Faludy György (1910-)
Indulása a Nyugat harmadik nemzedékével esett egybe, de ő a Szép Szó körét választotta. Villon-átköltéseivel 1937-ben hatalmas közönségsikert és nem kisebb szakmai vihart aratott. 1938-ban Párizsba ment, majd a német megszállás elől az Egyesült Államokba menekült, s három évig szolgált az amerikai hadseregben. 1946-ban hazatért és a szociáldemokrata Népszava munkatársa. 1950-ben letartóztatták és a recski munkatáborba internálták. 1953-ban szabadult. A forradalom bukása után Bécsbe, majd Londonba emigrált, s 1957-1961 között az Irodalmi Újságot szerkesztette. 1989-ben hazaköltözött. Önéletrajzi regénye, a Pokolbéli víg napjaim angolul 1962-ben, magyarul 1987-ben jelent meg.
Az ötlet épp olyan nélkülözhetetlen szervezőelve verseinek, mint a kaland életének. Ízig-vérig romantikus költészet Faludyé: itt minden sorsszerű és jelentőségteljes, s minél baljósabb, annál inkább az. Híres Villon-átköltéseiben voltaképp a középkort romantizálta, s ezzel érte el, hogy olvasói számára a távoli múlt átélhető jelenné változott. A regényesség nem hiányzik még a recski lágervilág poklát megjelenítő verseiből sem, sőt éppen ez teremt valamifajta ellensúlyt az elembertelenítő kényszerrel szemben. S minthogy Faludy is felismerte a romantikus hagyomány veszélyeit, a maga módján keresett védelmet ellenük. A végletes helyzeteket, rikító színeket iróniával próbálta oldani, szinte már pályája kezdetétől, s iróniája később a dolgok viszonylagosságát belátó bölcsességgé szelídült. A közösség nevében fellépő váteszköltő szerepét úgy hasonította magához, hogy privát foglalatossággá nyilvánította: nem a nép és a nemzet képviseletében, de mint állampolgár, alanyi jogon mondja el véleményét közös ügyeink szereplőiről, elevenekről és holtakról. Megérte a rendszerváltás eufóriáját és a révbe érkezés örömét, de már a fordulat másnapján a keserves kijózanodást is: "... a maffia virágzik, a politika alja / demokráciát hirdet, miközben egymást falja, / a szinházak halódnak, az irodalom csendes, / a TV, mint odaát, római cirkuszt rendez, / kivált, mikor szabad lesz. Rendben vagyunk, bár későn: / a keleti helyére nyugati hülyülés jön." (Változás, 1991)
VA |
|