JÓL VÁLASZD MEG AZ ELLENSÉGEIDET
ROBERT N. CHARRETTE
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Robert N. Charrette:
CHOOSE YOUR ENEMIES carefully
Copyright © FASA Corp. 1991.
All rights reserved.
Fordította: Serflek Szabolcs
Hungarian translation © 1994, Beholder Bt.
Cricknek, aki a Battletech-hel kapcsolatban sem hitt nekem.
ELSÕ RÉSZ
Mindnyájan álarcot viselünk
1
Három nappal ezelõtt a fájdalom elviselhetetlennek tûnt. De az idõ múlásával a lány érzékei is tompultak, így némileg enyhült az állandó kínszenvedés. Aznap reggelre már azt hitte, talán meg is tudja szokni. Aztán elkezdõdtek a görcsök. A megnyomorító fájdalom egész nap kisebb-nagyobb rohamok formájában jelentkezett. És odakint már lassan besötétedett.
Nem mert kiáltani.
Újabb görcs hasított a beleibe és lassan, szaggatva vonszolta magát felfelé a testén, nyomában égetõ lüktetést hagyott. És bár nem akart, mégis felsikoltott, amikor izmai merev kínban összerándultak.
A fájdalomhullám végül alábbhagyott, a lány pedig lihegve feküdt a földön és biztosra vette, hogy kiáltásával elárulta magát. Lassan, halkan nyögve beljebb vonszolta magát választott menedéke homályába. A lerobbant épület többi lakója (ha voltak egyáltalán ilyenek) nem mutatkozott. Magára maradt hát a nyomorúságával. A minden mozdulatát hûséges kutyaként követõ fájdalomtól nyöszörögve erõt vett magán, és elindult fölfelé a lépcsõn. Ha elég messzire elvonszolja magát, aznap éjjel talán nem találják meg. A gyomrában tomboló tûz azzal fenyegetett, hogy egész testét elemészti, ezért egyik karját a gyomrára szorította, másikkal pedig a lépcsõház falának támaszkodott és így folytatta tovább a mászást.
Alig két lépcsõsornyit jutott feljebb, amikor nyüszítve összerogyott. Csöndesen átkozta magát fogyó ereje miatt. Az orkok állítólag kemények voltak. Az elmúlt évben egyedül a fizikai ereje szolgáltatott némi ellensúlyt átváltozása nyomorúságához és most ez az erõ is elhagyta. Akárcsak Hugh. És elõtte Ken. Még a bátyja is itthagyta õt, hogy együtt szenvedjen ezzel az ocsmány, nyomorék népséggel.
Hogy rohadnának meg mindannyian.
Az égetõ érzés tompa izzássá szelídült. Ez is fájdalom volt, de ezt el lehetett viselni. Így azonban ismét visszatért a lábában lüktetõ, csonthasogató fájás. A lépcsõmászástól megerõltetett izmai remegni kezdtek. Bõre ragadt az izzadtságtól és elviselhetetlenül viszketett. Legszívesebben hányt volna.
A lépcsõfordulóból belátott az egyik elhagyott lakásba. A kitört ablakon át a sötétülõ éjszakai égbolt látszott. Odakint Hong Kong szikrázó fényei ragyogtak kísértõ szépséggel. Egy rendõrségi sziréna vékonyka hangja szûrõdött be odakintrõl. De az sem jelentett reménysugarat. A cégrendõrségek soha nem merészkedtek be az Elfalazott Városba. Még az Enklávé Rendõrügynökség pénzéhes kopóit is csak komoly megvesztegetés árán lehetett rábírni arra, hogy sötétedés után betegyék ide a lábukat. Az Elfalazott Várost bandák uralták és ezek közül sokan puszta szórakozásból vadásztak az átváltozottakra.
Kaparászó hang hallatszott a lépcsõház alja felõl. A lány megdermedt. Testi fájdalmait elmosta a félelem hulláma. Hangtalanul imádkozott magában, közben feszülten figyelt, hogy minél többet meghalljon. A zaj ismét felhangzott. Léptek közeledtek felfelé a lépcsõkön.
Karjával eltolta magát a talajtól és reszketve lábra állt. A világ forogni kezdett körülötte, de sikerült talpon maradnia és egy újabb lépcsõsornyit feljebb vánszorognia. Ezt az emeletet is szemét borította, de a folyosóról nyíló szobák némelyikének még volt ajtaja. Ezt azt jelentette, hogy valaki még mindig lakott itt. A lány remélte, hogy a vadászok nem mernek bejönni lakott területre, ezért kiválasztott egy nyitott ajtót és elindult felé. Amikor megpróbált belépni rajta, fejét beverte az ajtókeret felsõ deszkájába. A hirtelen fájdalomtól akaratlanul is felhorkant.
Odalent, a távoli sötétségben hirtelen csönd támadt.
Õ is hallgatózott, de semmit nem hallott. Valószínûleg a vadászok is füleltek.
Lassan teltek a percek.
Jól látott a sötétben. Ha megállna a lépcsõkorlátnál és lenézne, talán meglátná, ki jön fölfelé. De nem mer megpróbálkozni vele. Még ha le is tudná gyõzni a szédülését, csak felfedné magát. Azok a vadászok talán még nála is jobban látnak a sötétben.
A lába ismét remegni kezdett, ahogy a félelem által az izmaiba pumpált erõ lassan halványulni kezdett. Nem lesz képes rá, hogy még sokáig talpon maradjon. Lehajtotta hát a fejét, és becsusszant az ajtón. Egyik kezével lassan behúzta maga mögött az ajtót. Nem hallotta, hogy az ajtó megnyikordult volna és ez jót jelentett. Ha õ nem hallott semmit, akkor talán a vadászok sem.
Hiányzott a zár -- csak faforgácsok jelezték, hogy valaha azért volt. Nem mintha számított volna; ha a vadászok rájönnek, hogy itt van, egy bezárt ajtó nem állna ellen nekik. Az egyetlen reménye az, hogy elmennek a szoba elõtt.
A szoba igazi disznóól volt, valóságos paradicsoma a hajléktalanoknak. A padlón szanaszét heverõ chiptokok elárulták, hogy jó pár Jobb-Mint-az-Élet parti lezajlott itt. Hiszen ahhoz már mûérzet világ kellett, hogy valaki hajlandó legyen akár csak rövid idõt is eltölteni egy ilyen lepra helyen. Akár csak rövid idõt? Hiszen õ talán az egész hátralévõ életét itt kényszerül eltölteni.
Semmit nem látott, amit esetleg fegyverként használhatott volna. De nem is számított -- arra sem volt ereje már, hogy felálljon; a harcra pedig végképp alkalmatlan lett volna. Átbotladozott a szobán és éppen elérte a szemközti falat, amikor a lábai felmondták a szolgálatot. Hirtelen a padlón találta magát és fogalma sem volt, mekkora zajt csaphatott azzal, hogy összeesett. A lépcsõn közeledõ orkvadászokat nem lehetett hallani. Talán csöndben rogyott össze. Talán a vadászok nem néznek be ide. Talán még visszatérhet a régi életéhez.
Ez a lerobbant lyuk igazán borzasztó hely volt a halálhoz. Izgatottan dobogó szívvel, összegörnyedve várt tehát. Ha lett volna hozzá ereje, kiáltott volna.
Az ajtón túlról puha talpak neszezése hallatszott. Valaki megtalálta a rejtekhelyét. A lány meghallotta, hogy a vadász a levegõbe szimatol. Állati hang volt, mint amikor egy kopó szagot fog. Egy pillanatra abbamaradt a zaj, aztán kaparászó hangokat hallatszottak, mintha karmos kezek matatnának az ajtó felsõ részén. A szimatoló hang egy pillanatra visszatért, aztán ismét minden elcsöndesült.
A lánynak semmi oka nem volt rá, hogy azt higgye, a vadászok eltávoztak. Valószínûleg ott várakoztak türelmesen az ajtó másik oldalán, arra várva, hogy õ megmozduljon és ezzel elárulja magát. Ha lett volna hozzá ereje, kimászott volna az ablakon, és megpróbálkozott volna az épület mállatag homlokzatával. Egy héttel ezelõtt még elég erõs lett volna ahhoz, hogy megmássza az épület homlokzatát, és biztonságos helyre jusson. De most az izmai túl gyengéknek bizonyultak. Egyedül a félelme volt erõs.
Amikor az ajtókilincs mozogni kezdett, tudta már, hogy nem csapta be üldözõit. A kilincs lassan konyult lefelé, mintha a vadászok maguk is féltek volna valamitõl. Talán attól, hogy a hirtelen mozdulat elriasztja a zsákmányukat. A ragadozók mozogtak így; lassan, gondos elõvigyázattal.
Hirtelen arra gondolt, hogy valószínûleg rosszul tippelt a vadászok kilétét illetõen. A bandák látványosan gyilkoltak. Ez a lopózó óvatosság nem az õ stílusuk. Õk nem aggódnának azért, hogy esetleg felvernek másokat is az épületben. Egyszerûen csak berontanának és ha nem találnának senkit, kirontanának és megpróbálkoznának egy másik szobával. Ez az óvatos közeledés olyan vadászokra utalt, akik nem akartak zajt csapni. De az a tény, hogy nem valamiféle orkvadász banda tagjai leselkednek odakint, egyáltalán nem hozott megkönnyebbülést. A Felébredt Világban náluk sokkal, sokkal rosszabb ragadozók is barangoltak.
A zárnyelv félrehúzódott, az ajtó kinyílt. Lassan, balsejtelmûen feltárult, míg végül ki lehetett látni a folyosóra. De semmi sem volt odakint.
A lány tehetetlenül bámult az ajtónyílásra. Az ajtókeret bal alsó sarkánál valami mozgás támadt, végül megjelent egy arc. A fej olyan szögben nyúlt be az ajtókeretbe, amelybõl arra lehetett következtetni, hogy a gazdája elõbb leguggolt a földre. A szokásos óvintézkedés.
Hosszú, éles körvonalú arc kukkantott be az ajtón. A sárga bõr ráfeszült a kiálló arccsontokra, és a ferde vágású szemhéjak alól sötét, éjfekete szemek néztek a világba. Az orrcimpák megmozdultak és ismét hallani lehetett a szimatoló hangot. A leselkedõ alak kiegyenesedett és fejét körbeforgatva végignézett a szobán. Amint meglátta a lányt, elvigyorodott. Kivillantak éles, hegyes fogai.
Nagy Isten, temetõlidércek kezére adtál engem!
Az ajtó túlsó felén egy másik arc jelent meg. Ugyanolyan sovány, szinte csontvázszerû arc. Ennek a második lénynek a szeme nem volt ferde vágású, de sápadt bõre ugyanannyira visszataszító látványt nyújtott, mint az elsõé. Szemmel láthatóan elégedetten nyugtázta, hogy egyedül találták áldozatukat, így belépett a szobába. Hatalmas teste szinte teljesen eltorlaszolta az ajtónyílást. Belépése felkavarta a szoba poshadt levegõjét. Émelyítõ rothadásszag csapott a földön kuporgó ork lány irányába. Az elsõ arc tulajdonosa nagydarab társa mögé húzódott. A lány látta, hogy újabbak is gyülekeznek odakint a folyosón.
A két temetõlidérc óvatosan közeledett, mintha támadásra számítottak volna. Jogosan. Az elmúlt évben a lány jó pár embert megfélemlített már a puszta megjelenésével. Fenyegetõen feltartotta hát a kezét. Jelen állapotában csak ennyit bírt megtenni és már ettõl az erõfeszítéstõl is majdnem elvesztette az eszméletét. Azok visszahõköltek, nyilván nem vették észre, mennyire magatehetetlen az áldozatuk. Ezen apró gyõzelemnél többre nemigen számíthatott a lány. Nem volt ereje, hogy szembeszálljon velük. A lábában nyilalló fájdalom lassan égéssé változott, és azzal fenyegetett, hogy egész testét el fogja emészteni a belsõ tûz.
A temetõlidércek ismét nekiindultak, látva, hogy áldozatuk nem tett más mozdulatot. A nagydarab lény megállt a lány kinyújtott lába elõtt. Az apróbbik óvatosan behúzódott társa széles vállai mögé. A nagydarab leguggolt. A másik azonnal követte társát, nehogy túlzottan elõbukkanjon a fedezõ test mögül. A folyosóban összegyûlt társaik irányából halk sziszegés hallatszott.
A nagydarab kísérletképpen kinyúlt, és egy ujjával megbökte a lányt. Amikor látta, hogy nem történt semmi, végigcirógatott az ork lány lábszárán és mondott valamit a többieknek. A beszéde leginkább az utcán beszélt kínaihoz hasonlított, de japán és angol szavak is keveredtek bele. Akcentusa és beszédtempója érthetetlenné tette szavait. A kisebbik lény felállt, és hátralépett egyet. Óvatosan elhátrált, közben egy pillanatig sem vette le tekintetét az orkról.
Egy darabig így maradtak. A lány tehetetlenül feküdt, idõnként megrándult vagy megrázkódott. A nagydarab temetõlidérc szótlanul állt az ajtónál. Csak figyelt és várt. Talán a zabálás elõtt még összegyûjtik a társaikat. A lányt sarokba szorított helyzetébõl nem nagyon érdekelte a dolog. Ha megölik, megszûnik a fájdalom. És ha már egyszer meghalt, nem számított, mit mûvelnek a holttestével. Egyszer már megadta magát a kétségbeesésnek, így az sem esett volna nehezére, hogy megadja magát az elmúlásnak is.
Pihegõ, félájult állapotából nyüzsgés zaja zavarta fel. Bár testében továbbra is vad táncot lejtett a fájdalom, a fejét azért el tudta fordítani. Éjszaka volt -- vagy megint éjszaka. Nem tudta, melyik. A nagydarab temetõlidérc még mindig a szobában tartózkodott, de most máshová állt. A kicsi visszatért, és egy magánál sokkal nagyobb alakot vezetett. A lány nem tudta biztosan, kiféle, vagy miféle az újonnan érkezõ. Nem látott tisztán. Az egyik pillanatban hatalmasnak és félelmetesnek tûnt, magasodó, hatalmas tömegnek; a másik pillanatban vékony utcai bõrruhát viselõ, erõs testfelépítésû embernek.
A férfi belépett a szobába. A temetõlidércektõl eltérõen, magabiztos, határozott léptekkel mozgott. Letérdelt az ork lány mellé, és egyik kezét a csuklójára fektette. A lányt meglepte, hogy minden undor nélkül érintette meg. Persze Hugh sem undorodott. Az idegen megvizsgálta a pulzusát, közben gyakorlott szemekkel végignézett az ork lányon. A lány észrevette, hogy a férfi szeme megakadt a bal csuklóján viselt szalagon. Az idegen befejezte a vizsgálódást, a lány szemébe nézett és elmosolyodott.
-- Ne félj -- szólalt meg japánul. -- Nem fognak bántani.
-- Miért japánul beszélsz? -- kérdezte a lány. Még nem bízott meg a férfiban. Aki temetõlidércekkel dolgozik, az kívül áll a törvényeken. De hát persze õt magát is törvényen kívül helyezték.
A férfi még egyszer gyorsan a szalagra pillantott, mielõtt megszólalt volna.
-- Én is voltam Yomin.
Egy darabig egyikük sem szólt semmit. Mit is mondhattak volna? Aki ismerte a Yomi szigetet, az megértette a fájdalmat és a félelmet. A lány hirtelen megnyugodott. Nem minden törvényen kívüli volt egyben bûnözõ is. A fickó talán árnyvadász, a cégvilágból kitaszított szökevény, aki küzdött az õt ért jogtalanság ellen. De persze lehet gyilkos is. Honnan tudhatná?
-- Mi a neved? -- kérdezte a férfi.
-- Janice.
-- Nincs családneved?
-- Nincs családom.
-- Értem. Engem Shiroinak hívnak, Janice. Örülök, hogy megismerhettelek.
A férfi udvarias szavai egyáltalán nem illettek a helyszínhez, a lány mégis szégyellte kicsit magát korábbi nyers válaszai miatt. De a kételyei még nem múltak el.
-- Miért csinálod ezt?
-- Felesleges ennyire óvatoskodnod. Én lennék az utolsó, aki visszavinne Yomira.
-- Nem is gondoltam, hogy jigoku-shi vagy.
-- Biztosíthatlak, hogy semmi közöm azokhoz a vadállat rasszistákhoz.
Nem, semmi. Túl jóképû volt ahhoz, hogy jikogu-shi legyen. De senki nem dolgozik egyedül. -- Kinek dolgozol?
-- Saját magamnak.
So ka. Ha nem hazudott, bizonyára valami ellenszolgáltatást akar majd. Az utóbbi évben Janice a maga módján sokmindent megtanult a fizetésrõl.
-- Nincs pénzem.
-- Nem is kérek fizetséget. A magam szerény módján igyekszem filantróp lenni. Élvezem, ha segíthetek az embereknek megszokni új életüket. És neked is ebben akarok segíteni.
Vajon hihet a férfinak?
-- Csak annyit akarok, hogy elmúljanak a fájdalmaim, és kikerüljek errõl a mocskos helyrõl.
-- Azt elintézhetem.
A férfi halkan énekelni kezdett. Janice megadta magát a dalnak, félretette fájdalmát és gyanakvását. Gyógyító álomba merült.
2
Az utasok idegesek voltak -- és erre jó okuk volt. Sam Verner maga is ideges volt, pedig rá nem irányultak tüzelésre kész fegyverek. A székeikben kucorgó, rémült cégalkalmazottak számára az árnyvadászok valószínûleg vérengzõ vadállatoknak tûntek, akik ok nélkül lemészárolnák õket. Voltaképpen ez a fajta elképzelés nem is állt túl messze a valóságtól. Sam maga is hasonlókat gondolt az elõtte álló kiszámíthatatlan izomfiúról.
Jason Stone-nak alacsony termete ellenére nem kellett Sandler TMP kommandós géppisztolyt viselnie, hogy veszedelmesnek látszszon. Az indián felpumpált izmai és gyors, ideges mozdulatai
sokmindent elárultak. A hozzá hasonlókat az árnyvadászok szlengjében utcai szamurájoknak hívták. Bármire kapható izomfiúk voltak, akik hús-vér testük gyengeségét és törékenységét számos helyen króm kiberverrel (kibernetikus testbeépítéssel) pótolták. És sokuknál a testrészeik gépekkel való kicserélése egyben azt is jelentette, hogy kidobott húsukkal a lelkük egy részérõl is lemondtak. Jason sanda vigyora nem hagyott sok kétséget afelõl, hogy örömmel használná a fegyverét.
A kabin túlsó felében Halarcú George és Szürke Vidra hasonló módon fenyegették az utasokat. Õk is szamurájok voltak, bár nem annyira megspékelve krómmal, és nem annyira közel az õrület széléhez, mint a vezérük. De tökéletesen megfeleltek a célra. Samnek izom- és tûzerõre volt szüksége az akcióhoz, de nem akarta, hogy egynél több olyan szamurájjal kelljen együtt dolgoznia, akinek Jasonéhez hasonló, pokoli agresszivitás lüktetett a testében.
Sam elsuhant Jason mellett. Tudta, hogy ezzel beleáll néhány szamuráj tûzvonalába, de magabiztosan arra gondolt, a többiek fedezni tudják a kitakart területet. Korábban legalábbis mindig így volt. Lehet, hogy nem kedvelték Samet, de tudták, hogy õ a kulcs az akcióhoz. És amíg meg nem kapják a bérüket, nem fogják bántani.
-- Még két perc, Csavar úr -- szólalt meg a vevõkészülék Sam fülében. Sam automatikusan bólintott, hogy tudomásul vette, persze Svindler ezt nem láthatta. Svindlert csak rádiókapcsolat kötötte össze a siklógép fedélzetén ügyködõ csapattal. A tünde nyugodtan egy kis programra bízhatta volna a visszaszámlálás prózai feladatát. De most aggódott, és ezért személyesen jelezte az idõt. Mindenki könnyû vadászatra számított, Svindler mégis óvatos volt. Ha valami baj történne, egy kis programot könnyûszerrel elfújna egy Jelenlét Gátló program és Sam még csak reagálni sem tudna rá. Viszont egy "élõ kapcsolásos" dekásnál jobb Mátrix-védelem nem létezett.
Két perc múlva letelik az az idõ, amit a repülõgépnek a földön kell töltenie. Utána az Aztechnology siklója már útban lesz a Sea-Tac nemzetközi repülõtér felé. Ha a vadászok miatt késne a gép, a légiirányítók azonnal riadóztatnának. A terv szerint idõben kell felemelkedniük, így a vadászok idõt nyernek, míg az üldözésük megkezdõdne. Az akció kezdetekor épp akkor sikerült bejutniuk a gépbe, amikor az elhagyta a beszállófolyosót, ezért nem kerültek összetûzésbe a repülõtéri rendõrséggel. Egyelõre csak az utasok tudtak a jelenlétükrõl. Svindler fekete doboza azonnal befagyasztott minden kommunikációt a pilótafülkével, mihelyt Sam felerõsítette a falra. Már ideje lett volna lelépniük, de amikor felhívták magukra az utasok figyelmét, az emberük nem reagált az elõre megbeszélt mondatra. És az idõ egyre fogyott.
Hol a fenében van Raoul Sanchez?
Sam végigsétált a széksorok között, és az arcokat nézte. A repülõgép finoman imbolygott, ahogy a felszállópálya felé gurult. Sam bõrdzsekijének rojtjai néha meglegyintettek egy-egy arcot. Senki sem tette szóvá.
Egyáltalán, a fedélzeten tartózkodott Sanchez? A lista szerint igen, mondta Svindler, miután lekérdezte az utasok listáját. A férfinak reagálnia kellett volna a jelmondatra, de nem tette. Talán begyulladt, és nem maradt vér a pucájában most, hogy megérkeztek a kísérõik, akik kiszöktetik õt a cég biztonságijainak keze közül. Sam dühös volt. Mitõl kellene Sancheznek félnie? Csak átmenetileg számûzik a cégétõl. Mr. Johnson elõkészített egy kényelmes rejtekhelyet, Sanchez pidig egy vagy két hét múlva már munkába is állhat új, biztonságos cégénél.
Sam a hátulról számított harmadik sorban találta meg Sanchezt. A férfi erõsen izzadt, és mereven nézett maga elé. Kezei szorosan markolták ülése karfáját. Sam megszólította a fickót, de az nem reagált. Kinyúlt és egyik kezével megrázta. Meglepõdött, amikor a férfi remegve elhúzódott elõle.
-- Gyerünk, Sanchez. Nincs idõnk szórakozni.
A férfi végre elfordította a fejét és Samre nézett. Sötét szemében kimondhatatlan rettegés tükrözõdött. Nagyot nyelt, mielõtt megszólalt volna.
-- Kérem! Nem csináltam semmit.
Sam nem tudta, erre mit feleljen.
-- Basszameg, Csavar. Ha õ az öltönyke, mozgasd már meg -- szólalt meg Jason és elindult feléjük a székek között. Átnyúlt a meglepett Sam mellett és félkézzel talpra rángatta Sanchezt. -- Nem akarom, hogy kilyukasszanak, csak mert az öltönyke beszart.
Jason fegyverének csövét Sanchez álla alá támasztotta és felemelte vele a férfi fejét.
-- Ne szórakozz velünk. Comprendé, cimbora?
-- Kérem, señor. Ne lõjön -- könyörgött Sanchez. -- Nem tudom, mirõl beszélnek. Csak egyszerû technikus vagyok. Nem vagyok ahman. Nem férek hozzá titkokhoz. Én csak egy senki vagyok.
-- Ha nem emeled ki innen a valagad, akkor mindjárt egy senki hulla leszel.
Sam kinyúlt, hogy megérintse Jasont, de a szamuráj megperdült és kettejük közé helyezte Sanchezt.
-- Jason, szerintem Señor Sanchez nem tud annyit a vadászatunkról, mint mi.
-- Nem érdekel, mennyit tud. Kivisszük innen.
Sam összevonta a szemöldökét. Valami más is folyamatban volt, amirõl õk nem tudtak és nagyon nem tetszett ez neki. -- Vidra, nézz körül odakint. Svindler, van mozgás a légtérben?
-- Negatív, Csavar úr -- felelte azonnal a tünde. Nyilván végig hallotta a beszélgetést Sam mikrofonján keresztül. Vidra körülnézett és ugyanazzal a hírrel tért vissza.
Ennyit a megérzésrõl. -- Nos, akármi is a zûr, nem úgy fest, mintha csapda lenne. Ezzel együtt, a legjobb lesz elhúzni innen.
Vidra bólintott, majd nekiállt kinyitni a kabinajtót. Halarcú szokás szerint meg sem rezdült. Maradt a helyén, és Jasont bámulta. Az indián még mindig szorongatta Sanchez grabancát.
-- Ez nekem bûzlik. Valami csapda lesz és ez a pedro is része.
Jason nekidõlt a fegyverének, még hátrébb kényszerítve ezzel Sanchez fejét.
-- Nem így van, pedro? Naná, hogy így. Túl ideges vagy. Nem szeretsz csali lenni, ha éles fogai vannak a halnak, mi? Én meg nem szeretem, ha hülyét csinálnak belõlem, pedro.
-- Csigavér, Jason -- vágott közbe Sam. -- A torkának szegezed a fegyvert. Még szép, hogy ideges. Csak hozzuk ki innen. Minél hamarabb elhúzzuk a csíkot, annál jobb.
Jason tükörszemeit lassan Sam felé fordította.
-- Azt mondom, nyírjuk ki. Egy kis lecke.
Az indián most is provokálta Samet, mint szinte állandóan azóta, hogy elváltak Szellemtõl. Jason szerette azt állítani magáról, hogy legalább olyan jó, mint Szellem, de Sam soha nem látott köztük még csak halvány hasonlatosságot sem. Odabent Sétáló Szellem igazi harcos volt, a régi indián hõsök örököse. Szellemet joggal hívhatták szamurájnak, nem úgy, mint ezt a felturbózott punkot. Szellem csak akkor ölt, ha szükséges volt, és ez még csak az egyik különbséget jelentette kettejük között. Jason soha nem értette meg igazán Szellem elveit; egyszerûen csak elvakította egy olyan ember utcai hírneve, aki felelõsséget vállalt az övéiért. Sam nem tagadhatta, hogy Szellem erõszakot használt, de mindig csak eszközként, nem pedig végcélként, amint azt Jason képzelte.
Jasonnak nem jelentett semmit, hogy egy ember élete is kockán forgott, miközben õ meg akarta mutatni, hogy ki az úr a háznál. Samnek jelentett. És nem csak Sanchez életérõl volt szó. Ha Sam most meghátrálna, soha többé nem tudná irányítani Jasont. Sam az indián felerõsített reflexeinek és halálos célzóberendezésének kényelmetlen tudatában kiegyenesedett. A magassága is elõnyt jelentett Jasonnel szemben. Megpróbált ellentmondást nem tûrõ hangon megszólalni.
-- Azt mondtam, nincs gyilkosság. Magunkkal visszük.
Jason nem szólt semmit, csak Samet nézte. Sam tudta, hogy az indián krómos szemhéjainak nyugtalanító látványát próbálja kihasználni. Sam úgy döntött, hogy rendületlenül visszabámul az indiánra, de az utastér hátsó részében mozgás vonta magára a figyelmét. Valaki felemelkedett az ülésébõl. Az utas jobb kézfejét hátrahajlította. Tenyere alsó részébõl fényes fegyvercsõ meredt elõre.
Nem tudni, Jason a perifériás látását használta, vagy Sam szemében pillantotta meg a férfi tükörképét, de már mozgásba is lendült, mielõtt Sam szólni tudott volna. Az utas félelmetesen gyorsan mozgott, de Jason gyorsabb volt nála. Az indián oldalt ugrott. Sam érezte a fülük mellett elsüvítõ lövedék hõjét. A golyó belecsattant a kabin falába.
A fegyveres férfi megpróbált lebukni, hogy az elõtte lévõ ülést a benne tartózkodó utassal együtt fedezéknek használja. Jason egyik kezével félrelökte Sanchezt, a másik kezében tartott fegyverrel pedig célba vette a férfit. Mozdulata szinte ügyetlennek, igen kockázatosnak tûnt. De Sam tudta, hogy attól igen távol állt a dolog. A Sandler TMP-nek beépített célzórendszere volt, mely a Jason tenyerébe épített csatlakozón keresztül halálpontos célzási információkat szolgáltatott az indián agya számára. Jason szeme elõtt látta a célkeresztet és biztos lehetett abban, hogy ahová a célkereszt mutat, oda fog lõni a fegyver.
Jason lõtt és beugrott Sanchez megürült ülésébe. A Sandler felugatott, a kilõtt lövedékek pedig becsapódtak a férfi elõtti ülésbe. Vér és szövetdarabok fröccsentek szanaszét. Jason lövései elsuhantak a fejtámla mellett és vállon kapták a lebukó férfit.
Halarcú fegyvere is felugatott Sam mögött. Fájdalmas üvöltések és nõi sikolyok csatlakoztak a hangzavarhoz. A vadászokat bámuló arctenger mintegy parancsszóra eltûnt az ülések mögött. Az utasok imádkozva összekuporodtak az ülésükön, és reménykedtek, hogy nem õket találják el a golyók.
Sam lassan reagált. Ráeszmélt, hogy õ az egyetlen, aki még áll. A fegyveréért nyúlt. De miközben keze a Narcoject Lethe markolatára kulcsolódott, már tudta, hogy nem volt elég gyors. A férfi ismét felemelkedett az ülés mögül, hogy tüzeljen.
Megint Jason bizonyult gyorsabbnak. A Sandler hangos csattanásokkal golyókat pumpált a férfibe. Sam jól látta, hogy a lövedékek feltépnek szövetet és húst, és kibukkan alóluk a férfi testébe épített páncélzat, ami az elsõ lövéstõl megvédte tulajdonosát. A lövések ereje kitántorította a férfit az ülések közötti átjáróba. Újabb golyók találták meg a könnyû célpontot és a védõ fémlemezek közötti réseket. A férfi lassan a földre rogyott, a tenyerébe épített gépfegyver céltalanul szanaszét szórta halálos lövedékeit.
Amikor a férfi elterült a padlón, a lövöldözés elhallgatott. Halarcú hangosan üvöltötte, hogy senki se mozduljon, Jason pedig elindult áldozata felé. Gyorsan átkutatta a halott fegyverest. Megtalálta a tárcáját, majd gyors belepillantás után a holttestre lökte. Leköpte a hullát és felállt.
-- Azzie cégzsaru.
Sam megnyugodott egy kicsit. A támadást senki nem tervezte meg elõre. A fegyveres talán egy szolgálaton kívüli rendõr lehetett. Megpróbálta a munkáját végezni, és megakadályozni, hogy az árnyvadászok megöljenek egy cégalkalmazottat. Valószínûleg a Sam és Jason közötti nézeteltérést próbálta meg kihasználni. Megjátszotta a saját képességeit és veszített.
-- Már áll a bál, Csavar -- mondta Jason. -- Nem vihetjük magunkkal a pedrót holtsúlynak.
Mielõtt Sam válaszolhatott volna a szamuráj újabb kihívására, érezte, hogy megragadják a dzsekije ujját.
-- Señors, most már nem hagyhatnak itt -- úgy tûnt, Sanchez félelmei megkétszerezõdtek.
-- De még mennyire, hogy igen -- horkantotta Jason és ellökte a férfit.
Sanchez arca megrándult. Tekintete a Vidra által kinyitott kabinajtóra ugrott, majd idegesen körbeszaladt a többi utason. Rettegõ szemei végül Samen állapodtak meg.
-- Halálra ítéltetek.
-- De hiszen mindenki látta, hogy semmi közöd nem volt a lövöldözéshez -- nyugtatta Sam. -- A fõnökeid bizonyára meg fogják érteni az ilyesmit. Tudni fogják, hogy csak félreértés volt az egész.
Sanchez hevesen megrázta a fejét.
-- Az ahmanok. Nem fogják elhinni.
-- Mindenki látta, hogy õ kezdte a lövöldözést. Õk majd elmondják az ahmanjaidnak, hogy mi történt.
-- Nem, señor. Az ahmanok nem fogják elhinni.
-- Miért nem? Ötven szemtanúd van.
-- Nem, señor. Nézzen csak rájuk.
Sam körülnézett a kabinban és tekintete végigfutott az ismét elõbukkant arcokon. Mindnyájan idegenek voltak a számára, mégis ismerte õket. Ismerte a szemükben lobogó félelmet és merev eltökéltséget. Ezek az emberek már most tagadni kezdték, hogy Sanchez hozzájuk tartozott volna. Sam Japánban töltött évei alatt megismerhette az efféle drákói csoporttudatot. Ott bármelyik tagja tettéért felelt az egész család vagy szervezet. A csoport pusztulását csak úgy lehetett elkerülni, ha kirekesztették a deviáns tagot. Sanchez rettegése pedig arról árulkodott, hogy az azzie-k is hittek a csoportos felelõsségben.
Az utastérben most már mindent belengett a halál szaga. A remegõ alkalmazottnak igaza volt -- ha most itthagynák Sanchezt, nem úszná meg ép bõrrel. Egy Aztechnology biztonsági ember és legalább két másik utas meghalt. Sokan megsebesültek. Ez már komoly ügynek minõsült, és Sanchez tudta, hogy a cégtársai nem fogják õt megvédeni. Az ahmanok a bizonyítékok ellenére is könnyen úgy dönthetnek, hogy Sanchez a felelõs az egész vérontásért. És ha az ahmanok elítélik Sanchezt, mindenki, aki a védelmében szól, gyanúba keveredik -- ha nem éppen osztozik a sorsában. Az Aztechnology pedig sosem volt a megértés és bûnbocsánat élharcosa. A többi utas nem vállalná a kockázatot.
Sam lenézett Sanchezre. A férfit csordultig töltötte a rettegés. Félt itt maradni, félt elhagyni a cégét, félt az árnyvadászoktól, és félt a saját kétségbeesésétõl. Érzelmei nyitott könyvként látszottak az arcán.
Sam megértette a férfi félelmeit. Lenyúlt, megragadta Sanchezt a vállánál és talpra állította.
-- Rendben -- mondta. -- Menjünk.
A férfi arcára kiülõ hála szinte teljesen kioltotta a rettegést.
3
A szobában csönd honolt, Svindler mégis tudta, hogy nincs egyedül a sötét könyvtárban. Ebben persze nem volt semmi különleges; semmiféle varázslatnak, megidézésnek vagy asztrális érzékelésnek nem volt hozzá köze. Nem mintha hallotta volna õket, vagy megérezte volna a szagukat, vagy akár csak valami olyasmit látott volna, ami a jelenlétükre utalt. Egyszerûen csak megérezte, hogy itt vannak, ezt az érzést nyilván a tudatalattijában mûködõ folyamatok és érzékek eredményezték. Nem kellett tudnia, ezek hogyan mûködtek; mûködtek és ennyi bõven elegendõ volt a tündének. Ráadásul nem érzett veszélyt sem. Épp elég árnyvadászaton vett már részt ahhoz, hogy ismerje azt az érzést. Bárki is figyelte õt, legalábbis jelen pillanatban ezt nem támadó szándékkal tette.
