Kornis Mihály (1949-)
Már első novellakötetével (Végre élsz, 1981) is bizonyította, hogy egészen sajátos, izgalmas, a modern magyar prózában addig ismeretlen hangot képvisel. Ennek az ironikus és ugyanakkor tragikus látásmódú prózának, amely magába olvasztja a pesti beszélt nyelvet, a tömegkommunikáció és a reklámok halandzsáit éppúgy, mint a politika handabandázását és a választékos-tudálékos stílust, talán csak Esterházy vagy Parti Nagy a társa. Ez az első kötet új, cenzúrázatlan kiadásban jelent meg 1990-ben (Végre élsz), majd 1994-ben követte ezt a Napkönyv (Történetünk hőse), e különös napló-regény. Kornis - a korszak más prózaíróihoz hasonlóan, ám ismét egészen eredeti módon, megvalósításában drámai erővel - szétzilálja a műfaj konvencióit, a legkülönbözőbb jellegű, stílusú, eredetű és beszélőjű szövegeket állítja montázsszerűen egymás mellé, amelyben keveredik családtörténet, az elbeszélő mai naplószerű története, a gyermeki szorongások és a felnőtti bizonytalanság és nyomorúság, odaadó hit és blaszfémia, trágárság és fennköltség. Kornis prózája a személyes, közvetlen megszólalás benyomását kelti, vállalt szubjektivizmusa és ugyanakkor iróniája összetéveszthetetlen.
KA |
|