Tudósok fantasztikus írásai
A tudományos-fantasztikus műfaj paradoxona a fogalompár két tagjának ellentmondásában áll. Igazi vagy csak vélt ez az ellentmondás? Összefér-e, összebékíthető-e a tudomány a fantasztikummal, a fantázia csapongó szárnyalása a tudomány súlyos szigorával? Látszólag - aligha. Ám nincs értelme elvesznünk elméleti fejtegetésekben. Akhilleusz "elvben" sohasem érheti utol a teknősbékát, de - tudjuk - a valóságban könnyedén el is hagyná. A tud
omány és a fantasztikum "elvben" kizárja egymást, de a műfaj - tudjuk - él és virágzik szerte a világon.Gondolkodás- és alkotásmódjában a tudós és az iró eléggé különbözik egymástól ahhoz, hogy együttes jelenlétüket egyazon személyben kivételesnek érezzük. És most ilyen kivételes "eseteket" hoztunk az olvasó elé! Tudósok sci-fi írásaiból készült válogatásunkat persze egy kicsit másképp kell olvasni, mint általában a tudományos-fantasztikus irodalmat. Várakozásunkat két irányban is csökkentenünk kell. Ne szá
mítsunk se stílusbravúrra, se magasröptű tudományos érvelésre. Noha - természetesen szándéktalanul - ezekből az írásokból ki-kitetszik szerzőjük tudós-volta. (Ebben rejlik a gyöngeségük.)Az aktív tudósok közűt (a múltban és a jelenben is) kevesen és ritkán kísérleteztek szépírással. A világ legfantáziadúsabb emberei ők, de sokkal inkább rabjai tudományos munkájuk varázsának, semmint hogy hajlandók lennének - esetleg az ismeretterjesztésen kívül - mellékösvényekre térni. És ha mégis, rendkívül tudatos aktu
sról van szó. Miközben az olvasók többsége történeteiket a nagy szellemek kikapcsolódásként írt fantáziálgatásának tekinti, ők felelősségérzetből ragadnak tollat. Olvassuk el ezeket az írásokat, és rádöbbenünk: valamennyi nyomatékos figyelmeztetés a tudomány vagy a technika egyik vagy másik eszméjének vagy megvalósításának társadalmi veszélyességére, tiltakozás az emberi értékek háttérbe szorítása, a manipuláció vagy éppen a háború ellen.A tudós korunk vívódó hőse. A sci-fi területén valóban idegenül mozog, kirándulása e furcsa tájon - amolyan "piknik a senki földjén". Gondolataira azonban, bármilyen formában sugározódnának is felénk, érzékenyen oda kell figyelnünk.
ASIMOV, ISAAC (1920) -
a világ legismertebb science fiction íróinak egyike, sokoldalú és termékeny ismeretterjesztő, a tudományok doktora, a Bostoni Egyetem biokémia professzora.Megírta a biológia történetét, főiskolai tankönyvek szerzője. Ismeretterjesztő kötetei közül említés
re méltó Az élet és az energia, A valóság és a fantázia, valamint a legújabb, amelynek címe: A Hold tragédiája. Írt detektívtörténetet, értekezést a Bibliáról, tanulmányt a humorról, kétkötetes kritikát Shakespeare-ről.Első írása
(Hajótörés a Vesta térségében) 1939-ben jelent mely azóta valósággal ontja tudományos-fantasztikus műveit. Első könyve az 1950-ben megjelent Pebbles in the Sky (Kavicsok az égbolton) cimű regény. Hírnevét az Én, a robot című novellafüzére hozta meg, amely a "robotika" tudományának három - azóta más szerzők által is felhasznált - "törvényére" épül. Ismert regényei: Gyilkosság az űrvárosban, A halhatatlanság halála, Alapítvány (trilógia), Kilenc holnap, Maguk az istenek. Több mint száz könyve jelent meg. Számos antológiát állított össze. írásaiból több film készült.CLARKE, ARTHUR C(HARLES) (1917) - angol csillagász és szakíró, haladó szellemű közéleti személyiség, ismert science fiction szerző. Volt radartechnikus, majd elektronikus szakember, elsőként javasolta, hogy az egész Földre kiterjedő televízióadást három szinkron műholddal oldják meg. Volt a Brit Bolygóközi Társaság titkára. Ismeretterjesztő (elsősorban az űrhajózás kérdéseivel foglalkozó) munkásságáért 1962-ben elnyerte az UNESCO Kalinga-díját. Ceylon
szigetén a mélytengerek élővilágát tanulmányozta; a Sri Lanka-i Csillagászati Társaság elnöke. Jövőkutatással is foglalkozott.Első ismeretterjesztő írásaiban
(A holnap emberének birodalma, Már ma rakétát küldhetünk a Holdba), amelyek még a világháború előtt jelentek meg, az űrhajózásnak, a Naprendszer meghódításának gyakorlati lehetőségeit bizonyítja. További ismeretterjesztő könyvei: Bolygóközi repülés (1950), A világűr felfedezése (1952), Az űrhajó kihívása (1953), Hangok az égből (1954), A tenger kihívása (1959); a legismertebb és legnagyobb sikerű: a futurológiai tárgyú A jövő körvonalai.Első regényét
