[Magyar_Szerepjatekosok_Oldala]
    [Cimlap][Cikkek][Humor][Novellak][Kritikak][RPG-cikkek][Szerepjatekrol]
        Keresés a cikkek között

    Fények játéka
    
        A  lemenő nap arany fénnyel csillant meg a tó tükrén.
    Eltáncolt  rajta, arany rúnákat festve a  mit  sem  sejtő
    víztükörre. Mintha egy sárkány arany pikkelyei futnák  el
    az egyébként rideg, hűvös tavat. Ez utóbbi képzettársítás
    különösen fájdalmasan érintette a víz tükrét bámuló  lány
    lelkét. A szeme előtt újra kirajzolódott a kék égbolt,  a
    lába  alatt a fehér felhők és itt-ott a fenyvesek.  Talán
    ezek a fenyvesek... Talán az a kis csillanás északnak  ez
    a  tó  itt...  És  a  látóhatáron hatalmas  fekete  alak.
    Éjfekete  árbócerdő, koponyát mintázó tatbástyák.  Távoli
    vezényszavak visszhangoznak az emlékezetében, tudja, hogy
    talán  minden most dől el. Tűz, mennydörgés és sárkányok.
    A pikkelyeiken úgy csillan meg a lebukó nap, ahogyan most
    a  tavon.  Igen, pontosan úgy. A lány a víz fölé  hajolt.
    Arca  fénykoronával  övezve nézett vissza  rá.  A  jelek,
    amelyek   borították,  avatatlan   számára   semmit   sem
    jelentenének.  Neki  az  élete.  És  abban   a   legújabb
    fordulat... Orrnyergén lángok közt dobbanó szív. A fekete
    rémség  a  horizonton már egész közel  van.  A  bástyákon
    hatalmas  tűzvetők  és katapulták. Csatazaj,  rémület.  A
    nagator tehetetlenül üvölt. Most már nem jutnak el Tysson
    Larba.  A  küldetésnek vége, ahogy az egész  szövetségnek
    is. A kémjelentés, amiért a legkiválóbbak adták életüket,
    itt, egy nevenincs dombvidéken lesz a lángok martalékává.
    Urria  és  kalahorái  elhagyták őket.  Syana  halk  átkot
    mondott teremtőjére, mielőtt elnyelte volna a sötétség. A
    lány   megrázta  a  fejét,  hogy  kisöpörje  magából   az
    emlékeket.  Felállt,  és  végignézett  tükörképén.   Régi
    istene  elhagyta ugyan, de már csöppet sem érdekelte.  Új
    istenére  gondolt, és új kalahoráira.  Az  imént  foglyul
    ejtett  szentségtörőhöz lépett. Gyűlölettel nézett  végig
    az önkívületben heverő férfin. Ősi, gyűlölt ellenségeinek
    vére    férgek    vérével    keveredett    e    szánalmas
    korcsfajzatban,   aki  valaha  a  Holdralépők   klánjának
    mortele    volt.   Syana   hozzákezdett    az    áldozati
    szertartáshoz. A Kosfejes úr örülni fog.
         Urria egy féreg... Ranagol hatalmas!
    
    Eternal Lepus
    
    


         © RPG.HU, 2000