MÁSODIK RÉSZ


Mindig van választás



15

London bûzlött.
De nemcsak a szemét és pára mindent átható szaga volt ez, melybõl minden nagyobb metroplexumnak kijutott. London különös bûzét egy 2039-es terroristatámadásnak köszönhette. Egy Páneurópa nevezetû, radikális csoport speciális biovegyianyagot juttatott London légkörébe, bosszúból, mert Anglia állítólag részt vett az Európai Közösség szétzüllesztésében. A baktérium feladata az volt, hogy elpusztítsa a metroplexum akkor nemrég befejezett kupolájának bioszálas védõbúráját. A terroristák nyilván elégedetten szemlélték, hogy a bioszálas hártya semmivé foszlott a baktériumok támadása alatt. De tudatában voltak vajon annak, miféle hatással lesz az organizmusuk más bioszálas anyagokra?
Hogy ezt szándékosan tervezték-e, vagy nem, azt senki sem tudta, de tény, hogy a baktérium elszabadult és nem lehetett megfékezni. Az organizmus megemésztette a város szinte minden papírját és fáját, elpusztítva ezzel London történelmi örökségének nagy részét. Az ezt követõ tömeges, pánik fûtötte fosztogatások csak hozzájárultak a pusztuláshoz. Megrongálták a jelent, és szinte teljesen megsemmisítették a múltat. A londoni embereknek keservesen kellett csalódniuk és egyben elszállt az a dédelgetett álmuk is, hogy õk lesznek majd egy új Európa vezetõi.
A hasznavehetetlen kupola tartóoszlopai árván meredtek a levegõbe, mint valami elrothadt, kõkorszaki szörnyeteg lecsupaszított bordái, melynek tövében egyre magasabbra araszoltak a felhõkarcolók, tornyok és rádiókommunikációs létesítmények szürke penészgombái.
Az új plexum csillogó üvegpalotái Sam számára a mammutcégeknek a közönséges emberek irányában mutatott megvetését jelképezték. A társaságok ahelyett, hogy ellátták volna az embereket, szembeszálltak a Zöld Párt egyre növekvõ hatalmával, és a saját javukra használták ki a káoszt. Megvásárolt parlamenti szavazatokkal és a még meglévõ arisztokrácia magukhoz édesgetésével megváltoztatták Anglia törvényeit, és ezzel végképp tönkrezúzták az embereknek a biztonságos életbe vetett hitét. De a visszaállított alkotmányos monarchia intézménye ellenére VIII. György, a kormányzó és a parlament nem egyedül irányították az országot. A mammutcégek legalább úgy uralták Angliát, mint a saját tanácstermeiket.
Azonban London modern metroplexum volt, és a társaságok felhõkarcolóinak árnyékában ott húzódott egy másik világ. Egy olyan világ, melyet a mammutcégek és a kormányzó nem tudtak irányítani. Londonnak is megvolt a maga árnyvilága, mely hasonlított Seattle-ére. Az utcákon és a sötétben férfiak és nõk, árnyvadászok küzdöttek a cégek agresszív, semmivel nem törõdõ hatalmi törekvései ellen. És ha a cégek visszaütöttek, a vadászok elbújtak... a Samet a seattle-i pusztulatokra emlékeztetõ elhagyatott házakba, a céges toronyházak alatti nyilvános helyek nyüzsgõ forgatagába és a város alatt húzódó sötét szervizalagutakba és csatornákba. Fõleg a csatornákba.
A hideg, nyálkás víz beszivárgott Sam szorosra fésült hajába. Ha hosszabb hajat viselt volna, az tompította volna a fagyos csöppenéseket. És nem érezte volna a nedvességet, csak akkor, amikor a visszataszító lé lassan lefolyt volna a hátára és a nyakára.
Miért késett Hart? Már tizenöt perce várt rá. Lassan három hete együtt vadásztak a londoni árnyvilágban, és a tünde nõ eddig mindig idõben érkezett, ha nem éppen korábban. Még azon ritka alkalmakkor is pontos volt, amikor kikapcsolódni mentek valahová. Nem úgy, mint Sally.
Sally itt nem érezte volna jól magát. A mágusnõ utálta a sötét, bezárt helyeket. Sam jól emlékezett még a káromkodásaira, amikor valamikor régen betörtek a Renraku archológiába. Valamikor régen? Alig több, mint két év telt el azóta. Sam akkor egy másik életet élt egy másik világban. Da azóta belépett az árnyak közé, és új életre lelt. És most ismét küszöbön állt, hogy új utat válasszon?
Amikor Sallyre gondolt, eszébe jutottak az ágyban töltött kellemes, intenzív órák. De eszébe jutottak a küzdelmeik és a veszekedéseik is. Samnek mindig az volt az érzése, hogy valahogy nem felelt meg Sally mércéjének. Hát, a fenébe is! Az idõ nagy részében ugyan még a sajátjának sem felelt meg, de ez még nem jelentette, hogy értéktelen ember lett volna. Változtak az idõk; változtak az emberek. Sam is változott.
Valami történhetett vele?
Sam aggodalma ezúttal Hart felé irányult. Ez meglepte. Milyen könnyen kicserélte a gondolataiban Sallyt Harttal. Legalább olyan könnyen, mint amilyen könnyen ágyba bújtak. Akkor ez valahogy megfelelõnek tûnt. És most? Hát, még most is annak tûnt.
És mi van Sallyvel?
-- Mi van Harttal? -- suttogta Estios harciasan.
-- Azt mondta, itt lesz.
Sam azt kívánta, bárcsak õ is olyan magabiztos lett volna, mint a hangja. Egyáltalán, magabiztosnak hangzott? Estios ugyanolyan idegesnek tûnt, mint rendesen. A magas tünde mindig is olyan beképzelt volt; társai elmaradása általában semmilyen hatást nem tett rá. Vajon õ is aggódott Hart miatt? Nem valószínû. Amióta csak találkoztak Stonehenge-nél, Estios nem bízott meg Hartban. Még azután sem, hogy a tünde nõ megmentette õket attól, hogy megrohamozzák Glover birtokát aznap éjjel. Estios minden megjegyzésébe beleszõtte gyanakvását. Hart ezen egyszerûen csak nevetett, de Samet aggasztotta a dolog. Hogyan dolgozhattak volna együtt kölcsönös bizalom nélkül?
De ki volt õ, hogy ezt számon kérje rajtuk? Mostanában Svindler minden szavát meg kellett fontolnia, hátha egy újabb hazugság rejlett a cirádás kifejezések mögött. Aztán ott volt Estios és csapata. Chatterjee ártalmatlannak tûnt, hatékonyan elvégezte a feladatát és keveset beszélt. O’Connor volt a legbarátságosabb közülük, de úgy tûnt, már régóta ismerte Svindlert. És ki tudta, ez mit jelenthetett? Svindler bizonyára tudta, de nem beszélt róla. Estios maga olyan rideg volt, mint egy döglött hal. Lenézte Hartot, de még jobban lenézte Samet. Udvariassága tüllfüggönye mögött Sam állandóan valamiféle elfojtást észlelt, mintha valaki utasította volna Estiost, hogy maradjon jó viszonyban Sammel. Talán ez is volt az igazság. Amennyire Sam tudta, Estios kizárólag Laverty professzornak dolgozott. El is gondolkodott rajta, vajon mik lehettek a professzor szándékai a jelen helyzetben. Szóval, ezek után kiben bízhatott volna meg Sam?
Talán magában. És Inuban. De Inu csak kutya volt és ráadásul nem is jött velük. Sam itt, Londonban csak azok közül a tündék közül válogathatott, akikkel együtt vadásztak a druidákra. A tündék ugyanúgy kapcsolatokkal rendelkeztek az árnyvilágban, mint a humánok. Sam ezekben a kapcsolatokban még kevésbé bízott, mint magukban a tündékben, de hát nélkülük elveszett embernek számított volna a plexumban. És nélkülük akár haza is utazhatott volna Seattle-be.
Halk léptek visszhangoztak végig az alagúton. Mielõtt Sam még megállapíthatta volna, merrõl jönnek, Estios elõhúzta a fegyverét és a hangok irányába fordult. A csatornabûzbe ismerõs illatok is keveredtek. Annak biztos tudatában, hogy Estios kezelni tud bármiféle fizikai veszélyt, Sam bekapcsolta asztrális érzékeit és végigsuhant a csatornán. A jól ismert, kellemes aura közeledett. Sérülésnek vagy érzelmi zavarnak semmi nyomát nem mutatta. Sam tovább suhant és megállapította, hogy senki nem követi a tünde nõt.
-- Ez az egész csapat? -- kérdezte Hart, amikor megérkezett.
-- Hol voltál? -- vágott vissza dühösen Estios.
Hart nem válaszolt a kérdésre.
-- Mehetünk Herzoghoz.
-- Nem tetszik ez nekem -- mondta Estios.
-- Mi tetszik neked egyáltalán? Senki nem kért, hogy gyere.
Hart eldörzsölt egy piszokfoltot Scaterelli dzsekijének ujján. Bosszankodó szemöldökráncolása látszólag a beszennyezõdött anyagnak szólt, Sam azonban tudta az igazat. Estios tovább folytatta.
-- Felesleges belevonnunk az ügyeinkbe, Hart. Épp eléggé kockára tetted a biztonságunkat azzal, hogy Csavart elküldted hozzá.
-- Hart nem tett kockára semmit, Estios. Herzog csak tanító. Ezért hálásnak is kéne lenned; így még több hasznomat tudjátok venni.
-- Attól a csatornatölteléktõl tanulni rosszabb, mintha nem tanulnál semmit.
Hart felnevetett. -- A tanulás az tanulás. Azt javaslom, hogy a nézõpontodat tartsd meg magadnak. Nem hinném, hogy a vendégünk jó néven venné a vélekedésedet. Ha Herzog itt lenne...
-- Herzog itt van.
Az új hang egy nagydarab alakhoz tartozott, aki mintha a csatorna árnyékainak mélyébõl emelkedett volna ki. Sam orrát megütötte Herzog jellegzetes szaga. Tudta, hogy a férfi egész idõ alatt itt rejtõzött valahol, de a többiek tünde látásuk ellenére sem vették észre. Estios azonnal feléje lendítette a fegyverét és Hart izmai is megfeszültek. Az újonnan érkezõ élvezettel szemlélte a helyzetet.
-- Nem harcolunk -- jelentette ki.
Herzog valószínûtlenül nagy volt ahhoz, hogy ember lehessen. A bõrét jelentõ sima hájréteg alatt rejtõzõ csont és hústömegbõl akár több ork is kitelt volna. Testét ímmel-ámmal összefoltozott ruha takarta. Elképesztõen erõs volt, természetadta izmait a toteme erõsítette fel, nem pedig holmi kiberbeépítés. Hatalmas tömege és a ruháit díszítõ rengeteg fétis ellenére gyakorlatilag hangtalanul mozgott, ahogy odalépett a társasághoz.
-- Jó estét, Herzog -- szólalt meg Hart. -- Örülök, hogy látlak.
-- Munkával tartozol.
-- Milyen közvetlen -- jegyezte meg Estios.
-- Az éjszaka még elõttünk áll, tünde. Nekem is a magam ügyei után kell látnom. Ha a modoromat nyersnek találod, nem kell velem dolgoznod.
-- Rá se ránts a kellemetlenkedõ modorára, Herzog -- mondta Hart. -- Szükségünk van a segítségedre.
-- Csináljak valamit?
-- Segíts továbblépnünk. Mi sehová sem jutottunk a kutatásainkkal; úgy tûnik, ellenfeleink alaposan felkészültek a hermetikus behatolásunkra. Úgy vélem, a te tehetséged sokkal hatékonyabb kutatást tenne lehetõvé.
-- A te ellenségeid, nem az enyémek.
-- Mindenki ellenségei -- szólalt meg Sam.
Herzog Sam felé fordult. -- Vagy úgy. Akkor miért nem teszed meg te, amit a tünde kér?
Sam nem akart válaszolni. Ha egyedül lett volna Herzoggal, talán válaszolt volna, de Hart jelenlétében gátlásai voltak. Nem akarta, hogy a tünde nõ tudjon arról, mennyire utált Kutyával beszélni és mennyire félt a szellemforma irracionalitásától. És azt sem akarta, hogy Hart tudomást szerezzen arról a másik jelenlétrõl, ami annyira megrémítette Samet.
-- Mert nem tudom.
Herzog fétisei és varázstárgyai csörgésétõl kísérve félig oldalt fordult.
-- Pedig megvan hozzá az erõd. Tudod, hogyan engedd szabadjára a szellemedet. Ezúttal miért torpantál meg? Kutya vagy a Fényember miatt?
Sam habozott, miközben Hart gyorsan rávillantotta tekintetét.
-- Mi az a Fényember? -- kérdezte a tünde nõ.
-- Semmi -- felelte gyorsan Sam, hogy Herzog ne válaszoljon. -- Semmi az egész. Valamiféle tudatalatti szimbólum. Még mindig problémáim vannak a szellembirodalomba való belépéssel, amire pedig szükségem lenne, ha meg akarnám csinálni, amit kérsz.
Hart Samre bámult, de nem szólt semmit. Sam magában hálaimát mormolt, amikor a nõ ismét Herzog felé fordult.
-- Rendben, sámán. Csinálsz akkor egy reccé-t a számunkra?
-- Igen. De idõbe telik.
-- Akkor rád hagyjuk a dolgot -- mondta Estios. Az alku megköttetett, a magas tünde eltûnt a sötétségben. Hart még maradt, hogy köszönetet mondjon Herzognak, aztán Sam karja felé nyúlt. A testes sámán azonban megállította mozdulat közben.
-- Õ itt marad.
Sam látta, hogy Hart arcán a meglepetés hamar bosszúságba fordult. Õ maga is megijedt.
-- Miért?
-- Tanulnod kell.
Sam tiltakozni próbált, de Hart közbeszólt.
-- Igaza van. Tanulnod kell, amennyit csak bírsz. Mellesleg, ha itt maradsz, azonnal értesíthetsz minket, amint Herzog megtud valami fontosat. Ezzel rengeteg idõt megspórolhatunk.
-- De te...
-- De semmi. Tudod, hogy õ csak egy másik sámán jelenlétében hajlandó dolgozni.
-- De én nem vagyok...
Herzogból hirtelen hatalmas levegõlöket robbant ki. Nála ez volt a nevetés.
-- Az vagy, aki vagy. És most velem kell jönnöd; jönnek a jelvényesek.
Sam körülnézett. A sötétben nem sokat látott, de a távolból loccsanásokat hallott. Igen, valaki közeledett, illetve több valaki is közeledett. Túl sok zajt keltettek ahhoz, hogy vadászok legyenek, így a hangok valószínûleg a helyi rendõrõrsrõl rendszeresen kiküldött egyik csatornaõrjárathoz tartoztak. Minden járõrhöz tartozott egy mágus is, így varázslat segítségével nem lehetett elbújni elõlük. Amikor Sam visszafordult, Hart már eltûnt. A nõ csöndesen elsurrant a sötétben, ahol a tünde szeme látta azt, amit Sam humán szeme nem. Samnek esélye sem volt rá, hogy utolérje. Más választás nem lévén, elindult a visszavonuló Herzog után. Még a morgós Alligátor sámán is kellemesebb társaságnak ígérkezett a metroplexum rendõrségénél.
Amikor Herzog megbizonyosodott róla, hogy biztonságban elkerülték a járõrt, megálltak. Herzog a csatorna falának dõlt, és nem mozdult. Sam alig hallotta a lélegzetét. Az Alligátor sámán soha nem mutatott túl sok altruizmust, mégis elfogadta Hart ajánlatát anélkül, hogy vitatkozni kezdett volna az áron.
-- Miért csinálod ezt?
-- Muszájból.
-- De mi nem ajánlottunk fel semmit. Nem hiszem, hogy Estios bármit is hajlandó lenne fizetni. Nem mondtál árat, így nem is fog fizetni.
Herzog bosszúsan szusszant egyet, elég halkan, hogy a hangot ne vigye messzire a csatorna, de elég hangosan, hogy Sam tisztán hallja.
-- Nem ennek a jégszemû tündének csinálom. Nem is a te szeretett Hartodnak. Neked csinálom. Látnod kell, hogy az út biztonságos, és csak akkor haladhatsz végig rajta, ha elfogadod, ami vagy.
-- Elfogadtam. Megtanultam varázslatokat. Akkor megyek át az asztrálsíkba, amikor akarok.
-- Csak ámítod magad. Ha elfogadtad volna sámáni sorsodat, a szellemsíkra vezetõ út nem lenne lezárva elõtted. Amíg el nem fogadod a másik valóságot, addig nem érheted el, amit keresel. Addig te vagy saját magad legnagyobb ellenfele.


16

Dan Shiroi szavai érthetõek voltak Janice számára. Viselkedése és reakciói is érthetõek voltak, miután ismerte, hogy a férfinak milyen körülmények között kellett élnie az életét. És Janice ugyanezen körülmények között élt. Akárcsak Jaime Garcia, Han és Shiroi titkos szervezetének többi tagja. A világ bármely részén is tartózkodtak, ugyanabba a metahumán csoportba tartoztak.
Dan jó tanító volt. Irányításával Janice olyan dolgokat csinált meg, amiket korábban lehetetlennek tartott. A varázslatokat és az asztrális érzékek fókuszálását könnyen megtanulta. A testét már is el tudta rejteni varázslat mögé, és úgy sétálhatott a humánok között, hogy azok nem tudták, ki is õ valójában. Gyermekkori, mágiával kapcsolatos álmai kezdtek beteljesülni.
A mágiát második átváltozása hozta magával. Janice számára egyszerre jelentett ez áldást és egyben átkot is. A mágia leple alatt módjában állt meghallani, hogyan beszéltek a humánok, amikor azt hitték, hogy saját fajtársaik között vannak. Hallotta a becsmérléseket, a gonosz vicceket és a mocskolódásokat. Érezte a gyûlöletet. És a lelke sajgott tõle.
Dannek igaza volt; a fajtájuknak össze kellett tartania. A humánok mindenkit gyûlöltek, aki nem rájuk hasonlított. Leginkább a metahumánokat. Minél nagyobbra nõtt egy metahumán és minél jobban különbözött tõlük, annál nagyobbra duzzadt a gyûlöletük is. Valamikor Janice azt gondolta, hogy az ellenséges érzelmeik az ismeretlentõl való ösztönös félelembõl fakadnak. Mostanában azonban kezdte gyanítani, hogy inkább valahonnan máshonnan, az emberi lélek egy sötét zugából. De akárhogyan is, a gyûlölet mindenhol jelen volt.
Sokkal több humán élt a földön, mint metahumán. Janice-t még hatalmas ereje és a felsõbbrendû érzékszervei sem óvhatták meg a csõcseléktõl. Egyszer korábban elõfordult, hogy az illúzióvarázslatot fenntartó koncentrációja lanyhult egy kicsit. Az eset rávilágított arra, mennyire sebezhetõ volt valójában. Pedig már azt hitte, mindez a múlté. Gondolatai visszakalandoztak arra a szörnyû, téli napra, amikor illúzióvarázslata leomlott és hirtelen ott állt az utcán igazi mivoltában. A humánok körésereglettek, szörnyetegnek és gyermekek felfalójának nevezték. Janice elmenekült a kiáltozásaik elõl, de õk üldözõbe vették és beszorították egy elhagyott épületbe. Az épület túlzottan is hasonlított arra a romházra Hong Kongban, ahol Dan még akkoriban megtalálta õt. De ezúttal nem temetõlidércek rontottak rá, hanem emberek, olyan emberek akik pár perccel azelõtt még udvariasan beszélgettek vele. Ezút tal teljesen egészséges volt, bár ez nem sokat számított. A csõcselék gyûlölete és kiáltozása jobban fájt, mint az ökölcsapások. Ha Dan nem talál rá ismét, a humánok cafatokra tépték volna. És bár jó alaposan összeverték, Dan gyógyító érintése elsimította a fájdalmat.
Janice megtanulta, kik voltak a barátai. Megismerte a helyét a világban.
Lenézett Dan alvó alakjára. A lenyugvó nap sugarai átszivárogtak a bezárt ablakredõnyök között és rózsás színûre festették a férfi bundáját. Nemsokára felébred és elkezdi intézni az ügyeit. Dan ugyan mindig mondta, hogy az õ ügyei egyben Janice ügyei is, de Janice eddig a mágiatanuláson kívül nem sokat csinált.
A mágia segítségével lehetõsége volt megérintenie egy lelket, mely tiszta, erõs és szabad volt. Dan egy barlangba vezette a világ közepére, és megmutatta az azon túl rejtõzõ, csodálatos birodalmat. És Janice ott találkozott a totemével is. Az Õ villogó szemét látta és az Õ bundájának finom puhaságát érezte. Az éjszaka csendjében az Õ mélyrõl szóló hívását hallotta, és amikor felnézett, az Õ körvonalai száguldottak végig az égbolton, hogy táncra keljenek a holddal. Farkas a sajátjai közé választotta Janice-t. Janice büszke volt, hogy az öreg erdõk vadásza magához méltónak találta õt.
Lassan kezdte megérteni Farkast, kezdte megérezni magában a ragadozót. Szívét csordultig töltötte a falka hívása, hogy maradjon velük, és védelmezze a fajtársait. Tagjai a vadon erejét hordozták magukban. Készen állt, hogy szembenézzen azokkal, akik el akarják választani a falkától. Farkas felajánlotta neki az erõt, hogy saját útját járhassa, és félresöpörje útjából a gyenge akaratú lelkeket, akik visszatartották sorsa beteljesítésétõl. Janice egy kicsit félt is saját magától.
Vállán megérezte Dan kezét és ez kizökkente gondolataiból. Ráeszmélt, hogy az ablak elõtt állt, és a London szegénynegyedét, az East Endet beborító sötétséget bámulta. Az újraépített negyed alig különbözött az eredetitõl. Gyilkosok vadásztak a sötét utcákon és mindenféle bûnök elkövetõi leselkedtek bûzös ódúikból. Az East Enden nyüzsgött az élet, utcái tele voltak gusztustalan, visszataszító emberi lényekkel, akiket csak saját bajaik és a fosztogatás érdekelte -- valóságos városi vadon. Dan azt mondta, a terep alkalmas Janice számára, hogy továbbfejleszthesse mágiáját. Így aztán egy megerõsített lakóházban ütötték fel a tanyájukat. Dan megígérte, hogy Janice nemsokára készen áll majd arra, hogy elköltözzenek innen.
-- Bánt valami? -- kérdezte a férfi.
-- Nem -- hazudta Janice. Félelmei és aggodalmai bizonytalanok voltak, nem tudta szavakba önteni õket. És ezzel összement volna Dan szemében. A férfi nagyra becsülte az erõt, és Janice elhatározta, hogy erõsnek fogja mutatni magát a számára.
-- Helyes. -- A férfi megcsókolta. -- Arra gondoltam, hogy ma este újabb vándorutat teszünk, egy másik birodalomba. A legutóbbi alkalom felbátorított erre.
-- Rendben -- Janice izgalomba jött, hogy ismét láthatja Farkast.
Dan kézen fogta Janice-t és lesétáltak a pincébe, ahol gyakorolni szoktak. Han már odalent tartózkodott, és éppen fûszereket szórt szét, hogy illatosítsa velük a levegõt. Janice köszöntésére szokás szerint csak egy biccentéssel felelt. Aztán minden további szó nélkül elindult, és szõrös testét bepréselte a dob mögé. Janice leereszkedett a padlóra és elnyújtózott, miközben Dan elénekelte a zavartalan egyedüllétüket biztosító varázslatot.
-- Készen állsz? -- kérdezte a férfi.
-- Teljesen -- felelte a lány.
Dan törökülésben leült Janice feje mellé és tenyere közé fogta arcát. Elkezdte kántálni az utazódalt, Han pedig dobon verte hozzá a ritmust. Janice hallgatta a zenét, mígnem a szavak elmosódtak és Dan hangja egybeolvadt a dobolással.
A hang a testében lüktetett, a ritmus megtöltötte minden sejtjét. Hagyta, hogy magával sodorja az áradás, majd egyre lejjebb és lejjebb süllyedt, egészen a sámáni tudatszintig. Sötét lyuk nyílt meg elõtte, de ezt már ismerte, nem félt tõle. Átsuhant a nyíláson, és elindult lefelé. A folyosó ezúttal rövid volt, falai mentén nem leselkedtek rémisztõ árnyak. Janice kibukkant a másik világban.
A telihold éppen a látóhatár fölött világított. Csodálatos volt. Janice köszöntötte, majd meghallotta Farkas hívását. Öröme fellángolt. Mindig is így akart élni, láncok nélkül, szabadon, hogy azt tegye, amit akar, érezze bundáján a hûvös szellõt és az éjszakai erdõbõl áradó miriádnyi illatot. Megszerette az éjszakát.
Futásnak eredt.
Mozdulataiban nyoma sem volt sietségnek, túláradó jókedve miatt futott. Futott, mert futni akart, érezni, amint izmai élettõl duzzadva dolgoznak teste alatt. Egy fehér farkas iramodott melléje. Nagyobb volt, mint õ, erõsebb is, mégsem jelentett fenyegetést. Õ volt a társa, és õk ketten vezették a falkát. Erõsek és egészségesek voltak. Senki nem gyõzhette le õket.
Együtt futottak.
A telihold beragyogta a tájat, mégsem volt szüksége az ezüstfényre. Szeme mindent látott, orra mindent megérzett. Csak kevés dolog maradhatott rejtve elõtte, legkevésbé a zsákmány illata. Fehér villanás -- egy riadt nyúl szökkent elõ rejtekhelyérõl. Ûzõbe vették, ruganyosan átugorva az akadályok felett, ritmusosan suhanva a növények között. Néha közel iramodott hozzá, hogy a nyúl élesen elforduljon és elõnyt nyerjen egy idõre. Néha a társa körbekerült, hogy a zsákmányt feléje terelje.
Sûrû sövény jelent meg elõttük. A nyúl menedéket érezve megkétszerezte iramát. A hatalmas fehér farkas elõreiramodott és elvágta az útját. A zsákmány reszketve megtorpant. Megfordult, hogy tovább meneküljön. De megérezte az õ jelenlétét és megdermedt. A fehér farkas kinyúlt és földre szorította a nyulat. Az kapálódzott, de hiába küzdött a ragadozó felsõbbrendû ereje ellen. A fehér farkas õrá nézett, felajánlotta neki az ölés örömét.
A nyúl megérezte a szerepcserét és rettegõ szemét feléje fordította. Könyörgött az életéért. Tudta vajon, hogy a természet rendje szerint az õ sorsa a zsákmány sorsa? Miért küzdött hát jobban, ahogy közelített feléje? Ez volt az élet rendje. A farkas a vadász, a nyúl a zsákmány.
Rémült, halálra vált tekintet.
Tétovázott. Hiszen csak zsákmány, mondta a társa. Hús.
Igen. Csak hús. Miért nem bírta mégsem rávenni magát, hogy állkapcsát összezárja a nyúl torkán? Lelógatta a fejét és elfordult. Nem akarta látni társa szemében a megvetést.
A nyúl halkan felsikoltott, amint a fehér farkas végzett vele. Hallgatta, amint társa feltépi az áldozat testét. Amikor végzett, a fehér farkas felajánlotta neki a húst.
Elvette. A dús nedvek végigáradtak a szájában, telt érzéshullámokat lökve az agya felé. Ez volt az õ étele, nem más. A farkasok nyulat esznek. Ez a világ rendje. Újabb húscafatot hasított ki.
A maga idejében, szólt a társa. A hangban nyoma sem volt vádnak vagy megvetésnek. Érezte társa türelmét és megfürdött szerelmében. A férfi megértette. Várni fog rá, hogy a saját ritmusában tegye meg a lépéseket. Megígérte, hogy nem fogja siettetni, és megtartotta a szavát.
Szerette a férfit.
Miután ettek, ismét futásnak eredtek, ûzõbe vették a holdat a láthatáron. Örömét lelte a fizikai erõfeszítésben, jobban érezte az életet, mint bármikor korábban. Tempójuk végül lelassult, a sebesség elhalt, puha mancsuk visszaállt a dob kimért ütemére. Az utazás a végéhez közeledett.
Janice kipihenten és jóllakottan ébredt fel a transzból. Dan hagyta, hogy elmesélje az élményét, és azt mondta, hogy meg volt vele elégedve. Janice tudta, hogy a férfi így is gondolta.
Dannek még pár dolgot el kellett intéznie, mielõtt lefeküdt volna, ezért eltávozott. Janice visszasétált az emeletre, és az ablakhoz állt; testén végigkúszott a kielégülést követõ kimerültség érzése. Odalent East End utcáin emberek dolgoztak, hogy eltüntessék az éjszaka szemetét. Guberálók. Abból éltek, amit az igazi ragadozók meghagytak. Janice figyelte, ahogy egy mocskos pár kihajít egy megcsonkított testet az egyik épületbõl. Egy újabb hajléktalan távozott el, a plexum egy újabb áldozata. Egy újabb nap Londonban.


