Aczél György (1917-1991)
1945 után magasrangú párttisztviselő. 1949-ben koholt vádak alapján elítélik, 1954-ben szabadul. 1956 végén az MSZMP-vezetés "galambjai" közé tartozik. 1957-től művelődési miniszterhelyettes, 1958-tól a miniszter első helyettese, de tényleges hatásköre jóval nagyobb (a népnyelv szerint "a miniszter első felettese"): a kádári kultúrpolitika legfőbb irányítója és sikeres megvalósítója. "Aczél emberközelbe hozta azt, ami nem volt emberközeli" - írta monográfusa, Révész Sándor (Aczél és korunk, 1997). József Attila-rajongóként, a magaskultúra iránt elkötelezett olvasóként hitelesen tudott közvetíteni az írótársadalom és a hatalom között. 1973-ban az ő pozíciója is veszélybe került, s a Budapesti Iskola elleni kampánnyal kívánta bizonyítani, hogy tud ő kemény kezű is lenni. Így sem kerülhette el részbeni lefokozását: 1974-ben leváltották a kulturális KB-titkári tisztéről, s kénytelen volt beérni a Minisztertanács elnökhelyettesének szerény posztjával, ugyanakkor a Politikai Bizottság tagja maradhatott.
VA |
|