tizenkétfokúság

A 20. századi zeneszerzés Arnold Schönberg által 1921 táján feltalált hangszervezési technikája. A tonális kapcsolatok kiiktatására a zeneszerző egy mind a temperált hangrendszer tizenkét félhangjából álló hangsort határoz meg, majd átalakítások (tükör- és rákfordítás, transzpozíciók) nyomán az így kialakuló hangsorokból származtatja kompozíciójának minden egyes hangját. A második világháborúig szinte kizárólag a Schönberg-tanítványok (Alban Berg, Anton Webern) alkalmazták, majd Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen, Milton Babitt munkássága nyomán az 1940-es évek végétől Európa és Amerika zeneszerzésében általánosan elterjedtté vált. Az utóbbiak a hangmagasságról a ritmika, a hangerő és a hangszín paramétereire is kiterjesztették a tizenkétfokúságot, az így létrejött zeneszerzési technika a szerializmus. Noha elsődlegessége 1960 után megszűnt, máig sok zeneszerző él vele.

HP