Sinkó Ervin (1898-1967)
Költőként indult, Kassák Lajos köréből. 1918 végén Lukács György társaságába tartozott. Az 1919-es kommün alatt a Szovjetház, majd Kecskemét városparancsnoka. A bukás után Bécsbe emigrált. 1921-1926 között a Testvér című krisztiánus folyóirat kiadója és főmunkatársa. Az 1920-as évek végén kezdte írni (de csak 1943-ban fejezte be) főművét, az 1918-1919-es forradalmaknak emléket állító Optimisták című regényét. Az 1930-as évek derekán Párizsban élt. Romain Rolland tanácsára a Szovjetunióba költözött, annak reményében, hogy ott kiadót talál regénye számára. 1935-1937 között három évet töltött Moszkvában, a kibontakozó önkényuralomról szól naplójegyzetei alapján az Egy regény regénye című emlékirata. 1937-től ismét Párizsban van, 1939-ben visszatér Jugoszláviába, ahol 1942-ben az olasz megszállás alatt internálták.
A háború után Újvidéken és Zágrábban élt. Végre megjelentethette az Optimistákat (1953-1955) és a sztálinista hatalom természetét dokumentumszerű hitelességgel bemutató Egy regény regényét (1955). Magyarországon csak 1979-ben, illetve 1988-ban jelentek meg. Sinkó Ervin, aki az újvidéki egyetem magyar tanszékének vezető professzora volt, számos magyar irodalomtörténeti tanulmányt is publikált.
VA |
|