"Tul konnyu volt. Valami nem stimmelt. Talan a no arca? Egy gonosz boszorka
nem hal meg ilyen bekes arccal. Nem mondom, nem volt egyszeru bejutni a
lakosztalyaba, de valami nincs rendjen. Megerzem az ilyet...

Harom napomba tellett, mig osszeszedtem annyi penzt, amennyit az atkozott
Kobrak kertek az informacioert. Raadasul azt a gyonyoru not is el kellett
hallgattatnom, hisz osszekotokent lathatta a szememet. Azt nem tudom
elmaszkirozni. Kesobb felismerheto. Keves az esely, de a Kobrakkal jobb
vigyazni. 

A kis fogado sokkal tobb volt, mint aminek kivulrol latszott. Rozzant, de ujra
es ujra kijavitgatott epulet. A fenet !  Valosagos erod volt. Mar a sarkon
befordulva szemmel kovettek az embert, figyelve, hogy merre villan a
tekintete. Az egesz utca az ovek volt, de ennek a hirnek is megkertek az arat
a nyavajas kigyok. 
Az ajton belepve (Istenek, de hatborzongatoan nyikordult !) majdnem
leleplezodtem. A par hete elsajatitott, elmem korul lebego membran mar akkor
jelzett, mikor meg senkit sem lattam. Imadkoztam, hogy csak feluletes
vizsgalodas legyen !
Ha pajzsok vedik elmemet, akkor mar a pultig sem jutottam volna el. Valami
biztos megakadalyozott volna, osszeutkozom egy soret lobalo reszeggel, vagy
barmi mas, de boztosan tortent volna valami, amig kideritik, hogy ki is
vagyok. Elmem ures volt, nem valhattak arulomma tudati energiaim se.

Kozben egykedvuen lepkedtem tovabb. Ebben profi vagyok. A ver sem dobol mar a
fulemben, mint ifju koromban. Felrehajtottam a vaskos, sulyos fuggonyoket, es
az eddigi moraj hirtelen a jellegzetes, kocsmai larmava erosodott. Helyes kis
sorhasamat kicsit jobban domboritva leptem be. 
Atrendeztem arcvonasaim, es az eletuk lenyegesebb reszet a kocsmaban tolto, a
"hazatero" vendeg vonasait eroltettem magamra. Jol megfigyelheto a valtozas,
ahogy a kivancsi, ismeros ivocimborakat kereso tekintet hogyan telitodik
vaggyal, amint egy soros kirglire esik a tekintet. Mint ahogy oly sokan, en is
megnyaltam a szam a pulton sorakozo, lecsordulo habtol sikamlos korsok lattan.
Nem neztem korbe a teremben, talalomra indultam el egy iranyba, mintha a
szokas vinne arra. Pecsetgyurus ujjaim felton az ovemen logo erszenyre fonom.
Ez is resze a bloffnek, mar az elso zsebtolvajnak szemet szurna, hogy a ket
ezust es nehany rez mellett csak kavicsok lapulnak benne. Hala a Kobraknak es
a dszad lokupecnek.

A kisstilu kereskedo szerepe nagy osszpontositast igenyel. A szerencsere
utamba akado szekre telepedve kenyelmesen elpoffeszkedtem a koszos asztalnal.
Hal' istennek nem a sarokban, hattal a falnak allt. Minden az arulodda valhat.
Az istalosfiu csak ekkor ert utol a lovon hozott csomagokkal.
Asztaltarsaim novekvo erdeklodessel figyeltek az erszenyt, kepzeletuk
arannyal tolthette meg. Kiszamoltam ket rezet az asztalra, majd nagyvonaluan
a fiu kezebe dobtam. Buszken neztem korul. Remenyeiket szertefoszlatva
eltuntettem az erszenyt, csupan sorre valot hagyva a kezemben. Az
asztalnal ulok arcan csalodottsag latszott, nem remeltek mar potya italt.
Egyikuk hegyeset kopott az asztal melletti kopocseszebe. 
Ha jol forgatom a szot, fertalyora mulva mar az o szamlajukra iszom - gondoltam.
Tekintetem a csapost kereste, ket ujjamat feltartva egy korsora mutattam
a pulton. 

Korbepillantottam az ivoban. A szokasos csocselek mellett jocskan akadt
tehetosebb utazo is. Rejtely, hogy miert itt szalltak meg. Talan csak a
feltunest akartak kerulni ? Hat nem sikerult nekik. Jo par szempar figyelte
erszenyeik duzzadtsagat es testoreik eberseget. Nehanyan kozuluk nem biztos,
hogy megerik a hajnalt.

