Álombeli utak Krabat egy ízben már megszökött: nem sokkal szülei halála után, akiket a múlt évben ragadott el a himlő; őt akkor a lelkész úr vette magához, nehogy, amint mondta, "elzülljön". Krabatnak igazán nem volt semmi baja a lelkész úrral, sem a feleségével, aki már régóta szeretett volna egy ilyen fiúcskát a ház körül. De aki, mint Krabat, egész eddigi életét egy olyan tetves kis viskóban töltötte, mint az eutrichi pásztorkalyiba, annak nagyon nehezére esik a lelkészék életét élni, reggeltől estig csak jól viselkedni, nem szitkozódni és nem verekedni, fehér ingben feszíteni, nyakat mosni, fésülködni, sosem mezítláb járni, de körmöt pucolni és kezet mosni. Ráadásul németül kellett beszélni egész idő alatt, ékes német nyelven!
Krabat igazán megtett minden tőle telhetőt, egy hétig, két hétig bírta; aztán elszökött a papéktól, és beállt a koldusgyerekek közé. Nem lehetetlen tehát, hogy a koselbruchi malomban sem tart ki örökké.
"De határozta el magában, az utolsó falat után a szája szélét nyalogatva, már félálomban , ha innen megszököm, az csak nyáron lehet... Amíg a mezők nem virágzanak, amíg a kalászok nem sárgulnak a földeken, amíg a halak nem fickándoznak a malomtóban, addig engem innen hat ökör sem húz el..."
Nyár van, virágzanak a mezők, a kalászok sárgulnak a földeken, a halak fickándoznak a malomtóban. Krabat összekapott a Mesterrel: zsákcipelés helyett lehevert a malom árnyékába, és elaludt; a Mester rajtakapta, és görcsös botjával alaposan odasózott neki. "Ezt aztán kiverem belőled, koma! Fényes nappal lustálkodni?!"
Hát meddig tűrje ezt még Krabat?
Télen, amikor a metsző, jeges szél sivított a pusztán, akkor talán meglapult volna. De a Mester megfeledkezett arról, hogy most nyár van!
Krabat elhatározása szilárd. Egy napot sem marad tovább a malomban! Belopódzik a házba, lehozza a padlásról zekéjét, sapkáját, aztán eloson. Senki sem látja. A Mester visszahúzódott kamrájába, az ablakokat a hőség miatt kendőkkel függönyözték el; a molnárlegények a kamrákban és a garatoknál dolgoznak; még Lyschko sem ér rá Krabat után leskelődni.
A fiú mégis úgy érzi, hogy titokban figyelik. Amikor körülpillant, észreveszi, hogy a fáskamra tetejéről valaki lesi: borzas, fekete kandúr, nem erre a vidékre való és félszemű.
Krabat lehajol, kavicsot hajít felé, elriasztja. Aztán a fűzbokrok takarásában a malomtóhoz siet. Véletlenül észrevesz egy partközelben napozó, kövér pontyot: a hal félszemű, és egyenesen őt nézi.
A fiút rossz érzések környékezik, felvesz egy követ, megdobja a halat. A ponty lemerül a zöldes mélybe.
Krabat a Fekete-víz folyását követi, egészen addig a helyig, amit Koselbruchban Puszta Mezőnek neveznek; ott néhány percre megáll Tonda sírjánál. Homályosan emlékszik rá, hogy egy téli napon ide temették a jóbarátot.
Emlékezik a halottra, és hirtelen, olyan váratlanul, hogy még a szívverése is eláll, felhangzik egy rekedt károgás. A mező szélén, egy korcs erdei fenyőn rezzenéstelenül gubbaszt egy kövér varjú. Egyenesen Krabatra néz és a fiú borzongva látja, hogy ennek is hiányzik a bal szeme.
Most már tudja Krabat, hányadán áll. Nem sokat teketóriázik, nekiiramodik: rohan, ahogy a lába bírja, a Fekete-víz mellett, fölfelé.
