 |
 |
 |
 |
Egy reggel a Közgáz Egyetem
diákjai arra ébredtek, hogy eltűnt a könyvvitel.
De Srófot, a TDK felelőst nem olyan fából faragták. |
Hajnali 4 óra 51 perc volt,
az utcán csend, sötét volt még...
|
4 óra 52 perc. Kisütött
a nap |
A Makarenkó utca 20. számú
villában még le voltak eresztve a redőnyök. |
 |
 |
 |
 |
Sróf belépett és felhúzta
a redőnyt. A világosság elvakította. |
Újra leeresztette, de most már
ezért nem látott. |
Hirtelen ötlettel félig húzta
fel. |
Körülnézett, de a könyvvitelt
sehol sem látta! |
 |
 |
 |
 |
A szekrényben nem volt... |
A kofferben sem... |
Az ágy alá is benézett,
de ott sötét volt. |
Egyszerre világosság gyúlt
az agyában. De már késő volt... |
 |
 |
 |
 |
Fájdalmas ütést érzett.
Elsötétült előtte a világ. |
Csak estére tért magához. |
Az éjszakát ébren tölötte. |
Ismét reggel lett, de ő
... |
 |
 |
 |
 |
...a kimerültségtől elaludt. |
Megálmodta: a könyvvitelt a sötétség
leple alatt rabolták el. |
Lerántotta a leplet... |
A könyvvitel - a diákok örömére
- megkerült, s ugyanolyan sötét volt, mint azelőtt. |