- Mit tudtunk meg? kérdeztem ridegen Collis kapitány
irodájába trappolva. A telefonon volt és intett, hogy
várjak.
- Igen. Köszönöm, értem tette le. A kórház
volt. Úgy tûnik, Vinicultura kisasszony poszttraumatikus amnéziában
szenved...
- Minden történtet elfelejtett?
- Pontosan. Léteznek technikák amelyek hozzáférhetnek
azokhoz az emlékekhez, de az alkalmazássukkal várni
kell a sokkból való felépülésig.
- Ezért hívtál ide?
- Nem! futtatta az ujját körbe a gallérja belsején,
méghozzá - amennyiben lehetséges egy túlizmosodott
rendôr kapitánynak zavart mutatnia - zavarodottan.
- Itt, a Lussousón büszkék vagyunk a biztonságosságunkra
és a jegyzôkönyveink alaposságára...
- Ami annyit tesz szakítottam félbe -, hogy a biztonságotokat
kijátszották és a jegyzôkönyveitek kétségesek?
Cáfolásra nyitotta a száját. Aztán
becsukta és hátradôlt a székében.
- Igazad van. De ez még sosem történt meg!
- Egyszer az eggyel több a kelleténél. Mesélj!
- Ez az Örök Igazság Temploma. Nagyon jól
dokumentáltnak tûnnek. Pontos mérlegeket készítettek
és rendszeresen jelentést tettek az anyagi helyzetükrôl
ámbár más vallásokhoz hasonlóan nem
adóznak. Minden nagyon ôszintének tûnt. Az igazgatók
neve szerepel a bevallásokon és igen diszkréten,
de tudunk minden tagjukról...
- Tudtok róluk? Ezt elmagyaráznád?
Kellemetlenül nézett.
- Nos, mint bármely civilizált planéta, a vallásszabadság
galaktikus összetettsségét élvezzük. Hallottál
a Csillagközi Vallásszabadság törvényérôl?
- Ködösen rémlik az iskolából.
- A törvény nem ködös. A vallás történelme
az erôszak történelme. Kicsit túl gyakran gyilkol
a vallás, és ebbôl már elég. Ezért
egyeten államnak vagy bolygónak sem lehet hivatalos vallása.
Egyetlen állam vagy bolygó sem hozhat vallásszabályozó
törvényt. Az istenimádat és a gyülekezet
lételeme a civilizációnak.
- És mi a helyzet az ôrült kultuszokkal?
- Erre ki akartam térni. A galaktikus törvény
nem csak azt követeli meg, hogy ne avatkozzunk bele a vallásokba,
hanem, hogy minden szín alatt így tegyünk. Ám
mivel a gyengék és fiatalok védelemre szorulnak, ezért
törvényszerûen és a legnagyobb elôvigyázatossággal
minden vallást alaposan megvizsgálunk. Megfigyeléseket
folytatunk arról, hogy a vallásos jogok nem sérültek-e,
hogy minden vallás a maga módján gyakorolható-e,
és hogy a kisebbek nincsenek-e elnyomva, hogy az egyháztagok
szabadon tudnak-e választani...
- Azt akarod mondani, hogy cimkéket készítetek
arról, ki melyik templomba megy, milyen gyakorisággal, és
tudjátok, mire készülnek.
- Pontosan morogta védekezôen. A feljegyzések
biztosítottak és csak a legmagasabb szintrôl hozzáférhetôk
vészhelyzetben.
- Jól van! Vészhelyzet van és hozzáfértek.
Mondd!
- Rowena Vinicultura egyike a templom elsô tagjainak. Rendszeresen
jár. A nejedet pontosan négy szeánszra vagy ülésre
vitte el vagy minek hívják.
- És?
Ismét kezdett kényelmetlennek tûnni.
- És ahogy mondtam, a jegyzeteink részletesek és
teljesek. Leszámítva azt, hogy az Örök Igazság
Temploma vezetôje, egy bizonyos Fanyimadu mester, hogy is mondjam...
A hangja elmélyült és ô az asztalára
meredt.
