SOSE KEZDJ SÁRKÁNNYAL

ROBERT N. CHARRETTE

MENEKÜLÉSÜK SZINTE

ÚGY FESTETT, MINTHA HULLÁMVASÚTON ÜLNÉNEK

A pilóta vad manõverekbe kezdett és sikerült elkerülnie, hogy üldözõik tüzet nyissanak. Az imbolygó gépen Hanae Samnek zuhant. Sam érezte a lány remegését, érezte izzadt félelmét. A lány szorosan kapaszkodott. Sam lenézett és látta, hogy Hanae meredt szemekkel bámul az ablakon át a kinti sötétségbe.
-- Mi az?
-- Nem tudom -- felelte a lány. -- Mintha láttam volna egy... Ott van! Ott van megint.
Sam elõször csak sötétséget és a metroplexum fényeit látta. Aztán megpillantotta a rövid lángnyelveket lövellõ lényt. A lángok fénye megvilágította a szörnyeteget, kiemelte pikkelyes orrát és fehéren villogó, hatalmas fogait. Sam nem tagadhatta tovább a dolgot -- Seattle légterében egy sárkány repült...

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Robert N. Charrette:
Never deal with a dragon
Copyright © FASA Corp. 1990.
All rights reserved.

Fordította Serflek Szabolcs
Hungarian translation © 1994, Beholder Bt.

Paulnak, mert társam volt
a Hawkmoorból
a Hatodik Világba
vezetõ hosszú, tekervényes úton.


Köszönetnyilvánítás
Szokás szerint elõször Liznek mondok köszönetet a megszokott fantasztikus erõfeszítéseiért. Külön köszönet a FASA mûvészeti legénységének a hibajavításokért és hibacsinálásokért. Végül is túléltük a dolgot. Köszönet Nix Smithnek Castillano kölcsönadásáért. És persze, köszönet az eredeti árnyvadász csapatnak, akik segítsége nélkül stb., stb.


