.
Zsúnyi Illés : Nehéz idők

Előszó ] 1 ] 2 ] 3 ] 4 ] 5 ] 6 ] 7 ] 8 ] [ 9 ] 10 ] 11 ] 12 ] 13 ] 14 ] 15 ] 16 ] A templomépítő ]

.

oooooooooooooo

Minden valamire való ruhát el lehetett adni. Az egyik etappal érkezők között felfedeztem egy személyt, aki egy civil ruhává átvarrt wermacht egyenruhába feszített. Körbe jártam. Ekkor így szólt a társaihoz. „Nézd ezt a gazembert, el akarja venni a ruhámat.” Megnyugtattam, hogy nem én, hanem mások fogják ezt megtenni. Elmesélte, hogy hadifogolytáborban, hadifoglyokként voltak, s itt készítette a civil ruhát, de mert súlyos büntetést kapott, ezért őt is Szibériába hozták. Tripolszki András a neve és szenttamási. Tehát a szomszéd községből való. Bandival levettettem a civil ruhát és felvette a használt ruháját. A civil ruhát aztán gyorsan eladta, míg el nem vették tőle. Etap érkezéskor sokat meséltünk, és megismertük magyar hadifogoly testvéreink szomorú sorsát. Akik ugyanúgy szenvedtek a hazáért, mint mi. Senki sem tudta azonban, hogy hányan voltuk, akik magyar hazánkon kívül szenvedtünk.

Táborunkba került Bondor Vilmos is, aki néhány társával együtt megszökött. A szökés azonban nem sikerült, a vállát átlőtték, ezért egy gazdaság központjában keresett védelmet. A gazdaságvezető nem adta át az üldözőknek, csak a rendőrségnek. A rendőröknek is csak úgy, hogy jegyzőkönyvet vettek fel. Így maradt életben. 1944-ben Mikó Zoltánnal volt kapcsolatban, így került fogságba. A doni fronton harcolt. Itt Kiss János és Tartsay Vilmos csoportjával is összeköttetésben volt. 1955-ben jött haza és utána Amerikába ment. Sokat mesélt. A lágerben külön fogdában tartották egy ideig. Nappal a fogda udvarára engedték, mely drótkerítéssel volt körülvéve, s mindig a lágerkerítés őrbódéjában lévő őr látóterében volt. Ilyenkor ketten a kerítés közelébe mentünk egymás között beszéltünk, melyet Vilmos meghallgatott és így értesült a hírekről.

A táborba sokszor prominens személyeket is behoztak. Így került oda Molotov és Kaganovics titkára is. Az orosz sorstársak nem kedvelték egymást. Ezt fizikailag, veréssel hozták tudomásunkra. Még itt is éltették a kommunista pártot és saját magukat tették felelőssé helyzetükért.

Az én jó lelkűségembe belefért és nálam megértést talált S. Sándor zsidó fiú is. Aki olyan elesett volt, mint mi. Szatócs üzletük volt, és mivel nem ellenőrizte a megszerzett szeszes italt és kimérte, s meghalt a faszesztől négy szovjet katona. Ezért négy és fél évet kapott, és a Birodalomba került. Este a beszélgetések során felszínre került a nacionalizmus, de a többség nem szívesen tárgyalt vele. Szegény Sanyi, hogy bizonyítsa összetartozásunkat, a szlogent ismételgette: „büszke vagyok, hogy magyar zsidó vagyok”. Figyelmeztettem, hogy egyelőre erről az érzéséről hallgasson. Mivel ő nem politikai fogolynak számított, így hamar elkerült közülünk, miután mi bocsánatot nem érdemlő bűnözőknek számítottunk.

Az ácsbrigád vezetője Grigor Andrejevics Kondakov volt, aki rablásért került börtönbe, s ekkor, mint rabot a katonasághoz vitték. A frontra nem akart menni, ezért tenyerét átlőtte, így öncsonkító tettéért 10 évet kapott és a lágerbe került. Brigádvezető beosztásáért mindent megtett, sokszor kíméletlen volt, de jó oldala az volt, hogy beosztottait embernek tekintette és érdekükért a tőle telhetőt, megtette.

