• Tartalomjegyzék
  • Démontanya 1.
  • Démontanya 2.


    
    
    From: Jardan Csaba 
    Subject: Demontanya 3.1
    
    
    
    	En, Heribald, kezdem ezen kicsiny irast a Birodalom Urunk
    kegyelmevel teljes alapitasa ota eltelt 3897. ev tavaszan, Shadon varosaban.
    Teszem ezt peniglen mindazert, hogy okulassal es peldaval szolgaljak az 
    utanunk eljovendoknek; ugy vitezi tettek, mint jamborsag es Urunk hiv 
    szolgalata dolgaban.
     Immaron tobb, mint tizenot telnek elotte tanacsola el jo Gustalfo apaturunk 
    a' kicsiny monostorbol, Domvik Szent Szive nevezetubol, mivelhogy 
    nehezen turem a regulat. S mivel akkoron valek ugy tiz es hetedfel 
    esztendos, mostansag mar erost bennejarok a ferjfiui korban.
     Azon kodos, szurke nap olta rovom eltemet Urunknak ajanlva a Birodalom nem 
    kevesse rogos utjait, magamat mindeg hiven tartva a Parancsolatokhoz, es 
    bizony megemberesedve testben-lelekben.
     Marham, vagyonom nincsen; puszta oltozet ruhamon, jo negyoles botomon, 
    derek kardomon kivule. Ugyan neminemu alkalmatos helyekre csuhamnak alatta 
    egy-ket toroket dugek, de csak elovigyazatossagnak okabol, minthogy veszesek 
    ezen idok nagyonis...
     Ezeken felul pennam, kis kalamarisom, nehany ezustpezam ovem 
    tarsolyaban, miken biz' nem kapok sehol nagy hazat, s palotat.
     Szivemnek folotte Urunk pecsetjet, a Het Jogar kepmasat hordom szijon. 
    Igaz, csak fabol vagyon, de a hires-neves szenteletu Ulrik barat, a 
    Carnaturei remete sajat kezu aldasaval! (Mit megszereznem ugyan nem csekely 
    erofeszitesembe kerule, s Urunk latja jo par hivonek es kegyes zarandoknak
    tore be orra, s tamada mas egyeb baja es azon fertelmes tulekedesben es 
    egymas tiprasaban, mit harom evnek elotte ezen nemes zarandokok es 
    bunbocsanatert jarulok az szenteletu barat kornyezeteben mivelkedenek...)
     Ket hoval az mai napnak elotte erkezem meg Shadon nemes varosaba, 
    Birodalmi Fovarosunkba. Jovek delrol, az Felfold hatararol, hol jhonkabb 
    poganok es mas effele nepek elnek, mintsem becsuletes, igaz hivei 
    Urunknak. Sok gaz cselekedetet es bunos scenat latek, hogy vegul 
    megundorodvan iszonytato eretneksegektul eszaknak forditam lepteim, mert 
    lelkem mar konnyulesre vagy.
     No meg felette hianyolam az eszaki tartomanyok napsutotte volgyeinek jo
    borat, mit tobb izben megkostolek annakelotte.
     Ennek okabol Shadon varosaba erve labaim egy nevezetes fogadoba, az 
    'Felszemu Strazsamesterbe' vezettenek. (Minek neve a' fogadostul, bizonyos 
    Argir mestertul szarmazek rea, ki csakugyan felszemu - ambator strazsamester 
    soh'se volt.) Az czeger felett szalmazsupot lenget vala a' szel, mit vidam 
    gondolatoknak kozepette konstatalek.
     Beterulve az ivoba, a' szokasos latvany tarula megfaradt szemeim ele:
    egynemely vendegek iszogattanak eros faasztalok kornyul, nemely 
    vaszoncseledek hordak szet sok fakupaikat (es visonganak olykor faruk 
