Van, aki az életben is rosszúl typizálja a fájdalmat – nem minden ember fájdalomkitörése volna jó szinészet. Csak a jó szinész munkája helyes fájdalom-imitáció az életben is. Hogy van ez? A fájdalomnak megvan a formája, melytől átérezhetjük nagyságát?
Anya kellemetlen viselkedése, mikor a könyvemet neki megmutattam. Valami roppant bántó és dúrva: – Győri! Akkor már meg se nézem. Akkor már nem vagyok rá kíváncsi.
A szoknya: hassanak. Tudják, h. mi kell nekünk s evvel úgy csalogatnak, mint horoggal a halat. Kétségen kívül az ürítés megkönnyítésére van, h. alúl lukas. – Szűk szoknya: a nők azért hordják, hogy testhez símúljon, az anus lássék, h. minket evvel izgassanak, állatiságunkra.
1914, ápr. 20. Álmomban dühöngési rohamom volt – mi ez? Beidegződik a dühöngés, végleges betegséggé lesz? Ordítottam.
1914, ápr. 22. Anya: Maga ezt eldobja? – Hogy szabad ezt eldobni? Keres valamit, h. haragudhasson. Ilyesmit csak nem dob el! Kár az ílyesmit eldobni. – Anya: A dühre praedestinálva jár-kel és […..] Üres az élete különben. […..]
Imádkozik öreg király-atyjáért, aki mint valami bálvány állt felette. A királyság valami misztikus állás: az összes költő és vallás által elismert magasság. – Napoleon élete céltalan, önmagáért való ragyogás.
1914, ápr. 22. Sötétben J. Gelléri előtt pofont ígér Maudnak – illetlenség. O. – h. mért nem mondja meg: nem tanít többé, a figyelőket sem beszéli meg.
Meghalunk? – tapintatlan kérdés Havas kisasszonytól. Mindenáron búcsúzott, letette a kagylót, haraggal, kedvetlenűl.
1914, ápr. 25. A lélek érzése: az agytól a szív mögötti területig.
Folytonos dúrvaság és indulat az iskolákban – és folytonos blamage hazugságok miatt.
Oly könnyű valami gazdag leány mellé csatlakozni és elvenni!
Igaztalanság: P-t nem sajnálja Stefánia[?], h. elmegy – de ha egy más rücskös elmenne, akit véletlenűl szeret: az fájna – ha méltatlan is hozzá: csak azért, mert azt szereti. Aminthogy P-t is szerethetné egy nagy lélek, neki mégis ez a kis szimpla lány fájna.
Úgy látszik, a szerves anyag a fontos, mert miatta, hogy felszíhassuk szervezetünkbe, megöljük a lelket, az életet. Úgy látszik, ez az élet és ez a lélek. Öljük egymást a szervesért. – Ebben az esetben a vagyon is fő dolog: a szerves összehalmozása.
P. nagy tekintélyre tett szert: egyrészt a vizsgálat folytán – másrészt a klinikán nagy ismeretsége folytán.
Mihelyt házasságról van szó, az emberek elnézőbbek a régi hibákkal szemben és hajlandók feltételezni, h. elmúlnak. – Érdekes volna: az apja is B. lányt vett el, aki nem szerette és megcsalta: ha most ő sem tudna mást tenni és ismétlődnék az egész, kezdődnék előlről. – Mert mihelyt férfi és nő össze vannak zárva, összekerülnek: abból szerelem lesz.
1914, ápr. 27. Ha maga csinálja, nem ízlik az étel: pék.
O.: elfoglalt ember, orvos!
Sokkal kevesebb feltolakvási vágy a viselkedésben, társaságban, szelíden megy.
Rettenetes, állati káröröm: Lin.
T. A.: annyi intelligencia van egy intelligens emberben, hogy nyugodtan űlni tudjon.
O.: kikerűlt mindenkit, nem volt hizelgő, megalázkodó, keményen állt, – én igen, kis életemért, de ő nem szidott, megértett.
A nemi szerv a nőknél is az ürülőnél van – miért – ott máskép is lehetne.
1914, ápr. 29. szerda. Hol a tojás, nincs meg, nincs sehol – itt a tojás (R. v. új dráma.)
Álom: még álmomban is túlzom a mások temetésén való fájdalom-kitörést – hazudok. (R.)
Csecsebecsékkel tarkázott hadihajó.
Fiatal iró, aki könyveket vesz, megbízásokat ad vételre elegánsan – igen szegény. (R.)
Kosztolányi: szereti a rossz környezetet.
Üdék a nők, mint az alma – fonnyasztó a női társaság forrósága, elernyedek hamar.
Lengyel M.: két színház között sétál Londonban, mind a kettőn darabjait hirdetik – előkelő társaságban forog.
T. A.: szereti a fölűletességet. – Én pedig nagy átvevő vagyok diák koromtól fogva: nem gondolok át mindent, hanem egyes dolgokat elhiszek másoknak – a mások véleménye az enyém – kerülöm a fáradságot. (R.)
Kétségtelen, h. a barátság azért intim, azért törekszik a bensőségre, mert minden emberi kapcsolat egyesülésen, egymás lényének átvételén alapszik – s amellett törekszik a függetlenségre egy másik erő.
Durvaságok az iskolában és a tanítványok gyűlölete.
A nulla téves dolog a matematikában: mert egy almából egy almát elvenni úgy hogy semmi se maradjon, nem lehet – csak azon a helyen marad semmi.
A vizi munkás szabad szellős munkája. (R.)
A király barátja halt meg.
Ha nincs túlvilág – nincs gyökere a létnek: akkor csak egy üres látványosság; mely az álom megszakításával a szemredőnyök előtt lejátszik, – üres káprázat, fény, világosság. (R.)
A halálosan megszúrt munkás kitárja a mellét és fájdalmasan mosolyogva kiáltja: hát így is lehet? (R.)
Undorító a polgároknak jogaikkal való büszkélkedése, pöffeszkedése; elhízottan lármáznak és beleterpeszkednek az utakon, vasutakon, más hallgatag ember idegeibe. (R.)
Egy utód jobban magán hordja az apa és anya karakterét, mint több, ahol megoszlik, mert megnyugszanak egymás példájának különbségein, míg egy nem látván saját énje szunnyadó tulajdonságait szeme előtt, mindent kifejleszt. (R.)
Kioltani az életet: szép kifejezés.
Amint a kiváló férfi a nőkkel szemben – akármilyen tehetséges és kiváló nő legyen, – a legnagyobb művésznő is: férfiakkal szemben gyenge és alárendelt, kicsi, ha nem szép (kis férfiakkal szemben is) vágyánál fogva. (Kaffka)
Föltétlenül disszonáns, szerencsétlen életű volt az a végrendelkező, aki lovakra hagyott mindent.
Az ürítő szervén keresztül a lelkét akarja magába szívni – s aztán kielégűlt.
Hány nő sír O. után és O-ért! Valóban megírni a monografiát!
A teherhúzó állat nem tudja miért, miért dolgozik, nincs jutalma, öröme, ezért szánalmas.
A nap rásüt mindenre, úgy ahogy van.
Milly: ki akart menni P. lakására – Br. Bandit rábeszélte, h. szerezzen nőt P-nek. – O. felszólította.
Pistánál mások ugyanazokon ütődnek meg, amin én: pl. h. nekiesik az újságnak reggel, – szanaszéjjel hagy mindent, nem mond egy kukkot reggel, – nem érdeklődik semmi iránt, amit kölcsön adnak neki, tönkreteszi, illetlenűl űl és fel sem pillantva az ujságból felel, – ha pénze van kocsin jár, boyt rendel, abszolut véleményeket mond – nincs egy kellemes szava az emberekhez. – És Klári: Dr. Peterdi Pistának.
A gyerekét már most szereti és becézi, gondoskodik róla (nemrégen még lány volt), ő maga fogja táplálni, nem fogad dajkát. (Viselős asszony.)
Szorgalmas leányka, egész nap zongorázik, este a kivilágított balkonon hangosan tanúl: hiába szorgalmasnak induló, megtörő élet.
Párhuzamosan halad velem egy gyerek, aztán erőltetve sír (nem mer megszólítani): kőmíves inas vagyok; ma kaptam gazdám fiától ezt a nadrágot, elveszítettem belőle a pénzt, nem tudok visszamenni Ujpestre, ki van számítva az idő.
[Beragasztott újságcikk.]
„Simkó Katalin elmondta, hogy Rumpf Nepomuk Jánossal Budapesten éveken át együtt élt. Eleinte megértették egymást, jól éltek, bár Rumpf nagyon furcsán viselkedett. Mialatt közös háztartásban voltak, Rumpf szorgalmasan dolgozott és szépen keresett. Az első időben rendes embernek mutatkozott, de később egyre gyakrabban maradozott el hazulról. Ha ilyenkor szemrehányást tett neki, azt felelte Rumpf, hogy nem mer odahaza étkezni, mert fél, hogy ő megmérgezi. Rumpf mindig töltött revolverrel járt.
Ha elment hazulról, nagyon különösen viselkedett. Azt mondta ilyenkor:
– Minek lássanak a házbeliek a folyosón, az ablakon át hamarabb jutok a lépcsőhöz.
Tényleg majdnem mindig az ablakon mászott ki, mert az ablak a lépcsőházra nyílt. Ha más lakásba kellett költözködni, Rumpf nagyon vigyázott rá, hogy olyan legyen az új lakás, amelyből egyenesen a kapuba, vagy a lépcsőházba van kijárás. Nem vett olyan lakást, amelynek házszáma páratlan volt. Feltünt neki, – beszélte tovább a tanú, – hogy Rumpf mindig sötét színű ruhában járt.
– Egyszer addig unszoltam, hogy csináltasson magának világos öltözetet, míg feldühödött, de egy ujjal sem mert hozzám nyúlni, arra azonban akárhányszor volt eset, hogy én alaposan megvertem, különösen ha késő este jött haza, vagy elmaradt hazulról. Borzasztóan babonás ember, de egyéb rendellenességet nem vettem rajta észre.
Az elnök megkérdeztette a tanút, hogy nem voltak-e Rumpfnak görcs-rohamai, nem ájult-e el, de Simkó Katalin ilyesmit sohasem tapasztalt a vádlotton.
Rumpf rossz tanuló volt. Braun Mária, egy 21 éves müncheni leány, az elnök kérdéseire elbeszélte, hogy 1906 augusztusában, amikor ő még csak 13 éves volt, a vádlott becsalta egy sörház kertjébe és egy kötényt akart ráadni. Azt ígérte neki, hogy ha a kötény jól áll neki, akkor odaajándékozza. Határozottan fölismeri Rumpfban azt az embert, aki őt a köténnyel a sörház kertjébe csalta. Furcsán viselkedett vele, le akarta vetkőztetni, de férfiak jöttek a kertbe és Rumpf elszökött.
– Hát ehhez mit szól? – kérdezte az elnök a vádlottól.
– 1907-ben Eichenben voltam atyám temetésén és onnan Münchenbe mentem, de 1906-ban nem voltam Münchenben – felelt egykedvűen Rumpf, aki nagyon ügyesen védekezik.”
Alázatos ember volt mindig a gyilkos.
Addig vagy gazdag, míg gazdagságodat meg nem mutatod, míg azt meg nem ismerik. Ha megösmerik, mindenedet kiadtad, szegény vagy. – O. – Amit nem ösmernek, az rejtelmes és nagy (anyám).
Állati, fenyegető. – Alattomos, kitartó, rejtett tüzű, fojtott szenvedélyű nép lehet ez az amerikai spanyol, mint a lassú, de meg nem álló (tehát szenvedélyes) melodiáikból kitűnik (tangó, furlana). Nem oly nyilt szenvedély, mint a spanyolé.
1914, május 10ig. Könyvelő szabadnapon öngyilkos. – Nem mulaszt a hivatalban és a szabad napon jobban meggondolja.
Szerkesztő (francia), akinek a legféltettebb titkai a mestersége dolga, táskájában azt hordja, az a személyes hagyatéka.
A föld minden atómja élővé lesz – minden élőnek akad ellensége, pl. a hernyók minden kis ehető szerveset megesznek, ellenségeivé lesznek – a gyümölcs nem örűlhet, mert férgek teszik tönkre s ezeket is magasabb és magasabb ellenségek. – Ha a cél az, h. élővé legyen a holt, szervessé a szervetlen, mért van ellensége, ha már él.
Sok hazugság! Elfogad darabomat stb. – beszüntetni!
O.: sürgönyt küldött N. Z-nek a cikkért – külön cikket közölt – felolv. verseimet – szebben már alig lehet – metruma van – igen jó a cikk. – T. A. nagy kedvessége: virág, vacsora, igen kedves velem. Szegényes kis lakásán lakoma.
Egyetlen életnyílvánúlás: nyalogatja száját a ló – rikító színek a városligetben – a nők nemes pózt vágnak, elragadók akarnak lenni a fényképen.
Fanyar költekezés: A munka okoz csak örömet, a társaság semmit – a dícséret nem okoz soha örömet, nem tudni miért – egy jól megírt sor sokkal nagyobb örömet okoz – vagy egy nőhódítás – vagy egy káröröm – miután megdicsérték az életem jobb meghalni, h. el ne rontsam jó véleményüket.
P.: közbecsülésben álló, előkelő állású ember.
Maga-intés: Rosszúl van ez: és végig egy szárnyaló lelkiismeret-furdalást, mely a magasba vezet, mert nincs öröm stb.
Öreg költő, gúnyolódva feddi öreg társát, aki öreg korára lelkesedő kritikát írt róla. (Arany.) Ó te könnyelmű aggastyán, – te szószátyár, – égbeugró.
Az anyák és szülők arra ügyelnek, h. az ételt a csemete jóízűen egye, de hogy sexualisan boldog legyen – el se képzelik.
Kultúra: az ember egyforma állat mindenütt: európaiak roston sütötték és nyársalták az indiánokat. (Mai hír.)
Mikor B. M. megszorítja a petyhüdt falluszt: te kis kedves! – innen jön üdvösségem, örömöm.
Az ember finomabb szívó-készülékeket hoz létre, mint a természet (nemi szervek.) Igaz, h. viszontagságoknak vannak kitéve, tehát nem lehetnek túl finomak. Úgy látszik, h. ami élet és forgalomképes akar lenni, nem lehet túl fínom, mert a finomságai letörnek. (Költészet.)
Grófné megszólítja ragyogó szemű kis szurtos leánykáit az utcán, (fazékkal, maradék feketekávéval, edényekkel mennek). – Mért nem jöttök iskolába? (A másik egy kocsit igazít a porban testvérkéjének. Kapúaljakból sáppadt, bámész kis lánykák köszönnek.) Hát mit csináljunk Forgács néni, hurcolkodni kell!
Nem kár a bárányért, melyet leölnek, ha szépségedet táplálja, – kár, ha egy vénasszony eszi húsát – de neked!
Anya: folyton egyek, – de kimaradni, azt tilos, otthon űljek folyton és egyek, akkor boldog leszek! – Bornírtság.
Hadtestparancsnok: szeretem az ifjúságot, jó viszonyban akarok lenni a polgársággal, nem szeretem az újságokat: mint az isten, kinyilatkoztat: az asszonyokkal nem jó kikezdeni. – Tábornok fiatal nővel: – a nő izgatottan és határozottan megfordúl, mikor a fiatal tisztet látja – újra megfordúl, neki beszél és elválik, – a tábornok (fess, magas ember) fenyegetően megfordúl, mire a fiatal tiszt elfordúl és eloldalog.
Székely Samu: egy még alsóbbrendű lányt keresett magának, aki őt csodálja s akit felemelhet magához: Giza.
A napba nem lehet nézni: épp azt nem láthatjuk, aki a fényt árasztja, azt megnézni halálos veszély, – a nap óriási tüze: több millió mérföld távolságról itt borzasztó meleget idéz elő trópikus vidéken.
A szökőkút: üde, nedves, zöld, hűvös, majolika, permetezi a vizet, rásüt az esti fény, színes és zöld reflexek játszanak rajta a fákról.
Lehet-e, h. a foglalkozás iránt való dühös szeretet oly elfogúlttá tegyen, h. az ember szülői halálát kívánja. (Rosenthal) Ez van sok esetben, az abszolut egoizmus a nagy tehetség kísérője szokott lenni – a zseni egy dolognak él, istent embert nem ösmer, csak azt: – Kétféle ember-tipus: az örökös önfeláldozók (Ros. nagynénje) – (kénytelenek önfeláldozók lenni, h. egy kis meleget kapjanak) – és az abszolut egoisták; – csakhogy az abszolut egoizmus sokszor tragikus szerelemmel, rossz házassággal szokott végződni. A túlnagy energia, mely egyvonalú életet produkál, kénytelen összetörni, ha nem eszes és érzelmes. Tagányi: összezúzódott az egyetlen programmu élet folytán. Szinte regénytípus ez az ember (amint kétségtelen, h. a regény is formálja az életet: pl. a céltudatossága; fiába fektetett egyetlen életcélja, mind ilyen.) – Aztán csodálkoznak az isten büntetésén. Túlenergikus szülők kezéből kicsúszik a gyerek. (E.)
P. arcáról ellestem a nyugalmi principiumot, melyet elhatározott. Elhatározta magát a fájdalmas nyugalomra, nyugodt maradt, szelíd, mosolygó, szenvedő, bármíly szerencsétlen is. Előrenézett, holott nem volt semmi néznivaló, szelíd figyelemmel és odaadással hajlott előre ártalmatlan tekintettel és nyugodt arcvonásokkal. (Az arc izmainak aránya rendkívül sokat fejez ki.) Tehát: fájdalomtalan szelídséggel, egész enyhe vonásokkal hajlott előre.
N. Z. nyugodtsága és komolysága: egy nem túl-komolyság, mert ez nem komolyság, szóval nem melanchólia, hanem józanság, nem gyerekesség.
Mostanában sok jó ér! – félek, hogy a dráma rossz! Es wäre zu schön.
Egy lélek egész egyedül írok itt fenn a lámpa mellett. Mindig örökké egyedül. A kényszer magányt törvényemmé tettem s szándékosan is elsavanyodom.
|
Érzékeny nő-diákokkal rosszúl bánok – elfelejtem, h. 8 éves korában már sértődő dáma. – Kislány mosolygó arca hátrahajlása, mikor az ablakot nyitotta: rásütött a napfény. – Tanár ne vicceljen. – Ostobaság volt hangosan feltételezni, h. sértő megjegyzéseket tesznek a hátam megett.
Túlzás: mindenkit megcsókolni és ölelgetni folyton.
Korányi: az élete természetesen hajlik a munkához, az nem kényszer, – nem bíbelődik egyéb „humánum”-mal, – család sem izgatja, – természeti kötelességének megfelelt, családot alapított – egyéb ideje a munkáé. – O. nagy érdeklődése és tisztelete az orvos-tanárok iránt. Mindenki kicsinyli foglalkozásomat.
Anya éjjeli kiáltásai: Kétszer egymás után.
Nem elegáns: a perselylyel járó hölgyeket visszautasítottam (holott az eleganciára tartok).
Ami drága: azért is drága, mert a természet nehezebben termeli, neki drága létrehozni: szóval a társadalmi fogalmak és berendezkedések csak függvényei a természet akaratának és a társaság fogalmai nem mesterkéltek, hanem a természetben gyökereznek.
Anya éjjeli riadalmai – kiáltoz: mezuzát kellene elhelyezni a lakásra (itt zsidók laknak, a szellemek ne háborgassanak!) – Hány óra lehetett éjjel? – kérdezte tőlem. – Másnap: egy kéz nyúlt felé álmában – felkiáltott, hogy mit akar! – az egész szoba ropogott.
Jó volna olyan port bevenni, mely istenhívővé tesz – csak a nyugodt, higgadt, megállapodott elintézőnek való a hitetlenség – izgatott kételkedőnek nem. (Bródy fiú) – Megkritizáltam apját.
Nem tudom a tárgyamat, amit tanítok és ez roppant kínokat okoz. Blamage jobbról-balról, – rajtakapnak, kínos órák.
Lehet-e szerződésben kikötni, hogy a rablótámadás kárát alkalmazott viseli?
Egy öreg anyó egy verébbel beszélget a fán, – dédelgeti messziről, kedveskedik neki. – Egy öreg anyó az unokája karikáját fogja és várja a kis emberkét – furcsa néne feketekeretes szemüveggel és karikával.
P.: a divánon fekhetek, – küldjem vissza esernyőjét vagy hagyjak zálogot, különben nem vihetem el; – asbest: köpeny: nővéréről lévén szó elzárkózott, nem hagyta magát turkálni, – nem reagált, komoly maradt és rendületlen, – olyan maradt, amilyen akart lenni, – nem zsenirozta, h. nem közlékeny. – Nem kell őt többé felkeresni.
Asszony hallja a túlsó szobából, h. két kislánya tárgyal: ők meghalnak, ha anyuka meghal. Erre a beteg zokogni kezdett.
P. viselkedése: komolyan nyugtalan és izgatott, futkosó volt a beteg miatt – igaz, h. nagyon szép lány, azért is sajnálta, meg a látvány is érdekes, ilyen lány szenvedésében, családi életében részt venni, – meg foglalkozni vele – anya és lánya úgy szeretik egymást, mint a majmok.
P. evvel a külsővel ugyanazokat az eredményeket érte el a nők körűl, mint én, – úgy látszik, alkalom a fő dolog.
Röfögés, ugatás, kukorékolás: szellemi hangok éjjel.
Beteges nemi beidegződés.
Mégis kipakkoló természet vagyok: kénytelen vagyok elmondani haragom okát, akkor megkönnyebbülök. Anya: bevallja, ő is olyan, de ez helytelen – szívélyes legyen az ember.
N. Z. cikke és az én versem O-hoz: egy votum szívre tett kézzel – életre-halálra elmondja hitét – mint a római polgár, aki leteszi lapját a szenátusban és beszédet mond hozzá – valaki mellett hitet tesz.
Pista viselkedése a cikk után: nem vesz róla tudomást – nővéréről érdeklődtem, elutasít – igen, olvastam, gratulálok (kérdésemre) – rossz a cikk – és kezével affektáltan mozgott. – Ezzel szemben Mffy kezet csókolt és sírt – O. is megcsuklott, mikor a választ megmondtam.
1914, május 12, kedd – 1914, június 21ig.
A dráma befejezése után 21 nappal. – 1914, július 3ig.
Folyton beteg, nyavalyás, panaszkodó, Pechhans, nyavalya Péter; – tolvajokra számítani kell, zu häuslich veranlagt.
Házi ember vagyok megint, aki vacsorákon résztvesz, akit kínálnak, – aki résztvesz a belső családi életben; – Nem mindenhez van joga a tanárnak, a diák önérzetét, származását stb. tekintetbe kell venni.
Magánhivatalnok: minden rosszat elmondott a nőről, akinél lakott s akitől elvált, skandalózus dolgokat, – aztán szégyelte magát előttünk, mert visszament lakni – cselédünket csábítgatta.
Őrületes, futó forgalom, gyors kavargás az alkonyodó utcán, furcsa színek; félig alulról világítva.
Ha nem töltötte be természet szerinti hivatását a nő, akkor üres az élet-folyam. (E.)
Jau. Gyuri: Nézd Pista, nekem valami bajom van – és rögtön megmutatja.
Mikor a világra jövünk, egész alaptalanúl átvesszük a meglévő dolgok ismeretét annélkül, hogy lényegüket megismernők.
Apa sárga képeket (?) hozott mindig az elhalt beteg nővérnek (sárga: gyerekkori képzet: J. Ilona).
Lefekvés előtt a férfi beköti egy fehér kendőbe a fejét, – totyog a vízben, priznicbe csavarja magát, zsákot köt a paplanból, – nyitott ablaknál alszik. (R.)
Maturáló izgatottan súgja: add ide azt a vacakot (a tételre).
A gyűrűt a mosdóvizzel kiöntik a sárba – örökös, azonos motivum falún (a kút mellé,) férfigyűrű (falusiak villamoson és Rozi néni).
Sok hazugság kiderűlt megint: kűzdelmem a hazudozó kedv ellen.
Laky: darabomról: konkrét cím.
Gavallér miniszter: nagy gavallérból csinálnak minisztert.
Csata a temetőben, vértől piros a folyó.
Rossz tanulók pszichológiája: izléses, útálja a strébert, szereti a társát, aki mellette ül, csendes, közepes jó tanulót, – nem szereti a komédiát. Kétféle tipus: a jó gyerekeké, mint mi voltunk Gaálnál és az üresfejű képzelgőké, akik kaszt-rendet csináltak az iskolában (Balabán, Neubauer), önhittek, előkelősködők.
Takaritónő emléke, aki vérvörös volt a kielégítetlen izgatottságtól (élvez maga mindenképen).
Nincs nehezebb súly, mint a meg nem érdemelt rendjelé. (Egy kereskedő.)
Olyan, mint egy beteg holló, kuszált az egyik lány.
Félek az ellenségeimtől, ellenségeim haragjától istenem!
Kiöntött temető, a halottak úszkálnak.
T. W.: házastársak, ha tudnak egy nászéjről, szintén boldogok akarnak lenni és utánozva azt imitálják a nászéjt.
Dúrvaság: izmos vagyok: erőm a csókhoz.
Bolt-ajtóban áll.
Kar-nak: nem szereted, ha más jobban lelkesedik nálad – akkor a józanság szelleme vagy.
A kereskedelem nem tudomány, hanem tudás.
A holt tárgyak nem jelentkeznek, ha keressük őket.
Zuhogó eső emléke falusi házból. – Fekete eső.
Öreg igazgató kedvessége: ne haragudjanak rám: diákjaihoz.
Reiner Drezdában: (érzés ott dirigálni!) – fiatalon öreg zenészek felett az első, öreg operában, előkelők helyén.
Reiner nős: mégis izgatja őt a nő konstrukciója, még nem telt be vele: mint a nő ha kiszűlt (nevet).
Mint a borjú bőgtem.
Sok tekintetben technikai kérdés az élet, míg megtanulod, beleőszülsz (éneklés).
Egyéni nevelés: épp azt követeli, hogy nagyobb lányokkal, mint nagyobb lányokkal bánjon az ember.
Az alázatos embert, aki mindíg szíves, jó, könnyebb elküldeni, ha kér, mint az önérzetest. Az önérzetért nem haragudhatnak az emberek.
Kerc-né [?] rólam: labilis, excentrikus, ingadozó. – E-ről jót.
A szél hogy megbontja az emberek idegeit.
Mffy: dúrva támadása Pista ellen.
Ha a természetben valami elvész: akkor valami elnyelte: akkor gyomorban van: a dolgok egymást felfalják. (Halak, Falánkság, Szarka.)
Kapzsi, irigy, rosszindulatú nyomorék. – A tanító áldott ember (nyomorékok intézete).
Energia: gyökhártyalobbal írtam a IV-dik felvonást, folyton öblítve a szájam.
Nyílvánossággal fenyegetőztem Déri ellen.
Misztikus a kettőnk magánya anyámmal – mindig magánosak, egymásra utaltak, sohase növekedünk meg.
Anya: rossz álmok: nem gyújtunk a halottak emlékére s nem imádkozunk, – kéz nyúlt a szíve felé (érte) álmában. Másik álma: nyitva a gödre, bele akar lépni: fáj. Este imádkozott, odamentem hozzá, símogattam, csókoltam, míg imádkozott a sötét szobában, leűltem az ágyához. (Ha lusta lettem volna az érzelmességre és szégyenlős!) (R.)
T. A.: parazita, szerény és öntudatos, de szereti magát kitartatni az emberekkel. Ő „átnéz merev nézéssel az embereken”. Szeret tanítgatni. (R.)
Újság: Kossuth Lajos egykori futárjának a leánya: kérte a titkárt, közölje a hozzátartozókkal, h. érdeklődött K. L. fiának állapota felől és mondja meg azt is, h. mint jó katholikus gyertyát gyújtott, mert azt óhajtja, h. a nagybeteg csendesen végezze be életét.
A jövendőmondó borjú (ujságcikk).
Pénz, ékszer, ajándékok a kislánynak. – 5 K.-val keltik – pénz a családban – legjobb ember, aki gyerekeinek él (nem Lebemann,) hazajön pénzt veszteni, áldoz rájuk, egyiptomi cigarettákkal traktálja őket, nekik él és folyton dolgozik, – amellett mindig jókedvű, gyengéd, ügyetlenűl öltözködik és nem szereti, ha figyelmeztetik. (Spuller)
O. anyja: csendes volt, öreg, hallgatag, mosolygó, már semmit sem akart az emberektől.
Tanári zsarnokság: mint emberekkel kell a tanítványokkal bánni, nem dúrván, hanem emberségesen – individualiter, nem nyáj szerint.
O.: nyáj-ösztön.
A nép hangosan siratja, jajgatva: évszázados csillagfény lobbant ki.
Nagy kígyó: fején a koporsóval: temetési menet. (Est.)
Fivérek: nyomorék nővér előtt szerelmi játékok.
Életöröm az írásban!
Itt járt Mátyás király.
N. Z. egyáltalában nem hiú.
Mágnásnak testi kultúrája van: igazi szenvedésben dúrva. – Meglátom az embereken, h. kik képesek férfias durvaságra is – ez szervezeti dolog.
Nők: legprimitívebb dolgokban is unintelligensek, egy óráig kell mindent magyarázni – kicsinyesek, kishitűek, rivalizálók.
Ha sütött a nap a szemembe és zavart, akkor belenéztem, a kényelmetlenséggel nem törődve: pedig így, ilyen apró dolgokkal megy tönkre az ember.
Részeg: ha sétálni akarsz, menj az én feleségemmel.
Az a végtelen türelem, amivel egy ló áll és vár.
Miben is inferiozusak Lányiék?
O. nem hálából dícsérte a darabom: ellenszolg. azért mert kölcsön? (Kényszerképzet: lehetetlen!)
Legjobban érzem magam az íróasztalnál: ez kétségtelen.
200 kor. veszteség. 150 k. O. – 20 k. T. A. – 20 k. elvész.
Az unalom büntetése a pokolban: egyformán forró padon űl, – a szemei kidüllednek s a rettenetes unalom görcse az arcán.
Bámulatos kislány: egész fiatal és egész nap zongorázik, percekre kijön a balkonra és hangosan tanúl.
Vészi lapját szidtam, nem jó a Horváth Henrik fordítása: Kaiblingernek (elmond).
Furcsa kaland: gyászruhás, támolygó nő, aki temetésről, nővére temetéséről gyalog jön és támolyogva, sírva kalandot keres. Kidülledő, őrűlt szemmel: Akad oly bolond aki elvesz, 30 éves vagyok: – rögtön bizalmasan beszélget.
Búcsúbeszéd lányokhoz: a múlt szépít, e perc ajtó a múlthoz – soha ilyen szép rendben, – az arcok megváltoznak s változás előtt állani, az életet tovább gördűlni látni: megható. Én magános vagyok: mindenem az iskola.
Barátom: (Brichta) a fiam majd azt mondja rólam: ez ember volt: ez jutalom.
Öregedő, mindig rosszkedvű, de mindig jó akaratú tanárjukat ne feledjék el egészen – legyenek nyájasak hozzá, ha látják. Én is mindig szeretettel gondolok Önökre. – Isten segitse a vizsgázókat!
A múlt biztos: lassan biztossá válik, ami mint jövő bizonytalan volt s mint jelen, elhihetetlen. (R.)
Sufragette: boszorkányok – valami fekete-sárga port hintenek a rendőrök szemébe, h. megvakuljanak, – kalaptűvel szúrnak, – karmolnak, tépnek.
A szülők komolyak már s kedvetlenűl, fáradtan nézik a gyerek viháncolását, már megviselten.
Fiatal férfi, mint a szobor oly szép: semmi élet-nyílvánúlása sem lehet csúnya.
Jó meleg kis test az ember mellett: ez az élet: ennélkül magános az ember s csak evvel boldog. Az ember élete unalmas, az ember fészkelődik, minden lehetőt megpróbál s mert a természet parancsa elől kitérni nem lehet s mert: egyedül lenni rossz, tartozni valakihez, állandóság reménye: ez egy nüansszal jobbat kínál: hát megnősűl. – Összemelegedni később megcsontosodva alig lehet és az minden, amit az ember kaphat: természetesen élni, mert az anya és testvérek nem kielégítők. (E: ha nem volna családod, többet költenél.) (R.)
Jó ember volt, megkapta megérdemelt büntetését: meghalt; mert a jó ember is érdemel büntetést, olyat nem tudok, aki nem büntetésre méltó. (R.)
Kalitka: meg van védve ellenségeitől, fáradságtól, de meg van fosztva szabadságától.
Epilepszia: absentia Domini: levette róla Isten az ujját.
Lady Makbeth: Unterdrücher, tehát megőrült. Makbeth kitombolta magát, ő nem. – Tehát mégis nagy dolog a közlés, – nem kicsinyesség, – olyan mint a szelep, ahol a feszülő gőz kimegy: mért vallanak a gonosztevők, h. megkönnyebbüljenek. (R.)
Feleségemnek valaha ezt majd oda adom olvasni s ő rövidesen leteszi, érdektelenűl, elfáradva: nem vesz fáradságot megismerni engem. Aztán újra előveszi kedvetlenül kedvetlenségemre. – Azért jó lesz és kedves: de ennyire nem!
Kis fiú (12 éves rajzoló) aki először ment villamoson.
Egy borjú ellopásából: háború.
Az élet változata: az érzés változata. (R.)
Fekete lobogók: a gyermeknek rémesek.
A paraszt-élet kezd nagyon érdekelni.
Primadonna, közönséges emberekkel, főleg gyógyszerészekkel, ügyvédekkel is barátkozik. (R.) P. jelleme kitűnő regényalak: Felöltözik feketébe, vizsgára megy, nem igaz. Orvoskodik: nem ért semmihez, ál-foglalatosság. Nők körűl szeret forogni, feladni sált, vigyázni rájuk, – amit én félóra alatt megúnok. Sikere a primadonnával. – Amellett abszolut biztos modor, amit semmi sem hoz ki a nyugalmából, miniszteri biztonság – nem néz fel az ujságból, úgy felel, – nem mond soha semmit, – széjjel hagy mindent rendetlenűl, – ígérget magának minden jót, – majd, majd, – kocsiba űl, ha van pénze – aztán, h. nem leplezték le kíméletlenűl vizsga-csalását: Zseni. Megnemesedett arc, szemek, homlok, – megkönyörűlt rajtam, – hallgat, – nem mond semmit, – nem felel, – nem érdeklődik mások dolga iránt, ez az embereket izgatja. (R.)
Milyen könnyű a pénz és milyen nehéz a bánat. (R.)
P. egészen fehéren állt semmittevőn az ablak mellett: újra izgatott és bizonytalan életű. (R.)
Beszélgetés a körúton: 1200 kor. – azt ami drága, jó apánk nem akarja (zsidó hang). (R.)
Kis ember, aki egy még kisebbet gúnyol, – aki tanár s a vizsgán úgy viselkedik, mint egy tudákos hadvezér, – a lóról fenségesen néz le, mikor pedig pofont kap, otthon fenséges és szavaló, mint egy hörcsög.
P. ha van mit ennie, biztos.
Anyóka, aki gazdag sírról koszorút lop a fia sírjára.
Ha megválasztanak, előadják a darabom, leteszem az ügyvédit, megtanulok fr.úl, – jövőig, akkor megnősülök.
Hosszú haját a beteg kislánynak szereti fonni.
A csók után a férfi bánatos lett. (R.)
Elborúl éjjel, akkor kijön a hold, csattog a fészkén a fülemüle, énekel álmában. Megint elborúl: hallgat. Megint jön a hold, újra fütyül. Jön egy ragadozó a kertbe éjjel és víjjog. Kiment puskával a kertbe, mert féltette a fülemüléket és egy fa mellé állt. (Jó gazda álma.) (R.)
Munkátlanok: Te, nekem van egy kis munkám. – Elgyüssz? – he! – Gyere! – (Úgy beszélnek a munkáról, mint egy kis óvandó csemegéről.)
E.: kezdetben nem ír: még jobb is így: nyugalom: udvarol más, szabad az ember; – később: de kellemetlenűl sokáig nem ír – mi van vele? – aztán: írjunk neki egy kártyát, a haragvó ifjúnak – döbbenettel: ej, csend van! – nem válaszol? (boszúvágy, sértődöttség, keserűség) Átok, kárörömvágy: történjék velem valami baj, mely visszahajlít hozzá. Később a boszúvágy, kárörömvágy elcsitúl, mert lehetetlen: fájdalmas elégületlenséggé lesz. (R.)
Nagyon jól lehet fegyelmezni szelídséggel: harag nélkül is sírnak a lányok: szelídség, tekintélytartás nélküli nyájasság többre visz.
Téglássy: ő csak azt szereti, aki rossz vele és veszekszik, az egyetértés unalmas.
Asszony, aki örökké gyanakvó, a legkisebb dologban is: csak azért mondják a darabomról, h. jó, h. visszautasítsanak: egész ostoba, lehetetlen intrikus-gondolat, céltalan. (R.)
A kulcslyukon egy szalmaszál nyúlik be: a boszorkány karja. Levágják, kinn egy asszony kiált. – A halott lelke egy nagy borjú képében föláll és benéz az ablakon. Mikor üldözik, a temetőben eltünik.
Jelenet: Zsidó babonákról beszélgetnek, mint tényekről és valóságról bizalmasan, suttogva. Előadják az eseteket és szokásos, tudott, helyes szertartásokat (medabeg, berzaczek) – (mikor a fa, mert lélek, jajgat a tűzben) – bólongatások közben.
Másodvirágzáskor az öreg férfi és nő furcsán piros lesz, elsímúlnak a ráncok.
Szürke sörényű fekete lovak, – férfias eleganciával öltözött hajtó nők, – tökéletes öltözékű, lágy vonású fiatal mágnás a Park Klubban – nő a kocsiban egyujjára támasztja fínom fejét (korzó). (R.)
Túlbizalmas nevetés és köszönés Dérinek – Demj. nem akart észrevenni.
Rodenbach szelíden elösmeri, h. ő thematikus: úgy kezdi, h. thematikusan irányítja, előre tudható a vég – és úgy is végződik, – annyira egyszerű, mint a középkori barát, h. még ezt sem akarja eltüntetni.
A természet összes erőinek felhasználása, – minden tér betöltése: élet.
Dráma-téma: a tündérszép leány.
Hiába kiváló, semmivel telik el az élete: üres és unalmas.
Milyen jó is ez a város, gondoskodik a szegényekről, padokat állíttat.
Születés: megismerkedik a gyerekével.
Imádni kell a fiamat, h. megtegye.
Egyetemi tanár, aki fél a bacillusoktól.
Jellemek: Pollák Dóri, aki kocsmai kiválóság volt, titkárja asztaltársaságoknak, – (Lakatos Miklós) – iparos nép között – kezében a krigli sörrel szónokolt a kocsmában és jelentősen rám nézett „mégpedig azért” – mellette egy borzasztó csúnya nő únottan.
A füstölthús-árúdásné férje: miután bejárta a világot – fél-művelt semmittevő, semmire se vitte, bohém volt, művészekkel barátkozott, nem tudott megélni, kenetes hangú ember: egy szegény páriához csatlakozott, kinek némi pénze és kis üzlete volt s nem volt reménye férjhez menni – egy pár lettek s a nő „intellektuális” vágyai is beteltek. A férfi Karinthy barátja és kövér semmittevő, pipás.
Balogh Vilma anyja: idegbajos, sötét kis alak (valószínűleg nimfomániás) bizalmaskodó hanglejtéssel, túludvariasan, pártfogója nevének említésekor mélyen hajol.
A beteg kislány mennyivel természetesebb, mint E. volt, – olyan érzéki, mint én.
Nők egymással jót tesznek szerelmi dolgokban, – pártfogolják a szerelmet. – (Borbély Lilly – kicsihez.) Érzékien csókolt és felhúzta fekve lábait.
A betegek irigyek, rosszindulatúak, rontók az egészségesekkel, önzők.
Barátságos azokkal a nőkkel, akik szépek, akikről tudja, h. tetszenek a férfinek, akikkel megcsalja.
Okos kisfiúkat a kéjenc nők szeretik.
P. angazsálva van mindig a maga számára, nincs se ideje, se pénze, se figyelme a mások számára. (R.)
Megkondúl a harang: tudatja, h. él (őrűlt a toronyban:) távoli kép drámában. (Nagyhöfflányi eset.)
Lipótvárosi társaságba járni esténkint – jövő egész téli évad alatt! Mindenki ezt tanácsolja.
Dr. Eislernek: jobb mint Beck – Kar-nak: jobb mint G. Hauptmann: ez a butaság O. fülébe kerűlhet! szégyen – öndícséret.
Akik csak diskurálni tudnak: semmi egyebet.
A szeretet vulkánikus ereje.
A halál csak jó lehet, mert szenvedés, a halál perce előzi meg, mert ki kell érdemelni.
Túlságos megnyílvánulás Dr. Eisler I. M. előtt: feltár, lekicsinyítem magam, exhibiciós kedv, – Kar.: link dolgok, feleségének Nordernei-t mondtam, – Bór D: 6 polgárit járt, – nem értek, rossz, helytelen vélemény német írókról, rossz németség, tájékozatlanság, műveletlenség, (siker: nem jól esik, nagy dicsőségű férfi).
Drámámról való véleménye O-nak: – 1) legtöbb tantiémet én fogom szerezni, legjobb drámát én fogom írni – 2) technikailag nem ösmer tökéleteset – 3) olyan gazdag motivumokban, mint az élet maga, – 4) a jellemekről a legnagyobb elismeréssel, még a jelentéktelenekről is (Róza (fájdalmasan évődve) Vilma; – Vilma H.-ba karol) – a jellemek gazdagsága – 5) Beckhez és G. Hauptmannhoz hasonlított – a világirodalomban nem ismer ilyen abszolut naturalizmust, mert azok is elvétik a stílust. – 6) „Milyen nagy költő vagy te Milán” – mindenki találva érzi magát. – 7) A dialogus természetessége: ezt már hallom – 8) A legjobb magyar darab – 9) Nem hitte volna rólam: nem nézte ki a tehetséget, az elképzelő erőt – 11) Csak az a hibája, ami a naturalizmusé: szemlélet-, erkölcs-híjjas – az író sohasem nyílvánúl meg csak a címben: Boldogtalanok – 12) Minden esetre el kell játszani Magyarországon és Reinhardt örömmel.
1914, máj. 30. egy szent szombati napon… esős nap volt mikor befejeztem – Hibák: Nincs értelme: hát így is lehet! – túlzott a család szerepe és a párhuzam (öröklés) – megcsalta Róza: tudja-e Húber (– én sem tudtam –) – sejti Róza, h. Húber őt szereti, – 5 perc alatt visszajönnek faluról, – 22 és 95 old. – IV. felv: ez nem tanúl, – (sírásom erőltetett Mffyéknál: örűlni a sikernek, sem az N. Z. félének nem tudtam).
Dr. Beck: Mióta nem láttad? – H: 5 éve – B: 5 év nagy idő – H: ennyi kell nekem.
O.: a lelkes hangulatban este célt tévesztve sétálni ment előre: uraim, senkinek sem szólunk. – Házmesternek: ez a házmester nem mer hinni a fülének, – O.: milyen jó éjjel fennlenni – frissebb – elemében van.
IV. jav.: Róza: Ő engem szeret, nem téged, de hogyan! – Hné: Édes lelkem, nincs valami könyve olvasni? V: milyen könyv? – Hné: Olvasni… mesék vagy efféle… V: Mesék?… Minek?… Hné: nekem!… Tündérmesék… igen szeretem…. Nincs? V: Magának? (Kacag.)
Matlekovics: gyönyörű, tiszta, hófehér öreg úr, elegáns, kedves, unokái elegáns, szép tiszta kisfiúk, udvariasak.
Utoljára mondtam neki, h. Schwarzka hány óra? (Karjára nézett mindíg.) – Lehajtotta a fejét és úgy sírt, rázta a sírás (Schwarz.) Önérzetes, kedves, finom, szerény, hallgatag, előkelő beszédű, szorgalmas, tiszta, kötelességtudó, melegérzésű kis lány – a hű feleség, kötelességtudás, jó anyaság reménye: erre meg mernék esküdni.
Részeg, ittasúlt volt a gyönyörtől, h. ő mondhatja el a beszédet. (Raksányi) – (Én is a sírásig meghatódtam.)
Öreg, szakállas, cigarettás, aki kényeskedve fújja ki a füstöt szakállas szájából.
|
Szimpathikusabb a vonal, ha ember húzta és megérzik görbeségén az ember kéznyoma, mintha gépiesen egyenes.
Kis város és összegyűlt ünneplői: egyszerre a kis város népéből gyilkosok válnak ki és a fellobogózott kis városban petárdák robbannak, revolverek dördűlnek, (a néppel egyetértésben történik, mely tétlenűl áll,) – az autó a holtakkal menekűl, mint az egér – (gyilkos falú). – A hidakat fekete zászlókkal ékítik – a folyót, mely az ország ere s mely arra folyik, gyászba borítják (küldik az üdvözletet.)
Csoszogás üres folyosókon, vánszorgó lépések, támolygó járás (?) – mért borzalmas képzetek ezek?
Két fiú, beteg atyjuk mellett virrasztók kóstolgatják az aszú bort, jó lesz-e az öregnek és közben betegesen elkezdenek inni belőle több pohárral s majdnem berúgnak.
A tömeg a templom előtt imádkozik.
Gyerekek felkiáltanak a papagájhoz, mely felel nekik.
A hazagyűlölő, ki lázít hazája ellen, aztán összelöveti – I. felv. elválik a felesége és a kislánya – a város nem segíti, – a polgármester nem válaszol – – óriási a közöny, az emberek űlnek és nem segítenek. – Hóbortos fickó magáról sokat tart (más buta embernek tartja, az is félig-meddig) – kerek kis arc magas kajla testen, piros arc, kis körszakáll, érzékeny, gyermekes, – akinek csak rossz életörömei vannak már: káröröm, bosszú stb. – piros kis nyakkendőt hord. – A kéj jelenete: III. felv. a tobzódásé, mikor löveti a várost – a zsidó negyedet ne, azok aránylag derék emberek – sírva: azt az utcát amelyben születtem, amelyben születtem, – kiderűl: vannak szabadjára eresztett tehetségei, amelyek csak a szabadban a féktelenségben érvényesűlnek, kötve nem. (Dr.)
Búcsú, lányiskola: vigyázzon őrangyal lépteikre – semmiféle kürtszó össze nem hozza nekem őket, – az én kis nyájam nem terelődik össze – ha bemegyek, üres az iskola: sose térnek vissza – még a legcsacsibbat is sajnálom, – a Füst tanár úr morcos úr kis szivükben, aki megkínozta őket: szegénykék! – Úgy álltam ott cigarettázva, mint Wonakez [?] – talán meghalok, nem látnak többé. – Megnyitó beszéd: elválni fáj, megbánja a bántalmakat az ember: ne okozzunk fájdalmat, – lehetett volna nemesíteni őket már nemesedtek is – és vége, – efféle magános botorkálónak fáj elveszíteni a ragaszkodást, – félredőlt a naptár: nem kezdődik újból az év.
Öröm: valahogy felfokozott vágy – a vágy intenziv perce, sokszorozott vágy.
Ne tetézzük örömeinket egyiket a másikra.
Tárgyalás a halott mellett pénzről – fényes szelek – az isten néz, amint szállok – a túlvilág hegyei látszanak – anyja, nővére gúnyolják a visszatérőt, – mocsárba esik.
A nő legyen erényes és támasz a világban, ha a férfi nem az?
P-től tanúljak jóságot? Ő tanít.
Nem rivalizál más férfiakkal a társaságban a feleségéért, hanem szomorú.
Kislány a szanatóriumból: olyan mint egy beteg angyal – olyan, mint egy halott – orra merev, sáppadt, színe beteges – apácska parázna, Annus is, – kilenc éves korában menstruált és folyton izgatott – kis nemi lény, szórakozott, – nem érti a „szavakat” – csakis a nemiség iránt finomodott, – nemi protozoa, csakis ez érdekli – betegesen kifecseg mindent, – írni nem tud – egyetlen nagy csókoló száj egész lénye. – (Mondták, h. csipkében mutatkozott férfi előtt.) Fabiny Kató és a vidéki 50 úrileány – oltárkép lehetne liliommal Szűzmária kép – ágál gyenge hangocskájával, gyenge, fínom alakjával és védi magát, perorál betegen, – roppant boldogság a tengerparton – kibeszél mindent, aztán visszavon mindent és megvizsgáltatja magát. – Abgrund: csakis szexuális lénynek lenni és semmi másnak, – invertálás: a történetei másokról mind rá vonatkoznak: anyja beszélt az irrigátorról: erről a szeretője beszélt. – Vagy egy más lányt megejtett: ez ő. – Ravasz be akart fonni: baj lesz? – kérdezte, Dr. Szilágyi György Kolozsvár Szentegyház u. 1. – majd megőrűl érte: imbecillis, nem normális – nemileg ravasz – degenerált: hangja, alakja, mindene, szépsége és kokott temperamentum.
Mikor az igazak vándorolnak, esik az eső (zsidó példabeszéd). (Lechner Ödönhöz.)
Temetés jégesőben.
Magas, szabad, büszke: Köszönöm! (Grófné és fia.)
Gyönyörű lovas – fárasztó munkája után mint egy felhőre gyújt rá egy cigarettára.
O.: eladjuk külföldre a darabot, akkor kirabollak!
Sok hazugság, megint rajtakapnak ezer dolgon.
Tanítványaim között kevés, alig 1-2 olyan tipusú ember van, mint Pista: a rosszak és ízlésesek típusából, – gonosz választékosak, hiú finomkodók, nem emberek és nem emberségesek. (Balogh Irma.) (R.)
Kis eredményekkel megelégedő ember, aki büszke, h. sokra vitte: ellenőr. (R.)
Tudja, h. nincs igazság és mégis görcsösen ragaszkodik látszatához, e fantomhoz. (R.)
Fogolymadár: kihúzgálja tollait.
A medikus, aki szer. bánatában megőrűl és a Dunába veti magát (nője mással parázna). – Kolozsvári férfi, aki a szanat. kislányért majd meghalt (a kislány velem parázna) – (a vőlegénye is, komoly, okos, nyugodt férfi a levelére sír hangosan.) – Én, aki E-ért majd meghaltam (E. Berlinben mással parázna) – A szanatoriumi őrűlt, aki alkoholista lett, mert a felesége orvosokkal parázna: őrűlt gomolyag! (R.)
P.: neki nincs és sose volt szüksége igaz, hű, erős emberre, – Ő csak igazságos, megadja a szeretetet és tiszteletet, ami a kiválóságnak kijár – nem foglalkoztatja sokáig az én heves támadásom, (fatalista) – tovább gondolkozik másról – nem változik meg, akármit beszélek, hagyja lepörögni – nem panaszkodik – hozzáférhetetlen, mert folyton nyugodt. (R.)
Szedmáky: egy felnőtt lány imbecillitása: folyton beszél, hazudik, az apja milliomos. Költeményei jelentek meg, – kicsinyes, feltűnési vágy, szereti felkavarni a békét – vele mentem cipőüzletbe – amellett jó lélek – készséges, – ismeri Dérit stb.
O. a fiatalságról: legyen mértékletes, egyszerű és józan – sajnálja, h. ílyen hóbortos és fenhéjazó.
Két cipó a hajós asztalán.
Unott kedvű gavallérok.
B. M.: én olyan huncut vagyok – nekem hangulataim vannak, én néha olyan vagyok, mint egy kis ördög.
Pihenő embernek: vihar, jégeső – rózsákat hajít az ablakon át – terhesnek: minden nap új rémület, – szigeten vihar.
Könyöl az öreg cirkuszos – ki van ficamítva mindene, feláll a székre lábujjhegyen, egy lábon, akkor jó, nem fáj – nagy steiger volt – Prohovszky ápolja 30 éve – szamárfogaton jár a fia a szanatóriumba – a legfurcsább helyen laknak – szájon csókolja a fia.
Köznapi emberben nagy igazságérzet: nemesség. (Zseni.)
A vak, aki magában káromkodik: a másik mindent elad, én nem tudok, a tűz vesse fel.
Szabály, h. a szép ember és a kiválóbb inkább sikert ér el, de a csúnya és ostoba épp úgy elérheti: és ez helyes és vigasztaló.
Dr. Stamberger Sarolta: jó, energikus, munkás, folyton dolgozó, – sokat foglalkozik a testvére gyerekeivel és elhagyottan, ridegen él. – O-né bátyja: teljesen elzárkózott, magános ember, egy faluban élő, orvos, szépen hegedül és szép lovai vannak. (R.)
A lovat úgy hívják, mint az anyját: Fany. (R.)
Anya: a barát csak sajnálkozásra való, – a barátnak az ember mindig panaszkodjék, – sose dicsekedjék.
A szélütött méltóságos, nyugodt pillantása: tűri az élete nyomorúságát és fésűvel házal.
Iránytalan vagyok az élettel szemben.
Vannak bogyók, melyek szépek és csábítanak (madarakat), h. fajukat kedveltsége révén terjesszék, de vannak boszulók is, akik óvják és nem áldozzák fel magukat, csábítanak és megölik a támadót. (R.)
A gazdagok elkomolyodnak. (R.)
Iv. Gr. Béla: én gyermekesen rajongtam, ő nyugodt maradt – ő nem örűl, h. mások is szenvednek, nem vígasztalja, – nyugodtan, feltűnés nélkül mond okos dolgokat, – színes arca és ruhája – piktori szem. (R.)
Két nővér (egyik hallgatag, a másik hangos): az idősebbik fél férjhez menni, fél, h. a fiatalabb jobb parthiet fog csinálni, – a fiatalabb pedig szeretne még egy kicsit egyedül uralkodni. (R.) A világban oly könnyű nevetni!
Esik, nehéz kocsik esőben: – emberek az ablaknál, – őrjöngve futó csoportok – fekete kapucnis, magas, délceg, nyugodt őrök, – a villamosság külön jelentkezik a természetben, különváltan az anyagtól, – mint a fény.
Mílyen nehéz lehet a szüzességre vigyázni, még technikai szempontból is – egy véletlen és vége – egy ügyetlenség.
Károk: 10 f elveszett – 10 f T. A. – 75 f O. – 40 f párbaj – 30 f Pista – 5 f Deutsch – 40 f dívány – 10 f Mffy = 220 frt.
Egymás szülőföldjét szidják – a klozetben hallotta nevetni.
A halált is ki kell érdemelni a halál súlyos percével: csak jó lehet, mert rossz előzi meg.
Einer von der Kerls muss Zahlen!
Magának jó ura van, nem hagyja aludni.
Szeszélyes menyasszony.
Hideg nevek.
Amerika: vashenger.
Amit én teszek: illik. Én csak olyat teszek, ami illik. Mégis én vagyok én! (Különös előkelőség és okosság: Frivaldszki.)
Megváltozni: számon kérik az ismerősök a tegnapot.
Igazgató: krémet, habot a nőknek mindenáron.
Én vagyok a szűrő, melyen át az igazság szüremlik: bíró.
Míg az ember megtanúlja, milyennek lenni jogos, míg ráeszmél egyénisége jogára: sok idő eltelik, – erre valaki, vagy az idő ráébreszt – különben örök alkalmazkodó az ember.
Nincs bátorságom olyat tenni, amiről tudom, h. rosszúl végződik. (Házasság.)
Munkásember nagyon gavalléros borravalókban.
Ha az isten el is temetett engem: még nem haltam meg egészen, a nemesség a nemtelenből kitőr. (Dr.)
Halálos ítélet: az ember dolga felejteni, a bűnt elkövetheti a bűnös (orrot sem vágunk le –) a mi dolgunk transformálni a deliktumot megtorlássá. – Az elitéltet sajnálom: az múlt, amit elkövetett, de az ő halála jövő, – ezen még lehet és kell is változtatni.
Egy asztal körűl ülő kuglizó tisztek.
Alvó a villamoson: egy urasági inas óvatosan átlépi, egy öreg asszony is, – de a ficsúr meglöki: az embereket meg kell alázni (Knechten), h. jók legyenek.
Az este sokat ígér.
Maga nem hallgatja a cigányt, (férj szemrehányása, a feleség nótáját huzatja).
(Bíró, aki igen finoman, előzékenyen bánik a sógornőjével.)
A kultúra az idegekben van, nem a tudásban. (R.)
Vasárnap d.u. a házban: abszolut csend van, egy öreg asszony zöldbabot szemelget.
Maga körűl mindent föléget – in. örök on.
Ha felébrednének a kíválóságok, a társadalom nem tudná őket elhelyezni, még annyi pénzt sem adnának nekik, amennyi a szobrára gyűlt össze – a kiválóságot is megúnja a társadalom, szóval: minden jól van befejezve, amit a természet fejezett be.
Mellékvágány: szórakozott asszony, aki kifogást tesz s mikor védekezik az ember – mellékvágányra tér, példáúl: mért állsz olyan görbén: ez idegtépő.
Sírás ismeretlen arató temetésén (kivetette a Szamos): jól esik sírni, szegény férjemre gondolok, – szegény emberek temetésén külön ének van: Mért hagytál el istenem!
Gyógyszerész a téren a költő szobránál ácsorog.
Két néma koporsó a mise alatt: emberek, akik szerették egymást, – egy pár fehér keztyű és egy legyező, rendjelek: mély csend.
Elkövethet-e valaki magánjegyzeteiben királysértést?
Gyerekkori emlék: kislány, aki felszólított a koitusra, 8 éves volt, – türelmetlenül topogott, – a másik, aki a lépcsőn kért, h. izgassam, 4 éves volt, – sok szerelmi történet közöttünk. – Én 6 éves voltam.
Kátyúban maradás: emberek, akiknek nincs energiájuk a megfontolás folytán, h. kitépjék magukat. (Mffy és H-né)
Nem jó az embereket folyton kritizálni, ez igen visszatetsző, pláne gyengéket (inkább dícsérgetni).
Olyan mint a kulissza: Klingerek háza sok zölddel, magasan járó fehérruhás, nagy alakú lány – sötétség.
Dicsekvő emberek voltak: mondja a gyilkos megvetően azokról, akiket megölt – előbb üldögélt a söntésben gyilkosság előtt, megszelt egy sonkát és vacsorázott.
Cím: Láthatatlan kis fénysugár. – Egy férfi élete. Életrajz. (Életrajz.)
Folytonos hazugság és rajtaérés.
Bautler: Nem emlékszem a szerencsétlen évekre s jobb is – feledékeny lettem, melanchólikus és ezek miatt a nehéz évek miatt valami kiesett belőlem; ha vidám is vagyok: valami hiányzik; – árva gyerek voltam… s ha nagyon szeretnek valahol, onnan elmegyek, nem vagyok hozzászokva, azt hiszem gúnyolnak – az ember nem azért van, h. elgondolkodjék és szomorkodjék, hanem, h. küzdjön.
Milyen gyönyörű látvány egy pohár tiszta hideg víz: tisztaság, hűsölés.
Mikor a testvére született, meg akarta ölni, azóta sem érintkeztek soha (Kovács) – 50 éves korában született egy gyereke, keresztapaságra kérte öccsét igen áradozva, de azóta se mutatkozik (igazgató meséje).
Szenvedélyes nők: mit csinálsz velem?
Bródy fiú: merész, mint egy patkány (francia beszéd).
Kard a lépcsőn.
Este 10kor, mint ő mondta behúnyja már a balszemét, csak a jobb van ébren – nagy betyár, mondá kéjesen a fiáról. (R.)
A parasztok a parton gyertyával letérdeltek és a pap megáldotta a gyászos hajót.
Egy szőkét és egy barnát ne eresszen össze, az veszélyes (kislány anyja).
Rengeteg levertségem a múltban: tengere a melancholiának – már mögöttem!
Olyan voltam, mint egy operáló, fogat húzó bátor paraszt, aki irt, operál a lelkekben és sokszor sikerrel – most óvatos vagyok, mint a tudós. (R.)
E.: belefulhat kiválóságába, nincs akivel közölje.
Milyen jó a virágnak: nem kell életközösségben lennie a párjával s az lesz a párja, kinek porát a szél arra hajtja.
Leány lakomája: egy szem szőlő, egy falat kalács.
Rengeteg fáradság, folytonos fáradság emléke: az életem emléke.
Csudálkozó, nyitott szemű hangos nevetés: leány neveti a banánt evő paraszt-menyecskét.
Surlódó ellenállást kell mindig legyőznöm, anyám folytonos oppozicióját – legkisebb tervemben is, – durvát, erőszakosat (maga akaratára formálja a világot) (szabó) és mindenről kiderűl, h. rossz volt, csak az ő dolga jó.
Öntudat: gyakorolhat a tudatlan idegrendszerre befolyást?
Öntudat: gyenge pislákoló gyertyafény s a többi sötét: ez az életünk.
Rendes fiatalember: néhány hétig nem látják, aztán sebekkel megjön. – Leűl a zongorához és a billentyűkre teszi poharát.
Megmordúl az érc, jelt ad: búcsúzik halott urától.
Fekete baldachin és ezüstkereszt a bárkán.
Valahol hátul a főhercegek sorai mögött – a hercegek közt: micsoda nagy hangok!
Elszórtság: O.: végtelen sok, túlsok és céltalan megindúltságai nem centrálisak: elszóródik a figyelme és munkaképessége. (A levelező fiatalemberről.)
A király: Die Last übergebe ich dier, die grosse Last: milyen zagyva céltalan nyűg, teher az egész élet és mindenkinek.
Wedekind: stilizált össze-visszasága, nagyvonalú, túlzott semmiség: így indultam, szebb.
Takaritónő: elég szerencsétlen az ember, hagyjon békét a fiatal úr – kis kölykök lesznek belőle – mit akar? – Ne kínozzon, eleget szenvedek úgyis. (Féktelenül vágyódott.) – Neki a szex vágy szenvedést jelentett.
Megszakítás: notesz Drezda – Berlin – Krűgen és háború.
1914, júl. 2.
1914, július 3 – a dráma bef. után
Hangos kiáltás: kihallik az utcára.
Halvány, áttetsző arcú lány, tökéletes termet, – szürke-szőke haj, hajlékony járás, könnyű, egyszerű, tökéletes battiszt ruhában. (R.)
Ignotus a darabomról: roppant érdekes – nem nagystílű még: nem színpadszerű annyira, mint gondoltam – (túldícsértem neki, – roppant ügyetlenűl, zavartan és félszegen viselkedtem, nem tiszteletteljesen eléggé és köszönettel) – még nem oly nagyvonalú, mint a mesterek művei, még nem nagyarányú.
A folytonos türelem megőszít. (R.)
Éjszakai temetés kompon, viharban.
Pista: az előkelőség és pompa iránt mennyire fogékony: a jó fogalma ismeretlen neki. Elbeszélése: 1) luxus vonat 2) Monte Karlo 3) Genuai Hotelben kislányával vacsorázó úr. 4) Múzeumok szépsége – nem érti megjegyzésemet, h. a derék emberen a fölület piszka mögött erős áramot érzek: emberséget. (O: nem nyavalyatörőse a szépségnek.) (R.)
Lámpafény magos fák fölött.
Emberek, akikben végletek vannak: egyikben az emésztés csúnyasága az elementum, másikban a szépsége. (R.)
Mai világ a mechanikai haladásé, mert nincs célja a világnak, nincs mélysége és filozófiája: a konkrét, tervtelen, céltalan előre törésnek él pl. automobil-versenyeknek: részlet-haladásnak, mely nem torkollik semmibe. (R.)
Az apák rendesen azt tartják a fiaikról, h. azok önállótlanok, tutyi-mutyik. (R.)
So eine Mutter giebt mich zu Mittel Europa: mert ő azt utazta be.
Asszony, intelligensebb szüleinél s mégis a házasságban buta szülői pártjára áll, igazat ad, visszahúz. (R.)
Mffy: apám már mérges, tehát jobban van.
Világos energiává sűrűsödik a sok meggondolás. (R.)
O.: darabról: nem tartozik a legnagyobb dolgok közé, de nagy.
O.: undorítónak találja, h. 640 koronával még 20 K-t kérek a Nyugattól: valóban kicsinyes és zsugori dolog.
Szerelmi birkózás.
O.: ez a tea szappan ízű (nem volt ezüst a kanál) – de még citrom sincs benne.
Az álom szétdúlja a tegnapi asszociációkat.
P-nak soha többé nem segíteni: elvei alapjára állva.
Az emberekben van az Isten részecskéje: az egoizmus. S ha ez nem elégséges az életkűzdelemre: kivetítik az egoizmusukat és kívűlről várnak egy egoista segítséget: így formálják meg az Istent. (Dr.)
Felszívja a szelet – a szél fodraiból lihegve lakmározik – a szél behúnyt szempilláit hűsíti egy-egy áram. (R.)
Az embert a feledékenysége teszi boldoggá, nem a megismerés, az, h. el tudja felejteni megismerését. (R.)
Ha mások nagy előmeneteleiről hallok, mindig azt kérdezem: honnan származom!
Jóság: talán anyát kellett volna elküldeni először, bár ő még mindig erősebb mint én.
Anya: hidegebben búcsúzott, mint máskor: nem volt meghatott, sem aggódó igazán: úgy látszik, intenziv energiája ellen való folytonos támadás és ellenkezés hidegebbé tette, a folytonos obstrukció.
Erővel is sírt: dass ich das erlebt gab’ – die Reise gefällt mir nicht: rossz omen.
Minden áron ki akart kísérni kocsin: rosszúl öltözve, nem akarom: hideg volt, rosszúl eshetett néki, szegénynek.
Fegyencekkel utazni.
Az állam csattokkal, szuronyokkal, borzasztó szerszámokkal felfegyverzi szolgáit (csendőrök).
Lámpás a mellén.
Misi illetlen volt anyámmal, mert én is túl legeren diskuráltam vele […..] – kloz. papír – per maga – bolondozott, sértő.
P. kikísértette magát a pályaudvarhoz és kívánta, h. vele menjen az ember, ő a fülét se mozgatta.
Mílyen jó az uraknak: sok a szolga, az inséges és kevés az úr.
Merev, rideg Pest.
Samilla Love Jameson 7 Maple St. USA Logansport Ludiana.
Furcsa 5ször búcsúzó német házaspár: Ein braver Mensch der Herr Hesch – Sie waren so brav mit uns – a butaság és derékség teteje. (R.)
Du hast viel gevőgelt – O nein – von wo nehmen Sie das – Ich sehe es an deiner Brust – diskurzus.
Oly biztosan jár felhőkön, mint a földön!
Csudálatos, hatalmas Németföld! – Az egész útvonalon a legnagyobb természeti szépség, legnagyobb tisztaság, kultúra – emberi kéz nyoma mindenütt, az egész útvonal mentén. Ipar, tisztaság, rend, aszfalt, munka! Borzasztóan fájt a szivem. – Még Csehország a gazdag is elmarad. – Csudálatos szép város a hegy oldalán, a folyó mentén Csehországban gyárakkal, templommal magasan a hegyen. – A szív kedélyességgé folyt szét a felületen. (Aussig)
Forró szájú lányok.
Minél hatalmasabb valaki, annál nehezebb türelmesnek lenni. (oroszlán Drezda) (R.)
Gyönyörű látvány: két fehérruhás pirossapkás és egy vöröskabátos csúcsos lógó sapkás kislány biciklin.
A komoly Németország: folyton Wagnert játszik a népzenekar.
És itt Reiner – óriási szerencse.
A fiatalság nagy dícsérete Reinerről.
A lányok még iskolában odaadják magukat diákoknak.
Vegetáriánus: feltűnően nyugodtak, apostoli szentségűek (szándékosság nélkül) – értenek az orvostudományhoz – egy család melynek tagjai mind vegetáriánusokhoz mennek férjhez. (R.)
Tökéletesen nyugodt harmonia, Rafael mozdulat, szín, arc, nemesség.
