Interjú

Karinthy Frigyes emlékének ajánlom

– Erre tessék, az ajtó nyitva van! Végre-valahára megjött ez a firkász, már félórája tűkön ülök. Tessék befáradni!

– Jó estét, Szlucskovszki úr, bocsánat a zavarásért. Vén bakkecske. Pont mint a fényképein. És ezek ülnek a húsosfazéknál! Én volnék a riporter, alázatos tiszteletem…

– Riporter? Miféle riporter, ha szabad érdeklődnöm?

– Hát nem értesítette a szerkesztőség a Szlucskovszki urat? Épp eleget szekáltad a szerkesztőt ezért az interjúért.

– Ó, igen, igen, már ködlik valami. Foglaljon helyet, kérem! Még nekem kell itt udvariaskodni ezzel a taknyossal! Az én időmben legfeljebb csak szerkesztőségi küldönc lehetett volna. Ma bezzeg mindenki „riporter”! Dohányzik, kedves… izé… kedves…

– Cigler. Ben-Cion Cigler. Valódi amerikai virginiája van. Jó volna megtudni, hogy honnan van ezeknek pénzük ilyesmire. Köszönöm, uram.

– Ben-Cion Cigler? Ki az ördög lehet? Ó, persze! Talán a fényképemet is leközli? Mindig élvezettel olvasom az írásait. Csak átfutom a főcímeket, és utána rögtön keresni kezdem a… a…

– Cigler.

– Igen, azonnal magát keresem, barátom! A feleségem is mindig azzal fogad, amikor belépek az újsággal: „Nu, van ma Cigler, vagy nincs?” A kölyök teljes analfabétának néz ki.

– Nagyon-nagyon köszönöm. Külön öröm a számomra éppen egy J. Szlucskovszki szájából hallani mindezt! Kár a benzinért, apuskám! Úgyis a főszerkesztő dönt mindenről! Szabadjon megjegyeznem, hogy szombaton hallottam Szlucskovszki urat a rádióban. Hát az valami felejthetetlen volt, ahogy kifejtette a véleményét arról a… a…

– A tendenciózus amortizációs értékcsökkenésről.

– Igen, ez az. Az egész család rohant a készülékhez. És elzártuk. Kinek van feje ezt az ostoba locsogást hallgatni? Minden elismerést megérdemel, Szlucskovszki úr! Tudom, hogy ön nincs rászorulva a bókjaimra, de tartozom annyival az igazságnak, hogy ezt egyszer és mindenkorra leszögezzem: Nincs még egy ilyen szónok a Közel-Keleten.

– A jelszavam: beszélj röviden, de sokat! Ez miért nem jegyez? Úgy látszik, tényleg analfabéta.

– Szabad feljegyeznem ezeket a sziporkákat? Nehogy ez a fene nagy bölcsesség kárba vesszen!

– Feljegyezni? Hát ha annyira óhajtja, kedves Cigler, nem bánom. Egérhez hasonlít. Igen, pont olyan a fizimiskája, mint egy szellemileg visszamaradt egérnek. Én teljesen megbízom önben, fiatal barátom. Bevallom, már az első pillanatban megnyerte rokonszenvemet.

– Köszönöm. Nem akarom elrabolni Szlucskovszki úrtól a drága idejét. A második előadás a moziban fél tízkor kezdődik, és még nincs jegyünk. Ha nem haragszik, szeretnék néhány alapvető kérdést feltenni.

– Állok rendelkezésére! Ha jól emlékszem, egy darabka sajtot szoktak tenni az egérfogóba. Ezek megőrülnek a sajtért. Véleményemet nem rejtem véka alá, kivéve természetesen, ha az állam biztonságáról vagy fontos külpolitikai érdekről van szó. A diót is szeretik.

– Ez magától értetődő. Nos, Szlucskovszki úr, a nagyközönség szeretné hallani a véleményét a jelenlegi belpolitikai válságról. Na, kezdd már a szokásos locsogást: „Még túl korai volna válságról beszélni, ámbátor a helyzet meglehetősen komoly…”

– Nézze, Ciglerkém, őszinte leszek magához. Ámbátor a helyzet meglehetősen komoly, még túl korai volna válságról beszélni…

– Egy pillanat, Szlucskovszki úr! Szeretném szó szerint idézni szenzációs nyilatkozatát! Az egyetlen szenzáció, hogy beszéd közben mozognak a fülei. Ha emlékezetem nem csal, Szlucskovszki úr azt mondta, hogy „korai volna beszélni”?

– „Túl korai volna beszélni”!

– Túl! Természetesen! A világért se akarnám önt meghamisítani! Azt hiszem, hogy nyugodtan abbahagyhatom ennek a süket dumának a jegyzését. Egyszerűen kis köröcskéket fogok rajzolni a noteszembe. Rendkívül érdekes a koncepciója, Szlucskovszki úr. Ha megengedi, felteszek még egy kérdést: Óhajt valamit közölni lapunk hasábjain az ország nyilvánosságával? Lekésem a második előadást is! Én marha, minek kellett nekem otthagyni a sportrovatot?

– Mindenkinek, aki érdekelve van a válság felszámolásában, egyáltalán miféle válság? Nincs itt semmiféle válság. Ez a kölyök teljesen félcédulás, tudomásul kell vennie a valóságot, hogy csupán a kölcsönös megértés biztosíthatja problémáink maradéktalan megoldását. Már negyven éve mondom mindig ugyanazokat a dolgokat, és nem veszik észre. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel véget kell vetni tehát a konfliktusnak, mivel nem engedhetjük meg magunknak a tartós válság fényűzését.

