anekdota
Görög szó, azt jelenti: kiadatlan. Az antikvitásban a merész tartalmú, le nem írt, szóbeli közlés útján terjedő történeteket nevezték így. A hitelesség látszatát keltő, rövid, csattanós történetekből Itáliában és Franciaországban számos nagysikerű anekdotagyűjtemény keletkezett, ezek Magyarországon is népszerűek voltak, s a 17-18. századi irodalom bőséggel merített belőlük. Szinte minden prózaírónk felhasznált anekdotákat, s a kacskaringós, lazán összekapcsolt történetekből szövődő elbeszélésmód, az ún. anekdotikus stílus Mikszáth Kálmánig a magyar prózairodalom jellegzetessége maradt.
ÁP-SzJú |
|