Németország: egy nyesett kert az egész.
Ami távoli, annak nő a varázsa: Lahmann Drezdában nem oly nevezetes, mint Pesten.
Magamnak élek, akár magyar vagyok, v. német, mindegy.
Schon lange habe ich Sie nicht gesehen: megszólítása egy ismeretlen kislánynak Drezdában (meghatón felelt: noch nie im Leben konnten Sie mich sehen).
E.: a szobalány milyen kitűnő leány volt: volt egy barátja.
Mffy: önfertőztem, az jó: mért nem te is, tedd meg: a kétségbeesés helyeslése, próbálja helyeselni azt, ami kétségbeejti.
Olyan országban, ahol ipar kereskedelem van, nem esik rosszúl azt mondani, h. fizessenek meg, én szellemi ember vagyok, fizessenek meg: M.országon miből fizessenek, mikor nem lehet értéke, mikor túltengés van szellemekben, nem lévén ipar, semmi: itt reménytelen.
Gyors élet, gyors kielégülés van Berlinben, semmi mélység, semmi ihletettség, a nők amint esznek, úgy szeretnek, gyorsan, egyszerűen, teketória nélkül: higiénikus emberi szükséglet.
Viszont, a német, mint a virág tiszta: magába zárva végzi anyagcseréjét, nem piszkosan, szemetelve, mint a magyar.
Pesten nincs kedvem mozogni, mert az életem eredménytelensége nehézzé tesz: szerelem, pénz. Itt a fáradtságot nem érzem.
Átlagos testi és lelki jólétre való törekvés – hajsza a fölületes élvezetek után – milyen lehet ebben a fölületes Babilonban egy temetés, micsoda furcsa felületes krajcárkodó jómód ez.
Gyors pénzük van, amit keresnek, rögtön felemésztik – 10 pfenninges élet – kedves kis feleségem van (Bródy B.): hogy tud így élni!
Nagy a tisztaság, csinosság de nagy a szegénység is: olcsó és rossz minden, a leánykák tiszták, de rossz olcsó csinos szövetekben, kalapokban járnak s ilyen a szerelem is gyors, olcsó, pillanatnyi – nyelvük, beszédük hangzása a franciához hasonlít.
Ebben az óriás városban futkosni, ahol nincs gyalogjárás, szegénynek lenni itt, kenyér után futni: ez szörnyű lehet.
Nincs gang, lépcsőházi bejárás mindenütt, szabadon lehet vinni, hozni lányt, nem látja, nem kérdi senki – azért jobb élet! Szabadabb, technikai tökéletességű.
A nagy gazdasági válság és nyomor amiről a tiszt házaspár mesélt.
Wagner: kéjenc és mélyen vallásos egyszerre.
Gyönyörű volt a Tanh. előadás kár a 3dik felvonásért, sok olyat élveztem, amit fölülről nem lehet: Wolfram von Eschenbach – beginnt!
Krisztus fej: a sok álmatlan éjszakától nagy, fáradt, gondolkodó, figyelmes szemek.
Szüzesség, ez annyi, mint nem a valóságnak, hanem ideálnak élni, pl. a szeretetnek, jóságnak, szerelemnek, hitnek, melyek nincsenek. (R.)
Siegfried: valóban az ifjúnak valaki dalol, rózsás ének hangzik a fiatalkorban, szép hívó hang. (R.)
Siegfried gyászinduló: való: előbb valami tompa döbbenet fog el, kopog s csak aztán markol belé, hasít a fájdalom az emberbe.
A hűtelen férfi: Nézd Siegfriednek valaki a feledés italát adta: ezt isten adja, hűtelenek vagyunk, megfeledkezünk arról is, akit a legjobban szeretünk. (R.)
Berlinben a nők fehérek, nem színesek – a mellek, melyek nemi szervek, egészen szabadon láthatók.
Semmi örömöm, teljesen örömtelen élet.
Aki folyton saját magával foglalkozik mint én, annak mindent lehet magából kifejlesztenie (írás!), addig figyeli saját hangjait, csak a formát ellesni, lehetőségeit kell mástól.
Életem egész magányát!
Magános, húzós német dal éjjel.
Bahrt olvastam és sírtam: a Donauwalzer jutott eszembe.
Értem már egész idegbajom: mindent meg akarok jegyezni örökre az egészet: olvasmányaimat, a képeket, gondolataimat, nem bízom az idegek, érzésének fejlődésében.
A szépség rabja nem mer élni, fél, h. romlik a szépsége.
Luxus van itt 00-ban márványból, a legszebb helység.
Belenyugszom, abba, h. a nagy világ porszeme vagyok és dolgozom. (R.)
A közönséges ember mindig könnyen felveszi a helység szokásait, ahol él. (R.)
Legszebb volt a szabad csónak – kirándulás Héceyvel, főzéssel a kis szigeten.
A tenger komoly.
Tiziannak nem szenteltem elég figyelmet.
Nem láttam a berlini népmulatságokat, eispalastot, Schieber-táncot.
A nagy víz sose piszkos.
Wannsee: szép üde rózsák mély zöld parton.
Millió sás között egy letörik – mi az! Belenyugodni és dolgozni.
Okos embernek nincsenek tiszta érzései és élvezetei: mindig megzavar valami keserű mellékíz, az érzés sokféle. (R.)
Nedves fedélzeten a hajón egyedül.
Fehér lovacska áll a folyó közepén a kompon, csinos fekete kocsival. (R.) – Fiorenzo di Lorenzo.
Vizi embernek, tritonnak lenni, halat enni, kifektetni a hasat a vízből a napra, nimfát szeretni, hajók után úszni, fenyegetve: jobb-e a mi életünk? (R.)
Anyja előtt szemez velem a kislány: az természetes, h. férfit akar, anyja előtt is – anyja megértően mosolyog.
Udvariasság, megillető bánásmód a legyőzött tábornokkal (Benedek): Excellenz, katonai tisztelgés.
Ich will mit dir leben: rühre mich an! (R.)
Pávák szigete.
Múzeum: az ember sosem szűnt meg mesterit alkotni, évszázadokon át! (R.)
Kisütött a nap, mikor ránéztem Tintoretto munkájára.
Kést a kezedbe, hogy védekezhess a sírban megrontóid ellen, hosszú tűt (mumia, Berlin). (R.)
A művész neve: Boticelli.
Márvány lap kell az ágyam mellé és az íróasztal mellé (fehér), arra jól lehet írni – v. tábla ceruzával; szerezni!
A berlini lányok egész mélyen hordják a midert, alsó partie nem gusztusos.
Hű ember vagyok: fájdalom, h. Drezdát el kellett hagyni, még a fecsegő öreg berlini múzeumi-őrt, akit sose fogok többé látni, még azt is sajnálom.
Milyen ember vagyok – nincs tisztázva: a magány kell-e nekem, vagy az emberek? (R.)
Én a gondolatnak élek, vannak akik a múltnak (történet) s vannak akik a jelennek (munka) én a gondolat beteges kultuszának élek. (R.)
Az emberi munka tömege! A művészet! Hát még, amit elnyelt a tenger! (R.)
Minden a közösülés? Még Baug-nak [?] és fínom anyjának is?
Mióta aktokat láttam, oly sokat szeretek meztelen lenni.
Mert az érzékiséggel nem volt szerencsém, nem bírom el az igazat, azt, h. az érzékiség minden: az ily írót nem szeretem. Minden az ösztön: és nekem semmi szerencsém az ösztönnel, még a nyomorúlt P-nek is több van és ez emeli az öntudatát. Nőim? Átkos élet!
A gondolatok sora halottas menethez hasonló s a vágyódást megtöri a fáradtság. (Baug)
Markáns színeket csakis az egyedüllét adhat: séta E-vel a Gellért hegyen a gyönyörű mély várral (ijesztő).
A király két törvényes felesége.
A szerelem sok bajjal jár: de nélküle nem élet az élet – mit védek, a semmit? Mit féltem az életemet, amely semmi, örömtelen? (R.)
A méh megérzi, hol a méz, a szerelem anyaga megvan némely emberben – bennem nincs. Száraz vagyok, fonnyadt, nem vonzó: riasztásra neveltek, ál-módon, nem vonzásra.
Utas: fekete szakáll, sárga ing, szürke keztyű.
Eltűnt Stralsund fehér függönyeivel.
A fák, mögötte a tenger.
A távoli város ködös, fehér ezüst koloritja a tengeren, áttetsző tornyok.
Kék tenger az égig.
Fahren – Jubeln! (R.)
M.ország a főuraké, N.ország a polgároké, a vasút gyors, olcsó, csak gyors van.
Utazás: vadász ruha, esőköpeny, hátizsák ezentúl.
Szélmalmos táj, fekete tehenek, felejthetetlen átkelés. (R.)
Andersen Nekső: Pelle der Eroberen.
A halottak istennek különös teremtményei.
Már rég nem történt, hogy ílyen egyöntetű (egykedvű) kedély állapotban lettem volna, mint most. (Sassnitz)
Való: egy zárt, kész egyénbe beleélni magunkat fájdalmas: az ő hullámzása ritmusához hozzá ritmizálódni. (R.)
Gyönyörű magas termetű nő este, alakja.
Hogy élnék Bünzben előkelőn, viszonynyal, szerelemmel, nyúgodtan – borzasztó szexualitás.
Lovas a dombon, a leáldozó nap közepén, vagy repülő galamb.
Kislány: oly szépek a férfiak a fürdőben.
Én annyit szenvedtem 20 korona miatt, mint egy kereskedő egy vagyonért: micsoda élet ez!
Kis parasztlány: szereti ha becézik. (Katókának nevezi magát.)
Chauderwelsch ember: Tiepolo és Andrássy, összevissza adatokat (Eisler) és örök gyermekes erudicionalista: odamegy a zenészekhez, mert a nürnbergit játszák.
Auranngler[?]: megint sikerűlt roppant sokat panaszkodni.
Búbánatba göngyölgette. (R.)
Asszony, aki egyetlen fiával él, útálja a nemiséget, ostobaságnak tartja, a fiát le akarja szoktatni, féltékeny, félti a lányok csábításától, azt akarja h. „komoly” legyen – örökké együtt, összezárva egy komoly sötét asszonnyal, aki pesszimista, folyton együtt négy fal között őrlik egymást. (R.)
Rubens nyugodt, nyugodtan élvezi a szépséget, a női testet, mert kielégűlt.
Egyedül kell lennem vagy társaságban?
Tolstoj túlvan a szexualitáson és problémáján. Kielégűlt emberek mély emberi problémája foglalkoztatja.
Mosolygó férfi a vízben a szeretőjével – mindig mosolygó, ha mások kerűlgetik a nőt.
Házastársak mindig többesszámban beszélnek: ettől oly szomjasak leszünk.
Valami a fürdőről (? novella?): meztelenségek; mint a cápák űzik a nőket a férfiak; kezdetben állt kétségbeesve: ez minden öröme, a nő, mert mihelyt összeért vele, vídám lett, pajzán. (R.)
Mire való a vihar?
Nagy női szexualitás.
Zene a víz felett.
Gyönyörű meztelenségek: nő melle és borzasztó karcsú dereka, magasan a trikó és még azon is dekolltázsok, vágás mindenütt – meztelen hát a magasban, rásüt a nap, – uő, aki felállt a deszkára és előrehajolt: az egész hát izomzata pontosan. (R.)
Szegény kis kóbor, furcsa berlini táncosnő. (R.)
A teli pohárba egy rózsalevelet – a vízfelület gömbölyű.
Egyforma közérzés: ha nyugszik az ember, vagy hajszolja magát: a különbség az, h. most pihen és rosszúl érzi magát, az előbb meg szaladt, ez változik csak. (R.)
Túlságosan jóhiszeműen, őszinte könnyelműséggel Eislerékkel szemben.
Karcsú termetek a fürdőben, gyönyörű formás egyenességek.
Intenzíven és céltudatosan nőt!
E. modern egoizmusa úgy tűnt nekem, mint az egyetlen lehető bölcseség, pedig ezen túl lehet emelkedni, mert csak a mostani korszak ilyen: nem jogosúlt, nem minden. (R.)
A népi festő valóban zárt formát vett a végtelenből: komponált színeket, szándékosan illesztett össze, ízlés szerint, tudatosan, nem utánozta a természetet; a mai a végtelent imitálja és bizonytalan, formátlan végtelent ad. (R.)
Nincs megható jóság a darabomban, egy fényes alak, egy próféta, egy jelentkező, megható szeretet kellett volna.
Dráma-théma: a feleség fínom esztéta, ki a szépség gyengeségében törékeny – bizonytalan, sáppítozó erkölcstelen, talajtalan. Hallgatag a férje sose mond ellent, a nagy jelenetben azonban mint a próféta a jóság fényével nemesen, mint az igazság. (Dr.)
Tolstojnál: a nő fecsegő, alsórendűség, csak a férfi erős.
A tenger Abbáziában mélyen zöld és viharos.
Gyerek 7 éves, aki a padlás ablakból nézi anyja és nővére fürdését.
Ismeri a halait az öreg gazda – épp úgy beszél, mint Tolstoj emberei: osszuk el egymás közt csalástokat.
Nőies diskurzus a nő ablaka alatt, aki keményen kiszólt: gyermekes kérdezősködések, naiv odaadás – romantikus hajlamok.
Nagy plage: óriás hosszú és széles strand északi fürdőn, azt jó volna látni, legalább egyet: Swinemünde, Heringsdorf v. holland fürdőt.
Fenség és eszmei állandó magaslat, tiszta magasrendű gondolatok, az eszme fensége és állandó mélysége Keatsnél folytonos fenséges elmélkedés. (Keats, D. G. Rosetti és Swinburne.) Olvasni többet, roppant keveset ismerek.
Nő széles mellel, keskeny derékkal, széles medencével, folyton mosolygó szőke fejjel, egészséges fogakkal.
Sötét világosság a tenger mellett.
Sie sehen so schüchtern aus (kasszírnő).
Csöpögő erdő.
A szél ereje nem volt mély, nem szakította fel a tengert.
Messzelátót hozat a gazda, úgy néz le – ki az? (Bringes mir myn Glass her.) (R.)
Fenn kell hordani a fejet, gazda.
Viselkedésem az utóbbi időben hangos, finomtalan.
Hideg impresszió. (Novella)
Magány, az erdő susog – a tenger zúg messzi.
A nőről való megjegyzés, mely beletúrkál lényébe és legintimebb titkaiba; finom érzés Eislertől, h. rosszúl esett neki.
Bródy Bandi élete a helyes? – a kérdés egyértelmű azzal, h. a gazdag ember élete a helyes: munka nélkül?
Leány, aki szépsége tudatában felülkerekedik az anyján, uralkodik, röviden diskurál vele, az órájára néz, várja az udvarlókat. (R.)
Mért nem a nagy író és ember típusa Dr. Eisler? – Mi hiányzik? Erő?
Fürdőben: boldog lett, mikor fogdoshatott ő is.
Folytonos nemi lény benyomását tehetem kidagadt szemekkel, vagy szentimentális szerelemvágyóét.
Úgy viszik a parasztot háborúba, mint az állatot a vágóhídra.
A cigánnyal vagyok egy soron, zsidó, én.
Érdeke az államnak a jó családi élet.
Nevetséges most az elegánsan öltözött nő.
Ignotus a darabomról: nem olvas ilyen jó drámát – a férfi alak nagyszerű – felkiált: mílyen nagyszerű a F. M. drámája.
O.: szégyen itt maradni.
Korzó: a nők kapaszkodnak az itt maradt fiúkba.
Misi: este találkozzunk: főuri társaságban van.
Vágó: magamat vigasztalom, mikor szidom a nazarenust és a Törvényre hivatkozom.
Szerelmi melancholiás leány és fiú mindkettő öngyilkos akar lenni.
Fiatal főhercegnő kacagva köszön.
Csirkével barátkozik a takarítónőnk.
Kutyának mondtam: menj haza: és megértette, hazament.
Nazarenus, akit halálra vittek: ment szeliden, szapora léptekkel, egy suszterinas utána – mint Krisztus, olyan volt. (R.)
Vágó: nem tartatja ki magát, Szokratesz is ment háborúba, aki az ország törvényeibe tartozik, az vesse alá magát.
Kiáltás a vonat után, lélekből fakadó: szervusztok gyerekek!
Vígjáték kell majd az embereknek, mert reakcióképen nevetőgörcsük lesz.
Egy rablás sem történt.
Lelki komédia (Mffy): nagyot mond, h. beáll katonának és előttünk végigjátsza a komédiát, maga is belovallja magát: beáll. Pedig csak komédiázott, a lélek üres volt s neki esze ágában se volt tenni, nagy hangja után ment. (R.)
Háború békében: azok a nagy érdekek, amik háborúban kiviláglanak, megvannak a békében is, nép és osztályérdekek s ez a súly a költészetben nagy jelentőségű, nálam nincs meg. (R.)
Pista problémája: neki nem kell ember, ő nem ragaszkodott sose hozzám, ő egyedül akar lenni, neki nem szüksége az ember, csak ha bajban van, háborúba megy, csakhogy a szerencsétlen elfelejti, h. az élet teli van súlyos megpróbáltatásokkal, mikor kell az ember, csupa veszély az élet.
A király bocsánatot kért népétől a háborúért.
Lifre: jókedvűek vagyunk – kikaptunk, lelkesedés van.
P-nek rosszul megy.
Utas, akinek 10 ½ és 11 éves kislánya már menstruál.
Utas: a szerelem fény az ész felett, csábít a sötétben, hogy alatta van az észszerűség.
A férfi eszköz: cél, a termékenység. – Feleségét megcsalja – apja a legkitűnőbb hebriológus – a zsidók megtörik a kenyeret – akiket az apja áldott meg, zsidók, legjobb barátai.
Zsidó penzióban nevelkedett, megtartotta a szombatot – ő nagyrabecsüli az embert előre: ezt megtanulta náluk – mind üvöltöttek, mikor későn jött szombaton – ha az ember bizalmatlan: büntesd meg őt – a zsidó jó ember, de jobban tud rászedni, mint más. (R.)
Az ész az alapja mindig – elvenni a nő szemérmét és magára venni az ódiumot – egy hangon mesélt fascináló mese, aztán megváltoztatja hangját, vége a mesének.
A szinész rossz szerelmes, érzi, h. hangja komédiás-nevetséges német udvariasság, mint a szirup, mosolygós negéd – kis nyulak – egy zenész, aki a német irodalmat ismeri.
Városok!: végtelen sok város mindenfelé.
Eisler: mindent konstatál, kitapasztal, olyan, mint én voltam gyerekkoromban, megmondja a véleményét és tovább áll, folyton beszél, okoskodik, tud: ennek a rűgeni résznek nagy jövője van: ő már tudja. (R.)
Egyszerre világosság a sötétben, mintha tejet öntöttek volna le az ablakból a ködbe. (R.)
Lapdázott az izmaival a nőnek. (R.)
Wagner Siegfried: kedves kolléga Reiner.
Lustának a hétfő.
Gyenge nőies, gyengeségeimet kimutató.
Utas: azt adja, ami hiányzik, mély pillanatokkal, terrenumot keres, h. akklimatizálódjék a társasághoz – elveszi az eszméletét és fényt vet rá, elveszi a lelkét és rásugározza a magáét – fascinálni akar – a dombon űl egy nő: miről gondolkodott? – jóság: izgalmat okoz, mert megtámadja érzésében, aztán kibékíti: evvel bodoggá teszi, mert az illető unatkozott volna – 10 percig egy théma és a boldog nyugalom is unalmas: más thémába kezd – ő súlytalanítja magát. (R.)
Érdekes nő: határozott mozdulatú: majd eltalálok oda magam is schlafen gehen!
Bólogat, mint egy öreg hársfa.
Abbáziában úgyanilyen nőtlen savanyúság.
Históriai pillanat: a háború kitört és a császár Svédországból erre jött a flottával – hazafias hangulat, mintha hazámban lettem volna, kürttel vallásos ének.
Könnyű fajsúlyú nők a németek.
Úgy tett, mint aki ladikján a tengeren elalszik és rábízza magát. (R.)
Szégyellősen nevet a férj: kapsz másik karkötőt.
A németekben nincs boszuság, hogy mozgósítaniok kell, lelkesek.
Abba kell hagyni a hazudozást és hamis hozzáértést!
Határozott nő itt hagyta holmiját: vesszen! és hazautazott.
Feje felett lelógó lombok feketesége, oldalt a hold ragyogó világossága. (R.)
Emlék: kis greifswaldi elárúsító lánnyal a mólón, annak hátrahanyatló feje, húnyt szemei, naiv félénksége, nagy kinyílt szemei, félig szenvedő, ijedt arca, – szeret egy kissé? néma biccentése – akar még látni? – néma biccentése.
Elkezdi őt enni (szerelmesét).
Halászat: az elementumokhoz közel kell jutnom. (R.)
Osztriga: a nő sokkal jobban habzsol. (R.)
Nőszerzésre nincs szövetség.
Behízelegte magát a községbe (angehauft).
Messzelátót hozat a gazda: úgy néz le, ki érkezett.
Éjjel nem halotta saját lépteit a puha homokban s a ködben nem látta saját testét, azt hitte magáról, h. kísértet, míg végre összeütközött valakival a sötétben. (R.)
Az erdőben emlékmű! Egy vadásznak!
Egy kis csúcson kis vegetáció (önbeporzás).
Az aranykornak mindenütt vége volt, általános hanyatlás kezdődött.
Boszorkányos este: házfödeleket felfordít a szél.
19 éves szerelme 19 évessel!
Némely emlék csak sok év múlva bukkan fel.
Egy tekintélyesebb madár biztos csipogással elrepül a verebek felett. (R.)
A kövek közé eleséget szór.
Furcsa úr az üzletben: „man muss doch reden wenn man etwas will – Ich muss doch den Schirm schbessen so kann ich doch nicht sienen das bekommt man überall um 5 Pf. – schweigen ist Gold”. (R.)
Én a Kossuth nótát énekeltem.
Előnyben lesznek azok, akik katonák voltak.
Blanka: hozzám nyomja arcát csók közben, az arca égni kezdett, a szeme kigyúlt – hiéna vagyok!
A hazudozás szükséglet nálam.
A korlátlan egoizmus és perverz élvezés vége, komolyabb dolgok jöttek, a dívathóbort, az aluminium-névjegy – őrület, mikor az ember már nem tudja mit csináljon finomkodó jólétében. (R.)
Théba jövendölése!
Ha a birkákat nyírják, reszketnek a bárányok.
Nagy vihar előzte meg a háborút.
Megcsókolta a sírt.
A sínekig kísérik férjüket.
Kicsi katonatiszt, aki a feleségére borúl zokogva.
Gyűjtések gyárakban: és Gott helfe ihm! Házbérelengedés.
O.: a legnagyobb titokban mondom: nem kell, nem szabad bevonúlni!
Öreg asszony nyírfaseprűvel keresi szamarát és egy bólogató medvét talál. (R.)
Ingyen utaztam Németországban mint katona: O. mosolyog Fenyő, Elek és joggal – ez parazitizmus. Kálmán mosolyog: dr. úr nem katona? és ingyen utazott? (wie Soldat) – mindig annak képzeltem (blamage!)
Rosszúl viselkedtem, csak magamat féltettem, a háborús hírekkor nem foglalkoztatott, léha voltam, könnyelmű. (Goldberg, Misi, Vágó)
1914, aug. 5.
Vág völgye: hideg elhagyatottság, fenséges árvaság, magány. (R.)
10 pf fizet értem Polgár a berlini villamoson.
Berlin: sírnak, gyűjtenek, havi fizetést adnak, lakbért elenged, bizonyítvány, kislány: sajátjából ad.
Bűnös virág, szokták mondani, lápvirág, lidércfény, sötét örvény stb. nőkre, akik nem egyebek, mint jól ápolt egoizmusuak. Testi és lelki abszolut önzés: ez az örvény a nőben. (R.)
Nagy Lajos: nem érzi, h. amíg mások meghalnak, ő renyhe: ennek a szemrehányását – amint nem fogja ki a lovat és húzza helyette a kocsit – amint nem tehet az ellen, h. gazdagok vannak: most ő a szerencsés.
O.: kijelenti, h. szocialista, az embernek túlnagy az étvágya: Tolstojjal tart.
Érdekes, h. háborús időkben nincs vad duhajság, gyilkolás, ölés – biztosabb az ember élete. Úgy látszik, békében ki-kitör az ember ősi vadsága, mely háborús hírekkel jóllakik most.
A szervezet nem képes tudomásúl venni a legszörnyűbb dolgokat, nem tud rá reagálni: csak úgy reagál, mint valami középszerű szörnyűségre. (R.)
Nem tudtam még nőt szerezni a zsibajban sem: nincs társaság, amelyhez tartoznék.
A trónörökös erélytelenűl jó: túlsok kézfogás.
Ügyvéd: meg akarja próbálni, h. mit kell az embernek szenvedni az életért, mit tartottak már ki az emberek és nem altatja el magát az operációnál: kaparják a csontját s ő a rettenetes szenvedést nem tudja kitartani: öljék meg!
Furcsa dolog: roppant szigorú kapitány, aki a kötelességet mindenek előtt teljesíti, kegyetlenül büntet, igen jó, gyengéd, lágy a beteg legénnyel, igen szereti és sajnálja embereit: mi ez? Hogyan kell ezt elrendezni?
1914, aug. 4dikén kijelentettem, h. gyanús nekem a szerbiai csönd és h. M-Ausztria még nem üzent hadat Oroszországnak – úgy látszik vesztve érzi a német ügyet és paktál Oroszországgal: magára hagyja Németországot, Szerbiát és területi kárpótlást kap. Ausztria mindig így dolgozott.
Olaszorsz. nem mozdulhat, mert a francia flotta a földközi tengeren van.
Tisza elhamarkodott butaságát eddig a magyarok ellen jó fegyvernek használták, most megkapta Ausztria a büntetést: az ő ügyét hamarkodta el: beleártotta magát: az ő ügyét rontotta el, mint 1ső minisztersége alatt a magyar választásokkal.
Az emberek nem vettek társaságukba – hatóságoktól […..] ember voltam, dölyf miatt szenvedő: semmi jó számomra a társadalomból nem érkezett.
Mennyi ember és város Ázsiában!
Eine Wöchnerin.
O. fájlalja a kultúra romlását.
Ha folyton űlnöm kellene, megőrűlnék.
Anya fecsegő elbeszélő: megint bementem a szobába becsuktam az ajtót láttam: fiatal ember (mindent kétszer). (R.)
(R.) Lány: áltemperamentum: nem mer csendes, finom, szerény maradni, fél, h. jelentéktelen marad, nem veszik észre, feltűnésre hajtja erős nemisége. (Koródy Ági barátnője)
Állati mélabú: két állat együtt: visszafojtott zokogással, aztán enyhűlve néz részeg ura után (könyes véres szemmel) – ugy-e megsajnál engem?
Ledobtak az udvarról, a fiam katona, az uram ver, beteg, gyönge asszony vagyok (mint egy vérző állat) – adományom után zokogni kezd.
Mffy rólam: vajon és körtén hízott farizeus.
Menekülők: nem enni, hanem élni akarunk.
A németek nagy előzékenysége a külföldiekkel.
A nők alfele, mint egy arc világít.
Ügyvéd, orvos, lelkész, mind jobban használható, mint én.
Kéjelgő zsidó önző semlegessége a háborúban, részvétlensége.
Lőwy képezdei tanár felesége: szobalánynak, súrolni, 2kor segélyt kér, mert éhen hal.
Szemethy fia elsőrangú vívó.
Nincs társaság, melyhez tartozom, ahol talajom volna élni: 26 éves vagyok és még nem tudtam gyökeret verni sehol.
Szagtalan és illatos H. Lilli.
A szláv hercegnők híres szalónja.
Kossuth Tivadarnak milyen érzése lehet, ha hallja, mennyire megváltoztak az idők 40 év alatt: apja himnuszát most lelkesen ellenfelének énekli a nép; minden felejtve van: Ferenc József azt izente.
Misi Reinertől váltó aláírást kért.
Ügyvéd kisasszonya, úri lány, aki megvetően néz a díványra, mikor szó van róla. Az ügyvéd fehérneműjét rendbe rakja, nyakkendőit, botjára is vigyáz: így fogja megfogni. Az ügyvéd a tolvaj háziszolgára cseppet sem haragszik, tovább tartja.
Uram, már reszketek az éhségtől (öreg rendes ruhájú félkezű ember) – isten hosszabbítsa meg az életét – élelmiszer üzletbe megy rögtön.
Emlékezés öreg házalóra, aki bátran újat kezdett öreg korában: kereskedő volt.
Egymástól távol álló mellek szépsége.
Az előkelő emberek (T. W.) a kellemes testi és lelki impressziók irányában haladnak mindig: óvakodnak minden „fájdalomtól” ahogy ők a kellemetlent nevezik. Holott: az ember az edzésre, lemondásra, fegyelmezésre, ellenállásra tehát tevékenységre született. (R.)
Az utca-lányok jószívűek, szokták mondani: csak könnyelműek – szerezze nehezen a kenyerét és úgy adjon, ez a jószívűség. (R.)
Zsidóság: végtelen türelem (öreg zsidó: háború van, majd elmúlik: addig keveset eszünk). (R.)
Összetörve sok család és családi érzés magas falak közé – semmi sem szabad a városban. (R.)
Az ember melegségre szorúlt: családra: katonák cimborasága, meleg barátsága pótló. (R.)
Indulatos ember vagyok, nincs bennem nyugalom, fínom nyugodtság, minden hónapban valami: tányértörés, párbaj, verekedés, stb. (R.)
Még híénának is rossz vagyok!
Az öngyilkos kezei idegen kezek: a magam okozta seb nem fáj annyira: az ember fél a másik embertől (inkább magunk büntessük magunkat, mint más: O.) (R.)
Mióta nem járok művészek közé, kiestem az előkelők kegyeiből: Molnár, Babits stb.
Nem tudott összes izmának és idegének ura lenni a pillanatokban: így az arca méltóságos, a testtartása hanyag volt. (R.)
Stralsundban születni, nem ösmerni mást, mint ezt a kis város, – vagy oda kerűlni és ott élni és megösmerkedni a kis város életével, kedves kis bécsi üzleteivel szokásaival: ez is lehet szülőföld. (R.)
A természetem a valódi lustálkodás, semmittevés, mert ha hagyom magam: ez esik legjobban – egy másik természet bennem az anyámé mely munkára hajt. (R.)
Pista befolyása rám: hogy amit csináltam vékony és modoros, nem komoly és nem maradandó.
Ma éjjel minden mosolyog körülöttem.
Nem jelentékeny az ember a világon. (Háború.)
Elvesszük a lelket a fehérjéért és lélek lesz belőle.
Ugyanő nem tudta néha, hogyan reagáljon: legyen ideges, elnéző, kedves v. fölényes (pl. ha a mellette levő padon egy rossz gyerek bőgött a parkban) – hideg, mint az angolok – s mindezt egy pillanat alatt fontolóra vevén, végül va banque a legügyetlenebb volt, vagy mindennek a keveréke v. közönséges, mert indulatos s türelmetlen. (R.)
A parádé: fölösleges erő.
Esti köd: aki este nem jól lát, nézzen gyorsan szitán át.
Meglepő volt, mikor a korzón az a hullám ért hozzám, melyet én lódítottam meg: a Szemethy fia elesett és az óráját(!) visszakűldték.
Annyira hozzászoktunk a jogrendhez, a pontos élethez hogy ezek a vad állapotok, bizonytalanság, érthetetlenek nekünk.
Fried Mórné: csak mindig elégítse ki magát.
Ha anyám csak velem van a szobában, már nem vagyok egyedül (ez nagy érték) – amint nem voltam az nap egyedül a fürdőn, mikor a német nő leintett nekem a szárítóból és én is melegen, bizalmasan visszaintettem. (R.)
Bebizonyítottam a drámával, h. ha van kenyerem és lakásom tudok dolgozni.
Die heilige Handlung: esküvő.
A hegyek betömik a folyókat (vihar).
Bosnyák katonák, szegények, lelkesedni akarnak és a közönség hideg, nem vesz tudomást.
A kanonierek kürtje: lázító.
Az elfogott királyt: nemzeti himnusszal és dísszázaddal kell fogadni.
Folyton óriási energia kell, mert pl. egy beteg gyereknél az ember bágyadt állapotban van, tenni képtelen, álmos.
Vágó: Amerika, Anglia, Berlin, katonaság: akció folyton és munka.
Egy rongyos öreg asszony űl a lépcsőn és maradékot eszik. – Egy másik lépcsőn nagy kalapos öreg csavargó ujságot olvas.
Joshiva gránát: keresztet vetettek az oroszok, ha a fejük felett elrepűlt s ahol lecsapott toronymagas port kavart: ordítás, káromkodás! – Egy jelenet: a fiatal, kapaszkodó tiszt leírása.
A fiú kezdte korholni anyját, h. az nem végzi a dolgát. (R.)
A vad, zordon természet (Island).
Jegesmedvék az uszó jéghegyen.
Úri asszony: nevet: az üzletre ráfizettem (susogva) – igen kedves, úri nő, finom tapintatos egy trafikban.
B. M.: ő tolta magát izgatottan közel hozzám.
Itt űlök nyugodtan, azalatt messze az erő óriási munkát végez, küzködik és megvág engem és vagyonomat.
Fogház: kontra-társadalom.
Láttak utcanővel beszélg. Dr. Reinitz megnevez, nevemen szólít.
Vasgyűrű az egész világon az entente (Japán).
Ezüst kalapácscsal a halott pápa homlokára üt a kamarás. Az isten részvétteljes szive fátyollal akarta bevonni a haldokló pápa szemeit. (háború).
A népek nem egyesűlhetnek, mert a természet rendelése, h. az ember se nyelvi se érdek-szempontokból ne tudjon nagy területen összetartani, hogy a nagy birodalmak széthulljanak. – Az ember békés életre törekszik, de a békét elérnie nem szabad, mert tönkremegy – küzdenie kell folyton.
Szolid öltözetű és termetű nők: elképzelni őket nehéz paráznán.
Két pár: Adorján A. Nagy E-nének magyaráz igen élénken és N. E. Adorjánnénak.
Megint túlhevesen kedveskedő Mffy-val: nem volt meg a nyugodt visszautasító modorom, ami azelőtt. – Fizetnem kellett nála a szegényes estéért. Nagy immel-ámmal fogott bele.
A futó franciák jegygyűrűjökre mutatva kértek kegyelmet.
Trombita: imára az elsűlyedt gőzös miatt: az egész város térdre borúlt és fél óráig csendbe és ájtatos imába merűlt.
Regény: az alakokat úgy, amint egymásnak változva látszanak (most ilyennek tűnt, majd amolyannak). (R.)
Jó magyarsága, kemény kiejtése gimn. lányoknak: egy árva […..] – édes! (megszólítás) – Babi (megszólítás) – egy ilyen nagy hölgy (grande dame).
Fiatal pár bedobja jegygyűrűit a jótékonysági urnába (jegyzetek, nevek belevésve).
Jótékonyság haszonnal: a Therápiát, mely tönkremenőben volt, kibérelte egy gazdag úr sebesűltek részére.
Der Krieg ist ein gutes Geschäft, nur bleibt man nicht lebendich dabei.
Napfogyatkozás! – láttam egyszer.
Kaffka férjhez ment egy gyerekhez!
Megint könnyen megígérem a segítségemet – mely nem lehetséges – embereknek.
Mártonffy hazajön este a munkából és a saját helyét keresi, egoizmusát kielégítendő: vannak, akik hazajönnek és még van idejük a mások számára – a másoké nem magát mulattatja, nem nyűgös, hanem kedves, friss, szolgálatkész.
A francia proklamáció egy ravasz ügyvédé, nem majesztétikus, a többi igen.
Az aristokráciának nincs igazabb foglalkozása, mint a háború: békében pállik: most megy malmát megvédeni.
Doktorkisasszony utasítása, hogyan csinálják a kórházban vacsorára a tojást: igen a szájába illő dolog: szinte eltűnt a tudós.
Péter király nővére Ausztriában egy kis ember felesége.
Háború: felirat egy budiban: Tekintettel a háborús időkre, nők kizárólag csak hátulról lesznek m…….a nagy Altmann f…. által. Kiváló tisztelettel.
O-nál egész drámám lejátszódott: az asszony marasztotta otthon: süketet játszik.
Sei begrüßt in Schwedenland – szép köszönés: jer a barátságos szabad országba (menekülőkhöz határőrök).
Ahol udvari élet van, királyság, ott mások a viszonyok: élénk loyalitás a népben: a felség jelenléte hat.
A fiatal Lippe herceg elesett: fiatal felesége és 3 árvája siratja.
A halottaknak nem csinálnak derekaljat.
Az emberek csak makroskopiailag tiszták.
Az akaratomat pihentetem most: semmi erőszakot nem teszek kedvemen.
Minden rosszat elképzelek az emberről, de ha hangját hallom, megbocsátok neki.
Szégyellem magam, h. nem vagyok orvos.
[…..]: h. mit felejtettem el, olyan ez, mint tengerben gombostűt keresni.
Az emberek szeretik a különös embereket.
Nagy nők közönséges férfiakat szeretnek meg: csak férfi legyen, ez már egyenrangúvá teszi.
Papi foglalkozás: maszlag tudomány egy életen át.
Könnyelmű és vídám a város a háborúban, zene szól mindenütt: az emberekre csak a közeli dörgés hat: semmi sem elég, hogy fölületes életkedvüket, szórakozóvágyukat ölje.
A király szereti az aristokráciát: az hozzátartozik: Lieber Fűrst!
A társadalmon nem lehet, nem is szabad boszút állni: mert akit itt megölnék Budapesten, ha uralomra jutnék, másutt is meg kellene ölnöm, az emberek egyformán rosszak: minek a szabályon boszút állani. Legjobb szerencsésnek lenni a társadalomban, nem szerencsétlennek, akinek kis emberek boszúságot szerezhetnek.
E.: szárazon csak élni akar, szívós és kitartó a meddő, remény nélküli életért is becsülöm, h. élni akar.
Lány szentimentális gyengédséggel, áhítattal a fívére szeretőjéről (ideális képzelmek). (R.)
Csak a gyengének kell a szerencse!
Az apa a boszúállás a familiában: mint lidércnyomástól szabadulnak meg tőle halálakor. (R.)
Elhárítani a gyerek elől a bajt: nem szabad túlokosnak lenni, mert tapasztalni születtünk, nem folytatólagosan, hanem újra meg újra előlről: vele kell élni, mint barát hatni rá, nem kényszeríteni.
Nagy csendben menetelnek óriási pusztákon (Oroszország) kis útszéli házak füstje mellett, szúró csillagok alatt.
Úri nőt állati pozera bírni – fínom érzéktől az állatig nagy út!
Háború: mindenki örűl szegénységének és megelégedett.
Fiatal orvos: túlsokat foglalkozik a testtel, a dúrva piszokkal: ez dúrvává teszi.
Gyerekkori dúrcásság: strucclevessel kínál (szórakozottan): vissza! most már melegen: vissza! mért nem előbb is! – hízelgőn, szenvedve: ezt útálom: vissza! – leteszi, nem kínál: ordítottam, éhesen és mert nem kínál.
Háború: kitombolnám ölési indulataimat fékezetlenségem: az ember sokon kell h. átmenjen, megpróbáltassék, míg elérte ezt a nyugalmat (derűs gondolkodó apa: s vele szemben egy születésénél fogva nyugodt fiatalember) sok lereagálás, megpróbáltatás után lettek nyugodtak az idegek. (R.)
Csata: a halottak közé feküdni – a sebesűlt feltűzi az ellenséges őrnagy-halott rendjelét. Nem érez semmit: de nem tud felkelni: az idegek nem uralkodnak a sebesűlt izmokon.
A törvény ismerete nem von ki minket nagy parancsa alól. (Orvos: szeret.) – Mi jobb, a természet törvényeit tanúlni, vagy az emberek kotyvasztotta törvényt? – fiatal leányok szilajok lesznek mint medikák, a sok szabad disznóság ingere folytán rávetik magukat az eddig titkoltakra: nem komoly, segíteni akaró orvosok, hanem első sorban nemi lények. Mind szerelmes az asszisztensbe: szabad szobáik vannak.
Író, aki a dolgok szép felületét kedveli és másik, aki a dolgok keserves belsejét.
Csempe.
Fazék.
Mennyivel szabadabb és biztosabb az ilyen jómódú orvosnő, mint pl. az okosabb, de bizonytalanabb életű Nyugat-kisasszony.
Az orvosnő előtt Polgár: két kézzel nyúl bele – Főorvos Úr: sorozó tiszt – Maga fölött nem éreznék fölényt soha most sem s ha letérdelne sem. Elkomolyodva aggódik Ziehrerért. Privát-ügyeiről nem beszél: biztos a Ziehrer-űgy.
Férfi várhat, míg megszeret valakit, nő nem – egyedül vagyok s más okoknál fogva két éve elhatároztam h. férjhez megyek. A szülők, nővérek nem elégítenek ki.
Kis Polányi: költőket olvas, jó fizikus, jó francia és angol.
Az fáj, h. semmiben sem veszek részt, amiben mások: háború.
Nem tanúlhatok még orvostant, de fogok! – Luxusra nem telik, ügyvédi vizsga, nyelvek, írni. – Nem nősűlhetek még meg: primitiv szegénység. A primitivitás eddig nem is fájt már: most evvel a Br. E. komplexummal megint nagyon kezd bántani. – A rokonság is rettenetes!
Nőtlen férfiak szeretik a modern asszonyokat, mert nincs más. (Br. E.)
Az ember folyton hajszolja: lenne már idősebb!
Orvosnő: éjjel felkeltik, 2 férfi keresi, a portás bocsánatot kér.
Sovány étel.
Férfilátogatókat az orvosnő fogadhat: igen természetes, senki sem gyanakszik: szabad élet.
Br. E.: másképp kellene élnem, mint ahogy élek, hiányzik valami.
Félek, h. perforációja van a betegnek és bekap egy kuglert: Br. E.
Breitner Tyra, kicsi, arany lorgnonos vegyész doktor férjhez megy egy erős, buta huszárhadnagyhoz, megszökvén hazulról és reggelenkint vele lovagol.
Annak kell örűlnöm, ami másnak nem kell (Br. E.) – ami másnak kicsi, azután kapok, – ami alatta áll másoknak, az nekem imponál – milyen nagy ember egy asszisztens fölötte és fölöttem: a szakmában sem imponálhat – hivatali fölény és más kilátások: az asszisztens válogathat én nem.
Gondolatritmus: teljes kifejezésre törekvő idegbaj.
Kényszer: csak akkor érzem jól magam, ha okos dolgokról beszélhetek: megbizonyosodom magamról.
Fáj abba az épületbe menni tanúlni (anatómiai intézet) ahol azok voltak otthon, akik hozzám közel álltak, már rég kirepűltek: rég múlt a diákság – idegenek az urak ott.
Egy asszisztens akkor kaphat ilyet, amikor akar: én nem.
A csatában a biztos halál elé menni nem oly szörnyű, mint a vesztőhelyre, pedig az eredmény egy. Úgy látszik, nem csak az eredmény fontos az ember életében, hanem az út is. A megvetettség miatt való egyedülvalóság is szörnyű. Az ember élete mégis szélsőséges: vitázik egy ember haláláról napokig, aki félig-meddig rá is szolgált (halálbüntetés) (a béke szélsősége) – és ezer ártatlant küld a véletlen halálba (a háború szélsősége).
Indulat újra: ordítás anyával cseléd űgyen.
Br. E.: este legyen egy férjem: ez úgy hiányzik, mintha egy férfi azt mondaná: este legyen nőm, – este pedig legyen szeretőm.
Mint a pelyhet viszi azt, aki kedvese lesz.
Br. E.: teljes szabadsága otthon: jár-kel. Itthon vacsorázol? Itthon alszol? Nem.
Az anyaállat testéből kibújnak az új állatok, előbújnak élve: az ember szaporodása.
Háború: ideiglenes állapot: vége a szolid, tartós hosszú időre szóló berendezkedéseknek, a tartós társadalomnak: mennyire nincs tartósság!
Az embert nem lehet tönkretenni: fennmarad: Belgium, akárhogy letiporják, feléled.
Egy elbeszélés, mely minden magyarázat nélkül jól megírva egy gaz fráter (jó tulajdonsága is van) sokszor akadályozott, de nagy szerencséjét és teljes győzelmét írja le.
Van annyi erőm, mint Geierstamnak: a lotyó pechét írja le, h. örűljünk; ugyanazt megteszi Napoleon is, h. ravaszon más állapotba hoz egy nőt, h. jó parthiet csináljon – ugyanezt teszik a népek egymással, h. ravaszon tőrbe csalják egymást és megnyerik mégis a parthiet – mért hazudni a kis rossz ember bukását?
Nem egy paraszt kölyöknek szebb szerelmi története van, mint nekem.
Sakk: 64 kocka játéka és szabályosnak látszik és végtelen mégis. Szabályos és végtelen, mint az ember élete. A végtelen soha meg nem ismétlődik.
Hallgatag ember, ki hallgatagságával embert és asszonyt meghódít. (O.)
Hogy mennyire üres az életem, látszik most, h. lehetne valami amire gondoljak: végtelen, egyforma, unott, céltalan, üres napok torának keserves emléke. Csak ember adhat az embernek! (R.)
Míg gyermek: felfelé megy minden napja új és izgató. (Pikler: az egyformaság szenvedése.)
A német gyűlölt volt eddig nálunk, most büszkék vagyunk rá: most lenyel.
Unsere brave Soldaten! – Was für Wirkung der Lehrer ausübt.
Komiß-Brot – magyar szó ez?
Geierstam tipizál, lehetne azt is megírni egy elbeszélésben, h. egy ember egy szép napon a lábát törte – és semmi más.
Úgy adom oda magam neked, mint egy kijátszott, öreg hegedűt (a viveur szerelme).
Susog csók közben.
Még a külső dimenziókat sem tudjuk megmérni a földön: a csillagok útja ösmeretlen, a sejtek munkája ösmeretlen: még a külső megismerés is lehetetlen, nemhogy a dolgok szelleme megnyílna! (R.)
A város kulcsai.
Ima a főhadnagy felett: Ez feleségem és három gyermekem. Meghalt a kapitány is.
Hordókban viszik most az aranyat.
Rőser: felírja magának az öreg a pénze számait – felírja a kufferra, h. hová utazik. (R.)
Büszke, óriás oroszlán az erődítményen.
Rend pontosság gond kifejezése egy pillanat-fényképen: német beteg szállítás.
A főhadnagy úr azt izeni, mindenki most igyon, mert nincs más pópa, ez a pópa meg már megtelt (víz-kostoló).
A pásztorsíp még a természethez tartozik. (R.)
Sokkal jobban kivánom ismerőseim halálát, jobban gyűlölöm őket, mint az ismeretlenét: azt megsiratom.
A tiszt az úr: úri bánásmód.
Rőser: szervusz mama! Finom hangon: gyere teázni!
Gyermekágyas nő: átszelleműlten piros és életteljes arca, fínomabb élénk pirosság és tejfehérség – a gyerek nyitott szemmel mozdulatlan fekszik a lámpafényben apró kezei céltalan mozdulattal. (R.)
Háború: – 1) az ember a kényszerből passziót csinál – 2) a testi életkűzdelem ösztöne még nem veszett ki s ez az elnyomottság felszabadúl – 3) dühös önvédelem: látván esni az embereket. – Ezek nem erkölcsi motivumok erkölcsi volt a középkor harca mikor valóban a hazáért, feleségért, barátért folyt a harc: ma annyira közvetve igaz ez! még kis népnél inkább így van; mégis a természet közvetve is hat – mint fenn írva van. Emelkedettebb, aki volt háborúban: a deprimált ember is lelkes. A háború nagy gondfeloldó is: mindenkinek rosszúl megy.
Aki mindent megkóstol: Lengyel Menyhért a foglyoknál (óriáskígyónál). (R.)
A munkát, a családfenntartó komoly munkát kezdem nagyon becsűlni, mely asszonynak és gyereknek kenyeret ad: kenyérkeresőnk elment. Klein Béla 10 éves fiú, aki jelentkezik a gyárban: apám tartotta el anyámat és három testvéremet. Én vagyok az egyetlen férfi, kötelességem a családom eltartani, adjanak munkát!
Br. E.: fásúlt fáradt, sebesűlt tisztek: tiszteli a háborút.
Abszolut cinizmusom, szerencsétlen életem eredménye: a kűzdelem és izgalom egyetlen életértékem: a háború szórakozás, mert izgalom, viszontagság, élet-kedv nekem a fásúltság után.
Magyar mágnások nagy urak!
Holbein: nem hagyván magát pihenni: minden haja szálát megrajzolta.
Orvos: az égbolt nagyobb látvány, mint a tenger.
A takarékosság erkölcs: mert másnak marad, amit el nem fogyasztok: nem ölök hiába, nem veszem el mástól az anyagot. (R.)
Blamage: kis állásom miatt: előlj. – nem lesz fizetés sem!
Inas kopog az ajtón: az öreg méltóságos úr inasa vagyok. Hogy hívják azt az urat, akit a kisasszonynak szeretni tetszik? – borítékban felküldi.
A kutya az unalom eszköze.
A szervezetnek az én intelligenciámon kívül saját intelligenciája és bölcsessége van. (A sebet én vágom fel és a természetem gyógyítja meg.)
Az ellenség által megbecstelenített nő örök szégyene lelkiismerete előtt: a fiatal hadnagy tetszett neki és jól esett az erőszak – különben könnyű volna megbocsátani, mert olyan mint egy baleset. (Tehát a lélek és akarat a fontos!)
Suszterinas eltartja gazdája családját.
Halott gyalogos: már nem gyalogos! A lábával élt!
Az embereket kihajtja a szegénység és egyedülvalóság a lakásokból. – Hál istennek, ma ebédeltem.
Jobb a hangyák berendezése: más a katona – megmarad a dolgozó – és más a szaporodó osztály nem egységes.
Kefe, szappan, üvegek, ebéd az asztalon, gyerek piszka a földön – mint a patkány, úgy él a szegény ember: rend nincs, tisztaság nincs, zűrzavaros öszszevisszaság az egész: ebből az egyvelegből szennyes vánkosokon születik az ember, szennyes fogantatásban. (R.)
Nemesség: nem törődtem a vihogó leányokkal: kevésbbé ütköztetett meg a szegénység zűrzavara és ügyefogyottsága az öreg asszonynak, mint a vihogás: meghatódtam az öreg volt szakácsnőn, kinek fiát elvitték. – Sandítva jön mérgesen a fiatal asszony: Da is se! Wo sind se!
A megsebesűlt szarvas felállani próbál: komoly pillantása, amint forgatja a fejét.
A sebesűlt felébred ájulatából estefelé és megszámlálhatatlan lovat lát össze-vissza vágtatni az egész világosabb horizonton.
1914, szept. 1.
Ujjal mutatni: ez pl. természetes ösztön s az ki természete ösztöne szerint él és újjal mutat az ösztönös és természetes, nem tartózkodó, tehát természetesebb benyomást tesz. Igaz, h. az ösztönök finomodnak és múlnak lassan: de mennyi?
Alig születik az élet, megint sarjad (fiatalok szerelme).
Pistának túl egyenesen megírtam kedvetlenségemet, – anyának is kíméletlenűl véleményt mondtam – különben javúl a viselkedésem!
Pista az emberek szivességéből él: ez az ő fő létalapja – nem tartom elégségesnek viselkedését ahhoz, hogy a szivességre méltónak mutassa magát, semmit nem ad érte, még viselkedésben sem: ideje, pénze, nője, energiája pedig neki magának kell. Igaz: h. katonaembernek idegen is szívességet tegyen, pláne, ha egy útról van szó: én is megkövetelném – de ő lezárta a szívességek sorát és én nem teszek érte semmit többé.
Az emberek a művészetért adják a legkevesebbet, – töredékét pénzüknek: igazuk van az áttekintés ebben a zűrzavarban vajmi keveset ér és haszontalan is: bár a törekvés szép.
Érdekes, h. a történet és irodalomtörténet mennyire hálás s a jelen mennyire hálátlan: a történet hősökről és félistenekről beszél s a jelenkorban Hindenburgnak Vilmos császár megküldi a vaskeresztet és kinevezi tábornagygyá hálából. (A békében hány tábornagy van semmiért?) – Jókai, főrendházi tag lett (hány buta főrend van?) – A konkrét jutalom mindig nevetséges a szükmarkú világban, csak a szavak szépek és az érzés.
O.: vegyük fel álszentségünket: disznó képek szemlélete után.
A viceházmesterné férje fiatalabb: ő özvegy székely asszony 54 éves, – a férje 39 – segélyt kér és titokban 800 koronájuk van: az öregasszony és fiatal férj gyűjt.
Minden embernek van olyan tulajdonsága, mely másnak tetszik, de neki kárára van: itt van ez a vicces ember: szeretik, mert vicces – de mindent elviccel és tönkremegy (iskolaszolga). (R.)
A német korrekt, a legkorrektebb most a világon: rend van és hűség. A vereséget is közlik híven, idegeneket és ellenségeket nem bántalmazzák, fegyelmezettek – a belgákat egyenesen felszólították kétszer, – a háborút a császár el akarta hárítani.
Pista teljesen egyszerű politikája: most alázatos és meleg volt: tehát ismét kér egyszerűen és köszön egyszerűen.
Most nem szégyen szegénynek lenni és nem esik rosszúl olyan szegénynek, amilyen én a békében is mindig vagyok.
Azért fürdöm, h. máról holnapig tiszta legyek: ezt a házasságra nem lehet mondani, mert állandóbb, mint a többi emberi berendezkedés. Az emberi berendezkedések egy napról a másikra való átmeneti dolgok – tehát a házasság nem az emberi természetnek való.
Díszfelvonulás csata után: fölösleg a rendből és pontosságból.
A cseléd, akit mindig kínoztunk, sírt, mikor elment: ez a jóravaló ember.
Milyen könnyű rombolni s mílyen nehéz építeni!
Bíborosnak a templom oly otthonos szertartásaival (egyik templomból a másikba mennek pápaválasztásnál), úgy kritizálják a pontifikálást, mint a szinészek a színházat.
Pour le mérite: az uralkodás és diplomácia nyelve még mindig a francia.
Herzl telefonál báró Madarassy-Becknek: a kis nő (Riskó Irén, 52 éves szeretője Becknek) jobban van – kézcsókom kedves feleségednek.
Nehéz a várandós asszony, mozdúlni nem tud.
A nyomor most se nagyobb mint béke idején: csak az emberek jogosúltak lettek kérni.
Br. E.: boszankodtam, h. ön szerelmes. – Mindenkinek szabad, csak nekem nem?
Azt álmodta az anyjáról, h. az kilebbent az ágyból és fekete ruhában oda állt a tükör elé és ráhajolt mozdulatlan. (Mért kísérteti képzet ez?) Anyja meg is halt.
Br. E.: ha az embernek gyereke van, az olyan, mint egy ebéd.
Más állat fegyvereit a természet hozza létre, az ember mindent az agyából vetít ki: fegyvereit, melyek a természettől nincsenek maga gondolja ki és változtatja.
A háború természetes dolog: a természet folyamata, minthogy az állatokat is felfegyverezte, h. harcoljanak egymással.
Okos ember előtt az élet szabályossága és szabálytalanságának képe világosan tűnik fel: szabályos szabálytalanság már a föld felületének képe is: hegyek és vizek furcsa okos, rendszeres, de mégis szeszélyes eloszlása. (Rendszer a rendszertelenben.)
A húst párnák közt fehér vásznakon kell pihentetni éjjel.
Aki a harcból visszajött, komoly tekintetű, nem pózos – sebesültek kimerűlt, állati fáradtságról beszélő apathikus tekintete.
Nekem becsesek e jegyzetek.
1914, szept. 3.
Pápaválasztás: a baldachinok lesüppednek s csak a pápa széke fölött marad egy: színpadi komédia, gépezetes méltóság-gerjesztő.
Olyan szerelemre, mely mély megszokáson és barátságon alapúl: alig van már kilátás: nincs türelmem hozzászokni valakihez: E-t is úntam kezdetben – s most ha únok valakit, ott is hagyom.
Régi gondolat: ha az ember nem kimagasló hegy, akkor mása sincs, mint a vegetációs örömök. Mostani gondolat: ha hegy akkor sincs egyebe, mint az emberi élet, tehát vegetációs örömök.
Az eddigi örömök s föleg a sok kellemetlenség – unottak: az ember új örömökre sóvárog s megfeledkezik, hogy minden emberi állapottal épp annyi rossz jár, mint az előbbivel: tehát új viszontagságra, új jóra: rosszra vágyunk tulajdonképp s azért, mert az életünk sora, hogy új és új állapotot próbáljunk s átessünk a fontos etappe-okon.
Nincs fizetés: lehetőleg s a legpontosabban úgy írták körül h. nekem rossz legyen! Minden úgy történik: véletlenül semmi sem dől a javamra.
Két pavillon férfi és nő betegekkel; mint a mágneses vaspor repűlnek egymás felé.
Jóllakás érzése, ha túlsokat foglalkozik velem (Br. E.) – igaza van: nem is illő személyeskedni: szembe mondani – jóllaktam magával, mielőtt ettem volna. – Korányira figyelnék, mert arra érdemes, még másokra is, mert rájuk is érdemes – magára nem – és ott hagy, már mással beszélget. – Szerelem nélkül élni: fogyatékosság. – A kislány felületesen bölcselkedik, de mikor más kezdi, elalszik. – Igen felületes, szórakozott okosságú lány. – Kórházi nyakatekert etikett. – Korányival együtt élni: milyen szellemi táplálék! Szóval férfire vágyik, amint hogy a férfi sokkal magasabb rendű dolog, mint a nő – ezek az orvoskisasszonyok kicsinyesek s bizonyos tulajdonságaikban a férfi átlagnál aluliak.
Már kezdett fölém kerekedni: mennyivel fiatalabb maga, mint én, – pedig már szerelmi tények is voltak (pillantás; maga sose állna alattam stb.).
Szólítson meg már valaki, mert túl-egyedül vagyok!
Az ember magának csinál gyereket s az saját magának kezd lenni: bezárt ember, akibe nem lehet behatolni.
A természet is luxusos külsőket teremtett, csinosságra törekedett: a ruházat fontos!
Zászlólengetés és hurrá közben sülyed el a hős kis hajó.
A hadihajók úgy harcolnak, mint a rablók, v. állatok, csahos kutyák: futnak és ha gyengébb ellenséget találnak neki esnek, elsülyesztik, aztán tovább fut-nak el.
Nem tudtam eddig, h. a nép-, a faj-gyűlölet milyen hatalmas valami: h. ez a világ egyik mozgatója, a létért való küzdelem egyik fő megnyilvánulása.
Állatot tömni!
A gonosz tettek hajlama élénken megvolt és kiveszett.
Lányiékban nagyobb ambició hiányzik, méltóság, olcsók, nem előkelők, kicsinyes viszonyaikba beletörődők.
Az áttranszformálódott, finom dolgokba fojtott érzékiség: ezt visszaformálni dúrva eredetébe nehéz és fájdalmas.
Elméletek nem pótolják a kéjt.
Lányok egy hülyéről: dícsérik, h. tiszta alsóruhákat hord: még ez is elég, h. nőknek tessen.
Egész hideg élet az én életem.
A bátorság az önvédelem egy neme, tehát csak akkor van értelme, ha önvédelem.
Képzelet: Szegény Boros arcán forró könnyek, h. nem mehet a háborúba.
Ember, ki idegbajában trombitál a villamoson.
Br. E. nem különb, mint egy comptoir-lány csak úribb, függetlenebb foglalkozású.
Előbb jó lábad legyen, h. vasútat építhess: legfőbb közlekedési eszköz még mindig, amit a természet adott.
Legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott: a rosszat is, mint istentől, kegynek tartjuk.
Az evés és coitus játékait komolynak tartva élni együtt: emberi élet.
Nem volt erőm gyerekkoromban s nem volt hozzám hasonló gyenge, h. elkezdhettem volna vele a birkózást.
Tanár: mások magzatját, a nyerset csipolgatja, mossa, érleli: idegen testet nevel, nem a magáét.
Éjszakai toilette: hálókabát.
Rosszúl megy a koldusoknak a háborúban, senki sem törődik velük s a katonák konkurensek.
A fiatal kor fényes, reményteljes élvezete megszűnt (boldog nászút napsütött hajón) – fáradt, az életfunkciókat elvégző, erősen a jelennek és testi élvezeteknek élő (mert kishitű és reménytelen, félős) ember lettem.
Br. E.: nem a férfivel foglalkozik, aki vele van, hanem örökké kis lényével.
Folyton csak páholyból nézni: sose résztvenni! (háború, szerelem)
A király maga respektálja a címeket, amiket ő adott.
Fáradtan bólint lelkem a gondolatra, h. újra egy munka következik:
1914, szept. 6.
A hongyülölő – Dráma tervezet. A terv első része a nagy naplóban.
Sokszor gondoltam, h. másképp kellett volna élnem: vagyont gyűjteni s most megnyugszom, h. szorgalmas életek munkái tönkre mentek a háborúban: minden mindegy.
Messziről ágyuzás, közeledik az ellenség.
Az ember csak addig ember, míg rosszúl megy neki, ezért örűlni kell a társadalom pusztulásán.
A fekvő sebesűltek nekirontottak a levegőből lebukó sebesűlt pilótának.
Látunk felnőni gyerekeket, sőt nemzeteket a szemünk előtt, akiknek nem akartuk megadni a tiszteletet: hisz láttam őt bugyiban – s kénytelenek vagyunk vele: az idő növel.
Grófnő, aki köztűzérnek öltözve, az ágyúhoz űl, h. a háborút végig élvezze ezer éhes katona-szeretővel.
Az ember nem vonhat le tanúságot, akár milyen pesszimista író tanítja is: élnie kell, szaporodnia és úgy élnie amint a természet és az ösztöne előírja.
Hidegen élek, de lehet, h. a testi nélkülözés meleggé tenné: pl. milyen meleg az élet, ha az ember átfázva meleg helyen éhesen eszik.
Halál: keskeny palló!
Hétfátyolos tánc: hét fátyol, nehezen lefejthető veszi körűl a vágyak centrumát: a nemi gátlás költői képzelete.
Folytonos kűzdelem: most jó lett volna nekem – s elromlott az egész megint: háború, kellő óraszám, darab – fellendülés – vége.
Öreg zenész, (Fodor): micsoda dolog dirigálni! Ahhoz idő és tapasztalat kell. Különösen operához. Bele kell látni az emberekbe. Ravasznak kell lenni, politikusnak, csupa-zene-embernek, kegyetlen kínzónak; át kell dolgozza magát az emberek rosszakaratán, ki kell h. dobják sokszor (zerfezt muss er werden) – és talpra állni – újra előlről. – Jó ha mint kutya kezdi az orchesterben. – Richter war 3 – oder 4 – der Hornist – ja das war er. Embereken uralkodni nagy dolog: ezt kell tudnia. – Operett az más: az lehet genialitas ott dirigálni, operánál a tudás és tapasztalat a fő. – És ezer intrikával megkűzdeni. – És micsoda emberek űlnek a zenekarban: öreg zenészek akik már sokat láttak és hallottak. – Vaskéz kell visszatartani a Tristan zuhatagját: túl kell lenni a szenvedélyeken: a szenvedély itt adja magát, fékezni kell tudni – a széles vonást már érteni: 45 év kell ehhez legalább, míg megérik az ember és kellő nyugalmát eléri. Férfi-temperamentum – semmi koraérés, semmi gyerekesség igazi Reife! – Jó ha hegedűt tud: ez a fő színe az orchesternek: evvel sokat lehet kihozni sok trükkje van. – (Zongora úgy szól amilyen gyártmány – hegedű: amilyen ember vagy.) – Könnyekkel a szemében gratulált a jó operettkarmesternek. – (Ez az ember az, – aki az életem fegyelmezetlenségét szidta, mikor rosszúl hegedűltem.) – Megható, az öreg zenész végül: (letört ember:) Wenn man einen erst klassigen Geiger – oder Klavier-Professor sucht – empfehlen Sie mich. (Olyan a tudás, mondta, mint: hatan nagy csónakon majd belefúltunk a viharos Balatonba – akkor egy ember, juszt is állva szandolinon ment ki: Rudern muss man kennen.)
Hóbortos voltál: persze a túl leger, méltóság nélküli viselkedés eredménye ez a gorombaság.
Gazember vagyok, ha Mffyval még egyszer beszélek: ebből sokszorosan elég volt: ha éhen halnék sem fordulok hozzá többé: nem tehet semmit, nem is tesz – tölteni vele az időt butaság – egyedül kell lennem, senkivel sem érintkeznem, akkor vagyok erős: akkor mint a kiskutyák esnek le az emberek: senkivel sem érintkezni – ügyvédi vizsgára készülni és fr.úl tanúlni – magam előhaladásával foglalkozni: ez legyen a programm: különben is feltűnően jól, sértően jól elviselte az egyedüllétet: jobbak ezek az idők, mint az érzelmesek, kényelmes, jó idők, jól érzem magam. – Jól volt: ritkán találkozni, udvarias tónusban, szabadon, mindig meggondoltan és hidegen diskurálni, – de elvesztettem a fonalat, nem tudom betartani, nem vagyok elég finoman fegyelmezett és mértékletes – épp ezért egész egyedül kell lennem.
1914, szept. 10.
Oroszok: nevetségesek európai hivatalnoki ruhában: mintha nem illenék rájuk, nevetségesen komoly arcot vágnak, úgy látszik, idétlenek a kultúrára.
Hogy engem Milán-nak hívnak: míly furcsa ez. Hozzászoktam a furcsasághoz. – Ha más neve volna, tűnődnék különösségén.
Szakadatlanúl dörögnek az ágyúk: a tüzérség ebben a zavarban tudja, merre lőjjön, merre van az ellenség? – És evvel az eszközzel fogják a csatát megnyerni? – Csak tüzérség nyerhet csatát, a dörgéssel? Ontják a tüzet az ellenségre.
A dohányzás milyen fontos lett a háborúban: kiderűlt, hogy életszükséglet.
Mindent adnak a katonának, mindennel ellátják, csak nővel nem, a legfontosabbal: ezt szégyelli a világ, h. szükséglet; természetes, h. az ellenség nőit rombolja. (Coitál és agyonlövi.)
Erdőben úgy harcol az ember, mint a majom, a fák között – sebesűltek ordítása az erdőben. – Egy kis domb megszólal mikor rálépek: sma Jiszroél.
Mások előtt mondtam, h. a kondorrens essen el: finomtalan, embertelen. Örök ellenség lesz.
Nagybátyjám nem docens: hazugság – kis, jelentéktelen fürdőorvos: blamage.
Ne gyűjts farkasokat halálos ágyad köré.
Diskurzus: mindenféléről – közben: esik, de hogy esik – rég tudott dolog, de kimondja az ember és sok hasonlót.
A nagyhőflányi eset: igen jó librettó operára.
Zúg a szél odakinn – ismét költői kedv. – Téli délutánok teljesen magános emléke: üres, hideg szoba, folytonos fekvés, zeneszó. – Szakadatlan, egyforma munka emléke. – Hosszú téli nappali alvások emléke – éjszakai séták a hidegben, kávéházi űlések reggelig, tétlen szemrehányós nyomorban. Elkísér-tük O-t.
Szerelem nélküli élet! Melegség nelküli fiatalság!
A magános élvezetek engem nem boldogítanak teljesen.
Huszár, aki napokig gyalog bolyong (elveszett a lova), míg csapatát megtalálja a csatában.
Orvostanár: nem szokta meg 20 év alatt az uraságot: fontoskodik vele.
Sok reggeli álmosság emléke. (R.)
