Roy Massage viszonylag könnyen megszokta, hogy társai csak agromókusnak, sôt ugrómókusnak nevezik. Az zavarta csupán, hogy ezekben a szavakban semmi humort nem érzett, inkább rosszindulatú gúny volt, ami áthatotta a többi ûrhajós csúfolódását. Eleinte azzal vigasztalta magát, hogy az új kormány a legénység akarata ellenére, a kapitány megkérdezése nélkül küldte az Apollóra. A telepítéspárti vezetés pedig a Flotta köreiben nem volt valami népszerû, és a fiúk a dühüket most rajta töltik ki.
A mostani eset azonban megmutatta, hogy a hátrányos megkülönböztetés oka nemcsak az ôt kiküldô hatalom.
A Béta Orioni negyedik bolygóján aluminiumot jelzett a szonda, s ez mindenképpen értelmes tevékenységre mutatott. Ezért az Apolló leszállt egy nagyobb, szabad területre, amelyet a világot borító páfrányerdôk valamilyen okból üresen hagytak.
Baylinter kapitány magához hívatta Royt és közölte vele, hogy a Flottaszabályzat szerint a kapcsolati szakember társat köteles vinni magával.
- Ez a társ ön lesz, Massage.
A világért nem szólítana a keresztnevemen, gondolta a fiatalember, és savanyú grimaszt vágott.
A kapitány összevonta a szemöldökét.
- Merem remélni, érzi, hogy megtiszteltetés érte.
- Vagy csak én vagyok a legkönnyebben nélkülözhetô, ugye? - vágott vissza a másik.
Baylinter nem is tagadta.
- Igen, ez is közrejátszott. De ebben semmi személyes dolog nincs. Tényszerû megállapítás.
Az agronómus dühtôl fuldokolva hagyta el a vezérlôtermet. Hogy pukkadnának meg ezek a magasabb matematika éteri régióiban terpeszkedô fickók!
Samantha Jayson, a kapcsolati tiszt sem nyugtatta meg túlságosan. Már a hajó elôtt álltak, s rádióüzeneteket sugároztak a messzeségben felsejlô építmények felé. A lánynak láthatóan remegett a keze.
- Uramisten! - sóhajtott fel - Évszázadok óta készülünk egy ilyen eseményre!
Roy mosolyát látva elkomorodott.
- Az a lényeg, hogy viselkedjen nyugodtan - mondta -, s akkor minden rendben lesz.
- Gondolja? És ha egyszerûen keresztüllônek minket?
Samatha tanácstalanul intett.
- Kizárni ezt sem lehet, elvégre ez lesz az elsô Találkozás.
Szótlanul várakoztak egy negyedórát, s ekkor mozgást vettek észre a távoli épületek körül. Jópár perc kellett hozzá, hogy felismerjék, valami jármû közeledik feléjük.
Roy meglepetése egyre nagyobb lett, s amint látta, Jayson is eltátotta a száját. A lovak vonta szekéren nagyon is emberszerû alakok közeledtek. Amikor az alkotmány húsz méterre tôlük megállt, az emberek leugráltak róla, s hangos kiáltozással megrohanták a két földit.
- Semmi elhamarkodott mozdulat! - szólalt meg a kapitány hangja az adóvevôn.
Így aztán félve tûrték, hogy a jövevények körbevegyék ôket.
- A Földrôl jöttek, ugye? - kérdezték többen is, régies, de tisztán érthetô angol nyelven.
- Ö... igen - nyögte ki Jayson nagy zavarban.
Erre a bolygólakók ölelgetni kezdték ôket, még nehány kézcsók is elcsattant. Aztán az emberek kissé hátrább húzódtak, utat engedve, egy szakállas, görnyedt öregnek. Az meghajolt, s örömtôl sugárzó arccal beszélni kezdett.
- Nem találok szavakat a boldogság kifejezésére, amivel köszöntöm önöket! Háromszáz éve vár közösségünk erre a pillanatra!
- Dehát kicsodák önök? - kérdezte Samatha.
- Ahogy apáink mesélték, a XXVI. században, amikor a hiperteret felfedezték, több kísérleti ûrhajót is kiküldtek a térbe. Egyikük nem tért vissza, ide vetôdött. A legénység utódai vagyunk. Kérem... kérem tiszteljenek meg bennünket azzal, hogy a vendégeink lesznek.