Amikor először áll meg, mert már nem kap levegőt, a mező füvéből egy sikló tekerődzik elő, sziszegve felegyenesedik és ránéz: félszemű a kígyó!
S a róka is félszemű, mely a sűrűből leselkedik rá.
Krabat rohan, és csak addig áll meg, míg kifújja magát. Estefelé eléri a szurdok felső végét. Úgy számított, hogy ha most kilép a szabadba, megszabadul a Mester karmai közül. Gyorsan merít a vízből, megnedvesíti homlokát és halántékát. Aztán begyűri ingét a nadrágjába, mert futás közben kicsúszott, szorosra húzza a nadrágszíját, pár lépés még és megrémül.
Ahelyett hogy reményei szerint szabad síkra lépne, most egy tisztásra ér ki; és annak közepén, az esti fényben, békésen ott áll a malom. A Mester a kapu előtt várja.
Na, Krabat üdvözli gúnyosan , már majdnem kerestettelek.
Krabat dühöng, nem tudja mivel magyarázni balsorsát. Másnap ismét megszökik, most pirkadatkor, még a hajnali harmatot is megelőzi, most az ellenkező irányba fut, ki az erdőből, végig a mezőkön, földeken, falvakon, tanyákon át. Csermelyeken ugrik keresztül, egy mocsáron is átgázol, pihenés, megállás nélkül rohan. Nem figyeli a varjakat, kígyókat, rókákat, a halakra, kandúrokra, tyúkokra, gácsérokra rá sem néz. "Akár félszeműek, akár kétszeműek, felőlem akár vakok is lehetnek gondolja , most nem csinálnak belőlem bolondot."
A hosszú nap végén mégiscsak újra a koselbruchi malomnál lyukad ki. Ma a molnárlegények fogadják: Lyschko kárörvendően, a többiek csöndben, inkább részvéttel. Krabat közel van a kétségbeeséshez. Már tudja, hogy hiábavaló, de még nem akarja elhinni; harmadszor is megpróbálja, még aznap éjjel.
A malomból való kilopódzás már gyerekjáték, aztán: mindig csak a Sarkcsillag felé! Botladozhat a sötétben, összeszedhet néhány karcolást, dudort: az a fontos, hogy nem látják, nem foghat rajta a boszorkányság...
Közelében macskabagoly sír, majd kuvik hussan el, s nemsokára a csillagfényben Krabat észrevesz egy vén uhut. Alig karnyújtásnyira ül egy ágon, és őt figyeli, a jobb szemével, mert a bal hiányzik.
Továbbrohan, gyökerek gáncsolják el, patakmederbe zuhan. És már szinte nem is lepődik meg, hogy hajnalban ismét csak a malom elé keveredik.
Ilyen korai órában még csöndes a ház, csak Juro szöszmötöl a konyhában a tűzhely körül. Krabat hallja a zajt, és belép.
Igazad volt, Juro, innen nem lehet elfutni.
Juro megitatja, aztán így szól:
Először mosakodj meg, Krabat!
Lehámozza róla nedves, véres, földes ingét, megtölt egy mosdótálat, és aztán komolyan, szokásos ostoba vigyora nélkül, azt mondja:
Ami egyedül nem sikerült, Krabat, az kettőnknek talán sikerülne. Megpróbáljuk együtt legközelebb?
Krabat a feküdni készülő molnárlegények lármájára ébredt. Szájában még érezte a kolbász ízét: nem alhatott sokáig, még ha álmában két napot és éjszakát élt is át.
Másnap kora reggel úgy adódott, hogy néhány pillanatra egyedül maradt Juróval.
Veled álmodtam mondta Krabat. Javasoltál valamit álmomban.
Én-e? kérdezte Juro. Hát az nagy bolondság lehetett, Krabat. Legokosabb, ha fütyülsz rá!
![]()