London, november 16. 1960.
PEGAZUS
Itt lesz a szállásunk, gazduram?
GAZDA
Aki nyilván én vagyok. Itt. Ebben az Ambassador Hotelben, a Lancaster Gate-en.
PEGAZUS
Ebben a kicsike szobában, s egy másodrendű szállóban?! Bezzeg mi, otthon, szegény Magyarországon, hímes tojást csinálunk a vendégből, kényelmet és bőséget festünk reá; magunk pedig, esendő módon, bizony megáhítjuk, hogy idegenek legyünk, bár legalább néhány napig egy hónap alatt.
GAZDA
Nem beszélsz okosan, te Pegazus! Mert hallgass ide: mi kicsi nép vagyunk, s etetnünk kell a madarat, aki hírünket vigye a világba. S bizony szegények is vagyunk, amit szeretnénk önmagunkkal is feledtetni. Ezek az angolok azonban nagy hatalomban vannak, s gazdagok is. Megengedhetik tehát maguknak, hogy a vendéget ne rontsák el. Egyébként pedig ez az Ambassador nem is másodrendű szálló, csak itt, Londonban. Mert ha például otthon volna, akkor az egekig magasztalnád magad is. A hely pedig, ez a Lancaster Gate, a város szívében fekszik. S nézd meg a szobát: kicsi ugyan, de van benne pompás ágy-dívány, asztalka, szekrény, telefon, s jókora hősugárzó. Bedughatod a gombot, hogy szóljon a rádió; s van kellemes fürdőszoba, meleg vízzel. Ne szólj tehát egy szót se! Gondolj inkább arra, hogy hátha én is angolnak születtem volna.
PEGAZUS
Akkor nem is szólnék, mert nem volnék veled.
GAZDA
No, miért?
PEGAZUS
Nem kell már ezeknek az angoloknak Pegazus, gazduram. Hosszú időn keresztül olyan szárnyas lovaik voltak, hogy azok a világ minden részibe elvitték az ő költőiket. Ennek a híriből is megélnek a maiak.
GAZDA
Némi igazság van ebben, ámbár Dylan Thomasnak, például, volt Pegazusa. Azt mondja ez az én magyar barátom, a költő.
PEGAZUS
Volt, az igaz. De egyedül lévén, annyira megvadult, hogy elröpítette innét, s Amerikában, nemegyszer, belévetette az árokba is. Mondd meg ennek a te barátodnak is, hogy ugyancsak ügyeljen a magáéra, mert mi Pegazusok is megzavarodunk és megvadulunk, ha egyszer sok abrakot kapunk, s máskor semmit.
GAZDA
Néha bajunkra vagytok, szent igaz.
PEGAZUS
Neked panaszra okod nincs, gazduram. Becsben tartasz ugyan engem és tisztességgel bánsz velem, de tempóra szoktattál engem, s némileg henyélésre is, mert nincs benned becsvágy a hírnév és a pénz után. Vagyis megzaboláztad az indulataidat, s véle engem is.
GAZDA
Nem olyan világot élünk, isten lova, hogy száguldozzunk. Minden lépésre ügyelnünk kell, mert új úton indultunk a jövőbe, s falánk szemmel számosan lesik a világból, hogy tennénk rossz lépéseket. Akkor pedig levágják a szárnyadat, s engem pedig száraz gallynak mondanak, amit le kell törni.
PEGAZUS
Ne aggódj, gazduram! Az én ősöm a Helikon hegyét is, mely a műkedvelés érzelgősségében fel akart szállni az égbe, hát azt is egy toppantással visszanyomta a földre. Eltoppantom hát azokat is, akik a világból ellened és az én szárnyam ellen kelnek. Csak ne légy lángodban oly türelmes, mint a gyertya; hanem lobbanj, mint tavaszi hajnalon a rózsa.
