Sagrahas-i utkozet mar hajnal ota tartott. Amikor a keleti egbolton feltunt a hajnalpir, megdordultek a dobok es a napok ota egymassal farkasszemet nezo seregek osszecsaptak. Gyalogosok es lovasok ezrei zudultak ala a domboldalakrol, s kezdetet vette a 14. Zaszlohaboru egyik sorsfordito utkozete. Most, orakkal azutan, hogy az orkok sereget visszavertek, pillanatnyi nyugalom allt be a csatateren. Mindenfele por, fust, s ahogy a szel olykor fellebbentette a fatylat, lathatova valtak az elpusztult allatok, es halott harcosok ezrei. Ver es pusztulas mindenutt. A dwoonok megsegitesere erkezett haonwelli harcosok is faradtan, kimerulten huzodtak vissza allasaikba, s most feszulten varakoznak, hogy a naplovagok nagymestere elhatarozza magat az ujabb rohamra. Evandre grof az egyik szazad parancsnoka az egyik sanc tetejen allva figyeli, ahogy Lord Ral da Ranga fel s ala vagtat a naplovagok sorai elott, s parancsokat osztogat tisztjeinek. -Elnezest, Uram! Hatranez, az egyik katonaja all mellette. - A baratom nem tert vissza a rohambol, Sir. Kerek engedelyt, hogy kimehessek es megkeressem ot. A grof habozik nehany pillanatig. -Nem engedelyezem -valaszolja.- Nem akarom, hogy kockaztasd az eleted egy olyan emberert, aki valoszinuleg halott. A katona lehajtja a fejet, majd bolint, es tavozik. A tiszt szomoruan nez utanna. Ismeri a katonat, es ismerte a baratjat is. Egy falubol jottek, s mindketten jol harcoltak az utkozetekben. Az arcat nem birja felidezni. Oly sokan haltak meg az elmult napokban. Most azonban minden megmaradt emberere szuksege lesz az elkovetkezokhoz. Hirtelen mozgasra lesz figyelmes a sancokon tul. Ahogy odanez, latja, hogy a katona - figyelmen kivul hagyva parancsat - kint oson a holttestek kozt, mignem hamarosan eltunik a fustben. Egy ora mulva bukkan fel ismet, baratja testet cipelve a vallan. Imbolyog, alig bir mar lepni. Ahogy kozelebb er, latszanak a hataba es a lababa furodott nyilvesszok. Nehanyan kirohannak es becipelik mindkettojuket. A tarsa mar halott, a katona haldoklik, szaja sarkaban keskeny vercsik. A tiszt duhong: -Mondtam, hogy halott. Most aztan mindkettotoket elvesztettem. Mondd, volt valami ertelme annak, hogy kimenj, es becipelj egy holttestet? - O, persze hogy volt, Uram - valaszolja a haldoklo - Amikor megtalaltam, meg elt. Es azt mondta nekem: " Morten, biztos voltam benne, hogy ertem jossz."