(De jó: „Tandori… dalkorszaka”. Írod, tört. elemzés)
|
|
Dal meg cécó lendületének |
most fanyarabbjai jönnek elő, |
ríme nem is lesz itt, hogy „az ének”, |
hanem hogy a francnak nincs kedve mit tudom én hánykor |
| odamenni mit tudom én hova, amit a háta közepével |
| sem akarna látni, és saját maga nem érdekli magát |
|
Bukkan elő a mezőny a kanyarból, |
szíved üvölt a tömeggel: a tét |
az, hogy a Tét csak ha direkt, van jól – |
| ez az egész dolog ott bukik meg, hogy annyira nem |
| bírom lekötni magam, mint amit egy vonat- vagy |
| repülőút kíván, nekem soha senki ne mondja meg, |
| mikor hol legyek, ne nézzen rám, nekem se kelljen |
|
Mégis: csak a „dal”, de az úgynevezett dal |
lehet egyetlen közös nevező, |
ha külön nem kezdesz mit se magaddal: |
| még azt se veszed elő, és egyáltalán, az idő |
| elnassolásra van, szétmorzsolod, arra vigyázol |
| csak, bele ne törjenek rosszabbnál rosszabb |
| fogaid, és ahogy kényszerűen mégis vánszorogsz |
| és slattyogsz, folyton a lábad elé kell nézned, |
| olyan roncs a bokád, de orvoshoz nem mentél vele, |
| mert a franc nem adja az idejét, mit tudom és hány… |
| és hüö-fbö-bö-hbö flüö-pp-latty. |
|
|