József főherceg nádor (1776-1847)
II. Lipót ötödik fia, I. Ferenc király öccse. Bátyja, Sándor Lipót nádor halála után királyi helytartó, majd 1796 novemberében az országgyűlés nádorrá választja, ötvenegy éven keresztül egyik legfőbb irányítója a magyarországi közigazgatásnak. Az első évek elteltével jó kapcsolatot alakít ki a magyar arisztokráciával, nagy szerepe van az abszolutizmus enyhülésében. Mindvégig közvetíteni igyekezett a magyar rendek és a birodalmi kormányzat között. 1810-ben javasolta a birodalom kormányzatának a magyar rendi viszonyokhoz hasonló átalakítását, a birodalom centrumának Magyarországra helyezését. E véleménye és itthoni népszerűsége miatt elvesztette császári bátyja bizalmát, és átmenetileg a magyarországi politika alakításában is visszaszorult. A reformkorban ismét hagyományos közvetítő szerepkört igyekezett betölteni. Jelentősek fejlesztő célzatú gazdasági, kulturális és civilizatórikus kezdeményezései (alcsúti mintagazdaság, Pesti Szépítő Bizottmány, hozzájárulás a Vakok Intézete, a Nemzeti Múzeum, a Ludovika, az Akadémia stb. alapításához).
DT |
|