-- Mondtam, hogy dekázás közben fogjuk találni.
Svindler nagyon is ismerte a mély hang gazdáját. Estios soha nem kedvelte õt és soha nem is fogja. A feketehajú tündével már a legelsõ találkozásuk óta nem jöttek ki egymással. Akárcsak a hajuk színe, a személyiségük is ellentétben állt egymáséval. A kölcsönös ellenségességet kivéve semmilyen érzelmi viszony nem alakult ki közöttük.
Svindler szándékosan elhúzta a kicsatlakozást. Beütött pár felesleges parancsot, mielõtt kijelentkezett volna. Kényelmesen kiemelte halántékából az adatjacket és két ujjával finoman lebegtetve visszacsúsztatta a tárolóhelyére. A csatlakozó lágyan bekattant a számára kialakított üregbe. Svindler behúzta a kiberdekket tartó szekrény ajtaját, és székével az érkezõk felé fordult.
Amint arra számított, Estios haragos tekintettel meredt rá. A fekete hajú tünde mellett Sean Laverty professzor állt. Svindler erre is számított; Estios szavainak csak a professzor jelenlétében volt értelmük. Chatterjee a professzor másik oldalán állt. Az ázsiai tündére ugyan nem számított Svindler, de nem is lepõdött meg a jelenléte miatt; Chatterjee is gyakori látogatónak számított a birtokon. Az igazi meglepetés azonban az ajtóhoz közel tartózkodott: Teresa O’Connor. Kedves, drága Teresa. Ha tudta volna, hogy õ is ott volt a birtokon, soha nem jött volna el.
A professzor megvárta, amíg Svindler nagy nehezen leveszi tekintetét Teresáról.
-- Svindler, ismered a szabályokat.
Igen, ismerte, de ugyan mikor akadályozta ez meg abban, hogy megtegye, amit meg kellett tennie? A szabályokon való túlcsúszás és az ellenõrzések megkerülése miatt volt egyáltalán érdemes élni. Persze azért voltak olyan dolgok, amikkel nem ártott vigyázni.
-- A kiberdekken csak egy gyönge másolat futott, professzor. Nem szegtem meg a szabályait.
-- Engedély nélkül mászkálsz a Mátrixban -- vádolta meg Estios.
-- Egy dekás mindig engedély nélkül mászkál a Mátrixban. Épp ez a dekázás lényege.
Estios szemei összeszûkültek.
-- Hagyd a rizsát. Épp eleget töltöttél már itt ahhoz, hogy tudd, a birtokról senki nem léphet be a Mátrixba engedély nélkül.
-- És erre nézve senki sem találhat egyetlen bizonyítékot sem. Még te sem, Estios. Bármilyen büntetésnek alávetem magam, amit a professzor jogosnak ítél.
-- Nincs szükségünk az összebarkácsolt bizonyítékaidra, sikátorvadász. Kimerítetted a vendégszeretetünket. Távozz.
Estios elõrelépett, szemmel láthatóan készen arra, hogy érvényt is szerezzen szavainak, de Laverty finoman megérintette a karját.
-- Svindler addig maradhat, ameddig csak kíván.
Estios oldalra kapta a fejét és élesen a professzor szemébe nézett.
-- Szerintem ez nem volt bölcs döntés, uram.
-- Svindler gyakorlatilag valóban visszaél a vendégszeretetével, professzor -- mondta Chatterjee. -- És igen kellemetlen precedenst teremt ezzel.
-- Ki kell utasítani az országból -- mondta Estios.
-- Svindler szabadon járhat és kelhet akárhol, Mr. Estios -- mondta Laverty.
Chatterjee apró fejbólintással jelezte, hogy elfogadja a professzor döntését, de Estios csak dühösen nézett és visszalépett, hogy elfoglalja helyét Laverty oldalán. Laverty barátságosan megcsóválta a fejét.
-- Ugyan, ugyan, Mr. Estios. Biztos vagyok abban, hogy Svindler soha nem árulja el ezt a házat. Vannak pillanatok, amikor nehéz õt megérteni, vagy amikor talán nem kellõképpen udvarias, de szíve mélyén szeretet lakozik. Biztos vagyok benne, hogy alapos és jó oka van rá, hogy azt tegye, amit tesz.
-- Ez így van -- értett egyet Svindler. -- Csak megerõsíthetem, hogy nem kívánok visszaélni a vendégszeretetével, professzor. A körülmények kényszerítettek rá, hogy mégis azt tegyem, amit tettem.
-- Hát nem így van ez mindig? -- kacagott Laverty. -- Úgy tûnik, a körülmények rendszeresen ellened dolgoznak.
Svindler megvonta a vállát. -- Az idõ nem valós fogalom az erdõben. Túl sokáig ott laktam és ráeszméltem, hogy biztonságos helyre van szükségem az ügyeim irányításához. És mivel nem találtam más helyet, ahol a testem biztonságban lehetne, miközben a Mátrixban bolyongok, kénytelen voltam idejönni.
-- Abból a drágalátos erdõdbõl is dekázhattál volna -- mondta Estios. -- Épp elégszer megtetted már.
-- De sajna, nincsen adókészülékem. Nem számítottam rá, hogy ennyi ideig távol leszek, így aztán nem készültem fel kellõképpen. És amikor ráeszméltem, hogy az idõ túlságosan gyorsan eltelt, kellemetlen helyzetben találtam magam. És ha nem a vadásztársaim iránti kötelezettségemet kellett volna teljesítenem, soha nem is tettem volna ilyesmit.
-- Mit tudsz te a kötelezettségrõl, sikátorvadász?
-- Az ember a saját becsülete parancsait köteles követni, nem holmi fentrõl kapott utasításokat. Úgy vélem, még egy hozzád hasonló, kiváló katona is fel tud fogni egy ilyen egyszerû elvet.
-- Elég. A ház békéjét már eddig is épp eléggé megzavarták. És egyáltalán nem hiányzik, hogy ti ketten is egymásnak essetek -- mondta Laverty. -- Svindler, ebben a mostani vadászatban Samuel Verner is benne van, igaz?
Svindler úgy ítélte meg, nem okoz bajt azzal, ha beismeri. -- Így van.
Laverty elgondolkodott egy pillanatig. A tündék türelmesen várakoztak; jól tudták, hogy nem tanácsos megzavarni a professzort gondolkodás közben. Laverty végül megszólalt:
-- Igazán figyelemre méltó hûséget mutattál az irányában.
-- Egy sikátorvadász részérõl akármekkora hûség figyelemre méltó dolognak számít.
-- Azt mondtam, elég, Mr. Estios -- Laverty hangjában nyoma sem volt haragnak, Estios mégis úgy festett, mint akit alaposan letorkolltak. Laverty utána Svindlerhez intézte a szavait. -- Újabb adatvadászat? Verner még mindig a húga után kutat?
-- Mindig azt teszi -- felelte Svindler. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, hogy a professzort újra érdekelni kezdte Sam. -- Ez viszont csak egyszerû üzleti vadászat volt. Még egy kóbor lovagnak is szüksége van tõkére.
-- Megint elloptál valamit -- mondta megvetõen Estios.
-- A vadászatunk nem rabló célzattal indult.
-- Nevezd, aminek akarod -- folytatta Estios, rá sem hederítve a professzor éles tekintetére. -- Úgysem fedheted el az igazi lényegét.
Svindler elõször felkapta a vizet, hogy lopással vádolták, de aztán megenyhült, látva a professzor reakcióját. Estios helytelenül viselkedett azzal, hogy elsõként törte meg a kényszerû fegyverszünetet. Svindler nem bírta megállni, hogy ne tegye hozzá:
-- Egyesek soha nem változnak.
Az ajtó felõl némi mozgást észlelt és azonnal megbánta a szavait. Az Estiosszal való szóváltásban megfeledkezett róla, hogy Teresa is a könyvtárban tartózkodott. Hiszen olyan csöndes volt eddig. Svindler arra gondolt, hogy a professzort ugyan nem lehet félrevezetni, viszont mégis valamiféle magyarázattal kellene szolgálnia, ezért beszélni kezdett.
-- A vadászatot sima szöktetésnek terveztük. Ráadásul ártalmatlannak. Az illetõ feltehetõleg már szerzõdést kötött új alkalmazójával, de nem sikerült elérnie, hogy megszabaduljon a régitõl. Mr. Johnson biztosított minket arról, hogy az illetõ nem kényes állásban dolgozott, így a dolognak csak egyszerû ki- és belépésnek kellett volna lennie. De valaki közbeszólt. A fickónak szemmel láthatóan halvány fogalma sem volt arról, mi folyt körülötte. Úgy tûnt, még azt sem tudta, hogy Sam és a többiek érte jöttek.
-- Szándékos kísérlet Verner csapdába ejtésére -- vélte Chatterjee.
Svindler eltûnõdött azon, vajon mennyit tudott az ügyrõl Chatterjee. A sötét bõrû tünde nem volt jelen, amikor tavaly nyáron Sam a birtokon járt, és normális körülmények között nem is kaphatott volna tájékoztatást a régi ügyekrõl. Talán csak a nyilvánvaló következtetést vonta le.
-- Ha csapdának készült, akkor elég gyengére sikerült. Nem volt rá reális esély, hogy komolyan megszorítsák Vernert.
-- Akkor a Renraku bosszúja?
Chatterjee ártatlanságának vélelme végleg törlõdött Svindler gondolataiból, amikor a sötét bõrû tünde megemlítette Sam korábbi munkáltatójának nevét. Chatterjee ismeretei arról árulkodtak, hogy a professzort újra érdekelni kezdte Sam.
-- Ez nem valószínû.
Laverty bólintott.
-- Mely következtetés a Mr. Johnson valódi kiléte után folytatott kutatásodon alapul.
Svindler megpróbálta elõvenni a legsértõdöttebb arckifejezését. -- Az ügyfél elvárja, hogy bizalmasan kezeljük az ügyét. És igazán egészségtelen ilyen anyagok után kutakodni.
-- Svindler?
-- Laverty mosolygott és Svindler rögtön tudta, hogy még csak esélye sem volt átrázni a professzort.
-- Andrew Glover az Amalgamated Technologies and Telecommunicationstól. Mr. Glover a cég egyik alelnöke és igen ambiciózus ember. A cége színtiszta európai cég. A Renrakunak semmi befolyása nincsen rájuk. Természetesen -- tette hozzá Svindler ravasz vigyor-
ral --, úgy tûnik, kapcsolatban állnak a Saeder-Kruppal.
Laverty csak felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. Estios reagált helyette.
-- Saeder-Krupp! Lofwyr bábjai. Ha az a szörnyeteg akciózni kezd Seattle-ben...
Laverty kemény hangon vágta el Estios mondatát.
-- Mr. Estios, ön ma igazán rendbontó módjára viselkedik. A sárkány tervei nem játszanak fontos szerepet ebben az ügyben. Néhány részvény birtoklása még nem elég bizonyíték a sárkány közremûködésére. Bár az ATT a Saeder-Krupp tulajdona, a társaság alapjában véve független, és az én véleményen szerint nem valószínû, hogy Lofwyr akár csak tudomást is szerzett volna errõl az akcióról. Svindler, azt mondtad, hogy ez a te Mr. Johnsonod valójában Glover?
-- Andrew.
Laverty bólintott magának.
-- Bár kétlem, hogy a barátod valami sárkány játszmájának részese, úgy vélem, szüksége lehet bimbózó mágikus képességeire.
Svindler megértette a burkolt célzást. Sõt, még a professzor majdan felkínálandó javaslatáról is volt némi fogalma.
-- Ezzel együtt nem fogja önt felkeresni.
-- Megértem. Szigorúan logikus neveltetése és tudományos orientációja nagyon meggyõzõ érveket szolgáltattak amellett, hogy elméjének a hermetikus tradíciót kellene követnie. Igazán meglepett, amikor elmondtad, hogy víziójában a Kutya totem jelent meg. Erre a lehetõségre egyáltalán nem számítottam. És ez igen kellemetlen. A fiú bizonyára nem gondol felõlem túl szépeket azok után, hogy félreelemeztem mágikus vonzódását.
Ah, gondolta Svindler, ha te azt tudnád.
-- Nem ez az oka. És bár túlélte a sárkány leheletét, Sam nemigen hisz saját mágikus képességeiben. Nem valószínû, hogy hibáztatná önt azért, mert ön mágusnak gondolta õt, amikor õ maga nem fogadja el a sámáni hívást. Kétségbeesetten ragaszkodik tudományalapú világnézetéhez.
-- Akkor felhagyott a saját mágikus erejének tanulmányozásával?
-- Épp ellenkezõleg. Nagy harcok árán tanul. Lady Tsungot néha az õrületbe kergeti.
Laverty most valóban meglepettnek látszott.
-- Ms. Tsung megpróbálja tanítani õt?
-- A megpróbálja igazán helyén való szó. Ha Sam nem lenne annyira makacs, látná, hogy neki és Lady Tsungnak eltérõ mágikus orientációja van.
-- Az alapján, amit elmondtál, ez egyáltalán nem meglepõ. Próbáld meg visszahozni ide.
-- Nem fog eljönni. Elõször meg akarja találni a húgát.
-- Ilyen mértékû elkötelezettség igazán dicséretes. És nagyon értékes. De tégy meg mindent, hogy eljöjjön ide.
Ezzel Laverty sarkon fordult és elhagyta a könyvtárat. Estios és Chatterjee követte. Teresa az ajtóban maradt és nem mozdult. Estios megtorpant kifelé menet és pár szót váltott vele. Olyan halkan beszéltek, hogy Svindler semmit nem hallott belõle. Kis idõ múlva Estios kiegyenesedett és ellenséges pillantást vetett Svindlerre. Svindler édes mosollyal viszonozta, mely csak még jobban feldühítette a másik tündét. Valamit még mondott Teresának, aztán mérgesen kicsörtetett az ajtón. Svindler egyedül maradt a könyvtárban Teresával. Várt és a lány tette meg az elsõ lépést. Puhán átsétált a szobán és megállt a kiberdekket rejtõ asztal mellett. Svindler felállt a közeledtére.
A lány elnyúlt Svindler mellett és kiemelte a gép oldalából kiálló chipet. Kezében méregette, miközben megszólalt:
-- Úgy tûnik, nagyon odavagy ezért a Samuel Vernerért.
-- Mondtam neki, hogy segítek megtalálni a húgát.
-- Újabb feladatot tûztél ki magadnak?
-- Nemes küldetést. Megtudtuk, hogy a lányt a Yomi szigetre küldték. Ez egy sötét hely, ahová a japánok a metahumán génekkel fertõzött szerencsétleneket számûzik. Kiszabadítjuk a lányt arról a kegyetlen helyrõl.
-- Valamikor még rohammal rontottál volna be.
-- Yomi nem olyan hely, ahová az ember csak olyan könnyen beronthat. Elõkészületekre van szükség. Azonnal indulunk, mihelyst elkészültünk. De elõbb információra és pénzre is szükségünk van, mert az utazás, a felszerelés és az izomfiúk nem olcsók. És árnyvadászi képességeinket használjuk fel, hogy összegyûjtsük az ehhez szükséges fedezetet. Ha Sam nem lenne annyira finnyás a vadászatokkal, már sokkal elõbbre tartanánk.
A lány kísérletképpen olyasféle mozdulatot tett, mintha meg akarná érinteni Svindlert.
-- Igazán nagyszerû lovag vált volna belõled.
A régi seb ismét fájni kezdett. Svindler oldalt fordult, hogy a lány ne lássa a szavai által felébresztett érzelmeket.
-- Nem vagyok lovag. Nem is leszek soha. Nem fogom más ember akaratát szolgálni.
-- És most mégis ezt az embert szolgálod -- mondta a lány puhán.
-- Nem szolgálom, hanem segítek neki -- Svindler szembefordult a lánnyal, de Teresa arcát beárnyékolta hajkoronája. Svindler karjai hasznavehetetlenül csüngtek az oldalán. -- Ebben a két szóban a két világ közötti minden eltérés benne van.
-- Mindig is sokat törõdtél a szavakkal -- Teresa játszadozni kezdett a chippel. Nem nézett Svindler szemébe. -- Miért segítesz neki?
-- Barátok vagyunk.
A lány kicsit oldalt billentette a fejét. Svindler most jól láthatta gondolkodó arckifejezését. A lány nyugodt komolysága szinte fájóan széppé varázsolta az arcát.
-- Egykor mi is barátok voltunk.
Svindler nyelt egyet.
-- Én úgy gondoltam.
Végre a lány szemébe tudott nézni. Teresa kristálytiszta, smaragd szemei végtelenül mélyek voltak, mint akkor. Akkor régen Svindler elveszett ezekben a szemekben. És készen állt, hogy ismét ezt tegye.
-- De elmentél -- mondta a lány.
-- El kellett mennem.
-- És visszajöttél?
-- Nem tudom biztosan.
-- Értem -- A lány a zsebébe csúsztatta a chipet, és megkerülte Svindlert. Az ajtóban visszafordult. -- Majd akkor keress meg, ha már biztosan tudod.
És elsétált.
Svindler halk fogadalmat tett az ódon könyvek elõtt.
-- Úgy lesz.
4
Sam lenézett Sally Tsungra. Egy gyönyörû nõt látott. A párnán szétterülõ festett szõke hajával, a gyûrött takaró alól kikandikáló, kecses és szép formájú lábaival minden magányos férfi álmát megtestesítette. Azzal a különbséggel, hogy Sally nem álom volt, Sam pedig már hónapok óta nem érezte magát magányosan. Egyszerûen képtelen volt felfogni, mit szeretett benne a lány.
Sally magas, arányos testalkatú volt, szép domborulatokkal ott, ahol egy nõnek szép domborulatokkal kell rendelkeznie. De a finom ívek alatt kemény izmok rejtõztek. Jobb karjára vad színekben pompázó kínai sárkányt tetováltak. A szörnyeteg bajszos állkapcsa a kézfején pihent. A lány kecses ujjai félig be voltak hajlítva, így szinte nem is látszott, hogy a kisujjáról hiányzik az utolsó ujjperec.
Sally soha nem beszélt Samnek arról, hogyan vesztette el kisujjának egy részét. Bár Sam tudta, hogy a lánynak kalandos élete volt, egyetlen sebesülés vagy heg sem látszott a testén. Amikor ezt szóvá tette, Sally csak nevetett és felvilágosította Samet, hogy a mágikus gyógyítás eltünteti a hegeket. És amikor Sam megpróbált az ominózus kisujjról beszélni, Sally mindig valami más, sokkal érdekesebb témát talált. Ha pedig Sam tovább erõsködött, akkor a lánynak mindig valami fontos megbeszélésre kellett elmennie, ahonnan nem volt szabad elkésnie. Sam végül felhagyott a próbálkozással.
Persze sokkal többrõl volt szó, mint a lány kisujjának történetérõl. Sally amennyire szabadon kezelte a testét, annyira elzárta mások elõl a lelkét. Sam remélte, hogy idõvel a lány majd megnyílik, és megbízik õbenne, de a reményei mindezidáig csak remények maradtak. Sally Tsung megmaradt titokzatos nõnek.
Sam meztelen hátán egy hideg orr érintését érezte, és ez tudatta vele, hogy nem csak õ van ébren. Óvatosan oldalt gördült, hogy ne zavarja meg Sallyt, és kilépett az ágyból; az õsrégi rugók csak halkan tiltakoztak a megpróbáltatás ellen. Inu lelkesen nyalogatni kezdte Sam arcát, Sam pedig hasonló vidámsággal vakargatta a kutya bundáját.
Lezuhanyozott és felöltözött, ezalatt Inu türelmesen várakozott az ajtónál. Az ajtó felé menet Sam felkapta rojtos bõrdzsekijét, bár igazából nem gondolta, hogy Inu sétáltatása közben szüksége lesz a dzsekibe épített hosszúkás fémlemezek védelmére. Odakint még nem sötétedett be, és a városi ragadozók még javában aludtak. A golyóálló fémlemezkék azonban jó hõszigetelõnek is bizonyultak, így Sam rájött, hogy még soha nem volt ilyen meleg kabátja, mint ez a rojtos szintibõr dzseki.
Amikor Inut sétáltatta, mindig tudott gondolkodni egy kicsit. Vagy, pontosabban fogalmazva, aggódni egy kicsit. Ma este újabb mágikus leckét fog venni, és ennek egyáltalán nem örült. A tanulása nem úgy haladt, ahogyan annak haladnia kellett volna. Magyarázhatott Sally akármilyen türelmesen, Sam a legegyszerûbb varázslatoknál többet képtelen volt felfogni. És még azok is csak akkor ugrottak be, amikor maradt ideje, hogy átgondolja a saját szimbológiáját. A Laverty professzortól kapott szövegek pedig csak még jobban összezavarták a dolgokat. Sally ragaszkodott ahhoz, hogy a rituális mágiával több szerencsével járna, de tudomásul vette, hogy Sam azt még csak meg sem akarta próbálni. A szellemek idézése gonosznak tûnt, majdhogynem szentségtelennek.
Miért nem inkább célzógyakorlat volt mára kitûzve, még akkor is, ha úgy Szellemmel kellett volna szót értenie? A mai mágialecke elõtt állva Szellem hûvös modora sokkal elviselhetõbbnek tûnt, mint Sally állandó korholó célzásai Sam intelligenciájával kapcsolatban. Sam tudta, hogy az intelligenciának kevés köze van ahhoz, hogy valaki el tudjon mondani egy varázslatot. Még az állandóan Sally nyomában loholó utcakölyök, Ziggy is el tudta mondani a varázslatokat. Pedig az õ IQ-ja számos tekintetben Inuét sem haladta meg. Ezzel együtt, Sam jobban örült volna, ha a mai estét fegyverekkel és nem a mágiával kellett volna eltöltenie.
Az árnyvadászok között eltöltött utóbbi néhány hónapja során Sam annyi hullámhegyet és hullámvölgyet ért meg, hogy az egy viharfelhõbe berepülõ Mitsubishi ornitopternek is becsületére vált volna. Ám mindezek ellenére úgy érezte, hogy megtalálta a helyét az árnyvilágban. Ez a fajta élet nem volt annyira kellemes és kényelmes, mint a korábban a Renrakunál eltöltött évei, de úgy érezte, most megkapta az esélyt rá, hogy legyen belõle valaki. Itt az utcákon többé már nem csak egy volt az arctalan alkalmazottak tömegébõl, akik a társaság által fütyült dalra táncolnak. Az utcán élõk igazi individuumok voltak, némelyek túlzottan is azok. Bár õk nehezen bíztak meg egy másik emberben, ha egyszer valaki elnyerte a bizalmukat, azzal igazi barátokká váltak. Sam remekül érezte magát ebben az új társaságban. És elégedetten nyugtázta, hogy Sally és Svindler támogatásával elfogadták a körükben.
Az egyik legnagyobb problémát Odabent Sétáló Szellem furcsa viselkedése jelentette. Úgy tûnt, a nagydarab indián elégedetten vette tudomásul, hogy Sam otthagyta a cégvilágot. Sõt, még szívesen is segített Samnek abban, hogy kimásszon abból a gödörbõl, ahová Haesslich utolsó praktikái taszították. Sam örült ennek; tetszett neki az indián csöndes ereje és céltudatossága. De valami történt, ami megváltoztatta Szellem viszonyát Samhez. Azon éjszaka óta, amikor legyõzték Haesslichet, Szellem egyetlen vadászatban sem volt hajlandó részt venni Sammel együtt. Továbbra is segített abban, hogy Samet kiképezze az árnyéletre, de tartózkodó maradt. Csak akkor bukkant fel, amikor elkezdõdött a tanítás, és azonnal eltûnt, miután az befejezõdött. Sally a vállát vonogatta, és Svindler csak annyit mondott, hogy majd elmúlik. Senki más nem akart errõl beszélni.
Inu elvégezte a dolgát, így elindultak vissza Sam lakása felé. Hazafelé menet Sam ismét elgondolkodott Sallyn. Kapcsolatuk egyre törékenyebbnek tûnt. Azt lehetett mondani, hogy minden tekintetben romlani kezdett. Talán az ágy volt az egyetlen kivétel, ahol a vonzalom változatlanul erõsnek tûnt. Sam Sally elsõ hívására vakon a lány után vetette magán, de most, hónapok múltán rá kellett döbbennie, hogy igazából egyáltalán nem ismerte Sallyt.
Ha nem együtt voltak, fogalma sem volt, Sally merre mászkált. Beismerte, hogy van saját lakása, de soha nem akarta megmutatni Samnek, mondván, hogy az nem neki való hely. Sam soha nem próbálta követni Sallyt; azzal megtagadta volna a bizalmát. De elég sokat töprengett rajta, merre járt a lány.
De ha két ember annyi idõt eltölt egymással, mint õk tették, akkor óhatatlan, hogy meg ne tudjanak egy-s-mást a másik személyiségérõl. A vadászatok, az edzések és a társaságban eltöltött órák között Samnek sikerült valamit kihámoznia Sally jellemérõl. És nem volt benne biztos, hogy tetszik neki, amit kiderített. Amennyire meg tudta ítélni, a lányt elsõsorban a pénz motiválta. Sally szinte minden etikán túlmenõen zsoldoskatona volt; az elveit is kész volt feladni, ha valaki többet fizetett értük. A becsület csak annyira volt fontos a számára, amíg befolyásolhatta az elõmenetelét. A hûséget megértette; legalábbis a vadászatok idejére, amikor a többiekre való támaszkodás szükségszerûen az egyetlen biztos pontnak számított. De õ csak akkor mutatott hûséget valaki iránt, ha elõbb száz százalékig meggyõzõdött arról, hogy az a valaki is legalább akkora hûséget mutatott õiránta. Ha csak a legki
sebb kétely is felmerült, azonnal biztonsági intézkedéseket tett, és úgy intézte a dolgokat, hogy egy esetleges árulás esetén is biztosítva legyen. Úgy tûnt, legalább Sam irányában nem gyanakszik, bár azt nem értette meg, hogy az árnyvadász csapatnak egy nagy családnak kellene lennie. Valójában Sam úgy látta, hogy a lány magát a család fogalmát sem egészen érti. Sally legnagyobb bûnei között az is szerepelt, hogy állandóan megpróbálta Samet lebeszélni arról, hogy a húgára gondoljon. Sam még az õ kedvéért sem akarta elfelejteni Janice-t.
A lépcsõn felfelé rohanási versenyt szokás szerint Inu nyerte meg, de ezúttal Sam nem fulladt ki annyira, mint tavaly nyáron. Az árnyvilágban eltöltött idõ megkeményítette, elégette a kényelmes cégélete során felgyülemlett zsírpárnákat. Kinyitotta a lakás ajtaját, és hagyta, hogy Inu a lábai között elsõnek nyomakodjon be rajta. Utána felismerte, hogy a kutya izgatott ugatása megtette a maga hatását. Sally ébren volt.
-- Eleget gyakorlatoztál? -- kérdezte ravaszul és letolta magáról a takarót.
Sam elmosolyodott, tudván, miféle gyakorlatozásra célzott Sally.
-- Azt hittem, ma este leckéket fogsz adni a számomra.
-- A túl sok munka eltompítja szegény Samet -- A lány elnyúlt az ágyon, próbára téve Sam eltökéltségét. Amikor látta, hogy Sam ellenáll a kísértésnek, vállat vont és felhúzta a sortját. -- Arra gondoltam, ma este megpróbálkozunk a megidézéssel.
Sam összeráncolta a homlokát.
-- Miért? Tudod, hogy nem akarok ilyesmikkel foglalkozni.
-- Minden mágusnak tudnia kell, hogyan megy az ilyesmi -- felelte Sally és felhúzta a csizmáját. -- Ha nem ismered a megidézés alapjait, nem tudod visszaûzni az ellenség által megidézett lényt sem. Ez pedig túl hasznos képesség ahhoz, hogy lemondj róla.
-- A visszaûzés olyasmi, mint az ördögûzés, nem igaz?
-- Piros pont a kisfiúnak. Igen, valami olyasmi, de a ráaggatott vallásos hablatyok nélkül.
Sam tudta, hogy érzékeny pontján érintették, ezért megjegyezte:
-- A vallás nem hablaty.
-- Te csak ne kötözködj velem -- Sally szemeiben kemény düh villant, de egy pillanat múlva már ki is aludt. -- Mindegy. Ma este azt terveztem, hogy szerzünk neked egy szövetséges szellemet.
Sam tudta, mire gondolt Sally; olvasott már errõl. De mégis megjátszotta a tudatlant.
-- Úgy érted, valami familiáris-féleséget.
-- Még egy piros pont.
-- Neked sincsen -- jegyezte meg Sam. Magát is meglepte ingerlékeny hangvétele. És Sally arckifejezésébõl látszott, hogy a lány is hasonlóképpen meghökkent.
-- De nekem nem is kell mágiát tanulnom. Egy szövetségessel talán sikerül áttörni azt a gátat, ami a fejedben van.
Sallynek esze ágában sem volt feladni. Nos, ami azt illeti, Samnek sem.
-- Nem közösködöm a gonosszal.
-- Idióta! A gonoszok inkább a mammutvállalatok vezetõi székeiben csücsülnek. A szellemek néha vonakodnak vagy alkudoznak, de nem démonok. Pusztán egy adott alakba öntött energiaformák, amiket egy magasabb energiával rendelkezõ intelligencia engedelmességre kényszerít. Semmi közük nincsen a bukott angyalokhoz vagy a világûr gonoszságaihoz, meg ilyesmikhez. Ezeket a marhaságokat tésztapofájú öregurak találják ki, hogy riogassák velük a riogatható kiskölyköket, és elhitessenek velük olyasvalamit, amihez túl hülyék, hogy logikusan elmagyarázzák. Azt hittem, te ennél értelmesebb vagy.
-- Jogod van a véleményedhez -- felelte Sam sértõdötten. Õ is tudta, hogy a démonszellemekrõl elmondott dolgok javarészt marhaságok, hiszen azért nem volt teljesen idióta. -- De ez az egész szellemidézési ügy nem tûnik helyes dolognak. Még te is mondtad, hogy beszélnek. Ez értelemre utal, de függetlenül attól, hogy önálló intelligenciák vagy sem, a szellemekhez való beszélés egyszerûen csak õrültségnek tûnik a számomra. Épp elég rémálmom volt tavaly nyáron, amikor a kutyaszellemhez beszéltem. Már jó pár hónapja nem esett meg újra, és semmi olyasmit nem akarok csinálni, ami miatt megint elkezdõdne. A Hanae halálához vezetõ minden szálat tisztességesen elvarrtam. Nem akarom megint felébreszteni azt a fajta õrületet.
Sally megcsóválta a fejét, tekintetébe lassan beleköltözött a megvetés.
-- Ezzel a hozzáállással soha nem fogsz tanulni.
-- Túl fogom élni -- felelte Sam védekezõen. -- Eddig minden rendben ment.
-- Fiacskám, az erdõ kellõs közepén vagy. Csak azért élsz még, mert én életben tartalak.
Lehet, hogy Sally így hitte, de Sam ezt másképp gondolta. Megtanulta már a leckéit.
-- Elmúlt éjjel nem voltál ott.
-- És majdnem alád is gyújtottak.
-- Mindent elrendeztünk.
Sally nem felelt semmit, de a szemébõl ki lehetett olvasni, hogy errõl neki más a véleménye. A hirtelen beálló jeges csönd jelezte, hogy Sally addig forszírozta a témát, ameddig szükségesnek látta. És Sam sem akarta tovább vinni a dolgokat. Úgyis csak az lenne belõle, hogy megint vitatkoznának egymással.
-- Nos, akkor gyakorlatozunk?
-- Minek? Úgysem tanulnál semmit. Túl csökönyös vagy.
Sally gesztikulálni kezdett és elmondott egy illúzióvarázslatot. Sam tudta, hogy a varázslat végén a külsõ szemlélõ számára Sam egy szép, kifejlett szamár alakjában jelent meg. Túl gyerekes volt Sally részérõl az ilyesmi.
-- Én nem adtam fel a tanulást -- felelte Sam. -- Te feladtad a tanítást?
A lány prüszkölt egyet.
-- Veszett ügy. És ahhoz képest nem fizetsz eleget.
Sam elgondolkodott azon, mennyire komolyan gondolta ezt Sally.
-- Nem tudtam, hogy fizetnem kellene érte.
Sally dühös tekintettel nagyot sóhajtott. Kirázta a haját, elfordult és kibámult a piszkos ablakon. A hangja távolinak tûnt.
-- Fafej. Ha akarsz ma este tanulni valamit, tanuld meg magad.
A beszélgetés véget ért; a végszó elhangzott. Nem lett volna értelme megpróbálni meggyõzni a lányt. De Sam nem is bánta. Szinte megkönnyebbült. Tudta, hogy tanulnia kell, de a tanórák egyre nehezebbekké váltak. Egy másik tanítóval talán jobban ment volna a dolog. Laverty professzor is felajánlotta segítségét; akárcsak Lofwyr, a sárkány. A sárkány ajánlata persze biztosan hamis volt, hiszen az ügynökei elárulták Samet és a társait, ahelyett, hogy segítettek volna nekik. Lavertynek is biztosan megvoltak a maga indokai. Samnek esze ágában sem volt közel kerülni egy olyan emberhez, aki annyira magas pozíciót foglalt el a tir tairngirei hatalmi struktúrában, mint Laverty. Úgy tûnt, Sally az egyetlen mágus, akiben megbízhat, de most vele kapcsolatban is kételyei támadtak. De rendbe kell tenni ezeket a dolgokat hamarosan. Minden lehetséges mágikus képzettségre szüksége van, hogy megmentse Jani
ce-t.
Sam csöndben figyelte, amint Sally érdeklõdést színlel a kinti világ irányában. Néha egészen váratlanul be tudott gurulni. Sam remélte, hogy a lány hamar kiengesztelõdik.
-- Még jobb is, hogy nem gyakorlatozunk ma este. Találkoznom kell Mr. Johnsonnal. Szeretném, ha fedeznél.
-- Jobb dolgom is van annál, mint hogy gyerkõcökre vigyázzak -- felelte Sally anélkül, hogy hátrafordult volna.
Sam sóhajtott egyet és elengedte a sértést a füle mellett. A lánynak most rossz kedve volt. Remélte, hogy késõbb meg fog nyugodni. -- Jól van. Majd késõbb találkozunk.
-- Késõbb -- felelte Sally alig hallhatóan.
