angolkert (tájkert)

Kismartoni Esterházy-kastély 1.
Csáky-kastély
A mesterséges alakzatokat formázó nyírott fákkal, sövényekkel, pompás szökőkutakkal és kaszkádokkal díszített, mértanian szabályos, többnyire szimmetrikus elrendezésű barokk franciakertek építésének szokását a 18. század végén egész Európában a természetességre törekvő, s az 1720-as évek Angliájában éppen a barokk kert elleni lázadásból született tájkertek létesítése váltotta fel. Míg a klasszikus franciakert geometrikusan szabályozott, pompás kötöttségében a természetet is a korlátlan fejedelmi, főúri hatalomnak rendelte alá, az angolkert a polgári szabadságvágyat fejezte ki. A tájkertekben a természet felé irányuló, abban felolvadni igyekvő érzelmes elvágyódás szelíd tavak, festői ligetek, míg a természet vad, fenyegető szépségeinek borzongással vegyes csodálata meghökkentő vagy félelmetes elemek - vízesések, meredek sziklák - elhelyezésében nyert kielégülést. Az angolkertekben - különösen a korai ún. szentimentális kertekben - a felvilágosodásnak a térben és időben távoli kultúrák iránti enciklopédikus érdeklődése is tükröződik. A festői tájrészletek közé keleties (török, egyiptomi, kínai), középkori (gótikus) épületeket és antikizáló, vagy antik kőemlékekből összeállított műromokat (Tata, Esterházy-kastély parkja) helyeztek. A 19. század elején Magyarországon több mint 200 tájkert létesült. A martonvásári, az alcsúti, a csákvári kastélykertek, illetve a budapesti Városliget vagy az Orczy-kert ma is őrzi az egykori angolkertek hangulatát.

PJ