Angelina leállította a motort. Én kinyitottam
a födémet és reszketve kicsit az actio interruptustól
átrontottunk kihallgatni Coypu professzort, aki idegesen babrált
az irányítással.
- Miért mondta, hogy nincs ott? kérdezte dühösen
Angelina.
- Azért, mert nincs. Hová a pokolba lett? Ki tudja!
- Kicsit nehéz lehet egy egész univerzumot elveszíteni,
nem?
- Nem veszítettem el. Csak nincs ott, ahol lennie kéne.
- Ugyanúgy hangzik mondtam.
Összeráncolt szemöldökkel rámnézett
majd visszafordult nyomkodni és kapcsolgatni. Láthatólag
eredménytelenül. Nem tudok hozzáférni a Pokolhoz
a korábbi beállítással. Sokszor próbáltam.
Úgy tûnik, nincs ott univerzum.
- Megsemmisült? kérdezte Angelina.
- Mivel az többmilliárd évbe telik, erôsen
kétlem.
- A Menny még mindig ott van?
- Persze gyors állításokat végzett
és megnyomott egy gombot. A szemei elkerekedtek és tátogott.
Maga mögé kapott a széke után és belerogyott.
Nem lehetséges! motyogta magában.
- Jól van, professzor? kérdezte Angelina, de ô
nem hallotta. Az ujjai villámlottak a billentyûzeten és
a képernyôt gyorsan áramló matematikai egyenletek
töltötték ki.
- Hagyjuk rá! mondtam. Ha valaki ki tudja találni
mi történt, az ô. Most mi csak akadályozzuk.
Lementünk a hallba és én csettintettem a robotbárnak.
Angelina rosszallotta.
- Kissé korai inni kezdeni, nem?
- Nem italt, csak egy kis sört rendelek a szomjam oltani. Csatlakozol?
- Ilyen korán nem.
Kortyoltam és gondolkodtam. Vissza kell mennünk az
események legelejére. Felejtsük el az univerzumokat
egy pillanatra. Amikor az egész elkezdôdött, amikor eltûntél
Lossuosóról, én Bolivarral és Jamessel alaposan
átvizsgáltam minden planétát megtudni, hogy
Slakey irányít-e más mûveletet más lepel
alatt. Nem találtunk másik Örök Igazság
Templomát, de találtunk hasonló mûveletet más
névvel. A Vulkannra mentünk és megkerestük az ál-egyházat.
Bementünk, és tudod mi történt utána.
- Az Üvegbôl a Pokolba majd a Mennybe és vissza
ide. Ahol megragadtunk, mivel a jó professzor már nem találja
ôket.
- Nem kell rá várnunk! ragadtam meg a telefont.
A kutatás, amit indítottunk, találhatott más
Slakey-ket más bolygókon. Lássuk, mire mentek a fiúk!
Vízcsobbanást hallottam és élvezetteli
rikácsolást a háttérbôl, amikor Bolivar
vagy James felvette a telefont.
- Megszakíthatom a hancúrozást? kérdeztem.
- Csak strandolunk, apa. Mi van?
- Elmondom, amikor ideértetek. Ám elôször
is, emlékszel, hogy találtunk-e másik Slakey mûvet
amikor a Lossuosón voltunk?
- Mindent hagytunk amikor szélsebesen leléptünk,
úgyhogy nem tudom. De azt tudom, hogy a számítógép
még futtatta a keresô programot. Megnézzük. Találkozunk
amint meglesz az anyag.
Coypu professzor még mindig az egyenleteit pofozta, Angelina
ivott egy csésze teát és én egy másik
sörre gondoltam éppen mikor a fiúk megérkeztek.
- Hírek? kérdeztem.
- Jók! mondták egyszerre.
Átpörgettem a kinyomatokat majd ányújtottam
ôket Angelinának. Igazán jók mondtam.
Néhány távoli lehetôség és pár
esetleg lehetséges.
- És egy holtbiztos mondta Angelina. A Bégetô
Birkák Nôi Egyházközössége. Csak nôknek,
azon belül is a gazdagoknak.
- Észrevetted a nevét a bolygónak, ahol ez
üzemel?
