Fejes Endre (1923-)
Első könyve, A hazudós (1958), majd a Vidám cimborák (1966) novellái a külvárosok kisembereinek, munkásfiataljainak hétköznapi pillanatképeit villantják fel, az ösztönös vegetálás és a tudatos létezés végleteit mutatva lehetséges életstratégiaként. Nosztalgikusan idézi meg ifjúságának környezetét, "az ezerszer áldott nyolcadik kerület" lakóinak életét (Vidám cimborák, Kéktiszta szerelem). A Rozsdatemető (1962), amely csak nehezen kapott kiadót, az évtized legnagyobb könyvsikere lett. A kritika egy részének fanyalgásáért, a regény állítólagos egzisztencialista világképére hivatkozó ideologikus "leszólásért" Fejes később vett elégtételt, amikor a Gondolta a fene című esszékötetében (1977) visszaszólt kritikusainak. Későbbi műveivel (Jó estét nyár, jó estét szerelem, regény, 1969, Cserepes Margit házassága, színmű, 1972, A fiú, akinek angyalarca volt, regény, 1982) nem tudta megismételni első regényének sikerét.
VA |
|