A beavatas Roven hangtalanul lepkedett az osvenyen. Nyomolvaso volt, egyike a legkeresetebbeknek. Most megsem mas megbizasabol jarta az erdot. Ez az o ugye volt. Erezte, hogy novekszik benne a duh. Ot meglopni! Megallt, es elkezdte lecsillapitani magat. Mikor letaborozott ugy gondolta, az erdo lakatlan, de a biztonsag kedveert felallitotta csapdakat, nehogy meglepjek almaban. Megis ez tortent. Valaki kikerulte a csapdakat, es elvitte az erszenyet es a toret. Az erszeny nem is bantotta annyira, se azt a tort Lienne-tol kapta, es ez volt az egyetlen emleke a lanytol. Most a tolvaj nyomaban jart, es ahogy lecsillapodott folytatta utjat. A fak ritkulni kezdtek. Egy tisztas kozelebe ert, es megerezte, nincsen egyedul. Borg mar napok ota egy helyben ult. Elotte a negy reszre vagott gomba fekudt, a darabkak a szertartas szabalyai szerint a negy egtaj fele forditva. Eddig meg csak sotetseget latott maga korul- a saman megtanitotta, hogy kell elengednie a zavaro gondolatokat-, vagy neha halvany kepeket, de ezek inkabb emlekkepek voltak. Erezte, hogy most jott el a pillanat. A sotetseg oszlani kezdett, es egy forras jelent meg elotte. Borg attatszonek latta sajat testet amint a forras fele haladt. Nem is lepett, szinte siklott a levegoben. Ahogy a forrashoz ert megerezte az allat jelenletet, de meg nem fordult meg. A forras ala tartotta a kezet, majd a vizcseppeket a negy egtaj fele szorta. Lassan megfordult. Egy tigris figyelte a fak kozul. Borg nem mozdult. Az most a legnagyobb hiba lett volna. Engadte, hogy az allat gondolatai zavartalanul aramolhassanak fele. - Szolits a nevemen!- nem is halotta, inkabb erezte a tigris kereset. Lecsendesitett magaban mindent, es hirtelen ott volt a nev. Mar-mar kimondta volna mikor rettenetes ero kezdte el huzni a teste fele. Felpattantak a szemhejai, es megerezte, hogy nincs egyedul. Valaki kozeledett az osvenyen. Csendesen, de nem eleg halkan ahhoz, hogy megteveszthesse Borgot, akinek erzekei kielesedtek a szertartas alatt. Orult duhot erzett, es orditva vetette ra magat a kilepo alakra. Az mit sem ert a kezeben tartott fegyverrel, Borg emberfeletti erovel, puszta kezzel vegzett vele. Borg meg mindig az orulet hataran volt. Megragadta ellenfele kardjat, es felvagta a sajat hasat. A fajdalom nem jelentett szamara semmit, ahhoz a kinhoz kepest, amit a megszakadt szertartas miatt erzett. Haldoklasat egy elegedett fekete szempar figyelte. Zegre mar hajnal ota a fak kozott rejtozkodott- eleg tavol ahhoz, hogy eszrevetlen maradjon-, egeszen azota, hogy ellopta az erdojaro toret. Most elegedetten vegigsimitott a finom ezuston, es elindult a falu fele. Testet csak masnap hajnalban talaltak meg a sajat haza elott. Jol kivehetoek voltak rajta egy tigris karmai...