Szabolcsi Bence (1899-1973)
Zenetörténész. 1917 és 1920 között irodalomtörténetet és filozófiát tanult Budapesten, Kodály zeneszerzés-tanítványa volt a Zeneakadémián, majd 1921 és 1923 között a lipcsei egyetemen hallgatott zeneszerzést és zenetudományt, itt doktorált Benedetti és Saracini monódiáiról írt disszertációjával. 1923-tól zenekritikusként és szerkesztőként működött Budapesten. 1928-tól írásokat publikált a Kárpát-medence zenetörténeti emlékeiről (összegyűjtve: A magyar zene évszázadai I-II, 1959, 1961). Az 1930-as évektől a világ zenetörténetének kérdései foglalkoztatták (A zene története, 1940), különös tekintettel a népzene és a műzene egymásra hatására (A melódia története, 1950). 1930-1931-ben (Tóth Aladárral együtt) szerkesztette a Zenei Lexikont. 1945-től a Zeneakadémia tanára, 1951-től halálig a zenetudományi tanszék vezetője. 1961-től irányította az MTA Bartók Archívumát (1969-től Zenetudományi Intézetét). Számos nemzetközi tudományos társaság, 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A korszerű magyar zenetudomány egyik megalapozója, a magyar zenetörténeti kutatások összefoglalója, a nemzetközi zenetudományban pedig stíluskutatásai révén hatott. Bartók és Kodály elismertetésének egyik fő előmozdítója (Bartók Béla, 1955, Úton Kodályhoz, 1972).
HP |
|