Új háború: a kiválasztás (hogy a jó faj megmaradjon) – lehetetlen, mert véletlenűl talál a golyó – s mégis percentuálódik attól a felső törvénytől, mely pl. a férfi és nő születési arányokat hozza létre: egyforma arányú kiválóság és silányság marad meg: ugyanaz az erő mely pusztít, meg is tart.
Az egoizmus: a bennünk levő fenntartó isten – mégis sokszor kevés: akkor fordúlunk kifelé és kivetítjük az egoizmust isten alakban.
Kar.: élni akarok, még dolgom van.
A darabnak vége van – nem élhet meg ezekben az időkben: s ez fáj, elcsüggeszt, munkaképtelenné tesz – talán örökre.
Gyilkosok vagyunk: ha megkérdeznének, h. én éljek-e, vagy a barátom: őt öletném meg – vagy bezárnának vele egy szobába: egyikőnknek holtan kell ott maradnia: egymásnak mennénk.
A hadifoglyokat katonás rendbe állítják: s a nyomorúltak katonás állásban várják a golyót: szelíden, tisztességtudón (végső katonássággal, – nem roskad össze) mint a bábú, gépiesen áll (cselekszik – maga ellen: áll és vár, üresen gondolkodva – saját halálát).
Hány kéz pusztúl el, mely símogatni tudott.
Kar. már fényképezteti magát: szelíd jóléte.
Az orosz ácsok külön fajta kalapot hordanak.
Az ember élete tanúság nélkül a legtanúságosabb.
Hatalmas árnyak: ősők, átkot szórnak a jövendőt mondónak.
Demjén: beleerőszakolod magad a boldogtalanságba.
Régi énem emléke sérti a mostanit.
Tábornok leirata: Isten segítsen tovább! A 65 sz. ezred stb…
Elsülyedő hajó parancsnoka sír és kezével búcsút int.
Finn házaló: elnyomott nemzet egy országban.
Dr. Rosenthal ügye: hévvel avatkozom privat ügyekbe: túl nagy a készség és barátság, nem kéretem magam, magamévá teszem rögtön és hévvel tanácsot adok: győzelem a tudós felett, szeretek okosnak látszani.
Néni is tönkreteheti az embert szeretetével: a lány útálta a köztük levő ál-gyermeki viszonyt (40 éves asszony szerelme az unokaöccs iránt) – az szegény papucshőse a nagynéninek. – Eddig csak szerencsés munkát végzett dr. R. – most következik a narkotizáló munka: s ez keservesebb. – Lány válasza: milyen független egy orvosnő: visszautasíthat ilyen kedvező házasságot, h. ahhoz megy, akit szeret. – Nemes válasz: az apja furcsa életű (Steiger): nem akar mostohát szerezni testvéreinek.
A rossznak a rosszúl sikerűltnek, a boszúnak, a kontra-életnek, az önmegtartóztatásnak a boldogtalan, büszke, gőgös szerelemnek a szelleme vagyok s nem a sikeres életnek, nem a tiszta, egyenes, szerencsés útnak.
Magamnak lehetek csak karrier – külső karrierem nincs, – az író karrierje repülő karrier, melyet a társadalom nem értékel: magamnak lehetek csak karrier: érett, nyugodt ember. – Higgadt ember: az beéri későbbi szerelemmel, amit az élet éppen nyújt, nem köti magát teljes sikerhez, tehát megalkuvó; én: „megvetettnek” érzem magam a nő visszautasításával és soha többé nem kell.
1914, szept. 17.
Építész, akinek remek épületeit összelövik: megöli magát: munkát ölni = embert ölni. Mert az ember élete az ideje az ideje pedig a munkája.
Beteg, lázas ember, aki a napfényen furcsán rosszúl érzi magát: a fény bántja, a túlfütött levegőben szédül: idegen neki a jó idő – fázik is.
1914, szept. 20.
Öreg fő-lövész-mester helyettes.
Baka: jó fogású bicska (ölni).
Ismét sok hazugság.
Tunya életének nincsenek öröm-pontjai: csak folytonos munka és nagy fájdalom.
Csúcsok emléke (betegség, küzdelem velem).
Házaspár, mely azért nem válik, nehogy antik gyűjteményük és lakásuk feloszoljon.
Anya: schon lange habe ich ihn nicht gesehen (apa fényképére).
Túl nagy, indokolatlan harag és érdeklődés mások családi ügyeiben: a viselkedés ismét bizonytalan, zavart, (fiatal asszony: nem maga ellen irányúl, hogy férjemtől elváltam, nem személyes sértés).
Férfiaknál az ember nem gondol az inferiórákra.
Elhíreszteli fia halálát, h. nagyobb karriert csináljon.
A tűz szökik ablakból ablakba, folyik mint a folyó a tető csatornáján.
Ön-kultusz, önmagukkal való foglalkozás Lányiéknál (sok a művész).
Zene és orvostan, ez a kettő vonz: ezenkívül izgat még a matematika. De zenét és orvostant szégyenlem.
Berger bácsi: kanárit és papagájt egy kalitba – mérgesíti őket, aztán ő is mérges lesz – kuffer folyton a kezében: hegedű útra – halk kopogása az ajtón reggel – gorombaságokat tűr – öreg elsőhegedűs, képgyűjteménnyel és hegedű-gyűjteménnyel – gazdag rokonsága, mely nem tűri – őt akarták az asszonyok – meztelen sétál reggel – irigy, ami másnak van, azt ő is akarja – mindent kifizet – elhagyja deponálva hegedűjét – öreg elhagyott kutya – kis kocsmában ebédel – egy kiló almát és csokrot visz nővére születésnapjára – ő ” órát fog gyakorolni okt. 1től – boldogtalan, ha 5 percet elmulaszt a fiatalok társaságából. – Folytatni! (R.)
Egészen hallgatva nem bírom egy társaságban.
Orosz katona, mikor ráemelik a fegyvert: sma Jiszroél és feltárja karjait.
A féllábú harcos többet ér most, mit ért épen: akkor koplalt, most jól él.
Elhagyott anya: van egy százados fia, aki négy év óta kerüli, egy szó megjegyzés nélkül küld havonta néhány forintot – az anya unokáit nem ismeri – s mégis imádkozik csatában levő fiáért – mióta gazdagon nősült, azóta ilyen, testvérei sem érdeklik, nő-testvére sem, akit szeretett s akivel bece-neven nevezték egymást, akit tanított és tornáztatott; – a vörös hajúak nem jók, gondolja az anya menyéről. (R.)
Mi a lelkiismeret-furdalás? A törvény hozta létre az ölési tilalmat: az ősember nem érezte – Napoleon sem – hol van az átmenet és milyen fokok ezek. Mi érezzük: fölöttünk és alattunk nem érzik.
Furcsa a népfaj – a színesek már idegenek, idegen állatok – tőlük kapott fertőzések halálosak – a kevert faj nem szapora.
Négy órát csoportosít maga köré, h. reggel felkeljen s mindegyik másképpen jár.
Két hatalom van a világon: a tehetség és a szerencse.
Boldognak nevezem most az időt, mikor tetszésemre alhattam és kisétáltam nagy kényelemmel: pedig boldogtalan idő volt.
Keleti kiabálás. (R.)
T. A.: Nem más nyomort akarok pártfogolni: a magam számára akarok új nyomort alapítani. (R.)
T. A.: az öröm egyszerű, szimpla, primitiv érzés – a bánat komplikált és ezerféle asszociatióval kapcsolódik: a bánat termése bővebb. (R.)
El lehetek készülve veszélyekre a trafic részéről.
S Júdea fennáll.
Jótékonyság: savanyú ízelítő a gazdagok asztalán.
Teljes katonai pompával eltemették!
T. A. öccse egy virágárús lányt vett el – bevitte a familiába s az öreg úr egy szót sem szólt.
Újhelyi regénye a Magy. Figyelőben.
Sokat kell szenvednem a zsentrik részéről: megalázás-féle – alárendeltség zsidó voltom miatt.
Dickensnek igaza van, roppant különösek vagyunk emberek, kómikusak: reggeli tornázásom, pontos mozdulataim mosdásnál – morgásom stb.
Néha még mindig nyers vagyok pl. megmondom hangosan, h. a kompozició nem tetszik, h. a társaság túlhangos stb.
1914, szept. 25.
Besötétítettem a szobát, a neveltem letérdelt, „energikus” nevelő voltam én is.
Én is, mint Razumihin: mindjárt kitártam a szivem az új ember előtt – lépjen be és hatszor voltam szolgálatrakész: hevesvérű, nyílt, egyszerű, becsületes, daliásan megtermett és folyton illuminált – ílyen akartam lenni.
Az ember saját maga tud csodálkozni saját énje rossz gondolatain: ki győz meg, hogy ez a mostani a felső kategória?
Piszkos, mocskos kölyök, teli a test gyarló piszkosságával s akiben az értelem szemét alól világító parázs. (R.)
Az emberé a diadal, nem a gépeké.
Nyugdíjas öreg úr, aki lányával együtt iratkozik be az egyetemre és szorgalmaskodik.
Suhanc: még játszik benne az erő, még játék neki a dolog. (R.)
Esős napokon olvasom: szép délután, pipaszó, meleg sütés-főzés kint, nagy éhségek, forró kávé vagy tea uzsonnára sok kenyér-evés, jó vacsora, utána séta és barátok társasága (tisztátalan élvezet nélkül!)
Beiratkozni orvostanra? – eh mit, író vagyok!
Aki özvegyet vesz el, a gyereket is meg kell nyernie, ami sokszor nem sikerűl később sem.
Olyasmiről előszeretettel beszélek, amihez nem értek (zene, orvostan, stb.).
Ember, aki igyekszik mindig szenvedélyes lenni, keres valamit, amibe „beleőrűlhetne”. (R.)
L. Sarolta előtt űzleti szellemnek tűnhetek fel, ravasz, számító kereskedőnek.
Copperfield: mennyi emberhez kellett hozzámelegednie, tartoznia – mint nekem!
Olyan gazdag, mint egy templom.
Dülöngél az utcán és kurjantva a falaknak énekel.
Két kanári, mely a háborúban az elhagyott lakásban éhenpusztúl: kezdetben éhesen csipognak, – aztán „gondolat” jön: úgy látszik nincs itt senki – nem jön senki – úgy látszik sosem jön senki – bágyadtság, szunyókálás – ébredés, éles fájdalom, csipogás – halál.
Nyugat kisasszony: nem jó, ha csupa nő van egyedül.
Novella: jót akar valaki, de nem jó az illetőre: ez is jóság.
Komoly képpel gabonát őrőlnek, kő alá viszik és formátlan kenyeret sütnek és komoly képpel házat építenek (ez komoly dolog, ősi komolyság) – s most komolyan vesznek gyilkoló szerszámokat s azok ellen mennek, kik ebben megzavarják: olyan ez, mint mikor az aki eddig nevetett, a nő, bölcsőt kezd faricskálni komolyan – s terhével járván kést is vesz maga mellé védekezni a szelíd, – vagy aki halálos ágyán végképen megkomolyodván, rendeli: tegyetek kést a siromba, hogy elűzzem a gonoszt és őrölt gabonát, hogy megvárjam a kürtök szavát – az életnek mélyebb szava ez (mely származik ősi időből:) az életé, mely olyan mint a felhős ég: változik árnya és fénye, véletlen kergeti úgy látszik. – Ám de alatta egy mélyebb törvény sugallata sejlik, amelyet érzek s tisztelnem rendel az ösztön.
E.: senki sem bírja el szűzen: ezt mindenki teszi oly törvényes, senki sem öregszik meg ennélkül.
Én lekötelezettségből fecsegek és vagyok bizalmas, előzékenységből: nehogy megszégyenítve érezze magát, aki bizalmas volt. (R.)
A tűnek és gyűszűnek kellemes percegése.
Becsületes ember elviseli a rovására történő igaztalanságot, csak a javára történőt nem tudja elviselni. (R.)
Öreg anyjának flótán játszik este: ez minden öröme és melege életének (szerszámok, melyek boldogítanak) – (Dickens tanítója).
Azelőtt azt hittem: egyforma, sablonos tanár életet nem érdemes átélni újra unalmával – amit már más is átélt – most megelégszem élvezeteivel az ugyanolyan életnek: vagyis nem törődöm többé a hasonlósággal, hanem csakis magamnak élek. (R.)
Nagy Z.: ötven bocsánat-kérés; – nem fölösleges-e 15x nekem, de csak ha fölösleges – gyorsan és határozottan kér, de zavart és megbánó utána, barátságos, magyarázó – szegény!
Esős időben olvasni – a lelket dunnába burkolni.
Elhiheti, h. neki magas protektora van: úgy jár-kel az emberek között 10 éven át: berögződik és tisztelni kezdik s végül áhítattal néznek rá. (R.)
Úgy látszik, többet szenvedtem, mint Flaubert, nem csodálkozom és mérgelődöm semmiféle emberi dolgon, mint ő háborús leveleiben, a vadság, a haladás nélküli valóság nem lep meg.
Gőg: Szemethy: ne tegyünk összehasonlításokat.
½ 6kor reggel jönnek a szegény asszonyok állásért, hogy elsők legyenek: micsoda nyomor! Munkaéhség! Akarnak dolgozni az életért. – S evvel szemben a felköltött ember dühe.
E.: aki családjához rossz – csak az nevezhető rossz embernek.
Flaubert görcsös. Kategorizálása: görcsös ragaszkodás az elillanó gondolathoz – formákba kényszerítése 1)ször 2)szor – ismerem jól! (Levelei.)
Part mentén csak apálylyal tudnak meghalni az emberek.
Lehetetlen, h. a természet különbséget tegyen: az állatot szabad legyen büntetlenűl ölni s az emberektől meg legyen mentve – az embert kell h. hasonló sors érje – a természet nem igaztalan – ezért is van háború.
Mennyi udvariasságba kell csomagolni azt, amit az ember mondani akar. (Az anyagot!) (R.)
(Fiamnak)
|
Hivatalnok, aki fellebbvalójának ebédnél a húst szeli, kávét tölt. S a hússzeletet, mely a fellebbvalónak nem tetszik, magának veszi. Szálkás? – kérdi és saját tányérjára teszi. (Grill, Demjén.) (R.)
Meghalni szobában: szűk tér, nincs szabadság, – levegő és ég elég, környezet szűk nyomott; – erdőn: rideg erdő. (R.)
Éjszaka van, rideg, sötét – esik: éjszaka dolgoznak a katonák sötét éjjel vállalkoznak – kiűzni az oroszt a vidékről.
Még egyszer: az ember azt hiszi, hogy ez az öröm, vagy fájdalom örökké tartó, sosem múlik el, – a jelen uralja a jövőt – s az ember mindent elfelejt.
Két szerető együtt: Kar. volt szeretője H. I., aki a „barát” felesége most – és a Kar. mostani „felesége”. – Udvariasak egymással, nem tudnak semmiről. Kar. felesége fájdalmas kissé, mert a volt szeretőnek jobban megy. Koszt-né ezért diadalmas kissé. (R.)
Közel az oroszok!
1914, október 1.
Hosszú nap.
Díszeitől, rendjeleitől megfosztott király.
Irigy, gonosz, rosszindulatú, kéjenc vak.
Az emberek tűzzel ünnepelnek.
Bűnökért, melyekért a törvény negyven csapást szab.
Olyan vagyok előtted, mint egy edény tele szégyennel és gyalázattal.
Ki dicsőítsen Téged, ha én meghaltam – a holtak némák és nincsenek dicsőségedre.
Az ember akarja tudni, mért él.
Anya: semmik vagyunk a világon, nem tartozunk szektához.
Céltalanúl takarékoskodók, kiknek nem maradnak gyermekeik.
Ima: ha eszök volna, beláthatnák.
Anya: öreg vagyok már, imádkozni fogok ezentúl.
Ezt mondja a zsidó, kíváncsi vagyok, mit felel isten (anya).
Szimbolikus nyelv: héber.
Rózsaszín napfény.
Vídám, könnyelmű város: itt az orosz és folyton vidúl.
A holtakat nem kötözik (szeretné, ha Pista kötözné: Bródy fiú).
Szegény zsidó asszony, mint egy állat, úgy élek, egy pár krajcárért – egyedül fogok meghalni; mein Mann war Tischler Meister – ich wer[de] Menschen fragen – kvártélyosa, öreg gyakran részeg ember, aki iszik, mert nem törődik már semmivel – de azért él! – Meg akarta verni – most kérte az adósságot, egy forintot. – De uram! Jaum Kippur!
Mindenféle ceremoniákkal próbálják megközelíteni istent.
Nemi elégületlenséggel nem lehet jól és intenzíven dolgozni: németek: nem érnek rá sokat udvarolni.
Füves gazdag térség napos erdőkben: nyulak, fácánok. (R.)
Medvét beszentelve eltemetnek tévedésből.
A téli álmából felriasztott medve a vadász sarkát szétmarcangolja.
Anya: százezer ember közt nem szabad egyedül okosnak lenni. (R.)
Kislány gazdag nemi jellege: dús, fésült haj, csillogó szemek – vékonyka, fejletlen testhez.
Kanyurszky: földjén űlve kapál.
A kokottban az emberi szép és rút szélsőségei találkoznak: hozzászokik, kibírja a legrútabbat is. (?)
A győzelmes Magyarország mílyen undok volna!
Igazgató: politikai véleményt mond, értekezik mielőtt a tanári müködésről beszélne.
Paraszt: megyünk a háborúba s megérünk, mint a meggy. – Legalább vetni tudnánk, hogy – ha fogságba esünk is legyen a családnak mit enni. – Másik ember: én nem mondtam a fiamnak, h. ne menjen, szükség van rájuk, azt mondtam neki, h. mielőtt baja történik, vágjon le vagy tíz oroszt. (Bámulatos önmegtagadás primitiv embertől és politikai belátás.)
Egész egyforma típusok az iskolában: buta kretén pofák, melyek folyton egész egyformán megismétlődnek: a hülyeség egész egyforma embreket terem. (R.)
1914, okt. 7.
Bűvész azelőtt nagy úr volt: rendjeles előkelő ember – érdemes volna róla írni, – darabot v. novellát.
Kis zsidó fiú (Stef. Klein) közepes intelligencia, aki nem tud egyebet, mint ordítani, nem produkált még semmit és bírál, jutalmaz; az író Maecenasa – szeretik a Llyodnál – Pekárhoz protegálja N. L-t.
Háborús kép: tejköd – 2 méteres a föld felett, korai derengésben – egy autó arra száguld – felkel a ködből egy ember és kitárt karokkal imbolyogva arrafelé csoszog, motyog valamit, aztán visszahull a ködbe: kép, amit egy sebesűlt mesélt s ami mint rém-látomás kísérti. (R.)
Kegyetlen, éleshangú szerzetesi harangok.
Bródy olyas jelenség, mint D’Annunzio, zivataros élet, hangosság, hangos szerelmek, anyagi zavarok éles írás: primadonnák.
Érdekes az, hogy a test határai valóban nem ott végződnek, ahol anyagi kiterjedése, mert hiszen kihat: látszik idáig – szaga van – emanál – szóval mások a kihatásai, mint amiket rendesen tulajdonítunk neki, ha rá gondolunk.
Megható jelenet: apa, aki elvált a feleségétől és sétálni viszi a kislányát, a kapú alatt: mondd meg anyácskádnak, h. srófoltassa be a szemüveged, mert ez nem jól van így, ez árt a szemednek. (A kislány sír és csókolgatja a férfi kezét.)
Anyával úgy bánok néha, mint egy öreg babával.
Kislány, aki azt hazudja a jóakarójáról a vendéglőben, hogy a sörös kancsót éjjelinek használja – ebből botrány. (R.) (Érdekes hisztéria.)
N. L. mikor a legszörnyűbben szenved az idegbajtól, akkor a legtréfásabb – az ember azt hinné, h. jól megy neki – érdekes reakció, szinte hihetetlen – rám depresszióként hat. És érdekes, amint én is megváltva, felszabadítva, megmentve érezném magam, ha megszabadúlnék a jegyzés kényszerétől, úgy ő is: boldognak érezné magát és szabadnak: köti egész életére, minden percét befolyásolja az éji rémület-érzés. (R.)
N. L.: anyával vagy szülőkkel együtt lakni, ez az egész élet szexualitását rosszúl befolyásolja: még a távoli udvarlás is rossszúl megy.
Hogy van az, hogy míg az anyagi javak mennyisége korlátolt és a rájuk eső fogyasztók mindegyike a másik rovására fogyaszt, – addig a szellemi javak szabadok: korlátlanúl rendelkezésre állanak?
Azt vesszük észre, h. egy társadalomban annyi nő, mint férfi születik – ezt a tényt egy bizonytalan erőnek tulajdonítottam azelőtt: nem lehet-e, h. ez a folytonos tapasztalat eredménye? Hogy a társadalom egyesei tapasztalták, h. a túlsok leány v. fiú nem élhet meg s ennélfogva ez beidegződött – a teremtésbe, az ösztönbe ment át?
Jakob, Rakhel, Lea lelkeivel egyesűljön: sovány vigasz és kérelem, h. a halott, aki velem nem lehet, vadidegeneké legyen.
Ismét túl legere viselkedés s ezért meggondolatlanságok és tapintatlanságok.
Csókos hajlandóság: mindig kész vagyok csókot adni.
Szerencsém: háború van – és még háborúban sem pusztúl egy ellenségem, vagy aki előttem áll és utamban van, – mikor hull a golyó, nagy esély van a pusztulásra – hát még békében, mikor nincs esély erre semmi. Nem lehet elűzni a nehézségeket.
Fiatal leányok keskeny, törékeny dereka, fejletlen, kedves teste – ingerlő fiatalság.
1914, okt. 11.
Doktort várjuk: takarítunk anyával: a nyomorúság és szegénység miatt való zavar mellett nyugodtnak és fesztelennek maradni, – úgy tenni, mint akinek legjobb rendben van a szénája, – mint akinél egy úriember látogatása egész természetes: kínos, nyomorúlt, mesterkélt foglalkozás! (R.)
F. M. nem szűnik meg valakit becsűlni, akit becsűlni megtanúlt.
Drámai jelenet: készülődés egy ember fogadására szegények közt: igen hatásos: humoros: mert szomorú és nevettető.
Anya éjjel úgy nyög, mintha nagy baja volna: úgy képzeli, h. az hozzájár az öregséghez, a nyögés.
Sánta koldus, aki a lépcsőn űlve a feszűlten figyelő kislánynak meséli: az utcai szobában ő lakik az anyjával: tehát jómódú (ismertem: a sánta suszter az) – már hallottam filozofálni: én nem töröm magam másért – ennek a jelenetnek nemi jellege is volt. (R.)
1914, okt. 14.
Erőszakos kérdezősködő vagyok. (R.)
Rosenthal: a doktor foglalkozása mílyen szép: a katona áhítatos tisztelettel köszön néki – a körülötte levők mind figyelmeztetik nagy karrierjére – 400 kor.t adnak neki napi két óra munkáért.
A tanár szegény ember: ez nem állás!
Kűlföldi nyelvek: ez a főfeszélyező.
Karinthy kislány hónapokig nem beszél – nem nyeli le az ételt (3 éves korában) – se nem köpi ki. (R.)
Kosztolányi: úgy emlékszem, mintha ezelőtt egészen züllött erkölcsű ember lett volna: karzati házasságok: egyik se ment tovább, mind a legközelebbről, a karzatról nősűlt. (R.)
Büszke katonák: mi polgárok védjük a hazát: ez nem exkluziv foglalkozás.
Akinek nem kellek, lány, az nekem se kell – aki buta hozzám, az a sok és nem vesz észre: annak nem kellek: majd annak, aki észrevesz!
Az Amethist: regénycím. (R.)
A tanárság csak etappe lehet nekem! Míg jobb nem jönne.
Ha nem beszélsz, kicsiséged nem árulod el, kétségeid magad felől.
Fiatalságomra nem tudok másokra való gyűlölet, neheztelés, szemrehányás nélkül gondolni: elsötétűl a szemem. (R.)
Fínom ember nem szidja azt, ami másnak nagyon tetszik: ennél gyengédebb.
A talmud szabályokat akar teremteni az összes előfordulható konkrét eseményeknek: ezért kásahegy – okos – de meddő, végtelen és kimeríthetetlen: olyan ez a napló. (R.)
Az emberek nem tudnak mit csinálni az idejükkel: nekem a legjobb aludni!
A szeretett személy halála: mintha valakinek levágják az ujját és tovább érzi, mintha volna: így ha elveszíti az ember valakijét, idegei egy ideig tovább érzik élni. (R.)
Regényalak: fehér hajú szépség (albino), végtelen jó és kedves teremtés. (R.)
Az apa nem adott tojáspuncsot a gyerekének a kávéházban: fúlj meg, gondolta a gyerek szórakozottan apjára. – Azóta mindig próbálta kárpotolni magát e jelenetért: sokszor ivott tojáspuncsot, de nem ízlik. (Bízalomra kell nevelni a gyereket, nem sértődött önzésre, mondja meg, ha akar valamit: – társaságban is – hiú méregre.) (R.)
Kar-né: már nem a gyerekeié: második férjéé és új gyerekéé. (R.)
A ló kedves, végtelen okos feje és gyönyörű alakja.
Ha visszaemlékszem: hányan könnyen éltek és nekem könyörögni kellett az életemért (tehetségesen): keserű lesz a szájam íze és végtelen igaztalannak találom az életet. (R.)
Sarlatán élete az enyém, tanítani olyat, amit magam sem tudok: folytonos hamis hang az életemben.
Lányiéknál: ha tudnák a falak, hányszor hangzottak el a legnagyobb nevek: Goethe napirenden van: a művészet repűl ott könnyedén. (R.)
Barokk gondolat: az összes hangnemre fugát (Bach).
Megint olyanról beszélek össze vissza, amihez nem értek s amire vágyom s ez a kettő: zene és orvostan.
T. A. zimperlich.
Elvesztem az önbizalmamat még kártyában is, ha vesztek.
1914, okt. 17.
Elrendelték a sorozásomat: félelem nincs bennem semmi.
Orvosok nagy előnyei: egyik orvos rögtön tábornokká lépett elő: sehol semmiféle katonai állásban nincs ilyen előhaladás.
Egy mindenképen szerencsétlen ember: Rucska Miklós, sub auspiciis regis doktor, orvos – szerelmes egy őrűlt, csodaszép lányba, aki megcsalja, végül elesik, mint katona.
Nőt, mikor velem van félig viszonya, – rábeszélem, h. legyen egy gazdag barátom szeretője.
Hogy kűlföldön voltam: csudálkozom, h. ennyi magyarúl beszélő ember van a világon: és erősnek tartom ezt az ugor vidéket, melynek ennyi fiatalja van, aki ezt a furcsa nyelvet beszéli.
Kar-né: lesz gyerek, – lesz mért élni, lesz mivel foglalkozni: az emberek nem tudnak az idejükkel mit csinálni: Pflanzung für sich. (R.)
Érdekes, akik hangosak egymással: evés közben békülékenyebbek lesznek: az evés békít. (R.)
Kis ember (törpe) előbb kinn kopogva jőn a bottal, kopog az ajtón és derűs képpel bejön.
Lovacska, ráborúl holtan a másikra, mintha aludnék.
Menyasszonyi párna: népszokás, h. a lányok készülődnek a nászéjükre.
Pap dísz-miseruhában: olyan, mint egy rém.
A tanítónő-képző tele volt növendékekkel, mikor az ellenség rájuk tört és sorra tönkre tette a nőket.
Az érzés elmúlik, öröm és szenvedés csak impresszíó, a tapasztalás lerakódik az idegekbe, mint ösztön, ízlés stb., de a tudat felejti a tapasztalatot: mi lenne, ha az ember örökre tudatában tartaná élénken, h. az ember büdös és undorító is tud lenni: nem tudna vele többé vídáman diskurálni. És az általánosítás merészsége is kicsi: mert egyet láttam állatnak, a többiről még nem tudom elhinni, h. az, amíg nem látom őt is.
Az ember is, a szervezet is képes az időt jól és rosszúl felhasználni: egy óra igen sok, ha sokat végzek, – kevés, ha lustálkodom; – sok: ha mélyen alszom és keveset (akkor üdít) – semmi: ha napokon át alszom.
Fénytörő vagyok, ki a fényt: – az egészet apró konszequenciákra bontom, apró részek okaira és okozataira párhuzamosan az egész világot, mely szervesen összefügg: de én áteresztem magamon az egyes jelenséget és feltöröm egyes titkai zárát. (R.)
Óriási kényszer-képzet-ellenőrzés: napok után érzem, h. feljegyeztem-e valamit ide v. sem: ha igen, megnyugszom, ha nem és nem tudok róla (azt hiszem, h. igen) – akkor nyugtalanúl gondolok egyes gondolatcsoportra.
Ami egyszer széttörött – akár egy gyufa: sohase lehet többé embererővel összefüggő egész.
Színész: akkor szuggesztiv, ha úgy beszél, mintha most gondolkodnék (ne lássák rajta, h. betanúltat mond): érdekes, hogy a rögtönzés: az élet, a jelen benyomását teszi s ezért közvetlenűl hat.(?)
Ahogy egy ember cukrot szopogat, arról is megérzem, intelligens-e. (R.)
Hogy van az? – első látogatás előtt névjegyet kell leadni a házmesternél?
Szeretek gyámoltalannak feltűnni, pl. a villamoson néha önkéntelenűl úgy viselkedem a kalauz előtt, mint egy vidéki, nem ismerem ki magam a városban, mert így gyengédebbek az emberek. (R.)
A háborúval úgy van az emberiség, mint a gyerek az onanizálással: ez az utolsó, mondja minden alkalommal; – csodálatos, h. az ember, ez a puhány oda mer állani a vasból és dinamitból konstruált gyilkoló szerszámok elé, mikor olyan gyenge és gyengéd testű: úgy látszik, mégse olyan puhány, mert nem pusztúl – illetve sokat kitart.
A szép a boldogság ígérete, tehát a szép alma a jó almát sejteti: a művészi szép ellenben a jó reményének csak illuzióját kelti (pl. egy szép tájék festménye:) nem érhetem el soha – v. egy szép és kedves nő, akiről olvasok: nem érem utol soha: éppen ezért fájdalmas öröm a művészi szép élvezete: vagy a sok szép nő látása is, akiket nem érünk el soha – vagy bármíly szépé, mely különvált már a jótól, magában van s nekünk sem igéret.
Az ember milyen szimbolizálásra képes: Krisztusra kétezer év múlva is emlékszik, fájlalja szenvedéseit és halálát ennek az egynek: holott egy háborúban a nagyobb hősök ezrei pusztúltak el azóta: de ennek az egynek a szenvedése rendületlen fennáll: azaz az ember szenvedéseit jelképezi, szimbolikus jelvény s ezért fennmarad, – általában az ember szeret jelvényekkel élni – pl. zászló, kőmívesség stb: – úgy látszik, van valami mögötte.
A „genus” nagyon érdekes és misztikus dolog, hogy két különböző dolgot egy fajhoz tartozónak ismerünk fel és lehetséges, hogy a két különböző egységre bizonyos szempontból azt mondjuk, hogy kettő: ez lehetséges is, csakhogy a dolgok egyetlen szempontból való megítélése, abból, h. egy genuszhoz tartoznak (bár az egy genuszhoz tartozás igen sok hasonló konszequenst feltételez és az egész életünk szemlélete úgyszólván ezen alapúl). Különben csak ez az egy szám volna lehetséges, hogy: egy, amely nem is szám, annyira különbözik a többitől is: szorzata, négyszete stb. más alakulat, mint a többi számé. – A számolás gépies (gép is elvégzi) tehát az intelligenciának, az ítéletnek nincs vele dolga: azaz a dolgoknak generikus megítélése nem is ítélet.
Mennyit átéltem már: ha csak arra gondolok, h. az űzletben álltam addig, míg az anyám az orvoshoz ment, hogy anyám aztán bekötött kézzel állt az űzletben. – Ha látok egy nagyhajú fiatalembert, arra is gondolok: hogy ilyen is voltam már, világjavító hóbortos, aki a szemérem ellen beszéltem.
Érdekes valóban anya fecsegő módja és feljegyzésre érdemes. Pl.: elmegyünk Rosenthalhoz, aki vizsgál, gyorsan kell elintézni – anya tehát gyorsan beszél, mégpedig a következőképen: volt nekem egy orvosom, Schulz dr., – nem tudom ismeri-e, – jó orvos – elment a háborúba s egyik szeme megsérűlt, – igen ügyes orvos (szóval a fecsegőnél egyik fejlik a másikból). (R.)
Anya hazajön: rámtör, a csendemre.
Kis emberek, városi atyák, demagógok szolgája lenni, basáké rosszabb, mint nagy uraké lenni: városi igazgatás.
Villamos ütés, fény, világosság, ha az, amit elfelejtettem eszembe jut.
Igazság és hazugság: csak makroszkopiai igazság van a földön: csak dúrva nagy dolgok hamisítása hazugság: különben a fontos kis részek úgy is eltűnnek a forgalomban.
Én úgy teszek, (túlokoskodom: mire való a költészet, unalomra) – mint az az asztalos, aki elgondolja: csinálok asztalt, körülötte fognak űlni unatkozva – jobb lesz nekik akkor, ha lesz asztaluk?
Kérharmat.
Elindúlt tömör lovakon, csattog a patkójuk.
Baj volt előtte és baj volt utána: nem lesz a bajoknak soha vége.
Öreg, romlott házban tündérek.
Valakinek beszélni (beszéltem neki): pózolni (jósnő).
Az ember, h. nyugodtan közösűlhessen, élhesse kis életét ilyen rettenetes bombákat, lövegeket talál ki: akarat, a nyugodt élet akarata ez.
Ismét túlhangosan lelkesedő voltam (a katonaságért) nincs kibuvó, pedig sok kibuvó foglalkozás van.
Weisz Mór illatszertára: ez a név büdösséget áraszt.
Az ember a nőt körültapogatja, mint a vak, h. meggyőződjék lényegéről. (R.)
Oly boldog óra, mikor jegyesemmel a kertben, – kis frigyesemmel, – kis fűrjemmel (hangos kis tücskömmel) sétáltam.
A levegő anyag, egy anyag kiterjedése.
Nincs oly komplikált tudomány, ami ne egyszerűsödnék az ember számára úgy, hogy egy átlag ember az átlagát fel ne vehesse és ne használhassa.
Győri E. olyan, mint Rosenberg volt: nyomorában képesen beszél, képeket használ.
Az érettség, érett viselkedés néha koraian előbuvik részleteiben, aztán ismét eltűnik: nem a valódi érettség volt. (R.)
Mi a kokettség: a minden férfinak való tetszés örökös kielégületlensége?
Szép kis ördögök futkosnak a városban.
Ezt a sivár életet védeni találták ki a 42-eseket?!
Ha valaki előttünk nő fel: nem tudjuk annyira értékelni és becsűlni, nincs tekintélye (elfogúltság). (R.)
Fáj a szájam este a sok beszédtől és gépies mosolytól.
A komoly katona (vers-cím).
A véletlen dönti el az ember sorsát (szülessen, ne szülessen, – legyen-e katona v. sem stb.) – egy rossz v. jó pillanat – szerencse: de ami utána következik, az stabil, maradandó és megváltozhatatlan, kemény és hosszú sors, melyben nincs se véletlen, se szerencse. (Vers-théma és R.)
Örökösen bágyadt tekintetem!
A bajusz pedrés komoly mozdulat.
A katona, ki sok csatában vett részt, otthon fél egyedül a sötét szobában.
Lengyel nevű tanár: Egyenes Jóska, túlegyenes és túlbecsületes, de okos ember és érdekes: megkér egy nőt, elutasitják – három nap mulva már másikat kér meg – mozdulatlan, száraz életet él, száraz életörömökkel, egész napi munkával: de örökre nyugodt, a mát elintézi s a holnappal nem gondol, – passzív, – a véletlenre bízza magát, – ma kötelességteljesítő – intenziv kiskörű mozgásban él (nem sokat mozog); nem értékeli túl a szenvedést, nem méri fel az élettet s az életet sem becsüli túl; – a nehéz munkát, kényszerét passziójává teszi: lelkesen tanít; – (nyugodtan fog holnap a lövészárokban feküdni); – gyerekéért, annak születéséért nem felelős: az véletlenűl született, mert ő kénytelen volt szexuális életet élni: szenvedjen az is, mint a többi ember: hiszen nem óvhatja őt meg s ha meg nem születik: a világ nem szűnik meg; – saját vérének jövendő szenvedése nem fájdalmas gondolat, mert élni – végigkóstolni az átmeneti állapotot érdemes, hisz nem tart soká; – állandó az, ami előtte és utána volt: anyagnak lenni: ez ujság; – 14 éves korában elhatározta, h. tisztán fog nősűlni és 22 éves korában tisztán nősült; – nem néz többé előre; – tudja azonban, hogy ez naponta csinált mesterséges egyensúly és gondolatmenet, nem a kedély spontán harmoniája és van kisiklás, néha hetekre: ezek borzasztó hetek. (R.)
Negyvenkettes mozsarakkal védeni ezt a sivár életet: az emberben nincs nagy dolgokra irányító képesség: nem azért harcol, hogy megvédje magát: ez magától jön, mint az összes nagy irány, céltalanúl, értelmünkön fölül.
Ne legyünk annyira elfogúltak, h. a saját bajainkat lekicsinyeljük a háború miatt, mondván, mi az az általános nagy szenvedéshez képest: az én bajom nekem a legfontosabb háborúban és békében: ha halálos beteg valakim, v. ha nélkülöz, az nem kisebb baj, mint ha más fia háborúban és veszélyben sínylik.
Magamat keresem, a nőkben, magamat pedig únom (szenvedéseim, tapasztalataim stb.) – csak a véletlen és hozzászokás dönthet a szerelemben, okoskodás nem. (R.)
Hogy mennyire közömbös ember lehetek: nekünk van nagy háborúnk: azt sem tudom hol és merre, figyelemmel nem kísérem a térképen, még ujságot is alig olvasok: csak magammal és kis bajaimmal foglalkozva élek a világban. (R.)
Rettenetes, ideges szomorúság megint: küzdésképtelenség, a reménytelen munka és létminimum megúnása: nem marad más hátra, mint tanúlni ügyv. vizsgára – holott itt a szorongás is.
Auguszta–alap titkára a Koródi fiú: ember, aki mindig nyugodtan élt – avval a kis összeköttetéssel, ami apjának volt, igen jól boldogúl, magasra fog hágni: én pedig, ha kitöröm a nyakam az erőfeszítéstől sem tudok semmire se vergődni.
Csodarabbi: szerencséje van a nőknél: ez fontos (nők előtt mesélték és egész természetesnek találták, h. ez fontos).
Csodarabbi: szeretnék olyan emberrel beszélni, aki érezne engem egészen, ne kelljen neki beszélni és panaszkodni, de érezze az egész zűrzavart rögtön és magától ezt a kolosszális örök nyugtalanságot, békétlenséget és szenvedést – fui de utálom már az egészet: magamat, ezt az undok férget, melynek árnyalatnyi szerencséje sincs. (R.)
Úgy látszik, a kenyér mégis istentől való: mert az egyetlen dolog, amit nem ún meg az ember.
Igazgatóné: a fiatal kedély könnyen boldog és ígen hálás kedély, könnyen lehet elégedetté tenni. – A fiatalkor szépsége az egész életre fontos: mílyen fiatalságom volt nekem! Megvolt-e az a kevés!
Mindenki pár után fut, párt szerez magának, csak én vagyok olyan mulya, hogy mozdulatlan kerengek a magam tengelye körűl.
1914, november 1.
Éjjel verset álmodtam: A cár címen.
|
– végig volt gondolva tartalmilag s ritmikailag, de reggelre, holott még egyszer elmondtam álmomban féltve az eredményt – elfelejtettem.
A perc értéke különbözö: ha reggel később csengetnek érkezéskor, v. ha menetkor délben.
Lányi Hedda geilen a jegyesekről: oly jól élnek, a lány oly jól érzi magát. (R.)
Szereztem jegyet: és nagy kalamajkát okozott: órákig várnom kellett az utcán – telefonálnom órákig stb: a jót is nehéz adminisztrálni.
Üde leány: vörös haj és ragyogó üde fehér arc.
Somlyó: régi szerelmesének 2 gyereke van már és még percekre megváltozik (kipirúl), ha Somlyóról van szó. – Semmittevő ösztön élet a lirikusé, kinek lehet, mert illuminans, nem szorgalmas mesterség az övé. Nők után szabadon futni. (R.)
Már nem tudok örűlni az eredménynek: túlfűtött vágy.
Nem igazi jókedv: nem tud egyedül maradni jókedvével.
Fennkölten, loyalisan, liberalisan kezelni szerelmi ügyeket. (R.)
Kar-né vitatkoztatja a férfiakat és másokkal intézteti el a nőproblemákat. (R.)
Felvette kemény rétegét: cipőjét.
Lányiék: stréberek; Sarolta pénzűgyben: piti-piti – rögtön megszagolják; az anyjuk ravasz haszonleső; – érdekházasságok; – nőzik az egész lakás: suttog szerelmes szerelmes mellett; – kéz kézben néznek egymásra – mint a tüzes macskák: zsíros szerelmi megjegyzések. (R.)
A sebesűltek jeleket viseljenek örökre.
Inspektiós űgyletek vasárnap.
Ha valaki megházasodik: boldog? – kérdezik róla (csak a szexualitás boldogít).
Milyen nyomorú exisztencia: hogy néz ki a tanító 30 évi munka után.
Sok lépcsőt jártam már!
Mért adtál csak egy kis zsírtömeget istenem, agynak, hogy az összefüggést ne értse, csak a jelenségeket szétszórva figyelje és összekapcsolja.
Fogak: kegyetlen műszer!
Család nem való az emberek közé: maszkot rá! (Lányiék) (R.)
Az emberek azt tartják jó ítéletűnek, aki sok rosszat tud az emberekről.
Kutya hűsége jeléűl megnyalogatja száját.
Nincs ökonomia: álmos vagyok és borotváltatom magam: a jelenlétnek egy kis hányada elégséges volna (az egyenes tartás) és mégis ébren kell lennem egészen.
Fogpor: az anyag kémiai tulajdonságára nincs szükség, csak dúrva tulajdonságára – szín: ugyanez.
Nem érzem soha, h. diákjaim közé tartoznám: nem vagyok fiatal: oly öreg vagyok, amilyennek mutatom magam.
Felháborodás testi érintés miatt: elfogultság.
A szunniták tartózkodnak és Mekkát elkerűlték.
Óránkint füttyök hangzanak a városban.
Szerénykedjék az ember a nevetéssel és mosolylyal, ne duskálkodjék benne. (R.)
Család, mely teret foglal: a villamoson bejön: én felállok és […..] fiúval együtt jól elhelyezkedik, örűlnek egymásnak. (R.)
A nő-panasz dicsekvés lesz, ha nő megjelenik. (R.)
Berzsenyi olyan, mint ha egy dúrva kezű munkás gyereket símogat.
1914, nov. 15.
Belenyugosznak abba, h. ők élni vannak a földön, nem gondolkodni – és egész nap kártyáznak (Tagányiék). (R.)
Király Giza: mióta katólikus, azóta boldog (cseléd-komplexum). (R.)
Egyes rayonok tudnak az iskolában: Ezek – meg ezek: tudnak számtant.
Kompakt női ruhák – isteni alsó parthie.
Nonnen-Pfürzchen: egy sütemény neve: olyan ember nevezte el így aki nem apáca: mert az apácát nem izgatja saját testének pikantériája: a pikantériáról meg lehet állapítani, h. nő v. férfi csinálta-e?
A butaság sokszor élet felett dönt: buta bíró.
A szomszéd: jó szó versbe.
|
Igazgató: egy tisztnek, az én fiamnak csak kell inas, ki szolgálja ki?
Este megrakodva érkezik rajongással, mint egy teve: rajongó ember. (R.)
Ha dolgozom: dagad az önérzet.
A nő a karriért szereti, mert az férfias.
Tudtam volna magam a tudományra terelni, mert minden környezetben tudtam eddig élni.
Nem tudok gondolatban nőt elhelyezni.
A társam – Horváth: egyforma szellemi erőnek nevez minket körülbelűl: az ő javára, én ráhagyom az én javamra.
A mérleg (öröm és bánat) – egyforma az egyes embernél: de az egyén ad ízt neki, h. egyformán keserű, vagy édes-e a ballance.
Osvátot kezdem messziről megítélni.
Azt nem lehet mondani valakiről, h. szebb korszak kezdődött volna életében: mert percek-ért élünk és minden percnek, a rossz korszaknak is megvan öröme és bánata. (R.)
Az érzések folytatódnak: mintha a ma reggeli mosakodás ridegsége közvetlenűl a tegnapi után történt volna – egy nap intervallumát nem érzem. (R.)
Csillag a szarván.
Engem az alsó-nép érdekel!
A paraszt sajnálja a lovat – az embert nem!
Segíteni kell az embert törekvésében, nem hátráltatni: egy hölgy a robogó villamosra akar ugrani szabályellenesen: lelőkte róla egy rend-szerető ember. (R.)
Jóska 2-dik kocsis a No 1 szállóban, nekem első kocsis a világon: egy papírlapon – nekem nem mondták soha. (R.)
Kicsinyes ember – túlpontos: előre tudom róla, h. a cúgtól fél. (R.)
Reiner: nem vagyok majom-apa, gyermekemet tudományos szempontból mérem minden nap: az örök fontoskodás ragyogó képe: fontoskodva belehelyezkedik neki új életformákba és büszkélkedik: feleség, gyerek. (R.)
A szomszéd szobában egy kegyetlen kis zsidó tanító vert rémesen egy gyereket – a botütésnek rémes zaja után felsírt halkan a gyerek, mint egy kis állat.
Ignotus családi élete: a felesége az apja szeretője volt – mostoha fia az ő fia – felesége első házasságában vele törte a jeget – mostoha lánya szeretője volt, gyerekkel – végre ott hagyta az egészet és új nőt csinált fel. (R.)
Az ember csak akkor ért, ha testileg tapasztal (ezért erősebb egy pofon minden szellemi ütésnél:) háború van – és a koncertek teli vannak. (R.)
A férfi már azért is többet érő, ha egyébért nem, mert csatában vett részt: olyasvalamiben, ami rettenetes: megösmerte az igazi komolyságot.
Öreg ember, vén despota a családban: úgy olvas, h. kitépi a lapot a könyvből és eldobja – állatokkal rokonszenvez, érti őket – egy tejeskocsi elé fogott lóról meglátja, h. az cirkuszi állat volt – öreg szakállas fűszeres, aki feleségével veszekszik, különben pergamenre apró betűkkel remeket ír fel és feltaláló. (R.)
Ködös idő kedvez a kurváknak.
Csekélységekkel lehet embereket megnyerni: egy barátságos gesztussal egy kis mozdulattal, ami az embereknek szimpathikus (éneklés). (R.)
Hogy unatkoznak az emberek: oktalan dalok az utcán, únott Wacht am Rhein, ostoba tréfák: sivárság. (R.)
Megnősűljön az ember: – Haraszti elmegy ismeretlenűl egy mérnökhöz és máris ledönti a feleségét. (Piros, tüdőbajos ember, csukamájolajon hízott.)
Nő fínom szájmozgása ajkai nemes mozgása; – a koitustól holtra fáradt pár a kávéházban.
Zsidó gesztus vörös nőben: keblét tépte szerelmi tört. elbeszélése közben: marcangolta lelkem: itt belül (ő az, aki utána is tetszett).
Ha dolgozol: becses a nap.
Ugyanaz a hatóság jelent ki hivatalosan egészségesnek és betegnek.
Horv. H.: dobog a szivem – mikor, jelentettem, h. kidobtak, – és megcsókolt.
A tömeg undorító.
Száraz hang a vágyakozástól a lányiskolában, tikkadtság.
Játszatja mosolyát a nő.
Képzelet: nő, aki nem táplálkozik, hanem a férfi táplálkozik és a nő szívná a vérét.
A jó tanár este részeg: megszólítja tanítványát.
Nem baj, akármi történik: feljegyzem és rendben van.
Asszonyok; lesz egy szép feleség – lesz öröm.
Indulatosság: lányiskolában mindig kiadom magam: meg kell mutatnom, ki vagyok – kiugrasztanak.
Ki mivel vétkezik, avval bűnhődik.
Sport lady: fejest ugrik.
Nők szeretnek állatokkal példálózni.
Gyönyörű épületben ostoba, kis, eltörpülő emberek, ostobák.
Heroizmus: vak ló vakon fut akadályokba bele: ember teszi-e?
L. S. versei fínomak és intenzivek: mint a forró lehellet.
Modorosak voltak mindíg verseim, gépies is a modor.
1914, november 22.
Goethe: egy familia csúcsa: kizeng a jövőbe hattyúdala a nemzetségnek – nincs magasabb.
Öreg katona, a fiatalokhoz: nézzétek csak fiúk, jön apátok – a fiam hol lehet. Öreg próféta arcú, beteg mellette.
Vígjáték-théma: egy ország, ahol valamit, amit mindenki tud és legjobban szeret, nem szabad kiejteni.
Soroztak: káromlás volt első szavam, miután megszabadúltam, nem hívtam istent.
Foglalkozások, melyek életveszélyesek: halászat – munkáért az életet.
Kinek díszíti az ember magát – tudásvágy hajtja tanúlni, de nem szedi le az igazi termést, nincsen igazi aratása: mert nincs nő, akinek él.
Én elefánt ember vagyok.
Most jön ki igazi és szabad természetem a Horváthtal való barátságban: megmutatom magam, nem köt semmi (nőknél is így szerencsésebben vagyok) – és íme becsűlnek. (R.)
Nem tudok könnyelmű lenni!
Villamosra feltolakszik egy ember: segítek neki pakkját felveszem – zsúfolva vagyunk – a következő állomáson leszáll néhány és egy nő fel szeretne jönni: – Megtelt! ordít harsányan és mérgesen az én emberem – ez az ember!
Apámról mostanában gyakran álmodom: most, hogy nem halt meg, hogy rejtőzik.
|
Kitárom eléd szívem, nézd, nem akarok rosszat: add meg nekem mindennapi kenyerem, hogy éljek!
Pipa, ópium, meleg kályha: mind szurrogátum nő helyett. (R.)
Egész Pest tudja, h. H. H-val drámát írok: semmit sem tudok magamban tartani.
Babitsnak: ilyen, meg olyan is vagyok: kifelé azonban egy álszemélyiség álarcát veszem fel – álmodozó és lusta vagyok – s mégis a nagyon energikus, tevékeny emberét.
A törvények hatálya attól függ, h. milyenek a bírák.
A férfi és a nő nem mulasztják el, hogy egymással ne csináljanak, még egyszer se, mióta a világ áll.
Mikor jön a halál, engedelmesen, komolyan lefekszik az, aki folyton egymagában élt.
Kétségbeesetten közösűlnek.
Segélyegyletek – segélyakciók: darab!
Maga előtt tereli az időt, mint a nyájat.
Darab a zsidókról.
Dagadó, nagy koporsó: Michelangelo temetése.
A lovacska szunyókál.
Mint a pokol: nagy görcsök lányiskolában: óra közben ki kell menni – ott kis gyerekek rám nyitják az ajtót, piszkos leszek, leszakad kabátom s utána görcsökkel udvarolni, hazudni, mert összeboronáltak valakivel, felmagasztosítottak.
Míly kevés kell az emberek megnyeréséhez: semmi okoskodás – egy nekik kellemes gesztus eltalálása, – egyetlen butaság elég, hogy szeressenek – példáúl: h. énekelve beszélek! (R.)
Népkonyhát építenek most az örökkévalóság számára: mikor fogyasztásra kell minden és népkonyhát, melynek soha nem veszi az ember hasznát.
Férfi, aki teát visz haza, kávét és maga főzi.
Világosság üres éji toronyban az óra mellett.
O. pózol: kölykösen kezdett H. H-val beszélni, h. előttem való magas mivoltát megőrizze.
Egy cselédközvetítő eleganciája: messziről megismerem, h. az a foglalkozása: kijavított kabát – tiszta, igen színes nyakkendő, kifent bajusz, keztyűk, ezüstös bot, kamásnis cipő, gallérvédő, nagy nyakkendőtű.
Nem szeretem, ha az ostobák szeretnek.
Feljegyeztetik róla, h. fölépült – valahová – minek és hová – aztán kész. (R.)
Vesszőfutás nők közt a nemi élet.
Lehet, h. isten akarata az, h. csak az erős legyen megpróbáltatásnak kitéve.
Két foglalkozás: hogy néz egy komoly orvos – teszem a Fidibus munkatársára? (R.)
Az én életem egy végsőkig adminisztrált élet adminisztrativ alvással.
Engem valami mindig figyelmeztetett a veszélyekre, h. tönkremehetek, másokra szorúlhatok, – tehát alázatos voltam. Pistát soha, ha meg tudott élni: arrogáns volt. (R.)
Meleg fürdő: méla hangok – melanchólia (örök egyedüllét).
Meghalt Palócy Erzsike, meg a vőlegénye is a csatatéren (szegény kis szanatóriumi lányka!).
Szent, egyházi mars zenéje: különös mars.
Apámról való álom: már mindene elrothadt, csak a feje maradt ép és sárga (amint láttam, mikor meghalt). A fej megszólalt: ez a fekvőhelyem, fiam – (belenyugvás a rideg, idegen sírba).
Hogy a jókedvem nem igazi jókedv, arra legjobb bizonyság, h. nem tudok egyedül maradni jókedvemmel.
Dráma-théma: az anya és fiú viszonya: 4 éves gyereknek (1ső felv.) belőled különös kiváló embernek kell lenni, te leszel a megváltóm, elmond neki bajait, tanácsot kér, szid apját – később: ne szeress nőket – a fiú imitálja is, mintha utálná a nőket, de valamit drámaian tesz, ami mutatja, h. vágyik rájok (zsebkendőt eltesz) – örök emlékem, h. fagylaltot nem szabadott ennem és nem is ettem – a vége ennek a darabnak az volna, h. a fiú otthagyja egyedül az anyját, támogatás nélkül sok szenvedés után – kicsúszik a kezéből – (igen jó théma!)
Nő eltűnik sáppadtan, aztán napok után előtűnik ragyogva.
Érdekes, h. a tipusok mennyire ismétlődnek: minden osztály első padjában űl egy beteg alacsony gyerek, okos pontos, szabályos – a Lukács Róbert tipusa.
Fínom ujakkal fínom dohányt sodor.
Esetleg théma: anya fiúval együtt lakik. (R.)
Vígszínház: sehol sem játszhatják a Boldogtalanokat.
Kezdem becsülni magam: erő, energia, kitartás, nem bágyadás, küzdőképesség, okosság, kedvesség – rongy Erzsi! és rongy O. – akik lekicsinyelve becsűltek – szabad vagyok tőlük. (R.)
Fájlaltam azelőtt, ha láttam, h. valakinek apja van, aki mögötte áll: örök gyengeségben sínylődtem, várva, h. valaki segítsen rajtam, gyengén, h. valamit magam verekedjek ki magamnak, egyedül a nagy tömeggel szemben – egy kis szerencse Istenem! – és minden szembejön talán. – Meg kell kerűlni a tömeget, mint a Horátiusok a Curiatiusokat és egygyel kerűlni szembe. (R.)
Férfi érzése: ezt az asszonyt én tettem öreggé.
Kasino való fiatal embernek!
Az ember oly ostoba, h. szeretne gépies lenni – nincs megelégedve az értelemmel – gép lenni, ez az ambiciója.
Hugo Wolf hangjai színészhez hasonlók. (R.)
Igazi altruizmus: merénylő, aki népéért öl (melynek soha ő tagja nem volt és nem lesz, se ő se gyereke) – és megöleti magát, h. a népen segítsen.
A háborúból itt maradtak lelkiismeretfurdalásai.
Nőkérdés: már egész Sanyarú Vendel lettem – amire a nők úgy vágyakoznak, a szabad orfeum-élet, – nőkkel – abban sosem vettem részt – az orfeumi nők finomak, szeretik az orvosokat, akik jótékonyak velük (Breuer Elza).
Mindig a nyomorúltak közé számítódni, ha mások sikeréről hall az ember: lám ez sincs nekem – s megnyugodni: ezért nem, – az sincs, azért nem. (Pl. Somlyó, akinek nagy sikere volt nőknél, szűzek stb. halálosan szeretik – nő ember, de buta.)
A távollevők rendesen megszeretik egymást – én megútálom a távollevőt.
Sok éhezés után az emberek megbecsülik a kenyeret: szinészek, akik hosszú pausa után háborúban játszhatnak – kitűnően játszanak.
A színdarab befejezés előtt.
1914, nov. 23.
Anya szegény szépírást gyakorol.
Kávéház: tétlen gondatlan ődöngés – úgy űlnek benne, mint egy kirakatban, mozdulatlanúl.
Végképp visszautasítottak a Nemzetiben!
Koldus kutyájának lenni.
H. H-nak ismét mindent elmondtam magamról: összes titkaimat – árthat.
1914, december 1.
Mindenkit ki lehet tartani, ha objektumnak nézi az ember és nem személyes űgynek a vele való érintkezést. (R.)
Egy asszony: élvez maga mindenféleképen.
Elek nem tette volna, h. élesen felveti a kérdést H. H-val: mert éles volt és elmondtam másoknak az ügyet.
Kedves H. H.: és gyerekes: megvallom, kiábrándúltam belőled.
Egy nagykendős nővel légyott: egy cseléddel! – Elfelejti férjét egy hónap alatt: „az embernek kimegy a fejéből”.
Parlamentair: folyton fújja a trombitás a kürtöt.
Anya és fia: mindent megbeszélnek együtt – anyás fiú (38 éves H. H.).
Sűrű, megsűrűsödött formába egyesült anyag jár a hígabb anyagban: emberek a levegőben.
Indulat: akkor kiszakadó állatiasság van bennem. (R.)
Képes vagyok egy egész történetet l’art pour l’art hazudni és elterjeszteni barátaim között. (R.)
Az igazságot keresni kell, mert nincs igazság.
Az éji üresség világít, de a köd befed.
Szinészek, mint a majmok marakodók, utánzók, vad közösülők.
Dráma théma: a lány megöli gyerekét I. felv. anyja rábeszélésére (miatyánk jelenet a végén) – aztán a legény, aki nem szerette s nem tudta a gyereket, visszajön: úgy érzem, sok lányt láttam, nem is szerettelek, mégis úgy érzem: te hozzám való vagy. (Kifejlet ebből: érzi távoli apaságát – ez hozta vissza.)
Enged a férfi zaklatásainak.
Grabbe élete: dr. théma.
Minden kulturával itatott, gondolkodó arc (Kar-né rólam).
Kar. elismerése társa iránt, nem kicsinyli.
Találkozni egy ismerőssel golyózáporban a csatában (Franyó Nagy Endrével).
Indiszkrét ember vagyok.
Bohózat: manikűr-szalon, spiritizmus – titokban más foglalkozást űznek: gesztenyesütők és visszatérnek – mű-penis-gyáros.
Apám alsórangú ökonomiája az enyém is, szerezni nem tudott, de a koldus takarékossága volt benne.
„Az öcsém” – mondja egy lány és mindenki nevet a lányiskolában.
Szent András a lány-házasító szent.
Csámcsogó, almát evő, kövér öreg, pislogat és gesztikulál magában.
Nevetséges az ember: székből, nemes magasztos szót csinál: székelő, székes főváros – nincsen mása, mint szükséges eszközei, ezeket absztrahálja.
Kényszerképzet: h. már ember húst ettem egyszer (álom után).
A munka rosszá tesz!
Somlyó: ragyogó arc, a jóléttől és az élettől sugárzó, elegáns férfi-alak, szivarral, vídáman, jól kialudva, kis csomaggal a szimpathikus vivens benyomását teszi. (R.)
A fiatal állatok mindjárt nemi életet élnek, mihelyt lehet, nem tűrtőzködnek.
A. B. mindent megbeszélt az anyjával, aki így szólt hozzá: hogyan tűrheted, hogy X. Y. elédbe vágjon v. jobb üzletet csináljon – te vágj elébe. Így tett. S az emberek igen megútálták, mert gonosznak tartották, pedig jó ember volt. (R.) (Volkserzählung)
Az álszerény műfordító.
Versthéma: akik öt éven át boldog házasok (elfeledtem) – szent tűz nekem nem való, mert rossz természet vagyok:
|
Talán mondjunk le a dohányzásról!
1914, dec 5.
Az emberek életüket, egész exisztenciájukat kockáztatják egy-egy nőért: én semmit, még fáradtságot sem.
Rontotta drámaírói munkámat a mostani.
Sh-nél burjánzik az ember, mint a dudva: megnő és elesik.
Orosz betörés: feszült csend.
Biztosra vettük, h. mindenkit legyőzünk a trükkökkel – és!
Angyalhajgyár: egész szimboluma az ember illuziós felfelé-törekvésének.
A Babochay-eset kitünő dráma-théma.
1914, decemb. 14.
Türelmesnek lenni a fiatalsággal és megadni neki a kellő tiszteletet – nem elfogúltnak lenni, ez a nemes öregség tulajdonsága: elfogulatlansága – az éretlenség csinál a korból érdemest. (R.)
Nem tudtam G. J-t lábáról levenni, pedig már úgyszólván kezembe adta magát. – Kérésemre símogatott – magát is símogatta és komolyra borúlt tőle, meg akartam csókolni és nem ellenezte.
Az ember anyagiasságában bódúltan keresi a „nemességet”.
Nagyszerű regénythéma: (az anya és fiú viszonyán kívül) – Egy hű szerelem története. És pedig (Lengyel tanárral való diskurzus) (e jegyzeteim, úgy érzem a kezdődő érettség jegyzetei már): A nemi gyötrelem a házassággal nem ér véget, a férfi, aki tisztán nősűlt, ki szereti és becsüli a feleségét, az utcán nők után jár a becsület áldott és mégis gyötrelmes kényszerével (áldott: mert megnyugtat – nem lehet; – gyötrelmes, mert ki van zárva) – néha halálra fárad szerelmi élvezeteibe s mikor az utcára kerűl, széttépné a nőket – adminisztrálja feleségével való szerelmi életét – elküldi az asszonyt haza, koplal az asszony mellett – mért ne lehetne 3 nőt is szeretni, mint 3 gyereket, esetleg egynek favorizálásával is: a házasság a mostani legjobb berendezkedés, de irtóztató önmegtagadással jár – ámde: a feleség is vallomásokat tesz neki, mert a felesége bízik férje okosságában – egyes férfi oly nemi izgalmakat okoz (esetleg ez a regény théma összekötendő a megkezdettel: aki sikkaszt, kibonyolódik és megöregszik), hogy ki kell mennie a szobából – a tipus, aki ennek az okos asszonynak tetszik, a könnyelmű, elegáns, kedves nagysikerű férfik tipusa, aki válogatott kéjeket ígér s akit mi férfiak léha kölyköknek nevezünk. („Ne csodálkozzék: tudósok, írók, az emberek legjava szeretett szinésznőket, kövér husokat – főleg akik sokat hódítottak”) – s főleg, megvallja, – ha régi udvarlójára gondol, aki férje előtt udvarolt, akkor nemi izgalom fogja el, mégpedig sokszor olyan, hogy, ha egyedül van, rosszúl lesz, ha pedig ott a férje, vele mámorosodik meg – aztán bevallja a gondolatmenetet, úgy hogy szerelmi élvezeteiknek savanykás mellékíze van sokszor – de azért biztos benne, h. a felesége sosem volna képes megcsalni őt. („Azért, mert megnősűltem nem szűntem meg olyan lenni, amilyen vagyok. A szexualitás nagy szellemi energia – a zsidókban túlteng.”) (Természeti törvény: az üldözött szapora.) – S végül: „Ne legyünk fontoskodók titkolózásainkkal (nem sajnálom, h. ezeket Önnek elmondtam) – mert lényegileg mind egyformák vagyunk: ez amit elmondtam, tipikus, mindenkinél így van – s bennem mindenfajta emberi összetevő megvan” – s legvégül: „ha úgy egyeznénk meg egymással, h. szabadon kódoroghatunk én járnék rosszúl s én épp azért kötök erkölcsös viszonyt, mert gyáva vagyok: nem egészen igaz, hogy a férfi nemileg szabadabb, biztosabb, felelőtlenebb és függetlenebb a nőnél: – a nőnek csak intenie kell s a legkiválóbb férfiak (testről van szó) az övéi, – én pedig nem győzném idővel, pénzzel és fáradtsággal az udvarlást – s míg feleségem hódító én pipotya eredménytelenségben sínylenék – utcanők: ez az én szabadságom!” (R.)
Lányiskola: újjít az más, mint újít; – ujjít, az egy ujjal való műveletet jelent, amit maga fog kitalálni – mondtam egész önkéntelenűl és akaratlanúl – mire harsogó, érzéki kacagás felelt a hátsó padokból és izgatott nevetés viharzott végig az osztályon, éppúgy mint e szónál, h. szül.
A virág örök vágytól eped széppé.
Lábadhoz teszem uj tudásom (tapasztalásom) – a világ őrjöngve kergeti egy kincsét – (hints szét) – bont – az végtelen, kitartott orgonapont.
Orgonapont, melyet egy égi kórus tart ki s bármiképp kergetőzünk alatta, befesti szívünk minden hangját, mint a napsugár vörössé a csurgó vizet
Nevek: Hinne, Máris, Gáton, Régen, Pallón, Szidja, Tettén, Gyöngye, Gyöngén, Bánnád, Hajszán, Hittel, Verret.
1914. dec. 18.
Ismét egy nagy kudarc, egy hiábavaló, rémes munka.
Takarítónő, aki köszön nekem – homályos fellebbvalósági viszony, mely nincs.
Főnyeremény Pesten színházban szóhoz kerűlni, mondta a titkár.
Az emberek únott jómódban űlnek és várják a megváltó bajt, mely megvált az unalomtól és feltétlenűl jön. (R.)
Nevek: Dijja, Hijján, Tallért, Talléron, Filléren, Bezzeg, Hozzon, Findzsád, Fejjel, Ahány, Annyi.
Kis cseléd, 12 éves, az anyjának már kétszer segített szülni. (R.)
Napfogyatk. – millió látcső fordúl a nap felé ma – mind német gyártmány.
Lukács Rób.: a szocialista halála meghatotta őt: egyetlen foglalkozásnak szentelte életét, felesége is, rajongtak egymásért. – Róbert olyan foglalkozást vállalt, amely komótos. (R.)
Angol író: minden nő onanizál – ez a mai berendezkedés mellett helyén van és nem ártalmas.
Férjéért gyászban levő gyászruhás nő, aki divatlapot olvas.
Az élet nem komoly, csakis a halál.
Feláll valaki udvariasan a villamoson, én űlve maradok és én hódítom meg a nőt, akit leűltettek.
Es pflanzt sich alles weiter wie Kukraut.
Az ember szervezetének minden körülményhez alkalmazkodnia kell, talán azért van telítve mindenféle lehetőségével, millióféle vágygyal: hogy egyik v. másik vágy kielégítessék ebben, v. abban az életlehetőségben.
Fegyverben Anglia, a polgárok egymás ellen: középkor.
A kéj puhítja az arcot.
N. L-t a türelem jellemezte és a teljes önzés, szeretett jól és tökéletesen étkezni: hús, sajt, csemege, gyümölcs.
Kokott a villamoson: Az Emil? Semmivel se lehet megfizetni a műveltséget (csúnya a szépnek dícséri a szép szeretőjét) – mások […..] dícsérni valakit, mesterségesen lelkesedni, h. másnak tessék – tettem ezt sokszor. (R.)
Káromkodás: az ördög a bocskorodat!
Született egy gyerek – semmi se történt: tovább sakk, diskurzus, az asszony is, jött egy zsidó, mutatják a gyereket, én is jöttem, nem nagy szenzáció.
Némely anya (az anya híresen jó és szereti a gyerekét) undorral és gyűlölettel fogadja a gyerekét szüléskor.