Háta mögé mutatott.
- Nem dúskálunk a javakban, de élelmünk van elég. És, ha még mindig konzerveket esznek az ûrhajókon, jól fog esni a friss kenyér és hús.
Nem nagyon tudták, mit csináljanak. Végül visszaküldték a fogadó bizottságot azzal, hogy este feltétlenül meglátogatják a települést.
- Valóban tûntek el hajók akkor - elmélkedett a kapitány, amikor a legénység összeült a vezérlôteremben, hogy megvitassa a furcsa helyzetet. - Nem is egy, a Flotta dokumentumai négyrôl beszélnek. Még a nevükre is emlékszem.
- Bizonyára még meg is van nekik - mondta Rosszmájú Jim, a navigátor. - Innen az aluminium.
A nagydarab indiánt Roy ki nem állhatta, mert, csúfnevéhez híven, az elsô volt a sorban az ôt piszkálók közül.
- Talán arról kéne beszélni, mit tegyünk? - mondta epésen.
Baylinter rosszallóan nézett rá.
- Nem hiszem, hogy ez a maga dolga lenne.
- Bármit is vártunk ettôl a bolygótól, felejtsük el! - folytatta kis csend után. - Arra koncentráljunk, hogy ezeknek a szerencsétleneknek szükségük van a segítségünkre. Bizonyára vissza akarnak jönni a Földre. Hányan vannak?
- Azt nem kérdeztem - rázta meg a fejét Samantha. - De este megtudhatjuk.
Ebben maradtak.
Sötétedés után heten beszálltak a robogóba. Royt nem hívta senki, ô azonban hívás nélkül egyszerûen beült az egyik ülésbe. Elvégre ez a bolygó betelepítendô hely is lehet, s ez az ô hatásköre.
Baylinter meglepetten húzta fel a szemöldökét, de végül nem szólt semmit.
A falu lakói nagy ovációval fogadták ôket, a vállukon vitték a földieket a legnagyobb épületbe, valami tanácsterem félébe.
Roy megfigyelte, hogy a házak kemény páfránygyökerekbôl épültek. Tégla formájúra hasogatták ôket, majd valami ragasztóanyaggal állították össze a falakat. A terem berendezése jórészt ugyanilyen gyökértéglából készült bútorokból állt, de láttak fémasztalokat és székeket is, rajtuk a csillag, üstököscsóvával (a Földi Flotta jele) és a Discovery felirat.
A kapitány bólintással jelezte, hogy ez az egyik eltûnt hajó neve.
Egy középkorú asszony emelkedett fel.
- Mégegyszer üdvözlöm önöket vezetônk, Aroon - az öregemberre mutatott - és a Tanács nevében. Kérem, foglaljanak helyet asztalunknál. Látni és ízlelni fogják kemény munkánk gyümölcseit.
Az asztalra mutatott. A vendégeknek valóban csorgott a nyáluk, a friss cipók, a burgonya, s a húsostálak láttán.
- Az ôseink nehéz munkával kiirtották a páfrányt a falu körül. Holnap majd megmutatjuk önöknek, milyen nagy és termékeny földterületet alakítottunk ki. Vannak juhaink, disznóink, tehenek, lovak.
- És honnan? - érdeklôdött Rosszmájú. - Talán itt is honosak?
- Fogd be Jim! - dörrent rá Baylinter, aztán a fôhelyen ülô hét ember, a Tanács felé fordult.
- Legénységem nem tudja, hogy a korai hajók állatok embrióit is magukkal hozták. Akkoriban a telepítések hívei voltak hatalmon - Royra sandított. - Akárcsak most.
- Igen, így volt - bólintott az egyik tanácsos. - De egy hajszálon múlt a dolog, kérem! Az a szakember, akinek az újjáélesztés volt a feladata, a baleset során meghalt.
- Baleset? - kérdezte Samantha.
Aroon a fejéhez kapott.
