Makk Károly (1925- )
Már a világháború előtt, gyakornokként a filmgyárban dolgozott, majd bölcsészkari tanulmányai és a főiskola elvégzése után, 1954-ben a korszak egyik legkedvesebb vígjátékával, a Liliomfival debütált. Az egyik legszélesebb műfaji palettán dolgozó magyar rendező: könnyű vígjáték (Fűre lépni szabad, 1960, Bolondos vakáció, 1967), szatíra (Mese a 12 találatról, 1956), parabola (A 9-es kórterem, 1955) finommívű szecessziós Hunyady Sándor-adaptáció (Egy erkölcsös éjszaka, 1977) és Dosztojevszkij-parafrázis (A játékos, 1997) egyaránt fűződik a nevéhez. A Ház a sziklák alatt (1958) komor, balladisztikus sorsdrámája és a Megszállottak (1961) dinamikus, társadalomkritikus drámája a korszak kiemelkedő művei. Déry Tibor novelláiból forgatta mozaikos szerkezetű, emlékeket és álmokat összeszövő remekművét (Szerelem, 1970), Örkény művéből a Macskajátékot (1974), Galgóczy Erzsébet alapján a keményen, nyíltan politikus Egymásra nézvét (1982). Makk a kiélezett drámák, a feszes határhelyzetek, a lélektani konfliktusok mestere, hősei az átlagból kiemelkedő, szuverén, erős akaratú figurák.
VB |
|