Az apa kezébe teszi a bába a gyereket.
Vilmos császár megjelenik a pályaudvaron, kezében a marsallbot.
Mi nem akarjuk a következményt, nem kívánunk okai lenni annak, aminek okai vagyunk: gyerek.
Megjegyzés: az élet olyan, amilyen.
Milyen egész más konstrukció és test egy jó nő, kompakt.
Vad suhanc, a gyönyörű, tiszta kis lányok közt a kerti iskolában (kis gonosztevő).
Nem csodálkozni semmin, nem kételkedni az emberben, hogy olyan, mint én és nem szervesebb, nem szégyenkezni a természetes emberi indulatokon: nem szégyellem, h. szexuális vagyok és nem csodálkozom, h. más szexuális. (Igazi bölcs belátása talán csak az eunuchnak lehet, mert őt a tapasztalat megnyugtatja.) (R.)
Es pflanzt sich: egy végtelenűl sötét ábrázatú ember gyerekével – mért szaporodnék ez a kancsal, görbe, félreütött arcú ember éppoly joggal, mint a jó faj.
Már meghalt – ebbe belenyugodott az asszony s egyszerre megjelenik a meghaltnak hitt férj – nagy öröm, de a csalódás és hiábavaló meghatottság fájdalma is. (R. v. Nov.)
Vannak mozdulataim, melyek régi reminiszcenciák, percekig látott emberek gesztusai – vagy ellenségeiméé is – rajtakapom magam, pl. Bán F. lendületével megyek az utcán vagy N. Lajos hangsúlyát utánozom v. egy kokottét, akit egy percig láttam: olyan fénytörő vagyok, akiben megmarad egy kis remanens emléke az összes fényeknek. (R.)
H. H.: kedves: kiábrándúltam belőled, Milán.
Egy portugál apáca remek szerelmes levelei.
Láncok furcsa csörgése.
Az emberi élet legnagyobb diadala: sok nőt meghódítani – a fajt terjeszteni – a magot elszórni a szélrózsa minden irányába – diadalmaskodni mások, más fajták felett, azokat kiszorítani és elterjeszkedni.
Segíts az inségesnek, mert elkeseredésében, hogy nincs mit ennie, már már az életét is kioltaná.
Ki tud az üldögélésből felállni, szakítani – új szituációba kerűlni nehéz. (O.)
Hivatalos, szigorú ember, mint magánember: rendőr részegen.
Germán Tibor: az apját segítette, mindenben kezére járt, jó volt hozzá és szelíd, önmegtagadó – nővérével, mint dámával bánik, finom, udvarias, szivélyes, minden kérését teljesíteni kész: született, fínom csendes és jómodorú ember.
1914, dec. 23. – Karácsonyi szünet
Szoptatás: irigy a szoptatós dajkára – míg szoptatott: izgatottságok, rémületek, affektáció: sajnáltatni magát; őrűleti roham: a tej a fejébe szállt; – a madame jó barátnője, – félti a mellét, hogy megcsúnyúl – – rossz anya, nem akar szoptatni – – Kar-ék asztalán kristér – a bölcs természet, mely a szakállt növeszti folyton, de az anyának csak két napig ad tejet – a bölcs természet, mely iszonyú büdössé teszi a testet. (R.)
Két őrűlt a fürdőkádban beszélget.
A szervezet szokásától függ: rothadt cápát is elbír, ha hozzászokott.
Kettős dolog: az ember ösztöne az, hogy ne nyúljon saját magához, – s a saját maga okozta seb nem fáj úgy, mint amit más okoz. (R.)
Nyílvános szüzek – az orfeum szüzei, akikről biztosan lehet tudni, hogy szüzek.
A számok miszticizmusa: a hét napos hét, huszonnyolc napos holdhónap stb.
Álarcos temetési menet.
Hiszterika, aki egy ideig jól viselkedik, de nem sokáig bírja egészségesen a gyerekágyat, fel kell használnia az alkalmat, h. sajnáltassa magát. (R.)
Nem mertem eddig karakter lenni, féltem a határozottságoktól: hogy hibákkal együtt egy karakter gyökeresedik meg bennem – éreztem, h. a határozatlanság a folytonos változás lehetősége: a csendes ember lassú hatást ér el – hangosnak kell lenni, hatékonynak, mert az élet rövid: ne legyünk túl higgadtak, szerények (Lukács R.) a felvetődő impressziónak tért adhatunk, indulatoknak, így a diskurzusnak állati melege van. (R.)
– Ördögön és poklon keresztűl – fenn állok – suttogás, mely oly hangos, hogy betölti a teret – Felűl az égi mértan és zene (tiszta körök és ívek, örök futás ) – Itt lenn a földön sár, a törekvés megvan, de minden megtörik – nincs gömb, se kör se egyenes vonal, nincs abszolut mozgás – csak merev, holt tárgygyal tudunk csinálni tiszta kört, az ember keze reszket – Öt mérföldnyire fölöttünk űl valaki – fény talán – rosszindulat, mely rossz törvényt csinál nekünk az abszolutból, helyi istenség – a fényt megtöri, a test szimmetriáját rútítja és oly színt kever, mintha erdőégés színe esik a csobogó forrás vizére és véresre színezi a tiszta vizet – Itt minden félig van: a principium él, de alszik – az anyag rontja – jobb lehet az űrben, ahol nincs anyag.
Lányi Sar.: Riedlnek is küld kötetet: lassú vizű stréber patakocska: 1) rossz a kötete 2) mindenki közepes költőnek tartja.
Cseléd: szereti anyámat, megörült mikor látta – aki nem mozdúl, az ma nem él meg – a nőorvos Frigyesi parádés kocsist tart! – férjére: az én emberem (az enyém) finnyás; – „anyámnak ez a fia nős, már nem az övé” – a nős fiú már nem a szülőé (népfelfogás) – üzérkednek a népkonyha jegygyel.
Láz: vállain végigömlik a tűz. (R.)
Szemérmes ember elrejti jóságát. – Vitéz-házaspár tüntet vele, mimizálja, h. ő jó, egyenes, parasztos, derék. – Mimizálók: Győri E., Schenk, Orbók. (R.)
Középkor: a bölcsőben összeadták a gyerekeket – egymáséi voltak, mihelyt megértek – tizenhárom éves korban – aztán a nő özvegy maradt, ha a férj meghalt.
Akik a tenger mellett élnek, mindig a tenger felé néznek, sosem a szárazra.
Bába: a gyerek gyors és kíméletlen fürdetése, úgy bánnak a gyengéd újszülöttel, mint valami kemény legénynyel: az a víz, amiben fürdették s minden amit mi látunk, milyen jelentőséges az újszülöttre (ez történelmi perc, tudjuk: nem olyan perc, mint a többi, a sok közömbös perc között egy, mely egy egész életre kihat) – s mégsem tehetünk semmit: úgy kell vennünk, mint a többi közömbös percet. (R.)
Engedni kell az affektáló betegnek, hinni neki: ez jóság – akkor szeret. (R.)
Gyerekkoromban mindíg azt hittem, h. e percben vagyok a legokosabb, ezentúl csak romolhat az intelligenciám a nemi élet folytán.
Álom: nyolcat ugrik egylábon egy pap, karja könyökétől az ölében.
A lányok pukkadnak a nagykereskedésben, mert az üzletvezető kurizál egy lánynak és az ugyanott moshatja a kezét, ahol az üzletvezető, abba a törülközőbe törülközik és ugyanarra a klozetra járhat – rémes. (R.)
Akiknél a gyerek emelkedést jelent: azoknál minden a gyerek – akik már csúcsok, azok inkább önzők. (R.)
Indiai táncosnő: kigyózó, misztikus, selymes, kábító – mire e sok inger? Egyszerű, kábító pillanatig tartó mámorért.
Az én elemem: haragban lenni, – jól tudni haragudni – ez anyámé is. (R.)
A szellem élvezeteket nyújt ugyan s ezért az embernek többje van, mint az állatnak – de a gondolat viszont rontja a testi élvezet elementáris tisztaságát – milyen óriási és tiszta hatalmas testi élvezetei lehetnek az állatnak.
Az embernek kezében volna boldogsága, szerencséje, de vak: jött a háború – venni akármit, takarót, csizmát, buzát, nyúlbőrt – az ember azonban nem mozdúl.
Kicsit sok, amit én néha indulatosságból, dúrvaságból produkálok.
Az ember ne tűrje tovább kiadónak és mindenkinek a szemtelenkedését – még fiatal vagyok, még lehet! – v. ostoba modernkedőnek, vagy luxuscikknek tekintik az embert – közönségnek írni ezentúl!! – és így művésznek lenni!!
Szerelmeskedés (kezdődő), gyerekszülés után.
Ami négyszögletű: arról nem tételezhető fel, hogy forog.
Az emberek szeretik a művészeteket: az ablakok teli vannak malterdíszekkel – de érdekes, hogy nem igazi művészettel, hanem hamis sablon-dolgokkal.
Egy kép árnyékban: Egy kép van a szobámban, melyet örök árnyék fed, – nem süt rá soha napfény, hogy szegény már hervadozni látszik.
Házasság: életem titkolt unalmát mással megosszam? Így jó.
Utcalány, aki jegyzetet vezet udvarlóiról, hogy mikor látogatják.
Úri nő, aki kifejti nézetét: jó volna egy férfi bordély: hogy a nők gyorsan, egyszerűen, bonyodalom nélkül kielégítsék vágyaikat.
Biciklin repülő eltűnő arcok.
Az élet a látszatok logikája.
Harsogó hullámok.
Cím: Még egy utolsó kiáltás.
Különös hideg szituáció: kibékülni és együttélni tovább azzal a férjjel, aki a harag alatt más nőkkel élvezett. (R.)
Mennyi póz és affektáció volt a lányiskolában tavaly és még mennyi van most is.
N. L. kitűnő regény alak: idegbaja – inferioritása: dolgozni nem akar, el akarja magát tartatni, de abban a hazugságban él, h. ő nem szerencsés – igazsági maniája, mellyel hálátlanúl megkritizálja összes jótevőit – kétségtelen tehetsége és okossága – ő, aki nem szeret soha senkit: a legmelegebb, szerető ember benyomását teszi, holott kegyetlenűl és hidegen támad mindenkit – testi élete: a nőben a húst keresi konszequensen és beletörődött már abba, h. számára a mindennapi fiziológiai élet adatott csak meg: jó evés és közösülés – preciz étkezései, éjjeli étkezései: leves, hús, tészta – vacsorája: hús, sajt, csemege, gyümölcs – izzó gyűlölete anyja iránt és terrorja – önmegtagadásra való képtelensége – ezer alkalma volt felemelkedni, de akkor a pillanatok örömeinek élt (3000 kor. elköltése 6 hét alatt az Erdélyi borozóban) – improduktivitásának semmi szemrehányása benne (anyagi improduktivség: őt tartsák el) – szívós türelme és törhetetlen életkedve és kitartása (tűri a nyomort) – erkölcstelen szerencse-vágya és káröröme. (R.)
Macska, aki éjjel a nő emlőjére lopózik és szívja.
A szerelemben sok a krudelis, ezt a háború kielégíti, – és felfrissíti a petyhüdt női szerelmet: azért dícséri a nő a katonát.
Tanári szobában vita: az ifjú legionárius hallja gondolatai revizióját.
Dráma théma: a gyűlölet: rokonok gyűlölete.
Mért is van a művésznek örökké rosszkedve? – örök bevezetés a céltalansághoz?
Mért hat az improvizálás – ha úgy adok elő valamit, mintha most találnám ki? Ha simán elmondom, nem hat úgy.
Mi volt a második behatás Poe versein kívül Karinthy Nihiljére?
Goethe: kommandírozd az ihletet, ne várj az ihletés percére.
Örökké másodosztályú írónak lenni – nem felkűzdeni soha.
O.: a zseninek mindegy, hogy mit ír – nagyszerű mind.
Okos öregek inkább méltányolnak, mint fiatalok.
Szerénység: mílyen kűzdelem lehet a szerénység, az önmegtagadás lépjen-e elő, vagy az egoizmus önfitogtatása.
Nő: behúnyja a szemét: nem akar mást látni, csak a kéj fényét.
Kis József: odavetett szavak, nyers hetykeség.
Kroki-írók mindig az elsők közt vannak népszerűségben.
Hogy van az, h. némelyek elérik a dúrva, erős népszerűséget hamar, mások meg sokáig hiába küzdenek érte egész életükben. – Némelyek becsúsznak a fülekbe, másokról sose vesznek tudomást. – Karinthy most népszerűbb mint Ambrus Zoltán, Szini, Cholnoky – Molnár is.
A mindentudó pók.
1915, január 15.
Még november vége felé történt, h. egy kis szinésznő (I. L.) – felajánlotta nekem bebizonyított szüzességét. Akkor a komplikációktól és bonyodalmaktól való félelmemben a dolgot elhanyagoltam. Ma találkoztam vele – már nem szűz. Kétségbeesett volt, rám várt – nem jöttem, az első embernek odaadta magát. – Érdekes alázatos, megtört, minden női „méltóság” nélküli lény, akit százszor otthagy az ember és százszor újra szóba áll az emberrel.
1915, jan. 16.
„O. milyen szelid lett (Kar.) azelőtt szenvedélyes volt” – szegény! egészen derűs, tiszta, ártalmatlan, mint egy bölcs (a szenvedés a legnagyobb derű és harmonia urává tette).
Ilyen nőt, aki ennyire könnyen, kérés nélkül, tálcán adja magát, ingyen, hódítás nélkül – mikor?
Novella théma: a hazug ember, aki történeteket kohol, nagy izzó eseményeket és egészen szürkén él – ugyanez az ember hazugságait kipróbálja először jelentéktelenebb személyeken, h. milyen benyomást tesznek és utóbb is elmondja néhányszor őket ha nem is sikerűltek eléggé a főszemélyei. (R.)
O.: fogsz te még regényt írni.
Mohón, teljes odaadással és szórakozottan eszik. (R.)
Altruizmus szeretet: a férfi szereti a nőt és ott hagyja neki a jó falatot – a nő szereti a férfit és ott hagyja neki a jó falatot – egyik sem eszik. (A szeretet az egoizmus tápja, csak akkor van értelme, ha egy nagy önző, egy cápa áldozata jó – szóval van, aki mindent felfal.) (R.)
Bárdos A: mindent megpróbált, lapot, színházat, költészetet, darabírást – végül megnősült. (Kényelmesen.) (R.)
Villamoson: kalauz (szép arcú magyar ember) utaztatja a feleségét és bemutatja a mesterségét (oly szeretettel nézett rá és beszélt vele, h. azt hittem: a szeretője) – „ugy-e Julika, h. megéheztél már most is” – (az asszony kedvetlenűl mosolygott, úgy látszik, nem tetszett neki az ura foglalkozása és az kedvet csinált neki) – aztán az ember felvette kis gyerekét – sokáig szorította magához, adott neki aranykrajcárt – mikor leszállt utánuk nézett s mikor felénk fordúlt – elkomorodott az arca és sóhajtott. (R.)
Éjjel az utcán: egy nyomorék koldus gyerek – feltartja a kezét magasra, mintha imádkoznék – rettenetes hideg van.
Deutschländerné, aki katona-fiát kiszolgálja fut rendelkezésére lenni – a lánya már nem szűz, mert nem reagál látogatásomra.
Jó-e a merev igazságosság: igazságosságom egy beteg, nyomorék gyerekkel szemben – nem adtam neki jelest.
A hím oroszlán családi érzése – mindenáron be akart menni nőstényéhez és kicsinyeihez, kaparta a falat (Drezda).
A tigris kedvessége, amint hempergőzött a hosszú ketrecben: önmagában, jóllakva milyen kedves, ártatlan, gyermekes állat volna ez, ha nem kellene küzdenie. Jók volnánk, ha Isten ellátott volna bennünket. (A tigris sündisznót, pávát és majmot eszik.)
Magdáról az öccse: Sie ist eine leidende Natur – felösmerte a szituációt. – Szerény lettem nagyon, mondja magáról a fiú – nagyon kevéssel beérem, ha 5 frtom van, nagy úr vagyok (21 éves fiú!) – jó ez oly nyugodt természetnek, akik nem lelik fő örömüket a szenzációkban és változatosságban.
Ölés hányszor esik nő elcsábítása miatt: furcsa volna, ha én ügyetlen – nő-űgynek esnék áldozatúl. (R.)
Ügyetlen ember, aki végre nőt fog, de megölik.
Magda a szegény: házi úr lett – furcsa szituáció.
Dáma: minden nőnek barát és bicikli kell.
Szekeres: kedves: a volt férj cigarettát és fínom dohányt küld gyerekeivel az új férjnek. (R.)
Vakok, világtalanok mosolya. (R.)
Hajlandó vagyok nagyon tanítani: elmondtam hánynak összes hibáit. (R.)
Jellemzés: három emberről: 1) grácia nélkül való szellem (Polgár) – 2) a c. igazgató: egy egysejtű állat egy elemű butaság – egy nyugodt elem az egész ember – 3) az igazgató butaságát már forgatja, többszínben ragyogtatja egyetlen butaságát – 4) Gockler pedig már vadhús – komplikált butaság, a kifejlődött, sokszínű butaság egész orchideája, kaktusza – buja álképlet. – Amint van egyszerű okosság és soktüzű, ragyogó – ugyanilyen vegetációja van az elleniránynak. (R.)
Asszony a férje öccsére: kisebbik uram.
Magda, aki képzelgéssel elégíté ki magát: „ilyenkor egész nap olyan vagyok, mint az alvajáró” – ez azt mondtja most nekem, h. szégyelli magát elbeszélései miatt: „megfínomodtam”.
Gyermek, aki fél a sötét szobától, de minden alkalommal beszalad a sötét szobába és bekiált: hu, hu – jaj de félek – és igen elkezd félni, kiszalad és becsapja az ajtót. (R.)
Felmegyek egy házba, a lépcső fel van szórva fűrészporral, ez annyit tesz, hogy itt ma elcsúszhat valaki, – különben az embertől nem telik ki ez a gondosság.
1915, febr. 15.
Ha akarom: mindenki veszélyes, önmagát ölő természet: az egyik kicsapongó mulató, a másik zabolátlan – az a kérdés, milyen környezetbe kerűl. (R.)
Isten: az emberek nem elég magas Istent képzeltek el maguknak – egy társadalmi istent, egy erkölcsi istent, aki szeretetet, emberbaráti dolgokat hirdet – holott a lét lényege társadalmon túl is elképzelhető – erkölcsi tanításon túl – az egész lét misztikus magjában, – az állat és növényvilág életében – a forgásban stb. (R.)
Iskola: ha a fiú izgatott, nekem azt nem szabad fokoznom, túltennem rajta izgatottságban, hanem meg kell nyugtatnom, nem szabad személyes ügyemmé tennem a dolgot – ez a fölény (jó, öreg tanár).
Drámai jelenet kezdete: havazik.
Az emberek egymás között hogyan szórakoznak: fel van írva valahol!
Hol hallottam, hogy a fiú reggelente kis cousine-je mellé feküdt, a lány (15 éves) beleegyezésével.
Novella (szatira) a férj, aki a nászúton mindent látni és élvezni akar és ökonómikus.
Megírandó a Tolstoj darab utolsó felvonása.
Az állatot, akit az ember maga iránt való bizalomra nevelt, maga az ember öli meg, egy irtózatos, orv, – árúló mozdulattal.
Jelenetek: a múlt szégyene, amire már senki sem emlékezhetik, csakis én.
Ha figyelemmel kísérek egy fárasztó mozdulatot: én is elfáradok: ez az idegek fáradtsága. (R.)
Finance-főbiztos: roppant finom, nyugodt ember, aki mint ember bánik feleivel és emberségesen törődik bajaikkal: ez a benyomás, azonban az ember gyanakszik, h. mindez látomás csupán: itt valami szelíd képű csalóval lehet dolga.
Aljasságok kis dolgokban: – miután a legmegfeszítettebb munkával sem tudnék helyzetemen segíteni, természetes reakció lép fel, apró aljasságokkal akarok előnyöket szerezni – gyűjtök a fiúk közt – a magam számára – egy szegény nő pénzét meg akarom tartani, nem fizetek a kávéházban – (igaz, h. a próbált jellem az, aki ördögön és poklon keresztül jellemesen fennáll) – ugyanezt tettem mindíg nemi dolgokban: a nőt kéjelgésre akartam csakis felhasználni, aztán kíméletlen otthagytam – ez apámtól örökölt valami lehet (váltó-űgy) – épp ezért az olyan természetet, melyben sok minden megvan szigorú kordában kellen tartani, principiumok szerint, h. csakis egy útja legyen (Lengyel-tanár). (R.)
Az egykedvű ember: regénycím. (R.)
A tangó: mélabús érzékiség, búskomor állatiság.
Anyám tanított arra, h. hogyan kell az emberekkel bánni, ahhoz, h. megszeressenek: épp anyám, akit sohase szeretett senki. (R.)
Turcsányinak mondott dolgok: Elfogúltság és illúziók nélkül élek, az élet rideg szemlélete közben – oktalan meghatottság nélkül, – a munkámnak élek csak, annak a munkának, melyről beláttam, h. egyedül szerez nekem örömet – nem sajnálom magamat, nem ökonomizálok erőimmel, nem becsmérelem a munkát, h. nem méltó hozzám, nem válogatok sokáig, h. melyikbe kezdjek – nem félek, h. butító munka közben nem fejlődöm: de igenis fejlődöm – és nem hagyom el magam sehogy: igyekszem minden munkát elvégezni és testi erőkben is gyarapodni, – nem várok lucidus, nagy örömöket – kíméletlenül élek: nem kímélvén magamat de másokat sem a megítélésben – nem félek, a dolgokat tisztán látni – egy kietlen, de szívós életprogramm – tudva, h. minden emberi alkotás egy „Trotzdem” – sohasem pihenni – annak élni egészen, amit az ember elkezdett. (R.)
Minden! – Egy férfi életéből: magas hivatalnok fia, sport ember, – rossz társaság – züllés – mégis gazdag nősülés: erre nagy pazarlás – erre: vállallatok – bűnűgy: Schwager – még súlyosabb bűnűgy – tabes! – törvénytelen gyerek, szívbaj a sporttól – minden: és az ember 27 éves!
Ma hallja és holnap már magáévá teszi a társaságban, ma még, mert nem ismerte: ellene vitázott, holnap legszentebb meggyőződése.
Mért kell, h. több ember szülessen, mint amennyi megélni tud, mért nem lehet a természet burjánzását állandó egyformasággá tenni: az állatot öli a másik állat – de az embert?
Nászéj-meglepetés: az első közösülés után elegendő a nő neki örökre (nem szűz) – (gyors jóllakás nagy vágy után) – szörnyű percek: úgy érzi magát, mint egy kalandkor mikor erős vágya volt rögtön ott hagyni a nőt s amit meg is tett sokszor – de ez a kaland örökké tartó!
Még valami, amit Turcsányinak mondtam!?
Most isten előtt számolni: egész egyedűl az úton – egy kis fekete csontváz emelkedik fel – akire rátették már a követ: – minek volna arról felemelni: neki is rossz feltámadni, mert megszokta már a nyugvást, meg másnak is kinek támadna fel 100 év múlva – kinek kell ma már Zrinyi Miklós? – Az örök álom, a semmi, jó – minek törődni újra, újra kezdeni: ha a fáradttól megkérdeznéd születne-e újra, kezdené-e a szopást, sírást, futást, küzdést megszokott semmije helyett! Ezek éltek, ezeknek elég volt: s ha öreg volt az ember, lassan múlt el, akkor oly természetes, mint a lélegzet, nincs benne semmi erőszakos. (Séta a temető mellett.) (R.) (Aki feltalálta, az nagy egoista volt.)
Rideg szó: megöregszem, nem tudok majd hódítani férfit. (Magda.)
E-nek volt azelőtt valakije (Guthi E. véleménye E-ről: nem lehetett volna ilyen nyugodt).
Saját darabom ügyében kellett volna megkörnyékeznem embereket.
Egy nap rettenetes jajkiáltása: – Elmélyedt a Szohar szent könyvében, mire rettegve és félve, mint mindannyiszor, valahányszor ezt művelte, a felséges és dicső istennevek összeállításával kezdett foglalkozni, de rossz jelt látott abban, h. hirtelen elaludt. – A függöny mellőliek. – 310szer merűlt a hideg víz alá, h. testétől megszabadúljon. – a nagy embereknek mint árváknak kell neveltetniök – Achar híres epikureus története a Talmudban.
A megdícsért katona előtt eldefiliroz a század.
Szép és csúnya ez a természetnek mindegy: burjánzik – csak az ember akarja faját széppé tenni, neki fontos, ő törtet a szépre, mert a küzdő erő ígérete.
Befejezés: a legszebb történetnek is vége van.
Öreg háziúr kéri a diákot, h. ne csináljon szemetet: Ich räume hier auf. (A fiatalok dolgoztatták az öreget: H. H. elbeszélése.) (R.)
A tájékozottság az irodalomban nagy örömet okoz.
Tavaszi, didergő virágok.
Ki kell dolgoznom naplómat! A régiről csak annyit: h. a túlalázat, indulatosság és nemiség gyötrelmes korlátozására törekedett, önnevelésre és a sok beszéd ellen törekedett.
Egy kis kokott az iskolában egy egyszerű, árvaházból való kislány mellé űl és vele barátkozik. (R.)
Az embernek és állatnak fogazata van, tehát hogy isten átal teremtett tökéletes szervezetet szétroncsolja.
A csecsemő nem tudja melyik a nap és melyik az éjszaka – s nem lehet rá haragudni, h. él.
Sokszor a képzelet rémesebb, mint átélni ugyanazt utóbb: gyerekkorom réme a betörés képzelete – most betörtek, mégsem volt oly szörnyű, mint elképzelni (halál). (R.)
Régi frázis: a becsületes embernek minden szava becsületszó.
Kissé kéjelegtem, mikor Kar-nak.
Még nem vagyok egész biztos modorú, még sokat beszélek O. szórakoztatására és kukorékoló hangon. (R.)
Tömeg törvény: most a háborúban, úgy látszik az ember szervezete a sok viszontagság, támadás, veszély folytán ellenállóbb lett: az egyén lett erősebb a tömeg veszedelme folytán (lelki behatás): orvosok beszélik, hogy olyan sebekkel megél most az ember, amelyekbe feltétlenűl belepusztúlt azelőtt. (R.)
Az öregség optimizmusa: mint aki átúszott egy veszélyes folyót és sikerűlt neki, nem volt lehetetlen – megtörtént – tehát bízni kell és biztatni a fiatalságot, mely azért szomorú, mert azt hitte, h. könnyű lesz és nehéznek találja. (R.)
Az egyénnek lehet rossz megfigyelő képessége, de a tömeg igen sokat észrevesz – annak biztos érzéke van (sok szem és fül figyel – és többet lát, hall, mint külön-külön). (R.)
A teremtés csodálata akkor szállja meg inkább az embert, ha nemileg érdekelve van, – akkor jobban figyel: h. nemes a bőr, szép a hang, fínom a mozdulat – csak nagyritkán figyeljük és méltatjuk az egyneműek kiválóságát.
Az energia indítja meg az erőket.
Igazgató tudja, h. viszonyom volt a szeretőjével.
Az előkelő embert úgy fogadják az iskolában, h. tetszése szerint léphet be.
Ha egyenlő számú férfi és nő születik egy társadalomba, egyenlő gazdag és szegény – akkor meg van az is határozva, h. ki legyen a férfi és nő, ki a gazdag és szegény, ki a költő, semmittevő és álmodozó.
Ha eltörök egy gyufát: soha sem lesz többé egész – legfeljebb imitációját tudom létrehozni a szerves egésznek: jelezni tudom akaratomat, hamisítani a természetet, hamisan véghezvinni a ragasztással.
Még ilyen költő kevés lehetett, mint én, ennyire műveletlen és a világirodalom remekeit ennyire nem ismerő.
Regény: a rossz embernek, aki nyomorgott és a jó embernek aki nyomorgott, egyformán jobban kezd menni; – az emberi érintkezés nevetségessége: nagyon megkedvelik egymást az emberek, aztán kiderűl, h. nem mindenben egyeznek – tehát gyűlölni kezdik egymást (ha mindenben egyeznek: unalmasakká lesznek,) – szidják egymást: így mulatnak, aztán a furcsa feszességek: az egymás közötti, emberi érintkezés is céltalan, önmagáért való dolog, mint az élet, jóság – rosszaság minden; eredménye semmi: szimpathia és antipathia semmire se vezetnek. (R.)
1915, március 1.
Szegény szanatoriumi lány: mossa meg a kezét.
Bűnösnek érzem magam, h. tudom, h. gyanusíthatnak: már a Tagányi-esetben is – most is valóságos elméleteket csinálok arra, h. milyen kapcsolatba hozhatnak a bűnnel és védekezem – teljesen ok nélkül és abszolut ártatlanúl, alig tudok szembenézni az emberekkel.
A nap: összehúzódása-kihülése folytán lesz forró – ez az örök mozgás ez az abszolutum: itt a földön az abszolut törvények a szerves életében megtörnek valahogy (bár a mozgás sem abszolut) – helyi törvényekké lesznek: minket a végtelen végessé zár. – Dübörgés: a föld alatti anyag felkerűlt a felszínre és dörögve szaladgál föld kérgén.
Sziszifuszi és Danaisz-i élet naponta megtelek és kiürülök – vágygyal – mind egyformán ismétlődik.
Nők kedvezésének kora: oly nők kerűlnek fel, akik már régen eltűntek előlem, közelednek: és az összes: E., Magda, tanitványok, Neub. Frida, Kern, ismeretség 2 stb. (R.)
E. beajánlott engem a nőknek a házasságra, annyira önzetlen. (R.)
Furcsa idegrohamok kezdődnek: az iskolában kezdek hirtelen rosszúl látni, hallani és nem értem amit mondok.
Anya roppant izgató, beható, erőszakos elbeszélései a legszörnyűbb veszélyekről. (R.)
A pénz csak átmenetileg legyen értékes, amíg jószágért jószágot kapok.
Izgatott szenvedélyű érzékiség: tör, zúz, ördögön, poklon átmegy, mindenkit megront, míg kiéli magát. (Mffy)
Háború van és Reinerről már a második szenzációs hír: micsoda ön-adminisztrálás!
Az író feladata, h. reményt keltsen, életkedvet ébresszen a csüggedőben, a kilátástalanságba kis perspektivát vetítsen (persze nem primitiven és vakon) mert az olvasó úgyis érzi az élet nyomasztását és életben tartani az embert: ez a cél és ez remény nélkül lehetetlen. (R.)
Belép a sötétségbe: szédűl.
Kis takaros, egész pici lányka kosárkával hancúroz bátyjával az utcán (rongyosan, de takarosan s egészen gondtalan) – aztán gondosan lerakja kosárkáját a cukrászda ajtajába (mint már megszokta és belebámúl a fényes üzletbe és fényes sütemények közé – mikor vettem neki egyet, vadúl nézett rám a kis vadóc és eltette (testvérkéinek is) és nem akarta megenni). (R.)
Kar. ágálása az éles kritika ellen: nekem is rosszúl esett a túl kegyetlenűl rám mért, indulatosan haragvó kritika.
1915, márc. 25.
Reiner: óriási sikerek, most a háborúban, ünneplik, körútak – ó az én versengéseim vele! (hogy vagyok annyi) – avval foglalkozik, amihez tehetsége van és magas polgári polcon – oly foglalkozás, mely sok embert tesz önfeledté és boldoggá, melyet sokan szeretnek – nem kell soha beszélnie, csak leűl a zongorához. – Magamfajta embernek el kell csitítania magát – el kell mennie sétálni, az eszét és szivét valami nyugalmas impresszióval elhalgattatni, hogy megnyugodjon – szurrogátumokat keresni – neki meg van a fődolog, ami kell egy embernek: a folytonos és kielégítő munka, gyermek, feleség, jómód, (úgy látszik a mérleg mégsem mindenkinél keserűn balancirozó) dicsőség – ő sosem érzi azt, amit én, ha nagy produktumot lát: azt érzem, h. dolgozni! mindjárt! nem tölteni az időt! (ő dolgozik) v. ezt: változtatni kell az életen – ő kielégűlt. – Talán egy vázlat kezdete: szubtilis anyától és dúrva, közönségesebb, de emberségesebb (!) apától boldogtalan házasságból született. (R.)
Wassermann-próbát: Hátha az apám miatt vagyok idegbajos és szerencsétlen kedélyű!
Bevilaqua: egész lelke egy kotyogás, lelkéből özönlik a szó.
N. Z.: lábát mossa a háború, áll és bölcselkedik. (R.)
Az emberek istenhez fohászkodnak, aki nem felel – életfelfogásom: h. semmi meleg támogatása nincs – ide van állítva a kopár természetbe, hogy küzdjön. (R.)
H. H.: az igazi lirai természet, aki verseknek és zenei daloknak tud élni. (R.)
Gyermek, aki azért örűl a furcsa kőnek, mert abból egyetlen egy van a világon – az unikum – furcsa fetisizmus. (O.) (R.)
Olyan vagyok, mint a föld, melynek rosszúl van elhelyezve a súlypontja és igyekszik egyensúlyát rendbe hozni.
Reinernek: írok rólad! Hencegésem vele (ő hibátlan egyéniség sose kérkedő és olyat nem tesz amihez nem ért).
Eine tönende Seele allein singend der Macht: Chopin: – éjjeli ének: nem látjuk egymást, magánosak vagyunk kihallik énekünk a sötétből. (R.)
Zongoraművész (Lhevinne) – mintha mit a bűvész mesterkedve kalapált volna.
Már abba is belenyugodnék, sőt magas polc volna nekem, ha a fiam volna Reiner – holott még nekem kellene érvényesűlnöm és hódítanom: nekem pedig már le kell mondanom! (R.)
Fehér a feketében: fekete lányka, sáppadt, nagy fek. szem, haj, sapka, ruha és boá: sáppadt szép arc. – Érdekes, h. nekem a könnyű szőke kell, nem a szenvedélyes fekete – ez úgy látszik a természetes kielégülés (bízzuk a természetre, mely tudja h. mért akar közepest) – a szőke, könnyű üdít, a fekete fárasztó teher: szenvedély és melancholia. (R.)
Reiner: engem kávéházban szavaltatnak.
Ha nem értsz a kereskedéshez, alkudj: azt fogják hinni, h. értesz.
Négy feltételt tűztem ahhoz, h. megnősülök, egyik sem teljesedett be.
Ovidius: Fuss lassabban, majd én is lassabban üldözlek (Apollo a lányhoz). (R.)
Mért oly felháborító a testi érintés, mért érzi csúnyának az ember?
Egy férfi hegedűvel zavartan megszólít és 40xt kér tőlem! Milyen peches ember az, aki végre rászánja magát és engem szólít meg! (R.)
Én fedeztem fel nektek e zsenit, – mondták Reinerről.
Új terhet vállaltam és új reményt.
Kislány: hasonló E-hez: olyannak látszik, mintha hanyag volna, lezser, könynyelmű, pedig igen dolgos és szorgalmas. (R.)
Kislányok, tökéletes feszes illedelműek, csak kérdésre felelnek – szinte hallom, amint otthon vihognak és szabadon megbeszélik a dolgokat (élet-teljesek a bábocskák: nem túlságosan, de természetesebbek). (R.)
Kinek barna szeretője nincsen, Annak egy csöpp esze sincsen (Jó az isten, majd ád néki).
Úgy fejlődtem éveken át ahogy régen ő akarta volna, h. legyek. (E.)
Emberek különböző kivitelben. (R.)
A zsidók erőszakosabbak, de melegebbek.
Csillogó fogú férfi.
Lackó Géza opportunizmusa: Ady-cikk – francia lélek – Csortos.
Dionysosi mámor: élvezeti látás, az életnek a mámor perceiben való megértése: egyetlen magas gondolat mámoros uralma. (R.)
Egy filozofálónak azt mondani: na, menjünk haza – kegyetlenség.
Egy feltűnési viszketegben szenvedő ifjú fékezett, szerény hangja. (Hang, melyben az indulat és gyeplőzés is kihallik – Teleki G.) (R.)
Kitörő dúrvaságok.
Életfelfogás: nem irigyelni senkit – mindenben van jó és rossz – a viszontagság szükséges: ez az élet – az élet mérlege egyforma – csak a változás perce öröm – a jelenségek céltalanok és önmagukért valók (írás, művészet, beszéd, társaság) – van is cél, nincs is – zagyva inkonzequenciák, igaztalanságok: az élet ilyen, mégis szép és változatos látvány (l. E-hez írt levelem). (R.)
Egy asszony érzéki pillantása, amint örűl az embernek: Örülök neked, te szép ember! (Kern.) (R.)
Életem szegénysége: egy polgári iskolai igazgatót kellett ölelgetnem, h. behízelegjem magam nála.
Némely vallomások az írásban zsenántak – mért? Pl. az álmodozás egoizmusáról nyílt vallomást tenni (Vulpes egy régi tárcája.)
Néha igen rossz figyelőnek bizonyúlok (Móricz darabja).
Az ember fél azt mondani, h. ilyen vagyok – fél állandónak mondani magát (indulat) – csak azt, hogy: ez nincs jól, meg kell változtatni. (R.)
Az ember be van játszva valamilyennek embertársai közé s akkor kénytelen konsequens maradni: pl. h. ő nem tud sértést – ahelyett, h. szerény maradna. (R.)
Nem tudom élvezni: h. a kislányok megvárnak az utcán.
„Milyen keze van, mutassa” – mondta nekem egy lány: sokat járok nőtársaságba, tehát teli van a fejem érzéki megjegyzésekkel, amiket nők tesznek. (R.)
Hogy nem mi öljük meg az állatot, melyet megeszünk – ez csak nüansz különbség s mégis roppant fontos ez a nüansz. – El tudom képzelni, hogy a mészáros embert is könnyen öl, ha állatot képes. (R.)
Új sikertelen drámák: 4 havi hiába-való munka.
Van energiám, de inkább a rossz elhárítására való, mint a jó megszerzésére: passzív energia. (R.)
Nagy láb szórakozottan rátapos a féregre és rajta marad: az ember élete.
Anya Platont olvassa: „Ein grosser Grübler, aber ein Mann – kann man von dem leben?”
Szerencsés levél, mely bepréselődött a gránitba és 150 ezer éven át fennmaradt: nagy rabság.
Schackné: roppant eszesnek látszott, de valahol tapintgatás közben éreztem, h. itt puha az intelligencia – s valóban kiderűlt, hogy buta: mindent felvesz, kritikátlanúl, mindenbe beleszédűl – tehát karaktertelen (operett, kuplé, Wagner, Rilke). (R.)
O.: az ember valami elérhetetlenre veti életenergiáit. (R.)
Győri Ernő ugyanolyan mint én: ő-vel beszél szintén, ráragad mindenféle. (R.)
A kultura önmagát eszi meg: a haladás fegyvert is gyárt. (R.)
Hogy mért haragudtam E-re – elfelejt! (R.)
1915, márc. 25. – július 15ig
Olyan légy-e, mint az acél, v. mint az ólom (hajlik-törik, – alkalmazkodás – nemes, kemény karakter). (R.)
Vének a víz átúszása után optimisták – a fiatalok félénkek. (R.)
Nem tudom szabadidőmet felhasználni.
Istenhit: barbár egoizmus: épp engem véd isten.
Felvett allűrök: fekete-kávé-gourmanderia. (R.)
Falún a halál.
A percet betöltve élni. (R.)
Élet: ez valami, amit oly könnyű kioltani: az abszolut nem az egyén élete, hanem az élet földön. (R.)
Kernách: játékországgal élni: adni mindenkinek könnyelműn, idegenekhez jónak, rendkívül szivélyesnek lenni. (R.)
Mágnes: messziről mozgat vasat, a hőség is: sugárzó erő, mint a hipnózis.
Álom: egy nagy kéz jön és int: orgonálni fogok – a falhoz űl és orgonál – tompa hang, mely betölti a teret a földalatti szobában: – térdre, szól a hang, jön isten! – És a falban egyre nagyobb a hangosság – küzdelem a falban – ének hallik a falból. (R.)
Mivoltomat kifejező álom – szimbolum: az öngyilkosok lejtője (ahol leugranak) – lejebb vér – kotorászok a véres, otthagyott holmi közt, hátha maradt valami, – egy cselédlány piszkos cók-mókja közt – az őr biztosan ellopott minden használhatót, gondolom, – maradt még ott: biztat az őr. – Felébredés után az álomkép folytatódott, de sajnos elfeledtem: azt hiszem a tanítványok közt kufárkodtam: gyűjtöttem szegényeknek a magam számára. (R.)
N. L.: kegyetlen életfelfogás.
Folyó: egyforma és más.
Olyan akarsz lenni, mint isten: büntetni akarsz – a büntetést bízd a sorsra, az mindenkivel elbánik. (R.)
Nem látom arcod szeretkezés közben, mindegy, h. ki vagy.
O.: drámám felér egy T. J. J. novellával – mint ő mondta, a legjobb magyar dráma.
Anya távol-élő fiához: írd meg a feleséged nevét, szeretném őt nevén szólítani. (Anyám Nácihoz.) (R.)
Nevetséges, h. összes szerelmi ügyeimet O. intézze el és az egész világ – meg fogom kérdezni majd, hogy a feleségemet hogyan szeressem – örök kis gyermek vagyok? – tanítvány? – én nem tudom koncentrálni magam? (R.)
Fiú bambán és bűnbánóan áll – a lány: 7 óráig billiardozott, aztán kegyeskedett felállni (szerelmes pár). (R.)
Dühvel néz arra, aki a rossz hírt hozza és rárivall.
A bíró szereti azt a bűnöst, akin a bűnt igazságosan megtorolta és haragszik arra, akivel igazságtalan volt: elengedte a büntetést. (R.)
Ugyanaz a nyugtalanság nőkben: egy angol nő megnézi X. Y. nyílását, h. ő is ember-e?
Szívélyesen, könnyeden örülni valakinek és kérni a viszontlátást, – meghatottság nélkül, mimika nélkül: kell tudni örűlni és sokáig örűlni valakinek. (R.)
Kernach: furcsa emberi viszonyok: jó elképzelni, h. neked van valahol egy feleséged és én csak szeretőd vagyok – a férj szereti az asszonyt, nem mond ellent, élvezi, visz ajándékot. (R.)
Milly Bródy Bandihoz: szerezzen nőket P-nak.
Kegyetlen zsidó vallás: nem hagyja, h. az ember maga tépje meg fájdalmában a ruháját – erővel ő tépi meg.
Egy furcsa nő rávilágított karakteremre (Váry): s most az erkölcsi és nem az esztétikai tisztogatás ideje jön (Pista idején szépelgés) – talajtalan ember vagyok, mint a többi író: a gondolkodás összes lehetősége megvan bennem – néha erkölcsös vagyok törekvéseimben – de a kivétel, – mihelyt lehetséges a megvesztegetés: hagyom – nehéz ezt az Augiasz-istállót rendbe hozni – teli vagyok tisztátalansággal – holott ha igen tiszta benyomású emberrel kerülök össze (Elek A.) tetszik nekem a tisztaság – megértem, ha hazaszerető az ember spirituális és megmagyarázhatatlan okokból (mert ezt az érzést a megmagyarázhatatlanok közé hajlandó vagyok sorolni) – de tudom materiálisan is felfogni, nincs meggyőződésem – ígéreteket be nem tartok stb. (R.)
Termékeny, áldott övezet a nőkön. (R.)
Sok káromkodással épül ez a ház. (R.)
A borbélyság álmodozásra alkalmas foglalkozás. (R.)
A kétségbeesettet, ha a tükörbe néz: a valóság megerősíti. (R.)
Ha valaki azt mondta volna: szeretlek, várok rád, légy nyugodt!
Gazdátlan nők ezre: s egyhez sem férek.
Macht: érzem az öreg Rőser igazát: vagyonát nem fogyasztásra, élvezetre szánja, hanem a tömeges vagyon hatalmát élvezi: aminthogy vagyon, rang, hatalom, a biblia óta óriási dolgok. (R.)
Nőnek gyengédséget alig, csak érzékiséget tudok nyújtani, kis meleget, nem nagy szenvedélyt – elromlottam. (R.)
Jó a pataknak: változik – hegyből tengerbe mozog: de a tó bármíly mélyre vájja tehetetlenségében medrét!… (R.)
Kihasznált szájacska: leány, akin meglátszik, hogy agyoncsókolták: feketés foltok, megviselt vonalak. (R.)
Peterdi volt ilyen, mondta O.
Nem izzó és küzdő vagyok, hanem lemondó nő-ügyekben. (R.)
Jelenet: villamosvezető: egy krajcárt vesz fel: azt akarja, h. felvegyem, rám vár, amilyen nagy vagyok, meghajlok érte. Megtettem.
O. rólam: te olyan munkaerő vagy és tehetség, h. vagyonilag jól kell állnod, könnyelmű sem vagy, luxusról álmodozó – sajnos rossz jós ez az okos ember.
Csak a hús jelenlegi nyeresége, csak az élés a haszon: a művészet pusztúl (háború). (R.)
Házassági tervek: mit akarok én, ki egy nagyobb vacsorát, egy pár cipőt nem bírok ki; utána: jobb így, komplikált gondok nélkül. (R.)
Rögtön elválnak tőled az emberek, mihely emlékezteted őket jóságodra. (R.)
Sieghardt: nővéreinek eltiltja a kacsingatást: a legmagasabb, kemény ambició – nőkben kicsinyes, apró ambiciók (s való: nők ritkán mehetnek valamire nagy ambicióval: nekik kis férfi kell). – Amint én azelőtt megvetettem a fiatal férfit, aki gyorsan nősült és gyorsan voltak gyerekei: kis ambició erre büszkének lenni, ezt a kutya is tudja: most már megváltoztam. (R.)
Elepedt: ha ez a fogalom van, akkor rám vonatkozik, mert sose nyertem el, amire vágytam.
Kéjelgő női arc emléke. (B. M.)
A kűzdelemben semmit se szereztem: se pénzt, se állást, se nőt, se feleséget: nem vagyok küzdőképes.
Positiv valami: mikor alszom, nem akarok felébredni, mert boldognak mondom magam álmomban: nincs egy boldog emlékem. (R.)
Osztálytársam, aki öngyilkos lett: szülőinek nincs már élő emlékük róla, hanem, h. volt egy 18 éves fiam: csak szám már és múlt az ő élete. (R.)
Hang a hozzátartozók iránt: elmegyek nagyanyámékhoz, mert kitagadnak az örökségből: az öregasszonyok gyakran írták. (R.)
Barta titkár, egy filozófikusan előkészített „rossz” „kíméletlen” életfelfogás, aki egyszer lát nem felejti el, hogy velem beszélt – néki életszükséglet a hatalom, mert csak így érzi jól magát – nem tudsz megítélni, mert még nem emelkedtél az én életfelfogásomig – akkor vagyok egészséges, friss és erős, ha baj van – az enyém: energia-töredék – nem kíváncsi semmire, csak amihez érdeke fűződik.
Folytonos kűzdelem mindennap: mindennapos erőfeszítéssel (nem alázattal) tartja a helyét, mindennap tervet kell készítenie, h. hogyan fog aznap küzdeni – hallgatnak róla az emberek, mint egy nagy gazemberről, akitől félni kell – mikor elfoglalta a helyét hallgatott és két hét alatt kikémlelte az embereket: kit milyen piszok terhel, hogy úr legyen fölötte.
Szegény ember csakis úgy juthat vagyonhoz, ha gyilkol, ha másokat vagy magát (!) tönkreteszi, szerencsétlenné: ennélkül ez nem megy. (R.)
Ha vídám vagyok: stílushibát követek el (egy nő észrevétele).
Te tudod, uram, h. szeretlek.
Néhány percnyi csönd a „finomak” nászéjszakáján, csak ropogás hallik, aztán egy kortyos nyelés.
Nem vagyok benn a forgatagban: nem tudom, hol kell ember, – nem tudom magam megosztani buza és virágtermelés között.
E-nek felelet: józanúl nézve: most annyian elpusztúlnak: nem nagy dolog, ha ön is elpusztúl – józanságai velem: az ember nem tud egyet szeretni stb.
E. élességei: pofonütött egy lányt, tudott élesen ellenséges hangon is beszélni.
Az emberek nem látják, h. az élet épp olyan kegyetlen velük, mint avval a patkánnyal, melyet megölnek: az üzletben volt egy patkány, nem volt ott mit ennie, üldözték, sírt, aztán megadta magát és pislogott egyhelyben: nem sajnálatra méltó?
Abszolut önzés Deutsch Magda: katona fivére harcban: ő mulatni jár – a másik katonáért kis újját sem mozdítja (ha főzne neki stb.) – folyton ráncaiért és saját életéért sír – képes azt szemére hányni az anyjának, h. neki nem készít ételt, mint a nyomorúlt katonának. Lehet, h. ha nem volna köztük nyomort okozó ellentét: házkérdés, talán tudna együtt cselekedni szülőivel – de így megbénúl és elszórakozik – bár állati önzés mutatkozik benne. (R.)
Indulatra képtelen, legfeljebb gyanakvásra képes emberek. (R.)
Világháború van, minden felfordúl és az emberek vigyáznak, nehogy kis szabályrendeleteket sértsenek meg itthon.
Regényalak: folyton: nem akartalak megbántani – nem is érdemes velem beszélni, tudom (mikor nagy alázatát beismeri).
Deutschlné és férje reggel 4től estig, sőt másnap reggelig állnak a pályaudvaron, h. gyereküket lássák (romlottak jósága).
Az apa mérges, h. fia ellopta a 100 koronát és nem ő lopta el. (R.)
Fiús férfi.
Érdekes, h. P. barátom sorsa nem érdekel: fél-idegeneké igen.
E-vel való új viszonylatok: kegyetlen, kíméletlen játék egy nővel, aki nem fiatal már, sunyi, óvatos beugratás és lassú élvezet: úgy, mint ő tett velem (talán csak ösztönből). (Moral inszániás játék.) (R.)
Legtöbbször dilettánsnak érzem magam, aki ne vigyázzon túlságosan arra, amit ír.
Az én gondolkodásom görcs, nem igazi, hanem álkoncentráció.
E.: kérlelem; ha a nő azt mondja: igen – haragszom s visszavonulok, – akkor várom h. jöjjön; megint haragszom – közeledem – mindig elkésünk egymástól, természetellenes játék, mert lehetetlen dolog – néha várom az iniciatívat (E azt hihette most) – egyszer egyik van megsértve, másszor a másik, – most felmelegítem, most lehűtöm, nem akarom elszakítani végleg – hízelkedő, veszélymentes, komolytalan játék: ilyen voltam mindig, így csöppentem E-be. Hízelegni és félni a veszélytől. De szerencsére ő is ilyen volt: visszavonuló, félig beleereszkedő. (R.)
Nincs már képességem intenzív boldogságra, tudattalan örömre. (R.)
Roppan apám képe halála évfordulója körűl.
Egy szobaúrhoz a háziasszony: „Sie sind bestimmt fűr uns. Nichts ist so sicher auf Erden, wie die Bestimmung.” (R.)
Lidérc: kezemet megfogja a paplan felett – miközben vetkőzöm s az inget lehúzom, fejbe vág – hosszú kéz látása.
Halál előtt: égő, intenzív, szenvedő, felnyúló, világító, mély tekintet, mely a nyitott szemben egy percre fellángol, aztán elhal és megmerevedik. (R.)
Az asszonyok szeretik a „stikliket” felmutató férfit, vonzza őket.
Báli tudósitónak ment, most már segédszerkesztő ugyanott: egész karriér egy piszok lapból: kis ember alakja. (R.)
Ha az embernek végbél-előesése van, akkor szívbajt mond: így nemesednek a dolgok kifelé.
O. elbeszélése sorozó katonatisztekről: odaadással vizsgált 1000-edszer – urasan, halkan beszélgettek – nem mondott ellent egyik a másiknak, csak szemmel, szinte fluidummal keltett ellenállást és egy szifilitikusra: „Der hat die Hölle – er hat zu sehr die Frauen geliebt” – finom fej, keskeny-finom szakállal kerített nemes arc, kihívás nélküli hang – roppant fínom elhárító mozdulat. (P.-re emlékeztet az elbeszélés – elegánsan öltözve – folyton beszélgettek.) (R.)
A kéjhez a kínzás, a fájdalom hozzátartozik.
Régi rítus: dobokkal dícsérték istent és trombitával (most is): az isteni himnuszban nincs akarat – legfeljebb szellemi öröm – csak néha transzponálódik bele erótikus áradat, de ez is destillálva: ezért furcsa a dob és trombita hangja (ezek indulatot fejeznek ki) – a menetek, kontrapunktok egyszerűbbek – ájtatos induló – komor hang a halálról – aztán fény: könyörgéssel ostromoljuk az eget az élet határán: lélegzettel, anyagtalan erővel – vagy konok elszántság hangja a zenében; társtalan haraggal adja át magát a hitnek – mérges puritánsággal feddve magát tesz hitet. (R.)
Leírni valamit: zenét v. írásművet: ez nem a perc akarata, hanem egy sokszor felűlbírált, kimondott, végleges akarat.
Gottesdienst des weiblichen Geschlechtes.
Családapa, aki weckert visz a kezében felfelé menve a lépcsőn: tipikus családi nyomor. (R.)
Az őrűlt gyermekessége: „mondja, jó barátja, v. rossz barátja?” – ő is szívesen van gyermekek között és a gyermek is jól érzi magát vele.
O.: üzletben állani, nekünk az oly mindegy.
Nemcsak hogyan írni fontos: az írók életfelfogása bizonyos emelkedést is mutat: Tolstoj Volkserzählungenjénél magasabb lépcső alig van.
O.: én is e lakásban fogok meghalni, mint a szobrász – de persze más okokból.
Erők, melyek saját maguknak tovább élnek az emberben, annélkül, hogy az tudna róluk, – csírák – olyan mint egy kenyérdarab egy holt kézben – néha az ember ellen működnek – olyan mint egy fagörcs egy erdőben, néha arcnak látszik: az ember karakternek nézné az illetőt – a szél belénksodor egy magot, mely megnő terebélyes fává. (O.: Móricz darabjáról.)
Asszonynyal élni nehéz, nélküle lehetetlen. (Aristofanész)
N. L.: lelkifurdalásait uszítja másokra (O.) – nem abban a síkban játszik le az ember élete, amelyben találkozunk vele. (O.)
Hiába, a nagy művészek mindig a nézőnek és hozzáértőnek tudnak szólani egyszerre.
Mohó, elfogadó mozdulatom árúlója tulajdonképeni kapzsiságomnak.
Kislány aki hivatalba jár és eltartja testvéreit: mégis egészen más ez, mint a mi köreink kifejlett önzése.
Dante sírját védik, az élőt halálba kűldik (háború).
„Anyja elvitte feleségemet a forró fürdőbe, ott annyira megzavarodott, hogy 9 hónapig feküdt és engem vádolni kezdett.” (R.)
„Csak a halál folytonos gondolata tett nemesebbé.” (R.)
Egy emlék nem akar még velem együtt meghalni.
Mindig ellenkezőt tettem, mint amit jól esett volna tennem: most is a halál-vágy csak az intenziv élet-akarat eredménye. Élni akarok és megölöm magam. (R.)
Ign. bírálata darabomról: gyerekes és vérszegény természetek: melanchólikusok, akik átadják magukat az időnek, lökdösésnek, szomorúak, siránkozók, ellenállásra képtelenek.
Fényképem ha nézem: elképzelhetetlen ez az arc kéjelgőnek. (E. sem.)
Jóság és melegség is kell a kegyetlen műbe: ez a megható művészet – ez nincs a Boldogtalanokban.
Tanács őrjöngve tanuló embernek: (Major embere): ha az ember piszkos, az éppen úgy hat, mintha tudatlan volna (pedig a tisztaság könnyebben megszerezhető, mint a tudomány).
Amit hallok, rögtön megtanulom és félóra múlva már mondom is. (R.)
O. mégcsak nem is rajzolgat: lelke neglizséjét még ilyen szórakozott rajzokkal sem árúlja el.
O-né: nősűljön meg: nem is pontosan úgy értem.
Grófné: ó, nagyon kedves teremtés az én lányom: nagyon szeretem őt (lányára).
Trombitaszó erős napfényben.
Nagy nők mellett mindig találsz egy kis embert, akikért azok élnek-halnak: pl. primadonna mellett egy patikus-segédet. (R.)
Egy székesegyház szerepe a háborúban – mint egy nemzeté – annyit sírnak fölötte, mint egy nemzet pusztulásán (Rheims).
Grimmné úgy adja a virágot szagolni a fiának egész érdek nélkül, mint a koncot vetik – csak azért, h. neki örömöt okozzon. (R.)
Dundi férjéről, mint egy idegen emberről: jó ember. (R.)
E. megfogta a kezemet az utcán, műveimről kezdett beszélni és anyámat üdvözöltette.
Német katona az utcán a legszemérmetlenebb mozdulatokkal ölelt egy lányt, – hátha hozzászoknánk magához a látványhoz is?
A régi hold a Hunyady-téren (arra jártam) a régi ház hol P. fiatalon lejött és én készületlenűl (iskola) ődöngtem. (R.)
Miklós (Rosen.): nem adja Gizához a gyerekét, mert fél, h. gorombák lesznek vele.
Ember, aki sajnálkozik, de undorodik – nem tesz semmit a szegény érdekében – s a másik, aki legyőzi az undort. (Népmese.)
Öregség: kamatok felszámítása, pontos házvezetés, ökonomia a krajcárokig, sosem ellágyulás – hanem mindig számítás (Rőser). (R.)
Man muss hart durch die Dinge fahren.
O. nem dicsekvő.
Szervezet: gép, amely önmagát táplálja.
Guthy E.: csak akkor gondolkodik, ha beszél – egyedül nem. (E. örök hallgatagsága mindent magával és magában intéz el.) (R.)
A szerelmes ember pipotya, energiátlan, nem hat a nőre (női vallomás.) (R.)
Ha gyermek kiáltja: gyilkos! oly rémesen hangzott a hang. (R.)
„Ellóg” – jó kifejezés.
A vihar kitépi az ablakokat.
Isten szól: a milliomosok előnyben!
Az apja megfulladt egy szálkán hal-evés közben. (R.)
Az ember össze-vissza tenyész.
Ázottan fut a lovacska a viharban.
A művész munkája és a papé: a mások ünnepi perceinek előidézésére való folytonos készülés (örök dolgokra gondolás).
Kielégítetlen élet: előre tudni azt, ami hiábavaló és meg sem próbálni! – az élet éppen az összes hiábavalóságok meg nem próbálása. (R.)
Halász Gy.: nem tud jajgatni, elhallgatja fájdalmait, nem mesél borzalmakat, kedvesen ír haza a háborúból (nagy előkelőség!) (R.)
Nem lehet egy meztelen nő mellett kitartani annélkül.
Kislány: a rosszaság csak az átmeneti koré – az ember megint lehiggad!
Szakállas ember gyakran karriért csinál.
Lowrichék: régi, szíves írónikus előkelőség.
A csábítás lehetősége az izgató.
Az emberek közt vannak tigrisek, gazellák.
Én a haragot és bánatos szerelmet szeretem: a kielégüléstől szinte félek.
Korán házasítják a hercegeket és a nőket.
Tolstoj nagy áhítattal a királyról: fenséges tekintet (elfogúltság).
Öreg asszony üldözési mániája: hogy gyerekek üldözik.
Sokan mondták már, h. intelligens fej és jóságos lelkület (rám).
Lassú és óriási erőfeszítésem perspektívája két pályán tért nyerni: a búza és babér termőn – itt nincs pihenés, mert én mind a kettőt akarom: bár szerencsét várok a búzatermőn.
Asszonyok: folytonos toilette-gond: babrálás ruhán, körmökön, frizurán – percekig tart, míg elhelyezkednek. (R.)
Van valami fínomkodó beszédmodorom.
A gazdagságnak ősi ereje van.
Regény téma: Én – és vándorlásaim különböző környezetű boldogtalanok közt: kórház (Rosenthal) – Reiner – lányok: semmittevő álmodozók – O. – öreg Halász bácsi – Drechler Pál stb. (R.)
Idős érzéki nő: jó volna, ha itt volna valaki – megölelni, göndör fej.
A tekintet folyton változik: folytonos ujabb tudás – rétegek rakódnak a szembe. (R.)
Anya: ha jó hír van meghitten pöröl – ha remény: pesszimista.
Fiatal székely fiú nagy szexuális őszintesége: életének fő-dolga a lányok.
Lány, aki felgyújtja a villanyt koit. közben.
Nő és fiú testvérek közti finom viszony: „Nekem egy pénztárcát ígért Margit: ne figyelmeztesd – csak úgy véletlen hozd szóba.”
Gyónáshoz a bánat legfőbb kellék.
O.: a legjobb magyar dráma, melyet Beck, v. Hauptmann írhatott volna, felér egy T. J. J. novellával.
Ma minden úgy elszóródik: régi világ, mikor ház, bútorok, berendezés megmaradtak.
Deuschl: er ist verliebt (a gyerekére) – komoly űgynek veszik.
„Kinek adjam a szüzességem? – Ez csinos fiú és meg is tanulok tőle franciáúl.” (R.)
Mint mikor két kocsiról egymásra dühöngenek az egymástól távozók és a távozó alkalmatosságról egymásnak akarnak menni. (E.) (R.)
Nem tudok magamnak foglalkozást házasság esetére.
A nők hisztérikusan jönnek meg Svedlérről.
T. A.: gügyög, duruzsol, duzzog, durcás.
Egy emberhez való hivatali alkalmazkodás egy életen át – megváltoztathat egy embert és végleg megnyomoríthat. (R.)
Mohó szájacska, kihasznált fiatal arc, kéjtől fáradt pirosság, – csókok fekete nyomai – soványság. (R.)
Egészen fehér napfény – nem sárga – világos napsütés forróság nélkül, – teljesen fehér, ezüstös világítás, – nem nehéz levegő, nem fülledt és nem terhes – szitáló vízsugár az éretlen napfényen és egy vizes kiáltás: hó! – Abszolut fény: világosabb nem lehet. – Nyáron ezzel szemben nehéz a forró tündöklés az árnyék fekete – most az árny ezüst-szürke és a szín és a fény könnyű. (R.)
Új legenda: a kalifa repülő-gépen jön éjjel a palotájába és reggel elrepűl.
A kereszt körűl ibolya.
O.: Nietsche nem úgy gondolkodott, mint a legtöbbek – a halottakkal is oly viszonyban vagyunk, mint az élőkkel: jobban, rosszabbúl – Nietsche: Rode ist tod: egy könnycsepp.
A test a legfontosabb: a koitusz a szervezetre is hat.
P. aestheta lény nem moralis, – neki az fontos, h. cselekedetei szépek legyenek, nem az, h. jók. (R.)
O. és O-né mintha szabadabbakká lettek volna.
O.: primitiv uralkodó erő kerekedik benne fel az érzékenység zavarában. (R.)
O-né: a jóság legfontosabb, az minden.
Kernách: a madár boldogan elrepűl és én ott álltam – úgy tekinti saját életét, mint egy élő, hervadó más életet, átadja magát az élet élvezetének, hagyja magát, mint egy növényt élvezni, élni és meghalni, mint egy más virágot. (R.)
Anya lányához: „Nicht wahr schön ist dieser junge Mann – lány pirosan: Ja sehr!”
Moshammer arca: a tetszelgő, kevéssel beérő lirikus, könnyű ambiciójú ember (csinosság.) (R.)
Elek A: becsületesség, őszinteség, nyíltság, egyenesség minden jele – erre rábíznám az életem.
Gyermek: néki az élet még igazán olyan, mint a jelenségek gyorsasága: könnyen jön – könnyen elmúlik.
Nőies jellem: engem alakított át a nő – mint nőt szokott a férfi. (R.)
Guthy E.: este valami boldogítóra akarok gondolni, mielőtt elalszom: nincs semmi az életemben.
Ha míg a lift leért 67et számolok, akkor szenzáció ér, vagy ha a szőnyeg páratlan mintáit nézem. (R.)
Fénnyel való ökonomikus játék: a fényképész munkája.
Utcai nő: a tanárok míly szegények!
A szervezet a háborúban megváltozik: különös lázak.
Váry Jolán: Később kiderűlt, h. boldogtalan postás-kisasszony, de nagy hatást gyakorolt kezdetben: a legprimitívebb bizonyos dolgokban: (írók, írásművek) – kártyavetés stb. – de bizonyos dolgokban, életismeretben meglepő; rólam: puha, befolyásolható, nem mondom a magam véleményét (áll valaki mögöttem) – sötét tekintet: a képek, melyek belevetítődnek, hamisak – a hang gyengeségre vall, fojtott, sokat modulál, – csak könnyed kis melegségre vagyok most már képes. – Magáról: köznapi akar lenni, annak örűlni, aminek más – sok gyermeke ha volna, kék és fekete-szemű, pufók, akiknek osztani lehet, jóétvágyúak: így teljes az anyaság – éjjeli szekrényére papír felírja, ha nem tud aludni, amit gondol – rólam: szenvedély sokféle van: nem tudhatom magamról, h. érzéki vagyok – sosem volt dúrva azokkal, akik megszólították, kerek választ adott: nem büntetheti őket azért, mert a világot maguknál jobbnak nem képzelik – a testi és lelki bizalmasság egy. – „Magát csak addig izgatja valaki, amíg megismeri” – jobb azoknak, akik megmutatják magukat: megkönynyebbűlnek – „Amit mondtam, csak a karakterre vonatkozik.” (R.)
Thor isten a kalapácscsal.
Váry: nem vagyok higgadt – de nő vezethet higgadtan – a pikantériára nyájasan mosolygott.
Sok ember tárhatta ki lelkét előtte, mert szép volt.
Nő szereti érezni, ha nagy test van rajta.
Halál utáni dícséret: szorgalmas, takarékos nő volt – lóról: hű paripa, jó hegymászó voltál: nem azért gyászolják mert volt, hanem mert hasznos volt: nem tudják mi fáj nekik: pedig nem a hasznosság elvesztése fáj. (R.)
Dúrvaság kislánynak drasztikusat mondani, amivel nem tudja, h. mit csináljon: agyonlövöm magam.
Koncert (Volkmann): Halottnak ciprust és pálmát – olyan a pálmák közé állított mellszobor, mint a sír – kislányok kvartettje: zenélő nimfácskák, mozdulatlanúl tartva sokáig hangszerüket – a gordonka-művész feje játék közben a primitiv exaltáltság, gyermekesen félrefordúl és nyújtogatja nyakát. (R.)
Garibaldi fia: a szabadsághősi foglalkozást örökölni kissé nevetséges: örökké lázadásra várni konzerválva a hozzávaló lelkesedést.
A halál szörnyű pillanata (olyan, mintha kazánban égne el az ember): ez az iszonyat mindenkire vár.
Kitombolni magunkat, ez természetes, az idő is kitombolja magát (vihar, háború).
A festékes Fenyvesi: üzletben alszik, földön, folyton dolgozik, viszontagságokat állja, elzúzza a csontját – végigudvarol ezer nőt, végiggázol mindenen és jól érzi magát. (R.)
Kegyetlen életfelfogás: T. J. J.: ha szavamon fog, elveszem (megígértem neki, h. feleségül veszem) – úgy felfogni mindent, mint egy véletlent, nem „nagy” dolgot – mindenen átesünk. (R.)
Miután az ember teljesen ridegen él: kénytelen a valláshoz folyamodni és a holtak kultuszához (őt kapcsolja melegen valamihez) – úgy látszik ez lesz egyetlen menedékem.
Anyám fenyeget most már erősebb hisztériával – ez engem lecsendesít – egészen tönkrement.
Ezért a verses-könyvért adtam fel egyéb ambicióimat – teli van modorossággal – nem él túl engem.
