Révai Miklós (Nagyszentmiklós, 1750 - Pest, 1807)

Révai Miklós versei
Iparos családból származik. 1769-ben belép a piarista rendbe, több helyen tanít építészetet, földrajzot, mértant, rajzot. Nyugtalan, békétlen természet, folytonos ellentétekben, vándorlásokban telik élete. Szerkesztője volt a Magyar Hírmondó című újságnak, jelentős kiadói működése során megjelentette Faludi, Orczy, Barcsay műveit, Bessenyei Jámbor szándék című röpiratát. Értékes nyelvtudományi munkássága van: az ekkor modern történeti nyelvészet megalapozója volt Magyarországon. 1802-ben kinevezik a pesti egyetem magyar tanszékére, itt elsősorban nyelvtudományt oktat. Nagy szegénységben élt haláláig Pesten. Nyelvészeti munkásságában a nyelvtörténeti módszer elkötelezettje (Elaboratior Grammatica Hungarica, 1-2, Pest, 1803-05). A Verseghyvel folytatott jottista-ypszilonista háborúban a szóelemző (látja, tudja) álláspontot képviselte (Verseghyi Ferencznek [ ... ] tisztátalan magyarsága, Pest, 1805). A klasszikus triász tagjaként az időmértékes verselést népszerűsítette (Elegyes versei, Pozsony, 1787).

MM-UG