DIÁK-CYRANO
Írta: Avar János Előadta: Éless Béla Elégtelen... Elégtelen... Elégtelen...! Lássa, ez szimplán hangzik, így nincsen hatása; Mondhatta volna másként kis tanár... Más-más hangnemben, így ni – hallja már? Kihívón: Én nem jönnék így ide, Csak indexem küldeném, jelölje be! Érzően: Óh, én megértem Önt, Remélem látja mily bánatba dönt, lelkemet sírig égeti e folt. Megértően: Mindent tudott, csak pechje volt, hogy pont a végét nem lapozta át... Gúnnyal: Végzett Ön középiskolát? Vagy már e tárgyról is hallott talán? Tűnődve: Mily furcsa jel itt e szám (egyest mutat) Megfordítva épp egy V-t adna ki. Flegmán: Szeretném szavát hallani, Amint viszontlátásra elköszön... Kérdően: Szeptemberben újra jön? Naivul: Ugye most örül nagyon? Gyöngéden: Óh, hát van még egy-két alkalom, Legföljebb ismétli majd az évet. Rosszallóan: Barátom, ily morc képet miért vág? Még azt hiszem haragszik... Precízen: Mindez azon alapszik, hogy év közben csak keveset tanult. Intően: Látja, miként kísért a múlt? Tréfásan: ...és most mondja meg nekem, hogy elég lesz-e egy elégtelen? Sajnálkozóan: Miért jött zavarba? Cinkosan: Csak azt...! Szőke volt, vagy barna? Durván: Türelmem végképp elfogyott, hallgatni mafla nyekergéseit. Bölcsen: Sokat beswzélt ma félre itt! Szellemeskedően: Hát mondja csak kolléga, hol maradt e zöldségből a répa? Végül...: kirugna, bárhogy is fáj, mutatván, nemcsak címzése tanár. Csillogtatván pazar szellemét, húszféleképp is váltva az igét, miként versemben elmeséltem szépen, vizsgázó társaim vacogó körében. De hogyha így tette volna, már a kezdő mondat első negyedét gúnyos kacajom vágta volna szét... mert becézhet kreténnek, és lehetek szamár, de – én még hallgató vagyok, s őn már csak tanár. |