Két „Jékely” (Jékely Zoltán): ez a sakkfeladványok világában szokás. „Egy indiai” (probléma); egy „Nowotny”, „egy Placutta”… Mert nem volt elég nekem, hogy csak olvassam a csodálatos Mestert, évtizedek lassú, benső munkájával odáig jutottam, hogy vetemedhetem: erre. Bár néha magamat is megrendülten szavalom (e csekély dolgokat), most tudom csak igazán (mindig ugyanily igazán tudtam!), Jékelyt olvasni – tényleg Jékelyt olvasni. A legeslegnagyobb költők egyike ő e világon. Már akinek ilyesmi kell. Nekem ilyesmi kell.