DIÁK-CYRANO

Írta: Avar János

Előadta: Éless Béla

Elégtelen... Elégtelen... Elégtelen...! Lássa, ez szimplán hangzik, így nincsen hatása; Mondhatta volna másként kis tanár... Más-más hangnemben, így ni – hallja már?

Kihívón: Én nem jönnék így ide, Csak indexem küldeném, jelölje be!

Érzően: Óh, én megértem Önt, Remélem látja mily bánatba dönt, lelkemet sírig égeti e folt.

Megértően: Mindent tudott, csak pechje volt, hogy pont a végét nem lapozta át...

Gúnnyal: Végzett Ön középiskolát? Vagy már e tárgyról is hallott talán?

Tűnődve: Mily furcsa jel itt e szám (egyest mutat) Megfordítva épp egy V-t adna ki.

Flegmán: Szeretném szavát hallani, Amint viszontlátásra elköszön...

Kérdően: Szeptemberben újra jön?

Naivul: Ugye most örül nagyon?

Gyöngéden: Óh, hát van még egy-két alkalom, Legföljebb ismétli majd az évet.

Rosszallóan: Barátom, ily morc képet miért vág? Még azt hiszem haragszik...

Precízen: Mindez azon alapszik, hogy év közben csak keveset tanult.

Intően: Látja, miként kísért a múlt?

Tréfásan: ...és most mondja meg nekem, hogy elég lesz-e egy elégtelen?

Sajnálkozóan: Miért jött zavarba?

Cinkosan: Csak azt...! Szőke volt, vagy barna?

Durván: Türelmem végképp elfogyott, hallgatni mafla nyekergéseit.

Bölcsen: Sokat beswzélt ma félre itt!

Szellemeskedően: Hát mondja csak kolléga, hol maradt e zöldségből a répa?

Végül...: kirugna, bárhogy is fáj, mutatván, nemcsak címzése tanár. Csillogtatván pazar szellemét, húszféleképp is váltva az igét, miként versemben elmeséltem szépen, vizsgázó társaim vacogó körében. De hogyha így tette volna, már a kezdő mondat első negyedét gúnyos kacajom vágta volna szét... mert becézhet kreténnek, és lehetek szamár, de – én még hallgató vagyok, s őn már csak tanár.