Lee Annácska
Edgar Allan Poe
(Babits Mihály fordítása)
Sok-sok hosszú esztendeje márLee Annácska nevén
Tengerpart bús mezején
Élt egy kis lány - ismerhetitek
S csak azzal a gondolattal élt,
Hogy szeret s szeretem énGyermek volt s gyermek voltam én
Lee Annácska meg én
De szerelmünk több volt mint szerelem
Tengerpart bús mezején -
Irigyeltek még az angyalok is
Fenn a felhõk tetején
S ez lett oka, sok éve már,Tengerpart bús mezején
Felhõk közül jött egy csunya szél
S meghült Annácska, szegény;
S elvitték úri rokonai
S egyedül maradtam én:
Koporsóba csukták el õtTengerpart bús mezején.
Irigyeltek az égi angyalok,Hogy boldogabb õ meg én,Az lett oka (mind jól tudjuk eztTengerpart bús mezején),Hogy jött felhõbõl éjjel a szélS meghûlt s meghalt szegény.
De szerelmünk több volt mint soké,Ki nagyobb, mint õ meg én,Okosabb, mint õ meg énS sem az angyalok a felhõk felett,Sem az ördögök tenger fenekénNem tehetik, hogy szívtõl a szív,Elválljunk, õ meg én.
Mert ha kel a hold, nekem álmokat hord,Annácska küldi felém;S csillag ha ragyog, már véle vagyok.Annácska szemét lesem én;S így az éj idején veled éldelek én,Jegyesem, szívem élete, szép kicsikém,Melletted a sír fenekén,Tengerpart bús mezején.