ALEXANDRA RIPLEY: SCARLETT Vakok Elektronikus Könyvtára Javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2003. 1991. szeptember 25-e nagy napja volt az amerikaikönyvkiadásnak: végre napvilágot látott Margaret Mitchellimmár klasszikussá lett amerikai nagyregényének,az ELFÚJTA A SZÉL-nek a folytatása, Alexandra Ripley tollából.Igen, a varázslatos szépségű és törhetetlen akaraterejűScarlett O'Hara visszatért! Az ELFÚJTA A SZÉL végén váltunk el tőle, amint dacosanfelszegte állát, és elhatározta, hogy visszahódítja a daliás,a gátlástalan, az ellenállhatatlan kalandort, Rhett Buttlert - akitelveszített, mert későn döbbent rá, hogy szereti.A SCARLETT lapjain végigkövethetjük ennek a különlegesasszonynak az útját, magányon, megvetettségen, társadalmiemelkedésen és buktatókon, Amerika és Európa kínáltakalandokon át a nagyvilági élet csúcsáig, az elveszítettszerelemtől a megtalált boldogságig.A négyven nyelven megjelent regény óríási sikert aratottvilágszerte - a megjelenés utáni első hetekben már többetjövedelmezett, mint a nagy előd,az ELFÚJTA A SZÉL fél évszázad alatt -, és milliók nézték végiga belőle készült tévéfilmsorozatot is, a főszerepekbena hajdani nagy páros, Vivien Leigh és Clark Gableméltó utódaival, Joanne Whalley-Kilmerrelés Timothy Daltonnal. I. Rész. Sötétben Ennek is hamarosan vége, és akkor. hazamehetek Parára.Scarlett O'Hara Hamilton Kennedy Butler magában állt Me-lanie Wilkes temetésén, kissé távolabb a többi gyászolótól. Esettaz eső, a feketébe öltözött férfiak és nők fekete esernyőt tartot-tak a fejük felett. A gyászolók egymáshoz bújtak, a nők sírtak,osztoztak a fájdalomban és az esernyők védelmében.Scarlett sem esernyőjét, sem bánatát nem osztotta meg senki-vel. Az esővel járó szél csípős, hideg patakokat csordított ernyő-,e alá, végig.folytak a nyakán, de Scarlett nem érezte. Nem érzettsemmit, a veszteség megbénította. Majd később gyászol, ké-sobb, amikor el bírja viselni. Elzárkózott fájdalomtól, érzelem-'tol, gondolattói. Egyetlen gondolat tért minduntalan vissza: az, hogy bánata enyhülni fog, erejét ismét visszanyeri, és a sebbeheged. Ennek is hamarosan vége, és akkor hazamehetek Tarára."...porból vétettünk, porrá leszünk..:r- A lelkész hangja áthatolt dermedtsége falán, szavait felfogta.Nem! - kiáltott hangtalanul: Melly nem! Ez nem lehet Mellysírja, túl nagy, Melly olyan pirinyó, csontja mint a madárkáé.Nem! Lehetetlen, hogy Melly halott, lehetetlen.Scarlett félrefordította a fejét, nem akarta látni a nyitott sírt,a leeresztett sima fenyőkoporsót. A puha fában apró félkörökjelezték a kalapácsfej nyomát, a~szögekét, amelyekkel örökrelezárták a koporsó fedelét Melanie gyöngéd, szerető, szív alakúarca fölött. Nem! Nem szabad, ne tegyék, esik az eső, nem tehetik leoda, ahol eső verheti. Annyira fázós, nem szabad ott hagynia hideg esőben. Nem bírok odanézni, nem bírom elviselni, nemakarom elhinni, hogy örökre itt hagyott. Ő szeret engem, ő azén barátnőm, az egyetlen igaz barátnőm. Melly szeret engem,nem hagy itt akkor, amikor a legnagyobb szükségem van rá.Scarlett a sír körül állókat nézte, és forró haragra gerjedt.Egyiküket sem érinti annyira, mint engem, egyikük sem veszí-tett olyan sokat, mint én. Senki sem tudja, mennyire szerettem.Melly azonban tudja, ugye? Ő tudja, hinnem kell benne, hogy tudja. A többiek azonban nem hiszik. Sem Mrs. Merriwether, sema többiek. Meade-ék, Whitingék vagy Elsingék. Nézd csak,hogy szoronganak India Wilkes és Ashley körül - megannyiázott varjú, a gyászruhájukban. Pittypat nénit vigasztalják, jó,ez rendben is van; noha mindenki tudja, hogy minden apróságfölött sírva fakad, akkor is kisírja a szemét, ha odaég a pirítós.Eszükbe sem jut, hogy én is vigasztalásra szorulhatok, hogymindenki másnál közelebb álltam Mellyhez. Úgy tesznek, mint-ha itt se volnék. Senki sem tárődik velem. Még Ashley sem.Bezzeg akkor törődött, a Melly halála utáni két szörnyű napon,amikor szüksége volt rám, amikor intézkedni kellett. Akkormind rám akaszkodtak, még India is. Mekegett, mint egy kecs-ke. "Hogy legyen a temetés, Scarlett? Mivel kínáljuk a részvétlá-togatókat? Milyen legyen a koporsó? Kik vigyék? Hová temes-sük? Mi legyen a sírfelirat? Mi álljon a gyászjelentésben?" Mostmeg mind egymásnak támaszkodnak, sírnak és jajgatnak. Hátén nem szerzem meg nekik azt az elégtételt, hogy sírni lássanak,mikor itt állok egyedül, támasz nélkül. Nem szabad sírni. Ittnem. Még nem. Ha rákezdek, sose hagyom abba. Ha Táráraérek, ott kisírom magam. Scarlett felszegte az állát,~összeszorította a fogát, hogy nevacogjon a hidegtől, torkából ki ne szakadjon a sírás. Ennekis hamarosan vége, és akkor hazamehetek Tarára.Scarlett széttóredezett életének csorba darabkáiból jó néhányvolt itt, az atlantai Oakland temetőben. Egy magas gránitoszlop(oly szürke, mint az eső, amely áztatja), komor emléke az örökreletűnt világnak, Scarlett háború előtti, gondtalan ifjúságának.Konföderációs Emlékműve a büszke, hétyke bátorságnak,amely fennen lobogó zászlókkal ugratta bele a déli államokata megsemmisülésbé. Hány elveszett életre emlékeztette; gyerek-kori barátaira, a gavallérokra, akik táncra kérték és csókot lop-tak tőle azokban a napokban, amikor a legnagyobb gondja azvolt, hogy melyik krinolint öltse fel a következő bálra; első férjé-re; Charles Hamiltonra, Melanie bátyjára; a fiakra, fivérekre,férjekre, apákra, akiket a Melanie sírja körül álló ázott gyászo-lók elvesztettek. Más sírok, más emlékek. Frank Kennedy, Scarlett második'#férje. És a kicsiny, szörnyűségesen kicsiny sír, rajta a sírkő:.~-Eugenie Victoria Butler, alatta kisebb betűkkel: Bonnie. Leg-utolsó és legjobban szeretett gyermeke.Az élők, csakúgy, mint a holtak, körülvették, de ő magányo-` san-áll. Úgy tűnt, itt van Atlanta fele lakossága. A templomis zsúfolásig megtelt, és a tömeg most széles, egyenetlen, stitétkörben állt a szürke esőben, amelynek egyetlen, keserű színfolt-ja a Georgia vörtis agyagjába vágott sebhely: Melanie Wilkesnyitott sírja. A gyászolók első sorában a Mellyhez legközelebb állók. Fehé-rek és feketék; Scarletten kívül mindnyájan könnyáztatta arccal.Melanie megrémült kisfia, Beau kórül oltalmazó fekete három-szöget alkot Peter bácsi, az öreg néger kocsis, Dilcey és Cookie.Itt van Atlanta idősebb nemzedéke, megmaradt siralmasankevés leszármazottjával. A Meade, a Whiting, a Mernwether,az Elsing családok leányai és vejei - az egyetlen életben maradtfiú, Hugh Elsing; Melly nagynénje, Pittypat néni és a fivéreHenry Hamilton, a közös gyászban feledve időtlen idők ótatartó családi viszályukat. A csoportba bújva a fiatalabb, de atábbiekkel egyidősnek látszó India Wilkes, szemében bánattalvegyes bűntudattal figyelve fivérét, Ashleyt. Scarletthez hason-lóan Ashley is egyedül állt. Hajadonfőtt, észre sem vette az olta-lomként felkínált esernyőket, a hideg, nyirkos esőt. Képtelenvolt beletörődni, hogy a lelkész véglegesen búcsúzik a sáros,vörös agyagba lecsúszó keskeny koporsótól.Ashley. Magas, sovány, színtelen, sápadt arany haja mármajdnem ősz, sápadt, döbbent arca ugyanolyan üres, mint szür-ke szemének merev, vak tekintete. Egyenesen állt, mintegy vi-gyázzban, ahogy szürke egyenruhás tiszt korában megszokta.Mozdulatlanul állt, nem érzett, nem értett semmit.Ashley Scarlett romokban heverő életének középpontja ésjelképe. Az iránta érzett szerelem miatt nem ragadta meg a bol-dogságot, holott csak ki kellett volna nyújtania érte a kezét.Hátat fordított a férjének, nem vette tudomásul, hogy szeretikegymást, mert mindig útjában állt az Ashley utání vágy. És mostRhett elment, jelenlétét csupán az ősz melegarany virágaibólálló koszorú jelzi a többi virág között. Scarlett elárulta egyetlenbarátnőjét, gúnyolódott Melly makacs lojalitásán és szeretetén.És most Melly is eltűnt. És eltűnt Scarlett szerelme Ashley iránt,mert rájött - későn -, hogy már régen nem szerelemből szereti,csak megszokásból. Nem szereti, és nem is fogja szeretni. Soha többé. De most, ami-kor már nem kell neki, Melanie végakaratából megkapta. Meg-ígérte Mellynek, hogy vigyázni fog rá és gyermekükre, Beau-ra.Ashley volt az oka, hogy élete romba dőlt. És a romokbólsemmi nem maradt neki, csupán Ashley.Scarlett magában és magányosan állt. Hideg, szürke űr táton-gott közte és atlantai ismerősei között - űr, amelyet Melanietöltött ki valaha, ő óvta meg az elszigeteltségtől és kitaszított-ságtól. Csupán a hideg, nedves szelet érezte esernyője alatt, ott,ahol Rhettnek kellett volna állnia, hogy széles, erős vállával,szerelmével oltalmazza. Állát felszegte, neki a szélnek, anélkül hogy az erejét éreztevolna. Pusztán azokrá a szavakra gondolt, amelyek erőt és re-ményt öntöttek belé. Ennek is hamarosan vége lesz, és akkor hazamehetek Tarára. - Nézz csak rá - súgta egy gyászfátyolos hölgy társnőjének,akivel osztozott esernyőjén. - Kemény, mint a kő. Azt mondják,egyetlen könnyet nem ejtett, amíg a temetést intézte. Ezt a Scar-lettet csak a tevékenység érdekli. Szíve, az nincs. - Tudod, hogy mit pletykálnak? - hallatszott a suttogó vá-lasz. - Nagyon is van szíve, ha Ashley Wilkesről van szó. Gondo-lod; hogy tényleg van köztük valami...?A mellettük állók lepisszegték őket, de gondolni ugyanaztgondolták. Mindenki. A koporsóra hulló rögök szörnyű, tompa koppanására Scar-lett ökölbe szorította kezét. Legszívesebben a fülére szorítottavolna, és közben sikoltozni, ordítozni, bármit csinálni, csakhogy ne hallja a rémes hangot, amellyel Melanie sírja bezárul.Mélyen az ajkába harapott. Nem fog sikoltozni. Nem!Az ünnepélyes csendef Ashley kiáltása törte meg. - Melly ..MeIlüü! - És újból: - Melliüi! ... - Gyötrődő, magánnyal és féle-lemmel teli lélek kiáltása volt ez.Mint aki hirtelen megvakult, úgy tántorgott a mély; sárosgödór felé, keze azt a kicsiny, csendes teremtést szerette volnaelérni, akiben minden ereje rejlett. De csak a semmit markolász-ta, csak a hideg eső patakzó ezüst sávjait.Scarlett oda nézett, ahol dr. Meade, India, Henry Hamiltonállt. Míért nem csinálnak valamit? Miért nem állják az útját?Meg kell állítani! - Mellüü... Az Isten szerelmére! Ki fogja törni a nyakát, azok meg csalCállnak ott, tátott szájjal nézik, hogyan imbolyog a sírgödörperemén. - Ashley, állj meg! - kiáltott. - Ashley! - Szaladni kezdett,a nedves füvön meg-megcsúszott. Félredobott esernyőjét sebe-sen hajtotta a szél, míg bele nem akadt a virágok halmazába.Derekánál ragadta meg Ashleyt, próbálta a veszélyes mélységtőlelhúzni. Ashley wiaskodott. - Ne, Ashley! - vetette be minden erejét Scarlett. - Mellymár nem segíthet rajtad! - Kemény hangon szólt rá, át akartatörni Ashley mit sem érzékelő, eszelős bánatának faláL io Ashley megtorpant, leengedte karját. Halkan felnyögátt,majd Scarlett karjába roskadt. Scarlett már alig bírta, mindnehezebben tartotta, amikor dr. Meade és India végre elkaptaAshley ernyedt karjait, és talpra állitották a férfit. - Most már elmehet, Scarlett - mondta dr. Meade. - Márelég bajt okozott. - De hisz én... - A körülötte állók arcába nézett, mohón ke-reste rajtuk az együttérzés nyomát. Majd sarkon fordult, és el-ment az esőben. A tömeg elhúzódott tőle, mintha szoknyájánakpuszta érintése beszennyezné őket.Ne érezzék, hogy fáj neki, nem szabad látniok, hogy meg-bánthatják. Állát dacosan felszegte, hagyta, hogy az eső végig-folyjon arcán és nyakán. Egyenes háttal; kihúzott vállal ment,amíg el nem érte a temetőkaput, és már senki sem láthatta.Ott megragadta a kerítés vasrácsát. Szédült a kimerültségtől,lába remegett. Kocsisa, Elias elébe futott, kinyitotta esernyőjét, és Scarléttlehajtott feje fölé tartotta. Scarlett hintajához lépkedett, elhárí-totta a kocsis támaszt kínáló kezét. A hintó plüssbevonatú belse-jében a sarokba húzódott, magára húzta a gyapjútakarót. Cson-tig átfagyott, és megrettent .attól, amit tett. Hogyan isszégyeníthette meg Ashleyt mindenki előtt, holott alig néhánynappal ezelőtt ígérte meg Melanie-nak, hogy vigyázni fog rá,ugyanúgy megóvja mindentől, mint Melly?! De mi mást tehetettvolna? Hagyja, hogy a sírgödörbe vesse magát? Meg kellett aka-dályoznia! A hintó nagyokat döccent, magas kerekei bemélyedtek a sárosagyag barázdáiba. Scarlett majdnem leesett az ülésről. Ktinyökeaz ablakkeretnek ütődött, karjába éles fájdalom hasított.Ez csupán fizikai fájdalom, ezt kibírja. A másík fájdalomelviselhetetlen: az elhalasztott, késleltetett, ki nem mondhatófájdalom. Nem engedheti, hogy úrrá legyen rajta, még nem,itt nem, most nem, amikor egyedül van. Tárára kell menni. Ottvan Mammy. Mammy átöleli barna karjával, Mammy magához I2 szorítja, fejét a keblére vonja - oda, ahol elsírta a gyerekkorifájdalmakat is. Mammy karjában kisírhatja magát, elsírhatjaminden bánatát; Mammy-keblére hajtja a fejét, Mammy szerete-te meggyógyítja sérült szívét. Mammy majd átkarolja és szeretnifogja, osztozik fájdalmában és segít elviselni. - Siess, Elias - mondta Scarlett -, nagyon siess.r pansy, segítsd le rólam ezt a vizes holmit - szólt szobalányá-nak Scarlett. Arca kísértetiesen sápadt volt, zöld szeme sötéten,fenyegetően csillogott. A néger lányka remegve ügyetlenkedett. - Azt mondtam, siess! Ha miattad lekésem a vonatot, megkor-bácsollak. Pansy tudta, hogy nincs joga hozzá. A rabszolgaság idejelejárt, Scarletf asszony már nem a gazdája. Szolgálatából bár-mikor kiléphet. Scarlett záld szemének kétségbeesett, lázas csil-logása mégis megijesztette: úgy nézett, mint aki mindenre képes. - Csomagold be a fekete gyapjúruhát, hidegre fordul az idő. - A nyitott ruhásszekrényt nézte. Fekete gyapjú, fekete selyem,fekete pamut, fekete zsávoly, fekete bársony Élete végéig gyá-szolhat. Még mindig gyászolja Bonnie-t, most meg Melanie-tis. Feketénél is sötétebb anyagot kell keresnem, gyászosabbat,hogy magamat is meggyászoljam.Nem gondolok rá, most nem. Ha belegondolok, megbolon-dulok. Majd ha Tarára érek. Ott el tudom viselni. - Öltözz fel, Pansy. Elias vár minket. És ne merészeld elfelej-teni a fekete karszalagot. Ez a ház'gyászol.A főutak Five Pointsnál futottak össze. Merő ingovány. Tár-szekerek, kocsik, hintók tengelyig sárban. Kocsisaik szidtákesőt, az utcákat, a lovakat, az útjukba kerülő többi járművet.Ordibálás, ostorpattogás, emberi zaj. FivePointsnál mindig tö-meg nyüzsgött, siető, vitatkozó, panaszkodó, nevető tömeg:Five Points csak úgy viharzott, tele volt élettel, lákdásődéssel, 13 energiával. Five Points volt az az Atlanta, amelyet Scarlett sze- retett. De ma nem. Five Points ma akadályozta haladását, Atlantafékezte. Muszáj elérnem a vonatot, belehalok, ha nem éremel, muszáj Mammyhoz, Tarára érnem, különben összeomlok. - Elias - üvöltötte -, nem érdekel, ha halálra korbácsolod alovakat, ha elgázolsz minden egyes járókelőt. El kell érni azállomásra! - Az ő lovai a legerősebbek, az ő kocsisa a legügye-sebb, hintójának nincs párja. Jobb lesz, ha tisztul mindenkiaz útjából. Jóval a beszállási idő előtt érte el a vonatot.Hatalmas sistergéssel tört fel a gőz. Scarlett visszafojtott lé-legzettel figyelte a kerekek első fordulását, a jelt, hogy a vonatelindul. Végre! Újabb forgás. Majd megint újabb. És a kocsizörgése, rázása. Végre úton van.Minden rendben lesz. Hazamegy Tarára. Maga elé képzeltea napsütötte, vidám, csillogóan fehér házat, az élénkzöld leve-lekkel, tökéletes viaszfehér virágokkal ékes jázminbokrok között. Amikor vonat kigördült az állomásról, sötét, komor esőverte az ülése melletti ablakot. Nem számít. Tarán égni fog akandalló tüze, pattognak a fahasábok közé hajított fenyőtobo-zok, és be lesznek húzva a függönyök, kirekesztik az esőt, asátétséget; a külvilágot. Fejét Mammy széles, puha mellére fek-teti, és elmesél neki minden borzalmat, amit megélt. És akkormajd képes lesz újból gondolkodni, tervezni...Gőzsistergés és kerékcsikorgás. Scarlett felkapta a fejét.Máris Jonesboróba értek volna? Lehet, hogy elbóbiskolt;nem csoda, hisz olyan fáradt. Az idegcsillapítónak felhajtottkonyak sllenére két napja nem aludt. I~Iem, ez csak Rough andReady. Még egy óra Jonesboróig. Jó, hogy legalább az eső elállt;amott egy darabka kék ég is látszik. Lehet, hogy Tarán süt anap. Már látta maga előtt a kétoldalt sötét cédrusokkal szegett - 14 felhajtót, majd a széles zöld gyepet s az alacsony domb~tetejénálló, imádott házat. Scarlett nagyot sóhajtott. Tára jelenlegi úrnője a húga, Suel-len. A bőgőmasina. Most is örökké nyafog, csakúgy; mint gye-rekkorában. Pedig most már neki is gyerekei vannak, hozzá ha-sonló nyafka kislányok. Scarlett gyerekei is Tarán vannak. Wade és Ella. Amikor hírétvette, hogy Melanie haldoklik, odaküldte őket dajkájukkal,Prissyvel. Lehet, hogy magával kellett volna vinni őket Melanietemetésére. Távollétük újabb nyelvköszörülést váltott ki Atlantavénasszonyai körében: micsoda szeretetlen anya. Hadd tépjéka szájukat. Nem bírta volna a Melly halála utáni rettenetes nap-palokat és éjszakákat, ha közben a két gyerekkel is törődnie kell.Nem gondol az atlantaiakra és kész. Hazamegy Tarára, Mam-myhoz, és egyszerűen nem gondol olyasmire, ami felzaklatná.Isten látja lelkem, enélkül is épp elég a bajom. És olyan fáradtvagyok... Feje lehanya.tlott, szeme becsukódott. - Jonesboro, asszonyom - keltegette a kalauz. Scarlett pislo-gott, s felegyenesedett. - Köszönöm. - Körülnézett, Pansyt kereste, meg a csomag-~ait. Elevenen megnyúzom, ha átment egy másik kocsiba. Jaj,bárcsak ne volna szokás, hogy kísérő nélkül úrihölgy nem tehetiki a lábát a házból! Magamban sokkal jobban boldogulnék.No, itt van. - Pansy! Szedd le a csomagokat. Megérkeztünk.Innen már csak öt mérföld Táráig. Hamarosan otthon leszek. ! Otthon Suellen férje, Will Benteen várta a peronon. Amikor meglátta,megdöbbent; az első pillanatok mimdig megdöbbentők voltak.Scarlett őszintén szerette és becsülte Willt. Ha lett volna bátyja(amit mindig hőn óhajtott), olyannak szerette volna, amilyenWill. Persze eltekintve falábától és a ténytől, hogy valaha föld-munkás volt. Kétségtelen: nem úriember, kétségtelen, hogy ala-,csonyabb néprétegből származik. Ha egy ideig nem látta, Scar-lett megfeledkezett erről, és egy percnyi együttlét után ismét 15 csak elfelejtette, mert olyan jó, olyan kedves ember. Willt mégMammy is n~gyra becsülte, holott Mammy volt a világ legszigo-níbb bírája, ha el kellett dönteni: ki az úrihölgy vagy úriember. - Will! - A férfi lassan közeledett, jellegzetes himbálóztí já-rással. Scarlett a nyakába ugrott, hevesen átölelte. - Ó, Will, olyan boldog vagyok; hogy látlak. Mindjárt elsí-rom magam a boldogságtól. Will szenvtelenül fogadta ölelését. - Én is örülök neked. Rég-óta nem láttalak. - De milyen rég! Szégyen, gyalázat. Majdnem egy éve.- Inkább kettő. Scarlett meghökkent. Valóban ennyi lenne? Nem véletlen,hogy ilyen rossz lelkiállapotba került. Amikor szüksége volt rá,'rara mindig új élettel, új erővel tálttitte fel. Hogy bírta ki, hogyilyen sokáig távol legyen? Will odaintette Pansyt, és az állomás előtti társzekérhezment. - Induljunk, ha nem akarjuk, hogy ránk sötétedjen: Re-mélem, nem bánod, hogy szekérrei megyünk. Gondoltam, hamár itt vagyok, vásárolok néhány szükséges dolgot. - A szeké-ren zsákok és csömagok tornyosultak. - Egyáltalán nem bánom - mondta őszintén Scarleft: Haza-megy, és minden jármű jó neki, ami hazajuttatja. - Pansy,mássz fel a zsákok tetejére. A Tarára vezető hosszú úton ugyanolyan hallgatag volt, mintWill. Megmártózott és felüdült a vidék csendjében, amire olyanjól emlékezett. Igaza van, hogy hazajött. Tara a menedékhely,amelyre szüksége van, és Mammy segítségével összeragasztjaélete széttört cserepeit. Az ismerős felhajtóhoz érve várakozómosollyal dőlt előre. De amikor a házat meglátta, ajkáról rémült kiáltás röppentfel. - Mi tórtént itt, Will? - Tara homlokzatát hervadó, vastagindák lepték el; négy ablakon megvetemedett zsalugáterek lóg-tak, kettőről meg hiányoztak. - Semmi sem történt, Scarlett. Csupán az, hogy nyár van.A házat télen hozom majd rendbe, amikor nem kell a gazdaság-gal törődni. Néhány hét múlva nekilá~ok a zsalugátereknek.Még nincs október sem. - Ó, Will, miért nem fogadsz el tőlem pénzt? Felvehetnél né-hány bérest. Nézd a házat, a meszelés lepergett, kilátszanaka téglák. Milyen szegényes. - Sem pénzért, sem szép szóért nem lehet munkást szerezni - válaszolt türelmesen Will. - Aki dolgozni akar, annak renge-teg a munkája, aki meg lusta, az nem segítség. Majd csak rend-be rakjuk, Sam meg én. Nincs szükség a pénzedre.Scarlett az ajkába harapott, és lenyelte mondandóját. Gyak-ran vívott már csatát Will büszkesége ellen, és tudta, hogy haj-lithatatlan. Igaza van: előbbre való a termés és az állatállomány.Azok nem tnrnek halasztást; a ház meszelése ráér. Most márlátta a ház mögött húzódó termőföldeket. Gyommentes, frissenboronált térség, fölötte a beszántásra váró trágya dús szaga ter-jeng. A vörös föld melegnek, termékenynek látszott, és Scarlettmegnyugodott. Ez itt Para szíve-lelke. - Igazad van - -mondta Willnek.Kitárult a ház ajtaja, verandája megtelt emberekkel. Suellenállt legelól, karján legkisebb gyermekével; nagy hasa majd szét-feszítette kifakult kartonruhája varratait. Vállkendője lecsú-szott. Scarlett erőltetett vidámsággal kérdezte: - Szent ég, Suel-len már megint állapotos? Újabb szobákat kell a házhoztoldani! - Addig próbálkozunk, amíg fiú nem születik - kuncogottWill. Felemelt karral integetett feleségének és három kislá- nyának. Scarlett is infegetett, miközben bosszankodott, hogy miértnem jutott eszébe játékokat vásárolni a gyerekeknek. Ó, iste-nem, hogy néznek ki... Suellen savanyú arcot vágott. Scarletttekintete végigfutott a többi arcon, a feketéket kereste... Ott vanPrissy; a szoknyája mögé bújt Wade és Ella... És Sam felesége,Delilah, kezében fakanállal... És ott áll - hogy is hívják? - Ó, 16 igen, Lutie, a tarai gyerekek dajkája. De hol van Mammy? Scar-lett odakiáltott a gyerekeinek: - Szervusztok, szívecskéim, meg-jött a mama. - Majd Will felé fordult, karjára tette a kezét. - Mammy hol van, Will? Nem olyan öreg, hogy ne jöhetneki elém. - Torkát félelem szorongatta. - Ágyban, Scarlett. Nagyon beteg. .Scarlett leugrott a még mozgó szekérről, megbotlott, vissza-nyerte egyensúlyát, és a házhoz szaladt. - Hol van Mammy? - kérdezte Suellent, ügyet sem vetve az ujjongásra, amellyel agyerekek üdvözölték. - No te is szépén köszönsz nekünk, de mi mást várhattamvolna tőled? Mit képzeltél, hogy csak így, szó nélkül ide küldödPrissyt a gyerekekkel, amikor nagyon jól tudod, hogy rogyásigvagyok munkával? Scarlett pofonra emelte kezét. - Ha nem mondod meg azon-nal, hol van Mammy, sikítani kezdek.Prissy megrángatta Scarlett ruháját. - Én tudom, hol van.Nagyon beteg, ezért rendbe hoztuk a konyha melletti kiskamrát,azt, amelyikben a sok sonka lógott, amikor még volt sonka.Jó meleg van ott, kózel a tűzhelyhez. Amikor megjöttem, ottvolt már, hát nem mondom, hogy én hoztam rendbe a szobát,de én tettem be egy széket; hogy ha fel akarna ülni, vagy látoga-tó jönne... Prissy már csak a levegőnek beszélt; Scarlett Mammy beteg-szobájának ajtajában állt, a félfába kapaszkodott.Ez... ez... ez a valami az ágyban nem az ő Mammyja. Mammyterebélyes asszony, erős és húsos, melegbarna bőrű. Alig fél évement el Atlantából, rövid idő ez ahhoz, hogy ennyire elsorvad-jon. Képtelenség. Nem bírja elviselni. Ez nem Mammy, nemhiszi el. Ez a teremtés itt szürke és aszott, teste alig . emeli meg a kifakult takarót, göcsörtös ujjai erőtlenül matatnak a takaróráncain. Scarlett libabőrös lett.És akkor megh~lotta Mammy hangját. A halk, akadozó, deannyira szeretett és szerető hangot. - Ejnye, kisasszony, hány- 18 szor, de hányszor mondtam magának, hogy ki ne lépjen a ház-ból főkötő és napernyő nélküL.. Hányszor, de hányszor... - Mammy! - esett térdre az ágy mellett Scarlett. - Mammy,Scarlett van itt. A te Scarletted. Kérlek, ne légy beteg, Mammy,nem bírom elviselni. Te nem lehetsz beteg. - Fejét a csontos,vékony váll mellé fektette, és keservesen, gyermekmód sírt.Lehajtott fejét súlytalan kéz simította végig. - Ne sírjon, ki-csikém. Nincs olyan nagy baj, amit ne lehetne helyrehozni. - Minden - jajongott Scarlett -, minden félresikerült. - Csitt, kicsikém, csak egy teáscsésze tört el. És van másik,ugyanilyen szép teáskészlete: Megtarthatja a teadélutánt, úgy,ahogy Mammy megígérte. Scarlett megrettenve húzódott el. Mammy arcára meredt, éslátta a szeretetet a besüppedt szemekben, a szemékben, amelyeknem látták őt. - Nem - suttogta. Nem bírja elviselni. Először Melanie, majdRhett és most Mammy; mindenki elhagyta, akit szeretett. Túlkegyetlen a sors. Elképzelhetetlenül kegyetlen. - Mammy - szólt hangosan -, Mammy, figyelj rám. Én va-gyok, Scarlett. - Me ra adta a derékal szélét és megpróbálta g g j , felrázni. - Nézz rám - zokogott -, rám, az én arcomra. Megkell hogy ismerj, Maxnmy. Én vagyok, Scarlett.Will nagy keze megmarkolta csuklóját. - Ne tedd - mondta.Hangja lágy volt, de szorítása mint á vas. - Amikor ilyen álla-potban van, boldog. Ilyenkor Savannah=ba képzeli magát, azanyád dajkájaként. Akkor boldog volt. Fiatál volt, erős, fájdal-mat nem ismert: Hagyjad. Scarlett szabadulni akart, viaskodott. = De azt akarom, hogyfelismerjen, Will. Sose mondtam meg neki, hogy milyen sokatjelent nekem. Meg kell mondanom. - Majd máskor. Gyakran másként viselkedik, mindenkitmegismer. Azt is tudja, hogy haldoklik. Olykor jobban van.Most gyere velem. Mindenki rád vár. Delilah figyel Mammyraa konyhából. 19 . Scarlett engedte, hogy Will talpra segítse. Még a szíve is meg-dermedt. Hangta.lanul követte Willt a nappali szobába. Suellenazonnal nekiesett, folytatta a panaszkodást ott, ahol abbahagy-ta, de Will leintette. - Scarlettet súlyos csapás érte, Sue, hagydbékén. - Whiskyt öntött egy pohárba, és Scarlett kezébe nyomta.A whisky segített. Az ismert ufat égette ki belsejében, tompí-totta fájdalmát. Willnek nyújtotta az üres pöharat, és a férfiújabb adagot töltött. . - Szervusztok, szívecskéim - mondta gyerekeinek Scarlett -,gyertek, öleljétek meg a mamát. - Scarlett hallotta saját hang-ját; mintha valaki másé lett volna, de legalább azt mondta, amitelvártak tőle. Majdnem minden idejét Mammy szobájában, ágya melletttöltátte. Korábban minderi reménye arra összpontosult, hogyMammy erős karjaiban nyugaimat talál, de most az ő izmos,fiatal karjai fogták át a haldokló néger öregasszonyt. Ő emeltefel mosdatáshoz, ő cserélte ágyneműjét, feltámasztotta, ha ne-hezen lélegzett, ő erőltetett szájába néhány kanál erőlevest.Most ő énekelte az altatódalokat, amelyeket Mammy oly gyak-ran énekelt neki, és amikor Mammy önkívületében Scarlett ha-lott anyjához beszélt, olyan szavakkal válaszolt, arr~ilyeneketanyja mondott volna. Mammy hurutos szemei néha felismerték, és az öregasszonycserepes ajkán mosoly jelent meg kedvence láttán. Reszketőhangján ilyenkor úgy zsörtálődött vele, mint-valaha régen. -Scarlett kisasszony, hogy lehet ilyen kócos hajjal járni? Menjenés húzza rajta végig százszor a hajkefét, úgy, ahogy Mammytanította. - Vagy: - Nem járhat ilyen gyűrött ruhában. Menjen,vegyen fel másikat, mielőtt más is meglátná. - Vagy: - Olyansápadt; mint egy kísértet. Bepúderezte magát? Azonnal mossa le.Bármit parancsolt, Scarlett megígérte, hogy megteszi. De mi-re teljesíthette volna, Mammy visszacsúszott az eszméletlen-ségbe vagy abba a másik világba, ahol Scarlett nem létezett.Napközben és este Suellen, Dilcey, sőt még Will is segítetta betegszobában, és Scarlett el-elszundíthatott egy félóráraösszekuporodva a rozzant hintaszékben. Éjszakánként azonbanmagányosan őrködött. Lejjebb csavarta az olajlámpa kanócát,és két kezébe vette Mammy vékony, száraz kezét. S míg a házaludt és Mammy aludt, végre sírhatott, és szívet tépő könnyeikissé enyhítették fájdalmát. Egyszer, egy virradat előtti órán, Mammy felébredt. - Miértsír, kicsikém? - suttogta. - A maga öreg Mammyja készen állarra, hogy lerakja terheit, és megpihenjen az Úr karjai között.Ne vegye úgy a szívére. - Keze megmozdult Scarlett kezében,majd kiszabadította ujjait, és végigsimította Scarlett lehajtottfe~ét. - Csitt, kicsikém. Semmi sem olyan rossz, mint gondolja. - Bocsáss meg - hüppögótt Scarlett -, nem bírom abbahagynia sírást. Mammy meggörbült ujjai félresimították a kusza fürtöket. - Mondja el Mammynak, mi bántja az ő báránykáját.Scarlett az öreg, bölcs, szerető szemekbe nézett - soha életé-ben nem érzett ekkora fájdalmat. - Mindent elrontottam, Mam-iny Nem tudom, hogy követhettem el ennyi hibát. Nem értem. - Scarlett kisasszony, azt tette, amit tennie kellett. Senki semtehetett volna többet. Az Úristen nehéz terheket rakott magára,és maga cipelte őket. Hiába kérdezi, miért rakta magára, ésmennyi erőfeszítésébe került elviselni. Ami megtártént, megtór-tént. Ne rágódjon. - Mammy lecsukódó nehéz szemhéja alattkönnyek csillogtak, szaggatott légzése lelassult. Elaludt.Hogyne rágódnék? - szeretett volna kiáltani Scarlett. Az éle-tem romokban hever, és nem tudom, mit tegyek. Szükségemvan Rhettre, és ő elment. Szükségem van rád, és te is itt hagysz.Fejét felemelte, ruhájának ujjával letörölte könnyeit, és ki-egyenesítette sajgó vállát. A pókhasú kályhában már majdnemkialudt a tűz, és a szeneskanna üres volt. Meg kell tölteni, fel-éleszteni a tüzet. A szoba kezdett kihűlni, és Mammynak meleg-re van szüksége. Scarlett a fakult takaróba burkolta Mammy 20 21 törékeny testét, majd szeneskannával a kezében kiment a sötét,hideg udvarra. A széntároló felé sietett; elfelejtett kendőt venni,és fázott. A holdsarlónak csak kis darabkája látszott egy felhő mögül.Súlyos nedvesség uralta a levegőt, s a felhők mögül kivillanónéhány távoli csillag jéghidegnek látszott. Scarlett reszketett.Alaktalan, végtelen sötétség vette körül. Vakon rohant az udvárközepére, és most nem tudta kivenni a füstálőház és az istállószokott formáit, holott a közelben kell lenniök. Páni félelemfogta el, szeme a ház fehér tömegét kereste. Hiába fordult meg,az is sötét és alaktalan volt. Sehol egy pisla fény. Úgy érezte,eltévedt a komor, ismeretlen, néma világban. Az éjszakábannem moccant semmi, nem rezzent levél, nem pittyegett madár.Túlfeszített idegeit rémület rázta, szaladni szeretett volna. Deho~á? Ellenséges sötétség vette kórül.Összeszorította fogait. Micsoda ostobaság! Itthon vagyok Ta-rán, s a sötét hideg azontetten nevetett; az éles, természetellenes hang magát is megré-mítette. Azt szokták mondani, hogy mindig hajnalhasadás előtt leg-nagyobb a sötétség, gondolta. Íme itt a bizonyság. Elővett amigrén, ennyi az egész. Nem hagyom et magam, erre most nincsidő, a tüzet szítani kell. Kinyújtott kézzel haladt arrafelé, ahola széntartálynak kell lenni, a farakás mellett. Egy mélyedésbenelbotlott és elesett. A szeneskanna hangosan zörgött, és vala-merre elgurult: Testének minden kimerült, megrémült porcikája azt kívánta,hogy feladja, maradjon fekve a láthatatlan talajhoz tapadva, amígkivilágosodik. De Mammynak melegre van szüksége. És a kályhamáriaüveg ablaka mögött vidáman fellángoló sárga fényre.La.ssan feltérdelt, és a szeneskanna után tapogatózott. Úgyérezte, ilyen sötét még sosem volt. Vagy ilyen nedves, hideg éj-szaka. Levegő után kapkodott. Hol a kanna? És hol marad a hajnal? 22 Ujjai hideg fémbe ütköztek. Térden csúszott feléje, majd kétkézzel megragadta az ónkanna horpadt oldalát. Sarkára eresz-kedve ölelte kétségbeesetten kebléhez.Úristen, teljesen megzavarodtam. Azt se tudom, hol a ház,még kevésbé, hogy hol a széntartály. Eltévedtem az éjszakában.Kétségbeesetten nézett fel, bármilyen fény megtette volna, deaz ég sötét volt. Eltűntek még a távoli hideg csillagok is.Hirtelen kiabálni akart, sikítani és sikítani, amíg valaki felnern ébred; lámpát gyújt, érte jön és hazaviszi.Büszkesége azonban nem engedte: Eltévedni a saját udvará-ban, alig néhány lépésre a konyhaajtótól? Ezt a szégyent x~eméli túl. Karjára akasztotta a kanna fülét, és ügyetlenül, négykézlábcsúszkálni kezdett a sötét talajon. Előbb vagy utóbb beleütközikvalamibe - a házba, a farakásba, az istállóba, a kútba -, ésakkor már tud tájékozódni. Gyorsabb lenne felállva keresgélni;akkor nem érezné ilyen ostobán magát. De esetleg megint elesik,~és kibicsaklik a bokája. Vagy más baja történik. Akkor meg~; .tehetetlenül várhat, amíg valaki rá nem talál. Bármit csinálni~inkább, mint tehetetlenül és elveszetten feküdni a porban.Hol egy fal? Kell lenni.e valahol; úgy érzi, mintha már mérfál-deket csúszkált volna. Páni félelem fogta el. És ha soha nemlesz világosabb, és ha örökre kúszni-mászni kell, és soha el nem~ér valahová? Hagyd abba! - mondta magának, azonnal hagyd abba. Tor-kából fojtott hangök törtek fel.Feltápászkodott, mély lélegzetet vett, lecsillapította dobogószívét. Én Scarlett O'Hara vagyok, mondta magának. T'aránvagyok, úgy ismerek itt miriden talpalatnyi földet, mint a tenye-remet. És mi van, ha nem látok egy arasznyira sem? Iüdom,hogy mi hol van; csupán meg kell találnom.És talpon állva fogja megtalálni, nem négykézláb, mint a cse-csemő vagy a kutya. Állát felszegté, vállát kihúzta. Hála Isten-nek, senki sem látta, amint hason fekszik a földön, a talajba 23 kapaszkodva, és fél attól, hogy felálljon. Soha életében nemszenvedett vereséget, sem Sherman hadaitól, sem a kofferesek-től. Senki és semmi nem győzi Ie, ha ő nem adja meg magát - akkor pedig megérdemli. Micsoda ötlet: fél a sötétben, mintegy gyáva bőgőmasina! Ennél mélyebbre már nem is süllyedhetnék, gondolta undor-ral, és az öngúny valósággal megmelegítette. Nem hagyom,hogy még egyszer előforduljon, soha többé,. bármi történjen.Ha az ember eljutott a mélypontra, onnan már csak felfelé ve-zethet az út. Ha elrontottam az életem, én fogom egyenesbehozni. Nem adom meg magam. A szeneskannát maga elé tartotta, és határozott léptekkel in-dult előre. Az ónkanna majdnem azonnal nekiverődött valami-nek. Scarlett hangosan felnevetett, amikor a frissen vágott fenyőerős gyantaszagát rnegérezte. A farakásnál volt, a széntartálykózvetlen közelében. Pontosan ide akart jutni.A kályha vasajtaja - amely mögött újból fellángolt a tűz -olyan hangosan csapódott, hogy Mammy megmoccant azágyon. Scarlett odasietett, hogy még jobban betakarja. Hideg .valt a szobában. A fájdalom tengeréből felbukkanó Mammy ránézett. - Pisz-kos az arca. És a keze is - zsörtólődött elhaló hangon. - Iiidom. Azonnal megmosom. - Mielőtt az öregasszony azöntudatlanságba sodrbdott volna, Scarlett homlokon csókolta.- Szeretlek, Mammy. - Minek kell mondani, hiszen úgyis tudom. - Mammy ismétalvásba menekült a fájdalom elől. - Igenis kell - mondta Scarlett. Iüdta, hogy Mammy nemhallja, de akkor is hangosan beszélt, félig önmagának. - Demég mennyire. Soha nem mondtam Melanie-nak, és nem mond-tam Rhettnek - és most már késő. Soha nem tudatosodott ben-nem, hogy szeretem őket vágy téged. Veled szemben Iegalábbnem követem el ugyanazt a hibát, mint velük.Scarlett a haldokló óregasszony csont és bőr arcába meredt. - Szeretlek, Mammy - suttogta. - Mi lesz velem, ha a te szerete-ted nélkül kell élnem? . 2 Prissy bedugta fejét a betegszoba résre nyitott ajtaján. - Scar-Iett asszony, Miszter Will azt mondta, üljek Mammy mellé,amíg maga megreggelizik. Delilah azt mondja, hogy maga telje-sen kimerül az ápolásban, és nagy szelet finom sonkát készítettmagának a kukoricakásához. - HoI van Mammy erőlevese? - kérdezte türelmetlenül Scar-Iett. - Delilah tudja, hogy reggel első dolga azt behozni. - Itt van a kezemben. - Prissy könyökkel belökte az ajtót,tálcát tartott maga előtt. - De Mammy alszik, Scarlett asszony.Csak nem akarja felrázni, hogy megigya a levest? - Hagyd rajta a fedőt, és rakd a tálcát a kályha mellé. Havisszajövók, megitatom. - Scarlett farkaséhes volt. A gőzölgőerőleves illatára. gyomra gárcsbe rándult..A konyhában gyorsan megmosta kezét és arcát. Ruhája ispiszkos volt, de most jó lesz így is. Evés után majd tisztát vesz.Will épp felállt az asztaltól; amikor Scarlett az ebédlőbe ért.A gazdálkodó nem vesztegetheti idejét, különösen ilyen világos,meleg napon, amit az ablakon betűző korai arany napsütés ígért. - Segíthetek magának, Will bácsi? - kérdezte reménykedveWade. Felugrott, majdnem felborította a székét. Ekkor láttameg anyját, és a lelkesedés lehervadt arcáról. Most itt kell ma-radnia az asztalnál és udvariasan viselkedni, különben anyjamegharagszik. Lassan odament, hogy hátrább húzza anyja székét. - Milyen jó modorú vagy, Wade - búgta Suellen. - Jó reggelt,Scarlett. Ugye büszke vagy erre az ifjú úriemberre?Scarlett kifejezéstelen arccal nézett Suellenre, majd Wade-re. 25 Jó ég, hiszen ez csak egy kisfiú, mi a csudát negédeskedik ittSuellen? Úgy viselkedik, mintha Wade flörtölni való táncpart-ner volna. Hirtelen meglepve látta, milyen csinos a fia. Korához képestmagas is, inkább tizenhárom évesnek látszik, holott még a tizen-kettőt sem töltötte be. Suellen sem örülne annyira, ha neki kénemegvenni a ruhákat, amiket Wade olyan hamar kinő.Jó ég! Mit csináljak Wade ruháival? Mindig Rhett csinálmindent; én azt se tudom, hogy a kisfiúk mit viselnek, vagyhol kell vásárolni. Wade csuklója kilóg az ingujjából, valószínű-leg mindenből nagyobb méretre van szüksége. Méghozzá sietve.Hamarosan kezdődik az iskola. Lehet, hogy már el is kezdő-dött; azt se tudom, hányadika van.Scarlett lezökkent a székbe, amelyet Wade tartott. Remélte,hogy a fiától megtudja, mire van szüksége. De először megreg-gelizik. Szájában úgy összefutott a nyál, mintha gargalizálna. - Köszönöm, Wade Hampton - mondta szórakozottan. A sonkatökéletesnek látszott, mély rózsaszín és szaftos, körös-körül ro-pogós barnára sülve. Ölébe ejtette szalvétáját, arra se volt ereje,hogy széthajtogassa, és a késért, villáért nyúlt., - Mama? - fogott hozzá óvatosan Wade. - Hmm? - kezdte szelni a sonkát Scarlett. - Kérem szépen, kimehetek a mezőre Will bácsival?Scarlett, megszegve az .étkezési viselkedés alapszabályát, teliszájjal válaszolt. Csodálatos volt a sonka. - Igen, igen, menjcsak. - Gyorsan szelt még egy falatot.- Én is - zendített rá Ella. - Én is - visszhangozta Suellen kislánya, Susie. - Titeket nem hívott senki - közölte Wade. - A mező a férfiakdolga. A lányok otthon maradnak.Susie sírva fakadt. - Nézd, mit csináltál! = mondta Scarlettnek Suellen. - Én? Nem az én gyerekem bőg. - Ha Tárára jött, Scarlettmindig azzal a szándékkal érkezett; hogy elkerüli a veszekedést 26 Suellennel, de mást se csináltak egész életükben. Kisbaba ko-rukban kezdték el a veszekedést, és azóta se hagyták abba.Most azonban nem hagyom, hogy tönkretegye a reggelit.Időtlen idők óta nem voltam ilyen éhes, mondta magában Scar-lett, miközben arra összpontosított, hogy egyenletesen elkeverjea vajat a tányérján púposodó hófehér kásahegyben. Szeme serebbent, amikor Wade kiment Will mögött az ajtón és Ella -együtt bőgött Susie-val. - Azonnal hallgassatok el - szólt rájuk keményen Suellen.Scarlett sonkazsírt öntött a kására, villáját egy kásával teté-zett sonkadarabba szúrta. - Rhett bácsi biztosan elengedne - hüppögött Ella.Nem figyelek oda, gondolta Scarlett. Becsukom a fülem, ésélvezem a reggelit. Teletámte száját sonkával és kásával. - Mama... Mama... mikor jön Rhett bácsi 1'arára? - Ellahangja élesen sipító volt; Scarlett akarata ellenére meghallotta,és szájában fűrészporrá vált a dús eledel. Mit mondjon; hogyanválaszoljon Ella kérdésére? - Soha. - Ez lenne a válasz? Magasem tpdja, maga sem akarja elhinni. Utálattal nézte vörös arcúlányát. Ella mindent tönkretett. Nem tudott volna békén hagynilegalább addig, amíg megreggelizem?Ella az apja, Frank Kennedy göndör vörös haját öröktilte.Könnyáztatta arcát mintha rozsdás drótrugók kereteznék; hajátPrissy hiába igyekezett-szoros copfba fonni, vizesen lesimítani.Ella teste is olyan, mintha drótból volna, csontos és szi3gletes.Hétesztendős, fél évvel idősebb Susie-nál, de Susie máris félfejjel magasabb, és annyival testesebb, hogy büntetlenül terrori-zálhatja Ellát. Nem csoda, hogy Ella vágyódik Rhett után, gondolta Scar-lett. Ő valóban törődik vele, én meg nem. Ugyanúgy az idegeim-re megy, mint annak idején Frank, és akárhogyan erőltetem,nem tudom szeretni. - Mama, mikor jön Rhett bácsi? - kérdezte újból Ella. Scar-lett hátratolta székét és felállt. 27 - Ez a felnőttek dolga: Megyek, megnézem,Mammyt. - Nembírt Rhettre gondolni; majd később, amikor nem lesz .ennyirefeldúlt. Most fontosabb - sokkal fontosabb - rávenni Mammyt,hogy az erőlevest lenyelje. - - Drága Mammy, csak még egy kis kanállal, annyira boldog-gá te~nél. Az öregasszony elfordíttitta a fejét. - Fáradt vagyok - só-hajtotfa. - Iüdom - mondta Scarlett -, tudom. Aludj el szépen, nemnyaggatlak többet. - A majdnem teli csészére nézett. Mammymindennap kevesebbet evett. - Ellen kisasszony... - szólitotta gyenge hangon Mammy - Itt vagyok, Mammy - válaszolt Scarlett. Mindig bántotta,amikor Mammy nem ismerte fel, amikor azt hitte, hogy a szere-tőn dédelgető kéz Scarlett anyjának keze. Nem kellene, hogybosszantson, figyelmeztette magát Scarlett minden egyes alka-lommal. A betegeket mindig anya ápolta, nem én. Anya min-denkihez kedves volt, valódi angyal, tókéletes úrinő. Dicséret-nek kellene vennem, ha összetévesztenek vele. Biztosan a pokol-ba kerülók, mert féltékeny vagyok, amiért Mammy jobban sze-íette őt, mint engem... Eltekintve attól, hogy már nem hiszeka pokolban... sem a mennyországban...- Ellen kisasszony .. - Itt vagyok, Mammy Az öreg; öreg szemek félig kinyíltak. - Maga nem Ellen kis- asszony - Scarlett vagyok, Mammy, a te Scarletted. - Scarlett kisasszony .. Rhett urat akarom. Mondanék nekivalamit... Scarlett beharapta alsó ajkát. Én is akarom őt, sikoltott hang-talanul. Nagyon-nagyon. De elment: Nem tudom teljesíteni akívánságódat. Látta, hogy Mammy megint eszméletlenségbe süpped, ésnagyon hálás volt érte. Legalább nem érez fájdalmat. Az ő szíveúgy fájt, mintha éles kések járnák át. Mekkora szüksége volnaRhettre, különösen most, hogy Mammy egyre gyorsabban csú-szik a halálba vezető l~jtőn. Bárcsak itt volna velem, és éreznéa bánatot, amit én érzek. Mert Rhett is szereti Mammyt, ésMammy szereti őt. Rhett elárulta: soha életében nexn akart meg-nyerni valakit annyira, mint Mámmyt, és soha nem adott annyitbárki véleményére, mint Mammyéra. Megszakad a szíve, hamegtudja, hogy Mammy meghalt, és ő el sem búcsúzhatott t8le... Scarlett felemelte fejét, szeme tágra nyílt. Hát persze! Milyenostoba volt. Az apró, pekelykönnyű, összezsugorodott öreg-asszonyra nézett. - Ó, drága Mammy, köszönöm - suttogta. - Segítségért j öttem hozzád, hogy mindent helyrehozzál, és megis teszed, mint mindig. Wilke az istállóban talált rá; a lovat csutakolta. - Úgy örülök, hogy megtaláltalak, Will - mondta Scarlett.Zöld szeme csillogott, arcán természetes pír ragyogott a szoká-sos arcfesték helyett. - Elkérhetem a lovat és a bricskát? Jones-boróba kell mennem. Hacsak... Hacsak te magad nem akarszkikocsizni. = Lélegzetét visszafojtva várta a választ.Will nyugodtan nézett rá. Jobban ismerte Scarlettet, mint azgondolta volna. - Tehetnék érted valamit? Ugyanis Jonesboró-bá szándékozok menni. - Jaj, Will, milyen édes-drága vagy Sokkal szívesebben ma-radok Mammyval, de tudatnom kell Rhett-tel, hogy mi a hely-zet. Mammy állandban kérdezősködik utána, és Rhett mindigannyira kedvelte, sose bocsátja meg magának, ha nem búcsúzikel tőle. - Scarlett a ló sörényével játszadozott. - Családi ügybenCharlestonban van: anyja lélegzetet sem vesz Rhett tanácsa nélkül. Scarlett felnézett Will kifejezéstelen arcába, majd lesütötteszemét. Olyan sietve látott neki a sörény befónásának, mintha 28 29 létfontosságú volna. - Szóval táviratozzál neki, megadom a cí-mét. És a magad nevében küldd a sürgönyt. Rhett tudja, meny-nyire imádom Mammyt, Azt fogja hinni, hogy eltúlzom az álla-potát. - Felemelte fejét, és elmosolyodott. - Rhett azt hiszi , hogy annyi eszem van, mint egy csirkének.Will tudta, hogy ez még nagyobb hazugság: - Azt hiszem,igazad van - mondta lassan. - Rhettnek a lehető leghamarabbjönnie kell. Azonnal ellovagolok; lóháton gyorsabb, mint ko- csival. Scarlett ökölbe szorult keze elernyedt. - Köszönöm. Itt a címea zsebemben. - Vacsorárá itthon leszek - mondta Will. I,eemelte a nyergeta nyeregtartóról. Scarlett segített. Tele volt energiával. Bizonyos-ra vette, högy Rhett eljön. Két napra rá, hogy Charlestonbanmegkapja a táviratot, megérkezik Tarára.De Rhett nem jött meg két nap múlva. Sem három, sem négy,sem öt nap múlva. Scarlett felhagyott azzal, högy kerékzörgésrevagy patkócsattogásra figyeljen. Valósággal belerokkant az ál-landó hallgatózásba. Emellett minden figyelmét egy másik hangkötötte le, a rettenetes reszelős zaj: Mammy erőltetett lélegzése.Lehetetlennek látszott, hogy a törékeny, elsorvadt testben vanmég annyi erő, hogy a levegőt beszívja, majd kieressze. De meg-tette, újból és újból, ráncos nyakán reszkettek az inak.Suellen megosztotta az éjszakázást Scarlett-tel. - Az én Mam-mym is - mondta. Mind a ketten segíteni akartak az öreg, feketeasszonynak, s igyekezetükben feledték a kölcsönös féltékenysé-get, irigykedést, komiszkodást. A ház minden párnáját össze-szedték, hogy feltámasszák, a kályhán állandóan gőzálgött agyógyfüvek főzetével teli lábas. Mammy cserepes ajkát vajjalkenegették, kiskanállal adagolták szájába a vizet.De serrimi sem enyhítette kínjait. Szánalommal nézte a kétfiatal teremtést. - Agyonfárasztják magukat... - lihegte - ésnem tehetnek semmit. 30 . Scarlett Mammy ajkára tette az ujját. - Csitt - kérlelte. -Ne beszélj. - Némán perelt Istennel: miért, ó, miért nem ha-gyod, hogy békésen meghaljon, akkor, amikor. a régmúltbanjár? Miért ébreszted fel, miért hagyod ennyit szenvedni? Egészéletében jóságos volt, mindig másokért buzgólkodott, soha ön-magáért. Jobbat érdemel tőled - életem végéig meg nem hajtoma fejem előtted. De azért felolvasott Mammynak az éjjeliszekrényen álló el-nyűtt öreg Bibliából. A zsoltárokat olvasta, és hangja nem árul-ta el sem fájdalmát, sem szívének szentségtörő dühét. Leszálltaz éj, Suellen lámpát gyújtott. és Scarlett helyére ült, s a vékonylapokat forgatva olvasott. Majd ismét felváltotta Scarlett. Ésújból Suellen, amíg Will pihenni nem küldte. - Te is menj, Scar-lett. Én itt maradok. Felolvasni nem nagyon tudok, de sok résztismerek kívülröl a Bibliából. - Akkor mondd csak. De én nem hagyom itt Mammyt. Nembírom itt hagyni. - Scarlett a padlóra ült, fáradt hátát a falnaktámasztotta, hallotta a haldokló rettenetes hörgését.Amikor a nap első halvány sugarai besütöttek az ablakon,a hangok megváltoztak, minden lélegzetvétel hangosabb lett,köztük a szünetek megnyúltak. Scarlett feltápászkodott. Willfelállt a székről. - Megyek Suellenért - mondta.Scarlett az ágy mellé ült. - Akarod, hogy megfogjam a kezed,Mammy? Hadd fogjam a kezéd. Mammy nagy nehezen összeráncolta a homlokát. - Olyan..:fáradt vagyok. ~- Iüdom, tudom. Ne beszélj... ne fáraszd magad. - Meg akartam... várni... Rhett urat.Scarlett nagyot nyelt. Most nem sírhat. - Ne erőltesd, Mam-'my. Pihenj. Nem tudott eljönni. - Sietős lépteket hallott a kony-hából. - Suellen mindjárt itt lesz. Will úr is. Mind itt leszünkveled, drágám. Mindnyájan szeretünk.Árnyék borult az ágyra, és Mammy mosolygott. - Engem kíván látni - mondta Rhétt. Scarlett hitetlenkedve 31 nézett fel rá. - Menj arrébb - mondta gyöngéden Rhett. - En-gedj közelebb. Scarlett felállt, érezte a férfi közelségét, erejét, férfiasságát,és térde megroggyant. Rhett odébb tolta, és Mammy rnellétérdelt. Mégis eljött. Minden rendben iesz. Scarlett Rhett mellé tér-delt, válla a férfi karjához ért, és szívfájdalma ellenére boldogvolt. Rhett eljött, Rhett itt van. Milyen ostoba voltam, hogyfeladtam minden reményt. - Azt akarom, hogy megtegyen nekem valamit - mondtaMammy, Hangja erős volt, mintha minden erejét erre a percretartogatta volna. Sebesen, zihálva szedte. a levegőt. - Bármit, Mammy Mindent megteszek, amit akarsz. - Abban a finom, piros selyem alsószoknyában temessenekel, amit magától kaptam. Legyen rá gondja. Iizdom, hogy Lutieszemet vetett rá. Rhett nevetett. Scarlett megbotránkozott. Nevetni a halottaságynál. Majd észrevette, hogy Mammy is nevet, hangtalanul.Rhett a szívére tette a kezét. - Esküszöm, hogy Lutie egypillantást sem vethet rá. Garantálom, hogy veled megy az égbe.Mammy a keze után nyúlt, jelezte, hogy a fülébe akar súgnivalamit. - Vigyázzon Scarlett kisasszonyra. Vigyázni kell rá,és én már nem tehetek semmit. Scarlett visszafojtotta lélegzetét. - Úgy lesz, Mammy - mondta Rhett. - Esküdjön - parancsolta halkan, de szigorúan az öreg- asszony - Esküszöm - mondta Rhett. Mammy halkan felsóhajtott.Scarlett elcsukló hangon mondta: - Ó, drága Mammy, köszö-nöm - suttogta. - Mammy .. - Már nem hall téged, Scarlett. Elment. - Rhett nagy kezegyöngéden lezárta Mammy szemét. - Egy egész világ tűnt elvele, lezárnlt egy korszak - mondta halkan. - Nyugodjonbékében. 32 - Ámen - szólt Will a küszöbről.Rhett felállt; megfordult. - Szervusztok, Will, Suellen. - Ütolsó gondolata is a tiéd volt, Scarlett - kiáltott Suellen. - Mindig te voltál a kedvence! - Hangosan sírni kezdett. Willátkarolta, a hátát lapogatta, hagyta, hogy felesége nekidőlvesírja kj magát. Scarlett odafutott Rhetthez, és ölelésre tárta karjait. - Annyi-ra hiányoztál. Rhett megfogta Scarlett csuklóját, és leszorította karját. -Hagyd, Scarlett - mondta halkan. - Semmi sem változott.Scarlett nem bírta türtőztetni magát. - Ezt meg hogy érted?- kiáltott hangosan. Rhett arca megvonaglott. - Ne kényszeríts, hogy megint ki-mondjam, Scarlett. Nagyon jól tudod, hogy értem. - Nem tudom. Nem hiszek neked. Nem hagyhatsz el, igazánnem. Hiszen én szeretlek, és olyan nagy szükségem van rád.Jaj, Rhett, ne nézz így rám. Miért nem ölelsz át és vigasztalszmeg? Megígérted Mammynak. Rhett, halvány mosollyal az ajkán, a fejét rázta. - Olyan gyer-meteg vagy, Scarlett. Annyi éve ismersz, és ha úgy akarod, mégiselfelejted mindazt, amit rólam tanultál. Hazudtam. Hazudtam,hogy boldoggá tegyem egy kedves öregasszony utolsó perceit.Emlékezz vissza, drágám, hogy gazember vagyok, nem úriember.Elindult az ajtó felé. - Ne menj el, Rhett, kérlek, ne menj el - zokogott Scarlett.Majd mindkét kezét a szája elé tette, hogy elnémítsa sírását.Soha nem nyeri vissza önbizalmát, ha rnegint könyörög neki.Hir~elen elfordította fejét, nem bírta elviselrü a látványt, hogyRhett elmegy. Diadalmas örömet látott Suellen szemében és szá-nalmat Will tekintetében. - Majd visszajön - mondta, és felemelte fejét. - Mindig visz-szajőn. - Ha elég gyakran mondogatom, gondolta, talán ma-gam is elhiszem. Talán igaz is lesz. 33 - Mindig - ismételte. Mély lélegzetet vett. - Suellen, hol vanMammy alsószoknyája? Gondoskodni akarok róla, hogy abbantemessék el. Scarlett mindaddig uralkodni tudott magán, amíg elvégeztékMammy holtteste mosdatásának és felöltöztetésének retténetesfeladatát. De amikor Will behozta a koporsót, elfogta a reszke-tés.. Szó nélkül kimenekült. Fél pohár whiskyt töltött magának az ebédlőben álló üvegből,és három nagy, égető korttyal felhajtotta. Melege végigszaladtkimerült testében, és a remegés megszűnt.Levegőre van szükségem, gondolta, ki ebből a házból, elmindenkitől. Hallotta a gyerekek ijedt hangját a konyhából.Minden idegszála fájt. Szoknyáját felkapta, és futott.Friss-hűvás volt odakint a reggeli levegő. Scarlett mélyeketlélegzett, kóstolta a lég frissességét. Könnyű szellő emelgetteizzadt nyakába tapadt haját. Mikor is húzta végig rajta utoljáraszázszor a hajkefét? Nem jutott eszébe. Mammy haragudni fog.Ó... Szájába tömte öklét, hogy fájdalmát fékezzé, és a legelőmagasra nőtt füvén keresztül lebotorkált a dombról, a patakpartját szegélyező erdőcske felé. Élesen édes illatot árasztottaka magas fenyőfák; beárnyékolták a vastag, puha, kifakult; év-századok óta felgyülemlett fenyőtűszőnyeget. OltalmukbanScarlett egyedül volt, a házból nem láthattak ide. Fáradtan ro-gyott le a puha talajra, majd felült, és egy fatörzsnek támasztot-ta a hátát. Gondolkodni akart; muszáj kiutat találni, a romok-ból újból felépíteni az életét; nem lehet, hogy ne így legyen.Gondolatai azonban összevissza ugráltak. Olyan zavarodottvolt, olyan fáradt. Máskor is volt már fáradt. Ennél fáradtabb. Amikor Atlantá-ból Idrára kellett jutnia, és körös-körül ott volt a jenki hadsereg,nem adta meg magát a fáradtságnak. Amikor végigkutatta avidéket élelem után, nem adta fel, noha keze és lába ólomsúly-ként húzta le. Amikor tenyere nyers hús lett a gyapotszedéstől,amikor hámba fogta magát, mintha öszvér volna, amikor min-dennek ellenére erősnek kellett lennie, nem adta fel csupána fáradtság okán. Most sem adja fel. Nem fér össze a termé-szetével. Maga elé bámult, szembeszegült démonjaival. Melanie halá-la:.. Mammy halála... Rhett távozása azzal, hogy házasságuk-nak vége. Ez a legrosszabb. Hogy Rhett elment. Ezzel a legkeservesebbszembenézni. Hallotta Rhett hangját: "Semmi sem változott:Nem lehet igaz! De az. Meg kell találnia a módját, hogyan szerezheti vissza. Mindigmegszerzett minden férfit, akit akart, és Rhett is csak férfi,olyan, mint a többiek. Vagy nem?Nem, egyáltalán nem olyan, mint a többi férfi, éppen ezértakarja őt. Megremegett; hirtelen elfogta a félelem. És ha ezúttalnem ő győz? Így vagy úgy, eddig mindig győzött. Mindig elérteazt, amit akart. Mostanáig. Feje fölött rekedten rikoltott egy kékszajkó. Scarlett felnézett.A madár csúfolkodva rikácsolt. - Hagyj békén! - kiáltotta.A rikítón kék madár elrepült. Gondolkodnia kellett, hogy emlékezzen rá, mit mondottRhett. Nem ma reggel vagy tegnap éjjel, már amikor Mammymeghalt: Mit mondott otthon, akkor éjjel, amikor elment At-lantából? Magyarázott és magyará~ott. Olyan nyugodt volt,olyan rettenetesen türelmes, ahogy csak azokkal szemben visel-kedik az ember, akiket arra se méltat, hogy miattuk dühbe gu- ruljon. Emlékeiben turkálva Scarlett elkapott egy majdnem elfelej-tett mondatot, és azonmód felélénkült. Megtalálta, amire szük-sége volt. Igen, igen, tisztán emlékszik rá. Rhett válást ajánlott:Majd amikor Scarlett dühösen visszautasította, elhangzott aza bizonyos mondat, Scarlett lehunyta a szemét, magában hallot-ta a férfi hangját. "Időnként visszatérek majd, hogy ne adjunkokot a pletykákra: Elmosolyodött. Még nem nyert, de van rá 34 ; 35 esélye. És ezzel már elindulhat. Felállt, ruhájáról és hajáról le-szedte a fenyőtűket. Rémesen nézhet ki.A fenyves partszegély alatt lassan, mélyen folyt a Flint folyósáros, sárga vize. Scarlett lenézett, maroknyi fenyőtűt dobottbele. A víz magával sodorta. - Folytatja útját - suttogta Scar-lett. - Épp úgy, mint én. Ne nézz hátra, ami megtörtént, megtör-tént. Folytasd. - A világos égre hunyorgott. Fényes fehér felhőkfutottak az égen. Erős szél hajtotta őket. Hidegebbre fordulaz idő, gondolta gépiesen. Valami melegebbet kell felvennemdélután a temetésre. Megindult a ház felé. Nem emlékezett ráhogy ilyen meredek a lejtő. Nem számít. Vissza kell menniea házba, és rendbe hoznia magát. Ezzel tartozik Mammynak.Mammy mindig zsörtölődött, ha ő rendetlenül nézett ki.Scarlett lába reszketett. Nem emlékezett rá, hogy életébenvalaha is lett volna ennyire kimerült. Még ahhoz is fáradt volt , hogy emlékezzen. Belefáradtam a temetésekbe, belefáradtam a halálba, belefá-radtam abba, hogy az életem darabokra hullik, és teljesen ma-gamra maradok. Tara temetője kicsiny Mammy sírja nagynak hat, sokkalnagyobbnak, mint Mellyé, gondolta Scarlett, de Mammy annyi-ra összeaszott, hogy valószínűleg nem nagyobb a teste, minta Mellyé. Az ég kék, a nap erősen tűz, de foga van a szélnek. Elsárgult,szélfútta levelek keringnek a parcellában. Jön az ősz, talán máritt is van, gondolta. Hogy szerettem falun az őszt, milyen szíve-sen lovagoltam az erdőn! A talajt mintha bearanyozták volnaa levegő íze akár az almaboré. Milyen rég volt! A papa halálaóta egyetlen valamirevaló hátasló sem maradt Tarán.A sírköveket nézte. Gerald O'Hara, született Meath grófság-an, Írországban. Ellen Robillard O'Hára, született Savannah-an, Georgiában. Ifjabb Gerald O'Hara - három apró, egyfor-a sírkő. Fivérei, akiket nem is ismert. Végül Mammy, akitasikerült ide temettetni, az imádott "Ellen kisasszony" mellé,~s nem a rabszolgák parcellájába. Suellen tomboit dühében,áde ezt a harcot megnyertem, mert Will az én oldalamra állt."-És ha Will egyszer megmakacsolja magát, hajthatatlan marad.Kár; hogy olyan konök, ném hajlandó pénzt elfogadni tőlem.~A ház rémesen néz ki. Ami azt illeti, a temető is. Felverte a gaz; olyan szegényes.Ez az egész temetés is mérhetetlenül szegényes, Mammy utáltavolna. A fekete prédikátor csak beszél, beszél, pedig nem isisrrierte Mammyt. Mammy az ilyenektől a hideg vizet is sajnálta,római katolikus volt, mint mindenki a Robillard házban, kivévenagyapát. Neki meg - Mammy elbeszélése szerint - nem sokbeleszólása volt a dolgokba. Papot kellett volna hívatni, de alegközelebbi Atlantában van, napokba telt volna. SzegényMammy. És szegény anya. Ö is úgy halt meg és úgy temettékel, hogy nem volt mellette pap. Igaz, papa is, de neki valószínű-leg nem volt olyan fontos. Az esti ájtatosságot is, amit anyatartött, rendszerint átszundította.Scarlett az elhanyagolt temetőt, majd a ház lepusztult elejétnézte. Jó, hogy anya nem láthatja, gondolta hirtelen fellángoltharaggal és fájdalommal. Megszakadna a szíve. Egy pillanatigolyan tisztán maga előtt látta anyja magas, méltóságteljes alak-ját, mintha Ellen O'Hara is a gyászolók között állna. Mindigmakulátlanul öltözött, fehér keze kézimunkával szorgoskodottvagy kesztyűt húzva készült valamelyik rászoruló ápolására;mindig halkan beszélt, mindig lefoglalta az állandó munka, azigyekezet, hogy Tara gépezete simán működjön., Hogyan csinál-ta? Scarlett hangtalanul sírt. Hogyan tette ilyen tökéletessé avilágot, amíg köztünk volt? Valamennyien olyan boldogok vol-tunk. Bármilyen baj volt, anya helyrehozta. Ó, bár itt lenne!Magához ölelne, és megszűnne minden bajom-gondom. 36 37 Nem, nem, nem akarom, hogy itt legyen. Szomorú lenne , ha látná, mi történt Tarával, mi történt velem. Csalódna ben-nem, és ezt nem bírnám elviselni. Bármit, csak ezt nem. Nemakarok erre gondolni, nem szabad. Valami másra fogok gondol-ni: Delilah-nak volt-e vajon annyi esze, hogy a gyászolókat meg-kínálja valamivel? Suellennek biztosan eszébe se jutott, amúgyis fukar ahhoz, hogy halotti torra költsön.Nem mintha nagyon megsínylené - alig van itt valaki. Áma fekete prédikátor alighanem húsz helyett tudna enni. És hanem hagyja abba ezt a szöveget Ábrahám kebeléről és a Jordánfolyón való átkelésről, sikítani kezdek: És az a három cingárnőszemély, akit ő kórusnak nevez, hogy nem süllyed el szégyen-letében! Szép kis kórus! Tamburin és spirituálé! Mammyhozvalami méltóságteljes, latin szöveg illene, nemedi a Jákoblajtorjája". Milyen silány az egész! Jó, hogy alig van itt,valaki , csak Suellen, Will, én, a gyerekek és a cselédek. Mi legalábbigazán szerettük Mammyt, nekünk fáj, hogy elment. Big Samszeme vörös a sírástól. Szegény öreg Pork is kisírja a szemét. Ni-esak, majdnem teljesen megőszült; eddig nem úgy gondoltam rá , mint öregemberre. Csek Dilceyn nem látszik a kor (ki tudja, hányéves lehet); cseppet sem változott azóta, amióta Tárára érkezett...Scarlett kimerült, kavargó elméje hirtelen felélénkült. Ti~laj-donképpen mit keres itt Pork és Dilcey? Évek óta nem dolgoz-nak Tarán. lzóta, hogy Pork Rhett inasa lett és Dilcey, Porkfelesége Melanie házában szolgált Beau dajkájaként. Hogy ke-rültek ide? Honnan tudták, hogy Mammy meghalt? Hacsaknem Rhett mondta el nekik. Scarlett hátranézett. Rhett is visszajött volna? Nyoma sincs.Amint vége letf a szertartásnak, Porkhoz sodródott. Haddintézze el Will és Suellen a bőbeszédű prédikátort. - Szomorú nap ez, Scarlett kisasszony. - Pork szeméből öm-löttek a könnyek. - Bizony; Pork. - Tudta, hogy nem szabad siettetnie, külön-ben sosem húzza ki belőle azt, amit tudni szeretne. 38 Lassan sétált az öreg néger cseléd mellett, hallgatta emlékezé-'t "Gerald uraságról" és Mammyról és hara régi szép napjai-l. Már elfelejtetté, hogy Pork milyen régóta szolgált apjánál.kor jött Tarára Geralddal, amikor még semmi más nem volt, mint egy kiégett öreg ház és gyomlepte földek. Pork tehátalább hetvenéves, ha nem több.Apránként mindent kiszedett belőle. Rhett visszament Char-tonba, ott fog lakni. Pork becsomagolta és a vasúton'ladta Rhett teljes ruhatárát. Ez volt az utolsó feladata, mostár visszavonult, búcsúzóul annyi . pénzt kapott, hogy házathet magának, ahol csak akar. - A családomat is én tartom - jelentette ki büszkén. Dilceynek sem kell tóbbé dolgozni,Prissynek is lesz hozománya, ha akad férfi, aki el akarja~enni. - Hisz tudja, Scarlett asszony, hogy Prissy nem valamiszép, és hamarosan betölti a huszonötöt, de ilyen hozománnyalk~innyebben szerez magának férjet, mint egy csinos kislány, aki-nek nincs pénze. Scarlett mosolygott, mosolygott, és egyetértett Porkkal ab-ban, hogy Rhett uraság igazán finom úriember. Miközben ma-gában tajtékzott. E finom úriember nagylelkűsége szépen felbo-rítja az ő terveit! Most, hogy Prissy elment, ki fog vigyáznia két gyerekére? És honnan a pokolból szerez megbízhafó dajkátBeau-nak, aki most veszítette el az anyját, apja félőrült a bánat-tól, és most az egyetlen józan személy is elhagyta a házat? Bár-csak ő is összeszedhetné magát és elmehetne, maga mögötthagyva mindent és mindenkit! Szűzmáriám! Azért jöttem Tará-ra, hogy pihenjek; hogy rendbe rakjam az életemet, és nemleltem másra, mint újabb, megoldandó roblémákra. Hát mársosem lesz békességem? Will csendesen és határozottan intézkedett Scarlett nyugalmafelől. Ágyba küldte, és kiadta a parancsot, hogy senki sem zak-lathatja. Scarlett majdnem tizennyolc órát aludt, és az újrakez-dés kész tervével ébredt. 39 - Remélem, jól aludtál - mondta Suellen, ámikor Scarlettlement reggelizni. Hangja émelygősen édeskés volt. - Mindazokután, amiken keresztülmentél, rettenetesen fáradt lehettél.Most, hogy Mammy meghalt, vége lett a fegyverszünetnek.Scarlett szeme veszedelmesen csillogott. Tudta, hogy Suellenarra a szégyenteljes jelenetre gondol,. amikor könyörgött Rhett-nek, hogy ne hagyja el. De ugyanolyan édeskés hangon vála-szolt. - Alighogy a párnához ért a fejem, máris aludtam.A vidéki levegő olyan balzsamos, annyira felfrissít! - Milyenutálatos teremtés vagy, tette hozzá magában. A hálószoba, ame-lyet még mindig a magáénak vallott, most Suellen nagyobbiklányáé, Susie-é, és Scarlett üiegennek érezte magát benne. Biz-tos, hogy ezt Suellen is tudja. De nem s~ámít: ahhoz, hogytervét végrehajtsa, jó viszonyban kell maradnia Suellennel. Hú-gára mosolygott. - Mi olyan mulatságos, Scarlett? Pattanás van az orromon vagy mi? Suellen hangja felborzolta Scarlett idegeit; de rendületlenülmosolygott. - Sajnálom, Sue. Eszembe jutott egy buta kis álom - éjjel azt álmodtam, hogy ismét gyerekek voltunk, és Mammya barackfa vesszőjével verte a lábám szárát. Emlékszel, mennyi-re szúrtak azok az ágak? - Persze hogy emlékszem - nevetett Suellen. - Lutie is alkal-mazza a gyerekeknél. Ilyenkor a saját lábamon érzem a szúrást. - Nem is értem, hogyhogy nincs milliónyi sebhely a lábamon - mondta Scarlett. - Utálatos kislány voltam. Nem tudom, temeg Carreen hogy tudtatok elviselni. - Megvajazott egytóst, és úgy tett, mintha csakis az érdekelné.Suellen gyanakodva pillantott rá. - Mennyit kínoztál mínket!És mindig kimódoltad, hogy bennünket hibáztassanak. - Tiidom. Szárnyű voltam. Még nagyobb korunkban is. Úgyhajtottalak téged meg Carreent, mint az öszvéreket, amikor gya-potot kellett szedni, miután a jenkik mindenünkből kifosz- tottak. - Majdnem megöltél minket. Ott feküdtünk, tífusztól félhol-tan, és te kivonszoltál minket az ágyból, és kiparancsoltál azégő napsütésbe... - Suellen egyre hevesebben és egyre izgatottab-ban sorolta az évek óta magában hordott panaszokat.Scarlett bátorítóan bólintott, és bűnbánó képet vágott. Hogyimád panaszkodni, gondolta. Éltető eleme. Megvárta, amíg el-csitul a panaszáradat, majd megszólalt: - Olyan hitványnak ér-zem magam, és annyira szeretném jóvátenni. Úgy étzem, na-gyon helytelen, hogy Will nem fogad el tőlem pénzt. Végül isa pénz Tarának szól. - Én is mondtam neki, nem is egyszer, százszor.Fogadni mertem volna, gondolta Scarlett. - A férfiak olyanmakacsok... Ó; Suellen - folytatta -, eszembe jutott vaiami.Fogadd el; nekem valóságos áldás lenne, ha elfogadnád! És Willsem moroghatna. Mi lenne, ha itt hagynám Wade-et és Ellát,és pénzt küldenék az eltartásukért? Olyan nyúzottak a városiélettől, a falusi levegő nagyon jót tex~ne nekik. - Nem is tudom.., Ha megszületik a baba, nagyon szűkenleszünk. - Suellen arckifejezése egyszerre tükrözte kapzsiságátés óvatosságát. - Tudom - búgott rokonszenvezőn Scarlett. - Wade annyiteszik, mint egy ló. De olyan jó lenne ezeknek a szegény kisvárosi jószágoknak. Úgy számolom, havonta körülbelül százdollárba kerül a kosztjuk, meg ha új cipőt kell vásárolni nekik.Nemigen hitte, hogy Will egész évi kemény munkával megtudna keresni száz dollárt készpénzben. Elégedetten észlelte,hogy Suellennek elállt a lélegzete. Bizonyos volt benne, hogyidővel elfogadja az ajánlatot. Reggeli után kiállítok majd egycsinos csekket, gondolta. - Ilyen finom süteményt nem ettemmég. Kaphatok még egyet Kezdte sokkal jobban érezni magát: nagyot aludt, jól bereg-gelizett, és gondoskodott a gyerekekről. Tüdta, hogy vissza kellmennie Atlantába, intézkedni Beau és Ashley felől - megígérteMelanie-nak. Majd kés8bb gondol erre is. Vidéki békét és csen- 41 det élvezni jött Tarára, eltökélt szándéka volt, hogy feltöl-tekezik. Reggeli után Suellen a konyhába ment. Valószínűleg zsörtölő-dik valami miatt, gondolta gúnyosan Scarlett. Nem számít. Ígylegalább most egyedül, békén üldögélhet.Milyen csendes a ház! A gyerekek valószínűleg a konyhábanreggeliznek, Will természetesen régen kiment a fLildekre, nyo-mában a szaporán lépkedő Wade. Akkor is így volt, amikorWill megjelent Tarán. Wade sokkal boldogabb lesz itt, mint At-lantában, különösen most, hogy Rhett is elment..: Nem, mostnem gondolok erre, mert belebolondulok. Élvezem a békességetés a csendet, ezért jöttem ide.Töltött magának még egy csészével; nem érdekelte, hogy akávé kázben kihűlt. A mögötte lévő ablakon betűző nap megvi-lágította a viharvert tálaló fölött lógó festményt. Will többnyirenagyszerűen megjavította a jenki katonák által széttört bútoro-kat, de a mély kardnyomokat ő sem tudta eltüntetni. Sem aszurony ütötte sebet Robillard nagymama arcképén.Bárki volt is az a katona, részeg lehetett, gondolta Scarlett,mert elvétette a vékony orr alatt az arrogáns, megvető szájatés a mély dekoltázsból kidomborodó kebleket. Mindássze a balfülönfüggőt döfte át, és nagymama így még érdekesebbneklátszott: Anyai nagyanyja volt az egyetlen ős, aki iránt Scarlett élénkenérdéklődött, és nagyon sajnálta, hogy soha senkitől nem tudhatmeg róla eleget. Anyja annyit elárult, hogy nagymama három- .szor ment férjhez, de részletekkel nem szolgált. És Mammymindig akkor hagyta abba a savannah-i életről szóló története-ket, amikor izgalmassá kezdtek válni. Több párbajt vívtak nagy-mama miatt, és az ő idejében a divat botrányos volt - a hölgyekszándékosan benedvesítették fátyolvékony muszlinruhájukat,hogy a lábukhoz tapadjon! És ahogy a képet nézem, nem csaka combjukra tapadt a ruha... Pirulnom kellene, ha ilyet gondolok, rótta meg magát Scar- 42 lett. De amikor kiment az ebédlőből, megint hátrapillantott azarcképre. Vajon valójában milyen lehetett nagymama?A szalon szegényes és kopott volt; látszott, hogy gyerekekrajcsúroznak benne. Scarlett alig ismerte fel a bársonyhuzatúpamlagot, ahol kecsesen üldögélt, amikor körülzsongták a ga-vallérok. A szoba át is volt rendezve. Belátta, Suellennek jogavolt hozzá, de mégis fájt. Így nem igazán Tara.Szobáról szobára járva mind csüggedtebb lett. Semmi semolyan, mint régen. Ahányszor hazajött, minden egyes alkalom-mal újabb változást, nagyobb pusztulást tapasztalt. Jaj, miértilyen makacs ez a Will! Új huzat kellene a bútorokra, rongyosanlógnak a függönyök, a szőnyeg annyira kopott, hogy kilátszikalóla a deszka. Ha Will engedné, mennyi újat vásárolhatna...Akkor nem kéne ilyen szívfájdalommal nézni a szánalmasanelhasználódott holmit. Kár, hogy nem az enyém! Jobban vigyáznék rá. Papa mindigazt mondta, hogy rám hagyja Tarát. De nem írt végrendeletet.Jellemző. Soha nem gondolt a holnapra. Scarlett összeráncoltahomlokát, de igazából nem tudott haragudni az apjára. Sohasenki nem tudott huzamosabb ideig haragudni Gerald O'Hará-ra; hatvanéves korára is szeretetre méltó, csintalan kisgyerek maradt. Az egyetlen, akire még mindig haragszom, az Carreen. Akár-mennyire az édes húgom, helytelenül cselekedett, és én sohanem bocsátok meg neki, soha. Amikor eldöntötte, hogy kolos-torba vonul, olyan makacs volt, mint az öszvér, és végül bead-tam a derekam. De azt nem árulta el, hogy a Tarából neki járóharmadrészt a kolostornak ájánlja fel hozományként.Meg kellett volna mondania! Valahonnan előteremtettem vol-na a pénzt. Akkor enyém lenne a birtok kétharmada. Nem azegész, ahogy méltányos volna, de legalább többségi részem lenne.Jogom lenne beleszólni a dolgok menetébe. Ehelyett befogoma számat, és ölbe tett kézzel nézem, hogy csúszik lefelé minden,és hagyom, hogy Suellen uralkodjék fölöttem. Ez nem méltá- 43 nyos. Én mentettem meg Iarát a jenkiktől és a kofferesektől. Iáraaz enyém;, fütyülök rá, mit mond a törvény; és egyszer majdWade tulajdona lesz; ha törik, ha szakad, gondoskodom róla.Scarlett az öreg dívány szakadt bőrtámláján nyugtatta fejéta kis szobában, ahonnan valaha Ellen O'Hara igazgatta az ül-tetvényt. Ennyi év után mintha még mindig halványan éreznéanyja citrom- és verbénaillatát. Nem számít, hogy mi változottmennyire megkopott minden. -Tara még mindig Iara maradtmég mindig az otthon. Amelynek szíve itt, Ellen szobájában lüktet. A csöndet ajtó csapódása törte szilánkokra.Scarlett hallotta, hogy Ella és Susie jön át a hallon. Valamincivakodnak. El innen; most nem bírja a lármát és a veszekedést.Kisietett a házból. Amúgy is látni akarta a földeket. A földbegyógyult, gazdag és vörös volt, mint mindig.Átsietett az elgazosodott pázsiton, a tehénistálló mellett való-sággal futott. Ha megéri a száz évet, akkor sem fogja leküzdenia tehenek iránti ellenszénvét. Utálatos, hegyes szarvú jószágok.Az első szántóföld szélén a kerítésre támaszkodott, beszívta afrissen szántott föld és a trágya gazdag aromáját: Furcsa, hogyvároson milyen büdös és utálatos a trágya, falun meg ez a gaz-dálkodó parfümje. Will kétségtelenül jó gazda. Mekkora szerencse Tarára nézve!Bármit is tettem, nekünk sosem sikerült volna kimászni a baj-ból, ha Will nem áll meg útközben szülőföldje, Florida felé , és nem határozza el, hogy itt marad. Úgy esett szerelembe ewela földdel, mint más férfi egy asszonnyal. És még csak nem isír! Amíg Will be nem toppant, mindig azt hittem, hogy csakegy papához hasonló ír lelkesedhet ennyire a földért. :Scarlett nézte, hogy a föld túlsó végén Big Sam a letört kerí-tést javítja, Willnek meg Wade segít a munkában. Jó, hogy meg-tanulja, gondolta. Az ő öröksége. Néhány percig figyelte, ho-gyan dolgozik a fiú a férfiakkal. Jó lesz, ha visszaszaladok aházba. Elfelejtettem kiállítani Suellen számára a csekket.Aláírása jellemző volt rá. Tiszta és cikornyátlan, kürt, határo-zott. Egy pillanatig rámeredt, mielőtt leitatta volna, majdmegint megnézte. Scarlett O'Hara Butler. Ha személyes levélkét vagy meghívót írt, Scarlett a mindenko-ri divatot követ'te, bonyolult hurkokat rajzolt minden nagybetű-höz, teljes neve alá pedig cikornyák tömegét. Most is kipróbáltaegy darabka csomagolópapíron. Majd a kiállított csekkre né-zett. A dátuma (Suellentől kellett megkérdeznie, hányadika van,és a válasz megrendítette) 1873. október 11-e. Több mint háromhete; hogy Melly meghalt. Huszonegy napja tartózkodik Tarán,ennyi ideig ápolta Mammyt. A dátumnak más jelentősége is volt. Már több mint fél éveBonnie halálának. Most már elhagyhatja az egyhangú, unal-y mas, szigorú mély gyászt. Elfogadhat meghívásokat, ő is meg-hívhat embereket. Visszatérhet a világba.Vissza akarok menni Atlantába, gondolta. Egy kis vidámság-ra vágyom. Túl sok volt a bánat, túl sok a halál. Életre vanszükségem. Összehajtogatta a csekket. Az üzlet is hiányzik. A főkönyveknyilván rémes állapotban vannak. " És Rhett Atlantába jön, hogy "ne adjunk okot a pletykára .Ott kell lennem. A csukott ajtó mögül nem hallatszott más zaj, mint a hallbanálló óra lassú ketyegése. A csend, amire olyan nagyon vágyott,most majd megőrjítette. Hirtelen felállt.Ebéd után, amint Will visszamegy a földre, odaadom a csek-ket Suellennek. Utána veszem a bricskát, és gyorsan meglátoga-tom Fairhill és Mimosa lakóit. Soha nem bocsátják meg, hanem üdvözlöm őket. Este pedig becsomagolok, és a reggeli vo-nattal elutazom. Haza. Atlantába. Bármennyire szerefem Tárát, már nem azotthonom. Ideje, hogy elmenjek. 45 A Fairhillre vezető út göröngyós volt, benőtte a gyom. Scar-lett emlékezett arra az időre, amikor minden héten elgereblyéz-ték és öntözték, hogy ne legyen poros. Volt olyan idő, gondoltaszomorúan, amikor legalább tíz ültetvény volt felkereshető tá-volságban, és lakóik állandóan jöttek és mentek. Mára már nemmaradt más, mint Tara, meg a Tarleton- és Fontaine-birtok.A többiből már csak kiégett kémények, leomlott falak látsza-nak. Igazán vissza kell mennem a városba. Vidéken mindenelszomorít. 1 lassú, öreg ló, a bricska rugózata majdnem olyansilány, mint az út. Párnázott hintójára gondolt, tüzes lovairaés kocsisára, Eliasra. Haza kell mennie Atlantába.Fairhill zajos vidámsága kiráncigálta nyomott hangulatából.Beatrice Tarleton szokás szerint a lovairól beszélt; semmi másnem érdekelte. Scarlett észrevette, hogy a lóistállón új a tető.A háztetőn friss javítások látszottak. Jim Tarleton öregnek lát-szott, megőszült, de félkarú veje segítségével jó sok gyapototgyűjtött be. Ez a vő Hetty férje volt; a többi három lány pártá-ban maradt. - Hát persze rémesen el vagyunk keseredve, éjjel-nappal sírunk - mondta Miranda, és mindnyájan felnevettek.Scarlett egyáltalán nem értette őket. A Tárletonok bármin tud-nak nevetni! Lehet, hogy ez valamilyen titokzatos kapcsolatban ? van vörös hajukkal Ismét irigység fogta el. Mindig olyan családban szeretett vol-na élni, ahol a kölcsönös megbecsülés és az ugratás nem zárjaki egymást. Élfojtotta irigységét. Nem érezte tisztességesnekanyjával szemben. Jó sokáig időzött Tarletonéknál - akkoramulatság köztük lenni! -, Fontaine-ék meglátogatása holnapramarad. Majdnem besötétedett, mire visszaérkezett Tarára. Mi-előtt az ajtót kinyitotta volna; már hallotta, hogy Suellen legki-sebb gyereke valami miatt jajveszékel. Végképp itt az deje, hogyvisszatérjen Atlantába. De itt olyan hír várta, amitől azonnal megváltoztatta elhatá-rozását. Suellen ölbe kapta és elhallgattatta a gyereket, mielőttScarlett belépett volna. Kócos haja és idomtalan teste ellenéreSuellen csinosabb volt, mint bármikor lány korában. - Ó, Scarlett - kiáltott fel -, akkora izg~lomban vagyunk,sose fogod kitalálni... Csitt, kicsikém, vacsoránál kapsz egyszép kis csontot, addig rághatod, amíg el nem múlik az a csúnyafogfájás. Ha fogzás az izgalom oka, nem is érdemes találgatni, akartamondani Scarlett. De Suellen nem hagyta szóhoz jutni. - Tonyitthon van! Sally Fontaine átlovagolt, hogy elújságolja: épp el-kerültétek egymást. Tony hazajött! Épségben, egészségben.Holnap este, amint Will végez a fejéssel, átmegyünk hozzájukvacsorára. Hát nem csodálatos, Scarlett? - kérdezte sugárzómosollyal Suellen. - Újból benépesül a vidék!Scharlett szerette volna megölelni húgát. Sose érzett még ígyiránta. Suellennek igaza van. Remek dolog, hogy Tony hazajött.Mindig félt, hogy soh~. többé nem látja senki. Most örökre elte-metheti annak a rettenetes éjszakának az emlékét; amikor utol-jára látta. Annyira elcsigázott volt, megrémült, bőrig ázott ésremegett. De ki ne félt volna? A jenkik a nyomában voltak,és ő fejvesztve menekült; miután megölte a négert, aki Sallytbántalmazta, utána meg a fehér himpellért; aki felheccelte azostoba feketét, hogy fehér nőt szerezzen magának.Tony itthon van! Alig bírja kivárni a holnap délutánt. A vidékújra életre kel. 4 A fakósárga vakolatú udvarházat körülvevő mimózafákrólnevezték el a Fontaine-ültetvényt Mimosának. A fák bolyhosrózsaszín virágai nyár végén lehullottak, de páfrányszerű leveleimég zöldelltek. Mintha táncosok hajladoznának a könnyű szel-lőben, mindegyre változó árnyékot vetettek a vajszínű ház foltosfalára. A ferde sugárban tüző nap fényében a ház meleg, hívoga-tó fészeknek tűnt. 47 Remélem, hogy Tony nem sokat változott, gondolta idegesenScarlett. Hét év nagyon hosszú idő. Félve szállt le, amikor Willleemelte a bricskáról. Hátha Tony is öregnek, fáradtnak és -nos - legyőzöttnek tűnik, olyannak, mint Ashley. Nem bírnáelviselni. Az ajtóhoz vezető ösvényen el-elmaradozott Will ésSuellen mögött. Nagy zajjal tárult ki az ajtó, és Scarlett balsejtelmei szerte-foszlottak. - Ki baktat olyan lassan, mintha templomba menne?Nem tudjátok, hogy a hazatérő hőst futva kell köszönteni? -Tony hangjában ugyanolyan nevetés bujkált, mint régen, hajaés szeme is ugyanolyan fekete, széles mosolya ugyanolyan ragyo-gó és huncut. - Tony! Épp úgy nézel ki, mint régen - szólt Scarlett. - Scarlett, te vagy az? Gyere csókolj meg. Te is, Suellen. Tő-led nem volt olyan könnyű csókot löpni hajdanán, mintScarlett-től, de Will bizonyára megtanított egy-két dologra,amióta öss.zeházasodtatok: Most, hogy hazajáttem, Georgia ál-lam mindén hat éven felüli nőszemélyét sorra akarom csókolni!Suellen idegesen kuncogott, és Willre nézett. A nyugodt, kes-keny arcon megjelenő halvány mosoly a beleegyezés jele volt,de Tony azt se várta meg. Átkarolta Suellen megvastagodottderekát, és óriási csókot cuppantott az ajkára. Amikor elenged-te, Suellen belepirult zavarába és örömébe. A háború előttiévekben, a gavallérok és bálkirálynők korában a fess Fontainefivérek rá se nagyon néztek Suellenre. Will melegen, bátorítónátkarolta a vállát. - Scarlett, édesem! - kiáltott fel Tony. Karját szélesre tárta.Scarlett az ölelő karok közé szaladt, szorosan átfogta a fiú nyakát. - Hogy megnőttél Texasban! - kiáltotta. Tony nevetve csókol-ta meg Scarlett felkínált ajkát. Majd felhúzta nadrágszárát,hogy mindnyájan megcsodálhassák magas sarkú csizmáját.Texasban mindenki megnő, mondta; nem lepné meg, ha ezt tör-vény írná elő. 48 Tony válla fölött bátyja, Alex mosolygott. - Többet fogtokhallani Texasról, mint amennyit szeretnétek, persze ha Tony be-hív a házba. Az ilyen apróságokról megfeledkezett. Texasbanmindenki tábortűz mellett, szabad ég alatt üldögél, ott nincse-nek falak és tetők. - Alex ragyogott a boldogságtól. Úgy tűnik,ő is szívesen ölelgetné-csókolgatná öccsét, gondolta Scarlett,és miért ne? Felnőtt korukig elválaszthatatlanok voltak. Alex-nek bizonyára rettenetesen hiányzott. Könnyek szöktek Scarlettszemébe. Tony váratlan hazatérése az első örömteli esemény akárnyéken azóta, hogy Sherman csapatai tönkretették az or-szágrészt és lakosainak életét. Már nem is tudta, hogy létezikekkora boldogság. Alex felesége, Sally, kézen fogva vezette a szegényes lakó-szobába. - Pontosan tudom, mit érzel - súgta. - Majdnem elfe-lejtettük már, hogy mi a vidámság. Többet nevettünk ebbena házban ma, mint az elmúlt tíz évben összesen. Akkora murit. csapunk, hogy a falak is beléremegnek! - Sally szeme istelesza- ladt könnyel. Később valóban megremegtek a falak. Megérkeztek Iárletonék. - Hál istennek egy darabban jöttél vissza, fiacskám - üdvözálteTonyt Beatrice Parleton. - Itt a három lányom, választhatsz ktizü-lük. Még csak egy unokám van, és én sem leszek fiatalabb: - Jaj, mama! - nyögött kórusban Beatrice három lánya. Az-tán felnevettek. Nem is próbálkoztak zavart tettetni, hiszenmegyeszerte köztudott volt, hogy anyjukat kizárólag a lovakés az emberek szaporodása érdekli. De Tony vérvörösre pirult.Scarlett és Sally vidáman kacagott.Beatrice Tarleton ragaszkodott ahhoz, hogy még az est beálltaelőtt megnézhesse a lovakat, amelyeket Tony hozott Texasbólmagával, és addig vitatkoztak a keleti telivérek, illetve a nyugatimusztángok érdemeiről, amíg a többiek könyörgőre nem fog-ták: kössenek végre fegyverszünetet. - Igyunk - mondta Alex. - Találtam valódi whiskyt, azzal ünnepelünk, nem házipá-linkával. Í.. 49 Scarlett is szívesen felhajtott volna egy pohárkával, ha ez nemvolna a fér~iak előjoga, melyből az asszonyokat magától értető-dően kizárják. Mi több, szívesen beszélgetett volna a férfiakkalahelyett, hogy a szoba túlsó végébe száműzve női dolgokról - gyerekekről, háztartásról - fecsegne. Soha nem értette és nemfogadta el a nemek szétválasztását. De hát mindig is ez volta szokás. Scarlett beletörődött, hogy egyetlen szórakozása az,ha a Tarleton lányokat figyeli; azok ugyanígy gondolkodnak.Azt kívánják, hogy Tony néha rájuk is vessen egy pillantást,ahelyett hogy teljesen elmerülne a férfiak beszélgetésébe. - A kis Joe bizonyára roppánt izgatott, mert a nagybátyjahazajött - mondta Hetty Tarleton Sallynek. Hetty megénged-hette rnagának, hogy mellőzze a férfiakat. Végtére kövér, félka-rú férje is közéjük tartozik. Sally aprólékos beszámolója a kisfiáról agyonuntatta Scarlet-tet. Vajon mikor fognak vacsorázni? Valószínűleg nemsokára,a férfiak mind földművelők, hajnalban kelnek. Az esti ünnep-ségnek nyilván hamar vége lesz.Ami a korai vacsorát illeti, igaza volt; a férfiak közölték, hogyegy pohárka után neki lehet látni. De ami a korai hazameneteltilleti, tévedett. Mindenki túlságosan jól mulatott ahhoz, hogyaz együttlétnek véget vessen. Tony lebilincselő történeteketadott elő. Kitörő hahotával mesélte: - Alig egy hete voltam ott,amikQr a lovas rendőrségnél kötöttem ki. Texas állama, mintminden más déli állam, jenki katonai parancsnnkság alatt áll;de a fenébe is (bocsánat, hölgyeim), ezeknek a kékkabátosok-nak halvány fogalmuk sincs, mihez kezdjenek az indiánokkal.A lovas rendőrség harcolt ellenük a kezdetektől fogva, és a gazdál-kodóknak egyetlen reménye, hogy továbbra is a lovas rendőrségvédelmezi őket. Azonnal tudtam, hogy a testületben egyívású cim-borákra találok, és csatlakoztam. Pompás volt! Nirics egyenruha,nincs menetelés üres gyomorral oda, ahová egy ostoba generálisvezényel, nincs fegyelmezés, nem bizony! Az ember felugrik a lo-vára, és a pajtásaival megindul arrafelé, ahol verekedést szimatol.Tony fekete szeme szikrát szórt az izgalomtól. Alex szemeis lángolt. A Fontaine fiúk mindig szerették a csetepatét. Ésutálták a fegyelmet. - Milyenek az indiánok? - kérdezte az egyik Tarleton lány. - Valóban megkínozzák az embert? - Ne is kérdezz erről - borult el Tony tekintete. Majd moso-lyogva tette hozzá: - Ha harcra kerül sor, ravaszak, mint a kígyó.A lovas rendőrök régen rájöttek, hogy ha le akarják győznia vörös ördögöket, az ő módszereiket'kell alkahnazni- Most márkopár sziklán vagy folyóvízen át is követni tudjuk az ember-vagy állatnyomot, jobban, mint bármelyik véreb. S ha nincsmit inni, a nyálunkat nyeljük, ha nincs mit enni, lerágott csontotszopogatunk. A texasi lovas rendőrt senki sem győzi le, és senkisem menekül el előle. - Mutasd még a többieknek a hatlövetű pisztolyokat - sürget-te Alex. - Nem, most nem. Talán holnap vagy holnapután- Sally nemakarja; hogy kilyukasszam a falakat. - Azt mondtam, mutasd meg, nem azt, hogy lövöldözzél -vigyorgott a baráti társaságra Alex. - A pisztolyok agya fa=ragott elefántcsont - dicsekedett -, és majd meglátjátok, mi-csoda nagyszerű nyugati típusú nyeregben lovagol át hozzá-tok a kisöcsém- Annyi ezüst van rajta, az ember megvakul, ha ránéz. Scarlett mosolygott. Sejthette volna. A két fivérhez hasonlópiperkőc nem akad egész Észak-Georgiában. Tony szemmel lát-hatóan mit sem változott. Magas sarkú, díszes csizma és ezüsttelkivert nyereg. Fogadni mernék, hogy ugyanolyan üres zsebbeltért haza, mint amilyennel a hóhér elől ellógott. Micsoda bo-londság ezüsttel kivert nyeregben ülni, amikor az udvarháznakúj tetőre volna szüksége! De Tonynak joga van még ehhez is;éz mutatja, hogy ő változatlanul Tony. És Alex olyan büszkerá, mintha kocsideréknyi arannyal tért volna haza. Ó, hogy sze-reti őket, mindkettejüket. Lehet, hogy semmijük sem maradt, 50 51 csak egy darabka föld, amit maguk művelnek meg, de a jenkiknem győzték le, még csak meg sem sebezték őket. - lristen, hogy tetszett volna a fiúknak ez a nyereg! DélcegenÍ,.megülték volna, miközben a fenekük az ezüstöt fényesíti! -mondta Beatrice Tarleton. - Szinte látom az ikreket, amintbüszkén nyargalnak. Scarlett lélegzete elállt. Miért tesz tönkre mindent Mrs. Tarle-ton? Miért teszi tönkre ezt a kellemes estét azzal, hogy emlékez-teti őket: majd minden régi barátjuk halott?De Scarlett tévedett - a hangulat nem romlott el. - Egy hétigse maradna az övék a nyereg. Maga is tudja jól, Beatrice asszony - mondta Alex. - Elveszítenék pókeren, vagy eladnák, hogypezsgőt vegyenek, és felélénkítsenek vele egy lekókadt társasá-got. Emlékszik arra, amikor Brent eladta egyetemi szobájánakminden bútórát, és drága szivarral kínálta azokat a kölyköket,akik sose dohányoztak még? - És amikor Stuart kártyán elvesztette a díszegyenruháját,és pokrócba burkolózva lopózott ki a bálból? - tódította Tony. - Emlékszel, amikor zálógba csapták Boyd jogi könyveit? -kérdezte Jim Tarleton. - Azt hittem, elevenen megnyúzod őket. - És semmi bajuk nem lett - mosolygott Mrs. Tarleton. -Legszívesebben eltörtem volna a iábukát, amikor felgyújtottákajégverem tetejét, de olyan gyorsan szaladtak, hogy nem bírtamelkapni .őket. - Akkor jöttek át Lovejoyra és bújtak el a mi istállónkban - mondta Sally - A tehenek teje egy hétre elapadt, mert azikrek próbálták megfejni őket.Mindenkinek vólt mesélnivalója a Tarleton ikrekről, és ezeka történetek egyéb történetekhez vezettek, barátokról és fivérek-ről (La.fe Munroe, Cade és Ra.iford Calvert, Tom és Boyd Tarle-ton, Joe Fontaine), a fiúkról, akik soha többé nem térnek haza.Osztoztak az emlékek és a szeretet gazdag tárházán, és ahogyelhangzottak a történetek, a szoba árnyas sarkai megteltek amosolygó, ragyogó ifjakkal, akik már meghaltak, de el nem 52 vesztek, mert alakjukat keserűség helyett szeretettel teli kacagásfonta körül. Az idősebb nemzedéket sem felejtették eL Az asztal körülülők mindegyikének rengeteg emléke volt az öreg Fontaineasszonyról, Alex és Tony csípős nyelvű, lágyszívű nagymamájá-ról. És a fiúk anyjáról, akit fiatalasszonynak hívtak mindvégig,hatvanéves korában bekövetkezett haláláig. Scarlett rájött; hogya többiekkel együtt tud kuncogni azon, hogy apja ír forradalmidalokat énekelt, amikor - mint ő mondta - "egy-két cseppecskétivott". Most nyugodtan hallgatta az anyja kedvességéről szólómondatokat is, holott azelőtt a szíve majd megszakadt EllenO'Hara nevének puszta emlitésére. .Teltek-múltak az órák, a tányérok rég üresen álltak, a tűzalig parázslott, és ők még mindig beszélgettek. A tucatnyi túlélőéletre keltette a szeretett személyeket, akik nem lehettek itt, hogy Tonyt üdvözöljék. Boldog, gyógyító órák voltak. Az as~ztal kö-zepén álló olajlámpa halvány, pislákoló fényében nem látszot-tak a sebek, amelyeket Sherman emberei ejtettek a füstös szobá-ban, az azóta úgy-ahogy kijavított bútorokon. Az asztal körül.az arcok ránctalanok, a ruhák foltozatlanok voltak. Az illúziókédes perceiben minden olyan volt, mintha Mimosát láthatatlankezek ólyan helyre szállitották volna, ahol nincs bánat és sosemvolt háború. Scarlett sok éwel ezelőtt megfogadta, hogy sose néz hátra.A háború előtti derűs napokra emlékezni, azokat siratni, azokután vágyódni megsebzi és meggyöngíti, és neki minden erejéreés eltökéltségére szüksége van, hogy tóvább éljen és családjátmegóvja. De a Mimosa ebédlőjében megosztott emlékek egyál-talán nem gyöngítették. Sőt bátorsággal töltötték el; bizonyíté-kul szolgáltak arra, hogy a jó emberek mindenféle veszteségetelviselnek, mégis megmarad képességük a szeretetre és vidám-ságra. Büszke volt, hogy ő is köztük lehet, hogy barátainaknevezheti őket, hogy azok, amik.Haza.felé Will a bricska előtt ment, kezében szurokfenyő fák- 53 lyával vezette a lovat. Sötét éjszaka volt, nagyon késő. A felhőt-len égen fényesen világítottak a csillagok, olyan fényesen, hogya növő hold majdnem áttetszően sápadtnak tűnt; az egyetlenzaj a patkócsattogás volt. Suellen elbóbiskoit, de Scarlett leküzdötte álmosságát. Nemakarta, hogy vége legyen a mai estének, szerette volna, ha melegvigasza és öröme örökre megmaradna. Milyen erősnek látszikTony! Annyira tele van élettel, annyira elégedett fura csizmájá-val, önmagával, m~ndennel! A Tarleton lányok mintha tejfölöstálat körülülő vörös kiscicák volnának. Vajon melyikük fogjanyakon csípni Tonyt? Beatrice Tarleton minden bizonnyal azonlesz, hogy valamelyikük megkaparintsa.Az utat szegélyező erdőben megszólalt egy bagoly: Scarlettelmosolyodott. 'Iára felé félúton jött rá, hogy órák óta nem gondolt Rhettre.Ekkor ólomsúlyként ránehezedett a bánat és az aggodalom, éscsak akkor vette észre, hogy az éjszaka hideg, teste lehűlt. Szo-rosabban beburkolózott kendőjébe, és hangtalanul sietésre sür-gette Willt. Semmire sem akarok gondolni ma éjjel. Nem akarom elron-tani a jó hangulatot. Siess, Will, hideg van és sötét.Másnap reggel Scarlett és Suellen társzekéren átvitte a gyere-keket Mimosára. Wade szeméből sugárzott a hős iránti tisztelet,amikor Tony megmutatta hatlövetű pisztolyait. Még Scarlett ál-la is leesett, elragadtatva nézte, Tony hogyan forgatja egyidejű-leg két mutatóujján a két pisztolyt, feldobja a levegőbe, majdelkapja, és egy pillanat alatt beejti a csípőjén lógó, ezüsttel ki-vert pisztolytokba. - Lőni is lehet vele? - kérdezte Wade. - Lehet bizony! Majd ha egy kicsit nagyobb leszel, megtanít-lak rá; hogyan kell használni. - Én is tudom majd így forgatni? - Hát persze. Mire való egy hatlövetű, ha az ember nem tudja 54 minden trükkjét? - Tony kemény, férfias kézzel felborzoltaWade haját. - Megtanítlak nyugati módra lovagolni is. Te leszelaz egyetlen fiú errefelé, aki tudja, hogy milyen az igazi nyereg.De ma még nerri foghatunk hozzá. A bátyám földművelésreakar tanítani. Látod, így állunk: mindenkinek új dolgokat kellmegtanulnia. Tony gyors puszit nyomott Suellen és Scarlett arcára, a kislá-nyok feje búbjára, majd elköszönt. - Alex odalent a pataknálvár rám. Miért nem keresitek meg Sallyt? Azt hiszem, a házmögátt tereget. Sally örült nekik, de Suellen visszautasította meghívását,hogy üljenek be és igyanak egy csésze kávét. - Haza kell men-nem, engem is vár a mosás. Csak nem akartunk úgy elmenni,hogy ne köszönjünk neked. - Scarlettet sürgette, hogy üljenekmár szekérre. - Nem értem, miért voltál olyan goromba Sallyhez. A mosásmegvárta volna, amíg megisszuk a kávét és kitárgyaljuk a teg-nap estét. - Scarlett, fogalmad sincs, hogyan kell vezetni egy háztartást.Ha Sally elmarad a mosással, egész nap elkésik minden mástennivalóval. Idekint vidéken nem tudunk akkora cselédségettartani, amekkora neked van Atlantában. Rengeteg munkát ma-gunk végzünk. 'Húga szavainak hallatán Scarlett nehezen uralkodott ma~gán. - Akár a ma délutáni vonattal is visszamehetek Atlantába -mondta dühösen. - Mindnyájunknak könnyebb lenne, ha elmennél - vágottvissza Suellen. - Ittléted még több munkát jelent, a hálószobárais szükségem van a kislányok miatt.Scarlett veszekedésre nyitotta száját. Azután becsukta.Amúgy is szívesebben lenne Atlantában. Ha Tony meg nem ér-kezett volna, otthon lenne már. Az ottaniak örülnek, ha látják.Atlantában rengeteg olyan barátja van, aki időt tud szakítaniegy kávéra, egy játszma whistre vagy egy összejövetelre. Hátat 55 fordított Suellennek, erőltetett mosollyal szólt a gyerekekhez:Kár, hogy nem fedezed fel a jót Suellenben. Pedig van benne, - Wade, Ella, a mamának ebéd után vissza kell mennie Atlantá- de ate jelenlétedben ez nern nyilvánul meg. Ne törődj vele,ba. Ígérjétek meg, hogy jók lesztek, és nem okoztok gondot hogyan nézrád; Suellen soha senk~nek nem beszél a te magán-Suellen néninek. ügyeidről. Ő sem akarja, hogy az emberekmegszólják az Várta, hogy a gyerekek tiltakozni és sírni fognak. De azok O'Haracsaládot. rá se hederítettek, buzgón tárgyalták Tony fényes hatlövetű pisz-Scarlett kissé megkönnyebbült. Tökéletesen bízott Willben.tolyait. Amint Tarára értek, Scarlett megparancsolta Pansynek,Adott szava többet ér a bankban elhelyezett pénznél. És okoshogy szedje össze a motyóját. Ella ekkor kezdett sírni. - Prissyis. Soha nem téved - kivéve talán Suellent illetően.elment, és itt nincs senki, aki a hajamat be tudja fonni! -sirán- - Will, ugye elhiszed, hogy visszajön?kozott. Willnek nem kellett megkérdeznie; kire gondol.Kihallotta Scarlett legszívesebben felpofozta volna. Most, hogy elhatá-Scarlett hangjából az aggodalmat, és miközben azon gondolko-rozta magát, nem maradhat Tarán, belebolondul abba, hogy dott,mit válaszoljon, lassan rágcsálta a szája sarkában lógónincs mit tennie és nincs .kihez szólnia. De nem mehet el Pansyszalmaszálat. Végül vontatottan megszólalt: - Nem tudom,nélkül: elképzelhetetlen, hogy egy hölgy egyedül utazzon. MitScarlett, honnan is tudhatnám. Életemben legfeljebb négyszercsináljon? Ella azt akarja, hogy Pansy vele maradjon. Jó né- vagyötször láttam. hány napba beletelik, amíg hozzászokik a kis Susie dajkájához,Scarlettet mellbe vágta a felelet. Majd búslakodását hirtelenLutie-hoz. És ha Ella éjjel-nappal bőg, Suellen meggondolja haragváltotta fel. - Egyáltalán semmit sem értesz, Will Ben-magát és nem vállalja a gyerekeket. teen! Rhett pillanatnyilagzaklatott, de majd csak túl lesz rajta. - Jól van - mondta szigorúan. - Ella, hagyd abba ezt a ször- Sohanem alacsonyodik le odáig, hogy lelépjén és feleségét szo-nyű visongást. A hét végéig itt hagyom Pansyt. Ő megtanítja rulthelyzetben hagyja. rá Lutie-t, hogy hogyan kell a hajaddal bánrii. - A jonesboróiWill bólintott. Ha akarja, Scarlett egyetértésnek is veheti.állomáson majd összeismerkedem egy hölggyel. Biztos akad egy DeWill nem felejtette el, hogy Rhett milyen ironikusan jelle-tiszteletre méltó nőszemély, akivel együtt utazhatom Atlantáig. mezteönmagát. Gazember. És általános vélemény szerint min-A délutáni vonattal hazautazom és kész. Will elvisz odáig dig is azvolt, és valószínűleg az is marad.kocsival, és bőven marad ideje, hogy visszatérve megfejje azokatScarlett a jól ismert vörös agyagútra meredt. Agyában vadula nyomorult teheneket. kergetőztek a gondolatok. Rhett visszafog jönni. Vissza kell jönnie, mert ő azt akarja, és mindig elérte azt, amit akart. Csu-Az út felénél Scarlett abbahagyta vidám fecsegését Tony Fon- pánminden idegszálával akarnia kell.taine hazatéréséről. Egy percig hallgatott, majd kibökte azt,ami igazán foglalkoztatta. - Will... ami Rhettet illeti... szóval,hogy olyan gyorsan elment... remélem, hogy Suellen nem ter-jeszti el az egész megyében. Will ránézett fakó kék szemével. - Igazán tudhatnád, Scar-lett, hogy családtagok nem szoktak rosszat mondani egymásról. 56 5 Scarlett lelkére balzsamként hatott Five Points lármája ésnyüzsgése, csakúgy, mint íróasztalának rendetlensége. Az egy-más utáni halálesetek megbénították. Életre, cselekvésre, mun-kára áhítozott. Elolvasandó újságok tornyosultak az asztalán, napi elszámo-lások a Five Points középpontjában álló áruházból, kifizetendőszámlák tömege, eltépni és eldobni való kórlevelek. Boldoganfelsóhajtott, és székét az íróasztalhoz húzta.Megvizsgálta, elég tinta van-e a tintatartóban, és hány frisstollhegy van mellette. Majd lámpát gyújtott: Jócskán besötéte-dik, mire mindezzel végez; lehet, hogy este, munka közben tál-cáról vacsorázik: Mohón nyúlt az üzleti elszámolások után, és akkor hirtelenmegtorpant, mert nagy négyszögletes borítékot vett észre az új-sághalom tetején. Címzettje csak annyi, hogy ,;Scarlett" -azonnal felismerte Rhett kézírását.Nem olvasom el most, gondolta rögtön, csak zavarna mind-abban, amit el akarok végezni. Nem izgat, hogy mi van benne.Egyáltalán nem. Nem akarom látni: Későbbre, vacsora utánratartogatom, mintegy desszertnek; és a főkönyv után nyúlt.A számolást azonban állandóan elvétette, és végül félredobtaa könyvet. Feltépte a leragasztott borítékot."Hidd el, hogy mélyen együtt érzek veled gyászodban - kezd-te levelét Rhett. - Mammy halála nagy veszteség. Hálás vagyok,hogy idejében hívtál, és így még egyszer láthattam; mielőtt el-ment volna: Scarlett tajtékozva nézte a vastag fekete betűs írást, és hango-san felkiáltott: - "Hálás"; ne mondd! Hogy hazudhass nekiés nekem is, te féreg! - Bárcsak elégethetné a levelet, és Rhettarcába szórhatná a hamut, a fejéhez vághatná ezeket a szavakat.Majd még számol vele azért, hogy Suellen és Will előtt megszé-gyenítette. Nem érdekes, meddig kell várni és tervezni, majdcsak kitalál valamit. Rhettnek nincs joga hozzá, hogy így bán-jon vele, hogy így bánjon Mammyval, hogy halálos ágyán isfélrevezesse. A többit el sem olvasom. Azonnal elégetem. Több hazugságranem vagyok kíváncsi. A gyufaskatulyáért nyúlt, de amikor kéz-be vette, azonnal elejtette. Meghalok a kíváncsiságtól, ismertebe, és lehajtott fejjel tovább olvasta a levelet. .Scarlett életvitele nem változik, közölte Rhett. Ügyvédje fe-dezni fogja a háztartási kiadásokat (ezt már évekkel ezelőtt elin-tézte), és mindig automatikusan feltölti Scarlett bankszámláját.Ha új üzletben akar vásárolni, ott is nyittasson folyószámlát,és adjon utasítást, hogy a számlákat közvetlenül Rhett ügyvéd-jének továbbítsák. Ha pedig csekkel fizet, annak összegét abank pótolja. Scarlett elragadtatással olvasta mindezt. Mindig minden ér-dekelte, aminek köze volt a pénzhez; mindig is érdekelte azóta,hogy az Unió hadserege ráébresztette: mi a szegénység. Vallotta,hogy a pénz egyenlő a biztonsággal. Szorgosan gyűjtötte, amitő maga keresett, és most, Rhett nagylelkűsége láttán, valósággalmegrendült. Milyen ostoba, ha akarnám, kifoszthatnám. Könnyen lehet,hogy ügyvédje is időtlen idők óta meghamisítja az elszámo-lásokat. Majd azt gondolta: Rhett borzasztó gazdag lehet, ha az semérdekli, hová folyik el a pénze. Mindig tudtam, hogy gazdag.De nem ennyire. Vajon mennyi pénze lehet?Majd azt gondolta: még mindig szeret. Itt a bizonyíték. Egyet-len férfi sem kényeztetne el egy asszonyt ennyire és ilyen sokéven át, ha nem szeretné bolondulásig. Ezentúl is mindent ésbármit megkaphatok tőle. Ugyanúgy érez irántam, mint régen,különben szorosabbra húzná a gyeplőt. Ó, tudtam én! Tudtam.Nem gondotta komolyan mindazt, amit mondott. Egyszerűennem hitte el, amikor közöltem vele, hogy most már tudom, hogyőt szeretem. 5s 59 Arcához szorította Rhett levelét, mintha a kezet fögná, amelyírta. Majd bebizonyítja neki, bebizonyítjá, hogy teljes szívbőlszereti, és akkor olyan boldogok lesznek - a legboldogabbakaz egész világon! Csókjaival borította a levelet, majd gondosan egy fiókba tet-te. Újult lelkesedéssel ült neki a főkönyvnek. Éltető eleme voltaz üzleti tevékenység. Amikor a szobalány kopogott, és félénkenmegkérdezte, mi legyen a vacsorával, Scarlett felpillantott. -Hozz be tálcán valami ennivalót, és gyújtsál tüzet. - Az estbeálltával a szoba hűvös lett, és Scarlett olyan éhes, mint afarkas. - Aznap éjjel nagyon jól aludt. Az üzlet távollétében is virág-zott, a vacsorától kellemesen jóllakott. Jó itthon lenni, különö-sen most, hogy Rhett levele itt van biztonságban a párnája alatt.Felébredt, és kényelmesen nyújtózkodott. Párnája alatt a pa-pírzörgés mosolyrá késztette. ReggQliért csengetett, majd tervez-ni kezdte a napot. Először az üzletet nézi meg. A raktárkészletbizonyára leapadt; Kershaw elég tisztességesen végzi a könyve-lést, de a beszerzéshez semmi érzéke. Eszébe se jut, hogy lisztetés cukrot vásároljon, mielőtt a hordók kiürülnének, és valószí-nűleg egy csepp petróleumot és egy szál gyújtóst sem rendelt,noha mind hidegebbre fordul az idő.Az újságokat sem nézte át este, és ha az üzletbe megy, megta-karíthatja az unalmas olvasást. Amit Atlantáról tudni érdemes,azt megtudja Kershaw-tól és a segédektől. Egy vegyeskereske-désben minden pletykát meg lehet tudni. A vevők szívesen fe-csegnek; amíg az áru csomagolására várnak. Gyakran előfor-dult, hogy mielőtt kinyomtatták volna, már tudta, mi lesz amásnapi újság címlapján; akár ki is dobhatná az íróasztalántornyosuló lapokat, nem mulasztana semmit.Scarlett arcáról mintha letörölték volna a mosolyt. Nem tehe-ti. Valószínűleg lesz valamelyikben egy írás Melanie temetésé-ről, és azt látni akarja. ó0 Melanie... Ashley... Az üzlet várhat. Fontosabti kötelezettségei vannak.Mi vitt rá, hogy megígérjem Mellynek: vigyázni fogok Ashley-re és Beau-ra? De megígértem. Jobb lenne, ha először odamennék. És azillem kedvéért magammal viszem Pansyt. A teriletőben lezajlottjelenet után mindenki rajtam köszörüli a nyelvét. Nem kell to-vább tápot adni a pletykáknak azzal, hogy egyedül látogatommeg Ashleyt. Scarlett a vastag szőnyegen át a hímzett csengő-zsinórhoz szaladt, és vadul megrántotta. Hol az az átkozottreggeli? Jaj, hiszen Pansy még Tarán van! Másik szolgálót kell magá-val vinni. Az új lány, Rebecca is megteszi. Remélte, hogy nemnagyon ügyetlen, segít felöltözködni. Sietni akart, rnáris indul-ni, és mihamarabb túl lenni az egészen.Ashley és Melanie kicsiny háza elé érve, Scarlett látta, hogyaz ajtóról iekerült a gyászkoszorú, az összes zsalugátert be-csukták. India műve, gondolta azonnal. Hát persze. Ashleyt és Beau-tmagával vitte Pittypat néni házába. Alaposan meg lehet magá-val elégedve. Ashley húga, India, Scarlett legkérlelhetetlenebb ellenségevolt és maradt. Scarlett ajkába harapott, dilemmáját mérlegelte.Biztos volt benne, hogy Ashley és Beau átköltözött Pittypatnénihez; ez a legkézenfekvőbb megoldás. Most, hogy Melaniemeghalt és Dilcey elköltözött, nincs, aki vezesse Ashley háztar-tását, dajkálja a fiát. Pittypatnél kényelem, rendes háztartásvan, és állandó szeretet sugárzik a kisfiúra, akit a két nő születé-se óta ajnároz. A két vénkisasszony, gondolta megvetéssel Scarlett. Minden-kit bálványoznak, aki nadrágot hord, még ha rávid is az a nad-rág. Bárcsak ne lakna ott India. Pitty nénivel könnyedén elbá- 61 nik. A félénk öreg hölgy még egy kiscicával sem merszembeszállni, nemhogy Scarlett-tel.De más a helyzet Ashley húgával. India boldogan összecsap-na vele, csúnya dolgokat vágna a fejéhez azon a hideg, gyűlölkö-dő hangján, és kiutasítaná a házból.Bárcsak ne ígérte volna meg Melanie-nak. De megígérte. -Hajts Miss Pittypat Hamilton házához - utasította a kocsist.- Rebecca, menj haza. Gyálog. Épp elég gardedám várja Pittynél.A kopogtatásra India nyitott ajtót. Scarlett divatos, prémmelszegélyezett gyászkosztümjét nézte, elégedett kis mosollyal az aj kán. Mosolyogj, amennyit akarsz, vén varjú, gondolta Scarlett.India gyászruhája tompa fekete krepp volt, még egy gomb seékesítette. - Jöttem megnézni, hogy van Ashley. - Nem szívesen látunk - mondta India, és be akarta csukniaz ajtót. Scarlett visszanyomta. - India Wilkes, ne merészeld becsapnielőttem az ajtót. Ígéretet tettem Mellynek, és akkor is betartom,ha meg kell ölnöm téged. India nekivetette vállát az ajtónak, Scarlett két kézzel nyomtabefelé. Ez a nevetséges küzdelem csak néhány másodpercig tar-tott. Majd Scarlett Ashley hangját hallotta. - Scarlett van itt? Beszélni akarok vele:Kitárult az ajtó, és Scarlett bemasírozott. Örömmel állapítot-ta meg, hogy India arca dühtől vöröslik.Ashley elébe sietett, hogy üdvözölje, és Scarlett gyors lépteilelassultak. Ashley súlyos betegnek látszik. Fakó szeme körülsötét karikák. Orrától az álláig mély ráncok futnak. Ruhájalötyög; összeesett testén úgy lóg a kabát, mint egy-fekete madártörött szárnya. Scarlett szíve összeszorult. Már nem szereti úgy Ashleyt, mintrégen, de még mindig része az életének. A hosszú évek soránannyi közös emlék gyült össze. Nem bírja nézni, hogyan szen-ved. - Ashley, kedves = mondta gyengéden -, gyere, üljünk le.Fáradtnak látszol. Több mint egy órát ültek Pitty néni szűk, agyonzsúfolt, túl-díszített szalonjának egyilc pamlagán. Scarlett ritkán szólt.Hallgatta Ashleyt, aki az emlékek labirintusában bolyongva,meg-megszakítva és ismételgetve magát, szünet nélkül beszélt.Felemlegette halott felesége kedvességét, önzetlenségét, nemes-lelkűségét, szeretetét Scarlett iránt, Beau iránt és őiránta. Hang-ja halk volt, kifejezéstelen, fakó a bánattól és a reménytelenség-től. Keze vakon tapogatózott Scarlett keze után, és olyankétségbeesett erővel szorította, hogy Scarlett ujjai valósággalösszeragadtak. Összeszorította ajkát, és tűrte.Az íves ajtónyílásban sötét, néma megfigyelőként állt India.Ashley végül elhallgatott, és vak, elveszett emberként ingattaa fejét. - Értsd meg, Scarlett, nem bírom folytatni nélküle -nyögte. - Nem bírom. Scarlett elhúzta a kezét. Át kell törnie a reménytelenség pán-célját; különben Ashley belehal. Ebben biztos volt. Felállt, ésa férfi fölé hajolt. - Ashley Wilkes! Figyelj rám! Végighallgat-tam minden bánatod elsorolását, most te hallgasd meg az enyé-met. Azt hiszed, te vagy az egyetlen, aki Mellyt szerette, akirá támaszkodott? Én is'szerettem, jobban, mint gondoltam vol-na, jobban, mint bárki más hinné. És szerették még sokan. Deazért nem fogunk összekuporodni és meghalni. Te pedig eztteszed. Szégyellem magam miattad. Melly is szégyelli magát,ha az égből lenéz rád. Van fogalmad, miken ment keresztül,azért, hogy Beau-t a világra hozza? Nos, , én tudom, mennyitszenvedett. Közlöm veled, hogy Isten legerősebb teremtményeis belehalt volna. Beau-nak most nem maradt más, mint te.Ezt lássa Melly? Hogy a kisfia teljesen magányos, jószerivelárva, mert a papája túlságosan sajnálja önmagát ahhoz, hogyvele törődjön? Üssze akarod törni Melly szívét? Mert most eztteszed. - Megfogta Ashley állát, és kényszerítette, hogy farkas- . 63 szemet nézzen vele. - Szedd össze magad~, hallod-e? Menj akonyhába, és szólj a szakácsnénak, hogy készítsen neked melegételt. És edd meg. És ha kihányod, kérjél újabbat. És keresdmeg a kisfiad, vedd a karodba, és mondd meg, hogy ne féljen,van apja, aki gondoskodik róla. Gondolj már valaki másra is,ne csak magadra. Scarlett a szoknyájába törölte a kezét, mintha Ashley érin-tése bepiszkolta volna. Kisétált a szobából, éltolta Indiát az útból. Amikor a verandára vezető ajtót kinyitotta, meghallotta Indi-át: - Szegény, drága Ashleym. Ne törődj a rémségekkel, amiketaz a szörnyeteg Scarlett a fejedhez vágott.Scarlett megállt és megfordult. Tarsolyából kivett egy név-jegyet, és az asztalra dobta. - A névjegy neked szól, Pitty néni - kiáltott -, merthogy nem mersz találkozni velem.Bevágta maga mögött az ajtót. - Hajts, Elias - szólt a kocsisnak. - Akármerre.Egy percig sem bírta volna tovább abban a házban. Mit te-gyen? Sikerült-e felrázni Ashleyt? Nagyon goromba volt hozzá - muszáj volt, hiszen így belefullad a részvétbe és a szánálomba - de vajon használt-e? Ashley imádja a fiát, lehet, hogy Beaukedvéért összeszedi magát. De a "lehet" kevés. Muszáj. Scarlettmajd kényszeríti rá. - Vigyél Mr. Henry Hamilton ügyvédi irodájához - utasította Eliast. Henry bácsitól - Scarlett kivétélével - minden nő rettegett.Scarlett ugyanis megértette: egy házban nőtt fel Pittypat néni-vel, és ettől nőgyűlölővé vált. És azt is tudta, hogy Henry bácsiőt eléggé kedveli. Nemegyszer mondta, hogy nem olyan ostoba,mint a legtöbb asszony. Ő volt Scarlett ügyvédje, és tudta, hogyüzleti ügyekben milyen agyafúrt.Mikor bejelentés nélkül berontott hozzá, Henry bácsi letettea kezében tartott levelet, és elmosolyodott. - Gyere be, Scarlett - szólt, és felállt. - Miért ez a nagy sietség? Be akarsz perelnivalakit? Scarlett le-fel járkált, nem volt hajlandó leülni. - Lelőni sze-retnék valakit, de nem tudom, hogy ezzel segítenék-e. Igaz-e,hogy amikor Charles méghalt, minden vagyonát rám hagyta? - Tudod, hogy így van. Maradj már veszteg. Ülj le. Rád hagy-ta a vasútállomás melletti raktárakat, amiket a jenkik felgyúj-tottak. És valamennyi szántóföldet a városon kívül; ha Atlantailyen ütemben növekszik, hamarosan a városon belül lesz.Scarlett a szék szélére telepedett, keményen szembenézett azügyvéddel. - És Pitty néni házának felét a Barackfa utcában - mondta tagoltan. -. Ugye azt is rám hagyta? - Te jó Isten, Searlett. Csak nem akarsz odaköltözni? - Dehogyis. Ashleyt akarom kiköltöztetni onnan. India ésPitty néni halálra dédelgetik. Visszamehet a házába. Én majdszerzek neki gazdasszonyt. Henry Hamilton vizsla szemmel nézett rá. - Biztos vagy ben-ne, hogy azért szeretnéd, ha visszaköltözne, mert túl sok dédel-getésben van része? Scarlett fékezte a nyelvét. - Szentséges ég! Öreg korodra teis pletykafészek lettél? - Húzd be a karmaidat. Dőlj hátra azon a széken, és hallgasdmeg a keserű igazságot. Lehet, hogy nálad ügyesebb üzletasz-szony nincs széles e világon, egyébként azonban olyan égyügyűvagy, mirit a falu bolondja. Scarlett morgott, de szót fogadott. - Namármost, ami Ashley házát illeti - kezdte lassan az ügy-véd -, az már el van adva. Tegnap állítottam ki a szerződést. - Felemelt kézzel intette hallgatásra Scarlettet. - Én tanácsol-tam, hogy költözzön Pittyhez és adja el a házat. Nem azért,mert tele van fájdalmas emlékekkel, és nem is azért, mert izga-tott, hogy ki fog vigyázni rá meg a kisfiúra, noha figyelembevettem mindkét szempontot. Idnácsoltam, hogy költözzön ki,és a házért kapott pénzzel mentse meg a fűrésztelepet. 65 - Hát ezt hogy érted? Ashleynek ugyan fogalma sincs arról,hogyan kell pénzt keresni, de talán csak nem megy tönkre. Azépíttetőknek szükségük van deszkára. - Ha építkeznek. Scarlett, szállj le egy percre a magas lóról,és figyelj rám. Tudom, hogy a világon semmi sem érdekel, aminem érint téged, de,két vagy három héttel ezelőtt óriási pénzügyibotrány tört ki New Yorkban. Egy ,Jay Cooke nevű spekulánselszámolta magát és tönkrement: Magával rántotta vasútvona-lát, a Northern Pacificet: Meg egy halom többi spekulánst, akikvele együtt benne voltak ebben a vasúti machinációban és né-hány egyéb üzletében. Ezek után további üzletembereket buk-tattak meg és így tovább és így tovább. Mint egy kártyavár. NewYorkban ezt úgy hívják: "Pánik". És máris terjed tovább. Azthiszem, mielőtt kifúlladna, végigfut az egész országon.Scarlettet mintha szíven döfték volna. - Mi lesz az üzle-temmel? - kiáltotta. - És a pénzemmel? A bankokat nem érinti? - Azt a bankot, ahol te tartod a pénzed, nem. Az enyém isott van, ezért utánanéztem. Atlantát valójában nem nagyonérinti. Ilyen nagy spekulációkhoz a város még nem elég nagy - de az üzleti élet mindenhol leállt. Az emberek semmibe semmernek befektetni. Ez vonatkozik az építkezésekre is. És hasenki sem építkezik, nincs szükség deszkára.Scarlett összeráncolta homlokát. - Ashley tehát nem keresjelenleg a fűrésztelepen. Ezt értem. De ha senki sem hajlandóbefektetni, hogyan kelt el ilyen gyorsan a ház? Gondolom, pá-nik esetén elsőnek az ingatlanok ára zuhan le.Henry bácsi szélesen mosolygott. - De még mennyire! Okosnő vagy te, Scarlett. Ezért tanácsoltam Ashleynek, hogy addigadja el, amíg tudja. Atlantát még nem érintette meg a pánikszéle, de hamarosan itt lesz. Nyolc éve virágzunk - ki hinné,hogy már húszezer lélek lakik itt -, de nincs virágzás hervadásnélkül. - Kedélyesen nevetett saját szellemességén.Scarlett vele nevetett, noha semmi mulatságosat nem találtabban, hogy gazdasági összeomlás fenyeget. De tudta, hogy aférfiaknak hízelegni kell. Henry bácsi nevetése hirtelen elállt, mint mikor elcsavarjáka vízcsapot. - Tehát így állunk. Ashley most a húgával és apagynénjével él, tanácsom szerint, helyes és illendő okok miatt.És ez nem tetszik neked. - - Ném, egyáltalán nem tetszik. Rémesen néz ki, és a két nőnagyon rosszat tesz neki. Olyan, mint egy élőhalott. Alaposan~ehordtam. Ordibálással próbáltam jelenlegi állapotából kizök-~Centeni. Nem tudom, segített-e. Viszont tudom, hogy semmifélejávulás nem lehet tartós. Addig nem, amíg abban a házban él.. Henry bácsi kétkedő arckifejezésének láttán elvörösödött dü-hében. - Nem érdekel, hogy mit hallottál vagy mit gondolsz.Nem akarom Ashleyt megkaparintani. De Melanie haláloságyánál megígértem, hogy vigyázok rá és Beau-ra: Isten látjalelkem, mennyire kívánom, hogy ne tettem volna, de megtettem.Kitörése nyomasztotta Henryt. Nem szerette az érzelmeket,különösen nőknél nem. - Ha sírva fakadsz; kidoblak. - Nem fakadok sírva. Dühös vagyok. Tennem kell valamit,és te nem segítesz. Henry Hamilton hátradőlt. Karját terebélyes pocakján. nyug-tatta, ujjai hegyét egymáshoz illesztette. Ügyvédi, majdhogy-nem bírói tartást vett fel. - Pillanatnyilag te vagy az utolsó ember a földön, aki segíthetAshleynek. Mondtam, hogy néhány keserű igazságot kell közöl-nöm veled, és íme, itt az egyik. Alappal vagy alaptalanul, ezengem nem érdekel, egy időben rengeteg szóbeszéd járta róladmeg Ashleyről. Melly kiállt melletted, és a legtöbben őt követték -jelzem, nem azért, mert téged kedveltek, hanem mert őt szeret-ték. India gondolta a legrosszabbakat. És ki is mondta. Ő isösszeszedte híveinek kis társaságát. A helyzet nem volt kelle-mes, de az emberek hozzászoktak, mint ahogy mindig minden-hez. Mindez a végtelenségig így mehetett volna, akár Melaniehalála után is. Senki sem szereti igazán a társadalmi rend meg- 67 bontását és a változásokat. De te nem bírtál békén maradni.Ó, nem. Neked feltűnően kellett viselkedned Melanie sírjánál.