Elôvigyázatosan, mint mindenkor, új nevekkel,
új útlevelekkel utaztunk, vagy fél tucattal; mindegyikük
hiteles, biztonságban a széfben. Egy köteg kamera volt
minden kellékünk, amelyeket feljavítottam a gyártóik
legvadabb álmain túl. Természetesen nálam voltak
a gyémánt gombjaim ahogy némi ékszer és
más ártalmatlan holmi egy elzárt táskában.
A Vulkannra való érkezésünk drámai
volt. Amint kiléptünk az ûrsiklóból egy
csomó feldobódott túristával egy rezesbanda
kezdett játszani érzékien. Mindenki éljenzett,
majd még erôsebben éljenzett amikor a kalauz-tisztek
elmeneteltek elôttünk. Fekete csizmában, magas sarkúban,
testhez álló, könnyû piros egyenruhában
tökéletes alakjukat mutogatva. Egy ugatott parancsra megtorpantak
és sorba rendezôdtek. Kis igazítás után
egy gyönyörû szôkeség megkülönböztetô
szeplôvel az orrán indult el felénk és szépen
szalutált.
- Diplodocus úr és fiai, köszöntöm
önöket! A nevem Deveena De Zoftig, de a barátaim csak
Dee-nek hívnak!
- A barátaid vagyunk!
- Természetesen. Én vagyok a rendelkezésükre
álló kalauz amíg a mi csodálatos világunkon
tartózkodnak. Lehetek közvetlen és szólíthatom
önöket Jimnek, Jamesnek és Bolivarnak?
- Persze mondták az ikrek kórusban, visszhangozva
a nô fehérfogú mosolyát.
- Csodás! Készüljetek fel egy életre szóló
vakációra!
- Felkészültünk! lélegeztek fel és
a szenvedély csak úgy sugárzott minden porcikájukról.
- Akkor kövessetek, ha lehet! Kérlek, legyintségtek
az egészségügyi igazolásotokat az ott álló
orvos felé, úgy. A csomagok már várnak, épp
most hozza ôket a hordár robot. Ezen a kapun át, köszönöm.
A kapu szerkezete átvilágította a pénztárcákat
és ellenôrizte a kredit kártyákat. Csodálatos
és költséges vakációban lesz részetek
a bolygónkon.
Üdítô volt az efféle ôszinteség,
és kezdett annyira tetszeni Vulkann, amennyire a fiúknak
Dee. Nem akartam munkával elütni a vakációt,
de ezért jöttünk.
- Luxushotelre lesz szükségünk mondtam.
- Többezer van belôlük.
- Olyat szeretnénk, amely közel van az Út Keresôi
Templomához; ott találkozunk a barátainkkal.
- Igen szerencsések vagytok mivel a Rusumofsky Robotikus
Hotel a Grotsky téren van. Teljesen automatizált szálló
egyetlen emberi alkalmazott nélkül, tárt kapukkal; csodálatos
úgy nappal mint éjszaka, és sosem zár.
- Megfelel mondtam. Vezess!
- A szobák már várnak mondta a nô mikor
a hotel elé ért a taxink.
- Legyenek üdvözölve! harsant ránk az irritálóan
vidám londiner a csomagjaink felmarkolva.
- Ezek a tiétek mondta Dee egy-egy ékszerrel díszített
virágot tûzve az ingeinkre. Most magatokra hagylak, de nem
felejtelek. A nevemet kell mondjátok a virágba és
visszatérek, amilyen gyorsan tudok. Javaslom, hogy érezzétek
jól magatokat!
- Fogjuk, fogjuk! válaszoltuk kórusban és
hagytuk, hogy a szobáinkhoz vezessenek. Mielôtt munkának
láttunk ellenôriztem a Lussuosóra érkezett üzeneteimet.
Semmit sem találtak, Angelinának semmi nyoma. A gyomromban
éreztem, hogy igazunk volt, amikor megfogadva Angelina tanácsát
bolygón kívül követtük a nyomát.
