Newton, Isaac (1642-1727)
Angol matematikus, fizikus, minden idők egyik legnagyobb tudományos gondolkodója. Legjelentősebb eredményeit a mechanika terén érte el. A differenciál- és integrálszámítás - ahogy akkoriban nevezték: az infinitézimális kalkulus - felfedezésével óriási lépést tett előre a fizika matematizálása felé. Az általa Leibnizcel egy időben, de egymástól függetlenül kidolgozott új matematika - vagyis a függvénytan, más néven analízis - eredményeit sikerült a tudományos világot ekkoriban leginkább foglalkoztató "égi mechanika" nyitott kérdéseinek megválaszolására használnia. Philosophiae naturalis principia mathematica (A természet filozófiájának matematikai elvei) című művében függvényszámítások segítségével bebizonyította és kiszámította, hogy a bolygók a Nap felé irányuló tömegvonzás hatására ellipszis alakú pályán mozognak. Ezzel a világraszóló felfedezéssel évszázadokra szóló érvénnyel megalapozta az új fizikát. Newton a tudomány más területein is jelentőset alkotott. Az általa készített tükrös teleszkóp fontos eszköznek bizonyult a csillagászatban. Ő fedezte fel azt is, hogy a fehér fény prizmával a szivárvány színeire bontható. Teológusként is mély gondolkodónak bizonyult, tanulmányozta a Bibliát, s tudományos megfontolások alapján tagadta a Szentháromság tanát. Már a Royal Society elnöke volt, amikor az infinitézimális kalkulus felfedezése elsőségének kérdésében rosszízű perlekedésbe kezdett Leibnizcel.
ÁP-SzJú |
|