Átkarolni a férjét, elhurcolni halott feleségétől, akit sokanszentnek tekintettek. - Felemelte kezét. - Tudom; mit akarszmondani, Scarlett, ne is mondd ki. Hogy Ashley majdnem asírgödörbe vetette magát, majdnem nyakát szegte. Ott voltam.Láttam. De nem ez a lényeg. Ahhoz képest, hogy milyen okosvagy, egyáltalán nem érted az embereket. Ha Ashley a koporsó-ra veti magát, mindenki azt mondta volna: "milyen megindító".Ha ezenközben meghal, szívből sajnálták volna, de a bánatnakis megvannak a maga törvényei. A társadalomnak törvényekrevan szüksége, azok tartják össze. Te pedig minden szabályt meg-szegtél. Feltűnően viselkedtél a nyilvánosság előtt. Átkaroltálegy férfit, aki nem a férjed. A nyilvánosság előtt. Zavart keltet-tél, félbeszakítottad a temetést, a szertartást, amelynek ugyan-csak megvannak a maga szabályai. Egy szentnek kijáró végtisz-tességet szakítottál félbe. Ebben a városban egyetlen hölgysincs, aki nem India pártján állna. Tehát neked ellenséged.Egyetlen barátod sem maradt. És ha Ashleyvel bármit kezdesz,a vége az, hogy ugyanolyan kitaszított lesz, mint te. Á hölgyekellened fordultak. A Jóisten segítsen rajtad, mert én nem tudok.Amikor keresztényhölgyek ellened fordulnak, ne remélj keresz-tény könyörületet vagy megbocsátást. Mert hiányzik belőlük.És azt sem hagyják, hogy bárki másban meglegyen, különösennem a férjükben. Mert a férj testestül-lelkestül a nő tulajdona.Ezért tartottam magam mindig távol a helytelenül "gyengébbnem"-nek hívott személyektől. Minden jót kívánok neked , Scarlett. Tudod, hogy mindig kedveltelek. Most nem is adhatokmást, csak jókívánságokat. Összezavartad a dolgokat, és nemtudom, rendbe tudod-e hozni valaha is.Az öreg ügyvéd felállt. - Hagyd Ashleyt ott, ahol van. Egszép napon majd felbukkan egy nyájas szavú kis hölgy, és nya-kon csípi. Ő majd vigyáz rá. Pittypat házát meg hagyd megúgy, ahogy van, beleértve a rád eső részt is. És továbbra is elvá-rom, hogy kifizesd a fenntartásához szükséges számlákat, úgy,yahogy eddig is tetted. Ezzel teljesíted ígéretedet Melanie-nak.Gyere. Kikísérlek a hintóhoz. Scarlett belekarolt, és szelíden baktatott mellette. Belül azon-ban forrt a méregtől. Iüdhatta volna, hogy Henry bácsitól nemvárhat segítséget. Egyedül kell utánajárnia, igaz-e, amit Henry bácsi mondott,van-e pénzügyi pánik - és ami a legfontosabb; a maga pénzétbiztonságban tudhatja-e. 6 Henry Hamilton "pánik"-nak nevezte. A pénzügyi válság,amely a New York-i Wall Streeten indult, átterjedt egész Ameri-kára. Scarlett megrémült attól, hogy elveszítheti nehezen szer-zett vagyonát. Az öreg ügyvéd irodájából egyenesen a bankbament. Egész valója remegett, mire beért a bankigazgató iro- dájába. - Megértem aggodalmát, Mrs. Butler - mondta az igazgató,de Scarlett látta, hogy egyáltalán nem érti. Rossz néve,n vette,hogy Scarlett kételkedik a bankok biztonságában, különösenpedig ennek a banknak a biztonságában; amelyet ő vezet. Minéltovább beszélt és minél megnyugtatóbban, Scarlett annál kevés-bé hitt neki. Majd önkéntelenül elcsitította az asszony aggályait. - Hiszennemcsak a szokásos osztalékot fizetjük ki részvényeseinknek,hanem valójában a szokásosnál valamivel magasabbat. - Sze-me sarkából Scarlettre nézett. - Én is csak ma reggel értesültemerről. Magam is szeretném tudni, hogy a férje miért határozottúgy egy hónappal ezelőtt, hogy újabb részvényeket vásárol.Scarlettet a megkönnyebbülés majdnem felrepítette a székből.Ha Rhett itt vett iészvényeket, akkor ez Amerika legbiztonságo-sabb bankja. Ő mindig tudja, hogyan kell pénzt csinálni akkor,ha a világ többi része darabokra hullik. Scarlett nem tudta, ho-68 ... 69 gyan szimatolta ki Rhett ennek a banknak a helyzetét, de nemis érdekelte. Neki elegendő volt az, hogy Rhett bízik ebben abankban. - Bizonyára belenézett abba a dédelgetett kis kristálygömbjé-be - mondta könnyed nevetéssel, amivel felmérgesítette az igaz-gatót. Scarlett úgy érezte magát, mintha becsípett volna.Meggondolatlansága azonban nem terjedt odáig, hogy papí-rokban hagyja a pénzét. Elhatározta, hogy azonnal aranyraváltja. Lelki szemei előtt lebegtek~az elegánsan metszett, érték-telen konföderációs kötvények, amelyekben apja annyira bízott.Scarlett egyáltalán nem bízott a papírokban.A bankból jövet megállt a lépcsőn, hogy élvezze a meleg őszinapsütést és az üzleti negyed nyi,izsgését. Lám, hogy szaladgál-nak itt a népek - sietnek, mert pénzt akarnak csinálni, és nemazért, mert valamitől megijedtek. Henry bácsi megbolondult.Pániknak nyoma sincs. A következő megálló az üzlet volt. "Kennedy Nagyáruház"hirdette az aranybetűs nagy cégtábla az épület homlokzatán.Ez maradt rá a Frank Kennedyvel való rövid házasságból. Ezés Ella. A gyerekből kevés öröme volt, az áruházból annál több.A csillogóan tiszta kirakat mögött tömérdek áru sor~kozott;fényes új fejszéktől fényes új gombostűkig.Azt a sok méter kartont viszont azonnal el kell távolitani.Pillanatok alatt kiszívja a nap, és akkor csak mérsékelt árontudja eladni. Scarlett beviharzott, hogy leszedje a fejét WillieKershaw-nak, az üzlet vezetőjének.Végül nem hibáztatta. A kirakatba kitett karton szállítás köz-ben vízfoltos lett, és máris kedvezményes áron árusították. Amegesett kár miatt a textilgyár elengedte az ár kétharmadát.Scarlett utasítását be sem várva Kershaw újabb tételeket rendelt.A hátsó helyiségben álló súlyos páncélszekrényben csinosanpántlikázott és címkézett kötegekben állt a papírpénz, kis zsá-kokban a fémpénz. - Kifizettem a segédeket, Mrs. Butler -moridta idegesen Kershaw. - Remélem, egyetért. Az összegetmegtalálja a szombati elszámoláson. A fiúk azt mondták, nemlehetnek meg a heti fizetés nélkül. Az enyémét nem vettem ki,mert tudtam, mi a véleménye, de nagyon hálás lennék, ha lehe-tővé tenné... - Természetesen, Willie - mondta kegyesen Scarlett -, amintegyeztetem a kasszát a főkönyvvel. - Kershaw a vártnál eredmé-nyesebben működött, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell min-dennek utánanézni. Amikor kiderült, hogy fillérre egyezik min-den, leszámolta Kershaw háromheti fizetését, tizenkét dollárhetvenöt centet. Holnap, amikor kiadja e heti fizetését, meg-toldja egy dollárral. Megérdemli a jutalmat azért, mert az őtávollétében ilyen jól vezette az üzletet.Ráadásul Kershaw feladatkörét is bővíteni akarja. - Willie - mondta neki négyszemközt -, ezentúl hitelre is árusítunk.Kershaw dülledt szeme majd kiugrott gödréből. Azóta, hogyScarlett vette át az üzlet vezetését, soha senkinek nem adtakel hitelbe. Gondosan meghallgatta Scarlett utasításait. AmikorScarlett megeskette, hogy élő léleknek nem árulja el, szívéretett kézzel esküdött. Jó lesz, ha megtartja esküjét, gondolta,mert Mrs. Butler úgyis rájön, ha megszegi. Meggyőződése volt,hogy Scarlettnek hátul is van szeme, és hogy olvasni tud azember gondolataiban. Scarlett ezután hazament ebédelni. Kezet, arcot mosott, ésnekiült az újságoknak. A Melanie temetéséről szóló beszámolóólyan volt, mint amilyet várt: a lehető legrövidebb szöveg, benneMelanie neve, szülétési helye, halálozásának dátuma. Egy úri-hölgy neve összesen háromszor szerepelhet a hírek között: szüle-tésekor, valamint esküvője, illetve halála alkalmával: Részlete-ket közölni tilos. A gyászjelentést Scarlett maga fogalmazta,hozzátéve néhány megfelelő méltóságteljes sort: milyen tragi-kus; hogy ilyen fiatalon halt meg, és mennyire fog hiányoznigyászoló családjának és minden atlantai barátjának. Ez a résznem jelent meg; biztos, hogy India húzatta ki, gondolta ingerül- ~0 71 ten. Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha Ashley háztartásátnem India, hanem bárki más vezetné!Az újság következő számától hideg veríték verte ki. És a kö-vetkező és következő és következő számtól - növekvő félelem fogtael, miközben gyorsan lapozott. - Hagyd az asztalon - szólt, ami-kor a cseléd behozta az ebédet. Mire az asztalhoz ült, acsirkemell- re rászáradt á mártás. De nem érdekelte. Túlságosan feldúlt volt.Henry bácsi igazat mondott. Valóban kitört a pánik. Az üzletiéletben óriási a zürzavar, összeomlás. Az újságírók "Fekete Pén-tek"-nek nevezték el a napot, amely után a tőzsde tíz napra be-zárt. A részvények ára lezuhant. Mindenki eladni akar, venni sen-ki. A nagyobb amerikai városokban bezártak a bankok, mertügyfeleik pénzüket követelték, és a pénz eltűnt - a bankok ugyanisolyan ,;biztonságos" részvényekbe fektették, amelyek majdnemértéktelenné váltak. Az ipari övezetekben majd mindennap le-áll egy gyár, munkások ezrei maradnak munka és pénz nélkül.Henry bácsi azt mondta, hogy Atlantában ez nem fordulhatelő, hajtogatta magában Scarlett. Nagyon nehéz volt visszatar-tania magát attól, hogy a bankba menjen és hazahozza a pán-célszekrénybe zárt aranyát. Megtette volria, ha Rhett nem éppenabban a bankban lenne részvényes.A délutánra tervezett programra gondolt. Hőn óhajtotta,bárcsak ez az ötlet sose jutott volna eszébe. Mégis úgy döntött,hogy végre kell hajtani. Még akkor is, ha az országban pánikvan. Sőt annál inkább. . Milyen jó lenne egy pohár konyakkal lecsillapítani háborgógyomrát! Az üveg itt áll a tálalón. Idegeit is megnyugtatná.Nem, nem, nem - leheletén érezhető lenne, még akkor is, hautána petr2zselyem- vagy mentalevelet rágcsálna. Mély lélegze-tet vett, és felállt. Csöngetett a cselédnek: - Szaladj a kocsiszín-be, és szólj Eliasnak, hogy fogjon be.Hiába rángatta a csengőt Pittypat néni házánál. Pedig látta,hogy a szalon egyik ablakánál megmozdul a csipkefüggöny. Is-mét csengetett. Hallotta a csengő hangját az ajtó mögötti hall-ban. Mintha mozgást is hallana. Megint megrángatta a csengőt.A hang elhalt, és bent néma csend. Húszig számolt. Mögötteaz utcán elhajtott egy kocsi. Belepusztulok a szégyenbe, soha többé nem leszek képes má-sok szemébe nézni, ha valaki meglátja, hogy nem engednekbe. Érezte, hogy lángba borul az arca. Henry bácsinak tökélete-sen igaza volt. Nem fogadják. Élete során gyakran hallott olya-nokról, akik annyira botrányosan viselkedtek, hogy tisztességesember nem nyit nekik ajtót, de legvadabb álmában sem mertevolna gondolni, hogy ez vele is előfordulhat. Mert ő ScarlettO'Hara, Ellen Robillard lánya, a savannah-i Robillard-ok le-származottja. Vele ez nem történhet meg.Méghozzá azért vagyok itt, hogy jót tegyek, gondolta meg-bántva és megrökönyödve. Érezte, hogy pillanatokon belül sírvafakad. Majd, mint már oly gyakran, a harag és a felháborodáshulláma tört rá. A fene egye meg, ennek a háznak a fele azövé! Hogy meri bárki bezárni előtte az ajtót?Öklével verte az ajtót, rázta a kopogtatót, de a zár nem enge-dett. Bekiabált a kulcslyukon: - Tudom, hogy bent vagy, IndiaWilkes! (Remélem, hogy a kulcslyukra tapasztott füllel hallga-tózik, és kiáltásomba belesüketül.) - Azért jöttem, hogy beszéljek veled; és addig nem megyekel, amíg meg nem tettem. A veranda lépcsőjére ülök, amíg kinem nyitod az ajtót, vagy amíg Ashley haza nem jön a kulcsá-val: Válassz. i Scarlett megfordult, és nekikészülődött, hogy leüljön. Egyet-len lépést tett, amikor meghallotta, hogy mögötte elhúzzák areteszt és a sarokvas megcsikordul. - Az ég szerelmére, gyere be - suttogta rekedten India. - Azegész szomszédság rólunk fog beszélni.Scarlett hátrafordította a fejét, hűvös tekintettel nézett végigrajta. - Te is ideülhetnél mellém a lépcsőre. Ha szerencséd van, 72 73 beléd botlik egy részeg csavargó, és koszt-kvártély fejében elveszfeleségül. Amint kimondta, máris megbánta. Legszívesebben leharaptavolna a nyelvét. Nem azért jött, hogy Indiával veszekedjen. DeAshley húga mindig szálka volt a szemében, és a zárt ajtó előttelszenvedett megaláztatás végképp elkeserítette.India ismét be akarta csukni az ajtót. Scarlett sarkon fordultés odarohant. - Bocsánatot kérek - szűrte összeszorított fogaközt a szót. Mérges tekintete India szemébe fúródott. India vé-gül hátrább lépett. Mennyire élvezné ezt a jelenetet Rhett! - gondolta hirtelenScarlett. Házasságuk boldog korszakában Scarlett mindig ra-gyogva mesélt neki üzleti sikereiről és Atlanta társadalmi életé-ben kivívott helyéről. Rhett ettől mindig hosszan és hangosannevetett; "elragadtatása kimeríthetetlen forrásának" nevezteilyenkor Scarlettet. Talán most is nevetne, ha meghallaná, hogyIndia sárkányként fújtatott, amikor hátrálni kényszerült. - Mit akarsz? - kérdezte jeges hangon a dühtől remegő India. - Milyen kedves tőled, hogy meghívsz egy csésze teára - mond-ta legúribb modorában Scarlett. - De most keltem fel az ebédtől. - Ami azt illeti, éhes volt. Az összecsapás előérzete feledtette velea pánikot, ami miatt nem ebédelt. Remélte, hogy nem kezd ko-rogni a gyomra, amely olyan üres volt, mint a kiszáradt kút.India elállta a szalonba vezető ajtót. - Pitty néni pihen - mondta. Több mint valószínű, hogy repülösót szagolgat, mondtaScarlett magában, de ezúttal befogta a száját. Pittypatre nemharagudott. Mellékesen: szeretett volna hamar végezni, és tá-vozni, mielőtt Ashley hazatérne. - Nem tudom, értesültél-e róla, hogy Melly halálos ágyánmegkért, vigyázzak Beau-ra és Ashleyre.Indiát mintha szíven döfték volna. - Ne szólj egy szót se - figyelmeztette Scarlett -, mert semmi /4 - Ashley tisztességes nevét éppúgy tönkreteszed, mint a ma-gadét. Nem tűröm, hogy itt lógj a nyakán, és szégyent hozzmindnyájunk fejére. - A világ minden kincséért sem maradnék itt egy perccel to-vább, mint amennyi okvetlenül szükséges. Azért jöttem, hogyközöljem: elrendeztem, hogy ingyen vásárolhass üzletemben. - A Wilkesek nem fogadnak el alamizsnát. - Ostoba liba, nem alamizsnáról beszélek, hanem Melanie-nak tett ígéretemről. Fogalmad sincs, hogy egy Beau korú fiúmilyen gyorsan kinövi a nadrágját rneg a cipőjét. Vagy hogyezek mennyibe kerülnek. Azt akarod, hogy Ashleyt ilyen apró-cseprő gondok terheljék, amikor nagy bánatába majdriem bele-rokkant? Vagy azt akarod, hogy Beau-t mindenki kinevesse aziskolában? Pontosan tudom, mekkora jövedelme van Pitty né-ninek. Én is éltem valaha ebben a házban, nem emlékszel? Szű-kösen elég ahhoz, hogy megtarthassa a hintót és vele Peter bá-csit, legyen kevéske étel az asztalon és elegendő repülősó. Egyolyan csekélység is felbukkant manapság, amit "pánik"-nakhívnak. Az üzleti élet fele tönkremegy. Valószínű, hogy Ashleyjöved~elme kisebb lesz, mint valaha. Ha én le tudom nyelni ábüszkeségemet és kopogtatni nálad, mint egy tébolyult, te islenyelheted a tiédet és elfogadhatod, amit nyújtok. Nem is uta-síthatod vissza, mert ha csupán terólad vo~na szó, szemrebbenésnélkül hagynám, hogy éhen pusztulj. Beau-ról van szó. ÉsAshleyről. És Mellyről, mert ő kért meg, és én ígéretet tettem."Úgy vigyázz Ashleyre, Scarlett, hogy ne is vegye észre" - mondtaMelly. Ha viszont nem segítesz, nem tudom eltitkolni előtte. - Miért higgyem el, hogy Melanie ezt mondta? - Mert én ezt állítom. És a szavam szentírás. Bármit gondolszrólam, India, azt soha senki sem állította, hogy ígéretem nemtartottam be, vagy adott szavamat megszegtem:India habozott, és Scarlett látt~, hogy a győzelem küszöbönáll. - Fölösleges, hogy magad menj el az üzletbe; mással is el-küldheted a kért holmik listáját.India mély lélegzetet vett. - Csakis Beau iskolai öltözékétkérem - mondta kelletlenül. Scarlett visszafojtott egy mosolyt. Ha India rájön, hogy mi-lyen kellemes dolog ingyen vásárolni, sok minden mást is besze-rez majd. - Akkor tehát megyek. Az egészről csak Mr. Kershaw, az üz-let vezetője tud, ő meg nem árulja el senkinek. Az ő nevéreküldd a listát, és ő mindenről gondoskodik majd.Amikor visszaült a hintóba, Scarlett gyomra hangosan meg-kordult. Szája fülig szaladt; hála az égnek, hogy nem hamarabb.Odahaza utasította a szakácsnét, melegítse meg az ebédet ésszolgálja fel újra. Mialatt várt, az újság többi oldalát futottaát, elkerülve a pánikról szóló tudósításokat. A lapban volt egyrovat, ami korábban egyáltalán nem érdekelte, most azonbanmohón kereste. Charlestoni társasági híreket és pletykákat tar-talmazott, és lehet, hogy Rhettet vagy az anyját, vagy a húgát,vagy az öccsét megemlítik. Nem talált róluk semmit, de valójában nem is számított rá.Ha valami nagyon izgalmas történik Charlestonban, majd meg-tudja a következő alkalommal, amikor Rhett hazajön. Ha Scar-lett érdeklődik a szülővárosa, a rokonsága iránt, ezzel is bizo-nyítja, hogy szereti Rhettet, bármit gondol is a férfi. Eszébejutottak Rhett szavai: "Időnként visszatérek majd, hogy ne ad-junk okot a pletykákra: Vajon milyen gyakori ez az "időn- ként"? Scarlett aznap éjszaka nem aludt. Ahányszor behunyta a sze-mét, Pitty néni széles bejárati ajtaját látta, amit előle elzártakés bereteszeltek. Ez India mesterkedése, gondolta magában.Henry bácsi bizonyára tévedett, amikor azt mondta, hogy At-lanta minden ajtaja becsukódott előtte.De hisz először azt hitte, hogy a pánikot illetően is tévedett.Csak akkor ismerte el, hogy Henry bácsinak igaza volt, amikoraz újságokat elolvasta, és felfedezte, hogy a valóság rosszabb.G. . Álmatlansága nem volt szokatlan jelenség; jó néhány évvelezelőtt rájött, hogy két-három konyak megnyugtatja és elaltat-ja. Halkan leosont, az ebédlő tálalószekrényéhez ment. A kezé- -ben vitt lámpa fényében szivárványszínekben tündökölt a met-szett üveg. Másnap reggel későn ébredt. Nem a konyak miatt, hanemmert az ital ellenére hajnalban szenderedett csak el. Henry bácsiszavait nem tudta kiverni a fejéből.Útban az üzlet felé betévedt Mrs. Mernwether pékségébe. Apult mögött álló segéd keresztülnézett rajta, és süketséget mímelt.Scarlett megrettent: úgy bánt velem, mintha nem is léteznék.A járdáról lelépve, a hintóhoz menet meglátta a gyalogosan kö-. zeledő Mrs. Elsinget és leányát. Scarlett megállt, mosolyra ésüdvözlésre készült. Scarlett láttán a két l~ölgy megtorpant, szónélkül sarkon fordult és elsietett. Scarlett egy pillanatra valóság-gal megbénult. Majd kocsijához rohant, és á mély hintó árnyassarkába rejtette arcát. A döbbenettől majdnem rosszul lett.Amikor Elias az áruház előtt megállította a hintót; Scarlettki se bújt menedékéb.ől. Eliast küldte be az alkalmazottak fize-tését tartalmazó borítékokkal. Ha kiszáll, esetleg összefut egyismerőssel, valakivel, aki keresztülnéz rajta. A puszta gondolatis elviselhetetlen volt. Ez az egész India Wilkes műve. Mindazok után, hogy én ilyennagylelkű voltam! Nem hagyom, hogy megússza. Büntetlenülsenki sem bánhat így velem. - A fatelepre - utasította kocsisát. Elmondja Ashleynek. Ne-ki kell leállítania India mérgező pletykáit. Ashley nem tűrhetiel, rendreutasíthatja majd Indiát és India baráti körét.. Amúgy is nehéz szíve még nehezebb lett, amikor a fatelepetmeglátta. Túlságosan tele volt. Nagy halmokban álltak az őszinapsütésben aranyszínben ragyogó, édes gyantaillatú fenyődesz-kák. Egyetlen szekeret, egyetlen rakodót nem látott. Senki semvásárolt. Sírhatnékja támadt. Henry bácsi megjósolta, hogy így lesz, 76 77 de Scarlett nem gondolta volna, hogy a helyzet ennyire súlyos.Az embereknek nem kell ez a gyönyörű, tiszta deszka? Mélyetlélegzett. Számára a frissen vágott fenyő illata a világ legédesebbparfümje. Ó, mennyire hiányzik neki ez a fatelep: soha nemfogja megérteni, miért engedte, hogy Rhett rávegye: adja elAshleynek. Ha az övé volna, ez nem fordulhatott volna elő.Valahogy, valakinek eladná a deszkát. A pánik szele meglegyin-tette, de elhessegette a gondolatot. Mindenütt nagyon rosszulmennek a dolgok, nem szabad Ashleyt ezzel is nyugtalanítani.Hiszen most ő vár segítséget Ashleytől. - Remekül néz ki a telep! - mondta derűsen. - Bizonyáraéjjel-nappal járattad a fűrészmalmot ahhoz, hogy ekkora kész-letet gyűjtsél. Ashley felnézett az asztalon heverő főkönyvb.ől, és Scarletttudta, hogy minden vidám erőfeszítése hiábavaló. Ashley csep-pet sincs jobb színben, mint amikor Scarlett megmosta a fejét.Ashley felállt, mosolyogni próbált. Belénevelt udvariasságaerősebb volt, mint kimerültsége, de a reménytelenség mindket-tőt túlszárnyalta. Nem beszélhetek neki Indiáról, gondolta Scarlett, sem az üz-letmenetről. Ahhoz is össze kell szednie magát, hogy lélegzetetvegyen. Hálni jár belé a lélek. - Drága Scarlett, milyen kedves tőled, hogy meglátogattál.Nem ülnél le? " Kedves"?! Szentséges ég! Úgy hangzik, mint egy udvariasszólamokat hangoztató zenedoboz. Nem, nem is. Úgy hangzik,mintha nem tudná, mi jön ki a száján, és azt hiszem, ezzelközel járok az igazsághoz. Miért érdekelné, hogy maradék jóhírnevemet is kockára teszem azzal, hógy gardedám nélkül jö-vök ide? A vak is látja, hogy saját maga sem érdekli - miérttörődne velem? Én meg nem bírok leülni és bájcsevegni. Nembírok. De muszáj. - Köszönöm, Ashley - mondta, és az odahúzott székre ült.Kényszeríteni fogja magát, hogy tizenöt percig maradjon, ésüres, vidám megjegyzéseket tegyen az időjárásról, szórakoztatótörténeteket meséljen a Tarán töltött kellemes napokrál. Mam-myt nem említi, az túlságosan feldúlná Ashleyt: Tony hazajöve-tele viszont más dolog. Az jó hír. - I,ent voltam Tarán... - kezdte Scarlett. - Scarlett, miért akadályoztad meg? - kérdezte Ashley nyo-mott, élettelen hangon, anélkül hogy a válasz igazán érdekelné.Scarlett nem tudta, mit mondjon. - Miért akadályoztad meg? - ismételte Ashley, és a hangjamost már tele volt érzelmekkel - haraggal, szemrehányással,fájdalommal. - A sírba akartam kerülni. Nem Melanie sírjába,akármelyikbe. Másra már nem vagyok jó... ne, Scarlett, ki nemondd, amit mondani akarnál. Annyi jóakaratú embertől kap-tam vigasztaló és biztató szavakat, hogy már torkig vagyok ve-lük. Táled nem a szokásos közhelyeket várom. Hálás lennék,ha kimondanád, amit gondolsz: hagyom, hogy meghaljon afatelep. Az az üzletág, amibe szíved-lelked belefektetted. Teljescsődöt mondtam. Te tudod. Én is.tudom. Az egész világ tudja.Miért áltatnánk magunkat? Miért nem hibáztatsz engem? Tesem találnál rá keményebb szavakat, mint amilyeneket én mon-dok önmagamnak. Nem "sértenéd meg az érzéseimet". Úris-ten, hogy gyűlölöm ezt a frázist! Mintha még volnának sérülé-keny érzéseim. Mintha még egyáltalán érezni tudnék valamit.Ashley lassú, súlyos mozdulatokkal ingatta fejét. Olyan volt,mint egy halálra sebzett állat, amelyre rárontanak a ragadozók.Hangja elcsuklott. Elfordult. - Könyörgök, bocsáss meg. Nincsjogom hozzá, hogy a gondjaimmal terheljelek. Eddigi szégye-nemet most tetéztem ennek a kitörésnek a szégyenével. Légy kö-nyörületes, kedvesem, és hagyj itt. Hálás lennék, ha elmennél.Scarlett szó nélkül elmenekült.Később íróasztalához ült, előtte gondosan összerakott jogiiratok. A vártnál is nehezebb lesz megtartani Mellynek adottígéretét. Korántsem elég, há csak ruházatukról és a háztartásicikkekről gondoskodik. 78 79 Ashley a kisujját sem mozdítja, hogy segítsen magán. Nekikell sikeressé tennie Ashleyt, akár hajlandó együttműködni,akár nem. Megígérte Melanie-nak.És nem bírja elviselni, hogy az általa kiépített üzlet tönkre- menjen. Scarlett jegyzékbe foglalta vagyonát.Az áruház, annak épülete és forgalma: havi közel száz dollárnyéreség. De amikor a pánik eléri Atlantát, és az emberekneknem lesz elkölteni való pénzük, minden bizonnyal csökkennifog. Felírta magának, hogy több olcsó árut kell beszereznie , és nem kell utánrendelést feladni olyan luxuscikkekre, mint aszéles bársonyszalag. A telkén álló koesma a vasútállomás mellett. A kocsma nemaz övé; havi harminc dollárért adja bérbe a telket és az épületet.Nehéz időkben az emberek többet isznak, emelhetné esetleg abérleti díjat. De az a néhány dollár aligha segíti ki a pácbólAshleyt. Nagyobb összegre van szüksége.Aranya a páncélszekrényben. Ez már pénz; több mint huszon-ötezer dollár. Férjétől függetlenül is gazdag; a legtöbben ígytartanák. De ő maga nem. Ő még most sem érzi magát bizton- ságban. Visszavásárolhatnám Ashleytől a fűrészmalmot és a fatele-pet, gondolta, és égy pillanatra fellelkesült. Majd sóhajtott. Ezsem oldana meg semmit, Ashley, amilyen ostoba, ragaszkodnaahhoz az árhoz, amit a szabad piacon kapna érte, és ami jelenlegalig több a sémminél. Majd Scarlett sikere láttán még keserve-sebben nyomasztaná a maga kudarca. Nem, bármennyire sze-retné kezébe venrü a fatelepet és a fürészmalmokat, Ashleyt kellsikeressé tennie. Egyszerűen nem hiszem el, hogy a deszkának ne volria piaca.Pánik ide vagy oda, az embereknek építkézni kell, még akkoris, ha az építmény csak egy tehén- vagy lóistálló.Szorgosan lapozgatta a könyveket és papírokat. Hirtelen ötle-te támadt. Igen, itt áll: az a darab termőföld, amit Charles Hamiltonhagyott rá. A gazdaságok alig hoznak jövedelmet. Mi hasznanéhány kosár kukoricából és egyetlen bála durva gyapotból?A feles művelés a jó termőföld elpaz~rlása, hacsak nincs vagyezer hektár földed és tucatnyi jó bérlőd. De az ő örökölt százhektár termőföldje a város terjeszkedése folytán már itt vanAtlanta peremén. Ha egy jó építőmestert találna (bizonyára bő-ven akadriak munkára éhesek), száz vagy akár kétszáz házikótis fel lehetne oda húzni. Aki most elveszti pénzét - és sok ilyenvan -, szerényebben él, összehúzza magát. Először a nagy házátadja el, és olyat keres, amilyet megengedhet magának.Nekem nem lesz hasznom belőle. De nagy veszteségem sem.Arról meg majd gondoskodom, hogy az építő csak Ashleynélvásárolt deszkát használjon, annak is a legjavát. Ashley tehátkeresethez jut - nem vagyonhoz, de állandó, biztos jövedelem-hez -, és soha nem jön rá, hogy az egész tőlem ered. Ezt majdelrendezem. Más nem is kell, csak egy jó építőmester, aki tudtitkot tartani. És nem lop túl sokat.Scarlett másnap a helyszínre hajtott, és felmondott a részesbérlőknek. - Igen, Mrs. Butler, asszonyom, igaz, högy szükségem vana munkára - mondta Joe C'olleton. Az építőmester negyveneséveiben járó alacsony, sovány férfi volt; jóval idősebbnek lát-szott, mert sűrű haja hófehér volt, arca cserzett a szabad égalatti munkától. Összeráncolta homlokát, vastag szemöldökebeárnyékolta sötét szemét. - Szükségem van munkára, de nemvagyok annyira rászorulva, hogy magának dolgozzak.Scarlett majdnem sarkon fordult és elment; nem nyeli le asértést egy felkapaszkodott nincstelen fehér embertől. De szük-sége van Colletonra. Ő az egyetlen talpig becsületes építőmesteregész Atlantában; ezt akkor látta, amikor a háború utáni fellen- so 8i dülés éveiben épületfát árult. Mindjárt toporzékolni kezd. Errőlis Melly tehet. Ha nem szabta volna ezt a buta feltételt, hogytudtán kívül kell segíteni Ashleyn, bármelyik építőmesterhezfordulhatna. Sasszemekkel figyelné ténykedését és ellenőriznémindvégig a munkát. Jaj de szívesen csinálná!De nem árulhatja el, hogy köze van a dologhoz. És másbannem bízhat, csakis Colletonban. El kell vállalnia; akárhogyanis, de ráveszi. Kis kezét a férfi karjára tette. A szűk glaszékesz-tyűben keze nagyon törékenynek hatott. - Mr. Colleton, meg-szakad a szívem, ha nemet mond. Különleges ember segítségérevan szükségem. - Könyörgő, gyámoltalan tekintetet vetett rá.Kár, hogy Colleton nem magasabb. Nehéz megjátszani a töré-keny kis hölgyet olyan férfival szemben, aki nem magasabb ná-lunk. Ámbátor gyákori, hogy az ilyen kis termetű férfiak védel-mezik legharciasabban a nőket. - Nem tudom, mihez kezdjek,ha visszautasít. Colleton karja megrándult. - Mrs. Butler, maga egyszer ned-ves fát adott el nekem, holott azt állította, hogy már kiszáradt.És én nem kötök másodszor üzletet olyannal, aki egyszer be-csapott. - Bizonyára tévedés történt, Mr. Colleton. Zöldfülű voltam,akkor kezdtem tanulni a szakmát. Emlékszik, hogy volt akkori-ban. A jenkik állandóan a nyomunkban voltak. Folytönos ha-lálfélelemben éltem. - Szeme könnyben úszott, halványra rúzso-zott ajka remegett. - Amikor a jenkik rátörtek a Klan- egyikülésére, megölték a férjemet, Mr. Kennedyt.Colleton egyenes, mindentudó tekintete megzavarta. Szemükegy magasságban volt, és a férfi nézése kőkemény. Scarlett levet-te a kezét a férfi karjáról. Mit tegyen? Nem vallhat kudarcot.Colletonnak vállalnia kell a munkát. - Ígéretet tettem legdrágább barátnőm halálos ágyánál. -Most már maguktól folytak a könnyei. - Mrs. Wilkes kérte asegítségemet, most meg én kérem a magáét. - Mindent elmon-dott... Hogyan óvta meg Melanie mindig Ashleyt... Ashley al-kalmatlansága az üzleti életre... Kísérlete arra, hogy á feleségé-vel együtt szálljon sírba... az eladatlan deszkahalmazok... a kö-telező titoktartás... Colleton felemelt kézzel állította el Scarlett szóáradatát. -Rendben van, Mrs. Butler. Mrs. Wilkes kedvéért vállalom. -Kinyújtotta a kezét. - Kezet rá; a legjobb anyagokból fogoma legjobb házakat építeni: Scarlett a tenyerébe csapott. - Köszönöm. - Úgy érezte, életeIegnagyobb győzelmét aratta. Néhány óra múlva jutott eszébe, hogy ő csak deszkából gon-dolta a legjobbat, és nem az összes többiből. Azok a nyomorultházak egy vagyonba kerülnek majd, ráadásul saját, kerriénymunkával előteremtett pénzéből. A közösség elvesztett kegyétsem nyerheti vissza azáltal, hogy titokban segíti Ashleyt. To-vábbra is becsapják előtte az ajtót.No nem mindenki. Rengeteg barátom van, akik sokkal mu-latságosabbak, mint ez, ek a savanyú atlantai népek.Félretette a tervrajzot, amit Joe Colleton vázolt fel egy papír-zsákra. Ezt kellene tanulmányoznia és jóváhagynia. Sokkal job-ban izgatják azonban a várható költségek; mit számít, hogymilyen lesz a ház és hová kerül a lépcső?A fiókból elővette a bársonyba kötött "lá~ogatók könyvét",és nekiállt, hogy a meghívandók listáját összeállítsa. Estélyt fogadni. Nagy estélyt, zeneszóval, rengeteg pezsgővel és rengetegfinomabbnál finomabb étellel. Most, hogy a mély gyász idősza-ka lejárt, tudathatja barátaival, hogy meghívhatják estélyeikre.Ennek pedig a legjobb módja, ha ő ad egy agy fogádást.Gyorsan végigfutott a régi atlantai családok nevén: Nincs ér-telme meghívni őket; valamennyien úgy vélik, hogy mély gyásztkellene viselnem Mellyért. Egyébként levehetem a gyászfátyoltis. Végül is nem a testvérem volt, hanem csak a sógornőm, ésmég abban sem vagyok egészen biztos, hogy ez számítana, hi-szen Charles Hamilton az első férjem volt, és azóta még kétszermentem férjhez. 82 83 Scarlett magába roskadt. Sem a gyászfátyolnak, sem CharlesHamiltonnak semmi köze ehhez az egészhez. Valójában mélysé-gesen gyászolja Melanie-t; állandóan sajog miatta a szíve. Foly-tonosan érzi a szelíd, szerető barátnő hiányát. Sokkal fontosabbvolt neki, mint hitte volna. Melanie nélkül hidegebb és sötétebblett a világ. Ő pedig nagyon magányos. Alig két napjajött visszavidékről, és két magányos éjszaka mélységes félelemmel töltötte el.Melanie-nak elmondhatta volna Rhett távozását; Melanievolt az egyetlen, akinek ezt a szégyenletes dolgot bizalmasanmegvallhatta volna. Ráadásul Melly azt mondaná, amit Scarletthallani szeretne. = Természetesen visszajön hozzád, drágám -mondta volna -, annyira szeret téged. - Ezek voltak az utolsószavai: "Légy jó Rhett kapitányhoz, úgy szeret téged "Melanie szavainak felidézése balzsamként hatott Scarlettre.Ha Melly azt állította, hogy Rhett szereti őt, akkor igenis szere-ti, és ez nemcsak vágyálom. Lerázta rosszkedvét, kiegyenesítettehátát. Nem szükségszerű, hogy magányos legyen, és az sem szá-mít, ha Atlanta "régi gárdája" soha többé nem áll szóba vele.Rengeteg barátja van. Lám, a meghívandók listája már kétol-dalnyi, és könyvében még csak az L betűnél tart.A barátok, akiket Scarlett vendégül akart látni, a Georgiátaz újjáépítés kormánya idején elárasztó hiénacsorda legsikere-sebb, leghivalkodóbb tagjai voltak. Az elsők közül sokan eltá-voztak 1871-ben, amikor a kormány megbukott, de sokan ittis maradtak. Élvezték nagy házaikat, a szédületes vagyont, amita Konföderáció hullarablásán szereztek. Nem éreztek kísértést,hogy "haza"-menjenek. Jobbnak vélték elfelejteni, hónnan jöttek. Rhett mindig megvetette őket. "Csőcseléknek" nevezte, ésha Scarlett nagy estélyt adott a tiszteletükre, elment hazulról.Scarlett úgy gondolta, ez ostobaság, és meg is mondta neki. - A gazdagok sokkal mulatságosabbak, mint a szegények. Szeb-bek a ruháik, a hintók, az ékszereik, és ha az ember ellátogathozzájuk, sokkal jobban ehet és ihat.De sehol sem volt t~lyan jó az étel, olyan elegáns a tálalás,mint Scarlettnél. Elhatározta, hogy a mostani lesz minden időklegpompásabb fogadása. Újabb, emlékeztető jegyzéket állítottössze; a hideg finomságokat hattyú formájú jégtartóban tálal-ják; tíz láda pezsgőt kell rendelni; új estélyi ruhára is szükségevan. Első útja a nyomdába vezet, elkészítteti a meghívókat, utá-na azonnal a varrónőhöz siet. Scarlett félrebillentett fejjel csodálta tükörképét, a Stuart Má-ria stílusú főkötő keményített fehér fodrait. A homlokába be-nyúló cakk nagyon jól áll, hangsúlyozza szemöldökének feketeívét, szemének ragyogó zöldjét. Haja fekete selyemként hullám-zott a főkötő két oldalán. Ki gondolta volna, hogy a gyász ilyenelőnyös? Illegette-billegette magát, válla fölött visszanézett a tükörbe.~Fekete ruhája szegélyén nagyon szépen csillogott a fekete flitter.A "rendes" gyászruha nem olyan rémes, mint a mélygyász,sok lehetőséget rejt, különösen, ha az embernek ilyen tejfehér~. . bőre és erősen dekoltált ruhája van. ,. Az öltözködőasztalhoz sietett, parfümöt hintett vállára ésnyakára. Sietni kell, bármelyik pillanatban megérkezhetnek azelső vendégek. Lent már hangolnak a zenészek. Örömmel pász-tázta az ezüsthátú hajkefék és kézitükrök között nagy csomók-ban heverő vastag fehér meghívókat. Amint barátai megtudták,hogy visszatér a társadalmi `életbe, elárasztották meghívókkal;. sok-sok héttel előre betáblázták. És azután még újabb meghívá-sok érkeznek, majd ő ad újabb fogadást. Vagy talán táncestélyta karácsonyi időszakban. Igen, igen, minden jóra fordul. Olyanizgatott volt, mintha ez lenne élete első estélye. Nem csoda.Több mint két hónapja nem volt sehol.Kivéve Tony Fontaine hazatérési vacsoráját. Mosolyogva em-lékezett rá. A drága Tony, magas sarkú csizmájában és ezüst-nyergével. Bár itt lenne ma este! Micsoda szemeket meresztenea vendégsereg, ha látná, hogyan forgatja hatlövetű pisztolyait! 84 85 Menni kell - késő van, a zenészek már játszanak.Lesietett a vörös szőnyeggel borított lépcsőn. Elégedettenszívta be az óriási vázákban illatozó melegházi virágok szagát.Örömtől csillogó szemmel járt szobáról szobára, hogy nyugtáz-za: minden rendben. Minden tökéletes. Pansy hál istennekvisszajött Taráról. Igen jól ért a személyzet dirigálásához, sok-kal jobban, mint az új inas, akit Pork helyébe vett fel. Scarlettegy pohár pezsgőt vett el a tálcáról, amit az új inas tartott.No, legalább ehhez ért, nagyon elegánsan csinálja, és Scarlettigencsak becsülte az eleganciát.Ekkor megszólalt a csengő. Scarlett boldog mosollyal sietetta , hallba, hogy barátait üdvözölje.Majdnem egy órán át özönlöttek a vendégek, a ház megtelthangos beszéddel, parfüm és púder tömény illatával, selymekés szaténok, rubinok és zafírok csillogó színeivel.Scarlett mosolyogva, nevetve járkált a tömegben, felületesenfltirtölt a férfiakkal, kecsesen fogadta a nők túláradó bókjait.Annyira örülnek, hogy újra látják, annyira hiányzott nekik;senki se ad ilyen izgalmas estélyt, senkinek sincs ilyen szép háza,ilyen elegáns ruhája, ilyen fényes haja, ilyen fiatalos alakja,ilyen tökéletes, sima bőre! Remekül szórakozom. Nagyszerű ez az estély.A hosszú, fényes asztalon sorakozó ezüsttálakra és -tálcákrapillantott; ellenőrizte, hogy a személyzet gondoskodik-e az ál-landó utánpótlásról: Fontos volt számára, hogy sok legyen, fö-lösen sok az étel, mert soha nem tudta teljesén elfelejteni, hogya háború vége felé majdnem éhen pusztult. Pillantása találko-zott barátnője, Mamie Bart mosolygó pillantásával. Mamie ép-pen egy osztrigás vajas süteménybe harapott, és szája sarkábólvaj csorgott a kövér nyakát díszítő gyémánt nyakláncra. Scarlettundorodva fordult el. Egy szép napon Mamie akkora lesz, mintegy elefánt. Én, hála az égnek, annyit ehetek, amennyit akarok,és egy grammot sem hízom. Elbűvölően mosolygott Sylvia barátnője férjére, Harry Con-ningtonra. - Milyen varázsszert talált, Harry? Tíz évvel fiata-labbnak látszik, mint amikor utoljára találkoztunk. - Gúnyo-san-vidáman állapította meg, hogy Harry erre behúzza hasát.Arca előbb piros, majd lilásvörös lett az erőlködéstől. zutánfeladta. Scarlett felkacagott és odébbállt:Hangos hahotára figyelt fel, és a nevetés forrását képező há-rom férfi felé sodródott. Nagyon szeretne valami mulatságosathallani, akár olyan tréfát is, amit egy igazi hölgynek nem szabadmegértenie. ...ekkor így szóltam magamhoz, "Bill, ami az egyiknek pá-nik, a másiknak haszon, és én jól tudom, hogy a jó öreg Billmelyiket választja!" Scarlett szeretett volna élfordulni. Ma este szórakozni akar,és nem pániktörténeteket hallani. Ámbátor lehet, hogy tanülhatvalamit. Legmélyebb álmában is okosabb, mint Bill Weller fé-nyes nappal, ez már biztos, Ha Bill pénzt csinál a pánikból,szeretné tudni a módját. Csendben közelebb húzódott. - ...ezek a bárgyú déliek állandó fejfájást okoztak nekem,amióta csak lejöttem - vallotta be Bill. - Mihez kezdesz olyanemberrel, akiben nincs természetes kapzsiság? Felsültem a "há-romszorozd meg a pénzed" kötvényekkel, az aranybányarészvé-nyekkel. Ezek itt keményebben robotolnak, mint a niggerek va-laha is, és a fogukhoz verik a garast. Kiderült, hogy rengetegnekvan nagy csomó kötvénye meg ilyesmije. A konföderációs kor-mány papírjai. - Bill hangos röhögéséhez kórusban csatlakoz-tak a többiek. Scarlett dühöngött. "Bárgyú déliek! "- A drága papának isvolt egy doboz konföderációs kötvénye. És minden tisztességesembernek az egész megyében. Próbált elmenni, de a háta mö-gött már jócskán összegyűltek mások is, akiket Bill Weller neve-tése odavonzott. - Kis idő múltán - folytatta Weller - rájöttem, hogy mi azábra. Egyszerűen nem bíznak a papírokban. Semmi másbansem, pedig többfélével próbálkoztam. Csodagyógyszerekkel, 86 T 87 villámhárítókkal és egyéb holtbiztos pénzcsináló trükkökkel, demindennel megbuktam. Fiacskáim, mondhatom, ez mélyen sér-tette a büszkeségemet. - Panaszos arcot vágott, majd szélesenelvigyorodott - kivillant három nagy aranyfoga. - Mondanom sem kell, hogy Lula meg én akkor sem éhez-tünk volna, ha nem találok ki semmi újat. A régi szép időkben,mikor Georgia a republikánusok markában volt, kerestemannyit a vasúti szerződéseken, amiket a haverok nekem megsza-vaztak, hogy jómódban élhettünk volna még akkor is, ha bo-lond fejjel nekilátok és tényleg megépíttetem a vasutat. De énszeretek a tűz közelében maradni. Lulát meg idegesítette, hogytúl sokat vagyok otthon, nincs semmi dolgom. Azután, hál is-tennek, jött a pánik, és az őslakosok rohanva kivették a bankbóla pénzüket, és a matracbá dugták. Minden ház, még a legnyo-morultabb is, olyan lehetőségei rejtett, amit nem lehetett ki-hagyni. ". - Hagyjuk a link dumát, Bill, mit találtál ki? Megszomja-zom, mire kivárom, hogy abbahagyd a vállad veregetését, ésa lényegre térjél. - Amos .Bart hegyes köpéssel hangsúlyoztatürelmetlenségét - a köpés eltévesztette a kiszemelt köpőcsészét.Scarlett is türelmetlen volt. Türelmetlenül leste, mikor szaba-dulhat ki az embergyűrűből. - Nyugalom, Amos, mindjárt rátérek. Hogyan férkőzhetünkezekhez a matracokhoz? Nem vagyok amolyan vándorprédiká-tor, szeretek az íróasztalom mögött üldögélni, és hagyni, hogyaz alkalmazottaim nyüzsögjenek. Így üldögéltem akkor is a for-gó bőrszékemben, amikor kinéztem az ablakon, és egy temetésimenetet láttam. Mint a villám csapott belém a felismerés: nincsegyetlen ház Georgiában, ahol ne gyászolnának egy korán eltá-vozott, hőn szeretett személyt.Scarlett elborzadva meredt Bill Wellerre, aki tovább mesélte,milyen csalással gyarapította vagyonát. - A legkönnyebben azanyákat és özvegyeket léhet bepalizni - és ezekből itt van a leg-több. Amikor ügynökeim közlik velük, hogy a KonföderációsVeteránok Szövetsége emlékműveket állít a csatatereken, pilla-natok alatt kiürítik a matracot, hogy szeretteik neve ott álljona márványoszlopon. Scarlett elszörnyedt: - Te ravasz vén róka, zseniális vagy! - dicsérte Amos, és aBillt körülvevő férfiak még hangosabban nevéttek. Scarlett úgyérezte, mindjárt rosszul le.sz. A nem létező vasutak és aranybá-nyák sose izgatták, de az anyák és özvegyek, akiket Bill Wellerbecsapott, a saját véréből valók. Lehet, hogy Bill ügynökei éppmost közelednek Beatrice Tarleton vagy Cathleen Calvert, vagyDimity Munroe, vagy bármely másik nő felé Clayton megyében,aki fiát, fivérét vagy férjét veszítette el.Hangja éles pengeként hasította át a nevetést. - Soha életem-ben nem hallottam ennél aljasabb, mocskosabb történetet. Un-dorodom magától, Bill Weller! Mindnyájuktól undorodom. Mittudnak maguk a déliekről - vagy az akárhol élő tisztességesemberekről? Életükben nem volt egy tisztességes gondolatuk,soha az életben nem cselekedtek tisztességesen! - Kinyújtottkézzel furakodott át a Weller köré gyülekezett, elképedt fér-fiak és nők gyűrűjén, majd szaladni kezdett. Szoknyájába tö-rölte kezét, mert úgy érezte, bepiszkolta azzal, hogy hozzá-juk ért. Elé tárult az ebédlő a finomságoktól roskadozó ezüsttálak-kal; undor fogta el a sűrű, zsíros mártások és a befröcsköltköpőcsészék szagának keveredésétől. Lelki szemei előtt megje-lent a Fontaine család egyszerű asztala, középen a lámpával,az egyszerű, házi füstölésű sonkából, otthon sütött kukoricake-nyérből és saját termesztésű zöldségekből összeállított vacsöra.Hozzájuk tartozik; azok az övéi, és nem ezek a közöxrséges,útszéli, üres csillogású nők és férfiak.Szembefordult Wellerrel és csoportjával. - Csőcselék! - ordí-totta -, rohadt banda! Ki innen, el a szemem elől. Rosszul va-gyok, ha magukra nézek! Mamie Bart hibát követett el azzal, hogy csillapítani próbálta. 88 89 - Na, na, kedveském - nyújtotta felé karperecekkel teleaggatott karját. Miélőtt hozzáérhetett volna, Scarlett hátrahőkölt. - Különö-sen rád vonatkozik ez, te kövér disznó. - No de ilyet! - remegett Mamie Bart hangja. - Hogy a fené-be mersz így beszélni velem? Akkor se maradnék itt, ha térdenállva könyörögnél, Scarlett Butler!Tolakodó, dühös, pánikszerű menekülés indult meg, és rövidtíz perc alatt kiürült a ház. A fogadásból csak romhalmaz ma-radt. Scarlett egyetlen pillantást sem vetett a felborult tálakra,a kiöntött pezsgőre, a törött tányérokra és poharakra. Magasankell tartani a fejét, úgy, ahogy anyja tanította. Mintha otthonvolna Tarán, vastag könyvet egyensúlyozna a fején, háta egye-nes, mint a fatörzs, álla felszegve, válla kihúzva.Mint egy úrihölgy. Ahogy anyja tanította. Feje szédült, lábaremegett, de megállás nélkül haladt fel a lépcsőn. Igazi úrihölgysose mutatja ki, hogy fáradt vagy zaklatott. - No végre megtette, legfőbb ideje - mondta a kürtös. Apálmák mögé rejtett oktett sokszor játszott Scarlett fogadá- sain. Az egyik hegedűs köpése hajszálpontosan eltalálta a cserépbeültetett pálmafát. - Szerintem már késő. Aki körpa közé kevere-dik, megeszik a disznók. Odafent Scarlett arcra borult selyemágyán, és szívszaggatónzokogott. Mennyire vágyott a ma esti mulatságra!Jóval később, amikor a ház már csendes és sötét volt, Scarlettlement innivalóért. Nem tudott elaludni: A fogadás mindennyoma eltűnt, kivéve a gondosan összeállított vü-ágkompozíció-kat és a csupasz ebédlőasztalon álló hatágú gyertyatartókbana félig leégett gyertyákat. Scarlett meggyújtottá a gyertyákat és elfújta a lámpást. Miértlapuljon félhomályban, mintha tolvaj volna? Az ő háza, az őkonyakja, azt csinál, amit akar. 90 Poharat keresett, a konyakos üveggel együtt az asztalhoz vitte,az asztalfőn álló karosszékbe ült. Az asztal is az övé.Megnyugtató meleg áradt szét a testében. Scarlett sóhajtott.Hála Istennek. Még egy pohár, és az idegeim lecsillapodnak.Megint megtöltötte az elegáns kis kristálypoharat, csuklójánakegyetlen gyors mozdulatával felhajtotta. Miközben újabb po-hárral töltött, azt gondolta, hogy nem volna szabad így sietni.Nem méltó egy úrihölgyhöz. A harmadik adagot kortyolgatta. Milyen szép a gyertya fénye,lángjának aranyát visszaveri az asztal fényesre csiszolt lapja.Milyen szép ez az üres pohár. Ahogy ujjai között forgatja, aszivárvány minden színét felragyogtatja.Síri csend honolt a szobában. Amikor kitöltötte a konyakotés pohara az üveghez koccant, összerezzent. Ez is azt bizonyítja,hogy szüksége van az italra, ugye? Ideges ahhoz, hogy aludni tudjon. A gyertyák csonkig égtek, az üveg lassan kiürült, és Scarletttöbbé nem volt ura agyának és emlékeinek. Itt, ebben a szobá-ban kezdődött el minden. Akkor is üres volt az asztal, gyertyákálltak rajta csupán, és az ezüsttálca a konyakos üveggel és poha-rakkal. Rhett részeg volt. Scarlett sose látta még igazán része-gen, hisz nagyon jól bírta az italt. Azon az éjszakán azonbanrészeg volt és kegyetlen. Rettenetes sértéseket vágott a fejéhez,és úgy kicsavarta a karját, hogy Scarlett felkiáltott.De azután... azután ölbe kapta, felvitte szobájába és megerő-szakolta. Azaz nem kellett erőszakot alkalmaznia. Scarlett egészteste lángra gyúlt, amikor simogatta, ajkát és testét csókolgatta.Égett az érintésétől, egyre jobban kívánta, testét ívbe hajlitottaés megfeszítette, hogy újból és újból érintkezzen Rhett testével...Nem lehetett igaz. Biztosan álmodta; de hogyan álmodhatottilyet, amikor álmában sem jutott eszébe, hogy ilyesmi létezik?Úrinő nem érezhet olyan vad vágyat, amilyet ő érzett, úrinőnem tehet olyat, amiket ő tett. Scarlett megpróbálta emlékeitagyának abba a zsúfolt, sötét sarkába szorftani, ahová elviselhe- 91 tetlen és elképzelhetetlen gondolatait száműzte. De most túl so-kat ivott. Igenis megtörtént, jajongott a szíve, megtörtént. Nem én ta-láltam ki. Anyja oly gondosan kioktatta arra, hogy úrinőnek nem lehet-nek állati vágyai. De agya ezúttal felmondta a szolgálatot, el-vesztette uralmát teste heves vágyai felett. Eksztázist és oda-adást kívánt. Fájó mellét kezébe vette, de teste nem ezekre a kezekre vá-gyott. Két karját az asztallapra ejtette, közéjük fúrta fejét. Ésmegadta magát a vágy és fájdalom hullámainak; vonaglott, éstört hangon kiáltott az üres, néma szobában. - Rhett, ó, Rhett, mennyire hiányzol! 8 Közeledett a tél, és Scarlett minden egyes nappal idegesebblett. Joe Colleton kiásta az első ház alapjának a helyét, de azismétl6dő esők lehetetlenné tették, hogy nekiálljon a betono-zásnak. - Mr. Wilkes gyanút fog, ha a szükségesnél hamarabbveszem meg a zsáluzáshoz szükséges deszkát - mondta, nagyonésszerűen, és Scarlett tudta, hogy igaza van. A késlekedés mégisbosszantotta. Lehet, hogy elhibázott volt ez az egész ötlet az építkezéssel.Az újságok nap nap után egyre több üzleti csődről számoltakbe. Amerika nagyvárosaiban sorra riyíltak az ingyenkonyhák,mind többen álltak sorba ingyenkenyérért; emberek ezrei váltakmunkanélkülivé, amikor üzemük vagy vállalatuk tönkrement.Miért kockáztatja pénzét most, a lehető legrosszabbkor? Miérttette azt az őrült ígéretet Mellynek? Ha legalább elállna a hideg eső... S ha legalább nem rövidülnének a napok. Napközben el tudtafoglalni magát, de sötétedéskor magára maradt a nagy, üresházban, társául csak a gondolatai szegődtek. És nem akart gon-dolkozni, mert egyik kérdésére sem talált választ. Hogy kerültekkora bajba? Soha nem tett szándékosan olyat, ami ellene for-dította volna az embereket, akkor meg miért olyan gyűlöletesekmindannyian? Miért nem jön már haza Rhett? Mit tegyen, hogysorsa jobbra forduljon? Muszáj megoldást találnia, nem bo-~yonghat örökké szobáról szobára a nagy házban, mint egy ha-~zajáró lélek! Örülne már akár Wade és Ella társaságának is, de Suellenazt írta, hogy karanténban vannak, mert egyik gyerek a másikután kápta el a hosszan tartó bárányhimlőt.Ismét felvehetné a kapcsolatot a Bart házaspárral és barátikörükkel. Az, hogy Mamie-t disznónak nevezte, nem számít - olyan vastag a bőre, mint az elefántnak. Scarlett azért is szere-tett barátkozni a "csőcselékkel", mert bármikor megsérthetteőket, és mindig hason csúszva jöttek vissza hozzá. Hála Isten-nek én még nem süllyedtem idáig. Én nem fogok hason csúszvavisszatérni hozzájuk, most, hogy tu~om, milyen alantas népek.Csak az a baj, hogy olyan hamar besötétedik, és az éjszakákolyan hosszúak, és nem tudok aludni. Minden jobbra fordul,ha az eső eláll... ha vége a télnek... ha Rhett hazajön...Végre megjavult az idő: ragyogó, hideg, napsütéses napokjöttek, a fényes kék égen fehér felhőpamacsok úsztak. Colletonkiszivattyúzta a kiásott gödörben összegyűlt vizet, és az erősszél téglakeménységűre szárította a vörös agyagot. Ekkor .ren-delt betont és a zsaluzáshoz szükséges deszkát.Scarlett meg belevetette magát az ajándékvásárlásba. Mármajrlnem itt a karácsony. Babákat vásárolt Ellának és Suellenmindegyik kislányának. A kisebbeknek puha fűrészporral töl-tött, pufók porcelánarccal, -kézzel és -lábbal ékes csecsemőba-bát: Susie-nak és Ellának majdnem egyforma hölgybabát, melléügyes kis bőrkoffert, tele szebbnél szebb ruhákkal. Wade fejtö-rést okozott: Scarlett sose tudta, mit vegyen neki. Azután eszébeötlött Tony Fontaine ígérete, miszerint megtanítja a kisfiút, ho- 92 gyan kell á hatlövetűt forgatni. Ezért két kis pisztolyt vett neki , monogramját belevésette a fegyverek elefántcsont berakásosagyába. Suellen könnyű eset volt: gyöngyhímzéses selyemtar-solyt kap, amit falun ugyan nem tud használni, de a benne lévőarany húszdollárost annál inkább. Semmi újat nem tudott Will-nek kieszelni: akármennyit töri a fejét, akkor sem tud jobbat,mint a báránybőr zekét, amilyet tavaly és tavalyelőtt is ajándé-kozott neki. Lényeg a jó szándék, döntötte el határozottan.Sokáig tanakodott, míg végül elhatározta, hogy semmit semvesz Beau-nak.. Indiától kitelik, hogy bontatlanul küldi vissza.Emellett Beau már semmiben sem szenved hiányt, gondolta gú-nyosan: áruházában Wilkesék számlája hétről hétre hosszabb.Rhettnek arany szivarvágót vásárolt; de nem volt mersze el-küldeni. Ehelyett a szokásosnál sokkal szebb ajándékokat kül-dött Charlestonban élő két nagynénjének. Esetleg elmondjákRhett anyjának, hogy milyen bőkezű, és Mrs. Butler közölhetiRhett-tel. Vajon ő küld-e nekem valamit? Vagy elhozza? Talán kará-csonyra hazajön, hogy a pletykáktól megóvja. .Scarlett boldog lázba jött ettől a lehetőségtől, és a pincétőla padlásig feldíszítette a házat. Valóságos lugast varázsolt fe-nyőágakból, magyalból és repkényből. A maradékot pedig levit-te az áruházba. - Mrs. Butler, mindig ezüstlamettával díszítettük a kirakatot.Nincs szükség másra - mondta Willie Kershaw. - Ne tanítson ki, mire van szükség és mire nincs. Ezt a fenyő-girlandot rakja a pultok elé, az ajtó fölé meg akassza ki a ma-gyalkoszorút. Így a vevő jobban megérzi a karácsonyt, és többetkölt ajándékokra. Keveslem az apró ajándéktárgyakat is. Holaz a nagy doboz a színes papírlegyezőkkel? - Maga mondta, hogy tegyem el az útból. Hogy ne mütyürö-ket rakjunk a polcokra, akkor, amikor az emberek szöget. ésmosódeszkát keresnek. - Szamárság! Ez akkor volt, most meg most van. Keresse meg. - Hááát, fogalmam sincs, hová tettem. Olyan rég volt. - Szűzanyám! Menjen, szolgálja ki azt a vevőt. Majd én meg-~keresem. - Scarlett az eladótér mögötti raktárba viharzott.A létra~tetején állt, a legfelső polcon sorakozó poros dobo-zokban matatott, amikor meghallotta Mrs. Merriwether és lá-nya, Maybelle ismerős hangját. - Anya, ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy sose teszedbe a lábad Scarlett áruházába. - Csitt, még meghallja a segéd. Bejártuk a várost, és seholsem találtunk fekete bársonyt. A nélkül meg nem teljes a jelme-zem. Ki hallott már olyat, hogy Viktória királynő színes keppet hord? Scarlett összevonta szemöldökét. Mi a csudáról beszélnek?Halkan lemászott a létráról, és IábujjF~egyen a falhoz lopako-dott, hallgatózni. - Nem, asszonyom - hallotta a segéd hangját., - Sajnálom,de nincs fekete bársonyunk. - Nem is számítottam másra. Gyerünk, Maybelle. - Ha már itt vagyunk, kérdezzük meg, háth van színes tollaz én indián fejdíszemhez - kunyerált Maybelle. - Ostobas'ag. Gyerünk. Nem is kellett volna idejönni. Mi len-ne, ha meglátna valaki! - Mrs. Merriwether súlyos, de gyorsléptekkel távozott, és bevágta maga mágött az ajtót.Scarlett ismét felmászott a létrán. Karácsonyi jó hangulataelillant. Jelmezbált ad valaki, és őt meg sem hívták. Bár hagytavolna, hogy Ashley a nyakát szegje Melanie sírjánál! Megtaláltaa keresett dobozt és ledobta. A doboz kiszakadt, a tarka legye-zők széles ívben terültek szét. - Szedjék fel, és minden egyes darabot poroljanak le - paran-csolta. - Én hazamegyek. - Inkább meghal, semhogy az alkal-mazottai előtt sírva fakadjon.Hintója ülésén ott hevert az aznapi újság. A dekoráció annyi-ra lefoglalta, hogy még nem volt ideje elolvasni. Most se nagyonérdekelte, de legalább elrejti arcát a kandi szemek elől. Scarlett 94 95 kihajtotta, és. a középső oldalnál nyitotta ki, a "Levelek Charles-tonból" rovatnál. Az egész cikk az újra megnyitott Washingtonlóversenypályáról szólt, meg a januárra tervezett versenynapról.Scarlett átfutotta a háború előtti versenyhetek elragádtatott le-írását, a szokásos charlestoni állítást, hogy náluk a legjobb ésa legszebb minden, valamint a jóslatot, hogy az eljövendő ver-seny a régihez hasonló lesz, esetleg túl is szárnyalja. A tudósítószerint heteken át, éjjel-nappal áll majd a bál. - Fogadok, hogy Rhett Butler ott lesz minden egyes fogadá-son és bálon - motyogta Scarlett. Ledobta az újságot.Ekkor megakadt a szeme az első oldal főcímén. .ARcos-sÁLLaL zÁxur. A x.a,Rr~v.~.. Szóval erről beszélt a vén sárkányés Maybelle. Rajtam kívül az egész világ ott van a csodálatosestélyeken. Ismét felkapta az újságot, és olvasni kezdte:"Most, hogy a tervezés és az előkészítés már befejeződött,közölhetjük, hogy Atlanta ékessége lesz a jövő évi január 6-ikarnevál, méltó vetélytársa New Orleans híres farsangjának.Városunk társadalmi és gazdasági elitjéből alakult a VízkeresztiMulatságok rendezői gárdája, e mesébe illő esemény kezdemé-nyezője. E napon Karnevál hercege uralkodik Atlantában, kö-rötte nemes udvaroncok. Kerekeken gördülő királyi dobogón,mérföldhosszú menet élén vonul be és át a városon. Ezen anapon a-város minden polgára az ő alattvalója, és mindenkitmeghív, hogy a csodás parádét megszemlélje és megbámulja.A sorrendet és a felvonulás útvonalát lapunk későbbi kiadásá-ban közöljük. Az egész napi mulatság álarcosbállal zárul, mely alkalomraigazi Csodaországgá varázsolják a DeGives operaházat. A ren-dezők csaknem liáromszáz meghívót juttattak el Atlanta legki-válóbb lovagjai és legszebb dámái kezéhez.. " - A fene egye meg! - mondta Scarlett.Bánatában bőgni kezdett, mint egy gyerek. Ez nem igázság:Rhett Charlestonban táncol és mulat, összes atlantai ellenségei 96 is mulatrli készülnek, ő meg üldögélhet egyedül az óriási, némaházban. Nem volt soha olyan gonosz, hogy ekkora büntetéstérdemelne! De soha nem voltál olyan gyáva sem, hogy mások megríkas-sanak, rótta meg önmagát. Kézfejével letörölte könnyeit. Azért se fog bánátbá merülni.Eléri azt, amit akar. Ott lesz a bálon. Valahogy megoldja majd.Nemhogy lehetetlen nem volt meghívót kapni a bálra, mégcsak nehézségekbe sem ütközött. Scarlett megtudta, hogy a fel-dicsért parádé főként termékeket és üzleteket hirdető díszes tár-szekerekből áll. A részvételért persze fizetni kellett, és a kocsikdekorálása is pénzbe került, de minden felvonuló két meghívótkapott a báira. Ezért odaadta Willie Kershaw-nak a megfelelőösszeget; hogy a Kennedy Nagyáruházat benevezze.Ez is megerősítette abban a hitében, hogy majdnem mindenmegvásárolható. Pénzzel mindent el lehet intézni. - Mi legyen a kocsi dekorációja? - kérdezte Kershaw. - Majd gondolkozom rajta. - Hosszú órákon át törheti a fejét(megtölti üres estéit), amíg kifundálja, hogyan főzze le a töb- bieket. Azt is ki kell találnia, milyen jelmezt viseljen a bálon. Ezmennyi időt igényel! Ismét átlapozni minden divatlapot, kifür-készni, hogy mások mit vesznek fel, ruhaanyagot válogatni,megbeszélni a varrónővel, frizurát választáni...Jaj, nem! Még mindig gyászt visel. Csak nem azt jelenti, hogyfeketében kell a jelmezbálon megjelennie? Még sosem volt ilyenbálon, nem ismeri a szabályokat. De hisz az egésznek a céljaaz, hogy a többieket becsapja, nem? Álcázva lenni, nem úgykinézni, mint máskor. Akkor pedig végképp nem lesz feketében.A bál ötlete percről percre jobban tetszett.Sietve végezte napi feladatait az áruházban, utána varrónőjé-hez, Mrs. Marie-hoz rohant. A testes, ziháló Mrs. Marie kiszedte szájából a gombostüket, 97 hogy elmesélhesse, milyen jelmezeket rendeltek mások. Rózsa-bimbó: selyemrózsákkal szegélyezett rózsaszín báli ruha; Hópe-hely: kikeményített, flitterrel díszített, fehér csipkével szegélye-zett fehér báli ruha; Éjszaka: ezüstcsillagokkal hímzett mélykékbársonyruha; Hajnal: sötét rózsaszínen világosabb rózsaszín se-lyemmel fodrozott szoknya; Pásztorlányka: csíkos ruha csipke-szegélyű fehér köténnyel... - Jól van, jól van - türelmetlenkedett Scarlett. - Most márlátom, hogy a többiek mit akarnak. Holnap közlöm, hogy énmit fogok viselni. Mrs. Marie égnek emelte a két kezét. - Mrs. Butler, arra márnem lesz időm. Így is két varrólányt kellett felvennem, és ígysem tudom, hogyan készülök el idejében... Egyszerűen nincsrá módom, hogy a megígérteken kívi.il újabb jelmezt varrjak!Scarlett csak legyintett. Tudta, hogy bármire ráveheti. A kér-dés az: mire vegye rá? Vacsora előtt, pasziánszrakás közben jutott eszébe a válasz.A kártyacsomagba lesett, a királyt kereste, hogy azzal töltsönbe egy üres helyet. Nem, a soron következő királyt két királynőtakarja. A pasziánszt nem sikerül kirakni.Királynő! Hát persze! Csodálatos jelmezt csináltat, féhérszőrmével szegélyezett hosszú uszállyal. És annyi ékszerrel,amennyit csak akar. Az asztalra dobta a megmaradt kártyákat, és felszaladt azemeletre, hogy ékszerládikáját átnézze: Jaj, miért volt Rhettolyan fukar, ha ékszerekre került sor? Bármi mást megvett neki,amit csak akart, de az igazgyöngy volt az egyet~en ékszer, amit, eltűrt. Egymás után szedte elő és halmozta asztalára a gyöngy-sorokat. Na lám! Itt a gyémánt fülönfüggő! Ezt bizony felteszi.Hajába, nyaka köré és két csuklójára a gyöngyöket csavarja.Milyen kár, hogy nem veheti fel a smaragdos-gyémántos eljegy-zési gyűrűjét! Túl nagy a kockázat. Túl sokan felismerhetik,és ha rájönnek, kidobhatják a bálról. Jelmeze és álarca megvéd-heti Mrs. Merriwethertől, India Wilkestől és a többi nötől. Éső nagyon jól akar szórakozni, minden táncot végigtáncolni, is-mét berit lenni a fősodorban. Január ötödikén, a karnevál előtti napon, egész Atlanta láza-san készülődött. A polgármesteri hivatal elrendelte, hogy janu-ár hatodikán minden üzletet be kell zárni, és hogy. a parádéútvonalán minden épületet díszítsenek fel fehérrel és pirossal,a karnevál királya, Rex színeivel.Scarlett szörnyű pazarlásnak tartotta, hogy épp azon a naponzárja be áruházát, amikor widékről felsereglik az ünnepségrea nép. Ennek ellenére hatalmas szalagcsokrokat helyezett el azáruház kirakatában és a háza előtti vaskerítésen, és mint min-denki,más, ő is tátott szájjal csodálta a Whitehall és a Mariettautca átváltozását. A lámpaoszlopokat, az épületek homlokzatátzászlók és transzparensek borították; a fehér és piros színekvalóságos alagutat képeztek Rex bevonulásának utolsó sza- kaszán. Fel kellett volna hoznom Wadé-et és Ellát, hogy végignéz-zék a parádét, gondolta. De lehet, hogy még mindig lábadoz-nak, hessegette el gyorsan a gondolatot. És nincs báli meghívómSuellen és Will számára. Különben is rengeteg ajándékot küld-tem nekik karácsonyra. Karnevál napján vigasztalanul zuhogott az eső, é$ ezzel Scar-lett lelkifurdalásának utolsó foszlánya is eltűnt. A gyerekekamúgy sem nézhették volna végig a felvonulást ebben a hideg,nedves időben. De ő végignézte. Meleg kendőbe burkolózott, terjedelmesesernyő alatt állt a kapun belüli kőpadon, ahonnan jó kilátásnyílt a járdán tolongó bámészkodók feje felett.A felvonulás, amint ígérték, mérföldhosszú volt. Derék igye-kezetről tanúskodott, de szánalmas látványt nyújtott. Az esőtönkretette a középkori udvari jelmezeket. Az arcokról folyta piros festék, a strucctollak csapzottan lógtak, a merész bár-sonyfövegek hervadt kelkáposztaként lógtak az arcokba. A gya- 98 : 99 logos hí~nökök és apródok szilárdan helytálltak, noha áztak-fáztak; a lovagok mogorván vesződtek telefröcskölt lovaikkal,amelyek kényszeredetten taposták a csúszós sarat. Scarlett a tö-meggel együtt tapsolt a fő-ceremóniamester láttán. Henry Ha-milton bácsi volt az. Az egyetlen, aki szemmel láthatóan jólszórakozott. Mezítláb tapiskolt, egyik kezében cipőjét vitte, má-sikban sáros kalapját; hol az egyikkel, hol a másikkal integetett,és szélesen vigyorgott. Scarlett is szélesen mosolygott, amikor meglátta a lassan gör-dülő nyitott hintókban az udvarhölgyeket. Az atlantai társaságelőkelő dámái álarcot hordtak, de így is látszott, mennyire szen-vednek. Maybelle Merriwether indián fejdíszének tönkrementtollaiból víz csurgott arcára és nyakára. Mrs. Elsing és. Mrs.Whiting könnyen felismerhető, átázott, reszkető irgalmas nővérvolt. Mrs. Meade állandóan tüsszögött; nedves taftkrinolinjaa régi szép napokat volt hivatva felidézni. Csak Mrs. Merri-wethert nem érdekelte az eső: Viktória királynő terjedelmes fe-kete esernyőt tartott; királyi feje száraz volt, bársony főkötőjemakulátlan. Amikor a hölgyek elvonultak, hosszú szünet következett, ésa nézőközönség kezdett elszivárogni. De akkor messziről felhar-sant a déliek harci dala, a Dixie. A tömeg pillanatok alatt re-kedtre ordította magát, és éljenzett mindaddig, amíg a zenekaroda nem ért. Akkor elhallgattak.Szegényes kis zenekar volt, mindössze két dobossal, kettenjátszottak bádog játéksípon, egy férfi meg magas hangú kür-tön. De szürke egyenruhát hordtak, arany vállszalaggal és fé-nyes rézgombokkal: Előttük egy félkarú férfi vitte megmaradtkezében a Konföderáció zászlaját. A dicsőségben megtépázottlobogó ismét végigvonult a Barackfa utcán. Az érzelmektől el-szorultak a torkok. A nézők elnémultak.Scarlett érezte, hogy arcát könny borítja, de ezek nem a vere-ség, hanem a büszkeség könnyei voltak. Sherman emberei fel-égették Atlantát, a jenkik feldúlták Georgiát, de a Dél embereit~nem tudták megtörni. Hasonló könnyeket látott az előtte állónők és férfiak arcán. Mindenki leengedte c~ernyőjét, és fedetlen~~ejjel tisztelgett a zászló előtt.Sokáig álltak felegyenesedve, büszkén a hideg esőben. A zene-kart konföderációs veteránok oszlopa követte; azt a rongyos,barna háziszőttes zubbonyt viselték, amelyben hazajöttek. Úgymeneteltek a Dixie hangjára, mintha ismét fiatal erizberek vol-nának, és az eső áztatta déli nézőseregből ismét kitört az éljen-zés, a füttytigetés és a lázadók vérfagyasztó, lelkesítő kiáltása.Az éljenzés mindaddig eltartott, amíg a veteránok látótávol-ságon belül voltak. Ekkor újból előkerültek az esernyők, és anép kezdett szétszéledni. Feledték Rexét és vízkeresztet. A pará-dé fénypontja feltűnt és eltűnt, s ők átázva, átfázva, de lelkesül-ten kezdtek búcsúzkodni. - Csodálatos volt - hallotta tucatnyimosolygó ajakról Scarlett, amikor a népség elvonult a kapuja elött. - Nincs még vége - szólt oda némelyeknek. - Semmi sem múlhatja felül a Dixie-t - válaszolták azok.Megrázta a fejét. Őt se nagyon érdekelték a mozgó dobogók,holott nagyon keményen dolgozott az áruházát bemutató ko-csin. Rengeteg pénzt is költött rá, a krepp-papírra és az ezüstgir-landokra. Az eső bizonyára tönkretette. Most, hogy a tömegeloszlott, legalább leülhet. Nem akar teljesen. kifáradni, hiszeneste lesz a jelmezbál. Végtelennek tűnő tíz perc telt el, mire megjelent az első moz-gó dobogó. Amikor közelebb ért, Scarlett meglátta, hogy miennek az oka. A kocsi kerekei állandóan beleragadtak az úttestösszevissza taposott vörös sarába. Felsóhajtott, és összébb húz-ta vállán a kendőt. Több mint egy órába telt, mire a feldíszített kocsik elvonul-tak. Scarlettnek már vacogott a foga. De megérte; mert az őkocsija volt a legszebb. Az oldalára ragasztott taika krepp-papírvirágok nedvesek voltak ugyan, de a színüket nem vesztettékel. És az arany-ezüst "Kennedy Nagyáruház" felirat fényesenioo : ioi ragyogott, noha eső verte. A "Liszt", "Cukor", "Kukorica-liszt", "Melasz", "Kávé", "Só" feliratú hördók üresek voltakúgyhogy ezeket nem érte károsodás. Az ón mosóteknők és mo-sólapok nem rozsdásodnak. A vasüstök amúgy is hibásak vol-tak; lyukaikra és horpadásaikra papírvirágokat ragasztott. Vég-képp leírhatók viszont a fanyelű szerszámok. A több vég kelme,amit olyan művészien aggatott dróthálóra., felhasználható méga "turkálóban". Ha a nézők kivárják, ez a kocsi bizonyára tetszett volna nekik. Az utolsó mozgó dobogó láttán Scarlett összehúzta vállát,arca megrándult. A kocsi körül többtucatnyi visítozó gyerek ug-rándozott. Manónak öltözött kocsisa cukorkát dobált jobbra-balra. Scarlett a feje fölött látható névtáblát nézte. "Rich: Wil-lie állandóan emlegette ezt a Five Pointsnál megnyílt új áruhá-zat. Willie aggódott, mert ott alacsonyabbak az árak, és Scarlettnéhány vevője átment hozzájuk. Lárifári! - góndolta megvetés-sel Scarlett. Úgyis csődbe megy, még mielőtt komoly kárt okoz-hatna nekem. Az árleszállítás, meg az, hogy így dobálja az édes-séget, nem hoz sikert az üzleti életben. Örülök, hogy láttama bemutatóját. Most megmondhatom Willie Kershaw-nak: nebeszéljen butaságokat. Még jobban örült, amikor a nagy finálét, az utólsó kocsitmegpillantotta. Ezen állt Rex trónja. A piros-fehér-csíkos meny-nyezet lyukas volt, és kitartó patak csordogált dr. Meade arany-koronás fejére, gyapotból kreált hermelinpalástjára. Nyomorú-ságosan nézett ki. - Remélem, tüdőgyulladást kap és meghal - súgta maga eléScarlett. Aztán beszaladt a házba forró fürdőt venni.Scarlett kőr királynőnek öltözött. Jobb szeretett volna kárókirálynő lenni csillogó strasszkoronával, széles nyákékkel ésmelltűkkel. De akkor nem hordhatná gyöngysorait, amelyekrőlaz ékszerész is azt állította, hogy "királynőhöz méltók". Meg'n szép nagy rubintutánzatokat talált, amelyeket piros bár-~nyruhája mély dekoltázsának szélére varratott. Milyen jó ér-színekben járni! Ruhájának uszályát fehér rókaprém s.~egélyezte. Mire a bálet ér, ez biztosan tönkremegy, de nem számít; nagyón elegán-hat; ha tánc közben a karjára veti. Titokzatos piros szaténarcot viselt, amely orra hegyéig ért. Ajkát ugyanilyen pirosratette. Nagyon merésznek érezte magát, de majdnem teljesV önságban. Ma este végre kitáncolhatja magát anélkül, hogyárki tudná, kicsoda. Senki sem fogja sértegetni. Milyen nagy-erű ötlet ez a jelmezbál! jT Feltette az álarcot; de így is idegesítette, hogy kísérő nélkülp a bálterembe. Aggodalma fölösleges volt. Amikor hintójá-1 kilépett, nagy csoport..álarcos vendég érkezett az előtérbe , és ő csatlakozott hozzájuk, anélkül hogy bárki megjegyzést,tettr~olna. Odabent ámultan nézett körül. A DeGives operaház afelismerhetetlenségig megváltozott. Az elegáns színházból való-'ban meggyőző királyi palotát varázsoltak.Táncparkettet emeltek a nézőtér földszintje fölé, ezzel óriásibálteremmé alakították a tágas színpadot. Túlsó végén dr. Meadémint Rex ült trónusán, két oldalán díszruhás udvaroncokkal,köztük a királyi pohárnokkal. Scarlett sose látott még ekkorazenekart, mint amekkora most ült a középső páholyban; a par-ketten táncosok, nézelődők, téblábolók tömege örvénylett. Azélénk vidámság valósággal tapintható volt, az álarcok és jelme-zek biztosította névtelenség vakmerővé tette a közönséget.Amint Scarlett belépett, egy kínai.jelmezes, hosszú copfos férfikarolta át és sodorta a táncolók közé. Lehetséges, hogy tökélete-sen idegen. Veszélyes és izgalmas érzés volt.A dallam keringő volt. Scarlett partnere szédítő táncos.Forgás közben Scarlett álarcos indusakat, bohócokat, prima-donnákat, apácákat, medvéket, kalózokat, nimfákat és bíbo-rosokat pillantott meg - mind olyan veszettül járta, mint ő.Mire a zene elhallgatott, Scarlett kifulladt. - Csodálatos - li- 102 103 hegte -, milyen csodálatos. Mennyi ember! Egész Georgia itt táncol. - Nem egészen - mondta partnere. - Voltak, akik nem kaptakmeghívást. - Hüvelykujjával felfelé bökött. Scarlett észrevette,hogy a karzat tele van utcai ruhába öltözött nézelődőkkel. Vol-tak közöttük elegánsabbak is: például Mamie Bart, összes gyé-mántjával, körülötte a "csőcselék". Milyen jó, hogy nem keve-redtem ismét abba a bandába. Ilyen söpredéket sehova semhívnak meg. (Sikerült elfelejtetnie magával, hogy ő hogyan ju-tott meghívóhoz.) A nézőközönség jelenléte még vonzóbbá tette a mulatságot.Scarlett hátravetette fejét, és kacagott. Gyémánt fülönfüggőjefelragyogott; visszfényét meglátta a mandarin szemében.Partnere hirtelen eltűnt. Egy szerzetes lökte félre, akinek álar-cos ábrázatát csuklyája is takarta. Szó nélkül megfogta Scarlettkezét, majd átölelte derekát, amikor a zenekar vidám polkárazendített. Scarlett évek óta nem táncolt ilyen jól. Megszédült, elkaptaaz álarcosbál izgalmas őrülete; fejébe szállt mindennek a külön-legessége; a pezsgő, amit selyemruhás apródok kínáltak ezüst-tálcán; az öröm, hogy újból bálban lehet; a maga tagadhatatlansikere. Mert sikere volt, és felismerhetetlennek, sebezhetetlen-nek érezte magát. Felismerte a régi gárda jeleseit. Ugyanabban a jelmezben vol-tak, mint a felvonuláson. Ashley álarcot viselt, de Scarlett 2zon-nal megismerte. Fekete-fehér bohócjelmeze ujján ott volt a feke-te gyászszalag. Valószínűleg India cipelte ide, kísérőnek,gondolta Scarlett. Milyen aljas. Persze Indiát nem érdekli, hogyaljas-e vagy sem, hiszen a szabályok szerint helyénvaló, hogygyászt viselő férfinak nem kell annyira visszahúzódnia, mintegy nőnek. Gyászszalagot tehet a legjobb öltöriyére, és udvarol-ni kezdhet a soron következő szerelmének, még mielőtt feleségea sírban kihűlt volna. De azt a vak is láthatja, hogy Ashleymilyen vacakul érzi itt magát. Hogy vonszolja magát ebben a 104 mókás jelmezben. Semmi baj, kedvesem. Joe Colleton még sok-sok házat fog építeni. Jön a tavasz, és annyi munkád lesz adeszkaszállítással, hogy nem marad időd szomorkodni.Minél tovább tartott a mulatság, annál élénkebb lett az álar-cös hangulat. Scarlett némelyik gavallérja a nevét tudakolta;egyikük megkísérelte az álarcát lerántani. Könnyen elhárítottaőket. Még nem felejtettem el, hogyan kell féktelen fiúkkal bán-ni, gondolta mosolyogva. És koruktól függetlenül ezek itt mindfiúk. Időnként a sarokba osonnak, hogy pezsgőnél erősebb italtkortyoljanak. A következő lépés meg az lesz, hogy a lázadókkiáltását hallatják. - Min mosolyogsz, titokzatos királynőm? - kérdezte a testeslovag, aki tánc közben állandóan Scarlett lábára lépett. - Természetesen rád mosolygok - válaszolt Scarlett, aki mégnem felejtette el a flört tudományát.Amikor a lovag átengedte a türelmetlen mandarinnak, akimár harmadszor kérte táncra; Scarlett bájos mosollyal széketkért és egy pohár pezsgőt. A lovag csúnyán összetaposta a lábát.Amikor azonban partnere az ülőhelyek felé vezette, Scarletthirtelen közölte, hogy a zenekar a kedvenc dalát játssza, és nembírja ki, hogy ne táncoljon. Ugyanis meglátta Pittypat nénités Mrs. Elsinget. Vajon felismerték-e?Boldog izgalmába harag és félelem vegyült. Erősen érezte saj-gó lábát, no meg a mandarin whiskyszagú leheletét.Most nem gondolok rá - sem Mrs. Elsingre, sem fájó lábam-ra. Nem hagyom, hogy bármi megrontsa mulatságomat. Pró-bálta elhessegetni a kellemetlen gondolatokat és átadni magáta mulatságnak. De szeme akaratlanul is gyakran végigfutott a báltérem olda-lán ülő vagy álló férfiakon és nőkön.Pillantása megakadt egy magas, szakállas kalózon,. aki az aj-tófélfának támaszkodva állt. A férfi meghajtotta fejét. Scarlettlélegzete elállt. Jobban megnézte a kalózt. Van benne valamiismerős... Az a nemtörődöm tartás... 105 A kalóz fehér selyeminget és sötét estélyi nadrágot viselt. Vol-t~képpen nem is igazi jelmezt, eltekintve a derekára kötött szélesvörös selyemsáltól és az abba dugott két pisztolytól. Szemét si-ma fekete álarc fedte. Ismerős-e vajon? Kevés férfi visel manap-ság dús szakállt. Mégis, ahogy ott áll... És ahogy egyenesenrá bámul az álarc mögül... Amikor Scarlett harmadszor is ránézett, a férfi elmosolyodott.Fogai nagyon fehéren csillogtak, élesen elütöttek sötét szakállá-tól és barna bőrétől. Scarlettet ájulás környékezte. Rh~ett az.Nem lehet... Képzelődik... Nem, nem képzelődik: nem eztérezné, ha bárki más volna: Hát nem jellemző rá? Megjelenika bálban, ahová a legtöbben nem kaptak meghívót... Rhettmindent elér! . - Bocsásson meg, mennem kell. Igazán. - Félrelökte a man-darint, és a férjéhez futott. Rhett meghajolt. - Asszonyom, állok szolgálatára. A nevemEdward Teach. . - Kicsoda? - Hát azt hiszi, hogy nem ismeri fel? - Edward Teach, közkeletű nevén Feketeszakáll, a legnagyobbgazember, aki valaha az Atlanti-óceán vizeit szántotta. - Rhettmegpödörte szakállának egyik fürtjét.Scarlett szíve megdobbant. Rajtam mulat, gondolta, újbólelsüti a vicceket, amikről tudja, hogy alig értem meg. Épp úgy,mint azelőtt... Mielőtt elromlottak köztünk a dolgok. Most nemhibázhatok. Nem szabad. Hogy is mondtam volna azelőtt, mi-előtt ennyire beleszerettem volna? - Meglep, hogy eljöttél egy atlantai bálra, mikor annyi min-den zajlik a te hőn szeretett Charlestonodban.Igen. Ez a megfelelő hang. Nem sért, de nem is hízeleg.Rhett felvonta fekete szemöldökét. Scarlett visszafojtott lé-legzettel leste. Mindig így tett, ha valami mulattatta. Jól beszél-tem, gondolta Scarlett. - Honnan ez a jólinformáltság Charleston társadalmi életé-ről, Scarlett? - Olvasom az újságot. Valami ostoba nő szüntelenül holmilóversenyről locsog. Ez az átkozott szakáll. Tudta, hog; Rhett mosolyog, de nem~látta az ajkát. - Én is olvasom az újságot - mondta Rhett. - Még Charles-tonban is hírül adják; ha egy Atlanta-szerű felfuvalkodott por-fészek New Orleansnak hiszi magát.New Orleans. Nászútra oda vitte. Vigyél oda megint, szerettevolna mondani, ke~djük újra, és minden másként lesz. De nemrszabad kimondania. Még nem. Agya ide-oda ugrált, egyik em-lékről a másikra. Macskaköves szűk utcácskák, magas, árnyasszobák, óarany keretbe foglalt nagy tükrök, csodálatos idegenételek... - Elismerem, hogy az itteni frissítők nem olyan különlegesek- mondta kelletlenül. Rhett elnevette magát. - Enyhén szólva.Megnevettettem. Időtlen idők óta nem hallottam nevetni.Nagyon régen nem nevetett. Biztosan látta, hogy mennyi férfiakart velem táncolni. - . - Honnan tudtad, hogy én vagyok az? Hiszen álarc van raj- tam. - A legfeltűnőbben öltözött nőt kerestem. Az pedig csak telehettél, Scarlett. - Ó, te... te piszkos csirkefogó. - Elfelejtette, hogy a kedvébenakart járni. - Nem vagy éppen szemrevaló, Rhett Butler, ezzelaz ostoba szakállal. Ezért a pénzért akár medveszőrt is felra-gaszthattál volna. - Nem tudtam ennél tökéletesebb álcázást kitalálni. Van né-hány ember Atlantában, akik előtt nem szívesen mutatkozom,és nem szeretném, ha túl könnyen felismernének. - Akkor meg miért jöttél? Gondolom, nemcsak azért, hogyengem sértegess. - Megígértem, időnként feltűnök, hogy ne adjunk tápot apletykának, ScarIett. Ez a bál kitűnő alkalomnak ígérkezett. ioó io - Mi haszna egy álarcosbálnak? Senki sem tudja a másikról , . hogy kicsoda. - Éjfélkor mindenki leveti az álarcot. Addig még négy per-cünk van. Keringőzünk, amíg mindenki le nem leplezi magát,azután távozunk. - Rhett átkarolta, és Scarlett feledte haragját,a leleplezéstől való félelmét, feledte ellenségeit, feledte az egészvilágot. Semmi más nem fontos, csak az, hogy Rhett itt vanés átöleli. Scarlett majdnem egész éjjel ébren volt, kínlódva próbáltamegérteni, hogy mi történt. A bálon remekül ment minden... - Elérkezett az éjfél, és dr. Meade megparancsolta, hogy minden-ki vesse le az álarcát; Rhett a szakállától is nevetve szabadultmeg. Esküdni mernék, hogy élvezte a helyzetet. Üdvözölte azorvost, biccentett Mrs. Meade-nek, és villámgyorsan kisuhantvelem. Észre sem vette, hogy az emberek hátat fordítanak ne-kem, legalábbis velem nem éreztette. Szélesen vigyorgott.És hazajövet a hintó sötétjében nem láttam az arcát, de ahangja kedves volt. Nem tudtam, mit mondjak, de időm semaradt rá, hogy valamit kigondoljak. Megkérdezte, Tarán hogymennek a dolgok, hogy ügyvédje idejében rendezi-e a számlái-mat, és mire megválaszoltam, már itthon is voltunk. És ekkortörtént. Itt a házban, a lépcső alján, a hallban. Jó éjszakát kí-vánt, fáradt volt, és felment a szobájába.Nem volt utálatos, nem volt hideg hozzám, egyszerűen jóéjszakát kívánt és felment. Mindez mit jelent? Miért vette afáradságot, hogy ilyen messzire eljöjjön? Nem csupán a bál mi-att, hiszen Charlestonban is tart a báli szezon. Nem is azértmert itt álarcosbál volt - ha akarná, New Orleansba mehetnea farsangra. Hiszen arrafelé sok barátja van.Azt mondta, "ne adjunk tápot a pletykának". Hiszi a piszi.Ha valaki, akkor ő adott okot rá, mikor letépte azt a hülyeszakállt. Gondolatai körbejártak, újból meg újból felidézte az estélyt,íg a feje is belefájdult. Végre elaludt, de álma rösi.d és nyug-an volt. Ennek ellenére idejekorán ébredt, és legc; ábosabbngyolájában ment le a reggelihez. Ma nem kéri szobájába"reggelit. Rhett mindig az ebédlőben reggelizett. - Ilyen korán felébredtél, drágám? - kérdezte Rhett. - Milyenelmes vagy. Így legalább nem kell búcsúlevelet írnom. -lvétáját az asztalra dobta. - Becsomagoltam egypár holmit,'ről Pork megfeledkezett. Később, útban az állomás felé, be-om értük. Ne hagyj el, könyörgött magában Scarlett. Félrenézett, ne-gy Rhett elkapja esedező pillantását. - Az ég szerelmére, fe-zd be a reggelit, Rhett. Ne félj, nem csinálok jelenetet. - Aalóhoz ment, kávét töltött, a tükörből figyelte a férfit. Megll őriznie nyugalmát. Akkor talán itt marad.Rhett már állt, felkattintotta zsebórája fedelét. - Nincs időm.a már itt vagyok, találkozni akarok néhány emberrel. Nyárigagyon elfoglalt leszek, ezért elhíresztelem, hogy üzleti ügyben~él-Amerikába utazom. Így senki sem fog hosszú távollétem~niatt pletykálkodni. Atlantában a legtöbb ember azt sem tudja,~ol van Dél-Amerika. Láthatod, drágám, .högy megtartom ígé-retemet, és őrzöm hírneved makulátlanságát. - Kajánul vigyor-gott, becsukta és zsebre vágta az órát. - Isten veled, Scarlett. - Menj csak abba a Dél-Amerikába, és tűnj el örökre!Amikor Rhett mögött becsukódott az ajtó, Scarlett keze akonyakos üveg után nyúlt. Miért viselkedett így? Hisz nem eztérezte. De Rhett mindig ezt váltotta ki belőle, mindig felpiszkál.ta, olyasmit mondatott vele, amit nem gondolt komolyan. Többesze lehetett volna, semhogy ennyire dühbe guruljon. De nemkellett volna azt a gúnyos megjegyzést elejteni a hírnevemről.Hogy jött rá, hogy kitaszított vagyok?Soha életében nem volt ilyen boldogtalan. ios 9 Scarlett később elszégyellte magát. Inni reggel! Ilyesmit csakmegrögzött iszákosok tesznek. Igazán nem állnak olyan rosszula dolgok, mondta magának. Most legalább már tudja, mikorjön vissza Rhett. Ha sokára is, de biztosan. Nem kell azon tör-nie a fejét, hogy vajon ma... vagy holnap... vagy holnapután.A február meglepően melegen indult; idő előtt kezdtek rü-gyezni a fák, s a levegő megtelt az ébredező föld illatával. -Nyissatok ki minden ablakot - utasította cselédségét Scarlett -, engedjétek ki az áporodott levegőt. - A halántéka fürtjeitsimogató lágy szellő elbűvölte. Hirtelen rettenetes vágy fogtael Tara után. Ott tavaszszagú szélben alhat, hálószobájába be-árad a melegedő föld szaga. De nem mehetek. Amint a fagyott föld felenged, Colletonnekiláthat legalább még három háznak, de ha nem unszolom , hozzá se fog. Életemb'en nem ismertem ilyen szőrszálhasogatóembert. Mindennek tökéletesnek kell lennie. Képes addig várni,amíg a föld annyira fel nem melegszik, hogy Kínáig eláshatés nem talál fagyos rögöt. És ha csak néhány napra menne Tarára? Néhány nap nema világ. Aztán eszébe jutott, milyen sápadt és búskomor voltAshley a karneváli bálon, és rögtön elment a kedve a kirándu- lástól. Tarán se tudna megnyugodni. . Pansyt küldte, hogy szóljon Eliasnak: álljon elő a kocsival.Elmegy, és megkeresi Joe Colletont.Ezen az estén, mintegy fáradozása jutalmául, sötétedés után , megszólalt a csengő. Az inas Tony Fontaine-t vezette be. - Scar-lett, drágám - kiáltott Tony -, egy régi barát kér szállást éjszaká-ra. Megkönyörülsz rajta? - Tony! - rohant ki elé Scarlett a szalonból.Tony ledobta poggyászát, és karjába kapta Scarlettet. - Uramyám, Scarlett, te aztán feltörtél. Amikor ezt a nagy házat meg-tam, azt hittem, hogy valami fajankó egy szál'~dába irányí-tt. - Megbámulta a míves csillárt, a bársonyután,~atú pihéspétát, a hall hatalmas, aranykeretes tükreit, majd Scarlettreryorgott. - Nem csoda, hogy nem vártál rám, hanem ahhoz~harlestoni fickóhoz mentél. Rhett hol van? Szeretnék talál-~zni azzal a férfival, aki megkaparintotta a szerelmemet.Scarlett hátán végigfutott a hideg. Suellen vajon elárulta-ea Fontaine családnak? - Rhett Dél Amerikában van - mond-derűsen. - El tudod képzelni? Becsületszavamra eddig aztttem, csak misszionáriusok mennek ilyen isten háta mögötti - Én is azt hittem - nevetett Tony. - Sajnálom, hogy nem~lálkoztunk, de így még jobb: kettesben leszünk. Megszánnálpohárkával egy szomjas vándort?~Scarlett most már biztos volt benne: Tony nem tudja, hogy~thett elhagyta. - Tiszteletedre pezsgőt bontok.Tony azt válaszolta, hogy a pezsgő ráér, most egy jó adag whis-kyre és fürdőre vágyik. Még érzi magán a tehéntrágya szagát:Scarlett italt kevert neki, majd az inassal az emeletre küldte,az egyik vendégszobába. Hála az égnek, a személyzet itt lakik;nem lesz botrány abból, ha Tony addig marad, amíg kedve tart-ja. Neki meg lesz egy barátja, akivel elbeszélgethet.Vacsorához pezsgőt ittak, és Scarlett feltette gyöngysorait.Tony négy nagy szeletet evett a csokoládétortából, amit a sza-kácsné hamarjában elkészített. . - Szólj, hogy csomagolják be nekem a maradékot - kérteTony. - Az egyetlen, ami után folyton vágyom, a csokoládétor-ta. Mindig szerettem az édességet.Scarlett nevetett, és megüzente a szakácsnénak. - Sallyt aka-rod bemártani, Tony? Nem tud ilyen finomságokat készíteni? - Sally? Honnan veszed? Minden este, pillanatok alatt össze-csapott valami édességet. Csupán az én kedvemért. Alex nemilyen édesszájú, úgyhogy Sally most már abbahagyhatja. no - Scarlett értetlenül nézett rá. - Szóval nem tudtad? Azt hittem, Suellen megírta neked.Visszamegyek Texasba, Scarlett. Karácsony körül döntöttem el.Órákig beszélgettek. Scarlett először könyörgött, hogy ma-radjon. Tony eleinte zavarban volt, de később kitört belőle a ,, híres Fontaine-temperamentum. - Az istenit, Scarlett, hallgassmár!, Megpróbáltam, Isten látja lelkemet, hogy megpróbáltam,de nerri bírom. Hagyd abba, és ne nyúzzál.Éles hangjárá a csillár függői lengedezni és csilingelnikezdtek. - Gondolj Alexre - makacskodott Scarlett.Tony arckifejezése láttán elhallgatott. - Igazán megpróbáltam - mondta higgadtabban Tony.- Sajnálom, Tony. - Én is, kedvesem. Szólj annak az előkelő inasnak, hogy nyis-son ki még egy palackot. Beszélgessünk valami másról.- Mesélj Texasról. Tony fekete szeme felcsillant. - Száz mérföldet is megtehetszanélkül, hogy kerítésbe ütköznél. Ez azért van, mert nincs sem-mi érdemleges bekerítenivaló, hacsak nem a por és a száraz bo-zót - tette hozzá nevetve. - De tudod magadról, hogy ki vagy,amikor csak magadra támaszkodhatsz abban az óriási üres tér-ségben. Ott nincs múlt, nincs ragaszkodás a múlt megmaradtdarabkáihoz. Minden, ami van, ebben a pillanatban van, talánholnap, de sosem tégnap. Scarlettre emelte poharát - Festői szé S. pseg vagy, carlett. Rhett nagyon buta lehet, ha itt hagy téged egyedül. Szívesenudvarolnék neked, ha tudnám, hogy ép bőrrel megúszom.Scarlett kacéran felvetette a fejét. Jó mulatság volt a régi játé-kot játszani. - Udvarolnál te a nagymamámnak is, ha ő lennea környék egyetlen nője, Tony Fontaine. Egyetlen hölgy sincsbiztonságban, ha egy szobában tartózkodik veled, és te rávillan-tod azt a fekete szempárt és azt a villogó fehér mosolyt. - No, no, kedvesem; tudod, hogy nem így van. Nálam különb 112 úriember messze vidéken nem akad... leí~~~e, ha az a hölgy nemolyan szép, hogy megfeledkezem az illemröi.Gyakorlottan évődtek, élvezték jártasságukat e műfajban. Azinas behozta a második üveg pezsgőt, és ők egymásra emelték~poharukat. Scarlett az örömtől is eléggé szédült - hagyta, hogyTony igya ki az egész üveget. Ezenközben olyan csalimeséket adottelő Texasról, hogy Scarlettnek az oldala is belefájdult a nevetésbe. - Szeretném, ha egy darabig itt maradnál - mondta Scarlett,v amikor Tony bejelentette, hogy mindjárt az asztalra dől és elal-szik. - Időtlen idők óta nem mulattam ilyen jót. - Én se bánnám. Imádok jól enni-inni, miközben egy csinosnő kacag mellettem. De ki kell használnom a kedvező időjárást.A holnapi vonattal megyek nyugatra, mielőtt ismét fagyni kez-dene: A vonat nagyon korán indul. Iszol velem egy kávét indulás előtt? - Erőszakkal sem tudnál visszatartani.Szürkület előtt vitte ki őket Elias az állomásra, és Scarlettzsébkendőjével integetett, mialatt Tony vonatra szállt. Tonynálkis bőrtarisznya volt, és egy terjedelmes vászonzsák, amibena nyerget vitte. Amikor ezeket feldobta a vonatra, megfordult,és kígyóbőr szalagos nagy texasi kalapjával integetett. A moz-dulattól kinyílt a kabátja, és Scarlett megpillantotta pisztolytar-tó övét, benne a két hatlövetűvel.Jó, hogy legalább annyi ideig otthon volt, amíg megtaníthattaWade-et a pisztolyforgatásra, gondolta Scarlett. Remélem, hogykisfiam nem lövi el a lábát. Csókot dobott Tonynak. Tony oda-tartotta kalapját, mintha egy tálat fogna, hogy a csókot elkapja,benyúlt, kivette, és mellényének órazsebébe tette. Scarlett mégakkor is nevetett, amikor a vonat elindult. - Hajts ki a földemre, oda, ahol Mr. Colleton dolgozik -utasította Eliast. Napfelkelte után érkezik ki, és erősen ajánlja,hogy a banda akkor már ásson, vagy jaj nekik! Tonynak igazavolt. Ki kell használni a jó időt. 113 Joe Colleton rendíthetetlen volt. - Kijöttem, ahogy megígér-tem, de itt az várt, amire számítottam. Az olvadás még nemhatolt elég mélyre ahhoz, hogy a pince helyét kiássuk. Legalábbmég egy hónap eltelik, mire belefoghatunk.Scarlett előbb hízelgett, majd dühöngött, de semmi sem hasz-nált. Egy hónap múlva is füstölgött magában, amikor Colletonüzente, hogy a helyszínen várja.Akkor pillantotta meg Ashleyt, amikor már nem tudott vissza-fordulni. Mit mondjak neki? Semmi keresnivalóm itt, és Ashleyolyan okos, azonnal keresztüllát a szitán, ha hazudozni próbá-lok. Biztos volt benne, hogy soványka mosolya sem tudja leplez-ni ijedtségét. Ashley semmit sem vett észre. Szokásos, belérögződött udva-riassággal segítette le a hintóról. - Örülök, hogy nem kerültükel egymást, Scarlett; olyan jó látni téged. Mr. Colleton szólt , hogy esetleg idejössz, húztam az időt, ameddig csak tudtam. - Szánalmasan mosolygott. - Mindketten tudjuk, drágám, hogymilyen gyenge üzletember vagyok, így a tanácsom sem ér sokat.Csak annyit akarok mondani, hogy valószínűleg nem teszedrosszul, ha új áruházadat itt építteted fel.Miről beszél ez? Ó... hát persze, értem. Milyen okos ez aJoe Colleton, ő találta ki, hogy mit keresek itt. Megint Ashleyrefigyelt. ...és azt is hallottam, hogy a város széléig futó új lóvasút-vonalat erre vezetik. Nem elképesztő, milyen ütemben növekszikAtlanta? Ashley erősebbnek látszott. Nagy fáradságába kerül, hogyegyáltalán éljen, de mintha most jobban bírná. Scarlett azértimádkozott, hogy ez a fakereskedelem fellendülését is jelentse.Nem bírná elviselni, ha elsorvadna a fűrészmalom és a fatelep.És sose bocsátaná meg Ashleynek,A férfi megfogta Scarlett kezét, nyúzott arcán aggódó kifeje-zés jelent meg. - Nagyon fáradtnak látszol, kedvesem. Ugyeminden rendben van? Scarlett szerette volna Ashley mellére hajtani a fejét, és elpa-aszolni; hogy semmi sincs rendben. Ehelyett mosolygott. -'gyan már, Ashley, ne csacsiskodj. Tegnap későn feküdtem le,~télyen voltam. Tudod, hogy nem illik azt mondani egy hölgy-~k; hogy rosszul néz ki. - Mondja csak vissza Indiának ésiinden hitvány öreg barátnőjének, tette hozzá magában.A magyarázatot Ashley nem vonta kétségbe: A Joe ColletonItal építendő házakról beszélt neki. (Mintha nem ismerné min-~t, az utolsó szögig.) - Minőségi munkát végez - mondta AshleyMost az egyszer a kevésbé szerencsések is olyan jól járnak, mintgazdagok. Sose hittem volna, hogy az égbekiáltó igazságtalan-ígok idején ilyesmi létezik még. Úgy tűnik: a régi értékek vé-~l is nem vesztek ki. Megtiszteltetésnek veszem, hogy én is része-v lehetek, mert tudod, Mr. Colleton tőlem rendeli a deszkát.Scarlett meglepett arcot vágott. - De Ashley - hisz ez cso-Az is volt. Szívből örült, hogy Ashley megsegítésének a terveilyen jól beválik. Öröme kicsit csitult azután, hogy négyszem-közt beszélt Colletonnal. Félt, hogy Ashleynek rögeszméje leszaz építkezés; Joe szerint naponta ki akar menni oda. Az Istenszerelmére, jövedelemhez akartajuttatni, nem vesszőparipához!Most meg ő nem mehet ki az építkezésre.Kivéve a vasárnapokat, amikor nem dolgoznak. A heti láto-gatás majdhogynem mániává vált. Már nem Ashley járt az eszé-ben, amikor a sima erős deszkákat látta, a kereteket és szarufá-kat, majd a falakat és a padlózatot, ahogy a munka haladt.Fájó szívvel sétált a szépen felrakott anyag és a törmelék között.Hogy szeretne részese lenni mindennek, hallani a kalapácshang'ját, figyelni a gyalu alatt göndörödő forgácsot, látni, minthaladnak napról napra! Elfoglaltnak lenni!Nyárig kell csak kitartanom - hajtogatta magában imama-lomként -, akkor megjön Rhett. Neki elmondhatom, Rhett azegyetlen, akinek elmondhatom, ő az egyetlen, aki törődik ve-lem. Ha megtudja, milyen borzasztó itt minden, nem hagyja, 114 115 hogy ilyen kitaszítottan és boldogtalanul éljek. Hol siklott kiaz életem? Annyira biztos voltam benne, hogy ha elegendő pén-zem lesz, nem érhet baj. Most gazdag vagyok, és soha életembennem féltem ennyire. De eljött a nyár, és Rhett nem jelentkezett, nem is írt. Scarlettminden délelőtt hazasietett az áruházból, hátha a déli vonattalmegjön. Esténként legcsinosabb ruháját öltötte fel, hozzá gyön-gyeit, hátha másik úton jön. Előtte a hosszú asztal csillogottaz ezüsttől és a fényesre keményített súlyos damasztabrosztól.Ez idő tájt kezdett komolyan inni - hogy ne hallja a csöndetmiközben Rhett lépteit lesi. Eleinte fel se vette, hogy délutánonként sherryt iszik - végülis egy-két pohár sherry fogyasztása úrihölgyhöz méltó szokás.Alig vette észre, mikor tért át sherryről whiskyre...; vagy mikorerősítette magát itallal a főkönyvek átnézése közben, mert bán-totta, hogy ennyire gyenge az üzletmenet... vagy mikor kezdtetányérján hagyni az ételt, mert az alkohol jobban csitította éhsé-gét... vagy mikor kezdte a reggelt egy pohár konyakkal...Azt is alig vette észre, hogy a nyár őszbe fordult.Pansy tálcán hozta be a hálóba a délutáni postát. Az utóbbiidőben Scarlett hozzászokott a délutáni alváshoz. Részben,mert kitöltötte az üres délutánokat, részben, mert így pótoltaaz álmatlan éjszakákat. - Scarlett asszony, hozzak egy kanna kávét, vagy valamit? - Nem. Menj csak. - Átvette és felbontotta a legfelső levelet.Lopva Pansyre pillantott, aki a padlóra dobott ruhákat szede-gette fel. Miért nem megy már ki ez az ostoba lány?A levél Suellentől jött. Scarlett ki se vette az összehajtott la-pokat a borítékból. Tudta, hogy mi áll benne. Újabb panaszára-dat Ella csintalanságáról, mintha Suellen kislányai szentek vol-nának. És főként aljas kis célzások arról, hogy milyen drágaminden, hogy Tarán milyen kevés a pénz, és hogy Scarlett mi-lyen gazdag. A levelet a földre dobta. Most nem bírja elolvasni.Majd holnap... No, hála Istennek rü::~y végre kiment.Innom kell. Majdnem besötétedett, nines semmi kivetnivalóabban, ha az ember este iszik. Csak egy kis konyakot kortyolga-tok, nagyon lassan, miközben elolvasom a postát.A kalapdobozok mögé rejtett üveg majdnem üres volt. Scar-lett dühöngött. Ez az átkozott Pansy! Ha nem fésülne olyanjól; holnap kirúgnám. Biztosan Pansy itta meg. Vagy egy másikcseléd. Én biztosan nem ittam ilyen sokat. Alig néhány nappalezelőtt dugtam oda az üveget. Nem számít. Lemegyek a levelek-kel az ebédlőbe. Végül is mit számít, ha a cselédek látják,mennyi hiányzik az üvegből? Ez itt az én házam és az én üvegemés az én konyakom és azt csinálok, amit akarok. Hol a köpe-nyem? Itt ni. Miért ilyen merev a gombolása? Egy örökkévaló-ság, amíg begombolom. Scarlett lesietett a lépcsőn és be az ebédlőbe. A leveleket azasztalra dobta. Konyakot töltött egy pohárba, és a tálalónálivott egy nagy korty szíverősítőt, mielőtt a pohárral a kezébenaz asztalhoz ült volna. Most lassan küszogatja, és nyugodtanátnézi a postát. Újonnan érkezett fogorvos körlevele. Még mit nem! Köszöniszépen, fogai rendben vannak. Másik körlevél a tej házhoz szál-lítására. Értesítő egy színházi bemutatóról. Egyre ingerültebbenmatatott a borítékok között. Igazi posta nincs is? Keze megrán-dult, amikor egy vékony, recsegő hártyapapír borítékhoz ért.Felismerte Eulalie néni szarkalábas írását. Kütta a maradék ko-nyakot, és feltépte a borítékot. Mindig utálta halott anyja nővé-rének papoló, fontoskodó leveleit. De Eulalie néni Charleston-ban él. Lehet, hogy megemlíti Rhettet - Rhett anyjának legjobbbárátnőj e. Scarlett gyorsan átfutott a sorokon, hunyorgatva próbálta ki-venni a szavakat. Eulalie néni mindig a papír mindkét oldaláthasználta, gyakran "keresztezve" a levelet, megtöltötte egyik 116 117 oldalát, majd elfordította, és átírt az előző sorokon. Mindeztazért, hogy körülbeszélje a semmit.A szokatlanul meleg ősz... minden évben ezt írja... Paulinenéninek fáj a térde... amióta Scarlett az eszét tudja, Paulinenéninek mindig fáj a térde... Meglátogatták Mary Joseph nő-vért... Scarlett grimaszt vágott. Sose gondolt egyházi nevén kis-húgára, annak ellenére,. hogy már nyolc éve a charlestoni kolos-tor lakója... a katedrális építési alapja javára rendezettjótékonysági bazár nem járt megfelelő eredménnyel, az ado-m~nyok késnek, és Scarlett nem tudna-e - a mindenségit!Nem elég, hogy biztosítja a két nagynéni feje fölött a fedelet,neki kell a katedrálist is befedni? Dühösen fordította meg a papírt. Az összevissza kuszált betűtengerből hirtelen kiugrott Rhett neve. ~ólesőn simoga~tja áz ember szívét, ha Iátja, hogy gyöngédensze etett barátnője, Eleanor Butler, annyi évi bánat után végrebok~ogságra lelt. Rhett igazi Iovagja az anyjának, odaadásávalvaló,'sággal visszaszerezte jó hírnevét mindazok szemében, akikfi~alkori kicsapongásait rosszallották. Pauline nénéd meg éntíem vagyunk képesek megérteni, miért ragaszkodsz oly meg-magyarázhatatlanul bolti tevékenységedhe, amikor nem szo-rulsz rá, hogy az üzlettel foglalkozz. Nem egy ízben sajnálkoz-tam már emiatt, de te mindig fittyet hánytál intelmeimre, hogyhagyjál fe1 ezzel az úrinőhöz annyira nem illő foglalatossággal.Ezért néhány évvel ezelőtt felhagytam a célozgatással. De most,hogy az üzlet visszatart attól, hogy elfoglald méltó helyedet aférjed oldalán, kötelességemnek érzem, ezt a számunkra nemtetsző dolgot újból felemlíteni.Scarlett az asztalra dobta a levelet. Szóval ezt a mesét terjesztiRhett! Hogy ő nem hajlandó otthagyni az üzletet és Charleston-ba menni vele. Milyen aljas hazudozó! Scarlett könyörgött,hogy vigye magával. Hogy merészeli így rágalmazni? Lesz majdnéhány kellemetlen szava Miszter Rhett Butlerhez, ha hazajön.Mély lélegzetet vett, és teljes erejével meglendítette karját.A kristályüveg kék, piros és lila sugaraka't vetett a napsütésben,amikor az óriási tükörnek ütközött. Scarlett egy pillanatig látta,hogyan törik millió darabra az arca, száján a..győzelem fanyarmosolyával. A tükör eltört, szilánkjai szerteszét hullottak. Atükör felső része előredőlt keretéből, hatalmas, egyenetlen dara-bok zuhantak ágyúdörgésszerű robajjal a tálalóra és a padlóra.Scarlett sírva-nevetve kiáltozta tükörképe szétrombolása lát-tán: - G~áva! Gyáva! Gyáva! Meg sem érezte, hogy az üveg és a tükör szilánkjai felsebzikarcát, karját, nyakát. Nyelvén sós ízt érzett, orcáján szivárgott a vér. Odanézett, ahol az előbb a tükörképe volt, de az már eltűnt.Hisztérikusan nevetett. Hála Istennek megszabadult tőle!A nagy zajra a személyzet összeszaladt. Egymáshoz bújtak,nem mertek belépni, rettegve nézték Scarlett merev alakját.Hirtelen feléjük fordult; véres arca láttán Par~sy ijedten fel-kiáltott. - Menjetek el - mondta nyugodtan Scarlett. - Nincs semmibaj. Menjetek el. Egyedül akarok maradni. - Szó nélkül enge-delmeskedtek. Egyedül volt, akár akarta, akár nem; és nincs az az italmeny-nyiség, ami ezen változtatna. Rhett nem jött haza, ez a házmár rég nem az ő otthona. Scarlett is már rég tudja, de nem.volt hajlandó tudomásul venni. Gyáva volt és ostoba. Nem cso-da, hogy nem ismerte fel a tükörben azt az asszonyt. Az a gyávabolond nem Scarlett O'Hara. Scarlett O'Hara - hogy is mond-ják? - nem fojtja italba bánatát. Scárlett O'Hara nem remény-kedik elbújva. Scarlett mindig szembeszállt a világgal, és százveszéllyel megküzdött, hogy megszerezze azt, amit akar.Megborzongott. Milyen közel járt ahhoz, hogy megsemmisít-se magát! . 118 119 Ennek vége. Itt az ideje (régen túlhaladott ideje), hogy kezébevegye életét. Nincs többé konyak. Ezt a mankót elveti.Egész lénye italért -könyörgött, de visszautasította. Kemé-nyebb dolgokkal is megbirkózott életében, ezt is meg tndja ten-ni. Meg kell tennie. Öklét rázta a törött tükör felé. - Ne merészelj hétévi szeren-csétlenséget hozni rám! - Kihívóan, szaggatottan nevetett.Egy pillanatra az asztalhoz támaszkodott, hogy összeszedjeerejét. Oly sok a tennivaló. Majd átsétált a romokon, sarka pozdorjává törte a tükör da-rabjait. - Pansy! - kiáltott az ajtóból. - Mosd meg a hajam.Egész testében reszketett, de kényszerítette lábait, hogy vi-gyék a lépcsőig, majd fel a hosszú, kanyargós lépcsősoron. -Milyen száraz lehet a bőröm - möndta hangosan. Próbált másragor~dolni, nem az italra. - Rengeteg rózsavízre és glicerinre leszszükségem. És egy csomó új ruhára. Marie felvehet néhány var-rólányt. Alig néhány hét, és leküzdi gyöngeségét, visszanyeri vonzókülsejét. Nem hagyja el magát.Erős és szép akar lenni, és nincs vesztegetni való ideje. Amúgyis túl sok időt elfecsérelt. Rhett nem jött vissza hozzá, ezért neki'kell elmennie utána.Charlestonba. II. rész. Magas tét Amint eltökélte magát, Scarlett élete gyökeresen megválto-zott. Határozott célt tűzött maga elé, és minden energiáját arrafordította, hogy elérje. Később, ha már megérkezik Charleston-ba, pontosan kifundálja, hogyű. szerezze vissza Rhettet. Pilla-natnyilag fel kell készülnie. Mrs. Marie égnek emelt karral esküdözött: lehetetlenség néhányhét alatt teljes új ruhatárat összeállitani; Henry Hamilton bácsiösszeérintette ujjai hegyét, és rosszallását fejezte ki, amikor Scar-lett elmagyarázta, hogy mit kíván tőle. Ellenkezésük hatására har-ci láng gyúlt Scarlett szemében - és a végén ő győzött. Novemberelején Henry bácsi átvette az áruház és a kocsma pénzügyi irányí-tását, azzal a megbízatással, hogy a nyereséget Joe Colletonnakjuttatja. És Scarlett hálószobája színes anyagok és csipkék halma-za volt - mindenütt az utazáshoz kikészített új ruhák hevertek.Még mindig sovány volt, szeme halványan karikás; éjszakán-ként rettenetesen szenvedett az álmatlanságtól és az ital irántikeservesen leküzdhető vágytól. De ezt a csatát is megnyerte,étvágya visszatért. Arca annyira megtelt, hogy mosolygáskor,ha halványan is, megint megjelentek a gödröcskék. Keble ismétvonzón gömbölyödött. Bízott benne, hogy ha ügyesen használjaa pirosítót, megint olyan lész, mint lány korában.Elindulhat. Isten veled, Atlanta, mondta magában, amikor a vonat elin-dult. Megpróbáltál legyőzni, de nem hagytam mágam. Nem ér-dekel, hogy kedveltél-e vagy sem.Bizonyára huzat van, azért fázik, bátorította magát. Cseppetsem fél. Remekül fogja érezni magát Charlestonban. Mindenkiazt mondja, hogy Délen ott tartják a legtöbb mulatságot. Azmeg kétségtelen, hogy mindenhova meghívják; Pauline néni ésEulalie néni mindenkit ismer. Rhettről is tudni fognak mindent:hol él, mit csinál. Neki nincs más dolga, mint... 123 Értelmetlen most erre gondolni. Majd ott helyben határoz.Ha most gondol rá, idegesítheti, hogy elindult, pedi ő eltökél-te, hogy elindul. Szó sincs róla! Ostobaság beképzelni, hogy ideges volna. Vé-gül is Charleston nincs a világ végén. Lám, Tony Fontaine Texas-ba ment, millió mérföldre innen, olyan könnyedén, mintha aszomszéd birtokra lovagolna át. Emellett már járt is Charles-tonban. Tudja, hogy hová megy...Mit sem számít, hogy utált ott lenni. Végül is fiafal volt, aligtizenhét éves, ráadásul újonnan megözvegyült, karján egy cse-csemővel. Wade Hamptonnak még az első foga sem bújt ki.Ez több mint tizenkét éve történt. Most minden egészen máslesz. Remekül alakul majd minden, úgy, ahogy szeretné. - Pansy, szólj a kalauznak,hogy vigye arrébb a holminkat.Közelebb akarok ülni a kályhához. Ez az ablak huzatos.Scarlett Augustából táviratozott nénjeinek, amikor a SouthCarolina-vonalra átszállt. DEELUTAANI VON.ATTAL EERKEZEIvI LAATOGtlTOOBA STOPEGYETLEN SZOLGAALOOVAL STOP CSOOK SCARLETT Alaposan megfontolta. Pontosan tíz szó, és nem kell félniattól, hogy nénjei kifogást találnak ki, miért ne jöjjön - mertmár úton van. Egyébként se valószínű: Eulalie néni örökösenunszolta, hogy látogassa meg őket, és a vendéglátás még mindiga Dél íratlan törvényei közé tartozik. De ha biztosra mehet,nem érdemes kockáztatni, és eleinte nagyon jól 3ön neki nénikéiháza és oltalma. Charleston meglehetősen gőgös, büszke hely,és Rhett nyilvánvalóan azon fáradozik, hogy ismerőseit ellenefordítsa. Nem, most nem gondol erre. Ezúttal szeretni fogja Charle's-tont. Eltökélt szándéka. Minden másként lesz. Az egész életemás lesz. Ne. nézz hátra, mondogatta mindig magának. Mostcsakugyan ezt akarja. Az egész életét maga mögött hagyta, akerekek minden egyes fordulatával egyre távolabb kerül tőle.Minden vállalkozását Henry bácsira bízta, gondoskodott a Me-lanie iránti kötelezettségeiről, gyerekei jó helyen vannak Tarán.Felnőtt korában első ízben adúaott úgy, hogy azt tehet, amitakar, és pontosan tudja, hogy mit akar. Bebizonyítja Rhettnek,hogy tévedett, amikor nem hitte el, hogy ő szereti. Beláttatjavele. És Rhett belátja. Akkor majd sajnálni fogja, hogy elhagy-ta. Átkarolja, megcsó~Colja, és boldogan élnek, míg meg nemhalnak... Akár Ch~lestonban; ha Rhett ragaszkodik ahhoz,hogy ott maradjanak. Álmodozásba m~erülten Scarlett csak akkor vette észre a fér-fit, aki Ridgeville-ben szállt fel, amikor az Scarlett ülésénekkarfájához dőlt. Akkor úgy visszarettent, mintha megütöttékvolna. A férfi az Uni hadseregénék kék egyenruháját viselte.Egy jenki! Mit keres ? Az a rémes idő elmúlt, és Scarlettszerette volna örökre elfelejté~ri, de az egyenruha látványa újbólfelidézte. A félelmet, amikor Atlantát ostromolták, a katonákbrutalitását, amikor Tarát az utoisó falat ételtől megfosztottákés felgyújtották a házat, a véres látványt, amikor lelőtte akóbor katonát, aki meg akarta erőszakolni... Scarlett szíve heve-sen dobogott; majdnem felkiáltott. Legyenek átkozottak, le-rombolták a Délt. Legyerlek átkozottak főként azért, mert tehe-tetlenség és félelem tölti el. Gyűlöli ezt az érzést, és gyűlöli őket!Nem hagyom, hogy felzaklasson, nem én. Nem engedem,hogy bármi kizökkentsen most, amikor a legjobb formában kelllennem, felkészülnöm Charlestonra és Rhettre. Nem nézek ajenkire, és nem gondolok a múltra. Most csak a jövő számít.Mereven nézett ki az ablakon, bámulta a dombos vidéket, amiannyira hasonlít Atlanta környékére. Sötét fenyőerdőket átszelővörös agyagösvények, fagymarta tarlók. Már több mint egynapja úton van, és mintha ki sem mozdult volna hazulról. Siess,sürgette a mozdonyt, siess. 124 . 125 - Scarlett asszony, milyen az a Charleston? - kérdezte század-szor Pansy, amikor odakint már kihunyt a nappal fénye. - Nagyon szép, majd meglátod, mennyire megszereted - vála-szolta századszor Scarlett. Kimutatótt az ablakon. - Ott ni! Lá-tod azt a fát, amiről fátyolféle lóg? Ez az a fátyolmoha, amitemlítettem. Pansy a kormos ablakhoz nyomta az orrát. - Jajjjjj - vinnyo-gott. - Olyan, mint a kísértet! Félek a kísértetektől. - Ne butáskodj ! - De Scarlett is megborzongott. A szürkület-ben kísérteties volt a moha hosszú, lengő szürke tömege, és őis félt tőle. A moha azonban azt is jelezte, hogy közeledneka mélyföldhöz - a tengerhez és Charlestonhoz. Scarlett melltű-órájára nézett. Fél hat. A vonat több mint két órát késik. Biztosvolt benne, hogy nénikéi várják. Ennek ellenére szerette volna,ha sötétedés előtt megérkeznek. A sötétség nagyon barát-ságtalan. Charleston hodályszerű állomásán a világítás gyenge volt.Scarlétt nyaktekergetve keresté nénikéit, vagy kocsisukat, akitalán rá vár. Ehelyett fél tucat kék egyenruhás katonát látott,vállra vétett puskával. - Scarlett asszony rángatta meg ruhájának ujját Pansy -,mindenhol katonák vannak. - Hangja reszketett.Félelme arra indította Scarlettet, hogy bátorságot mímeljen. - Tégy úgy, mintha itt se volnának. Nem bánthatnak, a háborútíz évvel ezelőtt befejeződött. Gyerünk. - Intett a hordárnak,aki poggyászát a kézikocsira tette. - Hol találom a rám váróhintót? - kérdezte gőgösen. A hordár mutatta az utat, de odakint csupán egyetlen járműállt, egy rozoga bricska, csapott hátú lóval és rendetlen külsejűfekete kocsissal. Scarlett szíve elszorult. És mi van, ha nénikéielutaztak? Tudta, hogy időnként felkeresik Savannah-ban élőapjukat. Mi van, ha távirata egy sötét, üres ház verandáján hever? Mély lélegzetet vett. Nem érdekli, mi történt; el kell kerülnieaz állomásról, a jenki katonák közeléből. Ha szükséges, betö-rök egy ablakot, úgy.jutok be a házba. Miért ne tenném? Majdkifizetem ajavítást, ugyanúgy, ahogy fizettem a házuk tetejénekjavítását és minden egyebet. Am:~ca nénikéi mindent elves~tet-tek a háborúban, Scarlett tartotta el őket. - Rakja fel a poggyászt arra az ócska kocsira = utasítottaa hordárt -, és szóljon a kocsisnak, hogy szálljon le és segítsen.A Batteryre megyek. A bűvös szó, a "Batt~ry" a remélt hatást váltotta ki. A kocsisés a hordár hirtelen n~gyon tisztelettudó és ügybuzgó lett. Szó-val még mindig ez a le,gelegánsabb cím Charlestonban, gondoltaScarlett megkönnyebbülten. Hála Istennek. Rémes lenne, haRhett úgy értesülne, hogy nyomortanyán élek.Abban a pillanatban,~'a~nikor a bricska megállt, Pauline ésEulalie kitá~ta a kaput. A ái'd~ról befelé vezető ösvényt aranyosfény öntötte el, és Scarlett ve'~igszaladt a menedéket ígérő házhoz. Hogy megöregedtek! = gondolta, amikor közelebbről láttaőket. Nem emlékeztem, hogy Pauline néni ilyen sovány és ennyi-re ráncos. És Eulalie néni mikor hízott meg ennyire? Olyan,mint egy léggömb, a tetején ősz hajjal. - Nahát! - kiáltott fel Eulalie. - Annyira megváltoztál, Scar-lett, alig ismerni rád! Scarlett bátorsága elszállt. Talán csak nem öregedett meg őis? Erőltetett mosollyal fogadta a riagynénik ölelését. - Nézd csak Scarlettet, testvérkém - motyogott Eulalie. - Fel-nőtt korára Ellen kiköpött mása lett.Pauline szipogott. - Te is tudod, hogy Ellen sosem volt ilyensovány. - Megfogta Scarlett karját, és elhúzta Eulalie-tól. - Deelismerem, hogy hasonlít rá. Scarlett ezúttal boldogan mosolygott. Ennél nagyobb bó~Cotsóha senkitől sem kaphatott volna. 126 127 A nővérek izgatottan tipegtek-topogtak. Vitatkoztak arról,hogyan helyezzék el Pansyt a cselédek szállásán, hogyan juttas-sák fel Scarlett hálószobájába az utazóládákat és bőröndöket. - A kisujjadat se mozdítsd, kedvesem - mondta Eulalie. - A hosz-szú. utazás kimeríthetett. - Scarlett hálásan rogyott le a szalonegyik pamlagára; örült; hogy kimaradhat a hűhóból. Most, hogyvégre itt volt, elszállt a lázas energia, ami az előkészületeken átse-gítette, és rájött, hogy nénikéjének igaza van. Teljesen kimerült.Vacsora közben majdnem elaludt. A két néni halkan beszélt,azzal a jellegzetes helyi kiejtéssel, amely meghosszabbítja a ma-gánhangzókat és elmossa a mássalhangzókat. És jóllehet társal-gásuk nagyrészt igen udvariasan kifejtett ellenvetések sorozatá-ból állt, hangjuk elzsongította Scarlettet. Mellesleg semmi érde-kesről nem esett szó. Amit tudni akart, majdnem azonnalmegtudta, amint átlépte a küszöböt. Rhett anyja házában él,de jelenleg nincs idehaza. - Északra utazott - közölte savanyúan Pauline. - De tisztes oka volt rá - emlékeztette Eulalie. - Phüadelphiá-ba ment, hogy visszavásárolja anriak a családi ezüstnek egy ré-szét, amit a jenkik elloptak. Pauline visszakozotf. - Öröm látni, milyen odaadóan ügyelanyja boldogságára; felkutat mindent; ami elveszett.Ezúttal Eulalie szólt bírálóan: - Ha érdekel a véleményem,már sokkal régebben kimutathatta volna odaadását.Scarlettet nem érdekelte. Gondolataiba merült, s e gondola-tok akörül forogtak: vajon mikor kerülhet ágyba. Bizonyos voltbenne, hogy ma éjjel nem gyötri álmatlanság.És igaza volt. Most, hogy kezébe vette élete intézését és alegjobb úton volt afelé, hogy elérje, amit akar, úgy aludt, minta mormota. Évek óta nem ébredt ilyen frissen. Nénikéi szívesenlátják, nem olyan kitaszított és magányos, mint Atlantában,és azon sem kell még törni a fejét, hogy mit mond majd Rhett-nek, ha találkoznak. Amíg a visszatérésére vár, elengedi magát,és hagyja, hogy babusgassák. Álmainak színes buborékát Eulalie néni pukkantotta szét,még mielött Scarlett az első c~~~~e kávét megitta volna: - Tu-dom, kedvesem, hogy mennyire szeretnéd látni Carreent, de ottcsak kedden és szombaton fogadnak látogatókat, ezért máravalami mást terveztünk. Carreen! Scarlett összeszorította ajkát. Egyáltalán nem kí-váncsi rá. Az árulóra. Aki részesedését Tarából úgy adta oda,mintha semmit sem jelentene neki... De mit mondjon a nagyné-niknek? Sose értenék meg, hogy egyik testvér nem hal bele,ha nem láthatja a másikat. Hisz ez a kettő egy fedél alatt él,ósszebújva. Azt tettetem majd, hogy minél előbb szeretném lát-ni Carreent, és amikor eljön a látogatás ideje, fejfájásra fogokpanaszkodni. Hirtelen felfigyelt Pauline szavaira és halán`téka fájón lüktet-ni kezdett. ...ezért levélkét küldtünk Susie szolgálónkkal Eleanor But-lernek. Ma délelőtt meglátogatjuk. - A vajtartpért nyúlt. -Scarlett, légy szíves, add ide a szirupot.Scarlett keze gépiesen kinyúlt, de feldöntötte korsót, és ki-öntötte a szirupot. Rhett anyja. Még nem készü~fel arra, hogyRhett anyjával találkozzon. Csak egyszer látta, Bonnie temeté-sén, és alig emlékezett rá. Csupán arra, hogy Mrs. Butler na-gyon magas, méltóságteljes és hallgatag. Tudom, hogy találko-zom vele, gondolta Scarlett, de nem most, még nem. Még nemkészültem fel rá. Szíve hevesen vert,szalvétájával ügyetlenüldórzsölni kezdte az abroszon terjedő ragacsos foltot. - Scarlett, drágám, ne dörzsöld bele a foltot az abroszba -fogta meg Scarlett csuklóját Pauline. Scarlett elrántotta a kezét.Hogy is okozhat gondot valakinek ilyen pillanatban ez a vacak,régi abrosz! - Sajnálom, nénikém - nyögte ki. - Semmi baj, drágám. Csak félek, hogy lyukat dörzsölsz azabroszba, és nekünk olyan kevés szép holmink maradt... - hal-kult el gyászosan Eulal~e hangja. - 128 129 Scarlett összeszorította a fogát. Ordítani szeretett volna. Mitszámít egy abrosz, amikor neki meg kell jelennie Rhett bálvá-nyozott anyja előtt? Hátha elmondta anyjának az igazat, hogymiért hagyta el Atlantát, miért vágta sutba házasságunkat? -Felmegyek, megnézem a ruháimat - mondta összeszorult torok-kal. - Pansynek ki kell vasalnia a gyűrődéseket, akármit veszekfel. - Csak el innen, ettől a két nőtől - össze kell szednie magát. - Szólok Susie-nak, hogy melegítse meg a vasalókat - ajánl-kozott Eulalie. Megrázta a tányérja melletti ezüstcsengőt. - Jobb lenne, ha előbb kirnosná az abroszt - vetette közbePauline. - Ha a fölt beleivódik... - Észrevehetted volna, testvérkém, hogy még nem fejéztembe a reggelit. Bizonyára nem várod el tőlem, hogy hagyjam ki-hűlni, mialatt Susie leszedi az asztalt.Scarlett a szobájába menekült. - Scarlett, erre a nehéz szőrmekeppre nem lesz szükséged -mondta Pauline. - Bizony nem - mondta Eulalie. - Ma igazi charlestoni télinapunk van. Hiszen én még ezt a kendőt sem venném fel, hanem volnék náthás. Scarlett kikapcsolta és Pansynek nyújtotta a keppet. Ha Eula-lie azt akarja, hogy mindenki más is náthás legyen, ő nem bán-ja. Nénikéi biztosan ostobának nézik. Tudja, miért nem akar-ják, hogy felvegye a keppet. Pontosan olyanok, mint az atlantairégi gárda tagjai. Ahhoz, hogy valaki tiszteletre méltó legyen,ugyanolyan kopottnák kell lennie, mint ők. Észrevette, hogyEulalie ferde szemmel nézi divatos, tollas kalapját, és Scarlettdacosan felszegte az állát. Ha Rhett anyja elé kell állnia, leg-alább legyen elegáns. - Akkor hát induljunk - kapitulált Eulalie. Susie kitárta anagy ajtót, és Scarlett nénikéi után lépett ki. A küszöbön túlelállt a lélegz ete: mintha május volna, nem november. Az ös-vényt borító fehér kagylózúzalék visszaverte a nap melegét, smeleg súlytalan palástként borult Scarlett- vállára. Felszegtelát, hogy arcán is érezze, szemét kéjes élvezettel hunyta be:Ó, nénikéim; milyen csodálatos érzés. Remélem, hogy a kocsi-ak lehajtható a teteje. Az öreg hölgyek nevettek. - Drága gyermekem - szcílt EulalieSally Brewtonon kívül élő léleknek nincs kocsija Charleston-an. Gyalog megyünk. Mindenki gyalog jár. - Vannak kocsik, testvérkém - javította ki Pauline. - A koffe- - A kofferest aligha lehet "élő léleknek". nevezni. Lélektele-nek. Azok bizony, különben nem v~lnána kofferesek. - Keselyűk - értett egyet szipákolva Paulirie. - Dögevők - szólt Eulalie. A testvérek megint.n`evettek. Scar-lett velük nevetett. Valósággal megrészegült a derűs'~apfénytől.Ilyen szép napon minden sikerül. Hirtelen nagy szerétetet érzettnénikéi iránt, nem bánta ártalmatlan zsörtölődésüke~t. KövetteSket a széles, üres utcán. Az utca másik oldalán rövid épcsősoremelkedett. Amikor felért, a szellő meglegyintette kalá~án atollakat, és sós ujjakkal érintette ajkát. - Ó, Istenem - sóhajtott. A sétány túlsó oldalán Charlestonkikötőjének zöldesbarna vize terjedt a látóhatár széléig. Balraa dokkokban zászlók lengtek a hajók magas árbocain. Jobbraegy hosszú, lapos sziget fái zöldelltek. A hegyes kis hullámoktetején úgy ragyogott a napsugár, mintha gyémántokat szórtakvolna szét a vízen. Három vakítóan fehér madár szárnyalt afelhőtlen kék égen, majd lecsapott, és a hullámokat szántotta.Mintha játékot űznének, súlytalan, gondtalan bújócskát. Akönnyű, sós-édes szellő Scarlett nyakát simogatta.Igaza volt; hogy idejött. Most már biztos volt benne. A nagy-nénikhez fordult: - Milyen csodálatos nap!A sétány olyan széles volt, hogy elfértek hárman egymás mel-lett. Kétszer találkoztak ismerősökkel: először egy idősebbúriemberrel, aki régimódi szálonkabátot és hódprémes kala-pot viselt, majd egy hölggyel, akit egy sovány kisfiú kísért. 