Louis N. Ridenour: Az apokalipszis jelzőlámpái

Kisdarab egy felvonásban

Amint a függöny felgördül, láthatóvá válik a Nyugati Védelmi Parancsnokság vezérlőterme, amely valahol San Francisco térségében, száz lábnyi mélységben található a föld alatt. Jobboldalt két őrmester egy sor telexgépet kezel, amelyek révén a terem a világ fontosabb nagyvárosaival kapcsolatban áll. A háttérben két másik egyenruhás egy telefonközponthoz hasonló készüléknél ül; rajta kapcsológombok, kis égők és a világ nagyobb városainak nevével ellátott címkék láthatók. A, hátuk mögött egy kapitány áll. Középen, a hatalmas asztalnál egy dandártábornok és két ezredes ül, valamennyien telexjelentéseket olvasnak. Baloldalt a falon ráccsal ellátott erős acélajtó, egy világtérkép, valamint berámázott jelmondat: "Emlékezzetek Pearl Harborra!"

A cselekmény néhány évvel azután játszódik le, hogy a világ valamennyi iparosított országa elő tudja állítani és használja az atomenergiát.

DANDÁRTÁBORNOK: (leteszi a papírt, amelyet addig olvasott) Úgy látom, ma este nincs semmi különös. Azt hiszem, egy kis rendet kellene csinálnunk itt. Briggs kapitány!

KAPITÁNY: (a dandártábornokhoz siet, vigyázzállásba merevedik) Igenis, uram!

DANDÁRTÁBORNOK: Készen vagyunk a látogatásra?

KAPITÁNY: Igen, uram. Azt hiszem, igen, uram.

DANDÁRTÁBORNOK: Nézzen utána, hogy mindenki elfoglaltnak tűnjék, feszült figyelemmel végezze feladatát.

KAPITÁNY: Igenis, uram. (Berreg egy csengő.) Schwartz, nyisson ajtót! (Az egyik őrmester a termen át az ajtóhoz siet és kinyitja. Mindannyian merev vigyázzban állnak. Az őrmester kissé zavartan ellenőrzi a belépőkártyákat. Ezután beengedi a négytagú csoportot: egy négycsillagos tábornokot, egy őrnagyot és két civil ruhást.)

TÁBORNOK: Folytassák! (Valamennyien Pihenőállásba helyezkednek. A tábornok a dandártábornokhoz és a két ezredeshez vezeti a civil ruhásokat. Az őrnagy az ajtó közelében marad. Senki sem figyeli őt.) Elnök úr, bemutatom Anderson tábornokot, a vezérlőterem ügyeletes tisztjét.

ELNÖK: Nagyon örvendek.

DANDÁRTÁBORNOK: Nagyon örvendek, uram. (Kezet fognak.)

TÁBORNOK: Továbbá Sparks ezredest és Peabody ezredest, az ügyeletes tiszt helyetteseit.

ELNÖK : Örvendek az ismeretségnek. (Kezet fog mindkettőjükkel.)

TÁBORNOK: Dr. Thompson, önnek is bemutatom Sparks ezredest és Peabody ezredest. (Valamennyien biccentéssel és mosollyal üdvözlik egymást.) Elnök úr, ez itt a nyugati térség ellentámadási szervezetének idegközpontja. Azok a telexgépek, amelyeket ott lát (a gépek felé mutat) rádióösszeköttetésben vannak a világ összes nagyvárosaiban levő embereinkkel, valamint földrészünk többi védelmi parancsnokságával. Az adóállomások helye, valamint rangja amott, a térképen van feltüntetve. (A térkép irányába int.) Az imént a védelmi központban jártunk, ahonnan a radarhálózatot figyelik s a rakétákat és a vadászgépeket irányítják. Az tehát a védelem volt. Ez itt viszont az ellentámadás. Amott a fal mellett (a háttér felé mutat) áll az irányítópult. Ha lesz szíves odafáradni, megmutatom, hogyan működik.

ELNÖK: (a Tábornokkal együtt a háttérben levő telefonközponthoz lép) Szóval védelem meg ellentámadás. Miért különítették el őket?

