Engedjek meg, hogy bemutatkozzam.

Nevem Husam al-Akbar, szulettem Muluk-ban, a Kiralyok Varosaban, a Sors
Foldjenek, Al-Quadim-nak eszaki reszen. Egy fel esztendovel ezelott lettem
nagykoru, azaz 16 eves, de meg atyam hazaban lakom. Csaladom, az Akbar
familia a varos egyik legtekintelyesebb kereskedohazai koze tartozik, igy
igen jo korulmenyek kozott nottem ferfiuva.

Mint legkisebb gyermek, nem szamithattam fenyes jovore. Furgesegem es
szivossagom - es csaladom hirneve - elegendonek bizonyult ahhoz, hogy
felvegyenek a varos fegyveres orei koze, azaz askar lett belolem, "hazorzo
harcos". Ez nem hangzik tul elokelo foglalkozasnak, de varosunkat azert
hivjak a Kiralyok Varosanak, mert a Torvenyado eljovetele ota, azaz
mintegy 900 esztendeje ugyanaz a dinasztia uralkodik itt - tehat aki
Muluk-ban fegyverrel szolgal, buszkeseggel teheti ezt.

Ha tetszetosnek tunik beszedem, el kell hogy mondjam, nem elmem
csiszoltsaganak, hanem jolneveltsegemnek koszonheto. Mesterem, a
tiszteletremelto Asimono al-Kartum mintegy 5 esztendovel ezelott jott
varosunkba, es rovid keresgeles utan csaladunknal lelt otthonra, mint
hazitanito, a jog, az illem es a magia alapos ismeroje. Igen, jol
hallottad, Asimono a legendas sha'ir-ok egyike, elmaradhatatlan kiseroje
egy maridan, a vizelemi szellemek egyike. Magas kora ellenere, hiszen o
mar a negyvenedik even is tulhaladt, egeszen szoros kapcsolat alakult ki
kozottunk. O kedvelte azt a naiv, jolelku sracot, aki akkor voltam, en
pedig rajongasig tiszteltem ot.

Jomagam elen jartam a kardok forgatasaban, es mindennel jobban vonzodtam a
nagy, szeles pengekhez. Igy lett kedvenc fegyverem egy tekintelyes joszag,
a nagy szkimitar. Lassu eszkoz, az igaz, de ritkan kell vele ketszer
suhintani. Gyakran eleg csak elovenni, s az egyszeri rablonak inaba szall
a batorsaga. Nagyon sokat gyakorlatoztam vele, bar meg most is vigyaznom
kell, hogy ne eroltessem tul a csuklomat.

Egy napon a Sors masfele forditotta eletem szekeret, mint amerre addig
haladt. Felkeresett egy pap es aszketa, akiket azelott sohasem lattam, 
es azt mondtak, egi jel mutatta hazunk kapujan, hogy veluk es masokkal
egyutt kozos feladatokra jeloltettunk ki a mennyeiek altal. Ugyanezt
mondtak mesteremnek is. Hinnem kellett nekik, mert a pap Najm isten, a
kalandozok orzojenek szimbolumat hordta a nyakaban, es mind ruhazata, mind
beszede szavahiheto ferfiunak mutatta ot. Mesterem is igaznak fogadta el
oket, igy en sem tehettem mast.

Mielott roviden ismertetnem kozos kalandjainkat, be kell mutatnom tobbi
tarsamat is. Az elso a mar emlitett pap, nev szerint Omar min Najm.
Bolcsessege sokszor mutatott utat, mikor a jog es a szokas utvesztoibe
kerultunk szeretett szulovarosomban, harcban pedig mindig az elen jart,
fej fej mellett kuzdottunk az elso sorban. Sokra becsulom halaltmegveto
batorsagaert, bar elkovetett nehany meggondolatlan cselekedetet is.

Tarsasagunk egyetlen notagja Fatima bint Mozra, fuggetlen no,
foglalkozasara nezve hakima, bolcs asszony. Sokszor amulatba ejtett
csodalatos kepessegeivel: nehany szobol, mozdulatbol megalapitotta barki
emberfia tarsadalmi helyet, meg ha rangrejtve jott is kozenk. Szeme
azonnal felismerte a csapdak es rejtekajtok helyet, atlatott az
illuziokon. Barmilyen csalafinta beszedbol is kiszurte az igazsagot es a
hazugsagot. Nagy tisztelettel fordultam mindig feleje.

Az egyetlen, kirol meg nem esett szo, Aziz, a bolcs aszketa es jos.
Csaladnevet nem arulta el nekunk. Ot hallomasbol ismertem korabban,
ugyanis varosom temetojeben segedkezett a sirasonak, es idonkent
foglalkozott jovendomonddassal is. O varazslatok letrehozasara volt kepes,
de hogy mifelekre, csak kesobb fedeztuk fel - es az igazsag, bizony,
megrenditette meg sokat latott mesterem szivet is.

Szo mi szo, eleg furcsa tarsasag voltunk, es a bizalom is csak lassankent
szovodott kozottunk. En kezdetben csak mesteremmel ertettem szot, gyakran
vontam ot felre, hogy elmagyaraztassak magamnak dolgokat, amiket nem
ertettem. S ha lelkemben fajdalom tamadt, akkor is ohozza fordultam
vigaszert.

Egyik emlekezetes kalandunkban elutaztunk a Sakina-vizesesekhez, es ott
rabukkantunk egy tiltott szeszfozo tanyara. Ezt felszamoltuk, bar cserebe
a nyakunkba vettuk a Tuz Testverisegenek haragjat, ami profitalt az
uzletbol. Es meg valami: akkor oltem eloszor embert, es napokig nem
talaltam a helyemet a tobbiek kozott.

