From: Jardan Csaba Subject: Demontanya 3.1 En, Heribald, kezdem ezen kicsiny irast a Birodalom Urunk kegyelmevel teljes alapitasa ota eltelt 3897. ev tavaszan, Shadon varosaban. Teszem ezt peniglen mindazert, hogy okulassal es peldaval szolgaljak az utanunk eljovendoknek; ugy vitezi tettek, mint jamborsag es Urunk hiv szolgalata dolgaban. Immaron tobb, mint tizenot telnek elotte tanacsola el jo Gustalfo apaturunk a' kicsiny monostorbol, Domvik Szent Szive nevezetubol, mivelhogy nehezen turem a regulat. S mivel akkoron valek ugy tiz es hetedfel esztendos, mostansag mar erost bennejarok a ferjfiui korban. Azon kodos, szurke nap olta rovom eltemet Urunknak ajanlva a Birodalom nem kevesse rogos utjait, magamat mindeg hiven tartva a Parancsolatokhoz, es bizony megemberesedve testben-lelekben. Marham, vagyonom nincsen; puszta oltozet ruhamon, jo negyoles botomon, derek kardomon kivule. Ugyan neminemu alkalmatos helyekre csuhamnak alatta egy-ket toroket dugek, de csak elovigyazatossagnak okabol, minthogy veszesek ezen idok nagyonis... Ezeken felul pennam, kis kalamarisom, nehany ezustpezam ovem tarsolyaban, miken biz' nem kapok sehol nagy hazat, s palotat. Szivemnek folotte Urunk pecsetjet, a Het Jogar kepmasat hordom szijon. Igaz, csak fabol vagyon, de a hires-neves szenteletu Ulrik barat, a Carnaturei remete sajat kezu aldasaval! (Mit megszereznem ugyan nem csekely erofeszitesembe kerule, s Urunk latja jo par hivonek es kegyes zarandoknak tore be orra, s tamada mas egyeb baja es azon fertelmes tulekedesben es egymas tiprasaban, mit harom evnek elotte ezen nemes zarandokok es bunbocsanatert jarulok az szenteletu barat kornyezeteben mivelkedenek...) Ket hoval az mai napnak elotte erkezem meg Shadon nemes varosaba, Birodalmi Fovarosunkba. Jovek delrol, az Felfold hatararol, hol jhonkabb poganok es mas effele nepek elnek, mintsem becsuletes, igaz hivei Urunknak. Sok gaz cselekedetet es bunos scenat latek, hogy vegul megundorodvan iszonytato eretneksegektul eszaknak forditam lepteim, mert lelkem mar konnyulesre vagy. No meg felette hianyolam az eszaki tartomanyok napsutotte volgyeinek jo borat, mit tobb izben megkostolek annakelotte. Ennek okabol Shadon varosaba erve labaim egy nevezetes fogadoba, az 'Felszemu Strazsamesterbe' vezettenek. (Minek neve a' fogadostul, bizonyos Argir mestertul szarmazek rea, ki csakugyan felszemu - ambator strazsamester soh'se volt.) Az czeger felett szalmazsupot lenget vala a' szel, mit vidam gondolatoknak kozepette konstatalek. Beterulve az ivoba, a' szokasos latvany tarula megfaradt szemeim ele: egynemely vendegek iszogattanak eros faasztalok kornyul, nemely vaszoncseledek hordak szet sok fakupaikat (es visonganak olykor faruk megmarkolasa mian) - az sontes mogott peniglen maga Argir mester urala a' terseget, randa abrazatjabol szuro szemet jartatvan a' vendegek seregleten. Alejtom hogy megismert vala, mivelhogy nem kopott; penig ujsutetu vendegek beterulesere gyakorta szokta volt. Magam szo nelkul helyet foglalek egy ures asztalnal, majd keves varakozas utan fennszoval rendelek. Ehelyt mar akkor hallam, hogy egynemely kotekvo kedvu vendeg megszola hangom erosseget, mondvan "Mit ordetoz