oszloprend
Az oszlopok és az azokra felfekvő vízszintes gerendázat alkotta szerkezet szabályozott rendszere. Kezdetei az ókori kelet építészetében mutathatók ki, szerkezeti, formai és aránybeli rendszerbe foglalása azonban a klasszikus görög és római kultúra jellemzője. Az oszloprendre a konstrukció tökéletes logikájú megjelenítése, a tartó és támasztószerkezet szabatos megkülönböztetése jellemző. A klasszikus ókorban a görög dór, ión és korinthoszi mellé a rómaiak megalkották az egyszerűbb toszkán és a díszesebb kompozit oszloprendet, illetve a dór, ión és korinthoszi római változatát. Az oszlop a görögök nyomán antropomorf karaktert kapott, elemeit is emberi testrészekről nevezték el. Az oszlop a klasszikus szabályok szerint lábazatból, felfelé sudarasodó és - a görög dór kivételével - kannelúrázott törzsből és fejezetből áll. A gerendázat is háromrészes: architráv, fríz és párkánykorona (geiszon) alkotja.
JKJ |
|