a Nyugat harmadik nemzedéke
A modernség a magyar irodalomban a Nyugat fellépésével kezdődik. A 20. századi magyar irodalmat a század első felében ehhez a nagy nemzedékhez, Ady, Babits, Kosztolányi generációjához volt szokás betájolni. Az 1930-as évek derekán fellépő, és a Babits szerkesztette Nyugattal többé-kevésbé valóban szoros kapcsolatban lévő fiatal költő- és írónemzedéket illeti a kritika ezzel a névvel, amely együtt az 1933-as Korunk című antológiában jelentkezett először együttesen. Ismertebb tagjai: Csorba Győző, Forgács Antal, Hajnal Anna, Hajnal Gábor, Jékely Zoltán, Kálnoky László, Képes Géza, Pásztor Béla, Radnóti Miklós, Rónay György, Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán költők, Gelléri Andor Endre, Hevesi András, Illés Endre, Kolozsvári Grandpierre Emil, Sőtér István, Szentkuthy Miklós, Thurzó Gábor írók. Kevés kivétellel a társadalmi problémák iránti közvetlen érdeklődés nem jellemzi őket, hajlamuk van az ezoterikus magatartásra. Költőkként a zárt formák, gyakran az antik prozódia és műfajok kedvelői, prózaírókként szívesen nyúlnak vissza a századforduló stílromantikájához.
TGy |
|