- Fanyimadu mester nem szerepel sehol a jegyzeteitekben.
Bólintott fel sem nézve.
- Tudjuk a lakhelyét és dokumentált, hogy a
templomba járt. Ugyanakkor a vallásszabadság megôrzése
érdekében nem nyomoztunk tovább.
- Nem volt nyomozás? Semmi összevetés az Emigrációs
vagy a Bûnügyi Hivatallal?
Csendben rázta a fejét. Haragra gerjedtem.
- Hadd tippeljek! Fogalmatok sincs, hogy került a bolygóra,
vagy hogy itt van-e, vagy már elment. Így van?
- Volt némi... valamiféle kommunikációs
hiba, nem mulasztás.
- Mulasztás! törtem ki talpra pattanva. Fel-alá
korzóztam a szobában. Mulasztás! Tûz és
vér és egy robbanás, egy nô a kórházban,
a nejem eltûnt... és ezt nevezed te mulasztásnak!
- Nem szükséges elveszítened az önuralmadat...
- De van!
- Folytatjuk a nyomozást és máris van elômenetel...
hagyta figyelmen kívül a gúnyos mosolyom. A templomban
talált vért elemzésnek lett alávetve a molekuláris
és szubatom szintig. Össze lett hasonlítva a bolygón
mindenkiével. Teljes az egészségügyi
és kórházi jegyzékünk, mint kepzelheted.
A számítógépek e pillanatban böngészik
a hatalmas adattárat. Korábban, amikor hívtalak, a
keresés kevesebb mint húsz lehetôségre szûkült.
A beszélgetés során figyelemmel kísértem
a kijelzôt kocogtatta meg a monitort az asztalon. A pontosító
összevetés ötre korlátozódott. Nem, négyre...
Várj! Már csak három van. És közülük
kettô nô! A fennmaradó férfi pedig...
Amint eltépte a nyomtatópapírt, egymással
versenyezve rohantunk az ajtó felé.
- Ki? kérdeztem futás közben. Cseppet sem lassulva
olvasta.
- Justin Slakey professzor.
- Hol?
- Hatvan másodpercen belül innen repülve.
Legalább ebben nem tévedett. A helikopter már
emelkedett amikor az ajtón kivágódtunk. A hadsereg
meg kellett kapja a hírt a rendôrséggel egy idôben,
mert egy sor katonai repülô zúgott el felettünk.
Még mielôtt ereszkedni kezdtünk volna, láthattuk,
hogy a rendôr-helikopterek már landoltak és az emberek
elkezdték körbevenni a házat. Zúgó rotorokkal
estünk a kôburkolatú udvarra. Collin egy jókora
fegyvert vett elô és a másodperc töredékével
elôttem ért az ajtóhoz, amit berúgtunk.
A ház üres volt, a madár kirepült.
Egy aktatáska nyilvánvalóan hiányzott,
akár egy hiányzó fog a négy táskás
sorból a szekrénybôl. Az ajtaja tárva-nyitva
állt. Egy rangos tiszt lépdelt be tisztelegve húzva
elô egy nyomtatott lapot a mellényzsebébôl.
- Eltûnt, uram! mondta. Collin vicsorogva ragadta el az
ívet.
- J. Slakey professzor, utas a Serendipity Csillaga csillagközi
hajón. Elrepült... Komor arccal nézett fel. Kicsivel
több, mint egy órája.
- Akkor warpdrive-ba kapcsoltak és nem lehet felvenni velük
a kapcsolatot, amíg elô nem kerülnek. Átgondoltam
a lehetôségeket. Persze felveszitek a kapcsolatot a menetrend
szerinti állomás hatóságával. Ami normál
körülmények között hatásos lenne, de
ezek nem normál körülmények. Erôs sejtelmem,
hogy ez a gyanúsított egész idô alatt elôttünk
járt. A hajó állomásával való
kapcsolatfelvétel felesleges, mivel az ûrjáró
nem menetrendszerinti ponton fog kikötni. Ha engem kérdezel,
elveszítettük, kapitány. Ám azt legalább
elárulhatnád, hogy ki vagy micsoda ô.
