Úgy határozol, hogy megpróbálsz
elmenekülni, abban a remény1 ben, hogy gyorsabb vagy az ügyetlen
mozgású telepatáknál. De Ők olvasnak a gondolataidban.
Két lépést sem teszel, hirtelen több méter magasan
lebegsz a föld fölött, és forogsz, szédltően forogsz...
- Elfelejtettem megemlíteni
- mondja csúfondárosan a hatszemű -, hogy mi gondolati erővel mozgatni
is tudjuk a tárgyakat. Ha magadtól nem akarsz velünk jönni,
akkor majd így viszünk.
Mint
egy magatehetetlen léggömböt, kivisznek a Kitárulkozóba.
-
Kiolvastunk mindent az agyadból - mondja a hatszemű. - Mindent
tudunk a küldetésedről. Amint láthatod, a zóna nem zavar
minket,
pedig alig egyparszeknyire van tőlünk. Sőt örülünk az álmoknak,
amelyeket
kibocsát. Az energiájuk frissítőén hat ránk.
Nem nézünk jó
szemmel senkire, aki el akarná pusztítani a zónát.
A hatszemű int rövid, vaskos karjával.
A vallatiánok kihurcolnak egy ajtó felé. Az ajtó kinyílik.
Mérföldes mélységű kút fölött vagy!
- Pá-pá, Nebula bolondja! - mondja
a hatszemű csúfondárosan.
Aztán
csak zuhansz...
VÉGED!