- Klassz! mondta Bolivar az üvegvágót forgatva
kiemelve az ablaküvegbôl egy darabot. Az üvegvágó
összecsukódott zsebbicskává, aztán a kamera
a helyére került. A nem hétköznapi kamera lencséje
a résen át kémlelt.
- Így már nem csak fotografálhatjuk ôket,
de a hangjukat is rögzíteni tudjuk.
- Kiváló mondtam én a keresôbe nézve.
Beélesítettem és bekapcsoltam. Mostantól
automatikus.
- Memória? kérdezte James.
- Úgy tízezer óra molekuláris szinten.
Több, mint amire szükség lesz. Most kerítsünk
egy italt, némi ételt és kis alvást; meglátjuk,
mit hoz a reggel.
A reggel további sötétséget hozott napsütés
helyett, mivel a Vulkaanon tízórásak voltak a napok;
a napfény jött és ment amíg mi aludtunk. A nap
rohamosan emelkedett ismét mire végeztünk a reggelivel.
Minden lelkesedés nélkül néztük ahogy a
pincérrobot eltakarította az asztalt, az ágyak pedig
bevetették magukat. Mivel ez egy csak robot hotel volt, senki sem
figyelt fel a megfigyelési mûveleteinkre. Az utca túloldalán
az elsôként érkezô egyháztagok már
beléptek a templomba. Senki sem volt ismerôs. Mire a templom
ajtajai bezárultak, azon kaptam magam, hogy a körmeim rágom;
talpra pattantam.
- Gyúrok egyet az edzôteremben és úszom
is jelentettem be.
- Elôbb ott leszek! mondta Bolivar a hálószoba
ajtaja felé száguldva.
Amint beléptünk a medencéhez és eldobtuk
a törülközôt, örömmel láttuk, hogy
a kalauzunk, Dee belépett a másik ajtón és
ô is eldobta a törülközôjét. Mivel nincs
nudizmus tabu a Vulkannon, komolyan csináltuk.
- Remélem élvezitek a látogatást fair
világunkon mondta Dee szélesen mosollyal, ami épp
olyan szép volt, mint a maradéka.
A válasz a kérdésre nyilvánvaló
volt. A medencébe bukatm és úsztam pár hosszt
lelkesen míg az ikrek lelkes beszélgetésbe elegyedtek
vele, mert már csak ilyen az ifjúság. Láthattam
a dolog báját, különösen, amikor felemelkedtem
levegôt venni és megálltam a látványt
csodálni.
Az edzôteremnél találkoztunk és a fiúk
erôsen beszappanozták magukat elvégre dolgozni voltunk
ott, nem enyelegni. Ez az eszetlenség frankón felvidított
minket gondolatainkat távol tartva az Út Keresôitôl.
Felfrissülve, ebéddel szépen lefojtva a reggelit indultunk
vissza a szobáinkba. Visszajátszottam gyorsítva a
felvételt, majd normál sebességen néhányat
a beszélgetésekbôl. Aztán felagyítottam
az egyháztagok arcait, hogy kinyomtassam ôket. Kiterítettem
mindet az asztalon, hogy jól megnézhessük.
Mindannyiunkra komorság ült. James szólt helyettünk
is.
- Egy biztos: nem leszünk képesek belépni közéjük
belülrôl nyomozni.
- Drasztikus mûtét nélkül semmiképp
mondta Bolivar széles vigyorral; mi viszonoztuk a mosolyt.
Eleddig minden templom látogató nô volt.
- Segítség kell mondtam.
- Kapcsolatban állsz még a Különleges Alakulattal?
kérdezte James.
- Nincs tôlük menekvés. Bár nemes vezérünkkel,
Inskippel rég nem beszéltem. Ami így van a lehetô
legjobban.
Az órámra néztem, majd megnyomtam pár
gombot és elmosolyodtam.