- Ez a legrosszabb rész. Ô valóban
Slakey professzor. Keresést rendeltem el amint a neve elôkerült.
Most érkezett a jelentés az orvosi hatóságtól.
Csillagközi hírû fizikus, akit az Orvosi Bizottság
hívott ide. Semmi pénz nem volt sok a szolgálatai
elnyeréséért. Valami köze volt a retardált
entrópia alkalmazásához a kórházi munkában.
- Ésszerûnek tûnik. Lassítsd le az entrópiát
és lelassítod az öregedést. Errôl szól
ez a bolygó. Igazi volt?
- Kétségtelenül. Megadatott, hogy találkozzak
vele egyszer egy hivatalnál. Ott mindenki, minden tudós,
a fizikusok többsége ámult a tehetségén
és az itteni munkásságán. Jelentések
érkeznek érintette meg a fülhallgatóját
arról, hogy senki sem hiszi a Fanyimaduval fennálló
bárminemû kapcsolatot.
- És te?
Mielôtt válaszolhatott volna, odakint fennhangon vitatkoztak,
majd az ajtót kilökve egy rendôr sietett be. Egy zárt
tégelyt hozott.
- A kutatócsoport ezt találta, amikor az Örök
Igazság Templomának törmelékét átnézték,
kapitány, a templom gépezete alatt. Fogalmunk sem volt, hogy
ott van, amíg a roncsot fel nem emelték. Ez egy... emberi
kéz.
- Vett valaki róla ujjlenyomatot? kérdeztem.
- Igen, uram! Összevetésre lett küldve...
Telefoncsörgés szakította félbe. Collin
a füléhez emelte a kagylót, hallgatottt, majd lassan
letette.
- Pozitív azonosítás. Ez... Slakey professzor
keze.
- Ha bizonyíték kell, itt van mutattam. Egy és
ugyanzon a személyrôl van szó. A vértesztek,
most pedig ez. Slakey volt Fanyimadu. Értesítsenek mindenrôl.
Megértették?
Nem vártam a válaszra. Sarkon fordultam és
leléptem. A vállam fölött vetettem hátra:
- Felteszem Slakeyrôl minden részlet a konzolomban
lesz mire hazaérek.
Ennyit a rendôrségrôl és a hatóságokról.
Ideje volt munkához látni. Rádión hívtam
egy taxit, utasítottam a sofôrt a kocsim hazavezetésérôl
a Központi Rendôrállomástól: a szolgákkal
kell végeztetni amit csak lehet, és kigondoltam a szükséges
lépéseket.
- Itt tegyen ki! utasítottam még vagy egy kilométerre
a házamtól. Túl ideges voltam ahhoz, hogy kényelmesen
kocsikázzam. Sétálni akartam és gondolkodni.
Erôs sejtelmem volt, hogy a rendôrség ezt nem fogja
megoldani. Kigondoltan mûködtek, metodikusan. De tudnék
én ennél többet?
Luxusházak voltak brilliáns kertekkel kerítve,
a levegô madárhangtól telt. Nem hallottam sokat és
nem láttam semmit. Mégis tudatomra ébredtem amikor
az otthonom ösvényén jártam; a bejárati
ajtó résnyire nyitva volt. Én zárva hagytam.
Tolvajok? Kizárt, legalábbis ôk hagyományos
bûntényekkel foglalkoztak a szép Lussousón.
Mosolyogva csörtettem be. James pattant talpra és ölelt
meg melegen. Vagy Bolivár?
- James vagyok, apa! mondta ismerve a gyengém. Egy nap
majd meg kell tudj különböztetni minket!
- Meg is tudlak. Általában kék póló
van rajtad.
- Ez most zöld, ennél többre van szükség.
Töltött egy italt nekem, a sajátjával már
a kezében, én pedig jelentettem: a rendôrség
semmit sem haladt. Akkor ô a került szavakat kimondta.
- Biztos, hogy anya jól van. Eltûnt, igen. Bajban,
kétségtelenül. De ô a legkeményebb a családban.
