From: Gyenge Balazs sunfy@hal2000.hal.vein.hu
Subject: Demontanya



"...Hosszu idonek kellett eltelnie, mire eszrevettem a rendellenesseget a
mozgasaban. Kitarto fajta volt szo se rola. Egy budos Erigow-i. A merget
este juttattam a szervezetebe, mikozben aludt. Sejtettem, hogy delelottre
varhato a hatas, de igencsak birta a mocsokja. A mocsaron valo atkeles
lefarasztott mindegyikunket es most, hogy felfele haladttuk a sziklan
majd' kikoptem a tudomet. Ez meg? De vegre hatott. Nem tel bele csak par
pillanat es felmelegitettem a testem, igy rajtam is magszaporodtak a
patakocskak, arcom teljesen kipirult. Eszre vette rajtam a valtozast,
megallt.
-Valami nincs rendben. Rosszul vagyok, de te sem nezel ki valami fenyesen
- mondta. A valaszom magaert beszelt, testem hirtelen algorcsbe randult
- elharaptem a szamban levo piros festekgolyot -, a foldre rogytam. Azt
hiszem eletem legszebb gorcsben fetrengeset adtam elo,mikozben belekezd-
tem a litaniaba. Meg par pillanatig O allva maradtm majd hata ijjkent hat- 
rafeszult, terdre rogyott. De nem adta fel. Meg igy is felul kerekedett 
benne a vedo oszton, engem probalt meg megnyugtatni. Musor koden tul
lattam kozeledni a tobbieket. Valoszinuleg eszrevehettek, hogy baj van,
mert futasnak eredtek. A erigowi ekkor mar a foldre borult. A hulye korg   
haverja ert oda elsokent:
- Mi a bajjod Shon ? Hallod ? Ne csina'd ma' ! - borult az ekkor mar vert
hanyo eszakihoz.Persze ekkor mar en is "vert" okadttam.
- Ujabb ketto! A fene egye meg, ez a videk kikeszit minket!
- Ne sirankozz! -mordult ra a bardra az idokozben megerkezo nekromanta -
Nincs rajuk igy szukseg, meg erre a szarhazira sem a hordagyon.Aki nem
tud a sajat laban menni, azt itt hagyjuk! - es ezzel lezartnak tekintette
a dolgot.
- Ne haggyuk itten a haverom! - ugrott fel a barbar nyoszorgo tarsa mellol -
es odarohant a zsakjahoz.- Van nekem gyogyszrem.
- Minek! - alltam fel ekkor hirtelen, arcom kitisztult, a litaniat mar
majdnem befejeztem. A tobbiek csodalkozva neztek ram csak az ork szemeben
lattam megertest, de hisz ez ertheto volt. O is toroni ver! Az erigowi
ertetlenul emelte fel fejet, hogy ram nezzen es hogy lathassa a kopenyem
alol elokerulo nyilpuskabol kiroppeno vesszot. Szinte szetvetette a fejet
a jofajta vadaszhegy, erre talaltak ki.
  A barbar lassan felfogta, mi is tortenik. Uvoltve kapott ket bohom nagy
kardjaert es ram vetette magat. 
- A tied ! - adtam ki a parancsot a bardnak, es o nem tetovazott. A korg
testebe csapodo, csakjakka visszaalakulo nyilvesszok megtettek hatasukat.
De hat neki sem volt valasztasa. A drog ellenszere nelkul par nap alatt
kiszenvedett volna, igy mag tolem megkapta az adagjat, ami szep lassan
tonkretette.
- Szoval dontottetek. Rajuk nem volt szukseg!  
- Igy van! - adta meg a valaszt az ork a feketecsuhasnak es konnyed
mozdulattal elvagta a hordagyon fekvo, eszmeletlen alak torkat. 
-....es fogadd a harom aldozatot Uram! - fejeztem be kisse hangosabban a
litaniat. Pillanatra felizzott a nyakamban a verben edzett acel medal, a
 Kigyo, a Bak se az Oroszlan....."        




