baldachin
Hordozható, kelméből készített, díszes sátortető, amelyet bevonulások alkalmával az uralkodók, főpapok vagy körmenetek idején az oltáriszentség felett hordoznak. Gyakran helyezték fejedelmi trónusok és ágyak fölé is. Az ókeresztény templomokban hasonló, de immár maradandó anyagból készített kőépítmények kerültek az oltárok fölé (ezek elnevezése: oltársátor, cibórium). A barokk oltárbaldachinok legragyogóbb példája a római Szent Péter-székesegyház Bernini alkotta, csavart oszlopos, bronz oltársátra (1633), amely az apostol sírja és a pápai oltár fölé emelkedik. A típus gazdagabb, hatoszlopos változata található a párizsi Val-de-Grace templomában (1645-1765). A bécsi Hoher Markton a két Fischer von Erlach 1707-ben elkezdett Szent József-emlékműve lehetett a pesti Invaliduspalota 1735-ben felállított (elpusztult) baldachinjának mintaképe. A magyarországi emlékanyagban elsősorban Donner pozsonyi főoltára nyomán terjedt el ez az oltártípus. A baldachinos, uralkodói ágy egyik legszebb példája a versailles-i kastélyban, XIV. Lajos hálószobájában látható. A budai királyi palotában Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc számára is mennyezetes ágyat, valamint baldachinos, kettős trónust építettek. A palota kettős kupolája is a baldachin sátoros mennyezetét volt hivatva felidézni. Az egykori magyar szóhasználatban "babilon"-nak nevezett kupolát szimbolikus kifejezőértéke tette népszerűvé: mint uralkodói jelvény az ószövetségi frigysátor és a cibóriumos keresztény oltár jelképes tartalmát is egyesítette magában.
JKJ |
|