Kinek vagyon, annak nagyon 	
					avagy
		         A Tigris egy napja

	Coaro fekudt az agyan, es a menneyzetet nezte. Jo volt a lannyal,
de most erot kellett vennie magan. Atkozta magat, amiert hagyta, hogy
holmi babukent mozgassak, hogy a legtisztabb erzelmeit kicsikarjak belole,
es a sajat celjaikra forditsak, de nem tudott elkepzelni kiutat. Lehet,
hogy szerelmes a lanyba, am ezt sem tudta biztosan. Nem ismerte az erzest,
hogy is ismerhette volna ! Hiszen kiskoratol kezdve megmondtak neki, hogy
mit csinaljon, de hogy miert kell azt tennie, azt soha. annyit tudott,
hogy Rafaela sokat jelentett neki, nagyon sokat, de az eletenel nem
tobbet.  Marpedig itt azzal jatszott, es tudta, hogy a helyi utcanyelvben
csak "Tigris"-kent emlegetett tolvajklan nem fog engedni. Es o sem. Nem
nem fog az erzelmei utan menni, hisz' vegre sikerult kiemelkednie az
ujoncok kozul egy jo zsakmannyal, olyannyira, hogy megkapta egy aranymedal
felet, mely jollehet magaban egy lyukas rezpenzt sem er, de ha megszerzi a
lanytol a masik felet, akkor - ahogy a kisfonok mondta - egy negyvenot
aranyat ero ekszert szerez a klannak, amelybol - a feljebbvaloja igerete
szerint - o is kap egy szep summat. Negyvenot arany elkepesztoen sok penz,
eddig a legnagyobb zsakmanya kilenc ezust volt, es abbol is kiralykent elt
egy egesz honapig ! 
	Munkahoz latott : elovette a nyers oengeit, majd az egyiket
elkezdte vekonyabbra csiszolni, hogy beferjen a kozepso- es a mutatoujja
koze. 

	A lany eppen az ebedjet fogyasztotta. Szerelme, Huron vele szemben
ult, es ugy mondta a tervuk tovabbi reszeit, mintha ismerne a jovot.
 -- Nos Rafaela, eddig - hala neked jol haladunk. Par nap alatt
elcsabitotad azt a balekot, akinel a korongunk...khm.korongod masik resze
van. annyit kellene meg tenned, hogy megszerzed tole, ami a mienk. --
 -- Mondani konnyu. Eleg dorzsolt a gyerek. --
 -- Ne ketelkedj bennem dragam ! Megtalaltam a tokeletes megoldast. --
 -- Espedig ? --
 -- Ma reggel tett kis "korutam" soran szereztem egy gyurut, melybol egy
tu all ki. Annyi a dolgot, hogy talalkara hivod a fickot, es mikor
talalkoztok, megszurod a gyuruvel. --
 -- Egy gyuruvel vegezzek egy eleteros emberrel?!--
 -- Dehogy ! Aldozatos munkam aran beszereztem egy szert, mely, ha bejut a
testbe egy kis ido multan elkabitja. --
 -- Es amig nem hat a csodaszered ?! -- kerdezte a lany ketsegbevonoan. 
 -- Addig lefogod a kezeit, utana feltunes nelkul elveszed tole, mi nekunk
kell. --
 -- Meglesz. De miert vagy olyan biztos abban, hogy nala lesz a korong ? 
--
 -- Hol lenne mashol ? Ismerem en a magunkfajtakat. A legnagyobb
ertekeiket mindig maguknal tartjak, a vilagert sem hagyjak holmi
fogadoban. Nem igy van ? -- kerdezte, mikozben a lanyon levo mellenyre
nezett. 
 -- De. Igazad lehet. -- mondta a szoke copfos mosolyogva, es megtapogatta
a mellenyebe gondosan belevarrt medalfelet. 
 -- Menj hat kedvesem ! Minden perc az uj eletunket roviditi ! -- szolt
kis szunet utan Huron, ajd kivett a nadragzsebebol egy tarsolyt, sa
lanynak nyujtotta. Rafaela elvette tole, majd rovid keslekedes utan kiment
a fogadobol. Alig csukta be az ajtot m aga utan, Huron egy hajtasra kiitta
a maga elott levo poharbol a palinkat, es ektelen rohogesbe kezdett. A
fogados mar azt merlegelte, hogy segitsen-e neki, avagy kidobassa, amikor
hirtelen abbahagyta az eszelos, fulserto nevetest, es eltunt a szobak f
ele vezeto folyoson. 
	Rafaela, miutan mar par lepesnyire eltavolodott a fogadotol
megvizsgalta a zsakocska tartalmat. Ahogy sejtette, egy gyuru volt benne,
es egy tor. A tort az ovebe csusztatta, am a gyurut jobban szemugyre
vette.  Ragyogo sarga volt, szine szinte teljes p ompajaban tukrozodott
vissza a lany tengerkek szemeirol. A mereg szinte alig latszott rajta,
keshegynyi attetszo balzsam volt csupan. Vegul felhuzta az ujjara, es
elindult a fogado fele, melyben Coaro lakott. 