Sam távozott és magára hagyta a lányt. Amikor leért a lépcsõ aljára, Inu már mellette is termett. Sam eltûnõdött azon, vajon itt találja-e még Sallyt, ha visszajön.
5
Ahogy Sam a South Main Street és a Fourth Avenue South keresztezõdése felé közelített, a Renraku archológia sötét tömege egyre vészjóslóbban magasodott föléje. A mammutépület messze a környezõ házak fölé nyúlt, elfogva elõlük a lenyugvó nap vörös színû sugarait. Az építmény keleti oldalán már égtek a lámpák. Az északi oldal legalsó felén a klubnegyed fényei és hangjai ébredezni kezdtek. Egy éve még az archológia jelentette Sam otthonát -- és börtönét is egyben.
Jobbra fordult a Fourthra. A Club Penumbra kevesebb, mint két háztömbnyire volt, a távolság mégis nagynak tûnt. Amikor Sally elõször hozta ide, Sam majdnem elrohant, látván, milyen közel esik a klub az archológiához. Akkor még csak egy hónap telt el a 23-as leszállóhelyen kitört csetepaté óta, és a Renraku biztonsági erõi úgy tudták, hogy Sam kezdeményezte a lövöldözést. A valóságban persze ott sem volt, de Lofwyr egyik ügynöke elintézte, hogy a helyszínen tartózkodók úgy lássák, mintha Sam vezette volna a támadókat. Sam félt attól, hogy a Renraku bosszút fog állni. És rémülettel töltötte el a gondolat, hogy védtelenül a mammutépület közelébe kellett mennie. De megtanulta, hogy mások számára õ csak egy arc a tömegben; semennyivel sem feltûnõbb az archológia nyugati oldalán szolgálatot teljesítõ õrök számára, mint bármelyik járókelõ.
Ezzel együtt nem volt száz százalékig meggyõzõdve arról, hogy a társaság végül gazdaságtalannak ítélne egy ellene indított megtorló akciót. Nem akarta felhívni magára a figyelmet. A tömegbe vegyülve elrejtõzhet, de ha okot ad az õröknek arra, hogy valami miatt kiszúrják, ki tudja, hogyan sülne el a dolog?
Elérte a klubhoz vezetõ sikátort. Meglepte, hogy a fal mellett parkoló három motor között felismerte Svindler Yamaha Rapierjét, de ez egyúttal örömmel is töltötte el. A Penumbrába állatokat nem lehetett bevinni, így körülnézett Inu után, hogy elmondja a kutyának, hogy várjon idekint. A kutya keresztülbaktatott a Yesler Wayen és elindult, hogy valami szórakozást találjon magának. Majd visszajön. Eddig mindig visszajött. Sam az utcán talált Inura és nem volt kétsége afelõl, hogy az állat tud vigyázni magára.
Bár az esti szürkület elsõ elõfutárai még csak éppen gyülekezni kezdtek az esõtõl terhes felhõk alatt, a Club Penumbrában már sötét volt. A homály most a szokásosnál is áthatolhatatlanabbnak látszott, hiszen a teljes falat elfoglaló tridim képernyõ sötéten ásítozott. Sam gyakorlatilag Óriás Tom benti dobfutamainak hangja után ment elõre. Óriás Tom a klub állandó hangmérnöke és háttérzenésze volt. Amint Sam belépett a boltíves ajtón a belsõ helyiségbe, Óriás Tom teleszívta torokzacskóját és eldudálta azt a kettõs hangot, ami nála a köszöntés jele volt. Sam megpróbálta megfelelõen viszonozni a szaszkacs hangját. Tom a szokásos módon féloldalasan vigyorgott egyet, így csak arcának bal oldalán villantak ki az agyarai. Sam sosem tudta, hogy a szõrös metahumán azért vigyorog, mert jólesett neki az üdvözlés, vagy azért, mert mulatságosnak találta Sam erõlködését.
Óriás Tom folytatta dobgyakorlatait, Sam pedig átvágott az elõtéren. Egyelõre csak a szaszkacs volt az egyetlen zenész, de hétköznap volt és még fiatal az idõ. A Penumbrában pár óráig még nem indul be a nagyüzem. Az egyedül álló asztaloknál és a fal melletti fülkékben csak néhány törzsvendég ücsörgött elszórva. Ez így éppen megfelelõ környezetnek számított. Épp elegen voltak ahhoz, hogy a dolgok barátságos mederben folyjanak, de annyian nem, hogy ne lehetett volna elkülönülten beszélgetni. A klub alkalmazottai pedig a saját dolgaikkal voltak elfoglalva.
A bárpult mögül Jim intett a fejével, Sam pedig elindult a megadott irányba. A homályból kiálló, fekete bakancs jelezte, hogy a mutatott sarokban lévõ box már foglalt. A bakancs fémszegecseinek mintázata és a homályból néha elõvillanó, fehér hajtincsek Svindler jelenlétérõl árulkodtak.
Sam barátságosan megrúgta a bakancs talpát és megszólalt:
-- Hahó, Svindler. Korán jöttél. Jól érzed magad?
-- Eddig igen. De aztán megsértettél a megjegyzéseddel, Csavar úr -- Svindler félrebillentette a fejét, hogy Samre nézzen. A halántékába épített három jack-csatlakozón megcsillant a fény. Egy idegen számára a krómosan csillogó csatlakozók lehet, hogy nem fértek össze a hegyes füllel, de Sam tudta, hogy azok ugyanúgy Svindler testének részét képezik, mint a karcsú tündecsontok.
-- Majd kihevered. Sikerült valamit megtudni Mr. Johnsonról? Talán azt, hogy miért ütött ki balul a múltkori vadászat?
-- Némi adat a kezembe került, de a tegnapi nehézségekkel kapcsolatban semmi olyan információm nincs, ami kiindulási alapként szolgálhatna.
-- Nos, ha van adatod, akkor többet tudsz, mint én -- Sam lecsücscsent Svindler mellé a padra. A tünde odatolt egy miniszámítógépet és hagyta, hogy Sam átnézze az adatokat. Õ közben összefoglalta az információkat.
-- Amint azt látod, Mr. Johnson valójában Andrew Glover, és az ATT-nek dolgozik. Egy ilyen pozíciójú és múltú emberhez képest egy kicsit furcsának tûnik ez a múltkori árnymeló. A testõrét Harry Burke-nek hívják. Profi az európai körbõl. Méregdrága.
-- Hmm. Gondolod, hogy a mi Mr. Johnsonunk maszekol?
-- Valószínûleg. De legitim ATT megbízása is lehet, mivel céges útlevéllel érkezett közvetlenül a londoni központból. Kell még egy kis idõ, hogy le tudjam ellenõrizni.
-- Szóval, lehet, hogy legitim, lehet, hogy nem.
-- Az idõ adat, nekem pedig nagyon kevés idõm volt.
Sam észrevett valamit és megállította a képernyõn végiggördülõ adatsort.
-- Saeder-Krupp -- mondta halkan. Megremegett, visszaemlékezett a mammutcéget birtokló sárkánnyal történt ügyére.
-- Érdekes, nem igaz?
-- Gyûlölök még rágondolni is, hogy az ügynek köze lehet Lofwyrhez. Épp elég sárkánnyal volt már dolgom eddig.
Svindler egyetértõen bólintott. Sam tovább nézegette a tünde által megszerzett adatokat, de az agya igazából máshol járt. A képernyõrõl visszatükrözõdõ fények mintha egy sárkány szemébõl jöttek volna. Gondolatai állandóan visszakalandoztak Lofwyrhez. Sally tönkretette Lofwyr zsákmányát és Samnek fogalma sem volt, hogyan reagált erre a sárkány. Amikor Sam megpróbálkozott a sárkány ügynökei által a számára biztosított telekom számokkal, csak megszûnt vonalakkal találkozott. Sam feltételezte, hogy ez annak a jele volt, hogy a sárkány annyiban hagyta az ügyet, és remélhetõen a Renrakuhoz hasonlóan õ is úgy döntött, hogy túl költséges lenne a bosszú. De most kapcsolat mutatkozott. Halvány kapcsolat ugyan, de valódi. Vajon megint belecsöppent a sárkány egy újabb mesterkedésébe? Vajon Lofwyr csak a megfelelõ pillanatra várt? Az alkalomra, hogy lecsaphasson?
Sam Svindler könyökét érezte az oldalában.
-- Úgy fest, ma senki nem tartja a menetrendet.
Követve Svindler tekintetének vonalát Sam Andrew Glovert pillantotta meg, amint éppen keresztülsétált a táncparketten. Az ATT-alkalmazott középmagas, keskeny vállú, vékony felépítésû férfi volt. Hosszúkás, kissé lópofára emlékeztetõ arcán az olyan emberek rendíthetetlen nyugalma látszott, akik már megtalálták a helyüket a világban. A ruháiból ítélve ez a hely meglehetõsen kényelmes lehetett. Ragyogó, fekete lakkcipõi és szürke kesztyûi makulátlanul tisztán ragyogtak, nyoma sem volt rajtuk használatnak. Öltözéke többi részét elrejtette hosszú, természetes gyapjúból készült kabátja. De drága anyaga ellenére belülrõl valószínûleg lövésálló fémcsíkok borították. A gazdagok a lehetõ legkisebb kockázatot vállalták csak. Kabátjának elegáns ívû vállát sötét esõcseppek csúfították el. A férfi egyik kezével végigsimított homokszínû haján, és elegáns mozdulattal lerázta a vizet. Egész járása és vi
selkedése is elegáns volt, mintha csak egy nemesi kastély elõcsarnokán vonult volna végig.
Glovert Burke követte, aki egyszerû kíváncsiságnak tûnõ tekintettel nézett körbe a klubon. A testõr egy ragadozó ruganyosságával mozgott, gördülékenyen és finoman, de készen arra, hogy bármely pillanatban kirobbanjon. A Penumbra védelme lehetetlenné tette Sam számára, hogy asztrálisan megvizsgálja az illetõt, de nem kellett mágus ahhoz, hogy kiderüljön, Burke-ben van valami, ami az átlagemberek fölé helyezi. Svindler azt mondta, hogy a férfi szolgálatai méregdrágák. Mivel nem volt ok feltételezni, hogy Svindler rossz információval szolgált, Burke valószínûleg profi módon végezte a munkáját. Ez pedig kibervert vagy mágiát jelentett; az egyszerû képességek és tudás a mai világban már kevésnek bizonyultak.
A csapos megmutatta Glovernek, melyik boxhoz kell mennie. Glover arcán abban a pillanatban elterült az üzleti mosoly, amint meglátta, hogy a box már foglalt. Levetette hosszú kabátját és átnyújtotta Burke-nek, aki azt a karjára hajtotta. Úgy tûnt, hogy a testõr nem találja annyira nehéznek a kabátot, mint Glover. Burke hátrahúzódott és hagyta, hogy megbízója egyedül lépjen oda a boxhoz. Glover helyet foglalt az üres padon, de mielõtt még megszólalhatott volna, az újabb érkezõ odébb tolta.
Sam nem látta, hol rejtõzött Jason. Igazából egészen addig arról sem tudott, hogy Jason a klubban volt, amíg az indián hirtelen elõ nem bukkant a semmibõl a box sarkánál. A srác talán eltanult valamit Szellemtõl. De akárhogy is, nem volt idõ figyelmeztetni Glovert, hogy társasága érkezett.
Jason vállát Gloverének nyomta. Az indián bõrpáncélzatának durva széle felkarcolta a férfi selyemöltönyét, és kihúzott belõle néhány szálat. Jason egy Ares Predatort helyezett az asztalra úgy, hogy a fegyver jókora csöve Glover felé mutasson. Kezét levette a markolatró,l és tenyérrel lefelé az asztalra fektette.
Az ATT-alkalmazott okosan reagált. Meglepõdött az indián hirtelen megjelenése láttán. Szája sarka egy kicsit lefelé görbült, bosszúsága jeléül. Ezeken túl azonban semmi nem utalt arra, hogy különösebben zavarta volna Jason jellemzõen túlfûtött, fenyegetõ viselkedése. Samre mély, kellemes benyomást tett, milyen nyugodt maradt Glover. Egyes cégalkalmazottak ilyenkor már gyilkosságot kiáltottak volna. Glover egyszerûen csak odébbcsúszott a padon, hogy helyet biztosítson az indiánnak. Egyik kezének elegáns mozdulatával lesimította a zakója vállából kiálló szálakat. Az egyik szál kilazult, ezt ujjaival könnyedén az asztalra morzsolta.
Sam arra számított, hogy Burke közbe fog lépni. Kíváncsian a testõrre pillantott, és észrevette, hogy Halarcú közvetlenül ott áll mellette. Nem valószínû, hogy a professzionális testõrt megfélemlítette volna Halarcú szakadt megjelenése. Burke valószínûleg azért nem reagált, mert Glover mozdulataiban nyoma sem volt a riadalomnak.
Glover megköszörülte a torkát.
-- Úgy vélem, az ilyesmi némileg szokatlan.
-- Akárcsak a vadászat, cimbora -- felelte Jason. -- Egészen addig nincs gond, amíg tisztán játszol, Johnson. Meghagyjuk neked a meleg testedet és a nujenünket akarjuk.
Glover egy pillanatig Jasonre bámult, aztán Sam felé fordította a fejét.
-- Az új fõnökkel beszéltem?
-- Nem -- felelte Sam határozottan. -- De igaza van. A helyzet nem úgy alakult, ahogy azt ön korábban jelezte. Örülnék, ha magyarázatot kapnék.
-- Nekem elég a pénz -- mondta Jason.
Glover tekintetérõl köteteket tudtak volna írni azok a szociológusok, akik azzal foglalkoztak, hogyan viszonyulnak az emberek egy alsóbb osztálybélihez. Glover a zakója zsebébe nyúlt és elõhúzott egy hitelkártyát. Mozdulata lassú és kimért volt, hogy mindenki lássa, nem fegyvert akar rántani. A hitelkártyán sem banki pecsét, sem hitelességet jelzõ szalag nem volt látható.
-- Nem áll szándékomban becsapni önöket. Úgy vélem, ez talán fedezi a megegyezésünk szerinti összegbõl fennmaradó részt.
Jason nyilvánvaló pénzéhsége ellenére sem kapta fel azonnal a Glover által az asztalra helyezett hitelkártyát. Ehelyett fegyvere csövével Svindler elé gördítette. Ellentmondást nem tûrõ hangon parancsolta: -- Ellenõrizd le, tünde.
Svindler szó nélkül felemelte a hengert az asztalról. Maga elé húzta a miniszámítógépet és beleillesztette a hitelkártyát. Ujjai táncolni kezdtek a billentyûzetként szolgáló sima mûanyaglapon. Kis idõ múlva Gloverre nézett.
-- Tisztelt Johnson úr, miért van zárolva a pénz?
-- Micsoda? -- Jason szemei összeszûkültek.
Sam megpróbálta megelõzni az esetleges további reakciókat azzal, hogy gyorsan közbevágott.
-- Van valami magyarázat, amit el kíván mondani, Mr. Johnson?
Glover rá sem hederített az oldalán ülõ izgatott indiánra. Figyelmét Samre összpontosította.
-- Úgy vélem, nekem is van egy kérdésem, amire választ szeretnék kapni, mielõtt még bármirõl is beszélni kezdünk. Hol van Mr. Sanchez?
Ez a férfi olyan rohadtul magabiztos volt.
-- Leszállítás alatt áll, ahogyan megegyeztünk.
Glover arckifejezése nem változott.
-- Biztos vagyok benne, hogy megért. Meg kellett bizonyosodnom errõl, mielõtt engedélyezem a pénz átutalását.
Sam úgy vélte, hogy jelen helyzetben a nyugodt és magabiztos hang a legmegfelelõbb. Remélte, hogy sikerült elrejtenie egyre növekvõ reszketését. A cégalkalmazottak a cégüktõl távol nem ennyire magabiztosak, hacsak nincs valami rejtett tartalékuk.
-- Akkor várunk -- Jason úgy festett, mint aki kész arra, hogy valami mást csináljon inkább, ezért Sam hozzátette: -- Megértetted, Jason? Adunk neki egy lehetõséget.
Jason mogorva pillantással válaszolt.
Pár percig jeges csöndben ültek, aztán Glover csuklója csipogni kezdett. A férfi felhajtotta elegáns mandzsettáját és felfedte az alatta lapuló, többfunkciós karórát. Bepötyögött két kódsorozatot és várt a válaszra. Amikor az megérkezett, Glover elégedettnek tûnt. Bepötyögött egy újabb, hosszabb kódsorozatot.
-- Rendben van. Ennyi volt, uraim. Most már a teljes összeg hozzáférhetõ az önök számára, némi jutalommal is megtoldva a nagyszerûen elvégzett munkájukért. Szeretném, ha tudnák, hogy igen jó volt önökkel együtt dolgozni.
-- Glover kezdett felállni. Semmilyen mozdulatot nem tett, de nyilvánvaló volt, hogy azt akarta, Jason takarodjon el az útjából. -- Tudják, nagyon elfoglalt ember vagyok és már mennem is kell.
-- Csak helyezze kényelembe magát, Mr. Johnson -- mondta neki Sam. Elégedetten vette tudomásul, hogy a hangja szilárdan csengett. A bárpult mögött álló Jim nem jelzett, hogy odakint valami rosszul ment volna, de ez még nem jelentett garanciát. Különösen akkor nem, ha Glover Lofwyr ügynöke volt. -- Addig kénytelen lesz itt maradni, amíg Vidra ide nem szól.
Glover mélyet lélegzett és csücsörített a szájával. Merev derékkal ismét visszaült.
-- Értem.
-- Felesleges aggódnia, tisztelt Johnson úr. Egyszerû üzleti biztosítékról van szó. Biztos vagyok benne, hogy megérti.
Glover merev arcú mosollyal válaszolt, de hûvös nyugalma kezdett elpárologni. Bosszúsága fokozatosan nõni kezdett. A terem közepén Burke izmai megfeszültek. Sam gyorsan fel akarta oldani a helyzetet, mielõtt még valamelyikük olyasvalamit csinál, amit késõbb mindnyájan megbánnak. De hogyan?
Kikényszerített magából egy mosolyt és rendelt egy kör italt.
-- Nincs ok az aggodalomra, Mr. Johnson. Puszta üzleti formalitás az egész. Akadály nélkül lezárhatjuk az ügyet.
-- Nos, reméljük, így is történik, Mr. Csavar.
-- Biztos vagyok benne. Jóllehet a barátaim sokkal inkább meg lennének gyõzõdve az ön jó szándékairól, ha válaszolna a korábbi kérdésemre. Megkönnyebbülnének, ha ésszerû magyarázatot tudna adni arra nézve, hogy miért ütött ki balul a vadászat.
Glover vállának egy finom rándításával a kevésbé fontos ügyek közé sorolta a dolgot.
-- Egyszerû kommunikációs probléma. Mr. Sanchezhez nem jutott el az információ, hogy a szöktetése akkor fog megtörténni. Ugyanez a probléma volt az oka annak, hogy az önök személyleírását sem kapta meg. Fogalma sem lehetett, hogy ön és a barátai nekem dolgoztak.
-- Ennyi?
-- Ahogy ön mondja, ennyi. Teljes felelõsséget vállalok a zavarért.
Illetlenség lett volna megkérdõjelezni Glover válaszát. Az is lehet, hogy igazat beszélt. Részben legalábbis. Sam másik megközelítéssel próbálkozott.
-- Megértem, hogy nem tartozik ránk ez az információ, de megkérdezném, mi lesz Mr. Sanchez sorsa a továbbiakban?
Glover egy darabig elgondolkodott, aztán majdnem elmosolyodott.
-- Mr. Sanchez a lehetõ legnagyobb odafigyelést fogja élvezni áthelyezése során. A legjobb egészségi állapotban kívánjuk tartani, hiszen igen jelentõs szerepet kap majd a szervezetünkben. Természetesen elõnyünk származik a munkájából, de ez nem lehet pusztán egyoldalú kapcsolat. Mr. Sancheznek különleges tulajdonságai vannak. A jelenleg folyó projektünkben való részvétele biztosíték lesz arra nézve, hogy számos ember jobb és termelékenyebb életet fog élni. És ha minden a terveink szerint halad, egy napon talán még híres ember is lesz belõle. Így hát biztosíthatom önöket, hogy nem kell aggódniuk Mr. Sanchez jóléte felõl. Gondoskodni kívánunk róla, hogy minden lehetõséget megkapjon a sorsa beteljesítésére.
-- Kibaszottul nemes -- jegyezte meg Jason.
-- Ön szabadon gondolhat arra, amire csak kíván -- felelte Glover. -- Egyes emberek azonban nemcsak a saját személyes kényelmükkel és szükségleteivel törõdnek. És ezen emberek közül néhányan olyan helyzetben vannak, hogy cselekedhetnek is, és helytelennek tartanák nem cselekedni. Meg tudja ön érteni az altruizmus lényegét, vagy ez meghaladja kapzsi agyának felfogóképességét?
Jason összeszorította az állkapcsá, és keze lassan csúszva elindult a Predator markolata felé. Szerencsére a sértés csak meggyújtotta a lángot és nem vezetett azonnali robbanáshoz. Sam kezét Jason csuklójára tette. Nem remélhette, hogy le tudja szorítani az indián karját, de ezzel talán le tudja lassítani egy kicsit Jason reakcióját. És a késedelem talán elég idõt ad Burke-nek, hogy végezzen vele. Remélvén, hogy helyesen cselekedett, Sam Gloverre nézett.
-- Ez szükségtelen volt. Azt hiszem, elnézést kellene kérnie Jasontõl.
Glover az asztalra nézett, mielõtt megszólalt volna. Hangjából semmilyen érzelem nem csendült ki.
-- Ahol az elnézéskérés szükséges és helyénvaló, ott megteszem.
A Sam tenyere alatt feszülõ izmos karban enyhült a feszültség, jelezvén, hogy Jason bocsánatkérésként vette Glover válaszát. Az indián igazi fajankó volt. Sam megvárta, amíg Jason a vállait is ellazítja, utána elhúzta karját a fegyvertõl, és csak akkor engedte el.
Várakoztak. Végül a bár telefonja megcsörrent, Jim pedig felvette. Mondott valamit kagylóba, bólintott, aztán a hasára szorította, hogy a vonal túlsó felén ne hallják, mit beszél.
-- Halifaxet keresik. Látta valaki? -- kiabálta Jim. Egy darabig várt a válaszra, de miután senki nem felelt, ismét felemelte a kagylót. -- Nincs itt. Még korán van, próbáld meg a Damien’s-nél.
Svindler hátradõlt és elmosolyodott. Sam is megkönnyebbült, de úgy gondolta, nem lenne taktikus ezt kimutatni. Jim azt a jelmondatot mondta el, ami azt jelentette, hogy Szürke Vidra elintézte az átadást, és épségben távozott. Jason kihasználta az alkalmat, hogy megragadja a miniszámítógépet. Amikor meglátta a számokat és ábrákat a képernyõn, meglepetten káromkodott egyet, és gyorsan odatolta a gépet Sam elé.
-- Tedd rá a részemet, Csavar.
Sam átutalta Jason részét a gépben lévõ hitelkártyára. Utána kihúzta a kártyát és becsúsztatott egy üreset, hogy Halarcú jussát is lerendezze. Amikor végzett, mindkét hengert az asztalra helyezte, és odagurította õket Jasonnek.
Az indián elõször a sajátját kapta fel, és becsúsztatta a zsákjába. Utána felállt, és a másikat csak akkor kapta el, amikor az már az asztal széléig gurult. Odadobta a hengert Halarcúnak.
-- Rendben? -- kérdezte Halarcú.
-- Rendben. Húzás innen.
Glover Sammel és Svindlerrel együtt csöndben nézte a két indián távozását.
-- Az izomfiúik könnyelmûek. Az ilyen hirtelen távozás esetleg arra csábíthat egy hálátlan munkaadót, hogy csökkentse a költségeit. Honnan tudhatják, hogy nem okozok most kellemetlenséget?
Ezen Sam is elgondolkodott. Nem mintha azt hitte volna, hogy az indiánokat különösebben érdekelné, ha Glover kinyírná Samet és Svindlert. Megkapták a pénzüket, és ennyi elég is volt, a jövõvel nem sokat törõdtek. Sam soha nem bánt ennyire fennhéjázó módon a jövõvel, így nem számított arra, hogy a tompaagyú izomfiúk segítenek majd barátságos szinten tartani a találkozót.
-- Ez nem is volt feladatuk -- felelte. -- Nyilvános helyen vagyunk, ahol mindenki jól ismer minket. Ha problémát kívánna okozni, az itt elég nehéz lenne. Mellesleg mindnyájan megkaptuk, amiért idejöttünk, nem igaz?
Glover csücsörített és kissé felvonta a szemöldökét.
-- Úgy tûnik. Mégis eltûnõdök azon, vajon másképp viselkedtek-e volna a társai, ha ez a találkozó máshol jön létre?
-- Sok helyen vannak barátaink.
-- Az ön óvatossága dícséretes, de néhány társát nem túl bölcsen választotta meg.
-- Mindnyájunknak megvannak a maga korlátai.
Glover értõn bólintott. -- Valóban. Elnézést kell kérnem a korábbi nyersességemért, uraim. Az önök viselkedése szokatlan a számomra, ezért kissé kényelmetlenül éreztem magam. De miután megismertem azon kényszerítõ tényezõket, melyek kihatottak önökre, fel kellett ismernem, hogy hozzáértõ és professzionalista módon intézték el az ügyet.
Sam felemelte egy kicsit a fejét. Nem tudta, hová akar Glover kilyukadni, ezért úgy döntött, jobb, ha nem szól semmit.
-- Vannak még némi teljesítetlen kötelezettségeim és olyan helyzetbe kerültem, hogy nehéz megfelelõ segítséget találnom. Ezzel azt akarom mondani, hogy van még egy feladatom olyan kaliberû profik számára, mint amilyenek önök. A feladat hasonló a legutóbbihoz, melyet olyan dícséretes hozzáértéssel elvégeztek.
Kösz nem, gondolta Sam.
-- Azt hiszem, Seattle-ben egy idõre kicsit felforrósodnak a dolgok.
-- Ami egy indokkal több, hogy megfontolják az ajánlatomat. A kérdéses munka városon kívül lenne.
-- Attól tartok, ilyesmivel nem foglalkozunk -- mondta Sam.
-- Biztosíthatom önöket, hogy semmi olyan félreértés nem történhet, mint ami a mostani vadászatnál elõfordult. És a munkájuk eredményének fényében bizonyosan meg tudom gyõzni a feljebbvalóimat, hogy önök magasabb díjakat is megérdemelnek.
Sam másodszorra is el akarta mondani, hogy nem kívánják elfogadni az ajánlatot, de Svindler könyékkel oldalba vágta és megszólalt:
-- Meggondoljuk az ajánlatát, tisztelt Johnson úr. Talán ha megadná, milyen módon léphetünk kapcsolatba önnel?
-- Természetesen, tünde barátom. De hamarosan választ kell kapnom. Nekem is tartanom kell az ütemtervet, és holnap este elutazom a metroplexumból.
Svindler elvette a Glover által nyújtott névkártyát.
-- Megtanácskozzuk a dolgot a társainkkal, és holnap délutánig tudatjuk önnel a tanácskozás eredményét.
Amikor az ATT-s férfi és testõre elhagyták a klubot, Sam rátámadt Svindlerre.
-- Mit gondolsz, mi a fenét csináltál?
-- A jövõnkre gondoltam, Csavar úr.
-- De én nem akarom, hogy ez a pasas szerepeljen a jövõnkben. A mostanihoz hasonló kommunikációs félreértések gondot jelentenek, méghozzá halálos gondot és bármikor megtörténhetnek. Különösen, ha a pasas véletlenül kapcsolatban áll Lofwyrrel.
-- Nem szívesen óvlak attól, hogy elhamarkodott véleményt nyilváníts, de úgy vélem, mégis meg kell tennem. Volt valami, amit a tudomásodra kellett volna hoznom, mielõtt Glover barátunk megérkezik, de õ annyira pontos volt, hogy elszállt a lehetõség.
-- És mi az a valami?
-- Egy ínyencfalat, mely véletlenül került a kezembe kutatásaim során. Talán semmit nem jelent, de lehet, hogy mégis. Úgy gondoltam, ezt te sokkal jobban meg tudod ítélni. Ezt a fájlt azon adatok között találtam, melyeket tisztelt Johnson úr a seattle-i ATT képviseletnek küldött.
Svindler pötyögni kezdett a miniszámítógépen, és egy hét névbõl álló listát hozott elõ. Kivilágította a harmadik nevet: "Raoul Sanchez, Seattle". A név mellé a "folyamatban" szót írták. A többi név közül kettõ mellett a "beszerezve" megjegyzés szerepelt.
-- Szóval Glover embereket gyûjt. A listán szereplõk közül pedig nem ismerünk senkit.
-- Annyira biztos vagy ebben, Csavar úr? -- Svindler kivilágította a hetedik nevet: "Janice Walters, Yomi". -- Nem a japánok szokása, hogy megváltoztatják az átváltozottak nevét?
Sam hangtalanul bólintott, és hirtelen kiszáradt a torka. A legtöbb japán úgy gondolta, hogy a metahumánok az egész családjukra szégyent hoznak. A Yomira szállított szerencsétleneknek pedig megváltoztatták a nevét, így a család megmenekült az általuk jelentett szégyenfolttól. Lehet, hogy Janice Walters valójában Janice Verner, Sam húga volt?
Sam nem tudta, hogy a yomi hivatalos szervek engedélyezték-e Janice-nek, hogy saját maga válassza ki az új nevét. Ha igen, akkor lehet, hogy Janice a Walters nevet választotta; ez volt az anyai nagymamájuk családneve. Janice még nem született meg, amikor a nagymama meghalt, de az édesanyjuk állandóan történeteket mesélt Walters nagymama világ körüli útjairól. Õ volt a sztárja számos lefekvés elõtti történetnek. Janice valósággal bálványozta a nagymamát. És amikor szembekerült azzal a bürokratikus utasítással, hogy hagyjon fel a Verner név használatával, elképzelhetõ, hogy a Walters nevet választotta.
Ezzel együtt kicsi volt a valószínûsége, hogy a Glover által keresett nõ épp az õ húga lenne. De mégis bizonyosságot akart, akkor is, ha kiderül, hogy Janice Walters mégsem azonos Janice Vernerrel.
És egyáltalán, mit akart Glover ezektõl az emberektõl? Ha a húga közöttük volt, akkor Samnek tudnia kellett ezt. Találhatott-e jobb módot erre annál, mint hogy maga is beépüljön Glover szervezetébe? Mindig is könnyebb volt belülrõl felderíteni a dolgokat. De mi van, ha Glover Lofwyrnek dolgozik? Eggyel több ok arra, hogy kimentse húgát a sárkány karmai közül.
Nem tetszett neki a dolog, de úgy tûnt, hogy egy kicsit még Glovernek fog dolgozni.
6
Janice úgy vélte, megértette a kényelem és a könnyû élet lényegét. Mielõtt Yomira számûzték volna, élete a cégtõl függött. Kényelmes, nyugodt élet volt, mindazokkal a szolgáltatásokkal, amiket egy civilizált társadalom nyújtani tudott. A Renraku odafigyelt a dolgozóira, Janice pedig biztonságban érezte magát. És Yomi megtanította rá, hogy mekkora szerencséje volt ezzel. A cég nyújtotta kényelem persze a bátyjától származott. Janice gyakran eltûnõdött azon, mi történt volna velük a szüleik meggyilkolása után, ha Samre nem figyel fel Inazo Aneki, a Renraku Társaság feje. Sam öt évvel idõsebb volt nála, õ akkor még csak a tizennyolcadik évében járt. Nem volt pénzük és a kilátásaik sem számítottak túl jónak, de Aneki odafigyelt Samre és ügyelt rá, hogy a bátyja befejezze a tanulmányait. Aneki távoli, de gondoskodó felügyelete alatt Sam repülõrajtot vett a Renrakunál. Aneki nagylelkûsége szi
nte isteni ajándékként hosszú, kényelmes életet kínált. Ezt õk bizonyosan nem tudták volna maguknak megteremteni. Bátyja gaijin létére magas pozícióba került, és Janice büszke volt rá. Samnek a cégnél elfoglalt pozíciója és fizetése egész életükre stabil anyagi hátteret biztosított.
De most Sammel kapcsolatos gondolatai kevésbé voltak ilyen kedvesek. A bátyja elhagyta õt, hogy megtarthassa kényelmes állását és hogy ne mocskolódjon be húga goblinizációjának híre miatt. A japánok kawaru-nak hívták, elegáns szóval illetve egy undorító jelenséget. A goblinizáció a maga nyers hangzásával sokkal inkább illõ kifejezés volt.
Sam is kawaru-nak hívná. Mindig is bele volt esve a japán dolgokba, imádta a viselkedésüket és modorukat. A japán cégtársadalom úgy tett, mintha metahumánok nem léteznének. Kitaszították õket a társadalom peremére, hogy a csillogó cégépületek árnyékában felgyülemlõ mocsokba fulladva rohadjanak meg. Õk pedig tiszták, beszennyezetlenek maradtak. Biztonságos plexi- és betonpalotáikban a rendszeres tápláló ételeiket ették, puha, meleg ágyukban aludtak gondosan beszabályozott légkondicionálóval ellátott szobáikban, nézték a trideójukat, és igyekeztek elfelejteni azokat, akikrõl azt kívánták, bárcsak ne léteznének. És ezek az álszent hûbérurak pénzügyi segélyrõl, beilleszkedést segítõ programokról meg államilag támogatott kommunákról beszéltek, miközben a nekik nem tetszõket erõszakkal a Yominak nevezett pokolszigetre hajózták. Elcsábították tõle Samet. Igen, Sam most bizonyára csak kawaruhit
o-nak nevezi õt, már ha egyáltalán beszél róla valakinek is.
Janice a Yomin eltöltött egyetlen hónap alatt többet megtanult a világról és annak mûködésérõl, mint a cégvilágban leélt tizennyolc éve alatt. A leckék kõkemények voltak, de Janice megtanulta õket. Muszáj volt. A kudarc itt halált jelentett. És a fájdalom, a kitaszítottság és a normálistól való eltérés érzése ellenére Janice még nem kívánt meghalni.
Megtanulta, mennyire luxuséletük volt a Renrakunál. A Renraku szolgái jobban éltek még Yomi önhitt urainál is. Racionális ésszel egyszerûen el sem lehetett képzelni, milyen mélységekbe taszították itt a fegyenceket. És ez meg is magyarázta, hogy a sziget bentlakói hamar elvesztették racionalitásukat.
Janice megtanulta, hogyan kell túlélni.
