Konrád György (1933-)

Konrád György
Beszélő szerkesztői
Gyerekként zsidó származása miatt az élete került veszélybe, fiatalemberként polgári származása miatt az értelmiségi pályán való indulása. A forradalom alatt egyetemi nemzetőr. Az évtized végén tagja a Belvárosi Kávéhéz írói asztaltársaságának. 1959-1965 között ifjúságvédelmi felügyelő a budapesti VII. kerületi gyámhatóságon. Az 1960-as évek elején bontakozott ki esszéíró-értekező munkássága, legszívesebben a francia és az orosz irodalom jelentős alakjaival és irányzataival foglalkozott. 1960-ban elsőként adott Magyarországon áttekintést a "nouveau roman" legjelesebb képviselőiről. A francia egzisztencialisták mellett a 19. századi orosz széppróza mesterei hatottak rá leginkább: Gogol abszurditás-érzékelése, Tolsztoj szeretetvallása, a semmibe áttűnő szabadság oblomovi problémája. Első regénye, A látogató (1969) legalább annyit merített Konrád irodalmi tájékozódásából, mint gyámügyi előadóként szerzett tapasztalataiból. 1965-1973 között városszociológusként tevékenykedett. Második regénye, az 1973-ban írt A városalapító a szocializmusban hatalomra került vagy legalább a hatalomban osztozó értelmiség felelősségét hangsúlyozza. A két korábbi művel együtt trilógiát alkotó harmadik regény, A cinkos (1978-ban készült el vele) a hol forradalmár, hol reformer, hol pedig ellenzéki beállítottságú magyar baloldali értelmiség történelmi csapdahelyzeteit, próbatételeit veszi számba.

Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című, Szelényi Ivánnal közösen írt tudásszociológiai esszéje (1974) után itthon másfél évtizeden át publikálási tilalom sújtotta, s jószerivel egykötetes szerző maradt. (Csupán második regényét, A városalapítót adta ki hosszas huzavona után a Magvető, erősen cenzúrázva, értelemzavaró változtatásokkal.) Konrád művei csak szamizdatként voltak beszerezhetők Magyarországon, miközben számos nyelvre fordították le őket, s szerzőjük a legismertebb kortárs magyar íróvá emelkedett. Az Antipolitika című könyvének 1985-ös német kiadása (Közép-európai meditációk alcímmel) jelentős visszhangot váltott ki a nyugat-európai és amerikai közvéleményben: Milan Kundera híres 1984-es esszéje mellett mindenekelőtt ez a mű hívta föl a figyelmet a jaltai megállapodás következtében előállt helyzet tarthatatlanságára, a magára hagyott Közép-Európa megsegítésének elodázhatatlanságára. Az 1980-as évek elejétől Konrád részt vett a magyar demokratikus ellenzék mozgalmában.

1989 Konrád György "hazatalálásának" éve: sorra jelentek meg művei, számos interjú készült vele. Publicisztikája igen termékeny. Az SZDSZ tanácsának tagjaként közéleti szerepet is vállalt. 1991-ben egyik kezdeményezője a Demokratikus charta nevű mozgalomnak. 1990 és 1993 között a Nemzetközi Pen Club elnökévé választották. Az 1980-as évek végén újabb regénytrilógia megírásába fogott, melynek első kötete az először Kerti mulatság című, 1985-ben elkészült mű gyökeresen átdolgozott és Agenda, 1. Kerti mulatság címen kiadott változata. A második kötet, a Kőóra 1994-ben, a harmadik, a Hagyaték 1998-ban jelent meg. Konrád újabb esszékönyveinek (91-93, 1993, Várakozás, 1995, Áramló leltár, 1996, A láthatatlan hang, 1997)) naplórészletei és elmélkedései többnyire úti megfigyelések, pillanatnyi lét- és közérzet-híradások. Az 1980-as évek fragmentumokból építkező, aforisztikus nyelvű esszéstílusát folytatják tovább, de a politikai érdeklődés háttérbe szorul bennük a magánélet és általában az emberi létezés alapvető kérdései mögött.

VA