• Tartalomjegyzék

    Thaur


     
     From: thaur@osiris.elte.hu
     Subject: Demontanya
     
    
         He, testver! Ezt a szerencset! Hogy eppen itt
    talalkozzunk... Gyere, erre inni kell... Ulj le, majd
    rendelek..
         Megorultel?! Meg egy szo, es mar nekunk is esnek... Nezz
    csak korul... Nyugalom, testver, ha a "Szent Varos" nyelven
    beszelunk, kutya sem figyel rank..
         Egeszsegedre!
         Ja igen, Wret udvozol. Azt uzeni, van nehany igeretes
    tehetseg, foglalkozni kene veluk... Szerintem neked vagy nekem
    akarja atadni a helyet... Na igen, majd talan idovel...
    Kulonben tenyleg nem rosszak...
         Hogy hogy megy a sorom.. Ne is kerdezd... Neked
    szerencsed volt... de nekem... Nem hiszed? Na figyelj!
         Szoval, amint elvegeztem otthon a teendoket, siettem a
    talalkzohelyre.. Mar mind vartak ram... Az Arel-pap mindjart
    nekem is tamadt... mintha csak en hagytam volna ott a
    fogsagban... jo, en is... Majdnem okolre mentunk...
    Szerencsere gyozott a jobbik esze, ugyhogy inkabb egyutt
    szetvertuk a kocsmat... Aztan, ugye, jott a varosi orseg...
    rendben, vegul megusztuk egy kiados botozassal, de hat...
    ilyesmire kenyszerulok... bezzeg Adriannal semmi problemaja
    nem volt... pap a papnak nem kaparja ki a szemet...
         Aztan Adriannak mindenfele almai voltak... sotet
    praktikakrol meg ilyesmi... Ha engem kerdezel, sok zsirosat
    evett... de hat mindenki komolyan vette... hogy igaz meg
    minden.. nevetseges...
         Na, mindegy, utrakeltunk a vegen. Az almai vezettek...
    igaz, ami igaz, tenyleg volt valami az almaiban... Szoval egy
    Haromvolgy nevu varosba jutottunk... onnet hajoval le a
    folyon.. ugye, a dzsad kutyanak viziszonya van... ha csak lat
    valami vizet, ami szelesebb egy pataknal, mar tele a
    gatyaja... ugy kellett felimadkozni a hajora... Eskuszom,
    addig kene a viz alatt tartani a fejet, amig megszokja!
         Vegul kitettek egy rosszhiru barlangnal... a dzsad
    majdnem a foldet csokolgatta oromeben... A barlang persze
    sotet volt es vizes... ott uszkaltunk abban a hideg vizben...
    el is azott mindenem... meg a tartalek ijhur is... na,
    mindegy...
         Ahogy haladtunk befele, vegul egy terembe jutottunk, ahol
    tobb, mint szaz alak kantalt... inkabb csak figyeltunk... okos
    ember nem kot bele a tulerobe... valami erdekes szertartas
    volt, ne engem kerdezz... igaz, a papok sem ismertek...
    emberaldozat-szagu volt.. Mondjuk, miert kene elrontani mas
    szorakozasat? Ha embert, hat embert... Alljon bosszut a
    csaladja! Hat nem? Ki vagyok en, hogy itelkezzem...
         Na aztan Rasif - a dzsad kutya - meg en bementunk.
    Hatulrol elkaptunk egyet az nezok kozul, mar vittuk is ki...
    aztan Rasif lebenult... ram meg valaki ramvetette magat...
    Olebe loktem a foglyot, aztan mar rohantam is kifele.. Az
    Arel-pap egy ideig huzta kifele a dzsadot, de aztan gyozott a
    jobbik esze, s otthogyta...
         A varazslo meg az Adron-pap - Adrian - feltartotta egy
    pillanatra a tomeget, majd mindenki kifele... A tomeg is...
    Ami azt illeti, felig-meddig ok is csak menekultek...
         A barlang szajanal elkaptam egy menekulot... Mar majdnem
    megoltem, amikor a varazslo lebenitotta... Hat mar szorakozni
    sem lehet?! Most szolj hozza... Igaz, eleg szepen dalolt...
    Valami utodott szektarol... jot atverik oket, az biztos...
         Sajnos, Rasif is kijott... eleg duhos volt, mert
    bennhagytuk... ugy kellett kivagnia magat... Mazli, hogy az
    Arel-papba kotott bele... annak sem kellett sok... Ahogy
    harcba kezdtek, kozbevetettem magam... Mi az, hogy miert?
    Alcazasrol nem hallottal meg? Kaptam is egyet a bordaimra
    buzogannyal... A dzsad ugy-ahogy lenyugodott, de az Arel-pap
    nem... Csak annyit mondtam, hogy "A szeszelyes nember ostoba
    papja"... erre most nekem esett... buzogannyal... Jo, en sem
    hagytam annyiban a dolgot... Most az egyszer Rasif is velem
    harcolt... Aztan a varazslo sajnos lehutotte a pap
    indulatait... mondom, semmi szorakozas... pedig siman
    agyonverhettuk volna...
         Aztan megint a foglyot vallattuk... egy rakodomunkas...
    manapsag barkit felvesznek a szektakba?! Tartottam egy
    szonoklatot az emberaldozas ocsmanysagarol... eskuszom, be is
    vettek... vak banda...
         Ugye?! A te csapatodban ott van az abasziszi... meg a ket
    gorviki... piszkos mazlista... ez az alakoskodas tonkretesz a
    vegen...
         Ja, otthon nagy a mozgolodas... Elobb jottek a Naplovagok
    nyugatrol... veres fejjel takarodtak vissza vackaikba, nana...
    csak kozben az eszaki szajha meg a kiralyocskaja egyesitett
    erovel neki a gyenge hatarnak... nehany hatarerod el is
    esett...
         Meghogy baj! Ne nevettesd ki magad... Felvonult a legio,
    meg ugye az iskolak valogatott csapatai... Mikor eljottem, jo,
    ha harom erod volt a mocskok kezen... azota mar reg eleshettek
    azok is... a tiadlaniak sosem tudtak igazan harcolni... Ha nem
    segitene oket egesz eszak, reg eltapostuk volna oket... ugy
    bizony... mint egy beteg patkanyt...
         A gyozelmunkre!
     
    Thaur R'draugh