Ember, küzdj
Dr. Feinholz (hazafelé tartván elhúz a piac mellett, és eszébe jut, hogy felesége, Elizabet, mindig elfelejt görögdinnyét hazahozni, jóllehet nyár van, és gyakran elviselhetetlen a hőség. Odamegy tehát a piac közepén elterülő dinnyehegyhez, amelynek lábánál ott áll Curiél. Azt kérdi tőle, hogy): Édesek?
Curiél (nem felel).
Dr. Feinholz: Na, akkor adjon csak egyet.
Curiél (röntgentekintete végigszalad a környező dinnyedombokon, majd kiválaszt egy dagadtat, feldobálja a levegőbe, elkapogatja, tapogatja, nyomogatja, ropogtatja, szárát nézi, füléhez emeli, majd eldobja. Aztán vesz egy másikat, feldobja, nyomogatja, ropogtatja, szár, fül, el. A harmadik aztán végre megfelelő. Leméri háttal állva, a piac legsötétebb zugában.) Hat kiló. Hetvenhét agura.
Dr. Feinholz: Szóval édes?
Curiél: Az.
Dr. Feinholz: Honnan tudja?
Curiél: Gyakorlat.
Dr. Feinholz: Micsoda gyakorlat?
Curiél: Az ember érzi. Amelyik nem elég érett, az ilyen hangot ad, hogy: „cupp”, ezzel szemben amelyik érett, az olyan hangot ad, hogy: „cupp”.
Dr. Feinholz: Aha, értem. (Fizet és a rekkenő hőségben izzadva hazacipeli az ötkilós dinnyét. Útközben megérti, hogy Elizabet miért felejt el mindig görögöt hazahozni. Otthon beteszi a dinnyét a jégszekrénybe, és az ebéd végén kedves meglepetésként kiveszi, és felvágja.)
A görög (sárga, mint Csang Kaj-sek, és olyan íze van, mint a bejegelt gumiszivacsnak. Láthatóan petróleummal locsolták).
Dr. Feinholz (kiköpi. Felindultan): Ez Izráel! Hetvenhét agurát fizettem érte!
Elizabet: Akkor vidd vissza neki.
Dr. Feinholz: Bár amennyire igazad van, fiam. Mindennek van határa. (A rekkenő hőségben izzadva visszaviszi a dögöt Curiélhez, és megvetően a lába elé hajítja.) Mi ez?
Curiél (nem válaszol).
Dr. Feinholz: Teljesen ehetetlen, barátom!
Curiél: Akkor ne egye.
Dr. Feinholz: Maga azt mondta nekem, hogy édes.
Curiél: A hangja kifogástalan volt, kérem. Hogy aztán maga mit csinált vele odahaza, aztat én nem tudhatom.
Dr. Feinholz: Nem gondolja, barátom, hogy maga mégis felelős valamelyest a görögjéért?
Curiél: Nem.
Dr. Feinholz: Hogyhogy?
Curiél: Garanciával vette?
Dr. Feinholz: Mi a különbség?
Curiél: Garancia nélkül tizenkét agura kilója, garanciával pedig tizennyolc agura. De akkor én vagyok a felelős. Abszolúte.
Dr. Feinholz (rámutat a visszahozott elvetélt sárgára): És ezzel mi lesz?
Curiél: Van csirkéjük?
Dr. Feinholz (undorral belerúg a dinnyébe): Na adjon csak nekem egyet garanciával, de az aztán édes legyen, barátom, különben nem jó vége lesz…
Curiél (feldob egy dagadtat, tapogatja, nyomogatja, ropogtatja, szárát nézi, füléhez emeli, majd eldobja. Másodikkal ugyanaz. A harmadik végre megfelelő): Hét kiló nyolcvan.
Dr. Feinholz: Mehet.
Curiél (felvágja a dinnyét, és mutatja dr. Feinholznak): Piros?
Dr. Feinholz: Piros.
Curiél: Nem szeretek felvágni, de ez kimondottan nagyon piros.
Dr. Feinholz (fizet, és a rekkenőben hazaizzadja a hatkilósat. Azt mondja Elizabetnek): Kicseréltettem a piszokkal!
Elizabet: Noná.
Dr. Feinholz (beteszi a zsákmányt a jégszekrénybe, vár egy félórácskát, majd kiveszi és felvágja): Ez aztán piros, mi?
Elizabet: Megkóstoltad?
Dr. Feinholz: Nem kóstoltam meg, de… garantálom… fiacskám…
Klasszikus görög (öreg, savanyú, poshadt, kásás, frikkadt és méghozzá szortyog is).
