Sagrahas-i utkozet mar hajnal ota tartott. 
Amikor a keleti egbolton feltunt a hajnalpir, megdordultek
a dobok es a napok ota egymassal farkasszemet nezo
seregek osszecsaptak. Gyalogosok es lovasok ezrei
zudultak ala a domboldalakrol, s kezdetet vette a 14.
Zaszlohaboru egyik sorsfordito utkozete.
Most, orakkal azutan, hogy az orkok sereget visszavertek,
pillanatnyi nyugalom allt be a csatateren. Mindenfele
por, fust, s ahogy a szel olykor fellebbentette a fatylat,
lathatova valtak az elpusztult allatok, es halott harcosok
ezrei. Ver es pusztulas mindenutt.
A dwoonok megsegitesere erkezett haonwelli harcosok 
is faradtan, kimerulten huzodtak vissza allasaikba, s most
feszulten varakoznak, hogy a naplovagok nagymestere
elhatarozza magat az ujabb rohamra. 
Evandre grof az egyik szazad parancsnoka az egyik sanc 
tetejen allva figyeli, ahogy Lord Ral da Ranga fel s ala
vagtat a naplovagok sorai elott, s parancsokat osztogat 
tisztjeinek.
-Elnezest, Uram!
Hatranez, az egyik katonaja all mellette.
- A baratom nem tert vissza a rohambol, Sir. Kerek engedelyt,
hogy kimehessek es megkeressem ot.
A grof habozik nehany pillanatig.
-Nem engedelyezem -valaszolja.- Nem akarom, hogy kockaztasd 
az eleted egy olyan emberert, aki valoszinuleg halott.
A katona lehajtja a fejet, majd bolint, es tavozik.
A tiszt szomoruan nez utanna. Ismeri a katonat, es ismerte a
baratjat is. Egy falubol jottek, s mindketten jol harcoltak az
utkozetekben. Az arcat nem birja felidezni. Oly sokan haltak
meg az elmult napokban. Most azonban minden megmaradt
emberere szuksege lesz az elkovetkezokhoz.
Hirtelen mozgasra lesz figyelmes a sancokon tul. Ahogy odanez,
latja, hogy a katona - figyelmen kivul hagyva parancsat - kint
oson a holttestek kozt, mignem hamarosan eltunik a fustben.

Egy ora mulva bukkan fel ismet, baratja testet cipelve a vallan.
Imbolyog, alig bir mar lepni. Ahogy kozelebb er, latszanak 
a hataba es a lababa furodott nyilvesszok.
Nehanyan kirohannak es becipelik mindkettojuket. A tarsa 
mar halott, a katona haldoklik, szaja sarkaban keskeny
vercsik.
A tiszt duhong:
-Mondtam, hogy halott. Most aztan mindkettotoket elvesztettem.
Mondd, volt valami ertelme annak, hogy kimenj, es becipelj
egy holttestet?
- O, persze hogy volt, Uram - valaszolja a haldoklo - Amikor
megtalaltam, meg elt. Es azt mondta nekem: " Morten, biztos
voltam benne, hogy ertem jossz."