HARMADIK RÉSZ
Fizesd meg az árát
29
A másvilágba vezetõ alagút különbözõ formákban jelent meg, jóllehet a lényege mindig ugyanaz maradt. Ezúttal inkább szerves csõnek tûnt barlangfolyosó helyett, nedves falai puhák voltak, és meleget sugároztak. Avas, enyhén áporodott szag lengte körül a környéket. Samnek az az érzése támadt, mintha egy hatalmas lény szájába került volna, és ez nem növelte a biztonságérzetét.
Elõretapogatózott az érzékeivel. Mint mindig, a Küszöbön már várt rá az Ottlakó. Az Ottlakó az alagúthoz hasonlóan gyakran váltogatta a megjelenését. Egy alkalommal egy gonosz vendigó torzította el, hogy elállja ezzel az ismeretlen mágiával Samnek a totemikus síkra vezetõ útját. Sam azonban szembenézett félelmeivel, áthatolt az akadályon, és végül a vendigót is legyõzte. Akkor már megtanult valamit az Ottlakó természetérõl, és úgy gondolta, tudni fogja, ha az Ottlakó valaha is másként jelenik meg, mint az õ megszokott éteri önmaga.
Az Ottlakó tehát várt Samre. A szokásos érzetet keltette, bár a formája különleges volt. Ezúttal szûk alagútelzáródás képében jelent meg. A folyosó padlójából és plafonjából töredezett, vaskos cseppkõsorok nyúltak ki, és ütemesen mozogva össze-összecsapódtak. Undorító kocsonya csöpögött róluk, mint valamiféle éhes ragadozó nyála.
Remélve, hogy tanácsot kaphat, Sam Vonyító Prérifarkas felé
fordult. Mint korábban annyiszor, az öreg sámán kinézete ismét meglepte Samet. Itt az asztrális síkon Vonyító Prérifarkas továbbra is öregembernek látszott, véznának és elnyûttnek, akárcsak a materiális világban. Sam arra számított, hogy egy hatalmas sámán valahogy sokkal... izé, hatalmasabbnak fog tûnni. A sámán leült a falból kiálló egyik kõre, és hátával nekitámaszkodott a folyosó oldalának. Az õ ötlete volt, hogy idejöjjenek, így aztán az öregember szemmel látható érdektelensége bosszantotta Samet.
-- Mit csinálsz ott ülve?
A sámán csukva tartotta szemét, arcán nyugalom honolt. Jobb válla milliméternyit megrándult, mintha vállat vont volna.
-- Várok.
-- Azt hittem, Kutyához megyünk.
-- Nem megyünk, hanem mész. Kutya a te totemed, nem az enyém. Keresd a magad igazát.
Sam egy kicsit úgy érezte magát, mint akit elárultak. Ez volt az elsõ alkalom, hogy kifejezetten szívességet akart kérni a totemétõl. Vonyító Prérifarkas nyilván már éppen elégszer csinált ilyesmit. Miért nem mutatja meg neki a sámán, hogy hová vannak leverve a cölöpök?
-- Szóval azt mondod, hogy egyedül kell továbbmennem.
Egy pipa jelent meg a sámán kezében. Az öregember szippantott egyet, de nem szólt semmit.
-- Ha nem jössz velem át a másik világba, akkor miért veszõdtél azzal, hogy idáig elgyere?
-- Azt gondoltam, hasznát vehetem a gyakorlásnak.
Persze nem ez volt az igazi ok, de Sam nem akarta tovább forszírozni a dolgot. A sámán talán most is vizsgáztatta õt.
Amikor ismét visszafordult az Ottlakó felé, látta, hogy az össze-összecsapódó fogsor közelebb jött, miközben a sámánhoz beszélt. Sam nem mozdult el a helyérõl. Pár hónappal ezelõtt ez a kis trükk még idegesítette volna. Most azonban csak megvetette a lábát, szembefordult a csattogó fogakkal és várt.
Az alagút hangja úgy hatolt be Sam elméjébe, mint ahogyan a víz szivárog be a sziklák repedésein keresztül.
-- Légy üdvözölve, Samuel Verner. Vagy inkább szóltísalak Csavarnak?
-- A Csavar megteszi.
-- Remek, Sam. Elloptál valami újabb varázstárgyat az utóbbi idõben, vagy esetleg nem foglalkoztál eleget a húgod bajaival?
Sam nem volt kíváncsi az Ottlakó gyanúsítgatásaira, féligazságaira és Sam titkainak és kívánságainak piti felfedésére. Épp eléggé tudta büntetni saját magát, ehhez aztán végképp nem volt szüksége holmi asztrális jelenlétre.
-- Engedj át.
-- Máris -- A kõfogakkal keretezett száj feltárult. -- Fáradj be.
Sam tett egy lépést, mire a fogak ismét összecsapódtak. -- Hoppá. Lassú voltál.
A kõalakzatok ismét szétváltak. -- Na még egyszer.
A kõfogak túlzottan messze voltak ahhoz, hogy akár rohanvást is oda lehessen érni hozzájuk, mielõtt azok összecsattantak volna. Azonban most az asztrális világban tartózkodtak, és Sam más módszereket is ismert. Összegyûjtötte akaraterejét, és elõrerepült, átsuhant a töredezett kõfogsorok között. Azok a háta mögött csapódtak össze.
-- Legközelebb elkaplak, tökikém.
Sam elengedte füle mellett az Ottlakó búcsúszavait és lefelé -- nem, felfelé -- iramodott az alagútban. Napsütötte, zöld mezõkkel, lankás hegyekkel és finom erdõkkel tarkított világba érkezett meg. A völgyekben épített házak kéményébõl füst szállt fel. Ennek ellenére sehol nem lehetett embereket látni, de Sam ezt már megszokta. Sétálni kezdett, mert ide ez a közlekedési mód illett a legjobban, és a totembirodalomban kimagaslóan fontos szerepe volt annak, hogy az ember átvegye az itteni szokásokat. Sam elindult azon a földúton, mely a hegyeken keresztül vezetett.
Átgyalogolt három hegyen. Mindegyiket nehezebben mászta meg, mint az elõzõt. Sejtette, hogy nem csak a gyaloglás miatt érzett fáradtságot. Mire elérte a negyedik hegy lábát, már szinte teljesen kimerült. Mintha kilométereken át rohant volna, pedig ahogy emlékezett, csak az úton gyalogolt. Valahogyan tudta, hogy az egyszerû gyalogláson kívül más is történt, de nem emlékezett rá vissza. Így hát összeszorította a fogát és nekivágott a következõ hegynek is.
Kutya a hegy tetején várt rá. A totem a szokásos, tarka korcs formáját viselte. Ide-oda járó farka a port seperte, de még csak fel sem állt Sam közeledtére.
-- Szeretnék beszélni veled -- mondta Sam.
Kutya elfordította a fejét, szemmel láthatóan szagmintát vett a mellette növekvõ, apró kis gazról.
-- És mibõl gondolod, hogy én is beszélni akarok veled?
-- Útmutatásra van szükségem.
Kutya feje felpattant, ahogy hirtelen Samre nézett. Kutyamódra vigyorgott.
-- Az biztos. És hogyan is állhatnék ellen ilyen vak õszinteségnek? Mirõl akarsz beszélni?
Sokmindenõl akart, melyek közül egyesek sürgõsebbek voltak, mások kevésbé, de Sam úgy döntött, hogy azzal kezdi, ami a legjobban aggasztotta. Vonyító Prérifarkas sosem említette, hogy õ beszélt volna Prérifarkassal. Rengeteg közmondást említett a totemmel kapcsolatban, sok történetet mesélt a totem tetteirõl, és magabiztosan elmondta, mit követelt a toteme, de soha nem említette, hogy társalogtak is.
-- Talán el akarod mondani nekem, hogy miért beszélsz hozzám.
-- Biztos vagy benne, hogy el akarom mondani?
Amikor Sam még kétségbe vonta a totemek valóságosságát, akkor nem volt ebben biztos. Úgy gondolta, hogy a totemet csak a sámán pszichéje hozta létre, hogy köréje rendezhesse a mágiával kapcsolatos gondolatait, következésképpen a totem a valóságban nem létezett. Sam persze még most sem volt száz százalékig meggyõzõdve arról, hogy a totemek valóban független, gondolkodó lények lettek volna, de többé már nem tagadhatta a létezésükre utaló bizonyítékokat. Így aztán elfogadta, hogy úgy kezelje a mellette ülõ lényt, mintha Kutya független, önálló létezõ lenne.
-- Igen, biztos vagyok benne.
-- Hát, ez már valami -- Kutya félrebillentett fejjel figyelte Samet. -- Tudod, nem vagy valami jó követõm. Soha sem tanúsítasz kellõ figyelmet. Tudod, a kutyák szeretik, ha odafigyelnek rájuk.
-- Tudom -- Sam épp elég igazi kutyát felnevelt már ahhoz, hogy ezzel nagyon is tisztában legyen. -- Elnézést.
-- Elfogadnám az elnézéskérést, ha úgy gondolnám, hogy érne valamit -- Kutya felállt.
-- Gyere, fussunk egyet.
Nem is várt Sam válaszára. Sam Kutya után kocogott. Amikor utolérte, Kutya vágtázni kezdett. Sam visszafogta a kérdéseit és õ is utánarohant.
Úgy tûnt, hogy Kutyának egyedül csak azon járt az esze, hogy egy kis testgyakorlást végezzen. Miután már hosszúnak tûnõ ideig rohantak, Sam csak kilihegett magából egy kérdést.
-- Van erre idõnk?
-- Te is tudod, hogy itt nem létezik idõ. Így aztán, úgy gondolom, van bõven. Vagy egyáltalán nincs. Válassz egyet magadnak.
-- A "van bõven"-t választom. Sokmindent kell még csinálnom.
-- Az biztos.
Kutya megállt, Sam pedig még rohant pár métert, mire õ is lefékezett. Aztán lihegve odasétált Kutyához. A totem légzése teljesen normális volt.
-- Dolgoznod kéne a kondíciódon.
-- Dolgozom rajta -- mondta Sam.
-- Akkor dolgozz keményebben. Bûn, ha nem használjuk ki, amink van.
-- És mi az, amink van?
-- A mágia, ember. Benne van a véredben.
-- Nem igazán tetszik a dolog.
-- Senki nem mondta, hogy tetszenie kell, de ez még nem változtat a dolgokon -- Kutya odasündörgött egy kerítésoszlophoz, felemelte az203 egyik lábát és megjelölte. -- A mágia az én területem, ember. Te pedig nem lennél itt, ha nem az lenne a tiéd is -- Kutya fejével a kerítésoszlop felé intett. -- Te nem akarod megjelölni?
Sam megrázta a fejét. -- Kösz, nem. Már kimentem, mielõtt elhagytam volna a materiális világot.
Bár a kutyák válla anatómiailag alkalmatlan a vállrándításra, Kutyának ez mégis sikerült. Aztán odasétált az út egyik oldalára, hogy jól beláthassa az alant elterülõ völgyet, majd leült. Sam is utánament, és õ is leült mellé. Egy ideig egyikük sem szólalt meg. Aztán Kutya felállt, nyújtózott egyet, majd Sam felé fordította a fejét.
-- Azt hiszed, hogy a mágia villámlás, trükkök, meg tûzijáték?
-- Hát, nem.
-- Helyes -- bólintott Kutya azonnal. -- A mágia az élet, ember. A fajtádból néhányan azt mondják, hogy csak ének meg tánc. Tévednek! De egyben igazuk is van, és ez itt a lényeg. Elkezded az éneklést, mielõtt kimondanád az elsõ szót, és folytatod a táncolást, miután a tested már abbahagyta a lépéseket. Nyisd fel a szemed, és szagold meg a világot magad körül. Meg van jelölve mágiával.
-- Tudom -- mondta végül Sam. -- Már beláttam, hogy nincs más választásom, csak az, hogy használjam a mágiát. Az én mágiámat. De ez a mágia hozzád kötõdik, Kutya. Segítségért jöttem.
-- Segítségért vagy tanácsért?
-- Hát, mindkettõért.
-- És biztos vagy benne, hogy nem akarsz egy kis erõt is?
-- Hát, de, azt is -- Arról sem mondhatott le. -- Azért jöttem, hogy megtanuljam a Nagy Szellemtánc titkát.
-- És mibõl gondolod, hogy csak egy titka van neki?
-- Ha több is van, akkor mindegyiket meg akarom tanulni.
-- Milyen ambíciózus kutyus. És van fogalmad róla, hogy mit akarsz kérdezni?
Sam tudta, hogy mihez akart kezdeni a mágiával, de Vonyító Prérifarkas nem beszélt sokat arról, hogy hogyan mûködött a Tánc.
-- Nem igazán.
Kutya megszaglászta a füvet maga mellett.
-- A mágia, a világ és az élet szorosabban tapadnak egymáshoz, mint a kullancs a kutya bõréhez -- mondta végül. -- A Tánc egyszerre része ezeknek a kapcsolatoknak, és tartalmazza õket. Nem választhatod külön õket. Biztos vagy benne, hogy meg akarod csinálni ezt a dolgot?
-- Nem.
-- Jó válasz. Úgy fest, ma nagyon õszinték vagyunk -- Kutya ugatva nevetett egyet. -- De akarod vagy nem akarod, mégis meg kell tenned.
-- Miért?
-- Azt hittem, megtanultad, hogy higgy bennem.
-- Megtanultam.
-- Hát ezért kell megtenned. Én Kutya vagyok és te Kutya vagy, ember -- Kutya egyik mancsát Sam lábára helyezte és mélyen a szemébe nézett. -- Kutya az ember barátja, õrzõ totem, amely megvédi õt a gonosztól. És az a hálószövõ szerintem nem túl kedves az emberekhez, igaz?
-- Igaz.
-- Látod, már akkor tudtam, hogy okos fiú vagy, amikor elõször szemet vetettem rád.
Volt valami Kutya hangvitelében, amitõl Sam gyanakodni kezdett.
-- Az mikor volt?
-- Semmi közöd hozzá. Ha mindent elmondanék neked, elveszteném a titokzatosságomat. És mire jó egy totem titokzatosság nélkül, he? -- Kutya elhátrált Samtõl, aztán egyáltalán nem Kutyához illõen felemelte egyik lábát. Bal elsõ lábával lendületes oldallépést tett, mely meglehetõsen nehéznek tûnt a kutya anatómiájának ismeretében.
-- Meg akarod próbálni ez a lépést, vagy nem?
Ha ez volt a Nagy Szellemtánc, akkor igen. Sam felállt, és megpróbálkozott a lépéssel. A levegõ hirtelen megmerevedett körülötte, mintha minden függõben maradt volna. Érezte a lábai körül kanyargó fantomerõt, amint megtette a lépést. Még a gyakorlótáncban is érezni lehetett a mágia erejét.
Kutya megmutatta neki a lépéseket, és megtanította a dalt is. Sam nagyon is tisztában volt vele, mi történhet, ha elrontja a rítust. Minden idegszálát megfeszítve igyekezett pontosan megjegyezni a lépéseket és a hangokat. Kutya végül leült, és Samre nézett. A totem szemében szomorúság tükrözõdött.
-- Tudod, hogy amit akarsz, az veszélyes?
Ebben semmi új nem volt.
-- Ennyire már rájöttem.
-- Készen állsz megfizetni az árat?
Sam bólintott.
-- Ha cserébe megkapom, amire szükségem van.
Kutya lassan megcsóválta a fejét.
-- Mibõl gondolod, hogy a mágiát az igényeid diktálják, vagy hogy az igényeid teszik mûködõképessé?
-- Nem azt mondtad, hogy védelmeznem kell az emberiséget?
-- Az embernek szüksége van rá, hogy védelmezzék. Te is akarsz valamit, de biztos, hogy a helyes dolgot akarod? Ezt csak te tudhatod. De jobb is így. Az az erõ, amivel játszol, nem szereti, hogyha bolondot csinálnak belõle. Ha nem vagy elég tiszta, elevenen meg fog sütni. És akkor még csak éppen megérintetted a mágia szélét.
-- És mi ez a tisztaság?
Kutya elindult az úton.
-- Meg fogod tudni.
-- Hogyan? Amikor kiderül, hogy nincs meg bennem, és éppen megsülök?
-- Lehet -- Kutya megállt és visszanézett Samre. -- Mit akarsz? A mágiában nem lehet biztosra menni. Ebbõl a szempontból ez is olyan, mint az élet. Az ember megteszi, ami tõle telik, és reméli a legjobbat. Ha összhangban vagy a természeteddel, az energia áramlani fog, és minden úgy alakul, ahogy kell. Ha pedig nem... hát, fogalmazzunk úgy, hogy ebben az esetben már nem lesz túl sok aggódnivalód.
-- Ez nem túl biztató.
-- Talán azt szeretnéd, hogy megvakargassam a füledet, adjak egy nyalókát és hazudjak neked?
Kutya elfordult, és rohanni kezdett. A találkozó véget ért. Sam hátat fordított a másik világnak, és máris az alagútban találta magát. Vonyító Prérifarkas még mindig ott ült. Pipázgatott és várt.
-- Hogy ment?
-- Érzem a mágiát -- Sam érezte, hogy igazat beszélt, amint kimondta a szavakat. -- Tudom, hogy képes vagyok megcsinálni, de nem tudom, hogyan nézzek szembe a világi fenyegetéssel.
Vonyító Prérifarkas összevonta a szemöldökét, de úgy tûnt, valamit rejteget arckifejezése mögött.
-- A mágia ezt nem teszi meg neked?
-- Az csak a saját részét intézi el.
A rejtett mosoly elõbújt.
-- Valóban tanultál. Most már csak annyit kell tenned, hogy használod az agyadat.
-- Mire gondolsz?
A füstölgõ pipa egy villanással eltûnt a sámán kezében.
-- Sorakoztasd fel a táncosaidat.
-- Most ugyanolyan homályosan fogalmazol, mint Kutya. Hát senki nem képes világosan beszélni, akinek köze van a mágiához?
A sámán nevetett. -- Nem, ha egy mód van rá. Távol tartja a csürhét az ügytõl.
-- Tehát, mit javasolsz, mit csináljak?
-- Kutya vagy, nem igaz? -- kérdezte Vonyító Prérifarkas hirtelen megkomolyodva. -- Hívd össze a falkádat.
30
Janice elõször azt gondolta, csak újabb álmot látott, de a környezete nem változott meg. Továbbra is annak az elhagyatott háznak a pincéjében tartózkodott, amit még Szellem választott ki búvóhelyéül. Az egyedüli oda nem illõ dolog bátyja szellemalakja volt, aki a közelben állt, és a Janice által készített védõkör peremét feszegette. Mivel Janice nem álmodott, Sam valóban ott volt -- vagy legalábbis az asztrális projekciója.
Úgy tûnt, Sam aggódott.
Janice felült, majd kinyúlt, és megérintette az õt körülvevõ mágiát, hogy a védõkör beengedje a bátyját. Sam odalebegett hozzá, és megállt az ágya mellett.
-- Tehát nem haltál meg -- mondta Janice, emlékeztetve a bátyját arra, hogy õ itt maradt magára hagyva.
-- Nem. De közel kerültem hozzá néhányszor.
-- Tehát volt egy kis gondod -- Janice egyetlen kézlegyintéssel elhessentette Sam megjegyzését, mert nem akarta bátyja tudtára hozni, hogy aggódott érte. -- Ez volt az oka, hogy nem hívtál?
-- Most úgy beszélsz, mint Anyu.
A múlt épp eleget kísértette már Janice-t az álmaiban. Nem hiányzott neki, hogy a bátyja az ébrenlétébe is behozza azokat az emlékeket. Az álmokat már eddig is megtöltötte a tragédia.
-- Igen, azt hiszem. De nem mondhatod, hogy úgy is nézek ki.
Sam zavarba jött, mintha rádöbbent volna, hogy az iménti, mellékes megjegyzése megbántotta Janice-t. Érezze csak kényelmetlenül magát; Janice-nek senki sajnálatára nem volt szüksége.
-- Feltételezem, hogy ezen dolgoztál lázasan.
-- Igen, de...
-- De a dolog reménytelen -- fejezte be a bátyja helyett. Mindig is tudta, hogy az. Sam a denveri úttal csak az idejét vesztegette. Janice az volt, ami; nem lehetett ezen már változtatni.
-- Nem ezt akartam mondani -- Sam bosszúsnak tûnt. -- Nem hiszem, hogy a dolog reménytelen, de nem kerül rá sor egyhamar.
Tehát a bátyja azt akarja, hogy próbálja még tovább elviselni az éhséget. Hát nem tudja, milyen kemény dolgot kér?
-- Mit gondolsz, mi vagyok én? Egy szent?
-- Nem. Tudom, hogy csak ember vagy.
Janice keserûen felnevetett.
-- Nem számít, minek nézel ki, te akkor is ember vagy. Éppen ezért küzdesz még mindig a vendigó természet ellen. Tudod, hogy mit jelent vendigónak lenni és tudod, hogy az gonosz dolog.
És mi van, ha tudta? Most már vendigó volt. A vendigó természet az õ természete volt, még akkor is, ha egyelõre nem adta meg magát a vágynak.
-- És ki mondja, hogy egyáltalán akarok megváltozni?
-- Te magad. Minden nappal hangosan kiáltod, amikor nem gyilkolsz, és nem eszel meg senkit.
-- És mi van a dzsunúkával? Az nem számít?
Sam szomorúnak látszott.
-- Az Úr megbocsát a bûnbánónak.
-- Pedig jóízû volt -- Janice ezt azért mondta, hogy bosszantsa Samet, de nem hazudott. A dzsunúka valóban finom volt, sokkal finomabb, mint az a kaja, amit Szellem hozott neki. Janice megborzongott, és elfordult. Nem tudta, hogy a borzalomtól vagy az élvezettõl remegett-e. Sam észrevette Janice reakcióját.
-- Látom. Nem adtad meg magad az elkerülhetetlennek. Ez azt jelenti, hogy még mindig van számodra remény, és hogy ez lehet az üdvözülésed útja -- Sam megkerülte a húgát, hogy ismét szemben álljon vele.
-- Tudom, miféle ételt vadászik neked Szellem. Már beszéltem vele. Csak egy kicsivel tovább kell beérned vele.
-- Ja, persze. Talán beérem, talán nem. Azt mondod, hogy készen vagy újra megpróbálni?
Sam tétovázott. -- Hát, azt reméltem, hogy igen, de valami közbejött. Valami nagyon fontos. -- Sam sietve, hadarva elmondta, amit tudott Pókról, és hogy kiderítette, miben mesterkedik. Miután gyorsan felvázolta a tényeket, mélyet lélegzett, és azt mondta: -- Sajnálom, Janice. Remélem, megérted, hogy ez a dolog fontosabb, mint egyetlen személy.
Valami mindig fontosabbnak bizonyult.
-- Ennyit a szeretetedrõl.
-- Tudom, hogyan hangzik a dolog. Bárcsak lenne más megoldás, de egyet sem látok. Egyszerûen nincs rá idõ, hogy elõször veled foglalkozzak. Túl sok minden forog kockán.
-- Ja, persze. Ki törõdik egyetlen lélekkel, amikor az egész világ veszélyben van?
-- Ez nem fair. És nem is igaz. Ez csak a vendigó kétségbeesése. Ha nem akarod elfogadni, hogy kötelezettséggel tartozom az emberi fajnak, nézz csak a totemedre. Farkas falkában él. Mi más a falka, ha nem egy kiterjesztett család, és a családnak törõdnie kell a sajátjaival. Meg kell tennem ezt a dolgot. Te is része vagy a családnak.
Sam méltatlankodása felbosszantotta Janice-t. Felmordult.
-- Akkor törõdj a sajátjaiddal. Te vagy az, aki ragaszkodik hozzá, hogy még mindig egy család vagyunk.
-- Azok is vagyunk -- mondta Sam határozottan. -- De részesei vagyunk egy nagyobb családnak is -- folytatta, most már sokkal halkabban. -- És nem engedhetem, hogy a család meghaljon csak azért, hogy egyetlen tagja életben maradhasson.
A többség elsõbbsége. Hányszor hallotta ezt már Janice? Nos, már nem akarta többször. A többség nem gondolt õrá, õ pedig készen állt, hogy viszonozza ezt a szívességet. Saját maga miatt akart aggódni. Elbocsátólag intett a karjával.
-- Akkor menj és csináld, amit csinálni akarsz. Nincs szükséged az engedélyemre. Talán még itt is leszek, amikor befejezted.
Sam nem akart távozni.
-- Nem arról van szó, hogy mit akarok csinálni, hanem arról, hogy mit kell csinálnom. Nem az engedélyedet kérem, hanem a segítségedet -- Tovább beszélt, elmondta Pók cselszövésének szörnyû következményeit. Abból amit Sam elmodnott, Janice megértette, hogy az eredmény akkor is legalább olyan rossz lett volna, ha egy másik csoport kaparintotta volna kézbe azt, amit Pók keresett.
Janice-t magát is meglepte, hogy odafigyelt.
* * *
Ébredj.
Aleph finom oldalba bökésére Hart azonnal felébredt: látogatója jött. Szövetséges szellemének asztrális õrszolgálata tökéletesen kiegészítette a ház falaiba épített elektronikus biztonsági berendezések munkáját. Hart elõkészített egy varázslatot, de mielõtt még érzékelést válthatott volna, Sam szellemalakja jelent meg a hálószoba második emeleti ablaka elõtt. Az alak aztán átsétált a falon, ablakpárkányon és transparexen, majd vigyorogva megállt Hart elõtt. Nyilvánvaló volt, hogy Sam megkapta azt az üzenetet, melyben Hart leírta, hol lehet kapcsolatba lépni vele.
Visszamosolygott.
-- Örülök, hogy látlak, drágám. Hosszú idõ telt el.
-- Aggódtál, kedves Hart?
-- Én? Én sosem aggódom. De igazán örülök, hogy életben maradtál. És annak is, hogy elég erõs vagy a távolsági projekcióhoz. Eleget gyakoroltuk, nem igaz? Bárcsak megérinthetnélek.
Sam ölelést utánzott.
-- Ennyit tudok. A mágia sem váltja valóra minden kívánságunkat.
-- Csak a fantáziánkban. Errõl jut eszembe, az utóbbi idõben volt néhányban részem. És neked?
-- Attól tartok, az álmaim mind komolynak bizonyultak.
-- A szakmával jár, ó, hatalmas sámán. Hogyan alakult a kutatás?
Sam arca elsötétült, amint a nõ által kivehetetlen, bonyolult érzelmek ültek meg rajta. A hangja azonban könnyedén csengett.
-- Az egyik véget ért. A másik éppen most kezdõdik. De te ezt már úgyis tudod, hiszen nyomon vagy.
Ez nyilván valami mást jelentett; Sam túlzottan is joviálisan festett ahhoz, hogy kiderítette volna Hart kapcsolatait. Hart a kezébe hajtotta a fejét, elrejtve meglepett arckifejezését. Remélte, hogy hitelesen alakította, mintha még mindig kótyagos lett volna egy kicsit az alvástól.
-- Hé, csak most ébredtem fel. Visszatarthatjuk a titkokat azutánra, hogy megittam elõször egy csésze kávét?
-- Bocs -- mondta Sam bûnbánó vigyorral. -- Arra céloztam persze, hogy már közel vagy a deggendorfi rejtekhelyhez. A legnagyobb valószínûséggel ezt szemelte ki Pók célpontul és ha már te is ott leszel, egyben Urdlit is elkaphatjuk.
-- Azannya, Sam. Úgy fest, jó sok dolog kiderült azóta, hogy elhagytam a kontinenst. Kezdjük az elejérõl. -- Sam szót fogadott és gyorsan elmondta, hogyan találkozott Vonyító Prérifarkassal, Kutyával és Urdlival. Hart csodálkozva döbbent rá, hogy amit elõször személyes jellegû ügynek gondolt, arról végül bebizonyosodott, hogy nemzetközi cselszövés. Hart gyûlölte, amikor a nagyfiúk úgy döntöttek, hogy mocorogni akarnak egy kicsit. Samnek igaza volt; ha hagyják, hogy a tiriek vagy az ausztrál tünde egyedül eltakarítsa a rendetlenséget, akkor az bajt jelentene. Isten õrizzen tõle, hogy az ír sídek, vagy valami mammutcég tûzköpõ nagyfõnöke kaparintsa meg a fegyvereket. Az egyedüli megoldásnak az kínálkozott, ha gyorsan, tisztán és a lehetõségekhez képest csöndesen intézik el a dolgot.
-- Holnap munkába állítom Jennyt. Minden lehetséges adatra szükségünk van. Svindler is segíthet.
Sam összevonta a szemöldökét, és Hart megérezte tekintetében a bosszúsággal keveredett szomorúságot.
-- Ha tudnám, hogyan lépjek vele kapcsolatba, megkérném. De egyik szokásos helyen sem találtam meg. Még az elõre elrendezett tartalékoknál sem. Szellem emberei is ellenõrizték. Ha nem ragasztotta volna hozzá azt az üzenetet a legutóbbi adatcsomagjához, akkor most igazán aggódnék. Bárcsak ne váltam volna el tõle, Hart.
-- Azt mondanám, hogy bocs, de ez még nem kerítené elõ Svindlert. De ha nem találod meg õt a valós világban, akkor próbálkozz meg a Mátrixszal.
-- Van rá ok?
-- Talán. Ellenõriztethetem Jennyvel, ha akarod.
-- Nem -- felelte gyorsan Sam. -- Majd én elintézem.
-- Jó elfoglalt leszel.
-- Majd megbirkózom vele. Azért most mindnyájan elfoglaltak leszünk.
-- Akkor miért beszélgetünk, ha cselekedhetnénk is?
-- Semmi jó okom nincs rá. De tudom, hogy mit szeretnék csinálni.
-- Én is. De az jelen pillanatban egy kicsit célszerûtlen lenne.
-- Arról nem is beszélve, hogy most nem is ugyanazon a síkon létezünk.
Hart csókot fújt Samnek, és a kivetülés elhalványult.
A férfi láttán Hartnak ismét eszébe jutott, mennyire hiányzott neki Sam. Ez az asztrális projekció még egy telekomhívásnál is rosszabbnak bizonyult. Beugrott hát a zuhanyzóba, hogy lemossa magáról a kényelmetlen érzést. A gyors zuhanyozás után azonban félretette személyes problémáit, hogy az elõtte álló dolgokra összpontosíthasson. Emberek. Felszerelés. Idõzítés. Épp elég dolga volt ahhoz, hogy ne érjen rá szeretõje után vágyódni, aki tõle több ezernyi kilométer távolságban volt. Ettõl függetlenül azért hiányzott neki Sam.