PROLÓGUS

Irány az árnyékvilág



2050
A hullámok tompa moraját hamar felváltotta a légkondicionáló rendszer halk susogása és emberi hangok lágy dörmölése. Az éles, sós illat helyébe a fertõtlenítõ kesernyés szaga lépett. Az ébredõ világba való visszatérés égetõ fájdalommal járt. Sam úgy érezte, agya a koponyájának feszül, mint valami héliummal töltött léggömb, amit víz alá nyomtak.
Amikor felnyögött, a hangok elhallgattak. Bárki is tartózkodott odakint, a lecsukott szempilláin túli világban, most egy jelre várhatott, hogy megbizonyosodjék róla, a fiú valóban ébren van. De Sam még nem akart kapcsolatba lépni
vele. A kinti fény még a szemhéján keresztül is túl élesen vágott, ezért semmi hajlandóságot nem mutatott a szeme kinyitására.
-- Verner-san -- szólalt meg egy testetlen hang kérdõ hangsúllyal, de enyhe felszólítással is keverve.
Sam erõt vett magán és kinyitotta szemét, csak azért, hogy görcsösen ismét összezárja, mert a ragyogó fény szinte égette az agyát. Önkéntelenül is felnyögött és grimaszolt egyet. Az egyik látogató vette a jelzést, és a fények nemsokára halványabbá váltak. Sam másodszor is próbát tett, és ezúttal sikerült nyitva tartania a szemét. Sûrûn pislogva körbenézett a vendégein.
Az ajtó mellett egy fehér köpenyes nõ állt, keze még mindig a világításszabályozón pihent. Õ volt Sam orvosa. Széles mosolya elárulta, hogy elégedett a keze munkájával. A másik három férfi nem viselt fehér köpenyt. Kettejüket Sam azonnal megismerte. A harmadik fickó nyilván testõr lehetett.
Az ágy mellett a gyorsan terjeszkedõ Renraku cégbirodalom vezetõje, Inazo Aneki impozáns alakja magasodott. Az öregember jelenléte legalább annyira zavarba ejtette Samet, mint az öreg ráncos arcán tükrözõdõ aggodalom. Sam csak egyszerû alkalmazottként dolgozott a Renrakunál és eddig még nem tett semmi jelentõset a társaságért. Huszonegyedik századi mércével mérve pedig ez a mostani beültetési operációja sem volt különleges. Az igaz, hogy a mester hozta Samet a társaságba és egyesek szerint különös figyelemmel kísérte Sam útját. Ennek ellenére az öregember és állítólagos támogatottja között kölcsönös megismerkedésük óta semmilyen személyes kapcsolat nem volt. Annál meglepõbb, hogy most Aneki-sama is megjelent a lábadozószobában.
Aneki mögött Hohiro Sato állt, a társaság alelnöke, az igazgató jelenlegi meghatalmazott helyettese. Bizonyos mértékben ennek a jólöltözött férfinak a jelenléte csak még jobban fokozta Sam döbbenetét. Satóról mindenki tudta, hogy tökéletesen elfogulatlanul viseltetett bármelyik beosztottjával szemben egészen addig, amíg az ügy nem érintette a cég profitját. Sam gyakran találkozott Satóval, és távoztában mindig a hideg futkározott a hátán. Sato távolságtartó viselkedése és felszínes udvariassága nem volt túl bizalomgerjesztõ.
Mit keresnek ezek itt?
-- Örülünk, hogy felébredt, Verner-san -- mondta élénken Sato. Szavait meghazudtolta azonban az aranyszínû Zeiss szemekbõl sütõ lenézés, mely annak szólt, hogy Sam nem született japánnak. Sato ritkán engedett meg ilyen pillantásokat magának felettesei jelenlétében. Ha a hangjába bármiféle érzelem is keveredett, akkor az biztosan nem jóérzés volt. Sato szemmel láthatóan nem szabad akaratából állt Sam ágya mellé. Idejött, mert így kívánta a protokoll. Így viselkedik Aneki közvetlen helyettese egy alacsonyabb beosztású dolgozó jelenlétében. -- Aggódva vártuk, hogy visszatérjen az ébredõ világra.
-- Domo arigato -- a hivatalos köszönetnyilvánítás kissé reszelõs hangon jött ki Sambõl. Megpróbált felemelkedni és meghajolni, de az orvos megrázta a fejét a mozdulat láttán. Aneki felemelt keze ugyanezt parancsolta. -- Nem vagyok méltó a figyelmére.
-- Ezt Aneki-sama tudja a legjobban megítélni, Verner-san. A doktor megerõsítette, hogy az adatjack beültetése rutinszerûen, komplikáció nélkül zajlott le, de Aneki-sama saját szemével kívánt errõl meggyõzõdni.
Új testrészének említésére Sam a fejéhez nyúlt és megérintette a kötést. A fején nem érezte az érintést, de az ujjai egy kemény dudort tapintottak jobb halántékánál. Az operáció elõtt alaposan elmagyarázták neki, mi is ez: egy krómacél jack-csatlakozó, melybe beleillik a szabványos számítógépes kábel. Ezen adatjack segítségével Sam sokkal hatékonyabban tud majd számítógépes fájlokkal és adatokkal bánni. Sam szíve szerint továbbra is a szokásos billentyûzetnél maradt volna, de a társaság úgy döntött, hogy az õ beosztásához már kijár egy adatjack. Sam ezzel természetesen egyetértett.
-- Azt hiszem, nemsokára ismét visszatérhetek a munkámhoz -- tûnõdött hangosan.
-- Legalább egy hét pihenésre lesz még szüksége, Verner-san -- szólalt meg puhán a doktor. -- Elõször korlátozott hozzáférési gyakorlatokat kell végeznie, ismerkedés céljából.
-- Bölcs tanács -- vágott közbe Sato. -- A Renraku túl sokat fektetett be ahhoz, hogy ne a megfelelõ idõben térjen vissza a munkájához. De minden tõlünk telhetõt megteszünk. Kevés ideje lesz a kutatása folytatására a költözése miatt.
Költözés? Sam ezt nem értette. Egyáltalán nem tervezett költözést.
Sato figyelmen kívül hagyta Sam kérdõ tekintetét és rezzenéstelen arccal folytatta:
-- Talán sajnálatos, hogy nem tud azonnal visszatérni a munkájához, de az idõzítés így szerencsés. A seattlei archológia projekthez való áthelyezése...
-- Áthelyezés?
Sam közbeszólása hallatán Sato arcán halvány grimasz futott végig.
-- Így van. Sietek leszögezni, hogy Aneki-sama ezt nem tekinti rangvesztésnek. Továbbra is a legnagyobb becsben fogja önt tartani. Mindazonáltal úgy
véli, hogy az ön tehetsége leginkább Seattle-ben szolgálhatja a társaságot. A társaság saját hatáskörében döntött úgy, hogy áthelyezi a lakásbérletét. Minden
ingóságát összecsomagoltuk, természetesen az utazáshoz és a kórházi tartózkodáshoz szükségesek kivételével -- bólintott Sato, mintha csak figyelmeztette volna egy titkár. -- És a kutyája már meg is kezdte az utazást. Teljesen egészséges, így nyilván hamar kikerül az ilyenkor szükséges karanténból. Annak jeleként, hogy Aneki-sama mennyire sajnálja az áthelyezés hirtelenségét, a Renraku Társaság az összes utazással és lakásbérlettel kapcsolatos költséget magára vállalja. A JSA észak-amerikai szuborbitális járatára szóló jegy már csak önre vár. Amint az orvos megállapítja, hogy kellõképpen felépült, útnak indulhat.
Sam csak pislogni tudott. Hogyan lehetséges ez? Két nappal ezelõtt még a Renraku központ személyzeti osztályának egyik gyorsan emelkedõ csillagaként lépett be a kórház kapuján. És mi van azokkal a pletykákkal, hogy Aneki egyengeti Sam útját? Úgy tûnt, bizonyosan nagy dolgokat ér el a cégnél a jövõben. És most kihajítják a társaság észak-amerikai részlegéhez. Bár az áthelyezés a viszonylag jónevû archológia projekthez szólt, Sam akkor is el fog távolodni a központi irodától, a társaság szívétõl, Tokiótól, választott otthonától. Világos volt, hogy lepottyant... nem, lerúgták... a szamárlétra gyorsliftjérõl. Vajon mit csinálhatott?
Megsértette volna Aneki-samát? Gyorsan az öregre pillantott, de csak aggódó és részvétteli kifejezést látott az arcán.
Keresztülhúzta egy riválisának terveit vagy megsértett egy feljebbvalót? Fejben gyorsan végigpörgette az utóbbi idõk ténykedéseit és projektjeit, de semmit sem talált, ami erre utalt volna. Mindenkivel szemben udvariasan és elõzékenyen viselkedett, néha még jobban is, mint amennyire elvárható lett volna. Így próbálta ledolgozni abból származó hátrányát, hogy nem született japánnak.
Japánban eltöltött egész ideje alatt nem találkozott nagyobb lenézéssel vagy undorral annál, amivel a japánok akármilyen külföldit illetnek. Egészen biztos, hogy nem a viselkedése okozta az áthelyezést.
A munkája sem eredményezhette ezt a rangvesztést, bármennyire is tagadta Sato, hogy rangvesztésrõl lenne szó. Rendszeresen túlórázott és mindig pontosan és idõben teljesítette feladatait.
Akkor hát mit tett?
Sato arcát fürkészte, hátha talál ott valamit, ami kiindulópontul szolgálhatna. De ha a férfi arckifejezése el is árult valamit, az csak türelmetlenség és unalom volt. Sam gyanította, hogy Satót személyesen egyáltalán nem érdekelte Samuel Verner, és ezt a látogatást is csak felesleges idõhúzásnak tekintette, mely más, fontosabb feladatoktól vesz el idõt.
-- Talán ha az igazgató úr... -- kezdte Sam bátortalanul. -- Talán ha informálna arról, milyen hibát követtem el, akkor ki tudnám javítani.
-- A kérése szemtelenség -- csattant fel Sato.
Aneki szemmel láthatóan kényelmetlenül érezte magát, majd felállt, mielõtt Sam vagy Sato bármit is mondhatott volna. Meghajolt és elindult az ajtó felé. Észre sem vette Sam válaszbólintását, mellyel a fiú jelenlegi helyzetében válaszolni tudott a szertartásszerû meghajlásra. A doktornõ is mélyen meghajolt.
-- Élvezze a pihenést -- szólt oda Sato, miközben a testõr nyomában õ is elindult kifelé. Csakúgy, mint az elõbb Aneki, õ sem nézett a doktornõre. Amikor az alelnök az ajtóhoz ért, hirtelen megállt és félig Sam felé fordult.
-- Részvétem a nemrég önt ért veszteséget illetõen.
-- Veszteség? -- Sam csak még jobban összezavarodott.
-- A húgával történt sajnálatos balesetre gondolok, természetesen -- Sato tökéletesen játszotta az ártatlant.
-- Janice? Mi történt a húgommal?
Sato szó nélkül elfordult, de Sam észrevette, hogy az alelnök, mikor úgy gondolta, hogy senki sem látja, gonoszul elvigyorodott egy pillanatra. Aztán gyors léptekkel végigvonult a folyosón, rá sem hederítve Sam záporozó kérdéseire.
Sam megpróbált felállni, azzal a szándékkal, hogy utánamegy és kikényszeríti belõle a választ, de amikor egyik lábbal lelépett az ágyról, olyan kábasághullám söpört végig rajta, hogy majdnem összerogyott. Szédülõ fejjel a doktornõ karjaiba omlott. A doktornõ visszatámogatta Samet az ágyba és figyelmeztette betegét, hogy pihennie kell. Sam hagyta, hogy elrendezzék az ágynemûjét, majd kinyúlt és megragadta a doktornõ karját.
A doktornõ fintorgott egyet a nyilvánvaló szemtelenség láttán.
-- Kimerült, Verner-san. Pihennie kell, különben megsérülhetnek az idegi áramkörök finom érintkezõi.
-- A fenébe az áramkörökkel! Tudni akarom, mi folyik itt!
-- Az arcátlanság és a fizikai kényszer nem éppen az udvarias érdeklõdés eszközei.
Sam tudta, hogy a doktornõnek igaza van, de hát nagyon aggódott a húgáért. A lány volt az egyetlen, aki megmaradt neki, miután a szülei meghaltak azon a szörnyû júliusi éjszakán 2039-ben.
Elengedte a doktornõ karját és lassan hátradõlt. Teste szinte remegett, ahogy önfegyelmet erõltetett magára.
-- Kérem, bocsássa meg nem megfelelõ viselkedésemet.
A doktornõ gyorsan megmasszírozta a karját és lesimította patyolattiszta, fehér köpenyének ujját.
-- A szélsõséges érzelmi állapotok gyakran kontrollálatlan viselkedéshez vezetnek, Verner-san. Az ilyen viselkedés a nem megfelelõ idõben és a nem megfelelõ társaságban riasztó következményekkel járhat. Megérti ezt?
-- Igen, doktornõ. Megértem.
-- Nagyon jó. Tehát feltett egy kérdést.
-- Megengedi? -- Sam megvárta, amíg a doktornõ beleegyezése jeléül bólint.
-- Doktornõ, tud ön valamit arról, mire célzott Sato-sama a húgommal kapcsolatban?
-- Sajnos igen.
Úgy tûnt, a doktornõ nem szívesen beszél errõl, de Samnek tudnia kellett az igazságot. Nem számít, bármilyen lesújtó is legyen az.
-- Mondja el, doktornõ -- kérte. -- Legyen szíves.
A doktornõ hosszú, kemény pillantást vetett Samre.
-- Két nappal ezelõtt az ön húga kawaruba kezdett. Úgy gondoltuk a legjobb, ha az operáció elõtt errõl még nem értesítjük önt.
-- Istenem, ne... -- Az iszonyat végigsöpört Samen. Kawaru... a Változás, ahogy a japánok udvariasan nevezték. Goblinizáció volt a közismertebb szó arra folyamatra, melynek során egy ember teste és szervei átalakulnak és átszervezõdnek egy metahumán -- egy ork vagy egy troll -- testévé és szerveivé. Alkalmanként a szerencsétlen áldozat valami sokkal ocsmányabb lénnyé is átalakulhat. -- Hogyan lehetséges ez? Hiszen tizenhét éves. Ha át kellett volna alakulnia, az már korábban megtörtént volna. Õ már biztonságban volt.
-- Szakértõje ön a kawarunak, Verner-san? Talán tanítania kéne a Császári Kutatóintézet tudósait. -- A doktornõ szigorú arcot vágott. -- A legjobb tudósainknak sem sikerült még felderíteni a kawaru misztériumát.
-- Annak már harminc éve -- tiltakozott Sam.
-- Nem egészen. De hosszú évek óta szenvednek azok, akik gyógyírt keresnek rá. Még ma is csak nagyon keveset tudunk róla. Amikor a szomatikus mutációs hatás elõször jelentkezett, a világ népességének körülbelül tíz százalékát érintette. Abban a felfordulásban azonban csak kevesen tudták tanulmányozni a jelenséget. Ma már képesek vagyunk a megfelelõ megfigyelésekre, de a kawaru manapság sokkal ritkább, így kisebbek a lehetõségeink is. Bár minden egyes megfigyelt esetbõl tanulunk egy picit, még mindig csak a sötétben tapogatózunk. Túl sok a variációs lehetõség. A legtöbb, amit tudunk annyi, hogy meghatározzuk azokat, akik átváltozhatnak. De erre is csak hosszú genetikai vizsgálatok után vagyunk képesek.
-- Janice és én sosem mentünk át ilyen vizsgálaton.
-- De még ha át is mentek volna, az eredmény akkor sem lenne száz százalékig megbízható. Teljesen átlagos családokban még mindig születnek olyan gyermekek, akik a késõbbiekben kawarun mehetnek át.
-- Akkor nincs remény.
-- Folyamatosan tanulmányozzuk a kawaru útján létrejött metahumán fajok biológiai változásait. A szaporodásuk és a mutációk folytatódó esetei azonban továbbra is megmagyarázatlanok. Miért van az, hogy a Megváltozottak közül egyesek normálisan szaporodnak és saját fajukhoz tartozó gyermekeket nemzenek, egyesek gyermeke pedig rendes embergyerek lesz? Megint mások gyermeke pedig normális embernek tûnik, aztán késõbb hirtelen átmegy a kawarun és másvalamivé változik. Még a legjobb genetikusok sem tudják megjósolni, ki fog átváltozni és mivé.
-- Akkor ez biztosan mágia -- suttogta Sam.
Sam egyik kora gyermekkori emléke az volt, hogy egy férfi arca jelent meg a családi tridim képernyõn. A férfi rendkívül érzelmesen és meggyõzõen beszélt az új világról, a Felébredt Világról. Arról beszélt, hogy a mágia és a mágikus lények ismét megjelentek a világban, hogy kihívják a technikát -- nem csak azért, hogy eldõljön, ki a felsõbbrendû, de azért is, hogy eldõljön, ki marad egyáltalán életben a Földön. A férfi felszólította az embereket, hogy használják a technika vívmányait, vonuljanak vissza a földekre és éljenek egyszerû életet.
De Sam apja soha nem fogadta el, hogy a mágia érkezése ismeretlenné változtathatja a jól ismert és rendezett, technikára alapozott világot. Hagyományos módon nevelte, a fiát és szinte elzárta a Megváltozott világtól. Még az állatkertben tett látogatásaik alkalmával is elkerülték a paranaturális kiállításokat, ahol griffeket, fõnixeket és más, egykoron csak a legendákban szereplõ lényeket lehetett megtekinteni.
-- Mágia? -- csattant fel a doktornõ szinte pontosan ugyanolyan hangon, ahogyan Sam apja szokta. -- Lehet, hogy létezik némi mágia a világban, de csak a gyengeelméjûek hiszik, hogy ez minden rejtélyt megmagyaráz. A társaság feljegyzései szerint ön nem azok közül az együgyûek közül való, akik azt hiszik, hogy a varázslatoknak igazi erejük van és a misztikus energiák bármi lényegeset képesek lennének megváltoztatni. A társaságunkban is megjelent úgynevezett mágusoknak megvannak a saját korlátaik. Lehet, hogy úgy irányítanak energiákat, hogy az látszólag ellentmond a jelenleg ismert fizikai törvényeknek, de az állítólagos varázserejük korlátozott és idõvel meg fogjuk érteni a mibenlétét. A fejlõdés persze lassú. Túl sok értékes adatot elvesztettünk, mert a kawaru elsõ kitörésénél számos kutatóintézet elpusztult. Hogyan birkózhatnának meg a felszentelt tudósok a szokatlan jelenségekkel, ami kor körülöttük szétporlad a rend, gyûlölet, félelem és erõszak borítja el a világot és a férfiak, nõk és a gyermekek is átalakulnak? De a káosz napjait már magunk mögött hagytuk. Eljön az idõ, amikor majd megértjük a kawarut, sõt talán megakadályozni vagy visszafordítani is képesek leszünk. De ezt szigorúan tudományos alapon fogjuk tenni. A mágia ebben nem segíthet.
A doktornõ annak a hitnek adott hangot, amelyben Sam is felnõtt, de a szavai mintha idegenül csengtek volna. Sam üresnek érezte magát belül, letaglózta a kétségbeesés, a húgával történtek híre. Az apjuk megpróbálta megóvni családját a Változás hatásaitól, de a történelem most olyan erõvel zuhant rájuk, mely mindkettejük életét kiszakította rendes kerékvágásából. Bármi erõ táplálta is a goblinizációt, az most elérte a húgát is. Hogyan történhetett ez meg? Sam leküzdötte magában a vágyat, hogy felüvöltsön kétségbeesésében.
-- És hogy van Janice, doktornõ? Rendbe fog jönni?
A doktornõ együttérzése jeléül megérintette Sam vállát. -- Nehéz biztosat mondani, Verner-san. A húga hosszú Változás alatt áll. Az életjelei ugyan erõsek, de a megpróbáltatásainak még nincsen vége.
-- Látni akarom.
-- Ezt nem tanácsolom. Kábult állapotban van és nem tenne jót neki az ön jelenléte.
-- Nem érdekel. Akkor is látni akarom.
-- Ez nem rajtam múlik, Verner-san. A Császári Genetikai Tanács csak az ott dolgozó személyzetnek engedélyezi a Kawaru Osztályra való belépést. Elõfordulhat ugyanis, hogy egy beteg váratlanul befejezi az Átváltozást és ámokfutásba kezd.
-- De ön be tud engem csempészni, vagy nem? -- könyörgött Sam. -- Orvosi köpenyt viselnék... úgy tennék, mintha medikus hallgató lennék.
-- Talán. De ha felfedeznek, az végzetes következményekkel járna. Az ön számára. Az én számomra. Még a húga számára is. Szinte azonnal megvonnák tõle az átköltöztetési alapját, feltéve, ha túléli a dolgot. Az elõtte álló új élethez való alkalmazkodás így is épp elég nehéz feladatokat ró rá. És ön is elveszítene mindent, amit a társaságnál elért.
-- Én most nem számítok. Janice-nek szüksége van rám.
-- Neki arra van szüksége, hogy ön dolgozzon és pénzt keressen a számára. A legjobban úgy segíthet neki, ha engedelmeskedik a feljebbvalóinak. Itt a kórházban semmit nem tehet.
-- Ön ezt nem érti...
-- Téved, Verner-san -- A doktornõ lassan megrázta a fejét. Szemében feneketlen szomorúság tükrözõdött. -- Túlságosan is értem.
A doktornõ alakja váratlanul hullámozni kezdett Sam szeme elõtt. Egy pillanatra Sam azt gondolta, hogy könnyek futották el a szemét, de aztán rájött, hogy a doktornõ utasította az ágyat, hogy csillapító injekciót adjon Samnek.
A óceánról szóló korábbi álma ismét visszatért, az ellenállhatatlan áradat magával sodorta, le a mélybe, ahol vigyorgó trollok és goblinok nyújtották mancsaikat Sam felé. Teljes erejébõl küzdött ellenük, de csak egyre mélyebbre sodródott. Aztán új tompaság ébredt a tagjaiban és kúszott lassan az agya felé. A szörnyek képe szertefoszlott, és csak tompán lüktetõ fájdalom maradt vissza utánuk a halántékában. Aztán az is elenyészett, elnyelte a csöndes kábulat.
Már néhány órája sötétség takarta a környéket, amikor a tünde kilépett a szabad ég alá. Az erdõben halk hangok hallatszottak, senkit nem zavart a magányos tünde jelenléte. Könnyû szellõ kígyózott át a vastag fatörzsek között, gyöngéden megrezegtetve a faleveleket. A finom légmozgás beletúrt a tünde fehér hajába és megcirógatta a bõrét. A tünde elmosolyodott.
Bár az erdõt nem tekintette otthonának, mint fajtájából sokan, mindig is érezte a belõle áradó hatalmas vonzerõt. Béke honolt a faóriások homályában, béke, a világban folyó hatalmas túlélési harc minden vadsága ellenére is. Néha azt kívánta, bárcsak itt maradhatna, de ez általában nem tartott sokáig. A munkája fontos volt számára és ezt a fajta munkát itt nem végezhette.
Felnézett az égboltra, élvezte, hogy a felhõfoszlányok közül kikandikáló csillagok õrá vetik a fényüket. Mennyi csillag... Hideg derengésükkel sejtetni engedték az egyetemes tudás általuk õrzött hatalmas kincseskamráit. De egy napon -- gondolta a tünde -- egy napon még elmegyünk hozzátok.
Apró mozgás vonta magára a figyelmét. Egy hullócsillag, gondolta. Aztán a mozgás irányába nézett és felismerte, hogy nem hullócsillagot lát, hanem egy repülõgépet, mely az égitesteknél is sebesebben siklik az éjszakai égbolton. Ideje akcióba lépni.
Eljött az idõ.
Megtörte a szokásos közösségi transzt és ezzel visszatért a hétköznapi világba, ahol a másodpercek kérlelhetetlenül haladtak elõre, elsietvén a jelen mellett, mely az erdõ életét jelentette. Gyorsan szemügyre vette a csillagok állását és megállapította, hogy a többiek már a helyükön várnak rá. Visszalépett a fedél alá és letérdelt az apró, alacsony asztalhoz.
Az orvosi acélból készült jack-csatlakozót a halántékán lévõ csatlakozóba nyomta és az ujjai végigtáncoltak Fuchi 7 kiberdekkjének billentyûin. Belépett a Mátrixba. Figyelme az elektronikus világ villódzó tere felé fordult, ahol a kibernetikai funkciók és programok szinte tökéletes és kézzelfogható valóságot alkottak. Felszaladt a kibertér elektronpályáin a mûholdas csatlakozásig, majd ismét le, belépve a Seattle Regionális Telekommunikácós Hálózatba. Néhány pillanat elteltével már útban volt, hogy találkozzon társaival a Renraku archológia belsejében.
A Seattle-Tacoma Nemzetközi Repülõtér fényei eltûntek a repülõgép mögött, hogy aztán nemsokára elõtte jelenjenek meg ismét. A gép körözött. Sam futólag eltöprengett rajta, miért, de aggodalmáról hamar elfeledkezett, hiszen biztos volt benne, hogy a pilóta figyelmeztette volna az utasokat, ha bármiféle probléma történik. Samnek úgy tûnt, saját élete is körbe-körbe jár most, hogy visszatért abba az országba, melyet olyan szívesen hagyott el a Tokió Egyetem kedvéért. Körbe-körbe rohant, saját farkát üldözve, sehová sem jutva.
Három órával ezelõtt ismét megpróbálkozott azzal, hogy valamit megtudjon a húga állapotáról. Már egy hete szinte csak ezzel foglalkozott, de még csak azt sem mondták meg neki, hol kezelik Janice-t. És amikor Renraku kísérõi megpróbálták elráncigálni a telekomtól, hogy betuszkolják a várakozó JSA-repülõ beszállófolyosójára, elvesztette hidegvérét. Egyszerûen csak attól félt, hogy ha távol lesz Japántól, minden kapcsolatot elveszít húgával. Kísérõi azonban a híres Vörös Szamuráj biztonsági erõkhöz tartoztak, így egyszerûen megragadták és minden tiltakozása ellenére felültették a kijelölt repülõgépre.
Két órával késõbb Sam ismét a földön állt, ezúttal azonban a kijelölt célállomáson. Egy rojtos, szintibõr dzsekit, laza pilótasapkát és hegyes cipõt viselõ Renraku alkalmazott köszöntötte. A ruházat nem kevésbé volt felháborító, mint a nõ túlságosan is ismert beszédmodora és durva viccei. Átkísérte Samet a szokásos vám-- és biztonsági ellenõrzéseken, majd egy várakozó Egyesült Boeing légibusz fedélzetére irányította. A légibusz a Renraku emblémáját viselte. A nõ biztosította Samet, hogy a döntött szárnyú siklógép a leggyorsabb módja annak, hogy Samet az archológiába szállítsa. Sam beszállt hát és elfoglalta helyét a
luxus berendezésû utastérben. Ezenközben a nõ elõresétált és eltûnt a pilótafülkébe vezetõ ajtó mögött. Kis idõ múlva a gép felemelkedett a földrõl. A felszállást a pilóta kommentárja kísérte, mely szerint kisebb, könnyen elhárítható hibákat észlelt a gépen.
Sam már huszadszor -- vagy negyvenedszer? -- figyelmeztette magát, hogy jelen pillanatban nem tehet túl sokat saját életbenmaradásáért. Hogy elterelje figyelmét a repülés okozta félelemtõl, a többi utas felé fordult. Nekik is a Renraku archológia volt az úticéljuk.
A korlátnál Alice Crenshaw ült. A Japánból idevezetõ úton a nõ közvetlenül Sam mellett ült, de keveset beszélt, ami tökéletesen illett Sam nem túl vidám hangulatához. Crenshaw csak annyit mondott neki, hogy õt is a archológia projekthez irányították át. Õ sem örült a dolognak és elég sértõen válaszolt a stewardnak, aki pedig udvariasan érdeklõdött az áthelyezésének oka felõl.
Crenshaw nem sokkal Sam után szállt fel a légibuszra. Rá sem hederített a HFR-gép fedélzetén tartózkodó többi utasra és mintha észre sem vette volna azok udvarias, beszélgetés kezdeményezésére irányuló próbálkozásait. Ehelyett szinte azonnal elfoglalta magát egy üveg whiskyvel.
Egy széles, dupla ülésen Jiro és Betty Tanaka beszélgettek csöndesen. Legalábbis így mutatkoztak be Samnek. A férfi nisei volt, második generációs japán, aki már Amerikában született. A nõ Kalifornia Szabadállamból származott. Sam irigyelte a bérmunkás és felesége egyszerû reményeit és félelmeit. A fiatal számítógépes specialista, Jiro számára a Renraku archológiában végzendõ munka elõrelépést jelentett.
Még egy utas utazott a gépen, mégpedig Mr. Toragama. Sam nem törõdött vele, Crenshaw pedig megvetette, így a férfi társaság híján a középvezetõk szokásos aggodalmával az arcán az ölében heverõ hordozható számítógép billentyûit kezdte nyomogatni.
Sam elfordította a fejét, és kinézett az ablakon. A légibusz már elhagyta a leszállóhelyet és most Seattle fölött haladt egy csillogó fénykupac felé, mely a metroplexum szívét jelentette.
Ott terpeszkedett a Renraku archológia, masszív körvonalai mellett eltörpültek az üzleti negyed felhõkarcolói. Bár egyes részei még mindig építés alatt álltak, az archológia már most is vagy egy tucatnyi háztömböt foglalt magába. Az archológián túl az Aztechnology piramis rikító neonfényei világítottak, messzire hirdetve, hogy a társaság tulajdonosai Aztlanból származnak.
A légibusz bedõlt egy kicsit, hogy elsuhanjon az archológia déli része elõtt. A repülõ leszállófényeinek gyémánt mintázata elõször az archológia napelemeinek sima felületérõl, majd a tengeröböl sötét vizérõl tükrözõdött vissza. Bár a repülõgép zaját eltompította az utastér szinte tökéletes hangszigetelése, a vízszintes repülésbõl a függõlegesbe való átváltást kísérõ vibráció jól érezhetõ volt. A gép lejjebb ereszkedett egy kicsit, miközben elhaladt az archológia vízparti oldalán sorakozó, Renraku tulajdonban lévõ dokkok és raktárépületek fölött. A HFR* az egyik leszállóhely felé tartott.
Sam látta, ahogy a leszállófények egyre közelebbrõl világítanak. Odalent sem hivatalos fogadóbizottságot, sem nyüzsgõ szerelõket nem lehetett látni. Leszállás elõtt a gép egy picit még elõrelendült, majd lassan leereszkedett a leszállóhelyre.
A pilótakabinból nem szólt senki, így az utasok vártak. A Tanaka házaspár az ablakon keresztül mutogatta egymásnak az archológia innen látható részeit. Mr. Toragama elpakolta számítógépét, és jégkockacsörgés jelezte, hogy Crenshaw még egy utolsó italt töltött magának. Sam is jól érezte magát a helyén, így kinézett az ablakon, ahol a még mindig forgó rotorok szolgáltattak némi látványosságot. Éles kattanás visszhangzott végig a kabinon, ahogy a kijárati ajtó zárja elfordult.
-- Épp idejében -- dörmögte Crenshaw.
Az ajtó kinyílt és a lépcsõ legördült. A kabin csendjébe hirtelen betört a légibusz alapjáraton járó motorjainak dörmögõ hangja. A hanggal együtt illatok is beáradtak, az óceáni levegõ összekeveredett a repülõbenzin és a felhevült mûanyag és fém szagával.
A szokásos reptéri hangulatot azonban darabokra szaggatta a felhangzó fegyverdörgés. Crenshaw ledobta italát és szinte azonnal a dzsekijébe nyúlt, de mozdulatlanná dermedt, mikor egy masszív figura vetõdött be a kijárati ajtón és gyorsan talpra ugrott. A behatoló egy nagydarab, izmos, páncélt viselõ ork volt. A kabin fényei megcsillantak sárga agyarain és vérben forgó szemein. A következõ csillanás azonban a kezében tartott HK227 automata karabély tiszta acélházáról érkezett.
-- Ha mozdúsz, meghóttá -- vicsorogta az ork alig érthetõ angolsággal.
Bár a szavait nehéz volt kivenni, a kezében tartott karabély minden szónál ékesebben beszélt. Crenshaw lassan kihúzta kezét dzsekijébõl, miközben a többiek meg sem moccantak. Betty Tanaka csöndesen csuklani kezdett, az ijedten remegõ Jiro pedig nem tett semmit, hogy csillapítsa felesége csuklását.
Az ork elégedetten nyugtázta a dermedt csöndet, majd óvatosan elindult a gép belseje felé. A pilótafülke csukott ajtaja elõtt egy gyors oldallépéssel elszökkent. Most, hogy félreállt az ajtóból, két újabb behatoló léphetett a gép fedélzetére. Az egyikük egy rojtos bõrkabátot viselõ nõ, a másik pedig egy rongyos katonai egyenruhába öltözött amerindián férfi volt. De Sam figyelmét nem a behatolók öltözéke kötötte le, hanem sokkal inkább a levegõt hirtelen megtöltõ hátborzongató, állati üvöltés.
Sam földbe gyökerezett lábakkal állt, miközben egy idomtalan test robbant be a kabinba. A nagydarab, kutyaszerû bestia elsuhant az amerindián elõtt és vadul vicsorogva a nõ lábainál kötött ki.
Megvillant a sárga fogsor és elkapta a nõ kabátjának bal ujját. A nõ a karját teljes erejébõl az állat állkapcsába nyomta, hogy megakadályozza a további harapásban. A bestia hátratáncolt néhány lépést, miközben a nõ szabad kezével megpróbálta megragadni az állat szöges nyakörvét. A dög hátsó lábaira állt és ezzel felemelte a nõt a padlóról.
Aztán a bestia hirtelen hevesen oldalt ugrott, amint egy sárgás, csillogó ragyogás suhant végig a nyakörvén. A fény megvilágította a nyakörvbe vésett Renraku emblémát. Az állat fájdalmasan üvöltve hátraugrott és nekiesett a fémfalnak. Kitekeredett nyakkal saját testébe harapott, mintha így meg tudna szabadulni égetõ kínjától. Még egyszer felüvöltött, ezúttal azonban nem azon a csontvacogtató hangon, amely szinte megdermesztette Samet és a többieket. Ez a fájdalom és értetlen félelem hangja volt. A padlóra zuhant és rángatózott még egyet-kettõt, mielõtt végleg kimúlt volna. A megperzselt szõr szaga minden mást elnyomott.
Varázslattal gyõzte volna le az állatot az a nõ? Sam nem lehetett biztos benne, hiszen még sohasem látott mágust harcolni. Jelen pillanatban azonban semmilyen más magyarázat nem jutott az eszébe.
A nõ kicsit üres szemekkel és zihálva motyogott valamit magának.
-- Rohadt bargesztek. Hogy miért nem mindig az izmos fiúknak mennek neki elõször?
A fegyverek ismét csattogni kezdtek odakint, gyors halállal árasztva el az utasteret. A nõ a padlóra vetette magát, a férfi pedig nekifeküdt a légibusz egyik fém válaszfalának. A Renraku alkalmazottak ennél lassabbak voltak. Betty Tanaka megtántorodott, ahogy a lövedékek a testébe csapódtak, Jiro pedig megperdült és vérzõ vállal Toragamának zuhant. Az ütközéstõl mindketten elnyúltak a padlón. Sam az ülése mögé bújt. Épp idejében, mert a golyók máris végigszaggatták a mennyezetet a feje fölött. Crenshaw nem volt tûzvonalban, így állva maradt és le nem vette szemét az orkról, aki szintén a fém válaszfal fedezékében tartózkodott.
A férfi behatoló váratlanul felpattant, megragadta a kijárati ajtó kilincsét és egyetlen mozdulattal becsukta az ajtót. A fickó szinte emberfeletti fürgeségébõl és erejébõl Sam arra következtetett, hogy bizonyára kibervert építettek a testébe, attól ilyen gyorsak a reakciói.
Miközben a nõ feltápászkodott a padlóról, kabátja szétnyílt egy pillanatra és látni engedte az izmos testet takaró mérhetetlen mennyiségû fegyvert és lõszeres hevedert. A nõ káromkodott egyet, amikor a lába egy pillanatra beleakadt az oldalán lógó kardhüvelybe. Sam a fegyverre bámult. Bár még soha nem látott ilyet, felismerte, hogy a gazdagon díszített cirádás fegyver nem lehet más, mint egy varázskard. Életében elõször, egy varázsló jelenlétében állt. A gondolatra hideg veríték ütött ki a homlokán.
Ez egy igen veszélyes banda lehet, ha egyikük tényleg tud varázsolni.
-- Hol van a pilóta? -- kérdezte a nõ az orkot.
Az undorító figura fejével a pilótafülke ajtaja felé intett.
-- Ott búvik.
-- Menj és mozdítsd meg. Azok a buzgómócsing Raku szemetek nem várnak örökké, hogy tüzérséget hozassanak és kifüstöljenek innen. Azonnal el kell hagynunk ezt a bazi mûhegyet.
Az ork fegyverével az utastér felé mutatott. -- Hát ‘zekkel mi legyen?
-- Majd én vigyázok rájuk.
-- Mos kõ lelõni mind -- morogta az agyarai közül az ork.
-- Erre most nincs idõ. Menj és piszkáld meg a pilótát.
Az ork morgott egyet, de a nõ (szemmel láthatóan õ volt a bandavezér) nem engedett. Végül az ork legyintett, felemelte fegyverét és berúgta a pilótakabin ajtaját. Odabent semmi nem mozdult, így belépett a szûk folyosóra. Bár hatalmas teste elzárta a kilátást, Sam hallotta a repülõgép számítógépének halvány hangját, amint rendületlenül ismételte: -- Kérem, jelezze, ha le kívánja állítani a motorokat.
A nõ végigfuttatta tekintetét a rövid gépfegyvertûz okozta mészárláson. A halál szaga megülte az egész légibuszt. Betty Tanaka kicsavarodott testhelyzetben hevert a dupla ülésen, vére szertefröcskölt az ablakon és az ülés mögötti falon, valamint mélyen beszivárgott a puha üléspárnákba. Mellette a férje térdelt, aki rá sem hederített saját sebesülésére. Halott felesége kezét markolászta és zokogott. Mr. Toragama beijedt, élettelen zsákként kucorgott a két üléssor között.
-- Senkinek sem kell, hogy baja essen. Üljenek le és csatolják be az öveiket -- mondta csöndesen a nõ. Amikor senki nem mozdult, pattogó hangon japánul is elismételte ugyanezt.
Sam elkerekedett szemekkel bámult rá. Hát nem esett elég bajuk már idáig is?
-- És mindig lássuk a kezeiteket -- tette hozzá a férfi tört japánsággal. Szavait a bal kezében tartott Ingram géppuska meglengetésével nyomatékosította. A jobb kezében tartott géppuska nem mozdult, mereven Crenshawra szegezõdött.
-- Nyakig benn vagyunk -- kiabálta az ork a pilótakabinból. -- A pilótacsaj nyitva hatta a zablakot és megpörkõtték egy kissé. Má mehet is a fagyasztóba.
A nõ a férfira villantotta a tekintetét, mire az bólintott és elõrement az orkhoz. Amikor elindult, a nõ benyúlt a kabátja alá és elõhúzott egy rövidcsövû puskát.
Sam megpróbált Crenshawra nézni. A támadók Crenshawt illetõ megkülönböztetett figyelme arra a tiszteletre emlékeztette, mely Tokióban a Vörös Szamurájokat övezte. Crenshaw valószínûleg egy különleges ügynök lehetett, valami olyasmi, amit az emberek céglegénynek hívtak. Elgondolkozott azon, vajon a nõ megpróbálkozik-e valamivel. A mágus fáradtnak tûnt, eléggé kimerítette a bargeszt megöléséhez használt varázslat. Ez bizonyára lelassítja a reakcióit és ennyi talán elég is Crenshawnak. A behatoló tüzelésre kész puskája azonban épp elég fenyegetést jelentett, így Crenshaw végül szó nélkül követte az utasítást. Keresett egy valamennyire még nem összevérezett ülést és becsatolta magát.
Sam úgy érezte, elárulták. Crenshaw magához ragadhatta volna a kezdeményezést. Éppen az ilyen fickók elleni harcra képezték ki. Miért nem kelt munkatársai védelmére ahelyett, hogy ilyen simán beadja a derekát? Ezek után mire számíthat még Sam? Sóhajtott egyet, elhúzta Jirót felesége holtteste mellõl és beültette egy ülésbe. A férfi szemmel láthatólag nem érzékelt semmit a külvilágból.
Sam éppen a biztonsági övét csatolta be, amikor az amerindián kikiáltott a pilótafülkébõl. -- Tényleg baj van, Sally. Ezt a rohadt gépet kizárólag rigóknak tervezték.
-- Montam, hogy hozzuk Rabót is! -- visította az ork. -- Az kibûvészne minket innét!
-- Rabo nincs itt -- vágott vissza Sally. -- Az a robotpilóta úgysem tudna átvinni minket az õrjáratokon.
A két férfi elõbukkant a pilótakabinból, maguk után vonszolva a pilótanõ ernyedt holttestét.
-- Tán pajzsnak jók ezek a muksók -- jegyezte meg az ork gonosz vigyorral és Mr. Toragama ölébe hajította a hullát.
Sally megvetõ pillantást vetett rá.
-- És mi van a tündével? -- kérdezte az amerindián. -- Ki tud hozni minket távirányítással?
-- Nem tudom -- felelte a nõ. Elõhalászott egy kicsiny, fekete dobozt a zsebébõl, felcsapta a képernyõjét, kihúzott belõle egy zsinórt és hozzácsatlakoztatta a falon lévõ interkom panelhez. Bepötyögte a kódot.
-- Szolgálatodra -- szólalt meg egy recsegõ hang az interkomból. -- Hol vagytok? Elég gyengén fogom a jeleiteket.
-- Egy hefeszben vagyunk egy rakás Raku alkalmazottal. A pilóta halott és a rohadt bárka csak rigóknak épült. Be tudsz szállni a robotpilótába, hogy kihozz minket innen?
-- Kívánom, bárcsak másképp lenne, Drága Hölgy, de nem teljesíthetem a kérésedet. Dekás vagyok, nem pedig rigó. Nincs meg a repülõgép-vezetõ huzalozásom. Azt javaslom, találjatok valami más közlekedési módot. De minél gyorsabban. A dekásaik már akcióba léptek és a helyzetem minden mikroszekundummal egyre kényelmetlenebbé válik. Izolálni tudtam a rossz fiúk kommunikációs kísérleteit, de attól tartok a központi biztonsági szolgálat hamar felfedezi a dolgot. Még a mostani kapcsolat fenntartása is veszélyes.
-- Csak tudsz csinálni valamit, Svindler -- jelentette ki az amerindián.
-- Mivel le kellett térnetek az elõre eltervezett útról, erre kevés az esély -- A tünde hangja elhallgatott egy kicsit. -- Talán az egyik utas éppen egy rigó.
Sam hirtelen arra lett figyelmes, hogy a csoport figyelme feléje irányul. Pontosabban a halántékába ágyazott adatjackre.
-- Mi a neved, fiú? -- kérdezte Sally.
-- Samuel Verner.
-- Nos, Verner, rigó vagy? -- szegezte neki a kérdést az amerindián.
Vajon hazudjon? És ha hazudna, mi lesz, ha a mágus elolvassa a gondolatait és rájön? Talán megjátszhatná, hogy gondjai vannak a repülõgéppel. Ha elég sokáig fel tudja tartani ezeket a banditákat, a Renraku biztonságiak elkapják õket. De az is biztos, hogy nem harc nélkül. És két ember már meg is halt, egyszerûen csak azért, mert útban voltak. Sam lassan megrázta a fejét.
-- Ez egy adatjack. Kutató vagyok.
-- Vezettél már repülõt?
-- Siklókat. Egy Mitsubishi ornitoptert.
-- Naccerû -- nyögött az ork. -- Babapilóta. Inkább a robopilkóba bíznák.
Az interkomból megszólalt a tünde halvány hangja. -- Ó, te hatalmas rakás nyershús, a fiú lehet, hogy nem rigó, de van valamennyi repülési tapasztalata. Az inputja talán vihet némi változatosságot a robotpilóta meglehetõsen korlátozott repertoárjába. És ha nem is pilóta, talán elég elõnyt biztosíthat.
-- Ez igaz. -- Ezt az amerindián mondta. -- Talán van némi esélyünk, ha a tünde átirányítja a légelhárítást és rossz vektorra küldi a járõreiket.
Sally egy pillanatig gondolataiba merült.
-- Rendben, nagyfej. Meg tudod csinálni?
Az interkom halkan sercegett, miközben a tünde végiggondolta a dolgot.
-- Nem lesz könnyû, tekintettel arra, hogy már riadóztatva vannak, de ha ön úgy kívánja, Nemes Hölgy, felajánlom a szolgálataimat.
-- Akkor ideje felszállni -- zárta le a vitát a nõ. -- Oké, Verner. Nyomás elõre.
Sam segélykérõen a többiekre nézett. Jiro le nem vette szemét felesége holttestérõl, Crenshaw arcán pedig semmilyen érzelem nem tükrözõdött. Ami pedig a halottakat illeti, azok nem szolgálhattak már tanácsokkal. Kicsatolta hát az övét és felállt.
A pilótafülke ugyanúgy tele volt fröcskölve vérrel, mint az utastér. Sam megpróbálta nem észrevenni a pilótaülésre száradt vérfoltokat és leült. Az amerindián a segédpilóta helyét foglalta el.
-- Egyes helyeken Szellemcsinálónak hívnak -- mondta. -- Lehet, hogy nem vagyok pilóta, de tudok valamit a repülésrõl. Próbálj csak meg valami gyanúsat és máris azon kapjuk magunkat, hogy a robotpilótával repülünk. Wakarimasu-ka?
-- Megértettem.
-- Helyes. Akkor csatlakozz be és indulás.
Sam elõhúzta az irányítópult adatkábeljét. Végül is nem csinálta végig az orvos által javasolt korlátozott hozzáférési gyakorlatokat. Be volt gyulladva. Hallott már arról, hogy a rigók szinte összeolvadnak a gépükkel. Agy lesz belõlük, mely a gép testét irányítja. És azt is hallotta, hogy voltak, akik nem bírták ki az átmenetet és elvesztették tudatukat a lélektelen géppel való egyesülésben.
A gépet szigorúan rigóknak tervezték. Ha valaki nem rendelkezett adatjackkel, pusztán csak annyit tehetett, hogy bemondja a célállomást és az indulási idõt a robotpilótának. Ez pedig nem éppen a legjobb módja a gyors lelécelésnek.
Ezek a banditák azt várják tõle, hogy csatlakozzon be és bírálja felül a robotpilóta döntéshozó funkcióit. A pilóta szürkeállományát a gép mûködésével összekapcsoló speciális gépirányító beültetések nélkül azonban legfeljebb csak arra lesz képes, hogy befolyásolja a repülési irányt, a repülési magasságot, no meg az érkezési és indulási idõt. A repülést magát továbbra is a robotpilóta fogja irányítani. Persze, ha nem csatlakozna be, akkor a légibusz a Seattle Légiirányító Központtal venné fel a kapcsolatot, így valamelyik légiirányító utasításait követné és csak a kijelölt légifolyosókon repülne alacsony sebességgel és kevéssé kockázatos manõverekkel. A banditák azt akarták, hogy ennél könnyebben szökjenek meg és nem nagyon érdekelte õket, mibe kerül ez Samnek.
Sam megértette, hogy ha becsatlakozik, akkor is csak néhány dolgot tud irányítása alá vonni, de még ez a kevés is nagy kockázattal jár. De megérezvén a mellette ülõ férfi türelmetlenségét úgy döntött, hogy ha nem csatlakozik be, akkor hamarosan még nagyobb veszélynek lesz kitéve.
Megragadta hát a csatlakozót és belenyomta a halántékán tátongó aljzatba. Fájdalom söpört végig az agyán, de pillanatok alatt elenyészett. Mintha csak szellemképet látna, mûszerek és kijelzõk jelentek meg a szeme elõtt, ahogy a repülõgép számítógépe a látóidegére vetítette azok képét. Ha elfordította a fejét, "láthatta" a képzeletbeli mûszerfal többi részét is. Kiszúrta a súgó panelt, kinyúlt és mentálisan "megnyomta" a gombot. A számítógép adatokat kezdett sorolni az alapvetõ gépkezelési mûveletekrõl. Az agyában csengõ gépi hang hideg volt és szenvtelen, nem úgy mint a hangszórókban szóló sokkal barátságosabb hang. A légibusz idegensége elbátortalanította és a feje is fájni kezdett hátul, a tarkójánál.
Golyók koppantak a pilótafülke páncélüvegén. A kattogó hangokat az amerindián sürgetõ hangja festette alá:
-- Indulj már!
Sam megfogta a botkormányt. Hogy a valóságban fogta meg, vagy csak a számítógépes szimuláció keretében, azt már nem tudta biztosan. Felpörgette a motorokat és hátrahúzta a kart. A légibusz ellentétesen forgó rotorlapátjai nekilendültek és hamarosan elég felhajtóerõt szolgáltattak ahhoz, hogy a gép elemelkedjen a talajról. Az igazi repülést a robotpilótára bízva, Sam utasította a légibuszt, hogy emelkedjen az éjszakai égbolt felé.
-- Merre? -- kérdezte Szellemcsinálót.
-- Északnak a plexum fölött. De most azonnal.
Sam engedelmeskedett.
Már vagy öt perce repültek, amikor Sam ráébredt, hogy ha eddig nem jöttek légelhárító rakéták, akkor már nem is fognak. A tünde nyilván megtartotta a szavát. Sam lehívta a radarképet, de semmi olyasmit nem látott, ami üldözésnek tûnt volna. És azon is meglepõdött, hogy a Seattle Metroplexum egyetlen légijárõre sem állította meg õket. A tünde dekás nyilván hamis repülési tervet küldött az õ számítógépeikbe is, miközben az elkötött HFR-t elrejtette a normális légi forgalomban.
Éppen a külvárosi lakónegyedek fölött haladtak el, amikor Szellemcsináló utasította Samet, hogy kapcsolja ki a külsõ fényeket és változtassa meg az útirányt úgy, hogy a Redmond pusztulat felé tartsanak. A Redmond pusztulat egy régi, lerobbant városnegyed volt, elhagyatott, romos épületekkel és mindenféle gyanús elemekkel. A robotpilóta megpróbálta visszakapcsolni a fényeket, de Sam felülbírálta.
Ahogy a metroplexum fölött haladtak, a társaságok dolgozóinak lakásaiból kiszivárgó fények egyre ritkábbak lettek. Majd a pusztulat szélén sorakozó hatalmas neonreklámok rikító fényei következtek. És a kereskedelmi területen kívül már alig látszottak fények.
Sam figyelte, ahogy az amerindián a sötétséget fürkészi odalent. Eltûnõdött azon, vajon a férfinek a szemét is "felturbózták-e", nemcsak a reflexeit. A magukat utcai szamurájoknak nevezõ kalandozók és izomfiúk legtöbbje ilyen felerõsített látással rendelkezett. Ez a Szellemcsináló nyilván közülük való volt.
-- Lejjebb -- rendelkezett Szellemcsináló.
Sam utasította a légibuszt, mire a robotpilóta felsikoltott: -- A magasság veszélyesen alacsony. Le akar szállni?
-- Fogd be a pofáját.
Sam rácsapott egy kapcsolóra, mire a pilótafülke hangszórói elhallgattak. -- Leszállunk?
-- Még nem. Menj északkeletnek.
Sam megváltoztatta a repülési irányt és közölte a robotpilótával, hogy a leszállás még nem esedékes és a magasságot tartani szándékozza.
Újabb tíz percnyit repültek, miközben még párszor irányt változtattak, részben azért, hogy elkerüljenek néhány kiégett épületromot, részben azért, mert Szellemcsináló így látta jónak. Amikor a szamuráj kiadta a parancsot a leszállásra, Sam boldogan adta át az irányítást a robotpilóta leszállásvezérlõ mechanizmusának. A sötétben szinte láthatatlan épülettömbök közötti lavírozás eléggé fárasztó volt ahhoz, hogy még akkor se szívesen vállalja el a kézi leszállásvezérlést, ha történetesen értett volna a géphez.
-- A francba! Csapd le a fényeket! -- csattant fel a szamuráj, amikor a robotpilóta bekapcsolta a leszállófényeket.
Sam megriadt a férfi vadságától és villámgyorsan leoltotta a fényeket. A légibusz legalább ilyen gyorsan panaszkodni kezdett a repülési biztonságot és az FAA szabályokat illetõen. Sam elcsöndesítette. A HFR kicsit ferdén ereszkedett le egy szemetes területre, nem messze egy sor bedeszkázott ablakú bérháztól. A szamuráj kirántotta a jack-csatlakozót Sam fejébõl és kitaszigálta a pilótaülésbõl. Sam kinyúlt, hogy lekapcsolja a motorokat.
-- Hagyd.
Sam vállat vont és elindult az utastér felé. A többiek már kiszálltak, így a halottaktól eltekintve senki sem tartózkodott az utastérben.
-- Miért nem hagytok magunkra? -- hallotta Jiro hangját.
Az ork válaszolt. -- Nevezzük biztosításnak.
A Renraku alkalmazottakat belökdösték az egyik elhagyott épületbe, miközben a légibusz ismét felszállt. A kapualjból Sam figyelte, ahogy a HFR lassan felemelkedett és amikor túlhaladta az épületek magasságát, vízszintes repülési módba kapcsolt és délnek indult. Egyre feljebb és feljebb emelkedett az éjszakai égbolton. Sötét tömege eltakarta a felhõk résein kikandikáló csillagok fényét. Szellemek kormányozta árnyékhajó.
A szamuráj is megjelent a kapualjnál, majd becsusszant rajta. A benti sötétség biztonságában megszólalt: -- A hefesz úton van a tenger felé.
-- Gondolod, hogy túl sokáig tartózkodott a földön? -- kérdezte Sally.
-- Elég hamar megtudjuk, ha igen -- hangzott a felelet.
Az ezt követõ csöndben tisztán hallani lehetett, amint az ork tárat cserél HK227-esében. A másik kettõ követte a példáját, majd ismét csönd borult rájuk.
Egy perc elteltével az ork megszólalt: -- Mér nem vágjuk ki ezeket csak úgy a zuccára?
-- Cog kocsit küld.
-- Mi meg várjunk, he? Bammeg! Ha a Raku szamurájok vagy a zsernyákok ránk áttak, má hóttak vagyunk.
-- Kocsi nélkül nem vihetjük biztonságosan magunkkal a vendégeinket -- felelte Sally.
-- És kinek kõnek? Elég a magunk baja. Má most is csak hótsúlyok -- Az ork külön kihangsúlyozta a "hót" szót, hogy senki számára ne legyen kétséges, legszívesebben hogyan rendezné a Renraku foglyok problémáját.
-- Szerintem lebecsülöd az értéküket.
-- Megcsináttuk a melót, amire fizettek. Megvannak a lemezek a Szellemnél. Emmá elég. Tú sok pluszpéz kõ neked.
-- Vannak bizonyos kiadásaim.
-- Az életemmel nem fizetek a kiadásaidra.
-- Most akarsz vergõdni? Add csak ide a kártyádat és megkapod a részedet -- vágta rá Sally és kinyújtotta a kezét. -- A szokásos egy a tízet kapod, ha lelépsz, mielõtt átadjuk a szajrét.
Sam szinte érezte, hogyan növekszik a feszültség, amint a mágus és az ork farkasszemet néztek egymással. Végül az ork fordította el elõbb a tekintetét. Megvonta a vállát és dörmögött valamit az orra alá.
-- A meló az meló.
Sally elmosolyodott. -- Ne aggódj, Kham. Rendben fog végzõdni.
Az ork élesen visszanézett, mint aki ezt már hallotta párszor, majd megfordult és eltûnt a sötét épület belsejében.
Miközben várakoztak, Sam a lehetõségekhez képest igyekezett ellátni Jiro sebét. Saját ingébõl tépett le egy darabot a kötözéshez. A férfit mintha teljesen kiütötte volna felesége halála, még akkor sem szólt semmit, amikor Sam a sebén dolgozott. Sam miután befejezte a kötözést, törökülésben leült a piszkos padlóra. Gondolatai sötétségben felvették a versenyt a szobával.
Összerezzent, amikor Szellem megjelent az ajtóban. Nem látta az amerindiánt távozni.
-- Itt a kocsi.
Sally az ajtó felé intett a puskájával.
-- Gyerünk.
A kocsi egy hosszú Toyota Elite volt, átlátszóságszabályozós polimer ablakai sötétre állítva. A sofõr ablaka le volt engedve, mögüle egy szélesarcú koreai kölyök vigyorgott rájuk foghíjas mosollyal. Megpöccintett egy kapcsolót és a hátsó ajtó feltárult.
A Renraku alkalmazottak bemásztak a kocsiba és elfoglalták a plüss szintibõr és bársony üléseket. Sally és az ork velük szemben ült le a pótülésekre. Szellemcsináló a sofõr mellé ült.
Amikor az ajtók becsukódtak, a sofõr elhadart valamit erõs utcai szlengben, amibõl Sam csak Cog nevét tudta kihámozni. Sally bólintott és bekapcsolta a magnót. Telt, mély hang szólalt meg.
-- A barátai hívása éppen idõben ért el, Ms. Tsung. A kötelességeim a városon kívülre szólítottak, de most örömmel biztosítom önnek ezt a kis szolgáltatást, mielõtt távozom. A sofõr az egyik állandó emberem. Megbízhatnak a diszkréciójában.
Az üzenet csak ennyi volt, Sally mégis elégedettnek tûnt a hallottakkal. Legalábbis a sofõrnek intézett szavaiból erre lehetett következtetni.
Az elkülönítõ fal kiemelkedett az elsõ ülések támlájából, elzárva Sam kilátását az utcára és a sofõr visszapillantó képernyõjére. A besötétülõ ablakok pedig tökéletesen elvágták õket a külvilágtól. Csöndesen vártak, mialatt a kocsi a pusztulat utcáin kígyózott. Csak egyszer érkezett zaj kívülrõl, amikor egy nehéz puffanás hallatszott a kocsi jobb hátsó ablaka felõl. A banditák azonban nyugodtak maradtak.
Úgy egy órával késõbb a kocsi lassított, és az elkülönítõ fal visszacsúszott a helyére. Egy szeméttel teleszórt sikátorban haladtak, melyet idõnként meg-megvilágított egy távolabb lévõ vörös neonreklám.
Az ajtók mindkét oldalon kinyíltak, de a kocsi nem állt meg.
-- Kifelé -- rendelkezett Sally.
Elengedik õket? Sam ezt nehezen tudta elképzelni. Crenshaw már fel is állt és kiugrott az ajtón, miközben Sam még mindig azzal küszködött, hogy felálljon valahogy a süppedõs, puha ülésbõl. Az ork lába segített a kiugrásban, melynek eredményeképpen Sam fejjel elõre egy nagyobb szemétkupacba zuhant. Éppen idõben emelte fel a fejét, hogy lássa Sallyt elegánsan kiugrani a kocsiból, miközben öt árnyékfigura bemászott a járgányba. Mire a Toyota elérte a sikátor végét, az ajtók becsukódtak. A kocsi balra fordult és a neonreklám vörös fényeitõl kisérve elhúzott.
Tehát a foglyul ejtõik végül is elengedték õket. Sõt, még társaságuk is akadt. Legalább egy tucat fiatal fiú és lány várt rájuk a sikátorban. A vibráló fényben Sam jól látta, hogy rongyos, rojtos ruhákat hordanak, és mindegyikük tollat visel a fejkötõjén. A legkisebb figura odalépett az utcai szamuráj magas alakjához. A neonfény felvillanása egy pillanatra élesen kirajzolta vonásait. A fickó ugyanolyan karvalyorrú volt, mint az, akit megszólított.
-- Hoi, Odabent Sétáló Szellem. Légy üdvözölve itthon.
Sam tudta, hogy éhesnek kellene lennie, de nem érzett semmit. A foglyulejtõik által itthagyott tál krillostya és szójatorta pedig csak felfordította a gyomrát. A vizestömlõ is laposan, szinte teljesen üresen hevert a padlón. Vízre pedig szükség volt, még ehhez a puha, rosszízû anyaghoz is.
Az idõ izzadtan vánszorgott elõre. Foglyulejtõik egy egyajtós szobába zárták õket. A szoba ablakait kemény mûanyag lemezek takarták. Az egyik lemez sarka letört, ezen némi fény szivárgott be. Sam megpróbált kikandikálni a résen, de csak falfirkákkal teli téglafalakat látott. Számos szitokszót és védõszlogent felismert, de a banda szimbólumaival nem tudott mit kezdeni. Mindenesetre ennyi elég volt annak megállapítására, hogy a csapat egy amerindián bandához tartozott.
Jiro felébredt ismét és nyögött egyet. A férfi már órák óta hol elaludt, hol felébredt. -- Mi történik? -- motyogta fáradtan. -- Nem értem.
Crenshaw ingerülten reagált.
-- Hagyd már abba a vinnyogást. Az idegeimre megy.
A nõ tökéletes érzéketlensége viszont Samnek ment az idegeire.
-- Szerintem nem fogod fel, mi történt.
-- Voltam már rosszabb helyzetekben is.
-- Mi lehetne ennél rosszabb? -- nyögte Jiro. -- Betty meghalt.
-- Te is meghalhattál volna -- vágott vissza Crenshaw.
-- Talán jobb is lenne úgy.
-- Ne beszélj így, Jiro -- mondta Sam.
-- És ugyan mit számít? -- folytatta Jiro közönyös hangon. -- Mindnyájunkat meg fognak ölni ezek a... ezek a... terroristák.
-- Terroristák! -- csattant fel Crenshaw. -- Fiú, te nem is tudod, mit jelent ez a szó. Ezek az alakok egyszerû mezei árnyvadászok. A legjobb ütõlapjuk az az utcai mágus, de még így is csak piti bûnözõk, akik elbújnak a társaságok nagy fényei elõl és az árnyékban kaparásznak morzsák után. Ezek emberi patkányok.
-- De ha nem is terroristák, akkor is menekülnek a törvény elõl -- mondta gyengén Jiro. -- Hogyan engedhetnének szabadon, ha egyszer láttuk az arcukat és hallottuk a nevüket?
-- Az nem sokat számít -- vonta meg a vállát Crenshaw. -- A nevek csak utcanevek és az arcokat is elég könnyen meg lehet változtatni. Ezek a vadászok egyetlen adatbázisban sem szerepelnek, így aztán nem is lehet lenyomozni õket. El fognak engedni, ha jól viselkedünk. Mindössze csak várnunk kell.
-- Várnunk? Úgy is csak halállal végzõdhet az egész -- jegyezte meg Jiro színtelen hangon. Lefeküdt és másodpercek alatt ismét elaludt. Sam eltûnõdött azon, hogyan képes erre. Crenshaw felcsípett egy darab szójatortát a földrõl.
-- Enned kell, kölyök.
