodva
néz utánuk.
"Úgy érzem, itt szükség van a hangulatfelelosre." telepszik le Neelix az étkezo egyik asztala mellol
az ablakokon túl ragyogó csillagokat fürkészo Tuvok mellé. "Biztosíthatom hogy téved." "Tényleg?
Lássuk csak... Elso jel: sehol a csésze tea. Második jel: sehol a jegyzetfüzet. Harmadik jel: még csak
nem is a szokásos helyén ül! Ez pedig számomra azt jelenti, valami bántja. Szinte látom a rosszkedv
felhojét, ahogy egyre csak terjeszkedik, és surusödik maga körül." "Nem létezik olyan kisugárzás
ami alapján következtetni lehetne a hangulatomra. Vad elméleteket gyárt." "A Maquisk kiképzésével
vannak gondjai?" kérdezi Neelix. "Nyilvánvalóan nem tartják sokra az oktatásomat." "Mi lehet a
baj? Hmm?" "Éppen erre próbálok fényt deríteni. De attól tartok, eredménytelenül. Ezernyi kadét
kiképzésében vettem már részt, de még nem találkoztam ehhez hasonló nehézségekkel. A
módszereim megalapozottak, és elismertek. Tartom magam a szabályokhoz és a protokollhoz, soha
nem térek el tolük. Sikerrel csináltam Csillagflotta-tisztet minden eddigi kadétomból." "Jöjjön csak
velem..." veregeti meg Neelix Tuvok karját, "Mutatnék valamit." A vulcani kíváncsian követi
Neelixet, aki a kiadópulton álló néhány vázányi virághoz megy: "Ezek itt veela virágok.
Csodaszépek. És figyelemre méltóan erosek. Nézze csak..." Ezzel Neelix kivesz egy szálat a virágok
közül, és meghajlítja a szárát: "Látja, nagyon hajlékony. Nem lehet eltörni. De van köztük egy
fajta... Lássuk csak... Ott van egy!" emel ki Neelix egy másik virágot, "Ami nem ennyire hajlékony.
Ha megpróbálja meghajlítani, eltörik." "Azt akarja ezzel mondani hogy a Maquis legénység makacs
és rugalmatlan? Hogy nem tudom rávenni oket a szabályok követésére?" kérdezi Tuvok, mire Neelix
helyteleníto pillantást vet rá: "Nem, Mr. Vulcani. Azt akarom mondani hogy ön az aki makacs és
rugalmatlan! Ha megtanulna egy kicsit engedékenyebb lenni, azt hiszem nagyobb sikere lenne."
mondja a talaxiai az elképedt Tuvoknak, majd visszatérve a pult mögé, folytatja: "A Maquisk nem
kadétok, ne is próbáljon velük akként bánni. ... Ismerje meg oket! Derítse ki mi van a szívükben és a
fejükben. ... Akkor talán kitalálhat egy jobb tanítási módszert." "Nem hiszem hogy képes lennék
kideríteni mi van... A szívükben." mondja Tuvok, majd gyanakodva egy zöldes kupacra pillant azon
a tányéron, amit Neelix épp a kezében tart: "Mi az?" "Prill-sajt. Abból a tejfélébol csináltam, amit a
múlt héten szereztünk. Ashmore zászlós egy 'sajtos makaróni' nevu ételt kért tolem." "Sajt..."
tunodik Tuvok, "A sajt eloállításához baktériumtenyészetre van szükség..." "Persze." bólogat Neelix.
Tuvok a plafon felé emeli a tekintetét, Neelix pedig követi a példáját. Így végül mindketten a
tuzhelyek fölött levo szellozorácsokat bámulják egy darabig.
"A Voyager hajónaplójába, Janeway kapitány bejegyzése. CsillagIdo 48859.3. Tuvok hadnagy rájött,
mi lehetett a kiváltó oka a gélcsomagokat megtámadó fertozésnek. Torres hadnagyot és a csapatát
megkértem hogy vizsgálják át Neelix konyháját."