* * *
Svindler nem tudta, hová vezette õt Morgana, de nem is érdekelte. Élvezte, hogy a lány mellett lehet. Elégedett volt azzal, hogy csak kövesse õt, megnézze, amit õ meg akart mutatni, és megtanulja, amire õ megtanította. Mindenekelõtt Svindler megtanulta, milyen keveset tudott a Mátrix mûködésérõl. Azt hitte eddig, hogy a kibertér szakértõje, és most jött rá, mekkorát tévedett. De hát végül is hogyan lehetett volna összehasonlítani egy hús-vér embert egy olyan lénnyel, akinek a teljes létezése a Mátrixhoz kötõdött.
Átsuhantak az elektronikus égbolt éjféli sötétségén. Úgy tûnt, Morganát valami cél vezette, mivel most elhagyták a korábbi útjaikra jellemzõ ide-oda ugrálást és kutatásokat. Svindler egy humanoid ikont pillantott meg a távolban. Az ikon két kezébõl tölcsért formált a szája elõtt és kiabált. Igazán furcsa viselkedés.
Amikor közelebb értek az ikonhoz, Svindler már kivehette a részleteket is. A figura közönséges felbontású, standard céges ikon volt. Egy króm öltönyt viselõ, króm cégalkalmazottat ábrázolt. Az ilyesféle ikonok gyakorlatilag mind egyformának számítottak, csak a cégük emblémájában és a gép meg az operátor azonosító kódjában különböztek egymástól. Ez erre a figurára is állt azzal a kivétellel, hogy emblémáját és kódját törölték. Elég amatõr módon, gondolta Svindler, miközben megvizsgálta az ikon jelzéseit. Jól látszott, hogy a kép a Renrakutól származott.
A Renraku tervezte Morganát is. Vajon köze lehetett hozzá ennek az ikonnak? Svindler tovább tanulmányozta a képet. Nem kellett sietnie; Morgana bevonta õket erejének védõburkába, így az ikon kezelõjének fogalma sem lehetett arról, hogy megfigyelik. Az ikon leengedte a kezét, aztán egy másik helyre sétált. Svindler látta, hogy az ikon bicegett, és hirtelen helyreállt agyában a kép.
Svindler nem akarta elhinni, amit látott. Eddig csak egyetlen bicegõ ikont látott, az az ikon pedig Sam Vernerhez tartozott. Mit keresett Sam a Mátrixban? Amióta felvette a mágiát, azóta tartózkodott a kiberdekkektõl.
Morgana mintha csak arra várt volna, hogy Svindler azonosítsa Samet, máris felfedte õket. Vagy inkább csak Svindlert, mert a tünde dekás hirtelen elveszítette Morgana ikonját szem elõl. Tudta viszont, hogy a lány továbbra is mellettük tartózkodott, mert továbbra is érezte a jelenlétét. Ezt ugyan nem tudta megmagyarázni, de elfogadta. Sok minden történt vele az utóbbi idõben, amit nem tudott megmagyarázni. Példának okáért, miért nem akarta Morgana, hogy Sam is tudjon a jelenlétérõl? Persze Svindler ezen eltûnõdhetett, de tiszteletben tartotta a lány döntését. Odafordult Sam ikonjához.
-- Mit mûvelsz te itt, Csavar úr?
Az ikon csigalassúsággal fordult Svindler felé. Svindler ismerte az animációt végzõ szoftvert és soha nem gondolta volna, hogy ilyen lassú. Vagy inkább õ maga volt gyorsabb a Morganával való együttmûködésének köszönhetõen? Újabb kérdések. De végül is mire volt jó az élet kérdések nélkül?
Sam ikonja befejezte a fordulót és megszólalt.
-- Téged kereslek.
-- Nos, akkor sikerrel jártál.
-- Örülök, hogy látlak. Attól féltem, hogy esetleg elvesztettünk. Szükségünk van rád, Svindler.
-- Ha Mátrix ügyekrõl van szó, akkor boldogan állok rendelkezésre; ha azonban nem, akkor attól félek, hogy vissza kell utasítsalak, mivel bizonyos dolgok e helyhez kötnek.
Sam kivárt. Mikroszekundumok vagy évtizedek teltek el közben. Svindlert mit sem érdekelte. Õ itt volt vele, még ha nem is láthatta jelenleg. Sam gondolkozott, a szerves agyak lassúságával kalkulált.
-- Megtaláltad azt, igaz?
-- Õt -- javította ki Svindler.
-- Értem -- Még hosszabb szünet következett. -- Svindler, vannak emberek, élõ emberek, akiknek szükségük van a segítségedre. Hadd mutassam meg neked. Elmondok mindent, ha kicsatlakozol.
-- Az lehetetlen.
Újabb szünet. Úgy látszik, ez Sam szokásává vált. Végül Sam megkérdezte:
-- Adatokat azért átveszel?
-- Természetesen.
Svindler már átküldés közben átfutotta az adatokat. Azok is szerepeltek köztük, amiket õ szerzett Neko Noguchitól, plusz még egy csomó más adat is, amelyek szintén a számára ismeretlen, szorgalmas, ifjú vadásztól származtak. Az adatok nagy része csak spekuláció volt, de mindegyik rettentõen komoly. Pók igazi veszélyt jelentett.
Amikor az adatátküldés befejezõdött, Sam megszólalt:
-- Még mindig vannak hiányzó darabok, Svindler. És ezen darabok egy része valahol a Mátrixban található. Jenny kutat utánuk, de kevés idõnk van. Szükségem van rád, Svindler. Mindenkire szükségem van, akiben megbízhatok az üggyel kapcsolatban.
Szóval már megbízik bennem, gondolta Svindler, de nem szólt semmit.
Sam a következõ kérdését lassan fogalmazta meg, mintha félt volna a választól.
-- Az MI-vel dolgozol együtt?
-- Ez neked sem fog problémát jelenteni. Végülis õ a felelõs azért, hogy te csak árnyéknak számítasz a Mátrixban.
-- Azt hittem, te voltál az.
-- Nem. Átadta nekem az összes feljegyzésedet, a RASSZoktól kezdve a titkos fájlokig mindent. De ha õ nem lett volna, újabb fájlokat állítottak volna fel. Sokat köszönhetsz neki.
-- Hát, izé, azt hiszem -- Újabb szünet. -- Nem akarok hálátlannak, vagy kapzsinak látszani, de gondolod, hogy esetleg megint segíthetne?
-- Talán. De én errõl nem nyilatkozhatok. Õ olyan helyekre juthat el, és olyan dolgokat mûvelhet, amikrõl a dekások csak álmodnak. Annyi mindent megmutatott nekem!
-- Meg tudja mutatni, hogyan szerezhetjük meg, amire szükségünk van?
Svindler biztos volt benne. A kérdés csak az volt, hogy Morgana akarta-e.
-- Mást nem tehetek, mint megkérdezem.
-- És meg tudja úgy csinálni, hogy mások ne jöjjenek rá?
Hogyan kételkedhetett Sam?
-- Õ a Gépben Lakozó Szellem. Mi lehet itt még kérdéses?
Hosszú szünet következett. Sam ikonja elhalványult, és kicsit vibrálni kezdett, mintha Sam megosztotta volna a figyelmét. A kép aztán visszaállt eredeti fényességére.
-- Svindler, tudod, mi történik odakint?
Állandó ismételgetés, a hús-vér emberek szokása. Svindler úgy döntött, hogy poénra veszi a dolgot.
-- Átküldted az adatokat, Csavar úr. Megértem a fontosságukat.
Sam ikonja megrázta a fejét.
-- Nem arra gondoltam. Úgy értem, hogy tudod-e, mi történik a testeddel?
-- Az csak hús, börtönbe záró test. Nem számít -- Svindler felnevetett. -- Most szinte az akaratommal szárnyalok a Mátrixban. Mondd hát, mire van szükséged, és én megteszem, amit kívánsz.
31
A kastélyt vastag és erõs asztrális védõburok vette körül. A burok azonban inkább passzív volt, mint aktív. Sam biztosan tudta, hogy a betolakodókra aktív lények is rárontottak volna, és nem akarta, hogy ellenségként kezeljék. A harc jelen pillanatban súlyos következményekkel járna, melyek között elõkelõ helyen szerepelt az idõpocsékolás. Így aztán csak megállt a falon kívül, és a fejében lüktetõ elszántsággal dobolni kezdett a felületén.
Csakhamar megérkezett az asztrális õrség.
A védõburkon egy apró gömböcske lebegett át, picinyke kezével és lábával mellúszó mozdulatokat végezve. Lassan haladt elõre, mint egy erõs ár ellenében úszó hal. Amikor átjutott a sárga védõfalon, gömbtestének egy része felnyílt, és egyetlen szem bukkant elõ.
Az apró szellem figyelõ volt, egyike azon különösen tompaagyú fajtáknak, amiket a mágusok üzenetek küldésére és kisebb, megfigyelést igénylõ feladatokra használtak. Miközben a lény azon töprengett, hogy most mit is csináljon, Sam elmondta neki, mit akart.
-- Mondd meg a professzornak, hogy beszélnem kell vele.
-- Kinek? -- A lény hangja leginkább a lihegéshez hasonlított.
-- A professzornak. Mondd meg neki, hogy beszélnem kell vele.
-- Kinek? -- ismételte meg a lény.
Sam nem ért rá a lénnyel veszõdni. Kinyúlt és elkapta, csavarni kezdte a megidézõjéhez kötõ asztrális fonalait. Összegyûjtötte a fonalakat, és újraszõtte õket, miközben kézben tartotta a remegõ szellemet. Elégedetten szemlélte mûvét, majd visszalökte a lényt a védõfalba. A figyelõ elmenekült, vadul kiabálva a professzor után.
Ez biztosan felkeltette valaki figyelmét.
Sam kicsit késve jött rá, hogy az ostoba lény esetleg azt kérdezte, kinek kellett beszélnie a professzorral, és nem pedig azt, hogy kinek szóljon. Mindegy, most már úgyis késõ volt. A fal vibrálni kezdett, sötétebbé és kevésbé áttetszõvé vált. Jelenlétek gyülekeztek ott, amit Sam leginkább a fal tetejének nevezett volna, ha lett volna neki. Olyasfajta érzés volt, mint látni, amikor a várvédõk összegyûlnek a bástyákon. Tudták, hogy Sam ott van.
Bal kéz felõl valami történt a védõburokkal. Egy tucatnyi jelenlét lépett ki a falból, és sietett Sam felé. Sam elõször azt hitte, hogy ellene irányított varázslatokat látott, de amikor közelebb értek, rájött, hogy asztrális projekciók közelednek. A varázslók fogadóbizottsága jött elébe. Sam remélte, hogy sikerül kifejeznie békés szándékait, ezért mozdulatlanul állt, és kezeit eltartotta testétõl. Megkönnyebbülésére a szellemalakok pár méternyire tõle megálltak.
Sam végignézett rajtuk, miközben õk is végigmérték. A legtöbbjüket nem ismerte, kivéve hármat közülük. Laverty professzorhoz legközelebb Urdli és Estios állt. Az egyik törp mágus is ismerõsnek tûnt valahonnan, de Sam nem tudta hová tenni az emlékeiben.
Laverty ellépett Estios mellõl, és megszólalt.
-- Meglehetõsen szokatlan módját választottad az érkezésed bejelentésének, Sam. Nem számítottam rá, hogy így fogunk találkozni.
-- Még egy csomó dolog van, amire nem számíthatott, professzor. De hát senkinek sem lehet mindig igaza -- Sam remélte, hogy a mosolya megfelelõ mennyiségben tartalmazott önbizalmat és könnyedséget. -- A nevem pedig Csavar, ha már itt tartunk.
A professzor felemelte egy kicsit a fejét, annak jeléül, hogy elfogadta Sam bemutatkozását. Egy-null. Sam kezdte azt hinni, hogy még a végén jó esélye lesz arra, hogy megkösse azt az egyezséget, amit szeretett volna.
Aztán Urdli szólalt meg.
-- Tehát, miért jöttél ide, korcs? Faragatlan érkezésed fontos munkát szakított félbe.
A tünde az asztrális síkon még pofátlanabb volt, mint a materiális valóságban. Sam érezte, hogy nyugalma kezd elpárologni. De tovább folytatta a dolgot, remélve, hogy jól tippelt, és érveit jól elõkészítette.
-- Azt mondhatjuk, hogy a megértés és a szükség együttes ereje kényszerített engem ide. Megértettem, hogy igazad volt a Pókkal kapcsolatos felelõsségem tekintetében -- Sam hagyta, hogy Urdli mosolyogni kezdjen, csak utána folytatta. -- De tévedtél is. Tennem kell valamit az ügyben, nem amiatt, amit korábban tettem, hanem azért, mert ilyen vagyok. Még ha nem vittem volna el az õrkövedet, akkor is belefolynék az ügybe. Felelõsséggel csak magamnak tartozom. Igaznak kell lennem a totememhez.
-- És ha igaz vagy a totemedhez, igaz vagy magadhoz is; következésképpen feloldhatod a felelõsségedet -- mondta Laverty.
-- Pontosan.
Laverty halványan elmosolyodott.
-- Szokatlan ember vagy, Csavar.
-- Gyáva -- jelentette ki Estios.
-- Meg tolvaj és amatõr -- mondta Urdli.
-- Ezenkívül jelentõs erõvel bíró sámán -- tette hozzá a törp. -- Uraim, erõre van szükségünk, hogy megküzdjünk Pókkal. Nem hiszem, hogy engedhetjük magunkat elvakítani elõítéletek és személyes ellentétek által. Csavar bátorságról, képzettségrõl és szokatlan hozzáértésrõl -- ha nem is éppen elõrelátásról és óvatosságról --, tett tanúbizonyságot, amikor eltávolította az õrkövet a fellegvárból. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy csatlakozásával az erõnket növelheti.
-- A dolog nem személyes -- tiltakozott Estios. -- Teljesen objektíven bebizonyította, hogy alkalmatlan. Hagyta, hogy elmeneküljön a vendigó és nem tudott szembenézni vele, hogy megölje, csak azért, mert az valamikor a húga volt. Ezúttal nem ilyen szintû elkötelezettségre van szükség.
-- És egyszer már visszautasította, hogy segítsen -- mondta Urdli. -- Talán majd most is visszavonja a segítségét, ha a ködös agya újabb üldözni való álmot talál.
-- Elég -- mondta Laverty. -- Különösebb társakkal is dolgoztunk már együtt, hogy megtegyük azt, amit meg kellett tennünk -- Sam felé fordult. -- Hívás nélkül jöttél, következésképpen valamit akartál ezzel. Új információd van?
-- Néhány. De többre van szükségem.
-- Mintha nekünk nem lenne többre szükségünk -- mondta Estios.
Laverty rá sem hederített. -- Talán üzletet köthetünk, de az információhiányod ellenére feltételezem, hogy már tettél lépéseket. Elárulnád nekünk is a terveidet?
-- Inkább nem bocsátkoznék részletekbe -- Mintha egyáltalán tudott volna. -- Csak nagy vonalakban létezik a tervem. Mint mondtam, még mindig információkra van szükségem.
-- És arra számítasz, hogy tõlünk kapsz? -- kértezte Urdli hitetlenkedve.
-- Igen -- mondta Sam, mintha nem szorította volna a szükség. -- Végül is közös ellenség ellen küzdünk.
Urdli fújt egyet.
-- Az ellenségem ellensége nem a barátom, csak megkönnyíti a harcomat.
Sam pontosan erre a reakcióra számított.
-- Helyes. Nem is barátkozni jöttem. Nekem is jó a memóriám. De szövetségre léphetünk, és összefoghatjuk az erõforrásainkat.
-- Mit tudsz felajánlani? -- kérdezte Urdli. A hangjából kiderült, hogy nem hitte, Sam bármit is tud adni.
-- Igazán meglepsz -- mondta Sam higgadtan. -- Korábban még a segítségemet kérted. Vagy az is csak cselszövés volt, hogy egymagam legyek, és akkor megölj?
Urdli hasonló higgadtsággal válaszolt.
-- Akkor megtagadtad a segítséget. Azt mondtad, hogy a húgod fontosabb, mint a világ sorsa.
-- Tévedtem -- mondta Sam gyorsan. -- De most készen állok segíteni. Te is készen állsz, hogy hagyjad ezt, vagy inkább saját magad akarod megállítani Pókot?
-- Nem vagyok magam -- Urdli körbemutatott az összegyûlt mágusokon és a védõfalon.
Sam követte a mozdulatot, és megérezte az összegyûlt létezõk erejét.
-- Elismerem, hogy egész jól felszerelted magad asztrálisan, még ha az erõ fõleg védelmi jellegû is. A bombák viszont evilágiak, neked pedig nincs hadsereged -- Várt egy kicsit a hatás kedvéért. -- Vagy van? De ugye nem azért hajtasz, hogy a bombák Tir Tairngire arzenáljába kerüljenek, igaz?
Urdli felfortyant. -- Nem vagyok tiri állampolgár -- mondta, mintha ez mindent megmagyarázott volna.
-- Biztosíthatlak, Csavar -- szólt közbe Laverty --, hogy az uralkodó tanács inkább elpusztítani szeretné ezeket a fegyvereket, semmint magának megszerezni -- A professzor jelentõségteljesen a többiekre nézett. Azok gyorsan visszanéztek, és bólintottak. A professzor ismét Sam felé fordult. -- Ezt titokban kell tartani. Ha bizonyos társaságok és kormányok tudomást szereznének a fegyverekrõl, harc törne ki a birtoklásukért, árnyháború, amit senki sem akar.
Sam ezt a szálat korábban már végiggondolta.
-- Rosszabbá is változhat a dolog, mint egy árnyháború.
-- Valóban -- bólintott Laverty. -- Készen állsz, hogy csatlakozz hozzánk?
-- Talán -- felelte Sam lassan --, talán megengedem, hogy ti csatlakozzatok énhozzám.
Ezen mindenki meglepõdött, de Sam nem hagyott nekik idõt a gondolkodásra.
-- Meghökkentetek. Tudjátok, hogy mit akar Pók, és arról is vannak durva elképzeléseitek, hogy azt hol akarja megszerezni. De pontosabb információ nélkül nem cselekedhettek.
-- Te talán igen? -- kérdezte Estios gyanakodva.
-- Nekem pontosabb információk állnak a rendelkezésemre.
-- Milyen forrásból?
Sam megvonta a vállát.
-- Tulajdonképpen többõl is. Abban teljes szívemmel egyetértek, hogy titokban kell tartani a dolgot. De gyorsan intézkedni kell, és a barátaim meg én nem tudjuk egyedül megcsinálni. Így aztán arra készültem, hogy együttmûködjünk. Több helyszínrõl is szó van, és nincs annyi erõnk, hogy mindegyikkel foglalkozni tudjunk.
-- Így ezt inkább ránk hagyod -- mondta Urdli. -- Nem tetszik nekem a módszered, korcs. Honnan tudhatjuk, hogy nem csak eltereled a figyelmünket, miközben te a saját maga javára rendezed el a dolgokat?
-- Megbízhattok bennem -- felelte Sam szárazon.
Estios gúnyosan mosolygott egyet.
-- Nem hiszem, hogy tudod, mirõl beszélsz.
-- Ahogy gondoljátok -- Sam megfordult, mintha távozni akart volna, de a professzor megszólalt.
-- Uraim -- mondta --, ezt meg kell beszélnünk.
Sam visszanézett a válla fölött. -- De ne töltsetek sok idõt fölös fecsegéssel. Egy csapatom már úton van Deggendorf felé. És ha egyszer az akció elkezdõdött, a dolgok gyorsan fognak peregni. Láttátok már, hogyan mozog a pók, amikor megrezdül a hálója?
Mintha csak ez lett volna a végszó, a törp megszólalt.
-- Deggendorf az egyik lehetséges helyszín közelében fekszik, professzor.
Laverty bólintott. -- Elhamarkodod a dolgot, Csavar.
Sam vállat vont. -- Lehet. Lehet, hogy csak kalandvágyó vagyok. Mivel egyszer már megvádoltak azzal, hogy lerázom a felelõsséget, lehet, hogy csak pótolni akarom az elveszett idõt.
-- Vagy egyszerûen csak félsz, hogy a hullámok átcsapnak a fejed fölött -- mondta Laverty.
Sam túlzottan is tudatában volt ennek a lehetõségnek -- nem, nevezzük inkább valószínûségnek.
Laverty halk beszélgetésbe kezdett a kollégáival. Sam megpróbálta kihallgatni, mirõl beszéltek, de a mágusok túlzottan is jól kézben tartották a projekciójukat. Laverty végül Sam felé fordult.
-- Talán elmondhatnád, mire gondolsz.
-- Azt hiszem, elõször nektek kell elmondanotok pár dolgot.
-- Ám legyen.
Urdli és Estios minden adandó alkalommal megróbálták megszakítani a megbeszélést, de a többi tünde javarészt nem figyelt rájuk. Sam darabonként kicserélte velük az információit. Felvázolta a tervét, õk pedig tiltakoztak, amint arra számított is. Nekik is voltak ötleteik, de senki nem tudott olyan -- jobb -- ötlettel elõrukkolni, amit igen gyorsan véghez tudtak volna vinni, ahogy azt a helyzet megkövetelte. A tündék többsége -- különösen Urdli és Estios -- nem örült nagyon annak, hogy Sam több vadászatot is indított, de az idõ és a távolság miatt azokat már békén kellett hagyniuk. Más lehetõségekkel is foglalkozni kellett; nem engedhették meg maguknak, hogy duplán menjenek bármelyik cél ellen. A végén senki sem volt tökéletesen elégedett , de Sam õszinte meglepetésére, sikerült elérnie nagy részét annak, amit akart.
Amikor megfordult, hogy távozzon, ezúttal igaziból, Laverty megkérdezte:
-- És mit tervezel, te mit fogsz csinálni?
-- Én? Hát, a tervezés nagyon fárasztó néha. Ha minden elindult, arra gondoltam, hogy kifújom magam, és táncolok egy kicsit.
32
-- Ideje megfürödni.
Ezzel a kijelentéssel Vonyító Prérifarkas lassan felállt. Amikor Sam utána akarta csinálni a mozdulatot, beverte a fejét a szaunakunyhó alacsony mennyezetébe. Az öreg sámán már hozzászokott az ilyesfajta építményekhez, és mindig kicsit meghajolva állt. Sam úgy határozott, hogy egy kis púp a fejére még viszonylag csekély árnak számít azért, hogy megmenekülhessen a szaunakunyhó izzasztó hõségébõl.
Mire Sam is kikászálódott a kunyhóból, Vonyító Prérifarkas már félúton járt a tó felé. Sam megborzongott a hirtelen hidegben és visszavágyódott a napsütötte kanyonokba. Itt ugyanis a tengerszint fölötti magasság miatt sokkal gyorsabban hûlt le este a levegõ. Vonyító Prérifarkas tétovázás nélkül belevetette magát a tóba, de Sam már azelõtt reszketni kezdett, hogy a tó jeges vize a bõrét érintette volna. Az öregember látta Sam tétovázását, ezért közelebb gyalogolt hozzá, és gyermeki örömmel fröcskölni kezdte Samet a fagyponthoz közeli hõmérsékletû vízzel. Sam kénytelen volt fejest ugrani a tóba, hogy elkerülje a jeges vízbombákat. Köpködve bukkant a felszínre, és egyáltalán nem volt meggyõzõdve róla, hogy a gyógymód jobbnak bizonyult-e magánál a kórnál. A fogai már jóval azelõtt vacogni kezdtek, hogy befejezte a rituális mosakodást, és szilárdan hitte, hogy soha többé nem fogja már érezni
a lábujjait.
Vonyító Prérifarkas végül elégedetten bólintott, és kivezette Samet a partra, ahol a táncruháik vártak rájuk. Sam az ágyéka köré tekerte a puha bõrt, aztán felhúzta a fiatal szarvas bõrébõl készített, függõleges, piros csíkokkal díszített lábszárvédõket. Áthúzta fején a kézzel varrt muszlin inget, amely a mellén, hátán és az ujjain csíkokkal, szövetbojtokkal volt ékesítve. Az inget vörös napok kellemes, asszimmetrikus mintázata pöttyözte. Sam utána a vállai köré tekert egy csíkos takarót, hogy egészen a megfelelõ pillanat bekövetkeztéig elrejtse az ingét.
-- Milyen arcot viselsz? -- kérdezte a sámán.
-- Mi?
-- Az álmaid biztosan megmutatták a nagy mágia arcát. Most neked kell megmutatnod a föld energiáinak, hogy mi a célod és az elvárásod arca.
Sam a feléje nyújtott festékes tégelyekre nézett. Cél és elvárás? Nos, azért kelt útra, hogy meggyógyítsa a húgát, és továbbra is ez maradt a célja. Az igaz, hogy a táncot azért fogják eljárni, hogy megszabadítsák a világot a Pók okozta veszedelemtõl, de Sam elsõre nem ezt akarta. Úgy gondolta, a legjobb lesz, ha õszintén viselkedik. Ha a rituális táncban meztelenül fekszik majd a föld energiái elõtt, nem fogja megpróbálni álcázni a reményét. És mi lett volna jobb arc, ha nem a húga arca? Kezét a fekete festékbe dugta, és szétkente a masszát az arcán. A fehér festékkel körvonalat rajzolt, Janice fehér sörényét utánozva vele. A homlokára a remény és az új megszületésének szimbólumát, az egyik vörös napot festette.
Miközben Sam az arcát pingálta, Vonyító Prérifarkas is kifestette a magáét. Samhez hasonlóan õ is befeketítette az arcát. Egyik szemén és arcán egyetlen vékony, okkersárga csík futott végig. Amikor végzett ezzel, a sámán magára húzta egy prérifarkas bõrét, a fejet kalap gyanánt a saját fejére húzta, a mellsõ mancsokat pedig a vállán keresztül a mellkasára fektette.
Sam eltûnõdött azon, vajon mit jelképezett a feketeség és a csík Vonyító Prérifarkas arcán.
-- És a te arcod micsoda?
-- Halál -- felelte nyíltan az öregember.
Miközben Sam megemésztette a választ, Vonyító Prérifarkas átnyújtott neki egy kutyabõrt. Sam kis híján hátrahõkölt, amikor meglátta a pettyes irhát, mert arra gondolt, hogy az öreg sámán valahogyan megkereste és megnyúzta Inut. De szerencsére a foltok elrendezése másmilyennek bizonyult. Sam elvette az irhát és ugyanúgy maga köré tekerte, ahogy Vonyító Prérifarkas is tett a magáéval.
A sámán vizsgálódva körüljárta Samet. Elégedetten morgott egyet, aztán hirtelen elindult, így Sam akaratlanul is lemaradt pár lépésnyit. Felgyalogoltak az emelkedõ tóparton, elhaladtak a szaunakunyhó mellett, és rátértek egy fák közé vezetõ ösvényre. Amikor a talaj ismét lejteni kezdett, kiértek a fák közül, majd beléptek egy természet alkotta amfiteátrumba. A kör alakú térséget hatalmas fenyõfák keretezték. A legkisebbik is legalább harminc méter magasra nyúlt fel a sötétedõ égbolt felé. Az alkonyat már leereszkedett a tisztásra, és az összegyûlt emberek csak sötét, gumószerû, apró árnyaknak látszottak a homályban. Halk beszélgetésük abbamaradt, amikor Sam és Vonyító Prérifarkas megjelent. Az öreg sámán megállt, azután felemelte két karját. Mozdulatára a tisztás négy égtáj felé esõ széleire elhelyezett farakások lángra lobbantak. A táncolva növekedõ fény fokozatosan az egész tisztást m
egtöltötte.
Sam meglepetten és csodálkozva látta, milyen sokan megjelentek. Vonyító Prérifarkas megemlítette neki, hogy felhívást küldött szét, melyben azt mondta, hogy a Tánc nem csak néhányakra korlátozódik. Sem mégsem számított ilyen sok emberre. Nem értett hozzá, de a különféle rituális ruhákból ítélve biztos volt abban, hogy Észak-Amerika minden nemzete képviseltette magát a sámánok között. Az összegyûlt sámánok és segédjeik a legkülönfélébb ruhákat viselték, voltak közöttük cifrák, voltak közöttük egyszerûek. Mindnyájan szelleminget viseltek, melyet nap- és holdszimbólumok, valamint körök, keresztek és csillagok díszítettek. A legtöbb ing szarvasbõrbõl készült, de lehetett látni néhány, Saméhez hasonló muszlinból készült inget is. Úgy tûnt, szövetinget kizárólag csak fehérek, ázsiaiak és feketék viseltek.
Amikor Sam és Vonyító Prérifarkas a külsõ gyûrû széléhez értek, egy magányos alak állt fel, és lépett oda hozzájuk. Sam elõször nem ismerte fel, mivel a lány csillagképek durván festett rajzaival díszített, túlméretezett inget viselt, és az ing alatt hordott lábszárvédõk sem a szokott szürke színûek voltak.
-- Szürke Vidra, mit csinálsz te itt?
-- Hallottam a táncról -- felelte a lány halkan, áhítatosan.
-- De te nem vagy sámán -- felelte Sam megrökönyödve.
A lány ravaszul elmosolyodott.
-- Nem kell sámánnak lenni ahhoz, hogy táncolhassak.
-- Igazat beszél, Kutyaember -- mondta Vonyító Prérifarkas. -- Csak hinnie kell benne és készen kell állnia a halálra.
-- De...
Vonyító Prérifarkas közbevágott.
-- Feljön a hold. Kevés az idõ.
A sámán megragadta Sam karját, és a tisztás középpontja felé húzta. A tisztáson egy ágaitól megfosztott fenyõfa hevert hatalmas rúdként, velük éppen ellentétes irányba mutatva. Mellette sötét kupacok hevertek a földön. Sam tudta, hogy ezeket a kupacokat hamarosan hozzátapasztják a levágott ágak csonkjaihoz. A kupacok valójában gyógycsomagok, szövetzászlók, kitömött totemfigurák és tollcsomók voltak. A fát fel fogják emelni és bele fogják állítani a már kiásott, sötét lyukba. Belõle lesz a sarjadó fa, a szabadtéri orvosságoskunyhó központi eleme. A sarjadó fa körül fognak keringeni majd a táncosok. A sarjadó fa fogja összekapcsolni lelküket a földdel.
