[Magyar_Szerepjatekosok_Oldala]
    [Cimlap][Cikkek][Humor][Novellak][Kritikak][RPG-cikkek][Szerepjatekrol]
        Keresés a cikkek között

    A Harcos és a Hölgy
    
    
    A Hölgy apró termetű volt teltkarcsú mozgása mégis kecses és fenséges,
    éjfekete haját melyben a napsugár olykor szégyenlősen megfürdött
    hosszú varkocsba fonva hordta.
    Ruházata egyszerű de tiszta volt. Mellvértje dísztelen, de törpe
    mesterek munkája volt 
    A szeme...
    Nos a szeme fekete volt és mély, nagyon mély.
    A feneketlen mélységben viszont tűz lobogott, nem a szerelem vagy a
    vágy tüze..talán egyszer az is ott volt azokban a kristály
    tekintetekben..a gyűlölet és ölniakarás olthatatlan lángjait láthatta
    az aki óvatlanul beletemetkezett a perzselő pillantásba.
    A férfi látta ezt és meg is értette rögtön.régén járta már Ő az
    életnek nevezett ösvényt, egy olyan ösvényt ami tele volt csapdákkal
    és csak kevés menedéket adó lugas szegélyezte...
    Egyetlen dolog lehet amely ilyen olthatatlanul égő, mindent elemésztő
    máglyát tud gyújtani egy nőben.
    Gyermeke elvesztése...
    
    A Hölgy nem kérlelt nem könyörgött segítségért,
    a Harcos érezte úgy segítenie kell.
    Öreg volt már, - nagyon öreg -  válla széles, csípője keskeny  de már
    sokszor gyötörte a köszvény kínja.
    Mozgalmas élete volt ami nyomot hagyott rajta, egy vágás itt egy
    forradás amott, nem bánt vele kesztyűs kézzel az élet, igaz soha nem
    is várt és kapott kíméletet.
    Gyilkos volt Ő, egyike a legádázabbaknak és legjobbaknak.
    Szolgált mindenféle urat, pénzért, hatalomért , az örök élet
    ígérettért.
    Sokakat ölt meg.. gyorsan és kíméletesen..
    Belefáradt
    Abbahagyta.
    Eddig
    Most újra oldalán lóg mágikus energiákkal átszőtt pengéje melynek
    markolatát sok- sok évtized koptatta simára.
    Illet a kezébe..
    Testét nyakától a bokájáig páncél fedte, horpadásokkal tele de éppen.
    Óriási csataménje prüszkölve ki-ki tört , de erős kezek tartották hát
    engedelmeskedett.
    Egymás mellet léptettek, némán , a Hölgy és a Harcos.
    Céljuk nem volt messze, tán fertájórára sem már.
    A Kastély ahol az Úr élt.
    Az Úr ki ameddig a szem ellát ura volt mindennek, földnek égnek
    életnek.
    Az Úr aki mágikus praktikákat gyakorolt és néha kellett neki az
    ártatlan lélek, a gyermeki lélek.
    Most rossz lelket választott.
    
    A Hölgy és a Harcos felért az oromra melynek tetején kevélyen
    magasodott a kastély.
    A kapu közeledtükre megnyílt, még nem tudták a bentiek hogy a Halál
    érkezett meg.
    Az Úr már igen de akkor már késő volt.
    Az elsők úgy haltak meg hogy fel sem fogták mi történt velük, mint a
    démoni sík egy teremtménye úgy tombolt köztük a Harcos .
    Megállíthatatlan volt.
    Alig telt el harminc szív dobbanás már egyedül állt az udvar közepén
    Körötte megcsonkított hullák és haldokló vonogló testek hevertek.
    A halál éneke még ott zengett fülébe , újra érezte testében az erőt ,
    szájában a vér ízét Felkiáltott, hangja mint érckürt zengett a zárt
    udvaron. 
    GYERE  ÉS NÉZZ SZEMBE HALÁLODDAL GYERMEKGYÍLKOS ! - kiáltott.
    A Hölgy is beléptettet lassan pej lován, pillantásra sem méltatta a
    körülötte heverő testeket.
    Az Ő csak azt a férfit látta aki lassan komótosan jött lefelé a
    toronyszoba lépcsőjéről.
    Az Úr volt az, magas jóképű férfi fekete ruhában arcán mosollyal
    - Csak nem képzelitek hogy idejöttök és megöltök engem ?? - kacagott -
    - Készülj a halálodra kutya - üvöltötte a Harcos -
    Öles léptekkel megindult az Úr felé kardján és szemében az ölés fényei
    villództak
    - Ne !  Kiáltotta a Hölgy
    - Én akarom.
    De a harcost már nem lehette megállítani, pengéje sikítva szelte ketté
    a levegőt és megállíthatatlanul zuhant az Úr feje felé.
    Majd megállt a levegőben
    - Ostoba . Kacagott az Úr
    - Mit képzelsz te magadról, hogy engem egy egyszerű kardvágással
    megölhetsz ?
    - Adok neked egy kis leckét a hatalomból!
    Kéz lendült, szem villant és a Harcos merev tekintettel fordult a
    Hölgy felé, vonakodó léptekkel indult felé, tekintet üres.
    - Öld meg ! kiáltotta az Úr  Öld meg !
    A pallos mit a végzet hírnöke felemelkedett , a Hölgy mereven állt
    megbabonázva bámulta a felé tartó Harcost.
    A kard elérte a holtpontot és mennydörögve elindult lefelé.
    Az idő kilépett medréből és lassan hömpölygött tova.
    A Hölgy mereven állt tehetetlenül, csak szemében villant a felismerés
    szikrája. A Harcos szemébe is visszatért az élet.
    Derűs szinte incselkedő pillantás, talán még kacsintott is ??!
    A kard ezüstös ívet húzva maga után pörögve szelt ki darabokat az Úr
    és a Harcos közti térből, majd szinte emberfeletti erővel becsapódott
    a kacagó Úr testébe.
    Vér fröccsent, sikoly harsant.
    Csend
    Halotti csend.
    
    
    
    Clown
    
    
    


         © RPG.HU, 2000