Elizabet: Na vidd csak vissza neki!
Dr. Feinholz: Noná. (A rekkenőben, izz, cipel. Odaveti Curiél lába elé.) Mi ez?
Curiél (nem felel).
Dr. Feinholz: Garanciával vettem, vagy sem?
Curiél: Vette.
Dr. Feinholz: Akkor kóstolja meg.
Curiél: Köszönöm, nem eszem. Izzadok tőle.
Dr. Feinholz: Ez magának édes? Hol édes ez?
Curiél: Nem adtam garanciát édességre. Csak azt garantáltam, hogy piros.
Dr. Feinholz: Nem érdekel a szín. Felőlem lehet akár hupikék is, csak édes legyen.
Curiél: Akkor miért nem tetszett szólni az úrnak, hogy az íz a lényeg? Édességi garanciával ugyanis huszonegy agura kilója.
Dr. Feinholz: Adja már!
Curiél (feldob, tapog, nyomog, ropog, szár, fül, el. Második. Harmadik végre): Kilenc kiló harminc.
Dr. Feinholz: Hohó! Meg akarom kóstolni, barátocskám.
Curiél: Kérem. (Egyenlő oldalú háromszög alapzatú piramidus cikkelyt vág ki a dinnyéből olyaténképpen, hogy a cikkely csücske pontosan a dinnye középpontjából kerüljön ki.) Kóstolja!
Dr. Feinholz (leharapja a csücskét): Látja, barátom, ez már édes.
Curiél (rendkívüli gyorsasággal visszadugja a cikkelyt az anyagyümölcsbe): Két líra tizenegy.
Dr. Feinholz (fizet és hazarekken): Kicseréltettem, fiam. (Jégszekrény. Ki. Felvágás.) Ezt kóstold meg!
Elizabet (kóstol, kiköp).
A görög (teljesen íztelen langyos víz, amerre a szem ellát: magok. Két centiméteren alul átmegy tökbe).
Elizabet: Add vissza neki.
Dr. Feinholz (rekk, ki): Mi ez?
Curiél (nem felel).
Dr. Feinholz: Mi ez?!
Curiél: Kóstolta vagy nem kóstolta?
Dr. Feinholz: Amit kóstoltam, az édes volt.
Curiél: Nocsak! Itt édes, otthon meg savanyú? Mit csinál uraságod odahaza a dinnyékkel? Tényleg furcsa már…
Dr. Feinholz (asztmás köhögőrohamot kap, és közben németül káromkodik).
Curiél (üti a hátát): Még egyet?
Dr. Feinholz: Ja!
Curiél (kiválaszt egyet, feldobja, megnyomkodja).
Dr. Feinholz: Nyomkodjad az öreganyádat, büdös csaló! Majd én magam fogom kiválasztani, érted?
Curiél: Válassza.
Dr. Feinholz (felemel egy méregzöldet, megkopogtatja az oldalát, és ebben a pillanatban halálos biztonsággal megérzi a hátgerince tövében, az öntudat tájékán, hogy ennek édesnek kell lennie. Teljesen megmagyarázhatatlan, félelmetes ösztönről van szó.)
Curiél: Tizenhat kiló nyolcvan. Garanciával?
Dr. Feinholz: Fel is kötheted magad. (Rekk haza.) Kicseréltettem
Elizabet: Evidens!
Dr. Feinholz (beteszi a görögöt a hűtőbe, és maga is utánabújik. Pár percig várakozik, de hideg van, hát felvágja a sötétben).
A görög (édes, piros, ropogós, pozsgás, export, friss, harmatos, kobrangos, magtalan).
Dr. Feinholz (kibújik a hűtőből. Az élet mégis szép. Kint dalolnak az énekesmadarak): Na, most kóstold meg! Úgy éljek én, hogy ez a szerencsétlen háromszor próbálta, és mindannyiszor becserélni kényszerült, míg én egyből, valami démoni ösztöntől vezetve…
Elizabet: Hülyeség.
Dr. Feinholz: Hülyeség? Csak figyeld! (Másnap megint ő választja ki a görögöt, és ismét érzi a hátgerince tövében azt a titokzatos, megmagyarázhatatlan ösztönsugalmat. Fizet. Rekk. Hűt. Ki. Vág.)
A görög (rothadt és színtelen. Csakhogy meg nem szólal).
Dr. Feinholz (még aznap feliratkozik görögpótló rajzra).