Ámos Imre (1907-1944)
1929-1935 között Rudnay Gyula növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1937-től részben Szentendrén is dolgozott. Kezdetben Rippl-Rónai "fekete korszakával" rokoníthatóak a lírai hangú képei, majd az általa "asszociatív expresszionizmusnak" nevezett módszerrel alakította festői világát, amely Chagall emlék-álom-asszociáció módszeréhez hasonlított. Ez a szürrealisztikus piktúra, amely a gyermekkor, illetve a mindennapi tárgyak világából építkezett, 1940 körül drámaibbá, tragikus hangvételűvé vált. Szimbólumai mindinkább a háború szörnyűségeinek tolmácsolóivá váltak. Eredendő posztimpresszionista formalátása, lírai érzékenysége mindvégig elsődleges maradt művészetében.
SzeJ |
|