MARY SHELLEY
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Eltelt bizonyos idő, amíg megtudtam barátaim élettörténetét. S az olyasmi volt, hogy akarva, nem akarva mélyen belevésődött az elmémbe, me
rt sok mindent elárult, csupa olyasmit, ami érdekes és csodálatos a magamfajtának, akinek az égvilágon semmi tapasztalata.Az öregembert De Laceynek hívták. Jó családból származó francia volt, sok-sok évig ott is élt, jómódban, élvezte a rangban fölötte ál
lók tiszteletét s a hozzá hasonlók szeretetét. Fia hazájának szolgálatában nevelkedett, s Agatha a legelőkelőbb hölgyekkel volt egy sorban. Pár hónappal az érkezésem előtt egy Párizs nevezetű nagy és pompázatos városban éltek, s részük volt mindazon örömökben, amelyeket a mértéktartó jómóddal párosult erény s a kiművelt értelem vagy ízlés nyújtani képes. Safie édesapja volt romlásuk okozója. Az török kereskedő volt, és sok éve élt már Párizsban, mikor is valami okból - hogy mi volt az, nem tudtam meg - jelenléte kellemetlenné vált a kormány számára. Elfogták, s börtönbe vetették, épp aznap, hogy Safie Konstantinápolyból megérkezett hozzá. Bíróság elé állították, és halálra ítélték. Az ítélet igazságtalansága égre kiáltott. Föl volt háborodva egész Párizs, és általában úgy vélték, elítéltetésének oka nem állítólagos bűne, hanem a vallása és vagyona volt.Felix véletlenül megjelent a tárgyaláson. Mikor a bíróság döntését meghallotta, elborzadt, és féktelenül felháborodott. Ott helyben ünnepélyes esküt tett, a t
örököt kiszabadítja, majd utánanézett, ezt mi módon tehetné. Több sikertelen kísérletet követőleg, hogy a börtönbe bebocsátást nyerjen, az épület egy őrizetlen pontján erős vasrácsokkal elzárt ablakra lelt, amely a szerencsétlen muzulmán pincebörtönére nyílt, ott várta az súlyos láncokban s kétségbeesve a barbár ítélet végrehajtását. Felíx éjszaka ellátogatott az ablakhoz, s közölte szándékát a rabbal. A török elcsodálkozott, örvendezett, s vagyont, jutalmat ígérve igyekezett szabadítója buzgalmát szítani. Felix megvetően elutasította ajánlatait, de mikor meglátta a bájos Safie-t, akinek szabad volt atyját meglátogatnia, s aki a keze mozdulatával fejezte ki mélységes háláját, akarva-akaratlanul is kénytelen volt magában bevallani, hogy a rab olyan kincs birtokában van, amellyel bőségesen megjutalmazhatja az ő fáradozását és önként vállalt kockázatát.A török nyomban észrevette, lánya milyen hatással van Felix szívére, s a maga érdekében azzal az ígérettel próbálta az ifjút még jobban magához kötni, hogy amint
az biztonságos helyrejuttatja őt, rögtön nekiadja lánya kezét. Felix tapintatosabb volt, semhogy az ajánlatot elfogadja, de a lehetőség valóra válásában boldogsága beteljesültét várta.Az elkövetkező napokban, miközben a kereskedő kiszabadításának előkész
ületei rendben folytak, Felix buzgalmát a bájos leányzó több levele is hevítette, mert az megtalálta a módját, hogy gondolatait egy öregember, apja szolgája segítségével, aki tudott franciául, szerelmese nyelvén fejezze ki. Lángoló szavakkal köszönte Felixnek a szolgálatot, amit atyjának szándékszik tenni; s ugyanakkor szelíden panaszkodott tulajdon sorsára.Másolatom van e levelekről, mert megtaláltam a módját ólban lakásom ideje alatt, hogy írószerszámokra tegyek szert, s a levelek gyakran fordultak meg Felix vagy Agatha kezében. Mielőtt elmennék, megmutatom őket, mert ezek is az elbeszélésem igazát bizonyítják, most azonban, mivel már nagyon alászállott a nap, csak arra van időnk, hogy a tartalmukat elismételjem.