- Persze, mindig ô kerekedik felül próbáltam
leplezni a borút a hangomban sikertelenül. Ô megragadta
a vállam, igen erôsen.
- Valami borzasztó történt. Ám az a Rowena
nô azt mondta, elment, nem azt, hogy halott.
Úgyhogy munkára megkeresni, és ennyi.
- Úgy van! keményedett el a hang, a szentimentális
öreg patkány hangja. Megcsináljuk! Ha a diGriz klán
nem tudja megcsinálni, akkor nem is lehet!
- De még hogy úgy van! Üzenetem van Bolivartól.
Hamarosan itt kell legyen. Az ûrben volt holdgeológiát
tanulmányozni. Mindent otthagyott és fénysebességnél
gyorsabban tart ide.
- Holdgeológia? Ez új. Azt hittem, tôzsdeügynökké
lett.
- Volt is, de túl unalmasnak találta. Amint összeszedte
a millióit, ami bizonyosan több profit volt, mint a klineseié,
elégette az öltönyeit és vett egy ûrjárót.
Mi a következô lépés?
- Tölts még egyet, ha lehet huppantam egy székbe.
50%-os, jóöreg töprengetô lét! Van némi
munkánk.
- Mint például?
- Elôször is elfelejteni a hatóságokkal
való együttmûködést. Eddig totál rosszul
intézték a nyomozást és már csak rosszabb
lehet.
- De mi tudunk jobbat statuálta tényként,
nem kérdésként.
- Ennyi bizonyos. A bürokraták irtó részletes
és átható kutatást végeznek Slakey után.
Mi nem tesszük. Láttam ahogy emelkednek a szemöldökei
és mosolyognom kellett. Amennyiben sikerrel járnak, és
ezt kétlem, hamarosan hallunk felôlük. Nekünk az
Örök Igazság Templomáról kell mindent megtudnunk.
Úgyszólván bemegyünk az oroszlán szájába.
Az egyháztagok elmondják, amit tudni akarunk lobogtattam
a taglistát, amit a rendôrségtôl sikerült
kicsikarnom. Három hölggyel kell közelrôl megismerkednünk.
Kezdhetjük?
- Amint formába hozom a képem és kerítek
egy tiszta inget. Jóképû ördög vagyok és
értek a nôkhöz.
Boldogan sóhajtottam. Egyeseknek hencegésnek tûnhetett
volna, de én igazságként könyveltem el. Ebben
a családban nem tûrjük az álszerénységet.
- Tégy úgy! Addig én beindítom a családi
kocsit.
Ez semmit sem jelentett, mivel ezen az egészséges
bolygón életben volt és szigorúan be is volt
tartatva a lehetô legmerevebb levegô tisztán tartási
törvény. Talán dutyiba csuktak volna, pusztán
ha belsô égésû motorra mersz gondolni. A jármûveket
atomikus vagy elektronikus elemekkel hajtják. Vagy, ahogyan a mi
luxus Spreadeaglenket a lendkerékben tárolt energia. Éjszaka
az áramforrásra csatlakozott és a motor maximumon
járt. Nappal a motor generátorrá változott
és a forgó tárcsa látta el árammal a
hajtott kerekeket. Mind a hatot. Nagy lendkerék a nagy kocsinak;
semmivel sem fukarkodtam. A robot vezetô kijátszotta a kocsit
a garázsból füttyszóra a mûanyag fejével
bólogatva és idétlenül vigyorogva. Az aranyveretes
ajtó az utasrtéren a mennyekbe lendült és üdvözlô
zene szólalt meg.
A heverôre ültem és a televízió
bekapcsolt. Hírprogram ment semmi olyan hírrel, ami érdekelt
volna.
- Sport mondtam és egy nagy sebességû ballonversenyre
váltott a tévé. A bár egy pohár pezsgôt
töltött ki amikor James megjelent.
- Azta! csodálkozott. Valódi arany?
- Persze. Ahogyan a gyémánt fényszórók
és a golyóálló szélvédôk.
Nem spóroltam.
- Merre? kérdezte az italát kortyolva.
- Vivilia VonBurn az elsô a listán. Bárki listáján,
úgy hiszem. Hihetetlenül gazdag, megkapóan vonzó.
