DÉMONTANYA


Hé, testvér! Ezt a szerencsét! Hogy éppen itt találkozzunk... Gyere, erre inni kell... Ülj le, majd rendelek..

Megôrültél?! Még egy szó, és már nekünk is esnek... Nézz csak körül... Nyugalom, testvér, ha a "Szent Város" nyelvén beszélünk, kutya sem figyel ránk..

Egészségedre!

Ja igen, Wret üdvözöl. Azt üzeni, van néhány ígéretes tehetség, foglalkozni kéne velük... Szerintem neked vagy nekem akarja átadni a helyét... Na igen, majd talén idôvel... Különben tényleg nem rosszak...

Hogy hogy megy a sorom.. Ne is kérdezd... Neked szerencséd volt... de nekem... Nem hiszed? Na figyelj!

Szóval, amint elvégeztem otthon a teendôket, siettem a talalkozóhelyre.. Már mind vártak ram... Az Arel-pap mindjart nekem is támadt... mintha csak én hagytam volna ott a fogságban... jó, én is... Majdnem ökölre mentünk... Szerencsére gyôzött a jobbik esze, úgyhogy inkább együtt szétvertük a kocsmát... Aztán, ugye, jött a városi ôrség... rendben, végül megúsztuk egy kiadós botozással, de hát... ilyesmire kényszerülök... bezzeg Adriannal semmi problemaja nem volt... pap a papnak nem kaparja ki a szemét...

Aztán Adriannak mindenféle álmai voltak... sötet praktikákról meg ilyesmi... Ha engem kérdezel, sok zsírosat evett... de hát mindenki komolyan vette... hogy igaz meg minden.. nevetséges...

Na, mindegy, útrakeltünk a végén. Az álmai vezettek... igaz, ami igaz, tényleg volt valami az álmaiban... Szóval egy Háromvölgy nevû városba jutottunk... onnét hajóval le a folyón.. ugye, a dzsad kutyának víziszonya van... ha csak lát valami vizet, ami szélesebb egy pataknál, már tele a gatyája... úgy kellett felimádkozni a hajóra... Esküszöm, addig kéne a víz alatt tartani a fejét, amíg megszokja!

Végül kitettek egy rosszhírû barlangnál... a dzsad majdnem a földet csókolgatta örömében... A barlang persze sötet volt és vizes... ott úszkáltunk abban a hideg vízben... el is ázott mindenem... még a tartalék íjhúr is... na, mindegy...

Ahogy haladtunk befelé, végül egy terembe jutottunk, ahol több, mint száz alak kántált... inkább csak figyeltünk... okos ember nem köt bele a túlerôbe... valami érdekes szertartás volt, ne engem kérdezz... igaz, a papok sem ismerték... emberáldozat-szagú volt.. Mondjuk, miert kéne elrontani más szorakozását? Ha embert, hát embert... Álljon bosszút a családja! Hát nem? Ki vagyok én, hogy ítelkezzem...

Na aztán Rasif - a dzsad kutya - meg én bementünk. Hátulról elkaptunk egyet az nézôk közül, már vittük is ki... aztan Rasif lebénult... rám meg valaki rámvetette magát... Ölébe löktem a foglyot, aztán már rohantam is kifelé.. Az Arel-pap egy ideig húzta kifelé a dzsadot, de aztán gyôzött a jobbik esze, s otthagyta...

A varazsló meg az Adron-pap - Adrian - feltartotta egy pillanatra a tömeget, majd mindenki kifelé... A tömeg is... Ami azt illeti, félig-meddig ôk is csak menekültek...

A barlang szájánál elkaptam egy menekülôt... Már majdnem megöltem, amikor a varazslo lebénította... Hát már szórakozni sem lehet?! Most szólj hozzá... Igaz, elég szépen dalolt... Valami ütôdött szektáról... jól átverik ôket, az biztos...

Sajnos, Rasif is kijött... elég dühös volt, mert bennhagytuk... úgy kellett kivágnia magát... Mázli, hogy az Arel-papba kötött bele... annak sem kellett sok... Ahogy harcba kezdtek, közbevetettem magam... Mi az, hogy miért? Álcázásról nem hallottál még? Kaptam is egyet a bordáimra buzogánnyal... A dzsad úgy-ahogy lenyugodott, de az Arel-pap nem... Csak annyit mondtam, hogy "A szeszélyes némber ostoba papja"... erre most nekem esett... buzogánnyal... Jó, én sem hagytam annyiban a dolgot... Most az egyszer Rasif is velem harcolt... Aztán a varázsló sajnos lehûtötte a pap indulatait... mondom, semmi szórakozás... pedig simán agyonverhettük volna...

Aztán megint a foglyot vallattuk... egy rakodómunkás... manapság bárkit felvesznek a szektákba?! Tartottam egy szónoklatot az emberáldozás ocsmányságáról... esküszöm, be is vették... vak banda...

Ugye?! A te csapatodban ott van az abasziszi... meg a két gorviki... piszkos mázlista... ez az alakoskodás tönkretesz a végén...

Ja, otthon nagy a mozgolódás... Elôbb jöttek a Naplovagok nyugatról... véres fejjel takarodtak vissza vackaikba, naná... csak közben az északi szajha meg a királyocskája egyesített erôvel neki a gyenge határnak... néhány határerôd el is esett...

Méghogy baj! Ne nevettesd ki magad... Felvonult a légió, meg ugye az iskolák válogatott csapatai... Mikor eljöttem, jó, ha három erôd volt a mocskok kezén... azóta már rég eleshettek azok is... a tiadlaniak sosem tudtak igazán harcolni... Ha nem segítené ôket egész észak, rég eltapostuk volna ôket... úgy bizony... mint egy beteg patkányt...

A gyôzelmünkre!


Thaur R'Draugh