Donner, Georg Raphael (Esslingen, 1693 - Bécs, 1741)
Osztrák szobrász. Heiligenkreutzban az Itáliából jött, divatos bécsi szobrásznál, Giovanni Giulianinál tanult. 1729-től Esterházy Imre meghívására Pozsonyban telepedett le, ahol jó egy évtizedig a prímás udvari szobrászaként és építkezéseinek felügyelőjeként működött. Itt első jelentős munkája a pozsonyi dóm Alamizsnás Szent János-kápolnájának kialakítása volt (1729-1732). A szobrászi felfogású oltárépítményen a szent ereklyetartóját méltóságteljes, álló angyalok veszik körül, s az oltárasztal fölött bronzreliefek beszélik el Krisztus szenvedésének történetét. A kápolna bejárata melletti fülkében az építtető síremlékszobra látható. Az érsek imazsámolyon trónoló, az oltár felé az alázatos imádság gesztusával forduló alakján a rokokó szobrászat hatása érvénysül. A dóm 1735-ben befejezett főoltárán a koldussal köpenyét megosztó Szent Márton magyar ruhás lovasalakja állt, az oltárépítményt az oltáriszentségnek hódoló hatalmas angyalpár és szobordíszes kanonoki stallumok egészítették ki, a szentély magasfokú művészi egységét megteremtve. Magyarországi művei közé tartozik a máriavölgyi pálos templom 1736-ban készített főoltára is. Pozsonyban Esterházy mellett más megrendelők számára is dolgozhatott: az ausztriai Breitenfurt kastélyába 1734-ben VI. Károly császár apoteózisát ábrázoló szoborcsoportot, 1739-ben Bécs számára a Neuer Markt kútjának szobordíszét szállította. Művein formai tökélyre törekvő, klasszicizáló felfogás érvényesül, a figurára koncentráló mintázás, a geometriai sémák nyújtotta összefogottság egyaránt jellemzi domborműveit és körplasztikáit. Alkotásain a barokk mély érzelmi átélésre törekvő előadásmódja helyett a mintázás virtuozitása, a selymes felületek gazdagsága uralkodik. Népes szobrászműhelyében több jeles szobrász - köztük Ludwig Gode - is munkálkodott.
JKJ |
|