Kinek vagyon, annak nagyon avagy A Tigris egy napja Coaro fekudt az agyan, es a menneyzetet nezte. Jo volt a lannyal, de most erot kellett vennie magan. Atkozta magat, amiert hagyta, hogy holmi babukent mozgassak, hogy a legtisztabb erzelmeit kicsikarjak belole, es a sajat celjaikra forditsak, de nem tudott elkepzelni kiutat. Lehet, hogy szerelmes a lanyba, am ezt sem tudta biztosan. Nem ismerte az erzest, hogy is ismerhette volna ! Hiszen kiskoratol kezdve megmondtak neki, hogy mit csinaljon, de hogy miert kell azt tennie, azt soha. annyit tudott, hogy Rafaela sokat jelentett neki, nagyon sokat, de az eletenel nem tobbet. Marpedig itt azzal jatszott, es tudta, hogy a helyi utcanyelvben csak "Tigris"-kent emlegetett tolvajklan nem fog engedni. Es o sem. Nem nem fog az erzelmei utan menni, hisz' vegre sikerult kiemelkednie az ujoncok kozul egy jo zsakmannyal, olyannyira, hogy megkapta egy aranymedal felet, mely jollehet magaban egy lyukas rezpenzt sem er, de ha megszerzi a lanytol a masik felet, akkor - ahogy a kisfonok mondta - egy negyvenot aranyat ero ekszert szerez a klannak, amelybol - a feljebbvaloja igerete szerint - o is kap egy szep summat. Negyvenot arany elkepesztoen sok penz, eddig a legnagyobb zsakmanya kilenc ezust volt, es abbol is kiralykent elt egy egesz honapig ! Munkahoz latott : elovette a nyers oengeit, majd az egyiket elkezdte vekonyabbra csiszolni, hogy beferjen a kozepso- es a mutatoujja koze. A lany eppen az ebedjet fogyasztotta. Szerelme, Huron vele szemben ult, es ugy mondta a tervuk tovabbi reszeit, mintha ismerne a jovot. -- Nos Rafaela, eddig - hala neked jol haladunk. Par nap alatt elcsabitotad azt a balekot, akinel a korongunk...khm.korongod masik resze van. annyit kellene meg tenned, hogy megszerzed tole, ami a mienk. -- -- Mondani konnyu. Eleg dorzsolt a gyerek. -- -- Ne ketelkedj bennem dragam ! Megtalaltam a tokeletes megoldast. -- -- Espedig ? -- -- Ma reggel tett kis "korutam" soran szereztem egy gyurut, melybol egy tu all ki. Annyi a dolgot, hogy talalkara hivod a fickot, es mikor talalkoztok, megszurod a gyuruvel. -- -- Egy gyuruvel vegezzek egy eleteros emberrel?!-- -- Dehogy ! Aldozatos munkam aran beszereztem egy szert, mely, ha bejut a testbe egy kis ido multan elkabitja. -- -- Es amig nem hat a csodaszered ?! -- kerdezte a lany ketsegbevonoan. -- Addig lefogod a kezeit, utana feltunes nelkul elveszed tole, mi nekunk kell. -- -- Meglesz. De miert vagy olyan biztos abban, hogy nala lesz a korong ? -- -- Hol lenne mashol ? Ismerem en a magunkfajtakat. A legnagyobb ertekeiket mindig maguknal tartjak, a vilagert sem hagyjak holmi fogadoban. Nem igy van ? -- kerdezte, mikozben a lanyon levo mellenyre nezett. -- De. Igazad lehet. -- mondta a szoke copfos mosolyogva, es megtapogatta a mellenyebe gondosan belevarrt medalfelet. -- Menj hat kedvesem ! Minden perc az uj eletunket roviditi ! -- szolt kis szunet utan Huron, ajd kivett a nadragzsebebol egy tarsolyt, sa lanynak nyujtotta. Rafaela elvette tole, majd rovid keslekedes utan kiment a fogadobol. Alig csukta be az ajtot m aga utan, Huron egy hajtasra kiitta a maga elott levo poharbol a palinkat, es ektelen