Egy évvel ezelõtt megváltozott a teste és ezzel az élete is más formába kényszerült. És most, ismeretlen ok miatt, a teste ismét változáson ment át. Arra kárhoztatták, hogy élete végéig változzon? Isten arra ítélte, hogy a goblinizáció egy olyan formájának essen áldozatul, mely sosem maradt abba. Janice egy változást már átélt és megerõsödött tõle. Eddig még bírta ezt az újabbat is, de nem tudta, mennyit lesz képes elviselni. És mi van, ha ezután megint megváltozik?
A tükörbõl mostanában idegen arc nézett vissza rá. Elsõ alkalommal ha csak tehette, elkerülte a tükröket, mert ork arcának aszimmetriáját visszataszítónak találta. De a mostani új ábrázata sokkal szabályosabbnak tûnt, jóllehet többé már egyáltalán nem volt emberi. És új testformáját is sokkal megfelelõbbnek ítélte. Azt hitte, hogy a szõrzete alatt majd elviselhetetlen melege lesz folyton, de kiderült, hogy nem. Hosszú végtagjai még koordinálatlanok voltak, ezért esetlenül mozgott. Bosszantotta ez az átmeneti ügyetlenség. Ha Shiroi nem talál rá az Elfalazott Városban, bizonyára áldozatul esett volna a szeméthalmokon élõsködõ ragadozóknak.
De rátalált, és felajánlotta a segítségét. Janice félt, amikor elfogadta a férfi ajánlatát. Félt a környezetétõl. Félt attól, ami történt vele. Félt megbízni a férfiban. De megragadta a lehetõséget. Végül is, mi vesztenivalója volt?
Az élete most újabb, õrült fordulatot vett. Ezúttal álomban élt lidércnyomás helyett. Egykori, "luxus" cégélete rongyos koldussorssá minõsült. A Renrakunál minimum egy helyi ágazat aligazgatójának kellett lenni ahhoz, hogy az embernek magánrepülõ járjon. Most pedig egy ilyennel utazott.
A repülés épp véget ért. A repülõgép lelassult, majd megállt, motorjainak zúgása elhalkult. A pilóta kiszállt az pilótaülésbõl, bólintott és intett Janice-nek, hogy menjen elõre. Mosolya erõltetettnek tûnt. A legénység többi tagját Janice nem látta sehol. De nemsokára találkozni fog Shiroival. Ki volt ez a férfi, hogy ilyen gazdagságnak parancsolt?
Felállt az ülésébõl. Három hosszú, ingatag csusszanással odaért a pilóta mellé. A pilóta kireteszelte és szélesre tárta az utaskabin ajtaját. Ragyogó napfény ömlött be odakintrõl, minek hatására Janice fájdalmasan hunyorogni kezdett. A kabin légkondicionáló berendezése életre kelt és magasabb fokozatba kapcsolt, hogy megbirkózzon a kintrõl beáradó meleg és párás levegõvel. Janice egy pillanatra ismét Yomin érezte magát és megborzongott. De aztán eszébe jutott, hogy levegõt is kell vennie, és nagyot sóhajtott. A levegõ ritkának tûnt, és Janice könnyûnek érezte magát. Úgy érezte, még új, nagyobb tüdejével sem tud elég oxigént belélegezni.
A pilóta kilépett az ajtón, és a lépcsõ korlátjához szorította magát. Úgy tûnt, hogy a lehetõ legnagyobb teret kívánja Janice-nek biztosítani. Amikor Janice közelebb ért hozzá, szinte érezte a férfibõl áradó rettegést. Mit képzelt ez a pasas, mit fog csinálni vele? Megeszi? De rá se hederített a remegõ pilótára, inkább kinézett az ajtón. A lépcsõ alján egy fehér öltönyt viselõ, rövid, sötét hajú férfi várakozott. Amikor Janice ránézett a férfira, az elmosolyodott.
-- Isten hozta Aztlanban -- szólalt meg tört angolsággal. -- A nevem Jaime Garcia. Mr. Shiroi exkuzálását kívánom tolmácsolni. Sajnos halaszthatatlan üzleti ügy foglalta le, így engem kért meg arra, hogy addig is gondját viseljem önnek. Remélem, kellemes repülõútja volt. Van valami panasza esetleg a bánásmóddal kapcsolatban?
A ragyogó napfényben is didergõ pilóta most megfeszült. És csak egy kicsit lazult el, amikor Janice végül így felelt:
-- Minden tökéletes volt.
-- Nagyszerû -- mondta Garcia. Vakító mosolya eltûnt egy pillanatra, amikor félrefordult és gyors tempóban beszélni kezdett. Janice úgy gondolta, spanyolul beszélhet. A szavait alacsony és hozzá hasonlóan sötét hajú emberekhez intézte, akik közben egy pillanatig sem vették le szemüket Janice-rõl.
Többségük nadrágot és félig begombolt zubbonyt viselt, de néhányukon Garciához hasonlóan öltöny pompázott. Garcia nyilvánvalóan paranccsal fejezte be mondókáját, mert a zubbonyos alakok sietve szétszéledtek és a dolguk után láttak. Szolgák, akik egyetlen szavára ugranak. Janice egyszer látott ilyen lázas, szolgai igyekezetet, amikor néhány magas rangú Aztechnology vezetõ látogatta meg a Renrakut. Az aztlani társaságok mindegyikében ez volt a bevett viselkedésmód? Janice nem szerette az ilyesmit.
Garcia még váltott pár udvariasabb szót az öltönyösökkel, majd ismét Janice felé fordult. Ragyogó mosolya visszatért, mintha el sem távozott volna.
-- Kérem, señorita, fáradjon velünk.
Janice nem volt benne biztos, hogy ez jó ötlet, de azért kilépett az ajtón. Volt valami Garciában, ami nem tetszett neki. Nyelvével végigsimított alsó ajkán és közben arra gondolt, hogy jó lenne tudni, mit rejteget a férfi a mosolya mögött. A szemét még mindig bántotta a fény, ahogy óvatosan lesétált a lépcsõn. Lenézett Garciára és hirtelen rádöbbent, hogy a férfi most másképp néz ki. Már nem alacsony, öltönyös ember volt, hanem hosszú végtagú, szõrös metahumán, olyan, mint Janice maga.
Janice meglepetésében majdnem elvágódott. A férfi felugrott a lépcsõre, és átkarolta a lányt, mielõtt az még visszanyerte volna az egyensúlyát. Erõs karja stabil támaszt nyújtott. Most ismét öltönyös férfi volt, arcán lefegyverzõ mosollyal. Óvatosan lesegítette a lányt a lépcsõkön.
Janice-nek nem tetszett a férfi kölnije.
Garcia szemmel láthatóan nem vette észre.
-- Úgy tûnik, kifárasztotta az utazás. Talán magához venne némi frissítõt?
-- Nem, köszönöm. Jól vagyok. És különben is, alig pár órája ettem a gépen.
-- És ízletesnek találta?
Úgy tûnt, a férfi igazán aggódott Janice kényelme miatt. Talán nem is volt olyan rossz. Barátságosan Garciára mosolygott, de aztán eszébe jutott, hogy így kivillannak az agyarai, így gyorsan abbahagyta.
-- Igazán finom volt. Minden elismerésem a szakácsuknak. Nem hiszem, hogy valaha is ettem ilyen ízletes ételt.
Garcia mosolya ha lehet, még szélesebbé vált.
-- Igen, ez helyi specialitás. Biztos lehet benne, hogy átadom a dicséretet a szakácsnak.
Átsétáltak a reptéren, egy várakozó helikopter felé. Beszálltak, és megkezdõdött rövid repülõútjuk Mexikóváros felett. Egy kirendeltséghez tartottak, mely a plexum északi részén kapott helyet. A Garcia szolgáinak ruháján is csillogó GWN jelzés vakítóan ragyogott a körülvevõ épületek közül kimagasló, nyolcvanemeletes felhõkarcoló oldalán.
Garciából szinte dõlt a kedvesség, miközben gyorsan végigkalauzolta Janice-t az épületeken. A GWN nyilvánvalóan sikeres cég lehetett. A telepek legtöbbje ételfeldolgozással és tápanyagtermesztéssel foglalkozott; a már becsomagolt termékek ládáin látható címkék tudatták Janice-szel, hogy a GWN a világ minden tájára szállít. Janice egy pillanatig elgondolkodott azon, vajon milyen márkanevek tartoznak a céghez. A GWN nem csak élelmiszereket gyártott. Néhány impresszív építményben információs technológiával és kicsiny, minden csúcstechnológiát felvonultató gyártótelepekkel foglalkoztak. A párosítás nem volt meglepõ; egyetlen mammutcég sem élt volna meg anélkül, hogy legalább bele ne kottyantott volna valamit a Mátrixba és az adattechnológiába. Ha ez mind Mr. Shiroihoz tartozott, ahogy Garcia azt következtetni engedte, akkor Janice jóakarója igen hatalmas ember lehetett.
Elsétáltak egy olcsó mûérzet-készülékeket összeszerelõ üzem elõtt, és átsétáltak egy sor munkásszálláson. Az egyik utcasarkon álló telekom fülkébõl Garcia neve hangzott fel. Garcia elnézést kért és magára hagyta Janice-t a tûzõ napon. Azok az alkalmazottak, akik összegyûltek a környéken, hogy élvezzék egy kicsit a délutáni napot, most hirtelen úgy döntöttek, hogy máshol van sürgõs dolguk. Janice azonban még láthatta, hogy félelemtõl terhes pillantásokat vetnek az irányába. Garcia visszatért.
-- Ah, Mr. Shiroi nemsokára találkozik önnel, ha ön is úgy kívánja. De nem kell sietni. Rengeteg idõ van még, így felfrissítheti magát, ha kívánja.
Janice megrázta a fejét. A felfrissülés a normális embereknek való volt. Jelenlegi arcára nevetséges lett volna kozmetikumot kenni, a szõrzetéhez pedig nem volt alkalmas fésûje. Hadd lássa Mr. Shiroi olyannak amilyen, hogy tudja, mit kap Janice személyében.
-- Még nem éhes?
-- Egyáltalán nem vagyok éhes.
-- Ez érthetõ. Az átváltozás után az ember étvágya gyakran kiszámíthatatlan. A legjobb, ha megbízik abban, amit érez. A szervezete tudni fogja, mikor van szüksége táplálékra. Felesleges felülbírálni.
Garcia egy lifthez kísérte, és kitárta elõtte az ajtót, miközben bepötyögött egy kódot a billentyûzeten. Minden jót kívánt, majd hátralépett, és hagyta, hogy becsukódjon a lift ajtaja. A lift csöndesen emelkedett, szinte alig lehetett érezni, hogy mozog. Kis idõ múlva a kinyíló ajtó egy pazarul berendezett irodát tárt fel. Hûvös levegõ ömlött be a liftbe, kellemesen lehûtve Janice-t.
A falakat halványkékre festették, amelyek a tiszta alabástrom színû, mély, puha szõnyeg mellett szinte fehérnek tüntek. A hatalmas szobában csak kevés berendezési tárgy kapott helyet, és azok közül is kiemelkedett a sarokban álló faragott kõoszlop. A stilizált arcok sora majd három méter magasra nyúlt fel. Az oszlop a mennyezetet nem érte el, mégis úgy tûnt, mintha uralná az egész szobát. A terem hosszának kétharmadánál egy sötét fa íróasztal állt Janice és a színezett ablakfal között. Az íróasztal mögött, egy különös formájú székben pedig Mr. Shiroi ült.
-- Ah, Janice? -- szólalt meg, amikor észrevette a lányt. -- Örülök, hogy ismét látlak.
Shiroi mosolygott. Az örömtõl, gondolta Janice. De hogy miért kéne a férfinak ezt tennie, arról fogalma sem volt. Szõrös testével nem nyújthatott túlzottan kellemes látványt. Ügyetlennek és nem ideillõnek érezte magát.
-- Remélem, így is gondolja, Mr. Shiroi.
A férfi mosolya egy árnyalatnyit megfakult és szemeiben aggodalom tükrözõdött.
-- Meg kell tanulnod magadat olyannak elfogadnod, amilyen vagy, hiszen nem lehet változtatni rajta. A tagadás csak elnyújtja a fájdalmat. Nem akarom, hogy szenvedni lássalak. És kérlek, hívj Dannek.
Janice lassan elindult elõre, mivel ezt várták tõle. Amikor Shiroi az egyik székre mutatott az íróasztal elõtt, leült. Aztán fel akart pattanni, amikor a puha, szürke szövet megmozdult alatta.
-- Csak nyugalom. Majd megnyugszik -- mondta Shiroi. Arcán némi mulatság tükrözõdött.
Janice nem szerette, ha nevetnek rajta. Kényszerítette magát, hogy ne reagáljon a mocorgó székre és várt. A párnák egyre lassabban mozogtak, végül mozdulatlanná dermedtek. Janice-t meglepte, milyen kényelmesen ül. Az is meglepõ volt, hogy a szék könnyedén illett túlméretezett testéhez. Shiroi nyilván leolvasta arcáról a gondolatait.
-- Nyilván most találkoztál elõször Tendai-Barca luxusfotellel. Elõször egy kicsit valóban nyugtalanítóak, de hamar ráállnak a
megfelelõ formára. Kétlem, hogy a világon bárhol jobb ülõalkalmatosságot találnál.
Janice megnyugodott, légzése egyenletesebbé vált. A szék a mozgásával együtt változtatta formáját, hogy mindig a lehetõ legkényelmesebb legyen. Talán a dühe és meglepettsége sem volt ideillõ. De hát bárki komikusan festene, ha hirtelen mozogni kezdene alatta a szék. Mentálisan azonban nem érezte kényelemben magát. Félig megkerültették vele a világot. Biztosan nem ezért a kis viccért volt az egész.
-- Mit akar, Mr. Shiroi?
-- Nincs több okod türelmetlennek lenni, mint nem megbízni a szándékaimban, Janice.
-- A férfi elengedte füle mellett Janice nem túl udvarias kérdését. Janice úgy érezte, talán egy kis szomorúság is vegyül a férfi nyugodt hangjába. -- Segíteni akarok abban, hogy megtaláld önmagad. Azt szeretném, ha részese lennél a szervezetemnek. Ha úgy döntesz, hogy a saját utadat választod, természetesen azt is megértem, de remélem, hogy megfelelõnek találsz majd minket. Nagyon magányosan éreznéd magad egyedül. És még veszélyek is leselkedhetnek rád.
-- Meg akar ijeszteni, Mr. Shiroi?
A férfi felnevetett.
-- Dehogyis. A kinti világ épp elég ijedelmet tartogat a magunkfajták számára. Egymást felesleges riogatnunk. És valóban azt szeretném, ha Dannek hívnál.
-- Dan. Azt mondta, a "magunkfajták". Én tudom, hogy ön és Garcia olyanok, mint én, de az alkalmazottai ezt nem tudják, mert önök illúziók mögé bújnak, vagy valami mást csinálnak, hogy normális embereknek tûnjenek. Miért? Miért rejtik el az igazi önmagukat?
-- Miért? -- kérdezte Shiroi. Arca tökéletesen komoly kifejezést öltött. -- Ezt nem kellett volna megkérdezned. Láttad már magad a tükörben, Janice. Láttad azt is, hogyan reagálnak a normális emberek. És itt rejlik a válasz. Azt akarod, hogy napról napra mindig ezzel az érthetetlen félelemmel szembesülj?
Persze, hogy nem akarta. Ki akarná? Épp elégszer érezte a felé áradó félelmet és utálatot már akkor is, amikor még csak ork volt. És az orkok megszokottnak számítottak. És Janice nem akart arra gondolni, mit tartogatnak az emberek egy ritkább, sokkal félelmetesebb kinézetû metahumánnak. És az ellen a rettegés ellen nem álltak meg a logikus érvek.
-- Nem szeretem másnak tettetni magamat!
A férfi kilencven fokkal oldalt fordult a székben, profilját mutatva Janice-nek. Mellkasa megemelkedett, majd a beszívott levegõ hosszú sóhajként áramlott ki tüdejébõl.
-- Mindnyájan álarcot viselünk és úgy teszünk, mintha valaki mások lennénk, nem igaz? A normális emberek is ezt csinálják. Még te is ezt csináltad, mielõtt átváltoztál volna. -- Ismét szembefordult Janice-szel és tovább beszélt. Nem hagyta, hogy a lány közbevágjon. -- Nem másképp viselkedtél a társaid körében, mint a szüleid elõtt? És amikor a fõnökeiddel beszéltél a cégednél? Minden egyes embercsoport más személyt lát bennünk, igazi énünk más szeletét. A mágikus álca is ilyen, szükségszerû álarc. A mi esetünkben a fizikai valóságot rejti el. De a maszk mögött továbbra is saját magunk maradunk. Az illúzió a szükséges kenõzsír a társadalmi érintkezés gépezetében. Semmi egyéb. Elég idõt eltöltöttél a Japán Császári Birodalomban, így biztosan ismered az emberek közötti udvarias kapcsolattartás szükségességét.
Japán említésére Janice megborzongott. Válaszképpen a fotel is megrezdült.
-- Sajnálom. Nem kellett volna megemlítenem Japánt.
Shiroi egy darabig szótlanul figyelte a lányt. Janice örült; és nem tudta, mit mondjon. A férfinak persze igaza volt. De mégis olyan... különösnek tûnt, hogy valaki más valóságot tudjon teremteni maga köré. Ha egy varázslatot realitásnak lehet nevezni. Janice mocorogni kezdett a Tendai-Barcában, hogy kényelmesebb pozíciót találjon a testének. Pedig az elméje volt az, ami a kényelmetlen érzést okozta. A férfi ezt persze észrevette.
-- Ha már otthonosabban érzed magad, kikapcsolom a varázslatot. Itt barátok között vagy.
-- Nem tudom. Nem tudom, mit akarok. Annyira összezavart ez a dolog. Csak annyit akarok, hogy ismét rendben menjenek a dolgok.
-- Én épp ebben akarok neked segíteni. Rendben. Nézz rám.
Kikapcsolta varázslatát. Hatalmas teste volt, nagyobb, mint Janice-nek. Fotelje hullámzani kezdett, hogy megtámogassa a férfi megnövekedett méretét; a bársonyos felület bõvült, mélyült, hol keményedett, hol megpuhult. A fotel viszonylag rövid idõ alatt alkalmazkodott az új helyzethez. Hófehér szõrt viselt, mint a jegesmedvék. Arcán és erõs kezein egészséges, sötét bõr feszült. Évekkel korábban Janice még hátrahõkölt volna félelmetes megjelenésétõl, de most a férfi ugyanolyan volt, mint õ maga. Azzal a különbséggel, hogy Shiroi nem tartotta magát szörnyszülöttnek. Vagy mégis? Varázslat mögé rejtõzött. Vagy ez sem volt igaz? Mit láthatott a férfi, ha tükörbe nézett? Mr. Dan Shiroi finom, keleti arcvonásait vagy egy metahumán lapos orrát, mélyen ülõ szemeit és félelmetes agyarait?
-- Most, hogy lehullt az álarc, mindenki láthatja, hogy én ugyanabba a fajtába tartozom, mint te. Hidd el, tudom, min mész most át. Közöttünk nincs szükség színjátszásra. Az illúzió csak a normális embereknek szól.
Hirtelen keserûség hullámzott át Janice agyán, átitatva a korábban ott bujkáló érzést, melyrõl Janice most felismerte, hogy a barátság érzése volt. Lehet, hogy a férfi ugyanabba a metatípusba tartozik, mint õ, de még mindig van benne valami, ami különbözõvé teszi.
-- De még ha el is fogadnám a filozófiáját, Dan, akkor sem tudnám megtenni, amit maga. Nem vagyok varázsló.
-- Honnan tudod ezt ilyen biztosan? Nem nélkülözheted a tehetséget, ha egyszer átláttál az illúziónkon.
A férfi kifejezésében megint megjelent valami, ami arról árulkodott, hogy a valami olyasmirõl tudott, amirõl Janice nem. És a lány kényelmetlenül kezdte érezni magát a férfi pillantása alatt. Zavartan bár, de kezdte azt hinni, hogy a férfi jót akar neki és nem csak akar valamit tõle.
Felkelt a székbõl és majdnem orra bukott, miután a szék sokkal könnyebben eleresztette, mint arra számított volna. Megkerülte az íróasztalt és bizonytalan léptekkel odanavigálta magát az ablakfalhoz. Odakint Mexikóváros felhõkarcolói nyújtózkodtak hivalkodóan. Az emberi gõg fenséges mintaképei a világ egyik legnagyobb városa fölött. De a toronyépületek alapzatai eltûntek a szmogban. Akárcsak azok a névtelen emberek, akik milliószámra nyüzsögtek Aztlan fõvárosának utcáin. Emberek... Janice többé már nem tartozott közéjük. Ez a város nem lehetett az otthona. A városban emberek laktak és az emberek kitaszították Janice-t maguk közül. Lesz még valaha otthona?
Kezdett arra gondolni, hogy esetleg otthonra lelhet Shiroinál... nem, Dannél. De most ez a lehetõség is elúszni látszott. A férfi úgy gondolta, Janice ugyanolyan, mint õ, de a lány ennél többet látott. Képtelen megcsinálni, amit a férfi, és ezt nagyon is jól tudta.
De a férfi kedvességéért lekötelezve érezte magát. A férfi annyira megértõen viselkedett, annyira szemmel láthatóan szívén viselte Janice sorsát. Legalább annyit megtehet, hogy közli a férfival, hogy képtelen a mágiára. Megfordult és látta, hogy Shiroi is felkelt a fotelbõl. Ott állt Janice mellett egyetlen lépésnyire, arcán tiszta aggodalom tükrözõdött. Janice félénken elmosolyodott.
-- Soha nem mondtam el senkinek, Dan. Egyetlen barátomnak sem. Még a bátyám sem tud róla. Szégyelltem volna errõl beszélni. -- Kinyújtotta hosszú kezét és megfogta a férfi karját. Erõt merített az érintésbõl. -- Egyszer megvizsgáltak, hogy van-e mágikus képességem.
-- Kik?
-- A Hoboken Intézet. Nagyon neves cég.
-- Akkor valószínûleg tévedtek.
-- Elõször én is ezt mondtam magamnak. Amikor kislány voltam, mindig mágus szerettem volna lenni. Persze errõl senkinek nem beszéltem, mert az apám gyûlölte és tagadta a mágiát. Lehetetlenségnek és bûvésztrükknek nevezte. De én kisgyerek voltam és másképp gondoltam. Tudtam, hogy valahol a belsõmben rejtõzik mágia. Félretettem minden nuyent és elvállaltam egy iskola utáni állást is. Eladó voltam egy szójás bódéban, hogy plusz pénzt keressek. A... a baleset elõtt nem volt elég pénzem és nem igen tudtam félretenni. Aztán a bátyám megkapta a Renraku ösztöndíjat és amikor bekerült az egyetemre, a dolgok könnyebbé váltak. Sikerült szereznem egy átmeneti állást. Halálosan unalmas munka volt, de tudtam, hogy szükségem van rá, ha meg akarom szerezni a vizsgálathoz szükséges pénzt. És ha egyszer kiderül, hogy tanítható vagyok, akkor nincs több kérdés. Annyira biztos voltam benne, hogy nagy tudású
mágus leszek. Végül aztán összegyûjtöttem elég pénzt és elmentem az intézetbe. Két hétig a többieknek pokol volt mellettem élni, amíg a vizsgálat eredményét vártam. A bátyám soha nem értette meg, mitõl lettem ilyen kezelhetetlen és pár barátomat is elveszítettem. Mivel féltem a cég cenzúrájától, ellógtam a munkahelyemrõl és kerestem egy biztos helyet, ahol elolvashattam a jelentést. Csak egyetlen szó volt, de minden reményemet tönkrezúzta: "Negatív". Elvesztettem a talajt a lábam alól. Ha a várakozás közben pokol lehetett mellettem élni, az ezt követõ két hónapban szent embernek kellett lennie annak, aki meg akart maradni mellettem. De egyetlen barátom sem akadt, aki átsegített volna a félévi vizsgán. Én voltam a Wash-Balt Oktatási Központ fõbarma. Igazából egészen addig nem bírtam lerázni a depressziót, amíg össze nem találkoztam Kennel a tokiói egyetemen. Mellette különlegesnek érezt
em magam. Mindig azt mondta, õ nem kételkedik abban, hogy mágikus tehetségem van.
Az emlékek túl soknak bizonyultak Janice számára. Nem akarta, de sírni kezdett. Teste együtt remegett a sírással. Dan odalépett hozzá és átölelte. Janice a férfi bundájába temette az arcát és érezte, hogy átnedvesíti könnyeivel. A férfi pedig csak szótlanul simogatta Janice hátát és megvárta, hogy elcsendesüljön a zokogás. Amikor Janice ismét visszanyerte önuralmát, a férfi elengedte és hátralépett, mintha attól félne, hogy esetleg visszaélt volna a helyzettel. Janice szinte fázott a férfi meleg szõrzetébõl kiszakítva.
-- Ken a barátod?
-- Csak volt. -- A régi seb még mindig fájt. Nem olyan élesen, mint korábban, de sajgott. -- Nem viselte el a kawaru-t.
A férfi együttérzõen bólintott.
-- Ken nem akart látni, miután átváltoztál?
Janice szipogott egyet és megrázta a fejét.
-- Még csak beszélni sem akart velem, és a leveleimre sem válaszolt.
-- Ugyanúgy tett, mint az én ismerõseim közül is sokan. Az átváltozáshoz hozzátapadt félelem és elõítéletek igen erõsek. Szerintem még erõsebbek is most, hogy a dolog már egyre ritkább. Ne gondolj rá haraggal. A környezete hatott rá, a társadalom rabja volt. Ha lett volna rá idõ, talán végül elfogadta volna az átváltozásodat... ha igazán szeretett. De itt nem kell aggódnod amiatt, hogy elfogadnak-e vagy sem. Mi mindnyájan tudjuk, min mentél át. Néhányan megéltük, hogy a félelem és tartózkodás gyûlöletbe és erõszakba csapott át. Azért gyûltünk össze, hogy kölcsönösen segítsük és támogassuk egymást. Mindnyájunk nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy szeretnénk, ha csatlakoznál hozzánk. Nem állítom azt igaztalanul, hogy erõsebbek leszünk attól, hogy közénk állsz. Nagyon szükségünk van arra, hogy erõsebbek legyünk. De ne hidd, hogy mi csak magunkra gondolunk. Persze, néhányan igen. De ne
m csak azért hívtalak ide, hogy erõsítsd a szervezetünket. Megéreztem valamit, amikor elõször rád találtam abban a Hong Kong-i lyukban. Én magam sem értem, de tudom, hogy ott van benned. Azt akarom, hogy fejlõdj. Azt akarom, hogy nyerd vissza az erõdet, hogy meg tudj állni a magad lábán és elfoglald körünkben jól megérdemelt helyed. És hajlandó vagyok megtenni bármit, hogy ez megtörténjen.
Janice elfordult és kibámult az ablakon a felhõkarcolókra. A toronyházak a Yomit körülölelõ õrtornyokra és bunkerekre emlékeztették.
A férfi szavai csábítóan hangzottak és pontosan azt kínálták fel, amire Janice a Yomin eltöltött hónapok óta sóvárgott. Nemcsak a barátság villant fel lelki szemei elõtt, de valami olyasmi is, amit az átváltozás kiszakított az életébõl. Merje remélni, hogy a férfi õszintén beszélt? Merje kinyújtani felé a kezét? Annyi elutasítást elszenvedett már. És mi van, ha megint átváltozik? Vajon a férfi aggódó gondoskodása is megváltozna Janice testével együtt? A súlyos kérdésektõl Janice feje szédülni kezdett.
A férfi egyik kezét Janice karjára helyezte. A lány izmai megmeredtek egy pillanatra, mint egy apró állaté, akire erõs lámpával rávilágítanak. A férfi megvárta, amíg Janice feszültsége elernyed, és csak ezután zárta össze ujjait a lány karján. Janice érezte a férfi tenyerének melegét, körmeinek érintését a bundáján. Miután a lány nem húzódott el, a férfi átkarolta õt széles, erõs karjaival. Janice úgy helyezkedett az ölelésben, hogy felnézhessen a férfi arcára. Csak aggodalmat látott.
-- Megbízhatok benned? -- kérdezte.
-- Amennyire bárki másban.
-- Ez elég rideg válasz, Dan.
-- Ez egy rideg világ, Janice. Én is esendõ vagyok, mint bárki más. Néha a legjobb szándék is hatalmas szenvedéshez és súlyos következményekhez vezet. Nem akarom hazugsággal és szépen csengõ ígéretekkel kezdeni a kapcsolatunkat, de azt megígérem, hogy segítek azzá válni, amivé válnod kell. Ha engeded, átmenetileg én leszek az erõd. És ha már te is megerõsödtél, majd beszélünk a jövõrõl.
-- Várni fogsz?
-- Türelmes vagyok. Minden egyes ajtónál addig várok, amíg készen nem állsz arra, hogy átlépj rajta.
-- Semmi nyomás?
-- Nem több, mint amennyit maga az élet követel.
A férfi szemei õszintén csillogtak. Janice pedig hinni akart. Kétségbeesetten hinni akart. Mégis félt.
-- Csak ölelj át.
A férfi megtette. És erõs karjaiban Janice biztonságban érezte magát.
7
Harry Burke korábban a Különleges Légiszolgálatnál dolgozott. A szervezetet arról ismerték, hogy hatékony és sokoldalú embereket foglalkoztatott. Andrew Glover számára Burke pedig valósággal kincset ért.
Burke utasítás nélkül elõresietett, és megállt a sikátor bejárata mellett. Ha keltett is zajt, az beleolvadt a forgalmas utca állandó zúgásába. Alig múlt éjfél, és a Hong Kongi Szabad Vállalkozó Enklávé még javában ébren volt. A sötét sikátorba az utcán sétálóknak eszük ágában sem volt bemenni. Egyetlen járókelõ sem venné észre az épület tövében gubbasztó, sötétbe öltözött férfit. Persze a közönséges járókelõk nem is aggasztották Glovert.
Glover kinyúlt és megütögette a tünde vállát.
-- Feltörte már a kódjukat?
A tünde nem sietett a válasszal. Megrázta a fejét és az adatzsinór finoman hozzáütõdött az ölében tartott kiberdekkhez.
-- Még nem. Az észrevétlen munka némi erõfeszítést igényel.
-- Akkor siessen -- A sikátor sötétje ellenére Glover sebezhetõnek érezte magát. Minél hamarabb át akart jutni azon az ajtón, hogy bejussanak a Mihn-Pao komplexumba. Odabent várt rájuk a hajó, mely átviszi õket a kontinensre. Örült, hogy itthagyhatja Hong Kongot. Sem a várost nem szerette, sem azt, amit a város képviselt.
Semmi nem utalt zûrre, a gyomra mégis emelkedni kezdett. Legszívesebben siettette volna a tündét, de tudta, hogy hamarabb meglesz az eredmény, ha magára hagyja a hegyesfülû mátrixzsokét. A tündékben ritkán lehetett megbízni, különösen komoly meló esetén, de ez az egy már bizonyította az ellenkezõjét. Glover ennek ellenére jobban örült volna egy ember dekásnak, de hát azt kell felhasználni, ami van.
Tekintete ismét a sikátor bejárata felé kalandozott. Burke meggörnyedt alakját még úgy is nehezen vette észre, hogy tudta, hová kell nézni. A KLSZ volt tagja türelmesen várakozott. A türelem olyan lecke volt, amit Glover sosem tanult meg teljesen. És saját türelmetlensége volt az, ami miatt kis híján lebuktak. Az a tömzsi kis körzeti õr annyira kibírhatatlan volt. Érthetõen felbõszülve azon, hogy az õr jeges tekintettel nézegette a papírjaikat, nyomatékosan kérte, hogy késedelem nélkül engedjék át õket az ellenõrzõponton. A tompaagyú õr nyilván gyanúsnak találhatott valamit, mert utasította õket, hogy szálljanak ki a kocsiból. Corbeau idegei nem bírták volna ki az ellenõrzést, jóllehet a papírjaik minden, a kis õr által végzett vizsgálódást kiálltak volna. Burke villámgyorsan eltûzött a helyszínrõl, aminek az lett az eredménye, hogy a kis õr vadul üvöltözni és ugrálni kezdett tehetetlen
ségében. Közben persze le kellett nyelnie a kocsi által felkavart nagyobb adag port. A fickó nem lõtt rájuk. Helyette viszont a sarkukra állította az ERÜ járõreit, aminek az lett a következménye, hogy az eredetileg betervezett módon nem hagyhatták el az Enklávét.
Legalább lerázták az üldözõiket. Vagy mégsem? Burke mozdulata arról árulkodott, hogy a veterán attól tartott, valaki megzavarhatja tilosban végzett munkájukat. Talán szuperérzékeny kiberfüleivel hallott meg valamit. De ha Burke meggyõzõdött volna a veszélyrõl, biztosan szólt volna nekik. Ebben a pillanatban a testõr jobb kezével hirtelen kaszáló mozdulatot tett.
-- Le mindenki -- rendelkezett és maga is leguggolt.
Két karikatúrába illõ alak bukkant fel a sikátor bejáratánál. Páncélmellényük széles vállat, rohamsisakjuk kör alakú, idomtalanul nagy fejet kölcsönzött nekik. Csillogó jelvényük elárulta, hogy az Enklávé Rendõrügynökség rendõrei. A két jelvényes az angol, a kínai és a japán nyelv azon furcsa keverékén trécselt egymással, amit az itteni utcákon mindenki használt. Glover egy szót sem értett belõle, de Burke folyékonyan beszélte ezt a nyelvet is. A testõr tudta, mirõl beszéltek azok ketten, így nyilván csinál majd valamit, ha veszély fenyeget.
A két fickó megállt a sikátor bejáratánál, szemmel láthatóan nem tudták, mihez kezdjenek. Az utcán hömpölygõ emberáradat gyor-
san alkalmazkodott a helyzethez. A gyalogosok közönyös arccal
kikerülték õket, arra azonban vigyáztak, hogy senki ne haladjon át a jelvényesek és a sikátor bejárata között.
A jelvényesek valamit mondtak egymásnak, majd készenlétbe helyezkedtek. Mindketten elõhúzták fegyvereiket, egyikük pedig elõszedett egy vaskos zseblámpát. Elõreléptek. A zseblámpa xenonfénye hátraszorította a sikátort uraló árnyékokat. Az éles fénysugárban minden különös, egyszínû szürkeségben tûnt fel.
Glover egy fegyver biztosítékának halk kattanását hallotta a közelbõl. Odanézett és látta, hogy Csavar elõkészítette pisztolyát. Dícséretes kezdeményezés, de nem a legmegfelelõbb reakció, hiszen a fegyverre nem szereltek fel hangtompítót. És a helyzetükön nem javítana, ha felhívnák magukra a figyelmet. Arról nem is beszélve, hogy az ilyesmi Burke feladata volt.