17

A csillogó ezüst köpenyt viselõ, ében kisfiú végigtáncolt az elektronpályákon, de folyton eltévesztette a ritmust. Vad tánca néhány tántorgó lépés után megtorpant. A táncos készen állt, de vissza kellett fognia a lépéseit, mintha csak csúszós lett volna a táncparkett. Minden irányba miriádnyi adatcsatorna húzódott, de egyikük sem azt nyújtotta, amit Svindler keresett. Ha elindult valamelyik nyomában, csak újabb kudarcélmények érték; s a tánc megtorpant, amikor az adatcsatorna ismét millió, ködös ághalommá szóródott szét. Minden egyes ág egy-egy eltûnõ kapcsolat nyomát képezte A táj Svindler körül nemsokára követhetetlen, elmosódott nyomsereggé változott. Azok a nyomok pedig, amiken el lehetett indulni, feltörhetetlen jéghez vagy lényegtelen adatokhoz vezettek.
Elkeseredett volt. És dühös. Az ében kisfiú végül összehajtotta maga körül a köpenyét. Svindler kicsatlakozott, és a kisfiú eltûnt a Mátrixból.
A tünde a kezében tartott adatjackre bámult. Nem értette a dolgot. Több kapcsolatnak kellett volna lennie, mint amennyit végig bírt volna követni. A druidakör tagjai mind híres és ismert emberek voltak Angliában. Legalábbis azok, akiket ismert. Dúsgazdag üzletemberek vagy üzletasszonyok, az arisztokrácia megbecsült tagjai, olyan emberek, akiknek a mindennapi élete a nyilvánosság, és így a nyilvános adatbázisok elõtt zajlott.
A Titkos Kör azonban jobb nevet nem is választhatott volna.
Miért nem volt képes kapcsolatot teremteni az információk között? A titkos társaságok csak ritkán úszták meg elpottyantott nyom vagy nyomok nélkül, különösen a mai modern idõkben nem, amikor egyetlen szervezet sem mûködhetett valamilyen fokú számítógépesítés nélkül. A mágikus szervezeteket pedig általában könnyebb volt kinyomozni. A mágusok csak ritkán értették meg annak a mindent átfogó, nagy érzékcsalódásnak a bonyolultságát, ami tulajdonképpen a Mátrixot jelentette. Ez az elméleti pszeudovalóság volt Svindler második otthona. A Mátrixban egy jó dekás képes volt arra, hogy végigkövesse az emberek és a szervezetek közötti kapcsolatokat. Svindler pedig a jónál is jobb volt.
Ezek a druidák viszont minden mágiájuk ellenére értettek a technikához. Még csak halvány jel sem mutatott a Mátrixban arra, hogy bármelyikük is másvalaki lett volna, mint ahogy arról az anyagi világ tudott. Svindler még annyit sem ért el, hogy megtudja a Titkos Kör ismeretlen tagjainak a nevét. És mivel nem talált feljegyzést a Kör szervezetérõl, azt sem tudta megmondani, hogy a Kör tagjainak ismerõsei közül kik tartoztak még a Körbe és kik nem. Átnézte a bejegyzett druidák névsorát, de az sem segített sokat. A praktizáló mágusok közül sokan nem törõdtek azzal, hogy a Regisztrációs Törvénynek megfelelõen bejelentsék ténykedésüket. A Titkos Kör tagjai pedig valószínûleg az állampolgári engedetlenség e fajtáját választó mágusok közé tartoztak.
Az adathiány alapján Svindler akár fel is adhatta volna a kutatást, azt gondolva, hogy nem volt több tag. De Sam ragaszkodott hozzá, hogy igenis volt, és ezzel Hart is egyetértett. Azt mondták, hogy a druidakör háromszor három. A vadászok pedig hat tagról tudtak, és ezek közül kettõ már meghalt.
A Titkos Kör túlzottan is titkosnak bizonyult. Három heti munka, és Svindler gyakorlatilag nem talált semmit. Valahogyan másképp kellett kinyomoznia õket.
Egy puha kéz jelent meg Svindler vállán. Jól ismerte ezt az érintést, mely hirtelen olyan emlékek seregét élesztette fel, amit pedig el akart fojtani. A múlt elmúlt.
-- Nem volt szerencséd?
Teresa hanglejtése kijelentéssé változtatta a kérdést.
Svindler nem törõdött a válaszadással. A lány úgyis épp eléggé ismerte õt. Amikor meglátta Svindler arckifejezését, már tudhatta a választ. Átnézett a válla fölött; a lány egyedül jött.
-- Nocsak. Hol a mi gardedámunk?
-- Chatterjee odalent van.
A lány kecses ujjaival arrébb csúsztatta a Fairlight kiberdekket és felült az asztal szélére. Karcsú csípõje kicsit szétterült testsúlya nyomása alatt, feljebb csalogatva ezzel szoknyája szélét a combján. Svindler felidézte a csodás ív hihetetlen simaságát. Szemeivel végigkövette az ismerõs kanyarulatokat, fel egészen, amíg össze nem találkozott a szintén ismerõs, féloldalas mosollyal. A lány szemei szikráztak.
-- Megfordult valami a fejedben? -- kérdezte.
Svindler felállt és megsimogatta a lány arcát. Az emlékek szinte frissen fortyogtak, mintha csak pár nap telt volna el. A lány Svindler karja közé csusszant az asztallapról.
-- Arra gondoltam, hogy az étel vonzerõt jelent még egy elektronszellem számára is.
-- Ez igaz.
-- Hiányoztál.
-- Te is nekem.
-- Estios nem egyezne bele.
-- Estios kiny...
A lány egy gyors csókkal elcsöndesítette. A pillanat szinte örökkévalóságnak tûnt.
-- Svindler, miért nem maradsz itt?
-- Miért nem jössz velem?
A további beszéd felesleges volt, hiszen ezt már mindketten elmondták párszor. Svindler azóta semmilyen újabb válasszal nem tudott elõállni. Szorosan megölelték egymást, hagyták, hogy szívverésük egymásba fonódjon. A lány hangját félig eltompította Svindler válla.
-- Vannak, amik sosem változnak. És csak széttörnek, amikor a világ megváltozik körülöttük.
-- Ennek nem muszáj így lennie.
-- Annyira biztos vagy benne?
-- Nem -- Svindler azt kívánta, bárcsak igennel felelhetett volna.
-- Én sem. Mi lesz velünk, Svindler? Azt hittem, hogy veled dolgozhatok anélkül, hogy emlékeznék. De nem vagyok olyan erõs, mint gondoltam.
-- Több erõd van, mint nekem.
-- Hazug.
-- Az lenne hát a sorsunk, hogy örökké szenvedve szeressük egymást?
A lány válasz helyett még szorosabban ölelte Svindlert.
-- Nem akarlak kompromittálni Estiosnál -- mondta Svindler.
-- Nem is hagynálak.
Svindler nem egészen ezt a választ szerette volna hallani.
Hirtelen váratlan hang ütötte meg a fülüket; Chatterjee közeledett a folyosón. Tünde létére elég nagy zajt csapott. Vajon tudta?
Teresa is hallotta a hangokat. Ugyanolyan gyorsan reagált, mint Svindler. Mire Chatterjee belépett az ajtón, Svindler már a székében ült, Teresa pedig illedelmesen az asztalnál.
-- A billentyûzet elhallgatott, így aztán gondoltam, megkérdezem, milyen eredményre jutottál. Van valami információd? -- kérdezte Chatterjee.
A testi hiányérzet épp elég rossz volt, arra meg végképp nem volt Svindlernek szüksége, hogy a sikertelenségére emlékeztessék.
-- Semmi új.
-- Estios nem fog ennek örülni.
-- Az biztos -- csattant fel Svindler. -- Az a simapofájú csak akkor örül, ha a ...
-- Svindler! -- Teresa hangja kellõképpen szigorúan hangzott, de Svindler meglátta a lány szeme sarkában bujkáló mosolyt.
Szóval a hölgyet nem bolondította el teljesen a vetélytárs.
Chatterjee nyugalmát nem lehetett megzavarni. -- A csapat bármely tagját érintõ, személyes értékelésed lényegtelen. Eredménytelenséged azonban nyilvánvaló és zavaró. Túlzottan behatárolja a mozgásterünket. Engem úgy tájékoztattak, hogy te különleges szakértelmû dekás vagy.
-- Ez tény. De jelen pillanatban sajnos az is tény, hogy nem lelem örömömet a Mátrixban.
-- Minden utat végigjártál?
-- Mindent? Egy dekás az én "különleges szakértelmemmel"? Aligha. De az igaz, hogy kifogytam a friss nyomokból. Azon túl, hogy megerõsítést nyert az ifjabb Neville halála, egy centivel sem jutottunk közelebb annál, ahol napfordulókor tartottunk.
-- A teljes kör nélkül gyengék -- mondta Teresa.
-- De nem eléggé -- felelte Chatterjee. -- Az optimális eredmény a teljes feloszlatásuk lenne, de ha legalább három tagúra redukáljuk a kört, az is megfelel a jelenlegi céljainknak.
-- Az ember nem "redukálhatja" hatékonyan azt, amit nem ismer. A Kör tagjai nevének ismeretében pedig nem tartunk elõrébb, mint három héttel ezelõtt. És mindegyikük kilétének ismerete nélkül nem merünk fellépni azok ellen, akiket már azonosítottunk.
-- Pontosan -- bólintott Chatterjee. -- Meg kell növelned az erõfeszítéseidet.
Svindler összefonta a karját és felbámult a mennyezetre.
-- Növelje meg Estios a magáét.
-- Már megtette -- felelte Chatterjee.
Persze, hogy megtette. Mindig eggyel elõrébb akart járni. Szemét simapofájú.
-- Akkor, ha használható adatot küld, majd felhasználom.
Chatterjee összevonta a szemöldökét.
-- Az idõ múlik.
-- És ugyan mit számít az idõ egy tündének?
-- A komolytalanság nem helyénvaló. Estios akcióra készül, és mindnyájunknak készen kell állnunk, ha a mágikus felderítés használható adattal hozakodik elõ. Még ha a sámán meg is tud valami hasznosat, nem valószínû, hogy nagy megelégedés kísérné a Mátrixbeli próbálkozásaidat. Azt javaslom, hogy azonnal indulj el azokon a szálakon, amelyek még szabadon lógnak.
-- Valóban? Akkor én meg azt javasolom neked, hogy ...
-- Svindler -- figyelmeztette Teresa.
Svindler felsóhajtott. Chatterjee piszkálása nem ért annyit, hogy felizgassa vele Teresát.
-- Éppenséggel megpróbálkozhatok egy vakkövetéssel; a rendelkezésre álló adatok némelyike lesz a horog.
-- Bõvebben -- utasította Chatterjee.
Vagy úgy, Chatterjee uraság. Most már elismered, hogy Svindler valóban különleges szakértelemmel rendelkezik? -- A vakkövetés egy sor kifinomult maszk- és álcaprogramot használ fel annak érdekében, hogy a dekás jelenléte észrevehetetlenné váljék a Mátrixban. Sajnálatos módon ez a technika könnyen sebezhetõvé is teszi a dekást, de amit nem vesznek észre a jelenlét gátló programok, azt nem is támadják meg. Az álca leple alatt a dekás várakozik; ha aktív tevékenységet végezne, az lerombolná a láthatatlanság illúzióját. A horgok adatdarabok, amelyekhez a dekás hozzáerõsíti láthatatlan perszonáját, és utána már csak arra vár, hogy az adat megmozduljon. A feltételezés az, hogy horog segítségével a dekás legitim módon eljuthat olyan helyekre is, ahová hagyományos dekázással képtelen lenne. Az eljárás idõt vesz igénybe, de nincs ennél jobb ötletem. Talán szerencsével járunk.
Teresa kinyúlt és kezét Svindler karjára fektette. Svindler szinte bõrdzsekijén keresztül is érezte a lány testébõl áradó feszültséget. Teresát láthatóan nem érdekelte, hogy Chatterjee figyelte õket.
-- Svindler -- mondta. -- Ne csináld ezt. Túl veszélyes. A vakkövetéssel kemény jéggel kerülhetsz szembe.
-- Egyet se félj, bájos hölgy. A Svindler még nem találkozott olyan jéggel, mely foglyul tudná õt ejteni.
Természetesen hazudott. Egyszer már bezárta egy jég -- egyetlen egyszer. Ez az élmény azóta is visszatért néha a rémálmaiban. De nem kellett attól félnie, hogy megismétlõdik. Az a mesterséges intelligencia -- ha ugyan az volt --, amely azt a halálos jeget irányította, a Renraku Mátrixba bezárva élt, Svindler pedig soha nem fog visszamenni még egyszer abba a borzasztó, fekete piramisba. Akármennyire is kemények voltak a druidák, a dekásaik nem játszhattak ugyanabban a ligában, mint az a mammutcég, mely a világ nyilvános adatrendszereinek túlnyomó részét irányította. Svindlernek nem kellett félnie azoktól, amikkel esetleg összetalálkozik.
Teresa tekintete mélyen Svindlerébe fúródott, szemében kiismerhetetlen érzelmek villództak. Ahogy felállt, kezét levette a dekás karjáról. Vajon megérezte, hogy Svindler hazudott?
-- Még -- suttogta halkan a lány.
Svindler pedig biztos volt benne, hogy Teresa nem akarta, hogy meghallják.


18

A szobába belépõ ember egyáltalán nem is volt ember. A Hanson nevet viselte és a közönséges szemlélõ számára úgy is festett, mint egy ember, de Andrew Glover meglátta a valóságot. Glover már akkor megérezte ezt, amikor Hanson elõször felbukkant, kezében Hyde-White ajánlólevelével. Glover gyakorolta egy kicsit a mágikus látást és hamar rájött, hogy Hanson nem ember. Azonban az, hogy valójában milyen fajhoz tartozott, továbbra is nyitott kérdés maradt; ilyen aurát és asztrális képet Glover még soha nem látott. A feljegyzések között nem szerepelt ez a fajta asztrális kép és aura, így aztán nem lehetett kideríteni, melyik metahumán csoportba tartozik a férfi.
A kövér öregember nyilván ugyanilyen jól látta Hanson valódi kilétét. Miért javasolt hát egy Hanson-féle, nem humán férfit?
Hyde-White ugyanazt az esküt tette le, mint a Kör többi tagja, és õ is elkötelezte magát amellett, hogy megtisztítsa a földet, és visszaállítsa a jogos monarchiát. Ez a fajta megtisztítás nem csak a természetszennyezésre, de a metahumán gének zavaró befolyására is vonatkozott. Glover õsei azért küzdöttek, hogy a brit vérvonalat megóvják a kevésbé fejlett fajok behatásától. Harcuk szinte jelentéktelennek tûnt amellett a hatalmas küzdelem mellett, amelyet Glover folytatott a mutáns lények ellen. A mutánsok ugyanis azzal fenyegettek, hogy teljesen eluralják az alsóbb néposztályok már eddig is jócskán megfertõzött vérét.
A metahumánok alig voltak jobbak az állatoknál, Hanson pedig, az asztrális képében mutatkozó bestiális vonásaiból ítélve nyilvánvalóan a legrosszabbfélék közé tartozott.
Hyde-White nehezen kiismerhetõ, de gyakorlatias ember volt. Mint osztálya többi, megfelelõ környezetben nevelkedett tagja, õ is megértette az alacsonyabb néprétegek természetét. Akárcsak Glover maga. És ez lehetett a válasz. Hanson csak eszköz, erõforrás, amelyet felhasználnak és majd eltakarítanak, ha már nincs rá szükség. Ennek így már volt értelme. Mindössze csak az bizonyult kellemetlen szükségszerûségnek, hogy Glovernek személyesen kellett Hansonnal találkoznia és együttmûködnie.
Úgy tûnt, Hanson nem vette észre a Gloverbõl feléje áradó utálatot. Vagy ha észre is vette, nem reagált rá. Mindkét változat megfelelt Glovernek. Hanson visszataszító jelenlétét csak átmenetileg kellett elszenvednie, újabb teherként a szent ügy érdekében.
-- Készen állnak -- mondta Hanson.
-- Akkor ne késlekedjünk.
Glover félretolta a férfit, és belépett a terembe. Középen öt
megkötözött ember feküdt. Alja népség, akiket a metroplexum
söpredékébõl választottak ki. Hárman közülük orkok voltak. Óriási eltérés mutatkozott közöttük és a Neville rítusában felhasznált, tiszta vérvonalak között. Glover visszataszítónak találta az ilyen embereket. Az újjászületõ Angliában az ilyeneknek nem jut majd hely. A másik két korcs, félvér külföldi egy kicsit jobb volt, de õk sem számítottak. Az számított, amit képviseltek.
Az erõ.
Ez a fajta emberáldozat energiát adott a Kör számára, hogy pótolja az ifjabb Neville és Fitzgilbert halálával elveszett energiát. Még úgy is, hogy létszámuk nem érte el a tökéletes kilencet, Glover érezte, hogy rítusaik erõsebbekké váltak és Hyde-White azt mondta, hogy nemsokára õk maguk is erõsebbek lesznek. A ciklus minden egyes kiteljesítése megkétszerezi az erejüket. Az már csak plusz haszon volt, hogy a föld meggyógyításához vezetõ útjukon eltakarítanak pár tisztátalan lelket.
Kár, hogy a résztvevõk között nem szerepeltek tündék. Fajtájuk legendás fizikai szépsége elfedte kétszínû és romlott természetüket. A tündék nagyon sokba kerültek Angliának. Ha majd bekövetkezik a helyreállítás, meg fognak fizetni a földért, amit az általuk megrontott lelkektõl raboltak el. Elõbb azonban a Titkos Körnek erõre volt szüksége. Glover az elõttük álló feladatokra koncentrált.
Lerázta köpenyét, elõvillantva ezzel a fõdruida hivatalát jelképezõ melldíszt. Hanson lesegítette róla a külsõ ruháit. Gordon éppen meghajolva állt, mert az egyik orkhoz beszélt, de most kiegyenesedett, és elfoglalta helyét a ministránsok között. Glover mindegyik jelenlévõ druida felé bólintott. A megfogyatkozott körbõl csak Hyde-White és Neville hiányoztak. Neville a következõ rítuson fog csak részt venni, Hyde-White pedig az azt követõn, amint a jelenlegi ciklus a végéhez közeledik.
A druidák ünnepélyesen a helyükre sétáltak, Glover pedig kinyújtotta a kezét és elkántálta az áldást. Szavai a föld szellemeit szólították, hogy azok látva lássák a rítust, melyet a földért végeztek. A többi druida ellenpontot énekelt.
A kör túlsó felén Gordon visszhangozta Glover szavait. Szemét lecsukta és imádkozásszerû átéléssel beszélt. Glover gyanította, hogy Gordon még a többi druidánál is hevesebben és mélyebben hitt az új útban. Elégedett volt. Hyde-White tanításai meghozták az eredményüket; a királyi sarj tökéletesen elkötelezte magát, teljes szívével elfogadta az ügyüket.
Glover azonban átmenetileg meglepõdött, amikor Gordon hirtelen kinyitotta szemét és tekintetük találkozott. A férfi szemében ott csillogott a hit, mint ahogyan arra számítani lehetett, de a csillogás az igazi király erejével és tekintélyével keveredett. Glover meghajolt, elismervén Gordont a föld örökösének. A meghajlás azonban nem jött tiszta szívbõl. A föld õrzõjeként, annak bosszúálló mágikus karjaként és orvosaként a fõdruida is a maga módján királyinak számított. Mind a királynak, mind a fõdruidának megvoltak a maguk erõszférái. Együtt új korszakba vezethetik át az országot.
Gordon bólintással válaszolt Glover meghajlására. A fõdruida ismét meghajolt, ezúttal azonban a közöttük a földön fekvõ áldozatok felé. A hajléktalanok tágra nyílt szemû, rémült állatokként bámultak. Az elsõ csak akkor kezdett kiáltozni, amikor meglátta az arany sarlót Glover kezében.


