Nagy Lajos (1883-1954)

Nagy Lajos
Kisgyermekkorát tanyai béres nagyszüleinél töltötte, majd a Pesten cselédeskedő édesanyja mellett élve végezte iskoláit. Jogi tanulmányokat folytatott, hivatalnoki munkát végzett, házitanító volt, majd 1912-től kezdve - olykor nagy anyagi nehézségek árán - csak írásaiból élt. A Népszava és a Nyugat munkatársa volt. A leleplező indulatú zolai naturalizmus híveként indult pályáján, erős hatást gyakoroltak rá az orosz írók, elsősorban Gorkij. Novellákat írt, amelyek a társadalmi megalázottság ellen lázadtak és a nemi nyomorúságot ábrázolták. Maliciózus, csipkelődő, gúnyolódó hajlama hamar kifejlődött. Szerette a karcolatot, a rövid rajz műfaját. Első regényét, A vadembert 1924-ben írta. Kapcsolatba került a kommunista párttal. Erősen hatott rá az avantgárd expresszionista irányzata, majd utóbb az új tárgyiasság ábrázoló módszere, s Flaubert "impassibilité"-ja nyomta rá bélyegét prózastílusára. A pszichoanalízis fokozódó befolyást gyakorolt gondolkodásmódjára és írói világára. 1927-ben és 1928-ban Együtt címmel folyóiratot szerkesztett. Az évtized végén a 100% kommunista íróinak köréhez tartozott. Érdeklődése az 1930-as évek derekán a falu, a vidék felé fordult, s megírta Kiskunhalom című regényét (1934), ami az 1930-as szociográfiairodalmának nyitánya volt. Ekkor közel került a népi mozgalomhoz is. 1934-ben Illyés Gyulával meghívták a moszkvai írókongresszusra. Szovjetunióban szerzett kiábrándító tapasztalatairól cikksorozatban számolt be. Nevezetes a Budapest ostromának utolsó heteiben írt Pincenaplója. 1945 után két könyvben dolgozta föl életét.

TGy