.
Zsúnyi Illés : Nehéz idők

Előszó ] 1 ] 2 ] 3 ] 4 ] 5 ] [ 6 ] 7 ] 8 ] 9 ] 10 ] 11 ] 12 ] 13 ] 14 ] 15 ] 16 ] A templomépítő ]

.

oooooooooooooo

Akkor ért életem egyik nagy öröme, amikor este levelet kaptam, benne Kaszap István ereklyével. A levélben közölték velem, hogy az egész család, testvéreim édesapám is él, szerencsésen átvészelték a háborút. Az én többszöri leveleim közül kaptak egyet, így a láger címemhez hozzá jutottak. Nagynéném tudatta velem, hogy naponta jár a templomba és imádkoznak értem, a Szűzanyát kérve, hogy oltalmazzon a szörnyű távolságban.

A táborban villany nem volt. A barakkokban és a konyhán mécses égett. A tábor területét négy méteres palánkkal kerítették körbe, ezen belül méter magas oszlopra dróthuzalt tettek a palánktól három-négy méterre ezt a tiltott zónát fel kellett ásni és gereblyézni. Éjjel bizonyos távolságokra tűzet raktak, ez világította meg, nehogy valaki szökni próbáljon. Az egyik brigád szénagyűjtésre volt beosztva, ahonnan három fő beugrott az erdőbe és megszökött. A katonák egy helyre zavarták a brigád többi tagját, közben riasztó lövéseket adtak le, és kutyákkal keresésükre indultak. Egy szerencsétlent agyonlőttek, egyet a kutyák csúnyán összemarcangoltak. Ezeket munkavégzés után meg kellett néznünk. Ott feküdtek a kapunál vérbe fagyva. A harmadik, egy Moldován azonban sikeresen elmenekült. Neki a rokonait Moldáviából Szibériába telepítették. Ezekhez sikerült eljutni tőlünk néhány száz kilométerre. A szabadság azonban nem sokáig tartott, mert föladták és visszahozták hozzánk, a táborba.

Az állandó éhínség mellett a nehéz fizikai munka rányomta bélyegét szervezetünkre. A táborok- mint már előbb írtam- igyekeztek önellátók lenni. Így saját építőbrigád, ácsbrigád dolgozott. A fűrészelést kézi erővel végezték, hatalmas bakokra felgörgették a rönköt, erre az egyik fűrészelő felment és beemelte a fűrészjáratba a fűrészt. A másik személy alulról lefelé húzta. Gyakorlat és nagy erő kellett a fűrészeléshez, nem véletlen, hogy élelemből dupla adagot kaptak. A tetőfedő anyagot egy egyszerű húzó késsel készítettük, mely rögzítve volt egy három méteres karra, amit három-négy ember húzott. A rögzített 60 cm hosszú 10 cm vastag fából 5-6 mm vastag szeleteket vágtunk, ezeket kettesével egymást takarva fedtünk. A szöget tehergépkocsik karosszéria elemeiből, kézi erővel, vágógéppel vágtuk. Hidegben, mivel a vágott szögnek feje nem volt és kezünk nagyon fázott, a tetőn nehéz volt dolgozni.

A cipészek használt autógumi szétfejtett vászonrészből cipő felsőrészt, a gumis részből talpat készítve-próbáltak enyhíteni a cipőhiányon. Az állandó embercsere, etápok nehezítették a helyzetet, mert nehéz volt összeszokott emberek helyett újoncokkal dolgozni, ha a mezőgazdasági munka úgy kívánta, akkor mindenkit oda irányítottak. Így tavasszal a szűzföldön búzát kellett gyomlálni, mert több volt a gyom, mint a búza. A gyom kihordásakor szinte kitaposták a búzát. Zabaratásnál hoztak egy teherautó kaszát és kaszanyelet. A kasza kikalapálást a zabföldön olyan beteg emberekkel végeztették, akik még talán kaszát sem láttak életükben. Kaszát fenni, élesíteni cserépanyagból készült kaszakővel kellett. Ezért nem meglepő, ha a kasza jobbára tépett, és nem vágott. Nagy mennyiségű krumplipürét hoztak enni, nem tudtuk mért van olyan szaga, csak az éhínség kényszerít, hogy megegyük. A gyomrunkat azonban nem lehetett félrevezetni, rövid idő után szinte mindenki kihányta a burgonyát.  A burgonya HCH vegyszerrel volt kezelve.

