KEDVES FELDERÍTŐ BARÁTUNK!

 

Ne lustálkodj!

A tudás idővel megkopik, mint az autógumi, a kopott tudás az űrben életveszélyes!

Eddig könnyebb dolgod volt. Mindig előtted állt két út, Neked csak választanod kellett. Most új feladatok várnak, bajbajutott bajtársaidon kell segítened, akikről nem tudod, hol találhatóak. Türelem és leleményesség kell ahhoz, hogy rájuk találj.

 

Űrkapitányok! Minden sikeres akció egy új csillagot jelent a rangjelzéseteken. Előre az Ötcsillagos űrkapitányi cím eléréséért!

 

Helyettesek! Négy győzelem űrkapitányi rangot ad a bátor felderítőnek!

 

Űrhajósok! Ti, akik a Nebula számítógépével gyakoroltok, ha már elég erősnek érzitek Magatokat, próbáljátok meg az új feladatok teljesítését! Három siker parancsnokhelyettesi ranghoz juttat Benneteket!

 

Járőrszolgálatosok! Ha érdekesebb feladatokra vágytok, íme a lehetőség! Két jó akció jobb beosztást hoz, és a Nebula komputerével fel lehet készülni a további előrejutásra.

 

Tanfolyamismétlők! Aki úgy érzi, hogy csak a balszerencse Ütötte el a megérdemelt sikertől, most bizonyíthat! Ha sikerül a kiküldetésed, önálló járőrszolgálatra mehetsz.

 

Sok szerencsét!

 

 

Első próba

Feszes vigyázzban állsz Polaris kapitány előtt.

- Hello - üdvözöl felemelt kézzel. - Örülök, hogy látom... - teszi hozzá, de szemlátomást nem örül.

 - Mi baj, kapitány? - kérdezed meg tőle, amikor már nem bírod cérnával. - Rám orrolt meg valamiért?

 - Magára? - néz rád csodálkozva. - Ugyan, mi bajom lenne? Hiszen maga hős. Megfékezte a járványt. Csak hát tudja, voltak magánál kevésbé szerencsések is.

- Kicsodák?

- Például az unokaöcsém. Szegény kölyök.

- Ml lett vele?

- Ez az. Ha tudnám. Mindig olyan óvatos gyerek volt. Mindig jobban bízott másban, mint magában, még egy robotnak is hamarabb elhitt valamit, mint a saját két szemének.

- Biztos belekeveredett valami fölösleges csetepatéba.

- Ő? Ugyan! Háromszor is meggondolta magát, mielőtt lőtt volna. Tudja, egyszer megtréfálták egy hologrammal. Azt hitte, valami szörnyeteg áll előtte, és mire észbekapott, szétlőtte egy mulató teljes berendezését. Azóta a valóságot is inkább káprázatnak nézi. Mi lehet a szegény gyámoltalannal?

 - Sok jóval nem biztatom, kapitány - jelented ki hamarosan. - Azt hiszem, meghalt.

 - Gondoltam. De tudja, az is jobb, mint a bizonytalanság, igaza van! De hol halt meg? Bizonyítsa be nekem! Keresse meg a maradványait!

 - Hát sok nem maradhatott belőle. De ha eljön velem, főnők, megláthatja, hol pusztult el. Ha valóban olyan volt a fickó, mint amilyennek mondja, csak egyetlen úton mehetett. Szegény - teszed hozzá elgondolkodva - az utolsónál hibázott. Milyen kapitány lehetett volna belőle!

- Hát akkor menjünk, fiam! De ne felejtse rögzíteni az útvonalat - oldalszámok szerint - ha mi is ott veszünk, legalább találjon ránk valaki.

 

Második próba

Kihúzod magad Polaris kapitány előtt, elvégre mégiscsak ő a főnök.

- Hello - a kapitány kicsit megemelkedik a székéről -, örülök, hogy

látom - teszi hozzá kényszeredetten, de szemlátomást most se boldogabb, mint a múltkor.

- Mi a baj, kapitány? - kérded meg újra tőle, mert alapjában véve szeretnél segíteni rajta. - Kit kell megkeresni?

- Nem kit, hanem mit. Valami célbolygót.

- Az meg micsoda?

- Ne játssza itt meg nekem magát, maga pelyhes űrcsirke! Tudja, az én időmben még nem volt ilyen marhaság, hogy célbolygó. Kinéztünk magunknak egy meteort, vagy egy aszteroidát, aztán lőttünk.

Most meg egy egész bolygót képesek körökkel bevonalkázni. Tiszta őrület!

- Mit zavarja az magát, kapitány?

- Hát, hogy nekem kell odavinni egy csapat zöldfülűt. S nem jut eszembe annak a céltáblának a neve. Név nélkül meg nem kereshetem ki a katalógusban. Ha pedig beszólok a központba, nem elég, hogy kiröhögnek, de még képesek elküldeni valami szanatóriumba, hogy kismirglizzék a berozsdásodott memóriámat.

 - Sajnos, főnök, a név nekem se jut eszembe, de tudom, hogy hol van. Szívesen elvezetem az egész csapatot.

 - Akkor induljunk máris! Meg se álljunk, csak azon az átkozott planétán.