Telefonáltam és örömmel vár.
Elôkeveredtt az üdvözlésünkre együttérzôen
mosolyogva. Hagyta, hogy egy apró vörös karika ottmaradjon
a csodálatos szemei körül a jelen eseményekkel
kapcsolatos boldogtalansága kifejezéseképp. Melyeket
természetesen hátborzongató részletességgel
taglaltak a hírek. Valami kétrészes szürkét
viselt, ami csábosan villantotta fel barnított bôrét
ahogy mozgott. Túl jónak tûnt ahhoz, hogy igazi legyen;
ránézésre huszonöt éves, talán
huszonhat lehetett, és az is volt. Mármint túl jó
az igazsághoz. Nem mertem az igazi korát megtippelni: a szám
túl magas lett volna. Törékeny kezét felém
nyújtotta; én elvettem és gyengéden megcsókoltam
az ujjain.
- Szegény drága Jim! sóhajtotta. Micsoda
tragédia!
- Minden jól végzôdik majd. Bemutatom a fiam,
Jamest.
- Milyen kedves ember! Milyen kedves, hogy eljött.
A férjem távol van az egyik unalmas vadász izén
vadállatokat pusztítani. Úgyhogy ha szállásra
van szüksége...
Vivilia nem vesztegette az idôt. Míg Waldo robot ragadozókat
öldökölt, maga is vadászott kicsit. És talán
James nagy-nagyanyja lehetett volna, ami alapján bizonyosan volt
némi tapasztalata; félretettem a gondolatot és munkához
láttam.
- Vivilia, segíthet nekünk megtalálni Angelinát
azzal, hogy elmond mindent, amit az Örök Igazság Templomáról
tud.
- Olyan energikus, Jimmy. Bizonyára a fia is...
- Elôbb a tények, aztán a vágyakozás!
csettintettem.
- Nyers, de lényegre törô mosolygott megsértôdés
nélkül. Elmondok mindent, amit tudok!
Bármily élvezetes lett volna, erre nem volt idô.
Az emlékeit a lényegen tartottam. Igen érdekes lényegen,
mint kiderült.
A lussuosói unalom olimpikus intenzitásában
a sport, az eszképizmus és kultikus vallások voltak
az érdeklôdés középpontjai. Fanyimadu mester
elkezdett feltûnni gyûléseken, partikon; izgalmas meggyôzôdéseinél
csak a tekintete ereje volt érdekesebb. Ráérô
hölgyek néztek be az Örök Igazság Templomába
és legtöbbjük másodszor is betért. Az ok
egyszerû volt. Vivillia elmagyarázta.
- Nem annyira a vallásos vigasza, hanem az örök
boldogság ígérete miatt. Nem mintha nem lett volna
jó prédikátor, bármely tévénél
jobban adta. Errôl szóltak a ceremóniái. Ha
valaki rendszeresen jár és gyakran imádkozik valamint
lelkesen adakozik, az kis betekintést nyerhet a Mennyekbe.
- Mennyekbe? kérdeztem megpróbálva elôhalászni
a vallási alapjaimból.
- Mennyekbe, természetesen! Hallania kellett
róla! Vagy talán az ön vallásában...
- Apa ateista mondta James. Mind azok vagyunk.
Vivilia jelentôségtelien szipogott egyet.
- Nos, úgy vélem, a legtöbb ember az a szociális
egyenlôség és realizmus korában. Ám ennek
van egy árnyoldala, a társadalmi részletkérdések
imádata. Unalmas ilyen praktikusnak lenni. Így megérthetik
miért keresnek az érzékenyebbjeink magasabb értelem
után.
Ez alkalommal én szipogtam jelentôségtelien,
ám ô ezt kegyesen figyelmen kívül hagyta.
- Ha jobban igyekezett volna az iskolában és nem hanyagolja
el az Alkalmazott Teológiát, már tudná mindezt.
