II. Rákóczi Ferenc (1676-1735)
I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia, 1694-től Sáros vármegye örökös főispánja, a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelme (1704-1711), a Habsburgok elleni szabadságharc (1705-1711) vezére. Megözvegyült anyjának Thököly Imrével kötött második házassága Zrínyi Ilonát is a Thököly vezette Habsburg-ellenes felkelés részesévé tette. Anyja oldalán tartózkodott a gyermek Rákóczi is a császáriak által 1685 és 1688 között körülzárt Munkács várában. Ennek feladása után elszakították anyjától és nővérétől, s a gyámjául kijelölt Kollonich Lipót bíboros döntése alapján a csehországi Neuhaus (Jindrichuv Hradec) jezsuita kollégiumába, majd pedig a prágai egyetemre került tanulni.
Rákóczi 1692-ben Bécsben telepedett le, ahonnan egyéves itáliai utazásra indult. 1694-ben feleségül vette Sarolta Amália hessen-rheinfelsi hercegnőt, akivel Magyarországra költözött. Az 1697. évi hegyaljai felkelés parasztvezetőinek megkeresését még visszautasította, de a mozgalommal való leszámolás és a szomszédos birtokos Bercsényi Miklós Ung vármegyei főispán hatására titokban XIV. Lajos francia király segítségét kérte uralkodója ellen. Tervének elárulása a bécsújhelyi börtönbe jutatta 1701-ben, ahonnan fél év múlva segítséggel megszökött, és Lengyelországba (Varsó, Brezán) menekült. Innen tért vissza 1703-ben Magyarországra, és az őt felkereső tiszaháti felkelők kérésére élére állt a kibontakozó felkelésnek. 1711 februárjában orosz katonai támogatás szerzése céljából Lengyelországba távozott, s ott érte a szatmári megállapodás híre. 1713-tól 1717-ig Franciaországban (Párizs, Grosbois), majd a Portának a Habsburg Birodalommal szemben éleződő ellenségeskedése miatt kapott szultáni meghívásnak eleget téve Törökországban (Jenikö, majd Rodostó) telepedett le. Hamvait 1906-ban hozták haza, s helyezték el a kassai Szent Erzsébet-templomban.
KJ |
|