-- Nem vagyok éhes.
-- A te bajod.
Crenshaw a szájába tette a falatot és leküzdött mellette még pár krillostyát, mielõtt végleg kiürítette volna a vizestömlõt. Samet megdöbbentette a nõ önzése. Hirtelen azt kívánta, bárcsak valahol máshol lenne. Bárhol. Csak elég messze társai fullasztó jelenlététõl.
Feltápászkodott és elkezdett járkálni. Crenshaw nézte egy darabig, de hamar elunta és becsukta a szemeit. Nem sokkal késõbb horkolni kezdett.
Sam még jobban ki akart jutni innen.
Minden remény nélkül megpróbálkozott az ajtóval és meglepõdött, amikor észrevette, hogy az könnyedén kinyílik. Óvatosan szélesre tárta. A külsõ szoba legalább annyira rideg és csupasz volt, mint a belsõ. Sally a belsõ fal mellett aludt. A hallba nyíló ajtó nyitva állt és Sam látta, hogy két bandatag áll õrt elõtte. Valamilyen érthetetlen nyelven beszélgettek csöndesen.
A másik szobának azonban rendes ablakai voltak. Sam friss levegõ utáni vágyában odasétált az egyikhez, mely alatt a tûzlépcsõ kínálkozott csábítóan. Mélyen kihajolt az ablakon, amikor észrevette, hogy nem sokkal odébb a fémrácson Szellem áll a falnak támaszkodva.
-- Nem a szökésen jár az eszed, ugye?
Sam nemleges választ hebegett és maga is meglepõdött azon, hogy tulajdonképpen nem akart megszökni. Igaz, hogy minél távolabb akart kerülni Renraku alkalmazott társaitól, de arra azért nem gondolt, hogy elhagyja õket. -- Csak levegõzni akartam.
-- Hát akkor csak tessék, ha az itteni levegõ kielégít -- Úgy tûnt, a szamuráj gondolkodott valamin. Csöndesen elnézte a napnyugta fényeiben fürdõzõ romos házakat. Nem is szólt semmit, amíg Sam oda nem lépett mellé. -- Te tényleg furcsa vagy.
-- Hogy érted?
-- Hát, ami azt illeti, nem hazudtál, amikor azt mondtad, hogy nem akarsz megszökni.
-- Nem hagyhatom itt a többieket.
-- So ka -- mondta Szellem értõ bólintással. -- Megértem a barátaid iránt érzett hûségedet.
-- Ezek nem a barátaim -- kottyantotta ki Sam. A szamuráj felvonta a szemöldökét, mire gyorsan hozzátette: -- Mindnyájan a Renrakuhoz tartozunk.
-- So ka. A törzshöz való kötõdés még erõsebb. Az én embereimet soha nem hívnák törzsnek azok a csibész etnológusok, akik bevizelnének a gatyájukba, ha kikerülnének a biztonságos plexumon kívülre. Azok a fehérköpenyesek bandának hívnak minket. De mi törõdünk a sajátjainkkal. Nem olyanok vagyunk, mint azok a rézbõrûek, akik kint élnek Szelis-Sídben. Azok az álmodozók nem ismerik fel, hogy a mai világban az élet egyenlõ a városi élettel. A rézbõrû embernek hozzá kell szoknia a betonhoz, mint ahogy hozzászokott a lóhoz is, ha nem akar teljesen eltûnni a színrõl. Amikor a fehérek megjelentek, voltak akik harcoltak ellenük, voltak, akik üdvözölték õket. A végén persze ez nem számított. Elvesztettük a földünket és nyomorúságban, szegénységben és csüggedésben végeztük. Aztán táborokba zártak bennünket, ahol megpróbálták a lelkünket is elvenni.
Sam látta a fájdalmat a férfi arcán. Szellem túl fiatal volt ahhoz, hogy megjárja a haláltáborokat, melyeket Jarman elnök létesített az indiánkérdés végsõ megoldására, de szemmel láthatóan mélyen átérezte a táborok minden nyomorúságát.
-- Amikor Vonyító Prérifarkas a Nagy Szellemtánccal lejött a hegyekbõl, alaposan meglepte a fehéreket. Rádöbbentek, hogy a rézbõrûek többé nem tûrik a sorsukat. A mágiájával megtörte a fehérek technológiáját. De ez akkor volt. Most már a fehéreknek is van mágiájuk, akármennyire is nem akar néhány emberünk szembenézni ezzel. A Táncot vezetõ öregek nem értik, mit jelentett az a számunkra. Nem tüntette el a fehér embert, ahogy állították, sem a feketéket, sem a sárgákat. Õk még mindig itt élnek. És itt vannak a városaik és a munkájuk is -- talán meggyengültek és visszaszorultak a Felébredtek mágiája és hatalma miatt -, de messze nincsenek legyõzve. A Tánc valójában csak lélegzethez juttatott bennünket. Megadta a lehetõséget, hogy a saját fegyverükkel gyõzzük le õket. De nem könnyû a játék. Lassan igazi háborúvá fajul a dolog, de az embereink készen állnak erre is. Megmutatjuk nekik. És a v égén gyõzni fogunk. De ahhoz, hogy gyõzzünk, túl kell élnünk és a túléléshez nujenre van szükségünk. Ha nincs pénzed, nem figyelnek rád. És nagyon sok árva kártya várja, hogy az árnyvadászok megtalálják.
Szellem elhallgatott, mintha kimerült volna a hosszú beszédtõl. Sam nem tudta, mi vette rá a férfit, hogy így beszéljen, de most már látott reménysugarat arra, hogy ezek esetleg mégsem véres kezû martalócok, akik azonnal megölik õket, ha csak rájuk merészelnek nézni. Most elõször kezdett azon gondolkodni, hogy talán élve megússza ezt az egész elrablást.
Szellem következõ mondata azonban alaposan meglepte.
-- Miért beszélek itt neked? -- mordult fel az amerindián.
-- Nem tudom. Talán kellett valaki, aki meghallgat.
-- Nincs szükségem tejfölösszájú tacskók hallgatóságára -- vágta rá nyersen Szellem. Felnézett a sötétedõ égboltra és visszaparancsolta Samet a szobába.
A szamuráj hirtelen hangulatváltása bizonytalanságban hagyta Samet azt illetõen, hogy mire számíthat ezek között az árnyvadászok között. Bármit mondtak is, semmi sem annak tûnt, amit Sam megértett belõle. Az egyik percben értelmet nyert, míg a másikban tökéletesen idegennek hangzott. Mintha egy másik világban éltek volna. Sam zavartan visszakászálódott a helyére.
Amíg kint beszélgettek, egy tünde érkezett. Törökülésben ült egy sarokban, figyelmét az ölében heverõ adatolvasó kötötte le. A bal halántékából kiálló jack-csatlakozóból Sam arra következtetett, hogy õ volt az a dekás, aki az elõzõ esti vadászat alkalmával belépett a Mátrixba, hogy biztosítsa számukra a menekülést.
Sally továbbra is a szoba egyetlen berendezési tárgyát képezõ habszivacs szõnyegen feküdt. Már ébren volt és kipihentnek látszott, a kimerültség karikái eltûntek a szemei alól. Szellem félretolta Samet az útból és átlépett az egyik faliszõnyeg mögött rejtõzõ ajtón. Sam eddig azt hitte, a faliszõnyeg csak dekoráció. A szamuráj egy tálcával tért vissza, melyen hideg tofu és gõzölgõ szójakávé díszelgett. Átnyújtotta az ételt Sallynek, aki szomorú mosollyal köszönte meg.
-- Öreg vagyok én már ehhez, Szellem.
Úgy tûnt, régi történet ez kettejük között.
-- Idd meg a kávédat -- Szellem megvárta, amíg a nõ félig kiüríti a poharat. -- Még nem beszéltél arról, mik a terveid a Rakukkal.
-- Hess innen, Izomagyú Nagyúr -- szólalt meg a tünde a sarokból. -- A nemes Lady Tsungnak pihenésre van szüksége, mielõtt nekivágna a kemény üzletnek. Ti utcai szamurájok mind egyformák vagytok -- nem elég érzékenyek, nem értitek az embereket, nincs érzéketek a finom idõzítésekhez. Mindig csak az izmaitokat akarjátok feszítgetni. És miután lenyûgöztetek minket a felpumpált testetekkel, csak felcsípitek a pénzt és már vissza is kotródtok ocsmány odútokba.
Vékony, fényes tûk csusszantak elõ Szellem jobb kezének körmei alól. Sam észrevette, hogy a tünde az amerindián türelmének határát feszegeti, visszaélve vendégszeretetével. Sally egyik kezét azonban a szamuráj hátára tette úgy, hogy a tünde ne lássa. A tûk visszacsúsztak a helyükre.
-- Igaza van, Svindler -- mondta. -- Szellem jókor kérdezte. Itt az ideje, hogy döntés szülessen.
A tünde felhúzta az orrát a válasz hallatán. Szellem elégedetten az ablakhoz sétált és kinézett rajta, miközben Sally félretette a tálcát és egyenes derékkal felült. -- Mi van az elhozott lemezeken?
-- Tulajdonképpen jó fogás volt, Nemes Hölgy -- A tünde hangjából hirtelen minden sértõdöttség eltûnt, helyét átvette a hûvös professzionalizmus. -- Termelési beosztások. Néhány személyi fájl. Pár szabadalmaztatott alkalmazás. Klassz szajré. Egész szép értéke lenne az utcán, ha a vadászat nem lett volna ennyire zajos. De mivel az volt, várnunk kell, amíg lehûl az izgalom és csak akkor szabadulhatunk meg tõle biztonságosan.
-- Ez azt jelenti, hogy egy csomó pénzt elvesztettünk?
-- Természetesen.
-- Mindegy, legalább az ültetésért pénzt kapunk.
Sam megint összezavarodott. Azt megértette, hogy az általuk elrabolt adatok kevésbé értékesek a szabadpiacon, ha várnak az eladásukkal, de eddig azt gondolta, hogy ezek csak egyszerû tolvajok. -- Miféle ültetésért?
Szellem beszélni akart, de becsukta a száját, amikor Sally megszólalt.
-- Adakoztunk egy kicsit a számítógépes kutatóirodák takarító-ellátmánya számára. Egy tisztítószeres spraynek álcázott aerosol generátort. Egy Vigidnek nevezett kis baktériumot szór ki majd a tisztítóoldattal. Néhány órán belül egy rakás Renraku bérmunkás beteget fog jelenteni. Az elkövetkezõ néhány nap egy kicsit kellemetlen lesz nekik, de sokkal inkább a Renraku vezetõségnek, mert a nagy munkaerõ-kimaradás felborítja az ütemterveiket. És amíg õk csak kotlanak, a megbízónk, az Atreus Applications elõnyhöz jut a versenyben. Az új szoftvercsomagjuk egy teljes héttel elõbb jut be a Mátrixba, mint a Renrakué. Ez volt az eredeti meló. Az Atreus azt akarta, hogy emeljünk el néhány prototípust is, hogy álcázzuk, mire ment ki igazából az akció. Ezért emeltük el a lemezeket.
Ez egyenesen hangzott -- jól tükrözte az árnyvadászat szövevényes természetét. De valami szöget ütött Sam fejébe. A tisztítóellátmány megfertõzése. Még egyszer végigfuttatta Sally szavait a fejében. Miért nem szórták egyszerûen szét az anyagot? A vadászok elõtte kaphattak volna ellenszert. Miért kellett a tisztítófolyadékkal keverni? Csak hogy késleltessék a hatást? Egy elrejtett, idõzített kapszula ugyanúgy megtette volna. Miért éppen a tisztítófolyadékba? Vagy egyáltalán fontos volt ez? Valahol mélyen az agyában munkába lépett egy idegvégzõdés és beugrott egy emlék.
-- Elnézést kérek -- szólalt meg óvatosan. -- De a tisztítófolyadék oldószere. Aceton-alapú volt?
-- Ki tudja -- felelte Sally. -- Mit számít?
Sam mélyet lélegzett. -- Ha az volt, nem hiszem, hogy a Vigid azt csinálja, amire számítottatok.
-- Ah -- fortyant fel a tünde. -- Túsz barátunk széleskörû biotechnológiai tudásról tesz tanúbizonyságot. Azért így is kellemes profitunk lesz.
-- Nem vagyok biotechnikus -- felelte Sam, kicsit ingerülten. -- Csak kutató vagyok. De a memóriám jó. Egyszer olvastam egy cikket a Vigidrõl. Egy UCAS kutató végzett egy kísérletet. Az egyik asszisztense a kémcsövek tisztítása közben egy kis acetont fröcskölt a tenyészetre. Az aceton reakcióba lépett a vírus proteinhéjával és ennek eredményeképpen a vírus magjának genetikus anyaga izomerikus mutáción ment át.
-- Akkor egy másik baci lett belõle -- mondta unottan a tünde.
-- Egy halálos baci. Az asszisztens meg is halt. A megismételt kísérlet alkalmával az izomerikus vírussal megfertõzött analóg kísérleti egerek harminc-negyven százaléka elpusztult.
Sally arckifejezése grimasszá torzult Sam szavainak hallatán. Poharát lassan, vontatottan helyezte a padlóra. -- Nem piszkos munkára szerzõdtünk.
-- A pénz ahhoz túlzottan kevés volt -- bólintott a tünde.
-- Kapd be a pénzt! -- csattant fel Szellem és a tûk ismét megvillantak az ujjai végén. -- Valaki beakasztott nekünk.
Sally lassan bólintott.
-- Azt hiszem, beszélnünk kell valakivel a jelenlegi megbízónkat illetõen, mielõtt ismét találkozunk velük.
Sam nem egészen értette, miért vitték magukkal a vadászok, de úgy gondolta, nem lenne taktikus dolog megkérdezni. A Kham nevû ork is csatlakozott hozzájuk, akit egészen felbõszített az a hír, hogy esetleg átverték õket. Úgy kellett lebeszélni arról, hogy nehéz fegyverzettel érkezzen a közvetítõvel való találkozásra.
A találkahelyre az út olyan helyeken vezetett át, amilyeneket Sam eddig csak a tridimen látott. A zsúfolt utcákon kültelki punkok, rockerek és szakadt fickók nyüzsögtek. Koldusok nyújtogatták nyomorúságos kalapjaikat és dobozaikat a különféle bandákhoz tartozó izomfiúk és bicskások felé. A éhezõ és kalandvágyó arcok összekeveredtek a hatalmas neonreklámok és utcai tridim képernyõk rikító fényében.
A zajos tömeg körülöttük hullámzott, szétvált, ahogy haladtak elõre, majd ismét összefolyt mögöttük. Még a legvadabb utcai szamurájok és ork kemény gyerekek is akadékoskodás nélkül tértek ki az útjukból. Talán a mágusnak valami köze lehet a dologhoz, de az is lehet, hogy Sam csak képzelte a dolgot.
Egy kevésbé zsúfolt területen végül megálltak egy elhagyott raktárépület elõtt. A betört ablakokon benézve Sam úgy látta, az épület belsõ terének padlóját is ugyanúgy szemét és törmelék borítja, mint a kinti utcát. A bentrõl áradó vizeletszagot még idekint is erõsen lehetett érezni. Amikor beléptek az épületbe, a járókelõk még csak rájuk sem néztek.
Odabent hárman vártak rájuk. Mindhárman magas és erõteljes termetûek voltak. Ahol szakadt ruhájuk látni engedte testüket, csak vastag izomkötegek látszottak ki. A szokásos fegyvereket viselték. Utcai szamurájok, gondolta Sam, de egyikõjükön sem látta az utcai szamurájok által annyira kedvelt kiberverek nyomát. Ezek a fickók vagy annyira tökösek voltak, hogy nem volt szükségük gépi segítségre, vagy a beültetéseik voltak nagyon finomak. Bármelyik is legyen, elég veszélyesnek tûntek.
A balszélen álló szõke hajú férfi lábánál egy kutya ült. Vagy kinézete alapján inkább félig farkas. Az állat halkan felmordult, amikor Sam és társai beléptek az épületbe. Miközben a többiek a szokásos üdvözlõ szavakat váltották, Sam leguggolt és kinyújtotta kezét a kutya felé. Az óvatosan elõrenyújtotta fejét, majd rendkívül lassan elõresétált és megszagolta Sam ujjait.
-- Freya harap -- figyelmeztetett a közvetítõ egyik embere.
-- Nincs kétségem felõle -- felelte Sam, le nem véve szemét Freyáról. Az állat próbaképpen megnyalta Sam ujjhegyeit. Sam elmosolyodott és másik kezét is elõrenyújtotta, hogy megvakargassa Freya nyakát. -- Gyönyörû példány. Hol szerezted?
-- Csak úgy utánam jött egy este -- felelte az egyik õr szarkasztikusan.
Valaki megköszörülte a torkát, mire Sam megfordult. A vadászok már az újonnan érkezõk felé fordulva álltak. Két újabb hatalmas szamuráj kísért egy nagydarab fickót. Arcát alig lehetett kivenni a hátulról, az utcáról érkezõ fények miatt. Gazdagon díszített öltözete nem egészen illett a környékhez, de úgy tûnt, otthon érzi itt magát. Nyilvánvalóan õ volt a közvetítõ, akivel találkozni akartak. A férfi elõrelépett.
-- Új barátok?
Sam arra gondolt, a reszelõs hangú pasas nyilván õróla beszél. Sally válaszolt.
-- Mindig is. Tudod, mennyire társasági nõ vagyok.
Ha a közvetítõnek tetszett is a válasz, himlõhelyes arcán ez nem látszott. Hideg szemeit a mágusra szegezte.
-- Örülök, hogy idõt tudtál szakítani erre a találkozásra -- mondta Sally. -- Biztos vagyok benne, hogy meg fogja érni a dolog, Castillano.
Castillano megvonta a vállát. -- És miért velem? Nektek Cog a kedvenc kapcsolatotok.
-- Cog elérhetetlen.
A közvetítõ arca kifejezéstelen maradt. -- Én vagyok a második legjobb -- mondta, inkább kijelentésnek szánva, mint kérdésnek.
Sally röviden felnevetett. -- Maradjunk annyiban, hogy ma te voltál a legjobb választás.
-- Specialista kell?
-- Jelen pillanatban leginkább információk érdekelnének.
-- Kirõl?
-- Egy megbízóról.
Castillano elgondolkodva dörzsölgette kezeit. Ha a férfi arca még érdeklõdést is mutatott volna, Sam most leginkább egy könnyû üzletet szimatoló kereskedõhöz tudta volna hasonlítani. A közvetítõ résnyire kinyitotta a száját és nyelvét végighúzta alsó ajkán.
-- Ez a fajta információ nagy keletnek örvend mostanság.
Az árnyvadászok egymásra néztek. -- Van valami új, amirõl eddig nem hallottunk?
-- Talán -- felelte Castillano szenvtelen hangon.
-- Add a számlához.
A közvetítõ bólintott.
-- Vigyorgó Sam és Friss Johnny.
Sally félrebillentette a fejét és kicsit bosszankodva nézett a férfire.
-- Az Afterours bárban kitört tûzharc nemigen számít új hírnek. Az újságok tele voltak vele.
-- De az újságok nem említették a karabélyt.
-- Miféle karabélyt? -- kérdezte Sally hirtelen feltámadt érdeklõdéssel.
-- Arisaka KZ-977. Lövészkarabély. Hangtompító nélküli. A Lone Star emberei szedték fel az utcáról az elõtt az épület elõtt, ahol a két fickót megölték.
-- Õk nem használnak nagy fegyvereket -- vetette közbe Szellem.
-- Ja -- bólintott az ork. -- Johnny sose szerette a nagy zajt. Igazi tacskó vót.
Castillano az orkra bámult.
-- Mi a lényeg, Castillano?
-- Mr. James Yoshimura egyetlen fejlövéstõl halt meg, amikor kilépett az Afteroursból. Két Lone Star rendõr hallotta a lövést és látták, hogy Yoshimura elterül. Kiszúrták Samet és Johnnyt. Az egyik vadász begazolt és a zsarukra lõtt. A zsaruk visszalõttek. A karabély lepottyant. A vadászok meghaltak. A Lone Star ballisztikusai megállapították, hogy a gyilkos golyót valahonnan onnan lõhették ki, ahol a vadászok álltak. A karabély jobban túlélte a zuhanást, mint Vigyorgó Sam.
-- Semmilyen más szemtanú nem volt?
-- Senki -- felelte Castillano.
-- Rohadt zsaruk -- állapította meg Szellem. -- Sam és Johnny csak kiskereskedõk voltak. Soha nem csináltak piszkos melót.
-- Lehet. A Lone Star fiúknak viszont tiszta a lapjuk. Nyilvánvalóan nem megvesztegethetõek. Csak egy kicsit hamar tüzelnek.
-- Akkor Samet és Johnnyt felültették.
Castillano megvonta a vállát.
-- És ti tudtok valamit errõl.
-- Azt nem mondtam. A témával kapcsolatos nyomozás meglehetõsen egészségtelen dolog.
-- Úgy fest, elég vacak vadászhetünk volt. Minket is átrázott valaki.
-- Összefüggést kerestek?
-- Ha van, akkor teszünk ellene valamit. Ha nincs, akkor Sam és Johnny nagyfiúk voltak -- mondta Szellem.
-- Pontosan mit akartok?
-- Kezdjük egy Vigid nevû biotermékkel.
-- Tüntetõk elleni szer. Gyorsan harcképtelenné tesz akárkit és az utóhatásai olyanok, mint egy gyomorrontásos vírusnak. Aerosolos kiszerelés. Mit akartok még?
-- Má épp eleget hallottunk -- mordult fel az ork.
-- Arra vagyunk kíváncsiak, mi történhet, ha a szert acetonfürdõbe helyezik.
Lehet, hogy Castillanót meglepte a különös kérdés, de ha így is volt, ez nem látszott rajta. Átsétált a sötét szobán, szinte rutinból kikerülve a szemetet. Egy asztal tetejérõl felemelt valamit, ami leginkább egy nagyobb darab szemétnek tûnt. Egy telekom csatlakozó bukkant elõ. Castillano elõhúzott egy zsebszámítógépet és hozzácsatlakoztatta. Néhány percig eljátszadozott a billentyûkkel, majd megszólalt. -- Ez beletelik egy kis idõbe. Mikor akartok találkozni?
-- Nézd meg az UCAS Mai Kémia 2048 decemberi számát -- mondta Sam. -- Most nincs idõ másolat készítésére.
A közvetítõ átnézte a dokumentumot. -- Wilkins és Chung?
-- Ez az -- felelte Sam, a vadászok felé is bólintva.
Castillano a bajszát simogatva nézte a képernyõt. -- Úgy fest, a Vigid rosszul viseli az acetont. Nagyon mérgezõvé válik.
-- Most már hisztek nekem? -- fordult Sam a vadászok felé.
A tünde most szólalt meg elõször.
-- Te adtad a címet, Cég Úr. Lehet, hogy a dokumentumot csak úgy odatették.
-- Nem valószínû -- felelte Castillano. Még Samet is meglepte, hogy a közvetítõ hirtelen ilyen közlékeny lett. -- Nem találta el a hónapot.
-- Jó, tegyük fel, hogy a rohadt vírus tényleg mutálódik. Ki gyártja, Castillano?
-- A Genomicsé a szabadalom. Kizárólagos gyártási szerzõdésük van a Seretechhel.
-- Seretech! -- köpött ki Szellem.
-- Kibaszott szemetek! -- üvöltötte az ork.
Sally és Svindler gondterheltnek látszottak.
-- Mi az? -- kérdezte Sam.
-- Volt velük néhány félreértésünk korábban -- mondta diplomatikusan Sally.
-- És azt gondolod, hogy õk állnak emögött? Hogy szándékosan felültettek minket?
-- Kétségkívül -- mondta a tünde. -- Az Atreus csak arra volt jó, hogy elaltassa a gyanúnkat. Valószínûleg õk intézték el, hogy a Renraku biztonságiak rájöjjenek, hogy ott vagyunk.
-- De csak miután elhelyeztük azt a rohadt kis játékszert -- tette hozzá keserûen Sally.
-- Miért jó az nekik, ha benneteket elkapnak?
-- Utálnak minket, Mr. Öltöny -- vicsorogta az ork. -- Ez bákinek elég ok.
-- Még csak nem is kellett elhallgattatniuk minket kifelé menet -- tette hozzá Szellem. -- Ha bármelyikünket is elkapnak, nem tudtuk volna, hogy õk béreltek fel, így a Seretechhez nem vezetett volna szál. Mi azt sem tudtuk, mire képes az a rohadt vírus, így nem mondtunk volna semmit. Csak egy szimpla betörés és prototípusrablás lett volna az egész. Nem nagy ügy. Egészen addig, amíg az emberek el nem kezdenek potyogni. És azért is minket hibáztattak volna, de valószínûleg azt gondolták, hogy úgy is az Atreusra mutogatunk és akkor õket is magunkkal rántjuk.
Sally folytatta:
-- A Seretech tiszta marad és páholyból nézi az eseményeket. Elintézik a Renraku riválisaikat és minket is eltakarítanak az útból. Amelyikünket meg nem szednek le a Raku szamurájok, azt tömeggyilkosság vádjával elítélik. Azt úgysem hinné senki, hogy nem tudtunk róla, hogy az anyag mérgezõ. A Seretech meg két legyet üt egy csapásra. Esetleg hármat, ha beáruljuk az Atreust. És megint a megacég kerül felülre.
-- És most mi lesz? -- kérdezte Sam.
-- Lenyeljük a békát és nem megyünk a napra -- sóhajtott Sally. -- A Seretech veszélyes ügy.
Sam megdöbbent.
-- És mi van a Renraku embereivel? Azok ártatlan emberek. Nem hagyhatjuk õket simán meghalni.
-- Nem hagyhatjuk? -- kérdezte Szellem.
Samet elöntötte a méreg. Sally elé ugrott és ujjával vádlóan bökdösni kezdte.
-- Azt hittem olcsó pénzért nem csináltok piszkos munkát. Nagyon jó kis fizetség, mi? És ha rázós lesz a dolog, összecsuklotok. Biztos élvezitek, hogy mások potyognak, nem igaz? És mi lesz a nagybecsû híretekkel, ha az utcán megtudják, hogyan használtak ki benneteket?
-- Kabbe. Senki nem tujja meg -- motyogta az ork.
-- De õ máris tudja -- kiáltotta Sam és Castillanóra mutatott. A férfi széttárt kezekkel tartotta vissza a testõreit. -- És õk is tudják!
-- Hmm, Lady Tsung -- mondta csöndesen a tünde. -- Talán visszamehetnénk és kihozhatnánk azokat a flakonokat.
-- Már túl késõ -- felelte Sally. -- Egy részüket már elhasználták.
-- Elmondhatnánk a Renrakunak, mi folyik itt -- javasolta Sam.
-- Nem hinnének nekünk. És ha hinnének is, akkor is nyomoznának utánunk, mivel azt gyanítanák, hogy közünk van a dologhoz. Mint ahogy van is. És amikor az emberek elkezdenek meghalni, vérbosszúvá alakulna át a dolog. Jobb ebbõl kimaradni.
-- Várjatok egy kicsit! -- vágott közbe Sam. -- Castillano, mutasd azt a számítógépet.
A közvetítõ egyszerûen csak Samre bámult és kezét védelmezõen a billentyûzet fölött tartotta.
Sally felsóhajtott: -- Vállalom a felelõsséget.
Castillano átnyújtotta a billentyûzetet.
Sam dolgozni kezdett, közben átkozta a billentyûzet lassúságát. Hirtelen pihekönnyû érintést érzett a vállán. Hátrafordult és a tünde állt elõtte.
-- Ezzel gyorsabb -- mondta Svindler.
Sam a tünde kabátja alatt rejtõzõ kiberdekkre nézett. Speciális funkcióbillentyûitõl és vállpántjától eltekintve ugyanúgy festett, mint egy közönséges számítógép-billentyûzet. Sam lelkesen elvette.
Ez nem olyan lesz, mint egy Egyesült Boeing légibuszba becsatlakozni. Ez egy igazi bejárat a Mátrixba. És a robotpilóta nem fogja elválasztani a kibertér fényes világától.
-- Itt van a jack -- mutatta a tünde.
Sam hátracsúsztatta a borítólemezt és kihúzta a telekom csatlakozóját. Egy gyors mozdulat és máris a tünde kiberdekkje foglalta el Castillano számítógépének helyét. Megfogta az adatkábelt, hogy összecsatlakozzon a dekkel. Hirtelen majdnem meggondolta magát, de aztán eszébe jutottak az archológiában dolgozó ártatlanok, akik halálra vannak ítélve, ha most nem segít. Összeszorította a fogát, majd bedugta halántékába a csatlakozót.
A várt éles fájdalom ismét végigfutott az agyán, de el is halványult hamar. Sam az elõtte álló feladatra koncentrált. Rá sem hederített a kibertérben körülötte hemzsegõ csillogó spirálokra és lüktetõ adatcsatornákra. Egyenesen a masszív Renraku épület felé indult. A cége jelszavait használva az egyik kapun belépett a fõ adatbázisba.
Csillagsorok szikrázó rétegei és oszlopai vették körül. Minden egyes csillag egy adatfájlt jelképezett, a színe a fontossági besorolásáról árulkodott. Sam bevitte a kulcsszavakat a kiberdekkbe és végrehajtott egy keresést. Nézõpontja szédületes sebességgel vándorolt a sorok között. A dekk által javasolt minden egyes fájlnál megállt egy kicsit szemlélõdni. A felesleges adatokat figyelmen kívül hagyta.
A külsõ szemlélõ számára alig néhány másodperc telt el és már meg is találta, amit keresett. Lemásolta a fájlt, majd gyorsan visszamenekült ahhoz a ponthoz, ahonnan belépett a Mátrixba.
-- Van egy ellenszer -- mondta az aggódó arccal várakozó társainak, miközben kihúzta fejébõl a csatlakozót.
-- Hol szerezhetjük meg?
-- Épp ez a baj. Még nem gyártották le sehol. Csak a gépben létezik.
A szobára csönd borult. Sam szinte érezte, hogy a vadászok megpróbálják kigondolni, hogyan lehetne jóra fordítani a dolgokat.
Castillano megköszörülte a torkát.
-- Biotechnek van egy laborja. Teljesen számítógép-vezérelt tervezõ komplexum. El tudom intézni, hogy bemutassalak neki. A szokásos díjakért.
Sam ismét reménykedni kezdett. Sallyre nézett. A nõ a mellkasa elõtt összenyomott tenyerekkel állt. Keze kicsit remegett és karján megfeszültek az izmok, ahogy a kezeit egymásnak préselte. Sam most elõször vette észre, hogy a mágus jobb kezének kisujján hiányzik az utolsó ujjperec. Sally végül nagy sóhajtással ellazította az izmait.
-- Csináljuk meg.
* * *
-- Igazán kedves, hogy benézel hozzánk -- jegyezte meg Crenshaw csípõs udvariassággal, amikor Sam belépett a piszkos szobába. Bezárta az ajtót, kirekesztve ezzel a külsõ szobából beszivárgó szürke, kora hajnali fényeket. A sarokból áradó ürülékszag szinte elviselhetetlen volt.
-- Megpróbáltam segíteni a társaságnak.
-- Azzal, hogy benyaltál ezeknek a bûnözõknek. Inkább magadon próbáltál segíteni -- morogta Crenshaw. -- Azt gondolod tán, hogy jobb vagy nálunk? Hogy másképp fognak veled bánni, ha hozzájuk dörgölõzöl?
-- Te most azt hiszed, hogy megpróbáltam a magam javára alkudozni? -- kérdezte hitetlenkedve Sam.
Crenshaw grimasza elárulta, hogy pontosan erre gondolt.
-- Azért, mert te így gondolkozol, még ne hidd, hogy mások is így gondolkoznak. Van aki törõdik másokkal.
-- Ja, és én vagyok Miki egér.
-- Tévedsz, Crenshaw. Azt remélem, meg tudok menteni néhány életet.
-- Elõször is a magadét.
-- Nem. Elõször is az archológiában dolgozó néhány cégtársunkét -- Sam elmesélte, hogy verték át a csoportot és hogy úgy döntöttek, valamit csinálnak ez ellen. -- Velük megyek, amikor be akarják juttatni az ellenanyagot.
-- Hõs akarsz lenni?
Ez eddig meg sem fordult Sam fejében. -- Szükségük van a segítségemre.
-- A hõsök elhaláloznak, kölyök. Ezt még ezek a fafejek is megértik. Nem kellesz te nekik hozzá.
Sam feltételezte, hogy a nõnek igaza van, de az is biztos, hogy bárhol is hatoltak be a múltkor az archológiába, a Renraku biztonsági szolgálat azt a bejáratot már rég megszüntette vagy lezárta.
-- Talán csak arról akarok megbizonyosodni, hogy tényleg megcsinálják.
Crenshawt ez nem gyõzte meg.
-- Ám legyen, kölyök. Majd úgy teszek, mintha meggyõztél volna nemes szándékaidról. Ha kitör a tûzharc, az érzelgõsek csak annyit érnek, mint egy kiégett JMÉ chip. Tudod, hogy veszélyes a dolog.
-- Nem érdekel -- Sam maga is meglepõdött a hangjából kicsengõ határozottságon. -- Meg kell csinálni.
-- Crenshaw-sannak igaza van -- suttogta Jiro a sarokból, ahová lefektették. Sam még csak észre sem vette, hogy a férfi ébren van. -- Hagyd. Csak elrontod a társaságnál elfoglalt pozíciódat.
-- Szóval téged is megfertõzött, Tanaka-san -- Sam szomorúan megcsóválta a fejét. -- Nem törõdöm a társaságnál elfoglalt pozíciómmal. Meg fogják érteni, hogy a társaság iránti hûségem kényszerít erre a lépésre. Segítenem kell az árnyvadászoknak, hogy ne vesztegessék feleslegesen az idejüket az archológiában.
Crenshaw elvigyorodott, Tanaka pedig lehajtotta a fejét és ismét elcsöndesedett. Sam látta, hogy nem hatottak rájuk az érvei. De így is jó. Rövid kibertérbeli túrája és az alváshiány már épp eléggé kimerítették. Pihenésre volt szüksége. A vadászatot másnap éjjelre tervezték. Határozottan veszélyes meccsnek néztek elébe. Észnél kell majd lennie. Sam lefeküdt a földre és elnyújtózott a kemény padlódeszkákon. Néhány pillanattal késõbb már aludt is.
Arra ébredt, hogy egy kéz nehezedik a vállára. Az ajtóból vörös fény ömlött be a szobába. A ragyogás megvilágította Szellem arcvonásait.
-- Ideje indulni, sápadtarcú.
Sam nehézkesen felült és megrázta a fejét, hogy kitisztuljanak a gondolatai. Egy pillanatig nem tudta, hol van, de az ismerõs szag hamar visszahozta a valóságba. Gyorsan körbenézett és látta, hogy rajta kívül csak az amerindián tartózkodik a szobában.
-- Hol vannak a többiek?
-- Úgy gondoltuk, az lesz a legjobb, ha biztonságosabb helyre szállítjuk õket, amíg vissza nem térünk.
Sam bólintott, Szellem pedig csendben átvágott a szobán. Talán igazat beszélt a férfi. De az is lehet, hogy a vadászok túszként tartják fogva a társait, hogy õ jól viselkedjen. Arra nem akart gondolni, hogy esetleg megölhették a társait, hogy ne kelljen õrizni õket. De tény, hogy ez a lehetõség is fennállt. Crenshaw cinikus szavai visszhangzottak a fejében. Vajon tényleg megbízhat ezekben a fickókban?
Sam nagy recsegéssel szintén átevickélt a szobán. A külsõ szobában Sally, Szellem és az ork éppen azzal foglalkoztak, hogy ellenõrizzék a testükre csatolt mindenféle fegyvert és felszerelést.
-- Hol van Svindler?
Sally rámosolygott. -- Ne aggódj. Olyan helyen, ahonnan zavartalanul be tud szállni a Mátrixba. Ma is rázós futama lesz a kibertérben, akárcsak a múltkor.
-- A többiek vele vannak?
-- Csak ne kérdezõsködj túl sokat -- intette a nõ.
Szellem egy kést csúsztatott a csizmáján lévõ tokba, majd felemelt egy csomagot a földrõl és Samnek dobta. Sam ügyetlenül kapta el, meglepte a csomag súlya. A fekete papírcsomagolás valami nagyobb darab tárgyat rejtett. Sam szemügyre vette. A csomagolópapír alól fém csillant elõ. Sam teljesen kihámozta a tárgyat.
-- Egy repeszpuska -- mondta Szellem. -- Tudod használni?
Sam végignézett a gonoszul csillogó fegyveren. -- Nem.
-- Naccerû -- morogta az ork. -- Hátúról fog seggbelõni minket, Sally.
-- Ha megteszi, jön utánunk -- felelte a nõ. -- Ezt ugye tudod, Verner?
Tudta. Túlzottan is jól. Megpróbált szólni, de nem jött ki hang a torkán. Helyette inkább bólintott.
-- És jusson eszedbe -- horkantotta az ork --, hogy rajtad tattom a szemem.
A vigyázó tekintettõl kísérve Sam óvatosan a földre fektette a puskát és lehúzta róla a védõborítást. Aztán közelebb hajolt és felcsatolta a töltényövet és a pisztolytáskát. Ezeket a fegyver megpillantásának izgalmában nem is vette észre az elõbb.
-- Úúú, nézzétek -- gügyögte a ork. -- Egy félelmes árnyvadász. Hû, de be vagyok gazóva!
-- Fogd be, Kham -- parancsolta Sally. -- Verner mindent jól fog csinálni, ha nem piszkálod állandóan.
Sally a derekára csatolta a töltényövét, majd rojtos kabátjának egy lebbenésével az ablak felé indult. Sam indult volna utána, de hirtelen egy kéz ragadta meg a karját. Hátranézett és Szellem humortalanul vigyorgó arcát pillantotta meg. A bordáinál érzett nyomás arra késztette, hogy lenézzen. Az amerindián egy fegyvert tartott a bordáinak. Sam nagyot nyelt. Sam eredetileg nem akarta elvenni, de ha ezek megbíztak benne annyira, hogy fegyvert adtak a kezébe, talán õ is megbízhat annyira õbennük, hogy elfogadja, erre valóban szüksége lehet. Elvette a fegyvert és a tokjába csúsztatta.
A tûzlétra nagyokat recsegett az árnyvadászok súlya alatt. Sam attól tartott, kiszakadnak a bilincsek a falból és mindnyájan lezuhannak az alattuk húzódó sikátorba. De nagy meglepetésére, amikor leértek, a rozoga alkotmány ugyanolyan stabilnak festett, mint elõtte.
Három motorkerékpár várakozott a sikátorban. Közülük kettõ gyors Yamaha Rapier volt. Sima, tiszta mûanyagfelületei alapján teljesen újnak tûnt. A harmadik egy masszívabb járgány volt, egy Harley Scorpion. A gép csupa motorból, vasból és furcsa szorítóbilincsekbõl meg kampókból állt.
-- Te velem gyüssz -- röfögte az ork és felült a Scorpionra. Sam felült a bûzös metahumán mögé. Sajnos semmilyen kapaszkodót nem talált, csak az orkot magát, és úgy döntött, azzal inkább mégsem próbálkozik meg. Kham kilõtt, Sam pedig majdnem lebucskázott a motorról, amikor befordultak a sarkon. A Rapierek motorzaja csakhamar csatlakozott a Scorpion harsogásához. A társaság V-alakzatban indult el a pusztulat utcáin.
Seattle utcái motorkerékpárról is ugyanazt a képet mutatták, mint amikor a közvetítõhöz mentek. Legalábbis ami a pusztulatot illeti. Amikor civilizáltabb negyedekbe értek, az utcákon kevesebb ember nyüzsgött és a zajok és fények is csökkentek. A vadászok azonban nem keltettek nagy feltûnést. Más motorosokat is láttak hosszú bõrkabátokban. A pusztulat utcáin nyüzsgõ kemény fiúkat konszolidáltabb népek váltották fel, bérmunkások, családok és egyéb normális emberek.
Seattle határváros volt, a Szelis-Síd Tanács vad területei között egyedül. A Kanado-Amerikai Egyesült Államok elõretolt állása egy idegen föld szívében, kereskedõváros a Csendes-óceán partvidékén. Ennek megfelelõen kemény és öntörvényû helynek kellett lennie, valami olyasminek, amilyen a Vadnyugat lehetett annak idején, amikor férfiak és nõk egyaránt pisztolytáskában hordták a maguk törvényét.
A nagy társaságok szerencsére mindenre odafigyeltek, ami kellemetlenül érinthette az üzletet és ezek mellett még békerendõrök is mûködtek az utcákon. Magándetektívek és Lone Star õrjáratok járták az utcákat nehézfegyverekkel, hogy védelmezzék megbízóikat. A társaságokat nem érdekelte, hogy az emberek mit mûvelnek egymással, az azonban igen, hogy mit mûvelnek a társaság vagyonával és dolgozóival.
Tokió rendezett békéje után Sam furcsának és idegennek találta az itteni kényes egyensúlyt a káosz és a civilizáció között. Volt azonban Seattlenek egyfajta pezsgése, ami minden kultúrája, fejlettsége és történelme ellenére Tokióból hiányzott. Lehet, hogy kezdte megszeretni ezt a várost.
Minél közelebb értek a központi üzleti negyedhez, a környék annál civilizáltabb képet mutatott. A villanyautók és tömegközlekedési eszközök itt már megszokottnak számítottak. Motorkerékpárokat csak ritkán lehetett látni. Annál több Lone Star jelvényt viselõ járõrkocsi járta viszont az utcákat. Az emberek itt túlnyomórészt a nagy társaságok alkalmazottai voltak, de a társadalom legalján élõk ezekrõl az utcákról sem hiányoztak. A furcsaság és idegenség érzete továbbra is megmaradt Sam tudatának perifériáján. Ilyesmit soha nem érzett Tokióban. De élvezte a dolgot.
Seattle belvárosába érve ráfordultak az Alaskan utcára és dél felé haladtak. A távolban magasodott az archológia. A környezõ épületek szinte eltörpültek mellette. Az archológia sötét északi falán a Renraku név virított hideg kék betûkkel angolul és japánul. Alatta a társaság emblémája ragyogott arany színekben -- a jól ismert pont koncentrikus körökkel körülvéve.
Sam biztonságot, otthont adónak találta ezeket a szimbólumokat. A Seattle fölött lebegõ archológia hatalmasnak és elérhetetlennek tûnt. És baljóslatúnak. Sam elképzelte, hogy az eredetileg rádióhullámokat szimbolizáló koncentrikus körök valójában radarhullámok, mindent látó energianyalábok, melyek arra irányulnak, hogy felfedezzék és elpusztítsák a társaság ellenségeit. Korábbi izgatottságát hirtelen félelem váltotta fel. A zsúfolt utcán is meztelennek és kiszolgáltatottnak érezte magát. A Vörös Szamurájok már bizonyára figyelik õket.
De ha figyelték is õket, még semmilyen akcióba nem léptek. A vadászok letértek a fõútról és mellékutcákon haladtak tovább a kikötõ raktárépületei között. Amikor elérték céljukat, a Kibenec Transport nagy rakodódokkjait, lassítottak. De a hatalmas, hullámos lemezbõl készült kapuk továbbra is mozdulatlanok maradtak.
-- Rohatt tünde, megin lemaratt -- morogta Kham, hangját azonban szinte teljesen elnyomta a motorok dübörgése. -- Biztos kiment virágot legelni.
Szellem intett, hogy tegyenek egy kört a tömb körül. Erre az ork megint felnyögött. -- Mindenki ránk fok figyenni.
-- Nincs más választás -- kiabált át Sally a motorjáról.
A második kör végén a hat ajtó közül a harmadik feltárult, ahogy befordultak a sarkon. A vadászok bemotoroztak rajta, majd leállították gépeiket. A masszív kapu ismét lecsukódott, elzárva õket az utcától. Hirtelen csend borult rájuk.
Szellem magabiztosan kalauzolta õket a sötét épületek között. Végül elérkeztek egy karbantartó panelhez. Egy kis matatás egy multiszerszámmal és a panelt már le is emelték. Lemásztak a panel mögött rejtõzõ rozsdás, rozoga létrán. Az épületbõl sós tengerszag áradt. Sam ha figyelt, jól hallhatta a vízcsöppek csattanását a betonon.
-- Oké, sápadtarcú. A legelsõ nyugati dokkban vagyunk Gyors Freddie Sebészeténél. Innentõl te vezetsz.
Samnek fogalma sem volt, merre van Gyors Freddie Sebészete, de az archológiáról eddig látott térképek alapján emlékezett a dokkra. Kimentek az utcára és a dokktól elindultak az archológia felé. Az épülettömb mellett körbefutó úttól körülbelül harminc méterre egy javítómûhelyhez vezetõ kapura mutatott. Mielõtt Szellem elõvehette volna multiszerszámát, Kham vállával nekifeküdt a dróthálós kapunak. A vékony lánc elpattant és a lakat a földre koppant.
-- Sietünk vagy nem? -- morogta Kham mentegetõzve.
Elosontak a pihenõ gépek mellett. Sam a csontvázépület pincéjébe vezette õket. Egy kis kutatás és már meg is lelte, amit keresett.
-- Ez az akna az archológia hõcserélõ csöveihez vezet. Azok mellett be tudunk jutni egy be nem fejezett karbantartó állomáson keresztül.
-- Remélem, nem tévecc, cimbora. Ennem tûnik kényelmes menetnek.
Sam is remélte, hogy nem téved. Az egész behatolás egy háromhetes építési ütemterven alapult. A dokumentum szerint az állomást azóta már be kellett volna fejezni és ellátni biztonsági berendezésekkel. Sam abból indult ki, hogy az archológiában szinte minden munka jócskán késett a kitûzött határidõhöz képest. Ha ez esetben a munkások véletlenül pontosak voltak, akkor nem fognak tudni bejutni.
Az ork félelmei beigazolódtak. A mászás végülis egyáltalán nem bizonyult "kényelmes" menetnek. A nagydarab metahumán kétszer is beakadt az aknakanyarulatokba, miután úgy akart továbbmászni a szûk réseken, hogy egyetlen felszerelési darabját sem vetette le magáról.
Két verejtékes órával késõbb elérték a karbantartó állomást. A nyitott aknanyíláson át halvány fények szûrõdtek ki az állomásról.
Sam megtörölte izzadt homlokát. Most legalább már nem kell amiatt izgulnia, hogyan reagálnak a vadászok, ha zárva lesz az akna vége. Terv szerint megtalálták az állomás terminálját. Sam nem csatlakozott be, csak simán odaállt és bepötyögte a kódot, ami alapján Svindler tudni fogja, hogy sikerült bejutniuk az archológián belülre.
Svindler szinte azonnal válaszolt a terminál hangszóróján keresztül.
-- Késésben vagytok.
Sally megrázta a fejét, belefojtva ezzel Sambe az ingerült választ.
-- Mindnyájan készen állunk a következõ szakaszra?
-- Biztosíthatom, hölgyem. Az ellenõrzõpontokat utasítottam, hogy egy karbantartó csapat fog érkezni. Átmeneti belépési kártyák várnak rátok az alfa-szinten, de ahhoz, hogy felvegyétek õket, a különleges képességeiteket kell használnotok. Sajnos nem rendelkezem az aktivizálásukhoz szükséges kódokkal és arra sem volt idõm, hogy hamisítványokat készítsek. Igazán figyelemreméltó az itteni rendszer. Nagyon kifinomult.
-- A dicshimnuszt majd késõbb, tünde -- vágott közbe Szellem. -- Mit fogunk csinálni a kódokkal?
-- Nem kell próbálgatnotok, Bicskás Úr. Azt hiszem, van más megoldás is. Ha a nemes Cég Úr bepötyögi a saját kódját, azt rá tudom másolni a kártyákra. A kódismétlést majd egy rendszerhiba mögé bújtatom.
A vadászok várakozásteljesen néztek Samre. Samnek kiszáradt a torka. Ha a Renraku hatálytalanította a személyes kódját, miután õ eltûnt, a terv füstbe ment. Sõt, ami még rosszabb, riadót is kiválthat. De bármelyik is történjen, felrúgja a céggel kötött hûségszerzõdését. Ha ugyan nem tette ezt már meg azzal, hogy ezeket az embereket kalauzolja a Renraku archológia belsejében.
-- Svindler?
-- Parancsára, Cég Úr.
-- Ha beütöm a kódomat, el tudod olvasni, vagy csak vakon másolod le?
-- Miért e bizalmatlanság? Hát nem Svindler vagyok, a Mátrix varázslója? Ha a kódból egyszer adat lesz, azt csinálok vele, amit akarok.
Nem, gondolta Sam, nagyon is nagy bizalomról teszek tanúbizonyságot. Csak a tollaidat borzolod, amikor azzal hencegsz, milyen nagyfiú vagy.
-- Nem tartod meg a másolatot egy következõ vadászatra?
-- Cég Úr, ön megsért. Természetes, hogy nem. A célszerûség szem elõtt tartása volt az oka annak, hogy ezt javasoljam. Egy magamfajta dekás azt nyit ki, amit akar, és akkor, amikor akarja.
-- Ezt jó hallani, Svindler -- felelte Sam. Ez valószínûleg azt jelenti, hogy ezt nem tudod megtenni. -- Begépelem.
Amíg Sam a kódját pötyögte be, Kham félrehúzta Sallyt. Négy pár Renraku munkaruhával tértek vissza, a hozzájuk való sapkákkal együtt. Miközben a vadászok öltözködni kezdtek, Sam csak állt, kezében a munkaruhával.
-- Ez nem fog menni -- mondta végül. -- Sally és én talán átjutunk, de ti ketten nyilvánvaló, hogy nem Renraku alkalmazottak vagytok.
-- Mér, a Raku válogat a munkások közt? -- morogta az ork.
-- Igen, ha módjában áll.
-- Húzd csak fel azt az overallt, sápadtarcú. Sally majd elintézi a dolgot.
Más választása nem lévén, Sam engedelmeskedett. -- Mit értesz az alatt, hogy Sally majd elintézi a dolgot? -- kérdezte, miközben felhúzta a fehér ruhát.
-- Egy kis illúzióvarázslat -- felelte a nõ. -- Az õrök azt fogják látni, amire számítanak.
-- Ha ezt meg tudod csinálni, miért bajmolódunk az overallokkal?
-- Így könnyebb. Minél kevésbé kell megváltoztatnom a valóságot, annál könnyebben veszik be az õrök is.
-- De ha ezt meg tudod csinálni, miért nem sétáltunk be simán a bejárati kapun?
-- A tridimek miatt -- felelte Sally. -- És most maradj csöndben egy kicsit, hadd koncentráljak.
Sally lehunyta a szemeit és a varázskardjának a kabátján vágott résen kikandikáló markolatára helyezte bal kezét. Jobb kezét bonyolult mozdulatokkal lassan elõre és hátra mozgatta. Sam mintha valami halvány derengést látott volna a kezei nyomában. De lehet, hogy csak képzelõdött.
Annyira különös volt az egész. Sam körbenézett és látta, hogy Szellem arcára kiül az idegesség. Valami talán nem jól ment? Az orkra nézett. Kham ámulattal telten bámulta Sallyt. Arckifejezése a vágyakozás és a félelem keveréke volt. Az ork könyékkel mellbe ütötte Samet.
-- Imádom, ha íccsinál -- suttogta.
Sally szeme ismét kinyílt és a varázslat már készen is volt. Utasította õket, hogy a fegyvereiket rejtsék a szerszámos dobozokba. Miután ez megtörtént, beültek egy siklókocsiba és a liftekhez hajtottak.
Az alfa szinten az õr gyanakvás nélkül fogadta õket. Átnyújtotta a belépõkártyákat anélkül, hogy különösebb figyelmet szentelt volna a csoportnak. Sam látta, hogy jól mûködik a varázslat, mert amikor Kham átvette a neki járó kártyát, az õr elé lépett és középsõ ujját kinyújtva bemutatott neki. Szinte hihetetlen, de az õr nem reagált.
Amikor ismét biztonságban voltak egy másik liftben, Sam odahajolt Sallyhez és a fülébe súgta:
-- Kham az elõbb nem egészen úgy viselkedett, mint egy átlagos munkás. Miért nem reagált az õr?
A nõ finoman felkacagott. -- Ismerem már Khamot. Az õ részét mindig alaposabban kidolgozom a varázslatban.
A lift lefékezett, a csapat pedig kilépett egy folyosóra. A folyosó javarészt üres volt. A néhány késõ éjjel is itt dolgozó férfi és nõ rájuk sem hederített. Sam csak most emlékezett vissza, hogy Tokióban õ is mindig átnézett a szerelõcsoportokon. Az is megfordult a fejében, hogy egyáltalán felfigyelnének-e rájuk, ha nem mûködne Sally varázslata. Nemsokára egy másik ellenõrzõponthoz érkeztek. Sam ismét csak örült annak, hogy Sally megerõsítette a varázslatának Khamot illetõ részét, ugyanis ezúttal az ork vadul kinyújtotta sötétlila nyelvét a pult mögött ülõ nõ irányába. A nõ azonban csak egyszerûen minden jót kívánt, majd tekintetét ismét a pult belsõ felén villogó tridim képernyõre szegezte.
Három lifttel és két ellenõrzõponttal késõbb elérték a Számítógépes Rendszerkutatás irodáját. Az itt álló õr mellett a megszokott módon haladtak el. Odabent gyorsan kapcsolatba léptek a tündével, aki visszajelzett, hogy minden csöndes.
-- Túl sima a dolog -- jelentette ki Szellem. Két Ingramját elõhalászta a szerszámos dobozból. Az egyiket az övébe tûzte, míg a másikat lövésre készen a kezében tartotta. Kham és Sally is megragadták a saját fegyvereiket. Úgy tûnt, sokkal inkább megbíznak a szamuráj ösztöneiben, mint a tünde jelentéseiben.
-- Elsõ a biztonság, sápadtarcú -- mondta az amerindián, amikor meglátta, hogy Sam nem veszi kézbe a saját fegyverét. -- Nem lesz idõd visszamenni, ha elkapnak minket.
Sam vonakodva felvette a repeszpuskát.
-- Gyorsan kell csinálni -- mondta Sally és elõhúzta a Castillano biotechnikusa által biztosított, ellenanyagot tartalmazó ládákat. -- Szórjátok szét. Nem tudjuk, mennyit használtak el az anyagból és hol. De mindent meg kell tisztítanunk a Seretech piszkától.
Szétváltak.
Sam éppen a harmadik szobáját, a rendszerfejlesztõk hatalmas munkatermét akarta beszórni, amikor Sally csatlakozott hozzájuk.
-- Megvan mind -- mondta a nõ és õ is nekilátott a permetezésnek.
Egy perccel késõbb megjelent egy vörösbe öltözött biztonsági õr. Lehet, hogy váratlanul nézett be ide, lehet, hogy éppen útban volt az õrhelyére. Mindenesetre nem volt sietõs a dolga és ez felbátorította Samet. A sok siker után Sam úgy érezte, Sally varázslata tökéletes. Szinte teljes biztonságban érezte magát. Most, hogy Sally is itt volt a szobában, semmi rossz nem történhet. A varázslat mindannyiójukat megóvja a lebukástól.
Amint az õr elhaladt mellette, Sam felemelte fegyvert tartó kezét és intett az õrnek. Az õr visszaintett, majd folytatta tovább az útját. Már majdnem eltûnt az ajtó mögött, amikor hirtelen megállt és tágra nyitott szemekkel megfordult.
-- Vigyázzon, hölgyem -- kiáltotta Sallynek, miközben a fegyveréért nyúlt. -- Fegyveres behatoló!
-- N... nem... -- dadogta Sam és felemelte a repeszpuskát.
Az õr rá sem hederített. Elõhúzta a saját fegyverét és tüzelõállásba helyezkedett.
Sam meghúzta a ravaszt. A fegyver hátraugrott, miközben egy csomag mûanyag repeszt küldött útjára. A majdnem szubszonikus sebességgel repülõ hegyes mûanyagdarabkák bíborvörös csíkot festettek az õr mellkasára és vállára. A férfi hátratántorodott, vér bugyogott a szájából, majd elterült és nem mozdult többet. Fegyvere szinte természetellenesnek tûnõ, tiszta csengéssel csapódott a padlónak.
A következõ csattanást Sam fegyvere szolgáltatta, ahogy a padlóra esett.
A lövés hangjára Szellem és Kham rohanvást közelítettek.
-- Haj, haver! Mitöttént? -- ugatta az ork.
-- Az õr valószínûleg észrevett valamit a varázslatból -- felelte Sally.
Sam kábán állt, lelki szemei elõtt újra és újra lepörgött az utolsó néhány másodperc. Látta, amint az õr megfordul, értetlen kifejezéssel az arcán. Semmi félelem. Semmi aggály. Csak értetlenség. Aztán a barna szemek szélesre nyíltak, amikor meglátták a repeszpuskát.
-- Azt hiszem, meglátta a puskát.
Sally mondott valamit, amit akár káromkodásnak is lehetett venni. Dobbantott a lábával.
-- Szerszámnak kellett volna látnia. De mivel a repeszpuska olyasvalami, amihez nem voltál hozzászokva, a varázslat nem tudta tökéletesen elfedni.
-- Már megtörtént, Sally -- mondta Szellem csitító hangsúllyal. Odalépett az õrhöz, hogy megvizsgálja.
-- Lelõttem -- mondta Sam. Kábának érezte magát.
-- Ne aggóggy, cimbora -- felelte Kham. -- A cég úccse fogja megtunni, hogy te vótá az.
-- De meghalt -- tiltakozott Sam.
-- Még nem -- felelte Szellem. -- De meg fog; ha nem kap kezelést. És ha kap, miközben itt vagyunk, mi is halottak leszünk.
-- Fejezzük be és tûnés -- zárta le Sally a beszélgetést.
Ismét hozzáláttak a munkának, hagyták, hogy Sam csak álljon és bámuljon.
Az õr fiatalnak tûnt, nem lehetett sokkal idõsebb, mint Sam. De az élete hamar véget ért, mert a varázslat nem egészen úgy mûködött, ahogy tervezték, és mert Sam ostoba volt és pánikba esett. Ez nem tûnt igazságosnak.
Az õr nem olyan volt, mint az utcai vagány gyerekek. Még csak nem is az arctalan Vörös Szamurájok közé tartozott, akiket már megedzettek az élet keménységei. Csak egy fiatal kölyök, aki a munkáját végezte. Még védeni próbálta Sallyt, mert azt hitte, hogy õ nem tartozik hozzá a csapathoz, és egyedül Sam a betolakodó. Micsoda ostoba irónia.
Miért fogadta el a fegyvert a vadászoktól? Nem tûnt valószínûnek, hogy szüksége lett volna rá. Szüksége volt rá? Akár igen, akár nem, tény, hogy használta. És az eredmény itt feküdt a lába elõtt.
Hogyan vezethették idáig a jó szándékai?
Végtelennek tûnõ néhány perc múltán Sam észrevette, hogy Szellem õhozzá beszél. Pislogott egyet és rájött, hogy már nem a Számítógépes Rendszerkutatási Központban vannak. A vadászok valahogy kihozták onnan és most a föld alatti F-szint felé tartottak egy liften. Az eredeti terv szerint ez volt az utolsó megálló az archológián belül. A tündének közben az volt a feladata, hogy elintézze, hogy kapjanak egy kocsit, amivel elhajthatnak.
-- Gyerünk, sápadtarcú. Hallgass ide -- mondta Szellem. -- A tünde bekapcsolt egy vészriadót az õrnek. Most már orvosi felügyelet alatt áll a fickó. Így már elégedett vagy?
-- Elégedett? -- Sam számára olyan távolinak tûnt a saját hangja, mintha valaki más beszélne helyette. -- Tudnom kell, hogy rendbejött-e.
-- Ezt valószínûleg nem fogod megtudni.
-- Ti csak menjetek tovább. Én visszamegyek, hogy megtudjam. Ti már megcsináltátok, ami nektek kellett. Már nincs rám szükségetek. Menjetek csak. Hagyjatok itt.
-- Hogy kihíjjad a rohatt katonákat -- horkantotta Kham.
-- Nem hívom ki õket -- ellenkezett Sam.
-- Naná, hogy nem -- felelte az ork és egyenesen Sam gyomrának nyomta HK227-esét. -- Mer gyüssz velünk.
Sam Sallyre és Szellemre nézett, de csak hideg tekintetekkel találkozott. Szellem elvette Samtõl a repeszpuskát, amely korábban valahogyan visszakerült Sam övébe. Sam lehajtotta a fejét és hagyta, hogy elvezessék.
Amikor az elkötött furgonnal a Western sugárúton jártak, Sam szirénázást hallott odafentrõl. Felnézett és egy DocWagon légimentõt pillantott meg, amint éppen leszállt az archológia egyik leszállóhelyére. Eltûnõdött, vajon idõben érkezett-e ahhoz, hogy még segíteni tudjon.
A maga választotta védekezõ kábulat falán csak érzékfoszlányok villantak át. Egy gyengén megvilágított épület, ahol a fehér overallok eltûnnek egy szemétmegsemmisítõben. Fények és árnyékok. Az ork bûze. Egy sziréna vijjogása. Az arcába csapó szél és az ülése alatt dohogó erõs motor.
Hirtelen arra lett figyelmes, hogy a motor robaja megszûnik és a szél sem vág többé az arcába. Kham mögött ült. A Scorpion robaja alapjáraton tompa morgássá szelídült. Ismét a pusztulatban voltak valahol.
-- Itt leszász, Verner.
Sam átlendítette lábát a motoron. Megállt a három árnyvadász között. Sally felé fordult.
-- És mi van a többiekkel? Most már elengeditek õket?
Szellem válaszolt.
-- Már egy félórája szabadok. Most már az archológiában vannak, ha elég bátrak voltak ahhoz, hogy a Harmadik sugárúton haladó buszjáratot válasszák az Orkvároson keresztül.
-- És veled mi lesz, Verner? -- kérdezte puhán Sally. -- Te is visszamész a Renrakuba?
-- Természetesen -- felelte Sam automatikusan. -- A társaságnak dolgozom.
Kham csattanósat köpött a betonra. Sally rávillantotta rosszalló tekintetét, majd ismét Sam felé fordult.
-- Lehet, hogy ez ostoba döntés.
-- Nem hiszem. Biztos vagyok benne, hogy meg fogják érteni.
-- A temetésedre mész -- horkantotta az ork, majd felpörgette a motorját és eltûnt az éjszakában.
-- Sok szerencsét -- mondta Sally és õ is elhúzott Rapierjén.
-- Nagyon lojális vagy, sápadtarcú. Remélem, meg is érdemlik -- Szellem odalökte Samnek a repeszpuskát. -- Szükséged lehet rá, amíg haza nem érsz, de aztán remélem találsz majd neki egy helyes szemétmegsemmisítõt, mielõtt találkozol a biztonsági embereiddel.
Az amerindián Rapierje vad csikorgással elhúzott ugyanabba az irányba, amerre a többiek is eltûntek.
Sam pedig magára maradt az utcán. Kicsit odébb egy árva korcs kutya kutatott a szeméthalmok között ételmaradékok vagy patkányok után. Sam letette a puskát a lába elé és leült a járdaszegélyre.
Sokáig bámult a fegyverre, amíg észrevette, hogy nincsen egyedül. A korcs otthagyta a szemétkupacot és leült Sam mellé. Õ is a fegyvert nézte.
-- Tudod te, hogy mihez kezdjek?
A kutya nyüszített egyet és megpróbálta megnyalni Sam arcát.
-- Semmi kajám nincsen a számodra.
Az állat farka tompán dobolt a kövezeten. Sam felállt. A kutya is. Elindult az utcán, majd néhány lépés múlva megtorpant és visszanézett Samre.
-- Hát akkor veled vadásszak ezentúl?
A kutya felemelte a fejét.
-- Nem. Most nem. Ez az árnyékélet nem nekem való.
Sam kiválasztott egy irányt, mely remélhetõleg valami barátságosabb környékre vezetett és elindult. Az éjszakai égbolton derengõ fények megerõsítették, hogy valószínûleg jó irányba halad. Néhány tucat lépés után észrevette, hogy a kutya mellette üget.
-- Velem jössz?
A kutya vakkantott egyet.
-- Helyes, barátom -- mondta Sam és továbbment. -- A hûség nem könnyû erény. De azt hiszem, ez téged nem aggaszt. Végülis csak hû maradsz a saját természetedhez.
Ember és kutya szótlanul baktattak egymás mellett. Mögöttük pedig az eleredõ esõ halkan dobolni kezdett a kövezeten fekvõ, magányos fegyveren.