TÁBORNOK: Hát - a védelemnek azonnal reagálnia kell, másképp nincs semmi értelme. Nekik nincs idejük gondolkozni. Az ellentámadás viszont - nos, az ellentámadásnak is gyorsnak kell lennie. Mi azonban azt akarjuk, hogy legyen egy kis idejük mérlegelni, mit is kell tenniük az adott esetben. Például csupán a támadás irányából még nem állapítható meg, ki indított ellenünk háborút. Elméletileg egy támadást a területünkön elhelyezett aknákkal is végre lehet hajtani, s akkor nincs is semmiféle irány. Ezenkívül meglehetősen részletes információval bírunk, hogy rajtunk kívül még van néhány olyan ország, amely nyolcszáz méter magasságban bombákat állított pályára a sztratoszférában. Ezek kis holdakként keringenek körülöttünk. Mi magunk kétezret lőttünk fel, ám radarjaink képernyőjén mintegy ötezernégyszáz látható. A többi háromezer-négyszázat tehát valaki bármikor lehívhatja rádióval, s odaküldi, ahová akarja. Pályájukból nem állapítható meg, melyik nemzet irányítja őket. Mindez tehát azt jelenti, hogy az adatok, amelyeket ezek a fiúk itt feldolgoznak, főként politikai jellegűek. A radarral nem mennének semmire. Őnekik hírszerző szolgálatra van szükségük; ide tehát hírszerzőink jelentései folynak be éjjel-nappal a telexgépeken, s igyekszünk, hogy a hírek minél pontosabbak legyenek, és minél rövidebb idő alatt fussanak be. A védelmi központban tudósokat és technikusokat látott munkában. Ezek a tisztek politikai tudósok.

ELNÖK: Nagyon érdekes! Számíthatok arra, hogy ha valaha szükségem lesz rá, itt munkát ad nekem? Ugyanis én szintén politikai tudós vagyok.

TÁBORNOK: (nevet) Természetesen, uram!

ELNÖK: Tábornok, még nem beszélt nekem arról, hogy mire való az a sok szerkentyű ott. (A telefonközpont-szerű készülékre mutat.)

TÁBORNOK: Valóban nem szóltam még erről, uram. Ez itt az ellentámadást irányító vezérlőpult. Amint látja, mindegyik állomás alatt egy-egy nagyváros neve áll. És mindegyik állomásnak három jelzőlámpája van: egy vörös, egy sárga és egy zöld.

ELNÖK: Mindenütt a zöldek égnek.

TÁBORNOK: Valóban, uram. Az itt szereplő valamennyi nagyvárosban több helyütt jól elrejtett, emberi kezelést nem igénylő négy-négy rádiókészülékünk van. Ha valamelyik adókészülékünk megsemmisül vagy meghibásodik, automatikusan működni kezd a tartalékadó. Namármost, ha valamelyik állomáshelyünkön az egyik készülék elhallgat, és nem kapunk több jeladást onnan, kialszik a zöld fény, s kigyullad a sárga.

ELNÖK: No és a piros égő?

TÁBORNOK: A piros égő akkor gyullad meg, ha valamelyik városban valamennyi adókészülékünk elhallgat. Míg tehát a sárga fény részbeni megsemmisülést, a piros égő a város teljes pusztulását jelzi.

ELNÖK: És a zöld békét jelent.

TÁBORNOK: Igen, uram. De ez nemcsak megfigyelőállomás. Látja itt ezt a kapcsolót?

ELNÖK: Igen.

TÁBORNOK: Ezzel lehet felrobbantani az aknáinkat. Rengeteg nagyvárosban már elültettük őket, s a kapcsolók segítségével rádióirányítással működésbe hozhatjuk valamennyit.

ELNÖK: S már az egész világ alá van aknázva?

TÁBORNOK: Nem egészen. Ázsiában például nem nagyon törtük magunkat. Némely országba pedig olyan nehéz bejutni, hogy csak keveset helyezhettünk el. Terveink szerint aknarendszerünknek két éven belül teljesen el kell készülnie. Ám ezenkívül még van egy ütőkártyánk. Emlékszik még, az imént említettem azokat a műhold-bombákat, amelyek nyolcszáz mérföldnyire a fejünk fölött keringnek?

ELNÖK : Igen.

TÁBORNOK: Nos, ha megnyomjuk ezt a másik kapcsolót itt, az alatta jelzett nagyvárosra - ebben az esetben például Calcuttára - ilyen műhold-bombát eresztünk.

ELNÖK: A bombákat tehát már előzőleg egy-egy városra irányították?

