Mindszenty Dániel

Jankó: A népdal születése
Gömör megyei származású, Kassán tanult, s már tanuló éveiben gitár-darabokat írt, feldolgozásokat készített. Rossz anyagi helyzete azonban meggátolta a dalok kiadását, másrészt a zenész hivatás választását sem tette számára lehetővé. A' magyar nyelvtudomány eránt című írásában egy általa készített, a korábbiaktól alapvetően különböző (és a gyakorlatban jól bevált) latin nyelvtan könyvről számol be. Írásában valójában mindvégig a magyar nyelv ápolásáról és az ifjúság anyanyelven magyarrá nevelésének fontosságáról beszél. Az idegen nyelvek tanítására ma is használható, modern módszereket ír le. Indokolja tanulásuk fontosságát, de elveti az anyanyelv fölé helyezésüket. Figyelmeztet rá, hogy egy nyelvnek csak akkor vagyunk birtokában, ha már gondolkozni is képesek vagyunk rajta, s a az anyanyelven való gondolkodás szükségességét hangsúlyozza az iskolában (a latinnal szemben). Sorait olvasva egy művelt, szerény, de képességeivel tisztában lévő, öntudatos, cselekvő típusú ember képe bontakozik ki előttünk. Tanítóskodása után táblabíró lett Zemplén megyében. 1831-ben Nagyváradon van, s cikkei a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg 1831-1833-ban. 1833 után nem hallunk róla. Erdélyi János így jelzi nevét 1846-ban a gyűjtők névsorában: Néhai Mindszenty Dániel gyüjteménye u.m. egy bevezető értekezés... Mindszenty tehát már nem érhette meg a népdalai olyannyira áhított kiadását, még az Erdélyi-kötetekbe beolvasztott formában sem. Szöveges gyűjteménye bizonyára családi vagy baráti kapcsolatok révén került Szidor Antal kassai professzorhoz, aki 1837-ben méltó helyére eljuttatta. Sajnálatos, hogy szöveggyűjteményének dallamai nincsenek meg, s kár, hogy zenei feldolgozásainak színvonala alatta marad elvi állásfoglalásainak.

TL