"Mérjék fel az összes légáramlatot." járja be Torres a konyhát, majd a kiadópulton álló 'bunjelhez'
megy, amit egy erotérrel védett tárolóhengerbe zártak: "A sajt tele van baktériumokkal. Jobb ha
egyelore ebben a szigetelomezoben marad." "Ez meg micsoda?" kérdezi az egyik technikus,
trikorderét a tuzhelyek egyikén rotyogó edény felé fordítva. "Lauriliai puding. Még van neki hátra
152
vagy négy óra..." hessegeti el Neelix a technikust. "A baktériumok bekerültek a szellozorendszerbe
azon az elszívón át, és elterjedtek az egész hajón." méregeti Torres a Tuvok által felfedezett
szellozonyílást. "Azután pedig megfertozték a bio-neurális rendszereket." bólogat a vulcani. Neelix
bunbánó arccal nézegeti a bebörtönzött sajtot, majd így szól: "Szörnyen sajnálom, Én igazán nem
gondoltam..." Az étkezo világítása ekkor hunyorogni kezd mire Torres rezignáltan megállapítja:
"Még egy gélcsomag... Ha a létfenntartás is megadja magát, hirtelen nagyon rossz lesz a helyzet. ...
Neelix, ez nem az ön hibája. Ami a lényeg, megállapítottuk, mi okozta. ... Na vigyük azt a sajtot. A
Doktor vizsgálja meg amint lehet." fordul Torres a társai felé, ezzel elhagyják az étkezot.
"A kezdolökés, Mr. Dalby?" nyújtja oda Tuvok a fehér golyót Dalbynak, Paris szimulációjának
pool-asztalánál. "Legyen..." bólint Dalby elvéve a golyót, majd az asztal túloldalára meg, és
megkezdi a játékot. Tuvok némi aggodalommal figyeli a zsebekbe sorjázó golyókat: "Gyakran
játszik poolt?" "Manapság már nem. Fiatalabb koromban..." "Van családja?" kérdezi Tuvok,
miközben Dalby eltüntet még néhány golyót. "Mi akar ez lenni?" kérdezi amaz. "Hogyan?" "Ez a kis
akció? A magánéletem is érdekli? A Csillagflottának erre is vannak szabályai?" "Úgy gondoltam,
kicsit megismerhetnénk egymást, hogy zökkenomentesebbé tegyük a közös munkát." "Megismerni
egymást? Hát jó. Íme Kenneth Dalby rövid története. ... A bajori határ közelében éltünk. Nem
könnyu életet. Csak nehezen tudtam elviselni, ellenséges voltam mindennel és mindenkivel. Míg
aztán találkoztam egy novel, aki megmutatta, mi az igazi szerelem. Egy darabig nem voltam annyira
kibírhatatlan. ... A cardassiaiak megeroszakolták és halálra verték. Én pedig csatlakoztam a
Maquiskhoz, hogy annyit intézzek el közülük, amennyit csak tudok. ... És magával mi van? Van
családja?" "Igen, van. De én semmi olyasmit nem mondhatok el, ami akár távolról is összemérheto
lenne az ön történetével. ... Felfigyeltem arra hogy igyekszik védelmezni Mr. Geront. Jó barátok?"
"Nem igazán. ... Nagyon zárkózott. Mikor eloször találkoztam vele, azt mondtam magamnak: pont
olyan mint te voltál ebben a korban. Azt gondoltam, kellene neki egy barát hogy ne legyen olyan,
mint amilyen én lettem. De nem jártam különösebb sikerrel. Aztán egyszer csak itt voltunk. ... Ilyen
messze lenni otthonról egyáltalán nem könnyu egy ilyen fiatalembernek. Ezért nagyon hálás lennék
ha nem tenné számára még nehezebbé a dolgot." "Chakotay kifejezett javaslatára vettem be a
fiatalembert a képzésbe. Úgy vélte, értékes képességek ébredhetnek fel benne, új célokat tuzhet ki
magának. És ez hosszútávon jótékonyan hatna az öntudatára." "Erre van ez a csapat?" "Az volt a
szándékunk hogy olyasvalamit csináljunk, ami a hasznukra válik." "Lehet hogy ön ezt gondolja. De
szeretnék valamit mondani: én nem akarom megismerni. És semmi esetre sem akarok a barátja
lenni." mondja Dalby, a letakarított asztalra lökve a dákót, majd elhagyja a szimulációt.