	A tolvaj az utolso simitasokat vegezte a pengen. Mereggel nem
kente be, egy vagassal kellett vegeznie a lannyal. Igen, amr latta, hogyan
fogja csinalni : atvagja a torkat, majd a nyakaba borul, hogy eltakarja a
sebet, es egyszersmind at is kutathassa. Ha hibazik...nos, ha hibazik,
akkor a masodik vagast mar a sajat torkan ejti. A medal nala levo felet
betette az ivtaskajaba, hogy meg tudja nezni illik-e hozza a lany
birtokaban levo, majd kisurant az ajton.

	...Az alkarvedoit csatolta. Van, akinek tobbet er 60 arany egy
embereletnek...meg ha az az ember csodaszep, es 3 evig vele kalandozott
is. A nyilpuskat a hatara tette, a feketere festett vegu nyilait beletette
a tegezbe.  Kettot kint hagyott, felhuzt a a szamszerijat, es mindkettot
beleillesztette. "Ket loves. Eleg KELL hogy legyen!" 
	Kimaszott az ablakon, fel a tetore, onnan atugrott a szomszedos
haz tetejere, es igy ugralt tovabb a tetokon, neha le-le pillantott, majd
egy ilyen letekintes utan elmosolyodott, es lehasalt a heztetore, behunyta
a jobb szemet, es felemelte a szamszer ijat. Celzott...

	Coaro meg a sajat lakhelyenek utcajaban meglatta Rafaelat. A lany
is rogton eszrevette, elmosolyodott, majd fele indult. Coaro, mintha nem
is tudna mit tegyen, hirtelen elkapta a tekintetet a lanyrol, es aggodva
nyugtazta, hogy az utcan a varosorseg egy orjarata halad at. O meg nem
tudott arrol, hogy az itteni varosorok igen konnyen megveszetgethetok, es
ezt a Tigris ki is hasznalja. Mikor latta, hogy a negy katonabol allo
csoport lassan kikanyarodik a foutcabol fellelegzett, mosolyt eroltetett a
z arcara, es megindult az aldozat fele. Jobb kezet ekozben a zsebebe
dugta, es kitapoggatta, hol van a penge. kozbe igyekezett szemeivel
"buvolni" a lanyt, nehogy eszrevegye, mire is keszul. Az utca az orjarat
tavoztaval kiurult, egyedul voltak immar.  Mikor ratapintott a pengere,
huvelykujjaval beforgatta a mutato- es a kozepsoujja koze, ugy, hogy az
ele kifele legyen, a kezhat fele. Amint ez megvolt, kivette a kezet a
zsebebol, majd mindket kezet elorenyujtotta, tenyerrel felfele, mintha
csak azt varna, hogy a lany a karjaiba ugorjon. Igy is tortent. Rafaela
kitarta a kezeit, majd a fiu nyakaba borult, mikozben az ujjan levo
tugyurut beleszurta a nyakaba. Coaro fel sem szisszent, veletlennek velte
aaz egeszet, mar nem latott semmit, csak a ter ve beteljesedeset. Bal
kezevel vegigsimitott a lany nyakan, es gyengeden maga fele huzta.
Megcsokoltak egymast. A lany behunyta szemet, elvezte az utolso csok
varazsat. Erezte, hogy Coaro jobb kezet lassan csusztatja felefele a
testen. A vallan egy pi llanatra mintha megallt volna...az utolso, amit
meg erzett, valami hideg volt, mintha egy darab jeggel karcoltak volna
vegig a nyakat. Kialtott volna, de az acel, mintha a szavat is atvagta
volna. Aztan valami meleg foly vegig a nyakan... 
	Coaro meg sem rezzent miutan elvagta a lany puha nyakat. Bal
kezevel tartotta a testet, szoritotta magahoz, a jobbjaval lazasan
kutatott a ruha zsebeiben, majd miutan korbenezett, az utcan rajott, hogy
senki sem latja, elejtette a hullat. Mar hajolt volna le, de egyszerre,
mintha az elet kiszallt volna belole, osszesett.

