Tartalom
Következő

Esett, Drinápoly minaretjei magasan a mocsaras síkság fölé emelkedtek. A karagácsi országúton harminc mérföldnyi hosszúságban álltak a megrekedt szekerek. Bivalyok és ökrök vontatták a szekereket a sárban. Nem volt se vége, se hossza. Semmi más nem volt, csak szekerek megrakva egész vagyonukkal. Ázott öregemberek és asszonyok ballagtak a szekerek mentén és biztatták az állatokat. A Marica sárga vize majd a híd szintjéig emelkedett. A hídon megakadtak a sűrű szekérsorok, hajbókoló tevék kanyarogtak közöttük. A hosszú menetet görög lovasság terelte maga előtt. A szekereken asszonyok és gyerekek feküdtek matracok, tükrök és varrógépek és batyuk között. Egy asszony gyereket szült, egy fiatal lány pokrócot tartott föléje és sírt. Nézte, és szinte belebetegedett az iszonyattól. Az egész kiürítés alatt esett az eső.



AZ ORVOS ÉS FELESÉGE


Dick Boukon az indián táborból jött át, hogy fát hasogasson Nick apjának. Magával hozta a fiát, Eddyt s egy Billy Tabeshaw nevű másik indiánt. A hátsó kapun jöttek be az erdőből, Eddy hozta a nagy keresztfűrészt. Hullámzott a vállán, s dallamosan pengett minden lépésnél. Billy Tabeshaw két nagy vonóhorgot hozott. Dicknek három fejsze volt a hóna alatt.

Megfordult és becsukta a kaput. A többiek tovább mentek a tópart felé, ahol a homok betemette rönkök feküdtek.

A rönkök azokról a nagy tutajokról maradtak le, amelyeket a Varázs gőzös vontatott le a tavon a fűrészmalomhoz. Kisodródtak a partra, s ha nem történik semmi, a Varázs legénysége előbb-utóbb végigjárja ladikon a partot, megkeresni a rönköket, karikás vaskapcsot ver mindegyik végükbe, s azután kivontatja a tóra, hogy új tutajt csináljon. De lehet, hogy a favágók sose jönnek értük, mert néhány rönköt összeszedni nem érdemes a legénységnek. Ha senki sem jön értük, ott maradnak hordalékfának, és csak korhadnak a parton.

Nick apja mindig úgy tudta, hogy a rönkök ott korhadnak el végül, és megalkudott az indiánokkal, hogy jöjjenek át a táborból, darabolják fel a rönköket a keresztfűrésszel, és hasítsák szét ékkel a nyitott tűzhelyhez való ölfává és hasábfává. Dick Boulton leballagott a házikó mellett a partra. Négy nagy, partra vetett rönk feküdt ott, csaknem teljesen homokba temetve. Eddy egyik markolatánál fogva felakasztotta a fűrészt egy fa ágvillájába. Dick letette a három fejszét a kis kikötőpalincsra. Dick félvér volt, és a tóparti farmerek közül sokan azt tartották, hogy valójában fehér ember. Nagyon lusta volt, de ha egyszer nekilendült, égett kezében a munka. Préselt dohányt vett ki a zsebéből, leharapott egy pofám valót, és ozsibvé nyelven odaszólt Eddynek és Billy Tabeshawnak.

Azok belevágták vonóhorguk végét az egyik rönkbe, s nekifeszültek, hogy kilazítsák a homokból. A horog nyelének nekifeszítetiték egész súlyukat. A rönk megmozdult a homokban. Dick Boulton Nick apjához fordult.

–  Na, doki – mondta –, jó csomó fát szajrézott össze.

–  Ne beszélj így, Dick – mondta az orvos. – Hordalékfa.

Eddy és Billy Tabeshaw kibillegették a rönköt a nedves homokból, és a víz felé hengergették.

–  Csak lökjétek bele – kiáltotta Dick Boulton.

– Mire való ez? – kérdezte az orvos.

– Lemossuk. Letisztítjuk a homokot a fűrész miatt. Szeretném tudni, kié – mondta Dick.

A rönk a vízen úszott. Eddy és Billy Tabeshaw a vonóhorgára támaszkodott és izzadt a napsütésben. Dick letérdelt a homokba, és megnézte a jelölő kalapács jegyét a rönk végében.

–  White és Mac Nallyé – mondta, felállt s leporolta nadrágja térdét.

Az orvos kényelmetlenül érezte magát.

–  Akkor ne fürészeljétek el, Dick – mondta kurtán.

–  Ne húzza fel az orrát, doki – mondta Dick. – Ne húzza fel az orrát. Engem nem érdekel, hogy maga kitől lop. Nem az én dolgom.

–  Ha azt gondolod, hogy loptam a rönköket, akkor hagyjátok békében, vigyétek vissza a szerszámokat a táborba – mondta az orvos. Arca vörös volt.

–  Nem kell mindjárt tüzet fogni, doki – mondta Dick. Bagólét köpött a rönkre. A lé lecsúszott és szétoldódott a vízben. – Maga éppoly jól tudja, hogy lopott fa, mint én. De nekem édesmindegy.