- Jaj, milyen esetlenek vagyunk! Vendégeink biztos tudni szeretnék, hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe. Ahogy apáink mesélték, a Discovery leszállt erre a bolygóra, hiszen belélegezhetô légköre volt, át akarták vizsgálni. A leszállás közben azonban baleset történt. Több helyiség kigyulladt, és megsérült a komputermemória is. A földet érés sikerült, de... - jelezve az ôsök tehetetlenségét, széttárta kezeit.
- Értem - bólintott a kapitány. - Nem tudtak újra felszállni, mert tönkrementek a rendszerek.
Vahia, az ôket köszöntô asszony megrázta a fejét.
- Nem egészen. Hála Istennek, a hajó rendszerei épségben maradtak. Azóta is karbantartjuk ôket, apáról fiúra szállt a tudás. De ez nem segít rajtunk. A memória tárolórésze semmisült meg. Elveszett az összes csillagtérkép, és minden más adat. Azért nem hagyhatták el a bolygót az ôsök, mert nem tudták, hol a Föld.
Kissé zavartan folytatta:
- És vaktában nem akartak nekivágni az ûrnek. Itt legalább volt levegô, és remény a túlélésre. El tudták vetni a magokat, és azok kikeltek. A víz tiszta volt. Tudják, még ma is akadnak közöttünk, akik bírálják az ôsöket. Az a véleményük, hogy meg kellett volna kockáztatniuk még vaktában is...
Elhallgatott, mert többen a helybeliek közül ellenséges pillantásokat vetettek rá.
- Ö... és hányan vannak? - kérdezte Baylinter.
- Már több mint ötszázan! - kiáltotta a terem végébôl egy fiatal férfi. - Nem nagyon lehet itt mit csinálni, kérem...
Nagy nevetés kísérte szavait, s a feszült hangulat feloldódott.
Roy élvezte a vacsorát, mégis, valami motoszkált benne. Az a rengeteg páfrány!
A legfiatalabbnak látszó tanácstag mellé ültették, Vancrus-nak hívták. Massage megérintette a vállát.
- Parancsoljon! - a férfi vidám mosolyt küldött feléje.
- Találtak itt állatvilágot? - kérdezte Roy.
- Ó, nem! Még rovarok sincsenek. Nemcsak haszonnövényekkel, de jószágokkal is mi népesítettük be ezt a földet.
Az agronómus bólogatott.
- Nagyon jól csinálták. Csuda finom a kenyerük! Mondja, megvizsgálhatnám a búzájukat? Tudja, én agrárszakember vagyok.
- Hát hogyne! Nemrég arattunk, de azért biztos maradt pár kalász a földeken. Holnap úgyis körbevezetjük önöket, hogy büszkélkedjünk egy kicsit. Megnézheti nyugodtan.
A falut vagy kétszáz hektár, gondosan mûvelt föld vette körül.
Aroon a páfránydzsungel felé intett.
- Nagyon nehéz dolgunk van még most is. Az erdôség minduntalan terjeszkedni próbál, vissza akarja hódítani ezt a területet. Vagy százan foglalkozunk rendszeresen azzal, hogy irtsuk a gabonatáblák szélén feltûnô páfrányhajtásokat. Nehéz munka, de megéri, uraim! Nézzenek csak szét!
Valóban, a búzán kívül zöldségesek, burgonyaföldek, fûszernövényekkel bevetett táblák sorakoztak, színpompás világot varázsolva a település köré.
- Az idôjárás kitûnô - folytatta Aroon. - Néha háromszor is aratunk egy évben.
Roy tényleg talált néhány kalászt, de nem a növények érdekelték igazán. A talajmintákban sejtette elméletének bizonyítékait. Összegyûjtött néhány zacskónyit minden termôterületrôl.
A társai ezúttal nem piszkálták. Úgy látszott, önfeledten merülnek bele a látványba. Természetes környezetet régen látott szemük boldogan simította végig az ideális tájat. Versengve dícsérték ezeknek az önkéntelen pioníroknak a munkáját. Vidáman cseverésztek az Aroont kisérô lányokkal, Paul Remos, a fiatal rádiós pedig annyira hatása alá került az egyik szôke szépségnek, hogy pirult, a lány kezét kereste, úgy viselkedett, mint egy tinédzser.
Massage azonban óvatos maradt.
