Engedjek meg, hogy bemutatkozzam. Nevem Husam al-Akbar, szulettem Muluk-ban, a Kiralyok Varosaban, a Sors Foldjenek, Al-Quadim-nak eszaki reszen. Egy fel esztendovel ezelott lettem nagykoru, azaz 16 eves, de meg atyam hazaban lakom. Csaladom, az Akbar familia a varos egyik legtekintelyesebb kereskedohazai koze tartozik, igy igen jo korulmenyek kozott nottem ferfiuva. Mint legkisebb gyermek, nem szamithattam fenyes jovore. Furgesegem es szivossagom - es csaladom hirneve - elegendonek bizonyult ahhoz, hogy felvegyenek a varos fegyveres orei koze, azaz askar lett belolem, "hazorzo harcos". Ez nem hangzik tul elokelo foglalkozasnak, de varosunkat azert hivjak a Kiralyok Varosanak, mert a Torvenyado eljovetele ota, azaz mintegy 900 esztendeje ugyanaz a dinasztia uralkodik itt - tehat aki Muluk-ban fegyverrel szolgal, buszkeseggel teheti ezt. Ha tetszetosnek tunik beszedem, el kell hogy mondjam, nem elmem csiszoltsaganak, hanem jolneveltsegemnek koszonheto. Mesterem, a tiszteletremelto Asimono al-Kartum mintegy 5 esztendovel ezelott jott varosunkba, es rovid keresgeles utan csaladunknal lelt otthonra, mint hazitanito, a jog, az illem es a magia alapos ismeroje. Igen, jol hallottad, Asimono a legendas sha'ir-ok egyike, elmaradhatatlan kiseroje egy maridan, a vizelemi szellemek egyike. Magas kora ellenere, hiszen o mar a negyvenedik even is tulhaladt, egeszen szoros kapcsolat alakult ki kozottunk. O kedvelte azt a naiv, jolelku sracot, aki akkor voltam, en pedig rajongasig tiszteltem ot. Jomagam elen jartam a kardok forgatasaban, es mindennel jobban vonzodtam a nagy, szeles pengekhez. Igy lett kedvenc fegyverem egy tekintelyes joszag, a nagy szkimitar. Lassu eszkoz, az igaz, de ritkan kell vele ketszer suhintani. Gyakran eleg csak elovenni, s az egyszeri rablonak inaba szall a batorsaga. Nagyon sokat gyakorlatoztam vele, bar meg most is vigyaznom kell, hogy ne eroltessem tul a csuklomat. Egy napon a Sors masfele forditotta eletem szekeret, mint amerre addig haladt. Felkeresett egy pap es aszketa, akiket azelott sohasem lattam, es azt mondtak, egi jel mutatta hazunk kapujan, hogy veluk es masokkal egyutt kozos feladatokra jeloltettunk ki a mennyeiek altal. Ugyanezt mondtak mesteremnek is. Hinnem kellett nekik, mert a pap Najm isten, a kalandozok orzojenek szimbolumat hordta a nyakaban, es mind ruhazata, mind beszede szavahiheto ferfiunak mutatta ot. Mesterem is igaznak fogadta el oket, igy en sem tehettem mast. Mielott roviden ismertetnem kozos kalandjainkat, be kell mutatnom tobbi tarsamat is. Az elso a mar emlitett pap, nev szerint Omar min Najm. Bolcsessege sokszor mutatott utat, mikor a jog es a szokas utvesztoibe kerultunk szeretett szulovarosomban, harcban pedig mindig az elen jart, fej fej mellett kuzdottunk az elso sorban. Sokra becsulom halaltmegveto batorsagaert, bar elkovetett nehany meggondolatlan cselekedetet is. Tarsasagunk egyetlen notagja Fatima bint Mozra, fuggetlen no, foglalkozasara nezve hakima, bolcs asszony. Sokszor amulatba ejtett csodalatos kepessegeivel: nehany szobol, mozdulatbol megalapitotta barki emberfia tarsadalmi helyet, meg ha rangrejtve jott is kozenk. Szeme azonnal felismerte a csapdak es rejtekajtok helyet, atlatott az illuziokon. Barmilyen csalafinta beszedbol is kiszurte az igazsagot es a hazugsagot. Nagy tisztelettel fordultam mindig feleje. Az egyetlen, kirol meg nem esett szo, Aziz, a bolcs aszketa es jos. Csaladnevet nem arulta el nekunk. Ot hallomasbol ismertem korabban, ugyanis varosom temetojeben segedkezett a sirasonak, es idonkent foglalkozott jovendomonddassal is. O varazslatok letrehozasara volt kepes, de hogy mifelekre, csak kesobb fedeztuk fel - es az igazsag, bizony, megrenditette meg sokat latott mesterem szivet is. Szo mi szo, eleg furcsa tarsasag voltunk, es a bizalom is csak lassankent szovodott kozottunk. En kezdetben csak mesteremmel ertettem szot, gyakran vontam ot felre, hogy elmagyaraztassak magamnak dolgokat, amiket nem ertettem. S ha lelkemben fajdalom tamadt, akkor is ohozza fordultam vigaszert. Egyik emlekezetes kalandunkban elutaztunk a Sakina-vizesesekhez, es ott rabukkantunk egy tiltott szeszfozo tanyara. Ezt felszamoltuk, bar cserebe a nyakunkba vettuk a Tuz Testverisegenek haragjat, ami profitalt az uzletbol. Es meg valami: akkor oltem eloszor embert, es napokig nem talaltam a helyemet a tobbiek kozott. Kesobb nekivagtunk a sivatagnak, hogy felkutassuk al-Anwar romvarosat. Oh, Zann, bar adtal volna bolcsesseget, hogy nen vagjak neki ennek az utnak! Nagyon hosszura nyult az utazas: kozben rengeteg ver folyt, sokat az en kardom fakasztott, ami erzeketlenne es kiabradultta tett. Hat masbol se all az elet, mint olesbol, pusztulasbol, halalbol? 