Krúdy Gyula (1878-1933)

Krúdy Gyula
Egész életre szóló élményt jelent számára a szepességi Podolin algimnáziumában töltött két tanéve 1888 és 1891 között. Írói és publicisztikai tevékenységét még gimnazista korában kezdi. 1897-ben Budapestre költözik és újságíróként dolgozik. A pályakezdés és kísérletezés évei hosszúra nyúlnak, s úgynevezett mikszáthos korszakával zárulnak. Az érett, saját hangján megszólaló Krúdy művészetét a kritika az 1911-ben és 1912-ben megjelent Szindbád-ciklusoktól számítja (Szindbád ifjúsága, Szindbád utazásai). A Nyugat köréhez közeledik, de megőrzi kapcsolatait a konzervatív irodalmi körökkel is. Novelláival és regényeivel, köztük A vörös postakocsival (1913) nagy sikereket arat. Ekkor bontakozik ki sajátos metaforikus, stílromantikus prózai nyelve, sajátos időkezelése. Az évtizedfordulón, pályájának egyik legtermékenyebb időszakában, sorra jelennek meg jelentős regényei: a Napraforgó, az N.N., az Asszonyságok díja, a Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban. Az 1920-as évek második felében egészsége megroppan, szanatóriumi ápolásra szorul. A közönség érdeklődése elfordul tőle, elmagányosodik. Élete utolsó éveit Óbudán éli le.

TGy