prágai iskola

Prágai Vencel tér
Az első strukturalista iskola. Vilém Mathesius, cseh germanista 1926-ban alapította meg a Prágai Nyelvész Kört, amelynek tagjai között ott vannak a cseh nyelv- és irodalomtudomány kiemelkedő képviselői (B. Trnka, B. Havránek, J. Vachek, J. Mukarovsky), továbbá az orosz R. Jakobson, a szintén orosz Trubeckoj, a bécsi és az ugyancsak orosz Karcevszkij, a genfi egyetem tanára. A kör első nemzetközi fellépésére és tételeik bemutatására az 1928-as hágai első Nemzetközi Nyelvészkongresszuson és az 1929-es prágai első Szlavista Kongresszuson került sor. A Tézisek az általános nyelvészet és a szlavisztika számára átfogó kutatási programot, újszerű elméleti és módszertani elveket fogalmaztak meg. A következő évben már a prágaiak kezdeményezésére ült össze a Nemzetközi Fonológiai Szövetség, amelynek első elnöke Trubeckoj lett. A prágai iskola virágkora az 1929 és 1939 közötti évtizedre esik. Ezalatt jelent meg nevezetes kiadványsorozatuknak: a Travaux du Cercle Linguistique de Praguenak a nyolc kötete is. A Kör cseh nyelvű orgánuma, a Slovo a Slovesnost 1935 és 1943 között jelent meg, majd 1947-től újból napvilágot látott. A Travaux új sorozata, a Nouveaux Travaux du Cercle Linguistique de Prague 1964 óta lát ismét napvilágot.

A prágaiak vizsgálódásuk középpontjába a nyelvet mint funkcionális rendszert állították. Legjelentősebb eredményeiket a fonológia terén (az oppozíciók és a megkülönböztető jegyek feltárásában) érték el. Kutatásukat kiterjesztették a morfológiai és szintaktikai rendszerekre is. Fontos területük volt továbbá az irodalmi nyelv, a nyelvi és stílusrétegek, valamint a költői funkció vizsgálata. A prágai iskola nézeteit a következőképpen foglalhatjuk össze: 1. A nyelvtudomány önálló tudomány, amely saját tárggyal - a nyelvvel mint jelrendszerrel - rendelkezik. 2. A nyelv funkcionális rendszer (a funkció azonban náluk nem 'függvény', hanem 'rendeltetés, feladat' értelemben szerepel), különböző funkcionális stílusokkal (ma ezeket inkább stílusrétegeknek mondjuk). 3. A nyelv szinkrón megközelítési módja nem zárja ki a diakróniát. Egyébként a nyelv történetét is rendszernek kell felfogni. Tehát a nyelvállapot náluk már dinamikus. 4. Lerakták az elméleti fonológia alapjait. A fonémákat jelentésmegkülönböztető szerepük alapján különítették el. Megalapozták a morfonológiát és a történeti fonológiát is. 5. A funkcionális szemléletmódot a mondattan területén is érvényesítették. Kidolgozták az aktuális tagolást, amely a mondat szemantikai szerkezetét, elemeinek a kommunikatív megterheltségét vizsgálja. 6. Fellendítették a tipológiát, a nyelvek eredetétől független összehasonlítást. 7. Kiterjesztették kutatásaikat olyan jelenségekre is, mint az irodalmi nyelv, a nyelvi norma, a nyelv írott és beszélt változata, a stílusrétegek, a nyelv esztétikai funkciója és a nyelvművelés. Az irodalmi nyelvet például - szerintük - a népnyelvtől elsősorban feladatainak sokrétűsége (idegen szóval: polifunkcionalizmusa) s ennek megfelelően kifejező eszközeinek nagyobb differenciáltsága, valamint az intellektualizáltság (a magasabb absztrakciós szint és a gondolkodás logikai folyamatának, komplexitásának minél pontosabb kifejezése) különbözteti meg.

SzI