 - Hát rá nem érdemes repülni. Az egyik fiút, aki tévedésből ráereszkedett, a többiek lőtték szét. Majd a Draco Minorra megyünk, onnan már csak egy ugrás az egész. Maga akár itthon is maradhat, kapitány. Majd én megtartom a lőgyakorlatot.

 - Hé! Megálljon! De aztán írja fel annak a vacak csíkos golyóbisnak a nevét, hogy a legközelebb ne kelljen keresgélni.

 

 

Harmadik próba

Hanyagul belépsz Polaris kapitány irodájába.

 - Hello - jön eléd széles mosollyal a kapitány. - Hallom, jól sikerült a lövészet. Megdicsért a főparancsnokság.

 - Hát egy kicsit besegítettem - mosolyogsz szerényen. - De látom, kapitány, maga még mindig nagyon nyugtalan. Megint valamelyik unokaöccse...

- Nincs több unokaöcsém.

- Akkor valamelyik csinos kis barátnője...

- Barátom - helyesbít Polaris kapitány, és közben úgy néz rád, hogy jónak látod abbahagyni a tréfálkozást.

- Elnézést, kapitány. Mi van a barátjával, meghalt?

- Nem tudom. Azt hiszem, él. És ez neki a rosszabb megoldás. Most mit néz rám? Képzelje, nemrég halvány jeleket fogtam. Az ő kódjeleit tartalmazta. Tudja, a szkafanderében van egy agyhullám-erősítő. Egész rendes telepatikus kontaktust lehet vele teremteni jónéhány parszek távolságra.

- És mit üzent?

- Semmit. Zavaros képeket.

- Értem - komorodsz el. - És mondja, kapitány, tud még valamit róla? Például azt, hogy merre indult el.

- Beszéltem egy fickóval, aki az Atreus-7-en jött vele össze. Együtt ácsorogtak a szanatórium kapujánál. Az illető bement, a barátom pedig óvatos ember lévén elindult tovább.

- Ez jó hír - derülsz fel hirtelen. - Azt hiszem, megtaláljuk, sőt még egy veszedelmes gonosztevőt is rács mögé tehetünk. Tud maga verekedni, kapitány?

Polaris úgy néz rád, hogy nem akarod a kérdést tovább firtatni.

- Gyerünk, fiam! De útközben ne felejtse el megmondani, hol találunk rá arra a szerencsétlenre, és milyen banditáról locsog itt nekem összevissza?

 

 

Negyedik próba

Szomorúan ballagsz be a kapitány irodájába. Lerogysz egy székre.

 - Hello - lép oda hozzád mosolyogva Polaris kapitány, és megveregeti a válladat. - Mi baj, fiú?

  -Tudja, kapitány, napok óta nem tudok aludni. Amikor megtaláltuk a kölyköt, és hazahoztuk, örömömben mindent elfelejtettem. De most már újra eszembe jutott, hogy aki bement a szanatórium kapuján, az is kerülhetett olyan helyzetbe, ahonnan ki lehetne szabadítani. Igaz, egy kis orvosi segítségre is szükség lenne, de hát az csak nem akadály.

 - Elmehetünk, fiam - felel barátságosan Polaris. - Magává! akár a világ végére is.

 - Hagyja, kapitány, elintézem én ezt egyedül. Csak arra kérem, hogy ha nem térnék vissza, próbáljon meg kihúzni a pácból. Ide felírom egy borítékba az oldal-kódszámomat. De csak három nap múlva bontsa fel. Addig kitart az agyam károsodás nélkül.

 - Ahogy akarja, fiam - mondja a kapitány, de a búcsúzásnál van az arcán némi aggodalom, amikor átölel.

 

 

 

Ötödik próba

 - Szervusz, pajtás - jön eléd már az ajtóban Polaris kapitány. - Tudod, hogy irigyellek, neked minden sikerül. Azt mondd meg, hogy lehet az, hogy ezt az egész veszélyes zónát úgy ismered, mint a tenyeredet?

- Feltérképeztem - feleled te nemes egyszerűséggel, amely a nagy emberek jellemtulajdonsága.

- Micsoda?

- Úgy, ahogy hallja, kapitány. Végigkérdeztem mindenkit, hogy merre járt, és lejegyeztem az útvonalakat. Ahonnan senki nem jött vissza, ott persze megállapítottam, hogy egy halálos csapda. Úgyhogy elég jól eligazodok az egészen.

 - Hogy ez nekem nem jutott eszembe - csördít a homlokára Polaris kapitány. Közönséges halandó agyrázkódást kapna egy ilyen felismeréstől.

- Még pótolhatja - ugratod mosolyogva, de azért kacsintasz hozzá egyet, mert alapjában, véve szereted az öreget. - Tessék, adhatok magának Is egy példányt.

 - Nem fiam, ezt én magam megcsinálom. Ebből lehet tanulni. Aztán majd összehasonlítjuk a végeredményt. Jó?

 

 

Íme az öt próba. Rajta, ifjú kapitányok, felderítők!

 

HA ÚJABB KALANDRA SZERETNÉL INDULNI A TITOKZATOS ZÓNÁBA, IDE KATTINTS!