130 131 Valahányszor szóltak hozzá, a gyerek elpirult. A nénik mindkétalkalommal megálltak, és bemutatták Scarlettet. - ...atiantaiunokahúgunk. Anyja, Ellen, a testvérünk volt, Scarlett megElearior Butler fiának, Rhettnek a felesége. - Az öregúr megha-jolt és kezet csókolt, a hölgy meg bemutatta unokáját, aki úgybámult Scarlettre, mintha villám sújtotta volna. Scarlett percrölpercre jobban érezte magát. Ekkor látta meg a következő, köze-ledő csoportot: kék egyenruhás férfiak voltak.Lépte megingott; megragadta Pauline karját. - Nénikém, jenki katonák közelednek - suttogta. - Menjünk tovább - mondta hangösan Pauline. - Utat fog-nak engedni. Scarlett döbbenten nézte Pauline-t. Ki gondolta volna, hogysovány, öreg nagynérije ilyen bátor? Szíve olyan hangosan vert,hogy biztos volt benne, a jenki katonák is meghallják; de lábátjárásra kényszerítette. Amikor három lépésre voltak, a katonák félrehúzódtak, tes-tük a sétányt szegélyező fémkorláthoz préselődött. Pauline ésEulalie úgy siklott el mellettük, mintha ott se volnának. A né-nikhez hasonlóan Scarlett is felszegte állát, és lépést tartott velük. Előttük valahol egy zenekar az "Ó, Susanná"-t kezdte játsza-ni. A gondtalan, vidám dallam ugyanolyan élénk és derűs volt,mint a mai nap. Eulalie és Pauline gyorsabban ment, lépteit azene ritmusához igazította, de Scarlett mintha ólomlábakon jár-na. Gyáva! - szidta önmagát. De nem tudta remegését leküzdeni. - Miért van ennyi átkozott jenki Charlestonban? - kérdeztedühösen. - Az állomáson is láttam néhányat. - Az ég szerelmére - mondta Eulalie -, hát nem tudtad?Charleston még mindig katonai megszállás alatt van. Valószínű-leg sosem hagynak békén. Gyűlölnek minket, mert kiűztük őketa Sumter-erődből, hiába vetették be az egész hadiflottát. - Meg Isten tudja, hány ezredet - tette hozzá Pauline. A nővé-rek arcá büszkeségtől sugárzott. - Szűzanyám - suttogta Scarlett. Mit csinált? Egyenesen az~llenség karmai közé sétált. Tudta, hogy mit jelent a katonaikormányzás: reménytelenséget és dühöt, állandó félelmet attól,~ogy házadat elkobozzák, vagy börtönbe zárnak, vagy agyon-Iőnek, ha törvényeik valamelyikét megszeged. A katonai kor-mányzat ereje mindenható. Öt kemény évig élt szeszélyes ural-ina alatt. Hogy lehetett ilyen ostoba, hogy-~em tájékozódott előre? - Kellemes zenekaruk van - mondta Pauline. - Óyere, Scar-Iett, itt átmegyünk. Az a frissen festett épület a Bütler-ház. - Milyen szerencsés Eleanor - fűzte hozzá Eulalie! -, hogyüyen odaadó fia van. Rhett valósággal bálványozza anyját.Scarlett a házat bámulta; nem is ház, palota. A maga~, impo-záns téglaház széles verandáit beárnyékoló tetőt száz lá,í7 magasfénylő fehér oszlopok tartották. Scarlett érezte, hogy t~rde meg-roggyan. Képtelen bemenni ide. Sose látott ilyen mé óságteijes,ilyen pompás házat. Mit tudna mondani annak asszonynak,aki ilyen fényűzésben él? Aki egyetlen -szavá al tönkretehetiRhetthez fűződő reményeit? . Pauline karon fogta, sietve vonszolta át az utcán... "Bendzsó-val a térdemen" - énekelte halkan és hamisan. Scarlett hagyta,hogy álomkórosként vezessék. Percek múlva az ajtón belül talál-ta magát, elötte egy magas, elegáns hölgy; fényes ősz haja fino-man ráncos szép arcot keretezett. - Eleanor drága - mondta Eulalie. - Hát elhoztátok Scarlettet - szólt Mrs. Butler. - Drága gyer-mekem - mondta Scarlettnek -, milyen sápadt vagy. - Kezétkönnyedén Scarlett vállára tette, és lehajolt, hogy arconcsókolja. Scarlett behunyta szemét. Citrom és verbéna gyenge illata vet-te körül, finoman áradt Eleanor Butler selyemruhájából és sely-mes hajából. Ez az iliatár vette körül mindig Ellen O'Harátis, ez az illat jelentette Scárlettnek a vigaszt, a biztonságot, aszeretetet, a háború előtti életet.132 : 133 Scarlett szeméből önkénteienül peregtek a könnyek. - Jól van, jól van - mondta Rhett anyja. - Semmi baj, drá-gám. Bármi bánt is, most már nincs semmi baj. Végre hazajöt-tél. Már nagyon vártalak. - Karját menye köré fonta, és szoro-san magához ölelte. 11 Eleanor Butler valódi déli hölgy volt. La.ssú, halk beszédeés vontatott, kecses mozgása leplezte szédületes energiáját éshatékonyságát. A hölgyeket születésüktől fogva arra nevelték,hogy mutatósak legyenek, hogy mindig együttérzően és elbűvöl-ten figyeljenek másokra, hogy támaszt keresőn tehetetlenek ésüresfejűek legyenek, és csodálattal nézzenek fel a férfiakra.Ugyanakkor arra is kióktatták őket, hogyan kell egy óriási ház-tartást és seregnyi, egymással marakodó cselédet igazgatni, bo-nyolult és megerőltető felelősséget vállalni - hogy közben azlegyen a látszat: a ház, a kert, a konyha, a cselédség önmagátólműködik hibátlanul, és a ház úrnője kizárólag finom tűhímzé-sének válogatott selyemfonalaival foglalatoskodik.A háborús háriyattatások nyomán a harminc-negyven fős sze-mélyzet egy-két főre csökkent, emiatt a hölgyekre sokkal na-gyobb teher nehezedett, de az irántuk támasztott igények ugyan-akkorák maradtak: A megrongálódott ház továbbra is fogadvendégeket, menedéket nyújt teljes családoknak, ablakai és réz-kilincsei csillognak, s a ház ápolt, higgadt, jó modorú asszonyaráérősen pihen a szalonban. A Dél hölgyei valahogy ezt is meg-oldották. Eleanor kedves szavakkal és illatos teával nyugtatgatta Scar-lettet; Pauline-nak azzal hízelgett, hogy kikérte véleményét aszalon új asztalkájáról, Eulalie-t pedig megkérte, kóstolja mega süteményt,,és döntse el, hogy elegendő-e benne a vaníliakivo-nat. Manigónak, az inasnak odasúgta, hogy Celie-nek, a szoba-lánynak, és Scarlett szobalányának segítségével hozza át Scar-t holmiját a néniktől, és rakja be a kertre néző nagy hálószo-ába, ahol Rhett úr is alszik. Tíz perc alatt elintéződött; hogy Scarlettet ellenkezés vagyődés nélkül átköltöztették - és úgy, hogy mindez meg semzakította Eleanor Butler házának megszokott ritmusát. Scar-ett ismét kislánynak érezte magát; biztonságban volt, mindent~egyőző anyai szeretet szárnya alatt.Könnyfátyolos, csodáló szemekkel nézte Eleanort. Ő is ilyen,~~skart lenni, mindig is ilyen akart lenni, ilyen úrinő, mint~~nyja, mint Eleanor Butler. Ellen O'Hara úrinőnek szánta.'vMost megtehetem, mondta magának Scarlett. Jóvátehetemvösszes eddigi hibámat. Anyám büszke volna rám.Amikor kisgyerek volt, Mammy azt mesélte neki, hogy aimennyország nagy, pehelydunnaszerű fellegekből áil; ott pihen ,nek az angyalok, és azzal mulattatják magukat, hogy a- felhasadékain át lenéznek az emberekre. Amióta anyja meghalt,Scarlettben állandóan az a kényelmetlen, gyermeteg meggyőző-dés munkált, hogy Ellen boldogtalan aggodalommal figyeliténykedését. Ezentúl jobbra fordul minden, ígérte anyjának. Az, hogyEleanor ilyen szívesen fogadta, pillanatnyilag kitörölte szívébőlés elméjéből mindazt a félelmet és emléket, amit a jenki katonákláttán érzett. Nem szívesen ismerte be, de fölöttébb aggasztotta,vajon helyesen tette-e, hogy követte Rhettet Charlestonba.Most ez az aggály is megszűnt. Biztonságban, szeretettnek éslegyőzhetetlennek érezte magát. Megtehet mindent, bármit.Meg is teszi. Visszanyeri Rhett szerelmét. Olyan úrihölgy lesz,amilyennek Ellen szánta. Mindenki csodálni, tisztelni és imádnifogja, és soha-soha többé nem lesz magányös.Amikor Pauline becsukta a rózsafa asztalka utolsó, pirinyó,elefántcsont berakásos fiókját, és Eulalie sietve lenyelte az utol-só darabka tortát, Eleanor Butler felállt, és Scarlettet is talpraállította. - Ma délelőtt el kell hoznom a csizmámat a foltozóvar-gától, ezért magammal viszem Scarlettet, és megmutatom neki 134 135 a Király utcát. Egyetlen nő sem érezheti magát otthonosan,amíg nem tudja, hol vannak az üzletek. Ti is jöttök?Scarlett mérhetetlen megkönnyebbülésére a nagynénikvisszautasították a meghívást. Kettesben akart lenni Mrs. But- lerrel. A meleg, derűs téli napsütésben.a séta színtiszta öröm volt;a Király utca csupa meglepetés és élvezet. Üzlet üzlet hátán:méteráru, vas- és fémáru, csizmák, dohány és szivar, kalapok,ékszer, porcelán, magvak, orvosságok, borok, könyvek, kesz-tyűk, cukorka - úgy tűnt, a Király utcán minden kapható. Ren-geteg vásárló tolongott, tucatszám a kis bricskák és nyitott hin-tók, libériás kocsisokkal és divatosan öltözött utasokkal.Charleston távolról sem volt olyan sivár, mint amilyenre emléke-zett és amitől tartott. Sokkal riagyobb és mozgalmasabb, mintAtlanta. És nyoma sincs a pániknak.Rhett anyja sajnos úgy viselkedett, mintha ez a sok szín ésizgalom és nyüzsgés nem is létezne. Meg se nézte a strucctollak-kal vagy színes legyezőkkel teli kirakatokat, úgy vágott át azutcán, hogy köszönetet sem mondott a hölgyeknek a hintóban,amely lassított, nehogy elüsse. Scarlettnek eszébe jutott, hogymit mondtak a nénikéi: egyetlen hintó sincs Charlestonban,amelynek gazdája ne jenki, kofferes vagy semmirekellő volna.Fehéren izzó haragot érzett a dögkeselyűk iránt, amelyek a le-győzött Dél holttestén lakmároznak. Amikor Mrs. Butlerrel be-lépett a vargához, jólesően nyugtázta, hogy a tulajdonos a se-gédhez utasítja elegánsan öltözött vevőjét, maga meg Rhett anyjának üdvözlésére siet. Milyen élvszet a régi gárda egy tagjá-val lenni Charlestonban! Bárcsak itt volna és látná Mrs. Merri-wether vagy Mrs. Elsing. - Mr. Braxton, itt hagytam talpaltatni egy pár csizmámat -mondta Eleanor -, és szeretném a menyemnek megmutatni, holtalálja a legjobb lábbelit és a legudvariasabb kiszolgálást. Scar-lett, drágám, Mr. Braxton ugyanolyan jól fog gondoskodni ró-lad, mint ahogy rólam gondoskodik annyi esztendeje. - Asszonyom, nagy megtiszteltetésnek veszem - hajolt meggálánsan Mr. Braxton. - Üdvözlöm és előre is köszönöm, Mr. Braxton - válaszoltfinomkodva Scarlett. - Azt hiszem, már ma rendelek egy párcsizmát. - Szoknyáját egy kicsit felemelte, hogy megmutassavékony bőrcipőcskéjét. - Olyasmit, ami bírja a városi járást - mondta büszkén. Őt aztán ne nézze senki hintón járó semmi-rekellőnek. - Mr. Braxton hófehér zsebkendőt húzott elő, és,létörölte két sz~lcmakulátlanul tiszta ülőkéjét. - Parancsoljanak, hölgyeim..'aAmikor eltűnt a bolt túlsó végén lógó függöny mögött, Elea-'',nor közelebb hajolt, és Scarlett fülébe súgta: - Ha eléd térdel"hogy méretet vegyen, nézd meg jól a haját. Cipőpasztászínezi. Scarlett alig bírta legyűrni nevethetnékjét, amikor látta, hogyMrs. Butlernek igaza van, és különösen akkor, amikor észrevet-te, hogy Eleanor fekete szeme ármányosan csillog. Amikor ki-léptek az üzletből, felkacagott. - Ezt nem kellett volna monda-ni. Majdnem elnevettem magam odabent.Mrs. Butler derűsen mosolygott. - Legalább könnyebben fel-ismered majd. Most pedig gyerünk fagylaltozni Onslow-hoz.Egyik pincére remek kisüsti pálinkát főz, a legjobbat egész Dél-Carolinában, és rendelni akarok tőle a gyümölcstortához. Afagylalt is kitűnő. - De Eleanor asszony! - Drágám; konyakot sem pénzért, sem szép szóért nem kapni.Ügyeskednünk kell, nemde? És az ilyen feketepiaci üzletelésnagyon izgalmas, nem gondolod?Scarlett pedig azt gondolta: nem csoda, hogy Rhett ennyireimádja az anyjá't. - Eleanor Butler folytatta Scarlett beavatását Charleston belsőéletébe. Betértek egy rövidáru-kereskedésbe, ahol egy gombo-lyag fehér cérnát vásároltak (a pult mögött álló nő kihegyezettkötőtűvel szúrta át a férje szívét, mesélte Eleanor, de a bíró 136 137 úgy ítélkezett, hogy a férj részegen beleesett a kötőtűbe, mertmindenki tudta, hogy évek óta veri a feleségét), majd a gyógy-szertárba boszorkánymogyoróért (ez a szegény ember olyan rö-vidlátó, hogy egyszer valóságos vagyont fizetett egy alkoholbantartósított különleges trópusi halért, mert azt hitte róla, hogykis termetű hableány) - igazi orvosságért a Fő utcára kell menni,majd megmutatom az üzletet. Scarlett nagyon sajnálta, hogy Eleanor már haza akar menni.Nem emlékezett rá, hogy valaha is ilyen jól mulatott .volna',és szinte könyörgött, hogy térjenek be még néhány üzletbe. DeMrs. Butler azt mondta: - Azt hiszem, jó lenne, ha lóvasúttaltérnénk haza. Kissé elfáradtam. - Scarlett azonnal aggódni kez-dett. Vajon Eleanor halványsága betegség jele-e, nem pedig ahölgyek által annyira nagyra tartott sápadtság? Megfogta anyó-sa könyökét, úgy lépték fel a vidám, zöld-sárga lóvasútra, ésaddig sürgölődött körülötte, amíg kényelembe nem helyezte anádfonatú ülésen. Rhett sose bocsátja meg neki, ha hagyja,hogy valami baj tórténjen az anyjával. Ő sem bocsátja megmagának, soha. Szeme sarkából figyelte Mrs. Butlert, amíg a lóvasút lassanmozgott a sínen, de semmi ijesztőt nem látott rajta. Eleanorvidáman csevegett, további közös vásárlásokat tervezett. - Hol-nap a piacra megyünk. Ott találkozol mindenkivel, akivel érde-mes. Emellett a legújabb híreket is ott lehet megtudni. Az újságsose közli azt, ami igazán érdekes.A kocsi megrándult, balra fordult, ment egy dárabig, majdegy útkereszteződésnél megállt. Scarlett lélegzete elállt. AzEleanor melletti nyitott ablakon át kék kabátos katönát pillan-tott meg, aki puskával a vállán lépkedett egy magas, oszloposépület árnyékában. - Jenki - suttogta.Mrs. Butler is odanézett. - Hát persze, Georgia egy ideje mármegszabadult tőlük, ugye? Nálunk már olyan rég tart a meg-szállás, hogy alig vesszük észre őket. Februárban lesz tíz éve.Tíz év alatt az ember majdnem mindexlhez hozzászokik. - Én soha nem fogok hozzászokni - suttogta Scarlett. -, Hirtelen zajra rándult össze. Majd rájött, hogy e~gy~a~y óraött valahol a magasban. A lóvasút átment a l~ereszteződés'e , ajd jobbra fordult. - Egy óra van - mondta Mrs. Butler. - Nem csoda, hogy v.áradtam; hosszú volt a délelőtt. - Mögöttük elhalt a különbö-" harangok kongása. Már csak egyetlen harang kondult egyet.Ez minden charlestoni időmérője - szólt Eleanor Butler -,Szent Mihály-templom harangja. Ez jelez születést és halált. ;Scarlett a magas házakat és a bekerített kerteket nézte. Kivételélkül mindegyiken háború ütötte sebek. Golyók nyomai min-enlíol, és az általános elszegényedés jelei: málladozó festés,deszkázott ablakok (amelyek üvegét nem tudták pótolni), re-~edések és rozsda a csipkefinom kovácsoltvas erkélyeken és ka-~ukon. Az utcát szegélyező fák törzse vékony volt; újonnan tele-~ítették őket a lövedékek által derékba tört óriások helyébe.Átkozott jenkik. És mégis: a fényesre dörgölt rézkilincsek tündököltek a nap-sugárban, a magas falak mögött kertek illatoztak. Életrevalóakezek a charlestoniak, gondolta Scarlett. Nem adják meg.A végállomáson Scarlett lesegítette Mrs. Butlert. Előttük egypark, gondosan ápolt pázsittal és kanyargós, csillámlón fehérlőósvénnyel. Az ösvény frissen festett zenepavilonhoz vezetett: pa-godaszerű teteje messzire fénylett. A park mögött terült el akikötő. Scarlett érezte a tenger sós: illatát. Gyenge szellő lengettea park pálmáinak kard alakú leveleit, a megsebzett tölgyekrekapaszkodott fátyolmoha hosszú, leheletvékony, sűrű lepleit.A füvön kisgyerekek szaladgáltak. Karikáztak, labdáztak, a pa-dokon turbános néger dajkák ültek vigyázó szemmel. - Scarlett, remélem, megbocsátod; tudom, hogy nem illik, demeg kell kérdeznem... - Mrs. Butler orcáján vörös foltok ütköz- tek ki. 138 139 - Miről van szó? Rosszul érzi magát? Szaladjak el és hozzakvalamit? Kérem; üljön le. - Nem, nem, teljesen jól vagyok. Csak tudnom kell... Te megRhett gondoltatok-e újabb gyermekre? Megértem, hogy attólfélsz, megismétlődik a szenvedés, amit Bonnie halála okozott... - Egy gyermek... - Scarlett hangja elhalkult. Mrs. Butler va-jon gondolatolvasó? Scarlett a lehető leghamarabb teherbeakart esni. Akkor Rhett soha többé nem küldi el. Bolondul agyermekekért, és örökre szeretni fögja, ha eggyel megajándékozza. - A világon semmit sem szeretnék annyira, mint egy gyereket - rnondta teljes őszinteséggel. - Hála Istennek. Annyira szeretnék újból nagyanya lenni.Amikor Rhett elhozta látogatóba Bonnie-t, majd megfojtottamöleléseimmel. Tudod, Margaret - a másik fiam felesége, ma be-mutatlak neki -, a szegény Margaret meddő. És Rosemary...Rhett testvére... Tartok tőle, hogy soha nem megy férjhez.Scarlett agya járt, mint a motolla. Vajon milyen lehet ez acsalád, és milyenek lesznek hozzá? I,ehet, hogy Rosemary nehézeset. A vénlányok undokak. De a fivér - hogy is hívják? Ó,igen, Ross. Ross férfi, és férfiakkal mindig jól kijött: A gyer-mektelen Margarettel nem kell törődni. Nem valószínü, hogybármi befolyással lenne Rhettre. Lárifári, mit számít bármelyi-kük. Rhett az anyját imádja, és az anyja azt akarja, hogy együttlegyenek, egy gyerekkel, kettővel, egy tucattal. Rhettnek visszakell fogadnia őt. Gyors csókot lehelt Mrs. Butler arcára. - Nagyon vágyomegy gyerek után. Mi ketten majd meggyőzzük Rhettet. - Scarlett, nagyon boldoggá tettél. Most menjünk haza, aház itt van a sarkon túl. Azt hiszem, lepihenek egy kicsit. Abizottság ma délután nálam ülésezik, addig össze kell szednemmagam. Remélem, csatlakozol hozzánk, ha csak egy tea erejéigis. Margaret is ott lesz. Nem akarlak munkára fogni, de ha tevé-kenységünk érdekelne, nagyon örülnék neki. Jótékonysági ba-zárt szervezünk a konföderációs hadiözvegyek és árvák javára.Szentséges ég, ezek a déli hölgyek mind egyformák? Ugyan-.'lyanok, mint Atlantában. Örökkön-örökké konföderációsyen meg konföderációs olyan. Mikor látják be,~l~ya háború-`ak vége és az életet folytatni kell? Fejfájást~nímel majd:',~car-tt léptei lelassultak, majd megint felvette Dvlrs. Butlerlépteii~ek temét. Nem,-ott lesz a bizottsági ülésen, sőt ha megkérik, dö~=ozik is nekik. Soha többé nem követ el ugyanolyan hibákatranint Atlantában. Soha többé nem lesz kirekesztett és magányos~ég akkor sem, ha az az ára, hogy ruhaderekára kell hímezniá déli államok-lobogóját. - Nagyon jól hangzik. Mindig elszomorított, hogy Atlantá-ban nem tudtarn bizottsági feladatokat vállalni. Előző férjem,`Frank Kennedy, szép üzletet hagyott örökül közös kislányunk-nak. Kötelességemnek éreztem, hogy a gyermek érdekében vi-gyázzak rá. Jól eltaláltam, hogy mivel nyomatékosítsam a Rhett által ter-jesztett mesét. Eleanor Butler megértően bólintott. Scarlett lesütötte szemét,nehogy meglássa benne a diadalt.Amíg Mrs. Butler pihent, Scarlett végigjárta a házat. Lesietetta lépcsőn, hogy felmérje, mi az, amit Rhett oly buzgón visszavá-sárolt anyjának a jenkiktől. A házat meglehetősen kopárnak találta. Nem volt elég kifino-mult ahhoz, hogy felismerje, Rhett milyen tökéletes munkátvégzett. Az első emeleten a két egybenyitható szalon választékospamlagai, asztalai és székei úgy voltak elhelyezve, hogy csodálniis leliessen őket, nemcsak használni. Scarlett méltányolta a se-lyemkárpit szembeszökően jó minőségét és a nemes faanyagokmagas fényét, de a két helyiség együttes szépségét, tágasságátészre sem vette. A kis kártyaszoba sokkal jobban tetszett neki.A székek és asztalkák jobban betöltötték, emellett imádott kár- tyázni. A földszinti ebédlő neki csupán ebédlő volt; Hepplewhite 1 141 nevét soha nem hallotta. A könyvtár meg csupán egy könyvek-kel teli, ennélfogva unalmas szoba. A legjobban a széles veran-dákat kedvelte, mert az idő olyan meleg volt, és a kikötőre nyílóverandáról szállongó sirályokat látott, meg kis vitorlásokat,amelyek úgy festettek, mintha maguk is bármelyik percben fel-szállhatnának az égbe. Scarlett egész életét a szárazföldön töl-tötte, és hihetetlenül egzotikusnak látta a szélesen hömpölygővizet. És milyen jó illatú a levegő! Megjött tőle az étvágya. Örül-ne, ha Mrs. Butler befejezné pihenését és ebédhez ülnének. - Scarlett, igyunk kávét a verandán? - kérdezte Eleanor But-ler, amikor már túl voltak az édességen.. is. - Lehet, hogy egyideig nem tudunk kint üldögélni. Romlik az időjárás. - Ó, igen, nagyon szeretnék. - Az ebéd nagyon jó volt, deScarlett változatlanul nyugtalannak, majdhogynem bezártnakérezte magát. Odakint kellemesebb lesz.Követte Mrs. Butlert az emeleti verandára. Mennyivel hűvö-sebb van, mint ebéd előtt. Jól fog esni a forró kávé.Gyorsan kütta az első csészét, és kért volna még egyet, amikorEleanor Butler nevetve mutatott az utcára. - Itt jön az én bizott-ságom. Ezt a hangot bárhol felismerném.Scarlett is meghallotta: apró csengők csilingeltek. A korlát-hoz szaladt, hogy lenézzen. Két ló húzta a sárga küllős kerekű, csinos, sötétzöld, csukott,kétüléses hintót. A kerekek ezüstfényeket szórtak, és onnaneredt a vidám csilingelő hang is. A kocsi lassított, majd a házelőtt megállt. Scarlett ekkor látta, hogy a csengők tulajdonkép-pen száncsengettyűk, és tartószijuk át- meg átfonja a sárga kül-lőket. Ilyet még nem látott életében. Sem olyan személyt, ami-lyen a magas bakon ült. Sötétbarna lovaglóöltönyt és sárgakesztyűt viselő nő volt. Félig állt, teljes erővel húzta a gyeplőt,csúnya arcán az erőlködéstől összeszaladtak a ráncok; szakasz-tott olyan volt, mint egy ruhába bújtatott majom.A hintó ajtaja kinyílt, és egy nevető fiatalember lépett a ház~előtti. felhágókőre. Kinyújtotta a kezét. esfés slgy kapaszko-~dott belé és lépett ki a hintóból. Ő is fnevetett. A fiatalember~segítette a felhágókőről, majd egy fiatalabb nőnek n~jtotta~cezét. Ez is szélesen mosolygott. - Gyere be, kedvesem - m d'taMrs. Butler -, segíts békészíteni a teát. - Scarlett buzgón kö~~e, miközben a kíváncsiság majd megette. Milyen fura népek.~Mrs. Butler bizottsága egyáltalán nem hasonlított a vén macs-~ák gyülekezetére, akik Atlantát igazgatják. Honnan szedték~ezt a a majomasszony kocsist? És ki lehet a férfi? Férfiak nemsütnek tortát jótékonysági célra. Emellett egész jóképű. Scarlett~negállt a tükör előtt, hogy szélfútta haját lesimítsa. - Kicsit összerázott a hintó, ugye, Emma? - kérdezte Mrs.Butler. Ő meg a testes asszony kétfelől megcsókolták egymást. - Egy csésze tea jól fog esni, de először hadd mutassam beRhett feleségét, Scarlettet. - Egy csésze tea kevés ahhoz, hogy ez után az utazás utánrendbe hozza az idegeimet - mondta a nő. Kinyújtotta a kezét. - Üdvözlöm, Scarlett. Én Emma Anson vagyok, vagy legalábbisaz, ami Émma Ansonból megmaradt.Eleánor átölelte, majd Scarletthez vezette a fiatalabbik nőt. - Drágám, ez itt Margaret, Ross felesége. Margaret, bemutatomScarlettet. Margaret Butler sápadt, szőke, fiatal nő volt, csodaszép zafír-kék szemei uralkodtak keskeny, színtelen arcán. Ha mosolygott,szeme körül mély szarkalábak mutatkoztak. - Nagyon örülpk,hogy végre megismerhetlek - mondta. Megfogta Scarlett kétkezét, és megcsókolta az arcát. - Mindig vágytam leánytestvérre,és egy sógornő jóformán ugyanaz. Remélem, hogy te-meg Rhetthamarosan eljöttök hozzánk vacsorára. Ross is vágyik arra,hogy megismerjen. - Boldogan, Margaret. És biztos vagyok benne, hogy Rhettis örülni fog - válaszolt Scarlett. Mosolygott, remélte, hogy iga-za van. Ki tudja, elkíséri-e Rhett az öccséhez, vagy bárhovámáshova? De nagyon keserves lesz nemet mondani saját család- 142 143 jának. Mrs. Butler és most már Margaret is az ő oldaIán állnakScarlett viszonozta Margaret csókját. - Scarlett - mondta Mrs. Butler -, bemutatom SallBrewtont. - És Edward Coopert - szólt egy férfihang. - Eleanor, nefosszon meg a lehetőségtől, hogy az ifjabb Mrs. Butler kezétmegcsókolhassam. Máris el vagyok bűvölve tőle. - Edward, várj a sorodra. Ti fiatalok egyáltalán nem tudtokviselkedni. Scarlett alig nézett Edward Cooperre, meg sem hallotta bók-jait. Igyekezett nem bámulni, mégis óhatatlanul bámulta SallyBrewtont, a hintó majomarcú kocsisát.Sally Brewton negyvenes éveiben járó, apró nő volt. Alakjaegy vékony, sportos fiúé, arca pedig valóban majomra emlékez-tetett. Egyáltalán nem bántotta, hogy Scarlett ilyen merevenbámul rá. Hozzászokott; feltűnő csúnyasága (amibe már réges-rég beletárődött) és fesztelen viselkedése gyakran elképesztetteazokat, akik nem ismerték. Odasétált Scarletthez, uszályát bar-na folyóként húzta maga után. - Drága Mrs. Butler, biztos azthiszi, hogy megkergültünk. Az igazság az - bármennyire unal-mas -, hogy tökéletesen ésszerű magyarázata van a mi - mond-juk így - drámai érkezésünknek. Én vagyok a város egyetlenrégi hintótulajdonosa, és képtelen vagyok kocsist bérelni. Őknem hajlandók elszegényedett barátaimat szállítani, én meg ra-gaszkodom hozzá. Ezért feladtam, hogy olyanokat alkalmaz-zak, akik majdnem azonnal felmondanak. Ennélfogva - ha aférjem nem ér rá - én hajtom a hintót. = Kis kezét Scarlettkarjára tette, és az arcába nézett. - Mit szól hozzá? Nemésszerű? Scarlett nagy nehezen kinyögte: - De igén. - Sally, muszáj csapdába ejtened szegény Scarlettet? - kér-dezte Eleanor Butler. - Mi mást válaszolhatna? A többit ismondd el. Sally vállat vont, majd elmosolyodott. - Azt hiszem, anyósa, 144 'lyen kegyetlen teremtés, a csengettyűkre cé'loz. Az a he et,rettenetes rossz kocsis vagyok. Tehát valahányszor én ha~- y i az én humánus férjem megköveteli; hogy teleaggassam , ngőkkel a kocsit, így figyelmeztessem a járókelőket. - Mint egy bélpoklos - jegyezte meg Mrs. Anson. - Ezt a megjegyzést nem veszem tudomásul - közölte Sallyett méltósággal. Scarlettre mosolygott; mosolya szívbéli jó-` - Remé- atot sugárzott, és melegséggel töltötte el Scarlette~., szólni fog, ha szüksége van a kocsira, annak ellenéré, amitimént látott. - Köszönöm, Mrs. Brewton, igazán nagyon kedves. , - Egyáltalán nem. Az a helyzet, hogy imádok az utcán szá-ldozni, szétugrasztani a semmirekellőket és a koffereseket:~e most teljesen lefoglalom magát. Hadd mutassam be Edward~oopert, mielőtt kileheli lelkét... - Scarlett gépiesen válaszolt'Edward Cooper bókjaira, mosoly-~ott, hogy szája sarkán feltűnjön a csábító gödröcske, és színlel-fe, hogy az udvarlás zavarba hozza, miközben tekintetével újabb~ókokat csiholt. - De Mr. Coopér, ne olyan hevesen. A végén~aég elcsavarja a fejem. Én csak egy vidéki lány vagyok a geor-~iai Clayton megyéből, és nem tudom, mihez kezdjek egy ilyen~ifinomult chárlestoni úriemberrel. - Eleanor asszony, bocsásson meg, kérem - szólalt meg egyí~j hang. Scarlett megfordult, és mély lélegzetet vett. Egy lányállt az ajtóban, egy fénylő barna hajú fiatal lány Nagy, barnaszeme volt. - Sajnálom, hogy elkéstem - folytatta a lány. Hangjahalk volt; kissé zihált. Barna ruhát viselt fehér vászongallérralés mandzsettával, és barna selyemmel bevont régimódi főkötőt.Szakasztott olyan, mint Melanie, amikor megismertem, gon-dolta Scarlett. Mint egy puha kis barna madár. Talán unokatest-vére volna? Sose hallottam, hogy a Hamiltonoknak rokonaikvolnának Charlestonban. - Egyáltalán nem késtél el, Anne - mondta Eleanor Butler. - Gyere, igyál egy csésze teát, úgy látom, csontig átfáztál. 145 Anne hálásan mosoIygott. - Erősödik a szél, és rohanvástjönnek a felhők. Azt hiszem, alig néhány lépéssel előztem megaz esőt... Jó napot kívánok, Emma asszony, Sally asszony, Mar-garet, Mr. Cooper. - Megtorpant, elnyílt ajakkal nézett Scarlett-re. - Jó napot kívánok. Azt hiszem, még nem találkoztunk.Anne Hampton vagyok. Eleanor Butler a lányhoz sietett. Kezében egy csésze tea gő-zölgött. - Milyen modortalan vagyok. A tea annyira lefoglalt,elfelejtettem, hogy nem ismered a menyemet, Scarlettet. Itt atea, azonnal idd meg. 4lyan sápadt vagy, mint egy kísértet...Scarlett, Anne a mi szakértőnk a Konföderációs Otthon ügyé-ben. Tavaly végezte el az iskolát, és most ott tanít. Anne Hamp-ton - Scarlett Butler. - Üdvözlöm, Mrs. Butler. - Anne feléje nyújtotta hideg kiskezét. Scarlett érezte, hogy meleg tenyerében megreszket a má-sik nő keze. . - Kérlek, szólits Scarlettnek. - Köszönöm... Scárlett. Én Anne wagyok.- Teát; Scarlett? - Köszönöm, Eleanor asszony. - Az asztalhoz sietett, örült,hogy egy időre megszabadulhat a zavartól, amelyet AnneHampton láttán érzett. Melly kiköpött mása. Ugyanolyan töré-keny, ugyanolyan egérke, ugyanolyan szelid - ez biztos. Ha azotthonban van, valószínűleg árva. Melanie is árva volt. Ó,Melly, mennyire hiányzol... Odakint elsötétült az ég. Eleanor Butler megkérte Scarlettet,hogy ha kütta teáját, húzza be a függönyöket.Amikor az utolsó ablak függönyét is behúzta, távolról menny-dörgést hallott, és az eső már verte is az ablakot. - Térjünk át a napirendre - mondta Mrs. Butler. - Rengetegdolgunk van. Mindenki üljön le. Margaret, leszel szíves körbe-adni a teasüteményt és a szendvicseket? Üres gyomorral nemjó tárgyalni. Emma, te meg gondoskodj a teáról. Mindjárt csön-getek, hogy hozzanak még forró vizet. ~. r Hadd menlek érte én - kérte Anne - Nem, kedvesem, rád itt van szükség. Sc`~rlett, légy szíves,d meg a csengőzsinórt. Most pedig, hölgyeim és uram, aznapiréndi pont rendkívül izgalmas. Nagy összegű csekket~ptam egy bostoni hölgytől. Mit csináljunk vele? - Tépjük el, és küldjük vissza.~j - Emma! Megkergültél? Minden fillérre szükségünk van.~ellesleg az ajándékozó Patience Bedford. Bizonyára emlékez-rá. A háború előtt majdnem minden évben találkoztunk~Ié meg a férjével Saratogában.r: - Nem szolgált az Unió hadseregében egy bizonyos Bedford~bornok? - De nem ám. A mi hadseregünkben volt egy Nathan Bedford!orrest tábornok. - Ő volt a mi legremekebb lovas katonánk - mondta Edward. - Nem hiszem, hogy Ross egyetértene véled, Edward - csaptae a vajas kenyeres tányért Margaret Butler. - Ross Lee tábornokavasainál szolgált. Scarlett másodszor rángatta meg a csengőzsinórt. Mennydör-~&s mennykő! Minden délinek újra kell harcolnia a hábarút,alahányszor összejönnek? Mit érdekli őket, ha a pénz akárnagától Ulysses Granttől jön? A pénz az pénz, és az embernegkaparintja, bárhonnan származzon. - Fegyverszünet! - lengette fehér asztalkendőjét Sally Brew-~n. - Hagyjátok szóhoz jutni Anne-t. Valamit akar mon-Anne tekintete szenvedélyesen izzott. - Kilenc kislányt taní-tok olvasni, és csak egyetlen könyvem van. Ha megjelenne AbeLincoln szelleme, és felajánlaná, hogy vásárol nekünk néhánykönyvet, én - én megcsókolnám!Ez már bészéd, éljenzett magában Scarlett. A többi nő döb-bent arcát nézte. Edward Cooper arckifejezése egészen más volt.Hiszen ez szerelmes Anne-be, gondolta Scarlett. Nézd csak,hogy bámul rá. A lány meg észre sem veszi, epekedő pillantását 146 147 fel sem fogja. Talán én felvilágosíthatnám. A férfi igazán vonzó,ha az ember ked~eli ezt a karcsú, álmodozó típust. Ha jobbanmeggtindolom, nem nagyon különbözik Ashleytől.Scarlett észrevette, hogy Sally Brewton is figyeli Edwardot.Tekintetük találkozott, diszkrét mosolyt váltottak. - Akkor tehát megegyeztünk, ugye? - mondta Eleanor. - Emma? - Megegyeztünk. A könyvek fontosabbak a gyűlölködésnél.Az érzelmeim elragadtak. Majd éltikkadok. Hozza-e valaki azta forró vizet? Scarlett ismét csengetett. Talán elromlott a csengő; menjenle a konyhába; és szóljon a cselédeknek? Elindult, majd láttahogy nyílik az ajtó. - Teáért csöngetett, Mrs. Butler? - Rhett a lábával nyomtabe az ajtót. Kezében óriási ezüsttáleát tartott, rájta csillogó teás-kanna, forró vizes üst, cukortartó, tejeskancsó, szűrő és háromteásdoboz. - Indiai, kínai vagy kamillateát parancsol? - Boldo-gan mosolygott, élvezte, hogy meglepetést okozott.Rhett! Scarlett lélegzete elállt. Milyen jóképű. Napos vidékentartózkodhatott, barna, mint egy indus. Ó, Is~enem, mennyireszeretem! Szíve olyan erősen vert, hogy azt hitte, mindenki meg- hallja. - Rhett! Ó, drágám, mindjárt elsírom magam. = Mrs. Butlermegmarkolt egy asztalkendőt, és szemét törölgette. - Azt mond-tad, hogy ,,valami ezüstholmit" találtál Philadelphiában. Fo-galmam sem volt, hogy ez a saját teáskészletem. Méghozzá sér-tetlenül. Igazi csoda. - És milyen súlyos. Emma, kedves, lenne szíves félretolni azta silány porcelánt? Ha jól hallottam, szomjúságról panaszko-dott. Megtiszteltetésnek venném, ha bármelyik teából inna...Sally, szerelmem, mikor engeded már, hogy párbajban agyonlő-jem a férjedet és elraboljalak? - Rhett az asztalra tette a tálcát,áthajolt felette, és megcsókolta a pamlagon ülő három nőt. Ez-után körülnézett. Nézz rám, könyörgött az árnyékba borult sarokból Scarlett.Csókolj meg. De Rhett nem vette észre. - Margaret, milyen csinosan áll~j~,d ez a ruha. Ross nem érdemel meg téged. Szervusz, Anne.Örülök, hogy látlak. Ugyanezt nem mondhatom el rólad, Ed-ward. Nem veszem jó néven tőled, hogy háremét rendezel be~nagadnak a házamban, miközben én a legvacakabb kocsinutazgatom Észak-Amerikában és keblemhez szorítom a családi'ezüstöt, nehogy a kofferesek elrabolják. - Rhett anyjára mo-solygott. - Ne sírj már, mama, mert még azt fogom hinni, hogynem örülsz a meglepetésnék. Eleanor felnézett rá, arcáról csak úgy sugárzott a szeretet. - Áldjon meg az Isten, fiam. Nagyon boldoggá tettél. ,Scarlett már nem bírt magával. Odaszaladt: - Rhett, drá.gám...Rhett megforduit, és Scarlett megtorpant. A férfi arca kőke-mény, rezzenetlen volt, vasakarattal fogta vissza érzelmeit. Deszeme csillogott: egy pillanatig feszülten nézték egymást, majdRhett szája sarkában megjelent a gúnyos mosoly, amelyet Scar-lett oly jól ismert, és amelytől annyira rettegett. - Szerencsésaz az ember - mondta lassan és tisztán -, aki nagyobb r~eglepe-tésben részesül, mint amekkorát okoz. - Kezét Scarlett felé nyúj-totta. Scarlett a tenyerébe tette remegő ujjait; tisztán érezte,hogy a kinyújtott kéz a távoltartás jele. Rhett bajsza jobb, majdbal orcáját érintette. Legszívesebben megölne, gondolta, és a veszély furcsa izga-lommal töltötte el. Rhett átkarolta a vállát,-felsőkarját valósá-gós satuba fogta. - Hölgyeim - és Edward -, bizonyára megbocsátják, ha itthagyjuk önöket. - Hangjában megindítóan keveredett a kisfiúsbáj és a csintalanság. - Nagyon régen nem volt lehétőségemelbeszélgetni a feleségemmel. Most felmegyünk, és hagyjuk,hogy nélkülünk oldják meg a Konföderációs Otthon gondjait.Olyan gyorsan ment ki vele, hogy Scarlettnek elköszönni semállt módjában. 148 149 12 Rhett egy szót sem szólt hozzá, amíg a lépcsőn felszáguldvaa hálószobájába vitte. Becsukta az ajtót, és nekidőlt. - Scarlett,mi a fenét keresel itt? Scarlett szerette volna kitárni feléje karját, de a Rhett szemé-ben lángoló harag visszatartotta. Tágra nyílt szeme ártatlan megnem értést sugárzott. Fojtott, bájosan pihegő hangon szólalt meg: - Eulálie néni megírta, amit rólam mesélsz, Rhett... hogymennyire vágyódsz utánam, de én nem vagyok hajlandó az üzle-tet otthagyni. Ó, drágám, hát miért nem szóltál? Hiszen harólad van szó, fütyülök az üzletre. - Óvatosan leste Rhettszemét. - - Hagyd abba, Scarlett. - Micsodát? - Mindent. A lázas magyarázkodást és az ártatlan meg nemértést. Tudod, hogy nekem soha nem hazudhatsz büntetlenül.Scarlett tudta, hogy ez az igazság. Őszintének kell lennie. - Azért,jöttem, mert veled akartam lenni. - Halk vallomásaőszintén, méltóságteljesen hangzott.Rhett az egyenes vállat és a büszkén emelt főt nézte, és hangjameglágyult. - Drága Scarlettem, idővel barátokká válhattunkvolna, amikor emlékeink keserédes nosztalgiává csitulnak. Le-het, hpgy ha mindketten kegyesek és türelmesek leszünk, elér-kezhetünk odáig. De ennél többre nem megyünk. - Türelmetle-nül száguldott végig a szobán. - Hogyan értessem meg veled?Nem akarlak bántani, de te kényszerítesz rá. Nem akarom, ogyitt legyél. Menj vissza Atlantába, Scarlett, és hagyj engem bé-kén. Már nem szeretlek. Világos?Scarlett arcából kifutott a vér. Vászonfehér arcában csak úgycsillogtak a zöld szemek. - Én is tudok világosan beszélni,Rhett. A feleséged vagyok, te meg a férjem. - Már felajánlottam, hogy változtatok ezen a szerencsétlerirörülményen. - Szavai mint a korbácsütés; Scarlett elfelejtette,hogy ur?yodnia kell magán. - - Elválni? Soha, soha, soha! És soha nem is adok okottá, hogy elválj tőlem. A feleséged vagyok, és mint tisztesség-~tldó feleséghez illik, idejöttem hozzád és otthagytam min-ttent, ami szívemnek kedves. - Szája sarkán győztes kis mo-8oly jelent meg, amikor kijátszotta aduját. - Édesanyád vég-telenül boldog, hogy itt vagyok. Neki mit mondasz, ha kidobsz~ngem? Mert én bizony megmondom az igazat, és ezzel összetö-~őm a szívét. Rhett súlyos léptekkel járt le és fel a tágas szobában. Bajszaalatt átkokat mormolt, olyan útszéli, istenkáromló kifejezése-ket, amilyeneket Scarlett soha életében nem hallott. Ez az aRhett, akit Csak hallomásból ismert, az a Rhett, aki Kaliforniá-ba ment az aranyláz idején és késsel védte jogait. Ez Rhett,a szeszcsempész, Havanna legócskább kocsmáinak állandó ven-dége, a törvényen kívüli kalandor, a hasonszőrű renegátok ba-rátja és társa. Scarlett megbotránkozva, de elbűvölve és izgatottan figyelte.Rhett hirtelen megtorpant, és megfordult, hogy farkasszemetnézzen Scarlett-tel. Fekete szeme csillogott, de már nem a harag-tól. Humor volt benne, sötét, keserű és fáradt humor. IsmétRhett Butler volt, a charlestoni úriember. - Sakk - mondta torz mosollyal. - Nem vettem figyelembea királynő kiszámíthatatlan mozgékonyságát. De nem matt,Searlett. - Feltartotta nyitott tenyerét, jelezve, hogypillanatnyi- lag megadta magát. Scarlett a szavakat nem értette, de a gesztus és a férfi hangjaelárulta, hogy most nyert... valamit.- Szóval itt maradok? - Itt maradsz, amíg nem akarsz elmenni. Azt hiszem, nemlesz túl soká. - Tévedsz, Rhett! Szeretek itt lenni.Rhett arcán régi, jól ismert kifejezés jelent meg. Gúilyos, 150 151 szkeptikus és mindentudó. - Mióta vagy CharlestonbanScarlett? , - Tegnap este óta. - És máris megszeretted. Gyorsan ment, gratulálok fogé-konyságodhoz. Elkergettek Atlantából - csoda, hogy nem hem-pergettek meg szurokban és tollban -, itt meg tisztességes bánás-módban részesültél olyan hölgyek részéről, akik nem ismernekmás bánásmódot, ezért azt hiszed, menedékre leltél. - Scarlettarckifejezése láttán elnevette magát. - Ó, igen, még mindig van-nak kapcsolataim Atlantával. Mindent tudok ottani kiközösíté-sedről. Már az a csőcselék sem akar hallani rólad, amellyel olyszívesen összejöttél. - Nem igaz! - kiáltotta Scarlett. - Én dobtam ki őket!Rhett vállat vont. - Fölösleges erről vitatkozni. Most az szá-mít; hogy itt vagy, az anyám házában, az ő védőszárnyai alatt.És minthogy az ő boldogsága igen fontos nekem, pillanatnyilagnem tehetek ellened semmit. De nem is kell. Majd te elvégzed,az én beavatkozásom nélkül. Majd kiderül, igazából milyenvagy; és akkor mindenki engem fog sajnálni, és anyám iránt, érez részvétet. Én meg összepakollak és visszaküldelek Atlantá-ba, az egész itteni közösség előkelő, halk éljenzése közepette.Azt hiszed, hogy megjátszhatod az úrinőt? Egy vak süketnémátsem tudnál becsapni. - Igenis úrinő vagyok, a fene egyen meg! Te nem tudod, hogymi a tisztesség. Ne felejtsd el, hogy anyám a savannah-i Robil-lard családból származik, az O'Harák pedig ír királyi csa- ládból! Rhett őrjítően türelmes mosollyal válaszolt. - Hagyd el, Scar-lett. Mutasd, .milyen ruhákat hoztál. - A legközelebbi székreült, és kinyújtotta hosszú lábait.Scarlett rábámult, nem értette, mitől lett hirtelen ilyen nyu-godt. Rhett szivart húzott elő a zsebéböl, és ujjai között sodor-gatta. - Remélem, nincs kifogásod ellene, ha saját szobámbanrágyújtok. - Természetesen nincs. - Köszönöm. Most mutasd a ruhákat. Biztosan vadonatújak;soha nem kísérled meg visszanyerni kegyeimet egy halom újalsószoknya és selyemruha nélkül, a;nelyek mind a rád jellemzőförtelmes ízléssel készültek. Nem hagyom, hogy nevetségessétedd az anyámat. Úgyhogy mutasd meg, és én elbírálom, mitlehet közülük megmenteni. - Szivarvágót vett elő.Scarlett dühöngött, de a gardróbszobába ment, hogy a hol-miját összeszedje. Lehet, hogy jó dolog sül ki belőle. Rhettmindig ellenőrizte ruhatárát. Szerette, ha azt veszi fel; amit őválasztott ki, büszke volt arra, hogy milyen szép és elegáns.Ha Rhett újból törődik megjelenésével, újra büszke akar lennirá, szívesen engedelmeskedik. Mindent felpróbál. Így legalábbingben mutatkozhat előtte. Scarlett ujjai gyorsan mozogtak, ki-kapesolták a rajta levő ruhát és a turnűr kitömött kalickáját.Kilépett a kelmehalmazból, majd összegyűjtötte új ruháit, éslassan a hálószobába sétált; karja meztelen volt, keble félig fel-tárva, lábán selyemharisnya. - Dobd z ágyra - mondta Rhett -, és vegyél fel valamit,mert megfagysz. Az eső hideget hozott. Nem vetted észre? -Nagy füstgomolyt eregetett balra, fejét elfordította. - Vigyázz,hogy meg ne fázz, mialatt csábító próbálsz lenni. Csak az időtpazarlod. - Scarlett arca kigyúlt haragjában, szeméböl zöldláng csapott ki. De Rhett nem nézett rá. Az ágyon lévő holmitvizsgálgatta. - Szedd le ezt a rengeteg csipkét - mondta az elsőruhára -, és ebből a masnizuhatagból csak egyet hagyj meg azoldalán. Akkor elviselhető... Ezzel itt nincs mit csinálni, ajándé-kozd a szobalányodnak... Ez megjárja, ha levészed róla a sze-gélyt, sima fekete gombokat tetetsz rá az aranygombok helyett,és megrövidíted az uszályt... - Néhány perc alatt végzett az egészruhatárral. - Sima, fekete strapabíró csizmára is szükséged lesz - füzte hozzá. - Ma délelőtt rendeltem egy párat - mondta jeges hangoni52 - 153 Scarlett. - Amikor anyád meg én vásárolni voltunk - tette hoz-zá, minden szót hangsúlyozva: - Nem értem: ha annyira szere-ted, miért nem veszel neki hintót? Nagyon fárasztja a gyaloglás. - Neked halvány fogalmad sincs Charlestonról. Ezért leszelitt pillanatokon belül szerencsétlen. Megvehettem neki ezt a há-zat, mert a mienket a jenkik lerombolták, és minden ismerősé-nek ugyanekkora háza van. Kényelmesebb berendezést is szerez-hettem neki, mint amilyen a barátainak van, mert az ittenibútorok mindegyike~vagy a réginek pontos mása, vagy olyasmi,amit visszaszereztem a jenkiktől. Baráti körének többsége azeredeti holmik között él. De nem választhatom el a barátaitóloly módon, hogy olyan luxuscikkeket vásárolok neki, amitamazok nem engedhetnek meg maguknak. - Sally Brewtonnak van hintaja. - Sally Brewton senki máshoz nem hasonlítható. Soha nemis volt. Sally eredeti példány Charleston tiszteli, sőt kedveli akülöncöket. De a hivalkodást nem viseli el. Te pedig, drágaScarlettem, sose bírtál ellenállni a hivalkodásnak. - Gondolom, élvezettel sértegetsz, Rhett Butler! - Mi tagadás - nevetett Rhett. - Most meg láss hozzá, éskreálj valami tisztességes viseletet ma estére. A bizottságot énfuvarozom haza. Nem hagyhatom, hogy ilyen viharban Sallyhajtson. Azután; hogy elment, Scarlett belebújt Rhett köntösébe.Melegebb volt, mint az ő pongyolája; a férfinak igaza volt, sok-kal hüvösebb lett, és Scarlett borzongott. Füléig húzta a köntösgallérját, és beült a székbe, amelyben korábban Rhett foglalthelyet. Scarlett érezte a férfi jelenlétét, valósággal beleburkoló-zott. Keze a puha selyemkelmét simogatta - milyen furcsa, hogyRhett ilyen könnyű, szinte törékeny anyagot visel, amikor ő ma-ga olyan testes és erős. De nem ez az egyetlen dolog, amit nemért. Egyáltalán nem ismeri, soha nem is ismerte. Scarlettet hirte-len rettenetes reménytelenség fogta el. Majd megrázta magát,és sietve felállt. Fel kell öltöznie, mielőtt Rhett visszaérne. Úris- % n, meddig ült álmodozva abban a székben. Oda~icint már erő-sötér~,tiett. Élesen csengetett Pansynek. A rózfiaszín ruháról~e kell venni á csokrokat és a csipkét, hogy est felölthesse, a~ajsütő vasat azonnal meg kell melegíteni. -Ma esté különlegesen~sinosnak és nőiesnek kell lennie. Rhett... A nag széles ágy-~~akarót nézte, és belepirult gondolataiba.A lámpagyújtogató még nem jutott el a város felső végé'~,,...~shol Emma Anson lakott, és Rhett nagyon lassan hajtott, előre-~ajolva próbált a nehéz esőn keresztül tájékozódni a sötét ufcá-~ban. Mögötte a csukott kocsiban már csak Mrs. Anson és SallyBrewton ült. Először Margaret Butlert vitte haza a kis házikóba,ahol férje, Ross várta; majd a Fő utcára hajtott, ahol EdwardCooper (tágas esernyője védelmében) kísérte a KonföderációsOtthon kapujáig Anne Hamptont. - Gyalog megyek tovább -szólt fel a járdáról Edward -, nem ülök vissza a hölgyekhezezzel a csöpögő esernyővel. - Edward a Templom utcán lakott,alig pár saroknyira innen. Rhett búcsúzóul megérintette széleskarimájú kalapját, és továbbhajtott. - Gondolod, hogy Rhett hallja, amit mondok? - suttogtaEmma Anson. - Én is alig hallak, pedig itt ülök melletted - válaszolt mogor-ván Sally. - Az Isten szerelmére, Emma, beszélj hangosabban.Megsüketít ez a felhőszakadás. - Dühítette az eső: megakadá-lyozta, hogy ő hajtsa a hintót. - lVlit szólsz a feleségéhez? - kérdezte Emma. - Egyáltalánnem ilyenre számítottam. Láttál-e valaha ennyire groteszkül túl-cicomázott öltözéket, mint az a délelőtti kosztüm? - Ó, az öltözködésen könnyen lehet segíteni, és rengeteg nő-nek van pocsék ízlése. Nem; az számít, hogy vannak lehetőségei - mondta Sally. - Az egyetlen kérdés, hogy élni tud-e velük.Nagy hátrány lehet, ha valaki csodaszép; ráadásul bálkirálynővolt. Nagyon sok asszony soha nem gyógyul ki belőle. - Nevetséges a mód, ahogy Edwarddal flörtölt.154 y 155 - Nem igazán nevetséges. Azt hiszem, inkább csak megszo-kásból teszi. Rengeteg olyan férfi is van, aki ezt elvárja. Lehet,hogy most még nagyobb szükségük van rá, mint valaha. Hiszenminden mást elveszítettek: vagyonukat, földjüket, hatalmukat.A két nő egy darabig csendben ült, és olyasmire gondolt, amitez a katonai megszállás alatt senyvedő büszke nép önmagánaksem vallana be. Sally a torkát köszörülte. Véget akart vetni komor hangula-tuknak. - Az a jó, hogy Rhett felesége szenvedélyesen szerelmesa férjébe. Mintha kisütött volna a nap, úgy ragyogott föl azarca, amikor Rhett megjelent. Láttad? - Nem. Bár láttam volna. Amit én láttam, az ugyanaz a su-gárzás volt - de Anne arcán. 13 Scarlett minduntalan az ajtó felé nézett. Miért nem jön márRhett? Eleanor Butler úgy tett, mintha nem venné észre, deszája sarkán kis mosoly ült. Ujjai között fényes elefántcsonvetélő járt ide-oda: frivolitást készített, ezt a bonyolult hurkok-ból álló, pókhálófinom kézimunkát. A szalon függönyeit be-húzták, a két szépséges, egymásba nyíló szoba asztalán lámpákégtek, és aranyszínű, pattogó tűz égett a kandallóban, elűzvea hűvösséget és a nedvességet. De Scarlett idegei túlságosanfeszültek voltak ahhoz, hogy a családi idillt élvezze. Hol maradRhett? Akkor is dühös lesz, amikor megjön?Figyelni próbált arra, amit Rhett anyja mesél, de nem bírt.Mit érdekli a Hadiözvegyek és Árvák Konföderációs Otthona?Ruhaderekához nyúlt, de hiányzott róla a csipke, amit morzsol-gathatna. Biztosan nem érdekelnék Rhettet a ruhái, ha ő máganem érdekelné... ...így az iskola tulajdonképpen magától alakult, mert nemvolt hová tenni az árvákat - mesélte Mrs: Butler. - Nem is mer- 156 tük remélni, hogy ennyire sikeres l~sz. Tavaly júniusban hatanvégPLtek, most már mindegyikük önállóan tanít. Ketten Walter-boróban kaptak állást, egy pedig válpsággal válogathatott,hogy Yemassee-be megy-e, vagy Camdenbé~Egy másik - olyanédes kislány - írt nekünk, majd megmutatorri á levelét...Jaj, hol van Rhett? Miért marad el ilyen sokáig? Már nembírom sokáig, mindjárt sikítok. -Ütött a kandallón álló bronzóra, és Scarlett összerándult.Kettő... három... - Vajon hol marad Rhett? - kérdezte az anyja.Öt... hat. - Tudja, hogy hétkor vacsorázunk, és előtte mindigfelhajt egy pohárkával. Arról nem is beszélve, hogy bőrig ázik,és át kell öltöznie. - Mrs. Butler a széke melletti asztalkára tettele a kézimunkát: - Megyek, megnézem, elállt-e az eső.Scarlétt talpra ugrott. - Majd én megyek. - Gyorsan, felsza-badultan lépkedett, és elhúzta a nehéz selyemfüggöny sarkát.Odakint sűrű köd gomolygott a tengerparti sétányon. Az utcánkavargott, úgy tekergőzött felfelé, mint egy élőlény. Az utcailámpa fénylő pötty volt a fehérség közepén. Scarlett visszahúzó-dott a kísérteties; alaktalan látványtól, és leeresztette a füg-gönyt. - Nagy a köd, de az eső elállt. Gondolja, hogy Rhettneknem esett baja? Eleanor Butler mosolygott. - Te is tudod, hogy rosszabbatis átélt már, mint egy kis eső és köd. Persze hogy nem esettbaja. Minden percben itt lehet.Mintha e szavak okozták volna - meghallották, hogy nyílika nagy bejárati ajtó. Scarlett hallotta Rhett nevetését és Manigo,az inas mély hangját. - Tessék ideadni azt a vizes holmit. A csizmát is. Idekészítet-tem a házicipőt. - Köszönöm, Manigo, felmegyek és átöltözöm. Szólj Mrs.Butlernek, hogy egy perc múlva vele leszek. A szalonban van? - Igen, uram, ő is, meg a fiatalasszony is.Scarlett figyelt, hogyan reagál Rhett, de mást nem hallott,csak gyors, kemény lépteit felfelé a lépcsőn. Örökkévalóságnak 157 tűnt, amíg visszajött. A kandallán álló óra biztosan rosszul jár.Egész órába telik, amíg egy percet mozdul. - Fáradtnak látszol, drágám - szólt Eleanor Butler, amikorRhett a szalonba lépett. Rhett felemelte és megcsókolta anyja kezét. - Ne sopánkodj,mama, inkább éhes vagyok, mint fáradt. Mikor vacsorázunk?Mrs. Butler fel akart állni. - Szólok a konyhán, hogy azonnaltálaljanak. - Rhett gyengéden a vállához nyúlt, hogy vissza- tartsa. - Ne siess, előbb iszöm egyet: - A tálalóhoz sétált, whiskyttöltött magának, és ekkor nézett először Scarlettre. - Velem tar-tasz, Scarlett? - Felvont szemöldöke és a whisky illata egyarántingerelte Scarlettet. Sértődötten elfordrlt. Szóval Rhett úgyakar vele játszani, mint macska az egérrel? Csapdál~a akarjaejteni, hogy anyja őellene forduljon? Akármilyen ravasz Rhett,rajta nem fog ki. Szája összeszorult, szeme csillogni kezdett.Neki is nagyon okosan kell viselkednie, ha túl akar járni Rhetteszén. Izgalom fogta el. A versengés mindig felélénkítette. - Eleanor asszony, hát nem rémes ez a Rhett? - nevetett Scar-lett. - Ugye rossz kisfiú volt? - Háta mögött érezte Rhett hirte-len mozdulatát. Remek! Telitalálat! Hosszú évekig járkált sú-lyos lelküsmeret-furdalással az anyjának okozott fájdalommiatt; fiatalkori csínyjei miatt ugyanis apja kitagadta. - A vacsora tálalva van, Mrs. Butler - szólt az ajtóban Manigo. Rhett anyjának nyújtotta karját, és Scarlettbe belemart a fél-tékenység. Majd emlékeztette magát, hogy épp az anyjához valóragaszkodás miátt maradhat ő itt. Lenyelte haragját. - Olyanéhes vagyok, hogy egy fél ökröt meg tudnék enni mondtavidám hangon -, és Rhett is majd éhen hal, nem igaz, drágám? - Most ő kerekedett felül, ezt Rhett is beismerte. Ha most elve-szíti fölényét, elveszti az egész játékot, és soha többé nem szerzivissza Rhettet. Mint kiderült, Scarlett aggodalma felesleges volt. Abban apillanatban, amikor leültek, Rhett vette át a beszélgetés fonalát.Eljátszotta, hogyan kutatott a teáskésziet után Philadelphiá-ban, valóságos kalandot csinált belőle, színes szavakkal ábrá-zolta az emberek egész sorát, akikkel tárgyalt, kiejtésüket éssajátos kifejezésmódjukat olyan ragyogóan utánozta, hogy any-ja meg Scarlett úgy nevetett, hogy az oldaluk is belefájdult. - És miután ezt a végtelen utat bejártam - sóhajtott lemon-dóan Rhett -, legnagyobb ijedtségemre az új tulajdonos méga készlet értékének hússzorosáért sem volt hajlandó megválnitőle. Egy pillanatig attól féltem, hogy vissza kell lopnom, deszerencsére elfogadta ajánlatomat, hogy üljünk le egy barátsá-gos kártyajátszmára. . Eleanor Butler úgy tett, mintha helytelenítené. - Remélem,nem játszottál tisztességtelenül - mondta, de a szavak mögóttnevetés bujkált. - Mama! Hogy mondhatsz ilyet? Én csak akkor csalok, hahivatásossal játszom. Ez a nyomorúságos pasas, Sherman had-seregének volt ezredese amatőr volt, hát engedtem, hadd nyer-jen néhány száz dollárt, fájdalmát enyhítendő. Olyan volt, mintegy fordított Ellinton. Mrs. Butler nevetett. - Ó, a szegény ember. És szegény felesé-ge - a szívem megszakad érte. - Rhett anyja Scarlett felé hajolt. - Az egyik családi szégyenfoltról van szó - mondta mímelt sut-togással Ismét felnevetett, majd mesélni kezdett.Scarlett megtudta, hogy az Ellintonok a keleti part teljeshosszán hírhédtek voltak a közös családi gyengeségről: arról,hogy a világon mindenre fogadnak. Az első Ellinton, aki lábátaz amerikai partokra tette, csak azért volt a hajón, mert fogadá-son egy darab földet nyert. A fogadás a föld tulajdonosávalarra vonatkozott, hogy ki tud több sört meginni és talpon ma-radni. Mire megnyerte, olyan részeg volt, hogy azt gondolta,érdemes volna elmenni és megnézni azt a területet. Úgy mesélik,azt se tudtá, hová megy a hajó, amíg ki nem kötött, mert közbenkockajátékon elnyerte minden matróz rumadagját. 158 159 - És mit csinált, amikor kijózanodott? - érdeklődöttScarlett. - Ó, drágám, ez sose következett be. Meghalt, alig tíz nappala kikötés után. De útközben kockán elnyert egy lányt - a hajóegyik mosogatólányát -, és minthogy később kiderült; hogy te-herbe ejtette, amölyan posztumusz esküvőt tartottak a sírjánál,és a megszületett csecsemő lett egyik ükapám. - Ő is nagy szerencsejátékos volt, nemde? - kérdezte Rhett. - Hát persze. Családi vonás. - És Mrs. Butler folytatta a csa-ládfa történetét. Scariett gyakran Rhettre nézett. Mennyi meglepetés érhetimég a férfi részéről, akit alig ismer? Még soha nem látta ennyireelégedettnek, boldognak, otthonosnak. Rádöbbent: sose terem-tettem neki otthont. A házat sem szerette. Az enyém volt, olyanlett, amilyennek én akartam, ajándék volt tőle, nem érezte ma-gáénak. Scarlett szerette volna félbeszakítani Eleanor asszonytörténeteit, megmondani Rhettnek, hogy mennyire fájlalja amúltat, hogy minden hibát helyrehoz. De hallgatott. Rhett elé-gedett, jól mulat, élvezi anyja történeteit. Nem ronthatja el ahangulatát. Magas ezüst gyertyatartóban gyertyák égtek, fényük visszave-rődött a mahagóniasztal fényezett lapjáról és Rhett villogó feke-te szemének pupillájáról. A tágas, árnyas szobában a gyertyákfénye meleg, nyugodt szigetet alkotott az asztal körül. A külvilá-got kizárta a dús függöny és a kicsiny gyertyafényes sziget meg-hittsége. Eleanor Butler hangja gyengéd volt, Rhett nevetésecsöndes, bátorító. A szeretet alkotott légies; de eltéphetetlen kö-teléket anya és fia között. Scarlettet hirtelen rettenetes vágy fog-ta el, hogy ő is részese legyen ennek a köteléknek.Ekkor Rhett kérlelni kezdte anyját: - Mama, mesélj Scarlett-nek Townsend kuzenról. - Scarlett érezte, hogy biztonságbanvan a gyertyafény melegében, bevették a családi légl~örbe. Bár-csak örökké tartana. Ö is kérte Eleanor asszonyt, hogy meséljenTownsend kuzenról. Townsend nem első unokatestvér c~sak harmadfokú, vi-nf I.~zvetlen leszármazottja Ellinton üká~nak, egy legidő-b fiú legidősebb fiának egyetlen fia. Ezáltal o'~'ökölte ázt a` nyos jüttatott földet, valamint az Ellintonok játékszenvedé-és az Ellintonok szerencséjét. Ezek az Ellintonok mindigdenben szerencsések voltak, kivéve egyetlen dolgot - és ezsaládi vonás -: a fiúk mind kancsalok. Townsend egy előkelő'ladelphiai család rendkí-vül szép lányát vette feleségül. Aztársaság úgy mondta: " a Szép és a Szörnyeteg" esküvője.a lány apja, ügyvéd lévén; nagyra értékelte a vagyont, Town-d meg szédületesen gazdag volt. Townsend és felesége u timore-ban telepedett meg. Ezután jött a háború. A feleséghanvást sietett haza a családjához abban a pillanatban, ami-r Townsend Lee tábornok hadseregéhez csatlakozott. A nőgül is jenki volt, és Townsend több mint valószínű, hogy el-'k: Kancsalsága miatt nemhogy egy istállóajtót, még egy istál-t sem tudott volna eltalálni. Az Ellintonok szerencséje azon-itt is melléje szegődótt. Végigharcolta a háborút, és néhány'sebb fagyástól eltekintve semmi baja nem lett. Miközben fele-~gének három fivére és az apja hősi halált halt az Unió hadsere-~ében. Így ő örökölt mindent, amit a gondos atya és a gondosí6sök felhalmoztak. Townsend úgy él Philadelphiában, mint egy~király, és fütyül rá, hogy savannah-i tulajdonát Sherman elkon-~skálta. Nem találkoztál vele, Rhett? Hogy van? - Jobban bandzsít, mint valaha, van két kancsal fia és egylánya, aki hála Istennek anyjára ütött.Scarlett alig hallotta Rhett válaszát. - Eleanor asszony, aztmondja, hogy az Ellintonok Savannah-ból származnak?Anyám is savannah-i volt. - Scarlett gyakran érezte, mennyirehiányzik a kiterjedt rokonság, ami szorosan hozzátartozik a dé-liek életéhez. Mindenkinek, akit ismert, rengeteg unokatestvére,nagybátyja és nagyriénje volt, sok generációra és sok száz mér-fáldre kiterjedően. De neki nem volt senkije. Pauline és Eulaliegyermektelen. Gerald O'Hara savannah-i bátyjainak sincs gye- 160 161 reke. Bizonyára nagyon sok O'Hara él még Írországban, de eb-ből semmi haszna, és nagyapján kívül minden Robillard elköltö-zött Savannah-ból. És most itt ül, megint csak mások családi történeteit hallgat-ja. Rhettnek rokonsága van Philadelphiában. Nem kétséges,hogy rokoni kapcsolatok fűzik fél Charlestonhoz is. Ez nemigazság. De lehet, hogy ezek az Ellintonok valami módon kap-csolódnak a Robillard-okhoz. Akkor ő is láncszeme lehetne an-nak a füzérnek, amelybe Rhett tartozik. Összeköttetést találhat-na a Butlerek világához, és Charlestonhoz, amelyet Rhettválasztott, neki meg eltökélt szándéka, hogy abba belépjen. - Nagyon jól emlékszem Ellen Robillard-ra - mondta Mrs.Butler. - És az édesanyjára. A nagymamád, Scarlett, valószínű-leg a legelragadóbb nő volt egész Geórgiában és Dél-Carolinában. Scarlett lenyűgözve hajolt előre. Nagyanyjáról eddig csak ap-ró töredékeket szedett össze. - Tényleg olyan botrányos volt? - Rendkívüli egyéniség volt. De amikor én ismertem, egyálta-lán nem viselkedett botrányosan. Túlságosan lefoglalta a gye-rekszülés. Először Pauline nénéd született, majd Eulalie, azutánanyád. Történetesen Savannah-ban voltam, amikor anyád szüle-tett. Emlékszem a tűzijátékra. Nagyapád egy híres olasz szakér-tőt hozatott New Yorkból, és grandiózus tűzijátékot rendezett,valahányszor nagyanyád újabb gyermekkel ajándékozta meg.Bizonyára nem emlékszel rá, Rhett, és nem is veszed jó néven;hogy emlékeztetlek, de halálra rémültél. Kivittelek, hogy lásd,és te olyan hangosan bömböltél, hogy majd meghaltam szégye-nemben. Az összes többi gyerek tapsolt és sikoltozott örömé-ben. Persze azok idősebbek voltak. Te még mindig szoknyácská-ban voltál, alig több egyévesnél.Scarlett előbb Mrs. Butlerre, majd Rhettre bámult. Képtelen-ség! Rhett nem lehet idősebb, mint az ő anyja. No de a mama - a mama volt. Mindig természetesnek tartotta, hogy a mama, túl van a viharos érzelmek korszakán. Hogy létezik, hogyett öre,;ebb? Hogy szeretheti ilyen kétségbeesetten, ha ennyi- öreg? Megdöbbenését Rhett ekkor újabb megdöbbenéssel tetézte.vétáját az asztalra ejtette, felállt, Scarlett mellé lépett, meg-kolta a feje búbját, majd anyjához ment, felemelte és meg-ókolta a kezét. - Most elmegyek.Ne Rhett, ne! - szerette volna kiáltani Scarlett. De annyirapedt, hogy nem bírt megszólalni, meg se tudta kérdezni,,vá megy. Anyja tiltakozott: - Nern bánnám, ha ebben a sötét, esősőben nem mennél el. És itt van Scarlett. Alig volt lehetőséged,ngy néhány szót váltsatok. - Az eső elállt, telihold van - válaszolt Rhett. - Nem szalaszt-tom el az esélyt, hogy kihasználjám a dagályt, és már alig~éhány óra van az apály kezdetéig. Scarlett tudja, hogy az alkal-~iazottakat ellenőrizni kell, hiszen ő is munkaadó. Igaz, boga-Ctam? - Csillogó szemén visszaverődött a gyertya fénye. Majd~kiment a hallba. É: . Scarlett felugrott az asztaltól, sietségében majdnem feldön-~ütte a széket. És anélkül, hogy Mrs. Butlerhez egy szót is -szól-~na; kétségbeesetten rohant Rhett után.Rhett az előszobában volt, a kabátját gombolta, kalappal akezében. - Rhett, Rhett, várj! - kiáltott Scarlett. Nem vette-~igyelembe á férfi megvető tekintetét. - Olyan kellemes volt avacsora. Miért mész el? Rhett elment mellette, és becsukta az előszobából a hallbavezető ajtót. A kilincs hangosan csattant, senki sem hallhattaőket. - Ne csinálj jelenetet. Nem hat rám. - Mintha a veséjébelátna, úgy fejezte be: - És ne számíts rá, hogy megosztom veledaz ágyam. Kinyitotta az utcára nyíló ajtót. Mire Scarlett szóhoz jutottvolna, már el is tűnt. Az ajtó lassú lengéssel csukódott bemögötte. 162 163 Scarlett toppantott. Haragjának és kiábrándulásának silánylevezetése volt ez. Miért ilyen aljas? Grimaszt vágott - félig ha-raggal, félig akaratlan nevetéssel -, mert önkéntelenül el kellettismernie, hogy Rhett milyen okos. Azonnal rájött, mit forralellene Scarlett. Nos, akkor neki még okosabbnak kell lennie.Ez minden. Feladni az ötletet, hogy azonnal teherbe essen, ki-gondolni valami mást. Összeráncolt homlokkal tért vissza Rhettanyjához. . - Ne izgulj, kedvesem, minden rendben lesz - mondta Elea-rtor Butler. - Rhett úgy ismeri a folyót, mint a tenyerét. - A,kandalló mellett állt, nem akart a hallba menni és megzavarniRhett búcsúzkodását a feleségétől. - Menjünk át a könyvtárba,ott olyan kényelmes. A cselédek közben leszedik az asztalt:Scarlett magas hátú székbe ült, távol a huzattól. Nem; mond-ta, nem kér takarót a térdére, köszöni szépen, remekül megvan. - Hadd takarjam be magát, Eleanor asszony - erősködött, ésráterítétte Mrs. Butlerre a kasmírkendőt. - Üljön le, engedjeel magát. - Rávette, hogy helyezze magát kényelembe. - Milyen kedves teremtés vagy, Scarlett, annyira hasonlítszdrága anyádra. Emlékszem, milyen gondos volt ő is, mennyirejó modorú. Persze minden Robillard lány jól nevelt volt, deEllen valami különleges:.. Scarlett behunyta szemét, és beszívta a citrom és a verbénahalvány illatát. Minden rendben lesz. Eleanor asszony szeretiőt, ráveszi Rhettet, hogy jöjjön haza, és mindnyájan boldoganélnek, míg meg nem halnak. A mély, párnázott székben elbóbiskolt, elzsongították a régiidők kellemes emlékei. Amikor hirtelen zaj támadt az ajtó mö-götti hallban, zavartan kapta fel a fejét. Egy pillanatig azt semtudta, hol van és hogy került ide, fátyolos szemmel pislogottaz ajtóban álló férfira. Rhett? Nem, ez nem lehet Rhett, hacsaknem borotválta le a bajuszát. A nagydarab férfi; aki nem Rhett volt, bizonytalan léptekkel 164 befelé. - Jöttem, hogy a húgomat megismerjem - zagyvá~t~lVlargar:,t Butler Eleanorhoz futott. - Próbáltam megakadá-bzni - kiált4tta -, de megint olyan hangulatban volt... nemlilgatott rám! Mrs. Butler felállt. - Csitt, Margaret. Ross, rendes köszönést~ok el tőled - mondta csöndesen, de határozottan.Scarlett most már értett mindent. Szóval ez itt Rhett öccse,y jelek szerint nagyon részeg. No, ez nem különösebb újdön-g, látott ő már részeg férfiakat. Felállt, Rossra mosolygott,ijgödröcskéje elmélyült. - Nahát ilyet, Eleánor asszony, hogy!iet egy hölgy olyan szerencsés, hogy két fia legyen, az egyikbb képű, mint a másik? Rhett sose árulta el, hogy ilyen jóvá-~sú fivére van! Ross Scarlett felé tántorgott. Végigmérte testét, majd kócosrtjeit és pirosított arcát. Nem mosolygott, hanem vigyorgott.~zóval ez az a Scarlstt - mondta borízű hangon. - Tudhattam~lna, hogy egy ilyen csinos kis darabot fog ki magának. Gye-nk, Scarlett, adjál baráti csókot új bátyádnak. Biztos vagyoknne, hogy tudod, mi kell egy férfinak. - Nagy kezei mintitalmas pókok szaladtak végig Scarlett karján, és pőre nyakátorongatták. Majd nyitott szájjal lecsapott Scarlett szájára,vanyú lehelete Scarlett orrába hatolt, nyelvével szétfeszítettegait. Scarlett hiába viaskodott, hiába próbálta ellökni, Ross~gyon erős volt, teste meg szorosan hozzásimult.Hallotta a két nő hangját, de nem értette, mit mondanak.inden figyelme arra irányult, hogy kiszabaduljon ebből a~szataszító ölelésből és Ross sértő szavainak hatása alól. Rin-ónak nevezte! És úgy is bánik vele.Ross hirtelen ellökte, úgy, hogy visszaesett a székbe. - Fogad-mernék, hogy a drága bátyámhoz nem vagy ilyen hideg -Margaret Butler ott zokogott Eleanor vállán. - Ross! - Mrs. Butler úgy szólt rá, mintha kést hajítana felé. 165 Ross ügyetlenül tántorogva fordult meg, s eközben feldöntöttegy asztalkát. - Ross! - ismételte meg az anyja. - Csöngettem az inasnak., Hazasegít téged, és tisztességes kíséretet biztosít Margaretnek. Hakijózanodsz, bocsánatkérő levelet írsz Rhett feleségének és nekem.Szégyent hoztál önmagadra, Margaretre és rám, és addig nemteheted ide be a lábad, amíg nem heverem ki ezt a gyalázatot. - Annyira restellem, Eleanor asszony - sírt Margaret.Mrs. Butler Margaret vállára tette a kezét. - Téged sajnállak,Margaret. - Lefejtette magáról Margaret karjait. - Most menjhaza. Téged természetesen mindig szívesen látunk.Manigo bölcs öreg szeme egyetlen pillantással felmérte ahelyzetet; eltávolította Rosst, aki furcsa módon egyetlen szóvalsem tiltakozott. Margaret utánuk sietett. - Úgy restellem - ismé-telgette, amíg a nagy bejárati ajtó be nem csukódott mögötte. - Drága gyermekem - szólt Scarletthez Eleanor -, nem tu-dom, mivel mentegetőzzem. Ross részeg volt, nem tudta, hogymit beszél. De ez nem mentség.Scarlett egész testében reszketett az undortól, a megaláztatás-tól, a haragtól. Miért hagyta, hogy megtörténjen; miért engedtehogy Rhett öccse meggyalázza, kezével és szájával illesse? Miértnem köpte areon, miért nem kaparta ki a szemét, miért nemcsapott ököllel arra a mocskos szájára?De nem tettem, gondolta, hagytam, hogy megtörténjen -mintha megérdemeltem volna, mintha igaz volna, amit mon-dott. Scarlett soha életében ném szégyenült meg ennyire. Meg-szégyenítették Ross szavai, csakúgy, mint önnön gyengesége.Úgy érezte, hogy bemocskolták és örökre megalázták. Még azis jobb lett volna, ha Ross megüti, vagy késsel megsebzi. A zúzó-dás vagy a seb begyógyul. De büszkesége soha nem heveri kia rajta ütött sebet. Eleanor föléje hajolt, próbálta átölelni, de Scarlett elhúzó-dott. - Hagyjon békén! - akarta kiáltani, de erejéből csak nyö-szörgésre futotta. 166 - Nem hagylak. Addig, amíg meg nem hallgatsz. Meg kelltened, Scarlett, meg kell hallgatnod. Annyi mindent nemdsz. F~gyelsz rám? Scarlett mellé húzott egy széket, és leült. - Nem! Hagyjon békén. - Scarlett befogta a fülét. - Nem.hagylak - mondta Eleanor -, és elmondom, megintmegint, ha kell, ezerszer, amíg meg nem hallgatsz... - Beszéltbészélt, halkan, de határozottan, miközben keze Scarlett le-tjtott fejét simogatta - vigasztalón, szeretettel, hízelgőn kény-érítve Scarlettet, hogy figyéljen rá. - Amit Ross tett, az meg-~csáthatatlan. Nem is kérem, hogy megbocsáss neki. Demekem muszáj. Az én fiam, és tudom, mi vitte rá, hogy ígyselkedjen. Nem téged akart bántani, drágám. Rhett ellen tá-adt rajtad keresztül; Ross tudja, hogy Rhett sokkal erősebb~la, hogy soha semmiben nem éri utol. Rhett mindig megszer- ., amit akar. Mindent megmozgat, mindent elintéz. Szegény~ssnak meg semmi sem sikerül. Margaret ma délután négyszemközt elárulta, hogy amikor~ss reggel jelentkezett a munkahelyén, közölték; hogy ki vangva: Az ivás miatt. Mindig ivott, mint minden férfi, de nem~nyira, mint. amióta Rhett visszajött Charlestonba. Ross pró-~ikozott az ültetvénnyel. Amikor a háborúból hazajött, agyon-~jszolta magát, de mindig balul ütött ki valami, soha nem~lt tisztésséges termés. Annyi rizst sikerült csak betakarítani,~ennyi az adó kifizetéséhez elegendő. Így amikor Rhett föl-~nlotta, hogy megveszi tőle az ültetvényt, Ross szó nélkül be-rient. Mindenképpen Rhett része lett volna, ha az apja meg. de ez már másik történet. IRoss bankpénztárosi állást kapott, csakhogy a pénz kezelésétm tartotta úriemberhez méltónak. A régi szép időkben egyiember aláírta a számlát, vagy egyszerűen becsületszavát ad-és minden mást a tiszttartóra bízott. Mindenesetre hibákat~asztaltak nála, az elszámolás sosem egyezett, és egy nap iga-n nagy hibát követett el, és elvesztette az állását. Sőt a líank'ói úton akarta visszaszerezni a pénzt, amit Ross tévedésből 167 fizetett ki. Rhett kifizette helyetté. Mintha tőrt forgattak volnaRoss szívében. Akkor kezdett sokat inni, és most az újabb állá-sából is kirúgták. Mindezek tetejében az az ostoba - vagy talánrosszindulatú - híresztelés terjedt el, hogy Rhett simította elannak idején az ügyet. Ross azonnal hazament, és leitta magát.Holtrészegre. Isten bűnömül ne vegye, hogy Rhettet mindig jobban szeret-tem. Most is ez a helyzet. Elsőszülöttem volt, és abban a pilla-natban, amikor először ölembe vettem, parányi kezecskéjébetettem le a szívem. Rosst és Rosemaryt is szeretem, de nemannyira, mint Rhettet, és attól tartok, hogy tudatában vannakennek. Rosemary azt hiszi, ez attól van, hogy Rhett olyan soká-ig elvolt, majd hirtelen megjelent, mint szellem a palackból,és berendezte nekem ezt a házat, neki meg olyan szép ruhákatvásárolt, amilyenekre mindig vágyott. Nem emlékszik, mi volta helyzet; mielőtt Rhett elment volna; csecsemő volt, nem tudja,hogy szívemben az első hely mindig Rhetté volt. Ross tudja,mindig is tudta, de apjának ő volt a kedvence, úgyhogy nemnagyon izgatta. Steven kitagadta Rhettet, Rosst tette örökösévé.Szerette Rosst, büszke volt rá. De Steven halott; e hónapbanlesz halálának hetedik évfordulója. Rhett meg ismét itthon van,ennek öröme tölti be az életemet, és Ross kénytelen ezt tudomá-sul venni. . Mrs. Butler hangja elakadt; túlfeszítette szíve legsúlyosabbtitkainak feltárása. Összeroskadt, és keservesen zokogott. - Sze-. gény fiam, szegény, sebeket osztó fiam...Mondanom kellene valamit, gondolta Scarlett, megvigasztal-ni. De nem ment - túl nagy sebet kapott. - - Ne sírjon, Eleanor asszony - mondta erőtlenül. - Ne bán-kódjon. Kérdezni szeretnék valamit.Mrs. Butler mély lélegzetet vett, megtörölgette szemét, és nyu-galmat erőltetett arcára. - Mit, édesem? - Tudnom kell - mondta izgatottan Scarlett. - Kérem, mond-ja meg, valóban olyannak látszom, amilyennek ő... ahogy ő 168 mondta? - Biztatásra volt szüksége, arra, hogy ez a szerető szi-vű. verbénaillatú hölgy helyeselje megjelenését. - Drága gyermekem, egyáltalán nem érdekes, milyennek lát-szol. Rhett szeret téged, ennélfogva én is szeretlek.Szűzanyám! Szóval azt akarja mondani, hogy ringyónak lát-szom, de nem számít. Megbolondult? Persze hogy számít, job-r-ban számít, mint bármi más a világon. Úrihölgy akarok lenni,olyan, amilyennek anyám szeretne látni!Görcsösen megragadta Mrs. Butler kezét, nem sejtette, hogyrettenetes fájdalmat okoz neki. - Ó, Eleanor asszony, segítsennekem! Könyörgök, szükségem van a segítségére. - Természetesen, kedvesem. Mondd meg, miben segíthe-tek. - Mrs. Butler arcán csupán komolyság és gyengédség lát-szott; sok éve megtanulta, hogyan leplezze fájdalmát. - Meg kell tudnom, mit csinálok rosszul, miért nem látszomúrinőnek. Pedig úrinő vagyok, Eleanor asszony. Kérem, higgyeel. Ismerte az anyámat, tudnia kell, hogy ez az igazság. - Persze hogy az vagy, és természetesen tudom. A megjelenéssokszor félrevezető. Mindent rendbe hozhatunk, különösebberőfeszítés nélkül. - Gyöngéden kiszabadította lüktető, dagadtujjait Scarlett markából: - Akkora vitalitás van benned, drágagyermekem, benned él az új idő lendülete, amelyben felnőttél.Idelent a régi; fáradt vidéken az emberek félremagyarázhatják.De ne veszítsd el, ahhoz túlságosan értékes. Egyszerűen megkell találni a módot, hogy kevésbé feltűnő legyél, jobban hason-lits hozzánk. Akkor majd kellemesebben érzed magad.No meg én is, gondolta magában Eleanor Butler. Utolsó lehe-letéig védelmezni fogja a nőt, akiről azt hiszi, hogy Rhett szere-ti, de sokkal könnyebb lenne, ha Scarlett nem festené az arcát,és nem járna ilyen feltűnő, drága ruhákban. Eleanor örült akínálkozó lehetőségnek, hogy Charleston ízlése szerint formál-hatja át Scarlettet. Scarlett hálásan fogadta problémájának diplomatikus értéke-lését. Ahhoz túlságosan agyafúrt volt, hogy teljes egészében 169 elhiggye - látta, hogyan intézte el Eleanor asszony Eulalie-t ésPauline-t. De Rhett anyja segítségére lesz, és - legalábbis egy-előre - csak ez számít. 14 i Az a Charleston, amely Eleanor Butlert formálta és több évti-zedes kalandozás után visszahúzta Rhettet, régi város volt;Amerika egyik legrégibb városa. Keskeny, háromszögű félszige-ten zsúfolódott össze két széles, árapályos folyó között, amelyek.az Atlanti-óceánhoz vezető széles kikötőben találkoztak. Az el-ső telepesek 1682-ben érkeztek ide, és a várost kezdettől fogvaolyan romantikus ábrándozás és érzékiség uralta, amely teljesenidegen volt New England szorgalmas, szerény puritán telepeseiszámára. Sós szellő lengette a pálmák és a glicínia leveleit, egészévben nyíltak a virágok. Gazdag fekete földjében nem voltakkövek, hogy az eke élét kicsorbítsák; vizeiben hemzsegett a hal,rák, garnélarák, teknős és osztriga, erdeiben bőven akadt vad.Gazdag, élvezetre termett föld volt.Kikötőjébe a világ minden részéből érkeztek hajók, hogy afolyók mentén elterülő óriási ültetvényekről rizst vásároljanak;ugyanezeken a hajókon luxuscikkek tömege érkezett. Charles-ton Amerika leggazdagabb városa volt.A felvilágosodás korában érett felnőtté, és a szépség és tudásmegszerzésére fordította vagyonát. A kellemes időjárás és a ter-mészeti adottságok úgy hozták, hogy gazdagságából élvezetek-re is telt. Minden házban volt .konyhafőnök és bálterem, mindenhölgy francia selyemben járt, indiai igazgyöngyöt hordott. ü-dományos társaságok alakultak, zenei és táncegyesületek, tan-intézetek és vívóiskolák. A város civilizált volt, és az élvezeteketszolgálta; kifinomult kultúrát teremtett, ahol a fényűzés intel-lektuális következményekkel párosult. A charlestoniak a szivár-vány minden színére festették házukat, árnyas verandát aggat-tak eléje, amelyen keresztül a tengeri szellő simogatásként 170 ~ordta a rózsák illatát. Minden házban volt földgömb, teleszkóp~,s,~knyelvű könyvekkel teli polcok. Hatfogásos ebédeket ad-~ak, tompán csillogó,. évszázados ezüsttel tálaltak. Az étkezésközéppontjában a beszélgetés állt, sava-borsa a humor volt.Ez volt az a világ, amelyet Scarlett O'Hara, az észak-georgiainyers vörös föld egyik megyéjének néhai bálkirálynője mostakart meghódítani - fegyverei pusztán az energia, a makacsságés a határtalan vágyakozás. Az időzítést azonban nagyon el-hibázta. A charlestoniak több mint egy évszázadon át híresek voltakvendégszeretetükről. Nem volt szokatlan jelenség száz vendégegyidejű fogadása, ezek felét a ház ura vagy asszonya nem isismerte személyesen, csak ajánlólevél alapján. A lóverseny heté-re - ez volt a város társadalmi évadjának csúcspontja - az angol,francia, ír és spanyol istállótulajdonosok gyakran hónapokkalkorábban áthozták lovaikat, hogy az éghajlathoz és a vízhezhozzászokjanak, A tulajdonosok gyakran laktak charlestonivetélytársaik házában; lovaikat ugyancsak vendégül látták azonlovak mellett, amelyek versenyt futnak majd velük. Nagylelkű,nyíltszívű város volt. Amíg a háború ki nem tört. Nem véletlen, hogy a polgárhá-ború első lövései Charleston kikötőjében a Sumter-erődöt érték.A világ nagy része számára Charleston volt a titokzatos, varázs-latos, fátyolmoha lepte, magnóliaillatú Dél. A charlestoniakszámára is. És az északiak számára. A New York-i és bostoni újságokállandóan "büszke és arrogáns Charleston"-ként emlegették.Az Unió hadseregének tisztjei eltökélték, hogy földig romboljáka viráglombos, pasztellszínű öreg várost. Először a kikötő bejá-ratát helyezték blokád alá; később a közeli szigetekre telepítettágyúkból lőtték gránátokkal a keskeny utcákat és házakat - azostrom majdnem hatszáz napig tartott; végül jött Sherman sere-ge, hogy felégesse az ültetvényesek part menti házait. Amikoraz Unió csapatai bevonultak, hogy győzelmük gyümölcsét le-arassák, lepnsztult romokat találtak. Az utcákban és kertekbenmagasra nőtt a gaz, a házak golyóütötte falakkal, szétromboltháztetőkkel, vak ablakokkal meredtek a hódítókra. És a megti-zedelt lakosság éppen olyan büszke és arrogáns volt, mint hírne-ve Északon. A kívülállókat Charleston már nem látta szívesen.Az emberek úgy-ahogy befoltozták a háztetőket és ablakakat,az ajtókat meg bezárták. Maguk között visszaállították a dédel-getett régi szokásokat. Kifosztott szalonokban táncoltak, repedtés összedrótozott csészékből ittak vizet a Dél egészségére."Éhínség-estélynek" nevezték összejöveteleiket, és jókat haho-táztak. A talpas kristálypoharakból fogyasztott francia pezsgőnapja leáldozott ugyan, de ők még mindig charlestoniak. Tiilaj-donukat elvesztették, de majdnem két évszázadnyi közás hagyo-mány és stílus áll mögöttük. Ezt senki sem veheti el tőlük. Aháborúnak vége, de őket nem győzték le. Soha nem is fogják,akármit csinálnak az átkozott jenkik. Nem fogják, addig, amígők összetartanak. És zárt köreikből mindenki mást kire-kesztenek. A katonai mégszállás és az újjáépítés hányattatásai próbáratették bátorságukat, de ők szilárdan kitartottak. A Konföderá-ció többi állama sorra csatlakozott az Unióhoz, az állam kor-mányzását visszaadták az állam népének. De nem így történtDél-Carolinában. És különösen nem Charlestonban. Több mintkilenc éwel a háború befejezése után még mindig fegyvares őr-ség járta a régi utcákat; kijárási tilalmat rendeltek el. Az állan-dóan.változó rendeletek mindenre kiterjedtek, a papír árátólaz esküvők vagy temetések engedélyezéséig. Charleston kifeléegyre jobban pusztult, de befelé mindjobban ragaszkodott arégi életmód megtartásához. Újjászületett a Nőtlenek Bálrende-ző Társasága, a harcokban elesettek helyébe új nemzedék lépett.A munkaidő letöltése után a volt ültetvénytulajdonosok (mosthivatainokok vagy kétkezi munkások) lóvasútra ültek, vagy gya-log mentek ki a városból, hogy a lóversenypályát újjáépítsék;körülötte elterülő véráztatta, kiégett földet az özvegyek fillé-,n vásárolt fűmaggal hintették be.Apránként araszolva hódították vissza elveszett, szeretett vi-ukat: De aki nem tartozott közéjük, annak nem volt itt keres- valója. 15 ~Pansy nagyon meglepődött a kapott utasításon, amikor Scar-t fűzőjét bontogatta a Butler-házban töltendő első éjszakára.~: Vedd elő a zöld utcai kosztümöt, amelyet ma délelőtt hord-~n. Keféld ki alaposan. Utána szedjél le róla minden díszt,~s az aranygombok helyett varrjál rá sima fekete gombokat.~: - Hol találok fekete gombokat, Scarlett asszony?#. - Ne zavarj ilyen ostoba kérdésekkel. Kérdezd meg Mrs. But-~er szobalányát - hogy is hívják? Celie. És keltsél fel holnap~ajnali ötkor. - Öt órakor? - Süket vagy? Hallottad, hogy mit mondtam. Most eredj!~iz a zöld kosztüm legyen kész, mire felkelek.Scarlett hálásan rogyott le a nagy ágy pehely derékaljára.~'úlzsúfolt nap volt, túlságosan teli érzelmekkel. A találkozás~leanor asszonnyal, a közös séta, az a csacska KonföderációsDtthon-ülésezés, majd Rhett váratlan betoppanása az ezüst te-~skészlettel... Keze kinyúlt az ágy másik, üres része felé. Jó vol-~a, ha itt lenne; de talán jobb lesz még néhány napot várni,addig, amíg Charleston valóban befogadja őt. Az a nyomorult~oss! Most nem gondol rá, a szörnyűségekre, amiket mondottés csinált. Eleanor asszony kitiltotta a házából, így nem kelltalálkozni vele, remélhetőleg soha többé nem látja. Most másraakar gondolni. Eleanor asszonyra, aki szereti őt, és aki tudtánkívül segít visszaszerezni Rhettet:Eleanor asszony azt mondta, hogy a piac az a hely, ahol min-denkivel összeismerkedhet és minden újdonságot megtudhat.172 / 173 Ezért tehát holnap a piacra mennek. Jobban örült volna, ha nemkellene olyan korán felkelni és már hatkor elindulni. De hát mu-száj. Meg kell hagyni, gondolta álmosan, hogy Charleston na-gyon élénk város, tetszik nekem. Ásítás közben aludt el.A piac volt a legjobb hely arra, hogy Scarlett élni kezdje acharlestoni hölgyek életét. A piac Charleston lényegének külső,látható sűrítménye volt. A város alapításától kezdve lakói ittszerezték be az élelmet. A ház úrnője - ritkább esetekben aház ura - kiválasztotta és kifizette, és a szolgáló vagy a kocsisátvette, és a karjára akasztott kosárba tette. A háború előtt rab-szolgák árulták az uruk ültetvényeiről hozott élelmet. Sok árusmost is azon a helyen ült, de már szabad emberként, és a kosaratfizetett cselédek cipelték; az árusokhoz hasonlóan sokan közü-lük ugyanazok a személyek voltak, ugyanazt a kosarat hordták,mint annak előtte. Charleston számára az volt a lényeg, hogya hagyomány nem változott. A hagyomány volt a szikla, amelyre ez a társadalom épült,a charlestoniakat származásuknál fogva megillető jog, a felbe-csülhetetlen örökség, amelyet sem kofferes, sem katona nemrabolhat el tőlük. Ez legvilágosabban a piacon mutatkozottmeg. Kívülállók is vásárolhattak, hiszen a piac köztulajdonvolt. De nagyot csalódtak. A zöldséget áruló asszony vagy arákot árusító férfi rájuk se nézett. A néger polgárok ugyanolyanrátarti charlestoniak voltak, mint a fehérek. Amikor az idegentávozott, az egész piac nevetése kísérte. A piac a bennszülötteké.Scarlett behúzta vállát, hogy gallérja magasabbra csússzon.Így is hideg szél fújt gallérja alá, és Scarlett vacogott. Minthaégő parázs szurkálná a szemét, csizmája ólomból volna. Vajonhány mérföldet kell még menni? Alig látott valamit. Az utcailámpák mindössze világosabb ködfoltok voltak a nagyobb kö-dön belül a kísérteties hajnali félhomályban.Hogy lehet Eleanor asszony ilyen bosszantóan vidám? Úgyeveg, mintha nem volna dermesztő hideg és egyiptomi sötét-'g. Amott, jóval messzebb, fény villant. Scarlett arrafelé tán-rgott. Bárcsak elállna ez a nyomorult szél. Hát mi ez? A leve-"be szimatolt. Kávéillat! Talán mégis túléli ezt a hajnalt.lénk, gyorsított léptekkel haladt Mrs. Butler oldalán.A piac olyan volt, mint egy bazár; fény és meleg, szín és élet~ázisa a gomolygó szürke ködben. Fáklyák égtek a téglaoszlo-~okon, amelyek magas, széles árkádokat tartottak; az árkádokkörnyező utcákra nyíltak. A fáklyák megvilágították a mo-solygó néger asszonyok színes kötényét és fejkendőjét, a zöldrefestett hosszú faasztalokon a kosarakba helyezett árukat. A piac~ele volt vásárlókkal, nagy részük asztaltól asztalig sétált, be-szélgetett a többi vásárlóval vagy az árusokkal; nevetve folyta szemmel láthatóan mindkét fél számára élvezetes alkudozás.- Kávéval kezdjük, Scarlett? - Ó, igen, kérek. Eleanor Butler a közelben álló nők csoportjához vezette.Kesztyűs kezükben gőzölgő bádogbögrét tartottak, kortyolgatásközben beszélgettek és nevetgéltek, ügyet sem vetve a piac fülté-pő lármájára. - Jó reggelt, Eleanor... Hogy vagy, Eleanor?... Mildred, menjarrébb, engedd át Eleanort... Ó, Eleanor, hállottad, hogy. Kerri-sonnál valódi gyapjúharisnya kapható? Az újság csak holnapközli. Akarsz odajönni velem és Alice-szel? Ebéd után odame-gyünk... Ó, Eleanor, éppen Lavinia lányát emlegettük. Az éjjelelvetélt. Laviniát teljesen lesújtotta a bánat. Gondolod, hogya szakácsnéd tudna készíteni olyan remek borkocsonyát? Olyanjót senki sem tud csinálni. Marynek van égy üveg vörösbora,én adnám a cukrot... - Jó reggelt, Butler asszonyság, láttam, hogy jön, elkészítet-tem a kávéját. - Kérek még egy csészével, Sukie, a menyemnek. Hölgyeim,bemutatom Rhett feleségét, Scarlettet.A fecsegés elhalt, minden fej Scarlett felé fordult.174 / / 175 Scarlett mosolyogva bólintott. Aggódva nézte a hölgyek cso-portját, azt képzelte, hogy Ross szavai már bejárták a várost.Nem kellett volna idejönnöm, nem bírom ki. Álla megkeménye-dett, vállára láthatatlan súly nehezedett. A legrosszabbtól tar-tott, és fellángolt benne a régi ellenséges érzület Charlestonarisztökratikus színlelése ellen.De mosolygott, és minden egyes hölgy felé meghajolt, amikorEleanor sorra bemutatta... Igen, nagyon tetszik Charleston...Igen, asszonyom, Pauline Smith unokahúga vagyok... Nem,asszonyom, még nem láttam a múzeumot, csak tegnapelőtt esteérkeztem... Igen, asszonyom, a piac valóban nagyon izgalmas...Atlanta, valójában Clayton megye a szülőhazám, gyapotültet-vényünk volt ott... Ó, igen, asszonyom, az idő valóban ragyogó,ezek a meleg téli napok... Nem, asszonyom, nem hiszem, hogytalálkoztam volna unokaöccsével Valdostában, meglehetősenmessze van Atlantától... Igen, asszonyom, szeretek whistet ját-szani... Ó, nagyon köszönöm, valósággal elepedtem egykávéért... Arcát a bögrébe temette. Befejezte feladatát. Eleanorasszonynak nincs több esze, mint egy tyúknak, gondolta felhá-borodva. Hogy képes bedobni egy ilyen gyi.ilekezet kellős köze-pébe? Azt hiszi, olyan az emlékezőtehetségem, mint egy ele-fánté? Ennyi név, ekkora összevisszaság. Úgy bámulnak rám,mintha valóban elefánt volnék, vagy az állatkert más lakója.Tudják, mit mondott Ross, érzem, hogy tudják: Lehet, hogyEleanor asszonyt félrevezeti a mosolyuk, de engem nem. Vénmacskák! A bögre peremébe vájta fogát.Nem mutatja ki érzelmeit, akkor sem sír, ha a visszafojtottkönnyekbe belevakul! De orcáin vörös foltok ütköztek ki.Arnikor kütta kávéját, Mrs. Butler elvette tőle a bögrét, ésa magáéval együtt odanyújtotta a sürgölődő kávéfözőnőnek. - Nincs apróm, Sukie - mondta, és egy ötdolláros bankót nyúj-tott át. Sukie egyetlen felesleges mozdulat nélkül elkapta a bög-réket, kiöblítette őket egy dézsa barnás vízben; lerakta azasztalra a könyöke mellé, kötényébe törölte a kezét, elvette abankjegyet, a derekán lógó kopott bőrtáskába tette, és egy egy-dollárost húzott elő, anélkül hogy odanézett volna. - Itt van,Mrs. Butler, remélem, hogy ízlett.Scarlett elképedt. Két dollárt egy csésze kávéért! Hiszen kétdollárért egy pár jó minőségű csizmát lehet venni a Király utcán! - Mindig ízlik, Sukie, még akkor is, ha egy ebéd árába kerül.Nem szégyelli magát, hogy ekkora rabló?Sukie barna arcából kivillant hófehér fogsora: - Nem, asszo-nyom, biz isten nem szégyellem - rázkódott a nevetéstől. - Es-küszöm a Bibliára, hogy nyugodt az álmom.A többi kávézó is nevetett. Nemegyszer volt már hasonló szó-csatájuk Sukie-val. Eleanor Butler körülnézett, amíg meg nem látta Celie-t a ko-sárral. - Gyerünk, kedvesem - hívta Scarlettet -, ma sok min-dent keil vásárolni. Jó volna megvenni, míg el nem fogy az áru.Scarlett a vásárcsarnok túlsó végéig követte Mrs. Butlert. Ottaz asztalokon horpadt vas mosóteknőkben állt a csípős szagotárasztó tengeri halféle. Scarlett elfintorította orrát, utálattal né-zett a teknőkre. Azt hitte, elég jól ismeri a halfajtákat. A Taramelletti patakban rengeteg csúnya, bajszos, szálkás törpeharcsavolt. Ha semmi más nem akadt, azt ették. Nem értette, miértakar bárki pénzt adni ezekért az undok jószágokért, de nagyonsok hölgy húzta le a kesztyűjét és turkált a teknőkben. Ó, aziskoláját! Eleanor asszony képes egyenként bemutatni mind-egyiknek. Scarlett készenlétben tartotta a mosolyát.Egy apró termetű, ősz hajú hölgy hatalmas, ezüstös halatmarkolt ki az előtte álló teknőből. - Örülök, hogy megismerhe-tem a menyedet, Eleanor. Mi a véleményed erről a lepényhalról?Mást akartam venni, de nincs időm megvárni, amíg a halászha-jók befutnak. Nem tudom, miért nem pontosabbak, és nekemne meséljék, hogy a késedelem oka a gyenge szél. Ma reggelmajdnem lefújta a főkötőmet. 176 177 - Az igazat szólva, Minnie, én jobban szeretem a lepényhalat,sokkal jobban illik a mártáshoz. Hadd mutassam be Rhett fele-ségét, Scarlettet... Scarlett, ez Mrs. Wentworth. - Üdvözlöm, Scarlett. Mondja csak, hogy tetszik magánakez a lepényhal? Scarlett undorodott tőle, de azt mondta: - Mindig nagyonkedveltem a lepényhalat. - Az Isten szerelmére, azt sem tudja,mi az a lepényhal, és még kevésbé, hogy megfelelő-e vagy sem.A következő óra folyamán Scarlett több mint húsz hölggyelés tucatnyi halfajtával kötött ismeretséget. Alapos kioktatásbanrészesült a tengeri halakat illetően. Mrs. Butler rákot vásárolt,öt különböző eladónál szedett össze nyolc darabot. - Gondo-lom, nagyon válogatósnak vélsz, de a leves nem olyan finom,ha csak hím rákból főzik. Tudod,. a nősténynek különleges ízevan. Ebben az évszakban sokkal nehezebb nőstény rákokat ta-lálni, de megéri a fáradságot.Scarlettet hidegen hagyta, milyen neműek a rákok. Elképesz-tette, hogy élnek, körbemászkálnak a teknőben, ollóikat nyito-gatják, ideges kaparó hangokat hallatnak, amikor egymáshegyén-hátán próbálnak börtönükből kimászni. És most Celiekosarából hallja ugyanezt a zajt, a papírzacskó zörgését.Még rosszabbul bírta a garnélarákokat, noha ezek már neméltek. Szemük förtelmes, kocsányon lógó fekete gömböcske,hosszú lelógó bajuszt és csápot hordtak. Nem hitte, hogy valahais a szájába venne olyasmit, ami így néz ki - még kevésbé, hogyélvezné. Az osztrigák eleinte nem izgatták, úgy néztek ki, mint a pisz-kos kövek. De amikor Mrs. Butler görbe kést emelt fel az asztal-ról és kinyitott egy osztrigát, Scarlett gyomra felfordult. Olyan,mint az állott mosogatóvízben úszó turha, gondolta.Mindeme tengeri gyönyörűségek után a húsok meghitten is-merősek voltak, jóllehet legyek serege lepte a véráztatta újságo-kat, amelyekre ki voltak rakva. Nagy nehezen rámosolygott anéger kisfiúra, aki szalmaszerű anyagból szőtt szív alakú legye-zővel hessegette a legyeket. Mire a petyhüdten lógó madaraksorához értek, megint a régi Scarlett volt: arra gondolt, hogyegyik kalapját néhány tollal ékesíthetné. - Milyen tollal, édesem? - kérdezte Mrs. Butler. - Fácántol-lal? Természetesen kaphatsz néhányat. - Élénken alkudozott -a madarakat áruló kövér, koromfekete asszonnyal, és végül egy`pennyért maroknyi tollat vásárolt, amit saját kezűleg tépde-'; sett ki. - Mi az ördögöt csinál Eleanor? - szólt egy hang Scarlett~könyökénél. Megfordult; és Sally Brewton majomarcát látta.~. . - Jó reggelt, Mrs. Brewton.= - Jó reggelt, Scarlett. Mire kell Eleanornak a madár ehetetlen! része? Vagy kitalálta valaki, hogyan kell tollból ennivalót főzni?r Van néhány használaton kívüli tollas dunyhám és párnám.Scarlett megmagyarázta, hogy mire kell neki a toll. Érezte,hogy elpirul. Lehet, hogy Charlestonban csak "csinos kis dara- -bok" hordanak tollas kalapot. - Micsoda remek ötlet! - lelkesedett őszintén Sally. - Nekemis van egy régi lovaglócilinderem, amit egy szalagcsokorral ésnéhány tollal újjá. lehetne éleszteni. Ha ugyan megtalálom.v Nagyon rég viseltem. Te lovagolsz, Scarlett? - Már évek óta nem. Azóta, hogy... - Mióta is? - törte a fejét. - Azóta, hogy kitört a háború. Iizdom. Én sem. Rettenetesenr hiányzik. - Mi hiányzik neked, Sally? - csatlakozott hozzájuk Mrs.Butler. A tollakat Celie-nek nyújtotta. - Kötözd össze spárgávalmindkét végüknél, de vigyázz, ne törd össze. - Hirtelen észbekapott: - Bocsássatok meg - mondta nevetve -, lemaradok Brew-ton kolbászairól. Hála Istennek, hogy megláttalak, Sally, telje-sen kiment a fejemből. - Elsietett, nyomában Celie loholt.Sallyt mulattatta Scarlett értetlen arckifejezése. - Ne izgulj,Eleanor nem bolondult meg. A világ legjobb kolbásza csakszombaton kapható. És hamar elfogy. A férfi, aki csinálja, rab-szolga korában a mi inasunk volt. Úgy hívják: Lucullus. Ami-178 , 179 kor felszabadult, felvette a Brewton nevet. A legtöbb rabszolgaígy tesz. A nevekből ítélve, itt található Charleston teljes arisz-tokráciája. Persze jó néhány Lincoln is. Gyere velem, Scarlett.Zöldséget akarok vásárolni. Eleanor majd megtalál minket.Sally megáilt a hagymások asztala előtt. - Hol a pokolbanvan Lila? No itt vagy. Scarlett, akár hiszed, akár nem, ez azapró fiatal teremtés vezeti a teljes háztartásomat, olyan erélye-sen, mintha ő volna Rettegett Iván. Lila, ez itt Mrs. Butler,Miszter Rhett felesége. A csinos fiatal lány bókolt. - Sally asszony, sok hagymátkell vásárolni, mert articsókát akarok eltenni savanyúságnak. - Scarlett, hallod ezt? Azt hiszi ez a lány, hogy szenilis va-gyok. Én is tudom, hogy sok hagymát kell venni. - Sally papír-zacskót vett le az asztalról, és kezdte beledobálni a hagymát.Scarlett döbbenten nézte. Önkéntelenül befogta a papírzacskószáját. . - Mrs. Brewton, bocsásson meg, de ez a hagyma nem jó. - Nem jó? Hogyhogy nem jó? Nem rothadt, nem is csírá-zott ki. - Ezt a hagymát korán szedték fel - magyarázta Scarlett. -Elég jól néz ki, de semmi íze. Tudom, mert én is elkövettemilyen tévedést. Mikor nekem kellétt megmunkálni a földet, hagy-mát ültettem. Fogalmam sem volt a növények fejlődéséről, ésmajdnem mindet kiástam, amikor a tetejük barnulni kezdett.Féltem, hogy elhalnak és megrohadnak. Szépek vóltak, minta festett kép, én meg olyan büszke, mint a páva, mert a többizöldség bizony nagyon silányra sikeredett. Ettük főzve és sütveés becsináltnak, hogy elüsse a mókushús és a mosómedvehúsízét. De a hagymának nem volt ereje. Később, amikor azt asort felástam, hogy valami mást ültessek oda, rábukkantam egyottfelejtett darabra. Ez már olyan volt, amilyennek lennie kel-lett. A hagymának idő kell ahhoz, hogy íze legyen. Megmuta-tom magának, milyen a jó hagyma. - Scarlett gyakorlott szem-mel, kézzel és orral tapasztalta meg az asztalra kitett hagymát.Ezt vegye meg - mondta végül. Állát harciasan előreszegte.~ia a~Carod, falusi bugrisnak vélhetsz, gondolta, de nem szégyel-~em, ho~y amikor kellett, bizony bepiszkoltam a kezem. Ti ön-bitt charlestoniak, gondolta, azt hiszitek, hogy ti vagytok a vi- ~ág köz~pe. Pedig nem ti vagytok.~- - Köszönóm - mondta Sally. Gondolkodóba esett. - Hálás~wagyok. Igazságtalan voltam. Azt hittem, hogy aki ilyen csinos,aannak nincs szüksége józan észre. Mit termeltél még? Szeretnék~a zellerről is tanulni valamit.Scarlett erősen Sally szemébe nézett. Látta, hogy őszinténérdeklődík, és ennek megfelelően válaszolt. - A zeller túlságo-san nagy fényűzés volt. Tucatnyi éhes szájat kellett etetni. Vi-szont mindent tudok, amit tudni lehet a jamgyökérről, sárgarépá-ról, krumpliról és fehérrépáról. No meg a gyapotról. - Nem érde-kelte, dicsekvésnek hat-e vagy sem. Fogadni merne, hogy egyetlencharlestoni hölgy sem izzadt a tűző napon, gyapotot szedve! - Halálra dolgozhattad magad. - Sally Brewton szemébőltisztelet sugárzott. - Enni kellett. - Vállrándítással hessegette el a múltat. - HálaIstennek, mindez mögöttünk van már. - Majd elmosolyodott.Sally Brewton társaságában jól érezte magát. - Ezért aztán azöldségek terén nagyon válogatós lettem. Rhett mondta egyszer;sokakat ismert, akik a bort visszaküldték, de olyannal még nemtalálkozott, aki sárgarépával tette ugyanezt, New Orleans leg-előkelőbb éttermében. Mekkora kavarodást okoztam!Sallyből kirobbant a nevetés. - Azt hiszem, ismerem azt azéttermet. Mondd csak, az á pincér ugye újra átvetette karjána szalvétát, és rosszallóan nézett le rád?Scarlett kuncogott. - Leejtette a szalvétát, hogy a flambírozó-edénybe esett. - És lángra kapott? - vigyorgott pajkosan Sally.Scarlett bólintott. - Ó, Istenem! - hahotázott Sally. - Mit nem adtam volna,ha láthatom! iso is l. .. Eleanor Butler szakította félbe. - Miről beszélgettek? Nekemsem ártana egy kis nevetés. Brewtonnak csak két font kolbászká-ja maradt, és azt már odaígérte Minnie Wentworthnek. - Scarlett elmeséli majd - mondta nevetve Sally. - Ez a lánykész csoda. Nekem azonban mennem kell. - Kezét a Scarléttáltal kiválogatott kosár hagymára tette. - Ezt elviszem - közölteaz árussal. - Igen, Lena, az egész kosárral. Öntse zsákba, ésadja oda Lilának. Hogy van a kisfia, még mindig. köhög? -Mielőtt a köhögés elleni orvosságok taglalásába elmerült volna,Scarletthez fordult, és felnézett az arcába. - Remélem, ezentúlSallynek fogsz hívni, és ellátogatsz hozzám. Minden hónap elsőszerda délutánján tartok fogadónapot.Scarlett nem tudta; hogy egyetlen ugrással Charleston szoro-san zárt társadalmának legmagasabb köreibe jutott. Az ajtók,amelyek udvarias résre nyíltak volna Eleanor Butler menyeelőtt, Sally Brewton pártfogoltja előtt szélesre tárultak.Eleanor Butler is szívesen fogadta Scarlett tanácsait a krump-li és a sárgarépa vásárlásánál. Azután kukoricalisztet és darát;búzalisztet és rizst, végül vajat, tejszínt, tejet és tojást vásá-roltak. Celie kosara roskadásig megtelt. - Mindent ki kell szedniés újból átrakni - bosszankodott Mrs. Butler. - Én is viszek valamit - ajánlkozott Scarlett. Türelmetlenvolt, haza akart menni, mielőtt Mrs. Butler újabb barátnőiveltalálkoznak. Olyan gyakran megálltak, több mint egy óráig tar-tott, amíg végigmentek a zöldségesek és tejesek során: Szívesenismerkedett az árusokkal - agyába akarta vésni mindegyiküknevét, mert bizonyos volt benne, hogy a jövőben neki kell majdalkudozni velük. Eleanor asszony túlságosan lágyszívű. Scarlettbiztos volt benne, hogy ő jobb árakat tudna elérni. Jó mulatságlenne. Amint kitaríulja a dolgok csínját-bínját, felajánlja; hogyrészben magára vállalja a vásárlást. Kivéve azokat a tengeri her-kentyűket. Azoktól rosszul van.De amikor evett belőlük, véleménye megváltozott. Az ebédvalóságos meglepetés volt. A nőstény rákokból főtt leves az ízekársonyos egyvelege. Életében nem kóstolt még ilyen remeket, -kivéve amikor New Orleansban voltak. Hát persze! Most jutotteszébe, hogy Rhett jobbára halételeket rendelt.Scarleu még egy tányér levest kért, minden cseppjét élvezte,`majd jól belakott egyebekkel, beleértve a desszertet. Ez ropogósüiós és gyümölcsköltemény volt, tetején tejszínhabbal; Mrs.Butler hugenotta tortának nevezte.Ezen a délutánon küszködött Scarlett életében először emész-~~ési zavarokkal. De nem attól, hogy túl sokat evett volna. EulaliePauline zaklatta fel. - Carreent megyünk meglátogatni - kö-~ölte Pauline, amikor beállítottak -, és gondoltuk, hogy Scarlett, szeretne velünk tartani. Elnézést a zavarásért. Nem tudtuk,':liogy az ebédet most fejezitek be. - Összeszorított szája érzékel-tette, mennyire helyteleníti, hogy egy étkezés ilyen sokáig eltart. '~Eulalie ajkát irigy kis sóhaj hagyta el.Carreen! Látni sem akarja Carreent. De nem mondhatja ki,mert a nénik elájulnának. - Nagyon szeretnék menni, de nem vagyok jól. Hideg bo-rogatást teszek a fejemre és lefekszem. - Lesütötte szemét. - Tudjátok, mi ez. - Tessék! Hadd higgyék, hogy női ba-'jom van. Túlságosan finomkodók ahhoz, hogy nyíltan meg-kérdezzék. - Igaza volt. Nénjei a lehető leggyorsabban elbúcsúztak. Scar-lett kikísérte őket; olyan lassan vánszorgott, mintha görcsei vol-nának. Eulalie szívélyesen vállon veregette, amikor búcsúcsókotváltottak. - Pihend ,ki magad jól - mondta. Scarlett szelídenbólintott. - És holnap fél tízkor legyél nálunk. Fél óráig tartaz út a Mária-templomba; misére megyünk.Scarlett tátott szájjal; rémülten nézett rájuk. A mise eszébese jutott. Abban a pillanatban majdnem kétrét görnyedt, olyan görcsállt a gyomrába. Egész délután kibontott fűzővel és gyomrán meleg vizes pa-lackkal feküdt az ágyon. A hasgörcs kényelmetlen és ismeretlen, 182 183 ennélfögva ijesztő dolog volt. De sokkal, sokkal ijesztőbb voltrémült félelme Istentől. Ellen O'Hara buzgó katolikus volt, mindent megtett, hogya vallást Tara életének részévé tegye. Minden este imádkoztak,litániát és rózsafüzért, Ellen minduntalan gyengéden figyelmez-tette lányait keresztényi feladataikra és kötelezettségeikre. Fáj-lalta, hogy az ültetvény annyira elszigetelt, és emiatt nem része-sülhet az egyház vigaszában. A maga'csendes módján próbáltapótolni ezt a hiányt a családban. Mire Scarlett tizenkét éves.lett, anyja türelmes tanítása révén beleivódtak a katekizmus pa-rancsai. Scarlett most bűntudattól vergődött, mert oly sok éven átelhanyagolt minden vallási előírást. Anyja bizonyára könnyezikaz égben. Jaj, miért is élnek anyja nővérei Charlestonban? At-lantában senki sem várta el tőle, hogy misére járjon. Mrs. Butlersem zargatná, vagy legrosszabb esetben elvárná, hogy az episz-kopális templomba elkísérje. Ez nem lenne olyan nagy baj.Scarlett homályosan úgy képzelte, hogy Isten nem nagyon figyelarra, ami egy protestáns templomban trténik. De abban a pil-lanatban, ahogy átlépi a Mária-templom küszöbét, Isten tudnifogja, hogy rettenetes bűnös, aki nem gyónt..: Mióta is? Márnem is emlékszik, hogy mióta. Ezért nem is áldozhat - és min-denki tudni fogja, hogy bűnös. Maga elé képzelte a láthatatlanőrzőangyalt, akiről Ellen mesélt. Az angyalok mind haragusz-nak rá. Scarlett a fejére húzta a takarót.Nem tudta, hogy a vallásról alkotott felfogása éppoly tévesés babonás, mint a kőkorszaki emberé. Csak azt tudta, hogyrémült és boldogtalan és dühös, mert ilyen dilemma elé állítot-ták. Mit tegyen? Eszébe jutott anyja komoly arca, amikor a gyertyafénynélcsaládjának és cselédeinek magyarázta: Isten legjobban az elté-vedt és megtért bárányt szereti. De rajta ez sem segít. Hogylehetne ezt a csapdát elkerülni?Ez nem igazság! Ráadásul akkor, amikor helyzete kezd jólalakulni. Mrs. Butler elmesélte, hogy Sally Brewtonnál nagyonizgalmas whistpartikat játszanak, és minden bizonnyal megfogják hívni Scarlettet is. 16 Scarlett persze elment a misére. Meglepetésére az ősi szertar-tás fura módon megnyugtatta, mintha régi barátok üdvözölnékmost kezdődő új életében. Könnyen felidézte anyját, ahogy amiatyánkot suttogja, a rózsafüzér sima gyöngyei pedig ujjánakmeghitt ismerősei voltak. Biztos volt benne, hogy Ellen odafent-ről örömmel nézi, hogyan térdel, és ettől jó érzése támadt.A gyónást sem kerülhette el, és Carreent is felkereste. Kétújabb meglepetés: a kolostor meg a húga. Scarlett mindig úgyképzelte, hogy a kolostor zárt kapus erődítmény, ahol az apácákhajnaltól éjszakáig a kőpadlót súrolják. Charlestonban az irgal-mas nővérek csodaszép tégla udvarházban laktak, iskolájuk ahajdani tágas bálterem. Carreent elhivatottsága sugárzóan boldoggá tette, annyiranem hasonlított a Scarlett emlékezetében élő csöndes, visszahú-zódó teremtéshez, mintha nem is ugyanaz a személy volna.Hogy haragudhatna egy idegenre? Különösen olyan idegenre,aki valahogy idősebbnek tűnt, mint ő maga, ahelyett hogy kis-húga volna. Carreen - jelenlegi nevén Mary Joseph nővér -boldog volt, hogy láthatja. Scarlett szívét megmelegítette a nyíl-tan kimutatott szeretet és csodálat. Ha Suellen csak félig ilyenkedves volna, gondolta Scarlett, nem érezné magát annyiraidegennek Tarán. Őszinte öröm volt Carreent meglátogatni,együtt teázni a kolostor derűs kis kertjében, még akkor is, haCarreen olyan sokat beszélt a kislányokról, akiket ő tanít szám-tanra, hogy Scarlett majdnem elaludt ott helyben.Hetek álatt kialakult a rendszer: vasárnap mise, utána reggelia nagynénik házában, kedd délután teázás Carreennel. Prog-ramdús életének ezek voltak a csendes órái. 184 185 Mert egyébként fölöttébb elfoglalt volt.Egy héttel azután, hogy Scarlett kioktatta Sally Brewtont ahagymák minőségéről, tucatjával érkeztek a névjegyek EleanorButler házába. Eleanor hálás volt Sallynek; legalábbis így gon-dolta. Minthogy nagyon jól ismerte Charlestont, Scarlett hely-zete nagyon nyugtalanította. A társaság még a háború utániélet spártai körülményei között is viselkedési dogmákat írt elő,bonyolultan kifinomult bizánci útvesztőt, amelyben az óvatlanés avatatlan áldozat könnyen csapdába eshet.l~leanor irányítani próbálta Scarlettet. - Kedvesem, nem kellhogy meglátogasd mindazokat, akik itt hagyták a névjegyüket.Elég, ha behajtott sarokkal elküldöd a tiédet. Ezzel igazolod,hogy megkaptad, szívesen megismerkedsz velük, de nem láto-gatsz el okvetlenül az illetőhöz. - Ezért van minden névjegy összevissza hajtogatva? Azt hit-tem, hogy csupán régiek és már minden házat megjártak. Nos,mindenkit felkeresek: Örülök, hogy mindenki barátkozni akarvelem; én is velük. Eleanor hallgatott. Tény, hogy a névjegyek többsége "össze-vissza hajtogatott" volt. Senki sem tudott újat csináltatni -vagy majdnem senki. És aki megengedhette volna magának,nem akarta szégyenbe hozni azokat, akik nem tudtak újat csi-náltatni. Mostanság általánosan elfogadott szokás volt, hogya névjegyeket a hallban hagyták tálcán, hogy a tulajdonosokkésőbb diszkréten visszavehessék. Eleanor úgy döntött, hogyegyelőre nem terheli Scarlettet ezzel a felvilágosítással. A drágagyermek mutatott neki egy dobozt, amelyben száz vadonatújfehér névjegy feküdt. Atlantából hozta. Annyira újak, hogymég a selyempapír elválasztólap is köztük van. Hosszú ideigelég lesz. Figyelte, milyen élénk elhatározással veti be magátScarlett a társadalnll életbe; ugyanazt érezte, mint amikor a há-roméves Rhett győzedelmesen lekiáltott neki egy óriási tölgyfalegmagasabb ágáról. Eleanor Butler fölöslegesen aggódott. Sally Brewton nyíltán 186 kifejtette: - Ez a lány majdnem teljesen műveletlen, ízlése megolyan, mint egy hottentottáé. De lendület és erő van benrie;született túlélő. Délen szükségünk van ilyenekre. Igen, mégharlestonban is. Charlestonban különösen. Én a szárnyaimlalá vettem; minden barátomtól elvárom, hogy éreztesse vele:szívesen látjuk. Scarlett napjai hamarosan zsúfoltak lettek. Egy vagy másfélóra a piacon, majd nagy reggeli otthori (rendszerint Brewton-féle kolbászkával); tízre már újból kint volt, frissen átöltözve,mágötte Pansy kocogott a névjegyes táskával meg a saját cukor-adaggal, amit ezekben a szűkös időkben mindenki magával vitt.Ebédig lebonyolított vagy öt látogatást. Délutánonként a foga-dónapot tartó hölgyekhez látogatott, vagy whistpartikra járt;új barátnőivel vásárolni ment a Király utcába, vagy Eleanorasszony társaságában várt vendégekre.Imádta ezt az állandó t.;vékenységet. Még jobban imádta afelé forduló figyelmet. De legeslegjobban azt imádta, ha Rhettnevét említették. Néhány öreg hölgy nyíltan bírálta. Rossz névenvették ifjúköri szertelenségét, és mindmáig nem enyhültek meg.A többség azonban elfeledte korábbi bűneit. Rhett már idősebb,megszelídült. És odaadóan ragaszkodik az anyjához. Az időshölgyek, akik a háborúban elvesztették fiaikat vagy unokáikat,nagyon jól megértették Eleanor Butler végtelen boldogságát.A fiatalabb nők rosszul leplezett irigységgel tekintettek Scar-lettre. Kéjelegve meséltek minden hírt és minden pletykát arról,hogy Rhett miért távozott olyan hirtelen, minden magyarázatnélkül Charlestonból. Egyesek azt mondták: a férjük biztos for-rásból tudja, hogy Rhett pénzelte azt a pokoli mozgalmat,amely a kofferesek kormányát akarta Dél-Carolina államábanmegbuktatni: Mások azt suttogták, hogy fegyvert fogott a rab-lókra, akik elorozták a Butler család festményeit és bútorait.Mindenkinek voltak történetei Rhett háborús kalandjairól, akarcsú, sötét vitorlásról, amely halálosztó árnyékként suhantát az Unió blokádján. Ha róla beszéltek, különös arckifejezést 187 öltöttek: kíváncsiság és ábrándos képzelődés vegyülékét. Rhettinkább volt legenda, mint férfi. És ő Scarlett férje. Hogyne iri-gyelték volna? Scarlett az állandó sürgölődésben érezte legjobban magát,ezek voltak a legszebb napjai. Atlanta ijesztő magányosságaután éppen erre a társasági sürgés-forgásra volt szüksége; csak-hamar elfelejtette kétségbeesését. Atlanta tévedett, ez minden.Nem tett olyat, amivel az ottaniak kegyetlenségét kiérdemeltevolna; különben miért vált volna ennyire közkedveltté Charles-tonban? Mert hiszen kedvelik, máskülönben nem hívnák meg.Ez a gondolat végtelen örömmel töltötte el. Gyakran felidéz-te. Valahányszor látogatóba ment, vagy látogatókat fogadottMrs. Butler oldalán, vagy felkereste kiválasztott barátnőjét,Anne Hamptont a Konföderációs Otthonban, vagy a piaconpletykálkodott kávéivás közben, Scarlett mindig azért fohászko-dott, vajha Rhett látná. Néha gyorsan körülnézett; annyira sze-rette volna látni, hogy úgy képzelte, itt van mellette. Ó, bárcsakhazajönne! A vacsora utáni csendes pihenésben érezte legközelebb magá-hoz, amikor Rhett anyjával üldögélt a dolgozószobában, és el-ragadtatva hallgatta a történeteit. Mrs. Butler mindig szívesenmesélt Rhett kiskoráról, arról, hogy mit mondott, mit tett ak-koriban. Eleanor asszony többi történetét is élvezte. Ezek néha pajko-san mulatságosak voltak. Kortársaihoz hasonlóan Eleanor But-ler is nevelőnők keze alatt és utazásokon csiszolódott. Sokatolvasott, de r.em volt elvont elme; tisztességesen, de rémes kiej-téssel beszélte az újlatin nyelveket, megfordult Londonban, Pá-rizsban, Rómában, Firenzében, de ott is csak a leghíresebb tör-ténelmi emlékhelyeket és a luxusüzleteket látogatta. Koránakés osztályán'~k valódi neveltje volt. Soha nem vonta kétségbeszülei vagy férje tekintélyét, híven és panasz nélkül teljesítetteminden kötelezettségét. A magafajta nőktől mégis megkülönböztette elfojthatatlan,csc~~des humorérzéke. Mindent élvezett, amit az élet nyújtottneki, alapvetően mulatságosnak tartotta az emberi természetet,történeteit remekül tudta előadni. E történetek: széles skálánmozogtak, a saját életében zajlott mulatságos esetektől a kör-nyék minden egyes családjának titkaüg.Scarlett, ha ismerte volna a keleti meséket, a maga Seherezá-déjának nevezte volna Eleanort. Sose jött rá, hogy Mrs. Butler,közvetett módon, az ő elméjét és szívét próbálja irányítani.Eleanor meglátta, mi az; ami imádott fiát Scarletthez vonzotta:a sebezhetőség és a bátorság. Azt is látta, hogy ebben a házas-ságban valami rettenetesen félresikerült, annyira, hogy Rhett-wek már elege van belőle. Tudta, anélkül hogy menye szavakbaöntötte volna, hogy Scarlett kétségbeesetten vissza. akarja sze-rezni Rhettet. Ö maga még Scarlettnél is jobban vágyott erre.Nem volt biztos benne, hogy Scarlett boldoggá tudná tenniRhettet, de szíve mélyén meg volt róla győződve, hogy egy újabbgyermek megmenthetné a házasságot. Rhett egyszer elhoztaBonnie-t, azt az örömöt soha nem felejti el. Szerette a kicsilányt, és látta, mennyire boldog a fia. Ezt a boldogságot kívántaismét a fiának és az tirömöt önmagának. Minden tőle telhetőtmegtesz, hogy ezt a célt elérje.Rengeteg elfoglaltsága miatt Scarlett csak e~.~havi charlestonitartózkodása után vette észre, hogy unatkozik. Sally Brewton-nál, a város legkevésbé unalmas szalonjában döbbent rá. Min-denki a divatról beszélt, arról a tárgyról, amely régebben módfe-lett érdekelte. Eleinte ámultan hallgatta Sally és barátnői párizsiemlékeit. Rhett egyszer hozott neki Párizsból egy kalapot - sohaéletében nem kapott ennél gyönyörűbb, ennél izgalmasabb aján-dékot. Zöld volt (hogy összhangban legyen a szemével, mondtaRhett), csodálatos széles selyemszalaggal az áll alatt. Kényszere-detten figyelte Alicia Savage beszédét - mit tudhat a divatrólegy ilyen csontos öreg nő? Vagy akár Sally. Ehhez a csúnyaarchoz és lapos mellhez semmi sem állhat jól. - Emlékeztek, milyen sokáig tartott egy ruhapróba Worth 188 189 szalonjában? - kérdezte Mrs. Savage. - Olyan sokáig álltamaz emelvényen, hogy azt hittem, összeesem.Legalább hatan szólaltak meg egyszerre, felpanaszolták a pá-rizsi divatházak kegyetlenségeit. Mások szembeszálltak, mond-ván, hogy ez a kis kényelmetlenség megérte, mert azt a minősé-get csak Párizs tudja adni. Megint mások sóhajtozva idéztékfel a kesztyűket, cipőket, legyezőket és parfümöket.Scarlett mindig gépiesen fordult a beszélő felé. Arcán érdek-lődő kifejezés ült. Ha nevetést hallott, ő is nevetett. De gondola-tai másfelé jártak... Maradt-e abból a jó süteményből vacsorárais... Új gallért kellene varrni a kék ruhájára... Rhett... A Sallyfeje fölött lévő órára pillantott. Még legalább nyolc percig itt kellmaradnia. És Sally meglátta, hogy az órát nézi. Vigyáznia kell.A nyolc perc nyolc órának tűnt. - Semmi másról nem beszéltek, csak ruhákról. Úgy unatkoz-tam, azt hittem, hogy belebolondulok! - rogyott a Mrs. Butler-rel szemben álló székre Scarlett. A ruhák iránti érdeklődésétteljésen elvesztette, amikor Rhett anyja segítségével négy "hasz-nálható" szürke öltözéket csináltatott: Még a rendelt báli ruháksem vidították fel. Összesen kettőt kapott, holott a következőhat hét alatt majdnem minden este tartanak bált. Ezek a ruhákis unalmasak voltak. Unalmas a színük - az egyik kék selyem,a másik bordó bársony -, unalmas a szabásuk, alig valami díszí-téssel. Mindazonáltal a legunalmasabb bál is zenét jelentett éstáncot - és Scarlett imádott táncolni. Eleanor asszony megígér-te, hogy addigra Rhett is visszatér az ültetvényről. Bárcsak nekellene olyan sokáig várni, amíg megkezdődik a báli szezon.A hátralévő három hét elviselhetetlenül unalmasnak ígérkezétt,hisz nem volt más dolga, csak üldögélni és nőkkel beszélgetni.Ó, mennyire kívánta, hogy valami izgalmas történjék!Kívánsága csakhamar teljesült, de nem úgy, ahogy akarta.Az izgalom rémisztő volt. Rosszindulatú pletykaként indult, az egész város nevetett raj-t;~. Mary Elizabeth Pitt, a negyvenes éveiben járó vénlány aztállította, az éjszaka közepén arra ébredt, hogy egy férfi vana szobájában. - Teljesen tisztán láttam - mondta -, arca elékendőt kötött, úgy, mint Jesse James, a rablóvezér. - Ha valaha vágyálomról hallottam - jegyezte meg rossz-májúan valaki -, akkor ez az. Mary Elizabeth legalább húszéwel idősebb, mint Jesse James. - Az újságban romantikuscikksorozat jelent meg a James fivérek és bandájuk mérész hős-tetteiről. Másnap azonban az ügy sötét fordulatot vett. Alicia Savageszintén negyvenes volt, de kétszer férjezett, és mindenki tudtaróla, hogy nyugodt természetű; józan asszony. Ö is arra ébredt,hogy egy férfi van a hálószobájában, az ágya mellett áll, ésa holdfényben mereven nézi. Félrehúzta a függönyt, hogy job-ban lásson, meredt szemekkel bámulta a kendő fölött, amelyeltakarta a férfi arcának alsó részét. Homlokára ellenzős sapkavetett árnyékot. Az Unió hadseregének egyenruháját v'selte.Mrs. Savage sikoltott, és hozzávágta az éjjeliszekrényen heve-rő könyvet. A férfi kiugrott a verandára, mielőtt Alicia férjea szobába érkezett volna. Egy jenki! Hirtelen mindenki félni kezdett. A magányosasszoriyok maguk miatt reszkettek; a férjezettek maguk, de méginkább a férjük miatt. Ugyanis ha egy férfi megsebesíti az Unióegy katonáját, börtönbe vetik vagy agyonlövik. Újabb két éjsza-ka bukkant fel a katona egy-egy női hálószobában. A legrosz-szabb esetet a harmadik éjszaka jelentették. Theodosia Hardin-got nem a holdfény ébresztette, hanem egy meleg kéz, ámelya mellét fedő takarón matatott. Amikor szemét kinyitotta, nemlátott semmit. De fojtott zihálást hallott, érezte, hogy valakiott lapul mellette. Sikoltott, majd a félelemtől elájult. Senkisem tudja, mi történhetett azután. Theodosiát sürgősensummerville-i rokonaihoz küldték. Mindenki azt beszélte, hogy 190 191 teljesen ásszeomlott. Majdnem beleőrült, tették hozzá a hajme-resztő történetek kedvelői. A charlestoni férfiak küldöttséget menesztettek a főparancs-nokságra. Szóvivőjük Josiah Anson volt, az idős.