JUGOSZLÁV TANULMÁNYÚTON

1. NAP: Ma nem volt semmi. Vettem öt dobos májkrémet, három halászlevet, másfél méter kolbászt, két cipő-, három fogpasztát és egy bilit. Nem akarok odakint minden piti dologra pénzt kiadni...

2.NAP: A vámnál minden simán ment, nem vették észre, hová tettem a rúpiát. Sikerült jól eldugnom. Kitűnő ez a májkrém. És milyen egyszerű, csak felkeni az ember a kenyérre, és már kész is az ebéd vagy a vacsora. Apropó, kenyér. Úristen, csak egy kilót hoztam magammal. Csak nem kenyérre fogom a pénzem költeni? Mikor itt mindent olyan olcsón lehet kapni. Kivéve persze az élelmiszert...

Ljubjana: valami nagyváros. Csupa emeletes ház. Az áruház egész nap nyitva. A nylonkombiné itt sokkal olcsóbb, mint nálunk. Ebédre vettem kettőért rosejbnit. Ehhez nem kell kenyér, tiszta spórolás. Irány Rijeka.

Rijeka: tengerpart. Tenger. Só, Hajók, kicsik, nagyok. Ez kitűnő lehet. Van egy nagy utca, csupa bolt. Ruha, cipő, ékszer, bőr, pamut, fotó, totó, lottó, magnó. Vettem egy inget, aztán még egyet. Irtó klassz fazon. Ez a májkrém egész ehető...

3. NAP: Opatija. Fürdőhely. Pálmák. Ékszerészek. Itt olcsóbb az arany, mint nálunk. A gyűrű jó, a nyaklánc lehetne szebb is, de nagyon olcsó volt. A halászlé így hidegen nem a legjobb, de csak nem fogok ilyen marhaságokra pénzt kiadni!

Este vissza Rijekába. Hál'istennek, itt sokáig vannak nyitva az üzletek. Megvettem a kombinét a Zsuzsinak. Ez a májkrém nem a legjobb, de azért meg lehet enni...

4. NAP: Pula. Nagy rakás kő, mindenféle régi cuccok, amfiteátrum, tisztára olyan, mint Aquincumban.

5. NAP:Crikvenica. Ez is fürdő. Meg tenger. Nagyot fociztunk. Aztán találtam egy szökőkutat. Egy hal száján szökött a víz. Sós volt. Disznóság! Vettem egy cólát, meg azt a barna lakkcipőt. Meg kenyeret is. Még jó, hogy a bili nálam van, legalább arra nem kell költeni.

6. NAP: Reggel indulás haza. Sietni kell, hogy még nyitva találjuk Ljubjanában az üzleteket. Vettem egy bőrkabátot, 3 méter szövetet, 3 inget, 2 blúzt, 4 üveg konyakot, 3 aktatáskát, másfél kiló bugyit, 5 méter nyakkendőt, fél tucat hanglemezt, 8 és fél tábla csokit, 6 stanecli kakaót, 24 személyes étkészletet és 2-ért rosejbnit. Ebédre. Délután Zágráb. Akárhogy siettünk, már csak az újságos volt nyitva. Pedig láttam egy hercig kis erényövet, de már be volt zárva a bolt. Van itt egy nagy templom, az még nyitva volt, de ott csak szentképeket árultak.

A májkrém pocsék, hogy enné meg az, aki kitalálta. De azért megettem. Este vám, megint mázlim volt. Aztán Nagykanizsa. Végre forintért lehet vacsorázni. Kerül, amibe kerül. A boltok már zárva voltak...

7. NAP: Megérkeztünk Pestre. Végre! Hazaértem. Lesz majd mit mesélnek a többieknek! Hogy ott mennyivel olcsóbb a kakaó!...

BORSI GYÖRGY