- Természetesen. Éppen Cliaandon. Ti fiúk túl
fiatalok vagytok, hogy emlékezzetek, mivel akkor még gyerekkocsiban
voltatok. Volt némi nehézségünk Cliaandon, de
apátok és én megoldottuk. Majd elmeséljük,
ha lesz rá idônk. A lényeg, hogy az most egy múzeumvilág.
- Miféle múzeum?
- Háborúskodás, katonáskodás,
fasizmus, sovinizmus és mindenféle régi nonszensz.
Nagyon szegény bolygó volt, mikor utoljára láttuk,
de ennek már meg kellett változnia. A turisták pénze,
kétségtelenül. Megnézzük?
Egy istenes nyögés keltette fel a figyelmem. Coypu professzor
mélyen elkeseredett. Nem jó nyögött újra.
Nincs meg az ok. Semminek sincs értelme. Eltûntek. A Menny
és a Pokol. Mind eltûntek!
Annyira letörtnek nézett ki, hogy Angelina odament és
vállon veregette.
- Jó, jó, meglátja, rendben lesz! Amíg
az egyenletei izzasztották addig találtunk egy másik
Slakey féle vallásos mûveletet. Most azt kell kiterveljük
nagyon óvatosan hogyan kezeljük az ügyet. Nem hiszem,
hogy további hiba megengedhetô lenne.
Mindenki komolyan bólogatott.
- Használhatjuk ismét az IG-t, az idôbeni gátlót?
kérdeztem.
- Nem látom miért ne mondta Coypu végre levegôhöz
jutva, a depressziója elveszett az akció gondolatától.
Azt mondtad nekem, hogy nem mûködött az Üveg univerzumban.
Otthagytad?
- Az óceánba dobtam. Haszontalan fémkacat volt
csak. És emlékszem! Slakey azt mondta, bármi is a
fegyverem, nem fog mûködni. Úgyhogy tudja, hogy használtuk
az IG-t amikor abba a templomba mentünk a gépét elhozni.
- Ez esetben nincs miért nem használhatnánk
az IG-t az idôbeni rögzítôvel együtt.
- Azt tesszük! Hirtelen, figyelmeztetés nélkül
csapunk le egy mise alatt amikor tudjuk, hogy Slakey ott van. Mindenkit
megfagyasztunk az idôben, besétálunk és rátesszük
az IR-t Slakey fejére, hogy mindenrôl másolatot készítsünk.
Kivitelezhetô, professzor?
- Persze. Mindkét gép gyakorlatilag ugyanazon az elven
alapul. Összekapcsolhatók egy váltó kapcsolóval.
Kikapcsolja az IG-t amikor az IR bekapcsolt és megfordítja
a folyamatot egy miliszekundummal késôbb.
Boldog lelkesedésemben a kezeim dörzsölgettem.
Szilárdra fagyasztjuk ôket, begurulunk és szárazra
csapoljuk a memóriáját, kisétálunk és
amikor kiértünk kikapcsoljuk az IG-t az egyházban. A
Slakey ceremónia úgy zajlik majd tovább mint máskor,
mert fogalma sem lesz róla, hogy az agya ki van másolva.
Ám akkor valami nagyobb gépre lesz szükségünk,
valami, ami megállítja ôket és idôbe fagyaszt
mindenkit az épületben. Jóval nagyobb neutralizáló
mezôvel mint a legutóbb, amely csak a néhány
mûködtetôt védi. Ajtókat kell nyitnunk az
épületbe jutáshoz.
Coypu professzornak a tudományos része olyan volt,
mint a gyereknek a játék. Nem látok problémát.
Lesz egy nagy IG amely pontosan akkora méretû és formájú
mezôt képez, mint az épület, amelybe be akartok
menni. Az idô meg fog állni és senki sem lesz képes
mozogni, kivéve te. Az IGG, az idôbeni gátló
gátló csak téged fog fedezni.
- Nem egyedül mondta Angelina. Soha többet. Okos dolognak
tûnik, ha van segítsége és fedezôje. Szóval
mit tegyünk?
