Amint kiérsz a városból, megállsz, és visszanézel gyermekkori kalandjaid szeretett színhelyére. Istenem, gondolod, milyen otthonos, békés és nyugodt. Végigjártatod szemed az utcákon. A kocsmáros ismét a segédjét veri, a templomajtó előtt két kutya marakodik, a városháza sarkán két ártatlan képű martalóc éppen kirabol egy szerencsétlen koldust... Hiába, Liónia legendás békéje minden szívet megnyugtat. De te... te már tudod, hogy ez az idill nem tart sokáig. A gondolatra elfacsarodik a szíved (vonj le 1 ÉLETERŐ pontot). Amint ezek a gondolatok átsuhannak agyadon, az iménti kép hirtelen más színezetet nyer számodra: a jövő sötét árnyéka vetül rá. A kocsmárossegéd lassan belehalt az ütlegelésbe, az egyik kutya leharapott lábbal nyüszítve bemenekül egy kapu alá, az ártatlan képű martalócok szájában pedig vámpírfogak jelennek meg, és beleharapnak a szerencsétlen koldus nyakába... Elfordítod hát fejed e szívszorongató látványtól, és felnézel a távolban magasodó, komor Scr-bvng hegyre. Darmol Purgos odafent vár... A tettvágy hirtelen felbuzog ereidben. Ideje most már tenned is valamit. Kardodat kihúzod egy kicsit, hogy utána elszántan a hüvelyébe lökhesd, hegyeset köpsz az út porába, összevered a csizmáidat, és ballal keményen kilépsz. Merre indulsz:
Északnak az országúton? Lapozz a 137-re Nyugatnak a sűrű, sötét erdőség felé? Lapozz a 222-re Keletnek a fény felé? Lapozz a 41-re Délnek, vissza a város felé? Lapozz a 19-re