Ranagol vezesse kezem

... Az áttetsző, lenge selyemholmikba öltöztetett szépségek némelyike remegve pillantott a belépő nagyúrra - mások inkább fel sem emelték a tekintetüket - talán abban bízva, hogy így a nagyúr nem pont őket választja ki erre az éjszakára. A belépő kedvtelve nézett végig a formás testeken. Nos, igen: jól döntött, amikor ama régi mű nyomán elhatározta, hogy nagynevű elődje nyomdokaiba lép, s minden éjszakát más-más nővel tölt - akit azután lefejeztet - hogy biztosan ne lépjen kétszer ugyanabba a folyóba.

   Ismét végigpillantott a rabnőkön. Mi is legyen ma este...
Aztán elmosolyodott. Intett az eunochoknak.
- Ma este másképp szórakozom - valamennyien visszamehettek az ágyasházba... A hárem hölgyeinek megkönnyebbülése szinte tapintható volt. A nagyúr megszemlélte kivonulásukat - és döntött: holnap a karcsú, keleti szépség következik - de ma este nem !

Energikus léptekkel felsietett egy lépcsőn. Jókora terem, alabástrom és feketemárvány kőlapokból kirakott mozaikpadló... helyet foglalt a galérián elhelyezett trónusszerű karosszékben, ahonnét jól átláthatta a termet. Csettintett - odalent két ajtó nyílt ki, piros és kék köpenybe öltöztetett 'fegyverforgatók' siettek be, s foglalták el kijelölt pozícióikat a kőkockákon.

A terem másik végében a galérián kékes lángnyelvek szikráztak fel, s mire a füst eloszlott - közben a nagyúr varázstudói sietve visszavonultak - materializálodott a mentáldémon.
- Te nyitsz - üzente a lény gondolatai nem lebecsülendő erejével.
A nagyúr kiverte fejéből a keleti szépséget és a többi hölgyet, és a játszmára koncentrált: ma éjjel egyiküknek sem esik bántódása: a Nagyúr nőnap alkalmából inkább sakkozni fog.

Sics

       Még legalább egy újabb nap!
Az ágyasházban, mire magamra hagynak, már üvölteni tudnék, de csak a szemem belső sarkaitól a bokámig kígyózó-burjánzó tetoválás pókfonal-rajzolatai váltanak színt a dühtől.
      Hónapok - amit egy karkötőbe zárva töltöttem, és egy koszosszürke evilági varázslóval alkudoztam.
      Hónapok -  míg megfelelő testet kerített számomra, amiben mihamarabb végrehajthatom - szabadulásomért cserébe - a kirótt feladatot.
      Hónapok - míg az emberi test kínjat-gyönyörét megtanultam, elszenvedtem  a varázsos tetoválás fájdalmát, ami még a saját fajtám előtt is elleplezi igaz valómat.
      Hetek - míg sikerült elhelyezni, azután meg a "Nagy(?)úr" egyik beszerzőjével felfedeztetni, és megvetetni engem, mint egzotikumot.
      Napok - egy-házban-a-rettegés-színeivel, várva, hogy "keleti csemegére" támadjon kedve a célszemélynek,- készülve a gyilkosságra.

       ÉS MOST _MEG EGY_ ÚJABB NAP, míg megölöm, és végre visszatérhetek e Szürke Mezőkről a Milliárd Szín Völgyébe!

Bride

... A keleti szépség távoztában magán érezte a Nagyúr pillantását.
És már tudta, holnap végre eljön az igazság pillanata - a nap, amikor végre kiderül, mit ér a Fekete Rózsa kiképzése, és mennyire éberek a Nagyúr testőrei....

A nagyúr, mint mindig, ma is veszített. A csalódottságtól kissé fásultan adott parancsot a túlélő 'bábok' kivégzésére.

A mentáldémont tudta, hogy nem szabad veszíteni - hisz ekkor menthetetlenül elfújnák a gyertyát - amelyhez pillanatnyilag léte kötődött. De ha minden igaz, már nem tart soka ... Bár nem ismerte a türelmetlenséget, tudta, hogy sietnie kell - a Nagyúr évről évre, napról napra jobban játszott.

A Nagyúr, aki ekkor a vénséges vén vak énekmondó jóslatára gondolt: 99 sakkjátszmában veszíteni fogsz ellene, Nagyúr... de századszor már fog győzni a démon.