– Rövid, de velős! Engedje meg, Szlucskovszki úr, hogy az emberiség nevében köszönetet mondjak önnek! Esküszöm, hogy már negyven éve ugyanazt a hadovát fújja, és nem tűnik fel neki. Teljesen szenilis az öreg szivar. És ha a válság netalántán mégis folytatódna?

– Nem kell az ördögöt a falra festeni.

– Igen eredeti! Szabad ezt a gondolatot kiemelnem?

– Kérem!

– Igazán köszönöm! Még az életben nem láttam ilyen mókás lapátfüleket. Úgy lengedeznek ide-oda, mint a szárnyak. A következő kérdésem elég kényes. Szlucskovszki úr, kíván ön valamiféle észrevételt tenni a biztonsági helyzettel kapcsolatban?

– Legnagyobb sajnálatomra ez nem áll módomban. Biztonsági megfontolások miatt. Ebben a stádiumban nem lehetséges lehatolni a dolgok gyökeréig, legfeljebb csak egyes részletekről lebbenthetem fel a fátylat.

– Ide figyelj, Szlucskovszki, ha nem hagyod abba a hadonászást a füleiddel, úgy éljek, itt helyben elröhögöm magam!

– Ezért kénytelen vagyok újra meg újra kihangsúlyozni mindazoknak, akik nem akarják vagy nem képesek megérteni hitvallásomat…

– Hopp, megvan! Egész idő alatt tudtam, hogy a pacák emlékeztet engem valakire. Hát persze, kiköpött Dumbó, Walt Disney cuki elefántja, aki a fülei segítségével repül!

– … amelyből mellesleg soha nem csináltam titkot…

– Mindjárt a levegőbe emelkedik Szlucsok a fülei segítségével, és elkezd röpdösni a lámpa körül. Kész röhej!

– … hogy biztonságunk mindenek felett és mindenek előtt!

– Mindazon következmények ellenére, amelyek a politikai irányvonal kilencvenfokos változásából adódnak, ha jól értettem?

– Fején találta a szöget, fiatal barátom. Mit bámul úgy rajtam? Mellesleg, ez köztünk maradjon!

– Ígérem, hogy a lehető legburkoltabb formában fogok csak célozni rá, Szlucskovszki úr. Most szépen lefirkantunk három kört. Nem szabad a szemébe nézni, a világért se. Ez evidens. Ajvé, elvesztem! Rózsaszínű bal fülcimpája az imént kifejezetten integetett felém. „Hahó – mondá –, kicsi a cimpa, de erős!”

– Mi történt, Cigler úr? Ezek a sihederek mind idegbajosak. Talán rosszul érzi magát?

– Kicsit lámpalázas vagyok, ennyi az egész. Nem odanézni! Nem odanézni! Elvégre nem mindennap beszélgethet az ember egy J. Szlucskovszkival! Istenkém, mi lesz itt! Minden egyes szavának beláthatatlan politikai jelentősége van.

– Nocsak, nocsak. Ne csináljon, barátom, a szúnyogból elefántot.

– Persze… persze… Dumbó mondja nekem, hogy elefánt! Help! Vajon jól értettem a burkolt célzást, hogy a feszültség alkalmasint folytatódni fog a körzetben?

– A kérdéshez nincs mit hozzáfűznöm.

– Köszönöm, csak ezt akartam tudni! Ez a svihák cimpa megint integet nekem, most azt danolja: „Ujjé, a ligetben nagyszerű!” Édes Istenkém, csak most az egyszer tegyél csodát a kedvemért, különben olyan botrány lesz, amilyet még nem láttak kultúrállamban. Erzem, hogy még egy bólintás a fülével, és menten összeesek a röhögéstől az interjú kellős közepén. Utánam az özönvíz, dobjanak ki az állásomból, dűljön össze a világ, nem bánom! Még egy intés, Dumbó, és befejeztük! Utolsó kérdésem: Te ne nézz! Mikor leszünk végre függetlenek gazdaságilag?

– Hogy mikor? Mit faggat ez engem? Hát tudom én? Ha megengedi, egy régi zsidó adomával fogok válaszolni. „A sakter beállít a rabbihoz: – Rebelében, miért nem engeditek, hogy én fújjam a sajfert roshásonókor?!”

– Lengeti a cimpát! Szinte érzem, ahogy lobogtatja!

– „Azért – mondja a rabbi –, mert nem merültél bele tisztességesen a rituális fürdőbe.” „Oj, rebe – mentegetőzik a sakter –, a mikve vize túl forró volt!” „Sag’schon – így a rabbi –, akkor fújjad!”

– Hol itt a vicc? Rémes! Bru-ha-ha-ha! Bru-ha-ha-ha!

– Nono, Cigler úr… kedves kis anekdota, de azért… hehe, ilyen roham… hehe… igazán nem is tudtam, hogy… nagyon kedves öntől… azonban miért a padlón… hehe… na, tápászkodjon csak fel, Cigler úr…

– Nem bírok… a rabbi… mikve… Dumbó… bru-ha-ha-ha…

– Csillapodjék, kedves barátom, csillapodjék! Lám, a szatíra éles pengéje ellenállhatatlan hatással bír. Vannak még kérdések?

– Nincsenek… köszönöm… bru-ha-ha-ha…

– No, igazán… hehe… viszontlátásra, Cigler úr. Még mindig komoly befolyásom van az ifjúságra. Nagyon örültem. Mellesleg, ne adják le megint az új fényképemet, a régiek valahogy jobbak… hehe, igazán nagyon örültem, hogy megismerhettem, ha megengedi, kikísérem…

– Bru-ha-ha, bru-ha-ha, brü-hü-hü…

– Tulajdonképpen egész szimpatikus fiú.

előzőtartalomjegyzékkövetkező