500 ev multan Muluk helyen is csak eloholt-lakta romok lesznek, amint al-Anwar-ban lattam? Bar elfogadnak az emberek es mas ertelmes lenyek a Torvenyado adomanyat! Arra jottem ra a sivatagban eltoltott honapok alatt, hogy nagyon sokan vannak, kik csak nevleg engedelmeskednek a Kalifanak es a Torvenynek. Igazhivo alig van. Ha ismered kalandjaimat, amiken keresztulmentem, tudhatod, hogy nem a levegobe beszelek, hanem szavaimnak sulya van. Utolso kalandunk mar a visszafele uton tortent. Kicsit csalodottak voltunk: al-Anwar-ban megtalaltuk ugyan a tekercset, amit kerestunk, de azon nem volt rajta az orokkevalosag titka. A romvaros kiralya, ki meg ma is el valahol, elrejtette azt az emberek elol, mert jobb az embernek, ha napjai lealdozvan, megterhet orok nyughelyere, semmint hogy idotlen idokig ebben a tokeletlen testben maradjon. Egyszercsak elibenk toppant egy dzsinn, egy gyonyoru no. Egy honappal ezelott a labai ele borultam volna, hogy a kedvet keressem ennek a foldontuli szepsegu tunemenynek. Al-Anwar-ban azonban megigezett egy hasonlo szepsegu no, ki egyedul majdnem egesz tarsasagunk vesztet okozta. Mesterem elmagyarazta, hogy a Sors kegyes volt hozzam: az utolso pillatnatban sikerult kimentenie engem a succubus olelesebol, mar feltettem labamat a halal elso lepcsofokara... Igy tehat ketkedve es tartozkodassal fogadtam a dzsinn szavait, de Fatima azt sugta, hogy igazat mond. Megpedig azt, hogy kedveset, egy masik dzsinn-t, elrabolta es bebortonozte Shafazal, egy nagyhatalmu sha'ir no, ki innen egynapi jarofoldre lakik. Nem untatlak a tovabbi reszletekkel: Shafazal latszolag kedvesen fogadott minket, de aztan egy kofalat varazsolt satoraink kore az ejszaka, es reggel azt kovetelte, hogy adjuk at minden magikus eszkozunket. Eloszor megprobaltuk szoban lebeszelni, ennek sikertelensege utan jottek a fegyverek... En vegig egyenlotlen parbajt folytattam egy tobb mint 5 meteres oriassal, Shafazal legerosebb szolgajaval (meg mas is volt neki). O gyozott, es a lelkem kiszabadulva bortonebol, elindult egy hosszu folyoson, aminek a vegen feny vart ram, es a hetvenhet orokifju huri, ahogy megigertek nekem eletemben... Orok dicsoseg es boldogsag, hiszen betartottam a Torvenyt, sot a Torvenyt vedve, harcolva estem el! Aztan vege lett a vandorlasnak, mert csapok nyultak ki felem - vagy kezek? minden olyan homalyos! - es elkezdtek eroszakkal visszafele rancigalni. Fajdalmas volt, eroszakos, es a vegen megint egy orveny. Egy agyban tertem magamhoz. Ket arc hajolt folem az egyikben megismertem varosunk egyik fopapjat. "Hol vagyok?" - kerdeztem teljesen feleslegesen, hiszen sejtettem az igazsagot: Mulukban, szulovarosomban, eletben... DE MILYEN ELETBEN? [Husam kezebe temeti fejet, kis idore magaba roskad. Megtorten folytatja] Hoskent udvozoltek. En csak azt tudtam, hogy elvettek tolem, ami jart nekem. Ismet erzek fajdalmat. SENKI SE TUDJA a korulottem levok kozul, milyen halottnak lenni. Es milyen a paradicsom remenye utan visszaterni a nyomorusagos letbe. Megcsomorlottem minden foldi jotol, amivel elhalmoztak. Tarsasagunk oriasi hirnevre tett szert, es kozuluk en vagyok egyedul Muluk szulottje, igy hat engem dedelgetnek a legjobban... O, Sors! Miert szabtal ki ram ilyen nehez terhet? Mi rosszat tettem, hogy nem nyughatom bekeben oseimmel egyutt? Elek, de szememben egy masik vilagot lathatsz tukrozodni. Itt szolgalok a varos fegyvereseivel, sokan jonnek hozzam tanulni. Fegyverforgatast. Vagyis olni. Nem ertik, miert nevetek olyan gonoszul, ha valami jol megy nekik. Annal rosszabb lesz kesobb. De ezt meg nem tudjak. Csak en tudom. Egyedul en voltam odaat. Kered a boromat? Mintegy ket honapja nem erzem az izeket. Akar burok is lehetne ebben a poharban. Jo ejt, rawun. Most mar csak rajtad all, hogy lelkesito tortenette kerekitsd, amit elmondtam. Ha egyaltalan kepes vagy lelket vinni ebbe a szomoru mesebe...