• Tartalomjegyzék

    El' Torrowaen


    
    
    Demontanya 0.01
    
    
    Felebredt. Zihalva szedte a levegot. Egesz teste verejtekben furdott. Megint
    az az alom. A voros-fekete ruhas no, az a gyonyoru arc, ahogy elnyelik a
    langok. Nem tudta, hogy kicsoda. Az anyja? A testvere? Valaki, akihez evekig
    szorosan kapcsolodott? Emlekeit egy fal vedte. Athatolhatatlanabb, mint
    Alidar varos falai. Egy ido utan - mint mindig - felhagyott a
    probalkozassal. Nyugalmat eroltetett magara, meditacios tartasban
    helyezkedett el. Ma lesz a Proba. Ma semminek, SEMMINEK nem szabad
    megzavarnia. Ha kell, sajat magat is legyozi...
    
    ...Ket feketebe oltozott alak jelent meg a kiegett haznal. Macskaszeru
    mozgasuk, nyugtalan tekintetuk elarulta a figyelmes szemlelonek, hogy
    nem kozonseges halandokrol van szo. A magasabb arcat es kezfejet tetovalasok
    csufitottak el. Az alacsonyabb kezeben meztelen kard. Mikor meglattak az
    ot-hat eves fiu testet, odaleptek hozza.
    - Meg el. - szolt az alacsonyabb. A magasabb bolintott, vallara vette a testet,
    es hamarosan elnyelte oket a sotetseg...
    
    ...A Torony elott vartak. Lehettek vagy tizen. Volt, aki ujra es ujra
    vegigvizsgalta a felszereleset, volt aki csondben meditalt, volt, aki
    feszulten varakozott. Egy kisebb csoport hangosan nevetett, de ez most
    valahogy mesterkeltnek tunt, hallani lehetett a hangjukon atremego izgalmat.
    A Proba. A tucat jelentkezobol csak ketto-harom szokta teljesiteni. Most
    kell eloszor hasznalniuk azt, amit tizenot even keresztul szinte szo szerint
    belejuk vertek. Az izzadsag, a kimerultseg, a fajdalom es rosszullet, amit
    eddig osszeszoritott szajjal elviseltek, talan segitsegukre lesz most. Sokan
    kozuluk eddig sem jutottak el.
    Felidezte az elso beszelgeteseik egyikere a Probarol. A primor, a mestere
    szavait sosem fogja elfelejteni:
    - Sokan megprobaltak mar.
    - Sokan megprobaltak, es elbuktak, mester?
    - Sokan megprobaltak, es meghaltak, fiam.
    Vegul is igy igazsagos. Aki ma elve keveredik ki a Toronybol,
    boszorkanymesternek mondhatja magat...
    
    ...Egy hideg marvanylapon tert magahoz. Felette nehany fekete ruhaba
    oltozott alak. A ruhak ujjait szeles selyemcsikok rogzitettek. Egyikuk
    kezeben furcsa, diszes tor villant. Tarsa elkapta a kezet: - Varj! -.
    Felhuzta az alig ontudatra ebredt kolyok inyet. - Wier - A szo furcsan,
    fenyegetoen, idegenul csenget. - Nem aldozhatjuk fel. - Ez volt az elso
    dolog, amire vissza tudott emlekezni...
    
    ...Negyedikkent lepett be. Elotte harom ajto. A harmadik ajto resnyire
    nyitva allt, belesett. Az ajto mogott az elso bator jelentkezo nyilvesszoktol
    atjart holteste vigyorgott ra furcsa, termeszetellenes mosollyal.
    Megborzongott. A masodik ajtot valasztotta...
    