TÁBORNOK: Nem, uram. Ha megnyomjuk ezt a gombot, az a bomba hull alá a kívánt városra, amely abban a pillanatban épp a legkedvezőbb helyen található a sztratoszférában. Bármelyik lehet a kétezerből.

ELNÖK: Fene jó megoldás!

TÁBORNOK: Mindezt elsősorban dr. Thompsonnak köszönhetjük. Az ő emberei dolgozták ki a dolog technikai részét. A hadseregnek nincs más dolga, csak hogy kezelőszemélyzettel lássa el a készüléket, s hogy figyelje a beáramló jelentéseket.

Dr. THOMPSON: Kedves öntől, tábornok, hogy ezt mondja. Komolyan, Elnök úr, ahogyan mindjárt az első atombomba levetése után is megállapították, a világ egyetlen nemzetének sincs a miénkkel felérő ipari ismerete, hogy ilyesmit létrehozzon.

ELNÖK: Meg kell mondanom, hogy valóban lenyűgöző. S a többi védelmi központoknak is ilyen a berendezésük?

TÁBORNOK : Igen, uram. Tulajdonképpen - váratlan helyzetek elkerülése végett - mindegyik védelmi központ két-két olyan védelmi parancsnoksággal van ellátva, mint ez, s bármelyikük megsemmisül, a másik azonnal átveszi az irányítást.

ELNÖK: A fegyverkezési versenyben mindig is az élen jártunk. Ki merne megtámadni bennünket, amikor így fel vagyunk szerelve?

Dr. THOMPSON: Az biztos, hogy senkinek sem volna hozzá mersze. Nem hinném, hogy egyhamar számolnunk kell ezzel.

ELNÖK: No, mindez rendkívül érdekes volt számomra. (A dandártábornokhoz fordul) Tábornok, amióta itt dolgozik, volt-e már olyan izgalmas esete, amelyről mesélhetne nekem?

DANDÁRTÁBORNOK: Hogyne, uram. Valahányszor egy-egy meteorit - amolyan hullócsillag, tudja - hatol be a légkörbe, a radaros fiúk nyomban észlelik, lelövik, s közben minket is riadóztatnak. Amíg a spektrumanalízist elvégzik, nem mondom, van néhány meleg pillanatunk. Ha vas és nikkel - s eddig még minden esetben csak ezt mutatták ki -, tudjuk, hogy Isten küldte, s akkor lazíthatunk. Lehet, egy szép nap uránt mutatnak ki, s akkor nekünk meg kell majd nyomnunk néhány gombot. Vagy ha plutóniumot mutatnak ki.

ELNÖK: S hány hullócsillagot lőttek le eddig?

SPARKS EZREDES: (udvariasan nevetgélve) Átlagosan havonta tizenkettőt. Augusztusban természetesen csúcsidényünk van. Tudja, a Perseusból...

ELNÖK: (zavartan) Irán?

DANDÁRTÁBORNOK: (gyorsan közbevág) Nem, uram. A Perseus csillagkép meteoritjairól van szó. A csillagászok mindig ilyen fura neveket találnak ki.

ELNÖK (mintha eszébe jutna) Ó, persze! (Az ezredesekhez fordul) S önök, uraim, hogyan vannak megelégedve a munkájukkal?

SPARKS EZREDES: Úgy érezzük, nagy felelősség nehezedik a vállunkra.

ELNÖK: Több nemzet sorsát tartják a kezükben. Ám sose feledkezzenek meg arról, hogy a mi nemzetünknél egyik sem drágább!

MINDKÉT EZREDES: (meghatódottan) Igenis, uram!

TÁBORNOK: Nos, Elnök úr, azt hiszem, kissé sokat időztünk itt. Már várnak ránk a tiszti étkezdében.

ELNÖK: Rendben van, tábornok, mehetünk. Anderson tábornok, Sparks ezredes, Peabody ezredes, örömmel ismerkedtem meg magam is a berendezésükkel. Jól figyeljenek mindenre! Valamennyien bízunk önökben!

TÁBORNOK ÉS EZREDESEK: (együtt) Igenis, uram! (Schwartz áthalad a termen, kinyitja az ajtót és merev vigyázzba vágja magát, miközben a látogatók egyenként elhagyják a szobát általános "Viszontlátásra!" és "Viszontlátásra, uram!" kiáltások közepette, Schwartz becsukja az ajtót. A dandártábornok és az ezredesek leülnek asztalukhoz.)