19

Willie intése azt jelezte, hogy a rigó lány valami érdekeset talált az elhagyott épületben. Sam az összeomlás szélén álló, rogyadozó házat nem tartotta túl biztonságosnak. Akárcsak a szomszédos épületeket. Úgy tûnt, az egész házsor igen elõrehaladt már a romlás útján.
Pár óra már eltelt azóta, hogy elvesztették Glover nyomát a mocskos East Enden. Sam nem nagyon remélte, hogy újra ráragadhatnak a druidára, de Estios ragaszkodott hozzá, hogy akkora területet fésüljenek át, amekkorát csak bírnak. Sam beleegyezett, jóllehet nem várt a dologtól túl sokat. Mindnyájan a nyakukon érezték az idõ szorítását.
Willie ismét intett, nem sokkal azután, hogy Sam átsiklott az asztrális térbe, hogy felderítse az épületet. Az egész környék kényelmetlen érzéssel töltötte el, és sok helyre nem is tudott rendesen benézni; a mentális "fehér zaj" túl erõs volt. Úgy tûnt, mintha valami szörnyûség történt volna odabent, valami... igazából gonoszat akart mondani, de az nagyon bután hangzott volna és nem akarta, hogy Estios kinevesse. Megpróbálta lerázni magáról rossz elõérzetét. Legalább élõ ellenfelet nem látott. És Willie jelzése is megerõsítette, hogy senki sem tartózkodott odabent.
Estios lépett be elsõként. A magas tünde önhitt és ellenszenves, de bátor is volt. A plexum ezen sötét részében mindig fennállt a lehetõség, hogy csapdába futnak. Valami kalandvágyó pasas elrejtõzhetett, vagy egy paranoiás koldus védelmezhette az odúját. Az asztrális látás nem érzékelte jól a mechanikus vagy elektronikus szerkezeteket, és Willie érzékelõi sem voltak csalhatatlanok.
O’Connor Sammel és Harttal maradt. Az erõk ilyen megosztása egyenlõtlennek számított, de az utóbbi idõben mindig így csinálták. A gyanakvó Estios azt akarta, hogy a csapata egyik tagja mindig Hart mellett maradjon. Sam gyanította, hogy O’Connor parancsot kapott arra, ölje meg a tünde nõt, ha valami netán balul ütne ki.
Estios intett az ajtóból. Sam megpróbált könnyednek látszani, ahogy a többiekkel együtt átvágott az utcán és belépett az épületbe. Estios a pincébe vezette õket, és egy olyan hely felé tartott, ahol a mentális zaj a legerõsebb volt. Még oda sem értek, Sam már jól érezte a vér és ürülék szagát.
A terem valóságos mészárszék volt. A plexum dögevõi már elvégezték a munkájukat. A hentesek munkájának eredményét szanaszét szórták a teremben. Sam öt koponyát számolt meg, három orkét és két humánét. A dögevõk az új behatolók érkezésére nyivákolva, visítozva elmenekültek.
Willie robotja az egyik sarokban pihent. A vörös jelzõfény üdvözlésképpen megvillant, miközben a robot kamerája feléjük fordult, hogy kövesse a belépésüket. A robot fejét jelentõ kommunikációs kupola alatti rotorgyûrû halk zümmögéssel forogni kezdett. Az alsó, stabilizáló gyûrû ezzel szinkronban elkezdte az ellentétes irányú forgást. A robot nemsokára felemelkedett, és összehajtotta ötlábú futómûvét. A két sebesen forgó gyûrûvel díszített, fél méter hosszú henger átlibbent az ablakon. Willie nyilván õrt áll, amíg õk odabent vizsgálódnak.
A maradványok gyakorlatilag csak csontokból álltak. A belsõ szerveket szétszórták, de szemmel láthatóan hiányzott róluk a hús. Amikor közelebb hajoltak, jól látták, hogy a csontokon kaparásnyomok látszottak, ahogy levakarták róluk a húst.
-- A Csontos Ember újabb gyilkosságai -- jegyezte meg Estios.
-- Mi köze van ennek a druidákhoz? -- kérdezte Sam.
Senki nem válaszolt. Sam pedig ott állt a mészárlás közepén. Mást nem tudott tenni, csak bámulni. Õ is hallotta a híreket a Csontos Ember sorozatos gyilkosságairól, de az egész nem tûnt többnek, mint a túlzsúfolt szegénynegyedben megszokott számos erõszakos cselekmény egyikének. De még a legszenzációsabb riportok sem értek fel azzal a valósággal, amit Sam átélt azzal, hogy itt állt a tehetetlen áldozatok maradványai között. Most már megértette a hatalmas mentális zajt; asztrális érzékeit valósággal megsüketítette a holtak fájdalma és szenvedése. A gyomra emelkedni kezdett.
-- Nincs szívük -- szólalt meg O’Connor.
Sam odafordult, hogy kiderítse, kire célzott O’Connor. Ám a nõ csak egy csontvázra bámult. Hart és Estios valamirõl beszélgettek az épület belsejébe vezetõ egyik ajtó mellett. O’Connor magának beszélt.
Amikor a nõ felnézett, azt látta, hogy Sam értetlenül bámul rá.
-- Sehol nincs nyoma az áldozatok szívének.
Sam eltûnõdött azon, honnan tudhatta O’Connor ezt olyan biztosan a rengeteg szerves hulladék között. -- Meg is ehették õket.
-- A többi szervet megrágták. Némelyeket szinte teljesen elfogyasztották, de azért megmaradt belõlük annyi, hogy azonosítani lehessen õket. De szívnyomokat sehol nem látok. A gyilkosok nyilván magukkal vitték az áldozatok szívét a hússal együtt.
-- Akkor nem temetõlidércek voltak -- mondta Sam.
-- Nem rájuk vall -- bólintott O’Connor. -- Azok talán elvitték volna a húst, de ha szerveket is esznek, akkor a maradékot nem hagyták volna itt.
-- Fizikai gyilkosságok voltak, de érezhetõ a visszamaradt varázsenergia -- jegyezte meg Estios.
-- Ez nem véletlen erõszak volt -- mondta Hart.
-- Komolyan gondoltad akár egy percig is, hogy az volt? -- kérdezte megvetõen Estios.
Samnek nem tetszett, ahogy Estios Harttal beszélt. Dühe átszivárgott a szavaiba is. -- Miért ne lehetett volna? Értelmetlen gyilkosságok történnek minden nap. A nyomornegyedek tele vannak õrültekkel és olyanokkal, akiknek ezer okuk van az ölésre, beleértve a puszta szórakozást is. Közülük néhányan akár mágiát is használhatnak.
-- Hát akkor? -- kérdezte Hart Estiostól, mintha Sam meg sem szólalt volna.
-- Nem nyilvánvaló? -- felelte Estios. -- Rituális gyilkosság volt.
-- A Titkos Kör? -- Sam nem igazán várt beleegyezõ válaszra.
-- Ahhoz nincs elég adatunk -- jegyezte meg Hart szemöldökét ráncolva. -- Csábítónak tûnik az elmélet, hogy a Csontos Ember rendezett itt újabb mészárlást. De méginkább az, hogy a mi elveszített Glover barátunk volt az. Ha segítettek neki, több, mint elég idõvel rendelkezett ahhoz, hogy ezeket meggyilkolja.
-- Segítettek neki. A vérnyomok alapján legalább féltucatnyian jártak itt -- mondta O’Connor.
Sam figyelmét azonban elterelte a fülébe dugott adóvevõbõl felcsendülõ hangjel. Az idegesítõ hang arra figyelmeztetett, hogy Willie kiszúrt valakit. A dallam pedig arról árulkodott, hogy rendõröket szúrt ki.
-- Jelvényesek jönnek -- fordult idegesen a többiek felé. -- A legjobb lesz, ha eltûnünk innen.
Estios elmondott egy varázslatot, hogy megtisztítsa ruházatukat a vérfoltoktól és hogy a teremben se hagyjanak nyomot. A metróállomás közel volt, így könnyen felszívódhattak a nyüzsgõ embertömegben.


20

Az olvadt aranyszínû szemek megfosztották a lelkétõl. Janice ismét azzá vált, aki volt, humán lánnyá. Gyönge volt, erõtlen. Azoknak a szemeknek nem hazudhatott. Azok mindig tudták, ha hazudott.
Az aranyszemû férfi kérdéseket tett fel neki. Úgy tûnt, mintha Janice egész létezése nem lett volna más, csak kérdések és válaszok egyetlen hatalmas köre. A férfi kérdezett, õ pedig válaszolt, de a válaszai valahogy nem elégítették ki a férfit. Az apja azt mondta, az igazság fel fogja szabadítani. Hát most elmondta az igazságot, mégis fogoly maradt.
-- Miért vagy fontos a számukra? -- kérdezte a férfi.
-- Nem tudom, mirõl beszél -- felelte Janice.
-- A tagadás nem ment meg -- felelte a férfi élesen.
Kín.
Izmai megfeszültek, ahogy tüzes fájdalom száguldott végig a testén. Mit tett, hogy ezt érdemli? Az igazat válaszolta. Miért nem engedik el?
-- Válaszolj.
-- Nem tudom!
Könnyek patakzottak az arcán. A férfi megérintette a vállát, és Janice elfintorodott. A férfi érintése egy pók érzetét keltette, mely lassan felmászott a nyakán és rátelepedett az arcára. Megpróbálta lesöpörni, de a tagjai nem követték agya utasításait. Valami fogva tartotta. Lenézett és látta, hogy sötét pántok ölelik körül a csuklóját és bokáját. Ha a pántok puszta vasból lettek volna, ki tudta volna szabadítani magát, de ez az idegen kinézetû, sötét, kitinszerû anyag semmilyen menekülési lehetõséget nem kínált.
-- Ne ellenkezz.
Félelem dermesztette meg Janice-t. Nem bírta tovább elviselni a férfi érintésének iszonyatát, ezért sikoltozni kezdett. Fejét jobbra-balra csapkodta, és nekifeszült a reménytelenül erõs pántoknak. Szabadulni akart. Már azzal is megelégedett volna, ha megszabadulna az arcát simogató kéztõl.
-- Figyelemre méltó.
Az ezt követõ szavak távolról hangzottak és nem voltak annyira kínosan tisztán érthetõek, mint a korábbiak. Mintha valaki más olyan nyelven beszélne, amit õ nem értett.
-- Az, aminek mondod.
Újabb testetlen hangok sustorogtak a férfinak, a férfi pedig beszédbe elegyedett velük. Megjegyzései és kérdései egybeolvadtak a távoli pusmogással, míg végül jól hallhatóan ezt mondta:
-- Legalább hasznát vesszük.
Egy újabb arc jelent meg Janice szeme elõtt. Halványzöld szövetmaszk borította. Érzéketlen, sötét szempár nézett ki alóla mereven. Lehetetlen volt, de mégis egy száj nyílt meg a kámzsás arcban, fogai helyén injekciós tûk csillogtak. A száj feléje közelített, Janice pedig ismét felsikoltott. Aztán még egyszer. Képtelen volt mozdulni, képtelen volt elfordítani a fejét, csak ült és bámulta az egyre közelebb és közelebb nyomuló, obszcén maszkot. Egyre közelebb. A rémisztõ figura ajkai megérintették Janice ajkait és a szája elzsibbadt.
Látása elhomályosult és csillagok pettyezte sötétség örvénylett körülötte. Érezte, hogy kicsatolják, amint a maszk elemelkedett az arcától. A tûk eltûntek. Csak a sötét, fénylõ, enyhén ferde vágású szemek maradtak meg a halványzöld kámzsa mögött. Aztán a maszk szétporladt és Janice Hugh Glass arcát látta maga elõtt. A fiú finom, tünde arcvonásai gyönyörûek voltak, mint mindig.
Hogy került ide? Kimenekítette Janice-t Yomiról és azt ígérte, hogy biztonságba helyezi. Azért jött, hogy ismét elvigye? De Janice még ork volt, amikor Hugh-val találkozott. És most humán testtel rendelkezett. Kinyúlt, meg akart gyõzõdni róla, hogy a fiú a valóságban is ott állt-e elõtte. Annyira kétségbeesetten akarta, hogy megszûnjön az aranyszemû ember-rémálom, hogy még Hugh-nak is örült. Lenézett a kezére, melyet a fiú felé nyújtott. A kezet szõr borította és karmokban végzõdött. Tehát mégsem volt humán. És már nem is lesz soha.
Hugh rámosolygott. Vékony ajkai szétnyíltak, de tökéletes, fehér fogai sehol nem látszottak. Helyükön romlott, rothadó massza vonaglott. A fiú felnevetett, amikor Janice sikítani kezdett.
A fiú felé csapott, és zord elégtétellel érezte, hogy a karmai belevájnak a húsba. A karját szinte azonnal ismét foglyul ejtette az erõs, meleg nyomás a csuklója körül. De érezte a vér illatát. Jó illat volt. Valós.
Felébredt.
Csuklóját Dan erõs keze tartotta fogva. Élénkpiros vér szivárgott a sötét arcán húzódó karmolásnyomokból, de tekintetében nyoma sem volt haragnak. Szemében inkább aggodalom tükrözõdött: õérte aggódott, eszmélt rá Janice. Amint a férfi észrevette, hogy a lány teljesen felébredt, elengedte a karját. Finoman megrázta, majd megölelte, puha szavakat mormolt a fülébe.
Janice az álmában Hugh-nak látta õt és megütötte. De a férfi nem Hugh volt. Soha nem lenne Hugh. Hugh visszaütött volna. Dan mindig kedves volt vele, féltõ lélek egy brutális testben, tökéletes ellentéte a jóképû Hugh-nak.
Janice könnyes szemekkel megvizsgálta az általa karmolt sebet. A seb máris gyógyulásnak indult. Szipogott egyet, és gyengén a férfira mosolygott.
-- Minden rendben -- felelte Dan.
És így is volt. Janice nyugodt biztonságban érezte magát. Shiroi szerelme valóságos volt, nem úgy, mint Hugh hamis ígéretei. És ha Janice még dajkált is magában kétségeket, a férfi türelmes, figyelmes reagálása ezeket is elmosta. Shiroi nem tettette a szerelmet, hogy aztán saját céljaira használja fel a lányt. Janice tudta, hogy Shiroi a saját lényéért szereti õt. Miért nem tudta hát viszonozni ezt a szerelmet?


21

A Fényember ismét megjelent Sam elõtt, vakítóan ragyogott, mint a nap. Sam nem nézhetett rá, nem állhatott meg elõtte. A hõség égette a bõrét, így kénytelen volt meghátrálni. Sámáni ereje korábban spontán tûz elleni védõvarázslatban nyilvánult meg, de ez ellen a tûz ellen nem volt menekvés. Dühében felkiáltott, hangja riasztóan állatiasan csendült.
A Fényember felkacagott.
Sam az ébredésbe menekült a kacagás elõl. A szobában hideg volt, lepedõje mégis átnedvesedett az izzadtságtól. Sam biztonságot keresve kinyúlt Hart felé és ráeszmélt, hogy a tünde nõ már elment. Sam egyedül feküdt a szürke homályban.
A nyitott ajtón át beszûrõdött a billentyûkattogás a szomszéd szobából. A ritmus nem hasonlított Svindlerére; különös minták is elõfordultak benne. Nyilván Willie lesz az, rigózás közben. Beszéd nem hallatszott. A technomágus valószínûleg egyedül tartózkodott a szobában. Sam eltûnõdött, vajon hová ment Hart.
Letolta magáról a nyirkos takarókat, és kikászálódott az ágyból. Reszketett és tudta, hogy ezt nem csak a szoba levegõjének hidege okozza. Minden egyes alkalommal rémülettel töltötte el, ha csak rágondolt a Fényemberre.
Nem tudta, honnan jött a Fényember. Úgy tûnt, mintha nem lett volna mindig ott, hogy elzárja Sam útját a sámáni síkok felé. De Sam nem tudhatta biztosan. Soha nem fogadta el teljesen annak gondolatát, hogy sámánná kelljen válnia. A Fényember talán csak a saját félelmeit testesítette meg. Talán csak azt jelképezte, hogy Samnek nem nagyon akaródzott csiszolni sámáni képességeit.
A víz gyorsabban is folyhatott volna a csapból. Sam ujjai már elgémberedtek a jeges érintéstõl, mire annyi összegyûlt a markában, hogy az arcára löttyinthesse. A megrázkódtatás éles volt, de legalább kitisztította egy kicsit a fejét. Nedves kezeivel végigsimított a haján és szakállán, helyükre illesztve a rakoncátlan tincseket. Megpróbálta elfelejteni a rémálmot, miközben gyorsan felöltözött.
-- Hoi, Csavar -- köszöntötte Willie. A törp nõ nyakig merült a gépeivel való matatásba. -- Kávé a tálcán.
-- Kösz -- motyogta Sam. Kihalászott egy doboz dzsúszt a hûtõszekrénybõl. -- Dolgozol?
-- Csak tesztelem a szemem és a fülem.
-- Mondta Hart, hová megy?
-- Neg.
-- És hogy mikor jön vissza?
-- Neg.
Nagyszerû.
-- Aggódás kikap, Csavar cimbi. Adok valamit az agyadnak. Miután elmentetek a lakásból, én maradtam; és figyeltem a jelvényeseket. Nem húzták sokat az idõt, csak összezavarták a környéket, és nem
vittek magukkal semmi bizonyítékot. Tisztára úgy nézett ki, mintha szándékosan eltöröltek volna pár nyomot. Gyanút fogtam, és követtem õket. Találkoztak Burnside felügyelõvel. Nem nagyon lepte meg a jelentésük, ez plusz gyanús volt nekem -- Várt, hogy Sam reagáljon, és vállat vont, miután ez nem történt meg. -- Ez nem stimmel, Csavar. Burnside igazi zsaru, ahogy kell. Az árnyvilágban mindenki tudja, hogy kemény fickó, igazi igazsághívõ. Soha nem szegi meg a törvényt. De ezek a jelvényesek éppen ezt tették. Õ meg csak hallgatott. Én mondom, Csavar, ez nem stimmel.
-- Talán megváltozott.
-- Kizárva.
-- Akkor valaki megzsarolta.
-- Lehet, de nem valószínû. Még ha csinált is volna valami rosszat, amibe ez a te valakid beleakaszkodhatna, Burnside valószínûleg feladná õket még akkor is, ha ezzel õt is lesittelik.
-- Bárcsak többet tudnánk. Svindler bedekázhatna a fájljaikba, de õ most nincs itt. Nem hiszem, hogy te ezt meg tudod csinálni, Willie.
-- Mér’ nem csinálod magad? Van jacked.
-- Én nem dekázok.
Willie tekintetébõl kiderült, hogy a nõ azt hitte, Sam elméje rövidzárlatot kaphatott. Az õ világában soha senki nem adta fel addig, amíg meg nem halt, vagy szét nem égették az agyát.
-- Szerintem megcsinálhatnád, mert a tünde haverod még mindig melózik. Hozzá tudok férni egy elég jó dekkhez. Persze semmi garancia. Nem az én témám. A rigó talán úgy néz ki, mint a dekás, de ha melózni kell, tök más.
-- Megértem. Majd meglátom, mit tehetek.
Samnek alig egy órájába került, hogy megegyezzen a közvetítõvel, akihez Harton keresztül jutott el. Az alku nem volt könnyû, és Sam több kötelezettséggel távozott, mint amennyivel szeretett volna. Plusz azzal a kiberdekkel, amire szüksége volt.
Pár órával késõbb Willie kicsatlakozott és megszólalt:
-- Ezt kapd ki.
-- Mit?
-- Burnside a fõnök a Csontos Ember nyomozásban, amióta a harmadik kupac csontváz felbukkant. Közvetlen kinevezés fentrõl.
-- Kitõl?
-- Nyomozó lett belõled, Csavar? -- Willie nevetése akár vihogásnak is beillett volna, ha magasabb hangon szólt volna. -- Hát, a szokásos hivatalos utasítás, de valami nem stimmel. Rossz kezdõkódok. Egy kis melóba került, de találtam egy nyomot, ami a Belügyminisztériumba vezet.
-- A kormány tehát benne van.
-- Ha a bûnözõ druidák, megalomániás társaságok és fanatikus arisztokraták nem bizonyultak volna még elégnek.
-- Részben, igen -- Willie az asztal szélére helyezte bakancsai élét, és hátradöntötte a székét. -- És most, Csavar?
-- Kezdjük a rendõrséggel. Ellenõrizd Burnside szolgálati beosztását, és hasonlítsd össze azzal a két rendõrével, akiket tegnap éjjel követtél. Nézd meg, vannak-e egybeesések. Tudnunk kell, meddig terjed a szervezkedés. És nézd meg azt is, van-e eltérés a szokásos beosztástól. Ellenõrizd is le.
Willie morgott egyet, de visszament dolgozni.
Amikor ismét kicsatlakozott, Sam megszólalt:
-- Fogadok, hogy összefüggés van Burnside és barátai váratlan szolgálatba állításainak és a Csontos Ember gyilkolásainak idõpontjai között. Vagy legalábbis egybeesés a holttestek megtalálásával.
-- Akkor minek csináltam a melót?
-- Csak találgattam. És nem támaszkodhatunk feltételezésekre.
-- Hát, nem. És azt is megtippelted, hogy rendszer van a Csontos Ember gyilkosságaiban?
-- Miféle rendszer?
-- Rondaféle. Az elsõ sorozatban van pár törés, de azért eléggé tiszta az ügy. A második sorozat pedig csak megerõsíti.
-- Mit erõsít meg, Willie?
-- A rendszert. Az elsõ éjjel egy hulla volt, a másodikon kettõ, aztán három és így tovább, egészen hétig. Aztán kezdõdik elölrõl.
-- Hét? Nem kilenc?
-- Stimm.
-- A körben kilenc druida volt.
-- És kettõt megcsaptak napfordulókor.
-- De helyreállíthatták a létszámot. És ez okos dolog lenne egy mágikus kör részérõl. Lehet, hogy a Csontos Ember gyilkosságokat nem a Kör követte el.
-- Akárki is, módszeresen csinálta. Hét nap az elsõ és a második gyilkosság között. Hat a második és a harmadik között és így tovább egészen kettõig a hatodik és a hetedik között. Aztán egyetlen nap és egy egyszemélyes Csontos Ember gyilkosság. Hét nappal késõbb egy kettõs. Satöbbi. Három nappal ezelõtt öt hullánk volt. Összeállt a kép?
-- Nagyon módszeres. Ma este egy hat áldozatos gyilkosság fog történni. Lehet, hogy nem a Titkos Kör az, de mégis rituális gyilkosságokról van szó.
Willie és Sam nekiálltak vitatkozni azon, mi lehet a kapcsolat a druidákhoz, végül eljutottak odáig, hogy Willie kémrobotjával követni fogják a rendõrség ténykedéseit. Ha követik a mintát, a Csontos Ember ma este akcióba fog lépni, és ha a rendõrség is benne van az ügyben, talán idõben elvezetik õket a helyszínre, hogy meg tudják állapítani a gyilkosok kilétét. De legalábbis fényt deríthetnek az esetleges rendõrségi összejátszásra. Willie robotja elrepült Burnside irodájához, és alig fél óra várakozás után a felügyelõ már távozott is. Csatlakozott hozzá az a két nyomozó, akiket Willie már korábban nyomon követett. Willie és Sam együtt figyelték, hogy a trió a nyomába ered egy fickónak, aki a Regent’s Park egyik díszes házából jött ki. Mindketten a monitor fölé görnyedve álltak, amikor Hart visszaért.
-- Mi folyik itt? -- kérdezte.
-- Várunk, hogy valami megtörténjen -- felelte Sam titokzatosan.
Hart a monitorra pillantott.
-- Az ott Burnside!
-- Ühüm.
-- Mi folyik itt?
Sam elmesélte, mit találtak Willie-vel. Hart is odaült melléjük a képernyõ elé.
Willie robotja Burnside-ra és az õt kísérõ két rendõrre fókuszált. Mindhárman titkos munkához öltöztek és észrevétlenül beleolvadtak az utcán nyüzsgõ tömegbe. Mindössze érezhetõ idegességük különböztette meg õket a járókelõktõl. Pár perc elteltével Burnside elküldte a két rendõrt. Willie utánuk eresztette a robotot és kiderült, hogy a két pasas külön-külön megfigyelõ pozíciót foglalt el azon épület mellett, ahová a követett férfi belépett. Régimódi módszer. Használhattak volna olyan robotokat is, mint Willie-é, de mégsem tették -- ez világosan arra utalt, hogy nem hivatalos akcióról volt szó, hiszen a távirányításos gépek használatát mindig be kellett jegyeztetni.
Willie feljebb küldte a robotot, hogy az egész háztömböt be tudja fogni. Eltelt egy óra, amikor ismét történt valami. Hart észrevette, hogy valaki elhagyja az épületet, és szólt Willie-nek, hogy küldje utána a robotot, és nézze meg közelebbrõl. Willie közel hozta az épületbõl kilépõ embereket, vigyázva, hogy a robot kiessen a látószögükbõl. Egy nõ haladt elöl, mögötte három férfi, nehéz mûanyagzsákokkal. Egyikõjük sem volt ismerõs, de Willie azért rögzítette a képüket.
A robot idõben ért vissza az épülethez, hogy lássák, amint egy másik csoport éppen kisétál a kamera látószögébõl. Õk is zsákokat vittek a hátukon, ezért Willie gyorsan utánuk küldte a robotot. Ezúttal eredményre jutottak.
-- Glover -- mondta Sam halkan.
A férfi kiléte felõl szemernyi kétség sem volt; Sam túlzottan jól ismerte azt az arcot. Willie rögzítette a druidát kísérõ idegenek képét.
-- Vissza az õrhelyre, Willie -- utasította Hart. -- Kis csoportokban távoznak, és nem akarunk senkirõl lemaradni. Ha a minta stimmel, akkor úgy tippelek, hogy ma éjjel egy kivételével mindnyájan jelen voltak.
-- Vettem.
A robot visszaröppent. Még négyszer eredt a helyszínrõl távozó csoportok nyomába, hogy lefilmezze õket. Amikor az utolsó csoport is távozott, a rendõrök elindultak befelé. Willie nem szerette volna, ha a jelvényesek kiszúrják a robotot, ezért elõreküldte, hogy gyorsan átnézze az épület belsejét. Odabent mélyen hat csontváz feküdt, melyeket már megszálltak a dögevõk.
-- Elmondjuk Estiosnak? -- kérdezte Willie.
-- Még nem. Elõbb nézzük végig a felvételeket -- javasolta Hart.
-- Te döntesz, Csavar -- mondta Willie.
Sam felsóhajtott. -- A legjobb lesz, ha elõször azonosítjuk õket.
-- Vettem -- felelte Willie. Letöltötte a felvételeket a kiberdekkbe, és nekiállt a képfeldolgozásnak.
Sam remélte, hogy a meló nem tart sokáig. Ha a minta stimmelt, minden oka megvolt annak feltételezésére, hogy hét újabb ártatlan ember fog meghalni kevesebb, mint negyvennyolc órán belül.


22

-- A jelentésed igazán hasznos, Katherine. -- Bambatu mosolygott, fehér fogai vakítóan ragyogtak sötét bõréhez képest. -- De attól tartok, változtatnod kell a terveiden. A Lady tanulmányozta az információt, és más megoldást határozott. A Titkos Kör ostoba druidái olyan úton indultak el, mely a Lady hite szerint a saját vesztüket fogja okozni a kormányzóval együtt. A Lady bizonyos ebben. Sõt, abban is biztos, hogy a bukásuk olyan hamarosan és különleges módon következik be, melyhez nem szükségeltetik a mi segítségünk. A Titkos Kör ezen önpusztítása jobban beleillik a Lady terveibe, mintha kívülrõl rombolnák szét õket. Következésképpen a Lady arra kér, hogy ne vegyél részt többet a Titkos Kör aktivitásainak beszüntetésére irányuló próbálkozásokban.
-- És mi lesz Vernerrel meg Estios csapatával?
-- Nekik sem engedhetjük meg, hogy megzavarják a Kört.
Ez kellemetlen utasítás volt. Hart nem hagyhatja magát ilyen könynyen lebeszélni. A doppelganger ügy során már megtapasztalta Sam kopószerû kitartását. És amióta szeretõk lettek, megtudta, milyen mélyen húzódik a fiú lelkében az igazságszolgáltatás iránti vágy. Sam nem fogja feladni az üldözést, amíg az a végkifejletéhez nem érkezik. Lehetetlen lenne vele élnie, ha most rákényszerítené, hogy álljon el a küldetésétõl, melynek az volt a célja, hogy megfizettesse a Körrel az okozott gonoszságok árát. Hartot meglepte, hogy aggódva gondol erre a lehetõségre. Miért? Hiszen a srác csak az ágyasa volt, semmi több. Vagy mégsem? De nem gondolhatta végig a dolgot, mert Bambatu folytatta mondókáját.
-- A Lady úgy határozott, hogy Vernernek a szituációból való számûzése a lehetõ leghatékonyabban és a lehetõ legkisebb zavart okozva állítaná le a vadászok tevékenységét. Azt várja tõled, hogy a szokásos hatékonyságoddal rendezd el a részleteket.
-- Azonnal kiviszem az országból.
-- Ó, nem Katherine. Az nem megfelelõ megoldás. Vernert meg kell ölni.


