vallási unió
Az 1054-ben egymástól elszakadt nyugati (latin ritusú) és keleti (görög, vagy bizánci szertartású) kereszténység részleges újraegyesítése, illetve ennek kísérlete. 1438-1439-ben a Ferrara-Firenzei egyetemes zsinaton létrejött a latin és a görög szertartású egyházak uniója, ez azonban nem volt tartós, mert a bizánciak nem kapták meg a remélt segítséget a nyugattól az oszmánok ellen, s hamarosan a pátriárkátus székhelye, Konstantinápoly is török kézre került. 1596-ban Breszt-Litovszkban fogadták el az uniót a lengyelországi ortodox püspökök. Ezt követte a 17. században a magyarországi ruszinok, majd a 18. század elején az erdélyi románok uniója. Az uniót elfogadó ortodoxok négy kérdésben engedtek: elismerték a római pápa egyházfőségét, a tisztítóhely létét, elfogadták, hogy a Szentlélek nemcsak az Atyától, hanem a "Fiútól is" (Filioque) származik, s az eucharisztiát kovásztalan kenyérrel is lehet ünnepelni. Cserében megtarthatták szertartásaikat, papjaiknak megengedték a házasodást, s egyenjogúakká lettek a római katolikus papsággal. A Rómával újra egyesült vallási közösségeket a 18. században általában "unitus"-nak nevezték, később a görög katolikus elnevezés vált általánossá.
KL |
|