-- Várjon -- suttogta.
Az egyik jelvényes körülbelül két méterrel lemaradva követte társát, úgy haladtak egyre beljebb a sikátorba. Óvatosan haladtak, lámpájukkal a sötétséget pásztázva. Az ide-oda söprõ fénysugár egyelõre nem hatolt elég mélyre ahhoz, hogy felfedje az árnyvadászok rejtekhelyét. És úgy tûnt, már nem is fog. Burke sötétruhás alakja kiemelkedett az árnyékból és a hátsó fickó mögé suhant.
Egyik karjával átkarolta a fickó nyakát, torkát szorosan a könyékhajlatába csípve. Másik karjával erõs ökölcsapást mért a fickó veséjére. Aztán gyöngéden leeresztette a kövezetre az ernyedt testet. A fickó felszerelése azonban halkan hozzáütõdött a kövezethez és a társa felfigyelt.
Az elöl haladó zsaru megfordult. Burke-nek nem volt ideje, hogy felegyenesedjen, ezért alacsonyan ugorva a férfi térdére vetette magát. A zsaru lábai megbicsaklottak. Burke a fickó fegyvert tartó keze felé rúgott. Halk roppanás tudatta, hogy a zsaru mutatóujja eltört. A fegyver pörögve elrepült. Burke megfeszített ujjakkal a férfi torkára csapott, mire a kiáltás azonnal abbamaradt.
A járõrt azonban kemény fából faragták. Levegõért kapkodva a feje fölé emelte a lámpát, és inogva készenléti helyzetbe helyezkedett. Reszketeg, bizonytalan tartása kevés veszély jelentett. Burke is megállt elõtte, bal kezét fenyegetõen elõrenyújtva. Ellenfele azonban nem látta, hogy Burke jobb keze csuklóban behajlott. Hét centiméternyi borotvaéles acél csusszant elõ az alkarjába épített tokból.
Egy darabig mozdulatlanul álltak egymással szemben, mindketten megpróbálták kidolgozni a stratégiájukat. Burke kicsit oldalt lépett és a jelvényes megláthatott valami lehetõséget. A lámpa meglendült a kezében, széles fényívet írva le a levegõben. Burke mozdulata azonban csak csel volt. Ellépett az lámpás ütés elõl, és közel csusszant a zsaruhoz. Jobb karja megvillan, s könyékben lemetszette a zsaru lámpát tartó kezét. Levágott kéz és lámpa egymástól független íven repülve elszálltak Burke mellett. A testõr oldalt fordult, majd pengéjével a zsaru nyakára vágott. A jelvényes feje hátrabillent, de a lámpa elõbb csattant a földre, mint ahogy a lefejezett hulla nyakából sugárban feltört a vér.
Csavar megragadta Glover vállát és maga felé fordította a férfit.
-- Ezt nem kellett volna, Glover. Elkábítottam volna õket. A testõre rendõröket ölt meg!
Glover megpaskolta a vállára tett kezet.
-- Mi meg rablók vagyunk, barátom. Tisztában van azzal, milyen büntetéssel sújtják Hong Kongban azokat, akik segítenek egy szerzõdésszegõt?
-- Kényszermunka a sértett csoport fizetési fokozatának megfelelõ számú évig, de legalább egy évig. A fegyelmet pedig idõzített méregbefecskendezõ beépítéssel biztosítják. A napi ellenadagot csak akkor kapja meg a fogoly, ha elérte az aznapra rendelt termelési mutatószámot -- darálta Sam hideg hangon. -- A gyilkosságban való segédkezés büntetése pedig ennél is súlyosabb.
Csavart szemmel láthatóan felbõszítették a történtek. Egy ilyen lelkiállapotba került ember könnyen gyilkolhat, de Csavar annyira elítélte az erõszakot, hogy ebben az esetben ez nem tûnt túl valószínûnek. Mivel a veszély elmúlt, Glover csak mellékes fontosságúnak ítélte meg az árnyvadász gyûlöletét; heves, alkalmatlan érzelemnek tartotta.
-- Látom, hogy ön némileg jártas a helyi jogban, de amit az imént látott, az aligha tekinthetõ gyilkosságnak, hiszen Mr. Burke minõsített társasági ügynök. Egy olyan ügybe folyt bele, amit a Hong Kong Enklávé egy másik társaság felszerelése elkerülhetetlen megsemmisülésének hív. Az Enklávé Rendõrügynökséget megfelelõen kárpótolni fogják. Ön nem lesz benne az ügyben, így aztán nem látom tisztán, miért panaszkodik.
-- A haláluk szükségtelen volt.
-- Én döntöm el, mi a szükséges. Önök pedig egyszerûen csinálják, amit mondok. Figyelmeztetem önt, hogy a további vitatkozás esetleg nem kívánt figyelmet vonhat magunkra. És egy másik esetet már nem biztos, hogy ilyen könnyen el tudunk rendezni.
Glover láthatta, hogy Csavart nem elégítette ki a válasz. Miért is kellett volna? A gyilkosság szemét dolog volt, a legjobb esetben is visszataszító. Ha nem lett volna ennyire kritikus a helyzetük, talán lehetett volna más megoldást találni. De Burke volt a szakértõ, õ pedig úgy döntött, hogy a két zsarunak meg kell halnia. Glover megbízott testõre profi ítélõképességében; Burke megértette, hogy a küldetésüknek sikerrel kell járnia. És ha ez azt jelentette, hogy közben pár ártatlan embernek meg kell halnia, akkor ez benne foglaltatott a fizetett árban. Glover és társai nagyobb volumenû, jó ügyért dolgoztak, és többet kívántak tenni annál, hogy megóvjanak pár nyomorult életet. Nem engedhették meg, hogy két névtelen jelvényes zsaru keresztülhúzza gondosan kiagyalt terveiket. Ezt azonban nem mondhatta el a vadászoknak. Még nem jött el az ideje, hogy az eddigieken kívül más is tudomást szer
ezzen az akció igazi céljáról.
René Corbeau tágra nyílt szemekkel hallgatott az egész beszélgetés alatt. Kétségkívül megbánta, hogy elfogadta Glover ajánlatát. Szíve joga. Ha nem lett volna elég a Glover és bérencei számára kilátásba helyezett büntetés, Corbeau-nak még egyvalamivel szembe kellett néznie: szökevény volt. Corbeau fõnökeit pedig nem nagyon érdekelné a dolog, hogy a cégek közötti áthelyezési ajánlat hamis volt. Bizalmas alkalmazottjuk elhitte és tevékenykedni is kezdett. A felajánlásnak ellopott adatok meg csak megpecsételnék sorsát az Automattech HK-nál. A Mitsuhama Computer Technologies leányvállalatai pedig gyakran még az anyavállalatnál is könyörtelenebbek voltak. Testvérharc a szülõk kegyeinek elnyeréséért, gondolta Corbeau. Egy újabb árnyékos oldala a cégtársadalomnak. Corbeau biztosan végiggondolta ezeket, miután úgy döntött, hogy megszegi munkaszerzõdését, és szökik. Most pedig itt remegett a fal
tövében, mintha csak most ébredt volna rá korábbi tette esetleges következményeire. Ekkora gyávaság azonban nem számított éppen dicséretes dolognak. Glover remélte, hogy a pasi félelmei nem lesznek kihatással a használhatóságára.
Burke odalépett hozzájuk.
-- A gingchat-ok már kiszúrták a kocsit és beszóltak. Nemsokára nagy nyüzsi lesz itt.
Glover elégedetten Csavarra mosolygott.
-- Látja? Nem volt idõ másra, csak erre a gyors akcióra. Az ERÜ ilyenkor szokásos eljárásához hozzátartozik, hogy elõbb tudatják a szövetséges társaságok biztonsági szerveivel, hogy keresést folytatnak a szomszédos területen. -- Glover Burke felé fordult. -- Megtették már?
-- Nem tudom -- felelte Burke.
-- Hamarosan megtudjuk -- szólalt meg Svindler --, ugyanis a zár nyitva áll.
-- Semmi riadó? -- kérdezte Glover.
-- Egy hang sem.
Svindler arckifejezésérõl leolvasható volt, hogy sértõnek érezte az ilyen kérdéseket. Arrogáns tünde.
A dekás kinyitotta az ajtót, de elsõként Burke lépett be rajta. Utána Csavar következett, kézben tartott fegyverrel. Talán arra gondolt, hogy ha az elsõ sorban van, akkor megakadályozhatja Burke-öt abban, hogy "szükségtelenül" öljön. De Csavarnak igen gyorsnak kell lennie ahhoz, hogy megakadályozza Burke-öt abban, amit az ex-KLSZ-tag jónak látott.
Mivel semmi zûr nem támadt, Glover talpra állította Corbeau-t és átkísérte az ajtón. Svindler vállára vetette dekkjét, és utánuk indult. Menet közben a tünde összerakta azt az apró kommandós géppisztolyt, amit azért szerelt szét, hogy az utcán ne tûnjön fel senkinek.
A raktárépület belsõ tere hatalmas volt. Corbeau léptei puhán visszhangzottak a sötétben. A csoportban egyedül õ nem viselt puhatalpú lábbelit. Fénytócsák jelentek meg a sötétben véletlen idõközönként, ládákat, hordóhegyeket és hatalmas konténereket fedve fel. Nappal az épületben nyilván nyüzsögtek az emberek. Éjszaka azonban hideg kriptára emlékeztetett. Amikor bezárták a sikátorra nyíló ajtót, az utca hangjai eltûntek, egyedül Corbeau lépéseinek halk nesze és a szomszédos dokkban a betonra hulló vízcseppek csettenései hallottak.
Félúton járhattak a teremben, körülöttük a sötétség, amikor Glover nyirkos érintést érzett koponyája tövében. Megborzongott. Ez volt a megbeszélt figyelmeztetõ jel arra az esetre, ha személyét érintõ mágikus támadás állna küszöbön. Megtorpant, felkészült a védekezésre. Bekapcsolta lencséit, hogy megpillantsa a társait és kiterjesztette saját védõpajzsát, hogy az õket is körülölelje. Az utolsó pillanatban. Amint bezárta a pajzsot Burke körül, érezte, hogy egy varázslat csapódik neki a védõburoknak és megpróbál behatolni rajta. A mágus, aki küldte a varázslatot, nyilván nem számított ellenállásra; a varázslat nem volt elég erõs.
Hirtelen fényárba borult a környék. A Mihn-Pao biztonsági szolgálatát riasztották, és csapdát állítottak fel arra az esetre, ha az ERÜ ügynökei olyan vadászokba botlanának, akik a komplexumba akarnak behatolni. A magasban húzódó karbantartójárdákon vagy féltucat egyenruhás õr várakozott lövésre kész fegyverrel. Glover hallotta, hogy újabbak csatlakoznak hozzájuk. A betonpadlón dübögõ csizmák pedig tudatták, hogy a raktárépület padlóján újabb különítmény érkezik a feltartóztatásukra.
Burke gépi reflexeinek teljes kihasználásával reagált. Steyr automata fegyvere rövid sorozatokat köpött magából, miközben a testõr körbefordult. Három õr elterült az elsõ három sorozattól. Vagy meghaltak vagy csak megsebesültek, de mindenesetre egyikük sem tudott már visszalõni. Az egyikük lepottyant a szerelõjárdáról, és tompa puffanással Glover mögött landolt a betonon.
A Mihn-Pao õrök viszonozták a tüzet, Glover pedig elõreiramodott, hogy kihúzza a meredt szemekkel bámuló Corbeau-t a tûzvonalból. A háta viszketett. Valahol ellenséges mágus leselkedett rájuk. És ha Glovernek Corbeau-ra kell vigyáznia, nem lesz képes arra, hogy hatékonyan szembeszálljon az ellenség mágiájával.
Külön-külön éles kattanások jelezték, hogy Csavar is beszállt a tûzharcba. Minden lövése a vadászokat a fedezéktõl megfosztó reflektorvédõ gömbökbe csapódott. Végre nem napfénynek megfelelõ világosságban kellett küzdeniük. Az eredeti homály ugyan nem állt vissza, de most legalább voltak sötétségfoltok, melyekben el tudtak rejtõzni.
A tünde is csatlakozott a mészárláshoz. Halálos fogadtatást küldött az erõsítés elsõként megérkezõ csoportja felé. A túlélõk visszahúzódtak az árnyékba, és áldották Csavart azért, hogy kilõtte a fényeket.
A sötétség azonban nem fogja elrejteni õket az ellenséges mágus elõl. Glover kényszerítette Corbeau-t, hogy gyorsabban másszon. Biztonságos helyre kellett vinnie a fickót, mielõtt csak arra koncentrálna, hogy megtalálja ellenfelét. Talált egy csomó ládát, melyek fedezéket nyújtottak a még élõ õrök tüze elõl. Belökte a ládák közé Corbeau-t, és rákiáltott, hogy húzza be a nyakát. Miután a beijedt férfi engedelmeskedett, Glover visszamászott a ládahegy széléhez.
Elõször hagyományos fizikai érzékei segítségével próbálta megkeresni az ellenséges mágust. Ellenfele már aktív volt, így bizonyára elõbb kiszúrná Glovert, ha Glover aktív mágiával próbálkozna. Sehol nem látta ellenfelét.
Csavar egy nagydarab konténer fedezékébe húzódott. Glover elõször arra gondolt, hogy az amerikai vadász megsebesült, de aztán észrevette, hogy koncentrál. Csavar mélyeket lélegzett, mintha transzba került volna. Amikor elõször látta Csavar dzsekijén a különös csomókat, csak a szokásos bûbájnak tekintette õket, melyekrõl sokan azt hitték, hogy elriasztja a gonoszt. De a csomók most új értelmet nyertek. Csavar lövései túlzottan pontosak voltak. Valamiféle fizikai adeptus lehetett a srác? Glover nem gondolta volna, hogy az efféle adeptusok lõfegyverekre koncentrálják energiáikat, de hát nem tudott mindent a mágiáról. Ugyan ki tudhatott mindent a mágiáról?
Csavar abbahagyta a koncentrálást, bal oldalára hemperedett, és feltérdelt. Két kézzel megmarkolta fegyverét, majd elõrekúszott addig, hogy kilõhessen a fedezékül szolgáló konténer mögül. Felfelé fordította a fejét, és a sötétséget fürkészte. Glover követte Csavar tekintetének vonalát.
Senki nem tartózkodott a szerelõjárdán -- legalábbis senki evilági. Glover állított a látásán és észrevette az ellenséges mágust. A nõ a fizikai tekintetek elõl rejtve, célokra várva állt odafent. De mielõtt Glover elõkészíthette volna varázslatát, Csavar tüzelt. A Mihn-Pao mágus hátratántorodott és vállához kapott. Amikor nekidõlt a korlátnak, asztrális aurája felvillant, s Glover tudta, hogy a nõ feladta védõvarázslatát. Boszorkánytûz villogott a mágus keze körül, ahogy megpróbálta összegyûjteni az energiákat egy varázslathoz. A fény elhalványult, amikor térdre rogyott, majd teljesen kihunyt, ahogy a nõ mozdulatlanul elnyúlt a szerelõjárdán.
A mágus elvesztésével elveszett a Mihn-Pao biztonsági õrök vállalkozókedve is, így a harc állóháborúvá alakult. A vadászok nem mozdulhattak, a dokkokban álló, menekülést jelentõ hajók pedig túl messze voltak ahhoz, hogy ki tudjanak törni. A biztonságiak sem jöttek elõrébb; nem akartak belekerülni Burke halálos pontosságú tüzébe. De legalább nem hallatszott riadó. A Mihn-Pao csapat vezetõje valószínûleg nem akarta elveszíteni arcát a cégnél; ha segítséget kérne egy ilyen kis létszámú behatoló társaság ellen, az nem javítaná a Mihn-Pao képét a nyilvánosság elõtt. Glover azért döntött úgy, hogy innen kell ellopni a hajót, mert a Mihn-Pao nagyon vigyázott a hírnevére. Náluk volt a legkisebb valószínûsége annak, hogy bejelentik a rablást. A cég hírnév-orientáltsága most a vadászok javára szolgált, de Glover tudta, hogy ez csak pillanatnyi elõnyt jelent. Ha nem is szólt riadó, azért újabb kat
onák érkezhetnek. Az idõ a Mihn-Paonak dolgozott.
Hirtelen vakító energiasugár tépte szét a sötétséget, elsistergett a tünde rejtekhelye mellett, és lyukat égetett az egyik oszlopba. A sugár túl koncentrált és túl merev volt ahhoz, hogy mágia eredménye legyen: új, halálos technika csatlakozott a harchoz. Glover szabadjára engedte asztrális testét, hogy kiderítse a veszély forrását. Az épület távoli vége felõl egy újabb Mihn-Pao osztag közelített. Egy nehéz páncélzatot viselõ, kezében girostabilizált fegyvert tartó, nagydarab ork vezette õket. Körvonala alapján ítélve púposnak látszott, pedig csak egy idomtalan hátizsákot cipelt. A hátizsákban rejtõzött az a gépezet, mely energiát szolgáltatott a nagyerejû lézerfegyver számára. A lézerfegyvert körülölelõ hûtõtartályok valószínûleg elképesztõen nehézzé tették a fegyvert, az ork mégis könnyedén forgatta erre-arra. Glover visszatért a testébe, miközben egy újabb sugár égette át a tünde fed
ezékéül szolgáló dobozokat. Svindler hátrakúszott, hogy újabb fedezéket keressen magának. Glover az égõ faillat mellett megperzselt szõr szagát és valami csípõs, savas szagot érzett. Apró lángocskák táncoltak a ládák lézervágta lyukainak megfeketedett szélein.
A Mihn-Pao tehát olyan adut játszott ki, amit az árnyvadászok csak nagy nehézségek árán tudnak ûberelni. Ha tudnak egyáltalán. A páncél megvédte az orkot a vadászok fegyvereitõl, de Glover talán kiiktathatja a fickót varázslattal, ha tisztán ráláthat. Sajnos ez azt is jelentette, hogy egyben tûzvonalat biztosít az ork számára is. És Glover meglehetõsen biztos volt benne, hogy az ork lenne a gyorsabb.
Burke intett, hogy mondani akar valamit. Glover gyorsan elmondta a varázslatot, amivel tisztán hallhatja Burke szavait. Nem tetszett neki, amit az ex-KLSZ-tag mondott, de nem látott más lehetõséget. Bólintott, és Burke már el is indult. Glover nekiállt, hogy kilökdösse Corbeau-t a rejtekhelyérõl.
Másodpercekkel késõbb Burke oldalról tüzet nyitott a közeledõ osztagra. Glover hagyott egy kis idõt a Mihn-Pao biztonságiaknak, hogy szembeforduljanak az új támadóval, és odakiáltott a többieknek, hogy futás a hajók felé. De amikor elérték a hajókat, az elsõ Mihn-Pao osztag megmaradt katonái kiszúrták õket, és tüzet nyitottak. Corbeau-t éppen akkor találták el, amikor fellépett a hajóra. Vér folyt le a korláton ott, ahol a férfi rárogyott. Glover utánaugrott, rémülten, hogy a férfi esetleg meghalhatott. Csavar és a tünde viszonozták a tüzet, miközben õk is felszálltak a hajóra. Valószínûleg kilõhették ellenfeleiket, mert abbamaradt a hajóra zúduló tûz.
Glover megkönnyebbülten nyugtázta, hogy Corbeau-t csak megsebesítették. Körbenézett, hogy megkeresse a hajó elsõsegély csomagját, amikor a lézer ismét felszikrázott. Hangos fájdalomüvöltés hallatszott fel arról a környékrõl, ahol utoljára még Burke Steyr-je ugatott. Újabb lövések hallatszottak, de most már csak az egyik oldalról. Burke fegyvere nem szólalt meg.
A Mihn-Pao õrök folytatni fogják elõrenyomulásukat. Nyilván óvatosak lesznek, hiszen nem tudhatják, hol várnak rájuk a vadászok. Pár halom rikító narancssárgára festett hordó takarta el õket és a hajót, de ez a legjobb esetben is csak egy percig tarthatott ki. Ezalatt az idõ alatt pedig nem lehetett kinyitni a kapukat, és kivezetni a hajót. És Burke nélkül még akkor sem jutnának ki élve, ha Csavar valóban fizikai adeptus lenne. Csapdába estek.
Géppisztolytûz söpört végig a hajón, így le kellett bukniuk. A tartalékosztag elsõ emberei megérkeztek. A lézeres kissé lassabban mozgott nehéz terhe alatt, de hamarosan õ is csatlakozni fog. A tünde viszonozta a tüzet, Csavar pedig a horgonykötelekkel veszõdött.
Micsoda egérfogó! Egyetlen kis türelmetlenkedés miatt az egész vadászat félrecsúszott. Corbeau itt fog meghalni és ez is Glover hibája lesz. Glover szándékosan sem tudott volna jobban ártani az ügyüknek. Elviselhetetlen érzés volt. Valamit csinálni kell. Hevesen zihálni kezdett, ahogy lelkében vadul küzdött egymással a düh és a pánik. De amikor teleszívta a tüdejét, és bõre a páncélozott dzsekijének feszült, valami kemény tárgyat érzékelt. Édes Istenem! Mekkora õrült volt, hogy ez eddig nem jutott az eszébe!
Burke az életét áldozta, hogy idõt biztosítson a számukra. Ekkora áldozatot nem szabad veszni hagyni. Glover kinyitotta tépõzáras dzsekijét és benyúlt mögé. Vadul kutató ujjai megtalálták és elõhúzták a talizmánt. Kétségbeesett, állati énje felkiáltott, hogy engedje szabadjára erejét. Racionális elméje azonban tudta, hogy az amulett önmagában semmilyen erõvel nem rendelkezik; egyszerû fókuszként szolgált, mely felerõsíti tulajdonosa hívását és segít az irányításban. Hyde-White-nak igaza volt -- a tomboló tûzharcban szükség volt erre a kézzel fogható tárgyra, hogy köré tudja szõni koncentrációját. Újra és újra elmormogta a szabadjára engedõ szavakat. Akaratával arra kérte az õrszellemet, hogy lépjen közbe, majd a Mihn-Pao õrökre koncentrált és ellenségeinek nevezte õket.
A lézeres befordult a sarkon. Bátran, tûzerejének és a páncélzata által biztosított védelemnek biztos tudatában közeledett. A többiek mellette tüzeltek fedezékeik mögül.
Az ork azonban megtorpant, amikor a mellette álló hordók felõl megkínzott fém csikorgása hallatszott. Az egyik tartály oldala kidudorodott, mintha valami irtózatos erõ feszítené belülrõl. Aztán harsány, fémes recsegés kíséretében a hordó meghasadt, az oldalán támadt rés pedig fülszaggató, éles csikorgással kiszélesedett. A hordó kettévált. Áttetszõ, zöld vegyianyagoszlop emelkedett ki a résbõl, és természetellenesen a hordóhalmot fedezékül szolgáló Mihn-Pao õr felé kanyarodott. Mint egy zöldes gélcsáp, körültekerte magát a férfin. A szerencsétlen biztonsági õr üvölteni kezdett, amint a savcsáp érintésére bõre megfeketedett és sisteregni, majd bugyborékolni kezdett.
A lézeres gyorsan reagált. Megfordította fegyverét és tüzelt. A vakító sugár keresztüllyukasztotta a csápot a közepe táján, majd azon túlhaladva kilyukasztott még pár hordót. Vegyszerek ömlöttek ki az újonnan megsérült tartályokból. Mintha csak valami gonosz szándék vezérelné õket, a kifolyó vegyszersugarak bekanyarodtak és egyesültek a savcsáppal. Amint a térfogata egyre nõtt, a csáp lesüllyedt a padlóra. A lézersugár ütötte sötét nyomok szétoszlottak a hatalmas tömeg savban. A csáp elengedte az elsõnek megtámadott õrt. A férfi kicsavart testhelyzetben feküdt a betonon, bõre megperzselõdött és felhólyagzott.
A gélszerû tömeg azonban nem folyt szét, amikor elérte a raktár padlóját. Helyette inkább összetömörödött és egyre nagyobb és nagyobb kupac képzõdött belõle. Csápok nyúltak ki a halom tetejébõl, majd az ork felé fordultak, mint egy savba mártott zombi merev karjai. A zseléoszlop tövénél újabb csáp nyúlt ki, és odébbmászott a padlón. A savtömeg félig áthelyezte súlypontját az új csápra. Már nem volt többé alaktalan tömeg. Szakadozott, idomtalan, savból formált emberalak lépett ki a hordók közül.
Az ork két újabb lövést eresztett ellenfelébe, újabb elszínezõdéseket okozva ezzel. Ahol a lézersugár behatolt az alakba, a vegyianyagok sisteregni, bugyborékolni kezdtek. Ezenkívül azonban semmilyen hatása nem volt a pusztító energiasugárnak. A lény mögött pedig újabb és újabb kilyukadt tartályok újabb és újabb savadagokkal táplálták a növekvõ tömeget.
Az ork elhátrált a lény útjából, mígnem nekiütközött a raktár tetejét tartó egyik oszlopnak. Az ork szemei vadul ugráltak a közeledõ borzalom és fegyvere kapcsolói között. Ideges ujjai kapcsolókat és tekerõket állítottak be. A töltõberendezés éles visítása elnyomta a túltöltést jelzõ, figyelmeztetõ csipogást. Az ork rá sem hederített a hangra, és újra az õt támadó savszörnyeteg ellen fordította a fegyvert. A fegyver sercegõ reccsenéssel elsült. A lézer ezúttal nem vékony fénysugárként, hanem szemkápráztató, sistergõ fényoszlopként vágódott áldozata felé. Az ork hátára erõsített energiacellák füstölögve ürítették a savlénybe minden tartalmukat. Csípõs, zöld füst szállt fel a lény testébõl, majd az õt alkotó vegyianyagok megfeketedtek, bugyborékolni kezdtek. A világoszöld szín sötétebbre váltott, és átlátszatlanná vált. A lény mintha összezsugorodott volna. Az ork arcára kiülõ megkönnyebb
ülés ádáz vigyorba ment át. Elõrelépett.
Öröme azonban szétfoszlott, amikor a lény kinyújtózott és egyetlen, mindent elnyelõ hullámként az ork felé hömpölygött. Az ork üvöltése abbamaradt, amikor teljesen elborította a savhullám. Húsa lefoszlott csontjairól, mint ahogy a homokszemek peregnek le egy kifeszített ujjú kézrõl. A lény átfolyt rajta és kanyarogva, hullámozva elõrecsúszott. A terem közepén ismét felvette emberszerû formáját. Elindult a legközelebbi Mihn-Pao õr felé. Háta mögött az ork lecsupaszított, megfeketedett csontváza beleroskadt abba a szétolvadt fém- és mûanyagtócsába, mely az elõbb még a lézeres felszerelését alkotta.
Glover megragadta Csavar karját. Az amerikai rémült, merev tekintettel bámulta a horrorfilmbe illõ jelenetet. Teljesen elfeledkezett a kezében tartott, utolsó horgonykötélrõl. Az érintésre sem reagált, így Glover maga oldotta le a kötelet.
-- Indulás -- kiáltotta a tündének.
A hajó motorja életre kelt. Felgyorsulva a dokk kapuja felé tartottak.
Ha kijutnak a szabadba, gyorsan végighaladnak a kivezetõ szoroson a tengerpartig, ahol már nehezebb lesz észrevenni õket. Utána gyorsan végigsietnek a Új Tartományok mentén. Ha átlépik az Enklávé határát, és a Kungshu fennhatósága alá tartozó vizekre jutnak, megmenekültek. Legalábbis a cégektõl. A Kínát uraló hadurak ugyan csak nagyon kevésben értettek egyet egymással, de az egyik ilyen közös nevezõ éppen az volt, hogy mindenáron meg kell akadályozni az extranacionális társaságok területérõl induló behatolási kísérleteket. Történelmüktõl és jelenlegi ambícióiktól függetlenül a hadurak mindegyike emlékezett még a csillogó zsákmányra, Hong Kongra, melynek Kínához kellett volna csatlakoznia. És azt sem felejtették el, hogyan szakították el tõlük, és osztották fel a zsákmányukat a századeleji zavaros idõk folyamán.
Glover meg tudta érteni õket. Anglia is sokat szenvedett azokban az idõkben. A kormány abba a hitbe ringatta magát, hogy vezetõ szerepet kell játszania a virágzó koronagyarmat visszaszerzésében, és kétségbeesetten vágyott az enklávé által biztosított gazdasági erõre, ezért figyelmen kívül hagyta a druidaközösségek figyelmeztetéseit. A társaságok azonban csak azt szerették volna elérni a brit részvétel növelésével, hogy õk maguk minél kisebb szerepet vállaljanak a küzdelemben. Õk sem szerették feleslegesen pocsékolni az erõforrásaikat.
Ha a politikai vezetõk hallgattak volna a bölcsebb és kevésbé kapzsi druidákra, Anglia becsületét nem játszották volna el azzal, hogy eszközként mûködnek közre a multinacionális mammutcégek üzelmeiben, melyek végül azt eredményezték, hogy Hong Kong a társaságok irányítása alá került. Angliát csak felhasználták. A lázadást támogató multinacionális társaságok a birodalomból kiválni szándékozó hadurakat is támogatták, felhasználva a Shui rezsim szétzüllését. Az egész persze arra ment ki, hogy maguknak kaparinthassák meg Hong Kongot és az Új Tartományokat. A cégállamot aztán átnevezték Hong Kong Szabad Vállalkozás Enklávéra. És amikor Anglia elõlépett, és magának követelte az irányítást, csak nagyokat kacagtak a tárgyalótermekben. A cégek már megegyeztek vagy egy tucat hadúrral, hogy megtarthatják maguknak a vitás területeket, cserébe fegyver- és ellátmány-szállítmányokért. Ez ugyan nem vol
t teljesen legális, de az õ kezükben volt a tõke. A kínai vezetõkhöz akkreditált brit nagykövetek pedig sorra "balesetet" szenvedtek, vagy ha nem, akkor szégyenteljesen kiutasították õket. A cégekkel kötött egyezség betartására pedig az idõk végezetéig várhattak.
Az egész tisztességtelen ügylet még akkor zajlott le, amikor Glover meg sem született, mégis érezte szívében a fájdalmat, mintha õ is egyike lett volna a megszégyenített nagyköveteknek. Gyerekfejjel sok történetet hallott az akkor külföldön állomásozó veteránoktól, és nem értette, azok miért nem estek egybe az iskolában használt, hivatalos történelemkönyvekkel. Egészen egyetemi éveiig kellett várnia, hogy az õt oktató druidáktól megtudja az igazi történetet. Ekkor vette észre, hogy a szégyenteljes eseménysorozatban a kétszínûségnek és árulásnak ugyanazok a nyomai lelhetõk fel, amiket maga is látott Angliában manapság. Meggyõzõdésévé vált, hogy a mammutcégek a legjobban Anglia megszûnésének örülnének. Ez a bizonyosság pedig kikristályosította elméjében a hitet, hogy Anglia dicsõségét csak a régi idõk visszahozatalával lehet visszaállítani.
Gond nélkül végigértek a kikötõszoroson, és északnak fordultak a partok mentén. Egy óra múlva elérik azt a kis öblöt, ahol a repülõgép várakozott elrejtve. És aztán már úton is lesz hazafelé a zsákmánnyal, mely lehetõvé teszi, hogy megtegyék az elsõ lépést Anglia dicsõségének visszaállítása felé.
A hajó farához sétált, és elnézett a sötét vizek fölött. Hong Kong csillogó felhõkarcolói mintha csak a hamis ígéretek bûvkörét jelképezték volna. Undorítóak voltak. Úgy érezte magát, mintha beszennyezõdött volna azzal, hogy erre a földre lépett. De legyõzte magában az iszonyt, és tekintetét a jövõ felé fordította.
8
Sam Svindlerre bámult. A tünde kényelmes karosszékébe süppedve ült. Elméje a Mátrix világában barangolt, ujjai alkalmanként bepötyögtek egy staccato ritmust Fuchi kiberdekkjébe. Svindler nyugodtnak tûnt, és ez csak még jobban bosszantotta Samet. Ujjával megbökte a tündét.
-- Találtál már valamit?
-- Az Édes Anyatermészetre! Talán magad akarod csinálni?
A tünde sértett válaszára Sambõl kirobbant a méreg.
-- Talán nekem kéne!
-- Talán meg kéne kérned nemes házigazdánkat, hogy lõjön fõbe. Glover rendszere kemény falat; sokkal jobban védett, mint annak lennie kellene. Lehetséges, hogy szupermenõ kutató voltál, de dekásként nem mutattál túl sokat. Mellesleg hónapokkal le vagy maradva a jelenlegi csúcstechnológiától.
Samet bántotta, hogy a tünde ilyen élesen vélekedik a képességeirõl.
-- Nincs szükségem csúcstechnológiára ahhoz, hogy feltörjem ezt a trogyi rendszert.
Svindler megvetõen felnevetett. -- Milyen kemény! Milyen biztos! Ez a "trogyi rendszer" olyan dekásokat is megsütött már, amilyen te csak álmodban lehetsz.
-- Jó, hát ha te nem jutsz semmire, talán valaki más majd igen.
-- Most már három napja, hogy ezen a rendszeren dekázok. Vannak olyan rétegei, amelyek valóságos gleccsernek néznek ki a sok jégtõl. Kriogenikus jegek. Szét akarod égetni az agyadat? Akkor használd valaki másnak a hardverét. Nem fogom megfagyasztatni a chipjeimet csak azért, mert nem bírod kivárni, hogy a profi elvégezze a munkáját.
Svindlernek persze igaza volt. A tünde profi volt a tiltott számítógép-behatolásokban. Sam még a tünde irányításával sem számított ügyes dekásnak, amikor tavaly behatoltak a Renraku számítógéprendszerébe. Sam összes mágikus és céllövõ képességeivel sem tudott Svindler technomágusi virtuozitásának nyomába érni. Mellesleg a számítógéphez való hozzácsatlakozás még mindig kemény fejfájással járt. Sam ébredezõ mágikus képességei csak még kényelmetlenebbé tették számára a Mátrix világát. Svindler hozzáértését kétségbe vonó, éles megjegyzései csak saját türelmetlenségérõl árulkodtak.
-- Sajnálom, Svindler. Igazad van. Végezd csak a dolgodat.
-- Úgy fest, a saját türelmem is kezd semmivé foszlani Csavar úr. Nekem ugyanúgy nem tetszik ez az erõszakolt vendégség, mint neked. De a legjobb az lészen, ha nem zavarnak, míg dolgozom, mivel az imént igazat szóltam a rendszer ördögi bonyolultságát illetõen. És ha a rossz pillanatban méltóztatsz megzavarni, mindössze annyival kell beérned, hogy megtanulsz gondoskodni egy magatehetetlen tündérõl.
