| mindent alkalmasan határolt. |
És sztereóban, többfelől, |
| egy bizonyos Felicián szólt, |
„hallgatta” az ömlő esőt. |
|
Alkonyodott; sütött a nap… |
most nem a környékre szakadt, |
| most az övé volt… egyelőre |
csak hallgattuk a hangokat. |
|
Csak hallgattad a válaszom, |
| mert kérdeztél és én feleltem; |
de hogy mit, már nem is tudom; |
| csak azt, hogy „oly szavakra leltem…” |
Más és más minden alkalom. |
|
Tudtad, hogy „egy kérdés jogos…” |
| Honnét láttad? Hisz háttal álltam! |
| pontos körvonalat a hátam…? |
Épp-most-nincs-eső záporoz; |
|
épp-most-nincs szó a máskori; |
| szó, emléked: fontoskodás csak! |
Mert hogy tudnám elmondani, |
| (hogy tudná részegét a másnap!) |
hogy: „…” Megy már, nincs mit kezdeni. |
|
|