ELSÕ RÉSZ
Ehhez, barátom,
egy fizetés nem elég

1
2051.
Samuel Verner soha nem hitt a Gépben Lakozó Szellem meséjében.
Akármilyen bizarr is a mese, mindig kell lennie egy logikus magyarázatnak. Egyes sztorik egyszerû kitalációk voltak, más meséket magukat technomágusnak tartó dekások terjesztettek, megint másokat tehetségtelen behatolók találtak ki, hogy saját hibáikat magyarázzák. Semmilyen bizonyíték nem mutatott arra, hogy a Mátrixban bármiféle testetlen szellem élne.
De most a Renraku archológia Mátrixának elektronikus ege alatt Sam még egyszer elgondolkodott ezen.
Sam saját kivetülése éppen egy adattárban dolgozott, amikor egy perszona ikon lépett be ugyanoda. Az ikon magja a szokásos Renraku dekás alakját viselte: egy jólöltözött bérmunkás krómosan csillogó figuráját. A figura munkaruhájának bal mellén, vállán és hátán a Raku logo világított kékes neonfénnyel. A krómfelületrõl visszatükrözõdött az adattár vizuális megjelenítésére szolgáló, kavargó szám és betûhalmaz. Mint mérges sebek, harsány, vörös csíkok szántották fel az ikon felületét és enyhén világító felhõkörvonal lengte körül a figurát.
A figura külsõ héja a kabuki bohóc karikatúrája volt. Ha valaki egyszer is látta ezt a bohócot elõadás közben, egészen biztos, hogy soha nem felejtette el emelkedett, pátoszos, kissé erkölcstelen, hatalmas kacagásra ingerlõ viselkedésmódját. Sam is jól ismerte a kabuki figurát és krómosan csillogó tükörképével is gyakran találkozott a Mátrixban. A cég jelvényét viselõ bohókás figura Jiro Tanaka perszona ikonja volt.
Csakhogy Jiro már legalább három órával ezelõtt meghalt.
Mielõtt napi munkája elkezdõdött volna, Sam törvénytelenül behatolt az archológia kórházi adatbankjába. Jiro fájlját lezárták, bár még nem pecsételték le. A fájlban talált orvosi jelentésekbõl megtudta, hogy Jiro agymûködése 6:30-kor leállt. Sam elszomorodott, de nem lepte meg a hír; a fiatal dekás állapota az utóbbi idõben fokozatosan romlott, miután öt nappal ezelõtt véletlenül lezuhant egy nyitott erkélyrõl. A kétemeletnyi zuhanás összetörte a csontjait és súlyosan megrongálta belsõ szerveit. A doktor csak annyit mondott, hogy nem lát sok esélyt a gyógyulásra, tekintettel a lehetséges agysérülésre és arra, hogy a betegbõl nyilvánvalóan hiányzik az akarat a felépülésre.
Jiro ikonja most mégis itt volt a Mátrixban. Lassan, bizonytalanul mozgott az adatsorok között, mint egy frissen kiszabadult lélek, mely még nem szokott hozzá teljesen új formájához és képességeihez. A szellemek a valós világban is lehetetlen dolognak számítottak; hát még a Mátrix szigorúan logikus világában. A Mátrix világát alkotó képeket csak a programozók generálták annak érdekében, hogy a számítógép hihetetlen sebességét felhasználva könnyebben lehessen nagy mennyiségû adattal bánni. És mint ilyen, az egész csak kivetített képekbõl állt, nem volt valós "világ". Következésképpen nem létezhettek benne sem szellemek, sem elkóborolt lelkek.
A nagy adatbázisokat vadászterületüknek kiszemelõ besurranó dekások szerint a behatoló dekás lelke bezárva maradhat a Mátrixban, miután az agyát szétégette valamiféle gyilkos jelenlétgátló program. Sam épp elég tudományos cikket olvasott arról, hogy ezek a hírek csak egyszerû kitalációk. A perszona ikon csak egy képecske volt, mely azt jelezte, hogy a gépkezelõ figyelme éppen merre irányul. A valóságban nem létezett, még akkor sem, ha egy ugyanarra a területre figyelõ másik gépkezelõ észlelhette is az ikont. Egyszerûen csak kivetített kép volt, amit éppen oda vetítettek ki, ahol az illetõ a Mátrixot alkotó adatcsatornák, optikai chipek és egyéb számítógép-részegységek irdatlan halmazán belül a munkáját végezte. Az elektronikus világban nem volt helyük a szellemeknek. A lelkek Isten fennhatósága alá tartoztak és ha a test meghalt, a lélek visszaszállt Teremtõjéhez. És semmilyen gép nem t udta ezt megakadályozni.
Valami más magyarázata kell, hogy legyen a dolognak. Miközben Sam ezen gondolkodott, programja tovább futott. Mivel kiberterminálján csak felületes keresést végzett, saját ikonja szinte áttetszõen állt a pergõ-forgó adathalmaz közepén. Jiro ikonja elhaladt mellette. Semmi jelét nem adta, hogy felismerte volna Sam jelenlétét. Sam egyszerre érezte magát csalódottnak és megkönnyebbültnek. Jirónak még a szelleme sem haladt volna el mellette rezzenetlenül, a felismerés bármiféle jele nélkül. Jiro ikonját nyilván egy idegen használta.
Sam ujjai végigszáguldottak kiberterminálja billentyûzetén. Leállította a keresõprogramot és elindított egy másikat, amit õ csak Fogócskának nevezett. Amikor a Fogócska mûködésbe lépett, Sam ikonja hirtelen átlátszatlanná sûrûsödött és átváltozott a szokásos, jólöltözött Raku bérmunkás ikonná. Sam Jiro ikonja mögé helyezkedett és lépésrõl lépésre követni kezdte a behatolót. Idõrõl idõre Sam ikonja váratlanul egy másik helyre "teleportált". A Fogócska program így akadályozta meg, hogy a követett ikon tulajdonosa észrevegye, hogy a nyomában vannak.
Ez a teleportáció a programnak egy olyan része volt, amelyet Sam nem értett. Az tudta, miért mûködik, csak azt nem tudta, hogyan. De hát végül is csak felhasználó volt, nem pedig programozó. Nem kellett tudnia. Az elrablásukat követõ néhány hónapban a program különleges funkciója jól bevált és Samnek ennyi elég is volt.
Jiro feleségének halála igen mélyen érintette a fiatal dekást. Az egykor nyitott, társasági életet élõ Jiro hirtelen magányossá, befelé fordulóvá vált. A Renraku Társaság is reagált erre a változásra, hiszen mindig is törõdtek alkalmazottaik jólétével. Amikor Sam jelentette, hogy a fiatal dekás milyen módosítást eszközölt Mátrixbeli ikonján, a cég pszichiátere egyetértett, hogy tanácsos lenne elõzetes óvintézkedésként megfigyelés alá helyezni Jirót. Megbízta a cég néhány profi programozóját, hogy írjanak egy speciális figyelõ programot, mely egy másik dekás számára lehetõvé teszi Jiro követését a Mátrixban. A szoftvert behelyezték Jiro kibertermináljába és némi hardver változtatást is végrehajtottak benne, így Jiro ikonja számára tökéletesen láthatatlanná vált a követõ személy.
Sam meggyõzte a pszichiátert, hogy õ maga lenne a legalkalmasabb megfigyelõ. Végül is Sam azon kevés emberek egyike volt az archológiában, akik ismerték valamennyire Jirót. Az orvos egyetértett, hogy Sam bizonyára olyan kis változásokat is képes észrevenni Jiro viselkedésében, melyre egy idegen esetleg nem lenne képes. Talán így a múltra utaló finom jeleket is megfigyelhetnek. Az orvos végül is annyira lelkesen belement a javaslatba, hogy Sam gyanakodni kezdett arra, hogy a doki azt képzeli, ez a megfigyelés Samnek saját magának is jó terápia lesz. De nem érdekelte a dolog. Terápia vagy sem, szemmel akarta tartani Jirót. A repülõjüket eltérítõ árnyvadászok által rájuk kényszerített kaland egyfajta köteléket teremtett közöttük. Sam nem hagyta magára Jirót, különösen azok után nem, hogy látta, barátja milyen könnyedén vette tudomásul Alice Crenshaw lelketlen viselkedését.
Jiro ikonja kilépett az adattárból és gyors tempóban belefúrta magát a számítógéprendszer belsejébe. A nyomában szaladó Samet meglepte a hirtelen sebességváltás. Egy ideje már elszokott a Fogócska mûködésétõl, hiszen a pszichiáter pár hónappal ezelõtt végül megállapította, hogy Jiro állapota normális és a követõ program használatára nincsen szükség.
Leküzdötte a röpke szédülést és az elõtte álló feladatra koncentrált. Ha az ikon irányítója nem Jiro volt, akkor valaki illegálisan lépett be a Renraku számítógépes rendszerébe. Legitim felhasználó nem dolgozhat másvalaki perszona programjával; vagy nem tudja a megfelelõ kódokat, vagy elbukik a jelszóellenõrzésen. Sam pedig vállalta munkaszerzõdésében, hogy lehetõségeihez képest megakadályozza a rendszer szabálytalan használatát.
Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy kijelentkezik és értesíti a biztonságiakat, de aztán elvetette az ötletet, mert ez azt jelentené, hogy megszakadna a kapcsolata a behatolóval. A Raku biztonsági dekások valószínûleg rövid úton lokalizálnák az illetõt, de nem tudnának arról, hogy az illetõ a fülön csípéséig mit mûvelt. És ha végül összeakadnának az ikonjával és megküzdenének vele, a harc eredménye valószínûleg az lenne, hogy az illetõ kiszorul a Mátrixból. Ez persze véget vetne az illegális behatolásnak, de nem oldaná meg a tilos ikonhasználat rejtélyét. Sam pedig tudni akarta, ki használja a barátja nevét.
Az ikonok végigsurrantak az adatvonalakon, csomópontokon haladtak át, csomópontokat hagytak el. Néha vörös neonfénnyel világító szamurájok képei elõtt haladtak el. Ezek az õrfigurák védelmi célokat ellátó programok, ún. JG-k (Jelenlétgátló) voltak, melyeket a dekás szlengben egyszerûen csak jégnek hívtak. Ezek az õrök a Renraku Vörös Szamurájok elit csoportját jelképezték a számítógépen belül. Ruhájuk sokkal inkább az õsi szamurájok öltözetére emlékeztetett, mint a mai biztonsági õrség modern páncélruháira. Egyik szamuráj sem állta az útját a behatolónak, persze Sam erre is számított. Az ikonokba beépített azonosító kódok igazolták ittlétüket. Bárki is bitorolta Jiro ikonját, bizonyára elõre felkészült erre.
A Mátrix egyes területei ködös, homályos látványt nyújtottak, az objektumok képei nem rajzolódtak ki olyan élesen a háttérbõl, mint máshol. Jiro ikonja megállt az elsõ néhány ilyen csomópontnál, szemmel láthatóan érdekelte a jelenség. Ez ismét csak arra utalt, hogy a behatoló külsõ személy, hiszen minden Renraku dekás jól ismerte a Raku számítógépes rendszerének adatvonalai között néhol fel-felbukkanó, zavaros területeket. Ez a homályos jelenség teljesen véletlenszerûen néha megjelent a rendszerben, néha eltûnt, de szerencsére nem befolyásolta a számítógép mûködését. Egyik dekás sem ismerte a különös köd származási helyét vagy mûködésének módját, de tudták, hogy ha ilyenekkel találkoznak, nyugodtan tovább folytathatják a munkájukat.
A behatoló elidõzött néhány adatfájlnál, de Sam egyiknél sem vette észre azt a kis villanást vagy pillanatnyi megmerevedést, mely arról árulkodott volna, hogy az illetõ a fájlok tartalmát letöltötte volna a perszona memóriájába. Ha tehát Jiro ikonjának bitorlója nem akar adatokat lopni, akkor vajon mit keres itt? Csak "szórakozik", élvezi, hogy valaki más ikonjának leple alatt ide-oda mászkálhat a Mátrixban?
A behatoló továbbhaladt.
És végül megállt a cég dekásai által csak Falnak nevezett csillogó akadály elõtt. A Fal nem volt más, mint egy jellegtelen, vibráló statikus szemcsékbõl összeállított hosszú vonal, melynek szürke árnyalatai élesen elütöttek az egész Renraku számítógéprendszert övezõ halványkék ragyogástól. Ez a terület még a Raku saját dekásai számára is tiltott zóna volt. Jiro ikonja megtorpant a Fal elõtt egy idõre, mintha csak szemügyre venné.
Mi lehet a célja? Meg akarja támadni a Falat? Sam szinte ugyanabban a pillanatban szállt ki a Fogócska programból, amikor a Jiro ikon végül elõrelépett és egybeolvadt a Fallal, eltûnve ezáltal Sam szeme elõl. De mielõtt még Sam kiadhatta volna a riadókódot, az ikon támolyogva ismét megjelent, mintha valaki alaposan mellbevágta volna. A kabuki figura villant egyet és sziszegve, sercegve tántorgott a Mátrix láthatatlan padlóján.
Ugyanebben a pillanatban a Falból kivált egy szamuráj. A harcos ugyanazokból a kavargó, szürke, statikus szemcsékbõl állt, mint szülõje. A hullámzó felszín eltakarta a szamuráj ikonjának igazi vonásait. Ellépett a Faltól, elõhúzta katanáját (szamurájkardját -- a ford.) és Jiro ikonja felé indult. A kard magasra emelt pengéjén villámnyalábok harsogtak.
Jiro ikonja elvetõdött az elsõ csapás elõl és ködös szellemalakot hagyott a nyomában. A szamuráj-ikon odalépett ehhez a szellemalakhoz. Miközben a szellem megpróbált küzködve felkelni a földrõl, a katana villámgyorsan a nyakára suhintott és lefejezte. A csapás annyira gyors volt, hogy a fej le sem pottyant a testrõl, csak odébbcsúszott egy kicsit. Aztán fej és test egyszerre felvillant és eltûnt, megszûnt létezni.
A szamuráj oldalt fordította a fejét, tekintete az igazi Jiro ikonra szegezõdött. Bár a lefejezés mindössze a másodperc egy törtrésze alatt lezajlott, ez az idõ elég volt a behatolónak, hogy elõkészítsen egy támadó programot. Az ikon belsõ magja egy veszedelmes külsejû pisztolyt húzott elõ, míg a kabuki figura a Renraku Mátrix szabványos támadóprogramját indította el. Ez utóbbi egy sistergõ, villámló kézifegyver képét vette fel. A krómosan csillogó felületû Raku bérmunkás és a körülötte vibráló bohócfigura egyszerre emelték fel fegyvereiket a rohamozó szamuráj felé.
A pisztoly eldördült. A bohóc kezében tartott tükörkép azonban többször egymás után is tüzelt. Ilyesmire az eredeti pisztoly prototípusa nem lett volna képes. Sam furcsa, lassított felvételként szemlélte, amint a lövedékek becsapódnak a szamuráj statikusan sercegõ páncélzatába. És ártalmatlanul lepattannak róla.
A szamuráj ikonja ezenközben elérte ellenfelét és fölébe magasodott. A katana a páncélos fej fölé emelkedett, egy pillanatra lebegve megállt, majd lecsapott. A penge kettészelte a külsõ bohócfigurát, de a belsõ mag mellett ártalmatlanul elhaladt, mert Jiro ikonja oldalt vetette magát. A kabuki bohóc szétpattant és eltûnt, mint egy szappanbuborék. A szamuráj elõrelépett egyet és ezzel a lendülettel újra lecsapott. A kard telibe találta és hátratántorította a földrõl éppen feltápászkodó Jiro ikont. Az ikon krómosan csillogó felülete megfeketedett ott, ahol a kard rávágott.
A katana ismét a levegõbe emelkedett. Jiro ikonjának roncsa maga elé emelte egyik karját, hogy kétségbeesetten megpróbálja elhárítani a borotvaéles penge újabb csapását. A kard újabb suhanással kettészelte a feltartott kart és végül a figura mellkasában állapodott meg.
Jiro ikonja azonnal eltûnt. A szamuráj egy darabig a halálos csapás utolsó mozdulatában megmerevedve állt, majd feje fölé emelve kardját hátralépett. A szikrázó penge gonoszul sistergett.
Sam mozdulatlan maradt, amikor a szürke-fekete szamuráj feléje fordult. Amit most látott, az nem számítógépes játék, nem edzõgyakorlat és nem is trideo mûsor volt. És bár a harc csak kivetített képek formájában jelent meg, a végeredménye nagyon is valóságos volt. A Jiro ikonját irányító behatoló most valószínûleg holtan vagy értelmétõl megfosztva hevert kiberterminálja mellett. Agyának a gondolkodásért és az összetettebb életfunkciókért felelõs területeit tönkretette a számítógép által vezérelt szamurájprogram. Samen végigsöpört a rémület, amikor a páncélsisak sötét szemüregei az õ irányába fordultak, de aztán megnyugodott, amikor látta, hogy a szamuráj visszatolja kardját a hüvelyébe. A statikusan vibráló harcos a Fal felé fordult és odalépett szülõjéhez. Aztán egy pillanat alatt egybeolvadt vele és eltûnt, mintha ott sem lett volna.
A Fal tövében pedig Sam végiggondolta a lehetõségeit. Ha beszámol az esetrõl a feletteseinek, minden bizonnyal meg fogják kérdezni, hogy miért követte Jiro ikonját, miért nem jelentette azonnal, amikor elõször meglátta. És ez egyben azt is jelentené, hogy szemtanúja volt annak, hogy a Renraku illegális, fekete jeget használ.
Sam feje sajgott, ujjai hidegen és élettelenül lebegtek a billentyûzet fölött. Üres tekintettel bámult a Falra, szeme elõtt még egyszer lejátszódott a rövid, de halálos kimenetelû harc. Itt nem tehet sokat. Úgy döntött, hogy nem megy
vissza szabályosan oda, ahonnan belépett a Mátrixba, hanem egyszerûen kicsatlakozik.
Mátrixbeli ikonja azonnal semmivé foszlott, érzékei pedig ismét a négyszögletes szoba felé fordultak, ahol valós világbeli teste a kiberterminálja fölé görnyedve ült egy széken. Nagyot sóhajtva kihúzta halántékából a csatlakozót. Két kezével megdörzsölte az arcát, hogy csökkentse a nyilalló fájdalmat, mely mindig agyába hasított, amikor belépett a Mátrixba, vagy kilépett onnan. A dörzsölés hatására a fájdalom általában tiszta fáradtsággá szokott szelídülni, ez alkalommal azonban tovább lüktetett.
Fekete jég.
Ez védte hát a Falat. Ezeket a gyilkos Jelenlétgátlókat abból a célból készítették, hogy tönkretegyék a behatoló felszerelését és ezzel együtt nagy valószínûséggel az életét is kioltsák. Bármi is legyen a Fal mögött, az a Renraku számára annyira értékes lehet, hogy a védelmet létrehozó nagyfõnökök nem éreztek lelkiismeretfurdalást amiatt, hogy az õrzõ, fekete jég adatvezetéken végigküldött halálos áramimpulzusai szétégetik az illegális behatoló agyának finom sejtjeit. A fekete jég használatát betiltották, de ahol mégis elõfordult, azt sohasem jelentette senki a hatóságoknak, mivel a védelem behatoló bûnözõk ellen létesült. A cégvilág a huszonegyedik században is azon az egyszerû elven mûködött, hogy a halott ember nem beszél. Sam mégis mûködés közben látta a gyilkos jeget, túlélte és akár beszélhet is róla.
Soha nem hitte volna, hogy a Renraku odáig süllyedjen, hogy emberi életeket is kioltson. Hogyan engedhette ezt meg Aneki-sama? Sam gyanította, hogy a bölcs öregember nem tudta pontosan, mit mûvelnek a beosztottjai az archológiában és úgy érezte, kötelessége értesíteni az igazgató-samát a történtekrõl. De hogyan? Arra tippelt, hogy a szamuráj utolsó pillantása egyben azt is jelentette, a fekete jeget készítõk tudják, hogy Sam látta gaztettüket. Ha megpróbálkozna azzal, hogy jelentse, ami történt, egészen biztosan beavatkoznának és megmásítanák a jelentését. Ha Sam nyilvánosságra hozná, amit tud, akár pusztán a Renraku társasági hierarchián belül, csak ellenségeket szerezne. Hatalmas és gyilkos ellenségeket.

2
Piszkos, gyûlölködõ arcok bámultak rá. Durva, morgó hangok nevén szólították és gúnyolták. Csonka fogú vigyorok csúfolták, kacagtak rajta. Egész életét azzal töltötte, hogy távol tartsa magát utálatos, tehetetlen világuktól. Tehetetlenség -- ezt még az acsarkodó arcoknál is jobban gyûlölte.
Csõcselék voltak. A világ minden pontján ugyanilyen reménytelen figurák botorkáltak a metroplexumok árnyékában. Utcagyerekek, kisstílû tolvajok, koldusok, narkósok és ehhez hasonlók. Bicskások, hajléktalanok, zsebmetszõk, piti bûnözõk. Egyesek jobbak voltak a többieknél, ezek árnyvadászoknak hívták magukat és nemes idealista szerepben tetszelegtek. De a szép név sem változtatott igazi természetükön -- tolvajok, kezdõ terroristák és a társaságok testén élõsködõ paraziták voltak csupán.
Néha a csõcselék kerekedett felül és elkaptak valakit, mielõtt õ vagy valamelyik társa elég bõrmintát szerzett volna ahhoz, hogy a társaság orvosai helyreállítsák belõle az illetõt. De ha az ember kivárta a megfelelõ idõt, bosszút lehetett állni és a megfelelõ pillanatban ragadozó tigrisként lehetett lecsapni rájuk. A férgek elõbb vagy utóbb mindig elkövettek egy hibát és ilyenkor egy profi
könnyen a fejüket vehette. Legalábbis õ ezt tette volna, ha valami taknyos áruló nem kábítja el és nem erõszakolja meg.
A sötétben itt-ott megcsillanó, izzadt, röfögõ testek látványa csak növelte haragját. Koszos, bûzös szoba. Szurtos, tapogatózó kezek. Karikás szemek alatt csorba fogú vigyor. Remegõ ajkak. Fájdalom.
Gyûlölte az árulókat. Gyengeelméjû, torz alakok, akik saját maguk és a barátaik javára elárulnák a cégük örökségét és aztán csak a saját javukra elárulnák a barátaikat is. Gyûlölte a mocskokat, akik mindig másokkal végeztették el a piszkos melót, nehogy vér tapadjon a kezükhöz. És még jobban gyûlölte azokat, akik az egész haszonélvezõi voltak és akik aztán mindig visszamásztak a társaság védõburka mögé, mintha semmi nem történt volna. Mintha senkit sem árultak volna el.
Az arcok egymás után, sorban megváltoztak, vonásaik összefolytak és átalakultak. Nemsokára mindegyik arc külön, jól felismerhetõ vonásokat öltött. Egy széles, mocskos bõrû, karikás szemû pofa. Csatornatöltelék. Útszéli szenny. Ezt a pofát soha nem felejti el.
Az arc hirtelen millió szilánkra robbant és a szerteröppenõ repeszek alól egy másik ábrázat bukkant elõ, közönséges, tizenkettõ egy tucat fajta. Szõke haja a bérmunkások tipikus fazonjára vágva, bal halántékában krómacél jack-csatlakozó tátongott. Szögletes állkapocs. Egyenes orr. Mogyoróbarna szemek. Ezt az alakot is ismerte. Mintha a saját arca lett volna, annyira ismerte vonásait. Õszinte, kutyahûségû, mindenkiben megbízó, ártatlan árulóarc. Nevetve gúnyolta az õ tehetetlenségét.
Gyûlölte.
Bamm!
A jobb kezében tartott Ruger Super Warhawk felugatott és 11 mm-es golyókat röpített a vicsorgó álarcba. Eltûnt az adatjack.
Bamm! Bamm!
Eltûntek a mogyorószínû szemek. Eltûnt a gyöngyházszínû fogsor.
Bamm! Bamm! Bamm!
Az arcokat darabokra szaggatták a süvítõ golyók, az áruló megszûnt létezni. Elégtétel a szégyenért.
Ha nincs áruló, nincs szégyen sem. Bárcsak ilyen könnyû lenne a valóságban is eltakarítani a figurát és a vele kapcsolatos emlékeket, mint ahogy az elõbb elképzelte az arcot a fegyvere célgömbje elõtt.
-- Szép lövés, A. C.!
Crenshaw megfordult és szinte villanásnyi idõ alatt már célra is tartott. A pontos célzáshoz a fegyverébe épített célzórendszer szolgáltatta az adatokat a tenyerébe ágyazott csatlakozón keresztül. A fegyver célgömbje tévedhetetlen magabiztossággal ráállt az elõbb szóló arcra. A figura elfintorodott, amikor Crensahw ujja lenyomta a ravaszt.
A fegyver üresen kattant.
Crenshaw elvigyorodott az arcra kiülõ rettegés láttán. A fegyverkapcsolat már közölte vele, hogy kifogyott a lõszer, de a fickónak ezt nem kellett feltétlenül tudnia. Hadd higgye egy kicsit, hogy begõzölt. Ez még nem árt Crenshaw elõmenetelének. Lassabb volt, mint a legtöbb Renraku speciális ügynök és a testébe épített kibervert is legalább egy generáció választotta el a legmodernebbektõl. Ha a félelem elõnyt jelent a számára, ám legyen. Bármilyen elõny jobb a semminél. Nem érdekelte, hogy a csatornatöltelékek azt hitték, hogy megõrült; a fickók odafent tudták, hogy elvégezte a munkáját. És csak õk számítottak, csak az õ véleményükre kellett adni.
-- Basszameg, Crenshaw! Mit csinálsz?
-- Mindenki megbánja, aki mögém lopakodik, Saunders. Ezt ne felejtsd el, mert legközelebb a fegyver nem lesz üres.
Saunders tágra nyílt szemekkel és merev arccal hátralépett. Crenshaw leemelte fejérõl a hangcsökkentõ berendezést és elsétált a tûzvonalból. Odadobta fegyverét a raktárosnak és egy pillanatig sem érdekelte, hogy az elkapja-e vagy sem. Az öltözõ felé menet felkapott egy törülközõt.
-- Dilis vagy! Ezt te is tudod, Crenshaw -- kiáltott utána Saunders. -- Teljesen begõzöltél.
Crenshaw kihallotta a hangból az erõltetett hepciáskodást. Elvigyorodott.

3
Sam általában Kiniru nedves orrának egyetlen bökésére felkelt, de ezúttal arra is szükség volt, hogy a kutya a gyomrára helyezze egyik hatalmas mancsát. A hirtelen nyomás kiszorította Sambõl a levegõt. Zihálva ült fel.
Kiniru szokásos kutyavigyorral a pofáján bámulta gazdáját. Gyors pillantás az ablakfalra (ezt mindig átlátszón szokta hagyni): az óceán felõl gördülõ sötét felhõk esõt ígértek. A hajnali homályt csakhamar eloszlatja majd a felkelõ nap fénye. Éppen megfelelõ idõ lesz a temetésre. Sam pöccintett egyet a kapcsolón és a trideo berendezés máris életre kelt. Heraldo Fong Kutató szem címû mûsorában éppen egy szenzációs gyilkosságsorozatról számoltak be. Sam félretolta a takarót és megrázta a fejét. Meglepte, hogy ebben az idõben az archológia programigazgatója engedett ilyen mûsort képernyõre kerülni. Sam a földre lendítette a lábait, mire Kiniru is hátralépett. Az ajtóhoz kocogott és várakozásteljesen visszanézett.
-- Várj egy kicsit. Elõbb fel kell öltöznöm.
Kiniru türelmetlenül vakkantott egyet.
-- Menj, beszélj Inuval. Tõle majd megtudod, hogyan kell csöndben maradni.
Kiniru ahelyett, hogy követte volna az utasítást és odament volna Sam másik kutyájához, leült és farkával ütögetni kezdte a küszöböt. Sam rá sem hederített. Kikapcsolta a trideót -- a mûsorvezetõ éppen egy cirádás körmondat közepén tartott holmi be nem jelentett mágusokkal kapcsolatban -- és utasította a készüléket, hogy számítógép-képernyõként funkcionáljon. Miután nem talált neki szóló üzenetet, Sam nekilátott, hogy folytassa a húga utáni folyamatos nyomozását egy kicsit. Miközben öltözött, a képernyõn a futó program adatai látszottak. Ma is ugyanaz, mint tegnap -- semmi. Figyelmen kívül hagyta a lakásának számítógépét figyelõ szakértõi rendszer villogó ábráját. Tudta, mit akar a rendszer, de még nem készült fel arra, hogy elküldesse vele a Sato-samának készített üzenetét. Valószínûleg már nem is aktuális a dolog; Sato néhány nap múlva az archológiába érkezik.
Kiniru megbökte a lábát.
-- Jól van. Menjünk.
Inu pontosan ott várt, ahol szokott. Csöndesen ült az ajtó mellett. A fekete-fehér pöttyös korcs felállt és vakkantott egyet üdvözlésül. Amikor Sam kinyitotta az ajtót, a támadt résen a két kutya izgatottan átfurakodott, majdnem ledöntötték gazdájukat a lábáról. Sam elnézte õket, amint végigrohannak a folyosó végén lévõ nyitott térség felé. A 82-ik szintre épült park elég nagy volt ahhoz, hogy a két kutya alaposan kirohangálhassa magát. A többi lakó is szerette a kutyákat, ezért Sam nyugodtan szabadjára engedhette õket. Inu megtorpant a folyosó végénél és szemrehányón nézett vissza Samre.
-- Menj csak, Inu. Én itt maradok.
Inu várt még egy kicsit, de Sam kezének lendületes intésére nekiiramodott és kirohant a napfényre, hogy kergetõsdit játsszon Kiniruval és a szinten lakó pár gyerekkel. Sam azt kívánta bárcsak õ is ennyire gondtalanul élhetne, mint ezek a kutyák. Inu volt az a kutya, aki egy évvel ezelõtt egyszerûen csak Samhez csapódott az utcán és kikövetelt egy darabot a fiú életébõl, mintha csak mindkettejük sorsa így rendelkezett volna. Kiniru fajtiszta kutya volt, Inu pedig korcs. De az egykor sovány, összeaszott utcakutya olyan félelmetes gyorsasággal illeszkedett bele az archológia életébe, mintha eleve oda született volna.
Sam néha arra gondolt, Inu valószínûleg azonos õvele, kutya változatban. Amikor Sam az elrablásuk után visszatért az archológiába, arra számított, hogy a társaság a szemére vet majd egyet s mást. Ehelyett Jiróval együtt csupán egyszerû orvosi vizsgálatnak vetették õket alá, hogy kiderüljön, rendben van-e az idegállapotuk. Semmiért nem hibáztatták õket. Sõt, még csak nem is tettek említést a történtekrõl. Sam arra számított, hogy bármelyik pillanatban feljelentik a lelõtt õr miatt. De nem. Mintha semmi sem történt volna.
Ez persze nem jelentette azt, hogy Sam is elfelejtette volna a dolgot. Inu vele maradt élõ emlékeztetõként. Néha éjnek évadján arra riadt fel álmából, hogy az õr arca lebeg a szeme elõtt és szemrehányó hangon ismételgeti: -- Mark Claybourne voltam. Elvetted az életemet. -- Amikor Mark Claybourne véletlenül átlátott Sally Tsung illúzióvarázslatán, Sam beijedt. Lelõtte a fiatal õrt annak ellenére, hogy csak meg akarta sebesíteni. Izgatottsága és a fegyverkezelésben való járatlansága miatt azonban olyan halálos sebet okozott neki, amellyel még a modern orvostudomány sem tudott mit kezdeni. Amikor kiderült, hogy a fiú egyes testrészeire mindörökre béna marad, Claybourne öngyilkosságot követett el. Az életét ugyan saját maga oltotta ki, de a felelõsség Samet terhelte.
Sam csak nehéz munka árán tudta kideríteni a fiatal õr kilétét, miután visszatért az archológiába. Valaki zárolta Claybourne orvosi jelentéseit, mintha el akarná tussolni az ügyet. És miután Sam ennek ellenére megszerezte az információkat, Claybourne állandó szellemként beköltözött az álmaiba. Sam a gyónásra képtelenül napról napra együtt élt a bûntudattal, miközben feledésért és bocsánatért imádkozott és megfogadta, hogy soha többé nem oltja ki ártatlan ember életét.
És az árnyvadászok, akik miatt belesodródott ebbe az egészbe? Vajon õk éreznek lelkiismeret-furdalást? Törõdnek azzal, hogy gyilkossá tették Samet? Nem valószínû. Inuhoz hasonlóan õk is csak a felszínen éltek, életvitelük élesen eltért Sam alkalmazotti életformájától. Sam feltételezte, hogy most is odakint vadásznak valahol, mindenféle kétes ügylettel megbízva. Talán már nem is emlékeznek rá. Csak egy kabát volt a számukra, amit gyorsan levetettek, amikor már nem volt rá szükségük. Õk árnyvadászok, Sam pedig cégalkalmazott, idegen az õ világukban.
A világ egyik vezetõ hatalma, a Renraku társaság vette felügyelete alá Samet és a húgát a szüleik halála után. Sam úgy nõtt fel, hogy apja és anyja a társaság volt, így hûségét nem rendíthette meg semmi. A tavalyi események mégis fájó nyomot hagytak a lelkében. És most egy újabb felfedezést tett, mely ismét érzékenyen érintette a társaság iránt érzett feltétlen hûségét. A két nappal ezelõtt a Mátrixban látottak fájdalmas kérdõjeleket hagytak hátra az etikával és a felelõsséggel kapcsolatban. Kérdõjeleket, melyek megválaszolására a leghalványabb reménye sem volt. Kérdõjeleket, amelyeket legszívesebben elfelejtett volna. De tény, hogy egyre nehezebb volt a régi rajongásával gondolni a Renrakura.
Sam karórája csipogni kezdett és ezzel az aggasztó gondolatok átmenetileg háttérbe szorultak. Hanae nemsokára megérkezik és õ még nem evett és nem zuhanyozott. Visszalépett a lakásába. Éppen a reggelije után visszamaradt üres dobozokat hajította a szemétmegsemmisítõbe, amikor az ajtó megcsörrent.
-- Kivel beszélek? -- szólt bele az interkomba, miközben a másik kezével beindította a gépet, mely az archológia újrafeldolgozó üzemébe juttatta a szemetet.
-- Milyen hivatalosak vagyunk ma. Na jó. Hanae Norwood vagyok, uram. Emlékszik rám? Tavaly találkoztunk a Függetlenség napi ünnepségen.
Sam kitárta az ajtót a kuncogó Hanae elõtt. A lány éjfekete haja jól kiemelte arcának eurázsiai vonásait, de nyomott szürke ruhája valahogy nem illett a karakteréhez. Bár megfelelõ öltözet a temetésre, mégis élesen elütött az élénk színeket kedvelõ lány ízlésétõl. Hanae lábujjhegyre állt és puszit nyomott Sam arcára.
-- Az egész sokkal egyszerûbb lett volna, ha itt maradtam volna éjszakára.
-- Egyedül akartam lenni.
-- Ne légy már ennyire aggódó. Megértelek -- mondta Hanae, miközben a táskájában kotorászott. -- Hoztam neked egy karszalagot.
Sam köszönetet motyogva elvette a felkínált fekete szalagot. Ez annyira jellemzõ volt a lányra. Tudta, hogy Sam valószínûleg el fog feledkezni róla, ezért magára vállalta, hogy hozzon egyet neki. Így kívánta ugyanis a társasági etikett. Remek társként, mindig számon tartotta ezeket a Sam számára jelentéktelen apróságokat, melyek mégis fontosak voltak a cég ranglétráján való emelkedéshez. Hanae hûséges, figyelmes, érzékeny és nem utolsósorban vonzó és szép lány volt. Tökéletes társ egy Samhez hasonló embernek. Sam eredetileg hivatalos viszonyra törekedett, de valami legbelül mégis visszatartotta ettõl.
Miközben Sam befejezte az öltözködést, Hanae besétált a hálószobába, hogy a tükörben még egyszer ellenõrizze a sminkjét. A tükör közvetlenül a számítógép-terminál mellett kapott helyet. Sam túl késõn döbbent rá, hogy elfelejtette kikapcsolni a képernyõt. Cipõhúzás közben látta, hogy Hanae a képernyõt fürkészi.
-- Még mindig nem küldted el a levelet Sato-samának?
Ne most. -- Nem akarok errõl beszélni.
-- Pedig kellene -- ragaszkodott hozzá finoman a lány.
-- Ugyan miért? Ha Sato egyáltalán emlékszik még rám, akkor arra emlékszik, hogy utoljára Tokióban találkoztunk a kórházban. És egészen nyilvánvalóan kimutatta, hogy idõpocsékolásnak tekinti az egész látogatást, még akkor is, ha Aneki-sama érdemesnek találta. Sato nem szereti a gaijineket és még kevésbé azokat, akik az õ pozícióját fenyegetik azzal, hogy elvonják Aneki-sama figyelmét.
A lány zavartnak tûnt.
-- De hát te nem vagy veszélyes õrá.
-- Aneki-sama szemmel követi a karrieremet. Ez épp elég veszély a Satóhoz hasonlók számára.
-- Eltúlzod a dolgot. Sato-sama okos ember, máskülönben nem lett volna Aneki-sama különleges megbízottja. Tudja, hogy egy egyszerû kutató soha nem jelenthet veszélyt az õ pozíciójára. Bizonyára félreértetted a szándékait.
-- Félreértettem? Épp eléggé a kedvére volt, hogy idekerültem az archológiába. Mindenki tudja, hogy azok, akik igazi jövõ elé néznek a Renrakunál, a Japánban lévõ fõ irodákban dolgoznak. Az archológia projekt fontos ugyan, de csak mellékvágány.
-- Persze, hogy fontos -- Úgy tûnt, Hanaet sértette, hogy Sam esetleg másként gondolja a dolgot. -- Épp ezért vagy itt. Aneki-sama valószínûleg azt akarja, hogy tapasztalatot szerezz, ami késõbb a hasznodra válhat. Ez egyszerû lépcsõfok csupán, nem pedig büntetés.
-- Hát tényleg nem érted? -- Sam méregbe gurult. -- Láttam Sato arcát, amikor elmondta, hogy mi történt Janice-szel. Élvezte, hogy rossz híreket mondhat.
-- Ez nem szép tõled.
-- Ez nem szép õtõle. Sõt, ami azt illeti, eléggé kegyetlen. Nem érdekelte, mi történt a húgommal. Egyszerûen csak azt élvezte, hogy nekem fáj a dolog. Janice akár él, akár meghalt, az bizonyos, hogy a Verner vérvonal beszennyezõdött. Ha nem lenne a szemében épp elég szenny az, hogy nem vagyok japán. Japánban minden, így a kawaru is az egész családot érinti, nem csak a személyt. Az egész családot szétrombolhatja. A húgom metahumán volta épp elég indok ahhoz, hogy megakadályozza az elõmenetelemet a társaságnál.
-- De nem rúgtak ki -- jelentette ki végül Hanae.
-- Ezt nem érted te sem, igaz? Én is sokat gondolkoztam rajta. Épp elég történetet hallottam másokról, akiket hasonló esetben elbocsátottak.
-- Talán Aneki-sama befolyása. A támogatód volt, így nem hagyott magadra. Látod, valószínûleg õ küldött ide gyakorolni.
A lány optimizmusa mindig felvidította Samet, különösen most, hogy ezzel azt sugallta, hogy tovább folytathatja a régi életvitelét.
-- Talán nem hagyott magamra. De még az egyik legnagyobb multinacionális társaság igazgatójának is meg kell hajtania a fejét a Japánban uralkodó társadalmi szokások elõtt. Ez a Seattle-be való számûzés valószínûleg a legtöbb volt, amit el tudott érni, talán a húgommal történtek iránti sajnálatának a kifejezése.
Hanae elmosolyodott.
-- Aneki-sama jó ember.
-- De bármi is a szándék, a Renraku távol tart a húgomtól, amikor neki a legnagyobb szüksége lenne rám. Minden próbálkozásom elõl elzárkóztak.
-- Nehéz azt hinni, hogy Aneki-sama engedélyezne ilyesmit.
Sam kicsit kétségbe vonta a dolgot, de lelkének másik fele azt akarta hinni, hogy Aneki valóban jó ember és az õ tudtán kívül mások korrumpálják a Renrakut.
-- Valaki más a felelõs ezért -- szögezte le Hanae.
-- Például Sato?
-- Azt nem hiszem -- mondta a lány határozottan. -- Aneki-sama sosem engedné, hogy hozzá ennyire közel ilyen ronda dolgok történjenek.
Sam ismét szívesen hitt volna ebben, de hát a saját füleivel hallotta az ellenségességet Sato hangjában. És ugyan ki állt volna közelebb Aneki-samához, mint Sato? Persze lehet, hogy tényleg nem Sato áll emögött. Samnek a férfi különös viselkedésén kívül más bizonyítéka nem volt. És mivel nem tudta, hogy ki a felelõs, csak még mérgesebb és ingerültebb lett. -- Bárki is az oka, itt dekkolok Seattleben és "biztonsági okokból" be vagyok zárva az archológiába. Micsoda vicc! Amióta megérkeztem, még csak a közelébe sem engedtek semmiféle érzékenyebb adatnak. Közönséges kutatásokon dolgoztatnak. Elvégzem a munkámat és jó kutató vagyok, de még mindig nem tudom, hogy mi történt Janice-szel.
-- Talán felbérelhetnél valakit -- javasolta a lány.
-- Mibõl? Az archológiában észveszejtõ magasak az árak. A mostani alacsonyabb fizetésembõl még akkor sem tudnék megfizetni egy detektívet, ha esetleg kapcsolatba engednének lépni eggyel.
-- Akkor a cégen belül kell próbálkoznod.
-- És gondolod, hogy nem próbálkoztam már ezzel eleget egy éven át? -- vágott vissza Sam. -- Semmi eredmény. Janice nem létezik a Renraku számára. Semmi mást nem tudok, csak annyit, hogy biztosítottak számára lakást és némi pénzt. Erre nagyon ügyel a Japán Császári Kormány. Megvetik a metahumánokat, de nagyon ügyelnek, hogy rugalmas kormány benyomását keltsék. Rugalmas kormány! A metahumánok bunrakumin-nek számítanak manapság Japánban; a számkivetettek egy újabb osztálya, akik csak nyomorúságra, szegénységre és a felsõbb osztályok által megvetett, piszkos munkára számíthatnak. Még az eddigi bunrakuminek is lenézik a metahumánokat. És Janice most itt tart.
Hanae megrettent a Sam szemeiben szikrázó indulattól. Mivel kiskorában a társaságon belül nõtt fel, még mindig hitt a társaságban és a nagyszerû zaibatsu szellemben. Jelen pillanatban még Samnél is jobban hitt a cégben. Sam hite az árnyvadászok között szerzett tapasztalatának köszönhetõen az utóbbi idõben egy kicsit megingott. És Hanae tényleg nem értette, hogy mit akart elmagyarázni neki Sam.
Nem volt értelme tovább erõltetni a témát. Sam saját érzései éppen eléggé felkavarodtak; nem akarta csak még jobban felizgatni a lányt. Belebújt kabátjába és csak ennyit mondott:
-- Elkésünk.
Hanae félénken bólintott és elfogadta Sam felajánlott karját.
-- Majd késõbb beszélünk még róla, ha akarsz.
Sam emlékeztette magát, hogy a lány csak segíteni akar.
-- Jó. Késõbb.