-- Én sem ezt akarom, Svindler. De azért szólj, ha találsz valamit.
-- Úgy lesz. De ne vándorolj túl messzire, hogy közbe tudj avatkozni, ha a jegük netán megfagyasztani méltóztatna engem.
-- Itt leszek -- felelte Sam.
Svindler magabiztosan mosolygott.
-- Számítok rá.
Ezzel a tünde ismét a Mátrix felé fordult, Sam pedig ismét magára maradt. Glover hozta õket Angliába azzal, hogy szüksége lesz rájuk Corbeau megvédésében most, hogy Burke meghalt. Szüksége lesz rájuk! A repülõút abszolút eseménytelen volt, Corbeau-t gond nélkül leszállították egy kisebb ATT telepre. Glover azt mondta nekik, hogy várjanak az õ kastélyában és kárpótlásul szép kis summát is felajánlott. Ez négy nappal ezelõtt történt. És ebben a négy napban Glover egyetlenegyszer sem bukkant fel, és nem is hallottak róla semmit.
Sam már eddig is gyanakodva szemlélte a fickót. Nem tetszett neki a viselkedése. Miért engedte Svindlernek, hogy újabb munkákat vállaljon el a nevükben? Miért? Mert lehetõséget látott arra, hogy megtalálja Janice-t. De ez a halvány remény hamar semmivé foszlott. Janice Yomin tartózkodott; nem is lehetett volna távolabb Angliától.
De elmenni innen azért nem lett volna könnyû dolog. A kastélyban csak pár szolga és inas lakott, akik nem tudtak semmit. Udvariasak voltak, és profin végezték a dolgukat, de egyáltalán nem voltak segítõkészek. Egyenruhás õröket is lehetett látni, de csak olyankor, ha kicsit távolabb merészkedtek a kastély közvetlen környékérõl. Eddig õk is udvariasak voltak, de Sam biztos volt abban, utasítást kaptak arra nézve, hogy kettejüket ne engedjék ki a birtokról. Sam egyszer megpróbálta asztrálisan körbejárni a környéket, és rájött, hogy jópár szobát lezártak az asztrális vizsgálódás elõl. Nem próbálta meg, hogy átjusson ezeken a zárakon, mert félvilági lényeket és ellenséges szellemeket észlelt a kastély körül, amikor megpróbálkozott bizonyos irányokkal.
Jóllehet nem szerette a környéket és a bánásmódot, tudta, hogy itt kell maradniuk. Látta a Glover által a Mihn-Pao raktárépületben megidézett micsodát. Minden érzéke vadul kiáltotta, hogy az a valami rossz dolog volt. Amikor a figura a szemei elõtt növekedett és emberalakot vett fel, Sam minden szál haja égnek állt, és a fejében valósággal lüktetett a figyelmeztetõ vonyítás. A lényt Glover idézte meg és a Svindler által Glover számítógépébõl kilopott lista alapján a férfi talán az õ húgát, Janice-t kereste. De függetlenül attól, hogy a Glover által keresett nõ Janice-e vagy sem, Sam egyszerûen tudni akarta, kinek dolgozik. Többet kellett megtudnia Gloverrõl és a szervezetérõl.
Órák teltek el, amíg Svindler végre kicsatlakozott. A tünde karikás, beesett szemei kimerültségrõl árulkodtak.
-- Úgy fest, hogy René Corbeau-nak jelenleg sincs semmi köze az ATT-hez, és soha nem is volt.
-- Biztos vagy benne?
A tünde bosszúsan lebiggyesztette a szája szélét.
-- Bocs -- Sam ujjait felcsúsztatta a szakállán, míg végül két tenyere közrefogta állkapcsát. -- Akkor Glover tolvaj.
-- Ez igen valószínû eshetõség.
-- És mi van Burke-kel?
-- A férfi egy szellem. Itt is, ott is találtam ráutaló nyomokat, gyanús hivatkozásokat, de ha elindultam rajtuk, mind eltûntek. Jóllehet ez a jelenség emlékeztet engem valamire, amit már láttam korábban. Az a szellem akkor a brit kormány egyik titkosügynökének a nyoma volt. És a jelek alapján megkockáztatnám azt a kijelentést, hogy Burke valamiféle különleges ügynök volt.
-- Állami ügynök?
Svindler sóhajtott egyet.
-- Már napok óta kibírhatatlan vagy. Mára már meg is süketültél?
-- Bocs, Svindler.
A mentegetõzés lassan szokásává kezdett válni. Sam idegei ugyan alaposan megkoptak, de Svindler sokkal fáradtabb lehetett. A tünde végezte a kemény melót.
-- Bocsánatkérés elfogadva, Csavar úr. -- Svindler megmasszírozta homlokát, majd a kezeit bámulta. Majd anélkül, hogy felnézett volna, megszólalt: -- Attól tartok, nem segítettem az ügyünkön. Azt kívánom, bárcsak soha ne rángattalak volna bele.
-- Én magam rángattam bele magamat. Lehet, hogy te találtad meg azt a listát, amin esetleg a húgom neve szerepelhetett, de én döntöttem úgy, hogy eredjünk a nyomába ennek a fantomnak. Azt hittem, közelebb jutunk Janice-hez, ha keletre utazunk. Azt hittem, kitaláljuk majd, hogy mivel foglalkozik Glover, és hogy hol találjuk meg a listán szereplõ nõt. És most tessék. Angliában vagyunk, gyakorlatilag szobafogságban. És még mindig nem tudunk semmit.
-- Ez nem teljesen fedi a valóságot. Tudjuk, hogy Glover egy hatékony szervezet része, függetlenül attól, hogy meglopta az ATT-t, vagy sem. Miközben mi abban segítettünk neki, hogy megszerezzük Sanchezt és Corbeau-t, valaki más elintézte a listán szereplõ többi ember begyûjtését. És abból a sebességbõl ítélve, ahogy a dolgok haladnak, bármi is legyen a tervük, az nemsokára virágba fog szökkenni.
-- Megszerezted a lista legújabb verzióját? Hadd nézzem.
Svindler összevonta a szemöldökét, mintha sértésnek vette volna a kérést.
-- Várj egy kicsit -- felelte és leütött pár billentyût. Kinyitotta kiberdekkje hátulját és kigörgetett belõle egy képernyõt. Kifeszítette, majd Sam felé fordította, hogy õ is lássa. -- Íme.
Sam gyorsan elolvasta. A hét név közül öt mellett már a "beszerezve" megjegyzés szerepelt. Janice Walters továbbra is utolsó volt a listán, és az õ neve mellett nem állt semmi. Ez épp elég okot szolgáltatott az ittmaradásra. Talán épp az õ beszerzése miatt tartja õket vissza Glover.
-- Akkor most mihez kezdünk?
-- Várunk. Idõvel és némi plusz igyekezettel újabb részleteket fogok kideríteni.
Sam megrázta a fejét.
-- Mára már épp eleget dolgoztál. Ha most nekiállnál dekázni, hasraesnél az elsõ csomóponton. Pihenned kell.
-- Ez igaz. -- Svindler kinyújtózott. Sam jól hallotta a tünde ízületeinek ropogását. -- És az is igaz, hogy némi testgyakorlásra van szükségem. Talán ha sétálnék egyet a kertben, ismét folyni kezdene a vér az ereimben.
A késõ délutáni nap sugarai ferdén ereszkedtek le a gondosan nyírt örökzöld fákra és bokrokra. A tél megfosztotta a hatalmas tölgyfákat lombjaiktól. A csupasz ágak árnyékai szabálytalan hálómintákat rajzoltak a földre. A kép nyomasztotta Samet, ezért az örökzöld bokrokból alkotott labirintus felé vették az útjukat. Az élõ falak között a zordon tölgyfákat alig lehetett látni.
A labirintus kanyargós útjai hol napfényes, hol árnyékos részeken vezettek, felváltva hol meleggel, hol hideggel árasztva el õket. Összevissza mászkáltak, mindegy volt, hová lyukadnak ki. Csak az számított, hogy sétáltak. Kis idõ múlva egy tisztás szélére értek. A fû megbarnult, összeaszott a tél jeges érintésétõl. Nyáron a tisztás üde, mély gyepén hosszú órákat lehetett kellemes napozással tölteni. A négy sarokban szék formájúra faragott kõtömbök terpeszkedtek.
Svindler az egyetlen, még a napfény birodalmába tartozó pad felé indult és elnyújtózott rajta. A kõtömb elég hosszú volt ahhoz, hogy csak a lábai lógjanak le róla. Sam odabandukolt a tündéhez. Amikor mellé ért, leguggolt.
-- Ez mit mond neked?
-- Népszerû hely a kilátás élvezésére.
-- Nem. Ezekre a szimbólumokra gondoltam. Valamit idefaragtak a kõpad oldalába.
Svindler az oldalára hemperedett és ujjaival végigsimított a faragáson.
-- Hmmm. Írás. A betûk latinnak tûnnek, de az a gyakoriságuk és elõfordulásaik nem angolra utalnak. Nem ismerek ilyen nyelvet.
Sam a szavakra bámult, már feltéve, hogy azok szavak voltak. A betûk java, része ismerõs volt a számára, de valahogy nem álltak össze értelmes szavakká. Magában megpróbálta kimondani az általa is ismert szótagokat. Mintha valami ritmusa, egymásba kapcsolódó dallama lett volna a hangoknak. Mint az a zárvarázslat, amit Sally tanított neki.
-- Nem azt mondtad egyszer, hogy minden kastélyban vannak titkos folyosók?
Svindler felkacagott. -- Csak nem azt gondolod, hogy ez valamiféle rejtett bejárat egy titkos, föld alatti alagútrendszerbe, ahol Glover és cimborái azt tervezik, hogy elsöpörjék ellenségeiket, akik a Brit Birodalom újraépítésének útjában állnak? Mondd, jó barát, és lépj be?
-- Ha már egyszer ez jutott az eszedbe, miért ne?
-- Azért, mert nem valami olcsó fantasyregény szereplõi vagyunk.
-- De úgy tûnik, van itt egy repedés. Mintha a kõ teteje egy fedél lenne.
Svindler lecsúszott a padról és megvizsgálta az árnyékcsíkot, amire Sam célzott.
-- Mintha.
-- Segíts felemelni.
Nem tudták felemelni. Sem elcsúsztatni, sem eltolni, sem elhúzni, sem elcsavarni. Sam letérdelt a kõ elé, és összevont szemöldökkel bámulta. Svindler lecsüccsent a fûre, és háta mögé nyújtott kezére támaszkodott.
-- Optikai csalódás. Repedés a kõben.
-- Ki akarok próbálni valamit -- mondta Sam.
A szimbólumokra bámult és közben igyekezett megtisztítani agyát a korábbi, bosszús gondolatoktól. Koncentrálta mágikus energiáit azzal a ritmusos emlékezetgyakorlattal, amely Sally zárvarázslatában is szerepelt. A varázslat stabil, de egyre szélesedõ dallamába beleszõtte a kõbe faragott szimbólumokból kiolvasott ütemeket. Semmi sem történt. Újra próbálkozott, megpróbálva jobban elsimítani gondolatait, és mélyebben elmerülni a varázslat ritmusában. Ezúttal úgy érezte, mintha valami engedett volna a kõ belsejében.
Kísérletképpen kinyúlt és megnyomta a kõ tetejét. A felsõ kõlap félrecsúszott egy kicsit, miközben felfedett egy kézfejnyi, sötét lyukat. Sam felállt, és beillesztette ujjait a résbe. Megfeszítette izmait, hogy legyõzze a kõlap súlyát, és meglepve tapasztalta, hogy az a vártnál könnyebben felhajtható.
Rejtett lépcsõlejáratok és fáklyák fényével megvilágított, földalatti folyosók villantak fel Sam gondolataiban. Egy utolsó taszítással hátralökte a kõlapot. Az engedett, de ahelyett, hogy félrecsúszott volna, felnyílt, mintha a sarkaira zsanérok lettek volna erõsítve. Sam odanézett: a sarkaira zsanérok voltak erõsítve.
A pad azonban semmilyen titkos rejtekhelyre vezetõ bejáratot nem tárt fel. Helyette Sam gondosan összehajtogatott ruhákat talált a belsejébe faragott üregben. Elvette az egyiket. Kihajtotta és kiderült, hogy egy köpeny. Mellére bonyolult mintákat hímeztek.
-- Ócska rongyok -- jegyezte meg Svindler. Most már õ is a padnál állt és átnézett Sam válla fölött.
-- Varázslócuccok.
-- Ez kevéssé lep meg. Láttuk, mint mûvelt tisztelt Glover úr a Mihn-Pao lézeressel.
-- Valahol már láttam ezeket a jeleket.
-- Talán Glover barátunk maga Merlin Ambrosius, aki újjáéledt poraiból, hogy megmentse a világot.
-- Merlin? -- Sam elgondolkodott.
-- Vicceltem, Csavar úr.
-- De megmozdítottál bennem egy emléket. Amikor a mágiáról tanultam, olvastam valamit a különféle mágiatípusokról. Rengeteg forrás azt sugallja, hogy Merlin druida volt, már ha létezett egyáltalán. És ezek druida szimbólumok.
Svindler megpiszkálta a kõpadban pihenõ ruhákat. A halom alatt valami megcsillant. Svindler lehajolt és vigyázva, nehogy felsértse a ruhákat, elõhúzott egy apró kést. A sarlóhoz hasonlító ívben meghajlított késpenge vöröses aranyszínben csillogott a késõ délutáni napfényben.
-- Áldozati kés?
-- Rituális segédeszköz, ezzel vágják le a szent fagyöngyöt. A druidák természeti mágusok, egyfajta sámánok. Komoly szerepet játszottak Írország vadonjainak helyreállításában, amíg a sídek át nem vették a hatalmat.
-- És elmenekültek elõlük, mint a kígyók Padraigh haragja elõl. -- Svindler visszalökte a kést a padra. -- Ezekkel a köpenyekkel vagy egy tucatnyi embert be lehet öltöztetni. Úgy fest, Glover barátunk egy druidakör tagja. Talán az õ érdekükben cselekszik, és ha ez így van, akkor akár kormányügynök is lehet.
-- Hogyan?
-- Talán nem tudtad, hogy a kormányzó druida?
-- Nem.
-- Pedig az. És az általa vezetett Zöld Párt tagjai a parlament mindkét házában megtalálhatók.
-- Nem jöttek rá, hogy a zöldek druidák. De arról hallottam, hogyan buktatták meg az utolsó konzervatív kormányt, miután visszaállították a monarchiát.
-- Kulcsszerepet játszottak a visszaállításban, és mégis komoly kihívással kell szembenézniük, ha hatalmukba akarják keríteni a kormányt. Cromwell puritánjai óta Anglia nem látott még erõsebb érdekcsoportot.
-- Hát, remélem, hogy a druidák nyitottabbak, mint a puritánok voltak. Azzal a hatalommal, amivel ebben az országban rendelkeznek, jobban tennék -- mondta Sam. -- Az olvasmányaim alapján a druidák afféle jóságos népek. A múltban tudósok, bírók voltak, a társadalom prominens személyiségei. A modern Britanniában azzal foglalkoznak, hogy felkutatják és kiképzik a mágikusan aktív embereket. Emellett fontos szerepet töltenek be a felsõoktatásban is.
Svindler megpiszkálta a köpenyeket.
-- Nem lenne bölcs dolog több toleranciát feltételezni róluk, mint amennyit a puritánok mutattak. A druidizmus nem valamiféle vallás, aminek a fõpapjai a druidák?
-- Az Ébredés elõtt talán így volt. A druidizmust magukénak valló szekták hitüket az õsi kelta pogányság egyéni értelmezésére építették. Jópár egoista, hamis próféta származott közülük. Senki nem tudja pontosan, hogyan ténykedtek a régi druidák, mivel nem maradt meg írásos emlék róluk. A Hatodik Világ druidái az õsi hagyomány örököseinek számítanak, de nem tudom, hányan vannak közöttük, akik közvetlen leszármazottak. Amikor visszatért a mágia a földre, egyes mágusok a druidikus tanoknak és rítusoknak hitt dolgok köré építették a fókuszparamétereiket. Olyasféle totemeik voltak, mint Nap, Tölgy, Zefír, Patak és Szarvas. Természeti dolgok. Nyilvánvaló, hogy druidáknak hívták magukat. Talán a beállítottságuk vagy a mágia jellege miatt, de javarészt Európában mûködtek. És bár aktívan közremûködtek a kontinens és a szigetek természeti környezetének visszaállításában, nem voltak annyira agress
zívek, mint az észak-amerikai törzsek mágusai. Nem tudtam, hogy ennyire belefolytak a brit politikába. Anglia virágzott a zöldek uralma alatt. Ha Glover druida, talán csak paranoiásak vagyunk a szándékait illetõen. Talán ez a késés semmi komolyat nem jelent. Lehet, hogy csak a megfelelõ holdállásra vár vagy valami ilyesmire, hogy megkezdhesse a mûvelet következõ szakaszát. A druidák odafigyelnek az asztrológiai ciklusokra.
Svindler összedörzsölte az ujjait, és tekintete a kõpad tartalmára vándorolt. Elgondolkodva megszólalt:
-- Reméljük, hogy nem valami fanatikus a barátunk.
9
Glover kényelmetlenül érezte magát a zárt szobában. Nyomasztotta a számos virágcsokor illata. A virágok egy része már elhervadt, egy része még friss volt. A virágparfümök illata és a szerves bomlás bûze tökéletes szagkáoszt okozott. Hogy bírta ezt ki Hyde-White? Vagy az öregember már nem érezte a saját szobáját díszítõ növények illatát?
Hyde-White egy õsöreg tölgyfa íróasztal mögött trónolt. Az íróasztal különös formája leginkább egy lefektetett bumerángra emlékeztetett. Az öreg jókora teste a bumeráng hajlatába ékelve pihent, így könnyen el tudta érni az egyik oldalon a telekomot, a másik oldalon a belsõ interkomokat. A telekom monitorának szürke fénye volt a legerõsebb fényforrás a szobában. Az öreg arcát alulról világította meg, negatív képet varázsolva belõle. A fény megkeményítette széles arcának vonásait, és csillogó sötétségfoltokká varázsolta két szemét.
Glover érezte, amint izzadtságcseppek jelennek meg a hónaljában, és lassan lecsorognak az oldalán, jóllehet a szobában egyáltalán nem volt meleg. Bár õt nem melegítette annyi zsírpárna, az öreg rosszallása megtette a maga hatását. Érezte, hogy növekszik a hõmérséklet, amikor a sötét szempár elfordult a telekom képernyõjétõl, és õrá szegezõdött. Legalább olyan kényelmetlenül érezte magát, mint az egyetemen, amikor az öregember a tanítója volt.
-- Tehát magadhoz szólítottad az õrzõt, akit melléd rendeltem.
-- Igen.
A sûrû, fehér szemöldök felemelkedett.
-- És?
-- Nagyon erõs szellem volt, uram. -- Ez volt az igazság. Azt kívánta, bárcsak tudná, hogyan kell irányítani ilyen szellemeket. -- Ön igazán képzett megidézõ.
-- És te féltékeny vagy rám -- Hyde-White összefonta az ujjait, és karját mérhetetlen térfogatú pocakjára helyezte. -- A féltékenység olyan erõ, mely fûti az embert, és arra ösztökéli, hogy elérje az álmait. Tudod, te magad is rendelkezhetnél ilyen szellemekkel. Érzem, hogy megvan benned a képesség. Csak meg kell zaboláznod. Az olyan ember, aki ekkora erõk birtokosa, magasra emelkedhet.
-- Elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel, uram -- hazudta Glover.
-- Ha ezt elhinném, nem veszõdnék azzal, hogy veled beszélgetek -- kacagott egyet Hyde-White. A hang szinte szubszonikus mormogásra emlékeztetett. -- Az ambíció nem bûn, Andrew. Az ambíció nélküli férfi csak üres porhüvely. Használhatatlan madárijesztõ, akinek vállára szállnak a varjúk, és nagyokat nevetnek rajta. Öreg vagyok, Andrew, és már nem vagyok az, aki egykoron voltam. Az utóbbi idõkben már mások segítségére is szükségem van, hogy elérjem, amit akarok. Ha fiatalabb lennék, a dolgok talán másképp állnának. De az idõ megtanított rá, hogy az ember elveszhet, ha túl sokat töpreng a mi-lenne-ha típusú kérdéseken. A világ arra tanított, hogy az alkalmakat meg kell ragadni. És ha nem cselekszel eltökélten, elvesztél. Minden álmod semmivé foszlik.
Az öregember bosszantóan körülményesen fogalmazott. Javaslatokat tett, és közben piszkálta Glovert. Mi ez? Vizsga? Vagy valami más, bonyolultabb dolog? Ajánlat a Körön belüli hatalomra talán? Glover tudta, hogy személyes ereje nagyobb, mint Hyde-White-é. Leolvasta az öregember auráját, amikor együtt dolgoztak. De a nyers erõ nem jelentett mindent. Hyde-White óriási tudással, tapasztalattal és még az õ öreg korában sem megszokott éleslátással rendelkezett. És Glovernek semmi kedve nem volt, hogy Hyde-White elõretolt védõpajzsaként mûködjön.
-- Mire céloz mindezzel, uram? Arra gondol talán, hogy megzavarom a Kört, mert valamiféle módon hatalomra török? Hû vagyok az ügyünkhöz, uram. Nem taszítom káoszba a Kört a diadal elõestéjén.
-- A Kör meggyengült.
-- Erõsek leszünk megint, ha befejezzük a rítust. A vér visszaállítja a földünket és a Kör tagjai lesznek az õrzõi. Nem kell többé a kormányzó rövidlátó vezetése alatt szenvednünk.
-- Talán megerõsödik a Kör. De minden kör olyan emberek láncolata, akik valamilyen eszmény mellett kötelezték el magukat. Mint minden lánc, ez is csak annyira erõs, mint a leggyengébb láncszeme, és egyetlen lánc sem marad ép, ha a gyenge láncszemet erejét meghaladó feszültség éri. A rítus, amit fontolgatunk, hatalmas erõ. Vissza kell állítani az egyensúlyt, melyet a kormányzó olyan durván felborított azzal, hogy semmibe vette a csillagokat, és elhanyagolta a megfelelõ szertartásokat. Ez a feladat mindenkitõl sokat kíván, aki megpróbálkozik vele, és a hívásunkra felébredõ erõk még ennél is nagyobb terheket rónak a rítus vezetõjére. A vezetõnknek erõsnek kell lennie, különben az egész rítus félresiklik, és többet ártunk, mint használunk.
Az öregember szavai kellemetlenül hangzottak, de nemcsak a tartalmuk miatt.
-- Miért mondja el ezt nekem?
-- Mert tanulmányoztalak. Szerintem, ugyanúgy hiszel ebben, mint én. Abban, hogy a földünk sorsával kell elsõdlegesen törõdnünk, és hogy kudarcot vallottunk, mint õrzõk. Elvakított a saját önhittségünk, és uralkodóknak gondoltuk magunkat gondozók helyett. A fajtánk csalódást okozott a földnek.
Hyde-White jó megfigyelõ volt, és Glover meggyõzõdésének központjára tapintott. Vagy legalábbis a felszínére; még a gondozóknak is lehettek ambícióik. De egy jó gondozó tudta, hogy félre kell tennie azokat addig, amíg a rábízott birtok virágzásnak nem indul. Végül is mi volt hát a gondozó, ha nem parazita? És egyetlen parazita sem élhet tovább, ha a gazdaállat elpusztul.
-- Látom az arcodon, Andrew, hogy igazam volt veled kapcsolatban. A földünk fájdalma legalább olyan hangosan visszhangzik a füledben, mint az enyémben. Azért beszélek most veled, mert nem hiszem, hogy egyike lennél Neville birkáinak. Te a föld újjáélesztését nem az arisztokratikus örökség után való, egyfajta félreértelmezett vágyakozás jegyében képzeled el. Tudod, hogy ezt a feladatot el kell végezni, ha egyáltalán életben akarunk maradni. És bármiféle ambícióid is vannak, megzabolázod õket addig, amíg el nem jön az idõ.
-- Elõször arra gondoltam, hogy azt fogja javasolni, törjük meg a Kört. De ezt nem fogom megtenni. A földünket meg kell gyógyítani, és a rítus az egyetlen esélyünk -- mondta Glover. -- Ön sajátkezûleg hozta el a szöveget, amibõl a rítust a Kör tudomására hoztuk. Miért aggódik hát emiatt? Balsejtelmei vannak a hatékonyságát illetõen?
-- A balsejtelmek jöttek és mentek három évvel ezelõtt. Ma már messze túlhaladtam õket. Miközben Neville és félrevezetett követõi a vérvonalak után nyomoztak, én a tudományt tanulmányoztam. Attól félek, a dolog nem olyan egyszerû, mint amilyennek azt Neville feltünteti. -- Hyde-White szünetet tartott, hogy nagyobb súlyt kölcsönözzön következõ szavainak. -- A rítus nem teljesen biztonságos.
-- Mindnyájan tudjuk, hogy személyes kockázatot is vállalni kell. Minden rítus veszéllyel jár.
Hyde-White zordan bólintott.
-- A résztvevõk részérõl elkerülhetetlen a kockázat; de én nem erre céloztam. Ha a rítust nem hajtják végre tökéletesen pontosan, súlyos következményekkel járhat. Az összegyûjtött erõ elferdülhet, és romlottságában akkorára növekedhet, hogy magát a földünket fenyegetheti. Készen állsz rá, hogy még több borzalmat szabadíts sokat szenvedett földünkre?
-- Neville ezt soha nem engedné meg. Minden önhitt felsõbbrendûségi képzete ellenére õ is ugyanúgy érzi lelkében a földünk fájdalmát, mint mi. Soha nem ártana neki.
-- Õ talán nem is képes megakadályozni a kártételt.
-- És ön igen?
Hyde-White összeszorította vastag ajkait. Szája körül kifehéredett a bõr.
-- Nem tudom. Amikor rádöbbentünk, hogy a kormányzó nem ismeri fel a szükséget, megalakítottuk a körünket és Neville-t választottuk a rituális kör fõdruidájának. Attól félek, nem választottunk bölcsen, és a vezetésének komoly következményei lesznek. De a félelmem nem vezet oda, hogy mindnyájatokat elhagyjalak és a lelkiismeretem sem engedné meg, hogy eláruljam a belém vetett bizalmat. Jelen leszek, és mindent megteszek, hogy a rítus abba az irányba haladjon, amerre kell. De he a dolgok félrecsúsznak, szeretném, ha lenne valaki, aki méltányolja, hogy esetleg meg kell majd változtatnunk a terveinket. Valaki, aki elég erõs ahhoz, hogy átvegye az irányítást, és kivezessen minket a katasztrófából. A földünknek szüksége van a segítségünkre, Andrew. Meg kell tennünk mindent, ami szükséges a meggyógyításához.
-- Erre mindnyájan megesküdtünk.
-- Igen, valóban. De az eskü önmagában még nem jelent erõt. Attól félek, Neville-ben nincs meg az az erõ, mely átvezet minket a megpróbáltatásokon.
-- Õ nagyobb sámán, mint én.
-- Te fiatal vagy és erõs.Bár a tudásod és a képességeid kisebbek lehetnek az övéinél, az erõd nagyobb. A képességeket és a tudást viszonylag könnyen meg lehet növelni, de a nyers erõ a fiatalság ajándéka. És ha egyszer elpocsékolták, csak drága áron lehet visszaszerezni. Én öreg vagyok. A korral nõtt az evilági hatalmam, de az élet és a mágia megpróbáltatásai lassan elszívták okkult erõimet. Úgy vélem, tisztán látom, mit kell tenni, de többé már nem vagyok biztos benne, hogy erõm is lesz hozzá, hogy megtegyem. Neked megvan ez az erõd, Andrew. Érzem, hogy benned lüktet. Megmutathatom neked az utat, és te megteheted, amit meg kell tenni.
Hyde-White elhallgatott, szemmel láthatóan elégedetten vette tudomásul, hogy Glover megfontolja az érveit. Ha az öregember félelmei valósak, akkor nincs már visszaút. Elsõ a föld. De ha az egész csak egy hatalmi játék elé vont ködösítõ fal, akkor Glover nem volt biztos abban, hogy részt akar venni benne. Neville befolyásos ember hírében állt; barátai javarészt a nemesség körébõl kerültek ki, és az õ segítségükkel könnyedén derékba törhette volna Glover evilági karrierjét. De Hyde-White is hatalom volt. GWN Corporation nevû cége az ATT részvényeinek jelentõs hányadát birtokolta, és még számos, kisebb multinacionális társaságnál is irányító befolyással bírt. Az érdekeltségei összességében komoly befolyást jelentettek a cégvilágban. Ez nagyobb hatalmat jelentett, mint amit Neville cimborái birtokoltak. Glovernek idõre volt szüksége, hogy megfontolja az elõtte álló lehetõségeket.
-- Gondolkodni fogok azon, amit mondott, uram.
Hyde-White szélesen elmosolyodott.
-- Biztos vagyok benne, hogy helyesen fogsz dönteni, Andrew.
10
-- Szóval õlordsága azt akarja, hogy tegyünk valamit az italukba?
Sam éhségérzete a másodperc törtrésze alatt felszívódott, keze a konyhaajtó kilincsétõl pár centiméternyire megállt. Mivel kényelmetlennek érezte, ha a szolgák állandóan rá figyelnek, csöndesen, észrevétlenül közelítette meg a konyhát. Ha tudták volna, hogy éhes, ragaszkodtak volna ahhoz, hogy készítsenek a számára valamit
ahelyett, hogy engedjék Samnek magának megszerezni az ételt. Sam ezt a túlzott figyelmességet elõször kellemesnek ítélte, de most már ez is hozzájárult a bebörtönzöttség érzéséhez. És most nagyon örült, hogy csöndesen ment le a konyhához. Fülelni kezdett az ajtó túloldaláról kihallatszó hangokra.
-- Ezt mondta Norman -- felelte egy mély hang. -- Igaz, nem tudom, miért.
-- Az ember sohase tudhassa, Cholly.
-- Chollynak igaza van, Bert. Lehet, hogy jenkik, de nekem nem tetszik, hogy beadunk nekik valamit. Már úgy értem, mi jön ezután? Elvágjuk a torkukat, amikor alszanak?
-- Te meg állandóan rinyálsz, Georgie. Legalább olyan lehetetlen vagy, mint Cholly. Nem megmérgezés lesz, vagy valami ilyesmi. A szertõl csak egy kicsit korábban fognak elaludni, oszt’ annyi. Nem is éreznek majd semmit.
-- De honnan tudhatod, Bert? Norman üvegében akár méreg is lehet. És nem tudunk róla, csak ha a jenkik lefordulnak a székükrõl. És akkor gyilkosok leszünk.
-- Nem kell aggódnod, Georgie. Használtam már korábban ezt a szert. Ezzel intéztem el az utolsó három feleségemet.
-- Bert, te barom.
Kitört a nevetés. A leghangosabb hang nyilván Berthez tartozott.
-- Még csak meg sem érzik a borban. Néhány korty, aztán tizenöt perc múlva marha álmosak lesznek, és már mennek is alukálni. Mi meg hagyjuk. Soha nem tudják meg. Persze egy kicsit kótyagosak lesznek, ha felébrednek.
Cholly mély hangja még remegett az utóbbi röhögés utórezgéseitõl.
-- De Bert, miért akarja õket elaltatni õlordsága?
-- A fenébe, de lassú az agyad, Cholly. Õlordságához vendégek jönnek holnap este. Nyilván nem akarja, hogy a jenkik tudjanak róla.
-- És miért nem kéri meg egyszerûen õket, hogy maradjanak a szobáikban?
-- Mert jenkik, te hülye. És a jenkik sose azt csinálják, amit mondanak nekik.
Az itt-ott felhangzó röhögésbe egy szék recsegése is belevegyült. Sam elhúzódott az ajtótól. A beszélgetés folytatódott, de Sam már nem tudta kivenni, mirõl beszélnek. Elbújt egy sötét sarokba, ahol a felszínes pillantások elõl rejtve volt. Ebben a pillanatban kinyílt a konyhaajtó, és Bert, a kertész lépett ki rajta.
-- Na hagyjátok kialudni a tüzet, fiúk. Visszajövök, ha elintéztem a dolgomat.
Beleegyezések és vicces cikizések röpködtek a levegõben. Bert megjátszott mérgelõdéssel intett a többiek felé egyet, majd végigcsoszogott a hallon. Szemmel láthatóan nem nézett sehová, csak a lába elé. Sam egészen addig nem mozdult, amíg biztos nem volt benne, hogy Bert elhagyta az épületet. Utána gyorsan felszaladt a szobájukba. Az aznap estére tervezett éléskamralátogatás elmaradt.
Könnyû volt megjátszani, hogy a borba tett szer hatása alá kerültek -- sokkal könnyebb, mint megvárni, amíg a szolgák feljönnek, és ellenõrzik, hogy a vendégek tényleg elaludtak, így gazdájuk terveit semmi sem akadályozza. Végül azonban csak feljöttek, és Sam nevét kiáltozták. Miután nem kaptak választ, még néhányszor finoman oldalba bökték Samet, majd elégedetten tudomásul vették, hogy sikerült a jenkiket elaltatni.
A ház elcsöndesedett.
Sam belopózott Svindler szobájába, gondosan elkerülve a hangosabban recsegõ padlódeszkákat. Együtt vártak, amíg Glover az ajtóhoz nem ment, hogy üdvözölje a vendégeit. Amikor ismét minden elcsöndesedett, Sam és Svindler elõrelopakodtak. Az emeletrõl jól látták, hogy az egyik szobából fény szûrõdik ki a hallba. Glover az egyik olyan szobát választotta a megbeszélésre, ahová Sam korábban képtelen volt asztrálisan behatolni. Gyorsan ellenõrizte a dolgot és kiderült, hogy az asztrális gát még mindig megvolt. Ha tehát meg akarnak valamit tudni Glover titkairól, hallgatózniuk kell.
Sam és Svindler végigólálkodtak az emeleti folyosón, és elrejtõztek egy olyan helyen, ahonnan rálátás nyílt a konferenciateremre. A terem egyetlen fényforrása a falba épített, masszív kandallóban lobogó tûz volt, de a szoba még így is sokkal világosabbnak számított a hallnál és az emeleti folyosónál. A szoba bejáratául szolgáló, széles tolóajtó szárnyai tárva-nyitva álltak, téglalap alakú fényfoltot vetítve a hall õsrégi padlójára és a szemközti fal díszes faborítására. Sam elõször arra gondolt, nagy felelõtlenség volt Glover részérõl nyitva hagyni az ajtót, de aztán eszébe jutott, hogyan hallgatta ki elõzõ este a szolgák beszélgetését. Így egyetlen szolga sem tudott az ajtóhoz lopózni és hallgatózni, mert meglátták volna. És bárki, aki közel próbálna lopakodni, lebukna, mert a hall padlójának recsegése elárulná közeledtét. Ha egy szolga esetleg az emeleti folyosóról térne vissza annak
ellenére, hogy korábban elküldték, az ódon falépcsõ nyikorgása lenne az árulkodó jel.
