Kísérletképpen gyorsan végigfuttatod szemeidet a szekér berendezési tárgyain. Meg lehetsz elégedve velük, igazán jó formában vannak, bár mintha a bal szemed a célegyenes vége felé egy kicsit lassan mozogna. Na sebaj, gondolod, és elhatározod, hogy alkalomadtán különedzéseket tartasz majd neki.
A szekér tárgyai gyakorlatilag használhatatlanok, semmi értékeset nem látsz közöttük. A padlót borító aranyszálakkal átszőtt vastag perzsaszőnyegek néhány szála csúnyán eláll, valószínűleg a durván és ízléstelenül rájuk lökött gyémánt-és zafírberakásokkal díszített, gusztustalan aranykupák ferdíthették el őket. A ponyvatartó küllőkről lógó ékszerek és díszes fegyverek (gyakorlott szemed azonnal megállapítja, hogy közülük nem egy mágikus fegyver) mind felesleges tehernek bizonyulnának a hátizsákodban. Találsz a sarokban egy díszes Bibliát, de az is értéktelen. Már sárgulnak a lapjai. Valamirevaló kereskedő egy fél garast sem adna ezért a könyvért. Ráadásul olvashatatlan is, mert valami Luther Márton teljesen összefirkálta a jegyzeteivel. Undorral elhajítod a könyvet, és odalépsz a sarokban fekvő ládához. Lapozz a 223-ra.