[Magyar_Szerepjatekosok_Oldala]
    [Cimlap][Cikkek][Humor][Novellak][Kritikak][RPG-cikkek][Szerepjatekrol]
        Keresés a cikkek között

    Wargar
    
    Ilay’iyenn rohant, ahogy csak bírt. Az arcába metsző széllel 
    nem is  törődött,  az  élete forgott kockán. Mikor a férfivá
    érés  próbája  elkezdődött, nem  számított  arra,  hogy  egy
    jégsárkánnyal  hozza  össze  a  sors.  Hiszen  ő  csak   egy
    jegesmedvét akart leteríteni. Igaz, puszta kézzel, de  ez  a
    jelenlegi   helyzet   fényében  már  nem   is   tűnt   olyan
    őrültségnek. Az Eccydoo’rr, ahogy a Déli Jégmezők őslakói, a
    Iteyy-k  hívják  a  fenevadat  nem  fáradt.  Már  egy  órája
    kergetőzött  az alig tizenöt esztendőt látott  fiúval:  csak
    játszadozott.  Valószínűleg nem volt éhes,  hiszen  bármikor
    elkaphatta volna a vakmerő wargart.
    
    A jégsárkányok Ynev legocsmányabb teremtményei közé tartoznak. 
    Ők a  Jégmezők  igazi   urai:   a  csúcsragadozók.   Nevükkel
    ellentétben   csak   méretükben  mutatnak   hasonlóságot   a
    kontinens  egyéb sárkányaival. Külsőre hatalmas jegesmedvére
    hasonlítanak,  bár a képet erősen zavarja hat  lábuk,  és  a
    hatalmas,  hófehér  szárnyak.  Ez  a  dög  társai  közt  nem
    számíthatott  valami óriásnak, marmagassága alig  volt  négy
    méter,  hossza  nem  haladta meg a hat  métert.  Szarva  sem
    fejlődött még ki teljesen. Ilay’iyenn gondolta, talán kölyök
    lehet.  De  ez most nem igazán számított, még egy kölyök  is
    képes  volt egy tonnányi fókát felzabálni, vagy akár egy-két
    jegesmedvét  is.  Csak azt furcsállta, hogy a  sárkány-medve
    eddig nem támadott. Mintha élvezné a hajszát.
    
    A wargarnak hirtelen őrültnél őrültebb ötletek ötlöttek eszébe.
    Ha  valóban kölyöksárkánnyal hozta össze a sors,  talán  van
    esély  a  menekülésre. Mi van, ha csak játszani szeretne?  A
    fiú  hamar elvetette a gondolatot. A legendák szerint  ez  a
    bestia  kiszámíthatatlan  és könyörtelen.  A  Jégóriások  is
    rettegik,   pedig  ők  sokkal  hatalmasabbak   egy   serdülő
    wargarnál.  A következő gondolat már reálisabb  volt:  talán
    egy  kifejletlen  állatnak  még  kevés  tapasztalata  van  a
    vadászatban. Talán átverheti.
    