- Nagyon jó hír. Az éjszaka kellôs közepe
van a fôhadiszálláson. Kénytelen leszek az emberünket
felkelteni.
A titkára válaszolt elôször, de tudtam
a kódot, ami kikerülte a kis robotikus agyát. Kitartó
csöngés után, ami egyre erôsödött, lévén
Inskipp mélyalvó, ismerôs és dühös
hang búgott a fülembe.
- Ha ez nem vészhelyzet, halott vagy, bárki
is légy! mérgelôdött.
- Itt Jim diGriz, jóbarát! Felkel...
- Azonnal kiadom a parancsot, hogy kobozzák el minden
bankbetétedet. Még azokat, amikrôl azt hiszed, nem
tudok!
- Segítség kell. Angelina eltûnt.
- Részletek? kérdezte lenyugodva,
a fenyegetéssel felhagyva.
Elmondtam neki a történteket. Ezalatt a fiúk
elektronikusan postázták az aktákat, köztük
Angelina üzenetét. Inskipp nem vesztegette az idôt szánakozásram
és még be sem fejeztem a mesélést mire ô
behívta a katonákat. A Különleges Alakulat, a legtikosabb
titkos erôk fejeként a galaktikus békét és
biztonságot vigyázta; hatalmas erôket mozgatott. És
tudta is, hogy kell.
- Egy cirkáló úton van a Vulkannra.
A fedélzetén egy Sybil nevû különleges ügynök.
Ezidáig kizárólag a személyemnek dolgozott.
Most a te rendelkezésedre áll. Hozzáteszem, ô
a valaha létezett legjobb ügynököm.
- Jobb, mint én?
- Mindenki az, diGriz, mindenki. Jelents, amint valamit megtudsz!
tette le. És ahogy ismertem már talán vissza is
tért az alváshoz.
Csúcssebességén egy Különleges Alakulati
Cirkáló bármi mást utolér vagy elfog
az ûrben. De az idô lassan telt. Pár órán
át elfoglaltam magam a helyi rendôrségi számítógép
hálózatba való betöréssel, ami borzasztó
egyszerû volt. Amint ez megtörtént, nem tartott sokba
felfedni a lefotózott templomba járók identitását.
Ahogyan hozzáférni a teljesen titkos bankszámlakimutatásaikhoz
sem; nem volt meglepetés, hogy mocsok gazdagok. Az Út Keresôinek
ahogyan az Örök Igazság Templomának követôinek
bírniuk kellett néhány érmével ha az
egyház áldását akarták és bepillantást
az utólétbe.
Felváltva figyeltük a képernyôt és
megpróbáltunk nem inni túl sokat, amikor nem azt tettük.
Épp csak visszatértem negyven hossz úszása
után a medencébôl, amikor Bolivar talpra ugorva így
kiáltott: - Azta!
James és én összekoccintottuk a fejünket
a képernyô elé vetôdés közben.
- Az azta helyén való mondtam. Még a
dupla azta is. Nemcsak hogy nem tartozik a nôi nemhez, még
ismerôs is.
- Slakey-Fanyimadu?
- Senki más.
- A jobb keze a zsebében van mondta Bolivar.
- Neked is ott lenne válaszolta James együttérzésmentesen
-, ha a karod csuklónál végzôdne.
Mintha hallotta volna ezt emelte fel a jobb kezét integetni
egy gyülekezeti tagnak.
- Elég jó protézis mondtam én.
- És elég gyorsan elkészült tette hozzá
Bolivar több mint csipetnyi gyanúval a hangjában.
Az elsô adandó alkalommal szeretnék kezet rázni
azzal a gazemberrel!
Valami elragadta a figyelmemet; a levegô mozgása vagy
talán egy hang. A vállam fölött átnézve
láttam, hogy a hall ajtaja, amely korábban csukva, zárva
volt, most nyitva állt. Egy nô lépett be és
az ajtó bezárult mögötte.
