Tartalom
Borító

UTÓSZÓ


Ivan Olbracht, valódi nevén Kamil Zeman, 1882-ben született Észak-Csehország egyik kisvárosában, Semilyben. Apja Antonin Zeman (írói álneve: Antal Stašek) a századelő haladó cseh irodalmának jelentős képviselője volt s erősen hatott Olbracht élet- és világszemlélete fejlődésére, amelynek töretlen vonalát egyébként az író szűkebb hazájában, Észak-Csehországban úgyszólván szünet nélkül vívott társadalmi és nemzetiségi harc határozta meg döntő módon.

Első elbeszélései és versei még egyetemi tanulmányai befejezése előtt jelentek meg a cseh szociáldemokrata sajtóban. A sajtóhoz sokáig hű maradt. Publicista lett, s a bécsi cseh szociáldemokrata munkáslap (Dĕlnické listy), majd a prágai Právo lidu, és a kommunista párt megalakulása után a Rudé právo munkatársa volt egészen 1929-ig. Ekkor megvált a sajtótól és alkotóerejét teljesen írói munkásságának szentelte.

A német fasiszta megszállás alatt egy kis dél-csehországi faluban húzódott meg, ahol részt vett az ellenállási mozgalomban és megírta a Hódító mű regényét, amelyben Cortez, a mexikói conquistador történetén az erőszakos országfoglalók sorsát példázza.

A felszabadulás után a tájékoztatási minisztérium filmfőosztályát vezette 1952-ben bekövetkezett haláláig.

Ivan Olbracht a modem cseh prózairodalom egyik legkitűnőbb képviselője, a cseh kritikai realizmus hagyományainak továbbfejlesztője és a szocialista realizmus egyik úttörője. Bármilyen témához nyúl is, mindig az életet tudatosan élő, az életet igenlő s az egyetemes emberi élet kiteljesedését követelő és e kiteljesedés megakadályozását gyűlölő igaz szocialista-humanista művész elvi alapján állva keresi a sokrétű, de egyértelmű igazságot. E keresés szolgálatába állítja széles érzelmi skáláját, finom tollát s az emberi érzések leghalványabb rezdüléseit is felfogó érzékeny hallását. Azok közé a haladó cseh írók közé tartozott, akik művészetük átható reflektorfényével rávilágítottak a csehszlovák munkásság átmeneti vereségén felépült csehszlovák polgári demokrácia (egyébként minden polgári demokráciát jellemző) visszásságaira, álhumanizmusára, a cseh burzsoázia imperialista törekvéseire és szociális bűntetteire, s ezzel kulturális területen döntő mértékben hozzájárultak azoknak az illúzióknak az eloszlatásához, amelyeket a csehszlovák értelmiség nagy része a polgári demokrácia iránt táplált.

Ivan Olbracht első nagysikerű műve, a Gonosz magányosok (O zlých samotářich), tárgya a társadalom peremén élő kitagadott cseh változatú gorkiji mezítlábasok-, vándorkomédiások, csavargók, apró tolvajok sorsa, anarchisztikus szabadságvágya és panteisztikus egybeolvadása a természettel. A Legsötétebb börtön (Žalář nejtemnĕjsí) egy vak férj önző, beteges féltékenységének története. A Jesenius színész különös barátsága (Podivné přátelství herce Jesenia) két egymásnak ellentmondó életfelfogás és művészi hivatás-szemlélet szembesítése. Az Anna (Anna proletářka) a cseh ipari munkásság öntudatosodásának és küzdelmének megelevenítése a kommunista párt megalakítását közvetlenül megelőző időben.

A Nikola Suhaj, a betyár (Nikola Šuhaj loupežnik) a cseh burzsoázia által kizsákmányolt kárpát-ukrán nép szabadságvágyának prózában megírt balladája.

Az Átokvölgye (Golet v údolí) történetei szintén Kárpát-Ukrajnában egy kis falu orthodox zsidó közösségének évszázados bigottságtól megáporodott levegőjében játszódnak le, s ugyancsak Kárpát-Ukrajnáról adnak hírt a Hegyek és évszázadok (Hory a století) címen összegyűjtött irodalmi riportok is.

A Régi szép időkbe (Bejvávalo) foglalt hol finom humorral, hol pedig metsző gúnnyal megírt hét elbeszélés az olvasót megmosolyogtatva nemcsak a monarchia visszásságait pécézi ki, hanem pellengérre állítja a kapitalista Csehszlovák Köztársaság társadalmi és politikai viszonyait is.

Ivan Olbracht művei közül sokat fordítottak le idegen nyelvekre. Magyarul eddig a Régi szép időkön kívül az Anna, a Nikola Suhaj és az Átokvölgye jelent meg.


Tartalom
Borító