Alig vártunk egy kis családi mûveletet, de Inskipp,
akinek elektromos kémei és besúgói vannak mindenütt,
panaszt emelt, amint hallott arról, hogy tervezzük a mûveletet.
Engedelmeskedve királyi parancsának megjelentem az irodájában.
- Tisztelettel kérdezem, tényleg szükség
van négynél több emberre kérdeztem.
- Tisztelettel közlöm, hogy a mûveletet végzôk
száma nem a lényeg. A nepotizmusod a munkában zavar
engem. Ez a Különleges Alakulat mûvelete és a Különleges
Alakulat szabályai szerint lesz kivitelezve. Nem családi
szórakoztatásra.
- Hogy létezhetnek szabályok az idôbeni gátlóval
kombinált idô rögzítô használatára
egyházakban? Mutasd meg, hol van errôl szó!
- Amikor szabályokat említek, azalatt
a saját szabályaimat értem. Egy másik
különleges ügynököt is viszel magaddal, hogy tudjam
mi történik.
- Kit?
- Sybilt. Elôre küldöm körbekémlelni
a célt.
- Egyezem. Minden mûködésre kész?
- Indulj! mutatott az ajtóra és én már
le is léptem.
A gépek elkészültek és ki lettek próbálva,
de még közel egy hétig tartott a bolygóközi
utazásunk az ûrsikló fedélzetén. A sereget
orbitális állomáson hagytuk és mi a bolygó
mellé repültünk egy ûrtaxiban számos más
utassal. Akárcsak ôk, mi is vakációsok voltunk
vakációs ruhákban és pár szuverníren
felül semmi poggyásszal; a fegyvereink és a felszerelésünk
egy diplomáciai csomagban landoltak.
A régi idôk emlékére a legluxusabb
hotelbe jelentkeztem be a városban, a Zlato-Zlatoba.
- Miért ismerôs ez a név? kérdezte
Angelina. Ez nem ugyanaz a hotel ahol megszálltunk és az
a rémes szürke ember megpróbált megölni
téged?
- Ugyanaz, és te mentetted meg az életem.
- Emlékek... mondta melegen mosolyogva. Emlékek...
Amikor a hotelhez értünk, a menedzser maga üdvözölt
minket. Magas és csinos egy kis szürkével a halántékain,
hajlongva és mosolyogva.
- Köszöntjük önöket a Clinaadon, tábornok
úr, James diGriz asszonyság és a fiai. Kétszeresen
is a visszatérésük alkalmából.
- Maga az Ostrov? Még mindig itt van?
- Természetesen, tábornok. Most enyém a hotel.
- Jelentkezett be orgyilkos is?
- Ez alkalommal nem. Elvezethetem önöket a lakosztályukba?
Szép kis váró volt, üveg fallal az egyik
oldalán lenyûgözô rálátással
a tájékra. De James és Bolivar hangos élvezettel
egy másik látványtól kiáltott fel.
- Sybil! kiáltották egyszerre melegen mosolyogva.
- A körbekémlelés megtörtént? kérdeztem
nem nagy örömmel lohasztva le az élvezetet.
- Minden itt van! nyújtott át egy aktatáskát.
Ünnepélyes összejövetel lesz holnap a Bégetô
Birkák Nôi Egyházközösségében
délelôtt tizenegykor.
- És mi is ott leszünk... amennyiben a felszerelés
idôben megérkezik.
- Már megérkezett. A nagy bôrönd az ott
a halálfes és a keresztezett csontos sormintával.
Angelina kiválóan érezte magát miközben
a fegyvereket kiosztotta én pedig kicsomagoltam az idôbeni
rögzítôt, amin igen ravaszan úgy volt burkolva
mint egy Cliaandra jellemzô riasztó. A gyülekezôterem
külfalára lesz tapasztva ahol nem kelt különösebb
feltûnést. Nem lesz kiiktatható miután be van
kapcsolva, mivel maga is megfagy az idôben az épülettel
együtt. Kihúztam a holo képernyôt és betápláltam
az épület méreteit és formáját
Sybil teljes és hatékony jelentése alapján.
