Új ügyvédünk van: dr. Bucephalus. Külsőleg kevéssé emlékeztet arra az időre, amikor még macedóniai Sándor harci ménje volt. Természetesen, aki a körülményekkel jobban tisztában van, észrevesz egyet-mást. Nemrég azonban magam láttam a lépcsőfeljárón, hogy az egyik igen együgyű törvényszolga a lóversenyek kis törzsvendégeinek szakértő pillantásával csodálta meg az ügyvédet, amint az, combjait magasra emelve a márványon, csattogó lépteivel fokról fokra hágott.
Az ügyvédi kar általában helyesli Bucephalus felvételét. Meglepő belátással veszik tudomásul, hogy Bucephalus a mai társadalmi rendben nehéz helyzetben van, s emiatt, valamint világtörténelmi jelentőségéért ennyi előzékenységet mindenképpen megérdemel. Ma már - ez tagadhatatlan - nincsenek Nagy Sándorok. A gyilkoláshoz értenek ugyan egyesek, sőt ügyességben sincs hiány, mellyel a barát a bankettasztal fölött lándzsával átdöfhető; ezenkívül sokak számára szűk Macedónia, amiért is Fülöpöt, az atyát átkozzák - de senki, senki nem tud bennünket Indiába vezetni. India kapui már akkoriban is elérhetetlenek voltak, de legalább irányukat mutatta a királyi kard. Ma a kapukat egészen máshová, messzebbre és magasabbra rakták, senki sem mutatja az irányt, bár sokan markolnak kardot, de csak azért, hogy hadonásszanak vele, s a tekintet, mely követné őket, összezavarodik.
Ezért talán valóban a legjobb, ahogy Bucephalus tette, elsüllyedni a törvénykönyvekben. Szabadon, oldalát nem szorítja a lovasok combja, csendes lámpafénynél, távol a Nagy Sándor-i csaták zajától olvassa és lapozgatja öreg könyveinket.
Gáli József fordítása