(Az éjszaka lehullása, 1948) számos más regény és novellagyűjtemény) követte: Előjáték a világűrhöz, A Mars homokja, Szigetek az égben, A gyermekkor vége, Expedíció a Földre, A város és a csillagok, Hulldogáló holdpor, Az Isten kilencmilliárd neve, Történetek a Fehér Szarvasból stb.Közönség és kritika egyforma rajongással fogadta a Stanley Kubrick rendizővel közösen írt forgatókönyv alapján készült 2001-Ű
rodisszeia című filmet. Clarke később a forgatókönyvből regényt irt.ELIADE, MIRCEA (1907) - román származású orientalista, vallás- és kultúrtörténész, filozófus és író, a két világháború közötti román szellemi élet jelentős személyisége, az orientalisztika, az etnológia és a mitológia egyetemi tanára. Tudományos felfogásának lényege: az egyetemes nézőpontok keresése, az emberi és társadalrni jelenségek átfogó értelmezése, mindaz, amit saját kifejezésével
a setea totului (a mindenség szomja) eszményének lehetne nevezni.1939-ig a bukaresti egyetem bölcsészeti karán tanított, 1940-től Londonban, majd Lisszabonban volt Románia kulturális attaséja, 1946 és 1948 között a párizsi Sorbonne meghívott tanára volt és más egyetemeken is tartott előadásokat, 1956 óta a chicagói egyetem tanára. Főként franciául ír.
Első esszéje húszéves korában jelent meg a Kolozsvárt 1921-ben alapított
Gindirea című folyóiratban. Legfontosabb szakmunkái a következők: Traité d'histoire des religions (1948), Le Mythe de l'éternel retour (1949), Le Chamanisme et les techniques archaiques de l'extase (1951), Images et symboles (1952), Le Yoga, Immortalité et liberté (1954), Mythes, réves et mystéres (1957), Aspects du mythe (1963), Le Sacré et le Profane (1965).Első regénye az Isabel si apele diavolului (1930). További regényei: Maitreyi (1933), Santier (naplóregény, 1933), Intoarcerea din rai (1934), Lamina ce se stinge (1935), Huliganii (1936), Domnisoara Cristina (1937), Sarpele (1938), Nunta in cer (1939), Secretul doctorului Honigberger (1940); Foret interdite (regény, francia nyelven, 1955). Megjelentek önéletrajzi feljegyzései és naplójegyzetei (naplóját, gimnazista kora óta vezeti), pályájára való visszaemlékezéseit 1973-han adta ki Fragntents d'un Journal címmel.
Romániában az utóbbi években a következő művei jelentek meg:
Aspecte ale mitului, De la Zamolxe la Gengis-Han, In curte la Dionis, Ga tiganci si alte povestiri, (regények, kisregények és novellák), Istoria credintelor si ideilor religioase. Magyarul megjelent kötetei: Különös kalandok (1976), Serampuri éjszakák (1980).GARDNER MARTIN (1914) - matematikus és matematikatörténész, a játékos, szórakoztató, "furcsa" matematika, a logikai paradoxonok talán legihletettebb művelője. A chicagói egyetemen matem
atikát és filozófiát végzett, a Scientific American folyóirat matematikai rovatát harminc éve vezeti. Könyve jelent meg a tudományos hiedelmekről, az Univerzum szerkezetéről, az időről; rendkívül népszerű a relativitáselméletről közérthetően megírt munkája. Idézettségben szakterületén kevesen múlják felül.A Scientific Anzerican
ben megjelent cikkeinek (olvasói levelekkel kiegészített) gyűjteményei több százezres példányszámban keltek el. Ezekből két kötet románul is napvilágot látott Amuzamente matematice (1968) és Alte amuzamente matematice (1970) címmel.HALDANE, JOHN BURDON SANDERSON (1892-1964) - angol genetikus és fiziológus, termékeny tudományos, műszaki és társadalomtudományi szerző. Humángenetikai kutatásokkal foglalkozott, matematikai analízis segítségével tanulmányozta a genetikai jelenségeket. Jelentős eredményeket ért el az ember élettanának és fejlődéstörténetének vizsgálatában. Módszereket dolgozott ki a gének kapcsolódásának mérésére, nevét viseli a fajkeresztezés egyik genetikai törvényszerű
sége (Haldane-szabály). Híres szakmunkája: The Causes of Evolution (1932).Tudományos ismeretterjesztő írásain, esszéin kívül (amelyekért megkapta az UNESCO Kalinga-díját) megjelent egy elragadó ifjúsági gyűjteménye is,
Barátom, Leakey úr címmel.Kötetünkben szereplő novellája viszont az egyetlen science fiction írása.
