Rejtő Jenő (1905-1943)

Rejtő Jenő
Rákosi Szidi színiiskolájának elvégzése után Berlinben Max Reinhardt mellett folytatott színházi tanulmányokat. 1927-ben újabb vándorútra kelt, két esztendő alatt becsavarogta Nyugat-Európát, a megélt kalandok és nélkülözések érlelték íróvá, ekkor tett szert a társadalmi alulnézetből, a csavargók és szerencsevadászok pozíciójából láttató optikára. (Úti élményeit utóbb papírra vetette; a töredékesen fennmaradt kéziratot Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam címmel 1997-ben publikálták.) Rejtő Jenőt 1942-ben munkaszolgálatra rendelték, 1943 újévének napján fagyott meg az ukrajnai fronton.

Írói pályáját kabarétréfákkal kezdte, Salamon Ernő Terézkörúti Színpadának lett háziszerzője. Bár sikereket ért el operett-librettistaként is (Gengszteridill, 1932, Egy görbe éjszaka, 1934, mindkettő Nádassy Lászlóval közösen; Aki mer, az nyer, 1936, Úrilány szobát keres, 1937), a Nova Könyvkiadó fölkérésére írt, P. Howard, illetve G. Lavery álnéven publikált "légiós" és cowboly-regényeivel vált igazán népszerűvé (A pokol zsoldosai, 1936, Menni vagy meghalni, 1937, Csontbrigád, 1938, A fehér folt, [1938], A láthatatlan légió, A szőke ciklon, [1939], Piszkos Fred, a kapitány, Az elátkozott part, Három testőr Afrikában, A tizennégy karátos autó, [1940] stb.). A "howardi" regények egyszerre aknázzák ki és idegenítik el a ponyva hatásvadász eszközeit, mesterien bonyolítva a kalandszerű építkezést, megfejelve azt pompás szójátékokkal, Rejtő különleges, abszurd humorával. Nyelvi leleményei közül nem egy vált utóbb szállóigévé. Rejtő Jenő azon kevesek egyike, aki ponyvaíróként is az irodalomtörténet klasszikusa lett.

VA