spiritualizmus

Kapolcs, istenszem-motívum
Teológiai, illetve filozófiai irányzat és módszer. A vallási intézmények, a dogmák, a szentségek világával szemben a spiritualisták a vallásos elmélyülés igaz útját a közvetlen megvilágosodásban, a Szentlélektől sugalmazott inspirációkban látták. Nagy hangsúlyt helyeztek az aszkézisre, a meggyőződéssel teli keresztény életvezetésre, a kegyességre és annak gyakorlására (praxis pietatis). A középkori misztika élt tovább a protestantizmus spiritualista ágazataiban, melyek többnyire összeütközésbe kerültek a tekintélyuralmi elveket valló ortodox egyházvezetéssel. Spiritualista elvek érvényesültek a radikális reformáció nézeteiben (pl. az antitrinatarizmusban), a kálvinista puritanizmusban és a lutheránus pietizmusban. A széles körökben népszerű spiritualista írók, gondolkodók és igehirdetők - pl. a német Jakob Böhme (1575-1624) vagy az angol John Bunyan (1628-1688) - hosszantartó hatással voltak az európai gondolkodásra.

ÁP-SzJú