Balázs Béla Stúdió (BBS)A magyar kísérleti film legfontosabb műhelye. 1959-ben vitaklubként, a főiskolás hallgatók fórumaként alakult meg, 1961 óta készülnek filmek is a stúdióban. Az elmúlt évtizedek alatt a meghatározó magyar rendezők majd' mindegyike készített filmet a BBS-ben. Az alkotók szabadságát és mozgásterét növelte, hogy az itt készült filmek nem tartoztak "bemutatási kötelezettség" alá, azaz nem kellett átesniük a szokásos engedélyezési folyamaton. Ennek következtében a mozikban sem mindig, vagy csak szűk körben forgalmazva jelenhettek meg. A Balázs Béla Stúdió éves költségvetése hosszú időn keresztül megegyezett egy átlagos magyar játékfilm költségvetésével. A Stúdió tagjai az 1960-as években csak főiskolások lehettek, a következőkben azonban már főiskolai diploma nélkül is forgathattak filmet a BBS-ben. Az első évtizedben elsősorban etűdök, rövidfilmek és dokumentumfilmek készültek, melyeket a hangsúlyos montázs-építkezés és a lírai hangvétel jellemzett (Szabó István: Te, Sára Sándor: Cigányok, Bácskai Lauró István: Igézet, Kardos Ferenc: Miénk a világ, Huszárik Zoltán: Elégia, Magyar Dezső: Büntetőexpedíció), de már ekkor megjelentek az abszurd-groteszk kisfilmek is (Novák Márk: Kedd). Az 1969-es szociológiai kiáltvánnyal a dokumentarizmus lett a vezető irányzat a BBS-ben. Ezeknek a dokumentumfilmeknek a stílusa nagyon változatos volt: ironikus-szatirikus riport (Hosszú futásodra mindig számíthatunk, Nászutak), kemény szociológiai riportfilm (Fekete vonat), de experimentális dokumentumfilm (A harmadik, Anyaság) is akadt közöttük. Ember Judit hosszú portréfilmjei (Tantörténet, Pócspetri, Hagyd beszélni a Kutruczot) és a Gulyás testvérek sokórás szociológiai filmjei (Vannak változások, "Azért a víz az úr!") is a BBS-ben készültek az 1970-1980-as években. Az 1970-es években Bódy Gábor vezetésével megerősödött a kísérleti filmes irányzat. A Filmnyelvi kísérletek és a K/3 (Közművelődési Komplex Kutatások) program keretében készült munkák a filmes kifejezés és eszközhasználat új útjait kutatták. Az 1970-es évektől kezdve a BBS-ben egész estés játékfilmek is készültek (Magyar Dezső: Agitátorok, Maár Gyula: Prés, Lányi András: Segesvár, Bódy Gábor: Amerikai anzix). Az 1980-as években elsősorban a posztmodern, játékos, ironikus alkotások jellemezték a stúdiót (Xantus János, Wahorn András, Enyedi Ildikó filmjei). A kísérleti filmes vonal a videotechnika lehetőségeit feltáró munkákkal folytatódott (Sugár János, Révész László László, Peternák Miklós). Az évtized legfontosabb alkotói a személyes hangú, experimentális filmeket készítő Szirtes András (Napló, Lenz, A kisbaba reggelije) és a régi családi amatőrfilmek újraszerkesztésével sajátos, meditatív filmeket készítő Forgács Péter (Privát Magyarország-sorozat.) Az 1990-es évekre a Balázs Béla Stúdió vesztett a befolyásából, anyagi gondokkal is küzd, ennek ellenére az elmúlt években is több játékfilmet készítettek (Ponyvapotting, Veszett idők, Észak, Észak) a Stúdióban. VB |