itten emez rosszeletu barat?!..". De mivel beketuro lelek valek mindig es, nem szamolam magamra. Majd egy feherszemely kisvartatva elehoza borom, mi azonmod feledtete velem oszves bajaimat. Jo kortyoknak utana megszemlelem az vaszoncseledet es, mivelhogy szep kerek vala, keblenek domborulatja penig mives az ingvalla fuzoje mogott. Latam hogy nem banja, sot mosolyga hozza, mi szivemben ustollest vidam szikrakat reptete. Hanem akkoron esmetelten megszola amaz kotekvo kedvu vendeg, valamifele "..kover diszno baratokat.." emlegetve, mit mar csakugyan nem hagyhat szo nelkul az embernek fia. Noha a beketures fo ereny. Szep csendesen odalepek hat azon asztalhoz, melynek korul ucsorge eme vendeg ket cimborajaval, es sok korsokkal egybe. Femsisak diszite fejuk, es egyebirant es latszek, hogy valami katonafelek levenek. Bar alejtom, hogy nem egy nemesur seregleteben, jhonkabb amolyan pezaert kaphato kardok csupan. Kezemben meg csak botom se, csupan onkupam, szep halkan szolitam meg tehat az kotekvot: "Mi dolgod neked azzal te impertinens barom (merthogy azert nem tanulek eveknek elotte hiaba..), hogy mivel foglalatoskodik mas? Hat nem tudod-e, hogy illedelmes ember, s ki jot akar, nem uti orrat masok dolgaiba? S ha olyan jolertesult, s bizonnyal tanult ember vagyol, miert nem gyakorlod az erenyeket Urunk rendelese szerent? Mint peldanak okaert az onmegtartoztatas, turelem..? Vegyel peldat masokrol jhonkabb, mutass beketurest, mi fo ereny!" Ezen kerdesek vege fele kusse fejehez veregetem az kupat, mitol sisakja behorpadt vala, maga penig elalela. Aztan egy szeket ragadva csendesitem egyik felem torteto cimborajat, nem figyelven arra, hogy az masik orvul kardot ranta legott. De nemely torzsvendegek gyorsan lebeszelek errol, mivelhogy senki sem kivana ide tulzottan az orseget. Maga Argir mester es ott tustenkedek, es onkezevel segite kidobni emez alelt rendzavarokat az ivobol. Annakutana jobbnak latam kisse mas kornyeken kereskedni, mivelhogy azon rendzavarok biztos nem hagyjak szo s panaszok nelkul kidobattatasuk, s hozza pezajuk elveszteset. Meg fegyvereiket. Noha tanut fentiekre nehez lesz lelniuk. Elhaladtomban mindazonaltal erost eszembe vesem ama johusu vaszoncseled kepet, nehogy az feledekenyseg bunebe essek... From: Jardan Csaba Subject: Demontanya 3.2 Mint mondam, leptimet ezen kis civodas okan mas tajekra forditam, s lassan elerek az 'Ket Csontkocka' nevu helyre, mi a' kozelben bujek meg a' Serfozok negyedenek sikatoraiban. Ugyan nem oly mives, s valogatott kozonsegekkel teli, mint az 'Strazsamester', de circumceter. Reg nem valek itt, de emlekimen okulvan az falnak hattal foglalek helyet, s felette igazul! Mivelhogy sok haramiakepu, setet alak horbole aznap este es az hig sert kornyes-korul. Mellette e helynek csak azon nehany illeto szola, kik olykor-olykor neminemu pezakat fizetnek, s alkalmatos szemelyeket keresnek bizonyos munkalkodasokra. Mint peldanak okaert karavanok, utazok orizese, targyalasok lebonyolitasa, s mas ilyen. Figyelek es erost, s nemhiaba: kis idonek multaval egy ferjfiu asztalomnal helyet foglala, s halkan - ahogy az eszaki parton mondjak sotto vocem - beszelgetest kezdemenyez. Ki es derule