Ábrányi Kornél (eredeti nevén Eördögh Kornél, 1822-1903)

Ábrányi Kornél
A 19. századi magyar zenetörténet meghatározó alakja: zenei író, zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus. Szülei otthona a reformkori magyar szellemi élet egyik központja, muzsikus vendégeik közé tartozott Lavotta János, Rózsavölgyi Márk, Bihari János. 1834-ben Erkel Ferenc hatására választotta a zenei pályát. Első műve 1841-ben jelent meg (Magyar Ábránd), zongoraművészként 1842-ben mutatkozott be Nagyváradon, majd nyugat-európai tanulmányútra indult. Münchenben megismerkedett Liszt Ferenccel, akinek egyik legodaadóbb barátja és híve lett. Párizsban Chopintől és Frederic Kalkbrennertől vett zongoraórákat. 1847-ben végleg hazatért. 1860-ban Mosonyi Mihállyal, Bartalus Istvánnal és Rózsavölgyi Gyulával együtt megalapította az első magyar zenei szakfolyóiratot, a Zenészeti Lapokat, amelynek 1876-ig főszerkesztője volt. 1867-ben létrehozta az Országos Magyar Daláregyesületet, ennek 1888-ig vezértitkára. 1868-1872 között a Nemzeti Színházban a benyújtott operákat elbíráló bizottság tagja. 1875-től, a Zeneakadémia megalapításától kezdve annak titkára és rendkívüli tanára: 1888-ig zeneszerzést, zeneesztétikát, magyar zenét, zeneelméletet és zenetörténetet tanított. 1877-ben jelent meg Zenészeti aesthetica című tankönyve, a magyar zeneirodalom első, jelentékeny munkája ebben a tárgyban.

DZS