Karinthy Ferenc (1921-1992)

Karinthy Ferenc
Karinthy Frigyes fia. (Bátyja, Karinthy Gábor ígéretes költői pályáját korán félbetörte gyógyíthatatlan betegsége.) Karinthy Ferenc nyelvésznek indult, s számos regényének (Kentaur, Budapesti tavasz, Epepe) nyelvész a hőse. Első jelentős regénye, a Szellemidézés (1946) szerzője ifjúkorát idézi fel. A Kentaur (1947) a szobatudós magatartás ironikus-önironikus kritikája. A Budapesti tavasz (1953) a főváros felszabadulásának története - Karinthy ebben a művében próbált leszámolni saját sematikus írói gyakorlatával. 1967-ben Négykezes címmel publikálta két egyfelvonásosát, amelyek a legsikerültebb színpadi játékai.

Az Epepe című regényét (1970) ellenutópikus példázatként fogadták a kritikusok, holott valójában a fantasztikum csak álcázásul szolgál. Gyanútlan hőse, aki egy nyelvészkonferenciára utazik, s véletlenül ismeretlen nagyvárosban találja magát, amelynek nyelvét nem ismeri és képtelen megfejteni. Szorult helyzetét a kommunikáció ellehetetlenülése okozza ugyan, de az igazi gondot tökéletes értetlensége jelenti, ahogy nem ért semmit az ottani világból - beleértve a várost néhány napig lázban tartó, majd levert forradalmat is. Nem annyira a jövő, mint inkább a múlt megfoghatatlansága a regény legfőbb üzenete.

VA