Safie megírta: édesanyja kereszté
ny arab leány volt, aki török rabszolgaságba került. Hála szépségének, elnyerte Safie atyjának szívét, s az elvette őt feleségül. A lány emelkedett és lelkes szavakkal emlékezett meg édesanyjáról, aki, szabadon születvén, gyűlölte a rabságot, amelyre balsorsa kárhoztatta. Lányát vallása tantételeire oktatta, s belecsöpögtette a vágyat a magasabb értelmi képességek és a szellem függetlensége iránt, ami Mohamed női követői számára tiltott valami. A hölgy meghalt, de tanítása kitörülhetetlenül belevésődött Safie lelkébe, aki betege volt a gondolatnak, hogy ismét visszatérjen Ázsiába, s be legyen zárva egy hárem falai közé, ahol csak gyermeteg - s az ő nagy eszmékhez, az erények nemes versengéséhez szokott lelkétől olyannyira idegen-szórakozásokkal múlathatja idejét. Elbűvölte a kilátás, hogy keresztény emberhez mehet feleségül, s ott maradhat abban az országban, ahol a nőknek társadalmi rangjuk lehet.Kitűzték már a török kivégzésének napját, de az az előtte való éjszaka megszökött börtönéből, s mire megvirradt, már mérföldekre maga mögött hagyta Párizst. Felix útlevelet szerzett édesapja, húga s a tulajdon nevére. Előzőleg közölte tervét édesapjával, aki azzal segített a hatóságokat megtéveszteni, hogy lányával együtt elment hazulról, mintha elutazott volna, s
Párizs egy sötét negyedében rejtőzött el.Felix a menekülőket Franciaországon keresztül Lyonba vezette, majd a Mont Cenis-a át Livornóba, s a kereskedő úgy határozott, ott várja be a kedvező alkalmat, mikor elhajózhat a török birodalomba.
Safie apjával akar
t maradni mindaddig, míg az el nem utazik, a török ugyanis megújította ígéretét, hogy a lány frigyre léphet szabadítójával. Felix erre várva velük maradt. Közben az arab lány társaságát élvezte, aki tanújelét adta iránta érzett egyszerű és gyöngéd szerelmének. Tolmács útján beszélgettek, de néha a tekintetük volt a tolmács, s Safie szülőhazájának felséges dalait énekelte szerelmesének.A török nem állta útját meghitt együttlétüknek, bátorította az ifjú szerelmesek reményeit, de a szíve mélyén más terveket s
zőtt. Gyűlölte a gondolatot, hogy lánya keresztény férfi felesége legyen, de félt is Felix neheztelésétől, ha nem mutat lelkesedést, mert tudta, még szabadítója hatalmában van, hisz az bármikor följelentheti őt az olasz állam hatóságainál, jelenlegi lakóhelyükön. Ezernyi tervet forgatott a fejében, miként alakoskodhatnék addig, amíg már nem lesz rá szükség, mert hazaindulván a lányát titokban magával viheti. Terveit megkönnyítették a Párizsból érkezett hírek.Franciaország kormányát nagyon fölháborította ál
dozatának szökése, s nem kímélte a fáradságot, hogy szabadítójának személyét kiderítse, s azt megbüntesse. Felix összeesküvésére hamarosan fény derült, s De Laceyt meg Agathát börtönbe vetették. A hír Felixhez is eljutott, s ez fölébresztette gyönyörű álmából. Vak és koros atyja, szelíd húga egy bűzös börtönben sínylődik, miközben ő a szabad levegőt s annak a társaságát élvezi, akit szeret! E gondolat kínszenvedés volt számára. Gyorsan megállapodott hát a törökkel; ha kedvező alkalma nyílik továbbszöknie, mielőtt Felix Olaszországba visszatérne, Safie ott marad egy livornói zárda lakójaként, majd elbúcsúzott a bájos arab lánytól, Párizsba sietett, s kiszolgáltatta magát a törvény bosszújának, abban a reményben, hogy ily módon kiszabadíthatja De Laceyt és Agathát.De reményében csalatkozott. Öt hónapig tartották őket börtönben, mire sor került a tárgyalásra, amelynek végeredményeként megfosztották őket minden vagyonuktól, és szülőhazájukból való örökös száműzetés keserű kenyerére ítéltettek.