A kocsmaros kozben odaert, igy a rezek a hatalmas kotenybe, a korsok pedig a
kezem ugyebe kerultek. Egy hajtasra kiittam az egyiket. Elismero pillantast
kaptam a mellettem ulo fickotol, valamit meg mondott is, de a zajban nem
ertettem. Erthetetlen valaszfelet morogtam vissza. A ficko bolintva kopott
egyet.
Figyelni kezdtem az asztalnal folyo tarsalgasra. Talan meg erdekesnek is
talaltam volna az uj helyi torvenyeknek szolo meltatlankodasokat, ha nem
kellett volna ennyire figyelnem magamra.
Az ember a megszokasainak rabjava valik, konnyen leleplezodhet egy ovatlan,
gyanusan gyors mozdulattol.

Multak az orak, s lazitottam testtartasomon. Vidam mosolyt villogtattam, s jo
hallgatosagnak bizonyultam. Hogy a sor ne artson meg, eleget ettem par oraja,
de a biztonsag kedveert etelt is rendeltem. 
A zsiros hust ostoba vigyorral tomtem a szamba, kozben vegig a beszelgetest
vivore figyeltem. Ellestem mozdulataikat, gesztusaikat.
A kocsmaros letorolte az asztalt, elvitte az ures tanyert, teli korsokat es
ures kopocseszet hozott.
Hiheto helyi akcentussal szobat kertem tole, csomagjaimat pedig felvitettem.
Latszolag jo nagyot huztam a sorbe, aztan nagyot koptem.

Nem kaptam oda tul gyorsan a fejem, mikor a szemem sarkaban nyilni lattam az
nehez fuggonyoket. En is vegigbamultam a pompas alaku gorviki not, aki eber
tekintettel azonnal felmerte a helyiseget. Szep arca maskor talan vonzo
lehetett, most szigor tette elutasitova. Csupan csak sejtettem a testet
izgatoan kihangsulyozo, bo ingtol rejtve az alkarra simulo ramierat.
Nala magasabb, uri ruhakba oltozott, gyonyoru nemes asszonynak tort utat a
tomegben. Az asszony hosszu, barna furtjei konnyu prembundara omlottak,
asztaltarsaim szaja tatva maradt a nobol sugarzo elegancia lattan. A sort egy
szeles vallu, varkocsba kotott haju ficko zarta, maga elott egy alacsony,
csuklyas kopenyt viselo alakkal.
Konnyeden atjutottak a lassan ocsudo tomegen. A varkocsos ferfi az elre
kerult, par szot valtott csak a kocsmarossal, aztan a lepcso fele indultak.
Minden a terv szerint. En mar reg a sorommel foglalkoztam. Nem szandekoztam
utanuk indulni. Feltehetoleg a legnagyobb, legdragabb lakosztalyt vettek ki,
arrol pedig pontosnak remeltem informacioimat. Elvegre annyi penzert...
 
Ahogy ejszakaba fordult az este, asztaltarsasagom gyorsan fogyatkozott. Volt
idom gondolkodni.
Nem kapkodtam el, de nem is vartam hajnalig. Ugyan a pirkadati tamadas a
legtobb esetben valoban a legcelravezetobb, de nem biztam a gorviki noben. Tul
ebernek tunt. Az ejfeli tamadas mellett dontottem. Ugy meg a menekulesre
is boven jut idom, mig felfedezik a dolgot.
Csomagjaim mar a szobamban. Valoszinuleg bele is neztek, de hat had tegyek !
Fegyvert ott se, de meg nalam se talalhattak volna. Az mindig akad eleg egy
fogadoban.
Utolso rezeimmel fizetve felbotorkaltam a szobamba, az asztalrol elemelt kes
mar jo ideje nalam volt. Lecsatoltam a nagy gonddal elkeszitett pocakot, mert
az tulsagosan is zavart volna a mozgasban. Lemostam a felsotestemet, csupan az
arcomat hagytam szarazon. Jol johet meg az elmaszkirozott arc.
Kicsivel kesobb felkeszulten vartam a kello idot.
A feladat egyszeru volt. A boszorkanak pusztulnia kell ! Lehetoleg minden
felesleges verontas nelkul.  
Minden lenyeges csomagom az ablak alatt varakozott. Az elso emeletrol meg
kiugrani is veszelytelen, nem veletlenul kertem ide szobat.