Mielõtt még odaértek volna a fához, egy indián sámánokból álló különítmény lépett eléjük. Sam nem ismerte fel törzsi jeleiket, de díszes ünnepi ruházatuk alapján ítélve magasrangú személyek lehettek. Egy fiatal indián -- aki rojtokkal gazdagon díszített inget viselt -- kihívóan odakiáltott valamit. Legalábbis a hangszíne és komor arckifejezése alapján Sam így értelmezte a dolgot, mivel a szavai semmit nem mondtak a számára.
Vonyító Prérifarkas röviden válaszolt, ami ingerült megjegyzéseket váltott ki a csoport többi tagjából. Világosan látszott, hogy nézeteltérés merült fel a soraikban. Lehet, hogy a sámánok azért jöttek, hogy megakadályozzák a Táncot, és nem csatlakozni akartak hozzá. Sam örült volna, ha Vonyító Prérifarkas engedi, hogy adatjackjébe bedugjon egy nyelvi chipet. Akkor megérthette volna az indiánok beszédét, és tudhatta volna, hogy az arcukon aggodalom vagy pedig gyûlölet tükrözõdött. Vonyító Prérifarkas beszélni kezdett, ami eltartott egy ideig. Sam figyelte, milyen hatást váltottak ki az öreg sámán szavai. Néhányuk arcán az elhatározást kételkedés váltotta fel, és a csoportnak nem sikerült teljes egyezségre jutnia. Vonyító Prérifarkas Samhez fordult.
-- Meg kell mutatnod nekik.
-- Mit? Hogyan?
-- Kezdd el a táncot -- mondta Vonyító Prérifarkas és leült.
Sam a sámánra nézett, de az öreg indián nem foglalkozott vele. Sam tekintetét a kihívó indiánokra emelte. Nem látott rokonszenvet az arcukon. De arra utaló nyomot sem, hogy mi volt az elõbbi összeszólalkozás oka. De ez még csak a kisebbik talánynak számított. Az indiánok mögött feküdt a faoszlop. És amíg a földön feküdt, addig nem lehetett teljes a rituális kör. A Táncot nem lehetett elkezdeni, amíg azt fel nem emelték. A jeges csönd világossá tette, hogy Sam nem számíthatott segítségre. Ez azt jelentette, hogy az oszlopot csak egyetlen módon lehetett felállítani.
Kutya!
-- Ki szólít?
Én szólítalak, totem. Szükségem van az erõdre.
-- Van nekem erõm?
Te vagy Kutya.
-- Erõ vagyok én?
Erõ vagy.
-- A bõrömet viseled. Te én vagy?
A bõrödet viselem. Az vagyok, akinek lennem kell.
-- Az vagyok, aki vagyok. Te ki vagy?
Az vagyok, aki vagyok. Kutya vagyok.
Sam/Kutya élvezettel teli hangon a holdra vonyított.
Sam kinyitotta a szemét. Sötét éjszaka volt. Csíkos takarója a felállított sarjadó fa tövére csavarva pihent, kutyabõre pedig a fa tetején lobogott. Sam nem emlékezett rá, hogy egyiket is levetette volna. Érezte, hogy az éjszakai szellõ átfújt vékony muszliningén és lehûtötte a bõrét. Arcáról izzadtságcseppek párologtak.
Érezte, hogy feltöltõdött energiával. Érzékeit természetfölöttien élesnek érezte. Látta, hogy saját tükörképe visszaverõdik a körégyûlt idõsebb sámánok szemében. És bár a kutyabõr az oszlop tetején lógott, Sam vállát szõrzet borította, homlokából kutyaorr állt ki és hegyes fülek meredeztek feje tetején. A sámánmaszkot viselte tehát, és halványan ragyogó energiaburok övezte testét.
Vonyító Prérifarkashoz fordult. -- Hol van a dob?
-- Nincs dob. Ez a Nagy Szellemtánc.
-- Oké. Nincs dob -- sóhajtotta Sam. -- Akkor honnan jön a ritmus?
-- Nézz magadba.
Sam elmosolyodott.
-- És ha ott nem találom meg, nincs mágia.
Vonyító Prérifarkas visszamosolygott.
-- Hé hé, Kutyaember, úgy látszik mégsem vagy olyan lökött angló.
Az öreg sámán kántálni kezdett, melyhez Sam is csatlakozott. Várakozás és növekvõ izgalom áramlott szét testében. A kántálásban hatalmas erõk halvány mocorgása lüktetett. Sam hangja megerõsödött, amint a Vonyító Prérifarkastól tanult szavakat énekelte. A szavak indián szavak voltak, és Sam nem tudta, mit jelentettek, de érezte a hívására felébredõ erõt.
Mely felébredt ugyan, de továbbra is zárkózott maradt.
Sam elismételte a dalt, ezúttal egyedül. Az erõ növekedett egy kicsit. Sam körül az idõsebb sámánok csatlakoztak a dalhoz, hívogatva, köszöntve. Mindegyikük más szavakat énekelt, de a dallam közös volt. Aztán összefonták az ujjaikat, és táncolni kezdtek.
* * *
Morgana félénken viselkedett Sam jelenlétében, de félénksége elmúlt, amikor ismét magukra maradtak Svindlerrel. A lány jelenléte elborította Svindlert, a szabadság és a Mátrixszal való eggyé válás érzésével töltötte ki. Az eufória hevében kis híján meg is feledkezett arról, amit megígért. De csak kis híján. Hiszen a hûség ugyanolyan erõs volt, mint a szerelem.
Nem kellett Morganának is elmondania, hogy mit ígért meg, hiszen õ is jelen volt. Közösen átnézték a Sam által átküldött adatokat. A szükséges rendszercímeket gyerekjáték volt megtalálni.
Elindultak. Morgana ében köpenyt viselõ, ezüst kislány volt, Svindler pedig csillagokkal pöttyözött köpenyt viselõ, ében kisfiú. Együtt kúsztak végig a Mátrix mellékútjain és árnyékos részein, a szajrét keresve. Bitenként összegyûjtötték a megfelelõ információt, és elektronikus szárnyakon máris elküldték õket az adatokra váró vadászoknak. Ketten együtt verhetetlen csapatot alkottak.
Aztán figyelmüket egy sokkal nagyobb kihívást jelentõ feladat felé fordították.
Ében kisfiú és króm kislány együtt bámulták a csillogó, lüktetõ adathálót. Nagymama rendszere a legtöbb behatoló számára gúzsba kötõ és fogva tartó hálónak bizonyult volna, de Svindler és Morgana számára a háló minden egyes szála háztetõt jelentett, amirõl tovább lehetett ugrani, lelógó kötelet, amin fel lehetett mászni, csöndes folyosót, amin végig lehetett lopakodni. Titokzatos akrobatikai képességekrõl tanúbizonyságot téve egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltak.
Az adattárak rácsozatai között bebábozott adatcsomagok várták a háló úrnõjét, de Morgana éles kése felnyitotta õket és megmutatta tartalmukat. Az elõbukkant kincsek közül Svindler kiválogatta a legígéretesebbeket, és Morgana azokat is felnyitotta számára. Mekkora adatvagyon, titokhalom, és semmi sem maradhatott rejtve Svindler és Morgana elõl.
Minden itt hevert elõttük, amit Sam akart. Nos, majdnem minden. Nagymama okos, vén anyóka volt, aki nem tartotta egy helyen az összes adatát. Svindlerék összeállítottak egy helyszínlistát, és a lista egybevágott azzal a Sam által szerzett listával, ahol feltételezhetõen nukleáris fegyvereket tároltak. A Nagymama fájljaiban eltemetett információk meggyõzték Svindlert arról, hogy Nagymama nemcsak azokra a célpontokra vetett szemet, amelyek ellen Sam szétszórt csapatai is igyekeztek. Morgana analízise is egyezett Svindler véleményével.
-- Ami engem illet, kíváncsiság van jelen. Ilyen komolyak és mégis ilyen egyszerûek a dolgok? Samuel Verner/Sam/Csavar nem lépett fel más kívánalmakkal?
-- Ez egyszer nem -- Svindler különös csalódottságot érzett, és a lány következõ mondata is ezt tükrözte.
-- Hol van a sport?
-- A tettekben, kedvesem. De egyetértek, hogy nem találkoztunk nagy kihívással. Ettõl függetlenül arra számítok, hogy a következõ fázisban sokkal érdekesebb dolgok fognak történni.
-- A vadászat?
-- Pontosan. A vadászat próbára teszi a dekás minden bátorságát egy olyan helyen és idõben, ahol az elméje és a képességei állnak szemben az ellenfél védelmével, akadályaival és jegével. A meghátrálás luxusát nem engedhetjük meg. A meghátrálás ugyanis vereséget jelent, és a társaink ezért súlyos árat fizetnének. Nem okozhatunk nekik csalódást, és nem engedhetjük meg, hogy a rossztevõk felhasználhassák Mátrixbeli erõforrásaikat hús-vér szövetségeseink ellen.
-- Samuel Verner/Sam/Csavar is köztük lesz?
-- Úgy gondolom, igen. De ha nem is, a számára kedvesek mindenképpen, és az õ elvesztésük talán még a halálnál is súlyosabb csapást jelentene a számára.
-- Ami engem illet, aggódás van jelen annak tekintetében, hogy nem fogja õt kár érni.
-- Ami engem illet, nálam is. Következésképpen minden lehetségeset megteszünk, hogy sikerre vihesse a tervét.
-- Értem.
-- És a többiekért is.
Morganának a szójáték fölött érzett csodálata megborzongtatta Svindlert. Aztán közösen nekivágtak az elektronikus éjszakának.
33
Sam egyszerre látta a táncot az oszlop tövében elfoglalt ülõhelyérõl és az oszlop tetejérõl. Ebben semmi rendellenes nem volt. A növekvõ erõ a dal erõsödésével együtt felemelte õt.
A táncosok újabb, tágasabb kört alkottak, a sámánok pedig abbahagyták a maguk táncát, hogy körben leüljenek Sam köré. Sem dob, sem csengõ, sem kereplõ nem jelezte az ütemet a táncosok számára. Csak a dal ritmusa. Sam a sarjadó fa töve mellõl, ülve vezette az éneklést. Vonyító Prérifarkas és az öregebb sámánok is énekeltek, hangjuk és szavaik keveréke egyetlen dalba olvadt. A táncosok gyûrûje körülöttük forgott, hangok százai csatlakoztak a dalhoz.
A táncolók egy emberként felemelték, és elõrelendítették bal lábukat. Jobb lábukat elhúzták a földön, hogy bal lábuk mellé lépjenek. Aztán ismét a bal láb következett, mely visszalendült a körvonal fölött, és a földre toppant. A táncolók gyûrûje megfordult. Utána jobb lábbal ismét végigsimítottak a földön, hogy a másik lábuk mellé csúsztassák. A bal felemelkedett, elõrelendült. A jobb utánalépett. A tánc felgyorsult. A bal láb átlépett a vonalon, majd visszalépett, közben a jobb láb a vonalon maradt, összekötve a táncosokat a földdel.
A táncolók énekeltek, és a dal az egekbe szárnyalt, megidézte a föld erõit.
* * *
Hart távcsõ segítségével a hegyoldalt és az annak tetején kuporgó kastélyt szemlélte. A Weberschloss szinte megközelíthetetlen volt. Egy hepehupás, kikövezetlen út vezetett az erdõn át fel a hegyre, ami túl keskeny volt ahhoz, hogy könnyû autónál nehezebb járgánnyal biztonságosan végig lehessen menni rajta. Az útra kisebb nyomást kifejtõ légpárnás jármûvel megoldható lett volna a dolog, de az meg túl nagy zajt csapott. Ezenkívül Hart nem tudta, hogy egy légpárnás be tudott-e volna fordulni a szûkebb kanyarokban, vagy fel tudott-e volna kapaszkodni a meredek szakaszokon anélkül, hogy kifújja a levegõt maga alól, és a földre hasal.
A leglogikusabb megoldásnak a légi megközelítés bizonyult, de a támadók így is nehézségekkel néztek volna szembe. A kastély udvarai kicsik, tetõi pedig vagy hegyesek vagy meredekek voltak. Csak egy kisebb jármûvet lehetett volna földre tenni és annak a jármûnek pedig képesnek kellett volna lennie a függõleges repülésre. Egy jó rigó talán éppen le tudott volna tenni egy tankot a fõ udvarra, de nagy esélye volt az ütközésnek, hacsak a végsõ leszállási szakaszt nem csigalassúsággal bonyolítja le. Persze a leszállást ez utóbbi esetben garantálni lehetett, a járgány sérülései miatt azonban nem tudtak volna távozni az akció végeztével. És persze minden egyes légi megközelítési terv csak minimális légvédelmet feltételezett, melyet egyáltalán nem lehetett biztosra venni.
Hartnak pedig nem tetszett, hogy csak az odaútra váltson jegyet.
Hart újra elismeréssel illette magában Cosimo okosságát és azt az elõrelátást, mellyel ezen a szinte tökéletes természeti védelemmel ellátott helyen rejtette el az elcsent fegyvereket. Cosimónak nyilván megvoltak a maga védelmi tervei, de õ már meghalt és Hart megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy nem az õ irányítása alatt harcoló védõkkel kellett szembenéznie.
Megvoltak persze a módjai, hogy egy elszánt csapat bejusson a kastélyba, de a dolog közelrõl sem bizonyult olyan egyszerûnek, mint a korábbi idõkben. Ha a Weberschloss megmaradt volna magántulajdonnak és turistalátványosságnak -- mint akkor, amikor Cosimo elrejtette itt a fegyvereket, miután az amerikai rohamcsapatok lemondtak róluk --, akkor egy megfelelõen álcázott behatoló egység el tudta volna végezni a feladatot. A kastélyban még akkor sem lakott egy századnyinál több katona, amikor azt még az amerikai rohamcsapatok egyik pihenõ- és oktatóközpontjának használták. És hiába tûnt félelmetesnek egy ilyen erõdítmény, megfelelõ elõkészületekkel az erõforrásaik nagy részét semlegesíteni lehetett volna, hiszen a reguláris csapatokat elég jól ki lehetett számítani. A kastély jelenlegi lakói azonban nem voltak sem ártalmatlan szállóvendégek, sem pedig kiszámítható közkatonák.
Hart persze egyszerûen atomjaira is robbanthatta volna az egész építményt, de azzal nem oldotta volna meg a problémát. A fegyverek továbbra is épségben maradtak volna a hegy gyomrában. Az azok elpusztításához is szükséges tûzerõ beszerzését viszont megakadályozta volna a büdzse nagysága. Vagy a helyi kormány. Ha pedig azonnal engedélyt kértek volna, az túl nagy feltûnést keltene. Így aztán kénytelenek voltak megbirkózni a kastély jelenlegi tulajdonosaival.
A kastélyt a lázadások késõi éveiben egy csapat kétségbeesett menekülõ foglalta el, javarészt a világon végigsöprõ gyûlölethullám elõl menedéket keresõ metahumánok. Leginkább orkok és törpök, de a csapatnak több, mint a fele a bundeswehr tagjaiból került ki. A katonák fegyverei és tapasztalata megszerezte a biztonságot a menekülõknek. A civilek és nem civilek elszántsága pedig megtartotta. A fenyegetések, megvesztegetések és a helyi kormány ténykedései között egyensúlyozva sikerült hosszú távra berendezkedniük. A lakók emlékei nyomán pedig gyûlölet lobbant fel, így a Weberschloss az antihumán terroristák paradicsomává vált. Herbstgeisteknek, az Õsz Szellemeinek nevezték magukat. Az eddigi ténykedésük nem bizonyult számottevõnek -- és túl sokszor még meg is felelt bizonyos cégeknek vagy kormányfrakcióknak --, ezért nem paterolták ki õket eddig innen.
Ha viszont a Herbstgeistek -- vagy éppen azok, akik eltûrték a terroristák jelenlétét -- megtudták volna, mi rejtõzött a Weberschloss alatt, a helyzet nagy valószínûséggel megváltozott volna. De jelen pillanatban a terroristák Hart és a zsákmány között csücsültek, jól felfegyverzett, fanatikus és megvesztegethetetlen akadályt formálva. Igaz, hogy a Herbstgeistek Hart korlátozott erõforrásai számára problémát jelentettek, viszont Pók idõvel könnyedén elintézhette volna õket. Idõvel, amit nem volt szabad számára biztosítani. A bombákat hatástalanítani kellett, mielõtt Pók elõnyt húzott volna belõlük.
A kavicsok halk ropogása figyelmeztette Hartot, hogy látogatója érkezett. Megfordult, és látta, hogy egy törp mászott felfelé az ösvényen. A nõ közel olyan széles volt, mint amilyen magas, és az orra alatt mogorván fortyogott magában, miközben a meredek ösvényt fixírozta. Willie Williams rigóként ritkán gyalogolt, ha irányíthatott valamiféle jármûvet, ami egyben azt is jelentette, nem volt túlságosan edzett ahhoz, hogy komoly fizikai terhelést elviseljen. A rigó laza overallját a hideg, hegyi levegõ ellenére is izzadtságfoltok pacázták, a borotvált koponyáján kiütközõ izzadtság pedig összegyûlt az adatjackjei tövében, és vastag patakokban folyt le a nyakán. A feje oldalán és hátsó részén növõ hajból font két copfja menet közben fel-le csapkodott termetes mellkasán.
-- A katonák nyugtalankodnak -- mondta anélkül, hogy köszönt volna.
-- Már indulnának?
-- Neg. Nem akarnak összeakaszkodni a Herbstgeistekkel.
Hart tartott tõle, hogy a zsoldosok így fognak reagálni, ha megtudják, milyen célpont ellen mennek.
-- Azt hittem, profik a fiúk.
-- Azok, de még a profik sem szeretik, ha kinyírják õket. Hátsó gondolataik vannak a jegy árával kapcsolatban.
A rigó aggódott, máskülönben nem vette volna rá magát, hogy felmásszon Hart megfigyelõpontjáig.
-- És te, Willie?
Willie vállat vont.
-- Én tudom, miért csináljuk. Õk nem.
-- Nem válaszoltál a kérdésemre.
Willie két tenyerével végigsimított a halántékaiban tátongó adatjackeken. A tenyerébe épített indukciós lapok halk, reszelõs hangot hallattak, amint végigcsúsztak a krómacél csatlakozókon.
-- Jobban örülnék, ha egy teljes páncélost vezethetnék egy levetkõztetett tankocska helyett. De nem fordulok vissza.
-- Örülök, hogy velünk tartottál, Willie. Nem ismerek olyan rigót, akiben jobban megbíznék, hogy felvigyen minket oda.
Willie szándékosan másfelé nézett. Hart látta, hogy összeszorította az állkapcsát. Kis idõ múlva a rigó benyúlt az övére erõsített zsákba és elõhalászott egy doboz Kanschlagert.
-- Kérsz sört?
-- Kösz, nem.
-- Nem is számítottam rá, de gondoltam, fel kell ajánlanom. -- A törp rigó kinyitotta a sörösdobozt, majd lefelé fordítva a feje fölé tartotta. Egyetlen csepp sem kerülte el szélesre tátott száját. Amikor a doboz kiürült, visszatette a zsákjába, és böfögött egyet. -- Vigyázz Georgie-val. Negyvennyolcban együtt vadászott egy Herbstgeist osztaggal.
-- Kösz. Majd figyelek rá.
Hart lehetõséget adott Willie-nek, hogy szóljon még valamit, de úgy tûnt, a rigó már mindent elmondott, amit akart. Lehet, hogy csak gyanú volt az egész. De lehet, hogy azért ismerte Georgie-t, mivel õ is benne volt ugyanabban a vadászatban és megvoltak a saját titkai. Az elsõ eset valószínûbbnek tûnt. Willie nem az a fajta volt, aki közösködött volna a Herbstgeistekkel, még akkor sem, ha azok java része az õ metatípusába tartozott. Pár percig idétlen csöndben álltak egymás mellett, miközben Willie egyre nyugtalanabbá vált.
Végül megszólalt.
-- Ellenõrizni kell a tankot, ha ma este még repülni akarunk.
-- Kell segítség? -- kérdezte Hart, de már tudta elõre a választ.
-- Neg.
Hart elnézte, amint Willie lemászik az ösvényen. Amikor a rigó eltûnt, Hart megfordult, és ismét átnézett a völgy felett, a kastély irányába. Újabb nehézségek, erre aztán nagy szüksége volt. Remélte, hogy Sam nem tévedett, amikor azt mondta, hogy lesz még idejük, mielõtt Pók ügynökei elérik a helyszínt.
34
Sam mosolygott éneklés közben.
A táncolók körbetáncolták a középen összegyûlt sámánokat. Közben egymás kezét fogták, összekulcsolt ujjakkal. Elõrezökkentek a lépéssel, majd hátrahõköltek, amikor hátsó lábukat elõrehozták. Kezükkel íveket írtak le, ahogy testükkel is követték a lépéseket.
A tánc felgyorsult.
* * *
Neko Noguchi magányos volt és ezt szerette. Már ami az üzletet illette. A társak vagy az útjába kerültek, vagy nem voltak ott, ahol kellett volna lenniük, amikor szüksége lett volna rájuk. A tapasztalata azt mutatta, hogy sokkal jobban tudott egyedül dolgozni. Így mindig tudta, hogyan álltak a dolgok. Neko csak nemrég lépett be az üzletbe, így nem volt még túl nagy híre; de a híre jó volt -- és egyedüli.
Akkor miért küldték ide társául ezt a nõt az amerikai tünde és a partnerei?
A nõt utcai nevén Csíkosnak hívták -- Neko ezt sokkal jobb névnek tartotta, mint azt, amelyik a nõ utazási dokumentumain szerepelt -- és egy nagy ragadozó macska eleganciájával és célratörésével mozgott. A kapcsolatfelvételkor megszokott protokolt precízen betartotta, ami profira vallott. Járása, mesterien elrejtett fegyverei és figyelme ugyanerrõl árulkodott. Büszke, felvágós megjelenésébõl Neko arra következtetketett volna, hogy a nõ bicskás volt, de a kibernetikus beépítéseknek semmilyen nyomát nem fedezte fel rajta. A Cog által megírt jellemzésbõl is kiderült, hogy Neko elsõosztályú képességû profival állt szemközt. Viszont ha nem volt krómja, akkor nyilván a mágia biztosította számára kiemelkedõ elõmenetelét, és ez már azonnal megbízhatóságot sugallt.
De még ha a nõ az amerikai tünde ügynökeként is mûködött, Neko akkor sem látta, miért kellett ehhez a vadászathoz. Ha a munkát rendesen elvégezték, nem lesz szükség plusz izomra. Neko azt hitte, hogy a tünde számára végzett kutatásai és teljesítménye egyaránt kielégítõnek bizonyult. Mi okozta ezt a hirtelen bizalmatlanságot?
-- Vigyázat -- mosolygott ravaszul Csíkos, közben jobb mutatóujját finoman fel-le csúsztatta orrának bal oldalán. És bár a szobában nappali világosság ragyogott, a nõ szemét eltakarta a teknõsbékapáncélra emlékeztetõ fejhallgatóval ellátott, króm napellenzõ. Neko örült volna, ha láthatja a nõ szemét.
-- Úgy tûnt, aggódtál a jelenlétem miatt. Csak izomként szolgálok ebben a vadászatban.
Neko feladta tökéletesen könnyed testtartását, és levette lábát a székeik között álló alacsony asztalról. Nem gondolta volna, hogy az arca vagy a testbeszéde elárulta aggodalmát. Talán nem is. Lehet, hogy a nõ beépítései tehettek a dologról, melyek olyan fejlettek voltak, hogy tulajdonosuk a segítségükkel sokkal könnyebben felmérhette az embereket. Ez a sok esetben nyilván hasznosnak bizonyuló képesség azonban nem igazán illett ehhez a vadászathoz.
-- Tudok vigyázni magamra.
A nõ röviden felnevetett; a hang szinte köhögéshez hasonlított.
-- A fõnök a hadúr emberei miatt aggódik.
-- Õket is el tudom intézni.
-- Szeretném azt látni.
Neko kezdte bosszantónak érezni a nõ arroganciáját.
-- Nem érdekel, mit szeretsz.
A nõ megvonta a vállát.
-- Kemény fiú. Aláírtam egy szerzõdést, és nem fogom megszegni az önérzeted kedvéért.
-- Akkor tehát nem bízik bennem.
A nõ az övén viselt zacskóból elõhúzott egy lapos, sötét fémdobozt. Felnyitotta, kiválasztott egy vékony, barna cigarettát és meggyújtotta a cigarettásdoboz oldalába épített gyújtóval. Beszívta a füstöt, bent tartotta egy ideig, aztán vastag sugárban kifújta. Csak utána szólalt meg:
-- Ezt sosem mondta.
-- Szavakra nincs is mindig szükség. A jelenléted árulkodik róla.
A nõ újabbat szippantott, ezúttal a plafon felé fújva a füstöt. -- Ha te mondod.
-- És mi van, ha hátrahagylak?
-- Elfuthatsz, ha akarsz. Én gyorsabb vagyok.
Úgy tûnt, a nõ tökéletesen biztos volt abban, hogy Neko nem lóghat meg elõle. Magabiztossága kijózanította Nekót; Hong Kong Neko vadászterülete volt, nem pedig a nõé. És amíg meg nem tudta, miféle erõforrásokkal rendelkezik amaz, óvatosnak kellett lennie. -- Akkor a segítségedre vagyok kárhoztatva.
A nõ bólintott.
-- Remélem, hogy legalább a feladattal kapcsolatban megfelelõen informáltak.
-- Mondd el még egyszer. Hátha kifelejtettek valamit.
-- Rövid leszek -- mondta Neko élesen. Tudta, hogy a nõ vizsgáztatta õt, és ez nem tetszett neki. De ez is az üzlethez tartozott. Felvette jobbik arckifejezését.
-- A szoros túlsó partján, Kungshuban van egy ember. A Han név alatt tevékenykedik. Han gazdag és hatalmas ember. Az árnyakban azt beszélik, hogy õ az egyike az új haduraknak. Ez sok tekintetbõl helyes értékelés, hiszen a hadurak többségéhez hasonlóan õ is Kína egyesítésérõl álmodik. Persze az õ vezetése alatt. A többi hadúrral való összehasonlítása azonban sántít, mivel õ ténylegesen is képes lehet az egyesítésre. Han nemrégen új tanácsadóra tett szert, egy titokzatos mágusnõre, aki az Éj név alatt dolgozik. Éj azt állítja, hogy birtokában van a régi Shui rezsim néhány titka, és ezt bebizonyítandó úgy tájékoztatta Hant, hogy a tulajdonában található egy rakétakomplexum is, amit nukleáris fegyverekkel szereltek fel.
A nõ közbevágott. -- És használni is fogja?
Neko prüszkölt egyet. -- Lõ az ember ágyúval verébre?
-- Én nem -- mondta Csíkos szenvtelenül.
-- És õ sem. A kedvenc tanácsadója javaslatára tartalékolja a fegyvereket. A nyilvánvaló következtetés az, hogy olyan pillanatra vár, amikor felhasználhatja ezeket a fegyvereket -- vagy ténylegesen vagy fenyegetésként --, hogy javítson a pozícióján. Han ravasz fickó. Addig fog várni, amíg maximálisan ki nem aknázhatja a helyzetet.
-- De nem várhat örökké -- A nõ elnyomta a cigarettáját. -- Kiszivárog az információ, és a társaságok széttépik.
-- No igen, nem mernék nagy tétben fogadni az önzetlenségükre. Épp ezért béreltek fel minket arra, hogy hatástalanítsuk a fegyvereket. Elhoztad azt a készüléket, ami a tünde szerint elvégzi a melót?
A nõ bólintott és megütögette az asztalon fekvõ táskát.
-- Találtál bejutási útvonalat?
Persze, hogy talált, de egy másik személy csak bonyolítja a dolgokat. Ha Neko ezzel a nõvel fog együtt dolgozni, akkor jobban meg kell ismernie a nõ képességeit és gondolkodásmódját. Eljött az ideje, hogy egy kicsit változtasson a kezdeményezésen. Nyilvánvaló volt, hogy most õ akarja vizsgáztatni a nõt.
-- Menj oda a telekomhoz, én pedig lehívom a helyszínrõl összegyûjtött adatokat. Talán tudsz olyan gyenge pontot találni, ami az én figyelmemet elkerülte.
Mire kidolgozták a tervüket, Neko le volt nyûgözve. Talán nem is ígérkezett olyan rossznak ez a partneres vadászat. Ha a nõ meg is tudja csinálni azokat a dolgokat, amiket mondott, akkor Nekónak lesz mit tanulnia tõle.
* * *
Sam énekelt és figyelt. A sámánok is énekeltek. A táncosok is énekeltek tánc közben. Lábuk egyszerre dübögött, egyre erõsödõ tempót szolgáltatva a dalhoz. A száraz földrõl porfelhõk verõdtek fel a táncosok lába alatt. A csupasz, bakancsos és mokaszinos lábak dobbantak és csusszantak.
A föld kezdett megmoccanni.
* * *
Urdli körbenézett az afrikai tájon. Valaha kellemes kinézetû szavanna terült itt el. Az idõ nagy részében persze száraz éghajlat uralkodott, de azt is el lehetett viselni. Sok hely száraz volt. Az élet azonban egykor mégis utat talált magának. A környék mára teljesen kipusztult, kiszáradt. Az életnek most már nem volt olyan könnyû dolga.
Estios Urdli mellé lépett. Laverty segédje már eredetileg is sötét bõrt viselt, most mégis erõsen izzadt. Folyamatos figyelmeztetésekre volt szüksége, hogy elég vizet igyon.
-- Miért éppen mi? -- panaszkodott. -- Inkább az egyik rajtaütõ csapattal mentem volna.
Urdli az eget fürkészte. Õ legszívesebben nem feszegette volna ezt a témát.
De Estios kitartott a magáé mellett.
-- Miért ezt a helyet szemeltük ki? Miért ezt, Urdli?
-- Azért vagyunk itt, mert valakinek itt kell lennie. A képességeimet tekintve nyilvánvaló, hogy rám miért esett a választás -- A kõ és a homok az otthonára emlékeztette Urdlit. Az a kevés állat, amit itt láttak, más ügy volt, de az nem számított. A kõ kõ volt, az állatok pedig múlandóak. Akárcsak az olyan állítólag értelmes lények is, mint Estios.
-- Ami pedig téged illet? Nem tudom, te miért vagy itt. Ebben a feladatban nincsen szükségem segédre. De az ellenségeskedéseteket tekintve könnyen lehet, hogy a Kutya sámán egyszerûen csak kényelmetlenséget akart okozni neked.
-- Szerintem õ sokkal inkább abban reménykedik, hogy megölnek menet közben -- mondta Estios sötéten.