    ...Nyolceves lehetett, amikor talalkozott az egyik Boszorkanymesterrel.
    Ekkorra mar megerezte a magia csodalatos hatalmat, bar formazni meg csak
    ritkan sikerult neki.
    A Boszorkanymester nem az uj fajok korcs szulotte volt: oreg, mint maga Ynev.
    Erzodott rajta a hatalom. A tobbiek riadtan hokoltek vissza. A Mester
    egyenesen hozzalepett. Ekkor furcsa dolog tortent: felizzott a nyakaban
    hordott piciny amulett, melyrol eddig ugy tudta, hogy halott anyjae volt.
    A Boszorkanymester a fejere tette a kezet, es suttogott valamit, amibol o
    csak a "testver" szot ertette. Majd hirtelen sarkon fordult, es olyan
    gyorsan tavozott, ahogy jott. Az oreg primor a teremben fejcsovalva
    mormogott maga ele: - Orwella poklara, ilyen meg sose tortent itt!
    Egy Halhatatlan! Egy Kivalasztott!
    ...
    
    ...A kovetkezo terem uresnek tunt. Leengedte a nyilpuskat tarto kezet. Jo
    szolgalatot tett mar eddig is ez a kis szerkezet, meg persze a nyilvesszokre
    kent meregnek is sokat koszonhetett, de messze meg a kijarat. Hirtelen
    becsapodott mogotte az ajto, es egy termetes, gladiatorruhaba oltozott ferfi
    lepett ele. Gondolkodas nelkul beleeresztett ket nyilvesszot, majd elohuzta
    a kardjat...
    
    ...Tizenharom eves volt, amikor eloszor erezte az emberver izet. Tarsai mar
    het-nyolc eves koraban eszrevettek, hogy mas, igy kikozositve, kigunyolva,
    megvetve elt az Iskola falai kozott. Igy zarkozott lett, megkeseredett,
    gyulolte az embereket. Egyedul tanarait engedte magahoz egy kicsit kozelebb.
    Ezen a szerencsetlen napon harom idosebb fiu fogta kozre. Elborult az agya,
    nem volt kepes iranyitani sajat cselekedeteit. Feltepte az elotte allo
    nyakat. Szegeny ordogot csak a rohanva erkezo nevelok mentettek meg...
    
    ...Voros tuzgombkent robbant a fajdalom a bal combjaban. Latta, ahogy a
    penge kicsuszik a testebol, es ujabb celpontot keres...
    
    ...Tizenhet evesen mar szinte nem is tartotta a kapcsolatot a vele
    egykoruakkal. Tanarai elfogadtak, es egyre gyakrabban biztak ra futari,
    kozvetitoi feladatokat az iranyitasuk alatt allo fejvadaszklan fele. Itt
    ismerkedett meg Xellaval, a fejvadaszlannyal. Gyonyoru volt. Vilagosbarna,
    gondor haja, hullamosan omlott a vallara. Karcsu dereka oruletbe kergette a
    ferfiakat. Es a lany - ki tudja, miert? - viszonozta az erzelmeit. Nem felt
    tole. Eletenek talan legboldogabb szakasza volt ez...
    
    ...Lihegve hanyatlott a foldre a gladiator teste mellett. Erezte a masikbol
    kiarado hot. Meg elt. Meg lelegzett. Most mar nem volt mas szamara, csak egy
    darab hus a ragadozonak. Szabadjara engedte az osztoneit, es feltepte
    ellenfele lukteto nyakat. Csodalatos modon telt meg energiaval. Sebei
    osszezarodtak. Nehany perc mulva mar csak veres ruhaja, kimerultsege, es a
    fajdalom emleke maradt az elozo harcbol. Tovabbindult...
    
    ...A lany hirtelen tunt el. Ketsegbeesett probalkozasokat tett, hogy
    megtudja, hol van. Egy nap hivattak a primorje, es ertesere adta, hogy nem
    illendo igy keresni valakit. Megertette. Xella halott. Vagy ha nem, hat neki
    is es a lanynak is jobb, ha nem tudja, hogy hol van. Megesik ez neha itt,
    Toronban. Am a csapas igy is cinikussa tette...
    