A borsó kaszálás jobb volt, mivel a borsót a kasza kinyűtte, kitépte és a szemet meg lehetett enni. A nagy nappali melegben a borsó gyorsan megszáradt ezután kazalba kellett hordani. Az erdő szélén kivágott fából petrencerudakat, az ágas fából favillákat készítettünk. Ezzel kazaloztunk. A meleg napon a borsó nagyon pergett,  így nagy volt a kár. Termeltek bükkönyt is, amit a borsó módján takarították be kazalba. A borsó és bükköny cséplését télen végeztük.

A cséplőgépek 1914-ben Budapesten a Hofferr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth gyárba készültek, 30 évvel előbb, és kiválóan dolgoztak még télen is. A kazlakhoz a hóban brigádok nappal utat hánytak és éjjel nappal folyt a cséplés. Az egylovas kis méretű szánkókra ládát tettek, abban hozták el a termést. A köztörvényes bűnözők, ha éjjel költöztünk egyik kazaltól a másikhoz, a cséplőgép tengelyéből kivették a kerékszöget és a hóba eldobták, a kerék menet közben kiesett, ilyenkor a katonák bekísértek a lágerbe.

Az állandó éhínség csökkentése érdekében mindent elkövettem társaimmal együtt. Sokszor dolgoztunk éjjel a konyhán egy kis levesért: krumplit kellett tisztítani, majd a hulladékot kihordani, a padlót üvegdarabokkal fehérre kellett kaparni. Cs. Béla nagyon szépen tudott énekelni. Szása bácsi, a szakács ismerte a Csárdás királynő című Kálmán Imre operettet, ami oroszul Szilvia néven ment. Bélának nem kellett takarítani, csak énekelni. Szép holdvilágos éjjel Szása bácsi Bélával kiállt a konyha elé és a Kálmán-dallamok bűvöletében nékünk rendelkezésünkre bocsátotta a konyha szennyes területét. Ezt én kihasználtam. A betegek levesének minőségén javítottak azzal, hogy némi darált húst megsütve belekevertek. Én a forró sülő húsból marékkal a nadrágzsebbe raktam, igaz az ujjaim felhólyagosodtak, a lábam szára sem volt különb. Az adott helyzetben a Kálmán Imre operettet nem tudtam örömmel hallgatni a fájdalomtól. A barakkba érve már hajnalodott de nem tudtam megvárni a reggeli kenyérosztást. A félig nyers húst Huszár Lóriékkal zsebből megettük, s ennek eredménye az lett, hogy még a latrináig sem tudtunk elmenni olyan hasmenést kaptunk s ehettük a faszenet. Sok volt a járóképtelen beteg, részükre a barakk egy részét elrekesztették. Mint csont és bőr én is ide kerültem. Szinte ruhátlanul, de akkor már állandóan havazott és a szibériai hideg is éreztette hatását. A betegek részére fahordóban (bocskás) vitték az esti levest. Ebben a levesbe több volt a krumpli vagy borsó, a különböző kása. A levesért Bondarcsukkal nekem kellett elmenni és elhozni az esti sötétben. Az egyik barakk sarkánál Bondarcsuk letette a bocskást, és föltűrve a karján ruháját és megkezdte a leves sűrűjéből az elővacsorázást. Nekem is ezt kellett tennem! A barakkba érve, mint szállítók mi kaptunk először, de még repetát is. Tavasszal amikor a csalán  megnőtt, az került  a levesbe. A latrina körül volt a legfejlettebb, így először ez lett a konyhára szállítva. A csalánt is, mint a káposztát ásóval aprították össze egy hordóba és rakták a levesbe.

