Az orvostudomány csodái

Hogy egészen pontos legyek, a dolog a Slomó Hámelech utcában kezdődött, amikor is arra lettem figyelmes, hogy a bal fülcimpám viszket. Eleinte nem tulajdonítottam jelentőséget a szimptómának, de amikor mintegy negyedóra elteltével sem szűnt meg a jelenség, a feleségem azt ajánlotta, hogy forduljak orvoshoz, hiszen a legkisebb dolog is átmehet szövődménybe, ha az orvostudomány nem fojtja el írmagjában.

Elmentem hát a közeli betegsegélyző belgyógyászati osztályára, és kiszolgáltattam magamat. Az orvos hosszasan matatott a fülemben a műszereivel, majd végül minden kétséget kizáróan megállapította, hogy viszket a fülcimpám.

– Azt ajánlanám, hogy vegyen be hat penicillintablettát – ajánlotta –, az egykettőre felszámolja a vírust…

Bevettem a penicillintablettákat, és valóban másnapra már elmúlt a viszketés, és cimpám visszatért kerékvágásába. Csak az zavart egy kissé, hogy ugyanakkor a hasamon megjelentek valamelyes apró vörös pontocskák, amelyek szörnyen viszkettek. Elmentem hát a belgyógyászatra. Az orvos csak egy pillantást vetett az irritált területre, és megállapította:

– Vannak páciensek, akik allergiásak a penicillinre. Nem tesz semmit, vegyen be egy tucat aureomycintablettát, és a kiütések mintegy varázsütésre el fognak tűnni…

Bevettem az aureomycint, és a vörös pontok varázsütésre eltűntek hasfalamról. Ám ugyanakkor magas láz jelentkezett, és a térdeim felpüffedtek. Elmentem hát a belgyógyászatra.

– No igen – így az orvos –, sejtettem. Az aureomycin gyakortájt okoz ízületi deformációkat…

Felírt nekem tizennyolc tetramycinkapszulát a bántalmak ellen, és azok valóban egykettőre elmúltak. A hőmérsékletem normálisra csökkent. Térdeim visszatértek eredeti formájukhoz. Kihívtam az orvost, aki megvizsgált az ágyamban, és megállapította, hogy a vesém táján érzett rendkívüli fájdalmak valószínűleg a tetramycin nemkívánatos mellékhatásának tulajdoníthatók, és ez okból azonnali kezelésre van szükségem, mert ez már nem tréfadolog. Belém nyomtak vagy harminckét sztreptomicininjekciót, és az eredmény nem maradt el: a veseműködés ismét normálissá vált.

A kórházban, ahová általános laboratóriumi kivizsgálásra beszállítottak, úgy találták, hogy nem maradt testemben egyetlen élő vírus, baktérium vagy mikroba, de sajnálatosképpen belső szerveim is teljesen átlúgozódtak, olyan mértékben, hogy csak rendkívüli mennyiségű chloromycin és hydrocortison forte menthet meg. Megkaptam a rendkívüli mennyiséget az előírt dózisokban. A temetésemen nagy tömeg vett részt. A rabbi hangoztatta gyászbeszédében, hogy az orvostudomány gigantikus küzdelmet folytatott betegségektől marcangolt testem megmentésére, de alulmaradtak a gyilkos versenyfutásban.

Tényleg kár értem. Csak a pokolban jutott eszembe, hogy a Slomó Hámelech utcában egy szúnyog csípte meg a fülemet, és nyugodtan megvakarhattam volna.

előzőtartalomjegyzékkövetkező