DANDÁRTÁBORNOK: Na, megvolt ez is! Jól mesélt neki az öreg; magam se beszéltem volna jobban.

SPARKS EZREDES: (révetegen) Azt mondta, bízik bennünk.

DANDÁRTÁBORNOK: Nem kell annyira komolyan venni! A mi feladatunk csak annyi, hogy megbánásra késztessük azokat odaát. Egyetlen életet sem tudunk megmenteni, s a városokat sem tudjuk újraépíteni. Hiszen tudod, mit lehet művelni azokkal a kapcsológombokkal!

SPARKS EZREDES: Akkor is, uram, boldog vagyok, hogy amerikainak születtem. A szaktudás a mi oldalunkon van. Örvendek, hogy ahhoz a félhez tartozom, amely vezet a versenyben.

PEABODY EZREDES: (undorral) Sparks, úgy beszélsz, mint egy gimnazista! Aki itt dolgozik, annak józan esze, elfogulatlan ítélőképessége kell hogy legyen.

(Ebben a pillanatban tompa morajlás hallatszik. A terem padlózata és falai táncot járnak, a mennyezetről néhány nagyobb betondarab leválik és a földre hull. A világítás kialszik, csak a zöld jelzőlámpák pislákolnak tovább. Nyomban üzembe lép a tartalékvilágítás, amelynek fénye gyengébb a rendesnél. A teremben tartózkodók valamennyien talpra ugranak.)

DANDÁRTÁBORNOK: Szentég! Mi volt ez? (Összeszedi magát.) Peabody, hívd fel telefonon a központot. Sparks, vedd elő az utóbbi huszonnégy órában beérkezett jelentéseket. kapitány, van valami híre a védelmi központtól?

KAPITÁNY: Az összeköttetés megszakadt, uram.

DANDÁRTÁBORNOK: Mi a helyzet a rádióállomásainkkal? Valamelyik sárga vagy piros?

KAPITÁNY: San Francisco piros, uram.

SPARKS EZREDES: (őrülten lapozgatva a telexjelentések közt) Istenem! Hát mégis megtörtént! San Francisco! (Visítva) San Francisco nincs többé!

DANDÁRTÁBORNOK: Fogd be a szád, Sparks! Nyugodj meg! (Peabodyhoz) Nem tudod elkapni a központot?

PEABODY EZREDES: A vonal néma. Nem kapcsol a tartalék vezérlőterem se. Előfordulhat, hogy ez valóban az!

SPARKS EZREDES: (még mindig hisztériásan) Azonnal tennünk kell valamit! Emlékezzetek, mit ír elő a könyv: az ellentámadásnak még azelőtt akcióba kell lépnie, hogy az ellenség valamennyi központunkat megsemmisíthetné!

DANDÁRTÁBORNOK: Előbb tudnunk kell, ki az ellenség. Kinek van a legmagasabb negatív pontja a Külügyminisztérium legutóbbi digestjében?

PEABODY EZREDES: (aki közben csendesen elvette Sparks ezredes elől a telexjelentéseket) Dániának, uram. De ő is jóval a veszélyszint alatt áll. Amit Dánia ellen felhozhatunk, csak ez (felolvas): KOPPENHÁGA JANUÁR 22. 16,35 ÓRA. KOPPENHÁGA LAKOSSÁGA ÁLTALÁNOS NEMTETSZÉSÉT FEJEZTE KI A WILLIAMS-KUTAT, VAGYIS AZT A SZOBORCSOPORTOT ILLETŐEN AMELYET, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK AJÁNDÉKOZTAK DÁNIA KIRÁLYÁNAK. KUTAT HÁROM ÍZBEN MEGDOBÁLTÁK HULIGÁN BANDÁK PARADICSOMMAL. SZOBOR MEGBECSTELENÍTÉSE MIATT HIVATALOS TILTAKOZÁS KIRÁLYI MŰVÉSZETI AKADÉMIÁNÁL A KÖVETKEZŐ SZÖVEGGEL... satöbbi, satöbbi. Nem néz ki valami komoly ügynek.