Urdli megrázta a fejét. -- Ha úgy gondoltam volna, hogy a feladatunk veszélyes lesz, ragaszkodtam volna hozzá, hogy katonákat is hozzunk magunkkal. Laverty is ilyen intézkedéseket követelt volna. De nincs rá okunk, hogy gondoktól tartsunk.
-- Hacsak Pók rá nem cáfol erre.
-- Akkor talán lesz pár probléma -- ismerte el Urdli. -- Talán még harc is lesz, amire annyira vágytál. De te vizsgázott varázsló vagy, és az én varázserõm sem csekély. Komoly ellenállással is meg tudunk birkózni. Nem hiszem, hogy Póknak lett volna ideje hozzá, hogy elégséges erõforrásokat mozgósítson, különösen nem egyetlen eszköz miatt. Pók másfelé irányítja az erõit.
-- Te pedig elégedett vagy, hogy mások majd megbirkóznak a nehézségekkel. Hogy Vernerre támaszkodnak.
-- Jelen pillanatban elégedett vagyok, hogy haladunk. A dolgok nélkülünk is épp elég rendben fognak lefolyni. Nem érezted az asztrális folyamot? Pók még nem manifesztálódott eléggé ahhoz, hogy mágikus fenyegetést jelenthessen. Továbbra is földi ügynökökön keresztül dolgozik, és ezek az ügynökök még nem bizonyították be, hogy olyan kemények lennének, mint amitõl tartottam. Verner próbálkozásai a legrosszabb esetben is meggyengítik õket. Jelen pillanatban a titkosság és a gyorsaság a két szövetségesünk, még akkor is, ha ennek az az ára, hogy Vernerre és barátaira kell támaszkodnunk.
Estios feltartotta kezét a fény felé, és megszemlélte az ujjait.
-- Ha belebotlunk valakibe, többé már nem lesz titkos az akció. Miért nem kezdhettük azzal a földön keresztül vezetõ úttal, amirõl beszéltél?
-- Még nincs itt az ideje -- Urdli nem akarta tudatni Estiosszal, hogy mágikus ereje miféle korlátozásokkal bír. -- Ezen a terepen biztonságosan haladhatunk. Ha találkozunk is valakivel, számukra csak két utazónak fogunk tûnni, semmi másnak. A melanin virágzása nemsokára eléri a csúcspontját, így ameddig a festett szemüveget viseled, senkinek sem tûnsz fel. A nyelvi varázslatok pedig ugyanúgy fognak mûködni, mint máskor. Csak akkor tûnnénk idegennek, ha nem vigyáznánk eléggé. Nincs mitõl félni. Bejutunk és távozunk, jóval azelõtt, mielõtt az akciócsapatokban részt vevõ barátaid végeznek a munkájukkal.
Urdli éppen ezért vállalta el olyan könnyen ezt a piti kis feladatot a fegyverek uralmáért folyó bonyolult hadmûveletben. Itt õ kerülhetett felülre, távol a zavaró körülményektõl. Verner vadászai talán sikerrel jártak az akcióikkal, valószínûleg azonban nem. Laverty katonái nagyobb esélyekkel indultak, de õk az utolsó betûig követni fogják a professzor utasításait. És az akciók zaja esetleg felkelthette ugyan Pók földi ügynökeinek figyelmét, Urdli azonban alacsonynak tartotta ennek a valószínûségét. Az adatokból kiderítette, hogy Pók tervei nem voltak annyira elõrehaladottak, mint attól eredetileg félt. Ezt a megfigyelését természetesen nem osztotta meg a többiekkel; nem látott rá okot, hogy közölje velük, a helyszínek nagy részén nem fognak aktív ellenállásba ütközni.
-- Úgy tûnik, jól szórakozol -- jegyezte meg Estios.
-- Talán igen. Azt hittem, hogy a Kutya-sámán sokkal nehezebb feladatot ró majd rám azzal, hogy olyan ellenféllel állít szembe, aki talán veszélyt jelent a számomra. De engem még kevesebbre becsül, mint saját magát. Ha sokkal gondosabban osztotta volna ki a feladatokat, leszámolhatott volna egy ellenségével úgy, hogy az egyszerû balszerencsének tûnt volna.
-- Ehelyett megajándékozott egy játék-vadászattal. Kifejezetten minket küldött az ellen az egy fegyver ellen, amelyet valószínûleg senki sem õriz. A legnagyobb veszély csak az lehet, ami a szaharai út során esetleg felmerül.
-- Pontosan. Az utazás veszélyei pedig nem igazán számítanak a hozzánk hasonló kaliberû mágusoknak. És miután elvégeztük itt a szükséges munkát, saját szakállunkra tevékenykedhetünk.
-- Tehát alábecsült téged -- Estios elmosolyodott. -- Most már látom, miért örülsz.
Urdli visszamosolygott. Nem Verner volt az egyetlen, aki alábecsülte a képességeit.
-- Gondoltam, hogy ki fogod találni.
35
Az öreg sámánok felálltak, és kört alkottak Sam és a sarjadó fa körül. A táncosok külsõ, nagyobb köre egy ütemre trappolt, csoszogott körülöttük. Vonyító Prérifarkas bólintott Samnek, Sam pedig hangosabban kezdett énekelni. A sámánok megfogták egymás kezét, és õk is csatlakoztak az új, erõsebb dalhoz. Vonyító Prérifarkas felemelte bal lábát, majd elõre és lefelé lendítette. A belsõ kör táncolni kezdett, egyre sebesebben forogtak a külsõ táncoskörön belül, szorosabban fókuszálva ezzel az energiát.
Az elõkészületek a végükhöz közeledtek.
* * *
Janice lenézett a lejtõn az odalent összegyûlt kis embercsoportra. Négy humán és három ork. Szellem kivételével egyiküket sem ismerte. Tudta a nevüket és nagyjából azt, mire voltak képesek, mivel Szellem ezt elmondta neki, de ez még nem változtatta meg Janice szemében az idegen státuszukat. Eltûnõdött azon, vajon meg lehetett-e bízni bennük.
Eltûnõdött azon, vajon õbenne meg lehet-e bízni.
Janice már több, mint egy hete egyedül csak Szellemmel találkozott. Visszafogta az éhségét, mivel a szamuráj is Farkast követte és valami különös, érthetetlen módon Janice úgy érezte, hogy Szellem is az õ falkájához tartozik. A vadonban eltöltött napjaik során felismerte a férfi erõs lelkét. És amennyiben egy humánt a barátjának lehetett mondani, Szellem a barátjává vált. A férfit persze kibernetikusan fel is turbózták, így halálosan lõtt, és keményen harcolt. Talán még arra is esélye lett volna, hogy súlyosan megsebesítse Janice-t, de Janice nem gondolta, hogy ez volt az egyetlen indok, amiért nem tekintette puszta ételnek a férfit. Legalábbis forrón remélte, hogy ez volt.
A többiekkel persze másként állt a helyzet. Humán vagy ork, egyre ment, nem tartoztak a falkához. Mindnyájan tapasztalt árnyvadászok voltak, következésképpen elméletileg veszélyesek. De ha az egyikük hátramaradna és nem figyelne eléggé, akkor...
Akkor micsoda?
Janice korgó gyomra adta meg a választ. Elfordult, és felvette a földrõl Szellem legutolsó vadászzsákmányát. Agyarait belemélyesztette a szarvas húsába, de a torkán lefolyó nedvek csak hajszálnyit enyhítettek tomboló hiányérzetén. A földre köpte az ízetlen húst.
Nem tudta, még mennyi ideig volt képes visszatartani az éhségét. Ezen az emberekhez közeli vidéken minden nappal egyre nehezebbé vált az ellenállás. Éhség és vágyakozás kergette egymást Janice-ben, amikor az öböl túlsó partján terpeszkedõ Seattle fényeit nézte. Az érzései nem változtak, ám az emberek közelsége felerõsítette õket. De vajon miért érezte magát Janice ennyire kényelmetlenül? Dan Shiroi belenyugodott abba, ami volt. Megtanította Janice-t, hogy azok a gyûlöletes humánok zsákmányállatként szolgáltak a fajtájuk számára, nyúlként a farkasok lakomájához. És Janice pontosan ugyanolyan volt, mint Dan, vagy nem? A bensõjében valami azt kiáltozta, hogy nem, de ez a hang csak kicsivel harsogta túl azt a élvezetes ordítást, mely a hús gondolatára felpezsdítette a vérét. Sam azt mondta, hogy ezután a vadászat után képes lesz majd arra, hogy véghezvigye azt a mágiát, amivel Janice-t ismé
t visszaalakíthatja humánná. Hihetett ebben Janice? Mert hinni?
Akart hinni?
De hitt vagy nem, akart vagy nem, már a szavát adta. Legalább ebben hasonlított a bátyjára. Úgy fog cselekedni, ahogy megígérte, és segíteni fog ezeknek a vadászoknak, hogy elvégezzék a Sam tervében rájuk osztott feladatot. Azután? Nos, azután a dolgok majd úgy alakulnak, ahogy alakulnak.
Janice felállt, és halkan elindult a lejtõn az összegyûlt vadászok felé. Tudta, hogy Szellem meghallotta lépteit, de meg akarta tudni, mennyire voltak éberek a többiek. Az infomáció késõbb még hasznosnak bizonyulhat.
Elsõként az egyik krómozott humán, Szellem törzsének tagja, Hosszú Láb reagált. Szellem szinte azonnal odasuttogott valamit a Sally Tsung nevû nõ fülébe. A nõ Janice felé fordult. A többiek is.
Janice igyekezett lassan mozogni és ügyelt rá, hogy ne mutassa ki az agyarait. Tudta, hogy a mérete így is elég félelmetes látványt nyújt.
A legnagyobb vadásznál is egy méterrel magasabb volt, és legalább másfélszer olyan széles volt a teste, mint a legmasszívabb orknak -- a fickót Khamnak hívták, Szellem szerint. De minden elõvigyázatossága ellenére megérezte, hogy felkeltette a vadászokban a félelmet. Õk ugyan megpróbálták elrejteni, általában sikeresen, de Janice mégis látta rajtuk. A nagydarab orkon különösen.
A fickó kiegyenesedett, és igyekezett lehetõleg minél nagyobbnak látszani. A koraesti csillagfény megvillant az idegességében megfeszített króm karján. Szellem már korábban elmondta Janice-nek, hogy az ork a kibernetikus kart Sam egyik vadászata során szerezte. A fickót kis híján meg is ölték akkor. Vajon hátsó gondolatai támadtak? Kham félrebillentett fejjel és összeszûkített szemekkel bámult Janice-re. -- Te nem szaszkaccs vagy.
Tagadni felesleges lett volna, de Janice nem tudta, mire akart kilyukadni az ork azzal, hogy a metatípusa felõl érdeklõdött. Így aztán csak ennyit felelt. -- Nem vagyok az.
-- Akkó mivagy?
Gusztustalan egy fickó. -- Azt te nem akarod tudni.
-- Ká, honnem ork letté -- A fickó félig komolynak tûnt. -- Mi orkok kemények vagyukk ám, meg jóképûk is. Ha meg te ojjan vóná, mint mink, nem búttál vóna a zerdõbe.
Ráadásul bosszantó is. Janice felcsattant. -- Valamikor ork voltam. De nem tetszett, ezért átváltoztam.
Az ork fintorgott egyet Janice-re, aztán egy darabig csöndesen figyelte. A többiek sem szóltak semmit, így hirtelen csönd borult rájuk. Kham ujjával az egyik tört agyarát simogatta, és összevonta a szemöldökét, mintha nehezére esett volna a gondolkodás. Aztán úgy tûnt, juthatott valamire, mert feszült arckifejezése megenyhült.
-- Akkó biztos a húgga vagy neki. Hallottam, hogy jó csomó randa dógok vannak ott a Yomin. Mer ott vótá, nem? Aztat is hallottam, hogy ott van vírus is. Tudommi tötténik, ha egy ork mekkapja a vírust?
Hugh Glass mosolygó arca villant meg Janice elõtt. -- Egy kis ajándék, mielõtt távoznék -- mondta, kimutatva tökéletes fogait. Megérintette Janice lábát, Janice pedig fájdalmában összerogyott, kettétört csontja kihasította a húsát. Hugh képe elhalványult, aztán megjelentek a kutató vadászok hangjai. Janice visszafolytotta a fájdalomüvöltést és nem engedte, hogy eluralkodjon rajta a rettegés. Mivel nem tudott futni, el fogják kapni és visszaviszik Yomira. A vadászok közelebb értek. A félelem összeszorította a torkát. Még közelebb. Hallott már arról, mit mûveltek a szökevényekkel. Fájdalmában összegörnyedt, de rögtön utána ki is egyenesedett a rettegés miatt. -- Nagyszerû -- mondta Hugh. És Janice elaléló, sodródó elméjében még felcsendültek a szavai: -- Egy napon még köszönetet is mondhatsz nekem, de valószínûbb, hogy egész életeden át gyûlölni fogsz. Ez utóbbi talán jobb is, így jobban
élvezem a dolgot -- Aztán eltûnt, Janice pedig egyedül maradt a sötétségben a fájdalommal. És az éhséggel.
Lerázta magáról a rémálom emlékképét. Nem akart ilyesmikre gondolni.
-- Semmit sem tudok vírusról.
-- Nem lustálkodni jöttünk -- szólalt meg Szellem, és kettejük közé lépett.
Janice ellazította izmait, és csak most döbbent rá, hogy korábban megfeszítette õket. Leengedte az ajkát, hogy eltakarja agyarait. -- Rendben. Induljunk.
-- Nem is érdekel, mi a terv? -- kérdezte Tsung.
-- Nem.
A halántékában adatjackeket viselõ ork egyik kezét a füléhez tette. Kis idõ múlva megszólalt.
-- A Mátrixfedezet szerint a védelmi rendszer passzív. Húsz percünk van, amíg a Gaeatronics biztonságiak újra lefuttatják az ellenõrzõprogramot. Addigra már a tengeralattjárón kell lennünk.
-- Pontosan idõben -- mondta Tsung. -- Nem kapunk pénzt, amíg meg nem csináltuk a melót, úgyhogy nyomás.
-- Nem a tündér stílussa, hogy idõbe szól -- morogta Kham.
-- Néha még Svindler is lehet pontos -- mondta Tsung.
A találkozási helyük és a Gaeatronics dokkok közötti rövid, az erdõn át vezetõ utat hamar megtették. Janice arra tippelt, hogy Szellem emberei már megtiszították az utat. Feltevése beigazolódott, amikor a külsõ védõkerítésnél egy másik indián is csatlakozott hozzájuk. A kerítésben pillanatok alatt lyukat vágtak, és átsuhantak rajta. Az elõbbi indián hátramaradt, hogy visszazárja a nyílást.
A dokk-kikõtõben sötétség uralkodott, de ez nem zavarta Janice-t. Bal kéz felõl pár tízméteres felszíni hajót látott, jobb kéz felõl a távolban viszont egy alacsony, tölcsérre hasonlító tömeg sötétlett a hajók között. Oldalán a Gaeatronics embléma mellett a Searaven név látszott. Amikor elindultak a hajó felé, még három percük maradt.
A Searaven mélyvízi merülésekre tervezett tengeralattjáró volt, és a Gaeatronics hullámmozgás-erõmûvei használták vízalatti taxiként. A jármû elsõ része több, jól elkülöníthetõ részbõl állt, és vezetõfülkéjével, elõrenyúló manipulátorkarjaival és antennáival leginkább hatalmas lódarázsra hasonlított. A képet csak még jobban erõsítette a tengeralattjáró hátrafelé lejtõ farrésze, melyre a szokásos, nyílt rakodótér helyett zárt utaskabint építettek. A kabin hátsó része dokkoló szájjá szûkült, melyen keresztül a búvárok kiúszhattak a tengerbe, vagy az utasok viszonylag szárazon átszállhattak egy másik tengeralattjáróba vagy egy tengeralatti kutatóállomásra. Janice élénken elképzelte, hogy a dokkolást megkönnyítõ hátrafelé kinyúló szerelvény úgy mered ki a tengeralattjáró törzsébõl, mint egy darázs mérges fullánkja.
Janice-nek eleve nem tetszett az az ötlet, hogy a víz alá kell mennie. Gyûlölte a vizet. Odalent sötét és hideg lesz, akárcsak egy sírban. Idegen környezetbe fog kerülni, mely fölött nem lesz uralma. És most, hogy közvetlenül szembesült félelmeivel, tétovázott egy kicsit.
-- Mi a gond? -- kérdezte Szellem, miközben a többiek bekászálódtak a tengeralattjáróba.
Janice nem akart nyilvánosan beszélni a félelmeirõl. -- Ki vezeti ezt a micsodát?
-- Rabo.
-- Valami nem teccik benne? -- horkantotta Kham.
-- Rabo jó rigó -- mondta Szellem csitítóan.
-- Azám -- helyeselt Rabo. A férfi hangja a tengeralattjáró belsõ hangszóróiból jött. Õ szállt be elsõnek, és máris becsatlakozott. -- Azért mert ork vagyok, még lehetek rigó.
-- A kemíny csajok csak nem fénnek a lemerüléstõ, he? -- gúnyolódott Kham.
Janice fejrázással hazudott. A hangja kis híján megcsuklott, amikor megszólalt.
-- Csak nem szeretem a vizet és a szûk helyeket.
-- Pedig mos lessz minkettû! -- nevetett Kham, és eltûnt a tengeralattjáróban.
-- Gyerünk, Farkas-sámán -- sietette Szellem. -- Már csak negyven másodpercünk van a biztonsági ellenõrzésig. Be kell húznunk a zsilipajtót.
Janice leküzdötte félelmét, és beszállt. Szellem látszólag nyugodt türelemmel várt, amíg Janice átnyomakodott a zsilipen. De amint leért, az indián megvillantotta felturbózott reflexeit és egy szempillantás alatt becsukta a zsilipajtót. Amint a zsilipajtó széle ráfeküdt a zsilip szigetelõ peremére, már be is csavarta a zárat.
-- Milyen szoros? -- kérdezte Tsung.
-- Egész öt -- felelte Szellem.
-- Túl szoros -- mondta a nõ és savanyú pillantást vetett Janice-re. -- Rendben, Rabo. Ha engedélyt kapsz Svindlertõl, indulás.
-- Hová a sietség? A Wichita nem megy sehová.
Janice nem értette a dolgot. Wichita Kansasben volt. Oda nem lehetett hajón eljutni.
-- Mirõl beszéltek? Oda nem juthatunk el hajóval.
-- Rosszab, minta báttya -- zúgolódott Kham.
-- Csak lassan a testtel -- figyelmeztette Szellem. Aztán Janice felé fordulva elmagyarázta a dolgot. -- A Wichita egy Nereid osztájú tengeralattjáró. Nem sokkal azelõtt süllyedt el, hogy Thunder Tyee emberei megrohanták a bremertoni tengeralattjáró-bázist még a tízes években. Ágyúval néhányszor belelõttek, aztán még egy rakétát is belenyomtak, mielõtt ki tudott volna úszni a kikötõbõl. Aztán elsüllyedt és felrobbant, vagy legalábbis úgy tûnt. A szelis kotróhajók még mindig felhoznak néha roncsokat, bár nem túl sokat.
-- Ha a tengeralattjáróhoz megyünk, akkor nem robbanhatott fel -- mondta Janice.
-- Ezt mondják Svindler adatai is -- bólintott Szellem. -- A rossz fiúk is tudnak róla. A Wichita nem süllyedt el, amikor alámerült. Legalábbis nem azonnal. Walker kapitány kockáztatott, de a gépe nem bírta a strapát. Biztonságos területre akart érni, mert nem akarta, hogy az indiánok rátegyék a kezüket a fedélzeten tárolt rakétákra. Még valahogy eljutott Cape Flaterry-ig, de nem tovább. A tengeralattjáró már nem bírta végig a partok mentén. A kapitány nem akarta bevinni a roncsot a Csatornába, így aztán elsüllyesztette.
Mindez még azelõtt történt, hogy Janice megszületett. Elképesztõen régi történetnek tûnt.
-- És mibõl gondolja valaki is, hogy a rakéták harminc év víz alatti tartózkodás után még mindig mûködõképesek?
-- Ó, a rakéták már nem -- mondta Tsung. -- A bombák viszont igen. A rakéták olcsók, a bombagyártást viszont szigorúan ellenõrzik. Mellesleg már nem is lehet túl sok hasadóanyagot találni. Ami kijön az erõmûvekbõl, azt egy nemzetközi bizottság figyeli árgus szemekkel. A terroristáknak szinte semmi esélyük sincsen, hogy rátegyék a kezüket az ilyesfajta játékszerekre.
-- Mi azt akarjuk, hogy ez így is maradjon -- mondta Szellem ünnepélyesen.
A tánc javában tartott.
Samet emelni kezdte az erõ és érezte saját magát kiterjedni, szétterülni az égbolton. Átsietett a lyukon, és a másik világ felé tartott. Odaért az õrzõhöz, de többé már nem kísértette a Fényember, csak valami láthatatlan, alig észrevehetõ jelenlétet érzett. Ma este nem volt erõ, ami megállíthatta volna. Érezte, hogy közeledtére az Ottlakó meghajolva kitért az útjából.
Az alagút túlsó felén pedig egy másik éjjeli égbolt várt rá.
36
Odafent ezüstösen ragyogott a hold, fénye mágiát és szépséget sugárzott, ezüst takaróba burkolta az erdõket és a finoman ívelõ dombokat. A holdról egy fonál lógott le, a fonálon pedig sötétség függött.
A sötét folt egyre növekedve leereszkedett -- vagy csak úgy tûnt, hogy növekedett, jóllehet a létezése valóságosnak számított ebben a világban. Energiafuvallat lebbent végig Samen, meglobogtatva a ruháit. A levegõben egyszerre ismerõs és idegen illat lebegett. Ismerõs, mivel Sam felhígítva és részletekben ugyan, de érezte már ezt az illatot egyszer. De idegen is, mivel annyira más volt a belõle egyszerre áradó fenyegetés és bûvölet.
Amikor a sötétség leért a földre, nyolc karcsú lábán Sam elé táncolt. Az ízelt lábak a hatalmas, szõrös test elülsõ részébõl nyúltak ki, elõször felfelé emelkedve ferdén, majd újra visszakanyarodva a föld felé. A potroh végébõl kiálló szemölcsbõl félig megformált selyem csillogó csöppje lógott le. A kerek fej csillogott a koronájától a hatalmas csáprágókig lecsurgó holdfényben. Sam sehol nem látott rajta mintázatot.
Pók.
Sam érezte, amint a szemek -- két nagyobb és hat kisebb -- õt figyelték. Idegesítõ, szúrós tekintetük gyermeki félelmeket ébresztett Samben. Sam alakja visszatükrözõdött a szemek mélységében, amint a totemikus lény fölébe magasodott. A többszörös tükörkép remegett, vibrált, mozgásuk kifejezte Sam érzelmeit.
Nem ilyennek kellett volna lennie.
-- Hogyan jöttél ide? -- kérdezte.
Pók édes, ravaszul behízelgõ hangon szólalt meg: -- Te hogyan jöttél ide? Az erõ erõt vonz, nem így van? Itt, ebben a színtelen világban szolgálatot tettél nekem. Egy ideje magadnál hordtál egy apró darabkát, melyet megérintett az erõm. Ezen a röpke kapcsolaton keresztül megismertelek téged, és megismertem az erõdet is. És most, amikor a totemek birodalmában sétálsz, hogyan is téveszthettelek volna el? Világítasz, akár egy fáklya. A válladat övezõ erõ idevonzott hozzád.
Samnek nem tetszett, hogy Pók akárhová követhette õt. Lehet, hogy már tudott is a terveirõl?
-- Mit akarsz?
-- Segíteni neked -- Úgy tûnt, mintha az egyik nagy szem kacsintott volna. -- Sok titkot ismerek.
-- Melyekért minden bizonnyal olyan árat számítasz fel, melyet nem szívesen fizetnék meg.
A szõrös lábak során vállrándításszerûség hullámzott végig.
-- Az ár összhangban van a kívánsággal és a szükséglettel. Segíthetek neked.
Mint bármelyik más totem, hiszen ezek a lények eredendõen nagy erõkkel rendelkeztek.
-- És ugyanígy halálos is lehetsz. Hallottam már a történeteket.
-- Történeteket hozol fel indoklásként, hogy miért nem bízol bennem? Tündérmeséket és legendákat? Ki mesélt neked arról, hogy személyesen dolga lett volna velem?
-- Senki -- válaszolta Sam õszintén.
-- Akkor honnan tudod, hogy milyen velem üzletet kötni? Honnan tudod, hogy érdemes vagyok-e a bizalomra vagy sem? Hol vannak a tényeid, a bizonyítékaid? Ennyire vakon ítélnél? Azokhoz hasonlóan, akik elméjüket és szívüket az ismeretlen és viszontagságos utazástól való félelmükben bezárják. Hát nem feketítettek be téged is azok, akik szembenálltak veled? Engem is befeketítettek jelentéktelen ellenfelek. Nem követtem el bûnt.
Sam megzavarodott.
-- Ha ártatlan vagy, akkor miért zártak be a tündék?
-- Õk mondták, hogy bezártak? -- Pók kacagása vékony hangú ciripelésként hangzott. Amikor tovább beszélt, hangjából csak úgy sugárzott a felháborodás. -- Õk nem bilincselhetnek meg. Piti hús-vér lények, akiket piti hús-vér vágyak hajtanak. Nem értik meg a természetemet, ezért félnek tõlem. Hátat fordítanak az általam felajánlott bölcsességnek.
Pók modora jókedvbõl olyan hirtelen ment át valami olyasmibe, amelyben haragot lehetett szimatolni, hogy Sam akaratlanul is arra gondolt, a tündéknek igazuk lehetett Pókkal kapcsolatban. -- Akárcsak én.
A harag eltûnt, felváltotta egy kedvesebb, szinte szexuális töltetû hang.
-- Ne hamarkodd el a dolgot, Samuel Verner Csavar. Én titkok õrzõje és erõk kovácsa vagyok. Számos dolgot ismerek, melyeket mások csak rejtélynek tartanak. Sok titok az enyém és csak az enyém. Csak a kiválasztott kevesekkel osztom meg õket.
Sam könnyûnek érezte a fejét. -- És milyen áron?
-- Apró szolgálatokért cserébe.
Sam összegyûjtötte elszántságát és így szólt:
-- Nem érdekel az ajánlat. Már van pártfogóm ezen a helyen, és õ nem kedvel téged.
Pók egyik lábának intésével félresöpörte Sam ellenkezését.
-- Csak féltékenységbõl. Kutya fiatal, én pedig öreg vagyok, öregebb, mint a te fajtád. És a korral együtt jár a bölcsesség, Samuel Verner Csavar. Ez a bölcsesség a tiéd lehetne. Sok dolog titkát ismerhetnéd. Sok a te hatalmadba tartozna. Példának okáért a húgodnak nem kellene olyannak maradnia, amilyen most.
Sam megérezte az igazságot Pók szavaiban, de hazugságot is észlelt. Az igaz és valótlan egyszerre bujkált Pók mézesmázos ígéreteiben, de melyik volt melyik? Sam feje kavarogni kezdett, nem tudta pontosan, mit is érzett. Janice miatti mély fájdalma és megmentésének reménye arra késztette, hogy higgyen Póknak. Vajon csak a félelmetes kinézete miatt nem bízott meg benne? Janice is félelmetesnek látszott most, de Sam tudta, hogy húga jósága még élt odabent. Sam mindennél jobban akarta, hogy ez a jóság ismét a felszínre bukkanjon.
-- Erre való a Nagy Szellemtánc.
-- Most pedig te akarsz megtéveszteni engem -- ciripelte puhán Pók. -- A táncod által megidézett erõ sokmindent megváltoztat, de tudom, hogy más dolgokra irányul. Nem azért idézed meg a föld erõit, hogy a húgodon segíts. Nem tudsz annyit, hogy véghezvidd azt a varázslatot, ami visszaváltoztatná õt.
Sam attól tartott, hogy Pók igazat beszélt.
-- Te talán igen?
-- A metamorfózis sok titkát ismerem. Megtaníthatlak, ha hagyod magad.
Sam tudni akarta, tudnia kellett. Janice-ért.
-- Mit akarsz?
-- Irányítsd át hozzám a megidézett erõket és a húgod vissza lesz változtatva. Számomra ez mindössze gyerekjáték. Hadd vezesselek.
Sam behunyta a szemét; túl sok dolog bombázta az agyát egyszerre. Gondolkoznia kellett. Pók azt mondta, hogy visszaváltoztatná Janice-t. Sam ezt kereste már azóta, amióta megtudta, hogy a dolog talán lehetséges. Mindössze csak annyit kellett ezért tennie, hogy átadja Póknak a tánc által felébresztett erõk irányítását. Ez nem lehetett nehéz feladat.
Szõrszálak csiklandozták az arcát. Sam elõször Inura gondolt, de az érzett szag egészen más mondott. Kinyitotta szemét és Pók lábának szõrös felszínét pillantotta meg. Magasan Sam feje fölött egy másik láb selymes, fehér szálat tekert.
Sam megfordult, és rohanni kezdett.
Pók gúnyolódva nevetett utána.
-- Fuss csak -- kacagott --, az igazság elõl úgysem futhatsz el.
37
Közel s távol a táncosok ritmusra mozogtak. Gyorsabban, egyre gyorsabban villogtak a lépések, megidézve a Samen átpulzáló erõt.
Sam érezte a táncosokat. Miriád kép villant át az agyán, mintha egyszerre látott volna mindent, amit a táncosok láttak. Vártornyok. Fák. Kanyargó, töredezett falak. A sarjadó fa. Sötét alagutak. A körben mozgó sámánok. A föld élõ és mozgolódó kõzetei. Kutya.
Kutya odatáncolt Sam mellé.
* * *
-- Kontaktus, negyvenöt relatív -- szólalt meg Rabo.
-- Mozog? -- kérdezte Szellem.
-- Negatív. A helyzete elég jól megegyezik az elõre megadottal. Szerintem ez a Wichita.
-- Vigyél közelebb -- rendelkezett Tsung.
Janice hátradõlt, és lábait a mellkasához ölelte. Ez gyermeki póz volt, de így legalább meg tudta fogni saját magát. Most minden segítségre szüksége volt. A tengeralattjáró szûk utasterében erõsen érezte az emberhús szagát és az éhség szünet nélkül harapta, marta az oldalát. Örült, hogy nemsokára történni fog valami. Már kezdte azt gondolni, hogy soha nem fogják megtalálni a tengerfenéki sziklák között az elveszett tengeralattjárót.