A levest saját magunk készítette disznóparéjlevél főzelékkel egészítettük ki. Galicin Dimitrij 4 éves korban került Budapestre, ahol vegyészmérnökként dolgozott orosz emigránsként. A lágerban egymással kapcsolatot teremtettünk az oroszokkal is, amikor már megindult a csomagküldés, amerikai tejport, kakaót és tojásport is kaptak, a kapcsolat folytán Dimitrijnek is jutott. Dimitrij Magyarországon élt és szerzett diplomát, a felesége is magyar volt. Nem tett különbséget orosz és magyar között. Köztünk nagyon jó viszony alakult ki. Az egyik orosz barátja megosztotta vele csomagját. Az orosz nekem mutatta, hogy Dimitrij már a tejeskávéból nem tudott többet inni, most megfőzi a disznóparéjlevelet, mert annyira megszokta. Ez úgy történt, hogy kő vagy tégla darabokra tettük az edényt alá tüzet raktunk. Krumpli ültetéskor zacskót varrtunk, és egy bádog darabot szöggel kilyuggatva reszelőt csináltunk. A bádogreszelő szélével próbáltuk a krumplit meghámozni, majd megreszelni. A zacskóba reszelt krumplit kinyomkodtuk. Este a táborban lepényt sütöttünk. A kézmosásról szó sem lehetett, elképzelhető, hogyan a néztek ki lepények és mennyire sikerült a sütés. Amikor a forró lepényből jóllaktam, éjjel úgy éreztem a gyomrom mintha az Ural-hegységet nyeltem volna le. Pár évvel később más volt a helyzet, amikor télen a sertéseket vágták, és mi mint kiszolgáló személyzet vettünk részt a nagy munkában. A bél kiürítése és kimosása volt a feladatunk. A forrázást, a szétszedést szakemberekkel végeztették, és közéjük osztották az elítélt henteseket is. A műszak befejezése után sikerült a félsertés hasaaljából néhány ujjnyi vastag szeletet levágni, ezt az ingünk alá a meztelen hasunkra kötöttük, úgy hogy a hátunknál a szalonnát a bőrénél összekötöttük. A lágerkapunál, a tapogatásnál a motozók nem vették észre. Összeaprítottuk aztán megkezdődött a töpörtyű sütése. Hozzájutottunk a csemegéhez, így mások is mivel szétosztottuk egymás között, a kisült zsírt pedig reggel kenyérrel elfogyasztottuk.

A táborban a konyha és pékség mellett egy kisebb raktárt is kialakítottak és ebben tárolták a ruhákat, amelyeket a halottakról leszedtek, de ennek a raktárosa vette át a borsót, a bükkönyt, a kölest, a hajdinát és egyéb terményt, melyet a konyhán felhasználtak. A szállítmány érkezésekor megrohanták azt és mindenki segíteni akart. A szállítmányt megvámolták. A raktáros általában a száműzöttek közül került ki, ő a büntetést már letöltötte. Az áru lerakása után itt is motozás volt és mindent elszedett. Mivel nálam semmit sem talált, elcsodálkozott, hogy én miért nem vettem el semmit. Mondtam, ha akar, úgyis ad. Így is történt. Én állandó lerakó lettem. Később az új nyári ruhákat velem, rám adva vitette ki az építkezésre. Ahol én adtam át a táboron kívül várónak. A pénzből is adott. Ezt egy fiatal moszkvai bűnöző megtudta. Ők állandóan kártyáztak. Szólt, hogy tudja, van pénzem, adjam át neki. A pénzt átadtam és közöltem, hogy használja nyugodtan, én tudom nélkülözni. Azt mondta: nem hitte volna, hogy megbízom benne és átadom, de ezt nem fogja elfelejteni. A pénzről már lemondtam, amikor Moszkvából megjött az apja ezredesi rangban. A fiú szerint agyon akarta lőni, amiért szégyent hozott a családjára. Később megenyhült, a szülői szív és átadta a magával hozott csomagot és komoly pénzösszeget. Misa megkeresett, és a kibontott csomagból megkínált, valamint a pénzemet is hiánytalanul megadta. Ez a csomag nem olyan volt, mint a besszarab Márkóé. Amíg egy lágerben voltunk ez többször is ismétlődött a gesztus.

oooooooooooooo

aa


Előszó ] 1 ] 2 ] 3 ] 4 ] 5 ] [ 6 ] 7 ] 8 ] 9 ] 10 ] 11 ] 12 ] 13 ] 14 ] 15 ] 16 ] A templomépítő ]