Szabó Dezső (1879-1945)

Szabó Dezső
Kolozsvárott végzett középfokú tanulmányai után az Eötvös Collegium hallgatója lett. Finnugor nyelvésznek készült. 1905-ben, párizsi ösztöndíjasként kapcsolatba került a korabeli francia antiliberális gondolkodók tanaival. Középiskolai tanárként a legkülönbözőbb vidéki városokba helyezték a már fiatalon is meglehetősen összeférhetetlen Szabó Dezsőt. Állomásai: Székesfehérvár, Nagyvárad, Székelyudvarhely, Sümeg, Ungvár, Lőcse. 1910-ben részt vett a tanári tiltakozó mozgalomban, s ennek keretében éles vitába bocsátkozott Tisza István miniszterelnökkel. Ez a Nyugat és a Huszadik Század progresszív köreihez közelítette őt. Az első világháború küszöbén eljutott az irodalmi lázadás korabeli legélesebb változatának, az avantgárdnak az igenléséig. Pályája ezután több éles fordulatot tett (a Tanácsköztársaság lelkes üdvözlése, majd a keresztény kurzus aktív támogatása), míg a megszilárduló ellenforradalmi rendszer (populista, németellenes) ellenzékeként fejtette ki haláláig, publicisztikai és pamfletista tevékenységét. Elmagányosodott, s a húszas évek végén a nyomorral is megismerkedett. 1924 őszén kivándorlási céllal elhagyta az országot, s eztán is fenyegetőzött azzal, hogy külföldön (pl. Romániában) telepszik le. Publicisztikai tevékenysége a Ludas Mátyás Füzetek című egyszemélyes folyóiratában bontakozott ki élete utolsó évtizedében. Itt élte ki szatirikus hajlamait. Esztétikailag egyik legsikeresebb műve, a Feltámadás Makucskán 1932-ben jelent meg. A háború alatt egyre betegebb, legyengült író Budapest ostroma alatt hunyt el.

TGy