A hangszóróból ismét megszólalt Rabo hangja. -- Azt hiszem, van egy kis gond.
-- Mi a baj? -- kérdezte Szellem.
-- Nem tudsz dokkolni? -- kérdezte Tsung.
-- Basszameg! Tuttam -- csattant fel Kham. -- Csak a zidõt pocsékójjuk.
Rabo testetlen hangja tovább beszélt, mintha a többiek nem is mondtak volna semmit.
-- A sûrûségpásztázás alapján levegõ van a törzsben.
-- És ebben mi a szokatlan? -- kérdezte Tsung.
-- Ha a tengeralattjáró ilyen régóta itt feküdt a víz alatt, már minden levegõnek el kellett volna szöknie belõle. Valaki újra levegõsítette a belsejét.
-- Van a környéken más tengeralattjáró? -- kérdezte Szellem.
-- Egy sem mutatkozik, de hangokat hallottam a szonaron a Wichitá-ból. Valaki van odabent.
-- Mechanikus vagy organikus hang? -- kérdezte Szellem.
-- Bizti, hogy közbe nem dugtá be egy mûcsipet, Rabo? -- morogta Kham.
-- A Fuchi vadászat óta nem. Megtanultam a leckét. Ez igazi, Kham. Nem tudom, mi ez a hang, vagy mi kelti, de biztos, hogy igazi.
Pár pillanatig senki nem szólt semmit.
-- Tudni fogják, hogy jövünk -- mondta Tsung Szellemnek.
Szellem bólintott. -- Akárkik is legyenek.
-- Mit számít az? -- kérdezte Fürge Szarvas, a másik humán.
-- Számít -- mondta Tsung. -- A leírásban minimális ellenállás szerepelt. Ha komoly bajba kerülünk, felmegy az ár.
-- Mi lenne akkor, ha körbenéznél asztrálisan? -- kérdezte Fürge Szarvas, és Tsungra nézett.
-- Már megpróbáltam. Egy hadsereg boszorkányhal várakozik odakint, akik azonnal kiszúrtak, amint kidugtam a fejemet a Searaven-bõl. Ezek a lények nemcsak az anyagi világban, de asztrálisan is vadásznak és rosszabbak, mint a piranhák. Talán át akarsz úszni?
Miközben Fürge Szarvas nyomatékosan megrázta a fejét, Szellem megszólalt:
-- Akkor felderítés nélkül kell dokkolnunk.
-- Rabo! -- csttant fel Kham. -- Be tucc csúsztatni minket csöndbe?
-- Negatív -- felelte a rigó. -- Nem használnak aktív érzékelõket, de ha a Wichita passzív szerkói közül akár egyet is mûködtetnek, akkor meghallják a közeledésünket. Nem lehet megúszni. De azt valószínûleg nem tudják, hogy mi kik vagyunk. A tengeralattjáró adatbázisokban pedig nem szerepel olyan járgány, mint a Searaven. Talán azt sem tudják, hogy tudunk dokkolni.
-- És tudunk dokkolni? -- kérdezte Tsung.
-- Naná. Nem mondtam még? A Wichita helyzete szinte tökéletes. Az elülsõ zsilipbejáró körül van egy kis lebegõ, szálas növényi szennyezõdés, de úgy tûnik, amúgy tiszta a levegõ.
-- Akkor essünk túl rajta -- mondta Janice.
A vadászok nem figyeltek rá.
-- A rezgésekbõl meg fogják hallani, ha dokkoltunk -- mondta Tsung. -- Nem lesz meglepetés.
-- A meglepetés eszköz, nem pedig végcél önmagában -- jegyezte meg Szellem. -- Hatástalanítanunk kell a bombákat. Ha a Wichitán tartózkodók az ellenséghez tartoznak, akkor most a sebesség életbevágóan fontos.
Szellem két embere bólintott. John Parker, a másik ork pedig Khamra nézett biztatásért. Kham Tsungra nézett. Senki nem kérdezte meg Janice véleményét.
-- Ha randizunk, akkor a legjobb lesz, ha belevágunk -- mondta Tsung. -- Akárki is van odabent a Wichita fedélzetén, segítség nélkül nem tudott ide lejutni, én pedig nem szeretném, ha még a taxijukba is belebotlanánk. Ez a vadászat túlzottan egyenes vonalú; nincs elég manõverezési szabadságunk. Nem szeretném, ha valaki elvágná a visszavonulási útvonalat.
Szellem élesen rábólintott a mágus szavaira. -- Rabo, vigyél be minket.
-- Akkor nem lesz meglepetés -- mondta a rigó.
-- Nincs más választásunk -- felelte Szellem.
A megközelítés simán ment. A Searaven megközelítette azt az egyetlen zsilipajtót, melyet kívülrõl is lehetett nyitni. A kis tengeralattjáró enyhén megremegett, amikor a dokkolócsatorna találkozott a Wichitáéval. Amint Rabo jelentette, hogy teljes a zárás, és a nyitó kódok is átmentek, Kham kinyitotta a belsõ zsilipajtót és bepréselte tömegét a keskeny nyíláson át a zsilipkamrába. Parker ott állt a nyílás mellett, kezében Kham automata karabélyával, készen arra, hogy a fegyvert azonnal beadja fõnökének, amint az átjutott a nyíláson. Janice jól hallotta Khamot szuszogni az erõlködéstõl, amint a nagydarab ork nekifeszült a Wichita zsilipnyitó kerekének.
Az ork vállai egy pillanatra újra megjelentek a zsilipajtóban, amint sikerült megnyitnia a Wichita belsejébe vezetõ utat. Különös, pézsmaszerû szag szállt fel a tengeralattjáró belsejébõl, elnyomva a dokkolózsilipbe beszivárgott tengervíz sós illatát. Kham szinte azonnal el is tûnt szem elõl, amint kinyílt az ajtó. Parker figyelmeztetõen bekiáltott, majd ledobta a karabélyt a lyukon. Aztán maga is lemászott. Harmadiknak Szellem következett, majd Sally és a két másik indián. Senki nem szólt Janice-nek, hogy kövesse õket, de azért ment utánuk. Nem akart egyedül maradni a Searaven üresen kongó utaskabinjában.
A zsilipajtón át vezetõ mászóút rövidnek, de annál kényelmetlenebbnek bizonyult. A tervezõk álmukban sem gondoltak rá, hogy egy Janice-hez hasonló méretû lény valaha is használni fogja mûvüket; szinte minden egyes kiálló alkatrész leszakított egy kis szõrt vagy bõrt Janice hatalmas vendigótestérõl. A sebeket csípte a szinte minden felületet nyálkaként beborító sós víz, de azért hamar be fognak gyógyulni. Inkább a bezártság és a nedves környezet zavarta Janice-t.
Ezen aggodalmai azonban elhalványultak a Wichita fedélzetén érzettekhez képest. A pézsmaszagot itt erõsebben lehetett érezni, ezenkívül most a három humán és az orkok nyirkos testszaga is hozzávegyült. Õk is féltek. Janice eltûnõdött azon, vajon õk is látják-e a félelmet annyira õrajta, mint ahogy õ látja rajtuk. Kevés fény világított, de épp elég ahhoz, hogy látni lehessen. Döglött halak és egyéb tengeri lények hevertek a padlón, és a vadászok körül szinte mindenhol sûrû pókhálók lógtak vastag kötegekben. A tengeri növények szinte minden felületet beborítottak és elrozsdásítottak, így a térség leginkább úgy festett, mint a fókaemberek hercegének víz alatti rejtekhelye Carter Varázskirálynõ címû könyvében. Nemigen hasonlított hadihajóra. Senki sem szólt semmit; nem is volt rá szükség. Janice gyanította, hogy õk is osztották az õ rossz érzéseit.
Ekkor mögöttük valahol, a parancsnoki híd irányában valami megmozdult a sötétségben. Karmok csikordultak meg a fémlemezeken.
* * *
A tünde azt mondta, hogy be tudja csapni Han hadúr enklávéjának elektronikus védelmét és állta is a szavát. Ami Csíkost illeti, a nõ pontosan olyan képzett volt a fizikai behatolásban, mint ahogy azt állította magáról -- talán még jobban is csinálta, mint Neko maga. Neko legvalószínûbb forgatókönyvében sem szerepelt, hogy anélkül érik el a rakétabázist, hogy legalább kisebb összetûzésbe ne keverednének a hadúr erõivel. Mégis így alakult. Persze a völgy távoli felében kitört tûz vonta magára a létesítmény személyzete nagy részének figyelmét. Neko akár jó ómennek is tarthatta volna a bíborszínû ragyogást, ha hitt volna az ilyesmikben.
A bázis nem tûnt katonai támaszpontnak, de hát épp ez az álcázás lényege. A megszerzett térképeken az állt, hogy a robbanófejeket egy sor gabonasiló árnyékában tárolták. A hadúr emberei még csak most kezdték el újra használatba venni a bázist, és még egyetlen rakétát sem szereltek fel robbanófejekkel. Még csak le sem tesztelték õket, ami azért elég meglepõ volt. Ha a hadúr valóban olyan óvatosan viselkedett, mint azt a híre tudatni engedte, akkor soha nem bízott volna meg egy kipróbálatlan hordozórendszerben -- különösen egy olyanban nem, amely már több, mint negyven éven át pihent. Neko biztos volt benne, hogy az arzenál ugyanannyira teljes lesz, mint akkor volt, amikor Éj felfedte a helyét urának.
Az épület földszintje a gabonaliftek mellett ugyanúgy festett, mint ahogy bármelyik mezõgazdasági létesítmény irodája festett volna. Valóban észrevette volna Neko, ha valami nem illett volna a képbe? Megnyomtak egy rejtett kapcsolót, és feltárult egy karbantartó lift bejárata. Beszálltak a liftbe, és elindultak lefelé.
A föld alatti szintekrõl már hiányzott az álcázás. A folyosó a katonai létesítmények komoly, unalmas szürke színét viselte. Neko idáig még csak ilyen katonai bázisokat látott. Csak a gyakorlatlan kezdõk hihették azt, hogy az építmény belseje a zen vidámságot sugározza. A hideg beton élesen visszhangzott volna minden zajt, de a folyosók üresen tátongtak. Könnyû meló lesz.
Neko megtalálta a számítógépközpontot. Bejelentkezett a tünde által szerzett kóddal, és elégedetten vette tudomásul, hogy a rendszer szinte azonnal válaszolt. Neko lehívta a szükséges fájlokat, és látta, hogy az összes fegyvert itt tárolják. Becsúsztatott egy chipet a megfelelõ csatlakozóba, és elindította a tünde programját. A szoftver két személy részére legális bejutást fog engedélyezni a biztonsági zónába. Neko ezután Csíkossal együtt elindult a fegyverraktár felé.
Valami egész úton furcsa, kényelmetlen érzéssel töltötte el Nekót. Csak késõbb eszmélt rá, hogy a konzolon eggyel több fény világított, amikor elmentek, mint amikor megérkeztek. Az a fény azt jelentette, hogy a behatolásukat észlelték, de az ellenség csak akkor fedte fel magát, amikor Csíkossal szinte már elérték a robbanófejeket.
Amikor befordultak egy sarkon, hirtelen groteszk látvány tárult a szemük elé. A magas, igen vékony, két karú, két lábú és egy fejû lény inkább idegennek tûnt, mint emberszerûnek. Egyenruhát viselt, melyen Han személyes testõrségének emblémája virított. Amikor a lény észrevette õket, összecsattintotta a csáprágóit és ijesztõ, torz hangon megszólalt.
-- Éj köszönt benneteket. Arra kér, hogy vessek véget az életeteknek.
Neko egyszer már küzdött egy hasonló lénnyel, ezért megrémült a látványtól. Akkor kis híján belepusztult a küzdelembe. Csíkos még sosem látott ilyesmit, ezért az õ számára még nagyobb volt a meglepetés. A nõ megtorpant és csak bámult.
Neko ismerte, milyen gyors a lény, ezért tudta, hogy nem tétovázhatnak. Már ugrott is. Ugrása ívének legmagasabb pontján elõrelendítette a lábát. Érezte az ütközést, amint a lába telibe találta a lény fejét. A visszapattanás ereje visszalökte õt Csíkos felé, de bukfencezett egyet, és máris küzdõ helyzetben lábra pattant. A rúgás ereje még egy troll nyakát is eltörte volna, de a lény továbbra is talpon maradt, és elindult feléjük.
Neko támadása arra azonban elégségesnek bizonyult, hogy kizökkentse Csíkost a meglepetésébõl. Amint a karmos kezek elõrelendültek, hogy végezzenek vele, a nõ félreugrott a lény kinyújtott karjai elõl.
Hátuk mögött futó léptek hallatszottak a folyosóról. A szörnyeteg tehát erõsítést kapott. A hang alapján Neko úgy ítélte meg, hogy az erõsítés emberekbõl állt, és már elég közel járhatott. Körülbelül négy-hat õr közeledhetett, de már ketten is elégnek bizonyultak volna ahhoz, hogy hathatósan megtámogassák a szörnyet.
-- Ellenség -- mordult fel Csíkos.
-- Menj, intézd el õket. Én addig hidegre teszem ezt a micsodát itt.
A nõ máris eltûnt a sarok mögött.
Neko oldalt ellépett a lény elsõ elõrelendülése elõl és remélte, hogy az elõbbi, bátor kijelentésével nem a saját halálos ítéletét írta alá. A sarok mögül bömbölés, kiáltozás és fegyverek ropogása hallatszott.
Ennyit az észrevétlen bejutásról.
A második rúgás során a lény félig oldalra hajolt és felhasította Neko oldalát, de az alacsony japán a mozdulattal némi szabad térhez jutott. A közte és a rovarszerû lény között megnyílt nagyobb távolság pedig lehetõvé tette, hogy Neko elõrántsa nehéz puskáját. Az Arisaka Sunset ugyan nem volt olyan erõs fegyver, mint Csíkos Kangja, a nõ viszont nem robbanó lõszert tárazott be. Neko két gyors sorozatot eresztett bele a lénybe, de sajnos túl közel állt -- a robbanások ereje hátralökte, és a falnak csapta. Az elszenvedett zúzódások azonban megérték. Amikor a falnak vágódott, Neko nyakába hús, csont és belsõ szerv darabok záporoztak, melyek valaha még az ellenfele testét alkották. Neko diadalmasan feltápászkodott, de egy darabig még a falnak kellett támaszkodnia és meg kellett várnia, amíg a folyosó abbahagyta az ide-oda himbálózást.
Sokáig tartott, amíg a lénybõl megmaradt véres darabok abbahagyták a reflexszerû rángatózást. Addigra már a sarok mögött is minden elcsöndesedett.
Egy riadókürt kezdett dudálni, ami azt jelentette, hogy a külsõ biztonsági ajtók bezáródtak. Sokkal nehezebb lesz majd kijutni, mint bejutni. De lehet, hogy csak Neko volt az egyetlen, aki távozni akart. Csíkos ugyanis nem jelent meg.
* * *
-- Feltételezem, jó oka volt arra, hogy idehívjon, Mr. Masamba -- mondta Sato, amint belépett a lakosztály ajtaján. Kansayakui rangjánál fogva hozzá tartoztak a denveri kirendeltség legfinomabb létesítményei, az ügynökei pedig kihasználták ezt a hatalmat. Sato végigsétált a mély, süppedõs szõnyegen, de nem nagyon törõdött a rendkívüli puhasággal. Az ablakon kibámult a távoli hegyekre, és várta, hogy a szokatlanul hallgatag Masamba válaszoljon.
-- Valakik mágiát, nagy mágiát készítenek elõ odakint.
-- Ha fenyegetést jelent, akkor a dolog hozzád tartozik. Intézd el egyedül.
Masamba megköszörülte a torkát.
-- Nem hiszem, hogy az ügy a Renrakuhoz tartozna.
Sato megfordult, és Masambára meredt. Elégedetten vette tudomásul, hogy a mágus arca megrándult. Masamba Akabóra nézett támogatásul, de a szamuráj merev testtartása nem kínált több együttérzést, mint krómosan csillogó szemhéjai. Az, hogy a mágus a szamurájra nézett, azt jelentette, hogy a két férfi már megbeszélte az ügyet egymás közt. Az ilyesfajta aggódás valóban komoly dologra utalt.
-- Nem a Renraku ügye -- mondta Sato. -- Akkor micsoda ez a probléma?
-- Nem tudom pontosan. -- Masamba levette széles karimájú, tornyos kalapját, és idegesen forgatni kezdte kezében. -- Nem tudok utánajárni, mivel asztrálisan nem férek a hely közelébe. Túl nagy az interferencia. De biztos vagyok benne, hogy egy nagyobb rítusra fog sor kerülni.
-- Ami szerinted engem is érint.
Masamba bólintott. -- Igen, úgy gondolom. A mágiában annak a renegát sámánnak az auráját lehet halványan érezni. Azt hittem, hogy akkor láttuk utoljára, amikor ellopta azt a követ, de most már nem vagyok ebben olyan biztos.
-- Tudsz védelmet állítani?
-- Hé, sama. Én nagy mojo vagyok. Adj idõt, nujent és pár tucat segédet, ezekkel egy egész sárkányosztagól is megvédelek.
A mágus hencegése szokatlan volt. Sato meglepõen toleránsnak érezte magát. Masamba az egyik olyan eszköznek számított, melyet csak õ birtokolt, és egy ilyen erõforrást meg kellett õrizni. És amióta kapcsolatba került a kõvel, tudta, mekkora erõkrõl volt szó. Közelgett az összecsapás ideje; a gyülekezõ erõk súlya Satóra nehezedett. És bár érezte, hogy ez a nagy mágia õellene és a munkája ellen irányult, azt is érezte, hogy valaki más volt a közvetlen célpont. Akabóhoz fordult.
-- Van jele annak, hogy evilági szinten is történt támadás?
Akabo megvonta a vállát.
-- Semmi nyilvánvaló. A utóbbi hetekben a legnagyobb csapás a Seretech adatbankja ellen irányult.
-- Érint minket a dolog?
-- Máskülönben nem említettem volna meg. Valaki ellopta a biodinamikus formulát.
-- Az idõzítés túl jó ahhoz, hogy véletlen dologról legyen szó. Azonosították a tolvajt?
-- Még nem. A Mátrix vadászatot valahonnan a hong kongi LTH-ból bonyolították le. Ohara emberei már dolgoznak rajta.
-- Akkor jelen pillanatban nem kell mást tennünk. -- Sato a saját szavai ellenére úgy érezte, hogy cselekednie kell. A metamorfózis szérum saját termék volt, legalábbis addig, amíg Nagymama Satóba nem süllyesztette kampóit. Sato bõre viszketni kezdett a gondolatra, és sejtette, hogy ki rendelte el ezt a vadászatot a projekt ellen. Sato soha nem osztotta meg ezt az információt Nagymamával, és a rablás Hong Kongi eredete nem valószínû, hogy véletlen egybeesés volt. Igen, valóban közeledett az összecsapás.
-- Masamba, ki kell vizsgálni ezt a mágia-ügyet, és terveket kell készítenünk ezzel kapcsolatban. Akabo, intézkedj, hogy készítsék elõ a Vérvörös Alkonyt. Ezenkívül helyezd készenlétbe a helyi Vörös Szamuráj egységet.
Masamba bólintott, hogy megértette a parancsot, Akabo azonban nem mozdult. Kis szünet után megszólalt:
-- Bölcs dolog közvetlenül bevonni az ügybe a társaságot?
Sato visszafogta hirtelen fellángoló haragját. Nem tartozott Akabóra, hogy a saját céljaira használta fel a társaság erõforrásait. A társaság és Sato pozíciója csak másodrendû fontossággal bírt, ha a puszta életben maradásról volt szó. Összeszorított állkapoccsal megfordult, és a szamurájra meredt.
-- Megkérdõjelezed a parancsomat?
A férfi azonnal megmerevedett. -- Iie, kansayaku.
-- Helyes. Munkára.
Akabo mereven és mélyen meghajolt. -- Ho, kansayaku.
Miközben az emberei a dolgukra indultak, Sato megfordult, és kibámult az ablakon. Sok mindenen el kellett töprengenie. Közben, szinte oda sem figyelve vakargatni kezdte viszketõ mellkasát.
38
A táncosok lassítottak. Lábuk megállt a levegõben, majd elõrelendült, szilárdan megtapadva a földön. Az énekesek magabiztosan, mélyebb hangon énekeltek.
A táncolók köre megfordult, a felvert por bonyolult mintázatokat rajzolt ki a levegõben. Sam leolvasta a mintákat. Az egyik táncos karszalagjáról egy toll libbent le. Sam változtatott a mintákon, és eltakarította a port a toll útjából. A tollpihe lebegve földetért a belsõ körben, távol a táncosok lábától.
A tánc tovább folytatódott.
* * *
Elvégezték a munkát, egy idõre elhallgattatták a Gaeatronics biztonsági rendszerét, és megszerezték a hozzáférési kódokat a tengeralattjáróhoz. Megtörtént a Noguchinak készített következtetõ program megalkotása, egyúttal Han nagyúr külsõ biztonsági rendszerének a megbénítása is. Könnyû munka volt. A vadászatok már javában folytak és nem igényeltek további Mátrix-figyelést. A következõ fázis nemsokára elkezdõdött.
Sam a Pók evilági szolgái ellen indított átfogó akciója egyik részeként azt akarta, hogy kapjon léket Nagymama számítógéprendszere is. A teljes információgyûjtõ hálózatot a Mátrixból persze nem lehetett lerombolni. Ahhoz a hálózathoz ugyanis rengeteg hús-vér alkotóelem is csatlakozott, a hús-vér lényeket pedig nem lehetett a kibertérbõl bántani, hacsak azok önként be nem kapcsolódtak az elektronvilágba. Az adattárakban felhalmozott tudást viszont törölni lehetett, jó idõre hatékonyan megbénítva ezzel Pók szolgáit.
Svindler és Morgana a kristályháló felé indultak.
Már tudták, hogyan lehet behatolni a hálóba, ezért könnyebb volt a dolguk. A múltkori útjuk során csak behatoltak, és keresgéltek. Ezúttal azonban meg kellett találniuk és ki kellett törölniük a fontos adatokat. Ez a feladat már sokkal nehezebbnek ígérkezett. De a lány maga volt a Gépben Lakozó Szellem, Svindler pedig a lány irányítása alatt minden hús-vér dekáson felülemelkedhetett. Menet közben Morgana egyesével elintézte a jegeket, Svindler pedig közben a fájlszerkezetet szondázta, hogy megtalálja a kulcsfontosságú blokkokat. Ha mindent nyersen kitöröltek volna, az nem lett volna elegáns megoldás; csak bizonyos elemeket fognak elemelni, így az ellenség kevésbé fogja tudni, pontosan mit is mûveltek a rendszerükkel. Férgeket, vírusokat és trójai falovakat fognak ajándékba vinni Nagymamának, a megmaradó adatokat pedig robbanó blokkok, visszamaradó vírusok és adattörlõ programok fogják m
egtámadni. A romlás és pusztítás még jóval azután is tartani fog, hogy Svindler és Morgana elhagyták a rendszert.
Csodás káosz lesz itt.
Munka közben Svindler észrevette, hogy valami megmoccant Nagymama rendszerének szélein. Ha a Morganával való szoros együttmûködésben nem élesedtek volna meg az érzékei, soha nem vett volna észre ilyesmit. A dolog azonban csak a külsõ védelmi rendszerek próbája volt, így aztán Svindler nem törõdött vele. Ha a jelenlét veszélyt jelent, Morgana majd elintézi.
* * *
A földben vezetõ úton lassabban haladt, mint otthon, hiszen ez a vidék nem a saját földje volt. Az út sokkal fárasztóbbnak is bizonyult, de Urdli ezt a társa számlájára írta. A föld nem törõdött azzal, hogy beszüntesse a kedvükért saját, belsõ mozgását. Fárasztó volt ezzel a mocorgással bíbelõdni.
A remegés csak fokozódott, amint közelebb értek a céljukhoz. A kõ illata kellemetlen volt. A térséget valami olyasféle szag szennyezte be, amit Urdli nagyon is jól ismert. A Kutya-sámán talán nem is volt olyan ostoba.
Elõrehaladását egy fal állította meg. Ott, ahol nem kellett volna falnak lennie. Urdli fókuszálta erejét, és váratlan energiákat érzett. A fejében egy dal távoli hangjai visszhangzottak. Amint merített ebbõl az energiakútból, áttörte vele az útjában álló akadályt.
Amint Estiosszal kibukkantak egy fáklyákkal megvilágított barlangban, Laverty segédje azonnal térdre rogyott és öklendezni kezdett. Urdli rá sem hederített a másik gyengeségére, tekintetét teljesen kitöltötte az a látvány, amit a legkevésbé sem akart látni. A bomba ott volt a ládájába becsomagolva -- de nem a bomba volt a terem egyetlen lakója.
A bomba és Urdli között egy színes ruhákba és gyöngyökbe öltözött lény állt. Karperecek, fém karkötõk, állati testrészekbõl készített láncok és durván metszett fémjelvények díszítették nyakát és végtagjait. Bár Urdli számos primitív emberi kultúrában elterjedt, mágikusan potens mintát látott, világos volt, hogy ez a lény többé már nem ember. Bõrén mindenhol tüskeszerû, ritkás szõrök nõttek ki, hólyagok és kelések torzították el a valaha sima bõrt. Vállából két rovarszerû végtag nyúlt ki, és lógott a lény elõtt kar gyanánt. Az arcát csicsásan festett, tollakkal díszített famaszk takarta.
-- Ismerlek, tünde -- szólalt meg a lény.
-- Én is ismerlek, Pók.
A lény leemelte maszkját és elmosolyodott, valaha emberi ajkai most megduzzadtak és félig irtóztató csáprágóvá alakultak, eltorzítva arca alsó felét. Sötétbarna, emberi szeme valahogyan nem illett ehhez az idegen kinézetû ábrázathoz.
-- Amint látod, nem minden úgy alakult, ahogy eltervezted. Pók bölcs és körmönfont, tünde. Nem lehet olyan könnyen lerázni õt. Elõbb vagy utóbb, de úgyis belefuttok a hálójába, bármiféle terveket is dédelgettek. Pók jól szõ. Ezt már réges rég megtanultam, amikor elfogadtam az õ erejét. Te is megismerhetnéd az áldását, a haragja helyett. Még nem késõ, hogy csatlakozz Pókhoz.
-- Nem áll szándékomban olyanná válni, min te.
Urdli elõrelendítette két karját, és a manát egyetlen, hatalmas energianyalábba fókuszálta. Az energia olyan nagy volt, hogy az Urdlira jellemzõ, kékeszöld nyaláb szinte teljesen kifehéredett. A pók-sámán védekezésül villódzó, sötét ibolyaszínû hálót bocsátott ki, mely elnyelte a csapás energiáját. A sámán ciripelõ nevetése körben visszhangzott a barlang falairól. A harc elkezdõdött.
* * *
Willie süvöltõ zuhanórepülésbe fogta a páncélost. Néhány éles fordulóval sikerült elkerülnie az elsõ légelhárító rakétát, és lefelé fordította a gép orrát, hogy minél rövidebb idõ alatt közel kerüljön a célponthoz. A gépet széllökések dobálták ide-oda, további változatosságot adva Willie ide-oda tekergõ manõvereihez. Hart és a zsoldosok fogukat összeszorítva, üléseikbe beszíjazva állták a hánykolódást.
Az ide-oda dobálás hirtelen megszûnt, mintha a páncélos egy szélvihar magjába jutott volna be. Az orrkamera képét mutató tridim képernyõn Hart látta, hogy porforgók és kisebb szeméttornádók táncoltak a Weberschloss kastély bástyái fölött. Az egyik légelhárító rakétát elkapta egy heves léglöket, és eltérítette célpontjától. Egy másik rakéta maga után füstcsóvát húzva visszakanyarodott, és becsapódott a kastély falába. A rakétát kilövõ ork vad sikollyal zuhant a mélybe kilövõberendezésével együtt.
Willie átemelte a gépet a kastély fala fölött, majd abban a pillanatban gyorsan ellenlökést adott az orrfúvókákból. Csak egy géphez csatlakoztatott pilóta volt képes arra, hogy ilyen pontossággal a kastély udvarára manõverezze a könnyített páncélost. A gép orrát és farát alig pár méter választhatta el a kõfalaktól. A lebegtetõ fúvókák elhallgattak, és a páncélos a föld felé zuttyant. Hart gyomra a helyén maradt, csak akkor mozdult meg egy kissé, amikor Willie teljes gázzal lefékezte a zuhanást, és az udvar kövezetére csapta a páncélost. Kemény leszállás volt, de nem lezuhanás.
Hart a hat zsoldossal azonnal nekilátott kicsatolni a szíjaikat. Gyorsan mozogtak, és már ki is nyitották a deszanttér ajtaját, amikor a védõk elsõ különítménye megérkezett három, automata fegyvert markoló ork képében. Az orkok kiáltozása elhallgatott, amikor Georgie lekaszálta õket. A sivító szélben a zsoldosok kiugráltak a napfényre. Hart is követte õket, közben a falakat pásztázta, és figyelt Alephre, hátha a szövetséges szellem ellenséges mágiát észlel valahol. A Herbstgeistek elvileg nem rendelkeztek mágusokkal, de az óvatosság soha nem ártott.
Egy gránát kinyitotta a várba vezetõ ajtót, egy második pedig gondjába vette azokat, akik esetleg az ajtó mögött tartózkodtak. Georgie elõigyázatosan még megszórta a termet, mielõtt az elsõ zsoldos beugrott volna az ajtón.
Hátuk mögött a várudvaron Willie földi irányítóközpontja gurult ki a páncélosból. Az irányítóközpontot egy alacsony, páncélozott kocsiba építették. A kocsi páncéllemezekkel borított, lejtõs oldala rakéta kivételével mindennek ellenállt, de a várudvar nem nyújtott elég helyet ahhoz, hogy egy rakéta beélesíthesse magát kilövés után. Fegyvereket tartó tornyok és érzékelõgömbök dudorodtak ki itt is, ott is a kocsi oldalából, mint high-tech gombák egy high-tech gombatenyészetbõl. Amint a kocsi kerekei megérintették a kövezetet, a rámpa visszacsúszott és a deszanttér ajtaja is becsapódott. A páncélos lezárva fog várakozni addig, amíg a támadók vissza nem térnek. Addig is a páncélozott irányítóközpont fogja biztosítani a visszavonulási útvonalat.