A Menny az a hely ahová ha jók voltunk, a halálunk
után megyünk és ott örök boldog lét
vár. A Pokol az ahová akkor jut valaki, ha rossz volt egy
örökkévalóságon át szenvedni. Tudom,
nagyon leegyszerûsítettnek és illogikusnak hangzik.
Én, és sok más lány is így voltunk vele,
amikor elôször a Mennyrôl és a Pokolról
hallottunk. Ám, ahogy mondtam, hogy súlyt kapjon a Menny,
lehetséges odalátogatni legalább ideiglenesen. Így,
mint láthatja, miután ott jártam, úgymondt
elveszítettem egy keveset a hitetlenségembôl.
- Hipnotikus ráhatás mondtam.
- Jimmy, maga pont úgy beszélt, mint
Angelina, ahogy ezt mondta. Kitágultak az orrlyukai és ugyanúgy
prüszkölte ki, ahogy ô. Mondtam neki, hogy pont így
éreztem, amikor a barátaim a Mennybeli utazásaikról
beszéltek. Ám én tudom mi a hipnotizmus és
ez nem transz volt. Nem tudom hogy leírni a Mennybemenetelt. De
én ott voltam; Fanyimadu mester fogta az egyik kezem
és az a hihetetlenül buta Rosebudd a másikat. Szerintem
nincs elég agya ahhoz, hogy hipnotizálni lehessen. Mégis
láttuk egymást a Mennyben és ugyanazokat éltük
át. Egyszerûen csodálatos volt és túl
szép egyszerû szavakkal leírni. Olyan... inspiráló
volt! elpirulva mondta ki e szót; az inspiráció
nem volt a mindennapjai része.
- Járt Angelina a Mennyben? kérdeztem. Soha nem
tett róla említést.
- Errôl semmit sem tudok. Soha eszembe nem jutna
máski személyes titkaiba lesni.
Mellôzte a felhúzott szemöldököm ennél
a fonák kijelentésnél. Nem bocsátkozott további
részletekbe. Annyit mondva ezzel, hogy ha van hitünk, láthatjuk
a Mennyet magunk is. Nagyon elszánt és biztos volt ebben;
maga volt a megkövült hit. Csupán miután témát
váltott és karon ragadta Jamest a házat megmutatni
tudatosodott, hogy minimum kimerítettem a sziveslátásom.
Vonakodva engedte el Jamest, ám egy beérkezô hívás
Bolivártól, az ûrkikötôbôl kihagyhatatlan
ürügy volt a távozásra.
Ahogy a kikötô felé tartottunk azon kaptam magam,
hogy a homlokom ráncolom növekvô dühömben.
- Rrrr...! - mondtam végül
Nagyon elkomorodtál apa. Nem oldanád fel?
- Tenném, és teszem! Dühös vagyok, James,
és percrôl percre dühösebb. Sok rejtély van
itt, de egy valami egyáltalán nem az. Ez az álcás
manus és a hamis egyháza haragra gerjeszt engem.
- Úgy hittem, kedveled a kópékat és
a komiszságot!
- Kedvelem, de csak akkor, ha a szemtelenül gazdagok vannak
kijátszva. Én özvegyeket és árvákat
nem verek át, vagy olyat, akinek nincs rá pénze. És
én pénzért csinálom. Jóöreg zöldért,
a gyûrôdôért meg az arany holmiért...
- Most már értelek mondta James hozzám hasonlóra
komorodva.
- A tiszta átverést pártolod, a gazdagtól
elvételt a kevésbé gazdag számára. Név
szerint neked. Ám senkinek sem esik bántódása
a folyamatban.
- Pontosan! Noha pénz van a bûntényben, de hit
is. Ez a hamis guru oda tévedett, ahol nincs helye. Az emberek hitébe,
a legbelsôbb érzelmeikbe. Ami a vallást illeti én
az élni és élni hagyni elvét vallom. Senkinek
sem mondom meg, mit higgyen. Még meg is hallgatom az ôszinte
hiteket, nem számít milyen eszelôsnek tûnnek.