GAZDA
Szívem szerint beszélsz ugyan, de értelmem ellen. Ha elgondolom azt a harmincöt esztendőt, amit eddig együtt töltöttünk, hát bizony sok órámat tetted nehézzé az ilyen beszédekkel. Most azonban fényt és illatot fújtál időmbe, mely emlékezetes marad. Örömbe lábad az eszem és szívem, hogy veled együtt szippanthatok egyet a világból, mely szerencsétlen ugyan, de szép és változatos. Gondold meg, közel harminc esztendeje, hogy nem jártunk idegen földeken!
PEGAZUS
Most sem jöttél volna, ha nem buzdítalak.
GAZDA
Kutyának-macskának természetiben van, hogy milyen messzire őgyelegjen el a háztól. Bár az embernek ég-föld a körzete, én mégis szűkebb karikába vontam magam. Tudod, a világot megütötte a gyanakvás, mint a ragya. Ha mozdulni akar az ember, házát-szamarát kérdezik tőle, s a tű fokán kell átmennie. Lám, most is minden határon lajtsromot kellett írnunk magunkról, mintha azért indultunk volna el Londonba, hogy menet vagy jövet ellopjuk a svájci hegyeket vagy a francia dicsőséget.
PEGAZUS
Légy optimista, hivatalból is!
GAZDA
És aztán?
PEGAZUS
S küzdj!
GAZDA
No, mindjárt Ádámot csinálsz belőlem, Édenkert nélkül.
ATYA
Meghívott ötünknek a vezetője benyit a szobába. Minden rendben van?
GAZDA
A maga rendjiben.
ATYA
Good night!! Elmegy.
PEGAZUS
Ennek az Atyának nincs Pegazusa?
GAZDA
Nincs.
PEGAZUS
Hát?
GAZDA
A gond az övé: a te gondod, s az összes magyar Pegazusok gondja. Nincs könnyű dolga, mert néha bizony rakoncátlanok vagytok; s abrakot is, nemegyszer, többet kívánnátok, mint ahogy szegénységünktől telik.
PEGAZUS
Valóban sok gondja-baja lehet.
GAZDA
Van is, s azoknak a tetejébe magára vette még az enyémet is. Mert ha nem tudnád, az osztrák és a francia határon veszély fenyegetett. Ugyanis be kellett volna írnom téged is a lajstromba: apád-anyád nevét, születésed helyét s így tovább. Hejh, gondoltam magamban, ebből nagy baj lesz; s megkérdeztem, hogy beírjalak-e, s én bizony, az ő biztatására, nem írtalak be.
PEGAZUS
Ha legyőztük a kimérákat és az amazonokat, a vámosokat is le tudtuk volna győzni.
GAZDA
Jobb így. Bezárom az ajtót, s aludjunk.
Tengeri Csatorna, december 2. 1960.
PEGAZUS
Elindultunk Párizs felé, gazduram! De még látszanak kétoldalt a doveri sziklák. Fehéren villognak, mint a töméntelen márvány. Hejh, mit tudna abból a sziklából faragni Zeusz villámvésőivel és mennykőkalapácsával!
GAZDA
Persze, a vésőt és a kalapácsot te adogatnád a kezibe.
PEGAZUS
Nagy buzgalommal.
GAZDA
S mit faragna Zeusz, abból a sziklából?
PEGAZUS
Egy óriást, aki ölelő két karját a tenger felé nyújtja, hogy onnét a tengerből magához ragadjon egy isteni nőt, aki éppen akkor emelkedik ki a habokból.
GAZDA
Sohasem vénülsz meg, csintalan Pegazusom. Lám, most is a szerelem örömén jár az eszed, pedig csípős a szél nagyon, és olyan hideg van, hogy peng az embernek a bőre.
PEGAZUS
Gazda mondja Pegazusnak.
GAZDA
Minő beszéd! Leszedtem én már a rózsát a magam bokráról, azt az egyet-kettőt, ami nagy nehezen nyílott rajta.
PEGAZUS
Gazduram! A gorgók megnyomnak éjjel, ha előttem is titkolod udvarlásaidat. Nézd meg a zsebedet, mert ha jól tudom, egy londoni kislánynak most is hozod abban a fényképit.
