Serdülő állataink

– Uram – mondta nekünk kedvenc könyvkiadónk egy ösztövér délelőttön –, mielőtt új könyvet kezdene írni, fontolja meg jól, hogy ki olvas még héber könyvet ebben az országban.

– Vannak még – makacsoltam meg magamat –, több helyről hallottam, hogy Givátájimban van egy házaspár, amely több héber könyvet is vásárol évente.

– Lehetséges – így kedvenc kiadóm –, már én is hallottam róluk. De nem lehet a héber könyvkiadást erre a givátájimi csodára építeni. Ez okból azt ajánlanám, hogy kezdjen maga is gyermekkönyveket írni. A gyerekek csak tizenhét éves korukban térnek át az angol nyelvű könyvek olvasására, és addig, más lehetőség híján, kénytelenek héberül olvasni.

– Kérem – mondtam kedvenc kiadómnak –, akkor írok gyerekkönyvet. Mi megy most?

– Állatok.

– Kérem, akkor írok majd valamelyik állatról.

– Melyikről?

– Erre még nem gondoltam. Mondjuk, írok egy pajkos gidáról…

– Kis naiv – így kedvenc kiadóm –, már régen ki lett aknázva: Gidon Gida kalandjai szárazon és vízen. Nyolc kiadást adtam el eddig. Kedves kis történet. Gidon Gida elszökik hazulról, és egy dzsipen a városba megy, de számos kaland után megtanulja, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon, és hazatér anyukájának, a kecskének kebelére. Keresnie kell, drága uram, valami ritkább állatfajtát, mert az ismertebbeket már mind leírták a héber gyerekkönyvekben…

– Mit szólna a medvéhez?

– A múlt héten hoztam ki a széria utolsó kötetét: Tomi, a mackódöntő. Tomi elszökik hazulról a városba, és kitanulja a kasszafúrást, de aztán rájön, hogy a legjobb mégis odahaza, és visszatér szüleihez. Volt már itt, kérem, minden, cica, nyuszi, pipi, boci, paci és orangután.

– Mit szólna egy jó kis sakáltörténethez?

– Már van. Sakál Suki csatlakozik a földalatti mozgalomhoz. Tizenhat kiadás.

– Elszökött hazulról?

– Igen. Dzsipen. Valami mást kell kitalálni.

– Menyét?

– Ohó! Ez most a sláger: Menyét Menyhért meg a sztriptíz. Menyhért elszökik hazulról…

– Denevér?

– Denevér Dénes felhőkarcolót épít. Ebben a könyvben egy bátor kis denevérről van szó, aki kalandra vágyik, jóllehet szülei óva intik…

– Visszatér?

– Evidens. Dzsipen.

Kedvenc kiadóm felkelt foteljéből, és a polchoz lépett.

– Nehéz manapság szabad állatot találni – motyogta, lázasan keresgélve könyvei között –, íme: Öcsi, a dögkeselyű az olimpián, meg: Cipóra, a tiszavirág három napja. Cipóra elszökik hazulról, hogy manöken legyen…

– Megvan! – kiáltottam. – Giliszta!

– Huszonhárom kiadás eddig – mosolygott ironikusan kedvenc kiadóm: – Giliszta Gila bálnát fog. Egész jó kis történet, Gila felkerül egy luxushajóra…

– Hogyan?

– Elrejtőzik egy dzsipszállítmányban.

– Értem. Ez esetben nem marad más számomra, csak a vöcsök…

– Vöcsök Vendel átejti a vámőröket. Most júliusban dobom ki. Alagutat ás magának a szülői házból, és egy szép napon…

– Kígyók már voltak?

– Mint a pelyva. Eduárd, a vidám csörgőkígyó az Operában. Eduárd összebarátkozik a szomszéd kisfiával, és végül megszöknek hazulról Szúnyog Pirivel…

– Ponty?

– Ponty Karcsi a légierőnél.

– Bíborcsiga?

– Csiki és Csuki, a pajkos csigapár a trapézen. Csiki és Csuki ikrek. Egy szép napon megszöknek hazulról, de aztán visszatérnek a hideg miatt…

– Akkor – nyögtem – moszat.

– Ragyogó! – derült fel kedvenc kiadóm arca. – Ha nem tévedek, ez még nem volt. De gyorsan írja meg, mert ha kitudódik az üresedés, akkor két-három hét múlva egyre-másra jelennek meg a moszattörténetek…

– Bízza rám – így én. – Nyugodtan kinyomtathatja a katalógusba: Moszat Ferkó a Holdra száll…

– De máris!…

Rohantam haza, és másnap reggelre már be is fejeztem a sorozatom első kötetét. A történet maga elég eredeti: Moszat Ferkó űrrepülni vágyik, és elszökik hazulról, ám rádöbben, hogy mindenütt jó, de legjobb mégiscsak odahaza, és visszatér szerető szüleihez. Azt hiszem, hogy dzsipen fog visszatérni. Ami biztos, az biztos.

előzőtartalomjegyzékkövetkező