Tartalomjegyzék
Thaur
From: thaur@osiris.elte.hu
Subject: Demontanya
He, testver! Ezt a szerencset! Hogy eppen itt
talalkozzunk... Gyere, erre inni kell... Ulj le, majd
rendelek..
Megorultel?! Meg egy szo, es mar nekunk is esnek... Nezz
csak korul... Nyugalom, testver, ha a "Szent Varos" nyelven
beszelunk, kutya sem figyel rank..
Egeszsegedre!
Ja igen, Wret udvozol. Azt uzeni, van nehany igeretes
tehetseg, foglalkozni kene veluk... Szerintem neked vagy nekem
akarja atadni a helyet... Na igen, majd talan idovel...
Kulonben tenyleg nem rosszak...
Hogy hogy megy a sorom.. Ne is kerdezd... Neked
szerencsed volt... de nekem... Nem hiszed? Na figyelj!
Szoval, amint elvegeztem otthon a teendoket, siettem a
talalkzohelyre.. Mar mind vartak ram... Az Arel-pap mindjart
nekem is tamadt... mintha csak en hagytam volna ott a
fogsagban... jo, en is... Majdnem okolre mentunk...
Szerencsere gyozott a jobbik esze, ugyhogy inkabb egyutt
szetvertuk a kocsmat... Aztan, ugye, jott a varosi orseg...
rendben, vegul megusztuk egy kiados botozassal, de hat...
ilyesmire kenyszerulok... bezzeg Adriannal semmi problemaja
nem volt... pap a papnak nem kaparja ki a szemet...
Aztan Adriannak mindenfele almai voltak... sotet
praktikakrol meg ilyesmi... Ha engem kerdezel, sok zsirosat
evett... de hat mindenki komolyan vette... hogy igaz meg
minden.. nevetseges...
Na, mindegy, utrakeltunk a vegen. Az almai vezettek...
igaz, ami igaz, tenyleg volt valami az almaiban... Szoval egy
Haromvolgy nevu varosba jutottunk... onnet hajoval le a
folyon.. ugye, a dzsad kutyanak viziszonya van... ha csak lat
valami vizet, ami szelesebb egy pataknal, mar tele a
gatyaja... ugy kellett felimadkozni a hajora... Eskuszom,
addig kene a viz alatt tartani a fejet, amig megszokja!
Vegul kitettek egy rosszhiru barlangnal... a dzsad
majdnem a foldet csokolgatta oromeben... A barlang persze
sotet volt es vizes... ott uszkaltunk abban a hideg vizben...
el is azott mindenem... meg a tartalek ijhur is... na,
mindegy...
Ahogy haladtunk befele, vegul egy terembe jutottunk, ahol
tobb, mint szaz alak kantalt... inkabb csak figyeltunk... okos
ember nem kot bele a tulerobe... valami erdekes szertartas
volt, ne engem kerdezz... igaz, a papok sem ismertek...
emberaldozat-szagu volt.. Mondjuk, miert kene elrontani mas
szorakozasat? Ha embert, hat embert... Alljon bosszut a
csaladja! Hat nem? Ki vagyok en, hogy itelkezzem...
Na aztan Rasif - a dzsad kutya - meg en bementunk.
Hatulrol elkaptunk egyet az nezok kozul, mar vittuk is ki...
aztan Rasif lebenult... ram meg valaki ramvetette magat...
Olebe loktem a foglyot, aztan mar rohantam is kifele.. Az
Arel-pap egy ideig huzta kifele a dzsadot, de aztan gyozott a
jobbik esze, s otthogyta...
A varazslo meg az Adron-pap - Adrian - feltartotta egy
pillanatra a tomeget, majd mindenki kifele... A tomeg is...
Ami azt illeti, felig-meddig ok is csak menekultek...
A barlang szajanal elkaptam egy menekulot... Mar majdnem
megoltem, amikor a varazslo lebenitotta... Hat mar szorakozni
sem lehet?! Most szolj hozza... Igaz, eleg szepen dalolt...
Valami utodott szektarol... jot atverik oket, az biztos...
Sajnos, Rasif is kijott... eleg duhos volt, mert
bennhagytuk... ugy kellett kivagnia magat... Mazli, hogy az
Arel-papba kotott bele... annak sem kellett sok... Ahogy
harcba kezdtek, kozbevetettem magam... Mi az, hogy miert?
Alcazasrol nem hallottal meg? Kaptam is egyet a bordaimra
buzogannyal... A dzsad ugy-ahogy lenyugodott, de az Arel-pap
nem... Csak annyit mondtam, hogy "A szeszelyes nember ostoba
papja"... erre most nekem esett... buzogannyal... Jo, en sem
hagytam annyiban a dolgot... Most az egyszer Rasif is velem
harcolt... Aztan a varazslo sajnos lehutotte a pap
indulatait... mondom, semmi szorakozas... pedig siman
agyonverhettuk volna...
Aztan megint a foglyot vallattuk... egy rakodomunkas...
manapsag barkit felvesznek a szektakba?! Tartottam egy
szonoklatot az emberaldozas ocsmanysagarol... eskuszom, be is
vettek... vak banda...
Ugye?! A te csapatodban ott van az abasziszi... meg a ket
gorviki... piszkos mazlista... ez az alakoskodas tonkretesz a
vegen...
Ja, otthon nagy a mozgolodas... Elobb jottek a Naplovagok
nyugatrol... veres fejjel takarodtak vissza vackaikba, nana...
csak kozben az eszaki szajha meg a kiralyocskaja egyesitett
erovel neki a gyenge hatarnak... nehany hatarerod el is
esett...
Meghogy baj! Ne nevettesd ki magad... Felvonult a legio,
meg ugye az iskolak valogatott csapatai... Mikor eljottem, jo,
ha harom erod volt a mocskok kezen... azota mar reg eleshettek
azok is... a tiadlaniak sosem tudtak igazan harcolni... Ha nem
segitene oket egesz eszak, reg eltapostuk volna oket... ugy
bizony... mint egy beteg patkanyt...
A gyozelmunkre!
Thaur R'draugh