Hattyúdal
Fény ragyogja át
A fellegek közét,
Szerető susogást
Hoz feléd a szél.
Rád tekint Domvik
És újra él a Hit,
Mind arannyá válik
Mi rozsda volt itt
(Sajó )
Húsba tépő karmok,
Acél vér és sav,
Egy dögszagú reggel,
Holnap ránkvirrad.
Tűzben égő lelkek,
Mérgezett létezés,
A remény sugara,
Az utolsó tévedés.
(Petőfi Gwalker)
Kürtök őrjöngenek.
Ott leljük magunkat
Hol gyilkosunk a fény,
Vérré lesz a harmat.
Hold a pálya végén.
Ahol árnyéka lebeg
- ott várlak. Én a Szép,
És én, a Szörnyeteg.
(Bride)
Minden éjjel véget ér,
A Hold hegy mögé zuhan,
Ezer sugár, fénytellér,
Napfény ragyogja utam.
Távolban már Ő vár rám,
Mélysötétből napsugár,
Hajnalharmat Szép mátkám,
Hold világa éj után.
(AmpeR)
Látlak a rónák távolában,
Hol homokot fúj a szél.
Látlak a sötét árnyékában,
Mi különös dalt mesél.
Mosolyogsz rám vérben,
S könnyek közepén,
Fénnyel vontál be oly régen.
Látlak most is az elmém peremén.
(Denever)
- Suttogtad a nevem,
Bámultad a szemem.
Levágtad gyermekem,
Magadat ölted meg, Nekem!
- Ébredj Nagyuram, kelj!
- Rémálom gyötör, mert
A boszorkány, akit
Szerettem, bosszút sikít.
(Hajnacs)
Elmúlt az éjjel, gyermekem,
Feledd az álmot, az ablakon
Arany sugárban dől a fény,
a Nap táncol a keleti égen;
Nyugodj meg végre, kedvesem,
könny ne ragyogjon arcodon...
Új nap született, új remény;
békét lelsz az Úrnő ölében.
(Thaur)