"Ez a legrosszindulatúbb kórokozó amit valaha láttam." morogja a Doktor, az erotérbe zárt sajtot
méregetve, "Módszeresen megtámadta a gélcsomagok minden egyes sejtjét." "Kitettük minden
antibakteriális hatóanyagnak. Semmi eredmény." rázza meg a fejét Kes. A gyengélkedo világítása
hunyorogni kezd, és a mesterséges gravitáció is bizonytalanná válik egy pillanatra. "Doktor hívja a
hidat: mi történik?" "Hullanak a bio-neurális áramkörök, Doktor. Az összes rendszer veszélyben van.
Kérem, mondja hogy jutott valamire..." üzeni Janeway. "Nos, hogy oszinte legyek, nem igazán. De
nem adjuk fel." "Semmit se hagyjanak kipróbálatlanul. Janeway kilép." "Különösnek találom hogy
semmiféle ellenorzo rendszer nem mutatta ki a baktériumokat. De ha mégsem a sajt a bunös, akkor
mitol fertozodtek meg a gélcsomagok?!" fordul a Doktor Kes felé. "Mintha valami olyasmit
olvastam volna egyszer hogy a baktériumokban is élhetnek vírusok..." tunodik Kes, mire a Doktor
elképedve bámul rá: "Hát persze. Egy vírus! Lehet hogy a baktériumok csak táptalaj a fertozést
okozó vírusoknak. Márpedig a vírusok jó része olyan kicsi, hogy csak célzott kereséssel lehet rájuk
bukkanni." "Akkor ki kelen próbálnunk néhány vírusölo anyagot is a gélcsomagokon." javasolja
Kes. "Egy próbát megér a dolog." veregeti meg a lány vállát a Doktor. A hajó, mintegy végszóra,
újra megrázkódik.
"Mintha ez egy tehetetlenségi tompító lett volna." jegyzi meg a gyakorlóruhát viselo Dalby az egyik
raktérben, a legutóbbi remegés hatására. "Meg egy pár egyéb dolog." bólogat Henley. "Osztály,
153
lelépni. Térjenek vissza a posztjukra." mondja Tuvok, mire a négy Maquis az ajtó felé indul. Az
azonban nem nyílik ki a közeledésükre, mire Dalby visszafordul: "Hadnagy...?" Tuvok a
vezérloterminálhoz lép hogy utánanézzen a dolognak.
"Kapitány, a bio-neurális hálózat összeomlik. Gyorsabban veszítjük el a rendszereket, mint ahogy
pótolni tudnánk oket." jelenti Kim a hídon. "Mi a helyzet az izo-lineáris rendszerre való átállással?"
kérdezi Chakotay. "Torres dolgozik rajta, de még el fog tartani egy darabig. De jelenleg már a
létfenntartás is akadozik." "A hajtómu leállt." dol hátra Paris a kormányospult székében. "Mint
ahogy minden az elsodleges hálózaton. Kommunikáció, transzporterek, turbóliftek, létfenntartás..."
sorolja Kim. "Híd hívja a gépházat: irányítsanak minél több energiát a létfenntartásba, és próbáljanak
meg beindítani minél több izo-lineáris összeköttetést." "Értettem." üzeni Torres.
"A kézi vezérlés nem muködik, uram." pillant fel Geron a felnyitott szerviznyílás mellol, amiben az
ajtó kioldórendszere rejtozik. "A másik ajtót sem lehet kinyitni." érkezik vissza Dalby és Henley a
raktér másik végébol. "Tuvok hívja a hidat! ... Itt Tuvok hadnagy, veszi valaki az adást?"
próbálkozik Tuvok a kommunikátorral. "Úgy látszik, nélkülünk kell boldogulniuk." jegyzi meg a
vulcani, mikor nem érkezik válasz.