    megmarkolasa mian) - az sontes mogott peniglen maga Argir mester urala a' 
    terseget, randa abrazatjabol szuro szemet jartatvan a' vendegek 
    seregleten.
     Alejtom hogy megismert vala, mivelhogy nem kopott; penig ujsutetu 
    vendegek beterulesere gyakorta szokta volt.
     Magam szo nelkul helyet foglalek egy ures asztalnal, majd keves 
    varakozas utan fennszoval rendelek.
     Ehelyt mar akkor hallam, hogy egynemely kotekvo kedvu vendeg megszola 
    hangom erosseget, mondvan "Mit ordetoz itten emez rosszeletu barat?!..". 
    De mivel beketuro lelek valek mindig es, nem szamolam magamra.
     Majd egy feherszemely kisvartatva elehoza borom, mi azonmod feledtete
    velem oszves bajaimat. Jo kortyoknak utana megszemlelem az vaszoncseledet es, 
    mivelhogy szep kerek vala, keblenek domborulatja penig mives az ingvalla 
    fuzoje mogott. Latam hogy nem banja, sot mosolyga hozza, mi szivemben 
    ustollest vidam szikrakat reptete.
     Hanem akkoron esmetelten megszola amaz kotekvo kedvu vendeg, valamifele 
    "..kover diszno baratokat.." emlegetve, mit mar csakugyan nem hagyhat szo 
    nelkul az embernek fia. Noha a beketures fo ereny.
     Szep csendesen odalepek hat azon asztalhoz, melynek korul ucsorge eme 
    vendeg ket cimborajaval, es sok korsokkal egybe. Femsisak diszite fejuk, 
    es egyebirant es latszek, hogy valami katonafelek levenek. Bar alejtom, 
    hogy nem egy nemesur seregleteben, jhonkabb amolyan pezaert kaphato 
    kardok csupan.
     Kezemben meg csak botom se, csupan onkupam, szep halkan szolitam meg 
    tehat az kotekvot: "Mi dolgod neked azzal te impertinens barom (merthogy 
    azert nem tanulek eveknek elotte hiaba..), hogy mivel foglalatoskodik 
    mas? Hat nem tudod-e, hogy illedelmes ember, s ki jot akar, nem 
    uti orrat masok dolgaiba? S ha olyan jolertesult, s bizonnyal 
    tanult ember vagyol, miert nem gyakorlod az erenyeket Urunk rendelese 
    szerent? Mint peldanak okaert az onmegtartoztatas, turelem..? Vegyel 
    peldat masokrol jhonkabb, mutass beketurest, mi fo ereny!"
     Ezen kerdesek vege fele kusse fejehez veregetem az kupat, mitol sisakja 
    behorpadt vala, maga penig elalela. Aztan egy szeket ragadva 
    csendesitem egyik felem torteto cimborajat, nem figyelven arra, hogy az 
    masik orvul kardot ranta legott.
     De nemely torzsvendegek gyorsan lebeszelek errol, mivelhogy senki sem 
    kivana ide tulzottan az orseget. Maga Argir mester es ott tustenkedek, es 
    onkezevel segite kidobni emez alelt rendzavarokat az ivobol.
     Annakutana jobbnak latam kisse mas kornyeken kereskedni, mivelhogy azon 
    rendzavarok biztos nem hagyjak szo s panaszok nelkul kidobattatasuk, s 
    hozza pezajuk elveszteset. Meg fegyvereiket.
     Noha tanut fentiekre nehez lesz lelniuk.
    Elhaladtomban mindazonaltal erost eszembe vesem ama johusu vaszoncseled 
    kepet, nehogy az feledekenyseg bunebe essek...
    
