Illyés Gyula (1902-1983)
Egy dunántúli pusztán cselédek leszármazottjaként látta meg a napvilágot, bár közvetlen felmenői már kiemelkedtek a pusztai szegénység mélyrétegeiből. 1916-ban elvált édesanyjával Angyalföldön telepednek le. 1918-ban és 1919-ben diákként részese a forradalmi eseményeknek, majd az 1920-as évek elején, magyar-francia szakos egyetemi hallgatóként részt vesz az illegális kommunista mozgalomban. Letartóztatása elől 1922-ben külföldre távozik. Párizsi évei alatt (1922-1926) kitanulja a könyvkötészetet, látogatja a Sorbonne előadásait, részt vesz az emigráció kulturális szervezeteinek munkájában, és közelebbi kapcsolatba kerül a francia szürrealista mozgalom tagjaival. Hazajövetele után a Dokumentum munkatársa, majd szakít Kassákkal és a Nyugat köréhez csatlakozik. Babits barátságába fogadja, s súlyosbodó betegsége idején bekapcsolja a Nyugat szerkesztésébe. A népi mozgalom egyik vezéregyéniségévé, a Válasz munkatársává válik. 1934-ben meghívást kap a moszkvai írókongresszusra. Bekapcsolódik az Új Szellemi Front szervezésébe, majd a Márciusi Fronthoz is csatlakozik. 1941-től 1944-ig szerkeszti a Nyugat örökségét vállaló Magyar Csillagot. A háború után a Nemzeti Parasztpártban vállal vezető szerepet és képviselői funkciót. Szerkeszti a megújuló Választ. Védelmébe veszi a perekkel fenyegetett Németh Lászlót és Szabó Lőrincet. A fordulat éve után, fenntartva az elkötelezett irodalom melletti állásfoglalását, a kialakuló rendszerrel szemben egyre erősebben jelzi különállását. 1956 októberében közzéteszi az Egy mondat a zsarnokságról című költeményét. Az 1960-as évek elejéig költőként elhallgat, majd a kádári konszolidáció évtizedeiben újra bekapcsolódik az irodalmi életbe. A kisebbségi magyar kultúra és a magyar nemzeti identitás védelmében felemeli szavát. Idős kori költészetében sokban visszatér ifjúkora modernségének formabontó törekvéseihez is.
TGy |
|