Amikor délutánra visszatértek az ûrhajóba, Roy munkához látott. Amikor elvégezte a kémiai elemzéseket, már biztos volt benne, itt valami nincs rendben. Elszántan bekopogott a kapitány kabinjába.
Baylinter felállva fogadta. Senkivel nem járt el ilyen udvariasan, dehát a legénység, az egy család. Ô nem.
- Mit óhajt, Massage? - mutatott helyet neki.
- Uram - Roy összeillesztette ujjait. - Kérem, hallgasson végig, és ne nézzen túl hamar hülyének. Azt hiszem, fontos felfedezést tettem, ami egészen más fényben mutatja be ezt a találkozást.
A kapitány udvariasan bólintott.
- Hallgatom.
Az agronómus maga elé helyezett egy kalászt.
- Ez a búzájuk, uram, amibôl azokat a finom cipókat sütik. Önnek is bizonyára ízlett.
A másik nem tett megjegyzést. Roy a kalászra mutatott.
- Ránézésre is látszik, hogy ez a XXVI. században használt, Coey-nemesítésû csirából kelt ki. A baj csak az, hogy itt semmiféle búza nem teremhet meg, a zöldségfélékrôl, és a fûszernövényekrôl nem is beszélve!
Felmutatott egy zacskót.
- Nincs a földben egyetlen olyan szerves anyag sem, amely megcsiráztatná a termést. De ez nem is meglepô. Ha egy bolygón csak páfrányerdôket találunk, abból egyenesen következik, hogy az állati élet még nem lépett ki a tengerbôl. Emiatt a földek baktériumtartalma olyan szegény, hogy a haszonnövények megjelenése teljesen kizárt. Uram! Állati szerves hulladékok hosszú idôn át tartó felhalmozódása szükséges ahhoz, hogy egy talaj termôvé váljon!
- Ej, ember, hiszen vannak állataik.
Roy elmosolyodott.
- Én millió évekrôl beszélek, kapitány. És különben is... a talaj trágyatartalma nulla. Egyszerûen mondva, ezek a jószágok nem kakálnak.
- Mi?
- Bocsánat, ez tényleg nem alkalmas idô a tréfára. Mindezzel azt akarom mondani, hogy a búzájuk nem ezen a bolygón termett! Pedig tele van a föld a gyökereivel. Tipikus aratás utáni állapot. Mi folyik itt, uram? Honnan szedték a növényeiket a telepesek?
Baylinter kis ideig gondolkodott, majd megrázta a fejét.
- Nem értem, mit akar ezzel? Mit tudom én, biztos van valami mûtrágyájuk...
- Az sem mutatható ki a talajban. Kapitány, hazudnak nekünk! Nem azok, akiknek mondják magukat! Vigyáznunk kell!
- De Massage! Ez csak egy elmélet. Ilyen súlyos kijelentésre nem szolgálhat bizonyítékul. A magasabb tudomány módszerei sokkal gondosabbak. Tévedhet is, erre nem gondol?
Az agrárszakértô felsóhajtott.
- Uram, az agronómia nem olyan mint a matematika.
- Ezt készséggel elismerem - a kapitány szemében gúny villant.
Roy már tudta, hogy nem ért el semmit.
- Tehát az sem számít - fakadt ki keserûen -, ha ezen esetleg az életünk múlik?
Baylinter felállt, és a vállát átforgva kísérte az ajtóig.
- Nézze, Massage! Én megértem, hogy ön ki akar tûnni, mert zavarja, hogy a legénység nem fogadja be. Reagálása bizonyos fokig érthetô. Nyomatékosan kérem azonban, hogy ne keltsen pánikot. Nem közöttünk, hiszen bárki a legénységbõl ugyanúgy reagálna, mint én. Csak még nevetségesebbé válna. Okot adna például Rosszmájúnak, hogy hónapokig piszkálja magát. Azt viszont, hogy a helybeliek között szimatoljon, kategórikusan megtiltom! Elég bajuk volt ezeknek a szerencsétleneknek, nincs szükség rá, hogy még ezt a nehéz, és dicséretre méltó munkát is lefitymáljuk, amit a földeken végeztek.
- De, uram...
- Távozhat, Massage!