rohogesbe kezdett. A fogados mar azt merlegelte, hogy segitsen-e neki, avagy kidobassa, amikor hirtelen abbahagyta az eszelos, fulserto nevetest, es eltunt a szobak f ele vezeto folyoson. Rafaela, miutan mar par lepesnyire eltavolodott a fogadotol megvizsgalta a zsakocska tartalmat. Ahogy sejtette, egy gyuru volt benne, es egy tor. A tort az ovebe csusztatta, am a gyurut jobban szemugyre vette. Ragyogo sarga volt, szine szinte teljes p ompajaban tukrozodott vissza a lany tengerkek szemeirol. A mereg szinte alig latszott rajta, keshegynyi attetszo balzsam volt csupan. Vegul felhuzta az ujjara, es elindult a fogado fele, melyben Coaro lakott. A tolvaj az utolso simitasokat vegezte a pengen. Mereggel nem kente be, egy vagassal kellett vegeznie a lannyal. Igen, amr latta, hogyan fogja csinalni : atvagja a torkat, majd a nyakaba borul, hogy eltakarja a sebet, es egyszersmind at is kutathassa. Ha hibazik...nos, ha hibazik, akkor a masodik vagast mar a sajat torkan ejti. A medal nala levo felet betette az ivtaskajaba, hogy meg tudja nezni illik-e hozza a lany birtokaban levo, majd kisurant az ajton. ...Az alkarvedoit csatolta. Van, akinek tobbet er 60 arany egy embereletnek...meg ha az az ember csodaszep, es 3 evig vele kalandozott is. A nyilpuskat a hatara tette, a feketere festett vegu nyilait beletette a tegezbe. Kettot kint hagyott, felhuzt a a szamszerijat, es mindkettot beleillesztette. "Ket loves. Eleg KELL hogy legyen!" Kimaszott az ablakon, fel a tetore, onnan atugrott a szomszedos haz tetejere, es igy ugralt tovabb a tetokon, neha le-le pillantott, majd egy ilyen letekintes utan elmosolyodott, es lehasalt a heztetore, behunyta a jobb szemet, es felemelte a szamszer ijat. Celzott... Coaro meg a sajat lakhelyenek utcajaban meglatta Rafaelat. A lany is rogton eszrevette, elmosolyodott, majd fele indult. Coaro, mintha nem is tudna mit tegyen, hirtelen elkapta a tekintetet a lanyrol, es aggodva nyugtazta, hogy az utcan a varosorseg egy orjarata halad at. O meg nem tudott arrol, hogy az itteni varosorok igen konnyen megveszetgethetok, es ezt a Tigris ki is hasznalja. Mikor latta, hogy a negy katonabol allo csoport lassan kikanyarodik a foutcabol fellelegzett, mosolyt eroltetett a z arcara, es megindult az aldozat fele. Jobb kezet ekozben a zsebebe dugta, es kitapoggatta, hol van a penge. kozbe igyekezett szemeivel "buvolni" a lanyt, nehogy eszrevegye, mire is keszul. Az utca az orjarat tavoztaval kiurult, egyedul voltak immar. Mikor ratapintott a pengere, huvelykujjaval beforgatta a mutato- es a kozepsoujja koze, ugy, hogy az ele kifele legyen, a kezhat fele. Amint ez megvolt, kivette a kezet a zsebebol, majd mindket kezet elorenyujtotta, tenyerrel felfele, mintha csak azt varna, hogy a lany a karjaiba ugorjon. Igy is tortent. Rafaela kitarta a kezeit, majd a fiu nyakaba borult, mikozben az ujjan levo tugyurut beleszurta a nyakaba. Coaro fel sem szisszent, veletlennek velte aaz egeszet, mar nem latott semmit, csak a ter ve beteljesedeset. Bal kezevel vegigsimitott a lany nyakan, es gyengeden maga fele huzta. Megcsokoltak egymast. A lany behunyta szemet, elvezte az utolso csok varazsat. Erezte, hogy Coaro