    A legősibb vadásztrükk az Eccydoo’rr megtévesztésére a vad- 
    állat hőlátását próbálja becsapni. Mivel az állat pusztán  a
    kibocsájtott   testhő  alapján  tudja  követni   a   prédát,
    legkézenfekvőbb  megoldás  a  menekülésre,  ha  megpróbálunk
    beleolvadni a környezetbe, azaz a jéghideg hóba.  Ilay’iyenn
    úgy  gondolta  sikerülni  fog; a  wargarok  testhőmérséklete
    nulla  fok körüli volt, így elég volt beásnia magát a  hóba.
    Más  esélye  nem volt, ledobta magáról ruháit, s  meztelenül
    rohant  tovább  a –50 fokos hidegben. Szervezete  akár  több
    órán át is kibírta volna a hideget, a wargar faj ősidők  óta
    a  Déli  Jégmezők mostoha körülményei közt  élt  s  –10  fok
    körüli  hőmérsékleten érezte jól magát. A  fiú  az  életéért
    rohant,  időt  kellett nyernie az elrejtőzéshez.  Mikor  egy
    halászkunyhót pillantott meg a jégen, már nem  félt,  tudta,
    hogy  meg  kell  menekülnie. Eszelősen  rohant  be  az  üres
    jégkunyhóba  (szerencse, hogy nem hómanó kunyhó volt,  akkor
    nem  biztos,  hogy befért volna a bejáraton), s  szerencséje
    volt:  a  jégbe  vágott  lék  nem  volt  teljesen  befagyva.
    Háromszor  ugrott  rá, mire az arasznyi jég  engedett,  s  a
    tenger magába fogadta a fiút. Ilay’iyenn még látta, amint  a
    kunyhó  szétroncsolódik a vadállat hatalmas csapásai  alatt,
    aztán  a  sötétség  következett és a  feszült  várakozás.  A
    wargar  mellett hatalmas robajjal szakadt be a jég a tomboló
    fenevad  ostroma  alatt,  a fiú alig  tudott  arrébbúszni  a
    süllyedő  sárkány  elől.  Az állat  nem  láthatta,  így  nem
    csapott  felé,  mikor  a lék felé úszott,  és  nagy  nehezen
    kikecmergett  a  partra. Tudta, hogy üldözője  is  hamarosan
    követi,  így valami megoldást kellett találnia. Körülnézett,
    s  hálát adott Cromnak, amiért nem hagyta elveszni. A kunyhó
    romjai  között  egy fókaölő szigony hevert. Az  ifjú  vadász
    felkapta a fegyvert és figyelt. Hirtelen hatalmas ütés rázta
    meg  a jeget, s a fiú a lökéstől a jégtörmelékbe bucskázott.
    Egy   pillanatra   elvesztette  az  eszméletét,   de   hamar
    összeszedte  magát.  Cromra, már  megint  szerencséje  volt.
    Előtte hatalmas jegesmedvefej állt ki a jégből, a Jégsárkány
    bűzös  lehellete facsarta a fiú orrát. A szerencsétlen állat
    valóban  kölyök  lehetett még: a sárkánynak nem  volt  annyi
    esze,  hogy  a kitágított léket használja, inkább  új  ajtót
    próbált  vágni  magának.  És  persze  beszorult.  A   jószág
    hatalmasakat ordítva próbálta tágítani a rést, de  nem  járt
    sikerrel.  Itay’iyenn elszánta magát, hatalmas testi  erejét
    kihasználva,  előre  meredő  szigonnyal  rohamozta  meg   az
    állatot,  s  a  tarkójába  mélyesztette  a  fegyvert.  Mikor
    kirántotta, a sebből meleg vér ömlött a jégre,s hamar oda is
    fagyott  vérvörös tanújává válva az ifjú wargar hőstettének.
    
    Egy  igazi  Jégsárkány- gondolta a fiú. Senki nem fog  hinni
    nekem a faluban.
    
    Itey’iyenn elkezdte levágni az állat még apró - alig harminc
    centis   –  szarvát,  hogy  azzal  térjen  vissza  otthonába
    jegesmedvetetem helyett. Nem törődött azzal,  hogy  teljesen
    beborította  az  állat meleg vére, s annyira  belemélyedt  a
    munkába,  hogy  a  fölé vetülő hatalmas árnyékot  sem  vette
    észre. Még akkor is azon gondolkodott: hogy meglepődnek majd
    a faluban látva, hogy Eccydoo’rr- szarvval tér vissza, mikor
    egy  hatalmas medveszáj harapta ketté befejezve ezzel  Ynevi
    pályafutását. Az anyaállat fájdalmas üvöltést  hallatott,  s
    gyermeke még meleg testéhez dörgölőzött; a falu asszonyai  a
    bömbölést hallva magukhoz ölelték gyermekeiket.
    
    Aznap este tucatnyi vadász tért vissza a jégmezőkről, a fiút
    egyikük   sem  találta,  s  ami  még  tetézi  a  bajt,   egy
    halászkunyhójukat  is  tönkretette  valami   óriási   állat.
    Itay’iyenn szülei gyászdalt énekelve töltötték az  éjszakát,
    de  még reménykedtek: hiszen fiukat nem találták meg. Másnap
    a  pár egyetlen gyermekük keresésére indult, halálhírük  egy
    hét  múlva  ért a faluba, a falusiak vállat vontak,  s  csak
    annyit mondtak: Eccydoo’rr...
    
    Sylwar
    sylwar@nexus.hu
    
    
    


         © RPG.HU, 2000