Nem tudta ezt a felelôsséget magára vállalni. A többiek közül egyedül Samantha viseltetett vele szemben egy bizonyos jóindulatú közönnyel. Ezért neki elmondta az elméletét, de csalódására, a kapcsolati tiszt ugyanúgy viszonyult hozzá, mint a kapitány.
Már egy hete a faluba jártak vacsorázni, amikor egy este szóba került, mi a menekültek szándéka. Aroon beszélt róla.
- Drága vendégeink, nem akarjuk önöket kellemetlen kérésekkel zaklatni, de had kérdezzük meg, segítenének nekünk, hogy eljussunk, visszajussunk a Földre? A magunk erejébôl nem tudjuk megtenni.
Baylinter elgondolkodott.
- Ahogy megnéztem a hajójukat, úgy becsülöm, abban száznál többen nem férnek el. Az Apolló csak egy kutató hajó, még annyit se tudna szállítani.
- Ez nem igaz, Frank! - kiáltott közbe Paul, aki most is szerelmese kezét szorongatta. - El tudnánk vinni több, mint kétszáz embert!
A kapitány kézmozdulattal elnémította.
- Akármennyire összehúzódnánk, az egész lakosság úgy sem férne el. Gondolom, nem akarnak kettéválni. Azt azonban megígérhetem, hogy üzenünk a Föld kormányának, s egy éven belül itt lesznek önökért.
Aroon felemelte a kezét.
- Bocsásson meg, félreértett engem. Nagyon kínos ezt mondanom, mivel talán azt hiszik, nem vágyunk vissza. De kérem, mi itt születtünk, és itt is akarunk maradni. Ez a hazánk. Nekünk csupán egy lehetôség kellene, hogy bármikor a Földre, ôshazánkba látogathassunk. Nézze, kérem! Elmondtuk önnek, hogy vannak közöttünk képzett ûrhajósok. Az apák gondosan tanították fiaikat háromszáz éven át a Discovery irányítására, még helyi, bolygó körüli repüléseket is végeztek. Csak arra van szükségünk, hogy csillagtérképeket adjanak nekünk. A hajónk gondosan karban van tartva, az üzemanyag is megvan. El tudunk menni a Földre magunk is. És... valahogy így is szeretnénk a legjobban. Így elmondhatnánk földi testvéreinknek, hogy ha nem is teljesen a magunk erejébôl, de csaknem abból tartottuk fenn magunkat a nehéz körülmények között, és értük el ismét a Terrát. Mi olyan helyzetben vagyunk, ami elég szánalomra méltó. De épp ezért szükségünk van az effajta büszkeségre.
A vacsoraasztalt körülülô helybeliek buzgón bólogattak.
Massage pedig rettenetesen megijedt. Szóval errôl van szó! Addig nem tudnak lecsapni a Földre ezek a valamik, amíg nem tudják hol van. Erre ment ki az egész játék!
Érzelmeit pánikká fokozta a kapitány válasza.
- Ezt bizony meg kell értenünk. Uraim, nekünk sietôs az utunk. Azt javaslom, holnap este tartsunk egy búcsúvacsorát. Még ma parancsot adok az adattárak lehívására, holnap hozzuk a kazettát. Ne féljenek, egy kissé módosítjuk a szerkezetét, hogy a Discovery rendszerébe illeszkedjen. Tudják, azóta volt némi mûszaki fejlôdés. Jó lesz így?
Aroon elmosolyodott.
- Nem is tudom, hogyan köszönjem meg, kapitány uram!
Az agronómus fel akart ugrani, Baylinter azonban erôsen megfogta a vállát és visszanyomta a székbe.
- Az istenedet, Roy! - suttogta.
- Maradj veszteg!
A kapitány a kazettát egy zsákba tette, együtt mindenféle hasznos tárggyal.
- Úgy gondoltuk - mondta másnap este, vacsora után, a búcsúbeszédében -, ezek a kis ajándékok hasznukra lesznek addig is, míg személyesen vásárolhatnak hasonlókat a Földön. A Discoverybôl ide tudják vezetni az áramot.
A közösség ujjongva fogadta a különféle háztartási gépeket. Sokáig integettek utánuk a falu szélén, ahogy a robogó távolodott.
A legénység elérzékenyülten hallgatott, csak Paul motyogott magában.