23

-- Nyugatnak a Romford Roadon.
A hangjel meglepetésnek számított. Willie nem nagyon szokott beszélni rigózás közben. Azt mondta azért, mert az megzavarja a géppel való kapcsolatát.
A törp nõ éppen az egyik újonnan azonosított druidát, Thomas Alfred Carstairset követte, akirõl kiderült, hogy a London Agglomeráció Birmingham iparnegyedének polgármestere. A polgármestert két izomfiú követte, akikrõl Willie mûszerei kiderítették, hogy alaposan meg vannak spékelve kiberverrel. Mindhárman fegyvereket hordtak. A polgármester elküldte a szokásos kíséretét és csak a testõrök maradtak mellette. Ma este üzleti ügyeit intézte; saját üzleti ügyeit.
A gyilkosságokban talált rendszer azt sugallta, hogy ma estére hét gyilkosságot terveztek, mindegyik druidának egyet. A vadászok mostanra már tudták, hogy a Titkos Kör nem pótolta a napfordulókor elvesztett két tagját. Nem toboroztak helyükre újabb tagokat, amíg még rituális tevékenységet folytattak. Vajon õk is érezték, hogy szorít az idõ? Valami határidõt kellett tartaniuk? A druidák gyalázatos ténykedéseinek indokát illetõen a vadászok továbbra is csak a sötétben tapogatóztak.
Sam remélte, hogy Carstairst könnyebb lesz követni, mint Glovert, amikor elõször felfedezték, hogy kapcsolat van a Csontos Ember gyilkosságai és a Titkos Kör között. A vadászok nem engedhették meg, hogy elveszítsék a férfi nyomát, és aztán házról házra járva legyenek kénytelenek újra megtalálni. Sam nem vette volna szívesen, ha újabb embereknek kellett volna meghalniuk a Kör gonosz ténykedése miatt.
Burnside felügyelõt sem tudták már tovább követni. Az ügy egy kicsit költségessé vált, amikor a felügyelõ kiszúrta Willie egyik kémrobotját és kilövette a körzet kémelhárító osztagának egyik mágusával. A törp rigó ettõl kezdve mereven elutasította, hogy újabb robotot küldjenek Burnside nyakára.
Az áldozat éjszakájára épphogy befejezték a Kör tagjainak név szerinti azonosítását, és csak arra maradt idejük, hogy felkutassák egyiküket, a nagytiszteletû Mr. Carstairst. A többi druidához hasonlóan a polgármester is mágus volt, így kockázatosnak ítélték meg, hogy asztrálisan kövessék. A csapat tehát evilági nyom alapján dolgozott. Az evilági nyomkövetést pedig Willie robotja jelentette.
A vadászok csoportja minden gond nélkül átjutott a tömegen és az utcán sûrûsödõ hideg, téli ködön. Willie jelezte, hogy Carstairs elérte a célépületet. A vadászok ismét összeálltak egyetlen csoporttá. Carstairs egy öreg raktárépületbe lépett be, melynek tartalmát már régen megemésztette a pusztító londoni levegõ. A töredezett burkolatú, macskaköves utca lejtett, és Sam tudta, hogy közel vannak a folyóhoz; a köd arrafelé mindig sûrûbbnek bizonyult.
-- Nyomás, Willie -- utasította Sam. -- Derítsd ki, hol gyûltek össze, és jelezd, ha elkezdték a rítust. Csak akkor ütünk rajtuk, ha már elkezdték. Így csak annyi ideig fog tartani a dolog, amíg átjutunk az õreiken.
Egyetlen csipogás jelezte, hogy Willie vette az adást.
Vártak.
Estios és emberei leellenõrizték a fegyvereiket és azonnal visszadugták hosszú kabátjuk alá, ha egy járókelõ a kívánatosnál közelebb haladt el mellettük. Hart az övét díszítõ egyik mintával játszadozott. A gyakorlatlan szem számára dekoratív cirádáknak tûnõ minták valójában halálos dobófegyverek voltak. Érdekes, Hart sosem szokott az ujjaival babrálni akció elõtt. Sam észrevette, hogy a tünde nõ az utóbbi két napban meglehetõsen szétszórt volt, de amikor Sam beszélni akart vele, Hart szomorú mosollyal kísért, azonnali fejcsóválással mindig lezárta a témát. Hart viselkedése pedig csak növelte Sam idegességét. Ijedten összerezzent, amikor Willie kettõs csipogást küldött a fülhallgatójába.
Ez nem az elõre megbeszélt jel volt. Sam szája hirtelen kiszáradt.
-- Willie? -- kérdezte óvatosan.
-- Mit csináltok? -- válaszolt a törp nõ. -- Hol vagytok, fiúk? Már vagy húsz perce.
-- A jelzésedre vártunk. Nem jeleztél.
Kis szünet.
-- Nem hallottátok a sikoltozást?
-- Szameg! -- Egyetlen árva hangot nem hallottak.
Sam felpattant, és elõrántotta Narcoject Lethe fegyverét. A kábítópisztoly könnyûnek és anyagtalannak tûnt. Embereket halálra
kínoztak, neki meg csak egy játékpisztoly volt a kezében. Ez talán igazságos?
Mire Sam lelépett a járdáról, Estios már félúton járt az épület felé. Chatterjee és O’Connor alig pár méterrel maradtak le vezetõjük mögött. Szokás szerint elsõként a magas tünde lépett be az épületbe. Hart hátramaradt, követve Sam tempóját. Sam tudta, hogy a nõ ennél gyorsabban is tud mozogni. Nem érezte talán a mindnyájukat feszítõ sietséget? Öt ember és egy robot szállt szembe hét druidával és azok ismeretlen számú segédjeivel. Sam azt kívánta, bárcsak itt lenne Svindler a Sandlerjével, de hát a tünde még mindig a Mátrixban vadászott.
Estios átsuhant az ajtón, de visszadobta valami. Sam talpán csúszva megállt és gyorsan bekapcsolta asztrális érzékeit. Az ajtót valamiféle ragyogás zárta le. Mágikus akadály. Estios feltápászkodott, aurája vadul villogott közben. Sam figyelte, amint aurájának színe lassan az akadály színe felé tolódik el, ahogy Estios ráhangolta magát annak fizikai frekvenciájára. A magas tünde vigyorogva nekidõlt a fluoreszkáló falnak, és amikor a színük megegyezett, akadálytalanul átlépett rajta.
Chatterjee megragadta O’Connort, beborította õt saját energiájával, és átvonszolta a pajzson. Sam visszaváltott evilági érzékeire és követte õket. Talán jó ötlet volt, hogy Svindler nem jött el; Sam nem ismerte Chatterjee trükkjét, és lehet, hogy Svindler nem lett volna képes áthatolni a védõfalon.
Amikor Sam nekifeszült a védõpajzsnak, úgy érezte magát, mintha át akarna nyomakodni egy hatalmas mûanyagszatyron. Az erõfal megnyúlt és megfeszült, aztán hirtelen engedett, és Sam máris az épület belsejének sötétjében találta magát. Most már jól hallotta a kiáltozást. Új sietség ömlött el a tagjaiban és elõrenyomakodott, de O’Connor elkapta.
-- Ne olyan gyorsan, Csavar. Nem rohamosztagos vagy -- suttogta sietve. -- Svindler soha nem bocsátaná meg nekem, ha hagynálak a halálodba rohanni.
A nõnek igaza volt. Ha megöletik magukat, azzal nem segítenek a szerencsétlen áldozatokon, és ha vakon berontanának, azzal csak megöletnék magukat. Egy akadállyal már találkoztak, könnyen lehet, hogy lesznek újabbak is. Akár fizikai csapdákkal is találkozhatnak. Vagy elrejtõzött õrökkel.
Estios, Chatterjee és O’Connor tündeszemeikkel fürkészték a sötétséget. Sam alacsonyabbrendûnek érezte magát közöttük, elõhalászta hát fényerõsítõ szemüvegét, és felvette. A homály kivilágosodott egy hajszálnyit.
Estios elkáromkodta magát. -- Ez a rohadék csörgõakadály eltorzítja a hangokat. Szólj a felesnek, hogy tájolja be a pontos helyzetüket. Hányan vannak és milyen fegyverekkel.
-- És ha elektronikus védelmet használnak? -- kérdezte Sam.
-- Ahhoz túlzottan el vannak foglalva. Nem emlékszel?
Estios kérdését vérfagyasztó, elnyújtott sikoly húzta alá.
Sam továbbította Willie-nek Estios kérését és hangosbeszélõs üzemmódba kapcsolta az adóvevõjét.
-- Két lépcsõsorral lejjebb a pincében -- jelentette a törp nõ. -- Körülbelül tíz méterre északnyugatra a bejárati ajtótól. Hét druida és nyolc segéd vannak jelen. Nem tudom, hová mentek a többiek. Mindegyiknél kés. Az összes segéd és a legtöbb druida csomagol -- semmi komoly. Hozzáférés északról és nyugatról.
-- Basszameg! Bárcsak látnám is -- mondta Estios. -- De ez van. Chatterjee és én északról megyünk. Ez beletelik egy kis idõbe, úgyhogy ti menjetek a nyugati bejárathoz és várjatok. Senki nem mozdul, amíg mi be nem rontunk. Értve?
-- Igen -- felelte O’Connor.
Sam bólintott.
Amikor O’Connorral leguggoltak a nyugati bejárat mellett, Sam csak akkor vette észre, hogy Hart felszívódott. De a helyszín látványa hamar számûzte gondolataiból a tünde nõ iránti aggódását.
A terem hatalmas volt. Méretes boltívek és oszlopsorok nyúltak a távolba. A keleti oldalon a padló hirtelen folyóparttá változott. A Temze egyik ágát bevezették a területre. Sam a víz fölötti sötétséget fürkészte, és egy idõ után kiszúrta Willie kémrobotját. A robot a boltíves mennyezet közelében lebegett. A szanaszét heverõ, félig szétporladt ládákból ítélve a térség egykor rakodódokk lehetett. Valaha itt becsületes kikötõmunkások keresték a kenyerüket. És valószínûleg kevésbé becsületesek is. A helyszín viszont ma a gonoszság melegágyává változott. A kõfalakról visszaverõdtek a megkínzott áldozatok fájdalomkiáltásai. A sokszorozódó visszhangok egyetlen, folyamatos, idegmarcangoló sikolytengerbe folytak össze.
A druidák egy megtisztított területen gyûltek össze, körülbelül öt méternyire délre a nyugati bejárattól. Varázstûz világított a munkájukhoz, elegendõ fényt biztosítva Sam szemüvegének. Túlzottan is elegendõ fényt. Sam egyáltalán nem akarta végignézni, hogyan vagdossák le a húst a még életben maradt áldozatokról. Gyors mozdulatokkal dolgoztak; a nyirkos talajon már lecsupaszítva hevert három csontváz.
-- Ez itt beteg -- jelentette ki Carstairs, mintha csak egy ház színét állapította volna meg.
-- Dobd el a fertõzött részeket. Az ilyen hús nem megfelelõ -- szólt oda neki Hyde-White.
Carstairs bólintott. Kezében az arany sarló magasra emelkedett, majd lecsapott. A polgármester áldozata megrándult, de sikoltása hamar elhalkult, amint elvesztette az eszméletét. Vagy meghalt.
Sam száját elöntötte az epe, amikor látta, hogy Carstairs odatartja a levágott végtagot az egyik segédnek. A segéd magas, jólöltözött, majdhogynem királyi kinézetû férfi volt. Úgy tûnt, örül, hogy szolgálhat. Tiszteletteljes léptekkel átvágott a termen és megállt a folyóhoz vezetõ lépcsõsor tetején. Alsó dobással behajította a levágott kart a szennyezett folyóba. A csonk halkan csobbant és elmerült. A férfi aztán visszatért a druidákhoz, szemmel láthatóan észre sem véve, hogy csurom vér a keze.
Sam mozgást érzékelt szeme sarkából. Két férfi lépett be a terembe az északi bejáraton. Estios és Chatterjee. Sam figyelte, hogy leguggolnak egy oszlop árnyékába, és valami varázslatot kezdenek el mormolni. Sam a druidák felé fordult, különös figyelemmel kísérve Glovert. Nem örült, amikor meglátta a fõdruida díszét a férfi mellén.
Estios és Chatterjee váratlanul egy sor tûzlabdát lövelltek ki. Hatalmas mennyiségû mágikus energia szabadult fel a druidák között lángok és robbanások formájában. Lángoló férfiak és nõk repültek szét minden irányban. Sam látta, hogy Carstairs összerogyott.
A hirtelen erõszak láttán Sam akaratlanul is elfintorodott, de célpontja ennél jobban reagált. Glover teste körül védõvarázslat villant fel. A férfi fedezék mögé ugrott.
-- Hanson -- kiáltotta. -- Védelmezz engem.
Sam elvesztette a tiszta rálátást, amikor a nagydarab férfi Glover elé lépett. Csak késlelteted az elkerülhetetlent, Glover. Rálõtt Hansonra, de a férfi nem terült el. Ha a Lethe kábítószerbõl még egy adagot belelõ, akár meg is ölheti a pasast, de tekintettel arra, hogy Hanson is részese volt a druidák gonosztetteinek, Samet ez most nem különösebben zavarta. Újra tüzelt. Hanson megtántorodott, de még mindig állva maradt. Semmi nyomát nem mutatta, hogy a szer hatott volna a szervezetére. Sam a tár teljes tartalmát Hansonba ürítette és gyorsan újratöltött, amint a férfi elõretámolygott.
Sam mellett O’Connor is tüzet nyitott, H&K G12-esével pásztázva a tömeget. Sam látta, hogy sorozatai lekaszabolták a Hyde-White körül összegyûlt csoportot. A kövér öregembert testükkel védõ szolgák úgy dõltek, mint a kalász aratáskor. Az öreg druida összerogyott, amikor O’Connor lövedékei a testébe csapódtak. Csatlakozott követõihez a nyirkos, nedves kövön.
Bár lemészárolták a Kör tagjainak felét, a harc még mindig nem ért véget. Az ellenség kettéoszlott és az életben maradottak szétszóródtak a teremben, hogy fedezék mögül viszonozhassák a tüzet. Szerencsére ezt teljesen szervezetlenül tették. És ami még jobb hírnek bizonyult, határozatlanul is. A druidák valószínûleg nem ismerték fel, hogy többen voltak, nagyobb tûzerõt birtokoltak és nagyobb mágikus energiákat is szabadíthattak fel, mint az árnyvadászok. A mágusok túlsúlya aggasztotta a legjobban Samet. A terem túlsó felérõl villanásokat látott és robajló hangokat hallott. Estiost és Chatterjee-t nyilván varázstámadás érte. A védelmük vagy a szerencséjük azonban kitartott, mert sorozatlövésre állított G12-eseik éles, kerregõ hangja továbbra is jelezte, hogy még harcban állnak.
Dobbanó zümmögés jelezte az erõsítés megérkeztét. Willie bevetette harci robotját. Ezt a gépet a kémrobottól eltérõen alaposan felfegyverezték és bepáncélozták. Ezenkívül nagy zajt is csapott; csak a csata tombolásában nem lehetett észrevenni a közeledtét. De most, hogy megérkezett, kicsit kiegyenlítette az esélyeket. A robot csúcstechnológiával készült, nagymértékben ellenállt mindenféle mágiának, tûzereje pedig valószínûleg önmagában is nagyobb volt, mint amivel a druidák meg tudtak birkózni. Fémlapok csusszantak félre az oldalán és fegyvercsövek emelkedtek ki a feltáruló nyílásokból.
De mielõtt a robot tüzet nyithatott volna, a szobát hirtelen elképesztõ erõsségû fehér fény töltötte meg. Sam felüvöltött fájdalmában, mert a fényerõsítõ szemüvegébe épített kompenzációs áramkör nem reagált elég gyorsan a megváltozott megvilágításra. A druidák felõl hallatszó üvöltések pedig jelezték, hogy nem õ volt az egyetlen, akit felkészületlenül ért a hirtelen fénykitörés.
Sam a földre vetette magát és letépte fejérõl a szemüveget. Megdörzsölte a szemét, mintha ki tudná törölni belõle a vibráló fénykarikákat. Látása nélkül tehetetlen volt.
A robot sem tüzelt. Willie érzékelõire is hatott volna a fény? Ha igen, nagy bajba kerültek.
Többen is elrohantak mellette, de semmit sem tehetett. Hallotta, hogy O’Connor G12-ese felugat és lövedékeket küld a falakba. A nõ szemét is átmenetileg használhatatlanná tették. Ha a druidákat nem a szökés érdekelte volna jobban, már mindnyájan halottak lennének.
Sam látása õrjítõ lassúsággal tért csak vissza. De amikor végre képes volt arra, hogy kivegye a környezetét, szinte azt kívánta, bárcsak vak maradt volna.
Valamiféle sötét, nyálkás lucsoktócsa terült el a kábítószerre alig reagáló, nagydarab férfi holtteste mellett. A tócsa a padló lejtését meghazudtolva, felfelé mozgott. A szennyezett folyó olajosan csillogó felszíne felfelé áramlott. A ragacs elöl haladó pereme elért egy holttestet, de ahelyett, hogy mellette és alatta elfolyt volna, átkúszott fölötte. Fekete füst szállt fel sziszegve, ahol a lucsok szövetet és húst ért. Sam látta, hogy a hús pillanatok alatt lemállik a csontvázról a fekete lucsok savas érintésének hatására.
Amikor a holttest végérvényesen eltûnt az elõretoluló bûzös förmedvény alatt, a lucsok bugyborékolni kezdett. A holttest helyén feldudorodott és kiemelkedett. A dombocska nagyjából emberalakot öltött.
Sam emlékezete visszaugrott a raktárépületbe Hong Kongban, ahol Glover megidézte azt az akármicsodát. A savszellem akkor megmentette Sam életét, még akkor is, ha a végeredmény történetesen Glovernek kedvezett. Ezúttal azonban Sam maga fenyegette Glovert.
A savas emberparódia Sam felé indult.
Amint a lucsoklény felemelkedett, a még életben maradt druidák és szolgáik kirontottak rejtekhelyükrõl. A mágikus és evilági fedezet alatt vadul a kijárat felé rohantak. Estios és Chatterjee nem tudott kellõképpen felelni a koncentrált tûzerõre, így nem tudták õket megállítani sem. A druidák halottjaikat és sebesültjeiket hátrahagyva elmenekültek.
Estios amint tudott, tüzet nyitott a visszavonuló alakokra. Felállt rejtekhelyérõl és odakiáltott a többieknek, hogy csatlakozzanak õk is az üldözéshez. Aztán futásnak eredt, nem várt senkire. Chatterjee azonnal utánairamodott, és O’Connor is kiugrott fedezéke mögül, hogy kövesse õket. Sam habozott egy ideig, nem egészen volt meggyõzõdve arról, hogy bölcs dolog vakon a menekülõk után vetnie magát a sötétben; elvesztette ugyanis a szemüvegét. A kocsonya közben Sam és az északi ajtó közé csúszott.
Willie robotja mérges lódarázsként vetette magát a lucsokra, megszórva 5.56 mm-es géppuskalövedékekkel. A robot nagysebességû lövedékei becsapódtak a lény egyik oldalába, és kiröppentek belõle a másikon, szemmel láthatóan mindenféle különösebb hatás nélkül. A lény félig formát öltött feje körbefordult, hogy kövesse a körülötte keringõ robotot.
Willie mindkét géppuska tüzét az alak idomtalan vállára irányította. A záporozó lövedékek leválasztották a kocsonyalény végtagját. A géppuskák fel és le pásztáztak, megakadályozva, hogy a sebbõl kifolyó újabb lucsok új karrá formálódjon. A leváló kar bágyadtan a robot felé nyúlt, majd lepottyant és loccsanva elterült a kõpadlón.
Gyors csipogássorozat jelezte, hogy Willie elégedett az eredménnyel.
Sam nem osztotta a törp örömét. Látta ugyanis, hogy a padlóra toccsant kar mozogni kezd, odakúszik a szörnyeteghez és visszaolvad beléje. Willie ezt nyilván nem látta; nyilván csak arra koncentrált, hogy leamputálja a lény másik karját is.
A másik kar is letoccsant és elõdjéhez hasonlóan, gyorsan visszakúszott szülõjéhez. Willie továbbra is szemmel tartotta a lényt, de komoly károkat nem okozott. Sam arra gondolt, a legjobb lesz, ha gyorsan elhúzza innen a csíkot. A szörnyeteg jobb vállánál máris megjelent egy dudor. A kar nemsokára újra ki fog nõni, Willie lõszerkészlete pedig véges volt.
Sam éppen azt tervezte, hogyan suhanhatna el a szörnyeteg mellett, amikor rádöbbent, hogy az egyáltalán nem a karját növeszti újra. A válla tovább duzzadt, a végén úgy festett, mintha az embertorzó púpos lett volna. Willie lövedékei a nyakára záporoztak, de ez a vastagabb csatlakozás jobban kitartott.
A lény vállára nõtt duzzanatból szemkápráztató sebességgel egy csáp röppent ki és a robot köré fonta magát. A nagy tömeg nekiütközése majdnem a földre lökte a gépet, de Willie állított a rotorokon. A rotorlapátok kicsiny szeleteket hasítottak le a csápból és a robot ismét emelkedni kezdett. Azonban még mindig fogva tartotta a fekete nyúlvány.
A szörnyeteg a csápjába pumpálta a testét alkotó anyagot, egyre fogyott és fogyott, miközben a robotot szorongató része egyre hízott és hízott. Mulatságos, rajzfilmbe illõ volt a jelenet, de Samnek egyáltalán nem volt kedve nevetni. A felpumpált tömeg végül meghaladta a robot terhelhetõségét, és a zümmögõ kis gépezet a földre zuhant. Futómûve nem volt kibocsátva, az öt támasztóláb pedig tölcsér
alakban összehajtva abszolút labilisnak bizonyult. A robot hengeres teste azonnal oldalra dõlt. Géppuskáiból vadul köpködte a lövedékeket.
Most, hogy a robot a földre zuhant, a középsõ része köré font, masszív csáp összelottyadt egy kicsit. A csáp külsõ héja elernyedt, és a belsejében lötyögõ, savas folyadék ráfolyt a foglyul ejtett gépre. A csillogó fém megsötétedett és eltompult mindenhol, ahol a latyak hozzáért. Szikraesõ robbant a levegõbe, amikor az elsõ cseppek beszivárogtak a nyitott fegyverrekeszekbe. A robot testén miniatûr villámok cikáztak végig és fanyar füst szállt fel eresztékeibõl. A zümmögõ hang valahonnan a robot belsejébõl jött, de most hirtelen egyre magasabban szólt, mintha felpörgettek volna benne egy elektromotort. Amikor a hang már már visításra hasonlított, hirtelen abbamaradt. A robot földre zuhanásakor villogni kezdõ jelzõfények kialudtak.
A lebegõ kémrobot rotorjai leálltak, és a gép hangos loccsanással a folyóba zuhant.
Sam remélte, hogy az elektronikus visszacsatolás csak átmenetileg kábította el Willie-t. Senki nem volt mellette, hogy kicsatlakoztassa, ha a harci robot megsérült áramkörei esetleg halálos üzemzavart okoznának. Lehet, hogy a törp magára hagyatva haldoklott.
Másfelõl viszont Sam maga ennél gusztustalanabb halállal nézett szembe. Csöndesen figyelte, amint a kocsonyalény ismét visszaalakítja magát hatalmas, idomtalan ember formájúra.


24

Hart tudta, hogy már korábban csinálnia kellett volna valamit, de valósággal megbénította a rá nem jellemzõ bizonytalankodás. És amíg õ töprengett, a vadászok megindultak a Kör ellen. Elõkészítõ akció tervezésére vonatkozó érveit elsöpörte Svindler és Estios szintén nem jellemzõ közös megegyezése, mely szerint már nem várhattak tovább. Samnek pedig nem kellett több a két tünde támogatásánál.
Sam megszállottsága a Kör megállítására minden ízében hasonlított ahhoz, amikor azt vette a fejébe, hogy Haesslichet igazságszolgáltatás elé kell állítani. Meggyõzõdése ezúttal azonban tisztább, nemesebb volt, több egyszerû bosszúnál. Azért dolgozott a Kör ellen, mert belecsalták abba, hogy segítsen nekik az üzelmeikben. Valahol odalent Verner azon volt, hogy megállítsa õket, mert meg kellett állítani õket. És igaza is volt.
Talán épp ezért hiányzott az erõ Hart érveibõl, talán épp ezért nem sikerült más megoldást találnia a problémára.
És amikor kiderült, hogy nem képes lebeszélni a vadászokat arról, hogy belerohamozzanak a Kör rítusának kellõs közepébe, lelépett. A lehetõségeket nem mindig lehet megjósolni. Mellesleg, ha már mindnyájan kiértek a látókörébõl, már nem követheti a ténykedéseiket, és nem remélheti, hogy irányíthatja õket. Hart még mindig a módját kereste, hogy megállítsa a támadást, amikor elkezdtek berohanni az öreg raktárépületbe.
A Lady nem lesz boldog.
Hart látta, hogy a druidák többsége elmenekül a vadászok támadása elõl. Képességeiket ismerve nem félt attól, hogy nem tudnak majd meglógni Estios és társai elõl, különösen most, hogy Willie robotjait hidegre tették. A Titkos Kör majd újjáalakul, hogy végrehajtsák piszkos mágiájukat. Még mindig mûködõ rituális csoportot alkottak. Bár elvesztettek pár tagot, a vezetõik és a legerõsebb mágusaik megmaradtak. Talán ez elég lesz nekik ahhoz, hogy
megtegyék azt, amire a Lady számított. Ha igen, Hart tétovázása megbocsátható. Ez alól csak egyetlen dolog volt kivétel.
Sam.
Láthatatlanná tévõ varázslatának álcája alól figyelte a fiút, amint körbejár a raktárépületben és fegyver után kutat. Kikapta a pisztolyt az egyik halott segéd kezébõl, és tüzet nyitott az õt üldözõ kocsonyalényre. Nyugodtsága dicséretes volt. Lövéseit precízen a szörnylény feje gyanánt szolgáló dudorban sötétlõ két, szemszerû lyuk közé irányította. De nem okozott jelentõsebb kárt.
Hihetetlen kitartását tápláló makacssága végül csapdába ejtette. Most szembekerült saját igazi természetével és tudhatta volna, hogyan kell elbánni ezzel a megidézett lénnyel. Ez valódi mágia volt; gonosz és kifordított mágia, az igaz, mégis mágia. Alig néhány pillanattal ezelõtt saját szemével láthatta, mennyire hatástalanoknak bizonyultak a harci robot géppuskái a lény ellen. Ha úgy tanulmányozta volna a szellemeket, ahogy kellett volna, most tudná, hogy az olyan csekély tûzerõ nem árthat neki, amit egy pisztoly biztosít. A mágiát mágiával kell legyõzni.
Olyan könnyû lenne a dolog. Hartnak mindössze annyit kellene csinálnia, hogy hátat fordít, és már véget is érne az egész. Legalább nem saját magának kellene megcsinálnia. Sam meghalna és a Lady elégedett lenne. Legalábbis meglehetõsen. Estios csapatát pedig nem lenne nehéz eltéríteni vagy eliminálni. És a szerzõdését betûre pontosan teljesítené.
Akkor hát miért nem tette? Miért dobogott hevesen a szíve, és miért izzadt a tenyere? Érezte, hogy koncentrációja lankad, és a láthatatlanná tévõ varázslat semmivé foszlik.
Sam figyelme Hart felé irányult, amikor a tünde nõ megjelent. Hart látta a félelmet a srác szemében és amikor Sam kiabálni kezdett, már tudta, mitõl félt.
-- Kifelé! Nem tudom megállítani! Mentsd magad!
Megteheti?
Energiákat idézett meg és az általa ismert legerõsebb visszaûzési varázslattá formálta õket. Érezte, hogy a lény észreveszi a jelenlétét. Ha nem sikerül a varázslat, a lény elõször õrá fog támadni, õ pedig az elûzési kísérlettõl kimerülten könnyû áldozat lesz. Eleresztette az elsõ energiacsápot, hogy engedelmességre kényszerítse a szellemet. A szellem asztrálisan felüvöltött, amikor az azúrkék energiaszalag megérintette testét. Küzdött.
Hart valami ismerõset észlelt -- mintha egy régebbi ismeretség lett volna -- és amikor létrejött a kapcsolat, megborzongott. Õ még soha nem idézett meg ilyen lényt. Ez egy toxikus szellem volt, olyan, amilyet csak õrült mágus idézhet meg. Hart pedig nem tudott ilyen kificamodott, gonosz lényekkel bánni.
Saját undora táplálta akaraterõvel Hart kilövellte a második energiacsápot is, még szorosabban körülölelve vele a szellemet. A lény küzdött a kötések ellen. Az elsõt letépte magáról, de Hart egy harmadikat és egy negyediket is köréje font. A lény szabadulási kísérletei meggyengültek. Szótlanul könyörögni kezdett, de Hart nem kegyelmezett egy ilyen szörnyetegnek. Szorosabbra vonta varázslatát, hogy kiszorítsa a toxikus szellemet a létezésbõl.
És aminek soha nem lett volna szabad megszületnie, elpusztult.
Az elszürkülõ világ tótágast állt körülötte, és Hart nekizuhant a falnak. A lucsokszellemet elûzte, a szörny halálos jelenléte megszûnt. Sam odarohant hozzá, óvatosan elkerülve a lénybõl megmaradt fekete, ragadós tócsákat.
Gyakorlatias. Még akkor is, amikor az érzelmei vezérlik. Ha Hart maga is ilyen gyakorlatias lett volna...
Elvesztette az eszméletét.


