Kísért a múlt

– Jó reggelt, gentlemen, mi volnánk az izráeli állami televízió bevásárlási bizottsága. Mesterségünk címere: teljes hosszúságú, egész estét betöltő játékfilmek vásárlása műsorunk részére.

– Legyenek üdvözölve, uraim. Módunkban áll rendelkezésükre bocsátani tudományos, szerelmi és bűnügyi filmeket. Milyenfajta filmet kedvel az izráeli nagyközönség?

– A statisztikai adatok szerint általában előnyben részesítik az este nyolc és kilenc óra között kezdődő filmeket.

– Van!

– Egy pillanat, gentlemen; meg kell legott jegyeznünk, hogy országunk igen kicsi, s ennek megfelelően a tévéköltségvetés is parányi.

– Vajon az izráeli nézők nem fizetnek évi előfizetési díjat a készülékek után?

– Fizetnek, kérem, de a pénz elmegy a textilipar támogatására. Mennyibe kóstálnak az önök filmjei, ha szabadna érdeklődnünk?

– Az árfolyam változik a film évjárata szerint. Azon filmek, amelyeket 1960 után mutattak be, kétszázötven dollárba kerülnek. Az 1955 és 1960 között gyártott filmek ára viszont csak száznyolcvan. Mik az önök anyagi lehetőségei?

– Tartanak 1930-as filmeket?

– Természetesen. Kiváló pergőképipari mozgóművészek, Ramon Novarro, Gloria Swanson és a felejthetetlen Dolores del Rio közreműködésével. Ez olyan, mint a badacsonyi vinkó, mennél tovább van tárolva, kezicsókolom, annál jobb a zamata. Itt van, például, a század elejének egyik slágere. Az alkohol ördöge, amely az Egyesült Államok hatóságainak legendás küzdelmét írja le az alkoholcsempészek ellen. A cinikus szeszégető szerepében Lugosi Béla…

– Mennyibe kerül ez a szesszel?

– Nyolcvankét dollár.

– Mi a szösz? Nincs valami kevésbé aktuális mozgóképük?

– Van! Lionel Barrymore a Kék angyalban, csak hatvanöt dollár.

– Adnak engedményt elmaradott országoknak?

– Sajnos, nem. De a film egy előző változata Emil Janningsszal a megtévedt professzor szerepében 1927-ből csupán ötvenegy dollárba kerül.

– Na, tizenöt dollár?…

– Nagyon sajnáljuk, de a film minden műgyűjtő számára nagy értékkel rendelkezik. Tessék megkérdezni a nagymamákat, az öregebbek még jól emlékeznek a filmre…

– Mindez költségvetésünk függvénye, gentlemen. Szabadna hazatelefonálnunk Jeruzsálembe, a könyveléshez?

– Kérem.

– Halló, Zwanziger? Találtunk valami igen jó, majdnem új történelmi filmet. De ötvenhárom dollárba kerül. Ötvenhárom. Talán le lehet nyomni ötvenkettőre, nem tudom. Ez az ár, ötvenkettő-ötvenhárom, a legjobb esetben ötvenegy. Mégis, egy teljes film, rendezővel, mindennel… Bocsánat, gentlemen, Zwanziger úr Jeruzsálemben érdeklődik, nincs-e vajon még korábbi verziója a Kék angyalnak.

– Azt hiszem, volna egy 1915-ből Mary Pickforddal és Douglas Fairbanksszel, igen kiváló pergőkép, rengeteg érzéssel, széles mozdulatokkal…

– Azonnal szállítható?

– Tüstént. Elküldök valakit a múzeumba, és egy félórán belül már itt a film.

– Mennyibe kerül?

– Másfél dollár kilója.

– Halló, Zwanziger! Van egy olcsóbb angyal is, teljesen kék, perfekt filmalkotás… Bocsánat, gentlemen, Zwanziger úr szeretné tudni, hogy ez némafilm-e.

– Kétségkívül, azonban szépen megrajzolt feliratokkal. Remekül jön ki a televíziós képernyőn zongorakísérettel…

– Zwanziger úr kérdi, hogy lehet-e szájharmonikával kísérni.

– Már hogy a fenébe ne. Az afgán televízió például dobkísérettel adta…

– Volna még valami klasszikusabb dolguk, mondjuk korai Rudolf Valentino, vagy ilyesmi?

– A nagy vonatrablás 1903-ból, a Lumière fivérek módszere szerint forgatva, negyvenöt perc, huszonöt dollár csupán.

– Mondják, gentlemen, a tizenkilencedik században még nem volt mozi?

– Sajnos, csak úgynevezett „sztroboszkóp”. Az egy olyan korong volt, kis ablakokkal az oldalán, és ha kézzel forgatták, akkor látni lehetett, amint két ló szalad, vagy egy balett-táncosnő ugrál…

– Komplett?

– Hogyne, petróleumlámpával. Négy és fél dollár, zománcozva.

– Zwanziger úr kérdi, hogy lehet-e részletekben fizetni.

– Kérem szépen.

– Akkor tessék becsomagolni.

előzőtartalomjegyzékkövetkező