KÍSÉRTETJÁRÁS AZ EGYETEMEN

Írta: Halász Géza

A harang tompán elüti a tizenkettőt. Ajtónyikorgás

– Hu-huuuuuuuu!

– Mi az kérem, itt óra van!

– Csakhogy ez az én órám!

– Bocsánat, kérem, ha önnek itt órája van, mi elmehetünk más termet keresni. Érthetetlen, hogy már ilyenkor is foglaltak a termek. Ön kinek tart itt órát ilyen későn este?

– Hallja, ne gúnyolódjon, én kísértet vagyok és éjjel 12-kor minden terem az enyém. Ez az én órám. Ha nem tetszik nézze meg a terembeosztást. Földszint nyolcas. És maguk kik?

– Mi kérem nappalisok vagyunk.

– Ezt hogy értsem?

– Szó szerint. Ezek a fiatalok az egyetem nappali tagozatának hallgatói, én vagyok a tanár és most orosz órát tartunk..., azaz tartanánk.

– Ha jól hallottam, nappalit mondott az imént?

– Igen.

– És most ön szerint nappal van?

– Hogyan?... Ja, nem. Öt perccel múlt éjfél. Most kaptunk termet. Azaz, hogy bizonyára azt is elnézték. Kérem, megyünk máris. Továrisi igyitye szamnoj, termet keresni! Két fiú nézzen szét a másodikon. (Elmennek. Kísértet egyedül marad.)

– Még ilyet! Teremhiány! Állítólag az új órarendben nekem meg délelőtt kell majd kísértenem. Szép kis muri lesz majd, ha megjelenek a dialktikus materializmus előadás közepén, mint szemléltető eszköz!