I. Fehér fény, kakukkvár…
Tisztára azon múlik az egész, hogy |
ehhez jöhessen, hogy akármi rész fogy, |
|
Lehet ez így bármi érintkezéssel, |
| anyagibb dolgokkal, szeszekkel, |
szó sincs róla, hogy beérnéd kevéssel, |
| de arról se, hogy nem ereszt el: |
|
átbillen egy láthatatlan határon, |
| ami egyszerre nincs, aztán nem is lesz, |
vagy mint a hóban egy sor odatárt nyom, |
| előre, félkészen a lépteidhez: |
|
így mégy, s olyan, mintha egyhelyben állnál, |
| nyomok sora lennél, melyet kitárnál. |
|
|
II. …Semmi sincs, aludjál
Az elalvás ilyen: átbillenés, |
Átvesz messzi kéztől közeli kéz, |
| üres folyómederben víz-sodor. |
|
Ahol bukdácsoltál még az előbb, |
| virágos domboldal vár, szép Kakukkvár, |
Fehér Fény élvezi a legelők |
| napos ízét minden kis fűhalomnál; |
|
a Semmi Sincs, az oly szelíd kaszás |
| megtörli homlokát, nagyot körülnéz, |
nincs sietség, kötés vagy oldozás, |
|
nincs, hogy bármi tered nyílik, hogy út vár, |
| halántékon dörzsöl egy orr: Aludjál. |
|
|
|