Poloskák: Ezt mind eltűrni a művészetért, passziv természetért? És amit megöltem, még nem mind, vannak még távoli vándorok – egy sokkal hatalmasabbon, folytonos életveszély árán élnek.
Nincsenek álmaim, kiélek nappal úgyszólván mindent.
Mffy: fél-ember mindenbe belemegy, megpróbál, mindent abbahagy.
Kernách: érzéki kiélések: virág-álom (tengerben volt és érzéki örömöt okozott) dolgokban éli ki magát, nem egy emberé teljesen. (R.)
Fehér papok, arany zászlók, arany baldachin az isten kivonúl a templomból – a bölcsek kőszobrai – óriási harang – látszik a nyelve (mintegy neglizsében látom) mint egy mammuthé megmozdúl a szája (karácsonykor mély-harang a bevezető hang.) (R.)
E: a szerelmet valamivel ki kell érdemelni – úgy csinált, mintha terhes és idegen volna neki a szenvedély. – Asszonyi elv: soha színt nem vallani, a kételyt soha biztosra nem váltani. – Mi tisztességes természetek ki vagyunk szolgáltatva a kokottoknak – ezt a szót, „kedves” a nők nagyszerűen variálják.
Elveszem a lányok mosolyát.
Emberek mindenféle formában: vadászok, finomak, hetykék. (R.)
A nővér sír a sötét szobában, jön a fivér és szeméhez teszi a kezét: kedves, – megcsókolja. A lány magányában hangosan sír: jőjjön már be valaki és sajnálja meg! (Adri.) (R.)
Dúrva kiáltás: testi diadal.
Pár: a nő rejtelmesen hallgat és siet: ismeretlenek, akik szerelemre mennek.
Oktalan életjelenségek: az oroszlán ordít, – miért?
Bizonyos a bizonytalanban: luesz az van, de hogy ki kapja meg, az bizonytalan.
Kezdetben céltudatos az ember, vigyáz magára: cigaretta, szesz, – mire való – később nincs cél, nincs ürülés, csakis a mámor. (R.)
Rosenthal oly sokat dolgozik, hogy a munkájának fele is annyi, mint az egész.
Egy külső karakterem: könnyed mozgásúnak látszani, békülékenynek – bensőm: nehézkes. (E.)
A dolgok milyenek? Reggel piszkosak, délben, napsütésben szépek – mi a lényegük? Satyri mély öröm.
Az egiptomiak görcsös erőfeszítése – egy egész népé, hogy megnyerje e világ örökkévalóságát (múmiák, kő-oszlopok).
A körmondatban nagy Hemmung van (O.: a centrifugális erő).
Aki nincs valamilyen emberi nexusban (gyerek, feleség) az még nem ember egészen.
A fiú üvölt, míg atyját akasztják.
Egy francia: idegen leánykák mosolyognak Önre – az sok!
Tavasz: szépség teli fájdalommal – mindenki vágyik rád, pedig csak kevésnek nyújtod színarany korsód, amely színűltig – töltve van habzó borral.
Nagy szónokok: újból a világ, a császár elé viszik, amit már tudósok rég megírtak – csak sokszorosítók.
Nők szétcsókolják egy férfi képét, aki Pszilanderhez hasonlít.
O. Ágnes: azt hittem, benn nekem van valami, már boldogan siettem – a tiéd a virág, te kaptad.
O. csúfolódó természet.
Darányi Gyula: könyv-ember absztrakciók, szabályosságok embere az élettől távol.
Villamos vasút: a negativ és pozitiv egymáshoz való vágya motorikus erővé lett: a szerelem ambicióvá és kűzdelemmé.
Tolstoj embere nem a formáké, a hiúságé, hanem veszi, amit isten ad szerényen és alázatosan – nem kevély, okoskodó, hanem jó. Elbeszélés ebből: egy ílyen paraszt visszavesz egy hozzá megtérő nőt, az asszony kezd mellette úrrá lenni, elégedetlen, zúgolódik, az álalázatosság lefoszlik és feléled a kígyó, kiábrándúl, féktelen, neki áll feljebb – el kell kergetni. („Ha az asszony alázatos – mindennél többet ér.”)
T. W. alakjai: folytonos, unalmas ön-kultusz, egyoldalúság – a nagy érzékenység átka, mely sértés után kimagyarázást, őszinte, bár brutális szót nem tűr. – O.: azért szereti őket az ember mert bizonyos dolgokról magukat elhallgattatják – az ember, azt hiszi, h. nála különb lények, ez izgat; – megnyugtat tudni, h. ugyanolyan vágyai és gyarlóságai vannak, mint nekem. – Hazugság: hogy lehet magát elhalgattatni a szexuális vágyakról, holott ez az élet legfontosabb vágya?
E.: nem sajnálja Bélát, h. bevonúlt, nem siránkozik – azelőtt én: boldog lenni! Ő: többet elérni a hétköznapinál – egyszerre vallomási vágyai vannak? – Ha nincs semmi más, akkor végűl hajlandó engem szeretni. – Valami konzequencia kell, hogy számolni lehessen az emberrel.
Katonák: munkások, akik a pincékből végre felkerűltek a szabad levegőre.
E.: gyakori érzékiség (az ágyból írok, telefonnál meztelen vagyok – 2szer nadrágjáról) – „Ne olyannal foglalkozzék, amiből csak szenvedés fakad,” de ő inkább él kis szórakozásainak.
A fiziológiai dolgok oly természetesekké lehetnek férfi és nő közt, mint az evés (B. M. és én) – és mégsem hoznak közelebb egymáshoz. (R.) A koitus csak szimboluma az egyesülésnek – az ember óriási egyesülési vágyának jele. – A gyereket a nőért való nagy kűzdelemre kell nevelni, hogy le tudja győzni a nő szemérmét, ruháját stb.
Ház: patkányostúl!
Ingem úgy feküdt, mint én, a holtak megtört fekvésével, még a vér is folyt a homlokból (nyakkendő.)
Televény: erdei föld: teli pondrókkal, magokkal, – teli élettel, törekvéssel: rideg kűzdelem!
Bennem már nincs szemérem: úgy érzem, mindenki ílyen állat, mint én.
Alattomosan kelnek fel azok az érzések ellenünk, melyeket elnyomtunk: T. W. alakjai Unterdrückerek – (P. is szürcsöli az előkelőséget, mint T. W.) – O. is sosem önfeledt.
Álom: felül az égi mértan, itt minden elromlik, a végtelen körívek végest zárnak be itt a földön – itt kétféleképen lehet hidat építeni: a végtelen szabályi szerint (Bólyai) és csak a földnek síkjára való tekintettel.
Kislány szemérme: erről (nemi viszonyairól) – nem vagyok hajlandó senkivel beszélni; – trágár elbeszélésre: jó, h. abbahagyta – apja, anyja és kedvese, 3 fej egyszerre jutnak eszébe.
E.: Lillyke tökéletes volt s ami tökéletes az nem élhet – apjáért könnyezni nem láttam – Bergert siratja.
Katonák: oktalanúl énekelnek s együttes életvágyat fejeznek ki: „de jó volna szeretni, szeretni!” (R.)
Szégyenlek másban hibát találni – mert e hibák az önzés mértékével hibák. (R.)
Fogalmi dolgokat én nem tisztázok magamban – elfogadom másoktól (pl. objektiv – szubjektiv).
Az ember könnyen a gonosztevők filozófiájára tér át a szegény. (R.)
Anyám rémes, dülledt, gyermekes szemei, sikít, szédűl, furcsa hangja, fekszik a földön, ablakon, borzasztó komoly arca izgatottsága előtt – s az én kegyetlenségem: ne komédiázz!
Jelenet: én ott maradtam opportunusan, az opulens lakoma csábítása ott tartott a züllöttek közt – Lengyel Gyula kemény, távozik, ő nem elegyedik. (R.)
Az élet ellenségei: villámcsapás: míly nehéz ennyi ellentállás mellett élni.
Azelőtt hogy megvetettem a fiatal férfiakat, akik gyorsan gyereket csináltak: kis ambició – család – ezt a kutya is tudja – nem tudnak egyebet. (R.)
A fiatal férfi lágyhajú puha arca, bő hajzattal. (R.)
Folytonosan egy öregasszony nyögéseit, kétségbeesett kényszerképzeteit hallgatom: ez az életem – kedély, frisesség, fiatalosság nélkül való élet.
Mindig erőszakot tenni magamon, sosem természetem szerint, nyugodtan élnem.
A gyerekem újra gimnáziumba fog járni, oda, ahova én: iter, ver és cadaver. (Első gimnáziumban egy vers jutott eszembe és rögtön elfeledtem – mintha ma történt volna.) – Hogy fáj a szivem! – Ilyen ifjuság után, teljes kielégítetlenségben E következett. Ha azt mondta volna: h. türelemmel leszek, szeretlek – egész életemmel csüggtem rajta – s talán még most is a rétegek alatt él eltemetve – élnem volna érdemes! Magánya múltam, – nagy kiáltozás az utcákon, – ridegség – kávéházi évek; – 27 éves vagyok, mit értem el: állás? nő? feleség? pénz? jó élet? emlék? – Gyerek maradok örökre, naiv, félős, mozdulni nem tudó. Reiner tudja, hol fogja meg, ő ismeri a küzdelmet. – Hogy mit jelent egy gyereknek egy fiatal lány, – h. angyalnak nézi, h. milyen a rajongása, milyen egy érintés halálos boldogsága – már régen elfeledtem. – E.: örűltem, mikor elutazott – milyen idill volt ez? Nincs az a jóság, mely meg tudna vigasztalni – sosem fogok visszatérni. – A halál örökké tart – az élet csak pillanatnyi vegetáció, mely soha többé felszínre nem jön a nap alá! Sosem voltam szabad 10 frt erejéig.
Anya, aki elpirúl, mikor lánya fiatalkori udvarlójával találkozik.
Barátnőjével volt viszonya, ő segítette az ügyet, aztán beleszeretett a férfibe. (R.)
Emlékezés O. szigorú szájára, melytől rettegtünk, kérlelhetetlen, visszataszító szigorára magyarázhatatlanságára és kemény szentenciáira – milyen most?
Legaljasabb gondolat: sokan fognak elesni, jó lesz nekünk, – kevesebb az ember: gazember filozófia. (R.)
Anya a lányához védelemért: egy férfi üldöz engem. (R.)
Nem mentem vissza, mielőtt írni kezdtem, a művészet a-b-c-jéig, lemetélvén az összes sallangokat – nem elég komolyan fogtam hozzá. (T. J. J.)
Nem vesztettem el „hitemet” – csak nem hiszek a jelenségek egyszerű voltában. (R.)
Mindenki: tanár az szegény ember!
Deutschl: nézzétek, hogyan írtam a fiamnak: egy anya szerelmes levele ” 5kor reggel írta – így csak anyák írnak.
Tönkre neveltek – Visegrádon kezdődött (O: a nevelés sok kiválóságot tett tönkre).
Vagyon, hatalom, rang óriási volta!
Reinerné: fiatal, elegáns asszony – a fiam nem látta, – a menye ngos aszszonynak – az unokám. – Túlfűtött ambiciók nőkben: karriert! (Fényesék) sikert! R.: 6kor reggel kelt és dolgozott. Fényes: ott hagyná férjét és repesve menne szerződés után. R. fölénk kerűlt – el vannak tőle káprázva. Tényleg Reinernek karriérje van, pályája – nincs benne életbevágó habozás – én megosztva élek és sosem boldogan – munkámnak nem élhetek – és nevetséges is írni!
Jó ész, melynek nincsen kijelölt útja – a gyerek fantáziája korlátlan, nem egy út felé visz – akkor jön a tehetetlenség, a választani nem tudás, végül a semmi, a rezignáció – az élet a mások szerencsétlenségének és saját bajunk figyelmébe fúl – író lesz az ember – e pályán ambiciót kielégíteni lehetetlen, mert nincs út – folytonos nyomor tehát, – a képességek parlagon hevernek – ezzel szemben: mindent nyújt a Reiner-pálya. – Milyen nagy hatalom az ambició! – Álutakra megy az ember: Mffy szép szobái – diadalok társaságban – kis hiúságok – szép öltözet – lovaglás stb. (R.)
Tintner, a nagybőgős: szórakozott, naiv figura, nem figyel az élet dolgaira, nagy művész, végtelen jó ember, csak a művészetének él, áhítatos zenész, frázist beszél folyton, metéli a húrokat a tanítványa számára. Más ilyen életek: Schőnhoffé és Beeré, aki a napi sajtó számára a legnagyobb odaadással dolgozott és a kis helyet becsülte, melyre jutott. (R.)
Zseni: Pártos hegedűs, aki egy perc alatt felfog nehéz dolgokat, amiket mások évek alatt, óriási bevilágító apercepció és emlékezőtehetség (összes Beethoven szonáta) („az ilyen zseni, mondta a tanárja, megtalálja a szerszámját, ha nem is tudja, h. van hegedű a világon”) – zongorista is, neki játék a technika, költő, jeles tanuló az iskolában – miben voltunk én és társaim ilyen kiválóak? – Én az átlag felett álltam felfogás és emlékezet dolgában – zseniális is – de soha ez a villámló képesség: Regényalak: egy ember, akinek az ambiciója a zsenié: így nevelik, – és minthogy nem az, – a zseni követelményeivel él tovább, kielégítetlen boldogtalan, cinikus – apró tetszelgésekben éli ki magát nagy keserűségek között. (R.)
Vége 1915, július 21.
[Beragasztott újságkivágások]
„[…..] kéménye mellett építette meg fészkét. A ház leégett, de a kémény a gólyafészekkel csodálatos módon sértetlen maradt. A két gólya az esti utcai harc egész ideje alatt a falu fölött kóválygott, és két nap múlva, mikor a harci zaj lecsöndesedett, visszatért a régi fészekbe. Még ma is ott van.”
„A huszár utolsó üzenete. Egy harctérről érkező levél adja tudtunkra a következő megható történetet: Ütközet után csapataink egy magános huszárlovat találtak. Átvizsgálták nyeregtáskáját, benne levél volt, a háború egyik legmegindítóbb írása:
Kedves hü paripám, utolsó szavam te hozzád a Kárpátok hegyeiben jó hegymászó voltál árkok bokrok vizek nem gátolták utadat mentél, mint a szélvész velem jól viselted magadat most itt van kardom karabéjom a nyeregre csatolom gyenge az én testem tovább nem bírom egy orosz gyilkos gojo halálos sebet ejtet rajtam elpanaszolom néked utolsó szavamat mintha értenéd gazdádnak utolsó szavát ugy álsz it nyugodtan a fenyő fa alat utoljára látod gazdádnak utolso ajkmozgását utoljára nézel a kinyílot szemébe. Most it van e levél a nyereg táskába teszem vid haza had terjegyen szét az ujságok belseiben. Isten veled válasz utat a magyar föld felé eregy amere lác én it nyugszom örökre. Isten veled Pramuk Bertalan.”
„Az elesett orosz levele. A Frankfurter Zeitung egy Kelet-Poroszországban elesett orosz katona levelét közli, amelyet a katona torniszterében találtak: 1914. év aug. 5-ikén. (Idevaló számítás szerint augusztus 18-án.)
Melnik Vaszilievics Jakab levele drága, nagyrabecsült és hőn szeretett feleségéhez. E levél utján akarlak Téged értesíteni, hogy élek és egészséges vagyok. Isten, az Úr ajándékozzon Neked is egészséget és tartsa fölötted a kezét. Azután, szeretett feleségem, Irina, kérlek, könyörögj Istenhez, hogy meg ne öljenek, mert a németek között már kétszer is veszedelemben voltam. Drágám, nem panaszkodom, hogy a távolban kell meghalnom, csak azokat sajnálom, akiket itt hagyok.
Már sokszor kértelek, hogy írjál nekem és küldjél két rubelt. Egyszer már feleltél is, hogy nincs pénzed. Azt hiszem, már küldtél is volna pénzt, de azt gondolod, hogy a Te férjed, Jasa hamar el fogja inni. Sokszor csókollak, bárha csupán gondolatban is. Nektek jó dolgotok van, esztek szárnyast és húst és egyebet, amit Isten adott, de mi már három nap óta nem ettünk és csak a hitből táplálkozunk. Azután Drágám mondd meg kedves szüleidnek, hogy szívélyesen üdvözlöm őket és meghajlok előttük a földig. A kicsinyt, Fedor testvért, a feleségét és mindenkit tisztelek. Élek és Neked is a legjobbak egészséget kívánom, felelj minél előbb drága feleségem, Irina.”
[Füst megjegyzése:] Úgy telítve van „szépséggel”, – nincs benne „viszszatetsző” – hogy komponáltnak látszik. (Nem jó verista, aki írta.) De lehet valódi is.
1915. júl. 24.
Isten mindenkinek nyújt alkalmat, hogy jót tegyen életében.
Gyászolók (Deutschl): alsórendüek, akiknél a fiú kis szerelmei elismert ügyek, – elfogadják a fiú jellemét egy maguknál magasabb – „ez a lány, látja, szerelmes volt a fiamba” (feljön a szerelme is sírni) – „a fiam egy szépség volt” – ott van egy kis író anyja, egy piszkos kis nyomorgóé – az asszony panaszkodik, hogy sosem tud aludni – és el van telve fia zsenialitásával (semmi gáncs ez emberek közt) – mindenütt a kis fiúk, akik sosem tettek egyebet, mint a gimnáziumot elvégezték, – egyéniségének nagy tisztelete – D-nénál – aki rabja gyerekeinek – semmi szemrehányás, hogy a gyerekek semmire se viszik – mikor másik fia megjön, előbb tiszta ruhát ad neki, kéri, h. mosdjon, csak aztán mondja el, h. a fiú elesett (heroizmus). – Nővér, aki soha senki iránt sem volt még jó, odaadó siránkozva: „hogy megcsunyúltam a sírástól” (ennyire komisznak még egy intelligens embernek sem szabad lenni) – fínom emberek előkelők, még a legnagyobb gyászban is megtartják a formákat, udvariasak és nem üvöltők, hanem magukba mélyedve halk hangúak – szerette a fiát, „mert engedelmes volt”, – félelme, hogy holta után gázoltak rajta – Grünzweigné asszony is foglalkozik a fiatalok szerelmével, „itt volt az ideál és azt izeni magának, hogy rögtön menjen el!” (Nem fölülről nézi a fiatalok kis ügyeit a vén szamár, hanem közéjük ereszkedik. – Kis ambiciójú emberek, megfulladni közöttük.) – A megholt fiú mindennel megelégedett természet volt – aztán viccek hangzanak el és reflexes nevetések, mintha csiklandoznák őket – mindenki szégyenli, hogy nevet (az apa viccel) – ír a holt fiának leveleket: hallgassátok, így írtam a fiamnak: kezdetben valóban megható az írás, de később retorikába, bombasztba téved: a művészkedés ringatja az asszonyt. – „Ha éhes és végtelen szomorú, tűrő arcára gondolok, arra, hogy hogyan szenvedett életében”, mondja az anya – az emberek azt szeretik, ha úgy mutatkozunk, h. jobbak vagyunk hozzájuk, mint saját magunkhoz. – Súlyos és kegyetlen vádat emeltem a lány ellen: megmondani véleményem – ez elementumom – kíméletlenség és kegyetlenség. (R.)
Egy ortodox pap-jelölt: 4-5 órát alszik és példái a „mesterek”, akik közűl az egyik egy órát aludt éveken át, a másik 1/4 órát naponta s folyton űlve tanúlt. – Egy másik pap már nem érezte az étel ízét – beadták szobájába a levest: egy marék sót tett bele és egy-két kanállal evett, aztán félretolta, – különben 40 napig is elböjtőlt (önmagáért való iszonyú erőfeszítés). – Hogy Mózes tényei kísérletek az emberek egy csoportjának szabályozására és h. ílyen kísérlet, nem rosszabb, mint ez, sok volt a világon – ezt belátni egyszerű, mégis aki jámbor az konok is. Egy próba – szabályozni azt, ami szabályozhatatlan. (R.)
Az élet örömei azt mondatják velünk, h. az élet rövid: kevés – és örömei nem szólnak a síron túli megemlékezésig – szenvedései, hogy örökké tart: mert nem egy életre van kiszabva ez a sok kín. (R.)
Thakeray: a fiatalkori szerelmet meg kell ölni, mint a kis vak macskákat, melyek fölöslegesek.
Július 25.
Rendkívül szép alkonyat: világos, élénk zöld ég-alja, közelebb mély lila, tűzvörös felhőkkel – az ég közepe mély, világoskék.
Emlék: dadogás mímelése – hazug! oktalanúl! – Társaság: úgy megyek bele, mint egy helyre, ahol ragyognom kell – előadok programszerűen, – produkálom magam még most is!
Rémes novella: leteszi az éjjeli szekrényére (vagy a másik szobába) a poharát s mire újra megnézi: a víz kevesebb és a pohár más helyen áll – holott nincs senki a szobában.
Siklós zenész képességei: egy hétig tud emlékezetből játszani; – az elmélet tanára, régi hangszerek tudósa, utazott ember, orgona és zongoraművész, cselló-játékos, jogász (egyszerre megtanúlta a római jogot) – felső mathematikával foglalkozik, kitűnő kártyajátékos, festeni és rajzolni tanúlt és jól tud – mindenütt teljes idegzettel jelen van annál, amit csinál. – Hasonló Pikler egyetemi tanár: aki jó brácsás és „egyéni, igen magas szempontú ítéletei vannak zenei dolgokban”. – Hasonló a kiugrott zsidó pap, aki kiváló üzletember. (Bár a világ nem olyan, amilyennek egy kis pap képzeli.)
Virágok élet-érzése: mint egy szendergő emberé, akire rásüt a nap.
A szerelem külön-álló jelenségnek látszik a szaporodástól számunkra. Az, hogy ok és okozati viszonyban vannak számunkra tudattalan (mikor szerelmesek vagyunk). A gyermek megszületik: ez egy új jelenség, – egy véletlen életjelenség – független attól, hogy szerettük egymást (bár következménye).
Tizenhat éves koromban milyen hallatlan szorgalmat reméltem és tanúlási eredményt 28 évig!
Egyiptomi őskori művész: végtelen bánatos mozdulatú alakot festett, mintegy örök emlékül egy néma jelet hagyva hátra a szenvedésről – hogy „nagy volt a szenvedés, ne is kérdezzétek!” – Az egyiptomi e földet csak átmeneti lakásnak tekintette, – de örök lakásnak sírját (Diodorosz).
Életem nagyobbik fele O. – a kisebbik normális.
Gyönyörű fekete magyar nő tincsekkel fínom halántékán, – vékony fejjel, áttetsző arcbőrrel, mély hanggal, mint egy régi királynő.
17-27-ig: semmi tanulás. Tartalma: Vizsgáim, szomorúság, tapasztalás, gondolkodás, írás, szerelem, érzékiség, álláskeresés. Talán most jön a nyugalmasabb munka.
Július 30.
Találkoztam Goldfinger osztálytársammal. Gazdag zsidó gyerek a mohóság, önzés, tudákosság és nagyképűség összes jeleivel. Ma autón jár, saját villájában lakik és gyönyörű felesége van.
Talán klubbokba kellene járni?
Sok alvás, utána bódult idegesség, lázas tevékenység vágya, nagy idegesség, – vagy teljes bágyadtság: mind a kettő szomorúvá tesz – az első azért, mert mihez nyúljak a sok közűl? (R.)
Anyám hangjában most már a komoly öngyilkosságra való hajlam lesz úrrá: komolyan és nyugodtan mondja, nagy nyomatékkal, hogy nincs célja az életének és ő meg akar halni, cukrot eszik, hogy előbb vége legyen: – iszonyú napok, iszonyú percek – a lelkiismeret-furdalás és tehetetlenség őrűlete – mély iszonyat, mely a hányingerig felkavart.
Mikor lesz több nyúgalom.
Naiv tervezgetések Koródyval: két tehetetlen gyerek, aki nem tudja, mihez fogjon.
Vándor a szfinx előtt űl, hallgatja – mire való ez az élet? (Antik váza.)
Fájdalmas komolysággal, fájdalmas alázattal teljesíti ura parancsát a szolga s az őrűlt szeszélyeinek élete kockáztatásával is engedelmeskedik.
Féltem éjjel, rémlátásaim voltak – megláttam valamit s a rémület kiáltása melyet hallatni akartam már a tervben a rémítés hangjára modulált bennem. (R.)
Kétségtelen, hogy ez a kor élvezi a paraszt-színek primitivitását, a történeti szépséget és a nüanszirozott, raffinált szépséget is, az ideges túlzást, mely egyes elementumok diszharmónikus hangsúlyozása folytán jön létre (pompa, a mozgás izgatott hangsúlyozása, színé, vonalé) – egyszóval e kor jelleme a mindenre való képesség, tehát nem határozott karakter; hanem mindent befogadóképes izgatottság uralja.
Egy ember (én), aki a legnagyobb történelmi események idején él és módja volna szemlélni és figyelni: belefásúlt részben a figyelésbe, másrészről mindegynek tartja, hogy hol veri egyik a másikát a helyet sem most sem a történelemben nem tartja filozófiailag fontosnak – majdnem teljesen közömbös. Végül: saját életét tartja és tartotta mindig a legfontosabbnak. Jogosnak tartja, ha valaki ilyen időkben is a maga kis baját épp oly fontosnak ítéli, mint nemzetek szenvedését és nem nyomja el szégyenkezve panaszait – mert a nemzetek egyének szenvedéseinek összességében szenvednek: – az ember szenved egyénenkint – és ő is velük. – Pénz most is életben tart embereket és nyomorgók mennek a halálba. (R.)
Pistának: ha bajba kerűlsz, nem kifejlett szépségérzeted, sem gőgöd az ami fenntart, hanem az emberség, ha van. Lehámlik minden, ami nem „erkölcsi”.
Kutyát dédelgetnek – azért éljen egy ember, hogy egy alsóbb rendű szervezet dédelgetésére áldozza szeretetét, idejét és figyelmét.
Békesi: az igazi életteljes típus – friss, egészséges, ostoba, tolakodó – most katona és ott is igen jól boldogúl.
Emberek annak éljenek, hogy fenntartsák magukat, tehát, hogy nők főzzenek: ez mindig igen furcsának tűnt nekem – úgy képzeltem, hogy fennmaradni: ez az alap, tehát ezért fáradozni nem kell – ez egy mellékes valami, mert megvan – és foglalkozni kell valamivel – mással, ami nem önmagát emészti fel a nap elmúltával.
Felnőttem és a foglalkozások és emberéletek tömkelegében egész tapasztalatlanúl néztem körűl – egyikről se tudtam, h. mi a lényege – nem tudtam tehát egyiket se magamévá tenni: a gondolkozás tetszett, mert ezt ismertem. – Az emberek általában véve nem hajlamaik szerint adják magukat egy foglalkozásnak, – hanem előítélet, elfogúltság, vagy véletlen teszi őket egyik, vagy másik helyre. Az ember nem képzelendő egy szabad, ítéletében nem korlátozható lénynek: – hiszen a tömkelegben a lehetőségek végtelenében ki sem ismeri magát. Valahová állíttatik véletlenűl, – ott, e kis helyen aztán ítélkezik. (R.)
Általában az ember a gondolat végtelenségében sem tud ítélni: itt is jó és rossz, szép és csúnya – szabadon ítélkezni a lehetőségek millió variánsa miatt nem tud. Annyi igazolt történelmi élet-lehetőség van, hogy végül is előítélet és elfogúltság szerint dönt az ember, vesz egy mintát magának a sok közűl és vagy vallás szerint él, vagy igazoltnak veszi azt a mértéket, melyet már sok okos mértéknek felállított. (R.)
Egy elfutó emberalak hozzám: „oly ideges vagyok, az öcsém 26 éves korában elesett a harctéren” – szól és eltűnik az ismeretlen – visszatér öntudatomnak abba a homályába, ahonnan előbukkant. (R.)
Általános nyomasztottság folyton – néha egy másodpercig tartó elégedettség érzése álmodozáskor, vagy a teljes tudatlanság perceiben.
Talán az ösztöneim érzik és tudják, hogy a béke, a kielégülés, sosem boldogító – talán ezért már ösztönszerűen arra törekszem, hogy ne sikerűljön az a szerelem, amit kezdek: jól tudok haragudni, tudom élvezni a „soha többét”. (R.)
Letevén a tollat odébbtoltam egy kicsit a hamútálcát egész öntudatlanúl és céltalanúl: úgy látszik valami szükségszerűség rejlik minden cselekedetben.
Néha elfoglaltság idején szétkergetem a gondolat népét és megtisztítom az öntudat terét – ezek a külső korlátok mögött eltűnnek, de tolongva leskelődnek, aztán ismét lassan, kezdetben egyenkint, később tömegekben beszállingóznak. (R.)
Az egyedüllét nem mindig a legjobb környezete a lélek magányának – egyedüllét, társaság: ez folytonosan változó burkolata ugyancsak a magánynak. (R.)
Felbukkannak a világba és eltűnnek belőle, mint a repülő halak.
Kosztolányi: túl elasztikus erkölcsű, – mindent befogad ellenállás nélkül, gyakran keveredik benne ellenállás nélkül a kokott és gazember, horizonttalan szépség és jóság-felfogása (néha oktalanúl riadtan kapja rajta magát) – a polgár felfogásával. (R.)
Tudok én is dolgozni, mint a lövészárkiak, – de azok, ha hazajönnek – náluk a pihenésnek és a normális munkának határa van, nálam határtalan. (Náluk a semmittevés nem süpped a végtelenbe.) Ott szóval egyformák volnánk munkaképesség és munkakedv dolgában, mert az egy felcsigázott állapot – de a normális állapotunk különbözik.
1915, augusztus 1.
A genialitást nála pótolta az erőfeszítés. (R.)
Nagy tüzeket csináltam gyerekkoromban: benzínnel, alkohollal.
Ahelyett, h. azt mondtam volna: de szép ládája van, nem adná el? Öt frt-ot adok érte – ehelyett feldícsértem, hogy szép és értékes!
Elmegyek egy emberhez (Kosztolányi) és elmondom neki hibáit – s hogy tanítok és nevelek, jól érzem magam. (R.)
Drámai jelenet: jőjjön, egy legyet kell megfogni – kimegy – bejön: nagyon jól tudok legyet fogni, röptében is elfogom. (Dr.)
O.: leinti Kar-t és Koszt-t, mikor mesélem neki, h. azért nem imponál nekik Lányi S., mert jól ismerték kislány korában: „ők ismerték” (nekik nem adta ki magát) – de nem haragszik, mikor Lányi S. ugyanezért nem becsüli Jász D-t.
Úgy látszik, az intellektus szerint szeretni valakit – ez az ítélet után – ez mégis emberibb, mint az ösztönökre bízni a szimpathiát, – bár a szimpathia nem függ az ítélettől – mégis: a törekvés a tudatos szeretetre emberi törekvés (vita Reichardttal).
Házasság: Ady E. berúg a tiszteletére rendezett banketten, – dúrva a feleségével – aki fínom, kedves és gazdag nő – s már némi melanchólia mutatkozik rajta: a lelkesedését, mikor a dolog komoly kezdett lenni, elkezdte bánni – de nem táncolhatott vissza s a bánás most már az undorig nő. (R.)
Most kezdek képet igazán szeretni és becsülni, hogy az első szerény kis kép kerűlt lakásomba: oly mély megilletődéssel nézem, úgy tetszik nekem e szerény kis pasztell, mintha még nem láttam volna képet. (R.)
„Campus juri hypocampi” – mondja és nem tudja, mi az, – s az orvos bólint – „400 koronát ér a tárca” mondja és tudja, h. hazugság, szégyenkezik, mikor kétkedve néznek rá. (R.)
Nem zavartatom ki magam a kűlvilág által apró örömeimből: mert ha kimegyek az emberek közé, könnyen nevetségessé válik a mások szerencséjéhez mérten az én nagy örömöm, a kép, vagy a teknőc miatt. – Míg ha itthon maradok – ez mindenem, fő boldogságom. (R.)
Előkelő nő, fínom: ennél az az érzésem, hogy inferiórius részei testének fínomak, szűziesek, – hogy szervezete fínom, gyengéd szentély. (R.)
Szemethy: 27 éves voltam, nem voltam gyerek, mikor őt elvettem – érett fejjel választottam s ha még egyszer születnék; akkor is őt venném el, – a szívem ott van, ahol a feleségem, – mindennap írok neki, nehogy nyugtalan legyen – második szülőföldem a Dohány utca – ott sétálok szívesen, ahol sok szép asszony jár (ingyen élvezet) – a feleségem tudja, hisz okos asszony. (R.)
Mit is mondott Babits Adyról és a művészetről általában, ami úgy felháborított?
Zola: a pompa múló volta, a pénzé, mely nem tudni honnan származik s hova tűnik el. Világok mulása.
Dr. Turnovszky: anyja meghalt: könnyezik mikor meséli, gyermekesen; – végig boldog volt; – egy szép emlék az egész élete; – tudta akkor is, hogy boldog – nem szenvedett soha; – annak élt, hogy mit fog szólni az anyja sikereihez; – sírt mikor az élet egy éve elmúlt: mért nem lehet megállítani az időt? – Minden gondolata azonos volt az anyjáéval, teljes szellemi harmónia; – se barátja, se szerelme, csak az anyja; – (ha visszanézek, órákig kutatok egy szép emlék után és nincs – teljes diszharmónia anyámmal: akkor szeress valakit, ha egész életedben szenvedtél tőle: akkor vagy ember,) – az anya egész boldog, mindent elért a fia: de meg is kell halnia, mert nincs teljes boldogság; – ambiciótlan ember: ha boldog volt és megelégedett magával (a tipikus „jó tanuló”) – és valami hibája, ha nem volt meg az idős és fiatal ember közötti szükségszerű ellentét – szolgabíró volt: mindent könnyen elért, amiért másnak kűzdenie kell; – szocialista lett fiatal korában, nem tapasztalat, nem válogatás után lett az, hanem szimat után a sodor vitte magával; – (bámúlatos jelenség az egész ember: a beteg, boldog önzés benyomását teszi) teliszórja szobámat hamúval (nem tudja mi a szegénynek a rend, mílyen drága; – fogalma sincs a szegénységről) – szocialista, mert tudja, hogy nem kell szétosztani a vagyont; ártatlan teória az egész; – szegény marosvásárhelyi ügyvédektől veszi el a kenyeret (akik bámúlják, hogy minek neki a szegények kenyere) szorgalmával, lelkiismeretességével és tudásával, ő a „szocialista” de ő „keresni akar” – nem tud annélkül lenni; – mindent jól és tökéletesen akartak maguknak a maguk számára berendezni az anyjával – de az élet nem hagy rendelkezni magával (úgy látszik, amíg baj van, nem jön a halál); – egyetlen gyerek-rendszer, vagyonszerzés stb. – így teljes a dolog: szinte emberi képzeleti tökéletességgel rendezte be az élet váratlanúl jól: máig élvezte az anyja gondosságának jótéteményét – és ma veszítette el, mikor már teljesen meg tudta érteni az értékét: az élet hagyta zavartalanúl élvezni mindeddig, hogy annál iszonyúbb csapással vegye egyszerre árát a zavartalan boldogságnak; – mint a jól termő virág: addig él, míg jó kövérre felneveli magzatát s ha semmi gondja már rá, elpusztúl (a gond tartja életben az igazi szülőt); – minden ruhát, cipőt ő csináltatott neki, ha 3 napig nem írt, feljött Pestre – „ő nekem élt, minek éljek akkor én most”.
Műszegénysége: a legundorítóbb nekem a műszegény – a túl nagy étvágyú gazdag is undorító, de ez inkább – kiskorcsmákban étkezett, tejcsarnokokban, – szegényesen öltözködött és rendkívűl szorgalmas volt, hogy a principálisai azt hitték mind, hogy igen szegény és fölemelték fizetését – mi a műszegénység? – passzióból végigcsinálni a szegények szenvedését, megszentségteleníteni a szenvedést – belemártogatni újját ebbe is, hogy elmondhassa, hogy ő azt is tudja, mi a nyomor! – mimizálni, imitálni a nyomort, tudva, hogy csak ki kell nyújtani a kezét és kéjelegve fékezni a vágyat és végül tobzódva kitörni: ez a legaljasabb emberi produktum – panaszkodni, mikor nincs ok panaszra, nélkülözni a szegény társakkal együtt: hamisan részt venni sorsukban, mialatt azok komolyan szenvednek – gyűjteni a nagy jövedelmet és titokban, – eltűnve, – kiruccanni Bécsbe és egy-egy utazáskát tenni jól eső jóllakottsággal – hogy aztán elmondhassa „voltam én szegény is” – ez az ember a legnagyobb gazember, – piszkos, öntudatos mosolya és álszerénysége; – hiszen komikum; mesét kellene róla írni, hogy én az igen szegény, lusta ember doktori dolgozatot csináltattam vele, 20 frt-ot fizettem neki, a gazdagnak, aki szegénynek tettette magát és nálam is szerényebb volt (de azért éreztette jó módját: pártfogást ígért, csakhogy elmondhassa, hogy az apja megyei főorvos). – Formakérdés az egész, hogy a gazdag fiú mely stílusban keresse örömét: ha megtalálja a szegénység imitálásában élete stilusát: ebbe a stilusba szokik, keveredik bele, ez épp olyan örömöt szerez neki, mintha költekezők társaságába keveredik és oktalanúl szórja a pénzt (ez a természetesebb) – a pazarlás ötletének élni ugyanaz, mint a szegénység mímelésének kéjelgésébe merűlni – s mégis mílyen más az eredmény: így megmarad a pénze, úgy pedig tönkre megy. Ez a véletlenség, ez az ötlet, ez a megízlelt és jól eső stílus, ez a kéjelgés menti meg: az egész élet véletlenség: véletlenség az is, hogy az ember mihez szokik hozzá, hogy örömét találja benne, aminek az ízéhez hozzászokik. (R.) – „Nem tudja maga, mi az, – szóltam hozzá – súlyos betegen egy kanárit ígértek nekem, melyet sosem vettek meg s mely után évekig fájt a szivem – s hogy terveket készítettem, álmodoztam, hogyan fogok kirabolni egy függő kirakatot, mely tele volt Verne-könyvekkel – hogy sosem volt egy Verne-könyvem, hogy égett a szívem, mert másnak van – hogy egyetemre jártam és sóváran bámúltam a könyv-kirakatokat – s végül: hogy legyőztem mindezt kielégítetlenűl – lemondtam róla, – nyugodt lettem, most már nem is kell semmi – meg vagyok így elégedve, hideg és vágytalan vagyok.” (R.)
Mffy: az örök vágynak s az örök kielégítetlenségnek élő tragikuma. Mindent magának megszerezni akarni (nőt, könyveket) nem törődni, nem örűlni annak, ami megvan, de fájni azután, ami nincs. Izgága vér, szertelen, tobzódó (1 jobb jelző?) – nyugalma hamis és izgató, mert mint a puskapor, mindig robbanni kész – erőltetett nyugalmából valami forró, sivár, szenvedélyes és kietlen hangulat ered – a soha ki nem elégíthető kedélyeké. (R.)
1915, aug. 4.
Kétféle akaratot sosem lehet egyesíteni. (E-nek).
Akkor érzem jól magam, ha beszélhetek: ez már biztos, – ne áltassuk magunkat, hogy meg lehet változni hallgatag természetté és hogy hallgatag természet vagyunk. (R.)
Regényem címe: Nyugtalanság. (R.)
Egész egyedül lakó nemes lány modern allűrökkel, akinek senkije sincs – üres, túlzott tisztaságérzéssel tartott szobája (használat után a zongorát és pedálját letörölgeti) – régi ékszerek közt testvérével rossz viszonyban él, kissé szabadosan, kitűnő gazdasszony, – hangtalan, igen előzékeny, egyszerű, meleg (megcirógatja az embert) közvetlen, – a zenének és egy idáljának él (Antlesz) és jólelkűnek látszik. (R.)
E.: ne kívánjunk emberek egymástól hősiességet, ember felettit – legyünk inkább szívesek egymáshoz, evvel többre megyünk. (R.)
A regényben a magam alakjáról egész őszíntén: most „jó parthiera vadászik, de nem lel megnyugvást”. (R.)
Emberek, akik számára az idő nem hoz megbocsátást – akik nem tudják átadni magukat a gondolatnak, hogy fiúk akaratuk nélkül boldog lehet, vagy hogy őt magát szeressék, foglalkozzanak vele másik fele nélkül: ezzel szemben az asszony első férjével a legjobb barátságban élnek, siratják, mikor a harctérre megy, az is rajong első feleségéért, – a volt anyós is rajong volt menyéért, segíti őket, gyengéden ad nekik, ami tőle telik, tanácskozik velük, az új urát is mint gyerekét segíti: – „vigyétek el ezt a lisztet, mert megromlik nálam” – meghívja őket ebédre minden vasárnap – a volt férj bátyja mint öccsével bánik az új férjjel – sőt a rokonság is: a nagybácsi is meghívja őket, a főfelügyelő – (az asszony ugy írja alá leveleit: anyátok) – mind a férfit hibáztatják, hogy részeges volt, a válásért őt okolják, sőt ő maga is magát hibáztatja, – mindenki „jó fiúnak tartja, akivel azonban nem lehet élni”. (R.)
Egy pár együtt halt meg – a férj gyomorrákja miatt: az asszony zenével, irodalommal erősen foglalkozott, a férfi egyszerű kereskedő ember a régi tipusú zsidók közűl való s az asszony mégis haláláig szerette: lehet valakit úgy is nagyon szeretni, hogy nem érez velünk életünk fő mesterségében, nem érti vágyaink és rajongásunk – de hagyja, szabad kezet hagy, hogy úgy éljünk, ahogy kellemesebb. (R.)
Zsidó eredetű keresztény ember mindig teljesen ismerős hangon szól velünk – Misiben, bármennyire jó barátom, a legtitkosabb énjében van valami idegenség, valami hideg ismeretlen – egy egészen más leszármazás ismeretlensége.
Wagner ősi ereje a szerelem, vallás és ősi mithosz kifejezésében: a félisten csuszkál a síkos sziklák közt: „teli lett az orrom ködös nedvességtekkel” – míg aztán a barlangba besüt a nap és rásüt a rejtett aranyra (ősi erejű). – A Rajna közben meg nem áll, egymásra zúdúlnak zengve a habok, az iszonyú erejű víz – és a zavaros hullámok mintha isteni alakokat sodornának, mintha emberi formává sűrűsödne, formává tisztúlna a hullám – kilépnek a sellők. (Rheingold.)
Gyászolók: a fiúk közömbösen hagyják, hogy a pathetikus anya megnevez-ze őket: Laci az ő szenvedélyesen kitörő fájdalmával és a kis fiú csendesenelfojtott gyötrődő fájdalmával – hogy karakterizálja őket (ez a karakterizálás megerősíti őket felvett, de természetüknek megfelelő pózaikban egész életükre). (R.)
A név: úgy hozzákapcsolódik az emberhez, – mert születéstől fogva úgy hívják – mintha öröktől fogva istentől eredne – Jenő: ez egy megtestesűlt fogalom számukra: az idegen szó a kereszteléssel övék lett. (R.)
Önzés: magamat segítem; – altruizmus: én mást és más engem – az eredmény azonos, de az úton kívül egyébben is különböznek – a kimondott önzés élessé teszi az emberek közti viszonyt míg, ha egymás szájába teszik a falatot – ez egy gyengéd mozdulat – s aztán amit az egyik nem tud megtenni azt megtudja a másik: az önzés végeredményében jóval gyengébb.
Zolát olvasván mind erősebb bennem a meggyőződés, hogy a feladatának teljes odaadással élő ember az igazi ember, aki felbecsűlhetetlen, társainak és magának teljes kielégülést okoz.
1915, augusztus 6.
Pistának precizirozva: miután mindig nekem kellett előzékenynek lennem, – te soha melegséget vagy érdeklődést szanatóriumi tartózkodásod alatt irántam nem mutattál, sőt kijelentetted, hogy néked „tulajdonképpen nem is volna szükséged barátra” – nem is te létesítetted ezt a barátságot, te tudsz és akarsz is egyedül lenni – s később: hogy fő dolog a magad számára hiúságod – én magadra hagylak végleg; – elvégre apák gyakran rosszak fiaikhoz – mért ne részesítsem barátomat a megérdemelt büntetésben – mert hogy büntetés ez a határozatom azt én egész biztosan tudom; – Mikor harctérre mentél, már semmi meghatottságot, igazi meleget a búcsúzáskor irántad nem éreztem – s majdnem közömbösen érintett a rólad szóló bármíly hír. – Ha igaz, hogy a szenvedés most végre megváltoztatott – kérlek, mutasd meg nekem: adok rá alkalmat, hogy jó légy irántam, – ha kívánod, – de ostoba pofozógéped nem vagyok, akit magadban nevetve inzultálsz. „Gazdagságod” idején való viselkedésed, aztán mikor feltételekhez kötötted, hogy Tagányiékhoz mehessek – s végül a szanatóriumban való hideg tartózkodásod, kijelentéseid és az a mód, amelylyel nővéreid ügyeit előlem egyszerre az öntudatos és büszke férfi gesztusával elzártad, lehetetlenné téve előttem az intimebb érdeklődést s a közömbösség minden bajom és törekvésem iránt megérlelték bennem a szakítás szándékát. Annál többet nem mondhatok, mint hogy nem hiányoztál nekem távolléted alatt, legfeljebb nevetéseinkre gondoltam szívesen, – hogy haragom nőtt irántad minden visszaemlékezésnél, különösen ha felvett, idegenek előtt mutatott higgadt, jóságot mimizáló gesztusaidra gondoltam. (R.) – Aesthetikusnak tartlak cselekedeteidben, nem ethikusnak.
1915, augusztus 7.
Tisztességesnek kell lenni, – mondá eltűnődve. (Ezer gondolat, meggyőződés és életmód után.) (R.)
Judás! – kiáltotta az öregasszony becsapva előtte az ajtót. X., kinek emlékezőtehetsége még kitűnő volt, világosan emlékezett mindenre amit átélt – s kinek minden képessége teljes virágában állt öreg korában, – akinek azonban a kedve végleg tönkrement (nem volt kedve élni) – mosolygott, leűlt az ablak elé s nézte a járókelőket. (R.)
1915, aug. 8.
Mért gondolom, hogy „Ments Isten!” – anyám élete végére gondolok – ha képes vagyok vele ilyen iszonyú, kegyetlen kíméletlenséggel bánni. – Iszonyú kitörés volt megint, – nem egészen oktalan düh, de ismét szélsőségig menő. – Való: mije van szimpla életén kívül? Minek féltem az életét, – ha ezt nyújtom neki. – Du bist die Ruh! – fogok emlékezni majd: hogy anyám ide menekűlt – a semmiség – nyugalom neki ahhoz a viszontagsághoz képest, amit én okoztam neki – ahhoz az egyetlen nagy szenvedéshez képest. Dúrva – visszautasító, elfoglalt voltam legtöbbször, ha hozzám fordúlt – igaz, hogy a természete valóban erős idegeket kívánt, mert maga volt a diszharmónia, mindig, mindenkivel szemben, – de néha szelíd is volt – (ha kövér nagy alakomra emlékezem, amint magamnak éltem mindig s kis termetű anyámra, akit észre se vettem szórakozottságomban): s én ilyenkor is vad, de milyen sokszor! Őrjöngő! – Nékem egészen egyedül kell maradnom!
Popper: mikor elégették szegény öreget – ezt játszotta a zenekar: hymnuszt a halálhoz: te fájdalmas pusztulás, te vagy igazi gyönyörűségem!
Régi kép: a papok a Krisztus-csecsemő imádása közben egymáshoz fordúlnak komoly képpel, mintegy tanácskozva – tanácsot kérnek egymástól az imádásra vonatkozólag – s a másik energikus határozottsággal fog a hódolatba.
Mihelyt kis kiadásokról van szó, rögtön nehézkes leszek: megijedek és savanykás leszek, ha egy hölgy felszólít, hogy vigyem valahová – vagy ha pénzt látok meg az asztalon és szeretném elvinni, de játszom a tisztességest.
1915, aug. 12.
Egyetlen menekvésem az életben, úgy látszik, ez a napló. Napról napra olyan keserves, nyomorúlt dolgok következnek, olyan kilátástalan ez az egész élet – s csak akkor nyugszom meg ha leírom, hogy ez így van.
Reiner levele Vikár Györgyhöz, aki panasszal fordúlt hozzá: jó lesz neked az állás az operánál – nyugodt munka (2500 k. fixum: ezt tudja) – ami engem illet: fáradt vagyok, mert én dirigáltam itt Drezdában összes kollégáim közt a legtöbbet – hívnak Pestre, de egy coordinált állásba Kernerrel nem jöhetek (20 éves, tapasztalt, kitűnő ember) – ha első helyet biztosítanak, jövök. – Nem szeretném Drezdát itthagyni, mert rövidesen kilátásom van, hogy legelső leszek itt – most is vezetője vagyok Németország egyik első zenei intézetének, fiatal vagyok és összeköttetésem van az egész világgal (Absender: Hofkapellmeister Reiner, zur zeit – fürdőhely): ilyesmikkel ébresztenek reggel – a legnagyobb nyomorban, piszokban a legkicsinyesebb gondok közt. (Úgy ír egy szegény, fohászkodó embernek – mintha a koldus a gazdagot ebédjénél csípte volna meg) – s itt nem lesz igazságszolgáltatás – mi mind maradunk lenn, pedig óriási ambicióval nőttünk fel.
Az emberek, ha jó viszonyban vannak is egymással, ellenségek – mégis a nyílt ellenségeskedés az egy formája az emberek közti viszonynak, mely a leplezetlen dühnek, ártásnak helyet ad, viszont a színlelt barátságos viszony ezek kitörését lehetetlenné teszi, legfeljebb kétes megnyilatkozásokban, vagy titkosan lehetségesek; helyes tehát – praktikus elv, hogy: Man muss einem Menschen nicht wegstossen, nur weglehnen. (R.)
Szilassy Vilmos: egy 26 éves egyet. m. tanár-jelölt: tiszta ambició, Babitsról: „ez az ember a természet csudája: görög szakos vagyok, Willamowitznak 3 éven át tanársegédje Berlinben és Babits hasonlíthatatlanúl jobban tud nálam görögűl; – latinúl talán a világon a legjobban tud: úgy levelez latinúl, akár az egyházatyák nyelvén, akár Cicero-nyelvén, mintha folyton latinok közt élne, – nem szólván modern-nyelv-tudásáról – mathematikából hallatlanúl sokat tud: praelegálhatna az egyetemen – filozófiában – mely a szakmám, abból habilitálnak: épp olyan jártas, mint mindenben – különben is mindent tud, úgy látszik, egy élő lexikon, – az, hogy nagy költő – ez a természet egy ráadása”. (Az igazi zseniről.) (R.)
Péter kutyám: nem tudtam, hogy én valakit ennyire mélyen, odaadással, gyengéden és önmegtagadással tudjak szeretni. Most, hogy egy idomítónak adtam oda a kutyát, teli vagyok lelkiismeretfurdalással: egész éjjel kutyákról álmodtam, hallottam, mikor reggel elvitték, hallottam ugatni. Igaz, hogy diplomát szerez nála, nem lesz az állhatatlan ember kegyeire szorúlva, aki kiteszi őt az utcára, ha megúnja, vagy ha körülményei változnak: munkájából fog élni és becses lesz. – Hibátlan szeretettel szerettem: nem volt bennem semmi önzés, vagy várakozás – csakis arra törekedtem, hogy jól érezze magát – szenvedtem, ha tudtam, hogy be van zárva nálam és sír; – s valóban ki tud így szeretni mint egy kutya – ki boldog ennyire, ha az ember hazajön, – ki pusztúl el az ember utáni bánatában, éhen, – ha hűséges, jó, értelmes, alázatos szemeire gondolok, – arra, hogy minden mozdulatomat megértette és engedelmeskedett, – arra, hogy mikor elváltam tőle és azt mondtam, hogy „isten veled” – megölelte a kezemet; – soha nem ütöttem meg és engedelmes volt; – óvtam álmát; – a hasonló fajtájúak közt ilyen szeretet lehetetlen, mert érdekellentétek vannak – (isten veled – e szó mindig hallatlanúl fáj) – mélységesen fájdalmas szeretet állat iránt, mint ember iránt soha – a kutyaintézet és állatvédő egyesület igazgatója: német öreg úr, – csupa tisztességes, meleg embertől körülvéve, egy könyvkiadó, egy alacsony iroda-helyiségben fogad, ahol csupa jó könyv van, jó bácsi – egy fél óráig úgy tárgyaltunk a kutyáról, mint egy emberről, akinek állást akarunk szerezni – meghánytuk-vetettük javát, kárát, „az urak a választmányban úgy határoztak” – elábrándoztam, hogy nem kívánok egyebet Istentől, mint hogy együtt legyen lelkem kutyáméval a túlvilágon, hogy együtt sétálhassunk, mert mi összetartozunk, aztán üdvözöljük O-t: egy egészen más fajta szeretettel, mely távol tart; – mind a ketten kínozzuk egymást anyámmal, de a legnagyobb jósággal vagyunk mind a ketten egy kutya iránt: itt találkozunk; – koldusok egy szinten űlnek a kutyákkal, akik meg-megszagolják őket – „szokása szerint elábrándozott ágyában a halálról”. (Novella Péter 3 gazdájáról.) (R.)
Ábrándozás a halálról: az a bölcső, mely születése előtt az összes lelkeket ringatja – ti e földön élők – ha nincs viszontlátás: tehát örökre egyedül, egymástól végleg távolodván. (R.)
Mezítlábas úrinők otthon: a közönségesség egyik biztos jele.
Zola tulajdonképen felületes: nem dolgozza mélyen át a terrenumot melyről ír: tulajdonképen impresszionista – amit a börze-életről ír ez nincs áttanulmányozva – sem a politikai élet mélyen: díszletekkel dolgozik, melyeken hamis távlatok vannak.
Rózsa és karó: karó nélkül gyámoltalan, ő adta a módot, hogy szép egyenesre nőjjön – viszont a karót kivágták, hogy az élő, szebb rózsának használjon, életétől fosztották meg, hogy egy szebb és értékesebb élet erőssége legyen. (Hasonlat: R.)
Bámúlatos, hogy az ember, mint az állatok, képes faj-belijét eltüntetni, hogy saját létét biztosítsa.
Egy igen rossz üzlet: felnevelni egy fogadott fiút – aki az ember nevét nem viseli – azonfelűl magának él, mert kénytelen magának élni, tehát hálátlan: mindazt a keserűséget érezni, amit a természetes gyereknél és mégcsak nem is a magunk véréért. (R.)
Roppant sokáig tart, míg a létre ébred és kibontakzik az álom karjaiból. (R.)
1915, aug. 16.
Szegény, sokat hánytorgatott, soha meg nem vígasztalható!
Én kiválasztott emberekhez beszélek!
Sose kaptam levelet a nyolc év alatt idegentől elismerőt.
Babits: 30 könyvet is elolvas két hét alatt, néha hetekig nem csinál semmit.
Péter: a kutya-egyesület elnöke: altassuk el, a legjobb, csak pillanatnyi fájdalom az egész, úgy sem szép az élet. (R.)
Férj és feleség: mindkettőnek fiatal korában mulatós apja Amerikába szökött és ott hagyta a feleséget – így nevelkedtek fel és egymásra leltek. Az asszony első férjének nagybátyja nevelője volt a mostani férj eltűnt apjának. (R.)
Képzelődő leány (aggszűz): folyton vőlegényéről beszél, aki nincs, – majd elhallgat, aztán a szomszédnőjéhez: „Dériné, maga fog ülni a 15-dik kocsiban”. (R.)
Bezárta ajtaját a kopogtató katonatiszt elől a midere zsinórjával. (R.)
Vídám fiatalság, társakkal való könnyelmű élet – utazások gondtalanúl: ebben sosem volt részem. Elbeszélni kalandokat, utazási emlékeket: milyen kedves pedig. (R.)
Anyám: „Ha nem születtél és lettél volna, ma gazdag volnék és egészséges”, ilyen kijelentéseket hallat. Hogy egyedül volna, senkije se’ volna – erről nem szól. (R.)
Salamon könyve: Hogy mi a jónak eredménye: előre nem tudjuk – mi a célja azt sem, – gyakran rosszat eredményez a jó törekvés – s mégis: törekedj a jóra.
Talmúd: ha rossz az előérzeted: ösztönöd megérzi, hogy rossz következik.
A véletlenben nagy energia rejlik, bár könnyű, nem várt szerencsének látszik. Talán az ősök nagy munkája folytán az idegzetbe lerakódott nagy érzékenység okozza, hogy arra hajlunk, amerre szerencsénk lesz. A nagy súlyt az atléta játszva emeli fel, más pedig óriási erőfeszítéssel. Hasonlóképen: némelyik mozdulatlanságban könnyen létrejövő egyensúlyt látunk; – pedig az, hogy ez az asztal itt áll éppen olyan erőfeszítés egyensúlya folytán jön létre, mint az a mozdulatlanság, mikor a gladiátor a bivalybika nyakát a földhöz szorítja és a percek a küzdők teljes mozdulatlanságában telnek. (R.)
Nyomorék, örökké egy székben űlő, lekötött kezű ember (iszonyú vitustánc kínozza) – soha az utcán nem volt, színházban – s abszolut tájékozott, Budapest minden utcáját ismeri – a világ dolgaiban jártas: tanácsot ad az egész családnak, emberismerő, végtelen intelligens (a család esze). Mélyen beesett, világító szemei vannak, mindig tisztán borotvált (bár mozdúlni sem tud segitő nélkül) – piszkos a ruhája, inge, foghíjas. Ő kelti fel reggel a családot: menjetek dolgozni, ő tanít ambicióra – élvezi; ha hall nagy munkáról – ő a ház éltetője – végtelenűl szereti minden családtag és ő is él-hal értük: s ebben a „lélek” szerepében boldog, teljesen megelégedett és derűs: a mások munkája kielégíti s hogy ő hozzászólhat (kínos nyomorék-beszédű ember) – anyja áldozza fel magát érte s a nagy megerőltetéstől egyik szemére vak lett; – folyton nyitott ablaknál űl, ugyanarra a kertre és házfalra néz (egyszer látta az utcát egy hurcolkodáskor) – határozott beszédű, kitűnő modorú (jobb a család többi tagjaiénál) – mély intelligencia, ki ha egyszer hall valamit, örökre megjegyzi; mikor apja meghalt, aki néki mindene volt, ő tért először magához: ő vigasztalta a családot; – a jóravaló embereket rögtön felösmeri és előzékeny, kedves – hálás, ha meglátogatják; egész élete e szék körűl forog le – imádja Beethovent és kitűnően ismeri; – nőkhöz való viszonya: egyszer a szomszéd cselédlány kokettált vele, be is jött hozzá, ő beleszeretett és lelkibeteg lett, mikor elhagyta; – különben rajongva szereti a nőket. (R.)
Reinerről: úgy elkészűl előre egy-egy előadásra, mint a gyerek: emlék az előrevaló praeparálásra.
Furcsa szomszédok: zsidók, mind artisták az egyik lány orfeumi tánc-tanító; – a másik lány egy embernél van férjnél, aki bejárja a világot betanított kutyáival és kutyáknak él – azokat dresszírozza 20 év óta. (R.)
Az ijeszt meg minket és tesz hivőkké egy felsőbb előírásban, hogy ez a véletlen, ez a hajszáltól függő, ez az ide-oda sodródó – amit életnek nevezünk: – annyira konkrét. Pontos betegségei vannak a szervezetnek, melyek visszatérnek szabályosoknak látszanak és másoknál is előfordulók; – a velünk való események, valamint szervezetünk eseményei: mind különféle tarka valóság, mégpedig határozott, biztos valóság. A dolgok biztos valósága, valamint a határozott karaktere: hogy épp ilyen lett és nem másmilyen, hogy határozott színe és karaktere van a dolgoknak: maga a valóság ereje hiteti talán el velünk, hogy e tarka forgatagban van rend és szabály. (R.)
Az istenhitet különben roppant erős én-érzet, a világos öntudat hozza létre: egyik fő-összetevője az öntudatnak. (R.)
Tömeg: rendkívül érzékeny: az egyik ember a hang iránt, másik a mozdulat, harmadik a gondolat iránt s mihelyt egy a tömegből megmozdúl és észrevéteti magát, akkor felhívja az egész figyelmét a jelenségre és észrevéteti a figyelmeztetéssel azt, amit az egyes magányában nem vett volna észre. (R.)
Az ember türelmetlen: egy napját is alig képes odaáldozni, – egyetlen élvezetét alig képes elhagyni, vagy szokását, a mások iránt való részvétből: háború van s nem képes elállani egy évre a mozitól, színháztól, mulatságtól, már csakis akkor, ha őt magát fenyegeti a veszély.
1915, aug. 22.
Az energikus frissességnek vége: ötletes erőnek, gyors felfogásnak, minden iránt való élénk érdeklődésnek: nehézkes lettem, gyenge, elnyomott hangú, – úgy látszik, az o. tönkretett.
Régi megjegyzések: emberek, kik úgy tűnnek fel, mintha szeretetben melengetnék egymást (Wimmerék.)
Intim kis szobává szűkűl a behavazott utca – összeszűkűl a tér, – egyöntetűbbé lesz az egész táj – színe opalizálón, halványan tarka – nem fekete-szürke, mint eddig. (R.)
Keresztben izgatódó két pár. (R.)
Igaz: véletlen, hogy élek: de ez a lehetségesség, hogy a véletlen lehetségessé tette és fenntart – ez mégis a törvény jele. (R.)
Nem tudok megmenekűlni a folytonos túlzásoktól és a valótlan előadásoktól. (R.)
Mihelyt tükörbe néz az ember: változik az arc. (R.)
A lyrai periódusnak vége van: mi az oka? – A figyelem teljesen a konkrét valóság, a részletek megfigyelésére irányúlt: nincs filozófiára való készség – a saját magam szemlélete és a világ ijedt bámulása megszünt: (magammal voltam elfoglalva s ha kitekintettem, színes kavarodást láttam – amely nagy indulatot és meghatottságot okozott: a jelenségek a gyerek megismerő szeme előtt megnőnek). (R.)
Gyönyörű körte húsú – sárga rózsa húsú – lány gyengéd hajlású tagokkal, puha izmokkal, (hasa mint a lágy körte) – szénfekete hajjal és gyapjúzattal. (R.)
A számok misztikuma: az egyes számokban való furcsa hit – hogy az abstrakció is lehet sorsunkra behatással. (R.)
Kávéházi évek. (R.)
Szabad, szellős térség, napsütés, – testek nélküli árnyékok táncolnak. (R.)
A tojás és gyümölcs: közbeeső stadium az élet előtt és a termékenyülés után: szunnyad benne az élet és tragikum – még nem fáj. (R.)
Anyám tudja, hogy a nála lévő lány szívbajos, de azért kínozza – kímélet és elnézés nélkül. Ma megint csekély 400 kor. ellopásával vádolt meg engem is.
Maga helyett száz gyermeket kűld az életbe (termékeny körtefa). (R.)
Az úton ment: elhárító mozdulatot tett, majd mintha repűlni akarna a karjaival, azután tördelni kezdte a kezeit, aztán ismét kérő mozdulattal magasra emelte s mindezt szórakozott járással és tekintettel: a belső rapszodikus zavar tükre volt minden mozdulata, mint mikor valaki sétálva énekel: la-la-la, gyere babám, brrr – jaj stb. (R.) (meglátszik járásán, hogy nem lehet valami boldog halandó – regény kezdet).
Péter megismerte nyak-szalagját, mikor elhoztam: ismerős pillantással – vídáman üdvözölte.
Selyemkendőket dobnak az ájtatosak a kádakban lobogó nagy tűzbe a bölcsek sírján Jeruzsálemben az Olajfák hegyén. – Egy fal áll ledönthetetlenűl egy szent fal, a szentélyé – könnyektől erős. (R.)
Okoskodik előbb, próbálja életét latolgatni – helyes-e a nemzés, vagy nem – nem tud kiigazodni – végül a természetes lefolyása a dolgoknak, mely minden meggondolásnál erősebb, utódokat teremt. (R.)
Ilyen kijelentések: ösmeri az összes ideggyógyászt – bejárta biciklin Steuert: oktalan túlzások. (R.)
Reinerhez hasonló nevetést észleltek rajtam: valóban magam is észleltem ezt. Összetétel: O., Pista, Reiner. (R.)
Folytonos beszéd és szereplési inger: ha ez lehetetlen; legalább értelmes tekinteteket vet. (R.)
Álerkölcs: a becsületes ember hangsúlyával beszél, – egyenes, parasztos, szókimondó – s a legpiszkosabb dolgokban jár el, teljesen züllött lélek, hihetetlenűl dúrva, indulatos és közönséges (Gallov). (R.)
Igen különös, hogy millió tulajdonságaink közül egy-egy olyan, melyben megdöbbentő a hasonlatosság apámmal (ahol egyes ős-ösztönök nyílvánúlnak meg) pl.: a csontok tűzbe-vetése. (R.)
Mindig elűzöm a gondolatot, de azért titokban, az öntudat alatt mesterkedik a gondolat: mi volna, ha egyedül maradnék. (Iszonyú!) (Nem vagyok hálátlan, kötelességemnek ismerem, hogy sokat szenvedett anyámmal maradjak mindig: de a természete már sokszor elviselhetetlen teher – s az egész élvezet nélküli fiatalságom ehhez!) – s most aztán a rejtett kipattant egy szóban, amit vad indulatomban se mondtam soha: „dögölj meg már” – mikor ártatlanúl lopással vádolt ismét – engem 30 éves embert: akiben – ha el is vennék pénzt – nem tud megbízni, hogy tudom, mit csinálok.
Máskép elmesélném a dolgokat: összes emlékeit megmásítja, – már nem tud az eredeti emlékre rátalálni, csak az elmeséltekre – már arra se emlékszik, hogyan halt meg az apja, mert egy novellában másként dolgozta fel halálát. (R.)
A művészet egy kategóriában akarja az egész életet érzékeltetni (szín, hang, forma). Minthogy az összes összetevőit az életnek meg nem ismerheti – ritmusát, aránylatát lesi el. Erre való a forma: tehát az összes kifejezésére egy kategoriában (pl. szín). Csakhogy csak igen kis részét fejezheti ki a világnak s úgy kell komponálnia, hogy az aránylat, a ritmus a kis rész végén befejeződjék: tehát egységeket hasít, melyeknek külön életük s az életénél fölületesebb arányaik és ritmusuk van, lévén az élet a végtelenbe futó véges, tehát aránya és ritmusa (bár korszakokra oszlik a történelem s ez is mutat fel kisebb kihasított önálló arányú részeket) mégis a végtelenbe fut. S maga az ember is végtelen elemeknek véges összetalálkozása – végtelen elemek zárnak be egy végest. A zárt forma tehát: egy kategóriában kevesebb elem hasonló aránya.
|
|
|
Ha tehát drámát írok kis térre és időre sürítem az élet számtalan elemeit: tehát az a törekvés, hogy a dialógus realis legyen, olyan mint az életé – annak a hangja, ami nem az élet, hanem egy kompoziciója – olyan legyen, mint az élet hangja: hamis. A dráma kisebb ritmusú kompozició, mely a végtelennel összefügghet ugyan – de hangja semmiképp se lehet a valóságos percnek. – Épp így a modorról: az előkelő ember modora is művészet: sokat elhallgat, elnyom – kíváncsiságát, érzéseit stb. s mégis úgy igyekszik feltűnni, mintha az, amit mond, egészen természetesen bukkanna benne fel – nem meggondolás után: egy szóval közvetlen és egyszerű akar lenni, – holott komponál és ráerőszakolja erre a sokszor átdolgozott mondanivalóra a spontaneitás és természetesség maszkját. (O-né.) Egy paraszt, aki természetesen beszél – elmondja azt, ami a nyelvére jut s ha elhallgat valamit, meglátszik rajta, ravaszon csillog a szeme példáúl. De ezek a mesterségesen természetesek minden szavukat latolják, mindúntalan erőszakot tesznek magukon s mégis úgy beszélnek, mintha „legeltetnék, szélnek eresztették volna figyelmöket.” – Hamis az egész. (R.)