HOYLE, FRED(ERICK) (1915) - angol matematikus és csillagász, tudománytörténész, ismeretterjesztő és tudományos-fantasztikus művek szerzője, cambridge-i egyetemi tanár, korunk leghíresebb asztrofizikusainak egyike. Bolygókeletkezési elmélete, amelyet 1965-ben dolgozott ki (a Laplace-féle elképzelés alapgondolatából kiindulva) ma a legjobbnak tűnik, a leginkább összeegyeztethető a megfigyelésekkel. Hipotézist dolgozott ki az élet kozmikus eredetére. Kozmológiai felfogása alapjánál az az eszme áll, hogy a világmindenség bizonyos pontjain állandóan keletkezik anyag. R. A. Lyttletonnal közösen kiszámították egy csillag fényességét és sugarát, tömegének és összetételének függvényében. Előre látta a kvazárok létezését. Megfejtette a stonehenge-i megalitok (óriáskövek) titkát.
Csillagászati és tudománytörténeti ismeretek terjesztőjeként is a legismertebbek közé tartozik a világon. Klasszikus értékűnek számít a Kopernikuszról írott tanulmánya; Frontiers of Astronomy (1959) című könyvét a világ több nyelvére - románra is - lefordították.
Érdekes a helye a science fiction írók között: kizárólag regényeket ír, novellákat nem. Társszerzőkkel is "dolgozik": az A mint Andromédát John Elliot-tal, az Űrhajók a Göncölszekérbent fiával, Geoffrey Hoyle-lal szerezte közösen. Legjobb regényeit azonban - a kalandtörténetnek is beillő Osszián küldetését és a kötetünkben is olvasható A Fekete Felhőt - egymaga írta.
HUXLEY, SIR JULIAN (1887-1975) - angol biológus, szakíró és politikus. (Felmenői között számos kiváló tudás és gondolkodó volt: nagyapja, Thomas Henry Huxley az evolúciós elmélet egyik élharcosa, aki még Darwin előtt kimutatta az ember és az emberszabású
majmok származástani rokonságát; apja neves életrajzíró és esszéista; öccse, Aldous Huxley, az ismert író, több utópia, köztük a híres Szép új világ szerzője.) Biológusi tevékenysége a genetika, a fejlődéstan, az ornitológia és a viselkedéstan területére terjedt ki. A kísérleti embriológiába bevezette a 'differenciális gátlás' és a 'morfogenetikus mező' fogalmát. Kutatásokat kezdeményezett a növekedés biometriája, a fejlődés genetikája és az ivari kiválasztás témakörében. Korszakalkotó gyűjteményes műveivel (The New Systematics, 1940; Evolution: The Modern Synthesis, 1942), jelentős hatással volt nem egy tudós társára. Londonban volt egyetemi tanár, 1946 és 1948 között az UNESCO (első) vezérigazgatója.Egész sor ragyogó tudományos ismeretterjesztő, társadalmi és filozófiai munka szerzője. Ismeretterjesztő tevékenységéért az elsők között nyerte el az UNESCO Kalinga-díját.
A kötetünkben szereplő írás, egyetlen nem tudományos jellegű alkotása 1926-ban jelent meg.