4
A hangár külsõ ajtaja lassan feltárult, elektromos motorjai hangosan tiltakoztak a szokatlan munka ellen. A túloldalon a sárkány állt, aranyszínû pikkelyei ragyogtak a hajnali fényben. Amikor az ajtók teljesen félrecsúsztak, a lény összevonta hatalmas bõrszárnyait; kitárt szárnnyal túl széles lett volna ahhoz, hogy beférjen az ajtón, amelyen át repülõgépek szoktak kigördülni. A Sárkány lehajtotta hosszú nyakán ülõ, ék alakú fejét, hogy két jókora szarva ne akadjon bele a kapu tetejébe.
Katherine Hartot mint mindig, most is lenyûgözték a bestia méretei. A nyugati sárkányok a sárkányfélék legnagyobb testû faját képviselték, így a belõlük sugárzó erõ is sokkal nyomasztóbb volt, mint kisebb társaik esetében. A nõ elõírásosan meghajolt a hangárba belépõ szörnyeteg elõtt. A sárkány izmos teste úgy haladt el mellette, mintha õ ott sem lett volna. A lény egy kivilágítatlan alagút felé tartott.
Szemmel láthatóan rossz kedvében volt.
Az egyetlen jó hír az volt, hogy mivel Hart az utasításnak megfelelõen idõben érkezett, a sárkány dühe nem ellene irányult. Miután a lassan összezáródó hangárajtók tompa homályba burkoltak mindent, megfordult és elindult a bestia után. A folyosó még a hangárnál is sötétebben tátongott. A sötétségbõl gõzcsövek sziszegése hallatszott. Idebent melegebb és nedvesebb volt a klíma, a rozsdaszag elnyomta a folyosó fertõtlenítõillatát. Az õsrégi légkondicionáló szerkezet küszködve végezte dolgát.
Nagyszerû, gondolta Hart. Talán ez feljavítja a vén gyík kedvét egy kicsit. Az õ kedvével persze senki sem törõdött. Gyûlölte a sárkányok számára oly kedves, párás klímát, de ennyi áldozatra hajlandó volt, ha ettõl a lény kevésbé ingerülten lép fel vele szemben.
De amikor rálépett a kövezetre, rögtön tudta, hogy a sárkány hangulatjavulására kevés az esély. A szörnyeteget biztosan dühíteni fogja a hideg, sima csempe, melynek kemény felületén nehezen tapadnak majd karmos lábai. Miért nem tudtak jobban elõkészülni a sárkány látogatására? A bestia karmai apró lyukacskákat mélyesztettek a gondosan csiszolt felületbe. Talán a felelõst most érzékenyen érinti, hogy a sárkány tönkreteszi a szép csempét és legközelebb majd a bestiának jobban tetszõ talajt produkálnak a fogadáshoz. Legalább annyit megtehettek volna, hogy homokkal szórják fel a padlót.
A szörnyeteg farka elõre hátra imbolygott, akaratlanul is kifejezve ezzel gazdája ingerültségét. Faroktüskéi perceken belül fel fognak nyársalni valakit. Hartnak a sárkány hátsó testrésze mögött elfoglalt helyzete ugyan tiszteletadást fejezett ki, de ezzel túl közel került azokhoz a gyilkos tüskékhez. Remélte, hogy a hatalmas gyíklény nem feledkezik meg arról, hogy õ a háta mögött áll.
Miközben az elõttük pislákoló fény felé tartottak, Hart kis híján elbotlott az egyik félméteres árokban, de az izmos farok csapásától való félelem segítségére vált abban, hogy megtartsa az egyensúlyát. A sárkányt persze minden kétséget kizárólag bosszantaná, ha véletlenül megölné Hartot. Végül is még nem végezte el teljesen azt a munkát, amiért megfizették. Ettõl függetlenül vigyáznia kell, mert könnyedén áldozatául eshet a sárkány dühének.
A folyosó mélyérõl fénypászmák villantak feléjük, kékeszöld fényük visszatükrözõdött a sárkány aranyszínû pikkelyeirõl. A lény halkan böffentett egyet, de visszafogta a lángokat. Mindössze csak halvány füstpamacsok szálltak fel a pofájából. Hart hangosan felsóhajtott megkönnyebbülésében; ha a sárkány tüzet okádott volna, az bekapcsolta volna az épület automatikus tûzoltó rendszerét. És a mennyezeten futó csövekbõl permetezõ víz csak még jobban feldühítette volna a bestiát. Meg persze Hartot is. A hajára már így is ráfért volna egy kis kezelés.
A sárkány rosszkedvû volt ugyan, de a fények mégsem aggasztották. Hart feltételezte, hogy csak a folyosó végében zajló munkálatokból villant ki néhány fénysugár, de az is lehet, hogy egyfajta keresõfényt láttak. A sárkány mindenesetre áralmatlannak ítélte. Legalábbis saját magára ártalmatlannak, javította ki magát Hart. Bár a gyíklény igényt tartott még a szolgálataira, Hart nem volt biztos abban, hogy figyelmeztetné, ha olyan helyzet állna elõ, mely csak õrá lehet veszélyes. Az is lehet, hogy a sárkány szándékosan bedobja õt a mélyvízbe, hogy megbizonyosodjon képességeirõl.
De semmi sem történt, miközben végigsétáltak a folyosón és elérkeztek egy csukott, kettõs raktárajtóhoz. A boltíven túl a folyosót egy világító, zöld fénybõl formált fal zárta le. Igen erõs, mágikus akadály. Hart megcsóválta a fejét az itteniek ostobasága láttán. Szándékosan törekednek arra, hogy felbosszantsák a sárkányt? Már rég ki kellett volna nyitniuk a kaput ahelyett, hogy hagyják várakozni a hatalmas gyíklényt. A sárkány nem szerette, ha olyanok várakoztatják, akiket alsóbbrendûnek tekintett.
Egy teljes, hosszú percig várniuk kellett, mire a halványzöld fényfal szertefoszlott. Elõször kilyukadt a közepén, majd a lyuk gyorsan tágult, mint mikor sav emészt meg egy papírdarabot. Az eltûnõ fényfal mögött egy másik ajtó bukkant fel. Ez az ajtó a fal eltûnésével egy idõben halkan szusszanva félresiklott. Egy ember várt rájuk. Meghajolt és valami köszönés- meg bocsánatkérésféleséget motyogott.
A férfi stilizált szimbólumokkal díszített, világoszöld laboratóriumi köpenyt viselt. Amikor derékból meghajolt, nyakából elõrelendült egy lánc, melynek végén nehéz, ezüstös korong függött. Hart felismerte a mágikus szimbólumokat, de ezek igaziak voltak, nem pedig olyan durvák, mint amiket a felszínes emberek viseltek védelmezõ kabalaként. Ezek a szimbólumok nagyban hasonlítottak azokra, amiket õ is használt, és ha a finom eltéréseket módja lesz behatóbban is tanulmányozni, kiderítheti a férfi mágikus orientációját. A szimbólumok bõségébõl és elrendezésébõl annyi máris kiderült, hogy a férfi mágus és egy hermetikus rend tagja. Az adott csoportot Hart nem ismerte fel, de annyit azért tudott az emberek mágikus rendjeirõl, hogy ez a férfi rendjének egy kisebb fontosságú tagja.
-- Üdvözlet, Sárkány Nagyúr -- mondta a férfi hangosabban. -- Igazán megtisztel a jelenlétével.
A sárkány méltóságán alulinak tartotta, hogy válaszoljon.
Hart egy pillanatra elkapott egy kicsit a bestia érzelmeibõl és beigazolódott, amitõl félt. A boltíven kívül maradt, mialatt a sárkány elvonszolta hatalmas, aranyszínû tömegét a férfi mellett. Amikor a sárkány farka a lábai felé lendült, Hart gyorsan oldalt lépett. A hegyes tüskék centiméterekkel zúgtak el a térde mellett. A továbbra is meghajolva álló mágus nem vette észre a veszélyt. Ostoba fickó. Egy sárkányt mindig szemmel kell tartani.
A bestia farkának vége épphogy áthaladt az ajtón, amikor Hart észrevette, hogy az erõs farokizmok megfeszülnek. Az elefántcsontszínû tüskék felágaskodtak és a sárkány farka a mágus felé suhant. A férfi felnyögött meglepetésében és fájdalmában, amint a tüskék végigtépték bal combját és belefúródtak a gyomrába. A csapás ereje felemelte a földrõl és az oldalsó falnak repítette. Nyögve a padlóra csúszott.
-- Legközelebb talán nem leszel ennyire lassú.
A sárkány szavai a valóságban nem hangzottak el, Hart mégis tudta, hogy a mágus is hallotta a mondatot, akárcsak õ. A sárkánybeszéd is egyfajta mágikus trükk volt, valamivel több a közönséges hangnál, valamivel kevesebb a telepátiánál. A sárkányoknak ismerniük kellett a nyelvet, hogy "beszélni" tudjanak. A "szavaik" állandó, lapos hangszínnel szóltak, de olyasféle érzelmi felhangokat hordoztak, ami az emberi beszédbõl hiányzott. Az érzelmi töltés közléséhez nem volt szükség nyelvre. A bestia bosszúságát és ingerültségét azok is világosan megértették volna, akik nem beszéltek angolul.
A sárkány elõrehaladt a terembe, rá sem hederített a faroktüskéirõl csöpögõ vérre és az áldozatául esett férfi sikoltozására.
Hart odalépett a mágushoz. Egyetlen gyors pillantás elég volt annak megállapítására, hogy a férfi sebesülései túlhaladják az õ képességeit. Lehajolt és egyik kezét a jajgató férfi homlokára helyezte. A mágus testét szaggató fájdalom a segítségére volt abban, hogy legyõzze a férfi akaratát és mély álomba küldje. Ez épp elég áldás lesz a számára.
Háta mögül futó léptek közeledtek. Gyorsan hátrapillantott és látta, hogy a mágus társai rohannak, hogy segítsenek. Az egyik nõ kirántott egy elsõsegélycsomagot a fali tartóból és nagy igyekezetében szinte fellökte õsz hajú társát, aki közülük a legdíszesebb kabátot viselte. A nõ igyekezete nem éppen kellemes gondolatokat váltott ki feljebbvalója fejében, ez Hart világosan látta a férfi tekintetébõl. Igazat adott neki; a sebesült mágus megmentéséhez többre volt itt szükség, mint kötszerre és véralvasztó sprayre.
Hart hátralépett, hogy ne zavarja õket a munkában. Észrevette, hogy selyemövét összefoltozta a mágus vére. Gyorsan végiggondolta, érdemes lesz-e még rituális célokra felhasználni és úgy döntött, már nincs jelentõs értéke. Kikötötte derekán a csomót és hagyta, hogy a selyemöv a földre csusszanjon. Plusz ezer nujen a költségekhez, Öreg Gyík. Igazi Scaratelli selyem volt.
Kizárta gondolataiból a tönkrement selyemövet és körbenézett a teremben. Hatalmas csarnok volt, valóságos méh az anyaföld mélyén. A mennyezetet még õ sem látta, sötétbe és távolságba burkolózott. Az építmény kiálló gerendáira erõsített lámpák éles fénytölcséreket vetettek a padlóra. Hart a legfelsõ szinten állt, innen kettõs rámpák vezettek le két ellentétes irányba. Még éppen ki tudta venni, hogy alatta különféle magasságokban más emelvények is sorakoznak a falak mellett. A terem hatalmas tál formájú volt, minden egyes szint e gondosan õrzött szentély zsúfolt padlója felé kanyargott.
A terem közepén egy áttetszõ anyagból készült, hatalmas tartály terpeszkedett. Körülötte mindenféle gépek és monitorok sorakoztak. Technikusok dolgoztak a henger körül, monitorokat figyeltek, tárcsákat állítottak be. Munkaköpenyük színét elnyomta a tartályból áradó, szivárványszínû ragyogás. Rá sem hederítettek a tartályban lévõ tejszínû folyadék belsejében mocorgó sötét tömegre.
Hart továbbra is szemmel tartván az odalent zajló munkálatokat, elindult a sárkány után az egyik rámpán. Az egyik szélesebb platón utolérte a sárkányt és megállt mellette. A platóról kitûnõ rálátás nyílt a lenti sürgés-forgásra. A sárkány a durva padlóra eresztette hatalmas tömegét, kinyújtotta nyakát és fejét a platón körbefutó korlátra fektette.
Odalent mágusok és technikusok serénykedtek, munkájuk eredményeképpen különös illatok szálltak a látogatók felé. Szerves anyagok és a gépek által keltett, jól ismert ózonszag keveredett a varázstevékenység eredményeképpen felszálló illatokkal. Ez a környezet már sokkal jobban tetszik neki, gondolta Hart, miközben a kavicsos földön kényelmesen elhelyezkedõ szörnyeteget figyelte.
-- Ez már sokkal kielégítõbb -- jelentette ki a sárkány kérdezetlenül.
Hart és munkaadója zavartalanul figyelhettek, mígnem Hart észrevette, hogy valaki közeledik. Az a mestermágus volt, aki olyan csúnyán nézett kolléganõjére, amikor az elsõsegélydobozzal a kezében akart segíteni a sebesült máguson. A mágus megtorpant egy pillanatra, hogy kellemes arckifejezést öltsön és csak úgy lépjen olyan helyre, ahol elképzelése szerint a sárkány már láthatja. Onnan, ahol állt, Hart meghallotta -- vagy inkább megérezte -- a halk csuffantást, ami szerinte a sárkány elégedettségének jele volt.
Hart tudta, hogy a bestia látja, hogy a mágus õrá várakozik. A sárkány pár percig hagyta, hogy várakozzon a férfi, ezzel is kifejezve felsõbbrendûségét, majd félrehajtott fejével jelezte, hogy kész meghallgatni az embert.
A férfi elmosolyodott.
-- Épp idõben jött, Sárkány Nagyúr. Már majdnem készen van.
-- A terveknek megfelelõen fog mûködni, Dr. Wilson?
-- Természetesen. Az utolsó két prototípus remekül vizsgázott a kísérletek során. A mutációs faktorok jóval az elõre látottakon belül maradtak és a stabilitásban sem észleltünk csökkenést. Nincs okunk, hogy azt higgyük, az eljárás nem sikerült.
-- Nos, ezt ne is tegyék.
Wilson nyelt egyet és Hart megérezte a férfi rettegését. Afelõl sem volt kétsége, hogy a sárkány is megérezte. Talán a levegõbõl ki lehetett szagolni.
-- Nem akartam tiszteletlen lenni, Sárkány Nagyúr. Mindössze arról van szó, hogy mint mágus és technikus jól tudom, minden új eljárás problémákkal szokott járni. Ez természetes. A projektünk azonban nagyon simán haladt elõre az Ön irányítása alatt. Nincs kétségem afelõl, hogy a végtermék az Ön kedvére lesz.
A sárkány figyelmen kívül hagyta Wilson megjegyzését és meglebegtette egy kicsit a szárnyait.
-- Mutassa meg.
-- Ahogy kívánja, Sárkány Nagyúr. -- Wilson rózsaszín nyelve kicsit kivillant a bajsza alól, ahogy megnyalta az ajkát. -- Elnézését kell kérnem, de ez beletelik néhány percbe.
A sárkány nem szólt semmit. Wilson gyorsan megfordult és eltûnt egy oldalfolyosó sötétjében. Egy pillanattal késõbb a terem alján lépett ki egy folyosó torkolatából és gyors beszélgetésbe kezdett négy kollégájával.
Hart szerette volna közelebbrõl is megnézni a mûveletet. Benyúlt válltáskájába és elõhalászott egy szemüveget. Finoman ráütött a keretre, hogy beállítsa a nagyítás mértékét, majd a szeme elé helyezte. A látvány lenyûgözõ volt, annak ellenére, hogy csak nagyon keveset értett meg a bonyolult, hermetikus formulákból. A kémiaiakról nem is beszélve. Arra gondolt, bárcsak lenne róla egy másolata, hogy késõbb kedvére tanulmányozhassa õket.
A konzolok egyszerre hunytak ki, amikor az odalent összegyûlt máguscsoport taumaturgikus kántálásának elsõ, remegõ hangjai megszólaltak. Végigfuttatta tekintetét a terem alján. A közönséges technikusok egyetlen kivétellel mind eltûntek. Az egyetlen itt maradt technikus most egy gumicsövet illesztett egy kerekes bádogedényhez. A csõ másik vége a tartályhoz volt rögzítve. A technikus odasétált az egyik pulthoz és beállított néhány kapcsolót. Epeszínû zöldség ömlött a tartályban lévõ folyadékba és elkeveredett vele. A végén az egész úgy festett, mint az olvadt jáde. Egyre több és több lett a tartályban a zöld folyadék és az alaktalan tömeg egyre lassult, míg végül beszüntette a mozgást és megdermedt. A technikus szemmel láthatóan elégedetten nyugtázta a történteket, kikapcsolta a mûszereit és távozott.
Amint az alakja eltûnt egy ajtó mögött, a mágusok felemelték hangjukat és erõsebben kezdtek kántálni. A mesterhez korábban csatlakozott négy mágus most szétvált és ketten-ketten a tartály ellentétes oldalain foglalták el helyüket. A dal ereje ismét megnövekedett, amikor Wilson a tartályhoz lépett. A párban álló mágusok ismét szétváltak, a két pár egyik tagja egy helyben maradt, míg a két másik tag úgy helyezkedett, hogy szabályos négyzet alakban állják körbe a tartályt. Amikor elfoglalták végsõ helyüket, a kántálás szinte üvöltõ hangerõbe csapott át, majd hirtelen puha, monoton dúdolássá szelídült.
A hermetikus körben Wilson egy sor kifinomult kézmozdulatot hajtott végre. A kezdetben a karjaival végzett, söprõ mozdulatok lassan alábbhagytak, a kezei, végül már csak az ujjai mozogtak. Aztán ezek a mozdulatok is abbamaradtak. Egy szívdobbanásnyi idõ múltán Wilson hátralépett. Kezének egyetlen mozdulatára egy hálószerû alkotmány ereszkedett le a terem mennyezetérõl. Mint egy öreg pók petyhüdt hálója, a szíjak belecsobbantak az ismét átlátszóvá vált folyadékba és kígyók gyanánt körülfonták az odabent lebegõ tömeget. Wilson ismét intett egyet és a háló emelkedni kezdett.
A tartályból egy humanoid figura bontakozott ki. Bár nem viselt ruhát, Hart sem elsõdleges, sem másodlagos nemi jelleget nem fedezett fel rajta. Most, hogy már tisztán látszott, kiderült, hogy bõre ugyanolyan tejfehér, mint az õt korábban körülölelõ folyadéké. Húsa puha volt és sima, izomkötegek csak kevés helyen torzították. Valahogy befejezetlennek tûnt.
Odalent a számítógép-képernyõk ismét életre keltek, szimbólumok, képletek és grafikonok jelentek meg rajtuk. Hartot nem érdekelték ezek a képek. Az egyszerre taszító és lenyûgözõ bice figura kötötte le minden figyelmét. Ámulata olyan erõs volt, hogy könnyedén elfújta az arcán általában helyet foglaló hûvös, professzionalista kifejezést.
-- Egészen rendkívüli, nem igaz?
Hart meglepve fordult hátra. Nem vette észre, hogy Wilson elhagyta a kísérlet színhelyét és egyedül visszatért a platóra.
-- Még soha nem láttam ehhez hasonlót.
-- Még senki nem látott ilyet. És részben ettõl annyira értékes a dolog.
-- A reakció adataira figyelj, Hart!
Hartot bosszantotta, hogy a sárkány a nevén szólította a mágus elõtt, de nem szólt semmit, tette, amit parancsoltak. Átfutotta az adatokkal teleírt képernyõt és füttyentett. Az adatok akár egy olimpiai bajnok atlétára is ráillettek volna, de még soha egyetlen olimpiai bajnok sem emelkedett ki ilyen sok területen. -- Elképesztõ -- jegyezte meg.
A sárkány elégedetten csuffantott.
-- Nagyon jó.
A mágus meghajolt. Arckifejezése az értékes és elismert szolga gondosan megválasztott kifejezése volt, de Hart a maszk mögött jól látta a férfi igazi érzelmét: a megkönnyebbülést.
A sárkány felállt és nyakát elégedetten kinyújtotta. És amikor kiértek a szülõtermet védõ asztrális és anyagi védõkorláton túlra, odaszólt Hartnak:
-- Úgy vélem, itt az ideje, hogy Mr. Drake elindítsa a Köpönyeg Hadmûveletet.
Hart megérezte a szörnyetegbõl áradó türelmetlenséget.

5
-- Mindnyájan e bolygó porából származunk és ugyanoda térünk vissza. És míg világi porhüvelyünk ismét egyesül a Földdel, lelkünk tovább szárnyal, hogy számot adjon tetteinkrõl. Fontoljuk meg hát az ember tetteit, különösen testvérünkét, Jiróét.
A pap abbahagyta a beszédét és néhány elszórt "ámen" után csend töltötte be a kis kápolnát. Nem voltak sokan. Samen, Hanaen és a papon kívül még tíz másik ember jött el a temetésre. Jiro nem szerzett sok barátot az archológiában eltöltött egy éve alatt. A résztvevõk többsége az üzleti ismerõsei közül került ki. A családjából csak egy nagybácsi képviseltette magát.
Egyetlen gally cseresznyevirág virított a sírnál, de mesterségesen hajtatott virágai hamar hervadni kezdtek. Illatuk elnyomta a földbõl áradó dohszagot.
Sam elnézte a kartonkoporsót. Olcsó hulladékpapírból készült, Jiro természetvédõ felfogásának megfelelõen. A papír még mindig drágának számított északnyugaton. Valahol olvasta, hogy más területeken a hívõk szövetzsákokat használnak, vagy pedig egyáltalán nem fedik el a holtat.
A pap meglebbentette gyapjúköpenyét, hogy magára vonja az egybegyûltek figyelmét.
-- Testvéreim, mi azonban még itt vagyunk, itt élünk a világban. Jiro testvérünk továbblépett a soha véget nem érõ körforgásban. Imádkozzunk, hogy egyesülhessen az élet nagy szellemével. Megtiszteljük földi porhüvelyét azzal, hogy nem helyezzük a föld mélyébe, hanem dicsõségesen feldolgozzuk. Néhai testvérünk így mindannyiunkat gazdagít majd.
Miközben a pap beszélt, a koporsó a kápolna belsõ fala felé csúszott és eltûnt a sötétségben. Sam észrevette a koporsót hordozó motoros plató oldalára tapadt piszokfoltokat. Odabent a sötétben valahol a templomszolgák leemelték a dobozt és egy futószalagra helyezték, mely az archológia újrafeldolgozó üzemébe vezetett. A használható szerveket már elküldték a szervbankba. A visszamaradó részeket pedig az utolsó atomig visszaforgatják. A természetvédõk igazán komolyan vették az újrafeldolgozást.
-- A család megkért, hogy bejelentsem, ebéd lesz a 144. szinten, a Hszien Természetes Ételek étteremben. Azok, akik adakozni kívánnak, a kápolna kijáratnál megtalálják a lehetséges jótékonysági szervezetek nevét. Természetesen az Egész Föld Temploma Társaság számára is lehet adakozni. Minden adomány adómentes. Köszönöm a részvételüket.
A pap meghajolt és õ is eltûnt a kápolna hátsó részének sötétjében. Az ilyenkor kötelezõ néhány pillanatnyi tiszteletteljes csönd után Sam és Hanae éppen indulni akartak, amikor Sam észrevette Alice Crenshawt nem messze az ajtótól. Álmában nem képzelte volna, hogy a keménykötésû biztonsági ügynöknõ is felbukkan itt. Crenshaw mindig igyekezett az érzéketlen fegyveres látszatát kelteni.
Sam úgy döntött, hogy beszélni akar vele, ezért a biztonsági ügynöknõ felé irányította Hanaet. Talán két lépést tehettek, amikor egy alacsony, vézna figura bukkant fel elõttük. A homlokában tátongó porcelán adatjack és a hajtókáját díszítõ kitûzõ elárulta, hogy a Renarakunak dolgozik, mint dekás.
-- Nahát, hogy mik nem vannak! -- kezdte minden figyelmeztetés nélkül. -- Hogy mik ki nem derülnek egyesekrõl a haláluk után? Nem is tudtam, hogy Jiro természetvédõ volt. Te tudtad?
-- Nem -- felelte Sam kicsit ingerülten a férfi kéretlen közvetlensége miatt.
-- Hé, haver, neked tudnod kellett -- ragaszkodott a fickó a magáéhoz. -- Te voltál a legjobb barátja. Nem igaz, Warner?
-- Verner. De nem mondanám, hogy én voltam a legjobb barátja. Csak jó viszonyban voltunk. Jiro senkit nem engedett túl közel magához a felesége halála után.
-- Ja. Azt hittem, te jobban ismerted, mint a srácok az adatosoktól.-- A fickó tekintete körbepásztázott a kápolnában. -- Igazad van, hogy nem volt sok barátja. Azt hittem, az irodáról több pasi lejön, még akkor is ha Jiro magányos srác volt. Tudod, a zaibatsu szellem, meg az ilyesmi. De azt hiszem, ha megint fel akarod ébreszteni ezt a szellemet: ehhez, barátom, egy fizetés nem elég. Tudod, ugye?
-- A társaság itt Amerikában nem követeli meg a vallásos hagyományokat -- jelentette ki Sam, óvatosan semleges hangszínnel. Úgy vélte, ezzel tudja a legkönnyebben lerázni a kíváncsi fickót.
-- Itt Amer... hé, haver, te is Japánból jöttél és éppen akkor, nem igaz? -- A kis fickó nem is várta meg a választ. -- Hát, itt egy kicsit mások a dolgok. Nincsenek injunok meg ilyenek. Sõt, azt is hallottam, hogy odakint kutyába se veszik a metákat. Rezervátumokban tartják, vagy valami ilyesmi.
-- Nem tudom -- sziszegte Sam a fogai között. Hidegvére kezdte elhagyni. -- Nem voltam túl sokat odakint.
-- Csak hallottál arról a szigetrõl, Yominak hívják, vagy minek, ahová kipakolják az orkokat meg trollokat.
Sam lenyelte dühét. Ez a fickó nyilvánvalóan teljesen érzéketlen volt. Értelmetlen dolog lett volna vitába szállni vele, Sam különben sem akart jelenetet rendezni itt, a kápolnában. -- Shaikujin voltam. És jó alkalmazottként soha nem távolodtam el nagyon a Renraku területérõl, üzleti utak kivételével. A társaság nem nagyon tudott mit kezdeni az úgynevezett Felébredtekkel, így aztán nem is láttam belõlük túl sokat.
-- Nem értem, mirõl dumálsz! Volt egy haverom, aki tök jó mûszerész volt. Casey, igazi klassz cimbi, még akkor is, ha törp. Az EEO-n keresztül munkát kapott a Renrakunál. Hat hónap se telt bele és a fõnöke megvádolta azzal, hogy nem végzi elég jól a munkáját. Ez persze nem lehetett igaz. Ismertem Caseyt. Apukám, az a fickó -- egyébként nõ volt -- úgy vigyázott a gépeire, mintha a saját kölykei lettek volna. De inkább felmondott, minthogy munkaügyi bíróság elé kerüljön. Azt hallottam, átment a Mitsuhamához. Azok is japánok ugyan, de valahogy nem olyan vadak ezzel az ázsiai felsõbbrendûségi izével, tudod.
Sam észrevette, hogy Crenshaw kilép az kapun. -- Nézze... ööö...
-- Addison -- felelte a fickó segítõkészen. -- Billy Addison.
-- Addison-san, igazán kellemes volt magával beszélgetni, de most már igazán mennem kell.
Karon fogta Hanaet és megpróbálta megkerülni Addisont. De a dekás feltartott kezét Sam mellének támasztotta.
-- Várj egy kicsit, haver. Nézd, valójában kérdezni akartam valamit. Nos... hát... az adatosoknál a fiúknak nagyon böki a csõrét valami. És hát... szóval tudtuk, hogy ti barátok voltatok Jiróval... és...
-- És mi?
Addison idegesen mocorogni kezdett. Körbenézett, hogy megbizonyosodjon róla, senki más nem hallja, amit mond. Amikor felismerte, hogy a kápolna már kiürült, arckifejezése egy kicsit megnyugodott. -- Szóval... azt pletykálják, hogy Jiro éppen chipezett, amikor lezuhant.
-- Chipezett? -- kérdezte értetlenül Hanae.
-- Ja, tudod, JMÉ chipet használt.
Hanae szörnyülködve szája elé kapta a kezét. A JMÉ a Jobb Mint az Életet jelentette. A JMÉ chipeket szórakoztató szimulációkra gyártották és úgy mûködtek, hogy a felhasználó egy adatjacken vagy egy külön erre a célra szolgáló csatlakozón keresztül a fejébe dugta a chipet. Az elõre beprogramozott szimuláció lehetõvé tette, hogy a chip segítségével az illetõ "átéljen" egy valóságban meg nem történõ eseménysort úgy, mintha saját maga cselekedne. De a JMÉ élmények többek voltak valóságosnál. A közönséges mûérzet rendszerektõl eltérõen ezeket az ingereket elektronikus úton felerõsítették, jóval "vaskosabbá" tették, mint bármely más, a normális életben tapasztalható érzetet. Az így felturbózott szimuláció sokkal izgalmasabb, sokkal érzékibb volt a valós életnél. Sam nem tudta, hogy a fickó igazat beszél-e, de azt tudta, hogy a JMÉ-zés hosszú távon meglehetõsen káros. A felhasználók gyakran el vesztek a chip világában, sokkal jobbnak találván azt a valóságnál, így elhanyagolták valóságos testüket és szellemüket, míg végül ebbe belepusztultak. Elõfordult az is, hogy agyuk annyira ráállt az állandó chipezésre, hogy soha többé nem tudtak már különbséget tenni valóság és szimuláció között.
Sambe hirtelen belevillant, hogy egy chipezõ illetõ könnyen belefeledkezhet a szimulált világba és véletlenül áteshet egy korláton. Így végezte volna Jiro is? Betty halála évfordulójának közeledtével Jiro hangulata egyre nyomottabbá vált. Az igaz volt, hogy miután visszatértek a Renrakuba, Jiro chipezett egy keveset, de mindig távol tartotta magát a "masszívabb" szimulációktól. Az orvosa még javasolt is neki bizonyos chipeket, úgynevezett visszailleszkedõ-terápiának.
Ez új fényt vetett a dolgokra. De Sam ezt sem Addisonnal, sem Hanaevel nem kívánta itt és most megvitatni.
-- Ez igazán egyikünkre sem tartozik. És különben is, miféle jelentõsége van ennek már?
-- Hát, Jiro szempontjából már nem sok. De gondolkoztunk az osztályunk elõmenetelén, tudod, hogy mi lesz, ha a hír szárnyra kell és bizonyos egyének nyomozásba kezdenek. Tudod, hogy Kansayaku Sato nemsokára ideérkezik? Tudod, a fejszés ember? Lehet, hogy... -- A szavai elhalkultak és a férfi összeesküvõ módjára, jelentõségteljesen összevonta szemöldökét. -- Tudod. Aggódtunk.
Az aggodalmat Sam meg tudta érteni, különösen akkor, ha Addison csoportjában valakinek van rejtegetnivalója. De egészen biztos, hogy bármire is célzott az elõbb Addison, nem jelent anyagi veszélyt a Renrakura nézve. Ugyanis ha jelentene, Addison vagy a dolgokért felelõs személy már menekülne is.
A JMÉ említése azt is jelentheti, hogy az osztályon valaki rendszeresen chipezik. Sok dekás használt chipeket pihenési célokra, de a legtöbbjük elég bölcs volt ahhoz, hogy távol tartsa magát a JMÉ-tõl. Az a következtetés, hogy egy dekás is benne volt a veszélyes szórakozásban feketepontot eredményezhetett valaki(k)nek az adatlapján. Mégpedig akkora fekete pontot, ami jelentõs kihatással lehet az elõléptetési tervekre. És ez érthetõ is. Egyetlen komoly cég sem bízná Mátrixának titkait nem teljesen beszámítható emberekre. Épp elégszer volt már példa olyanra, hogy megzsarolt dekások adatokat loptak el vagy illúzióképekkel az agyukban ámokfutást végeztek a Mátrixban és tönkretettek fontos rendszereket. Ha egy dekás chipezik, az elõbb vagy utóbb kitudódik és könnyen megzsarolhatják.
De az is lehet, hogy az illetõ már meg is fizette chipezésének az árát. Ha Addison vagy valamelyik barátja chipekkel látta el Jirót és Jiro egy ilyen chip hatása alatt zuhant le, akkor minimum gyilkossági kísérlet lesz ellenük a vád. Sam ugyan nem emlékezett arra, hogy Jiro kórházi fájljai említést tettek volna JMÉ-krõl, de ez persze nem jelentett sokat. Ha valaki elrendezte, hogy Jiro chipet kapjon, akkor ugyanaz a valaki ott lehetett a helyszínen is, hogy szépen kivegye a hulla halántékából a JMÉ chipet, mielõtt még a mentõk odaérnek. Egy ilyen személy érthetõ okokból nem örülne egy esetleges nyomozásnak.
Vajon valaki az osztályról futtatta Jiro ikonját a múlt héten a Mátrixban? A számítástechnikai osztály tudhatott Jiro sérülésérõl és hozzáférhettek Jiro kiberdekkjéhez. Egy szétégetett agyú dekást nehéz lenne elbújtatni, de egy jól mûködõ háttércsapat képes lehet arra, hogy gyorsan kirántsák az illetõ fejébõl a csatlakozót, mielõtt a fekete jég kárt okozna. Más dekkjének használata persze tekintélyes pénzbírságot vagy azonnali kirúgást von maga után, de ez nem mindig riasztotta el a vállalkozó kedvû számítógépzsonglõröket. De bárki is futtatta Jiro ikonját, a fickó a Fallal is találkozott, ami csak súlyosbította a dolgot. Ha Addison csoportjának egyik tagja használta Jiro ikonját, akkor az egész csoportot kirúgják, ha fény derül a csalásra. Bõségesen volt tehát okuk arra, hogy féljenek egy esetleges vizsgálattól.
-- Ne aggódj, Addison-san. Nem hiszem, hogy lesz JMÉ-nyomozás -- De miközben ezt kimondta, jól tudta, hogy kell lennie. Jiro igenis használt chipeket, még ha a kórházi adatai között ez nem is szerepel. És épp így Jiro balesetével kapcsolatban is indulnia kell vizsgálatnak. Másfelõl viszont, ha Addisonnak és cimboráinak vaj lenne a fején, a fickó most nem kérdezgetne itt idegesen mindenféléket. Valaki másról van tehát szó, valakirõl, akinek érdekében áll, hogy a társaság hivatalosan ne vizsgálódjon az üggyel kapcsolatban. Crenshaw a biztonságiaknál dolgozik. Talán õ tud valamit.
-- Most már igazán mennünk kell.
-- Ja, persze, haver -- Addison hátralépett, arcán ideges vigyor villant át. -- Hát, azért kösz, Warner. Jó haver vagy.
Sam kisietett a kápolna kapuján. Hanae nem kérdezett semmit, próbálta tartani a tempót, de néhány lépés után feladta. Sam elõreszaladt, mindenáron szerette volna elkapni Crenshawt. Tekintete végigpásztázott a kápolna elõtti parkon, de sehol nem látta a nõt. Aztán Crenshaw kibukkant egy sövény mögül. Már majdnem kiért Sam látómezejébõl. A fiú utánarohant.
A rohanó léptek hallatára a nõ megfordult, de nem hagyta abba a gyaloglást. Sam intett egyet és kiáltani akart, de a nõ más irányba fordult és meggyorsította lépteit. A Sealth Igazgató emlékmûve elõtti ösvényelágazásnál elfordult és eltûnt néhány fa között.
Sam odarohant. Tüdeje hevesen zihált. Túl kövér volt ehhez, túlzottan elpuhult az ülõmunkától. Az elágazásnál majdnem elcsúszott, amikor megpróbált élesen befordulni. Döbbenten meredt a szeme elé táruló látványra, így aztán belerohant a szobor oldalába. A fájdalmat azonban szinte meg sem érezte, mert sokkal jobban lekötötte az a látvány, hogy az ösvény, amelyre Crenshaw az elõbb ráfordult, most üresen és elhagyatottan tátongott.
Ez alatt a rövid idõ alatt a nõ nem érhetett el másik keresztutat. Le kellett térnie az ösvényrõl. Szándékosan el kellett bújnia Sam elõl. De miért?
Samnek semmilyen értelmes válasz nem jutott az eszébe. Nem volt rá esélye, hogy sikerül becserkésznie valahogy Crenshawt. A nõ egészen biztosan jó pár trükköt ismert, amivel elrejtõzhet el egy Samhez hasonló, amatõr vadász elõl.
De Crenshaw ott volt, amikor Betty Tanaka meghalt és Jiróval együtt fogságba estek. És épp elég... mi is? ragaszkodás? tisztesség? kíváncsiság? volt benne ahhoz, hogy eljöjjön Jiro temetésére. Látta Samet és tudnia kellett, hogy Sam beszélni akart vele. Miért menekült hát el?
Sehogy sem állt össze a kép. Egyszerûen kevés volt a tény. Sam csak feltételezésekre támaszkodhatott. Gyanakodni kezdett, hogy talán nem is akarja tudni, mi a valóság és mi az udvarias kitaláció vagy éppen eget rengetõ hazugság. Úgy nõtt föl, hogy hitt abban, az igazság fontos és most kezdte úgy érezni magát, hogy talán nem is érdekli, mi történt valójában.
Valaki eltitkolta a Jiro halálával kapcsolatos tényeket. Talán valaki magán a Renraku Társaságon belül. Valaki, talán egy ambiciózus tisztviselõ, saját javára próbál információt rejtegetni és saját maga érdekében kívánja felhasználni a társaságot.
Figyelj csak ide. Úgy festek, mint a hét balekja a Channel 23 "Egy alkalmazott bûnbánásai" címû mûsorában.
Sam szerette volna tréfával elûzni aggasztó gondolatait, de nem tudta. Túl sok romlott dolgot látott az utóbbi idõben. Vajon hány csalásról hitte el eddig, hogy ez így van rendjén? Ezen töprengett, amikor Hanae lihegve, kivörösödött arccal beérte. Sam úgy vélte nem dührõl, csak a futás okozta fizikai megerõltetésrõl van szó. Aggodalom redõzte a lány arcvonásait.
-- Miért futottál el?
-- Nem futottam el. Megláttam Alice Crenshawt. Beszélni akartam vele Jiróról. Õ is ismerte. Megpróbáltam elcsípni, de szándékosan elbújt elõlem. Tudta, hogy beszélni akarok vele és elsétált. Mint a társaság többi része, õ is elkerül engem.
-- Én nem kerüllek el téged, Sam -- felelte puhán Hanae.
Ez így volt. A lány nagyon jó volt Samhez, gond esetén mindig lehetett rá számítani. Miért kételkedett hát a lány iránti érzelmeiben? Minden egyes alkalommal, amikor csökkenteni akarta nyugtalanságát, magához ölelte Hanaet. A lány hozzásimult, szemmel láthatóan élvezte a fiú karjai által nyújtott biztonságot. Még nem vette észre, hogy Sam nem lazult el annyira, mint õ. Vagy ha észre is vette, valószínûleg a Samben már a megismerkedésük óta állandóan meglévõ feszültség számlájára írta. A fiú már úgy is épp eleget panaszkodott emiatt.
-- Itt már csak zsákutca az életem -- szólalt meg Sam, jól tudván, hogy ezt már ezerszer elmondta.
-- Ne beszélj így, Sam -- A szomorúság jól érzõdött a lány hangján. -- A Renraku az otthonunk.
-- Bizonyos szempontból. Engem például bezártak ide. Soha nem kapok jó megbízásokat. Lecsökkentették a biztonsági besorolásomat. Zsákutca.
Érezte, hogy a lány feszültsége növekszik. Hanae rengetegszer elmondta már, hogy Samet jókedvûnek szereti a legjobban és bármit megtenne azért, hogy felvidítsa, ha szükséges. Sam szerette volna ezt hinni. Sõt, szerette volna hinni, hogy Hanae erre valóban képes is. A lány nyugtatására vágyott és meg akart felelni az elvárásainak, azt akarta, hogy olyan férfi legyen, amilyet Hanae szeret.
-- De ez még csak mind rendben is lenne, ha találkozhatnék Janice-szel. Tudják, hogy mi történt vele. Miért nem mondják ezt el nekem is?
-- Bizonyára jó okuk van rá.
Sam ebben nem volt biztos. Egyáltalán nem.
Úgy festett, a lánynak nem tûnt fel, hogy nem válaszolt.
-- Ha Sato-sama itt lesz, észreveszed, hogy majd megváltoznak a dolgok. Szüksége van rád, hogy jól mûködjön a projekt és egészen biztosan segíteni fog neked. Végül is Aneki-sama helyettese és Aneki-sama a tanítód volt. A Renraku odafigyel a sajátjaira. A megpróbáltatásaid mögött bölcs okok húzódnak. Sato-sama segíteni fog.
Úgy, mint Tokióban? -- Ezt nem hiszem.
-- De próbáld meg elhinni.
Sam kierõszakolt magából egy mosolyt. -- Rendben van.

