Az ôsöreg nap halvány, vörös fénnyel sütött a lapályra. A több ágra szakadó folyócska mentén értelem nélküli Kockák nyüzsögtek, földkupacokat tologattak nagy erôfeszítéssel.
Három Értelmes gördült közöttük, kissé hátrább egy negyedik haladt. Fejüket és végtagjaikat visszavonták gömbforma testükbe. A Kockák fel tudták ismerni a mély koncentráció jeleit, kitértek elôlük.
A Három gondolkodó egy mélyedésben állapodott meg. Figyelô, negyedik társuk néhány méterre telepedett le, kissé ovális, tiszteletteljes tartásban.
Hangokat nem hallattak, hiszen agyhullámok útján érintkeztek egymással, de egyikük most a gondterhelt sóhaj megfelelôjét sugározta.
- Nehéz helyzetben vagyunk, uraim! Úgy tûnik, fel kell élesztenünk azt a technikai tudást, amit már tízezer évek óta túlhaladtunk. A dolog sürgôs, nagyon sürgôs! Ûrhajókat kell építenünk, hogy kimenthessük az Értelmet a Helli harmadik bolygójáról! Tizenöt év múlva egy száz naptömegnyi fekete lyuk halad el mellette. Megsemmisül az egész rendszer. Nem is tudom, sikerül- e ilyen rövid idô alatt felkészülnünk.
- Kedves Umb nagyprofesszor! - sugározta a mellette gubbasztó. - Az Értelem megmentése nem enged meg semmi kudarcot. Úgy hallom azonban, valamiféle vita támadt a Gömbegységben a megmentendô életformák Értelmes voltáról.
Dire, aki eddig még nem szólalt meg, kidugta egyik ujját testfelületébôl, hogy nyomatékosítsa szavait.
- Professzor úr téved! A vita arról folyik, hogy melyik faj értelmes a kettô közül, amiket a felderítôk megfigyeltek.
- Szerintem ez egyértelmû! - replikázott Taun, az elôtte szóló.
Umb megpördült, ami rosszallást jelentett.
- Kérem! Ne kezdjünk el vitatkozni! Azt javaslom, hallgassuk meg a felderítôk jelentéseit, aztán vegyük szemügyre azt a tárgyat, amit Hamab jelölt úr ôriz.
Oldalra fordította testét.
- Jelölt úr! Kezdje meg az adást!
A szólított koncentrált, elméjének tárolórészére irányította az agyhullámokat.
Közben rövid magyarázatba kezdett.
- Tisztelt Nagyprofesszor úr, professzor urak! Az elsô jelentés a Helli harmadik bolygójáról nagyon régi, több mint nyolcezer éves. Mindazonáltal igen értékes és érdekes információkat tartalmaz. Vettem a bátorságot, hogy szelektáljam a teljes jelentést, a részletek csak az Értelmes lényekre koncentrálódnak.
"Moa hetedik osztályú felderítô jelentése a H3 sz. bolygóról.
Elsô nap: Többször körberepültem ezt a világot, s három helyen is felfedeztem értelem nélküli, de láthatóan irányított tevékenység nyomát. Legigéretesebbnek egy nagy folyam környéke látszott, amelyet két oldalon sivatag vett határolt, ámde széles sávon megmûvelt területek húzódtak partjain. Nagyon hasonlítottak azokhoz az otthoni földekhez, amit a Kockák mûvelnek számunkra.
Harmadik nap: A folyó partján gúlák emelkednek, csodálatos látvány. Kétlábú lények, hosszú sorokban, kezeiket is használva köveket hordanak a vízpartról egy éppen most épülô gúláig. Mások valamilyen szerszámmal munkálják a köveket, egyikre- másikra ábrákat festenek. A folyón egy fából készült alkotmány látható, mesterséges eredetû, hajónak nézem. A kétlábúak fején egy nyílás van, ez ki- be csukódik. Hanghullámokat érzek. Egy dolog zavar csak, irányítóknak semmi jele.
Ötödik nap: Megvannak az irányítók, az Értelmes lények. Elég furcsa kinézetûek. Hosszú orsós testük van, nagy, erôs farkuk, rövid végtagjaikkal araszolnak idônként ki a folyóból, s ott leülnek mozdulatlanul, láthatóan koncentrálnak. Némelyik erôteljesen mozgatja farkát, nyilván beszél. Következtetés: még nem ismerik az agyhullámok útján való társalgást. Vadságukat bizonyítja, hogy a hajóról a folyóba esô kétlábúakat elfogyasztják."
- Azt javaslom, - mondta Umb, - vitassuk meg ezt a jelentést, mielôtt továbbmegyünk.
Taun aprókat szökkenve jelezte, hogy szólni kíván.
- Saját régészeti kutatásaim alapján mondhatom, ez a jelentés teljesen megegyezik azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket a mi ôskorunkról szereztem. Az Értelmesek elôbb nálunk sem tudták visszavonni tagjaikat a testükbe. Mi is beszéltünk, és farkunkkal irányítottuk a Kockákat. Az Értelem azonban már kifejlôdött ôseinkben. Gondolják csak el, professzor urak, milyen nehéz lehetett tízezer Kockára beszéddel hatást gyakorolni, szavakkal elmagyarázni, mikor, melyik csoport, melyik kezét használja!