SPARKS EZREDES: Nem néz ki komoly ügynek?! Te ökör! San Francisco romokban hever, mi pedig ülünk itt, mint akik jól végezték dolgukat! S mindez valami hülye szoborcsoport miatt! Azt mondom, eresszünk beléjük egy sort!

DANDÁRTÁBORNOK: (Peabodyhoz) Ez a legnegatívabb?

PEABODY EZREDES: Ez, uram. Nem hiszem, hogy Dánia lett volna. Noha a szobrász, Williams, valóban San Franciscóban él...

DANDÁRTÁBORNOK: Még várnunk kell, hogy biztosak legyünk a dologban. Kapitány, mi a helyzet a telefonvonallal?

SPARKS EZREDES: (növekvő hisztériával) Mi a fészkes fenének való ez az egész berendezés, ha nem használjuk? Az isten szerelmére, nem hallottátok, mit mondott az Elnök? Bízik bennünk; valamennyien bennünk bíznak. Ha nincs hozzá gatyátok, nekem van!

(Mielőtt megakadályozhatnák, odarohan az irányítópulthoz, s a földre löki az egyik őrmestert. Peabody szempillantás alatt ott terem mellette, hátulról elrántja a pulttól; Sparks feje a padlóhoz vágódik, a tiszt mozdulatlanul elterül.)

PEABODY EZREDES: Tábornok úr, megtette! Koppenhága piros.

ŐRMESTER: (az egyik telexgép mellett áll) Uram, üzenet jött a védelmi központtól. Sikerült megjavítaniuk a vonalat. (Letépi a szalagot, és a Dandártábornokhoz viszi.)

KAPITÁNY: Stockholm is piros lett, uram!

PEABODY EZREDES: Természetesen. A dánok azt hitték, hogy a svédek a tettesek. Nemrég vesztek össze az exportcikkekre rótt adó miatt.

DANDÁRTÁBORNOK: A svédek pedig két országra is gyanakodhatnak. Mindenesetre a biztonság kedvéért nekimennek az angoloknak. Az angolok eláztatják az oroszokat, s azután már mi következünk. (Elolvassa az üzenetet, majd lerogy egy székbe.) Szent Isten! Peabody, ez földrengés volt! Epicentruma San Francisco kellős közepe!

KAPITÁNY: London piros, uram. És Edinburgh és Manchester és Nottingham és...

PEABODY EZREDES: Üdvöz légy, sötét kor! Milyen kár, hogy a Biztonsági Tanácsnak már nem lesz ideje megvitatni ezt az egészet!

DANDÁRTÁBORNOK: Peabody, már te is félrebeszélsz, mint Sparks. Ha meggondoljuk, neki sincs más baja, csak hogy túl sok hazafiság és túl kevés ész van a fejében. Kapitány, valószínű, hogy ezt már nem ússzuk meg szárazon, de azért meg kell próbálnunk. Küldjön egy üzenetet valamennyi vonalon.

KAPITÁNY: (leül egy telexgép klaviatúrájához) Készen állok, uram.

DANDÁRTÁBORNOK VALAMENNYI ÁLLOMÁSHOZ. JÁRULJANAK HOZZÁ A KÖVETKEZŐ ÜZENET MIELŐBBI ELTERJESZTÉSÉHEZ A VILÁGON: KOPPENHÁGA MEGSEMMISÍTÉSÉT 19,10 ÓRAKOR MAI DÁTUMMAL SÚLYOS TÉVEDÉS FOLYTÁN A MI KÖZPONTUNK HAJTOTTA VÉGRE. AZÓTA VÉGREHAJTOTT TÁMADÁSOK ABBÓL A GONDOLATBÓL INDULTAK KI HOGY KOPPENHÁGA MEGSEMMISÍTÉSE HÁBORÚS CSELEKEDET NOHA NEM ISMÉTLEM NEM AZ VOLT. SZORGALMAZZÁK TOVÁBBI TÁMADÁSOK BESZÜNTETÉSÉT AMÍG HELYZET TISZTÁZÓDIK. NINCS ISMÉTLEM NINCS HÁBORÚ. VÉGE.

PEABODY EZREDES: (aki közben az irányítópultot tartotta szemmel) A fenét nincs háború! New York piros és Chicago és...

(A terem megrázkódik, a világítás kialszik. Erős, tompa reccsenéssel a mennyezet beomlik.)

(Függöny)

Kászoni Zoltán István fordítása