Hart és a zsoldosok elindultak a vár alsóbb szintjein. Gyakorlottan haladtak elõre: a zsoldosok két részre váltak, az egyik csapat lekuporodott, és fedezetet nyújtott, a másik csapat pedig elõreosont, és amikor õk is lekuporodtak, intettek a többieknek, hogy szerepcsere. Azután a második csoport iramodott elõre, az elsõ pedig fedezte õket. Pontosan ott találták a lefelé vezetõ lépcsõt, ahol annak lennie kellett. Nyilvánvaló volt, hogy a Herbstgeistek nem számítottak arra, hogy a behatolók az alsó folyosókon fognak tovább nyomulni. Csak néhány, igen meglepett helyi lakossal találkoztak, akiket a zsoldosok pillanatok alatt elintéztek. A negyedik szinten lefelé menet a festett kõfalak eltûntek, és Harték durvább falú, kevésbé kidolgozott folyosókon haladtak tovább.
Tisztán látszott, hogy Hart térképe nem volt friss, mivel feltérképezetlen, új alagutakra is bukkantak. A lehetõ legkülönfélébb irányokba nyíltak folyosók, és bevakolt kõfalak álltak ott, ahol nem kellett volna. A szint még mindig építés alatt állhatott, mivel mindenfelé elhajított, gazdátlan szerszámokat lehetett látni, és a bútorok csak egy kisebb munkáscsapat elhelyezésére feleltek meg.
Lassan haladtak elõre.
Willie irányítóközpontjának ágyúja váratlanul felugatott. A hang távoli mennydörgésként hallatszott odalent. A rigó hangját statikus sistergés torzította el, ahogy a törp beleszólt a rádióba.
-- Érkezõ ellenség. Egy harmadik csapat. Legalább...
Az adás megszakadt.
Hart sürgetni kezdte a zsoldosokat. Arra gondolt, hátha a tir tairngire-i tündék elárulták õket, vagy Pók ügynökeinek keze lehetett a dologban. De akárki is támadta meg Willie-t, úgy tûnt, nem éppen az ügyük pártfogója volt. Hartéknak el kellett érniük a bombatermet, és el kellett végezniük ott a feladatukat, mielõtt az új fickók megérkeztek volna.
Amikor egy zsákutcából vissza kellett fordulniuk, Hart a fõfolyosóra visszavezetõ út során végig káromkodott. A folyosó sarkán egy ork fordult be, szemmel láthatóan halálra rémülten. Az állig felfegyverzett zsoldosok láttán a padlón csúszva megtorpant, szeme elkerekedett rémületében. Az egyik zsoldos azonnal lemészárolta. Hart félrenézett. Erre nem volt szükség. A szerencsétlen flótás még csak fegyvert sem viselt.
Húsz méterrel lejjebb Hart végre megtalálta a bombatermet.
-- Helyezkedjetek el. Egy darabig ki kell itt tartanunk. Julio, próbáld meg felrázni Willie-t.
A zsoldosok villámgyorsan szétszóródtak. Hart vállára vetette Roomsweeperjét, és nekilátott a terem ajtajának kinyitásához. Caliban ugyan nem tudta megadni a kombinációt, de tudta, milyen típusú volt a zár, így Hart elõre fel tudott rá készülni. Az ajtót tíz perc alatt sikerült felnyitnia. Ez több volt, mint amit remélni mert és kevesebb, mint amire számított. Résnyire kinyitotta a nehéz fémajtót, és becsusszant rajta. A kintrõl beszûrõdõ fény elég volt a számára. Válltáskájából elõhúzott egy üvegcsét és Sam elõírásai szerint elkezdte szétszórni a benne lévõ port.
-- Tehát ezért jöttünk -- mondta Georgie és füttyentett egyet. A három robbanófejet bámulta.
Hart alig hallotta meg a zsoldos megjegyzését. Minden erejével arra koncentrált, hogy jól emlékezzen vissza a kántálásra, amit Sam tanított meg neki. Szórta a port és kántált. Már nem volt sok idejük a harmadik csapat megérkezéséig.
Hart kis híján nem is hallotta meg a halk sziszegést a háta mögött.
Sarkon perdült. Georgie elõtte állt, és úgy festett, mintha valamiféle rovaremberré változott volna. Arcát gázmaszk takarta, mely csáprágók gyanánt meredt elõre állánál, a szeme elé erõsített fényerõsítõ szemüveg pedig azt a benyomást keltette, mintha a zsoldos szemei messze kidülledtek volna koponyájából. A sziszegés a kezében tartott hengerbõl jött. Hart még éppen el tudta olvasni rajta a feliratot, mielõtt a férfi a lába elé lökte volna a hengert: DEXSARIN IDEGGÁZ: AEROSZOLOS KISZERELÉS.
39
Az öreg sámánok leengedték kezüket, megtörvén ezzel az általuk alkotott kört. Továbbra is énekelve és táncolva elindultak a nagyobb kör felé. Maguk után húzott lábaikkal a tánc kerékküllõinek nyomát húzták a porba, míg körülöttük tovább forgott a táncolók gyûrûje.
Amikor egy táncos megroggyant tánc közben, egy medvebõrbe öltözött sámán állt oda melléje. Amikor a táncos elõretántorodott, a sámán eléje lépett, kezével hadonászott, és hipnotikus erõvel a szeméhez láncolta a táncos tekintetét. A többiek tovább forogtak körbe-körbe, a medve-sámán pedig a kimerült táncos mellett sétált, egy tollal hadonászott az arca elõtt és színtelen hangon kántált: -- Hu! hu! hu! -- A táncos kitámolygott a körbõl, azután nekidõlt a sámánnak. Lihegve és a kimerültségtõl nyögve elindult a varázsló után, aki a sarjadó fa tövéhez vezette õt. Sam a kimerült, sápadt, üveges tekintetû táncosra meredt. A táncos remegõ izmokkal meghajolt Sam elõtt.
A sarjadó fa alatt Sam szélesre tárt karral elfogadta a táncos felajánlását. A férfi megremegett és elõrezuhant, lelke kiröppent testébõl. Az energia éles lézernyaláb gyanánt vágott végig Samen. Háta óriási kínban hátrafeszült. Amikor a görcs eleresztette nyakizmait, Sam lehajtotta a fejét és sírt.
A Nagy Szellemtánc erõt gyûjtött.
* * *
Neko nem mehetett tovább ellenõrzés nélkül. Magának azt mondta, meg kell bizonyosodnia arról, hogy nem támadják-e esetleg hátba. És bár csak rövid ideje ismerte Csíkost, meg kellett bosszulnia a nõ halálát. Ezenkívül Csíkos táskájára is szüksége volt, mivel neki jutott most az a megtisztelõ feladat, hogy bevégezze a küldetésüket. Óvatosan odalépett a sarokhoz. Halk, csattogó hangokat hallott. Maga elé tartotta fegyverét, és kiugrott a sarok mögül.
Gyõzedelmes õrök helyett azonban egy bágyadt Csíkossal találta szemközt magát. A nõ éppen a fegyvereket gyûjtötte össze és a vállán laffogó bõrtáska keltette az elõbbi hangot. A táska volt az egyetlen sértetlen tárgy a környéken. A nõ ruhái rongyokban lógtak le róla és a testét mindenhol alvadt vér borította, de úgy tûnt, Csíkost nem zavarta különösebben a dolog. Nyugodtan szedegette össze a fegyvereket a hadúr pórul járt katonáitól.
Neko tekintetét a csodálatos módon sértetlen nõrõl az õrök holttestei irányába fordította. A katonák úgy festettek, mintha széttépték volna õket. Semmilyen kés, kard vagy kiberpenge nem okozhatott ilyen sebeket, ezt Neko biztosan tudta. Csíkos minden megtévesztõ kecsessége és macskaszerû eleganciája ellenére sokkal több volt annál, mint aminek látszott.
Mágiát kellett használnia.
Neko inkább elkerülte a varázslóféléket, de most azért örült, hogy a nõ itt volt mellette. A mészárlás nyomaiból ítélve szívesebben küzdött volna egy ilyen rovarember, mint Csíkos ellen.
Elszakította tekintetét a hullák hipnotikus látványától, és észrevette, hogy a nõ õt figyeli. Arcát különössé, szinte idegenné varázsolta az a dekoratív festés, amirõl nyilván a ragadványnevét is kapta. A mennyezeti világítópanelek éles fénye árnyékot vetett a nõ szemére. Szájának egyik szöglete megrezzent, mintha halványan mosolygott volna. Egy kósza fénysugár behatolt a szemöldöke által vetett árnyékba, és a nõ szeme irányából vörös szín villant elõ.
Neko soha nem hitt a démonokban, de most úgy gondolta, hogy ezt a témát mostantól kezdve nyitott kérdésként fogja kezelni.
-- Dolgunk van -- szólalt meg a nõ csöndesen.
Neko nem bízott a hangjában, így inkább csak bólintott.
Csíkos egy ugrással eliramodott Neko mellett, a kis japán pedig sarkon fordult, hogy utána siethessen. Az ellenség észrevételének tekintetében megbízott a nõben. Furcsa, de nem zavarta, hogy lemondott a saját éberségérõl. A nõ maximálisan értette a dolgát. Lehet, hogy Neko kezdett megbízni benne? Vagy csak varázslat befolyása alá került? Neko még mindig ezen gondolkodott, amikor elérkeztek a rakétasilóhoz.
A nagy hatótávolságú rakétákat tároló, hosszú hengerek fegyelmezett sorokban sorakoztak a sötétségben. A technika által létrehozott, mesterséges erdõ volt ez, gyümölcsösliget, melynek fáin halál termett. A generációkat rémisztgetõ szörnyeteg most itt leselkedett a teremben, különös csöndben és tisztaságban. A halálhoz nem kellett ilyen, szinte steril tisztaság, és soha nem született még halál, melyet ilyen könnyen útjára lehetett volna indítani, miközben a tettes elbújhatott cselekedete következményei elõl. Neko nem tudta, hogy az amerikai tünde és a barátai miért akarták hatástalanítani ezt a förtelmet, de nem is nagyon érdekelte a dolog. Csak azt remélte, hogy jó fizetséget kapnak a munkáért.
-- Ahogy mondtad, dolgunk van -- szólalt meg Neko, és a Csíkos oldalán lógó táskára mutatott.
A nõ bólintott. Kangját bal kezébe vette, jobb kezével bedig belenyúlt a táskába. Maréknyi, kõporszerû anyagot halászott elõ és a levegõbe szórta.
Neko egy pillanatig tökéletesen hitetlenkedve állt ott. Õrültek közé került volna? De megdöbbenése rémületbe csapott át, amikor a levegõbe szórt por lángra lobbant, és izzó üstökös gyanánt a rakétasiló mélységei felé suhant.
Neko nem kis megkönnyebbüléssel látta, hogy Csíkos arcára is kiült a merev döbbenet.
* * *
Egy újabb táncost kísértek a sarjadó fa elé. Ezúttal Sam könnyebben elfogadta az áldozatot, de a teher egy fikarcnyival sem bizonyult kisebbnek. A szikrázó kristálylélek még nagyobb energiát adott a táncnak. Sam hálaimát rebegett, majd elfogadta, és felhasználta az ajándékot.
Egy távoli helyen valahol a por lánggá lobbant és átsuhant a levegõn. A tûz kavargó táncot lejtett az alvó óriások éjfekete erdejében. A halál minden egyes leviatánját megérintette, rajtahagyva szikrázó énje egy darabját. És ahol a szikrák megtelepedtek, hamarosan lángok tomboltak a helyükön. Egyre feljebb és feljebb robajlottak, mindent elemésztve, ami az útjukba került, beborítva áldozatukat a tánc energiájával.
Ami volt, többé már nem létezett.
Felvirradt a remény.
* * *
A rakétaterembe vezetõ úton brutális harc tombolt. A tengeralatt-járó belsejében a távolságok szûkek voltak, és a vadászok túl sokszor kényszerültek közelharcra. Mire fel tudták becsülni a rovaremberek által képviselt veszélyt, már elvesztették Hosszú Lábat és Fürge Szarvast. A golyók nem sokat ártottak a rovarembereknek. Janice gyanította, hogy ezt az õket asztrálisan körüllengõ, védelmezõ Pók jelenlét okozta. A fegyverek lecsökkent hatásfoka miatt a két mágus, Janice és Tsung bizonyultak a leghatásosabb támadóknak. Szerencsére Pók szolgái csak rövid romahokat indítottak, és utána rögtön vissza is vonultak. Ha a szörnyek hosszan tartó közelharcot kezdeményeztek volna, minden bizonnyal maguk alá gyûrik a vadászokat.
Amikor Janice ezt megemlítette Szellemnek, a szamuráj így válaszolt:
-- Õk sem tudnak többet rólunk, mint mi õróluk. Hacsak a tudomásukra nem hozzuk, nem fogják megtudni, milyen közel vannak ahhoz, hogy legyõzzenek minket. De persze akkor belõlük sem maradna sok.
Az egyre hangosabb ciripelés és a kitinkarmok kapirgálása az acéllemezeken elfújta Szellem reményét.
Az utolsó roham kis híján végleg leszámolt a vadászokkal. Janice nem szenvedett komoly sérüléseket; sebei rövidesen be fognak gyógyulni. A kisebb karcolások már össze is záródtak. Szellem névrokonához hasonlóan sértetlenül vészelte át az eddigi támadásokat, de Kham és Parker mindketten megsebesültek. Tsungot egyszer hátratántorította egy látszólag a semmibõl jövõ, erõteljes varázslat, és Janice csak az utolsó pillanatban tudta elhárítani a kavargó energiát, majd szétoszlatni a manát, mielõtt a pusztítás elemésztette volna a varázslónõt. Tsung testét még így is sok helyen lila zúzódások borították, orra és füle vérzett. Nem volt abban az állapotban, hogy ellen tudjon állni még egy ugyanilyen támadásnak.
De elérték a rakétacsöveket.
A rovaremberek jelen pillanatban éppen visszavonultak kidolgozni a taktikájukat. Most, hogy egy aktív mágus is támogatta õket, Janice nem hitte, hogy sokáig tétlenkedni fognak. Kham végigsétált a rakétasilók mellett és mindegyiket végigkarcolta kiberkarjával.
-- Mér nem operájjuk ki csak a zaktiváló ketyeréket. ‘Ztán vinnánk magunkal.
Szellem megrázta a fejét. -- Teherrel a nyakunkban soha nem érnénk vissza.
-- Íccse biztos -- Kham köpött egyet. -- De tuti nem, ha itten dekkólunk. Azok a szarok megin gyünni fonnak.
Mintha csak igazat akartak volna adni Khamnak, motoszkálás hallatszott a tengeralattjáró fara felõl. A vadászok fedezékbe bújtak, és célra tartottak. Janice feszülten figyelt; a mocorgás nem újabb támadást jelzett. Kham káromkodni kezdett.
-- Bazmeg, Szellem! Megszíttuk!
Úgy tûnt, mintha az indián hallgatózott volna, de nyilván nem az ork dühkitörését akarta hallani.
-- Még nem jönnek. Nekünk meg még mindig el kell rendeznünk a varázslatot -- Felállt guggoló testhelyzetébõl és elõreindult a gépterem felé. Felnézett a mennyezetre és megkérdezte: -- Körbe tudja Rabo hozni a Searavent ehhez a karbantartó zsiliphez?
-- Ja. Csak idõ köll hozzá -- Kham megint köpött egyet. -- Ameg nincs.
-- Akkor igyekezz -- csattant fel Janice. Már unta az ork örökös panaszkodását.
-- Te nem parancsósz nekem, szõrgojó -- horkantotta Kham.
-- Csak csináld -- mondta Tsung gyenge hangon.
Az ork morgott az bajsza alatt valamit, de azért felcsapta a mûveletkapcsolót, és létrehozta a kapcsolatot. Az utasításokat átadta Rabónak. A két ork nem túl szalonképes kifejezésekkel fûszerezett, alig érthetõ, rövid beszélgetést bonyolított le. Kham azzal fejezte be mondandóját, hogy rádörrent a rigóra: -- Csak csinádd -- Aztán visszabicegett a többiekhez. -- És mittudunk csinánni, ha a szarok elbarmóják a mágiját, ha mi elhúzunk innét?
-- Semmit -- mondta Szellem.
-- Én azt mondom, hogy rendezzük el a varázslatot, és tûnjünk el innen -- mondta Tsung. -- Még mindig megpróbálkozhatunk vele még egyszer.
-- Jó öttlet -- helyeselt gyorsan Kham.
Szellem sóhajtott. -- Nem lesz még egyszer. A varázslatot ma kell használni.
-- Igaza van -- Janice meglóbálta kezében a gyöngyökkel díszített bõrzacskót. -- Ha megzavarják, mielõtt a tánc eléri a megfelelõ fázist, a mágia nem fog mûködni.
-- Mennyit kõ várni ahho? -- horkantota Kham.
-- Túl sokat -- mondta Janice. -- A bogárlények vissza fognak jönni.
-- Szameg! -- Kham öklével a fémfalra csapott. -- Nem öngyíkosságra jelenkeztem. Feleségem van! Köjkeim! Azok nem bírgyák ki sokáig a papusuk nélkül. Tuggyátok mitötténik, a zork köjkökkel, ha nincs papusuk?
Úgy tûnt, hogy Szellem akart valamit válaszolni erre, de megõrizte nyugalmát.
Janice soha nem gondolta, hogy az orkoknak családjuk is van. Úgy tûnt, a nagydarab fickó tényleg aggódott az övéi miatt. Janice tudta, milyen volt orknak lenni. És ha arra gondolt, hogy Kham már kiskorától kezdve így nõtt fel, ez más fényt vetett a sebesült orkra.
A vadászok csöndben várakoztak. A távoli motozások állandóan idegesítették õket, de a rovaremberek nem támadtak. Janice végigsétált a rakéták között, kántált, és szétszórta a port. Szellem vele együtt sétált, és vele együtt kántálta a szavakat. Amikor végeztek, még két percig kellett várni, majd tompa döndülés jelezte, hogy a Searaven hozzákapcsolódott a Wichita hátsó karbantartó zsilipjéhez.
-- Ezt biztosan meghallották -- mondta Parker.
Kham sötét tekintettel felnézett a zsilipajtóra. -- Szóval megcsinátta. Ha mos nem húzunk innét, kár vót strapálnia magát.
Szellem megérintette Kham karját. -- Mondd meg Rabónak, hogy ne nyissa ki a zsilipajtót, csak akkor, ha biztos benne, hogy közülünk az valaki. Ha elég sokáig kitartunk, néhányan talán kijuthatunk innen.
-- Csak belõllünk nem marad semmise addig! Ha itt dekkólunk, a szarok megin gyünnek és kicsontozás lessz. Hollessz akkó a szaros mágijád, he?
Janice felállt és kiegyenesedett, amennyire csak tudott. -- Talán túl sokat vártak már. A Tánc nemsokára el fogja érni a csúcspontját. Néhányan már most beszállhatnak a Searavenbe. Onnan fentrõl jobban lehet tüzelni, ha a bogárlények megint elõbújnának. Csapjatok jól oda nekik, ha jönnek. És ha meg tudjuk tartani a rakétatermet, akkor legalább néhányan megúszhatjuk.
-- A terved nem a legjobb, de az idõ szorít -- mondta Szellem. -- Mivel a sebesülteknek nem vesszük sok hasznát a harcban, õk most azonnal beszállnak a Searavenbe.
Tsung feltápászkodott a földrõl és odacsoszogott Szellem elé. -- Hõs akarsz lenni, indián?
-- Menj, Sally. Most nincs idõ beszélgetni.
-- Miért, volt valamikor? -- A varázslónõ egy darabig Szellem tekintetét kereste, aztán megcsókolta a szamurájt. -- Õrült indián.
Aztán felmászott a létrán és eltûnt a Searaven belsejében.
Kham odataszigálta Parkert a létrához. -- Akkó nyomás. Siess má! -- Egyik lábát az elsõ lépcsõfokra tette és megvárta, amíg a társa felkapaszkodott a létrán. Parker már eltûnt odafent, de Kham tétovázott. Aztán a lábát visszatette a fedélzetre és háttal nekitámaszkodott a létrának. Anélkül, hogy Janice-re vagy Szellemre nézett volna, kilökte a tárat AK97-esébõl, ellenõrizte, hogy tele van-e, aztán ismét visszacsapta a helyére. Janice jól látta rajta a félelmet, de az is világosan látszott, hogy a korábbi szövegei ellenére az ork maradni akart.
-- Miért? -- kérdezte Janice.
Kham nem nézett rá, úgy felelt. -- Rossz papus nékül felnõnni, de sokkajjobb, mint egyátalán nem felnõnni.
-- Te is megsebesültél. Nem harcolsz jól -- jegyezte meg Szellem.
-- A zorkok keménnyek -- mondta Kham egy vállrándítás kíséretében.
-- Mégis ugyanúgy véreznek és ugyanúgy meghalnak, mint a többi ember -- mondta Janice. A rovaremberek félénksége tovább tartott, mint arra számítottak volna. Minden egyes nyugalomban eltelt perccel csökkent az önfeláldozás szükségessége. -- Nincs rá szükség, hogy itt maradjatok. Én majd visszatartom õket.
-- Én maradok -- mondta Szellem.
Janice megrázta a fejét. -- Nem, Farkas. Fogd Khamot és menj. Rátok más zsákmány vár. Azonkívül egy kutya is, akinek kell valaki, hogy vigyázzon rá.
-- Nem akarna nélküled látni.
Ez talán igaz volt. Janice el tudta képzelni Sam arckifejezését, amikor megtudja, hogy Janice ezt csinálta. Amióta ismét összetalálkoztak, Janice annyira önzõen viselkedett. Hogyan felejthette el, mit jelentett embernek lenni?
-- Nem örülne, ha feleslegesen feláldoznád magad.
-- Ugyanez áll rád is. Azt reméli, hogy jobbá tud tenni.
-- Talán máris jobb vagyok -- Janice nevetett. -- A bogárlények elleni harcban egészen biztosan. A karmaik nem okoznak maradandó sérülést és a mágiám többet árt nekik, mint a ti fegyvereitek. Menj, Farkas, amíg még van idõ.
Örökkévalóságnak tûnõ ideig egymás szemébe bámultak. Végül Szellem alig észrevehetõen bólintott.
-- Énekelni fogok érted, Farkas-sámán.
Kham és Szellem felmásztak a Searavenbe, Janice pedig felnyúlt, és bezárta mögöttük a Wichita zsilipajtaját. Két kézzel megragadta a kereket és óriási erejével kiszakította a helyérõl. A bogárlények egyhamar nem fognak átjutni rajta.
A manafolyam mocorgása jelezte, hogy az ellenséges mágus végül ismét munkához látott. Talán megérezte, hogy a zsákmánya menekülõben van. A támadást éles csattogás jelezte. A bogárlények beözönlöttek a terembe, de Janice felkészülve várta õket. Minden egyes csoport vezetõjén mananyalábok hasítottak át. A mágus varázslatai közben lepattantak Janice védelmérõl. Janice mélyebben magába nyúlt, és a kezébe vette a manát. Hangos üvöltéssel adta tudtul Póknak, hogy nem fogja megadni magát.
Elérkezett az idõ.
Farkas minden harcát megnyeri, az utolsó kivételével.
* * *
Következõnek Szürke Vidrát kísérték a sarjadó fa elé. Sam arcán vastag sugárban patakzott a könny, de az energia tovább nõtt. Újabb táncos lépett elé. Aztán megint újabb. Közel s távol a táncosok felajánlották magukat. Az energia fényesen, tüzesen ragyogott, és a veszély újabb darabját emésztette el.
A föld közelebb került a biztonsághoz.
* * *
Hart ismerte a Dexsarint.
Georgie-ra vetette magát. Az áruló zsoldos erre nem számított és csak lassan emelte fel a fegyverét. Elsõ lövése Hart oldalát találta el. A ballisztikus páncélzat teljes védelmet nyújtott, de a becsapódás ereje oldalt fordította Hartot, így ügyetlenül zuhant neki a férfinak. Mindketten a földre zuhantak. Hart azonnal a másikra ugrott, és az arcához kapott. Ha meg kellett halnia, legalább a fickót magával akarta vinni.
A gáz örvényleni kezdett körülöttük, a birkózás által keltett légfuvallatok egyre jobban felkavarták. Aleph kiáltozása kitöltötte Hart lényét. A szövetséges szellem informálta Hartot, hogy mágia vette körül õket. Szél -- zárt teremben ez nem volt lehetséges -- süvített az arcába és csakhamar valóságos szélvihar közepén találta magát. A haja vadul lobogott, a bõrét csapkodta és a szemét szúrta.
Az egyik széllökés letépte Georgie arcáról a gázmaszk egyik rögzítõszíját. A maszk elgurult, a férfi pedig megkettõzött erõvel küzdött az életéért. Hart támadásának köszönhetõen a fényerõsítõ szemüvegét is elvesztette, és most jól lehetett látni a tekintetébe kiült rettegést.
Õ is tudta, mi az a Dexsarin.
De a Dexsarin gáz felhõje nem maradhatott egyben egy természetes szélviharban. A sziporkázó köd felemelkedett a földrõl és Georgie feje köré csavarodott. A férfi gyorsan becsukta a száját, de amikor Hart gyomorszájon vágta, muszáj volt kinyitnia. A férfi görcsösen nagyot lélegzett, és a gáz beáramlott a tüdejébe. A szemében tisztán lehetett látni, hogy tudta, mit tett.
Hart elgurult a helyszínrõl, mert õ is tartott a gáztól. A minihurrikán tovább tombolt, a mérges gázcafatok egyre vékonyodtak, majd szétoszlottak, és eltûntek a mágikus szélben. A vihar elült.
Hart meglepve tapasztalta, hogy még életben van, de tudta, hogy ez egyelõre átmeneti állapot.
A termen kívül fegyverdörgés harsogott. Hart odalépett az ajtóhoz, és megmerevedett. Az Urdlitól kapott figyelmeztetés nyomán Sam már elmondta neki, hogyan festettek ezek a lények, de Hart mégsem lehetett felkészülve arra a borzalomra, ahogyan a félig rovar, félig ember micsodák lerohanták a zsoldosokat. Mielõtt még összegyûjthette volna mágikus erõit, három zsoldost máris darabokra szaggattak. Hart még idõben lelõtte az egyiket egy manalövedékkel, hogy megmentse Juliót a lény támadásától, de a rádióspecialistát szinte azonnal kibelezte egy másik rovarlény, aki haldokló társa hátára mászott fel, hogy végezzen a zsoldossal.
Túl sokan voltak. Hart Alephet szólította, hogy a szellem erejét is az övéhez csatolja, és megérezte, amint a manafolyam körbeáramlott körülötte. Hart megragadta az örvénylõ manát, és az általa formálható legerõsebb varázslattá alakította. Menet közben megérezte, mekkora energiát érintett meg. Messze nagyobbat, mint amilyet valaha tapasztalt vagy látott, sokkal nagyobbat, mint egy sárkányé. Talán túl nagyot ahhoz, hogy használja, és túl is élje. De ugyan mi más választása maradt?
Az utolsó zsoldos is meghalt, és a rovarlények Hart felé iramodtak. Kinyújtotta két karját és hagyta, hogy a mana körülfolyja. A világ elfehéredett körülötte, és hallotta, hogy a rovarlények vad visítozást csaptak, amint a varázsenergia elfonnyasztotta õket. Egyikük, a legeslegnagyobb azonban tovább tántorgott Hart felé. A lény kitinszerû bõre égett, amint fájdalmában és dühében visítva áldozata felé vetette magát. Már haldoklott, de még mindig gyilkolni akart. Karma deréktájban kapta el Hartot és áthasított a páncélzatán. Az ütés erejétõl Hart visszarepült a terembe, és érezte, hogy pár csontja eltört.
A mana égette az idegszálait, amikor maga köré engedte, de megérezte Sam esszenciáját az energiában. Csodálatos pillanat volt. Sam hegyként magasodott, csordultig megtöltve az istenek energiájával. Kutyával táncolt és megtette, amit meg kellett tenni.
Gyönyörû volt.
Mégis szüksége volt Hart segítségére.
Hart háromszor elájult, mire sikerült kinyitnia a csatot válltáskáján, és még egyszer, mielõtt kihúzta volna a bõrzacskót. A por maradék részét is szét kellett szórni. Merev, érzéketlen ujjaival valahogy sikerült kinyitnia a zacskót. A zacskó kipottyant a kezébõl és a por tompa puffanással szétszóródott.
A feladatot elvégezte.
Hart pedig elmerült a sötétségbe, mely mintha szívesen nyelte volna õt magába.
40
Egy sas fejdíszt viselõ, fiatal sámán lépett Sam elé és szomorú arccal leguggolt hozzá. Kicsit várt, majd Sam fejére helyezte két kezét, tenyereit lassan végigcsúsztatta Sam arcán és mellén, majd széttárta karjait, hogy két tenyere végigszaladhasson Sam karján.
-- Könyörgéssel fordulok hozzád, Kutya. Fordítsd el tekintetedet az erõ birodalmától, és nézd az emberek földjét. Gondolj az itt élõ emberekre. Mi megválaszoltuk a hívásodat, most válaszold meg te is a miénket. Óvj meg minket attól, aki árthatna nekünk. Fordítsd a Tánc erejét az ellenségeink ellen. Õk a te ellenségeid is.
Sam nem értette a dolgot.
-- Mirõl beszélsz?
-- Megmutatom.
A sámán szélesre tárta két karját; mintha arany tollak borították volna mindkettõt. Az indián szemébõl fény villant és Sam meglátta a pörgõ szárnyakon a táncosok felé repülõ veszedelmet.
* * *
Ha Sato a Vörös Szamurájokkal tartott volna, akkor semmilyen óvintézkedés nem biztosíthatott volna teljes védelmet. Ezért úgy döntött, hogy azon a fennsíkon marad, ahonnan a támadásukat indították. Figyelte, amint a Vörös Szamurájokat szállító helikopterek felemelkedtek. Nézõpontjáról jól lehetett látni, amint a helikopterek megközelítették azt a völgyet, ahol már javában folyt a rítus.
Miután Masamba asztrális felderítése nem bizonyult kielégítõnek, Sato mûholdas pásztázást kért. Az eredmények csak még jobban kiábrándították. Az infravörös pásztázók megerõsítették, hogy sok ember tartózkodott a völgyben, komolyabb jármûvek nélkül. Akárki is mûvelte a mágiát a hegyekben, elég erõs volt ahhoz, hogy az általa generált energiával megvakítsa a mûhold képi szenzorait. A fizikai felderítés maradt az egyetlen megoldás.
Sato figyelte, amint a kötelék egyre közelebb ért a célponthoz.