- Megígérte, hogy megvár a Földön, az anyámnál. Hej, micsoda lány!
Baylinter hirtelen elôrenyúlt, és maximális sebességre állította a robotsofôrt.
- Mit csinálsz, Frank? - kérdezte Rosszmájú. - Hadd nézzük ezt a szép vidéket!
- Nagyon kell sietnünk! Nem figyelted, hogy rohantak egypáran a Discovery-be, megnézni a csillagtérképeket?
Roy kitört.
- Maga tömeggyilkos! Hogy tehette ezt?
A kapitány elmosolyodott.
- Ugyan, fiú! Csak nem gondolod, hogy a Föld helyzetét mutató térképeket adtam oda? Ha a kazetta után mennek, valahová a Lant csillagképbe lyukadnak ki. Csak az a baj, hogy hamar észre fogják venni, a Lant ugyanis gyanúsan távoli hely.
Paul felugrott és rávetette magát. A testileg gyengének gondolt fitalember óriási erôvel szorította Baylinter nyakát, végül Rosszmájú rángatta el nagy nehezen.
Teresa, a gépész kiáltott fel.
- Úristen! Nézzetek hátra!
Hatalmas, fekete tömeg üldözte ôket. Csak néhány perc múlva tudták kivenni, hogy a massza fekete, kétméteres gyûrûsférgekbôl áll. Iszonyú sebességgel siklottak a robogó nyomában.
Baylinter a mikrofonba kiáltott.
- Romy! Sugárágyúkat készenlétbe!
- Miért, fônök?
- A francba, hát nem látod, mi jön mögöttünk?
A válasz, ami kis hallgatás után érkezett, megfagyasztotta ereikben a vért.
- A helybelieket látom, zöld ágakkal integetnek.
- Tûz!
- De, fônök...
- Kuss! Tûz, az istenit! Nem érted? Illuzió! Minden csak illuzió!
A mély sziszegés kisvártatva felhangzott, és a koncentrált energiasugár belemart az orsóforma fekete testekbe. Az eredmény azonban siralmas volt. A férgek szétrebbentek, csak pár darab maradt a földön. A többiek ritkították soraikat, s legyezôszerû alakzatot felvéve folytatták tovább az üldözést. Csak most vették észre, hogy hátukon apró szárnyak sokasága lengedez, ezek segítségével tízmétereseket ugrottak.
Rosszmájú félrelökte az elôtte ülôket, és ismét kézivezérlésre kapcsolta a masinát, Kissé fokozni tudták sebességüket, de a szörnylények egyre közelebb értek.
- Kitartás, fônök! - hangzott Romy hangja. - Elég az elônyötök!
Paul hirtelen felmagasodott. Üvöltése fület tépô vinnyogásba fordult, kezei visszahúzódtak testébe, s fogakkal teli fekete pofája belemart Teresa mellkasába. Elky, az egyik kutató letépte a mentôfelszerelés mellé erôsített baltát, és csépelni kezdte a szárnyas hátat. A lény hátrafordult, s bûzös folyadékot lövellt az ûrhajósra. Annak teste sisteregni kezdett.
- Sav! - ordította Roy.
Értô pillantást váltott Rosszmájúval, majd egyszerre nekirontottak a lénynek, ami a taszítástól kiesett a robogóból.
- Idôt vesztettetek! - hangzott Romy izgatott hangja.
- Rámpát fel! Meneküljetek!
- Soha, Frank! Nem hagyunk itt benneteket! Kézifegyvereket dobunk ki!
- Nem jutunk el a hajóig!
A lézerágyú megkétszerezte tüzét, s a rémálom lények közül sokan elhullottak. A megmaradottak azonban (még mindig legalább százan voltak) már ott ugráltak a robogó közvetlen közelében.
Mielôtt kiugrottak a kocsiból, Jim égô gyufát dobott a kerozintartályba. A robbanás még egy kis idôt biztosított nekik.
Az egyik démon közvetlenül azelôtt ugrott Royra, mielôtt elérte volna a repeszpuskát. Massage kétségbeesetten küzdött, de minden erejét arra kellett koncentrálnia, hogy a kilövellô halálos savat elkerülje. Közben a lény testével egyre jobban szorította, kinyomva belôle a szuszt. Ahogy megpróbált ficánkolni, bal karját eltalálta egy köpet. Szörnyû, égetô fájdalmat érzett, de aztán a testét préselô súly megszûnt.
