Hideg őszbe fordult az idő kereke. A fákról már lehulltak az első rozsdabarna levelek, nemsokára a vidék borai egy évvel ismét öregbíthetik hírnevüket, hisz a predoci óbor mindig is Ynev közkedvelt italai közé tartozott. A betakarítások is befejeződtek, az ország felkészült az igen hidegnek várható télre. Telmorból megkezdték a távozást az idén utolsónak útnak induló kereskedő hajók, hisz minden, a Gályák tengerén valaha is hajózott ember tudta, hogy télen vakmerőség tengerre szállni, a csalfa viharok miatt. A száraz leveleket sodró szél lágyan cirógatta végig annak az idegen vándornak az arcát, aki épp sötétedés előtt lovagolt be a falucskába. Zerogh a falu kovácsa befejezvén a napi munkát, a Vörös Mén-be, a helység egyetlen fogadójába tartott, egy kis jól megérdemelt borozgatásra. A kovács megcsodálta a lassan poroszkáló idegen lovát. Igen, úgy látszik nem csak hazájában dívik a nemes ló fajták tenyésztése. Zerogh, bár nem értett igazán a lovakhoz, mégis megismerte a távoli Yllinor méneseiból származó lovat. A lovas sem látszott lebecsülendőbbnek hátasánál. Gyönyörű aranyszőke szépség ült a fehér paripán. Sápadtnak tettsző arcán, a szélnek köszönhetően piros rózsák feslettek. A gyönyörű jelenés megdobogtatta a kovács szívét, mégha amaz rá sem pillantva léptetett végig a falucska utcáján. Freya elmerült gondolataiban. Nem figyelte, az elhaladó tájat, a lassan nyugovóra térő falukat, amelyek egyre sűrösödtek, közeledve Telmorhoz. Emlékezett mennyire nem örült, mikor tudatták vele a feladatát, hogy ölje meg a varázslót. A varázsló! Hisz még a nevét sem tudja. Hiába töltött a kereskedőnél majd egy hónapot, a titokzatos kecskeszakálú, fekete hajú, sötét tekintetü bérmágusról semmi közelebbit nem tudott meg. Remélte a varázsló sem foglalkozott vele akkor túl sokat, hisz akkor hiába a mégoly kitünő álca, mint amit most is visel, a varázsló megérezheti jelenlétét. Hogy miért mégis őt küldték? Az rejtély. Talán mesterei bíznak benne, és remélik, hogy kivágja magát minden helyzetből. Akárhogy is van, ő szeretne rászolgálni erre a bizalomra. Ami még aggasztotta az a leendő vetélytársai kiléte volt. Ugyanis a varázslóra többeknek fájt a foga. Állítólag két fejvadász már dolgozik az ügyön, ők már Telmorban vannak, s mit sem sejtenek a hamarosan megérkező versenytársról, róla. Gondolataiból a városfal látványa rázta föl. A kígyóként elnyúló kőfalon elszórtan fáklyák fényei pislákoltak a távolban. Freya remélte, hogy hamar ráakad majd a városban egy, az igényeinek megfelelő fogadóra. Hamar a falhoz ért, s kifizette a csekély összegű kapupénzt. A város belülről hamar meggyőzte a lányt, hogy meg fogja kedvelni ezt a helyet. A macskaköves utcákon szépen faragott kőépületek álltak, melyeket ránézésre akár törpék is építhettek volna masszívságuk láttán. Áthaladt egy kisebb park szélén, csodálta, hogy a város tervezői mennyire megtalálták az összhangot a természet és az épületek ridegsége között. Mire betelhetett volna a látvánnyal, megérkezett a város főterére. Itt állt az Arany szarvashoz címzett fogadó. Freya megvárta, míg a lovászfiú oda siet hozzá, s lesegíti a nyeregből. Pár rezet nyújtott a fiúnak, aki elvezette a lovát. Belépvén a márvány padlójú helységbe, elcsodálkozott, hisz nem sejtette, hogy ilyen pompás fogadót talál a városban. Hazájában, nem sok jót hallott Predocról, a borát és lovait leszámítva. Szemeivel gyorsan körbepásztázta a fogadó vendégeit. A helybelieken kívül három idegent számolt meg. Az egyik egy félreeső sarokban hajolt bora fölé, szürke köpenyének csuklyája mélyen