    
    
    From: Jardan Csaba 
    Subject: Demontanya 3.2
    
    
    
     Mint mondam, leptimet ezen kis civodas okan mas tajekra forditam, s 
    lassan elerek az 'Ket Csontkocka' nevu helyre, mi a' kozelben bujek 
    meg a' Serfozok negyedenek sikatoraiban. Ugyan nem oly mives, s valogatott 
    kozonsegekkel teli, mint az 'Strazsamester', de circumceter.  
     Reg nem valek itt, de emlekimen okulvan az falnak hattal foglalek 
    helyet, s felette igazul! Mivelhogy sok haramiakepu, setet alak horbole 
    aznap este es az hig sert kornyes-korul. 
     Mellette e helynek csak azon nehany illeto szola, kik olykor-olykor 
    neminemu pezakat fizetnek, s alkalmatos szemelyeket keresnek bizonyos 
    munkalkodasokra. Mint peldanak okaert karavanok, utazok orizese, 
    targyalasok lebonyolitasa, s mas ilyen.
     Figyelek es erost, s nemhiaba: kis idonek multaval egy ferjfiu 
    asztalomnal helyet foglala, s halkan - ahogy az eszaki parton mondjak 
    sotto vocem - beszelgetest kezdemenyez. Ki es derule hamarost, hogy 
    magabiro, jokiallasu delikventeket keres, kik szep ezustokert 
    munkalkodhatnanak neki.
     Mar ugyan kisse gyanus vala nekem - mert elsobben es nem kedvelem azt, ha 
    szemembe dicsernek; masodjara penig latam rajt, hogy nem vala soha uri 
    korokben, noha erost ugy mutata.
     De szukeben leven pezamnak megegyezenk, hogy itt es itt leszen 
    talalkozasunk az napvirradat elott.
     Felhajtam maradek serem, s Irene anyo hazikojat veve eszembe, annak 
    iranyaba fogam lepteim. Hol meg es talalam a' jo anyot, kinel keves 
    rezfityingeken megalhatok, mikent szoktam volt.
     Az hajnalnak elotte az anyo fel es karoga, s botom ragadvan magam a' 
    mondott helyre es sietek.
      Mi vegules nem vala Urunk rendelese szerent, mert hirtelen valami gaz ugy 
    vaga fejbe az sarkon alltamban hatamnak mogule, hogy az oszves csillagok 
    visszajovenek az eg boltozatjara, s nekem tancokat lejtenek.
     Jo idonek multaval serkenek, egy buzos lyuknak kozepette. Masok es 
    nehanyan nyoszorgenek kornyulem, s magamon se vala semmi, puszta 
    oltozetemnek kivule. Se torok csuhamnak alatta, se semmi. Labom, kezem 
    oszvekotozek. Meg Urunk szent jelet sem kimelek - min ugy felhorgadek, hogy
    nagy hangos kealtasokkal magasztalam amaz istentol elrugaszkodottakat, kik
    igy tevenek. Mely ordetozasra vegul csak bejove egy menku nagy delikvent, s
    engem szapora rugasokkal jutalmaz vala.
     De legalabb kicsinyeg tobbet latek az helybol, hova kerulni adta sorsom.
    Szuk, setet lyuk vala, rajtam kevul valami hat-het emberekvel rakva. 
    Kik kozott legkevesebb harom asszonyszemely, s ket kisded gyermek es 
    nyomorga.
    Az ajton tul kis kamorat latek, asztalanal negy markos 
    legennyel. Kik kozul egy hitvany csizmajat eppeg irhamon probala...
    De nem kezdemenyezek civodast, merthogy eszvel el az ember. Kivaram hat 
    turelemmel, mig kenzom elfarada.
     Az ajto becsapodasa utanna kerdezgetem az kornyullevoket, hogy mi 
    modokon mentenek lepre? S bizony mindet aljas szandokok kozepette, 
    hitvany toroket vetve - hol kulonbfele szerekkel, hol olmos botokval, hol 
    nagy eros fenyegetesekvel - hordak oda.
     Sajat szemelyomet nem es banam, mivel alejtam keves idoknek multaval 
    magamat konnyuszerrel kicsinalhatam onnet, de az gyermekek sanyargatasat 
    soha nem szivelem...
     Ennek okabol turelemmel varakozek, s erost fulelek.
    Hosszu oraknak elteltevel vegre nyila az ajot esmeg, s betodula nehany 
    delikvent. Nagy hangos buzditasokval talpra rugdalanak, s tobbieket es velem
    egybe. Majd kezeinket hosszu kotelekvel oszvekotozek, s kihajtanak 
    bennunket az lyukbol karomlasok es fenyegeteseknek kozepette.
     Ejszaka vala, de hogy az varos mely resze, ra nem johetek. Csak az 
    sikatorok falait, meg nehany tornyot latek - egy sem osmeros.
     Am akkor az idot Urunk kegyebol execta megallapitam - az elso orseg oraja 
    vala -  mivelhogy hallam az kozelbol. (Az idokealto meg rutul 
    szentsegele es, felpanaszolvan holmi katyukat az rest emberek, s kivalt 
    templomszolgak reszerul...)
     Akkoron amaz latrok vegighajtanak minket azon utcakon, s ket oraknak 
    multaval lopva el es erenk az Haromreszes Kapuig. Hol neminemu sutyorgasok es
    penzaknak csereje utan az strazsak felrenezenek, s minket kiseroink az Kapun 
    altalhajtanak.
     Majd keves pihenoket sem engedve hajszolanak az garcanoi uton az vilnai 
    erdok peremeig.
    
