betyárbűnözés
A 19. századra jellemző vidéki bűnözési forma. Megtalálható mind az Alföld pusztáin (ahol a betyárok főleg állatlopással foglalkoztak), mind a Felföld és a Dunántúl erdős vidékein (itt útonállásból, rablásból éltek). Utánpótlásukat elsősorban a katonaszökevények és a pásztorok biztosították. Egyes vidékeken tartósan és jelentős mértékben veszélyeztették a közbiztonságot. 1867 után keménykezű királyi biztosok számolták fel a betyárvilágot.
FZ |
|