ügyvéd. Éjsza-kai őrjáratot akarnak szerezni. Ha rajtakapják a betolakodót,elbánnak vele. A parancsnok beleegyezett az őrjárat felállításába. De fi-gyelmeztette őket: ha az Unió hadseregének egyetlen katoná-ját is bántalmazzák, kivégezteti a felelős férfit vagy férfiakat.A charlestoni nők védelmének ürügyén nem tűrhető el a polgár-őrség önbíráskodása vagy tetszőleges támadása északi katonák ellen. Scarlett sok év alatt felgyülemlett félelme most áradatkéntzúdult rá. Megszokta, hogy semmibe vegye a megszállókat;Charleston többi lakosához hasonlóan ő sem vett róluk tudo-mást, úgy tett, mintha ott se volnának, azok meg kikerülték,amikor határozott léptekkel ment vásárolni vagy látogatóba.Most ismét félelmet érzett minden kék egyenruha láttán. Bár-melyikük lehet az éjszakai támadó. Élénk fantáziája megjelení=tette a sötétségből kiugró alakot.Alvását gyakran megszakította egy undorító álom - valójá-ban egy emlék. Újból és újból látta a jenki csellengőt, aki harárajött, érezte bűzös szagát, látta, hogy koszos, szőrös keze hogyturkál anyja varródobozában, vörös karikás szeme izzó vággyalmered rá, foghíjas szájában nedvesen forog a nyelve. Scarlettlelőtte. Azt a szájat és azokat a szemeket megsemmisítette, vérfröccsent, csontszilánkok záporoztak, és az agyvelő vöröses,nyúlós gömböcskéi. Soha többé nem tudta emlékezetéből kitörölni a lövés vissz-hangzó zaját, az undorító vörös foltokat és a maga vad diadal-érzetét. Ó, bár volna itt egy pisztoly, hogy magát és Eleanor asszonytmegvédje a jenkitől! De a házban nem talált fegyvert. Szekrényekben és ládákban . '-kutatott, gardróbfülkékben és fiókokban, még a könyvtárszobapo:cain is, a könyvek mögött. Védtelen és tehetetlen volt. Életé-ben először érezte gyengének magát, képtelennek arra, hogyaz előtte álló akadályt felmérje és legyőzze. Ez valósággal meg-bénította. Könyörgött, hogy Eleanor Butler üzenjen a fiáért.Eleanor húzta az időt. Igen, igen, majd üzen. Igen, közli vele,hogy mit mondott Alicia a férfi hatalmas termetéről és emberte-len fEkete szemének természetfeletti csillogásáról. Igen, emlé- -kezteti majd, hogy ő meg Scarlett éjszaka egyedül van a nagy~ázban, hogy minden cseléd hazamegy vacsora után, kivéveiVlanigót; aki óreg és Pansyt, a kicsi, gyenge lányt.Ígen, sürgős üzenetet ír, azonnal el is küldi - amikor az ültet-~ényről jwő bárka megfordul. - De hát az mikor lesz? Rhettnek m~st kell jönnie! A magnó-üafáról könnyedén fel lehet mászni a su bánk előtti verandárá! - Scarlett karon ragadta Mrs. Butlert.Eleanor megveregette a kezét. - Hamarosan, kedvesem, meg-látod, nagyon hamar. Egy hónapja nem ettünk kacsát; és Rhetttudja, hogy kedvencem a kacsasült. És most már amúgy isminden rendben lesz. Ross és barátai minden éjjel őrjáratottartanak. . Ross! - sikoltott hangtalanul Scarlett. Mit tud ez a korhelyRoss Butler tenni? Vagy Charleston többi férfia? Tábbségüköreg, vagy nyomorék, vagy kisfiú. Ha használhatók lennének,nem vesztették volna el azt az ostoba háborút. Hogy lehet bízniabban, hogy most szembeszállnak a jenkikkel?De hiába próbálkozott: Eleanor Butler áthatolhatatlan derű-látását nem tudta megtörni. Egy ideig úgy tűnt, hogy az őrjáratok sikeresen működnek.Megszűntek az éjszakai látogatások, mindenki megnyugodott.Scarlett megtartotta első fogadónapját, amelyre olyan sokanjöttek el, hogy Eulalie néni panaszkodott: kevés volt a torta.Eleanor Butler eltépte a Rhettnek írt levélkét. Az emberek temp- 192 193 lomba mentek, vásárolni jártak, whistet játszottak, kiszellőztet-ték estélyi ruháikat, és készülődtek a báli szezonra.Scarlett kipirult arccal, rohanva érkezett délelőtti körútjáról. . - Hol van Mrs. Butler? - kérdezte Manigót. Amikor azt a vá-laszt kapta, hogy a könyhában, a ház hátsó felébe szaladt.Sietős érkezésére Eleanor Butler felkapta a fejét. - Jó hír,Scarlett! Ma reggel levél jött Rosemarytől. Holnapután érkezik. - Sürgönyözzön neki,~hogy ne jöjjön! - csattant fel kemény,érzéketlen hangon Scarlett. - Most hallottam, hogy az a jenkiaz éjjel megtámadta Harriet Madisont! - A konyhaasztalra né-zett. - Ezek kacsák? Szóval kacsát kopaszt! Tehát megjött abárka az ültetvényről! Visszamegyek vele, hogy ,elhozzamRhettet. . - Scarlett, nem szállhatsz hajóra egyedül, négy férfival. - Magammal viszem Pansyt, akár tetszik neki, akár nem. Ké-rek egy zacskót és néhány kekszet. Éhes vagyok. Majd útközbenmegeszem. - De Scarlett... - Semmi de, Eleanor asszony. Kérem azt a kekszet. Indulok.Mit teszek? - esett pánikba Scarlett. Nem lett volna szabadígy elrohanni. Rhett nagyon dühös lesz rám. És rémesen nézhe-tek ki. Elég baj, hogy váratlanul állítok be; ha legalább csinosanmutatkoznék... Mennyire másképp terveztem.Ezerszer kigondolta, milyen lesz a következő találkozásRhett-tel. Néha arról álmodozott, hogy a férfi késő este tér ha-za; ő hálóingben lesz, abban a húzózsinóros nyakúban (a zsi-nórt lazára engedi), és lefekvés előtt kefélgeti a haját. Rhettmindig szerette a haját, azt mondta, élő anyag: néha - házassá-guk elején - ő húzogatta végig rajta a kefét, hogy a kipattanókék szikrákat lássa. Gyakran látta magát teázás közben, amint az ujjai közötttartott ezüst cukorfogóval egy szem kockacukrot ejt csészéjébe.átságosan beszélget Sally Brewtonnal, és akkor Rhett látnigja, hogy mennyire otthonos itt, milyen örömmel fogadjákarleston legérdekesebb tázsaságában. Rhett elkapja és meg-, ókolja a kezét, és ő elejti a cukorfogót, de nem számít...Vagy vacsora után ejtőzik Eleanor asszonnyal, ott ülnek adalló mellett, meghitt kettesben, közel egymáshoz, de fenn-va egy helyet Rhett számára. Egyetlenegyszer képzelődöttarról, hogy az ültetvényre látogat, mert nem tudta, milyenáz a hely Annyit tudott csupán, hogy Sherman emberei fel-ették. Az ábránd egész jól indult: Scarlett meg Eleanor asszonyüteménnyel és pezsgővel teli kosarakkal érkeznek, csinos zöldsónakban, selyempárnákra támaszkodva, kezükben tarka virá-~os napernyő. - Piknik! - x~ú'tják, és Rhett nevet, tárt karokkalzalad elébük. De az ránd itt megszakadt. Nem utolsósorban~zért, rnert Rhett ,:cálja a pikniket. Azt mondta: ha az embervföldön kuporogva eszik, mint egy állat, ahelyett hogy terített`asztalhoz húzna egy széket, akár barlangban is lakhatna.Az bizony sohasem jutott eszébe, hogy így mutatkozzékithett előtt, ismeretlen tartalmú ládák és hordók közé préselőd-ve egy kószos bárkán, amelynek elviselhetetlen a bűze.Ahogy távolodott a várostól, úgy nőtt aggodalma: Rhett harag-jától jobban félt, mint a besurranó jenkitől. És mi lesz, ha Rhettazt mondja az evezősöknek, forduljanak meg és vigyenek vissza?Az emberek alig merítették evezőiket a zöldesbarna vízbe, jó-szerint csak irányították á bárkát; a dagály láthatatlan, erőtel-jes, lassú áramlása vitte őket. Scarlett türelmetlenül nézte a szé-les folyó partjait. Úgy tűnt, mintha egyáltalán nem haladnának.Állandóan ugyanazt látta: a parton növő magas barna füvet,átnely lassan - jaj de lassan - ringott a dagály sodrában, mögöt-te a fátyolmoha mozdulatlan szürke függönyével borított sürűerdőt, a fák alatt elburjánzott örökzöld bokrokat. És mekkoraa csend. Az ég szerelmére, miért nem hallani madárdalt? Ésmiért sötétedik ilyen korán? Eleredt az eső. 194 195 Jóval azelőtt, hogy az evezősök a bal part felé kezdtek volnahúzni, Scarlett már bőrig ázott és reszketett; testében-lelkébennyomorúságosan érezte magát. Zűrzavaros kétségbeesésébőlfelriadt, amikor a bárka orra deszkapalánkhoz ütődött. Fel-emelte esőverte arcát, és egy vízhatlan köpenyt viselő, nedvesalakot pillantott meg, kezében lobogó fáklyával. Az arcát csuk-lya fedte. - Dobjátok ide a kötelet - hajolt előre kinyújtott karralRhett. - Jó. utatok volt, fiúk?Scarlett a legközelebbi ládába kapaszkodott, hogy fel tudjonállni. Lába azonban annyira elzsibbadt, hogy nem bírt felemel-kedni, és hátraesett, leverve a legfelső ládát. - Mi az ördög... - Rhett elkapta a kötél végét, és a kikötőcö-löpre hurkolta. - Dobd ide a tatkötelet is - parancsolta. - Miez a felfordulás? Részegek vagytok? - Nem, Mr. Rhett - mondták egyszerre. Most szólaltak megelőször azóta, hogy Charleston kikötőjéből kifutottak. Egyiküka csónak farában ülő két nőre mutatott. - Szent Isten! - mondta Rhett. 17 - Jobbari vagy? - kérdezte Rhett gondosan visszafogott hangon. Scarlett némán bólintott. Pokrócba burkolózva, Rhett durvaszövésű munkaruhájában ült a nyílt tűz melletti zsámolyon, pő-re lába forró vizes dézsában ázott. - Pansy, te hogy vagy? - Scarlett szobalánya, a másik zsámo-lyon, ugyancsak pokrócba bugyolálva; vidoran közölte, hogyremekül, attól eltekintve, hogy rettenetesen éhes. .Rhett felnevetett. - Én is. Ha megszáradtok, eszünk.Scarlett szorosabbra vonta a pokrócot. Túl kedves; máskoris láttam ilyennek, csupa mosoly, meleg, mint a nap. Azutánderül; hogy majd szétveti a düh. Pansy miatt komédiázik.a a lány kimegy, ellenem fordul. Talán azt mondhatnám, hogyükségem van Pansyre - de mivel indokolom? Már levetkőz-m; addig nem öltözhetem fel, amíg a ruhám meg nem szárad,ten tudja, mikor; kint zuhog az eső, idebent meg mindén nyir-~s. Hogyan bír Rhett ilyen helyen élni? Rémes!A szobát csupán a tűz fénye világította meg. A nagy, négy-~ágletes helyiség egy-egy oldala talán húsz láb hosszú volt,~dlója döngölt föld, fala foltos, festése nagyrészt lepergett.itvány whisky és ba Jo szaga terj eng, perzselt fa és kelme illatá-~l keveredve. Bút~,rzata durván faragott zsámolyokból és ló-~lcból áll, no m g néhány ütött-kopott fém köpőcsészéből. Aéles kandalló párkánya és az aj tó- és ablakkeretek mintha téve-~sből kerültek volna ide. Gyönyörűen faragott fenyőfából ké-ültek, aranybarnára fényezve. Az egyik sarokban durván~szerótt lépcsősor, repedt falépcsőkkel és omladozó, veszélyes~rláttal. Scarlett és Pansy ruhái a korláton lógtak. A huzatbanfehér alsószoknyák meg-meglibbentek, mint sötét áinyékbannakodó kísértetek. - Scarlett, miért nem maradtál Charlestonban? - Megvacso-ráztak, és Pansyt aludni küldték az öreg néger asszonnyal, akiRhettre főzött. Scarlett kihúzta magát. - Anyád nem akart itteni paradicsomodban megzavarní - né-zett körül a szobában megvetőn. - De én azt hiszem, tudnodkell, hogy mi történik a városban. Egy jenki katona oson beéjszakánként a hölgyekhez, és molesztálja őket. Egy lány való-sággal megőrült, el kellett küldeni falura. - Scarlett Rhett arcátfürkészte, de az rezzenetlen volt. Hallgatagon nézte őt, minthavárna valamire. - Nos? Nem érdekel, hogy anyádat még engem ágyunkbanmegölhetnek, vagy még annál is rosszabb történik velünk?Rhett szája gúnyos mosolyra görbült. - Jól hallom? Szűziesfélénkség attól a nőtől, aki kocsijával átvágott az egész jenki 196 197 hadseregen, mert az útjában állt?.Ugyan, Scarlett. Sose szoktál,hazudni. Miért tettél meg ekkora utat ilyen esőben? Azt remél-ted, hogy valakivel rajtakapsz? Talán Henry Hamilton javasol-ta, hogy ily módon rávehetsz, hogy újból fedezzem a számlái- dat? - Mi a fenéről beszélsz, Rhett Butler? Mi köze ehhez Henrybácsinak? - Mily meggyőző tudatlanság! Fogadd bókjaimat. De remé-lem, nem várod, hogy egy pillanatig is elhiggyem: fortélyos öregügyvéded ne~n értesített, hogy már nem küldök pénzt Atlantá-ba. Henry Hamiltont túlságosan kedvelem ahhoz, hogy ilyennemtörődömséget tételezzek fel róla. - Nem küldesz több pénzt? Ezt nem teheted! - Scarlett egé-szen elgyengült. Rhett nem gondolja komolyan. Mi lesz velem?A Barackfa utcai ház - a sok tonna szén, amellyel fűtik, a cselé-dek, akik főznek, takarítanak, mosnak, ápolják a kertet, gon-dozzák a lovakat, fényesítik a hintót, mindezek élelmezése -egy egész vagyonba kerül. Miből tudja Henry bácsi fizetni?Scarlett pénzét használja fel? Nem, lehetetlen! Sajgó derékkal,vérző tenyérrel, lyukas cipőben, üres gyomorral dolgozott a me-zőn, hogy az éhínségtől megóvja a családot. Feladta büszkesé-gét, hátat fordított mindannak, amire nevelték, alja népséggelkötött üzleteket, mesterkedett és csalt; éjjel-nappal dolgozott,hogy pénzt szerezzen. Nem hagyja, hogy elvesszen. Ez az övé.Az egyetlen, ami kizárólag az övé. - Nem veheted el a pénzem - szerette volna sikoltani. De ere-jéből csak megtört suttogásra futotta.Rhett nevetett. - Bogaram, semmit sem vettem el tőled. Csaknem teszek hozzá; addig, amíg Charlestonban laksz, abban aházban, amit én tartok fenn, nem látom be, miért kellene együres atlantai házat is fenntártanom. Persze nem lenne üres, havisszatérnél oda. Akkor kötelességemnek érezném, hogy ismétfizessek érte. - Rhett a kandallóhoz sétált, és a lángok fényénélnézett Scarlett arcába. Kihívó mosolya eltűnt, homlokát ráncol- 198 - Tényleg nem tudtad? Szedd össze magad. Hozok nekedpohár konyakot. Úgy nézem, menten elájulsz.Scarlett annyira reszketett, hogy a poharat nem bírta fogni,ett fonta át az ujjait. Amikor kiürült a pohár, Rhett a földre'tette, és'addig dörzsölgette Scarlett kezét, amíg meg nem mele-`~dett és remegése is alábbhagyott. - Most tedd a kezed a szívedre, és mondd meg őszintéri; való-betör-e egy katona éjszakánként a nők hálószobájába? - Rhett, ugye nem gondoltad komolyan? Ugye továbbra isüldesz pénzt Atlantába? - Pokolba a pénzze', Scarlett, valamit kérdeztem tőled. - Pokolba veled - válaszolta -, én is kérdeztem valamit. - Tudhattam volr.a, hogy ha pénzről van szó, semmi másraem tudsz gondolni. Jól van, na, küldök Henrynek pénzt: Mostár hajlandó vagy válaszolni? - Esküszöl? - Esküszöm. - Holnap? - Igen! Igen, az ördögbe is, holnap. Most végre meséld el,~ni van azzál a jenki katonával!4 Scarlett megkönnyebbült sóhaja a végtelenségig tartott. Majd~ély lélegzetet vett, és elmondfltt mindent, amit csak tudott. - Szóval Alicia Savage látta az egyenruháját? - Igen - válaszolt Scarlett. Majd gonoszul hozzáfűzte: - Nemérdekli, milyen idősek,a nők. Lehet, hogy épp ebben a percbenerőszakolja meg az anyádat. Rhett nagy keze ökölbe szorult. - Legszívesebben kitekernéma nyakad. A világ kellemesebb hely lenne nélküled.Rhett majdnem egy órán keresztül faggatta, amíg mindentkiszedett belőle, amit hallott. - Jól van. Holnap, amint megfordul a dagály, indulunk. -Az ajtóhoz lépett és kinyitotta. - Az ég tiszta; ez jó jel. Könnyűutunk lesz. Sziluettje mögö~t , Scarlett megpiIlantotta az éjszakai eget. 199 / Majdnem telihold volt. Fáradtan állt fel. Ekkor látta, hogy afolyóról felszálló köd ellepi a talájt. A holdfényben a köd fehérvolt, és egy zavart pillanatig Scarlett azt hitte, havazott. Egyködgomolyag beburkolta Rhett lábát és bokáját, majd a szobá-ban szertefoszlott. Rhett becsukta az ajtót, és megfordult. Aholdfény nélkül a szoba nagyon sötétnek tűnt mindaddig, amíggyufa fénye nem lobbant, alulról megvilágítva Rhett állát ésorrát. Rhett a lámpabélhez érintette a gyufát, és Scarlett mostmár az egész arcöt látta. Belemart a férfi utáni vágyakozás.Rhett a lámpára helyezte az üveget, és magasra emelte. - Gyerevelem. Odafent van egy hálószoba, ahol elalhatsz.Ez a helyiség már nem volt olyan kezdetleges, mint a lentiszoba. A mennyezetes ágyon vastag derékalj, sok párna, élénkszínű gyapjútakaró és ropogós vászonlepedő. A többi bútortScarlett meg sem nézte. Ledobta válláról a pokrócot, és felhá-gott az ágy lépcsőjére, hogy a takaró alá bújjon.Mielött kiment volna, Rhett egy pi1lanatig megállt mellette.Scarlett a távolodó léptek hangját figyelte. Nem, nem megy lea földszintre. Itt marad a közelben. Scarlett mosolygott, majdelaludt. Rémálma, mint mindig, most is a köddel kezdődött. Évekóta nem álmodta, de tudat alatt emlékezett rá, mintha a ködhozná a rémálmot; forgolódni kezdett, csapkodni, vinnyogni,rettegve attól, ami következik. És ismét szaladt, torkában dobo-gott a szíve, szaladt, bötladozva szaladt a vastag fehér ködönát, amely hideg csápokkal tekeredett nyakára, lábára, karjára.Hideget érzett, halálos hideget, éhséget és rémületet. Ugyanazaz álom volt, mindig ugyanaz, de mindig rosszabb az előzőnél,mintha a rettegés, az éhség és a hideg felgyülemlett, erőre kapott volna. És mégsem volt ugyanolyan. Mert a múltban névtelen és is-meretlen valami után szaladt, most meg a- ködön át látta Rhettegyre távolodó, széles hátát. És tudta, hogy ez az, amit keres,s ha eléri, az álom elveszti erejét, elhalványul, soha nem térvissza. Futott és futott, de Rhett mindig nagyon messze volt,mindig háttal neki. Egyre sűrűbb lett a köd, Rhett alakja eltűnt,és Scarlett sikoltozott. - Rhett...Rhet...Rhett...Rhett...Rhett... - Csitt, csitt. Semr baj. Álmodtál.- Rhett..: - Igen, itt vagyol:. Nyugodj meg. Nincs semmi baj. - Erőskarok támasztottá'..c fel és tartották, végre melegben és bizton-ságban volt: . Scarlett riadtan tért magához. A köd szertefoszlott. Lámpa-fény ragyogott az asztalon, és Rhett arca hajolt közel hozzá. - Ó, Rhett - kiáltott -, olyan rémes volt!- Megint a régi álom? - Igen, igen... azazhogy majdnem. Valami más volt benne,de nem emlékszem, hogy mi... De fáztam és éhes voltam ésa köd miatt wem láttam és úgy féltem... Rettenetes volt.Rhett magához szorította, és Scarlett egész közelről hallottamély hangját. - Persze hogy éhes voltál és fáztál. A vacsorahitvány volt, és a takarót is lerúgtad. Betakarlak, és nagyonjól fogsz aludni. - Visszafektette a párnákra. - Ne hagyj el. Megint álmodni fogok.Rhett ráterítette a takarókat. - Reggelire lesz pirítós és kukori-calepény, bőségesen megkenve vajjal. Ilyenekre gondoljál - megfalusi sonkára és friss tojásra -, és olyan jól fogsz aludni, mintegy csecsemő. Mindig szerettél jókat enni. - Hangja derűs volt.És fáradt. Scarlett lehunyta szemét. - Rhett? - kérdezte e mosódott, álmos hangon.Rhett megállt a küszö ön, kezévei takarta a lámpa fényét. - Igen? - I~öszönöm, hogy fölke~~ettél. Hogyan vetted észre? - Olyan hangosan ordibáltá~, hogy majdnem kitört az ablak.Scarlett már csak gyöngéd, rr: leg nevetését fogta fel. Olyanvolt, mint egy altatódal. 200 201 Úgy lett, ahogy Rhett jósolta: Scarlett óriási reggelit evett,mielőtt kiment volna, hogy a férfit megkeresse. A szakácsnéközölte, hogy Rhett már hajnalban felkelt. Mindig talpon vannapfelkelte~lőtt. A szakácsné leplezetlen kíváncsisággal bámul-ta Scarlettet. Leszidhatnám, amiért ilyen szemtelen, gondoltaScarlett, de olyan elégedett volt, i~ogy képtelen volt haragudni.Rhett átkarolta, megnyugtatta, ki is nevette. Éppúgy, mint ré-gen, mielőtt házasságuk elromlott volna. Jól tette, hogy eljöttaz ültetvényre. Hamarabb kellett volna jönnie, és nem millióteadélutánon elfecsérelni a drága időt.Amikor kilépett a házból, szeme a napfénytől összeszűkült.Korán volt még, de a nap máris erősen, melegen sütött. Scarlettbeárnyékolta szemét, és körülnézett.Első pillantásra halk sóhaj tört fel belőle. A téglaterasz balol-dalt mintegy száz yardra húzódott. Töredezett volt, kormos,benőtte a fű, mintegy a monumentális kiégett rom keretéül szol-gált. A káprázatos udvarházból csak fal- és kéményromok ma-radtak. A falmaradványok mögött füstös, kiégett téglahalma-zok; Sherman hadseregének szívszakasztó emlékművei.Scarlettnek sajgott a szíve. Ez volt valahá Rhett, otthona,Rhett élete - és örökre elveszett, mielőtt visszaszerezhette volna.A maga zaklatott életében ilyen szörnyűséget nem tapasztalt.Nem ismerte a fájdalomnak azt a fokát, amit a férfi érezhetettés valószínűleg még mindig érez, naponta százszor is, amikorotthona romjait látja. Nem csoda, ha eltökélt száridéka, hogyújjáépíti, hogy felkutat és visszaszerez mindent, amit csak leheta régi holmiból. És Scarlett segíthetne neki! Vajon nem szántott, vetett ésaratott-e Tara földjén? Esküdni merne, hogy Rhett nem tudjamegkülönböztetni a kukorica jó vetőmagját a rossztól. Büszkelenne, ha segíthetne rajta, mert tudja, milyen sokat jelent, mek-kora győzelmet a rombolás felett, amikor a földből kibújik azsenge vetés. Megértem őt, gondolta győzedelmesen. Azt ér-zem, amit ő érez. Vele dolgozhatom. Együtt megteremthetjük.Nem bánom a földes padlót, ha együtt lehetek Rhett-tel. Holvan? Meg kell mondanom neki! Scarlett elfordult a romoktól; és olyan látvány tárult elé, ami-lyet még soha életében nem látott. A téglaterasz, amelyen állt,egy füves teraszra vezetett, alatta fű borította teraszok sorozata,amelyek két `~ríási, lepkeszárnyat formázó mesterséges tóhozvezettek. A két tó között széles pázsitút vitt le a folyóhoz ésa csónakkil ötőhöz. A rendkívüli méretek oly tökéletesen ará-nyosak vol~.ak, hogy a nagy távolságok kisebbnek tűntek, ésaz egész terség olyan volt,. mint egy szőnyeg borította óriásiterem. A dús fű elfedte a háború ütötte sebeket, mintha sosedúlták volna harcok. Napsütötte nyugalom honolt a tájon, atermészet és az ember szeretetteljes harmóniája. A távolbanhosszasan dalolt egy madár, mintha valamit ünnepelne. -, Ó,milyen szép! - szólt elragadtatva Scarlett.Szeme-sarkából észrevette, hogy a legalacsonyabb terasztólbalra mozog valaki. Biztosan Rhett. Szaladni kezdett. Végigle a teraszokon - a lejtős talajon egyre sebesebben futott, ésa szédítő, mámorító szabadság örömteli érzete fogta el; nevetett,és szélesre tárta karját, mintha madárként vagy pillangókéntszállna fel a magas, kék egekbe.Kifulladva érkezett oda, ahol Rhett állt és figyelte. Scarlettzihált, kezét a mellére szorította, amíg vissza nem nyerte lélegze-tét. - Micsoda nagyszerű mulatság! - pihegte. - Milyen szépez a hely! Rhett! Nem csoda, hogy szereted. Te is leszaladtála pázsiton, amikor kisfiú voltál? Érezted, hogy repülni tudnál?Ó, drágám, milyc n rémes ez a kiégett ház! A szívem megszakadérted; a világ mim'en jenkijét megölném! Ó, Rhett, annyi min-dent szeretnék elm,~ndani neked. Gondolkoztam. Szerelmünkúj életre kelhet, úgy, I.~~nt körös-körül a növényzet. Megértem,igazán szívből mQgérterr amit csinálsz.Rhett furcsán, óvatosau nézett rá. - Mit értesz meg, Scar- lett? - Hogy miért vagy itt, és n m a városban. Hogy miért akarod 202 203 l az ültetvényt új életre kelteni. Mondd el, mit végeztél és nütterveztél! Olyan izgalmas! Rhett arca felderült, és messzeségbe nyúló hosszú sor növény-re mutatott. - Ezek elégtek, de nem haltak meg. Úgy tűnik,hogy a lángoktól új erőre kaptak. Lehet, hogy a hamuban voltvalami, ami megerősítette őket. Meg kell vizsgálnom. Sok tanul-nivalóm van még.. Scarlett az ágaitól megfosztott csonkokat nézte. Nem ismertefel a sötétzöld, fénylő leveleket. - Ez milyen fa? Őszibarack? - Ez nem fa, hanem bokor. Kamélia. Az Ainerikába eljutottelső dugványokat itt ültették el, Dunmore Landingen. Ez a többmint háromszáz éves leszármazott.- Úgy érted, virág? - Természetesen. A világ majdnem legtökéletesebb virága. Akínaiak istenítik. - De virágot nem lehet megenni! És milyen hasznos növényttermelsz? - Nem érdekelnek a hasznos növények. Száz hektár kertetkell újjáteremteni. - Rhett, ez ostobaság. Mire jó egy virágoskert? Azt kell ter-meszteni, amit el lehet adni. Tudom, hogy a gyapot nem teremmeg itt, de más haszonnövény biztos megterem. Hiszen Taránminden talpalatnyi földet hasznosítottunk.,Itt is ki lehetne hasz-nálni az egész területet, egészen a ház faláig. Nézd csak, milyenzöld és dús a fű. Bizonyára nagyowzsíros a föld. Nem kell másttenni, mint felszántani, belevetni a magot, és észre sem veszed,már nő is a friss hajtás. - Türelmetlenül nézte a férfit; készenállt arra, hogy nehezen szerzett tudását megossza vele. - Barbár vagy, Scarlett - mondta komoran Rhett. - Menjfel a házba, és szólj Pansynek, hogy készüljön. Találkozunka kikötőnél. Hol vétettem el? Egyik pillanatban tele volt élettel és izgalom-mal, majd hirtelen eltávolodott, hideg lett, idegen. Sohá nemfogja megérteni; ha száz évig él, akkor sem. Scarlett felsietettzöld teraszokon, szépségüket most már észre sem vette. Be-ent a házba. A kikötött ha egészen más volt, mint az az ócska bárka,amely Scarlette és Pansyt az ültetvényre hozta. Barnára festett,karcsú szlúp, c~illogó réz hajóverettel, oldalán aranyozott díszí-téssel. Távol~Lbb a folyón még egy hajó ringatózott; Scarlettmérges volt, mert amaz még jobban tetszett neki. Ötször akko-ra, mint a szlúp, két díszes fedélzettel, hátul élénkpiros lapátke-rékkel. Kéményei közt színes zászlócskák lobogtak, mindkét fe-délzetén vidám, tarka színekbe öltözött férfiak és nők dőlteka korláthoz. Ünnepi és derűs látvány volt.Jellemző Rhettre, duzzogott Scarlett, hogy ezzel a jelentékte-len vitorlással megy a városba; ahelyett hogy a hajónak intene,hogy vegyen fel minket. Amikor a kikötőhöz érkezett, Rhettéppen megemelte kalapját, és feltűnő, széles mozdulattal kö-szöntötte a hajó utasait. - Ismered őket? - kérdezte Scarlett. Hátha téved; Rhett talánmégis azért intett, hogy vegyék fel őket.Rhett elfordult a folyótól, fejére tette kalapját. - De mégmennyire. Nem személyesen, hanem így együtt az egész társasá-got. Ez a kirándulóhajó hetente egyszer indul Charlestonból;fel a folyón, majd vissza. Egyik kofferes polgártársunk felettébbjövedelmező vállalkozása. A jenkik jó előre megvásárolják ajegyeket, hogy a mi ültetvényeink kiégett udvarházaiban gyö-nyörködhessenek. Am~'~or csak tehetem, üdvözlöm őket; zavartarcuk láttán jót mulatok. - Scariett annyira elképedt, hogy egyszót sem tudott kinyögni. l~~?y tud Rhett tréfálkozni ezekkela jenki dögevőkkel, nevetni azo.~, amit birtokával műveltek?Engedelmesen leült a kis kabzn gyik párnázott padjára, deamint Rhett a fedélzetre lépett, felugr.~tt, hogy közelebbről szem-ügyre vegye a szekrények, a polcok, a felszerelés bonyolult rend-szerét; mindennek megvolt a pontos h elye. Még akkor is kíván-csian nézelődött, amikor a szlúp a pa -t mentén lassan megin- 2 205 dnlt, majd rövid idő után újból kikötött. Rhett pattogó hangonadott ki utasításokat. - Ide azokkal a bugyrokkal. Kötözzétekle a hajó farában. - Scarlett kidugta a fejét a csapóajtón, hogylássa, mi történik. Szent ég, mi ez? Négerek sokasága csákányra és ásóra támasz-kodva nézte, hogyan döbnak oda testes zsákokat a szlúp egyikmatrózának. Hol a csudában vannak? Ez a hely úgy néz ki,mint a hold túlsó oldala. Az erdőben hatalmas tisztás, a köze-pén nagy gödör, egyik végében meg óriási halom fehér kődarab-féleség. A levegőben krétaszerü por szállongott, csakhamar el-érte Scarlett orrát is. Nagyot tüsszentett.Pansy ugyanekkor tüsszentett a hátsó fedélzeten. Ez nemigazság, gondolta Scarlett, Pansy mindent jól lát onnan, én megsemmit. - Felmegyek! - kiáltott. - Kifutunk - szólt ugyanabban a pillanatban Rhett.A szlúp gyorsan megindult, a víz sodrása magával ragadta,és Scarlett lezuhant a rövid lépcsőről. Elterült, mint a béka. - Az ördög vigyen el, Rhett Butler! Kitörhettem volna a nyakam. - De nem törted. Maradj a helyeden: Mindjárt lemegyek.Scarlett hallotta, hogyan csikorognak a vitórlakötelek. Aszlúp mind gyorsabban haladt. Scarlett négykézláb a padhozkúszott és felhúzódzkodott. Majdnem azonnal megjelent Rhett. Könnyedén leszaladt alépcsőn, fejét lehajtotta; hogy a csapóajtó pereméhez ne üsse.Kiegyenesedett; feje a kabin fényezett tetejét súrolta. Scarlettszeme szikrát hányt. - Szándékosan csináltad - morogta. - Micsodát? - Rhett kinyitotta az egyik kis kajütablakot, ésbecsukta a csapóajtót. - Remek. Hátszelet kaptunk, a sodrásis erős. Rekordidő alatt beérünk a városba. - A Scarlett-telszemben levő padra huppant, hátradőlt, simán és hajlékonyan,mint a macska. - Remélem, nem bánod, ha rágyújtok. - Hosszúujjaival kabátja belső zsebébe nyúlt, és vágott végű szivart vett elő. 206 - Nagyon is bánom. Miért vagyok bezárva ide a sötétbe? Felakarok menni a napra. Rhett leir,~ette. - Ez meglehetősen kis hajó. A legénység néger,Pansy is n ger, de te fehér vagy és asszony. Övék a fedélzet,tiéd a kabi :z. Pansy majd forgatja a szemét a két férfira; nevetgélotrömba advarlásukon, és mindhárman nagyon kellemesen ér-zik magukat. Te csak elrontanád a hangulatot. Tehát mialattaz alsóbb néposztálybeliek élvezik az utat, te meg én, a kiváltsá-gós elit tagjai, nyomorúságosan kuporgunk egymás társaságá-ban, miközben te duzzogsz és nyafogsz. - Nem duzzogok és nyafogok! Hálás lennék, ha nem beszél-nél velem úgy, mint egy kisgyerekkel! - Scarlett beharapta alsóajkát. Utálta; ha Rhett csúfolódik rajta. - Mi volt az a bánya,ahol megálltunk? - Az, kedvesem, Charleston megváltása és az én útlevelemvissza az enyéim szívébe. Foszfátbánya. Mindkét folyó partjántucatnyi ilyen lelőhely található. - Hosszasan bíbelődött a szivarmeggyújtásával; a füst a nyitott kajütablak felé gomolygott. -Látom, hogy már csillog a szemed, Scarlett. Csakhogy ez nemaranybánya. Foszfátból nem lehet érmét vagy ékszert csinálni.De megőrölve, kimosva és bizonyos vegyi anyagokkal kezelvea világ legjobb, leggyorsabban ható,műtrágyája. Nem tudunkannyit termelni, amennyit a vevők el ne kapkodnának. - Szóval gazdagabb v: y, mint valaha. - Bizony. De ami még foi.`~sabb: ez tiszteletre méltó, charles-toni pénz. És most akármennyic költhetek a görbe úton szer-zett, spekulációs pénzemből. Minde.~ki elhiszi, hogy a foszfát-ból ered, noha az én bányám elég k.'csi.- Miért nem növeled meg? - Szükségtelen. Céljaimnak megfelel íg ; ahogy van. Van egymunkafelügyelőm, aki nem nagyon csap be, néhány tucat munká-som, aki ugyanannyit dolgozik, mint amem~yit lazsál - és meginttiszteletre méltó vagyok. Időt, pénzt, verejtéket pazarolhatokarra, amit szeretek, és ez pillanatnyilag a kert helyrehozatala. 207 Scarlett rettenetesen bosszankodott. Hát nem jellemző Rhett-re, hogy mézesbödönbe pottXant? És hogy nem használja kia lehetőséget? Bármilyen gazdag, még gazdagabb lehetne. Apénzből soha sincs elég. Hiszen ha Rhett maga felügyelne abányára, és tisztességes munkára szorítaná azokat az embereket,megháromszorozhatná a termelést. További néhány tucat emberalkalmazásával a sokszorosát hozhatná ki... - Scarlett, bocsásd meg, hogy félbeszakítom birodalomépítőálmodozásödat, de szeretnék egy komoly kérdést feltenni ne-ked. Mennyivel bírhatnálak rá, hogy hagyj békén és menj visszaAtlantába? Scarlett eltátotta a száját. Öszintén elképedt. Rhett nem gon-dolhatja komolyan a tegnap este után, amikor oly gyöngédentartotta a karjai között! - Tréfálsz? - kérdezte vádlón. . - Nem, egyáltalán nem. Soha életemben nem voltam komo-lyabb, és azt,akarom, hogy te is végy komolyan. Soha senkineknem szoktam megmagyarázni, mit teszek vagy mit gondolok;azt se hiszem, hogy megérted, mit akarok mondani neked. Demegpróbálom. Keményebben dolgozom, mint életemben bármikor. Amikorelmentem Charlestonból, olyan alaposán és olyan nyilvánosanégettem fel minden hidat magam mögött, hogy még ma is min-denkinek az orrában ott van a lángok bűze. Sokkal erősebben,mint Sherman bármely rombolásáé, mert én közéjük való vol-tam, és sémmibe vettem mindazt, amire az ő életük épült.Charleston jóindulatának visszanyerése olyan erőfeszítés, mint-ha jéghegyre másznék a sötétben. Egyetlen kisiklás, és végem.Eddig igen óvatosan, igen lassan araszoltam, és valamelyestelőbbre jutottam. Nem kockáztathatom, hogy mindent lerom-bolj, amit elértem. Azt akarom, hogy menj el. Mondd meg,mi az ára a távozásodnak. Scarlett megkönnyebbülten nevetett. - Ez minden? Ha csu-pán ez izgat, megnyugodhatsz. Hiszen Charlestonban mindenkiszeret engem. Elárasztanak meghívásokkal, és nincs olyan nap, 208 hogy a piacon ne jönne oda hozzám valaki, és a vásárlásnálne kérné tanácsomat. Rhett nagyot szippantott. Majd a szivar parázsló végét nézte,a növej~-.~ő hamugyűrűt. - Sejtettem, hogy hiába beszélek -mono va végül. - Igazam volt. Belátom, hogy a vártnál hosszabbideig citartottál és visszafogottabb vagy - igen, az ültetvényreis jöm ek a városból hírek -, de mintha puskaporos hordó volnála háta non; Scarlett, miközben én á jéghegyet mászom. Holt-súly vagy - műveletlen, civilizálatlan, katolikus, a tisztességesatlantai körök kitaszítottja. A puskapor bármelyik pillanatbanfelrobbanhat. Azt akarom, hogy elmenj. Mennyit kérsz?Scarlett belekapaszkodott az egyetlen vádba, amit ki tudottvédeni. - Hálás lennék, ha felvilágosítanál, mi a baj azzal, havalaki katolikus. Mi már akkor istenfélők voltunk, amikor azepiszkopálisok még egyáltalán nem is léteztek!Nem értette, mitől robbant ki Rhett nevetése. - Pax, Henry'Iiidor - mondta, Scarlett szerint teljesen értelmetlenül. De kö-vetkező szavaival telibe talált. - Ne fecséreljük az időt teológiaivitákra, Scarlett. Tény - és ezt te is ugyanoiyan jól tudod, mintén -, hogy indokolatlanul ugyan, de a déli társadalom lenézia római katolikusokat. Charlestonban bevett szokás a SzentFülöp- vagy G Szent Mihály-, vagy a hugenotta, vagy az elsőskót presbiteriánus ;~~nlomot látogatni. A többi episzkopálisvagy presbiteriánus templom már kissé gyanús, minden másprotestáns felekezet templomái.~k a látogatása szerfelett indivi-dualista magamutogatás. A róma: katolicizmus pedig egyenesena társadalmi kitaszítottság jele. Ez persze nem ésszerű, és nemis vall keresztényi lelkületre, de té. y.Scarlett hallgatott. Tudta, hogy a férfinak igaza van. Rhettkihasználta pillanatnyi győzelmét, és visszatért az eredeti kér-désre. - Mit akarsz, Scarlett? Nekem megmondhatod. Tiidod,hogy természeted sötét vonásai sosem botránkoztattak meg.Tehát komolyan beszél, gondolta kétségbeesetten Scarlett.Minden hiábavaló volt: a végtelen teadélutánok, az unalmas 209 ruhák, a fagyos piaci reggelek. Charlestonba jött, hogy Rhettetvisszanyerje - és veszített. - Téged akarlak - mondta mély meggyőződéssel.Ezúttal Rhetten volt a hallgatás sora. Scarlett csak körvonalaitlátta, és szivarjának sápadt füstjét. Olyan közel ült; ha egy kicsitkinyújtja a lábát, megérintheti. Annyira vágyódott utána, hogyfizikai fájdalmat érzett. Szeretett volna kétrét görnyedni, vissza-fojtani a fájdalmat, hogy ne erősödjék. De egyenes háttal vártaRhett szavait. 18 Scarlett hallotta a feje felett morajló hangokat, s Pansyidőnként élesen felvihogott. A kabin csendje csak még elviselhe-tetlenebb volt tőle. - Félmillió aranyban - mondta Rhett. - Mit mondtál? - Biztosan félrehallottam. Én őszintén meg-vallottam neki az érzelmeimet, ő pedig nem is felelt. - Azt mondtam, kapsz félmillió dollárt aranyban, ha elmégy.Ha mégoly kedvedre való is az élet Charlestonban, ennyiért bi-zonyára lemondasz róla. Le akarlak pénzelni, méghozzá nemkét krajcárral, Scarlett. A kapzsi kicsi szívednek feltehetőlegnem ér ennyit a házasságunk megmentésére irányuló hiábavalókísérlet. Ekkora összegről ez idáig álmodni se mertél. Ráadásul,ha megállapodunk, tovább fizetem a Barackfa utcai monstrúmköltségeit. - Tegnap este megígérted, hogy még ma elküldöd a pénztHenry bácsinak = vágta rá Scarlett azon nyomban.- Sokért nemadta volna, ha a férfi hallgat egy sort... Szeretett volna gondol- kodni. Vajon valóban "hiábavaló" a kísérlet? Nem volt hajlan-dó tudomásul venni. - Az ígéret arra való, hogy megszegjék - szólt Rhett higgad-tan. - Nos, mit szólsz az ajánlatomhoz?- Szeretném meggondolni. - Hát gondolkodj, amíg elszívom a szivaromat. Utána vi-szont választ várok. Gondold meg, szívesebben ölöd-e a magadpénzét a Barackfa utcai szörnyűségbe, amit olyan nagyon sze-retsz, s aminek a költségeiről halvány fogalmad sincs. És gon-dold r.eg alaposan azt is, milyen volna, ha hirtelen ezerszerannyi pénzed lenne, mint amennyit az elmúlt évek során össze-harács ltál - királyi vagyon, Scarlett, ráadásul egyszerre, és~ind a tiéd. Több, mint amennyit az életed során el bírsz költe-~ni. És inég a ház költségeit is vállalom. Ráadásul megmarada jogcímed a vagyonra. - A szivar vége villogva parázslott.Scarlett agyában lázasan kergetőztek a gondolatok. Meg kelltalálnia a módját, hogy maradhasson. Nem mehet el csak úgy;a világ összes pénzéért sem! Rhett felállt, és a hajóablakhoz ment. Kihajította a szivart,és a nyíláson a folyópartot nézte, amíg fel nem tünt egy mérföld-kő. A nap élesen sütött az arcába. Mennyire megváltozott, ami-óta eljött Atlantából, gondolta Scarlett. Akkor ivott, mint akimenekül a világ elől. Most pedig ismét a régi Rhett, napszíttabőre feszesen simul finoman ívelt arcára, tiszta tekintete mélysé-gesen mély, akár a tenger. Elegánsan szabott kabátja s inge alattminden mozdulattól kidomborodnak kemény izmai. Olyan,amilyennek e~v férfinak lennie kell. Vissza akarja szerezni, ésvissza is fogja, bá: " árOn! Scarlett mélyet lé,legzett. Készenállt, amikor á férfi feléje fora,~lt és kérdőn felvonta a szemöldö-két. - Nos, hogy állunk, Scar~, tt? - Azt mondtad, kössünk alkut - mondta Scarlett üzleti han-gon. - De hol itt az alku? Csak dc,'~álózol a fenyegetésekkel.Amellett tudom, hogy csak ijesz'tgen. akarsz azzal, hogy nemküldöd többé a pénzt Atlantába. Neked nagyon is sokat számít,hogyan vélekednek rólad Charlestonban, és jól tudod, hogy azolyan férfit nem sokra tartják, aki nem gondoskodik a feleségé-ről. Hogyan nézne anyád az emberek szemébe, ha híre megya dolognak? Ami a nagy rakás pénzt illeti, hát abban igazadvan. Boldoggá tenne. Csak nem azon az áron, hogy most rögtön 210 211 térjek vissza Atlantába. Akár ki is játszhatom a lapjaimat, hamár úgyis tudod, mit tartogatok a kezemben. Elkövettem egy-két ostobaságot, amit nincs mód jóvátennem. E percben egyet-len barátom sincs Georgia áilamban. Charlestonban viszontrendre barátkozom össze az emberekkel. Lehet, hogy nemigenakaródzik elhinned, de így van. És rengeteget tanulok. MihelytAtlantában megfeledkeznek a dolgaimról, gondolom, jóvátehe-tem, amit elkövettem. Úgyhogy az ajánlatom a következő.Hagyj fel ezzel a gyűlölködéssel, viselkedj gálánsan, és tégy ró-la, hogy jól érezzem magam. Végigcsináljuk a szezont, mintboldog, szerető házaspár. Aztán tavasszal hazamegyek, és elöl-ről kezdek mindent. Scarlett lélegzetét visszafojtva várt. Bele kell egyeznie, nemtehet mást. A szezon majd nyolc hétig tart, s ők együtt lesznekmindennap. Nincs az a férfi, aki a tenyeréből ne enne, ha ennyiidőt együtt tölt vele. Rhett persze más, mint a többiek, de annyi-ra azért mégsem más. Olyan férfi nem akadt még, akit ő megne szerzett volna magának; ha akarta. - Már hogy a pénzzel együtt, ugye? - A pénzzel együtt, persze. Hát bolondnak nézel? - Én korántsem így képzeltem a megállapodást, Scarlett. Szá-momra ebben nincs semmi vonzó. Viszed a pénzt, amit felaján-lok, hogy szabaduljak tőled, s közben maradsz. És én mit nye-rek ezáltal? - Nem maradok örökre, és nem mondom el anyádnak, mi-csoda görény vagy. - Scarlett szinte biztosan látni vélte, hogymosoly suhan át a férfi arcán. - Scarlett, tudod, hogy hívják a folyót, amelyen hajózunk?Micsoda ostoba kérdés. És még nem egyezett bele, hogymaradhat-e a szezonra. Mire akar kilyukadni? - Ez az Ashley folyó. - Rendkívül akkurátusan ejtette ki aszót. - Eszembe juttatja Mr. Wilkest, azt a tiszteletre méltóúriembert, aki után egy időben oly erősen sóvárogtál. Szemta-núja lehettem kutyahűséged megnyilvánulásának, és mondha-tom, az elszántságod meglehetősen rémisztő élmény. Nemrégi-ben voltál oly szíves és megemlítetted, hogy engem a hajdanAshley által elfoglalt piedesztálra helyeztél. Ez a lehetőség ré-mülettel tölt el. ~':;arlett félbeszakította; félbe kellett szakítania. A férfi nemetfog mondani, érezte már. - ,árifári! iüdom, semmi értelmeutá ad koslatni. Annyi kedvesség se szorult beléd; hogy elvi-seld. Amellett nagyon is jól ismersz.Rhett fanyarul nevetett. - Ha tudnád, mennyire igazat be-szélsz, akár rá is térhetnénk az üzleti ügyekre.Scarlett azon volt, hogy el ne mosolyodjon. - Nos, kezdődhetaz alkn. Mi van a tarsolyodban?Most őszintén harsant fel Rhett nevetése. - Ezúttal aligha-nem az igazi Miss O'Harával állok szemben! Feltételeim a kö-vetkezők: megvallod anyámnak, hogy horkolok, ezért vagyunkkénytelenek külön szobában aludni; a Szent Cecília-bál utánpedig; amely az idényt zárja, égyszer csak leküzdhetetlen hon-vágyad támad Atlanta után, s amint odaérsz, rögtön megbízolegy ügyvédet, Henry Hamiltont vagy bárki mást, aki felveszia kapcsolatot az én ügyvédemmel, hogy megállapodjanak a vá-lás feltételeiben. Továbbá a lábadat többé Charlestonba be nemteszed. Nen. . sem más módon nem üzensz, sem nekem,sem anyámnak. Scarlett agya sebesen dolgo~~tt. Majdnem teljes a győzelem.Csak a "külön szoba" nem tetsaptt neki. Talán több időt kénekérnie. Nem, nem kérnie. Hiszen itt alkuról van szó. - A feltételeidet akár el is fogadnám, Rhett, az időzítést azon-ban nem. Ha az utolsó bált követő napon mindjárt csomagolok,az feltűnést fog kelteni. A bál után menj vissza te az ültetvényre.Én majd csak azután kezdek el Atlanta után sóvárogni. Álla-podjunk meg, mondjuk, április közepében. - Nos, nem bánom, maradhatsz még a városban, amíg énvidéken vagyok. Április elseje azonban megfelelőbbnek tűnik.Ez meghaladta Scarlett reményeit. Az egész szezonra marad- 212 213 hat, meg még utána is, több mint egy hónapig! És azt egy szóvalse mondta, hogy a városban marad, ha majd Rhett lemegy azültetvényre. Mehet ő is utána. - Nem érdekel, melyikünk lesz az április bolondja, RhettButler, de ha megesküszöl, hogy amíg itt vagyok, tisztességesenfogsz bánni velem, áll az alku. Ám ha utálatos vagy, azzal meg-szegted a szavadat, én pedig maradok. - Mrs. Butler, a férje olyan odaadóan fog viselkedni, hogyminden nő irigyelni fogja érte Charlestonban.A férfi gúnyolódott, de Scarlett fütyült rá. Ő nyert.Rhett kinyitotta a csapóajtót, s bezúdult az éles, sós levegő,a napfény és a meglepően erős fuvallat. - Hajlamos vagy a ten-geribetegségre, Scarlett? - Nem tudom. Tegnap ültem életemben először hajón. - Nos, megtudod hamarosan. Nemsokára a kikötőbe érünk,ahol erős a hullámverés. Végy ki egy vödröt ott mögötted aszekrényből, hátha szükség lesz rá. - Felsietett a fedélzetre. -Vonjuk föl az orrvitorlát, és változtassunk irányt. Eltértünk azútiránytól! - kiáltott a szélbe.A rákövetkező percben a pad ijesztő szögben megdőlt, ésScarlett azon kapta magát, hogy csúszik róla lefelé. A folyónfölfelé megtett előző napi út a széles, lapos bárkán korántsemvolt ehhez a vitorlásúthoz fogható. Lefelé a folyón, benne asodrásban, a fővitorlába kapaszkodó gyönge hátszéllel sebeseb-ben haladtak, s legalább olyan békésen, mint a bárkában. Scar-lett most a rövid létrához vonszolta magát, és felhúzódzkodott,hogy feje a fedélzet szintje fölé kerüljön. A szél elakasztottaa lélegzetét, és lerántotta fejéről a tollas kalapot. Felnézett, te-kintetével követte a levegőben köröző kalapot. Egy sirály eszelő-sen vijjogott, s heves szárnycsattogással menekült a madárraemlékeztető tárgy elől. Scarlett tiszta szívből kacagott. A hajómég jobban megdőlt, a habos víz nyaldosni kezdte a peremét.Lenyűgöző élmény volti A szél szaván át hallotta Parisy rémültsikoltózását. Micsoda liba az a lány!Scarlett megkapaszkodott, majd fölfelé indult a lépcsőn.Rhett dörgő hangja azonban megállította. Ő állt a kormánynál,a fedélzet pedig lassan vízszintbe került, a vitorlákat csapkodtaa szél. Rhett intett, mire az egyik matróz átvette tőle a kormány-kerea et. A másik Pansyt fogta erősen, aki áthajolt a hajótatkorl, tján és hányt. Rhett két lépéssel a létra tetején termett,és Sc rlettre förmedt. - Te szerencsétlen, a vitorlafa letéphettewolna a fejedet! Eredj vissza, odalenn a helyed. - Ó, Rhett, hadd menjek fel, hogy láthassam, mi történik!Olyan nagyszerű. Érezni akarom a szelet, s ízlelni a sósan per-metező vizet. - Nem vagy rosszul? Nem félsz?Scarlett csak egy rosszalló pillantással válaszolt. - Ó, Eleanor asszony, még soha életemben ilyen csodás él-ményben nem volt részem! Nem is értem, miért nem megy ten-gerésznek ahány férfi csak van a föld kerekén! - Örülök, hogy ennyire élvezted, kedvesem, de Rhett nagyonros'szul tette, hogy így kiszolgáltatott a nap és a szél kénye-kedvére. Vörös vagy, akár egy indián. - Mrs. Butler a szobájábaparancsolta Scarlettet, hogy glicerinnel és rózsavízzel borogassaaz arcát. Aztán add :~ta délceg, nevető fiát, amíg az megbá-nást színlelve le nem horgaa: totta a fejét. - Ha felállítom a karácsonyf~.~, amit neked hoztam, kapha-tok vacsora után desszertet, vagy mkább álljak a sarokba? -kérdezte gúnyos alázattal. Eleanor Butler megadóan tárta szét a karját. - Fogalmamsincs, mitévő legyek veled, Rhett - mondta, de komolyságátsehogyan sem sikerült megőriznie. Mindennél és mindenkinéljobban szerette a fiát. Aznap délután, miközben Scarlett napégette arcát kenegette,Rhett átvitte Alicia Savage-nek az ültetvényről hozott egyik ka-rácsonyfát, anyja ajándékaként. 214 215 - Igazán, milyen kedves Eleanortól, de tőled is, Rhett. Köszö-nöm. Megkínálhatlak egy kis ünnep előtti pálmaborral?Rhett örömest elfogadta a kínálást, aztán elcsevegtek a szo-katlan időjárásról, a harminc évvel ezelőtti télről,. amikor méghavazott is, meg arról az esztendőről, amikor harmincnyolc na-pig esett az eső egyhuzamban. Gyerekkoruk óta ismerték egy-mást. A két család házát csak egy kerítés választotta el egymás-tól, a kerítés tövében édes gyümölcsű eperfa állt, ágai mélyenlehajlottak a kerítés két oldalán. - Scarlett majd kitért a hitéből az éjszakai lopakodó jenkimiatt - jegyezte meg Rhett, miután Aliciával felhagytak a régiemlékek felidézésével. - Remélem, nem veszed rossz néven,hogy szóba hozom, de hát a magamfajta régi barát, aki márötéves korodban beleshetett a szoknyád alá...Mrs. Savage szívből felkacagott. - Őszintén elmondok min-dent, ha megígéred, hogy elfelejted, milyen rossz véleménnyelvoltam akkoriban az alsóneműről! Legalább egy éven át a két-ségbeesésbe kergettem a családom tagjait. Muiatságos vissza-gondolni rá... hanem ebben a jenkiügyben semmi mulatságosatnem találok. Valakit elkap a lövöldözhetnék, és lepuffant egykatonát, aztán majd mi adjuk meg az árát. - Mondd el, milyen volt, Alicia. Van ugyanis egy gyanúm. - Csak egy másodpercre láttam, Rhett... - Gondolom, az elég is volt. Magas vagy alacsony? - Magas. Igen, nagyon is magas. A feje alig egy lábnyivallehetett lejjebb a függöny felső részénél, azok az ablakok pedighét lábnál is magasabbak. Rhett elvigyorodott. - Tudtam, hogy rád bizton számíthatok.Ismeretségi körömben te vagy az egyetlen, aki a szoba túlsó felé-ből is meg tudtad állapítani, melyik a legnagyobb rakás fagy-lalt a születésnapi zsúron. Sasszemnek hívtunk a hátad mögött. - Meg szemtől szembe is, ha jól emlékszem, egyéb kellemet-len megjegyzések kíséretében. Kis szörnyeteg voltál, ha nemtévedek. - Te meg undok kislány. Kedveltelek volna még akkor is, hahordasz alsóneműt. - És meg kedveltelek volna akkor is, ha utálsz. Én is elégszerbenéztem a szoknyád alá, de nem láttam semmit. - .~.égy könyörületes, Alicia. Legalább mondd, hogy skótszo'cnya volt. K dvtelve mosolyogtak egymásra. Aztán Rhett tovább kérde-zősk~idött. Alicia sok mindenre emlékezett, most, hogy vissza-gondolt az éjszakai látogatóra. A katona fiatal volt - nagyonis fiatal -, egy kamasz fiú esetlen mozdulataival, mint aki mégnem tudja, mihez kezdjen a túl gyorsan nőtt kezével-lábával.És meglehetősen sovány is volt. Lógott rajta az uniformis.Csuklója kivillant az inge ujja alól, meglehet, nem is az övévolt az az egyenruha. A haja sötét volt - ...nem olyan hollófeke-te, mint a tiéd, Rhett, jut eszembe, ez a néhány ősz szál igazánnagyon jól áll; nem, annak a fiúnak valószínűleg barna hajavolt, csak az árnyékban látszott sötétebbnek. - Igen, jóvágású,és szinte biztosan torzonborz hajú. Alicia megérezte volna ahajolaj szagát. Apránként illesztette össze az emlékfoszlányo-kat. Aztán elakadt a szava. - Ugye, tudod, ki az, Alicia? y?~t~~. wedex. - Biztosan igazad van. A `e fiad is ennyi idős - tizennégy-tizenöt esztendős -, és biztosan i,.~nered a barátait. Mihelyt hírétvettem a dolognak, sejtettem, hogy charlestoni gyerek lehet.Komolyan hitted egy percig is, hogy egy jenki katona betörneegy asszony hálószobájába, csak hogy gyönyörködjön a takaróalatt fekvő alak látványában? Itt nem valakinek a terrorakciójá-ról van szó, Alicia, csak egy szerencsétlen kölyök lehet, akinekfogalma sincs, mihez kezdjen a saját átalakuló testével. Megakarja tudni, milyen a női test fűző és turnűr nélkEil, annyirakíváncsi, hogy képes emiatt alvó nőkre leselkedni. És mindenbizonnyal még a gondolatait is röstelli, amikor felöltözve és éb-ren látja őket. Szegény, szerencsétlen ördög. Az apja biztosan 216 217 elesett a háborúban, és nincs férfi, akivel megbeszélhesse aproblémáj át. - De van bátyja:.. - Igen? Akkor talán tévedek. Vagy talán te tévedsz. - Tartok tőle, hogy nem. Tommy Coopernek hívják. Ő közöt-tük a legmagasabb, a legtisztább. Ráadásul majdnem ott haltszörnyet az utca közepén, amikor két nappal az incidens utánráköszöntem. Az apja Bull Runnál esett el. Tommy nem is is-merte. A bátyja tíz vagy tizenegy évvel idősebb nála. - Edward Cooperről van szó, az ügyvédről?Alicia bólintott. - Akkor hát nem meglepő. Cooper benne van anyám Konfö-derációs Otthon-bizottságában, találkoztam vele nálunk. Az az-tán valóságos eunuch. Tommy őtőle bizonyára nem számíthatsegítségre. - Eunuchnak csöppet sem eunuch, csak épp nagyon is szerel-mes Anne Hamptonba ahhoz, hogy észrevegye, ha a kisöccsesegítségre szorul. - Ahogy gondolod, Alicia. Nekem azonban lesz egy-két sza-vam azzal a gyerekkel. - Rhett, azt nem teheted. Halálra rémíted szegény fiút. - Szegény fiú halálra rémíti ,Charleston nőnemű lakosságát.Hála Istennek, hogy ez idáig nem történt komolyabb incidens.De legközelebb még jobban kivetkőzhet magából. Vagy lepuf-fantják. Hol lakik a fiú, Alicia? - A Templom utcában, a Fő utca sarkán túl. A téglaházakközül a középső a Szent Mihály köz déli oldalán. De Rhett,mit akarsz mondani neki? Nem sétálhatsz csak úgy oda, s ra-gadhatod meg Tommyt a gallérjánál fogva.- Bízd csak rám, Alicia. Alicia a két kezébe fogta Rhett arcát, és gyöngéden szájoncsókolta. - De jó, hogy megint itthon vagy, kedves szomszéd.Sok sikert Tommyval. Rhett Cooperék tornácán teázott Tommy anyjával, amikor afiú hazaért. Mrs. Cooper bemütatta a fiát Rhettnek, aztán be-küldte a házba, hogy tegye le a tankönyveit és mossa meg a kezét-arcát. - Mr Butler elvisz a szabójához, Tommy Van egy unoka-öcf,~e Aikenben, aki olyan gyors növésű, mint te, és rá akar-ja próbálni valalcire a ruhát, amit rendelt neki karácsonyra.i ihelyt kikerült a felnőttek látótávolságából, Tommy rémesfint rokat kezdett vágni. Aztán eszébe jutott, mi mindent hal-lott már Rhett cifra ifjúkoráról, mire úgy döntött, hogy igenisszívesen vele megy, s a szolgálatára áll. Lehet, hogy sikerülannyira összeszedni a bátorságát, hogy fel mer tenni néhánykérdést Mr. Butlernek, ami leginkább foglalkoztatja.Nem is kellett kérdeznie. Mihelyt a házat maguk mögötthagyták, Rhett a fiú vállára tette a kezét. - Tom - kezdte -,arra gondoltam, megtanítanálak egy s másra. Az első, hogyankell meggyőzően hazudni egy anyának. A lóvasúton részletesenmegbeszéljük, mi van a szabónál, a szabóműhelyben, és ígytovább. Majd addig gyakoroljuk a történetet, amíg betéve nemtudod az egészet. Merthogy semmiféle unokaöcsém nincs Aiken-b~", pc ne s a sza hoz megyünk. Elmegyünk a Rutledgesugárúti szakasz végállomá..~.ig, aztán nagyot sétálunk egyházig, ahol majd megismertetlek néhány barátommal.Tommy Cooper ellenvetés nélkül beleegyezett. Hozzá voltszokva, hogy a nálánál idősebbek diktálják, mit tegyen, s tet-szett neki, hogy Mr. Butler nemes egyszerűséggel Tomnak szó-lítja. Mire a délután végére értek s Tom visszakerült az anyjá-hoz, a fiú olyan imádattal nézett Rhettre, hogy a férfi tudta,Tommy Coopert évekre sikerült a nyakába vennie.Bízott abban is, hogy Tom egy életre megjegyezte magánáka "barátait", akikhez elvitte. Charleston történelmi nevezetessé-gű "első" intézményei között szerepelt az első nyilvánosház,"csak uraknak". Majd kétszáz éves fennállása óta többször vál-toztatta helyét, de soha egyetlen szünnapot még nem tartott,se háború, se járvány, se hurrikán nem akadályozta működésé- 218 219 ben. S a ház egyik specialitása volt a fiatal fiúk gyángéd, diszk-rét bevezetése a férfikorba. Hozzátartozott Charleston dédel-getett hagyományaihoz. Rhett néha eltünődött, milyen máskép-pen alakult volna az élete, ha apja ezt a hagyományt is oly nagyelőszeretettel ápolja, mint a többit, amit egy charlestoni úriem-bertől elvártak... Ám ami elmúlt, elmúlt. Rhett bánatos mo-solyra húzta az ajkát. Most legalább apja helyett apja lehetTommynak. Tudta, hogy Tommy néhai apja is ezt tette volnaa fiúval. A hagyománynak igenis van értelme. Ha más nem,hát az, hogy nem lesz több jenki lopakodó. Rhett hazament,hogy felhajtson egy pohárkával a maga egészségére, aztán ki-ment húga elé a vasútállomásra. 19 - S ha teszem azt, korábban jön be a vonat, Rhett? - nézettEleanor Butlér két percén belül tizedszer az órára. - Még elgon-dolni is rémes, hogy Rosemary ott áll az állomáson a sötétben,és nem vár rá senki. A szobalánya, mint tudod, alig tudja méga dolgát. Meg aztán alighanem ütődött is egy kissé. Nem isértem, miért tűri meg Rosemary maga mellett. - Az a vonat, mióta a világ világ, még soha negyven percnélkevesebbet nem késett, mama, és még ha idejében akarok indul-ni, akkor is van vagy fél órám. - Nyomatékosan kértelek, hagyj magadnak elegendő időt,hogy odaérj. Magam mentem volna, így is terveztem, amíg nemtudtam, hogy hazajössz. - Mama, kérlek, ne aggódj. - Rhett ismét elölről elmagyará-zott mindent az anyjának. - Megrendeltem a bérkocsit, itt lesztíz percen belül. Az állomásra öt perc alatt kiérek. Akkor mégmindig negyedórával előbb ott leszek, a vonat meg majd késikegy órát, ha nem többet, . s Rosemary a karomon fog belibegni,épp vacsoraidőben. - Veled mehetek, Rhett? Olyan jólesne egy kis levegőzés. -Scarlett szívesen ült volna kettesben a bérlcocsiban egy óra hosz-szat Rhett-tel. Majd kikérdezi a húgáról; tudta, hogy Rhett aztszívesen venné. Imádja Rosemaryt. S ha Rhett eleget mesél,Sc~.rlett talán megtudja, mire számíthat. Rettegett, hogy Rose-r~zry majd nem fogja kedvelni, hogy olyan lesz, mint Ross.Hi,~ba jött a sógorától cikornyás bocsánatkérő levél, Scarletttov~. bbra is tiszta szívből utálta. - Nem, kedvesem, nem jöhetsz velem. Csak maradj itt ezena pamlagon, és borogasd tovább a szemedet. Még mindig duz-zadt a naptól~. - Akarod, hogy én menjek veled, drágám? - hajtogatta összemáris a kézimunkáját Mrs. Butler. - Félek, hogy hosszadalmaslesz a várakozás. - Én nem bánom a várakozást, mama. Épp elég meghányni-vetnivalóm van az ületvénnyel, a tavaszi ültetésekkel kapcso- latban. Searlett visszahanyatlott a párnák közé, és azt kívánta, bár-csak haza se jönne Rhett húga. Fogalina sem volt, milyen leszRosemary, és nem is volt rá kíváncsi. Annyit tudott az innen-onnan .~zeszedett pletykákból, hogy Rosemary megkésett szü-letP sokan titkon megmosolyogták. "Változáskori" gyermekvolt, Eleanor már elmúlt negyven, amikor a kislány megszüle-tett. Rosemary ráadásul pártában is maradt, a háború előtt mégfiatal volt ahhoz, hogy férjhezmenetelre gondoljon, a háborúután viszont érdektelen és szegény, hogy a néhány megmaradtfiatalember figyelmét magára vonja. Rhett visszatérte Charles-tonba és mesés gazdagsága mendemondákat szült. Rosemary-nek most majd lesz hozománya elegendő. De a lány folyvásttávol volt, hol egy unokatestvért, hol egy barátnőt látogatottmeg egy-egy városban. Netán férjet próbál fogni magának? Le-hetséges, hogy nem eléggé jók neki a charlestoni férfiak? Mártöbb mint egy éve leste mindenki, mikor jelenti be az eljegyzését,de a látóhatáron sehol egy udvarló, nemhogy eljegyzésről lehes- 220 221 sen álmodozni. - Bőséges tárháza nyílik itt a találgatásnak -így jellemezte Emma Anson a helyzetet.A maga módján Scarlett is találgatott: Ő boldogan vette vol-na, ha Rosemary férjhez megy, ha mégoly sokba kerül is Rhett-nek. Itt a házban nem kér belőle. Ha olyan érdektelen is Rose-mary, akár egy vályogkerítés; Scarlettnél így is fiatalabbráadásul Rhett húga. Rhett majd minden figyelmét rápazarolja.Amikor vacsora előtt néhány perccel meghallotta, hogy nyílikaz ajtó, egészen megmerevedett. Rosemary megérkezett.Rhett belépett a könyvtárba, és az anyjára mosolygott. - Tékozló leánykád végre hazatért - mondta. - Makkegészsé-ges és farkaséhes. Mihelyt kezet mosott, itt lesz, és elevenenfal fel benneteket. Scarlett aggodalmasan nézett az ajtó felé. A fiatal nő, akiegy perc múlva belépett, kellemesen mosolygott. Csepp ~t sem úgy festett, mint aki most szabadult az őserdőből. Scarlettetazonban legalább annyira megdöbbentette, mintha a farkasfo-gait villogtatná. Pontosan olyan, mint Rhett! Nem, nem is errőlvan szó. Fekete szeme és haja, hófehér foga ugyánolyan, denem ettől hasonlítanak. Inkább az egész jelenség - ez a lányugyanúgy uralja a terepet, mint Rhett. Nekem ez nem tetszik,egy csöppet se tetszik. Zöld szeme összeszűkült, miközben Rosemaryt tanulmányoz-ta. Nem is olyan érdektelen jelenség, mint ahogy az emberekállítják, csak nem kezd magával semmit. Ahogy a hosszú hajátközönséges kontyba fogja össze a tarkóján! És még fülbevalótse visel. Pedig helyes kis füle van. És milyen fakó az arca. Bizto-san Rhett bőre színe is ilyen volna, ha nem tartózkodna örökkéa napon. De hát egy élénk színű ruha ezt igazán ellensúlyozná.Ennél az unalmas barnászöldnél rosszabbat keresve se találha-tott volna. Talán egyben-másban majd segítségére lehetek. - Ez tehát Scarlett - vágott rá Rosemary négy hatalmas lépés-sel a szobán. Teremtőm, még járni is meg kell tanítanom, gon-dolta Scarlett. A férfiak utálják, ha egy nő így csörtet. Scarlettfelállt, mielőtt még Rosemary odaért, testvéri mosolyt küldöttfelé, -s az arcát puszira tartotta.Rosemary, ahelyett hogy ő is hasonlóképpen odadugta volnaaz arcát, őszinte pillantással mérte fel Scarlettet. - Rhett-tőltu~'om, hogy macskatípus vagy - mondta: - Most, hogy a zölds medet látom, értem már, mire célzott. Remélem, hogy énrámdd:~ombolsz majd, nem prüszkölsz. Szeretném, ha barátnők le-heti vénk. S~;arlett némán eltátotta a száját. Döbbenetében egy szót sembírt kinyögni. - Mama, ugye kész a vacsora? - kérdezte Rosemary. Már el-fordult Scarlett-től. - Mondtam Rhettnek, hogy érzéketlen vad-állat, amiért nem egy kosár ennivalóval várt az állomáson.Scarlett tekintetével a férfit kereste, s a láttán méregbe gurult.Rhett az ajtófélfának támaszkodva állt, ajka körül gunyorosmosoly bujkált. Vadállat! - gondolta. Te tanítottad ilyesmire.S hogy én "macskatípus"? Csak kimutathatnám, mennyiremacska vagyok. Menten kikaparnám a nevetést a szemed sarká-ból. Sietve Rosemaryre nézett. Vajon ő is rajta nevet? Nem,a lány épp megi?1'~,; ;ieanor Butlert. - Kész a va~~ora - mondta Rhett. - Manigo közeleg, hogyjelentse Scarlett csak turkált a tányérján levő ételben. Leégett bőresajgott, a fennhéjázó Rosemary miatt pedig megfájdult a feje.Ivlert Rhett húgának mindenről megvolt a magabiztos és fennenhangoztatott véleménye. Az unokatestvérek, akiket Richmond-ban meglátogatott, reménytelen tökfilkók, közölte, és ott-tartózkodásának minden pillanatát utálta. Egészen biztosra vet-te, hogy soha egyikük könyvet még nem vett a kezébe - legalább-is olyat nem, amit érdemes elolvasni. - Istenem, Istenem - mondta Eleanor Butler szelíden. Köz-ben néma segélypillantásokat küldött Rhett felé. - Az unokatestvéreket mindig komoly megpróbáltatás kibírni 222 223 - mondta Rhett mosolyogva. - Hadd mondom el unokatestvé-rünk, Townsend Ellinton egutóbbi esetét. Nemrégiben találkoz-tam vele Philadelphiában, s egy hétig káprázott utána a sze-mem. Minduntalan szerettem volna a szemébe nézni, és perszebeleszédültem. - Inkább szédülnék, semmint hogy halálrá unnám magamat! - szakította félbe a húga. - El tudod képzelni, milyen érzésvacsora után a szalonban üldögélni, és hallgatni, amint Mirán-da unokahúgom felolvas a Waverley-ből? Abból a szentimentá-lis limonádéból? - Én mindig is kedveltem Scottot, kedvesem, és ez idáig úgytudtam, te is - csitítgatta Eleanor.De Rosemaryt nem lehetett elcsitítani. - Mama, az azért volt,mert jobbat nem ismertem, és különben is, sok éve már.Scarlett vágyakozva gondolt vissza azokra a vacsora utánicsöndes együttlétekre, kettesben Eleanor asszonnyal. Most,hogy Rosemary itthon van, ennek nyilvánvalóan vége. Hogyánis lehet úgy oda érte Rhett? Most is meglátszik rajta, hogy vesze-kedni készül a bátyjával. - Ha férfi volnék, bezzeg elengednél - vágta Rosemary Rhettszemébe. - Elolvastam Mr. Henry James Rómáról írt cikkeit,s ha nem nézhetek meg mindent magamnak, úgy érzem, bele-pusztulok a műveletlenségbe. - Csakhogy te nem vagy férfi, drágám - jegyezte meg Rhettnyugodtan. - És egyáltalán, honnét a csudából szerezted mega Nation példányait? Aki ilyen liberális szemetet olvas, azt akármeg is kövezhetik. Scarlett eddig a fülét hegyezte, de most beleszólt a beszélge-tésbe. - Miért nem engeded el Rosemaryt, Rhett? Róma nincsis olyan messze. Biztosan vannak barátaink, akiknek ott is van-nak rokonaik. Athénnél az sem lehet messzebb, és Tarletonék-nak legalább egymillió unokatestvérük él ott.Rosemary elképedten bámult rá. - Kik azok a Tarletonék,és mi köze Athénnek Rómához? Rhett köhögéssel leplezte nevetését. Aztán megköszörülte a~. torkát. - Athén és Róma két georgiai váro's neve, Rosemary -~közölte. - Volna kedved oda ellátogatni?` Rosemary a kétségbeesés drámai mozdulatával kapta a fejé-h~.i a kezét. - Nem akarok hinni a fülemnek. Az ég áldjonmt g, mégis ki akarna Georgiába menni? Én Rómába akarokE ut~.-ni, az igazi Rómába, az Örök Városba! Itáliába!S arlett érezte, hogy az arca lángba borul. Tizdhattam volna , hogy Itáliára gondol. De mielőtt még ő is olyan lármásan fölcsattanhatott volna,mint Rosemary, az ebédlő ajtaja hatalmas döngéssel kivágó-dott, s Ross botorkált be zihálva a gyertyafényes szobába. - Segítség - kapkodott levegő után -, nyomomban az őrség...Lelőttem a jenkit, aki betört a nők hálószobájába.A rákövetkező másodpercben Rhett az öccse oldalán termett,és megragadta a karját. - Az egyárbocos a kikötőben van, sa hold nincs fenn. Ketten elnavigálhatjuk - mondta ellentmon-dást nem tűrő higgadtsággal. Amint kifelé indult, még hátrafor-dult és,visszaszólt: - Mondjátok azt nekik, hogy mihelyt haza-hoztam Rosemarvr, Wuumom kellett, hogy még elérjem adagályt, Rossr edig nem láttátok, nem is tudtok róla semmit.Majd üzenp,:c. ?~~~~.~or Butler a legkisebb sietség nélkül emelkedett fel ültőhelyéből, mintha ez is csak amolyan szabályos este volna, őmeg az imént végzett a vacsorával. Scarletthez ment, és átölelte.Scarlett reszketett. Jönnek a jenkik. Rosst felakasztják, amiértegyiküket lelőtte, aztán Rhettet is, amiért segíteni próbált Ross-nak a szökésben. Miért nem hagyja Rosst a sorsára? Nincs jogahozzá, hogy ennyi asszonyt itt hagyjon védelem nélkül, mikorjönnek a jenkik. Eleanor acélos hangon szólalt meg, bár ugyanolyan szelí-den és lassan, mint más alkalmakkor. - Kiviszem Rhett tá-nyérját és evőeszközét a konyhába. A cselédséggel közölnikell, hogy mit kell mondaniuk, és nyoma ne maradjon az ittlété- 24 2 225 nek. Volnái szíves Rosemaryvel három személyre átrendeznia terítést? - Mitévők legyünk, Eleanor asszony? - Scarlett tudta, hogymeg kellene őriznie a nyugalmát, megvetette magát, amiért ilyenrémült. De egyszerűen képtelen volt uralkodni magán. Már be-leélte magát, hogy a jenkik ártalmatlanok, csupán nevetségesekés útjában vannak az embernek. Megsemmisítő érzés, amikorkiderül, hogy a megszálló hadsereg azt tehet, ami neki tetszik,és ráadásul még törvénynek is nevezheti. - Befejeztük a vacsorát - mondta Mrs. Butler. A szeme neve-tett. - Aztán, gondolom, majd felolvasok az Ivanhoe-ból. - Nincs jobb dolguk, mint hogy lerohanjanak egy csupa nők-ből álló családot? - förmedt Rosemary csípőre tett kézzel azUnió kapitányára. - Ülj le és hallgass, Rosemary - szólt Mrs. Butler. - Elnézésétkérem a leányom gorombasága miatt, kapitány úr.A tisztet Eleanor békítő szándékú udvariassága nem vettele a lábáról. - Kutassátok át a házat - utasította embereit.Scarlett aléltan feküdt a pamlagon; és kamillás borogatástszorított napégette arcára és duzzadt szemére. Hálás volt az égé-si sebek adta biztonságért, legalább nem kell a jenkikre néznie.Mennyi hidegvér van ebben az Eleanorban, hogy így betegszo-bává alakította át a könyvtárat. A kíváncsiságtól azonban majdmeghalt így is. Nem láthatta, mi folyik körülötte, csak a hangokalapján tájékozódhatott. Lépteket hallott; ajtócsapódást, majdcsend lett. Elment a kapitány? Elment vajon Eleanor asszonyés Rosemary is? Nem bírta tovább. Lassan a szeméhez nyúlt,és fölemelte a borogatás egyik sarkát.Rosemary az íróasztal mellett ült, és-nyugodtan olvasott.- Szssz - suttogta Scarlett. Rosemary sietve becsukta a könyvet, s eltakarta a címlapját. - Mi van? - suttogta ő is. - Hallottál valamit? - Nem, semmit. Mit csinálnak? Hol van Eleanor asszony?Letartóztatták? - Az ég áldjon rneg, Scarlett, miért suttogsz? - Rosemary~prmális hangja iszonyú hangosnak tűnt. - A katonák fegyve-ek után kutatnak, a Charlestonban található összes fegyvertlkobozzák. Mama mindenütt a nyomukban van, nehogy mástel találjanak kobozni. t Ez minden? - nyugodott meg Scarlett. A házban nincs fegy-vér, tudta, mert ő is kereste. Lehunyta a szemét, és elszendere-dett. Hosszú volt a nap. Eszébe jutott, milyen izgalommal töl-tötték el a sebesen sikló vitorlás két oldalán tajtékzó habok,s egy pillanatra irigyelte a csillagos égbolt alatt vitorlázó Rhet-tet. Csak volna vele ő, nem pedig Ross. Amiatt nem aggódott,hogy ajenkik elfogják. Rhettet nem kell félteni. Rhett legyőzhe- tetlen. Eleanor Butler, miután kikísérte az Unió katonáit, visszatérta könyvtárba, és kasmírkendőjével betakargatta Scarlettet, akiaddigra mély álomba merült. - Kár volna felzavarni - szólt hal-kan -, itt is kényelme~~m alhat. Gyere, feküdjünk le, Rosemary.Hosszú utad volt, en is fáradt vagyok, s a holnapi nap igencsakmozgalmasnr.ic ígérkezik. - Elmosolyodott magában, amikormeglátta, h~,vá teszi be Rosemary az Ivanhoe-ban a könyvjelzőt.Gyorsan mvas a lány. És távolról sem olyan modern felfogású,mint nagáról hinni szeretné. Másnap reggel a piacon nagy volt a méltatlankodás, tömegé-vel születtek a rossznál rosszabb ötletek. Scarlett nemtetszésselhallgatta maga körül a méltatlankodókat. Mégis, mire számít-hatnak ezek a charlestoniak? Hogy a jenkik majd ölbe tett kéz-zel tűrik, hogy sorra lepuffantsák őket? Csak rontanak a hely-zetükön, ha háborognak meg tiltakoznak. Mit számít az márennyi idő után, hogy I.ee tábornok rávette Grantet, ne vegyeel a Konföderáció tisztjeitől a fegyvert, miután Appomatoxnálkapituláltak? A Dél így is, úgy is elvesztette a háborút, és mit226 , 227 ér az ember a revolverével, ha annyi pér~ze sincs, hogy golyótvegyen bele? Még hogy a párbajpisztolyok! Ugyan ki őrizte vol-na meg őket! Azok másra úgyse alkalmasak, mint hogy a fér-fiak elhencegjenek vele, milyen fene nagy a bátorságuk, és hogykiloccsantsák egymás agyát. Scarlett egy szót se szólt, csak a vásárolnivalóra figyelt. Kü-lönben sohase jut a végére. Még Eleanor asszony is úgy rohan-gál körbe-körbe, mint a levágott fejű csirke, mindenkivel szóbaelegyedik, alig hallható, de annál izgatottabb hangon sustorog. - Azt mondják, az emberek végére akarnak járni annak, amitRoss elkezdett - mondta Scarlettnek, útban hazafelé. - Azt márteljességgel képtelenek elviselni, hogy házkutatást tartsanak ná-luk a katonák. Nekünk, asszonyoknak kell a dolog végére jár-nunk - a férfiák forrófejűbbek a kelleténél.Scarletten úrrá lett a rémület. Csak nem akarnak még rontania helyzeten! - Nincs itt minek a végére járni! - jelentette ki.. - Nincs mit csinálni, mint meghúzni magunkat, amíg le nemcsillapodnak a kédélyek. Rhett nyilván biztonságba került Ross-szal, máskülönben már hallottunk volna róla.Mrs. Butler döbbenten nézett rá. - Nem hagyhatjuk, hogyaz Unió hadserege ezt szárazon megússza, ezt bizonyára te isbelátod, Scarlett. Már átkutatták a házainkat, és közölték, hogykijárási tilahnat fognak életbe léptetni, és mindenkit letartóztat-nak, aki hiánycikkekkel kereskedik a feketepiacon. Ha eltürjük,hogy ez így menjen tovább, hamarosan oda jutunk, ahol hat-vannégyben voltunk, amikor a nyakunkon tiportak és mindenlélegzetvételünkbe beleszóltak. Ez egyszerűen nem mehet így tovább. Scarlett eltűnődött, vajon megőrült-e az egész világ. Mégis,mit képzel magáról ez a rakás teaivó, csipkeverő charlestonihölgy, hogy hadat akar üzenni a hadseregnek?Két nap múltán megtudta. Lucinda Wragg esküvője január huszonharmadikára volt ki-tüzve. A méghívókat megcímezték, január másodikán akartákzbesíteni, de sohasem került rá sor. - Elképesztő hatékonyságnyugtázta Rosemary Butler Lucinda anyjának, a saját anyjá-ak és a többi charlestoni hölgynek az erőfeszítéseit. Lucindaki vőjére december tizenkileneedikén került sor a Szentdiály-templomban, este kilenc órakor. A nászinduló felemelő'iordjai kihallatszottak a zsúfolt és gyönyörűen feldíszített~exi alom nyitott ajtaján és ablakain, pontosan abban a percben,~niaor életbe lépett a kijárási tilalom. Hallhatták jól az őrház-~an is, átellenben a Szent Mihály-templommal. Az egyik tiszt~Césőbb a szakácsnéjuk jelenlétében azt mondja a feleségének,~ogy a parancsnoksága alatt álló embereket életében még ilyenídegesnek nem látta, beleértve azt az alkalmat is, amikor az6serdőben kellett menetelniük. Másnapra az egész város meg-tudta az esetet. Jót kacagtak, de senkit sem ért igazán meg-lepetés. Fél tízkor Charleston óvárosának teljes lakossága kizúdulta Szent Mihály-templomr l, és gyalog indult a Dél-Carolinacsarnok felé, ahol a f~~gadást tartották. Férfiak, nők és gyere-kek, ötévestől kile~.cvenhét esztendősig nevetve vonultak az ut-cán a meleg est~nen, felháborító i~etykeséggel fittyet hányva atörvénynek. T~Ijességgel lehetetlen volt azUnió tisztjeinek úgytenni, mintha nem vennének tudomást az esetről - hisz az orrukelőtt folyt az egész. És persze le sem tartóztathatták a törvény-szegc:.et. Az őrháznak huszonhat börtóncellája volt. Még haaz irodahelyiségeket és a folyosókat igénybe veszik, akkor semlétt volna elegendő hely mindenkinek. A Szent Mihály-temp-lomból még a padsorokat is el kellett távolítani, hogy elegepdőférőhelye legyen a tömegnek, hiszen egy gombostűt sem lehetettvolria leejteni. A fogadás során az emberek csak váltakozva jutottak ki azsúfolt bálteremből levegőzni az oszlopos tornácra, s hogy egypillantást vethessenek az üres utcán pukkadozva fel-alá masíro-zó járőrökre. Rhett aznap délután tért vissza a városba a hírrel, högy Ross228 ` 229 biztonságban Wilmingtonba ért. Scarlett megvallotta rtekiodakinn a verandán, hogy félve jött el az esküvőre, még Rhettoldalán is. - Egyszerűen nem akáródzott elhinnem, hogy ezek ,a teázgató hölgyek túljárhattak a jenki hadsereg eszén. Őszinténbevallom neked, Rhett. Ezeknek a charlestoniaknak rengetegsütnivalójuk van. Rhett elmosolyodott. - Szeretem ezeket az izgága bolondo-kat. Még a szerencsétlen Rosst is. Remélem, soha meg nem tud-ja, hogy egy mérföldnyire tévesztette el a jenkit, mert bizonyáraigen röstellné magát. - Még csak le se puffantotta? Gondolom, úgy be volt rúgva. - Scarlett hangjából kihallatszott a mély megvetés. Aztán felül-kerekedett rajta a rettegés. - De hisz akkor a lopakodó mégmindig közöttünk van! Rhett megveregette a vállát. - Nincs. Biztosra veheted, drá-gám, hogy a lopakodónak többé hírét nem hallod. Az öcsém,no meg Lucinda sietős esküvője kedvét szegte a jenkiknek--kuncogott kedvtelve. - Mi olyan mulatságos? - kérdezte Scarlett gyanakodva. Nembírta elviselni, ha mások nevettek, ő , pedig nem tudta, min. - Semmi olyasmi, amit megértenél - mondta Rhett. - Csupánmagamnak gratuláltam, amiért egy szál magam megoldottama problémát, aztán meg a kétbalkezes öcsém tódított rajta egyet,s ostobaságában hagyta, hogy nyelvére vegye a város és mégkérkedjen is vele. Nézz csak oda, Scarlett.A verandán nagyobb volt a zsúfoltság, mint valaha. LucindaWragg, mostantól fogva Lucinda Grimball virágokat hajigáltcsokrából a katonák felé. - Huhh! Én inkább téglával hajigálnám őket. - Nem kétséges. Te világéletedben egyenesen vágtál neki adolgoknak. Lucinda taktikájához némi képzelőerő szükségelte-tik. - A férfi csúfondáros hangja maró gúnyba csapott át.Scarlett felkapta a fejét. - Bemegyek. Inkább odabenn fulla-dok meg, semmint hogy itt sértegessenek.Rosemary egy közeli oszlop mögött állt. Rhett kegyetlenülgja hallatán és a megbántott Scarlett látványától gyomra~icsbe rándult. Este, lefekvés elött bekopogott a könyvtárszo-ajtaján, ahol Rhett olvasott, majd belépett, és becsukta aztót maga .mögött. Az arca egészen vörösre volt kisírva. - Azt hittem, ismerlek,~ett - bökte ki -, de most már tudom, hogy szó sincs róla.~llottam, hogyan beszéltél Scarlett-tel ma este a verandán.~gy lehetsz ilyen utálatos a feleségeddel? És ki ellen fordulsz 2Ó Rhett sietve fölemelkedett székéből, és kitárt karokkal indulta húga felé. De Rosemary maga elé tartotta tenyerét, és vissza-hőkölt: A férfi megbántottan elfordult, csak állt csendben, kar-`ját leejtve. Semmire sem vágyott annyira, mint hogy a húgátmegkímélje a fájdalmas csapásoktól, s íme, most ő keserítette el.Rosemary rövid, ...morú története töltötte ki gondolatait,meg az ő ebben ;atszott szerepe. Rhett soha meg nem bántas meg sem ma;,yarázta viharos ifjúságának tetteit. Nem szégyelltbelőle sem .nit. . Csak viselkedésének húga sorsára gyakorolthatását. Láza~'asáért, a család és társadalom semmibevevéséért az ap-ja u anis kitagadta. Mire Rosemary megszületett, Rhett nevétmár kihúzták a családi Bibliából. A lány több mint húsz éwelvolt nála fiatalabb. És majd tizénhárom éves a nyurga, nagylábú, bimbózó keblű, esetlen kislány, mire először találkozottRhett-tel. Anyjuk kevésszer szegte meg apjuk tilalmát, de ígytett akkor is, amikor Rhett megkezdte veszélyes életmódját, sújra meg újra áttörte az Unió hajóhadának blokádját, hogybehatoljon Charleston kikötőjébe. Az asszony éjnek évadjánment ki a mólóra, ahol a fiú hajója kikötött, s magával vitteRosemaryt, hogy végre megismerkedjenek. A Rhett szívében 230 231 rejlő szeretet kishúga zavara és vonzódása láttán megrezdült,s mélyen a szívébe zárta Rosemaryt, úgy, ahogy apjuk sohanem volt képes. Viszonzásképpen Rosemary feléje fordult bizal-mával és hűségével, amire az apja nem inspirálta. A két testvérközött nem szakadt meg a kapcsolat, holott attól az első találko-zástól fogva Rhett tizenegy évvel későbbi hazatértéig alig egytucatszor ha látták egymást. Rhett sohasem bocsátotta meg magának, hogy elhitte anyjá-nak, Rosemary boldog és elégedett, és gondtalanul él abból apénzből, amit apjuk halála után, amikor az már nem akadályoz-hatta meg, Rhett a rendelkezésükre bocsátott. Jobban résen kel-lett volna lennie, nagyobb figyélmet tanúsítania, vádolta magátkésőbb. Akkor a húga nem úgy nőtt volna fel, hogy eleve nebízzon a férfinemben. Akkor talán beleszeretett volna valakibe,férjhez ment és gyerekeket szült volna.Így viszont, amikor Rhett hazatért, egy huszonnégy eszten-dős fiatal nőt talált odahaza, aki ugyanolyan esetlen volt, minttizenhárom éves korában. Rajta kívül minden férfi társaságábankínosan érezte magát, a regények világába menekült az őt körül-vevő világ bizonytalansága elől - s a gondolatát is elutasította,hogy megjelenésével, viselkedésével és gondolkodásával a társa-ság igényeirlek megfeleljen. Rosemary kékharisnyá volt, nyo-masztóan szókimondó, és a női hiúság és körmönfontság csírájais hiányzott belőle. Rhett szerette és tiszteletben tartotta húga tüskés független-ségvágyát. Az elszalajtott éveket be nem hozhatta, dé megad-hatta húgának mind közül a legritkább ajándékot - a lehetőlegőszintébb lehetett vele. Teljességgel nyílt volt Rosemaryvel,egyenrangú partnerként beszélt vele, és néhanapján még a szív-ügyeit is megvallotta neki, holott rajta kívül soha senkinek.Rosemary tisztában volt ennek az ajándéknak a nagyságával,és imádta a bátyját. A tizenegy hónap során, amíg Rhett odaha-za volt, a nyakigláb, szorongós, szemérmes hajadon és a kiáb-rándult kalandor a legjobb barátokká vált.És most Rosemary úgy érezte, hogy elárulták. Rhettet olyan~Idaláról ismerte meg, amelynek a létéről se tudott, kiderült,hogy a bátyja, akit csak kedvesnek és szeretetre méltónak is-mert kegyetlenkedni is tud. Ez zavarba hozta és kedvét szegte.Még nem feleltél a kérdésemre, Rhett. - Rosemary kivörö-~ö't ött szeme vádlón nézett rá.Sajnálom, Rosemary - mondta a férfi óvatosan. - Őszinténsajt .álom, hogy meghallottad. De meg kellett tennem. Azt aka-rom, hogy elmenjen, hogy minket békén hagyjon.- De hisz a feleséged! = Otthagytam, Rpsemary. Nem hajlandó válni, pedig felaján-lottam neki, de hogy a házasságunknak vége, azt tudja.- Akkor miért van itt? Rhett vállat vont. - Tán r m ártana, ha leülnénk. Hosszúés fárasztó ez a történet. Rhett lassan, módszeresen, minden érzelemtől mentesen el-mesélte húgának Scarlett .,-,t korábbi házasságának történetét,hogy ő hogyan kérte rr cg a kezét, és Scarlett hogyan ment hozzáa pénzéért. Elmon .:ta azt is, hogy Scarlett, amióta csak ismeri,megszállottan c~ereti Ashley Wilkest. - De ha ezt .udtad, hogy is juthatott eszedbe, hogy feleségülvedd? - kérd zte Rosemary. - Hogya-.1 - Rhett ajka mosolyba szaladt. - Hát mert csupatűz volt, és olyan meggondolatlanul, olyan megveszekedettenbátor. Mert minden látszat ellenére olyan gyerek volt. Mert ilyennőt rajta kívül egyet sem ismertem. Lenyűgözött, lázba hozott,megőrjített. Ugyanolyan őrjítően szerettem, ahogyan ő azt amásikat. Az első naptól fogva, hogy megpillantottam. Olyanvolt, mint valami járvány. - Mindezt bánatosan adta elő.Fejét a két kezébe temette, és rázkódva nevetett. Hangját el-tompították szája elé tapasztott ujjai. - Milyen lehetetlen azélet. Ashley Wilkes most szabad ember, és boldogan elvennéScarlettet, én pedig szabadulni akarok tőle. Ettől persze, hogy 232 233 hozzám kezd ragaszkodni. Mindig az kell neki, amit meg nem kaphat. Rhett fölemelte a fejét. - Félek - mondta -, félek, hogy kezdő-dik az egész elölről. Tudom, hogy szívtelen, hogy rettenetesenönző, hogy olyan, mint egy gyerek, aki sír a játék után, aztán,ha már megkapta, összetöri. De vannak pillanatok, amikor egybizonyos szögben megdönti a fejét, vagy olyan bánatosan mo-solyog, vagy egyszer csak olyan elveszettnek látszik - s én már-már elfelejtek mindent, amit jól tudok. - Szegény, szegény Rhettem. - Rosemary a karjára tette a kezét.Rhett pedig a kezére a magáét. Aztán rámosolygott, magáhoztért. - Itt áll előtted, drágám, az az ember, aki valaha a Missis-sippi folyami hajóinak hőse volt. Egész életemben kockáztat-tam, és sohasem veszítettem. Ezt a játszmát is meg fogom nyer-ni. Scarlett-tel egyezséget kötöttünk. Azt el nem tűröm, hogytúlságosan sokáig legyen ebben a házban. Mert vagy beleszere-tek ismét, vagy megölöm. Úgyhogy kellő mennyiség,ű aranyatcsillogtattam meg előtte, s a pénzéhsége erősebbnek bizonyultaz irántam érzett olthatatlan szerelemnél. Ha a szezonnak vége,egyszer s mindenkorra távozik. Addig más dolgom sincs, minthogy sikeresen távol tartsam magamtól, kibírjam, s túljárjakaz eszén. Alig várom már. Gyűlöl veszíteni, és ezt nem is rejtivéka alá. Nem mulatság olyasvalakit megverni, aki tud veszíte-ni. - Nevető szemmel nézett a húgára. - Mama belepusztulna,ha megtudná az igazságot a tönkrement házasságomról, de rös-tellné is, ha kiderülne, hogy feladtam a mérkőzést, ha mégolyboldogtalan vagyok is. Rémes dilemma. Így majd Scarlett fogjamagát és elmegy, s én leszek a megbántott, de bátor és belenyug-vó fél, és senkinek a becsületén nem esik fojt.- És egyáltalán nem bánod? - Csak azt bánom, hogy bolond voltam egyszer - évekkelezelőtt. És meglesz az az óriási vigaszom, hogy kétszer nemjáratja velem a bolondját. Az első alkalom mal elszenvedettmegaláztatáson ez sokat enyhít.Rosémary csak bámult, az arcán őszinte kíváncsiság. - És. Scarlett megváltozott? Ő is felnőhet.Rhett elvigyorodott. - Hogy magát a hölgyet idézzem: "Majda disznók repülni fognak " , 21 - Eredj innét. - Scarlett a párnájába temette az arcát: - Vasárnap van, Scarlett asszony, nem alhat sokáig. Pauline'sasszony és Eulalie kisasszony várják. .Scarlett felnyögött. Ennyi önm~.gában elég ahhoz, hogy vala-`ki áttérjen episzkopális hitre. Azok legalább tovább alhatnak:a Szent Mihály-templomban csak tizenegykor kezdődik az is-tentisztelet. Sóhajtva kászálódott ki az ágyból.A nénikéi idejüket nem sajná a már lelkesen töltötték beléa következő szezonnal kapcs~:atos tudnivalókat. Türelmetlenülhallgatott, miközben Eula.~íe és Pauline kioktatták az illemsza-bályok, a szerénység, a idősebbek iránti tisztelet s az úrihölgy-höz méltó viselkedés zabályairól. Az ég szerelmére! A pokolbaa sok száliállyal. A anyja és Mammy már akkor belevertéka szabályokat, ami'íor járni kezdett. Scarlett méltatlankodvaszegte előre az á'.át, s a lába elé meredt, miközben a Mária-templom felé yyekeztek. Egyszerűen nem hallgat oda és kész.Mindazonáltal, amikor visszaértek a nénik házába, hogymegreggelizzenek, Pauline olyasvalamit mondott, amire kényte-len volt odahallgatni. - Fölösleges zsémbelned, Scarlett. Én csak a te érdeked-ben mondom el, hogy mit beszélnek az emberek. Az a hírjárja, hogy két vadonatúj báli ruhát is csináltattál magad-nak. Ez kész botrány, miközben mindenki más boldogan be-éri azzal, amit már évek óta hord. Jövevény vagy a városban,ügyelned kell a hírnevedre. Rhettére is. Az emberek még felőlese döntöttek. Scarlett szíve ijesztően nagyot dobbant. Rhett megöli, ha 234 235 tönkreteszi a hírnevét. - Mi van Rhett-tel? Pauline néni, kérlek,möndd el. Pauline elmondta. Csámcsogva. Az összes régi történetet,hogy kicsapták a katonaiskolából, hogy a tulajdon apja kita-gadta a szertelen viselkedése miatt, hogy az a hír járja, tisztes-ségtelen úton jutott pénzhez, Mississippin járó hajókon hivatá-sos hazárdjátékosként, a kaliforniai aranymezők csete.patéiban,s ami még ennél is rosszabb, hogy összeszűrte a levet mindenfélejöttment politikai kalandorokkal. Való igaz, bátran harcolt adéliek seregében, áttörte a blokádot, fegyverrel küzdött Lee se-regében, s a piszkos pénze javát a déliek ügyének szentelte...Hah! - gondolta magában Scarlett. Rhett aztán ügyesen ter-jeszti maga körül a legendákat....mirldazonáltal a múltja igencsak kétes. -Az ugyan teljesség-gel helyénvaló, hogy hazajött, hogy gondját viselje az anyjánakés a húgának, de persze nem kapkodta el azt sem. Ha az apjanem verte volna a fogához a garast, hogy a hatalmas életbiztosí-tást fizesse, az anyja meg a húga talán éhen is veszhettek volna.Scarlettnek össze kellett szorítania a fogát, hogy rá ne ordít-son Pauline-ra. Abból a biztosításból egy szó sem igaz! Rhettsoha, de soha, egyetlen másodpercre se feledkezett meg az any-járól, csakhogy az apja nem tűrte el, hogy az anyja pénzt fogad-jon el tőle! Rhett csupán az apja halála után vehette meg aházat az anyjának, csupán akkor adhatott neki pénzt. És mégMrs. Butlernek kellett elterjesztenie a történetet a biztosításról,hogy ezt a hirtelen jött gazdagságot va.lamivel megmagyaráz-hassák. Mert hogy Rhett pénzét mindenki ebül szerzett vagyon-nak tartotta. Pedig a pénznek nincs szaga, hát ennyit se képesekfelfogni ezek a vastag nyakú charlestoniak? Mit számít, hogyhonnan jön a pénz, ha egyszer fedél van a fejük fölött és telea hasuk? Miért nem hagyja már abba Pauline a prédikálást? Mi a csu-dáról beszél most egyáltalán? Ó, az a lehetetlen trágyaügy. Készostobaság. A világ összes trágyájánál többet herdál el Rhettolyan ostobaságokra, mint hogy kinyomozza az anyja hajdariibútorait, ezüstjét; a dédnagyszülei arcképét, és hogy ép és egész-séges embereket fizet meg azért, hogy tutujgassák az imádottkat~.éliáit, ahelyett hogy búzát termesztene, ami pénzt hoz ah~~~.hoz. ...épp elég charlestoni akad, aki foszfáton gazdagodottmeg, csak épp nem kérkedik vele. Nem árt, ha figyelmezteted,hogy'látrább az agarakkal. Végtére is a férjed, neked kell meg-mondanod neki. Eleanor Butler azt hiszi, hogy amit a fiacskájacsinál, az mind tökéletes, de hát ő mindig is elkényeztette, nekedviszont az ő érdekében meg a magadéban is el kell érned, hogya Butlerek ne hívják fel magukrl a figyelmet. - Én próbáltam már beszélni Eleanorral - sziszegte Eulalie -,de biztosra veszem, hogy mindent eleresztett a füle mellett.Scarlett összeszűkült szeme vészjóslóan villogott. - El semtudod képzelni, mennyire hálás vagyok neked - mondta erőlte-tett riegédességgel -, és minder egyes szavadat jól az elmémbevésem. Most viszont sietne~~. kell. Köszönöm a finom reggelit. - Felállt, mindkét nagyr njének puszit nyomott az arcára, ésaz ajtóhoz sietett. Ha eyy másodpercen belül ki nem kerül innét,biztos, hogy sikítani xezd. De azért nem árt, ha szóba hozzaRhettnek mindazt, mi~itt hallott. - Ugye, Rr t, belátod, miért éreztem úgy, hogy el kell mon-danom neked? Az emberek az anyádon köszörülik a nyelvüket.'Iiidom; hogy a nénikéim mindig mindenbe beleütik az orrukat,de hát épp az ilyenek okozzák a sok bajt. Emlékszel még Mrs.Merriwetherre és Mrs. Meade-re és Mrs. Elsingre.Scarlett reménykedett, hogy Rhett majd hálás lesz neki. Arraa legkevésbé sem számított, hogy kineveti. - Ég áldja a mindenlében kanál teremtéseket - hahotázott Rhett. - Gyere, Scarlett,ezt el kell mondanod a mamának. - Ó, Rhett, dehogy volnék rá képes. Úgy felizgatná magát. - El kell mondanod. Komoly dologról van szó. Merő képte-236 . 237 lenség, de a komoly dolgok mindig azok. Gyere csak. És a gyer-meki aggódás álarcát tüntesd el a képedről. Amíg jönnek a bálimeghívók, fütyülsz rá, hogy mi történik az anyámmal, tudjukmindketten. - Ne légy igazságtalan! Szeretem anyádat.Rhett épp kilépni készült az ajtón, de most megfordult,visszament és a szemébe nézett. Két kezét Scarlett vállárá tette,és úgy fordította, hogy az arca felfelé billent. A tekintete hidegvolt, úgy tanulmányozta az arcát, mint valami bírósági tárgyalá-son. - Anyámmal kapcsolatban ne merészelj hazudni, Scarlett.Figyelmeztetlek, hogy nagyon veszélyes, amit művelsz.Közel volt hozzá, megérintette. Scarlett ajka szétnyílt, érezte,hogy a férfi a tekintetéből kiolvassa, mennyire vágyik rá, hogymegcsókolja. Ha csak egy kicsikét lehajtaná a fejét, az ajkukmáris összeérne. Az asszonynak még a lélegzete is elakádt.Rhett egyre erősebben szorította; most mindjárt magáhozvonja - Scarlett bennakadt lélegzetében apró öröm vibrált. - Az ördög vinne el! - hördült fel Rhett halkan. Majd ellöktemagát az asszonytól. - Gyere le. A mama a könyvtárban van.Eleanor Butler ölébe ejtétte kézimunkáját, aztán előbb ajobb, majd a bal kezét fektette rá. Ily módon jelezte, hogy ko-molyan hallgatja Scarlett beszámolóját, s minden idegszálávalodafigyel. A végén Scarlett idegesen várta, hogyan fog reagálni. - Üljetek le, mindketten - mondta Eleanor komolyan. - Eulalie-nak nincs igaza. Nagyon is odáfigyeltem, amikor szóba hozta,hogy túl sokat költekezünk. - Scarlett tágra meresztette a sze-mét. - És utána alaposan meghánytam-vetettem a dolgot - foly-tatta Eleanor. - Kiváltképp arra vonatkozólag, hogy befizessük-e Rosemaryt a Nagy Túrára. Rhett, Charlestonban évek óta sen-ki meg nem engedhetett magának ilyesmit, szinte azóta nem,hogy téged akartunk elküldeni, csak hát, amilyen megátalko-dott kölök voltál, apád inkább katonaiskolába kül~iött helyette.Én azonban arra a véleményre jutottam, hogy nem áll fenna kiközösítés komoly veszélye. A charlestoniak - mint a régi'lizációk általában - gyakorlatias gondolkodásúak. Felisme-, hogy a gazdagság kívánatos, míg a szegénység annál kelle-etlenebb. És ha valaki szegény, az is örül, ha gazdag barátai,~ak. Az emberek szemében nem volna bocsánatos - nem~~znék el annyival, hogy sajnálatos -, ha muskotályborral kí-ra ím őket pezsgő helyett. -:. Sca rlett összevonta a szemöldökét. Nem értette a dolgot.m mintha számítana - Mrs. Butler egyenletes, nyugodt hang- ,ordozásából arra következtete~t, hogy a legnagyobb rendbenminden. - Talán egy kicsit jobban a rivaldafénybe kerültünk~kelleténél - mondta Eleanor -, de e percben Charlestonban~enki sem engedheti meg magának, hogy belekössön a Butlerek-~e, hisz Rosemary bármelyik percben úgy dönthet, hogy elfo-gadja a fiuk vagy öccsük, vagy ..nokaöccsük udvarlását, márpe-c~ig egy vele kötött házassáö igen sok kellemetlen problémátmegoldhat. - Mama, te szégyent.:lenül cinikus vagy - nevetett Rhett.Eleanor Butler elm solyodott. - Min nevettek? - k rdezte Rosemary, amint kinyitotta az aj-tót és belépett. Tek~.itete sebesen siklott Rhettről Scarlettre,ma~d vissza Rhett~~. - Már odakinn hallottam, milyen jól mu-lattok. Avassat:.x be engem is. - A mama nagyon e világi kedvében van - mondta nekiRhett. Ő és Rosemary már rég egyezségre jutottak, hogy anyju-kat igyekeznek megkímélni a világ realitásaitól, s most úgy mo-solyogtak egymásra, mint két összeesküvő. Scarlett úgy érezte,hogy kihagyják valamiből, hátat is fordított nekik. - Maga mellé ülhetek, Eleanor asszony? Szeretném kikérnia tanácsát, hogy mit vegyek fel a bálba. - Nehogy azt hidd,Rhett Butler, hogy felizgatom magam, amiért úgy dédelgeteda vénkisasszony húgocskádat, mint valami szívkirálynőt. S haazt hiszed, hogy felizgatsz, vagy féltékeny leszek, hát nagyontévedsz! Eleanor Butler elképedten figyelte, hogy Scarlett szája megle-238 : 239 petésében tátva marad, a szeme pedig szikrázni kezd az izgalom-tól. Eleanor a válla fölött hátranézett, s közben eltűnődött, mitláthat Scarlett abban az irányban.Scarlett ugyan egyetlen pontra szegezte a tekintetét, de attólmég ném né'zett semmire. Egészen elvakította ugyanis az a lán-goló gondolat, amely épp az imént jutott az eszébe.Féltékeny! Hogy én milyen ostoba voltam! Hát persze hogyerről van szó. Mindent megmagyaráz. Hogyhogy csak most jöt-tem rá? Hisz Rhett szinte beleverte az orromat, amikor olyannagy hajcihőt csapott a folyó neve körül. Ashley. Még mindigféltékeny Ashleyre. Világéletében majd eszét vesztette a félté-kenységtől, azért kellettem neki olyan nagyon. Más dolgomsincs, mint hogy féltékennyé tegyem megint. Nem Ashleyre -ugyan már! -, hiszen ha csak egyetlen pillantást küldenék felémár szánalmasan bámulna rám, és könyörögne, hogy menjekhozzá feleségül. Nem, majd találok valaki mást, méghozzá itt,Charlestonban. Igazán nem fog nehezemre esni. Hat nap éskezdődik a báli szezon, a sok összejövetel, bál, tánc, sütemény-evés és puncsivás. Lehet, hogy ez itt a vén, sznob Charleston,de azért a férfiak a földrajzi fekvéstől mit sem változnak. Mi-előtt még félidejéhez érkezik az első összejövetel, az udvarlókegész hada fog körülöttem táncolni. Már alig várom.A vasárnapi vacsora után az egész család elvonult a Konföde-rációs Otthonba, karjukon az ültetvényről származó virágos-kosarakkal és Eleanor asszony whiskybe áztatott két tortájával.Scarlett szinte már menet közben táncra perdült, kosarát ringat-ta, és karácsonyi dalokat énekelt. A vidámsága a többiekre isátragadt, s hamarosan már mind a négyen énekeltek az útjukbaakadó házak előtt. - Tessék befáradni! - kiáltottak ki mindenházból, amely előtt dalra fakadtak. - Tessék velünk jönni -hangzott Mrs. Butler ellenjavaslata -, az otthont megyünk feldí-szíteni. - S több mint egy tucat önkéntes segítőjük akadt, mireelérték az ütött-kopott régi házat a Fő utcán.Az árvák várakozásteljesen visongtak, amikor a tortákat ki- -~omagolták, de Eleanor rájuk szólt: - Csak felnőtteknek való.~- Mindazoná~tal... - azzal elővette a nekik szánt süteményeket.Az otthonba lakó két özvegy sietve tejescsuprokat hozott elő,és a gyerekek t egy alacsony asztal mellé ültette az udvaron. - És most nyuyodtan felaggathatjuk az ágakat - mondta Mrs.rButler. - Rhett, ugye, a létrára majd te mászol fel?Scarlett Anne Hampton mellett foglalt helyet. Szívesen bántvele kitüntető kedvességgel, mert a félénk fiatal lány olyan na-gyon hasonlított Melanie-ra. Scarlett valahogy úgy érezte, hogyigy jóváteheti a Melly iránti hajdanvolt s~:; rút gondolatot, mégazokból az időkből, amikor Melly oly ok éven át olyan kitartó-an hűséges volt hozzá. Amellett Anr oly leplezetleri csodálattalviseltetett iránta, hogy a társasága mindig örömmel töltötte elScarlettet. Szelíd hangja csupa él :nkség volt, amint megdicsérteScarlett frizuráját. - Csodás érz~.s lehet, ha valakinek ilyen dús,fekete haja van- mondta. - Oly.n, mint a legfinomabb bársony.Vagy mint az a festmény, ar.it egyszer láttam - egy csillogószőrű fekete párducot ábrá~alt. - Anne arca ragyogott az ártat-lan imádattól, aztán elpirult, mert rájött, hogy ilyen személyesmegjegyzéseket nem illik tenni.Scarlett kedvesen megpaskolta a kezét. Anne igazán nem te-het róla, hogy olyan, mint egy puha, félénk, barna mezei egér.Később, amikor a dekorációval elkészültek, s a magas helyisé-gekben szétáradt a fenyőágak édes gyantaillata, Anne elnézéstkért, s indult, hogy beterelje a Carácsáriyi dalokat éneklő gyere-keket. Mennyire örült volna Melly ennek a látványnak, gondol-ta Scarlett. Gombóc keletkezett a torkában, amint elnézte a du-ettet éneklő ideges kislányokat átölelő Anne-t. Melly úgyodavolt a gyerekekért. Egy percig furdalta Scarlettet a lelküsme-ret, amiért nem küldött több karácsonyi ajándékot Wade-nekés Ellának, de ekkor véget ért a duett, be kellett állni az éneklőkközé, s attól fogva minden igyekezetével emlékezni próbált a"Karácsony első napja van" egymást követő versszakaira. 240 241 - De jól mulattam! - mondta, miután eljöttek az otthonból. :- Úgy szeretem a karácsonyt. - Én is - mondta Eleanor. - Jó egy kicsit lélegzethez jutni,mielőtt elkezdődik a báli szezon. Habár ez idén nem lesz olyanbékés, mint általában. Nagyon valószínű, hogy majd a nya-kunkra másznak ezek a szegény jenki katonák. A parancsnokukbizonyára nem fogja szó nélkül hagyni, hogy csak úgy megszeg-tük a kijárási tilalmat, méghozzá mekkora ricsajjal. - Kunco-gott, akár egy kislány. - De jó mulatság volt! - No de igazán, mama! - jegyezte meg Rosemary. - Hogyanmondhatod ezekre a kék kabátos nyomorultakra, hogy "sze-gény" jenkik? - Úgy, hogy bizonyára ők is sokkal szívesebben töltenék azünnepeket odahaza a családjukkal, semhogy bennünket zaklas-sanak. Gondolom, ők is röstellik magukat.Rhett csak nevetett. - Akármibe lefogadom, hogy mármegint sántikálsz valamiben a barátnőiddel. - Csak ha belekényszerítenek bennünket - nevetett Eleanor. - Feltételeztük, hogy a mai nyugalom csak annak köszönhetőhogy a kapitány nagy bibliafaló, s nem fogja akcióra vezényelniőket karácsony szent idején. Holnap majd elválik. A régi szépidőkben a kosarainkat kutatták át csempészáru után, amikorhazafelé indultunk a piacról. Ha megint megpróbálkoznak vele,valami meglepő dologba fogják mártogatni az ujjaikat a répa-zöldje és a rizs alatt. - Csak nem valami belsőségbe? - találgatta Rosemary - Záptojásba - próbálkozott Scarlett. - Viszketőporba - mondta Rhett.Eleanor asszony harmadszor is elnevette magát. - Meg mégegy s másba. - jegyezte meg önelégülten. - Hajdanában kitalál-tunk egy-két figyelemre méltó újdonságot. Ezek a katonák ittmost újak, nekik minden meglepetésszámba fog menni. Lefoga-dom bármibe, hogy még hírét se hallották a mérges szömörcé-nek. Igazán nem szívesen vagyok ilyen kíméletlen karácsony-jt, de valamiképpen rá kell jönniük, hogy mi már réges-rég~m félünk tőlük. . - Bárcsak itt volna Ross - tette hozzá gyorsan, miután cser-nhagyta a nevetés. - Mit gondolsz; Rhett, mikor térhet majdssza az ö séd teljes biztonsággal? - Az attól függ, hogy te meg a baráti.őid mikorra szeditekncba a jenniket. A Szent Cecília-bálra minden bizonnyal. - Akkor rendben is van. Nem számít, ha a többiről lemarad,a Bálra itthon lehet már. - Scarlett kihallotta Eleanorszony hangjából a nagy B-t. Scarlett biztósra vette, hogy ólomlár~on fognak vánszorogniórák huszonhatodikáig, a báli sT.;zon kezdetéig. De legna-~yobb meglepetésére az idő oly gv~rsan repült, hogy alig bírtiépést tartani vele. A legszórako: ,tatóbb az egészben a jenkikeilen folytatótt küzdelem volt. m kapitány valóban megtorlóintézkedéseket rendelt el a kijárasi tilalom megszegése miatt.És hétfőn a piac csak úgy hul'.amzott a kacagástól, amikor aeharlestoni hölgyek megrak`.ak kosaraikat a kedvük szerintösszeválogatott fegyverekkel. A rákövetkező napon a katonák le nem húzták semmi pénzértkezükről a kesztyűt. Hogy még egyszer valami undokságbanyúljanak, vagy valami i~zonyatos, tüzes viszkétegség törjön rá-juk, abból köszönik, többet nem kérnek. - Számíthattak volna rá az ostobák, hogy mi tudjuk, mit fog-nak csinálni - mondta Scarlett Sally Brewtonnak aznap délütána whistpartin. Sally boldog egyetértéssel nevetett. - Én egy dobozka kormot rejtettem a kosaram aljára - mond-ta. - Hát te? - Cayenne-i borsot. És közben reszkettem, nehogy tüsszögnikezdjek tőle, mert akkor kiderül a turpisság..: Mellesleg szólvaezt a játszmát alighanem megnyertem. - Elc~ző nap kiterjesztet-ték Charlestonban a jegyrendszert, s a hölgyek most kávéban,nem pedig pénzben játszottak. Most, hogy a feketepiacot ideig- 242 243 lenesen megbénították, ez volt a legmagasabb tétekre menő kár-tyajáték, amelyben Scarlett valaha is részt vett. És imádta.És a jenkiknek is imádott borsot törni az orra alá. Még min-dig járőrök cirkáltak Charleston utcáin, de kitartóan leckéztet-ték őket, amíg el nem ismerik, hogy kudarcot vallottak. ÉsScarlett volt az egyik fő leckéztető. - Én osztok - mondta. - Úgy érzem, szerencsém lesz. - Mégnéhány nap, és mehet a bálba, táncolhat Rhett-tel. A férfi mostigencsak távol tartotta tőle magát, mindig úgy rendezte a dolgo-kat, hogy kettesben ne maradjanak, de a táncparketten együttlesznek - és egyedül, még akkor is, ha rajtuk kívül többtucatnyi-an táncolnak ugyanazon a parketten.Scarlett odafogta a Rhett-től kapott fehér kaméliákat a tarkó-ját borító fürtökhöz, majd fejét elfordítva a tükárbe nézett. - Úgy fest, mint egy zsírfolt egy nagy halom kolbász tetején - mondta undorodva. - Pansy, másképpen kell fésülnöd a frizu-rámat. Tornyozd fel egészen. - Betűzködheti a virágokat a hullá-mok közé, az nem is lesz olyan rossz. Ó, hogy miért is olyanutálatos Rhett, miért is tiltotta meg, hogy az ültetvényről szár-mazó becses virágain kívül más ékszert is felvegyen! Minthanem volna éppen elég idétlen a báli köpenye. De hogy a virágo-kon kívül mással fel sem ékesítheti magát - ennyi erővel akáregy liszteszsákot is magára húzhatna, aminek kivágja a nyakát.Szívesebben vetté volna fel a gyöngysorát meg a gyémánt fül-bevalót. - Nem kell ám lyukat fésülnöd a koponyámba - mormogtaPansynek. - Igenis, asszonyom. - Azzal erőteljes mozdulatokkal továbbfésülte Scarlett dús, hosszú haját, szétzilálva a fáradságosanelrendezett fürtöket. Scarlett egyre elégedettebben szemlélte tükörképét. Igen, ígymár sokkal jobb. Túlságosan is szép a nyaka ahhoz, hogy elfed-je. Sokkal szebb így, feltűzött hajjal. És a fülcimpája is jobbanlátszik. Igenis fölteszi a fülönfüggőit, bármit mondjon is Rhett.` Lenyűgözőnek 1~~11 lennie, a bálteremben tartózkodó összes férfifigyelmét fel 1. ell hívnia magára, egypárnak pcdig a szívét israbul kell ejteI. ie. Ettől majd Rhett is észbe kap.Betűzte a gyé zántokat a fülcimpáiba. Úgy ám! Ide-oda bil-legtette a fejét, v igencsak meg volt elégedve a hatással: - Így hogy tetszik, Scarlett asszony? - érdeklődött a frizurá-jával szorgoskodó Pansy. - Nem jó. Vidd följebb, a fülem fölé. - Szerencl,;re Rosemaryvisszautasította az ajánlatát, hogy kölcsönadi~. neki Pansyt maestére. Bár hogy miért nem ragadta meg a kír alkozó lehetőséget,az kész rejtély: pedig igazán rászorul mi den igénybe vehetősegítségre. Biztosan most is ugyanabl a a vénkisasszonyoskontyba fogja majd össze a haját a tarkór n, mint mindig. Scar-lett elmosolyodott. Ha Rosemaryvel egyítt lép be a bálterembe,esak annál jobban fel fogja hívni az e.nberek figyelmét, hogyő mennyivel csinosabb. - Így j ó lesz, Pansy - mondta most, hogy helyrebillent a kedé-lye. A haja fénylett, akár az ében. Nagyon jól fognak mutatnibenne a fehér virágok. - Adj csak ide egypár hajtűt.Fél óra múlva Scarlett készen állt. Még egy utolsó pillantástvetett a magas állótükörbe. Mélykék moaréköpenyének selymecsillogott a lámpafényben, s púderezett, csupasz váila s kebleúgy világlott ki belőle, mint az alabástrom. Gyémántjai fénye-sen csillogtak, zöld szeme nemkülönben. Ruhája uszályát feketebársonyszalag szegélyezte, s halványkék selyemmel bélelt szélesfekete szalagcsokor díszítette a ruha turnűrjét, hangsúlyozvaScarlett vékony derekát. Fekete bársonyszalaggal összefogott,ezüst csipkecsokorba kötött fehér kaméliák voltak a vállára tűz-ve. Kék bársonytopánját fekete csipke díszítette, nyakára éscsuklójára keskeny fekete bársonyszalagot kötött. Életében nemvolt még ilyen csinos, és ezt tudta is jól. Az izgalom pedig termé-szetes rózsafoltokat csalt az oreájára. 2 245 Scarlett életének első charlestoni bálja tele volt meglepetéssel.Szinte semmi sem úgy volt, ahogy elképzelte. Először is felszólí-tották, hogy vegye le a tánccipőt és húzzon csizmát. Gyalogmennek a bálba. Ha Scarlett ezt tudja, bérkocsit rendel, s nemis értette, hogy Rhett miért nem tette. A tényeken nem sokatváltoztatott, hogy Pansy majd viszi utána egy úgynevezett"tánccipőtokban" a cipőjét; ő ugyanis nem rendelkezett ezzela charlestoni találmánnyal, Eleanor asszony szobalányának pe-dig tizenöt percébe telt, míg végre előbányászott egy kosarata tok helyett. Miért nem szólt neki senki, hogy szükség leszilyen szörnyűségre? - Eszünkbe se jutott - mondta Rosemary. - Mindenkinek van tánccipőtokja.Lehét, hogy Charlestonban van mindenkinek, gondolta Scar-lett, de Atlantában nincs. Ott nem gyalog mennek a bálba azemberek, hanem kocsival. A nagy izgalommal várt első charles-toni bál kezdett nyomasztóan hatni rá. Vajon még mi lesz más?Mint kiderült, más volt minden. Charleston története soránolyan formaságokat és szertartásokat fejlesztett ki, amelyekÉszák-Georgia élénk határvidékein ismeretlenek voltak. Ami-kor a Konföderáció bukása véget vetett a nagy gazdagságnak,amely ezeket a formaságokat szülte, a szertartások valahogymegmaradtak, mi több, csák ezek maradtak meg a múltból,s épp ezért gondosan őrizték őket, s nem változtattak rajtuk.A bálterem ajtaján belül a háziak sorban fogadták az érkező-ket. Mindenki felsorakozott a lépcsőn, és várta, hogy beléphes-sen a bálterembe, egyenként kezet fogtak Minnie Wentworth-szel, mormogtak neki valamit, aztán a férje következett, a fia,fia felesége, a lánya férje, a férjezett lányuk, a hajadon lányuk.Eközben végig szólt a zene, a korábban érkezettek már táncol-tak, s Scarlett maga is alig várta már, hogy táncra perdülhessen.Georgiában, gondolta türelmetlenül, a házigazdák előrejön-nek, hogy üdvözöljék az érkezőket. Nem hagyják őket sorbanállni. És mennyivel tetszetősebb látvány, mint ez az ostobaság.Épp mielőtt Mrs. Butler nyomában belépett volna a bálterem-be, egy előkelő inas tálcát nyújtott felé. a tálcán nagy halomösszehajt~.gatott papírlap, vékony kék zsinórral összefogott fü-zetecskey amelyből apró ceruza lógott ki. Táncrend volna? Biz-tosan a t ncrend. Scarlettnek sokat mesélt Mammy a savannah-ibálokról, még Ellen O'Hara lány korából, de ő soha egy percigsem hitte, h: ogy oly békések voltak ezek az összejövetelek, hogyegy lány nyugodtan belenézhetett a füzetr .,, s megkereshette,kivel is kell táncolnia. Hisz a Tarleton .crek vagy a Fontainefiúk meghaltak volna á nevetéstől, ha alaki azt mondja nekik,hogy egy alig megmarko'iható, apró ceruzával föl kell írniukegy kis fűzetbe a nevüket! Scarlett r m is tudta, volna-e kedvetáncolni az olyan nyámnyila alakk !l, aki ilyesmire hajlandó.Hogy volna-e? De még mennyire! Akár az ördöggel is táncbamenne, csak már táncolhasson. Ú~;y érezte, tíz év telt el, nempedig egy az utolsó atlantai álar,;osbál óta. - Oly boldog vagyok, hogy itt ehetek - möndta Scarlett Min-nie Wentworthnek, s a hangja őszinteségtől reszketett. Rámo-solygott a Wentworth család többi tagjára, sorra egymás után,aztán végzett a fogadóbizottsággal. A táncolók felé fordult, alába máris ritmusra topogott, és visszafogta a lélegzetét. Ó, degyönyörű - olyan különös minden és mégis oly ismerős, mintegy álom, amelyre nem is tud pontosan visszaemlékezni. Agyertyafényben úszó bálterem csupa elevenség a lüktető zenétől,a színek és forgó-zizegő ruhák kavalkádjától. A falak menténöreg hölgyek üldögéltek törékeny, arariyra festett székeken, minthajdanában is mindig, a legyezőjük mögött egymás fülébesúgtak-búgtak, ugyanúgy, ahogy világéletükben; hogy a fiata-lok nagyon is közel bújnak egymáshoz, vagy valakinek a lányamilyen nehezen szült, meg persze megtárgyalták a legközelebbibarátaik legújabb botrányait. Szmokingos pincérek jártak cso-portról csoportra a nem táncoló nők és férfiak között, ezüsttál-cáról teli pohár itallal; ezüstserlegekből gyümölcslével kínálvamindenkit. A hangok zümmögését időnként harsány nevetésszakította félbe, magasan és mélyen; könnyű szívű, szerencsés 246 247 emberek mulatnak így, amióta világ a világ. Olyan volt minden,mintha Scarlett felszabadult, gondtalan ifjúsága óta mi sem vál-tozott volna, mintha soha nem lett volna háború.Éles szemével fölfedezte a falakról málló festéket s a vastagviaszréteg alatt felhasadozott padlót, de nem volt hajlandó tu-domást venni róla. Szívesebben lépet be az illúziók világába,s feledkezett meg a háborúról és az utcán cirkáló jenki járőrök-ről. Szól a zene, folyik a tánc, Rhett pedig megígérte, hogy ked-vesen fog viselkedni. Másra nincs is szükség.Rhett nemhogy kedvesen, de egyenesen elbűvölően viselke-dett. Márpedig senki a föld kerekén olyan kedves nem tudottlenni, mint ő, hogyha'akart. Sajnos azonban mindenki mássalugyanolyan kedvesen bánt, mint Scarlett-tel. Scarlettet hol szét-vetette a büszkeség, hisz mindemnő látnivalóan őt irigyelte, holmeg a féltékenység mardosta, mert Rhett oly sok mindenkivelvolt figyelmes. Előzékeny volt vele, egy szava se lehetett rá. Deugyanolyan előzékeny volt az anyjával és Rosemaryvel meg mgtöbb tucat nővel, akiket Scarlett mind unalmas vénasszonynaktartott. Nem szabad törődni vele, mondta magának, s egy idő múltánnem is förődött vele. Mihelyt véget ért egy tánc, Scarlettet rög-vest körülvették a férfiak, akik ragaszkodtak hozzá, hogy azelőző partnere mutassa be őket, aztán könyörögtek, hogy ígérjenekik a következö táncot. Nem csak arról volt szó, hogy újjövevény a városban, eddig nem látott arc azok között, akikrégóta ismerik egymást. Ellenállhatatlanul vonzó is volt. Az azelhatározása, hogy féltékennyé teszi Rhettet, csak még villogób-bá tette lenyűgöző, szökatlan zöld szemét, vibrált, az arca kipi-rult, mint egy vészt jelző piros zászló.A férfiak, akik versengtek, hogy velük táncoljon, többnyireaz újdonsült barátnői férjei voltak, olyan asszonyokéi, akiketmeglátogatott, akikkel együtt whistezett, vagy pletykálkodottkávézás közben a piacon. Nem bánta. Majd jóváteszi az okozottkárt, ha már Rhettet sikerült visszaszereznie. Addig pedig örült,hogy mádják, hogy bókokat súgnak a fülébe, hogy flörtölnekvele - elemében volt. Valójában semmi sem változott. A férfiakmég u~vanúgy reagálnak verdeső szempilláira; arcának nevetés-re álló g dröcskéire és felháborító hízelgP.,ére. Bármit hazudjonezeknek az ember, elhiszik, ha attól hő~nek érzik magukat, gon-dolta gonoszkodó mosollyal; amitő a táncpartnere zavarábanelvétette a lépést. - Jaj, könyörgök ugye megbocsát! - kérlelteférfit: - Biztosan a ruhám uszály ba akadt bele a cipőm sarka!Micsoda szörnyű vétség, kivált, nikor olyan szerencse éri azembert, hogy ilyen kiváló táncos al keringözhet!Közben csábos pillantásokat v :tett rá, és a bocsánatkéréstkísérő bánatos kis ajkbiggyeszté sejteni engedte, hogy készenáll a csókra. Hogy az ilyesmit bugyan kell csinálni, azt egy'nősoha el nzm felejti. - Micsoda nagyszerű mulatság volt! - mondta boldogan,amikor hazafelé igyekeztek. - Örülök, hogy jól érezted magadat - szólt Eleanor Butler. - És miattad is nagyon-nagyon örülök, Rosemary. Láttam, mi-lyen kellemesen érezted magadat. - Hah! Utáltam az egészet, mama, jól tudod. De olyan bol-dog vagyok, hogy elmehetek Európába, hogy ezért még ezt azostoba bált is hajlandó voltam elviselni. .Rhett nevetett. Scarlett és Rosemary nyomában lépkedett,anyját a karján vezette. Nevetése melegen gyöngyözött a hidegdecemberi éjszakában. Scarlett a férfi testének melegére gon-dolt, szinte a hátán érezte a közelségét. Miért nem őt vezetia karján, hogy közelebb lehessen hozzá? Tudta jól, miért: mertMrs. Butler öreg; úgy való, hogy a fia őt támogassa. De Scarlettepekedését ez egy csöppet sem csökkentette. - Nevess csak kedvedre, drága bátyám - mondta Rosemary -, de én ebben semmi mulatságosat nem találok. Két szót nemválthattam Miss Julia Ashleyvel egész este, mert azzal a soknevetséges alakkal kellett táncolnom. 248 249 - Ki az a Miss Julia Ashley? - kérdezte Scarlett. A név azonnyomban fölkeltette az érdeklődését. - Rosemary bálványa - mondta Rhett -, és az egyetlen sze-mély, akitől felnőtt létemre még én is félek. Ha látod, bizonyáramegjegyezted volna magadnak Miss Ashleyt. Fekete ruhát visel,és olyan az ábrázata, mint aki épp az imént nyelt ecetet. - Jaj, te! - füstölgött Rosemary. Odaszaladt Rhetthez, és azöklével püfölni kezdte a mellét. - Pax! - kiáltott a férfi. Jobb karjával átölelte és magáhozvonta a húgát. Scarlettet megérintette a folyó felől áradó hideg szél. Felszeg-te az állát, előrefordult, és a még hátrálévő néhány lépést egye-dül tette meg a házig. 22 Scarlett biztosra vette, hogy a következő vasárnap újabb lec-kére számíthat Eulalie-tól és Pauline-tól. A bálon tanúsított ma-gatartása őt magát is meglehetősen aggasztotta. Talán egy kicsittúlságosan is... élénken viselkedett. De hát oly rég nem mulatottilyen nagyszerűen, és a igazán nem az ő hibája, hogy a férfiaksokkal nagyobb figyelmet szentelnek neki, mint a charlestonihölgyeknék. És különben is, Rhett miatt van az egész, azért,hogy ne bánjon vele olyan hidegen és kimérten. Azért egyetienasszonyt se hibáztathat senki, ha mindent elkövet, hogy megóv-ja a házasságát. A templomba menet s jövet némán szenvedte végig nénikéihasonlóképp néma rosszallását. Eulalie gyászos szipogása aszertartás alatt majd megőrjítette, de aztán átadta magát az ál-modozásnak, s elképzelte azt a pillanatot, amikor Rhett majdfelhagy nagy büszkeségével, és elismeri, hogy még . mindig őtszereti. Mert így igaz, tán nem? Valahányszor tánc közben aférfi a karjába fogta, Scarlett majd elalélt a gyönyörüségtől.Az teljességgel lehetetlen, hogy miközben ő villámcsapásnak~;érzi térfi érintését, Rhett ugyanakkor nem érez semmit! Vagymégic elképzelhető? Kiducül hamarosan. Rhett többre les kénytelen, mint hogycsak a i erekán nyugtassa kesztyűs kez:c, ha eljő a szilveszteréj.Éjfélkor meg kell csókolnia. S addig .nár csak öt nap van hátra,s akkor áz ajkuk találkozni fog, és férfi kénytelen lesz elhinni,hogy valóban annyira szereti. Sc:.rlett csókja minden kimon-~ott szónál többről fog árulkod ll...A mise ősi szépsége és misztéI uma kibontakozott mit s~mlátó szeme előtt, miközben Scarle `.t arról ábrándozott, hogyanfognak valóra válni az álmai. Val; .hányszor nem cselekedett az -előírásnak megfelelően, Pauline hegyes könyökével oldalba bökte. Amikor a reggelizőasztalhoz letelepedtek, folytatódott a fa-gyos hallgatás. Scarlett úgy érezte, szabadon van az összes ideg-végződése, annyira égette Pauline jeges pillantása; Eulalie szipá-kolása: Végül aztán nem bírta tovább, és dühösen nekik támadt,ahelyett hogy megvárta volna, mikor indul már meg végre elle~ea támadás. - Nekem azt mondtátok, hogy mindenki gyalog megy min-denhova, és csupa hólyag lett a lábam, mert elhittem, amitmondtatok. Tegnap este a Wentworthék bálján tele volt az utcafogatokkal! Pauline fölvonta szemöldökét, és még jobban összeszorítottaa száját. - Érted már, miről beszélek, testvérkém? - fordultEulalie-hoz. - Scarlett szántszándékkal fütyül mindenre, amitCharleston jelképéz. - Nehezen látom be, mit számítanak a fogatok, ha arra gon-dolok, mi mindenről kellene beszélnünk vele ehelyett. - Csak egy példa - makacskodott Pauline. - Kiváló példájaaz egész magatartásának, ami mindenben megmutatkozik.Scarlett kütta a sápatag, gyönge kávét, amit Pauline a csészé-jébe töltött, majd csörömpölve .lecsapta a csészét. - Nagyonlekötelezne, ha nem úgy beszélgetnétek a jelenlétemben, mintha 250 251 süketnéma volnék. Nekem prédikálhattok, amennyit akartok,de előbb mondjátok meg, kié volt ott az a sok fogat!A nénikéi tágra meredt szemmel bámultak rá. - Hogyhogy,természetesen a jenkiké - mondta Eulalie. - A koffereseké - tette hozzá Pauline, a poritosság kedvéért.A nővérek egymást mondatonként helyreigazítva és kiegészít-ve elmondták, hogy a kocsisok még mindig hűek háború előttigazdáikhoz, habár manapság az újgazdág felsővárosiaknakdolgoznak. A báli szezon alatt addig-addig mestérkednek s ma-nipulálják alkalmazóikat, mígnem szabaddá tehetik magukat"a fehér gazdák" számára, s elvihetik őket a távoli bálokraés fogadásokra, ha az időjárás olyan, hogy nem mehetnek gyalog. - A Szent Cecilia-bál estéjén egyszerűen ragaszkodnak hoz-zá, hogy szabadnapot kapjanak kocsistul-lovástul - tette hozzáEulalie. - Nagyszerűen betanított kocsisok, egészen kiválóak - mond-ta Pauline -, ezért a kofferesek semmi pénzért meg nem haragí-tanák őket. - Majd elnevette magát. - Tudják, hogy a kocsisokmennyire megvetik őket. A házicselédségnél nincs nagyobbsznob a föld kerekén. - Ezeknél a cselédeknél semmiképpen - tette hozzá Eulalievidáman. - Végtére is éppúgy charlestoniak, mint mi magunk.Ezért olyan fontos nekik is a báli szezon. A jenkik elvettékmindazt, amit elvehettek, megpróbáltak tönkretenni mindent,de a báli szezont még nem sikerült tőlünk elvenniük. - Sem a büszkeségünket! - jelentette ki Pauline.A büszkeségükkel meg a garasaikkal elviszi őket a lóvasútmindenhová, ahová menni akarnak, gondolta Scarlett keserű-en. De azért nagyon örült, hogy a hűséges régi házicselédségreterelődött a beszéd, s ennél meg is ma~radtak a reggeli végéig.Még arra is gondosan ügyelt, hogy otthagyja a fele reggelijét,hogy Eulalie bekaphassa, mihelyt ő kitette a lábát. Pauline néniugyanis nagyon fukaron mérte az adagokat. 