Eörsi István (1931-)
Ifjú költőként harcos kommunista. 1956-ban Lukács György aspiránsa. A forradalom után elsők között tartóztatták le, és másodfokon nyolc év börtönre ítélték (börtönélményeit 1988-ban megírta Emlékezés a régi szép időkre címmel). 1960-ban amnesztiával szabadult. Fordításokból él, ő magyarítja Lukács György Az esztétikum sajátossága című művét is. Költői újrakezdését reprezentálja a Változatok egy közhelyre című kötet (1968), benne legnépszerűbb szerelmi versével (Amikor fölfelé hullnak a tárgyak). Lírájában előbb Brecht, majd Ginsberg hatása számottevő. Az 1970-1980-as években a kaposvári színház dramaturgja, számos színpadi művet ír. Az 1970-es évektől a legjelentősebb publicisták közé emelkedik (Ürügyeim, 1979, A derűlátás esélyei, 1971). 1995-től jelenik meg életmű-kiadása.
VA |
|