Ranagol vezesse kezem
... Az áttetsző, lenge selyemholmikba
öltöztetett szépségek némelyike remegve pillantott a
belépő nagyúrra - mások inkább fel sem emelték a
tekintetüket - talán abban bízva, hogy így a nagyúr nem pont
őket választja ki erre az éjszakára. A belépő kedvtelve
nézett végig a formás testeken. Nos, igen: jól döntött,
amikor ama régi mű nyomán elhatározta, hogy nagynevű elődje
nyomdokaiba lép, s minden éjszakát más-más nővel tölt -
akit azután lefejeztet - hogy biztosan ne lépjen kétszer
ugyanabba a folyóba.
Ismét végigpillantott a rabnőkön. Mi is legyen ma
este...
Aztán elmosolyodott. Intett az eunochoknak.
- Ma este másképp szórakozom - valamennyien visszamehettek az
ágyasházba... A hárem hölgyeinek megkönnyebbülése szinte
tapintható volt. A nagyúr megszemlélte kivonulásukat - és
döntött: holnap a karcsú, keleti szépség következik - de ma
este nem !
Energikus léptekkel felsietett egy lépcsőn. Jókora terem,
alabástrom és feketemárvány kőlapokból kirakott
mozaikpadló... helyet foglalt a galérián elhelyezett
trónusszerű karosszékben, ahonnét jól átláthatta a termet.
Csettintett - odalent két ajtó nyílt ki, piros és kék
köpenybe öltöztetett 'fegyverforgatók' siettek be, s
foglalták el kijelölt pozícióikat a kőkockákon.
A terem másik végében a galérián kékes lángnyelvek
szikráztak fel, s mire a füst eloszlott - közben a nagyúr
varázstudói sietve visszavonultak - materializálodott a
mentáldémon.
- Te nyitsz - üzente a lény gondolatai nem lebecsülendő
erejével.
A nagyúr kiverte fejéből a keleti szépséget és a többi
hölgyet, és a játszmára koncentrált: ma éjjel egyiküknek
sem esik bántódása: a Nagyúr nőnap alkalmából inkább
sakkozni fog.
Sics
Még legalább egy újabb
nap!
Az ágyasházban, mire magamra hagynak, már üvölteni tudnék,
de csak a szemem belső sarkaitól a bokámig
kígyózó-burjánzó tetoválás pókfonal-rajzolatai váltanak
színt a dühtől.
Hónapok - amit egy karkötőbe zárva töltöttem,
és egy koszosszürke evilági varázslóval alkudoztam.
Hónapok - míg megfelelő testet kerített
számomra, amiben mihamarabb végrehajthatom - szabadulásomért
cserébe - a kirótt feladatot.
Hónapok - míg az emberi test kínjat-gyönyörét
megtanultam, elszenvedtem a varázsos tetoválás fájdalmát,
ami még a saját fajtám előtt is elleplezi igaz valómat.
Hetek - míg sikerült elhelyezni, azután meg a
"Nagy(?)úr" egyik beszerzőjével felfedeztetni, és
megvetetni engem, mint egzotikumot.
Napok - egy-házban-a-rettegés-színeivel, várva,
hogy "keleti csemegére" támadjon kedve a
célszemélynek,- készülve a gyilkosságra.
ÉS MOST _MEG EGY_ ÚJABB NAP, míg megölöm, és
végre visszatérhetek e Szürke Mezőkről a Milliárd Szín
Völgyébe!
Bride
... A keleti szépség távoztában
magán érezte a Nagyúr pillantását.
És már tudta, holnap végre eljön az igazság pillanata - a
nap, amikor végre kiderül, mit ér a Fekete Rózsa kiképzése,
és mennyire éberek a Nagyúr testőrei....
A nagyúr, mint mindig, ma is veszített. A csalódottságtól
kissé fásultan adott parancsot a túlélő 'bábok'
kivégzésére.
A mentáldémont tudta, hogy nem szabad veszíteni - hisz ekkor
menthetetlenül elfújnák a gyertyát - amelyhez pillanatnyilag
léte kötődött. De ha minden igaz, már nem tart soka ... Bár
nem ismerte a türelmetlenséget, tudta, hogy sietnie kell - a
Nagyúr évről évre, napról napra jobban játszott.
A Nagyúr, aki ekkor a vénséges vén vak énekmondó
jóslatára gondolt: 99 sakkjátszmában veszíteni fogsz ellene,
Nagyúr... de századszor már fog győzni a démon.
