Drága Hazám! könnyem hull ha megszólítalak.
Méltó vagyok-e Hozzád?
Kérlek ne tekints hűtlen fiadnak!
Elvittek, mert szerettelek, nem elhagytalak!
Drága Hazám! nézz el esendőségem felett,
Kínoz a honvágy! nyugalmat seholsem lelek
Üzenek a széllel dörgő fellegekkel,
Megbocsájtást kérek Tőled kisírt szemeimmel.
Hisz Te Vagy az én Anyám, szülém édesanyja
Nincs világom nélküled, sorsom így akarja?
Beszélek a csillagokhoz, félő, hogy tán már
elborult aggyal!
Társalgok tegeződve a Holddal, a Nappal,
Keserű a poharam, keserűbb a kenyerem zamatja,
Hazavágyom! a torkomat sírógörcs szorítja
Mintha követ nyelnék hajnal éhgyomorra,
Nem lesz érzem imámnak soha foganatja!
Képzeletem ibolyát szed nem jön rám az álom!
De rájövök, hogy nincs szebb ország
Rajtad kívül ezen a világon!
Megérzem ha tavaszodik lent a Kárpát völgyben,
Orgona és muskátliszag van a levegőben!
Ha jön a nyár gondolatim búzakalászt lenget,
Aratóknak dalaitól egész határ zengett!
Drága Hazám! eszem elhagy! érzem elveszítlek!
Amikor az ősz beköszönt a holdbéli tájon
Emlékeim szőlőbe visz a présházat vigyázom!
Megindul a hangos szüret tele vidámsággal,
Nincs szebb ország! elhitetem az egész világgal!
Megérett már a dió is, reped a burokja,
Prés alatt a szőlőleve fülembe bugyogja,
Szép Vagy gazdag drága Hazám! honfi szívem elvan
ragadtatva!
Lehullt a hó itt van a tél
Mit hozhat számomra?
Nincs itt karácsony! beigli, mák, dióval.
Több telet már nem remélek, lassú a szív alig-alig
ketyeg.
Ha megáll majd? amit rég várok már,
Akkor hazamegyek!
Elviszem a honfilelkem szép magyar Hazámnak!
S megköszönöm, hogy magyarnak szült - az
Édesanyámnak!