Henszlmann Imre (1813-1888)
Orvos, a magyar művészettudomány és műemlékvédelem egyik megalapítója, egyetemi tanár, műkritikus és építész. Művészettörténeti érdeklődése részben a szepességi Böhm József Dániel éremművésszel, a bécsi pénzverde és vésnökakadémia igazgatójával való tanítványi kapcsolata révén mélyült el. 1841-ben Pesten megjelent Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelés között, különös tekintettel a művészeti fejlődésre Magyarországon című munkájában elsőként kísérelte meg meghatározni a magyar nemzeti művészet helyét és esélyeit az európai kulturális versenyben. A szabadságharc leverése után bujdosott, majd Nyugat-Európába emigrált. Londonban, a magyar emigráció szellemi központjában a középkori építészet aránytanáról tartott előadást. Az arányrendszerekkel foglalkozó, Franciaországban megjelentetett építészetelméleti művét francia pályadíjjal jutalmazták. Hazatérte után ismét bekapcsolódott a művészeti közéletbe: tagja lett a Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányának. 1867-től a Műemlékek Országos Bizottságának első előadója volt.
PJ |
|