Kadosa Pál (1906-1983)
Zeneszerző, zongoraművész, pedagógus. 1921 és 1927 között Székely Arnold zongora-tanítványa a budapesti Zeneakadémián, eközben Kodálynál magánúton zeneszerzést is tanult. 1927-1943 között a Fodor Zeneiskola, 1945-től a Zeneakadémia zongoratanára, 1948-tól a zongoratanszék vezetője volt. Számos közéleti funkciót töltött be (Magyar Zeneművészek Szövetségének elnökhelyettese, a Szerzői Jogvédő Hivatal elnöke). Az 1970 után fellépő fiatal magyar zongoraművészek (Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András) mestere volt. 1928-tól részt vett a Modern Magyar Muzsikusok, majd az újjáalapított Új Magyar Zeneegyesület munkájában. Korai stílusára elsősorban Bartók zenei nyelve hatott, de emellett intenzíven tájékozódott az 1920-1930-as évek német neoklasszikus komponistái irányában is. Az 1920-as évek végétől művei nemzetközi színtereken is sikert arattak (I. zongoraversenyét 1930-ban Amszterdamban mutatta be), és az 1933-as náci hatalomátvételig a mainzi Schott-kiadónál jelentek meg. Az 1950-es évek kezdetén több propagandisztikus indíttatású kantátát komponált, 1951-ben Budapesten bemutatott operája, a Huszti kaland néhány előadás után lekerült a műsorról. 1956 után főként szimfóniákat alkotott, amelyekben visszatért ifjúkora ideáljaihoz, s ezt részben szeriális technikákkal gazdagította. Zongoraművei között jelentős a pedagógiai célú termése is.
HP |
|