Dohnányi Ernő (1877-1960)
Zeneszerző, zongoraművész, karmester. Gyermekkorától komponált, s már szülővárosában, Pozsonyban sokoldalú (hegedű, zongora, orgona) zenei képzésben részesült. 1894 és 1897 között végezte el a budapesti Zeneakadémia zeneszerzés (Hans Koessler) és zongora (Thomán István) szakát, majd d'Albert-nél képezte magát Berlinben. Hamarosan Európa zenei centrumában bemutatkozhatott, 1900-ban turnézott első ízben Amerikában. Az első világháború kezdetekor hazatért, s 1916-tól tanított a budapesti Zeneakadémián. 1919-ben a Zeneakadémia igazgatójává nevezték ki. A Tanácsköztársaság alatt (Kodállyal és Bartókkal együtt) tagja a zenei direktóriumnak, majd a proletárdiktatúra bukása után felfüggesztették állásából (helyét a Zeneakadémia igazgatói székében Hubay Jenő foglalta el). Dohnányi hazatérése óta mind zongoraművészként, mind a Filharmóniai Társaság Zenekarának elnökkarnagyaként, a főváros zeneéletének egyik központi személyiségeként hangversenyezett. Számtalan budapesti fellépése mellett rendszeresen és nagy sikerrel turnézott az Egyesült Államokban. 1924-ben írta Ruralia hungarica címmel, a legfontosabb népdalokat földolgozó kompozícióját. 1928-tól a Zeneakadémia zongora és zeneszerzés művészképzőjét vezette, 1931-től a Rádió zenei osztályának igazgatója, 1934-től a Zeneakadémia főigazgatója volt. 1941-től kezdve, amikor már nem tudott kellő eréllyel szembehelyezkedni a zenei életben érvényesülő jobbratolódással, sorra lemondott pozícióiról. 1944 novemberében elhagyta Magyarországot. A háború után a hazai sajtóban háborús bűnösnek nyilvánították. Hiába tisztázták hivatalosan a vád alól, nehézségei támadtak az újjáéledő európai koncertéletbe való beilleszkedés terén. 1949-től az Egyesült Államokban élt; tanított, mesterkurzusokat tartott és szinte haláláig koncertezett. New Yorkban hunyt el.
HP |
|