bécsi kongresszus és a Szent Szövetség Európája
1814-ben Bécsben ültek össze a vezető hatalmak képviselői, hogy a Napóleon által felbolygatott Európát újrarendezzék. Alapelvük a megsértett legitimitás helyreállítása és Franciaország megfékezése volt. A különböző hatalmak ezen túlmenően saját érdekeiket is érvényesíteni próbálták. Oroszország hódításait akarta legalizálni, az ellenérdekeltek éppen az orosz terjeszkedésnek igyekeztek gátat szabni, s ennek érdekében a közép-európai hatalmakat támogatták. Végül a négy győztes nagyhatalom Anglia, Oroszország, a Habsburg-birodalom, és Poroszország érdekei érvényesültek a rendezésnél. (Az együttműködés utóbb 1818-ban Franciaország bevonásával üthatalmivá bővült.) Ezzel párhuzamosan azok a konzervatív, dinasztikus államok (Oroszország, Poroszország és Ausztria), amelyeknek érdekeit sértették a francia forradalom elvei, a szabadságeszme és a népek függetlenségét és egységét célzó nacionalizmus, Szent Szövetség néven a vallás értékeire hivatkozó együttműködést alakítottak ki, amelyhez Nagy-Britannia, a pápaság és a török szultán kivételével sorra csatlakoztak az európai uralkodók. Egyeztetett fellépésekkel védekeztek a szabadság eszméinek terjedése ellen: cenzúrával, rendőri eszközökkel, politikai nyomással, s ha kellett, katonai erővel. A húszas évek elején végrehajtott spanyolországi és itáliai akciók hozzájárultak az európai öthatalmi együttműködés felbomlásához, a liberális Anglia eltávolodásához, s így közvetve olyan külpolitikai nehézségeket okoztak az abszolutista Ausztriának, amelyek hozzájárultak a magyar rendekkel szemben 1825-re kialakuló engedékenységéhez.
DT |
|