Szent Rozália
A katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek kiemelkedő hazai védőszentje. Életéről keveset tudunk, azt is átszövi a legenda. Az előkelő Sinibaldi grófi család sarja, a szíciliai udvarban nevelkedett, majd a világtól visszavonult, s Palermo mellett egy barlangban húzódott meg.Ott halt meg 1166 táján. A barlang földjére feküdt, bal karját vánkosul feje alá tette, jobbjával a feszületet tartotta. Többnyire így ábrázolják. Rozália tiszteletét Esterházy Pál nádor terjesztette el hazánkban. Fraknó vára mellett húzódó hegycsúcsra építtetett egy kápolnát Rozália tiszteletére. Az országban több helyen építettek (Egerben, Szegeden) kápolnát a pestisjárványok idején Rozália tiszteletére. A barokk korban oly sok helyen emelt Szentháromság-szobrok mellékalakjai között mindig megtaláljuk szobrát (budavári, selmecbányai Szentháromság-szobor). A régi időkben szívesen adták nevét a leánygyermekeknek, azzal a céllal, hogy Rozália oltalmazza meg nevének viselőjét a járványos betegségtől. Ünnepe szeptember 4-én van.
TI |
|