hamarost, hogy magabiro, jokiallasu delikventeket keres, kik szep ezustokert munkalkodhatnanak neki. Mar ugyan kisse gyanus vala nekem - mert elsobben es nem kedvelem azt, ha szemembe dicsernek; masodjara penig latam rajt, hogy nem vala soha uri korokben, noha erost ugy mutata. De szukeben leven pezamnak megegyezenk, hogy itt es itt leszen talalkozasunk az napvirradat elott. Felhajtam maradek serem, s Irene anyo hazikojat veve eszembe, annak iranyaba fogam lepteim. Hol meg es talalam a' jo anyot, kinel keves rezfityingeken megalhatok, mikent szoktam volt. Az hajnalnak elotte az anyo fel es karoga, s botom ragadvan magam a' mondott helyre es sietek. Mi vegules nem vala Urunk rendelese szerent, mert hirtelen valami gaz ugy vaga fejbe az sarkon alltamban hatamnak mogule, hogy az oszves csillagok visszajovenek az eg boltozatjara, s nekem tancokat lejtenek. Jo idonek multaval serkenek, egy buzos lyuknak kozepette. Masok es nehanyan nyoszorgenek kornyulem, s magamon se vala semmi, puszta oltozetemnek kivule. Se torok csuhamnak alatta, se semmi. Labom, kezem oszvekotozek. Meg Urunk szent jelet sem kimelek - min ugy felhorgadek, hogy nagy hangos kealtasokkal magasztalam amaz istentol elrugaszkodottakat, kik igy tevenek. Mely ordetozasra vegul csak bejove egy menku nagy delikvent, s engem szapora rugasokkal jutalmaz vala. De legalabb kicsinyeg tobbet latek az helybol, hova kerulni adta sorsom. Szuk, setet lyuk vala, rajtam kevul valami hat-het emberekvel rakva. Kik kozott legkevesebb harom asszonyszemely, s ket kisded gyermek es nyomorga. Az ajton tul kis kamorat latek, asztalanal negy markos legennyel. Kik kozul egy hitvany csizmajat eppeg irhamon probala... De nem kezdemenyezek civodast, merthogy eszvel el az ember. Kivaram hat turelemmel, mig kenzom elfarada. Az ajto becsapodasa utanna kerdezgetem az kornyullevoket, hogy mi modokon mentenek lepre? S bizony mindet aljas szandokok kozepette, hitvany toroket vetve - hol kulonbfele szerekkel, hol olmos botokval, hol nagy eros fenyegetesekvel - hordak oda. Sajat szemelyomet nem es banam, mivel alejtam keves idoknek multaval magamat konnyuszerrel kicsinalhatam onnet, de az gyermekek sanyargatasat soha nem szivelem... Ennek okabol turelemmel varakozek, s erost fulelek. Hosszu oraknak elteltevel vegre nyila az ajot esmeg, s betodula nehany delikvent. Nagy hangos buzditasokval talpra rugdalanak, s tobbieket es velem egybe. Majd kezeinket hosszu kotelekvel oszvekotozek, s kihajtanak bennunket az lyukbol karomlasok es fenyegeteseknek kozepette. Ejszaka vala, de hogy az varos mely resze, ra nem johetek. Csak az sikatorok falait, meg nehany tornyot latek - egy sem osmeros. Am akkor az idot Urunk kegyebol execta megallapitam - az elso orseg oraja vala - mivelhogy hallam az kozelbol. (Az idokealto meg rutul szentsegele es, felpanaszolvan holmi katyukat az rest emberek, s kivalt templomszolgak reszerul...) Akkoron amaz latrok vegighajtanak minket azon utcakon, s ket oraknak multaval lopva el es erenk az Haromreszes Kapuig. Hol neminemu sutyorgasok es penzaknak csereje utan az strazsak felrenezenek, s minket kiseroink az Kapun altalhajtanak. Majd keves pihenoket sem engedve hajszolanak