A vizijármû a H3-ason nagy jelentôségû felfedezés. Eldönti a vitát, ami a Fakan- völgyben talált megkövesedett famaradványok körül folyt.
Ami a Kockák elfogyasztását illeti, az is megszokott volt a barbár ôsidôkben, egyértelmû bizonyítékaink vannak rá.
- Teljes tisztelettel vagyok Tuan professzor kutatásai iránt - mondta Dire. - De azért az én szememben nem egészen egyértelmû a helyzet. Két zavaró tényezôre figyeltem fel. A kétlábúak a jelentés szerint "ábrákat" festettek a kövekre. A másik amit érdekesnek tartok, a kétlábúak fején lévô nyílás. A felderítô közvetlenül a nyílások említése után mondta, hogy hanghullámokat hall. Ez a két dolog együtt nagyon furcsa. Úgy tûnik, hogy a kétlábúak is rendelkeznek valamiféle értelemmel.
Tuan elôvonta egyik kezét a bôr alól, de csak azért, hogy legyintsen egy nagyot.
- Dire professzor hamis következtetésre jutott. Had hivatkozzam Elleve profeszor, a nagy nyelvtudós egyik tanulmányára, amely megállapította, hogy az "ábra" szó nyolcezer évvel ezelôtt ugyanúgy jelentett kusza rajzolatot, mint Értelem által létrehozott képet. A másik érvével kapcsolatban hivatkozom a fizikának arra a közismert tételére, amely szerint egyedül egy nagy farok suhogtatásával lehet olyan erôs hanghullámot kelteni, amely egy másik egyed hallószervéig eljut. Holmi kis nyílásokkal ezt nem lehet elérni.
- Mindazonáltal... - kezdte Dire, de Umb félbeszakította.
- Ha nem haragszik - mondta - , inkább menjünk tovább!
Hamab jelölt folytatta a sugárzást.
- Az elsô felderítés után nem léptünk kapcsolatba az Értelmes fajjal. Követtük azt a törvényt, hogy nem szabad fejlôdésüket megzavarni, önmaguk kell, hogy eljussanak az agyhullámokig és az ideális gömb állapotig. Második információnk négyezer évvel ezelôtti. A részletes adatok a véletlennek köszönhetôk, mert a kiküldött tudósnak, bizonyos Remmo professzornak csak a légkörön kívüli megfigyelésre volt engedélye. Gömbteste azonban megsérült a hiperugrás közben, kényszerleszállást kellett végrehajtania.
Hivatalos jelentés így nem készült, de rendelkezésünkre áll a professzor beszámolója.
A beszámoló szerint Remmo egy erdôség peremére szállt le. Azonnal megkezdte testének helyreállítását, így nem figyelhetett a környezetére. A szaglószervébe hatoló furcsa illatokra eszmélt fel, s az erdôszélen kétlábúak nagy tömegét észlelte.
"Mivel a technikai civilizáció jeleit már az ûrbôl fel lehetett fedezni, nem lepett meg az _n. autók látványa, amik szétszórva álltak a térségen, némelyikük még ide- oda mozdult, helyet keresve. Az autók között a kétlábúak sátrakat állítottak, eléjük, asztalokra különbözô tárgyakot raktak ki. Máshol szemmel láthatóan állati eredetû szerves anyagokat tettek földre terített vásznakra.
Egyszerre nagy nyüzsgés támadt, az egyik kétlábú, kezében egy piros színû, fehér szegélyû tárggyal felém rohant, a többiek üldözték. Hátrább akartam húzódni, de a kétlábú hirtelen eldobta a tárgyat, és másfelé szaladt. Megkerestem és magamhoz vettem.
Nemsokára a csôdületet irányító Értelmest is megláttam. Egy nagy sátorról levették a ponyvát, ott forgott egy kerítéssel határolt területen, farkát nagy erôvel lengette. A kétlábúak etették, húsdarabokat dobáltak feléje. Aztán olyasfajta, látszatértelmes mozdulatokat végeztek, mint otthon a majmok, ha meglátnak minket. Összeütötték a tenyerüket, és nagyra nyitották arcukon a nyílást, közben rázkódtak."
Most Dire volt az elsô reagáló.
- Felhívnám a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy az Értelmes erôteljesen csapkodott a farkával, vagyis beszélt, ugyanakkor az autó is magától ment, mintha azt már agyhullámok irányították volna. Zavar azután a dolgok kirakodása. Egy kiállításra emlékeztet ez az esemény. Értelem nélküli lények számára az ilyesmi...