    ...Meglatta a kijaratot. Nem hitte el, pedig igaz volt. Sebesulten, a
    vegtelensegig faradtan botorkalt at a hatalmat, az eletet jelento kapun.
    Lerogyott. Ekkor egy hang szolalt meg a fejeben:
    - Teljesitetted az elso kihivast. De ne hidd, hogy vege van. Kuldetesed van
    ezen a vilagon, mint az osszes testverednek. Menj hat most, jard a sajat
    utad, keresd a magad igazat. Egyszer talan talalkozunk, El' Torrowaen
    Boszorkanymester. - Felnyogott. Eszre sem vette a nyakaban vervorosen izzo
    piciny medalt.
    
    
    Demontanya 0.02
    
    
    (Ahogy azt egy felszemu enekes-koldus, valami Tier eloadta, es a Demontanya
    falai kozt lejegyeztetett...)
    
    El' Torrowaen megprobalt kenyelmesen elhelyezkedni a csonak hatuljaban. Nem
    voly konnyu: kicsi volt a hely igy otuknek. Meg szerencse, hogy nem neki
    kellett evezni. Arra ott van a bard. Meg a Darton paplovag. Dolgozzanak
    csak. Vegignezett a tarsasagon, es elfojtott egy mosolyt. Vegul is, o sem
    nezett ki valami szivderitoen: a ruha, amit hordott egy "kicsit" odivatu, es
    viharvert volt. Az ovebe tuzott nevettseges bronzkardrol nem is beszelve.
    
    Lassan feltunt egy kikoto. Ismeros. Hala az osszes Isteneknek, Pyarron volt
    az. Beleturt a hajaba. Most vette csak eszre, hogy szoke furtjei koze
    egy-egy feher is keveredik. Nem mintha ezt a kora indokolna. Sokkal inkabb
    az atelt esemenyek. Azok az atkozott varazslok...! Na de mindegy, most mar
    csak elernek a partig. Ahogy elnezte az egyik tavolodo hajot, felsohajtott.
    Most mar nem lehet baj. Ez a csonak mar kibirja a partig. Meg akkor is, ha
    tobb tizezer eves...
    
    Hogy is kezdodott az egesz? Mar eleg regen ismerte a masik negy embert itt a
    csonakban: A sebhelyesarcu, kifejezetten ronda felver gorvikit - De Pet Riva
    (gy.k: A Rut Kiskacsa) neven mutatkozott be, de senki sem gondolta komolyan,
    hogy VALOBAN ez a neve, viszont az a ket furcsa, keresztmarkolatos kard, amit
    hasznalni szokott, visszatartotta a bolcsebbeket a gunyolodastol.
    Aztan ott van az ilanori enekmondo, Wien De Darello. Hat, tudjatok, paraszti
    szarmazasa ellenere eleg cifra nev. Ha jol emlekszem Gro-Ugon orkjai szoktak
    ilyen nemesinek hangzo neveket felvenni. Na meg az a masik felver ficsur,
    da Rabo Yukfel, aki fegyver helyett valami rapir nevu pizskavasat hord az
    oldalan. Es az erotol duzzado Darton paplovag, Alex Von Kolundar. Mar-mar
    nem is emlekezett arra a napra, amikor a Kereskedohercegsegek egy ocska
    lebujaban egymasba botlottak.
    
    De hogy szavam ne felejtsem, epp a jolmegerdemelt semmittevessel voltak
    mindannyian elfoglalva kedvenc pyarroni fogadojukban, a Ha'rom Sa'nta
    Vere'bben. Tenyleg megerdemeltek: a mocsar, a gladiatorok, az
    Orwella-boszorkanyok, demonok es elohalottak utan vetett agyban aludni
    szinte kimondhatatlan luxusnak szamitott. Kellett egy kis ido, mire
    megszoktak, hogy rendes elelmet esznek, tiszta vizben furdenek, es ejszaka
    nem arra ebrednek, hogy a kozeli temetobol frissen "eletre" kelt latogatoik
    udvozlik oket. Ebben a mar-mar edeni allapotban zavarta meg oket egyik regi
    ismerosuk (igen, egy varazslo... hogy Orwella poklan egjen az osszes!)
    uzenete. Valakinek segitsegre volt szuksege. Ez a csapat mindig is arrol
    volt hires, hogy nagyon gyorsan, es lovagiasan segitett barkin - felteve, ha
    eleg jol megfizettek. Igy aztan gyorsan osszeszedtek a szuksegesnek itelt
    felszerelest (tudjatok hogy van ez: az ember mergezett pengeju dobotor
    nelkul mar az illemhelyig sem megy el... Persze lehet, hogy csak uldozesi
    mania...) es ellatogattak a megadott kis szigetre. Ott mar vartak oket.
    