az garcanoi uton az vilnai erdok peremeig. From: Jardan Csaba Subject: Demontanya 3.3 Amaz latrok penig egesz alto nap hajtanak bennunket, nem kimelve kicsinyt se, s nagyobbakat se. Az utakrol hamarost az fovaros utan leterenk, s rossz csapasokon haladank, mind beljebb az erdosegek fele. Kesobben meg ket hasonszoru csapattal es talalkozank, mikben szintugy egynemely szerencsetleneket hajszolanak nehany rosszeletu delikventek, korbacsokval es kardokval megrakva. Ugyhogy az esteli pihenon - melyet mar jomagam es igencsak lihegve varek, hatmeg az kicsinyek - valank mar majd' felszazan rabok, s kettucatnyian oreink. Merthogy hat rabok valank, sot jhonkabb rabszolgak. Az orizo haramiak nem kimelenek senkit, hanem csupan rutul szentsegelenek s minket gyalazanak olykor-olykor, s korbacsaik sziszegenek gyakorta. Amaz nagy barom penig, ki engem megrugdala volt, tobb izben jove hozzam, s rohoge, hogy "...na kover disznaja, most bizton lefogysz, avagy megdoglesz..", s nem felede egyszer sem az korbacsot... Randa abrazolatjat kulonosen megjegyzem magamnak, de nem szolek ellene, mert mikent emlitem volt, eszvel el az ember. No meg mert az Irasok szerent es az beketures fo ereny. Ejjel jottevel minket egybehajtanak kenzoink, majd eros orsegnek mellette nagy tuzet csiholanak - erost bennejarank mar az vilnai erdokben - s kis idoknek multaval ott domberozanak. Mivelhogy nekik vala mit enniuk, sot tomlokben valamifele borokat es hozanak magukval. Bezzeg nekunk nem vala semmink se, es nem es evenk egesz nap, csak az ehkoppot nyelenk. Az domberozast addig-addig folytatak amaz latrok, mig vegul felhevulven egynemely sikoltozo vaszoncseledet az hajtottak kozul kikapanak, s alig elvonszolvan az tobbiektol mivelenek rajta csufsagokat, nagy undorito rohogeseknek kozepette. Ez ellen lazado nehany - mert nem sok magat biro ferfiember vala - ifjut peniglen tarsaik kegyetlenul megverek; sot egyiket oly' szerencsetlenul talala fejen egy bot, hogy verbefagyva oszveesek. Mit mas latrok rosszneven vevenek az utlegelotol, s kerdore vonvan karhoztatak miszerent "..miert rongala az arut heaba..?" Ezen hajszalnak hijan olre menenek, s majd mind egymasnak ugranak; de vegul csak ket lator verekede oszve, mit a' tobbiek nagy biztatasokval szemlelenek. Akkor alejtam, hogy az ido az cselekvesre megerett volt, mivelhogy az haramia delikventek egy resze az szegen vaszoncseledekvel, mas resze az verekedesvel elfoglalvan magat nem vigyaz reank oly erost, mikent addig. Alkalmatos helyzetbe kucorodvan hat elsuttogam terveim az kornyullevoknek, mit ok felve, de elfogadanak. Aztan az egyik fehercseled - egy fiucska anyja, kit az reank varo sorstol valo felelem az leginkabb ketsegbeesette teve - kealta az legkozelebbi ornek. Mit az eloszor fitymala, de mikoron az vaszoncseled mezes szavakat szola neki, holmi szorakozast alejtvan kozenk jove. Akkoron magam ugyest kirugam az labat, mig masok es hirtelen reafekudenek. En erost suttogam, hogy "..a' szajat!..a' szajat!" s az Ur megsegite szuksegunkben, mert az szajat az mondott fehercseled sikeresen betapaszta az kezevel es ruhajaval. Akkoron egy fiucska elveve az toret, mivel tanacsim szerent az en kezem szabadejta