Molnár Ferenc (1878-1952)

Gál Franciska
Írói pályája korábban indult, mint a vele csaknem egyidős Adyé és többi kortársáé. A Budapesti Napló sztárriportere, a Vígszínház házi szerzője, aki közreműködik A Hét szerkesztésében és bábáskodik a modern nagyvárosi napilap, Az Est alapításánál is. Az éhes város című regénye (1901) az első magyar regény Budapestről. Az igazi sikert A Pál utcai fiúk (1906), majd Az ördög című vígjáték (1907) hozta meg számára.

Az 1920-as években felhagy az újságírással, futószalagon gyártja színpadi műveit, amelyeket részben maga rendez. 1926-ban Nobel-díjra jelölik; 1927-ben Párizsban átveheti a becsületrendet (elsősorban a francia irodalom magyar nyelvű tolmácsolásáért). 1925-ben végleg Bécsbe költözik, új színdarabjainak ősbemutatóját már ott tartják (elsőként a Riviéra című vígjátékát a bécsi Josefstädter Theaterben, a híres Max Reinhardt rendezésében).

Az 1920-as évtized első fele kudarcok sorozata, a másodikban viszont Molnár művészete újabb csúcsára jut. Az Égi és földi szerelem (1922), majd a Vörös malom (1923) azért sikerületlenek, mert a német expresszionista színház elvont példázatosságába csomagolva kísérlik meg korszerűvé tenni a szecesszióból átmentett érzelmes mondanivalót. Molnár ezután fölhagyott a kísérletezéssel, Az ördög dramaturgiáját újította fel, káprázatos eredménnyel. A Játék a kastélyban (1926) hasonlóképp szerepvígjáték, mint A testőr (1910): ugyancsak a színház világában játszódik, s az élet és a színház fölcserélhetőségén alapul. Kitűnő szerepvígjáték az Egy, kettő, három című egyfelvonásos (1929) is, jóllehet nem színházi emberek a szereplői, de főhőse, a bankár Norrison a látszatteremtésnek ugyanazzal a zsonglőri képességével rendelkezik, mint az Ördög vagy Turai.

Az 1930-as években írt művei közül A zöld huszár című regény (1937) emelkedik ki, Molnár talán legjobb szépprózai alkotása. Önéletrajzi emlékeken alapul, s ahogy vigasz lehetett számára visszalopni magát az elkomoruló és fenyegető valóságból ifjúkorába, kezdő újságíróként eltöltött éveibe, úgy lett kíméletlen pontosságra törekvő látlelet és számvetés a könyv azokról az időkről, amikor az emberek még önfeledten adhatták át magukat szenvedélyüknek és fájdalmuknak. Molnár a háború kitörését követően New Yorkba költözött. Bár életét sikerült átmentenie az újvilágba, korábbi alkotókedvét nem. A császár című tragédia (1942) az egyetlen igényes színpadi műve kései drámatermésében. Történelmi környezetben játszódik: a napóleoni idők Párizsában, amikor a forradalom egykori tábornokát császárrá koronázták s az újdonsült zsarnok könyörtelen terrorral sújt le mindenkire, aki nem hódol be neki. A császár a szerepvígjáték pilléreire emel tragikus építményt, s olyat is megtesz, ami korábban elképzelhetetlen lett volna: nyíltan feltárja a színpadi és életbeli szerepek hasonlóságából fakadó meghasonlás veszélyét.

VA