    
    
    From: Jardan Csaba 
    Subject: Demontanya 3.3
    
    
    
    Amaz latrok penig egesz alto nap hajtanak bennunket, nem kimelve kicsinyt 
    se, s nagyobbakat se. Az utakrol hamarost az fovaros utan leterenk, s 
    rossz csapasokon haladank, mind beljebb az erdosegek fele. Kesobben meg 
    ket hasonszoru csapattal es talalkozank, mikben szintugy egynemely 
    szerencsetleneket hajszolanak nehany rosszeletu delikventek, korbacsokval es 
    kardokval megrakva. Ugyhogy az esteli pihenon - melyet mar jomagam es 
    igencsak lihegve varek, hatmeg az kicsinyek - valank mar majd' felszazan 
    rabok, s kettucatnyian oreink. Merthogy hat rabok valank, sot jhonkabb 
    rabszolgak.
    Az orizo haramiak nem kimelenek senkit, hanem csupan rutul szentsegelenek s
    minket gyalazanak olykor-olykor, s korbacsaik sziszegenek gyakorta.
    Amaz nagy barom penig, ki engem megrugdala volt, tobb izben jove hozzam, s 
    rohoge, hogy "...na kover disznaja, most bizton lefogysz, avagy 
    megdoglesz..", s nem felede egyszer sem az korbacsot...
    Randa abrazolatjat kulonosen megjegyzem magamnak, de nem szolek ellene, 
    mert mikent emlitem volt, eszvel el az ember. No meg mert az Irasok 
    szerent es az beketures fo ereny.
    Ejjel jottevel minket egybehajtanak kenzoink, majd eros orsegnek mellette 
    nagy tuzet csiholanak - erost bennejarank mar az vilnai erdokben - s kis 
    idoknek multaval ott domberozanak. Mivelhogy nekik vala mit enniuk, sot 
    tomlokben valamifele borokat es hozanak magukval. Bezzeg nekunk nem vala 
    semmink se, es nem es evenk egesz nap, csak az ehkoppot nyelenk.
    Az domberozast addig-addig folytatak amaz latrok, mig vegul felhevulven 
    egynemely sikoltozo vaszoncseledet az hajtottak kozul kikapanak, s alig 
    elvonszolvan az tobbiektol mivelenek rajta csufsagokat, nagy undorito 
    rohogeseknek kozepette.
    Ez ellen lazado nehany - mert nem sok magat biro ferfiember vala - ifjut 
    peniglen tarsaik kegyetlenul megverek; sot egyiket oly' szerencsetlenul 
    talala fejen egy bot, hogy verbefagyva oszveesek. Mit mas latrok rosszneven 
    vevenek az utlegelotol, s kerdore vonvan karhoztatak miszerent "..miert 
    rongala az arut heaba..?" Ezen hajszalnak hijan olre menenek, s majd mind 
    egymasnak ugranak; de vegul csak ket lator verekede oszve, mit a' 
    tobbiek nagy biztatasokval szemlelenek.
    Akkor alejtam, hogy az ido az cselekvesre megerett volt, mivelhogy az haramia
    delikventek egy resze az szegen vaszoncseledekvel, mas resze az 
    verekedesvel elfoglalvan magat nem vigyaz reank oly erost, mikent addig.
    Alkalmatos helyzetbe kucorodvan hat elsuttogam terveim az kornyullevoknek,
    mit ok felve, de elfogadanak. Aztan az egyik fehercseled - egy fiucska 
    anyja, kit az reank varo sorstol valo felelem az leginkabb ketsegbeesette 
    teve - kealta az legkozelebbi ornek. Mit az eloszor fitymala, de mikoron 
    az vaszoncseled mezes szavakat szola neki, holmi szorakozast alejtvan 
    kozenk jove. Akkoron magam ugyest kirugam az labat, mig masok es hirtelen 
    reafekudenek. En erost suttogam, hogy "..a' szajat!..a' szajat!" s az Ur 
    megsegite szuksegunkben, mert az szajat az mondott fehercseled 
    sikeresen betapaszta az kezevel es ruhajaval. Akkoron egy fiucska elveve 
    az toret, mivel tanacsim szerent az en kezem szabadejta ki elsobben az 
    hatam moguli kotesbol. Onnan mar nyert ugyunk vala, mert az torrel a' 
    latrot nehany jol eranyzott szurassal az pokolra kuldem. S mindezt 
    vegbevivenk ket-harom szempillantasnak alatta: mas delikventek nem neszultek 
    rea. Akkoron az testet magam utan huzva az bokrok koze surranek, miutan 
    egynemely dolgokat az tobbieknek a' lelkukre kotek. No meg kezuket 
    kiszabadejtam az kotesekbul.
    Majd az haramia fringiajat ovembe tuzve kornyulleskelek, s latam az masik
    ort es kozeledni - mire a' zajgasnak okat kerdezgetni kezdem tole. O nem
    valaszola ertelmes embernek modjara, csak nyokoge, s eppeg belekezde 
    egy kerdesbe - gyanut fogvan - firtatando az EN allapotom, mikoron eleg 
    kozelsegbe erve reavetem magam. Minek kovetkezteben az oszves levego hangos 
    fujassal tavoza tudejebol ugyannyira, hogy nemcsak hangot kiadni nem 
    tud vala, de meg lelegzeni se...
    Kesobben penig mar egyaltalan nem tud lelegezni, mivelhogy megtere 
    az pokol tuzere, hol bizonnyal az Kosfejes Satan szolgai jatszodnak lelkevel 
    eztan orokketig. 
    Szintugy a' masik kez feloli ort es meglepem hatulrol, s alapost fejbe utem
     egy alkalmatos husanggal, hogy hang nelkul rogya egybe.
    Aztan toreiket s kardjaikat elvevem, s visszasurranva nehanyat az fegyvert 
    biro feherszemelyek s fiucskak kozott szetosztva erost biztatam 
    oket, s nehany jotanacsot es adek.
    
