Kassák Lajos (1887-1967)

Kassák Lajos 1.
Kassák Lajos és Simon Jolán
Kassák Lajos: Térkonstrukció
Iskoláiból kimarad és inasnak áll. Győrött vasmunkásként dolgozik, majd 1904-ben Angyalföldre költözik. Gyári munkáját folytatja, de közben részt vesz a szocialista mozgalomban és autodidaktaként művelődik. Verseket ír, előbb Petőfi modorában, majd a Nyugat hangját követve. Munkanélküliként 1909-ben bebarangolja Európát Szittya Emil társaságában. Feleségül veszi Simon Jolán szavalóművésznőt. 1912-től költői, prózaírói munkássága rendszeressé válik. 1915-ben a modernség legújabb útjainak keresése során az avantgárd mozgalmak nyújtotta példát valósítja meg. A Tett címmel 1915-ben folyóiratot alapít, amely a magyar avantgárd első kollektív fellépése. Antimilitarista kiállása miatt a cenzúra betiltja a lapot, de Kassák 1916-ban, a német expresszionizmussal rokon aktivista törekvések jegyében újabb avantgárd folyóiratot indít MA címmel. Ennek első korszaka 1919-ben zárul, amikor a Tanácsköztársaság idején, egy Kun Bélával folytatott nyílt vita után papírhiányra hivatkozva beszüntetik a lap működését. A forradalmakban való részvétele, radikális politikai álláspontja miatt Kassáknak üldözésben van része, s jobbnak látja a zaklatások elől Bécsbe menekülni. Itt újraindítja MA című folyóiratát, amely hamarosan a dadaizmus, majd pedig a konstruktivizmus mellett kötelezi el magát. Ekkor kezd a gyakorlatban is foglalkozni a képzőművészettel, s egyre felszabadultabb képverseket és kollázsokat alkot. Művei körök, négyzetek, háromszögek, ferde vonalak kiegyensúlyozott vagy éppen dinamikus viszonylatain alapuló kompozíciók. 1922-ben publikálja ezekhez kapcsolódó programadó írását a Képarchitektúra-manifesztumát. A képarchitektúrák mint könyvcímlapok, illusztrációk, festmények és szoborkonstrukciók végigkísérik alkotói útját az 1920-as években. A MA tevékenységét megszüntetve, az amnesztia nyújtotta lehetőséggel élve Kassák 1926-ban hazatér és megindítja Dokumentum című folyóiratát, amely a közönség érdeklődése hiányában hamar megszűnik. 1928-tól 1938-ig Munka címmel szerkeszt lapot és munkás intellektuel fiatalok számára szervez önművelő kört, melynek ifjú tagjait a fotó és a rajz felé irányította. Szabad szocialistaként, elhatárolódva a szélsőbaloldaltól, de a szociáldemokráciával sem vállalva szoros szövetséget, folytatja költői és írói pályáját. 1945 után két folyóiratot, a Kortársat és az Alkotást is szerkeszti, de a népi demokrácia éveiben belső emigrációba kényszerül. 1956-tól újra bekapcsolódik a kulturális életbe, s hazai és nemzetközi elismerésben is része van. Munkássága utolsó évtizedeiben ismét konstruktív képépítési elveket alkalmazott festészetében. Sikerét annak is köszönheti, hogy az 1960-as években az avantgárd iránti érdeklődés általános felélénkülésének vagyunk tanúi.

TGy-SzeJ