Krasznahorkai László (1954-)

Krasznahorkai László: Sátántangó
Első könyve, a Sátántangó (1985) Nádas és Esterházy munkái mellett az évtized magyar regényírásának egyik legkiemelkedőbb teljesítménye volt, azzal a jelentős megkülönböztető jeggyel, hogy valódi, a szó eredeti értelmében vett regény. Krasznahorkai a leghagyományosabb módon jellemeket, helyszíneket, emberi viszonylatokat teremt, miközben az ember végletesen kiszolgáltatott léthelyzetét kafkai erővel jeleníti meg. Az irónia nála nem az írói látásmódban van, hanem a történet egyes részei értelmezik egymást, például ugyanaz a szereplő más helyzetben gyökeresen másként viselkedhet. Az ellenállás melankóliája (1989) újabb változat a világ reménytelen lepusztultságáról, amelyből (mint a Sátántangóból is) Tarr Béla készített nagyhatású filmet. Az urgai fogoly (1992) nem regény; a műfaj-határok eltolását, módosítását, próbálgatását célozza. A felszínen nem más, mint amit korábban irodalmi igényű útirajznak neveztek, egy mongóliai utazás egyes szám első személyben elbeszélt története, ugyanakkor a másik kultúrával való szembesülés belső utazásra is viszi az elbeszélőt, saját értékrendjének, gondolkodásmódjának felülvizsgálatáig. Legújabb regénye, a Háború és háború (1999) megkísérli elmosni a valóság és fikció határait: megjelenését több "egylapos" publikáció, valamint egy, az olvasóhoz írt levél előzte meg, s a könyv egy fiktív eseményét valódi emléktábla örökíti meg egy német kisvárosban.

KA