25

Samnek fogalma sem volt, miféle mágiával pusztította el Hart a latyaklényt. Nem gondolta volna, hogy a nõ képes ilyesmire. Persze lehet, hogy nem is volt rá képes -- a varázslat befejezése után szinte rögtön összerogyott. Sam remélte, a nõnek nem történt baja. Tudta, hogy lehetséges egy mágus számára, hogy olyan varázslatot mondjon el, mely sokkal erõsebb annál, amit normális körülmények között kezelni tud. És a mágusnak az ilyen hirtelen, hatalmas erõkért szinte minden esetben az életével kellett fizetnie.
Sam megkönnyebbült, amikor meghallotta, hogy Hart még mindig lélegzik. Letérdelt és kitapintotta a nõ nyaki ütõerét. A pulzusa erõsen vert; rendbe fog jönni. Köszönöm, Uram. Megcsókolta a tünde nõt, és hálát mondott az isteni kegyelemért, mely lehetõvé tette, hogy Hart megmentse õt. Aztán még forróbb hálát mondott, hogy a nõ túl is élte ezt. Érezte, hogy Hart viszonozza a csókot és ebbõl megtudta, hogy a nõ már magához is tért.
-- Hát nem megkapó jelenet?
Sam összerezzent a hangra. Hart összeszûkülõ szemei tudatták vele, hogy a látogató fegyvert visel. Sam lassú, óvatos mozdulattal kiegyenesedett és az érkezõ felé fordult.
A férfi katonai kabátot és kopott gyapjúsapkát viselt. Nem volt szüksége jelvényre ahhoz, hogy mindenki lássa, londoni detektívvel áll szemben. Ez a fajta megjelenés szinte mindegyikükre jellemzõ volt. De ha Samnek még kétségei maradtak volna, egyetlen pillantás a férfi szögletes, pattanásos arcára, és máris tudta, hogy õ az a detektív, akit Willie robotjával követtek.
A rendõr rezzenéstelen kezében csillogó, nagy kaliberû pisztoly meredt Samre. És bár nem volt nagy fegyverszakértõ, annyit azért tudott, hogy felismerje, nem kábítópisztollyal áll szemben. Sam olvasta valahol, hogy egykor az angol rendõrök fegyver nélkül végezték mindennapi munkájukat, és csak nagyon éles helyzetekben vettek magukhoz fegyvert. Ez a gyakorlat azonban már régóta megszûnt. Tisztán látszott, hogy a férfi azt is tudja, hogyan kell bánni a fegyverével.
-- Hadd lássam a kártyáitokat. Dobjátok a padlóra és gurítsátok ide.
Sam óvatosan elvette Harttól a kártyát és a sajátjával együtt odagurította a férfi elé. A detektív úgy vette fel a két hengert, hogy közben egy pillanatra sem vette le szemét kettejükrõl. Kabátja alól elõhalászott egy kártyaolvasót és Sam kártyáját gyakorlott mozdulattal becsúsztatta a nyílásba. A kártyaolvasó pár pillanat múlva kettõs füttyöt hallatott. Kis idõ múlva Hartéval is ugyanígy járt el.
Egy másik detektív érkezett meg.
-- Mit szereztél, Dellett?
-- Két lenti pasi még mindig itt lófrált.
-- Azonosítószám?
-- Semmi komoly. A RASSZok halottakéi.
Dellett nem tûnt meglepettnek. Samet csak az lepte meg, hogy a rendõr gépe milyen gyorsan megállapította, hogy a hitelkártyáikon szereplõ Rendszer Azonosító Számok elhunyt személyekhez tartoztak. A detektíveknek nagyon jó rendszerük volt.
-- Hé, felügyelõ -- mondta Dellett. Arca felderült, mintha eszébe jutott volna valami okos ötlet. -- Lehet, hogy épp most kaptuk el a Csontos Ember gyilkosokat.
A felügyelõ elõlépett a sötétbõl.
-- Menj, segíts Rogersnek.
Dellett visszadugta pisztolyát rejtett tokjába és kényelmesen odasétált rendõrtársához. Rogers éppen azzal foglalatoskodott, hogy minden rejtett dolgot kiszedett Carstairs ruháiból. Dellett nekiállt levetkõztetni a hullát. A felügyelõ nem szólt semmit, hagyta, hogy Sam figyelje beosztottai ténykedését. Amikor a két detektív Carstairs minden vagyontárgyát egy kupacba rakta, felemelték a meztelen hullát, és ügyetlenül a folyóhoz sétáltak vele. Sam hallotta, hogy hármat számolnak, majd nagyot nyögnek. A nyögést hatalmas loccsanás követte. Dellett elkáromkodta magát, mert víz fröccsent a kabátjára.
Carstairs hulláját tehát eltakarították, mégpedig úgy, hogy az egész csak egy szokásos agglomerációi gyilkosságnak tûnjön. Sam tudta, hogy a rendõrök addig nem mennek el, amíg meg nem semmisítettek minden arra utaló bizonyítékot, hogy itt magas rangú emberek gyûltek össze. Arra számított, hogy Hyde-White testével is hasonlóképpen járnak majd el, de a rendõrök csak megálltak a parton és halkan beszélgetni kezdtek. Sam nem értette a dolgot. Az egyik druidát igen, a másikat nem? Körbenézett azon a környéken, ahol a kövér ember elterült, de sehol nem látta a holttestet. Arrafelé csak egyetlen nagydarab, szõrös test hevert. A metahumán fejét levágták a testérõl, és Sam nem is látta sehol. Egyszer már találkozott egy ilyen lénnyel, de az illúzióval fedte el kilétét. Sam akkor megtanulta, hogy asztrális érzékei átlátnak az illúzión, de arra soha nem volt lehetõsége, hogy asztrálisan megvizsgál ja Hyde-White-ot. A kövér, öreg druida nyilván nem az volt, aminek kinézett. És azzal, hogy halálában igazi formájában jelent meg, csak megtakarított egy kis munkát a korrupt rendõröknek. Halálát nem kellett kozmetikázni, hiszen senki sem fogja tudni, hogy a fejetlen, szõrös metahumán valaha a kövér iparmágnás volt.
A zsaruknak azonban a bûnüldözéssel kellett volna foglalkozniuk, nem a bûnpártolással. Már akkor bûzlött a dolog, amikor kiderítették, hogy a rendõrök segítettek a gyilkosságok elfedésében. De most, hogy Sam saját szemével látta, mit csinálnak, csak még rosszabbnak bizonyult a dolog.
-- Azt hittem, maga megvesztegethetetlen, Burnside. Valószínûleg téves információt kaptam.
A felügyelõ éles tekintetet vetett rá, és Sam tudta, hibát követett el azzal, hogy kimondta a férfi nevét.
-- Pofa be, senkiházi -- parancsolta Burnside.
-- Hát nem érti, mi folyik itt? Tudja, minek a takargatásában segít? Van egyáltalán fogalma arról, mennyire kiterjedt ez a gonoszság itt?
-- Azt mondtam, pofa be. Nem vagyok kíváncsi egy senkiházi prédikációjára. Csak mert részese vagyok a rendszernek, az még nem jelenti azt, hogy hülye is vagyok. Sokkal jobban tudom, mi folyik itt, mint te -- Burnside elfordult Samtõl és végignézett a mészárláson. -- Te nemcsak senkiházi vagy, de ráadásul jenki senkiházi. Ami azt jelenti, hogy halvány fogalmad sincsen arról, mi itt a fontos és miért.
Sam nem gondolta, hogy egyedül az angolok tudták, mik a fontos dolgok. -- Megismerem a gonoszt, ha találkozom vele. És tudom, hogy meg kell állítani.
-- Akkor talán azt a tényt is meg kellene ismerned, hogy itt ma egészségtelen dolog történt. Egészségtelen a számodra és a barátaid számára. Most velünk jöttök és nálunk maradtok addig, amíg meg nem bizonyosodtam róla, hogy nem okoztok galibát. A ti érdeketekben remélem, hogy nem tudtok túl sokat.
-- Az én véleményem meg az, hogy maga elfedi ezt az ocsmányságot. Maga is ugyanolyan gonosz, mint ezek.
-- Azt gondolsz, amit akarsz.
Sam jól láthatta, hogy a felügyelõnek is bökte a csõrét valami. Burnside egyáltalán nem örült annak, amit csinált. Sam hirtelen ráébredt, hogy már tudja, miért keveredett bele az ügybe a felügyelõ.
-- Mert Gordon is benne van, igaz?
-- Azt mondtam, pofa be, senkiházi.
Sam most elevenjére tapintott. -- Nem hallgattathatsz el minket.
-- Nem? -- vágott vissza Burnside. -- Ne feledd, ti csak senkiháziak vagytok. Senki sem fog hiányolni benneteket, sõt még arról sem fognak tudni, hogy eltûntetek. Eleget kellene már tudnod ahhoz, hogy jól válaszd meg az ellenségeidet. Ha a rossz dolgot mondod a rossz személynek, ne várd, hogy megéred a holnapot. Tartsd a pofád, és talán megúszod élve.
Sam úgy döntött, hogy jó ötlet tartani a száját. Ha felbosszantja a felügyelõt, azzal csak a saját dolgát nehezíti meg. Hallgatása láthatóan megnyugtatta Burnside-ot. A felügyelõ odaszólt Dellettnek, hogy vigyázzon a vadászokra, amíg õ megbeszélést tart Rogersszel. Dellett nekidõlt a nyugati ajtó szélének, és rá sem hederített Samre és Hartra. Tudta, hogy úgysem mennek sehová, ha elállja a kivezetõ utat.
Amint Sam megbizonyosodott róla, hogy Dellett nem figyel, odasúgta Hartnak:
-- Ki kell jutnunk innen.
-- Ne mondd. Eléggé kimerültem.
-- Tudsz futni?
-- Ha muszáj. De semmi mágia.
-- Azt bízd rám. Úgyis meg akartam már mutatni neked valamit, amit Herzogtól tanultam, amikor te nem voltál ott.
-- Biztos vagy benne, hogy meg tudod csinálni?
-- Nem.
-- Nincs még egy esélyed, Sam. Igaz, más választásod se nagyon van.
Sam koncentrált és megpróbált visszaemlékezni a szavakra, amiket Herzog használt a varázslathoz. Az emlékezete nem mûködött tökéletesen, ezért erõsen kellett küzdenie, hogy eszébe idézze õket.
-- Felejtsd el a szavakat, emlékezz a dalra.
Sam megmerevedett. A francba, ne most. Miért váltja ki a stressz mindig ezt a skizofrén marhaságot? Menj innen, Kutya.
-- Nem a stressz, hanem a minta miatt van. Énekeld a dalt, ha nem akarsz késõbb a zsaruknak énekelni.
Tudom.
-- Akkor csináld.
Tûnj el a fejembõl.
-- Csináld -- Kutya hangja elhalkuló, dallamos visszhangként csengett.
Sam elkapta a dallamot és csöndesen énekelt magának. Az erõk felgyülemlettek, hozzáalakultak a dallamhoz. És amikor a ritmus épp megfelelõ volt, Sam szabadjára engedte õket.
Dühös hangok szûrõdtek be a terembe valahonnan az északi bejárat felõl. Egyre erõsödtek, mintha valakik közelednének.
Burnside káromkodott egyet és az ajtóhoz rohant. A másik két rendõr elõhúzta a fegyverét és követte. Foglyaikról elfeledkeztek egy pillanatra. A varázslat mûködött. És amíg a detektívek az illúzióhangokkal voltak elfoglalva, Sam és Hart észrevétlenül kereket oldottak a nyugati ajtón keresztül.
Amint kiértek az utcára, Hart bicegve futni kezdett a folyópart felé.
-- Mit csinálsz? -- kérdezte Sam.
-- Szereztem egy hajót arra az esetre, ha megszivatnak bennünket. Alig pár háztömbnyire van innen.
-- És mi lesz Willie-vel?
-- Visszajövünk érte.
-- Talán most kell neki segíteni. A kocsonya tönkretette a robotját és a visszacsatolás talán ártott neki. A francba, lehet, hogy meg is ölte.
Hart hátranézett, mintha csak arra számítana, hogy Burnside és haverjai bármelyik pillanatban kironthatnának a raktárépületbõl.
-- Ha meghalt, már nem segíthetünk rajta. Ha meg életben van, azzal nem segítünk, hogy bezáratjuk magunkat. Tûnés innen.
-- Ha életben van és nem segítünk rajta, lehet, hogy nem húzza sokáig. Lehet, hogy a Csontos Ember nem temetõlidérc, de ez még nem jelenti azt, hogy nincsenek ilyenek az East Enden. Ha Willie ájultan fekszik, könnyû zsákmány lesz.
-- Sam, mi...
-- Én megkeresem. Nem hagyhatom magára.
Hart megcsóválta a fejét.
-- Oké. Menjünk.
Felrohantak az utcán, a folyóval ellentétes irányba.
Mivel Willie nem szerette, ha a plexumon belül túlságosan nagy területre terjed ki a mûvelet, Sam tudta, hogy valahol a közelben állíthatta le a furgonját. Harttal nekiálltak, hogy felkutassák a lehetséges helyeket. A harmadik helyen megtalálták az ütött-kopott furgont. A jármû úgy festett, mint ami már pár métert sem bír megtenni. A látszat azonban csalt: motorját és futómûvét tökéletesen karbantartották, a rakodótérben hátul pedig egy többcsatlakozós rigódekk, multifrekvenciás adóvevõk, trideo nyomkövetõ rendszerek és robottároló rekeszek rejtõztek. Röviden szólva, a furgon volt a rigó álcázott, mozgó irányítóközpontja. Sam idegesen fészkelõdött, miközben Hart hatástalanította a furgon védelmi rendszerét. Csak akkor nyugodott meg, amikor kinyitották a hátsó ajtót, és Willie-t félájult állapotban találták. Amikor észrevette, hogy a barátai találtak rá, elengedte magát és elájult. Hart bepötyögött pár koordinátát a furgon vezérlõpultjába és azt mondta, hogy egy olyan helyre mennek, amit korábban õ már használt.
Már egy órája Hart búvóhelyén tartózkodtak, amikor Willie végre reagált a beadott szerre. Az injekciót a furgon elsõsegélycsomagjából halászták ki. Amikor a törp nõ kinyitotta a szemét, a pupillái tágak voltak. Sam nem tudta, hogy ezt a beadott injekció, vagy pedig a robot visszacsatolása okozta. Willie szavai összefolytak, amikor megszólalt.
-- Mi történt? Hol vannak a többiek?
-- Hart és én itt vagyunk, Willie. Rendbe fogsz jönni.
-- Kijutottak a többiek?
-- Semmit sem hallottunk Estiosékról amióta üldözõbe vették a druidákat. Kedves volt tõlük, hogy itthagytak minket a kocsonyalénnyel.
Willie reszketni kezdett. Sam kinyúlt, hogy lecsillapítsa.
-- Minden oké. Hart elintézte. Elpusztult, Willie.
-- Tuti?
-- Tuti.
-- Utálom a mágiát.
Én is, akarta Sam mondani. De úgy döntött, hasznosabb, ha inkább pozitív marad.
-- Az akció véget ért. Nyilván jól csináltuk, mert túléltük.
-- Mi volt az a szõrös izé? -- kérdezte Willie.
-- Nekem úgy tûnt, hogy egy szaszkacs -- felelte Sam.
-- Inkább vendigó volt -- vélte Hart. -- Bár ez a kettõ eléggé hasonlít. Néha még az aurájuk alapján sem lehet megkülönböztetni õket.
-- Miért gondolod, hogy... minek is nevezted?
-- Vendigónak -- felelte Hart. -- A húsügy miatt. A vendigó paranormális lény, amelyik emberhúst eszik. A Kör valószínûleg azért nyúzta meg a hullákat, hogy a vendigót etessék. Ronda egy ügy.
-- Hát, akkor most jó sokáig éhes lesz, mert a szája nincs összeköttetésben a gyomrával. Tisztán leszedtem a fejét.
Willie mosolya lassan megmerevedett, ahogy a szeme lecsukódott. A törp nõ hangosan horkolni kezdett.