    
    
    From: Jardan Csaba 
    Subject: Demontanya 3.4
    
    
    
    Majd penig visszaterven az surube, ujabb elfoglaltsag utan nezek..
    Minek kovetkezteben ket fertaly oraknak multaval meg harom ortallo haramia 
    delikvent fekuvek az avar kozt, bar kusse magam es verezek egy szerencsetlen 
    vagasnak miatta. Ez idoben fedezek fel amaz atkos gazemberek es, hogy 
    nehanyan az rabokbol szep csendesen, egyenkint elszivarganak vala az 
    erdobe, ahogy tanacsoltam volt. Meg nagyobb leve az uvoltozes, kavarodas 
    es harag, mikoron megtalalak az elso orok corpusat. 
    Persze rogvest az szokottek utan eredenek nehanyan, mig a' tobbiek kozul 
    sokan az rabokat faggatak, rugdosak es csuful karomlak oket az egiekvel 
    egybe'.
    Tehat nem pihenhetek nyugodtan, hanem az elboklaszo vigyazatlanokat 
    ugyelem, s igy meg egy delikventet elnyugtatek az Egyhaz nagyobb 
    dicsosegere, s nemkulonben az erdo vadjainak epulesere.
    Az egyenleg Urunk kegyelmebol hat erost nekunk kedveze, am az latrok meg 
    mindig tucatnal tobben valanak. Szerencsere az szokettek utan es mene vagy jo
    hat-het delikvent, tehat az taborban pusztan valami tiz marada.
    De meg ez tiz haramia es szamos hozzam kepest, ki erosen elcsigazott, 
    sebes, es ordasmod ehes valek akkoron mar...
    Egyetlen szerencsem, hogy az ortallo egyik latornal egy oreg szamszerijra 
    lelek, nehany vesszokkel egybe. - Mit egyebirant alejtom lopott volt 
    valahol, mert hogy ilyen hitvany cenknek se pezaja, se esze nem elegseges
    eme hadiszerszam birtoklasahoz, az biztos vala elottem.
    Am helyzetem meg igy sem vala rozsasnak mondhato, s meglehetos 
    aggodalmaknak kozepette sundorgem kornyul ujra es ujra a' tabort, mikor 
    hirtelen nehany szokott feherszemelyre es fiura talalek, kik eltevedven
    visszaboklaszanak az rabtartoik taborhelye fele. Elso ijedelmukbol magukhoz
    teritve csititam, majd keves szerzett fegyverimet kiosztva alkalmatosan 
    elhelyezem oket, s a' vegso probara nagy eros fohaszkodasok utana erom 
    maradekit oszveszedem. 
    Sajna magam se jeleskedem folos mertekben az nehezij hasznalataban, s 
    ezert lelkem Urunk kezebe ajanlvan celzam meg az surubol az egyik latrot, 
    mikozben korottem az volt rabok utasitasim szerent zajt csapanak a' 
    fegyverekvel, s nagy sokasag modjara kiabalanak.
    Hanem az Ur vegul megsegite, mivel az elso vesszo oldalba sujta az 
    megcelzott delikventet, ki a' foldre bukvan szornyuseges ordetozast mivele,
    mire en az masikok kozjul es egyet az karjan szerencsesen meglovek. Az
    mogottem levo asszonszemelyek az gyermekcsekkel egybe erre nagy zajongast