6
Alice Crenshaw bezárta maga mögött az iroda külsõ ajtaját, kirekesztve ezzel a biztonsági igazgató titkárnõjének tiltakozását. A kis hülye majd belenyugszik, hogy Crenshaw betört az igazgatóhoz.
John Silla, az igazgató tanácsadója az ajtó és az íróasztal között állt félúton, eltakarva fõnökét Crenshaw szemei elõl. Silla a szokásos vörös overallt viselte, az arany Renraku embléma és a kapitányi csillag szikrázva ragyogott a gallérján. Fehér Sam Browne öve puhán csillogott az irodát bevilágító tört fényben. Az erõs testfelépítésû fiatalember mereven állt, izmai ugrásra készen; keze pisztolytáskája fedele alatt, pisztolya markolatán nyugodott.
-- Nagyszerû védelem -- mondta Crensahw, ahogy elõrelépett. -- De lassú. Már az ajtónál kellett volna lenned, mielõtt becsuktam.
Tadashi Marushige hátradõlt székében, miközben Crenshaw megkerülte Sillát. A biztonsági igazgató karba tett kézzel az asztalára könyökölt és kifejezéstelen tekintettel nézett az irodájába berontó nõre. Õ is a társaság egyenruháját viselte, a gallérját díszítõ rangjelzés elárulta, hogy tábornoki tisztségben szolgál a Renraku katonai erejében. Crenshaw soha nem gondolta volna, hogy Marushige ruházatának alsóbb rétegeiben is egyenruhát visel, nem csak kívül és nem csak akkor, amikor az elit Vörös Szamuráj gárdistáknál szemlézik.
-- Korán érkezett -- jegyezte meg Marushige, miközben Crenshaw helyet foglalt az íróasztal bal felénél ásítozó egyik karosszékben.
-- Hasznos szokás.
Marushige tekintete mérsékelt haragról árulkodott.
-- Csak folytassa a munkáját nyugodtan -- ajánlotta nagylelkûen Crenshaw, jól tudván, hogy stílusa felbosszantotta a férfit.
-- Semmi baj -- felelte az igazgató hûvösen. -- Úgyis éppen befejeztem.
Intett Sillának. A tanácsadó odalépett az asztalhoz és a rajta heverõ térképeket a gyûjtõjükbe pakolta. Az asztal túlsó felérõl elõhalászott egy aktatáskát és a térképcsomagot elhelyezte annak egyik rekeszében. Crenshaw csöndesen figyelte, hogy Silla átsétál a szobán, a földre állítja az aktatáskát és megáll az ajtóhoz közel. Észrevette, hogy Silla mögött a fogason katonai sapkák és ballonkabátok lógnak; ez azt jelentette, hogy az archológián kívüli akció van kilátásban. Különös. Majd konzultál a forrásaival a találkozó után.
Visszafordult és látta, hogy Marushige csöndesen várakozik, sötétbarna szemével õt figyeli. Az igazgató nem szólt semmit. Végül Crenshaw megadta magát a férfi türelme elõtt.
-- Nem én vagyok ma az egyetlen, aki megelõzi a tervezett idõbeosztást -- Az igazgató tompán mordult egyet, melyet Crenshaw úgy értelmezett, mint felszólítást mondandója bõvebb kifejtésére. -- Úgy gondoltam, önt talán érdekli, hogy a tizenegy órára megbeszélt találkozója kicsit elõbb fog elkezdõdni. A Különleges Ügyosztályról jövõ barátaink már úton vannak.
-- Érdekes -- Ha Marushige meglepõdött is, nem mutatta, bár Crenshaw gyanította, hogy nem érdekelték a fejlemények. Nyilvánvalóan nyakig el voltak merülve a tervezésben a tanácsadójával és azt az utasítást adták, hogy senki se zavarja õket. -- És tudván, hogy azt kívánom öntõl, vegyen részt a megbeszélésen, bizonyára azonnal otthagyta a munkáját, hogy minél hamarabb ideérhessen.
Crenshaw nem reagált az igazgató hangjából kicsendülõ gúnyra.
-- Természetesen.
-- Igazán dícséretes.
Az igazgató ritkán dícsért, még ha gúnyosan tette is. Crenshaw arckifejezése nem változott, testének egyetlen porcikájával sem mutatta, hogy meglepõdött. Benyúlt a kabátja belsõ zsebébe és elõhalászta cigarettás dobozát. Gondosan kiválasztott egy barna rudacskát és meggyújtotta a cigarettásdoboz élén felizzó gyújtóval.
Marushige az egész mûvelet alatt összeszorított szájjal mosolygott. Amikor Crenshaw belélegezte az elsõ adag füstöt, kihúzta íróasztalának egyik fiókját, kiemelt egy kristály hamutálcát és a nõ elé csúsztatta.
-- Ami azt illeti, az ön archológiai adatlapjai mind dícséretesek -- mondta halkan. -- Hogy érzi magát Seattleben?
-- Nem Tokió.
-- Ah, igen. Hosszú pályafutásának nagy részét tokiói irodánkban töltötte.
Crenshaw nem törõdött azzal, ahogyan a férfi a hosszú szót hangsúlyozta. Az egész úgy hangzott, mint egy visszavonulás elõtti beszéd.
-- Mindketten ismerjük az adatlapjaimat. Mirõl van szó?
-- Az ön adatlapjairól, Crenshaw-san. Mind az itteni munkája, mind a Japánbeli tapasztalatai alapján az a megítélésem, ön a legmegfelelõbb jelölt egy igen különleges küldetésre.
Francba! A kis szemét végül talált egy olyan melót, amit biztosan nem tudok megcsinálni. És akkora élvezettel mondja ezt, hogy biztosan valami öngyilkos vállalkozásról van szó. Hosszan szippantott a cigarettájából, hagyta, hogy a száraz hõ leáramoljon a tüdejébe és megmelengesse egy kicsit. Nem hittem volna, hogy lesz ehhez idege.
-- Nincs kétségem afelõl, hogy ön is tud arról, hogy egyik elöljárónk,
Kansayaku Hohiro Sato megtiszteli látogatásával a seattlei archológiát. Tény-feltáró vizsgálatot végez és az otthoni iroda számára készít jelentést. A biztonsági szempontok természetesen életbevágóan fontos szerepet játszanak. A
Kansayaku magától értetõdõen a legmagasabb szintû figyelmünket kívánja, melyre egyéb fontos teendõim miatt sajnos már nem marad energiám. Ennek értelmében azt kívánom öntõl, hogy ön legyen a helyettesem Kansayaku Sato irányában. Természetesen ön felel a Kansayaku személyes biztonságáért is.
Crenshaw egyszerre könnyebbült meg és kezdett el gyanakodni. Egészen biztosan nem akart külsõ akciót. Túl öreg volt már az ilyesmihez, beültetései pedig egy teljes generációval elavultabbak voltak a potenciális ellenfelekénél. A Marushige által adott megbízatás magas kockázati tényezõvel járt, de az is igaz, hogy valószínûleg nem fizikai veszéllyel. A Renraku erõforrásait figyelembe véve nem valószínû, hogy bárki akárcsak egyetlen lövést is leadhatna Satóra. De egy ilyen nehezen kielégíthetõ, maximálisan követelõzõ aligazgatóval szemben a karrierje forogna kockán. Egyetlen megingás -- bármilyen apró -- a Kansayaku szeme láttára és máris búcsút mondhat állásának.
-- És mi van, ha nem fogadom el a... megtiszteltetést?
-- Az önnek az üggyel kapcsolatos véleménye tökéletesen mellékes -- Marushige lepillantott az íróasztalába épített képernyõre. -- Úgy fest, igaza volt az elõrehozott találkozóval kapcsolatban. A Különleges Igazgatóság két embere megérkezett.
Lenyomta az asztali telekom gombját és utasította a titkárnõjét, hogy engedje be a vendégeket.
Vanessa Cliber érkezését nem volt nehéz észrevenni. A nõ hatalmas lendülettel érkezett, kilökte az ajtót Silla kezébõl és nekivágta egy antik üveges szekrénynek. Szorosan összefont haja csak a nyakánál lazult meg egy kissé, kipirult arca a szilárd elhatározás szigorú kifejezését sugározta. Odacsörtetett az asztalhoz és egy csomag adatlemezt szórt a biztonsági igazgató elé. A kazetták mindenfelé röpködtek. A legtöbbjük az asztalon landolt, de volt néhány, mely a földre repült.
Crenshaw hitetlenkedve megrázta fejét Cliber viselkedése láttán. Ebben a stílusban igazán nehéz lesz megegyezni egy japánnal.
-- Mit jelent ez az egész? -- követelte a nõ. -- Shermannak lassan a macskákat is munkába kell állítania.
Marushige nyugodt maradt. Felállt és elõírásszerûen meghajolt a nõ felé.
-- Jó napot, Cliber igazgatónõ. Ugyan nem értem a Huang elnökkel kapcsolatos utalását, de attól tartok, arra célzott, hogy õ is legalább ennyire fel lesz indulva, mint ön.
-- Az biztos.
-- Nos, mivel némi idõbe fog telni, amíg összegyûjtjük az ön által oly lendületesen átnyújtott lemezeket, talán elmondhatná, mi az velük kapcsolatban, mely annyira felizgatta önt.
Marushige leült, Silla pedig egy széket tolt Cliber mögé. A nõ észre sem vette.
-- Nagyon is jól tudja, mi a probléma.
A biztonsági igazgató vállat vont. Figyelme az új érkezõ felé fordult.
-- Ah, Dr. Hutten. Kérem, bocsássa meg udvariatlanságomat. Az ön érkezése némileg észrevétlen maradt. Silla, hozzon a doktornak is egy széket.
Hutten köszönetteljesen bólintott, közben odasúgott valamit Clibernek. A nõ válaszul röviden bólintott, majd mélyet lélegzett és õ is helyet foglalt. Hutten is leült, amint megkapta Sillától a széket.
-- Kérem, bocsásson meg Vanessának, Marushige tábornok. Nagyon keveset aludt az utóbbi néhány napban. Tudja, komoly problémáink voltak.
Marushige együttérzõen bólintott. -- Tökéletesen megértem, doktor. Mivel a megbeszélt idõ elõtt érkeztek, úgy vélem, a formalitásokra most nincs idõnk. Térjünk tehát egyenesen a tárgyra. Miben állhatok szolgálatára?
Cliber felhorkant:
-- Azt már tudnia kell. Épp elég feljegyzést küldtem önnek. Úgy tûnik, egyáltalán semmit sem várhatunk az embereitõl.
-- Ó, igen. Biztosíthatom önt, igazgató asszony, hogy a feljegyzései mind keresztülmentek az íróasztalomon. A Biztonsági Igazgatóság igyekszik a lehetõségekhez képest a leggyorsabban cselekedni.
-- Akkor az emberei kibaszott lajhárok! -- csattant fel Cliber.
-- Vanessa!
-- Sajnálom, Konrad -- felelte a nõ bocsátkérõen Hutten felé fordulva. Szemmel láthatóan beletelt pár másodpercébe, amíg lecsillapította magát. -- Az elmúlt négy hónapban a biztonságiak egyetlen személyi kérésünket sem teljesítették. Elképesztõen kevesen vagyunk. Emberekre van szükségünk. Ha számítógépeseket nem is tud felszabadítani, legalább küldjön pár technikust. Még kutatók is megtennék.
-- Ez így van -- helyeselt Hutten -- A legutolsó igénylésünkben számos értékes személy is szerepelt. Különösen érdekel minket Schwartz, Verner és Chu.
Crenshaw kikapta cigarettáját a széke karfájára helyezett hamutartóból. Heves mozdulata a földre lökte a hamutartót. Annak tartalma szétszóródott a hosszú szálú, makulátlanul tiszta szõnyegen.
-- Vegyük például ezt a Vernert -- mondta röviden Cliber. -- A fickó évekig a tokiói irodában dolgozott. Képzett, gyors felfogóképességû pasas. A nevét még Aneki is megemlítette néhányszor. Mi kell még, hogy jóváhagyja egy igényünket?
-- Az idõk és az emberek változnak -- morogta Crenshaw.
-- Ez pontosan mit jelent?
-- Verner biztonsági szempontból veszélyesnek minõsül.
-- Nem hinném, hogy láttam volna ilyen megjegyzést a kartonján -- jegyezte meg Hutten.
-- Veszélyes, azt mondtam -- Crenshaw szinte köpködte a szavakat. Utálta, ha egy puhatökû kutató kétségbe vonta a szavait. Feltételezte róluk, hogy értik a munkájukat, hát legyenek kedvesek és feltételezzék õróla is ugyanezt. Miért nem tudják elfogadni a szavát?
Marushige közbevágott, mielõtt Cliber válaszolhatott volna. -- Nem szükséges konkrétumokba bonyolódnunk. Igazgató asszony, doktor, tudomásul vettem formális panaszukat.
-- És Shermanét.
-- És Huang elnök úrét is. De sajnos az én kezem is meg van kötve. A Különleges Igazgatóság feladata, hogy tökéletesen érzõ mesterséges intelligencia rendszert állítson elõ. Ha ez valóra válik, igazán világrengetõ diadal lesz. De nem engedhetjük, hogy versenytársaink hozzáférjenek verítékes munkánk gyümölcséhez.
-- Már évek óta nem érnek a nyomunkba.
-- Mondja ön, igazgató asszony. De mi van akkor, ha az õ kutatási programjuk egy olyan problémánál akad el, amit mi már megoldottunk? Nem lehetséges, hogy egy kém megszerzi nekik a szükséges információt?
-- Senki sincs olyan közel a célhoz, mint mi -- ragaszkodott a magáéhoz Cliber.
-- Ez lehetséges, igazgató asszony. Ön megengedheti magának, hogy higgyen ebben. Én azonban nem. A Biztonsági Igazgatóság felelõssége, hogy a Renraku mesterséges intelligencia kutatásának még a létezésérõl se tudhassanak a versenytársaink. Még a saját embereink nagy része sem tud róla. Nem engedhetem meg, hogy ügynök ékelõdjön a projektbe.
-- A múlt héten akkor nem végzett valami jó munkát -- mondta gúnyosan Cliber.
-- Ah, Tanaka perszona programjának illetéktelen használatára gondol.
-- Mi másra? Vagy akadt valami más biztonsági gikszer is az ön aranyos kis hierarchiájában?
Marushige arcán megdermedt a mosoly. Szemei megkeményedtek, jóllehet hangja továbbra is puha és udvarias maradt.
-- Természetesen nem, igazgató asszony. Az igazgatóságom mindig elismeri a hibáit. Azonnal informáltuk önt az esetrõl, nem így történt?
-- De igen. De azóta még nem mondtak semmit.
-- Mert nem volt semmi jelentésre érdemes. Ön tudja talán a legjobban, mennyire összetettek Mátrixunk biztonsági rendszerei. Biztonsági dekásaink legtöbbje szigorúan behatárolt körzetben dolgozik, anélkül, hogy pontosan tudná, mit is õriz. Elõfordulhat, hogy míg néhányan jelentéktelen dolgokat óriási fontosságúnak feltüntetve jelentenek, addig mások elmulasztják jelenteni a fontos adatokat. A Zéta biztonsági szinttel rendelkezõ operátoraink meglehetõsen biztosak abban, hogy semmilyen adatot nem vittek ki a rendszerbõl, jóllehet nem kerültünk közelebb annak kiderítéséhez, hogy ki irányította Tanaka programját.
-- Azért tartja Vernert biztonsági szempontból veszélyesnek, mert õ is belekeveredett az ügybe, Crenshaw? -- kérdezte Hutten.
-- Mirõl beszél?
-- Õ is ott volt a csomópontban, amikor a behatoló összetûzésbe került a védelmi rendszerünkkel.
Crenshaw Marushigére villantotta tekintetét. Az igazgató arca semmit nem árult el. Ha tudott is róla, nem tájékoztatta õt. És ez egyáltalán nem tetszett neki.
-- Ms. Crenshaw intézi az ügy személyes vonatkozásait -- jelentette ki Marushige. -- Nincs komoly bizonyíték arra nézve, hogy Verner is közremûködött volna egy az MI projektbe való befurakodási kísérletben. Biztosíthatom önt, hogy a Biztonsági Igazgatóság teljes erejével azon van, hogy kiderítse a behatoló kilétét.
-- Annyira teljes erejével, hogy nem tud embereket felszabadítani a számunkra? -- kérdezte Cliber megvetõen.
-- Ez a perszona bitorlási eset csak egy példa arra, miféle nehézségekkel nézünk szembe. Ha egy Vernerhez hasonló valaki belekeveredik egy behatolási kísérletbe, nem javasolnám, hogy olyan pozíciót bízzon rá, amely csak megkönnyítené a számára titkos adataink ellopását. Nem gondolja, igazgató asszony?
Cliber összehúzta a szemeit.
-- Ha Verner veszélyes, rúgják ki. Ha nem, adják nekünk.
-- Itt most a projekt biztonsága forog veszélyben, a biztonságért pedig én vagyok felelõs, igazgató asszony.
-- Én pedig azért felelek, hogy a projekt határidõre befejezõdjön.
-- Akkor bizonyára megérti a felelõsségünk súlyát és az arra való törekvéseinket, hogy jól végezzük a munkánkat.
-- Tudom, mivel próbálkoznak -- jelentette ki Cliber. -- És arról is teszek, hogy ezt Sato is megtudja.
-- Kansayaku Sato a saját vizsgálódásai alapján a saját következtetéseit fogja levonni, igazgató asszony -- felelte szelíden Marushige.
Cliber rábámult.
-- Akár távozhatunk is, Konrad. Itt nyilván nem jutunk ötrõl a hatra.
Hirtelen felpattant és elindult az ajtó felé. Hutten esetlenül feltápászkodott, arcán fájdalmas félmosollyal. Gyorsan meghajolt, mielõtt fõnöke után indult volna.
-- Silla -- szólalt meg halkan a biztonsági igazgató. -- Szerezz egy kocsit -- Amikor az ajtó becsukódott a tanácsadója mögött, Crenshaw felé fordult.
-- Túlságosan nyíltan kimutatja az ellenséges érzelmeit, Crenshaw. Elképzelhetõ, hogy jelentést tesznek a Vernerrel kapcsolatos véleményérõl.
A nõ már eddig is elég ingerült volt és egyáltalán nem volt kedve játékokat játszani az igazgatóval. -- Hadd jelentsék.
-- Pedig aggódnia kellene -- figyelmeztette a férfi. -- Az ön bõrérõl van szó.
-- Miért nem a sajátja miatt aggódik? Ha engem seggbelõnek, a magáét is közszemlére teszem. Miért nem tették be a biztonsági feljegyzésekbe Verner számítógépes nyomkövetésének eredményét? Ön tudott arról, hogy ott volt, amikor megtámadták a Falat -- Marushige megrezzent, elárulván ezzel, hogy Crenshaw ezúttal telibe talált. Tudott a dologról. A nõ rámosolygott és felkészült arra, hogy megfordítsa a tõr hegyét. Emlékeztetni kívánta az igazgatót arra, hogy melyikük is helyezkedik el felül kettejük közül. -- Nem mondhatja majd azt, hogy a kábítószer adagolója meghibásodott ennél az esetnél.
Az igazgató orrlyukai kitágultak, mint mindig, amikor Crenshaw szóba hozta a férfi titkos szégyenfoltját. Marushigének beültetett kábítószer adagolója volt, mely folyamatosan különleges, pszichoaktív szerekkel látta el szervezetét, hogy ezzel kiküszöbölje a korábban kiszámíthatatlan idõközönként rátörõ dührohamokat. A beültetés elõtt teljesen ki volt szolgáltatva rapszodikus rohamainak és ezért kis híján el is bocsátották a cégtõl. A vegyszerek kiküszöbölték a problémát, de alkalmanként elõfordult, hogy a chip rosszul számított ki egy adagot és akkor kibújt Marushigébõl Mr. Hyde. Az igazgató kétségbeesetten védelmezte a Renrakunál elfoglalt pozícióját és mindent megtett annak érdekében, hogy titokban tartsa betegségét. Épp ez a szégyenfolt volt az, ami ütõkártyát adott Crenshaw kezébe.
-- Emlékezzen csak vissza, ki szerepelt a néhai Claybourne haláláról készült biztonsági kamerafelvételen. Az a fickó nem vált volna nyomorékká, ha ön nem rúgta volna meg úgy.
-- Nem kellett volna lelövetnie magát -- sziszegte Marushige összeszorított fogai között.
Crenshaw felkacagott és még egy cigarettát húzott elõ.
-- Nem számít, mit kellett volna tennie. Nem kellett volna megrúgnia. Sokféleképpen lehet átkozott bolondnak lenni. Ön volt az, aki megsértette a fiú gerincoszlopát.
-- Nem értett a munkájához.
-- Pontosan ezt fogják az ön fõnökei is mondani önrõl, ha megtudják, hogy megnyomorította a cég tulajdonát.
-- A szalagokat lehet kozmetikázni. Az ön szava áll majd az enyémmel szemben.
-- Melege lesz egy kicsit, Marushige. Ezt egyszer már megbeszéltük. A szalag bármilyen teszten tisztán fog átmenni.
-- Ha öntõl származik a szalag, ön is belekeveredik a behatolási ügybe. Már kint az utcákon meg kellett volna állítania azokat az árnyvadászokat.
-- Nem volt benne a szerzõdésemben.
-- A Kansayaku nem így fogja látni -- felelte Marushige. -- Azt rebesgetik, díjazza a személyes kezdeményezõkészséget.
-- Épp ezért vagyok most itt. Ezért mentem vissza az archológia biztonsági központjába. Ezért szereztem be egy igen hasznos trideo szalagot. Látja, nálam van a kezdeményezés -- mondta Crenshaw hûvös mosollyal. --, de kizárólag személyes célokra fogom felhasználni.
Marushige hátradõlt a székében, bal kezét ökölbe szorított jobb kezére fektette.
-- Megjutalmaztuk a Claybournenel kapcsolatos hallgatásáért. Annak ellenére, hogy visszataszító módon szerezte a hivatalát, hatékony szolgálatot végzett. De most túl messzire megy, Crenshaw. Vigyázzon, ne lépje át a határvonalat.
-- Nem kényszerítem semmire, Marushige. Megtarthatja a hivatalát, ha akarja. Igazán nincs rá szükségem. De ha megpróbál kirúgatni, azért jusson az eszébe, hogy ha megbukom, magával rántom önt is.
Marushige végighúzta hüvelykujját a bal arcán húzódó sebhelyen. Kis idõ múlva megszólalt:
-- Bölcs dolog lenne, ha Sato ittléte idejére elfelejtené Verner iránti gyûlöletét. A Kansayaku igen közel áll Aneki igazgató úrhoz és Verner, úgy látszik, az öregember egyik ölebe. Egyikünknek sem hiányoznak újabb gondok.
-- Igazán megható az aggodalma -- mondta vontatottan Crenshaw. Marushigét kevésbé érdekelte Crenshaw zavara, mint az, hogy Sato esetleg beleturkál a dolgokba és kideríti, hogy a biztonsági igazgató manipulálja a feljegyzéseket. Valószínûleg megkönnyebbülne, ha ez a nõ itt valamelyik akcióban fûbe harapna. Ezen az úton megszabadulhatna tõle. -- Nem hiszem, hogy aggódnia kellene. Sato legalább annyira nem kedveli Vernert, mint én.
-- Ez bátor kijelentés és ha igaz, rendkívül érdekes -- jegyezte meg Marushige.
-- Honnan tudna ön ilyesmirõl?
-- Van még egy pár kapcsolatom -- nevetett Crenshaw.
Marushige válaszul szélesen elmosolyodott, de a szeme hideg és ellenséges maradt.

7
Sam ideges volt. Efelõl semmi kétség. Tenyere izzadt és minden vágya az volt, hogy lepihenhessen a legközelebbi pihenõszobában. Ha az elkövetkezõ néhány percben nem hívják be, elmegy és majd akkor jön vissza, amikor ideje lesz, hogy bemenjen.
Sam megpróbálta elkapni a vörös egyenruhás õr tekintetét. Ez a férfi volt a kísérõje azóta, hogy kilépett a felsõbb szintekre vezetõ liftbõl. A férfi merev tekintete és arckifejezése hajszálnyit sem változott, amióta leült a Sammel szemközti ülésre. Egész viselkedése hûvös és idegen volt. Felesleges próbálkozás lett volna szóba állni vele.
Sam végre elhatározta magát és felemelkedett a süppedõs ülésbõl. Mielõtt kiegyenesedhetett volna, az õr már mellette állt, kifejezéstelen arca Sam következõ lépésére várt. Semmi kétség afelõl, hogy a szamuráj könnyen átminõsítené magát kísérõbõl hóhérrá, ha arra kerülne sor. Sam remélte, hogy a férfi nem csalódott nagyon védencében, amikor lassan odasétált a recepciós pulthoz.
-- Elnézést kérek. -- Udvariasan mosolygott, amikor a nõ feje felemelkedett a konzol mögül. -- Sokáig tart még?
A nõ korábbi kedves mosolya csak emlék volt. Néhány pillanatig egyetlen szót nem szólt, de arckifejezése annyira éles volt, hogy szinte minden szépség leolvadt róla. Sam átlépte az udvariasság határait és a nõ nem tétovázott, hogy ezt a tudtára hozza.
-- Sato-sama majd hívatja, ha elkészült, Verner-san.
-- De én csak...
-- Kérem, foglaljon helyet -- szakította félbe a nõ jeges hangon.
Az udvariassági formulák hiánya tudatta Sammel, mennyire faragatlannak tartja õt a nõ. Sam azonban úgy döntött, hogy nem ül vissza a tapadós bõrfotelbe, hanem a várakozás idejére elõlépteti magát. Elsétált a pult elõtt a tágas terem másik felébe, közben jól tudta, hogy ezt a területet a nála magasabb rangúaknak foglalták le. A recepciós hölgy nem reagált a nyilvánvaló arcátlanságra, de Sam biztos volt benne, hogy feljegyzi, mi történt. Hadd jegyezze. A helyes viselkedés elleni apró lázadása egy kicsit azt éreztette Sammel, hogy ura a helyzetnek.
A várakozó terem ezen fele nem volt ugyan tágasabb, mint a másik, de a bútorzat sokkal elegánsabb volt és itt többen is tartózkodtak. Két Vörös Szamuráj õr vigyázta a belsõ irodákba vezetõ faajtót. A fal melletti fotelekben két férfi üldögélt. Úgy tûnt, az egyik szunyókál, de a másik Sam felé fordította fejét, amikor a fiú átsétált a perzsaszõnyegen. Sam ugyan nem láthatta a beültetett krómlencsék mögött rejtõzõ szemeket, de biztos volt benne, hogy õt figyelik és kiértékelik mozdulatait.
Kiválasztott magának egy ülést. Ezúttal szövetborításút, hogy legalább az ülés miatt ne kelljen izzadnia. Nagyon szerette volna alaposan szemügyre venni a króm szemlencsés férfit, de úgy döntött, nem lenne bölcs dolog, ha direkt rábámulna. A recepciós pult mögötti üvegfallal elválasztott térség felé fordította a fejét és úgy tett, mint aki érdeklõdéssel figyeli a hátul nyüzsgõ irodás kisasszonyok sürgölõdését. Néha-néha tekintete a Vörös Szamurájokra siklott.
Hamar kiderült, hogy az õrök nem túl izgalmasak. A szokásos kemény, profi, racionális típus. Olyanok, mint a kísérõje. A harcban bizonyára életveszélyesek, de egy Samhez hasonló, jó dolgozóra egyáltalán nem jelentenek veszélyt.
A másik két férfi nem hasonlított rájuk. A hajtókájukon viselt, koncentrikus köröket ábrázoló jelvényekbõl Sam láthatta, hogy Renraku alkalmazottak. Cégjelvényeik ellenére valahogy mégsem úgy festettek, mint ahogy Sam a tipikus Renraku alkalmazottakat elképzelte.
Aztán hirtelen rájött, hogy ismeri ezeket az embereket. Vagy legalábbis tudott róluk. A Hohiro Sato érkezése és a Sam rendelkezésére bocsátott kihallgatás idõpontja közötti héten Sam végzett egy kis kutatást. A lehetõségekhez képest igyekezett a legtöbbet megtudni Satóról, hogy csökkentse annak a valószínûségét, hogy esetleg kellemetlen helyzetbe kerül a meghallgatás során. Megtudta, hogy Sato mindig küldöttséggel utazik, amint az elvárható volt egy multinacionális cég ilyen vezetõ beosztású emberétõl. A Kansayakut kísérõ tömegben azonban az irodisták, õrök, tanácsadók és sofõrök mellett volt néhány fickó, akinek funkciója meglehetõsen homályosnak bizonyult.
A fájlokból szerzett kép alapján Sam felismerte, hogy a krómszemû férfi Kosuke Akabo, a kapcsolatszervezés specialistája. Ha azonban tényleg azt a munkát végezte, amit a címe sugallt, minden bizonnyal nem olyan kapcsolatokról volt szó, amit az ember általában feltételezne egy ilyen funkcionárius munkakörérõl. Úgy festett, mint egy pórázon tartott ragadozó, leginkább az ajtót õrzõ Vörös Szamurájokhoz hasonlított. Akabo jószabású, szürke ruhája valami drága anyagból készült és jóval elegánsabb volt, mint amilyet egy átlagos alkalmazott megengedhet magának. Annak ellenére, hogy a szabása a mostani szokásos divatot követte, még Sam gyakorlatlan szeme is felismerte, hogy a férfi nem csak egyszerû irodakukac.
Akabo nyugodtan, de mindenre figyelve ült a helyén, nem tett felesleges mozdulatokat. Hiányzott azonban belõle a szamurájok feszült örökébersége. Olyan ember benyomását keltette, aki bízott magában, hogy azonnal felismeri az esetleges veszélyt. Mint ahogy valószínûleg fel is ismerné. A szemeit mûszakilag "felturbózták"; talán más érzékszerveivel is így jártak el.
Sam óvatosan az esetleges beültetések nyomait fürkészte, de a króm szemlencséken kívül más kibernetikus módosítást nem látott. Ez mégsem ingatta meg abban a sejtésében, hogy a férfinek még egy utcai szamurájnál is több beültetése van. Az utcai szamurájok nyíltan viselték krómacél testrészeiket, melyek látványa önmagában általában elég elrettentõ erõvel bírt, még mielõtt harcra került volna sor. Akabo harcos volt, ura védelmezõje. Sam ezt biztosan tudta.
A másik férfi pedig minden bizonnyal Harry Masamba lesz, mivel a Satóval utazó emberek listáján csak egyetlen fekete szerepelt. Az adatállományok szerint Masamba idõbeosztás-specialista, de az igazi szakmája napnál világosabban kiviláglott nemcsak nyegle viselkedésébõl, de az arca elé húzott, szimbólumokkal telezsúfolt kalapjából is. Egyetlen valamirevaló alkalmazott sem aludna a fõnöke elõszobájában. Masamba mágus volt. Valószínûleg azért nézték el szemtelen viselkedését, mert képességei ritkának és értékesnek bizonyultak.
Sam elgondolkodott, a mágus jelenlétén. Gyerekkora óta arra nevelték, hogy a legtöbb ilyen fickó csak sarlatán és a ostoba emberek megtévesztésébõl él. Sam azonban, apjával ellentétben, a Masamba-félék által a Hatodik Világnak nevezett régióban nõtt fel. Túl sok bizonyíték volt ahhoz, hogy a mágia létezését tagadni lehessen. Az alkalmazóiban mégsem bízott.
Ezzel nem mindenki volt így. A cégek világa elfogadta és felhasználta a mágiát, nem annyira profitszerzési, mint védelmi célokból. A mágusok túl ritkák és megbízhatatlanok voltak ahhoz, hogy futószalagok mellett dolgoztassák õket, de szinte felbecsülhetetlen értéket képviseltek ipari kémekként. És ahol mágiával támadtak, ott mágiával kellett védekezni is, így aztán a mágusok gyakori látványnak számítottak a cégek biztonsági berkeiben. Szinte mindegyik multinacionális cég vezetõ emberei tartottak egy-két mágust a közvetlen közelükben. Az alacsonyabb beosztású vezetõknek a cég alkalmazásában álló bérmágusokkal kellett beérniük, mivel egy varázserõket formálni képes személy túl értékes volt ahhoz, hogy kihasználatlanul hagyják. A hatalom jele volt, hogy Sato saját mágussal is bírt.
A hatalomból Satónak bõven kijutott a Renraku Társaságon belül. A
Kansayaku címet viselte, de az üzleti adatok vizsgálójánál sokkal nagyobb hatáskörrel rendelkezett. Embereket is vizsgált és kíméletlenül lenyeste a halott ágakat és a nonkonformistákat a Renraku fájáról. "Favágó" hírnevét mindenki félte. És most Seattlebe érkezett, mert az archológia projekt krónikusan kicsúszott a határidõbõl.
Satónak az archológiába érkezése személyesen nem aggasztotta Samet. Semmi olyan komolyabb területen nem dolgozott, mely kapcsolatba hozható lett volna a késéssel és mivel megszakadt a kapcsolata a vezetõséggel, amikor elküldték Japánból, semmilyen felelõssége nem volt a történtekkel kapcsolatban. Még ha a fõnökeit és az egész osztályt le is cserélik, õ valószínûleg marad, hiszen munkája adatok csoportosításából és átfésülésébõl állt.
De a húgával való találkozásra engedélyt kérõ levelére kapott válasz meglehetõsen aggasztó volt. Semmilyen okot nem látott arra, miért kellene Satónak személyesen beszélnie vele. Hát nem tisztán megvetést tanúsított a Kansayaku vele szemben, amikor utoljára találkoztak? Véleményének változása nem tûnt valószínûnek, még akkor sem, ha Hanae hitt abban, hogy Sam egy ilyesféle happy endet várhat a találkozástól. Sam túl sokszor látott be a függöny mögé az utóbbi idõben; nem nagyon osztotta a lány optimizmusát.
A recepciós hölgy azonban hirtelen kimondta a nevét és ezzel elvágta a további gondolatokat. Akár segíteni, akár ártani akart Sato, ha Sam késlekedne, az nem vetne jó fényt rá. Felállt, lesimította ruháját és Akabo krómtekintetétõl követve elõreindult. Vörös ruhás õrzõje meg sem moccant.
A belsõ iroda berendezése mellett a kinti váró nyomortanyának tûnt. A bejárat mögött fenséges, boltíves folyosó húzódott, a fali festmények egyenként vagyonokat értek. A tágas folyosó egy még tágasabb szobába -- terembe? -- nyílott, mely mellett Sam irodája eltörpült. Pedig abban tucatnyi társával együtt dolgozott. A ragyogó ízlésrõl tanúskodó bútorzatot azonban jelentéktelenné halványította a teljes egészében üveg szemközti fal, mely mögött Seattle lélegzetelállító panorámája szikrázott. A város tágas látványa egy kicsit zavarta Samet, hiszen neki nem engedélyezték az archológia elhagyását.
A bejárat és az ablak között félúton, sötét, faragott fából készült talapzaton egy íróasztal terpeszkedett. A krómozott lábakon álló márványlap mögött, szarvasbõr fotelben egy jól ápolt, elegáns férfi ült.
Sato.
Sam jöttére felállt, lelépett az emelvényrõl és megkerülte az íróasztalát.
-- Konichiwa, Verner-san.
-- Ojama shimasu, Sato-sama -- Sam elõírásszerûen meghajolt. Úgy döntött, kínosan udvariasnak kell lennie.
-- Kérem, foglaljon helyet -- Sato egy alkóvra mutatott az ablak elõtt. Sam választott magának egy fotelt és leült, háttal a kilátásnak. Egyrészt az etikett úgy követelte, hogy a házigazda élvezhesse a látványt, másrészt pedig nem akarta, hogy a kilátás elvonja a figyelmét.
Sato is helyet foglalt, miközben valamit gagyogott a Sonics jelenlegi bajnokságbeli állásáról. Szavaiból kiderült, hogy a Kansayakunak halvány fogalma sincsen a kosárlabdáról. Sam elengedte a szavakat a füle mellett, jól tudta, hogy ez csak bevezetõ társalgás. Puszta udvariasság, mely lehetõséget adott arra, hogy a beszélgetõpartnerek felmérjék egymás hangulatát.
Egy nõ teát és édes süteményeket hozott tálcán. Sam csak akkor ismerte fel, amikor kitöltötte a teát. Alice Crenshaw volt az. Crenshaw rávigyorgott és Sam hirtelen megdermedt, mint egy jégszobor.
-- Ms. Crenshaw tájékoztatott az ön tevékenységeirõl, amikor Seattle-be érkeztem -- kezdte Sato, maga mögött hagyva a kezdeti udvariasságokat. -- Rendkívül érdekesek.
Samnek fogalma sem volt arról, erre mit feleljen. Mit is mondhatna? Nem tudta, Crenshaw mit mondott Satónak. Bármit mond most, könnyen bajba keveredhet miatta.
-- Semmi mondanivalója? -- Sato mosolya az archológia második szintjén létesített hatalmas akváriumokban úszkáló cápákat juttatta Sam eszébe. -- Azt kell gondolnom, valami megjegyzést kíván hozzáfûzni ehhez. Talán valami indoklást a tetteire?
Sam megköszörülte a torkát. Sato még mindig nem árult el semmit arról, miféle próbának vetik itt most alá.
-- Mindig a Renrakura gondoltam elõször. Nem hiszem, hogy valaha is hûtlenséget követtem volna el.
-- Ez betanult válasz, Verner-san -- állapította meg Sato. -- Most nem reggeli gyûlésen vagyunk, így nem a shakun szajkózására vagyok kíváncsi. Biztosíthatom önt, hogy kívülrõl ismerem a társasági illemkódexet.
-- Nem akartam megsérteni, Kansayaku.
-- Nos, akkor nem lépek fel támadólag -- Sato a tálcára helyezte teáscsészéjét. -- Egyelõre.
Sam is visszatette a magáét. A porcelán halkan kocorgott, ahogy hozzáért a csillogó felülethez. Sato utolsó szava annyira halk volt, hogy Sam alig hallotta.
-- Elégedetlen a munkájával?
-- A társaságot szolgálom, Kansayaku -- jelentette ki határozottan Sam. -- Minden tõlem telhetõt megteszek, bármilyen feladatot is kapok.
-- Igen. Úgy tûnik. Nem is kaptunk panaszt a teljesítményét illetõen -- Sato finoman megütötte fotelje karfáját. Sam némi csalódottságot vélt felfedezni a mozdulatban. -- De ön elégedetlen.
-- Kényelmetlenül érzem magam, mert visszatartják elõlem a húgommal kapcsolatos információkat.
-- Azt a hírt kaptam, hogy biztonságban átköltöztették. A Renraku ebben a tekintetben mindig megfelel a kötelezettségeinek. Errõl ön is értesülhetett a hivatalos csatornákon keresztül.
Sam szeme elõtt felrémlett a kétsoros elektronikus levél.
-- Hiszem, hogy a társaság mindent megtett, amit a kötelességének vél. De mégsem értem. Miért nem léphetek kapcsolatba vele?
-- Mirõl beszél?
-- Többször is kérelmeztem, hogy kommunikációs kapcsolatot létesíthessek a húgommal. Mindet visszautasították. Még az áthelyezési központ postai kódját sem adták meg.
-- Ez szokatlannak tûnik.
-- Én is így gondoltam, de nem kívántam az ügyet a Szerzõdésügyi Bíróság elé vinni.
-- A számítógépemet -- parancsolta Sato ellentmondást nem tûrõ hangon.
Crenshaw odavitte a gépet az asztalra. Bekapcsolás elõtt kigörgette a képernyõt, majd odatolta a gépet Sato elé. Sato egy darabig csak a billentyûket ütögette.
-- A feljegyzések között nem találom az ön kérelmeit.
-- Ez hogyan lehetséges? -- kérdezte Sam hitetlenkedve.
-- Valóban -- bólintott Sato elegánsan. -- Hogy lehetséges?
Sam veszélyt szimatolt. Sato épp az imént mondta, nincs nyoma annak, hogy Sam kapcsolatba kívánt lépni Janice-szel. A társaság nem humánus viselkedésével kapcsolatos egyetlen panaszt sem támogatna a Renraku Társaság levelezõ adatbázisa. Arra kényszerítették, hogy hagyja inkább a témát. Soha. Soha nem adja fel a harcot a húgáért. Csak õ maradt meg a családjából.
Sato csak megerõsítette Sam gyanúját, amikor megszólalt:
-- Ön tehát hozzám fordult és egy magánkihallgatás alkalmával a húga felõl érdeklõdött. Én közöltem önnel, hogy a Renraku gondját viselte a húgának, annak megrázó esete során. Az ön húga minden figyelmet és gondoskodást megkapott, amit a törvény elõírt a számára. Hivatalos értesítéseket fog kapni és módjában áll majd, hogy levelezzen a személyügyi hivatalon keresztül. Nincs szükség rá, hogy tovább zaklassa elöljáróit ezzel a témával.
-- Megértettem -- hazudta Sam.
Valójában nem értette a dolgot, de egyvalami világossá vált elõtte. Egyelõre nem tudta, milyen okból, de szándékosan elvágták a húgától és Sato benne volt a dologban.
-- Örülök, hogy megértjük egymást, Verner-san -- Sato felállt, hirtelen mozdulatára Sam ügyetlen felpattanással reagált. -- Visszatérhet tehát a munkájához.
Sam meghajolt Sato háta mögött is.
-- Elnézését kérem, hogy annyit elraboltam értékes idejébõl, Kansayaku.
Mivel már nem törõdtek vele, Samnek nem volt más választása, mint távozni. Amikor elhaladt az elõtér festményei elõtt, megkockáztatta, hogy udvariatlanul visszanézzen a válla fölött. Sato visszaült az íróasztalához és belemélyült valamibe számítógépe képernyõjén. Crenshaw az emelvény szélénél állt és arcán elégedett vigyorral szemlélte Samet. Szemmel láthatóan kedvére voltak a történtek. Mit tett Sam, amivel kiváltotta a nõ gyûlöletét?
Személyes õre már várt rá, hogy visszakísérhesse a liftekhez. Miközben az alsóbb szintek felé utazott, Sam újragondolta az egész találkozót. Bizonyosnak érezte, hogy voltak olyan megjegyzések, amelyeknek nem fogta fel teljesen az értelmét. És akárhogyan is próbálkozott, nem tudott rájönni a dolgok mögött húzódó miértekre.
Hanae a 200. szinti folyosón várt rá. Csöndesen álldogált a korlát mögött, míg az õrállomáson dolgozó szamuráj megigazította a Sam csuklójára erõsített csipogót. A kis készülék azonnal jelez a biztonságiaknak, ha Sam elhagyja a pozíciójának és biztonsági szintjének megfelelõ területeket az archológián belül. A következõ hívásig tilos volt belépnie a felsõ szintekre. Miközben áthaladt a detektorkapun, Hanae sietve elindult felé. Arcán izgatott várakozás tükrözõdött.
-- Milyen volt?
Sam nem akarta kiábrándítani a lányt, de semmi olyasmit nem tudott mondani, mely beteljesítette volna Hanae reményeit.
-- Közölték, hogy rendszeres jelentéseket fogok kapni Janice hogylétérõl. Leveleket is írhatok neki, de többet nem panaszkodhatok. Legalább azt nem tiltották meg, hogy imádkozzak érte.
A lány Sam arcát fürkészte:
-- Nem igazán hiszed, hogy a társaság be is tartja ezt, igaz?
Sam nem válaszolt. Ha Hanae már olvasott az arcáról annyit, hogy feltegye ezt a kérdést, a választ is tudta rá. A lány kinyúlt, hogy megsimogassa Sam arcát, majd hirtelen szenvedélyes öleléssel átkarolta a fiút. Testének melege jólesõ érzéssel töltötte el Samet.
-- Szerintem beszélned kéne valakivel -- javasolta a lány próbaképpen.
-- Odáig nem alacsonyodom le.
A lány idegesen felnevetett. -- Nem, nem úgy értettem. Szerintem beszélned kéne valakivel, akivel a sétálóutcában találkoztam.
-- Hanae, most igazán nem vagyok abban a hangulatban, hogy elcseverésszek egy idegennel -- A lány barátait soha nem találta túlzottan érdekesnek és most inkább egyedül akart maradni.
-- Nem kell most. És különben is meg kell még beszélnem vele egy idõpontot.
Az a tudat, hogy a közvetlen találkozó elkerülhetõ, felkeltette Sam érdeklõdését.
-- Ki ez az illetõ?
Hanae idegesen körülnézett.
-- Itt inkább nem említeném a nevét. Egy... tehetségkutató.
-- Nem végzek sutyi munkát.
-- Nem. Ez nem olyan. Egy cégnek dolgozik.
Ez érdekes fejlemény volt. A tehetségkutatók elégedetlen dolgozók után kutattak, akik talán hajlandóak lettek volna céget váltani. Hanae eléggé aggódhatott, ha fejvadászhoz fordult. Az ilyesmit egyáltalán nem volt rá jellemzõ; a lány a cég lojális alkalmazottja volt. De Sam felismerte, hogy õ maga sem úgy viselkedik, ahogyan szokott. Így aztán valóban megfontolta a lehetõséget.