Hogy a részeg, brutális napszámos is örök életű lenne s nem a természet egy játékos felbukkanása – nem hihetem – márpedig én vele egyenlő teremtmény vagyok. (R.)
Nincs ugyan semmire sem kihatással, de azért legalább egyszer megjegyzik: azon a napon született, mikor a király. (R.)
Nem bűnös, mégis vigyáz, hogy természetesen védekezzék a lopás vádja ellen – fél, hogy gyanús hirtelen fellobbanása. (R.)
Talán, ha éheztem és egészen szegény lettem volna: sokkal többre viszem – megismerkedem a kényszerű munkával, emberekkel, kapcsolatokkal. (R.)
Az állat nem tudja mire vélni ezt az életet: enni az ember ád – szeresse-e – kínozni is ő kínozza. (R.)
Kovácsék és Vikár: anyám 70-en fölülinek látszik, egészen öreg – pedig kora meglepőn fiatal.
Kicsinyesség: hajlandó vagyok megboszúlni, hogy a kávés nem köszön elég mélyen.
Nem tudok semmi közgazdaságtant – szégyen!
Komikus: Jaul-ék 9 tagú család, mely soha nékem semmiféle szívességet nem tesz – nem foglalkozik életemmel, tehát tanácsot sem ád de egy sokkal szegényebb és elhagyottabb embert kér tanácsra és szívességekre; – mindenütt kihasználnak – összes ismerőseim és barátaim. (Valóban boldognak érzem magam, ha tehetek valakinek szolgálatot.)
Ha a tehetségtelen erőszakot tesz magán, kényszeríti magát a munkára, akkor az ő képességei is nőnek, de lehet egyszersmind, hogy az utódban ez a munka már mint tehetséges munka jelentkezik. (R.)
Volt idő, mikor anyám a veszekedés után megduplázta jóságát és személye önfeláldozó szerénységét: hangsúlyozta martiriumát – máskor megtagadott mindent és beüzent, hogy nincs, nem ad. Kínzásával, rossz természetével szemben áll iszonyú önmegtagadó szorgalma, ápolása ha beteg voltam és testi dolgokban (étel) való kényeztetése: anyai kötelességének eleget tett, ha étellel dugdos és iskolába járat – különben a lelket rábízza a viharra. (R.)
Tűrhetetlen természete van és én, egyetlen fia kénytelen vagyok gyötörni az önfeláldozót – isten teremtette ezt a zagyvaságot. (R.)
Az ember rosszat kíván már azoknak is, akik ellentétesen élnek, mint ő, pl. a könnyelmű vídámaknak (Jaul.) – hogy élete metódusát igazolva lássa. (R.)
Töltsük el teljesen egyedül, az eddigihez hasonló küzködéssel ezt a pár évet. (R.)
Üres szobák: anyám nélkül: milyen iszonyú érzés.
Elküldött valakit ellenőrizni, hogy későn járok-e haza – letagadta – botrány a háziasszonynyal.
Itt bűneimet tették a sírba: gondolhatom majd magamban. (R.)
Szép kis kabát volt, kár érte, mondta egész közömbösen az asszony, aki leöntötte lével. – Hozzá van szokva, hogy kitartsák, hogy az emberek szeszélyeinek és kedvének alárendeljék magukat – azt tegyen, amit akar – kokott-tempó. (R.)
Széttörik a fejeden, úgy hozzáütöm (első ilyen szó) – vén szamár – utállak, gyűlöllek – tüzes vassal égetnének – sírt lihegve, halkan mondta az idegenekre nézve: talán mást értenek alatta, nem tudják, hogy nekem mondod.
1915, aug. 24.
Most már a jellemem megállapodott; nem teszek többé erőszakot magamon: nőies puhaság, nehézkesség mozgásban, tevékenységben, testtartásban, frissesség hiánya és lusta fekvés napokon át – munkától való félelem. Elásott, iszonyú élet. (R.) – (Fájdalmas azt thémának megjelölni, ami oly iszonyú valóság.)
Végső konkluzió Erzsiről: Turcsányival beszélgettem, – ő elmondta, hogy a legboldogabb perceit szerelmének köszönheti és hogy istennek hálás, hogy szerelmes volt, mert akkor érezte, milyen távol van mindenki mástól s milyen közel van hozzá ez a nő. 23 éves volt. – Soha egy percig nem éreztem ezt a közelséget; soha egy percig nem voltam boldog, vagy önfeledt – s holott T. nem nyúlt a test után, amely az övé lehetett volna, ha akarja – nékem semmit nem nyújtottak – semmi törekvés az összhangra. Gyűlölöm ezt a nyomorúlt, piszok, számító teremtést, aki nem volt kegyelmes legalább – és tönkretette azt, ami az életben csak egyszer adódik mindenkinek. (Turcsányi: ha 80 éves apóka leszek sem fogom elfelejteni ezeket a boldog perceket.)
Megható: a játékos, bohó Ulenspiegel élete és – halála. Olyan, mint mikor a bábszínház hőse, végül meghal s még halála körűl is bohókás dolgok történnek. A bohó ember elhagyottan beteg lesz, testamentumot tesz, meghal és eltemetik; – egy bohóc halála: egy tréfán nevetni sokáig, még akkor is, mikor a tréfálkozó a mutatvány közben merev lesz, meghal és különösképen úgy dől el, oly tréfásan, hogy az a mutatvány folytatásának látszik; mi még mosolyogni vagyunk kénytelenek, holott tudjuk már, hogy meghalt – az emberi élet végét, rövidségét tréfa közben tapasztaljuk. – Legjobban a bábszínház hőseinek tréfás beszentelésére és temetésére emlékeztet.
Társaság hiánya: még csak nem is láttam nőt, akinek a férje harctéren van a százezer pesti nő közűl, – érdekes volna éhségét látni. – Boldog T. E.: sok nő, nagy társaság, – boldog szerelem – a szerelmese is az övé volt.
Milyen iszonyú szorgalomra volt a Reinernek szüksége: ennyit megtanúlni!
Anyám: annak a tragikuma, ha az ember egy magánál sokkal magasabb intellektualitású nemzedéket nevel – a kűzdelem a magasabb intellektus igényeivel és elérhetetlen ízlésével, valamint az anyaság tekintélyének fenntartására való törekvés. (R.)
Csecsemők nemes, lágy hajlású arca, – egy fehér kalapja van az anyjának: ezt megjegyzi magának, – egy-egy ilyen tárgy mint jelenség tűnik fel a gyerek szemében; a fehér kalapot nézi órákig.
A gazdagon született emberek előkelőségéről azelőtt felírtam magamnak valamit – hogy mit, azt nem tudom.
Pistáról oktalan dühvel, valami furcsa ambicióval kezdtem beszélni és szid-ni őt.
Ha visszaemlékszem példáúl arra az energiára, mikor nevelő voltam – bámúlom mostani lankadtságomat, mely az emberi ellenállást képtelen legyőzni.
Irtotta magából a közönségest: a sok öröklött, tisztátalan indulatot, feltűnési vágyat – s ez sok részben sikerűlt neki – de fáradt, nehézkes ember lett – szemben a könnyed szerencsés hajlamokkal született emberekkel. (R.)
Egy alak: aki oktalan és vad szorgalommal tesz jegyzeteket – s ha megkérdik, miért – nagyobb terveire utal, – melyekből nem lehet semmi, mert a jegyzés mammuth-indulata egészen felemészti minden erejét és életenergiáját – de ő a megindúlt lavinával szemben tehetetlen és tovább munkálkodik némi öntudattal és sötéten. (R.)
1915, aug. 27.
A kitűnő, munkás orvos (Ros.): „10 napig is vizsgálom – végül kijelentem, ha nem megy: hogy nem tudom” (feltétlen biztosság) – tiszteli mindenki, minden tanár – új kérdezési módot honosított meg a klinikán, – egész iskolát csinált vele: kikérdezni a beteget, ez rendkívül fontos – megnéz minden operációt, mely a keze alól kerűl a sebészhez – soha butaságot nem mond, mert csak avval foglalkozik, amihez ért: henyeségeket, mint az írók, – fecsegnek, mulatnak: ő soha – én Rosenthal helyén mennyivel alsóbbrendű karaktert mutatnék: póz a beteggel, sürgés-forgás, megsértődés, kicsinyes hiúság a professzorral szemben: szóval egy sokszínű, de azért fontoskodó nem oly tárgyi és nem mélyen komoly viselkedést tanúsítanék – mi cigányok vagyunk, tetszelgők, azok az emberek – szemébe mondtam, hogy tirádákat mondok róla ismerőseimnek. (R.)
Viszonylagos élet: fújja a szél a gyertyát – ezt a kis lángot – s míly öröm élnie. (R.)
A lusta ember nem tud felhalmozódott energiáival mit csinálni, hát hiú butaságokra tékozolja. (R.)
Az életnek nem nagy az értéke: tudok, képes vagyok nyugodtan meghalni ha kell, mert eltörűlhetetlen emlék: hogy rossz volt az egész. Legfőbb öröm lett volna benne a nő, szerelem, munka és siker – egyik sem boldogított. (R.)
A kielégítetlen vágy átalakúl fanyar bölcselemmé. (R.)
Akármilyen jól ment sora: szomorúság árnyalta kedélyét: örökös búsúlás az elmulasztottakért és elszenvedettekért. (R.)
Én is szabad, pillangó-életre vágytam: és nehézkes, lekötött, fáradt életre voltam kényszerítve – megadom magam most már: nem törekszem többé fiatalos, vídám mozdulatra: nehézkes, komoly úr lett belőlem korán, kielégítetlen vonásokkal – szelíd ugyan, de kissé mesterkélten nyájas (R.) – maniakus nevetéssel és kicsapongó vídámsággal vad disznólkodással. (R.)
Nagy stréber voltam: ez lett volna alaptermészetem, de elnyomtam s most már mozdulatlan, mégcsak törekvő sem tudok lenni – a „fínom” életfelfogás híve: undorral nézek az erősen törekvőkre. (R.)
Vikár: vidám, friss fiatalság: ezer nő, – szűzek, nagy kokottok, fél-szűzek. (R.)
Katzenmacher karmester: úgy dolgozik, mint egy fujtató, komikusan marsol a karmesteri helyen, elharapja a pálcáját – csattogtatja a fogát, beleharap az ujjába, sír, leülvén a földre – megállítja a zenekart és bravót kiált fel a színpadra: Vigna. Ezzel szemben egy „Altmeister”: behúzza tudós fejét nyaka közé és oly lassan kezdi, mint egy tudós az olvasást. – Templomi cellista: itt is fizetési osztályok vannak (ez klasszikus!) a III-dik osztály 140 koronát kap a játékért, az I-ső 300-at – ez a bürokratizmus teteje. (R.)
Hogy hogyan szedik össze kis emberek a jövedelmeiket – pl. Vikár: templom, zenede, opera, tanítványok: mindenütt egy kis fizetéske. – Vagy az ezer diplomás katonatiszt ügyessége; diplomái: – 1) katonatiszt – 2) ügyvéd – 3) keresk. akadémia – 4) ujságíró – 5) bölcsész alapvizsgával – 6) Dijoni egyetem – 7) London. Keresetei: 1) ügyvéd 2) városi ügyész 3) tanár 4) gyermekvédő 5) ügyészi megbizott 6) katona-védő 7) házgondnok 8) ujságszerkesztő stb. – Klienset szerez: anyósáé egy kis porta – tehát látogatást tesz az ipartelepeken – mindenütt csurran-csöppen neki. (R.)
A doktor: szó nélkül ott hagyott minket, – még azt se kérdezte meghitt emberétől, hogy hogyan van – nem érzett zavart, hogy szívességet tesz, vagy hogy lekötelezettnek érzi magát stb. – egy fölösleges szót sem szól. (Ros.) (R.)
Doktorkisasszonyok mint tanársegédek szeretői. (R.)
Csak közeli országok viselhetnek háborút: ez is bizonyos kicsinyes érdek és nem világszükséglet mellett tanúskodik és amellett, hogy az ember nem tud felszabadúlni a körülményeitől, helyzetétől.
Zsidó ima a hazáért teli ellenségeink ellen való átokkal. „Erőd nagyságától, a félelemtől és rettegéstől meredjenek kővé!”
Lujza: szép, erős, friss és kedves lány volt: most halálán van. Megható: „az enyém olyan kis fekete”.
„Remélem, hogy sose leszel szerelmes, – nem töltöd evvel a butasággal az időt” – vagy: „te nem leszel olyan, mint a többi” – mondta nekem az anyám a legsötétebb Afrikába való bölcselemmel. (R.)
1915, aug. 30.
Wagner: a lét lényege misztikum; ez a misztikum szisztematizálva van a vallásban. Elég tehát vallási misztikummal foglalkozni – a szisztematizált rejtélylyel, hogy az ember mindennel foglalkozott légyen, a legmélyebb kérdésekkel is.
Hiba a nőben: 24 éves és cigaretta-csutkákat rak félre, rajong minden tenoristáért, mint egy bakfis; – legalantasabb társaságban forog: sub titulo: liberalizmus és modernség és nem undorodik meg; – vad trágárságoktól oly nemi izgalom lepi meg, hogy rosszúl lesz – egészen sáppadt, verejtékezik s asszony barátnőjének megvallja: az orvos szerint férjhez kellene mennie. (R.)
A sívár realizmus céltalansága miatt néha annyira nem gyönyörködtet, hogy az ember örömmel veszi a céltudatosak munkáit utána kezébe. – Hogy az ember „szerezni” tudjon, kénytelen finom érzését elhallgattatva patkánynyá lenni (nő, pénz).
A szemem igen megromlott.
Két szólam kűzd egymással: ez küzdelem, melyben az egyik diadalmas.
Reiner: tekintély mindenütt, – csak tőle tudnak tanúlni a kardalosok, mindenki félt tőle, útálta de szerette is, mert tanúlt tőle, szuggesztiv voltától. Édes mindenkivel, különösen aki érdekkörét érintette, – ha veled beszélt és egy néki fontos személy közeledett, ott hagyott sértőn szó nélkül, – édes az ellenfelével is, ki aknamunkáitól egy napon holtan bukott a nézők lábaihoz kifacsart nyakkal; póza: tabetikus járású öreg emberét mímelve jött be a színházba, egy újjal érintette kalapját, mosolyogva bólogatott (fanyar, gúnyos mosoly) – ő már nem erőlteti meg magát; nincs bizalmasa; – szigora: az öreg énekest úgy leszólta, mint a kutyát (igen jó barátságban volt vele) – kűlföldi nagy énekeseket is – Bihart, legjobb barátját – (odacsapta káromkodva vezénylő botját) – munka közben teljes odaadást és figyelmet követelt és nem ismert irgalmat – munka után megint az édes barát volt – amint ő is teljes erőből dolgozott és készűlt; boldog póz: a szigor uralmát kiélvezi, mert tirannikus hajlamának megfelel – és az igazságosság, a munka komolyságának pózát – de egyszersmind a munkát és művészetet szolgálja: tehát félig pózból volt ilyen, félig ambicióból (a jó „együttes” az ő nagy eredménye); – otthon számítgatta, hol lehetne a nagy kűlföldi énekesre rászólni s boldog volt, mikor erre alkalom nyílt: megmutatni az igazságosságot, érezni a teljes hatalmat; – nem ismert emberi szenvedést még és az ember előtt félelmetes volt a szerencsének ezt a teljességét látni, mikor az erőfeszítésnek teljes sikere van, akadály nélkül, – (az isten anyja szerényen büszke tekintetű, keményen büszke: kiválóság vagyok – emberi félelem nélkül – öntudatosan dicsekvő). (R.)
Van ilyen tehetség is: aki ír-olvas és vendégeket mulattat egyszerre, iszonyú munkaerő 2 óra alatt szerepelve ír meg egy felvonást: csupa népnek való silányságot: de azt, ami kell. (R.)
Emberek, akik a puha szenvelgésben, egymás szeretésében, játékosságban gátlás és unalom nélkül elmerűlnek és más emberek, akik sötétek az ambiciótól. (R.)
Az embernek legyen lelkiereje gyermekei akaratának és uralmának magát öregkorában alávetni. (R.)
Rák, lazac, sonka – májas dolgok: e szervről úgy szokás beszélni, mint isten önálló teremtményéről a mi örömünkre.
Gondolatok, amelyeken nem uralkodunk, melyek döbbentő erővel fellépnek, mint kísértetei az elnyomott öntudatlannak: pl. anyám temetését látom, (ments isten! gondolom és elűzöm a képet) de rögtön utána – magamat úrnak látom berendezkedve (egy ezred-pillanatig jól is esik) – míg réműlten, gazembernek nevezve magam, el nem űzöm megint. (R.)
A gátlás, a Hemmung most már mind kisebb, hogy bizonyos hajlamos és belém nevelt közönségességtől, majmolástól, nehézkességtől és tunyaságtól megmentsem magam; – mint akinek nincs tere, hogy energiáját felhasználhassa, – elfojtva, belefojtva marad az erős táplálék összes energiája. (R.)
Hindenburg: van még olyan elme, mint ő, más is – de érvényesűlni, megfelelő helyzetbe kerűlni, fölvergődni – ehhez is energia és szerencse kell: tehát ez egy potenciál-energia és helyzeti energia is – értékesebb annál, aki nincs megfelelő helyzetben. (R.)
Turcsányi: helyek a szerelemben: minden bokrot, fát megnevez, ahol boldog volt.
Fiatal korom: legyen mit enni, ellátás: ez minden – környezet, körülmények nem fontosak. (R.)
Mikor a lovat leöletik, hogy meggyógyítsanak egy járni nem tudó gazdag öreget (rablótámadás, – futni kezd) – nem gondolják meg, hogy ha a természet ily véletlenűl hagyja az állatot elpusztúlni, akkor az ember élete épp ilyen eventuális. (R.)
A szem akkor érzi jól magát, ha messzire nézhet.
Belenyugszik az ember az élet rendjébe, illetve rendetlenségébe – nem érzi többé, hogy ez átmeneti állapot, hanem, hogy végleges – kényelmét becsüli – képessé lesz az üldögélést a semmittevést fő élet-útjának tartani. (R.)
Cigány festő: dúrvaságát szenvtelen tekintettel és modorral leplezi – csiszoltan és nyugodtan beszél – ő csak beburkolta magát a kulturával – vannak, akik átidomúltak nehéz küzdelemben – vannak akik félig már átidomúltak, félig lepellel borították vadságukat – s végül akiknek könnyű finomnak lenni, mert úgy születtek. (R.)
A tüzes, tépő-rontó, kínzóan boldogító szerelemnek vége – jön a csendes, lassú, nőt, boldogságra vágyót ki nem elégitő. (R.)
Makrancos acél voltam, mely lassan nemesedett, de végül igen finommá lett. (R.)
Mivé lett a középkor kereszténysége az eredetihez képest? – a misztikumok vallása – ereklyék, a véres tál, a fátyol, a dárda kultuszává – hal, főnix-madár – szimbolumok szeretetévé – ez a nyílt, egyszerű, tiszta és jó vallás.
Szenvedélyes férfiak emléke tűnik fel egy pillanatra a kokott szemeiben. (R.)
Buda: óra ketyeg a nyitott ablakú, sötét földszintes szobában; – üres téren, nagy királyi paloták közt – elhagyatottan egy lampionos katonabanda ünnepel: elhagyottság, magány, előkelőség. – Tabán: nyílt csatornák – bordély egy házban, ahol ludak gágognak az udvarban, kutak, faggyú-gyertyák, régi elnevezésű utcák: középkori külváros. (R.)
Kerek nyírott fej: verekedő, duhaj, izgága (Veloch, Domonkos).
A vegetáció, úgy látszik, az élet legfőbb értéke.
Ló: minek a gépnek senyvedő lélek?
Télen örülök a szobámnak, mert meleg – egyedüli örömök.
Ha a lépcsőn az első fokozatot megjártam kettős fordulat következik kis helyen – ha ott világos van: akkor nincs baj. Egy helyen kettős fordulat – s az egész lépcsőn nincs annyi viszontagság, mint épp azon a kis helyen. (A lépcsőt csak igy lehetett építeni: tehát szükségszerű így. – Évek és percek.) (R.)
Őrültek háza: nincs az egészségesnek reménye a beteg számára – sötét reménytelenség – csakis a halál vigasz. (R.)
Nagy Lajos viszonyai: anyja mosónő s ő nem tudja kiemelni iszonyú munkájából az öregasszonyt – sőt rá van szorúlva. 33 éves és rajta élősködni kénytelen, mert kitartása, idegereje nincs, erkölcse szétesett és élvezetvágyó, mohó, türelmetlen ember. De izlése van: s undorodik anyja primitivitásától – munkája undort kelt benne, parasztisága is. Lelkiismeretfurdalásokat érez, de képes azokat elaltatni – szereti, ha gőzös a feje a társalgástól. Ha látja dolgozni, oly utálat fogja el, hogy dúrván inzultálja az öreget; hangja nyers: „Mit mos má’ megin’?” kérdi fojtott undorral. – Ha magyaráz neki: „Most pedig hallgasson ide” – kiáltja s valami reménytelen jóakarat hallik a hangjában – mert előre tudja, hogy nem fogják megérteni. Anyja primitiv kijelentései mint a kések járják át (de már hozzájuk szokott kissé az utóbbi időben) – aztán hiszterikusan kacag rajta – végül elmegy barátai közé s ott az exhibició fájdalmas, nyers, furcsa és brutális örömével mondja el anyjáról az esetet. – (Különben ehhez is lassan szoktatta magát hozzá, kezdetben nem volt rá képes aztán megnyugvást talált, hogy mások is rettenetesnek tartják helyzetét.) A világot, istent okolja szerencsétlenségéért – követeli, hogy őt eltartsák, sosem hálás; – természetesnek tartja a jótéteményeket – amit az emberek bár ismerik őt, mégis gyakorolnak iránta különös ösztönből: megérzik, hogy jobb sorsra érdemes, elromlott, nagyon szerencsétlen emberrel van dolguk: (szeme intenziven fájdalmas tekintetű.) – Egyébként jó, hogy az anyja él, bár marják, gyűlölik egymást s mégis ragaszkodnak egymáshoz: – lehet, ha nincs biztos lakása s a biztos betevő falatja: talán egészen elzüllik (megnősül stb.) – de még az a kis erkölcsi támasz is elenyészik, amit a valakihez való tartozás tudattalan érzése tart fenn. (R.)
Munkások hideg, egyhangú kiáltása az egyhangú, rideg éjszakában, mely mindezt az iszonyatot, bizonytalanságot, zavaros összevisszaságot elfödi egyhangú unalmával – de tartalmazza is mindezt, mert ridegen, kegyetlenűl és bizonytalanúl hangzik. (Fejezetvég.) (R.)
Fiatalkorom irtózatának emléke, mikor mindentől az okádásig megundorodva sétálni mentem s minden olyan undorral töltött el, hogy éreztem a gyomromat felfordúlni. Különösen a szerelmes jelenetek, nők bájolgása: megint a régi nóta! gondoltam s majdnem hánytam. Igen boldogtalan idők voltak – s hogy elfeledtem! (R.)
Részeg ember: a bizonytalanságot, a zagyva küzdelem céltalanságát, a halál tudatát mámorral fedi be. (R.)
Előkelő életfelfogású ember ne prostituálja magát és ne próbálkozzék kabaréban.
Az emberek hiába olvassák, hogy az arany nem boldogít – „az írva van, az élet más” gondolják – szerezni iparkodnak és dicsekednek. (R.)
A macska szelíd gyengéd nyivákolása – olyan mint egy elkényeztetett gyereké – meghat – pedig bestia is tud lenni, – kegyetlen és félelmes (kutya is). (R.)
Reiner: gyerekkorában kíméletlenül szopott és kíméletlenűl kiáltozott csecsemő-hangnál meglepőn mélyebb hangján. Igen erőteljes és erőteljes ösztönű gyerek volt. Később az intelligenciája is nyílt, határozott irányban fejlődött: jól és erősen megnézett mindent – már mint csecsemő – kissé mintha ráncolta volna a szemöldjeit – és megjegyezte magának. Nyersen kiáltozott – de mindjárt elhallgatott, ha megkapta, amit kívánt – nem volt érzékeny, de kíméletlennek ígérkezett. Már akkor sem mutatkozott kételkedő, ingadozó vagy mélázó jellemnek. Gyorsaság és reális ösztönök jellemezték, nem a csodálkozás. (R.)
Pincében egész kitanúlni való könyv a borárjegyzék. Egy angol űl egy padnál, csemegéz. Tanúlmányoz, aztán rámutat egy fajtára. Előtte már 30 kis butélia üresen. Különböző poharakat a különböző borokhoz. – Az élvezgető szegény bemegy és 60 márkát jószívvel otthagy. (R.)
Az erkölcs-prédikátorokat nem szeretem, de a gesztenyét igen és a meztelen lányokat.
Nem félsz, hogy a dolgokat elfelejted? – Nem, rábízom a dolgot az idegekre és lélekre; – hogy kevesebbet kaptál, mint amit érdemelnél, nem érzed? – Nem, néha félek, hogy túl sokat kapok, többet, mint amit érdemelnék; – Nem tudok közölni semmit, – még a szerelmes leveleimben sem – ha szükségét érzem a vallomásnak: idegennek mondom, idegen név alatt. (R.)
Ha az ember hibátlanúl erkölcsös akar lenni: dicsekvésébe csúszik be az ördög – s a bűnbánat nemesitő hatása nincs: rideg és nem-nemes. (R.)
Minden perc, amit mással kell töltenem, mint gondolkodással és írással: olyan, mint a tőlem elrablott idő – ezért a határtalan vágy nyugalomra – a folytonos rosszúllét, idegenes érzés, a düh, ha zavarnak. (R.)
Nő: bizonyos objektiv nagy szellemek, akiknek társaságában megfordúlt még ha gyülöltek valakit sem tudtak igazságtalan lenni hozzá: – figyelt és jó véleményeket hallott – tudta, mi az igazság. (Kar-né) (R.)
Valóban a gyerek előtt a felnőttek céltudatos cselekvésű lényeknek tűnnek, akik nem töltik játékkal az időt – ezért van, hogy a koitus gyerekeknek való tréfás szórakozásnak tűnt nekem. (R.)
Tanárom, aki mindig tiszta pedáns, nyugodt és derűs volt – agglegény; – a másik aki zavart, álmos, tisztátalan benyomású volt; – valóban az agglegényeket bizonyos pedantéria jellemzi – míg a házas embereket puha rendetlenség és hízottság, csapzottság.
Kultúrák elpusztúlnak: úgy látszik, mindent elöntenek új tengerek – az életöröm tehát a fő – napsütésben élni, nő, vadászat, diadal – s úgy halni meg, mint a virág. (R.)
A borzasztó természeti elemek mílyen szelídek: hagynak élni, épitményeket tűr meg a vihar s nem túl nagy a szél, nem viszi el a házak tetejét – pedig egy kis véletlene ez óriásoknak (szél, hullám) tönkretenne mindent. (R.)
1915, szept. 1.
Az asszonyok nem szeretik a bölcseket. Rendesen a gyors, fürge embereket kedvelik.
Az örömért mindenképen meg kell fizetni: legjobb, ha az ember előre fizet: munkával.
1915 szept. 7.
Még mindig olyan erős dúrvaságokra vagyok képes, melyeket, ha egy igazán finom ember szájából elképzelek – rendkívűl megütközöm. Káromkodás, trágárságok, vad indulat – nem is harmónikusak velem. Szavak, amelyek más ajkáról hallva undorítók és visszatetszők, – undok közönségesség.
Ha azt mondta: „Köszönöm jóságát – feljegyzem magamnak”: ez jelentett nála a legtöbbet. (R.)
Zene: folytonos hozzáértés színlelése – vagy laikus társaságban kis megvetés éreztetése és erős hangsúlyozása a hozzáértésnek. (R.)
Dialog: Szóval Ön járt Debrecenben? Akkor ismeri T. A-t vagy N. Z-t? (R.) – szobrász az atyja, Késes utca – az az! a másik ügyvéd – és úgy kérdezi előttünk, mintha egyedül ismerné – mikor aztán az egyiket ismeri, – megnyugszik.
Emberke: okos, irtóztatóan preciz elbeszéléseiben – azt hiszi, hogy az embereket az ő dolga ilyen precizen érdekli – jóakaratú lelkiismeretességgel adja elő kétségeit és furdalásait – tanácsot megy kérni a maga ügyében mindenkihez – idegenhez is. Zsugori: precizen számolja kis pénzét és cigarettáit. – Küzködik az állandó lelki ellenőrzés és a könnyelműség között – de sosem eléggé könynyelmű és önfeledt. Pulyka-düh. (R.)
Furcsa szokás: valóban az emberek szemébe kiáltom: ez meg ez a gyarlóságod. (R.)
A női hang kellemessége fülemnek – halk zene.
Tüdőbajos: otthon törik minden a léghuzattól – legyezők mindenütt. (R.)
Halál: most már nem azt gondolom: „messze van még, nem kell tőle tartani”, – hanem hogy okvetlen elkövetkezik: elő kell készülni rá, úgy sem érdemes élni és nem nagy szenvedés meghalni. – Sivár, örömtelen múlt. – A keserű élet végének fájdalma kisebb.
Nők, valami gyengéd nő sosem fogja élvezni verseimet.
„Iszonyú fojtott energia van benned” mondta Seyfert barátom: a gyenge ember észreveszi.
Az alázat folytonos könnyekkel a szemében él.
Férjét alkohol-mámorban megcsaló nő – s egy másik, aki csak a gyerekért teszi.
Ha egész életedben aludnod kellene is: ragaszkodnál élni: az élet-funkciók csökkentek ugyan az álomban, de nem az élet-vágy. (R.)
Emlék: Könnyen megölném magam: csak ki kellene nyújtani a kezem, ha volna fegyver! – Eljutottam fiatal koromban a halál küszöbéig. (R.)
1915, október 1.
Egész mozdulatlan csend a városban hajnalban (még sötét van – az idő hasonlít az alkonyathoz): rohanó autó a hídon. (R.)
Csak két ok hozhat létre egy okozatot.
Egy férfi: Ha arra számítok, hogy lakbért kell fizetnem, mért nem számítok egy fix összeget, mely a feltétlenűl bekövetkezendő véletlentől óv meg s amellyel a hozzám tartozók iránti kötelezettségeimnek megfelelnem lehetővé tesz. – Nyugaton szokás a jövedelem Ľ részét félre tenni. A tőkének óriási hatalma van: az dolgozik helyettem – és a takarékosságnak nagy erkölcsi ereje is van – már a tény maga is tőke. Judicium az megvan hozzá sok emberben, de jellem is kell hozzá. Nem álmokban élni – hanem koronát koronára félrerakni – nem utazgatni a világban – hanem itt, ahol élünk szabadságra törekedni – így lehet segíteni másokon is – minden koronánál érzem: most erőt, életet tettem félre magamnak. – Franciaországban, Belgiumban kis tőkéje az egész középosztálynak van s a takarékosság nemzeti kötelesség – minden eltett korona 1”-szer annyit ér, mint egy elköltött korona; – ugyanez a férfi, mikor arról beszéltem, hogy az orvos 5 évet jósolt valakinek: ezt az 5 évet jól beosztani! – mondta – szóval minden szavát a józan ökonomia, az élet kis örömeinek, száraz javainak bölcs mérlegelése jellemzi. (R.)
Beőthy: unalmas a folyton rövid párbeszéd – és nem is így beszélünk – a szép embert jobb látni, mint a csúnyát: mért rajzol Ön csúnyákat.
A gép csak akkor lehet tökéletes, ha arányos és szép. (Leonardo d V.)
Embertelen, makacs könyörgése Istenhez (szenvedély: hatni, borzasztani) – Savonarola.
Szív titka: melyet a természet rossz hajlamokkal látott el és amely gonoszsága mellett is ártatlan volt.
A föld alatt mélyebb folyók folynak.
Rőser: a klozetjeimet nem csináltatnám szépre – mert akkor jól érzi magát az ember és ott tölti az időt – itt a szomszéd gyárban is fél órákig űl a munkás a klozeton – jól teszik, ahol mérik az időt és levonják a fizetésből. (Ugyanaz az ökonómia.) (R.)
Az öntudat alvás közben félig alvó lámpa: nem alszik, – tehát a legfőbb energia, az élet meg van benne – ezért nem hasonlítható a halálhoz. (R.)
Kis szoba koncentrálja a szellemet: (régi szobám – az áthatolhatatlan, kitágíthatatlan falak emléke.)
Elszánt emberek vagyunk anyámmal együtt: el fogsz pusztúlni, véged van, mondtam neki, mikor daganat volt az orrán s miután őrjöngve kértem azelőtt, hogy tartsa magát, – vége a dolognak: ez cukor: vagy így halok meg, vagy úgy – reszolutan, meghatottság nélkül fogadta: értem nem kár, elég volt, az életem nem ér semmit (megmérgezem magam cukorral, mondta előbb) – de azért oda állt kis tükre elé és a szőreit tépte ki az arcából. (R.)
Jóságára, mint egy kis tömlőre vigyáz – arra, hogy akárhogy forgassa sorsa, – érzése, meghatottsága, jósága ne szenvedjen. (R.)
Nem mértem, tanúlmányoztam eléggé a művészetet (metrum stb.) nem foglalkoztam eléggé a művészetekkel.
Szent buzgalom, szent harag: viták a templomban (egymástól zordon törekvésükben tanácsot kérnek isten imádását illetőleg.)
Gockler: ember, aki már arcával, hangjával, mondatainak precizitásával, haja szálainak rendességével is kifejezi, hogy ő tiszta abstrakció. (R.)
Elég a piszokból – már majdnem nyakig benne vagyok: nem erős ellenállóképesség – minden csábít.
Ujjongó rémület: gyere, gyere hamis pénz, nézd, hamis pénz! (Egy elbeszélésből.)
A legnagyobb bosszú és hatalom a kezünkben van – hogy kivonhatjuk magunkat Isten hatalma alól – kiszabadúlhatunk a gyötrelemből öngyilkosság útján. (R.)
Szép teremtés – kár érte – gondoltam, mikor egy szép formás kis cselédlány ment el mellettem és elképzeltem öngyilkosságát: a teremtmény halála, ha szép, szánalmat kelt, pedig céltalan él. (R.)
A világ egy anyag, de széttagolva individiuumokra, azok érzékei útján öszszefügg. (R.)
Angyalok vitája a halott felett.
Játékosság és szépségi vágy összefügg – mind a kettő erőfölösleg.
A házasélet fülledt érzékisége látszik arcukon. (R.)
Mind udvarolgatnak, csak Rosenth. nem, – ha ő jön, a csevegők elhallgatnak, – ridegen beküldi a szenvedő kislányt a vizsgálati szobába. (R.)
Emlék: emésztő folytonos öngyilkossági gondolatok régen. (R.)
Komikus, panaszos alak lettem. – Lefekszem este és gondolom: milyen jó is volna úgy lefeküdni, hogy soha többé visszamennem a viszontagságokba, a bukdácsolások közé – nem kell többé a piszkos szamarak beszédeit hallgatnom és velük pajtáskodnom – hogy kivonom magam végleg a fergetegből, a piszokból, visszavonulok a herce-hurcából örökre – milyen jó is a halál! (R.)
A koldús hangsúlyozza nyomorát – jobban megtöri magát, szomorúbbnak teszi magát: életem. (R.)
Béla a katonaság alatt nem panaszkodott – vídám volt, – a háborúból nem ír szomorú leveleket. (R.)
A régi hangjaim néha hallhatókká lesznek: beavatkozás mások dolgaiba, erőszakolt vídámság stb.
Főgimnáziumi tanár, aki cselédet nem tarthat, egész szegény, nyomorog – tanár sorsa.
Ha mindenki leborúl és bőjtöl – ha nincs is istenre hatása – de rád van a többség hatással, ha te nem teszed. (R.)
Puella classica: „remélem az ifjúság lelki vezérei is megengedik ezt néha maguknak”. – Én még fiatalabb vagyok és mégis barátkozom fiúkkal. (R.)
Véletlenség: hajszálon függ az élet – ugyan Pétert nem helyeztem el végleg, de avval, hogy magamhoz vettem néhány napra: a helyzeti energiái, lehetőségei, kilátásai teljesen megváltoztak: élve maradt.
Még: kis hazugságok, kis lopási vágy – megvesztegetési aktive és passzive – kis ajándékok vágya és hasznoké – kis bosszúállás – piszkos takarékosság kicsiben – szerelemben is kéj – uzsorás és abszolut önző – gondolatokban betegesen izgatott. (R.)
O.: a zenészek buta emberek (Babitsról).
Tanítvány, aki gyűlöli a mestert tökéletességéért és tönkretenni szeretné azt, akit legjobban szeret. (R.)
Hattyú: a csillagok közt úszik tova a vizen.
Anyáról azt álmodtam, hogy egy kriptában verem őt.
A kultúra: ruha, illem, – elvégre mégis csak mesterkélt dolog: aki illemes, annak bizonyos valóságait el kell titkolnia, amelyek vannak s az életét roppant erővel uralják: nemi ösztönét, összes állati megnyílvánúlásait – s természetes, hogy végűl túlzásba hajtva az elnyomás külső depresszió képében láttatja magát: ezért mesterkélt O. folytonos tartózkodása – és van állati melege a közvetlenségnek.
Egy könyv olvasása közben (Mereschkovszky): nagyon tehetséges ember, de érzik, hogy olyan, aki nőknek szentelte idejét, jól élt s ezért fölületes koncepciójú.
Babits ápolt, melegágyi, mesterkélt, kultúr-növény.
A forma rendkívüli fontosságáról: szimmetria a természet teremtményeiben: mi is ilyen zárt formára törekszünk.
A nevelés elvégre is roppant fontos – nem mindegy, hogyan tették az embert minta cselekedeteikkel elfogúlttá és mi iránt. (R.)
Beőthy: a nézőnek tisztában kell lenni, hogy mi következik, nem szabad neki rejtvényeket feladni.
Rosenthal: egész nap lót-fut, este pedig kétszer egymás után az emeletig hallik a hangja, amint kurzusokat tart.
Az isten kegyelmes: azt mondja az anyagnak: kelj fel és nézd a világ csodáját.
Könnyű helyen állt nála a titok. (R.)
Unalmát fájó érdeklődés kezdte élénkíteni. (R.)
Színház: nyúgodt kő tömb, mely kívül néma, de barlangjában emberek százai, zene, előadás harsogása van.
Katona: átlőtték a lábát, – nem veszi észre – figyelmeztetik rá: megnézi s a rémülettől félholtan lehanyatlik. – Sokan szuronyrohamban a rémülettől halnak meg.
Szégyenérzet: ezer hazugság, piszok!
Donatello szobra: világít a szépség a feje felett, mint a gloriola – ragyog a szépségtől – ránézek, kezdetben sötét s egy pillanat alatt, mintha rásütne a nap a szépség ragyogva kiűl az anyagra. (R.)
Gummiárús: én semmivel a világon nem törődöm, engem semmi a világon nem érdekel – mikor kitört a háború – meg sem néztem a felvonulásokat – itt maradtam a bódémban – engem csakis a családom érdekel, csakis az, hogy van-e enniök. Feleségem is, talán én is, érdemelnénk jobbat a meztelen életnél, de mit csináljunk: beletörődünk és egymásnak élünk. (R.)
Sokat imitáltam a rövidlátást, összehúztam a szemem pózból, ha messzire kellett nézni és most elért.
Guthi E.: gyerekkoromban megmérgezték a lelkiismeretemet: engem terheltek vele, hogy ők szerencsétlenek, engem okoltak, úgy hogy az önvádtól írtózni kezdtem, ha magamra gondoltam. – A tétlenségre kárhoztatott szertelenség. – Nővére: éppen abban a percben nem tudom azt mondani, hogy örülök valaminek, ha várják tőlem ezt a nyilatkozatot. – A férfi őszinte istenítése: sír a nővér, ha a másikhoz udvarló jön. (R.)
Reiner: nem szeret valahová látogatóba menni csak azért, hogy beszélgessen: az energia őt folytonos cél felé ösztökélte – ha aztán mégis leűlt a céltalanúl fecsegők közé: akkor majdnem brutális egyenességgel hódítani próbálta a nőket. (R.)
Karinthynál is, nálam is a végnélküli beszélgetések szomorúsága, miközben érzi az ember, hogy fecseg, fecseg, elhessegeti gondjait s a beszéd nyomasztó unalmas terhét undorodva viseli: kétségbeesett időtöltés, narkózis: mért van erre némely embernek szüksége – s mért nincs a munkásoknak, a szorgalmas, céltudatos lényeknek? (R.)
Nyílt kacaj, őszinte vídámság – gyerekével mulató asszony az úton – kihívó derű.
Asszony elbeszélése: a férje folyton hallgat, előéletéről is csak nagyon keveset tud – a férfi most 300 koronás hivatalnok (ebből Belgiumban jól élnek, saját kis házukban laknak) – pontos: reggel siet, – délben fáradt, lefekszik ebéd után – este ujságot olvas, – sosem beszél, sose víg, – tíltja, hogy ők nevessenek: hangosan sosem, de az utcán egyáltalán nem: szereti a zárt viselkedést, – sosem mondta még a feleségének, hogy szép, vagy hogy szereti, – néha csak annyit mond, hogy a hivatalban ma nagyon szép nőkkel beszélgetett (mert ő nagyon intelligens) – aminek én – mondta – nagyon örülök. – „Ugy ismerkedtem meg vele, hogy az apámnál dolgoztatott, aki szabó (Amerikába akart kivándorolni és Antwerpenben maradt) – mindig pontosan fizetett és néha érdeklődött irántam. Apámnak tetszett – szülőim őt nagyon szeretik. – Nász-időnk alatt sem szerette bennem, hogy olyan nagy az életkedvem és hangos vagyok – fiatal voltam. – Fiacskáját imádja és azt hiszi, hogy senkinek sincs ilyen gyereke több, mint neki: ezért néha ellentmondás kerűl kettőnk közé – túlságosan kényezteti a gyereket. – (Nyílt kedvessége a nőnek velem, – alázata és hálás volta, amért foglalkozom vele.) – Csak annyit tudok előéletéről, hogy az École des beaux arts-ban tanúlt három évig, vídám életet élt és sok dolga volt nőkkel. A nővére taníttatta, aki félvilági nő (van egy barátja). Az uram folyton szomorú – letört, megtört ember – s bár nem mondja, hogy miért, én megértem őt: más élet állt előtte – én szegény és egyszerű lány voltam, nem hozzávaló – és mit nyújthatok neki? Sivár életet élünk: én soha társaságba nem járok és ő sem. A nővéremnek mondom is, hogy inkább sose menjen férjhez, mint így. Nem hiszem, hogy szeretem őt, bár fáj, hogy már rég nem láttam. Örülök, hogy Ön szimpathikusnak találja a férjemet. – Most gyűjtöttem neki a háború alatt 1200 koronát. – Hogy ő is gyűjt-e nekem? Minden törekvése az, hogy nékem örömet szerezzen. Ha teheti, boldog: csak ilyenkor szokott mosolyogni. Ilyenkor szinte vídám. – Ugy látszik beletörődött sorsába és szeret engem. – A harctérről igen rövid és pedáns leveleket ír: Mein liebes Kind – utasításokat ad.” (R.) – (A gyerek, Alex) – rendkívül szereti kis nővérkéjét, Alicet – minden figyelme az övé, állandó rettegésben él, hogy ki fog esni a kocsiból – folyton mulattatja.) Magas sovány ember a férj kissé hajlott járású a sok üléstől. (R.)
A törvényt a megtörésről nevezték el.
Furcsa szituáció: mikor én idegen védem a gyerekeket és a férjet és jobban szeretni mutatom magam, mint a nő.
Sem a halódó beteget, sem a holtat nem sajnálom, csak a szenvedőt, az élőt.
Mindenkinek van narkózisra szüksége.
Nem volt elkeseríthető: csak a nagy ambició elkeserithető s ő resignált volt. (R.)
Két cigánygyerek a moslékos-maradékos ládából csontokat lop ki és eszik. – Gyerekek! szólítom meg őket s e megszólításra, melyhez a cigány nincs szokva, ugy szólaltak meg, mint a gyerekek: nagyon éhesek voltunk, hát vettünk. (R.)
Mért is tette a középkor, hogy a férfi a nővel udvarias legyen? – (Nem küzdő, gyenge fél, aki hatalmunkban van; – erre formai előnyöket nyújtunk neki.)
Komikus öregasszony, aki mint a gumilapda űl a székén és hallatlanúl nevettető figura.
Két komikus öreg: hisztériás, cigarettázó öreg asszony, topogó öreg úr (nagy tudós) teli vannak a zsebei újságokkal (mind a kettő kis emberke) – vaskos szivarokkal tölti meg összes zsebeit (a jómód jelei látszanak rajtuk) – rossz, komikus öltözék, – együtt járnak kávéházba és fennhangon, kitűnően beszélnek magyarul, amit nem várna az ember régi sémita arckifejezésüket látva. (R.)
Emberek tiszta és előkelő múltja és az én zavaros múltam. (Beck.)
A herélést elviselő képesség a fejben nem öröklődhetnék – mert a herélt nem adja át tulajdonságait a fajnak – és mégis átöröklődik – (valamint az a tapasztalat, hogy az ember, aki magához csábítja az állatot végül is megöli).
Az ember fogas szörnyetegnek tűnik sokszor: bűzös szájjal – csúnya barlang-nyílás – fecsegő állat. Énekelő emlős! (R.)
Egy-egy fajt erősen sújt a természet: ölik, kihasználják, herélik.
Egy látogató Demjénnél: engedd meg, hogy 20 év után is per te-nek szólítsalak! – jöttem beiratkozni az egyetemre, jogra. – Mit csináltam eddig? – Eddig vérszegény voltam – és ebbe, meg abba a fürdőbe jártam. De most már úgy érzem, hogy megerősödtem, most már bátran beiratkozhatom. Milyen furcsa, hogy tegnap volt előadás az egyetemen és ma nincs. (R.)
A különböző nemzeteket nem köti össze törvény, tehát erkölcs sem – mint az egyes embereket a társadalomban: ezért oly vad és nyílt a létért való harc az egyes nemzetek között és vad foglalkozás a diplomácia.
Rövid, energikusan nyírt hajú ember, határozott, rövid modorú – látszik, hogy munkájából él s nincs szüksége sem alázatra sem piszkos számításokra sem hízelgésre: erejéből él! (R.)
Öregember mohó evése: szánom, hogy még őt, a fáradtat is hajtja tudtán kívül az ösztön a mohó önfentartásra: hogy látom őt, a bölcset egészen mohó, önző állatnak lenni. (R.)
Szemethy: a szívem oda húz, ahol a feleségem van: érdekes, ha az öreg ember a párját még mindig jobban szereti, mint a gyerekét. (R.)
Mindíg az erős accentusokat szerettem: ha figyelek – lássák, hogy figyelek, tehát mímelem is – ha szeretek – lássák – tehát szenvelgő mozdulatokat teszek. (R.)
Az állatok milyen szelídek, jók és játékosak volnának, ha nem lennének arra teremtve, hogy egymást elpusztítsák (szívességet tesznek a másik fajnak: nehogy annyira elszaporodjék, hogy egyesek nyomorogjanak.)
Szuronyroham után még sokáig megmarad az emberek merev nézése, mint a szurony olyan.
Folytonos mozgás, változás: űlsz nyugodtan és borod, tintád elpárolog: az örök törvénynek hódol, ropog, porlad asztalod s a nap lemegy.
A dolgoknak több kategoriája lehet, mint ahány érzékszervünk nekünk van: tehát nemcsak színe, szaga, íze, hangja, tapinthatósága, hanem egyéb is – amint hogy erről a szervezetünk, nem határozott és látható szervek útján – tudomást is vesz.
Sok író nem szégyell mindennel előhozakodni, amit gondol.
1915, október 17.
Pista, nem változtál meg! Láttam fényképedet: jobb kéz a csipőn, bal kéz hanyagúl előre vetve (szándékosan) – értelmes és szomorú képet vágsz: komoly, szenvedő ember nem áll ilyen pózosan a gép elé.
Te vagy az, akinek minden kevés volt a maga számára: pénz, idő, energia – másnak nem jutott.
1915 okt. 17. – 1916 febr. 7ig
Most olvasom: nő elképzelése! – valamint egy vád az ökonomiátlan életem ellen! – mennyire megváltozott az életem azóta!
Segítségért kiált a súlyos beteg: te külső hatalom, te külső erő, külső önzés segíts – a halál percében, tengeri veszélyben, ragályban egyedül marad: mikor már ember nem segíthet, ott kezdődik a végzetes, a jóvátehetetlen.
Szemethy: ember, aki sosem alázkodott meg – akiben önzésénél erősebb erkölcsi érzés van. (Nem megy nyugdíjba, hogy háború van, küldi az embert a frontra – a fiát is.) Nemcsak megalázkodó, – kis dolgokban is alkalmazkodó és ellenkezni nem merő, hanem hizelgő is vagyok.
Olvasom: átmenet a meleg gyermekkorból a hidegebb apaságba: az ember meleget keres. – Mennyivel melegebb a mai szerelem gondolata a gyerekkor érzéki szerelmi gondolatánál. (R.)
A kicsinyes ember csinálja a háborút is – kicsinyes és véges dolog ez is: ami a történelemből oly hősinek és nagyszerűnek tűnik. Közelről e harcosok és intézők milyen aprók (fordított a perspektiva).
Tapasztalnom kell azt is, mint minden szegénynek: ha beteg vagyok, akkor éhen halok – nem természetes a méltatlankodásom: „hisz beteg vagyok!” – ez a méltatlankodás csak a tőkéé, nem a munkáé!
Milliomos gyerek: a tanárnak jó: a vasúton ” jegye van és a gyereke tandíjmentes – legjobb volna nagy jövedelem és tandíjmentesség.
Az igazi finomság és zárkózottság nem prononsziroz: úgy tesz, mintha közlékeny volna, – és nem terhel nagy finomságával. (R.)
Jó ez kettőt jelent: erkölcsi és önző fogalmat.
Az anya levese jobban táplál (öreg Rőser).
E.: szép irása van – rendes – nagy munkaképesség (novella-kezdet) – alattvalói hódolat iránta családjában.
A jegyzés sikeres: nincs barátom, aki ennyire megállapította volna dolgait: mintha olvasná, mindenről kész véleményt citál – szerencsés betegség – (Kar., Turcs.) – kitűnő előadó; – a legfőbb helyeken azonban nem érvényesűltem (O., E.).
Kar-néról férje: züllött, mert mindenbe belenyugszik – ha ezerszer elkótyavetyélik is holmiját.
A sejt minden: emésztő, kiválasztó, gondolkozó – a szervezetben aztán egy-egy szélső szerepre vállalkozik.
O.: zavartan mondja meg, hogy mit akar, szégyenli szemérmetlenségét – de csak úgy ér el sikert, ha nyílt: erőszakot tesz tehát és dúrván érzéki.
Fekete M.: beteg volt és volt egy érzékiségtől szabad órája – úgy érezte magát, mint a gyermek, oly boldogan. (R.)
Milyen más fiatalság a gazdagoké: csend; igazi gondtalan vídámság, előkelő környezet.
O.: a kételyeimből származott a Boldogtalanok.
Nő, aki boldog kereskedő: tegyen babra ajánlatot – menjen reggel a vásárcsarnokba, vegyen hagymát, diót stb. (akkor van elemében, ha kereskedhetik, vagy ha hegedűl – ez ritka!) – rossz a gazdagoknak mondta, nincs miért kereskedni – száraz örömmel hallgattam előadását a stukatúr-mészről. (R.)
E. talán jó is a maga módja szerint: ad, amit lehet, vezeti az üzletet híven, – gavallér, megbízható.
Elég sok piszkot vittem végbe. – Soha sem felejthető el a rémületnek és kétségbeesésnek az a néhány napja, amit Rőser miatt átéltem. (Felmenni Sp-hez sírva, az utcán jajgatni stb.)
Körülményei alkalmasok voltak egy erős, önző individuum kifejlődéséhez (Rosenthal). (R.)
A sötétség megeszi a lelket (fekvés). (R.)
A mások becsülése tartja benne a lelket. (R.)
Mindig ki volt számítva nála az összes munka-lehetőség papíron: „ha majd cikk-írásból kell megélnem.” (O.) (R.)
Mi célja avval istennek, hogy az ember majd öregen és száradtan is nézze ugyanazokat a tájékokat, melyeket már ezerszer látott. (R.)
Fiatalság! Színes képek! – Misztikusan kipattanó virág! (R.)
Igazán tehetetlen mamlasz-puhává fejlődtem: csak írni!
A póz volt helyettesítendő a belső hiányokat. (Pista is én is!) (R.)
A szél összezilálja az alvó álmait. (R.)
Gazdagság: minden megvásárolható: Hatvany hozzáadja szeretőjét egy paraszthoz – aki a gyermekeket nem ismeri: az örökbefogadásnál gyanússá teszi magát. „Mért fogadja örökbe ezeket a gyerekeket?” – kérdik tőle. – „Mert szeretem őket” – dörgi egész váratlanúl. Nagy pénzt kap és apanage-t ígértek neki – ő örömében berúg és meghal még aznap, megszabadítván a gazdagot minden tehertől. (R.)
Régi idők melancholikus képzelme: ha őszi időn kivisznek és egyedül hagynak: ez most már nem fáj – természetesnek tűnik.
A föld óriási tömege: hogy a kis felület használható legyen.
Hécey: egyszerre összetört a kihasznált szervezet: kotyogó, totyogó vén ember lett.
Fiatalkori gazdagság és szép erő emléke.
Hideg az élet!
Megölöm őt – új gondolat.
Ember, aki mindent megbán: anya.
Elvágtak engem a köldökzsinórtól: istentől, apától – teljesen egyedül vagyok és gyengének érzem magam. (R.)
A vén emberek iszonyú, szörnyetegi hatalmak, erőszakos erejűek, szívós energiájú akaratuk van. (R.)
Két csónak csak akkor rivális, ha egyirányban fut: s ekkor van közük egymáshoz – nincs közük, mihelyt ambiciójuk más helyeken küzd.
Szegényem halála előtt. (Utána írtam.)
Tanúlni nem vágyom: azelőtt örűltem, ha valamibe bekukkanthatok, – hogy mutathatom új oldalamat – ma nem érdekel többé (kereskedelem). – Tudom, hogy néhány év van hátra s hogy az összes lehetőségek bezárúlnak akkor s hogy valami nagyot, régen reméltet el nem érhetek többé. – Nincs bennem lázas tevékenységi vágy s a tétlenség miatti nagy fájdalom – napról napra élek. Ha darabom előadnák: nagy örömet nem okozna. – Ha Olaszországba mennék: nem tanúlnék. Rábízom már magam az impressziókra, apró reményekre s főleg a jobb testi érzést kultiválom. Abból a tapasztalatból, hogy teljesen egyedül vagyok nagy hideg és félelem származott – végül elszántság és megnyugvás; – a beteljesülés nékem nevetséges szónak hangzik; – elmondani állapotomat nem tudom már teljesen, mert nem vagyok jó kifejező s nincs bennem az izgalom erre. – Hiányzik továbbá a folytonos profit vágya, hogy jól, nyereséggel dolgozva, haszonnal töltsem az időt: megelégszem, kielégít a szórakozás. (1916, január 26.)
Ugyanezen időben: a jóság nemcsak érzés: nem az érzés neveztetik jóságnak.
Hogy öngyilkos leszek: most már biztos: csak idő kérdése. Már most pusztulok: akarattalan vagyok: nem kívánok nőt – nem álmodom házasságról, mert tudom, hogy mi az – nem kívánok írni és dolgozni mert nincs ambicióm, ami fűtene – nem is tartom se érdemesnek, se lehetségesnek mindazt összefoglalni, amit az ember tud és látott már: nincs frisseség bennem: új felfedezésnek se reménye se öröme. – Ma királyságot ajánlhatnának fel: nem nyúlnék érte, mert tudom mi a terhe s a tehertől félek – nincs rá szükségem – tudom mi az értéke és ezenfelül: nem kívánok senkinek sem tetszeni, sem büntetni, sem imponálni. – Szerelemre sincs reményem: szeretni talán nem is tudok – barátaim nincsenek s nem is kell, hogy legyenek. – Nincsenek nagy keserűségeim: tehát az akarat élni valóban megszűnt. – Valami rendkívüli tehetség bennem nincs: ami koncentráció és energia volt bennem: az foszlik széjjel. – A társaság nem érdekel (frakk-képzelet) – nincs számára mondanivalóm, mert tudom, hogy kívűlről nem jöhet segítség. – A lehetetlenségeket beláttam; lemondtam róluk – teljesen kis körre szorúlt az életem: szónoklat, sport, vadászat, testi erő, vívás – ezek emlékek. – Ha a politikai pálya lehetőségére gondolok: félek új stúdiumoktól, melyekhez többé semmi közöm, melyekhez hozzá többé nem szoktathatnám magam: különben sem volnék nagyon alapos többé: kissé felületesen foglalkoznék a dologgal – lustán tartózkodom mindentől, ami új fáradságot okozhatna – holott azelőtt a tüzes ambicióm előtt nem volt lehetetlen terrénum – mindenre vállalkoztam volna csak hogy érvényesűljek és éljek. (R.) – Hogy én ügyvédséget, valami újat kezdjek és előlről az egészet – kezdő legyek ismét – irtózom. Már be van fejezve. – 36 évesnek néz mindenki: valóban megöregedtem, – néhány év még a fiatalságból, amit elheverészhet az ember. (R.)
Tanítvány: bölcselkedik, mert rosszúl felelt: a baleset, szerencsétlenség mindenkit bölcselkedővé tesz.
O.: feleségének most már mindenben enged.
Kenach: kis lánya mint az anya bánik vele: félti ha elmegy – vigyázatra inti – karonfogja – beteges félelem tölti el, ha távol van. (R.)
Egy megjegyzés, amit nem értek: „bár már az anyám így nézne ki”…
Bánat: ha nem teljesíted ami a kötelességed – vagy ha igen és rosszúl sikerűl: bánkódnod egyszer sem érdemes. (Bár: a dolgok s a bánat is önmagáért való.)
Milyen jó azoknak az uraknak, akik elmennek a diétára, 4 szobás lakásban, inassal, őket megillető tisztességgel élnek s ha kinyitják buta szájukat, ebben már valami ünnepélyesség van.
E.: templomot, hol az első csók!
Anya egyedül Sylveszterkor.
O-ról: ő ölt meg: a természetes ambiciómat – és a frisseségemen űlt.
Azelőtt: feleség: könnyelműség, gyengeség, – a kis ambició, a nagy célokkal szemben való megalkuvás. (R.)
Nyuszit látni, eső után sok gomba, fű, illat: gyereknek egész boldogság lehet – már nem tudok rá emlékezni.
Boldog álom: rövid harmonia E-vel.
Jellem: sosem hazudni, amit ígér, rögtön megtartja – áldozatra is képes: szégyeltem apám előtt, tehát inkább elhagytam (Schmiedl).
Libegő nő-alakok Pompei-ben.
Az élet idő, az idő munka – tehát ez a cégtábla a munkás egész élete – kivéve a vegetálás mély testi örömét, amit a szervezet öntudat nélkül élvez.
O. és E.: hiányos nevelésem folytatásai. (R.)
Páris! – fiatalon hogy élveztem volna!
Kisvendéglő: nedves asztalkendők.
A háború folytán a nőből minden kitört: a két évi fél-tartózkodás miatt levetett mident magáról.
Nem fáj semmi sem túlságosan: fiasco – meg vagyok elégedve.
Azelőtt: megvető, lenéző pillantások nők részéről: most hogy bátor és nyugodt vagyok és hogy a háborúban zabolátlanok lettek – nyájas kedveskedők. – Azelőtt, ha a kávéházban szép nővel szemezhettem volna, vagy a hárem gondolatára szívem fejembe szökött volna: ma már csak az ismerős nőket és nyugodt viszonyokat kedvelem.
Tragikus légyott: sírással, mély szomorúsággal, ideggörccsel.
Mint a kóbor kutya, mindenkihez hozzácsatlakozom egy kis időre.
Azelőtt: a nőket izgatásért el kell ítélni, úgy öltöznek: ma akár meztelenűl járhatnak.
Egy tószéki bíró felesége Havasnak a telefonfülkében légyottot adott. (háború!)
Múltamról már nem azt érzem, hogy átmeneti állapot volt egy végleges jó állapothoz, (fiatalság, mely egyre tart) – hanem végleges, befejezett múltnak érzem, mely kihat egész életemre. (R.)
Békák hullanak (nyári zápor).
Vénséges vén mimó (33 év).
Azelőtt egy oljanyomatot egyszer mély megindúltsággal megcsókoltam s az angol lev. lapok szépségei tetszettek – akt-képeken képzelegtem.
Másodszor történik, hogy idegen nő az utcán a nevemen szólít (ő tudja, – vannak akik tudják, hogy vagyok, foglalkoznak, talán ámodoznak – akiket nem ismerek.)
A tanfolyamok leányainak jó része nem marad tiszta: micsoda aratás a bureau-főnökök fiainak!
Minden egy a világon, csak színekre szakadt.
Mai élet: nem álmodozom többé – teljesen reális, kis keretű életet élek, – jól érzem magam kártyázás közben s nincsenek heves, kielégíthetetlen vágyaim – se heves vágyam írni: a regény tervével nem törődöm; – az, hogy nem fogadták el a darabom: ez nem egy rugalmas lélek effemer kudarca: úgylátszik örökre rosszúl hatott.
Consummació: az öreg Greiner: mindig oly szomorúan, lehorgasztott fejjel jött a kávéházba: fiatalságom!
Történet egy igen szűziesnek látszó lánykáról: várták az iskola előtt az udvarlók, – ha szép fiút mutatnak be neki, elmegy a jégre – anya magyarázza lányának a kunnilinguaciót.
Egy rabló, aki az orosz betöréskor végigmegy a falún és ordít: most már jó lesz a szegény embereknek! – Később elítélik! – Mélyen szánom! (Ballada.)
Mit gondolhat egy kocsis magában, amint egész nap a bakon űl.
Hogy örűlne egy milliomos, ha olyan tehetséges fia volna, mint én voltam.
Elza: mennyire kapaszkodik belém!
Milyen oktalan és állati dolog a csók – mi ebben a kazuális, a szellemi? a célszerű, a logikus? – épp így adja át magát az ember egész életének mely csupa furcsa, néki indokolatlan nyílvánulásból áll: megszokja őket és indokolja később. (R.)
1916, jan. 8. bűn 6 lány.
Azelőtt nem tudtam olvasni: terveim nyugtalanítottak, mit kellene írni – most vége.
Nem hagyom, hogy bármi is elszomorítson!
Félszegen alázatos vagyok még mindig, nem abszolút biztos gazdagok közt.
Egy egész generáció: az anyja is törvénytelen gyerek volt és ő is az. (Jud.) (R.)
Dícsér valakit és a könnyezésig megindítja saját hangja.
Zilzer elbeszélése: 27 éves koromban vége volt!
Mozdulatlan arc, idős komor, mint egy triton! – villamosvezető.
Az ember hozzászokik ideálja családjához – így lesz férj.
Abbáziai emlék: soha ugy táj, napfény, jó élet nem hathat!
Jóvátehetetlen: már késő megtérnem, – ami voltam az is maradok, végem van e tekintetben: vége ennek a karriérnek, vége a vágynak. 7 év elég idő, hogy tönkremenjen az ember. Nagy buzgóságom!
A társaság a halál ellen való védekezés (az ember fél a magánytól): ezekkel együtt születtem, ezekkel együtt fogok meghalni. – Száz év múlva mi érdekem lehet élni? – Senki sincs, akihez valami emlék fűzne – a dolgok, az utcák is tönkrementek – egész idegen világ – az unokák pedig idegenkedve néznek: (Szegény jó anyám! – én még itt vagyok, bennem örökre élsz, amíg élek!)
Puha, lágy, édes ütésű óra (mély meghatottságom) – mint egy szerető lány.
Kis ajtón bebúvó fehér gyermek – mint egy angyal.
1916 jan. 20. – negativ.
Bennem volt energia és nagy aszkétizmus: nagy céloknak élni, hogy aztán nagy jólétet, stb. elérjem – de semmi se jött – minek így aszkétának lenni – engedek. (R.)
Mire való a rend – mely sokszor az élettel ellenkezik – mért van ez az ember idegeiben?
Lépcsőre felmenni: a természetnek mindegy – fenn van-e az anyag, vagy lenn – ha fenn van úgy is le kell esnie. (R.)
Ismerős dolgok (de csak emlékek a fiatalságból!): hogy doboghat a kislány szíve, ha felszállok egy villamosra – pláne ha megszólítom! (Régi emlék, régi láz: fiatalság!)
A mentegetőzés már tagadás!
Nékem nincs aki megbocsásson, nincs aki könyörüljön. (Számomra mindegy, hogy egy sértésnél példáúl alázatos vagyok-e, tűrő, v. büszke, öntudatos – egyforma kérdés – és én mindegyik formát élvezem (rendesen a póz ingere dönt) – s mégis ez az üres formaság sors-döntő lehet.
A mathematikai igazságok ilyenek: a szerelem sötét verem – ez igaz!
A szegény ember, aki gimnáziumba adja a fiát homo novust nevel – azt teszi, amit azelőtt oly nehéz és küzdelmes volt: az egyik néposztályból feltolni a gyereket a másikba: ma is rettenetes energiát, szerencsét követel – talán az élet nyugalmát, boldogságát eszi meg. (R.)
Földrengés: milyen furcsa, különös életveszély, még sosem képzeltem el.
Vázsonyi és az öccse. A képviselő szenvedélyes, kábúlt ember – az öccse józan, higgadt, meleg ember. A képviselő ha beszédet akar mondani, előbb elmond mindent az öccsének, kidühöngi magát. Az hallgatagon figyel, mosolyog és lehűti. Az idősebbre senki se tud hatni, csak az öccse. (R.)
Legértelmesebb szem: egész világos, meleg, boldog.
Korda: gyorsan harapja el és határozottan szivja szivarját – hitelről, karrierről okosan, gyorsan és eltökélten beszél: – vendégeim vannak: 3 Gerst [?] gyerek: a pénzember tulajdonságai. (R.)
Reg. kezdet: ha valaki kérdezett volna, nem tudtam volna megmondani, mért vagyok heteken át szomorú.
Magános esti öltözködések, borotválkozások: örök magány!
Rosenth: szép, elegáns, fínom úrilányt – orvos: férfihez illő, komoly munka (én: visszacsöppenek undok foglalkozásomba; – boldog előkelőség nem kérdeni a lánytól, hogyan áll anyagilag). (R.)
Ha ingerelnek, nagy kéj teljesen kíméletlen dolgokat mondani (anyám tulajdonsága.)
Álló villamoson balesetről fecsegő asszony: mért nem megyünk már, mit ácsorgunk, – hamar indítják meg a kocsit – egy a baj: emberélet az nekik semmi, – jól meg fogják verni, mit rúgott be, – vége van a féloldalának jól összetörte magát, láttam, össze is hugyozta magát, – nem tehet róla a kalauz, hogy is tehetne, nem is volna jó ha tehetne – nékik is igazolni kell magukat, mert még rájuk bizonyúlhat a dolog (azért állunk). (R.)
Barátaim: fiatalkori vágy nem tért vissza.
A kellemes közérzés idegzet dolga: Glatter festő mindig jól érzi magát.
Az istenért tanár úr, vegye le a cvikkert, tanár úr az istenért – olyan mintha öreg volna.