- Sybil vagyok mondta buja mély hangján. Magas,
napbarnított, vörös hajú nô volt, kimért
és gyönyörû. A ruhája divatos gyémántfonatos,
csillogó-villogó, mint egy albedo keresôfény.
Tökéletes alak kellett valami annyira kirívó
és testhez álló viseletéhez. Neki az volt.
Az ikrek a hangjára fordultak meg és elismerô
csendben méregették. Én is örültem az alakjának,
de a jelenlétének még inkább.
- Jim diGriz vagyok. Ezek a fiaim, Bolivar és James. Tájékoztattak?
- Teljesen.
- Jó. Amit nem tudsz, hogy Slakey itt van, abban a templomban
az út túloldalán.
- És új a jobb keze mondta Bolivar. Örülünk,
hogy itt vagy.
- Be kell jutnom, amilyen gyorsan csak lehet. Biztos vagyok benne,
hogy már utánanéztetek az egyháztagoknak mialatt
ide tartottam. Melyikôjüket választottátok a legjobb
lehetséges kapcsolatnak?
- Három erôs lehetôség van mondta James
a fényképeket és azonosításokat felemelve
a kupacból; átnyújtotta ôket. Mindannyian
gazdagok, fiatalosak fiatalítást követôen, igen
szociálisak, bôséges parti és fogadáslátogatással,
úgyhogy könnyû lesz találkozni velük.
- Most az jön. Jelentkezem, amint az Út Keresôi
közé tartozom.
Az ajtó bezárult mögötte és mi hosszú
pillanatokon át hallgattunk.
- Nagyon biztos magában mondta Bolivar végül.
Ez bók volt, nem negatív észrevétel. A valaha
volt legjobb ügynöke, ezt mondta Inskipp, nemde?
Bólintottam. Legyen igaza... ezegyszer.
Úgy tûnt, igaza is van, amikor három órával
késôbb láttuk Sybilt belépni a templom faragott
márvány ajtaján kéz a kézben Maudi Lesplanessel.
Ô volt az elsô név a neki adott listán. Közel
két óra telt el mielôtt elôtûnt a templomból.
Ez alkalommal mindannyian az ajtóra meredve vártuk amikor
belépett. Ránk nézett és elmosolyodott.
- Kerírene valamelyik úriember nekem egy italt? Magasat,
nedveset és alkoholost, ha lehet.
Félreléptem miközben a fiúk a bárhoz
siettek. A nô a díványhoz ment, leült és
maga mellé intett engem.
- Nem akartam olyan ridegnek hangzani az elôbb. Fáradt
voltam és úgy gondoltam örülnétek valami
akciónak csevegés elôtt. Sajnálom Angelinát.
Meghallgattam az üzenetét és akárcsak ti, hiszem,
hogy meg fogjuk találni. De nem Lussuosón. Meg fogjuk
találni. Ígérem.
Bárki mástól ez kedveskedés lett volna.
Ám Sybil olyan hangsúllyal beszélt, hogy valósnak
hangzott. Nagyon hinni akartam neki.
- Rád! mondta a fiam a poharát nyújtva.
Ô elvette, ivott, elmosolyodott és sóhajtott.
- Kösz, Bolivar, ez kellett.
- Mégegyet iszom, ez nem elég.
- Még nem, James.
- Biztos, hogy nem kevered össze ôket? szurkálódtam.
- Lehetetlen, ahogy te is tudod, Jim. Azt hiszem Jamesnek mindig
megvolt az a karcolása a bal fülcimpáján.
Pislogtam. Majdnem lehetetlen volt észrevenni.
- Négy éves korom óta. Bolivar megharapott.
- Ha ezt elhiszed, bármit elhihetsz.
Sybil mindkettejükre mosolygott. Aztán felém
fordult már elkomolyodva; a játék véget ért.