Kérdés csupán az, hogy miképp értette ezt az öreg. Sajnos
mielőtt ezt is elmondhatta volna, kivégeztette a borúlátó
jóslatért - s eme ifjúkori ballépéséért meglehetősen
hosszú tanácstalansággal kellett megfizetnie: ugyanis az
öregnek sajnos még a szellemét sem sikerült megidéznie a
Ház kókler varázslóinak... S emiatt kell most is a megfelelő
tudás híján várnia a holnapot.
A Nagyúr emlékezetébe idézte a keleti szépség ringó
járását. Igen, holnap érdekes nap lesz. Élvezettel várta az
izgalmas éjszakát. Elég jók-e vajon a testőrei ? Holnap
megtudja...
Jó játékos volt, s hosszú ideje játszotta már ezt a partit
- érezte hát, hogy holnap újabb lépésre kerül sor az
ezeréves játszmában.
Sics
... Nehány órával később a nagyúr
lehelletnyi neszre ébredt. Inkább érezte, mint tudta, hogy a
lány kibújt az illatos takaró alól. Nem mozdult, hadd higgye
az elszánt szépség, hogy gyanútlanul szendereg. Vajon ő
mivel próbálkozik? Szökni akar, vagy végezni urával? Neáan
túszul ejteni parancsolóját, hogy így szerezze meg a
szabadságot? Ez a teremtés már első perctől nagyon
eltökéltnek tűnt. Semmi kisírt szem, reszkető kéz,
megrogyó láb. Úgy vonult be az eunuchok gyűrűjében, mint
egy királynő. Valószínűleg úgy gondolta, különb lehet
minden elődjénél, ő elkerülheti azok végzetét.
Ami az eddigieket illeti... nos, a fekete szépség tényleg jó
mesterektől tanulhatta a szerelem művészetét. De ez persze
senkit nem ment meg a haláltól.
A lány lassan lépkedett, akkora zajt sem csapva, mint a
pókháló, ha elszakad. Úgy tűnt, kiutat keres, mert óvatosan
körbejárta az ágyasházat, szemügyre véve minden apró
részletet az ampolnak derengő fényben. Nem ijedős, ismerte el
a nagyúr magában, hiszen a keleti szépség igazán ráérősen
nézelődött. Majd holnap... akkor nem lesz ilyen
higgadt-gondolta, és majdnem elmosolyodott.
A lány ekkor ért az alacsony asztalkához. A bábuk -rég
elholt mester kincset érő remekművei- úgy tűnik
felkeltették az érdeklődését. Hosszú percekig szemlélte a
táblát, majd határozott mozdulattal elmozdítota az egyik
bábut. A nagyúr csak akkor vette észre mi történt, mikor a
lány átment a másik oldalra, és az ellenfél bábuját emelte
fel.
-Teszed le nyomban!- ült fel hirtelen. Inkább meglepett volt,
mint dühös.
A lány bólintott, és letete a bábut.
-Oda, ahol volt!- Láthatóvá vált a másik módosítás
is.-Mindet!
A lány újra bólintott.
-Bocsáss meg, Nagyúr. Az én mesterem mindig így oldotta meg
ezt a helyzetet.
...
-Tehát, ha te nyersz elengedlek. De mi történik ha én nyerek?
-Kivégeztetsz, természetesen, Végtelen Hatalmú.
-Játék nélkül is kivégeztetlek.
A lány felvonta gömbölyű vállát.
-Élj örökké, Nagyúr, mindenképp a kezedben vagyok. De ha
gondolod, vesztés esetén eltáncolom neked a Hét Csábítás
Táncát halálom előtt.
-Érdekesen hangzik. Rendben. Ha vesztesz, táncolsz, azután
kivágatom a nyelved a szemtelenségedért, amiért kihívtál, s
csak három nap múlva végeztetlek ki.
A fekete szemek felvillantak. A lány még mindig mezitelenül
ült a tábla másik oldalán, csak ékszerei szikráztak a
gyenge fényben. Hosszú körmű keze az egyik bábuval
játszadozott. Még mindig nem tűnt ijedtnek.
-Legyen akaratod szerint, ó, Hitetlenek Ostora.
A nagyúr egy hosszú pillanatig kutatva nézte.
-Nem félsz?
A lány közelebb hajolt. Sötét haja sziszegve hullott előre,
pokolfekete szemei tágra nyíltak. Lassan elmosolyodott.
-Nem.
Dia
Sics & Bride & Dia