Sam csak részben látott rá a szobára. A szoba közepéhez közel Glover ült egy kényelmes fotelben. Mellette, egy hasonlóan kényelmes, a vezetõ pozíciót jelképezõ fotelben egy idõsebb, õsz hajú, õsz bajszú férfi ült. A többiek tiszteletadásából Sam úgy ítélte meg, hogy ez a férfi lehet Sir Winston Neville. Amikor Glover köszöntötte érkezõ vendégeit, csak õt szólította nevén. Neville fogadtatása is rendkívül tiszteletteljes és udvarias volt, így valószínûnek látszott, hogy valóban az idõsebb férfi kapta a központi fotelt. A fotel mögött egy fiatalabb férfi állt, arisztokratikus arcvonásai arról árulkodtak, hogy Neville fia vagy közeli rokona lehet. Néha-néha újabb emberek is megjelentek Sam látóterében: õk még hárman voltak.
A ház széles bejárati ajtószárnyai csöndesen, nyikorgás nélkül feltárultak. Elõtte sem kopogás, sem csöngetés nem hallatszott. Egy megfontolt léptekkel közelgõ férfi lépett be rajta. Hatalmas testét szemmel láthatóan csak némi nehézség árán bírta mozgásra ösztökélni. A holdfény megcsillant a gyér, õsz hajszálai között megjelenõ izzadtságcseppeken. Egyetlen kézmozdulattal finoman becsapta maga mögött a két ajtószárnyat, és elindult a tanácskozóterem felé.
-- Hyde-White megérkezett -- jelentette ki valaki a teremben. Mire a nagydarab férfi megjelent az ajtóban, már mindnyájan feléje fordulva vártak.
Az újonnan érkezõ és a már összegyûlt szövetségesek szembenéztek egymással. Egy Sam által érthetetlen nyelven néhány szót váltottak. Bár Sam nem ismerte a nyelvet, valahogyan angolosnak tûnt. Valamiféle rituális köszöntés lehetett az, minek befejeztével Glover intett az öregembernek, hogy fáradjon beljebb.
Hyde-White elõregördült. Amint túlméretezett tömege áthaladt a küszöb fölött, a levegõ megremegett az ajtóban. Szikrák jelentek meg a kövér férfi körül, egyetlen körvonallá összefolyva. Jól lehetett látni, hol helyezkedett el a szobát védõ mágikus fal. A férfi azonnal megszólalt, amint az utolsó szikrák is elhalványultak. Mély, dörmögõ hangja Samet leginkább egy nyári vihar távoli mennydörgésére emlékeztette.
-- Kérem, nézzék el a késésemet. Kisebb probléma merült fel az Aztlan irodában, és a személyes jelenlétemre is szükség volt. Bízom benne, hogy még nem vontak le fontos következtetéseket a távollétemben.
-- Éppen Barnett számolt be a legutóbbi beszerzésérõl -- mondta az õszhajú férfi.
-- Elnézést kérek, hogy megszakítottam, Sir Winston. Kérem folytassa, Mr. Barnett -- felelte Hyde-White, miközben beljebb masírozott a szobába. -- Bizonyos vagyok benne, hogy élvezni fogom a beszámolóját.
A kövér férfi végül megfontoltan kilépett Sam látókörébõl. Sam tisztán hallotta, amikor az öregember leült. A Barnett nevû szeplõs arcú férfi megköszörülte a torkát, mielõtt tovább folytatta volna mondókáját.
-- Igazából már nincs mit mondanom. A küldetésem simán, zökkenõmentesen zajlott le. Igazán kár, hogy ezt nem mindnyájan mondhatjuk el magunkról. Nemde, Glover?
Glover a tûzre bámult, de most oldalt fordította a fejét, és Barnettre nézett.
-- Arra céloz, hogy kudarcot vallottam a Kör elõtt, Mr. Barnett?
-- Bármelyikünk elveszíthet értékes alkalmazottakat egy ilyen feladat végrehajtása során. És bár Mr. Burke egyike volt a legkiválóbb ügynökeinknek, aligha hibáztathatom önt az elvesztéséért. Ilyen a hadiszerencse -- Barnett szippantott egyet. -- Mindössze bizonyos elvarratlan szálakra célzok.
A fiatalabb Neville elõrelépett a fotel mögül és megszólalt. -- Igen, Glover. Mi történt azokkal az árnyvadászokkal, akik elkísérték önt Hong Kongból? Úgy hallottuk, még mindig az országon belül tartózkodnak.
Glover az idõsebb Neville-nek címezte a válaszát, mintha õ tette volna fel a kérdést.
-- Az emeleten alszanak.
-- Miért nem szabadult meg tõlük? Ha bele találnának sétálni a gyûlésünkbe, az fölöttébb kellemetlen lenne. Hong Kongban kellett volna hagynia õket
A fiatalabb Neville vádlóan kinyújtott ujja csöppet sem zavarta meg Glovert.
-- Nem gondoltam, hogy ez akkor túl bölcs megoldás lett volna, Sir Winston. Miután Mr. Burke-öt kiiktatták, a két vadász által biztosított védelmet szükségesnek ítéltem meg. Ha újabb nehézségekkel kellett volna szembenéznem, Monsieur Corbeau biztonsága forgott volna veszélyben. Az õ biztonságos megérkezését tartottam elsõsorban szem elõtt. A nagy nap már nincs messze.
-- Meg kellett volna szabadulnia tõlük, mihelyst biztonságban megérkeztek -- ragaszkodott a magáéhoz a fiatalabb Neville.
Glover lassan megrázta a fejét.
-- Addigra már eleget láttak ahhoz, hogy kapcsolatba hozzanak az ATT-vel. Felelõtlenségnek tartottam elengedni õket ezzel a tudással.
-- Akkor meg kellett volna ölnie õket -- mondta Barnett. -- Ön is megesküdött a titoktartásra, akárcsak mi.
-- Valóban -- felelte Glover és összefonta karját a mellén. -- És pontosan ezért vannak még most is életben. Ha nem teljesen tisztán és nyom nélkül tüntetem el õket, nyomozás kezdõdik. És jelen pillanatban nincs szükségünk a kormányzó felügyelõtanácsának kutakodására. De ha befejeztük a rítust, már nem szükséges rejtve maradnunk, és a tökéletes titoktartás szükségszerûsége nélkül könnyedén megszabadulhatunk tõlük. Így, hogy most itt tartózkodnak nálam, azt hiszik, hogy valami késõbbi árnyvadászat céljára tartom õket vissza. A megtévesztésre szükség van; így nem szereznek tudomást a Körrõl és a célunkról.
-- Épp eleget piszkálták már Mr. Glovert -- dörmögte Hyde-White. -- A központi kérdés az, hogy Mr. Gordon megfelel-e a célnak.
-- Errõl minden kétséget kizáróan meggyõzõdtünk. Amíg Mr. Gordon koronázatlan marad, vérvonala szentségét illetõen nem merülhet fel kérdés. Ha a trón jelenlegi urának sógora nem végzett volna oly szorgos munkát a királyi család szétszórt tagjainak összegyûjtésében, Mr. Gordon lenne a mi megkoronázott uralkodónk. De az események ezen szerencsétlen fordulata csak az egyik akadály, amellyel meg kell birkóznunk. A hamis király csak növeli földünk kínjait. De megkoronázva vagy megkoronázatlanul, Edward Arthur Charles Gordon-Windsor a gyûjtõkelyhe annak a misztikus erõnek, mely szükséges ahhoz, hogy meggyógyítsuk földünket. -- Sir Winston Neville hátrahúzta vállait és megigazította mellényét. -- Beszéltem vele ma este, mielõtt ideérkeztem volna. Biztosíthatom önöket, hogy készen áll a rítusban betöltött szerepének elvállalására. Késznek mutatkozik, hogy elfoglalja a hetedik helyet, mivel hite
megegyezik a miénkkel. A földnek élnie kell.
-- A földnek élnie kell -- visszhangozták a többiek.
A hetedik helyet? Ha Gordon volt a hetedik, mit keresett Janice Walters neve Glover listáján? Sam Svindlerre nézett. A tünde mereven maga elé bámult. Úgy tûnt, mintha feszülten hallgatná az összeesküvõk beszélgetését. De Sam elhatározta, hogy késõbb még fel fog tenni neki pár kérdést.
11
Az illúziók a síd udvar elmaradhatatlan tartozékát alkották.
Ha Hart körülnézett a Szíli udvar vad látvány-, hang- és illatrengetegében, soha nem tudta, hogy amit észlel, az valóság vagy valamiféle mágikus varázslat terméke. Az asztrális vizsgálat sem segített minden esetben. Az udvar környékén hömpölygõ hatalmas mennyiségû mágikus energia és a számos udvari mágus ténykedése következtében nehéz volt az érzékelés. A mágia nagy része védelmi célokat szolgált, mivel az udvar tagjai gyakran ellenségeskedtek egymással. A nyílt hadviselés tilos volt, de a rejtett trükkök, praktikák, rosszízû viccek, sõt még az illegális próbálkozások is gyakorinak számítottak. A mágia más része is védekezõ mágia volt, jóllehet egy kevésbé közvetlen szinten. Az udvar a világ minden pontjáról idevonzott tündéket és törpöket; és néhányan közülük aggódtak, hogy a megjelenésük nem felel meg az udvari mércének. Illúziót használtak, hogy szépnek tûnjenek, mivel a rondák szüks
égképpen a Feketeszíli Udvar tagjai közé tartoztak. A Feketeszíli Udvar a Szépek ellenlábasa és velük együtt az Írországi Síd Domínium társuralkodója volt.
A Szíli Udvar mágikus államnak nyilvánította Írországot és azt hirdették, hogy a síd nagyurak az õsiek leszármazottai, akik azért jöttek ide, hogy visszaszerezzék az õket megilletõ földeket. Bár valósággal lubickoltak a mágiában, és hivatalosan lenézték a technikát, a mágus nagyurak mégis kihasználták a tudomány nyújtotta összes elõnyt. A Hart által a múlt héten használt számítógépes létesítmények és harci szimulátorok ezt fényesen bizonyították. A sídek errõl persze nem beszéltek nyilvános fórumokon. Cáfolták, hogy rendelkeznének ilyesmikkel, sõt még azt is tagadták, hogy egyáltalán szükségük lenne rájuk. De azért megvásárolták õket, és ha már egyszer vásároltak, akkor csakis csúcstechnológiáról lehetett szó. A gépeket pedig vagy elrejtették, vagy egyszerûen illúziólepel mögé bújtatták. Az imázst nagyon sokra tartották Írország metahumán uralkodói.
A növényi indákból álló falra szerelt, a belsõ udvarba vezetõ, hatalmas, kétszárnyú ajtó feltárult. Két tünde lépett át rajta. Öltözetükrõl ítélve idegenek voltak. Amikor elhaladtak Hart mellett, a nõ barátságosan bólintott. Ebben nem volt semmi személyes. Hart kibontott, szõke hajzuhatagát az odakinti legújabb divat szerint viselte. Bár helyi öltözéket viselt, haja mindenki számára elárulta, hogy csak látogatóba érkezett erre a furcsa vidékre. És a legtöbb külföldi még akkor is sokkal kellemesebb társaságnak tartotta a többi külföldit, ha azok teljesen idegenek voltak. A sötét, sûrû szemöldöke alatt rejtõzõ férfi mintha észre sem vette volna Hart létezését.
Az ajtó túloldaláról egy hang Hart nevét kiáltotta; eljött a meghallgatásának ideje. Hart semmiféle izgalmat nem érzett. Számított rá, hogy hamarosan szólítani fogják.
Majdnem orra bukott, amikor egy csapat lesi átszaladt a lába elõtt, amint belépett az ajtón. Ezek az alacsony humanoidok gyakori látványnak számítottak a Szíli udvar zöldellõ erdõvárosában, Hart mégsem kedvelte õket. Könnyelmû, piszkos és ápolatlan lények voltak. Fakérgekbõl és levelekbõl összetákolt, durva ruházatukon semmiféle divat nem hagyott nyomot. Hart még azt is kétségbe vonta, hogy egyáltalán intelligens lények. De még ha nagyritkán meg is értette magas, nyivákoló hangjukon kiejtett szavaikat, a lesik mindig csak pimasz, ostoba és értelmetlen dolgokat kérdeztek, vagy pedig valamiféle homályos és zavaros módon abbéli aggályukat fejezték ki, hogy vajon harmonikusan zajlanak-e körülöttük a dolgok. Hart leszidta az orra elõtt lábatlankodó csoportot, azok pedig nevetve szétszóródtak.
Amint átlépte a küszöböt, az ajtószárnyak bezárultak mögötte. Egy ideig olyan sötétben sétált, melyen még tünde tekintete sem tudott áthatolni. A talaj földszerûnek tûnt, szilárd volt, mégis rugalmas, olyan, amilyet semmilyen szintetikus szõnyeg nem tudott utánozni. A fény lassan erõsödött, míg végül elérte azt a szintet, mint egy sûrû erdõ éjjel. Hart jól érezte a földre hullott levelek és az éjszaka nyíló virágok illatát. Elöl nyílt térséget pillantott meg. Ott világosabb volt, mintha a csillagok és a hold szabadon odavetették volna a fényüket. Egyetlen városlakó sem látott soha ilyen éjszakai égboltot. És ebben a napszakban senki nem is számítana rá; kora délután volt még.
Belépett a tisztásra, mely nem volt egyéb, mint egy széles sáv az õsrégi fatörzsek között. A fák között megpillantotta a belsõ udvar tagjainak alakját. Egyikük sem szólt hozzá, nem törõdtek vele. Hart továbbsétált.
A sáv végén a földet kissé felhalmozták, és lépcsõs kiemelkedést formáltak belõle. A plató mögött egy fagyöngyökkel körbefont, hatalmas tölgyfa uralta a terepet. Három trón állt a sima felületen. A bal oldalit az emelvény széléhez közel helyezték el. Bár kis trón volt, a szinte teljes felületét elfoglaló, rikító színû festékekkel díszített faragások nagyobbnak mutatták valóságos méreténél. Az élet és az energia szimbólumai a fiatalság vibráló jeleiként uralták a díszeket. A középsõ trónt hátratolták, szinte alig bukkant elõ a sötétbõl. A ráesõ csekély fény faragásokat fedett fel, de Hart nem látta jól, miféléket. Jobb kéz felõl hatalmas trón terpeszkedett, a dobogó központi részén, teljesen a fényben. A többiekhez hasonlóan, ez is valóságos fafaragói mestermunka volt. A díszes faragásokat finom festések díszítették, melyek annyira kiemelték a faragott formákat, hogy úgy tûnt, mintha ném
elyikük külön életet élt volna. A három trón közül csak ebben az egyben ültek.
A benne helyet foglaló csodaszép hölgy finom vonalai mellett még Hart karcsú tündeteste is szinte molettnek tûnt. A hölgy szemében az érett tündék kortalan, örökké fiatal tekintete csillogott, mely fiatalság csak akkor fakul meg, ha eléri a számára kiszabott élettartam végét. Végtelenül finom szálú haja a dobogó körül lengedezõ szélben valóságos hajnalfelhõként tündökölt, mintha fénybõl állna, nem pedig anyagból. Karcsú ujjaival eljátszott egy-egy keze ügyébe szálló hajtinccsel, oda sem figyelve copfba fonta, majd a következõ pillanatban ismét kiengedte. Szemei áttetszõ, jégkék színben ragyogtak. Bár nem viselt semmilyen rangjelzést vagy hasonló szimbólumot, Hart biztosra vette, hogy õ itt az uralkodó; a nõ egész megjelenése királyi volt.
A dobogóra vezetõ elsõ lépcsõfokon egy tünde férfi állt. Bambatunak hívták, sötét bõre éles ellentétben állt a trónon ülõ
szépség porcelánfehérségével. A férfi most nem azt az elegáns öltönyt viselte, amit akkor, amikor Hartot felbérelte. Csupasz mellkasa ragyogott, mintha beolajozták volna. Valószínûleg be is olajozták. Derekát és ágyékát misztikus mintákkal szõtt, színes, szoknyaszerû szövetdarab takarta. Gyöngyök, aranyláncok, karkötõk és egyéb ékszerek függtek a nyakában, a csuklóján és a bokáján, pazar barbár benyomását keltve. Hart sokkal vonzóbbnak találta a férfi nyúlánk, kidolgozott izmait, mint a normális emberek által annyira kedvelt kommersz trideofilmek hõseinek túlpumpált testét. A férfi is végigmérte Hartot, sötét szemében érdeklõdés csillogott.
Amikor Hart odaért a dobogóhoz, letérdelt a lépcsõk elõtt és lehajtotta a fejét. Korábban olvasott az udvari etikáról, és úgy gondolta, ez most az illendõ.
-- Lady Grane Deigh azt kéri, állj fel, Katherine Hart -- szólalt meg Bambatu.
Hart így tett. Ugyan Bambatu bérelte õt fel, de Lady Deigh volt a megbízója. A Lady hideg tekintete végigmérte õt. Hart gyanította, hogy ez fontos pillanat, ezért szilárdan visszanézett. A Lady ajkán mintha halvány mosoly jelent volna meg.
-- Az én tetõm alatt háltál, és az én élelmembõl ettél, Hart. Földünk törvényei szerint ezáltal milessaratish lett belõled. Megérted e kötelezettséget?
Hart bólintott.
-- Megértem, Úrnõm -- De a megértés még nem jelent beleegyezést is. Megvásároltad a képességeimet, de ezzel még nem tettél szolgálóddá. Ez a fogalom csak a te számodra létezik.
-- Nagyszerû. Elmondták már, hogy szemben állunk a Titkos Körrel, és azt, hogy felkészülhetsz ellenük. Bambatu nagyúr arról tájékoztatott, hogy felhasználtad erõforrásainkat, hogy növeld a képességeidet, és tanulmányozd ellenségeinket. Ez igazán dicséretes. De a felkészülés idõszaka lejárt, és holnap elérkezik a napforduló. Készen állsz megmérkõzni velük?
-- Igen, Lady.
-- Akkor fogadd az áldásomat, Hart. -- A Lady felállt, és átsétált az emelvényen Bambatuhoz. A férfi meghajolt közeledtére. A Lady megtorpant a lépcsõ szélénél, és szembefordult Harttal. -- Ozidano teheron milessaratish. Imo medaron co versakhan.
Hart az ilyenkor szokásos rituális szöveggel felelt az udvarias elbocsátásra. -- Hátrahagyom éltemet, Úrnõm. Parancsodra ellenségeid halálává válok.
12
A hajnal közeledtével az ég egyre világosabb szürkére váltott. A lassan erõsödõ fényben észrevették az õrt. Türelmük kifizetõdött: a férfi szunyókált.
Eddig még senki nem vette észre, hogy megléptek a kastélyból. Már csak a kapu állt elõttük utolsó akadályként. Ha átjutnak rajta, kikerülnek Glover karmai közül. Svindler belopakodott egy navigációs mûholdhálózatba és megtudta, hogy Glover birtoka Anglia délnyugati részén fekszik. Mindössze pár mérföldnyire egy várostól, ahonnan a Bristol metroplexumba már gyerekjáték volt eljutni.
Sam elõhúzta kábítópisztolyát.
Az õr összerezdült, amikor testébe csapódott a kis tû, majd megadóan a földre rogyott. Miközben Sam beadta az õrnek az ellenanyagot, Svindler rákapcsolódott a kapu irányítórendszerére. Három perccel késõbb az úton bandukoltak Taunton felé, a kapu mögöttük becsukva és lezárva. Az õrszem pár perc múlva arra fog ébredni, hogy az õrház falának támaszkodva a földön ül. Mivel az ellenkezõjére nem lesz bizonyíték, nyilván azt fogja hinni, hogy természetes úton szunyókált el. És ha a szerencséjük kitart, egy-két órába is beletelhet, amíg a házban felfedezik, hogy az árnyvadászok megszöktek.
A Black Down hegység különös környék volt, de Sam alig pár percnyi szabadság után jobban érezte itt magát, mint Glover birtokán. Az egyre világosodó hajnal azonban lehangoló, lepusztult tájat fedett fel. Anglia többi részéhez hasonlóan ezt a hegységet is megrongálták. Elõször a túlnépesedés és az iparosítás által, késõbb az ökológiai terrorizmussal, mely a század elsõ felében egész Angliát sújtotta. Repedezett, széttört föld volt ez, melyet megkínoztak az utóbbi évek természetes és mesterséges katasztrófái egyaránt. A szörnyû látvány valósággal elkábította Samet.
Svindler mellette baktatott. Csak keveset beszéltek és akkor is csak a szökésükkel kapcsolatos dolgokról. Svindler röviden, tömören fogalmazott, teljesen elhagyta szokásos archaikus körmondatait. Sam nem is bánta; most még nem akaródzott beszélnie a tündével. A druidák tegnap esti találkozója kapcsán kényelmetlen kérdések merültek fel benne.
Amikor elérték Taunton külvárosát, semmi nyoma nem volt esetleges üldözésnek. A megkönnyebbülés valószínûleg felbátorította Svindlert: megpróbált beszélgetést kezdeményezni. Talán azért, mert amúgy is meg kellett beszélniük pár dolgot, mielõtt olyan helyre érnének, ahol nem kívánt fülek is meghallhatnák a mondandójukat.
-- Csavar úr, nem találod figyelemre méltónak, hogy egy ilyen Sir Winston Neville-hez hasonló, nagyszerû személy is közremûködik ebben a druidasvindliben?
-- Nem -- felelte Sam nyersen. Nem csak a druidák tevékenykedtek mások háta mögött.
-- És mi a véleményed errõl a "megkoronázatlan uralkodó" dologról? Ez sem kelti fel nagybecsû érdeklõdésedet, Csavar úr?
-- Nem.
-- Csavar úr, adott válaszaid szûkös volta arra enged következtetni, hogy valami eltitkolt aggodalom gyötör. Igazam van?
Persze, hogy igaza volt. Svindlernek a druidák terveire vonatkozó megjegyzései csak lovat adtak Sam gyanúi alá. Még nem voltak biztonságban és már kezdtek emberekkel találkozni, ezért csak ennyit felelt:
-- Igen.
A tünde ismét elhallgatott.
Nemsokára körülvették õket Taunton mocskos épületei. A városban valószínûleg tudnak majd szerezni ezt-azt. Az alapvetõ ételen, vízen és lõszeren kívül védõfelszerelésre is szükségük volt, hiszen Bristolban negyedfokú szmogriadót rendeltek el és ilyenkor õrültség lett volna légzõmaszk nélkül mászkálni a városban. Ezenkívül, ha gyorsan Bristolba akartak érni, valami közlekedési eszközt is kellett találniuk.
Nehéz volt kapcsolatokat találni és Sam egyáltalán nem könnyítette meg Svindler dolgát. Tüntetõen nem szólt semmit, így Svindlernek kellett minden beszélgetést intéznie. Sam szótlanul figyelte, hogyan küzd Svindler a helyiekkel, és belül zord elégtételt érzett, amikor néha észrevette, hogy a britek sanda pillantásokat vetnek a tündére. És jóllehet a helyiek mindig az udvariasság maszkja mögé rejtették igazi érzelmeiket, Sam biztos volt benne, hogy egyáltalán nem kedvelik a tündéket.
Végül megszerezték, amire szükségük volt, bár a helyiek igen kemény árat kértek mindezért. Még annál is keményebbet, mint ami egy átlagos idegennek általában ki szokott járni. Svindlernek még felárat is kellett fizetnie egy szakadt, öreg motorkerékpárért, de hát ez volt az egyetlen eladó közlekedési eszköz. A romos jószág alkohollal mûködött, itt-ott behasadozott abroncsai már szürkülni kezdtek a kortól. Samék valószínûleg szerencsésnek érezhetik magukat, ha a gumik nem durrannak ezerfelé az elsõ útegyenetlenségen, de hát nem volt idejük jobb ajánlatra várni.
És bár nem látták annak nyomát, hogy üldöznék õket, ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy a druidák esetleg nem éppen azzal foglalkoznak teljes erõvel, hogy nyakon csípjék Saméket. A metroplexumban már nagyobb biztonságban fogják érezni magukat, ott ugyanis az
idegenek sokkal megszokottabb látványnak számítanak, és a tömeg is nagyobb, amiben el tudnak vegyülni. Minél hamarabb elérik a plexumot, annál nagyobb biztonságban lesznek.
A Bristolba vezetõ út minden ízében olyan szörnyûnek és lelket kirázónak bizonyult, mint amilyet a motorkerékpár állapota alapján el lehetett képzelni. Seattle-tõl eltérõen Bristolt nem övezte fal. A város a környezõ zöld, termékeny földek közé beékelt enklávé volt. A piszkosszürke és barna tájkép fokozatosan piszkosszürke és barna házakba ment át, azok pedig szinte észrevehetetlenül átalakultak piszkosszürke és barna, sokemeletes épületekké. Úgy haladtak át a plexum határán, hogy észre sem vették.
Svindler az elsõ vasútállomásnál leállította a rozoga motort, mondván, hogy innen már a tömegközlekedést is használhatják. Bristol ugyan különálló metroplexum volt, de jó közlekedési összeköttetésekkel rendelkezett a Brightontól Liverpoolig elnyúló nagy Angol Agglomerációval. Úgy tûnt, a tünde feltételezi, hogy a nagyobb metroplexum felé tartanak és röviden megemlítette, milyen kapcsolatai voltak arrafelé.
Most, hogy városi környezetbe értek, Svindler már nem rohant annyira. Átvonszolta Samet pár lerobbant kocsmán és piszkos bolton. Némi alkudozás után a tünde végül megszerezte egy túl drága, rosszul fûtött oszlopház huszadik emeletén lévõ lakás címét.
Az épületet eredetileg arra tervezték, hogy a város fölé nyúló gigászi kupola tartórendszerének részét képezze. A kupolát az Angol Agglomeráció londoni negyedét borító kupoláról mintázták, de végül nem fejezték be az építését, csakúgy, mint az agglomeráció többi kerületében sem, Londont leszámítva. A tartó oszlopépületek között feszülõ bioszálas háló egy-egy foszlánya még mindig lelógott az épület szélérõl. A rongyos, piszkos kendõre emlékeztetõ hálódarabok finoman hullámzottak a Bristol csatorna felõl fújó nyirkos szélben.
A ház morózus tulajdonosa semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy új vendégeit felkísérje lakásukba. Odafent Svindler körülszimatolt, Sam pedig kinézett a mocskos transparex ablakon. A csatorna túloldalán jól látszott a Cardiff plexumot takaró szmogfelhõ. Köröskörül Bristol szürke emberei nyüzsögtek a szürke utcákon. Legalábbis Sam feltételezte, hogy így van, mert a szürke szmog minden mozgást elfedett. Nem látszottak a fényes utcai dekorációk és neonfények sem, melyek a karácsonyt és az ajándékozás idejét hirdették. A látkép bármely agglomeráció bármely napjára ráillett volna.
Svindler és Sam tehát kényelmesen beleolvadt a városban nyüzsgõ névtelen embertömegbe. Itt az ideje a beszélgetésnek.
Sam el sem fordult az ablaktól, úgy szólalt meg.
-- Tudtad, hogy Janice nem is szerepelt a listájukon, igaz?
Sam tudta, hogy elérte a kívánt hatást, amikor hallotta, hogy a háta mögött hirtelen elhallgatott a motoszkálás. Megfordult és látta, hogy Svindler egyenesen õrá bámul. A tünde arcára bizonytalan kifejezés ült ki.
-- Csava... Sam, nem hazudok neked. Tudtam, de...
-- Már hazudtál nekem -- mondta Sam keserûen.
-- Soha nem állítottam, hogy a listán szereplõ név a húgodhoz tartozik. Pusztán csak azt javasoltam, hogy...
-- Azt akartad elérni, hogy elhiggyem. Szándékosan félrevezettél. De folytasd csak. Hallani akarom, hogy letagadod.
Svindler nyelt egyet, és egy pillanatig elgondolkodott rajta, mit is mondjon.
-- Nem tagadom, hogy félrevezettelek.
-- Ugyan miért? Mibe kerül még egy hazugság? Te úgyis nagymestere vagy a szavaknak; biztos megtalálod a megfelelõ kifejezést. Nem akarod, hogy bízzak benned? Vagy ez már nem is számít? -- kérdezte Sam. -- Miért nem hazudsz megint? Mondd csak el, hogy téged is félrevezettek. Mondd el, hogy valaki kényszerített rá, hogy meghamisítsd a listát. El fogom hinni, bízhatsz bennem. Hiszen csak egy hülye humán vagyok, aki nem ismeri a tünde trükköket.
-- Sam, én... -- Svindler végigsimított a haján. -- De mit számít? Bármit is mondok, nem fogod elhinni. Nem igazán számít, hogyan kerültél bele az ügybe. Már benne vagy, és el kell hinned, ami körülötted történik.
-- Valóban?
-- Valóban. Ezek a druidák komoly gondot jelentenek. Kezelni kell õket valahogyan. Lehet, hogy nekem nem hiszed el, mennyire fontosak a körülöttünk zajló események, de a tények majd meggyõznek -- Svindler pötyögni kezdett kiberdekkjén. -- Mielõtt meglógtunk volna Glover kastélyából, felcsíptem pár másolatot pár fájlról és eltettem õket az ATT-hálózat egy kevéssé használt szögletébe. Miután tudtam, hogy druidákkal van dolgunk, és a napforduló nemsokára eljön, a dátum alapján lefuttattam egy hasonlósági keresést. Szerettem volna magam is látni, hogy eredményre jutok, de ehhez idõre volt szükség, így munkába állítottam néhány speciális programot. És ha senki nem zavarta meg az én kis kreatív idõosztásos akciómat, mostanra már pár érdekes fájlhoz juthattunk. Megnézed õket?
Sam vállat vont.
-- Egy ideig úgysem megyek sehová. Ha megnézem, az úgysem árt.
Sam hitetlenkedõ hozzáállása ellenére is lenyûgözõnek találta a Svindler által feltört fájlokat. Ha valódiak voltak és nem pedig a tünde egy újabb trükkjét képezték, akkor Glover és cimborái gonosz dolgokat mûveltek.
A fájlok rosszabb dolgokról számoltak be, mint Haesslich gyilkosságai voltak. A sárkány saját céljai elérése érdekében életeket áldozott fel. Gyilkolt, de csak alkalmilag, a céljaihoz képest mellékesen. Ezek a druidák viszont módszeresen tervezték a halált.
Az adatok többsége olyan nyelven íródott, amire a számítógép nem túl magabiztosan azt mondta, hogy óangol. A megfelelõ fordítóprogramok hiányában a fájlok nagy részét nem tudták elolvasni, de azért így is elég sokat megtudtak ahhoz, hogy világosan kiderüljenek a druidák szándékai. Úgy tûnt, hogy minden egy hatalmas erõt megidézõ rítus körül forog. Találtak néhány félreérthetetlen hivatkozást a "királyra, akinek meg kell halnia" a "helyreállító kör" kulcspontjaként. Más szövegrészek "be nem piszkított vérvonalak ivadékaira" vonatkoztak, akik fontos részeit képezik majd a rítusnak. Samnek nem volt kétsége afelõl, hogy ezek az "ivadékok" azok az emberek, akik Glover listáján szerepeltek. Õket is fel fogják áldozni a druidák, akik embereket gyilkolnak ahhoz, hogy valami mágikus energiát felszabadítsanak. Szándékos, hidegvérû emberáldozat. A legrosszabb fajta fekete mágia.
Az egész túl borzalmas volt ahhoz, hogy el lehessen hinni. Ha egyáltalán el lehet hinni ilyesmit.
-- Nem tetszik nekem, amit mutatsz, Svindler. Az egész ügy nem tetszik.
-- Nekem sem, Csavar úr. Valójában ez az, amitõl féltem. Azért vezettelek félre, mert erre a gonoszságra gyanakodtam. Ha egyszerûen csak bizonyítékok nélkül elõadtam volna, jogosan kinevettél volna.
Svindler csak úgy mellékesen beismerte, hogy játszott Samnek a tünde õszinteségébe vetett hitével. Hát nem voltak barátok, árnytestvérek? Svindler miért nem bízott meg Samben? Nem gondolta, hogy nyíltan beszélhet vele? Sam azóta barátjának tekintette Svindlert, amióta a tünde segített neki, hogy megszökjön a Renrakutól. Hogyan hihette azt, hogy ez a tünde a barátja volt? A barátok nem hazudnak a barátaiknak. A barátok nem vezetik félre a barátaikat.
Hagyta, hogy a keserûség megtöltse a szavait, amikor megszólalt.
-- Félrevezettél, és így éppen az õ gonosz mágiájuknak segítettem.
-- Azt hittem, hogy belülrõl megállíthatjuk õket -- mondta Svindler szomorúan.
Sam akarata ellenére eltûnõdött azon, vajon a tünde hangjában megjelenõ árnyalatnyi megbánás valóságos-e. És ha igen, a tünde vajon azt bánta meg, amit tett, vagy azt, hogy nem sikerült megakadályozni a druidák cselszövését? Számított ez valamit egyáltalán?
-- Hát, most már igazán nem vagyunk belül, és nem látom, hogyan állíthatnánk meg õket. Ha a druidák azt tervezték, hogy napfordulókor hajtják végre a rítust, már nincs idõnk. És több ezer mérföldnyire vagyunk az otthoni területünktõl. Csak annyi felszerelésünk van, amit magunkkal hoztunk, a druidák némelyike pedig egy óriáscég feje. Akár vérdíjat is kitûzhetnének a fejünkre, és készpénzben fizethetnének. Mit csinálhatunk mi ketten?
-- Vannak barátaim Londonban.
-- Miért is nem vagyok meglepve? Miért is nem kapcsoltad le velük simán a druidákat? Vagy túl jól szórakoztál azon, hogy palira vedd a humánt?
Svindler sóhajtott egyet.
-- Azt hittem, meg fogod érteni. Azt hittem, te is látni fogod, hogy muszáj megállítanunk ezeket az embereket.
-- Jaj, hát persze, hogy látom, hogy meg kell állítani õket -- csattant fel Sam. -- Aki ilyen gonoszságot tervez, azt meg kell állítani. Ezt még akkor is úgy gondolnám, ha nem rángattál volna bele ebbe az ügybe. Megkérdezhettél volna, de te ehelyett úgy játszottál velem, mint egy bábjátékos. Biztosra akartál menni, hogy belekeveredjek, nem igaz? Rávettél, hogy a bûntársuk legyek.
Svindler elhúzódott Sam vádló ujja elõl.