From: Gyenge Balazs sunfy@hal2000.hal.vein.hu
Subject: Demontanya




"- Lovasok kozelednek! - mutatott hirtelen a tavolba a kobzos. Igen csak
meg kellett eroltetni a szemunket, hogy a porfelhot felfedezzuk, nemhogy a
lovasokat!
 - Ezt nem fogjatok elhinni. Uwelitak.
 - Mi ?! - kaptuk fel a fejunket egyszerre - Itt ?!
 - Komolyan mondom, paplovagok es felenk tartanak. Vajon kit keresnek?
 Furcsallva neztunk egymasra, hisz barmelyikunk fejeert fizetett volna az
inkvizicio, de kiletunket eddig sikerult titokban tartani.
 - Itt nem lehetnek Uwelitak. Meg nincs is ...
 - Vissza tertek az idoben, - vagott a bard szavaba a nekromanta - nem kis
hatalomrol es tamogatasrol arulkodik a dolog. Valaki nagyon fontos lehet
nekik. 
 - En lelepek! - szolaltam meg ekkor - engem van miert uldozzenek. Bar tul
kis falat vagyok en ahhoz, idokaput nyissanak. Ehhez merhetetlenul nagy
hatalom kell. Meg nem lattam ilyet.
 - Es mi? Mi is visszajottunk!
 - De tudtunk rola? Nem! Es nem is donthettunk. Aki ezt tette velunk nem  
egyszeru halando pap volt.
 - En is eltunok. -mondta a bard es bevetette magat a fak koze. Kovettem a
peldajat, mig a nekromanta es az ork az uton maradt.
 Nemsokara megerkeztek a lovasok: ot vertbe csomagolt lovag. Fujj de
utalom oket. Felkort alkottak a ket allo alak korul, s egyikojuk -
ereztem rajta az isteni tamogatast - megszolalt:
 - Egy Iquir nevu fattyut keresek! Itt volt veletek. Hol van most?
 - Kit keres a bacsi? - kerdezte  fekete kopenyes tarsam kicsit sem
illedelmes modon, de hat nem kedvelte tul sokra a fajtajukat.
 - Felelj vagy...VARAZSOL! - rantotta elo a kardjat, de a varazslo addigre
altunt a szemuk elol.
 - Ujra megtalaltam Nercos, ott van fonn ! - mutatott a dombtetore az
egyikojuk, ahova nemreg erkeztem meg a varazslatnak koszonhetoen."
 
"A bard varazslatai teljesen bazavartak uldozoimet. Mar csak egy, a
vezetojuk alt velem szemben, de en mar teljesen kimerultem. A negy tarsa
kozul ketovel a kobzos nyilvesszoi vegeztek, egyikojukkel a kopenyem
rejtekebol elocsapo legimereg vegzett, mig a negyedik a kedvenc litaniai- 
mnak esett aldozatul. A verzes es a verlang megtette egyuttes hatasat. 
De mar a bard is a foldon fekudt, egyetlen csapassal vegzett vele
vezetolyuk. Es most en jovok - gondoltam, leven jobb harcos nalam, jobb a
felszerelese is, de azert kitarton vedekeztem...
 Kozben a bokrok kozul szoros kez nyult az ajult dalnok hatizsakja fele,
de legnagyobb meglepetesere a masik oldalon is megjelent valaki. Az ork es
a nekromanta egy pillanatra farkasszemet neztek egymassal, majd ... majd
gyorsan elpakoltak a bard hasznos targyait. Hogy felszereleset vissza ne
kerhesse soha, nos errol egy jol iranyzott szuras gondoskodott.
 Minden figyelmemet a vedekezesnek szenteltem, de tudtam elobb faradok ki,   
mint ez a pancelos kutya. Az utolso eselyem a fegyvertokomban volt, ezert
kockaztattam es bejott. Magam ele emeltem pajzsom es a takarasaban elrak-
tam a fegyverem, majd elohuztam. Talan a veletlennek - kevesbe hinnem,
hogy istenem segitett volna - koszonhetem, hogy a pengeje lecsikordult a
csuham alatt hordott sodronyrol, de lenyeg , megusztam. A pszi energiaimat
egyetlen csapasba fokuszaltam. A kigyokard szikrat vetett a mellvertjen,
atszakitotta a konyokenel a borruhat, de ugy ereztem nem sikerult. Ekkor
lattam meg a hata moge lopakodo orkot. Talan meg nincs veszve semmi -
gondoltam , amikor az ork egy nyikkanas nelkul a foldre rogyott. A hata
mogott a nekromanta allt, veres torrel a kezeben. Am ekkor - megis
talaltam volna - ellenfelem teste gorcsbe randult  es egyszeruen
meghalt. Hat igen ezt a fajtat, meeg senki nem elte tul.
 Mosolyogva lihegtem ki magam, amikor a varazslo ram mutatott. Hirtelen
elemi ero paszirozta testem a foldhoz. En jovok - gondoltam, de
megnyugvassal neztem, ahogy a szajahoz emeli a tolem kapott frissesseg
italat. Elfelejtetem mondani neki , hogy a masikkal egyutt mar igen eros
idegmereg. Igy hirtelen megszunt a az elemi ero, ahogy a nekromanta holtan
rogyott osszze. Folaltam es odaleptem hozza. Kezemben megvillant a kes,
nyakamban felizott a medal...
  A Kigyo, a Bak es az Oroszlan " 


 Sunfy


 Tovabb