- Az Út Keresôi szertartása szinte replikája
az Örök Igazság Templomáénak a jelentés
alapján. Felemelô orgonazene, jó adag tömjén
a tylinyne elfedésére. Ahogy kétségtelenül
tudjátok, ez enyhe nyugtató. Nincs tartós hatása,
de elernyeszti az alanyokat a jobb hipnotizálhatóság
érdekében. Nem mintha erre szükség lenne, mindenki
alapból meggyôzôdéses. A ceremónia inspiráló
volt és nagyon furcsán hangzott egy Slakey híességû
professzor szájából. Erôsen misztikus, sok röhejjel
az útóéletrôl és a jó életrôl,
jó tettekrôl, melyekkel a Mennybe vezetô út kövezett.
Még némi zenét és azt követôen,
hogy néhány nô nagy melegséggel beszámolt
a Mennybeli látogatásáról szép summákat
dotáltak a jó munka fenntratására. Nagyon hasonlít
a Vivilia VonBrun által elmondottakra Jim felvételén.
- Más templom, ugyanaz a maszlag? kérdeztem. Sybil
bólintott.
- Maszlag a jó szó. Ezek az emberek abszolút
meggyôzöttnek tûnnek. Többet tudok majd miután
magam is megtettem az utazást. Inskipp sikoltozni fog amikor észreveszi,
mennyi pénzét költöttem el a nagy nap elôrehozására.
- Mikor lesz? kérdezte Bolivar.
- A lehetô leghamarabb Slakey gyanúja felkeltése
nélkül. Ami azt illeti, jelenleg Marabilis atyának hívják.
Van még valami amit igen érdekesnek találtam. Távozás
elôtt szereztem egy pontot azzal, hogy közel mentem hozzá
a ceremóniáját átbeszélni. Ez tetszett
neki. Az sem zavarta, amikor egy emelkedett pillanatban megragadtam a jobb
kezét és érzékien megmarkoltam.
Feszülten figyelve dôltem elôre. Ahogy az ikrek
is. Nem kellett kérdeznünk. Sybil bólintott.
- Meleg, emberi kéz, nem protézis.
- De hebegtem én láttam a levágott kezet.
Pozitív azonosítás volt.
- Tudom. Érdekes, nem? Nagy érdeklôdéssel
várom a jövôt.
A fiúk rá meredtek elmosolyodva. Magunkfajta. Ha valaki
meg tudja találni Angelinát, ô meg fogja; ebben már
biztos voltam.
Két nappal és két jókora adománnyal
késôbb értesítették ôt, hogy készüljön
a látogatására.
- Jól nézek ki? kérdezte lassan forogva.
A nôk csak akkor kérdeznek ilyet, ha tudják a választ.
Valami fekete, szûk, drága ruha volt rajta hozzá illô
kalappal és még drágább ékszerekkel.
Biztos vagy benne, hogy ezt nem lehet érzékelni? kérdezte
a nyaka mellé tûzött apró gyémánt
brossról.
- Csak mikroszkóp alatt, és tudnod kell, mit keresel
mondtam. A középsô gyémánt a lencse.
Általában az ingemre tûzv viselem. A gyémántlencse
egy sor nanorögzítô molekulába fókuszálja
a képet Brown-i elvvel, amit a testhô táplál,
így nincs észlelhetô áramforrás. Ne aggódj
a fényerôn, mivel akár az emberi szem, akár
egy foton fényenergiánál is mûködik. Amit
te látsz, ez is látni fogja és rögzíti
is.
- Soha nem hallottam ilyesmirôl korábban.
- Ahogy a fônököd, Inskipp sem mondta James büszkén.
Ez apa egyik találmánya.
- Akármi lesz is a vége, megtarthatod mondtam.
Az elôhívó és nyomtató modulokat majd
késôbb adom oda.
- Ez az egy van belôle mondta Bolivar.
- Nem... nem is tudom hogy köszönjem meg a hangja érzelmitatottsága
nem színlelt volt, hanem valódi. Gyorsan lelépett.
Pillanatokkal késôbb láttuk az utcán
átkelni és belépni a templom ajtaján.