JEFREMOV, IVAN (1907) - szovjet geológus és paleon
tológus, a biológiai tudományok doktora, számos tudományos expedíción, feltáráson vett részt, nevéhez fűződik egy új tudomány megalapítása: a tafonómia, a megkövesedett állatok "temetői" keletkezésének tudománya, jelentősége éppen abban áll, hogy a paleontológiai anyag kutatását és elemzését túlviszi a leletek leírásának határán.Első könyvében, az 1944-ben megjelent
Öt vonás című kötetben a soron következő felfedezések megjövendölését alkotói elvnek tette meg. Mindmáig leghíresebb műve, Az Androméda-köd című regénye 1957-ben jelent meg, először egy ifjúsági lap hasábjain, majd könyvalakban is. Murray Leinster, amerikai sci-fi író Az első kapcsolat című, a "találkozás" motívumot pesszimista módon megjelenítő novellájára válaszként írja meg a Kígyó szíve (1959) című kisregényét. Más fontosabb tudományos-fantasztikus írásai: A múlt árnyéka (kisregény, 1945), A gyémántkürtő (elbeszélések, 1946), Csillaghajók (kisregény, 1947), Az Ojkumena szélén (1949), A karsztbarlangokban (kisregény, 1952), Borotvaél (regény, 1963), A Bika órája (regény, 1968).KEPLER, JOHANNES (1571-1630) - német csillagász és fizikus, az egyetemes tudománytörténet nagy paradigmaalkotóinak egyike, az égi kinematika megalapozója, a nevét viselő - a bolygók Nap körüli keringésére vonatkozó - törvények felfedezője, korának kiváló optikusa. Fejlesztette a látás elméletét, új távcsövet talált fel, felfedezte a teljes visszaverődést. A kopernikuszi heliocentrikus világmodellből kiindulva arra törekedett, hogy a matematikai egyszerűsítések után megér
tse a világ fizikai lényegét, vagyis szerkezetét. A Naprendszerben uralkodó harmóniáról vallott felfogásától nem volt idegen asztrológusi tevékenysége. Világképének lényege: a Világ és Isten azonosítása, ami - Lucien Goldmann állapítja ezt meg A rejtőzködő isten című művében - furcsa módon az emberi gondolkodásban az első lépést jelentette az ateizmushoz.Latinul írt. Főbb művei:
Mysterium Cosmographicum (1596), Astronomia nova, seu Physica coelestis (1609), Harmonices mundi (1619), Tabulac Rudolphinae (1627, csillagászati táblák).A kötetünkben szereplő műve
(Somnium, sive Opus posthumum de astronomia sublunari) halála után, 1634-ben jelent meg Frankfurtban. Első német kiadása is (Keplers Traum vom Mond) csak 1898-ban látott napvilágot (Lipcsében), angolra pedig 1950-ben fordították.McCONNELL. JAMES (1'924) - a kötetben szereplő valamenynyi tudós közül az amerikai pszichológus (a lélektan doktora és előadó tanára) írása marad témájában a legközelebb szerzője szakmájához, ugyanis dr. McConnell "a valóságban" is tanuláselmélettel foglalkozik. Ezen a szakterületen kezdeti kísérleteit - a michigani egyetemen - az örvényférgek osztályához tartozó planáriával, a többsejtű szervezetek egyik legegyszerűbb válfajával végezte. Tanulmánya
(Memory Transfer Through Cannibalism in Planarians) 1962-ben jelent meg a Journal of Neuropsychiatry című szakfolyóiratban. 1,961-ben Arthur Koestler, az ismert regényíró és kritikus a London Observer hasábjain részletesen ismertette a McConnell és csoportja által végzett jelentős kísérleteket, s ezzel szakmai körökön kívül is megalapozta hírnevét. Mintegy két évtizede a kaliforniai Palo Alto laboratóriumban magasabb szinten - komputerekkel, tanítógépekkel - végzi tanuláselméleti kutatásait. Ezek "mellékterméke" a kötetünkben olvasható novellája.RIDENOUR, LOUIS N(ICOL) (1911-1959) - amerikai atomfizikus, a második világháború idején az Egyesült Államok atomenergiai programjának keretén belül a lassú neutronok elnyelődését tanulmányozta, radarrendszerek kidolgozásában működött közre. Főszerkesztője volt az 1945-1946-ban megjelent
Radiation Laboratory Series című atomkutatási közlönynek 1952-től haláláig, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem (UCLA) tanára volt.A kötetünkben szereplő írás - alig hat hónappal az első atombomba ledobása után közölte - a szerző egyetlen szépirodalmi "kalandja", s talán az első sci-fi a világon, amely a "gombnyomásos" atomháború veszélyére felhívja a figyelmet.
