MATEMATIKA

(Analízis)

Drá-matek

A színpadon balra egy integrál, felülről lehetőleg egy köbgyököt kérünk lelógatni, ha nincs, lehet négyzetgyök is. Háttérben ízléses logaritmus, s az egész színpadot törtvonal osztja ketté. Jobbra az ajtó mellett Viktória korabeli d, x lábakkal. Amikor a függöny felhördül, sejtelmes félhomály. Később teljes homály, sejtelem nélkül.

I. Ismeretlen: Konstans! Kónstans!

Konstans (felnéz a levegőből): Parancsol?

I. Ismeretlen: Azonnal menjen ki az integrál elé, és hozza be a negatív előjelemet!

Konstans: De uram, ön most gyök alatt van.

I. Ismeretlen: Valóban, akkor ne hozza be. De, ha lenne szíves megnézni a kitevőmet, az előbb még itt volt az indexem felett.

Konstans (benéz a d, x lábai alá): Itt van, uram, kívánja, hogy bevigyem?

I. Ismeretlen: Lekötelezne, sőt megderiválna ezzel.

Konstans: II. Ismeretlen Úr, lesz szíves kicsit arrébb húzódni, így nem férek be a zárójelbe!

II. Ismeretlen: Ugyan, itt folyton ilyen marhaságokkal zaklatják az embert (sértődötten átmegy a másik oldalra osztónak).

I. Ismeretlen: Na, mi az, Kolléga? Megsértődött?

II. Ismeretlen: Magának jár a szája, ha nekem olyan primitív függvényem lenne, én nem ugrálnék annyira! Különben is hagyjon engem békén (két gyökre bomlik, és viháncolni kezdenek egymással).

Integrál: Na, ez megvan. Most már csak a másik ismeretlent kell kifejeznem, t! Jöjjön be! Maga fogja helyettesíteni.

t: (bejön az egyenletbe, kézen fogva vezeti a kis dt-t, aki azonnal játszani kezd a Viktória korabeli d x lábaival.

Integrál: Remélem, primitív függvényt hozott magával.

t: Természetesen, a legprimitívebbet. (Rúg egyet, mire I. Ismeretlen kiesik. A nézők közé. Felállítja a primitív függvényt, valahová a két szögletes zárójel közé, mire a dráma és az egyenlet megoldódik.)

– BORS –