Shirroko - MAGUS szappanopera - 3.
Ebben a pillanatban a páncélos kirántotta kardját.
- Mindig tudtam, hogy nem lehet mindenben adni a szavadra - vágta asztalhoz a méretes kardot.
- Igazán? - kérdezett vissza, fejét fel sem emelve Jaruss. - Talán valami baj van?
- Baj? Baj az mindig van! Nem értem, miért pont minket kellett elküldeni. Az én fiaim sosem voltak még sivatagban, nem tudják, hogyan viselkedjenek a dzsadokkal, nem tudják, hogyan érdemes öltözködni. Igazság szerint semmit sem tudnak, amire itt szükség lenne - jelentette ki a páncélos, idegesen.
- De - tette hozzá úgy egy perc csend után az erv - Egy valamit tudnak: úgy harcolni, hogy tömegek hátráljanak meg tőlük… és ez épp elég - kortyolt egyet elégedetten. Újra fintorogni kezdett, pedig már előbb megfogadta magában, többé nem iszik ebből az undorító löttyből, amit a dzsadok borként mernek kihozni neki, de szerette mondandóját nemtörődöm, hétköznapi mozdulattal lezárni, és emiatt elfelejtette, mi is van a kupa mélyén.
- Az is valami? Amikor utoljára találkoztam al Maremmel, azt mondta, ne bízzák csak el magukat a fiúk, mivel a harc nem minden - felvont szemöldökkel folytatta, nagy lélegzetvétel után - És milyen igaza volt.

A méretes erv férfi, párszor még megnyalta szája szélét, mielőtt válaszolt volna, kissé fáradt beszélgetőpartnerének, akinek homlokán egyre több verejtékcsepp jelent meg, mutatván ezzel is, mennyire nem kívánkozik erre az éghajlatra. De most nem tudott mit tenni. Iderendelték, és a rendfőnökök utasítása szent.
Jaruss érezte szájában azt a furcsa, cukros ízt, amitől minden valamirevaló ereni borász undort kapott volna. Újfent megállapította egy krákogással, hogy szerinte ez iszonyatosan rossz, és nekifogott összetekerni a térképet.
- Remélem nem akarod már most feladni, Kyle - mondta nyugodt, atyáskodó hangon.

Kyle halványkék szemei elkerekedtek, majd összehúzta szemöldökét, fogait ropogtak, és végül így tört ki:
- Ti! Hah! Átkozott papok! Azt hiszitek, mindent jobban tudtok másoknál. Persze nyilvánvalóan arra építesz most is, mint mindig, hogy ettől nagyobb lendülettel fogok dolgozni. De tévedsz! Nem akartam eddig sem feladni, és nem fogom, míg mozdulni bírok. Csak arra céloztam, mennyivel könnyebb lesz maga a harc, mint eljutni harcunk színhelyéig - felkapta az asztalról hatalmas kardját - Most pedig… elmegyek, megnézem, hogyan rendezkedtek be a fiúk. Te pedig, vén róka, iszogass csak! Egy órába sem telik, és visszajövök. Ne keveredj bajba, mint legutóbb, mert az én fiaim nem fognak miattad harcolni. Érthető voltam? - kérdezte végül szinte ösztönből, a választ már meg sem várva, hiszen amint kimondta, elindult kifelé.
- Kyle! - szólt utána az erv.
A páncélos megfordult az ajtóban, kardját letámasztotta, és úgy nézett vissza társára.
- Hm? - kérdezett vissza nemes egyszerűséggel.
- Hagyd őket pihenni! Szükség lesz minden erejükre… Most jutott eszembe: Hecanor is megvan már?
- Igen, Traon is itt van. Dreina sem győzi már pénzzel, amit ez megiszik! - vetette oda még Kyle mielőtt kilépett volna a vendéglőből.

Jaruss elmosolyodott. Kifejezetten kedvelte ezt a morgós paplovagot. Többször is végiggondolta, bizony nem sokban különbözött harci képességeit leszámítva a legtöbb paptól. Talán ezért is voltak mindig olyan jóban, bár Jaruss jelentősen higgadtabb szokott lenni.
Dramolecknek erről a tűzvarázslóról is megvolt a véleménye. Igaz, hogy szakavatott tudora a tűzmágiának, és bármilyen őrült küldetésre kapható, amiben kockára teheti az életét, de még nem látott ezelőtt mágiatudort ennyit inni. Ferde mosollyal jelezte magának: vannak szokatlan dolgok.
- Fogadós! - kiáltott a pap dzsad vendéglátója felé, aki azonnal sunyi tekintetét reá az ervre emelte. - Megszállnék nálad, ha lehet.

A pödört bajuszú dzsad természetellenes vigyorral indult el Jaruss felé, és közben már talán azon töprengett, mennyi pénzt kaszálhat be ettől az északi idegentől.
- Nagy jó uram! Természetesen megtiszteltetés számomra, hogy szerény kis vendéglőm még szerényebb szobáit rendelkezésedre bocsáthatom, és mivel oly tisztességes és jómódú embernek tűnsz, természetesen baráti árat kérek majd érte.
- Ha ez a szerencsétlen tudná, hogy csak a tisztességes volt közülük igaz… - gondolta a pap.
- Még rajtam kívül nyolc vendégnek kell szoba, melyet a végén egyben fizetünk ki - tette hozzá kissé komoran az erv, mint akinek az jár az eszében, vajon tudnak-e majd fizetni, vagy nem lesz már rá alkalmuk. - És az én megszólításom részedről tisztelendő illetve oderat, ahogy jobban tetszik.
- Igenis, nagyuram! - válaszolta hirtelen a nyájas dzsad, de azonnal észrevette hibáját - Jajj… bocsáss meg szegény fejemnek… oderat. - javította ki végül. Egészen furcsa volt, szinte hallani lehetett, amint azon gondolkozik, miként szólíthatná meg vendégét, de végül amiatt döntött az oderat mellett, hogy a tisztelendő a saját nyelvén túl közel állna a helyi vallású ember felé irányuló kifejezésre, habár a dzsadok között nem így nevezték a papokat, ám az oderat kifejezés tőle oly idegen hangzása miatt, ha papot is jelent, egyértelművé teszi számára a cím viselőjének északi voltát.
- Most pedig el kell mennem, megéheztem. De kilenc legjobb szobád álljon készen, mire visszatérek, még naplemente előtt! - parancsolta ellentmondást nem tűrve Dramoleck.

A nagybajuszú olajos bőrű férfi meghajolt, és tovább hajlongva lassan hátrálni kezdett. A pap felemelkedett helyéről, és mikor felállt, visszavette kabátját, és még utoljára eszébe véste, hogy legközelebb kérjen pénzt Kyle-tól.
Ahogy Jaruss kilépett az ajtón, és lassan baktatni kezdett a poros utcákon egyre csak azon törte fejét, honnan fog errefelé fogyasztható táplálékhoz jutni, mivel nem akart bonyodalmakat. De erre ráért gondolkodni akkor, ha már minden eddig bevált helyet kipróbál…