[Becsuk!]
A Wikipédiára számíthatsz, amikor szükséged van rá – most neki van szüksége rád.
Adakozz most! »
[Mutasd!]
Támogasd a Wikipédiát – nonprofit projekt!
Adakozz most! »
[Mutasd!]
Támogasd a Wikipédiát – nonprofit projekt! — Adakozz most!

Robert Merle [szerkesztés]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Robert Merle (1964)

Robert Merle (Tebesza, Algéria, 1908. augusztus 28. – Malmaison, Franciaország, 2004. március 27.) francia író.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Élete [szerkesztés]

Pied-noir családból származott: nagyapja – a francia betelepítési politika során – települt át Algériába. Az író Tebeszában született 1908-ban, majd tízéves korától Párizsban élt. Középiskolai tanulmányai után a Sorbonne-on filozófiát és irodalomtörténetet hallgatott, doktori disszertációját Oscar Wilde-ról írta. Részt vett a II. világháborúban: harcolt a Dunkerque-nél, majd három évet német hadifogságban töltött.

A háborús élményeit megelevenítő Két nap az élet című regényéért 1949-ben Goncourt-díjjal – a legrangosabb francia irodalmi díjjal – tüntették ki.

A felszabadulás után a rennes-i, a toulouse-i, majd az algíri Caen egyetemen angol irodalmat tanított. 1965-től a Párizs-Nanterre-i egyetem professzora volt.

Merle már ifjúságától rokonszenvezett a kommunizmussal. Szemben állt saját országának vezetőivel is, kiállt Algéria függetlensége mellett. Tagja volt a Francia Kommunista Pártnak egészen a Szovjetunió 1979-es afganisztáni bevonulásáig. Mivel a megszállást elítélte – gyarmatosításnak nevezete –, a kommunista párt kizárta soraiból.

1977-től folyamatosan írt, évente jelentek meg regényei. Tanári elhivatottsága és történelemszeretete regényeiben is megnyilvánult: hősei általában ismert, valós személyiségek voltak, műveiben a történelem eseményeit fikcióval színezte, de mindig a tények talaján maradt; „módszere az alaposság volt. Íróként egyszerre figyelt a mondanivalóra, a szereplőkre és a történetre, nem hagyta, hogy az olvasó figyelme egy percre is ellankadjon, a témaválasztástól függően eposz-szerű, nagy ívű elbeszélést vagy éppen precíz, tömör regényt írt.”[1]

„Merle sokat és jól tudott: ismerte a történelmet, a művészeteket, a tudománytörténetet, a régi párizsi fürdőkben dívó szokásokat, s a génkutatás aktuális eredményeit, de mégis, amit legjobban ismert, az a mese. Merle írásmódja maga a kaland az olvasó életében. Ez a szerző úgy nyitott ablakot a múltra, hogy a feltáruló panorámában a király volt a díszlet, s a trónja alól kikandikáló szőnyeget egykor megszőtt asszonyok a főszereplők. Kiváló érzéke volt az apróságok, a jelentéktelennek tűnő részletek és a részletekben rejlő groteszk, abszurd iránt.”[2]

„Robert Merle hazánkban az egyik legnépszerűbb francia író, minden könyvét lefordították és összesen 3,5 millió példányban adták el, az Európa Kiadó 81 kiadásban 22 művét jelentette meg. Bátor társadalomkritikája, nem lankadó felelősségtudata, szerencsés témaválasztása, fordulatos, gazdag meseszövése világszerte megbecsült íróvá avatta”. [3]

95 évesen szívinfarktusban halt meg.

Munkássága [szerkesztés]

Robert Merle (1985)

Regényei [szerkesztés]

Az 1940-1943 között hadifogságban töltött évek megrázó élményei hatására kezdett írni. „A háborúban átéltek miatt jobban figyelt a világra. Regényeiben előszeretettel a nagy történelmi események sodrába került kisembert ábrázolta. Hitt abban, hogy bárki képes nagy tettekre, akár egyetlen ember is megváltoztathatja a történelem menetét.”[1] Műveinek műfaja is változatos: írt történelmi regényt, politikai riportregény, sci-fi-t és utópikus politikai fikciót, szatírát, drámát és a műfajokat gyakran ötvözte.

