A kakasülőn

Ha valamiféle bágyatag, tüdővészes műlovarnőt roskatag lován ostort pattogtató kegyetlen főnöke hónapokon át szüntelenül körbe-körbe hajszolna a porondon az elnyűhetetlen közönség előtt, hogy lován libegve, derekát riszálva, csókokat dobáljon, és ha ez a játék a zenekar és a ventilátorok szakadatlan zúgása közben az egyre tovább táruló kilátástalan jövőben is folytatódnék, tapsoló kezek, valójában gőzkalapácsok, elhaló, majd felzúduló tetszésnyilvánítása kíséretében - ha így volna, akkor talán a kakasülőről egy ifjú néző lesietne a hosszú lépcsőn, keresztül zsöllyéken, páholyokon, berohanna a porondra, és a mindig alkalmazkodó zenekar fanfárain át azt kiáltaná: - Megállj!

De ez nem így van, fehéren-pirosan egy szép hölgy röppen be a függönyök között, melyeket nyalka libériások húznak szét előtte; a direktor, mélységes odaadással lesve a hölgy tekintetét, meghunyászkodón lihegve, óvatosan emeli rá az almásderesre, mintha mindenkinél jobban szeretett unokája volna a hölgy, aki most veszélyes útra indul; alig tudja rászánni magát, hogy megadja ostorával a jelet az indulásra; végül erőt véve magán, csak pattint egyet az ostorral; nyitott szájjal nyargal a ló mellett, és vizsla tekintettel követi a lovarnő ugrásait; művészi tökélyét felfogni is alig képes; angolul kiáltozva próbálja figyelmeztetni; a karikákat tartó lovászinasokat dühödten nógatja a legszigorúbb óvatosságra; a nagy halálugrás előtt égnek emelt karokkal könyörög a zenekarnak, hogy maradjon csendben; végül a kicsikét saját kezűleg emeli le a reszkető lóról, mindkét orcáját megcsókolja, és akárhogy ujjong is a közönség, ő megvetően kevesli; miközben a hölgy rátámaszkodva, lábujjhegyen pipiskedve a körülötte lebegő porban, kitárt karokkal, hátravetett fejecskével, boldogságát az egész cirkusszal meg akarja osztani - és mivelhogy így van ez, az ifjú néző a kakasülőn fejét a karzat mellvédjére hajtja, és a záróinduló hangjaiba, mint mély álomba merülten sír, öntudatlanul.

Gáli József fordítása


TARTALOM