BORSI GYÖRGY: A DOHÁNYZÁS TERVEZÉSE
A dohányzás fogalma, a szocialista dohányzás megváltozott tartalma A dohányzás fogalma alatt azt az emberi tevékenységet értjük, mellyel az egyén szükségleteinek kielégítésének érdekében tüdejét dohány elégetéséből nyert füsttel tölti fel. A füst tüdőbe jutása főleg a szájüregen keresztül vákuumos eljárással történik. A fáradt füstgázok szervezetből tőrténő kijutása ventiláció segítségével, vagy a száj- vagy az orrüregen keresztül megy végbe. Míg a tőkés kizsákmányolás viszonyai között a fizikai dolgozók főleg létbizonytalanságukból adódó ideges, sőt, sok esetben tragikus lelkiállapotukat vezetik le a dohányzással, addig a szocialista emberek füstölése főleg most, az új mechanizmusban, a kommunizmus felépítésébe vetett hit keltette megnyugvás tárgyi megnyilvánulása. A dohányzás tervezése A dohányzás tervezése kiterjed az alapanyag-, az segédanyag-ellátás, valamint a dohányzási művelet megtervezésére. A dohányzás alapanyagai
A cigaretta (lásd. 2. ábra) papírba csomagolt dohány, üveg, csont, rongy keverékéből áll, amely meggyújtás után a dohányfüst termelésének alapvető eszköze. A cigaretta-ellátás tervezése történhet:
A statisztikai eljárás lényege, hogy felmérjük a bázisidőszaki cigarettafogyasztást és ebből extrapolálunk a tervidőszaki várható szükségletre. A műszaki tervezés alapgondolata, hogy figyelembe vesszük mindazon tényezőket, melyek a dohányzást elősegítik, illetve annak intenzitását csökkentik.Így pl. tanulás és szórakozás alatt fokozódik a termelékenység, míg például villamoson utazás, alvás vagy csókolódzás alatt az elfogyasztható cigaretták mennyisége konvergál a nullához. Az így kiszámítható cigarettamennyiség képlete: a.b.c/d = e ahol: A számításos eljárás lényege: bal kezünkkel zsebünkbe nyúlunk, és a markunkba vett pénzmennyiséget jobb kezünk segítségével megszámoljuk. Az így kapott pénzösszeget azután a cigaretták egységárával elosztva megkapjuk a tervidőszaki darabszámot. Képletben: a/b = c ahol: Segédanyag tervezés Segédanyag-tervezésen értjük a gyufa, öngyújtó, fidibusz, kovakő stb. mennyiségének tervezését, melyeknek segítségével a cigaretta hőmérséklete a gyulladási hőfok fölé emelhető, és így a füstgázok termelése megindítható. Elterjedtségében legszélesebb az ún. gyufa. Ennek teste általában fából készül, fején foszfortartalmú anyag van, melynek a gyufásdobozhoz (lásd 3, ábra) való dörzsölése segítségével heves fény- és hőjelenségek közepette lejátszódó oxidációs folyamat megy végbe. A szükséges gyufamennyiség tervezésénél figyelembe kell venni:
Ezt természetesen korrigálni lehet a teljesítményszázalékkal. Pl. két, esetleg három cigarettát gyújtunk meg ugyanazzal a gyufával, az élet- és vagyonbiztonság maximális szem előtt tartásával, – valamint a nem rendeltetésszerű használatba kerülő gyufaszálak (fogpiszkálás, játék stb.) bázisidőszaki számát. Mindezek figyelembevételével az új mechanizmusban 40 filléres egységáron mindenki annyi gyufát vegyen, amennyit csak akar. A dohányzási művelet megtervezése A dohányzási művelet három fő részre oszlik:
Rágyújtás: a bal kézbe fogott gyufásdoboz oldalán (lásd 3. ábra) végighúzzuk a gyufák e célra foszforral ellátott fejét, majd az így felhevített (meggyújtott) gyufával a szájban már előre elhelyezett cigarettát parázslásra kényszerítjük. A cigaretta lehet:
Az utóbbi megoldás a rágyújtásnál meglehetősen hátrányos, ekkor ugyanis a nem rendeltetésszerű használat következtében a dohányzó egyénnek nagyfokú károsodása következik be (könnyezés, köhögés, rossebazanyádba stb.). A rágyújtás után következik a szívás és kifújás, minek segítségével a dohányfüst a tüdőbe kerül, illetve onnan a külső légtérbe távozik, eközben történik a szájba került dohánytörmeléknek a nyelv és sűrített levegő segítségével történő eltávolítása. Ezt a műveletet a szakirodalom köpködés, sercintés néven tartja számon. A cigaretta elszívása közben keletkezett melléktermék (hamu) hasznosítása még nem teljesen megoldott, eddig főleg mákostésztán alkalmazták. Az új mechanizmusban e téren még sok tennivaló akad. Az optimális cigarettahossz elérése után a cigaretta szívásának folyamata befejeződik, azután kerül sor a cigaretta eloltására, mely az egyéni érdekeltségnek megfelelően általában hamutartóban történik. Ügyelni kell a művelet normázására és ezzel kapcsolatban a legjobb cigarettaoltók termelését kell figyelembe venni. A rágyújtás, a szívás és az eloltás normaidejének összegeként megkaphatjuk az egész folyamat időigényét. |