ki elsobben az hatam moguli kotesbol. Onnan mar nyert ugyunk vala, mert az torrel a' latrot nehany jol eranyzott szurassal az pokolra kuldem. S mindezt vegbevivenk ket-harom szempillantasnak alatta: mas delikventek nem neszultek rea. Akkoron az testet magam utan huzva az bokrok koze surranek, miutan egynemely dolgokat az tobbieknek a' lelkukre kotek. No meg kezuket kiszabadejtam az kotesekbul. Majd az haramia fringiajat ovembe tuzve kornyulleskelek, s latam az masik ort es kozeledni - mire a' zajgasnak okat kerdezgetni kezdem tole. O nem valaszola ertelmes embernek modjara, csak nyokoge, s eppeg belekezde egy kerdesbe - gyanut fogvan - firtatando az EN allapotom, mikoron eleg kozelsegbe erve reavetem magam. Minek kovetkezteben az oszves levego hangos fujassal tavoza tudejebol ugyannyira, hogy nemcsak hangot kiadni nem tud vala, de meg lelegzeni se... Kesobben penig mar egyaltalan nem tud lelegezni, mivelhogy megtere az pokol tuzere, hol bizonnyal az Kosfejes Satan szolgai jatszodnak lelkevel eztan orokketig. Szintugy a' masik kez feloli ort es meglepem hatulrol, s alapost fejbe utem egy alkalmatos husanggal, hogy hang nelkul rogya egybe. Aztan toreiket s kardjaikat elvevem, s visszasurranva nehanyat az fegyvert biro feherszemelyek s fiucskak kozott szetosztva erost biztatam oket, s nehany jotanacsot es adek. From: Jardan Csaba Subject: Demontanya 3.4 Majd penig visszaterven az surube, ujabb elfoglaltsag utan nezek.. Minek kovetkezteben ket fertaly oraknak multaval meg harom ortallo haramia delikvent fekuvek az avar kozt, bar kusse magam es verezek egy szerencsetlen vagasnak miatta. Ez idoben fedezek fel amaz atkos gazemberek es, hogy nehanyan az rabokbol szep csendesen, egyenkint elszivarganak vala az erdobe, ahogy tanacsoltam volt. Meg nagyobb leve az uvoltozes, kavarodas es harag, mikoron megtalalak az elso orok corpusat. Persze rogvest az szokottek utan eredenek nehanyan, mig a' tobbiek kozul sokan az rabokat faggatak, rugdosak es csuful karomlak oket az egiekvel egybe'. Tehat nem pihenhetek nyugodtan, hanem az elboklaszo vigyazatlanokat ugyelem, s igy meg egy delikventet elnyugtatek az Egyhaz nagyobb dicsosegere, s nemkulonben az erdo vadjainak epulesere. Az egyenleg Urunk kegyelmebol hat erost nekunk kedveze, am az latrok meg mindig tucatnal tobben valanak. Szerencsere az szokettek utan es mene vagy jo hat-het delikvent, tehat az taborban pusztan valami tiz marada. De meg ez tiz haramia es szamos hozzam kepest, ki erosen elcsigazott, sebes, es ordasmod ehes valek akkoron mar... Egyetlen szerencsem, hogy az ortallo egyik latornal egy oreg szamszerijra lelek, nehany vesszokkel egybe. - Mit egyebirant alejtom lopott volt valahol, mert hogy ilyen hitvany cenknek se pezaja, se esze nem elegseges eme hadiszerszam birtoklasahoz, az biztos vala elottem. Am helyzetem meg igy sem vala rozsasnak mondhato, s meglehetos aggodalmaknak kozepette sundorgem kornyul ujra es ujra a' tabort, mikor hirtelen nehany szokott feherszemelyre es fiura talalek, kik eltevedven visszaboklaszanak az rabtartoik taborhelye fele. Elso ijedelmukbol magukhoz teritve csititam, majd keves szerzett fegyverimet kiosztva alkalmatosan elhelyezem