252 Nagy örömére Anne Hamptont a Butler-h izban találta, ami-k~,r odaért. A nénikéi hideg rosszallása után nem is ártana egyk. sit sütkérezni Anne imádatában.~~e Anne meg az az özvegyasszony, aki vel~, jött az otthonból,nagy on el volt foglaiva az ültetvér~yről ér .cezett kaméliás vá- zákkal. Rhett nemkülönben. - Porig leégtek - mondta -, de amiótakigazolták, erősebbek, mint valaha. - Jaj, nézzétek! - kiáltott fel Anne. - Ez a Reine des Fleurs. - És itt egy Rubra Plena! - A sovány, idős özvegyasszonysápadt kezét egy viruió vörös virág köré kulcsolta. - Én az enyé-met mindig kristályvázában teszem a zongorára.Anne szeme megrebbent. - Mi is, Harriet asszony, az AlbaPlená-kat pedig a teázóasztalkára. - Az én Alba Plená-m korántsem olyan egészséges, mint re-méltem - mondta Rhett. - A bimbói valahogy olyan satnyák.Az özvegy és Anne felnevettek. - Januárig az nem fog virágoz-ni, Mr Butler - magyarázta Anne. - Az Alba későn nyíló növényRhett szája bánatos mosolyra torzult. - Azt hiszem, én isaz vagyok, már ami á kertészkedést illeti.Teremtőm! - gondolta Scarlett. Még a végén arról fognakitt bájcsevegni, hogy a tehénlepény a jobb trágya a növénynekvagy a lócitrom. Hogy egy ilyen ember, mint Rhett, hogyanképes ilyen témákról társalogni! Hátat fordított nekik, és odaültEleanor pamlagja közelébe, ahol az asszony kézimunkázott. - Ez a darab itt már majdnem elég hosszú, hogy körbeszeg-jük vele a borszínű ruhád gallérját, ha fel kell újítani - szóltaz asszony mosolyogva Scarletthez. - Az évad közepe felé nemárt egy kis változás. Addigra be is fejezem. - Ó, Eleanor asszony, maga mindig olyan aranyos és figyel-mes. Valahogy mindjárt jobb kedvre derülök tőle. Őszinténszólva csak csodálni tudom, hogy olyan jó barátságban tud len-ni a nénikémmel, Eulalie nénivel. Csöppet sem hasonlít magára.Folyvást zsörfölődik és szipog és mörog Pauline nénire, 253 Eleanor leejtette elefántcsont kézimunkatűjét. - Scarlett, mitnem mondasz! Hát persze hogy Eulalie jó barátnőm, szinte mára testvéremnek tartom. Nem tudtad, hogy majdnem az öcsémvette el feleségül? Scarlett eltátotta a szájá t. - El sem tudom képzelni, hogybárki is feleségül akarta venni Eulalie nénit - jegyezte megőszintén. - De drágám, bájos ifjú hölgy volt, egyszerűen elragadó. Ak-kor jött el hozzánk látogatóba, amikor Pauline hozzáment Ca-rey Smithhez és letelepedett Charlestonban. A ház, amelybenlaknak, a Smithék városi rezidenciája, az ültetvényük odaát volta Wando folyó túlpartján. Kemper, az öcsém, első pillantásrabeleszeretett. Mindenki arra számított, hogy össze fognak háza-sodni. Aztán az öcsémet levetette a ló és szörnyethalt. Eulalieazóta is az özvegyének tekinti magát.Még hogy Eulalie néni valaha szerelmes volt! Scarlett nemakart hinni a fülének. - Egészen biztosra vettem, hogy tudsz róla - mondta Mrs.Butler. - Mégiscsak rokon. De nekem nincsenek rokonaim - gondolta Scarlett, legalábbisabban az értelemben nincsenek, ahogyan Eleanor asszony érti.Nem közelállók, nem törődnek a más bajával, nem ismerikmindenki szívének legrejtettebb titkait. Nekem csak az a zsém-beskedő Suellen jutott, és Carreen, az apácafőkötőjével mega zárdájának tett szent fogadalmával. Hirtelen nagyon magá-nyosnak érezte magát, pedig körös-körül folyt a vidám társal-gás. Biztosan éhes vagyok, vonta le a végkövetkeztetést, azértvan olyan sírhatnékom. Meg kellett volna ennem az egészreggelit. Be is lakott az ebédből alaposan, ám ekkor Manigo bejött,és halkan néhány szót váltott Rhett-tel. - Elnézést kérek - mondta Rhett -, úgy látszik, valami jenkitiszt van a kapuban. - Vajon most mit akarnak? - tűnődött Scarlett hangosan. 254 Rhett nevetve tért vissza a következő percben. - A r egadás-hoz xrar csak a fehér zászló hiányzik - mondta. - M2vna, nyer-tél. Felkérik a férfiakat, hogy fáradjanak be az őrházba,.mertvissza akarják szolgáltatni az elkobzott fegyvereket.Rosen, ary hangosan tapsolt. Eleanor asszony csitítgatta. - Nem csak a mi érdemünk. Eztasok házat egyszerűen nem hagyhatják védtelenül a felszabadí-tás napján. - Scarlett kérdőn nézet rá, ezért folytatta. - Újévnapja nem az már, ami volt hajdanán, hogy az emberek csönd-ben borogatják a fejüket, mert szilveszter éjszakáján felöntöt-tek a garatra. Mr. Lincoln január elsején bocsátotta ki az egyen-jogúsítási nyilatkozatot, azóta ez a volt rabszolgák legnagyobbünnepe. Ellepik a parkot a Battery végén, egész nap, egész éjjelpetárdát durrogtatnak, tűzijátékot rendeznek, és persze folyvástisznak. Mi bezárkózunk, még a redőnyöket se nyitjuk ki, mintamikor a hurrikán pusztít. Mégis, jó érzés, hogy felfegyverzettember van a házban. Scarlett a homlokát ráncolta: - A házban nincs fegyver. - Majd lesz - mondta Rhett. - Meg még két férfi. Az ültet-vényről jönnek, épp erre az alkalomra. - És te mikor mész? - kérdezte Rhettet Eleanor. - Harmincadikán. Harmincegyedikén van találkozóm JuliaAshleyvel. Meg kell beszélnünk, hogyan alkossunk egységfrontot.Rhett elmegy! Már megint a nyomorúságos, bűzös ültet-~vényére! Nem lesz itt, hogy megcsókoljon szilveszter éjsza-káján. Scarlett most szinte biztosra vette, hogy menten el-sírja magát. - Veled megyek az ültetyényre - jelentette ki Rosemary. - Hó-napok óta nem j ártam ott. - Nem jöhetsz, Rosemary. - Rhett igyekezett megőrizni hig-gadtságát. - Azt hiszem, Rhettnek igaza van, drágám - mondta Mrs.Butler. - Nem lehet veled állandóan, ahhoz túlontúl sok intézni-valója van. Te pedig nem lehetsz a házban vagy bárhol másutt 255 gy gy gy csinál Rhett, gondolatait más foglalta le. Hála ajóistennek, azz a g erekszámba menő e szál cseléddel. Túl na ott hogy ez a lóolyan öreg és lusta. Oly rég nem ültem már lóháton,a n zs és túl sok a durva ember. - Akkor majd magammal viszem Celie-t. Scarlett pedig köl- = hogyha csak eg kicsit is tüzesebb, biztosan levetne. Pedig hogycsönadja neked Pansyt, hogy segítsen az öltözködésben, ugye,szerettem lovagolni... még odahaza.:. amikor lárán tele voltakScarlett? az istállók. Pa a olyan büszke volt a lovaira. És énrám. Suellen keze olyan vc,~.t, akár az üllő, egy aligátor száját is képes lettScarlett mosölygott: Nincs itt szükség könnyekre. - Én is ve-gy , y g y volna tönkrete ni. Carreen meg félt, még a póniktól is. De én led me yek Rosemar - moj dta ne édesen. - Pans is. - Az a papávalversel:yeztem, az utak réme voltam, néha majdnemültetvén en is beköszönt az ú év. Emberekkel teli bálterem nél-kül, kettesben Rhett-tel. meg is nyertem a aersenyt."KatieScarlett", szokta volt monda- - Igazán nagylelkű vagy, Scarlett - mondta Eleanor asszon ,ü "akezed egy angyalé, de az idegeidet az ördög is megirigyel-, y g y y hetné. Ez benned az O'Hara-vér, s a ló mindig felismeri az ír - Tudom menn ire fo od hián olni a jövő heti bálokat. Na-gyobb a szerencséd, mint megérdemled, Rosemary, hogy ilyenembert, és a lelkét kiteszi érte" Drága jó papa... T~ra erdeinekfigyelmes sógornőd van. éles az illata, épp mint ennek azitteninek, a fenyőillat csiklan-, gyi dozza az orromat. Vajon hány mérföld Rhett birtoka? Majd - Mama szerintem e küknek sem szabad jönniük, én nemegyezem bele - mondta Rhett. megtudom Rosemarytől. Ő biztosanegészen pontosan meg tud- y yi j yj ja mondani. Remélem, ez a lVIiss Ashley nem is olyansárkány, Rosemar már tiltakozásra n totta a szá át de an a csak, g gy gg mint amilyennek Rhett beállítja. Mit is mondott? Úgy fest, fölemelte a kezét mire elhall atott. - Na on me ondolatlangy, j gy g y g mint aki ecetet ivott? Olyan murisan tudgonoszkodni... csak va Rhett - e ezte me halkan. - Rosemar le alább annyira ne velemgonoszkodjon. szereti az ültétvényt, mint te, és ő mégse járkálhat oda olyan - Scarlett! Gyeré már! Mindjárt ott leszünk - kiáltott hátraszabadon. Szerintem magaddal kéne vinned, kivált, ha Juliayt gy g Rosemary. Scarlett megpöccintette a lova orrát, mire az szapo- Ashle is fölkeresed. Na on kedveli a hú odat. ,Scarlett agya sebesen járt. Bánja is ő, hogy elszalaszt egy-kétrázni kezdte lépteit. Rhétt és Rosemary már kiértek az erdőből, mire utolérte őket. Először csak Rhettet látta maga előtt, körvo-bált ha egyszer kettesben lehet Rhett-tel! Rosemarytől majdg gy pp gj nalai élesen rajzolódtak ki a vakító napfényben. Milyen jóképű megszabadul y lah j an - talán é ez a Miss Ashl fo a és milyennagyszerűen üli meg a lovat, s az az állat bizony nemme hívni ho lak on nála. S akkor csak Rhett lesz ott... és olyankivénhedt gebe, mint az enyém, hanem csupa tűz, csupaScarlett. Eszébe jutott, hogyan viselkedett Rhett a szobájában,élet. Hogy kidudorodnak az izmai a bőre alatt, mégis áll, mintamikor elöző alkalommal az ültetvényen voltak. Karjába fogta,egy szobor, Rhett oly ügyesen kordában tarja a térde szorításá-vígasztalta, gyengéd szavakkal szólt hozzá...val meg .a gyeplővel. A keze...j g y , Rosemary intett, elkapta Scarlett pillantását, majd az előtte - Ma d me látod Miss Julia ültetvén ét Scarlett - mondtaRosemary - Az olyan, amilyennek egy ültetvénynek lennie kell.elterülő látványra irányította, mire Scarlettnek még a lélegzeteis elakadt. Az építészet ez idáig sohasem keltette fel az érdeklő- - Rhett előttük lovagolt, félretolta vagy letépte az akantusz in-dáit, amelyek keresztezték útját a fenyőerdőben. Scarlett Rose- dését,még csak fel sem tűnt neki. Még a gyönyörű palotáky y p p pp is - amelyekről Charleston Batteryje világhírű volt -csak kö- mar n omában lé tetett. E ercben csö et se érdekelte, mit256 , 257 zönséges házak voltak a számára. Julia Ashley palotájának ko-moly szépsége azonban más volt, mint amit eddig valaha is lá-tott, lenyűgöző és megfoghatatlan: Magányosan állt, körülöttecsupasz fű, kert sehol, a pázsit szélétői hatalmas, ősi tölgyfákfogták körül. A négyszögletes, téglából épült, fehér ajtó- és ab-lakkeretes ház "egészen különleges", suttogta Scarlett. Nem vé-letlen, hogy a folyó menti ültetvények közül egyedül ezt az egyethagyták érintetlenül Sherman seregei. Még a jenkik sem me-részeltek kárt tenni az eléjük táruló lenyűgöző látványban.Kacagás, énekszó hallatszott. Scarlett a hang irányába fordí-totta a fejét. A ház lenyűgözte, megdöbbentette. Balra, messzenagy kiterjedésű zöld területet látott; egészen más volt, minta fű mély, gazdag zöldje. S ebben a különös, zöld tájban többtucat fekete nő és férfi dolgozott és énekelt. Hisz ezek mezeimunkások, akik a vetésen dolgoznak, bármi legyen is az, amiel van vetve. És mennyien vannak! Gondolatai a tarai gyapot-föld körül jártak; az is olyan nagy volt hájdanán, hogy eltartott,amíg a szeme ellátott, mint ez a hatalmas zöld terület itt, afolyó mentén. Ó, igen, Rosemarynek igaza volt. Ez igazi ültet-vény, olyan, amilyennek lennie kell. Semmi nem égett le, seholsemmi változás, nem is lesz soha. Az Ashley-birtokot még magaaz idő is tiszteletben tartja. - Köszönüm, hogy fogad, Miss Ashley - mondta Rhett. Mé-lyen Julia Ashley kinyújtott keze fölé hajolt; kesztyűtlen kezéveltisztelettel megfogta a feléje nyújtott kezet, ajka előírásosan,kétujjnyival fölötte megállt, mert úriember nem követhet elolyan neveletlenséget, hogy valóban meg is csókolja egy férje-zetlen hölgy - ha mégoly idős is - feléje nyújtott kezét. - Erre mindkettőnknek szüksége van, Mr. Butler - mondtaJulia. - Már megint rémesen elhanyagolt a külsőd, Rosemary,de azért örülök, hogy látlak. Kérlek, mutasd be a sógornődet.Teremtőm, ez csakugyan sárkány, gondolta Scarlett idegesen.Vajon elvárja, hogy bókoljak? - Miss Julia, bemutatom Scarlettet - szólt Rosemary moso-~gva. Csöppet sem izgatta fel magát az idősebb nő epés meg-- Nagyon örülök, Mrs. Butler. Scarlett . iztosra vette, hogy Julia Ashley egy csöppet semörül. - Örvendek - felelte viszonzásképpen. Fejét kissé megbic-centette; ponuosan annyira, a~nennyire Miss Ashley merev fo-gadtatásá viszonzásaként elegendőnek ítélte. Különben is, mit~Cépi.el magáról ez az öreg nő? - A szalonban már elő van készítve a tea - mondta Julia. - Mrs. Butlerét is kitöltheted, Rosemary. Csöngess, ha nem eléga forró víz. Mr. Butler, majd a könyvtárban megbeszéljük adolgainkat, s utána teázunk. - Ó, Miss Julia, nem hallhatnám én is, amiről Rhett-tel be-szélniük kell? - kérlelte Rosemary. - Nem, Rosemary, nem hallhatod.Ezzel aztán el is van intézve, gondolta magában Scarlett. JuliaAshley már indult kifelé, s Rhett engedelmesen a nyomában. - Gyere, Scarlett, erre van a szalon - nyitott ki Rosemaryegy hatalmas ajtót, s intett Scarlettnek, hogy kövesse.A helyiség, ahová beléptek; nagyon meglepte Scarlettet. Tu-lajdonosnője merevségének itt nyoma sem volt, és nem is voltbenne semmi félelmetes. Hatalmas volt, nagyobb, mint MinnieWentworth bálterme. De a padlót sápadtpiros régi pe~rzsasző-nyeg borította, s a hatalmas ablakokon meleg rózsaszín függö-nyök lógtak. Élénk tűz pattogott a hatalmas kandallóban, anapfény beáradt a ragyogó ablaktáblákon, megcsillant a fényesezüstökön, s szétterült az arany, kék és rózsaszínű bársony bú-torhuzaton, amely a kényelmes, széles pamlagokat és karosszé-keket borította. A kandallópárkányon hatalmas, sárga-foltosmacska aludt. Scarlett csodálkozva ingatta a fejét. Nehezére esett elhinni,hogy ez a vidám, barátságos szoba ezé a fekete ruhás, merevtartású nőé, akivel a kapuban találkozott. Leült Rosemary mellé 258 259 a pamlagra. - Mesélj nekem Miss Ashleyről - kérte Rosemarytkíváncsian. - Miss Julia csodálatos teremtés - közölte Rosemary - Magairányítja az Ashley-birtokot, véleménye szerint nem volt mégolyan intéző, akire ne kellett volna felvigyázni. És gyakorlatilagmajdnem annyi rizsföldj~e van, mint a háború előtt. Bányászhat-na ő is foszfátot, mint Rhett, de persze hallani se akar róla.Az ültetvény arra való, hogy ültessenek rá, nem pedig arra -itt Rosemary hangja döbbent-elégedett suttogásba váltott át -,hogy kirabolják a föld mélyén rejtőző kineseket. Ugyanabbanaz állapotban tartja, mint régen. Van cukornád és prés, amivela melaszt kisajtolja, van kovács, aki megpatkolja az öszvéreketés megjavítja a kocsik kerekét, s egy kádár, aki hordókat készíta rizsnek és a melasznak, meg egy ács, aki mindent megjavít,meg egy tímár, aki a lószerszámot készíti. A rizst beviszi a város-ba hántoltatni, és vesz lisztet, kávét, teát, de minden mást ittmegtermel az ültetvényen. Vannak tehenei, birkái, szárnyasai,sertései, van melegház és füstölő, és eltett zöldséggel, morzsolttengerivel, befőttel teli raktárak. A borát is maga készíti. Rhettazt állítja, hogy még szeszfőzdéje is van odakinn a fenyőerdő-ben, onnan jön a terpentinszesz. - Talán még rabszolgái is vannak? - Scarlett szava gunyoro-san csattant fel. A nagy ültetvények kora lejárt, és visszahoznimár semmi módon nem lehet. - Ó, Scarlett, néha egészen úgy beszélsz, mint Rhett. Legszí-vesebben alaposan megráználak mindkettőtöket. Miss Juliabért fizet a munkásoknak, mint bárki más. Telik abból, amitaz ültetvénye hoz. És én is ezt fogom tenni a Landingen, mihelytmódom lesz rá. Szerintem rémes, hogy Rhett meg sem próbál-kozik vele. Rosemary csörömpölni kezdett a tálcán felsorakoztatott csé-székkel, tányérokkal. - Nem is tudom, Scarlett, citrommal kéred, vagy tejjel? - Hogy micsoda? Ó, tejjel, ha lehet. - Scarlett fütyült a teára.Gondolatai-már megint arán jártak, maga előtt látta a fehérgyapotföldeket, ameddig a szem ellát, a teli istállókat, s a házis épp olyan volt, mint akkor, amikor anyja még élt. Igen, ebbőla szobából árad a rég feledett citromolaj, réztisztító és padló-viasz aromá;a. Alig észlelhetően, de egészen biztosan érezte -` még a kan .tallóban pattogó fahasábok gyantaillata se tudta el-r nyomni. Keze gépit,en nyúlt a csésze tea után, amit Rosemary oda-n;~újtott neki, megfogta, kezében tartotta, amíg kissé kihűlt,s k~zben álmodozott. Miért is ne lehetne visszaállítani l~ra haj-danvolt szépségét? Ha ez az öreg hölgy képes eligazgatni eztaz ültetvényt, én is el tudom irányítani Tarát. Willnek fogalmasincs, milyen volt Tara hajdanán, a legjobb ültetvény volt Clay-ton megyében. - Kétöszvéres farm - így nevezi most. Nem,minden szentekre mondom, hogy Tara sokkal több annál! Ésén rendbe is tudom szedni, bármibe lefogadom. Nem elmondtaa papa vagy százszor, hogy igazi O Hara vagyok? Akkor megén is képes vagyok arra, amire ő, olyanná varázsolhatom Tarát,amilyen az ő idejében volt. Talán még szebbé is. Tudok könyvel-ni, tudom, hogyan kell hasznot húzni abból, amiben senki másnem látja a lehetőséget. Hisz a Tara körüli ültetvények mind ! tönkrementek. Biztos, hogy fillérekért fölvásárolhatnám őket Gondolatai ide-oda cikáztak, gazdagon termő földeket látottmaga előtt, kövér nyájakat: a régi hálószobáját ropögós, fehérfüggönyökkel, s a nyitott ablakokon áradt befelé a friss, tavaszijázminillat: aztán magát látta, amint a bozótostól megtisztítotterdőben lovagol, aztán a földjét körülvevő, mérföldhosszú gesz-tenyefa kerítést, amely messze belenyúlik a vörös talajú vidék-be... Úgy kellett elhessegetnie a feltoluló képeket. Vonakodvaterelte vissza figyelmét Rosemary kitartó, hangos beszédére.Rizs, rizs, rizs! Rosemary Butler kizárólag erről tud társalog-ni? És mi a csudáról tárgyalhat Rhett olyan sokáig azzal a véncsatalóval? Scarlett fészkelődni kezdett a pamlagon. Rhett hú- 2 261 gának megvolt az a szokása, hogy ha egy beszédtéma erősenfoglalkoztatta, egészen közel hajolt a partneréhez. Scarlett mármajdnem a pamlag széléig húzódott Rosemary elől. Megköny-nyebbülten fordult a kitáruló ajtó felé. Különben is, a fene essenRhettbe. Mit nevetgél Julia Ashleyvel? Azt hiszi tán, olyan mu-latságos, hogy ő itt aszalódik a vi~ág végezetéig? - Maga mindig is nagy gazember volt, Rhett Butler - mondtaJulia -, de hogy a bűnei közt a pimaszság is szerepel, azt ezidáig nem is tudtam. - Miss Ashley, legjobb tudomásom szerint a pimaszság aszolgákra jellemző a gazdáikkal s a fiatalokra az idősebbekkelszemben. Én ugyan az ön legodaadóbb szolgája vagyok, de aztigazán nem állíthatja, hogy fiatalabb volnék kegyednél. Egy-korúak lehetünk, esetleg, de hogy idősebb, arról szó se lehet.De hisz ez udvarol a vén satrafának! Valamit nagyon-nagyonel akarhat érni nála, ha már ennyire képes bolondot csinálnimagából. Julia Ashley olyan hangot hallatott, ami leginkább méltóság-teljes horkantáshoz volt hasonlítható. - Nos, rendben van -mondta -, beleegyezem, ha felhagy ezzel az abszurd ostobaság-gal. És most üljön le, és hagyja abba a bohóckodást:Rhett közelebb vitt egy széket a teázóasztalhoz, és szertartá-sosan meghajolt, amikor Julia helyet foglalt. - Köszönöm, MissJulia, hogy beleegyezését adta.- Ne legyen szamár, Rhett. Scarlett a homlokát ráncolva nézett mindkettőjükre. Mi fo-lyik itt? Hogyan váltottak át Miss Ashleyről és Mr. ButlerrőlRhettre és Miss Juliára? Nagy szamár ez a Rhett, jól mondjaaz öregasszony De "Miss Juliá"-t se sok választotta el attól,hogy meglehetősen szamár módra viselkedjék. Hisz jóformánkelleti magát Rhett előtt. Egyenesen undorító, ahogy az ujjaiköré csavarja a nőket! Egy szolgáló lépett sietve a helyiségbe, s fölemelte a pamlagelőtt álló asztalkáról a teástálcát. Mögötte érkezett a másodikszolgáló, aki halkan letette a teázóasztalkát Julia Ashley elé,majd egy inas egy nagyobb ezüsttálcával, amelyen másféle,nagyobb ezüstedények sorakoztak, valamint torták és szendvi-csek. Scárlett kénytelen volt elismerni, ha mégoly kellemetlenperszóna is Julia Ashley, stílusa az van! - Rhett-től hallom, hogy a Nagy Túrára indulsz, Rosemary- mondta Julia. - Bizoi.y! Majd meghalok az izgalomtól. - Kín s volna, ha meg is tennéd. Mondd csak, elkészítettedmár zz ú.itervet? - Még nam igazán, Miss Julia. Hisz csak néhány napja tu-dom, hogy :tazom. Csak abban vagyok egészen biztos, hogyminél tovább szeretnék Rómában maradni. - Jó lesz, ha vigyázol az időzítésre. A nyári hőség ott mégegy charlestoni számára is meglehetősen elviselhetetlen. És arómaiak elmenekülnek a városból, ki a tengerpartra, vagy föla hegyekbe. Még ma is levelezésben állok néhány egészen kiválóemberrel, akiknek a társaságát bizonyára élvezetesnek találnád.Majd adok ajánlólevelet, természetesen. Ha szabad tanácsotadnom... - Ó, nagyon is kérem rá, Miss Julia. Oly sok mindent szeret-riék megtudni. Scarlett megkönnyebbülten fellélegzett. Tartott tőle, hogyRhett elmondja majd Miss Juliának, hogy ő összekeverte ageorgiabeli Rómát az igazival, de Rhett szerencsére elszalasztot-ta az alkalmat. Most már ő tette le a garast, telebeszéli az öreg-asszony fejét azokkal a különös nevű emberekkel. Rosemarypedig valósággal falja a szavaikat.A beszélgetés a legkevésbé se érdekelte Scarlettet. De azértnem unatkozott. Lenyűgözve figyelte Julia Ashley minden moz-dulatát a teázóasztal körül. Anélkül, hogy megszakította volnaa társalgást a római régiségekről - csak épp Scarlettet kérdeztemeg, hogy tejjel vagy citrommal és hány szem cukorral kéria teát -, teletöltötte a csészéket, majd vállmagasságnál alig ala- 262 263 csonyabbra emelve, egyiket a másik után odatartotta a szolgáló-nak, hogy az vegye el tőle. Felemelte, három másodpercig akezében tartotta, majd elengedte.Még csak oda se néz! - döbbent meg Scarlett. Ha a szolgálónincs ott, vagy nem elég fürge, az egész lezuhan a padlóra. Deaz egyik szolgáló mindig ott volt, s a csészét némán a vendégelé tették anélkül, hogy egyetlen csepp kicseppent volna.És ez az ember honnét kerülhetett ide? Scarlett megrebbent,amikor az inas melléje lépett, felkínálta neki az összehajtogatottszalvétát meg a háromemeletes szendvicstálat. Már épp ki akar-ta nyújtani a kezét, hogy elvegyen egyet, amikor az inas tányérttartott elé, hogy arra szedjen.Ó, értem már, az egyik szolgáló adja a kezébe a dolgokat,hogy aztán továbbadja nekem! Meglehetősen bonyolult eljárásegy szardíniakrémes szendvicsért, amit egyetlen harapással ellehet nyelni. De azért lenyűgözte mindennek az eleganciája; s még inkább,amikor az inas gondosan megmunkált ezüstfogót vett kesztyűskezébe, s kezdte kiszedni a szendvicseket Scarlett tányérjába.A pontot az i-re csipketerítős kis asztalka tette fel, amit a máso-dik szolgáló helyezett Scarlett térde mellé, épp mikor törni kezd-te a fejét, hogy mitévő legyen ezzel a sok mindennel, egyik kezé-ben a csészével és az aljával, a másikban a tányérral.Éhsége és a szendvicsek felkeltette kíváncsisága ellenére - mi-féle étel lehet, amit ilyen cifrán szolgálnak fel? - Scarlettet leg-jobban a rutinosan mozgó személyzet érdekelte, amint előbbRosemaryt, majd Rhettet látták el tányérral, szendvic'sekkel,asztalkával. Szinte csalódott volt, hogy Miss Ashleyt nem része-sítették megkülönböztetett figyelemben, csak letették eléje aszendvicstálat az asztalra. Mi a csuda? Még a szalvétáját is magahajtogatja ki magának! Határozott csalódást érzett, amikorbeleharapott az első szendvicsbe, amelyről kiderült, hogy kö-zönséges vajas kenyér, bár volt valami a vajban - talán petrezse-lyem, nem, valami erősebb, metélőhagyma. Elégedetten lakmá-rozott, mindegyik szendvics ízlett neki. S a torták a másik állvá-nyon még ínycsiklandóbban festettek.Teremtőm! Ezek még mindig Rómáról beszélgetnek! Scarletta cselédség felé pillantott. Azok merev mozdulatlanságban áll-tak a fal mentén, Miss Ashley háta mögött. A süteményt bizo-nyára nem szolgálják fel egyhamar. Az ég szerelmére, Rosemarycsak a felét ette meg a szendvicsének....de milyen figyelmetlenek vagyunk - jegyezte meg Ju~aAsl,ley. - Mrs. Butler, kegyed melyik városba látogatna e1 szíve-sen? V2 y netán kegyednek is az a véleménye, mint Rosemary-nek; hc.?y minden út Rómába vezet?Scarlet felöltötte legbájosabb mosolyát. - Engem annyiralenyűgöz t'harleston, hogy más város egyszerűen eszembe sejut, Miss Ashley. - Nemes válasz - mondta Julia -, bár beszélgetésünket két-ségkívül zsákutcába vezeti. Inna még egy kis teát?Mielőtt Scarlett felelhetett volna, Rhett szólalt meg. - Sajnos,mennünk kell, Miss Julia. Az erdei csapást még nem sikerültmegtisztítanom, és manapság oly rövidek a nappalok. - Széles útjai lehetnének a csapások helyett, ha az embereivela földet műveltetné, nem a foszfátbányákat. - No de, Miss Julia, én azt hittem, fegyverszünetet kötöttünk! - Úgy is van. És én tiszteletben is tartom. Továbbá azt is elis-merem, hogy valóban jobb volna, ha sötétedés előtt hazaérné-nek. Magam is úgy elmerültem a régi szép római emlékeimbe,hogy nem néztem az órára. Talán Rosemary itt maradna éjsza-kára. Holnap reggel elkísértetném a Landingre.Ó, ez az! - gondolta Scarlett. - Sajnos, szó sem lehet róla - mondta Rhett. - Még ma esteel kell mennem hazulról, s nem akarom, hogy Scarlett egyedülmaradjon azzal az egy szál georgiai cselédlánnyal. - Én igazán nem bánom, Rhett - jegyezte meg Scarlett han-gosan -, őszintén mondom. Csak nem gondolod, hogy olyangyáva nyúl vagyok, hogy félek a sötétben? 265 - Nagyon igaza van, Rhett - mondta Julia Ashley. - És legyenóvatosabb, Mrs. Butler. Bizonytalan időket élünk.Julia igen határozottan beszélt. Határozott volt a mozgásais. Felállt, s az ajtó felé indult. - Akkor kikísérem magukat.Hector majd elővezetteti a lovaikat. 23 Több nagyobb csoportban álltak a dühös fekete férfiak ésegy kisebb csoportban négér asszonyok a patkó alakú füves te-rületen a landingi ház mögött. Rhett lesegítette Scarlettet ésRosemaryt az istállóközeli hevenyészett felhágókőről, s a könyö-küket fogta, amíg az istállófiú összemarkolta a kantárszárakatés elvezette a lovakat. Mikor a fiú hallótávolságon kívül került,Rhett a fülükbe súgta: - Körbekísérlek benneteket a főbejárat-hoz. Bementek, és egyenesen föl valamelyik hálószobába. Ma-gatokra zárjátok az ajtót, és odabenn maradtok, amíg érteteknem jövök. Majd felküldöm Pansyt. Legyen veletek. - Mi folyik itt, Rhett? - kérdezte Scarlett reszkető hangon. - Majd később~elmondom, most nincs rá idő. Tegyétek, amitmondtam. - Továbbra sem engedte el a két nőt, rájuk kényszerít-ve határozott, bár csöppet sem sietős tempóját, úgy indult aházat megkerülve a főbejárat felé. - Miszter Butler! - kiáltottutána az egyik férfi. S fél tucat másik eredt a nyomába, amintmegindult Rhett felé. Valami nincs rendjén, gondolta Scarlett , ha Mr. Butlernek szólítják Mr. Rhett helyett. Csöppet sem ba-rátságosak, és legalább ötvenen lehetnek. - Maradj ott, ahol vagy! - kiáltott vissza Rhett. - A hölgyeketelhelyezem és máris jövök, s akkor beszélhetünk. - Rosemarymegbotlott egy kőben, és Rhett elkapta, mielőtt még eleshetettvolna. - Azt se bánom, ha a lábadat töröd - mormogta a férfi-, csak meg ne állj. - Semmi bájom - mondta Rosemary. Dermesztően nyugodt,gondolta Scarlett. Megvetette magát, amiért olyan ideges: HálaIstennek már majdnem a háznál voltak. Még néhány lépés, ésmár meg is kerülték. Észre se vette, hogy a lélegzetét is visszafoj-totta, amíg a főbejárat elé nem értek. Mikor megpillantotta azöldellő teraszokat, amelyek a lepkeszárnyakat formázó tó ésa folyó felé lejtettek, végre megkönnyebbülten kieresztette tüde-jéből a visszafogott levegőt. Aztán mélyet lélegzett. Amint bekanyarodtak a téglateraszra,tíz várakozó fehér embert pillantott meg, akik a ház falát tá-masztották. Mind soványak vc itak, szikárak, sápadt, csupaszbokájuk kivillant nehéz, ormó an cipőjükből és ócska, kifakultnadrágszáruk alól. Lazán, csak így megszokásból a térdüknektámasztották pu, kájukat, pisztoly ukat. Mélyen behúzott, széleskarimájú kalapjuk árnyékba borít~tta a szemüket, de Scarletttudta, hogy tekintetük Rhettet és a mellette közeledő két nőtköveti. Egyikük barna dohánylevet sercintett a fűré, Rhett fi-nom lovaglócsizmája elé. - Hálát adhatsz a jóistennek, hogy nem a~húgomat találtadel, Clinch Dawkins, mert akkor megöltelek volna - mondtaRhett. - Pár perc és jövök, fiúk, hogy beszéljek v~letek, demost más dolgom van. - Könnyedén beszélt, elfogulatlanul. DeScarlett érezte a karjából áradó feszültséget. Fejét feltartva, ha-tározott, erőteljes léptekkel igyekezett lépést tartani Rhett-tel.Ezek a nyomorult fehér koldusok sem Rhettre, sem őrá nemfognak ráijeszteni. Hunyorogni kezdett a hirtelen támadt sötétben, amint a ház-ba beléptek. Micsoda bűz! Szeme gyorsan alkalmazkodott amegváltozott fényviszonyokhoz, és Scarlett egyszerre rájött, mi-ért van a sok pad és köpőcsésze odalenn a fogadószobában.Cserzett bőrű, kiéhezett fehér emberek ültek szerteszét, eg~szenmegtöltötték a helyiségét. Ők is fel voltak fegyverezve, s az őszemüket se lehetett látni a széles karimájú kalapjuktól. A pad-lót köpések borították, és barna tavak úszkáltak a köpőcsészék-ben. Scarlett kihúzta karját Rhett szorításából, bokájánál 266 267 összefogta a szoknyáját, és felment a lépcsőn. A második lép-csőfok után ismét leeresztette, hagyta, hogy lovaglóöltözékénekuszálya a porban ússzon utána. Dehogyis tűri el, hogy ez acsőcselék egyetlen pillantást is vessen egy hölgy bokájára. Úgylépkedett fel a roskatag lépcsőn, mint aki fütyül a világra. - Mi folyik itt, Scarlett asszony? Nekem senki nem mondel semmit! - kezdte Pansy a jajveszékelést abban a pillanatban,amint becsukódott mögötte a hálószoba ajtaja. - Csitt! - szólt rá Scarlett. - Azt akarod, hogy egész Dél-Carolina meghalljon? - Nekem senkihez semmi közöm nincs Dél-Carolinában,Scarlett asszony. Én vissza akarok menni Atlantába a családom-hoz. Nekem ez a hely egyáltalán nem tetszik. - Az szemernyit se érdekel senkit, hogy neked mi tetszik ésmi nem, úgyhogy eredj csak be oda a sarokba, ülj le a zsámoly-ra, és maradj csendben. Ha egyetlen nyikkanást hallok, én...én valami retteneteset művelek veled.Rosemaryre nézett. Ha Rhett húga is összeomlik, akkor vég-képp nem tudja, mitévő legyen. Rosemary igen sápadt volt, detökéletesen nyugodtnak látszott. A ágy szélén ült, és olyan me-rően tanulmányozta az ágyterítő mintáját, mint aki életébenmég olyat nem látott. Scarlett a hátsó kertre néző ablakhoz ment. Ha ott marada szélénél, akkor odalentről senki meg nem látja, hogy kinéz.Óvatos mozdulattal ellebbentette a muszlinfüggönyt, és kikan-dikált. Rhett odakinn van, teremtőm, de még mennyire! Láttaa kalapja tetejét, azt a sötét kört a fejek és hadonászó sötétkezek alkotta kör közepén. Az eddig elkülönülten álldogáló fe-keték most egyetlen fenyegető csoportba olvadtak össze.Fél perc alatt könnyűszerrel agyonverhetik, gondolta Scarlett,és sehogyan nem tudnám megakadályozni. Tehetetlensége felettérzett dühében a függönyt markolászta. , - Jobb, ha eljössz attól az ablaktól, Scarlett - mondta Rose-mary. - Ha Rhett miattunk kezd aggodalmaskodni, az elvonjaa figyelmét a tényleges tennivalóitól.Erre a támadásra Scarlett megpenderült maga körül. - Tégednem érdekel, mi folyik itt? - De még mennyire, hogy érdekel, csak épp fogalmam sincs,miről van szó. Amiként neked sincs. - Azt látom, hogy egy csor :ó feldühödött fekete épp agyon-verni készül Rhettet. Miért ne .n puffantják le őket ezek a szemétdohányköpködők, ha már it vannak a puskáikkal? - Akkor aztári megnézhetnér~'; magunkat. Ismerek a feketékközül néhányat, a foszfátbányába dolgoznak. Ezek nem akar-ják, hogy Rhettnek bántódása essen, különben elvesztik a mun-kájukat. Egvébként is, sok közöttük a Butler. Idevalósiak. Éna fehérektől félek. És gondolom, Rhett is.- Rhett semmitől se fél! - Dehogyisnem. Bolond volna, ha nem félne. Én is félek,és persze te is. = Én nem! - Akkor bolond vagy. Scarlettnek leesett az álla. A Rosemary hangjából kihallottostorcsapás jobban megdöbbentette, mint maga a sértés. Hiszez pont úgy beszél, mint Julia As:~ley. Fél órát volt együtt avén sárkánnyal, és maga is szörnyeteggé változott.Sietve ismét az ablakhoz fordult. Odakinn sötétedni kezdett.Mi történik? Nem látott semmit. Csak sötét alakokat a sötét mezőn. VajonRhett közöttük van? Nem látta. Fülét az ablakra tapasztotta,igyekezett elkapni a hangokat. De csak Pansy elfojtott vinnyo-gását hallotta. Ha nem csinálok valamit, megőrülök, gondolta, azzal fel-alákezdett járkálni a kis szobában. - Egy ilyen hatalmas ültetvé-nyen miért ilyen nyomorúságosan kicsik a hálószobák? - kér-dezte. - A tarai szobáinkba ebből kettő is beleférne. 268 269 - Valóban tudni akarod? Akkor ülj le. Ott egy hintaszék azablak mellett. Hintázhatsz, ahelyett hogy fel-alá rohangálnál.Majd meggyújtom a lámpát, és mesélek neked Dunmore Lan-dingről, ha valóban kíváncsi vagy rá. - Képtelen vagyok egy helyben ülni! Lemegyek, és kiderítemmi folyik odalenn. - Scarlett a sötétben az ajtógomb után tapo-gatózott. - Ha lemégy, azt soha meg nem bocsátja neked - mondtaRosemary Scarlett keze lehanyatlott. Oly hangos volt a gyufa sercenése, mint egy pisztolylövés.Scarlett érezte, hogy a bőre alatt megmerevednek az idegvégző-dései. Megfordult, s meglepve tapasztalta, hogy Rosemary épp-oly nyugodt, mint máskor. Ugyanott ült, az ágy szélén. A petró-leumlámpa fényében rendkívül élénknek látszottak a takaró tar-kabarka színei. Scarlett egy pillanatig tétovázott: Aztán a hinta-székhez ment, és belehuppant. - Jól van. Mesélj nekem Dunmore Landingről. - Türelmetlentoppantással hintáztatni kezdte magát. A hintaszék nyikorgott,miközben Rosemary az ültetvényről mesélt, amit oly nagyonszeretett. Scarlett gonosz élvezettel hintáztatta magát.Ennek a háznak, kezdte Rosemary, azért ilyen kicsinyek ahálószobái, mert amikor építették, csak nőtlen vendégekre szá-mítottak. A fölöttük lévő emeleten a vendégek inasai részéreépült szobák vannak. A lenti helyiségek, ahol most Rhett irodá-ja és az ebédlő van, régen azok is vendégszobák voltak - ottkártyáztak és éltek késő éjszakáig társadalmi életet. - A székekmind piros bőrrel voltak bevonva - mesélte Rosemary - Szeret-tem oda bejárkálni, és beszippantani a bőr- és whiskysza-got és szivarfüstöt, amikor a férfiak mind elmentek vadászni.A Landing arról a helyről kapta a nevét, ahol a Butlerek éltek,mielőtt szépapánk Angliából elindult Barbadosra. Az ükapánkvagy százötven éwel ezelőtt jött önnan Charlestonba. Ő épí-tette a Landinget, és ő hozta létre a kerteket. A feleségét, mielőtt~hozzáment ükapánkhoz, Sophia Rosemary Rossnak hívták.~Ross meg én tőle kaptuk a nevünket.- És Rhett kitől kapta? - A nagyapánktól. - Rhett azt mesélte, hogy a nagyapátok kalóz volt. - Csakugyan? - nevetett Rosemary. - Jellemző. A nagyapánkáttörte az angol blokádot a forradalom idején, ahogy Rhetta jenki blokádot a mi háborúnkban. El volt szánva mindenre,hogy kijuttatja a rizstermésünket, és ebben senki megakadá-lyozni nem tudta. Gondolom, úgy mellesleg ügyesen kereske-dett, de főképpen a rizsültetvényből élt. Dunmore LandingTnindig is rizsültetvény volt. Ezért haragszom annyira Rhettre...Scarlett sebesebben hintáztatta magát. Ha megint rákezd arizsültetvényre, sikítani fogok.Két puskalövés harsant bele az éjszakába, és Scarlett felsi-koltott. Felugrott, és az ajtóhoz rohant. Rosemary is felpat-tant, és utánavetette magát. Erős karjával elkapta és visszafogtaScarlettet. - Eressz el, lehet, hogy Rhett... - hörögte Scarlett. Rosemarya szuszt is kinyomta belőle. Egyre erősebben szorította: Scarlett igyekezett szabadulni.Lélegzetvétele hangosan dobolt a fülében, és valahogy sokkalkivehetőbben hangzott a hintaszék nyikorgása, amely a lélegzésé-vel együtt lassult. Mintha elsötétedett volna a kivilágított szoba.A keze gyöngén verdesett, s megfeszült torkából reszelős han-gok törtek elő. Rosemary eleresztette: Nem számít. Csak az szá-mít, hogy végre levegő jusson a tüdejébe. Még azzal se törődött,hogy térdére-kezére esett. Így valahogy könnyebben szedte alevegőt. - Sokáig tartott, míg végre meg bírt szólalni. Felnézett; és látta,hogy Rosemary háttal az ajtónak áll. - Majdnem megöltél -mondta Scarlett. - Bocsáss meg. Nem akartalak bántáni. De fel kellett tartóz-tassalak. 270 271 - Miért? Rhetthez akartam menni. Rhetthez kell men - A férfi fontosabb számára a világ minden kincsénél. 1nem képes ez az ostoba lány ezt felfogni? De hát hogy isrá képes, amikor soha nem szeretett senkit, amikor őt se szesoha senki?... Scarlett megpróbált talpra állni. Ó, Szűz Mária, Isteszent anyja, mennyire elgyöngültem. Keze megtalálta azoszlopát. Lassan felhúzódzkodott. Sápadt volt, mint egytet, zöld szeme hideg szikrákat vetett.- Megyek Rhetthez - mondta. Rosemary ekkor megütötte. Nem a kezével, nem az öklScarlett azt még kibírta volna. - Nem kellesz neki - mondta Rosemary halkan. - Nemegmondta. 24 Rhett a mondat közepén elhallgatott. Scarlettre nézett, ésmegkérdezte: - Mi az? Nincs étvágyad? Pedig állítólag a jó vidé-ki levegő növeli az étvágyat. Egészen elképesztesz, drágám. Azthiszem, életemben még nem tapasztaltam olyat, hogy te csakturkálsz az ételben. Scarlett fölnézett érintetlen tányérjából, és rámeredt. Hogymerészel egyáltalán szólni hozzá, amikor kibeszélte a háta mö-gött? És vajon kinek beszélte még ki Rosemaryn kívül? Charles-tonban tudja mindenki, hogy Rhett Atlantában otthagyta, őpedig bolondot csinált magából azzal, hogy utánajött?Ismét lenézett, és tovább tologatta az ételt a tányérján. - Nos, aztán mi történt? - kérdezte Rosemary - Még mostsem értem. - Csak az, amire Miss Julia meg én is számítottunk. Az őmezei munkásai és az én foszfátbányászaim együtt főzték kia tervet. Tudod, hogy a következő évre szóló munkaszerződése-ket újév napján kell aláírni. Miss Juliával azt akarták közölniemberei, hogy én kétszer annyit fizetek, mint ő, s hogy emeljea bérüket, különben hozzám jönnek dolgozni. Az én embe-m ugyanezt a játékot készültek eljátszani, csak megforditva.fel sem merült az agyukban, hogy Julia meg én nem hagyjukMihelyt átmentünk az Ashléy-birtokra, megindult a suttogás.indnyájan tudták, hogy a játszmát elvesztették. Láttad, hogybirtok munkásai hogy iparkodtak a rizsföldeken. Nem akar-k megkockáztatni, hogy elveszítik a munkájukat, és perszeind rettegnek Miss Juliától. A dolgok itt nem mentek olyan símán. Híre ment, hogy a Lan-ngen terveznek valamit a feketék, és erre mozgolódni kezdteksummerville-i fehér részes aratók. Azt tették, amit a fehér s~.egé-~k általában tenni szoktak; fogták a puskájukat, és felkés..,ülteky kis lövöldözésre. Idejöttek, betörtek a házba, ellopták a whis-nnet, aztán körbeadták az italt, és jól felöntöttek a gar'Gt-ra.Miután benneteket biztonságba helyeztelek, megmondt .mkik, hogy az én dolgomat bízzák csak énrám, aztán loholtamház végébe. A feketék meg voltak rémülve, és meg is volt ráinden okuk, de én meggyőztem ők.,t, hogy majd lecsillapítomfehéreket, és hogy menjenek csak nyngodtan haa:a.Aztán visszajöttem a házhoz, és megmondtam a részes ara-~knak, hogy a munkásokkal mindenben megállapodtam, ésenjenek csak haza ők is. Talán túl gyorsan közöltem velük.fagam is annyira megkönnyebbültem, hogy baj nélkül megúsz-.m, hogy ettől könnyelművé váltam. Legközelebb okosabb le-ek. Már, h ments Isten, lesz legközelebb. Szóval, Clinchawkins elvesztette a fejét. Az az ember magának kereste a~jt. Azt m ondta, niggerbarát vagyok, azzal előkapta a puská-~t és ráx~í fogta, de én nem vártam meg, míg kiderül; eléggévan-e szíva ahhoz, hogy el is süsse, hanem odaugrottam ésiütöttem a kezéből. Az eget lyuggatta ki a puskájával. - Ez minden? - kérdezte Scarlett szinte kiabálva. - Igazán~eemondhattad volna. 272 273 - Nem volt rá időm, kicsim. Clinch büszkeségét nagy sértésérte, ezért rám fogta a kését, mire én is előrántottam a magamét,és vagy tíz percig igencsak el voltunk egymással foglalva, mígvégre lenyisszantottam az orrát.Rosemarynek a lélegzete is elállt.Rhett megpaskolta a kezét. - Csak a csücskét, ne félj. Úgyisolyan hosszú volt. Sokat javítottam a megjelenésén. - De, Rhett, ez téged most majd el aka.r intézni.Rhett a fejét rázta. - Nem, biztosíthatlak, hogy nem akar.Tisztességes küzdelem volt. És Clinch a legrégebbi társaim egyi-ke. Együtt harcoltunk a konföderációs seregben. Ő töltötte azágyút, aminek én voltam a parancsnoka. Közöttünk olyan szo-ros a kötelék, hogy azt az orrának egy kis darabkája meg nembonthatja. - Bárcsak megölt volna - szólt Scarlett jól hallhatóan. - Fá-radt vagyok, lefekszem. - Azzal hátralökte a székét, és méltó-ságteljesen kivonult a szobából.Rhett szándékosan elnyújtott szavai még utolérték. - Nincsnagyobb áldás a férfi számára, mint a hű, szerető feleség.Scarlettet majd szétvetette a méreg: - Remélem, Clinch Daw-kins odakinn várakozik a ház előtt, hogy lepuffantson -mormogta. Ami azt illeti, nem sírta volna vörösre a szemét, ha a másodikgolyó Rosemaryt találja el. Rosemary Rhett egészségére emelte borospoharát. - Nos, jó,értem már, miért mondtad, hogy ünnepi a mai vacsora. Éna magam részéről azt ünnepelem, hogy a mai nap véget ért. - Scarlett beteg? - kérdezte Rhett a húgától. - Én csak tréfál-tam az étvágyával kapcsolatban. Nem jellemző rá, hogy egyfalatot se egyék. - Felizgatta magát. - Láttam én már izgatottnak többször, mint hinnéd, mégisevett, akár egy dokkmunkás. - Nemcsak a hangulata miatt van, Rhett. Amíg te orrokatgdostál, mi is birokra keltünk Scarlett-tel. - Rosemary elme-~te, hogyan vesztette el Scarlett a fejét, s hogy mindenáron~tána akart eredni. - Nem tudtam, mennyire veszedeimes~alenn a helyzet, ezért visszatartottam. Remélem, jól tettem. - A legnagyobb mértékben. Bármi megeshetett volna. - Azt hiszem, egy kicsit jobban megszorongatta-n a kelleté-1: Majdnem elájult, nem kapott levegőt.Rhett hátravetette a fej ét, úgy nevetett. - Teremtö n, ezt szíve-n végignéztem volna. Scarlett O'Harát két válira i ktette egyönge leány. Georgiában legalább száz nő vörösre tal.solta vol-. a tenyerét, ha ezt végignézheti.Rosemary tétovázott, hogy bevallja-e a többit is. Tisztábanlt vele, hogy amit Scarlettnek mondott, az jobban fájt neki,int a küzdelem. Aztán úgy ;%intött, hogy hallgat. Rhett még .indig nevetett; minek rontaná el a jókedvét?Scarlett hajnal előtt ébredt. Mozdulatlanul feküdt a sötét szo-bában, moccanni sem mert. Csak vedd a levegőt egyenletesen,mintha még aludnál, mondta magának, éjszaka közepén ugyanföl nem ébrednél, ha nem hallottál volna valami zajt. Úgy érez-te, egy örökkévalóságig hallgatózott, de a nehéz csendet nemtörte meg semmi. Amikor rájött, hogy az éhség ébresztette fel, a megkönnyeb-büléstől majdnem felkiáltott. Hát persze hogy éhes! Tegnap reg-gel óta nem evett, csak azt a pár szendvicset az Ashley-birtokona tea mellé. Az éjszakai levegő túlságosan hideg volt ahhoz, hogy magáraöltse a magával hozott elegáns selyemköntöst. Az ágytakarótborította magára. Nehéz gyapjú volt, és még őrizte a teste mele-gét. Sután lifegett mezítelen lábszára körül, miközben halkankeresztüllopakodott a sötét hallon, majd le a lépcsőn. Hála Is-tennek a felszított tűz még mindig adott .ki magából némi mele-get s elég fényt is; hogy megtalálja az ebédlőbe s azon túl a 274 275 konyhába vezető ajtót. Bánta is ő, mit talál, a hideg rizst éspörköltet is felfalta volna. Fél kézzel a takarót fogta össze ma-gán, a másikkal a kilincs után nyúlt. Jobbra van, vagy balra?Nem látta. - Állj, vagy szétloccsantom a fejedet! - Rhett nyers hangjáranagyot szökkent. Leesett róla a takaró, s rátámadt a hideg levegő. - Csak rajta, tessék! - fordult feléje Scarlett, majd lehajolt,hogy fölvegye a takarót. - Nem eleget rémítgettél tegnap? Mármegint kezded? A hideglelést hozod rám! - Te meg mit kóborolsz ilyenkor, Scarlett? Le is puffanthatta-lak volna. - Te meg mit riogatod itt az embert? - Scarlett a vállára terí-tette a takarót, mint valami királyi palástot. -~A konyhába me-gyek valami ennivalóért - közölte a tőle telhető legnagyobb mél-tósággal. Rhett mosolyogva nézte, milyen méltóságteljesen tartja ma-gát lehetetlen öltözékében. - Felszítom a tüzet a kályhában -mondta. - Én is innék egy kis kávét. - A magad házában vagy Akkor iszol kávét, amikor tetszik. - Scarlett úgy rugdosta maga mögé á takarót, mint valami báliruha uszályát. - Nos, kinyitod nekem az ajtót?Rhett néhány fahasábot hajított a tűzre. A forró parázs fel-izzott, és a láng~belekapott a farönkön máradt leveiekbe. Rhettkomoly arcot öltött, mielőtt Scarlett észrevehette volna, milyenképet vág. Kinyitotta az ebédlőbe vezető ajtót, és hátralépett.Scarlett elhúzott mellette, de szinte azon nyomban megtorpant.A szobában teljes sötétség uralkodott. - Ha megengeded... - Rhett gyufát, gyújtott. Megérintette ve-le az asztal fölött függő lámpát, majd gondosan mégigazgattaa lángot. Scarlett hallotta a hángjában bujkáló nevetést, de valahogynem jött tőle méregbe. - Olyan éhes vagyok, egy lovat is felfal-nék - ismerte el. - Kérlek, azért egy lovat talán mégse - nevetett Rhett. -~sszesen három van belőle, és kettő közülük nem sokat ér. -~itátette az üvegburát a lámpára, és Scarlettre mosolygott. - Mit~zólnál egy kis sonkás tojáshoz? - .Két szelet sonkával - mondta Scarlett. Követte Rhettet a~iconyhába, leült az asztal mellé a lócára, és lábát a t~.karóbazgyömöszölte, miközben a férfi begyújtott a nagy vask.~lyhába.~Mikor már ropogott a tűz, Scarlett kinyújtotta a lábG a tűzfelé, hogy melegedjen. Rhett egy fél sonkát, vajat és tojást hozott elő a kamrGból. - A kávédaráló ott van mögötted, az asztalon - mondta. - Ababkávé pedig abb~n a dobozban. Ha ledarálnál egy keveset,amíg én felszelem a sonkát, hamarabb elkészülne a reggeli. - És ha te darálnád le, amíg én elkészítem a to~ást? - A kályha még nem elég forró, Mohó kisasszony. Otf a ku-koricakenyér a daráló mellett. Azzal kibírod. A főzőcskét bízd rám. Scarlett megpenderült. A kenyérkosárban a szalvéta alattmindössze négy szelet kenyeret talált. Eleresztette a takarót, éskinyúlt az egyik szeletért. Miközben a kenyeret rágta, egy marékbabkávét töltött a darálóba. Aztán hol a kenyérből harapott,hol a kávét darálta. Mikor a kenyér már majdnem elfogyott,sisteregni kezdett a serpenyőbe dobott sonka. - Mennyei illata van - jegyezte meg Scarlett boldogan. Gyor-san befejezte a kávédarálást. - Hol a kávéfőző? - Megfordult,Rhettre nézett, és elnevette magát. A férfi konyharuhát gyűrta nadrágja derekába, és hosszú villát tartott a kezében. A villá-val az ajtó melletti polc felé bökött.- Mi olyan mulatságos? - Te magad. Ahogy a fröcskölő zsír elől ugrálsz. Fedd bea kályhalyukat, különben lángra kap az egész serpenyő. Sejthet-tem volna, hogy fogalmad sincs, hogyan fogj hozzá. - Ostobaság, asszonyom. Én inkább a nyílt láng kockázatátvállalom. Az visszahozza azoknak a csodás napoknak az emlé-276 . 277 két, amikot tábortűz mellett bölénypecsenyét sütöttünk. - Deazért rácsúsztatta a serpenyőt a nyílás egyik felére. - Csakugyan ettél bölényt? Kaliforniában? - Bölényt is, és kecskét, és öszvért, meg ettem annak a halott-nak a húsából is, aki nem főzte meg idejében a kávét.Scarlett kuncogott. Végigszaladt a hideg kőpadlón a kávé-főzőért. Csöndben ettek a konyhaasztalnál, mindketten az ételre össz-pontosítottak kiéhezetten. Csupán a kályha nyitott ajtaja adottnémi vöröses fényt. Sötéten és édesen illatozott a kávé a főzö-ben. Scarlett azt akarta, hogy ez a reggeli sohase érjen véget.Rosemary egészen biztosan hazudott. Rhett nem mondhatta,hogy nem kellek neki. - Rhett? - Hmm? - Épp a kávéját töltötte.Scarlett szerette volna, ha ez a jó közérzet és vidámság meg-marad, és félt, hogy tönkretesz mindent. - Van egy kis tejszín?- kérdezte inkább. - A kamrában. Majd én hozom. Csak melegítsd a lábadata kályhánál. Csak néhány másodpercig volt távol.Miközben Scarlett cukrot és tejszínt öntött a kávéjába, össze-szedte a bátorságát. - Rhett? - Igen? Scarlettből sebesen buktak ki a szavak, hogy a férfi meg neállíthassa. - Rhett, nem lehetne mindig olyan jó, mint most?Most olyan jó minden, tudod te is. Miért kell úgy tenned, mint-ha gyűlölnél? Rhett felsóhajtott. - Scarlett - mondta fásültan -, mindenállat támadásba megy át, ha sarokba szorítják. Az ösztön erő-sebb a józan észnél, erősebb az akaratnál. Amikor megjelentélCharlestonban, sarokba szorítottál. Rám kényszerítetted maga-dat. Most is azt teszed. Képtelen vagy ellenni magadban. Éntisztességesen akarok viselkedni. De te nem hagyod. 278 - Hagyom. Dehogyisnem hagyom. Azt szeretném, .~a kedves lennél. - Neked nem kedvesség kell, Scarlett, hanem szerelem. két-ségbe nem vont, feltétlen, semmihez sem fogható szerelem.Megadtam neked egyszer, amikor nem kértél belőle. És mostan-ra elfogyott, Scariett. - Rhett hangja egyre ridegebb lett, csakúgy áradt belőle a türelmetlenség. Scarlett elhúzódott előle, ön-tudatlanul is megkapaszkodott a padban, kereste a levetett taka-ró melegét. - Hadd mondjam a te fogalmaiddal, Scarlett. Az én szívem-ben ezerdollárnyi volt a szerele~. Méghozzá aranyban, nemzöldhasúakban. És mind rád költöttem, az utolsó fillérig. Amia szerelmet illeti, égy fillérem se maradt. Teljesen megkopasz-tottál. - - Rosszul tettem, Rhett, és nagyon sajnálom. És igyekszemjóvátenni. - Scarlett agya sebesen száguldott. Nekiadhatom azén ezer dollárt érő szerelmemet, goridolta. A kétezer, ötezer,húszezerszer ezer dollárt érőt. S akkor képes lesz újból szeretni,mert lesz neki újra. Mindent visszakap, meg még annál is töb-bet. Csak fogadja el. Rá kell vennem, hogy elfogadja... - Scarlett - mondta most Rhett -, a múltat nem lehet jóváten-ni. Legalább azt ne tedd tönkre, ami még megmaradt. Haddlegyek kedves; attól jobb a közérzetem.Scarlett belekapaszkodott a szavaiba. - Ó, igen! Rhett, kér-lek, légy kedves, légy olyan, amilyen addig voltál, amíg én tönk-re nem tettem a boldogságunkat. Nem foglak sarokba szorítani.Csak örüljünk, és legyünk jó barátok; amíg vissza nem megyekAtlantába. Már azzal is beérem, ha jót mulatunk együtt, reggeliközben is olyan jó volt. Ebben a kötényben igazán óriási látványvagy - kuncogott. Hála Ist~nnek, hogy Rhett sem láthatta őtkülönbnek annál, ahogyan Scarlett látja őt. - Ez minden vágyad? - kérdezte Rhett megkönnyebbülten.Scarlett nagyot kortyolt a kávéból, amíg kitervelte, mit mondlegközelebb. Aztán könnyedén elnevette mágát. 279 - Hát persze, te csacsi. Tudom én, hogy csatát vesztettem.Csak hát azt hittem, érdemes megpróbálni. Nem foglak többésarokba szorítani, csak kérlek, tedd kellemessé nekem a báliszezont. Tüdod, mennyire szeretem a mulatságot. - Ismét felne-vetett. - És ha igazán kedves akarsz lenni, Rhett Butler, akkortöltesz nekem még egy kis kávét. Nekem nincs fogókesztyüm,neked pedig van. Reggeli után Scarlett felment, hogy felöltözzön. Éjszaka voltmég mindig, de túlontúl fel volt zaklatva ahhoz, hogy visszafe-küdjön aludni. Egész jól összehozta a dolgokat, gondolta.Rhett ébersége el van altatva. Ó is élvezte ezt a reggelit, Scarlett a egészen biztos volt berine. Felvette barna útikosztümjét, amit az ültetvényre jövet viselt,majd kifésülte fekete haját a halántékából, és fésűkkel összefog-ta. Aztán egy egész kevéske kölnit dörzsólt a csuklójára és anyakára, épp csak emlékeztetőül, hogy milyen nőies és lágy éskívánatos. Olyan halkan ment keresztül a haZlon, aztán le a lépcsőn,ahogy csak telt tőle. Minél tovább alszik Rosemary, annál jobb.A lépcsőforduló keletre néző ablaka élesen kirajzolódott a sötét-ben. Már majdnem megvirradt. Scarlett elfújta a kezében lévőlámpát. Ó, édes Istenem, legyen ez jó nap, hadd csináljak min-dent helyesen. Legyen olyan egész nap, mint reggeli közben volt.És aztán éjszaka is. Szilveszter van.A házban a napkelte előtti különleges csend honolt. Scarlettóvatosan lépkedett, hogy zajt ne csapjon, míg odalenn elértea középső szobát. A tűz ragyogva égett; Rhett bizonyára újabbhasábokat hajított rá, miközben ő öltözködött. Látta a férfisötét körvonalát a mögötte lévő ablák félszürkéjében. Rhett azirodában volt, az ajtó tárva, a férfi háttal állt Scarlettnek. Láb-ujjhegyen keresztüllopakodott a szobán, aztán könnyedén meg-kocogtatta az ajtókeretet. - Bemehetek? - kérdezte suttogva. - Azt hittem, visszafeküdtél - mondta Rhett. A hangja na-gyon fáradt volt. Scarlettnek eszébe jutótt, hogy egész éjjel tal-pon volt, a házat őrizte. És őt. Szerette volna a mellére vonnia férfi fejét, s elsimogatni róla a fáradtságot. - Semmi értelme nem volt, hogy visszafeküdjek, nemsokáraúgyis eszelősen rákezdenek a kukorékolásra a kakasok. - Féllábbal átlépett a küszöbön. - Beülhetek hozzád? A dolgozószo-bádban nem olyan rossz a levegő. - Gyere be - mondta Rhett anélkül, hogy ránézne.Scarlett halkan a dolgozószoba egyik székéhez lépett. Rhettválla fölött egyre élesebben-rajzolódott ki az ablak. Vajon mitnéz olyan nagyon? Tán már megint ott van ez a csőcselék? VagyClinch Dawkins? Felharsant áz első kakasszó, s Scarlett egészteste összerándult. Ekkor a vörös hajnal első sugarai megérintették az ablakontúli tájat. Dunmore Landing udvarházának romjait drámai fénylengte kórül, vörösen izzottak a mögöttük sötéten húzódó égelőtt. Scarlett felkiáltott. Olyan volt, mintha még mindig iz-zana. Rhett az otthona végvonaglását látta maga előtt. - Ne nézd, Rhett - könyörgött -, ne nézd. Csak megszakada szíved: - Itt kellett volna lennem, megállíthattam volna őket. - Rhetthangja halk volt, távoli, mint aki nem is tudja, mit beszél. - Nem akadályozhattad volna meg. Biztosan több százan vol-tak. Téged lelőttek s mindent felégettek volna amúgy is! - Júlia Ashleyt sem lőtték le - mondta Rhett. De most másvolt a hangja. Fanyar íz, már-már humor hallatszott ki belőle.Odakinn változott a vörös fény, egyre inkább aranyra váltott,s a romok most már elszenesedett téglának és kéménynek lát-szottak, a napfény pedig megcsillant a harmaton.Rhett forgószéke megpenderült. Kezét az állához dörzsölte,Scarlett szinte hallani vélte borotválatlan arcán a sörték sercené-sét. Szeme alatt az árkok még az árnyékos szobában is jól lát-szottak; fekete haja kócos, a forgója felállt, egy tincs pedig ahomlokába lógott. Felállt, ásított, nyújtózkodott. - Azt hiszem, 280 281 most már bízvást alhatom egy kicsit. Te meg Rosemary ne men-jetek ki a házból, amíg föl nem kelek. - Ledőlt egy falócára,és azon nyomban elaludt. Scarlett őrizte az álmát. Soha el nem árulhatom neki, hogy szeretem. Akkor úgy érzi,nyomás alá kerül. És amikor utálatos lesz, olyan senkinek éssilánynak érzem magam, amiért kimondtam. Nem, soha ki nemmondom többé, amíg ő nem mondja nekem, hogy szeret. 25 Rhett aludt egy órát, s attól fogva, hogy felébredt, nem voltmegállása. Megmondta Rosemarynek és Scarlettnek nyíltan,hogy tartsák távol magukat a lepkeszárny-tavaktól. Emelvénytépített ott a másnapi szerzQdési ceremónia beszédeihez. - Amunkások nem örülnek a hölgylátogatóknak - mosolygott ahúgára. - És azt végképp nem szeretném, ha a mama megkér-dezné, mitől lett ilyen színes a szókincsed.Rhett kívánságára Rosemary elvezette Scarlettet az elgazoso-dott kertekbe. Az ösvényeket megtisztították, de nem szórtákfel kaviccsal, és Scarlett ruhájának szegélye hamarosan feketél-lett a finom portól. Mennyire más itt minden, mint Tarán, méga talaj is. Természetellenesnek tűnt, hogy az ösvény és a termő-talaj színe nem vörös. A növényzet is olyan sűrű, és a növényekközött is sok az ismeretlen. Az ő felföldi ízléséhez nagyon isbuja minden. De Rhett húga olyan szenvedélyesen szerette a Butler-ültetvényt, hogy az meglepte Scarlettet. Hisz ez a lány pontosanúgy szereti ezt a helyet, mint én Tarát. A végén még egészenjól kijövünk egymással. Rosemary nem észlelte, milyen erőfeszítéseket tesz Scarlett,hogy közös érdeklődési pontot találjanak. Elveszett az elvesztettvilágban, a háború előtti Dunmore Landingben. - Ezt itt "rej-tett kert"-nek hívtuk, mert a magas sövény az ösvény mellettúgy eltakarja, csak akkor veszed észre, hogy ott.van, amikormár beleütköztél. Kiskoromban mindig ide bújtam a fürdéselől. A cselédek csodálatosan bántak velem - fel-alá futkostaka sövény mellett, és úgy tettek, mintha nem találnának. Büszkevoltam, hogy túljártam az eszükön. Aztán amikor a Mammymbebotorkált, olyan meglepétt képet vágott, hogy ott talál...Annyira szerettem! - Nekem is volt egy Mammym...Ő...De Rosemary már ment tovább. - Ez itt a tükrös tóhoz vezet.Fekete és fehér hattyúk úsztak benne. Rhett azt mondta, lehet,hogy még visszajönnek, ha a nádat kivágjuk, s megtisztítjuka sok mocskos algától. Látod azt a nagy zsombékot? Az valójá-ban sziget, abból a célból épült, hogy a hattyúk ott rakjanakfészket. Csupa fű volt persze és nyírtuk, amikor nem volt itt afészekrakás ideje. És volt ott egy miniatűr fehér görög márvány-templom. Talán még megvannak a darabjai a bozótban. Sokanfélnek a hattyúktól. A csőrükkel és szárnyukkal komoly kárt te-hetnek az emberben. De tőlem eltűrték, hogy közöttük úszkáljak,ha a fiókáik már elhagyták a fészket. A mama a rút kiskacsatörténetét olvasta fel nekem, amikor a tóparti padon üldögéltünk.S amikor megtanultam olvasni, én olvastam fel a hattyúknak...Ez az ösvény a rózsakerthez vezet. Májusban az illatát mármérföldekre megérezni a folyón, amikor még messze jársz aLandingtől. Esős napokon, amikor be kellett csuknunk az abla-kokat, szinte rosszul lettem a hatalmas rózsacsokrok körül úszóédeskés levegőtől... Odalenn a folyóparton volt a nagy tölgy, az ágai közt afaház. Rhett csinálta gyerekkorában, azután Rossé lett. Énis oda másztam fel a könyvemmel meg a lekváros kenyerem-mel, és hosszú órákig ott tanyáztam. Sokkal jobb volt, minta játszóházban; amit a papa csináltatott nekem az ácsokkal.Az túl elegáns volt, szőnyeg borította a padlót, és az én mé-retemre való bútorok voltak benne, és teáskészlet, és babák... 282 283 Erre gyere. Itt van a ciprusmocsár. Lehet, hogy látunk bennealigátort. Olyan kellemes meleg az idő, könnyen megeshet, hogykijöttek a téli odújukból. - Nem, köszönöm - mondta Scarlett. - Elfáradt a lábam.Azt hiszem, leülök arra a nagy sziklára egy kicsit.A nagy szikláról kiderült, hogy egy redőzött ruhás lányt ábrá-zoló eltörött szobor talapzata. Scailett felfedezte a szobor fes-tett arcát a sűrű szedresben. Nem a sétát unta, hanem Rosema-ryt. Az aligátorokra pedig végképp riem volt kíváncsi. Csak ültott, hátát melengette a nap, és a látottakon gondolkodott, Dun-more Landing életre kelt a gondolataiban. Soha nem is hasonlí-tott Tarára, gondolta. Az élet itt olyan színvonalon, olyan stílus-ban folyt, amiről neki soha sejtelme sem volt. Nem véletlen , hogy a charlestoniakról azt tartják, a világ közepének hiszikmagukat. Úgy is éltek, királyi fényűzésben.A nap melege ellenére Scarletten a hideg futkározott. HaRhett élete végéig, éjt nappallá téve dolgozik, akkor se tudjaolyanná varázsolni ezt a helyet, amilyen azelőtt volt, márpedigez a feltett szándéka. Sok ideje biztosan nem marad Scarlettszámára. S hogy ő ért a hagymához meg a jamgyökérhez, annakitt ugyan nem sok hasznát veheti.Rosemary csalódottan tért vissza. Nyomát se látta az aligáto-roknak. Megállás nélkül beszélt, amíg vissza nem értek a ház-hoz, felsorolta a kertek régi nevét, amelyeket most mind benőtta gaz, s halálra untatta Scarlettet mindazoknak a rizsfajtáknáka részletes leírásával, amelyeket hajdanán itt az elmocsarasodáselőtt termesztettek, meg elárasztotta gyerekkori visszaemlékezé-seivel. - De ha eljött a nyár, akkor gyűlöltem! - mondta most. - Miért? - kérdezte Scarlett. Ő mindig szerette a nyarat, mertakkor hetente tartották a kerti mulatságokat, sok volt a vendég,és zajongva, kiabálva nyargalásztak fel-alá az érlelődő gyapot-táblák között a hátsó utakon. Rosemary válasza eltörölte az agyában motoszkáló rosszal-lást. Mint Scarlett megtudta, a mélyföld lakói nyáridőben a vá-rosban tartózkodtak. A mocsárláz ugyanis a fehér embereketis megtámadta. A malária. Emiatt május közepén mindenkielhagyta az ültetvényét, és csak az október végi első fagyok utántértek vissza. - Ezek szerint hát mégis volna rá ideje Rhettnek. Meg aztánitt van a báli szezon is, az is még majdnem két hónap. Akkorott kell lennie, hogy az anyjának és a húgának, no meg nekikísérője legyen. Igazán boldogan elviselné, hogy az év öt hónap-jában a virágaival bíbelődjön, ha a többi hét során az övé lehet-ne. Még a kaméliái nevét is hajlandó volna megtanulni.Mi ez? - bámult Scarlett a hatalmas fehér kőtárgyra. Egyangyal volt, amely egy nagy ládán állt. - Ó, ez a síremlékünk - mondta Rosemary. - Másfél évszázadButlerei, szépen sorban. Ha elpatkolok, engem is ide tesznek.A jenkik hatalmas darabokat lelődöztek az angyal szárnyaiból,de legalább a halottakat nem bántották. Haliottam, hogy né-mely helyen kiásták a sírokat, mert ékszereket kerestek.Scárlett, az ír bevándorló apa gyermeke lenyügözve állt a mo-numentális síremlék előtt. Ez a sok-sok nemzedék, meg ameny-nyi még hátravan, mindörökkön-örökké, ámen. - Egy olyanhelyre megyek, ahol mélyek a gyökereim - mondta egyszerRhett. Most Scarlett megértette, hogyan gondolta. Sajnálta aférfit mindazért, amit elveszített, meg iri'gyelte, mert neki ilyenmúltja nem is volt soha. - Gyere már, Scarlett. Úgy állsz ott, mint akinek földbe gyö-kerezett a lába. Már majdnem a háznál vagyunk. Annyira nemfáradhattál el, hogy ezt a kicsi távolságot meg ne bírd tenni.Scarlettnek eszébe jutott, miért is egyezett bele, hogy sé-tára induljon Rosemaryvel. - Egy csöppet sem vagyok fáradt -jelentette ki. - Azt hiszem, gyűjtenünk kellene néhány fenyő-gallyat, hogy legyen mivel feldíszítenünk a házat: Végtére isünnep van. - Jó ötlet. Legalább megszüntetik a bűzt. Van elég fenyő,ott az erdőben, ahol azelőtt az istállók álltak.284 . 285 - És fagyöngy - tette hozzá Scarlett halkan. A szilveszteréjirituálét nem akarta kockára tenni. - Nagyon szép - mondta Rhett, amikor bement a házba azemelvény elkészülte után, aínit beborítottak vörös, fehér és kékzászlóval. - Nagyon ünnepi, épp erre az összejövetelre való. - Milyen összejövetelre? - kérdezte Scarlett. - Meghívtam a részes arató családokat. Ettől nagyon fontos-nak érzik magukat, s ha Isten is úgy akarja, holnap a bundapá-linkától túl részegek lesznek ahhoz, hogy kedvük legyen bajtkeverni, amikor itt lesznek a feketék. Te meg Rosemary megPansy fölmentek a szobátokba, mielőtt megérkeznek. Lehet,hogy nem fog simán menni a dolog.Scarlett a szobája ablakából nézte a petárdákat. Az új évetköszöntő tűzijáték éjféltől majdnem egy óráig tartott. Tisztaszívből kívánta, hogy bárcsak a városban maradt volna. Holnapki se mozdulhat a házból, mert a feketék ünnepelnek, és mireszombaton visszamennek a városba, talán már késő lesz, hogya bálra megmossa és megszárítsa a haját.És Rhett meg se csókolta. Az elkövetkező napokban Scarlett részesült mindazokban aszédületes izgalmakban, amelyekre élete legszebb korszakábólmég emlékezett. Ő volt a legszebb, a férfiak falkában rajzottakkörülötte az estélyeken, a táncrendje megtelt, mihelyt belépetta bálterembe, s a régi, jól bevált fortélyai ugyanazt az elragadta-tást váltották ki a férfiakból, mint azelőtt. Mintha tizenhat évesvolna ismét, akinek nincs más gondja, mint hogy az elmúltbálra gondoljon, számba vegye a begyűjtött bókokat, meg hogymi lesz a következő bálon, és milyen frizurát fog majd viselni.De a nagy örömnek hamarosan vége lett. Nem volt már tizen-hat éves, és nemigen tudott mit kezdeni a sok udvarlóval. NekiRhett kell, az ő visszaszerzéséhez pedig nem került közelebb,mint azelőtt. Rhett tartotta magát a megállapodásukhoz: a bá-lokon figyelrnes volt vele, kellemesen viselkedett, ha együtt vol- tak a házban - mások jelenlétében. S közben Scarlett biztosravette, hogy Rhett számolja a napokat, mikor szabadul már vég-re tőle. Eluralkodott rajta a kétségbeesEs. Mi lesz, ha elveszítia játszmát? A kétségbeesés mindig dühöt szül. Ő pedig dühét az ifjú Tom--my Cooper ellen fordította. A fiú mindig ött lógott Rhett körül,s az arca csupa imádat. És Rhett egy csöppet se bánta. Scarlettmajd megpukkadt. Tommy egy kis vitorlás hajót kapott kará-csonyra, és Rhett tanította vitorlázni. Vtiit egy csinos kis réz-teleszkóp a kártyaszobában az emeletén, Scarlett mindig felsza-ladt azokon a délutánokon, amikor Rhett elment Tommy Cóo-perrel. Mardosta a féltékenység, ugyanakkor nem bírta megáll-ni, hogy fájdalmat ne okozzon magának, mint aki fájó fogátteszi próbára a nyelvével. Nem igazság! Nevetgélnek, jól érzikmagukat, boldogan száguldanak a víz fölött, mint a madár.Miért nem engem visz vitorlázni? Pedig olyan jó volt, a~ikorvisszajöttünk az ültetvényről, és még sokkal jobb volna abbana kis vitorlásban, amit a Cooper gyerek kapott. Hisz szinte élaz a hajó, oly sebesen siklik, olyan könnyedén... és olyanboldogan! Szerencsére kevés délutánt töltött otthon, nem sok lehetőségevolt a kémkedésre. A báli szezon legfőbb eseménye a sok éstélyés bál volt, de azért más tennnivalója is akadt. Az elszánt kár-tyázók tovább folytatták ajátszmáikat, Eléanor asszony Konfö-derációs Otthon-bizottsága gyűléseket tartott abból a célból,hogy pénzt gyűjtsenek és rajta könyveket vásároljanak az isko-lának, meg hogy rendbe hozhassák a lyukas háztetőt. Ezen kí-vül vizitelni is kellett, meg vendégeket fogadni. Scarlett szemekörül árkok feketéllettek a kimerültségtől.Mindez megérte volna, ha Rhett féltékeny és nem ő. De aférfi mintha észre se vette volna Scarlett imádóinak széles tábo-rát. Valaki jóképű kellene... gazdag... és fiatalabb Rhettnél. Va-laki, akire muszáj féltékenynek lennie. 286 287 Teremtőm, hiszen úgy fest, mint valami kísértet! Rúzsozta , erősen kölnizte magát, és a legártatlanabb kifejezést öltötte ma-gára a vadászatra. Middleton Courtney magas volt és szőke, világos, álmatagszempárral s vakítóan fehér fogakkal, amelyek kivillantak go-nosz kis mosolyából. Megtestesítője volt annak, amit Scarlettművelt városi úriembernek tartott. Ráadásul neki magának isfoszfátl~ányája volt, legalább hússzor akkora, mint Rhetté.Amikor a férfi Scarlett üdvözlésére meghajolt, ő szorosanCourtney ujjaira kulcsolta az ujjait. A férfi felnézett a meghaj-lásból, és elmosolyodott. - Merészelhetem remélni, hogy meg-tisztel a következő táncával, Mrs. Butler? - Ha. fel nem kér rá, Mr. Courtney, a szívemet törte volnadarabokra. Amikor a polka véget ért, Scarlett "epekedő pózban" lassanszétterítette a legyezőjét. Az arca közelében lebegtette, s meg-libegtette vele a tetszetős tincseket zöld szeme felett. - Teremtőm - mondta levegő után kapkodva -, félek, ha nem jutok egy kisfriss levegőhöz, még egyenesen a karjába szédülök, Mr. Court-ney. Volna olyan szíves? - Azzal belekarolt a felajánlott férfi-karba s nekidőlt, miközben a férfi az ablak közelébe, egy pad-hoz kísérte. - Ó, kérem, Mr. Courtney, üljön le ide, mellém. Görcsöt kapa nyakam, ha olyan magasra kell felnéznem magára.Courtney helyet foglalt. Meglehetősen közel. - Még a gondo-latát se bírnám elviselni, hogy a gyönyörű nyakának miattamessék bántódása - mondta. Legalább olyan jól értett a Scarlettáltal kezdeményezett játékhoz, mint a nő maga.Scarlett szendén lesütötte pilláit, mint akinek fogalma sincs,miben sántikál Courtney. A szempillája alól kipislogott, majdismét lesütötte a szemét. - Remélem, hogy amiért ilyen ostobán elgyöngültem, nem kel-lett lemondania a szíve hölgyének eligért táncról, Mr. Courtney. - De az imént említett hölgy van jelenleg a legközelebb aszívemhez, Mrs. Butler. Scarlett egyenesen a szemébe nézett, és elbűvölően mosoly-gott. - Legyen óvatos, Mr. Courtney. Még képes és elcsavarjaa fejemet. - Feltett szándékom, hogy megkíséreljem - súgta a férfi afülébe. A lehelete melegen csiklandozta Scarlett nyakát.Hamarosan széltében-hosszában áwkettejük közt kialakult ro-máncot tárgyalta mindenki. Hogy hányszor táncoltak együtta bálok során... hogy Courtney elvette Scarlett kezéből a pun-csos poharat, és ajkával megérintette ott, ahol előzőleg Scarlettivott belőle... hogy hányszor hallották meg célzásokkal teli in-cselkedésüket... Middleton felesége, Edith egyre összetörtebbnek, egyie sá-padtabbnak látszott. És senki nem értette, hogy Rhett miértolyan rendíthetetlenül higgadt.Miért nem csinál valamit? - tűnődött a charlestoni társaságkis világa. 26 Az évi lóversenyévad csak a Szent Cecília-bálhoz voit fogható,a charlestoni társadalmi életnek ez volt a csúcspontja. Sokak-nak - főkér~t az agglegényeknek - ez volt az egyetlen fontosesemény. - Végtére is keringőkre nem lehet fogadni - morogtaklázadozva. A háború előtt a báli szezonhoz hozzátartozott az egyheteslóverseny, és a Szent Cecília Társaság három bált rendezett. Az-tán jöttek a háborús évek: egy ágyúgolyó úgy lobbantotta lángraa várost, hogy benne égett az az épület is, amelyben a bálokattartották, s leégett a hosszú, ovális versenypálya, vele a klubház,az istállókat pedig a konföderációs hadsereg használta laktanyá-nak és sebesültkórháznak. 288 289 A város 1865-ben megadta magát. 1866-ban egy August Bel-mont nevű vállalkozó szellemű és merész Wall Street-i bankármegvette a régi versenypálya monumentális bejárati kőoszlo-pait, és Északra vitette, hogy Belmont Park-i versenypályájabejáratánál felállítsa. A Szent Cecília-bál a háború után két esztendővel ideiglenesotthonra talált, s a charlestoniak örültek, hogy folytatódhata báli szezon. A tönkrement és szétzilált versenypálya vissza-szerzése és helyreállítása már tovább tartott. Többé már semmisem volt olyan, mint régen, nem három bált tartottak, csakegyet, a versenyhétből versenynap lett, a bejárat mellől hiányzóoszlopokat többé visszaszerezni nem lehetett, és a klubházatfélig fedett padsorokkal helyettesítették. De 1875 egy januárvégi, napos, késő délutánján arégi Charleston egész megmaradtlakossága boldogan ünnepelte a második versenyévadot. A vá-rost keresztül-kasul átszelő négy lóvasútvonalról a Rutledge su-gárútra irányították át a kocsikat, mert az a versenypálya köze-lében végződött, a szerelvényeket zöld és fehér lobogókkal, aklub színeivel díszítették, s a lovak sörényébe és farkába is zöld-fehér szalagokat fontak. Rhett indulás előtt a három hölgyet zöld-fehér napernyővelajándékozta meg, gomblyukába pedig fehér kaméliát tűzött.Napbarnított arcából ragyogóan villant elő fehér mosolya. -A jenkik bekapják a horgot - mondta. - Maga a köztiszteletbenálló Mr. Belmont küldött le két lovat, Guggenheim pedig egyet.A tenyészkancákról, amelyeket Miles Brewton rejtett el a mo-csárban, fogalmuk sincsen. Ivadékaik szilaj családdá nőttek -kicsit borzasak ugyan a mocsári élettől, és nem olyan mutató-sak, hiszen a lovasság elbitangolt ménjeivel keresztezték őket , de Miles egyik háromévese kész csoda, és a nagypénzű játéko-soknak meglehetősen hamar üres lesz ám a zsebe. - Úgy érted, lehet fogadni rájuk? - kérdezte Scarlett. A szemecsillogott. - Különben mi értelme volna a lóversenynek? - nevetettett. Összehajtogatott bankjegyeket gyűrt az anyja táskájába,semary zsebébe és Scarlett kesztyűjébe. - Tegyétek meg mind-Sally Édest, s amit nyertek, azon vehettek magatoknak vala-csecsebecsét. Milyen jó kedvében van, gondolta Scarlett. Belegyűrte akjegyet a kesztyűmbe. Egyszerűen át is nyújthatta volna,m létt volna muszáj így megérintenie... nem, nem a kezemet,csupasz csuklómat. Hisz ez majdhogynem simogatás! Most,ogy azt hiszi, másvalaki után érdeklődöm, kezd észrevenni ma-~a is. És valóban észrevesz, nem csak játssza az udvariasat,figyelmeset. Úgy látszik, a fortély beválik!Már-már aggódott, hogy mégiscsak túlzás, hogy minden har-~nadik táncot Middletonnal járja. Hogy az emberek pletykál-ICodnak, azt persze tudta. Hát csak hadd beszéljenek, ha ezzel~ikerül Rhettet visszahódítania.Mikor a versenypályára beléptek, Scarlettnek a lélegzete iselállt. Nem is sejtette, hogy a pálya-ilyen nagy! És hogy zenekarfog játszani! És mennyi ember! Boldogan nézett körül. Aztánelkapta Rhett kabátujját. - Rhett... Rhett... ez itt tele van jenki katonákkal. Mit jelentsen ez? Meg akarják akadályozni a ver- senyt? Rhett mosolygott. - Gondolod, hogy a jenkik nem akarnak fogadni? Vagy hogynekünk nem kéne kissé megkopasztanunk őket? Nekik semmikifogásuk sem volt az ellen, hogy elvegyék a miénket. A magamrészéről örömmel látom, hogy a gáláns ezredes meg a tisztjeinem átallanak részt venni a leigázottak kisded szórakozásában.Amellett nekik sokkalta több a veszteni való pénzük, mint nekünk. - Miért olyan biztos, hogy elveszítik? - A szeme számítóanösszeszűkült. - A jenki lovak fajtiszta telivérek, Sally Édes megközönséges mocsári póni. Rhett szája megrándult. - A büszkeség és hűség nem sokatnyom nálad a latban, amikor pénzről van szó, ugye, Scarlett? 29 291 Nos, csináld csak, szívem, eredj, és fogadj Belmont kancájára,hátha az nyer. Adtam neked pénzt, te pedig azt csinálsz vele,amit akarsz. - Azzal otthagyta, karon fogta anyját, és fölmuta-tott a lelátóra. - Azt hiszem, mama, onnan jobban fogsz látni.Gyere, Rosemary Scarlett utánairamodott. - Én nem azt akartam... - kezdte,de a férfi széles válla akár egy áttörhetetlen fal állt előtte. Scar-lett mérgesen vállat vont, majd jobbra-balra körülnézett. Kü-lönben is, hol kell fogadni? - Segíthetek, asszonyom? - szólította meg egy közelben álló férfi. - Nos, igen, bizonyára. - Úriembernek látszott, s a kiejtésegeorgiaira vallott: Scarlett hálásan rámosolygott. - Nem vagyokhozzászokva az ilyen bonyolult versenyekhez. Odahaza az em-ber csak elkiáltja magát, "Öt dollárba, hogy megelőzlek a ke-resztútig", mire a többiek visszakiabálnak, és már indulnak is , akár a villám. A férfi levette kalapját, és a mellére szorította. Milyen külö-nösen néz rám, gondolta Scarlett kissé ijedten. Talán nem lettvolna szabad szóba állnom vele. - Bocsásson meg, asszonyom - mondta a férfi komoly han-gon. - Nem lep meg, hogy nem emlékszik rám, de én azt hiszem,ismerem önt. Ön ugye Mrs. Hamilton, Atlantából? Ön ápoltengem ott, a kórházban, amikor megsebesültem. A nevem SamForrest, Moultrie-ból; Georgiából.A kórház! Scarlett orrlikai kitágultak; önkéntelen reakcióvolt ez a vér, üszök, mocsok és a tetves, nyomorult emberi testekemlékére. Forrest arcáról lerítt a kínos szégyenkezés. - Bocsásson megMrs. Hamilton - dadogta. - Nem lett volna szabad elárulnom,hogy ismerem. Nem akartam megbántani.Scarlett a kórházat agyának a múlt számára fenntartott fertá-lyába raktározta, és rácsukta az ajtót: Kezét Sam Forrest karjáratette, és rámosolygott. - Ugyan már, Mr. Forrest, hát miért bán-ott volna meg? Csak attól döbbentem meg, hogy Mrs. Hamil-onnak nevezett. Tudja, újból férjhez mentem, és már hosszúek óta Mrs. Butlernek hívnak. A férjem ide való Charleston-a, azért vagyok itt. És meg kell vallanom, hogy a maga ízeseorgiai beszéde hallatán ugyancsak úrrá lett rajtam a honvágy.ogy kerül ide? A lovak, magyarázta Forrest. Négy évet töltött a lovasságnál,mindent megtanult a lovakról. Mikor a háború véget ért,napszámosként megkeresett pénzét félretette, és lovakat kez-ett vásárolni. - Most van egy kitünő lovardám, és lótenyésztés-~5e1 is foglalkozom. Elhoztam az istálló legkülönb lovát, hogy~elvigye az első díjat. Én mondom magának, Mrs. Hamil... bo-~csásson meg... Mrs. Butler, nagy örömömre szolgált, amikor~hírét vettem, hogy ismét megkezdődtek a charlestoni versenyek.Nincs még egy ehhez fogható hely az egész Délen.Scarlett úgy tett, mintha továbbra is figyelemmel kísérné alovakkal kapcsolatos eszmefuttatást, miközben a férfi elkísértea fülkéhez, ahol fogadni lehet, majd vissza a lelátóra. A végéreScarlett örült, hogy megszabadult tőle.A lelátó majdnem teljesen tele volt, de ő könnyedén megtalál-ta a helyét. A zöld és fehér csíkos napernyők világítótoronykéntigazították útba. Scarlett a magáét Rhett felé lendítette, majdkapaszkodni kezdett felfelé. Eleanor Butler viszonozta az üd-vözlést. Rosemary elfordult: Rhett Rosemary és az anyja közé ültette Scarlettet. Alighogyhelyet foglalt, érezte, hogy Eleanor Butler összerándul. ÉppMiddleton Courtney és a felesége, Edith ültek le ugyanabba asorba, nem messze tőlük. Courtneyék bólintottak, és barátságo-san üdvözölték őket.. A Butlerek visszaköszöntek. Aztán Midd-leton mutogatni kezdte a rajtvonalat és a célpontot a feleségé-nek. Ugyanakkor Scarlett megszólalt: - Nem fogja kitalálni,Eleanor asszony, kivel találkoztam az imént. Egy katonával,aki Atlantában volt, amikor én odaköltöztem! - Mrs. Butlermegkönnyebbülten felsóhajtott. 292 293 A tömegen izgatott morajlás futott végig. A lovakat kivezet-ték a pályára. Scarlett tátott szájjal bámult, a szeme fénylett.Nem is sejtette, hogy ilyen szép lesz az ovális pálya selymespázsitja, a lovasok élénk színű kockás, csíkos és kárómintásselyemöltözéke. A tarkabarka, fényes, ünnepi hangulatot árasz-tó lovasok büszkén,parádéztak a dísztribün előtt, miközben azenekar vidám indulót játszott. Scarlett észre se vette, hogy han-gosan nevet. Kacagott, mint egy gyermek, felszabadultan,boldog-meglepetten. - Nézzétek! Nézzétek! - kiabálta. Annyiraelmerült a látványban, hogy észre se vette, Rhett a lovak helyettőt figyeli. A harmadik futam előtti szünetben frissítőket szolgáltak fel.Egy zöld-fehér zászlócskákkal feldíszített sátorban hosszú asz-talokon étkek sorakoztak, és pincérek hordták tálcán a pezsgős-pdharakat. Scarlett leemelte Emma Anson egyik poharát SallyBrewton c~meres tálcájáról, s úgy tett, mintha nem ismerné megMinnie Wentworth inasát, aki felszolgált. Megtúdta, Charles-tonban hogyan segít magán, aki hiányt szenved valamiben.Mindenki rendelkezésre bocsátja kincseit és cselédeit, s úgy tesz-nek, mintha azok a vendégfogadóké volnának. - Ennél nagyobbostobaságot még életemben nem hallottam - mondta Scarlett,amikor Mrs. Butler elmagyarázta neki ezt a fogást. Hogykölcsönadnak-vesznek, ezt még csak megértette. De úgy tenni,mintha Emma Anson monogramja szerves tartozéka volnaMinnie Wentworth szalvétájának, ennek az égadta világon sem-mi értelme. De azért ráállt a játékra, már ha ezt annak lehetnevezni. Ez is csak egyike volt Charleston furcsaságainak. - Scarlett. - Sietve a hang irányába fordult. Rosemary szólthozzá. - Bármelyik pillanatban csengethetnek. Gyerünk vissza,mielőtt megindul a tömeg. Az emberek visszafelé szállingóztak a lelátóra. Scarlett azEleanor asszonytól kapott színházi látcsövön tanulmányozta aznbereket. Ott voltak a nénikéi is; hála Istennek, hogy az ét-zősátorban össze nem futott velük. Meg Sally Brewton a fér-vel, Milesszal. A férfi majdnem olyan izgatottnak látszott,int a asszony. Teremtőm! Velük van Miss Julia Ashley! Még~gy ő, amint lovakra fogad! Látcsövével az arcokat pásztázta. Olyan mulatságos figyelniembereket, miközben azoknak sejtelmük sincs róla, hogy fi-elik őket. Hah! Hisz az öreg Josiah Anson elszundított. Rá-lásul Emma még beszél is hozzá. Majd megkapja a magáét,kiderül, hogy elaludt! Uh! Ross! Kár, hogy hazajött, báreanor asszony nagyon örül neki. Margaret meglehetősenegesnek látszik, de hát ő mindig is az. Ó, és ott van Anne.tenem, pont úgy néz ki, mint a mesebeli öreg néne azzal azentelenül sok gyerekkel maga körül. Biztosan az árvák. Vajont engem? Errefelé néz. Nem, nem emeli elég magasra a fejét.Te jó ég, hisz ez a lány ragyog. Lehetséges, hogy Edward Coo-~r végre megkérte a kezét? Egészen bizonyosan. Hisz úgy nézl a férfira, mintha az legalábbis a vízen járna. JóformánScarlett följebb emelte látcsövét, hogy lássa, Edwardról isnyira lerí-e a boldogság, mint Anne-ről... a cipője, nadrágja, ...... A szíve egyszeriben a torkában kezdett dobogni. Rhett álltt. Biztosan Edwarddal beszélget. Tekintete egy percig elidő-~tt a férfin. Rhett olyan nagyon elegáns. Továbbvitte a látcsö-t; most Eleanor Butlert látta. Scarlett megdermedt, lélegeznim mert. Lehetetlen. Körbepásztázta a teret Rhett és az anyjairül. Még nem volt ott senki. Lassan visszairányította a látcsö-t Anne-re, majd megint Rhettre, majd ismét vissza Anne-re.em férhet hozzá kétség. Scarlett úgy érezte, menten elájul.ztán emésztő düh fogta el. Ez a nyomorult kis kígyó! Engem szemtől szembe az egekigagasztalt, s közben a hátam mögött halálosan szerelmes a fér-mbe. Legszívesebben a puszta kezemmel fojtanám meg! 294 295 A tenyere izzadt, majdnem elejtette a látcsövet, de aztán ismévisszatért Rhettre. Ő is Anne-t nézi?... Nem, Eleanor aszszonnyal nevetgél..., Wentworthékkel csevegnek... Hugerékaköszöntik... meg Halseyéket... Savage-éket... az öreg Mr. Pinckneyt... Scarlett le nem vette a tekintetét Rhettről, míg márszeme is égett: A férfi egyetlenegyszer sem fordult Anne felé. A lány úg5bámulja, mint aki legszívesebben elevenen felfalná, ő meg észrEse veszi. Nincs mitől tartaniá. Csak egy ostoba kislány, aki beleszédült egy felnőtt férfiba. És miért is ne szédült volna bele? Miért ne szédülne beleminden nő egész Charlestonban? Hisz olyan jóképű, olyan erős;olyan... Scarlett leplezetlen vágyakozással nézett a férfira, a látcsövetaz ölébe ejtette. Rhett lehajolt, hogy Eleanor asszony vállánmegigazítsa a kendőt. Alászállt a nap, s hideg szél kerekedett.Rhett kezét anyja könyöke alá csúsztatta, s együtt indultak föl-felé, a kötelességtudó jó fiú és mamája mintaképe. Scarlett máralig várta, hogy odaérjenek. A dísztribün félteteje éles árnyékot vetett az ülésekre. Rhetthelyet cserélt anyjával, hogy az több napot kapjon, így Scarlettvégre Rhett mellé került. Azon nyomban megfeledkezettAnne-ről. Amikor a lovak felsorakoztak a negyedik futamra, a nézőkfelálltak, először csak ketten, aztán több csoportban is, végülállt mindenki a várakozás izgalmában. Scarlett ma~d hogy tánc-ra nem perdült. - Jól mulatsz? - kérdezte Rhett mosolyogva. - Csodásan! Rhett, melyik ló a Miles Brewtoné? - Gyanítom, hogy Miles cipőpasztával csutakolta le a magá-ét. Az ötös számú, az a nagyon fényes fekete: A legsötétebb,hogy úgy mondjam. A hatos a Guggenheimé, Belmonté jönutána, neki a négyes a száma. Scarlett szeretett volna még többet megtudni, de nem voltrá idő, indult a futam. Az ötös szám lovasa korábban indított a rajtjelzésnél, mirea lelátón felhördültek az emberek. - Mi történt? - kérdezteScarlett.- - Rosszul startoltak, újra fel kell sorakozniuk - magyaráztaRhett. Megbillentette a fejét. - Nézd Sallyt.Scarlett nézte. Sally Brewton arca most jobban hasonlítottegy majoméhoz, mint valaha, egészen eltorzult dühében, s azöklét rázta a levegőbe. Rhett elnézőn nevetett. - Ha én volnéka zsoké, átugranám a kerítést és menteném a bőrömet - mondta. - Ez a Sally elevenen megnyúzza.= Meg is tudom érteni - jelentette ki Scarlett -, és ebben sem-mi mulatságosat nem látok, Rhett Butler.A férfi ismét felnevetett. - Bátorkodhatom feltételezni, hogyvégül mégis Sally Édesre tetted fel a pénzedet? - Természetesen. Sally Brewton nagyon is jó barátnőm... éskülönben is, ha veszítek, a te pénzed vész el, nem az enyém.Rhett meglepetten nézett Scarlettre. A nő gonoszul mosoly-gott rá. - Bravó, asszonyom - mormogta a férfi.Eldördült a pisztolylövés, s a futam megkezdődött. Scarlettészre sem vette, hogy kiabál, hogy ugrál fel-alá, hogy Rhettkarján dörömböl. Még a körülötte lévő emberek kiabálását sehallotta. Amikor Sally Édes fél hosszal nyert, diadalmasan fel-ordított. - Győztünk! Győztünk! Nem csodás? Győztünk!Rhett a bicepszét dörzsölte. - Azt hiszem, egy életre nyomo-rék maradok, de egyetértek. Csodás dolog, kész csoda. A mo-csári patkány diadala Amerika legnagyszerűbb telivére fölött.Scarlett a homlokát ráncolva nézett a férfira. - Rhett! Csaknem akarod azt mondani, hogy meg vagy lepve? Azok után,amiket délután mondtál? Olyan magabiztos voltál akkor.A férfi mosolygott. - Megvetem a pesszimizmust. És aztakartam, hogy mindenki jól érezze magát. 2% 297 - De hát nem Sally Édesre fogadtál te is? Csak nem akarodazt mondani, hogy a jenkik lovait tetted meg? - Egyáltalán nem fogadtam semmire. - Arcáról lerítt az el-szántság. - Ha a landingi kerteket megtisztítottuk és beültettük,rendbe hozom az istállókat is. Már visszaszereztem néhány ser-leget, amelyeket a Butlerek lovai nyertek még akkor, amikora színeinket ismerte az egész világ. Akkor fogok először fogad-ni, amikor a saját lovamat is indítom a versenyen. - Anyjáhozfordult. - Mama, mit veszel a nyereményeden? - Az az én dolgom, neked pedig semmi közöd hozzá - feleltaz asszony, hetykén fölkapva a fejét.Scarlett, Rhett és Rosemary egyszerre nevették el magukat. 27 Scarlett nem sok lelki táplálékot vett magához a másnapi mi-sén. Kizárólag a saját lelkére tudott csak koncentrálni, az pedigmeglehetősen zilált volt. Alig is látta Rhettet a versenyek utána Zsokéklubban megtartott nagy összejövetelen.Amint mise után hazafelé tartottak, valami kifogáson törtea fejét, hogy kimentse magát a nénikéivel elköltendő reggelialól, de Pauline hallani se akart róla. - Valami nagyon fontosdolgot kell megbeszélnünk veled - mondta baljós hangon. Scar-lett már edzette a lelkét, hogy majd megleckéztetik, amiért túlsokat táncolt Middleton Courtneyval.Mint kiderült, a férfi neve szóba se jött. Valami egészen másokból volt Eulalie gyászos, Pauline pedig kritikus hangulatban. - Scarlett, tudomásunkra jutott, hogy évek óta egy sort semírtál Robillard nagyapádnak. - - Miért is írtam volna? Az a mogorva vénember soha életem-ben a kisujját nem mozdította értem.Eulalie-nak és Pauline-nak a torkára fagyott a szó. Helyes! - gondolta Scarlett. A szeme diadalittasan ragyogott rájuk acsészéje pereme mögül, miközben a kávéját kortyolta. Errenincs mit mondanotok, mi? Soha semmit nem tett értem, detiértetek sem tett semmit soha. Ki segített benneteket, amikorezt a házat el akarták vinni adóba? Hogy nem a drágalátosapukátok, az egészen biztos. Hanem én. Én adtam a pénzt,hogy Carey bácsi rendes temetést kapjon, az én pénzemből ru-házkodtok, az én pénzemből van étel-ital az asztalotokon,ha ugyan Pauline-nak van szíve megnyitni a kamra ajtaját,ahová a rengeteg mindent bezsúfolta. Úgyhogy bámulhattokrám, amíg ki nem guvad a szemetek, de egy árva szót se szól- hattok! Hanem Pauline s az őt visszhangzó Eulalie talált mondaniva-lót. Hogy az ember tisztelje a fölmenőit, legyen hűséges a csa-ládjához, legyen kötelességtudó, illemtudó és jó modorú.Scarlett csattanva tette le csészéjét a tányérra. - Nekem tene merészelj prédikálni, Pauline néni. Halálosan elegem vanbelőle! Fütyülök Robillard nagyapára. Fórtelmesen bántanyámmal, förtelmesen bánt velem is, és gyűlölöm. És azt sebánom, ha emiatt a pokol tüzében kell bűnhődnöm!Jó érzés volt, hogy végre kimondta, ami a szívét nyomta. Mártúlontúl régóta fegyelmezte magát. Elege van a teadélutánok-ból, a fogadásokból, vizitekből és látogatókból. Túlontúl sokatkellett tartania a száját - neki, aki. pedig mindig megmondtamindenkinek, amit gondolt, az ördög bánta. És kiváltképp elegevan abból, hogy véget nem érő órákon át hallgassa, amint acharlestoniak összevissza hablatyolnak átyáik, nagyatyáik, déd-atyáik dicső tetteiről, visszamenőleg egészen a középkorig. Jobblett volna, ha Pauline legalább az ősöknek kijáró tisztelettelnem hozakodik elő. A nénikék meghunyászkodtak Scarlett dührohama láttán, ré-mült ábrázatuk a hatalom boldog érzetével töltötte el húgukat.A gyöngeséget mindig megvetette, márpedig. a Charlestonbantöltött hónapok során ő volt a gyönge, neki nem volt hatalma,s már-már önmagát kezdte megvetni. Most pedig a nénikéire 298 299 zúdította minden afölött érzett undorát, hogy ez idáig igyeke-zett a kedvében járni mindenkinek. - Teljességgel fölösleges úgy ülnötök és bámulnotok itt,mintha én volnék az eleven ördög! Nagyon jól tudjátok; hogyigazam van, csak épp túlságosan is nyúlszívűek vagytok ahhoz,hogy elismerjétek. Nagyapa komi~zul bánik mindenkivel. Százdollárba lefogadom, hogy soha egyetlen sort sem válaszol anyálas levelekre, amiket ti írtok neki. Nagy valószínüséggel elsem olvassa őket. Azt tudom, hogy én soha egyetlenegyet végignem olvastam. Nem is volt rá szükség, hisz ugyanaz állt mind-egyikben - sírás-rívás, hogy küldjek pénzt!Scarlett a szája elé kapta a kezét. Túlságosan messzire ment.A déli-viselkedésmód három íratlan szabályát is megsértette:kiejtette a száján a "pénz" szót, felhánytorgatta azoknak, ákikki vannak neki szolgáltatva, hogy milyen nagylelkűen bánt ve-lük, s belerúgott a legyőzött ellenségbe. Amint szipogó nénikéi-re nézett, szemébe kiült a szégyenkezés.A repedt porcelán és a toldott-foldott abrosz szemrehányónnézett vissza rá. Még csak nem is voltam valami nagylelkü, gon-dolta. Sokkal többet is küldhettem volna nekik, meg sem érez-tem volna. - Bocsássatok meg - suttogta, és sírva fakadt.Eltelt egy pillanat, amíg Elulalie megtörölte a szemét és kifúj-ta az orrát. - Hallom, Rosemarynek új udvarlója van - szólaltmeg végre fátyolos hangon. - Találkoztál már vele, Scarlett?Érdekes ember? - Jó családból való? - tette hozzá Pauline.Scarlett szeme megrebbent. - Eleanor asszony ismeri a csalá-dot - mondta -, és azt mondja, nagyon derék emberek. Rosema-ry persze nem kér a fiúból. Tudjátok, milyen. - Őszinte szeretet-tel és tisztelettel nézett nénikéi megviselt, öreg arcára. Ök tartjákmagukat a szabályokhoz. És tudta; hogy fartani is fogják ahaláluk napjáig, és soha említést sem tesznek majd arról, hogyő valaha is megszegte. Egy déli soha szégyenbe nem hozna egymásik délit. Vállát kihúzta, állát felszegte. - Elliotf Marshallnak hívják - mondta -, és komikusabb figurát még életemben nem láttam - szikár, mint a pózna, és szigorú, mint a bagoly. - Vidámságoterőltetett a hangjába. - Viszont bizonyára nagyon bátor és el-szánt. Máskülönben Rosemary ízzé-porrá zúzná, ha olyan ked-ve támad. - Előrehajolt, és szemét nagyra meresztette. - Hallot-tátok, hogy jenki? Pauline és Eulalie lélegzete is elállt.Scarlett sietve bólintott, hogy annál nagyobb hangsúlyt adjona ténynek. - Bostonba való - mondta lassan, minden szót különhangsúlyozva. - Gondolom, ennél jenkibb senki sem lehet. Va-lami nagy műtrágyacég nyitott itt lenn irodát, és ő a vezetője...Kényelmesen elhelyezkedett a székében, mint aki hosszasankészül időzni. Elröpült a délelőtt, és Scarlett döbbenten meredt az órára,majd a kabátjáért sietett. - Nem lett volna szabad olyan sokáigmaradnom; megígértem Eleanor asszonynak, hogy ebédre ott-hon leszek. Remélem, Mr. Marshall nem épp most teszi tiszteletét.A jenkik valahogy sosem tudják, hogy mikor alkalmatlanok.Scarlett a bejáratnál búcsúcsókot nyomott Eulalie és Paulinearcára. - Mindent köszönök - mondta egyszerűen. - Ha ott az a jenki, csak gyere vissza ebédre is - kuncogottEulalie. - Igen, igen - tódította Pauline. - És ha egy mód,van rá,nagyon jó lenne, ha velünk jönnél Savannah=ba apa születésna-pi ünnepségére. Tizenötödikén indulunk, vonattal, a mise után. - Köszönöm, Pauline néni, de szó se lehet róla. A szezonminden egyes napjára teli vagyunk már meghívásokkal. - De drágaságom, a szezonnak addigra már vége. A SzentCecília-bál tizenharmadikán lesz, pénteken. Én a magam részé-ről ezt elég nagy szerencsétlenségnek tartom, de senki mást nemlátszik izgatni a dolog. 300 301 Pauline szavai még ott doboltak Scarlett fülében. Hogyanlehet ilyen rövid a báli szezon? Azt hitte, még rengeteg idejevan, hogy Rhettet visszaszerezze. - Nos, majd meglátjuk - mondta sietve -, mennem kell.Scarlett meglepetten tapasztalta, hogy Rhett anyja egyedülvan odahaza. - Julia Ashley meghívta Rosemaryt ebédre -mondta Eleanor. - És Rhett megszánta a Cooper gyereket. El-.vitte vitorlázni. - Ma? Hisz olyan hideg van. - Valóban. Éppen amikor már kezdtem beleélni magamat,hogy az idén talán megússzuk a telet. Már tegnap éreztem, aversenyen. Igazán foga volt a szélnek. Azt hiszem, meg is fáztamkissé - mondta Mrs. Butler cinkos mosollyal. - Mit szólnál egycs . ettesben elköltött ebédhez a tűz mellett, a kártyaasz-talnál? Manigo bizonyára méltóságán alulinak fogja tartani,.de azt még elviseljük, ha téged nem zavar. Olyan meghitt lesz,hogy csak ketten vagyunk. - Nagyon örülnék, Eleanor asszony, őszintén örülnék. - Hir-telen mindennél jobban vágyott rá. Olyan kellemesek voltak ré-gen is azok a kettesben elköltött vacsorák. A szezon kezdeteelőtt. Mielőtt még Rosemary hazajött. S magában egy hanghozzátette: mielőtt Rhett visszajött az ültetvényről. Igaz volt,bár nehezére esett elismerni. Annyival egyszerűbb volt az élet,amikor nem kellett állandóan a férfi lépteit, hangulatát lesnie,a gondolatait találgatnia: A tűz melege oly megnyugtató volt, hogy .Scarlett ásítani kez-dett: - Bocsásson meg, Eleanor asszony, nem a társaság teszi. - Én is így vagyok vele - mondta Mrs. Butler. - Ugye, milyenkellemes? - Ő is ásított, elkapta őket a fertőzés, míg végül tehe-tetlenségükben már csak nevetni bírtak. Scarlett el is felejtette,milyen jókat lehetett mulatni Rhett anyjával. . - Úgy szeretem, Eleanor asszony - mondta Sc~rlett gondol-kodás nélkül. Eleanör megfogta a kezét. - Örülök neki, drága Scarlett. Énszeretlek - sóhajtott szelíden. - Olyannyira, hogy nem is kér-~zek semmit, nem is teszek kellemetlen megjegyzéseket. Csakiban reménykedem, hogy tudod, mit csinálsz.Scarlett bensője összerándult. Aztán megbántódott a burkoltrálattól: - Én nem "csinálok" semmit! - húzta el a kezét.Eleanor nem törődött a mérgével. - És hogy van Eulalie ésmline? Rég nem láttam őket. Ez a báli szezon egészen tönkre- - Jól vannak. Zsarnokoskodnak, mint mindig. Most épp arraakarnak rávenni, hogy menjek velük Savannah-ba a nagyapaszületésnapjára. - Te jóságos ég! - kiáltott fel Eleanor asszony hitetlenkedve. - Azt akarod mondani, hogy még él?Scarlett ismét elnevette magát. - Először én is megdöbben-tem, de Pauline néni elevenen megnyúzott volna, ha megmon-dom neki. Biztosan megvan vagy százéves.Eleanor a homlokát ráncolva, mélyen elgondolkodott, mi-közben maga elé mormogva számolgatott. - Kilencven elmúlt,annyi szent - mondta végül. - Tudom, hogy harmincas éveivége felé járt, amikor 1820-ban elvette a nagyanyádat. Volt egynénikém - már rég nem él -, aki majd belepusztult a csalódásba.De hát Solange - a nagyanyád - elhatározta, hogy kitüntetikegyeivel, és szegény Alice néninek nem volt semmi esélye.Akkoriban még csak tízesztendős voltam, de ahhoz már elégidős, hogy tudjam, mi folyik körülöttem. Alice öngyilkos akartlenni, és mindenki magánkívül volt.Scarlett ettől a mesétől egészen éber lett. - És mit csinált? - Megivott egy üveg fájdalomcsillapítót. Egy hajszálon mú-lott, hogy életben maradt. - A nagyapa miatt? - Hihetetlenül jóképű fickó volt. Nagyon mutatós, és csodástartású, ami a katonákra jellemző. És persze a franciás kiejtése:Amikor azt mondta, jó reggelt, az úgy hangzott, mintha valami 302 303 operahős dalolna. Több tucat lány volt szerelmes belé. Hallot=tam, apám egyszer azt mondta, hogy a hugenotta templom Pi-erre Robillard-nak köszönheti a tornyát. Néhanapján azért jöttfel Savannah-ból, mert ott franciául folyt az istentisztelet. Atemplom falai olyankor majd szétrepedtek, annyira tolongtakbenne a nők, s annyit adakoztak, hogy bele se fért a tányérba. - Eleanor mosolygott az emlékein. - Alice nénikém végül egyharvardi professzorhoz, a francia irodalom tanárához ment fe-leségül. Úgyhogy végtére nagyori jó hasznát vette a sok nyelv- -gyakorlásnak. Scarlett nem hagyta, hogy Mrs. Butler másra terelje a szót. - Meséljen inkább még a nagyapáról. És a nagymamáról. Máregyszer próbáltam kérdezgetni felőle, de hiába.Eleanor a fejét rázta. - Nem is tudom, hogy írjam le a nagy-anyádat. Senkihez sem volt hasonlítható.- Nagypn szép volt? - Igen is, nem is. Ezért olyan nehéz beszélni róla, annyiraváltozó volt. Olyan... nagyon francia. Van egy mondásuk afranciáknak, hogy nincs az a gyönyörű nő, aki néha ne volnarendkívül csúnya is. Olyan finom emberek, olyan bölcsek, ésaz angolszászok számára olyan nagyon küsmerhetetlenek.Scarlett nem értette, mire is céloz Eleanor asszony tulajdon-képpen. - Van egy arckép róla Tarán, és azon olyan gyönyörű- hajtogatta csökönyösen. - Igen, azon a képen gyönyörű volt. Kedve szerint volt gyö-nyörű vagy sem. Olyan volt mindig, ahogy neki tetszett. Olyhiggadt volt és nyugodt, néha arról is megfeledkezett az ember,hogy ott van egyáltalán. Aztán egyszer csak rád vilIantotta aferde szemét; és rájöttél, hogy teljességgel ellenállhatatlan.Csak úgy hemzsegtek körülötte a gyerekek. Az állatok is. Avonzóerejét még a nők is érezték. A férfiak meg eszüket vesztet-ték tőle. A nagyapád ízig-vérig katonaember volt, parancsolgatáshozszokott. De elég volt, ha a nagyanyád elmosolyodott, és a nagy- 304 ád máris a lába előtt hevert. Túl volt már első ifjúságán,ez se számított. Katolikus volt, de azzal se törődött senki,tolikus házat vitt, a gyerekeket katolikusnak nevelte, és nagy-ád mindenbe belement, pedig merev protestáns ember volt.lement volna abba is, hogy druidának nevelje őket, ha nagy-yádnak úgy tartotta volna kedve. A szeme fénye volt.Emlékszem, egyszer fejébe vette, hogy rózsaszínű fényt akaraga körül, mert észrevette, hogy öregszik. Nagyapád aztondta, hogy egy katona nem élhet olyan szobában, ahol min-enre rózsaszínű fényt vet a lámpaernyő. Túl nőies. Nagyanyáde azt möndta, hogy pedig az a sok rózsaszín őt nagyon bol-flggá tenné. A vége az lett, hogy nem csak a szobák falát festet-k újra, de még a házfalat is, kívülről. Mindenre hajlandó volt,~~ogy az asszonyt boldoggá tegye. - Eleanor felsóhajtott. - Cso-~iálatosan őrült és romantikus dolog volt. Szegény Pierre. Mikor~nagyanyád meghalt, lélekben vele halt ő is. Mindent úgy hagyotta házban, ahogy a nagyanyád idején volt. Azt hiszem, meglehe-tősen megnehezítette anyád és a nővérei dolgát.A festményen Solange Robillard olyan szorosan a testére si-muló ruhát viselt, mintha nem volna alatta semmi. Ettől veszí-tették úgy eszüket az emberek, többek között a férje is, gondoltaScarlett. - Gyakran emlékeztetsz rá - mondta Eleanor, amivel ismétfólkeltette Scarlett érdeklődését.Mennyiben? - A szemednek ugyanolyan a vágása, a sarka kissé felfelékunkorodik. És ugyanaz a feszültség vibrál tebenned is. Vala-hogy mindkettőtökben érezni, hogy élőbbek, elevenebbek vagy-tok a legtöbb embernél. Scarlett mosolygott. Nagyon meg volt elégedve.Eleanor Butler szeretettel nézett rá. - Nos, azt hiszem, szundí-tok egyet - mondta. Úgy érezte, jó mederbe terelte a beszélge-tést. Nem mondott semmit, ami ne volna igaz, ugyanakkor nemmondott többet a kelleténél. Azt semmiképpen sem akarta, 305 hogy a fia felesége megtudja, nagyanyjának rengeteg szfvolt, és több tucat párbajt vívtak miatta. Ki tudja, mifélerat ültetne az ilyesmi Scarlett fejébe.Eleanort ugyancsak foglalkoztatta a fia és a menye kö2nyilvánvaló viszálykodás. Rhettet nem kérdezhette felőle.a fia a tudomására akarta volna hozni, akkor elmondjaÉs Scarlett reagálása az ő célzásaira a Courtney-ügyről nyilvvalóvá tette, hogy ő sem óhajtja a bizalmába avatni.Mrs. Butler lehunyta a szemét, pihenni próbált. Végül is nimás hátra számára, mint hogy remélje a legjobbakat. Rhettnőtt ember, Scarlett pedig felnőtt asszony Még akkor is, haménye szerint úgy viselkednek, mint két haszontalan kölvScarlett is pihenni próbált. A kártyaszobában volt, keze ügyé.ben a látcső. Tommy Cooper vitorlásának nyomát se látta. Úgylátszik, Rhett fölfelé vitte a folyón, nem a kikötő felé.Tán az volna a legjobb, ha nem is keresné őket. Mikor a színházi látcsőbe nézett bele a versenyen, Anne-be vetett hitét vesz-tette el, fájt is,,még mindig. Életében először érezte magát öreg-nek. És nagyon fáradtnak. Különben is, mit számít? AnneHampton reménytelenül szerelmes egy másik asszony férjébe.Tán nem ugyanezt tette ő is, amikor annyi idős volt, mint mostAnne? Beleszeretett Ashleybe, és tönkretette az életét Rhett-tel , mert sokkal tovább kapaszkodott abba a reménytelen szerelem-be, és nem akarta belátni, hogy az az Ashley, akit szeret, csakaz álmaiban létezik. Vajon Anne is így fogja eltékozolni a fiatal-ságát, hogy közben Rhettről álmodozik? Mi értelme a szerelem-nek, ha csak annyit ér, hogy mindent tönkretesz?Scarlett keze fejét az ajkához dörzsölte. Mi bajom? Csak kot-lok itt, mint egy vén tyúk. Tennem kell valamit, sétálni egyet...bármit... hogy lerázzam magamról ezt a rémes érzést.Manigo halkan bekopogott. - Asszonyom, amennyiben ide-haza van, látogatója érkezett.arlett úgy megörült Sally Brewtonnak, hogy majdnemcsókolta. - Ide ülj, Sally, ez a szék van a legközelebb aöz. Hát nem borzasztó, hogy mégis megjött a tél? MárItam Manigónak, hogy hozza a teát. Őszintén megvallom,életem egyik legizgalmasabb élménye volt Sally Édes látvá-a versenyen - csacsogott megkönnyebbülve.lly elszórakoztatta a színesen előadott történettel, hogy mi-t csókolta össze Miles a lovat meg a zsokét is. Így csevegtek;~go közben megterítette a teázóasztalt, a tálcát Scarlett elée, és elhagyta a szobát. - Eleanor asszony épp lepihent, különben mégmondanámi, hogy itt vagy - szólt Scarlett. - Majd ha fölébred... - Addigra én már nem leszek itt - szakította félbe Sally. -dom, hogy Eleanor lefekszik délutánonként, hogy Rhett el-ent vitorlázni és Rosemary Juliánál van. Épp ezért választot-ezt az időpontot. Négyszemközt szeretnék beszélni veled.Scarlett tealevelet szórt a kannába. El volt képedve, Sallyewton, aki soha, semmitől nem jött zavarba, keresgéli a sza-kat! Scarlett forró vizet öntött a tealevelekre, és rátette a fedőtkannára. - Scarlett, olyasmire készülök, amire nincs bocsánat - kezdtély élénken. - Bele akarok ártakozni az életedbe. S ami mégnnél is rosszabb, néhány kéretlen tanáccsal készüllek ellátni.Ha kedved tartja, csak tessék, kezdjél viszonyt Middleton~ourtneyval, de az ég szerelmére, ne verd nagydobra. Amit mű-velsz, az rendkívül visszatetsző, és igen rossz ízlésre vall.Scarlett szeme döbbenetében elkerekedett. Hogy viszonytkezdjen? Hisz olyat csak kétes erkölcsű nők művelnek. Hogymerészeli őt így megsérteni Sally Brewton? Mereven kihúzta ma-gát. - Közölnöm kell önnel, Mrs. Brewton, hogy vagyok énis annyira úrihölgy, mint ön - mondta kimérten. - Akkor viselkedj is ennek megfelelően. Idlálkozzál Middle-tonnal bárhol délutánonként, és tégy, ahogy tetszik; de ne hozda férjedet és Middleton feleségét meg az egész várost olyan hely- 306 307 zetbe, hogy végig kelljen nézniük, ahogy ott lihegtek egymásria bálteremben, és szaglásszátok egymást, akár a kan kutya ;tüzelő szukát. Scarlett úgy érezte, hogy Sally szavainál rémesebbet még életében nem hallott. De az elkövetkezők meggyőzték, hogy té. vedett. - Ugyanakkor elárulom neked, hogy az ágyban nem valaminagylegény Csak a bálteremben viselkedik úgy, mint egy DonJuan, de ha leveti a tánccipőjét meg a frakkját, olyan, minfa falu bolondja. Sally a tálca felé nyúlt, és megrázta a teáskannát. - Ha eztmég sokáig hagyod ázni, akár bőrt is cserezhetünk vele. Akarod ? . hogy töltsek én - Közel hajolt, és Scarlett arcába kandikált. - Teremtőm - mondta lassan -, hiszen te olyan ártatlan vagy,mint a ma született bárány. Sajnálom, Scarlett, nem is sejtettem.Tessék... itt a teád, tegyünk bele jó sok cukrot.Scac'lett visszahuppant a székére. Legszívesebben elsírta volnamagát és befogja a fülét. Csodálta Sallyt, büszke volt, hogya barátnőjének tudhatja magát, és tessék, kiderül, hogy nemkülónb, mint a söpredék. - Szegény gyermekem - mondta Sally -, ha én ez tudom , sokkal kesztyűsebb kézzel báriok veled. De ha már í~y állunk,vedd olybá, hogy gyorstalpaló tanfolyamon veszel részt. Charles-tonban vagy, és egy charlestonihoz mentél feleségül, Scarlett.A falusi ártatlanságodat nem tarthatod magad elé védőpajzs-ként. Régi város ez, régi hagyományokkal. És a hagyományok-nak lényegbevágó része, hogy az ember tekintettel varl a másokérzékenységére. Tehetsz, ami tetszik, ha kellő diszkrécióval te-szed. Az viszont megbocsáthatatlan bűn, ha á gyarlóságaidatlekényszeríted a barátaid torkán. Olyan helyzetet kell teremte-ned, amelyben mások úgy tehetnek, mintha nem látnák, nemhallanák, mit művelsz. Scarlett nem akart hinni a fülének. Ez valami egészen más,mint amikor úgy kell tenni, mintha a monogramos damasztszal-k valaki egészen máséi volnának. Ez... egyszerűen undorító.az ugyan, hogy háromszor is férjhez ment, miközben egy ne-ediket szeretett, de fizikai értelemben soha eszébe sem jutott,ogy megcsalja valamelyik férjét. Vágyakozhatott Ashley után,karjába képzelhette magát, de föl nem merült volna az agyá-an, hogy egyetlen órát is lopva az ágyban töltsön vele.Nem kérek a hagyományaikból, gondolta kétségbeesetten.oha az életben egyetlen charlestoni nőre rá nem nézhet többé,ogy azon ne tűnődjön közben, vajon szeretője volt-e valahaettnek vagy netán épp most az.Miért is kellett ide jönnie? Semmi keresnivalója itt. Nem isgyik rá, hogy olyan emberek közé tartozzon, akikről Sallyrewton beszél. . - Azt hiszem, jobb volna, ha hazamennél - mondta. - Nem~érzem jól magam. Sally bánátosan bólintott. - Bocsáss meg, amiért felizgacta-lak. Talán javít a közérzeteden, ha elárulom, hogy nem te vagy -az egyetlen Charlestonban, aki ilyen ártatlan. Hajadon lányok-nak és aggszűzeknek soha olyasmit el nem mondunk, amit jobb,ha nem tudnak. És akad sok hűséges feleség is. Én is ezek közéa szerencsések közé tartozom. Biztosra veszem, hogy Miles isfélrelépett egyszer-kétszer, de engem soha el'nem fogott a kísér-tés. Lehet, hogy ilyen vagy te is: mi tagadás, a te érdekedbennem is bánnám. Még egyszer; bocsásd meg az otrombaságomat.És most megyek. Szedd össze magad, és idd meg a teádat...és viselkedj okosabban Middletonnal.Sally gyors, gyakorlott mozdulattal felhúzta kesztyűjét, és azajtó felé indult. - Várj! - kiáltott Scarlett. - Sally, várj, kérlek. Tudnom kell.Kivel? Rhett kivel? - Sally majomarca együttérzően eltorzult. - Senkivel, akirőltudomásunk volna - mondta szelíden. - Esküszöm neked. Ti-zenkilenc esztendős volt, amikor itt hagyta Charlestont, ésennyi idős korban a fiúk vagy a bordélyházba járnak, vagy vala- 308 3 mi szegény fehérszemélyhez, aki hajlamosnak mutatkozik.Amióta visszatért, rendkívül finoman, de minden ajánlatotvisszautasított anélkül, hogy bárkinek az érzéseit megbántottavolna. Charleston nem a bűn melegágya, drágám. Az embereknem érzik magukra nézve kötelezőnek, hogy félrelépjenek. Ésbiztos vagyok benne, hogy Rhett hű hozzád. Maradj csak, kita-lálok egyedül. Amint az ajtó becsukódott Sally mögött, Scarlett felrohant,és bezárkózott a szobájába. Az ágyra vetette magát, és csaksírt, sírt. Agyában groteszk látomások kergették egymást, amint Rhettegy nővel... aztán egy másikkal... harmadikkal... és így tovább,mindazokkal, akikkel naponta együtt látta az összejöveteleken.Micsoda ostobaság volt azt hinnie, hogy féltékennyé teheti.Mikor már nem bírta elviselni a gondolatait, Pansyért csönge-tett, majd megmosta és bepúderozta az arcát. Nem ülhet ittmosolyogva, csevegve Eleanor asszonnyal, ha majd fölébred.El kell tűnnie, legalábbis egy időre. - Elmegyünk - közölte Pansyvel. - Add a köpenyemet.Scarlett mérföldeket gyalogolt - sebes léptekkel, csendben,azt se bánta, lépést tart-e vele Pansy. Amint elhaladt Charlestongyönyörű, régi házai előtt, rá se nézett málló stukkódíszeikre,a túlélés büszke nyomaira, csak azt látta, hogy ezek mit se bán-ják, milyennek látszanak a járókelők szemében, csak befelé for-dulnak, fallal körülvett magánkertjeik felé.Titkok. Megtartják a titkaikat, gondolta. Csupán egymássalosztják meg. És csak a látszattal törődik mindenki. 28 Már majdnem besötétedett, mire Scarlett hazaért. A házbanend és ridegség honolt. Fény nem szűrődött ki a függönyökágül, melyeket napnyugtakor mindig összehúztak. Óvatosan,mgtalanul nyitotta ki az ajtót. - Mondd meg Manigónak,igy fáj a fejem, és nem kérek vacsorát - szólt oda Pansynekég a hallban. - Aztán gyere, és nyisd ki a fűzőmet. MárisManigo majd értesíti a konyhai személyzetet és a családot.most képtelen volna bárkivel is szóba állni. Halkan fellopako-~tt a lépcsőn s el a bensőségesen megvilágított nappali nyitotttaja előtt. Rosemary nagy hangon ismertette Miss Julia Ash-y véleményét valamivel kapcsolatban. Scarlett megszaporáztaMiután Pansy levetkőztette, Scarlett eloltotta a lámpát, ésgyorsan bebújt a takaró alá. Igyekezett elrejtőzni kétségbeejtőboldogtalansága elől. Csak tudna aludni, csak meg tudna feled-kezni Sally Brewtonról, mindenről, csak volna hová menekülni!Sötétség vette körül, száraz szemét mégis elkerülte az álom. Mégsírni se bírt. Sally szörnyűséges leleplezése után minden könny-eseppjét elsírta a nagy érzelmi felbolydulásban.Csikordult a kilincs, s amint az ajtó kinyílt, fény ömlátt aszobába. Scarlett arrafelé fordult, megijesztette a hirtelen tá-madt világosság. Rhett állt az ajtóban, a kezében magasra tartott lámpá. Élesárnyékot vetétt szélfútta arcának erőteljes vonásaira és sós víztőlmerev fekete hajára. Még mindig a vitorlázóruhája volt rajta,nedvesen tapadt kemény mellkasára, izmos karjára, lábára.Arckifejezése sötét, érzelmeit alig leplezte, hatalmasan, ijesztő-en állt ott az ajtóban. Scarlett szíve nagyot dobbant ijedtében, légzése felgyorsultaz izgalomtól. Erről álmodott - hogy Rhett levetkőzve hidegönuralmát, végre belép a szobájába. 311 A férfi berúgta az ajtót, és az ágyhoz lépett. - Előlem nemrejtőzködhetsz el, Scarlett - mondta. - Kelj fel. - Egyetlen moz-dulattal a földre söpörte az asztalról a lámpát, az csörömpölveösszetört, nagy kezével pedig olyan erővel csaptá le a maga égőlámpáját, hogy az veszedelmes táncba kezdett. Lerántotta Scar-lettről a takarót, megragadta a karját, és kirángatta az ágyból.Scarlett sötét hajzuhataga a férfi keze fölött a nyakára és vál-lára omlott. A hálóinge nyitott gallérját szegélyező csipke reme-gett a szívdobogásától. Arcát elöntötte a forró vér, és a szemezöldje még jobban elmélyült, amint Rhettre bámult. Rhett kí-méletlenül az ágy sötét, faragott oszlopához lökte, majd hátra-lépett. . - Mert neked mindenbe bele kell ártakoznod - hörögte reked-ten. - Abban a percben kellett volna megöljelek, hogy a lábadatbetetted Charlestonba. Scarlett az ágyat markolta, hogy el ne essen. Érezte ereibena veszély sürgető dobogását. Mi tórténhetett, hogy Rhett ígykikelt magából? . - Nekem itt ne játszd meg a rémült lánykát. Annál én téged .sokkalta jobban ismerlek. Ne félj, nem öllek meg, még csakmeg se verlek, pedig Isten látja, mennyire megérdemelnéd.Rhett arca eltorzult. - Milyen bájos vagy, drágám. Ahogyitt pihegsz, és a szemed egészen elkerekedett az ártatlan csodál-kozástól: Csak az a kár, hogy a magad agyafúrtságában ártat-lannak is hiszed magadat. Mit számít, mennyi fájdalmat okoz-tál egy szerencsétlen asszoriynak azzal, hogy kivetetted ahálódat az eszement férjére?...Scarlett ajka diadalittas mosolyra húzódott. Rhett azért dü-hös, mert meghódította Middleton Courtneyt! Sikerüit - elérte , hogy a férfi féltékeny lett. Most már csak azt kell elismernie,hogy szereti; rá is veszi... - Arra én fütyülök, hogy milyen bizonyítványt állítasz ki ma-gadról - mondta ehelyett Rhett. - Az iga.zat megvallva, nagyonjó mulatság volt elnézni a középkorú asszonyt, aki arról igyek-szik meggyőzni magát, hogy még mindig ellenállhatatlan ifjúhajadon. Te képtelen vagy betölteni a tizenhatot, ugye, Scarlett?Leghőbb vágyad, hogy örökké Clayton megye szépe légy. Csak-hogy a mai nappal elég a tréfából - üvöltötte. Scarlett összerez-zent a hirtelen megemelt hangjától. A férfi ökölbe szorítottaa kezét, látnivalóan úrrá lett az indulatain. - Ma reggel, amintkiléptem a templomból - folytatta halkan -, egy régi barátom,aki mellesleg első unokatestvérem, félrevont, és fölajánlotta,hogy segédem lesz, ha kihívom párbajra Middleton Courtneyt.Nem volt kétséges a számára, hogy feltett szándékom. Bárhogyáll is az igazság, a jó hírnevedet meg kell védenem. A családjó híre - miatt. Scarlett apró fehér fogaival az alsó ajkát harapdálta. - Mitfeleltél neki? - Pontosan azt, amit most neked fogok elmondani. Párbajrasemmi szükség. A feleségem nem ismeri a társasági szókásokat,ezért félreérthetően viselkedett. Majd én megmondom neki,hogy mit várnak el tőle: Karja sebesen mozdult, akár a lecsapni készülő kígyó, s akeze kegyetlenül Scarlett csuklójára fonódott. - Első lecke -mondta. Hirtelen magához rántotta. Scarlett egésien a mellka-sához ért, kicsavari karja magasan a háta mágött. Rhett arcaott tornyosult az övé fölött, tekintetét tekintetébe fúrta. - En-gem nem érdekel, ha az egész világ azt hiszi, hogy felszarvazol,drága, hűséges feleségem, de Middleton Courtneyval nem fo-gok megverekedni. - Rhett lehelete meleg és sós volt, Scarlettaz orrán és ajkán érezte. - Második lecke - folytatta Rhett. - Ha megölöm azt a félkegyelműt, vagy el kell menekülnöma városból, vagy fölakasztanak, márpedig egyikhez sem fűlika fogam. És kiváltképp nem áll szándékomban, hogy könnyűprédát szolgáltassak a számára. Véletlenül még eltalál, márpe-dig ahhoz se igen fűlik a fogam.Scarlett a szabad kezével meg akarta ütni, de a férfi kánnye-dén elkapta, és azt a kezét is a másik mellé csavarta. A két 312 313 karja most ketrecként fonódott Scarlett köré. Érezte, hogy aférfi nyirkos inge a hálóingén keresztül átnedvesíti a bőrét. -Harmadik lecke - mondta Rhet - A sors iróniája volna mindnekem, mind annak a tökkelütött Courtneynak, ha az életünkettennénk kockára, hogy a te becstelen kis lelked becsületét meg-mentsük. Épp ezért - negyedik lecke: az évad végéig az utasítá-saimnak megfelelően fogsz viselkedni. Nem lógatod az orrodátbánatodban, kicsikém. Nem iltik hozzád, és különben is csakolaj volna a pletyka tüzére. Továbbra is szép magasra emeledbodorított fürtöcskéidet, és hajkurászod elveszett ifjúságodat.De kegyeidet arányosabban fogod osztogatni az orránál fogvavezetett hímnemű lakosság körében. Boldogan adok tanácsotis, hogy melyik urat érdemes előnyben részesíteni. Mi több, ra-gaszkodom hozzá, hogy a tanácsaimat meghallgasd. - Elenged-te Scarlett csuklóját, majd a vállát megragadva ellökte magától. - Ötödik lecke: pontosan azt teszed, amit én mondok.Most, hogy nem érte többé Rhett testének melege, a nyirkoshálóing jeges borogatásként tapadt Scarlett mellére és hasára.