Darton kocsmája

 


Mágikus összecsapás nyomait viseli a föld. Életnek nyoma sem maradt.
Mindenhol kínzó szárazság, sehol egy fa vagy bármiféle növény. Feketére perzselt sziklák, feltöredezett föld,
rég kiszáradt patakmeder csak ez maradt a harcok után. Három vándor halad az egykori patak mentén.
Meg-megbotlanak az egyenetlen feltöredezett földön. Látszik rajtuk a fáradság.
Elöl egy alacsony férfi botjára támaszkodva, szakadozott ruhája valamikori fényét már rég elveszítette.
Mögötte társa hasonló ruházatban, melyet talán még jobban megviseltek az átélt viszontagságok.
Oldalán hosszúkard, a vállán egy sólyom. Néha felrepteti a sólymot, de a madár már alig-alig bír felemelkedni a földtől.
A kis menet végén halad a legfurcsább figura. Fekete vértbe öltözött lovag - lovát bizony már régen elvesztette-
hatalmas pallosa a hátára szíjazva, hollófekete haja hátul összefogva.
A meleg és bizonyára a kínzó szomjúság ellenére sem szabadult meg
vértjétől. Makacsul, összeszorított foggal ballag a többiek után.

- Messze van még? - kérdi a sólymos.
- Nemsokára megérkezünk - jön a válasz.

Szótlanul haladtak tovább.

- Darton! - bömbölte el magát hirtelen a lovag - Mit vétettem ellened, hogy két ilyen őrültet adtál társamul.
Miért kellett nekem pont velük társulnom …
- Ne óbégass már annyi - szól rá a társa- Különben, ha jól emlékszem,
te szerezted a küldetést és te kértél meg, hogy tartsunk veled. Nem a mi hibánk, hogy az a nyomorult varázsló felültetett minket.
- De legalább megfizettem neki érte, koszlott csontjai ott fognak kifehéredni a napon. - morog tovább a lovag
Csak érjünk már a faluba. Esküszöm, ha megérkezünk, az első házból templomot csinálok Dartonnak.
- Gondolom, valami disznóól áll a falu szélén. - jegyzi meg vigyorogva a sólymos.
- Ott a falu - mutat a távolba ekkor az élen haladó. - készülhetsz a templomavatásra.

Megújult erővel haladnak tovább. A sólymos - ki egyébként Arel felszentelt papja volt - vigyorogva
nézte vajon milyen épület van a falu szélén. Hangos nevetésben tört ki mikor meglátta az ajtó
felett himbálódzó ütött kopott cégért: Rézkakas Fogadó.
Botos társával egymás hátát verdesve indultak be a kocsmába
(ami persze még a legjobb jóindulattal se nézett ki jobban mit egy koszos putri).
Társuk súlyos vértjeiben térdre rogyott és átkozódni kezdett. Kissé lenyugodva,
nem törődve a szomjúsággal hozzákezdett a rituáléhoz.
A kocsma népe érdeklődéssel nézte, hogy mit művel ez a nyilvánvalóan hibban óriás.
Két társa már az ötödik korsó, nem túlságosan jóízű - de a jelen pillanatokban fenségesnek érzett - sört töltötte
magába mikor belépett. Egyenesen a pulthoz ment és egy hajtásra kiitta a számára kikészített korsót.

- Még! - bömbölte rekedtes hangján.

A következő korsó sem tartott sokáig.

- Kocsmáros - mondotta mikor már enyhítette a szomjúságát - mostantól a
kocsmád neve Darton Kocsmája. Nesze - dobott felé pár ezüstöt - készítess új cégért a kováccsal.
Reggelre kész legyen!

Nem mert ellentmondani, különben meg neki mindegy hogyan hívják a kocsmát. Ha az idegennek ez a mániája, hát legyen.
Amúgy meg fizetett érte.

- Emberek! Ez a kocsma mostantól Darton kocsmája. Viselkedjetek tisztességesen és imádkozzatok Dartonhoz.

Zúgolódás támadt a kocsma népe között és egyesek nem tetszésüket fejezték ki néhány
széklábbal és söröskorsóval. De egy-két kiosztott pofon után sikerült mindenkit meggyőzni az
új név szépségéről, főleg mikor nagylelkű lovagunk mindenkinek- már aki talpon maradt a meggyőzés után-
fizetett egy korsó sört. Hamarosan Darton nevétől volt hangos a kocsma ….

 

vissza