Bereményi Géza (1946-)
A svéd király című elbeszéléskötete (1970) elsőként hívta fel rá az irodalmi közvélemény figyelmét. Nagy sikert arattak dalszövegei Cseh Tamás megzenésítésében és előadásában (nagyobb részüket Dalok címen 1991-ben publikálta). 1978-ban a Pesti Színház mutatta be egy lakást kereső kiskatona vesszőfutását színpadra állító drámáját (Légköbméter), s ekkor jelent meg eddigi egyetlen regénye, a Legendárium is. Később a színházhoz és a filmhez pártolt; legnagyobb filmforgatókönyv sikere a Megáll az idő (Gothár Péter rendezésében, 1981) és a - mesterét, Mándy Ivánt idéző - Eldorádó (ezt ő is rendezte, 1988).
A Legendárium egyik reprezentatív műve a Bereményi nemzedéke által kedvelt családregény műfajának. A történetmondó, a legidősebb fiú abba a "nagy generáció"-ba, más néven beatnemzedékbe tartozik, amely ígéretes, viharos indulása után igen hamar - a húszas-harmincas évei fordulójára - már jobbára kiégett, testben-lélekben eltespedt (ez a társaság a hőse a Megáll az idő című kultuszfilmnek is). A család "meglehetősen zilált sorsú közösség", melynek tagjai már régóta külön élnek, alig vesznek tudomást egymásról. A rokonsági terminológia (pl. "nagyapám" helyett "apám apja") még hangsúlyosabbá teszi a család szétesettségét; bár mindenki "valakinek a valakije", valójában magányos ego. Az elbeszélő 1976-ban próbálja összerakni a családtörténeti kirakójátékot: az elfogadható életszínvonal és az elviselhető szabadsághiány korából próbál visszatekinteni az ősök viselt dolgaira (az Előhang egyenesen 1953. november 25-ét, a londoni 6:3-as magyar győzelem napját idézi). E könyv mindenekelőtt a félresikerült kommunikációk regénye, a családi legenda sikerrel áll ellent az oknyomozó, fürkésző tekintetnek.
VA |
|