Paul Davies: Egyedül vagyunk a világegyetemben?
Előszó
A kérdés, hogy vajon az emberiség egyedül van-e a Világegyetemben, a
filozófia egyik legrégebbi problémája, amelynek mélyreható következményei
vannak egész világképünkre. Az utóbbi években ez a téma a tudomány számára is
különösen érdekessé vált. A biokémia és a molekuláris biológia fejlődése
következtében a tudomány megkezdhette felderíteni az élet eredetének titkát. A
csillagászat felfedezései a figyelem középpontjába állították a Naprendszeren
kívüli bolygók létezésének kérdését, beleértve azok kémiai és fizikai
felépítését. Az űrprogram lehetőséget teremtett arra, hogy a szomszédos
bolygókon közvetlenül kutassunk az élet nyomai után. Mindezeken túl, a
közelmúltban megkezdődött egy fontos kutatási program, melynek célja, hogy
felfogják a Tejútrendszerben valahol másutt élő, fejlett technikai kultúrájú
civilizációk rádiójelzéseit. Éppen ezért különösen időszerű részletesen
szemügyre vennünk, mit jelentene a Földön kívüli élet felfedezése önismeretünk
és a Világmindenségben elfoglalt helyünk megítélése szempontjából.
Meg sem próbálok teljességre törekvő áttekintést adni az exobiológiáról vagy a
SETI-programokról (a SETI betűszó: a Földön kívüli értelem kutatásának
rövidítése, Search for Extraterrestrial Intelligence), minthogy ezeket sok más
munka kimerítően tárgyalja. Ehelyett inkább azokkal a filozófiai
alapfeltevésekkel kívánok foglalkozni, amelyek a Földön kívüli életbe vetett
hit, illetve az ilyen életformák kutatása hátterében állnak. Megvizsgálom azt
is, milyen hatással lenne a Földön kívüli élet felfedezése a tudományra, a
vallásra és az emberiségről alkotott képünkre.
Alig fér kétség ahhoz, hogy ha akár csak egyetlenegy mikrobát sikerülne
találnunk, amelyről hitelt érdemlően bebizonyítható, hogy a földi élettől
függetlenül fejlődött ki, akkor ez a felfedezés éppoly gyökeresen változtatná
meg egész világképünket, mint a kopernikuszi vagy a darwini forradalom, és
éppoly mélyreható társadalmi következményei lennének. Ezért joggal nevezhetnénk
minden idők legjelentősebb tudományos felfedezésének. Szélsőséges esetben a
Földön kívüliektől származó üzenet felfedezése akár félelmet is ébreszthetne
az emberiségben.
Tekintettel a SETI nagy horderejű következményeire, meglepő, hogy a kortárs
szerzők milyen csekély terjedelemben foglalkoznak a programokkal kapcsolatos
filozófiai problémákkal. A Földön kívüli élet lehetősége annál jobban
foglalkoztatta a korábbi nemzedékeket. A közhiedelemmel ellentétben gyakran
megvitatták és részletesen fontolóra vették ezt a kérdést. Michael Crowe
történész becslése szerint az ókori görögöktől 1917-ig 170 könyvet adtak ki a
témában. Könyvemben megpróbálom újra felszítani ezt a vitát, immár a korszerű
tudományos eredmények fényében. Felvázolom, hogy a kortárs tudomány és hitünk
mely vonatkozásai kerülnek veszélybe. Amint látni fogjuk, a SETI híveinek
feltevései a neodarwinizmus elevenébe vágnak, de emellett összefonódnak a
kortárs természettudomány és filozófia olyan lényeges jelenségeivel, mint a
mechanisztikus gondolkodásmód alkonya vagy a holisztikus és ökológiai világkép
megjelenése. A Földön kívüli élet kutatása kihívást jelent továbbá a haldokló
Világegyetem évszázados tana számára, amely szerint a kozmoszban végbemenő
változásokat a termodinamika második főtétele által befolyásolt, a pusztulás
felé vezető folyamatok uralják. A SETI sikere ugyanakkor perdöntő bizonyítékot
jelenthet annak eldöntésében, hogy helyes-e a fejlődő és önszerveződő
Világegyetem hipotézise, melyet Ilya Prigogine, Erich Jantsch és mások
hirdetnek.
Könyvemet nem szakembereknek szántam. Megpróbáltam a lehető legkevesebb
szakkifejezést használni. A részletesebb tájékozódást az irodalomjegyzékben
felsorolt művek teszik lehetővé.
A könyvben tárgyalt témákról folytatott értékes eszmecserékért hálás vagyok
John Barrow-nak, David Blairnek, George Coyne-nak, Frank Drake-nek és Seth
Shostaknak.