A javítóműhely mellett van egy
vendéglő. Letelepszel egy asztalhoz. Csupa mocsok. Olaj és zsír borítja, rajta
csavarokkal és anyákkal megrakott tálcák. „Ezek meg minek? - tűnődsz. -
Játékszernek vagy sörkorcsolyának?"
Egy ütött-kopott géppincér elrecsegi a választékot. Semmi sem hangzik
bizalomgerjesztően. Rendelsz egy sikattyút (a konyhafőnök ajánlata), és reméled
a legjobbakat. Körülötted mintha mindenki csak a Mámor sört nyakalná. Téged is
meghívnak egy korsóra, de nem fogadod el. Egyelőre szolgálatban vagy. Amikor
azonban belekóstolsz a sikattyúba (a konyhafőnök ajánlata), szinte könyörögsz a
géppincérnek, hogy hozzon valamit, ami leviszi az ízét!
A Mámor sör, noha szürke színű, kellemes, üdítő ízű. Jó érzés egy kicsit
elengedni magad végre. Lerúgod a bakancsodat, elnézed a lábujjaidat. Csak
nézed, nézed, nézed... Valahogy nem tudod összeszámolni, pontosan hány van.
Olyan kellemes az egész világ,
mondod magadban.
De egy másik belső hang - amely
igencsak hasonlít Polaris kapitányéra - azt ordítja, hogy szedd össze magad,
mert valami kábítószert kaptál!
Valahogy kitántorogsz a vendéglőből,
lidérces látomásaid vannak. Azt képzeled, a szendvicsed meg akar enni.
Szerencsésen visszabotorkálsz a javítóműhelybe.
Mindenütt üres mámoros palackok a padión,
a polcokon.
A kábulattal küzdve megkeresed
5-SI-t. Három szerelő nagy röhögés közepette éppen a teleportáló rendszerét
szedi szét. Biztos vagy benne, hogy nem javítják a robotot, mert fogadásokat
kötnek, hogy melyikük tudja a legtovább megpörgetni a stabilizátorát. 5-SI
vörös lámpái kétségbeesetten pislognak.
Szerencsére a kommunikátorához még
nem jutottak el. Odarohansz, bekapcsolod. Érintkezésbe lépsz a Nebula ügyeleti
termével.
- Segítség! - kiáltod hisztérikusan
kacagva, zokogva. Jelented, hogy az űrtéboly kitörése valamilyen módon
kapcsolatban áll a Mámor sörrel. Megmentenek, és dicséretben részesítenek, mert
megtaláltad a baj forrását.
Térj vissza a
Nebulára, ahol megkapod űrfelderítői minősítésedet.