- Megvan mondtam boldogan. Rákattintottam a fém
tokot az IGG-re, az idôbeli gátló gátlóra,
majd az övemre kapcsoltam és beindítottam. Semmi sem
történt amíg meg nem nyomtam a gombot, ami átváltott
az IG-re. Csend zuhant le. De semmi más nem tette. Kikapcsoltam
és a hang, a mozgás visszatért. Minden gép
rendben mûködött, minden szerkezet.
Ünneplés volt ezen az estén, evés, ivás
és tánc, de korán mentünk ágyba. Másnap
reggel pár perccel tizenegy elôtt az én feldobott kis
bandám korzózott végig a Gulpost utcán a tájon
ámuldozva, de még jobban elámultunk Angelin láttán,
aki a sarkon várt ránk. A vezeték a fülhallgatójától
a rajta lévô zenelejátszóba csatlakozott, ami
valójában egy lehallgató berendezés volt.
- Az foltos ablak, ott fenn! mondta és mutatta észrevehetetlenül.
Ott van a gyûlésterem. Slakey alávaló hangja
megremegteti az üveget és nagyon is tisztán hallom.
A közepén tart valami disznósülnél is nagyobb
pofátlanságnak.
- Itt az idô mondtam és összekarolva mentünk
át az utcán a pedálos kocsik és kecskemobilok
között. A többiek tovább mentek, csak Bolivar lépett
be a sikátorba az épület mellett és a sporttáskáját
a falhoz tette. A táska szétnyílt, és a csinos
kis riasztó a helyére került. Az utcán senki
sem vette ezt észre. Bolivar csatlakozott hozzánk a bejárati
ajtó felé tartva.
- Ez az, emberek! mondtam. Mûsoridô!
Bekapcsoltam az IGG-t, majd az IG-t. Semmi sem történt.
Semmi olyan, amit bárki észrevehetett volna. Ám az
épület és ami benne volt, most megfagyott az idôben.
És úgy is fog maradni egy órán vagy egy éven
át, amíg ki nem kapcsolom a gépet. Az emberek odabent
nem éreznek, nem tudnak semmit. Bár furcsállhatják
a tényt, hogy az óráik egyformán rosszul mutatják
az idôt.
- James, az ajtót!
Az IGG-m mezeje összeért az ajtóval és
azt kiolvasztotta az idôfagyból. James kitárta, becsukta
mögöttünk, mi pedig bemasíroztunk az épületbe.
Amint az ajtó becsukódott, még egy atombomba sem nyithatta
volna ki. Ilyen hatalommal bírtam!
- A nagy dupla ajtó elöl mondta Sybil.
- A kék babákkal?
Sybil bólintott.
- Megvetnivaló ízlés mondta Angelina és
hónalja alól mikroszekundumok alatt elôugrott egy fegyver,
aztán visszabújt. Kereste a bajt, de reméltem, hogy
nem talál rá.
A fiúk megragadtak egy-egy kilincset és a biccentésemre
meghúzták ôket. Ott állt ránk meredve
közvetlen elôttünk Slakey.
Reflexszerûen ugrottak elô a hatlövetûek.
Angelina mindkét kezében volt egy, de lassan eltette ôket.
Csakúgy, mint a közönsége, Slakey hozzá
lett tûzve egy pillanathoz az idôben. Tátott, behízelgô
szájjal, fixált izzadtságcseppekkel a szemöldökén.
Nem volt szép látvány.
Körbejártunk a hallgatósága körül
majd fel a lépcsôn a pulpitusra.
- Készen állsz, szerelmem? kérdezte Angelina.
- Nem is lehetnék készebben.
Angelina elôre nyúlt és az idôbeli gátló
csatlakozó korongját közvetlenül Slakey homlokának
tette a füle fölött. Angelina bólintására
megnyomtam a gombot.
Semmi általunk észrevehetô nem történt.
De egy miliszekundum erejéig az IGG mezô kikapcsolt és
a gép Slakey memóriájáról másolatot
készített, az intelligenciájáról és
minden gondolatáról az elektronikus rekeszekbe.
- A kijelzô teljességet mutat! mondta Angelina.
- Slakey, te Menny és Pokol ördöge! ujjongtam.
Megvagy!