"Kapitány, a létfenntartás leállt. A tizenötös szinten megszunt az energiaellátás, a hetes pedig
elveszette a mesterséges gravitációt." jelenti Kim. "Gyengélkedo hívja a hidat: kapitány, azt hiszem
nyomon vagyunk." "Hallgatom Doktor." üzeni Janeway felélénkülve. "A gélcsomagok nem képesek
úgy reagálni a fertozésre mint például az emberi szervezet." "Lázzal..." ismeri fel Janeway.
"Pontosan. Végeztünk néhány kísérletet a csomagok anyagának felmelegítésével, és az eredmények
bíztatók. De sajnos a teljes hajó szükséges mértéku felmelegítését nem tudjuk megoldani." Janeway
gondolkodik egy darabig, majd kapcsolatba lép a gépteremmel. "Itt Torres." "Ha meg akarnánk
növelni a gélcsomagok homérsékletét... Mit tehetnénk?" "Egy szimmetrikus görbületi mezo
létrehozásával, és egy plazmaimpulzussal túlterhelhetnénk oket." "Viszont ezt a mezot a hajó
ellenében kell létrehoznunk." "Pontosan. Nyolcvan százalék körüli keverokamra-terhelést kellene
elérnünk úgy, hogy a hajó mozdulatlan maradjon. Akkor indíthatnánk a plazmaimpulzust." "El
tudjuk ezt érni a hajó jelenlegi állapotában?" "Ha el tudunk vezetni egy kis energiát a
keverokamrából, meg lehet oldani. De elég kockázatos játék." "Tudom. De meg kell próbálnunk. A
létfenntartás kivételével vegyék el az összes energiát." "Értettem." "Mr. Paris, válassza le a
hajtómugondolákat az ellátórendszerrol, és készüljön föl a görbületi hajtómu beindítására."
"Gondolák leválasztva. Készen állunk." "Akkor kezdjük."
"Mi ez a zaj?" fülel Chell a raktérben. Az egyik szerviznyílás fedele ekkor levágódik, és láthatóvá
válik a mögötte levo, túlterhelt plazmavezeték. "Ebbol csak úgy dol a meleg." állapítja meg Dalby.
"Az egész helyiség melegszik." mondja Henley. "A kapitány valószínuleg lépéseket tett a
rendszerhibák leküzdésére. De mivel nem tudjuk, mik lehetnek a módszer velejárói, fel kell
készülnünk a legrosszabbra." mondja Tuvok, "De nem hagyhatjuk hogy úrrá legyen rajtunk a
félelem. ... Mr. Geron, elképzelheto hogy az ellenorzo helyiség konzoljai még muködnek." pillant fel
Tuvok a raktér oldalán körülfutó galériára, "Kérem próbálja meg onnan kinyitni az ajtót." Igen,
uram." "Mi eközben megkísérlünk bejutni az elülso résszel párhuzamosan futó Jeffries-folyosók
egyikébe."
"Nem tudom hogy a baktériumok hogy érzik magukat, de én mindjárt hogutát kapok." törölgeti a
homlokát Paris. "A hajtómu teljesítménye elérte a hetvennégy százalékot." állapítja meg Chakotay,
"Ez még nem elég a plazmaimpulzushoz." "Mr. Paris, növelje tovább az antianyagbeáramlást." szól
Janeway. "Muködni látszik, de csak lassan. Tudunk még emelni rajta?" kérdezi Kim. "Mr. Paris,
vigye valahogy nyolcvan százalék fölé." "Megpróbálom...." "Hetvenkilenc százalék. Szerintem
mennie kellene." mondja Chakotay. "Híd hívja a gépházat: indítsák az impulzust!" "Értettük.
Vigyázzanak, néhány vezeték fel fog robbanni." "Értettük kezdjék."
