A szkafander nélkül tehetetlen vagy. Úgy határozol tehát, hogy megpróbálod visszaszerezni.

- Nem akármilyen szkafander ám az, amit a kezedben tartasz! - mondod a nomádnak, aki megkaparintotta.

- He?

- Bizony ám! Azzal a szkafanderrel gondolatot lehet olvasni, átmenni a falakon és a jövőbe látni!

A nomádok kiemelnek a darálóból. Körülveszik a szkafandert tartó társukat.

- Hogy működik? - kérdezi az egyik.

- Semmi az egész. Először be kell nyúlni és egyik kézzel megfogni a piros vezetéket, a másikkal a kéket.

- Megvan. És aztán? - dörmögi a nomád.

- Most körbe kell állni és összenyomni a könyökötöket.

- Megvan. És most?

- Hunyjátok be a szemeteket. - Sikerült, a kezedben vannak. Gyorsan odafordulsz 5-SI-hez.

- Teljes feszültséget a szkafanderbe, 5-SI! - parancsolod. Elektromos szikrák pattognak. Pattognak a nomádok is, mint a kukorica!

- Kapcsold ki a feszültséget, 5-SI! - szólsz oda a robotnak pár perc múlva. A nomádok megviseltnek látszanak, de mintha nem romlott volna az állapotuk, sőt: a tekintetük tisztább, nyugodtabb. Lehetséges volna? Lehet, hogy az áramütés észhez térítette őket?

Sejtésed beigazolódik. Az első nomád, aki összeszedi magát, mindent elmond.

- Javításra szorult a hajónk - mondja -, úgyhogy leszálltunk arra a bolygóra, a galaxis peremén. Nincs is rajta a térképeken. Szép, zöld virágok nyíltak mindenfelé. Jó illatuk volt. Szedtünk ötöt-hatot, beraktuk a raktárba őket. Aztán már nem emlékszem semmire...

Hátrarohansz a raktárhoz, benézel az ablakon. Százával nyújtóznak odabenn a virágok.

 

 Áthozod a Challengerből a tartalék szkafandereket, és egyesével átviszed a nomádokat az űrrepülőre. Aztán érintkezésbe lépsz a Nebulával, és kéred, hogy küldjenek egy különleges botanikus osztagot, hogy megvizsgálják azokat a ritka virágokat. Közlöd Polaris kapitánnyal, hogy a virágok okozzák az űrtébolyt.

 

 

 

Teljesítetted küldetésedet

Térj vissza a Nebulára, ahol megkapod űrfelderítői minősltésedet!