Egy németországi t
anyán leltek nyomorúságos menedéket. Én ott akadtam rájuk. Felix hamarosan megtudta: az álnok török, akiért ő meg a családja ily soha nem hallott sanyargattatást szenvedett, fölfedezvén, hogy szabadítója így elszegényedett és tönkrejutott, feledve minden jóérzést és tisztességet, lányával együtt elhagyta Olaszországot, s Felixnek sértő módon nyomorúságos kis pénzösszeget küldött, mint mondta, segítségül jövendő megélhetésének megalapozásához.Ezek voltak hát az események, amelyek Felix szívét emésztették, s
ezek tették őt, mikor megismertem, családja legszerencsétlenebb tagjává. A szegénységet még csak elviselte volna, s minthogy megpróbáltatása erénye jutalma volt, még dicsőségnek is tekintette. A török hálátlansága s szeretett Safie-jának elvesztése azonban sokkal keserűbb és helyrehozhatatlan szerencsétlenség volt.Az arab lány érkezése tehát új életet öntött a lelkébe.
Mikor Livornóban hírét vette, hogy Felixet megfosztották vagyonától és rangjától, a kereskedő megparancsolta lányának, ne is gondoljon többé az ifjúra, hanem készüljön fel, mert hazatérnek szülőföldjére. A nagylelkű Safie-t fölháborította e parancs. Megpróbált hát szembeszegülni atyjával, de az dühöngve hagyta őt faképnél, miután még egyszer megismételte zsarnoki parancsát.
Pár napra rá a tö
rök bement lánya lakosztályába, és sietve elmondta neki, oka van azt hinni, hogy livornói tartózkodásukat fölfedezték, s hamarosan ki akarják szolgáltatni őt a francia kormánynak. Ő tehát kibérelt egy hajót, amely Konstantinápolyba viszi, s órákon belül útra kel. Lányát viszont szándékában áll itt hagyni egy bizalmas szolgája gondjára bízva, hogy a vagyona nagyobbik felével, amely még nem érkezett meg Livornóba, ha alkalom adódik, utána menjen.Mikor egyedül maradt, Safie kitervelte, szorult helyzetében mik
ént viselkedjék. Attól, hogy Törökországban lakjék, iszonyodott, ennek hite és érzelme egyaránt ellentmondott. Kezébe került apjának egynémely irománya, s ebből megtudta, hogy szerelmesét száműzték, s a hely nevét is, ahol tartózkodik. Egy darabig habozott, de végül megszilárdult az elhatározása. Néhány ékszerrel, ami az övé volt, s némi pénzzel, egy livornói születésű szolgálólány társaságában, aki értett törökül, otthagyta Olaszországot, és elindult Németországba.Baj nélkül meg is érkezett egy kisvárosba
, mely mintegy húszmérföldnyire volt De Laceyék tanyájától, de ott a szolgálólány súlyosan megbetegedett. Safie odaadó hűséggel ápolta, de szegény meghalt, s Safie magára maradt, nem ismerte az ország nyelvét, és járatlan volt a világ szokásaiban. De szerencsére jó kezekbe került. Az olasz lány említette a hely nevét, ahova tartottak, s halála után a ház asszonya, ahol laktak, gondoskodott róla, hogy Safie baj nélkül megérkezzék szerelmese tanyájára.