    A szoba, ahova a hajbokolo inast kovetve jutottak tagas volt, es gazdagon
    diszitett. Nemsokara megjelent a tulajdonos is. Eloadta roviden a
    tortenteket:
    - Rendunk a ter- es idomagiat kutatja. Kifejlesztett egy modszert, amivel a
    multba lehet utazni, illetve onnan vissza lehet jonni. Am aki ezt hasznalja,
    kockazatot vallal: ha a multban megvaltoztat valamit, annak a jelenre hatasa
    lehet. Ha csak valami jelentektelen dolgot valtoztat meg, az nem erdekes,
    rovid idon belul kiegyenlitodik a hatasa. Am ha valami nagyobb, es fontosabb
    dolgon valtoztat, azzal megsemmisitheti akar az egesz ynevi kulturat...
    Egy renegat rendtarsunk ellopta ezt a modszert, es most megprobalja
    terrorizalni Pyarront. Nem tudja, mit cselekszik. Tettenek belathatatlan
    kovetkezmenyei lehetnek...
    Kisebb csapatokat kuldtunk az altalunk ismert tortenelem majd' minden
    fontosabb helyszinehez. Nektek egy kevesbe fontos, tortenelem elotti varosba
    kellene elmennetek. Nem valoszinu, hogy pont itt bukkanna fel a renegat, de
    hat sosem lehet tudni...
    
    A csapat elgondolkodott a hallottakon. Vegul is, miert ne? A donto momentum
    azonban meg hatra volt. El' Torrowaen megkoszorulte a torkat:
    - Az elet draga itt Yneven. A halal meg dragabb.
    - Ertekelem az eletfelfogasod, fiam. - szolt a vendeglatojuk - Mi sem ugy
    gondoltuk, hogy ingyen vesszuk igenybe a szolgaltatasaitokat. Tizenot arany
    fejenkent. Ezert nem kell csinalni semmit, csak odamenni, ott maradni egy
    ideig, es figyelni: tortent-e, vagy tortenik-e valami erdekes, szokatlan oda
    nem illo. Es uzaenni, ha barmi gyanusat vesztek eszre. A kozbeavatkozas majd
    a mi dolgunk lesz.
    
    Kis gondolkodas utan elfogadtak az ajanlatot. A terv szerint egy varosban
    kellett volna munkat szerezniuk, egy varosban ami egy szigetre epult, alig
    nehany kilometerre a tengerparttol. Az elgondolasuk az volt, hogy messzirol
    jott barbarnak fogjak alcazni magukat. (A felelf ficsurnak nem lesz nehez...
    Kinezete legalbbis megvan hozza. Az esze is...- E.T. -) Ruhat, es fegyvereket
    kaptak, na meg fejenkent egy medalt, amivel mindenki uzenhetett egyszer a
    jovobe/jelenbe. Majd bealltak egy homokora alaku runaba, a vilag lassan
    hullamzani kezdett korulottuk, a vegen pedig egy barlang bejaratanal
    talaltak magukat...
    
    
    Demontanya 0.03
    
    
    ...
    Amint kileptek a barlangbol, megpillantottak a tengert. Ilyen zoldnek
    meg sosem lattak. Baljoslatuan szep volt. El'Torrowaen-nek, maga sem tudja
    miert, eszebe jutott a beavatasa. Amikor masnap, miutan elve keveredett ki a
    Toronybol, megtudta minden boszorkanymester hatalmanak eredendo titkat: azt,
    hogy mibol, es milyen szertartassal keszul a rettegett "mereg", a Hatalom
    Itala. Itt valoszinuleg ezt a tudast sem fogja tudni hasznalni: azok a
    novenyek, amelyeket az italhoz hasznalt, lehet, hogy meg nem jelentek meg
    Yneven. Be kell ernie a magaval hozott harom adaggal.
    