-- Mind a ketten véletlenségbõl keveredtünk bele, Csavar úr. Nem veszem egyedül a vállamra a te bûnödet is. Beleegyeztél és részt vettél Sanchez kihozatalában, mielõtt még bármelyikünk is tudott volna arról, mit terveznek a druidák.
Svindlernek ebben igaza volt. Már belekeveredtek az ügybe, mielõtt Svindler elõállt volna a hamis listával. És Sam volt az, aki megbeszélte a vadászatot Mr. Johnson-Gloverrel. Svindlernek ehhez a dekás felelõsségét leszámítva semmi köze nem volt.
Ha Svindler nem rángatta volna bele a Glover-ügyletbe, akkor Sam soha nem tudta volna meg, mire készülnek a druidák, csak amikor már végrehajtották az emberáldozatot. És akkor Sam úgy lett volna bûnrészes, hogy nincs lehetõsége megakadályozni a tett elkövetését. A dolgok jelenlegi állásánál volt némi esélye, hogy megmentse Sanchezt, Corbeau-t és a többieket. Felérhetnek-e Sam sértett érzései emberéletekkel?
-- És a londoni barátaidnak vannak erõforrásaik?
Svindler bólintott.
-- Akkor a legjobb lesz, ha kitaláljuk, hol és hogyan fogjuk felhasználni õket.
Svindler kísérletképpen elmosolyodott. Sam visszamosolygott, fegyverszünetet ajánlva. Ha a druidákat elintézték, majd elrendezik a közös ügyeiket. De addig feladatuk volt, amit állandó vitatkozással nem lehetett megoldani.
-- Azonnal kapcsolatba lépek a barátaimmal -- mondta Svindler.
-- Várj csak. Biztos akarok lenni benne, hogy mind a ketten ugyanazt gondoljuk ezekrõl a dolgokról. Nem tudjuk, mire van szükségünk, amíg nem tudjuk, mit akarunk csinálni. Azt akarom, hogy a "barátaid" minél kisebb mértékben játsszanak közre.
-- Nagyon jó, Csavar úr. Bízom benne, hogy tisztán kiértékeled a problémát. Bízom benned.
Svindler szünetet hagyott, lehetõséget adva Samnek, hogy kinyilvánítsa békülési szándékát. Samnek ez nem akaródzott, inkább hagyta, hadd nõjön meg a kellemetlen csönd. Svindler megköszörülte a torkát és folytatta: -- Hát akkor, Csavar úr, hol kezdjük?
-- Ha a rítusban királyi vért is ki akarnak ontani, akkor hatalmas erõt akarnak felszabadítani. Ezt a fajta mágikus energiát korlátok között kell tartani, és fókuszálni kell. Különleges helyre van szükségük a rítushoz, valami olyan környékre, ahol könnyen koncentrálhatják és irányíthatják a felszabadított energiákat.
-- Ez logikusnak hangzik. És a tekinteted azt sugallja, Csavar úr, hogy van elképzelésed.
-- Egen. Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy a druidák olyasfélék, mint egy vallás papjai?
-- Igen.
-- Jó. A vallásoknak pedig vannak szent helyeik, és egy fontos szentély valószínûleg alkalmas hely a rítusra. A druidák szent helyei faligetek meg kõtömbökkel határolt körök. Valaha Britanniában mindenfelé voltak ilyen helyek. Mára azonban javarészük elpusztult.
-- Netalán az archeológiai feljegyzéseket kellene megtekintenünk?
-- Az túl sok idõ lenne. Anglia történelme igen gazdag. Mellesleg, igazából nem is tudjuk, mi tartozik a druidizmushoz és mi nem. Napokig elszórakoznánk vele.
-- Úgy fest, nem létezik más megoldás.
-- Emlékszem egy elméletre, mely szerint az összes mágikus hely mágikus összeköttetésben áll egymással. Az elmélet szerint ezek a helyek olyan manafolyamhálót alkotnak, mint például a Mátrix adatcsatornái. És amióta a mágia visszatért, néhány mágus rájött, hogy ezek a helyek néha valóban mûködtek is, és lehetõvé tették, hogy a varázslatok túlhaladják normális határaikat. Senki sem tudja pontosan, mik ezek a manacsatornák, és hogyan mûködnek, de Angliában komoly kutatásokat végeztek ezzel kapcsolatban, mert úgy tûnik, hogy rengeteg ilyen csatorna hálózza be a szigetet. Sok manacsatorna egybeesik azon vallási és archeológiai helyszíneknek a hálójával, amit egy Watkins nevezetû ember térképezett fel körülbelül százötven évvel ezelõtt. Az õ térképei nem egyeznek pontosan a modern térképekkel, de nem tudom, hogyan; a memóriám egy kicsit zavaros a témával kapcsolatban. De az valószínûnek tûni
k, hogy a rítus olyan helyen fog lezajlani, ahol ezek a manacsatornák összetalálkoznak.
-- Áruld el nekem hát, Csavar úr, hol szerepelnek hivatkozások a mágikus szövegekben. Ha azok a hálózatról is elérhetõek, kihámozom õket a többi szövegbõl és összeboronálom az adatokat a legfrissebb orbitális kartográfiai adatbázissal. Félóra sem telik belé és máris elõáll egy térkép a te manacsatornáidról.
A Mátrixban való kutakodásban Svindler pontosan olyan jó volt, mint azt állította magáról. A szoba trideo-csatlakozásáról beszállt a Mátrixba, és nemsokára a képernyõn már meg is jelent az általa összeállított térkép. Sam a képernyõre meredt, ide-oda csúsztatva rajta a térképet, követve a vonalak haladását. A vonalak sorra egy közeli pontba futottak be, de a csomópont sokkal kisebb volt, mint egy másik pont délkelet felé. Sam megnézte a helyet a térképen és felsóhajtott. Már az elején is tudhatta volna, de hát honnan lehetett volna biztos benne, hogy még mindig ott volt. Hiszen annyira megváltozott a világ, és annyi antikvitás elpusztult. Anglia pedig ebbõl jócskán kivette a részét. De ez a helyszín mégis megmaradt. És alig két lépésnyire volt a Glover kastélyánál található kisebb csomóponttól.
Sam parancsokat pötyögött le a kiberdekk billentyûzetén, és kinagyította a képet, amíg a körben álló, hatalmas kövek szellemszerû körvonalai kivehetõvé nem váltak. Svindler szemei tágra nyíltak a hirtelen felismeréstõl.
-- Stonehenge! -- kiáltottak fel egyszerre.
13
Hart letérdelt a sarokkõ mellé. Azonnal megérezte a hely energiáját, amint belépett a fasorba. Az asztrális érzékelés még viszonylag távolról is nehéznek bizonyult. A helyhez közel a visszamaradó energiák egyfajta ragyogást eredményeztek, mely a fasort hatékonyan elzárta a kutató tekintetek elõl. Hart óvatosan felállt és elindult elõre. Az áldozati kõnél átvágott az úton, és becsúszott az árokba. Elhaladt az északi domb mellett, mielõtt a belsõ körgyûrû megalitjei felé vette volna az irányt.
És szinte azonnal meg is torpant.
A külsõ körgyûrû nyílt területén egy tünde hölgyet vett észre. A nõ szinte azonnal el is tûnt, mielõtt Hart észlelte volna a jelenlétét, de a villanásnyi látvány elég volt ahhoz, hogy Hart óvatosabban haladjon elõre. Mások is jelen voltak. Hart várt egy negyedórát, de senki más nem jelent meg.
Szemrevételezte azt az árnyékos helyet, ahol a nõ eltûnt. Hart figyelõ tekintete a nõ mellett egy sötéthajú férfit is felfedett a megalit árnyékában. Mindketten Hartéhoz hasonló, fekete ruhát viseltek. Hart beállította szemüvegét és normálisról infravörös látásra kapcsolt. Jól látszott, hogy a két alak ruházata elfedte a testmelegüket. Ruhájuk termális szóródásfaktora még jobbnak is tûnt, mint Hart ruhájáé. Hipermodern felszerelésük volt hát, és abszolút nyugodtan várakoztak, ami elárulta, hogy Hart profikkal állt szemben. Mégis úgy tûnt, nem vették észre a jelenlétét. Kémek voltak netán?
A sötétben megmozdult valaki. Egy harmadik tünde jelent meg. Fekete szintibõr ruhát viselt, világos haja minden egyes lépésénél ide-oda libegett. Lapos dobozt hordott a hátára szíjazva, olyat, mint amilyenben a kiberdekkeket szokták szállítani. Itt azonban semmi hasznát nem lehetett venni a dekás felszerelésnek; a bõrruhás tünde ma este rosszul öltözött a bálhoz.
Egy negyedik fickó is megjelent mögötte, ezúttal egy humán. Kicsit ügyetlenül mozgott, de azért gyorsan elsuhant a nyílt terepen. Bõrdzsekijének rojtjai libegtek futása közben, elhomályosítva ezzel a férfi körvonalait.
A négy alak feszülten, csöndben várakozott pár percig a kõsziklák tövében. Szemmel láthatóan elégedetten nyugtázták, hogy semmit nem riasztottak fel megérkezésükkel, ezért gyorsan suttogva megbeszélték a dolgokat, és szétszéledve külön-külön támadópozíciót vettek fel a körben álló kõsziklák között.
Érdekes. Õk is a Titkos Kör után szaglásztak?
Hart is elõrenyomult. A többiek jelenléte megakadályozta abban, hogy elfoglalja azt a leshelyet, amit korábban kinézett magának; ha felmászna a szikla tetejére, azzal felhívná magára a figyelmüket. Mivel nem tudta, kik ezek és mit akarnak, ezt nem akarta megkockáztatni. Végül is semmi biztosíték nem volt rá, hogy a fickók nem a Kör elõreküldött felderítõi, akik azért jöttek, hogy biztosítsák a helyszínt.
Majd egy órába került Hartnak, amíg elfoglalta a megfelelõ helyet, keletre az oltárkõtõl. A körgyûrû belsejét legalább olyan jól lehetett innen látni, de az idevezetõ utak felét -- ideértve a fasort is -- eltakarták a megalitek.
Kutatásaiból nem derült ki, milyen idõpont lenne alkalmas a ceremóniára. Csak annyit tudott, hogy még hajnal elõtt le kell zajlania. Türelmesen várakozott tehát.
Nem tudta, mikortól kezdõdött a dolog, de ráeszmélt, hogy a kõgyûrû energiája megváltozott. Valahol, valaki hatalmas mágiára készült, mely megérintette a kõgyûrût is. Gyorsan átcsúszott az asztrális térbe, és megpróbálta meghatározni az energia jellegét. Nem rendes rítusnak tûnt, és nem érezte, hogy valaki rituális kapcsolatot létesített volna a kõgyûrûvel. A kõgyûrû asztrális ragyogása elcsúszott, széttöredezett. Látta a szellemek energiába ágyazott jelenlétét, amint átsuhannak a kövek között, mint a lazacok a gázlón. A szellemalakokat valami felizgatta. Egyre gyorsabban haladva kezdtek kiáramlani a kõgyûrûbõl. Újabbak lebegtek be a gyûrûbe és követték a már eltávozott szellemeket. Hart változtatott a nézõpontján. Feljebb emelkedett, és látta, hogy a szellemek meghatározott vonalak mentén mozogtak. A manacsatornák teljes gõzzel mûködtek.
-- A francba!
A káromkodás Hart figyelmét ismét az anyagi világ felé fordította.
A humán elõlépett rejtekhelyérõl és megállt a kör közepén. Kezeit az oltárkõre támasztotta, arcát az ég felé fordította.
-- Nem itt vannak -- kiabálta. -- Azok a rohadék druidák valahol máshol végzik a fekete mágiájukat.
Hart felismerte a férfi hangját, jóllehet hosszú hónapokkal ezelõtt hallotta utoljára. Samuel Verner. Hallotta, hogy a legutolsó találkozásuk óta a srác a "Csavar" utcanevet vette fel. Amikor elõször meglátta, a sötétség és a távolság miatt nem ismerte fel. És a káromkodásból kiderült, hogy Verner nem volt részese a druidák üzelmeinek. Verner vadász volt, nem megbízó; a jelenléte azt jelentette, hogy egy ismeretlen csapat is színre lépett.
A többiek is elõjöttek, és odasétáltak a körgyûrû közepére. A dekás tünde nyilván Sam haverja, Svindler lehetett. A másik kettõt Hart nem ismerte, de amikor tisztán láthatta õket, rájött, hogy mégis. Õk voltak azok, akik éppen elhagyták a Szíli udvart, amikor az õ kihallgatása következett. Lady Deigh több csapatot is futtatott, vagy a két tünde valami más hatalom ügynöke volt? Tudomást szerzett a lázadókról a kormányzó? De akárki is volt ez a két vadász, az biztos, hogy õk is a Titkos Körre fenték a fogukat.
Az ellenfél egyszer már átrázta Hartot. A csorbát csak nagyon gyors munkával lehetett kiköszörülni. Ha az az energia, amelynek kialakulását Hart az elõbb megérezte, valóban olyan hatalmas volt, mint gondolta, akkor segítségre lesz szüksége. Meg szerencsére. Verner korábban mindig szerencsés volt. Mivel Sam csoportja is a Körre vadászott, talán belemennek, hogy együtt dolgozzanak. Hartnak nem kell majd fizetnie nekik, és ha ügyes, talán még úgy is rendezheti a dolgokat, hogy õk vigyék el az esetleges balhét.
Hart elõlépett rejtekhelyérõl, kezeit jól láthatóan eltartotta a testétõl és elõresétált. Fájóan tisztán érezte a tokjával minden lépésnél a combjának ütõdõ Beretta 70-esét. Nem lenne szép, ha a bajtársai lelõnék.
-- Eredetileg jó estét szerettem volna kívánni, de úgy tûnik, ezzel elkéstem. Úgy fest, mindnyájan csalódottak vagyunk.
A sötétruhás tündék elõrántották és Hartra szegezték a fegyvereiket. Svindler fegyvere beakadt kiberdekkje tartószíjába, ezért némileg elkésett a mozdulattal. És amikor végre végzett vele, harciasan beleállt a nõ tûzvonalába. A nõ bosszúsnak látszott, de szó nélkül oldalra lépett, hogy szabad rálátása legyen Hartra. Sam megfeszült és Hart erõk villanását érezte. Valami van a levegõben, gondolta. Amikor utoljára találkoztak, Sam még nem volt mágikusan aktív. Hart várt, amíg azok négyen a körülöttük tátongó sötétséget fürkészték, hogy megbizonyosodjanak róla, a tünde nõ egyedül van.
-- Talán egyesíthetnénk az erõinket -- mondta Hart. -- Egy gyors utazással talán még rajtuk tudunk ütni, mielõtt befejezik a rítust. A kör nincs túl messze.
-- Mi közöd van az ügyhöz? -- kérdezte a sötéthajú tünde.
Sam rá sem hederített a társára, elõrelépett, és feltette a saját kérdését. -- Délnyugatra?
Hart bólintott.
-- Glover birtoka -- jegyezte meg Svindler.
Sam öklével az oltárkõre csapott.
-- Napokig ott voltunk a helyszínen és nem tudtunk róla. Ha maradtunk volna, talán csinálhattunk volna valamit, de most már nem tudjuk oda beküzdeni magunkat. -- Hart felé fordult, úgy folytatta. -- Hacsak nincs még egy sárkányféle partnered.
-- Nincs több sárkány -- felelte Hart. Sam furcsán nézett rá, és ebbõl Hart azonnal tudta, hogy nem fedte el teljesen az érzelmeit. De nem tudta, miféle érzelem jelét küldte akaratlanul is a srácnak. Hónapokkal késõbb még mindig nem értette teljesen az üggyel kapcsolatos saját érzéseit és Sam helyét bennük.
-- Hát, azt hiszem, ez nem lep meg. Egy akciócsoport esetleg?
Hart megrázta a fejét.
-- Akkor is meg kell próbálnunk -- mondta Sam. -- Nem engedhetjük, hogy befejezzék a rítust.
Sam elindult, hogy távozzon, de a sötéthajú tünde férfi elélépett.
-- Megbízhatunk benne?
Sam felnézett a tündére. Megvárta, amíg a férfi hidegkék szemei találkoznak a tekintetével és úgy felelt:
-- Egyszer már elmondták nekem, hogy soha ne bízzak meg a tündékben, Estios. És ez eddig még mindig jó tanácsnak bizonyult.
Sam körbenézett a társain, és Hart hirtelen nagyon is érezte, milyen metatípushoz tartozik. Füleinek hegyes vége elvörösödött.
-- De úgy tûnik, nincs választásom. Csak egyszemélyes kisebbség vagyok ebben a csapatban. Jelen pillanatban mindenkiben meg kell bíznom, aki úgy néz ki, hogy tud valamit csinálni a druidák ellen. Hart pedig profi árnyvadász, harcra kész, és felajánlotta a segítségét. A druidák felkészültek, Glover meg fogja szigorítani a biztonsági intézkedéseket. Minden elérhetõ segítségre szükségünk lesz.
Estios egy darabig mereven állt, mintha csak jelezni akarná, ki itt a parancsnok.
-- Helyes. Akkor hívom a repülõgépet.
14
A szalmabábu arccal dél felé állt. A krétával rajzolt vonalak között afelé a pajzsalakú földdarab felé nézett, amelyen keresztül a druidák beléptek a rítus színhelyére. A nyugati ponton egy szentelt vízzel teli ezüst tál pihent, míg a keleti pontra állított füstölõ felõl égõ gyógynövények illata szállt fel. A környezõ sövénylabirintus mindent eltakart, csak a szalmabábu feje látszott ki valamelyest.
A szalmabábut leszámítva Glover mindent ismerõsnek érzett. Az aranyhegyû lándzsának normális körülmények között a déli ponton kellett volna állnia, dehát ez a mai nem volt normális rítus. Nagy áldozattal járó, komoly ceremónia volt ez, a druidista rítusok legszentebbike. A szalmabábuba ágyazva pedig ott feküdt a hat kiválasztott áldozat, a be nem piszkított vérvonalak ivadékai. A figura minden egyes végtagjában egy-egy ember feküdt, egyet magába a törzsbe zártak be, az utolsót pedig a bábu fejébe kötöztek. Gordon a bábu elõtt állt, kezében egy meg nem gyújtott fáklya, tiszta, fehér köpenyének csuklyája félig eltakarta az arcát. Levertnek és befelé fordultnak tûnt. Vajon a rá váró feladatra gondolt?
A szimbólumok mind a helyükön várták a rítus kezdetét. Gordon elhagyta a várakozópontot a szalmabábu elõtt, és a helyére sétált, vigyázva, nehogy rálépjen a krétavonalakra. Amikor elérte a még nem teljes ötszöget, David Neville-lel találkozott. Aztán Gordon elfoglalta a helyét és a fiatal Neville teljessé tette az ábrát. A tisztáson a druidák mind a számukra kijelölt helyekre léptek -- fehér szellemárnyak a sötétségben. Mindnyájan arany fejpántot és fehér, csuklyás rituális köpenyt viseltek. A ceremónia vezetõjét, Sir Winstont jól meg lehetett különböztetni nehéz arany melldíszérõl, melybe toteme, a ragyogó nap a szimbólumát vésték.
Minden készen állt. Glover semmi rendellenességet nem tapasztalt, semmi olyasmit, amitõl Hyde-White korábban tartott. Az áldozati kört pontosan úgy jelölték ki, ahogy azt a közösen kidolgozott rítus megkövetelte. A geometria tökéletes volt és a szimbólumok is megfeleltek. Ugyan mi baj történhet?
Neville kiállt a kör közepére, egyenként megnevezte a résztvevõket és felépítette a védõmágiát. Glover szemügyre vette a fõdruidát. Neville magabiztosnak tûnt, mint aki ura a helyzetnek; hûvös nyugalmát csak az izgatott várakozás halvány fuvallata borzolta fel. Amint az energiák felébredtek, halvány derengés jelent meg körülötte.
Glover is csatlakozott a körhöz, és beleadta saját energiáit a varázslatba. Neville tovább haladt körbe, és elért Hyde-White-hoz. Amikor a kövér öregember is csatlakozott, a rituális kör teljessé vált. Glover észrevette, hogy Hyde-White aurája tompa volt, mintha az öreg nem kötelezte volna el teljesen magát a rítus mellett. Egy kevésbé gyakorlott sámán ezzel végzetesen tönkretette volna az egész rítust, de Hyde-White ereje jóval nagyobb volt a feltétlenül szükségesnél.
Neville kezdte a nyitó kántálást, felcsendülõ éles hangjára a többi druida kórusának tompa mormogása felelt. Neville a földet szólította, hogy hallgassa meg kérésüket, dicsérte mindazt, ami a természet mûve, és kijelentette, hogy a Kör elkötelezte magát amellett, hogy visszaállítsák földjükön a természetes egyensúlyt. Kivárt egy kicsit, majd felajánlotta az áldozatot.
Neville bólintott Gordonnak, õ pedig magasra tartotta a meggyújtatlan fáklyát. Neville begyûjtötte az energiákat a druidáktól, fénysugárrá formálta, és Gordon felé lövellte. A borostyán sugár becsapódott a fáklyába, és látványos szikraesõ kíséretében meggyújtotta.
A varázsének ritmikus kántálásának hangjaira Gordon odalépett a kör szélére, és szembefordult a szalmabábuval. A bábu bal karja alá tartotta a fáklyát, amíg a lángok bele nem kaptak. Utána a fáklyát mélyen a bábu lábába nyomta és elengedte, újabb éhesen mardosó lángsereget indítva el ezzel. Meghajolt a szalmabábu elõtt, majd visszaállt helyére, az ötszög középpontjába, és szembefordult Neville-lel.
-- Holocaustot adunk. Fogadja az ég az ajándékunkat.
A druidák tovább énekelték a varázsdalt. Hangerejük egyre növekedett, ahogy a lángok tovaterjedtek a szalmabábun. A tûz elõször Sanchezt emésztette el. A férfi egyetlen hang nélkül halt meg. A druidák még hangosabban kántáltak.
Széthasadó fém csikorgása és pozdorjává törõ fa recsegése hasított a hangjukba. A kántálás hirtelen elhallgatott. A kakofónia valahonnan a ház közelébõl hallatszott. Glover a forrását kereste.
A külsõ épületek mögött egy bozontos alak emelkedett fel. A határozatlan anyagú, idomtalan tömeg sötét szemét- és törmelékheggyé magasodott. Méterekkel nyúlt a szomszédos épület fölé. A sövények mögött alakot öltõ iszonytató tömeg a kör felé csusszant. Mintha imbolygott, elbotlott volna, de a második csusszanással ismét egyensúlyba került. Bármi is lett légyen a figura, a druidák felé tartott.
-- David -- szólalt meg nyugodtan Sir Winston, túlkiabálva a druidák izgatott kérdéseit. -- Nem szabad, hogy megszakítsanak.
-- Kitartok, apám.
David Neville kiemelte energiáit a druidák által létrehozott erõhálóból. Glover erõsebben nekifeszült, hogy kivegye részét a hiányzó energia pótlásából. De a koncentrációja hiányzott, mivel szeme folyton a közelgõ lény felé fordult.
A lángoló szalmabábu fénye megvilágította a minden egyes lépéssel egyre jobban kivehetõ formát öltõ alakot. A kezdeti, idomtalan tömeg lassan göcsörtös, púpos emberalakká változott. Teste az elhagyott istállóépület roncsaiból és szemetébõl állt. Valódi szemétgólem volt ez, és testének körvonala kísértetiesen hasonlított a szalmabábuéra.
Az egyik áldozat felüvöltött, ahogy kábítószeres révületén áttört a közelgõ tûz égetõ hõje. A hangra a lény megrándult. Barnett ódon, benzinmeghajtású kocsija alkatrészeire szakadt, és az fémdarabok egyenként átzúgtak a levegõn, majd beleolvadtak a gólem testébe. A lény újabb lépést tett elõre.
David Neville a kör belsejébõl fordult szembe vele. Vigyázott rá, nehogy átlépje a krétakör mágikus védvonalát. Kihúzta magát, karjait elõrenyújtotta, és tenyerét feltartva emelt hangon beszélni kezdett.
-- Az ég erõivel parancsot adok neked. A föld erõivel utasítalak, hogy távozz. A földön állok szilárdan, a szél simogatja bõrömet, eltaszítalak hát magamtól.
Glover figyelmét az asztrális sík felé fordította és látta, hogy az energiák összegyûlnek David körül, majd elõresuhannak és telibe találják a lényt. A szörny aurájának szikrázó sötétje elnyelte az energiát, magába szívta a fényes sugarat, mintha az nem is létezett volna. Glover szája kiszáradt. Az ifjabb Neville öntelt ficsúr és igazi sznob volt, de hatalmas energiákkal rendelkezett, és az asztrális lényekre specializálta magát. Glover gyakran szemtanúja volt, hogy a fiú rakoncátlan szellemeket küldött el. De akármi is volt ez a lény, elég ereje volt hozzá, hogy ellenálljon neki.
Hirtelen nagy nyílás jelent meg a szemétlény mellén. A résbõl sötét, száraz levelekbõl, fémdarabokból, faszilánkokból és félig folyékony szemétbõl álló kocsány fröccsent ki és leöntötte Neville-t. A férfi öklendezve hátratántorodott. A bomló, rothadó folyadék megszilárdult a lábainál és foglyul ejtette. A testét körbefonó, bûzös, csöpögõ csápok lassan megkeményedtek, mozdulatlanságra kárhoztatva Neville-t. A férfi lábai eltûntek, beépültek a szörnylény testébõl folyó, egyre magasabbra és magasabbra csapó szeméthullámokba. Neville ismét megpróbálta elkiáltani az elûzés formuláját, de a hangja bugyborékoló hörgésbe fulladt, amikor a szennyfolyam átcsapott a feje fölött.
A lény összehúzódott, szemmel láthatóan zsugorodni kezdett befelé, mintha Neville parancsai végül hatással lettek volna rá. De az öröm korainak bizonyult. Az emberi belsõségek és szemét alkotta sáv kiszélesedett ott, ahol találkozott a lénnyel. A csatlakozási ponton kidudorodott a gólem teste, majd ez a dudor lassan kúszni kezdett a szennysávon, mint lenyelt állat egy óriáskígyó gyomrában. A szörnylény lassan átpumpálta bûzös testét a keskeny sávon. A Neville-t elborító halom megkeményedett, és duzzadni kezdett, ahogy egyre több és több anyag áramlott belé. A szeméthalom végül ismét alakot öltött, és a lény már ugyanazon a helyen állt, ahol elõzõleg az áldozatául esett druida.
Barnett elmondott egy varázslatot a lényre. Kinyújtott kezébõl lángok pattantak elõ és belecsapódtak a szeméthalomba. Füst és gõz csapott fel, és a lángok itt is, ott is belekaptak a párolgó szennytestbe, a gólemet mégsem rendítette meg a támadás.
Hyde-White mély transzba merülten állt, hatalmas, hájas testén izzadtságpatakok folytak végig. Gloverhez hasonlóan õ is azzal foglalatoskodott, hogy összeszedje azokat az energiaszálakat, amiket a rítustól elfordult druidák hagytak magukra. Glovernek nem volt azonban ideje, hogy értékelje az öregember hõsies küzdelmét; õ is keményen kivette a részét a megnövekedett terhekbõl, és ez minden figyelmét lekötötte.
A többi druida varázsolni kezdett, mindegyikük elszavalta a maga visszaûzõ formuláját. Próbálkozásuk azért némi eredménnyel járt: a szörnylény szemmel láthatóan bezárva maradt a nagy krétakör külsõ és belsõ védõgyûrûje között. Fitzgilbert óvatlanul túl közel merészkedett a lényhez, így az egyik rozsdás fémbõl és rothadó fából álló, hadonászó csáp eltalálta. Szemétdarabok záporoztak a druidákra, Fitzgilbert pedig törött gerinccel a földre zuhant.
Glover karját megszorította valaki. Hyde-White vágott át a gyûrûn. Szüksége is volt rá: a szemétlény az õ helyét is elfoglalta.
-- Andrew, most már láthatod, hová vezetett minket Neville megszállottsága. Nem tudja irányítani ezt a megromlott szellemet. Félelmeim beigazolódtak, a rítus félresikerült, és a szörnylény megszületett. Ha az áldozatot nem fejezzük be, senki meg nem tudja mondani, milyen iszonyatos erejûre növekszik.
Glover a gólemre bámult. Elképesztõ látvány volt, egyszerre gyomorszorítóan gusztustalan és lelkesítõen hatalmas. Bár iszonyatos erõvel rendelkezett, mégis természetellenes kinézete volt az, ami végérvényesen aláhúzta Hyde-White érveit.
-- Meg kell állítanunk.
Hyde-White álla eltûnt az összegyûrõdõ hájredõk között, ahogy bólintott.
-- Ha a varázslat hirtelen szakad meg, komoly visszahatás alakulhat ki. Én és Neville majd õrizzük a csatornát, te pedig megteszed, amit meg kell tenni.
Amit meg kell tenni.
Glover a szalmabábura nézett. A lángok már elemésztették a bal oldalát és továbbra is terjedtek. Ahol hevesen égett, ott az áldozatok már nem mozogtak. Corbeau a figura jobb karjában feküdt. Ahogy a tomboló tûz közelebb ért hozzá, mocorogni kezdett, mintha a közeledõ hõség és halál áttört volna a féri agya elé a kábítószerek által vont ködfüggönyön. Mennyi munka volt megszerezni a fickót és most itt pusztul el értelmetlenül Neville önhittsége miatt.
A kör közepén az idõsebb Neville egyenes derékkal állt, az arany sarlót magasan a feje fölé emelte. Szemét behunyva lázas igyekezettel kántálta a rítus szavait.
-- Vért adunk a földnek. Igyon a föld ez isteni szentségû edénybõl, és frissüljön fel.
Gordon a felajánlás imáját mormolva elindult feléje, ajándékként megnevezte magát, és saját vérét ajánlotta fel, hogy megtisztulhasson a föld. Letérdelt Neville elé, hátrahajtotta a fejét, és felajánlotta a torkát.
Glover nem engedhette, hogy a királyi vér a szörnyeteget táplálja. Remélve, hogy a föld reményét nem pusztítja el, összegyûjtötte erõit, és egyetlen, pusztító nyalábban a szalmabábu jobb karja felé lövellte. A célpont zöld boszorkánytûzben fürödve darabokra robbant. Corbeau felvisított, amint a varázsenergiák belemartak a húsába és a pillanat törtrésze alatt felforralták testnedveit. Halála kegyetlen volt, de legalább gyorsabb, mint a lassan terjedõ áldozati tûz.
-- Õrült! Mit mûveltél? -- kiáltotta Neville és átbotorkált a gyûrûn, hogy megragadja Glovert.
-- Megállítottam a maga által okozott romlást -- Kirántotta karját az öregember szorításából.
-- Elpusztítottad mindazt, amiért dolgoztunk!
-- Inkább megmentettem. Nézze!
A szemétgólem vadul megtántorodott. Majdnem negyvenöt fokos szögben megdõlt, majd hirtelen elveszett belõle az összetartó erõ és darabjaira szakadt. A rothadás és romlás bûze végigsöpört a tisztáson. Rozsdás fémdarabok és bomló szerves anyagok záporoztak mindenfelé. A fiatal Neville félig elrothadt teste ott feküdt a törmelék között, fehér csontjai szikrázva világítottak a tûz fényében.
-- Lásd, amit mûveltél, öregember, lásd, milyen árat fizettél elferdült nagyravágyásodért. A fiad holtan fekszik. Halála a sírodig a lelkeden fog száradni. És imádkozz, hogy a lelkiismeretedet ne terhelje még ennél is nagyobb szörnyûség. Csak reménykedhetünk, hogy õrültségedre nem ment rá a földünk is.
-- Mirõl beszélsz? -- kérdezte az egyik druida. A többiek körülállták a vitatkozókat.
Glover ujjával a szennyhalomra mutatott, amely megszakította a ceremóniát.
-- Arról. Mindnyájan láttuk, hogyan növekedett a lény, ahogy az áldozatokat elemésztette a tûz. -- Glover Neville felé fordította haragos tekintetét. -- Ha befejezted volna a rítust, a gólem olyan erõt kapott volna, amirõl még csak nem is álmodtunk soha. Pusztítót küldtünk volna a földünkre.
-- Nem! -- Neville arcát eltorzította a tiltakozás. -- Elpusztíthattuk volna. A romlást elsöpörhettük volna.
Glover gúnyosan mosolygott a Neville hangjában csengõ kétségbeesés hallatán. Az öregember még saját magát sem tudta meggyõzni.
-- Akkor miért nem oszlott szét, amikor félbeszakítottam a rítust?
Neville szemei végigszaladtak az összegyûlt túlélõkön. Semmi biztatót nem látott az arcokon.
-- Nem tudom -- motyogta.
-- Nos, én eleget láttam hozzá, hogy tudjam. Félrevezettél minket, öregember. A te utad hibásnak és tévesnek bizonyult. Más utat kell találnunk, hogy meggyógyítsuk a földünket. És csak remélhetjük, hogy még nem késõ, hogy a te hozzá nem értõ akadékoskodásod nem zárta be a végsõ kaput.
Barnett elfordult Neville-tõl.
-- Glover, te láttad, mit kell tenni. Mit tegyünk most?
-- Ami szükséges -- mondta Gordon. Amikor minden tekintet felé fordult, tovább folytatta: -- Készen álltam, hogy az életemet áldozzam a földünkért. Ki kérhetne még ennél többet? Csak annyi kell, hogy megmutassa valaki az utat. És ha te látod ezt az utat, Glover nagyúr, én követni foglak.
-- Ez félelmetes felelõsséggel jár -- mondta Glover.
-- Te pedig bebizonyítottad, hogy elég erõs vagy ennek elviselésére.
Glover lelke szárnyra kelt. Õfelsége beleegyezett! Hyde-White-nak igaza volt. Megnyílt elõtte a lehetõség: gyengekezû õrült lenne, ha elszalasztaná. Megpróbálta elrejteni izgatottságát, hogy tökéletesen komoly arccal forduljon Ashton, Neville tanítványa felé. Ashton elvette a fõdruidának kijáró melldíszt az öregembertõl és Glover felé nyújtotta. Glover kezei megremegtek, amikor átvette.
-- A földet szolgálom, ahogy te is, felség. Amint te is megértetted, mindent meg kell tennünk, hogy ismét egészségesnek lássuk. Mint a Kör vezetõje, célomnak érzem, hogy a földet eredeti dicsõségébe visszaállítsam. Semmi nem tántoríthat el ettõl.
Beszéd közben érezte a hangjából áradó, sziklaszilárd meggyõzõdést. Mindent megtesz majd, hogy megmentse a földet. És a háta mögött jól érezte Hyde-White masszív, támogató jelenlétét.