BORSI GYÖRGY: A DOHÁNYZÁS TERVEZÉSE

A dohányzás fogalma, a szocialista dohányzás megváltozott tartalma

A dohányzás fogalma alatt azt az emberi tevékenységet értjük, mellyel az egyén szükségleteinek kielégítésének érdekében tüdejét dohány elégetéséből nyert füsttel tölti fel. A füst tüdőbe jutása főleg a szájüregen keresztül vákuumos eljárással történik. A fáradt füstgázok szervezetből tőrténő kijutása ventiláció segítségével, vagy a száj- vagy az orrüregen keresztül megy végbe.

Míg a tőkés kizsákmányolás viszonyai között a fizikai dolgozók főleg létbizonytalanságukból adódó ideges, sőt, sok esetben tragikus lelkiállapotukat vezetik le a dohányzással, addig a szocialista emberek füstölése főleg most, az új mechanizmusban, a kommunizmus felépítésébe vetett hit keltette megnyugvás tárgyi megnyilvánulása.

A dohányzás tervezése

A dohányzás tervezése kiterjed az alapanyag-, az segédanyag-ellátás, valamint a dohányzási művelet megtervezésére.

A dohányzás alapanyagai

  • cigaretta,
  • szivar
  • szivarka,
  • pipa,

A cigaretta (lásd. 2. ábra) papírba csomagolt dohány, üveg, csont, rongy keverékéből áll, amely meggyújtás után a dohányfüst termelésének alapvető eszköze.

A cigaretta-ellátás tervezése történhet:

  • statisztikai,
  • műszaki,
  • vagy egyszerű számításos eljárással.

A statisztikai eljárás lényege, hogy felmérjük a bázisidőszaki cigarettafogyasztást és ebből extrapolálunk a tervidőszaki várható szükségletre.

A műszaki tervezés alapgondolata, hogy figyelembe vesszük mindazon tényezőket, melyek a dohányzást elősegítik, illetve annak intenzitását csökkentik.Így pl. tanulás és szórakozás alatt fokozódik a termelékenység, míg például villamoson utazás, alvás vagy csókolódzás alatt az elfogyasztható cigaretták mennyisége konvergál a nullához. Az így kiszámítható cigarettamennyiség képlete:

      a.b.c/d = e

ahol:

a: - átlagos cigarettafogyasztás,
b: - a gátló tényezők miatt bekövetkezett fogyasztáscsökkenés együtthatója,
c: - a növekvő fogyasztás együtthatója,
d: - az egy dobozban levő cigaretták mennyisége,
e: - a tervidőszak cigarettamennyisége dobozokban kifejezve.

A számításos eljárás lényege: bal kezünkkel zsebünkbe nyúlunk, és a markunkba vett pénzmennyiséget jobb kezünk segítségével megszámoljuk. Az így kapott pénzösszeget azután a cigaretták egységárával elosztva megkapjuk a tervidőszaki darabszámot. Képletben:

      a/b = c

ahol:

a = a markunkban levő pénzösszeg forintban,
b = a cigaretta egységára forintban,
c = a tervidőszaki cigarettamennyiség darabban.

Segédanyag tervezés

Segédanyag-tervezésen értjük a gyufa, öngyújtó, fidibusz, kovakő stb. mennyiségének tervezését, melyeknek segítségével a cigaretta hőmérséklete a gyulladási hőfok fölé emelhető, és így a füstgázok termelése megindítható.

Elterjedtségében legszélesebb az ún. gyufa. Ennek teste általában fából készül, fején foszfortartalmú anyag van, melynek a gyufásdobozhoz (lásd 3, ábra) való dörzsölése segítségével heves fény- és hőjelenségek közepette lejátszódó oxidációs folyamat megy végbe.

A szükséges gyufamennyiség tervezésénél figyelembe kell venni:

  • a gyufafejek egyetlen foszforozását,
  • a gyufák anyagában előálló feszültségeket, amelyek a gyufa roncsolódásához (töréséhez) vezethetnek,
  • a gyufásdoboz oldalának kopását,
  • a cigarettának, mint alapanyagnak nem kellő minőségét, és az ebből származó újragyújtási műveletek számát,
  • a mindenkori normatívát (egy cigarettához egy gyufa).

Ezt természetesen korrigálni lehet a teljesítményszázalékkal. Pl. két, esetleg három cigarettát gyújtunk meg ugyanazzal a gyufával, az élet- és vagyonbiztonság maximális szem előtt tartásával, – valamint a nem rendeltetésszerű használatba kerülő gyufaszálak (fogpiszkálás, játék stb.) bázisidőszaki számát. Mindezek figyelembevételével az új mechanizmusban 40 filléres egységáron mindenki annyi gyufát vegyen, amennyit csak akar.

A dohányzási művelet megtervezése

A dohányzási művelet három fő részre oszlik:

  • rágyújtás,
  • szívás,
  • a cigaretta elnyomása.

Rágyújtás: a bal kézbe fogott gyufásdoboz oldalán (lásd 3. ábra) végighúzzuk a gyufák e célra foszforral ellátott fejét, majd az így felhevített (meggyújtott) gyufával a szájban már előre elhelyezett cigarettát parázslásra kényszerítjük.

A cigaretta lehet:

  • a száj bal sarkában,
  • a száj jobb sarkában,
  • a száj közepén,
  • filterrel kifelé;

Az utóbbi megoldás a rágyújtásnál meglehetősen hátrányos, ekkor ugyanis a nem rendeltetésszerű használat következtében a dohányzó egyénnek nagyfokú károsodása következik be (könnyezés, köhögés, rossebazanyádba stb.).

A rágyújtás után következik a szívás és kifújás, minek segítségével a dohányfüst a tüdőbe kerül, illetve onnan a külső légtérbe távozik, eközben történik a szájba került dohánytörmeléknek a nyelv és sűrített levegő segítségével történő eltávolítása. Ezt a műveletet a szakirodalom köpködés, sercintés néven tartja számon. A cigaretta elszívása közben keletkezett melléktermék (hamu) hasznosítása még nem teljesen megoldott, eddig főleg mákostésztán alkalmazták. Az új mechanizmusban e téren még sok tennivaló akad.

Az optimális cigarettahossz elérése után a cigaretta szívásának folyamata befejeződik, azután kerül sor a cigaretta eloltására, mely az egyéni érdekeltségnek megfelelően általában hamutartóban történik. Ügyelni kell a művelet normázására és ezzel kapcsolatban a legjobb cigarettaoltók termelését kell figyelembe venni. A rágyújtás, a szívás és az eloltás normaidejének összegeként megkaphatjuk az egész folyamat időigényét.