Tartalom Következő Mons-ban történt, egy kertben. A fiatal Buckley őrjáratával visszaérkezett a folyó túlsó partjáról. Az első német, akit megláttam, átmászott a kert falán. Megvártuk, amíg egyik lábát átveti a falon, aztán lepuffantottuk. Rengeteg felszerelés volt rajta, szemlátomást csodálkozott, és leesett a kertbe. Aztán valamivel lejjebb még hárman jöttek át a falon. Lelőttük őket. Így járt mind.
VALAMI VÉGET ÉR
A régi időben Hortson Bay afféle faipari városka volt. Senki odavaló nem bújhatott el a tóparti fürészmalmok nagy fűrészeinek hangja elől. Aztán egyik évben nem jött több rönk, hogy feldolgozzák. Az épületfát szállító vitorlások befutottak az öbölbe, és felrakták a fűrészelt fát, ami ott állt a telepen. Valamennyi épületfarakást elvitték. A nagy üzemi épületből minden elmozdítható gépet kivittek, s a malomban dolgozó emberek az egyik vitorlás fedélzetére emelték. A vitorlás kifutott az öbölből a nyílt tó felé, vitte a két nagy fűrészt, a futókocsit, amely nekinyomta a rönköket a forgó körfűrésznek, s valamennyi görgőt, kereket, szíjat és vasat, egy hajótérre való épületfarakomány tetején. A hajó nyitott raktárát ponyvával födték le és szorosan lekötötték, vitorlái kiduzzadtak, s kifutott a nyílt tóra: vitt magával mindent, ami malommá tette a malmot és várossá Hortson Bayt.
Az egyemeletes szállások, az étkezde, a társaság boltja, a malomirodák s maga a nagy malom elhagyatottan állt a hektárokra menő fűrészporban, amely beborította a tóparti mocsaras réteket.
Tíz évvel később nem maradt semmi a malomból, csak alapjainak töredezett fehér mészkővonala derengett elő a mocsaras burjánzásból, mikor Nick és Marjorie végigeveztek a part mentén. Vontatva pergettek a meder szélén, ahol a fenék sekély homokpadkája hirtelen háromméteres sötét, mély vízbe szakadt. Éjszakára fenékhorgokat akartak lefektetni a foknál, szivárványos pisztrángra, s odamentükben vontatták.
Ott a régi romunk, Nick mondta Marjorie.
Nick evezés közben odapillantott a zöld fák közül előfehérlő kövekre.
Ott van mondta.
Emlékszel, mikor még fűrészmalom volt? kérdezte Marjorie.
Valamennyire emlékszem modta Nick.
Inkább valami várromra hasonlít mondta Marjorie.
Niok nem szólt. Továbbeveztek a part vonalával párhuzamosan. A fűrésztelep eltűnt. Akkor Nick átvágott az öblön.
Nem kapnak mondta.
Nem mondta Marjorie. Vontatás közben egész idő alatt feszülten figyelte a horgászbotot, még akkor is, mikor beszélt. Szeretett horgászni. Szeretett horgászni Nickkel.
Közvetlenül a csónak mellett nagy pisztráng tört át a víz felszínén. Nick keményen meghúzta az egyik evezőt, hogy a csónak elforduljon, s a messze hátul pergő csali ott menjen el, ahol a pisztráng rabol. Mikor a pisztráng háta kiemelkedett a vízből, a kis halak vadul szétugrottak. Úgy freccsentek a felszínen, mint mikor valaki egy marék sörétet dob a vízbe. Még egy pisztráng tűnt fel, a csónak másik felén rabolt.
Rabolnak mondta Marjorie.
De nem kapnak mondta Nick.
Elfordította a csónakot, hogy mindkét rablóhal mellett elpergessen, aztán a fok felé tartott. Marjorie csak akkor orsózott be, mikor a csónak partot ért.
Felhúzták a csónakot a parton, és Nick kiemelt egy vödör élő sügért. A sügérek úszkáltak a vödör vízben, Nick kézzel megfogott hármat, levágta a fejüket és megnyúzta őket, Marjorie pedig a kannában kavargatott a kezével, végül elcsípett egy sügért, levágta a fejét és megnyúzta. Nick nézte Marjorie halát.
Ne vedd le a hasúszóját mondta. Jó ugyan csalinak így is, de hasúszóval jobb.
A megnyúzott sügéreket horogra tűzte a farkuknál. Mindegyik boton két, élőkére kötött horog volt. Akkor Marjorie kievezett a mederszélre a csónakkal, fogával tartotta a zsinórt s Nicket figyelte, aki kezében a bottal a parton állt, s hagyta lefutni a zsinórt az orsóról.
Ott jó lesz kiáltotta.
Bedobjam? kiáltotta vissza Marjorie kezében a zsinórral.
