Németh László (1901-1975)

Németh László 2.
Gyermekkorát a fővárosban töltötte, értelmiségi szülők sarjaként, de a faluval a nyári vakációkon, az apai rokonságánál hamar megismerkedett. Tanulmányait a budapesti bölcsészkaron kezdte, de az orvosi karon végzett. 1925-ben a Nyugat novellapályázatán Horváthné meghal című novellájával első díjat nyert. 1925-ben megnősült, 1926-ban fogorvosi rendelőt nyitott, majd iskolaorvosként dolgozott. A Protestáns Szemlével és a Napkelettel munkakapcsolatot alakított ki. 1930-ban meghalt elsőszülött kislányuk. Újra kapcsolatba került - ezúttal a Babits vezette - Nyugattal. 1932-ben szakított Babitscsal, és elkezdte írni egyszemélyes Tanú című folyóiratát, amely 1937-ben jelent meg utoljára. Közben Németh részt vett a népi írók szervezkedéseiben, a Válasz megindításában, az Új Szellemi Front eseményeiben. Az antik görög példa aktualitásába vetett hit hozta össze Kerényi Károllyal és a Sziget-körrel. Közvetlenül a háború előtt, elszigeteltségben vetette papírra utóbb sokszor felrótt Kisebbségben című írását, az íróértelmiség hígmagyarra és mélymagyarra történt felosztását. Hangadója volt az 1942-es és 1943-as szárszói konferenciáknak. A nyilas hatalom elől bujkálnia kellett, a háború után pedig a jobboldali hatalommal való együttműködés vádja ellen volt kénytelen védekezni. Hódmezővásárhelyre költözött, és gimnáziumi tanárként dolgozott. Az 1950-es években sokat fordított. Támadások érték, súlyos betegségen esett át. A kádári konszolidáció éveiben újra megjelentek művei, s megírta munkáinak utolsó sorozatát.

TGy