SZILÁRD LEÓ (1898-1964) - magyar származású amerikai fizikus, biofizikus. Igazolta
az uránium maghasadását lassú neutronok hatására, kiszámította az uránium kritikus tömegét, kidolgozta a folyamat ellenőrzésének módját, és 1942-ben Enrico Fermivel közösen a világon először idéztek elő ellenőrzött láncreakciót. Szerepe volt a történelmi jelentőségű Einstein-levél megírásáhan, amelynek nyomán az Egyesült Államokban az atombomba előállítására beindult a Manhattan-terv. A chicagói egyetemen a biofizika tanáraként baktériumok, majd vírusok fejlődésével foglalkozott, élete végen öregedési elméletet dolgozott ki.Tudományos dolgozatainak listája több mint száz tételt tartalmaz. Megírta tudományos önéletrajzát is. Több szatirikus élű tudományos-fantasztikus elbeszélést közölt, ezek kötetbe gyűjtve is megjelentek.
SZTRUGACKIJ, ARKAGYIJ (1925) - sz
ovjet irodalomtudós, Japán történelmének és kultúrájának kiváló ismerője. A moszkvai Idegen Nyelvek főiskoláján végzett, dolgozott angol és japán fordítóként az Információs Intézetben, évekig volt a Gyetszkaja Lityeratura szerkesztője. A japán irodalomból többek között Akutagava Rjúnoszuke és Nacume Szószeki műveit ültette át orosz nyelvre. Fordított fantasztikus írókat is (.John Wyndham, Abe Kóbó, Harry Hamison, Clifford Simac stb.). Az írószövetség mellett működő tudományos-fantasztikus és kalandirodalom tanácsának tagja.SZTRUGACKIJ, BORISZ
(1933) - szovjet csillagász, tudományos érdeklődésének középpontjában a csillagrendszerek dinamikája áll, számos tudományos dolgozat és cikk szerzője. A leningrádi egyetem csillagászat-asztrofizika szakának elvégzése után éveken át volt tudományos munkatársa a pulkovói csillagászati obszervatóriumnak. A leningrádi írócsoport tudományos-fantasztikus és kalandirodalom szakosztályának vezetőségi tagja.A szerző- és testvérpár első munkája
- a Kívülről című elbeszélés, amelyet később kisregénnyé dolgoztak át - 1957-ben látott napvilágot. 1980-ig megjelentetett elbeszéléseik, kisregényeik és regényeik: A biborszínű felhők országa (1'939), Kívülről (1960), Út az Almateára (1960), Délidő, XXI. század (1960), Újonc a világűrben (1962), Kísérlet a menekülésre (1962), Ugrás a jövőbe (1963), Távoli szivárvány (196'2), Nehéz istennek lenni (1964), A hétfő szombatoz kezdődik (1965), A század ragadozó dolgai (1965), Csiga a lejtőn (1966), Mese a trojkáról (1968), A marslakók második inváziója (1968), Lakott sziget (1970), Hotel az Elpusztult Alpinistához (1970), Piknik a senkiföldjén (1972), A kölyök (1973), Legény a pokolból (1975), Egymilliárd évvel a világvége előtt (1977), Cserebogár a hangyabolyban (1979). Ezek az írások több mint száz kiadást és újságkiadást értek meg az egész világon.A kötetünkben szereplő írás 1977-ben megkapta a Campbell-emlékdíjat, és 1'979-ben (Svédországban) a Jules Verne-díjat. E kisregény motívumai alapján készült a Moszfilm s
túdióban a Sztalker című nagysikerű film.WIENER, NORBERT
(1894-1964) - amerikai matematikus, a kibernetika tudományának megalapítója. Foglalkozott a Fourier-transzformációkkal, harmonikus függvényekkel, valószínűségszámítással. Kidolgozta a Brown-mozgás matematikai elméletét. A visszacsatolás elvének egyik felfedezője. A kibernetika matematikai megalapozását 1948-ban fejezte be. Huszonnégy éves korától élete végéig a Massachussetts Institute of Technology (MIT) munkatársa. Utolsó kutatásait az agyáramok és a véletlenszerű ingadozásokat mutató fizikai folyamatok témakörében végezte.Cybernetics
című korszakalkotó könyvén kívül is számos tanulmányt, szakcikket, könyvet írt. A kibernetika társadalmi vonatkozásait tárgyalja The Human Use of Human Being című, népszerű formában megírt könyvében, s a kibernetika filozófiai kérdései valláshoz való viszonyának szentelte God and Golem, Inc. című esszéjét (románul is megjelent).A tudományon kívüli kalandozásának eredménye két önéletrajzi könyve: Ex-Prodigy (Csodagyerek voltam) és 1 Am a Mathematician (Matematikus vagyok), egy hagyományos típusú regénye, valamint két novellája.