  • 1949: Két nap az élet (Week-end à Zuydcoote) (Goncourt-díjas regény) – első egzisztencialista hangvételű regénye, a háború borzalmát, a Dunkerque-nél rekedt katonák pusztulását ábrázolja.
  • 1952: Mesterségem a halál (La mort est mon métier) című regényében Rudolf Höß, az auschwitz-i koncentrációs tábor parancsnokának fiktív önéletrajzát; a szerető családapa és tömeggyilkos „kettős” életét mutatja be.
  • 1962: A sziget (L'Ile) (prix de la Fraternité) – a Bounty lázadó matrózai és néhány bennszülött nő egy lakatlan szigeten telepednek le. A közösség az erőszak és faji előítéletek miatt szétesik.
  • 1967: Állati elmék (Un animal doué de raison) – „Bár önmagát sosem tartotta SF írónak, Merle mégis merészen nyúlt hozzá tudományos-fantasztikus témákhoz”[1]: az Állati elmékben a fegyverkezési hajsza háborúval fenyegető légköréből kiindulva, az ember és a tudomány céljai érdekében gátlástalanul felhasznált és kihasznált állatok közötti kapcsolat erkölcsi kérdéseit tárgyalja.
  • 1970: Üvegfal mögött (Derrière la vitre) – a párizsi Sorbonne Egyetem bölcsészhallgatóinak 1968. március 22-i lázadását, a diákság gondolatait és érzésvilágát mutatja be.
  • 1972: Malevil (Malevil) – a hidegháború kritikája, amelyben egy atomháború utáni nyomorúságos élet abszurditását, a civilizáció és a megszokott társadalmi rend végét ábrázolja: A radioaktív felhő eloszlása után, az éltben maradtak ismét megpróbálják életüket normális mederbe terelni, ám kapcsolatukat belső feszültségek terhelik, és konfliktusba keverednek más túlélőkkel; ezért az első gépek, amiket saját erejükből építenek – ironikus módon – fegyverek.
  • 1974: Védett férfiak (Les hommes protegés) című regényében a férfiak és nők kapcsolatának eltorzulásával foglalkozott.
  • 1976: Madrapur (Madrapour) – egy metafora: a halál egyetlen ellenszere a szerelem – a bezártságból eredő feszültség és félelem leírása.
  • 1986: Éjszakai vadász (Le jour ne se lève pas pour nous) című regénye egy francia atom-tengeralattjáró legénységének hétköznapjairól tudósít.
  • 1987: A bálvány (L´Idole) – a 16. században játszódó történet egy szomorú sorsú olasz szépasszonynak állít emléket.
  • 1989: Majomábécé (Le Propre de l'Homme) – egy embercsaládban nevelkedő csimpánz történetén keresztül, „az ember által lenézett, kevéssé értékelt állati intelligenciával” foglalkozik.

Történelmi regénysorozat [szerkesztés]

Az összesen 13 kötetből álló Francia históriák sorozat 1977-2003 között született; Merle a vallásháborúval (1547) kezdődően tárgyalja a francia történelem 16. századi eseményeit, amelyet a reneszánsz Siroac-család életén keresztül, I. Ferenc uralkodásától XIV. Lajos trónralépéséig (1661) mutat be.

A sorozatot nem Merle nevezte el; az első kötet címe alapján (Francia história) kezdték "emlegetni" és a név idővel meghonosodott. Merle eredetileg a Pirkadat című köttetettel akarta lezárni a sorozatot, ám később meggondolta magát, és további 7 könyvet írt.

Színdarabok [szerkesztés]

  • 1950 : I kötet : Sziszifusz és a halál, Flamineo, Les Sonderling
  • 1957 : II kötet: Új Sziszifusz, Justice à Miramar, L'Assemblée des femmes (d'après Aristophane)
  • 1992 : III kötet: Le Mort et le vif suivi de Nanterre la Folie (adaptation de Sylvie Gravagna)
  • 1996 : Pièces pies et impies

További művek [szerkesztés]

Kitüntetések [szerkesztés]

Filmográfia [szerkesztés]

Forgatókönyv

Referenciák [szerkesztés]

  1. ^ a b c Merle, Robert – részletes életrajz 2005. október 19
  2. ^ Bárczi Zsófia: Elhunyt Robert Merle, 2004. 04. 06.
  3. ^ Index:Elhunyt Robert Merle

Forrás [szerkesztés]

  • Angol, német és francia wikipédia azonos című cikkei
  • Akadémiai Kislexikon - Merle, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990, II. kötet 182. oldal, ISBN 963-05-5281-9

Külső hivatkozások [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Robert_Merle”
Mit gondolsz erről az oldalról?

Kérünk, szánj egy percet a cikk az értékelésére! A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.

:  :  :  : 
Személyes eszközök