8
A sétálóutcán hangok, fények és emberek kavalkádja fogadta Samet. A hivatali folyosók és a magánlakások csöndes rendezettsége után némi idõbe tellett, amíg megszokta az itteni zsivajt. A legrosszabbnak a nyilvános tridim képernyõk vakítása bizonyult, melyek ellenállhatatlanul harsogva mutatták be a legújabb termékeket vagy éppen beszámoltak a legutóbbi cégközi háborúkról vagy Városi Bunyó játékról. Sam általában elkerülte az archológia elsõ öt szintjét elfoglaló zajos negyedet, jobban szerette a lakónegyedek között meghúzódó sétálóutcákat és bevásárlóközpontokat. Ott valahogy kevésbé jutott az eszébe, hogy Renraku kíséret nélkül nem hagyhatta el az archológia területét.
A tömeg viszont nem zavarta. Seattle lakóit érdekesnek, a különféle embertípusok keveredését izgalmasnak és mulatságosnak találta. A turisták között voltak ázsiaiak, a körülvevõ Szelis-Síd Tanácsból jött indiánok, a helyi multinacionális cégek emberei, gazdag és szegény UCAS polgárok, sõt néha tündék, törpök vagy éppen orkok egymáshoz szorosan tapadó csoportjai is felbukkantak. Oly hosszú idõ után Sam kényelmetlen érzése végre alábbhagyott egy kicsit, hagyta, hogy a tömeg részévé váljék. Mindig biztonságérzettel töltötte el, ha csoportban lehetett, de az utóbbi idõben sajnos csak kevésszer volt ebben az érzésben része.
Amikor elõször ideérkezett az archológiába, kirándult néhányszor a metroplexumba, de ezek az utazások általában csak arra voltak jók, hogy idegennek, különállónak és magányosnak érezze magát. Kísérõi lehetetlenné tették, hogy élvezze ezeket az utakat. A utca emberei mindig gyanakodva fogadták az idegent, akit Renraku õrök kísértek, magukkal az õrökkel pedig csak ritkán lehetett jót beszélgetni. Az elsõ néhány hét után feladta ezeket a próbálkozásokat és úgy döntött, hogy inkább a Mátrixon, a tridim képernyõkön és a színes brosúrákon keresztül igyekszik megismerni Seattlet és a benne lakó embereket.
Hanae mellette sétált, szemén krómvázas napszemüveget viselt, melyek megvédték a bonyolult optikai rendszeren keresztül bevetített napsugaraktól. Haját másképp viselte, új blúzt húzott és bár a farmere ismerõs volt Samnek, csak ritkán viselte. Kezdett igazán beleszokni a cselszövõ szerepébe. Sam remélte, hogy a lány nyilvánvalóan nem illõ öltözete nem kelti fel a néha erre járõrözõ Raku õrök figyelmét.
Sam semmit nem tett azért, hogy elfedje kilétét. Ugyan mi értelme lett volna, ha egyszer csipogót viselt a jobb csuklóján? Bármelyik õr pillanatok alatt azonosíthatná, ha venné magának a fáradtságot, hogy belenézzen a központi biztonsági adatbankba. Ami a zavartalan cselekvést illeti, mindössze csak annyiban bízhattak, hogy az õröket különösebben nem érdekli kettejük "bevásárló körútja".
Hanae egy teljes héten át fûzte Samet, hogy rávegye, beszéljen ezzel a titokzatos, új baráttal. Sam úgy vélte, hogy egy külsõ munkaerõ-toborzóval való akár felszínes kapcsolat is visszavonhatatlan lépés lenne, ezért keményen ellenállt. Hanae sorozatos érvekkel azonban végül megtörte az ellenállását. És most, két nap elteltével itt voltak, hogy találkozzanak az ismeretlen fejvadásszal.
Vízpermet söpört végig rajtuk, ahogy a szellõztetõ rendszer enyhe szellõt fújt az irányukba. A levegõben kavargó nedvesség igazolásul szolgált, hogy a mellettük csillogó vízesés valódi, nem pedig holmi fejlett, holografikus trükk. A vízesés a harmadik szinten lévõ rejtett nyílásból zúdult alá. A sebesen rohanó ár Madagaszkárról származó kvarc sziklák között bukdácsolt tova. A sziklákat gazdag trópusi növények üdítõ zöldje díszítette. A vízesés meredeksége az elsõ szinthez közel lecsökkent és lefékezte a víz vad rohanását, hogy az nyugodtabban folyhasson bele a park tavába. Sam és Hanae a parkban sétáltak. Trópusi madarak és rovarok surrantak a levegõben. Ezek az állatok egyrészt saját elhatározásukból nem hagyták el a park területét, másrészt visszatartotta õket a park határán felállított ultraszonikus védõfal.
Sam hirtelen valami nagy szemû majomhoz hasonló lényt szúrt ki az egyik fán. A lény himbálódzó mozdulatai azonban hamar ráébresztették, hogy nem majmot lát. A lény megállt egyik lábán, amikor Sam rámeredt. Nagy, sötét folyadékszemek néztek vissza a fiúra. Volt bennük valami lenyûgözõ. Aztán egy pillanat és Sam ráébredt, hogy már nem ezeket a szemeket bámulja. Az állat eltûnt. Sam tekintete végigfutott a fákon, de sehol sem látta. Amikor elmondta az esetet Hanaenek, a lány felkacagott: -- Egy szellemlemúr. Állítólag több is van belõlük a parkban, de én még egyet sem láttam. Mágikus lények, tudod.
Hogyne tudná! A lény a szemei elõtt tûnt a semmibe. Sam megborzongott. Minden egyes alkalom szörnyûnek bizonyult, amikor a mágia megérintette az életét.
Hanae elkalauzolta a titokzatos állat mellõl. Átsétáltak a lagúna fölött ívelõ hídon és rátértek a korallzátonyos terület mellett futó ösvényre. A park békéje helyreállt, miután Hanae váratlanul megragadta Sam karját és gyorsan végigvonszolta a fiút a sétálóösvényen. Nem messze a Coral Café várta vendégeit. A vendéglõ többek között annak is köszönhette népszerûségét, hogy vastag üvegfal mögötti, vízszint alatti üléseirõl gyönyörû kilátás tárult a korallzátony víz alatt rejtõzõ szépségeire.
-- Ott -- sürgette Hanae -- Õ az.
A Hanae által mutatott nõ lélegzetelállítóan szép volt. Platinaszõke hajától egészen aranydíszítésû cipõjéig mindene úgy festett, mintha egyenesen a Mode Moderne divatmagazin legújabb számának lapjairól lépett volna le. Ruhája a legújabb divat szerint készült, de csak halvány foglalata volt annak a drágakõnek, amit a nõ saját maga jelentett. Magas volt, karcsú és érzéki kecsességgel mozgott.
Hosszú, könnyen lebbenõ ruhája gallérján arany Renraku szimbólum villant, de Sam egy pillanatig sem hitte, hogy az valódi. Amikor elindultak feléje, a nõ hátravetette hosszú aranyhaját a válláról. Egy röpke másodpercre a mozdulat kecses ívû, hegyes végû fület fedett fel.
Sam nem számított tündére. A tündék a megacégeknél leggyakrabban elõforduló metahumánok közé tartoztak, de ennek ellenére ritkán lehetett látni õket és csak nagyon kevesen voltak, akik bármiféle felelõs pozíciót foglaltak el.
Így viszont már összeállt a kép. Karcsúsága, magassága, mozdulatainak finom eleganciája -- ez mind a tündék népeként ismert metahumán faj jellemvonása. Sam eltûnõdött, vajon mennyi idõs lehetett a nõ. A tündék ha egyszer elérték a felnõttkort, alig változtak a korral. Sam húsz évre becsülte a tünde korát. De az is lehet, hogy a nõ a Káosz Éveinek egyik elsõ szülötte, így akár negyven éves is lehet.
Az orvosok Megmagyarázatlan Genetikus Szindrómának nevezték azt a jelenséget, hogy közönséges szülõknek metahumán gyermekei születnek. Az MGSZ (sokan MEGESZ-nek csúfolták) azonban csak címke volt egy olyan fiókon, melynek tartalmát senki sem ismerte. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a felnövõ gyermekek a tündérmesék tündéire hasonlítanak, a tudósok mindenféle ronda elnevezésekkel illették a gyönyörû teremtményeket. Az új generáció tagjai persze nem voltak tündérek, ez azonban nem akadályozta meg a médiákat abban, hogy különféle mitológiai nevekkel illessék õket. A nevek végül is rajtuk ragadtak, de a tünde vagy törp gyerekek ennek ellenére emberek maradtak, jóllehet váratlan és merõben új alfaját képezték a homo sapiensnek. Voltak olyanok, akik nem hitték ezt az egészet és tagadták, hogy a metahumánok is emberek lennének. Ezt a fajta hozzáállást Sam sohasem értette. Még a "Hatodik Világ mágikus zagyvaságát" lenézõ apja is elismerte, hogy a metahumánok "a gének egyfajta keveredéseként létrejött emberek". Sam pedig a hegyes füleket és a fehér hajat nem találta kevésbé emberietlennek, mint például a fekete vagy a sárga bõrt.
Ilyetén gondolatai azonban elszálltak, amikor a nõ feléjük fordult és Hanae megejtette a szokásos bemutatást.
-- Sam, õ Katherine Roe. Vele akartalak megismertetni.
-- Telegit thelemsa -- üdvözölte Sam.
-- Siselle. Thelemsa-ha -- A nõ finoman felkacagott. -- Remek a kiejtése, Sam, de kérem, ha lehet, beszéljünk inkább angolul. Ugye nem akar zavarba hozni a nyilvánosság elõtt?
-- Hogyan?
-- Azok közül a tündék közül, akik nem idegen országban nõttek fel, csak nagyon kevesen beszélik a nyelvet. Végül is mindannyian a saját kultúránk gyermekei vagyunk.
-- Csak elõzékeny kívántam lenni -- motyogta Sam bocsánatkérõen. -- Ez minden, amit a Sperethielbõl tudok.
-- És én megdorgáltam önt érte. Látja már, hogy valóban zavarba hozott? -- Roe arca dühösen villant egy pillanatra. Aztán visszatért a mosolya. -- Honnan tanulta meg ezt a Sperethielbõl?
-- Ó, Sam rengeteg mindent tud, Katherine. Õ a társaság egyik legjobb kutatója.
Sam elvörösödött Hanae lelkes ismertetõje hallatán. Roe felvont szemöldökeinek láttán így válaszolt: -- Azt mondják, nagyon jó memóriám van.
-- És ez a jó kutató jellemvonása -- bólintott Roe.
-- Ez bárki számára hasznos jellemvonás -- tette hozzá Hanae. -- Biztos vagyok benne, hogy rengeteg mindenrõl beszélnetek kell, úgyhogy én elmegyek és bevásárolok egy kicsit. Találkozzunk kettõkor a Lordstrung elõtt, rendben? -- kérdezte.
Sam bólintott, Hanae pedig puszit nyomott az arcára és elsietett. Roe bekísérte Samet a Coral Café étterembe. Ott már foglalt asztal várta. Hamar a tárgyra tért.
-- Talán tudok segíteni, hogy kikerüljön innen.
-- Pontosan mit ért ezalatt?
-- Az elõvigyázat, mindig tanácsos, Sam. Ön nem ismer engem, én viszont tudok valamicskét önrõl. -- Arca komoly maradt, miközben kinyúlt és kezét Sam karjára fektette. -- Bizalmas információt fogok önnel közölni, és úgy ítélem meg, ön olyan ember, aki tudja, hogyan kell titkot tartani.
És várt a válaszra. Sam habozott. A nõ aggodalma és komolysága többnek látszott egyszerû színészkedésnél. Azonban így is óvatosnak kellett lennie.
-- Nem ígérhetek diszkréciót anélkül, hogy tudnám, mirõl van szó.
Sam megkönnyebbülést és elégedettséget olvasott ki a nõ mosolyából.
-- Így válaszol az az ember, aki komolyan veszi a szavait -- mondta. -- Rendben. Ha úgy véli, hogy bármely általam elmondott információ kompromittáló lehet önre nézve, elmondhatja a fõnökeinek. De mit fognak gondolni egy olyan alkalmazottról, aki egy hozzám hasonló bûnözõvel leül egy asztalhoz?
Hangjának könnyed hordozása nem csökkentette Sam aggodalmát. Ha Roeval való találkozására fény derül, annak következményei lesznek. A hivatalos retorzióktól való híres félelmei hirtelen valósággá változnának.
-- Egyáltalán nem vennék jó néven.
-- Én nem kívánom elmondani nekik. Akkor ön miért tenné? -- Miután Sam nem válaszolt semmit, tovább folytatta: -- Kihagyom a neveket. Ez majd enyhíti egy kicsit a jelentéstõl való félelmét. Mellesleg ilyesféle dolgok gyakran megtörténnek. Látta már az "Egy alkalmazott bûnbánásai" címû mûsort?
-- Nagyon kevés tridet nézek. És nagy ívben elkerülöm a kitalációkat.
-- Kitaláció? -- kiáltott fel halkan a tünde. -- Az a mûsor minden percében igaz. Minden egyes epizód elején elmondják.
-- Ha a mûsor valóságos történeteket dolgoz fel, akkor az általuk említett cégek miért nem szerepelnek sosem a világ tõzsdéin?
-- Hát, ebben igaza van. Most összetörte az illúzióimat -- Roe gúnyos komolysággal mondta mindezt.
-- Ezt azért valahogy kétlem. -- A nõ megpróbált könnyíteni Sam komolyságán, Sam pedig kezdte megkedvelni õt.
A tünde pajkosan mosolygott, majd arckifejezése hirtelen józan komolyságra váltott.
-- De komolyra fordítva a szót, a társam, Mr. Drake és én már dolgozunk egy kihozatalon. Kevés plusz gondot jelentene, ha ezzel egyidõben önt is kihoznánk.
-- Nem ismerem a fõnökeit. Honnan tudnám, hogy nekik akarok dolgozni?
-- Ezt nem kell tudnia.
-- És higgyem azt, hogy ön és ez a Mr. Drake puszta szívjóságból csinálják az egészet? -- kérdezte Sam szkeptikusan.
-- Természetesen nem -- mosolygott magabiztosan Roe. -- Nekünk is megvannak a szempontjaink, mint mindenki másnak. A fõnökeink állják a kihozatal költségeit. Ha önt is kihozzuk, anélkül, hogy ezt velük közölnénk, akkor ön ingyen kerül ki innen. Utána Mr. Drake és én önnel együtt azon leszünk, hogy állást keressünk önnek egy másik városban, mondjuk San Fransiscóban. És miután találtunk egy megfelelõ otthont az ön számára, az új cége kifizeti nekünk a munkaközvetítõnek járó fejpénzt. Gyakorlatilag ingyen üzletrõl van szó.
-- Nem fogom kompromittálni a Renrakut -- mondta Sam.
-- Nem is kell. Beletesszük a munkaszerzõdésébe. Ez persze megnehezíti majd az üzlet létrejöttét, de nem lesz lehetetlen a dolog. A mostani életszínvonalához képest egy hajszálnyit rosszabb körülményekre kell majd berendezkednie.
Sam hirtelen rádöbbent, hogy már döntött és a megvalósítás fázisába lépett. A jövõ kezdett feltárulni elõtte.
-- Ha tovább folytathatom az életemet, azt hiszem, megéri a dolog.
-- Akkor megegyeztünk?
-- Ne olyan gyorsan. Szeretnék találkozni ezzel a Mr. Drake-kel.
A nõ habozott egy kicsit, de Sam tudta, hogy csak a hatás kedvéért teszi.
-- Rendben. Összehozok egy találkozót, amint ön el tud szabadulni.
-- Azt hittem, Hanae már elmondta, hogy õrizet nélkül nem hagyhatom el az archológiát. -- Megütögette a jobb csuklóját körbeölelõ, mûanyag karkötõt. Finom vezetékek és lapos chipek rejtõztek a csipogó félig átlátszó mûanyagfelülete alatt. -- Ez riasztja a biztonsági szolgálatot, ha kilépek a memóriájába táplált területrõl. Riadó kiváltása nélkül nem lehet eltávolítani és a Renraku Biztonsági Igazgatósága tudja csak kikapcsolni. Az ön Mr. Drake-jének ide kell jönnie.
-- Az nem jó -- mondta a tünde, halvány fejrázás kíséretében. -- A fõnök nem jöhet. Várnia kell, amíg kijut innen, hogy találkozhasson vele.
A nõ hangjának megkeményedésébõl Sam megérezte, hogy a téma nem képezheti vita tárgyát.
-- Ez nem túl megnyugtató.
-- Ki akar kerülni innen vagy nem?
Ki akart. Túl messzire elment már ahhoz, hogy visszafordulhasson. Egyszerûen csak nem volt biztos abban, hogy a legjobb utat választotta-e.
-- Hadd gondolkozzak rajta.
-- Csak ne tartson túl sokáig -- figyelmeztette a nõ. -- Tartanom kell az ütemtervet.

9
-- Eljött az idõ?
-- Nem.
-- Pedig kezdek éhes lenni. -- A kijelentés nyûgösen hangzott.
-- Nemsokára, Tessien.
Szivárványszínû tollak zizzentek színtelenül Hart sötétben is látó szemei elõtt. A kígyó lassan összetekeredett. Szárnyait összehúzta, hatalmas fogakkal teli állkapcsát pedig bal szárnytollai mögé dugta, így nemsokára különös alakú tollkupacra emlékeztetett. Nem éppen megfelelõ álca. Az United Oil társaság Puget öbölbeli dokképületei között egy nagy rakás toll még feltûnõbb látványt nyújtott, mint egy sárkányféle.
Nem jellemzõ türelmetlenségével együtt Tessien sárkányféle volt, egyike azon lényeknek, akik a legendás sárkányok hatalmára tartottak igényt. A lény -- Hart nem tudta hím-e vagy nõstény -- faja szerint a tollas kígyókhoz tartozott, a nyugati félteke legnépesebb sárkányféle fajába. Ha kinyújtózott, a lény nem volt más, mint tíz méternyi tollal fedett izomzat és szárnyainak fesztávja is megfelelt ennek. Tessien veszélyes bestia volt és már vagy négy éve Hart társaként mûködött különféle árnyvadászataik során.
A nõ szinte már megbízott benne.
A dzsekijének zsebébõl felcsendülõ halk csipogás arra figyelmeztette, hogy valaki átlépett az általa korábban gondosan elhelyezett érzékelõ sugarak egyikén. Egy más hangú második csipogás azt is tudatta, merre mozog az illetõ. Benyúlt a zsebébe, hogy elcsöndesítse a rádióvevõt. A csipogó hang leleplezheti õket, mielõtt rohamra lendülnének. Az érzékelõ által nyújtott esetleges plusz információ ennyit nem ért.
Az út fölé függesztett tükörre pillantott. A tükör jó rálátást biztosított a fõ raktárépületre. Négy alak rohant az épület felõl egyenesen Hart és Tessien irányába. Körvonalaik alapján árnyvadászoknak ítélte õket. Három férfi és egy nõ. Halk csilingelés hallatszott a vezetõjük nyakában hintázó amulettek és talizmánok felõl. A fickó vagy mágus vagy nagyon gigerli.
A halk hangok elfulladtak, amikor egy csoport United Oil biztonsági ember bukkant elõ az egyik raktárépületbõl. Csizmáik kopogása a betonon elnyomta a menekülõk által keltett zajokat, de az ütemes dobbanások is csakhamar elhalványultak az ég felõl felhangzó rikácsolás hangjaira. Egy csapat tûzkakas jelent meg a levegõben, hogy lecsapjanak áldozataikra.
A tûzkakasok szárnyas lények voltak, akiket gyakran alkalmaztak biztonsági feladatokra, hiszen érintésük sokkolta az áldozatok idegrendszerét, melynek hatására azok mozdulatlanná dermedtek egy idõre. A paraállat gazdájának pedig csak oda kellett sétálni és megbilincselni az illetõt. Persze a gazdának ügyelnie kellett arra, hogy visszahúzza a a tûzkakast, mielõtt az éhesen beleássa magát a megdermedt áldozat húsába, de hát a multicégek nem nagyon törõdtek azzal, ha néhány illetéktelen behatoló véletlenül elpatkol. Ez is csak elriasztásul szolgált mások számára. Ezek a mostani tûzkakasok élénk rikoltozással száguldottak az árnyvadászok felé, rövidke szárnyaikkal hevesen csapkodva, lábaikkal kalimpálva igyekeztek elvágni az útjukat.
A vezetõ tûzkakas beérte az elöl rohanó vadászt. Rárontott és hirtelen felhúzott, hogy hosszú, pikkelyes farkát a férfi felé lendíthesse. Egyetlen érintés elég volt ahhoz, hogy megbénítsa áldozatát. A vadász futtában félreugrott, így a farok ártalmatlanul zúgott el mellette.
Hart úgy tippelt, hogy az illetõ egy bicskás lehet, egyike azoknak a kibernetikusan felturbózott punkoknak, akik utcai szamurájnak nevezték magukat. Általában izomfiúkként szolgáltak az árnyvadász csapatokban. A férfi villámgyors mozdulatai elektronikusan megtámogatott reflexekrõl árulkodtak.
A holdfényben acél csillant, ahogy a férfi alkarjából pengék ugrottak elõ. Ez is csak megerõsítette Hart feltételezését. A szamuráj oldalt fordult, pengéi végighasították az állat húsát. Az sikoltozva a földre zuhant.
A második tûzkakas egy másik vadászt támadott, aki kétségbeesetten igyekezett elhárítani a veszélyes farok támadását egy maga elé emelt négyszögletes tárggyal. Hart felismerte, hogy egy kiberdekk az. Elég furcsa módja a költséges technológia felhasználásának.
De mielõtt a tûzkakas áthatolhatott volna a kétségbeesett vadász hevenyészett pajzsán, a szamuráj ismét akcióba lépett. Beleeresztett néhány sorozatot a lénybe, majd visszafordult, hogy végezzen a földrõl felrepülni próbáló elsõ áldozatával.
Hart észrevette, hogy a szamuráj nem sebezte meg a társát, amikor arrafelé tüzelt. Fegyverkapcsolat, gondolta.
-- Ez gyors fickó, Tessien -- jegyezte meg Hart és az utcai szamurájra mutatott. -- Õt kapd el elõször.
-- Túl sok fém. Nem lesz jó íze.
-- Nem kapod el a többieket, ha a bicskás pasi felnyársal. Amíg elintézed, addig én gondjaimba veszem a mágust. Ha a tüzérség és a páncélzat elpusztult, a gyalogsággal már könnyû dolgunk lesz.
-- Igaz. Jó szemed van a taktikához, apró lény.
Hart kezét becsúsztatta a tollak alá és megvakargatta az ízületet Tessien nyaka és feje találkozásánál. -- Igazán értesz hozzá, hogyan bókolj egy lánynak, barátom. És most kapd el õket.
Tessien a levegõbe emelkedett és harsány rikoltásokkal adott hangot harci kedvének. Aztán hangos üvöltéssel az árnyvadászok felé iramlott. Azok megtorpantak egy pillanatra, majd akcióba kezdtek, mintha elõre számítottak volna ilyen fejleményre is. Hart rájött, hogy ez valószínûleg így is volt. Elég sokan tudtak róla, hogy a United Oil seattlei biztonsági fõnöke Haesslich, egy nyugati sárkány.
Hart érezte, amint az energiák gyûlni kezdenek a mágus körül. A vadászok az õ varázslataira támaszkodtak a sárkányféle elleni küzdelemben. Pontosan, ahogy Hart eltervezte.
Bíborszínû lángok robajlottak elõ a mágus kinyújtott kezeibõl és célba vették a tollas kígyót. Hart szeme sarkából látta, hogy a United Oil biztonsági emberei fedezékbe bújnak.
Tessien teste egy pillanatra kiegyenesedett és Hart látta, hogy a mágus vigyorogni kezd. De hamar az arcára fagyott a mosoly, amikor a lángok egy utolsót villantak és kihunytak, a kígyó pedig sértetlenül bukkant elõ mögülük. A sárkány magasabbra röppent. Hart a Tessient védõ mágia erején felbátorodva elõrelépett, hogy szembeszálljon a mágussal.
-- Valami gond van?
A férfi szemei összeszûkültek és bólintott, mint aki megértette, mi történt. Egyik amulettje felé nyúlt.
Hart három lövedéket pumpált a férfi gyomrába Atchison gyártmányú fegyverébõl. A férfi hátrazuhant, testébõl vér, belek, bõr- és ruhafoszlányok fröcsköltek szerteszét.
A levegõt megtöltõ kesernyés szagot azonban elsöpörte a felhevített légfuvallat, ahogy Tessien kitátott torkából tüzes lehelet szisszent elõ. Az utcai szamuráj testében rejlõ víz a másodperc törtrésze alatt felforrt és elpárolgott. A fickóból nem maradt más, mint egy rakás gõzölgõ, összeolvadt fém-, mûanyag- és húshalom.
Tessien körözni kezdett a hirtelen megszeppent túlélõk feje fölött. Hart odakiáltott nekik.
-- Dobjátok el a fegyvereiteket és nem esik bántódásotok.
Fémes csörömpölés volt a válasz.
Tessien leszállt a földre Hart mögé. Kígyófeje védelmezõen a nõ fölé ágaskodott. A United Oil biztonsági õrök elõbújtak fedezékükbõl és idegesen szemlélték õket és az árnyvadászokat. De inkább õket. Körbeálltak, ujjuk fegyverük ravaszán.
-- Kik vagytok? -- kérdezte a vezetõjük.
Hart leolvasta a férfi névtábláját. Fuhito õrnagy. So ka, Haesslich helyettese.
-- Önöket fedeztük, õrnagy.
-- Nem informáltak arról, hogy különleges ügynökök is közre fognak mûködni. Szerintem ti is behatolók vagytok. És szerintem igen nagy bajba kerültetek.
Szárnyak lobbantak az éjszakában. Sárkányszárnyak. Hart felnézett és megpillantotta az ismerõs alakot. Megnyugodott. Most már nem lesz gondjuk a fegyverek ravaszain görbedõ, izgatott ujjakkal.
-- Mi a gond? -- bömbölte a nyugati sárkány, amint földet ért.
Fuhito meghajolt a sárkány felé.
-- Haesslich-sama, ezt a két árnyvadászt azon kaptuk, hogy összetûzésbe keveredtek azokkal, akik behatoltak az épületbe. Azt állítják, hogy valamiféle támogatást nyújtottak az embereimnek, de az ön által adott eligazítási parancsokban nem szerepelt háttértámogatás. Valószínûleg kétségbeesett vadászokról van szó, akik a sajátjaik ellen fordultak, hogy mentsék az irhájukat. Csürhe.
-- Fuhito, néha elgondolkozom azon, miért is fizetlek. Parancsold vissza az embereidet és vigyétek magatokkal az igazi behatolókat.
-- Tehát a kígyó és a nõ valóban önnek dolgoznak -- mondta Fuhito feszengve.
-- Természetesen. Tudtam a behatolni készülõ vadászokról. Azt is tudtam, hogy meglehetõsen tapasztalt csapatról lesz szó, akik talán kisiklanak a markodból. Meg kellett állítani õket és nem lehettem biztos abban, hogy én is jelen leszek, hogy magam intézzem el õket.
-- Említhette volna.
A sárkány kimutatta megvetését.
-- Követem az utasításait, Haesslich-sama. -- Fuhito gyorsan, szögletesen meghajolt. Aztán megfordult és odalépett a dekás elé, aki egész idõ alatt jóízûen vigyorgott a kárára. Lekevert a nõnek egy pofont, mire az a kövezetre zuhant. -- Behatoló vagy és bûnözõ. Hamarosan kevés okod lesz a mulatságra.
-- Te is épp elég vagy nekem -- motyogta a nõ vérzõ ajkaival. -- Igazi kakiba fogsz kerülni a céged fõnökeinél, Mr. Bádoglemez. Készítek majd egy jelentést a brutalitásodról.
-- Jogaidról már akkor lemondtál, amikor beléptél a United Oil területére -- sziszegte Fuhito. Nehéz csizmájával fejberúgta a nõt, mire az ájultan terült el. Társa váratlan elõreugrását két nagydarab õr fékezte meg. -- Vigyétek a vallatóközpontba!
Miután az õrök eltávoztak, Haesslich elismerõen nézett végig a hullákon. -- Dícséretes hatékonyság, Hart.
-- Ön kapja a számlát. Ez a fajta meló nem szerepelt a szerzõdésben.
-- Írd a számlához -- javasolta Haesslich. Hangjából élvezet csendült ki. -- A United Oil fizetni fog.
-- Rendben -- bólintott Hart. Ezt amúgy is megtette volna; a szerzõdése meglehetõsen részletesen kitért a "külön szolgálatokkal" kapcsolatos fizetségekre.
A sárkány leült a hátsó lábaira. -- És mi van azzal, amire felbéreltelek? Mindent elrendeztél?
-- Úgy fest. A galamb még mindig röpköd, de biztos vagyok benne, hogy utunkba akad.
-- Azt jól is teszi. Nem akarom, hogy felboruljon az ütemterv. -- A határozottság alig takarta a bestia hangjából kicsendülõ fenyegetést.
Tessien felszisszent, de Hart gyorsan kinyúlt és megérintette. Most nem lett volna célszerû megverekedni.
-- Minden munkánkra elégedettségi garancia áll -- biztosította Haesslichet.

10
Sam bosszankodva játszott az ételével. A Garrelsen Mall Cafe a szokásos ebédidei nyüzsgést produkálta. És bár Sam asztala a fal mellett állt, nem olyan helyen, ahol emberek sétálnak, a zaj így is idegesítette. A pincérnõ rendszeres idõközönként felbukkant és afelõl érdeklõdött, ízlik-e az étel. Az igyekezete arra irányult, hogy Sam végre távozzon és átengedje helyét egy újabb fizetõ vendégnek. Sam rá sem hederített.
Roe késett.
Vajon magára hagyta Samet? Vagy elkapták a Renraku biztonságiak? A Vörös Szamurájok lefülelték volna, hogy az egyik alkalmazottjukat munkaszerzõdése megszegésére biztatja? Vagy egyszerûen csak Roe így akarja letesztelni, mennyire ideges Sam?
Végül is nem számított. Sam már elhatározta magát. Ha Roe nem bukkan fel, majd más módot talál, hogy kijusson az archológiából. Ez ugyan kemény feladat lesz, de az ittmaradás még ennél is keményebbnek bizonyult. Túlságosan is nyilvánvalóvá vált, hogy soha többé nem fog itt már információt kapni Janice-rõl. Türelme pedig fogytán volt.
De ha elkapják . . . nos, az is megoldja a problémát.
Áldozott egy keveset a szabadidejébõl, hogy túlórázzon és így majdnem teljesen bevégezze a feladatát. Senki sem hibáztathatja majd Samuel Vernert azért, hogy meglógott a munkája elõl. A kutyák gondot jelentettek, mert õket nem nagyon tudta magával vinni. Gazda nélkül meg nem éltek volna meg sokáig az archológiában. Szerencsére úgy tûnt, hogy Ms. Haramoto a B folyosóról imádja õket és boldogan beleegyezett abba, hogy gondjukat viseli, ha Sam esetleg üzleti útra utazna. Bár ez az "üzleti út" soha nem fog véget érni, Sam azért remélte, hogy a hölgy hosszú távon is szeretni fogja az ebeket. Személyes tulajdona pedig kevés volt, így nem jelentett problémát.
Hanae viszont igen. A kedves, figyelmes Hanae. És bár Samnek hiányérzete volt a kapcsolatukat illetõen, nem tudta volna itthagyni a lányt. Hanae segítette hozzá a szökési lehetõséghez és Sam az utóbbi napokban hosszú idõ óta ismét jól érezte magát. Örült, hogy csinál valamit és nem arra vár, hogy mások cselekedjenek helyette. A lány részese volt ennek a változásnak és Sam hálával tartozott neki ezért. Talán nem a legjobb alap egy kapcsolat építésére, de hát jobb kapcsolatok is indultak már rosszabb alapokról. Gondját fogja viselni a lánynak.
Ebben biztos volt. És lám, azon gondolkodott, hogy kiemeli Hanaet az õt egész életén keresztül védelmezõ cég kezeibõl, miközben nem tudta pontosan, saját magáról tud-e majd gondoskodni. A Seattle-be való érkezésekor vele megtörtént események világosan megmutatták, mennyire más az élet a cégvilágon kívül. Erõszakos, gyakran életveszélyes. Hanae talán még kevésbé készült fel erre, de Sam biztosan érezte, hogy nem fog elválni a lánytól.
A pincérkisasszony ismét feltûnt, de mielõtt szólhatott volna, Roe megjelent mögötte, belecsusszant a Sammel szemközti székbe és gyorsan rendelt magának egy salátát sárgarépaitallal. A pincérnõ duzzogva elindult, hogy teljesítse a rendelést.
-- Elnézést a késésért. Volt egy kis közlekedési probléma. A Western Avenue-n összekülönböztek a Vörös Cserkészek és az Õsiek. A szokásos bandamarhaság. De hogy állnak a dolgok önnél? Sikerült döntenie? -- A késés okozta idegesség hamar lecsillapodott, modora visszazökkent megszokott választékos, nyugodt medrébe.
-- Sokat gondolkodtam.
-- Ennek örülök, Sam. A betokosodottabb alkalmazottféléknek ezt is kell tenniük.
Ez azt jelentette, hogy beszáradtabb alkalmazottfélének tartja õt? Sam remélte, hogy nem. Õ nem tartotta magát annak és csöppet zavarta, hogy a tünde esetleg ilyen véleménnyel van róla. De gyorsan az eszébe idézte, hogy Roe képességei és kapcsolatai számítanak most, nem pedig a jó véleménye. A legfontosabb dolog, hogy kikerüljön a Renrakuból.
-- Szeretnék kikerülni innen.
-- Kicsit óvatosabban, ha lehet -- figyelmeztette Roe hamiskás mosollyal. -- Még egy ehhez hasonló nyilvános helyen is füle van a falnak.
A nõ tréfás kedve idegesítette Samet, de tudta, hogy igaza volt. Valahogyan körül kellett volna írnia a dolgot, hogy ártatlannak tûnjön a beszédtéma. A nõ szakmájának kifejezései még érthetetlenebbek voltak, mint a cég szlengje. De Sam úgy döntött, hogy egyenes lesz és határozott, amíg minden el nem rendezõdik. Még nem fejezte be a mondókáját.
-- Hanaenek is jönnie kell.
Roe meleg mosolya azonnal szertefoszlott.
-- Ez egy kicsit megnehezíti a dolgot.
Sam nyelt egyet. Elérkezett a blöff ideje.
-- Vagy õ is jön vagy én sem megyek.
Roe a fiú szemeit fürkészte. Sam érezte a bronzszínû tekintet erejét és keményen küzdött, hogy arcán rezzenés se látszódjék. Remélte, sikerült eltakarnia az afölött érzett aggodalmát, hogy a tünde esetleg visszalép az egyezségtõl. A tünde remélhetõleg elégedetten nyugtázta már döntését.
-- Szerencséd van, hogy jó kedvemben vagyok, haver. És most figyelj. A terv a következõ...

