Fellner Jakab (Nikolsburg, 1722 - Tata, 1780)

Tata, Esterházy-kastély
Morvaországból Tatára áttelepedett építész. Előbb kamarai építkezéseken, majd Komárom vármegye szolgálatában dolgozott. 1764-től a tatai és a pápai uradalmi építkezések vezetője, 1771-ben Mária Teréziától nemesi rangot kapott. Uradalmi építészként kisebb és nagyobb építészeti feladatokat egyaránt el kellett látnia, így gazdasági épületek, kocsmák, malmok tervezésével is foglalkozott. Nagyobb szabású munkái alapján a klasszicizáló késő barokk legjelentősebb hazai alkotói között tartjuk számon. Jó érzékkel válogatott a divatos francia előképek motívumkészletéből és Pilgram örökségéből. Megrendelői ízléséhez ügyesen alkalmazkodott, különösen Eszterházy Károly részletekbe menő utasításai határozták meg erősen formanyelvét. Világi épületei közül az Esterházyak cseklészi kastélyának átalakítása (1754-1758), a tatai kastély nagyszabású terve, illetve később szerényebb formában megvalósított épülete (1764-1769), valamint a móri Lamberg-kastély (1762-1776) emelkedik ki. 1761-től folytatta a Pilgram tervei szerint elkezdett tatai templom építését. Eszterházy Károly megbízásából az egri líceum (1765-1780) és a pápai plébániatemplom (1774-1783) építése tartozik legjelentősebb munkái közé. A veszprémi püspöki palota (1765-1776) finom architektúrája a korszak és a régió legfigyelemreméltóbb alkotásainak egyike.

JKJ