oket, s a' vegso probara nagy eros fohaszkodasok utana erom maradekit oszveszedem. Sajna magam se jeleskedem folos mertekben az nehezij hasznalataban, s ezert lelkem Urunk kezebe ajanlvan celzam meg az surubol az egyik latrot, mikozben korottem az volt rabok utasitasim szerent zajt csapanak a' fegyverekvel, s nagy sokasag modjara kiabalanak. Hanem az Ur vegul megsegite, mivel az elso vesszo oldalba sujta az megcelzott delikventet, ki a' foldre bukvan szornyuseges ordetozast mivele, mire en az masikok kozjul es egyet az karjan szerencsesen meglovek. Az mogottem levo asszonszemelyek az gyermekcsekkel egybe erre nagy zajongast cselekedenek, s rogvest magam es csatlakozek hangom dorgedelmesen kieresztven nemi "Ime megvagynak az latrok, ussetek oket!" s "Nem menekulhettek! Az kiraly neveben felszolitalak benneteket, hogy tegyetek le fegyveriteket, s magatok az Shadon varos executorainak kezere bocsassatok", s mas hasonlatos felszolamlasokval... Majd az egyik cenk sisakjaban kivont kardval kezemben a' setet erdobol az tisztasra kiugrek, s az haramia delikventek koze vetem magam. Es az Ur kegye megmutatkozek nekem esmet, mert az nagy barom delikventet kapam szemkozt, ki tobb izekben bantalmazott es alavalo tudatlansagaban rut szavaival illetett volt engem. Most bezzeg nem vala oly nagy legeny, s keze sem jara oly furgen, mint annakelotte az csizmaja... Egy-ket csapasok multan aztan cselt vetek - mit meg az Felfoldon jartamban tanultam, s mely igen hasznos, 'bator nem lovagok altal mivelheto fortely vala -, s az ujjait egyik mancsarol lemetszem tovig. Ekkor o szornyuseges uvoltozessel menekulesbe fogna, s alighogy csak hataba tudam hajitani egyik toromet. Mire persze elcsendesule. Tarsai, kik nem allhatak tovabb az harcot, erre nyulak modjara legalabb negyen megfutanak, mig az maradekot az segitoimmel konnyeden lebirank. Penig ha eszuk leven elebb kicsinyt korulneztek volna, biz' csufos veget ert volna minden tudomanyunk. Gyozedelmunk eljottevel az haramia delikventeket ustollest megkotozenk, s kozben neminemu kolcsonvett rugasokat es visszaszolgaltatank nekiek. Majd az maradek eteleket s italokat az szabadejtott rabok, s foleg az gyermekcsek kozt kiosztank. Kisvartatva az legjhonkabb fegyverbirok kozjul nehanyat orul s vezetoul rendelek, s ustollest az alejtott ut eranyaba kuldek mindenkit, mig nehany mas valogatott ifjuval (s ket asszonszemelyekvel) az tobbiek keresesere indulank. Egyik kezemben kardot, masikban sult szarnyasnak combjat markolva mint fovezer iranyejtam az harci csapatot, testben (mert sebem gondos feherszemelyek alsoruhajukbol bekotozek volt) es lelekben (az belemvetett bizalom es hala okan) megujulvan. Nemsokara oszve is akadank nehany volt rabokval, kiket az haramiak elkapanak, de menekulo tarsaik hireire - miszerent az kiraly poroszloi legalabb felszazan rajtuk utenek - mindent feledve otthagyanak. Igy esett vala aztan, hogy a' masnap mar az garcanoi uton talala kicsiny menetunket, minek elejen magam haladek csuhamat jo kardokval es egyeb eszkozokvel felovezve - mikent ama hires Tomasio barat haladt vala az regi Godoniak bukasakor eszaknak, uj haza s dicso orszaglas fele vezetve az nep sereget.