Járdányi Pál (1920-1966)
Zeneszerző, népzenekutató. Kodály zeneszerző-növedékeinek legkésőbbi nemzedékéhez tartozván 1942-ben fejezte be zeneszerzés-tanulmányait a Zeneakadémián. Ugyanekkor elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetemet is, disszertációjában a mestere szellemében végzett népzenei gyűjtőút eredményeit publikálta (A kidei magyarság világi zenéje, 1943). Az 1940-es évek végéig zenekritikusként és ismeretterjesztőként is működött. 1945-től népzenét és zeneelméletet tanított a Zeneakadémián. Miután Szabó Ferenc már 1950-ben bírálta gondolkodásának "narodnyik" vonásait, 1956-os szerepvállalása után eltávolították a tanári karból. Az MTA Népzenei Kutatócsoportjában kifejtett népzenei rendszerező munkája (Magyar népdaltípusok I-II, 1961) máig alapvetőnek tekinthető. Kompozícióiban pályája végéig megőrizte a népzenei ihletés aktualitását, a Kodály nevével fémjelzett nemzeti klasszicizmus ideáljait. Kamaraművei, versenyművei is vokális kompozíciói mellett kiemelkedő a nagyhatású Vörösmarty-szimfónia (1951).
HP |
|