(Anyám halálakor az összes gondolat és érzés spontán volt: nem voltam ura gondolataimnak: természetesen tört elő a kegyetlenség is: „mindenkinek meg kell halni” és a mély szenvedés is.) (R.)
A természet segít: a konflis-lónak meg kell butúlnia, hogy elbírja az életét (valóban intelligenciájára nincs is szükség: ő gép) – nekem is meg kellett törnöm, hogy használható legyek. (R.)
Marcali órjás memoriája: úgy látszik ez az első mindenek felett – nálam az emlék nehezen emelkedik ki – s a hő amit fejleszt: talán ez a költészet. (R.)
Nem emlékszik hogyan jutott ágyba, olyan sok történt álmában. (R.)
Mint a zsák hever tehetetlenűl, mely leesett a kocsiról, – jönnek a markos, nehéz mozdulatú emberek a kocsi után és lassan lehajolnak érte. (R.)
Öreg Rőser: betegen fekszem és szeretnék dolgozni – de utálom a munkát is, annyira ismert és únt, – nem tudok! – széttörnék mindent, mikor ezt a tehetetlenségemet érzem – minek is élek? – 72 év sok, – elég a komédiából. (A természet segít meghalni! – ez az élet vége. A hozzátartozóknak is: megúltáltatja az öreget velük.) (R.)
Ha közel áll az üveg a kályhához: elpattan. A helyzet is meghatározza a sorsot, nemcsak a dologban levő erők: kicsit erre vagy arra helyezik: elpattan, vége.
Némely testrészem utálom, másikat féltem: pedig mind egy, mind engem szolgál.
Veréb: a szegények ebédjének helye az ő boldogsága helye. (R.)
|
1915. XII/20.
Egy minden a világon: szín, hang, anyag, jó rossz, szép csúnya – világos, hogy mi törő-prizma vagyunk (játék!) ugyanabból az egy anyagból szerkesztve.
Az ország annál többet veszít, minél képzettebb katonái esnek el.
Békési: ember, aki merész mint a patkány: kémény-vállalat (fogalma sincs róla és jelentkezik) – mozi vállalat Kar. darabjával (egész nap auto) – embereket fogad, akik vidéken beharangozzák – mint katona is sikereket ér el, megszeretik – most élelmiszer üzletet nyitott, mely kitűnően prosperál. (R.)
Lengyel M. egy régi megjegyzése: maga már nem halhat éhen, nem hagyják – a nagyon tapasztalt emberé: – másrészt naiv: mert hagynak.
Egész fiatalságon át kazsuliroztam M-nek – mások Hatv-nak: ez kiadósabb!
Két név: Uhl Ferenc – Ráb Venicia. (R.)
Nem útálok már semmit – hol a régi finnyásság, nem féltem magam semmitől.
Ha az ember csak a szervezetére figyel: akkor is igen gazdag gondolkodó lehet.
Ember, akit egyszeri mulatásba beugrasztanak: elveszti lelkét – nem találja egyensúlyát, – attól fogva búskomor és zavart lesz – holott már nyugodt volt. (R.)
Az ember azt hiszi, hogy a jelenségek napiak: nincs sok napod, későn veszed észre, hogy egész életedre szól! (R.)
1915. XII/20. Fogynak a feljegyzések: nincs idő gondolkodni; – Elveszett embernek érzem magam.
Talán: látni, hallani, vegetálni, ezért is nagy hálával tartozunk: hogy élő anyag vagyunk.
Mennyi minden kell egy embernek: micsoda ballaszt: lelkész, cipőkrém, olvasmány, csajka (egy hadsereg szervezete). – Mi minden podgyász kell egy odvából kivándorló embernek! (R.)
Mért nem jönnek barátaim vigasztalásomra!
|
Mama: minden új cseléddel ugyanolyan buzgalommal kezdi: új embert akar csinálni, magához hasonlót. (Szegény!)
Anya: szükségszerű volt gyerekkoromban a betegség mimizálása, mert utána mindjárt kegyetlen volt.
A harag nékem örömet okoz. – Mit csinálok ha beteg leszek? Ki tart el? (A tőke ereje.)
Pegoud jelentése egy kiküldetéséről: megfordúltam magam körűl, hogy tájékozódjam – mint a pojáca, aki bakot ugrik, hogy jobban lásson.
Pajtások, cimborák a tanácskozó teremben találkoznak (régi emlékek mögöttük!) – minden komolyra fordúl – felveszik komoly ábrázatukat és tárgyalnak. (R.)
Csak az alcsony sorsúnak kell törnie magát a kenyérért a magas származású, ha szegény is – könnyen, nem vérrel keresi.
Az őr kiált, hogy hozzá ne közeledjenek: néki egyedül kell lennie – bármennyire fáj is magánya: társaságban elfelejthetné halálát és életét! (R.)
Mffy: a legtisztább érzést is megútáltatják az emberrel: már nem szeretem úgy az anyámat. (Egy ember egész intelligenciája és energiája abban fogyjon el, hogy a családjával tisztázza a dolgát. – Mennyi idő kell ahhoz, míg férfivá hidegedik és keményűl.) (R.)
Társaság: az ostoba megnézi a kottát: áh, Beethoven! – erre a névre a mindent fitymáló ostoba se mer megjegyzést tenni. (R.)
Köpőcsésze: mennyi minden segédeszközre van a kultúrált testnek szüksége!
Kislány ránéz a levelemre: ugy-e lánynak írja? – boldog az a kislány! (Csupa szexualitás.)
Nehezen lehetett a szexuális és termő szerveket a természetnek ökonomikusan elhelyeznie.
Szegény anyám: nem emlékszem rá, hogy trafikom volt – sosem gondolok rá vissza.
Rideg idő míg a Jóska fiú nálunk volt: rideg fiatalság: egy örökké szomorú férfi és egy zsörtölődő öregasszony emléke (talán ha házasságomban meglátogat – csodálkozni fog a változáson: vídám és jó lettem?)
Az irtózatos mohóság és szenvedő vágy emléke: ich muss schnell!
Két pap az utcán: mint a szentség komoly démonai.
Űgybuzgó kalauz: komolyan szenved, ha az emberek nem rendben szállnak fel, teljes figyelemmel szolgál – egy villamosvezető pedig nagy ügyességgel és gyorsasággal, energikusan hajt, más lustán, unottan, sőt kétségbeesetten – anyám varrásain az öltések kompaktak, rendszeretők, kissé zsugoriak: minden mozdulaton meglátszik az ember: és az embertől függ, hogy milyen a foglalkozás. (R.)
Nők összesúgtak rólam: Adónisz, remek férfi, gyönyörű, molett! – hallatlan!
1915. nov. 14. Az én tehetségemet megette a pénz.
A Sitzwohl József vendéglője a Kedélyrend Olympusához. (R.)
Havas fenyőt ábrázoló táncrend: a forró, fényes bál és fényes nők szimboluma.
Kar. feleségéhez: te züllött, hozzászoktál, hogy amid van, egy egész berendezést elkótyavetyélj. (R.)
|
(Nincs vers-írási ambició.)
O.: szomorú, ha az embernek semmije sem marad: se pénz, se hatalom – csak az igazságai, megállapításai melyek bizonytalan igazságok (pl.: Karinthy-nál téved, bennem téved, Pistával lakást béreljünk – hiba) – milyen kár ezért a felhasználatlan agyért. (R.)
Érdekes jegyzet: apám emléke: kinyal szemet – urina mosás.
Anyám Jóskához, mert egyszer tovább feküdt: délig akarsz feküdni? – Ez az indokolatlan szigor koránkelő gyermeknél – undok! (Én sosem szerettem őt és sosem tértem hozzá szívesen vissza!) Egészen szeretet nélküli életet éltem mindig.
Karinthyné: Nagyanyjánál nevelkedett – anyjával hideg viszonya, – anyjának paralizis progresszivája, tüdő és csont-tuberkolózisa volt; az anyjának a férjével gyakran találkozik, mint egy idegennel (Karányi Elemér); – édesapja még él, – szinész, – rokona Ady Endrének: egyszer véletlenűl eljött őt, törvénytelenjét meglátogatni. – Ez össze-vissza való virágzás – ezeknek semmi közük egymáshoz nemzés után (talán ez is a helyes) – különválnak. Ilyen szinész-kokott gyermekeknél a nagymama fontos személy – mint egyetlen erős, stabil individuum előlép. – Utálja saját kislányát, – első férjétől való gyerekeire idegenűl néz – első férje csaló volt, gyanús idősebb ember. – Voltak testvérei, akiket nem is ismert – más viszonyokból származó törvénytelen gyerekek. Így egy orvos Bécsben, akit apja, egy előkelőbb ember örökbefogadott – ez agyonlőtte magát nemrég Bécsben, – a többiekről nem is tud. – Kar-né, behozva Fuchsot: úgy érzem magam, mint a keritőnő, aki az uraknak valami fiatal lánykát hoz. (Sok nemi természetesség a bohém nőkben.) (R.)
Horváth szegény, mégis koncertet engedélyez magának: az idegektől, nem a pénztől függ az életöröm.
Vagy munka, vagy szerelem: férfiaknál is így!
Jegyzet: anyát fényképezni!
Az apa nagyobb tekintély szivarral.
20 éves emlék: Dohány utca, elemi iskola, évek a szobában.
A második mézeshetek és éhes lányok.
A seb amit magam okozok magamnak – jobban fáj.
Kezdek minden munkát sokra becsűlni.
Olyan gúnyos mosolylyal, mintha az életet nevetné (őrült kéregető).
Nem úgy szid, mint az anya, hanem mint az idegen.
Úgy látszik, a ki nem ismerhetőt szeretem.
O-emlék: üres tekintettel nézett a világba felesége aggódására mint aki mindent visszautasít, úgy vezette erősen belekarolva húgát. Többet érne jó modoránál kevesebb energia kifelé és több erkölcsi erő benn. – Felesége rokonaiból él, (emlék: kocsi, sok szivar, könyvek, újságok – külön ételek – kártya, nők – minden! – éjszakai nagy kimaradások.) – A rokonok állásért jönnek, segitségért, – meggyanúsítják Kernácsot hogy ő a szeretője és ráköltötte pénzét: az udvarló életének egész piszkával rárohannak az imádott nőre – nagy szégyen az udvarlónak – (kegyetlensége és mohósága O-nak, ha nő-társaságban voltunk – kíméletlensége) – s az a némaság, melylyel mindezt elfedik (feleség: ein geknechtetes Wesen) (milyen fontos a kenyér! – minden piszok ebből!) – Ki foglak rabolni, mondta egyszer; – tűri a szemek nézését, hogy kitartsák: elviseli. (R.)
A felelősség-érzet megnőtt: félek a betegségtől és sorozástól (anya).
Fiúk: inkább belső szépségre törekvők a fiatal-korban, még a silányja is – a lány cicomával kezdi.
Mészárosok és hentesek fiai igen ostobák.
Én egyszerű munkásember vagyok, kezdte Fazekas O-t szidni: ez a legiszonyúbb kezdet: az egészségesek ítélete. (R.)
Beledolgozni a nagy csendbe, az éjszakába.
1916. IV/21.
Férfi-arc: Kernács.
Csőrepedés, eső téli délelőttön: milyen nyavalyás, összezilált élet!
A gyerekkor illuminált képzelete: gazdagság, siker, diadal.
A világban abszolut igaztalanság kevés van, való, hogy valami mértéke van a dolognak. (Pl. ez: ha mondanak valamit akkor történt valami, – a hazug feleletek bukdácsolnak stb.)
Buta emberek nőhóditása: a csellista, akiért egy szép fiatal nő öngyilkos lett, – Pór: akivel a férj szökésen kapta nejét – a hódítót pofon ütötte – s másnap újra elszökött vele.
Hallatlan energiájú nő: nem kell alázkodnia soha, sem hizelegnie – könynyedén hagyja a dolgokat folyni, látszólag nem erőszakos (holott igen számító és feszült akarat még most is) és bűvöl (Kernács): sok minden úgy sikerül neki, ahogy akarja: megjelenik, erre nem tudják visszautasítani a beiratásnál. (R.)
Nem vagyok tiszta ember: ezer a tisztátlanság még bennem. (Nőkkel nincs, mert nincs dolgom velük.)
Előre nézni: ez már maga filozófikus.
Az élet tiszta érzése: nem egy állandó tiszta érzés (a vegetáció öröme, – a jelen élvezete és a tisztán látás): zavart, megszakadó érzés – kölcsönbe van adva és állandóan visszavétetik. Álom: ennek folytonosságáról. (R.)
Egy-egy elröpülő gondolatnak szentelek egy egész napot és úgy gyászolom, mint a gyerekemet.
Szamárfogat: a türelem jele: nem nagyon húz, nem élénk, beletörődött, szorgalmas, okos, a gúnnyal nem törődik. (R.)
Az álmok önmagukért való élvezete (Kernács). Az elhallgatott önzés itt előtör. (R.)
Misi viselkedése: már nem keserű és kétségbeesett: a viszontagságot elviseli, férfias, elszánt, tud mással is foglalkozni, mint saját magával. („Nem vagyok elfoglalt – úr akarok lenni, ha megnősülök.”) – Ő igen kedves, legkedvesebb emberem. (R.)
Kiáltás az utcán: úgy s…be rúglak, hogy Mezopotámiába repűlsz vagy tudj Isten hová (túlzás). (R.)
Mi a jó önző és erkölcsi értelme közt a különbség?
Míg a sok gyászév eltelik: elmúlik az élet (melancholikus, kövér igazgató, aki ebbe és a feleségébe betegedett bele). (R.)
Közgyűlés előtt: a titkár lejjebb akasztja a megholt igazgatót, mert rangsort tart. (R.)
Karinthy: a művésznek: lelkének, megfigyelő képességének teljesen meg kell érni, hogy megnősűlhessen. (R.)
Én egy kútra emlékszem gyerekkoromból. (R.)
Hallatlan brutalitás anyával és tűrésképtelenség: vörös volt szegény, izgatott és sírt – beleéltem magam, hogy habzott a száj és forgott a szem. (Szegény! én is gyilkosa voltam!)
Nem addig élvezzük a művet, ameddig írták – de örökre bennünk marad.
Érdekes jegyzet: azelőtt, ha anyám halálára gondoltam!
Szininé: milyen terve van a Gyulának? Milyen nővel van? Hozzám vág mindent, zsidó cafatnak nevez, gyűlölnek (a finom emberke) – házasságtöréssel gyanúsítanak – az anyja üti a kisasszonyt, mert zsidó – sokat evett az Álmos halálakor. (R.)
Hazudni szerelmi dolgokban gazság – még most sem tudom?
Hideg vagyok O-hoz: szegény, ő enged, meg akar tartani.
Nem az az élet, hogy az ember pihen és „magának él” – mikor dolgozik, lélekzik, lát, vegetál – ez az élet. (R.)
Azelőtt: boldog kűlföld, nő, szerelem, jó élet – most semmi remény!
Hatalom: nem várni az emberektől, hogy jószántukból legyenek csendesek és szívesek. (R.)
„Esemény az esik” (ezen a viccen nyargalt a gyerek): ennek hirdetésével szereztem jóbarátot, de hűtlen lett: ismét elkezdem hirdetni, talán találok megint egyet.
A munka nagyon elnyomorít: azelőtt minden zavart, ami elvont a gondolkodástól: rossz lakás, anyám, munka, tanulás stb. (gyorsan végeztem, hogy gondolkodhassak) – most már a munkába belenyugodtam – most már értem anyát, hogy semmihez sem értett, – mert dolgozott. (R.)
Se írni, se tanúlni, vizsgázni, nem akarok; a régi ambiciózus, lelkes magyarázó! (E-nél) – Azelőtt, mikor sötét kövezeten, elhagyottan a hideg utcán sétáltam és nagyon boldogtalan voltam az elhagyottság és kizártság miatt – s legfeljebb a kávéház jutott nekem, vagy a vídám nevetők az utcán – ma teljes, holt nyugalom! – holt fáradtság ideje. – Ha meggondolom, hogy az Osztr. Magy. bank főtanácsosa mennyivel nagyobb úr Petőfinél! (R.)
Egy ember, aki magasztalja főnökeit, hogy el nem bocsátják.
Piszoktól, ambiciótól mentesen, függetlenűl élni – az életet nem félteni a munkaképességtől: ez a tőke.
Pénztáros: ott űl, mint egy mormota, aztán gyorsan, boszankodva fizet és visszaűl.
A boldog nemi öröm sokszor a nővel való megelégedést és barátságot hoz.
Asszony levele urához a harctérre: csak az a nap számít, mikor leveled jön – csak azt várom, hogy megmutassam neked két gyerekünket.
Nő a szerelemről: ahol a lelkiismeret végződik, ott kezdődik az okosság.
1915, karácsony: lezáró szók: nem volt szerencsés fiatalságom: sem szellemiekben: iszonyú küzdelem, diszharmonia (magam szereztem mindent,) […..] – végtelen rosszkedv, kedélytelenség, idegbaj; – anyagiakban: kűzdelem a kenyérért, eredménytelenség; – környezet: szerencsétlen kűzdelem anyámmal, szegénység, sok szégyen; – szerelem: o, – eredménytelenségek, – rossz szerelem – véget vetni! Már nem jöhet jobb – vége a kedélyemnek – élvezőképességemnek (egyszer egy ember megcsudálta: élvezőképes ön nagyon – mondta). (R.) Hallatlanúl hirtelenűl jött a teljes megérés, – döbbentő idő: hirtelen visszapillantás, konstatálás, illúziótlanság, befejezettség, reménytelenség, ilyen vagyok – nincs ambicióm változni, mert nem lehet már, – tanúlni, mert nem lehet már szerencse sem, szerelem sem, mert hidegebb vagyok. – Nem effemerek a jelenségek, – amelyek még változhatnak, hanem örökösek: – ez az én életem (indulat, szegénység) nem átmeneti állapotok.
Az életem egy jó részét átaludtam: most már: nem vagyok éppen szerencsésnek mondható – a legboldogabb gondolatom mindig a halál volt. (Nagy könyörgéseim.) – A lázas ambicióra csak a fiatalság képes: pl. egy operateur-orvos-tanár nem veheti fel intenzitásban a kutatók versenyét egy fiatallal, aki az életét teszi fel munkájára, mert mindent attól remél. (R.)
Folyton idegen emberek között, – szivemnek, lelkemnek idegenek között, – nagy hideg!
Ha őszkor kikisérnének – borzadtam ezen, most közömbös. – „Ó, elmúlt ifjúságom!” nem értettem, most már értem e felkiáltást.
„Jetzt weiss ich warum ich so erbittert bin” – szegény! – okot keresett, pedig a természetében rejlett a keserűség.
Pár, aki teljesen azonos egy múltkori párral: azonos, nyomott arcú idősebb férfi, szemüveges, második virágzását élő – kis, hasonló nővel, németűl beszélnek és zenészek. – Aztán két teljesen egyforma ember egymás mellett, azt hinné az ember, hogy ikrek – pedig teljesen idegenek.
Olyan ember lettem, akit mint fiatalember útáltam: nem tud egyébről, mint drágaságról, közgazdaságtanról, tojásról beszélni: borzalom fiataloknak.
Csüggedt gyermek: milyen tragikus szó ez!
Homloka várja a taglót!
Egyetlen szép csengő férfihang az üres templomban: Mint a híves patakra…
Úgy látszik, fogytán a keserü energia és ambició, – hozzáidomúltam a munkához: azelőtt jól esett a vakáció, de csak a testnek – a lélek az ambiciótól gyötörtetve hevert. – Teljes resignáció felé. (R.)
Fazekas tanár: tiszta ember, megközelíthetetlen, rendkívül eszes, kiváló mathematikus: az ambició minden sötétsége nélkül. Türelmes, hagyja magát úgy élni, amint az idegeinek kellemes. Délután nagyrészt kávéházban űl, beszélget. – Kitünően végzi dolgát. Nem bántja semmi, csak álmatlan – ilyenkor olvas. Szereti az egyszerű logikát, logikai tréfákat. – Komoly következtetései racionálisak. Emberszerető, igazi humanista: álmatlansága főként a háború miatti bánat miatt van, saját bevallása szerint. – Szerelmes nem volt, barátai, nem bensők – emberekre szüksége nincs. A jelenségek magyarázata közben érzik – mennyire becsüli az emberi elmét – és okszerűségét. Ismer célt és haladást, causalitást. – Nővérének, anyjának pénzt küld. – Igénytelen, hónapos szobában lakik. – Szereti a szép, kerek, finom konstrukciójú mondatokat. – Kiváló nyelvész. – Ha utazik (Velence) ott is a kényelmének él: beűl a kávéházba és igen sok ujságot olvas – nem türelmetlen. (R.)
Gyerek, aki téli reggelen az ágyban lámpát gyújt és olvas. (Az álomból az álomba.) – Ha kis unokahúga bejön, mikor még álmos: Erzsi, menj ki! – Hogy fogja szégyelni később állati alvását, kényelmét.
Rűgen – emlék: szenvedés és folytonos vágy.
A dráma felolvasásakor: jobb egy csók v. hódítás ennél a sikernél.
Felső leány: fiatal gyümölcsök, friss, rózsás testek.
Kegyetlenség Deutsch Magdával: halál napján – tettél valamit?
Mégis az igazság épiti fel a házakat és a való dolgokat.
Haas Mór: találkoztam vele; milyen mélyen gyökerezik az ismeretségem vele, – mintha tegnap láttam volna: a fiatalság milyen hatalmas.
Mintha egy hőmérőt a Dunába dobnának és az a fenéken talán századokig méri a hőmérsékletet oktalanúl. (R.)
Nagy szenvedések után meg tudja az ember különböztetni a kicsiket (Rőser-ügy után) – azelőtt a […..] ép olyan volt, mint a legnagyobb baj.
Egy pofonhoz spontaneitás kell.
E. olyan volt, mint a birsalma: illatos, az éhezőt ingerli, de nem ehető.
Kofák: „Jozefin, akar egy szép sültalmát?” (Jó üzlet a sütő nőnek.) (Kofa-jómód ételekben.)
Szép férfi izmain a csúszó fa-palackok.
Azelőtt: nem volt nekem fontos, hogy szórakozzam, olvassak, (nem fontos, gondoltam – a kicsiny örömöket mit védjem) – most minden!
Cseléd rólam: az úr roppant hallgatag otthon.
A mafla magyarok egyetlen menedéke a közjog: ehhez érzék kell!
Egy asszony: (a „természetesség” áldozata): az uram meghalt – oly boldog voltam vele, úgy szerettem! (És kacag tovább.)
A városi patricius nevek, a helyi nagyurak nevei milyen kicsinyek egy igazi névhez képest – de csak távlatból – mert a jelenben és közel egymáshoz a helyi nagyság épp olyan nagy, mint az emberi nagyság (a dolgok ugy elvegyűlnek) – sőt! (R.)
Milyen megható az ilyen szüzecske – még nem ismeri saját szervezetét – gyerekes alkata! – Milyen szomorú, mire az ember kap valamit, már nem kell s mire mindent tud – meghal.
Mindegy, hogy kit hagy az ember utódul – a természet erre nem helyez súlyt.
Nem csodálom, ha egy ember, aki folyton kemény munkára van szorítva, mert egy gépezet nélkülözhetetlen szöge ő (kalauz: aki egy órát sem mulaszthat) – ha ez a társadalomból és rendből kitépi magát.
Nők: a testük, életük csupa, merő szexualitás: menses, bajok vele, szülés, terhesség, abortus, férfival való viszonyok stb. (Misi szeretője.)
Gyerekek tipikus precizsége: a cipő egyforma vonalban legyen este letéve (a szabályosság nagy érzése). (R.)
Anyámról: egész nap nyakán űl a lánynak és izgatja: emlékszem egy engedelmes napomra, mikor már annyira teherré vált gondolkodása, hogy megundorodtam tőle. – A küldött kendőre: azért küldte, mert bóvli – rögtön! Azelőtti érzés: majd ha rendbe jövök – jómód – elfeledhető lesz ez az „ideiglenes” kűzdelem – holott egész életem ez: átalakított.
Teljes nyugalom képe: kereskedő, aki délben Xenofónt olvas.
Lányiskola: így a legszebb a tanár úr! Gertrud: így a legszebb! – Kisaszszony, köszönöm a bókot. – Szivesen, máskor is!
Kernács: misztifikáció nagy szellemi élete, – mért titok ez – mért nem mondja el – mért sejteti – mért zavarta bele O-t?
A köröm milyen észszerűen rekonstruálódik.
Az ember nézi saját erejét működni: automata.
Mi okozza a derüs karácsonyi hangulatokat? – Pudding, lámpafény, elhagyott de belül meleg kunyhó – játékok kellenek az embernek – étel, ital, vídámság. – Középszerűsödés kell gondolatban és modorban!
Az ember kész dolgokat kap a szülőitől, nem a dolgok magyarázatát: malom, fáradtság, ló – ez mind készen jön. (R.)
Hát nem egy minden? Ha jönne egy nagyobb erő, mely összedöntené a villamos elemben lévő elektródok helyzetét – akkor nem volna áram. – A dolgok látható formájukban nem abszolutak, hanem relativ helyzetek eredményei.
Kar.: egy darab nyugtalanúl emésztő anyag.
Gyönyörű szerető: fiatal, karcsú, vidám, feslő, asszonyosodó bimbó (kettőnk képe a tükörben: csúf szatír arcom mosolyogva) – törékeny derekú, – gyerek-lány mellek és combok – fejletlen fehér test, buján szép kuszált hajú arc, szépen ívelt, nyílt telt ajkakkal – milyen kicsapongón boldog lettem volna azelőtt!
Szempillái rebbennek, mint a madarak.
Gyerekkori emlék: maguktól imbolyognak a zászlók.
A munka milyen iszonyú!
Meg kellett volna irni a regényt, mert megszűnt a közlési vágy feszűltsége – talán a nagy tömeg miatt.
Szépséget semmit sem tudok közölni: illuzió-mentes, láz-mentes, vágy-mentes vagyok.
Ha az ember él: akkor úgyis idegeiben, lelkében van az, amit és ahogy élt – az élvezet – talán tudássá vagy izléssé változik – ha nem így volna, akkor az ember nem öregednék meg. – Minek ílyen pontos jegyzetet vezetni?
Beethoven: Au Elise… ó fiatalkor, mikor a teste melege, a lélekzete, a hangja forrósága – mind a végtelen örömét kelti még.
Egy asszony Demjénnéhez: és az egyéniséged? – Úgy beszélnek erről, mint a kelkáposztáról.
Beethoven gyászinduló: gyengéden akarunk veled bánni!
Horv. H.: nem rosszakaratú mulató – de azért komolyság is van a gúnyban – torzsalkodik, ha ezért megrójják.
Hideg életfelfogás, teljes hideg: illuziótlanság, – ismerem a piszkot – minden iszonyú fáradsággal; űggyel-bajjal létesűl és tönkre megy.
Misinek: azelőtt elmondtad volna! – Ő: hja!
Lányiék: Heddában a lányos feszesség megszűnt – „nagyon szép fiú volt, most csunyább már, markánsak vonásai.”
Mindenütt rugók, pontosan elkészített nehéz szerkezetek – váró, megfeszűlt energiák (elektromos csengő).
Mffy: az én dolgaimmal se törődnek, – szűkebb kört vonok magam köré (beletörődés és nagy hidegülés) – se férfi, se nő nem kárpótol többé. (Az ő o-tragikumát én vettem át.)
Harangszó: hidegülés: egyformává lesz a halálban a szenvedő.
Déri: egész életében kemény munkás, soha egy fölösleges szót nem ejt – jó – bár céltudatos, – fogalmazványai tömörek – görbére dolgozta magát fiatalkorában, – barátai, bízalmasságai nincsenek.
A legnagyobb csapás sem változtatja meg az embereket: Turcs. luesz után cigarettával spórol.
Nem illuminál többé táj, hóesés – úgy érzem, mindent megláttam már: hagyom.
A bort megszerettem – a szervezet pedig nem bírja.
Se szerelem, se munka, se pálya, se barátok, se illuziók, se érzékiség – mindentől megfosztva.
Már kezd kifejlődni a végleges „rossz természet” a hallatlanúl kíméletlen, őrjöngő ingerűtség minden kicsiségért, viszontagságok el nem viselése – mind ez a boldogtalan fiatalkori szerelmi élet, a kielégítetlenség eredménye.
Egy ilyen vita anyával teljesen beárnyékolja egész napomat. Ölni képes indulat: káromkodás előbb – neki tudtam volna menni anyámnak – bejött aztán: menj ki, ne is lássalak, mert a fejedhez vágom az egészet, – aztán káromkodó toporzékolás: az istenedet, menj, mert megfojtalak. Menj innen: disznó, disznó! – Nem volt semmi tárgya a veszekedésnek: egymásra mordúltunk, mint a sakálok.
Aki az ember miatt szenved és nyomorog, azt megútálja az ember, ha nem tud segíteni rajta.
Egy ember halálán: a kevesek közűl, aki becsűlt minket és akivel együtt töltöttük fiatalságunk, – Szegény Tóth!
Minél kevésbbé ismeri emberi sorsa súlyát, minél bizakodóbb, könnyelműbb – annál erősebbnek látszik a gyenge (fiatal katona).
Minden gondolatom kényszer-gondolat – nincs egy természetes, sétáló gondolatom.
Emlék: mikor a régi, sötét tiszta szobába mentem 12 óra felé felkelés után, nyugtalanúl a pihentségtől, reggeliztem a kályhánál (viszkettem a melegtől – a hideget szerettem).
Tökéletes fehér, síma, áttetsző porcellán-arc.
A szerelem: milyen gyermekessé válnak a szeretők – mindenki gyenge, ha szeret.
Eltört az ajtó: rettentő dúrvaság és vad indulat.
A meleg égöv boldog lakói, a citrom, a pálmák, az örök-meleg, a rózsák országának lakói feljönnek északra meghalni.
List: a politikai helyzet miatt agyonlövi magát (férfi munkája).
Nincs törvény, kényszer a nemzetek közt, tehát nincs altruizmus: együttmüködés sem.
Nem fejlődhetett ki önállóan a karakterem – mindenkitől függő, szolgai lett.
Már nem vagyok mohó, hogy mindenki engem szeressen és dédelgessen (Lányi S.) – már nem érzek nyugtalanságot: hogy hol kellene lennem másutt. – A lélek merevűl: már nem tudom elképzelni a téli délutánok készülését, – a gyerekkori zongoragyakorlatokat. – A régi ház: álom: egy kéz a kezemben; – a láthatatlan nő-rontóról.
Szerencse: a fórum köve lenni, aztán Szent Péter templom: örökké nemes alak.
Minden sallangot, pózt, litterair-séget, mesterséges viselkedést elhagy az, aki egész nap dolgozik.
O. elnyomta bennem a zseniális megnyílvánulást.
Azt a munkát, melyet a legjobban tudnék végezni, a legnagyobb erőfeszítéssel: erre a társadalomnak nincs szüksége, ezt elutasítja – az egy újjal végzett munkát, a tanítást kéri tőlem.
Nem szeretik egymást és úgy megszokják, hogy egymás nélkül élni sem tudnak.
Nem érzem magam elég ötlet-gazdagnak ahhoz, hogy bármit is ki tudjak csikarni az irodalomból. – Ma már eszembe sem jut megírni való. Ma (1916, febr. 22.) – már rendkívül nagy dolognak tűnt hogy én írni akarok; – a tanítás mellett nem elég a munka? – minek kettős törekvések? – Tanulni, olvasni, tanítani?
Kar-né: nem engedem, ne vonjon meg magától mindent. (Ez talán a legmelegebb érzés, amivel nő iránt voltam.)
Én emlék-gyártó vagyok.
A fiatal anyák fáradtsága és az üde leány duzzadó teltsége.
A húsból, amit eszem, lesz a szellem – de mi lesz a fínom szellemből, mely elpusztúlt vele?
Hideg élet: azelőtt tudtam, hittem, hogy jobb jön a rossz után – most tudom, hogy tűrhető jön utána; – most: rendjén van ez az iszonyú munka – ez igy van mindenkinél; – indulatom sem a gyermekkoré többé, hanem végleges, nem változik és nem változtatható.
Ostya, bor: szentség és házasság: boldog egyesülés szimbolumai.
Anya lányáról: temperamentumos leány: férjhez kell adni.
Ha O. pózait meg lehet útálni, menyire meg lehet az én szimpla természetességemet, melyről viszont az unalomig tudni lehet, hogy mit hoz. – Én féltem megúnni embereket és dolgokat, – pedig ez épp a dolgok rendje.
Álmomban egészen komolyan jajgattam, mintha ébren lettem volna: iszonyú kimerültség.
Gyerekkori emlék: karácsonyi könyvkirakat színes könyvekkel.
Ugyanazon űlőhely szerencséje és a személyé (változtatná űlőhelyét) a permutációban egyesül, mikor a játékos az asztalhoz leűl. – Hát ha csak egyszer játszik?
Boldog v. boldogtalan: macskák, melyeknek el kell veszteniök kölykeiket a törvénynél fogva, amelyek szenvedése tehát szükségszerű – és amelyekéi megmaradnak.
Kalauz pillantása: az elnyomotté, akinek semmije sincs – az enyém. (Most, mikor írok – már szabad a tekintetem, bár, nem félek, csak magamról van már szó.)
Másoktól akartam biztosságot szerezni a bizonytalanságokban: ezért voltam mindig mohó kérdező. (R.)
Egy anya érzése: ezt te még nem tudhatod kislányom ne is tudd (dúrva, erős de nagyszerű).
A kislányok eltakarják az anya szemét, hogy ne lássa, amint az apa a fiút veri.
Én magamba neveltem az indulatot: tetszett a póza: most már természetessé lett.
Kern: valami parasztos van az arcában: a paraszt férfi elszántsága. (R.)
(Baba: anya gyűrűje éjjel zöldes fényben ragyog.)
A kultura mindannak ellensége, ami természetesnek neveztetik – lehet ez?
Van bennem egy készülék, mely nemcsak a saját érzéseim kilengéseit mutatja, hanem hogy mit fog a barmok világa érezni és szólni.
O-né egyszer oly mélyen és hosszan nézett, hogy nem állottam ki.
P. régi álma: gyengéden szeretett egy nőt és boldog volt.
Lerombolni gyorsabb, mint építeni – miért? (Hisz ez a kettő azonos az örök törvény szerint; – tehát a relativ törvény erejét érzem: ha neked más a tégla mint a salak, – akkor nehezebb téglává tenned, mint fordítva.)
(1916, nov. 20.) |
1916, febr. 20. Kár volt anyámtól ennyire eltávolodni; – ha előbb elválunk: a szeretetnek némi maradéka megőrizhető lett volna: most már teljes a ridegség, – érzéstelennek mondhatom magam, – csak valami boszúság van bennem. – U.az nap: csodálatos életemnek mai végzetszerűsége: képes volnék ma Jud. E-be beleszeretni. Azelőtt nevettem K-t, hogy képes ezt az öregedő, túlmolett, tapasztalt nőt szeretni, – ő volt az első és a „legjobb”, aki akadt, gondoltam. Undorodtam dúrvaságától, hisztériájától, férjéért való mesterséges lelkesedéséért, nyílt szerelmeskedésüktől stb. – E-ben most már tudom: a másik fajt szerettem és arra vágytam: ma, ha rágondolok, épp úgy izgatnak Béla előkelőbb zárt tulajdonságai – épp úgy elintézetlen az életem. – U.az nap a kocsis durvasága ragadt rám anyámmal való izgalmaim miatt: minthogy megértetni vele semmit sem lehet, tehát folyton baltával kellett dolgozni. – Kunnilinguació: kannibalizmus. – U.az nap: Goethe, Wagner, Schiller: bizonyos naivitás jellemzi-e jó embereket. – W.: „Mit szólnának ahhoz, ha látnának engem, szász királyi karmestert sírni?” – Nem hiszek az ember különös rendeltetésében, nem a tekintélyben (ez majomkodás) – nem a királyban – mért lett király, – nem az érdem jutalmában, sem az emberi kiválóság hosszú életében, sem a kultúra becsében, sem fennmaradásában, – csak egy rendszerben, mely össze-visszaságnak tűnik s melyben egy titkos igazság uralkodik, mely nem azonos az emberek által elképzelttel, – csak az emberi véletlen boldogság értékében hiszek, – mert a véletlen az isten és nem a szabályosság; – ostobának tartom most már, ha valaki tárgytalanúl zokog: a tárgytalan művészet indítja meg (Wagner a IX. szimf. előadásakor) – nem érzem komolynak: annyi a valóságos nyomorúság. – Nem tetszenek nekem az absztrakt bölcselmek, mint az Erdgeist-é – a semmire sem vezető fantazmák, – légből kapott koholmánynak érzem – éppúgy mindazt, amit Beeth. a IX-ben ki akart fejezni: (Kombinativ dolgok:) a „nagy kétségbeesés” jön, – de a „remény” közbeszól, – aztán az „öröm” hívogat – ezek maszlagok az élet átélt valóságához képest és nem is alkalmas abstrakciók ennek kifejezésére – naiv fogalmak: „nagy barátság” stb.
Nincs bátorságom apprehenziv lenni az emberekkel – csak anyámmal – megalázott lélek.
Hazai S. – megfizetett az állásáért: mindenkinek meg kell fizetni, ha nem is lesz hadűgyminiszter.
Ha az ember beszél és nem hallgatják: a közlés furcsasága.
Micsoda életenergia az, mely nőket sem tudott magának szerezni.
Weininger Beethovenért rajong – ott öli meg magát Beeth. szobájában: 23 éves volt: és mindenért a világon rajongott – agyonrajongta, agyonterhelte magát, – már ítéletei és szenvedélyei kialakúltak: mindent mohón befalt – nem szimpathikus, fiatalos Schőngeist.
O-nak ha azt mondanám, hogy tönkre megyek: benne nincs ilyesmi iránt sajnálat.
Tipegő, gyors, lépcsős, kacagó futam.
Beethoven: a világ teli van panamával, mohósággal, – csaláson épűl fel egy társadalom: mik a te ideáid?
A perditák a valóságos emberi magány szimbolumai.
Kislány: mindenütt keresek, folyton keresem az utcán is a szerelmi boldogulást szemmel. (R.)
Mi van ma az asszonyokkal! Milyen vásár! Milyen olcsóság!
Egy régi fényképen: Szeretett anyám emléke (egy gyönyörü nő feje) – egy magános hang szózata valakihez, akihez ebből a végtelenségből valahogyan hozzátartozik: bizonyos maga-kényszerítés útján is – nem szólítaná máskép, mint szeretett édesanyámnak. (R.)
Hirdessék a hegyek Isten dicsőségét.
Mért ez az iszonyú gyűlölet és düh néha anyám ellen?
Milyen kis szörnyetege lehet az állatnak az ember?
Számomra nincs narkotikum – közérzésem, mióta élek, rossz.
15-16 éves kor: mennyire boldog lehettem volna! – Kedvesem, drágám, egyetlenem, gondoltam fiatal elképzelt lényekről. – Elviharzott, vége!
O. tulajdonképen dúrva, vágyó, izgatott fajta, zavart tüzekkel – és korrekt, tiszta, feddhetetlen (megtisztúlt) pózt vesz fel. (R.)
Csakis beszélni tudok – és azt se mindig. (Régi szigorúságom és türelmetlenségem magammal szemben.)
Régi képek: végtelen tömege az egykor élt embereknek, akikről senkinek még képzelete sincs!
Az egészség egyensúlyát is ki kell minden nap érdemelnünk – ez sem állandóság!
Paul Ernst: nem a forma a nagy a művészben, hanem az egyéniség. (O.!)
Révész A.: utazás, szabadság, tájak, nyelvek, nő – sokat lát, sokat él, akinek szerencséje van! A szerencsét talán az előző generációknak kell kiérdemelniök és megalapozniok!
Mért fizessem én, fogyasztó a hitel tőkekamatját: a hitel-rendszer csődje ez!
A zsugoriság véglegessé lett: nagy pénz-féltés!
A nagyobb zenei kompoziciók élvezetének lehetősége már ki van zárva.
Minthogy az irodalmi siker is szerencse dolga – mert a világ nem jutalmazhat érdem szerint, ennélfogva dacolni nem lehet, hanem igyekezni kell szerencsésnek lenni.
Méltóságteljes póz naturburschi ösztönökkel.
Mért vagyok olyan mint a rabszolga, – mért nem sikerűl könnyebben élnem, mint oly sok más embernek!
Mily szörnyű volna rájönni, hogy az abszolut-szép ugyanaz, mint a relativ (szép egy üvegcsillár, a pompa, fény) – s valóban a gazdag élete a szebb.
Vecsey: ez kellett volna, hogy jól érezzem magam – ez boldoggá tehetett volna fiatalon!
O.: kifelé puritánnak lenni, feddhetetlennek (szemérem és hiúság) – benn pedig istálló – ez a beszédes fajta, mely kényszerrel hallgataggá kovácsolta magát. (R.)
Végre is: kell, hogy az ambició és önkritika megtörjön, ha az ember élni akar, – megalkuvás, megelégedés, kicsinyesség, telt has és sablonok, – mert a szervezet az örömtelen keserűséget sokáig nem bírja.
A fájdalom célszerű – csak minthogy általános esetekre van szabályozva, különös esetekben céltalan lehet. – A narkózis a fájdalom elaltatója: a fájdalom szükségszerű – el lehet tehát valamit is kerűlni, ami szükségszerű?
H. H.: az életöröm az idegzet kérdése – ő tud boldog lenni teljes nyomorban, holott jobb napokat látott, – hadseregszállító nagybátyja fél, hogy elvész a vagyon és nem tud aludni.
Tudom, hogy mennyire lehet menni nemesítéssel az emberrel.
Az ember magához szoktatja az állatot – így keres meleget.
Az asszony számára ritkán lehetséges, hogy ugyanaz az ambiciója legyen, mint a férjének: a férfi munkája nem az övé – ő jól akar élni (Kar-né, Móriczné). (R.)
Már annyi se maradt meg: E-nek „megmutatni”, mi leszek – az intenziv, halálos bánat kora is lejárt.
Kernács: a férje nem veszi észre, hogy hasonlít a feleségéhez és az ő törekvéseit támogatja (internátusba a gyerekeket!)
Ápr. 17.: Most már teljes magány: zongoraszó, külváros, gyerekkor emléke.
Kár értem: elkallódom, tönkremegyek, nem helyesen használom fel erőimet és talán már vége is mindennek: nőt nem kívánok – nincs örömöm benne, se izgalom utána: úgy érzem, hogy már oly sokszor élveztem, hogy megúntam, pedig ez a szervezet elfáradása.
Protekció: egyesek véletlenűl egymás mellé kerűlnek és nem egymás ellen küzdenek, hanem támogatják egymást a harcban.
Egy keresztény-arcú kopott szinész, aki a villamoson űl és a vallás-erkölcsös színdarabok előadásáról, az ebből folyó jövedelmekről és a „Szép Példa” társaságról beszél (nyakkendőtűje egy nagy kereszt) – egy roppantúl kövér, jól felöltözött, áhitatos komolysággal figyelő embernek, aki igen vallásos és igen aljas lehet. – Mindkét férfit a magukra kényszerített bárgyú áhítat és jámborság jellemzi. – Szándékos bigott gyermetegség egyesűl a zsíros önzéssel. (R.)
Mindenkinek van narkotikumra szüksége.
T. W. cikk: a valóság millió összetevőből álló harmóniáját meg nem érthetjük (pl. a pusztulást helyeselni nem tudjuk,) tehát a teljes igazság nékünk ismeretlen; – egyirányú harmóniáink (mathematika) s a képzelődők ál-harmóniái (mese, illúzió) pótolják bennünk a világ teljes igazságát – csinálnak maguknak harmóniát (a finomság így mondja a szexuális törvényt: kiegészülés) – ezek azok, akik csalódnak; – de akiknek tehetségük van és hajlamuk a valóság megismerésére és fürkészésére, azok nem nagyot csalódnak, – illetve a csalódás a tanulás örömét is okozza. (R.)
Örökös öngyilkosság: lemond erről, lemond mindenről – nem avval foglalkozik az ember, amivel kellene. (R.)
Pista: mikor este villamosra űlt, ez volt a szórakozása.
Kernácsék: kis fauteuilök furcsa világításban (nem mélyedhetek el többé a képekben, nincs időm); – Babának ideges félelem-érzetei vannak, ha anyja elmegy (a szeretet hiányának pótlása lehet!); – Kisfiú: hallgatag, puha, nem zavar senkit – csak néha betipeg a szobába, sután, esetlen sétálgat és kimegy; – egy anya, aki az álmok barátja, arra neveli gyermekeit, – akik annyira kezdik az álmot kultiválni, hogy szinte álmokban, kábúltan élnek; – Babával, testvérkével mindenütt együtt – álmokban is, „zöld mezőben, réteken sétálgattam kézen fogva Babával” – két kis elhagyott, magára maradt teremtés. (R.)
A testrészeket homályosan érezzük, nem hogy vannak, hanem egy „egész érzést.” (R.) (hasonlat)
Az élet álomszerűsége: mihelyt elmúlt, átúsztunk rajta, már olyan, mintha képzeltük volna (szegényem halála).
Úgy látszik, az érettség bizonyos kényelemre adja magát – előkelőn engedményeket tesz saját természetének és nem erőszakos, hogy megváltoztassa saját magát (Kernács, Fazekas tanár). (R.)
Komédia, komolytalan herce-hurca, játék a világ, nem nevezhető komoly dolognak ez az egész harc, mely a semmiért folyik – ez kis hiúságok harca – ezek szónoklatok, melyek milliók halálát okozzák, a hadvezérek játékai, kis és nagy okok váltakozása (komolytalan kis sakkjáték a benneélőknek a világháború – csak annak komoly, aki résztvesz benne: szóval mindenkinek mégis, mert a játék kívül áll az emberen, fölötte, – ő belepusztúl).
„A vágyak evezőjét elvesztetted, nem hajt semmi, közeledel az öregséghez.”
Dominó-parti: ha örökké tartana: a szerencse szabályosságánál fogva a nyereségek kiegyenlítődnének, de mivel rövid ideig tart: ezért van nyereség és veszteség – épp ilyen az egyéb dolgok menete is: aki nem nyer a rövid játszma-idő alatt, az a játszmát elvesztette, az szerencsétlen volt, hiába remél egy szebb jövőt. (R.)
Öreg nő, aki szívesen parancsolgat.
1916, febr. 21. este. – Zúgó, végzetes, néma, teljes magány. Kinn sötétség, ridegség és a kűlváros csendje. Aludtam egész délután, aztán egy fauteuilben űltem három óra hosszat mozdulatlan, révedező, céltalan gondolatokkal, (mert álmodozni már nem tudok). – Ha anyám kérdezett (tapintatos volt), – beteges kimerűltséggel feleltem. – Teljes magány: se barát, se szerelem, se cél, se munka – hit, remény, szeretet, törekvés nélküli fagyott és dermedt élet, mely csak külső funkcióiban, jelenségeiben tartja fenn magát s amelyhez a lélek már rég nem ragaszkodik, sőt mint terhet cipel. (R.)
Nagy intellektusnak bele kell magát lovallnia a szerelembe, másként nem tudom elképzelni folytonos ellenőrzés mellett hogyan lehetséges – hacsak mint megszokás és gyötrő kényszer nem lép fel. (R.)
Maga a vegetálás, a szervek öröme: az egészséges öntudatoknál az öntudatba is jut – mi beteg öntudatúak vagyunk: egocentrikus életűek, (nagy hiúságunk, érzékenységünk, – óriási ambiciónk, – a dolgoknak előre való átélése) – pedig: még a szerencsétlenségben is örömet éreztem, a szenzáció örömét, – megszűnt az unalom, – a sírás örömét – az alvásét, a napfényét – központ az ember stb. (R.)
A látszatra rendkívül sokat adtam: kórház. (R.)
Anyám resolut, bátor, nem fél a haláltól. (R.)
Az élet és halál mesgyéjén: úgy nézem a halált, mint az életet: a jó és rossz teljes egyensúlyának: mindegy élni vagy halni. (R.)
Furcsa nap: neheztelés, hogy jobban lett, (egyedül akarok lenni) – nem lesz semmi változás, – pénz! – „eredménytelen” pénzkiadás – újabb nyomorúságra kilátás. (R.)
Hordár: finomlelkű, kedves ember, zenekedvelő, – a gyerekeket nagyon szereti és remek, bohókás mozdulatokkal mulattatja: Spinatnak hívják.
II/26. 1916. Anya: képes voltam kétszer kávéházba menni, hogy ez nékem mindenem. (Ő halálos veszélyben.) (R.)
Képviselő öngyilkossága: nagynénjétől, aki folyton ígérte és náluk élt: örökölni akart – épített egy nagy mauzóleumot az asszony kívánságára, melyre ráment egész vagyona – s kiderűlt, hogy az asszony ördögin jótékonyságra adta az egész vagyont. Feleségét, gyerekeit szerette. Az árverésen barátai vissza akarták neki venni a vagyont, de ő meghalt. (R.)
Vita egy kalauzzal: nem vagyok a „megöllek” – fölényes ember többé („én a hatalmas”) – hanem egyenrangú vitázó vele.
Geometria: a formák, vonalak, idomok törvénye: tiszta abstrakció, legtávolabb áll minden anyagtól: (a kórház ablakát nézve).
Doktornénak a szegény: vedd őt el, – nősülj meg – ölelget: Kindleben – ne legyen baja a fiamnak.
II/25. Nősűljek meg (férfi) – ne légy gyenge! Mit törődöl vele? Most sírsz? (Was liegt dir daran? Jetzt weinst du?) – Már öreg asszony vagyok, az mindegy! – Meghalni szeretnék!
Mély fájdalom nincs, szakgató, csak sírás.
Igy élni: folyton minden idegedben tudni, hogy életed addig tart, amíg a földi – hogy tudásod sosem terjed túl, halálod után sem tapasztalatodon, – hogy életednek nincs nagyobb jelentősége v. fontossága egy féregnél se a természetre se embertársaidra.
Rossz álom szegényem halála előtt: elmentem a régi házba, régi volt, de nem ugyanaz, – a házmesterlány megösmer – egy szép, tiszta, feketeruhás úr tiszta hintón kigördűl. – Anyám arca, talán először: álmomban. – Egy nő villamoson: akiről azt hittem, hogy az anyám.
Milyen nagyok, ingerűltek, olcsók lettek az azelőtt drága nők. Tejcsarnok: anyjával és gyermekével menő nő visszanéz hosszan és mosolyog.
Leány: Mffy. Miklósné, akinek be kell érnie vihartalan fiatalsággal, komoly, fáradt, kiapadt élet istápolásával.
O.: a spontanitást letörte (erős egyéniség is voltam) – P. is rontott.
Házasság: mellette fekszik a nő, fiatalsága kűzdelmeinek a célja és nem nyúl hozzá.
Schmiedl: 3000 kor-ért képet csináltat magáról: én 5 kr-ért örök emléket szegény anyámról.
Ezek a jegyzetek mozgó fényképek.
Maga olyan, mint egy 45 éves ember, olyannak érzem. Csak azért ennyinek s nem többnek, mert fiatal az arca: oly szép!
Anyám gyermekkora: a W. Pepi haldoklik, barátnői!
Új nemzedék: 100 év múlva érdektelen élni: akikkel együtt éltünk – mindenkinek vége már. – Úgy kapok emlékeim után, mint a szalmaszál után s egy-egy szó marad meg.
Első ajándék anyának: fogkefe, szappan!
Most érzem: anyám igen bátor, magában bízó és energikus volt, nem oly gyönge, félénk, mint én.
Haldokló paraszt a klinikán: ő senkinek sem volt semmije, csak magának és mulatságainak élt, – holott, ha lett volna egy kis köre ahol ő lehetett volna a sógor – a középpont: ez inkább élet lett volna. (R.)
Korán megöregedtem, a természetes öregség optimizmusa nélkül. – Az életem komikuma: mikor jobb helyzetbe kerűltem és a nők is szeretnek: megszűnt a vágy.
Emberek, akik magasra törnek és útálják a régi környezetet, gyakran kénytelenek visszatérni.
1916. II/25. Anyám: úri kényelmem: hagyom, hogy mindent a lány csináljon; – türelem: semmi türelmetlenség, semmi kétségbeesés; – képes voltam kétszer este kávéházba menni – mert egyetlen vigaszom – képes voltam nem felkelni anyám jajgatására – nem ijedtem meg, tehernek vettem a felkelést (túlfeszítettség is: iszonyú munka) – aztán újra lefeküdtem és aludtam (a testi nyugalom mindenek felett!) – A dolgot szigorúan fogtam fel – rögtön, lelki rázkódtatás nélkül, nem latolgatva belenyugodtam az őrületbe és következményeibe és elaludtam. – Teljesen érzéstelen voltam (nem éreztem) – úgy látszik egy teljesen tönkrement lelkű ember vagyok és érzésre azelőtt is képtelen.
III/7. Hier ruht in Gott, meine arme, arme Mutter – Nach grosser Arbeit, Kummer und Sorgen (mit kellett szenvednie! – Ha Dohány utcai hosszú idei nagy aktivitására gondolok: – stärker wie Eisen bin ich nicht!) Nie werd’ ich ihre Stimme mehr hören! (intelmét, félelmét: betakarni!)
Az élet kicsinyes élvezeteinek kell élni, – mert az élet rövid – s ha várunk a „nagy változásra” – (mint anyám és én is) – akkor elmúlik örömtelenűl. Kicsinyes és ostoba élvezetei: ez minden.
Leszállt a beteg-ágyáról és takarót tett a dívánra (kórház) – ismét türelmetlen voltam – s én akartam, hogy rosszabb legyen, hogy a dilemmának vége legyen.
III/7. „Kindleben”: első zsidó szó; – milyen resolut, mennyire nem fél a haláltól, – sőt meg akar halni, hogy nekem ne legyen terhemre – nem fél semmitől.
Szemérem: mennyire túl vagyok az ilyen finom dolgokon.
Délután nagy szél volt, később a szél is elállott (R. befejezés).
Asszony: (ebben az időben;) az okosság társaságának jól eshetik – ez csak olyan adomány, mint a szőke haj.
Élvezeteinket érzékeinkkel fogjuk fel: tehát a világ érzéklése a mi élvezetünk: ez életünk.
Mamáról – emlék! elfeled (fogkefe és még egy: dívánon űlve gondoltam).
Anyám E-nek: nem szép, jó – én is igyekszem jó lenni.
A gyerekkori anyai csókok melege hosszú idők után most feltámadt; – nincs már szánalom se fájdalom csak iszonyat.
Most írom: (minden után:) finom volt hibátlanúl: az első legjobb viselkedése a halálos ágyon.
Szélvihar és vihar előtt valahol becsapnak egy ajtót. (R.)
Nők állnak felette: E. nem állt. (?)
Rőser: a fiatalok küldik az öregeket – az öregek tartanák, óvnák a fiatalokat – az egyik maga akar élni, – a másik jövendő életét tartja – minden önzés.
Nevettem ma délben.
Álom, mély álom – most (rossz jel – végzetes lehet) – és a sír álma – örök, örök öntudatlan.
Az életből való eltávozásakor Mach Ernő tanár üdvözöl mindenkit, aki reá gondol és kéri, őrizze meg róla baráti, derült emlékét. (Hamvasztás után közli: Pauli Farkas.)
Bizonyos férfiakkal szemben gyengéd nőnek érzem és játszom magam.
Hozzá vagyok szokva a szenvedéshez: természetes állapot, egészen beletörődtem – a legkisebb gondom is nagyobb volt mindig, mint az anyám: foglalkozni kellett volna vele és a betegségével: viz. vizsg. megtanulhattam volna – v. vizsgáltatni havonta, kenyeret venni stb.
A régi láz, mohóság napsütéskor: mit kell tennem: a fénynek, v. a nőknek örűlni: sétálni, dolgozni, szeretni – ma egész nyugodt vagyok.
A földön nem szabad annyi embernek lenni, amennyit elbír: strikt számolás nincs a természetben: nem megy a határig – csak egy hányadát viseli el.
1916. II/24. A halálról a legkegyetlenebbűl gondolkodtam: – bizonyos öröm is mutatkozik – a teljes függetlenségé – hidegen mérlegelem, hogy mi előny és mi hátrány – az érzés mintha kihalt volna teljesen iránta – a körülményeket elgondolom és néha tolakodnak az ilyen gondolatok.
Nálam minden nyílvános – mihelyt bármi ügyem, bajom van, rögtön a vásárra viszem: anya beteg.
II/25. Nem voltam már szigorú a diabétesz dolgában: gyilkos-rezerváció mentalis a lélekben.
Hogy boldogok-e, ha műveimet olvassák az élők – oly mindegy – oly távoli világ ez a távozónak, oly távoli zajgás.
Kómával felkelt reggel a fiának kávét főzni.
Csak a művésznek rossz, de annak iszonyú (örök bizonytalanság) – az exakt foglalkozás jó, ez biztosít.
Matematika az orvostanban: az anyag számtalan kategóriájából bizonyos kategóriák ezzel is mérhetők.
Anyám E. virágait eltörte és szétszórta. Jellemző: a hallatlan akarat, a kőkemény ellenállás, mely most sem szűnt meg, mely belenyugodni nem tud, mely az én életemet alá akarja igázni a saját akaratának.
Dr. G. Zak.: öregszem.
Mindenkire depressziót hoz a mai idő – rosszúl megy annak is, aki nincs is a háborúban.
Milyen szenvedés volt régen a felírás – mindent felírni: gyötrelem: aprólékos dolgokat – pedig én a múló idő dokumentumait akartam a magam számára örökre rögzíteni.
II/25. Két orvos típus: Bálint és Székács; – pénz féltés és számolás – most is felírni a dolgokat: ez mindenem – mosdani és borotválkozni pontosan – mozdulatlanság nem siettem, – nincs nagy ellentét a mostani és a régi állapot között, mert folytonos elkeseredettségben éltem – felkelt betegen, hogy engem délutáni álmomban betakarjon (otthon.) – Krisztus sebeibe belenyúltam: nem hittem kegyetlenűl, hogy beteg: őrűltek háza (hiszem is, hogy oda viszik) – most tetszelgés intelligens voltommal tanár előtt – a megőrülése az én sorsom magyarázójának tűnt, a vég vigasztalónak; – bámulatos ökonómia: orvossal és szerekkel kicsinyeskedés!
Nem vagyok azonos a beteg tehetetlen kínjaival – mulatok, megszabadulok ő pedig istenhez imádkozik életét féltve és tehetetlenségétől szenvedve: s én nem vagyok vele, nem érem át.
Most írom: a haldokló könnyebben hal meg, ha nem vár – mellette vannak – s én nem voltam!
A Gracchusok ambiciózus anyja.
Felter dr. kisasszony: trauma: a megfojtó apa léptei mögötte (egyszer bement kiskorában és meg akarta fojtani) – elsötétedő téren játszó gyermekek közt fél – igyekszik, hogy kijusson a sötét szobából – ma is szereti 3 éves korában elvesztett apját – álma: biciklisen apja nekimegy az ágyának, feje helyén egy skatulya; – álma: félsz tőlem? – nem, – gyere velem sétálni – elmegy a kávéházba vele aztán a temetőbe – gyerekes dolgokat mond, hogy a csillagok közt van s végül: ha habozol, gondolj rám, hogy én hogy tettem volna – s melletted leszek ezáltal, – reggel feldöntött ruha – a pincér arca azonos – maga megy ki a temetőbe: az út ugyanaz; – egy élet mely őrültséggel, halállal, kriptával van beárnyékolva (nagynénje, aki csengőt és ablakot kíván a kriptába).
Százezer évig várhatok se fogom soha többé látni v. hallani (ma: képére nézek – s már távolodott tőlem) – lassan elfelejteni a hangját s kutatni utána.
Nem tettem meg mindent – hagytam meghalni! Öltözködés: világos, színes – bejövök fejére teszem a kezem: ez minden.
Hogy fogom elviselni a tudatot, hogy anyám állapotának rosszabbra fordúltát helyeseltem és rosszalltam a javulást. – Siettetem, unszolom – hagyom elpusztúlni: ha leesik, leesik – kitakarózik, akar valamit? – Nem akarom tudni, hogy hogyan van. – Nem voltam elég érett ezekben az időkben – látszatra kicsiségekre adtam, úgy foglalkoztam velük: legalább oly fontos volt, mint a nagy baj; – az érett ember egyszerű, csak a lényeggel törődő: egyebet tekintélye elhárít, visszautasít nyugodt és szűkszavú, tisztelet-gerjesztő lénye.
Ez a könyv: a lelkiismeret.
Később: a szív megszakad légzés nélkül. – Fínom arc volt (látom az üzletben barna kabátkájában (aludt az üzletben). Emlék: napfény a Dohány utcában.)
Nem félek tőled, anyám, te nem bánthatsz engem: jőjj be!
Kar.: nagy harmónia a nagy fájdalomban, (mely nem a mi testi szenvedésünk folytán ér): „ez a legnagyobb fájdalma életemnek” mondom – harmonikus, egész kielégülés ez: boldogság van benne – az önsajnálattal együtt jár a martirium. – Korda: folyton odafigyelni a rosszra – folyton ez az erőszakos és gyötrelmes kényszer – ettől szabadúlni akar és bármíly megoldást keres az ember: ő a temetésre volt kénytelen gondolni, mikor anyja beteg volt: (öntudat alatt: ez a megoldás szimbóluma: Wunsch.)
„Du wirst mich nicht lange mehr sehen” – ezt kezdetben még sírva mondta, később megnyugodott benne. – „Ich habe keine gute Stunde erlebt und muss meine alten Tage so verbringen” – mindez már múlt. – A velem való közösség megszűnik és Izraellel és az ősökkel, néki idegenekkel kezdődik – örökre megpihenünk egymástól – szegényem! – Bámulatos, hogy az átérző képesség helyett közöny, (ez így van) – a meghatottság helyett közömbösség úr bennem: azelőtt a halál erősebben hatott rám.
III/16. A legszentebb érzés és emlék: ő; – itt hagyni nagy lakással, gondokkal, melyeket nem oszthat meg velem tapasztalt lénye; a félelem, hogy kifosztanak, hogy mi lesz velem, beteg leszek megnősülök (már kezdődik a teljes magány érzése); – érzés: hogy most pihenek kissé tőle (pl. elutazott) de bármikor láthatom és beszélhetek vele, amikor akarom: testileg is létező; – sterben: utolsó szava; – megismert, utolszor villant fel a már merev tekintet – keze még kereste kezemet – nem fogtam fel – – – halál! – ott találom talán a Doh. utcában üzletében árúlva – utolszor láttam: a küzdelemtől félrefordulva, nagyon halványan megviselt szemekkel, (mint akinek nagyon fáj a feje) – duzzadtabb nyakkal – búcsúzni akart a kezével: szegény bütykös, jegygyűrűs kezével (körme!) – mindent nekem és értem! – halálos ágyán: du schaust so gut aus das freut mich so sehr. – O.: az izgalom ölte meg, a szív elfáradt: tehát én is, én legnagyobb részben. – az utóbbi időben gyenge, beteg, szórakozott öregsége egészen összetört. – Most érzem a testvér hiányát: a teljes magányt. – Még tegnap: (III/13.) kihúzni szőröket – örökre az idegzetbe vésődtek mondásai – rettenetes lesz rágondolni; – talán nyugalmasabb, egyforma, magányos évek következnek. – Gott sei dank ich werd’ sterben – sterben – utolsó érthető szavai; – a sírjából is felkelne engem betakarni. – Kegyetlen hangok most: lekötöztetlek – képes vagyok; – ismét réteg a szíven: öröm hogy rosszabbúl van, megelégedés.
Minek nagy siker, jövedelem – most már? – Egy épület egy berekben, teljesen magányosan: halál. – Az a meleg bizalom az élet iránt – ami a gyerekkorban van – hol van az! – Halál előtt: minden ellenáll, hogy én tisztességesebb életformához jussak – irtózatos ellenállás (háborús drágaság – anya beteg). – Számomra csakis teher az intelligencia, kín, nyomorúság a tehetség, mert ambiciót okoz.
Inkább drezdai karmester, mint államtitkár, miniszter. (Weiner)
Ha szomorú vagyok, vagy sírok, jóságod, meleged átjár. – Halál: 30 évig együtt élni valakivel, hogy aztán annál jobban fájjon elválni – emberfeletti dolgokra vagyunk kárhoztatva. – (III/25.) – Már kezdek hozzászokni ahhoz, hogy ő múlt, nincs többé, holott elképzelhetetlen volt. – Emlékek: poros, nyári, fülledt utcai esték, harmonika, citera, dinnyehéj.
(III/20.) Sosem telefonált, – autón sem űlt, – nem nyaralt sosem. – Anya és fiú együtt és egyedül és az egyik halott. – Még nem halt meg minden, még nem tudtam mindent megölni és eltépni: hangja, mondásai, felfogása még hangzanak bennem és benyomásaim és ítéleteim régi táplálékukat várják – hiába. – Ambicióm megszakadt: minek nekem sok pénz, főnyeremény, – minek adják elő a darabomat: legfőbb kötelességem nem teljesíthetem: elégtételre nincs mód többé. (lásd: az irodalom – mégis!)
Du siehst mich nicht gerne, du hast einen grossen Hass gegen mich. – Mindent pontosan teljesített, aztán meghalt: (20,000, – eladva, – temetésre pénz, felvette a bíróságtól.) – Semmi misztikuma a sírnak, síri beszédnek, temetés, gödör, halál, rög ráhullása – teljes, természetes realizmusukban jelentek meg. (Mint beteljesedések?) – Legfurcsább érzés: nem halhatott meg érelmeszesedésben – csak elkábúlt – táplálni kellene – de az, hogy nem táplálják elgyengítheti, de ez sem baj, ha ismét el fogják kezdeni táplálni, – ismét magához tér – mert az életerő, tartalék-erő nem tűnhetett el belőle végképp. Másik érzés: ha tetszhalott volt is és ha a koplalástól kellett meghalnia – ha szenvedett is még egy végsőt – a halál mégis a végső stáció: szörnyű percek: ha átesett az ember, akkor rendben van vége! – Benn kellett volna maradnom: könnyebben hal meg a haldokló, ha hozzátartozóját érzi – nem vár senkit – nincs idegenben. (A fiam kimegy, gondolhatta szegény – egyetlen fiam itt hagy engem.) – Légy csendes anyám, kérleltem halálos ágyán, ne szólj (terhemre volt, aludtam) most teljes csendben van.
Visszautasítani pénz-kérőket egész bátran (O., M., P.) – nem lehet! – ezt vérrel keresték.
A képét oly szeretettel öleltem volna meg most – mint őt magát soha. – Nem szűnik meg semmi, – az ember tovább vitázik, foglalkozik vele, szenved. – Mi ez az egész kis jajszó az örökkévalósághoz képest. – Érzés: hogy a léte redukálódott, de van – hogy nem borzalmas a halál: a helyzete – természetes állapot-változás, – tudom, hogy van és hogy hol van: visszatért nyugtalan szelleme az öntudatlan állapotba. – Wenn ich dir das sag’ mit dem hab ich dir noch nicht die Nase abgeschnitten. – Mindig a szexuális szabadságra vágytam – most itt van: késő! Nem kell – az olthatatlan vágynak vége! – Még egy utolsót kiáltok utánad édesanyám! Bántotta ezekben az időkben a zene. – In dieser Flammeu teure heimgegangene Seele künde ich deinen Schein auf Erden und mögest du zur himmlischen Freude auferstehen. – Az elhúnyt fényképét angyalok veszik körűl halk újjal, fölötte korsó, másik oldalon drapéria – a halál teljes, rémes pompája: fuit. – A panasz fala Jeruzsálemben. (Egy este egyedül: egy gyászalbumot nézegettem.) – Jegygyűrű: végig rajta volt – összes rettenetes munkáját látta. – Nem volt beteg soha. – Az anyját az ember nem öltözteti, a feleségét igen. (Dr. Mezei: szép feleség: megnyugodtak, kisímúltak, megszélesedtek nyugtalan vonásai.)
