Ballada egy hamis paphoz - vers
Ballada egy hamis paphoz
Hamis pap, oda engemet,
Miert viszel, hol feny nem er,
Amit imadsz; lasd, lelkemet
Bussa teszi e szornyu teny,
Hiszen szamodra nincs remeny,
Az udvossegedet eldobod,
S hiaba benned jo, ereny,
A pokolban lesz majd otthonod.
Hamis pap, mondjad, jo neked,
Hogy itt vagyunk a fold alatt,
Es felve a voros fenyedet
Ugy tapogatjuk a falat?
Mert tudjuk, orkok fele halad,
Ahogy lefele lejt, utunk...
S mondd, belolunk mi marad,
Hogyha veluk talalkozunk?
Hamis pap, hisz megmenteni
Jottunk egy masik al-papot,
S kozben hagynal megdogleni
Minden, nem al-pap rabot?
Remelem, te is jol tudod,
Hogy ezt tenned nem engedem,
S ha oket megis itthagyod,
Hat ne fordits hatat nekem!
Ajanlas:
Hamis pap, en kedves baratom,
Hidd el, nincsen bajom veled,
S csak azert szall fejedre atkom,
Mert megorzod hamis hited.
- Garro de Zamarguillerana,
Domvik meltatlan hive -