Bartók Béla (1881-1945)

500 forint (1981)
Bartók Béla 3.
Zeneszerző, zongoraművész, népzenetudós. 1899 és 1903 között végezte el a budapesti Zeneakadémia zongora (Thomán István) és zeneszerzés (Hans Koessler) szakát. 1904-ben nagy sikert aratott Richard Strauss hatására és a nemzeti műzene megújításának szándékával írt Kossuth szimfóniája. 1905-től - a hasonló érdeklődésű Kodály Zoltánnal együtt - foglalkoztatni kezdte a népzenegyűjtés terve. 1907-től a Zeneakadémia zongoratanára. Miután többször kérte áthelyezését, hogy népzenei kutatásával hivatali keretek közt foglalkozhasson, végre 1934-ben a Tudományos Akadémiára kerülhetett. 1911-ben írta egyetlen operáját A kékszakállú herceg várát, mely azonban csak következő színpadi műve, A fából faragott királyfi 1917-es nagysikerű bemutatója után, 1918-ban kerülhetett előadásra. 1920-tól mint vezető "modernista" zeneszerző kapcsolódott be az európai koncertéletbe. Az 1923-ban komponált Táncszvit 1925-ös prágai előadásának kiugró sikerét követően a mű nemzetközi repertoárdarabbá vált. Utolsó színpadi műve, A csodálatos mandarin bemutatója - szövegkönyve miatt - botrányt keltett Kölnben, és betiltották (a budapesti Operaházban csak 1945-ben került bemutatásra). 1926-tól jelentkezett műveiben a neoklasszicizmus hatása. 1930-ban komponálta "legszemélyesebb hitvallását", a Cantata profanát maga szerkesztette román népi szövegre. Az 1930-as évektől jelentős megrendeléseket kapott: a Bázelben működő karmester-mecénás Paul Sacher számára írta Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára című kompozícióját, a két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonátát és a vonószenekari Divertimentót. A hegedűművész Székely Zoltán számára komponálta Hegedűversenyét. Miután már Ausztria német megszállása óta foglalkoztatta az emigráció gondolata, 1940 októberében az Egyesült Államokba utazott, ahol a New York-i Columbia Egyetem megbízásából folytatta etnomuzikológiai munkáját. A feleségének szánt 3. zongoraverseny kivételével utolsó művei is megrendelésre íródtak: a karmester Serge Koussevitzkynek a zenekari Concerto és a hegedűművész Yehudi Menuhinnak a hegedűre írt Szólószonáta. Bartók életművében kiemelkedő hely illeti meg hat vonósnégyesét, három zongoraversenyét és számos zongoraművét. Művei közt megtaláljuk a legegyszerűbb népdalfeldolgozásokat és a pedagógiai célú gyermekdarabokat éppúgy, mint kora legigényesebb kompozícióit.

HP