Szabó István (1938- )
Személyes hangvételű, lírai rövidfilmjei és első játékfilmjei az 1960-as évek fiatal generációjának lelkes-naiv, útkereső, az illúziókkal leszámoló hőseit mutatták be. A közösség formálódása és összetartása az egyik legfontosabb témája az 1970-es években készült filmjeinek (Tűzoltó utca 25., 1973, Budapesti mesék, 1976). Szabó a zegzugos pesti utcák és a város ódon épületeinek egyik legnagyobb ismerője, számos lírai városfilm alkotója. A második világháború idején játszódó Bizalom (1979) kamaradrámája után a Mephisto-Redl ezredes-Hanussen trilógia epikus, történelmi tablói az alkalmazkodás, a becsvágy és az önfeladás karriertörténeteit mesélte el. Az Édes Emma, drága Böbe (1991) két középiskolai tanárnő történetében a rendszerváltás buktatóiról, a Találkozás Vénusszal (1992) pedig az egyesülő Európa művészi-emberi drámáiról szólt. A Napfény íze (1999) három generáció több mint száz évét átfogó zsidó családtörténete Szabó korábbi filmjeinek és vezető motívumainak nagyszabású összefoglalása.
VB |
|