Kertész Imre (1929-)

Kertész Imre
Első művét, a Sorstalanság című regényt (1975) tizenkét évig írta. Egy kamaszfiú "nevelődési regénye" a náci haláltáborokban; a műfaji megjelölés azért érdemel idézőjelet, mert valójában a nevelődésregények torz, ironikus imitációjáról van szó. A főszereplő (aki a regény narrátora) teljesen alárendeli magát a rá mért sorsnak, a legképtelenebb szörnyűségeket is természetesként fogadja el. A regény hősének nincs zsidó sorsélménye sem, mert nincs zsidó identitása: számára a zsidóság sem mint vallás, sem mint nyelvi kultúra, sem mint faji közösség nem játszik szerepet. A Sorstalanság szakít a holocausttal foglalkozó szépirodalmi hagyománnyal: nem a túlélés, az ebből fakadő győzelem- vagy vereségtudat perspektívájából jeleníti meg a haláltáborok életét, hanem az emberi lélek eredendő sivársága felől. Éppen ez az újdonsága hozta meg Kertész Imre regényének a nagy nemzetközi sikert.

Későbbi műveinek is a kelet-európai társadalom és történelem csapdáiba szorított ember kiszolgáltatottsága, tragikumra ítéltetettsége az alapproblémája (A kudarc, 1988, Kaddis a meg nem született gyermekért, 1990). Az "Auschwitz-mítosz" problémáit járja körül A Holocaust mint kultúra című esszékötet (1993) és a Gályanapló című munkanapló (1992) is.

VA