Balassa Sándor (1935-)

Balassa Sándor
Zeneszerző. Nyomdaipari technikum elvégzése után kezdett zenei tanulmányokba. 1960 és 1965 között Szervánszky Endre növendékeként tanult zeneszerzést a Zeneakadémián, majd 1980-ig a Magyar Rádió zenei rendezője volt. Kamarazenei alkotások után a Rekviem Kassák Lajosért című oratóriumával (1969) tette ismertté a nevét. E műve 1972-ben elnyerte a párizsi Tribune Internationale des Compositeurs díját. Zenekari kompozícióinak sorozatában (többek között: Iris, 1971; Glarusi ének, 1978; Egy álmodozó naplója, 1983) és Wolfgang Borchert szövegére írt operájában, Az ajtón kivülben (1978) - kortársaihoz hasonlóan - a nyugat-európai avantgárd és a magyar zenei hagyományok összekapcsolása határozta meg zenei nyelvét. Az 1990-es években a népdalok és romantikus formák összekapcsolásával egyszerűsítette stílusát.

HP