A beavatas

  Roven hangtalanul lepkedett az osvenyen. Nyomolvaso volt, egyike a
legkeresetebbeknek.
Most megsem mas megbizasabol jarta az erdot. Ez az o ugye volt. Erezte,
hogy novekszik
benne a duh. Ot meglopni! Megallt, es elkezdte lecsillapitani magat.
Mikor letaborozott ugy
gondolta, az erdo lakatlan, de a biztonsag kedveert felallitotta
csapdakat, nehogy meglepjek
almaban. Megis ez tortent. Valaki kikerulte a csapdakat, es elvitte az
erszenyet es a toret.
Az erszeny nem is bantotta annyira, se azt a tort Lienne-tol kapta, es
ez volt az egyetlen
emleke a lanytol. Most a tolvaj nyomaban jart, es ahogy lecsillapodott
folytatta utjat. A fak
ritkulni kezdtek. Egy tisztas kozelebe ert, es megerezte, nincsen
egyedul.

Borg mar napok ota egy helyben ult. Elotte a negy reszre vagott gomba
fekudt, a darabkak
a szertartas szabalyai szerint a negy egtaj fele forditva. Eddig meg
csak sotetseget latott maga
korul- a saman megtanitotta, hogy kell elengednie a zavaro
gondolatokat-, vagy neha halvany
kepeket, de ezek inkabb emlekkepek voltak. Erezte, hogy most jott el a
pillanat. A sotetseg
oszlani kezdett, es egy forras jelent meg elotte. Borg attatszonek latta
sajat testet amint a forras
fele haladt. Nem is lepett, szinte siklott a levegoben. Ahogy a
forrashoz ert megerezte az allat
jelenletet, de meg nem fordult meg. A forras ala tartotta a kezet, majd
a vizcseppeket a negy
egtaj fele szorta. Lassan megfordult. Egy tigris figyelte a fak kozul.
Borg nem mozdult. Az most
a legnagyobb hiba lett volna. Engadte, hogy az allat gondolatai
zavartalanul aramolhassanak fele.
- Szolits a nevemen!- nem is halotta, inkabb erezte a tigris kereset.
Lecsendesitett magaban
mindent, es hirtelen ott volt a nev. Mar-mar kimondta volna mikor
rettenetes ero kezdte el huzni
a teste fele. Felpattantak a szemhejai, es megerezte, hogy nincs
egyedul. Valaki kozeledett az
osvenyen. Csendesen, de nem eleg halkan ahhoz, hogy megteveszthesse
Borgot, akinek erzekei
kielesedtek a szertartas alatt. Orult duhot erzett, es orditva vetette
ra magat a kilepo alakra. Az
mit sem ert a kezeben tartott fegyverrel, Borg emberfeletti erovel,
puszta kezzel vegzett vele. Borg
meg mindig az orulet hataran volt. Megragadta ellenfele kardjat, es
felvagta a sajat hasat. A
fajdalom nem jelentett szamara semmit, ahhoz a kinhoz kepest, amit a
megszakadt szertartas miatt
erzett. Haldoklasat egy elegedett fekete szempar figyelte. Zegre mar
hajnal ota a fak kozott
rejtozkodott- eleg tavol ahhoz, hogy eszrevetlen maradjon-, egeszen
azota, hogy ellopta az
erdojaro toret. Most elegedetten vegigsimitott a finom ezuston, es
elindult a falu fele. Testet csak
masnap hajnalban talaltak meg a sajat haza elott. Jol kivehetoek voltak
rajta egy tigris karmai...