Weöres Sándor (1913-1989)
Csodagyerekként, 14 éves korában publikálja első verseit. A Nyugat nagy költői, Babits és Kosztolányi felfigyelnek tehetségére. Kodály Zoltán megzenésíti a pályakezdő egyik versét. A pécsi egyetem hallgatója, 1939-ben itt szerez esztétikai doktorátust. 1941-1950 között pécsi, székesfehérvári és budapesti könyvtárakban dolgozik. A Nyugat harmadik nemzedékének Radnóti mellett már fiatalon legkiemelkedőbb tagja. 1936-ban kapott Baumgarten-díja megkönnyíti számára, hogy 1937-ben távol-keleti utat tegyen, ami nagy mértékben befolyásolja egész további költői pályáját. 1947-1948-ban Itáliában jár, 1959-ben megismétli kínai útját. Jó barátságba kerül Várkonyi Nándorral, akinek egy könyve számára lefordítja a Gilgames eposz töredékeit, és Hamvas Bélával, aki 1943-ban megjelent Medusa című kötetéről ír elismerő recenziót. Mindkét kapcsolat révén elmélyül az ősi, a klasszikus antikvitás előtti magas kultúrák tanulmányozásában. Költészetében sajátosan egyesül a szerepjátszó hajlam, a kísérletező merészség és a radikális archaizálás gyakorlata. Az 1945-1948 közötti évek pályájának egyik legtermékenyebb periódusát jelentik. 1947-ben feleségül veszi Károlyi Amy költőnőt. Olaszországi tanulmányútjukról visszaérkezésük után a kényszerű hallgatás évei következnek. Költőként, A hallgatás tornya című kötete révén csak 1956-ban szólalhat meg újra. Újabb hosszú szünet után, 1964-ben jelenteti meg egyik kései pályacsúcsának számító Tűzkút című kötetét. Ettől kezdve népszerűsége és elismertsége folytonosan növekszik. Psyché című könyvével, amely megoldásaiban már a posztmodern szemléletet előlegezi (1975), igen nagy sikert arat.
TGy |
|