"Tul konnyu volt. Valami nem stimmelt. Talan a no arca? Egy gonosz boszorka nem hal meg ilyen bekes arccal. Nem mondom, nem volt egyszeru bejutni a lakosztalyaba, de valami nincs rendjen. Megerzem az ilyet... Harom napomba tellett, mig osszeszedtem annyi penzt, amennyit az atkozott Kobrak kertek az informacioert. Raadasul azt a gyonyoru not is el kellett hallgattatnom, hisz osszekotokent lathatta a szememet. Azt nem tudom elmaszkirozni. Kesobb felismerheto. Keves az esely, de a Kobrakkal jobb vigyazni. A kis fogado sokkal tobb volt, mint aminek kivulrol latszott. Rozzant, de ujra es ujra kijavitgatott epulet. A fenet ! Valosagos erod volt. Mar a sarkon befordulva szemmel kovettek az embert, figyelve, hogy merre villan a tekintete. Az egesz utca az ovek volt, de ennek a hirnek is megkertek az arat a nyavajas kigyok. Az ajton belepve (Istenek, de hatborzongatoan nyikordult !) majdnem leleplezodtem. A par hete elsajatitott, elmem korul lebego membran mar akkor jelzett, mikor meg senkit sem lattam. Imadkoztam, hogy csak feluletes vizsgalodas legyen ! Ha pajzsok vedik elmemet, akkor mar a pultig sem jutottam volna el. Valami biztos megakadalyozott volna, osszeutkozom egy soret lobalo reszeggel, vagy barmi mas, de boztosan tortent volna valami, amig kideritik, hogy ki is vagyok. Elmem ures volt, nem valhattak arulomma tudati energiaim se. Kozben egykedvuen lepkedtem tovabb. Ebben profi vagyok. A ver sem dobol mar a fulemben, mint ifju koromban. Felrehajtottam a vaskos, sulyos fuggonyoket, es az eddigi moraj hirtelen a jellegzetes, kocsmai larmava erosodott. Helyes kis sorhasamat kicsit jobban domboritva leptem be. Atrendeztem arcvonasaim, es az eletuk lenyegesebb reszet a kocsmaban tolto, a "hazatero" vendeg vonasait eroltettem magamra. Jol megfigyelheto a valtozas, ahogy a kivancsi, ismeros ivocimborakat kereso tekintet hogyan telitodik vaggyal, amint egy soros kirglire esik a tekintet. Mint ahogy oly sokan, en is megnyaltam a szam a pulton sorakozo, lecsordulo habtol sikamlos korsok lattan. Nem neztem korbe a teremben, talalomra indultam el egy iranyba, mintha a szokas vinne arra. Pecsetgyurus ujjaim felton az ovemen logo erszenyre fonom. Ez is resze a bloffnek, mar az elso zsebtolvajnak szemet szurna, hogy a ket ezust es nehany rez mellett csak kavicsok lapulnak benne. Hala a Kobraknak es a dszad lokupecnek. A kisstilu kereskedo szerepe nagy osszpontositast igenyel. A szerencsere utamba akado szekre telepedve kenyelmesen elpoffeszkedtem a koszos asztalnal. Hal' istennek nem a sarokban, hattal a falnak allt. Minden az arulodda valhat. Az istalosfiu csak ekkor ert utol a lovon hozott csomagokkal. Asztaltarsaim novekvo erdeklodessel figyeltek az erszenyt, kepzeletuk arannyal tolthette meg. Kiszamoltam ket rezet az asztalra, majd nagyvonaluan a fiu kezebe dobtam. Buszken neztem korul. Remenyeiket szertefoszlatva eltuntettem az erszenyt, csupan sorre valot hagyva a kezemben. Az asztalnal ulok arcan csalodottsag latszott, nem remeltek mar potya italt. Egyikuk hegyeset kopott az asztal melletti kopocseszebe. Ha jol forgatom a szot, fertalyora mulva mar az o szamlajukra iszom - gondoltam. Tekintetem a csapost kereste, ket ujjamat feltartva egy korsora mutattam a pulton. Korbepillantottam az ivoban. A szokasos csocselek mellett jocskan akadt tehetosebb utazo is. Rejtely, hogy miert itt szalltak meg. Talan csak a feltunest akartak kerulni ? Hat nem sikerult nekik. Jo par szempar figyelte erszenyeik