A plazmavezeték hutoköpenye felhasad, épp abban a pillanatban, mikor Dalbynak és Tuvoknak
sikerül kirángatni az egyik szerviznyílás fedelét a helyébol. "A gázkoncentráció hamarosan mérgezo
154
lesz. El kell hagynunk a helyiséget." mondja Tuvok. "És Geron?" kérdezi Dalby. Tuvok a galéria
felé pillant, ahol a bajori eszméletlenül lóg a korláton. "Induljanak a Jeffries-folyosóba. Nem
menthetek meg egyszerre mindenkit." "Erre mit mond a szabályzat?!" kiabálja Dalby. "Még mindig
igaz a kisebb veszteség a nagyobbal szemben elve." "Nekem aztán mindegy hogy több vagy
kevesebb. Ebben a helyzetben nem fogadom el a taktikai visszavonulást!" mondja Dalby, és
elindulna a galériára vezeto létra irányába, de Tuvok lefogja: "Mr. Dalby, eltöröm a karját ha nem
engedelmeskedik." "Ezt megjegyzem magamnak. Nem hagyhatja meghalni!" "Nyomás, befelé!"
mondja Tuvok, betuszkolva Dalbyt a nyíláson, majd a raktérben maradva visszateszi a fedelet, és
elindul a galéria irányba.
"Janeway hívja a gyengélkedot: mi a helyzet?" üzeni Janeway a kemencévé változott hídról. "A
baktériumszám csökken. Még pár perc és tiszták leszünk." válaszolja a Doktor. "Folyamatosan
tájékoztasson. Utána amilyen gyorsan lehet, be kell indítanunk a létfenntartást." "Értettem.
Hamarosan jelentkezem."
Tuvok, immár a vállán egyensúlyozva Geron ernyedt testét, lefelé ereszkedik a létrán, ám az egyre
növekvo gázkoncentráció nincs rá különösebben jó hatással. Néhány fokkal a létra alja fölött
köhögoroham vesz rajta erot, olyan eros, aminek hatására mindketten a padlóra zuhannak. Tuvok
megpróbálja a lezárt folyosó felé vonszolni Geront, de már nincs elég ereje.
"Gyengélkedo hívja a hidat." hallatszik a Doktor hangja az interkomból, de a hídszemélyzet aléltan
hever szerteszét. "Híd, hallanak engem?! ... Hall valaki?" "Beszéljen, Doktor..." szólal meg végre
Chakotay. "A baktériumok elpusztultak." "Mr. Kim, kezdjék meg a rendszerek élesztését." mondja
Janeway. "Értettem, kapitány." emelkedik fel Kim a pultjáról.
A raktár biztonsági ajtajának szárnyai megmoccannak, és elobb egy fémrúd vége, valamivel késobb
pedig kezek jelennek meg a résben. Chell, Dalby és Henley egyesült erovel szétfeszegetik az
ajtószárnyakat, majd míg Chell a fémrúddal kiékelve tartja a nyílást, két társa bekúszik Tuvokért ér
Geronért. Miután kivonszolták oket, Chell kilöki a rudat az ajtószárnyak közül, mire azok újra
összezárulnak, bent rekesztve a mérgezo gázok nagyobb részét, ami pedig kijutott a folyosóra az
gyorsan eloszlik. "Azt hittem a Csillagflotta szabályzata szerint elfogadhatatlan kockázat lenne
megmenteni..." mondja Dalby. "Mint ahogyan az is. De az utóbbi idoben el kellett ismernem hogy
vannak pillanatok, amikor kénytelenek vagyunk eltérni a szabályoktól." válaszolja Tuvok.
"Hadnagy... Ha maga megtanulta megszegni a szabályokat... Azt hiszem mi is megtanulhatjuk
betartani oket. ... Na jöjjön, kirándulunk egyet a gyengélkedobe." mondja végül Dalby, majd
feltámogatva a vulcanit, mindannyian elindulnak a gyengélkedo felé.