- A technikai civilizáció tipikus jellemzôi ezek a félreérthetô állapotok - vágott közbe Tuan. - Az Értelmes feltehetôen úgynevezett motort konstruált, mi is megtettük ezt annak idején. Ez a motor vitte az autót. Különbözô tárgyak, hogy is mondjam... fétiskénti használata is kimutatható a mi múltunkban. A hetedik ciklusban, amikor ôseink a nagy változást átélték, s az agyhullámok képzése még elméjük nagy részét lefoglalta, különbözô tárgyak felismerését tanították be a Kockáknak. Mindegyik egy-egy fajta tevékenységet jelölt. Egy idô után a Kockákat rámutatással irányítani tudták. Azt hiszem, Remmo pontosan egy hasonló szertartásnak volt a tanúja.
Mivel Dire nem válaszolt, a nagyprofesszor intett jelöltjénak. Az szétnyitotta testét, egy csomagot vett elô és Umb elé tette.
Umb kibontotta elôvont végtagjaival.
- Lám, ez az a tárgy uraim, amit Remmo magával hozott.
A professzorok sokáig vizsgálgatták.
Érdekes, szokatlan forma volt. Két egymáshoz kapcsolódó, felfelé gömbölyôdô félkör, amelyek külsô ívei lefelé, és egymás felé tartottak, majd egy csúcsban egyesültek. A tárgy horizontálisan lapos volt, és oda, ahol a két félkör összeért, egy négyszögletes alakú tükör volt ragasztva.
- Maga az anyag - folytatta Umb - , szintén érdekes összetételû. Nagyobb részt ôrölt és megsütött gabona, de az egész át van itatva egy mézgaszerû anyaggal. A nemrégiben végzett helyszíni vizsgálatok megállapították, hogy ezt egy rovar termeli virágporból.
- Álláspontom szerint - mondta Dire - , ez a tükör megintcsak kétségeket ébreszt. Egy ilyen allegória csakis azt jelentheti, nézz önmagadba. És ha ezt a tárgyat kétlábúak használták, ôk néztek bele...
Nyomatékul megerôsítette agyhullámait, s ez erôs kételkedést jelzett.
Tuan válaszolni akart, ám a nagyprofesszor kissé ellapult, udvariasan kérte fel társát a hallgatásra.
- Engedje meg, hogy ezúttal én válaszoljak. Bennem is felmerült ez a lehetôség, és megérintettek a kétségek is. Ámde, ahogyan Tuan professzor úr is utalt rá, fétisek és tevékenységet jelzô tárgyak használata nálunk is megszokott volt.
Közelebb húzódott társaihoz.
- Mit gondolnak a kollégák, hogyan jelezné egy Értelmes, hogy egy bizonyos Kockát megkedvelt és a saját szolgálatába állított? Hogy kiemeli a többiek közül, s ezáltal sokkal könnyebb dolga lesz?
Tuan éles agyhullámot bocsátott ki, felkiáltott:
- Hát persze! A szivünk! Ennek az érzésnek a megjelölésére csakis a szív szolgálhat!
- Nemrégiben - folytatta Ung - Hamab jelölt urat elküldtem a H3-ra, hogy világítsa át a kétfajta lényt. Jelölt úr! Mondja el, mit tapasztalt.
- Tisztelt professzor urak! Elôször is megállapítottam, hogy a technikai civilizáció elmúlt. Nemcsak a különbözô mesterséges eredetû tárgyak romos volta utalt erre, de az is, hogy az Értelmesek tovább fejlôdtek, s folyik az amberció, vagyis az a nálunk már túlhaladott módszer, amelyben az Értelmesek rituálisan levágatták kezüket, lábukat a Kockákkal, hogy helyettük bensejükbôl növesszenek újakat. Sok helyen láttam, hogy a kétlábúak baltákkal metszik le az Értelmesek végtagjait.
Ennél azonban fontosabb, amit az átvilágításnál tapasztaltam. Professzor urak! Az a tárgy, amit az imént tanulmányoztak, a H3 Értelmeseinek szivét utánozza.
A kétlábúak szíve mégcsak nem is hasonlít ehhez, amolyan szabálytalan kúpforma.
Umb kissé megemelkedett.
- Ezt a magam részérôl döntô bizonyítéknak látom - mondta.
Dire felé fordult.
- Professzor úr, ha egy faj ki akarja fejezni az önismeret szükségességét, a tükröt a saját szívével, legfontosabb szervével kapcsolja össze, hisz egyébként nincs értelme egy ilyen alkotásnak. A tárgy tehát nem a kétlábúak mûve, nem róluk szól, hanem jel. Annak bizonyítéka, hogy a kétlábú az Értelmesek közvetlen környezetébe tartozik, ahol több az élelem és kevesebb a munka.
A másik szólni akart.
- Nem, nem, tisztelt kollégám, ennek felismeréséhez nem kell Értelem - folytatta Umb. - A kóbor kutya is ellopja a szabadon hagyott pórázt, mert tudja, hogy az Értelmes nem dobja vissza a vadkutyák közé, elôbb a gazdáját próbálja megkeresni. És közben enni ad.
- Elméje páratlan, nagyprofesszor uram! - áradozott Tuan.
Dire is zavartan adta le a bólintás megfelelôjét.
- Akkor hát - mondta Umb, - lezártuk ezt a vitát.
Az emberiség pedig, még hátralévô néhány évében annak legalább örülhetett, hogy megszabadult a krokodiloktól.