    Hamar ratalaltak a legkozelebbi kikotobe vivo utra. Nehany ora konnyu
    gyaloglas utan beertek oda, ahol sejtesuk szerint egykoron majd Pyarron fog
    allni. Most nem volt mas, csak nehany sarkunyho, es harom-negy veszteglo
    hajo, ami elelmet szallitott a szigetekre. Na meg a piac. Zajos es mocskos,
    ugy latszik ez mar nem fog valtozni az evezredek alatt. Sot, meg a kinalata
    is hasonlo: edenyek, elelem, allatok, na meg nehany talizmanarus. Persze,
    egy rovidebb vizsgalodas utan kiderult, hogy mind bovli. A piac sarkaban
    allt az egyetlen templom, valami szamukra ismeretlen tengeristene. A
    pyarroni istencsalad ebben a korban meg nem letezett...
    
    Kerestek egy "fogadot". Az etel gusztustalan volt, es csak felig volt
    atsutve. Rovid probalkozas utan a kecskesajt - kenyer parositasnal
    dontottek. Az igazi meglepetest a bor okozta. Pontosabban az a savanyu,
    pirosas le, amit itt bor neven mertek. A vizet errefele ivasra nem, csak
    mosasra - esetenkent mosakodasra - hasznaltak. Kulturember
    szamara is ihato lottynek a kecsketej, es persze az ebbol erjesztett
    meregeros palinka bizonyult. Ennek hatasara a tarsasag egyes tagjai igen csak
    emelkedett hangulatba kerultek. Pedig a helybeliek figyelmeztettek oket, hogy
    nem a rekkeno deli hosegben kene ilyennel probalkozni...
    
    Estere a falu apraja-nagyja osszesereglett az idegenek hirenek hallatan.
    Szerencsere, az idoutazas-varazslat elott letrehozott varazslat segitsegevel
    tokeletesen beszeltek mind az itteni nyelvet, mind a "sajat torzsunket". Sot,
    meg egyes tortenetek homalyos emleke is beivodott a tudatukba. Egyet-kettot
    Wien De Darello elo is adott. Cserebe ertekes informaciokhoz jutthattunk a
    szigetekre indulo hajokrol, az oslakosok eletmodjarol, az arakrol.
    
    A tarsasag kisse masnaposan ebredt. Epp csak annyi idejuk volt, hogy
    osszepakoljanak, az a hajo, ami elvitte oket, maris indult. A tengeren az ut
    sima volt, estere megpillantottuk  A VAROST. Igen, igy, csupa nagybetuvel.
    Bar nem volt akkora, mint Pyarron, melto vetelytarsa lehetett volna sok
    ismert kikotonek. A part mintha csak a nehany meterrel odebb kezdodo viz
    tukorkepe lett volna: emberekhullamok dagadtak es apadtak el, utcai ragadozok
    leselkedtek aldozatukra, ott voltak az eloskodok, a tolvajok es a koldusok,
    es a diszes, voros mintas ruhaba oltozott kisebbseg, akik meg ezeken a ruhakon
    is a tenger motivumait hordtak.
    ...
                                                     (folyt. kov.)
    ----------------------------------------------------------------------
    
    Udv:
                                          Magnus D'Rallow
    				      
    "...Vannak, akik sokaig egnek, de alig vilagitanak, igy sosem latnak tul sajat
    letukon. Vannak, kiknek csak perc let jutott, mint a szent maglyaknak Sogron
    unnepen, de egy eletre megjegyzi oket, aki csak egyszer is latta. Es vannak,
    akik olyanok, mint a jelzotuz Pyarron vilagitotornyaiban: fenyesek es
    orokevalok. Nekik a legnehezebb. Csak hianyukat vesszuk eszre..."
    
    E.T. : Az elet sulyos dolgairol (Pyarroni Feher Paholy kiado, P.Sz. 3711)