oszloprend

Róma, Antoninus és Faustina temploma
Az oszlopok és az azokra felfekvő vízszintes gerendázat alkotta szerkezet szabályozott rendszere. Kezdetei az ókori kelet építészetében mutathatók ki, szerkezeti, formai és aránybeli rendszerbe foglalása azonban a klasszikus görög és római kultúra jellemzője. Az oszloprendre a konstrukció tökéletes logikájú megjelenítése, a tartó és támasztószerkezet szabatos megkülönböztetése jellemző. A klasszikus ókorban a görög dór, ión és korinthoszi mellé a rómaiak megalkották az egyszerűbb toszkán és a díszesebb kompozit oszloprendet, illetve a dór, ión és korinthoszi római változatát. Az oszlop a görögök nyomán antropomorf karaktert kapott, elemeit is emberi testrészekről nevezték el. Az oszlop a klasszikus szabályok szerint lábazatból, felfelé sudarasodó és - a görög dór kivételével - kannelúrázott törzsből és fejezetből áll. A gerendázat is háromrészes: architráv, fríz és párkánykorona (geiszon) alkotja.

JKJ