Határ Győző (1914-)
Építészmérnöki diploma után döntött úgy, hogy író lesz. Első regényét 1938-ban a hatóság elkobozta, a második miatt felségárulási pert akasztottak nyakába. Heliéne című ellenutópikus példázatát (1947), amely az aranykort elveszejtő civilizációs fejlődés szatíráját adja, botrány fogadta. 1949-ben kizárták az Írószövetségből. Tiltott határátlépési kísérlet miatt két és fél év börtönre ítélték. 1956-ban elhagyta az országot, Londonban telepedett le. Rendkívül termékeny szerző, minden műnemben és csaknem valamennyi műfajban alkotott; írói programjába tartozik a műfaji határok elmosása, valamifajta univerzális írásmód megteremtése. Számos műve előbb jelent meg francia, angol vagy más nyelvre fordítva, mint magyarul.
Itt csak egy-két ismertebb könyvére szorítkozunk. A Pepito és Pepita című regény (franciául 1963-ban, itthon 1986-ban jelent meg) a romantikus érzelmek karikatúrája: Pepito reménytelenül szerelmes Pepitába, az isteni dívába, napról napra sorvad, holott (mint az a regény végén kiderül) Pepita valójában lánykereskedő. A Golgelóghi című, kilenc misztériumdrámából álló ciklus (1976, illetve 1989) az Úr születése utáni 1000. évben játszódik. A címszereplő, egy vízimolnár fia, ismételten bűneivel provokálja a teremtést, mégis angyallá válik, mert tettei kedvesek a Sátánnak, s igazában ő kormányozza a világot. Az Éjszaka minden megnő című regény (1977, illetve 1986) különös robinzonáda: hőse egy reggel arra ébred, hogy mindenki halott, London és a világ elnéptelenedett, egyedül maradt a lakatlan civilizációban. Meghasonlik magával, egy belső Hang arra szólítja fel, hogy váltsa meg a világot, amit egy véletlen baleset folytán sikerül is elérnie. E példák jól érzékeltetik, hogy Határ Győző metafizikus irodalmat művel, s metafizikájának centrumában civilizációkritikája áll.
VA |
|