Ám Slakey-Fanymadu tûzzel játszik. Ájtatosan
prédikál, gépeket használ a gyanútlan
megtévesztésére: az élet utáni élet
elhitetésére ami ilyen körülmények között
kizárt. Amennyiben a Menny a hely ahová halál után
jutsz, nos akkor csak egy van mód oda jutni. Idegenvezetôs
út gyors betekintôre nem stimmel. Ami itt zajlik az igen piszkos
és elég ártalmas is lehet. Amennyiben a valódi
Mennybe vitte volna a gyanútlan áldozatait, rendben. Ez esetben
csak megszabadítja ôket a pénzüktôl, ami
csodálatos és nemes cselekedet. Csakhogy a személyiségüket
is elveszi a bizalmukkal együtt. Hazudik nekik a halálfélelmüket
ejtve zsákmányul. Amire rájönnek, mit tettek
velük, addigra érzelmileg bántottak, összetörtek,
megsemmisültek. Bármi következzen is, meg kell állítani!
Összhangban rosszallva álltunk be az érkezési
terminálhoz. Bolivar integetett és kinyitotta az ajtót.
UV barnította volt, még mindig ûrruhában; elmondtunk
mindent neki a hazaúton. A házba érve maró
éhséget éreztem. Lelkesen futottam át az autosütô
menüjét, és minden újítás nélkül
ütöttem be hármat a szokásos aardvark sztékembôl
sült krumplival. Némán arra gondoltam, bár csak
négyet rendelhetnék; egzotikus kis bankett lehetne.
- Nagyon finom, apa, tudsz fôzni! mondta Bolivar eltolva
a tányérját és az érintetlen pohár
borát. Túl soká volt dehidratálva-rehidratálva.
Ha a csomagolást enném meg, talán jobban ízlene,
mint ami benne van. Úgyhogy munkára
E pillanatban az óra egészet ütött, a központi
terminál zümmögött, a képernyôn pedig
Angelina képe jelent meg.
- Ezt a felvételt neked hagytam, Jim mondta, és
a szívem, ami a torkomba csúszott, lassan kezdett visszaereszkedni.
Hamarosan a templomba megyek, ami érdekes élménynek
ígérkezik. Nem hiszek semmi abból, amit ez az ájtatos
idióta Fanyimadu összemoslékol nekünk, annyit azomban
tudok, hogy valami nagyon érdekes dolog zajlik. Valamiféle
fizikai utazás és gyanítom, hogy bolygón kívüli.
Egyelôre nem mondhatok többet, mivel csupán találgatok,
és ne nevess ki, minden intuíción alapul. Veszélyes
lesz, de felkészülök. Úgyhogy ha egy idôre
nyomomat veszted is, a reményt ne. Szia!
Csókot dobott irányomba és a felvétel
kikapcsolt.
- Azt mondta, bolygón kívüli? kérdezte
Bolivar. Bólintottam. Játsszuk le újra!
Megtettük. És mire másodszor ért véget,
döntöttem.
- Bolygón kívülre. Úgy is értette.
Van ötlet? kérdeztem.
- Bôséggel mondta Bolivar. Felejtsük el Slakeyt,
ahogy javasoltad, apa. A rendôrség átkutathatja az
aktáit a segítségünk nélkül. Ám
ez a felvétel közöl velünk dolgokat, amikrôl
nem tudnak. A bolygón kívül elég nagy ûrt
jelent. A galaktikus felvételek közt kell kersnünk. Meg
kell találnunk ezt az Örök Igazság Templomát,
amikor ismét elôkerül, bármilyen név vagy
álca alatt. Összeírjuk a jellemzôit és
a keresô irodákat ráállítjuk.
- Úgy van! mondtam beleegyezôleg. A modus operandit
fogjuk keresni.
- Nem erôsségem a holt nyelvek, apa mondta Bolivar.
Ám ha úgy érted, hogy megtaláljuk ezt a tréfamestert
és a ketyós vallását, rám számíthatsz!
- Ez az elképzelés. Nagy valószínûséggel
más a név és más a mód, ahogy a balekokat
bevonzza, ám a mûködés elve ugyanaz.
- És mi?
- Halványlila fogalmam sincs. Ki kell dolgozzátok
ahogy haladtok.
