Leküldi társaságát az esőfront, |
de nem akarnám, amit esernyőm ront |
majd az Alkotás utca mellett, |
ahol a benzintankok telnek, |
| nem is egészen, sose úgy semmiképpen, |
| mindig sehogy, s amije fogy, |
nem tudok imádkozni, hogy |
| „csak Csernobilt megúszhassam”. |
|
Az eső most elállt, mért mentem el hazulról, |
de nincs kérdés, mely ily józanul visszazúdul, |
| szaporodnak s fogynak a játszmák, |
tornacipőmbe lottyuk beverve, |
| bólogat akácfa, tulipánfa, |
| szétrobban tulipáncsokor, |
áll és óv a Holt Költők Társasága, |
elfogy másodliterre a bor. |
|
Már a Logodi utcán, ahol Jékely járt |
Kosztolányi házánál, egy kitárt |
Felszakítja kezem a vasalása, |
| negyven, ötven, hatvan év, hol van az még, |
nem tudom, lesz-e, ami lehetnék, |
a Holt Költők megvillantják a holdat. |
|
Nagy árnyuk félovális, az Alagúton |
sietek magam nélkül szinte, mint a nyúlnyom, |
Holt Költők, egyszerűen nem tudom. |
Csak húzom. Társaságtok külön |
Épp csak holnaptól tegnapig. |
|
|