" Melyen tisztelt Paholy ! Felhivnam becses figyelmuket egy baszamolora ami talan erdekes informaciokkal gazdagitana hatalmas tudasukat az allando hideg telekkel, es huvos nyarakkal kapcsolatban. A beszamolo egy Kyel papnovendek tollabol szarmazik, aki mesterevel epp egy balnavadasz hajon kersett egy eretneket, amikor jeghegynek utkoztek. ". ... A hajotorest csak masodmagammal sikerult tulelnem. Tarsaim ruhai sajnos ataztak, igy sorsuk megpecsetelodott a gyilkos idegben. En szerencsemre epp egy csonak mellett altam, amikor a katsztrofa megtortent, igyhat sikerult viszonylag szarazon partoternem. Par ora mulva, mar csak egydul gyalogoltam abba az iranyba amerre embereket sejtettem. Kyelhez imadkoztam, de erom elfogyott, es ajultan zuhantam a hoba. Mikor magamhoz tertem egy szeles arcu, vagott szemu, mosolygo ferfi hajolt folem. Haja zsirtol csillogott . Nagyon furan beszelte a kozost. Azt mondta, hogy a dedapja vezetett egy kalandozo csapatot a jegmezokon, es igy tanulta meg a nyelvet, aki tovabbadta a tudast ami ezutan aparol fiura szallt. Nem voltak valami jo tanarok, az biztos, de egy kis ido mulva mar megertettem a beszedet. Azt meselte, hogy o most fog ferfiva valni. Epp a szentelybe igyekszik, ahol aldozatot kell bemutatnia, es ha befejezte, szivesen visszavisz egy telepuleshez. Szornyen ereztem magam, mivel nem vadaszhattam a szigonyaval, hiszen Kyel megtiltotta az ilyen fegyverek hasznalatat. Amikor ajanlasara,hogy megtanit a hasznalni azt feleltem, hogy Kyel nem engedei. Erre o azt valaszolta : " En nem hinni, hogy Kyel lenni jo vadasz, ha bunkoval uldoz foka. " Szoval, ugy ereztem magam, mint egy eloskodo, aki semmit se ad a segitsegert cserebe. Nagyjabol egy hetes ut utan ertuk el a szentelyt. Egy barlang volt, egy hoval boritott hegyben. Bn' Agan, igy hivtak megmentomet, mar megszokott szeles mosolyaval tessekelt be, de nemsokara arcat eluralta a tiszteletteljes amulat. Nem akarok hazudni, de en is hasonlokepp ereztem. A barlang egy hatalmas csarnokba torkollott ami szintiszta jegbol lett kivajva. Most mar valoszinunek tartom, hogy az egesz hegy jegbol van. A csarnok oldalanal muveszien faragott jegszobrok alltak, idegen arcvonasokkal, ismeretlen ruhazatban, es felelemkelto fegyverekkel, a kezukben. Most bizonyara azt kerdezi, hogy mivel vilagitottunk ? A ferfinek, erdekes fokazsir lampa volt a kezeben, de nem volt ra szuksegunk. Az egesz teremet bevilagitotta a falkon beszurodo feny. A Bn' Agan a terem kozepen allo jegoltarhoz ment, megvagta csontkesevel a kezet es a jeglapra csoppentette a veret. A var pillanatok alatt megfagyott, es elkezdtt noni, mig vegul ugy nezett ki, mint egy hatalmas hopehely, vagy kristaly. A ferfi egy ideig nezte, majd gondterhelt arcal felem fordult. Azt mondta, hogy indulnunk kell. Az ezidaig folyamatosan beszelo ember szotlen lett, az elkovetkezo honapban, mig a telepulest el nem ertuk. Csak annyit tudtam kiszedni belole, hogy ez egy rossz omen, egy nagyon rossz omen. Ezekutan visszatertem, a rendhazamba, es papirra vetettem eme sorokat. " Keherser Barko novicius 6354. Tekercs Remelem, hogy nem pazaroltam draga idejuket, ezekben a veszterhes idokben. Tisztelettel Fregeho Shangi konyvtaros