Szatmári Sándor (1897-1974)A Kazohiniát író Szathmári Sándor nevét sokáig álnévnek hitték; kívül volt az irodalmi életen, gépészmérnöki munkájából élt, valójában nem szépírói, hanem gondolkodói babérokra pályázott. Az eszperantó mozgalomban előbb vált ismertté, mivel rövidebb írásai (Gépvilág, Püthagorasz) sokáig csak eszperantó nyelven jelentek meg (az első magyar nyelvű gyűjteményes kiadásra - Gépvilág és más fantasztikus történetek - 1972-ig kellett várni).
Főműve, az 1935-ben írt Gulliver utazása Kazohiniába, amely először (1941-ben) csak megcsonkítva jelenhetett meg, a magyar földön Karinthy Frigyes által honosított gulliveriádák hagyományát folytatja: a főhős utazásai során távoli országok meghökkentő szokásaival ismerkedik meg. Szathmári regényének egyik nagy leleménye, hogy egyesíti a két - egymással ellentétes és - külön úton járó műfajt: az utópiát és az ellen-utópiát. "Mintha Morus Tamás nyújtana kezet benne Swiftnek" - írta róla találóan Keresztury Dezső. Gulliver előbb a hinek tökéletes, kizárólag értelem vezérelte, ám az ő közönséges emberi érzékei számára túlságosan gépiesnek tetsző világába jut el, ahonnan önszántából megy tovább a behinek ijesztő, érzelmek és indulatok uralta, gyalázatban és kétségbeesésben elmerülő világába. A behin társadalomról szóló látomás egyike a legkeserűbb - az emberi lét visszásságait kipellengérező - szatíráknak. VA |