Pedig minden nemzet erkölcsi színvonalát a család adja meg; a haladás is csak a családon keresztül érvényesül. Azért kell a népes családoknak segítő szociálpolitika. A világháború alatt minden foglalkozási ág születési aránya csökkent, csak a bányászoké nem – akik a családi létszám szerint részesültek minden kedvezményben. Ez ujjmutatás a helyes szociálpolitikára. Ezt az elvet kell végig érvényesíteni az egész vonalon. Át kell térni a családi bérrendszerre. Az az utóbbi időben lábrakapott rideg szokás, mely szerint urasági cselédnek, gyárimunkásnak, lakónak a sokgyermekes családot nem fogadják be, közvetve szintén terjeszti a nemzetirtó bűnt. A születések száma 1901–1925-ig 36 ezrelékről 27 ezrelékre csökkent. Ez nemzeti öngyilkosságot jelent, mert a halálozási szám nem esett ilyen arányban.