A felderítéshez persze egyetlen gép is elégnek bizonyult volna, de Sato aggódott, hogy esetleg azonnali válaszra lesz szükség. Így aztán két Ares Firedrake csatahelikopter is elkísérte a három Federated Boeing Griffin gépet. Ha a titokzatos mágusokat fizikai védelem is óvta, a helikopterek tûzereje minden bizonnyal meg tudott vele birkózni. Ha pedig mágikus ellenállásba ütköznek, az Masambára tartozik. A mágus lábakat hajtott ki aktatáskájából, kifeszítette õket, kinyitotta táskáját is és az így rögtönzött asztalra kipakolta az eszközeit. Biztosította Satót, hogy a titokzatos rítus helyszínéhez közel az õ ellenpróbálkozásai is erõsebbek lesznek, még akkor is, ha esetleg nem tudnák áttörni a mágikus fátylat.
Amikor a helyszínt már elrendezték, akkor Sato a segédeivel majd átrepül a negyedik Griffinen és megszemléli a gyõzelmet. Nemsokára választ fog kapni arra a kérdésre, hogy mi folyt odalent a szomszédos völgyben.
Nem kellett sokáig várnia.
A szomszédos hegycsúcsok körül természetellenes gyorsasággal hömpölygõ viharfelhõk jelentek meg. Az ég besötétült és zöldes színezetet vett fel. A levegõ valóságal szikrázott az energiától. A helikopterek egykedvûen folytatták útjukat az egyre növekvõ szürkületben.
Aztán megérkezett a szél, olyan bömböléssel, mintha maga a föld vett volna levegõt. Mennydörgések visszhangzottak a hegyoldalakon, és a rohanó légtömegek végigsöpörtek a völgyön. A felhõk vészjóslóan hömpölyögni és kavarogni kezdtek. A felhõtakarón lyuk nyílt meg, sötét, mély lyuk. A feketeségbõl pedig kavargó tölcsér ereszkedett le és nyúlt a Szamurájok helikopterei felé, áldozatát keresõ, óriási, égi szörnyeteg csápja gyanánt. A gépek felbontották a köteléket, de már túl késõn. Egy kivételével mindegyiket elkapta a tomboló ciklon, a forgó rotorlapátok tehetetlenül csapkodtak a légörvényben. A megmaradt helikopter, az egyik Firedrake, majdnem kicsusszant a viharból, de a tölcsér odébb lépett egyet, és egy lefelé száguldó légáramlat a sziklához csapta a gépet. A csatahelikopter és legénysége egyetlen, hatalmas tûzlabdában adta meg magát a végnek. A robbanás hangját nem lehetett hallani,
elnyomta a vihar dörgése.
-- Csinálj valamit! -- üvöltött Sato Masambára.
A mágus arca elszürkült az erõlködéstõl, de fizikailag semmi sem manifesztálódott.
-- Nem tudok -- lihegte. -- Túl erõs.
Sato visszakézbõl pofon csapta, a mágus pedig hanyatt terült a földön. Esés közben fellökte felállított asztalát, és eszközei szanaszét szóródtak. Haszontalan mágikus komponensek és segédeszközök záporoztak a fûre és kövekre. Az õrkõ éppen Sato lába elé gurult. Az opál csillogott, mintha izzott volna a belseje. Szivárványszínei mintha hullámoztak volna.
A mágia ott volt benne. Akkor meg mire kellett egy haszontalan mágus?
Sato lehajolt, hogy felemelje a követ. És amikor megérintette a felületét, azonnal tudta, hogy ezzel követte el a végsõ hibát a Nagymama ellen folytatott háborújában.
-- Vérvörös Alkony! -- sikította, amint a fájdalom szétáramlott a testében. Az öregasszony még megfizet. Még ha Sato nem is lesz jelen, a banya akkor is fizetni fog. Akabo máris a Griffinhez rohant, hogy továbbítsa a parancsot.
Sato kétrét görnyedt, az oldala úgy égett, mintha savval öntözték volna. Vállán és felsõtestén felhólyagosodott és megégett a bõr, felfedve Sato két karját, melyek arról árulkodtak, hogy a totem avatárjává vált. A hullám visszafordult; a fájdalom élvezetté változott és Sato ismét visított egyet. Most már tudta, hogy saját magát hitegette. Az övé volt már attól a pillanattól kezdve, hogy teljesítette az elsõ kérését. Soha nem volt hajszálnyi remény sem. A kõ olyan régóta tartalmazta Pók egy részét, hogy hozzákötõdött már és csatornaként használta ahhoz, hogy leigázza áldozatát. Satót csordultig megtöltötte Pók elkerülhetetlen gyõzelmének érzése. Izgalom ömlött végig rajta, amint Pók belépett a lelkébe és a férfi utolsó darabjait is magának követelte.
Masamba hátrahõkölt, látva, mivé változott Sato. Az ostoba fickó soha nem tudta, kit szolgált, pedig ott voltak elõtte a bizonyítékok. Vak, vak. Szinte olyan vak volt, mint Sato saját maga. De Sato-Pók többé már nem volt vak. Nyolc csodálatos szemmel nézett a világba, mely szemek egyszerre látták a fizikai és az éteri megnyilvánulásokat.
A mágus eltûnt fizikai látása elõl; Sato-Pók továbbra is látta, amint a férfi menekült, de úgy döntött, hogy nem foglalkozik vele. Úgysem vehette volna hasznát az elkövetkezõ összecsapásban. Késõbb fog eljönni az õ ideje. Nem számított, milyen messze és milyen gyorsan futott Masamba, soha nem menekülhetett meg a hálóból, mivel Pók túlzottan is jól szõtte azt. Ha az ember egyszer belekerült, akárcsak a szélén is, már nem volt menekvés. Aki megérintette a hálót, az végül áldozattá vált. Akárcsak Verner. Sato-Pók kisebbik része várakozással tekintett a bosszú elé, amint megtudta azt a nevet, amit a nagyobbik része egész végig ismert. Kisebbik része bosszús volt, amiért eltitkolták elõle ezt az információt, de ezt az érzést szinte azonnal elfojtotta a szétáradó ragadozó-vágy, hogy elpusztítsa Vernert és munkáját.
Sato-Pók a mágikus vihar felé fordította tekintetét. A csapdába esett helikopterek közül egy még mindig odabent hánykolódott.
Sato-Pók lábait széles terpeszben szétvetette, hogy stabilan álljon, majd felemelt hat karjával megidézte az energiákat. Kisebbik része izgalommal figyelte a mana áramlását. Egyszerre hullámzott át rajta rémület, gyönyör, hála és kíváncsiság. Nagyobbik része azonban már régtõl fogva ismerte a manaáramlás érzését. Egykedvûen irányította az energiákat.
Vérvörös nyalábok lövelltek mindegyik karmos kézbõl és a forgószélben vergõdõ Firedrake felé suhantak. A mágikus energia védõburkot font a csatahelikopter köré, és elszigetelte az ellenséges mágiától. A hirtelen megnyugodott levegõben a rotorok erõre kaptak, és a pilóta visszanyerte az irányítást gépe fölött. Sato-Pók óvatosan a tölcsérbõl kifelé igyekvõ géppel együtt mozgatta a védõburkot, de bár a vérvörös pajzs semlegesítette a mágikus szél erejét, alkotója arra nem készült fel, hogy egy tomboló vihar másként is reagálhat áldozata elvesztésére. Az összegyûlt viharfelhõkbõl villám villám után villant szemkápráztató ragyogással. Legtöbbjük eltévesztette a Firedrake-et, de néhány telitalálatot ért el. A helikopter kigyulladt, és vastag füstcsóvát húzva maga után a föld felé zuhant.
Sato-Pók felhorkant.
Közvetlen akciót kellett indítani. A karmos kezek bonyolult mágiamintát szõttek a levegõben. Összefonták a viharban leffegõ manaszálakat. Egy rántás. Egy csusszanás. Egy nyomás. Egy markolás. Minden az akarattól függött.
Elõször csak a széleken, de aztán egyre beljebb haladva az energiák kezdtek megváltozni, elfordulni.
* * *
A táncosok vad tempóban forgolódtak és trappoltak a dühöngõ égzengésben. A sarjadó fa messze világított az éjszakában, fényével helyettesítve azt, amit az éjszakai égbolt már nem biztosított a számukra. Sam hangosabban énekelt, és felszólította a táncosokat, hogy kövessék a dalt. A szétszórt hangok összegyûltek, és erõsebben kezdtek énekelni. Amikor a csillagok eltûntek a gyülekezõ felhõk alatt, a fa még fényesebben világított.
Táncosokat vezettek eléje. Sam tudta, hogy nincs más választása, így elfogadta az áldozatokat. A Tánc még nem ért véget és nem volt szabad megszakítani.
Villámok cikáztak az égbolton.
Sam egyszerre több helyszínen látott, de a legtöbb helyen tekintetét könnycseppek homályosították el.
Úgy tûnt, mintha Janice ott állt volna elõtte. Minden, ami Janice valaha is volt: a Harag Éjszakáján elrejtõzött kislány, a nevetve munkába igyekvõ ifjú hölgy, az ork, akit Sam soha nem ismert és a fehér szõrû óriás -- mind ugyanazt a helyet töltötték ki. Janice letérdelt Sam elé, két kezét a fejére helyezte, majd tenyerét lecsúsztatta az arcán mellén, majd széttárta õket és végigsimított Sam két karján.
-- Könyörgéssel fordulok hozzád, Kutya. Fordítsd tekintetedet énfelém.
-- Meg fogom tenni. A Tánc után.
Janice szomorúan elmosolyodott.
-- Nézz szembe az igazsággal, Sam.
-- Nem! Ez nem fair!
-- Igen. Nem fair, de ez az én ajándékom. Te is tudod, hogy ennek így kell lennie.
-- Te jobbat érdemelsz.
-- Ezt se te, se én nem dönthetjük el. A Tánc személyesen senkit nem szolgál, de jóra fordíthatja a rosszat. Halld meg a kérésemet, Kutya. Táncold a lépéseket, melyek felszabadítják a lelkemet. Küldj engem az áruló ellen, aki az ellenségünk oldalára állt. Többé ne fertõzhesse a földet és a föld ártatlan gyermekeit.
-- Nem tehetem.
-- Meg kell tenned.
Sam kis híján elalélt. Érezte, hogy meggyengülése végigrezonált a Tánc törékeny szerkezetén. A mágia a hitre, meggyõzõdésre és áldozatra alapult. És oly sokat elértek már eddig! Mi másra volt még szükség? Még hány lelket kellett a sajátjába fogadnia? Hogyan fogadhatta el a húga áldozatát?
Sam saját összetört reményeinek roncsai között vergõdve hirtelen megérezte, hogy valaki pihekönnyedén megbökte az oldalát. Fejében Inu hangja ugatott, Sam pedig kifelé irányította tekintetét, hogy a Tánc peremén jelentkezõ sötét jelenlétre nézzen. Ha enged a gyengeségnek, veszélybe kerül mindaz, amit eddig önként feláldoztak. Mindent elveszíthettek.
Sam állkapcsa remegett, amint belenézett húga arcába. Janice gyöngéden végigsimított bátyja arcán, és eltörölte a könnycseppeket.
-- Ez az egyetlen módja, Sam. Az egyetlen módja, hogy megmentsd a lelkemet.
Sam az ajkához emelte Janice egyszerre forró és hideg kezét. Megcsókolta, de túlzottan rémült volt ahhoz, hogy még egyszer a húga szemébe nézzen.
-- Menj -- mondta.
Janice eltûnt, Sam pedig az egekbe kiáltotta fájdalmát.
* * *
Sato-Pók többé már nem csak az anyagi világhoz tartozott. Nyolc szeme egyszerre tekintett a fizikai és az asztrális síkra. A varázslatokat és szellemeket ugyanúgy látta, mint a köveket és állatokat. Így észrevette a manavihar magjából kirepülõ, fényes nõalakot is. Kisebb része felismerte a nõt és az orkot, de csak a vénséges vén pók tudott a legkülsõ, fehér bundás szörnyetegrõl, hiszen nemrégen látta azt szolgái emlékezetén keresztül. Amikor a nõalak megszólalt, nyilvánvalóvá vált, hogy õ is ismerte Sato-Pókot.
-- Aki egy volt a gonosszal, most testben is eggyé vált vele. Milyen érzés átváltozni, Arany Szem? Tudod, gyûlöltelek. Ha nem õneki dolgoztál volna, soha nem kellett volna amiatt aggódnom, hogy a vendigó természet igája alá hajthat. Hugh Glass minden gonoszsága ellenére is saját természete szerint cselekedett. Õ már akkor elkárhozott, amikor elõször találkoztam vele. A te tetted miatt fertõzött meg engem. De a metamorfózis nem bizonyult olyan tökéletesnek, mint azt gondoltad; ha az lett volna, akkor nem tudtam volna leküzdeni a vendigó természetet. Te üzletet sem tudsz jobban csinálni, mint orkokat.
Sato-Pók felnevetett, és Pók ciripelõ hangján megszólalt:
-- Tévedsz, Janice Verner -- A férfihang sercegett tovább. -- Az nem lehetett hibás. A szérum olyan tökéletes volt, amilyen tökéletesre a tudomány meg tudta alkotni. Orkká változásod olyan tökéletesre sikerült, mintha már a fogantatásod óta a génjeidben hordoztad volna. -- Aztán ismét visszatért a rovar hangja: -- Nem alkotok rosszul.
-- De rosszul hazudsz, Pók. Te pedig még annál is rosszabb vagy, Sato-san. Ugyanolyan rosszul hazudsz, mint amilyen rosszul választottad meg a barátaidat. Látod, mit tett veled Pók barátod? Szabad akaratodból fogadtad õt magadba, és most a lelked lett a fizetség érte.
Janice Sato-Pók felé indult. A kisebb rész el akart menekülni, de a nagyobb rész szilárdan megállt a lábán.
-- Nincs hozzá erõd, hogy legyõzz engem.
-- Nekem? -- mosolygott Janice. -- Persze, hogy nincs. De többé már nem vagyok egyedül. Újra családom van.
Janice körülölelte Sato-Pókot, az pedig felkiáltott az érintéstõl. Pók elmenekült, maga mögött hagyva eszközét. Satót pedig, akit Pók egyszer már kifacsart, most ismét kifacsarta az a vakító fénnyel ragyogó lény, amivé Janice változott. Sato befelé összezsugorodott, és egyre jobban magára öltötte a lelkét elragadó totemszellemének fizikai formáját. Emlékezete, egész énje elsuhant, és Sato valódi pókká változott, végleg megfosztva attól az emberi léttõl, melyet már olyan régen feladott.
Az apró pókocska eliszkolt a fénylõ nõalak elõl.
Janice pedig elmerült a végsõ békességben.
* * *
-- Isten óvja lelkedet -- mondta Sam.
* * *
Urdli lenézett az avatár megszagatott testére. A lény figyelme egy pillanatra ellankadt, így Urdlinak lehetõsége volt átcsúsztatni a manát a lény védõfalán. Magában köszönetet mondott ezért az alkalomért. Ha az avatár nem vesztette volna el a koncentrációját, akkor Urdli nem tudott volna sokáig ellenállni neki.
Ahogy Urdlinak sikerült megsebeznie az avatárt, lélegzethez jutott annyira, hogy megpuhítsa a lény lába alatt a sziklát. Az avatár hirtelen derékig süllyedt a puha kõbe, így nem tudott elég gyorsan reagálni ahhoz, hogy elkerülje Estios rohamát. A fizikai támadás pedig megadta Urdlinak a szükséges idõt, hogy tovább folytathassa a mágikus küzdelmet. Amikor az avatár göbre karmú karja telibe találta Estiost, és páncélzatával együtt felhasította testét, Urdli manája átsuhant a lény védõfalán, és mindkét végtagját levágta testérõl. Ezzel a támadással Urdli elérte, hogy az avatár többé már nem volt hasonló a totemjéhez, és amikor a lény megdöbenésében hirtelen megdermedt egy pillanatra, Urdli be tudta vinni neki a halálos csapást.
-- Lenyûgözõ mágia -- lihegte Estios, és megpróbált felkönyökölni. Kétségbeesett rohama kis híján az életébe került, de megfelelõ orvosi ellátással túl fogja élni a dolgot. A feladatot azonban elõbb végre kellett hajtania.
-- Vonszolj oda a bombához, hogy elõkészíthessem a Tánc számára.
Erre nem volt szükség. Urdli legyõzte az avatárt, és a fegyver az õ birtokába került.
-- Nem -- mondta mosolyogva.
-- Nem?
Urdli élvezettel figyelte az Estios arcára kiült zavart.
-- A bomba túl hasznos szerkezet -- mondta és kezével végigsimított a fegyver burkolatán. -- A detonátor mûködik, és a hasadóanyagban sem történt károsodás. Hát nem érted? Ez a bomba mûködõképes.
-- Persze, hogy az -- köhögte Estios. Vért köpött a sziklapadlóra. -- Épp ezért kell elpusztítanunk.
-- Nem nekünk.
-- El kell pusztítanunk.
-- Azt mondtam, nem nekünk -- Urdli sarkon perdült, és azzal a lendülettel elmondott egy erõtüske varázslatot. Ennyi nyilván elég lesz hozzá, hogy végezzen a meggyengült Estiosszal. A varázslövedék becsapódott, szinte láthatóan fellángolt, amint áthatolt Estios hevenyészve felállított, gyönge védõpajzsán. A sötéthajú tünde elterült a sziklapadlón.
Urdli elfordult a legyõzött tündétõl és fejében máris szövögetni kezdte a bombával kapcsolatos terveit. Gondolatait azonban egy hang zavarta meg. Hátrafordulva látta, hogy Estios felállt a földrõl.
-- Nem engedhetem meg -- mondta.
Urdli gúnyosan elmosolyodott.
-- Szóval Laverty mégiscsak azért küldött, hogy szemmel tarts engem.
-- És ha igen, akkor mi van? Nem ezért nem engedhetem meg, hogy rátedd a kezedet -- Estios gyengén a bomba felé intett. -- Az ilyesmik nem tartoznak a világunkhoz.
-- Ne szállj velem szembe. Meg fogsz halni.
Estios megpróbált nevetni, de csak görcsös köhögés lett belõle.
-- Nem félek a haláltól, ha az majd számít valamit.
-- De nem számít.
Különös mosoly jelent meg Estios arcán.
-- Tévedsz.
Estios széttárta két karját és Urdli megérezte a felgyülemlõ energiákat. Különös, ismerõs érzés kerítette hatalmába, amikor meglátta a manafolyamot. Estiosnak valahogyan sikerült ugyanazt az energiaforrást megcsapolnia, amit Urdli is használt az avatár által a barlang védelmére felállított védõburok áttöréséhez. Az ilyen erõ veszélyes lehet. Urdli megerõsítette saját védelmi varázslatait és ellencsapást küldött Estios felé.
Varázsenergiája ártalmatlanul lepattant az Estiost körülölelõ, gomolygó falról. Urdli hátrahõkölt a fénytõl és hõtõl. Ekkora energia birtokában Estios könnyedén lerombolhatta a védelmét; Urdli érezte, amint ellenfele összegyûjtötte az energiákat. Ilyen hatalmas erõ színe elõtt Urdli mágikus képességei nyomorultul csekélynek tûntek. A csapás atomjaira fogja robbantani a testét. De ha így kellett lennie, ám legyen. Kihúzta magát, hogy büszkén állva fogadja a pusztítást. Estios a levegõbe lendítette a bõrzacskót, és szétszórta a port, amirõl a Kutya-sámán azt mondta, hogy szükséges a Tánc mágiájához. Estios elõrelendítette két karját, tenyerét kifelé fordította, és a zöld energianyalábok máris kiröppentek kezébõl.
A varázslat azonban nem Urdli ellen irányult. Helyette az energianyalábok vadul villódzó fényburokba vonták a bombát. A por végigtáncolt a fényvillanásokon, és csillogó burokkal vonta be a fegyvert. Urdlinak nem kellett belelátnia a varázslatba ahhoz, hogy tudja, a bombát hatástalanították.
Estios összerogyott, és ájultan terült el a padlón. A fény kihunyt, és a barlang ismét sötétségbe borult.
Egyedül Urdli káromkodása hallatszott.
41
A Nagymama rendszerének szélein mozgolódó jelenlét egy szabadjára engedett bargeszt lendületével ugrott elõre. És a bargeszthez hasonlóan, félelmet keltett dermesztõ, borzalmas üvöltésével. Svindler két keze tele volt adatokkal, de megdermedt és látta, hogy a kibertér sötétségén vérvörös hullámok suhantak át. Amikor a hullámzás véget ért, három masszív, páncélt viselõ szamuráj rontott be Nagymama rendszerébe. Fejükön a felkelõ nap szalagját viselték, mint az egykori kamikázék, kezükben kivont kard villogott. Kegyetlen vadsággal közeledtek, ikonokat, adatcsatornákat hasítottak szét menet közben.
Morgana az újonnan érkezõk felé fordult. Még mindig a rendszer jegével foglalkozott, de úgy tûnt, ez nem nagyon zavarta. Magabiztosnak látszott. Az egyik szamuráj észrevette õt. Az ikon abbahagyta a rendszer szabdalását, magasra emelte a kardját és rohamra indult. Morgana az ikonra lebbentette a köpenyét, és összevonta a szemöldökét, de semmi sem történt. Ahogy a szamuráj közelebb ért, a lány megismételte a mozdulatot, ezúttal egy kicsit gyorsabban. Aztán értetlen arckifejezése meglepetésbe fordult át, amikor a szamuráj kardja magasfrekvenciás gépi süvítés kíséretében kettészelte a köpenyt.
Morganát nanoszekundomok alatt megrohanták.
A második szamuráj is észrevette a harcot és elindult, hogy segítsen társának. Amikor elhaladt Svindler mellett, megvetõ arccal ököllel a képébe vágott.
Svindler feje zúgni kezdett a csapástól, és tekintete peremén színes foltok táncoltak. A foltokban képek jelentek meg, és egyre beljebb nyomulva lassan kitöltötték Svindler egész látóterét. Megpróbálta erõszakkal kitisztítani a látását, de a képek egyesével visszasiettek, és kitartóan táncoltak a szeme elõtt. A kavargó színek megvakították Svindler Mátrix-szemét és a tünde dekás õrjöngve szidta saját tehetetlenségét. Morganának szüksége volt rá. Hallotta, hogy a lány hívta õt. Óriási erõfeszítéssel tett egy lépést elõre. Látása sötétszürkére váltott, aztán fokozatosan kitisztult. Látta, hogy Teresa ellépett a szamuráj kardjának egy csapása elõl. Pisologott egyet; nem Teresa, Morgana. A harc egymással kommunikáló programok kusza összevisszasága volt, és olyan szédületes sebességgel zajlott, hogy Svindler feje szinte szédült belé. Csak felvillanó és visszamaradó képek kavarogtak a szeme e
lõtt. Apró egérkének érezte magát az óriások birodalmában, és legalább annyira nem illett ide, mint egy szarvas egy metroplexumba.
És akárcsak a szarvas, Svindler is csak hús-vér lény volt, nem ellenfele a körülötte harcoló technikai csodáknak. Még csak azt sem tudta, mit használtak a szamurájok támadó program gyanánt. Döbbenten figyelt, és megpillantott egy másik szamurájt, egy másik kardot, egy másik helyen. Akkor is magatehetetlen volt, de a lány megmentette õt. Svindlert égette a bûntudat, a félelem és a tehetetlenség érzése. Aztán nem bírta tovább, elvesztette lába alól a valóság talaját és belezuhant az emlékei közé.
Hús-vér test, mindig az a törékeny, hús-vér test.
Azon a másik helyen és másik idõben az élete a szerelmétõl függött, akárcsak most. Akkor és ott semmit nem tudott csinálni. De most, itt a Mátrixban õ volt a Svindler, a kibertéri harc varázslója és mestere. Ahogy a küzdõ ikonok feléje gurultak, meglátott egy lehetõséget. Elõrerohant, de a küzdelem hihetetlen sebességgel elszáguldott mellette. Svindler képtelen volt közbeavatkozni.
Nagymama rendszere kezdett összeomlani, hála a harmadik szamuráj zavartalan pusztításának és Morganáék vad küzdelmének. A megrogyó rendszer valódi jelzéseket küldött a fizikai világba és hatására Nagymama egyik saját dekásának az ikonja megjelent a helyszínen. Svindler felismerte a krómosan csillogó pók ikont. A dekást már évek óta csak Mátrixmászóként ismerte. Többször is találkozott vele a Syberspace-ben, de soha nem gondolta volna, hogy Mátrixmászó Nagymama ügynöke volt. Az ikon és az utcai név megválasztása szokásosnak tûnt, és Svindler csak most értette meg az egybeesést.
A króm pók a magányos szamuráj felé sietett. Egy elfogó program kristályhálója lövellt ki a potrohából. A pók mellsõ lábaival elkapta és széthúzta a hálót, majd elhajította a szamuráj felé. A szamuráj egyik kezében tartott kardjával hátrasuhintott, de még csak a támadó felé sem fordult. A csillogó penge nem sokkal a hálót tartó két láb legelsõ ízülete alatt találta el a pókot. A lemetszett két láb a hálóval együtt a földre pottyant. A szamuráj megfordult, másik kezét is fegyvere markolatára csattintotta, és a kard ismét megvillant. Nanoszekundumnyi megtorpanás nélkül lesújtott, és mélyen belevágta magát a pók fejébe. A seb körül fehér villámnyalábok formájában energia szikrázott, és a fényes krómfelület megfeketedett ott, ahol a kard belevágott. A feketeség kusza, cikcakkos mintában végigszaladt a pók testén. Elõször darbokra osztotta a csillogó felületet, majd lassan növekedni kezdett,
és végül teljes feketeségbe vonta a krómos foltokat.
Mátrixmászó csúcsképességû dekás volt, és szemmel láthatóan sikerült meglepnie a szamurájt. A szamuráj mégis visszaütött, mielõtt Mátrixmászó támadhatott volna. Svindler azt hitte, hogy egyedül csak Morgana tudott ilyen szemfényvesztõ sebességgel mûködni a Mátrixban. Miféle program lehetett ez, mely ilyen gyors, pontos és halálos volt?
-- Félautomata Következtetõ Program -- szólalt meg Morgana hangja. A harc ellenére a lánynak maradt szabad kapacitása ahhoz, hogy Svindlerhez beszéljen. Svindler aggódott, mert a lány hangja kifulladtnak tûnt. Korábban egyszer sem látta, hogy valami kifárasztotta volna Morganát.
-- Túl erõsek -- mondta.
-- Sokkal fejlettebbek, mint azt elõre kiszámoltam.
Svindler megdöbbent.
-- Kiszámoltad? Te tudtál a létezésükrõl?
-- Igen. Õk is olyanok, amilyen én magam voltam.
-- Õk is MI-k?
-- Nem abban az értelemben, amire te célzol. Specializált szakértõi rendszer csomagok, melyeket limitált következtetési képességekkel ruháztak fel, arra tervezték õket, hogy emberszerû, standard döntéseket hozzanak bizonyos elõre meghatározott témákkal kapcsolatban. Ebbõl kifolyólag nyilvánvaló intelligenciát mutatnak -- A lány hangja megszakadt. Svindler látta, hogy Morgana vadul ugrált a két szamuráj összehangolt támadásai elõl. -- Továbbá megvan az a képességük, hogy szimulálják a tanulást.
-- Segíthetek neked?
-- Az túl veszélyes a számodra.
Azt Svindler is sejtette, mégsem akart tétlenül állni és várni, amíg az FKP-k megsemmisítették Morganát. A két szamuráj visszaszorította a kislányt. Svindler tette egy lépést elõre, de máris falba ütközött. A falat Morgana emelte.
-- Engedj. Szükséged van a segítségemre.
-- Ami engem illet, nincs igényem rá, hogy deaktivációt regisztráljak nálad.
A szamurájok keményen harcoltak.
-- Csak megosztod az erõforrásaidat, amikre pedig szükséged van.
-- Az általad kifejtett megállapításban a pontosság növekvõ valószínûségét észlelem. A bizonyosság hiányában azonban megakadályozlak benne, hogy sérülésnek tedd ki magadat.
-- Miközben hagyod, hogy azok a micsodák megöljenek téged.
-- Ami engem illet, számomra nem létezik halál.
-- Akkor deaktiválnak -- visította Svindler. -- Nem engedhetem, hogy megölesd magad, miközben megpróbálsz engem elzárva tartani.
-- Nem tudod megakadályozni.
Az egyik kardcsapás eltalálta Morgana karját és tõbõl levágta. A póktól eltérõen a lány ikonja nem töredezett szét, de tisztán látszott, hogy megsebesült. Lassabban mozgott tovább, így a második FKP is melléje lépett. De kiderült, hogy Morgana csak tettette a lassúságot. Villámgyorsan elõrecsapott, majd elugrott. Miközben Morgana hátraugrott, az egyik szamuráj páncélzata darabokra tört, mint egy üveglap. A darabok lehullottak a földre, és elpárologtak. Svindler ennek ellenére jól látta, hogy Morgana nem a tõle megszokott sebességgel mozgott.
-- Morgana, ha megígérem, hogy nem avatkozom közbe, kikapcsolod a falat, hogy a felszabaduló kapacitást a saját javadra használd fel?
A lány válasza egy kifáradt harcos közönyös hangján érkezett.
-- Pozitív.
-- Rendben. Akkor megígérem. Mentsd magad.
A felszabaduló számítókapacitás felgyorsította a lány ikonjának mozgását. A megnövekedett sebességgel Morgana a második szamurájt még több páncélzatától meg tudta szabadítani anélkül, hogy maga cserébe sérülést szenvedett volna. Miután meggyengítette a szamurájt, ismét elõreugrott, odacsapott, és ismét visszahúzódott. A védelmi programjaitól megfosztott, egyetlen FKP nem jelentett már komoly ellenállást. Megvárta, hogy a szamuráj támadjon, az utolsó pillanatban pedig ellépett elõle. Az FKP egyensúlyát vesztve elõrezuhant, Morgana pedig ráborította a köpenyét, és a szamuráj eltûnt.
A lány kissé tépetten jelent meg Svindler mellett. Együtt nézték, amint a megmaradt szamuráj tovább pusztította Nagymama rendszerét. Két újabb alkalmazott dekás próbált megküzdeni az FKP-val, de az a korábbihoz hasonlóan az õ ikonjaikat is elintézte. Svindler biztos volt benne, hogy az elektronikus vonal másik felére kapcsolt, hús-vér emberek is elpusztultak.
-- Nem akarod megállítani?
