klasszicizáló késő barokk

Párizs, Partheon
Párizs, Ste-Sulpice
Róma, Capitolium
Róma, Antoninus és Faustina temploma
A 18. század második felére jellemző stílusirányzat. Franciaországban az előző évszázad hagyományaira építkező, a természetesség és ésszerűség elveire építő klasszicizáló tendenciák a rokokóval párhuzamosan jelentkeztek. Már a párizsi Sainte-Sulpice-templom 1736-ban tervezett homlokzatán az antikvitás oszlop-gerendázatos építészete kapott hangsúlyt, s e törekvés csúcsosodott a Sainte-Geneviève 1755-ben elkezdett épületén. Rómában XIV. Benedek pápa és Albani bíboros művészetpártoló udvara, a francia festészeti akadémia római tagozata és az itt élő nemzetközi művész- és tudóskolónia jelentette azt a közeget, amelyben az antikvitás iránti rajongás a század közepén régészeti feltárásokkal alátámasztott, tudományos érdeklődést mutató mozgalommá vált. Giovanni Battista Piranesinek a római antikvitás emlékeiről készített metszetsorozatai Európa-szerte igen népszerűek lettek. E törekvések a 19. században korstílussá emelkedő klasszicizmus közvetlen előzményei. Az irányzat magyaroszági alkotásain a klasszicizáló törekvések barokk hagyományokkal keveredve jelentkeznek. Az irányzatot XVI. Lajos-stílusnak és vulgárisan copfnak is nevezik.

JKJ