Rosszmájú Jim sötét arca mosolygott rá.
- Darabokban van már a fickó! - lengette meg a repeszpuskát.
A közelrôl halált okádó kézifegyverek pontos tüze visszahúzódásra kényszerítette a támadókat. Az ûrhajósok közül hárman meghaltak, a többiek lélekszakadva rohantak a rámpára.
- Felhúzni! - ordította Baylinter.
Ám, ahogy elterültek az emelkedni kezdô felületen, két szörny röppent közéjük. Jim a rámpa olajozására használt folyadékot borította rájuk, majd kipattintott öngyújtóját dobta utána. A férgek szörnyû vonítással lobbantak lángra.
Rohanás tovább, felfelé.
A rémek tízméteres
ugrásokkal igyekeztek feljutni utánuk. Roy rettegve
látta, hogy vagy öt is megkapaszkodott, hatalmas fogaival
a rámpa peremén. Megfordult és végigpásztázott
rajtuk a repeszfegyverrel. Megint érte egy savköpet,
de mielôtt elájult, még látta, hogy
a támadók mind visszazuhannak.
Fehér, orvosi szobában tért magához. Violette, a hajóorvos munkálkodott rajta. Látta, hogy egész felsôteste be van pólyálva, a lány éppen a hasára helyezett egy kenôccsel bevont gézdarabot.
- Mi a... - megpróbált felülni, de Violette visszanyomta.
- Csak nyugodtan!
- De, mi történt?
- Mindjárt itt lesz Frank. Majd elmondja.
A kapitány kisvártatva belépett.
- Helló, sebesülttársam! - mutatott felkötött karjára. - Mizujs?
Roy egyszerre száz dolgot szeretett volna mondani, kérdezni, bele is zavarodott szavaiba.
- Oké, majd inkább én! - Frank leült az ágy szélére.
- Megmenekültünk, már az ûrben vagyunk. Sajnos öten odavesztek, nem is beszélve szegény Paulról, ôt már régebben megölhették. Te jól megkaptad, Jimet is nehezen foldozták össze, de megmaradtok, ne aggódj! Ez a fránya injekciós lány legalábbis azt mondja.
- Miért... miért hittél végül is nekem?
Baylinter rákacsintott.
- Nem változott meg a véleményem az agronómiáról, de mint a hajó kapitányának, kötelességem minden adatot mérlegelni, bármilyen hülyeségnek hangzik is. Így aztán figyeltem. Tudod, amikor a Discoveryben szétnéztem, felfedeztem egy szagriasztót.
Roy nagy nehezen ülô helyzetbe tornászta megát.
- De hiszen, én úgy tudom, azt csak ötven éve találták fel!
- Pontosan, fiam!
Az agronómus megroskadt.
- Tehát az nem volt illúzió.
- Nem, sajnos. A legénység küzdhetett, még a memóriát is sikerült letörölniük, hálí Istennek. És ezek a valamik felhasználták csapdának a hajót. Alumínium - hirdeti messzirôl a szondázás. Ôk meg vártak türelmesen, mint a pók a hálójában.
- Dehát honnan tudtak annyit a Földrôl?
- A mi agyunkból, Roy.
- Gondolatolvasók?
- Azt nem hiszem. Akkor téged rögtön megöltek volna. Inkább valami adatleszívó képességük lehet. Még szerencse, hogy a komputer nélkül mi sem tudunk hazamenni, különben nem lett volna szükségük ennyi bûvészmutatványra.
Massage megborzongott.
- Nagy szerencsénk volt.
- Ja! - bólintott Baylinter - De azért ne aggódj, neked is volt benne némi érdemed, ha nem is sok, te ugrómókus.
Rosszmájú is bemankózott a szobába.
- Én tudom, mi volt Roy érdeme - vakkantotta komor arccal. - Tudod, fiú, ha ezek a szörnyûségek is eltemetik a halottaikat, lesz már itt elég baktérium a búzádnak!
Roy összegörnyedve hanyatlott
az ágyra. A bordái is eltörhettek, mert fájt
a nevetés.