GAZDA
Vendég voltam. Annak szól, a vendégnek.
PEGAZUS
Ha most látna téged az a figyelmes kislány, bizony megesnék rajtad a szíve. Mert sápadt vagy, gazduram, és ingatag.
GAZDA
Háborog ez a rengeteg víz, s ringatja nagyon a hajót. S mint a régi baj, ha váratlanul kiújul, eszembe jut a kilencnapos óceáni betegség, amit akkor régen szenvedtem el, Amerikába menet, a Lituania nyavalyás hajón.
PEGAZUS
Gyere, dőlj le az ablak mellé, az ülődíványra. Látod, a barátaid is tenyérrel támaszkodnak a levegőbe, úgy imbolyognak. Csak az Atya sürög-forog, s fényképezi a sirályokat.
GAZDA
Nehéz hivatala van. Tengeribeteg is legyen?
PEGAZUS
Perszeusz üsse le a fejét, aki azt kívánná neki. Vagy a barátaidnak, s főképpen neked. No, gyere, dőlj le a díványra.
GAZDA
Hát legyen. Csak te ülj mellém, s mondd el nekem, hogy miképpen vélekedsz arról, amit a hátunk mögött hagytunk.
PEGAZUS
Tanulságos volt.
GAZDA
Jobb, ha behunyom a szemem, mert ez a tántorgó világ a szemén keresztül ingatja meg az embert. Így ni; most már jobb. Te is ülsz?
PEGAZUS
Ülök-ülök; s mondom, hogy tanulságos volt.
GAZDA
Szép város az a London, te Pegazus. Ha Isten volnék, meghagynám a mérnökeimnek, hogy róla vegyenek mintát. Nem ingatag, mint ez a tenger, hanem ül az időn és az időben, komoly tisztességgel.
PEGAZUS
Sokféle népség csinálta, s ezerötszáz évig. Nem háborgatta a munkában senki őket, mert szigeten csücsültek, akár a vízimadár a fészkin, amelyik nagy folyó közepén van, egy kicsike szigetecskén, zsombékos fű között.
GAZDA
Hogyne háborgatták volna, te Pegazus! Vandálok, burgundok, szászok, belgák, s azután ő maguk önmagukat.
PEGAZUS
Harc az élet, gazduram!
GAZDA
Igen, igen. Éppen azt mondom, hogy harcok között is tudtak egy ilyen várost a földre teremteni. S ódon benne a jelen, s élő a múlt. És az emberek! Láttad, hogy mindenki azzal becsüli meg magát, hogy tiszteli a másikat. Nem úgy, mint nálunk, ahol egy hosszú rúddal sem éred fel senkinek az orrát, különösen a silánynak.
PEGAZUS
Aki udvariassággal lerója az adót, annak nincsen több emberi tennivalója. Gondolják ők.
GAZDA
Például?
PEGAZUS
Például a szállodában a portás, aki mindig nyájasan köszönt, de reggel mindig elfelejtett felébreszteni minket. Pedig milyen szépen megkértük őt. Vagy az Arts Council igazgatója, aki hivatali előadását elmondta nekünk, de láthatólag illetlenségnek vette még a szandékot is, hogy kérdezni akarunk valamit. Vagy az öreg Sir, az angol könyvkiadás atyja, aki mesteri könyvével boldoggá tett minket, de ezt a boldogságot nem fejelte meg azzal a hittel, hogy nekünk is van érdemes irodalmunk. S emlékezzél a Penguin Books emberére, aki a követségi fogadáson úgy nézte a mi könyvünket, mint a kutya a bogarat.
GAZDA
Igaztalan vagy, kedves Pegazus! S ha a jónak érdekében mondod is, amit mondasz, akkor is faragatlan a szó. Mert az Arts Council embere egy egész órát vesztegetett reánk, az öreg Sir a könyvkiadás mesterségére tanított minket, s a Penguin embere sem úgy nézte a könyvünket, mint a bogarat, hanem csupán a szép kiállítás miatt forgatta oly finoman.