26

Három mikroszekundum telt el azóta, hogy a tevékenységjelzõ adatmanipulációt jelzett. Hosszú idõ. Svindler megfontolta, mekkora merészség lenne most kinyitni azt a gömböt, amely a perszonáját rejtette el a kutató szemek elõl. A kis buborék a Glover ATT-s vagyonát képezõ egyik pénzösszeghez volt csatolva. A buborék végül annyi átutaláson, átváltáson és manipuláción ment át, amelyet a legitim pénzösszegek soha nem szoktak megtapasztalni. A tranzakciók során messzire jutott, talán egészen a druidák legbelsõ számítógéprendszerébe. Svindler tudta, hogy még várnia kell. Az adatot lehívó operátor még nem biztos, hogy kiszállt a rendszerbõl. Svindler azonban már elfáradt a sok várakozástól, végre cselekedni akart. Kockázatos volt ugyan most kitörni, de ha bent maradnak, az talán még kockázatosabb. Leállította hát az álcaprogramot és visszaállította eredeti Mátrix perszonáját.
Az ében kisfiú kinyújtózott, mintha csak álomból ébredt volna, aztán megdermedt. Hiányzott a körülötte szikrázó köpeny. Az ezüst köpenyt most másféle ragyogás helyettesítette. Karjait csillogó fémlapok borították, hasonlóak az ódon, lovagi páncélzathoz. Sõt, nem csak a karjait, de egész testét páncél borította. A kép minõsége és felbontása remek volt, de nem Svindler stílusára vallott. Svindler rácsapott az újrarajzolás billentyûre, de nem történt semmi. Bepötyögte azt a programot, ami megváltoztatja a megjelenését, de az sem járt eredménnyel. Egy gyors kiértékelés kiderítette, hogy a perszonaképet a befogadó rendszer vetítette Svindler ikonjára. Az ilyenhez pedig nagyon erõs rendszerre volt szükség.
És amikor körülnézett, csak még jobban meggyõzõdhetett a rendszer erejérõl. A legtöbb rendszer által szolgáltatott képen azért lehetett látni, hogy elektronikusan generált, és nem természetes. Még a legjobb virtuális rekompozítorok sem produkáltak száz százalékig realisztikus képet, és azok is csak a speciálisan az õ képük befogadására készített dekkeken voltak képesek elérni ezt a hatást. A kívülrõl belépõ felhasználók ott is csak a szokásos interfész illúziót érzékelték. De ez a mostani hely minden képzeletet felülmúlt. Ha Svindler nem tudta volna, hogy varázsolni lehetetlen a Mátrixon belül, azt mondta volna, hogy mágikus úton bûvölték el a tájat.
Köröskörül kellemes, zöld vidék terült el. Egy erdõ szélén állt, elnézett a szeme elõtt elnyúló búzaföldekre és kisebb erdõcskékkel tarkított dombokra. A háta mögötti erdõ túlnyúlt a láthatáron. Üde zöldjében nyüzsgött az élet. A látvány, a hangok és az illatok csodálattal töltötték el Svindlert. Bárcsak valóságosak lettek volna...
Svindler elfordult az erdõtõl és ismét végignézett a nyílt terepen. Nem engedhette meg, hogy elvesszen a csodálatban. Jelen pillanatban az erdõ csak elterelte a figyelmét. Talán ha már megcsinálta, amit meg akart csinálni, és megnézte, amit meg akart nézni, majd visszajön és felderíti ezt a csodálatos számítógéprendszert. De jelen pillanatban a munkájára kellett koncentrálnia.
Alaposan végigpásztázta a földeket, de nem látta civilizációnak nyomát. Az illúzió alapján úgy gondolta, hogy az adattárak és a többi, hasznos csomópontok emberkéz alkotta építményeknek fognak látszani. A csicsergõ erdõ és az építmények hiánya arra engedett következtetni, hogy Svindler jelen pillanatban a rendszer peremvidékén tartózkodhatott. Beljebb kellett hatolnia, hogy valamit is megtudjon.
A különös interfész gátolta egy kicsit, ezért eddig megszokott programjai a normális sebességnél kicsit lassabban vitték elõre a tájon. Pötyögni kezdett kiberdekkjén, és saját improvizációkat futtatott le, hogy megkeresse a tájhoz leginkább illõ paramétereket. Néhány dühítõ perc után rá kellett döbbennie, hogy a trükkjeinek nagy része nem mûködött. A jelszavakat és szubrutinokat itt erõsen befolyásolta a képvilág. Szimbolikus értelemben persze, nem szó szerint, hiszen a Mátrixban semmit sem szó szerint kellett érteni. Svindler arra gyanakodott, hogy az ebben a rendszerben futni képes programoknak fõ vonalaikban olyanoknak kell lenniük, hogy meg tudjanak jelenni az illetõ befogadó rendszer interfész illúziójának szabályain belül. Okos, ha nem is túl bonyolult védelmi rendszer. Akármilyen dekás megmerevedne, aki nem lenne hajlandó elfogadni a rendszer által ráerõszakolt illúzióképet. De S vindlerrõl mindenki azt tartotta, hogy jobb, mint egy akármilyen dekás.
Ujjai táncolni kezdtek a billentyûzeten, önmagukban futó programokkal kitapogatta a felelõs erõforrásokat. Miután sikerült megismernie a mester program egyik ábrázolási stratégiáját, képessé vált, hogy sokkal megfelelõbb jeleket adjon a rendszernek, és kicsit befolyása alá tudja vonni azt. Végül egy halk, nyerítõ hang jelezte a sikert. Svindler megfordult, hogy megveregesse a mellette álló paripa nyakát. A ló orrával finoman oldalba bökte Svindlert. Igazi paripához méltóan, készen állt a kalandra. Svindler felpattant a tejfehér csõdör hátán díszelgõ magas peremû nyeregbe. Aztán már úton is voltak, a ló alabástrom sörénye és farka messze lobogott a szélben.
A csõdör kemény léptekkel, tempósan ügetett. A tájkép sebesen suhant mellettük. Kitérõt tettek néhány völgybe, és megvizsgálták a lakott földeket, de Svindler zsúpfedeles kunyhóknál nagyobb építményt sehol sem talált. Ezek a kunyhók bizonyosan csomópontok voltak, de valószínûleg semmi fontos információt nem rejtettek. A rendszer illúzióvilága megkövetelte, hogy a fontos dolgok fontosnak is látszódjanak. Svindler tehát továbblovagolt, míg végül arany tornyokat pillantott meg a látóhatáron. Lovát az építmény irányába fordította és odanyargalt.
A ló ugyanolyan kipihenten mászta meg az utolsó emelkedõt is, mint ahogy az elsõt. Az út, amelyet pár mérföldön át követtek, most enyhén lejtve leereszkedett a völgyben hömpölygõ, széles folyót átszelõ hídig. A híd túloldalán az út felszaladt egy ápolt füvû dombra, és eltûnt a dombra épített kastély kapujában. A csodálatos építmény méltóságteljesen terpeszkedett a domb tetején, meredek falai szikráztak a napsütésben. Színes zászlók lobogtak a tucatnyi torony hegyes csúcsain, a központi torony legmagasabb csúcsán azonban csak egyetlen lobogó lengett. A lobogó vörös szalagját Britannia három arany leopárdja díszítette büszkén.
Ez lett volna az angol királyi család számítógéprendszere?
Ezt csak egyetlen módon lehetett megtudni. Svindler megindította elõre lovát.
A csõdör patái mennydörögve kopogtak a híd fadeszkáin. A hang idegesítette Svindlert. Õ leginkább a kerülõ utakat és a lopakodó megközelítéseket kedvelte. Ez a híd azonban csak folytatódott, csak folytatódott, jóval hosszabbnak bizonyult annál, amit elsõ látásra feltételezni lehetett róla. Svindler gyanúi csak erõre kaptak, amikor a híd túlsó végén egy fekete páncélba öltözött lovag jelent meg. Éjfekete lova felnyerített, amint a lovag elõreszegzett dárdával vadul Svindler felé vágtatott. Acélcsörgés és vasveretes patkók dobogása töltötte be a levegõt.
Ah, végre egy jelenlét gátló program.
A tevékenység izgalma elfújta Svindler feszültségét. Ujjai szinte repültek kiberdekkje billentyûzete fölött. Elõkészítette támadó és védõ programjait, és gyorsan az itteni illúzióvilághoz igazította õket. A tükörfényes páncélt viselõ ében kisfiú kinyújtotta vaskesztyûs kezét, és egy kristálydárda jelent meg benne. Másik kezében egy páncéljához illõ, erõsen tükrözõ pajzs materializálódott. Fegyverét keményen megmarkolta és a becsapódásra felkészülve õ is elõrenyargalt.
-- Üdv néked, Jég Úr.
A két rohamozó lovag hatalmas csattanással összetalálkozott. A fekete lovag fegyvere hosszabbnak bizonyult, így õ sújthatott elõször. Svindler érezte, amint a fekete dárda hegye pajzsának csapódik. Egy rémisztõ pillanatig megakadt rajta, hátraszorította Svindlert a nyeregben és azzal fenyegetett, hogy sikerül leütnie a ló hátáról. De a dárda hegye aztán elcsusszant, végigsiklott a pajzs felületén és tovaszáguldott.
Svindler saját dárdája elhaladt a lovag pajzsa mellett és egyenesen a fején találta el ellenfelét. A találat gerjesztette lökéshullám végigszáguldott a dárdán, és ismét hátralökte Svindlert a nyeregben. De felkészült a csapásra, és dárdája hegye tökéletes találatot ért el. A lovag sisakja lerepült a válláról és fémes kondulással a hídra zuhant.
A lovag nem volt más, mint egy üres páncélruha. Svindler feléje fordult, de a lovag lovával együtt semmivé foszlott. A tejfehér csõdör akadálytalanul továbbmehetett.
Svindler szórakozásból a földön heverõ sisak felé fordította dárdáját. A dárda hegye behatolt a sisak szemnyílásába, Svindler pedig magasra tartotta a fegyvert és hagyta, hogy a sisak végigcsúszszon rajta. A pajzsra már nem volt szüksége, így az semmivé foszlott. Svindler szabaddá vált kezével le tudta emelni a legyõzött ellenfél sisakján ékeskedõ vörös és sárga tollbokrétát. Svindler visszavonta a támadó programot is. A kristály dárda semmivé olvadt, vele együtt a lovag sisakja is.
Svindler a gyõzelme fölött érzett, kitörõ örömmel saját sisakjára erõsítette a tollakat. Illõ jelképe a gyõzelemnek, gondolta.
Ahogy közelebb ért a kapuhoz, lelassította a lovát. Nem volt értelme berontani anélkül, hogy felmérte volna az ellenséget. Minimum még egy fekete lovagra számított. A kastélyt várárok vette körül; lehet, hogy a következõ ellenfél egy szörnyeteg lesz?
De meglepetésére semmi sem állt az útjába, ahogy elõrehaladt. Még a felvonóhíd is nyitva állt. A kastély lakói saját ügyeikkel voltak elfoglalva. A kapuõr pedig udvariasan köszöntötte, amikor elhaladt mellette. Svindler értetlenül állt a dolog elõtt, de aztán észrevette a kastély lakóinak uralkodó színét. Mindenki piros-sárga tolldíszt viselt, sõt egyeseknek még a ruhájuk is ilyen színû volt. Az a tollbokréta pedig, amit az imént elesett fekete lovag sisakjáról emelt le, szintén piros és sárga tollakból állt. Nyilván ez volt itt a jelszó. Svindler elvigyorodott és beléptetett a várudvarra.
Leszállt a nyeregbõl. A lóra már nem volt szüksége, így az eltûnt, de Svindler azért megtartotta magának a program egy másolatát. Talán még szüksége lesz rá, ha távozni akar. A várudvaron nagy volt a nyüzsgés, szolgák és kézmûvesek szorgoskodtak, hogy rendben haladjon a kastély mindennapi élete. Svindler nem tudta, ebbõl mennyi takart valós számítógépes tevékenységet, és mennyi tartozott csak az illúzióhoz. Körülsétált, megpróbálva kideríteni, hogyan juthat be a vártoronyba.
Hosszú perceket töltött el kereséssel, mindhiába. Vagy hiányzott még valami, vagy nem értette meg teljesen a paramétereket. Ha ez egy valóságos kastély lett volna, õ pedig egy valóságos lovag, akkor megállított volna egy szolgát és megkérdezte volna tõle az útirányt.
Rádöbbent, hogy itt is ez a megoldás.
Ha egy munkájába merült tisztségviselõt szólítana meg, az túl feltûnõ lenne. Svindler megvárta, amíg az egyik, hírvivõnek látszó, libériás inas elhalad mellette. Belépett a szolga elé, de csak annyi ideig tartotta fel, amíg meg nem tudta az útirányt. Saját hangját hallotta, amint kérdéseket tett fel. A rendszer illúzióvilága fantasztikusan következetes volt.
Kezdett belejönni a játékba. Szolgáról szolgára haladt. A szolgák egyre díszesebb ruhákat viseltek. Áthaladt a kastély hierarchiájának tagjain, míg végül elérkezett az udvarmesterhez. Svindler elégedetten mosolygott befelé. Az udvarmester volt a kastély mûködtetõje, minden információ õhozzá futott be a kastéllyal és lakóival kapcsolatban. Svindler gyanította, hogy elérte a központi adatbankot. A többi figurától eltérõen, a lángolóvörös hajú, gazdag ruházata fölött szõrmeköpenyt viselõ férfi magától megszólította õt, és nem várt Svindler kezdeményezésére.
-- Üdv néked, nemes lovag. Mindenben a szolgálatodra állok, feltéve, hogy nem olyas dolgot parancsolsz, mely hûségesküm feladására kényszerítne. A nevem Kay.
-- Kay, az udvarmester?
-- Ahogy mondád.
-- Mint Artúr király nevelõbátyja?
-- Ez az én tisztem.
-- És ez a kastély?
-- Camelot, természetesen.
-- Természetesen. -- Mi más is lehetne? -- És mi az a Camelot, jó Kay?
-- Camelot a vár, melyben jó uram, Artúr, Britannia igaz és jog szerinti királya lakozik. Amit körös-körül látsz, az mind az õ birodalma. Innen lovagol ki nemes lovagjai élén, hogy megküzdjön a sötétség gonosz erõivel. Minden a föld.
Ha ez Artúr birodalma, akkor Svindler épp az imént kólintotta fejbe a nagy király egyik lovagját. Vagy mégsem?
-- És e nemes lovagok fekete páncélt viselnek?
-- A lovagok oly páncélt viselnek, mely legjobban illik igaz természetükhöz. Bátor és nemes harcosok, kik jól szolgálják nagyurunkat. Õk hódították meg a földeket, melyek a nagyúrnak adóznak. Ha nem cselekedtek volna így, e kastély szintúgy kisebb és szegényebb lenne. Artúrt hûen szolgálják.
-- És merre találom e lovagokat? Egyet sem láték ez udvaron.
-- Nemes küldetést teljesítenek. Bölcs királyunk lovagjai hõsiesen harcolnak az országért. Hisz minél több az elnyert föld, annál több a hû alattvaló, miképpen annál több a befolyt adó, mely hozzásegít mindnyájunkat, hogy bölcs királyunk uralkodjon az egész föld felett. A föld így kivirágzik, és Camelot ismét régi fényében ragyog majd. Mi mindnyájan ezért végezzük szerény és áldozatos munkánkat.
-- És merre találom a bölcs királyt?
-- Asztalánál ül és királyi zenészei dalát hallgatja.
-- Találkozhatnék vele?
-- Sajna õfelsége nem kíván látogatókat fogadni, de beléphetsz elõcsarnokába, és tekinteted õrá vetheted, ha így kívánod.
-- Így kívánom.
Kay egy tágas terembe vezette Svindlert. Gondosan ügyelt rá, hogy mindig Svindler és az ajtó között maradjon, de Svindler így is jól láthatta a terem nagy részét. Odabent nyüzsögtek az udvaroncok, szolgák és zenészek, valóságos szín- és hangkavalkádot alkotva.
Széles emelvény futott végig a terem túlsó falánál, mögötte pazar mintákkal telezsúfolt szõnyegek díszítették a falakat. A király trónja az emelvény közepén állt. A király elõtte állt, de más irányba nézett. A trónja elõtt húzódó hosszú asztalra könyökölt. A szikrázóan fehér terítõvel borított asztalon arany tányérok és kupák sorakoztak. A terítõ széleit vadászjelenetek képei díszítették. A király türelmetlen mocorgása arra engedett következtetni, hogy õfelsége várt valamire. A terem túlsó végébõl hirtelen harsonák csendültek fel. Szemmel láthatóan lakoma folyt éppen, mivel a szolgák hatalmas, megsütött vadállatot hoztak ki a konyhából. Terhüket végighordozták a termen, és õfelsége színe elé helyezték. Ahogy haladtak vele, Svindlernek feltûnt, hogy volt valami szokatlan az állatban. Bár nagyjából úgy festett, mint egy disznó, a sült teste mégis túl hosszúnak látszott. A királyt azonban ez nem aggasztotta különösebben. Amint a szolgák leültek, elõvette a kését, és hasított magának a húsból.
Miután kiszolgálta magát, leült és Svindler végre megpillanthatta az arcát. A dekás valamiféle idealizált, nemesi maszkra gondolt, ehelyett azonban nagyon is emberi arcot látott maga elõtt. Ez riasztó volt; a Mátrix illúziórendszere nem így mûködött idáig. Ez az itteni rendszer igazán nagyon különös volt. Félelemárnyak suhantak át a testén. Vajon a többiek is így látják Svindler saját arcát az ében kisfiú fején?
A király arcát Svindler már látta az utóbbi idõben. Beletelt egy kis idõbe, amíg visszaemlékezett, hol. Ez a férfi is ott volt a druidák segédjei között, akiket Willie-vel megfigyeltek. Miért játszotta itt Artúr király szerepét? Miféle helyet foglalt el a rendszerben? És ha ez valamiféle irányító pozíció volt, akkor mire vélje a druidákat?
A király nem egyedül ült az asztalnál. A többiek arcát azonban árnyék takarta. Ha ez egy valódi udvar lett volna, akkor az asztaltársaság tagjai a fõnemesek és leghatalmasabb vazallusok közül kerültek volna ki. Az asztalnál ülõ figurák a király kivételével szobormereven ültek és nem mozdultak, de úgy tûnt, ezt egyetlen udvaronc sem vette észre. A rendszer használatát jelezte ez talán? Lehet, hogy az árnyékba burkolózott figurák a titkos szervezet többi tagjának voltak fenntartva, csak õk jelen pillanatban nem használták a rendszert?
-- Jó Kay.
-- Szolgálatodra, nemes lovag.
-- Talán én lehetnék az, ki szolgál. Õfelségét, a királyt. De mielõtt õfelsége szolgálatára jelentkezem, szeretném tudni leendõ helyemet, nehogy véletlenül megsértsem az udvar nemeseinek bármelyikét. Ki a legnagyobb õfelsége alattvalói közül?
Kay elmosolyodott és a terem felé intett. Ismeretlen forrásból áradó, tompa fény világította meg a királytól közvetlenül jobbra ülõ alakot.
-- Nincs kétség afelõl, hogy õnagysága ül legközelebb õfelsége füléhez. Eme bölcs varázsló a mi királyunk tanítója, aki kedves õfelsége szívének. Merlin az õ neve. Hatalmas varázsló, és mestere az államtudományoknak is. Õ volt, ki egybegyûjtötte õfelsége Kerek Asztalának lovagjait.
Svindler felismerte az arcot: Hyde-White volt az, a kövér druida.
A fény kialudt Merlin fölött és a királytól közvetlenül balra ülõ alakra vándorolt. Kay folytatta: -- A terem lovagjainak legnagyobbika, Lancelot.
A lovag Andrew Glover arcát viselte. Svindler arckifejezése megkeményedett, de Kay szemmel láthatóan nem vette észre hallgatósága reakcióját.
-- Õ és az Orkney Lovagok azok, kik megmaradtak volt a lovagok belsõ körébõl, Artúr királyunk leghûségesebb alattvalói és legbátrabb védelmezõi közül.
Fények suhantak végig az arcokon. Az összes druida ott ült az asztalnál.
-- Akik megmaradtak?
-- Sajna, Artúr legigazabb lovagjai közül néhányan nemrég harcban estek el. Gonoszság lakozik a földeken, ocsmány külhoni lovagok vágyják megdönteni Artúr álmát, káoszt és pusztulást hozni országunkra. Ezt nem engedhetjük.
Kay szemei hirtelen gyanakodva összeszûkültek.
-- A föld minden -- mondta gyorsan Svindler.
Kay újra elmosolyodott, Svindler pedig megkönnyebbült. A megfelelõ jelszót választotta ki, hogy áthaladjon a behatolóvadász program ellenõrzésén. Egy idõre ismét biztonságban volt. De nem tudta, meddig. Kay programjába nyilvánvalóan kapcsolókat építettek az érzékeny pontokra vagy véletlenszerû ellenõrzõ rutinokat a felhasználói interfészbe. Az is lehet, hogy mindkettõt. Svindler már így is rengeteg információt begyûjtött, még ha azokat misztikus formába csomagolták is. Egy késõbbi analízis biztosan sok mindent ki fog hámozni belõle.
Mi mást csinálhat még itt, ami nem vált ki azonnali riadót? Mit tekinthetne még meg egy utazó lovag? A védelmi rendszert és a kincstárat nyilván nem.
-- Kay, hosszú volt az utam és sok furcsa dolgot láttam. Találkozhatnék egy bölccsel vagy egy történetíróval, akinek elregélhetném kalandos történetemet?
-- Parancsodra, nagyuram. Kívánod látni õt?
-- Kívánom.
Megfordultak, de egy londíner fiú állt az útjukba.
-- Svindler úr, ajándékot hozok egy tisztelõjétõl -- jelentette ki a kisfiú érdes hangon.
Óvakodj az ajándékokat nyújtó mátrixobjektumoktól, mondta egyszer egy bölcs dekás. Mi folyik itt? Egy jég ravasz támadása talán?
-- Fájdalom, nem fogadhatok el ajándékot -- rögtönzött Svindler. -- Esküt tettem.
-- Nem utasíthatod vissza, nemes lovag -- mondta Kay. -- E fiú itt Lady Morgana Le Fay szolgálatában áll. Az õ ajándékát senki nem utasíthatja el.
-- Így igaz, lovag úr -- mondta a fiú. -- Tisztelettel és megbecsüléssel nyújtom át a Lady ajándékát, fogadd hát el, hisz jóakarattal küldi a számodra. A Lady tudomást szerzett nemrég aratott gyõzelmedrõl, és igen lenyûgözte õt a dárdaviselésben való jártasságod. Méltónak talál téged a jutalomra. Kérlek, lovag úr.
A srác elõrenyújtotta a csomagot. Svindler azt kívánta, bárcsak eszébe jutna valami okosabb, de végül elvette az ajándékot. Megkönnyebbült, hogy a csomag nem pusztította el az ikonját, nem fagyasztotta be annak mûködését, és nem is égette meg azonnal az agyát. Kihajtogatta a csomagolást és egy halom számítógépes chipet, hitelkártyát és céges azonosítókártyát talált benne. Gyorsan végigfutott rajtuk és megállapította, hogy mindegyik ugyanazt a kódot viseli. Egy bizonyos Samuel Verner nevû illetõ teljes Mátrix-feljegyzését tartotta a kezében.
-- Mi folyik itt? -- kérdezte hangosan.
A kissrác válaszolt neki.
-- Úrnõm ezenfelül bocsánatodat is kéri, amiért nem viseltetett kellõ udvariassággal irántad legutóbbi találkozásotok alkalmával. Úgy gondolta, ezen szerény ajándék a kedvedre lesz, és kifejezi úrnõm jóakaratát.
-- Legutóbbi találkozásunkkor? -- Svindler szédülni kezdett, de a perszona ikonok szerencsére nem tudtak elájulni. Nem tetszett neki, ahogy ez az új fordulat feszegetni kezdte az illúzióvilág határait.
-- De imhol közelg.
-- A fiú meghajolt és egy közeledõ alakra mutatott. Majd eltûnt, mintha soha nem is létezett volna.
A hölgy hosszú, lobogó ruhát viselt, mely remekül illett telt alakjához. Talárja maga volt a sötét éjfél, minden fényt elnyelt. Torkának és nyakának bõre szikrázó ellentéte volt a ruhájának. Mintha csillogott volna. Mint ahogy csillogott is. Bõrének színe nem az udvarban divatos halvány, sápadt szín volt, hanem tompa ezüst. Ezüst, akárcsak tökéletes arca és szépen ívelt formájú, haj nélküli koponyája.
Svindler felismerte a Morgana nevû hölgyet és érezte, hogy az ágyéka felforrósodik.
Ez lehetetlen!
Amikor legutoljára találkoztak, a hölgy minden nehézség nélkül elrabolta és fogságban tartotta Svindlert a Renraku Mátrixban. Svindler nem tudta, miért; de nem is akarta megtudni. A magát Morgana Le Faynek nevezõ akármicsoda sem dekás nem volt, sem pedig rendszerprogram. Bár Svindler nem tudta biztosan, de azt gyanította, hogy a hölgy valami olyasmi volt, aminek nem lett volna szabad léteznie. Egy mesterségesen elõállított, gépi intelligencia, egy MI, egy igazi Gépben Lakozó Szellem. Amikor elõször találkoztak, az MI Svindler számára az ében kisfiú ellenpontjaként mutatkozott, miközben ezzel egy idõben teljesen más képet mutatott egy másik dekás számára. Ez a valami olyan képességekkel rendelkezett, amiket Svindler nem értett. Nyilvánvalóan értelmes lény volt, de ha a tetteibõl következtetni lehetett valamire, Svindler egy kicsit õrültnek tartotta volna. De az õrült olyan kifejezés volt , amit az emberek világában alkalmaztak az emberi szabályok alapján és ki tudja, miféle szabályok szerint élt ez a teljes egészében a Mátrixban lakozó lény? Svindler azt hitte, az MI nem jöhet ki a Renraku Mátrixból.
Nyilvánvalóan tévedett.
Morgana Le Fay szeretetteljesen rámosolygott. Svindler pedig azon az úton menekült el, amelyrõl biztosan tudta, hogy oda nem követheti a lény. Kicsatlakozott.


27

Samnek egyáltalán nem tetszett Svindler analízise, de el kellett ismernie, hogy volt benne ráció. Túlzottan is egybevágott azokkal az információkkal, amiket megtudtak, miközben Svindler a Mátrixban rejtõzött, és arra várt, hogy egy adatkötegre ráakaszkodva bejuthasson a Camelot rendszerbe. Egybevágott azzal is, hogy a rendõrség fedezte a dolgot. És ami még több, megmagyarázta a Titkos Kör tagjaiként ismert üzletemberek és politikusok különös szövetségét.
A druidák nyilvánvalóan Gordon érdekében dolgoztak. Védnökük ugyan nem volt megkoronázott király, de ez csak kevésen múlt. A politikai felfordulás és a cégek által kifejtett gazdasági nyomás közepette Windsor-Gordon frakciója nem tudta elérni, hogy hivatalosan is megerõsítsék, õ a királyi trón igazi örököse. Helyette a másik fõ jelöltet, George Edward Richard Windsor-Hanovert koronázták meg.
Amióta trónra jutott, George Hanover gyakran szolgálta a mammutcégek érdekeit. Az Európai Közösség minden kétséget kizáróan örült annak a kis technikai malõrnek, melynek következtében Hanover ajánlata erõsebbnek bizonyult Gordonénál. Az apróbb
technikai dolgok azonban nem változtatták meg Gordon vérvonalát. Ha VIII. György és gyermekei utód nélkül halnak meg, õ lesz a trón várományosa. És mivel Gordon erõs szálakkal fûzõdött a Zöld Párthoz, az Európai Közösség az õ személyében olyan királlyal találná szemközt magát, aki kevésbé képes együttmûködni. Így, miközben az EK vigyázott György és családja biztonságára, nem bánták volna, ha Gordon valami olyasmit csinál, amivel mindörökre elzárja magát a tróntól.
Ezt a vélekedést azonban nem osztotta mindenki. Gordon vérvonala épp elég volt az olyan királypártiak számára, mint például Burnside. A királypárti frakció nagyon keményen dolgozott, hogy visszaállítsák a széthullott monarchiát függetlenül attól, hogy a jelenlegi királyt vagy éppen Gordont találták megfelelõ uralkodónak. És a legkevésbé az hiányzott nekik, hogy a munkájuk eredményét lerombolja egy véletlenül kipattanó botrány. Minden szükségeset megtettek azért, hogy elfedjék Gordon tévelygéseit, és úgy jelenítsék meg õt a közvélemény elõtt, mint a királyi család alkalmas tagját. A felügyelõ és a cimborái mindent elkövettek volna, hogy elmossák Gordon szerepét a gyilkosságokban.
Az egész megállapodás bûzlött. Sam már kezdte jól ismerni ezt a szagot: a korrupt hatalom bûzét. A hatalom pontosan az ilyesmikrõl szólt. Gordon a koronát akarta megkaparintani, a Titkos Kör druidái pedig a saját céljaikért dolgoztak. Alig volt hihetõ, hogy azért akarták Gordont a trónra állítani, mert õ volt a jogos király. Sokkal inkább egy engedelmes marionettbábut akartak, akit egész életére leköteleztek.
Gordon a druidák által képviselt hatalom miatt udvarolt nekik. Nyilvánvaló, hogy arra számított, majd irányítása alá vonhatja õket, ha királlyá koronázzák. Egyetlen ambiciózus férfiú sem hagyhatta ki a számításából azt a hatalmat, amit egy druidakör képviselt. A Titkos Kör nemcsak figyelemreméltó mágikus erõnek parancsolt, hanem magas politikai és gazdasági szerepüknél fogva tekintélyes anyagi erõnek is. Ekkora befolyáskoncentrációt csak nehezen gyûjthetne össze ilyen kis számú brit állampolgár.
Sam nem tudta, ki használ fel kicsodát ebben a megállapodásban, de nem is érdekelte igazán. Mindnyájan mágikus emberáldozatokat végeztek. Mindnyájan bûnösek voltak.
Az igazságszolgáltatás egyre távolibbnak és távolibbnak tûnt, ahogy a vadászok erõi széthulltak. Két nappal ezelõtt megzavarták a druidák rítusát. Egyet biztosan megöltek és talán még egy másikat is, de ezért súlyos árat fizettek. Estios, Chatterjee és O’Connor még mindig hiányoztak. Svindler annyira izgult, hogy teljesen megfeledkezett cirádás beszédstílusáról. Úgy kellett elvonszolni kiberdekkjétõl, hogy egyen is néha valamit, de ilyenkor is csak muszájból erõltetett le pár falatot a torkán, és máris újra beszállt a Mátrixba. Hart úgy vélte, hogy a raktárépület elleni támadásuk hatékonyan összezavarta a Kör terveit. Ragaszkodott hozzá, hogy mást már nem is kellene csinálniuk, meg hogy túl veszélyes is lenne a dolog, amint azt Estios és csapatának eltûnése is bizonyította. Nem volt hajlandó részt venni ezentúl semmiféle munkában, sem anyagiban, sem mágikusban. Ha szûkös szabadidejük ne m lett volna tele érzelmes bocsánatkérésekkel, Sam arra gondolt volna, hogy a tünde nõ végül megunta õt, és vonzóbb partner után nézett. Egyedül Willie maradt a régi. Estios eltûnésével ugyan eltûnt az õ fizetsége is, mégis tovább végezte a munkáját azzal, hogy másodrangú robotokat küldözgetett minden olyan helyre, amelyrõl azt gondolta, hogy felcsíphet valami nyomot.
Elég alvás hiányában az éjszaka vitái sokkal jobban kifárasztották Samet, mint a hosszú nappalok. A hajnali fények már kezdték szürkére festeni az égbolt éjszakai sötét indigószínét. Sam megdörzsölte a szemét, és érezte a duzzadtságot. Majdnem új nap kezdõdött, és még mindig nem hallottak semmi hírt. Talán Hartnak igaza volt.
-- Ez az -- jelentette ki Willie.
Sam gyomra megrándult.
-- Hé, Hart -- szólt ki Willie a rigódekk mögötti ülésébõl. -- Azt hittem, azt mondtad, a vendigó nélkül a Kör nem mûködik. Újabb Csontos Ember gyilkosság a reggeli újságban. Egyetlen áldozat. Mintha nem is zavartuk volna meg õket.
-- Biztosan kacsa -- mondta savanyúan Hart.
-- Szép lenne, tünde, de nem megy. Tanksapka legyek, ha ezek nem õk. Vendigóval vagy nélküle, folytatják a dolgaikat.
-- Nem engedhetjük meg -- mondta Sam.
-- És mit kellene csinálnunk ellene? -- kérdezte Hart. -- Most már ismernek minket. Willie nem tud elég közel küldeni egy robotot még a segédjeikhez sem. Svindler csak az Isten tudja, mit hajszol állandóan. Meglepetés nélkül pedig nem tudjuk áttörni a védelmüket. Ha megint tetten akarjuk érni õket, majd várnak. Még ha itt lenne Estios és csapata, akkor is csak az erõinket vesztegetnénk.
-- Valamit csinálnunk kell. Felbérelhetünk izomfiúkat.
-- Mibõl? Nincsenek erõforrásaink. De még ha fel is bérelnénk, mit csinálunk a mágiájukkal? Azok a druidák komoly manamennyiséghez képesek hozzáférni.
-- Megszerezzük az erõforrásokat -- ragaszkodott a magáéhoz Sam. -- Megtaláljuk a módját, hogy semlegesítsük a mágiájukat.
-- Hogyan?
-- Ezt én is meg akartam kérdezni, Csavar -- mondta Willie. -- Nem hagylak itt, de tudnod kell, hogy az utcán nem kapunk sok segítséget. Burnside elterjesztette, hogy aki velünk dolgozik, az ellene dolgozik.
-- Õ csak egy zsaru.
-- Lehet, hogy csak egy zsaru, de sok kapcsolata van az árnyvilágban. És a legtöbb vadásznak ebben a plexumban kell élnie, ezzel az egy zsaruval.
Sam lelógatta a fejét és megmasszírozta hátul a nyakát. Néhány másodperc múlva a kezét is leengedte. -- Akkor magunk csináljuk. Svindler le tud hasítani a druidák saját pénzébõl. És ha van elég nujenünk, megjavíttathatod a robotjaidat, Willie. Cog jó kapcsolat; szerez majd harci robotokat.
Hart sziszegve kilökte a levegõt a tüdejébõl. -- Willie tûzereje semmit nem használt a megidézett lény ellen a raktárépületben. Az anyagi megközelítés valami egészen komoly tûzerõ nélkül nem mûködik. És még akkor sem mehetünk biztosra. Ha felkészülünk, õk is felkészülnek, és erõsebb szellemeket is megidézhetnek. Valószínûleg nem is egyet.
-- Akkor mágiára van szükségünk, hogy elintézzük a szellemeket -- Sam egyenesen Hart szemébe nézett. Azt akarta, hogy a nõ tegye félre a negativizmusát. Mindnyájan tudták, hogy nem lesz könnyû, de meg kellett cselekedniük azt, amit helyesnek láttak. Miért nehezítette meg Hart ennyire a dolgokat?
-- Ne nézz rám így -- csattant fel Hart. -- Nem vagyok benne biztos, hogy megvan hozzá az erõm. Ez a mostani visszaûzés is majdnem kikészített.
Sam csalódott volt. Tényleg ennyire nehéz lett volna Hartnak elûznie azt a szellemet? És aznap éjjel óta a tünde nõ annyira megváltozott, mindennek csak ellentmondott. De amennyire remélte, hogy Hart az õ oldalán harcol majd a Kör ellen, annyira biztos volt benne, hogy egyedül is szembeszáll velük, ha úgy hozza a szükség. A Kört és bábujukat, Gordont meg kellett állítani. Amennyiben Hart ebben nem akart részt venni, akkor Sam majd talál egy másik megoldást.
-- Herzog majd segít -- mondta Sam. Megpróbált magabiztosnak hangzani. -- Mindig azt mondta, hogy õ mestere a szellemeknek.
-- Nem fog kijönni a csatornáiból.
Hart tökéletes magabiztossággal jelentette ezt ki. Sam reményei megroggyantak. A nõ régebbóta ismerte az Alligátor sámánt, mint õ, és Sam attól tartott, Hartnak igaza volt.
-- Akkor meg kell engem tanítania arra, hogyan bánjak el a szellemekkel, mivel nem fogom megengedni, hogy a druidák még egy embert feláldozzanak.