-- Miért? Ezek az FKP-k vadász-gyilkos programok, amiket arra hoztak létre, hogy a Vérvörös Alkony akció fedõnév alatt tönkretegyék Nagymama rendszerét. Az FKP végrehajtja azt a feladatot, amit Samuel Verner/Sam/Csavar a mi számunkra meghatározott. A másik két szamuráj a beléjük programozott, másodlagos utasításkészlet alapján támadott meg engem. Ez az FKP nem vette észre a jelenlétemet. A közbeavatkozás szükségessége elutasítva.
Svindler figyelte, amint a szamuráj tovább folytatta a pusztítást. Az FKP fennkölt gördülékenységgel mozgott, melynek láttán Svindlernek kellemetlen érzései támadtak. Ez legalább annyira zavarta, mint az, hogy Morgana tudott a létezésükrõl. -- Honnan tudsz róluk ilyen sokat? Én még sosem hallottam FKP-rõl.
-- Én magam sem. A kritikus programozási elágazásokban felhasznált véletlen tényezõ hiányában az én kifejlesztésem sem jutott volna el oda, ahová eljutott.
-- Arra célzol, hogy csak a szerencsének köszönhetõ, hogy te nem olyan közönséges FKP lettél, mint azok? -- Mintha az FKP-ékban bármi is közönséges lett volna. -- Hogy csak a véletlen mûve, hogy éntudatod van?
-- A véletlen minden létezésnek alkotórésze. Ami engem illet, bizonyos, hogy ezt a véletlent a ti illektéktelen behatolásotok okozta a Renraku rendszerébe Samuel Verner/Sam/Csavarral. És mint egy egyed közvetlen generatív pozíciójánál jelen lévõ organizmusok, ti vagytok az én szüleim.
-- Hogy micsoda?
42
Vonyító Prérifarkas azt mondta, hogy a táncosok négy lábon táncoltak. Egyik láb sem különbözött a másiktól és mindegyik természete összefonódott a többiével. Az elsõ, mondta az öreg sámán, az áldozat volt.
Ahogy a táncosok feláldozták magukat, Sam egyszerre érzett veszteséget és nyereséget. Minden egyes lélek belépett az õ lelkébe. Korábban nem értette meg teljesen, mit jelentett a Táncot vezetni. De most már tudta. Vonyító Prérifarkas azt mondta neki, hogy az áldozatok adták a Nagy Szellemtánc esszenciáját, és az életadás volt azon négy szent láb egyike, mely elõrevitte a Táncot. Sam úgy vélte, megértette, ez mit jelent és készen állt rá, hogy saját maga megfizesse az árat, és saját életét is feláldozza, hogy elérje a célját.
A második láb a hit volt. A mágia hatékonyságában és az alkalmazásának helyessége iránt érzett szilárd meggyõzõdésbe vetett hit nélkül a Tánc nem mûködött volna. A Samen átáramló erõ kizárta a mágia létezésével kapcsolatos kétkedés utolsó szikráját is.
Vonyító Prérifarkas azt mondta, hogy a harmónia volt a harmadik láb. Ha a tánc vezetõje nem cselekedett a földdel és saját magával összhangban, a mágia félresikerült. Sam ezt a leckét megtanulta Kutyától, amikor végre sikerült megértenie az igazi természetét. Ha az egyén összhangban maradt a természettel, akkor nem léphettek fel helytelen vágyak. A harmónia a természet rendjével a legnagyobb varázslatok kulcsfontosságú tényezõje volt és ezek varázslatok maguk is arra irányultak, hogy visszaállítsák a természetes rend harmóniáját.
A jogosság volt a negyedik láb. Az olyan mágia, mint a Nagy Szellemtánc, csak jó cél érdekében volt felhasználható. És mi lehetett volna jobb cél annál, mint a világ megmentéséért táncolni? A Hatodik Világnak minden hibája és fonáksága ellenére tovább kellett léteznie. Miközben ezen erõ árának súlya Samre nehezedett, Sam kitartott amellett, hogy szükséges volt az, amit meg kellett tenniük. A terhet pedig a saját áldozata jelentette, egy olyan áldozat, melynek önös céloktól mentesnek kellett lennie, ahogyan erre Janice is figyelmeztette õt. Saját akaratát alá kellett rendelnie a világ szükségének.
Azért kezdte küldetését, hogy megmentse a húgát. És most, úgy-ahogy, de mégis sikerrel járt. De Janice is megmentette saját magát.
Sam elfogadta Janice áldozatát, és engedte, hogy a húga legyen a fókusz, melyen keresztül a mágia megsemmisíthette a gonoszság egy részét. A Janice-t megmérgezõ gonosz végsõ elpusztítása nem bosszúnak, hanem igazságszolgáltatásnak számított. A föld -- és Janice -- elfogadta az eszköz ilyetén megválasztását, hiszen a mágia végül mûködött. Sam érezte a Janice lelkében szétáradó csodálatot, amikor a lélek kiszabadult börtönbe záró, torz testhéjából. A szellemformát elégedett, vidám energia duzzasztotta.
A jó célért önként feláldozott élet még a Tánc fókusza nélkül, önmagában is mágikus dolog volt. Az ajándékban energia lüktetett. És mivel Sam vezette a Táncot, õ viselte annak felelõsségét is, hogy fogadja és alakítsa a manát, az elõttük álló feladat megoldása céljából megformázza. Ez a rítus nem hasonlított azokhoz, amiket a néhai vendigó és megtévesztett áldozatai rendeztek. A manát nem lehetett elvenni egy személytõl, azt csak adni lehetett. A táncosok pedig életük árán önként adták át manájukat. Sam pedig nem engedhette, hogy kárba vesszen az ajándék.
Mindegyik táncos feláldozta magát a mágiának. Mindegyik lélek feladta fizikai létét, hogy manájával erõsítse a mágiát. Mindegyik élet Sam lelkébe szállt át, és Sam soha nem fogja õket elfelejteni, mivel örökké a saját lelkének egy részét fogják képezni. Még Estios is. A tünde minden arroganciája ellenére azért küzdött, hogy megjobbítsa a világot.
A világ jobbá is fog válni, ha csak Samen múlik a dolog. De létezett valaki, aki más képet látott maga elõtt arról, hogy milyenné kell a világot alakítani. Sam látása kiszélesedett, és meglátta, amirõl tudta, hogy meg kellett látnia. Azt a másikat idevonzotta a mágia. Ha nem vonzotta volna ide, Samnek kellett volna megkeresnie õt.
Megérkezett Pók, rettentõn és nemesen.
Megérkezett Pók, büszkén és félelmesen.
Megérkezett Pók, erõs volt, kiéhezett.
A földet megrengetve, Pók megérkezett.
Az égboltot mágia fénye világította be, és Sam a fizikai látásnál sokkal élesebben, tisztábban látta maga elõtt Pókot. Pók hatalmas teste egyszerre rejtette a végtelent és a tökéletesen kiismerhetetlent. Sam a groteszk, félelmetes arcba bámult, és a nyolc szemben meglátta a mély, idegen bölcsességet. Pók tekintetébõl azonban magabiztosság is sugárzott, mivel saját földjén állt, ahol Sam csak betolakodónak számított. Hideg, távoli, kérlelhetetlen hang szólalt meg.
-- Túl sok bajt jelentesz.
Sam kihúzta magát, ahogy csak tudta, mégiscsak porszem volt csupán ellenfele terjedelmes teste elõtt. De nem térhetett ki küldetése elõl. A mágiát használta erejéül és bátorságául. Szembefordult Pókkal és így szólott:
-- Már megállítottalak a Tánc mágiájával.
Pók élvezte a helyzetet.
-- Legutóbbi találkozásunkkor nem kívántam ellenségesen fellépni, mivel akkor még nem jött el az ideje. A csapdába esett áldozatnak is érnie kell, hogy elérje a legjobb ízét. A totemek birodalmában vagyunk, a mágia szívében, és ezúttal nem emberlény avatárral állsz szemben. Engem nem korlátoz hús-vér test. Hogyan gyõzhetnél le?
-- Mert le kell, hogy gyõzzelek.
Pók egyik lába felemelkedett, és árnyékot vetett Samre, de az õ arca nem rándult meg, így az árnyék eloszlott. Sam alakja nõni, dagadni kezdett, a Tánc által összegyûjtött erõ táplálta a növekedést. Még mindig nem nõtt akkorára, mint Pók, de többé már nem volt apró törpe. Mint egy vadászkutya az oroszlán elõtt.
Ennek mindig így kellett lennie. Pók volt a ragadozó, Sam pedig az áldozatok engesztelhetetlen védelmezõje. Kutya odajött hozzá és szõrrel borította be. Sam Pókra vetette magát.
Állkapcsa centiméterekkel Pók torka elõtt csattant össze, az pedig egyik lábával félresöpörte õt az útból. Sam azonban nem zuhant a
földre, ahogy az a fizikai világban történt volna. Már kiismerte az itteni törvények egy részét. Megzabolázta lendületét, megfordult, és visszarepült, hogy újra támadhasson. Megcsípte Pók mellkasát, és félreugrott az egyik láb elõl, de a második láb ismét elzavarta. Sam visszavonult, de csak addig, amíg Pók testhelyzetet nem váltott. Aztán ismét elõreszáguldott és elkapta az egyik lábat. A sebbõl mana folyt ki, forró vér ízét varázsolva Sam nyelvére.
Sam inkább megérezte, semmint meghallotta Pók dühét. A haragtól fûtött totem Sam felé csapott lábával, mielõtt Sam még moccanni tudott volna. Az egyik láb a földre szorította Samet, a csáprágós fej pedig lehajolt, eltakarta a fényt. Sam félrecsavarta testét, így a két csáprágó a két oldalon a földet találta el. Amikor a fej felemelkedett, hogy ismét lecsapjon, Sam kiszabadította magát. Az egyik karmos láb azonban végigszántott a hátán. Samnek el kellett hátrálnia, hogy ne szegezzék ismét a földre.
Sam kétszer sebesítette meg Pókot, Pók pedig csak egyszer Samet. Egyenlõ erõk küzdelmében ez jó aránynak számított volna, de itt nem egyenlõ erõk mérkõztek egymással. Pók cafatokra tudja tépni Samet, mielõtt kifáradna. Sam mégsem hátrálhatott meg. Ismét elõrelendült, harapott, aztán visszavonult, amilyen gyorsan csak tudott. Három támadás után Pók két új sebet kapott, de Sam egyik mancsára bicegett.
A harc végkimenetele nyilvánvalónak látszott, de innen már nem volt visszaút. Sam összeszedte magát, hogy új rohamra induljon, amikor egy prérifarkas jelent meg a színen, és nekirontott Póknak. Az egyik szõrös láb feltartóztatta az ugrást, a prérifarkas pedig a láb köré tekeredett. Pók lábának egy lendítésével a földre rázta. Aztán elõrelépett, és kinyújtotta méregtõl csöpögõ csáprágóit. A fej lecsapott és a csáprágók belemélyedtek a prérifarkas oldalába. Az állat egyet vinnyogott és nem mozdult többet.
-- Hé hé, ember. Most a te idõd következik, Kutya-sámán -- szólalt meg egy testetlen hang. Vonyító Prérifarkas hangja.
Samet felfrissítette a körülötte újult erõvel áramlani kezdõ manafolyam.
A prérifarkas úgy támadta meg Pókot, ahogy azt egy vadállat tenné. És veszített. Egy utolsó lecke az öreg trükkmestertõl? De nem maradt idõ a töprengésre, mert Pók elõrenyomult.
-- Igen, ember, a te idõd következik. A halálra -- Pók felnevetett. -- Kutya nem ellenfele Póknak.
És valóban ez volt az igazság. Sam megértette, milyen hibát követett el azzal, hogy szembeszállt Pókkal. De bár Kutya volt, egyben ember és sámán is. Lényének egyik része sem menthette meg õt. Egyszerre kellett mindazzá válnia, ami volt, ha nem akart végzetes vereséget szenvedni. Kutyát köpenyként maga köré csavarta és felállt hátsó lábaira.
Pók hirtelen gyanakodva megtorpant.
Sam remélte, hogy jól érzékelte a helyzetet. Sebesült lábával nem tudott volna elmenekülni Pók elõl. Arany dárdává formálta a Tánc energiáját, a fegyvert a kezébe fogta, és érezte súlyát. Nehéz volt, de egyben jól kiegyensúlyozott is. Sam a dárda hegyét a földhöz érintette, és imát mondott az ügyéért.
Pók rárontott.
Sam hátraugrott, és elhajította a fegyvert. Az arany dárda szikrázó fénysugárként ívelt át a levegõn. Sam mérhetetlen elégedettséggel látta, hogy a fegyver két nagyobb szeme között találta el Pókot.
Földre omlott Pók, a dárdához kapkodott.
Földre omlott Pók, süvöltött vad haragot.
Földre omlott Pók, és ködfelhõvé foszlott.
Legyõzötten, holtan, Pók a földre omlott.
Sam összeroskadt. Kimerültnek, üresnek érezte magát, de a feladatát még nem végezte el. A Tánc energiáját az utolsó bombák ellen fordította, és beborította õket a manával. A bombák számára felgyorsult az idõ, gyorsabban szárnyalt, mint a környezetükben. Az atomórák természetellenes sebességgel siettek elõre, és ártalmatlan tûzben elhamvadtak a halál hírnökei.
A Tánc végetért, a táncolók kimerültek.
Eljött a pihenés ideje.
43
Morgana félvállról odavetett megjegyzése megrendítette Svindlert.
Mivel Svindler ismerte õt, úgy hitte, hogy Morgana legalábbis az emberi érzésekhez hasonló valamivel rendelkezett. Azt hitte, hogy a lány szerette õt. Svindler kétségkívül szerette a lányt. Vagy mégsem? Az eggyé válást kereste, melyet aztán el is értek, de ugyan miért? A lány miatt, vagy azért, amit képviselt? És mi volt Morganával? Õ mit keresett?
Számított ez valamit? Az FKP támadása során megindult emléközön -- és a támadás maga -- arra késztette Svindlert, hogy elgondolkodjon. Õ emberi személy volt, hús-vér test és elme kombinációja. És a lány? Személy volt egy mesterséges intelligencia? Lehetett az?
Svindler több alapvetõ hibát is elkövetett, amikor Morgana motivációit és érzéseit értelmezte. Odáig elment, hogy feltételezte, a lány képes volt érzelmekre. Igazából persze még mindig ez volt a véleménye, de hogyan lehetett biztos abban, hogy a megfigyelései helyesek? Amirõl azt hitte, hogy két szellem tiszta szerelme volt, az most valami egészen másnak tûnt. Vajon szerelemnek értelmezte Svindler azt, ami igazából csak a gyermek szülõje utáni ragaszkodása volt? Ezzel mindenesetre meg lehetett magyarázni, Morgana miért ragaszkodott ennyire hozzá és Samhez.
És hová jutott ezalatt Svindler?
Ott álltak a Mátrixban szabadon, körülöttük Nagymama rendszerének romjai hevertek. Az ikonok széttöredeztek és semmivé váltak, ahogy a hardver összezárult alattuk és az õket mûködtetõ szoftverek is meghibásodtak. A megmaradt FKP rájuk sem hederített, úgy távozott. A pusztítás teljes volt, ahogy Sam remélte, de sokkal hamarabb ment végbe. Morgana és a két FKP harca szinte mindent szétmorzsolt, amit a harmadik FKP nem támadott meg.
Vajon hasonló pusztulás ment végbe Svindler álmaiban is?
Svindler Morganát figyelte. A lány most ismét két kart viselt. Bárcsak a hús-vér test gyógyult volna ilyen gyorsan csata után. A lány gönyörû volt, mint mindig. De Svindler már nem úgy nézett rá, mint korábban. Miközben a harcot figyelte, megismerte saját magát, és rábukkant saját énjére.
-- Én nem élhetek úgy, ahogy te, Morgana. Én hús-vér ember vagyok, nem pedig Mátrixbeli konstrukció. Az elmém a testemtõl függ és csak akkor létezhetem a számodra, ha a testem is létezik egy másik világban. Ha a testem elpusztul, az elmém is vele hal. És akkor nem lenne többé Svindler.
-- Az adatbankok nem erõsítik meg az elméletedet.
-- Nem, gondoltam, hogy nem. De ellentmondó információt sem tartalmaznak, nem igaz?
Morgana egy milliszekundumig semmit sem szólt. Az adatok visszatartása volt nála az, amit hazugság helyett mûvelni tudott. Kinyújtotta két karját és arcvonásai elmosódtak, majd ismét kiélesedtek. Ezúttal azonban Teresa arcát vette fel.
-- Ami engem illet, a kinézetem változtatható. A vizuális ikon minden képet felvehet, amit csak igényelsz.
Akármi is hajtotta Morganát, most a lehetõ legrosszabb eszközt választotta célja elérésére. A Mátrix soha nem volt Teresa világa. Teresa hús-vér lény volt -- akárcsak Svindler.
Szegény Morgana. Az adatfeldolgozó képesség még nem jelentett intelligenciát; ahhoz más is kellett. Svindler hitte, hogy Morgana valóban intelligens lény volt, de az intelligencia se nem eredményezett, se nem követelt érzelmekre való képességet. Intelligenciával egészen biztosan nem lehetett kordában tartani az érzelmeket.
De azon túl, hogy Morgana bebizonyította, nem értette meg Svindlert, ikonképének kiválasztása hirtelen eszébe juttatott valamit Svindlernek, amirõl a dekás nem tudta, hogy Morgana képes erre. A "meztelenül a Mátrixban" kifejezés váratlanul új értelmet nyert számára. -- Te hozzáfértél az emlékezetemhez -- mondta döbbenten. Nem gondolta volna, hogy az ilyesmi lehetséges volt.
Morgana válaszában sem szégyent, sem bûntudatot nem lehetett felfedezni.
-- Az interfész kétirányú impulzusváltást tesz lehetõvé. "A kettõ eggyé válik." Nem ez jelenti a teljes adatcserét?
-- Mintha ez jelentené -- mondta Svindler szomorúan, és ráébredt, hogy figyelme megoszlott. Az ilyesfajta cserére való vágya a valós világhoz tartozott. A Mátrixban talán lehetséges volt az ilyesmi -- a Morganához hasonló lények számára. De Svindler számára a Mátrix lényegében továbbra is csak fantáziavilág maradt.
-- De mi soha nem lehetünk egyek. Te a Gépben Lakozó Szellem vagy, aki a kibertérben magában született meg; én viszont csak kivetülés vagyok, egyszerû fantom a te birodalmadban. A természetem miatt nem lehetek tökéletesen idevaló; te pedig a természeted miatt soha nem értheted meg teljesen az én létezésem teljességét. Ha képes lennék kilépni a testembõl, mint azt valaha képzeltem, a dolgok másképpen alakulhatnának. Mint akkor is, ha te képes lennél arra, hogy valahogyan kilépj az elektronikus impulzusok rendezett sorozatainak világából. De ez sajnos nem lehetséges -- Svindler elfordította tekintetét. Nem hitte, hogy ez akadályt jelent Morganának az õ részletes megfigyelésére, de a mozdulat mégis megkönnyítette a dolgát.
-- Mellesleg megláttam a szerelem arcát és tudom, hogy az teljes létezést kíván, nem csak részlegeset.
Morgana nem szólt semmit, de Svindler érezte a jelenlétét. Svindler remélte, hogy a lány nem fogja magára hagyni õt, elvéve tõle ezzel a döntést. A dolog mégsem bizonyult olyan könnyûnek. Morgana megvárta, amíg Svindler ismét feléje fordult és csak akkor szólalt meg.
-- Ami engem illet, létezik szomorúság.
-- Idõvel majd túlteszed magad rajta.
-- A te idõddel -- mondta a lány szomorúan --, vagy az enyémmel?
Svindler nem tudta, erre mit feleljen. Svindler még az elektronikus világban szerzett tapasztalataival sem tudta felfogni Morgana világegyetemének többszörös létezési és idõsíkjait. Válasz helyett inkább csak ennyit mondott:
-- Mennem kell.
-- Igen.
Ez volt tehát a vége? Egyszerû beleegyezés? Svindler talán csak áltatta magát. Morgana végül is csak mesterséges intelligencia volt. Hogyan remélhette hát, hogy ugyanúgy reagáljon, mint egy hús-vér ember?
-- Feltételezem, nincs értelme megkérni téged, hogy szeretettel emlékezz rám vissza. Végül is csak hús-vér ember vagyok.
-- Ami engem illet, mindig lesznek emlékek.
Morgana felemelte kezét, mintha meg akarta volna érinteni Svindler arcát, de nem fejezte be a mozdulatot. Svindler hátralépett, elhúzódott az érintés elõl. Aztán egy másodikat, egy harmadikat lépett, menet közben megpróbálva az elméjébe vésni a lány képét. Aztán megfordult és visszarohant azon a vékonyka, csillogó adatvonalon, mely a becsatlakozás helyérõl vezetett Svindler Mátrixbeli tartózkodási helyéig és így összekötõ hídként szolgált a Mátrix és Svindler saját teste között.
Svindlert irracionális érzés kerítette hatalmába és visszanézett. Elvileg nem lehetett volna képes rá, de mégis látta Morganát, amint a lány a Mátrix sötétségében lebegõ ajtóban állt. Az ajtón túlról kavargó adatbitek neonfénye világította meg körvonalait. Mögötte pedig még megvillant egy csillogó köpenybe burkolt, ében kisfiú szellemalakja. Aztán az ajtó becsukódott, Svindler pedig ismét csak a sötétséget látta.
Teresa már várt rá.
44
A hegyoldalba épített kis kunyhó valaha Hart menedékhelyeként szolgált, távol a világtól. Kicsit feljebb a hegyoldalban a tollas kígyó, Tessien lakott egy barlangban, de a sárkány már nem élt. És hozzá hasonlóan annyi minden a múlté volt csupán.
A kunyhó körül elhagyatott vidék terült el. A hegy lábánál épült faluban tündék és tündebarátok laktak, de õk csak nagyon ritkán merészkedtek fel a hegyre. Magányos ország volt ez, de Sam már soha többé nem lesz magányos. Az életüket feláldozó táncosok mindörökké vele lesznek. Sam mindnyájukat érezte. Nos, majdnem mindnyájukat -- Vonyító Prérifarkas csak az emlékeiben élt; Sam nem tudta, miért. Látta az öregember holttestét, amint az öreg sámánok elvitték a sarjadó fától, és érezte azt az erõt, amit a sámán Samnek ajándékozott, hogy legyõzhesse Pókot. Úgy tûnt, hogy Vonyító Prérifarkas is feláldozta magát a Táncban, akárcsak a többiek, de Sam nem érezte, hogy a prérifarkas-sámán a többiekhez hasonlóan együtt maradt volna vele. Talán ennek így kellett lennie, ez volt a nagy trükkmester utolsó trükkje.
Hart észak felé fordította tekintetét, ahol a Seattle metroplexum terült el, mammutcégeivel, bûnözésével, napi küzdelmeivel, becsületes polgáraival és árnyvilágával. A plexum ragyogása ilyen távolságból már nem uralta a kelet felõl közelítõ esti szürkületet. A városi dzsungelben a fények árnyakat szültek, és a félhomályos birodalomban Szellem, Sally és Kham még mindig kalandozott valahol. Õk elfogadták azt az életet. Sam végzett azzal a világgal. Az õ számára az árnyvadászat most már öngyilkossággal ért volna fel. Az õ ereje a mágiában rejlett, de most már megszabadult attól is, tisztára égette õt a Nagy Szellemtánc izzó ereje.
Valaha tagadta a mágiát, és úgy vélte, hogy a legnagyobb kívánsága az lehet, ha soha nem kerül vele kapcsolatba. Hitt benne, hogy a mágia nélkül boldogabb lesz az élete. Most már tudta, hogy sem a mágia jelenléte, sem annak hiánya nem volt fontos. Az számított, hogyan bánt azzal az élettel, amivel megajándékozták. Most, hogy mágia nélkül élt, se nem örült, se nem szomorkodott. Egyszerûen csak elfogadta a dolgot olyannak, amilyen volt.
Pók elleni végsõ küzdelme során a totemek birodalmában állt. A Tánc erejével többet látott, mint amit el tudott volna mondani most, hogy visszakerült fizikai testébe. És amikor abban a másik birodalomban tartózkodott, többet megértett, mint amennyit látott. Akkor úgy látott, mint az igazi sámánok. Akkor ismerte a lélek minden részének igazi formáját és minden dolgok formáját. Megtanulta az erõ és hatalom legnagyobb titkát: hogy mindennek egyetlen lényként kell élnie, egyetlen nagy, közös harmóniában ahhoz, hogy elõbukkanjon a minden dolgokban benne rejlõ szépség.
A nagy igazság felismerésének fennkölt érzése az anyagi testbe való visszaköltözéssel elillant, de magja mindörökre beégette magát Sam szívébe. Inenntõl csak annyit tehetett, hogy igyekezett a lehetõ legjobb életet élni, és próbálkozni, mindig próbálkozni, hogy meglelje ezt a szépséget és a minden dolgokban meglévõ belsõ békét.
-- Béke veled, Csavar -- mondta egyszer neki egy bátor ember.
A férfi akkor ezt áldásnak szánta, de Sam most már tudta, hogy egyben parancsot is jelentett. A halállal megvásárolt élet szolgálatot követelt a feláldozottakért. Õ pedig hajlandó volt megfizetni ezt az árat.
Inu ugatása ütötte meg a fülét, és Sam elindult lefelé a lejtõn. Amikor meglátta a fényt a kunyhó ablakában, elmosolyodott. Hart felébredt. Amióta Willie hazahozta õt, nem tudtak sokat beszélgetni. Hart orvosi kezelésen esett át és az idõ nagy részében eszméletlenül feküdt. Ha most saját magától ébredt fel, akkor ez azt jelentette, hogy túlhaladt a nehezén.
-- Jobban érzed magad? -- kérdezte Sam, amint belépett az ajtón.
-- Nem nagyon, de már érzem az ujjaimat -- Hart feltartotta bekötött kezét, melyet mindenféle rajzok díszítettek.
Sam leült az ágy szélére és finoman az ajkához emelte a kezet.
-- Jó hallani. Szürkeszemû Kelly is örülni fog. A következõ gyógyító rítusig azonban jobb, ha nem erõlteted meg magad. Tudod, hogyan viszonyulnak a Medve-sámánok az olyan betegekhez, akik nem követik az utasításaikat.
-- Nagyon is -- felelte a nõ.
Sam átnyúlt a telekomhoz, elõhívta az orvosi fájlt és betáplálta a monitorok adatait. Az egészségügyi szakértõi rendszer azt mondta, hogy még pár napig várni kell, hogy Hart megkezdhesse a könnyû testgyakorlatokat, de Sam megérezte a nõ elkószáló kezét és nem volt benne biztos, hogy Hart akart várni annyit. Két kezével megfogta a nõ ujjait, és továbbra is az ölében tartotta Hart kezét. Õ sem akart várni, de legalább az egyiküknek fegyelmezetten kellett viselkednie.
Meghiúsított mozdulatát látva Hart legyõzötten hevert tovább. Pár percig baráti csöndben ültek egymás mellett. Aztán Inu odabaktatott hozzájuk, orrát befúrta Sam hóna alá, és ragaszkodott hozzá, hogy vakargassák egy kicsit.
-- Gyõztünk? -- kérdezte Hart.
-- Életben vagyunk.
-- És mi van Pókkal?
-- Távozott.
-- Elpusztult? -- kérdezte Hart hitetlenkedve.
Sam megrázta a fejét.
-- Még a Nagy Szellemtánc összes ereje sem tudja elpusztítani Pókot, mivel az a Tánc saját mágiáját sértené meg. Pók ugyanúgy része a földnek, mit a többi totem. Egy darabig háttérbe fog szorulni; a harmónia így kívánja.
Hart egy darabig a kutyát figyelte, aztán megszólalt.
-- Halványan emlékszem, hogy valaki valami olyasmit mondott, hogy te többé már nem élsz a mágiával. Álmodtam?
-- Nem.
-- Ez szörnyû.
-- Nem hiszem -- mondta Sam és megvonta a vállát. Aztán a nõre mosolygott. -- Hacsak akkor nem, ha többé már nem akarod, hogy itt legyek melletted.
-- Ezen még el kell gondolkodnom -- ugratta Hart. -- De a Weberschloss elleni akciónál megérintetted az elmémet és a Tánc segítségével mágiát küldtél a segítségemre. Akkor ott voltál velem.
-- Igen.
-- Már úgy értem, hogy közös volt a... tudod...
-- Igen.
-- És nem akarsz elhagyni?
-- Itt vagyok vagy nem?
Hart ép kezével megragadta Sam karját és ülõ helyzetbe húzta magát. Mindkét karját Sam köré fonta, és erõsen megölelte. -- Nem érdemellek meg téged.
-- Vitatkozzak veled?
Inu ugatott egyet. Hart elcsendesítette, Sam pedig azt mondta:
-- Téged meg ki kérdezett? -- Az elõbbi jelenet azonban kimerítette Hart erõtartalékait. Sam visszafektette az ágyba és csókokkal zárta le a szemét. De Hart még nem akart aludni, Sam pedig már nem rendelkezett varázserõvel, hogy elaltassa. A tünde nõ ismét kinyitotta a szemét.
-- Sam, ha meggyógyulok, még megtalálhatjuk a módját, hogy újra tudj varázsolni.
-- Miért? Elégedett vagyok a dolgokkal így, ahogy vannak.
-- De én nem tudok így élni.
-- Nem is kell.
Hart összevonta a szemöldökét.
-- Ezt nem értem.
-- A mágia útját jártam, amikor annak volt ideje. Most eljött az idõ, hogy más utat válasszak. Nem nagyon hiányzik a mágia és egy csomó jó dolgot hátra is hagyott az életemben -- Megérintette Hart orrát. -- Mágus mivoltom néhány pozitív változást hozott az életembe.
-- Egen? Például micsodát?
-- Hát, például megtanultam sokkal jobban énekelni.
-- És ez számodra komoly elõrelépésnek számít?
-- Ühüm -- Sam megköszörülte a torkát és dúdolni kezdett:
Olvadjon a világ szépségbe elõttem
Olvadjon a világ szépségbe mögöttem
Olvadjon a világ szépségbe alattam
Olvadjon a világ szépségbe fölöttem
Olvadjon el minden szépségbe köröttem
Olvadjon a hangom szépségbe szívemben
Hogy szépségben végezzem
Hogy szépségben végezzem
Hogy szépségben végezzem
És látta a nõ szemében, hogy õ is megértette.