    cselekedenek, s rogvest magam es csatlakozek hangom dorgedelmesen kieresztven
    nemi "Ime megvagynak az latrok, ussetek oket!" s "Nem menekulhettek! Az
    kiraly neveben felszolitalak benneteket, hogy tegyetek le fegyveriteket, s 
    magatok az Shadon varos executorainak kezere bocsassatok", s mas hasonlatos 
    felszolamlasokval... Majd az egyik cenk sisakjaban kivont kardval 
    kezemben a' setet erdobol az tisztasra kiugrek, s az haramia delikventek 
    koze vetem magam.
    Es az Ur kegye megmutatkozek nekem esmet, mert az nagy barom delikventet 
    kapam szemkozt, ki tobb izekben bantalmazott es alavalo tudatlansagaban 
    rut szavaival illetett volt engem. Most bezzeg nem vala oly nagy legeny, 
    s keze sem jara oly furgen, mint annakelotte az csizmaja...
    Egy-ket csapasok multan aztan cselt vetek - mit meg az Felfoldon 
    jartamban tanultam, s mely igen hasznos, 'bator nem lovagok altal 
    mivelheto fortely vala -, s az ujjait egyik mancsarol lemetszem tovig. 
    Ekkor o szornyuseges uvoltozessel menekulesbe fogna, s alighogy csak hataba
    tudam hajitani egyik toromet.
    Mire persze elcsendesule.
    Tarsai, kik nem allhatak tovabb az harcot, erre nyulak modjara legalabb
    negyen megfutanak, mig az maradekot az segitoimmel konnyeden lebirank.
     Penig ha eszuk leven elebb kicsinyt korulneztek volna, biz' csufos veget 
    ert volna minden tudomanyunk.
    Gyozedelmunk eljottevel az haramia delikventeket ustollest megkotozenk, s 
    kozben neminemu kolcsonvett rugasokat es visszaszolgaltatank nekiek.
    Majd az maradek eteleket s italokat az szabadejtott rabok, s foleg az 
    gyermekcsek kozt kiosztank.
     Kisvartatva az legjhonkabb fegyverbirok kozjul nehanyat orul s 
    vezetoul rendelek, s ustollest az alejtott ut eranyaba kuldek mindenkit, mig 
    nehany mas valogatott ifjuval (s ket asszonszemelyekvel) az tobbiek 
    keresesere indulank.
    Egyik kezemben kardot, masikban sult szarnyasnak combjat markolva mint 
    fovezer iranyejtam az harci csapatot, testben (mert sebem gondos
    feherszemelyek alsoruhajukbol bekotozek volt) es lelekben (az belemvetett 
    bizalom es hala okan) megujulvan.
    Nemsokara oszve is akadank nehany volt rabokval, kiket az haramiak 
    elkapanak, de menekulo tarsaik hireire - miszerent az kiraly poroszloi 
    legalabb felszazan rajtuk utenek - mindent feledve otthagyanak.
      Igy esett vala aztan, hogy a' masnap mar az garcanoi uton talala kicsiny 
    menetunket, minek elejen magam haladek csuhamat jo kardokval es egyeb 
    eszkozokvel felovezve - mikent ama hires Tomasio barat haladt vala az regi 
    Godoniak bukasakor eszaknak, uj haza s dicso orszaglas fele vezetve az nep 
    sereget.