Összefonta elöl a két kezét, hogy így jusson egy kis meleghezde hiába. Agya éppoly jeges volt, mint a teste, s a férfi szavaihangosan visszhangzottak benne. Bánja is ő... csak nevetrajta... csak az számít, hogy mihez "fűlik a foga".Hogy merészeli? Hogy merészeli nyilvánosan kinevetni, a ro-konai előtt leleplezni, a saját szobájában idé-oda lökdösni, akáregy krumpliszsákot? A "charlestoni úriember" éppúgy nem lé-tezik; mint a "charlestoni úriasszony"! Janus-arcú, hazug, két-kulacsos... Scarlett az öklét emelte, hogy a férfit megüsse, de az mégmindig markolta a vállát, ezért ökölbe szorított keze erőtlenülpuffant Rhett mellkasán. Scarlett megtekeredett, és kiszabadította magát. Rhett föl-emelte tenyerét, hogy az ütéseit kivédje, s közben mélyről gyön-gyözött belőle a nevetés. Scarlett azért emelte a kezét, hogy elszabadult hajtömegétkisöpörje az arcából. - Ne fáradj, Rhett Butler. Nem kérek atanácsodból, mert nem leszek itt, s ezért nem lesz rá alkalmam,hogy semmibe vegyem. Gyűlölöm az imádott Charlestonodat,megvetek benne mindenkit, de kiváltképp téged. Holnap eluta-zom. - Szemtől szembe állt a férfival, keze a csípőjén, fejétmagasra tartotta. Teste láthatóan reszketett a rátapadó selyém alatt. Rhett elfordult. - Nem, Scarlett - mondta. Hangja ólomsú-lyos. - Nem mész sehová. A meneküléssel csak beismernéd bű-nösségedet, s nekem ugyanúgy meg kellene ölnöm Courtneyt.Te megzsaroltál, hogy maradhass a báli évad végéig, hát mostmaradsz is. És teszed, amit mondok, méghozzá úgy, mirithamagadtól tennéd. Különben az élő Istenre esküszöm, hogyminden porcikádat összetöröm. Az ajtóhoz ment. Keze a záron, majd visszafordult, és gúnyo-san elmosolyodott. - És jó lesz, ha nem próbálsz okoskodrli,szívecském. Minden mozdulatodat figyelem. - Gyűlöllek! - üvöltötte Scarlett a rázáruló ajtó felé. Mikormeghallotta, hogy fordul a kulcs a zárban, előbb a kandalló-órát, majd a piszkavasat hajította utána.Végre lehuppant egy székbe, és addig ütögette ernyedten akarfáját, amíg bele nem sajdult a keze. - Elmegyek - jelentetteki hangosan -, és ebben semmiképp nem tud megakadályozni. - A magas, vastag bezárt ajtó némán meredt vissza rá.Rhett-tel nincs értelme szembeszállni, valahogy túl kell járniaaz eszén. Meg kell találnia a módját, és meg is fogja találni.Csomagolással fölösleges küszködnie, mehet ő egy szál ruhábanis. Ezt fogja csinálni. Elmegy egy teadélutánra vagy kártyaparti-ra vagy valami hasonló helyre, és egyszer csak eltűnik, egyene-sen felpattan a lóvasútra, és ki az állomásra. Van elég pénzea jegyre... hová is? Mint mindig, amikor le volt sújtva, Tara jutott az eszébe.Ott béke van, újból erőre kaphat......és ott van Suellen. Ha Tara egyedül az övé volna, egyedül314 ! 315 az övé. Ismét álmodozni kezdett, mint akkor, amikor ellátoga-tott Julia Ashley ültetvényére. Hogy is dobhatta el Carreen amaga részét? Scarlett felkapta a fejét, mint az erdei vad, amikor vizet szi-matol. Mi haszna egy charlestoni zárdának Tara egyharmadá-ból? Eladni akkor se tudnák, ha volna rá vevő, mert sé Will , se ő soha bele nem egyezne. Talán megkapják a gyapottermésharmadából származó hasznot, de vajon mennyi'lehet az? Leg-jobb esetben há évi harminc-negyven dollár. Biztosan kapvakapnának a lehetőségen, hogy eladják neki.Rhett azt akarja, hogy maradjon, ugye? Rendben! Marad , de csak abban az esetben, ha Rhett segít megszerezni Tara har-madrészét. Akkor, ha már a kétharmad a kezében van, felajánl-ja, hogy megveszi Willtől és Suellentől a harmadik harmadot.Ha Wil1 nem hajlandó eladni, egyszerűen kihajítja őket.A lelkifurdalás itt megakasztotta a gondolatait, de Scarlett-nek sikerült száműznie. Mit számít, mennyire szereti Will Tarát?Ő jobban szereti. És szüksége van rá. Neki csak ez az egy helyszámít, ez az egyetlen hely, ahol ő valaha is számított valakinek.Will meg fogja érteni, be fogja látni, hogy Tara az ő egyetlenreménysége. A csengőhöz rohant, megrázta, Pansy az ajtóhoz ment, meg-próbálta kinyitni, aztán elforgatta a kulcsot, és belépett. - Mondd meg Mr. Butlernek, hogy beszélni akarok vele, itta szobámban - mondta Scarlett. - És hozd fel a vacsorámat.Megéheztem. Felvett egy száraz hálóinget, arra ráhúzta meleg bársonykön-tösét, simára fésülte és bársonyszalaggal összefogta a haját. Fa-gyos tekintete visszanézett rá a tükörből.Veszített. Nem fogja visszaszerezni Rhettet.Nem így kellett volna történnie.Túl sok ez... és túl gyorsan történt... néhány óra leforgásaalatt az egész élete a feje tetejére állt. Még mindig szédült aSally Brewton okozta megrázkódtatástól. A gondolatát se bírtaelviselni, hogy Charlestonban maradjon azok után, arr.iket tőlemegtudott. Mintha futóhomokra próbálna házat építeni.Scarlett a homlokára tapasztotta a kezét, mint aki kusza gon-dolatainak kavargó örvényét igyekszik összefogni. Képtelen voltkibogozni a sok mindent, ami egyszerre kavargott áz agyában.Muszáj egyvalamire koncentrálnia. Világéletében siker koro-názta a tetteit, ha egyszerre egyvalamire összpontosított.'1'ara... Tara lesz az. Ha visszaszerezte Tarát, akkor ráér a többin törnia fejét... - Itt a vacsorája, Scarlett asszony. . - Tedd le a tálcát az asztalra, Pansy, és hagyj magamra. Majdha megettem, csöngefek. - Igenis, asszonyom. És Mr. Rhett aszongya, hogy jón, mi-helyt evett. - Hagyj magamra. Rhett arckifejezése nem árult el semmit, csupán a szemébőltükröződött óvatosság. - Beszélni akartál velem, Scarlett? - Igen. Ne aggódj, nem akarok veszekedni. Van egy üzletiajánlatom. A férfi arckifejezése nem változott. Nem szólt semmit.Scarlett rideg, üzleti hangon folytatta. - Tudjuk mindketten,hogy ki tudod erőszakolni, hogy itt maradjak Charlestonban,és elmenjek a bálokra és az estélyekre. És azt is tudjuk mindket-ten, hogy ha egyszer ott vagyok, akkor már az égvilágon semmibeleszólásod, hogy én ott mit csinálok, vagy mit beszélek. Fel-ajánlom, hogy maradok és úgy viselkedem, ahogy neked tet-szik, amennyiben segítségemre leszel valamiben, aminek semmiköze sincs se hozzád, se Charlestonhoz.Rhett leült, elővett egy manillaszivart, a végét levágta, és rá-gyújtott. - Hallgatlak - mondta.Scarlett előadta tervét, s ahogy beszélt, minden szónál egyre 316 317 feszültebb lett. Amikor a végére ért, alig várta, mit fog szólni Rhett. - Csak csodálattal adózhatom a merészségednek - szólaltmeg végre Rhett. - Abban sohasem kételkedtem, hogy túl tudszjárni Sherman tábornok és a hadserege eszén, dé hogy mosta római katolikus egyházat akarod rászedni, ez enyhén szólvavakmerőség. A férfi nevetett rajta, de barátságosan, szinte lenyűgözve.Mintha hirtelen ő is visszacsöppent volna.a régi szép időkbe,amikor ők ketten még jóban voltak. - Én senkit sem akarok rászedni, Rhett, csupán tisztességesajánlattal előállni. Rhett elvigyorodott. - Te? Hogy tisztességes ajánlattal? Csa-lódást okozol nekem, Scarlett. Csak nem estél ki a szerepedből? - Igazán! Nem értem, miért kell ilyen rútul beszélned. Na-gyon jól tudod, hogy én a világért sem húznék hasznot az egy-házból. - Scarlett tettetett felháborodásán Rhett csak még job-ban nevetett. - Már hogyne tudnám mondta a férfi. - Mondd meg őszin-tén, ezért baktattál el a misére minden vasárnap, s morzsoltadnyakra-főre a rózsafüzért? Végig ezen járt közben az eszed? - Nem. Ami azt illeti, fogalmam sincs, miért csak móst jutotteszembe. - Scarlett a szája elé kapta a kezét. Hogy csináljaRhett? Mindig többet szed ki belőle, mint amennyit magátólel akar mondani: Kezét leeresztette, és komorari nézett a férfira.- Nos? Segítesz vagy sem? - Hajlandó vagyok segíteni, de fogalmam sincs, mit tehet-nék. Mi van akkor, ha az apácafőnökasszony elutasít? Akkoris maradsz az évad végéig? - Megmondtam, hogy maradok, nem? Amellett semmi oka , hogy visszautasítson. Sokkal többet szándékozom felajánlanineki, mint amennyit Will küldhet. Te csak használd a kapcsola-taidat. Az égadta világon mindenkit ismersz, és eddig is mindigel tudtál intézni mindent. . Rhett elmosolyodott. - Milyen megrendítő a belém vetett bi-zalmad, Scarlett. Valóban ismerek minden gazembert, nyomo-rult politikust és csaló üzletembert ezer mérföldön belül, dea jó emberek világában semmiféle befolyásom sincs. Legfeljebbha némi tanáccsal láthatnálak el. Ne próbáld meg az orráriálfogva vezetni a főnökasszonyt. Ha lehetséges, mondd neki azigazat, és egyezz bele mindenbe, amit kér. Ne alkudozz. - Micsoda tökfej vagy te, Rhett Butler! Csak a bolond kérde-zi meg, hogy valami mibe kerül. A zárdának meg amúgy sincsszüksége pénzre. Ott az a nagy házuk, a nővérek mind ingyendolgoznak, és még a gyertyatartók is aranyból vannak, meg aza hatalmas kereszt a kápolna oltárán. - "Ha embereknek és angyaloknak nyelvén szólok is"... -mormogta Rhett kuncogva. - Mi a csodáról beszélsz? - Semmi, csak egy idézet. . Komoly arckifejezést erőltetett magára, de sötét szemében vi-dámság csillant. - Nos, Scarlett, sok szerencsét - mondta. -Vedd úgy, hogy áldásom adtam rád. - Kiment, anélkül hogyegy arcizma is rándult volna, aztán odakinn őszintén kitört be-lőle a nevetés. Scarlett megtartja az ígéretét, mindig is megtar-totta. A segítségével el fogja simítani a botrányt, aztán két hétés vége a szezonnak, és Scarlett eltűnik. Ő pedig megszabadula vele járó feszültségtől, ami úgy nyomasztotta charlestoni éle-tét, és mehet vissza szabadon az ültetvényre. Rengeteg tennivalóvár rá. Scarlett eszement támadása Carreen zárdájának főnök-asszonya ellen legalább majd szórakoztatja addig is, amíg visszanem nyeri a függetlenségét. Én a római katolikus egyházra fogadok, gondolta Rhett. Azörökkévalóságban és nem hetekben méri az időt. Sokat azértrájuk sem mernék tenni. Ha Scarlett elhatározza; hogy valamita fogai közé kaparint, csodákra képes. Még sokáig nevetgélthalkan magában. 318 319 Mint arra Rhett számított is, Scarlett kapcsolatfelvétele a fő-nökasszonnyal korántsem ment s~mán. - Se igent nem mond, senemet, és még csak oda se hallgat, amikor megpróbálom nekielmagyarázni, milyen jól jár, ha eladja! - panaszkodott Scarletta zárdában tett első látogatása után: Meg a második, a harmadik,az ötödik után. Meg volt ütközve, el volt képedve. Rhett türeline-sen, figyelinesen hallgatta, ahogy dühöng, csak magában nevetett.Tudta, hogy ő az egyetlen, aki előtt Scarlett felfedi kártyáit.Ráadásul Scarlett erőfeszítései biztosították mindennapi szó-rakozását, mert az asszony egyre fokozta az anyaszentegyházellen indított ostromát. Már minden reggel eljárt a templomba,remélte, hogy buzgóságának majd csak híre megy a zárda falaiközt. Carreent már oly gyakran látogatta, hogy nemcsak a többiapáca nevét tanulta meg mind, de még a növendékekét is. Mi-után már egy hete csak közömbös, szelíd válaszokat tudott ki-csikarni a főnökasszonyból, Scarlett annyira kétségbeesett,hogy még arra is rávette magát, hogy elkísérte a nénikéit, ami-kor azok a magukfajtá, szűkös körülmények közt élő, korosodó,katolikus barátnőikhez mentek látogatóba. - Rhett, én azt hiszem, már féIig elkoptattam a rózsafüzére-met - jelentette ki Scarlett mérgesen. - Hogy lehet ilyen utálatosaz a rémes öregasszony? - Talán azt hiszi, hogy ezáltal megmenti a lelkedet - mondta Rhett. - Lárifári! A lelkemen nincs mit megmenteni, köszönöm. Atömjénnek már a szagától is elfog az undor, ezt érem el a soktemplomjárással. Ráadásul úgy festek, mint egy kivénhedt bo-szorkány, mert képtelen vagyok kialudni magamat. Bár ne vol-na minden áldott este valahol mulatság. - Ostobaság. Azok az árnyékok a szemed alatt egyenesen át-szellemültségről tanúskodnak. A főnökasszonyra bizonyáraóriási hatással vannak. - Ó, Rhett! Hogy is mondhatsz ilyen szörnyűsége t? Moströgtön megyek és bepúderezem magamat.A kialvatlanság csakugyan megmutatkozott Scarlett arcán.a csalódottság apró ráncokat csalt a két szemöldöke közéarlestonban mindenki azt tárgyalta, hogy valami vallásosánia törhetett rá. Scarlettet mintha kicserélték volna. Az esté-ken, bálokon udvarias volt és szórakozott. A csábító szépség-lynő nyugalomba vonult. Már nem fogadott el meghíváso-t kártyadélutánokra, és nem járt látogatóba azokhoz a hölgyek-ez, akiknek a fogadónapjairól adclig elinaradhatatlan vendégIt. - Én nagyon is pártolom Isten dicsőítését - mondta egynapon Sally Brewton. - A nagyböjt kedvéért még arról is~épes vagyok lemondani, amit nagyon szeretek. De azért úgy ér-fliem, hogy Scarlett mégiscsak túlzásba viszi. Olyan mértéktelen.Emma Anson nem értett vele egyet. - Nekem most sokkal~bb véleményem van róla, mint azelőtt. Tudod, én úgy véleked-tem, nagy ostobaság, hogy annyira pártját fogod, Sally. Látni-valóan egy ostoba, hiú kis törtető volt. De mosf hajlandó va-gyok megmásítani a véleményemet. Van valami csodálatraméltó az olyan emberben, akiben őszinte, vallásos meggyőződésbuzog. Még a pápistákban is. Scarlett ostromának második hetében sátét, hideg és esős volta szerda reggel. - Hogy gyalogoljak ebben a szakadó esőbena zárdáig - panaszkodott -, hisz tönkreteszem az egyetlen csiz-mámat! - Vágyakozva gondolt a Butlerek hajdanvolt kocsisára,Ezekielre. Meg is jelent, mint valami dzsinn a palackból, azona két esős napon, amikor a család bálba ment. Ostoba és undo-rító ez a charlestoni pojácáskodás, de azért most nem bánnám,ha ma beülhetnék abba a jó száraz hintóba: De nem lehet. Ne-kem pedig mennem kell, úgyhogy megyek is. - A főnökasszony ma reggel korán elutazott Georgiába, arend ottani iskolájába, egy konferenciára - mondta az apáca,aki kinyitotta a zárda ajtaját. Senki sém tudta pontosan, hogyegy napig vagy több napig, netán egy hétig vagy még továbbtart a találkozó. 320 321 Nekem nincs egy hetem, sikoltotta magában Scarlett, nekemegyetlen elvesztegetni való napom sincs!Hazabaktatott az esőben. - Dobd ki ezt a vacak csizmát -utasította Pansyt. - És vegyél elő nekem száraz ruhát.Pansy még őnála is jobban átázott. Zengzetes köhögéssel elbi-cegett, hogy az utasítást végrehajtsa. El kéne náspángolniezt a lányt, mondta magában Scarlett, de inkább sajnálkozón , semmint mérgesen: Délután elállt az eső. Eleanor asszony és Rosemary elhatároz-ták, hogy vásárolni mennek a Király utcába. Scarlettnek mégehhez sem volt kedve. Csak ült a szobájában és merengett, míg-nem'már úgy érezte, abroncsba szorítják a falak. Akkor lementa könyvtárszobába. Talán ott lesz Rhett, és számíthat némiegyüttérzésre. Mással nem beszélhetett az őt ért csalódásról , mert senkinek sem mondta el, miben mesterkedik. - Hogy halad a katolikus egyház megreformálása? - kérdezteszemöldökét felvonva a férfi. Erre Scarlett dühösen előadta, hogy a főnökasszony megszö-kött előle. Rhett együttérzőn hallgatta, közben levágta egy szi-var végét és rágyújtott. - Kimegyek a verandárá, ott szívomel - mondta, amikor a szivar már jól égett. - Gyere ki egy kicsitlevegőzni. Ez a nagy vihar visszahozta a nyarat, jó meieg lett,a szél kifújt mindent a tengerre.Az ebédlő félhomálya után kápráztatóan ragyogott a nap.Scarlett eltakarta a szemét, beszívta a kert nyirkos, zöld páráját,a kikötő sós levegőjét és a szivarfüst átható, férfias illatát. Hirte-len nagyon is ott érezte a közelében Rhettet. Annyira zavarbajött, hogy el is távolodott néhány lépést, s a férfi hangja, amikormegszólalt, mintha nagy messzeségből ért volna el hozzá. - Úgy tudom, hogy a nővérek georgiai iskolája Savannah-banvan. A Szent Cecília-bál után akár el is mehetsz a nagyapádszületésnapjára. A nénikéid elég rég unszolnak. Ha ez fontosegyházi találkozó, akkor ott lesz a püspök is, talán vele többre mész. Scarlett megpróbálta mérlegelni Rhett javaslatát, de nem bírtiafigyelni. Hogy is bírt volna, ha egyszer a férfi olyan közel~lt hozzá. Különös, hogy így rátör a félénkség, amikor pedigutóbbi időben olyan jól megvoltak együtt. Rhett nekidőlts oszlopnak, és békésen eregette a füstöt. - Majd meggondolom - mondta Scarlett, és sietős léptekkel~ozott, mielőtt még elsírja magát.Mi a csuda bajom van? - gondolta, miközben könnyek patak-~ttak a szeméből. Nyivákolok, mint egy csecsemő; pedig hogyegvetettem mindig az ilyen embereket. És ha egy kicsit továbbrt, amíg megszerzem, amit akarok? Tarát... és Rhettet is,~azt se~nom, ha száz évig tart. 29 - Ilyen bosszúság még életemben nem ért - mondta EleanorButler. A keze reszketett, mikózben kitöltötte a teát. A földön,lába előtt összegyűrt papírdarab hevert. A távirat akkor érke-zett, amikor Rosemaryvel oda voltak vásárolni; Townsend Ellin-ton kuzen és neje érkeznek Philadelphiából látogatóba. - Két nappal előtte! - méltatlankodott Eleanor. - Mit szólszehhez? Mintha hírét se hallották volna, hogy itt háború volt. - Mama, a Charleston Hotelben vettek ki egy lakosztályt -csillapítgatta Rhett. - Majd elvisszük őket a bálba. Nem leszolyan rémes. - De még milyen rémes - mondta Rosemary. - Semmiokát nem látom, hogy ezekkel a jenkikkel kedvesen viselked- jünk. - De hát a rokonaink - mondta az anyja komolyan. - Ésigenis, kedves leszel velük. Amellett Townsend kuzenod egyálta-lán nem jenki. Lee tábornok oldalán harcolt.Rosemary a homlokát ráncolva hallgatott.Eleanor asszony elnevette magát. - Végül is nem bánom -mondta. - Érdemes lesz végignézni, mire megy egymással Town- 322 323 send és Henry Wragg. Az egyik kifelé, a másik befelé kancsalít.Szerinted képesek lesznek rá, hogy kezet fogjanak?Eliintonék nem is olyan rémesek, gondolta Scarlett, bár két-ségtelen, hogy az ember sosem tudja, merre nézzen, amikorTownsenddel beszélget. Hannah, a felesége, korántsem voltolyan gyönyörű, mint Eleanor asszony jósolta, ami ellen Scar-lettnek nem is volt kifogása. Gyöngyhímzéses, rubintvörös bro-kát báli ruhája és gyémánt nyakéke mellett azonban Scarlettnyomorúságosan szegényesnek érezte magát borvörös bársony-ruhájában az elmaradhatatlan kaméliákkal. Hála Istennek,hogy ez az utolsó bál és vége a szezonnak.Ha bárki azt állította volna, hogy.ráunok a táncra, gondolko-dás nélkül hazugnak nevezem, de az igazat megvallva valóbantorkig vagyok. Istenem, csak rendben lenne már minden Tarakörül! Megfogadta Rhett tanácsát, és megfontolta, elmenjen-eSavannah-ba. De hogy szüntelenül a nénikéivel kelljen együttlennie, azt már nem tudta elviselni, és úgy határozott, inkábbmegvárja, míg a főnökasszony visszatér Charlestonba. Rosema-ry úgyis elmegy látogatóba Miss Julia Ashleyhez, úgyhogy leg-alább ez a tüske nem fogja szurkálni. Eleanor asszony társasá-gát pedig mindig is élvezte. Rhett elmegy az ültetvényre. Most ő erre nem is akar gondol-ni. Ha eszébe jut, végig se bírja csinálni az estét. - Drága Townsend kuzen - mondta Scarlett élénken -, meséljel mindent Lee tábornokról. Csakugyan olyan jóképű, mintahogy mindenki állítja? Ezekiel addig fényezte a hintót és fésülte a lovakat, hogy akármár királyi fenségeket is szállithatott volna. A felhágóul szolgá-ló fatuskó mellett feszített, tartotta a kitárt ajtót, miközbenRhett felsegítette a hölgyeket a hintóba. - Mégis amondó vagyok, hogy Ellintonéknak velünk kellenejönniük - füstölgött Eleanor. - Halálra szoronganánk - mormogta Rosemary. Rhett rá-ólt, hogy hallgasson. - Ne aggódj, mama - mondta Rhétt. - Épp itt vannak előt-k a legjObb fogatban, amit Hannah pénzén csak szereznihetett. A következő saroknál majd megelőzzük őket, hogy mijünk oda előbb, és biztosíthassuk nekik a kíséretet. Aggoda-mra az égadta világon semmi ok ninesen. - De rnég.mennyire, hogy van, és te is tudod jól. Persze,yos emberek, és Townsend rokOnunk, de ez mit se változtaton a tényen, hogy Hannah tősgyökeres jenki. Félek, hogy`alálra fogják udvariaskodni. - Hogyhogy? - kérdezte Scarlett.Rhett elmagyarázta. A charlestoniaknak van egy kiváltképp~gyafúrt és gonosz kis játékuk, amelyet a háború után fejlesztet-#ek tökélyre. Az idegeneket akkora hajbókolással és felhajtássalveszik körül, hogy az udvariasságuk már-már elviselhetetlen. - A szerencsétlen idevetődött idegen a végén úgy érzi, minthaéletében először viselne cipőt a lábán. Állítólag csak a legel-lenállóbbak képesek kiheverni. Remélem, ilyesmiben, nem fog-ják őket részesíteni ma este: Még a kínaiaknak sincs ehhez fog-ható kínzásuk, pedig azok aztán értik a módját. - Rhett! Kérlek, hagyd abba - kányörgött az anyja.Scarlett nem szólt semmit. Velem is ezt. csinálták, gondoltagyászosan. Hát csak csinálják: Nekem már nem sokáig lesz kö-zöm a charlestoniakhoz. Miután befordultak a következő sarkon, a fogat beállt a hosz-szú kocsisor végére. Rendre megálltak, hogy az utasok kiszáll-hassariak, majd lassan továbbhajtottak. Ha ilyen iramban ha-ladnak, véget ér a bál, mire odaérünk, gondolta Scarlett. Kiné-zett az ablakon a gyalogosan haladókra, akik után acselédlányok vitték a tánccipőtokot. Mehetnék én is gyalog.Mennyivel jobb lenne a lang~s levegőn, mint ide beszorítvaebbe a szűk kocsiba. Összerezzent, amikor balról a lóvasút rájukcsilingelt. 324 325 Hogyhogy jár a lóvasút? - tűnődött. Hisz este kilenckormindig leállítják. Hallotta, hogy a Szent Mihály-templom ha-:rangja kettőt üt. Fél tíz. - Nem nagyszerű látvány a lóvasút, amelyen csakis báli ruhásemberek utaznak? - kérdezte Eleanor Butler - Tudtad-e, Scarlett , hogy Szent Cecília napján kora délután leállítják a kocsikat, ésalaposan lesikálják őket, mielőtt elindítják az esti, báli járatot? - Nem tudtam, Eleanor asszony. És hogy jutnak haza az em- berek? - Ó, hát éjjel kettőkor is van egy különjárat, amikor a bálvéget ér. - És ha olyasvalaki akar fölszállni, aki nem a bálba megy? - Azt persze nem lehet. Eszébe se jutna senkinek. Mindenkitudja, hogy este kilenc után nincs lóvasút.Rhett nevetett. - Mama, úgy beszélsz, mint az Alice Csodaor-szágban hercegnője. Erre Eleanor is elnevette magát: - Lehet benne valami -mondta, majd még harsányabban kacagott.Még akkor is kacagott, amikor a hintó meglódult, megállta f8kapü előtt, és az ajtó feltárult. Scarlett kinézett, és a látvány-tól a lélegzete is elállt. Minden olyan volt, amilyennek a nagy-könyvben elő van írva! Magas, fekete vasoszlopokon fél tucatgázégővel világító hatalmas lámpák. Megvilágították a szélestornácot és a templomszerű épület tornyosuló fehér oszlop- -sorát. A házat magas vaskerítés választotta el az utcától. Ragyo-gó fehér ponyvasétány vezetett a- fényesre sikált fehér márványkocsilelépőtől a tornác lépcsőjéig. A sétány és a lelépő fólé fehérponyvatetőt húztak. - Gondoljátok csak meg - mondta csodálkozva Scarlett -,hogy a kocsitól a bálteremig úgy mehetnénk, hogy szakadó eső-ben sem érne egyetlen csepp víz! - Valóban ezért van az egész mondta Rhett -, de kipróbálnimég sohasem sikerült. Ugyanis Szent Cecília estéjén még soha-sem esett az eső. Ilyesmire még a jóisten se vetemedne. - Rhett! - kiáltott fel Eleanor Butler őszintén megbot-, Scarlett rámosolygott Rhettre; örült, hogy a férfi képes tréfál-zni ezen a bálon, amelyet pedig olyan komolyan vesz. Eline-t neki mindent; hogy már vagy száz éve megtartják - Charles-nban minden legalább százéves -, és hogy csak férfiakdezik. A társaságnak csakis férfiak lehetnek a tagjai. - Lépj le, Scarlett - mondta Rhett -, itt biztosan mindjárta thon fogod érezni magadat. Ez itt az Irlandi Csarnok. Oda-nt majd meglátod Írország arannyal befuttatott hárfás címerét. - Ne légy otromba - figyelmeztette az anyja.Scarlett lelépett, s közben harcias állát - akár ír apja - mágas-tartotta. Vajon miben sántikálnak a jenki katonák? - szorította össze~torkát egy pillanatra a félelem. Talán bajt akarnak keverni,iért vereséget szenvedtek a hölgyektől? Ekkor megpillantottakörben a tömeget; mindenünnen kíváncsi arcok kandikáltak fe-~léjük, látni akarták, kik szállnak ki a kocsikból. Hisz a jenkik~ak visszatartják a népet, hogy utat csináljanak nekünk! Akár`az inasok, a fáklyahordozók vagy az ajtónállók. Nagyon helyes.Legjobb volna, ha itt hagynának csapot-papot és hazamenné-nek. Úgyis fütyül rájuk mindenki.Elnézett a katonák feje fölött, és mielőtt~lelépett a márványle-lépőről, ragyogó mosolyt villantott a bámuló tömegre. Bárcsakúj ruhát viselhetne e helyett a régi, megunf holmi helyett! Dehát ezzel kell beérnie. Megtett három lépést, majd a megszokottmozdulattal leeresztette az estélyi ruha uszályát. Az szétterülta fehér sétányon, egy porszem nem érte, majd királyi méltóság-gal megindult Scarlett után az évad bálja felé.A hallban megállt, hogy bevárja a többieket. Tekintetét fólfe-lé vonzotta a látvány - az emeletre vezető lépcső kecses íve,a széles lépcsőforduló és a nyílt tér fölé magasló kristálycsillár-ban égő gyertyák fénye. Olyan volt, mint a világ legnagyobb,legcsillogóbb drágaköve. 326 . 327 - Itt vannak Ellintonék - szólt Mrs. Butler. - Erre gyere, Han-nah, a köpenyünket letehetjük a hölgyek öltözőjében.De Hannah Ellinton megtorpant az ajtóban, majd önkéntele-nül hátrahőkölt. Rosemarynek és Scarlettnek félre kellett ugor-nia, nehogy összeütközzenek az előttük haladó, rubintszínűbrokátba öltözött alakkal. Mi történhetett? Scarlett a nyakát nyújtogatta, hogy meglás-sa. A báli szezon során már annyira hozzászokott a színhelyhez,hogy nem értette, mi botránkoztatta úgy meg Hannah-t. A falmentén lányok és asszonyok ültek egy alacsony padon. Szok-nyájuk a térdük fölé felhúzva, a lábuk egy lavór szappanos víz-ben ázott. Miközben csevegtek, nevetgéltek, cselédlányaik a lá-bukat mosták, törölgették, hintőporozták, majd felhúztákharisnyájukat és báli cipőjüket. Megszokott látvány volt ezazoknál az asszonyoknál, akik gyalog vágtak át a várospn abálokra. Mire számított ez a jenki asszony? Hogy az emberekmajd csizmában táncolnak? Scarlett oldalba bökte Mrs. Ellin-tont. - Elállod az utat - mondta.Hannah elnézést kért, és belépett. Eleanor Butler elfordulta tükörtől, ahol a hajtűit igazgatta. - Jól van - mondta -, márféltem, hogy elveszítettelek. - Nem látta, hogyan reagált Han-nah a látványra. - Hadd mutassalak be Sábának. Ő majd min-den kívánságodat teljesíti ma este. - Mrs. Ellinton hagyta, hogya terem sarkába vezessék, ahol egy olyan kövér asszony, amilyetmég életében nem látott, egy hatalmas, kopott brokáttal bevontszékben ült. Aranybarna bőre alig egy árnyalattal volt sötétebba brokátnál. Sába feltápászkodott trónusáról, hogy Mrs. Butlervendégének illendőképpen bemutatkozzon.És Mrs. Butler menyének. Scarlett sietve ment oda, látniakarta az asszonyt, akiről már annyit hallott. Sába híresség-számba ment. Mindenki tudta, hogy a legügyesebb kezű varró-nő egész Charlestonban, még a Rutledge-ék rabszolgájakénttanulta ki a szakmát attól a párizsi divatszabótól, akit Mrs.Rutledge hozatott, hogy megvarrja a lánya stafírungját. Sába~még mindig varrt Mrs. Rutledge-nek meg a lányának, meg mégéhány kiválasztott hölgynek, akinek kedve tartotta. Rongyok-ól és liszteszsákokból is olyan elegáns öltözéket teremtett,. hogy~. Godey-féle Hölgyek könyvé-ben is közölhették volna. Világi~rédikátor apja keresztelte el Sába királynőjének, és Sába a ma-~a köreiben valóban királynő volt. Minden évben, Szent Cecília~apján ő uralkodott a hölgyek öltözője fölött, felügyelt a taka-~os uniformisha öltözött két szolgálóra és a gazdáját kísérő töb-~i cselédre, s gondja volt rá, hogy azok szükség esetén nyomban#eljesítsék úrnőjük kívánságait. Elszakadt ruhaszegélyek, fol-~ok, pecsétek, elveszett gombok, elszabadult tincsek, rosszullét,gyomorrontás, feltört sarkak, megtört szívek - Sába és hű alatt-valói mindennek gondját viselték. Minden bálterem közelébenvolt egy szoba, amelyet a hölgyek ilyetén szükségleteire tartottakfenn, de Sába csak a Szent Cecília-bálon állt rendelkezésre. Öcsak a bálok legnagyszerűbbikén volt hajlandó erre a szolgálat-ra; a többit udvariasan elhárította.Ezt a fényűzést megengedhette magának. Rhett elmondtaSearlettnek, amit a legtöbben tudtak, de amiről senki sem be-szélt. Sába volt a tulajdonosnője a legkáprázatosabb és legna-gyobb hasznot hozó bordélyháznak a hírhedt "Mulatt sikátor"-ban, a Chalmers utca folytatásában, mindösszé kétsaroknyiraa Szent Cecíliától, ahol a megszálló erők tisztjei és katonáizsoldjuk nagy részét olcsó whiskyre, cinkelt hazárdjátékra ésmindenféle korú, bőrszínű és árú nőkre költötték.Scarlett Hannah Ellinton elképedt ábrázatát figyelte. Lefoga-dom; hogy ez is egyike azoknak a rabszolga-felszabadítóknak,akik életükben közelről még feketét nem láttak, gondolta. Kép-zelem, mit csi~álna, ha valaki elárulná neki Sába másik foglal-kozását. Rhett elmondta, hogy Sábának több mint egymilliójavaw aranyban egy angliai bank páncélszekrényében. Alig hin-ném, hogy Ellintonék felvehetnék vele a versenyt. 328 30 Amikor Scarlett elérte a bálterem ajtaját, ő torpant meg döb-benten, s zárta el útját az utána következőknek. Lenyűgöztea gyönyörű látvány, amely túlságosan is varázslatos volt ahhoz,hogy igaz legyen. A hatalmas báltermet ragyogóan megvilágították, ugyanak-kor az égő gyertyák lágy fénnyel vettek körül mindent. Fölülrőlnégy kristályzuhatag omlott alá. Páros aranyozott kristály fali-karok díszítették a hosszú falakat. Magas, aranykeretes tükrökverték vissza többszörösen a szemközti látványt. S a hatalmas,éjfekete ablakok is tükörként szolgáltak. A magas, sokkarúezüst gyertyatartók az ajtó két oldalán elhelyezett hosszú aszta-lokon s a monumentális puncsostálak domború hasa szinténvisszaverték az aranyban úszó fényeket.Scarlett boldogan nevetve lépte át a küszöböt. - Jól mulatsz? - kérdezte Rhett sokkalta később. - De még mennyire! Ez valóban a szezon legszebb bálja. - Ko-molyan is gondolta, ezen az estén megvolt minden, ami egy nagy-szabású bálhoz szükséges, s mindenünnen csak úgy áradt a zene-szó, vidámság, kacagás. Kevésbé volt elragadtatva, amikor kezébenyomták a táncrendjét, pedig egy csokor ezüstcsipke papírral körí-tett gardénia kíséretében nyújtották át. A társaság kurátorai min-den hölgy táncrendjét előre kitöltötték. De aztán azt is észrevette,hogy a beosztás egészen kiváló. Voltak olyan partnerei, akiketismert, és akikkel azelőtt még sohasem találkozott, öregek, fiata-lok, charlestoni őslakók és újonnan jöttek, meg olyan charlestoni-ak, akik már máshol éltek, de a Szent Cecília-bálra minden évbenhazalátogattak. Úgyhogy minden tánc magában rejtette a megle-petés, a változás lehetőségét. És a kínos helyzeteket eleve kikü-szöbölték. Middleton Courtney neve nem szerepelt a kártyáján.Semmire nem kell gondot fordítania, csak arra, hogy jól érezzemagát, és önfeledten táncoljon ebben a csodás bálteremben.Hasonlóképpen éreztek a többiek is. Scarlett kuncogva nézte,hogy a riénikéi is végigtáncolnak minden fordulót, még Eulalietübbnyire bús képe is csak úgy ragyogott a boldogságtól. Senkisem árult itt petrezselymet. És senki sem érezte kínosan magát.A legfiatalabb, kezdő táncosokat olyanokkal hozták össze,akiknek tánc és társalgás terén egyaránt megvolt a kellő gyakor-lata. Legalább hárommal táncolt közülük Rhett is, de AnneHamptonnal egyszer sem. Scarlett egy percre eltűnődött, vajonmennyire tájékozottak a bölcs kurátorok. De bánta is ő. Boldogvolt. S az Ellintonokon kitűnően mulatott.Hannah nyilvánvalóan a bál szépének érezte magát. Úgy lát-szik, Charleston legnagyobb széptevőivel táncol sorra, gondoltaScarlett rosszmájúan. De nem, úgy tűnik, Townsend még a fele-ségénél is jobban mulat. Biztosan őt is körüludvarolja valaki.Ezt az estét valószínűleg sokáig fogják emlegetni. Ami azt illeti,ő is. Közeledett a tánc tizenhatodik fordulója. Josiah Ansontólkeringőzés közben megtudta, hogy a tizenhatodik a szerelme-seknek és házaspároknak van fenntartva. A Szent Cecília-bálonférjek és feleségek mindig újfent egymásba szeretnek, közölte -Anson gunyoros ünnepélyességgel. Ö a társaság elnöke, ő csaktudja. Ez hozzátartozik a Szent Cecília-bál szabályaihoz. Scar-lett Rhett-tel fog táncolni. Úgyhogy mikor a férfi a karjába fogta, és megkérdezte, jólmulat-e, ő tiszta szívből mondott igent.Egy órakor a zenekar a Kék Duna keringő utolsó akkordjaitis eljátszotta, és a bál véget ért. - De én nem akarom, hogyvéget érjen - mondta Scarlett. - Ne érjen véget soha. - Helyes - felelt rá Miles Brewton, az egyik kurátor. - Ponto-san azt akarjuk, hogy mindenki így érezzen. És most tesséklefáradni vacsorázni. A társaság az osztrigaragujára legalábbolyan büszke, mint a puncsra. Remélem, megkóstolta már ahíres italunkat? - De még mennyire. Szinte úgy éreztem, hogy mindjárt lere- 330 331 pül a fejem. - A Szent Cecília puncsot kitűnő pezsgőből ésa legkiválóbb konyakból keverték. , - Nekünk, öregeknek nagy segítség egy ilyen áttáncolt éjsza-kán. Mert a lábunkba megy, nem a fejünkbe. - Ugyan már, Miles! Sally mindig is azt mondta, hogy magaa legjobb táncos Charlestonban, én meg azt hittem, csak dicsek-szik. De most már tudom, hogy amit mondott, az a színigazság. - Scarlettnél oly magától jött a mosolygó, nevető hízelgés, hogyszinte gondolkodnia se kellett, mit mond. De mire vesztegetiRhett oly sokáig az idejét? Miért Edward Cooperrel beszélgetahelyett; hogy őt a vacsoraasztalhoz kísérné? Sally Brewton so-ha meg nem bocsátja neki, hogy így feltartóztatja a férjét.Ó, hála Istennek, jön már. - Soha át nem engedném neked a feleségedet, ha nem volnálannyival nagyobb nálam, Rhett - mondta Miles, s azzal megha-jolt Scarlett felé. - Asszonyom, részemről a megtiszteltetés. - Örömömre szolgált, uram - felelt Scarlett kis bókkal. - Édes Istenem - húzta a szót Rhett -, én meg addig szökjekmeg Saliy Brewtonnal, mi? A legutóbbi ötven alkalommal .ugyan elutasított, de hát a szerencse forgandó.Azzal hárman indultak nevetve Sally keresésére. Sally az ab-lakpárkány előtt ült, báli cipőjével a kezében. - Ki mondta,hogy a tökéletes bál legékesebb bizonyítéka, ha az ember szét-táncolja a cipősarkát? - kérdezte siránkozva. - Tessék, én meg-tettem, és most mindkét lábam tele van hólyagokkal.Miles felkapta. - Majd én leviszlek, te akadékoskodó terem-tés, de ott aztán szedd össze magad, és bicegj egyedül a helyedre. - Szörnyeteg! - mondta Sally. Scarlett elkapta egymásra ve-tett pillantásukat, és elfogta az irigység. - Mi volt az a lenyűgöző téma, amit ily sokáig képtelen voltálEdward Cooperrel abbahagyni? Majd éhen veszek. - Rhettrenézett, és a szíve csak még jobban összefacsarodott. Nem gon-dolok rá. Nem teszem tönkre ezt a tökéletes estét. - Közölte velem, hogy a rossz hatásom következtében Tommyryei egyre romlanak az iskolában. Büntetésképpen eladja as vitorlást, amit a fiú olyan nagyon szeret. - De hisz ez. kegyetlenség! - kiáltott fel Scarlett. - Majd visszakapja a fiú. Én vettem meg. És most gyerünkcsorázni, mielőtt elfogy az osztriga. Életedben most előszórbb ételt fogsz látni, mint amennyit meg bírsz enni. Még ailgyek is agyoneszik magukat: Hozzátartozik a hagyomány-rz. Vége a szezonnak, már majdnem nagyböjt van.Röviddel két óra után feltárultak az Irlandi Csarnok ajtói. t ~A fekete fáklyahordozó fiúk ásítozva foglalták el helyüket, hogy~vezessék a vidám mulatozókat. Amint a fáklyákat meggyúj-tták, a vágányon várakozó lóvasút megelevenedett. A vezető~neggyújtotta a tetején a kék burájú lámpát meg az ajtó mentilámpásokat. A lovak toporzékoltak, és a fejüket emelgették.lF'ehér kátényes férfi söpörte le a fei~ér ponyvasétányon össze-gyűlt leveleket, majd hátratolta a hosszú vaskallantyút, és szé-lesre tárta a kapukat. Aztán belevesz~tt az árnyékba - mikózbenkifelé zúdult a hangözön. Háromsaroknyi hosszúságban vára-koztak az utcában a fogatok, és várták utasaikat. - Ébresztő,jönnek - mordult rá Ezekiel a libériás inasokra. Azok összerez-zentek, majd pihenőállásukról vigyorogva a helyükre botor- káltak. A tárt kapukon özönlött ki a nép, beszélgettek, nevettek, atornácon megálltak, sehogyan sem akaródzott véget vetniük akellemes estének. Mint minden évben, most is'elmondták, hogyez volt az eddigi legjobban sikerült Szent Cecília-bál, a legjobbzenekar, a legjobb vacsora, a legjobb puncs. És egyáltalán, sohaéletükben még ilyen jól nem mulattak.A lóvasút vezetője rászólt a lovakra. - Ne féljetek, Búk; me-gyünk az istállóba. - Meghúzta a feje mellett lógó fogantyút,s a kék lámpa közelében megcsördült a ragyogóra fényesített csengő. - Jó éjt, jó éjt - kiáltották az engedelmes utasok a tornácon 332 333 ~r ; várakozóknak, aztán az első pár nevetve megindult a ponyvasé-tányon, aztán másik három, aztán a kacagó fiatalok valóságosáradata. Az idősebbek mosolyogva tették megje~yzéseiket a fá-radhatatlan ifjúságra. Ők lassabban, méltóságteljesebben kö-vették a fiatalokat. De méltóságteljességükkel sehogy sem sike-rült elterelni a figyelmet ingatag, tétova lábukról.Scarlett megrántotta Rhett kabátja ujját. - p, Rhett, men-jünk lóvasúttal. Olyan jó friss a levegő, és a hintóban alyanáporodott. - Sokat kell ám gyalogolni, ha leszálltúnk. - Bánom is én. Szívesen sétálnék.A férfi mélyet szippantott a friss éjszakai levegőből. - Énse bánnám - mondta. - Majd szólok a mamának. Szállj fel,és foglalj nekem is helyet. Nem vasutaztak messzire. A kocsi a következő sarkon keletiirányban befordult a Fő utcára, aztán nagy ívben elhúzott aFőposta épülete előtt. A lóvasúton vidáman, zajosan folyt to-vább a mulatozás. Három jókedvű fiatalember után szintemindenki dalra fakadt, amikor a zsúfolt kocsi ingadozva-dülöngélve befordult a sarkon. Zenei szempontból az előadássok kívánnivalót hagyott, de az énekesek ezt nem tudták, ésnem is bánták. Scarlett és Rhett együtt dalolt a többiekkel. Ami-kor leszálltak, Scarlett továbbra is együtt fújta a kórussal. Rhettés még három önkéntes segített kifógni a lovakat, a kocsi túlsóvégéhez vezették őket, befogták a visszaútra, végig a Fő utcán,majd tovább egészen a végállomásig. Amint a kocsi továbbgör-dült, viszonozták a tovatűnő énekesek búcsúköszöntését. - Szerinted más dalokat is ismernek? - kérdezte Scarlett.Rhett nevetett. - Még ezt az egyet sem ismerik, és az igazatmegvallva, én sem. De azt hiszem, nem is fontos.Scarlett kuncogott. Majd a kezét a szája elé kapta. Most,hogy az éneklőkkel teli lóvasút eltávolodott, a nevetése nagyonélesen hangzott. Nézte; hogy egyre kisebb lesz a kivilágított ló- 334 vasút, megáll, újraindul, majd eltűnik a sarkon. Nagy volt acsend és a sötétség a Főposta épületét megvilágító utcai lámpakörül. A szellő belekapott a kendője szegélyébe. Balzsamos,lágy volt a levegő. - Milyen meleg van - súgta Rhettnek.Rhett egyetértően mormogott valamit, ma3d elővette a zseb-óráját, és a fény felé tartotta. - Hallgass - mondta csendesen.Scarlett hallgatott. Minden csendes volt. Még a lélegzetét isvisszafogta; hogy annál jobban halljon.= Most! - szólt Rhett. A Szent Mihály-templom harangjaiegyet, majd még egyet kondultak. A zerigésük sokáig visszhang-zott a meleg éjszakában. - Fél - jegyezte meg Rhett. Visszatetteaz órát a zsebébe. Mindketten elég sok puncsot ittak. Enyhén szólva "emelke-dett" hangulatban voltak; ilyenkor valahogy minden nagyobb-nak tetszik. A sötétség feketébb, a levegő melegebb, a csendmélyebb, és a kellemes este emléke még élvezetesebb, mint magaa bál volt. Mindketten érezték, hogy egyre nő bennük az elége-dettség. Scarlett boldogan ásított, és Rhett könyökébe kapasz-kodott. Egyetlen szó nélkül indultak a sötétben hazafelé. Léptei-ket hangosan verte vissza a macskaköves út. Searlett félve nézettjobbra-balra. Nem ismert fel semmit. Olyan nagy a csend, gon-dolta, mintha mi volnánk az egyedüli emberpár a föld kerekén.Rhett magas alakja beleveszett a sötétségbe, villogóan fehéringmellét eltakarta a sötét köpeny Scarlett szorosabban fogtaa karját. Erőteljes volt és határozott, egy hatalmas ember hatal-mas karja. Scarlett kicsit közelebb simult hozzá. Érezte a férfitestének melegét s a belőle kiáradó erőt. - Ugye, milyen nagyszerű este volt? - kérdezte ismét, túl hán-gosan. A kérdés visszhangzott; még az ő fülében is különösenhatott. - Azt hittem, hangosan elnevetem magam ezen a rátartiHannah-n. Teremtőm, amikor ez belekóstolt, hogy a déliekhogy bánnak a vendéggel; úgy elbízta magát, majd elrepült!Rhett kuncogott. = Szegény Hannah - mondta -, az életbentöbbé ilyen szépnek és vonzónak nem fogja érezni magát, mint 335 ma este. Townsendet nem ejtették a fejére. Elmondta nekem,hogy vissza akar költözni Délre. Ez után a látogatás után talánmajd Hannah is beleegyezik. Philadelphiát jelenleg egy láb ma-gas hó borítja. - Scarlett szeliden belenevetett a balzsamos sö-" tétségbe, majd elégedetten tovább mosolygott. Amikor a követ-kező utcai lámpa alá értek, látta, hogy Rhett is mosolyog.Többre nem is volt szükség. Elegendő volt, hogy mindkettenjól érzik magukat, mindketten nevetnek, együtt sétálnak, éscséppet sem sietős, hogy máshol legyenek, mint ahol épp vannak.Útjuk a rakparton vezetett. A járda mellett hosszú sorbanhajófelszerelést áruló boltok sorakoztak, keskeny épületek, azutcai szinten gondosan bezárt üzlethelyiségekkel, fálöttük laká-sokkal. Sok ablak nyitva volt a majdhogynem nyári melegben.Lépteikre egy kutya felugatott, csak úgy ímmel-ámxnal. Rhettráparancsolt, hogy hallgasson. A kutya még egyszer felvinnyo-gott, aztán elhallgatott. - Mentek előre az egymástól távol eső lámpák alatt. Rhett ön-kéntelenül Scarletthez igazította nágyobb lépteit, és sarkaikegyetlen klakk-klakk-klakkra kopogtak - a pillanat egységénekékes bizonyítékaként. Az egyik utcai lámpa kialudt. A megnövekedett sötétségbenScarlett először vette észre, hogy mily közel az ég, s a csillagokfényesebbek, mint valaha. Az egyik olyan kázelinek látszott,hogy szinte rneg tudta volna érinteni. - Rhett, nézd az eget -mondta szelíden. - Olyan közel vannak a csillagok. - A férfimegállt, megfogta Scarlett kezét, hogy őt is megállásra késztes-se. - A tenger miatt van - mondta halk, szelíd hangon. - Ma-gunk mógött hagytuk a raktárakat, itt már csak a víz van. Haodahallgatsz, meghallod, ahogy lélegzik. - Mozdulatlanul álltak. Scarlett feszülten figyelt. Hallhatóvá vált a láthatatlan kikö-tőcölöpöknek ütődő, hullámzó víz ritmikus klatyklattyolása.S egyre hangosabbá; Scarlett már-már elámult, hogy ez idáigmeg se hallotta. Majd a dagály zúgásába egy másik hang kevere-dett. Zene volt; vékony magas hangok érkeztek feléjük. Oly tisz-tán, hogy szinte könnyeket csaltak Scarlett szemébe. - Hallod ezt? - kérdezte félénken. Vagy csak képzelődik? - Igen. Egy matróz lehet, akinek honvágya van, odakinn,azon a lehorgonyzott hajón. A "Széles Missouri"-t játssza. Ma-guk készítik a fuvolához hasonló sípokat. Némelyikük elképesz-tően jól játszik: Biztosan őrségben áll. Látod azt a lámpást azárbocon? Ott a hajó. A lámpás arra kell, hogy a többi hajótfigyelmeztesse, ott valami ki van kötve, de azért mindig őrségbeállítanak valakit, hogy a közeledő hajókat figyelje. Tán kettenis vannak ilyen forgalmas helyen, mint ez a folyószakasz. Min-dig akadnak kis hajók, amelyek jól ismerik errefelé a vizet,s éjszaka közlekednek, amikor egy lélek se látja őket.- És mire jó ez? - Millió oka lehet, tisztes és tisztességtelen, attól függően,hogy ki adja elő a történetet. - Rhett úgy beszélt, mintha inkábbmagának, semmint Scarlettnek magyarázna.Scarlett rápillantott, de a sötétben nem láthatta az arcát.Visszafordult a hajólámpa felé, amelyet az előbb még csillagnaknézett, s hallgatta a dagály és a bánatos, ismeretlen matróz da-lát. A Szent Mihály-templom harangja elütötte a háromne- gyedet. Scarlett sót ízlelt az ajkán. - Nem hiányoznak a blokádbeliidők, Rhett? A férfi nevetett. - Mondjuk, hogy nem bánnám, ha tíz éwelfiatalabb volriék. - Újból fölnevetett, kissé gúnyosan, mintegyönmagán mulatva. - Hogy annyit vitorlázom, az csak részbenvan azért, hogy zavaros fejű fiatalemberekkel jót tegyek. Bor=zasztó nagy öröm nekem, ha kinn lehetek a vízen, és érezhetema szabadon fúvó szelet. Nincs is ehhez fogható, az ember szinteistennek érzi magát. - Megindult, Scarlettet is húzta maga után.Kissé gyorsabb iramban, de továbbra is egy ütemre haladtak.Scarlett belekóstolt a levegőbe, és szinte érezte a kikötőt átsze-lő, majdhögynem repülő kis vitorlások szárnyként csapkodó vi- 336 337 torláit. - Én is ezt szeretem - mondta -, a világon mindennél..jobban szeretnék vitorlázni. Ó, Rhett, magaddal vinnél? Nyárimeleg van; feltétlenül vissza kell menned holnap az ültetvényre?Mondd, hogy elviszel, kérlek szépen!A férfi elgondolkodott. Scarlett hamarosan végleg eltűnik azéletéből. - Miért is ne? Vétek volna nem kimenni a vízre - mondta.Scarlett a karjánál fogva vonszolni kezdte. - Gyere, siessünk.Korán akarok indulni. Rhett visszafogta. - Ha kitöröd a nyakadat, nemigen vihetlekvitorlázni: Nézz a lábad elé. Már csak néhány sarok van hátra.Scarlett tartotta a lépést, s közben mosolygott maga elé. Cso-dás dolog, ha van valami, amit örömmel várhat az ember.Mielőtt a házat elérték volna, Rhett megállt, s őt is megállásrakésztette. - Várj csak! - Fejét felkapta, hallgatózott.Scarlett eltűnődött, vajon mit hall. Ó, az ég szerelmére, hiszmegint csak a Szent Mihály-templom harangja. A harangkon-gás véget ért, s a mély hangú, visszhangzó egy szál harang hár-mat kongott. Az enyhe sötétségben az éjjeliőr távoli, de jól kive-hető hangja végigharsant az alvó város fölött. - Három...óra... minden rendben! 31 Rhett végignézett Scarlett gondosan összeválogatott ruháza-tán. Szemöldökét felvonta, szája sarka lebiggyedt. - Csak mert nem akarok újból leégni - védekezett Scarlett.Fejébe széles karimájú szalmakalapot nyomott, amit Mrs. But-ler a kertajtó közelében tartott, hogy a nap ellen védekezzen,ha kimegy virágot szedni. Több yard élénk kék tüllel kötöztekörül a kalapot, és az álla alatt csokrot kötött, úgy gondolta,nagyon divatosan. Vele volt kedvenc napernyője: pagoda formá-jú, kacér, halványkék mintás selyemernyő sötétkék rojtos sze-~éllyel. Úgy érezte, ettől valahogy kevésbé unalmas szolid, bar-pa gyapjúkosztümje. És különben is, mit képzel magáról Rhett, hogy mindenre~egjegyzéseket tesz? Hiszen úgy fest, mint valami béres, gon-jdolta Scarlett, ebben a kopott öreg térdnadrágban, a gallér nél-~Cüli közönséges ingben, nyakkendő, sőt kabát nélkül. Scarlett~elszegte az állát. - Azt mondtad, Rhett, kilenckor indulunk,~és kilenc óra van. Mehetünk? Rhett mélyen meghajolt, fölkapott egy ütött-kopott vászon-~sákot, és a vállára vetette. - Mehetünk - mondta. Volt valamigyanús a hangjában. Valamiben sántikál, gondolta Scarlett, deén aztán nem hagyom, hogy megint túljárjon az eszemen.Scarlett nem is sejtette, hogy a hajó olyan nagyon kicsi. Éshogy egy hosszú, csúszós, vizes létrán kell lemászni. Szemrehá-nyó pillantást vetett Rhettre. - Majdhogynem apály van - mondta a férfi. - Azért kellettfél tízre kijönnünk. Tízkor megfordul az árapály, s akkor nehe-zen jutnánk el a kikötőbe. Persze, ha felfelé jövünk majd a fo-lyón a kikötéshez, sokkal könnyebb lesz... már amennyiben mégmindig úgy érzed, hogy menni akarsz. - Egészen biztosan úgy érzem. - Scarlett fehér kesztyűs kezé-vel megragadta a létra végét, s megfordult. - Várj! - mondta Rhett. Scarlett fagyosan elszánt ábrázattalnézett fel rá. - Nem hagyom, hogy a nyakad szegd ezért azegyórás hajókázásért. A létra nagyon csúszós. Majd én egy lét-rafokkal előtted megyek, nehogy az ostoba városi topánkádbanelveszítsd az egyensúlyodat. Várj, amíg elkészülök. - Azzal ki-nyitotta a vászonzsákot, és elővett belőle egy pár gumitalpú vá-szoncipőt. Scarlett néma elszántsággal figyelte. Rhett nem kap-kodott, levetette a csizmáját, felhúzta a vászoncipőt, a csizmátbetette a vászonzsákba; behúzta a madzagját, és gondosanösszecsomózta. Hirtelen mosolyogva nézett fel Scarlettre, amitől annak a lé-legzete is elállt. - Ne mozdulj el innét, Scarlett. Felvonom a 338 339 horgonyt, és visszajövök érted. - Egy szemvillanás alatt vállárahajította a zsákot, s már a fél utat megtette a létrán, mireScarlett észbe kapott. - Úgy cikázol föl-alá ezen a létrán, mint a villám - mondtaőszinte csodálattal, mikor Rhett ismét mellette termett. - Vagy mint egy majom - helyesbített a férfi. - Gyere, drá-gám, az idő és az árapály nem vár az emberre, de még azasszonyra sem. Scarlett nem először mászott életében létrát, és nem volt tér-iszonya. Gyerekkorában a fák koronájáig kúszott fel könnye-dén, és úgy mászott fel a szénapadlásra, mintha a keskeny létraszéles lépcsősor volna. De azért örült, hogy az algától csúszóslétrafokokon Rhett erős karját a dereka köré fonta, s boldogvolt, amikor elérte a kis hajó viszonylag biztonságos fedélzetét.Halkan leült a hajófarban, miközben Rhett az árbochoz erő-sítette a vitorlákat és ellenőrizte a kötélzetet. A fehér vitorlavá-szon halomban hevert a hajó orrában és a nyitott fedélzetén. - Készen vagy? - kérdezte a férfi.- Ó, igen! - Akkor gyerünk! - Eloldozta a mólótól a köteleket, és egyevezővel ellákte a kis vitorlást a mohos cölóptől. A sebesenhömpölygő víz megragadta és a folyó közepébe húztá a kis ha-jót. - Maradj ülve, és hajtsd a térdedre a fejedet - utasítottaScailettet Rhett. Felvonta az orrvitorlát, rögzítette a felhúzó- ésszarvkötelet, a keskeny vitorla kidagadt, s a hajó lassan szélbe állt. - No most. - Rhett leült Scarlett mellé, és könyökét a közöt-tük lévő kormányrúdra támasztotta. Nagy nyikorgás kíséreté-ben két kézzel húzta fel a fővitorlát. Scarlett oldalra lesett, denem emelte föl a fejét. Rhett hunyorogva bámult a napba, ésfeszülten vonta össze szemöldökét. De látszott rajta, hogy boldog,olyan boldog, amilyennek Scarlett soha életében nem látta még.A fővitorla csattanva megdagadt; s Rhett boldogan nevetett. - Jól csináltad! - mondta. És Scarlett tudta, hogy ez nem neki szól. - Nos, partra szállhatunk? - Jaj, ne, Rhett. Nem akarok. - Scarlettet magával ragadtaa szél és a tenger, észre se vette, hogy csupa víz lett a ruhája,hogy csurog a víz a csizmájából, hogy tönkrement a kesztyűjeés Eleanor asszony szalmai~alapja, és hogy elvesztette a naper-nyőjét. Gondolatok helyett átengedte magát az érzelmeinek.A vitorlás mindössze tizenhat láb hosszú volt, a hajótest néhacsak alig néhány hüvelykkel emelkedett a víz fölé. Meglovagoltaaz áramlatokat és a hullámokat, felágaskodott, aztán vissza-ereszkedett. S ettől Scarlett egy csapásra a torkában érezte agyomrát, s a sós vízcseppek az arcába és boldog mosolyra nyi-tott szájába fröcsköltek. Úgy érezte, részese mindennek - a szél-nek, a víznek, a sónak és a napsütésnek.Rhett elnézte elragadtatott arcát, s megmosolyogta a bolon-dos, átázott tüllcsokrot az álla alatt. - Húzd be a fejed - kiál-tott, és átfordította a kor~nányrudat, hogy elfordítsa a hajót. - Akarod átvenni a kormányt? - kérdezte. - Megtanítlak, ho-gyan bánj vele. Scarlett a fejét rázta. Nem akarta átvenni az irányítást, egy-szerűen örült, hogy ott lehet.Rhett tudatában volt, milyen nagy dolog, hogy Scarlett nemakarja magához ragadni az irányítást, megértette, mekkoraörömmel és felszabadultsággal tölti el, hogy kinn lehet a tenge-ren. Fiatal korában ő is gyakran érezte ugyanezt az elragadta-tást. Időnként még mostanában is előfordult, ezek a pillanatokűzték ki újból és újból a vízre. - Húzd be a fejed - mondta ismét. Szél felé kormányoztaa hajót. A hirtelen felfokozott sebesség habzó vizet sodort amegdőlt hajótestre. Scarlett örámében felkiáltott. Kiáltásátvisszhangozta a feje felett köröző sirály, amely vakító fehérenkészült neki a felhőtlen, kék égnek. Rhett széles mosollyal tekin-tett fel. A nap melegen sütötte a hátát, a szél élesen, sósan martaaz arcát. Olyan nap volt ez, amikor az ember örül, hogy él.Rögzítette a kormányrudat, és meggörnyedve előrement a vá340 . 341 szonzsákért. Kinyúlt, formátlan, a sós víztől megkeményedettsötétkék pulóvereket vett elő belőle. Rhett visszahátrált a hajó-tatba, és leült a fedélzeti ülésre. A hajótest megdőlt, és a fürgemozgású kis hajó sziszegve, egyenletesen szelte a vizet. - Vedd fel ezt, Scarlett. - Odatart~tta neki az egyik pulóvert. - Nem kell. Szinte nyári meleg van. - A levegő meleg, de a víz annál kevésbé. Nyári meleg idevagy oda, február van. A vízpermet lehűti a testedet, észre semveszed. Vedd csak fel. Scarlett elfintorodott, de azért elvette a pulóvert. - Meg kellfognod a kalapomat. - Add ide, megfogom. - Rhett belebújt a másik, még szurto-sabb pulóverbe. Aztán segített Scarlettnek. Amint a feje előbuk-kant, a szél belekapott zilált hajába, kiszabadította a fésűk éshajtűk karmai közül, s hosszú, sötét pászmákban tépte, cibálta.Scarlett sikoltva kapott utána. - Most nézd, mit műveltél! - kiáltott. A szél nagy nyalábhajtincset csapott a nyitott szájába, nem győzte köpködni. Mi-kor végre összefogta a szökött tincset, az kiszabadult a kezéből,és libegett-lobogott tovább a többivel. - Gyorsan add ide a kala-pomat, mielőtt a szél kitépi a hajamat egy szálig - mondta. - Teremtőm, akár egy szénaboglya.Életében még ilyen gyönyörű nem volt. Arcáról sugárzott aboldogság, a szél rózsásra csípte, úgy villogott elő hajának sötétfelhőjéből. A nevetséges kalapot szorosan magára k6tözte,összefogott, kusza haját belegyömöszölte a pulóverbe. w- Gon-dolom, egy falat ennivaló nincs ebben a vászonzsákban, ugye?- kérdezte reménykedőn. - Csak matrózolrnak való - mondta Rhett. - Kétszersült és rum, - Nagyszerűen hangzik. Egyiket sem kóstoltam sosem. - Alig múlt tizenegy, Scarlett. Ebédre otthon leszünk. Fékezd magad. - Nem maradhatnánk kint egész nap? Olyan nagyon jól ér-zem magam. - Még egy órát maradunk. Délután találkám van az ügyvé- - Kit érdekelnek az ügyvédeid - mormogta Scarlett az orra~alatt. Méregbe jönni és tönkretenni ezt a csodás délelőttöt nemvolt hajlandó. Nézte a napfénytől csillogó vizet s a hajóorr kétoldalán a féhér víztarajt, majd széttárta karját, s akár a rnacska,kéjelegve meggörbítette hátát. A pulóver ujja oly hosszú volt,hogy lifegett a szélben. - Óvatosan, kicsim - nevetett Rhett -, mert még elfúj a szél - Kioldotta a kormányrudat, forduláshoz készülődött, s közbentinkéntelenül körülnézett, nincs-e közeledő jármű az útjában. - Nézz oda, Scarlett - mondta izgatottan -, gyorsan, .oda,jobb felé. Fogadjunk, hogy ilyet még nem láttál.Scarlett tekintete a közeli mocsaras partszakaszt pásztázta.Félúton a hajó és a part között valami csillogó szürke~alak tor-nyosult egy pillanatra a víz fölé, majd alámerült. - Cápa! - kiáltotta Scarlett. - Nem is egy - kettő, három!Egyenesen nekünk tartanak, Rhett. Fel akarnak falni? - Szegény, ostoba gyermek, te, azok delfinek, nem cápák.És kifelé tartanak az óceánra. Kapaszkodj, és húzd be a fejedet.Megpróbálom megközelíteni őket. halán közéjük keveredhe-tünk. Nincs annál nagyszerűbb, mint amikor egy ilyen rajjalegyütt haladhat az ember. Olyan játékosak. - Játékosak? A halak? Te azt hiszed, nekem mindent bebe-szélhetsz, Rhett. - Azzal lehajolt az átlendülő vitoriarúd alatt. - Ezek nem halak. Csak figyelj. Majd meglátod.Hét delfin volt a rajban. Mire Rhett a vitorlást arrafelé kor-mányozta, amerre a fényes emlősök haladtak, azok már messzejártak. Rhett kezével ellenzőt formált a szeme előtt. - A fenébe! - mondta. Ekkor közvetlenül a kis vitorlás előtt felvetődött egydelfin a víz alól, majd hátát görbítve visszaplattyant.Scarlett Rhett combjára csapott a pulóverben elvesző öklével.- Láttad? Rhett lehuppant az ülésre. - L,áttam. Azért jött, hogy magá- 342 343 val hívjon bennünket. A többiek biztosan várnak ránk. Odanézz! - Két delfin törte meg a vizet előttük. Kecses röptük láttánScarlett tapsikolni kezdett. Felhúzta karján a pulóver hosszúujját, majd újból tapsolt, ezúttal hallani is lehetett. Jobbra tőle,vagy hat-hét lábnyira az egyik delfin a felszínre bukkant, nagysugárban lövellte ki orrnyílásából a vizet, majd lustán alámerülta habokba. - Ó! Rhett; ilyen aranyosat még életemben nem láttam. Hiszez ránk mosolygott. Rhett is mosolygott. - Én is mindig úgy érzem, hogy moso-lyognak, és vissza is mosolygok rájuk. Szeretem a delfineket,mindig is szerettem. A delfinek úgy elszórakoztatták őket, hogy az valóban játék-nak is beillett. Mellettük úsztak, átbuktak alattuk, néha egyen-ként, néha kettesben-hármasban. Felbuktak, alámerültek, vizetlövelltek, görögtek, nagyokat szökelltek, és néztek a szinte em-berinek mondható szemükkel, nevettek a bájos, mosolyra húzó-dó szájukkal a hajóban ülő emberre-asszonyra. - Oda nézz! - mutatott előre Rhett, amikor az egyik delfinfelvetődött a víz színére a másik irányból. - Oda nézz! - és - Odá nézz! - ahányszor csak megtórték a vizet. Mindig megle-pődtek, mert az állatok sohasem ott vetődtek fel, ahonnét szá-mítottak rájuk. - Táncolnak! - ismételgette Scarlett. - Incselkednek! - mondta Rhett. - Mutogatják magukat - ebben egyetértettek. A bemutatólenyűgözte őket. El is vonták Rhett figyelmét. Észre sem vette a sötét felleget,amely a hátuk mögül közelgett. Akkor kapott csak észbe, ami-kor az állandó, friss szél hirtelen elállt. Az eddig megfeszülővitorlák lifegtek,- a sok delfin pedig hirtelen belefúrta magáta vízbe, és szőrén-szálán eltűnt. Akkor nézett csak hátra Rhett - immár későn - a válla fölött, s észlelte a víz és ég közöttszáguldó széllökést. - Feküdj le a hajó fenekébe, Scarlett - mondta halkan -, éskapaszkodj erősen. Mindjárt kitör a vihar. Ne ijedj meg, átvé-széltem én már ennél rosszabbat is.Scarlett hátrafordult, és a szeme elkerekedett. Hogyhogy ilyenkék és napsütötte az ég előttük, a hátuk mögött pedig éj fekete?Egyetlen hang nélkül lebukott a hajó fenekére, és megkapaszko-dott az ülés mögött, ahol az imént még Rhett-tel üldögéltek.Rhett sietve megigazította a vitorlázatot. - Meg kell előznünk - mondta, majd elvigyorodott. - Vizes leszel, de nagy mulatságlesz. - Abban a pillanatban elérte őket az első széllákés. A nap-pal'átment majdnem-éjszakába, a felhők elsötétítették az eget,és szakadni kezdett az eső. Scarlett kiáltani akart, de a szájamindjárt tele is lett vízzel. Istenem, megfulladok, gondolta. Köpködött-köhögött, amíga torka ki nem tisztult. Szerette volna felemelni a fejét, megkér-dezni Rhett-től, hogy mi történik, mi áz a rettenetes zaj. Decsapzott kalapja az arcára csúszott, és nem látott semmit. Megkell szabadulnom tőle, különben megfulladok. Szabad kezéveltépni kezdte az álla alatt összekötött tüllt. A másik kezével két-ségbeesetten kapaszkodott a véletlenül meglelt fémfogantyúba.A vitorlás hánykódott, dobálózott, s úgy nyikorgott, minthámenten szétesne. Scarlett érezte, hogy a hajó orra lejjebb, egyrelejjebb tart, egyenesen a víz mélyére, a tenger fenekére. Ó, édesIstenem, nem akarok meghalni! A hajóorr hirtelen rázkódással megtorpant. Scarlett a vizestüllt áthúzta az állán, az arcán, és megszabadult a szalmakalapfojtogatásától. Látott! Nézte a vizet, följebb... a vizet, egyre följebb... följebb... föl-jebb. Az előttük tornyosuló vízfal magasabbra ért az árboc csú-csánál, lezúdulásra készen, hogy ízzé-porrá zúzza a tárékenykis hajótestet. Scarlett sikoltani szeretett volna, de torkát meg-bénította a félelem. Recsegett-ropogott a vitorlás, émelyítő se-bességgel siklott föl a vízfalon, majd a tetején megállt, s megráz-kódott egy véget nem érő, rettenetes pillanatig. 3 345 Scarlett összehúzta szemét a rázúduló esőben, mely retteneteserővel érte a fejét s folyt végig az arcán. Körös-körül vadul ka-vargó, habos tarajú, hegynyi hullámok, kunkorodó, fehér tara-juk a dühödt szélbe és esőbe szórta szét permetét. - Rhett -próbált kiáltani Scarlett. Ó, Istenem, hol van Rhett? Erre-arranézett, igyekezett látni a sűrű esőben. Ekkor, épp amint a vitor-lás dühödt erővel lezúdult a hullámhegy hátáról, megtalálta.Hogy kárhozna el! Ott térdelt, hátát és vállát kihúzva, fejétés állát felszegte, s csak nevetett bele a szélbe, az esőbe, a hullá-mokba. Bal kezével a kormányrudat ínarkolta erőteljesen, jobbkezével belekapaszkodott a kötélbe, a szélben dagadó fővitorláttartó kötélzetet a könyöke, a karja és csuklója köré tekerte.Mennyire élvezi! A harcot a szél ellen, a halálos veszedelmet.Ez tetszik neki. Gyűlölöm! Scarlett fölnézett a következő hullámhegy föléje tornyosulóveszedelmére, s egy kétségbeejtő pillariatig várta, hogy alázu-han, kelepcébe ejti, megsemmisíti. Aztán rájött, hogy nincs mi-től tartania. Rhett elbánik mindennel, még az óceánnal is. Föl-emelte ő is a fejét, és átengedte magát a vad, veszedelmes élve- zetnek. Scarlett nem is sejtette, milyen gigantikus ereje van a szélnek.Amint a kis vitorlás fölhágott a harminc láb magas hullámhegytetejére, a szél hirtelen elült. Csupán egy másodpercig tartott,a széllökés kellős közepén, de a fővitorla azonnal beesett, a hajóoldalra billent, s veszedehnes szögben felkapta és sodorni kezdtea vízáram. Scarlett látta, hogy Rhett sietve kiszabadítja kezéta rátekert kötélzetből, de nem. észlelte, hogy baj van, csak ami-kor a hullám taraja már majdnem a hajógerinc alá ért, s Rhettelkiáltotta magát, hogy: - Vigyázz! Vigyázz! - majd Scarlettrevetette magát. Scarlett közelről hallotta a recsegő, csikorgó hangot, aztánvalami lassan, majd gyorsabban és végül nehézkes robajlássalalázuhant. Minden nagyon gyorsan történt, ugyanakkor rette-netesen, természetellenesen lassan, mintha megdermedt volnaa világ: Értetlenül nézett Rhett arcára, amely oly közel volt,majd eltűnt. A férfi ismét térden állva foglalatoskodott valami-vel; Scarlett nem tudta; mit csinál, csak azt érezte, hogy egyvastag kötél nehéz kötegei hullanak rá.Nem látta, hogy az oldalszél hirtelen belekapaszkodott a vizesnagyvitorlába, átlendítette a hajó túlfelére, aztán mint mikora villám csap be valahova, elképzelhetetlen erejű, hatalmas recs-csenés hallatszott, a vastag árboc kettétört, s a vitorlával együttmagával ragadta az iszonyatos szél. A hajótest felágaskodott,jobbra fölemelkedett, s a letört árboc súlyát követve lassan fel-fordult. Beleborult a hideg, vihartépázta tengerbe.Scarlett életében így nem fázott. Szakadt rá a hideg eső, körü-lötte a még annál is dermesztőbb víz, mely húzta lefelé. Minthaegész teste megdermedt volna. A foga megállithatatlanul vaco-gott, olyan erővel, úgy érezte, mint a kalapács; nem értette, mitörtént, csak azt érezte, hogy megbénult, mert mozdulni nembírt. Pedig mozgott, émelyítő lökésekkel és hatalmas himbáló-zással zuhant, zuhant. Meghalok. Ó, Istenem, ne hagyd, hogy meghaljak! Élni akarok. - Scarlett! - A kiáltás a vacogó fogainál is hangosabban har-sant, és egy csapásra magához térítette. - Scarlett! - isínerős hang volt, Rhett hangja. És Rhett karjafonódott köré, ő tartotta. De hol van Rhett? Az arcába csapódóvíztől nem látott semmit. Száját nyitotta, hogy feleljen, de azonnal tele lett vízzel. Ami-lyen magasra csak bírta, feltartotta a fejét, és kifújta a vizet.Csak a fogai ne vacognának annyira!- Rhett - próbálta kinyögni. - Hála Istennek. - A férfi angja e~észen közelről jött. Aháta mögül. Scarlett kezdte felfogni, mi történik.- Rhett - szólt ismét. 3 347 / - És most hallgass ide, kedvesem, figyelj jobban, mint valahabármire is. Egyetlen lehetőségünk van, azzal megpróbálkozunk.Megvan a vitorlás, fogom a kormányt. Alá kell buknunk, hogymegvédelmezzen. Vagyis lebukunk a víz alá, és a hajó teste alattkell kibukkannunk. Megértetted?Nem! - sikoltott Scarlett bensejében minden. Ha lebukik avíz alá, megfullad. Már így is húzza, cibálja lefelé. Ha lebukik,élve föl nem kerül! Kitört rajta a pánik. Nem bírt lélegezni.Bele akart kapaszkodni Rhettbe, és csak sikoltani, sikoltani, si-koltani... Elég.legyen. A hangot tisztán hallotta. A saját hangját. Ezttúl kell élned, márpedig sohasem fogod túlélni, ha úgy visel-kedsz, mint egy eszement idióta. - M-m-m-mit cs-cs-cs-csináljak? - Csak ne csattogna úgy a foga. - Én számolok. Háromra mély lélegzetet veszel, lebuksz, ésbecsukod a szemedet. Én foglak. Majd odahúzlak. Nem leszsemmi baj. Felkészültél? - A válaszát meg se várva, kiabálnikezdett: - Egy .. kettő... - Scarlett mély lélegzetet vett. Aztánhúzni kezdték lefelé, le, le, víz ment az orrába, a fülébe, a szemé-be, elborította az agyát. Másodpercek alatt véget ért. Hálásankapkodott levegő után. - Azért markoltam meg a karodat; hogy belém ne csimpász-kodj, mert akkor mindketten megfulladunk. - Rhett ismét aderekát ölelfe át. Csodálatos érzés volt a szabadság. Csak nevolna olyan hideg a keze. Megpróbálta összedörzsölni. - Nagyon hélyes - mondta Rhett. - Ne hagyd, hogy leálljona vérkeringésed. De még nem végeztünk. Fogd ezt a bikát. Egypercre el kell engedjelek. Ne ijedj meg. Nem tart soká. Ismétle kell buknom, hogy levágjam a köteleket és a vitorlát, mielőttlehúznák a hajót a víz alá. A fűzőt is le kell vágnom a csizmád-ról. Ha érzed, hogy valami húzza a lábadat, ne rúgj, mert azén leszek. A nehéz szoknyádat és alsószoknyádat is le kell vet-ned. Csak kapaszkodj erősen, mindjárt itt vagyok.Mintha örökké tartott volna. Scarlett arra hásználta az időt, hogy felmérje a környezetét.A helyzet nem volt olyan rossz - csak ne volna olyan hideg.A felfordult vitorlás tetőt vont a feje fölé, így legalább az esőnem érte. Valahogy a víz is csendesebbnek tűnt. Látni nem látta,odabenn teljesen stitét volt, de érezte, hogy így van. Habár avitorlás a hullámokkal együtt emelkedett-süllyedt, a víz felszínemajdnemhogy sima volt, apró kis hullámok sem csapódtak azarcához. Bal lábán érezte Rhett érintését. Remek! Nem is dermedtemmeg egészen. Scarlett először vett mély lélegzetet, amióta kitörta vihar. Milyen furcsa érzés a lába. Nem is tudta, hogy ilyennehéz lehet rájta a csizma. Ó! Milyen különös a derekát ölelőkar. Érezte a kés metszését. Aztán hirtelen iszonyatos súly csú-szott végig a lábán, és a válla kiemelkedett a vízből. Meglepettenfelkiáltott. Kiáltása visszhangot vert a felfordult hajótest üregesbelsejében. Olyan hangosan szólt, hogy ijedtében majdnem el-erésztette a kapaszkodót. Ekkor Rhett felbukkant a vízből. Egészen közel volt hozzá. - Hogy érzed magad? - kérdezte. Mintha kiáltott volna. - Csitt - mondta Scarlett. - Ne olyan hangosan. - Hogy érzed magad? - kérdezte a férfi halkabban. - Hát, ha éppen tudni akarod, majdnem halálra fagytam. - A víz hideg, de azért nem olyan nagyon. Ha az Atlanti-óceánban volnánk... - Rhett Butler, ha nekem most a blokád alatti kalandjaidatakarod előadni, akkor én... akkor én megfojtlak!A férfi nevetése megtöltötte körülöttük a levegőt, és minthamelegebb is lett volna tőle. De Scarlett még mindig mérges volt. - Hogy ilyen helyzetben te hogy vagy képes nevetni, az teljesség-gel felfoghatatlan. Csöppet se találom mulatságosnak, hogy azember itt himbálózik ebben a fagyos vízben, egy rémes viharkellős közepén. - Amikor a legnagyobb a baj, Scarlett, akkor az ember nem- 348 349 igen tehet mást, mint hogy keres valami nevetnivalót. Így leg-alább nem veszíti el a fejét, meg a foga se vacog.Scarlett túlságosan kimerült volt; hogy szólni tudjon. Az alegrémesebh, hogy kénytelen igazat adni Rhettnek. Mihelyt nemgondolt rá, hogy rögvest meghal, a foga se vacogott többé. - És most levágom a fűződ zsinórját, Scarlett. Ebbe a ketrec-be bezárva még lélegezni se bírsz. Csak maradj veszteg, nehogybelevágjak a bőrödbe. - Zavarba hozta a pulóvere alatt motosz-káló kéz, amint a férfi feltépte a ruhaderekát meg az ingvállat.Évek óta nem érintette a csupasz testét. - És most lélegezz mélyeket - mondta Rhett, miközben lehán-totta róla a fűzőt és inget. - A nők manapság még lélegeznise tudnak. Töltsd meg a tüdődet. Ezzel a levágott kötéllel fenn-tarthatjuk magunkat. Ha kész vagyok, eleresztheted a bikát , és megdörzsölheted a kezedet, lábadat. Csak lélegezz nagyokat.Az segíti a vérkeringést. Scarlett igyekezett követni Rhett utasításait, de amikor emelnipróbálta, rettenetesen nehéznek érezte a karját. Sokkalta egy-szerűbbnek tűnt, ha csak megkapaszkodik abban az istráng-szerű kötélben a karja alatt, s azzal emelkedik-süllyed, a hul-lámok akarata szerint. Nagyon álmos volt... Miért kell Rhett-nek annyit beszélnie? Miért ragaszkodik hozzá, hogy dörzsöl-je a karját? - Scarlett! - A hang élesen csattant. - Scarlett! El ne aludj.Mozognod kell. Kapálózz. Rugdoss engem, ha tetszik, csak mo-zogjál. - Rhett erőteljesen dörzsölni kezdte Scarlett vállát, majda felsőkarját; az érintése durva volt. - Hagyd abba. Fáj. - A~angja elhaló volt, mint egy kiscicanyivákolása. Scarlett lehunyta szemét, a sötétség így még söté-tebb lett. Már nem is fázott annyira, csak nagyon fáradt volt,nagyon álmos. Rhett figyelmeztetés nélkül arcul ütötte, méghozzá olyan erő-vel, hogy a feje hátranyaklott, és a zárt térben visszhangozvahajó falához koppant. Scarlett egy csapásra magához tért,ibbenten, mérgesen. - Hogy merészelsz! Ezt még visszakapod, Rhett Butler, hayszer kikerülök innét, meglátod! - Ez már jobban hangzik - mondta Rhett. Erőteljesen továbbirzsölte Scarlett karját, bár ő igyekezett ellökni magától. -csak beszélj, én meg masszírozlak. Add ide a kezed, hogy - Eszem ágában sincs! A kezemet megtartom rnagamnak, éste is törődj csak magaddal. Hisz leszeded a bőrömet. - Inkább én szedjem le, mintsem a rákok falják fel - mondtaRhett nyersen. - Ide hallgass. Ha átengeded magadat a hideg-nek, akkor véged. Tudom, hogy álmos vagy, de ha elalszol, vé-ged. És istenemre, ha kékre-zöldre kell verjelek, akkor se ha-gyom, hogy itt halj meg. Csak maradj ébren, lélegezz ésmozogj. És beszélj, szünet nélkül beszélj, bánom is én; mit hor-dasz össze, csak halljam azt a zsémbeskedő piacikofa-hangodat,mert tudni akarom, hogy még életben vagy.Scarlett ismét érezni kezdte a bénító hideget, miközben Rhettéletre dörzsölte a bőrét. - Kikerülünk mi innét? - kérdezte fásul-tan. A lábát is próbálta mozgatni.- Persze hogy kikerülünk. - Hogyan? - Az áramlát a part felé sodor bennünket - dagály van,ugyanott fogunk kilyukadni, ahonnét elindultunk.Scarlett bólintott a sötétben. Eszébe jutott, mennyire kellettsietni, mielőtt fardult áz árapály Rhett hangjából meg sem sej-tette, hogy a rendes árapályvonulatot a vihar ereje megsemmisí-ti. Lehetséges, hogy a vihar a kikötő bejáratán keresztül egyene-sen kisodorja őket a nyílt tengerre. - Mikor érünk oda? - kérdezte Scarlett zsémbesen. A két lábamint két hatalmas fatuskó. És Rhett olyan durván dörzsöli a vállát. 350 351 - Nem tudom - felelt a férfi. - Minden bátorságodra szüksé-ged lesz, Scarlett. Olyan ünnepélyes, mint egy gyászmise! Rhett, aki mindigmindent kifiguráz. Teremtőm! Scariett mqzgásra kényszerítetteélettelen lábát, és vasakarattal űzte el magától a rémületet. -Nem annyira bátorságra, mint inkább ennivalóra volna szüksé-gem - mondta. - Miért nem ragadtad meg legalább azt a mocs-kos vászonzsákot, amikor felborultunk? - A láncvezető alá van bedugva. Teremtőm, Scarlett, még avégén a falánkságod fog megmenteni bennünket. Egészen meg-feledkeztem róla. Imádkozz, hogy még ott legyen.A rum életadó meleggel járta át a csípőjét, lábát, lábfejét,és Scarlett újult erővel kezdte taposni a vizet. Fájt, ahogy ereibevisszatért a vérkeringés, de ő örült neki. Érezte, hogy él, hogymindene megvan. Ez a rum, úgy látszik, iobb a konyaknál, gon-dolta a második korty után. Valóban nagyszerűen felmelegítiaz embert. Kár, hogy Rhett olyan szigorúan adagolja, de persze tudta,hogy igaza van. Mi is lenne, ha kifogynának az üveg adta mele-gítő érzésből, mielőtt partot érnek? Közben még arra is voltereje, hogy csatlakozzék Rhett nótázásához. - "Juhé, és együveg rum!" - ismételte vele, mikor Rhett egy-egy versszak végé- re ért. És utóbb Scarlettnek eszébe jutott a "Kis barna flaska, imád-lak én". Hangjuk erőteljesen visszhangzott a üajófenéken, s ettől mégarra is képesek voltak, hogy ne vegyenek tudomást testük gyen-güléséről, holott újból átjárta őket a hideg. Rhett átölelte Scar-lettet, s magához szorította, hogy átadja neki a teste melegét.És sorra elénekelték minden kedvenc dalukat, ami csak azeszükbe jutott, bár a rum hatását egyre kevésbé érezték. - Akkor most a "Texas sárga rózsájá"-t - javasolta Rhett. - Azt már Ízétszer elénekeltük. Énekeld azt, amit a papa úgyszeretett, Rhett. Emlékszem, ahogy kettesben végigdülöngélte-tek az utcán Atlantában, és óbégattatok, mint a disznók vágás előtt. - Biztosan úgy hangzott, mint az angyalok kórusa - mondtaRhett Gerald O'Hara ír kiejtését utánozva. "Szép Peggyemetlegelőször a vásárban láttam én..: Elénekelte az első verssza-kot, aztán bevallotta, hogy a tábbire nem emlékszik. - Biztosanemlékszel minden szavára, Scarlett. Énekeld.Scarlett megpróbálta, de nem volt hozzá ereje. - Elfelejtettem - mondta, hogy a gyöngeségét leplezze. Nagyon fáradt volt.Ha csak Rhett meleg mellkasára hajthatná a fejét, és alhatnaegy sort. Olyan csodás érzés, ahogy átfogja. A feje lebukott:Már nem bírta feltartani. Rhett felrázta. - Scarlett, hallasz? Scarlett, érzem, hogy for- -dul az áramlás, esküszöm, már egészen közel vagyunk a part-hoz. Most nem adhatod fel. Gyere, drágám, mutasd meg, hogyvan benned kitartás. Tartsd fel a fejed, kicsim, mindjárt vége....olyan hideg... - Ne add fel, Scarlett O'Hara! Hogy löktelek volna oda aSherman seregének Atlantában! Minek is mentettelek meg!A szavak lassan ivódtak Scarlett kihunyó tudatába, s ő aligészlelhetően, de dühbe gurult. Ez azonban elegendőnek bizo-nyult. Szemét kinyitotta, fejét felkapta, hogy a kihívásra vissza- vágjon. - Vegyél mély lélegzetet - utasította Rhett. - Alábukunk. -Nagy kezét rátapasztotta Scarlett orrára és szájára, s az aligkapálózó testet szorosan átölelve lebukott a víz alá. A hajótes-ten kívül buktak felszínre, tajtékzó hullámfal közelében. - Mármajdnem ott vagyunk, szerelmem - kapkodott Rhett levegőután. Egyik karjával Scarlett nyakát kulcsolta körül, s feltartot-ta az asszony fejét, miközben erőteljes karcsapásokkal vágottkeresztül a megtörő hullámon, majd annak a hátán lovagolvaki a sekélybe. Szemerkélt az eső, az erős szél szinte vízszintesen fújta. Rhett 352 353 magához szorította Scarlett ernyedt alakját, fölé hajolt, s feltér-delt a fehéren tajtékzó víz peremén. Hatalmas hullám emelke-dett messze mögötte, és száguldott sebesen a part felé. A hullámegyre erőteljesebben kunkorodott, áztán habzó taraja becsapó-dott, a szárazfáld felé iramodott, s gurultában a női test föléoltalmazón hajló Rhett hátába vágódott.Miután a hullám átcsapott fölötte és elült, a férfi bizonytala-nul felállt, s a partra botorkált, magához szorítva Scarlettet.Mezítelen lábát száz helyen kaszabolták össze a tórött kagylók,de nem bánta. Esetlenül vonszolta magát a mély, süppedő ho-mokban a véget nem érő dűne felé, s jutott el egy szélvédett,öbölszerű mélyedésbe. Ott gyöngéden lefektette Scarlettet a pu-ha homokra. Elcsukló hangon újra meg újra szólongatta, s közben dörzsö-léssel igyekezett életet lehelni az alélt testbe. Scarlettcsapzott, fénylő fekete haja körülvette arcát, beborította vállát, fekete szem-öldöke, szempillája íjesztően villant ki vizes, színtelen arcából.Rhett gyöngéden ütögette az arcát az ujja begyével.Mikor végre kinyitotta a szemét, az úgy ragyogott, mint asmaragd. Rhett diadalittasan felkiáltott.Scarlett ujjai az esőáztatta, dermedt homokot markolták. -Föld - mondta. Azzal elcsukló hangon sírásban tört ki.Rhett a válla alá csúsztatta a karját, és föléje görnyedő testevédelmébe vonta. Szabad kezével a haját, arcát, száját, állátsimogatta. - Életem, szerelmem. Már azt hittem, elvesztettelek.Azt hittem, megöltelek. Azt hittem... ó, Scarlett, de jó, . hogyélsz. Ne sírj, szerelmem, vége mindennek. Megmenekültél.Minden rendbe jön. Minden... - Csókolta a nyakát, a homlokát,az arcát, Scarlett sápadt bőre egyszerre kiszínesedett, fejét feléjefordítva viszonozta a férfi csókját.És nem volt többé hideg, se eső, se gyöngeség... csak Rhettajka égett az ajkán, a testén, az ő keze adta át neki melegét.És micsoda erőt érzett Scarlett az ujjaiban, amint megragadtaa férfi vállát! És hogy dobogott a torkában a szíve, amikor a~fi ajka hozzáért, hogy dobogott a férfi szíve, amikor Scarlettze megtalálta az utat a férfi mellének bozontos szőrzetéhez!Igen! Emlékszem; nem álmodtam. Igen, ez az a sötét örvény,aely magába szippant, amely kizárja a világot, s amely éltet,et, és szabadori repít a nap kellős közepébe. Igen! - kiáltottanét, újra meg újra, miközben Rhett szenvedélye az övévelyesült, miközben így egymásra találtak ismét. Mígnem a ka-rgó gyönyör forgatagában megszűntek a szavak, a gondola-k, csupán- az észen, az időn, a világon túli egyesülés maradt. 32 Szeret! Milyen ostoba voltam, hogy kételkedtem abban, amitpedig tudok. Searlett duzzadt ajka lusta, elégedett mosolyrahúzódott, és lassan kinyitotta a szemét.Rhett mellette ült: Két karját a térde köré kulcsolta, arcátárnyék borította. Scarlett jólesően nyújtózott. Most észlelte csak a csikorgóhomokot a bőrén, most nézett csak körül. Hisz most is szakadaz eső.rMég tüdőgyulladást kapnak. Valami menedéket kénetalálni, mielőtt újból szeretkezünk. Arcán a gödröcskék felra-gyogtak, s elfojtott egy nevetést. Vagy minek is, hisz az iméntse sokat törődtünk az esővel! Kezét kinyújtotta, és ujjaival végigsimított Rhett gerincén.A férfi összerándult, mintha valami megégette volna, sietveScarlett felé fordult, majd talpra ugrott. Scariett nem tudta leol- vasni arcáról az érzelmeit. - Nem akarta.lak felébreszteni - mondta Rhett. - Próbáljaludni, ha tudsz. Keresek egy zugot, ahol megszárítkozhatunk,és tüzet rakhatunk. Ezek a szigetek tele vannak kis barlan- gokkal. - Veled megyek: - Scarlett megpróbált felállni. Rhett a lábáraterítette a pulóverét. Súlyosan nehezedett rá a vízszívta gyapjú. 354 355 - Nem. Maradj csak. - Már indult is, felfelé a meredek dű-nén. Scarlett levegő után kapkodott, nem akart hinni aszemének. - Rhett! Itt ne hagyj! Nem hagyhatsz itt!De a férfi kápaSzkodott tovább. Scarlett csak a széles vállátlátta, amelyre rátapadt a vizes ing.A dűne tetején Rhett megállt. Lassan jobbra-balra nézett.Aztán meggörbített hátát kiegyenesítette. Megfordult, és köny-nyedén leereszkedett a lejtőn. - Van ott egy kalyiba. Tudom, hol vagyunk. - Rhett a kezétnyújtotta, hogy fölsegítse Scarlettet. Az asszony boldogan megis ragadta. Ezeket a kalyibákat azért építették maguknak a charlestoniaka közeli'szigeteken, hogy a hosszú, déli, meleg nyár forró éspárás napjaiban a tenger felől egy kis kellemes, hűvös levegőhözjussanak. Ide elvonulhattak a város, a városi élet merevsége elől - dísztelen kalyibák voltak ezek, széles, árnyékos tornáccal,viharvert deszkaburkolattal; cölöpökön emelkedtek a vakítóhomok fölé. Az a kunyhó, amire a fogvacogtató esőben Rhettrátalált, lakatlan volt, és a dühöngő szél ellen nem sok védelmetígért. De tudta, hogy ezek a házak nemzedékeken keresztül áll-ták már a sarat, hogy van konyhájuk, tűzhelyük, ahol főznilehet. Vagyis pontosan olyan menedéket adnak, amilyenre a ha-jótörötteknek szükségük van. Egyetlen rúgással betörte a kunyhó ajtaját. Scarlett követte.Miért olyan hallgatag Rhett? Alig egy szót szólt hozzá, mégakkor is, amikor ölben cipelte a tövises bozóton keresztül a ho-mokdűnék tövében. Azt akarom, hogy beszéljen, gondoltaScarlett. A hangját akarom hallani, hallani akarom, hogy sze-ret. Isten látja lelkem, elég sokáig váratott rá.Az egyik fiókban Rhett kopott takarót talált. - Vedd le ma-gadról a nedves ruhát, és burkolózz be ebbe - mondta. Odalöktea takarót Scarlett ölébe. - Egy perc és begyújtok.Scarlett a szakadt csipkés bugyogóját a vizes pulóverre hají-tta, és szárítkozni kezdett a takaró alatt. Puha volt, jó érzés.ndőként tekerte maga köré, majd visszaült a kemény, konyhai.ékre. A takaró a lábát is beborította. Órák óta most előszár~It száraz, mégis reszketni kezdett.Rhett fát hordott be a konyha előtti tornácon álló ládából.rceken belül ropogott a tűz a nagy tűzhelyben. A fahasábokykettőre tüzet fogtak, és a magas, narancsszínű lángok fello->gtak. Megvilágították a férfi merengő arcát. .Scarlett átbotorkált a szobán, hogy a tűz mellett melegedjék.Rhett, miért nem veszed le te is a vizes ruhát? Itt a takaró,rölközz meg vele, olyan csodás. - Szemét lesütötte, mint akivarba jön tulajdon merészségétől. Sűrű pillái sötét árnyékottettek az arcára. - Úgyis elázom újból, mihelyt kimegyek - mondta a fér- - Csak néhány mérföldre vagyunk a Moultrie-erődtől. Me-~ek segítségért. - Rhett belépett a konyha melletti kis kam- - Kit érdekel a Moultrie-erőd! - Scarlett szerette volna, haRhett nem motoz tovább a kamrában. Hogyan beszélgessenek,miközben a férfi egy másik helyiségben van?Rhett egy üveg whiskyvel került elő: - A polcok majdnemüresek - mondta röpke mosollyal -, de azért a legszükségesebbetmegtaláltam. - Kinyitotta a pohárszéket, és kivett két bögrét. - Elég tiszták - mondta. - Töltök. - Letette a bögréket megaz üveget az asztalra. - Nem akaiok inni. Azt szeretném...Mielőtt még végigmondhatta volna, mit szeretne, a férfi fél-beszakította. - Szükségem van az italra - mondta. Félig töltöttea bögrét, egyetlen hatalmas kortyintással fölhajtotta az italt,majd megrázta á fejét. - Nem csoda, hogy itt hagyták. Hitványkisüsti. De azért... - Újból töltött.Scarlett mosolyogva, együttérzőn figyelte. Szegénykém, mi-lyen ideges. Amikor megszólalt, szavaiból szeretetteljes türelem 356 357 áradt. - Ne légy úgy oda, Rhett. Ne hidd, hogy kényes helyzetbehoztál. Végtére is házasok vagyunk, szeretjük egymást, és kész:Rhett rábámult a bögre pereme fálül, majd óvatosan letetteaz italt az asztalra. - Scarlett, ami odakinn történt, annak sem-mi köze a szerelemhez. Csak megünnepeltük, hogy életben má:radtunk. Háborúban így van ez minden csata után. Az életbenmaradt f.érfiak rávetik magukat az első nőre, és a testén keresztülbizonyítják be, hogy még élnek. A mi esetünkben te is ugyanúgyhasználtad az én testemet, hisz te is majdhogynem odavesztél:Ennek semmi köze a szerelemhez.Nyers szavaitól Scarlett lélegzete is elállt.Aztán eszébe jutottak a fülébe suttogott rekedt szavak: "sze-relmem", "életem", "szeretlek", amit százszor is elismételt:Bármit beszéljen is Rhett, szereti. Érezte a lelke legmélyén, ott,ahol hazugságnak nincs helye. Még mindig fél, hogy nem szere-tem őszintén! Ezért nem akarja elismerni, hogy ő mennyire szeret. Megindult a férfi felé. - Mondhatsz, amit akarsz, Rhett, azigazságon az mit sem változtat: Szeretlek és szeretsz te is, ésezt be is bizonyítottuk, amikor szeretkeztünk.Rhett kütta a whiskyt. Aztán élesen felnevetett. - Sose hittemvolna; hogy ilyen ostobán romantikus vagy; Scarlett. Csalódtambenned. Régen azért még volt valami sütnivalód abban a meg-átalkodott kobakodban. Az ilyen hirtelen támadt, primitív kö-zösülést nem szabad összetéveszteni a szerelemmel. Bár épp elégpélda van rá, hogy esküvői szertartás lesz belőle.Scarlett tovább közeledett. - Rekedtre beszélheted magad,nem számít. - Fél kezével a szeméből pergő könnyeket törölget-te. Most már egészen közel állt Rhetthez. Érezte a bőre sósságát,whiskyszagú leheletét. - Szeretsz - zokogta -, igenis szeretsz. - A takaró a földre hullott, amikor Scarlett a kezét nyújtottaRhett felé. - Végy a karodba, úgy mondd, hogy nem szeretsz,akkor majd elhiszem. Rhett megragadta a fejét, magához húzta, és erőteljesen csó-ilni kezdte. Scarlett a nyaka köré kulcsolta a kezét, Rhett pedigdyakát, a vállát simogatta, s a nő teljesen átengedte magátölelésének. Ám ekkor Rhett ujjai hirtelen a csuklója köré fonódtak, lefej-te magáról Scarlett kezét, eltolta magától, szája már nemreste az övét, a testével is elhúzódott. - Miért? - kiáltott az asszony. - Hisz kívánsz!A férfi ellökte, eleresztette a csuklóját, hátratántorodott,int aki egyszerre tudatára ébredt, hogy mit művel. - Úgy van;tenemre! Kívánlak, majd megőrülök érted. A véremet mérge-d meg, a lelkemet mételyezed. Láttam én már ópiumszívókat , y kívánlak én is, ahogy azok a kábítószert. És tudom, mir az ilyen élvezet rabjaira. Teljes kiszolgáltatottság, majd ausztulás. Velem is májdnem megesett, de megmenekültem.ásodjára nem kockáztatok. Nem rohanok miattad a vesztem- - Azzal kirontott az ajtón, és beleveszett a viharba.~A széi befütyült a nyitott ajtón, jegesen érte Scarlett mezítelenírét. Felkapta a földről a takarót, és maga köré tekerte. Atongó ajtó felé nyomult, de az esőtől nem látott semmit.inden erejét össze kellett szednie, hogy az ajtót becsukja. Nemmaradt több. Ajkán még mindig érezte Rhett forró csókját. De az egész~te reszketett. A szorosan maga köré tekert takaróban a tűzkuporodott. Fáradt volt, nagyon fáradt. Szundít egy kicsit,níg Rhett visszajön. Olyan mély álomba zuhant, hogy szinte eszméletét vesztette. - Kimerültség - mondta a katonai orvos; akit Rhett magával~zott a Moultrie-erődből -, s a megrázkódtatás: Kész csoda,~gy a felesége él, Mr. Butler. Reméljük, hogy nem fog megbé-~lni, a lábában szinte teljesen megszűnt a vérkeringés. Burkol-be ebbe a takaróba, és vigyük be a laktanyába. - Rhett sietvebugyolálta Scarlett élettelen testét, és a karjába vette. - Adja~a az őrmesternek. Maga sincs olyan jó erőben.358 , 359 Scarlett kinyitotta a szemét. Ködös agya észlelte kórös-körüla kék egyenruhákat, majd kifordult a szeme. Az orvos~a harcté-ren begyakorlott kézmozdulattal lezárta a szemhéját. - Jó leszsietni - mondta. = Már nem húzza soká. - Igya csak ki; lelkecském. - Egy asszony hangja volt, gyön-.géd, ugyanakkor határozott, Scarlett szinte felismerni vélté. En-gedelmesen kinyitotta a száját. - Derék dolog, na még egy kor-tyocskával. Nem, nem, az ilyen fintorgásra nem vagyokkíváncsi. Hát nem tudja; hogy aki ilyen csúf képet vág, az úgyis marad? És akkor mitévő lesz, mi? Az ilyen szép kislány, haegyszeribe megcsúnyul? Így már jobb. Csak nyissa ki szépen.Nagyobbra. Magába diktálom ezt a finom tejecskét meg az or-vosságot, ha akár egy hétbe telik is. Na gyerünk, báránykám.Majd teszek bele még egy kevéske cukrot.Nem, nem a Mammy hangja volt. Hasonló, majdhogynemugyanaz, mégis más. Könnycseppek buggyantak elő Scarlett le-hunyt szeméből. Egy pillanatig azt hitte, otthon van, Tárán,és Mammy ápolja. Erőnek erejével kinyitotta a szemét, látniakart. A fekete asszony mosolyogva hajolt fólé. Szépséges volta mosolya. Bölcs. Szerető. Türelmes. És tántoríthatatlanul hatá-rozott. Scarlett visszamosolygott rá. - No lám, nem megmondtam? Ennek a kicsi lánynak melegtégla kell az ágyába, mustártapasz a mellére, és majd a vén Rebe-kah kidörzsöli a hideget a csontjaiból, és a meleg tejjel mega Jézusról szóló mesével készen is van a kúra. A Jézussal beszél-gettem, amíg életre dörzsöltem, mer tuttam, hogy ő megsegít,tuttam biz én. Uram, mondok neki, itt könnyebb dolgod lesz,mint Lázárral, ez itten csak egy.kicsi lány, aki rosszul van. ATe örökké tartó idődből alig egy perc kell csak, hogy egy pillan-tást vessél rá és visszahozzad.És ő meg is tette, és én nagyon is megköszónöm neki. Mingyárküssza a tejecskét. Nézze csak, Ielkecském, tettem bele még kétkanál cukrot. Tessék szépen künni. Rebekah nem várakoztatjameg Jézust a köszönetével, ugye, maga sem akarja? Annak ámnem árülnek odafenn a mennyekben.Scarlett nagyot nyelt. Aztán kortyolt. Az édes tejnek imo-mabb íze volt, mint bárminek az elmúlt hetek során. Amikormind kütta, keze fejével letörölte szája körül a fehér bajuszt. - Rettentően megéheztem, Rebekah, ehetnék valamit?A terebélyes fekete asszony bólintott. - Egy perc - mondta.Azzal lehunyta szemét, és imára kulcsolta kezét. Ajka némánmozgott, előre-hátra ingatta magát, bensőséges beszélgetésbenadott hálát az Úrnak. Amikor a végére ért, egészen Scarlett válláig húzta fel a taka-rót és körbegyömöszölte. Scarlett aludt. A tejben laudánum volt. Scarlett álmában erősen hánykolódott. Amikor lerúgta ma-gáról a takarót, Rebekah visszagyömöszölte köré, és addig simo-gatta a homlokát, amíg meg nem nyugodott. De az álmokonRebekah sem segíthetett. Összefüggéstelen, kusza töredékei voltak Scarlett szorongá-sos emlékeinek. Volt benne éhezés, a kétségbeejtő tarai napokvéget nem érő éhezésének émléke. És jenki katonák, akik mindközelebb jöttek Atlantához, ott ólálkodtak az ablaka alatt, ta-pogatták, és azt suttogták, hogy le kell vágni a lábát, Taránszétterült a vér, fröcskölt és terjedt egyre, már vérfolyammá duz-zadt, az hegymagasságú hullámokká nőtt, és még egyre maga-sabbra tornyosult a sikoltó, parányi Scarlett feje fölött. És hidegvolt, jég borította a fákat és a zsugorodó virágokat, jégkagyló-kat formált köré, amelyből nem bírt kitörni, s amelyen nemtudta keresztülharsflgni, hogy: "Rhett, Rhett, gyere vissza"mert a jégcsapok a száját is belepték. Anyja is megjelent álmá-ban, Scarlett érezte a citromos verbénaillatot, de Ellen egy szótsem szólt. Gerald O'Hara átugratott egy kerítésen, aztán mégegyen, véget nem érő kerítések során, háttal ült a fényes, fehérménen, amely emberi hangon együtt énekelt Geralddal, Scar-360 . 361 lettről, aki a szekéren ül. A hangok változtak, asszonyok hang-jává alakultak, elcsendesedtek. Nem hallotta, mit mondanak.Scarlett megnyalta cserepes ájkát, és kinyitotta szemét. Dehisz ez Melly. Milyen aggódó az arca, szegénykémnek. - Nefélj - mondta neki Scarlett rekedt hangon -, semmi baj. Meg--halt. Lelőttem. - Rémálmai vannak - mondta Rebekah. - A rossz álmoknak vége, Scarlétt. A doktor megmondta,hogy hamarosan kutya bajod nem lesz. - Anne Hampton barnaszeme nézett rá ragyogón, őszintén.A válla fölött megjelent Eleanor Butler arca. - Azért jöttünk,hogy hazavigyünk; drágám. - Teljességgel nevetséges - méltatlankodott Scarlett. - Iüdokén járni. - Rebekah fél kézzel megragadta a vállát, és lassantovább tolta a tolószéket az osztrigakagylóval felszórt úton. -Olyan ostobán érzem magam - mormogta Scarlett, de visszasüly-lyedt a tolószékbe. A feje lüktetett, mintha éles kést mártogattakvolna bele. A vihar visszahozta a februárnak megfelelő idő-járást. Csípős volt a levegő, a szélnek, amely azóta is fújt, ko-moly ereje volt. Eleanor asszony legalább elhozta a szőrmekep-pemet, gondolta. Nagyon közel járhattam a halálhoz, ha mégazt se bánja, hogy ezt veszem fel, pedig olyan hivalkodónaktartotta. - Hol van Rhett? Miért nem ő jött értem? - Ki nem engedném még egyszer - mondta Mrs. Butler hatá-rozottan. - Elhívattam az orvost; és meghagytam Manigónak,hogy Rhettet rögvest dugja ágyba. Egészen kék volt a hidegtől.Anne közel hajolt Scarlett füléhez, és halkan így szólt: - Elea-nor asszony nagyon megijedt, amikor olyan hirtelen vihar tá-madt. Kirohant az otthonból a kikötőbe, s mikor mondták,hogy a hajó nem tért vissza, magánkívül volt. Kötve hiszem,hogy akár egyetlen másodpercre is leült egész délután, csak jár-kált fel-alá a verandán, és bámult ki az esőbe.Miközben fedél volt a feje fölött - gondolta Scarlett türelmet-lenül. Milyen megható, hogy Anne ennyire együtt érez Eleanorasszonnyal, de persze nem ő fagyott halálra. - A fiamtól hallottam, hogy maga csodákat művelt, amígéletre varázsolta a menyemet - mondta Eleanor asszonyRebekah-nak. - Nem is tudom, hogyan hálálhatnánk meg. - Nem én voltam az, asszonyság, hanem az Úrjézus. Veleszólottamaz érdekében, úgy sajnáltam a szegény reszkető párát.Montam neki, nem a Lázár ez, Uram...Miközben Rebekah elismételte Mrs. Butlernek a történetet,Scarlett Rhettről kérdezte Anne-t. Rhett addig várt, mesélteAnne, míg az orvos ki nem jelentette, hogy Scarlett túlvan azéletveszélyen, aztán komppal hazament Charlestonba, hogy azanyját megnyugtassa, mert tudta, mennyire aggódhat: - Majdelájultunk, amikor láttuk, hogy egy jenki katona jön be a kapun - nevetett Anne. - Az őrmestertől kért kölcsön száraz ruhát.Scarlett nem volt hajlandó tolószékkel elhagyni a komp-hajót. Váltig mondogatta, hogy a maga lábán is el tud mennia házig, és ment is, úgy, mintha nem történt volna semmi.De mire hazaértek, úgy elfáradt, hogy Anne támogatta fela lépcsőn. S miután a forró bablevest és a kukoricalepényt meg-ette, ismét mély álomba zuhant.Ezúttal nem voltak rémálmai. A megszokott családi kénye-lemben feküdt, damaszt ágyneműs, pehelydunnás ágyban, éstudta, hogy Rhett-től mindössze néhány lépés választja el.Tizennégy erőt adó órán át aludt.Mihelyt fölébredt, megpillantotta a virágokat. Melegházi ró-zsák voltak. A vázához borítékot támasztottak. Scarlett mohónkapott utána. A férfi határozott, szálkás betűi sötéten feketéllettek a krém-színű papíron. Scarlett boldogan megsimogatta, mielőtt olvasni kezdte. 362 363 A tegnap történtekkel kapcsolatban nincs mit mondanom;hacsak azt nem: mélységesen fájlalom, hogy ilyen nagy fájdal-mat okoztam és ekkora veszélynek tettelek ki.Scarlett boldogan elmosolyodott.Bátorságod és hősiességed ős,zintén lenyűgözött, és mindigcsodálattal és tisztelettel Ieszek irántad.Mindazonáltal, amit elmondtam, annak az igazságát nem cá-folhatom. Az életben nem akarlak és nem is foglak Iátni többé.vMegállapodásunk értelmében jogodban á11 április végéigCharlestonban, anyám házában maradni. A,zonban szívből rewmélem, hogy másként határozol, mert sem a városi há,zba semáDunmore Landingre a Iábamat be nem teszem, amíg értesítéstnem kapok, hogy visszatértél Atlantába. Ne is keress, Scarlett:Ne is kísérletezz vele. , A készpénzt, amiben megállapodtunk, azonmód átutaltamAnagybátyád, Henry Hamilton címére. - Együtt töltött éveinkért, kérlek, fogadd őszinte bocsánatkéré-semet. Tévedés volt az egész. Boldogabb jövőt kívánokScarlett csak bámult a levélre, kezdetben ahhoz is döbbentvolt; hogy fájjon neki. - Aztán meg dühös. Végül két kezébe fogta a vastag papírt, és apró darabkákratépte, s miközben megsemmisítette a súlyos, sötét szavakat, egy-re beszélt. - Nem, ezúttal nem úszod meg, Rhett Butler. Márakkor, Atlantában is megfutamodtál előlem, miután szeretkez-tünk. Én meg csak epekedtem utánad, vártam, hogy visszagye=re. Csakhogy most már sokkal több eszem van, mint akkor volt:Tudom, hogy nem tudsz kiverni a fejedből, hiába is szeretnéd.Élni se tudsz nélkülem. Úgy szeretni valakit; ahogy te szerettéengem, aztán rá se nézni többé, teljességgel lehetetlen. Vissza-~sz, ahogy eddig is visszajöttél. Csakhogy én nem fogok ámvárni rád. Majd jóhetsz utánam, megkereshetsz. Ahol éppHallotta, hogy a Szent Mihály-templom harangja ütni kezd...~t... hét... nyolc... kilenc... tíz. Máskor, vasárnaponként min-g ott volt a tízes misén. De ma nincs ott. Fontosabb dolgan annál. Kiugrott az ágyból, és . csengőhöz szaladt. Jó lesz, ha Pansy~ü a lábát. Csomagoln~m kell, és el akarom érni az atlantai~natot. Hazamegyek, megtudakolom, hogy Henry bácsiegkapta-e a pénzemet, aztán rtigvest dolgozni kezdek a tarai...De hisz még nincs is meg. - Jó reggelt, Scarlett asszony. De örülök, hogy ilyen jól talá-m azok után, ami történt... - Elég a beszédből, kapd elő a bőröndjeimet. - Scarlett meg-rpant. - Savannah-ba megyek. Nagyapámnak születésnapjaMajd az állomáson összetalálkozik a nénikéivel. A vonat ti-nkettő előtt tíz perccel indul. És holnap felkutatja a főnök-~szonyt, aki majd beszél a püspökkel. Semmi értelme haza-enni Atlantába, amíg Tárát meg nem szerezte. - Az az ócska ruha már nem kell - mondtá Pansynek. - Veddő azokat, amelyeket magammal hoztam, mikor idejöttem. Aztszek fel, ami nekem tetszik. Én ugyan többé senkinek nemigyok hajlandó a kedvében járni. - Csak nézem, mi végre ez a nagy felhajtás - mondta Rose-~ry. Érdeklődéssel figyelte Scarlett divatos ruháit. - Te is el-~sz valahová? A mama azt mondta, hogy biztosan aludnigsz egész nap. - Hol van Eleanor asszony? El akarok tőle búcsúzni. - Már elment a templomba. Miért nem írsz neki? Vagy átad-tom én is az üzenetet. 364 365 Scarlett az órára pillantott. Nincs sok ideje. Odakinn vártrá a bérkocsi. Berontott a könyvtárba, és papírt, tollat vett akezébe. Mit írjon? - Odakinn áll a kocsi, asszonyom - mondta Manigo.Scarlett lefirkantott néhány mondatot; megírta, hogy a nagy-apja születésnapjára utazott, és sajnálja, hogy indulás előtt nemtalálkozhatott Eleanor asszonnyal. Majd Rhett mindent meg-,magyará. fűzte hozzá. Iga.z szeretettel, Scarlett. - Scarlett asszony - szólt be Pansy idegesen. Scarlett össze-hajtogatta a levelet és lezárta. - Kérlek, add oda ezt anyádnak - mondta Rosemarynek. -ySietnem kell. Viszontlátásra. - Viszontlátásra, Scarlett - mondta Rhett húga. Állt az ajtó-ban, és nézte, hogy Scarlett és a szolgálója meg a csomagokmegindulnak az utcán. Rhett korántsem szervezté meg ilyenalaposan a távozását, amikor előző este elment. Rosemary kö=nyörgött, hogy ne menjen, mert olyan rosszul néz ki. De a báty-ja búcsúzásképpen megcsókolta, s gyalog vágott neki a sötétség-,;nek. Valahogy nem volt nehéz kitalálni, hogy Scarlett űzi elhazulról. Rosemary lassú, határozott mozdulattal gyufát gyújtott, és,Aelégette Scarlett levelét. - Fő, hogy megszabadultunk tőle -mondta hangosan. III. rész. Új élet Scarlett boldogan tapsikolt, amikor a bérkocsi megállt Rolül-lard nagyapa háza előtt. A ház rózsaszínű volt, ahogyan Eleanorasszony megmondta. Hogy én ezt észre se vettem, amikor koráb-,ban itt jártam! Mindegy, nagyon rég volt, és csak a most számít.Felsietett a vaskorláttal szegélyezett lépcsőn, és belépett a nyi-iott kapun. Majd a nénikéi és Pansy elrendezik a holmiját, őmaga alig várta, hogy megláthassa a házat belülről.Igen, valóban rózsaszín volt minden - rózsaszín és fehér ésarany. A falak, a bútorhuzat és a függönyök rózsaszínűek. Azoszlopok és faberakások fényes fehérre mázolva, csillogó arany-nyal szegélyezve. És minden tökéletes állapotban, sehol semmállott, kopott a festék, mint a charlestoni és atlaritai házaknáláltalában. Kiválóan alkalmas arra; hogy itt várja be, míg Rhettatánajön. Itt legalább majd meglátja, hogy Scarlett családjais van olyan fontos és előkelő, mint az övé.És gazdag is. Tekintete sebesen vágtázott, felbecsülte a maku-látlan bútorzat értékét, amelyet a szalon nyitott ajtaján keresz-tül láthatott. Hisz amennyibe ezeknek a leveleknek és a mennye-zet stukkódíszeinek az aranyozása kerülhetett, abból ő vígankifesthetné Tara minden falát, kívül-belül!A vén zsugori! Nagyapa soha egyetlen fillért se küldött, hogymegsegítsen a háború után, és a nénikéimért se mozdítja a kisuj- ját se. Scarlett felkészült az ütközetre. Nénikéi rettegnek az apjuk-tól, de ő annál kevésbé. Az atlantai rémisztő magány félénkkétette, aggódóvá, ezért igyekezett a kedvébe járni mindenkinekCharlestonban. Most viszont ismét maga irányítja az életét, sérezte, hogy csak úgy vibrál benne a tettrekészség. Sem ember,sem állat őt most el nem térítheti az útjából. Rhett szereti, ső a világ királynője. Higgadtan levette kalapját és szőrmekeppjét, s a hallban amárványlapos asztalra dobta. Aztán az almazöld glaszékesz- 369 yű g jj, gy De hisz szinte teljességgel összement. Olyan nagydarab öreg- t kezdte púpzo a i az u airól. Érezte honénikéi bámul. ber volt,most meg elvész ábban a nagy ágyban; csupa csonták. Máris é ele et bámulták. Ő viszont örömest viselte a.bőr. -Szervusz, nagyapa - mondta Scarlett -, eljöttem, hogyzöld-barna kockás útikosztümöt, elege volt a sok színtelen hol=miból, amit Charlestonban kellett hordania. Megigazgattasö~:tuláljak a születésnapodra. Scarlett vagyok, Ellen lánya.tétzöld taft csokornyakkendőjét, amelynek fényében csak ú- Még nemlágyult meg az agyam - mondta az öregember.gőteljes hangja mintha nem is a törékeny testből jött volna. yűjp csillo ott a szeme. Mikor a keszte csatlakozott a kala hote memóriád viszont, úgy látszik, megromlott. Ebben aés a kepphez, feléjük bökött. - Pansy, vidd fel ezeket, és helyezdel a legcsinosabb hálószobában. És ne húzd úgy össze magadaban afiatalok ugyanis akkor beszélnek, ha kérdezik őket.a sarokban, senki sem fog megharapni, ne félj.Scarlett ajkábaharapott és hallgatott. Azért már nem vagyok , - Scarlett, ezt nem lehet...erek, és örülhetnél, hogy egyáltalánbeteszi ide valaki a lábát. - Meg kell várnod... - tördelték a nénikéi a kezüket.em csoda, hogy amama úgy örült, amikor a papa megszaba- - Ha nagyapa olyan utálatos, hogy elő se jón a fogadásunkra~~totta innét! - Et vous, mes filles. Qu est-ce-que vous voulez cette fois?akkor magunknak kell elrendezkednünk. Az ég áldjon meg, Eu-lalie néni! Itt nőttél fel, te is, Pauline néni is, akkor megmiért:dárrent rá Pierre Robillard a lányaira.viselkedtek úgy, mintha idegenben volnátok?Eulalie és Pauline azágyhoz ügetett, mindketten egyszerreScarlett hangja elég merészen csengett, de amikor a ház hatsóezdtekbeszélni. felében elbődült e hant - Teremtőm! Ezek franciául beszélnek! Hogy acsudába kerü- gy g, hogy: - Jerome.egy csapásra nekik én ide Scarlett az aran brokáttal bevontamla ra roskadtis nyirkos lett a tenyere. Eszébe jutott, hogy nagyapjaegyenesen? yp az ember veséjébe lát, s ettől ki-ki az égadta világon szívesebbenaztkívánta, bárcsak valahol másutt lenne - bárhol... csakvolna mindenütt, mint ott, ahol éppen van.e itt. Jó lesz, ha Rhettminél hamarabb értem jön, különbenegőrülök ebben a házban. ,A tekintélyes külsejű fekete inas, aki beengedte őket,mostvOdakinn sötétedett; titokzatosak voltak a szoba árnyékos sar-a hall végébe, a kitárt ajtó felé tessékelte Scarlettet és anénikéit.''. A fejetlen katona mintha megmozdult volna. Scarlett hátán Scarlett előreengedte Eulalie-t és Pauline-t. A hálószoba,melyrégigfutott a hideg, mondta is magának, hogy ne legyen ostoba.korábban szalon volt, hatalmas, magas mennyezetes helyisége azértnagyon örült, amikor megjelent Jerome és egy tagba-volt. Zsúfolva volt bútorokkal, benne állt a sok pamlag, székzakadtfekete asszony a lámpával. Miközben a szolgáló össze-és. asztal, a szalon korábbi tartozékai, meg még a másszív;úzta afüggönyöket, Jerome meggyújtotta a falakon a gázlám-négyoszlopos ágy, melynek mindegyik oszlopán egy-egy ara-pákat.Udvariasan megkérte Scarlettet, hogy egy kicsit menjennyozott sas ült. A szoba egyik sarkában a francia lobogó meg.ébb,hogy a pamlag mögé kerülhessen. Amikor Scarlett fel-egy fejetlen próbababa, rajta arany váll-lapos, kitüntetésekkelállt,magán érezte nagyapja pillantását, és menten elfórdult. Ci-telitűzdelt egyenruha, amelyet Pierre Robillard viselt mikor if -kornyás, aranykeretbe foglalt, nagy festménnyel találta magátjúkorában Napóleon hadseregében harcolt. Az öreg PierreRo-:'szemközt. Jerome meggyújtotta az egyik lámpát, aztán a mási-billard most az ágyban ült, párnáira támaszkodva mereven ki-'ka.t,mire a kép megelevenedett. húzta magát, és a látogatóira bámult.A nagyanyja arcképe volt.Scarlett a tarai festmény után 370371 azonnal felismerte. De ez a kép egészen más volt. Solange Robil- aházban mindenki nyugovóra tért, halkan lelopódzott az alag-` j j j y , `sori kon hába és ól belakott kukoricaken érrel ésaludtejjel, lard sötét ha a nem volt a fe e búb ára torn ozva mint a tarai , festményen. Ehelyett meleg felhőként borult a vállára, s könyé- amit akamrában talált. Éhezzenek a cselédek a változatosságkig omlott le csupasz karjára, midássze egy fényes gyöngypántkedvéért, gondolta elégedetten, hogy a gyanúja igazolódott. Pi-fogta össze. Arrogáns, vékóny orra ugyanaz volt, de a szája erreRobillard lányai üres hassal is hűségesek, de a cselédségsarkában mosoly bujkált, nem pedig megvetés, s a sötét, ferde csakakkor marad, ha jóllakatják. ü. szeme sarkából egyenesen Scarlettre nézett azzal a nevető, von-Másnap reggel szalonnás tojást és pirítóst rendelt Jeróme-nál.zó, bensőséges pillantással, amelyet oly ellenállhatatlannak ta- -Láttam, hogy van a konyhában bőven - tette hozzá. És meglált mindenki, aki ismerte. Ezen a festményen fiatalabb volt iskapta, amit kívánt. Az előző esti jámborságát ez némiképpende már kész nő, nem kislány A tarai képen félig fedetlen, kihívóellensúlyózta. Nem jellemző rám,. hogy így behúzom fülem- P " kebleit itt vékony fehér selyemkóntös fedte. Az áttetsző selyemfarkam. Csak mert Pauline és Eulalie néni reszketnek, mint aeltakarta, ugyanakkor látni engedte a fehér bőr és rózsás mell-nyárfalevél, az még nem elégséges ok, hogy az öregembertőlbimbók ragyogását. Scarlett érezte, hogy elpirul. Robillard én is úgymegijedjek. Többé nem is fog előfordulni.nagymama csóppet se látszik úriasszonynak, gondolta rosszal- Azértannak nagyon örült, hogy neki a cselédséggel és nemlással, hiszen a neveltetése ezt váltotta ki belőle. Önkéntelenül anagyapával kell csatároznia. Látta hogy Jerome meg van , eszébe jutott, milyen mohóság fógta el Rhett karjában, mennyi- .bántva, és a hatással meg volt elégedve. Régóta senkivel nem , re kívánta a férfi érintését. A nagyanyja biztosan ugyanezt abocsátkozott küzdelembe, pedig nagyon szeretett győzni. - Avágyat érezte, ugyanezt az eksztázist, benne van a szemében . többihölgy is kér szalonnás tojást - mondta Jerome-nak. -s a mosolyában. Akkor nem le~et csúf dolog, amit éreztem. És ez avaj nem elég a pirítósra. Vagy tán mégis? Van valami szégyentelenség a vérében, amit Jeromekivonult, hogy jelentést tegyen a többi cselédnek.a képről rámosolygó nőtől örökölt? Scarlett lenyűgázve bámult Scarlettköveteléseit mindnyájan sértésnek vették. Nem azért,a rátekintő asszonyra. mert többet kellett dolgozniuk, hiszScarlett csak azt kérte, amit - Scarlett - suttogta Pauline a fülébe. - Pére azt akar~a, acselédek maguk is ettek reggelire. Nem, Jerome-ot és a többie-hogy most kimenjünk. Kívánj haikan jó éjszakát, és gyereket a fiatalsá a és az ener iá a bántotta. Scarlett lármásan tört velem. be a ház elnémított, sírbolthoz hasonló hangulatába. A cselédekcsak abban reménykedtek, hogy elmegy hamarosan, méghozzáA vacsora meglehetősen szegényes volt. Alig elég, Scarlett nagyobbdúlás-pusztítás nélkül. véleménye szerint, annak a fényes tollazatú madárnak, amit a Reggeliután Eulalie és Pauline végigvitték Scarlettet az eme-tányérra festettek. - Ez azért van, mert a szakácsnő már a Pére letiszobákon, s közben lelkesen mesélték, milyen fogadásokat,születésnapi vendégségét készíti elő - suttogta Eulalie. estélyekettartottak itt fiatal korukban; közben folyvást helyre- - Négy nappal hamarabb? - kérdezte Scarlett hangosan. - igazítottákegymást, és vitatkoztak az évtizedes történetek rész-De hát mit csinál? Nézi, hogyan nőnek a csirkék? - Jóságos letein.Scarlett sokáig állt egy három kislányt ábrázoló festményég, mormogta maga elé, hisz olyan csont és bőr lesz csütörtökig előtt,igyekezett fölfedezni anyja felnőttkori vonásait a pufók,ő is, mint Robillard nagyapa, ha ez így megy tovább. Miután , ötévesgyermek arcán. Charleston generációkon át keresztül-372 - 373 kasul házasult nemzedékei között elárvultnak, magányosnakérezte magát: Most jó érzés volt abban a házban lenni, aholaz anyja megszületett és fölnevelkedett, egy olyan városban,ahol ő is részese a családok szövevényének. - Legalább egymillió unokatestvéretek lehet Savannah-ban -mondta a nénikéinek. - Meséljetek róluk. Megismerkedhetekvelük? Végtére nekem is rokonaim.Pauline és Eulalie zavartan néztek egymásra. Rokonok? Hátott vannak a Prudhomme-ok, az anyjuk családja. De csak egynagyon öreg ember él Savannah-ban, anyjuk elhalt nővéréneka férje. A család többi része sok-sok éwel ezelőtt New Orleans-ba költözött. - New Orleansban mindenki beszél franciául -magyarázta Pauline. S ami a Robillard-okat illeti, azok kö-zül ők vannak egyedül. - Pére-nek sok-sok unokatestvére éltFranciaországban, két bátyja is. De egyedül ő jött át Ameri- kába. Eulalie közbevágott. - De nagyon-nagyon sok barátunk vanSavannah-ban, Scarlett. És azokkal persze hogy találkozhatsz.A nővéremmel ma délután úgyis látogatóba indulunk, és lead-juk a névjegyünket, ha Pére-nek nincs szüksége rá, hogy ideha-za maradjunk. - Nekem háromra itthon kell lennem - vágta rá Scarlettnyomban. Nem akart távol lenni hazulról, amikor Rhett megér-kezik, ráadásul a legjobb színben akart feltűnni. Rengeteg időrelesz szüksége, hogy megfürödjön és felólt'ózzön, mielőtt acharlestoni vonat befut. De Rhett nem jött, s mikor Scarlett végre felállt a gondosankiválasztott padról a ház mögötti ttikéletesen ápolt franciakert-ben, egészen át volt már fagyva. Visszautasította nénjei meghí-vását, hogy velük tartson aznap a zeneestélyre, amelyre meghí-vást kaptak. Ha az is olyan unalmas lesz, mint az óreg htilgyekdélelőtti visszaemlékezései, akkor amúgy is halálra unná magát.De a nagyapja gonosz szeme, amikor vacsora előtt tíz percregadta a családját, elhatározása megmásítására késztetté:inden csak jobb lehet annál, mint hogy kettesben maradjonh'azban Robillard nagyapával. A Telfair nővérek, Mary és Margaret voltak Savannah-bana kultúra közismert őrei, és a zeneestélyük nem is hasonlitottazokra a hangversenyekre, amelyeken Scarlett ez idáig megfordult.Azokon többnyire hölgyek énekeltek, bemutatva tudományukat,más hölgyek pedig zongorán kísérték őket. Kötelező volt, hogya hölgyek tudjanak énekelni egy kicsit; zongorázzanak úgy-ahogy,rajzoljanak vagy vízfestményeket pingáljanak, no meg kézimun-kázzanak. A lélfair nővérek házában azonban, s Szent Jakab té-ren, ennél sokkal magasabbak voltak a követelmények. A csinosanberendezett, egymásba nyitható szalonokban aranyozott székekálltak sorban, s az egyik terem lekerekített végében zongora állt,hárfa és hat szék; előtte kottaállvánnyal, ami valódi zenei ese-ményt sejtetett. Scarlett jól megjegyezte a látottakat. A Butler-házban könnyedén át lehetne alakítani az egymásba nyíló szalono-kat, és mennyire más estélyt rendezhetnének, mint Charlestontöbbi családja! Egy csapásra híre merine, hogy Scarlett milyenelegáns házat visz. Ráadásul ő még nem olyan öreg és rozoga,mint a Telfair nővérek. Sem olyan lompos, mint a jelen lévőfiatalabb nők. Miért hiszik az emberek Délen, hogy csak akkortiszteletre méltók, ha szegénynek és kopottnak látszanak?A vonósnégyes untatta, és már attól tartott, hogy a hárfássohasem fogja abbahagyni. Az énekesek azonban tetszettek ne-ki, habár operának hírét se hallotta - de legalább egy férfi ésegy nő énekelt, nem pedig két lány. És egy csomó idegen nyelvenelőadott dal után olyan dalok következtek, amelyeket ő is is-mert. A férfi hangja csodálatosamromantikus volt a "Szépségesálmodozó"-ban és érzelemmel teli a "Jer vissza Írhonba, Ma-vourneen, Mavourneen" alatt. Scarlett kénytelen volt elismerni , hogy sokkal szebb hangja van, mint Gerald O'Harának, amikorfelöntött a garatra. 374 375 Vajon mit szólna mindehhez a papa? Scarlett majdnemhangosan felvihogott. Biztosan velük énekelne, és közben jóthúzna a flaskájából. Aztán megkérné, hogy énekeljék el a"Szép Peggym"-et. Ahagy ő is megkérte Rhettet, hogy éne=kelj e el... A terem, benne az emberek meg a zene, egy csapásra eltűnt , s csak Rhett zengő hangját hallotta a felfordult vitorlás csónak-terében, a magán érezte két karja ölelését. Úgysincs meg nélkü-lem. Ezúttal ő jön májd utánam. Most én következem.Scarlett észre sem vette, hogy maga elé mosolyog, miközbenaz "Öszbe vegyült arany hajad" megható előadását hallgatja.Másnap táviratozott Henry bácsinak, megadta savannah-i cí-mét. Tétovázott, majd azt is megkérdezte, átutalt-e neki Rhettnémi pénzt. Mi lesz, ha Rhett megint kisded játékát akarjá űzni, és nemküld neki pénzt a Barackfa utcai ház fenntartására? Nem, bizto-san nem tesz ilyet. Épp ellenkezőleg, hiszen levelében jelezte,hogy küldi a félmilliót. De nem lehet'igaz. Csak beszélt összevissza, amikor azt asok fájó dolgot írta. Olyan, mint az ópium, mondta. Úgysembír meglenni nélkülem. Utánam fog jönni. Nehezebben fogjalenyelni a büszkeségét, mint ákárki más, de jönni fog. Jönniekell. Nem bír meglenni nélkülem. Kiváltképp azután, ami otta parton történt... Scarlett érezte, hogy meleg gyöngeség áramlik szét a testében,s erőnek erejével visszatérítette magát a jelenbe. Kifizette a táv-iratot, és figyelmesen végigvárta, amíg a távírász elmagyarázza,merre kell mennie az irgalmas nővérek zárdája felé. Ezután olysebesen eredt neki, hogy Pansynek szinte futnia kellett a nyomá-ban, hogy le ne maradjon. Amíg Rhett érkezését várja, vanrá elegendő ideje, hogy megkeresse Carreen főnökasszonyát, ésRhett javaslata szerint rávegye, hogy beszéljen a püspökkel. 376 Az irgalmas nővérek zárdája nagy, fehér épület volt, magas,rt kapuján kereszttel, körülötte vaskeresztekben végződő ma-s vaskerítés. Scarlett lassabbra fogta lépteit, majd megállt.agyon más volt ez az épület, mint a csinos charlestoni - Oda be akar menni, Scarlett asszony? - kérdezte Pansy resz-kető hangon. - Én akkor inkább kinn várakoznék. Baptista vagyok. - Ne légy olyan liba! - Pansy félénksége láttán Scarlett bátor-ságra kapott. - Ez nem templom, csak egy otthon, olyan höl-gyek számára, mint Carreen kisasszony. - A kapu az érintésérekinyílt. Igen, mondta az idősebb apáca, aki a kaput kinyitotta, ami-kor Scarlett becsöngetett. Igen, a charlestoni főnökasszony ná-luk tartózkodik. Nem, most rögtön nem fogadhatja Mrs. Butlert.