- A múltban és a jövôben egyaránt
kell keresni mondta James. Nincs ok, hogy ez az egyház csak
erre a bolygóra korlátozódjon, és minden ok
megvan rá, hogy higgyük: nem is teszi.
- Nagyon igaz egyezett Bolivar. Ez belemegy a keresési
tervbe.
Büszke voltam a fiaimra. Átvették, haladtak egyetlen
elvesztegetett pillanat nélkül. Ami pedig engem illet, én
nem voltam az a rozsdás vén patkány. Még nem.
Csak hát jó volt ragyogó patkányifjoncokat
látni a fogaikat fenni.
Egyszerre indították el a keresési mûveletet.
Felosztották egymás között a bolygókat és
egyre táguló kommunikációs körben nyomoztak.
Rájuk hagytam. Találtam egy hideg sört, a dolgozómba
vittem és fütyültem a terminálomnak, hogy kapcsoljon
be. A sört kortyolgatva szörföztem a különféle
adatbázisokban a vallásra közelítve. Többet
kellett tudnom errôl a Menny és Pokol dologról. Az
eschatológia alatt találtam meg, amit kerestem. Az egész
a jövôbeni életrôl szólt a halál
után és nagyon összezavaró volt. A korok során
ôrületesen sok hitféle létezett még ôrületesebben
eltérô szociális csoportok közt. Néha a
jövôbeni létet a jelenlegi folytatásaként
látták, többnyire kellemes körülmények
közt. Máskor viszont a gonosz tettek és bûnök
büntetése a jövô létét a jelenlegi
elletétévé változtatták. Kiveséztem
a Mennyet és a Paradicsomot, aztán a Pokollal, Hadessel és
Sheollal folytattam. Minden vallás igen összetett volt és
civakodott egyik a másikkal. Még ha nem is mindegyikök.
Sokuk származékos volt aprólékokat véve
kölcsön másoktól. A fejem kezdett megfájdulni.
Ám az összes zavaró, teorizáló
és filozofáló holmiból egy valami kiviláglott.
Súlyos téma. Az élet, aztán a halál.
A legkorábbi vallások nyilvánvalóan tudomány
elôttiek voltak. Muszáj volt, hogy azok legyenek, lévén
nem próbálkoztak a valóság figyelembe vételével,
pusztán érzelmeken alapultak. A lét problémáira
próbáltak megoldást találni. Amikor a tudomány
végül megjelent, a vallások helyét át
kellett volna a megfigyelés és az észérv. Hogy
ez nem történt meg bizonyítja, hogy az ember képes
két egymást kizáró dologban egyszerre hinni.
Hosszú nap volt és a szemeim elôbb elhomályosodtak
majd lecsúkódtak amint a jövô sokszínûsége
elém tárult. Elég! Ásítottam és
az ágynak tartottam. Egy kipihent patkány sokkal hasznosabb
mint egy kókadt bajszú, kifáradt.
Összeestem és tíz másodperc vagy tíz
óra múlva pislogtam fel csípás szemekkel a
vállaim rázó figurára.
- James...?
- Bolivar, apa. Találtunk egy másik Örök
Igazság Templomot.
Éberen álltam az ágy mellett, majdnem szemtôl
szemben.
- Nem ugyanaz alatt a név alatt? kérdeztem.
- Távolról sem. Ezt az Út Keresôinek
hívják. Se név, se könyv vagy karakter nem egyezik
az Örök Igazságéval. De megegyeznek, ha szemiotikailag
összevetjük.
- Hol van?
- Nem messze. A Vulkann nevû bolygón. Fôként
bányászata és nehézipara van. De van vonzó
trópusi szigetvilága, amely csak vakációzóknak
és öregotthonoknak adna helyet. Méghozzá annyira
izgalmas, hogy a közeli csillagrendszerekbôl is vonz kuncsaftokat.
- Megyünk...
- Amint összecsomagoltál. A jegyek a hajónál
várnak. Egy óra az indulásig.
Átnéztem a pénztárcám és
a hitelkártyáimat.
- Becsomagoltam. Kerítsünk útlevelet, aztán
irány!