28

Dan már napok óta nem jött haza, Janice mégsem aggódott. Dan erõs volt; semmi sem tudott ártani neki. A férfi távoztával Janice leckéi is abbamaradtak. Kezdett unatkozni és úgy döntött, hogy felfedezi azt a labirintust, melyet a rezidenciájuk emelete jelentett. Csodálatos hely volt, tele emléktárgyakkal, könyvekkel és mûalkotásokkal. Úgy tûnt, mind a hét kontinensrõl voltak itt mûtárgyak. A különös tárgyak egy része mágikus erõvel bírt, ezek voltak a legcsodálatosabbak. Janice soha nem is álmodta volna, hogy egyszer még ennyiféle mágikus segédlettel találkozhat. Ha Dan visszatér, majd megpróbálja rávenni, hogy magyarázza el a mûködésüket.
Janice tudta, hogy a férfi társasági befolyása széleskörû, de csak most tudta meg, valójában milyen hatalmasak, amikor leült, hogy átnézze a könyvtárakat és adatbankokat. Tõkéstársak és brókercégek hálózatán keresztül több, mint egy tucatnyi, különbözõ nagyságú vállalatnál volt döntõ befolyása a férfinak. Ezek közül a GWN ha nem is sokkal, de nagyobb volt a többinél. Dan a világ bármelyik városába elutazhatott és biztos lehetett benne, hogy talál ott egy társaságot vagy leányvállalatot, amit õ irányított.
Janice kutatásai felfedtek egy különös dolgot. Annak ellenére, hogy Dan cégbirodalmának vezetõi rengeteg egymásba fonódó ügyet irányítottak, soha nem találkoztak egymással. Az elnökök és igazgatók mégis hatékonyan oldották meg az ügyeket, pedig külön területeken, külön szférákban dolgoztak. Dan nyilván jól választotta meg a beosztottjait. Janice-t érdekelni kezdte, hogyan talált Dan ennyi hûséges követõt, ezért mélyebbre ásott az adatokban.
Eltûnõdött rajta, vajon Dan csúcsvezetõi is az õ metatípusába tartoztak-e. Garcia és Han mindketten oda tartoztak, akárcsak a Dan tevékenységeit irányító fontos tisztviselõk a különbözõ kontinenseken. És bár a számítógépes feljegyzések azt mutatták, hogy az összes magas rangú tisztviselõje humán volt, Janice legalább egyrõl tudta, hogy másképp áll az ügy. A GWN-t Dan vezette személyesen, annak ellenére, hogy a számítógépes feljegyzésekbe egy Doug Randall nevû szõke férfi mosolygó arca került. Így aztán Janice jó okot látott feltételezni, hogy a többi feljegyzés sem az igazságot tükrözi. Az éves jelentéseket kísérõ fotók a legjobb esetben is csak közvetett bizonyítéknak számítottak. Számos mammutcég alkalmazta azt a biztonsági taktikát, hogy következetesen hamis képeket jelentetett meg nyilvános helyeken a vezetõirõl.
Az elején Dan még azt mondta, azt szeretné, ha Janice csatlakozna a szervezetéhez. Akkoriban Janice rémült volt, és megzavarta az átváltozása. Képmutatónak tartotta Dant, mert a férfi illúzió mögé rejtette igazi kilétét a normális emberiség számára. De Janice megtanulta Dan igazát, megtanulta az álcázás szükségességét.
Második átváltozásával Janice elvesztette önmagát, de Dan segítségével ismét kezdte megtalálni elvesztett énjét -- vagy inkább újraformálni. Többé már nem akarta embernek tartani magát. Az emberek jelentéktelen kis lények voltak, tele gyûlölettel és elõítélettel. Nem akarta, hogy bármilyen kapcsolat is maradjon õközte és azok között a szörnyû lények között.
Megtanulta, hogy Dan álarcát a túlélés egy módjának tekintse, és elismerve ennek szükségességét õ is felvette a magáét. Így aztán nem lepte meg, hogy a kép darabkái kezdtek a helyükre vándorolni, és felismerte, hogy az összes elnök és igazgató is Dan volt személyesen. Nem volt rá szükségük, hogy kommunikáljanak egymással. Mindegyikük pontosan ismerte a másik terveit, reményeit és törekvéseit. Mindegyik teljes lélekkel kiállt Dan ügye mellett. Az egész egy csodálatos tréfa volt.
Janice újra és újra végignézte a képeket, megpróbálta mögéjük képzelni Dan fogakkal teli mosolyát. A gyûjteményben mindenfajta embertípus és testalkat elõfordult. A választások gazdag képzeletrõl tanúskodtak. Vajon beleegyezne Dan, hogy felvegye valamelyik maszkját, amikor szeretkeznek? Emberi mércével mérve a legtöbb álarc jóképûnek volt mondható, bár voltak közöttük kifejezetten visszataszítóak is, mint például a hájas Hyde-White. Janice azzal biztosan nem osztotta volna meg az ágyát. Végül azonban úgy döntött, hogy úgysem számít az egész. Asztrális érzékei olyan finomakká váltak, hogy szinte azonnal és automatikusan átlátna az illúzión.
Remélte, hogy Dan hamarosan haza fog térni. Hiányzott neki a férfi.


Hart gondosan semleges arckifejezést vágott. Nem akart semmit elárulni. Bambatu arcáról csak úgy sütött a rosszallás.
-- Nem teljesítetted az utasításainkat, Katherine. Tudod, hogy a Lady elégedetlen lesz.
-- De nem mondtad el neki, ugye?
Bambatu szája lebiggyedt a hirtelen haragtól. Ez elrontotta Hart jó kilátásait.
-- Találgatsz, vagy jobban vagy informálva, mint ahogy azt gondolom?
A férfi kérdése megválaszolta Hartét, de a nõ csak mosolygott válasz helyett. Hadd aggódjon.
-- A tiri tündék akciói továbbra is problémát jelentenek, jóllehet nem megoldhatatlant. Mivel elváltak Verner csapatától, csak keveset ártanak a Titkos Körnek. Burnside mindent megtesz, hogy kiiktassa a tündéket a játékból. Ezzel szemben Verner még mindig életben van. Õ maradt a Titkos Kör elleni támadások központi figurája és valószínû, hogy a tiri tündék elõbb vagy utóbb megtalálják a módját, hogy felvegyék vele a kapcsolatot és ismét egyesítsék vele az erõiket. És ha ez így történik, jó esély van rá, hogy a Kör terveit keresztül tudják húzni még azelõtt, hogy a Kör visszafordíthatatlanul lejáratná saját magát és a kormányzót, amint az a Lady eredeti terveiben is szerepel. Verner csapata és a tiri tündék minimális tervezéssel és tûzerõvel elérték, hogy csökkentsék a Kör tagjainak létszámát. A további létszámcsökkentés pedig könnyen a Kör terveinek teljes meghiúsulásával járhat. A Lady nem nézheti tovább, hogy a Titkos Kör csöndesen, az árnyak között pusztuljon el. Azt kívánja, hogy a druidák látványosan bukjanak el, megrongálva ezzel a fajtájuk meg nem rontott tagjai által érzett rokonszenvet, és magukkal rántva a brit uralkodói házat is.
Hart kényelmetlenül megmoccant. Vajon tudta Bambatu, hogy tulajdonképpen õ mentette meg Samet? -- Gondom lesz rá. Az elõmenetelemet is szem elõtt kell tartanom.
-- Pozitív lépéseket kell tenned, Katherine. Jelenlegi eredményeid nem kielégítõek.
Hart felállt, hogy távozzon.
-- Nemsokára, Katherine. A Ladynek az a szokása, hogy megválik az érdemtelen szolgáktól.
-- A saját popsidat félted?
-- Tünde vagyok, aki hosszú és teljes életet kíván élni.
-- Ezzel mind a ketten így.


Az elsõszintû óvintézkedések megfelelõnek bizonyultak; senki sem zavarta meg az új ciklus elsõ rítusát. Glover érezte, hogy feszül benne az energia. Fel akarta hívni Hyde-White-ot, de a titkárnõjétõl megtudta, hogy a kövér ember még nem érkezett vissza az irodájába. Glover azóta nem látta õt, amióta azok a nyomorult amerikai vadászok tönkretették a második ciklus zárórítusát. Hyde-White akár meg is halhatott, bár ezt Glover nem gondolta komolyan. Biztos volt benne, hogy a halála rezonanciát okozott volna a Kör rítusában. Glover pedig semmiféle energiacsökkenést nem érzékelt; a kövér ember következésképpen életben maradt.
Azt sem tartotta valószínûnek, hogy a vadászok foglyul ejtették az öreget. Hyde-White túl erõs volt és túl sok erõforrással rendelkezett ahhoz, hogy foglyul tartsák a vadászok gyakorlatlan mágusai. Az is lehet, hogy Hyde-White megsebesült és ágyban feküdt, miközben Glover maga is felépült. Egy mágusnak gondos ápolásra volt szüksége a teljes gyógyuláshoz, hogy ne sérüljenek meg a finom manacsatornák, melyeken keresztül meg tudta idézni az energiáját. Ha a kövér ember saját otthonában nyalogatja a sebeit, egészen biztosan nem örülne neki, ha zavarnák.
A Titkos Kör elvesztett egy tagot a vadászok váratlan támadása miatt. De Carstairs amúgy is csak gyenge tag volt, jóllehet nem annyira rossz, mint Neville. Kár, hogy a tûzlabdák nem inkább õt kapták el Carstairs helyett. A negédes öreg bolond tekintélyes manamanipulációs képességei ellenére is gyenge akarattal rendelkezett, és Glover igazán örömmel vette volna, ha az övével csökken le a Kör ereje. Ez a fajta erõvesztés csak átmeneti lenne, mivel a rítusok egyre csak növelték azt a manafolyamot, melyet õ, a fõdruida irányított.
A föld meggyógyításának idõpontja minden egyes feláldozott lélek halálával egyre közelebb került.
Ezzel együtt némi idõt vesz még igénybe, hogy befejezze a Hyde-White által elõírt teljes rítusciklust. És egészen addig az amerikai vadászokhoz hasonló moszkítók bizony tovább folytathatják a csípéseiket. Talán valami közvetlenebbet kellene csinálni velük kapcsolatban.
Glover újabb brandyt töltött magának, és visszaült a tûz elé, hogy mérlegelje a helyzetet.


