Országos Vallásügyi Likvidáló Hivatal / Bizottság

Szent István-bazilika 2.
Az egyházak vagyonának szekularizálása (mint akkor mondták: szocializálása, ami egyenlő volt az államosítással és elkobzással) az 1919. április 21-én kelt közoktatásügyi népbiztosi rendelettel vette kezdetét. A rendelet szerint felállították a Vallásügyi Minisztérium helyébe lépő Országos Vallásügyi Likvidáló Hivatalt (másutt Bizottságot), amelynek az volt a feladata, hogy minden egyházmegyében, plébánián, templomban, lelkészségen lista szerint leltárba vegye az ott található ingó és ingatlan vagyont: épületeket, berendezést, kegytárgyakat, könyveket, de még a lelkész csirkéit is. A leltározás után, ahol a helyi hivatalnokok radikálisan jártak el, az összeírt ingóságokat központi gyűjtőhelyre vitték. Maga az eljárás a hívek és a klérus ellenállásába ütközött, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a leltárba vétel mögötti szándék az elkobzás. Külön rendelkeztek az egyházak földbirtok-vagyonának, készpénzének és tőkéjének "szocializálásáról". Az 1919. május 17-i forradalmi kormányzótanácsi rendelet szólt az egyházi birtokok elkobzásáról, ami minden 100 kat. hold feletti birtokra vonatkozott, Végrehajtása során 1919. június elejéig csak a katolikus egyháztól 639 000 kat. hold birtokot vettek zár alá (a megszállt területekre esőket ez nem érinthette); továbbá 72 millió korona készpénzt, az alapítványok 123 millió korona tőkéjét államosították.

GJ