101

– Ó, hogy a fenébe! – nyög föl Darmol Purgos, amikor meghallja, hogy jelenése van egy ponyvás szekérnél. Sebtében magára ölt egy gonosz, fekete köpenyt, kezébe vesz egy rettentő, sötét varázspálcát, és irtózatos, árnyékos szavakat kezd mormolni. Két másodperccel később eltűnik, és újabb három másodperc múlva nagy libbenéssel megérkezik a ponyvásszekér elé. Éppen bele egy ronda, lucskos tócsa kellős közepébe. Te bamba arccal figyeled, amint félelmetes ellenfeled egy darabig részeg búgócsiga módjára imbolyogva megpróbálja elkerülni, hogy teljesen elhasaljon a sárban, ami azért rettentő nagy tekintélyveszteség lenne a számára. Végül azonban sikerül szilárd talajra lelnie, és megállapodik. Arcán az egyensúlykereső, riadt kifejezést szinte azonnal felváltja a jól begyakorolt, gonosz vigyor.

– Szóval, te vagy az az állítólagos hős, akit az a lökött Bűzmadár – ez alatt vélhetőleg királyodat, Oroszlánszagú Richárdot érti, de azért nem vagy ebben teljesen biztos – az elfogásomra kiküldött.

– Igen, én vagyok az a hős, akit a felséges Oroszlánszagú Richárd a te elfogásodra kiküldött.

– Helyes! – torzul újabb vigyorba Darmol Purgos gonoszabbnál, gonoszabb arca. – Legalább jól megnéztelek magamnak... – Ezeknél a szavaknál ismét motyogni kezd valami gonoszat maga elé, majd meglibbenti borzasztó köpenyét, és két másodperc múlva eltűnik. És a kedves olvasó már tudhatja, hogy újabb három másodperc múlva ismét megjelenik, ezúttal azonban mintegy fél méterrel a félelmetes Scr-bvng hegy tetején lévő vára mellé épített félig telt emésztőgödör felett. A kedves olvasó még elképzelheti a Darmol Purgos arcán megjelenő megrökönyödött kifejezést, amint kigúvadt szemeibe kiülő riadt tekintettel maga alá néz, majd... A többit a cenzúra törölte.

Lapozz a 281-re.