Hangtalanul surrantam a folyosora, az ivo hangja megkopott mar, a legtobben
otthon, vagy a szobajukban huztak mar a lobort.
A lepcso szelen lepdeltem felfele - ott nem nyikorog annyira. Senki nem jott
szembe a folyoson. Nem vittem magammal lampast, a falakon arvalkodo gyertyak
fenye boven eleg volt a tajekozodashoz. Az ajto a legutolso volt a folyoson. 
Epp idoben voltam. Az ejfeli orjarat zajat kihasznalva a meregeros sav gond
nelkul marta at a zarat. 
Ujra lepereg elottem az egesz, mintha lassitott felvetel lenne. Harang szolal
meg a tavolban, ahogy testem gyakorlottan mozdul-
s a halal utjat jarja....

  Az elso kondulas, ahogy az ajtot halk reccsenessel loki be vallam. A
varkocsos vicko veszitett.
Az ablak fele fordulva hattal all nekem, s nem hagyok idot neki, hogy fegyvert
rantva felem forduljon. Az elhajitott kes utat talal a hataba. Nem a gerincet
roncsolja el, nem is a szivet szurja at, a penge a tudobe hatol. Nem tud
felkialtani. Partravetett halkent fuldoklik meg, csupan masodpercei vannak
hatra es elcsendesedik.
A gorviki no az ajto melletti sarokban all. Szamitok ra, de megis meglep,
mikor 
  Masodik harangszo.
utesemet vedve a no pengeje sebet ejt karomon. 
  Harmadik kondulas. Jobb oklom a no szegycsonjan, bal a gyomorszajan csattan
egyazon pillanatban. Hatratantorodik, feje kemenyen a falnak utodik.
  Negyedik.
Zavaros tekintettel viszi lejjebb a sulypontjat, lathatoan szedeleg. Helyes.
Magikus, vagy mentalis kepessegeit akar el is felejtheti.
  Otodik harangszo. Elorelendulok. Kezeim lent tartom, s a no ki is hasznalna
a rest a vedelmemen. Hihetetlen gyorsan fordul a csipoje, labfeje a
halantekomat keresi. A cselem bejott. Bal terdemre zuhanok, fordul az egesz
testem, korbefordulva elkaszalom a tamaszto labat. 
  A Hatodik harangszora terul el, tompitatlan esese kioltja ontudatat.
Mereg mar belem. A gorviki szuka ! Gorcsbe randit a fajdalom, mikozben a
veremtol piros ramierat az ovembe tuzom. Nem hagyunk nyomot, plane nem vert.
A halott ferfi dobotoreivel a kezemben lapulok a belso szobaba nyilo ajto
mellett.
A mereg utohatasatol szenvedve alig birom berugni az ajtot. Atzuhanok a
maradvanyok kozt, de karjaim tudjak a dolgukat. A nemesasszony kifejezestelen 
szeme es felemelkedo kezei nem igernek sok jot. Varazsolni akart, vagy csak
vedekezesul kapta maga ele oket? Sosem fog kiderul. A torok mar utjukra
indultak. Csupan egyikuk eri el celjat, de az jo munkat vegez. A no teste
lehanyatlik, en megtantorodok.

... ujra kiraz a hideg. Pedig nem lehet okom panaszra. Ha a negyedik,
csuklyaval takart alak is testor, akkor biztosan ottveszek. De csak egy
komorna lehetett, hisz csak dobbenten allt ott. Vagy csak jo szinesz volt?
Nem adtam lehetoseget, hogy kideruljon. Abban sem lehettem biztos, hogy a no
biztosan az, aki. Talan csak szerepet csereltek. Nyaka halkan reccsent, konnyu
testet gyengeden az agyra fektettem. Nem kellett volna meghalnia. De biztosra
kellett mennem.
 
Mire utolso kondult a harang, mar kinn voltam a szobabol. Sosem erezheti magat
biztonsagban az ember. Atkozott boszorka !
Visszaemlekszem halott testere. Meg holtaban is gyonyoru volt. Csak az 
arcvonasai, a szemei miatt gyotor ketely. Mintha nem tukroztek volna 
erzelmeket...
Mindegy. A megbizo elegedett lehet, a klan szinten."

----------------------------------------------------------------------------

...


  A gorviki no mar elokeszitette a szertartast. Lassan ul le a runakkal es
ciradas varazsjelekkel telerott padlora. 
Keze egy kopocseszere fonodik...