duzzadtsagat es testoreik eberseget. Nehanyan kozuluk nem biztos, hogy megerik a hajnalt. A kocsmaros kozben odaert, igy a rezek a hatalmas kotenybe, a korsok pedig a kezem ugyebe kerultek. Egy hajtasra kiittam az egyiket. Elismero pillantast kaptam a mellettem ulo fickotol, valamit meg mondott is, de a zajban nem ertettem. Erthetetlen valaszfelet morogtam vissza. A ficko bolintva kopott egyet. Figyelni kezdtem az asztalnal folyo tarsalgasra. Talan meg erdekesnek is talaltam volna az uj helyi torvenyeknek szolo meltatlankodasokat, ha nem kellett volna ennyire figyelnem magamra. Az ember a megszokasainak rabjava valik, konnyen leleplezodhet egy ovatlan, gyanusan gyors mozdulattol. Multak az orak, s lazitottam testtartasomon. Vidam mosolyt villogtattam, s jo hallgatosagnak bizonyultam. Hogy a sor ne artson meg, eleget ettem par oraja, de a biztonsag kedveert etelt is rendeltem. A zsiros hust ostoba vigyorral tomtem a szamba, kozben vegig a beszelgetest vivore figyeltem. Ellestem mozdulataikat, gesztusaikat. A kocsmaros letorolte az asztalt, elvitte az ures tanyert, teli korsokat es ures kopocseszet hozott. Hiheto helyi akcentussal szobat kertem tole, csomagjaimat pedig felvitettem. Latszolag jo nagyot huztam a sorbe, aztan nagyot koptem. Nem kaptam oda tul gyorsan a fejem, mikor a szemem sarkaban nyilni lattam az nehez fuggonyoket. En is vegigbamultam a pompas alaku gorviki not, aki eber tekintettel azonnal felmerte a helyiseget. Szep arca maskor talan vonzo lehetett, most szigor tette elutasitova. Csupan csak sejtettem a testet izgatoan kihangsulyozo, bo ingtol rejtve az alkarra simulo ramierat. Nala magasabb, uri ruhakba oltozott, gyonyoru nemes asszonynak tort utat a tomegben. Az asszony hosszu, barna furtjei konnyu prembundara omlottak, asztaltarsaim szaja tatva maradt a nobol sugarzo elegancia lattan. A sort egy szeles vallu, varkocsba kotott haju ficko zarta, maga elott egy alacsony, csuklyas kopenyt viselo alakkal. Konnyeden atjutottak a lassan ocsudo tomegen. A varkocsos ferfi az elre kerult, par szot valtott csak a kocsmarossal, aztan a lepcso fele indultak. Minden a terv szerint. En mar reg a sorommel foglalkoztam. Nem szandekoztam utanuk indulni. Feltehetoleg a legnagyobb, legdragabb lakosztalyt vettek ki, arrol pedig pontosnak remeltem informacioimat. Elvegre annyi penzert... Ahogy ejszakaba fordult az este, asztaltarsasagom gyorsan fogyatkozott. Volt idom gondolkodni. Nem kapkodtam el, de nem is vartam hajnalig. Ugyan a pirkadati tamadas a legtobb esetben valoban a legcelravezetobb, de nem biztam a gorviki noben. Tul ebernek tunt. Az ejfeli tamadas mellett dontottem. Ugy meg a menekulesre is boven jut idom, mig felfedezik a dolgot. Csomagjaim mar a szobamban. Valoszinuleg bele is neztek, de hat had tegyek ! Fegyvert ott se, de meg nalam se talalhattak volna. Az mindig akad eleg egy fogadoban. Utolso rezeimmel fizetve felbotorkaltam a szobamba, az asztalrol elemelt kes mar jo ideje nalam volt. Lecsatoltam a nagy gonddal elkeszitett pocakot, mert az tulsagosan is zavart volna a mozgasban. Lemostam a felsotestemet, csupan az arcomat hagytam szarazon. Jol johet meg az elmaszkirozott arc. Kicsivel kesobb felkeszulten vartam a kello idot. A feladat egyszeru volt. A boszorkanak pusztulnia kell ! Lehetoleg minden felesleges verontas nelkul. Minden lenyeges csomagom az ablak alatt varakozott. Az elso emeletrol meg kiugrani is veszelytelen, nem veletlenul kertem ide szobat. Hangtalanul surrantam