PEGAZUS
Csak a burkolat más, gazduram.
GAZDA
A könyvről beszélsz?
PEGAZUS
Nem a könyvről, hanem a mi szólásunkról.
GAZDA
Látod, a szót és a betűt már egészen összeringatta bennem ez a hajó. Egy kicsi szilárdságért szívesen nevezném most a rókát veres kutyának. Ilyen az ember. A gyenge ágon a lélek is bizonytalan, nemcsak a madár. Nem látod a francia partot?
PEGAZUS
Még nem.
GAZDA
Akkor van még időnk arra, hogy ejtsünk az öreg angol Fredről is egy jó szót. Magyar nótát is tudott a kedves cimbora, azt a „csingilingi” dalt; s igazán lélekkel vezetgetett Londonban minket.
PEGAZUS
Osztom azt a jó szót.
GAZDA
No, látod: tudunk mi egyformán is gondolkozni.
PEGAZUS
Tudunk mi akkor is, ha Fred helyett Carvert mondasz vagy Lipton lovagot.
GAZDA
És Oxford, Oxford!
PEGAZUS
Rosszul vagy?
GAZDA
Nem azért ugrottam fel, hanem Oxford miatt. Mert ott jártomban az én szülőföldem libegett előttem folyvást. Kolozsvár és Brassó. Mint a macskafejek, olyan rokonok azok a kövek, amelyekből kirakták mindeme városok szűk utcáit. De az angolok szigeten laknak, s így az ellenség dúlásai nem háborították abban, amit Oxfordban ezer éven át építettek. Az én szülőföldemet azonban tatár vágta és török irtotta, s mind azokon a köveken. Így maradtunk Oxford árvái. S van jutalom?!
PEGAZUS
Itt a francia part, gazduram!
GAZDA
S van jutalom?!
PEGAZUS
A part, és az egyetértés.
Budapest, december 12. 1960.
PEGAZUS
Vége a világjárásnak, gazduram. Hazajöttünk.
GAZDA
Haza.
PEGAZUS
Te csak úgy ímmel-ámmal indultál útnak, de most úgy gondolom, hogy mégis okos dolog volt elmenni. Így legalább tudod, hogy melyik polcon mi van. S azt pedig tudni kell, minél több embernek s akinek esze és szava van ebben az országban, az olyan embernek különösen tudnia kell. Mondd is meg a forrásnál, hogy menjenek-jöjjenek minél többen. Ne mendemondával öntözzük egymást, hanem hadd tudjuk a valót. Mert amit itthon cselekszünk, azt mind a valóhoz kell mérnünk.
GAZDA
Londonban nem egészen így beszéltél.
PEGAZUS
Hó-hó, én most is ellene vagyok annak a nagy fene bölcsességnek. Küzdeni kell és tüzelni, igenis. De ne úgy, mint a pihetollú, amelyiket ide-oda lebbent a szél.
GAZDA
Csak a burkolat más, Pegazus, mert belül egyet mondunk.
PEGAZUS
Egyet, egyet.
GAZDA
Ebben.
PEGAZUS
S miben nem?
GAZDA
Nem hiszem, például, hogy Párizsról egyformán vélekednénk. Ámbár én tévedhetek, mert csak nyolc napot töltöttem ott. Ennyi idő alatt pedig mindent lehet látni, ami félrevezethesse az embert; de semmit sem lehet tudni abból, ami szilárddá tenné a vélekedést.
PEGAZUS
Egy francia beszél így, gazduram.
GAZDA
Egy nyolcnapos.
PEGAZUS
Itthon ezeresztendős vagy: úgy beszélj!
GAZDA
Te Isten maradványlova! Azt hiszed, hogy babért legelsz, s hogy felhőbe vered a fejed, amikor pipálsz?! Vigyázz, mert azzal a csonka szárnyaddal nagypénteken kelepelni fogok!
PEGAZUS
Itthon vagyunk, gazduram!