Persze. Dobd. Marjorie kilökte a zsinórt, s figyelte, hogy süllyed alá a csali a vízben.
Visszajött a csónakkal, és ugyanúgy kivitte a másik zsinórt. Nick mindkétszer egy-egy nehéz hordaléktuskót rakott a bot végére, hogy megrögzítse, és szögben felpeckelt egy kis kőlappal. Beorsózta a laza zsinórt, hogy a zsinór feszesen fusson ki oda, ahol a csali a meder homokos fenekén feküdt, és bekapcsolta a kerepelőt. A fenéken rabló pisztráng elkapja a csalit, fut vele, rohanva viszi le a zsinórt az orsóról, s az orsón berreg a kerepelő.
Marjorie egy kicsit felevezett a fok mellett, hogy ne háborgassa a zsinórt, keményen meghúzta az evezőket, s a csónak jól felszaladt a partra, kicsi hullámok kísérték. Marjorie kilépett a csónakból, s Nick kihúzta a csónakot messze a partra.
Mi a baj, Nick? kérdezte Marjorie.
Nem tudom felelte Nick. Tűzre való fát szedett.
Tüzet raktak hordalékfából. Marjorie a csónakhoz ment, s pokrócot hozott. Az esti szellő a fok felé fújta a füstöt, ezért Marjorie a tűz és a tó között terítette le a pokrócot.
Leült rá, és háttal a tűznek várta Nicket. Nick odajött és leült szorosan melléje a pokrócra. Mögöttük a fok sűrű erdeje volt, előttük az öböl s a Hortson patak torkolata. Még nem sötétedett be egészen. A tűzfény elnyúlt a vízig. Mindketten látták a kitámasztott acélbotokat a sötét víz fölött. A tűzfény megcsillant az orsókon.
Marjorie előszedte a kosárból a vacsorát.
Nincs kedvem enni mondta Nick.
Egyél csak, Nick.
Rendben van.
Szó nélkül ettek, s figyelték a két botot és a tűzfényt a vízen.
Éjszaka holdvilág lesz mondta Nick. Átpillantott az öblön a hegyekre, amelyek kezdtek élesen kirajzolódni az égboltra. Tudta, hogy a hegyek mögött jön föl a hold.
Tudom mondta Marjorie boldogan.
Te mindent tudsz mondta Nick.
Ó, Nick, kérlek, hagyd abba! Nagyon szépen kérlek, ne légy ilyen.
Nem én tehetek róla, hanem te mondta Nick. Te mindent tudsz. Ez itt a baj. Magad is tudod, hogy így van.
Marjorie nem szólt egy szót sem.
Mindenre megtanítottalak. Tudod, hogy mindent tudsz. Mondd, mi az, amit nem tudsz?
Ó, hallgass már mondta Marjorie. Ott jön föl a hold.
A pokrócon ültek, nem is érintették egymást, és figyelték a felszálló holdat.
Nem kell szamárságokat beszélned mondta Marjorie. Őszintén, mi a baj?
Nem tudom.
Dehogyis nem tudod.
Pedig nem tudom.
Ki vele.
Nick a holdat nézte, amint jött fel a hegyek fölé.
Unom a dolgot.
Nem mert Marjorie-ra nézni. Aztán mégis ránézett. A lány ott ült, háttal feléje. A hátát nézte.
Unom a dolgot. Az egészet.
A lány nem szólt. Nick folytatta.
Úgy érzem, mintha mindent megevett volna bennem a fene. Nem tudom, Marge. Nem tudom, mit mondjak.
Egyre a hátát nézte.
Unod a szerelmet? kérdezte Marjorie.
Igen mondta Nick. Marjorie felállt. Nick ülve maradt, fejét a tenyerébe süllyesztette.
Elviszem a csónakot szólt vissza Marjorie. Te majd megkerülöd a fokot, és gyalog mégy haza.
Rendben van mondta Niok. Ellököm a csónakot.
Fölösleges mondta a lány. S csónakja már úszott is a vízen a holdfényben. Nick visszament, s arcát a takaróba nyomva elfeküdt a tűz mellett. Hallotta, hogy Marjorie evez a vízen.
Sokáig feküdt. Hallotta, hogy Bill jön az erdőn keresztül, a tisztásra ér, még akkor is feküdt. Érezte, hogy Bill odajön a tűzhöz. Bill nem érintette meg.
Elment simán? kérdezte Bill.
El felelte Nick, arcát a takaróra nyomva.
Nagy jelenet volt?
Nem volt jelenet.
Hogy érzed magad?
Ó, menj el, Bill. Menj el egy időre.
Bill kiválasztott egy szendvicset az elemózsiás kosárból, és arrább ment, hogy megnézze a botokat.
Tartalom Következő