Épp gyűlést tartanak. Nem, azt nem tudja, hogy meddig fogtartani, és azt sem, hogy a főnökasszony tudja-e fogadni, haa gyűlés véget ér. Netalán volna kedve Mrs. Butlernek megnéznia tantermeket? A zárda igen büszke az iskolájára. Vagy arrais van lehetőség, hogy körbevezessék az új székesegyházban.Utána talán üzenhetnének a főnákasszonynak, már ha a gyűlésaddigra véget ér. Scarlett mosolyt erőltetett magára. A legkevésbé se vágyomrá, hogy megcsodáljak egy csomó iskolás gyereket, gondoltamérgesen. Vagy hogy megnézzek egy templomot. Már épp megakarta mondani, hogy majd inkább visszajön később, de az apá-ca bogarat ültetett a fülébe. Szóval székesegyházat építenek, mi?Az pedig pénzbe kerül. Talán, ha felajánlja, hogy visszavásárol-ja Carreen tarai örökségét, itt nagyobb érdeklődésre fog találni,nünt Charlestónban, amint Rhett meg is mondta. Végtére is,Tara georgiai ingatlan, és bizonyára a georgiai püspök védnök-sége alá tártozik. S ha mondjuk felajánlja, hogy Carreen hozo-mányaképpen ajándékoz egy festett üvegablakot az új széke- 377 segyháznak? Az sokkal többe kerülne, mint amennyit Carreentarai öröksége ér, és ő tisztázná, hogy az ablak csere, nem pedigráadás. A püspököt majd meggyőzik az észérvek, aztán megfogja mondani a főnökasszonynak, hogy mi a teendő.Scarlett egyre melegebben, nyájasabban mosolygott. - Nagymégtiszteltetés volna, ha megnézhetném a székesegyházat, nő-vér, ha nem okozok vele kényelmetlenséget.Pansy eltátotta a száját, amikor felnézett a gótikus stílusbanépült székesegyház égre törő ikertornyaira. A majdnem kész tor-nyokat körülvevő állványzaton dolgozó munkások aprónak ésfürgének tűntek, akár az élénk ruhájú mókusok a párosávalnőtt fákon. De Scarlett meg se látta a feje fölött zajló jelenetet.Pulzusa az alanti káosztól gyorsult fel, a kalapálás, fűrészeléshangjától és kiváltképp a frissen gyalult fá ismerős gyantaillatá-tól. Ó, hogy mennyire hiányzik n~ki a fűrészmalom! A tenyereviszketétt, legszívesebben megsimogatta volna a tiszta fát, tevé-kenykedett volna, irányította volna a dolgokat - ahelyett, hogya teát kortyolgatná csinos kis csészéből a vánnyadt, kifinomultöreg hölgyeknél. Scarlett alig is hallott egy szót mindazokból a csodákból,amelyeket kísérője, az ifjú pap előadott. Még az is elkerültea figyelmét, hogy a munkások lopva milyen elismerő pillantáso-kat vetnek rá, miközben félreálltak, hogy a papnak és társánakutat engedjenek. Nagyon is lekötötték gondolatai ahhoz, hogybármit meghalljon, bármit észrevegyen. Milyen egyenes fákbólvághatták ezeket a deszkákat! A legjobb fajta fenyő, amit vala-ha látott. Eltűnődött, vajon merre lehet a fűrésztelep, mifélefűrésszel dolgoznak benne, mivel hajtják. Ó, bárcsak féffi vol-na! Akkor megkérdezhetné, akkor elmehetne a fűrésztelepre,ahelyett hogy ezt a templomot csodálná. Scarlett belegázolt égynagy halom faforgácsba, s beszippantotta friss aromáját. - Vissza kell mennem az iskolába estebédre - mentegetőzött a pap. - Hogyne, atyám, természetesen, már megyek is. - Nemmintha szívesen ment volna; de mi mást mondhatott? Scarletta pap nyomában haladt a katedrális előtti járdáig. - Bocsásson meg, atyám. - Hatalmas termetű, vörás képűférfi szólította meg a papot, vörös inget viselt, amelyen vasta-gon megült a mészpor. A pap aprónak és sápadtnak tűntmellette. - Mondana egy áldást a munkánkra, atyám? A Szent Szívkápolna szemöldökfáját alig egy órája emelték be a helyére.Hisz ez az ember olyan ír kiejtéssel beszél, mint a papa! Scar-lett lehajtotta a fejét, hogy úgy hallgassa végig az áldást, a mun-kások úgyszintén. A szemét marta a frissen vágott fa csípősszaga, és az apja emlékétől is könnyek szöktek a szemébe.Meg fogom látogatni a papa bátyjait, határozta el. Biztosanmegvánnak már vagy százévesek, de a papa örülne, ha ellátogat-nék hozzájuk. , Visszatért a pappal a zárdába, s ott újabb higgadt visszautasí-tás várta az idősebb apácától, amikor a főnökasszony után ér-deklődött. Scarlett nem fortyant fel, de a szeme vészesen csillogott. -Mondja meg neki, hogy délután visszajövtik.Amint a magas vaskapu döngve becsapódott mögötte, Scar-lett meghallotta, hogy néhány saroknyirá megszólalnak a temp-lomharangok. - A fenébe! - mondta. Tudta, hogy elkésik azétkezésről. 34 Scarlett megérezte a rántott csirke szagát, mihelyt kinyitottaa nagy, rózsaszínű ház ajtaját. - Fogd ezeket - mondta Pansy-nek, azzal sietve a kezébe nyomta a keppjét, kalapját és kesztyű-jét. Nagyon éhes volt. Eulalie csak ránézett a hatalmas, gyászos szemével, amikorbelépett az ebédlőbe. - Pére látni akar, Scarlett. 378 379 - Nem várhat étkezés utánig? Majd éhen halok. - Azt mondta, "abban a minutában, hogy hazaér".Scarlett kimarkolt egy forró, gőzölgő zsömlét a kenyérkosár-ból, éhesen beleharapott, majd megpenderült a sarka körül.Mire nagyapja szobájához ért, be is falta az egészet.Az öreg a homlokát ráncolva nézett rá az ölében fekvő tányérfölótt a nagy ágyban. A tányéron, Scarlett látta, csak egy kevéskrumplipüré s egy kupac ázott sárgarépa volt.Teremtőm! Nein csoda, hogy olyan mérgesnek látszik: Mégcsak egy kis vajat se tettek a krumplijára. Még ha egy szál fogasincs is, ennél valamivel tisztességesebben táplálhatnák. - Nem tűröm, hogy a házamban bárki felrúgja az időbe-osztást. - Elnézést, nagyapa. - A császár seregét is a fegyelem tette naggyá, fegyelem nélkülcsak káosz van mindenütt. A hangja mély volt, erős, félelmetes. De Scarlett látta, hogyvastag vászon hálóingét hogyan bökik ki hegyes, öreg csontjai,és nem félt. - Mondtam, hogy elnézést. És most mehetek? Éhes vagyok. . - Ne légy szemtelen, ifjú hölgy. - Nem szemtelenség, ha az ember éhes, nagyapa. Csak mertneked nem kell az étel, abból még nem következik, hogy másse egyen. Pierre Robillard mérgesen lökte félre a tányérját. - Ez a papi! - hördült fel. - Disznóknak se való.Scarlett az ajtó felé araszolt. - Még nem bocsátottalak el, kisasszony.Scarlett érezte, hogy korog a gyomra. A zsömlék bizonyárakihűltek már, a csirkét meg mind megették, végtére Eulalie néni-nek is van étvágya. - Az ég szerelmére, nagyapa! Én nem vagyok a katonád! Ésnem is rettegek tőled, mint a nénikéim. Mégis, mit képzelsz,mit csinálhatsz velem? Szökési kísérletért agyonlövetsz? Ha ha-lra akarod koplalni magadat, a lelked rajta. Én éhes vagyok,most megyek, és legalább azt megeszem, ami megmaradt.Már épp kifordult áz ajtón, amikor egy különós; elfojtottulg megállásra késztette. Édes Istenem, csak nem kapott miat-m szélütést? Nehogy nekem itt meghaljon!Pierre Robillard nevetett. Scarlett a csípőjére tette a kezét, és rábámult. Az öreg halálraA nagyapa csontos ujjaival útjára bocsátotta. - Egyél. - Majdvább nevetett. - Mi történt? - kérdezte Pauline. - Kiabálás nem volt, ugye, Scarlett? - kérdezte Eulalie.Az asztalnál ültek, és a desszertre vártak. Az ételnek hűlthelye. - Nem történt semmi - sziszegte Scarlett a fogai közt.Fölemelte az asztalról a kis ezüstcsengőt, és dühösen megrázta.Amikor a megtermett fekete szolgáló két kis tálka pudinggalmegjelent, Scarlett méltóságteljesen hozzálépett. Két kezét azasszony vállára tette, és sarkon fordította. - Mozgás. És ha aztmondom, mozgás, akkor nem úgy értem, hogy tessék vánszo-rogni. Mars a konyhába, és hozd az ennivalót: Legyen forróés jó sok, és itt legyen nekem egykettőre. Nem érdekel, melyik-tek akarta felfalni, de az majd érje be a csirke hátával meg aszárnyával. A combját akarom, meg a mellét, és jó sok mártásta krumplira, és vajat a forró zsömléhez. Indulás!Hirtelen mozdulattal leült, készen rá, hogy a nénjeivel csatá-rozzon tovább, ha akár meg mernek nyikkanni. Csend telepe-dett az ebédlőre, amíg az ételt föl nem tálalták.Pauline türtőztette magát, amíg Scarlett félig meg nem etteaz ételt. Ekkor udvariasan megkérdezte: - Pére mit mondott neked? Scarlett megtörálte száját a szalvétával. - Csak megpróbáltugyanúgy megfélemlíteni, ahogy benneteket szokott, úgyhogymegmondtam neki a magamét. Jót nevetett.380 ; 381 A két nővér döbbenten nézett egymásra. Scarlett mosolygott,és még egy kanál mártást öntött a tányérján levő krumplira.Micsoda libák a nagynénjei. Azt se tudják, hogy az ilyen erősza-kos fráterrel, mint az apjuk, szembe kell szállni, különben ke-.resztülgázol mindenkin. Az eszébe se jutott Scarlettnek, hogy őt azért nem lehet lehen-gerelni, mert ő maga hengerel le másokat, meg hogy a nagyapjaazért nevetett, mert rájött, mennyire hasonlít rá az unokája.Amikor a desszertet feiszolgálták, a tálban mintha megnőttvolna a pudingadag. Eulalie hálásan mosolygott az unokahúgá-ra. - Épp azt beszéltük a nővéremmel, mennyire örülünk, hogyitt vagy velünk, Scarlett, a régi otthonunkban. Nem gondolod,hogy Savannah aranyos kis város? Láttad a szökőkutat a Chip=pewa téren? És a színházat? Majdnem olyan régi ám, mint acharlestoni. Még emlékszem, hogyan lestük a tanulószoba abla-kából a nővéremmel a jövő-menő művészeket. Emlékszel rá,testvérkém? Pauline emlékezett. Arra is emlékezett, hogy Scarlett nemmondta meg nekik, hogy délelőtt elrriegy hazulról, de még aztsem, hogy merre járt. Mikor Scarlett közölte, hogy a katedrális-ban járt, Pauline hallgatásra intette. Sajnos, Pére nagyon ellenzia katolicizmust. Valami köze van a dolognak a francia történe-lemhez, hogy pontosan mi, azt nem tudja, de tény, hogy na.gyonmegharagudott az egyházra. Ez az oka, hogy ők ketten Eulalie-val mindig mise után indulnak Savannah-ba, és szombatonutaznak haza Charlestonba, hogy otthon legyenek a vasárnapimisére. Az idei év különös nehézséget ró rájuk - mivel nagyonkorán van húsvét, Savannah-ban éri őket a hamvazószerda. Ter-mészetesen a misére el kell menniük; majd nagyon korán men-nek el hazulról, amikor még nincs ébren senki. De hogyan intéz-zék, hogy apjuk ne vegye észre a homlokukon a hamut; amikorhazajönnek? - Mossatok arcot - javasolta Scarlett türelmetlenül, ezáltalárulva el teljes tudatlanságát, meg hogy ájtatossága mennyireúj keletű. Szalvétáját az asztalra dobta. - Mennem kell - mond-ta fürgén. -- Meg... meglátogatom az O'Hara bácsikáimat ésnénikéimet. - Senkinek sem óhajtotta tudomására hozni, hogymeg akarja vásárolni a tarai birtoknak a zárda tulajdonábanlevő részét. Kiváltképp a nénikéinek nem, mert azok nagy plety-kafészkek. Még a végén Suellennek is megírnák. Édesdeden el-mosolyodott. - Reggel mikor indulunk a misére? - Ezt biztosanszóba hozza a főnökasszonynak. Fölösleges volna elárulni,hogy a hamvazószerdáról teljességgel megfeledkezett.Milyen kínos, hogy a rózsafüzérét Charlestonban hagyta. Nomindegy, majd vesz egyet az O'Hara nagybácsik üzletében. Hajól emlékszik, abban a boltban minden kapható az ásótól afőkötőig. - Scarlett asszony, mikor megyünk má haza Atlantába?Olyan kényelmetlen nekem a nagyapja konyhai személyzetjével.Olyan vének. És a cipőmet is már széjjelkoptattam a sok járká-lásba. Mikor megyünk már haza oda, ahol fogattal járhatunk? - Hagyd el ezt az örökös panaszkodást, Pansy. Majd me-gyünk, amikor mondom, és oda, ahová én akarom. - Scarlettnem volt igazán mérges; az esze közbén azon járt, hogy hollehet a bácsikái boltja, de sehol sem találta. Már én is olyanfeledékeny vagyok, mint az öregek. Pansynek ebben igaza van.Savannah-ban mindenki, akit ismerek, öreg. A nagyapa, Eulalieés Pauline néni, meg a barátaik: És a papa bátyjai a legöregeb-bek. Csak épp beköszönök nekik, elszenvedem a rút, öregescsókjukat, megveszem a rózsafüzért, és már megyek is. Igazánnincs rá oköm, hogy a feleségüket is meglátogassam. Ha egykicsit is érdeklődnének irántam, annak bizonyára jelét adtákvolna már ennyi év során. Felőlük már rég távozhattam volnaaz élők sorából anélkül, hogy akár egy részvétlevelet megeresz-tettek volna a férjemnek és a gyerekeimnek. Mondhatom, szépdolog, így bánni egy vérrokonnal. Lehet, hogy oda se megyekhozzájuk. Nem is érdemlik meg, hogy meglátogassam őket azok382 : 383 után, högy így elhanyagoltak, gondolta; feledve a leveleket , amelyekre ő maga soha nem válaszolt, mígnem azok valóbanelmaradtak. E percben készen állt rá, hogy az apja bátyjait, feleségestül,egyszer s mindenkorra kitörölje az agyából. Két dolog foglal-koztatta, Tara megszerzése, és hogy ő diktáljon Rhettnek, nempedig fordítva. Hogy ez a két cél homlokegyenest ellentmondegymásnak, az nem számít; majd ő megmutatja, hogy megleszmindkettő. Ezek azonban minden gondolatát lekötötték. Nemis tekergek itt tovább az után a dohos, öreg bolt után, határoztael. Nekem a főnökasszonnyal és a püspök úrral van dolgom.Ó, bárcsak magammal hoztam volna azt a rózsafüzért Charles-tonból! Gyorsan végignézte a kirakatokat a Broughton utca túl-oldalán. Biztosan van itt valahol egy ékszerész.Épp átellenben az öt ragyogó kirakatüveg fölé fényes aranyo-zással felpingált o~HARa felirat majd kibökte a szemét. Te-remtőm,'ezeknek aztán felvitte az Isten a dolgát, amióta utoljá-ra itt jártam, gondolta Scarlett. Ez ugyan nem látszik dohos-nak. - Gyere - szólt oda Pansynek, azzal a kocsiutat el-árasztó szekerek, kocsik és targoncák közé vetette magát.Az O'Hara-üzletnek friss festékszaga volt. A pult fölé akasz-tott zöld tarlatánzászlón felirat: ürrr~Pi GNYITÁs. Scarlettirigykedve nézett körül. A bolt több mint kétszer akkora volt,mint az ő atlantai üzlete, az áru frissebb, és sokkal nagyobba választék: Gondosan felcímkézett dobozok és élénk színű végkelmék töltötték meg a polcokat egészen a mennyezetig; hor-dókban dara és liszt sorakozott a padlón, a középen áiló nagyhasú kályha közelében; és hatalmas üvegedényekbe különfélecukorkák kellették magukat a magas pulton. A b~csikáinak,úgy látszik, nagyon jól megy a sora. A bolt, amelyben 1861-benjárt, nem állt a Broughton utca elegáns részén, sötét volt, ésmég az ő atlantai üzleténél is zsúfoltabb. Érdekes volna rriegtud-ni, vajon mibe kerülhetett a terjeszkedés a bácsikáinak. Talána maga üzleti gyakorlatában is alkalmazhatná néhány eiképze-lésüket. Sietve a pulthoz lépett. - Mr. O'Harával szeretnék beszélni - szólt a magas, kötényes férfinak, aki épp lámpaolajat mértki egy vevőnek egy üvegedénybe. - Egy pillanat, ha volna olyan szíves és várna kicsit, asszo-nyom - mondta a férfi anélkül, hogy fölnézne, alig észlelhetőír kiejtéssel. Ésszerű, gondolta Scarlett. Az ír boltos ír embert alkalmaza boltjában. Nézegette a címkéket a polcon álló dobozokon,miközben a férfi csomagolópapírt tekert az üveg köré, majdvisszaadott. Hm, neki is így kellene tárolnia a keszEyűket, améretük, nem pedig a színük szerint. Ha a ember kinyit egydobozt, a színeket azonmód szétválogathatja, de milyen nehézmegtalálni a megfelelő méretet egy doboznyi kesztyű közt, ami-kor az mind fekete. Hogy erre miért is nern gondolt eddig?A pult mögött álló férfi már másodszor szólt hozzá, miremeghallotta. - Én vagyok Mr. O'Hara - ismételte. Mivel szol-gálhatok? Ó, akkor ez mégsem a bácsikái üzlete! Az biztosan még mostis ott áll, ahol régen. Scarlett sietve elmagyarázta, hogy bizonyá-ra tévedett. Ő az idős O'Hara urakat, Mr. Andrew-t és Mr.Jamest keresi. - Meg tudná mondani, merre találom az üzletüket? - Ez az ő üzletük. Én az unokaöccsük vagyok. - Ó... ó... szentséges szűzanyám! Akkor te bizonyára az uno-katestvérem vagy. Katie Scarlett vagyok, Gerald lánya. Atlantá-ból. - Scarlett kinyújtotta mindkét kezét. Egy unokatestvér!Egy nagydarab, erős, nem is öreg, saját unokatestvér! Minthanagy ajándékot kapott volna, úgy megörült. - Én a Jamie vagyok - mondta nevetve az unokatestvére, ésmegfögta a feléje nyújtott két kezet. - Jamie O'Hara, szolgála-todra, Scarlett O'Hara. És micsoda öröm ez egy fáradt üzlet-embernek! Szép, mint a napfelkelte, és csak úgy idepottyan akék égből, akár egy hullócsillag. És most meséld el, hogy kerülsz384 y 385 ide az új üzletbe épp a megnyitói~a? Gyere, hozok neked egy széket. Scarlett egy csapásra megfeledkezett a rózsafüzérről, amitvenni akart. Megfeledkezett a főnökasszonyról is. Nem beszélvePansyről, aki az egyik sarokban letelepedett egy zsámolyra, ésfejét egy nagy rakás lópokrócnak támasztva azon nyomban elis aludt. Jamie O'Hara mormogott valamit az orra alatt, mikor vissza-tért a hátsó helyiségből, és széket tolt Scarlett felé. . Már négyvevő várakozott.S az elkövetkező fél órában újabbak és újabbakjöttek, úgyhogy Jamie két szót se válthatott Scárlett-tel. Időn-ként bocsánatkérő pillantást küldött felé, de Scarlett mosolyog-va rázta a fejét. Bocsá.natkérésre nem volt szükség. Scarlett bol-dog volt, hogy a meleg, kitűnően vezetett boltban lehet, aholhatalmas a forgalom; örült az újonnan felfedezett unokatestvér-nek, aki oly ügyesen bánt a vevőkkel, hogy abban örömest el-gyönyörködött. Végre egy röpke pillanatra csak egy anya -volt már a boltbana három lányával, akik négy doboz csipke közt válogattak. -Gyorsan elhadarok mindent - mondta Jamie -, amíg mód vanrá. James bácsi boldog lesz, hogy láthat, Katie Scarlett. Nagyonöreg már, de igen tevékeny. Mindennap itt van az üzletben ebéd-időig. Talán nem is tudsz róla, hogy a felesége meghalt, nyugod-jék békében. Andrew bácsi felesége úgyszintén. Andrew bácsiszíve meg is szakadt belé, egy hónapon belül utána is ment.Remélem, mind jól vannak, odafenn az angyalok között. A ház-ban James bácsi él velem, a feleségemmel és a gyerekeinkkel.Nincs messze innét. Eljössz teára hozzánk, hogy megnézd őket?Daniel, a fiam hamarosan itt lesz, ő a kifutó, aztán hazakísér-lek. Épp ma ünnepeljük Patricia lányom születésnapját. Ottlész az egész család. Scarlett boldogan elfogadta a meghívást. Azzal levette kalap-ját és kesztyűjét, és odament a csipkék közt válogató hölgyek-hez. Nem csak egyetlen O'Hara tudja, hogyan kell irányítaniegy üzletet. Amellett túlontúl izgatott volt ahhoz, hogy egy .helyben maradjon. Unokatestvére lányának a születésnapja!Lássuk csak, akkor az nekerri édesunokahúgom. Habár Scarletta megszokott többgenerációs család nélkül nőtt fel, azért ízig-vérig déli volt, és küsmerte magát tizedíziglen az unokatestvérekszövevényében. Azért örült úgy Jamie-nek, mert élő bizonyíté-`kát látta benne mindannak, amit Gerald O'Harától hallott. Fe-kete, göndör haja volt és kék szeme, mint a többi O'Harának.Széles szája, kurta orra és kerek, pirospozsgás képe. Mi több;hatalmas alkat, magas, széles mellkasú, erős, vastag lábú - nincsaz a szélvihar, amely elsodorná. Daliás férfi volt. - Apád volta vakarcs az alomban - mondta mindig Gerald röstelkedés nél-kül, s a bátyjaira annál büszkébben. - Nyolc gyereke voltanyámnak, mind fiúk, és én, az utolsó, egyedül én nem voltamakkorá, mint a ház. - Scarlett eltűnődött, vajon apja bátyjaiközül melyik lehetett Jamie apja. Nem számít, uzsonnánál majdúgyis kiderül. Nem, nem is uzsonnánál, a születésnapi zsú-ron! Az unokahúga születésnapján. 35 Scarlett gondosan leplezett kíváncsisággal nézett fel unoka-testvérére, Jamie-re. Az utcai világításban a férfi szeme alatthúzódó árkokat nem mosta el az árnyék, úgy, ahogy odabenn,a boltban. Középkorú volt, hízásnak eredt, elpuhult. Scarlettvalamilyen oknál fogva feltételezte, hogy ha egyszer unoka-testvérek, akkor egykorúak is. Mikor Jamie fia megjelent, Scar-lett döbbenten tapasztalta, hogy felnőtt ember, nem kamasz fiú,aki házhoz szállitja a csomagokat. És hogy ennek a felnőtt férfi-nak lángvörös a haja. Időbe telt, mire hozzászokott a lát-ványhoz. Akár Jamie látványához a napvilágnál. Ez... ez nem úriem-ber. Scarlett nem tudta volna megmondani, hogy miért, de vilá-386 . 387 gos volt, mint a nap. Valami hibádzott az öltözékében; az öltö-nye kék volt, de nem eléggé sötét, és valahogy nagyonmegfeszült a mellén és a vállán, másutt viszont mintha bő lettvolna. Rhett ruhái, azt Scarlett tudta, a szabómesterség műre-mekei mind, Rhett törekedett is a tökéletességre. Azt nem vártael, hogy Jamie úgy öltözködjön, mint Rhett - hisz őhozzá fog-ható nincs senki sem. De azért Jamie valamit mégiscsak csinál-hatna... már amit a férfiak csinálni szoktak... hogy ne nézzenki olyan... közönségesen. Gerald O'Hara mindig úgy festett,mint cgy úriember, ha mégoly viseltes és gyűrött`volt is a ruhája.Az eszébe se jutott Scarlettnek, hogy az ő anyja halk, de annálhatározottabb szava csinált Gerald O'Harából úriembert. Scar-lett csupán azt tudta, már nem is örül annyira, hogy fölfedezteaz unokatestvérét. Nos, végtére is, csak megiszom egy csészeteát, bekapok egy szelet tortát, és már megyek is. Ragyogó mo-solyát . Jamie-re villantotta. - Annyira felvillanyozott, hogymegismerhetem a családodat, ki is ment a fejemből, hogy vala-mi ajándékot vegyek a kislányod születésnapjára. - Nem gondolod, Katie Scarlett, hogy a legnagyobb ajándé-kot viszem neki, amikor veled kart karba öltve lépek be a házba?A szeme épp úgy ragyog, mint a papáé, gondolta Scarlett.És a papa csipkelődő ír kiejtésére is mennyire emlékeztet a be-széde. Csak ne viselné ezt a kajla kalapot! - Elmegyünk nagyapád háza előtt - mondta Jamie, amitőlScarlettet kiverte a jeges rémület. És ha a nénikéi meglátjákőket? Mi lesz, ha még be is kell mutatnia Jamie-t? Mindig isaz volt a véleményük, hogy a mama rangján alul ment férjhez,ehhez Jamie-nél ékesebb bizonyítékra nem is volna szükségük.Mit is mondott? Jó lesz, ha odafigyel....és ott hagyhatod a cselédlányt. Nálunk biztosan amúgyse találná helyét. Nekünk nincsenek cselédeink.Nincsenek cselédeik? Teremtőm! Hisz mindenkinek vannakcselédei, mindenkinek! Miféle helyen lakhatnak, valami bér-házban? Scarlett felszegte az állát. Ez itt a papa bátyjának afia, és James bácsi a papa édesbátyja. Nem fogom bemocskolniaz emlékét azzal, hogy tűlságosan gyáva vagyok, hogy megigyaknáluk egy csésze teát, még ha patkányok rohangálnak is apadlójukon. - Pansy - mondta -, ha a házhoz érünk, te ha-zamehetsz. És megmondod nekik, hogy én is egyenesen ha-~amegyek... ugye, majd hazakísérsz, Jamie? - Arra még haj-landó volt, hogy szembeszálljon a padlón rohangáló patká-nyokkal, de hogy tönkretegye a hírnevét azzal; hogy kísérőnélkül megy végig az utcán, arról szó se lehet. Úrihölgy ilyetnem csinál. Scarlett legnagyobb megkönnyebbülésére nem a házük előtt,hanem mögött haladtak el, tehát nem ott, ahol a nénikéi "egész-ségügyi" sétájukat szokták végezni, a fák árnyékában. Pansyboldogan bement a kertbe; már a gondolatára is ásított, hogyújból lefekhet aludni. Scarlett azon volt, hogy nem látsszék raj-ta az idegesség. Hallotta, hogy Jerome elpanaszolta a nénikéi-nek, mennyire züllik a környékük. A szép, öreg házaktól alignéhány saroknyira keletre a környék tele van panziókkal, ame-lyekben a Savannah forgalmas kikötőjének hajóin dolgozó mat-rózoknak adnak szállást. Az elegáns, sznob öreg fekete vélemé-nye szerint a legtöbbjük mocskos ír származék.James megállás nélkül kísérte tovább, ő pedig megkönnyeb-bülten felsóhajtott. Aztán hamarosan befordult egy csinos,ápolt sugárútra, a déli Fő utcára. - Itt volnánk - állt meg Jamieegy magas, tekintélyes téglaház előtt. - Milyen szép! - kiáltott Scarlett tiszta szívéből:Aztán jó ideig nem is jutott szóhoz. Jamie nem a magas osz-lopok között húzódó lépcső felé vezette, hanem az utcával egyszinten nyitott ki egy kisebb ajtót, és Scarlett egy konyhábantalálta magát iszonyú tömeg kellős közepén. Mindenki vöröshajú volt, és mindenki lármásan üdvözölte, amikor Jamie ahangorkánt túlkiabálva közölte: - Ez itt Scarlett, a bácsi-kámnak, Gerald O'Harának gyönyörű lánya, aki messziről, 388 389 egészen Atlantából jött el hozzánk, hogy James bácsit meg-látogassa! Mennyien vannak, gondolta Scarlett, amikor megrohamoz-ták. Jamie úgy nevetett, amikor a legkisebbik lány meg egy kis-fiú átölelték a térdét, hogy nem is lehetett érteni, mit mond.Ekkor egy hatalmas, tagbaszakadt asszony, akinek még a töb-binél is vörösebb volt a haja, kinyújtotta kérges kezét Scarlettfelé. - Nagyon örülünk - mondta nyájasan. - Jamie feleségevagyok, a nevem Maureen. Ne törődj ezekkel a barbárokkal,gyere, ülj ide a tűz mellé, és igyál velünk egy csésze teát. - Erőtel-jesen belekarolt Scarléttbe, és bevezette a szobába. - Halkab-ban, ördögfiókák, hagyjátok már szóhoz jutni a papát. Mossa-tok arcot, és gyertek, mutatkozzatok be Scarlettnek sorra,egymás után. - Leemelte a szőrmekeppet Scarlett válláról. -Helyezd ezf biztonságba, Mary Kate, mert még azt hiszi a baba,hogy egy kiscica, aminek a farkát meg lehet cibálni, olyan fi-nom, selymes. - A nagyobbik lány bókot vágott ki Scarlett előtt,majd buzgón kinyúlt a szőrmekepp után. Nagy kék szemébencsodálat ült. Scarlett rámosolygott. És Maureenra is, bár Jamiefelesége épp lenyomta egy karosszékbe, mintha Scarlett is gye-rek volna, akit utasítani kell.A következő pillanatban Scarlettnek akkora csészét nyomtaka kezébe, amekkorát fél kézben még életében nem tartott, mi-közben a másik kezét épp egy kápráztatóan szép lány fogta meg,aki így suttogott az anyjának: - Olyan, mint egy hercegnő -,Scarlettnek pedig azt mondta: - Helen vagyok. - Meg kéne simogatnod azt a szőrmét, Helen - mondta MaryKate fontoskodón. - Tán Helen a vendég, hogy hozzá beszélsz? - kérdezte Mau-reen. - Micsoda szégyen egy anyára az ilyen mafla gyerek. -A hangja csupa melegség volt, és alig bírta magába fojtani anevetést. Mary Kate arca kipirult a szégyentől. Megint bókolt, és akezét nyújtotta. - Scarlett néni, bocsánatot kérek. Csak hátolyan elegáns tetszik lenni, hogy egészen megfeledkeztem ma-gamról. Mary Kate vagyok; és büszkeséggel tölt el, hogy ilyenelegáns hölgy a nagynéném. Scarlett szerette volna azt mondani, hogy nincs szükség bo-csánatkérésre, de nem volt rá lehetősége. Jamie levette kalapját,zakóját, és kigombolta a mellényét. Jobb karja alatt egy vi-songó, pufók kis gyerekcsomag rúgkapált boldogan. - Ez akis ördög ott Sean, akit Johnnak hívunk, mint egy jóféle ame-~rikai gyereket, hiszen itt született, Savannah-ban. Jackynekbecézzük. Jacky, köszönj szépen a nénikédnek, ha ugyan vannyelved. - Szerbusz! - üvöltötte a kisfiú, majd mikor az apja fejreállította, izgatottan felkacagott. - Mi folyik itt? - Jacky kuncogásától eltekintve minden lár-ma elhalt, mikor megszólalt egy vékonyka, panaszos hang.Scarlett a konyha felé fordult, és meglátott egy magas öregem-bert, aki csakis James bácsi lehetett. Egy göndör fekete hajúlányka állt mellette. Ijedtnek és félénknek látszott. - Jacky fölébresztette James bácsit álmából - mondta. - Va-lami baj történt, hogy úgy ordít, meg még Jamie bácsi is koráb-ban jött haza? - Szó sincs róla - mondta Maureen. A hangját megemelte.Látogatód jött, James bácsi. Személy szerint hozzád. JamieDanielre hagyta az üzletet, hogy hazakísérhesse. Gyere a tűz-höz, kész a tea. És itt van Scarlett.Scarlett mosolyogva felállt. - Szervusz, James bácsi, emlék-szel még rám? A öregember rábámult. - Mikor utoljára láttalak, a férjedetgyászoltad. Találtál már helyette másikat?Scarlett agya sebesen futott vissza az időben. Te jó ég, Jamesbácsinak igaza van. Wade születése után járt Savannah-ban,amikor Charles Hamiltont gyászolta. - Igen, találtarri --mond-ta. És mit szólnál hozzá, te minden lében kanál öreg, ha elárul-nám, hogy azóta már kettőt is találtam? 390 391 - Helyes - bólintott a nagybátyja. - Így is épp elég férjezetlennő van ebben a házban. A mellette álló lány alig hallhatóan felkiáltott, majd megfordult, és kiszaladt a konyhából. - James bácsi, nem volna szabad így kínoznod - mondta Ja-mie komolyan. Az öreg a tűzhöz ment, és dörzsölni kezdte a kezét. - Mineksiránkozik annyit - mondta. - Az O'Harák nem siránkoznak , ha valami bajuk van. - Maureen, most iszom meg a teámat,miközben Gerald lányával beszélgetek. - Leült a székbe Scarlettmellé. - Meséld el a temetést. Tisztességes temetést adtál apád-nak? A bátyám, Andrew olyan temetést kapott, amilyet mégnem láttak ebben a városban. Scarlett hirtelen maga előtt látta a néhány szánalmas gyászo-lót,'aki Tarán körülállta Gerald sírját. Milyen kevesen voltak.Sokan, akiknek ott lett volna a helyük, meghaltak korábban,jóval a papa előtt. Scarlett le nem vette zöld szemét az öregember fakó, kék sze-méről. - Az üvegfalú gyászhintót négy fekete ló húzta, feketecsótárt tűztek a fejükre, virágtakaró borította a koporsót és ahintót, és kétszáz gyászoló követte kocsin. Márvány síremlékevan, nem egyszerű sírköve, és a tetején angyalt ábrázoló hétláb magas szobor. - Scarlett hangja rideg volt és éles. Neszeneked, öreg, és most már hagyd békén nyugodni a papát.James a tenyerét dörzsölte. - Isten nyugosztalja - mondtaboldogan. - Mindig mondtam, hogy közülünk Geraldnak volta legkülönb ízlése, ugye, megmondtam, Jamie? A vakarék azalomból, és ő volt az, akinek egy sértésre a leghamarabb nyíltki a bicska a zsebében. Finom kis ember volt Gerald. Tudod-e,hogyan szerezte az ültetvényét? Úgy, hogy az én pénzemmelpókerezett. És a haszonból nekem egyetlen fillért föl nem aján-lott. - James teli tüdőből, felszabadultan hahotázott, egy fiatalse nevet különbül. Csupa élet volt és derű. - Azt meséld el, James bácsi, hogyan jött el Írországból -,ondta Maureen, s újratöltötte az öreg csészéjét. - Lehet, hogy~arlett még nem is hallotta a történetet.Ezer mennykő! Mi lesz itt, halottvirrasztás? Scarlett mérge-n fészkelődött a székén. - Már százszor hallottam - mondta.erald O'Hara maga is szívesen kérkedett vele, hogyan mene-ült el Írországból, miután vérdíjat tűztek ki a fejére, mertyetlen ökölcsapással megölte az angol földesúr adószedőjét.layton megyében mindenki százszor hallotta a történetet, ésnki egy szót el nem hitt belőle. Gerald nagy lármát tudott~apni, ha rájött a döhöngés, de alapjában véve lágyszívű volt.Maureen mosolygott. - Nagy ember volt, ha mégoly aprórmetű is, úgy mesélték. Olyan apa, akire minden asszonyüszke lehet. Scarlett torkát könnyek fojtogatták. - - Az is volt - mondta James. - Mikor jön már a születésnapiirta, Maureen? És hol van Patricia?Scarlett végignézett a vörös hajú gyülekezeten. Nem, egészeniztos, hogy Patricia nevűvel eddig még nem találkozott. Talánfekete lány volt, aki kiszaladt. - Maga készíti elő a születésnapi ünnepségét, James bácsimondta Maureen. -'Iizdod, milyen különös. Mihelyt Stepheneszól, hogy mehetünk, átmegyünk a szomszédba.Stephen? Patricia? Szomszéd? Maureen leolvasta a kérdést Scarlett arcáról. - Jamie nemiondta neked, Scarlett? Itt most három háztartásnyi O'Haraegy rakáson. Még alig találkoztál a rokonaiddal.Ezeket sohasem fogom megjegyezni, gondolta Scarlett két-ségbeesetten. Ha legalább egy helyben maradnának!De hát ebben hiába reménykedett. Patricia a kettős nappali-ban tartotta. születésnapi ünnepségét - amennyire csak lehetett,szélesre tárták a szárnyas ajtót. A gyerekek - márpedig voltbelőlük elég - olyan j átékokat j átszottak, amelyekhez búvóhely-re, futkosásra volt szükség, székek meg függönyök mögül ugrál- 392 393 tak elő. A felnőttek időnként egy-egy gyerek után vetették magukat, ha az már nem bírt magával, vagy felkapták azt a kicsif;amelyik épp elesett és vigaszra szorult. Hogy kinek a gyerekaz nem számított. A felnőttek az összes gyerekkel szülőként viselkedtek. Scarlett örült, hogy Maureennak vörös a haja. Az ő gyerel - akikkel Scarlett a szomszédban találkozott, meg Patricia megDaniel, az a fiú aki a boltban dolgozott, meg egy másik felnőtfiatalember, akinek a nevét nem sikerült megjegyeznie - leg:alább megkülönböztethetők voltak a többitől. A többi remény-telenül egybeolvadt. A szüleik hasonlóképpen.-Scarlett tudta, hogy az egyik férfitGeraldnak hívják, de vajon melyiket? Mind megtermett férfiakvoltak, göndör fekete hajúak, kék szeműek és megnyerő mo:solyúak. - Ugye, milyen zavarbaejtő? - kérdezte egy hang a közvetlenközelében. Maureen volt. - Ne aggódj, Scarlett, előbb-utóbbmegtanulod. Scarlett mosolygott, és udvariasan bólintott. De "megtanul=ni" őket nem állt szándékában. Épp elhatározta, hogy mihelytlehetséges, megkéri Jamie-t, kísérje haza. Iszonyatos itt a lármaa sok poronty ktizött. A csöndes, rózsaszínű ház odaát a térenszinte menedéknek tűnt. Legalább ott vannak a nénikéi, akikkelbeszélgethet. Itt senkihez egy szót se lehet szólni, úgy el vannakfoglalva a gyerekek hajkurászásával és Patricia ölelgetésével;csókolgatásával. És a kis jövevényről faggatják, az ég áldja megőket! Mintha nem tudnák, hogy jól nevelt helyen az embernekaz a dolga, hogy úgy tegyen, mintha nem venné észre, ha valakiállapotos. Idegennek érezte itt magát. Kívülállónak. Érdekte-lennek. Akárcsak Atlantában. Akárcsak Charlestonban. Ésezek itt az ő húsából-véréből valók! Amitől csak még százszortarosszabb volt minden. - És most felvágjuk a tortát - mondta Maureen. Karját Scar-lett karjába csúsztatta. - Aztán jöhet a muzsika.Scarlett összeszorította a fogát. Teremtőm, én már végigszen-edtem egy koncertet Savannah-ban. Más eszébe se jut ezeknekembereknek? Maureennal egy vörös plüssel letakart pamlag-oz ment, és merev tartással leült a legszélére.A társaság figyelmét az üvegpohárhoz ütődő kés kocogásaötötte le. A gyülekezet majdhogynem elcsendesedett. - Addig, amíg tart ez a csend, megköszönöm nektek - mondta Jamie.ésével megfenyegette a nevető trimeget. - Azért gyűltünk egy-e, hogy mégünnepeljük Patricia születésnapját, habár csakjövő héten esedékes. Ma van húshagyókedd, ilyenkor illen-őbb a mulatság, mint nagyböjtkor. - Ismét megfenyegette a~evetőket. - És még egy okunk van az ünneplésre. Rátaláltunk~egy gyönyörűséges, rég elveszett O'Harára. Emelem poharamat~tz összes O'Harák nevéberi unokatestvérünkre, Scarlettre, észzívből jövő szeretettel köszöntöm őt otthonunkban. - Jamie~átravetette fejét, és a sötét folyadékot legnrította a torkán. -~ezdődjék az ünnepség! - adta meg a jelt lendületes kézmozdu-iattal. - És szóljon a zene! Az ajtóból kuncogás hallatszott, majd pisszegve cseridre in-tettek. Patricia odament Scarletthez, és leült mellé. Aztán az~gyik sarokban megszólalt egy hegedű. Jamie gyönyörű leánya,~Ielen körbejárt egy nagy tál gőzölgő húspástétommal. Leha-~olt, hogy Patriciának és Scarlettnek is megmutassa, majd óva-tosan visszavitte és a nagy, nehéz asztalra tette a szalon közepén,rá a bársony asztalterítőre. Helent Mary Kate követte, majd acsinos lány, aki korábban James bácsi mellett állt, majd azO'Hara feleségek közül a legfiatalabbik. Mindnyájan felmutat-ták a kezükben tartott tálat Patriciának és Scarlettnek, majdletették az asztalra. Volt ott bélszín, fokhagymával tüzdelt son-ka, egy hatalmas pulyka. Aztán Helen jelent meg újból; ezúttalegy óriási tál gőzölgő krumplival, s a többiek gyors irambanhozták utána a sárgarépapürét, pirított hagymát, édesburgo-nyát. És egyre csak jött a menet, mígnem az asztalt már teljesenellepte a sokféle étel és ízletes finomság. A hegedű - Scarlett 394 395 észrevette, hogy az üzletben segédkező Daniel húzza - cikornyá;arpeggiótjátszott, majd megjelent Maureen egy tortatoronnyalamit teletűzdeltek élénk rózsaszínű cukormázrózsákkal. - Cukrászdai torta! - kiáltott fel Timothy.Jamie a felesége háta mögött állt. Két kezét a feje fólé emelteMindkét kezében három-három üveg whiskyt tartott. A. hegedvidám, élénk dallamba fogott, mindenki nevetett és tapsolt;Még Scarlett is. Magával ragadta az ünnepi hangulat. - És most te, Brian - mondta Jamie. - Te meg Billy. A király.nőket trónussal együtt a tűz mellé. - Mielőtt még Scarlett észbekapott volna, a pamlag fölemelkedett, ő pedig belekapaszkodott Patriciába, miközben előre-hátra himbálózva a kandallóban pattogó tűz közelébe szállitották, majd letették őket. - Most James bácsit - adta ki az utasítást Jamie, azzal magastámlás székével egyi.itt az öreget is odavitték a tűz másik ol- dalára. A lány, aki korábban James mellett állt, csitítgatni kezdtea gyerekeket, s akár a kotlós a csibéket, a társalgó felé terelteőket, ahol Mary Kate a földre terített meg nekik a másik kandal-ló előtt. Meglépően rövid időn belül nyugalom váltotta föl a káoszt:Miközben ettek és beszélgettek, Scarlett megpróbálta "megfej-teni" a felnőtteket. Jamie két fia annyira egyforma volt, hogy Scarlett alig akartaelhinni, hogy a huszonegy éves Daniel majd három éwel idő-sebb Briannél. Amikor rámosolygott Brianre, és el is mondtaneki, a fiú úgy elpirult, ahogy csak a vörös hajúak tudnak pirul-ni. Az egyik fiatalember ugratni is kezdte könyörtelenül, de ab-ba is hagyta, mikor a mellette ülő pirospozsgás lány kezét akezére téve így szólt: - Fejezd be, Gerald.Ő volt hát a Gerald. Papa milyen boldog volna, ha tudná,hogy egy ilyen nagy, erős fiút neveztek el utána. A fiú Pollynakszólította a lányt, és mindkettőjükből úgy áradt a szerelem,hogy csakis vadonatúj házasok lehettek. Patricia pedig úgy ba-kodott a Billy névre hallgató fiatalember fölött, hogy ők isk férj és feleség lehettek. pe Scarlettnek alig maradt ideje, hogy a többiek rievére oda-gasson. Mintha mindenki vele akart volna szót váltani. Ésit, amit a száján Itiejtett, elragadtatással megismételtek,a szajkóztak. Ő pedig azon kapta magát, hogy DanielnekJamie-nek a saját üzletéről mesél, Pollynak és Patriciánakodrászáról, James bácsinak pedig a Tarát felgyújtó jenkikről.leginkább a fatelepről mesélt, elmondta, hogy kezdetbenupán. egy malma volt, aztán kettő, lett, s hogyan nőtt akkorárafatelep, hogy Atlanta peremét már egész kis falu nőtte körül,házakkal. A hallottakat mindenki nagy tetszéssel fogadta.arlett végre olyan emberek között lehetett, akik között nemos pénzről beszélni. Ezek olyanok, mint ő, hajlandók kemé-yen dolgozni, és mindenáron pénzhez akarnak jutni. Ö máregszerezte a magáét, ezek pedig el vannak tőle ragadtatva.lett nem is értette, miért akarta egy másodpercig is itt hagy-ezt a nagyszerű ünnepséget, s helyette hazamenni a nagyapjaázának halálös csöndjébe. - Muzsikálsz nekünk még, Daniel, ha már mind magadba~ömted a húgod tortáját? - kérdezte Maureen, amikor Jamie~cihúzta a dugót a whiskys üvegből. James bácsi kivételével szin-~e mindenki talpon termett és munkához látott. Daniel gyors,nyekergő dallamot játszott a hegedűjén, a többiek harsányankritizálták, az asszonyok letakarították az asztalt, a férfiak afalhoz tolták a bútorokat, csak Scarlett és James bácsi maradtülve, mintegy két szigeten. Jamie egy pohár whiskyt nyomottJames bácsi kezébe, majd görnyedten föIéje hajolva várta azöreg ítéletét. - Megjárja - hangzott az ítélet.Jamie nevetett. - Remélem is, öreg, mert csak ez az egy faj-tánk van. Scarlett igyekezett elkapni Jamie pillántását, aztán, mivelnem sikerült, kénytelen volt szólni neki. Most már valóban men- 396 397 nie kellett. Mindenki a tűz köré állította székét, a kisebb gyerkek pedig a felnőttek székének lábánál a földre ültek. Látnivalóanfelkészültek a koncertre, s ha az elkezdődik, akkor már nagysértés felállni és elmenni. Jamie átlépett az egyik kisfiún, hogy Scarletthez kerüljön: - Tessék - mondta. S Scarlett legnagyobb rémületére egy poharat nyomott a kezébe, benne többujjnyi whiskyvel. Mégis, miképzel őróla ez az ember? Egy hölgy nem iszik whiskyt. Teánálerősebb ital az ő torkán le se menne, legföljebb ha egy kis pezsigő, puncs, vagy egy pohárka sherry. A konyakról, amit régebben oly szorgalmasan iszogatott, Jamie igazán mit se tudhat. Akkor meg micsoda sértés! Nem, megsérteni biztosan neniakarná, talán csak tréfál. Scarlett erőltetetten nevetett. - Jamienekem indulnom kell. Nagyszerűen éreztem magam, de későre jár... - Csak nem akkor akarsz hazamenni, Scarlett, amikor épkezdődik a mulatság? - Jamie a fia felé fordult. - Daniel, ezzela cincogással elriasztod az újonnan meglelt unokatestvérünket::Rendes dalt játsszál nekünk, fiú, ne ilyen macskazenét.Scarlett szólni próbált, de szavai belevesztek a "Játssz rende-sen, Daniel" és "Halljunk egy balladát" és "Egy igazi forga-tóst, fiú" felkiáltásokba. Jamie vigyorgott. - Nem hallak - harsogta túl a fülsiketítőlármát. - Én ugyan meg nem hallom, ha valaki haza akar menni! Scarlett érezte, hogy elfogja a méreg. Mikor Jamie újból felé-je nyújtotta a whiskys poharat, dühödten felállt. Aztán, mielőttmég kiüthette volna a poharat a'kezéből, rájött, hogy mit kez-dett játszani Daniel. A "Szép Peggym" volt az.A papa kedvence. Ránézett Jamie pirospozsgás ír arcára, ésaz apja képét látta maga előtt. Istenem, csak itt lehetne, milyenboldog is volna... Scarlett leült. A felkínált italra csak á fejétrázta, s bágyadtan Jamie-re mosolygott. Nem sok választottael attól, hogy könnyekre fakadjon.A zene azonban nem tűrte a szomorúságot. A ritmus nagyonfertőző volt, nagyon is vidám, és most már mindenki énekelttapsolt. Scarlett lába a szoknyája alatt önkéntelenül is vernizdte a taktust. - Rajta, Billy - énekelte Daniel a zene ritmusára. - JátsszBilly kinyitott egy ládát, és elővette a harmonikáját. A hang-er összenyomott bőrzsákja sóhajtva nyílott szét. Billy Scarlett~ta mögé ment, átnyúlt a feje fölött, s vaiami csillogót emelt1 a kandallópárkányról. - Akkor most játsszunk valami igazit.ephen... - Azzal egy vékony, csillogó csövet lökött a fekete~jú, hallgatag férfi felé. - Te is, Brian. - Újabb ezüsttárgyipült át a szobán. - Tessék, neked is, drága anyóskám... - Az-~l valamit Maureen ölébe pottyantott.Egy kisfiú vadul tapsolt. - A csattogtató! Maureen néni a,attogtatón fog játszani! Scarlett csak bámult. Daniel abbahagyta a játékot, s hogyzene elhalt, Scarletten újból erőt vett a szomorúság. De már~m akart hazamenni. Ennek a mulatságnak semmi köze a Tel-.irék zeneestélyéhez. Itt könnyedség uralkodik, meghittség, vi-~mság. Az imént még oly gondosan. elrendezett szobákbanuralkodott a zűrzavar, bútorokat tologattak, székeket állítot-k fel félkör alakban a tűz körül. Maureen keze csattogva föl-nelkedett, és Scarlett meglátta, hogy a "csattogtatók" sima~stag fadárabkák. Jamie még mindig á whiskyt töltögette és adta körbe. De hisza nők is isznak mind! Nem titokban, csöppet se szégyellik.gyanúgy mulatnak, mint a férfiak. Akkor iszom én is. Megün-plem az O'Hara családot. Majdnem odakiáltott Jamie-nek , .tán észbe kapott. Hisz a nagyapához megyek haza. Nem iha-~k. Valaki még megérezné rajtam a whiskyszagot. Nem számít.gy égek belül, mintha csak az imént ittam volna. Nincs isükségem az italra. . Daniel a húrok fölé emelte a vonót. - "A lány a kocsmapult 398 399 mögött" - jelentette be. Mindenki nevetett. Scarlett is, bár nemtudta, miért. S a következő pillanatban a nagy terem visszhang-zott az ír forgatós zenéjétől. Billy harmonikája fékevesztettenvinnyogott, Brian vékony sípján fújta a dallamot, Stephen amaga furulyáján kontrázott. Jamie a lábával verte a taktust,a gyerekek tapsoltak, Scarlett is tapsolt, mindenki tapsolt. Kivé- ve Maureent. Ő magasra emelt kezében tartotta a csattogtatót,és az éles staccato csattogás ritmusa fogta össze a zenekart.Gyorsabban, követelte a csattogtató, s a tábbiek követték. Asípok magasabban szóltak, a hegedű hangosabban nyekergett,s a harmonika szuszogva próbált velük lépést tartani. Vagy féltucat gyerek fölpattant, és ugrabugrálni kezdett a szoba köze-pén. Scarlett tenyere kivörösödött a tapsolástól, s a lába úgyjárt, mintha legszívesebben ő is együtt ropná a gyerekekkel.Amikor a forgatós véget ért, kimerülten dőlt hátra a pamlagon. - Gyere, Matt, tanítsd meg a kicsiket táncolni - kiáltott Mau-reen, és megcsörgette a csattogtatót. Scarlett mellett felállt azidősebbik férfi. - Az istenér', várjunk egy kicsit - könyörgött Billy. - Haddpihenjek. Addig Katie adjon elő egy dalt. - Kipréselt néhányhangot a harmonikából. Scarlett tiltakozott. Ö nem tud énekelni, itt meg végképpnem. A "Szép Peggym" az egyetlen ír dal, amit ismer, megaz apja másik kedvence, a "Zöldben járni".De rájött, hogy Billy nem rá gondolt. Csúnya, fekete hajú,nagy fogú asszony állt föl és nyújtotta oda poharát Jamie-nek."Itt egy vad telepes-suhanc" - énekelte tiszta, édes, magas han-gon. Mielőtt a sor végére ért, Daniel, Brian és Billy már kí- sérték. "Jack Duggan néven élt" = énekelte Katie. "Írhon szülte s ne-velte fel", és itt belépett Stephen a furulyájával, egy oktávval ma-gasabban, különös, szívet tépő, kristálytiszta panaszhangon. ". ..Ők lakták Castlemaine-t..: Már mindenki énekelt, csakScarlett nem. De nem bánta, hogy nem ismeri a dal szövegét.Attól még része volt ő is a zenének. Egészen beburkolta. Ésamikor a szomorú, bátor dal véget ért, látta, hogy másnak isugyanúgy csillog a szeme, mint neki.Ezután egy örömteli dal következett, Jamie kezdett rá; aztánegy másik, amelyik megnevettette Scarlettet, és bele is pirult,amikor a szavak kettős értelmét felfogta. - És most én - mondta Gerald. - Eléneklem az én édesPollymnak a "Londonderry"-t. - Ó, Gerald! - mondta Polly, és pirulva kezébe temette azarcát. Brian -belekezdett az első akkordokba. Azután Geralddalolni kezdett, Scarlettnek pedig a lélegzete is elakadt.Hallotta már hírét az ír tenornak, de a valóságra mégsem volt felkészülve.És ez az angyali hang abból a férfiból jött, akit az apja utánneveztek el. Gerald szerető, ifjú szíve kitárulkozott, mindenkileolvashatta az arcáról, hallhatta mindenki az erős torkából jö-vő vibráló, tiszta, magas hangokból. Scarlettne~c is a torkát szo-rongatta a dal szépsége meg a beléhasító éles vágyakozás, hogyilyen szerelemben legyen része, ilyen tiszta és friss szerelemben.Rhett! - sikoltotta a szíve, miközben elhessegetni igyekezett aférfi sötét, bonyolult jellemének gondolatát.A dal végén Polly Gerald nyaka köré kulcsolta a karját, ésarcát a vállába fúrta. Maureen a válla fölé tartotta a csattogta-tót. - És most forgatós következik - jelentette be határozottan. - A lábamnak igencsak rophatnékja van. - Daniel nevetve ját-szani kezdett. Scarlett wagy százszor táncolta már a virginiai forgatóst, deúgy, ahogyan Patricia születésnapi mulatságán ropták, még so-ha táncolni nem látta. Matt O'Hara kezdte. Egyenes vállával,két merev karjával úgy festett, mint egy katona, amint ellépetta körben álló székektől. Aztán a lába oly sebesen kezdett járni,villogni és tekergőzni, hogy Scarlettnek szinte káprázott tőlea szeme. A padló, akár egy dob, pergett Matt sarka alatt. Bizto-san a legjobb táncos a világon, gondolta Scarlett. S ekkor kitán-colt Matt elé Katie, szoknyáját kétoldalt felfogva, hogy jobban 400 401 igazodhasson a férfi lépteihez. Utána Mary Kate következett,majd Jamie követte a lányát. Aztán a gyönyörű Helen egy uno-katestvérrel, egy kisfiúval, aki nem lehetett több nyolceszten-dősnél. Hihetetlen, gondolta Scarlett. Varázslatosak, egytőlegyig. Varázslatos a zene is. A lába járt, sebesebben, mint eddigvalah.a is, utánozni próbálta; nem is titkolta, milyen izgalmatkeltett benne a zene. Ezt a táncot meg kell tanulnom, egyszerűenmuszáj. Hisz... hisz ez... olyan, mintha az ember egyenesen föl-perdülne a napba! Az egyik pamlag mögött alvó kisgyerek fölriadt a tánc.dobo-gására, és sírva fakadt. A sírás, akár a járvány, a többi kicsireis átterjedt. A zene és tánc abbamaradt. - Ágyazzatok meg nekik odaát az összehajtogatott pokróco-kon, és tegyétek őket tisztába - rendelkezett Maureen. - Aztánbecsukjuk a ajtót, és alhatnak tovább. Jamie, a csattogó asszonyrémesen megszomjazott. Mary Kate, add oda a papának a po-haramat. Patricia megkérte Billyt, hogy vigye át hároméves kisfiukat. - Én majd Bettyt viszem - mondta; és benyúlt a pamlag alá. - Ss, ss - ölelte magához a síró gyereket. - Helen, húzd összehátul a föggönyöket, édesem. Ma este nagyon erős a holdvilág.Scarlett még nem tért egés2en magához a zenétől. Tétovánnézett az ablak felé, majd egy csapásra észbe kapott. Odakinnsötétedett. A csésze tea, amiért ide ellátogatott, órákig tartott. - Ó, Maureen, elkésem a vacsoráról - kapkodott levegő után. - Haza kell mennem. Nagyapa nagyon mérges lesz. - Hadd legyen, az ütődött vénség. Maradj itt végig. Még csakmost kezdődik a mulatság. - Bárcsak maradhatnék - mondta Scarlett ielkesen. - Életem-ben ilyen jól nem mulattam. De megígértem, hogy hazamegyek. - Nos, akkor nincs mit tenni. Ha megígérted, hát meg is kelltartanod. Eljössz megint? - Boldogan. Ezt tekintsem meghívásnak?Maureen boldogan nevetett. - Halljátok ezt a lányt? - mond-csak úgy a szobának. - Ide nem kell meghívás. Mind egy,lád vagyunk, és te közibénk tartozol. Jöhetsz, amikor csak~zik. A konyhaajtómon nincs zár, és mindig ég a tűz a kályhá-n. Jamie maga is jól hegedül... Jamie! Scarlettnek menniel. Vedd a kabátod, ember, és kísérd haza.Mielőtt a sarkon befordultak, Scarlett még meghallotta, hogynét fölcsendül a zene. A ház vastag téglafalán és a télire bezárt~lakokon halkan szűrődött keresztül. A "Zöldben járni"-t ját-Ennek minden szavát tudom, ó, bárcsak ne kéne haza-Lába ritmusra kezdett járni. Jamie nevetve követte. - Legkö-lebb megtanítom neked a forgatóst - ígérte. 36 Scarlett viszonylag könnyedén elviselte nénjei néma rosszallá-sát. Még az sem keserítette el, hogy nagyapja magához rendelte.Eszébe jutott, milyen lekezelően nyilatkozott az öregről Mau-reen O'Hara. Az ütődött vénember, gondolta, és magában vího-gott. Annyira megjött a bátorsága, hogy odaszemtelenkedettnagyapja ágyához, és miután az öreg elbocsátotta, arcon csókol-ta. - Jó éjt, nagyapa - mondta vidáman. - Ütődött vénember - suttogta, mikor már biztos távolságbanvolt, kinn a hallbari. Nevetve ült le nénjei közé az asztalhoz.A vacsoráját azon nyomban hozták. A tálat vakítóan csillogóezüstfedővel takarták le, hogy az étel meleg maradjon. Scarlettbiztosra vette, hogy frissen fényesítették. Ez a háztartás egészenrendjén működhetne, gondolta, ha volna valaki, aki ráncba szedia cselédséget. Nagyapa mindent rájuk hagy Az ütődött vénember - Mi olyan mulatságos, Scarlett? - kérdezte Pauline fa- gyosan. ~2 W:. 403 - Semmi, Pauline néni. - Amint Jerome szertartásosan föl- - Nemhiszem! - mondta Scarlett. Szeme döbbenten és meg-emelte az ezüsttál fedőjét, Scarlett lenézett az ételhegyre. Han- -bántottan villogott ki behamvazott homloka alól, ujjait karom-gosan felnevetett. Életében először nem volt éhes, miután úgy r kéntkulcsolta az Eulalie-tól kölcsönvett rózsafüzér köré.belakott az O'Haráknál. És egy fél tucat embernek elég lett Azidősebb apáca szenvtelenül, türelmesen ismételte meg azvolna az előtte tornyosuló halom. Ezek már biztosan rettegneküzenetet. - A főnökasszony egész napra visszavonult, imádko-tőle a konyhában. zik és böjtöl. - Megszánta Scarlettet, ésmagyarázatképpen hoz-: záfűzte: - Ma hamvazószerda van. .Másnap reggel a hamvazószérdai misén Scarlett beült Eulalie - Tudom,hogy hamvazószerda'van - Scarlett majdnemhogymellé a nénje kedvenc padjába. Szerény és feltűnésmentes hely kiabált.Aztán megfékezte a nyelvét. - Kérem; mondja meg ne-volt, egy oldalhajóból kellett belépni, a padsorok vége felé. Márki, hogy nagyon csalódott vagyok - mondta szelíden -, és hogyépp megfájdult a térde a térdepléstől, amikor észrevette, hogy ,holnap visszajövök. az unokatestvérei lépnek be a templomba. Egyenesen a középső Mihelythazaért a Robillard-házba, megmosta az arcát.hajóhoz tartottak - no persze, gondolta Scarlett -, ahol kétteljes Eulalie és Pauline látnivalóan meg voltak döbbenve, amikorsort foglaltak el, legelöl. Milyen hatalmas, milyen életteliembe- lement és csatlakozott hozzájuk a szalonban, de egyikük serek. És vidámak. Jamie fiainak csak úgy lángol a vörös haja r szólt. Ahallgatás volt az egyedüli fegyver, amit bátran merteka színes ablaküvegeken beözönlő napfényben, Maureen és a lá- használniamikor Scarlett kijött a sodrából. De amikor közöltenyok ragyogó haját még a kalapjuk sem rejti el. Scarlett úgy hogymost megrendeli a reggelit, Pauline mégiscsak megszólalt.belemerült a csodálatukba és a születésnapi mulatság emlékei- -Megbánod, még mielőtt a nap lemegy, Scarlett.nek felidézésébe, hogy szinte észre sém vette a zárdai apácák ` -Fogalmam sincs, miért bánnám meg - felelte Scarlett. Azérkezését. Pedig még ő sürgette a nénjeit, hogy siessenek már . állátdacosan előreszegte. a templomba. Meg akart róla győződni; hogy a charlestoni fő- Majdeltátotta a száját, amikor Pauline magyarázni kezdte.nökasszony még Savannah-ban van-e. Scarlett újsütetű vallásosságaolyan nagyon új volt, hogy aztIgen, ott volt. Scarlett ügyet se vetett Eulalie kétségbeesetthitte, a böjtölés azt jelenti, pénteken halat kell enni hús helyett.suttogására, hogy forduljon már vissza és nézzen az oltár felé.Kedvelte a halat, ezért nem volt ellene semmi kifogása. AmitŐ a mellette ellépkedő apáca szigorú arckifejezését tanulmá- viszontmost Pauline-tól megtudott, az őszintén felháborította.nyozta. Ma fogadja a főnökasszony Scarlett mindenre el volt : Anagyböjt negyven napja alatt csupán napi egy étkezés enge-szánva. Mise közben arról ábrándozott, milyen estélyt ad majd,délyezett, de hús abban sem lehet. Vasárnap kivétel. Húst enniha visszaállította Tara eredeti szépségét. Lesz zene és tánc, akkor selehet, de akkor három étkezés engedélyezett.ugyanúgy, mint tegnap este, és sose lesz vége, napokon át fog - Nemhiszem! - kiáltott fel Scarlett egy órán belül immártartani. másódszor. - Ilyet mi odahaza sohasem csináltunk. - Scarlett! - pisszegett Eulalie. - Ne dúdolj. - Mert gyerekekvoltatok - mondta Pauline -, de abban egé-Scarlett a misekönyvébe mosolygott. Észre se vette, hogy dú- szenbiztos vagyok, hogy anyád megtartotta az előírásokat. Aztdolt. Móst viszont kénytelen volt elismerni, hogy a "Szép viszontnem értem, miért nem tanította meg neked a nagyböjtiPeggym" nem kifejezetten egyházi zene. szabályokat, amikorfelnőttél. Persze ott élt elszigetelten, egyhá- 405 zi irányítás nélkül, és épp elég volt ellensúlyozni Mr. O'Harabefolyását... - A hangja elhalt.Scarlett szemében kigyúlt a láng, és máris csatára készen állt. - Mit értesz te "Mr. O'Hara befolyásán", ha szabad érdek- lődnöm? Pauline lesütötte a szemét. - Mindenki tudja, hogy az írekszabadon értelmezik az egyház törvényeit. Igazán nem lehet aszemükre vetni, hisz szerencsétlen, írástudatlan nép az. - Azzalájtatosan keresztet vetett. Scarlett nagyot dobbantott. - Én nem vagyok hajlandó eltűr-ni az ilyen fennhéjázó francia sznobériát. A papa világéletébenjó ember volt, és a "befolyás", amit gyakorolt, csak kedvességvolt és nagylelkűség, csupa olyasmi, amiről nektek fogalmatoksincs. Továbbá közlöm veletek, hogy tegnap egész délután aző rokonságánál voltam, és mind nagyon rendes emberek, aznutolsó szálig. És engem sokkal inkább befolyásoljanak az olya-nok, mint ők, semmi a ti ájtatos finomkodásotok.Eulalie könnyekre fakadt. Scarlett komoran nézett rá. Mostaztán majd szipákol órák hosszat, gondolom. Kibírhatatlan.Pauline hangosan zokogott. Scarlett feléje fordult és rábá-mult. Őt életében sírni nem látta.Scarlett kétségbeesetten bámulta a két lehajtott ősz fejet,megtört vállat, Pauline-é volt a törékenyebb és keskenyebb.Istenem! Odament, és megérintette a nénje hajlott hátát. -Bocsáss meg, néni. Amit mondtam, nem gondoltam komolyan.Amikor a béke helyreállt, Eulalie azzal a javaslattal rukkoltki, hogy Scarlett csatlakozzon hozzájuk, s hármasban járjákkörbe a teret. - A nővéremmel úgy találjuk, hogy ez az egész-ségügyi séta rendkívül jót tesz nekünk - mondta élénken. Majda szája széle szánalinasan~megreszketett. - És eltereli a figyel-münket az éhségről. Scarlett azon nyomban ráállt. Ki kell kerülnie ebből a házból.Esküdni mert volna rá; hogy a konyhában szalonnát sütnek.tirbejárta nénjeivel a ház előtti kis zöld térséget, aztán a követ-ező ház előtti teret is, meg az utána következőt. Mire a házuk-oz visszatértek, már majdnem úgy húzta a lábát, mint Eulalie`éni, és szentül meg volt győződve, hogy körbejárták Savannah'nd a huszon-valahány kis terét, amelyek olyan különlegesbájt kölcsönöztek a kisvárosnak. Arról is meg volt győződve,ögy félig már utolérte az éhhalál, és a legszívesebben sikítotto'lna. De legalább lassan eljött az ebédidő. Soha életében halatég ilyen jóízűnek nem talált. Hála Istennek! - gondolta ScarIett, amikor Eulalie és Pauline~ebéd után a szobájukba mentek, hogy lepihenjenek. Ha csak..egy keveset emlékeznek a múltra, már az is épp elég. De ha'~se vége, se hossza, akkor az ember legszívesebben azon nyom-ban eltenné őket láb alól. Nyugtalanul járkált fel-alá, itt-ottfölemelt és megforgatott egy porcelán- vagy ezüsttárgyat, majdvisszatette anélkül, hogy valóban megnézte volna.Miért olyan nehéz zöld ágra vergődni a főnökasszonnyal? Mi-ért nem áll legalább szóba. vele? Miért kell egy ilyen asszonynakaz egész napot visszavonultságban töltenie, akár egy ilyen szentnapon, mint a hamvazószerda? Végtére is a főnökasszony már'olyan tiszta, olyan jó, hogy annál különb úgyse lehet. Miértkell egy egész napot imádkozással és koplalással töltenie?Koplalás! Scarlett visszarohant az ebédlőbe, hogy egy pillan-tást vessen a nagy állóórára. Lehetetlen; hogy még csak négyóra. Az is alig. Csak hét perc múlva lesz. És holnap délig egyfalatot se ehet. Nem. Ez teljességgel lehetetlen. És semmiértelme. Scarlett a csengőhöz lépett, és négyszer meghúzta. - Eredj,vedd a kabátod - mondta Pansynek, mikor a lány futva megje-lent. - Elmegyünk. - Scarlett asszony, hogyhogy a pékségbe megyünk? A sza-kácsné aszongya, hogy amit ott kapni lehet, az nem embernekvaló. Ezér süt ő maga mindent. 40 - Engem a szakácsné véleménye nem érdekel. És ha bárkinekegyetlen szót szólsz arról, hogy itt jártunk, elevenen riyúzlakmeg, értetted? Scarlett ott az üzletben felfalt két süteményt meg egy nagyzsömlét. Továbbá hazacipelt két nagy zacskó péksüteményt, fölegyenesen a szobájába, a köpenye alá rejtve.Az íróasztala közepén gondosan elhelyezett távirat várta.Scarlett a földre dobta a süteményes zacskókat, és a távirathoz rohant. "Henry Hamilton" volt az aláírás. A fene egye meg! Azthitte, Rhett-től érkezett, aki könyörögve kéri, hogy jöjjön haza,vagy jelzi, hogy máris úton van érte. Dühödten összegyűrte atáviratot. Aztán szépen kisimítgatta. Tán nem árt megnézni, mi mon-danivalója van Henry bácsinak. Amint az üzenetet olvasnikezdte, elmosolyodott. TA?rVIR?rTODAT MEGKAPTAM STOP FEERJEDTOEL HATALMAS BANKAATUTáLAAST SZINTEEN S'mPMI EZ AZ OSTOBASAAG KEERDOEJEL RHETT HOLLEETED FELOEL~IEERDEKLOEDIK STOP LEVEEL MEGY STOP í.;::. HENRY HAMILTON ~.'. l` Tehát Rhett keresi. Pontosan erre számított. Hah! Milyen jóltette, hogy eljött Savannah-ba. Remélte, hogy Henry bácsinakvolt annyi esze, hogy azonnal közölje, hol tartózkodik, méghoz-zá táviratilag, nem pedig levélben. Lehet, hogy Rhett is éppe percbén olvassa, akárcsak ő.Scarlett egy keringő dallamát kezdte dúdolni, és a táviratota szívére szorítva körbetáncolta a szobát. Lehet, hogy már útonis van. Ilyéntájt érkezik a charlestoni vonat. A tükörhöz rohant,megfésülködött és csipkedni kezdte az arcát, hogy egy kis színtvarázsoljon rá. Átöltözzön? Nem, azt Rhett észrevenné, és mégazt hinné, hogy mást se csinált, amióta itt van, csak őrá várt. 408 ölnivel dörzsölte be a nyakát és a halántékát. Így ni. Készvan. A szeme, látta a tükörben, olyan zölden ragyog, mintzsákmány után szimatoló macskáé. Majd el ne felejtse lesütniszempilláját. Zsámolyt tolt az ablakhoz, s odaült, ahol kívül-il látni nem lehetetett, ő viszont nagyszerűen kilátott.Eltelt egy óra, de Rhett még nem volt sehol. Scarlett apró~hér fogaival rágcsálni kezdett egy sütödéből hozott zsömlét.ficsoda ostobaság, ez az egész böjt! Még hogy el kelljen rejtőz-ie a szobájába, és vaj nélkül enni a zsömlét. Igen rossz kedvé-~n volt, amikor végre lement. És ott állt Jerome a nagyapja vacsoratálcájával! Ettől a lát-inytól majdhogynem áttért hugenottának vagy presbiteriánus-~k, akárcsak az öreg. Scarlett megállította a hallban. - Ez az étel rémesen néz ki -~ondta. - Vigye vissza, és tegyen hatalmas vajdarabokat arumplipürére. És tegyen egy nagy szelet sonkát is arra a tányér-~; tudom, hogy van sonka odalenn, láttam a kamrában. Ésijon egy kis tejszínt e mellé a puding mellé. Meg egy kis tálka - Mr. Robillard nem bírja megrágni a sonkát. És a doktorúr szerint nem szabad édességet ennie, se tejszínt, se vajat. - A doktor úr nem akarhatja, hogy éhen vesszen. No tegye,ahogy mondtam. Scarlett mérgesen nézett a távolodó Jerome után, amíg el nemtűnt a lépcsőn. - Senkinek nem volna szabad éheznie - mondta. - Soha. - Egyszeriben jókedve kerekedett, és elnevette magát. - Még az ilyen ütődött vénembernek sem. 37 A zsömlékeri megerősödött Scarlett vidáman dúdolgatva mentle csütörtökön a lépcsőn. Nénjeit izgatott előkészületek kellős kö-zepén találta, a nagyapa születésnapi ebédjét készítették elő.Eulalie sötétzöld magnóliaágakkal igyekezett feldíszíteni a tálalótés a kandallópárkányt, Pauline pedig lázasan kutatott az abro-szok és szalvéták között: próbálta meglelni az apja kedvencét: - Ugyan, mit számít? - kérdezte Scarlett türelmetlenül. - Sokhűhó semmiért! Nagyapa az ágyából el se lát az ebédlőasztalig:Azt válaszd, amelyiken a legkevésbé látszik a foltozás.Eulalie leejtette karjából a zörgő ágakat. - Nem is hallottam,hogy béjöttél, Scarlett. Jó reggelt. .Pauline hűvösen biccentett. Jó keresztény asszonyhoz illőenmegbocsátotta már Scarlett sértéseit, de igen kicsi volt a valószí-nűsége, hogy valaha is elfelejti. - Mére abroszain nincs folto-zás, Scarlett - jegyezte meg. Scarlett végignézett a hosszú asztalon tornyosuló nagy halomabroszon, és eszébe jutottak azok a toldott-foldott, kopott terí-tők, amelyeket a nénjei Charlestonban használtak. Ha rajta áll-na, összecsomagolná ezeket itt, és magával vinné Charlestonbaszombaton; amikor hazaménnek. Nagyapának ugyan nem fog-nak hiányozni, a nénikéinek meg nagyon jól jönnének. Én sohaaz életben úgy félni nem fogok senkitől, ahogy ők rettegnekettől a vén zsarnoktól. De ha kimondom, amit gondolok, Eula-lie néni míndjárt szipogni kezd, Pauline néni meg egy órahosszat előadást tart a felmenőim iránti kötelességeimről. -Megyek, veszek neki valami ajándékot -jegyezte meg hangosan - Nektek rüncs szükségetek valamire?És ne merészeljétek felajánlani, tette hozzá magában, hogyvelem jöttök. A zárdába kell mennem, hogy beszéljek a főnök-asszonnyal. Most már csak előjött magányából?! Ha másképpnem megy, majd odaállok, és rátörök, amikor kilép a kapun.Elegem van az örökös elutasítgatásból.Nem, ők túlontúl elfoglaltak ahhoz, mondták a nénik, hogyost vásárolni menjenek, és meg vannak döbbenve, hogy Scar-` tt még csak most megy ajándékot keresni a nagyapjának ahe-ett, hogy már rég megvette és gyönyörűen becsomagoltalna. Még mielőtt részletezhették volna, hogy milyeh nagyonk dolguk van, és mennyire el vannak képedve, Scarlett mártnak indult. - Ütődött vénségek - mormogta az orra alatt.A fák a kis téren valahogy sűrűbbnek látszottak, a fű zöl-ebbnek, mint előtte való nap. A nap is melegebben sütött.arlett derűlátóbban nézett a világba, mihelyt megérézte á ta-~vasz első fuvallatát. Jó nap lesz a mai, ebben egészen bizonyosvolt - annak ellenére, hogy a nagyapja születésnapját ünneplik.~- Szedd a lábad, Pansy - mondta gépiesen -, ne vonszold ma-gad, mint egy teknősbéka. - Azzal maga is szaporázni kezdtea homokkal-kagylókkal felszört ösvényen.Az épülő katedrális felől érkező kalapácsütések és az egymás-~ak kiabáló munkások lármája tisztán, kivehetően sodródottfelé a csöndes, napsütötte levegőben. Scarlett egy pillanatra aztkívánta, bárcsak még egyszer végigvezetné a pap az építke-zésen. Pedig hát nem azért ment oda. Befordult a zárda ka- puj án. Ugyanaz az idősebb apáca nyitott ajtót. Scarlett felkészülta csatára. De: - A főnökasszony már várja - mondta neki az apáca. - Ha volna szíves és követne...Scarlett szinte szédült, amikor tíz perc múlva maga mögötthagyta a zárdát. Milyen könnyen ment minden! A főnákasszonymindjárt beleegyezett, hogy beszél a püspökkel. És majd üzen,ígérte, hamarosan. Nem, hogy pontosan mikor, azt nem tudjamegmondani, de minden bizonnyal hamarosan. Ő mága a jövőhéten tér haza Charlestonba. Scarlettet majd szétvetette a boldogság. A mosolya és a szemeúgy ragyogott, hogy a zöldséges az Abercorn utcai kis üzletbenmajdnem elfelejtette elvenni tőle a pénzt a szalagcsokorral ékesí- 410 411 tett doboz csokoládéért, amit a nagyapjának születésnapi aján-dékképpen kiválasztott. Jókedvében még a születésnapi előkészületeket is könnyebbenátvészelte, amelyek körülvették, mihelyt a Robillard-házba a lá-bát betette. Csak akkor szontyolodott el némileg, amikor meg-tudta, hogy a nagyapja felkel, és az asztalnál fogyasztja el leg-kedvesebb ételeiből álló hatfogásos ebédjét. A lelke akkor váltigazán ólomsúlyúvá, amikor a nénjei közölték, hogy a felszol-gált finomságok némelyikéből nem szabad ennie. - Nagyböjt alatt tilos a húsevés - közölte Pauline szigorúan. - És jól vigyázz, nehogy a zsírja a rizsre és zóldségre kerüljön,amit megeszel. - De légy óvatos, Scarlett. Nehogy Pére észrevegye - tettehozzá Eulalie suttogva. - Ellenzia böjtölést. - A szeme könny-ben ázott a bánattól. Bánkódik, amiért nem ehet - gondolta Scarlett gonoszul.Majd: persze, megértem. A konyhából érkező illatoktól összefu-tott a nyál a szájában. - Lesz leves nekünk is. És hal - mondta Eulalie hirtelen neki-vidámodva. - És torta is, szépségesen szép torta. Igazi lakomalesz, Scarlett. - Ne feledd, testvérkém, hogy a falánkság bűn - figyelmeztet-te Pauline. Scarlett otthagyta őket; érezte, hogy mindjárt kijön a béketű-résből. Hisz csak egy ebédről van szó, nyugtatgatta magát, nemkell felhevülni. Még ha az asztalnál ül is a nagyapa, olyan rémes `azért biztosan nem lesz. Végtére is, mit művelhet egy öreg- ! ember? Például azt, mint Scarlett rövidesen tapasztalhatta, hogy ki- ,zárólag francia beszédet tűr meg az asztalnál. Amikor Scarlett ,azt mondta, hogy "Boldog születésnapot, nagyapa" - minthanem is hallotta volna. Nénikéi köszöntését hűvös biccentésselv~tte tudomásul, majd letelepedett a hatalmas, trónszerű ka-rosszékbe az asztalfőn. . . Pierre Auguste Robillard már nem volt az a hálóinges, töré-skeny öregember. Makulátlan, ódivatú frakkjába és keményített~fehérneműjébe bújtatott vézna teste nagyobbnak tűnt, s merev,tkatonás tartása még ülve is tekintélyt parancsolt. Hófehér haja~akár egy kivénhedt oroszlán sörénye, sűrű, ősz szemöldöke alatt'egy sólyom szeme ült, és nagy, csontos orra olyan volt, akár~egy ragadozó csőre. Scarlett azon meggyőződése, hogy milyenjó nap ez a mai, kezdett semmivé foszlani. Szétteregette az óriá-si, keményített damaszt asztalkendőt az ölében, és megacéloztalelkét az elkövetkezendőkre. Belépett Jerome, kezében egy kisebb asztallapnyi ezüsttálcánhatalmas ezüst levesestál. Scarlett tágra nyitotta a szemét. Életé-be még ilyen ezüstöt nem látott. Csupa dísz volt az egész. Atál alját egész erdőnyi facsoport vette körül, ágaik, leveleik fel-nyúltak a tál pereméig. Az erdőben állatok - medvék, szarva-~ok, vaddisznó, vadnyúl, fácán; még bagoly meg mókus is ülta faágakon, A levesestál fedője fatörzs alakú, indák szőtték besűrűn, s minden inda telis-teli gyönyörűen megmunkált, tökéle-tes szőlőfürtökkel. Jerome ura elé tette a levesestálat, és fehérkesztyűs kezével leemelte a fedőt. Felcsapott a gőz, bepárásítvaaz ezüstöt, és a garnélarákkrém-leves finom illatával árasztvael az ebédlőt. Pauline és Eulalie izgatott mosollyal hajolt előre.Jerome elvett egy levesestányért a tálalóról, és a tálhoz tartot-ta. Pierre Robillard megfogta az ezüst merőkanalat, és némánkimerte a levest a tányérba. Aztán félig leeresztett szemhéja mö-gül figyelte, hogy Jerome Pauline elé teszi.A ceremóniát Eulalie, majd Scarlett esetében is megismétel-ték. Scarlett ujjai viszkettek, már ragadta volna meg a kanalat.De továbbra is ölében nyugtatta a kezét, amíg a nagyapja magá-nak is kimerte, majd megkóstolta a levest. Rögtön nemtetszésé-nek adott kifejezést, és kanalát a tányérba dobta.Eulalie felzokogott. Te vén szörnyeteg! - gondolta Scarlett. Hozzálátott az evés- 412 413 héz. Gazdag, sűrű, finom leves volt. Szerette volna elkapni Eu-lalie pillantását, hogy jelezze, mennyire ízlik neki, de Eulalieföl nem emelte volna a tekintetét. Pauline ugyanúgy a tányérjá-ba ejtette kanalát, mint az apja. Scarlett minden együttérzésemegszűnt a nénjei iránt. Ha ilyen könnyedén hagyják magukatterrorizálni, megérdemlik, hogy éhen maradjanak. Ő ugyannem hagyja, hogy az öreg megakadályozza az evésben!Pauline kérdezett valamit az apjától, de mivel franciául be-szélt, Scarlett nem is sejtette, miről lehet szó. A nagyapja oly -röviden felelt és Pauline úgy elsápadt a hallatán, hogy biztosravette, valami nagy sértés lehetett. Scarlettet elfogta a méreg.Az öreg mindent tönkretesz, méghozzá készakarva. Ó, bárcsaktudnék franciául. Nem ülnék itt így, és nem vágnék zsebre sem-mit némán. Hallgatott, amíg Jerome leszedte a levesestányérokat s feltettea lapostányérokat, halkéseket és villákat. Mintha egy örökkéva-lóságig ténykedett volna. De a púpozott tál; amikor végre megjelent, megérte a sokvárakozást. Scarlett a nagyapjára pillantott. Csak nem fog úgytenni, mintha ez se ízlene neki? Az öreg bekapott két kis falatot.A kések és villák ijesztően hangosan csörömpöltek, amint atányérhoz koccantak. Először Pauline, majd Eulalie hagyta ab-ba, a hal java még ott volt mindkettőjük.tányérján. Scarlettminden egyes bekapott falat után kihívóan nézett a nagyapjára.De az ő étvágya is kezdett elpárologni. Az örég elégedetlenségeragadós volt. A következő fogás azonban visszahozta az étvágyát. A sültgalamb oly gyöngének látszott, akár a galuska, a mártás dús,barna folyamként ömlött végig a kupacokba halmozott hab- .könnyű fehérrépa- és burgonyapürén, amely fészket alkotott amadár apró falatjainak. Pierre Robillard villája hegyét a már-tásba mártotta, majd a nyelvéhez érintette. Azzal befejezte.Scarlett az hitte, felrobban. Csak a nénjei szeméből kiolvasottkétségbeesett könyörgés vette el a szavát. Hogy lehet valaki ilyenlöletreméltó, mint a nagyapja? Kész lehetetlenség, hogy ne~ene neki. Nem is túl kemény, még ha rosszak is a fogai. Vagy~akár egy szál sincs. Radásul Scarlett tudta, hogy szereti az ízletes ~ételeket. Miután Scarlett megvajazta, mártással öntötte le apagyapja vacsoráját, az öreg tányérja olyan tisztán ment visszakonyhára, mintha a kutya nyalta volna ki. Nem, egészen bizto-san más oka van, amiért nem eszik. És az öreg szeméből Scarlettnem tudta kiolvasni, mi lehet az. Tekintete a nénjei szánni való~salódottsága láttán fényesen ragyogott. Nagyobb örömet sze-tez neki a két nő szenvedése, mint az ebéd elfogyasztása. Ráadá-sul a születésnapi ebédje. Micsoda különbség a két ünnepi lakoma, emez meg a Patri-ciáé között! Scarlett végignézett a nagyapja csont és bőr, csenevész te'stén,önelégült, rezzenetlen arcán, és megvetette, amiért úgy megkí-nozza nénjeit. De a két nőt még annál is-jobban mégvetette,amiért szótlanul tűrik ezt a megaláztatást. Egy szemernyi sütni-valójuk sincs. Hogy ülhetnek itt némán, egy szó nélkül? Ahogyott ült a nagyapja asztala mellett, a gyönyörű rózsaszínű házgyönyörű rózsaszínű szobájában, elfogta az utálat mindenki ésminden iránt. Még maga iránt is. Én is olyan megvetésre méltóvagyok, mint ők. Miért nem nyitom ki a számat és mondommeg neki, hogy förtelmesen viselkedik? Megtehetem anélkül is;hagy tudnék franciául, hisz pontosan olyan jól beszél angolul,mint én. Felnőtt asszony vagyok, nem gyerek, akinek várniakell a sorára, amíg megszólalhat. Akkor meg mi bajom? Hiszez ostobaság. De csak ült tovább csöndben, háta nem érintette a szék támlá-ját, bal keze végig az ölében. Akár egy gyerek, aki a felnőttektársaságában igyekszik kifogástalanul viselkedni. Anyjajelenlé-te láthatatlan volt, mi több, elképzelhetetlen, Ellen RobillardO'Hara mégis ott volt a házban, ahol felnőtt, annál az asztalnál , amely mellett oly sokat ült, és ahol most Scarlett ül éppen,bal kezét az ölében heverő keményített damasztszalvétán nyug-414 415. tatva. S mert az anyját szerette, s mert oly igen nagy szükségevolt a helyeslésre, Scarlett képtelen volt fellázadni Pierre Robil-lard zsarnoksága ellen. Úgy érezte, egy örökkévalóságig ült ott és figyelte Jerome las-sú, komótos felszolgálását. Újabb és újabb tányérokat hoztak,a kések és a villák helyett tiszta késeket és villákat. Scarlett úgyérezte, hogy a lakomának sohasem lesz vége. Pierre Robillardkifartóan megkóstolt és állhatatosan visszautasított minden elé-je tett, gondosan megválogatott falatot. Mire Jerome behoztaa születésnapi tortát, Scarlett nénjeinek kétségbeesése szintekézzel foghatóvá vált, a maga Scarlett is alig bírt már vesztegmaradni a széken, annyira elfogta a menekülhetnék.A torta tükörfényes sült tojáshabbal volt bevonva, amelyetgazdagon megszórtak ezüst drazséval. A tetején ezüst ötvösvá-zában kunkori páfránylevelek és miniatűr francia selyemzász-lócskák, Napóleon seregének és Pierre Robillard ezredénekzászlóival. Az öreg felmordult, talán örömében, amikor a tortáteléje tették. Leeresztett szemhéja alól Scarlettre pillantott: -Vágd fel - mondta angolul. Reméli, hogy felborítom a zászlókat, gondolta Scarlett, denem szerzem meg neki ezt az örömet. Amint jobb kezével elvetteJerome-tól a tortakést, bal kezével gyorsan leemelte a fényesvázát a tortáról, és az asztalra tette. Egyenesen a nagyapja sze-mébe nézett, és a lehető legédesebben elmosolyodott.Az öreg szája szeglete megrándult. - És tán megette? - kérdezte Scarlett drámai hangon. - Egycsodát! A vén szörnyeteg két kis morzsát ha feltornázott a villá-jára - miután levakarta a tortaszelet tetejéről azt az isteni habot,mintha penész vagy egyéb utálatosság volna -, és úgy tette aszájába, mintha valami iszonyatos nagy szívességet tenne velea világnak. Aztán közölte; hogy túlságosan fáradt ahhoz, hogykinyissa az ajándékait, azzal visszavonult a szobájába. Legszí-vesebben kitekertem volna a sovány nyakát!Maureen O'Hara előre-hátra hintázott székében, és boldogannevetett: - Mi olyan mulatságos? - kérdezte Scarlett. - Utálatos voltés goromba. - Scarlett csalódott Jamie feleségében. Együttér-zésre számított, nem arra; hogy kinevetik. - Hát nem érted, Scarlett? Épp a gonoszságáról van szó. Sze-gény öreg nénikéid a lelküket kitették, hogy a kedvében járja-nak, ő meg csak ül a hálóingében, mint egy fogatlan csecsemő,és acsarkodik ellenük. A vén gazember. Nekem mindig a szívemcsücske volt az ilyen gonosz szörnyeteg. Látom mágam előtt,amint szaglássza a közelgő ebédet, és közben kifőzi a magakis tervét. Gondolom, sejted, hogy utána az inasa sorjában be-csempészi neiCi a fogásokat, hogy kedvére lakmározzon a zártajtó mögött. A vén gazember. Csak nevetni lehet, hogy milyenagyafúrt észjárása van. - Maureen olyan jóízűen kacagott, hogya végén Scarlett sem bírt neki ellenállni. Nagyon jól tette, hogyeljött Maureen mindig tárva-nyitva álló konyhájába a kataszt-rofális születésnapi ebéd után. - Akkor most lássunk hozzá a tortánkhoz - mondta Maureenélvezettel. - Te már benne vagy a gyakorlatban, Scarlett, tessék,vágd fel, ott van a tálalón a törlő~alatt. Vághatsz még néhányszeletet, a gyerékek hamarosan itthon lesznek az iskolából:Addig én megfőzöm a teát. Alighogy Scarlett csészéjével és tányérjával elhelyezkedett atűz mellett, feltárult az ajtó, és öt ifjú O'Hara szállta meg acsöndes konyhát. Maureen vörös hajú lányait, Mary Kate-et ésHelent megismerte. A kisfiú, mint hamarosan kiderült, MichaelO'Hara volt, a két kisebbik lány pedig a két húga, Clare ésPeg. Mindhármójuknak göndör, kócos, fekete haja volt, kékszemé, fekete szempillája és szurtos keze. Maureen nyombanel is küldte őket kezet mosni. - De hát minek menjünk kezet mosni - méltatlankodottMichael -, ha egyszer az istállóban akarunk játszani a disz- nókkal? 416 417 - A disznók ólban laknak -jegyezte meg a kis Peg jelentőség-teljesen. - Ugye, Maureen? Scarlett megdöbbent. Ahol ő él, ott a gyerekek nem nevezhe-tik keresztnevükön a felnőtteket. Maureen azonban semmi ki-vetnivalót nem talált abban, hogy így szólítják. - Ólban élnek,ha senki nem ereszti ki őket onnét - mondta; és kacsintott. - Ugye, eszetekbe sem jut kiereszteni a malacokat, hogy odakintjátsszatok velük? Michael és a húgai úgy nevettek, mintha életükben még ilyenjó tréfát nem hallottak volna. Aztán a konyhán át a hátsó ajtó-hoz szaladtak, amely a többi házzal közös nagy udvarra ve-. zetett. Scarlett tekintete végigpásztázta a tűzhelyben égő parazsat,, a fényesen csillogó réz teáskannát s a tűzhely fölött lógó serpe-nyőket. Fura, azt hitte, életében a lábát konyhába be nem kelltennie, amikor véget értek a tarai zord idők. De ez itt mostmás. Itt élnek, méghozzá boldogan, ez a helyiség nem csupánazt a célt szolgálja, hogy az ételt elkészítsék és az edényeketelmossák benne. Szeretett volna maradni. A nagyapja szalon-jának megingathatatlan szépségétől, még ha csak rágondolt is,elfogta a reszketés. = De hát neki szalonban a helye, nem konyhában. Végtére isúrihölgy, cselédséghez, fényűzéshez szokott. Sietve kütta a teá-ját, és visszatette a csészét a tányérra. - Az életemet mentettedmeg, Maureen, biztosan beleőrülök, ha el nem szabadulok a - nagynénéimtől. De most már valóban haza kell mennem. - De kár. Még a tortádat se etted meg. Pedig amit én sütök,azt állitólag érdemes megkóstolni.Helen és Mary Kate üres tányérral a kezükben odaoldalog-tak az anyjuk székéhez. - Vegyetek ki egy-egy szeletet, de neám mindet. Hamarosan itt lesznek a kicsik is.Scarlett kezdte felhúzni a kesztyűjét. - Mennem kell - mondta újból. - Ha kell, hát eredj. Remélem a szombati táncnál tovább ma-Jsz. Jamié mondta, hogy megtanítja neked a forgatóst. Tálándigra Colum is itthon lesz. - Ó, Maureen! Szombaton megint vendégség lesz? - Nem éppen vendégség. De mindig zenélünk és táncolunk,végigdolgoztuk a hetet és a férfiak hazahozzák a fizetésüket.Scarlett a fejét rázta. - Nem tehetem. Szívesen jönnék, deakkor már nem leszek itt Savannah-ban. - A nénikéi elvárták,hogy a szombat reggeli vonattal ő is visszatérjen velük Charles-tonba. Persze remélte, hogy nem kerül rá a sor, nem is számítottrá komolyan. Egészen biztos, hogy Rhett sokkal hamarabb értejön. Lehet, hogy már most is ott vár rá, a nagyapja házában.Minek is jött el hazulról? Felpattant. - Szaladnom kell. Köszönöm, Maureen. Még be-ugrom hozzátok, mielőtt elutazom.Talán elhozza Rhettet is, hogy mégismerkedjen az O'Harák-kal. Igazán közéjük való, ő is jól megtermett, fekete hajú, mintaz O'Harák. De biztosan csak a falat támasztaná dühítőenelegáns módján, és kinevetné őket. Az ő félig ír származásánis csak nevetett, kigúnyolta; amikor elmesélte neki azt, amitapjától százszor is hallott. Az O'Harák hatalmas és vagyonosföldbirtokosok voltak évszázadokon keresztül. Egészen a Boynementi csatáig. Nem tudom, mit találhatott ebben olyan mulatságosnak.A jenkik szinte mindenkinek elvették a földjét az ismerőseinkközül; akkor meg mi van abban meglepő, hogy a papa családjá-nak a földjét ugyanúgy elvették az angolok, vagy az ég tudja,kicsodák? Majd megkérdem Jamie-t vagy Maureent, ha ieszrá alkalmam. Ha ugyan Rhett el nem vonszol innét. 418 38 Már sötétedett, amikor Henry Hamilton ígért levelét kézbesí-tették a Robillard-házba. Scarlett úgy ragadta meg, mint a ful-dokló az utolsó szalmaszálat. Már több mint egy órája hallgattaa nénjei veszekedését, hogy ki tehet róla, hogy az apjuk úgyfogadta a születésnapi ünneplést, ahogyan fogadta. - Az atlantai ingatlanommal kapcsolatos - mondta Scarlett. - Bocsássatok meg, de felviszem a szobámba.Magára zárta a szobája ajta.ját. Minden egyes szót egyedülakart élvezni. Már megint micsoda kalamajkát. csináltál? - így kezdődötta levél, minden megszólítás nélkül. Az öreg ügyvéd ákombá-komjai olyan izgatottságról tanúskodtak, hogy alig bírta kibe-tűzni a level~t. Scarlett elfintorodott', és közelebb lépett alámpához. Már megint micsoda kalamajkát csináltál? Hétfőn fölkere-sett egy nagyképű vén majom, akinek többnyire a tájékát iselkerülöm. Átadta nekem a bankjának szóló elképesztő utal-ványt egy neked kifizetett összegről. Az összeg félmillió dollár,és Rhett fizette be a részedre.Kedden egy másik vén majom jött a nyakamra, ezúttal együgyvéd, aki a holléted felől tudakozódott. Az ügyfele - a férjed - óhajtotta megtudni. Nem mondtam meg neki, hogy Savan-nah-ban vagy, Scarlett felhördült. Kit merészel Henry bácsi vén majomnakhívni,, mikor maga is egy vén majom? Nem csoda; hogy Rhettnem jött érte. Újból belepillantott Henry bácsi kusza iro-mányába. mert a táviratod azután érkezett, hogy ő távozott, s amikor ná-Iam járt, még fogalmam se volt a tartózkodási helyedről. Még 420 se közöltem vele, mert nem tudom, miben sántikáls. azt~t sejtem, hogy én a magam részéről nem akarok beleár-Ez az ügyvéd két dolgot akart megtudni Rhett számára. Azelső a tartózkodási helyed A második. hogy akarsz-e válni?Nomármost, Scarlett, én nem tudom, mivel csikartál kiRhettből ennyi pénzt, és nem is vagyok rá kíváncsi. Bármilyenokot szolgáltatott is arra, hogy ott akard hagyni, nekem ahhoz~semmi közöm. Én a kezemet válási ügyekkel soha be nem mocs-koltam, és most sem á11 szándékomban. Amellett csak az idődetés a pénzedet vesztegetnéd Dé1-Carolinában nincs válás, már-pedig Rhett ottani Iakos. Amennyiben ragaszkodsz ehhez a bárgyúságho. megadomegy majdhogynem köztiszteletben álló atlantai ügyvéd nevét,akinek tudtommal már volt két válási ügye. De figyelmeztetlek,hogy a továbbiakban rá vagy valaki másra kell bízno.d a jogiügyeid intézését. Én az ügyeid kezeléséből többé, köszönöm,nem kérek. Ha azért akarsz elválni Rhett-től, hogy nyugodt Ié-Iekkel hozzámehess Ashley Wilkeshe. figyelmeztetlek, hogynagyon helytelenül cselekszel. Ashley sokkal jobban boldogul,mint arra bárki is számított. India kisasszony és az az ostobahúgom kitűnően vezeti az ő és a kisfiú háztartását. Ha befura-kodsz az életébe, mindent tönkreteszel. Hagyd békében azt aszegény embert, Scarlett. Még hogy hagyjam békében Ashleyt! Szeretném tudni, mibőlélne olyan kényelinesen, ha én békében hagynám. Ha valakinek,hát Henry bácsinak több esze lehetne, semhogy úgy zsörtólőd-jön velem, mint egy házsártos vénkisasszony, és mindenféleostoba következtetéseket vonjon le. Hisc mindent tud a vá-rosszéli házépítésekről. Scarlett mélységesen meg volt bántva.Henry bácsit szinte apja helyett apjának tartotta, vagy a leg-bizalmasabb atlantai barátjának, és a vádaskodása mélysé-gesen sértette. A még hátralévő néhány sort sietve átfutotta, 421 aztán a válaszát lefirkantotta, és nyomban a távírdába menesz-tette Pansyt. SAVANNAHBELI CIM NEM TITOK STOPNEM AKAROK VAALNI STOP PEENZ ARANYBAN KEERDOEJEL Ha Henry bácsi nem viselkedik úgy, mint egy vén kotlós,rábízná, hogy vegyen a pénzen aranyat és helyezze el a páncél-szekrényében. De ha egyszer annyi esze sincs, hogy megadjaRhettnek az ő címét, akkor bizonyára máshoz sincs elegendőesze. Scarlett az öklét rágta, és aggódott a pénze miatt. TalánAtlantába kéne mennie, hogy beszéljen Henryvel, a bankárjai-val és Joe Colletonnal. Talán újabb földeket kéne vennie a városszélén, és újabb házakat építtetnie. A mostaninál lejjebb úgy-sem mennek az árak, ez is csak az üzleti életet sújtó pánik utó- hatása. Nem! Előbb azzal kell foglalkoznia, ami előbbre való. Rhettkeresi. Elmosolyodott, és a jobb keze ujjaival simogatni kezdteaz agyonrágott, kivörösödött bal öklét. Ezzel a válási szöveggelnem csap be. Sem a pénzátutalással, mintha létrejött volna kö-zöttük a megállapodás. Csak az számít - egyes-egyedül az szá-mít -, hogy tudni akarja, hol vagyok. És ha Henry bácsitólmegtudja, hamarosan itt lesz. Ne nevettesd ki magad, Scarlett - mondta Pauline hidegen -, hát persze hogy hazautazol holnap. Mindig szombaton me-gyünk vissza Charlestonba. - Ebből nem következik, hogy nekem is akkor kell visszamen-nem. Mondtam már, úgy határoztam, hogy egy hétig mégSavannah-ban maradok. - Scarlett nem tűrte, hogy Pauline be-lebeszéljen a dolgába; senki se szólhat bele a dolgába most;hogy megtudta, Rhett keresi. Itt fogja majd fogadni, ebben azelegáns rózsaszínű-arany szobában, és kivárja, amíg Rhett kö-~örögve kéri, hogy térjen vissza hozzá. Majd ha már kellőkép-n megalázkodott, ő bele is fog egyezni, és akkor Rhett a kar-ba kapja, megcsókolja... - Scarlett! Volnál szíves felelni, ha kérdést intézek hozzád?- Hogy mondod, Pauline néni? - Mégis, mit akarsz itt csinálni? Hol akarsz lakni? - Hogyhogy hol? Természetesen itt. - Az fel sem merült Scar-t agyában, hogy a nagyapja házában nem addig szívesen lá-tt vendég, amíg neki tetszik. A vendéglátás hagyománya mégm veszett ki a déliekből, és bárki elképzelhetetlennek tartotta~lna, hogy a vendéget távozásra szólítsák fel, mielőtt ő magay nem határoz, hogy ideje hazatérni. - Pére nem szereti a meglepetéseket - jegyezte meg Eulalie - Azt hiszem, testvérkém, a közreműködésed nélkül is kiok-thatom Scarlettet arról, hogy ebben a házban mi a szokás. - Természetesen, testvérkém, nem hinném, hogy valaha is fel-teleztem volna az ellenkezőjét. ` - Majd megyek, és megkérdem nagyapát - mondta Scarlett,felállt. - Velem jöttök? Csak reszketnek, gondolta, mást se csinálnak. Holtra válnakár attól is, hátha megdühödik nagyapa, ha bejelentés nélkfil~ítanak be hozzá. Teringettét! Hát mit művelhet még velük,nit máris meg nem tett? Átvágott a hallon, nyomában kétstorgó, izgatott nénje, és bekopogott az öreg ajtaján.- Entrez, Jerome. - Nem Jerome, nagyapa, én vagyok, az, Scarlett. Bemehé-Egy pillanatnyi csend. Majd kiszólt Pierre Robillard mély,erőteljes hangja. - Gyere be. - Scarlett felvetette fejét, és mielőtt az ajtót kinyitotta, diadalittasan nézett a nénjeire.Bátorsága némüeg megingott, amikor a zord, karvalyarcúöregemberen végignézett. De most már nem hátrálhatott meg.Magabiztosan nyomult a vastag szőnyeg közepéig. - Csak azt422 W 423 akarom mondani, nagyapa, hogy én maradok még egyha Eulalie és Pauline néni már hazamennek.- Miért? Scarlett zavarba jött. Az igazi okot nem állt szándékábanmegmondani. - Mert maradni akarok - felelte. - Miért? - ismételte meg a kérdést az öreg., Scarlett elszánt, záld szeme találkozott az öregember gyanak-vó, fakókék szemével. - Megvan rá a jó okom - mondta. - Vanellene kifogásod? - - És ha van? Ez tűrhetetlen. Hisz ő nem mehet, nem is hajlandó vissza-menni Charlestonba. Az maga volna a vereség elismerése:Savannah-ban kell maradnia. , - Ha nem akarod, hogy maradjak, átköltözöm az unokatest-véreimhez. Az O'Harák már amúgy is meghívtak.Pierre Robillard szája megrándult, valami mosolyra emlékez=tető sulíant át rajta. - Mint látom, te akár a disznókkal iselhálsz. Scarlett orcája kivörösödött. Mindig is tudta, hogy nagyapjaellenezte az anyja házasságát. Sohasem fogadta be GeraláO'Harát a házába. Scarlett meg akarta védeni apját, unokatest-:véreit az írek iránti előítélettől. Csak ne motoszkált volna bennea rettenetes gyanú, hogy a kicsik igenis bevitték a malacokata házba, hogy ott játsszanak velük! - No mindegy! - mondta a nagyapja. - Maradj, ha akarsz.Nekem aztán édes mindegy. - Azzal lehunyta a szemét, mintegykirekesztve Scarlettet a látóteréből és a figyelméből.Scarlett alig bírta megállni, hogy be ne vágja maga után azajtót, amikor kiment. Micsoda szörnyűséges öregember! Deazért mégiscsak elérte, amit akart. Mo'solyogva nézett a nénjei-re. - Minden réndben van - mondta.Scarlett a délelőtt hátralevő részében, valamint egész délutánnagy vidáman kísérgette nénjeit; akik leadták névjegyüketsavannah-beli ismerőseiknél és barátaiknál. "P P C: - írtákzzel a bal alsó sarokba. "Pour prendre congé - búcsúzóul:a szokás nem volt divatban Atlantában, de Georgia és Dél-uolina partvidékének régi városkáiban hozzátartozott a meg-~kott szertartáshoz. Scarlett kész időpocsékolásnak vélte, haember közli barátaival, hogy távozik. Kiváltképp, amikorg néhány napja végigjárták ugyanezeket az embereket, hogytesítsék őket megérkezésükről. Biztosra vette, hogy az ismerő-k nem veszik maguknak a fáradságot, hogy névjégyüket lead-k a Robillard-házban. Látogatójuk nem volt, annyi szent.Szombaton ragaszkodott hozzá, hogy kikísérje őket az állo-~sra, s gondja volt rá, hogy Pansy olyan helyre tegye a poggyá-ukat, ahol szem előtt van, hogy senki el ne lophassa. Csókotomott a nénik pergamenszerü, ráncos arcára, majd leszállt anatról a zsúfolt peronra, és integetett a kipöfögő vonat után. - Mielőtt hazamegyünk, megállunk a Broughton utcai pék-nél - szólt ki a bérkocsi kocsisának. Messze volt még azPansyt leküldte a konyhába egy kanna kávéért, majd levettekalapját és a kesztyűjét. Milyen kellemes és cstindes ez a ház~nost, hogy a nénjei elutaztak! De a hallban az asztalon álltá.por. Majd lesz egy-két szava Jerome-hez. Meg a többi cseléd-hez, ha szükséges. Nem tűrheti, hogy Rhett fogadtatására nelegyen minden a legtökéletesebb rendben.Mintha csak a gondolataiban olvasna, Jerome jelent meg aháta mögött. Scarlett felpattant. Miért lép be ez az alak mindigolyan hangtalanul? - Ez magának jött, Scarlett asszony. - Ezüsttálcán táviratotnyújtott felé. Rhett! Scarlett mohó, kapkodó ujjaival megragadta a vékonypapírlapot. - Kószönöm, Jerome. Kérem, gondoskodjék a ká-vémról. - Úgy érezte, az inas kíváncsibb a kelleténél. Nem akar-ta, hogy a válla fölött beleolvasson a táviratba.Mihelyt a férfi távozott, feltépte a táviratot. A fene essen~belé!Henry bácsitól jött. 424 425 A többnyire takarékoskodó öreg ügyvéd nagyon izgatott lehe-tett, mert a távirat tele volt fölösleges szavakkal.NEM VAGYOK HAJLANDOO SEMMINEMUE BEFEKTETEESRE AFEERJED AALTAL AATUTALT PEENZBOEL STOP A SZAAMLAADONVAN A BANKODBAN STOP KIFEJEZEESRE JUTTATTAM MAARNEMTETSZEESEMET ENNEK A TRANZAKCIOONAK AKOERUELMEENYEIVEL KAPCSOLATBAN STOP TOELEM SEMMINEMUESEGITSEEGRE NE SZAAMITS STOP Miután elolvasta, Scarlett egy székre roskadt. A térde reszke-tett, a szíve sebesen vert. A vén bolond! Félmillió dollár - megle-het, hogy ennyi pénzt a háború óta nem láttak abban a bank-ban. És ha egyszerűen fogják magukat, zsebre vágják, ésbezárják a bankot? Még mindig zárnak be a bankok, napontaolvasni az újságban. Azonnal Atlantába kell utaznia, átváltania pénzt aranyra, és betenni a páncélszekrényébe. De ez napokbatelik. Még ha volna is ma vonat, a bankba hétfő előtt el nemjut. Ennyi idő alatt bőven eltüntethetik a pénzét.Félmillió dollár. Több périz, mint amennyit akkor kapna, hamindenét egymás után kétszer eladná. Több pénz, mint ameny-nyit az üzlete, a kocsmája és az új házai harminc esztendő alatthoznának. Meg kell védelmeznie, de hogyan? Ó, a legszíveseb-ben kitekerné Henry bácsi nyakát!Mikor Pansy megjelent, büszkén cipelve a nehéz ezüsttálcát,rajta a gőzölgő kávéskannával, egy sápadt, tágra meredt szeműScarlettet látott maga előtt. - Tedd azt le, és vedd a kabátodat - mondta Scarlett. - Elmegyünk.Összeszedte magát, s még egy kis színt is varázsolt az arcára,mire sietős léptekkel belépett az O'Hara-üzletbe. Unokatestvéreide vagy oda, nem akarta, hogy Jamie túl sokat tudjon az üzletiügyeiről. Úgyhogy egészen kislányosan bájos volt a hangja,amikor megkérdezte, tudna-e ajánlani egy bankárt. - Olyan ke-lekótya vagyok, egyszerűen nem figyeltem oda, mit csinálok 426 költőpénzemmel, most viszont elhatároztam, hogy még egyeig maradok, és át akarok utaltatni néhány dollárt az otthonisnkomból, de egy terémtett lelket sem ismerek itt, Savannah-~n. Gondoltam, te biztosan szólhatsz valakinek egy-két jó szótérdekemben, ha egyszer ilyen virágzó üzleted van.Jamie elvigyorodott. - Boldogan elkísérlek a bank elnökéhez,vállalom is érte a felelősséget, mert Jamie bácsi több mintven éve áll vele üzleti kapcsolatban. De jobban jársz, Scarlett,t megmondod neki, hogy a vén Robillard unokája vagy, sem-int hogy az O'Harák rokona. Azt mondják, igen okos azegúr. Volt annyi esze, hogy átküldte Franciaországba a vagyo-it, amikor Georgia elhatározta, hogy Dél-Carolinához hason-an kilép az Unióból. De hisz ez azt jelenti, hogy a nagyapa elárulta a Délt! Nemoda hát, hogy megvan minden régi ezüstje és a háza is sértet-n maradt. Hogyhogy nem lincselték meg? És Jamie hogyanpes ezen nevetni? Scarlettnek eszébe jutott, hogy Maureenhogy nevetett a nagyapján, mikor pedig minden oka megvolt, hogy megdöbbenjen. Olyan bonyolult minden. Nem tudta,it gondoljon. Akárhogy is, most nincs itt az ideje a mélázás-~k, el kell jutnia a bankba, és intézkednie kell a pénz dolgában. - Daniel, törődj az üzlettel; míg én elkísérem Scarlettet. -mie mellette termett, és a karját nyújtotta: Scarlett belekarolt,búcsút intett Danielnek. Remélte, hogy nincs messze a bank.ár majdnem délre járt. - Maureen boldog lesz, hogy maradsz még egy ideig - mond-Jamie, miközben végigmentek a Broughton utcán, Pansy a~omukban. - Akkor eljössz ma este, Scarlett? Beszólnék érted~zafelé menet, és elkísérnélek. - Nagyon árülök, Jamie - mondta Scarlett. Megőrülne ab-.n a nagy házban, ahol kizárólag a nagyapjával beszélgethet,vele is csak vagy tíz percig. Ha Rhett időközben megérkezik;~g mindig elszalaszthatja Pansyt az üzletbe egy üzenettel,~gy sajnos mégsem mehet. 427 Ehelyett alig várta Jamie-t odalenn, a hallban. A nagyaa szokásosnál is utálatosabb volt, amikor közöite vele, ho!este elmegy hazulról. - Ez itt nem hotel, ahol ki-be járká,lhmindenki kénye-kedvére, kisasszony. Leszel szíves hozzáigazítni az időbeosztásodat a ház szokásaihoz, vagyis kilenckor ágban a helyed. - Természetesen, nagyapa - mondta Scarlett jámboran. Bitosra vette, hogy sokkal hamarabb otthon lesz. És különbiis, nagyobb tisztelettél tekintett az öregúrra a bank elnökéntett látogatása óta. A nagyapja minden bizonnyal sokkal,sokkal gazdagabb, mint képzelte. Mikor Jamie mint Pierre Rbillard unokáját bemutatta, a bankár szinte a földig hajoltnagy megtiszteltetéstől. Scarlett mosolyogva gondolt visszajelenetre. Aztán amikor Jamie távozott, és megmondtam neIhogy páncélszekrényt akarok bérelni és átutaltatni félmillió dclárt, azt hittem, ott esik össze a lábam előtt. Bánom is én, xrmond, nincs annál jobb dolog a világon, mint ha az embeinisok-sok pénze van. - Nem maradhatok sokáig - mondtá Jamie-nek, mikör a férmegérkezett. - Remélem, nem veszed rossz néven: Hazakísérnfél kilenckor? - Részemről a megtiszteltetés, ha bármikor bárhová elkíséhetlek - felelte Jamie. Scarlett nem is sejtette, hogy pirkadat előtt nem fog hazkerülni. 39 Az este nyugalmasan indult - olyan nyugalmasan, hogy Scar-lett csalódást érzett. Zenére, táncra, valamiféle ünnepi hangu-latra számított, de ehelyett Jamie a most már jól ismert konyhá-ba kalauzolta, ahol Maureen egy csésze teával fogadta, ésüdvözlésül kétfelől megcsókolta, hogy aztán visszamerüljön avacsorafőzésbe. Scarlett leült a szunyókáló James bácsi mellé,unie pedig levette a kabátját, kigombolta mellényét, majd bé-pipázgatásra a hintaszékbe telepedett. A szomszédos ebéd-ben Mary Kate és Helen asztalt terített; csivitelésük az evőesz-Izök csörömpölése közepette is áthallatszott. Meghitt, degalmasnak korántsem mondható családi jelenet volt; még jó,~gy legaIább vacsorát kapunk, góndolta Scarlett. Tudtam én,~gy Pauline néni meg Eulalie néni téved: az az ostoba mesebájtölésről nem lehet igaz. Nincs ember, aki saját jószántából~sszú heteken át napjában csak egyszer étkeznék.Néhány perc múlva az előszoba felől belépett a félénk lány,inek olyan gyönyörű, dús, fekete haja volt; kézen fogva vezet-a kis Jackyt. - Ó, Kathleen, hát itt vagy... - mondta Jamie;arlett pedig elraktározta magának a lágy és fiatalos nevet,nely annyira illett a lányhoz. - Hozd ide a kis embert az ő'eg papájához. - Jacky kirántotta kezét a lányéból, odarohant~jához, és máris véget értek a nyugalom rövid percei; Scarlett~szerázkódott a fiúcska örömteli rikoltozása hallatán. Jamesicsi is nagyot horkanva riadt fel a szundikálásból. Aztán ki-nlt az utcai ajtó; Daniel lépett be, öccsével, Briannel. - Ideizz, anya, kit találtam! Ott szaglászott a küszöb körül! -ondta Daniel. - Nicsak, Brian, hát elszántad magad, hogy megtisztelj ben-inket? - kérdezte Maureen. - Ezt megírom az~újságnak, hadd,rüljön a címoldalra! Brian derékon ragadta anyját, és magához ölelte. - Csak nemgsz kizárni a házból, hogy éhen vesszek!Maureen haragot színlelt, de közben mosolygott, Brian pedigegcsókolta a feje búbján megtűzött vastag vörös hajfonato-~t, és elengedte anyját. - Nézd csak meg, te féktelen indián, hogy mit műveltél a~jammal! - zúgolódott Maureen. - És tetejébe még szégyenthöztok rám, a bátyáddal együtt. Miért nem köszöntitek Scar-.t rokonunkat? A hórihorgas Brian lehajolt, és a magasból levigyorgott Scar- 428 429 lettre. - Ugye megbocsátasz, Scarlett rokon? - kérdezte. - Olyankicsi vagy, és olyan előkelően hallgatsz, hogy észre sem vettelek! - Sűrü vörös haja izzott a tűz fényében, kék szeméből ragadósderű sugárzott. - Szólnál néhány jó szót az érdekemben, hogykőszívű anyám nekem is juttasson egy kis maradékot? - Kifelé, te vadember - rendelkezett Maureen -, mosd le aport a kezedről. Brian a mosdótálhoz indült, és Daniel foglalta el a helyét: - Mindnyájan örülünk, Scarlett rokon, hogy itt vagy közöttünk:Scarlett elmosolyodott. Akármekkora ricsajt csapott az apjatérdén lovagló Jacky - ő is örült, hogy itt lehet. Annyi életer8árad ezekből a nagyra nőtt, vörös hajú rokonokból! Ehhez ké.pest nagyapja házának hideg tökélye a sírbolt hangulatát idézi:Mialatt a nagy asztalt körülülve elfogyasztották a vacsorát;Scarlett azt is megtudta, mi rejlik Maureennak fia iránti színleltharagja mögött. Néhány héttel ezelőtt Brian kiköltözött a szo-bából, amelyen Daniellel osztozott, Maureen pedig nemigen bé-kült még meg ezzel a hirtelen kirobbant függetlenségi vággyal.Igaz, Brian nem ment messzire: csak a szomszédba költözöttPatricia nénjéhez, de hiába, akkor is elhagyta a családi házat:És Maureennak hatalmas elégtételül szolgált, hogy Brian mégmindig az ő főztjét választja, Patricia választékosabb konyhájával szemben. - No de mire is számíthatna az ember? - tettefel a kérdést némi önelégültséggel. - Ha egyszer Patricia fé~ta finom csipkefüggönyeit, nehogy beléjük vegye magát a hal-szag! - És máris négy csillogó, vajban kisütött halat halmozottfia tányérjára. - Nagyböjt idején aztán bajba kerül ám az ilyenfinom úrihölgy! - Harapd el a nyelved, asszony - szólt rá Jamie. - A tulajdonlányodat ócsárlod. - Kinek van rá több joga, mint az édesanyjának?Ekkor az öreg James is megszólalt. - Van abban igazság,amit Maureen mond. Emlékszem, milyen éles nyelve volt azén jó anyámnak is... - És máris belefeledkezett ifjúsága kusza, 430 számára oly kedves emlékeibe. Scarlett mohón várta, mikor~lc szó az ő apjáról is, és hirtelen izgatottan hajolt az öregem-r felé. - Mindig is Gerald volt a szeme fénye. Már csak azértmert ő volt a legkisebb. Ő mindig megúszta egy szelíd dorgá-ssal. - Scarlett mosolygott: Ki más is lehetett volna a nagyma-a kedvence, ha nem a papa? Hiába hetvenkedett olyan nagy-mgúan, nem tévesztett meg senkit, az emberek a jó szívéttékelték. Bárcsak itt lehetne most, a családja körében! - Vacsora után átmegyünk Matthew-ékhoz, vagy a többieknnek ide? - érdeklődött az öreg James. - Mi megyünk át Mattékhez - felelte Jamie. Scarlett még em-kezett: Matt volt az, aki Patricia születésnapján elkezdte ancot; és dobolni kezdett a lábával, mintha máris táncraMaureen rámosolygott. - Úgy látom, egyesek már járnák isforgatóst - mondta, majd felemelte kanalát, átnyúlt a Danielé-~t is, és a két kanálnyél végét lazán összemarkolva odaütögettekanalakat a tenyeréhez, csuklójához, karjához, Daniel homlo-~hoz, a csattogtatóéra emlékeztető, csak annál könnyebb rit-msban. Két össze nem illő kanállal zenélni! A játékosan csacs-gondolat akaratlanul is boldog kacagásra fakasztottayarlettet. Önkéntelenül verni kezdte tenyerével az asztalt, a ka-~lak ritmusához igazodva. - Ideje indulnunk - nevetett Jamie. - Hozom a hegedűmet. - Mi pedig a székeket - .tette hozzá Mary Kate. - Mattnek és Katie-nek csak két széke van - magyarázta Da-'.el. - Ők a legfrissebben érkezett O'Harák Savannah-ban.De mit számított, hogy Matt és Katie O'Hara két egymásba~íló nappalijában jóformán alig van bútor? Kandalló gondos-~dott a melegrői, gömbölyű mennyezeti gázlámpák a világos-~gról, és volt tágas; fényesre sikált fapadló a tánchoz. Scarlettwés boldogabb órát élt meg, mint ezt a szombat estét a két~pár helyiségben. Családi körükben az O'Harák olyan öntudatlan természetes- 431 séggel osztoztak a szereteten és ajókedven, akár a levegőn, amdlyet belélegeztek. Scarlett érezte, amint elárad lelkében valam~f amit oly régóta nélkülözött, hogy már nem is emlékezett ráHasonult a többiekhez: nyitott lett, mesterkéletlen, kész a gontalan öröm befogadására. Le tudta vetkőzni a számítást éskiszámítottságot - fegyvereit a hódító hadjáratokban, amelyeannyira hozzátartoztak a déli társaság bálkirálynőjének életformájához. Most senkit sem kell elbűvölnie vagy meghódítania; a család:hoz tartozik, szívesen fogadják el olyannak, amilyen. Életébe~lelőször készségesen mond le a rivaldafényről, és nem ragaszko:dik hózzá, hogy ő álljon a figyelem középpontjában. Most aő figyelmét kötik le a többiek, elsősorban azért, mert hiszenújonnan meglelt családjáról ván szó, de azért is, mert eddigéletében nem ismert hozzájuk fogható lényeket; vagy legalábbinagyon-nagyon ritkán sodródtak útjába hasonlók.Elnézte Maureent, amint Briannel és Daniellel zenél a háttér:ben; elnézte Helent és Mary Kate-et, akik ritmusban tapsoltalMaureen csattogtatásának ütemére; és egy másodpercre úgy tetszett, mintha a két eleven, vörös hajú teremtésben a fiatal Tárletonok keltek volna új életre. A két magas, jóképű iker és aélettől duzzadó lányok, akik ifjonti türelmetlenséggel néztekaz élet soron következő kalandja elébe... Scarlett annak idejénirigyelte a Tarleton lányokat az anyjukhoz fűződő szabad, ter-mészetes kapcsolatukért; és most ugyanezt a magától értetődőfesztelenséget látta viszont Maureen és gyermekei viszonyában.És tudta: őt is befogadták ebbe a körbe. Együtt nevethet Mau-reennal, ugrathat másokat, és kacaghat, ha őt ugratják; osztoz-.hat a határtalan gyengédségben,, amellyel Jamie felesége egészkörnyezetét elárasztja. És ekkor mintha egészen parányit repedezni kezdett volnaaz a már-már bálványozó szeretet, amelyet Scarlett a maga mél-tóságteljes, fegyelmezett és zárkózott édesanyja iránt érzett; las-san engedni kezdett a bűntudat, amely mindig is eltöltötte,niért nem tud mindenben Ellen tanítása szerint élni. halánm is baj, ha őbelőle nem lett tökéletes úrinő. De mindez egy-Sre túlságosan bonyolultnak, szerteágazónak tűnt; majd ké-~bb végiggondolja. Egyelőre semmi kedve gondolkodni, semtegnapról, sem a holnapról. Most csak ez a perc számít, alent feszítő boldogság, a zene, az énekszó, a taps, a tánc.A charlestoni bálok kimért szertartásossága után valósággalámorítóan hatott rá a házias örömök parttalan áradása; szé-ilten itta magába a szűnni nem akaró nevetést, az őszinte vi-~~: Peggy, Matt lánya megtanította a forgatós alaplépéseire, és5carlett furcsamód úgy érezte, nagyon is helyénvaló, hogy egy~étesztendős gyerektől tanul; mint ahogy helyénvalónak éreztea többiek, felnőttek és gyerekek harsány biztatását; de még azingerkedésüket is, hiszen az éppúgy szólt Peggynek, mint neki.~áncolt hát, amíg csak inogni nem kezdett a térde, akkor aztánkacagva roskadt a földre, egyenesen az öreg James lába elé,az pedig úgy paskolta meg a fejét, mint egy kölyökkutyának,amitől Scarlettnek még nagyobb lett a nevethetnékje, mígnemlihegve elkiáltotta magát: - Istenem, olyan jól érzem magam!Scarlett életében bizony kevés hely jutott a gondtalan móká-nak, és most azt kívánta, bárcsak soha ne érne véget ez a tiszta,bonyodalomtól mentes vidámság. Ránézett derűs, jól megter-mett unokatestvéreire, és eltöltötte a büszkeség: milyen erősek,milyen életrevalók, micsoda tehetségük van a zenéhez és az élet-hez! "Pompás fajta vagyunk mi, O'Harák. Senki hozzánk felnem érhet" - hallotta apja hangján Scarlett ezek~t az oly sok-szor elismételt, kérkedő szavakat, amelyek igazi értelme csakmost világosodott meg előtte. - Ó, Jamie, milyen csodálatos este volt ez a mai - mondta,amikor unokabátyja hazakísérte. Botorkálva lépkedett kime-rültségében, de mint a szarkának, be nem állt a szája; jókedvé-ben egyszerűen nem tudott beletörődni az alvó város békéscsendjébe. - Pompás fajta vagyunk mi, O'Harák.432 . 433 Jamie elnevette magát, aztán erős kezével elkapta Scarlett de-rekát, felemelte, és úgy megforgatta, hogy beleszédült. És ami-kor letette a földre, csak ennyit mondott: - Senki hozzánk felnem érhet. - Scarlett asszony... Scarlett asszony!Pansy reggel hétkor költötte fel: a nagyapjától hozott üzene-tet. - Látni akarja magát, de ebben a szempillantásban!Az öreg katona kifogástalanul volt felöltözve, és frissen bo-rotválva. Az ebédlőasztal fejénél álló trónusszerű karosszékbőlrosszalló pillantást. vetett Scarlett hevenyészett frizurájára és amagára kapkodott pongyolára. - Nem vagyok megelégedve a reggelivel - jelentette ki.Scarlettnek leesett az álla. Mi köze őneki a nagyapa reggelijé-hez? Talán azt hiszi az öregúr, hogy ő készítette? Meglehet, el-ment á józan esze. Mint a papának. Azaz mégsem úgy, minta papának. A papára annyi csapás zúdult, hogy nem tudta elvi-selni, ezért húzódott vissza egy olyan világba, egy olyan korba,amelyben ezek a szörnyűségek még nem történtek meg. A papaolyan lett, mint egy megzavart kisgyerek. De nagyapában nincssemmi zavarodottság, semmi gyerekesség. Ő pontosan tudja,ki ő, hol él, és mit csinál. Akkor hát mi az ördögnek költetfel mindössze kétórányi alvás után, és miért siránkozik itt nekema reggelijéről? Scarlett vigyázott, hogy hangja nyugodtan csengjen. - Mia baj a reggeliddel, nagyapa? - Hideg és ízetlen. - Hát miért nem küldöd vissza a konyhába? Rendelj, amitkívánsz,. és parancsold meg, hogy forró legyen. - Majd te. A konyha az asszonyokra tartozik.Scarlett csípőre tette kezét, és tekintete éppoly acélkeményvolt, mint a nagyapjáé. - Tehát azért ugrasztottál ki az ágyból,hogy velem üzenj a szakácsnédnak? Cselédnek nézel talán?Rendeld meg magad a reggelidet, vagy maradj éhen, mit bánomién? Megyek, és visszafekszem az ágyamba. - Scarlett már látvá-~yosan meg is pördült, hogy induljon. - Az az ágy az enyém, kisasszony, és csak az én nagylelkűsé-gembői használhatod. Tehát elvárom, hogy ameddig az én fede-lem alatt élsz; engedelmeskedj a parancsaimnak.Scarlett szeméből kiszállt az álom; heves harag fogta el. Eb-ben a minutában összecsomagolok, gondolta; senki nem kény-szeríthet, hogy ezt lenyeljem.Már szóra nyitotta volna a száját, amikor megcsapta orráta friss kávé csábító illata. Először iszik egy csészével, majd aztánmondja rneg az öregnek a magáét... De persze ezt sem árt meg-gondolni. Még nincs itt az ideje, hogy elhagyja Savannah-t.Rhett már bizonyára megtudta, hogy itt van. És bármelyik perc-ben üzenhet a főnökasszony is, Tara ügyében.Scarlett az ajtóhoz lépett, rántott egyet a csengőzsinóron,majd leült nagyapja jobb oldalára. Dühás pillantást vetett abelépő Jerome-ra. - Hozzon egy csészét nekem is, és vigye kiezt a tányért. Mi ez, nagyapa? Kukoricakása? Akármi legyen - mondja meg a szakácsnénak, Jerome, hogy egye meg ő maga.De csak azután, hogy lágy tojást főzött, és tálcára rakta a son-kát, a szalonnát, a búzadarát meg a süteményt, jó sok vajjal.Nekem pedig tüstént hozzon a kávémhoz egy csésze sűrűtejszínt. Jerome a kihúzott derekú öregemberre nézett, némán könyö-rögve, hogy utasítsa már rendre Scarlettet. De Pierre Robillardmereven nézett maga elé, kerülve inasa tekintetét. - Ne álljon itt, mint egy kőszobor! - csattant fel Scarlett.- Hallotta, mit mondtam! Nagyon éhes volt. A nagyapa sem kevésbé. Evés közben most is éppolyan csendvolt, mint a születésnapi ebédjén, csakhogy ezúttal mindent el-fogyasztott, amit elé tettek. Scarlett gyanakodva figyelte a sze-me sarkából. Mit forral vajon a vén róka? Scarlett meg voltgyőződve; hogy a komédiának megvan a rejtett célja. Tapaszta- 434 435 latból tudta: nincs a világon könnyebb dolog, mint a cselédségetengedelmességre bírni - elég, ha rájuk kiabálsz, máris megka-pod, amit akarsz. És Isten a tudója: nagyapa aztán ért a mások.megfélemlítéséhez. Elég csak ránézni Pauline nénire meg Eulalie nénire. Vagy, ami azt illeti, énrám magamra. Hiszen én is kipattan-tam az ágyból, ahogy üzent értem. No, a jövőben ettől is óvako-dom majd. Az öregember letette asztalkendőjét az üres tányér mellé. -Elvárom, hogy a jövőben tisztességesen öltözz fel az étkezések-hez - mondta. - Pontosan egy óra és hét perc múlva elhagyjuka házat; megyünk a templomba. Addig bőven marad időd, hogyrendbe szedd magad. Most, hogy a nénik, akik ezt elvárták tőle, már nem voltakitt, és a főnákasszonynál is elérte, amit akart, Scarlettnek csöp-pet sem akaródzott templomba mennie. A nagyapai basásko-dásnak pedig mindenképpen végét kell vetni. A nénikéi szerintaz áregúr szenvedélyesen katolikusellenes. - Nem is tudtam, nagyapa, hogy misére jársz - mondta, nyá-jasságtól csöpögő hangon. Pierre Robillard sűrű fehér szemöldöke magasba szökött. -Remélem, nem osztod a nénikéid ostoba pápista rögeszméit. - Jó katolikus vagyok, ha erre gondolsz. És a misére O'Hará-ékkal, az unokatestvéreimmel megyek el. Akik mellesleg meg-hívtak, költözzem oda hozzájuk, amikor csak tetszik, és marad-jak addig, amíg csak jól érzem magam. - Azzal Scarlett felállt,és diadalmasan kivonult a szobából. Már félúton volt a lépcsőn,amikor eszébe jutott, hogy mise előtt nem lett volna szabadennie. No de nem baj; áldozni nem kötelező. És nagypapánakmindenképpen megadta a magáét. Szobájába érve lejtett né-hány lépést az este tanult ír táncból.Ami a rokoni meghívást illeti, csöppet sem tartott tőle, hogyaz öregember átlátna a szitán. Mert hát bármilyen szívesen jártis el Scarlett az O'Hara-házhoz zenélni meg táncolni, a sokgyerektől ott nem lett volna maradása. Amellett rokonainaknincs cselédségük sem, ő pedig nem boldogulhat, ha nincs ottPansy, aki megfésülje és befűzze.Kíváncsi vagyok, mire készül az öreg, jutott eszébe ismét,de aztán megrándította a vállát. Bizonyára idejében megtudjamajd. Különben sem számít. Még mielőtt nagyapa előrukkolnaa terveivel, alighanem már úgyis itt lesz érte Rhett. 40 Egy órával és négy perccel azután, hogy Scarlett felment aszobájába, Pierre Auguste Robillard, Napóleon katonája kilé-pett szép és rideg házából, és elindult a templomba. Nehéz felöl-tőt és gyapjúsálat viselt, ritkás ősz haját nerckucsma fedte el - valaha egy Borogyinónál elésett orosz tiszté volt. Hiába sütöttragyogóan a nap, hiába bujkált a levegőben a tavasz ígérete,a sovány öregember fázott. Mindazonáltal merev, egyenes tar-tással lépdelt, s csak nagy ritkán támaszkodott malakka sétapál-cájára. Illendően, de kurtán biccentett a járókelők felé, akikköszöntötték. Az öregember jól ismert alakja volt a városnak.A független presbiteriánus egyház temploma a Chippewa té-ren állt. Az öregember elfoglalta helyét az ötödik sorban; ezvolt az ő ülése, amióta csak - majd hatvan éwel ezelőtt - atemplomot ürinepélyesen felszentelték. Az ünnepségen jelenvolt James Monroe, az Egyesült Államok akkori elnöke is, ésmaga kérte, hogy mutassák be annak az embernek, aki Auster-liztől Waterlooig ott volt Napóleon mellett. Pierre Robillard ud-variasan viselkedett a nála idősebb úriemberrel, noha az, egy-szerű elnök lévén, aligha nyűgözhetett le valakit, aki egy császároldalán harcolt. Az istentisztelet végeztével magához intett néhány férfit, ésa templom lépcsőjén szót váltott velük. Feltett egy-két kérdést,végighallgatta a hosszadalmas válaszokat, majd hazaindult; ko- 436 437 mor arcára valami mosolyféle telepedett. Aztán elbóbiskolt. Aheti egyszeri templomba járás egyre jobban kifárasztotta.Álma könnyű volt, mint általában a nagyon öreg embereké..Fel is ébredt, még mielőtt Jerome megjelent volna a tálcával.Mialatt ebédjére várt, gondolatai Scarlett körül keringtek.A fiatalasszony múltja éppoly kevéssé érdekelte, mint a ter-mészete. Hosszú éveken át fel sem merült gondolataiban, ésamikor leányai társaságában egyszer csak ott termett a szobájá-ban, nem érzett sem örömet, sem -bosszúságot. Scarlett csakakkor keltette fel az érdeklődését, amikor Jerome panaszkodnikezdett rá, mondván, hogy követelőzésével megbolondítja akonyhát, és ha továbbra is vajjal, mártással és édességekkel gaz-dagítja monsieur Robillard étrendjét, bizony még sírba viszi anagyapját. Scarlettet mintha a Jóisten küldte volna. Az öregember mársemmit sem várhatott az élettől. Evés, alvás, hetente egyszertemplomlátogatás: ezek az egyhangúan ismétlődő eseményektöltik majd ki hátralévő hónapjait vagy éveit. Az öregembertnem zavarta ez a siváran unalmas életmód; szüntelen maga előttlátta forrón szeretett felesége képét, és szilárdan hitte, hogy haeljön az ideje, halála után viszontlátják egymást. Amikor aludt,az asszonyról álmodott, ébren pedig a hozzá fűződő emlékeketforgatta agyában - így teltek el a nappalok és az éjszakák, ésezzel beérte. Ha nem is maradéktalanul. Mert jókat enni mostis szeretett volna, márpedig az utóbbi években halálosan egy-hangú volt az étrendje, s ami az asztalára került, azt vagy eléget-ték, vagy hagyták kihűlni, íze pedig nem volt egyetlen falatnaksem. És arra vágyott, hogy Scarlett igenis felforgassa a konyhát.Scarlett alaptalanul gyanakodott az öregember indítékaira.Pierre Robillard azonnal átlátott unokája erőszakos, határozottjellemén, és most, amikor már nem volt ereje kiharcolni; amirevágyik, a maga javára akarta fordítani Scarlett természetét. Acselédség tudta, hogy a fáradt aggastyán nem kerekedhet fölé-bük. Scarlett azonban fiatal volt és erős. Az öregember nemrt tőle sem törődést, sem szeretetet. Csak annyit akart, hogyentúl Scarlett vezesse a háztartást úgy, ahogy valaha ő tette,az az ő elképzelései szerint, az ő parancsainak megfelelően.mek a módját kell kifundálnia - és ezért keringtek gondolataiarlett körül. Amikor Jerome belépett, így szólt: - Hívd ide az unokámat. - Még nem jött haza - mondta kis mosollyal az inas. Már5re élvezte az öregember háragját. Jerome szívből gyűlölte / Scarlett épp a jókora piacot járta az O'Hara családdal. Nagy- . apjával való összetűzése után felöltözött, elbocsátotta Pansyt,és~a kertkapun szökött ki, hogy kísérő nélkül siessen Jamie-ék`-két sarokkal arrébb álló házához. - Nem akartam egyedül men-ni a misére - mondta Maureennak, de valójában kellemes, ba-rátságos társaságra vágyott. A mise után a gyülekezet kettévált: egyik irányba mentek aférfiak, a másikba a nők és a gyerekek. - Most elmennek aPulaski szállóbeli borbélyüzletbe - magyarázta Maureen. - Ha-jat vágatnak, és elbeszélgetnek. Utána pedig felhajtanak egy-két pohárral a kocsmában. Többet tudnak meg a legfrissebbeseményekről, mint ha újságot oivasnának. De ne félj semmit:mialatt megveszem az osztrigát a pástétomhoz, mi is hozzáju-tunk a legújabb hírekhez. A savannah-i piacnak ugyanaz volt a rendeltetése, mint acharlestoninak, és ugyanannyi élményt és izgalmat is tartoga-tott. A szezon azonban túlságosan lefoglalta a nők idejét, ésScarlett csak most, az ismerős zsivaj, az alkudozás, a harsánybaráti üdvözlések közepette döbbent rá, mennyire hiányzott ne-ki ez a hangulat. Most már bánta, hogy Pansyt nem hozta magával; ha ottállna mögötte a kosárral, bezzeg megtölthetné a forgalmassavannah-i kikötőből származó különleges gyümölcsfajtákkal.Az O'Hara családban a kosarat Mary Kate és Helen cipelték, 438 439 és Scarlett meg is terhelte őket néhány naranccsal. És amikoraz egyik bódénál mind megkávéztak, és karamellkrémes süte-ményt fogyasztottak, Scarlett ragaszkodott hozzá, hogy ő álljaa számlát. Amikor azonban Maureen meghívta, hogy tartson velükebédre, Scarlett nemet mondott. Nagyapja házában rá is főza szakácsné, és pótolni akarta a rövidre sikerült alvást is. HaRhett megjön a délutáni vonattal, igazán nem festhet úgy, mintaki most támadt fel halottaiból.A Robillard-ház előtt csókkal köszönt el Maureentól, és bú-csút intett a többieknek is, akik majdnem egy sarokkal lemarad-tak; a gyerekek bizőnytalan botorkálása és a magát már nehezenvonszoló Patricia miatt nem tudtak lépést tartani velük. Azutolsó percben Helen vágtatott oda hozzájuk a duzzadó papír-zacskóval. - Itt ne felejtsd a narancsodat, Scarlett néni! - Adja csak ide, Scarlett asszony. - Ez már Jerome hangja volt. - Tessék? Jól van, fogja. Miért jár olyan hangtalanul, Jerome?Halálra rémített. Nem hallottam, hogy nyílik az ajtó. - Már vártam az asszonyságot. Robillard úr hívatja - mondtaJerome, és közben leplezetlen megvetéssel méregette a rendezet-len csoportba tömörülő, népes O'Hara családot.Scarlett felszegte állát. Ennek az inasnak a pimaszságát iga- r zán nem lehet tovább tűrni. Amikor bevitorlázott nagyapjaszobájába, már formálódtak ajkán a dühös tiltakozó szavak.Pierre Robillard azonban nem hagyott időt, hogy megszólal-jon. - Rendetlen a hajad - mondta fagyosan -, és felborítottada házam rendjét. Leálltál azokkal az ír parasztokkal, és közbenelmúlt az ebédidő! Scarlett liőszen harapott rá a csalira. - Hálás lennék, ha illőudvariassággal beszélnél a rokonaimról!Az öregember súlyos szemhéja félig elrejtette a szemébenmegcsillanó fényt. - Miért, te hogy neveznél egy szatócsot? -kérdezte szenvtelenül. - Ha Jamie O'Haráról beszélsz, őt keményen dolgozó és sike-üzletembernek nevezném - és tisztelem azért, amit elért.Az öregember már elő is állt az újabb csalival. - És bizonyárazteled azt a közönséges feleségét is. - De még mennyire hogy tisztelem! Nagylelkű, barátságos - A mesterségével jár, hogy ilyen benyomást keltsen. Mertt, ugye, tudod, hogy régebben egy ír kocsmában voltY....,.,........ Scarlett úgy kapott levegő után, mint a partra vetett hal. Ezpem lehet igaz! Aztán egyszer csak kellemetlen emlékképek vil-lantak meg előtte. Maureen, amint felemeli poharát az újabbadag whiskyhez... amint a csattogtatót rázva kedélyesen zengivégig holmi kétértelmű dalocskák valamennyi strófáját... amintkigyúlt arcából félresimítja kócos fürtjeit, és eszébe sem jut,hogy feltűzze őket... amint térdig húzza fel a szoknyáját, hogyforgatóst ropjon... Hát igen, semmi kétség: Maureen közönséges teremtés.Mint ahogy az egész családban is van valami közönséges...Scarlett legszívesebben sírva fakadt volna. Olyan jóI érzi ma-gát az O'Harák körében... Nem akar lemondani róluk... Ésmégis: itt, ebben a házban, ahol az édesanyja felnőtt, túl szélesrenyílt a szakadék a Robillard-ok és az O'Harák között - nemlehet nem tudomást venni róla. Nem csoda, hogy nagyapa szé=gyenkezik miattam. A mamának pedig a szíve szakadna meg,ha látná, amint egy ilyen bandával mutatkozom az utcán. Egyasszony, aki a nyilvánosság előtt még csak kendőt sem boríta terhes pocakjára... megvadult indiánként rohangáló kólykökserege... és még csak egy árva cselédjük sincs, aki vinné utánuka megrakott kosarat... És köztük bizonyára én is éppilyen kö-zánségesnek látszottam. Pedig hogy igyekezett a mama, hogyúrinőt faragjon belőlem! Ha tudná, hogy a lánya egy valamikorikocsmai pincérnővel melegedett össze, bizonyára örülne, hogyezt már nem kellett megérnie. Scarlett aggodalmasan pillantott az öregemberre. Vajontudja-e, hogy atlantai házát ő is egy kocsmárosnak adta bérbe?Pierre Robillard szeme csukva volt; mintha, öregember mód-jára, egyik percről a másikra elszundított volna. Scarlett lábujj-hegyen osont ki a szobából. Amikor unokája mögött becsukó-dott az ajtó, a vén katona elmosolyodott, hogy aztán valóbanálomba merüljön. Jerome fehér kesztyűben, ezüsttálcán hozta be a postáját.Scarlett leemelte a borítékokat, és köszönet helyett kurtán bic-centett. Ha Jerome-ot móresre akarja tanítani, nem mutathatjaki elégedettségét. Előző este, miután a szalonban véget nemérően és hasztalan várakozott Rhettre, úgy lehordta a cselédsé-get, hogy azt, amíg élnek, el nem felejtik. És első számú céltáb-lája éppen Jerome volt. Isteni adomány, hogy az inas ilyen ar-cátlan: Scarlettnek nagyon is szüksége volt valakire, akirerázúdíthatja haragját és csalódottságát.Henry bácsi igen rossz néven vette, hogy ő a savannah-i bank-ba utaltatta át a pénzt. Sebaj, ezt is túléljük valahogy. Scarlettösszegyűrte a rövid levélkét, és a földre ejtette.A vastag borítékot Pauline néni címezte meg. Az ő cirkalmaspanaszáradata várhat; mert hogy panaszkodik, afelől semmikétség. Ezután szögletes, kemény boríték következett; Scarlett-nek nem volt ismerős a kézírás.A borítékban meghívó volt. Aláírójának neve sem ismerős:Scarlett igencsak törte a fejét, ki is lehet. Aztán eszébe jutott:hát persze; Hodgson volt az asszonyneve az egyik Telfair nővér-nek. Az idős hölgy fogadással egybekötött avatóünnepségrehívta. ,;Hodgson Háll - a Georgiai Történelmi Társaság új ott-hona: Ez még annál a rémséges zeneestélynél is unalmasabb-nak ígérkezett. Scarlett elfintorította arcát, és félrerakta a meg-hívót; majd keres valami levélpapírt, és sajnálattal bár, dekimenti magát. A nénikéi imádnak senyvedni az unalomtól -de ő aztán a legkevésbé sem! A nénik... Legjobb, ha túlesünk rajtuk. Feltépfe Pauline...mélységesen szégyenkezünk felháborító viselkedésed miatt.a csak sejtjük, hogy mielőtt Savannah-ba indultunk, egy árvaát sem szóltál magyarázatképpen Eleanor Butlernek, azonnal~,zállítottunk volna a vonatról.Mi az ördögöt fecseg itt Pauline néni? Lehetséges, hogy Elea-nor asszony meg sem említette a levelet, amit ott hagytam neki?Vagy talán nem kapta volna kézhez? De nem, ez képtelenség.Paüline néni csak keveri a bajt...Gyorsan átfutotta a további szemrehányásokat: micsoda őrült-ség, hogy Scarlett rögtön a hajó felborulását követően már utazás-ra vállalkozott, és egyáltalán, micsoda "természetellenes titkoló-zás" részéről, hogy nagynénjeinek nem is szólt az őt ért balesetről.De vajon arról, ami őt érdekelné, miért hallgat a néni? Rhett-ről egyetlen szó sem áll a levélben! Scarlett gyorsan forgattaa szálkás betűkkel telerótt oldalakat, hátha rábukkan a férfinevére. Teringettét! Ez a Pauline terjengősebben prédikál, minta pap a poklok tüzéről!, No végre! Megvan!...a kedves Eleanor érthetően nagyon aggódik, amiért Rhettegyenesen a messzi Bostonba utazott, holmi műtrágyaszállítmá-nyok ügyében. Azok után, hogy órákat töltött a jéghideg víz-ben, igazán nem kellett volna kitennie magát a hűvös északiéghajlatnak... Scarlett ólébe ejtette a lapokat. Most már minden világos - Istennek legyen érte hála! Hát ezért nem jött még utána Rhett.Miért is nem írta meg Henry bácsi, hogy Rhett Bostonból sür- -gönyzött neki? Akkor nem számítok rá, hogy bármelyik perc-ben megjelenhet a küszöbön, és nem izgatom magam halálra!Arról vajon nem ír a néni, hogy mikor jön vissza? 442 443 Scarlett kapkodva betűzgette a kusza lapokat. Hol is haabba? Most már mohón olvasta végig az egészet, de hiálegyéb érdekességet a levél nem tartogatott. Most aztán mit cnáljak? Rhett akár hetekre is elmaradhat. Persze az is lebhogy éppen ezekben a percekben már úton is van hazafiScarlett ismét Mrs. Hodgson meghívója után nyúlt. Vlegalább elmehet valahová. Mert ha naphosszat itt kell ücsörinie ebben a házban, idegrohamot kap.Bárcsak legalább időnként átugorhatna Jamie-ékhez, épFcsak egy csésze teára! De hát erről szó sem lehet többé. .Az O'Hara családot azonban mégsem tudta kiverni a fejébMásnap reggel elkísérte a piacra a durcás szakácsnét, haddzen a körmére, hogy mit vesz és mennyiért. Úgysem volt egyami lekösse; legalább nagyapja háztartása legyen rendben.pen kávézott, amikor lágy, tétova hang szólitotta a nevén. Kaaleen volt, az a bájos, félénk fiatal lány. - Még.nem ismerki magam az amerikai halfajták között - mondta. - Segíten. hogy kiválasszam a legszebb garnélákat? - Scarlett előszöris értette, mit akar, mígnem a lány rámutatott a rákokra. - Az angyalok küldtek az utamba,, Scarlett - mondta Ka1leen, miután sikeresen végeztek a vásárlással. - Nélküled semmsem mentem volna. Pedig Maureen a lelkemre kötötte, homindenből a legjobbat hozzam. Tudod, ma várjuk ColumiColum... Valaki, akit ismernem illenék? Rémlik, hogy a nemár Maureentól is hallottam. Vagy talán valaki mástól. -miért olyan jelentős személyiség az a Colum?Kathleen kék szeme kitágult a csodálkozástól: hogy lehet ihmég csak kérdezni is? - Hogy miért? Hát - mert ColumColum. És Colum... - Kathleen hasztalan keresgélte a szavak - - Szóval az Colum, és kész. Hát nem tudtad? Ő hozottengem. A bátyám; éppúgy, mínt Stephen.Stephen... Az a hallgatag, fekete hajú férfi. Scarlett nemtudta, hogy Kathleen bátyja. Talán azért olyan hallgatag. Ú a~a tszik, ebben a családban csupa riadt kisegér gyűlt össze. -át James bácsinak melyik fivére az édesapád? - kérdezte. - Az én apám már meghalt. Nyugodjék békében.Együgyű volna a lány? - De mi a neve, Kathleen? - Jaj, hát a neve érdekel! Hát Patrick - ez volt a neve. Patrick'Hara. Róla kapta a nevét Patricia, merthogy ő volt Jamielsőszülöttje, Jamie apját pedig Patricknak hívták.Scarlett összeráncolta homlokát a nagy gondolkodásban.szerint tehát Jamie is Kathleen bátyja. Ennyit ér az elméletecsalád félénkségéről! - És van még több fivéred is? - kérdezte. - De még mennyi! - mosolyodott el nagy boldogan Kathleen.Fivérem is, meg nővérem is. Összesen tizennégyen vagyunk.ármint akik élünk. - És gyorsan keresztet vetett.Scarlett távolabb húzódott a lánytól. Úristen, a szakácsné~alighanem hallgatózott, és ez az egész visszajut nagyapához!Már szinte hallom, amint élvezettel ismételgeti: hiába, ezek a~katolikusok olyan szaporák, mint a nyulak.Pierre Robillard azonban egy árva szóval sem emlitette Scar-lett unokatestvéreit. Beérte azzal, hogy vacsora előtt magáhozrendelje, közölje, hogy meg van elégedve a koszttal, és aztánkegyelemben elbocsássa. Scarlett megállította Jerome-ot, hogy ellenőrizze, mi van atálcán, és megvizsgálja, elég fényes-e az ezüst, nincs-e rajta ujj-lenyomat. Amikor a kávéskanalat letette, az nekiütődött a leve-seskanálnak. Vajon megtanítana-e Maureen, hogyan kell zenél-ni a kanalakkai? - villant az eszébe váratlanul.Aznap éjjel az apjával álmodott. Ébredéskor még ajkán ülta mosoly, de arcbőre szinte megmerevedett a rászáradt köny-nyektől. A piacon fülébe csendült Maureen O'Hara jellegzetes, jóízűnevetése. Éppen annyi ideje maradt, hogy az egyik vastag tégla-pillér mögé bújjon, ahol nem vehették észre. Ö azonban jóllátta Maureent csakúgy, mint a szinte,szemlátomást terebélyese-dő Patriciát és .körülöttük a gyerekhadat: Hallotta azt is, amit 445 Maureen éppen mond. - Apád az egyetlen, aki nem várja lázasizgalommal a bácsikádat. Ö inkább a lakomákat élvezi, amiketesténként feltálalok, abban a reményben, hogy hátha Columéppen most toppan be. Én is beneveznék egy ilyen lakomára, gondolta lázadozvaScarlett. Törkig vagyok már a nagyapa fogára való pempővel.Aztán a szakácsnéhoz fordult. - Vásárolj egy pár csirkét is -rendelkezett -, és süsd ki nekem a combját meg a mellét ebédre.Rosszkedve azonban még jóval ebéd előtt elszállt, mert mirehazaért, levélke várta a főnökasszonytól: a püspök úr megígérte,hogy fontolóra veszi Scarlett kérelmét. Talán valóban sikerülvisszavásárolnia Carreen részét!Tara! Hát megkapom Iarát! Annyira elmerült Tara újjászüle-tésének tervezgetésébe, hogy észre sem vette az idő múlását,és azt sem tudta, mi kerül a tányérjára.Mindent olyan tisztán látott maga előtt! A dombtetőn fehér- ; , lő, frissen vakolt házat; a szépen nyírt, zöldellő, lóherétől sűrű -gy P , g , g á e et a le előt mel ek hosszú szálú, selymes, hara oszöldfüve meghajlik a szélben, és szőnyegként göngyölödik le a domb-oldalon, egészen a titokzatosan sötétlő parti fenyvesig, amely ;elrejti a szem elől a folyót. Eljön a tavasz, a virágba borult ,somfák lágy felhőkoszorújával övezve, a levegőben a glicíniamámorító illatával; aztán a nyár, amikor a ropogósra keményí-tett, hullámzó, hófehér függönyök a nyitott ablakokon át been-gedik a.lonc sűrű, nehéz, édes illatát a szobákba, amelyek végreismét a maguk álmatag, csendes, kifinomult tökélyében pom-páznak. Igen, a nyár volt és marad is a legszebb. A hosszú,lusta georgiai nyár, amikor órákig tart az alkonyat, és szentjá-nosbogarak hirdetik a lassan leereszkedő, sürűsödő sötétséget.És aztán megjelennek a csillagok - milyen kövérek, milyen köze-liek a bársonyos égbolton! A telihold pedig éppolyan hófehér,mint a sötét, szelíd lejtésű dombon az álomba merült ház, ame-lyet elborít sugaraival... A nyár... Scarlett szeme kitágult. Hát persze! Miért is nem~nélt rá már sokkal előbb? Nyáron szereti Tarát a legjobban;a nyár az az évszak, amikor Rhett nem utazhat Dunmoremdingre, a malária miatt. Hiszen ez így lesz a legtökéletesebb!l~tóbertől júniusig Charlestonban élnek majd, akkor, amikorteadélutánok fülledt egyhangúságát megtöri a báli szezon,ha már azt is unják, ott lebeg előttük a tarai nyár ígérete.idta: ha ez az övé, ha ott lesz előtte a hosszú tarai nyár, akkor~rmit elvisel. Ó, bárcsak sietne egy kicsit a püspók úr! 41 A Hodgson Hall-beli avatóünnepségre maga Pierre Robillardkísérte el Scarlettet. Régimódi öltönyében, a szatén térdnadrág-ban és a fecskefarkú bársonykabátban, gomblyukában a Becsü-letrend parányi vörös rózsájával és a mellén átvetett széles vörösszalaggal tiszteletet parancsoló jelenség volt; a legelőkelőbb, alegarisztokratikusabb, akit Scarlett valaha látott.De Pierre Robillard - gondolta - maga is büszke lehet azunokájára. Scarlett gyöngysora és gyémántjai a legválogatot-tabb minőségűek voltak, és valóban pazar ruhát viselt: egybe-szabott, csillámló arany brokátselyembői valót, aranycsipkéveldíszítve, nem kevesebb, mint négy láb hosszú aranybrokát uszály-lyal. Eddig nem volt alkalma, hogy felvegye, hiszen Charleston-bamünél kopottasabban kellett öltöznie. Micsoda szerencse,hogy még Atlantában jól feltöltötte ruhatárát: volt vagy fél tu-cat öltözéke, amelyet eddig jóformán nem is viselt, és Rhetthiába kényszerítette, hogy eltávolítson róluk minden díszítést:az, amit a savannah-i asszonyokon látott, meg sem közelitettepompájukat. Így hát, amikor Jerome felsegítette a bérkocsiba,a nagyapjával szemközti ülésre, Scarlett igencsak elégedettenfeszített. Szótlanul közeledtek a város déli vége felé. Pierre Robillardidőnként előrecsukló fejjel bóbiskolt, és összerándult, amikorScarlett felkiáltott: - Ó, nézd csak, nagyapa! - Akárha a SzentCecília-bálon volnának: a klasszicista stílusú épület vaskerítéséntúl sűrű tömeg ácsorgott az utcán, hogy láthassa a helybéli elő-kelőségek felvonulását. Libériás inas segítette.ki Scarlettet a jár.dára, ő pedig dölyfösen szegte fel a fejét, s a tömeg ámulvamorajlott fel körülötte. Nagyapja lassú léptekkel indult meg anyomában, ő pedig megbiccentett fejét, hogy fülönfüggői szik-rát vessenek a lámpák fényében, és lerázta karjáról az uszályt,hogy kiterüljön mögötte, amikor fellépked a kapuhoz vezetővörös szőnyeggel borított lépcsőn. - Ó! - Ááá! - De gyönyörű! - Ki lehet ez? - Ilyen és hasonlófelkiáltások hallatszottak a tömegből. Scarlett éppen kecsesmozdulattal helyezte fehér kesztyűs kezét nagyapja kabátujjára,amikor ismerős hang ütötte meg fülét: - Katie Scarlett, drágám,olyan káprázatos vagy, mint Sába királynője! - Scarlett megret-tenve pillantott balra, majd szélsebesen elfordult Jamie-től ésfamíliájától, mintha nem ismerné őket, és Pierre Robillard las-sú, méltóságteljes lépteihez igazodva elindult felfelé. Ám aziménti képet mintha az agyába égették volna. Jamie bal karjávalátfogta vidáman kacagó, lángoló hajú, rendetlenül öltözött fele-ségét; kajla kalapját hanyagul hátracsapta göndür haján. Ajobb oldalán álló férfi, akire rávetült az utcai lámpa fénye, ép-pen Jamie válláig ért; zömök alakja a nagykabátban tagolatlan,sötét tömbnek hatott. Kalapot nem viselt, és ezüstfehér sörényeszinte világított, akárcsak kerek, pirospozsgás arcában a ragyo-gó kék szempár. A megszólalásig hasonlított Gerald O'HaráraScarlett édesapjára. Hodgson Hall szépen berendezett termeiből tudományos tár-sasághoz méltó ünnepélyes komolyság áradt. A falak fényesrecsiszolt faborítása szépen keretezte a Történelmi Társaság régitérkép- és metszetgyűjteményét. A magas mennyezetről hatal-mas sárgaréz csillárok függtek; fehér üveggömbjeikből gázlám-pák szórták a rideg, barátságtalan, sápasztó fényt a halováriy,arisztokratikus arcokra. Scarlett ösztönösen valamizugot keresett. Istenem, olyan öregnek látszik .. Scarlettet hirtelen elfogta a vakrémület: mintha az öregség~ragályos volna,~és ő is egyik percről a másikra megöregednék.Charlestonban szinte észrevétlenül múlt el harmincadik szüle-tésnapja, de most egyszer csak hagyon is tudatára ébredt a korá-nak. Nyílt titok, hogy egy harmincéves asszony akár már be~s végezheti életét. Scarlett soha nem hitte-el, hogy egyszer őis harmincéves lesz; úgy gondolta, vele ez nem történhet meg. - Scarlett... - szólt rá ekkor a nagyapja, és karjánál fogvaaz érkező vendégek sorába terelte. Scarlett a vékony bőrkesz-tyűn át is érezte, milyen halálosan, dermesztően hidegek aztiregember ujjai, amelyek könyökétől majdnem a válláig tapad- tak rá. Előtte csupa idős vendég sorakozott, akiket a Történelmi Tár-saság idős tisztségviselői egyenként üdvözöltek. Nem bírom el-viselni! - gondolta Scarlett fejvesztetten. Nem bírom mosolyog-va megrázni ezt a sok hideg, halott kezet, és elrebegni, mennyireörülök a megtiszteltetésnék. Muszáj innen elszabadulnom!Nekidőlt nagyapja merev vállának. - Nem érzem jól magam,nagyapa - mondta. - Azt hiszem, rosszul leszek. - Itt most nem lehetsz rosszul - felelte az öregember. - Húzdki magad, és viselkedj úgy, ahogy elvárják. Az avatási szertartásután hazamehétsz - de egy perccel sem előbb.Scarlett kiegyenesedett, és előrelépett. Micsoda szörnyeteg anagyapja! Nem csoda, hogy édesanyja alig emlegette; nem sokjó szava lehetett róla. - Jó estét, Mrs: Hodgson = mondta. -Nagyon örülök, hogy itt lehetek.Pierre Robillard sokkal lassabban haladt előre a sorban, mintaz unokája. Scarlett már régen végzett, amikor ő még a sorközepén hajolt mereven egy hölgy keze fölé. Scarlett utat törtmagának az egyik csoporton át, és a bejárathoz sietett.Az ajtón kívül először vadul szívta magába a friss, csípős 448 449 levegőt, majd futásnak eredt. Ahogy lerohant a vörös szőnyeg-gel borított lépcsőn, a lámpa fényénél megcsillanó uszály szaba-don szétterülve lobogott utána a levegőben. - A Robillard-hintót, de gyorsan! - mondta szinte esdekelve a szolgának, akia sürgető hang hallatán el is tűnt a sarkon, Scarlett pedig szaladta nyomában, nem törődve sem az uszállyal, sem a járda durvánfaragott kockaköveivel. Menekülni akart, mielőtt bárki megál-líthatná. Zihálva vetette magát a biztonságot ígérő kocsiba, majd ami-kor megjött a hangja, a kocsis felé hajolt. - Vigyen a déli Főutcára; majd megmutatom a házat. - Arra gondolt: mama isotthagyta ezeket az embereket, amikor a papa felesége lett. Nemveheti zokon, ha én is elfutok előlük.Maureen konyhájából az utcára is kiszűrődött a zene mega nevetés. Scarlett ökiével verte az ajtót, mígnem Jamie ki-nyitotta. - Nézd csak, hiszen ez Scarlett! - mondta meglepett öröm-mel. - Kerülj beljebb, drágám, legalább megismerheted Colu-mot. Végre megjött az O'Hara család dísze! Már természetesentéged nem számítva! Most, hogy közelebbről is szemügyre vehette, Scarlett látta,hogy Colum jóval fiatalabb Jamie-nél, és igazából nem is ha-sonlít olyan nagyon a papára, legfeljebb annyiban, hogy kerekarcával, alacsony termetével elüt magas növésű unokatestvérei-től és unokaöccseitől. Colum kék szeme sötétebb, komolyabbvolt, mint Gerald O'Haráé, és bár álluk egyformán gömbölyűvolt, Scarlett apjáé csak olyankor keményedett így meg, amikorlóhá~pn ült, és nyaktörő ugrásra sarkantyúzta lovát.Amikor Jamie bemutatta őket egymásnak, Colum elmoso-lyodott; szeme majdnem eltűnt a ráncok sűrű hálójában. Dea tekintetéből sugárzó melegség azt az érzést keltette Scarlett-ben, hogy ez a találkozás, úgy látszik, Colum életének legboldo-gabb élménye. - Hát nem vagyunk-e a legszerencsésebb családkerek e földön, amiért egy ilyen gyönyörű teremtés nőtt ki közü-nk? Úgy fénylesz-ragyogsz, Scarlett, drágám, hogy már csakA korona hiányzik a fejedről. Ha a tündérkirálynő látna, irigysé-ben cafatokra szaggatná csillámporos szárnyait! Hadd vesse-k rá a kislányok is egy pillantást, Maureen, legalább majddják, mire törekedjenek, ha ők is ilyen csudaszépek akarnakszer lenni! ~Scarlett gödröcskés mosolya elárulta, milyen jólesik neki ak. - Azt hiszem, a híres-nevezetes ír nagyotmondással vanvlgom! - jegyezte meg. - Szó sincs róla. Bárcsak költő volnék, hogy méltó szavakbanthessem, amit érzek. - Így sem kell szégyenkezned, te csibész! - veregette vállonöccsét Jamie. - De most inkább állj félre az útból, hogycarlett leülhessen. Én pedig hozok poharat... Képzeld, Scar-ett, drágám, Colum utazásai során rábukkant egy hordó valódisörre. Ezt feltétlenül meg kell kóstolnod! - Jaj, nem, köszönöm - mondta Scarlett gépiesen, hogy az-`tán tüstént hozzátegye: - Miért is ne? Soha nem ittam még ír!sört. - A pezsgőt gondolkodás nélkül megitta volna; de ez a'sötét, habzó ital keserű volt; el is fintorította tőle az arcát.Colum kivette kezéből a korsót. - Ez a lány - mondta - má-sodpercről másodpercre tökéletesebb! Hát nem átengedi az italtázoknak, akiknek szárazabb a torkuk? - És miközben felhajtot=ta Scarlett sörét, lelkesen mosolygott rá a korsó pereme fölött.Scarlett - mást nem is tehetett - viszonozta a mosolyt. Ahogymúlt az idő, feltűnt neki, hogy Columra mindenki mosolyog,mintha arcukon visszatükröződnék az ő derűje. Colum .látható-an élvezte az est minden percét. Hátradőlt a kandalló mentifalhoz támasztott kemény székében, és biztatón vezényelt, mi-alatt Jamie hegedült, Maureen pedig a csattogtatóval verte ataktust. Csizmáját már rég lehúzta, és harisnyás lábával doboltaa táncos ritmust a szék keresztlécén. Gallérját is levetette, ingétkigombolta, csupasz nyakát szabadon rezegtette a nevetés - rólalehetett volna megmintázni a gondtalan vidámság szobrát. 450 451 Időnként elhangzott a buzdítás: - Mesélj már valamit az uta-zásaidról, Colum! -, Colum azonban leintette az érdeklődést:Neki most csak a pohár kell meg a zene, hogy lelke és kiszáradttorka felfrissüljön. Holnap majd jut idő bőven a mesére is.A zene Scarlett szívét is felüdítette, de hiába, nem időzhetettsokáig; mire nagyapja hazatér, neki már ágyban kell lennié:Remélem, a kocsis megtartja a szavát, és nem árulja el, hogyide hozott. Nagyapa soha nem méltányolná, hogy az után asíri hangulat után mennyire megéheztem egy kis gondtalan szó-rakozásra. Végül csak hajszál híján úszta meg a leleplezést. Alig tűntel szem elől Jamie alakja, a hintó máris a kapu elé gördült.Scarlett cipőjével a kezében, uszályát hóna alá gyűrve rohant`fel a lépcsőn, de közben össze kellett préselnie az ajkát, hogy;visszafojtsa a kuncogását. Nincs jobb móka a csavargásnál - .főleg ha szárazon viszi el az ember!Csakhogy igazából mégsem vitte el szárazon. Igaz, nagyapja-:soha nem jött rá, mit művelt, de Scarlett nagyon is tisztábanvolt vele, és az élmény felkavarta azokat az indulatokat, amelyek ,; egész életében csatáztak benne. Nemcsak a nevét örökölte apjá--?tól, hanem az alaptermészetét is. Szilaj volt, lobbanékony ésakaratos; ugyanaz a nyers, kendőzetlen életerő és bátorság fű-..tötte, mint amely Gerald O'Harát valaha átkormányozta azAtlanti-óceán veszedelmes vizein, és felröpítette álmai hegycsú--csára, hogy egy nagyszerű ültetvény gazdája és egy nagyszerűúrihölgy férje legyen. Anyjának, az évszázadokon át kitenyésztett faj örökségénekköszönhette finom csontozatát és tejfehér bőrét, és Ellen Robil--lard örökítette át lányára az arisztokratikus életforma elveit ésszabályait is. De a neveltetés és az ösztönök most összecsaptak benne. AzO'Harák mágnesként vonzották magukhoz; földszagú életere-jük, vérbő vidámságuk Scarlett lelkének legmélyebb és legneme-sebb húrjait rezegtette meg. - És mégsem követhette szabadon `zt a hívást; béklyóba verte mindaz, amit áhítatosan tiszteltesanyjától tanult. Fogolyként vergődött a csapdában, és nem értette, miért érziagát olyan nyomorultul. Nyugtalanul bolyongott nagyapjaázának néma termeiben, érzéketlenül az őt körülvevő komorépségre, mert közben az O'Hara-ház táncos=mnzsikás hangu-ta járt az eszében, és mást sem kívánt, mint hogy közöttükgyen - holott közben, híven neveltetéséhez, meggyőződéselt, hogy ez a lármás vigalom a maga közönségességében csakalsóbb néposztályokhoz illik. Az, hogy nagyapja lenézi az ő unokatestvéreit, igazából nemgatta. Arra gondolt, s nem is alaptalanul, hogy ez az önzőregember mindenkit lenéz, a tulajdon lányait is beleértve. Deszelíden belésulykolt anyai tanítás Scarlettet mégis egész életé-e megjelölte. Chariestoni viselkedésére Ellen büszke lett volna.ett minden gunyoros jövendölése ellenére Charleston befo-adta, és elismerte benne az úrihölgyet. És ez Scarlettnek na-on is kedvére volt. Vagy talán mégsem? Dehogynem! Hiszen" is erre vágyott, és hitte, hogy erre született. Akkor hát miért~esik olyan nehezére, hogy ne irigyelje ír rokonságát?Aztán elhatározta: nem töprengek ezen tovább. Majd végig-~ondolom később. Most inkább Tarára gondolok. És bezárkó-~ott a hajdani Taráról szőtt idilli elképzelésbe, amelyet ő majdzsmét életre kelt. Aztán levél jött a püspök titkárától, és az idill darabokra tört:A püspök nem hajlandó teljesíteni kérését. Scarlett melléhezszorította a levelet, és egy másodpercig sem tétovázott: hajadon-főtt, kísérő nélkül, fejvesztetten rohant be Jamie O'Hara házá-ba. Az O'Harák majd megértik, mi megy végbe benne. A papais megmondta, nem is egyszer: "Akiben csak egyetlen cseppír vér van, annak a föld, amin él, olyan, mint az édesanyja.Az egyetlen, ami mindig megmarad, az egyetlen, amiért dolgoz-ni és küzdeni érdemes..: Amikor berontott Jamie-ékhez, még ott csengett a fülében 452 453 Gerald O'Hara hangja, és az első ember, akit meglátott; az ap-jára emlékeztette: a zömök, ezüstfehér hajú Colum O'Hara álltelőtte. Ennek így kellett lennie, gondolta Scarlett; ő érzi majdát legjobban a fájdalmamat. Colu~n éppen arccal az ebédlő felé állt a küszöbön. Amikornagy robajjal felpattant a bejárati ajtó, és Scarlett betámolygotta konyhába, megfordult. Colum sötét öltönyt viselt. Scarlett szemét elfátyolozta a két-ségbeesés, aztán hirtelen megdermédt; Colum nyaka körül aa nem várt fehér sáv - papi gallér! Senki eddig nem világosítottafel róla, hogy Colum rokon - katolikus pap! De Istennek legyenhála érte. A papnak mindent el lehet mondani; szíve legrejtettebb titkait is feltárhatja előtte az ember. - Segíts, atyám! - kiáltotta. - Kell valaki, aki segítsen rajtamE 42 - Tehát így állunk - foglalta össze a helyzetet Colum. - Már-most mit tehetünk, hogy a dolgok jóra forduljanak? Erre akérdésre kell xnegfelelnünk. - Ő ült Jamie-ék hosszú ebédlőasz~:talának fejénél, körülötte a többiek: a három O'Hara csalávalamennyi felnőtt tagja. Mary Kate és Helén a konyhában agyerekeket etétte; hangjuk behallatszott a csukott ajtón át. Scar;lett Colum mellett foglalt helyet. Arca inég foltos és duzzadt;volt az iménti sírógörcstől. - Azt akarod mondani, Colum, hogy Amerikában a gazda=ság nem száll át teljes egészében a legidősebb leszármazottra?- kérdezte Matt. - A jelek szerint ez bizony így van, Matthew. - Akkor hát Gerald bácsitól nagy ostobaság volt, hogy nemhagyott végrendeletet. Scarlett már ráförmedt volna, de Colum nem hagyta szóhoz;jutni. - Neki, szegénynek - Isten nyugosztalja - nem jutott osz-hosszú élet; nem volt ideje elmélkedni rajta, mi törté-k a halála után. - Isten nyugosztalja - visszhangozták a többiek, és keresztettettek. Scarlett reményt vesztve tekintett végig az ünnepélye-n komoly arcokon. Ugyan mit tehetne itt egy maroknyi ír~ándorló? Patricia férje, Billy Carmody a székesegyházon dolgozó kő-űvesek előmunkása volt, és így alkalma nyílt alaposan megis-erni a püspököt. - Elég baj az nekem - mondta panaszosan.Napjában háromszor megzavarja a munkát, csak hogy meg-rdezze, miért nem dolgozunk gyorsabban. - Perszé a munkaaóban sürgős, magyarázta Billy; ősszel egy római bíboros teszajd körutat Amerikában, és meglehet, hogy részt vesz auannah-i székesegyház felszentelésén.Jamie bólogatott. - Becsvágyó ember ez a mi Gross püspö-ink, nem igaz? Nem bánná, ha a Szentszék felfigyelne rá!És egyszer csak ránézett Geraldra. Először a férfiak követték,ldáját - Billy, Matt, Brian, Daniel, még az öreg James is -,tán a nők: Maureen, Patricia, Katie. Így hát Scarlett is ráné-tt ifjú unokaöccsére, bár fogalma sem volt, mit akarnak tőletöbbiek. Gerald megfogta asszonykája kezét. - Ne riadozz, Polly, éde-m - mondta -, most már te is éppen olyan O'Hara vagy, minti valamennyien. Mondd csak meg, szerinted melyikünknekllene beszélnie az édesapáddal. - Tom MacMahon az egész építkezés fővállalkozója - súgtala Scarlettnek Maureen. - Ha Tom csak halványan célozna, hogy a munka netán lelassulhat, Gross püspök mindentegígér~e. Úgy tart MacMahontól, hogy szinte vacog a foga.miben egyébként nem `áll egyedül. - Beszéljen vele Colum - szólalt meg Scarlett. Szilárd meg-őződése volt, hogy semmilyen feladatra nincs alkalmasabb 454 455 jelölt Colum 0'Haránál. Akármilyen kicsi volt, akármilyen lefegyverzőn mosolygós: erőt és tekintélyt sugárzott.Az O'Harák kórusban helyeselték. Igen, Columnál jobb szószólót keresve sem találhatnak.Colum rámosolygott először az egész társaságra, aztán csalScarlettre egyedül. - Hát akkor - számíthatsz ránk. Nagyszeridolog a család, nem igaz, Scarlett O'Hara? Hát még ha a beházasodottak is megteszik a magukét! Várd csak ki a sorát: megkapod azt a te Tarádat. - Tara? Mit akartok Tarával? - kérdezte az öreg James. - Így nevezte el Gerald az ültetvényét; James bácsi.Az öregember úgy nevetett, hogy a végén köhögőroham fogtael. - Nahát, ez a Gerald! - mondta, amikor ismét megjött ahangja. - Amilyen kicsi volt, olyan wagyra tartotta magát!Scarlett megmerevedett. Az ő apjából senki ne űzzön gúnyt,még a tulajdon bátyja sem. Colum halkan odasúgta neki: - Csigavér, nem sértésnek szán-ta. Majd később elmagyarázom. És így is tett, miközben hazakísérte Scarlettet a nagyápjához: - Tara bűvös szó és bűvös hely, Scarlett, , minden ír számára:Valaha Tara volt egész Írország központja, a nagy .királyok ott-hona. Réges-rég, amikor Róma és Athén még fel sem épült, ésa világ fiatal volt és reménnyel teljes, Írországban nagy királyokuralkodtak, szépek és ragyogóak, mint a nap. Bölcs törvényeketalkottak, védelmezték és gazdaggá tették a költőket. Ezek a hőslelkű óriások félelmetes haraggal sújtottak le a bűnre, véreskarddal és makulátlan szívvel irtották a haza, a szépség és ázigazság ellenségeit. Évezredeken át kormányozták a mi drágazöld szigetünket, és alattuk zenétől visszhangzott a föld. Azország minden sarkából öt út vezetett a tarai dombra, és mindenharmadik évben összegyűlt az egész nép a díszteremben, hogymeghallgassa a költők énekét. És mindez nemcsak mese, hanemszíntiszta igazság; az egész világon feljegyezték a történetírók;és a gyászos végről is megemlékeznek a monostorok nagy köny-i. "Az Úr ötszázötvennegyedik esztendejében rendezték Ta-n az utolsó ünnepséget " Colum szava egyre halkult, és.Scarlett szemét könnyek fátyo-~ták, úgy megrendítette az elbeszélés csákúgy, mint az elbeszé- hangja. Egy ideig némán meritek tovább, aztán Colum ismét megszó-t: - Apád egy nagyszerű álom hívását követte, amikor az újágban felépítetté az új Tarát. Valóban csodálatos ember le- - Ó, hidd el, Colum, az volt. És én teljes szívemből szerettem. - Ha legközelebb megfordulok Tarán, gondolni fogok rá is,lányára is. - Hogyan? Hát Tara még áll? Tara létező hely? - Olyan valóságos, mint lábunk alatt az út. Szelid lankájú, va-rázserejű zöld domb, birkák legelésznek rajta, és a tetejérőlugyanaz a gyönyörűséges világ tárul ki előtted, amelyet a riagykirályok is láttak. Meath grófságban van, nem messze a falutól,ahol élek, és ahol apáink születtek; a tiéd is, meg az enyém is.Scarlettet mintha villámcsapás érte volna. Eszerint az ő édes-apja is járt ott; ugyanott állt ő is, mint egykor a nagy királyok!Látta maga előtt, hogy fennhéjázón kidülleszti a mellét, mintmindig, amikor elégedett volt magával, és csende.sen felnevetett.Kedvetlenül állt meg a Robillard-ház előtt. Még órákig elhall-gatta volna Colum dallamos beszédét. - Nem tudom, hogyankászönjem meg neked mindezt - mondta. - Ezerszer jobbanérzem már magam. Szent meggyőzödésem, hogy a püspök semtud majd ellenállni neked. - Csak ne kapkodjunk el semmit, húgocskám - mosolygottColum. - Először a félelmetes MacMahon jön. De várj csak,milyen nevet mondjak neki? Látom, jegygyűrűt viselsz. A püs-pök bizonyára nem O'Haraként ismer. - Hát persze, igazad van. Butler az asszonynevem. -Colum arcáról lehervadt a mosoly, igaz, csak másodpercekre.- Tekintélyes név. 45b 457 - Dél-Carolinában valóban az, de itt a jelek szerint nem sok-ra mentem vele. A férjem charlestoni, Rhett Butlernek hívják. - Csodálom, hogy most nem segít a bajban. - Segítene, ha tudna - mondta ragyogó mosollyal Scarlett -;de Északra kellett utaznia, üzleti ügyben. Nagyon sikeres üzlet- ember. - Aha. Hát örülök; hogy helyettesíthetem, már amennyiremódomban áll. Scarlett legszívesebben a nyakába ugrott volna, ahogy valaha -apját ölelgette, amikor az beleegyezett valamilyen kívánságába. -De azt gyanította, hogy papot még akkor sem illik ölelgetni,ha az történetesen az ember unokatestvére. Így hát csak jó éjsza- `kát kívánt, és bement a házba.Colum pedig elindult visszafelé, a "Zöldben járni" dallamátfütyörészve. - Hol jártál? - kérdezte szigorúan Pierre Robillard. - A va-csorám nagyon rossz volt. - Átmentem Jamie unokabátyámékhoz. Mindjárt hozatokneked egy újabb tálcával. - Megint annál a népségnél jártál? - Az öreg reszketett a fel-háborodástól. Scarlettet is elöntötte a méreg. - Igenis, náluk, és a jövőbensem fogom kerülni őket. Nagyon kedvesek számomra. - Kivo-nult nagyapja szobájából, de mielőtt felment vólna a magáéba,intézkedett, hogy az öregember friss vacsorát kapjon. - És mi lesz a maga vacsorájával, Scarlett asszony? - kérdeztePansy. - Hózzak fel magának is egy tálcával? - Nem kell, csak gyere, és segíts levetkőzni. Nem vagyok éhes.Furcsa, de valóban nincs étvágyam, pedig mindössze egy csé-sze teát ittam. Csak aludni szeretnék. Kifárasztott a sok sírás.Hiszen úgy zokogtam; hogy először el se tudtam mesélni Co-lumnak, mi a bajom. Életemben nQm voltam még ilyen elnyűtt. .Azt hiszem, végig tudnék aludni egy egész hetet.Teste elnehezült, de egyszersmind a feszültség is feloldódott~nne, és a fejét könnyűnek érezte. Belezuhant a puha ágyba,a kövekező percben már mély, üdítő álomba merült.Scarlett egész életében egyedüI nézett szembe válságaival. Né-nem is akarta beismerni, hogy segítségre szorulna, de több-~ire nem is lett volna kihez fordulnia. Most megváltozott alyzet, és teste mintha az agyánál hamarabb érzett volna rákülönbségre. Most van, akitől segítséget kérhet. Új rokonaiíves örömest veszik terhét a maguk vállára. Nincs többé egye-il - bátran elengedheti magát.i Pierre Robillard ezen az éjszakán keveset aludt. Scarlett kihí-~v6 viselkedése feldúlta. Így szegült szembe vele sok-sok éwel~ezelőtt a lány anyja is, és ő, Pierre Robillard örökre elveszítette.Akkoriban majd megszakadt a szíve; Ellen volt a kedvence; aki -a három lány közül legjobban hasonlított az anyjára. Scarlettetnem szerette; szívének minden gyengéd érzelmét eltemette fele-ségével együtt. De ezt a lányt mégsem engedi el harc nélkül.Azt akarta, hogy utolsó napjai kényelemben teljenek, és Scarlettmegadhatja ezt neki. Egyenesen ült ágyában, az olaj elfogytávallámpája kialudt, de nem bánta; haditerven törte a fejét, minta tábornok, ha túlerővel kerül szembe.Pirkadat előtt nyugtalanul hánykolódva elszundított egy órá-ra, és mire felébredt, megérett benne az elhatározás. AmikorJerome behozta a reggelit, az öregember már az aláírást kanya-rította levelére, s mielőtt úgy helyezkedett'volna, hogy az inasa térdére rakhassa a tálcát, gyorsan összehajtogatta és lepecsé-telte az irományt. - Vidd el ezt - adta át Jerome-nak -, és várd meg a választ.Scarlett bedugta fejét a résre nyitott ajtón. - Hívattál, nagy- apa? - Gyere be, Scarlett. Scarlett meglepetten látta, hogy másvalaki is v~n a szobában, 458 459 ` holott nagyapjához soha nem jött látogató. A férfi meghajolt;Scarlett biccentett viszonzásul. - Ez az ügyvédem, Mr. Jones. Csengess Jerome-ért, Scarlett.Jerome majd átvezeti magát a szalonba, Jones, ott üljön le,amíg nem hívatom. Scarlett alig ért a csengőzsinórhoz, Jerome máris belépett. - Húzd közelebb azt a széket, Scarlett. Sok mondanivalómvan számodra, és nem akarom megerőltetni a hangom.Scarlett csak ámult-bámult. Az öreg szinte kérlelőn beszélt,és mintha a hangja is gyengébb volna. Úristen, remélem, nemhal itt meg nekem. Isten őrizz, hogy Eulalie és Pauline itt ájul-dozzanak a temetésén. Odahúzta a székét az öregember fejéhez.Pierre Robillard félig hunyt szempillája alól figyelte, és megvár-ta, amíg leül. - Scarlett - szólalt meg ekkor -, nemsokára kilencvennégyéves leszek. Koromhoz képest jó egészségnek örvendek, de egy-szerű matematikai számítás alapján sem valószínű, hogy mégsok időm lenne hátra. Arra kérlek hát téged, mint unokámat,hogy hátralévő napjaimra maradj mellettem.Scarlett szóra nyitotta száját, de az öreg felemelte keskenykezét. - Még nem fejeztem be. Nem a rokoni érzéseidre számí-tok, noha tudom, hogy sok éven át gondoskodtál nagynénéidszükségleteiről. Tisztességes, sőt nagylelkű ajánlatom van szá-modra. Ha itt maradsz nálam, mint a ház úrnője, gondoskodsza kényelmemről, és teljesíted kívánságaimat, halálom után teöröklöd összes javaimat. És amim van, nem épp jelentéktelen.Scarlett szóhoz sem tudott jutni: Nagyapja egész vagyont kí-nál neki! Eszébe jutott, micsoda hódolattal sürgött körülöttea bankigazgató, és eltűnődött, vajon pontosan mennyije lehetaz öregembernek. Agya lázasan működött, és Pierre Robillard félreértette habo-zását; azt hitte, Scarlettet a hála némítja el. Bármilyen alaposanigyekezett tájékozódni, a bankigazgatótól nem kért jelentést,és így nem tudta, mennyi aranyat tart unokája a bank páncél-ekrényében. Megfakult szemében élégedettség csillant fel. -em tudom; milyen körülmények folytán jutottál el odáig,~gy váláson törd a fejed, és nem is érdekel. - Most, hogy azttte, ő kerekedik felül, viselkedése határozottabb lett, hangjaerősebben csengett. - De válásról természetesen szó sem~aw Belenéztél a leveleimbe! - Ami ebbe a házba bekerül, az mind engem illet!Scarlett dühében nem talált szavakat, így az öregember be-~zélt tovább, méghozzá kimért pöntossággal; minden szava egy-~gy jéghideg tűszúrás. - Megvetem az ostobaságot és a kapkodást, márpedig te osto-~án és elhamarkodva hagytad el a férjedet, nem törődve társa-dalmi állásoddal. Ha lett volna annyi eszed, hogy ügyvédhezfordulj, úgy, ahogy én tettem, megtudtad volna, hogy Dél-Carolina az egyetlen amerikai állam, ahol a törvény semmilyenalapon nem engedélyezi a válást. Igaz; hogy te átszöktél Geor-giába, de a férjed jog szerint dél-carolinai illetőségű. Tehát vá-lásról szó sem lehet. Scarlett még mindig azon háborgott, hogy idegen kezek tur-káltak az ő magánlevelei között. Csak Jerome lehetett, az azalattomos féreg; ő tapogatta végig a holmimat, ő kutatta átaz íróasztalomat! De a megbízója a tulajdon édes nagyapámvolt, senki más! Scarlett felállt, előrehajolt, és öklével az ágyratámaszkodott, szinte súrolva Pierre Robillard csontvázszerű - Hogy merted azt a senkit a szobámba küldeni? - sivította,a vastag takarókat ütögetve. Az öregember keze villámsebesen szökött a magasba; hosszúcsontos ujjai bilincsként zárultak Scarlett két csuklója köré. -Ebben a házban te nem kiabálhatsz, kisasszony. Gyűlölöm alármát. És szíveskedj illendően viselkedni, ahogy az én unokám-hoz való. Nem valamelyik ír kocsmatöltelék rokonoddal állszszemben. 460 4(1 Scarlett megdöbbent és kicsit meg is ijedt az öregember erejé-től. Hová lett a gyenge, rozoga aggastyán, akit már-már meg-szánt? A marka olyan kemény volt, mint az acél.Végül sikerült kiszabadítania kezét, és a székig hátrált. - Nemcsoda, hogy anyám egy életre elment ebből a házból - mondta,de közben megvetette magát, amiért -olyan riadt és reszketega hangja. - Elég a melodrámából, lányom. Untat. Anyád azért hagytael a házat, mert csökönyös volt, és fiatal ahhoz, hogy a józanész szavára hallgasson. Szerelmi csalődás érte, és igent mondottaz első kérőnek. Hiába bánta aztán, amíg csak élt; ami történt,megtörtént. De te már nem vagy fiatal lány, amilyen ő volt;épp elég idős vagy, hogy használd az eszed. A szerződés márelkészült. Hívd be Jonest, szépen aláírjuk, és minden megy amaga útján, mintha az iménti neveletlen kitörésedre soha nemis került volna sor. Scarlett;: hátat fordított az öregnek. Nem hiszek neki. Meg ;se akarom hallani az ilyen beszédet. Felemelte a széket, és visz-szavitte a helyére, majd gondosan letette, úgy, hogy lábai ponto-san illeszkedjenek a mélyedésekbe, amelyeket az évek hosszú ;során át a szőnyegbe vájtak. Nem félt többé a nagyapjától, dü- ,hös sem volt már rá, de nem is sajnálta. Amikor ismét szembe-fordult vele, mintha soha nem látta volna. Idegen volt. Zsarno-ki, alattomos, érdektelen öregember, akit nem ismert, és nem ;is akart megismerni. - Nem vertek annyi pénzt a világ teremtése óta, amennyiértén itt maradnék - mondta, inkább magának, mint az öregem-bernek. - Semennyi pénz nem éri meg, hogy az ember élve elte-metkezzék. - Viaszfehéí arcában szikrát vetett a zöld szempár. - Neked itt a helyed - hiszen te már halott vagy, csak nemakarod beismerni. Mire holnáp felkel a nap, én már itt semvagyok. - Azzal az ajtóhoz sietett, és felrántotta. - Sejtettem, Jerome, hogy itt hallgatózik. Kerüljön csak bel-jebb bátran. 43 - Ne légy már olyan bőgőmasina, Pansy, nem lesz semmiajod. A vonat egyenesen Atlantáig megy, ott van a végállomás;sak le ne szállj, amíg oda nem ér. Zsebkendőbe varrtam egy~cis pénzt, és a zsebkendőt odatűztem belülről a kabátod zsebé-ez. A jegyedet odaadtam a kalauznak, és ő megígérte, hogyondja lesz rád A pokolba is, mit nyafogtál, hogy haza szeret-él menni. Hát most hazamégy, úgyhogy embereld meg magad. - De Scarlett asszony, én még sose utaztam vonaton egyma-'gamban! . - Lárifári, most se egymagadban leszel; rajtad kívül még ren-getegen utaznak ezen a vonaton. Te csak szépen nézz ki az abla-kon, fogyaszd el, amit Mrs. O'Hara becsomagolt neked a kosár-ba, és észre se veszed, már otthon is vagy. Megsürgönyöztemaz érkezésed, úgyhogy várni fognak az állomáson. - De Scarlett asszony, hát mihez kezdjek én, ha maga nin-esen? Én úri komorna vagyok! Mikor tetszik majd hazajönni? - Jövök, ha ott leszek. Nem tudom még: De most már szálljfel, azonnal indul a vonat. Minden Rhetten múlik, gondolta Scarlett, és minél előbbmegjön, annál jobb. Nem tudom, hogy leszek meg az unoka-testvéreimmel. Megfordult, rámosolygott Jamie feleségére, és.mesterkélten élénk, lányos hangon csicseregte: - Soha nem fo-gom tudni meghálálni, Maureen, hogy befogadtatok. Borzasztóboldog vagyol~, de képzelem, mennyi gondot okozok nektek.Maureen belékarolt; így távolodtak el a vonattól, amelynekporlepte ablakából Pansy elkeseredve bámult utánuk. - Nagy-szerű lesz minden, Scarlett - mondta. - Daniel boldogan engedzát neked a szobáját, mert így legalább átköltözhet Patriciához,és ismét egy szobában lakhat az öccsével. Ez volt a titkos vágya,csak nem merte megmondani. Kathleen pedig repes örömében,amiért a komornád lehet. Úgyis ezt a mesterséget szeretné kita-nulni, téged pedig valósággal bálványoz. Amióta csak megjött,462 . 463 most látom először boldognak azt a csacsi lányt. Nem vagyte arra való, hogy ez a vén madárijesztő dróton rángasson; kö-zöttünk a helyed. Micsoda arcátlanság, hogy gazdasszonytakart csinálni belőled! Nekünk is szükségünk van rád, de azért , mert szeretünk. Scarlett máris jobban érezte magát; a Maureenból sugárzómeleg gyengédségnek nem lehetett ellenállni. De azért bízottbenne, hogy a vendégeskedés nem tart majd sokáig. Istenem,az a töméntelen gyerek! Bármliy könnyedén fogta is Maureen Scarlett karját, érezte,hogyan f.eszülnek meg az izmai. Mint egy riadt csikó, gondolta;csak ineg ne bokrosodjék! Igazából arra lenne szüksége, hog.yfeltárja a szívét, és amúgy jó régimódiasan kibőgje magát. Ter-mészetellenes, hogy egy asszony soha ne beszéljen önmagáról,és az is különös, hogy a férjét még csak meg sem említi. Azember már-már elgondolkodik, hogy vajon... De Maureen nemfecsérelte töprengésre az időt. Már akkor, amikor apja kocsmá-jában a poharakat mosta, megfigyelte: előbb-utóbb mindenkikitálalja búját-baját, csak időt kell hagyni neki. És bizonyos `volt benne, hogy e tekintetben Scarlett sem más; mint a többiek.Az O'Harák három, egymás mellé épült jókora téglaházbanlaktak. A házaknak elöl is, hátul is voltak ablakaik, és belsőelrendezésük is azonos volt; két-két helyiséggel emeletenként.A földszinten volt a konyha meg az ebédlő, az első emeletenkét egymásba nyíló nappali, a másodikon és a harmadikon pe-dig két-két hálószoba. A keskeny előszobából csinos lépcsőházvezetett az emeletekre, s mindegyik ház mögött tágas udvar éskocsiszín volt. Scarlett Jamie-ék egyik harmadik emeleti hálószobáját kaptameg. Itt lakott Daniel és Brian, amíg az utóbbi át nem költözötta nővéréhez, de az ő ágya is itt maradt. Amúgy a szoba fiatalfiúkhoz illően puritán volt, a két ágyon kívül csak szekrény,íróasztal és két szék állt benne. A berendezést azonban jókorairos-fehér rongyszőnyeg és foltokból összerótt, tarka ágytaka-rk élénkítették. Maureen csipketerítővel borította le az íróasz-ilt, és tükröt akasztott fölé, hogy Scarlettnek öltözőasztala isgyen. Kathleen meglepő ügyességet tanúsított a fésülésben,mindenre kész volt, hogy Scarlett kedvében járjon. Amellettündig ott volt a közelben, hiszen Mary Kate-tel és Helennelosztozott a másik harmadik emeleti hálószobán.Jamie házában csak egyetlen kisgyermek volt, a négyéves Ja-cy, de a nap nagy részét ő is a másik két házban töltötte, aholasonló korú unokatestvéreivel játszhatott.Napközben, mialatt a férfiak dolgoztak és a nagyobb gyere-~k iskolában voltak, a három ház a nők birodalmává vált.carlett azt hitte, ettől majd viszolyogni fog. Csakhogy múltjalegkevésbé sem készítette fel az O'Hara család nőtagjaival valóEzeknek a nőknek nem volt titkuk egymás előtt, és nem is~tudták, mi a titkolózás. Kimondtak mindent, ami eszükbe ju-~ott, és Scarlett elpirult bizalmas közléseik hallatán. Ha valami-~en nem egyeztek, összekáptak, és amikor kibékültek, sírvaölelgették egymást. Számukra a három ház egyetlen családi ott-fion volt; ki-be jártak egymás konyhájába, kedvük szerint állí-tottak be egy csésze teára; s megosztottak minden házimunkát:felváltva vásároltak, sütöttek, s gondozták az állatokat az udva-ron meg az istállóvá alakított kocsiszínekben.És ami a fő: remekül érezték magukat. Nevetés, pletykálko-dás, bizalmas vallomások és az embereik ellen szőtt bonyolult,de ártalmatlan kis összeesküvések közepette telt az idő. Ésmindebbe érkezésének pillanatától fogva bevonták Scarlettet is,mintha örök időktől közéjük tartozott volna, ő pedig napokonbelül valóban így is érezte. Nap mint nap elkísérte a piacra Mau-reent vagy Katie-t, hogy együtt válogassák ki a legszebb áruta legjutányosabb áron; kacarászva tanulmányozta Polly ésKathleen társáságában a sütővassal és szalagokkál művelhetővarázslatok titkát, és amikor Maureen meg Katie már faképnél 464 465 hagyták, mint menthetetlen akadékoskodót, ő még mindig bítorhuzatok és kárpitok között turkált a háztartására fölöttébrátarti Patriciával. Itta egyik csésze teát a másik után, és közbehallgatta a beszámolókat a nap aprő győzelmeiről és gondjairóés noha a maga titkaiba senkit sem avatott be, senki nem nógalta vallomásra, és nem is tett sértetten féket a maga nyelvért" - Nem is tudtam, hogy az emberekkel ennyi minden érdeketörténik - mondta Maureennak, őszinte csodálkozással. i Az estéknek megint más volt a rendjük. A férfiak keményedolgoztak, és fáradtan tértek haza. Jó vacsorára vágytak, hogutána pipára gyújtsanak, és felhajthassanak egy-két pohárralMindebben soha nem is volt hiány Utána pedig mint~gy magától alakult a további műsor. A nap végén sokszor valamennyiéMatt házában gyűltek össze, mert Mattnek öt kisgyermeke voltakik ekkorra már odafenn aludtak. Maureen és Jamie nyugodtan hagyhatta Jackyt és Helent Mary Kate-re, Patricia meg áthozta a maga két- és hároméves kicsinyeit; olyan mélyen aludtak, hogy a helyváltoztatásra sem riadtak fel. Nem sok időbtelt, és megszólalt a muzsika. Később, amikor Colum is megjött,ő vette át á vezér szerepét. Amikor Scarlett először pillantotta meg a bodhran-t, nagyméretű tamburinnak gondolta. A fémkarikába foglalt, kifeszített bőrdarab jó két láb átmérőjű volt, de lapos, mint a tambu-, rin, és Gerald úgy is tartotta, mintha az volna. Aztán leült,a térdére tette, és a közepén fogott fapálcával kezdte ütni, hola pálca egyik végével, hol a másikkal.--Tehát dobról van szó, gondolta Scarlett, bár dobnak elég si-lány Csakhogy ekkor Colum vette át Geraldtól a hangszert.Bal tenyerét a feszes bőr alá helyezte, mintha simogatná, és jobbcsuklója egyszer csak mintha cseppfolyóssá vált volna. Egyikkeze fel-alá járt a dobon, hol a tetejét, hol az alját, hol a közepétérintve, másik kezével a pálcát forgatta, furcsa, látszólag nemtö-rődöm, esetleges mozdulatokkal, és mindebből valamilyen sza-kadatlan, vérforraló ritmus kerekedett. A hangzás színe és erős-ge változott, de a delejes, felzaklató ritmus mindvégig azonosaradt, akkor is, amikor kisvártatva bekapcsolódott a hegedű,síp, majd a harmonika. Maureen kezébén ugyan ott volt aattogtató, de mintha megfeledkezett volna róla, annyira ma-ual ragadta a muzsika. Scarlett pedig átengedte magát a dobszónak. Sírt és nevetett,úgy táncolt, ahogy soha nem is álmodta. Aztán Colum egy-er csak letette maga mellé a földre a bodhran-t, és inni kért,ondván, hogy "szárazra doboltam magam" - és Scarlett csakost látta, hogy mindenki éppoly felhevült, mint ő maga.Borzongó, áhítatos döbbenettel nézett az alacsony, tömpe or-~, mosolygós kis figurára. Ez az ember nem olyan, mint a - Scarlett, drágám, te sokkal jobban értesz az osztrigához,int én - mondta Maureen a piac bejáratánál. - Kiválasztanádlegfinomabbat? Párolt osztrigát szeretnék készíteni Colum-~k uzsonnára. - Uszonnára? Az osztriga nehéz étel, inkább vacsorára való. - Éppen azért veszem. Colum ma este beszél egy gyűlésen,jó erőben kell lennie hozzá. - Miféle gyűlésen? Mi is elmegyünk? - A "Jasper Greenek", az amerikai ír önkéntesek katonaegy-~ének gyűlésén. És ott nőket nem látnak szívesen.- És mit keres ott Colum? - ?~, tudod, hát először is emlékezteti őket, hogy bármilyengóta éljenek is Amerikában, attól még írek maradnak. Utánaaposan megríkatja a társaságot, olyan szépén beszél az óhazá-1, végül pedig rábírja őket, hogy nyúljanak minél mélyebbenzsebükbe; az írországi szegények javára. Jamie azt mondja,odálatos szónok. - Azt elhiszem. Columban van valami különös varázserő. - Hát akkor kutass fel neki különösen varázslatos osztri- 466 467 Scarlett elnevette magát, és Maureen ír tájszólását uígy szólt: - Hát hogy lesz-e bennük gyöngy, azért nem ;jót, de hogy pazar ragu lesz belőlük, arra szavamatColum belenézett a színültig rakott, gőzölgő tányérba, és szetöldöke a magasba szaladt. - Nem lesz ez az uzsonna kistúl gazdag, Maureen? - Ma különösen zsíros osztrigákat árultak a piacon - kuncgott Maureen. - Az Amerikai Egyesült Államokban nem nyómnak naptár kat? - Csitt, Colum, edd imeg, mert kihűl. - Nagyböjt van, Maureen. Nem ismered a szabályokat? Nalegy étkezés, azt pedig délben már elköltöttük.Hát mégiscsak igazuk volt a nénikéknek! Scarlett lassan letete kanalát, és együttérzőn nézett Maureenra. Pocsékba mega finom étel! És most ő is penitenciát gyakorolhat, és el kéihogy teljék mélységes bűnbánattal. Miért is kellett Columnaléppen pappá lennie? Ekkor azonban ámulattal látta, hogy Maureen csak mosolyog, és kanalával buzgón igyekszik kihalászni egy osztrigát - Nekem nincs félnivalóm a pokoltól, Colum - közölte. - Felmentésem van, mint minden O'Harának. És mert te is O'Harvagy, edd csak meg szépen az osztrigádat, és teljék örömee benne. - Miféle felmentésük van az O'Haráknak? - kérdezte Scarletlértetlenül. Maureen helyett Colum válaszolt, igaz, nem olyan derűsen;mint a sógornője. - Vagy harminc esztendővel ezelőtt Írországotéhínség sújtotta, méghozzá két egymást követő évberi. Mert nemvolt mit enni, füvet rágtak, de később már fű sem volt. Irtózato-san szenvedett a nép. Hullottak, mint a legye~, és sehonnansem jött segítség. És ekkor egyes egyházközségekben a papokazoknak, akik életben maradtak, felmentést adtak minden jö- 46s ibeli böjt alól. Ilyen egyházközségben laktak az O'Harák is.ért nekik nem kell böjtölniük, éppen csak húst nem éhetnek.És Colum mereven bámult a tányérját megtöltő sűrű, vaj-ttyes lébe. Maureen elfogta Scarlett pillantását, és ajkához emelte ujját,ajd kanalát lóbálva sürgette Scarlettet, hogy egyen csakHosszú percek múltán Colum is felemelte kanalát, de mígfogyasztotta az ízletes osztrigát, egyszer sem nézett fel, s utánacsak kurtán mondott köszönetet. Aztán már induit is; Pat-'ciáékhoz ment, ahol Stephennel lakott közös szobában.Scarlett kíváncsian pillantott Maureenra; majd óvatosanegkérdezte: - Te is ott voltál a nagy éhínség idején? - Ott bizony - bólintott Maureen. - Apámnak kocsmája volt,gyhogy mi jobban elboldogultunk. Italra mindig kerül pénze~z embereknek, és így volt miből tejet meg kenyeret vennünk.szegény földművelőket sújtotta leginkább a csapás. Istenem,borzalmas volt. - Keresztbe fonta karját a mellén, és megbor-~ongott. Szemét elfutotta a könny, hangja remegett. - Iüdod,~ekik csak krumplijuk volt. A búzájukat, a teheneiket, a tejetmeg a vajat eladták, hogy ki tudják fizetni a tanyájukbérletét.Maguknak csak a lefölözött tejet tartották meg, egy kis vajat,meg néhány tyúkot, hogy vasárnaponként néha tojás is jussonaz asztalra. De a legfőbb táplálékuk a krumpli volt; igaz, abbólbőven termett. Csakhogy aztán a krumpli egyszer csak megrot-hadt a földben, és nem maradt semmijük. - Maureen elnémult,és átkarolva magát lassan ringatózott eiőre-hátra. Szája reszke-tett, és egyszer csak nyersen, elgyötörten felsikoltott.Scarlett felugrott, és átölelte Maureen remegő vállát, Mau-reen pedig Scarlett mellére hajtotta fejét, úgy zokogott. - Nemis tudod elképzelni, milyen az, ha az embernek nincs mit ennie.Scarlett a kandallóban hamvadó parázsra nézett. - De tu-dom, hogy milyen - mondta, majd Maureent magához szorítvaelmondta, mi történt, amikor az égő Atlantából hazatért Tarára. 469 Nem könnyezett, a hangja sem volt sírós, amikor a pusztulbeszélt, a hosszú hónapokon át mai~dosó éhségről, a fenyféhhalálról. De aztán folytató~iott az elbeszélés: anyjáról,hazaérve holtan talált, apjáról, akinek eszét vette a bánatekkor Scarlett összeomlott. És most Maureen ölelte magához a zokogó asszonyt. 44 Úgy tetszett, mintha a somfák egyetlen éjszaka alatt borulvolna virágba. Amikor Scarlett és Maureen egy reggel a piaindultak, az út fölött valóságos virágfelhők lebegtek. - Hát nem gyönyörű? - sóhajtotta lelkesen Maureen. - Néahogy a reggeli nap átsüt a finom szirmokon és rózsaszínfesti őket! És délben - meglátod - fehérek lesznek, mint a hattolla. Szerintem nagyon szép a várostól, hogy teleülteti az utkat, hadd gyönyörködjék mindenki a látványban! - Mélyetlegzett. - Pikniket rendezünk a parkban, Scarlett, hogy minyájan beleszagoljunk a tavaszi levegőbe. Gyere, siessünk,nagyszabású vásárlást csapunk! Délután sütni fogok, és holna mise után egész napra kimegyünk a parkba.Hát már. szombat van? Scarlett gyors fejszámolást végzfÚristen, már majdnem egy hónapja él itt, Savannah-ban! Elcsarodott a szíve. Miért nem jön meg Rhett? Hol járhat? Akmi dolga volt Bostonban, nem tarthat ilyen soká...Bostonban - mondta épp ekkor Maureen, és Scarlettna lélegzete is elállt. Megragadta Maureen karját, és gyanavón meredt rá. Honnan tudhatja, hogy Rhett Bostonban vaEgyáltalán honnan tudhat Rhettről bármit is? Hiszen egy árszót sem meséltem neki. - Mi a baj, Scarlett, drágám? Csak nem bicsaklott meg bokád? - Mit beszéltél Bostonról? -.Azt mondtam, nagy kár, hogy Stephen nem jöhet velünkknikezni, mert ma Bostonba utazik. Lefogadnám, hogy otttán nincsenek virágba borult fák. De hát legalább láthatjaiomast meg családját, és hírt hozhat róluk: Fog örülni azeg James. Hát nem csodás elgondolni, hogy az O'Hara testvé-k így behálózzák egész Amerikát?Scarlett némán haladt Maureen oldalán. Szégyellte magát.~gy is lehettem ilyen utálatos? Maureen a barátnőm; sohaég ilyen közeli barátnőm nem volt. Dehogy, kémkedne ő utá-nn, dehogy vájkálna a magánéletemben. De hiába, ideges va-~ok; sok idő múlt el, és még csak észre sem vettem. Bizonyáraért förmedtem rá Maureenra ilyen csúnyán. Sok idő múlt el,Rhett még most sincs itt... Maureen azt latolgatta, mit is készítsen a piknikre, ő pedigla sem figyelve bólogatott, és közben agyában úgy repdestekrgődve ide-oda a kérdések, mint szűk kalitkába zárt madarak.~jon rosszul tette, hogy nem ment vissza Charlestonba a néni-ivel? És egyáltalán: jól tette-e, hogy elhagyta Charlestont?Előbb-utóbb megbolondulok. Nem szabad ezen töprenge-m, mert ,mindjárt sikítani kezdek!De hiába: agya csak zakatolt tovább.Talán jól tenné, ha megbeszélné a dolgot Maureennal. Maureeny meg tudja nyugtatni az embert, meg aztán okos is, annyi min-nben eligazodik. Bizonyára megértene, és talán segíteni is tudna.De mégsem. Inkább Colummal beszélek. Holnap, a piknikeniven lesz rá alkalom. Sétára hívom, megmondom, hogy be-élni szeretnék vele. Colum majd tudja, mit kell tenni. A magaódján Colum nagyon is hasonlít Rhettre. Ő is önálló, teljestékű egyéniség, és mindenki más jelentéktelenné törpül mel-tte, mint ahogy Rhett mellett is; ha Rhett belép egy szobába,lesz ott az egyetlen férfi, és a többi férfi csupa kisfiú. Ésolum is megold mindent, akárcsak Rhett, és közben jót nevetegészen, épp úgy, mint ő. Scarlett nevetett magában, amikor eszébe jutott, hogyan fes- 470 471 tette le Colum Polly apját. "Hát bizony nem akárki ez a Mac-Mahon, a híres-neves építőmester! Szép nagydarab ember, akarja beillenék kőtörő kalapácsnak, majd szétreped rajta az a;drága, firiom kabát; bizonyára Mrs. MacMahon választottahogy méltón mutasson a cifra ünneplője mellett, mert mi másérthordana férfiember ilyen cicomás bársonyholmit? És istenesember is ez a MacMahon, semmi kétség; ő aztán tudja, micsodadicsfény lebeg az olyan ember körül, aki az Úristennek épít há- :zat itt, Savannah városában. Meg is áldottam érte a magam=szerény módján. Azt mondtam neki: Hitemre, az ilyen ájtatoslélek bizonyára legföljebb negyven százalék hasznot sajtol kiaz egyházközségből, egy pennyvel se többet! Láttátok volna :hogy villámlott a szeme, hogy kidagadtak az izmai! Még a var- ?rások is majd megpattantak azon á drága bársonykabáton! Pe-dig hát a fejemet tenném rá, építőmester úr - mondom neki -, ;hogy bárki más ötven százalékot is zsebre vágna, elvégre a püs- ..pök úr ereiben egy csöpp ír vér sem csörgedezik!Na erre aztán színt vallott az a derék ember! Úgy elbődült, 3hogy azt hittem, menten az utcára re ülnek az ablakok! Hogy P azt mondja: Gross?! Hát hívhatnak így katolikus embert!És lefestette nekem a püspököt, de olyan galádságokat meséltám, hogy pap lévén egy szavát sem hihetem el! De azért csakbólogattam együttérzően, megosztottam vele a sérelmeit meg .a sörét, és végül kirukkoltam vele, hogy mást is ért ám sérelem:például az én szegény kis unokahúgomat. Berzenkedett is a de-rék ember erkölcsi érzéke! Olyan indulat fogta el, hogy tulajdon :két erős kezével akarta lerombolni a tornyot - alig tarthattamvissza! A végén még majd sztrájkra szólítja valamennyi embe-rét; de remélem, erre azért csak nem vetemedik! Mindenesetremegígérte; értésére,adja a püspök úrnak, milyen drága neki ami kis Scarlettünk lelki nyugalma, de úgy ám, hogy az az örökkéaggályoskodó kis ember valahogy félre ne érthesse a dolgot, ;és ha szükséges, annyiszor hozakodik elő az üggyel, hogy a püs-pök úr is belássa, nem babra megy ám a játék!" 472 - Nem árulnád el, miért mosolyogsz olyan napfényesen a ká-'posztafejekre? - kérdezte váratlanul Maureen.Scarlett barátnőjére is rásugározta mosolyát. - Mert örülök,hogy tavasz van, és hogy pikniket rendezünk - mondta. És per-sze azért, mert most már bizonyos volt benne, hogy visszakapja Tarát. Scarlett még soha nem járt a Forsyth parkban. A Hodgson-ház, igaz, éppen szemközt volt vele, de amikor odaértek az ava-tóünnepre, már sötét volt. Így aztán most elállt a lélegzete isa látványtól. A bejáratot kétfelől kőszfinxek őrizték. A gyerekekvágyakozva szemlélték őket, de hiába, nem mászhattak á hátuk-ra, így aztán futásnak eredtek a park széles főútján. Előbb azon-ban meg kellett kerülniök Scarlettet, akinek mintha gyökeretvert volna a lába. . A szökőkút két keresztúttal arrébb volt, de hatalmas méreteimiatt egész közelinek tetszett. Minden irányba hatalmas vízsu-garak lövelltek szét belfíle és hullottak vissza, gyémántosan csil-logó zuhatagban. Scarlett megigézve bámult; még nem látottehhez fogható pompás szerkezetet. - Gyere már beljebb! - nógatta Jamie. - Meglátod, közelrőlmég szebb lesz! Jamie nem túlzott. Az erős napfény szivárványszínűre festettea táncoló vízkévéket, amelyek minden közeledő lépéssel változ-tatták formájukat: megvillantak, el'tűntek, majd ismét a magas-ba szöktek. A szikrázó csodakúthoz vezető utat hatalmas fákszegélyezték; fehérre meszelt törzsükön foltokban vibrált lomb-jaik árnyéka. A medence körüli vasrácshoz érve Scarlett kábul-tan hajtotta hátra fejét, hogy felnézhessen a szökőkút harmadikszintjét megkoronázó nimfára. A szobor nagyobb volt, mintő; magasra emelt kezében varázsvesszőt tartott, amely habosvízcsóvát lövellt a ragyogó kék ég felé. - Nekem legjobban a kígyóemberek tetszenek - jegyezte megMaureen. - Valahogy látszik rajtuk, milyen jól érzik magukata bőrükben! - A szobrokra mutatott, és Scarlett szeme követte 473 mozdulatát. A bronztritonok tetszetős gyűrűkbe rendezett pik-kelyes farkukon térdeltek a hatalmas medencében, fél kézzelcsípőjüket támasztva, a másikkal kürtöt emelve ajkukhoz.Maureen kiválasztott egy árnyas tölgyfát, a férfiak leterítet-ték a pokrócokat, a nők lerakták a kosarukat. Mary Kate ésKathleen letette a fűbe Patricia kislányát és Katie legkisebb fiát,hadd másszanak kedvükre. A nagyobbacska gyerekek egykettő-re belemelegedtek a játékba; szaladgáltak, ugrándoztak. - Pihentetem a lábam - mondta Patricia, és Billy segítségéveHleült, hátát a fának támasztva. - Menj csak, menj - szólt rápárjára durcásan az asszonyka -, semmi szükség rá, hogy egésznap a szoknyám körül sündörögj. - Billy arcon csókolta, majdlecsúsztatta válláról a harmonikát, és odatette felesége mellé a fűbe. - Később majd játszom neked valami szépet - mondta bizta-tóan, és útnak eredt, mert valamivel messzebb egy csapat férfinagy baseballcsatát vívott. - - Menj csak, Matt, veresd te is össze magad! - buzdítottaa férjét Katie. - Nagyon helyes, tűnjetek csak el mind - hessegette a férfia-kat Maureen. Jamie és a két nagyobb fiú máris neküramodott;Colum és Gerald lassabb léptekkel követte. őket. - Mire visszaérnek, a fél világot befalnák! - Maureen hangjá-ban jóleső; boldog melegség vibrált. - Még jó, hogy a kosarak-ból egy egész hadsereget is jóllakathatnánk.Scarlett először elképedt a töméntelén ennivaló láttán, de az- ..tán ráeszmélt, hogy egy óra alatt alighanem az utolsó morzsáig .elfogy; a népes családoknál már csak így van ez. Őszinte szere-tettel nézte el nőrokonait, és tudta, ha majd megjönnek a fér-fiak, felgyűrt ingujjal, nyitott gallérban, kabátjukat, kalapjukat , a kezükben hozva, irántuk is ugyanígy érez majd. Szinte öntu-datlanul foszlott le róla minden társadalmi előítélet; már el isfelejtette, milyen kényelmetlenül érezte magát, amikor kiderült,hogy rokonai odahaza a közeli földesúr szolgálatában álltak:atie fejőlány volt, Patricia szobalány, Matt ács, aki az épülete-t és kerítéseket tartotta karban, Gerald pedig Matt segédje.e mindez mit sem számított; Scarlett boldog volt, hogy ugyan-t a nevet viseli, mint ők. Letérdelt Maureen mellé, hogy segítsen a kicsomagolásban.Remélem, a férfiak nem csellengenek el túl sokáig - mondta.Csudára megjött az étvágyam itt a szabad levegőn.Mire a kosár jóformán kiürült, Maureen feltette a teavizetspirituszforralóra. Billy Carmody felemelte harmonikáját, és~á,kacsintott Patriciára. - Megígértem, Patsy, hogy játszom ne-~ked valami szépet. Válassz, mi legyen az? - Csitt, Billy, ne még - mondta Katie. - A kicsik mindjárt elal-szanak. - Ott, ahol a legsűrűbb volt az árnyék, öt kis test nyúltel az egyik pokrócon. Billy halkan fütyörészni kezdett, majdugyanilyen csendesen folytatta a dallamot harmonikáján. Patri-cia rámosolygott, félresimított egy tincset a kis Timothy homlo-kából, és dúdolni kezdte a bölcsődalt, amelyet férje játszott.Szél szárnyán, vad éjszín tenger fölöttAngyalok jőnek, álmodon őrködők,Angyalok jőnek, hogy őrizzenek,Hallgasd a szelet a tenger felett.Halld, fú a széf, drága, halld, fú a szél.Fődet ne horgaszd, halld, fú a szél.Kékséges vízre kiúsznak a sajkák,S az ezüst heringet csak egyre hajtják.Ezüst a hering és ezüst a tenger,Ezüst Iesz nékünk a kedvesemmel.Halld, fú a szél, drága, halld fú a szél,Fődet ne horgaszd, halld fú a szél.Egy másodperc csend lett, majd Timothy kinyitotta szemét,és álinosan motyogta: - Még egyszer, légy szíves... 474 475 - Ó, igen, kisasszony, énekelje el még egyszer!Mindnyájan döbbenten néztek fel a közelben álló ismeretlenfiúra, aki durva, piszkos kezében rongyos sapkát szorongatott;és foltozott kabátot viselt. Ha állán nem ütközik ki a sötét.bo!rosta, tizenkét esztendősnek vélhették volna. - Hölgyek, uraságok, bocsánat - mondta ünnepélyesen. - Tu:dom, micsoda vakmerőség, hogy megzavarom a családi együtt-létet; de valaha az édesanyám ezzel a dallal ringatott el bennün-ket, a húgaimat meg engem, és amikor meghallottam, nemtudtam ellenállni... - Ülj csak le, fiú - mondta Maureen. - Maradt egy kis gazdát-lan sütemény, és a kosárban is akad még kenyér meg egy darabfinom sajt. Hogy hívnak és hová valósi vagy?A fiú odatérdelt Maureen mellé. - Danny Murray a nevem;asszonyság. - Félresimította homlokából erős szálú fekete haját,majd kabátujjába törölte kezét, hogy átvegye Maureentól a ke-nyeret. - Az otthonom pedig - már amikor éppen otthon vagyok - Connemara. - Azzal hatalmasat harapott a kenyérből.Billy ismét játszani kezdett. Fődet ne horgaszd"... - énekelte Katie, a fiú pedig lenyelte - a falatot, és vele énekelt. - ". . halld, fú a szél " - Háromszor ismételték meg a strófátelejétől végig. Danny Murray fekete szeme úgy csillogott, minta karbunkulus. - Most már láss neki az ételnek, Danny Murray - mondtaMaureen, nem is leplezve megiridultságát. - Még szükség leszminden erődre. Most felteszek egy fazék teavizet, utána pe-dig tovább énekelsz nekünk. Isteni adomány a hangod. -Maureen nem túlzott; a fiú ír tenorja éppoly tiszta volt, minta Geraldé. Az O'Harák szorgosan rendezgették a teáscsészéket, hogy azéhes fiú zavartalanul kebelezhesse be a maradékot. - Tudok egy új dalt, talán tetszeni fog maguknak - mondtavégül, miközben Maureen kitöltötte a teát. - Philadelphiában~nultam, amikor kikötött a hajó, ahol szolgálok. Akarják,~ogy elénekeljem? - Mi a címe, Danny? Hátha ismerem - mondta Billy.Hazaviszlek." - Nem ismerem - rázta a fejét Billy -, de örömmel megtanul-~ám tőled. - Én pedig örömmel megtanítlak rá - vigyorodott el szélesenDanny majd haját hátradobva mélyet lélegzett, és ajkai közülnáris ezüstös gyöngysorként pergett az édes dallam: . Kathleen, átmegyek veled A tajtékos óceánon, Hiszen oda húz szived, Hiába lettél a párom. Arcod rózsája lesápadt, Lcitom, enyész napra nap, Hangodból hallszik a bánat, Hű szemedböl könny fakad. Hát hazaviszlek én, Kathleen, E'sak szíved ne gyötrödne már,Amikor zöldell a határ, Elviszlek én haza, Kathleen. ~lbűvölő dal volt. Scarlett lelkesen tapsolt, kórusban a töb-biekkel. - Olyan szép volt, hogy közben elfelejtettem megjegyezni -mondta Billy elszontyolodva. - Énekeld el még egyszer, Danny,hogy a fülembe másszon. - Nem! - ugrott talpr Kathleen O'Hara, könnyben úszószemmel. - Én nem bírom még egyszer végighallgatni! Ne hara-gudjatok rám, de most nem tudok itt maradni. - Azzal könnyeittörölgetve óvatosan átlépdelt az alvó gyerekek fölött, és el-szaladt. - Igazán sajnálom - mondta a fiú. 476 477 - Ej, fiam, te aztán igazán nem tehetsz róla - szólalt megColum. - Nagy örömet szereztél valamennyiünknek. Az az igaz-ság, hogy szegény kislánynak majd megszakad a honvágytóla szíve, és ráadásul őt is történetesen Kathleennek hívják. Demondd csak, a "Kildare-i síkság"-ot nem ismered véletlenül?Billy, ez a harmonikás itt, különösen szépen húzza. Igazi ünnep-nap lenne, ha eldalolnád, ő meg kísérne - mintha csak hangver-.senyen ülnénk. . Addig muzsikáltak, míg csak a fák mögött le nem bukota nap, és a szellő csípősre nem fordult. Akkor aztán elindultakhazafelé. Jamie szívélyesen invitálta vacsorára Danny Murrayt,de az nem fogadta el; sötétedéskor már a hajóján kellett lennie. - Jamie, én úgy gondolom, az lenne a legjobb, ha hazavin-ném magammal Kathleent - mondta Colum. - Most már elégsoká volt itt, hogy megszokja az idegen földet, de hiába, úgylátszik, a honvágy erősebb benne.Scarlett kis híján a kezére loccsantotta a forró teavizet. - Mi-ért, Colum, hát te utazni készülsz? - Természetesen, drágám. Hazamegyek. Hiszen csak látoga-tóba jöttem. - De hát a püspök még nem gondolta meg magát! És vanmég más is, amirői feltétlenül beszélni szeretnék veled. - Ej, Scarlett, drágám, hiszen nem ma este utazom! Jut mégidő mindenre. No és neked mit súg az asszonyi szíved? Marad-jon Kathleen, vagy menjen haza? - Maureent kérdezd; én nem tudhatom. Maureennal dügtaössze a fejét, amióta hazaértünk. - Különben is, mit számít,hogy mi lesz Kathleennel? Scarlettet csak Colum érdekelte.Hogy tehet ilyet, hogy egyszerűen csak összecsomagol és el-megy, amikor neki, Scarlettnek olyan nagy szüksége van rá?Istenem, milyen könnyelmű voltam, hogy ott danolásztam azzala szurtos fiúval! Miért nem hívtam el sétálni Columot, úgy,ahogy elterveztem? Vacsoránál Scarlett csak csipegetett; alig tudta visszanyelniAmikor rendbe tették a konyhát, Maureen felnyögött. - Jaj,~breg csontjaim! Ma este korán ágyba bújok. Nem való már~ekem egész nap a földön üldögélni; olyan merev vagyok, mint~ki karót nyelt. Mary Kate! Helen! Ti is tegyétek el magatokatGholnapra. Reggel iskola! Scarlett is nehezen mozgatta tagjait. Nagyot nyújtózkodotta karosszékben, a kályha előtt. - Hát akkor jó éjt - mondta. - Maradj még, elszívom a pipámat - mondta Colum. - Jamie'akkorákat ásít, hogy látom, őrá se számíthatok.Scarlett átült a Colummal szemközti székre, Jamie pedig elin-dult a lépcsőn, útközben még megsimogatva Scarlett fejét.Colum megszívta pipáját. A dohány kesernyés-édes illata be-lengte a helyiséget. - Tűz mellett esik a legjobban beszélgetni - mondta rövid csend után. - Hát halljuk, Scarlett, mi nyomjaa szívedet? Scarlett mélyet sóhajtótt. - Nem tudom, Colum, mihez kezd-jek a házasságommal. Attól félek, mindent elrontottam.A félhomályos, kellemes meleg konyha valósággal csábított anyílt vallomásra. Aztán meg Scarlett kissé ködösen úgy gondolta:amit a papnak most elmond, az bizonyára éppoly mély titok ma-rad, mintha a szűk kis templomi fülkében gyónná meg keserveit.Az elején kezdte; nyíltan feltárta házasságkötése örténetét. - Akkoriban nem szerettem Rhettet, illetve nem voltam biztosaz érzelmeimben. Valaki másba voltam szerelmes. És amikorrájöttem, hogy valójában őt szeretem, addigra már ő nem szere-tett engem. Legalábbis ezt mondta. De nem hiszem el, Cólum.Lehetetlen, hogy igaz legyen. - És el is hagyott? - El. Csakhogy utána meg én hagytam el őt. És épp ezengyötrődöm, nem követtem-e el hibát. - Várj, szeretnék mindent világosan látni... - És Colum vég-telen türelemmel látott hozzá, hogy kibogozza Scarlett történe- 478 479 tének zűrzavaros részleteit. Jóval elmúlt éjfél, amikor megtiszto-gatta rég kihűlt pipáját, és zsebre rakta. - Okosan tetted, kedvesem, amit tettél. Az emberek azt hi-szik, hogy amiért mi, papok hátul gomboljuk össze a gallérun-kat, már nem is vagyunk férfiak. Nagy tévedés. Én megértema férjedet, sőt őszintén együtt érzek vele. Az ő baja, Scarlettmélyebben gyökerezik, mint a tiéd, és sokkal fájdalmasabb.Mert ő önmagával küzd, és ez a harc az erős férfiakat kiváltkép-pen megviseli. A végén visszatér majd hozzád, de akkor légvele nagylelkű, mert tele lesz sebekkel.- De mikor lesz az, Colum? - Azt nem~tudom megmondani. De egyvalamit tudok. A visz-szavezető utat neki kell megtalálnia, te nem tudod rávezetni.Ezt a harcot neki egyedül kell megvívnia magával, amíg csakbele nem nyugszik, hogy szüksége van rád, és el nem fogadja,hogy ebben nincs semmi rossz. - - Biztos vagy benne, hogy eljön? - Igen, afelől biztos vagyok. És most térjünk mi is nyugovó-ra, kedvesem. Scarlett befészkelte magát a takaró alá, és igyekezett küzdeniellene, hogy elnehezülő szemhéja lekoppanjon. Szerette volnaminél hossz~bbra nyújtani ezt a percet, kiélv~zni a hitet és abizonyosságot, amely Columról átragadt rá. Igen, Rhett eljön - talán nem olyan hamar, mint ő szeretné - de majd várni fog.Kivárja a percet. 45 Scarlett nem volt valami boldog, amikor Kathleen másnapreggel felköltötte; a kései lefekvés után még szívesen szunyókált volna. - Behoztam a teát - mondta szelíden a lány. - És Maureenkérdezteti, akarsz-e ma vele a piacra menni.Scarlett elfordította fejét, és behunyta szemét. - Nem, aztiszem, inkább alszom még. - Megérezte, hogy Kathleen csaktéblábol bizonytalanul az ágy mellett. Miért nem megy ki, miértnem hagy már békén ez az ostoba teremtés? - Akarsz még vala-tnit, Kathleen? - Bocsáss meg, Scarlett, csak az öltözködésed miatt... Mau-reen azt mondta, ha te nem mégy a piacra, kísérjem el én, ésnem tudom, mikor érünk vissza... - Mary Kate majd segít - . motyogta Scarlett a vánkosába. - Hová gondolsz? Ő már réges-régen elment az iskolába. Hi-szen mindjárt kilenc! Scarlett nagy nehezen kinyitotta szemét; úgy érezte, ha a töb-` biek békén hagynák, az örökkévalóságig tudna aludni. - Norjó - sóhajtotta -, hát akkor szedd elő a holmimat. A piros-kékkockás ruhámát veszem fel. - Ó, az olyan csodásan áll rajtad! - mondta rajongva Kath-leen. Persze akármit választott Scarlett,'mindig ugyanezt mond-ta; az ő szemében Scarlett volt a legszebb, a légdivatosabb nőa földkerekségen. Mialatt Kathleen vastag, nyolcas formájú kettős kontyba ren-dezte haját, Scarlett a teáját szürcsölgette. Olyan vagyok, mintakit mozsárban törtek össze, gondolta. Szeme alatt karikák sö-tétlettek. Talán inkább a rózsaszín ruhát kellene felvennem, azjobban áll a blírömhöz, csakhogy annak szűkebb a dereka, ésKathleennek újra be kellene fűznie, márpedig így is megőrjíta sertepertélésével. - Így jó - mondta, amikor az utolsó hajtűis a helyére került. - Most elmehetsz. - Nem kérsz még egy csésze teát? - Nem, nem, menj csak. - Igazából kávét innék, gondölta.Talán mégiscsak elmehetnék a piacra... Nem, túlságosan fáradtvagyok, nincs kedvem órákon át fel-alá járkálni, s egyenkéntmegvizsgálni minden káposztafejet. Berizsporozta a szemealatti lilás árnyékot, majd kis fintort vágott tükörképére, és le-merit, hogy összekaparjon valami reggelire valót. 480 481 Azt hitte, már senki sincs a házban, és ámulva pillantottameg Columot, aki újságot olvasott a konyhaasztalnál.- Teremtőm, de meglepődtem! - Meg akarlak kérni egy szívességre - mondta a pap: Mintkiderült: ajándékot akar venni az otthoniaknak, és ehhez vanszüksége Scarlett tanácsaira. - A fiúk nem okoznak gondot;a papájukkal is elboldogulok valahogy, de a fehérnép órök rej-tély számomra. Gondoltam, Scarlett majd megmondja, mi alegújabb amerikai divat. Tanácstalan arcát látva Scarlett elnevette magát. - Boldogansegítek, Colum, de nem ingyen. Utána meghívsz~egy csésze ká-véra és egy szelet süteményre a Broughton utcai pékségbe. -Fáradtsága mintha elszállt volna... - Nem is értem, Colum, miért hívtál magaddal. Bármit aján-lok, semmi sem tetszik neked. - Halmokban állt előttük aglaszékesztyű, a csipke zsebkendő, az azsúrozott selyemharis-nya, dúskálni lehetett a gyöngyös retikülök, a festett legyezőkközött, az eladók egyik vég selymet, szatént, bársonyt a másikután göngyölték ki eléjük. Ott voltak egész Savannah legelegán-.sabb boltjában, és Colum a legfinomabb árura is csak a fejét rázta. - Bocsássanak meg, amiért ennyit fárasztom magukat -mondta a mereven mosolygó eladóknak, és karját nyújtottaScarlettnek. - Te se haragudj rám, Scarlett. Attól tartok, nem :magyaráztam el elég világosan, mit szeretnék. Gyere, lerovoma tartozásom, aztán ismét nekivágunk. Én is szívesen meginnékegy csésze kávét. Egy csésze kávéval nem teszi ám jóvá ezt a kárba veszett dél-előttát! Scarlett tüntetően elnézett Colum kinyújtott karja mel-.lett, és kiviharzott az üzletből.Mindjárt derűsebbre váltott azonban a hangulata, amikorColum azt javasolta: kávézzanak in bb a Pulaski szállodában.Scarlett még soha nem járt a hat as, divatos hotelben. Ami- : 482 pr elhelyezkedtek az egyik díszes, márványoszlopos terem roj-~s bársonypamlagán, elégedetten pillantott körül. - Itt igazánagyon szép minden - mondta lelkesen; amikor a fehér kesztyűsincér eléjük tette a márványlapos asztalra a finomságokkaliegrakott ezüsttálcát. - Te pedig olyan csinos és elegáns vagy, hogy éppen ideilleszmárványoszlopok meg a cserepes pálmák közé - mondta mo-~lyogva Colum. - Látod, ezért nem lehetünk mi állandó útitár-~k; örüljünk, hogy legalább egy darabon együtt mehetünk.Mesélni kezdett az írországi életről, amely sokkal igénytele-ebb, mint Scarlett képzelné. Az emberek tanyán élnek, közeltávolban sehol egy város, legfeljebb egy-egy falu, templom-ial, pa tkolókováccsal meg egy fogadóval, ahol a postakocsiwakat vált. A falu egyetlen boltja egy kis sarokszoba a fogadó-an, ahol dohányt meg némi élelmet lehet vásárolni, és itt adjákaz emberek a leveleiket is. Szalagot, csecsebecsét, gombostűtándorkalmárok árulnak, akik szekéren járnak faluról falura.~s az egyedüli szórakozás, hogy az emberek meg-meglátogatják - De hiszen szakasztott így élnek nálunk az ültetvényeken is! - kiáltott fel Scarlett. - Jonesboro például öt mérföldre van'Iarától, de ott is mi van? Vasútállomás meg egy vacak kis sza- - Az ám, Scarlett, csakhogy az ültetvényeken pompás úrihá-zak állnak, nem. pedig fehérre meszelt tanyasi házikók. - Nem tudod, miről beszélsz, Colum O'Hara! Egész Claytonmegye'ben csak Wilkeséknek volt, a Tizenkét Tölgyön, igazi kú-riájuk. A legtöbb családnak először csak kétszoba-konyhás vi-tyillója volt, ahhoz tapasztották aztán hozzá, ami még kelleft.Colum elismerte, hogy Scarlettnek igaza lehet, de továbbrais kitartott mellette, hogy a családnak nem vihet városi holmitajándékba. A lányok jobban járnának selyem helyett egy végpamutvászonnal, és ami a festett legyezőt illeti, azt se tudnák,mihez kezdjenek vele. 483 Scarlett határozottan csaptá le csészéjét. - Megvan! Kalikókell nekik, annak egész biztosan örülnének. Szép színes minták-ban nyomják, és nagyon édes ruhákat lehe~t varrni belőle. Hét-köznaponként otthon mi is kalikóban jártunk. - És cipő is kell. - Colum sűrűn teleírt cédulákat húzott előzsebéből. - Itt vannak a nevek és a méreték. - Látom, tudták, kit lehet lépre csalni! - nevetett Scarletta véget nem érő lista láttán. Mintha Meath grófság valamennyilakosa, férfi, nő, gyerek egyaránt; feliratkozott volna Columnál:Scarlettnek eszébe jutott Eulalie néni szavajárása: "Ha márúgyis vásárolni mégy, ugye nekem is hozol egy-két apróságot?"Csak éppen utána valahogy mindig megfeledkezett a számlakiegyenlítéséről, és Scarlett a fejét tette volna rá, hogy Columírországi barátainak éppilyen gyenge lesz az emlékezetük. - Mesélj még Írországról - kérlelte unokabátyját. A kanná-ban még jócskán maradt kávé. - Ó, Írország... - mondta Colum lágyan. - Valóságos tündér-sziget... - És dallamos hangján rajongva kezdett mesélni a vá-rakkal koronázott zöld hegyekről, a virágos partok között tova-zúduló folyókról s a bennük fickándozó halakról, az illatozócserjékről, melyek között olyan jólesik ködös-esős időben a sé-ta, a mindenünnen áradó zeneszóról, az égről, amely Írországfölött magasabb és tágasabb, mint bárhol másutt, s a napról,amely oly gyengéden melenget, mint az anyai csók... - Nahát, látom, majdnem úgy emészt a honvágy, mintKathleent! Colum akkorát kacagott, mint aki önmagát csúfolja ki. -Hát annyi szent, hogy nem fogok sírni, amikor vitorlát bonta hajó. Nálam jobban senki sem csodálhatja Amerikát, és .mindig alig várom már, hogy ide látogassak, de bizony hamajd távolodik tőlem a part, egy árva könnycseppet sem ej- tek. - Majd sírok én helyetted is. Nem tudom, mihez kezdekKathleen nélkül. - Hát akkor ne szakadj el tőle! Gyere velünk, nézd meg ma-dnak az országot, ahol a néped él.- Lehetetlen! - Gondold el, micsoda kaland lerine! Írország egész évben` önyörű, de ha tavasszal látod, megszakad majd a szíved. - És az mire lenne jó nekem? Nem, Colum, köszönöm, ebbőlm kérek. Nekem csak egy komorna kell. - Majd átküldöm neked a tengeren Brigidet, úgyis alig várja,ogy idejöhessen. Igazából neki kellett volna jönnie Kathleenelyett. Csak hát el akartuk távolítani otthonról szegénykét. - Ezt az édes kislányt? De hát miért? - kérdezte Scarlett vala-i jóízű pIetykát szimatolva. - Ó, ti nők meg a kérdéseitek! - mosolyodott el Colum. -gyformák vagytok az óceán mindkét partján! Nos igen: a~iatalember, aki a szépet tette neki, nem volt kedvünkre való.~atona volt, és ráadásul pogány. . - Úgy érted, protestáns. És a kislány szerette? - Megszédítette a csinos egyenruha. Ennyi volt, nem több. - Szegényke. Remélem, a fiú vár rá, míg haza nem ér. - Istennek legyen hála érte: az ezrede már visszatért Angliá-ba. Többé nem zaklathatja Kathleent.Colum sziklakemény arca láttán Scarlett okosabbnak vélte,ha nem vitatkozik. Várt, hátha a pap magától is tovább beszél,de aztán felhagyott a reménnyel. - Mi legyen hát ezzel a listával? - kérdezte. - Talán jobb lenne,ha folytatnánk a bevásárló körutat. De tudod, mit mondok,Colum? Jamie boltjában megvan minden, amit akarsz. Miértnem nézünk be őhozzá? - Nem akarom kínos helyzetbe hozni. Úgy érezné, jutányosásat kell szabnia, és a végén még ő fizetne rá. - Mondhatom, Colum, fikarcnyi üzleti érzék sem szorult be-léd! Tegyük fel, hogy valóban önköltségi árat számít: nagyotnőne a szállítói szemében, és legközelebb nagyobb árenged=ményt kapna. - Colum olyan értetlen képet vágott, hogy Scar- 484 485 lett elnevette magát. - Én is boltos voltam, tudom, mit beszélek.Várj, mindjárt elmagyarázom...Elindultak. Amíg oda nem értek Jamie üzletéhez, Scarlettbőlcsak úgy dőlt a szó, Colum pedig lebilincselve, nagy tisztelettelhallgatta, és minduntalan kérdésekkel hozakodott elő. - Colum! - rikkantotta Jamie, megpillantván őket. - Éppentéged hiányoltunk! James bácsi, nézd, itt van Colum!Az öregember szitaszövetvégekkel megrakodva lépett ki araktárból. - Ember, ezúttal valóban a Jóisten küldött! - jelentette ki:: - Melyik színt válasszuk? - Azzal kiterítette a végeket a pultra:Mind a négy zöld volt, de különböző árnyalatú. - Ez a legszebb - mutatott rá az egyikre Scarlett, de Jamieés a bácsi Columra bízta a döntést.Scarlett duzzogott, amiért az ő véleményét nem veszik figyelem--be. Mit tudhat kélmékről egy férfi, még ha Columnak hívják is? - Hová szánjátok? - kérdezte a pap. - Az ablakokra. Kívül is, belül is - felelte Jamie. - Akkor nézzük meg ott, hogy miképpen mutat a fényben - mondta Colum. Olyan komoly képet vág, mintha egy új bank-jegy színéről kellene szavaznia, gondolta morcosan Scarlett. Va-jon mi ez a nagy hűhó? Jamie látta, hogy unokahúgának lebiggyed a szája. - SzentPatrik napjára akarjuk feldfszíteni a házat, Scarlett, drágám:És csak Colum mondhatja meg, melyik zöld hasonlít a legjob-ban a lóhere színéhez. Mert hát bizony rég láttunk utoljára lóhe-rét, James bácsi meg én. Amióta csak Scarlett megismerte őket, az O'Harák szüntele-nül Szent Patrik napjára készültek. - Mikor is lesz a nagy nap? - kérdezte, inkább udvariasságból, semmint őszinte érdeklő- désből. A három férfi tágra nyílt szemmel meredt rá. - Hát te nem tudod? - kérdezte hitetlenkedve az öreg James.- Ha tudnám, nem kérdezném. ~- Hát holnap - mondta Jamie. - Holnap pizony. És majdeglátod, Scarlett, drágám: életed legszebb napja lesz!Savannah ír lakosai = mint szerte a világon minden ír - már-us tizenhetedikén ülték meg Írország védőszentjének napját,nely egyszerre volt egyházi és világi ünnep. A nagy nap a böjtlejére esett, de ilyenkor senki nem koplalt; bőséges lakoma,ászat, zene és tánc közepette emlékeztek meg Szent Patrikról. -katolikus iskolák és üzletek ezen a napon zárva voltak, kivévekocsmákat, amelyek épp ekkor bonyolították le az év legna-robb forgalmát. Savannah-ban jóformán a város alapítása óta éltek írek - aJasper Greenek" első í~ben az amerikai forradalomban húz-k kardot -, és számukra Szent Patrik napja jeles ünnepnap~lt. Aztán, a Dél vereségét követő sivár, csüggedt évtized alatt~ránként az egész város bekapcsolódott az ünnepségekbe.fárcius tizenhetedike Savannah tavaszünnepévé változott, ésyetlen napra mindenki írnek érezte magát.A tereken tarka, feldíszített bódékban árulták a kávét és anonádét, a bort és a sört, meg a sokféle ennivalót. Az utcasar-m tömegek gyűltek egy-egy bűvész vagy kutyaidomár köré.városháza és a kopottan is büszke lakóházak lépcsőin hegedű-ik cincogtak. A fák virágzó ágaira zöld szalagokat fontak,a tereken alkalmi árusok - férfiak, nők, gyerekek egyarántkínálták ládáikból a papírból vagy selyemből készült lóherét.Broughton utca kirakatait zöld -kelmével ékesítették, és azmepi menet útvonalán baldachin gyanánt friss vadszőlőindá-~t feszítettek ki a lámpaoszlopok közé.Scarlett különösen az ünnepi menet gondolatáért lelkesedett.mikor eljött a nagy nap, izgatottan kapott a zöld selyem sza-gcsokorhoz, amelyeket Kathleen a hajába tűzött. - Elkészül-t? Hogy áll? Nem kell még indulnunk?De igen: indulni kellett. Először reggeli misére, onnan azész napon át tartó, az éjszakába is belenyúló ünnepségre. - 486 487 Jamie azt mondta, tűzijáték is lesz a parkban, olyan gyönyöríséges, hogy az embernek belekáprázik a szeme - mondta Katl. leen, kipirulva az izgalomtól.Scarlett zöld szeme hirtelen ravaszul megcsillant. - Lefogaánám, Kathleen, hogy odahaza a faludban nincs se ünnepi mfnet, se tűzijáték. Megbánod még, ha itt hagyod Savannah-1 - Örökké megőrzöm emlékezetemben - mondta sugárzóaa lány -, és házról házra járok majd, hogy meséljek róla. H;már otthon leszek, nagy dolog lesz, hogy láttam AmerikátCsak már ott lennék! ` Scarlett lemondóan sóhajtott. Ezt a tyúkeszű lányt nem lehemegrendíteni elhatározásában. A Broughton utcát sűrű tömeg szegélyezte; mindenki kerítetmagának valami zöld ruhadarabot. Az egyik család láttán Scar:lett hangosan felnevetett. A sok tisztára sikált gyerek zöld nyakkendőt, sálat vagy kalapdíszt viselt, és szakasztott úgy festettek,mint az O'Hara gyerekek - csak éppen mind feketék voltak: - Nem megmondtam neked - vigyorodott el Jamie -, hogy mamindenki írnek érzi magát? - Még az ütődött vénségek is kizöldülnek! = bökte oldalbasógornőjét Maureen, és két férfi felé intett a fejével; Scarletta nyakát csavargatta, hogy lássa, kikről van szó. Teremtőm, hi-szen ez a nagyapja felfuvalkodott ügyvédje, az a másik megbizonyára a fia - és mind a kettőn záld nyakkendő! Scarlettkíváncsian nézett jobbra-balra, hátha a vidám sokaságban másismerős arcokat is felfedez. Egy csoport hölgy között Mary Tel-fair tűnt fel; neki is, mint társnőinek, zóld szalag lobogott akalapján. Nahát, az meg ott Jerome! Hol a csudában bukkan-hatott rá arra a zöld kabátra? Istenem, csak a nagyapám magane legyen itt; még a nap is elbújna a felhők mögé! De nem,Jerome egy fekete bőrű nővel volt, aki széles záld övet kötötta derekára. Ezt a tésztát! Még hogy a savanyú képű vén Jerome-nak kedvese van - aki ráadásul legalább húsz évvel fiatalabb nála! Az O'Hara család felsorakozott egy utcai árus előtt, hogynonádét és kókuszos süteményt vásároljanak. Elsőnek a gye-kek jutottak a finomságokhoz. Scarlett, amikor rákerült ar, mosolyogva harapott a süteménybe. Az utcán e~zik - még~et! Úrihölgy még az éhhalál küszöbén sem vetemednék erre!~sze neked, nagyapa, gondolta, és roppantul élvezte az illet-akedést. A kókusz friss volt, nedvdús és édes, és Scarlett lelke-n falatozott, bár az élmény sokat veszített kihívó izgalmából,nikor megpillantotta Miss Telfairt - glaszékesztyűs kezénekt ujja között a hölgy is szorongatott valamit, és majszolt - Én váltig azt mondom, hogy a zöld kalapos cowboy volta legjobb - hajtogatta Mary Kate. - Micsoda kunsztokat tudottazzal a kötéllel! És ráadásul milyen jóképű volt! - Ezt csak azért mondod, mert ránk mosolygott - jegyeztemeg Helen megvetőn. Tízéves korban az ember lánya még nehe-zen tud osztozni egy tizenöt éves regényes álmodozásában. -A legjobb a tutaj volt a táncoló manókkal. - Dehogy voltak azok manók, te buta! Amerikában nincse-nék is manók. - Egy nagy zsák aranyat táncoltak körül. Arannyal teli zsákjacsak a rríanóknak van. , - Micsoda gyerek vagy te, Helen! Néhány fiú rnaskarábabújt, énnyi az egész. Hát nem láttad, hogy a fülük ragasztottvolt? Az egyiknek le is esett.Mielőtt még a vita elfajulhatott volna, Maureen közbeszólt: - Pompás ünnepség volt, az első perctől az utolsóig. Szedjé-tek a lábatokat, lányok, és fogjátok jó erősen Jacky kezét.Emberek, akik tegnap még idegenek voltak egymás számára,és holnap ismét azok lesznek, most, Szent Patrik napján egymáskezét fogva peidültek táncra, és kórusban énekeltek. Közös bir-tokuk lett minden: az utca, a nap, a zene, a friss levegő. 488 489 - Csodálatos! - mondta Scarlett, amikor az egyik bódé előttbelekóstolt a csirkecombba. - Csodálatos! - mondta akkor is , amikor megpillantotta a Chatham tér kövezetére zöld krétávalrajzolt lóheréket. És "csodálatos" volt a Pulaski-emlékmű tete-jén álló hatalmas gránitsas is, az alkalomhoz illő zöld masnivala nyaka körül. - Istenem, milyen csodálatos nap! - kiáltotta, s addig pör-gött, amíg kimerülten le nem roskadt Colum mellé, az épp meg-üresedett padra. - Ide nézz, Colum, hát nem kilyukadt a cipőm:talpa? Nálunk odahaza az a mondás járja, hogy a legjobbansikerült bál az, amelyiken az ember lyukasra táncolja a topánká-ját - ez meg nem is topánka, hanem erős, magas szárú cipő!De szent igaz: ilyen pompás mulatságban még nem is volt részem! - Úgy bizony, gyönyörű nap ez, és még nincs is vége: méghátra van az este, a tűzijátékkal! És ha nem pihensz egy kicsit,Scarlett, drágám, te is éppoly elnyűtt leszel, mint a cipőd. Mind-járt négy óra; jobb, ha egy kis időre hazamegyünk. - Jaj, ne! l~Iég táncolni szeretnék, és enni még egy adag laci-pecseriyét, és megkóstolni azt a zöld fagylaltot meg azt a rémsé-ges zöld sört, amit Matt meg Jamie ivott! - Sor kerül arra is, de majd csak este! Hiszen láthattad: már :Matt és Jamie is abb~hagyta az ivást ezelőtt egy órával. - Mert nyápic alakok! - kiáltotta Scarlett. - Te bezzeg más evágy, Colum! Jamie is megmondta, hogy te vagy a legtősgyöke- .jresebb O'Hara, és igaza is van.Colum mosolyogva nézte unokahúga kigyúlt arcát, csillogó ?szemét. - De csak ha téged nem számítunk, Scarlett - mondta. - Emeld csak fel a lábad, hadd vegyem le azt a lyukas cipellőt! - Kifűzte a takaros fekete bőrcipőt, és felfordította, hogy kiönt-se belőle a homokot meg a törmeléket, aztán felemelt a földrőlegy elhajított fagylalttölcsért, és a vastag papírt összehajtogattatalpbélésnek. - Hazáig csak kitart. Gondolom, otthon akad tar-talék cipőd. . - Már hogyne akadna! Ó, mennyivel kényelmesebb így!iszönöm, Colum. Hiába, te mindig mindenre tudsz meg- - Ha ez így van, akkor fogadd meg a tanácsom: menjünkhaza, igyunk egy csésze teát, és dőljünk le egy kicsit.Scarlett, bár magának sem akarta beismerni, valóban elfá-radt. Lassan bandukolt Colum oldalán a Drayton utcán, s mo-solyogva nézte a hullámzó sokaságot. - Miért épp Szent PatrikÍrország védőszentje? - kérdezte. - Vagy máshol is védőszent-ként tisztelik? Colum hunyorgott; meglepte Scarlett tudatlansága.~- A szen-teket mindenki magáénak vallhatja, akárhol él. De Szent Pat-rikhoz az íreket különleges kapcsolat fűzi. Amikor még a drui-dák tömték a népünk fejét hazugságaikkal; ő hozta el nekünka kereszténységet, és ő űzte ki Írországból a kígyókat, mert kí-gyó nem való az Édenkertbe. - Ezt most találtad ki! = kacagott Scarlett. - Szó sincs róla. Átkutathatod Írország minden zügát: seholnem bukkansz kígyó nyomára. - Hiszen ez pompás! Úgyis undorodom tőlük. - Egy okkal több, Scarlett, hogy elkísérj, ha hazamegyek.Nagyon megszeretnéd az ősi földet: A hajóút Galwayig mind-össze tizenöt nap. - Az valóban nem sok. - Nem is lehet másként. A szél a tenger felől fúj, és olyangyorsan röpíti az ír partokra a honvágytól epekedő utast, minta felhőt, amelyik átúszik az égbolton. Csodálatos látvány, ami-kor a nagy hajó vitorlát bont, és táncolva siklik a habok fölött.Ameddig a szárazföld el nem tűnik szem elől, a hófehér sirályokis vele tartanak; akkor aztán visszafordulnak, és sírnak-jajonganak, amiért nem kísérhetik tovább. De ekkor már a del-finek veszik át a kísérő szerepét, sőt néha egy-egy bálna is ki-dugja a fejét, és a tekintélyes útitárs láttán csak úgy köpi avizet ámulatában, akár egy szökőkút. Nincs is szebb látvány 49 491 a földön, mint a lobogó vitorlákkal sikló hajó. Az utas olyanszabadnak érzi magát, mintha szárnya nőtt volna. - Ismerem ezt az érzést - mondta Scarlett. - Az ember szívételárasztja a szabadság... 46 Kathleen valósággal lázba jött, amikor Scarlett, a Forsythparkban tartandó esti ünnepségre készülve, vízzöld selyemruhá-ját vette elő; annál jobban szörnyülködött, amikor rokona ma-gas szárú cipő helyett mindenáron a zöld szattyánbőr topánká-hoz ragaszkodott. - Olyan finom, olyan gyönyörű ez a cipő,Scarlett! Nem félsz, hogy elnyűvöd a kövön meg a durva homo- kon? - Éppen ezt szeretném, Kathleen! Egyszer az életben szeret-nék egy mulatságon két pár cipőt tönkretáncolni! Gyere szépen,keféld meg a hajam, és fond bele a zöld bársonyszalagot! Aztakarom, hogy repüljön-lobogjon tánc közben! - Scarlett mind-össze húsz percet aludt, de úgy érezte, akár hajnalig is tudnatáncolni. A bált a szökőkút körüli tágas, kőkockákkal borított térenrendezték, és a gyöngyözve szikrázó víz halk csobogása sejtel-mesen festette alá a forgatós jókedvű, sodró ritmusát; a balla-dák dallamos lejtését. Az egyik táncot Scarlett Daniellel járta;finom topárikába bújtatott lába mint apró zöld láng cifráztaa bonyolult lépéseket. - Scarlett, drágám - csodálatos vagy! - kiáltotta a fiatalember, majd kezét Scarlett derekára fonvafelemelte a feje fölé, és úgy forgatta a magasban, miközbendobbantva szaporázta a lépést a bodhran lüktető ritmusára.Scarlett szélesré tárt karral emelte arcát a hold felé, úgy pörgött-forgott a szökőkút ezüstös ködfátylában. - Így érzem magam én is ma este -. mondta unokatestvérei-nek, amikor a tűzijáték első rakétája az ég felé tört, a holdatis elsápasztva kápráztató szikrazáporával.Szerda reggelre Scarlett csak sántikálni tudott; lába megduz-zadt, és csupa kék-zöld folt volt. De amikor Kathleen sopánkod-ni kezdett, rászólt: - Ne csacsiskodj már. Az a fő, hogy pompá-san kimulattam megam! - Mihelyt a kislány befűzte ruhájaderekát, el is küldte. Még nem akaródzott beszélnie a SzentPatrik-nap örömeiről, inkább magában, lassan ízlelgette újraaz emlékeket. Az sem baj, ha most az egyszer késik egy kicsita reggeliről, ma úgysem megy el a piacra. Harisnyát sem vesz,csak belebújik nemezpapucsába, és a házban marad.Szó, ami szó: rengeteg a lépcső a harmadik emelettől a kony-háig! Eddig, amikor csak fürgén leszaladt a. többiekhez, észresem vette! Most bezzeg, ha nem nehezedik minden egyes foknálóvatosan a talpára, lépésről lépésre beléhasít a fájdalom. Desebaj - a tegnap esti vigalom igazán megér egy- vagy akár kétna-pi itthon rostokolást. Talán megkérheti Katie-t, hogy ne engedjeki a tehenet az istállóból; Scarlett egész életében félt a tehenek-től. Ha Katie megtenné neki ezt a kis szívességet, kiülhetne azudvarra. A nyitott ablakon beáradt a fri . levegő édesillata; milyen kellemes lenne a szabadba beléle~ezni!Lám csak, mindjárt itt a nappali szoba; az út felét már meg-tettem. Persze nem ártana gyorsabban haladni; nagyon éhes vagyok. Scarlett óvatosan csúsztatta lábát az utolsó lépcsőforduló elsőfokára, és, mintegy köszöntésül, megcsapta orrát a frissen sülthal szaga. Vinné el az ördög, gondolta, már megint lemondhatoka húsról, pedig de megennék egy jókora szelet finom szalonnát!Ekkor minden intő jel nélkül hirtelen görcsbe rándult a gyom-ra, és a torka elfulladt. Rémületében megfordult, és az ablakhozbotorkált, majd, miközben rémülten kapaszkodott a széthúzottfüggönybe, kihajolt, és hányni kezdett, egyenesen az udvaronnyíló fiatal magnóliafa vastag zöld levelei közé. Csak hányt éshányt, s közben majd elalélt a gyengeségtől, arcát pedig elöntöt-te a könny és a ragacsos izzadság. Végül tehetetlenül csúszotta padlóra, és csak hevert ott, nyomorúságos rongycsomóként. 492 493 Keze fejével megtörölte száját, de hiába; a bágyadt mozdnem űzhette el a savanyú, kellemetlen ízt. Bárcsak egy kisihatnék, gondolta, de gyomra a puszta gondolatra is összerdult az undórtól. Scarlett a melle alá szorította kezét, és sírva fakadt: Bizonyvalami romlottat ettem abban a nagy hőségben, gondolta.most itt fogok meghalni, mint egy kutya. Lihegve kapkoa levegőt. De jó lenne meglazítani a fűzőmet! A merev halcsösszepréselte sajgó gyomrát, alig jutott levegőhöz, mintha. ketrecbe volna zárva. Soha életében nem gyötörte még hasonló rosszullét.Lentről fülébe hatolt a család zsivaja. Maureen éppen az őhollétéről érdeklődött, Kathleen pedig azt felelte, hogy bizonyára már úton van lefelé. Aztán ajtó csapódott, és Colum hangjharsant fel; ő is Scarlett felől tudakozódott. Scarlett összepré;selte fogát: muszáj feltápászkodnia, le kell hogy jusson vala-,hogy Nem akarta, hogy így kapják rajta, amint bőg, mint egy;kisgyerek, csak mert túlzásba vitte a vigadozást. Szoknyája sze-,gélyével letörölte könnyeit, és nagy nehezen talpra állt. - Na végre, itt van! - szólt Colum, amikor megpillantottaa küszöbön, majd odasietett hozzá. -.Ó, Scarlett, szegény drá-. gaságom, hiszen úgy fesíesz, mint aki üvegcserepeken lépdel!Várj csak, mindjárt kényelembe helyezlek! - És mielőtt ScarletCegy szóval is tiltakozhatott volna, felkapta, és leültette a székre,amelyet Maureen közben gyorsan a tűzhely elé húzott.Mindenki ott sürgött-forgott körülötte, a reggeliről is megfe-ledkezve, és Scarlettnek másodpercek alatt párna volt a lábaalatt, kezében pedig teáscsésze. Szaporán hunyorgott, hogy el-tüntesse könnyeit, melyeket a gyengeség és az öröm csalt a sze-mébe. Hiszen olyan boldogság, hogy szeretik, hogy babusgat-ják! Már ezerszer jobban érezte magát. Óvatosan kortyolt ateából, és jólesőn érzékelte, hogy ízlik.Kért még egy csészével, a harmadikhoz pedig már egy darab 494 rítóst is. A sült halra és a krumplira azonban rá sem bírt nézni.erencsére úgy látszott, ez senkinek sem szúr szemet. Nagylt a zűrzavar: össze kellett szedni a gyerekek könyveit, szétosz-~i köztük a tízóraitáskákat, aztán kituszkolni őket az ajtón,hogy elkéssenek az iskolából. Amikor becsukódott mögöttük az ajtó, Jamie sorban csókotomott Maureen szájára, Scarlett feje búbjára s végül Kathleen~ára. - Nekem is indulnom kell a boltba - mondta. - Mégkell szedni a zászlókat, és ki kell rakni a pultra a fejfájáseni pirulákat, hogy a rászorulók rögtön hozzáférjenek! Szép~log az ünnep, de aztán megjön ám a böjtje!Scarlett lehajtotta fejét, hogy senki ne vegye észre pirulását. - Te csak maradj ott, ahol vagy, Scarlett - rendelkezett Mau-reen. - Kathleen meg én percek alatt rendbe szedjük á konyhát,és utána megyünk a piacra, te pedig pihensz egy kicsit. Te semozdulj, Colum O'Hara, semmi szükség rá, hogy az ormótlancsizmáddal elálld az utam. Különben sem akarlak szem előltéveszteni, úgyis elég kevés jut nekem belőled. Ha az öreg KatieScarlett nem most ülné a születésnapját, nem is engednélek hazailyen hamar. - Katie Scarlett? - kérdezte Scarlett értetlenül.Maureen kezéből kiesett a törlőruha. - Hát senki nem gon-dolt rá, hogy elmondja neked? A nagyanyád - az, akiről a neve-det kaptad - éppen százéves lesz a jövő hónapban. - És a nyelve ma is épp olyan éles, mint húszéves korában! - kuncogott Colum. - Bizony büszke lehet rá valamennyi O'Hara! - Az ünnepségre már én is otthon leszek - szólt Kathleenörömtől sugárzón. - Ó, bárcsak én is ott lehetnék - mondta Scarlett. - A papaannyit mesélt róla. - Már miért ne lehetnél ott, Scarlett, drágám? Gondold csakel, milyen boldogságot szereznél az öregasszonynak! 495 Kathleen és Maureen máris ott termett Scarlett két oldalárs duruzsolva biztatták, unszolták, úgy, hogy Scarlett szinte belEszédült. S végül ő is azt kérdezte magától: miért is ne?Ha majd érte jön Rhett, úgyis vissza kell mennie Charlestonba. Miért ne tolhatná ki egy kicsit az időt? Hiszen gyűlöli a2a várost: a szürke, unalmas ruhákat, a véget nem érő meghívásokat és bizottsági üléseket, a hűvös udvariasság falait, amelyelkívül rekesztik, és az igazi, csorba, omladozó falakat, amelyelközül nem törhet ki. Még a charlestoniak beszédmódját is gyűlöli: a lapos, elnyújtott magánhangzókat, a rokonok és ősöltitkos nyelvét, a franciául, latinul és Isten tudja, még milyetnyelveken elejtett szavakat és mondatokat; undorral töltik ea sűrűn emlegetett városok, ahol ő soha nem járt, az emberekakiknek hírét sem hallotta, a könyvek, amelyek soha nem kerültek a kezébe. Gyűlöli a charlestoni társas életet - a táncrendeket;a házigazdák előtt kígyózó sort, a kimondatlan szabályokat,amelyek ismeretét hiába várják el tőle, az erkölcstelenséget;amelyet hallgatólagosan elfogadnak, és a képmutatást, amellyelelmarasztalják soha el sem követett bűneiért.Nem akarok fakó ruhákban járni! Nem akarok hajbókolnivén satrafák előtt, akiknek anyai nagyapja holmi legendáscharlestoni hős volt. Nem akarom vasárnaponként a nénikéimkötözködését hallgatni. Nem akarom kötelezően vallani, hogya Szent Cecília-napi bál az élet örömeinek netovábbja. Nekemjobban megfelel Szent Patrik ünnepe! - Igenis elmegyek! - mondta, és felkacagott. Hirtelen kutyabaja sem volt már; még a gyomra is megnyugodott. Felállt, hogyMaureen karjába boiuljon, és még sajgó lábára is alig hederített.Charleston megvárja, amíg visszaér. És várhat Rhett is - Istena tudója, várt rá már ő is, éppen eleget. Miért ne látogathatnámeg a többi O'Hara rokont? Hiszen csak tizenöt nap az út anagy vitorlás hajón addig a másik Taráig. És legalább egy kisidőre írnek és boldognak érezheti magát, amíg meg nem állapo-dik, beletörődve Charleston törvényeibe. 496 És fájós, csupa seb lábával már verni is kezdte a forgatósCsak két napba telt, és már újra órákon át járta a táncot:ephen tért haza Bostonból, ezt kellett megünnepelni. És nem L kkal ezután már ott is ült a nyitott kocsiban Colummal ésthleennel, úton a savannah-i kikötő felé.A felkészülés nem járt semmiféle bonyodalommal. Az ameri-'ak útlevél nélkül léphettek a Brit szigetek területére, s mégitellevélre sem volt szükségük; Colum azonban "minden eshe-"ségre készen" mégis ragaszkodott hozzá, hogy Scarlett kérjenyen irományt a bankjától. Hogy miféle eshetőségre gondolt,em árulta el, Scarlettet pedig riem érdekelte; ő csak a nagyland lázában égett. - Biztos, Colum, hogy nem késsük le a bárkát? - aggodal-askodott Kathleen. - Hol maradtál olyan sokáig? Jamie megtöbbiek már egy órával ezelőtt útnak indultak a rakpartra. - Dehogy, dehogy, már miért késnénk le? - csitította Colum~és rákacsintott Scarlettre. - És ha egyszer kicsit elmaradtam,~em az én hibám; Tom MacMahon ég meg akarta locsolni~a püspökkel kapcsolatos ígéretét, és igazán nem sérthettem megázzal, hogy kosarat adok neki. - Ha lekéssük a hajót, én belehalok! - jajveszékelt Kathleen. - Csigavér, Kathleen, arany virágszálam, ne emészd már ma-gad. Seamus O'Brien, a kapitány, régi jó barátom - dehogyisbontana vitorlát nélkülünk! De ha azt akarod, hogy veled isbarátságban legyen, ne merd ám bárkának nevezni a BrianBoru-t! Hajó az, mégpedig a legjavából - nemsokára magadis meggyőződhetsz róla. Ebben a másodpercben a kocsi egy boltív alá hajtott, és meg-szaladt: rázkódva-zötyögve csúsztak le egy sötét, síkos macska-köves rámpán. Kathleen sikoltozott, Colum nevetett, Scarlett-nek pedig a lélegzete is elakadt az izgalomtól.És aztán . egyszer csak ott voltak a folyónál, és a forgatag, 497 a színpompás zűrzavar még a meredek kocsiútnál is izgalm;sabbnak bizonyult. Mindenféle fajta kisebb-nagyobb hajótöbb, mint amennyit Scarlett Charlestonban valaha is látottállt ott a kiugró cölöpökhöz kötözve. Nagy testű igáslovak hú;ta, megrakott társzekerek fa- vagy vaskerekei zakatoltak fülsiktítőn a széles, macskaköves úton. Emberek ordítoztak, facsús;dákon hordók gurultak csörömpölve a hajók fedélzetére. Gőhajó hallatta metsző sípolását, egy másikról dobhártyarepeszbcsengőszó harsant. Az egyik pallóhídon mezítlábas rakodómunkások cipekedtek jókora gyapotbálákkal, és közben énckeltek. Ragyogó színű zászlók, tarka mintás árbocszalagok labogtak a szélben, és vijjogva buktak le a magasból a sirályoA kócsis felállt, és megsuhintotta ostorát; a meglóduló bricska előtt szétfutottak a bámész járókelők. Scarlett belekacagoaz örvénylő szélbe. Száguldva kerültek meg egy berakásra vánhordóhalmot, csörömpölve megelőztek egy lassan baktató szekeret, aztán nagy zökkenéssel megálltak. - Remélem, a frissen szerzett ősz hajszálaimért nem vár kilön borravalót - mondta a. kocsisnak Colum, majd leugrotés nyújtotta kezét, hogy Kathleent lesegítse. - Ugye a ládámról ném feledkeztél meg, Colum? - kérdezt a lány. - Idejében itt lesz az összes cókmók, kedveském. Most menjszépen oda a rokonaidhoz, és csókold meg őket búcsúzóul. Netévedhetsz el; Maureen vörös haja úgy hívogat, mint egy világíatótorony. ; , Kathleén elszaladt, Colum pedig odafordult Scarletthez. -Ugye, nem felejted el, Scarlett, drágám - szólt csendesen -, amia neveddel kapcsolatban mondtam? - Megjegyeztem, ne félj - mosolygott Sca rlett; tetszett nekiez az ártatlan kis összeesküvés. - Az úton is, Írországban is csak Scarlett O'Hara leszel, sem;mi egyéb - kacsintott rá Colum. - Nem rólad vagy a családodrón szó, kedvesem, de a Butler név nagyon ismerősen cseng~rszágban, és csupa sötét emlék tapad hozzá.Mit bánta ezt Scarlett! Úgy gondolta, ameddig csak lehet,~lvezi, hogy O'Harának mondhatja magát.Colum nem tódított: a Brian Boru valóban pompás, csillo-i-villogó hajó volt. Fénylő fehér testét aranyozott cirádákesítették, s arany mintát festettek a hatalmas smaragdzöldrekekre is, amelyeken arany nyilakból font keretben, két lábagas arany betűkkel állt á Brian Boru név. A zászlórúdról a~t zá~zló lengett, de az elülső árbocon büszkén díszlett egy~ld selyemlobogó is, közepében arany hárfával. A Brian Boruxus utasszállitó hajó volt, amely elsősorban gazdag és kényeslésű amerikaiak kedvét kereste; olyanokét, akiket vagy a nosz-lgia csábított Írországba, hogy felkeressék őseik szülőfaluját,.gy a feltűnési viszketegség, hogy egykori környezetük előtttáltassák meg az újhazában szerzett gazdagságot. A hajó kö-~s helyiségei és lakosztályai túlméretezettek és túlcicomázottak~ltak, a legénységet pedig úgy képezték ki, hogy utasaik min-n szeszélyét kielégítsék. A szokványos uta.sszállítókhoz képestlinéretezett volt a poggyásztér is, mivel az ír származású ame-caiak minden rokonnak vittek ajándékot, hazatérőben pedigegrakodtak emléktárgyakkal. A raktárosok és a hordárokyan féltő gonddal emeltek meg minden bőröndöt, minden lá-~t, mintha csupa üveg volna bennük - mint áhogy gyakortais volt az igazság; a harmadik generációs gazdag ír-amerikaileségek előszeretettel aggattak új házuk minden egyes szobá-ban kristálycsillárt a mennyezetre.A hajókerék fölé emelt, vaskos korláttal szegélyezett szélesrbogón állt, néhány vállalkozó kedvű utas között, Colum ésarlett is, -hogy búcsút intsenek rokonaiknak. A kikötőbenak kapkodva köszönhettek el, mert a Brian Boru nem késhet-le a dagályt. Scarlett lázas izgalomban dobált csókokat azybeverődött O'Hara csapatnak. Ezen a délelőttön a gyerekek 498 499 nem mentek iskolába, Jamie pedig még a boltot is becsiegy órára, hogy Daniellel együtt ő is kikísérhesse a távozó:Stephen hallgatagon, kissé félrehúzódva állt a többiekgött; csak egyszer emelte fel kezét, hogy intsen Columnak.adta tudtára, hogy úton a hajó felé Scarlett poggyászát kinyiták és átcsomagolták. A selyempapírrétegekkel elválasztott alsószoknyák, kópenés ruhák között immár ott voltak jól becsomagolva, frissenjozva a puskák és mellettük a lőszeres dobozok is - mincamit Stephen Bostonban ósszevásárolt.Akárcsak az apák és nagyapák és nemzedékekre vis:nyúlóan mind a többi ős, Stephen, Jamie, Matt, Colum,még James bácsi is harcos ellenzői voltak az írországi aruralomnak. Jó kétszáz év óta az O'Harák életük árán is hartak a britek ellen, időnként ellenségeik- vérét is ontva, egynkövető elvetélt, balul végződő kisebb-nagyohb lázadások hossorán át. Csak az elmúlt évtizedben vert gyökeret egy szervehogy összefogja a küzdelmet; az elszánt és fegyelmezett fenusokat, akiket Amerikából pénzeltek, lassan Írország-szmegismerték. A parasztok hősként tisztelték, az angol földltokosok rettegve gyűlölték őket, az angol katonaság pedig fodalmárokat látott bennük, akiket ki kell irtani a föld színéColum O'Hara pedig a Feniánus Testvériség egyik földalattivezetője és legeredményesebb pénzszerzője volt. IV. rész. A torony A Brian Boru súlyosan, méltóságteljesen siklott lefelé a Sa-~nnah folyón, gőzhajtású vontatóhajói nyomában. Midőn vég-elérte az Atlanti-óceánt, felbőgött a hajókürt: így búcsúzottBrian Boru a gyorsan távolodó vontatóhajóktól, hogy aztáriibc~ntsa hatalmas vitorláit. A hajó orra megmártózott a torko-t szürkészöld hullámaiban, és az utasok üdvrivalgása közepet-a félelmetes méretű hajókerekek már verték-kavarták aScarlett és Kathleen egymás mellett állva figyelte, amint aart lapos vonala lágy, tompazöld köddé oldódik, majd egyket-re eltűnik szem elől. Scarlettre hirtelen rátört a rémület. Mit tettem? - gondolta,görcsösen megmarkolta a fedélzet rlátját. De aztán előre-ézett, a napfény pettyezte óceán határtalan tükrére, és a nagyland lzgalma hevesen megdobogtatta szívét. - Jaj! - kiáltott fel ekkor Kathleen, majd nyújtottan, sirán-ozva megismételte: - Ja-a-aj !É. - Mi bajod, Kathleen? f - Jaj, Istenkém, megfeledkeztem a tengeribetegségről - liheg-~te a lány. - f Scarlett alig bírta visszafojtani a nevetést, majd átkarolva'Kathleen derekát, visszaterelte a kabinjukba. Aznap este üresenmaradt a lány helye a kapitány asztalánál. Scarlett és Columazonban helyette is kivette részét a felszolgált lucullusi lakomá-ból. Vacsora után Scarlett bevitt egy csésze húslevest boldogta-lan kis uriokahúgának, és kanállal megetette. - Egy-két napon belül rendbe jövök - fogadkozott Kathleenbágyatagon. - Nem sokáig kell így fáradnod velem. - Csitt, egyél inkább - szólt Scarlett. Még szerencse, hogyaz én gyomrom vasból van, gondolta. Lám, a Szent Patrik-napiételmérgezést is kiheverte; különben a mai vacsorát sem élvez-tem volna ennyire. 503 Hirtelen riadt fel, éppen akkor, amikor a látóhatáron kiraj;lódtak a hajnal első bíbor sávjai. Aztán esetlenül, de annál vilrosabb gyorsasággal rohant a kabinhoz tartozó parányi illehelyre, térdre zuhant, és hányni kezdett a mahagóni árnyéks2virágmintás porceláncsészéjébe.Az nem lehet, hogy tengeribeteg legyen - éppen ő, aki él-1a vitorlázásért. Hiszen amikor Charlestonban a kicsiny vitorhcsak úgy dobálták a megvadult hullámok, még émelygés sEfogta el, s amikor a hajócska végül felborult, meg sem kottyaneki. A Brian Boru pedig valóságos kőszikla ahhoz a gyenkis tákolmányhoz képest. Mi baja lehet hát? Elképzelni sftudta... Aztán lassan-lassan erőre kapott, bágyadtan lekonyuló fEfelemelkedett, és szeme kitágult, szája tátva maradt a felismedöbbenetétől. Forró, jóleső izgalom pezsdítette meg vérét,egyszer csak mély, torokhangú nevetés tört fel ajkán.Másállapotban vagyok. Gyereket várok! Ez az az érzés - ti