biedermeier
Az elsősorban német nyelvterületen használatos, a nyárspolgár gúnynevéből származó kifejezést a 19. század első felének sajátos művészeti törekvéseire alkalmazzuk. Maga a szó két név (Biedermann és Bummelmeier) összevonásából származik. A biedermeier festészetre bensőségesség és egyszerűség, érzelmesség és a családcentrikus polgári erkölcsi felfogással még összeegyeztethető, visszafogott érzékiség volt jellemző. A biedermeier értékes alkotásokkal gazdagította az iparművészet, különösen a bútortervezés történetét. A 19. század eleji empire ünnepélyes, pompát és előkelőséget árasztó formavilágát kényelmes, otthonos, egyszerű lakberendezési stílus váltotta fel. A biedermeier bútorművészet az angol hagyományokat folytatva a hangsúlyt a célszerűségre, és a funkcionalizmusra, azaz a mindennapi életszükségletekből fakadó igények kielégítésére helyezte.
PJ |
|