Mindenki zavartan, ijedten, félszegen kerűl a világba – új neki – később megerősödik benne.
O.: meggondolom, hogy elfogadjam-e az állást.
Madár sose lehet ember: nincs átmenet a fajok közt.
Haláltusa. Na már rövid idő: gondoltam. – Haldoklók szentsége. – Jézus otthagyta, aztán elküldte anyját. – Anyám, édesanyám: ezt soha senkinek sem mondhatom többé. – Tetszett nekem a gyászruha eleganciája. – Ha bejönne hozzám lelke: nem félnék – megölelném. – Az öntudattalan nagy dolog: rosszabbúl már éreztem magam – de most létem és alapom megingott – az egész öntudatlan szenved, űr van belül. – Én is meghaltam benne, aki voltam, – mert senkiben sem éltem annyira, mint benne: sajog az ideg, mintha egy tagot levágnak. – Fájdalmai voltak? – Jajveszékelést említettek. – Halál: Evvel is a természet rendje szerint érzéki fellendülés jár.
Vers: szembe jön velem az utcán, könnyezünk: édes fiam, szól, drága gyermekem, – édes, drága jó anyám, mondom oly tiszta és mély szeretettel, mint még soha – rossz tréfa volt és erre vídáman futva (gyengéden tartva beteg tagjait) futkározunk boldogan és nevetve. – Azért tűnik lehetetlennek a halál, mert 28 évig éltünk együtt.
Kernács: előrehajolva, mély intelligenciával beszélt mint egy bölcs komoly férfi, komolyan, világosan, nyugodtan és könnyed kedvességgel és jóakarattal.
A jegyzetek most már nem szabatosaknak tűnnek, – úgy látszik sokat estem.
O.: félelmesen, irgalmasan szelíd nyugalma, mely nagy ambicióját, élességét fedi el.
Űl, űl, útban van a takarításból.
Őskor: folyton falni!
Siettem élni: most, hogy lehetne: vége!
Hat pap jön és az énekkar kiáltva: jiszkadal! – és elveszik, elválasztják a holtat hozzátartozóitól és ezentúl ők gondozzák. – Az embernek saját halottjánál sokkal konkrétebb és természetesebb érzései vannak: mint a szorongás idegen temetéseken. – A múlt, a származás, a trafik végleg megszakadt. – Nincs undor bennem, vagy irtózat, mint egy halottól. – Az a tekintet még engem várt meg (reggel!) – negyed óra múlva elhalt (ráhajoltam) – miután még élénken járt körűl. – Ha jóban volt, oly intenziven tette, hogy moralizálni, szidni kezdett melegen, forrón, (vagy szégyenlősen dúrván hagyta abba) – úgy hogy az ember megsértődött és mind a ketten elhidegűlve álltunk fel. (Párbeszéd – feldolgozni!) – Emlék: ruhakapcsolás. – Micsoda energia! – viszontagságok, költözés, – vigyázni mindenre. – Most fáj hogy nincs senki, aki kérdi, mért vagyok rosszkedvű – igaz, hogy őt vissza kellett utasítani, mert sötétlátó volt és sok mindent nem tudott megérteni.
Hogy teljesen egyedül vagyok: melegebb rokonérzést érzek aziránt, aki gyerekkoromban ismert: Giza. – Nie eine gute Stunde gehabt im Leben: milyen teher ez nekem!
Munkás, szorgalmas, dolgozó, tanuló fiatal férjek barátkozó családjai – nővérek és feleségek, akik este a férfiakkal szórakoznak (ők is szorgalmasok) és becsülik a férfiak munkáját. (R.)
Schmiedl gyerek: a körülöttem történő dolgokat a fülem mellett eleresztem – nem szoktam kritizálni az embereket. – Aminek nem tudom megtalálni a nyitját az nem érdekel.
A halált, az elmúlást és a szexuális életet természetesen kell beidegezni a gyerekbe, hogy nyugodtabban nézhesse mind a kettőt.
Azt mondták most nekem: eddig ág voltál öreg törzsön, mely kidőlt – támasz nélkül imbolyogsz – rajta, rajta, most te ágat, sarjadj tovább. – Egyedül imbolygok és ő nem gondol rám többé, mert a tűz kialudt. Nem gondoskodik rólam, nem érez senki velem. – Emlék: Ich habe keine Fehler. – Megszűnt a cukor, az epekő, a rák, az iszonyú félelmek. (Ha temetés kocsit láttam: megdermedtem: erre a temetésre készülök gyerekkorom óta.) – Az ember magának és másoknak jelenség, mely megszűnik (ez most egészen természetesnek tűnik nekem): hiszen a maga számára is ködös érzés saját exisztenciája – imbolyog e földön – olyan az élete, mint a tűz, mint az álom.
Ember, aki vagyonát elkölti, hogy aztán öngyilkos legyen: de ettől a svungtól lesz szerencsés – ez hiányzott.
Hazája a Csendes Oceán: Argonauta úszva: a mélység az élete.
Talán kaszinóba fogok járni.
Én aztán többet szenvedtem tőle, mint ő tőlem. – Még tart a félelem: a rák, mindaz, ami bekövetkezhetett volna. Bitó: mennyi érheti az embert, amíg él, mennyi veszély! S milyen kevés kell a halálhoz! – Egy kűzdelmes élet eredménye én vagyok. (Most már nincs szemrehányás bennem – hogy mért ílyen szegény élete – mint azelőtt: érzem a kűzdelmet.) – Efemernek érzem az életet és a halált.
Nem tudok most búsúlni a vágytalanság miatt: mert olyan kimondott pech, szerencsétlenség, olyan tendencia mutatkozik benne, sorsom olyan szándékossága mutatkozik benne, hogy nem lehetek magam az oka.
A gyerekkori forró étvágy.
Milyen misztikum övezi, még a korán elhúnyt embert is, milyen különös misztikum övezi a gyerek számára – milyen szent az apa élete, minden szava – pedig egyszerű ember volt: azáltal, hogy anya vagy apa valaki, szentté válik valakinek (ha tanártársaimat nézem, vagy egy kofát,) – s milyen drága ez a nevetős katonasuhanc valakinek, mert gyerek. – A vesztőhely rémsége megszűnik: – míly kicsi a halál, míly egyszerű – az elképzelt félelmek és rémségek helyett. – Egyszerre rámszakad a múlt és ami folyamatos, mind múlttá lesz. – Ha megütök egy villát, rezeg tőle a levegő és a végtelenbe fut, – ha megszűnik egy élet – ne rezegne valami? – Nem volt-e az utolsó pillantásnak kifejezése? – Iszonyú lehetett: a szervezet, a lélek még akar élni – és a lélekzet megáll és vele a szív elfúl. – Teljesen egyedűl a világban: most látom, hogy senkim! – Anyám minden volt! – Talán azért sem lehet egyedűl az ember, hogy enyhítse a múltak borzalmait és ne féljen (kísérteties szél).
Sajnos köztünk végleges hatást is tettek az utolsó évek veszekedései (anyám vígasztalt és az én érzéseim); – a véle való kűzdelmeim, szenvedések, aggodalmak; – mindez már a múlt, vége van; – rövid idő: s már nevetek is; – még ő tett dolgokat ide vagy oda – van a lakásban sok olyan; – örökre néma a szomszéd szoba ajtaja: azon az a kis alak nem jelenik meg soha többé, amíg a világ, megkérdezni: willst du früchstücken? – a lélek mintha honát, alapját vesztette volna; – minden érzés nélkül: koporsóban látni, megvágás, beszéd, leeresztik, gödröt látni, dörög a föld, jiszkadal; – hagyd szülőidre akaratukat, mert ők nem sokáig élnek; – milyen jól viselkedett szegény utoljára a kórházban – kimegyek a sírodhoz, te szegény, jó, hozzám a legjobb; – a szeme színe? – örök emlék: mama! – anyácskám, jó, segítő, sose fáradt, szorgalmas anyácskám; – álom a rági házról, anyám arcáról és anyám mása a villamoson; – a lakásban csengetni, zajt ütni nem merek; – összetörte E. virágait; – du wirst mich nicht mehr lange sehen; – utolsó veszekedés: Lumpenkerl, – rád döntöm a kályhát, oda ütök valamit – elhallgatott (azelőtt is egyszer: máj 1-én elmegyek tőled) – aztán engedett egy veszekedés után jó volt hozzám: menj el hazulról (először!); – már nem félek halottas kocsitól, nincs kit féltenem és a magamét nem fogom látni: – anyám meghalt – lehetetlenűl hangzik; – ez az a temetés, melyre egész életemben iszonyodva készűltem; – gyerekkori imám: engedd, hogy előbb haljak meg, mint ő; – betegsége alatt: ma még azt mondom: anyám; wenn ich sterben werde, wirst du eins zu sein Tage lang weinen, dann wieder alles gut sein; – Ich werde dir gut das Bett machen; – nem nyaralt soha; – halott őrzők; – mindent befejezett szegény, – szegény jó! 20,000 kor-t kereken – temetési költségeket, berendezést: amit most már nincs kinek visszafizetni, – az üzletet eladta, az összes ügyeket lebonyolította, fiát állásban tudta, – bár élettársamat sose fogja ismerni (szégyeltem őt szegényt, rejtettem, ahelyett, hogy büszke lettem volna) – s befejezvén egyetlen, redukált élet-célját, meghalt! – Meghaló szemei, fáradt, kimerűlt tekintete. – Majd ha találkozunk anyám, elmondom, hogy tegnap este megkönnyebbűltem.
Misi: nem lehet előre kitervelni semmit: nem lehet előre tudni sértesz-e és én sem vagyok túl érzékeny – a féltékeny rajongás ideje elmúlt; – nem akarok sokat itt lenni, – mondtam, terhedre van: nem szólt, ráhagyta, – ridegség: úgy veszi a dolgokat, ahogy vannak.
Mennyit kellene pl. E-nek vesztenie, hogy olyan egyedül legyen, mint én: anya, testvérek, rokonok.
Mégis könnyebbnek érzem most az életem: valami nagy teher szűnt meg: jobban kell ugyan vigyáznom magamra és több a dolog életem adminisztrációjával.
Wagner: mílyen mesevilág! Titurel a sírban él, örökéletű emberek, száz éves bolyongás – boszorkány – istentiszteletek, misztikus sebek – bennem már sem erő nincs, sem képzelet, – nem is hat meg már.
Ha most megszólalna: wie ich war.
Jobban vagyok meghitt jegyzeteimmel foglalkozva.
A magam tudatos halálfélelme távolról sem oly nagy, mint ahogy anyámat féltettem. – A bútorok majdnem oly ismerős arcok, mint az övé volt és szeretettel ölelem meg néha; – egy meghitt perc emlékét nem tudom felidézni; – jól tudott németűl; – a jövő, a következő perc szakadéka: olyan, mint egy mélység.
Gyerekkori trauma: az O. iránti alázat.
Ismeretlen útakon vitték – utcagyerekek zúgtak: mentők! – és futottak a kocsi után – wo bin ich? kérdezte. (Du glaubst ja mir nicht – wenn ich werde gestorben sein, dann wirst du mir glauben.) – Utolsó szava, reménye én voltam, utolsó szeme felvillanása. – Órám! Sokáig álltál, új korszaknak mutatsz időt! – Ha az ember rövid időre altathatta volna el szegényt – talán fel sem ébresztené, élvezve a függetlenséget. – Évek során át el fognak tűnni az ő öltései, varrásai.
A munka nagysága: már nem sajnálom az irodában űlőket. – Öreg cégvezető lelkes munkája, aki 40 év óta dolgozik egy nagy cégnél és megbecsüli a hivatalnokokat: közéjük űl, megbecsüli, emeli őket, – gyorsan megismeri, használhatók-e.
Nők: egy anonym levél címmel: elmegyek, piszkos bohém tanya, se magyarúl, se németűl nem tudó asszony, zavar – a lány onnan ismer, hogy lakást néztek nálam – „fogadja részvétemet én is most vesztettem el az apámat”, – menjünk össze lakni, a lány jöjjön fel hozzám egyedül: ráállanak! – kikísér: „nur brav, tapfer, nicht den Mut verlieren.” – Patkányok!
Pofonok: 1) Margit mézesen kér tőlem valamit: erre én vissza kértem a P-nak adott tandíjat: megtagadta. – Mancika: Kern.: ne kísérjem el, csak eddig, – az anyja látta fiatalemberrel, – a lány elmondja, hogy egy ismeretlen emberhez Sz. D-hez akarják adni, – vad érzékisége – elmondja, hogy az asszony egyszer kiúgratta belőle a dolgot: milyen jó ember ez az F. M. – és milyen bársonyos a homloka, felelte a lány, – úgy? förmedt rá az asszony. (El akarták zárni előlem a lehetőséget: nehogy eszembejusson a lányért epedni. Jó barátaim én is jó barát vagyok: de mindig készen en Garde: mert tudom hogy isten akarja, hogy az emberek ne férjenek meg egymással: mihelyt ütni akarnak, csapok.) Először csak arra kértem, hogy küldje haza. Az Sz. D. kombináción, melyet az asszony kifejtett előttem („Sose voltam boldog” – mondta szegény Sz. D.) nevettem, – mikor nem küldték haza és a lány is mint egy férfi a szeretőjétől – úgy búcsúzott tőlem – (apja benn volt – s mi az előszobában!) – akkor megbüntettem mind a kettőt: elmondtam: visszalöktem azt, akit elzártak előlem. (Az asszony elmondta a lánynak, holott megeskettem. – „Mi volna, ha F. M-et szeretném”: „ments isten”. „Mért mondasz el mindent F. M-nek – tudod ki az?”) Jó voltam s rossz boszút álltam a lányon és az asszonyon.
A zsír: Eljön asszony – mindent elvisz (nincs nála pénz) – 30x borravaló kétórai munkáért, – nem méreti le, többször kérdem – mindent megfizet jól – apróságot – körülbelűl ennyi (az én pénzemmel dobálóznak) – majd máskor (húzzák barátjukkal az elszámolást) – nincs itthon pénz (vásárol és nincs pénze) – E.: magának se kerűlt többe, mikor a mamája kiolvasztotta (az én fejemmel gondolkodnak) – csekket adnak – és mindez oly szívesen oly símán történik (egy legényemberrel, aki nem érti a dolgot) – a bödönről senki se akar tudni – E. elkísér: a bödönt megbeszéljük mamával – levelem: nem adom olcsóbban, tessék rögtön fizetni (ez életem legnagyobb bátorsága: volt ideálomat csaláson rajtakapni) – visszaküldik – hiányzik a zsírból – több, mint amennyit bevallanak erre én 60 dekát levonok – E. azt mondta: azóta lement a zsír ára – levelében mentegetőzik, hogy nem tudta, mi az ára.
A tőke megóv a bizonytalanságoktól – biztos az élet, ha nem is dolgozom – de a tőke elveszhet, míg a képesség sosem, tehát a munka sem.
Félek az olyan nőtől, aki sokat vár az élettől, aki sokat képzel: én szenzáció-képtelen vagyok, nem várok és nem is nyújthatok: nem bírnám el, hogy rajtam keresztül rezignálódjék.
Magyar képviselő: zsidó menyecske; – a vendégszeretet oltárára felteszem utolsó kanpulykámat; – hagyom a feleségemet nyerni, de a tízeseit elfogom, mert ezt már nem tudnám kitartani.
Milyen nagy lehet a gyengék energiája: hörcsög.
X. Y. asszony épp ilyen szent lesz a gyerekének, – a hangja emléke is: pedig milyen közönséges nő: csak anyának nem közönséges.
E.: megveti a tanítást. – O-ról: ez nem jó ember.
Anyám: mennyi kielégítetlen ambició, ki nem használt intelligencia, vágy a tudásra, érzés, jóságra való vágy, fölösleges, sose használt, elkallódott, hiába való értelem szállt itt sírba. Egész élete a trafik volt: amire én vissza tudok nézni. Sosem szórakozott. Tehát egész élete ebben a munkában telt el.
E. a gyengéd, az érzékeny erőszakos lett, intenziv, nem hagyja magát visszautasítani, nem sértődik meg, – későn megy haza, – meztelenségről, gyerekkori szerelemről, gyerekcsinálásról beszél, udvarol, meg hagyja fogni magát – jól esik a kézcsók, – utolsó erőfeszités!
Ügyvéd: reszketnek a lábai 3 órás védőbeszéd után: a férfi munkája – elkészűl mérnöki studiumokkal, – az elfoglalt emberek sajátsága: elküldi a hálálkodó klienset: nincs ideje, fáradt. (Nincs ideje kiélvezni a szituáció kellemességét.)
Szórakozás pszichológiai értelemben: a mesterséges figyelem pihentetése és a természetes figyelem szerint való élés (arra figyelni: amire jól esik, tehát könnyelműség).
O.: nem lehet abszolút mértékkel mérni: mert megszűnik a teljes tárgyilagossággal az emberi élet az indulatokkal együtt: szeretet, gyülölet, jó, rossz.
Két kis egymásra szorúlt gyermek, – egyedül, – a kislány anyás, független lett – az apa látja mindezt és nem szól.
Anyám halála után úgy éreztem, hogy elvesztettem a talajomat – nem élhetek soká, nem lehetek nélküle egészséges. – Az üres szobát elképzelni: milyen furcsa: amint áll, múlik benne az idő és semmi nem mozdúl. – Haló poraidban: – iszonyú! – már! – Siratnom kell, amennyire csak lehetséges. – Nincsenek már oly szörnyű keserűségek anyám munkája, ambició és vágy miatt, mint azelőtt.
Ma már a pénzzel sem tudnék mit csinálni: nincs századannyi vágy, forróság, meghódítani, megenni a világot nem lehet, csak csendben űlni és csendben élni. – Hűvösség: nem kell se nő, se zene, se könyv, nagy tanulási ambiciók nincsenek, a világ ítélete nem érdekel, se a diákélet. – A barátaim sem érdekelnek oly intenziven: nem kívánom, hogy velem érezzenek, mintha hozzám tartoznának, hogy fáradt vagyok, agyondolgozom magam: a forró kapcsolatok megszűntek: talán ez a kezdődő halál.
Kernách: hagyja magát úgy élni, amint a test kívánja: de a testet kínozni kell, nélkülöztetni, hogy élvezetképes legyen.
Egy szigorlatért, egy jó feleletért a gimnáziumban fennmaradtam egész éjjel – anyám betegsége és halála miatt nem: igaz, hogy agyon voltam terhelve: lehet, hogy évekre agyondolgoztam most magam.
Most már a világ képzete nem oly stabil nekem: építmények, falak, hidak: mindet a mulandósághoz mérem: érzem, hogy az élet rövid: és nem esik rosszúl itt hagyni. (A világ nem egy állandó valami, amely megmarad, mikor én megyek. – Minden megy.)
Fenn orgonázok a tömegnek: faszcinálva hallgatják (nők!): a siker remény, öröme – teljesen megszűnt.
Azelőtt: nagy gondolkodó, okos vagyok, fejlődöm – fontos volt: megmutatni. Ma – kinek? Mindegy: nincs forró egoizmus és biztos én-érzés. – Oly intenziven pozitiv és kényszerű a kenyér munkája, hogy kívülem áll minden vágy – más szerencsésebb életlehetőségek iránt.
Úgy mentem át anyám halálán, mint egy álmon: ez már oly mély benyomás volt – hogy idegeimre bíztam, nem kellett töprengéssel mélyíteni. – Azóta: a világ egy temetési menet, – a halál felé. – Szegény kis trafikosné! – semmi egyéb nem voltál és nem is lehetsz többé. – Azelőtt: éreztem, hogy átadom magam a szenvedélynek v. rosszúllétnek: most a sírás, a görcs természetes.
K. 1150 – K. 1150 (júl.): folyton ekkora keresetek: szabadság! – Bécs!
Örülnék, ha arra gondolhatnék, hogy anyám boldog szerelmi életeket élt: azelőtt ez undorított volna. – Azelőtt: elkövetni amit csak lehet – a lehetőség határáig; – ma: már kímélem magam (vigyázok a jó érzésre) se a haldoklót, se a halottat nem néztem meg.
T. A.: végzetes betegségén nem ütődtem meg: sőt megint az a sátáni, furcsa érzés.
Szarka természet: mindenütt előnyt! Apróságokat!
Azelőtt: egyszer kérdeztem: megteszed? – vártam, hogy nyugtassanak meg: ma nyugodt vagyok.
Jóság: nem teszek senkiért semmit. – Haszontalanok, gondolom, nem érdemelnek jobbat. Mindenki haszontalan: ez volna épp a jóság; de számítok jó emberekre, ha tönkre mennék.
Minden tetszelgés nélkül: milyen rosszúl tudtam lenni Kern-nál!
Teljesen stupiden átadom most magam az előadásnak. – Tudtam rosszúl lenni gátló energia nélkül (érezve, hogy kiáltani is tudnék a halk póz-beszéd helyett). – Anyám távolodik, tűnik tőlem, már nem élő, szakadnak a szálak: – ez volt az az iszony érzés, amely miatt rosszúl lettem.
Lassankint valóban csendes, keveset váró, lusta temperamentum lettem: nem izgatott s örökké elégedetlen, – sem pedáns, – az írásom is vagy puha, energiátlan, vagy szeszélyesen züllött.
Ha váratlanúl éri az embert a villám: öl – a lélek élve tarthat.
Rosenth.: nagyobb passzió mindent tudni, amit tudni csak lehet, mint 2 órával tovább aludni.
Azelőtt életem egész boldogsága az lett volna, ha O. megdícsér v. ha a többieknél jobbat produkálok v. megjelenhetek a rivaldán: ma már teljesen közömbös – nincs kiért – nem vágyódom senkinek sem tetszeni.
A gondolat egy körre szűkűlt: a kettős körök megszűntek.
Rosenth.: Azt sosem tudja az ember mit és hol fizet rá. – Menyasszonya: kűldi dolgozni – ő fogja a könyveket olvasni és kivonatolni, – nyakába borúlt, mikor nyilatkozott – mikor jelentkezett – elébe ment – társaságot nem kíván: igen képzett, – a férfi beszélni is tanúl – előadásait elmondja otthon: ennyi energia! – A kislány folytonos, szent jelenléte beszélgetéseink alatt: néki beszéltem, vele ellenőriztettem, amit mondtam. – „Az én életem: a világosság igénye.” – „Az ember addig él, amíg dolgozik (nem sütteti magát a napon, – kék fényt nem kedvel) – a munka az ember élete.” – „Ezt még előttem senki sem csinálta – jobban ezt senki sem tudja – 13 hó alatt 15.000 embert vizsgáltam meg alaposan. – Az orvosi mesterséghez az asszociáció élénksége kell. – Nálam senkit sem kell szidni, mindenki dolgozik; – esetek, amiket még senki sem látott.” Ápr 1től 5kor kel reggel – este és reggel olvas. – Szülői a házasságnak örűlnek. – „Ismerem-e kérdésről a világirodalmat – Pesten a legjobban értek hozzá.” – Szabadságra ha mennék: nem heverni, hanem olvasni (süttetni magam a napon!) Feltettem magamban a munkát, mikor hallgattam.
Őskor: falás, pusztítás, tökéletlen emésztés.
Schmiedl: odanőttem a vallás talajához, szerencsétlen volnék, ha eltépnének.
Mint a gyermek, aki a végtelen nap sugarait lencsén gyűjti: én jegyzeteimmel.
Anyám: soha ennyire nem szerettem. – Az ő elégedetlensége ösztökélt, – részemmé vált. – Több energiám nőtt, hogy egyedül vagyok: nem tudok naphosszat feküdni. – Ne zavarjuk szegény Alvót – ne zavarjuk szegény Szenvedőt félrefordúlt fejjel. – Mit kivánjak neked? Hogy repűlj! Mint idegen halottaknak? Idegen kívánságok. Idegenben lettél – Nyugodj szegényem! (E gondolatoknál rosszúl lettem éjjel.)
Asszony: irtózik a látványtól, mégis odaáll: vonzza (elgázolás).
Csodálom, hogy küzdelmes, nehéz, nyomasztó fiatalságomat kibírtam. – Emlék: fiatalkor: a régi berendezésű, csúnya trafiklakást most szeretem.
Mennyi kapcsolat anyámmal: intim hang (senkivel többé!): „Wann wirst du dir schon ein Klied machen lassen?” – Az élet és halál ezer lehetősége, veszélye, szerencséje egy gyulladással megszűnik. (Bitófa, főnyeremény.) – Emlék: én sétálok és anyám szenved forró nyáron és dolgozik: örök szörnyűség volt az életem!
Játékkal pénzt: pénzzel mindent: minden azonos!
Pör: egy asszony eladja szűz lányát – egy fiatalember 20.000 koronás betétkönyvet ad át – s a könyv hamis.
Zsugori: amíg egy cigarettát sodor: levágja a dohányt kétoldalt – nem nyálazza meg: mert nyelvrákot kap – de a nedvesítőben nincs víz – éktelen patáliát csap cselédeinek. – Az egyik fia öngyilkos lesz: „az ilyen csapás, úgy kellene, hogy magába térítse, megváltoztassa az embert – de az ember rossz.” (Nagy lendületével a tehetetlenségnek.)
Köszönettel lenni egész kűzdelmes fiatalságom minden percéért. – Anyám örök, most már soha el nem múló martiriuma. – Verset akarok róla, amilyet még nem írtam! – Rosenblüknek: ő olyan fáradt! és senki sem tudja, milyen beteg! – A szív, a szervezet kifáradt. Szegény drágám! – Ez a tükör látta őt, tükrözte – ez nyomtalan. – Ha most itt űlne, sötét fényű lámpa árnyékában, szótlan, amíg dolgozom. – Életem dereka következik: a tág, végtelen lehetőségek bezárúltak: gazdagság, utazás stb. – Örökös fáradtság!
Az én iránt való bizalomhoz melegség kell: ahhoz, hogy az ember lirikus lehessen: hogy a világ központjának érezze magát, – „akarjon”, érezze, hogy isten szeme rajta van. Objektivizálódás után ez lehetetlen.
A Duna, sziklák, – vad őskori elemek: társaság kell, hogy az ember érezze: minden hozzám hasonló – ezek nem hagynak el.
E.: tehet, amit akar, sosem haragudhatom.
Kern. férje: túlzás, hogy O. mennyire aggódott érted – de ez nem változtat azon, hogy olyannak tudjalak, mint eddig.
„Du wirst nie auf mein Grab hinauskommen”: Grab: ez oly iszonyatos, hihetetlen, messzi és nehéz dolog volt – és milyen könnyen bekövetkezett.
Két fiatal kalauz öngyilkossága: tépjék ki a virágot sirunkból, – hervadjon, mint hervadt fiatalságunk.
Milyen sokat ér egy csinos fiatalember: milyen sokat beszélnek rólam nők (O-né, F-né) O-né: „az egy szép ember.”
Azelőtt: apa, anya rövid életűek – rendkívül fontos, ijesztő gondolat volt, hogy én is rövid életű leszek – az „én” gondolata és érzése túltengett: ma nevetségesen jelentéktelen – rövid életű leszek! – mindegy: nem vagyok a világ közepe. – Hozzászoktam most már a nyugtalansághoz is. – Csak olyan helyen éreztem jól magam, ahol lány volt s hódításra, tetszésre volt kilátás.
Örűltem, hogy a fésűk, kefék, jegygyűrű, bunda enyémek lesznek.
Kernach: az ilyen asszony úgy hal meg, mint a gyertya kialszik, minden ellenkezés nélkül.
„A szerelem elmúlik, a munka nem.”
Fehér ház: a gyerekek előtt mindent, amint éppen szőnyegre kerűl: gyilkosság, szerelem stb.: mint a virág olyan a világnak minden jelensége: minden erkölcsi színezet nélkül és szándékosan így: a gyerek ezt nem bírja el: mért kell, hogy a gyerek álmodjék egy más harmoniát – mért nem bírja el a valóságot? – Talán mert túlsok ismeret kell és még nem bírja el a terhét. – Túlságosan kiszolgáltatom magam, kifacsartatom, maradék nélkül. – „A nő korcs. Hiányzik.” – Nővére: egyszerű kislány, aki a kisvárostól és a nénjétől meg van fertőzve. Mint a kígyó csalta ki a kislányból rólam való véleményét: Ú-úgy? felelte. – Férjén nem látszik a narkózis, rajta igen – pedig az megöli magát: dolgozik, nem él az „észrevételeknek”; – fínomsága és jósága: „én próbáltam belenyugodni” – és semmit nem szól – „ha neked kellene ebbe a hivatalba járnod – nem bírnád ki” (nekem is jó volna álmodozni). Mosolyog, hallgat: a legtöbb dolgot látja és érti, a legtöbb gondolat-meneten átmegy. – „Sándorom jőjj édes” (elképzelt szó). – Az ismeretlen: egy rendez-vous-on voltam egyszer. A férfi akart. – Űl – űl és tönkremegy bele: a szíve fáj és zsibbadt a jobboldala: kit gyászol mozdulatlan? „Sokat élek”, mondja: képzelet, gondolat – vagy mi más? – Felmegy az államtitkárhoz egy család aktáit tanulmányozni, periratokat, – tudományos könyveket; – egy öreg királyról álmodott; – elmerűlt idegéletébe: – gyakran mondja: „nagyon művelt és nagyon tanúlt”. – Nem az ön gyerekei, nem az ön életének folytatásai – mondom és bevallja. – Ezek a széplelkű anyák: kimerűlt volt a fia sarlachja után: szegény anyám sose lehetett fáradt ezer gondja, nyomorúsága közben. – A gyerekeit kihasználja: ami szépet produkálnak, azt kultiválja: álmaikat, mondásaikat, egyéb semmiséget, – nékik nem él, a szépen élősködik és erre a hidegre neveli őket. – Nővére: „ha sírtam, akkor is nevettem belül – mindig boldog vagyok.” – Titokban behivott az apám: „kislányom, ilyen sok pénzem van, – ne mondd meg senkinek” (ő se mondja el senkinek.) – „O. Mancinak nem szükség férjhez menni.” Egy részeg: éjjeli zenét ad: „nem a pénzedet akarom, hanem a lányodat” – bőgi sírva, részegen. (A pénzt akarja, persze.) Az apa az ablakhoz indúl szótlan indulattal. „Ugyan Lali, azt fogják mondani, hogy a morgós Kernács”… mégis felkel, dühösen az ablakhoz megy, de a lábaujja beleszorúl a karszék lábához, fájdalmában feljajdúl, lefekszik és elhallgat. – „Nézd, ez a főhadnagy oly szép ember és oly jól tenniszezik, – vídám, neked való” – biztatja az anyja.
Minden ismétlődik: halál és születés nem: s én már nem tudok kívánni magamnak semmit. – Milyen életvágy Pistával: Weingruber, Pavillon, nők, fény; – fiatalkori gondolat: egy vasláncot széttépni, feltűnést kelteni.
Szibériában gondol rám valaki s ki tudja hol még! – Széthinti magát az ember a világban.
F-né: ha a fiamat ilyen kiváló ember tanítaná, mint F. M.! „A férjem kacsingat, én is”: a boldog derű mögött mi rejlik!
Hajszoltság: társaság – érdemes ezért élni; munka – hát ezért?
Feleség, gyerek: ez a kielégítetlenség a halált segíti elő.
Rideg látás: én már tudom, mit ér a Babits munkája, – érzem, hogy elmúlik minden, mennyire effemer az ő élete s az élet áramlása míly hideg – mennyire nem sarok a poezis, ahol meg lehet húzódni.
|
Anyám látogatása: Schön hast du ’s da – schön ist bei dir (virágok.) – Felveszi szemüvegét és kissé nyugodtabban olvas, v. számol – soha többé. – Furcsa álom az életem: hogy beletalálom magam az egyedül-létbe – hogy anyám meghalt, észre sem veszem. Elszántságom: jól kell élnem: semmi az élet, véges.
Gyakran a bűntett határa: nagy szerzési vágy.
Bámulatos kitalálások az iskolában: apád gazdálkodó, – nagyanyád él, annak hatása alatt állsz, igen öreg, – sokat vagy lányok közt, – apádhoz hasonlítsz, – gyermekéveit falún töltötte, – kis nőtestvérei vannak, – anyjához feltűnően hasonlít, – sok nagyobb testvére van, ő a legkisebb – apja talmuddal foglalk.
Sok gyerek számára az apa: rém.
Nagyobb intelligencia a világ logikátlanságát érteni, mint a logikusat.
Emlék: Fóth, vágy fürdőhelyre és szerelem!
Anyám tétován: elhagylak máj 1én, – haragját elhagyta, elhalgatott éjszakai veszekedésnél, – vasárnap odajött: menj hazulról: érezte halálát.
Púpos embernek kell feleség: a nyomorhoz kell.
E. finomsága: túlhevített gőz.
Mikor anyám kisleány volt és az iskolában énekelt.
Nem marad meg bennem semmi: mindent elmondok.
Halál: ennek az ideje épp olyan, mint más idők: nincs külön nagy jele.
Kernács Pistáról: nagy ember, ha csak ezt az egyet írta is. – Nagy genie! – szebbet nem olvastam.
Kis milliomos leány: a dada örökre elment – nem sírtam: ugy-e, azért még nem vagyok csúnya – csak nem sírok, ha tőlünk egy dada elmegy.
Igazán nagy emberismeret: Schwarz kisasszonyról: rögtön mindent, – a Kernács kislányról is.
Szegény, szegény T. A.: már a spárgát kerestem, hogy felakasztom magamat. (Nagy keserűség: mikor az ember saját szegény kis, szerény létét megszünteti.)
És utolsót sóhajtott odalent a tűz mögött a rémes ellenség – a kísértet. (Ind. mese.)
Mint mikor a folyó egy kanyarulatnál meglátja saját magát.
„Sokat elszalasztok a fülem mellett – de amit nem, azt alaposan megrágom: ez pótolja az elmulasztottat. – Nem zavartatom magam kényelmemben: de ez a rendszer megváltozik ha akarom.” (Egy fiú önjellemzése.)
Schopenhauer: azt mondhatná valaki: aki ilyen anyától származik, atyja öngyilkos lett – annak keserűsége természetes: de ha ezek lehetségesek: ki nevezheti magát boldognak!
A növény, az állat valamivel szolgál életéért: vagy az élete rövidűl meg, vagy az erejét adja másnak: az ember szintén: az egész életét odaadja mikor dolgozik: nemcsak állatokat ölünk. – Millió sperma pusztúl már a fogamzáskor: s a természetben nem más egy élő (a lét világosságát érző) sperma pusztúlása, mint egy öntudatos emberé.
Kondás élete: az élet úgy múlik, mint az idő: a nap felmegy, lemegy – öntudatlanúl múlt el egy nap és telt el az élet ő közben megöregszik, – csak az évszakok változása figyelmezteti őt. Ugyanígy élünk: csak rögzíteni, megjelölni szeretném még az időt munkával, – nehogy eredménytelenűl teljék el egyik, mint a másik nap, – de lehet, hogy erről is lemondok majd.
„Miből van a billiard alapja?” – felnőtt, idős férfiak, akik még mindig úgy tekintenek a tanárra, mint az orákulumra, – még nem nőttek ki a gyerekcipőből. – A fiú már most erősen magánykedvelő és zárkozott.
Nagy sikerek most a nőknél – mindenki megnéz.
Egy lány álma: panaszkodik orvosnak, hogy nem tud aludni, annyira feszűltek az idegei.
Kernách: itt lehettek valaha nagyon éles jelenetek is: „Te nagyon szelíd légy!” Ú-úgy?
Levegő van a talpa alatt.
Egy képet néz s a halálig odaadja magát.
A mesék és regények mindig a jelent mutatják: a szépséges királylányt, – a vén banyát: – regényt! mely a változást mutatja. (R.)
Ind. mese: a teve: neked kedved van ordítani, nekem a folyóban meghengergőzni – P-nak.
Ind. mese: az anya sírjából tápláló fa nő.
Most már érzem a halált is, a változást: ha egy öreget látok: nem marad sokáig itt.
Rohanni: ez megment! száguldani!
Szeretem ablakból nézni, ha száguldanak az emberek esőben, ernyőjük alá fú a szél, az ernyőt felfordítja, elgurúl kalapjuk, fújja a szél – bukdácsolnak utána, – a szél felborzolja a cilindert, felfordítja a szoknyákat – a villamos elgázol egy női kalapot – ilyenkor az ablakban állok és nevetek. (Boszorkányos éjszaka.) (R.)
Forró, piros lányokért e halk zene: gitár.
Aki nem érdemli meg, annak nincsenek jelenései.
Kernách: e percben még a legbizalmasabbak vagyunk egymással – a legmesszebb megyünk: rögtön utána a büntetés jön: távolodunk egészen oktalanúl; megúnjuk egymást. (R.)
Nincs senki aki féltené az életemet, aki törekednék, hogy ne haljak meg.
A haldoklónak távolodik a világ: az emberek, övéi – mind távolabb látszanak tenni-venni: végül bezárúl a látás és érzés: futó képüket még látja, – de idegenek: maga marad. (R.)
Kern.: az elérhetetlent szeretni szép. – A költőé egy tág, szabad világ legyen. – Szétboncolom magának: engem a gondolat érdekel. – A szerelemben két dolog érdekel. – A végtelenbe fusson. – Ő dúrva bútorokat szeretne: való: kicsinyes szépségek nem valók ilyen nagy, intenziv egyénnek – nem fér el kis környezetben: a dúrva asztal szinte szimbólum.
T. A.: szegény már vídáman gondol a halálra.
Anyaság: milyen fölényes és elnéző vele, Gyuri a legkisebb fia. A gyerekek hogy uralkodnak: Jucó is gyámság alatt tartja az anyját: hozz be vizet: a hang fölényes, bizalmas és megbocsátó: a vénülő ember alárendeli magát a fiatalság életerejének. (R.)
Fény az ablakon: míly gyönyörűn ragyogsz, ó világ – míly gyönyörűn, ó túlvilág.
Gazdagok: a fiam gyerekkorában a technika kínján átesik – később érteni fogja a zongorát.
Fazekas tanár: a beszélgetés narkózisában él.
Azt hazudja, hogy családja nyomorog s közben mélyen meghatódik.
A bútorok hallják, hogy el akarom őket adni, erre elkezdenek ropogni. – Milyen ridegségben, milyen idegenben halt meg szegény: hangos beszéd, tárgyalás a haldokló ajtajában. – Végrendelet: rémes, nincs senki utód, rokon, közel-álló – senki! – „Ich muss einen Gassenfront bewohnen.”
Kártyás: zsetonokra váltja fel összes pénzét, nehogy otthon kiadja.
Azelőtt: folytonos sóhajtások: magány! – Ma: röviden! Azelőtt: magános vacsora, tűz a kályhában, éjszaka, magány, kűlváros: azelőtt a fenekéig hatoltam volna mindennek. Emlék: az éjjelek szabadok és nappal aludni! – Mikor 10kor este kialudva nekiálltam mosdani kétes világításnál.
Öreg ember: már csak kapunyitásra alkalmazzák.
Fiatal fickók vad dévajsága: vadak vagyunk: igaz, ha enyelgésünk is vad, mint a nagy macskáké.
Emlék: vilajetek fényben. – Gyönyörű látvány ma: gyárak éjjel, kis utca éjjeli fényben – sötétség – fölöttük csillag (rézkarc).
E.: kezdett egyáltalán nem törődni semmivel – nem lehetett visszautasítani – sőt a közönségesebb eszközöktől sem riadt vissza.
Sírt szegényem az utolsó napokban: „Ha nem kellene megöregedni!”
Kern: a férj és feleség egymás bűvös kultuszában élnek, – a gyerek mellékes.
Az ember este várja a napért jutalmát.
Nagyon szeretem barátaimat, de mindig en garde állok – készen rájuk koppintani – mert a dolgok nem tökéletesek.
Egy egész társaság rám támadt, mert egy nőhöz közelfértem: a nők féltékenységből, – a férfiak irígységből – a jó ízlés nevében.
Kar-né: a férjét izgatni akarván nékem agit ad: ha ebbe beleugrom: méltóságteljes választ kapok.
Azok akik nem dolgoznak, nem keresnek, tehetetlenségükben sokkal aljasabbak – (nők) aljas módon szereznek: a dolgozó férfiak egyenesebbek.
Sírni T. A-ért igen, de egy krajcárt se!
Elmúlt élők tömege: mint a repülő halak buktak fel és tűntek el.
Kern-éknál: szintén örökös feszűltség – évődéskor is.
Röhög, mint a fazék.
Az ideges ember az apró bajt nagynak látja – az igen nagyot aztán okosan és józanúl mérlegeli és túlesik rajta.
Egy anya: az operáció előtt: először imádkozik magáért; – viszont a gyerekei már magukért élő szülők.
Manci: már lehűltem.
O-né: az emberek gyakran olyanok, amilyeneknek kiváltjuk őket: változtam, tehát változott. „Szép ember” – mondta rám, mert naiv és ragaszkodó voltam.
Fekete árnyalat az arcon: kéj emléke.
Anyám derűs arca.
Kern.: kívántam, hogy Beckné egy szép fiatal emberrel űljön.
Nagy alvások részegsége, illuminációja – talán ez tette ki nálam a költészetet.
Sir Roger Casement így beszélhetne: Emberi bíróság, – mi vagy: ti felöltöztetett emésztő zsákok, mi nékem a ti elfogúlt igazságtok – csinált méltóságtokkal, – felvesztek parókát, talárt: mit jelent nekem a ti ítéletetek, amit az érdek ír elő.
Bevettek: ez még nem ment át az öntudat alattiba – az út oda épp oly lassú, mint átélt s feledett dolgoknak visszatérni a tudatba. – Valamit tudhatunk s az öntudat alatti még nem vette fel – s valami benn lehet a sötétben, színezi az öntudatot s mégsem tudunk róla.
Teljes energiátlanság: még arra se volt energiám, hogy koncentráltan menjek a sorozásra.
Két pipacs-csokor csodálatos bája: zöldjének kuszáltsága – a szálak negédes affektációja, – mások gyors lebukása, zuhanása – a pipacs mint a játszó macska.
Tengeri csata, – zúgó iszonyat! – Ide-oda fut a hajó, futkos, szalad mint a boszorka és üszköt, csóvákat hajigál. – Jobbra! ordít újra a kapitány (iszonyú megfeszítés mindenütt) – a kormányos ránéz az áhítat, mentegetőzés és öntudat pillantásával (kérd az életem: látod, hogy megteszem a magamét,) s közben őrűlt erővel fordítja a kormánykereket – a kapitány már megenyhűlve nézi, mert már fordúl a hajó s baj nem történt.
Házitanitó: félóráig kell a tanitványt biciklin üldözni, míg meg tudja fogni.
Öreg pár: kívánják egymás halálát: „milyen jól élhetnék egyedül” – még néhány évig – félti rongyos kis éveit – minek mentek össze – nemsokára a síré már mind a kettő – milyen buta komédia az egész. (R.)
Milliomos fiú: csoszog, kretén, dadog, lötyög, nem ismeri meg az embere-ket: őrűlt tudású zenész: Regernél tanúlt, nagyon jól zongorázik, csak elsieti a dolgokat, lohol, – írt egy streich-triót – elolvasni nem lehet – óriási tudományos olvasottság, – a quartettje rossz: hazahozatják egyetemi tanár nagybátyját Bécsből büszkélkedni; – a nagymama egyik keze reszket és mint a zuhatag korog néha a gyomra. (R.)
Zenekari élet: hogy meri odaállítani a csellóját – ő már 23 éve ennél az asztalnál, ezen a helyen vacsorázik, – erre a helyre pedig egy másik kottákat rak, – szóló: csoszognak a lábukkal, böködik a játékost s a bőgős, aki a karmesterrel jóban van, hangos kritikát mond; – mind reszket Kernertől: – Novacsek rosszúl lett a Walkűrben az izgalomtól – beteg lett és nyugdíjba akart menni – otthon telefonhirmondón hallgatja a rivalist – […..] pedig szuggerálja a kezdőkbe a félelmet (jobb helyeken krajcárokat gyűjtenek kalapba a szólistának a kollégák). – Novacsek a kezdőt beugratja egy finom-pianóba, melytől a karmester megvadúl; – Kerner: morózus paraszt – a trombitásokkal barátkozik, azoknak bólintva helyesel – barátai köpnek, kritizálnak – iszonyú a félelem tőle. (R.)
Reiner: mindenki örökre belebetegszik, aki előtt Reiner áll, – minden energiáját, képességét munkájára koncentrálja – mely adva van, – én és mások elszórjuk beszédben, játékban. – Drezda: a portás sokszor hajlongva mesélte, hogy az udvari karmester úr! – itt volt. (R.)
Anyám fiatalkori képe: ennek a szép leánynak a sírja teljesen elhagyott; – ezzel bántam én így? – Ennyire tönkre lehet menni? – ő volt 21 évig trafikban? – Ez nem az én anyám, nem ismerem – még sose láttam fiatalkori képét – most először – halála után – megdöbbentő – ez volt! – Jutalmúl! – Csak fülbevalójáról ismerem fel: fiatal mozgékony termet – gyorsan mozgó nyak; – mennyire igénytelen volt s magával nem törődő – még egy képe sem volt és nem is említette soha; – gyerekkori arcom hozzá hasonló; – halálos ágyán ismét ilyen finom volt; – majdnem szerelmi gyengédség és büszkeség fogott el; – lázálom: őt akarom elvenni: ő ismer, ő szeret legjobban – a vele való kűzdelmek nem újak; – gyorsan értem delelőpontra: már nem üde az arcom, hanem markáns – gyorsan fogok elpusztúlni.
Győri E. apjáról: még sose mosolygott úgy, oly szeliden, mint halálos ágyán.
Deli Bar: az előkelő étterem puhasága, mámorító csendje.
Azelőtt belebújtam volna a hegyekbe, völgyekbe – felmenni legelni – most nézni is elég.
Anyám: hogy ez a lány később keserű lett – mert teli volt lelkiismeretfurdalással letört amibiciói miatt – természetes: sötét ambiciójú és kielégítetlen maradt.
Kern: Nyugodt lelkiismeret, biztos, mozdulatlan. – „Élnie kellene többet – néhány szerelem hiányzik az életéből.” – Házastársakról: „mindegyik félti a saját életét a másikban.” – „Terhelje gondokkal regényalakjait – ez összebúvaszt!” (Nagy fölény.) – „Táncoljatok gyerkekek” – biztatja őket. – Nővére: nyitott szájjal csókol – rámdől csókolva. – Nincs joga büntetni a gyerekeket, ha nem nyújt nekik semmit.
Anyám: se magáról, se apámról, se szülőiről nem volt képe: érzéketlenség.
Séta közben a két gyilkos lány: Róza borzasztó álmom volt. Zöld fűben sétáltam, maga pedig kaszával elvágta a lábamat. Maga bizonyára elárúlt. – Válasz: Ne adjon semmit az álomra, mert ha nem alszunk, nem álmodunk. – Aztán elárúlta, hogy magán segíthessen. (R.)
E.: először hozzámfért, mikor a legsúlyosabb helyzetben tudott – tüzesen remélt ismét – aztán a hűvösséget látva mesterkélten tréfás és könnyed lett – aztán ismét melegebb úgy képzelvén, hogy ismét odaszokom, – (gyakrabban mentem fel) – aztán jött a zsír-eset; – vastag bőr: elviseli, hogy lássam őt, aki szerelmi vallomást tett.
Asszony, aki urát a férje öccsével csalja éveken át, – a férj megöli az öccsét s a család kiadja: hogy öngyilkos lett.
Zsugoriság: egy fésű kitisztítása: nem volt tudatos, az ösztönök dolgoztak. (R.)
Milliomosnő szerényen (T. A.): nekem nincs elég befolyásom.
Anyám: nem volt semmi kapcsolata a világon: kívülem: – ha én nem élek: mintha 100 év előtt élt volna.
Ha valaki elmondja, hogy bűnös valakinek – ez tanú lehet? – Hány olyan kóros állapot van, mikor hazudik az ember és magára veszi a bűnt!
Schenk: a magát örökké, ösztönből alárendelő. (R.)
Reggel gyászruhás hölgy 3szor néz vissza – számos szép nő kihív: enyém a világ – most!
Az élőt érheti baleset, de míly baleset érheti a holtat!
Házastársak: kifejlődik egy állandó, merev póz egymás közt, egy védő háló – néha félévenkint bizalmasok – ilyenkor csodálkoznak. (R.)
Fáradoznak a nemzéssel.
A szerkesztőségbe az uráért feljövő igen elegáns asszony.
Bródy Bandi: mint egy nagyon előkelő fiatal úr – röviddel utóbb öngyilkos.
Már nem vagyok megközelíthető: kemény és befolyásolhatatlanná lettem – nem puha: már nem lehet velem jól kijönni.
Egész életére elronthatja a szex szervét: amint elromlik szem, fül, orr, stb.
A forma: olyan, mint a templom: ha bezárjuk a tért – jobban elképzelhető a végtelen.
Csúnya, nagy mohóság: szerzés!
A nagy munkában múlik a […..] is!
Lengyel M.: kifejezéstelen nyugalom az arcon: indulat, szeretet, gyűlölet nélkül, – civilizált, únott férfi. (R.)
Álom: két egyforma anyám volt: hisz akkor két felhasználható prémjük volt!
Tüzes koporsó az égen, holdak repűlnek.
A tágas udvarok szépsége: (egy rúd; a hold) – a végtelenből kis tér.
Tüzes koporsó az égen: rosszat jelent.
Asszony (bámulatos elegancia: rózsaszín, fehér) – fagylaltoz: mint a galamb a vizet szopogatja: ugyanaz az életöröm. (R.)
Emlék: Tiszta, napos vasárnap-délelőttök az ágyban, a konyhában.
Hogy megváltoztam: a trondjemi herceg milyen fájdalmat okozott: Norvégia! – Ma semmi.
Mffy: szíve már nincs, csak az idegei maradtak meg. (R.)
Nem volt üres a tekintete, csak sötét attól az ürességtől, amit az életben talált. (R.)
Elek A.: anyjával együtt vigyáznak, hogy az öccs sose tudja meg, hogy zsidók voltak. (R.)
Kislány (10 éves) aki már idegen nevet használ (Kar. Lilinek nevezi magát).
Az angora-kandúr elpusztúlt volna coit. hiánya miatt: az én fiatalkori savanyú, keserű elkényszeredett voltom ugyanez.
Beck: ne lehessen eljárni egy családhoz, kipróbálni, megfelel-e a lány – és visszavonúlni?
Rablási képzet: kinyitni boltot egy kis pénzért – ha kell – mi az? (R.)
Már rosszúl öltözködöm – anyám nem figyel.
Mikor a szülők már nem termők: látod, nekem már nincs örömöm az életben, csak te: gyökerekké lesznek a virágok és fájdalmas céljuknak élnek. (R.)
Édes, drága jó anyám (így életében szívből nem szólítottam) – emlékszel-e Wachtel és Kovácsra?
Szabad ország: a legfőbb bíróság felső parancsnak enged, – gentryt felment (egyetlen hadseregszállító) – visszaható törvények – 18 havi vizsgálati fogság annak, akit kényszerített a főhadbiztos a megvesztegetésre – zárgondnokot űltetnek az üzletbe az egész összeg erejéig (517 m rossz posztó volt,) – tönkretenni: ez az elv. – Irtózatos szerencsétlenség elképzelni, hogy olyan bíró is lehet a világon mint K. igazgató.
F. M-et mindig nagyon befolyásolva láttam valamitől. (Sosem volt szabad: erős hatása alatt állott valaminek.) (R.)
Kocsizók: mindig erősen bebugyolálva kocsiztak. (R.)
Jellem: hamis aranygyürűk. (R.)
Siet emlékezni: rögtön emlék-lánc és fénykép. – Anyja halála után aranykedvelő lett. – Akik meghalnak, azokat még ismerjük, de akik születnek, azokat már meg nem ismerjük. – Nem igen kényeztettem szegény anyám. – Közönségességek mozdulatban, felfogásban: engedek!
Az önzés bora később ecetté savanyodik. (Fiatal leányra.)
Jakab: a típusa annak, aki nem tud egygyel foglalkozni – semmi kitartás – az ambició a fecsegéshez menekűl – nincs centruma – nemi neurózis, – nőkről fantasztikus mesék, rajtakapom, bevallja, – magáról nem mond nagyokat: csak szórakoztatás céljából. (R.)
Lekötelezett ember a vacsoránál (mélyen elgondolkodva: nem birka az, kérem alássan, marha, – hej az a pörkölt! (komoran) gyenge! (A parazita tisztviselő, aki vendégelteti magát s közben bölcseket szippant – udvarias – megszolgál a vacsoráért.) (R.)
Hagynak minket élni, hagynak meghalni – Isten szeme nincsen rajtunk. – Minek nevelitek úgy a gyerekeket, hogy fontos az élete.
A lélek születése előtt egy sötét folyosón áll, lénye csak kis helyet világít be. Évszázadokig veti a padozatra világát. Aztán megmozdúl: felveti a mennyezetre és évszázadokig ott marad, mereng a fény. Azután megmozdúl, előre imbolyog, ki tudja, miért és vetíti erre-arra fényét, – majd gyorsabban cikkázik – s megnyugszik aztán s ismét a padozaton nyugszik évszázadokig – mi végre e földi lét – látom a műegyetemet, hidakat, fényt, mely vakít és sok nekem.
Soffőr: senki sem tudja, míly nehéz a munkám s míly ügyes vagyok: átsiklani millió veszélyen, futni, hol más menni se mer, farolni, bújni, menekűlni – senki se figyeli, senki se lát, (uraságom alszik, vagy gondokba merűlt) – s nyomtalanúl tűnik el életem és ügyességem – semmi maradandó benne.
Mozgékony életek: mérnök, aki sok jó állást otthagy – utazik s aztán boldogúl. – Fiatal életek: fenn űlnek a fán, míg társuk úri babáját bevezeti.
Összegabalyodva feküsznek meztelen – a takarítónő becsőditi a falut. (Cédulát: Egészségükre a jó élvezést – csak kár lesz oly sokat, fiatalurak.) (R.)
Kundry: dienen! dienen!
Semmi bűnt! A bűn határán voltam!
Teljes és gondolattalan pihenés – semmi sem izgat, – először életemben: beszédre sincs többé ambicióm, a táj sem kell (Hűvösvölgy).
Egy felhőn űlne a nő: különös emberi képzelet, melynek lehetőségét a halálhoz fűzi az ember – pedig lehetőségek csak addig vannak, amíg élet van.
Lány, aki piszkosan barangol éjjel és oly szerény, mint a kutya: egy pohár vizet szeretne csak inni. (Puszellit eszik.)
Azelőtt megvetettem, aki gyűrűket csináltatott: nincs nagyobb ambiciója!
Csak félkegyelmű lehet egész jó: mert az csak egyet lát meg: nem ennyi mindent.
1916, július 3.
Emberek között: már nem én vagyok a legfiatalabb generáció, – pár év alatt alig láthatólag egy másik sarjadt. Már előkelő, jó hírlapírói rangban állnak, jó összeköttetésekkel. – És mennyivel praktikusabb és mozgékonyabb ez a fajta! Nem űlő és álmodozó! Mozgékony, friss életet él: lát, szalad, üzletet köt: nem ezt az únott, egyhangú, mozdulatlanságot űzik – ez változatosabb. – Berlin, hírlapírók stb. – És engem már mély tisztelettel környékeznek – rövid ideig – mint atyamestert.
Borzasztó döbbenet és új ijedtség: amint visszafelé lapozok a könyvben: olvasom: anyám éjszakai kiáltásai: úgy döbbenek meg és kezdem őt félteni, mintha tegnap írtam volna fel és még élne a szegény – jól emlékszem ezekre a kiáltásokra: szívbajtól féltettem – szegény drága!
Nem jó ezt a könyvet olvasni!
A fiatalkor forróságán átestem, anélkül, hogy kielégűltem volna.
Átkozott irodalom: ez tette tönkre az életemet, ezért nem tudtam anyámat eltartani.
Az igazgatóné a bányában: a főmérnök elkésik – fontos űgy miatt, – exkuzál, az igazgató nem szól, – el kell menni a mérnökért – nem marasztalja, hogy ráér ebéd után, – se meg nem ígéri, hogy addig várnak az ebéddel: de azért várnak rá. Mindenki körülrajongja: hagyja. – Az irodakisasszony, aki virágokat és hímzéseket szokott az asszonynak venni – odajön és alázatosan bocsánatot kér. A férfi hallgat. – Az asszony nem bírja el e szegény emberek sívár nyomorúságát: a férfi éjjel megnyugtatja: nem nyomorúság – minek oly sötéten látni – van 100 frt. fizetése stb. – Az asszony megnyugszik. (R.)
Kisfiú: nem tudok elmenni, mert félek, hogy Baba fölizgat anyám. Ha lármázik egy-egy érdekes könyvvel elvonom. (R.)
A pénz, – a nagy szerzésképesség nyugodttá, tárgyilagossá és józanná tesz. – Korda. (R.)
Az élet fontosabb-e, mint a Rheimsi dóm? – Az egy egész életbe került (fölépülnie), – bizonyos dolgok az alkotónak nem sikerűltek, – nem csoda, ha elmék önmaguk körűl kezdenek keringeni egyes kérdéseknél – melyek összevissza futó szálakban sehová se vezetnek.
Küldték szegény – semmire se használható, olvasni sem tud, magát mulattatni!
1916, júl. 6.
A szemlélet hidegségéhez járúl, hogy: nem érzem többé a mai életet egyedülvaló fontosságúnak – érzem e halál következtében, hogy az egyén ereje időben meddig terjed: még a fiához köti valami – s aztán köd előtte, utána: senki sem tud többé róla. Nem vagyok beágyalva, melegen tartva: a jelen-időt nem tartom, érzem a világnak. (R.)
Ha az ember annyira szerethet valakit, mint Keleti A. pl. a fiát – mért ne szerezzek ilyen forróságot, ha lehet ebben a kietlen egyedülvalóságban.
Életem egész olyan, mint az álom: hogy hogyan estem át anyám halálán?
Keleti A. is tud – ismeri az életet, hideg már: mégis szervezete a nyugalom, derű felé viszi: ez a szervezeti árnyalat teszi boldogabbá. (R.)
Még egyszer felvetődik a gondolat, hogy a halál nem szünteti meg teljesen az öntudatot, vagy öntudat alattit, kell, hogy ott még egy s más bolyongjon s felvetődjön – már e furcsa égésnél fogva is.
Takarékos, aki öngyilkos akar lenni és sokallja a revolverért a 40 frtot. – Igen megértem. – Olcsóbbat választ.
Varróskatulya, eredj utolsó álmodra!
Elterjedt a vélemény, hogy zsugori vagyok, irígy, rosszmájú.
Az emberi szavak igen összefoglalók: mit jelent az, hogy csinos? – harmoniát, egyes elemek kellemességét stb.; – vagy azt, hogy ez az ember kell nekem: ezerfélét.
Kemény S. versei: már nem versek, – mint versek nem szépek, azonban egy igen fejlett, igen érdekes charakter megnyílvánúlásai. – E charakter magasabb egy lelke gyerekkorát élő egocentrikus, lirikus karakternél – annak versei viszont melegebbek és szebbek.
Milyen jól esett a haragot visszafojtani: szelídségre váltani: higgadtnak feltűnni: az indulat póza, vagy a higgadtságé – egyformán élvezhető – s a hatás mennyivel más! Véletlen minden!
Reichard P.: igen nemes, előkelő hölgy: szelíd, nyugodt, minden feltűnési vágy nélkül, – ha mond valamit, a dolog kedvéért mondja, – jósága nem terhelő, mégis kissé fájdalmas és kimeritő: mert ő maga érezhetően fájdalmas nyugalomban él, bár nem mutat ebből semmit. – A fiatalok boldogsága izzó, – szenvedélyesen reménykedő, – ő ma vídámabb volt: az evvel is beérő ember kissé feszült és bágyadt mérlegelő megelégedettsége tükröződött arcán. (R.)
Szegény: „Es fällt mir gar nie ein, dass ich eine Trafik gehabt hab”, – másra született.
VII/8-9re virradó éjjel incesztikus álom, valamint egy incesztikus emlék, amelyen gondolkodtam, megtörtént-e, vagy csak álmodtam azelőtt. Sőt most, ébren is gondolkodom róla, hogy nem történt-e meg valóságban, – oly nagy a lelkifurdalás miatta: oly intenziv lehetett annak idején az álom. Komolyan gondolkodtam rajta: ez már szinte őrület, – hiszen a valóságos ébrenlét elviselhetetlen lenne.
Dr. Steinberger S.: nem törődik vele, ha igaza van, ha nincs, ha félreértik, ha nem, – teljesen közömbös, reménytelen, halott. – Milyen különbség: ahogy ő mondta, szórakozott közönnyel: de fel van cifrázva ez a kutyus, – és ahogy a kislány: nini, hófehér kutya. (R.)
Igazán a természet segített: ahogy én át tudtam szórakozni magam anyám halálán: a nagy csapást könnyen vettem: első nagy könnyelműségem.
Dráma-gondolat: Terreur de la jeunesse.
Öregkor: mi marad, ha már most nincs semmi! Gyerekek: ez az egyetlen, ez a keserű, savanyú vígasz, melyet mindig megvetettem. Tanúlni – semmit, mindent tudok, minden fáraszt; – szerelem – nincs, – beszélni – nincs mit elmondanom, – nem izgat már most sem az ember, studium, hír – mi marad? Teljesen kihűltem már most: hogy a szerelmi vágyak megszűntek. (R.)
Az elisium gyönyöreiért talán érdemes volna így küzdeni, harcolni – de ezért!
A fiatalkor nevetséges frissessége mindennek nekimegy, szörnyen logikus és igazságvágyó, céltudatos – milyen nevetségesen ostoba. Ezzel szemben az okos, kifáradt, tehetetlen öregkor áll kiszolgáltatottan. Nézi fanyaran és kénytelenségből vele táncol. (Dr.)
Az önfeledtségek között a zsugoriságban mégis van valami nagy-stílű, valami maradék a nagy ambiciókból. (R.)
A természetben nincs igazságtalanság – bizonyára mindegy az, korábban, vagy későbben meghalni.
Filozófiai egység: nem látok különbségeket: ember v. állat, növény, – okos v. buta ember – olyan kis különbségek: hogy nem érzem már fontosnak: hogy minek él valaki: költekezik, v. zsugori – szereti a nőket v. nem (így örűlt v. úgy: ez mindegy); – csak életérzést, lét-érzést ismerek, mely nem nagyon különbözhet a haláltól; – az ember a kontinuitását lényének oly rövid ideig láthatná, ha élne: szülő és gyermek – ennyi az ő önzési határa. (R.)
Annyira bizalmatlan az emberek iránt, hogy ha véletlenűl mégis érdeklődnék valami iránt – nem bízza ezt rájuk, hanem gúnyba csattantja a végin. – Tehetetlenségi nyomatéka: ami előtt bizonytalanúl áll, ott is gúnyolódik (Sári néni). (R.)
Hogy tengek-lengek egyedűl, bágyadtan, teljesen kedv és remény nélkül a világban! – nem élhetek soká! Senkim, semmim!
A fiatalságom: gimnázium: egyre távolabb és misztikusabb fénybe kerűl.
A fiam élete: hogy megnyílik neki a „világ” – amely már nékem távolodik: bál, társaság, vídámság, flirt – látom őt egy asszonynak szemrehányást tenni – életerő: mely bennem már gyengűl. (Megnyílik a tág tér, mely számomra már szűkül: úgyszólván kifejezhetetlen vizió!) (R.)
Nincs regény-théma!
Barátaim: már jórészt emberek és nálam jobb karriér felé indulnak.
Idegen dada: forróság nélkül, úgy készűl a szoptatásra, mint egy operációra.
Beteg öregember, – mint az ókorban: ajánltak egy orvost, aki radikális kurát tart – az meggyógyít.
Két szél csap a hegyekből egymásra.
Hős: olyat vizelt, hogy a folyón a ” méteres jégtakaró elolvadt. (Ilyesmi a hősiesség.)
Szobrászat, festészet emléke: szín, forma, fény, – semmi szellemi, gondolati – milyen nehéz a legprimitivebb gondolatot is kifejezni: – az írás mennyivel magasabb – emberek sorsáról szól – a legmagasabb művészet. Egy katonatiszt szemei: – már olyanok e szemek, mint a vadállatokéi: hideg, szürke, biztos tekintet, tapasztalt, gyakorlott, kissé szomorú. Mi mindenre rányílt már! Halál, pusztítás, gyilkolás: az emberi élete szélét látta. (R.)
Zsidó nyelv: ami vad és zsíros, erős hangzást csak az ember produkálni képes, azt a zsidó nyelvben produkálja.
Dienzl: Instinct – Mensch.
Bártfa: Életem csúcsára emelkedtem itt. Központja voltam a társaságnak kicsinek, nagynak. Teljesen vágytalanúl ődöngtem: ambició nő, pénz, – semmi se érdekelt többé. – Ezer házasság, az emberek tömege állt előttem példaképen – gazdagok! A munkát nevettem – mert már generációk perspektiváján át vagyok csak képes látni – minek a munka, a találmányok – hogy a nékem távolodó életek e földön való bukdácsolása ilyen vagy olyan legyen? Emberek? – A bukdácsolók és letűnők tömege. (R.)
A vonaton már alig volt jegyzési kényszer. Egész nyugodt voltam, egy kissé túl-méltóságos pózzal árúltam csak el, hogy szegényebb vagyok másoknál és hogy védekezésre szorulok. – Egy kis madarat láttam a vasútról, ott csicsergett előttem. Meghatva búcsúztam tőle. Aztán a tenyészet erejére gondoltam: a változó világ itt épp olyan mint 18 év előtt volt, gyerekkoromban. – Egy útitárs: folyton mosolygó nő, aki e mosolylyal és nyílt nézéssel védekezett – különös bánat: műkeze volt. 1-1 k. borravalót hagyott a pincéreknek. – Margittal találkoztam a vonaton: P-ról: E. néniéknek gyakran ír, mert nékik bizonyíték kell, hogy szereti őket: én tudom, hogy rám gondol. – Másik útitárs: atyját és atyáit tisztelő kövér zsidó úr, még fiatal, de úgy beszél, mint az öregek (tipus). – Kezdetben a dzsiggelő, biztos modorú, tenniszezni, zongorázni, fotografálni tudó, az egész pesti társaságot ismerő, fess, elég intelligens katona miatt szenvedtem, alig bírtam el, – úgy éreztem, hogy az ember a társaságért él, mindent meg kell tanúlnia mulattatására – és én elnyomottságomban érte és neki mélyűltem el. – Még az intenzív zsidó nőt is elragadta a hadnagy – elárúlta magát; – savanyú, tehát vágyó voltam – nem derűs és bölcs. – Örökre egyedül leszek.
Korb-lányok: a kora-érettség és éretlenség keverékei. Majmolt életfelfogás: tüdőgyulladás – ez majd akkor lesz baj, – most jó ez a fő. – Egyik K-lány: a férje elbeszéli néki kalandjait – sőt ő, az asszony űltette egy havas délután kocsiba, hogy el ne késse a légyottot. – Barátnőivel jóban van, azok azt hiszik, hogy ő semmit se tud, mert meg sem moccan.
Jó éjt: e szóban minden benne van, az egész élet struktúrája – de mi részeit csak akkor vesszük észre, ha a meglevő elénk, a közelünkbe kerűl, ha érezzük, szagoljuk, stb. – tehát: 1) a tapasztalat minket újból figyelmeztet a meglevőkre; 2) nem igaz, hogy minden átmegy rajtunk – az is, ami a tudat érzékleti körén kívül esik.
Az új-hold megjelent és elűzte a felhőket.
Befejeztem 1916. július 29dikén.