	EZ AZ !  A szamszerijas leugrott a tetorol, gurult egyet a foldon,
hogy tompitsa az eseet. Egy kicsit igy is fajt, mivel a rajta levo lancing
belenyomodott a borebe, ugyanis nem volt ideje rendesen alaparnazni, a fem
alkarvedio pedig a csuklojat utottek meg. El indult a ket foldon fekvo
alak fele.  Eloszor a tolvajt nezte meg. Lehajolt, es megtapintotta a
nyakat. Meg el.  Egy tort huzott elo a csizmaszarabol, es atvagta a
nyakat. Mar nem. Ezutan a lanyhoz lepett. Eszrevette a nyakabol csorgo
vert. "Talan jobb i s igy, hogy nem nekem kellett agyonloni" gondolta. a
fiu zsebeit atkutatva megtalalta a medal felet, majd a torevel
megszabaditotta az immar halott lanyt az altala oly feltve orzott
kincstol. Ekkor tamadt az az erzese, hogy valaki figyeli.  Reflexszeru en
megpordult, es latta, hogy egy fekete csuklyas tomzsi alak all az utca
kozepen, tole ugy jo 5 ugrasnyira, es a bal kezet az o mellere szegezi,
sot,. a mutatoujjaval mintha pont a szivere mutatna. Akar egy koszobor
allt ott, es ketsegbeesettenprobalt a kigondolni, hogy ez mit is akarhat
tole. Mintha a csukly tetelej hirtelen mozogni latna, es halk mormolast
hallana alola... Es akkor rajott, de mar tul keso volt. Egy kek villam
szaladt ki a torpe ujjabol, es egyenesen fele tartott. Elugrani mar nem
volt ideje, a kin utott testebe ujra, meg ujra, a lancing is marta, de
csak par masodpercig, aztan erezte, hogy bizsereg a teste, majd lassan
osszeesik. A kopcos odasietett elvette a medalt, becsusztatta a csuklya
ala.  Eztan odament a csatornafedohoz, korulnezett, felnyitotta, bemaszott
a nyilasba, es magara huzta a fedelet. Sotet volt, de tudta az utat,
szamolta a lepeseket. Harminc utan jo bbra fordult, tinezhet utan balra,
tizenharom utan megint jobbra, es ott is volt. a ket fal talalkozasahoz
csusztatta az ujjait, majd belokte a falat. Megerkezett. A faklyakkal
bevilagitott helyisegben mar vartak. Fekete szakalla elobukkant, ahogy
leve tte a fejerol a csuklyat. Mindenki kerdoen nezett ra. Cinikusan csak
ennyit mondott : 
 -- Uraim, attol tartok Coaro nem lesz a klan teljesjogu tagja. -- Ezt
hallvna ki kozombosen, ki sajnalkozva, de mindenki ment a dolgara. a
szobaban csak a kopcos maradt, es Fooren, az ujoncokat kikepzo tolvaj,
avagy a "kisfonok". Fooren bamult a semmibe. 
 -- Pedig o volt a legnagyobb remenysegem! -- dunnyogte csalodottan. 
	
	Az, hogy Coaro meghalt, az nem erdekelt senit. Foorent is csak az,
hogy nem kerult be a klanba. A masik ket hulla pedig csak mint elhasznalt
probababa lett elkonyvelve a gorwicki tolvajklan jatszoteren.