A brigád egyébként soknemzetiségű volt: orosz, ukrán, lengyel, litván, német, magyar, kínai, besszarab képviseltette magát. Komoly szakemberek is akadtak közöttünk a brigádba megfelelő szerszámmal. A tábor vezetése is ránk szorult, mivel őket is változtatták és sokkal a családja is vele volt, így némi bútort kellett csinálni nekik. Ezért elnézőbbek lettek vele és mint brigádvezető, javítani tudott a helyzeten. Tudta, hogy a napi munkát az irodában furnérlapon kell papír hiány miatt leadni, Ezt másnap lekapartunk és újra írtuk. Mi azt, amit a furnérlemez elbírt, ráírtuk, így a kenyérfejadag a legnagyobb lett. De a káposztaleves és kása is bővebben érkezett a konyhából. Közölte velem, csináljam e feladatot én, mert ő írni nem igen tud, és azt a engyel fiút aki a munkáit eddig írta, elvitték. Ezt azért nem orosszal végeztette el, mert így ha probléma volt, rám tudta fogni, hogy nem jól értettem, amit ő diktált. Ilyen eset volt az, amikor egy vagon szenet kiraktunk. A brigádot nem szedték szét, hanem mind ott volt. 

A vagont a nyílt pályán raktuk ki, de amíg megérkezett sok idő telt el, így a 60 tonna csak a büntető fejadagra lett volna elegendő. Az ilyen táboron kívüli munkát az iroda barna csomagoló papírra írattatta velem. Kondakovval a 60 tonna helyett 600 tonnát írtunk a papírra és a munka elvégzését a nem létező Ivanov őrnagy nevének odaírásával igazoltuk. A kapott kenyeret már rég elfelejtettük, amikor magas rangú vasutasok érkeztek és keresték, ki írta alá a nem létező mennyiséget. Kondakov megmondta, hogy én és azért, mert nem értettem mit mondott, miután nem vagyok orosz nemzetiségű. Nem hitték el, mindjárt a fogdába vittek és étlen szomjan tartottak. Amikor a tisztek elmentek, Grísa értem jött a fogdába, onnan a konyhára vitt és jóllakatott. Az embereiért mindent megtett. Télen a tábor kerítése mellől a havat kellett elhányni. Ilyenkor a furnérlemez korlátlanul elbírta a hó köbméterét és így a kapott kenyéradag is megfelelő volt. Nagyon jó kapcsolatom volt egy elesett, félénk besszarab velem egyidős fiúval. Markó csomagot kapott s abban, mahorka, Pravda, fokhagyma és egy zacskó korpa volt. Mivel jó viszonyban voltam a kínaiakkal, és a konyhán kínaiak is dolgoztak, mindig adtak egy darabka káposztát, amit megfőztem és Markó korpájával besűrítettük, ezzel is tellett az éhes gyomor. Nan-Gu-An, a kínai asztalos szintén jó barát és munkatárs lett. Ővele is, ahol lehetett segítettünk egymáson. Egy alkalommal szólt, hogy menjek a barakkba egy kis ünnepségre. Elmentem. A barakkban foghagymás hússzag áradt. Én is kaptam egy darabot nagyon, jóízű volt.

Nan-Gu-An elmesélte, hogy a táborparancsnok selejtezte az egyik védő-őrző kutyát és az öreg kínai a bőre kikészítése fejében megkapta a húsát, melyet a kínai ott a helyszínen elkészített megsütött. Egy alkalommal a brigádvezető beteg volt és a táborból nem túl messze lévő sertéstelepre kellett menni így én voltam a brigáddal. A sertés kutricákat kellett javítani, Női dolgozók voltak a telepen. Krumplit főztek a disznóknak. A mosléknak szánt krumpliból lehetett enni. A kismalacokat tejes kásával választották el az anyától. Ekkor láttam, hogy a foglyok a kismalacokat félre lökve, elszedték a tejes kását egyik kutricából. Istenem, hová jutottunk!