lelógott, eltakarta arcát. Egy másik asztalnál fiatal nő csipegetett az előtte fekvő tálcán lévő szárnyasból. Öltözete a távoli Yllinort idézte. Oldalára egy hosszúkard, a szomszédos székre az elmaradhatatlan íj volt téve. A harmadik személy egy kiváncsi tekintetü férfiú megborzongatta a lányt. A férfi leplezetlenül végigbámulta őt. Mikor tekintetük találkozott mégis a férfi volt az, aki elkapta tekintetét. Nem hiába tanították meg Freyát, csupán parancsoló tekintetével hogyan irányítsa a férfi lelkeket. Miután befejezte a gyors helyzetfelmérést odasétált a pulthoz, s az eltátott szájjal bámuló kocsmáros elé rakott egy aranyat. A kocsmárost a pénz csillanása hamar felrázta a lány bájainak csodálásából, rögvest teljesítette a hölgy utasításait, az egyik legjobb szobáját adta oda neki, s feljegyezte a vacsora rendelést is. Aztán sokáig nézett a a szobája felé tartó, a lépcsőfordulóban eltünő lány után. A sarokban ülő csuklyás alak felemelte a fejét, szemében furcsa fény parázslott. Felállt, s elindult a lány után. Elgondolkotozott mi lenne, ha kopogtatna a szépség ajtaján, Talán kellemes éjszakát tölthetnének el együtt. Végül saját szobája előtt állt meg, kinyította az ajtót, mégegyszer utoljára ránézett a lány ajtatjára. Freya arra ébredt, hogy a nap vékony sugárban besüt az ablakon, s lágyan cirógatja az arcát. Megengedett magának egy halvány mosolyt, aztán gyorsan felkapkodta ruháit, s lesietett az ivó helységbe. Azon már nem csodálkozott, hogy lent ott látja ugyanannál az asztalnál azt a férfit, akivel elmúlt éjszaka rövid pillantást váltott. A fogadóstól reggelit rendelt, s leült egy asztalhoz. A fogadó ajtaján a városőrség négy gárdistája lépett be. Végigmérték a vendégeket, a lányt észrevéve cinkos mosolyt váltottak egymással, majd le ültek egy asztalhoz, s beszélgetésbe merültek. Freya nem vett tudomást a gárdisták érkezéséről, nyugodtan folytatta a reggelizést. Miután végzett az omlós kaláccsal, az édes mézzel, s a csupor tejjel felállt és kisétált a fogadóból. A hátán érezte a városőrök tekintetét. Az utca szinte teljesen üres volt, csak néhány sietős polgár szaporázta lépteit halaszthatatlan ügyeit intézve. Freya úgy tervezte, városnézéssel tölti a délelőttöt, megszemléli azokat a helyeket, ahol a keresett varázsló tanyázhat. Lehet, hogy csak a véletlenen múlott, lehet, hogy maga a férfi akarta, hogy a lány észre vegye, hogy követi, mindenesetre Freya felfigyelt rá, hogy az előző este látott köpenyes alak követi őt. Egy saroknyira járt mögötte. Csuklyája hátra volt vetve, így a lány most már az arcát is megfigyelhette. Az idegen meglehetősen jóképü férfiúnak mutatkozott. Hosszú fekete haj keretezte arcát, éles vonásai keménységet, szigorúságot sejtettek. Freya folytatta útját, a férfival nem is törődve. Két órán keresztül rótták a város utcáit. Freya igyekezett forgalmas útvonalon haladni. Néha meg-megállt, utcai árusok portékáit nézegette, kedvesen elbeszélgetett az árusokkal. Hamarosan megtudta, hogy a keresett varázsló a város polgármesterének jóbarátja, két hónapja tűnt fel a városban, azóta a polgármesternél, névszerint Krasar Merusso-nál vendégeskedik. Krasar Merusso felesége holnap ünnepli a születésnapját, ez okból nagy rendezvény lesz a városházán, amin a környék minden fontosabb embere megjelenik. Freyának kapóra jött az ünnepség, elég nagy felfordulás lesz így a városban, könnyebben a varázsló közelébe férkőzhet az ünnepélyen -gondolta. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy juthat be a rendezvényre, és vajon ki lehet a férfi, aki követi.