Sütő András (1927-)

Sütő András 2.
Az 1945 utáni erdélyi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja. Első novellája, a Hajnali győzelem (1948) a földosztás egyik drámai pillanatát ragadja meg. A sematizmusból való kibontakozását jelzi Félrejáró Salamon című kisregénye (1956), amely a vállalkozó szellemű, nyugtalan paraszttípus szükségszerű kálváriáját ábrázolja a dogmatikus időkben. Hosszú hallgatás után 1970-ben publikálta az Anyám könnyű álmot ígér című regényét (saját meghatározása szerint "naplójegyzeteit"), melyet a kritika úgy fogadott, mint egy új Puszták népét. A könyv anekdoták, dokumentumok, esszéisztikus gondolatmenetek laza láncolata, hangulatában mégis egységes, s kikerekedik belőle a romániai falu utolsó huszonöt évének krónikája. A könyvnek mintegy felezőpontján a kuláklistára vett Sütő András gépész tiltakozó beadványa, majd az édesanya megrendítő levele világítja meg legplasztikusabban az alapproblémát: "Mindig rosz volt szegény embernek leni, de jó lene most ha elismernék a szegénységünket" - olvasható az utóbbiban. Az 1970-es években nagy sikert arattak Sütő történeti tárgyú drámái is (Egy lócsiszár virágvasárnapja, 1973, Csillag a máglyán, 1974).

VA