Kérdés csupán az, hogy miképp értette ezt az öreg. Sajnos mielőtt ezt is elmondhatta volna, kivégeztette a borúlátó jóslatért - s eme ifjúkori ballépéséért meglehetősen hosszú tanácstalansággal kellett megfizetnie: ugyanis az öregnek sajnos még a szellemét sem sikerült megidéznie a Ház kókler varázslóinak... S emiatt kell most is a megfelelő tudás híján várnia a holnapot.

A Nagyúr emlékezetébe idézte a keleti szépség ringó járását. Igen, holnap érdekes nap lesz. Élvezettel várta az izgalmas éjszakát. Elég jók-e vajon a testőrei ? Holnap megtudja...

Jó játékos volt, s hosszú ideje játszotta már ezt a partit - érezte hát, hogy holnap újabb lépésre kerül sor az ezeréves játszmában.

Sics

... Nehány órával később a nagyúr lehelletnyi neszre ébredt. Inkább érezte, mint tudta, hogy a lány kibújt az illatos takaró alól. Nem mozdult, hadd higgye az elszánt szépség, hogy gyanútlanul szendereg. Vajon ő mivel próbálkozik? Szökni akar, vagy végezni urával? Neáan túszul ejteni parancsolóját, hogy így szerezze meg a szabadságot? Ez a teremtés már első perctől nagyon eltökéltnek tűnt. Semmi kisírt szem, reszkető kéz, megrogyó láb. Úgy vonult be az eunuchok gyűrűjében, mint egy királynő. Valószínűleg úgy gondolta, különb lehet minden elődjénél, ő elkerülheti azok végzetét.
Ami az eddigieket illeti... nos, a fekete szépség tényleg jó mesterektől tanulhatta a szerelem művészetét. De ez persze senkit nem ment meg a haláltól.
A lány lassan lépkedett, akkora zajt sem csapva, mint a pókháló, ha elszakad. Úgy tűnt, kiutat keres, mert óvatosan körbejárta az ágyasházat, szemügyre véve minden apró részletet az ampolnak derengő fényben. Nem ijedős, ismerte el a nagyúr magában, hiszen a keleti szépség igazán ráérősen nézelődött. Majd holnap... akkor nem lesz ilyen higgadt-gondolta, és majdnem elmosolyodott.
A lány ekkor ért az alacsony asztalkához. A bábuk -rég elholt mester kincset érő remekművei- úgy tűnik felkeltették az érdeklődését. Hosszú percekig szemlélte a táblát, majd határozott mozdulattal elmozdítota az egyik bábut. A nagyúr csak akkor vette észre mi történt, mikor a lány átment a másik oldalra, és az ellenfél bábuját emelte fel.
-Teszed le nyomban!- ült fel hirtelen. Inkább meglepett volt, mint dühös.
A lány bólintott, és letete a bábut.
-Oda, ahol volt!- Láthatóvá vált a másik módosítás is.-Mindet!
A lány újra bólintott.
-Bocsáss meg, Nagyúr. Az én mesterem mindig így oldotta meg ezt a helyzetet.
...
-Tehát, ha te nyersz elengedlek. De mi történik ha én nyerek?
-Kivégeztetsz, természetesen, Végtelen Hatalmú.
-Játék nélkül is kivégeztetlek.
A lány felvonta gömbölyű vállát.
-Élj örökké, Nagyúr, mindenképp a kezedben vagyok. De ha gondolod, vesztés esetén eltáncolom neked a Hét Csábítás Táncát halálom előtt.
-Érdekesen hangzik. Rendben. Ha vesztesz, táncolsz, azután kivágatom a nyelved a szemtelenségedért, amiért kihívtál, s csak három nap múlva végeztetlek ki.
A fekete szemek felvillantak. A lány még mindig mezitelenül ült a tábla másik oldalán, csak ékszerei szikráztak a gyenge fényben. Hosszú körmű keze az egyik bábuval játszadozott. Még mindig nem tűnt ijedtnek.
-Legyen akaratod szerint, ó, Hitetlenek Ostora.
A nagyúr egy hosszú pillanatig kutatva nézte.
-Nem félsz?
A lány közelebb hajolt. Sötét haja sziszegve hullott előre, pokolfekete szemei tágra nyíltak. Lassan elmosolyodott.
-Nem.

Dia

                                                          Sics & Bride & Dia