Lajtha László (1892-1963)
Zeneszerző, népzenekutató. A Zeneakadémián Bartók Béla (zongora), valamint Kodály Zoltán és Herzfeld Viktor (zeneszerzés) tanítványa volt, majd Németországban és Párizsban tanult tovább. Még az első világháború előttről ered a francia zenei élettel való szoros kapcsolata, amely élete végéig elkísérte (műveinek nagyrésze a Leduc-kiadónál jelent meg). 1913-tól a Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének őre lett, majd 1924-től a Néprajzi Múzeumban dolgozott, 1928-tól bekapcsolódott a nemzetközi népzenekutatásba is. Népzenei gyűjtései, főként hangszeres népzenei lejegyzései részletezettségükkel tűnnek ki (Széki gyűjtés, 1954). A Nemzeti Zenedének 1920 és 1949 között tanára, 1947-1949-ben igazgatója volt. 1950 után, a mellőzés éveiben, népzenei kutatómunkájának és a komponálásnak szentelte idejét. Franciás stílusú, könnyed hangszerelésű zenéjével nagyobb sikereket aratott Nyugat-Európában, mint hazájában.
HP |
|