GAZDA
Itthon, én kedves Pegazusom. S hogy semmi nyugati adósságot ne hordozzunk, mondd meg tehát, hogy Párizsról miképpen vélekedel.
PEGAZUS
London emberi alkotás, Párizs pedig virágoskert.
GAZDA
Maga a város.
PEGAZUS
A város.
GAZDA
Az emberi alkotásban emberi hangyák élnek. Csendben, fegyelemben és a dolguk pontos végzésiben. A virágoskertben azonban nemcsak hangyák vannak, hanem mindenféle egyebek is, akik örökös ingerben nyüzsögnek egymás ellen. Emberek papiroson feküsznek a fal mellett az utcán, s a fal mögött talán Évára vetkőznek a nők. Tündökölve suhan és szabálytalanul a nagy autó: a rendőr fütyül utána, s majd nagyot köp. A tündéri nő szobrot farag a pompás lakásban, mialatt a másik, künn az utcán, a gyönyörért nagyobb árat szab az idegennek, mint a franciának.
PEGAZUS
Logikus hazafiság.
GAZDA
Az angol parlament régi terme a mindenséget idézi, s az emberi alkotást magasztalja. Ebben a teremben, amit ők alkottak, ebben ítélték halálra Stuart Károlyt, a királyukat. A legszebb oszlopok, talán a világon, Párizsban állanak. Azokat Napóleon hozatta el Egyiptomból.
PEGAZUS
Régi törvény, hogy onnét szerez az ember, ahol van.
GAZDA
Vagy maga épít.
PEGAZUS
A létért való küzdelemben az erkölcs délibáb, gazduram. Az árvíz kidönti a virágos fát, a róka megeszi a csirkét, s egyik nép a másikat. Engem is Perszeusz vágott ki anyámból a bugyogó vérrel együtt.
GAZDA
A mitológiát ne keverjük ide. Mert egyrészt a zabolátlan képzelet szüleménye, másrészt pedig, s most éppen, kedvezőtlen irányzat. Nem a hatalomról s nem is a képzelgésekről van szó, hanem a mértékről. Arról a tündöklő zsinórról, amely az emberek feje fölött a végtelenbe vezet. S amire, legemberibb perceiben, mindig felnéz a mindenkori szülött. Felnéz, mert az ember szeret felfelé nézni.
PEGAZUS
A zsinórra?
GAZDA
Arra.
PEGAZUS
S annak mi a neve?
GAZDA
Erkölcs.
PEGAZUS
Fiatal vagy, gazduram.
GAZDA
Aminek születtünk, legyünk azok. De a javából. Ha pedig magyarnak születtünk, ami nem könnyű sors, akkor legyünk azok. De a javából. Nézzünk fel néha a tündöklő zsinórra, mely megvigasztal és eligazít.
PEGAZUS
Gondolkozom, gazduram.
GAZDA
Hát csak gondolkozzál. Repülj végig az időn, amit elporoszkáltunk Nyugaton. Mit látsz? Az angolok élik a maguk életét, egy kicsit bizalmatlanul minden másféle nép iránt, de kényes tisztességgel. A társadalom azonban, amelyben élnek, bizony öregszik már. S élik a magukét a franciák is, fortyogva és izgalomban, s némi haragvással is mindenki iránt, aki nem francia.
PEGAZUS
Tehát mit tegyünk mi?
GAZDA
Tegyünk hitet.
PEGAZUS
Miben?
GAZDA
Abban, hogy minél több embernek legyen jobb élete. Ha mi ketten ebben egyek vagyunk, akkor ki lehet ellenünk?
PEGAZUS
Nem sokan.
GAZDA
Úgy legyen.
A hivatkozás helye
Poroszkálás Nyugaton. Új Írás 1961. dec. 8. sz. 1. évf. 317–321. Alcíme: Egy londoni és párizsi utazás emlékére. Újraközölve: Jégtörő gondolatok II. kötet (352–362).
1960 őszén Tamási Áronnal együtt Köpeczi Béla, Juhász Ferenc és Ottlik Géza vett részt az utazóküldöttségben.