a folyosora, az ivo hangja megkopott mar, a legtobben otthon, vagy a szobajukban huztak mar a lobort. A lepcso szelen lepdeltem felfele - ott nem nyikorog annyira. Senki nem jott szembe a folyoson. Nem vittem magammal lampast, a falakon arvalkodo gyertyak fenye boven eleg volt a tajekozodashoz. Az ajto a legutolso volt a folyoson. Epp idoben voltam. Az ejfeli orjarat zajat kihasznalva a meregeros sav gond nelkul marta at a zarat. Ujra lepereg elottem az egesz, mintha lassitott felvetel lenne. Harang szolal meg a tavolban, ahogy testem gyakorlottan mozdul- s a halal utjat jarja.... Az elso kondulas, ahogy az ajtot halk reccsenessel loki be vallam. A varkocsos vicko veszitett. Az ablak fele fordulva hattal all nekem, s nem hagyok idot neki, hogy fegyvert rantva felem forduljon. Az elhajitott kes utat talal a hataba. Nem a gerincet roncsolja el, nem is a szivet szurja at, a penge a tudobe hatol. Nem tud felkialtani. Partravetett halkent fuldoklik meg, csupan masodpercei vannak hatra es elcsendesedik. A gorviki no az ajto melletti sarokban all. Szamitok ra, de megis meglep, mikor Masodik harangszo. utesemet vedve a no pengeje sebet ejt karomon. Harmadik kondulas. Jobb oklom a no szegycsonjan, bal a gyomorszajan csattan egyazon pillanatban. Hatratantorodik, feje kemenyen a falnak utodik. Negyedik. Zavaros tekintettel viszi lejjebb a sulypontjat, lathatoan szedeleg. Helyes. Magikus, vagy mentalis kepessegeit akar el is felejtheti. Otodik harangszo. Elorelendulok. Kezeim lent tartom, s a no ki is hasznalna a rest a vedelmemen. Hihetetlen gyorsan fordul a csipoje, labfeje a halantekomat keresi. A cselem bejott. Bal terdemre zuhanok, fordul az egesz testem, korbefordulva elkaszalom a tamaszto labat. A Hatodik harangszora terul el, tompitatlan esese kioltja ontudatat. Mereg mar belem. A gorviki szuka ! Gorcsbe randit a fajdalom, mikozben a veremtol piros ramierat az ovembe tuzom. Nem hagyunk nyomot, plane nem vert. A halott ferfi dobotoreivel a kezemben lapulok a belso szobaba nyilo ajto mellett. A mereg utohatasatol szenvedve alig birom berugni az ajtot. Atzuhanok a maradvanyok kozt, de karjaim tudjak a dolgukat. A nemesasszony kifejezestelen szeme es felemelkedo kezei nem igernek sok jot. Varazsolni akart, vagy csak vedekezesul kapta maga ele oket? Sosem fog kiderul. A torok mar utjukra indultak. Csupan egyikuk eri el celjat, de az jo munkat vegez. A no teste lehanyatlik, en megtantorodok. ... ujra kiraz a hideg. Pedig nem lehet okom panaszra. Ha a negyedik, csuklyaval takart alak is testor, akkor biztosan ottveszek. De csak egy komorna lehetett, hisz csak dobbenten allt ott. Vagy csak jo szinesz volt? Nem adtam lehetoseget, hogy kideruljon. Abban sem lehettem biztos, hogy a no biztosan az, aki. Talan csak szerepet csereltek. Nyaka halkan reccsent, konnyu testet gyengeden az agyra fektettem. Nem kellett volna meghalnia. De biztosra kellett mennem. Mire utolso kondult a harang, mar kinn voltam a szobabol. Sosem erezheti magat biztonsagban az ember. Atkozott boszorka ! Visszaemlekszem halott testere. Meg holtaban is gyonyoru volt. Csak az arcvonasai, a szemei miatt gyotor ketely. Mintha nem tukroztek volna erzelmeket... Mindegy. A megbizo elegedett lehet, a klan szinten." ---------------------------------------------------------------------------- ... A gorviki no mar elokeszitette a szertartast. Lassan ul le a runakkal es ciradas varazsjelekkel telerott padlora. Keze egy kopocseszere fonodik...