11
Sam elfordult a képernyõfaltól és ismét körbenézett a szobában. Ez az apartman adott otthont neki több, mint egy éven át. De néhány apróságtól, a kutyák okozta folttól a szõnyegen és a Hanae által készített tálon kívül semmi sem emlékeztetett a lakóra. Az összes többi a társaság tulajdonát képezte, a faliképeket is beleértve.
Valószínûleg a ruháit is itthagyja, mert egy bõrönd túl feltûnõ lenne. Arra kellett hagyatkoznia, amit a testén viselt, no meg arra, amit Roe biztosít a számára, ha sikerült a szökés. Fotóalbumai a szófa elõtt álló nagy asztalon hevertek szétszórva. Sam az éjszaka nagy részét azzal töltötte, hogy kiválogatta a számára legkedvesebbeket. Végül néhány tucat fotó maradt vissza, melyek családjának sûrített történetét alkották. Õ és Janice Kyotóban; húga diplomaátvétele a Tokió Egyetemen, Samé a Columbia Egyetemen; néhány kép a legutolsó családi kirándulásról, nem sokkal azelõtt, hogy meghaltak a szülei: apja régi amerikai haditengerészeti egyenruhájában; anyja, amint az egyik szokásos kártyaparti házigazdájának teendõit látja el, néhány fénykép a gyermekkoráról; szülei és nagyszülei házassági fotói és végül egy õsrégi metszet Thaddeus Samuel Helmut Vernerrõl, aki az elsõ Verner volt, aki kiv ándorolt Amerikába. Ezek a képek alkották múltjának vékony fonalát, ezek képviselték azt az értéket, melytõl nem volt szíve megválni.
Tekintete végigfutott a könyvespolcon. Néhány valódi könyv és apró, elektronikus adattárak sorakoztak rajta. Sam sose szerette annyira a könyveket, mint a húga vagy az apja. Nem volt fontos másolatot készíteni róluk. Sam számára mindig is a tartalom volt a fontos, nem a forma. Egyedül a Bibliáját akarta magával vinni, de sajnos az utazótáskához hasonlóan egy könyv is felkeltené a gyanút.
A szent könyv tartalma nélkül azonban nem kelt volna útra. Chip változata a zsebében lapult biztonságban. A Biblia számítógépes változata mellett még néhány olvasóchip szorongott a kicsiny tasakban. A legtöbbjük útmutatókat tartalmazott, de Sam magával vitte apja naplóját és saját levelezését is. Hirtelen ötlettõl vezérelve hozzájuk csatolta befejezetlen repülõszimulátor tanfolyamának tananyagát is. Ezenkívül még négy szürke chipet tartott magánál.
Ezek a chipek hordozták saját perszona programját a kibertermináljáról. Elvitelük gyakorlatilag lopásnak számított, de ezek a programok kifejezetten az õ számára készültek és megsemmisülnek majd, ha a terminálját kiadják valaki másnak. Olcsóbb volt új készletet égetni az új belépõ számára. A chipek semmilyen adatot nem tartalmaztak és Sam abban is biztos volt, hogy új munkáltatója a saját céljainak jobban megfelelõ, új perszona chipekkel fogja ellátni õt. A négy chip magával vitele szimbolikus jelentõséggel bírt. Mátrix jelenléte fizikai testével együtt ki fog költözni a Renrakuból.
Talán épp ezért döntött úgy, hogy magával viszi a repülési tankönyvet. Talán átvitt értelemben a pszichikai kötõdésébõl való kirepülését jelképezte. Vagy az egy évvel ezelõtti repülésre emlékeztette az árnyvadászokkal. Sam most újabb veszélyes akció elõtt állt, melynek kimenetelével ismét nem volt teljesen tisztában.
Az órájára pillantott.
-- Mindjárt idõ van -- szólt Hanaenek, aki még mindig a fürdõszobában matatott.
-- Csak egy perc.
Sam remélte, hogy a "csak egy percbõl" nem megint tizenöt lesz, ahogy az Hanaenél gyakran megesett. Körbejárkált a szobában, akaratlanul is azt az útvonalat követve, amit Kiniru szokott, ha a gazdájára várt, hogy az kiengedje végre rohangálni egy kicsit.
Hanae néhány perc elteltével felbukkant. Sokkal érzékibben volt öltözve, mint amitõl Sam jó elõre félt. Tartós anyagból készült, laza, hosszan elomló ruhát viselt, egyáltalán nem visszafogott kivágással. Egyik vállán átvetve dagadó tarisznya lógott.
-- Nem túl nagy egy kicsit az a táska egy klub meglátogatásához?
-- De igen -- mondta a lány habozva --, de nem lesz semmi baj. Ez is része a legújabb divatnak. Sok toll, gyöngy meg rojt.
-- Remélem, nem túl nehéz. Rohanvást kell majd átvágnunk a klub leszállóhelyén a repülõhöz.
-- Ha letiltják a csipogó jelét, kényelmesen sétálva is odamehetünk a repülõhöz. Különben is, az emberek mindig arrafelé távoznak.
-- De nem DocWagon légimentõvel.
A lány megvonta a vállát. -- Ha túl nehéz lesz, majd segítesz. Minden jól fog menni.
Sam magában imádkozott, hogy igaza legyen a lánynak. Nem akarta, hogy bármi is lelassítsa õket most, hogy elérkezett az idõ.
Sam aggodalmai ellenére gond nélkül eljutottak a 6-os szinten lévõ klubnegyedbe. Senkinek nem tûnt fel az archológiában egy éjszakai szórakozóhelyre igyekvõ pár. A negyed termei már zsúfolásig megteltek, jóllehet még kora este volt. Mindenféle zenék hangjai szûrõdtek ki a klubokból, egyetlen, kavargó hangorgiává egyesülve. Az itt mulatókat ez szemmel láthatóan nem zavarta. A parketten táncolók a saját fejükben szóló zene hangjaira mozogtak. Néhányan saját fantáziájuk alapján táncoltak; mások chipcsatlakozókat viseltek a fejükön vagy mûérzet lejátszókat használtak, hogy közvetlenül az agyukban csendüljön fel a zene.
A Rumplestiltskint hamar megtalálták. Roe még nem érkezett meg, de pár százan már hosszú sorban kígyóztak a klub elõtt, remélvén, hogy sikerül bejutniuk a divatos helyre.
-- Erre nem számítottam -- jegyezte meg Hanae, amikor meglátta a sort.
-- Kíváncsi vagyok, Roe számított-e.
-- Ha igen, akkor az is része a tervnek -- Hanae hangjának remegése nem illett magabiztos szavaihoz.
-- Szerintem bejutunk a sorral.
Tíz perccel késõbb Hanae megragadta Sam karját és odasimult a fiúhoz. -- Lehet, hogy már odabent van. Lehet, hogy nélkülünk ment el.
-- Ne aggódj -- nyugtatta Sam, de õ maga sem volt túl magabiztos. -- Betartja az egyezség rá esõ részét.
Harminc perc elteltével még mindig a sorban ácsorogtak. A klub bejárata már idelátszott és elõször pillanthatták meg az ajtónállót is. Sok klubhoz hasonlóan a Rumplestiltskin is egy trollt alkalmazott kapusnak. Kidobóemberhez túlzottan is elegánsan volt öltözve, de testmérete és viselkedése egy fikarcnyi kétséget sem hagyott afelõl, hogy könnyedén be tudja tölteni azt a funkciót is. Három méternyi izom és vastag bõr több, mint elég volt ahhoz, hogy a legvadabb mulatozót is megfékezze. Még mindig vagy tíz méternyire voltak a bejárattól, amikor Roe hirtelen felbukkant.
-- Ezt nem így kell -- mondta. Mindkettejüket karon fogta és egyenesen a kapushoz vezette õket. Jobb kezében egy fényes hitelkártyát lóbált (az apró mûanyaghengert valójában csak a hagyomány miatt nevezték "kártyának"). A henger végén lévõ négy, sötét csík igazolta, hogy legalább száz nujent ér. Odadobta a trollnak. -- A barátaim lekésik az asztalfoglalásukat.
Aztán kettejükhöz fordult:
-- Giacomo gondotokat viseli majd, úgyhogy ne aggódjatok. Minden el van rendezve, de most el kell mennem, hogy felhívjam a csapatunk egyik tagját. Körülbelül félóra múlva találkozunk. Jó szórakozást.
Sam tekintetével követte. A tünde végigsétált a sor mellett és szóba elegyedett egy ápolatlan férfiakból és nõkbõl álló négyessel. Még ebbõl a távolságból is jól látta, hogy közülük a legmagasabb egy ork. Agyarain ezüstdíszítést hordott, mely hûvösen csillant az esti fényekben. Veleszületett iszonyatos erejével könnyedén tartott egy hatalmas bõröndöt.
Roe társai minden bizonnyal árnyvadászok voltak, õket bérelték fel a szöktetéshez. Kemény, tapasztalt benyomást keltettek. Talán túl tapasztaltat is, gondolta Sam. Kevés gyakorlattal rendelkezett a témában, de arra számított, hogy Roe csapata valahogy sokkal... sokkal milyenebb lesz? Impozánsabb? Veszélyesebb? Lazább? Inkább Tsungra és társaira hasonlító? Az árnyvadászok képességein való elmélkedés nem segített ideges hangulatán.
Roe körülbelül egy háztömbnyit sétált a vadászokkal a sor mellett, aztán befordultak egy folyosóra, mely eltávolodott a Rumplestiltskintõl. Elhaladtak Sam és Hanae elõtt. Közelebbi látványuk csak megerõsítette Sam félelmeit. Mivel a folyosó lámpáinak fénye csak köröket világított meg, a csoport hol eltûnt, hol felbukkant. Sam felfigyelt a csoport közepén gyalogló alakra. A figura nyugodt, majdhogynem kimért léptekkel haladt, míg a többiek szapora léptekkel surrogtak körülötte. Úgy tûnt, hogy élõ korlátot vonnak a középsõ alak köré, megakadályozzák, hogy a tömegbõl bárki is hozzáférhessen.
Hosszú, egyenes kabátja sikeresen álcázta az alak nemét és felszerelését. Sam mindössze egy halvány arcot látott kivillanni a felhajtott gallér és az idomtalan kalap közül. A bõre puhának és simának tûnt, mint egy babáé. Szemei elbújtak vastag szemüvege mögé. Az arc oldalt fordult egy pillanatra és Samnek az a benyomása támadt, hogy õ áll a fickó figyelmének középpontjában. Aztán eltûntek, elvegyültek a tömegben. Semmi szimpátia, ellenszenv, aggodalom vagy más érzés nem torzította el a nemtelen simaságot. Bárki is volt a fickó, Sam kényelmetlennek találta a sötétkabátos albínó megjelenését.
-- Sam, kimeredt szemekkel bámulsz -- súgta Hanae. De hangosan azt mondta: -- Gyere, drágám. Igazán nagyszerû, hogy Mr. Giacomo asztalt foglalt a számunkra.
-- Azt hittem, ismerõs alakot látok -- motyogta Sam és hagyta, hogy a lány bekísérje a klubba.

12
A felcsípés kevesebb idõt vett igénybe, mint ahogy azt a nõ gondolta volna. Mr. Célpont -- leginkább csak így tudott a pasasra gondolni -- az elõre megbeszélteknek megfelelõen a csöndes kis bárban várt rá. A nõ késett, így a pasas inni kezdett. Egész jó huzata volt. Amikor a nõ megérkezett, az arca már piroslott a szesztõl, adatjackjének ezüst pereme élénken elütött arcpírjától.
A férfi izgult, hogy létrejön-e a randevú és megkönnyebbült, amikor hölgye felbukkant, így nem volt nehéz rávenni még néhány ital elfogyasztására. És minél több alkohol kerül a szervezetébe, annál kevésbé fogja észrevenni a környezetében jelentkezõ anomáliákat. A nõ csak játszadozott saját italával, arra várt, hogy javasolhassa, menjenek fel a lefoglalt lakosztályba. Gyerekjáték volt legyõzni a férfi szabódását és természetes gyanakvását. Mennyi agysejt, gondolta a nõ, és mégis milyen könnyen felülbírálják õket a hormonok és az állati ösztönök.
-- Remélem, Kathy, veled nem lesz annyi gondom, mint ezzel -- mondta a pasas, miközben másodszor próbálkozott azzal, hogy hitelkártyáját beillessze az ajtó nyílásába. Elég magas rangban állt cégénél ahhoz, hogy a kis hengerbe beírt személyes kódja szempillantás alatt kinyissa a mágneszárat. De ehhez elõbb bele kellett találni a kártyaolvasó nyílásába.
-- Majd én -- A nõ csókot lehelt a férfi remegõ kezére és finoman becsúsztatta a hitelkártyát a nyílásba. -- Általában be tudom tenni a dolgokat a helyükre.
Amikor az ajtó feltárult, elsuhant a férfi mellett. Vállkendõjét végighúzta a férfi vállain, hívogatóan elmosolyodott és belépett a terembe. Pontosan tudta, hogy Jenny kamerákkal figyelteti a szobát és a földi akciócsoport tagjai a rejtekhelyükön elbújva várnak.
Mr. Célpont is elindult befelé. Kicsit bizonytalanul mozgott, mint aki túlerõltette magát, de hát ez könnyen elõfordulhatott egy ilyen rossz kondícióban lévõ alaknál. Nem volt ugyan túl kövér, de a könnyû vállalati élet puhánnyá tette. A nõ nem hitte, hogy a férfi túl sokat látott volna az archológián kívüli világból. Ez persze rendjén is volt. Íróasztal körüli életvitele csak még nyitottabbá tette a nõ közeledésére.
Két lépés megtétele után a pasi visszafordult az ajtó felé. A nõ izmai megfeszültek egy pillanatra, készen arra, hogy visszarántsa a férfit, de hamar megnyugodott, amikor látta, hogy Mr. Célpont csak a vezérlõpanel felé nyúlt. Vigyorgott, mint egy gyerek, miközben számokat pötyögött be a panelen.
-- Nem szeretném, ha megzavarnának. Az elõmenetelem látná kárát.
-- Nem bizony -- dorombolta a nõ. -- Valóban nem örülnénk, ha megzavarnának.
Szerepének megfelelõen beljebb sétált a lakosztályban és tágra nyílt szemekkel nézett körül.
-- Hûha -- kiáltott fel, mintha lenyûgözte volna mindaz, amit a hatalmas szobában látott. -- Ez a hely egész baba. Tök fényûzõ.
Utcai szlengje azonban nem fejezte ki kellõképpen, amit látott. Kihalt, veszélyeztetett vagy éppenséggel paranormális állatok szõrméi, vörös fából készült padlóborítás, a falakon és gondosan megvilágított emelvényeken álló festményremekmûvek, óceánokat, erdõket ábrázoló, falméretû, csúcsminõségû tridim képernyõk és hasonló tárgyak alkották a szoba berendezését. Úgy tûnt, ide kizárólag ritka és értékes dolgok kerülhetnek be. Egy krómozott fémkerettel ellátott, lakkozott fehér és fekete panelekbõl készült mûszerfal a szórakoztató elektronika minden áldását felvonultatta: mûérzet sisakoktól kezdve, tridim képernyõkön át egészen az álomchipekig és illegális csatlakozókig. Méregdrága likõrök, fûszerek és egzotikus finomságok hevertek szanaszét, díszes tartókban. A bútorzat központi darabja egy csillogó selyemlepellel borított, hatalmas ágy volt. Az egész szoba valahogy hihetetlen dekadenciát sugárzott.
-- A Renraku törõdik a fontos embereivel -- a férfi egy XV. Lajos korabeli stílusban készült bõrfotelre hajította kabátját és birtokló mozdulattal mutatott körbe. -- Van még egy pár ehhez hasonló kis búvóhely ezen a szinten. Különleges vendégekkel való magántalálkozásokra tartjuk fent õket.
-- Különlegesnek érzem magam, hogy itt vagyok.
A nõ egy villanásnyi kétkedést érzékelt a pasi arckifejezésében. Korábban a férfi már elpanaszolta, hogy az emberei csak azért szeretik, mert elõnyökben tudja részesíteni õket. És most nem venné ki jól magát, ha védekezésre kényszerítené a férfit.
-- Mindig különlegesnek érzem magam, ha veled lehetek.
Ettõl a pasas elmosolyodott. Még mindig volt valami ügyetlen idegesség a tekintetében, de már nem gyanakodott. Mint egy reményteljes kérõ, kidüllesztette mellét és elhatározta, hogy lenyûgözi választott hölgyét. Máskor és máshol a nõ talán még vonzónak is találta volna a férfi naiv próbálkozását.
-- Figyelem, számítógép -- szólalt meg magabiztosan a férfi. Következõ szavai azonban kissé bizonytalanabbul csengtek. -- Kérünk valami zenét. Mondjuk a Bolerót. Rajta.
A zene felcsendülõ elsõ akkordjaira odalépett a nõhöz és ügyetlenül fogdosni kezdte. Tapasztalatlan volt és csak saját magával törõdött, de hát mit lehet várni egy olyan embertõl, aki ideje nagy részét a munkájával tölti? A nõ ügyesen kisiklott az ölelésbõl, de ígéretképpen azért megcirógatta a férfit.
-- Phühh. Csak lassan. Ez az elsõ találkánk és azt szeretném, ha különleges lenne. Használni szeretném az toalettszobát.
-- Nekem így is tetszel. -- Csalódottság és vágy csendült ki a férfi hangjából.
-- Bizonyára nem élveznéd, ha összepisilnélek. A hólyagom egy kicsit nagyon tele van. Azt szeretném, ha semmi nem terelné el a figyelmünket.
A férfi arcára finnyás grimasz ült ki. Helyét azonban hamar ismét elfoglalta az alkohol táplálta nemi vágy.
-- Akkor siess. Itt várlak.
Nekilátott, hogy kigombolja az ingét, miközben hölgye eltûnt a fürdõszoba irányában. A nõ rátenyerelt a nyitógombra és amint az ajtó résnyire kinyílott, már be is csusszant rajta. Csábító csókot dobott a férfi felé, majd behúzta maga után az ajtót. A villanyt csak ezután kapcsolta fel. A fürdõszoba hatalmas volt, nagyobb, mint a Bellevueben fenntartott apartmanja. De nem sokáig szemlélte a csillogó fémekbõl és méregdrága márványból készült luxus berendezési tárgyakat. Azonnal a földön fekvõ, egyetlen adatjackkel ellátott, meztelen alakra fókuszálta a figyelmét. Az emberforma alak halványan, szõrtelenül feküdt a kövezeten, mint egy meztelen csiga a boncolóasztalon. Egyáltalán nem látszott annak a ragadozónak, aminek eredetileg tervezték.
Hart letérdelt mellé és megnyugodott, amikor hallotta, hogy a lény még lélegzik. Az egész akció dugába dõlhet, ha a lény testébe fecskendezett drogok esetleg káros hatást váltanak ki. A háttércsapat emberei ellátták a mûködéséhez szükséges anyagokkal. A befecskendezett keverékben volt valami olyan szer is, ami közömbös, passzív állapotban tartja a lényt egészen addig, amíg Hart be nem adja neki a stimulálószert. De a nõ eléggé tartott ettõl az átkozott technológia-mágia teremtménytõl. Látta a lényrõl készült jelentéseket és nem teljesen hitte el, amikor Wilson meggyõzõen bizonygatta, hogy a lény az elõre megtervezett menetrend szerint fog mûködni. Az élõ szervezetek sosem dolgoztak olyan kiszámíthatóan, mint a gépek. És jelen pillanatban a legkevésbé arra volt szüksége, hogy ez a valami idõ elõtt felébredjen és Hartot szemelje ki áldozatnak az igazi célpont helyett.
Felállt és vetkõzni kezdett. Túl nagy volt a kockázat ahhoz, hogy ne játssza el rendesen a szerepét. Nyakláncát és csilingelõ ékszereit is levetette és mindent a pipereasztalkára helyezett fekete válltáskába szórt. Amikor már csak az alsónemûje és cipõje volt rajta, megszólalt. Tudta, hogy mikrofonok rejtõznek mindenhol a szobában.
-- Jenny?
-- Igen, fõnök? -- válaszolt azonnal Jenny hangja a fürdõszoba hangfalaiból.
-- Mind készen vagytok? -- Hart elõhalászott egy fekete kazettát a táskából és azt is a pipereasztalkára helyezte.
-- Nálunk minden rendben, fõnök. A Mátrix tiszta. Amikor megjelentetek a folyosón, behatoltam a helyi vezérlõbe és állóképeket vetítettem a biztonsági õrök monitorjaira. A lakosztályt is és a folyosót is üresnek fogják látni. Nem tudják, hogy itt vagyunk.
-- És hogy vannak a felbérelt fiúk? -- Fecskendõt húzott elõ a táskából és hozzácsatolta a gyógyszeres flakont.
-- Egész jól. Kurt épp most pecázta le a madarat az égrõl, Chin Lee a startjelre vár. A helyiek viszont nem túl fegyelmezettek. Greta bepiált, Sloan meg chipezik.
-- Átkozott amatõrök. -- Hart lepattintotta a tû hegyét védõ sapkát és visszadobta a táskába. -- Pótoljátok, amit esetleg elemelnek és maradjatok a mikrofonoknál. Azt akarom, hogy figyeljetek. Ha rosszul sül el a dolog, mondjátok meg Tessiennek, hogy várjon legalább egy hetet, mielõtt Drake után megy.
-- Meglesz, fõnök.
Hart ismét letérdelt a halvány bõrû alak mellé. Az gyengén megremegett, amikor a tû behatolt a vénájába. Hart az utolsó cseppig belepumpálta a szert a lény szervezetébe. Felállt, gyors mozdulattal visszahelyezte a fecskendõt a kazettába és a becsukott kazettát visszalökte a táskába. Lekapcsolta a fürdõszoba világítását és hangosan megszólalt:
-- Tíz másodperc múlva nyisd ki a fürdõszoba ajtaját, Jenny.
-- Vettem -- válaszolt a testetlen hang. Hart megborzongott, de nem csak félmeztelensége miatt. Még Jenny ismerõs hangja is különösen, hátborzongatóan csengett most, hogy egyedül volt egy sötét szobában ezzel a lénnyel. Arra gondolt, jó lenne, ha felhúzná a táskában rejtõzõ egyenruhát, de bárminemû késedelem azzal fenyegetett volna, hogy Mr. Célpont gyanút fog. Belépett a zuhanyozóba és behúzta a vízálló oldalfalat. Ráült a csaptelepre és nekidõlt a hideg csempéknek. Ha nem látszol, nem leszel célpont, mondta Wilson. Remélte, igaza volt.
Hart belefogott a légzõgyakorlatba, mely lecsillapítja szervezetét és a közönséges érzékek számára észrevehetetlenné varázsolja õt. Motoszkálást hallott a sötétbõl. A francba! A lény már felébredt, de a fürdõszobaajtó még nem nyílt ki! Vagy túl gyorsan semlegesítette a befecskendezett szer az altató hatását, vagy a lény anyagcseréje volt gyorsabb annál, amire Wilson számított. De bárhogy is, ha a fürdõszoba ajtaja nem nyílik ki hamarosan, Hart nagy bajban lesz.
Mintha csak végszóra történne, az ajtó zümmögni kezdett. Résnyire félrecsúszott, aztán beszorult. A lény teste megfeszült. Jenny káromkodásai recsegve csattantak fel a hangszórókból. Az albínó vadász azonban rá sem hederített a hangra, csak mereven figyelt.
Az ajtórésen beszûrõdõ fény nem világította meg az egész fürdõszobát, de Hart számára ennyi elég volt, hogy kivegye a középen görnyedõ alakot. A testen még mindig nem látszottak az izmok, de most már minden kétséget kizáróan a beígért ragadozó várakozott a fürdõszoba padlóján. Orrlyukai kitágultak, miközben elõre-hátra lengette a fejét. A lendítések ívei egyre kisebbek lettek, míg végül a lény tekintete ráállt a zuhanyozófülkére. Ajkai hátrahúzódtak, kivillant alóla egybefüggõ fogsora. Szemei zöld fényben ragyogtak. Próbaképpen egy lépést tett Hart rejtekhelye felé.
-- Kathy?
A vadász teste megdermedt, feje Mr. Célpont hangja irányába fordult. Egy pillanatig nem történt semmi. Aztán a lény szemmel láthatóan úgy döntött, hogy Hart jelenléte biztosabb áldozatot ígér, mint holmi távoli hang. Ismét a zuhanyozófülke felé fordult és újabb lépést tett elõre.
Hart végiggondolta a lehetõségeket. Ha varázslattal próbálkozna, a lény ráveti magát, mielõtt befejezné a varázslást. Fegyvere még mindig a táskájában pihent és a lény éppen közte és a pipereasztal között helyezkedett el. Egyetlen fegyvere a jobb cipõjébe rejtett tõr volt. Lecsúsztatta kezét és megfogta az ismerõs markolatot. Tizenöt centiméternyi acél nem túl sok egy ilyen lény ellen, de meg kell próbálkoznia vele. Ha megsebzi és sikerül hátratántorítania egy kicsit, talán nyer annyi idõt, hogy elmondjon egy varázslatot. Vagy legalább esélye lesz arra, hogy a fegyveréhez ugorjon és elintézze a lényt. A terv persze könnyen dugába dõlhet, de ez jelen pillanatban olyan távolinak tûnt.
A lény halvány tenyerét a zuhanyozófülke áttetszõ falára fektette. Hart teste megfeszült, felkészült a tõrdöfésre. Nem mert megmozdulni, ezért elég esetlen helyzetben volt a szúráshoz. Egyedül az szólt a javára, hogy a lény valahogy nem érezte biztosan a jelenlétét. Ha biztosabb lenne a dolgában, gyorsabban mozogna. De Hart tudta, hogy még a meglepetés elõnyével együtt is ez marad az egyetlen esélye. A lény túl gyors volt ahhoz, hogy felvehesse vele a harcot.
A mûanyag oldalfal meghajlott egy kicsit, amint a lény nyomást fejtett ki rá. Hart tisztán látta, amint a rózsaszín tenyér ellapul egy kicsit az áttetszõ felületen. A mûanyaglap lassan csúszni kezdett oldalra.
-- Kathy, szándékosan kéreted magad?
Hartot átmenetileg elvakította a fényözön. Hallotta, hogy a lény felmordul és tompa puffanással nekiugrik Mr. Célpontnak. Mindketten bezuhantak a nappaliba. Hart kiugrott a zuhanyozóból és a fegyvere után kotorászott. Szemei csak lassan álltak vissza a szinte nappali fényre. Éppen megtalálta a fegyverét, amikor megkezdõdött a sikoltozás.
Belépett a nappaliba. Mr. Célpont megpróbált elhátrálni a lény elõl. Karjából vér fröcskölt ott, ahol a lény megmarkolta. A pánikba esett férfi egy szürke irhakabátot dobott támadójára. A lény könnyedén elhajolt és összegörnyedt, hogy ismét ráugorhasson áldozatára. A két alak a földre zuhant. Rövid birkózás után a lénynek sikerült mindkét kezével megragadnia Mr. Célpont fejét. Feltérdelt, majd felállt, erõszakkal felállítva ezzel a férfit is. A szerencsétlen flótás öklei cséphadaróként püfölték a puha testet, láthatóan minden eredmény nélkül.
A lény bõre rózsaszínûre váltott és sötét borosták jelentek meg kopasz fején. Dudorok mocorogtak a bõre alatt, holmi puha földet túró vakondok gyanánt. A dudorok egy pillanatra összehúzódtak, aztán a bõr megfeszült, ahogy izmok jelentek meg ott, ahol korábban még csak puha hús volt.
Ujjai elfordultak egy kicsit, véraláfutásos nyomokat hagyva a férfi arcán. Hüvelykujjaival kinyitotta áldozata száját és kinyújtotta meglepõen hosszú, vörös nyelvét. Ajkait finoman a férfi ajkaira helyezte, mintha csak szájon akarná csókolni.
Mr. Célpont erõsebben kezdett vergõdni.
Vékony, áttetszõ csápok nyúltak ki a lény testébõl. Vak féregtestekként tekeregtek a fényben. De ahol megérintették a férfi testét, ott beásták magukat a húsába. A csápok hamar rózsaszínre, majd vérvörösre váltottak. A férfi üvöltött, mintha tulajdon lelkét szívnák ki belõle.
Amennyit Hart tudott a lényrõl, az alapján ez így is volt. Elszörnyedve a falhoz hátrált. Amint a falhoz ért, lábaiból kiszaladt az erõ és a földre roskadt. Tehetetlenül, kábán bámulta a halálos ölelésben összesimult két alakot.
Amikor a sikolyok elhaltak, a lény eleresztette áldozatát. Az elernyedt test az ágyra zuhant, a mozdulattól a csápok kiszakadtak húsából. A puha, féregszerû madzagok petyhüdten lekókadtak, majd gyorsan visszahúzódtak a lény testébe. A lény végigsimított magán újonnan redõzött bõrû kezével. Megperdült a sarkán és az ágyra vetette magát.
Hart az ágyon egymás mellett fekvõ két alakot bámulta. A mennyezetre erõsített tükörben jól látszott a két arc és a két test. Alig különböztek egymástól. Az egyik fehér alsónadrágot és sötétkék zoknit viselt. A másik, vértõl és egészségtõl duzzadó test meztelen volt. Wilson teremtménye életre kelt. A Hart által idecsalt férfi élõ másolatává vált.
Doppelganger.
Ezt a nevet adta neki Wilson. Teremtmény, mely képes egy másik személy alakját felvenni. Most, hogy akció közben is látta, Hart megértette, hogy kezdeti félelme a lénytõl több, mint megalapozott volt. Forrón remélte, hogy soha életében nem válik majd ennek vagy egy ehhez hasonló lénynek az áldozatává.
A falnak támaszkodva lassan feltápászkodott a földrõl. Térdei remegését legyõzve óvatosan megközelítette az ágyat. A doppelganger nem mozdult.
A lény többet nem volt nemtelen, már határozottan hímnemûvé vált. Bõre vértõl telítetten feszült, mellkasa a lélegzés szabályos ütemére süllyedt és emelkedett. Félig lezárt szempillái alól ernyedten figyelte a nõt. Hart levetkõztette az áldozatot. Nem akart közel menni a doppelgangerhez, ezért csomóba kötötte a ruhákat és odalökte neki.
A lény keze megvillant és röptében kapta el a csomagot. A ragadozó megszagolta a ruhákat, mielõtt beléjük bújt volna. Hartra vigyorgott, az ajkai mögött húzódó alaktalan fehérség most már a férfi fogsorának mintáját vette fel. Hart tudta, hogy a foglenyomata pontosan megegyezik áldozatáéval. Az ellopott arcot perverz kifejezés torzította el.
-- Miért nem maradsz még egy kicsit? -- szólalt meg reszelõs hangon, mintha az áldozata berekedt volna.
-- Ismered a menetrendet -- Hart legalábbis remélte. A lény adatjackjébe csatlakoztatott chipnek az volt a feladata, hogy az átváltozás után ellássa a lényt a megfelelõ instrukciókkal.
De az csak a nõt leste.
Hart libabõrös lett az undortól. Elfordult, hogy elrejtse arckifejezését. Érezte, hogy a lény õt nézi, miközben kisétált a fürdõszobába. Kellemetlen érzés volt, egyáltalán nem olyan, mint amit pár perccel ezelõtt érzett, amikor megtette ugyanezt az utat. Boldogan csusszant bele a táskában rejtõzõ kezeslábasba. Így kevésbé érezte magát védtelennek. Vállára akasztotta a táskát és visszament a nappaliba.
-- Minden rendben, Jenny. -- Meglepetten hallotta saját, magabiztos hangját. -- Vigyük innen.
A túlsó falat díszítõ óceán képe megrezzent, majd elhalványult. Az alatta rejtõzõ ajtó feltárult és a szomszédos lakosztályban várakozó háttércsapat elõbukkant. Mindnyájan DocWagon egyenruhát viseltek. Sloan és Feketekutya tökéletes DocWagon mentõsök benyomását keltették, Greta viszont különlegesen hülyén festett nõvérruhájában. Persze az is igaz, hogy az ork nõ minden ruhában hülyén festett.
Most, hogy már nem volt egyedül a doppelgangerrel, Hart önbizalma visszatért.
-- Jenny, merre van a repülõ?
-- Kurt a Mitsuhama épület mögött lebegteti a hefeszt. -- Jenny hangjának remegése elárulta, hogy a dekás is szemtanúja volt az átváltozás legalább egy részének, és õt is iszonyattal töltötte el a látvány. Késõbb majd beszélniük kell errõl. De jelen pillanatban a szökés fontosabb volt. Hart nagyon szívesen húzta el innen a csíkot.
Greta és Feketekutya nekiláttak, hogy az ork bõröndjébõl elõvarázsolt, összecsukható hordágyra pakolják a férfi testét. Sloan odaállt az ágy mellé és hol a doppelgangerre nézett, hol az áldozatra.
-- Egész jó a maszkmesteretek -- mondta az ágyban heverõ lénynek. -- Alig látszik, hogy albínó vagy.
-- Van pár különleges tulajdonságom még -- felelte kimérten a lény. A hangja már most majdnem ugyanolyan volt, mint a férfi eredeti hangja.
Sloan kacagott egyet.
-- Azt meghiszem. Remélem, hogy ki is használod, haver.
-- Gyerünk, Sloan, segíts a többieknek -- vágott közbe Hart. Rá se hederített a férfi haragos tekintetére, azonnal Jennyhez fordult. -- Milyen a forgalom odakint?
-- Néhány magángép, de a Lone Star õrjáratok másfelé õgyelegnek. Az összes DocWagon gép vagy a földön áll, vagy utast visz.
-- Kezdjétek el a hívást. Kurt azonnal jön, amint megkapja. Teljes szirénázás. Végül is segélyszolgálatot nyújt. -- Hart zordan elvigyorodott. Elnézte, ahogy a férfi ernyedt testét a hordágyra helyezik. A Köpönyeg Hadmûvelet fontos mérföldkövéhez érkezett.
Sloan segítségével gyorsan összefonta a haját és begyömöszölte puha, zöld sapkája alá. Elrendezte egyenruháját és vállára vetette a táskát. Természetesen õ volt az orvos.
-- Minden OK?
-- Ja -- mondta Greta és az utolsó csatot is becsatolta. -- A pasi kész a zútra.
-- Jenny, zárj be mindent, miután kiértünk. Utána te fedezel minket. -- Hart leellenõrizte a Jenny által felállított trideót, hogy megbizonyosodjék róla, a kinti hallban nincs senki. -- Rendben. Indulhatunk.

13
Kavarodás támadt a terem végében. Halványzöld egyenruhák és a klub dolgozóinak szabványöltözetei villantak ki a tömegbõl. Sam éppen gondolkodni kezdett, mi a csuda lehet ez, amikor a tömeg szétvált -- egy hangosan üvöltõ ork ápolónõ lökdöste félre az embereket. Hatalmas testével könnyen utat tört az õt követõ, kerekes hordágyat toló két embernek. A hordágy mellett egy DocWagon sebészi egyenruhát viselõ doktornõ kocogott. Az oxigénmaszk és a világoszöld lepedõ takarása miatt Samnek fogalma sem volt, ki lehet a beteg, vagy hogy mennyire súlyos az állapota.
Az orvossal más volt a helyzet. Szövetmaszk takarta ugyan arca nagy részét, de csillogó, bronzszínû szemei elárulták, ki is õ. Samre kacsintott.
-- Õk azok, Hanae. Menjünk.
Mivel a tömeg a mentõsöket figyelte, Sam és Hanae könnyedén hátralopódzhatott a leszállóhelyre vezetõ ajtóhoz. Az üvegen átnézve Sam látta, hogy egy DocWagon jelzéseket viselõ Federated Boeing légibusz készülõdik a leszálláshoz. A dönthetõ szárnyakon ülõ hatalmas rotorok felkavarták a port. A HFR lassan leereszkedett a leszállóhely közepére.
A mentõs csapat szétoszlatta a tömeget és az ajtók felé rohant. Sam kinyitotta az egyik ajtószárnyat, hogy segítsen nekik. A másik szárnyat az ork lökte odébb a vállával. A hordágy átgördült. A mentõsök keresztülvágtak a leszállóhelyen, Samet és Hanaet az ajtóknál hagyták. Roe szállt be a repülõbe elsõnek és segített betolni a hordágyat.
Sam és Hanae rohanni kezdtek a gép felé.
A rotorok dübörgésében is jól lehetett hallani, amint a Sam csuklójára erõsített csipogó bekapcsol. Szirénaszó visított fel és a leszállóhely körül minden reflektor bekapcsolt, fénnyel árasztva el a menekülõket. A vakító fények által megvilágított HFR belsejében Sam Roet kereste, de nem találta sehol.
A klubban vörös ruhás biztonsági õrök próbálták átküzdeni magukat a tömegen, hogy kijussanak a leszállóhelyre. A többi leszállóhely felõl fegyveres Renraku õrök közeledtek rohanvást.
Az elöl rohanó õrök megálljt kiáltottak. Hanae szinte ösztönösen megtorpant, de Sam továbblökte. Most már nincs megállás.
Épp akkor érték el a repülõt, amikor az elsõ osztag elérte a leszállóhely szélét. A légibusz hangja egyre magasabb hangszínnel sivítani kezdett, ahogy a motorok felpörögtek a felszálláshoz. Hanae felrohant a lépcsõn, de válltáskájának szíja megakadt az ajtó szélében. Sam letépte a szíjat a lány válláról és hagyta, hogy a táska a betonra pottyanjon. Hanae elindult, hogy felvegye, de Sam határozott mozdulattal belódította õt a gép belsejébe. A lány elnyúlt a padlón, Sam pedig maga is bevetõdött a fedezékbe. Mögöttük Hanae emlékfotói szétszóródtak a betonon, majd szerteröppentek az éjszakában a rotorok kavarta szélben.
-- Utolsó figyelmeztetés -- dörögte az õrparancsnok hangja a sisakjára erõsített hangszóróból. -- Állítsák le a motorokat.
Az ork nõ odaugrott az ajtóhoz. Hatalmas kezében szinte eltörpült az Ares Predator.
-- Kapjátok be!
A fegyver eldördült, mire az õrök villámgyorsan szétszóródtak. Egyiküket leterítette a lövés.
Hamar viszonozták a tüzet. Automata fegyvereikbõl géllövedékek záporoztak. Egyikük kikapta fegyverébõl a biztonsági õrség hagyományos géllõszerét tartalmazó tárat és egy halálos lövedékekkel teli tárat csattintott a helyére. Lövedékei végigkopogtak a repülõ fémburkolatán és néhány betalált az ork széles mellkasára. A nagydarab ork röffent egyet a becsapódás hatására, de az ajtóban maradt.
-- Rohatt szemetek, több kõ ahhoz, hogy leszeggyétek az öreg Gretát.
Az egyik õr nyilván szaván fogta és az ork szeme közé lõtt. A nõ hátratántorodott és elnyúlt a levegõbe emelkedõ gép padlóján. A szél besüvített a nyitva hagyott ajtón, miközben a HFR eltávolodott az archológiától.
-- Mi volt a gond? -- kiáltotta Sam Roe felé.
A nõ megvonta a vállát.
-- A dekásom nem volt olyan jó, mint gondolta. Bocs.
Sam kinyúlt és megragadta a Roe csizmájának szárából kiálló tõr markolatát. A nõ figyelte, amint Sam a csuklóját körbezáró csipogó alá csúsztatja a pengét, majd egy hirtelen vágással kettészeli a kemény mûanyagot. Felvette a földrõl a hasznavehetetlen készüléket és kihajította az ajtón. Utána visszadobta Roe-nak a tõrt. A tünde röptében elkapta a markolatánál.
-- Köszönöm -- mondta Sam, majd Hanae-hez fordult, hogy megvigasztalja a csöndesen síró lányt.
Roe visszacsúsztatta kését a csizmájába.
-- Feketekutya, zárd be azt az ajtót.
A megszólított férfi felkelt és behúzta az ajtót. A zajszint drámaian lecsökkent. A többi vadász Roehoz fordult.
-- Mi lesz Gretával?
-- Hogyhogy mi lesz vele, Sloan? -- Roe letépte fejérõl az orvossapkát és kiszabadította platinaszõke hajzuhatagát. -- Tisztában volt az esélyekkel.
-- Igazán kemény csaj volt. Igazi harcos -- dícsérte Sloan. -- Hiányozni fog.
-- Annyira, hogy ne vedd fel a pénzének a rád esõ részét? -- kérdezte Feketekutya.
Sloan gonosz pillantással válaszolt.
-- Felveszem a pénzt, de azért hiányozni fog.
-- A következõ chipedig -- dünnyögte Feketekutya.
-- Pofa be.
-- Ahhoz te kevés vagy, chipagyú.
Sloan benyúlt a ruhája alá. Apró, fekete fegyvert rántott elõ, de Roe kirúgta a kezébõl.
-- Nyugi, ti ketten. Ha a vadászatnak vége, széttéphetitek egymást. De addig nekem dolgoztok. Üzlettársak vagyunk. Világos?
-- Ja. De csak az üzlet miatt -- felelte vigyorogva Feketekutya. Sloan mogorván bólintott.
Ezek után senki nem szólt semmit, amíg a légibusz váratlanul meg nem dõlt. Hanae kirepült ülésébõl és Sam ölében landolt, Sloan pedig nekivágódott a falnak. A többieknek sikerült nagy erõfeszítések árán a helyükön maradniuk. A görgõs hordágy azzal fenyegetett, hogy elszakítja a falhoz erõsítõ szíjait.
-- Mi a lófaszt csináltok ott elöl, Kurt? -- bömbölte Feketekutya.
-- A cég a nyomunkban van -- jött a visító válasz a pilótafülkébõl. -- Raku légivadászok.
-- Mennyire komoly? -- kérdezte Roe feszülten.
-- A számítógép szerint nem annyira fürgék, mint mi, de épp elég tûzerejük van ahhoz, hogy a seggünkbe pörköljenek. És azt üzenik, meg is teszik, ha nem teszem le a gépet azonnal.
-- Francba! -- káromkodott Sloan, miközben visszatápászkodott az ülésébe. -- Roe, megsütnek minket elevenen. Ez a bárka nem áll ellent egy felfegyverzett gépnek.
-- Csigavér, Sloan -- rendelkezett Roe. -- Kurt, repülj közel az épületekhez. Nem fogják megkockáztatni, hogy kilõjék az üzleti partnereik toronyházait. És kapcsold ki a rádiót. Ne zavarjanak a hablatyolásukkal.
-- Vettem -- kiáltotta vissza Kurt és bedöntötte a HFR-t. -- A Mitsuhama torony felé repülök. A fenébe, azok a tökfejek még így is tüzet fognak nyitni.
-- Naná -- nyögte Feketekutya. -- Nem pöcsölnek.
-- Egyetlen terv sem tökéletes -- jegyezte meg Roe. -- Csak csináld, Kurt.
Menekülésük lassan úgy festett, mintha hullámvasúton ülnének. Kurt olyan manõvereket végzett a légibusszal, amilyenekre a tervezõk annak idején nem is gondoltak. Mégis sikerült állandó távolságot tartani köztük és üldözõik között, és így elkerülte, hogy azok tüzet nyissanak. Az ülésekbe foggal-körömmel kapaszkodó utasok nem tehettek mást, bíztak a pilótában. Sam magában imádkozott, de jól tudta, hogy sem a szerencséjük, sem az üzemanyaguk nem fog örökké kitartani.
Hanae Samnek zuhant és inkább a fiúba kapaszkodott, mint az ülésbe. Sam érezte a lány remegését, érezte izzadt félelmét. A lány szorosan kapaszkodott. Sam lenézett és látta, hogy Hanae meredt szemekkel bámul az ablakon át a kinti sötétségbe.
-- Mi az?
-- Nem tudom -- felelte a lány. -- Mintha láttam volna egy... Ott van! Ott van megint.
Sam elõször csak sötétséget és a metroplexum fényeit látta. Aztán megpillantotta az Aztechnology piramis neonfényei elõtt lebegõ kígyóalakot. Nem akart hinni a szemének.
A szárnyas figura átvillant a légibusz fényein és bevágódott a gép mögé. Amikor a HFR felemelte az orrát, Sam jól látta, hogy a lény rövid lángnyelveket lövell ki a száján. A lángok fénye megvilágította a szörnyeteg szivárványszínû tollazatát, kiemelte pikkelyes orrát és fehéren villogó, hatalmas fogait. Sam nem tagadhatta tovább a dolgot. Seattle légterében egy sárkány repült.
A lény nem volt hosszabb a repülõnél, de hatalmas szárnyai sokkal nagyobbnak tüntették fel. De hát végül is minden sárkány nagy. Vajon azért jött, hogy elpusztítsa õket? A Renraku fekete jeget használ a számítógépes behatolók ellen. Most sárkányt küldene az elõle menekülõk nyakára?
Sam hitetlenkedve nézte, amint a sárkány megkerüli a légibuszt és az üldözõik felé iramodik. A Renraku pilóta azonnal reagált. Rövid sorozatot adott le a lényre, majd felkapta gépe orrát és elhúzta a csíkot.
-- Menekülnek -- visította Kurt diadalittasan a pilótafülkébõl. -- Valami elijeszthette õket.
-- Egy sárkány -- válaszolta Sam hirtelen rekedt hangon. Egyenesen Roera nézett.
-- Tessien -- mondta a nõ. -- Együtt dolgozunk.
Sam várt, hátha többet is mond, de a tünde egyszerûen csak felállt és elõreindult a pilótafülkébe. Sam hátradõlt és behunyta a szemét.
Uram, útjaid kifürkészhetetlenek!
És Sam most ismét a seattlei éjszakában repült, valaki más tervének részeként. Elsõ alkalommal elég rosszul állt a szénája, de most egy sárkány is benne van az ügyben. Mi mást nem mondott még el nekik Roe? Vajon mibe keveredtek megint?