29

Sam szemhéja felpattant. Megpróbálta ellazítani az izmait, de azok csak még jobban megfeszültek. Inge izzadtságtól nedves testére tapadt, és dörzsölni kezdte a túlérzékennyé vált bõrt. Amint lélegzete a vad zihálásról visszatért a normális ütemre, felkönyökölt.
Herzog õt figyelte csöndesen. Az Alligátor sámán arcát beárnyékolta nagyorrú maszkja, de Samnek nem kellett ránéznie ahhoz, hogy tudja, undorkodó megvetés ült ki rá. Herzog tiszteletteljesen félretette a dobot és felállt. Fétisek és mágikus tárgyak ütõdtek egymáshoz és csontokkal kirakott bõrmellényéhez, ahogy a sámán hatalmas tömege álló helyzetbe emelkedett.
-- Túl hamar visszatértél -- jegyezte meg Herzog.
-- A Fényember volt ott.
-- Tudtad, hogy ott lesz. Azóta ott van, amióta Herzog megmutatta neked. És Herzog nem hiszi, hogy arra gondoltál, ma másképp lesz.
-- Reméltem. Azt mondtad, ha erõs a szükség, át tudok hatolni az akadályon.
-- Megpróbáltad igazából?
Sam odébb gurult, hogy megmeneküljön Herzog pillantásától. Szégyellte magát. Tudata azonnal elmenekült a Fényember elõl, amint az feléje fordította izzó tekintetét.
-- Nem -- suttogta és felállt.
-- Hangosabban! Ismerd el, amit tettél! Fogadd el, aki vagy! Ha nem teszed meg, nem tudsz elõrébb lépni. Nem tanulsz semmit Herzogtól. Herzog csak az idejét vesztegeti.
Az Alligátor sámán toppantott a lábával. Csupasz talpának csattanása valósággal mennydörgésként hatott a kicsiny kamrában. A visszaverõdõ visszhangokat azonban elnyomta sámán felszerelésének csörgése-zörgése. A kakofónia lassan alábbhagyott, és nehéz csönd következett utána.
-- Tûnj el innen -- mennydörögte Herzog.
Sam legszívesebben elment volna, de tudta, hogy nem teheti. Nem szerette a mágiát, és nem bízott meg benne, de úgy tûnt, az most már élete állandó részévé vált. A mágiának is megvolt a maga célja és felhasználása; példának okáért már többször is megmentette Sam életét. De az a fajta mágia varázslatok és felerõsített érzékelések formájában jelentkezett, melyeket könnyebben el tudott fogadni. A varázslatok pusztán energiamanipulációnak számítottak. Az asztrális síkban való látás pedig érzékelési képesség. Inkább természeti, mint paranaturális dolog. De most úgy tûnt, hogy a mágia egy újabb aspektusát kell elfogadnia, egy olyan vonást, mely a természetfölöttiség határát érintette. Egyáltalán nem tetszett neki a dolog, de tudta, meg kell találnia a módját, hogy megbékéljen vele.
-- Meg kell, hogy taníts arra, hogyan hasznosítsam az erõmet úgy, hogy szellemeket tudjak irányítani -- mondta.
-- Azt mondod Herzognak, amit Kutya mond neked. Azt mondod Herzognak, hogy láttad Kutyát. Nem hazudsz, amikor ezeket mondod, de nem hiszel Kutyában. Azt hiszed, hogy tebenned lakozik az erõ -- Herzog szuszogva nevetett. -- Van erõd. De Herzog azt mondja, az univerzum nem csak az ember játszótere. Herzog azt mondja, hogy kiválasztott vagy. Kutya a te vezetõd. Maga Kutya. Figyelned kell rá, mert Kutya te, te pedig Kutya vagy. Kutyára hallass, ne magadra, mivel Kutya a te utad.
Herzog logikájától kóvályogni kezdett Sam feje. Logikájától? Túl szigorú kifejezés olyan érvek megjelölésére, melyek saját magukba kanyarodtak vissza.
-- Jó lenne, ha tisztábban el tudnád magyarázni a dolgokat.
-- Herzognak már nincs mit magyaráznia. Kutya a te totemed.
-- A totemek nem valóságosak. Olvastam Isaac-et; csak szimbólumok, pszichológiai konstrukciók, amelyek hozzásegítik a sámánt ahhoz, hogy fókuszálja személyiségét és akaratát. A totemek nem igazi szellemek vagy akár angyalok. Nem valóságosak.
-- A totemek vannak. Hinned kell.
Sam látta, hogy Herzog hitt a saját totemében. Vajon azt is imádta? Úgy tûnt, a legtöbb sámán ezt teszi. Sam pedig nem követheti ezt a vallást -- Rendben van, hiszek. De én Istenben hiszek, nem pedig holmi misztikus kutya archetípusban. Keresztény vagyok, nem pedig pogány. Az Úr azt mondta, ne imádjunk hamis bálványokat. És micsoda a totem, ha nem hamis bálvány?
-- A totemek vannak -- jegyezte meg tompán Herzog.
Sam várt, hátha többet is mond Herzog. Hallani akarta, hogyan védi meg saját hitét az Alligátor sámán. De Herzog nem szólt egy szót sem.
Sam ingerülten mélyet belélegzett, és lassan eresztette ki tüdejébõl a levegõt. Herzog totemének hívta Alligátort, mégis egy metroplexum csatornáiban élt, és itt használta erõs varázslatait is. A sámáni beállítottság gyakran megkötöttségeket követelt meg a tradíció gyakorlóitól. Igen gyakran a mágia csak korlátozott volt, ha a sámán nem abban a környezetben tartózkodott, amit toteme a legjobban kedvelt. És a városi történetek ezreivel ellentétben az alligátorok a mocsárban éltek, nem a városokban. Hol volt hát a kedvelt környezet? Herzog Angliában ténykedett, ahol még csak mocsarat sem lehetett találni. Amennyire Sam tudta, a nagydarab sámán soha nem hagyta el a metroplexumot, és a csatornarendszerbõl is csak ritkán merészkedett ki. Herzog mágiája mégis hatékonynak bizonyult. Ellentmondás? Vagy követhetõ nyom?
Hinned kell, mondta Herzog. A hit volt a sámáni beállítottság kulcsa. És a hit volt az, ami több generáción át rémítgette a városi gyerekeket, akik azt hitték, hogy városaik csatornáiban alligátorok laknak. Ettõl lett városi totem Alligátor? Ebben az esetben a totem nem volt több egyszerû szimbólumnál, elmebeállítottságnál. Isaac írásai errõl is beszéltek, de Sam eddig nem fogta fel az elképzelés érzelmi magját. Most már kezdte érteni.
-- Figyelj ide -- fordult a rendíthetetlen sámán felé, aki még mindig elbocsátó testhelyzetében tartózkodott. -- Megértem a szimbólumokat. A Mátrixban is dolgoztam, ahol a számítógépes programok képzetek formájában jelennek meg, hogy az emberi agy könnyebben fel tudja fogni õket. Értem, hogy a mágia ehhez hasonlóan mûködhet. A mágikus elmélet tele van szimbólumokkal. Nem tudom, hogyan mûködik, vagy miért éppen ezt a képet vettem fel, de értem, hogy Kutya egy szimbólum, amelyet az elmém megidézett, hogy segítségével formálhassam a mágikus energiákat. Ha újabb szimbólumokat kell megismernem ahhoz, hogy formálhassam a mágikus képzeteket, taníts meg rá. Meg tudom csinálni. Meg kell tudnom csinálni.
Herzog egyszerûen csak ránézett Samre és nem szólt semmit.
-- Herzog, hallgattam a leckéidre, és megtanultam tõled néhány varázslatot. Nagyon örülnék, ha ez lenne az egész mágia, amire
szükségem van. A varázslatokhoz nem kell ez az egész Kutya konstrukció. De láttam, mire képesek a Kör druidái és tudom, hogy a varázslatoknál több kell ahhoz, hogy megállítsuk õket. A szellemidézés energiáira van szükségünk, hogy megküzdhessünk az általuk elõhívott szellemekkel. Ez a gonosz imádásának tûnik, de Isten a tanúm, ha szellemek kellenek, hogy megküzdjek a szellemekkel, akkor megidézem õket.
Herzog úgy tett, mintha valami érdekeset látna a mennyezeten.
-- A szükséged erõt ad.
-- Mutasd meg, hogyan használjam fel.
Az Alligátor sámán leeresztette a fejét, és szeme sarkából Samet figyelte.
-- Elfogadod Kutyát a totemednek?
Herzog talán nem figyelt?
-- El kell fogadnom, nem igaz? Ha Kutya totemalakjának képe a kulcs a mágia használatához, akkor legyen, beszélek azzal az átkozott kopóval. Ha nem teszem, emberek fognak meghalni. Ezt nem engedhetem meg, ha tudok ellene tenni valamit.
-- Tudod, hogy igaz, amit Herzog mond neked, mégsem fogadod el. -- Herzog lassan megrázta a fejét. -- Kudarcot fogsz vallani.
-- Nem fogok!
Sam belenézett Herzog szemébe. Az Alligátor sámán pupillái a gyenge megvilágítás ellenére is szûkek maradtak, így több látszott rejtélyes, sárgászöld íriszébõl. A sámán tekintete legalább annyira idegesítõ volt, mint szemének szokatlansága, de Sam állta a pillantását.
Hosszú pillanatok teltek el, aztán az Alligátor sámán meghajolt.
-- Herzog dobolni fog.
A sámán visszacsoszogott a dobhoz. Sam megvárta, amíg Herzog elhelyezkedett, utána végignyúlt a hideg padlón. Sam belekezdett a relaxációs gyakorlatba, felkészülve a sámáni utazásra. Hátán fekve jól érezte a beton repedéseibõl áradó szagokat. Legalább nem volt nedves a padló.
-- Fogadd el Kutyát -- mondta Herzog és elkezdett dobolni.
-- Felhasználom a képet mindarra, amire lehet.
-- Fogadd el Kutyát -- ismételte meg Herzog. A sámán dobverései egybefolytak a szavaival, a zene növekvõ intenzitással egyre és egyre ezt ismételgette.
Sam érezte, hogy átcsúszik a transzba. Behunyta a szemét, és elengedte magát. A szemhéjai mögötti sötétség gyorsan siklott elõtte, mint a csillagos világûr a trideofilmek csillaghajói elõtt. A tiszta mozgásélménybe rövid ideig fény hatolt be, és Sam felismerte az alagutat. Aztán minden sötétbe borult. Az alagút vezet a másik világba, mondta Herzog, az alagút az út a totemek földjére.
Sam tudta, hogy az alagútban van, de igazából nem látott semmit. Semmi nem jelezte, melyik irányba kellene elindulnia. Elveszettnek és magányosnak érezte magát. Herzog azt mondta, az alagút majd vezetni fogja; csak annyit kell tennie, hogy követi. De hogyan kövessen az ember valamit, ami nem vezetett sehová?
Kutya a vezetõd, mondta Herzog. Nos, Kutya, merre vagy? Útmutatásra van szükségem. Sam igen hülyén érezte magát, de Kutya nevét kiáltotta. Senki nem felelt. Újra kiáltott. Megint semmi. Egy helyben körbefordult, megpróbált különbségeket keresni a sötétségben. Lassan ráeszmélt, hogy kezdi látni az alagút falait. Távoli hang ütötte meg a fülét, mintha vízcseppek potyognának a mennyezetrõl állandó ritmusban. Dobszó. Herzog segített.
Szinte egyenesen alatta halvány ragyogás jelent meg. Sam elõrelépett, biztosan érezve, hogy az alagút a távoli fényforrás felé viszi. Bár az alagút közvetlenül lefelé vezetett, Sam gond nélkül elindult rajta. Egyszerûen a levegõben lebegve haladt elõre. Minél hamarabb végig akart érni rajta, ezért meggyorsította a tempót. Minél hamarabb túlesik rajta, annál hamarabb el tudja végezni a dolgát. Végigszáguldott a folyosón és látta, hogy a fény egyre erõsebbé válik.
-- Rendben, Kutya -- kiáltotta. -- Jövök.
A fény egyre erõsebben világított, ahogy Sam közelebb ért. A falak láthatóvá váltak, majd semmivé mosódtak a növekvõ megvilágításban. Fény borította a folyosót. És az éles fényesség közepén egy masszív alak állt.
Sam visszapattant.
A Fényember elõtte szikrázott, vakító, hatalmas tömege betöltötte az alagutat. Nem lehetett megkerülni. Sam berohant egy oldalfolyosóba, de szinte azonnal visszahõkölt, amikor a Fényember ragyogó figurája az orra elõtt villant elõ a semmibõl. Sam sarkon fordult, hogy visszaszaladjon, de a Fényember ismét elállta az útját. Alig vette észre, hogy amikor megfordult, elhalt mögötte a fény. Hátrafordította a fejét, és átnézett a válla fölött.
Csak sötétséget látott. De mire a testével is megfordult, a Fényember ott állt elõtte. Sam felemelt kezével védte szemét a vakító ragyogástól.
A Fényember hangosan kacagott.
A Mátrixban az ember úgy dolgozik, hogy elfogadja a képvilágot, és ennek megfelelõen tevékenykedik. Ha az ember szoftvere jó, a számítógép ezt a ténykedést virtuális valósággá változtatja át. Itt, ebben a mágikus birodalomban Sam szörnyû akadállyal állt szemben. El akart futni és elbújni, de tudta, mi lenne annak az eredménye. Lennie kellett más megoldásnak is.
Ha az ember bajba kerül a valós világban, segítségért kiabál. Vajon ez itt is mûködik?
-- Kutya! -- kiáltotta Sam. -- Segíts! Hol vagy?
Sam egyszerre volt megkönnyebbült, meglepõdött és ijedt, amikor választ kapott.
-- Itt, fiú -- Kutya hangja tompán hallatszott, mintha egy bezárt ajtó mögül szólt volna.
-- Hol? -- kérdezte Sam. A Fényember égetõ ragyogásán túl semmit sem látott.
-- Itt -- felelte Kutya.
-- Nem látlak.
-- Attól még itt vagyok.
-- Ha itt vagy, akkor segíthetsz. Gyere ide hozzám. Szükségem van az erõdre.
-- Gyere magad. Mit képzelsz, mi vagyok én? Palotapincsi, aki cirógatásra vágyik? Ha erõt akarsz, gyere, és vedd el. A saját kezedbe kell venned az ügyeket.
-- Hogyan?
-- Ez a te bajod. Épp elég dolog van, amit megosztanék veled, de az utóbbi idõben nem voltál túl kedves hozzám.
Egek ura! Így mûködne a mágia? Az embernek alkudoznia kellett saját pszichéje kitalációival? Sam kezdett arra gondolni, hogy talán megõrült. Ha az ember magával beszélt, az az egyik legbiztosabb jele volt annak, hogy hiányzott egy kereke. Szimbolikus képzetvilág, mondta magának. Ha küzd a képzetvilág megkötései ellen, csak megnehezíti az energia formálását. Mivel semmi épkézláb ötlet nem jutott az eszébe, megszólalt. -- Mostantól kedvesebb leszek.
-- Ígéretek, ígéretek. Ezt már hallottam korábban is. Ha akarod, gyere és vedd el.
-- A francba! Hogyan jussak el hozzád? A Fényember elzárja az utat.
-- Azt teszi. Te is ember vagy. De hát nem minden ember ember, és néha mano á mano kell megoldanod a problémáidat, he? -- Kutya elhallgatott egy idõre, Sam pedig bosszús volt, és nem értette az egészet. A totem hangja aztán visszatért, de ezúttal halkabban szólt. -- Megértettem, hogy bizonyos mértékben szorított az idõ. Nyomás tovább. Nekem ugyan négy van, de két lábbal is tovább lehet futni.
-- Kutya, mirõl beszélsz?
Semmi válasz.
-- Kutya? Kutya!
Sam ismét magára maradt a Fényemberrel.
Kezét az arca elé tartotta és megpróbált átlátni a ragyogáson. A Fényember hatalmas alakja határozatlan volt, körvonalai elmosódtak a hõtõl hullámzó levegõben. Fehéren világított, mintha igen magas hõfokon izzana. Sam pontosan tudta, hogy a Fényembertõl származik a hõség is, amit érzett.
Hát, Sam korábban már találkozott hõvel és lángokkal. Megborzongott, amikor emlékezetébe idézte Haesslich fogakkal teli, kitátott száját. Sam akkor este biztos volt benne, hogy meg fog halni. De életben maradt, mert Kutya dala megmentette. A dal védõvarázslat volt, mely Samet sebezhetetlenné tette a sárkány tüzes leheletével szemben.
Mivel ismét hõforrással állt szemközt, Sam elkezdte énekelni a dalt. Magabiztosan bízva erejében elõrelépett. Ha a Fényember nem is tûnik el, legalább a hõje nem fog Samre hatni.
Elõször úgy tûnt, feltevése beigazolódott. Ahogy közelebb ért a Fényemberhez, nem érezte a hõmérséklet emelkedését. Erõsen izzadt ugyan, de ezt az izgalma is okozhatta. Úgy tûnt, mintha a Fényember félelemhullámokat is árasztott volna magából.
A Fényember elállta Sam útját.
-- Állj -- mondta.
Sam csodálkozott.
-- Tudsz beszélni!
-- Az elmédben.
Ha Sam jól feltételezte a mágia mûködését, az egész folyamat csak az elméjében zajlott le. Szubjektíven vagy objektíven, de telt az idõ. Sam kiegyenesedett és próbált nem odafigyelni a hátgerincén lassan felkúszó rettegõ érzésre.
-- Engedj át.
-- Nem.
Sam megpróbált ellépni a Fényember mellett. De kinyúlt egy lángszõrzettel borított kar, mellbe lökte és hátrataszította. Sam fenékkel esett a földre, aztán elnyúlt, és fejét fájdalmasan beütötte a folyosó padlójába. Kábultan ismét felállt. Át kellett jutnia a Fényember mellett.
-- Nem mehetsz át -- mondta a Fényember.
-- Át kell mennem -- ragaszkodott hozzá Sam. Mintha meglazult volna az egyik foga? -- Állj félre az utamból.
-- Azért állok eléd, mert rám és az enyéimre vadászol. Hagyj minket békében, és nem foglak zavarni. A lány többé már nem része a világodnak. Térj vissza Seattle-be és felejts el mindent, amit Angliában megtudtál. Mindnyájunknak jobb lesz így.
-- Úgy érted, jobb lesz neked.
-- Igen. De neked is. Eddig türelmes és elnézõ voltam. Ha tovább zavarsz, nem kegyelmezek.
-- Kegyelem? Miféle kegyelem? Láttam a bûneiteket.
A Fényember felkacagott. Hangja hangosan, szinte fájdalmasan harsogott. -- Fogalmad sincs, mit láttál. Ostoba humán vagy, aki olyan ügyekbe üti bele az orrát, amelyek nem rá tartoznak. Más erõk manipulálnak, és még csak észre sem veszed õket. Hogyan láthatnád hát, hogy mi vagyok és mit tettem? Mondd csak, kis ember: emlékszel még a nõre Seattle-ben? Mit mondana a kis afférodról Katherine Harttal? Az õ szabályai szerint ez ugyanúgy hûtlenség, mint a tieid szerint. És még csak arra sem emlékszel, mikor kezdõdött, nem igaz?
Sam tiltakozni kezdett, hogy Hart iránti érzelmei természetesen fakadtak, és hogy a nõ legalább ilyen természetesen válaszol rájuk, de hirtelen ráeszmélt, hogy nem emlékszik, mikor érezték ezt elõször egymás iránt. Sam érzései erõsek és tiszták voltak; szerette Hartot. A tünde nõ gyönyörû és törõdõ és...
A Fényember nevetése elvágta a gondolatait. -- Vajon õ ugyanezt érzi irántad?
-- Persze! -- Sam visszaemlékezett a szenvedély elsõ fellángolására azon a hideg éjszakán napfordulókor, amikor üresen találták a druidák rituális körét. Visszaemlékezett Hart és a saját hajlandóságára. Visszaemlékezett a dühre, annak jogosságára. Visszaemlékezett...
Visszaemlékezett arra, hogy a druidák köre nem volt üres. A bokrok között elterülõ, üres tisztás képe elmosódott, és Sam látta a krétával rajzolt, elmaszatolt és megtört ötszöget. Látta a megfeketedett hamukupacokat, bennük a megégett hullákat. Látta a szeméthalmot, és érezte a visszamaradt gonoszság jelenlétét. De minden egyes emlékébe belelátszott a Fényember, lángoló alakja körülvette és óvta a rituális kört.
A Fényember is ott volt azon az éjszakán.
-- És attól kezdve az álmaidban, kis ember -- mondta a Fényember.
Sam megsértve érezte magát. Amikor õ, Hart és Estios megpróbálták asztrálisan felderíteni a terepet, találkoztak a Fényemberrel. És egyetlen égetõen fájdalmas pillanat múlva elbuktak a csapása alatt. A Fényember valahogyan megmásította az emlékeiket, játszott az elméjükkel.
-- Ennyit a könyörületedrõl.
Sam érezte, hogy gyomra egyetlen hideg, alvadt céltudatossággá szorul össze. Az igazságszolgáltatás jogos óhaja vezette idáig is. Sokkal inkább, mint az az ellenszenv, amit akkor érzett, amikor kiderítette, hogy csellel a druidák javára dolgoztatták. Ez az játék az elméjével pedig nagyon, nagyon személyessé változtatta az ügyet.
A gyûlölet ízét érezte?
Leengedte a kezét. Már nem volt szükség rá, hogy védje a szemét a ragyogástól most, hogy már jobban ismerte a Fényember természetét. A Fényemberét, aki nem is volt ember. És már nem is látszott embernek. Háromméteres, hatalmas testét hófehér szõrbunda fedte, arcának, kezének és lábának sötét bõre élesen elütött tõle. Vigyorgó szájából agyarak ágaskodtak és minden egyes kéz- és lábujján éles karmok meredeztek. Aurája messze kiáltotta, hogy ragadozó, de hogy milyen fajta, azt Sam nem értette. Érezte a lénybõl áradó erõt, és tudta, hogy a Fényember a puszta igazságot tükrözi vissza. A Fényember nem volt valós lény, hanem varázsteremtmény, ami elõhívójának képét ültette Sam elméjébe. Samet elvarázsolták.
Dühe magasra csapott.
Nem tudhatta, hogy a varázslény saját maga beszélt, vagy pedig a készítõje szócsöve volt csupán. Az is lehet, hogy nem volt más, mint egy halom elõre beprogramozott reakció. De nem az számított, hogyan nézett ki; az számított, mit akart mûvelni. Sam a varázslényhez beszélt, mintha csak a varázslóját szólította volna meg.
-- Meg foglak állítani.
-- Nem birtoklod az erõt, és nem is fogod elérni.
-- De elérem.
-- Meg fogsz halni.
-- Kérdezd meg Kutyát, egyszer már meghaltam.
A lángok finoman villódzni kezdtek, amikor Sam beszélt, de a Fényember hangja erõs maradt.
-- Ha igen, akkor most még egyszer meghalsz. Ezúttal igaziból; és a lelked üvölteni fog, miközben felfalom.
Ellenfele félelmetes szavai ellenére Sam felbátorodott. A totem említésére a Fényember aurája megváltozott, meggyengült egy hajszálnyit. Talán attól, hogy Sam most már tudta, ki is valójában a Fényember. Talán Kutya volt a kulcsa az egésznek, az a szimbólum, amit Samnek fel kellett használnia ahhoz, hogy áttörjön a korláton. Kutya azt mondta Samnek, hogy rohanjon. Talán szó szerint értette, vagy legalábbis annyira szó szerint, amennyire azt lehetett ebben az elméjében létezõ álomvilágban. Sam hunyorított, megpróbálta felmérni a Fényember készenlétét, éberségét. A Fényember magas és masszív testfelépítésû volt; talán lassú is. A valós világban a nagy dolgok gyakran lassan mozogtak.
Sam összeszorította a fogát. A Fényember észrevehette Sam elhatározását, mert mozogni kezdett. Nem volt már idõ töprengeni. Sam elõreiramodott. A Fényember elélépett, hogy elállja az útját, és kinyújtotta hosszú, szõrös karját. Sam bevetõdött alája, kinyújtott karjaival fékezve az esését. Tenyere felhorzsolódott az alagút padlóján, ahogy Sam négykézláb igyekezett minél gyorsabban haladni. A Fényember karmos keze Sam feje mellett a falat találta el. Szikraesõ lobbant fel, amint a karmok barázdákat szántottak az alagút falába. Sam továbbhaladt, ismét talpra állt és rohant, ahogy csak a lába bírta.
A fény körülölelte, fehér kétségbeeséssel töltve ki látómezejét. Sam inaszakadtából rohant. Túl nagy volt a tét. Túl sok dolga volt még. Aztán eltûnt a fény és vele együtt a Fényember. Eltûnt az alagút is.
Sam földúton állt. Érezte a köves talajt meztelen talpa alatt. Gyönge szellõ cirógatta a bõrét. Mindenhol. Ruhátlanul állt, de valahogy ez most rendjén valónak tûnt. A Fényembert nem látta, nem is érezte sehol. Megmenekült tõle. Körülnézett.
A sámáni élményekrõl szóló beszámolók elmondták, mit észlelt az utazó, amikor kibukkant az alagút túlsó felén. Ezek a cikkek arra indították Samet, hogy remegõ õsvadonra számítson. Az elõtte feltáruló látvány azonban aligha hasonlított arra.
Ez is vadon volt, ezt Sam jól láthatta a dombokat beborító erdõségek láthatáron húzódó sötét vonalából. De a közeli vidéket eredeti formájából átalakította az ember érkezése. A földút finom ívû dombokon vezetett át, a lankák nagy részét szépen gondozott termõföldek borították. Bokrok sorakoztak az út mentén, és terebélyes fák vetették a földre hûsítõ árnyékukat. Itt is, ott is gyümölcsfák álltak fegyelmezett sorokban, élesen elütve a szórványos kis buja erdõségektõl. Az elsõ hegy tövében húzódó aprócska völgyben egy régimódi falucska zsúpfedeles házai sorakoztak az út és az abból kiágazó pár utcácska mentén. Füst szállt fel a kéményekbõl, és kiteregetett, tiszta ruhák lógtak kifeszített köteleken, jelezvén, hogy a házakat lakták. Sam azonban sehol sem látott embereket. Templomot keresve körbenézett, de egyet sem látott sehol. Ez utóbbiak hiányától eltekintve a kép igazán idilli volt.
-- Kellemes, nem gondolod?
Sam úrrá lett meglepetésén, és megfordult, hogy lenézzen a mellette ülõ ebre. Kutya kutyamódra elvigyorodott.
-- Már kezdtem azt hinni, hogy csak vesztegetem rád az idõmet.
-- Mi ez a hely? -- kérdezte Sam.
-- Itt.
-- Azt kérdeztem, mi, nem pedig azt, hogy hol.
-- Valóban. Talán számít?
Sam felkacagott. -- Tekintettel arra, hogy az egész csak a fejemben zajlik le, úgy vélem, nem.
Kutya felállt és elindult az úton a faluval ellenkezõ irányban.
-- Követnem kellene téged?
-- Mindig van választás, Csavarnak hívott Samuel Verner. Dönts magad.
Sam döntött. Elindult Kutya után. A totemállat kocogni kezdett, így Sam is. De Kutya még gyorsabban futott.
-- Hé, várj meg -- kiáltotta Sam.
Kutya visszanézett és így felelt:
-- Többé már nem várok egyetlen emberre sem.
Sam lenyelte a választ, hogy a futásra tartogassa az energiáját. Éveken át nevelt és gondozott kutyákat, és megtanulta, hogy nincs emberfia, aki le tudna elõzni egy kutyát. Még a féktelen energiájú fiúk sem. A kutyáknak mindig volt hozzá elég sebességük, hogy körbefussanak a lassabb emberek körül. Sam futott, ahogy csak bírt, és meglepetésére kettejük között csökkenni kezdett a távolság. Amikor elérte Kutyát, és egymás mellett futottak tovább, Kutya Samre vigyorgott. Furcsa, de Sam még csak nem is zihált.
-- Sokat kell tanulnod -- jelentette ki Kutya.
-- Tudom.
-- Ez a kezdet.
Órákon át futottak, sétáltak, és beszélgettek. Menet közben Kutya új dalt tanított meg neki.


30

-- Épp ezért akartam négyszemközt beszélni veled -- mondta végül Sam.
Hart idegesnek látszott, mintha Samnek a Fényemberrõl szóló meséjével kapcsolatban aggasztotta volna valami. Amikor Sam elmondta neki, mit mondott a Fényember, ujjaival csak még idegesebben babrálta a hajtincseit. A tünde nõ reakciója felzaklatta Samet, elporlasztva azt az önbizalmat, amit azóta érzett, hogy visszatért Kutya zöld birodalmából. Így aztán kozmetikázta egy kicsit a történetet, és nem beszélt arról, mit mondott a Fényember kettejük viszonyáról. Ugyan mit mondana Hart, ha megtudná, hogy a Fényember szerint kettejük szerelmét csak az agyukat megzavaró mágia okozta? Tagadná vajon, hogy a szerelmüket csak úgy kényszerítették rájuk? Sam remélte, hogy igen, de nem lehetett ebben teljesen biztos. Amennyiben Hart valós szerelmet is tanúsított volna Sam irányában, az igazi érzés vagy csak beépített reakció eredménye lett volna?
Amikor Sam befejezte mondókáját, Hart egy darabig még szótlanul tovább csavargatta a fürtjeit. Aztán hátravetette a fejét, visszasöpörve divatosra vágott haját a helyére, és elnézett a háztetõk fölött, mintha ott megtalálhatná a választ. Sam várt. Idefent egy darabig senki nem fogja megzavarni õket, mivel Willie-t elengedték, Svindler pedig még mindig a Mátrixban bolyongott. Hart rá sem nézett Samre, úgy szólalt meg.
-- Akárki is volt ez a kísértet, hazudott. Senki sem elég hatalmas ahhoz, hogy egyszerre hármunkat befolyásoljon. Téged talán; te még mindig tanuló vagy. És Estios ugyan nagy seggfej, de emellett erõs mágus is -- Hart összefonta karjait mellkasa elõtt. -- Ha valami ilyen könnyen befolyásolta mindnyájunk elméjét, akkor azt hiszem, nem akarok szembetalálkozni vele, amikor éppen nincs mással elfoglalva. -- Hart elsétált a tetõ szélétõl, és leült a légkondicionáló gép rozsdás fedõlapjára. -- De nem hiszem, hogy ez problémát jelent.
-- Miért nem? Biztos vagy benne, hogy pontosan emlékszünk arra, mit láttunk Glover birtokán?
-- A te emlékeid ugyanazok, mint az enyémek -- felelte Hart, mintha ez elég bizonyítékot jelentett volna.
Elõhúzta táskáját, és tartalmát kiborította a lapos tetõre. Elõhúzta ónix-markolatú Crusader géppisztolyát, lefektette maga mellé a fegyvert, majd bogarászni kezdett a táskájából kiszóródott, mattfekete dobozok között. Elõhúzta a dobozok legnagyobbikát, amelyben a Crusader kiegészítõi és felszerelései pihentek. Felcsattintotta a doboz fedelét, és elõszedte a tisztítókészletet. A felszerelésének ellenõrzése az egyik módja volt nála, hogy lecsillapítsa a gondolatait. Sam hagyta, hogy Hart szétszedje a fegyvert, és csak utána sétált oda hozzá, hogy folytassa a beszélgetést.
-- Ha ez a Fényember mégsem az, akinek állította magát, akkor vajon kicsoda?
Hart vállat vont, és tovább folytatta a fegyver tisztítását.
-- Nem tudom. Nem vagyok sámán, de hallottam róla, hogy az utazók magasabb síkokra vezetõ útját elállja egy lény. Valamiféle õrzõ, amit a sámánok ottlakónak neveznek. Az általam hallott leírások alapján ez az ottlakó bárminek látszhat, még akár a te Fényemberednek is. Amennyire én értem az egészet, ez a Fényember volt az ottlakó. Az ottlakó, meg az alagút és a totemek mind kitaláció, az elme eszköze arra, hogy képes legyen befogadni a mágia által nyújtott lehetõségeket. Ezek a dolgok mind csak szimbólumok az elme számára, amelyik inkább a misztikus, semmint a hermetikus megközelítés felé hajlik.
Sam maga is pontosan ezt gondolta azelõtt, amikor megérezte a Fényember jelenlétét és a Kutyával lefolytatott utolsó beszélgetésük elõtt is. Honnan lehet ennyire biztos benne Hart? A tünde nõ nem volt sámán, és egyszer sem beszélt Kutyával. És ami még fontosabb, nem volt jelen, és nem érezte, amit Sam érzett. Az egész dolog csak akkor állt össze értelmesen, ha a Fényember igazat beszélt.
Sam figyelte, ahogy Hart megtisztította a Crusader alkatrészeit, majd ismét összerakta õket. A nõ keze pontosan és begyakorlott gyorsasággal mozgott. A puha ujjak, melyeknek érintését olyan jól ismerte Sam, hosszú évek gyakorlatával szerelték össze a fegyver darabjait. Hart esetleg még háborgó gondolatait biztosan elsimította a rutinmunka. Sam úgy érezte, hogy a tünde nõt nézni olyan volt, mintha egy professzionális gépezetet nézett volna, amely minden ízében megfelelt a hírnevének.
Sam azonban ennél többet tudott. Együttléteik során egy másik Hartot érintett meg, mely ugyanúgy gyöngédség és szerelem után áhítozott, mint Sam maga. De a nõ most elrejtette ezt az igényét, elkerülte Sam tekintetét és érintését. Sam kívánta, bárcsak tudná, mit tegyen, mit mondjon, de intim kapcsolatuk ellenére egy csomó dolgot nem tudott Hartról. Aztán ott volt a kétség, amit a Fényember plántált a gondolataiba. Amikor Hart feltételezte, hogy a Fényembert Sam saját elméje hívta életre, Sam kételkedni kezdett a saját érzéseiben is. Bizonyítékot akart, hogy amit érzett, valós volt, nem pedig az elméjébe táplált álom, vagy ami még rosszabb, saját maga által kitalált fantázia, amely arra volt hivatva, hogy elfedje a Sally bizalmának megszegése fölött érzett bûntudatát.
-- De ha a Fényember a saját elmém szüleménye, akkor miért állítaná azt, hogy megmásította az emlékeimet?
-- Árnyvadász vagyok, nem pszichológus. Talán csak egy megfelelõ bûnbakra vetítetted ki a saját félelmeidet és idegességedet. Tudom, mennyire utálod ezt az egész sámáni hablatyot. Talán fel kéne adnod. Kikerülhetnénk innen; elmehetnénk valahová máshová, ahol hermetikus mágiát tanulhatnál.
-- Te javasoltad elsõként, hogy menjek Herzoghoz.
-- Akkor valószínûleg tévedtem. Nem ez lenne az elsõ eset.
A nõ hangjában szokatlan keserûség csengett; ez szinte hasította Sam szívét. Hart mindig szarkasztikus humorral szokta elûzni a rossz pillanatokat. Sam megpróbálkozott a nõ saját gyógyszerével, a vállára tette a kezét és megjegyezte:
-- Ritka bûnbánó pillanat egy páratlan árnyvadásztól.
-- Ne húzz fel, kutyafiú -- csattant fel Hart és ellökte magáról Sam kezét.
Sam megdöbbent. A nõ egyáltalán nem úgy viselkedett, ahogy szokott. Valami komoly bajnak kellett lennie. Sam egyedül csak arra tudott gondolni, hogy Hart elvesztette Sam iránti bizalmát. A bizalmát és talán még valami mást is. Vajon hogyan viselkedtek az árnyvadász tünde nõk, ha le akarták koptatni a már feleslegessé vált szeretõjüket?
-- Azt akarod ezzel mondani, hogy szerinted nem vagyok képes megcsinálni?
-- Dehogyis, Sam -- felelte Hart bocsánatkérõen. Amióta elkezdte mesélni rítusának történetét, a nõ most nézett ekõször Sam szemébe. A bronz szempár csillogott az alkonyati homályban. -- Annál jobban ismerlek. Mindent meg fogsz tenni, amit csak tudsz. És épp ez a baj.
De ahelyett, hogy tovább folytatta volna, lehajtotta a fejét, és a fegyverére koncentrált.
-- Nem egészen értelek -- mondta Sam.
Figyelte, amint a nõ beharapta az alsó ajkát. Amikor Hart újra megszólalt, hangjából hiányzott a szokásos határozottság.
-- Túl veszélyes az egész, Sam. És a dolog nem éri meg.
-- Azt hittem, vagány árnyvadász vagy.
-- Nem errõl van szó, ezt te is tudod. A Titkos Kör rossz üzlet. Már akkor is túlerõben voltak, amikor Estios és az emberei még nem hiányoztak.
-- Most már van mágiám, és Svindler elintézte, hogy Willie annyi harci robotot kapjon, amennyit csak el tud irányítani egyszerre. Meg tudjuk csinálni.
-- Csak megöletjük magunkat. A druidáknak olyan erõforrásaik vannak, amivel mi nem érhetünk fel, és most már a meglepetés erejében sem bízhatunk. Ha elkapták Estiost vagy Estios valamelyik emberét, ami nagyon valószínû, már tudják is, kik vagyunk, és mire vagyunk képesek. Fel lesznek ránk készülve. Ezt akarod? Azt akarod, hogy mindnyájunkat megöljenek?
-- Megpróbálom helyretenni az igazságot. Megpróbálom elintézni, hogy ne öljenek meg több ártatlan embert, mert néhány holdkóros közelebb akar jutni a hatalomhoz. Megpróbálom...
-- Megpróbálod megöletni magad -- mondta Hart keserûen.
-- Nem akarok meghalni, Katherine. De nem engedhetem, hogy azok a druidák tovább csinálják azt, amit csinálnak.
-- Nem éri meg a dolog, Sam.
Hart befejezte a Crusader összeszerelését. Sam hallotta a mûanyag doboz halk csattanását, amint a nõ lõszer után kutatott. Sam átkarolta a vállát, de Hart nem nézett a szemébe. Sam érezte a nõ karjának mozgását, amint betölti a tárat a fegyverbe. A tevékenység véget ért, többet már nem kellett a fegyverrel foglalkoznia. Hart csak ekkor nézett fel Sam tekintetébe.
-- Arra kérsz, hogy futamodjak meg, Katherine?
-- Ha arra kérnélek, megtennéd?
-- Tudod a választ.
-- Igen, tudom.
Sam megérezte a feszültséget. Lenézett és látta, hogy a Crusader a hasának mered.
-- Sajnálom, Sam -- mondta Hart.
Sam hevesen balra vetette magát. Érezte, hogy a lövedék kilyukasztja hosszú kabátját. Tisztán érezte a lõpor orrfacsaró szagát. Átvetette magát a klímaberendezésen és a tetõ egy alacsonyabb részén landolt. Rohanni kezdett az alig pár méternyire álló szerszámos bódé felé. Amikor elérte, a nõ második lövése kicsípett egy darabot a bódé falából. Éles téglaszilánkok záporoztak Sam arcába. Elõrevetette magát és lebukott, remélve, hogy a hirtelen manõver megtéveszti a nõt. Hiú reménynek bizonyult. Teste megperdült és érezte, hogy a lövedék a vállába csapódik. Tehetetlenül elterült a tetõn, és csak még jobban felhorzsolta már eddig is vérzõ arcát. Megpróbált feltápászkodni, de karizmai összecsuklottak, így visszazuhant a földre. Sérült kaja elzsibbadt, mintha jéggé vált volna. Sikerült a hátára hengerednie és felnéznie a készenlétben tartott fegyverrel közeledõ Hartra. A nõ szemei szomorúan cs illogtak, de állkapcsát határozottan és elszántan szorította össze.
Sam keserûen érezte, hogy elárulták. Elvesztette az eszméletét.