jobb kezet lassan csusztatja felefele a testen. A vallan egy pi llanatra mintha megallt volna...az utolso, amit meg erzett, valami hideg volt, mintha egy darab jeggel karcoltak volna vegig a nyakat. Kialtott volna, de az acel, mintha a szavat is atvagta volna. Aztan valami meleg foly vegig a nyakan... Coaro meg sem rezzent miutan elvagta a lany puha nyakat. Bal kezevel tartotta a testet, szoritotta magahoz, a jobbjaval lazasan kutatott a ruha zsebeiben, majd miutan korbenezett, az utcan rajott, hogy senki sem latja, elejtette a hullat. Mar hajolt volna le, de egyszerre, mintha az elet kiszallt volna belole, osszesett. EZ AZ ! A szamszerijas leugrott a tetorol, gurult egyet a foldon, hogy tompitsa az eseet. Egy kicsit igy is fajt, mivel a rajta levo lancing belenyomodott a borebe, ugyanis nem volt ideje rendesen alaparnazni, a fem alkarvedio pedig a csuklojat utottek meg. El indult a ket foldon fekvo alak fele. Eloszor a tolvajt nezte meg. Lehajolt, es megtapintotta a nyakat. Meg el. Egy tort huzott elo a csizmaszarabol, es atvagta a nyakat. Mar nem. Ezutan a lanyhoz lepett. Eszrevette a nyakabol csorgo vert. "Talan jobb i s igy, hogy nem nekem kellett agyonloni" gondolta. a fiu zsebeit atkutatva megtalalta a medal felet, majd a torevel megszabaditotta az immar halott lanyt az altala oly feltve orzott kincstol. Ekkor tamadt az az erzese, hogy valaki figyeli. Reflexszeru en megpordult, es latta, hogy egy fekete csuklyas tomzsi alak all az utca kozepen, tole ugy jo 5 ugrasnyira, es a bal kezet az o mellere szegezi, sot,. a mutatoujjaval mintha pont a szivere mutatna. Akar egy koszobor allt ott, es ketsegbeesettenprobalt a kigondolni, hogy ez mit is akarhat tole. Mintha a csukly tetelej hirtelen mozogni latna, es halk mormolast hallana alola... Es akkor rajott, de mar tul keso volt. Egy kek villam szaladt ki a torpe ujjabol, es egyenesen fele tartott. Elugrani mar nem volt ideje, a kin utott testebe ujra, meg ujra, a lancing is marta, de csak par masodpercig, aztan erezte, hogy bizsereg a teste, majd lassan osszeesik. A kopcos odasietett elvette a medalt, becsusztatta a csuklya ala. Eztan odament a csatornafedohoz, korulnezett, felnyitotta, bemaszott a nyilasba, es magara huzta a fedelet. Sotet volt, de tudta az utat, szamolta a lepeseket. Harminc utan jo bbra fordult, tinezhet utan balra, tizenharom utan megint jobbra, es ott is volt. a ket fal talalkozasahoz csusztatta az ujjait, majd belokte a falat. Megerkezett. A faklyakkal bevilagitott helyisegben mar vartak. Fekete szakalla elobukkant, ahogy leve tte a fejerol a csuklyat. Mindenki kerdoen nezett ra. Cinikusan csak ennyit mondott : -- Uraim, attol tartok Coaro nem lesz a klan teljesjogu tagja. -- Ezt hallvna ki kozombosen, ki sajnalkozva, de mindenki ment a dolgara. a szobaban csak a kopcos maradt, es Fooren, az ujoncokat kikepzo tolvaj, avagy a "kisfonok". Fooren bamult a semmibe. -- Pedig o volt a legnagyobb remenysegem! -- dunnyogte csalodottan. Az, hogy Coaro meghalt, az nem erdekelt senit. Foorent is csak az, hogy nem kerult be a klanba. A masik ket hulla pedig csak mint elhasznalt probababa lett elkonyvelve a gorwicki tolvajklan jatszoteren.