Az ötös táborban női foglyok voltak. A tábor karbantartására a mi ácsbrigádunkat küldték át. A nők nagyrészét nemi bajjal kezelték, köztük volt egy magyar fiatalasszony, szintén beteg. Megerősített belső katonai szolgálattal tudtunk dolgozni mivel a nők a munka helyett más célra kívántak bennünket igénybe venni. A hangadók vagy tizen szembeszálltak az őrséggel és verekedéssé fajult a helyzet, de végül az egyik barakkba szorították a nőket, akik meztelenre vetkőzve ellenálltak. A katonák egyenként, meztelenül, kezüket, lábukat összekötve a központi tábor fogdájába szállították őket lovas kocsira rakva. A női táborban rettenetes állapotok voltak, selyemharisnyából varrtak magunknak - férfit helyettesítő eszközt - melybe meleg kását tettek. A táborba hozták Lengyelország, Szovjetunióhoz csatoló részéből az apácákat is. Szegényeknek a sorsa pokoli volt, hiszen mindezt látták és megélték.

Egyszer el kellett menni sírt ásni. Hármunkat osztották be egy csapatba köztünk, volt egy kazah fiú is. Félméteres vésőkkel és nagy kalapáccsal kellett a vastag fagyott földet áttörni. Sok erőfeszítésbe került, míg sikerült. Amikor az igen vallásos mohamedán volt a gödörben észrevette, hogy a lába alatt mozog a föld. Kiugrott és kétségbe esve fohászkodni kezdett, mert szerinte a halottat háborgatni halálos bűn volt. Elkezdtük hát betemetni, ezt azonban a köztörvényes bűnözők nem engedték és kidobálták a nyugvó holtat. Az őrző katona, szórakozásból kiverte a fogait, majd a fára akasztotta. Kétségbe voltunk esve a kazahhal együtt, imádkoztunk magunkban és kértük a Jóistent, hogy segítsen meg bennünket, ne itt kelljen meghalni, mert még a földben sem lehet nyugodalmunk. Nem beszélve arról, hogy amikor a halottat a tábor kapuján kivitték, kalapáccsal a homlokát betörték, mivel volt rá példa, hogy abban a ládában csempészték ki a szökevényt, melyben a halottat szokták vinni, ruhátlanul és egy furnérlappal, melyet a számával a lábára kötöttek.

Az első időben együtt dolgoztunk Klibán Bandival a Kondakov brigádban, de őt előbb elvitték közülünk. Én még hosszabb ideig maradtam, de bevett a szokásnak megfelelően a brigádokat széjjelszedték, s különböző helyekre vitték. Így kerültem a központi táborba, ahol egy nagy gatterüzem is dolgozott, és nemcsak fából, hanem téglából is folyt az építkezés. Én a gatterhoz kerültem, holott a varrodában sok magyar - Virág Jóska, Ebergényi Imre, Huszár Lóri - dolgozott. A gatterüzem vezetője egy gazdasági bűncselekményekért elítélt őrnagy volt. Művelt ember, mindenről kikérdezett, pedig ő is elítélt volt. Kézzel kellett a rönköket a gatter kocsijára görgetni, mivel a gatter fedett helyen volt, így annak folyamatos munkát kellett éjjel-nappal biztosítani. Minket, a kisegítő személyzetet az időjárás nagyon megviselt. Valami fertőzést kaptam, különböző helyeken furunkulusok jöttek a testemen és állandóan lázas lettem. Kértem, hogy helyezzen a varrodába. Elbeszélgetett velem, s azt mondta neki is van gyereke és nem ő tehet a szörnyű állapotokról. Elvezetett az orvoshoz, befektettek egy beteg részlegre, amelyet az egyik barakkból alakítottak ki. Külön tárgyalt egy fiatal orvossal és a gondjaira bízott. Pár hónapig volt így és többször meg is látogatott. Kitavaszodott mire meggyógyultam. Nem engedett el, nála kellett dolgoznom. Azt mondta, udvaros leszek, kaptam egy talicskát, lapátot és söprűt. A gatter késztermékét, deszkát, lécet és gerendát a városba hordtak, így a beérkező tehergépkocsik által behozott vodkát, kenyeret, vajat az én talicskámba tették, melyet nekem kellett a gatterirodába vinni, lehetőleg észrevétlenül. Közben egy ládagyártó üzemet hoztak létre, és ide helyeztek. Marienszk városba, egy nagy szeszgyár dolgozott, annak kellett a sörösrekeszekhez hasonló láda.

oooooooooooooo

aa


Előszó ] 1 ] 2 ] 3 ] 4 ] 5 ] 6 ] 7 ] 8 ] [ 9 ] 10 ] 11 ] 12 ] 13 ] 14 ] 15 ] 16 ] A templomépítő ]