–  Rendben van. Ha azt hiszed, hogy loptam a rönköket, szedd a cuccod és indulj.

–  Nézze, doki...

–  Szedd a cuccod és indulj.

–  Ide figyeljen, doki...

–  Ha még egyszer dokinak szólítasz, leverem a szemfogadat a torkodon.

–  Dehogy veri, doki.

Dick Boulton nézte az orvost. Dick hatalmas ember volt. Ő maga is tudta, milyen hatalmas. Szeretett verekedni. Most boldog volt. Eddy és Billy Tabeshaw a vonóhorogra támaszkodott, és az orvost nézte. A doktor a szakállát harapdáka az alsó ajkán, és Dick Boukonra nézett. Azután megfordult, és felment a dombon a házikóhoz. Még a hátán is meglátszott, milyen dühös. Mindnyájan figyelték, míg felment a dombon, és belépett a házikóba.

Dick mondott valamit ozsibvéül. Eddy elnevette magát, de Billy Tabeshaw nagyon komolynak látszott. Nem értett angolul, de a veszekedés alatt végig izzadt. Kövér volt, ritka bajszú, mint egy kínai. Felvette a két vonóhorgot. Dick felszedte a fejszéket, Eddy leemelte a fűrészt a fáról. Elindultak, felmentek a házikó mellett, és kiballagtak a hátsó kapun az erdőbe. Dick nyitva hagyta a kaput. Billy Tabeshaw visszament és becsukta. Eltűntek az erdőben.

A házikóban az orvos a szobájában ült az ágyon, s egy halom orvosi lapot nézett az íróasztal mellett a földön. Még borítékjukban voltak, felbontatlanul. Ez bosszantotta.

–  Nem mégy vissza dolgozni, drágám? – kérdezte a felesége a másik szobából, ahol lehúzott zsaluk mellett feküdt.

–  Nem!

–  Valami baj történt?

–  Összevesztem Dick Boultonnal.

–  Ó – mondta a felesége. – Remélem, nem jöttél ki a sodrodból, Henry.

–  Nem – mondta az orvos.

–  Ne feledd el, hogy az, ki ura önlelkének, nagyobb, mint aki beveszen egy várost – mondta a felesége. A keresztény tudomány hívei közé tartozott. A biblia, a Tudomány és Egészség és a Szemle ott feküdt ágya mellett az asztalon a lesötétített szobában.

Férje nem felelt. Az ágyán ült, vadászpuskát tisztított. Telenyomta a tárat nehéz sárga töltényekkel, s újból kidobatta őket. Szétszóródtak az ágyon.

–  Henry! – mondta a felesége. Aztán várt egy pillanatig. – Henry.

–  Tessék – mondta az orvos.

–  Nem mondtál semmit Boultonnak, amivel feldühítetted, ugye?

–  Nem – mondta az orvos.

–  Min vesztetek össze, drágám?

–  Valami apróságon.

–  Mondd meg, Henry. Kértek, ne próbálj eltitkolni előttem semmit. Min vesztetek össze?

– Hát Dick tartozik nekem egy csomó pénzzel, amiért a feleségét kihúztam a tüdőgyulladásból, s azt hiszem, azért akart veszekedni, hogy ne kelljen ledolgoznia.

Felesége hallgatott. Az orvos gondosan végigtörölte puskáját egy ronggyal. Megint lenyomta a töltényeket a tár rugójához. Puskával a térdén ült. Nagyon szerette a puskáját. Azután felesége hangját hallotta az elsötétített szobából.

–  Drágám, én nem hiszem, igazán nem hiszem, hogy bárki is megtenne ilyesmit.

–  Nem? – kérdezte az orvos.

–  Nem. Nem hiszem, hogy bárki is szándékosan ilyesmit csinálna.

Az orvos felállt, s a sarokba támasztotta a puskát, az öltözőasztalka mögé.

–  Kimégy, drágám? – kérdezte a felesége.

–  Azt hiszem, sétálok egyet – mondta az orvos.

–  Drágám, ha Nickkel találkozol, mondd meg neki, légy szíves, hogy az anyja látni szeretné! – mondta az asszony.

Az orvos kiment a tornácra. A szúnyoghálós ajtó becsapódott mögötte. Hallotta, hogy felesége levegő után kap, mikor az ajtó becsapódott.

–  Bocsáss meg – mondta kívül, a lehúzott zsalus ablaknál.

–  Semmi baj, drágám – mondta az asszony.

Az orvos kiballagott a hőségben a kapun s végig az ösvényen a lucfenyőerdőbe. Az erdőben még ilyen forró napon is hűvös volt. Nicket ott találta, ülve, hátát egy fának támasztotta s olvasott.

–  Anyád szeretné, ha bemennél hozzá – mondta az orvos.

–  Szeretnék veled menni – mondta Nick.

Apja lenézett rá.

–  Rendben van. Akkor gyere – mondta. – Add ide a könyvet, beteszem a zsebembe.

–  Tudok egy helyet, ahol fekete mókusok vannak, papa – mondta Nick.

–  Rendben van – feleke az apja –, menjünk oda.

Tartalom
Következő