Kesobb nekivagtunk a sivatagnak, hogy felkutassuk al-Anwar romvarosat. Oh,
Zann, bar adtal volna bolcsesseget, hogy nen vagjak neki ennek az utnak!
Nagyon hosszura nyult az utazas: kozben rengeteg ver folyt, sokat az en 
kardom fakasztott, ami erzeketlenne es kiabradultta tett. Hat masbol se
all az elet, mint olesbol, pusztulasbol, halalbol? 500 ev multan Muluk
helyen is csak eloholt-lakta romok lesznek, amint al-Anwar-ban lattam?

Bar elfogadnak az emberek es mas ertelmes lenyek a Torvenyado adomanyat!
Arra jottem ra a sivatagban eltoltott honapok alatt, hogy nagyon
sokan vannak, kik csak nevleg engedelmeskednek a Kalifanak es a
Torvenynek. Igazhivo alig van. Ha ismered kalandjaimat, amiken
keresztulmentem, tudhatod, hogy nem a levegobe beszelek, hanem szavaimnak
sulya van. 

Utolso kalandunk mar a visszafele uton tortent. Kicsit csalodottak
voltunk: al-Anwar-ban megtalaltuk ugyan a tekercset, amit kerestunk, de
azon nem volt rajta az orokkevalosag titka. A romvaros kiralya, ki meg ma
is el valahol, elrejtette azt az emberek elol, mert jobb az embernek, ha
napjai lealdozvan, megterhet orok nyughelyere, semmint hogy idotlen idokig 
ebben a tokeletlen testben maradjon. 

Egyszercsak elibenk toppant egy dzsinn, egy gyonyoru no. Egy honappal
ezelott a labai ele borultam volna, hogy a kedvet keressem ennek a
foldontuli szepsegu tunemenynek. Al-Anwar-ban azonban megigezett egy
hasonlo szepsegu no, ki egyedul majdnem egesz tarsasagunk vesztet okozta.
Mesterem elmagyarazta, hogy a Sors kegyes volt hozzam: az utolso
pillatnatban sikerult kimentenie engem a succubus olelesebol, mar
feltettem labamat a halal elso lepcsofokara...

Igy tehat ketkedve es tartozkodassal fogadtam a dzsinn szavait, de Fatima
azt sugta, hogy igazat mond. Megpedig azt, hogy kedveset, egy masik
dzsinn-t, elrabolta es bebortonozte Shafazal, egy nagyhatalmu sha'ir no,
ki innen egynapi jarofoldre lakik.

Nem untatlak a tovabbi reszletekkel: Shafazal latszolag kedvesen fogadott
minket, de aztan egy kofalat varazsolt satoraink kore az ejszaka, es
reggel azt kovetelte, hogy adjuk at minden magikus eszkozunket. Eloszor
megprobaltuk szoban lebeszelni, ennek sikertelensege utan jottek a
fegyverek...

En vegig egyenlotlen parbajt folytattam egy tobb mint 5 meteres oriassal,
Shafazal legerosebb szolgajaval (meg mas is volt neki). O gyozott, es a
lelkem kiszabadulva bortonebol, elindult egy hosszu folyoson, aminek a
vegen feny vart ram, es a hetvenhet orokifju huri, ahogy megigertek
nekem eletemben... Orok dicsoseg es boldogsag, hiszen betartottam a
Torvenyt, sot a Torvenyt vedve, harcolva estem el!

Aztan vege lett a vandorlasnak, mert csapok nyultak ki felem - vagy kezek?
minden olyan homalyos! - es elkezdtek eroszakkal visszafele rancigalni. 
Fajdalmas volt, eroszakos, es a vegen megint egy orveny.

Egy agyban tertem magamhoz. Ket arc hajolt folem az egyikben megismertem
varosunk egyik fopapjat. "Hol vagyok?" - kerdeztem teljesen feleslegesen,
hiszen sejtettem az igazsagot: Mulukban, szulovarosomban, eletben... DE
MILYEN ELETBEN?

[Husam kezebe temeti fejet, kis idore magaba roskad. Megtorten folytatja]

Hoskent udvozoltek. En csak azt tudtam, hogy elvettek tolem, ami jart
nekem. Ismet erzek fajdalmat. SENKI SE TUDJA a korulottem levok kozul,
milyen halottnak lenni. Es milyen a paradicsom remenye utan visszaterni a
nyomorusagos letbe.

Megcsomorlottem minden foldi jotol, amivel elhalmoztak. Tarsasagunk
oriasi hirnevre tett szert, es kozuluk en vagyok egyedul Muluk
szulottje, igy hat engem dedelgetnek a legjobban... O, Sors! Miert szabtal
ki ram ilyen nehez terhet? Mi rosszat tettem, hogy nem nyughatom bekeben
oseimmel egyutt? 

Elek, de szememben egy masik vilagot lathatsz tukrozodni. Itt szolgalok a
varos fegyvereseivel, sokan jonnek hozzam tanulni. Fegyverforgatast.
Vagyis olni. Nem ertik, miert nevetek olyan gonoszul, ha valami jol megy
nekik. Annal rosszabb lesz kesobb. De ezt meg nem tudjak. Csak en tudom.
Egyedul en voltam odaat.

Kered a boromat? Mintegy ket honapja nem erzem az izeket. Akar burok is
lehetne ebben a poharban. Jo ejt, rawun. Most mar csak rajtad all, hogy
lelkesito tortenette kerekitsd, amit elmondtam. Ha egyaltalan kepes vagy
lelket vinni ebbe a szomoru mesebe...