Rónay György (1913-1978)

Rónay György
1943-ban egyik alapítója és szerkesztője az Ezüstkor című nemzedéki lapnak. 1946-tól részt vesz a Vigilia szerkesztésében. Pályája Babits vonzáskörében indult, korai költészetét (barátjához és mesteréhez, Sík Sándorhoz hasonlóan) a katolikus megújulás jegyében áthatja a hit és a ráció összebékítésének vágya, valamint egy közelgő világégés baljós előérzete (A tulipánok elhervadtak, 1931, Híd, 1932, Te mondj el engem, 1942). Az 1950-es évektől elfordul az én-központú lírától, egyfelől egy erősen telített hangulatú állapotköltészet (Nyár című kötet, 1957), másfelől egy hatalmas műveltséganyagot mozgósító, azt jelképpé alakító, meditatív költészet felé (Haydn gyászmiséje, 1967, A megfáradt Odüsszeusz, 1970). Rónay György számos regényt is írt, A párduc és a gödölye (1978) az elsők között próbált szembenézni 1956 problematikájával. Értekező és műfordító munkássága is jelentős.

VA