Honig tanár úr csodálatos karrierje
Dr. Imánuel Walter Honig mintegy hatvan évvel ezelőtt született a lengyelországi Frankfurt am Mainban. A gimnáziumot Prágában végezte, majd Antwerpenben folytatta tanulmányait az egyetem matematikai fakultásán. Szülei igyekeztek rávenni, hogy tanuljon inkább lakásközvetítést, de a fiatalember megszállottként vetette rá magát a természettudományokra, és csakhamar megszerezte a filozófiai doktorátust a Sorbonne-on és a közgazdaságit a bázeli egyetemen. Ekkor már harmincöt éves volt dr. Honig, ugyanis egy ideig kényszerszünetet tartott, lévén, hogy a sok éjjeli munkától legyengült szervezete nem tudott ellenállni a tüdőbaj első rohamának. Felgyógyulása után dr. Honig az államtudományok terén képezte magát tovább, majd negyvenéves korában befutott, és az oxfordi egyetem tanársegédjévé nevezték ki. További ötévi megfeszített tudományos munka eredményeképpen a római állami gimnázium igazgatói állását nyerte el. Ebben a termékeny időszakban írta meg Honig tanár úr tizenhárom kötetes főművét, „A gazdasági index kilengésének hatása a középosztály szociológiai fejlődésére”. Ötvenéves korában dr. Honig megvalósíthatta élete álmát, és családjával együtt Izráelbe jött.
A tanár úr egy szerény Tel-Aviv környéki bérházban telepedett le családjával, éspedig feleségével, Emmával, két gyermekével, valamint apjával, anyósával és apósával. Dr. Honig azonnal hozzálátott az oktatáshoz az egyik legkiválóbb középiskolában, és egy ideig valóban minden gond nélkül folytatta életét. A kiváló, tanerő nagy tekintélynek örvendett munkahelyén, és szabad idejében új teóriát fejlesztett ki a biztosítási életcsökevényszámítás koefficiensével kapcsolatban.
A helyzet 1961 nyarán kezdett megváltozni. Dr. Honig elnyerte mind a tanári kar, mind a tanulók legnagyobb mérvű elismerését, ugyanakkor azonban az anyagi eszközök bizonyos hiánya vált érezhetővé költségvetésében. Az élet nagyon megdrágult, a nagyszámú család fenntartása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, olyannyira, hogy a tudós kénytelen volt a kutatásaihoz szükséges könyvek megvásárlásától eltekinteni. 1963-ban a tanár úr helyzete szinte elviselhetetlenné vált, jóllehet már egy idő óta gyalog ment reggelenként az iskolába, és hetenként egy böjtnapot tartott.
Hogy jobban megértsük dr. Honig kritikus helyzetét, közöljük az alábbi táblázatot bevételeiről:
Év | Bruttó | Nettó, | Megjegyzések |
havi fizetés | a jövedelmi adó után | ||
1961 | 292,70 líra | 201,43 líra | fizetésemelés |
1962 | 403,15 líra | 196,50 líra | a tanárok éhség- |
1963 | 589,00 líra | 196,87 líra | sztrájkja után |
Honig tanár úr nem tudta, mitévő legyen. Egyrészről nem akart különmunkát vállalni, mert ez elvonta volna tudományos kutatásaitól, másrészt viszont kellő élelmezés hiányában fizikai létét fenyegette az elmúlás akut veszedelme. Ezekben a súlyos napokban dr. Honig elkeseredett és meghasonlott ember benyomását keltette, ugyanis az a természete a gyarló embernek, hogy sohasem törődik bele helyzetébe, hanem mindig igyekszik még jobb, még előnyösebb társadalmi helyzetet elérni.
