Jarry irodalmi pályája a szimbolizmus idején kezdődik, de a századvég dekadenciába hajló irodalmi irányzatának nem a melankolikus, múltba vagy távoli világokba elmerengő irányzatát választja, hanem a nyelvi leleményekkel élő, kísérletező, polgárpukkasztó irányvonalat.

A közérthető, vérbő, rabelais-i humorú (pl. Übü király) és a patafizikus szellemiségű, máskor misztikus, elvontan filozofikus Jarry művek (pl. Faustroll doktor) között félúton helyezkedik el az a néhány könnyed regény, amelyekben a tudomány és a játékosság erotikával és könnyed iróniával keveredik. Ilyen az 1902-ből az 1920-as évek jövőbeli világába átlépő Szuperhím is. Ebben a műben benne van Jarry egész világa: kerékpármániája, az antik irodalomban való jártassága, patafizikus hajlamai: a tudományok és az áltudományos misztifikáció iránti rokonszenve, legfőképpen pedig az abszint iránt érzett csillapíthatatlan vonzódása, amely a színtiszta alkoholt képzeli el a jövő ideális táplálékául.