• " Melyen tisztelt Paholy !
    
    Felhivnam becses figyelmuket egy baszamolora ami talan erdekes
    informaciokkal gazdagitana hatalmas tudasukat az allando hideg
    telekkel, es huvos nyarakkal  kapcsolatban.  
    
    A beszamolo egy Kyel papnovendek tollabol szarmazik,  aki mesterevel
    epp egy balnavadasz hajon kersett egy eretneket,  amikor jeghegynek
    utkoztek.  
    
    ". ... A hajotorest csak masodmagammal sikerult tulelnem.  Tarsaim
    ruhai sajnos ataztak, igy sorsuk megpecsetelodott a gyilkos idegben.
    En szerencsemre  epp egy csonak mellett altam, amikor a katsztrofa
    megtortent,  igyhat sikerult viszonylag szarazon partoternem. 
    Par ora mulva, mar csak egydul gyalogoltam abba az iranyba amerre
    embereket sejtettem. 
    Kyelhez imadkoztam,  de erom elfogyott,  es ajultan zuhantam a hoba. 
    Mikor magamhoz tertem egy szeles arcu, vagott szemu,  mosolygo ferfi
    hajolt folem. 
    Haja zsirtol csillogott .  
    Nagyon furan beszelte a kozost.  Azt mondta, hogy a dedapja vezetett
    egy kalandozo csapatot a jegmezokon, es igy tanulta meg a nyelvet,
    aki tovabbadta a tudast ami ezutan aparol fiura szallt.  
    Nem voltak valami jo tanarok, az biztos, de egy kis ido mulva mar
    megertettem a beszedet. 
    Azt meselte,  hogy o most fog ferfiva valni. 
    Epp a szentelybe igyekszik, ahol aldozatot kell bemutatnia,  es ha
    befejezte,  szivesen visszavisz egy telepuleshez.  Szornyen ereztem
    magam, mivel nem vadaszhattam a szigonyaval,  hiszen Kyel megtiltotta
    az ilyen fegyverek hasznalatat.  
    Amikor ajanlasara,hogy megtanit a hasznalni azt feleltem, hogy  Kyel
    nem engedei.  Erre o azt valaszolta :
    " En nem hinni, hogy Kyel lenni jo vadasz, ha bunkoval uldoz foka.  "
    Szoval,  ugy ereztem magam, mint egy eloskodo, aki semmit se ad a
    segitsegert cserebe.  Nagyjabol egy hetes ut utan ertuk el a
    szentelyt.  Egy barlang volt,  egy hoval boritott hegyben.  Bn' Agan,
    igy hivtak megmentomet, mar megszokott szeles mosolyaval tessekelt be,
    de nemsokara arcat eluralta a tiszteletteljes amulat. 
    Nem akarok hazudni,  de en is hasonlokepp ereztem.  A barlang egy
    hatalmas  csarnokba torkollott ami szintiszta jegbol lett kivajva.
    Most mar valoszinunek tartom,  hogy az egesz hegy jegbol van.  A
    csarnok oldalanal muveszien faragott jegszobrok alltak,  idegen
    arcvonasokkal, ismeretlen ruhazatban, es felelemkelto fegyverekkel, a
    kezukben.   Most bizonyara azt kerdezi, hogy mivel vilagitottunk ? A
    ferfinek, erdekes fokazsir lampa volt a kezeben, de nem volt ra
    szuksegunk.  Az egesz teremet bevilagitotta a falkon beszurodo feny. 
    A Bn' Agan a terem kozepen allo jegoltarhoz ment,  megvagta
    csontkesevel a kezet es a jeglapra csoppentette a veret.  A var
    pillanatok alatt megfagyott,  es elkezdtt noni,  mig vegul ugy nezett
    ki, mint egy hatalmas hopehely, vagy kristaly. 
    A ferfi egy ideig nezte,  majd gondterhelt arcal felem fordult.  Azt
    mondta,  hogy indulnunk kell.  Az ezidaig folyamatosan beszelo ember
    szotlen lett,  az elkovetkezo honapban,  mig a telepulest el nem
    ertuk.  
    Csak annyit tudtam kiszedni belole,  hogy ez egy rossz omen,  egy
    nagyon rossz omen.  Ezekutan visszatertem, a rendhazamba,
    es papirra vetettem eme sorokat.  " 
    
    Keherser Barko novicius
    6354. Tekercs	
    
    Remelem,  hogy nem pazaroltam draga 
    idejuket,  ezekben a veszterhes idokben. 
    
    Tisztelettel 
    Fregeho Shangi konyvtaros