Kálnoky László (1912-1985)

Kálnoky László
A Nyugat harmadik nemzedékének későn induló tagja. Első verseskönyvét (Az árnyak kertje, 1939) a bigott kisvárosi élet elidegenítésének gesztusa uralja. A kényszerű hallgatás éveinek terméséből adott közre válogatást a Lázas csillagon című kötet (1957). Kálnoky költészete mintegy Kosztolányi kegyelmet nélkülöző sztoicizmusának és Tóth Árpád kozmikus katasztrófaélményének folytatása, sokat merítve az egzisztencialista bölcseletből is. Összegyűjtött verseit (1980) még újabb kötetek követték (Egy hiéna utóélete és más történetek, 1981, Az üvegkalap, 1982, Bálnák a parton, 1983), melyekben a korábban szigorúan kötött formákat kedvelő költő a szabad vers felé mozdult el. Kálnoky nagy formakultúrájú lírikus, akinek műfordító munkássága is jelentős (pl. a Faust második részének bravúros magyarítása).

VA