Már a tönk szélén állt a kitűnő tanerő, amikor a véletlen kedvezett neki. Dr. Honig lassan eladogatta összes értéktárgyait, és abba az állapotba jutott, hogy már semmit sem kínálhatott eladásra, hacsak nem öregedő rokonait. Végül is Emma kétségbeesett lépésre határozta el magát, és levelet küldött New York-i nagybátyjának, akit utált. A levél szívhez szóló hangja megindította az amerikai rokont, aki azonnal húsz tábla csokoládét küldött a Honig családnak nagy csomagban. Mit tehetett a tanár úr? Hóna alá vette a csomagot, és eladta öt líráért az iskola altisztjének, aki hivatásszerűen foglalkozott édesség árusításával a tanulóifjúság körében. Mit tesz azonban a sorsharag? Honig tanár úr figyelmes lett arra, hogy a pimasz altiszt a csokoládét darabonként egy líráért árusítja, vagyis húsz lírát vesz be a csomagért, amelyet öt líráért vásárolt, mint említettük volt…
„Hol az igazság?” – tűnődött dr. Honig, és gyorsan íratott Emmával még egy levelet a nagybácsinak. Három hónap múlva megjött az újabb csomag, de ezt már nem bocsátotta a tanár úr az altiszt rendelkezésére, hanem ő maga terjesztette a tanulók között darabonként egy húszért. A váratlan nyereség némileg kiegyensúlyozta a havi mérleget, mely tény határozottan kihatott dr. Honig álláspontjára a financiális büdzséváltozásoknak az individuumnál tapasztalt reflexióira vonatkozólag.
„Miért csak amerikai csomagok?” – tűnődött a tanárember, és árusítani kezdte a tanulóknak az ország édességipari készítményeit is. Mindezt azonban szerényen és csendben végezte dr. Honig, olyképpen, hogy az óra után kihúzta a tanári pulpitus alól kis tálcáját, és a tanulókhoz fordult:
– Csokoládé, nápolyi, savanykás, erős cukorkák, karamella, rágógumi…
Az ifjúság pozitív formában reagált. Az édességek árusítása komoly és állandó bevételt hozott, úgyhogy Honig tanár úr életszínvonala ugrásszerűen emelkedni kezdett. 1964 elején dr. Honig beszüntette a heti böjtnapot, és autóbuszon utazott munkahelyére. 1965-ben már megengedhette magának, hogy moziba menjen, majd az utóbbi években kifejezetten meghízott, nyomott lelkihangulata teljesen megszűnt, és újból módjában van tudományos kutatásait folytatni. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a nem teljesen indokolatlan alacsonyabbrendűségi érzés, amely a múltban a tanárembert jellemezte, mostanság teljesen megszűnt, és lehet mondani, egy önmagában biztos, megelégedett ember áll jelenleg a társadalommal szemben, akinek a helyzete és tekintélye semmiben sem marad el a sofőrök és az építkezési vállalkozók mögött.
Az alábbiakban közöljük az utóbbi évek táblázatát dr. Honignak az édességipari cikkek árusításából származó bevételeiről:
Év | Bruttó | Nettó | Megjegyzések |
havi jövedelem | |||
1964 | 638,70 líra | 638,70 líra |
|
1965 | 751,00 líra | 751,00 líra | fagylalt és |
1966 | 907,89 líra | 907,89 líra | friss perec bevezetése |
Hozzá kell tennünk, hogy nemrégiben sajnálatos incidens zavarta meg dr. Honig felfelé ívelő karrierjét. Az iskola igazgatósága határozottan kivetnivalót talált abban, hogy Honig tanár úr nyakában a tálcával járkál a folyosón, és írásban figyelmeztette, hogy ez a magatartás nem egyeztethető össze a tanári kar etikájával. Dr. Honig természetesen azonnal benyújtotta lemondását, és azóta kizárólag árusítással foglalkozik, sőt társas viszonyba lépett az altiszttel, az angol irodalom volt tanárával. Dr. Imánuel Walter Honig helyzete ma kifejezetten megalapozott, nemrégiben költözött nagyobb lakásba Tel-Aviv előkelőbb északi negyedébe, gyermekeit magas színvonalú nevelésben részesíti, és szabadságát minden évben a legszebb nyaralóhelyeken tölti boldog családja körében.
A tanulság tehát, hogy sohasem szabad kétségbeesni, mindig bekövetkezhet valamely szerencsés fordulat egy tanerő életében.