Kosztolányi Dezső (1885-1936)

Kosztolányi Dezső 2.
Kosztolányi Dezső 1.
Kizárják a szabadkai gimnáziumból, ahol édesapja tanárként, majd igazgatóként dolgozik. 1903-ban a budapesti egyetemen magyar-német szakos hallgató lesz. Összebarátkozik Babits Mihállyal és Juhász Gyulával; Négyesy László stílusgyakorlatain az irodalmi modernség megteremtésére készülődnek. 1904-ben a bécsi egyetemre iratkozik be, majd 1906-tól, hazatérése után a Budapesti Napló belső munkatársa lesz. A Nyugathoz alapításától kezdve csatlakozik. Élete során nagy sikerrel műveli a publicisztikát. Első jelentős verseskötete, amellyel általános elismertséget szerez, A szegény kisgyermek panaszai című versciklus (1910). A Tanácsköztársaság bukása után az Új Nemzedék című jobboldali lap "Pardon"-rovatát szerkeszti, amelynek szélsőjobboldali, olykor kifejezetten uszító kirohanásai kompromittálják őt baráti köre előtt. Felhagy ezzel a tevékenységgel, s Nero, a véres költő című regényében (1922) áttételes formában szembenéz önnön politikai hibáival és dilemmáival. Ettől kezdve mindenfajta politizáló tevékenységet méltatlannak tart a művészhez, és a szemlélődő életmódot jelöli ki az alkotónak egyedül megfelelő életforma gyanánt. Ezt a koncepciót fejti ki később, kiérleltebb formában a homo aestheticus magatartás krédójaként. Az 1920-as években írt regényeivel visszaszerzi olvasói szimpátiáját. 1929-ben azonban, Az írástudatlanok árulása című Ady ellen támadó pamfletjével újra vihart arat. 1930-tól 1932-ig a Magyar PEN Club elnöke lesz. Számadás című verseskönyve 1935-ben jelenik meg.

TGy