From: Gyenge Balazs sunfy@hal2000.hal.vein.hu Subject: Demontanya "...Hosszu idonek kellett eltelnie, mire eszrevettem a rendellenesseget a mozgasaban. Kitarto fajta volt szo se rola. Egy budos Erigow-i. A merget este juttattam a szervezetebe, mikozben aludt. Sejtettem, hogy delelottre varhato a hatas, de igencsak birta a mocsokja. A mocsaron valo atkeles lefarasztott mindegyikunket es most, hogy felfele haladttuk a sziklan majd' kikoptem a tudomet. Ez meg? De vegre hatott. Nem tel bele csak par pillanat es felmelegitettem a testem, igy rajtam is magszaporodtak a patakocskak, arcom teljesen kipirult. Eszre vette rajtam a valtozast, megallt. -Valami nincs rendben. Rosszul vagyok, de te sem nezel ki valami fenyesen - mondta. A valaszom magaert beszelt, testem hirtelen algorcsbe randult - elharaptem a szamban levo piros festekgolyot -, a foldre rogytam. Azt hiszem eletem legszebb gorcsben fetrengeset adtam elo,mikozben belekezd- tem a litaniaba. Meg par pillanatig O allva maradtm majd hata ijjkent hat- rafeszult, terdre rogyott. De nem adta fel. Meg igy is felul kerekedett benne a vedo oszton, engem probalt meg megnyugtatni. Musor koden tul lattam kozeledni a tobbieket. Valoszinuleg eszrevehettek, hogy baj van, mert futasnak eredtek. A erigowi ekkor mar a foldre borult. A hulye korg haverja ert oda elsokent: - Mi a bajjod Shon ? Hallod ? Ne csina'd ma' ! - borult az ekkor mar vert hanyo eszakihoz.Persze ekkor mar en is "vert" okadttam. - Ujabb ketto! A fene egye meg, ez a videk kikeszit minket! - Ne sirankozz! -mordult ra a bardra az idokozben megerkezo nekromanta - Nincs rajuk igy szukseg, meg erre a szarhazira sem a hordagyon.Aki nem tud a sajat laban menni, azt itt hagyjuk! - es ezzel lezartnak tekintette a dolgot. - Ne haggyuk itten a haverom! - ugrott fel a barbar nyoszorgo tarsa mellol - es odarohant a zsakjahoz.- Van nekem gyogyszrem. - Minek! - alltam fel ekkor hirtelen, arcom kitisztult, a litaniat mar majdnem befejeztem. A tobbiek csodalkozva neztek ram csak az ork szemeben lattam megertest, de hisz ez ertheto volt. O is toroni ver! Az erigowi ertetlenul emelte fel fejet, hogy ram nezzen es hogy lathassa a kopenyem alol elokerulo nyilpuskabol kiroppeno vesszot. Szinte szetvetette a fejet a jofajta vadaszhegy, erre talaltak ki. A barbar lassan felfogta, mi is tortenik. Uvoltve kapott ket bohom nagy kardjaert es ram vetette magat. - A tied ! - adtam ki a parancsot a bardnak, es o nem tetovazott. A korg testebe csapodo, csakjakka visszaalakulo nyilvesszok megtettek hatasukat. De hat neki sem volt valasztasa. A drog ellenszere nelkul par nap alatt kiszenvedett volna, igy mag tolem megkapta az adagjat, ami szep lassan tonkretette. - Szoval dontottetek. Rajuk nem volt szukseg! - Igy van! - adta meg a valaszt az ork a feketecsuhasnak es konnyed mozdulattal elvagta a hordagyon fekvo, eszmeletlen alak torkat. -....es fogadd a harom aldozatot Uram! - fejeztem be kisse hangosabban a litaniat. Pillanatra felizzott a nyakamban a verben edzett acel medal, a Kigyo, a Bak se az Oroszlan....." From: Gyenge Balazs sunfy@hal2000.hal.vein.hu Subject: Demontanya "- Lovasok kozelednek! - mutatott hirtelen a tavolba a kobzos. Igen csak meg kellett eroltetni a szemunket, hogy a porfelhot felfedezzuk, nemhogy a lovasokat! - Ezt nem fogjatok elhinni. Uwelitak. - Mi ?! - kaptuk fel a fejunket egyszerre - Itt ?! - Komolyan mondom, paplovagok es felenk tartanak. Vajon kit keresnek? Furcsallva neztunk egymasra, hisz barmelyikunk fejeert fizetett volna az inkvizicio, de kiletunket eddig sikerult titokban tartani. - Itt nem lehetnek Uwelitak. Meg nincs is ... - Vissza tertek az idoben, - vagott a bard szavaba a nekromanta - nem kis hatalomrol es tamogatasrol arulkodik a dolog. Valaki nagyon fontos lehet nekik. - En lelepek! - szolaltam meg ekkor - engem van miert uldozzenek. Bar tul kis falat vagyok en ahhoz, idokaput nyissanak. Ehhez merhetetlenul nagy hatalom kell. Meg nem lattam ilyet. - Es mi? Mi is visszajottunk! - De tudtunk rola? Nem! Es nem is donthettunk. Aki ezt tette velunk nem egyszeru halando pap volt. - En is eltunok. -mondta a bard es bevetette magat a fak koze. Kovettem a peldajat, mig a nekromanta es az ork az uton maradt. Nemsokara megerkeztek a lovasok: ot vertbe csomagolt lovag. Fujj de utalom oket. Felkort alkottak a ket allo alak korul, s egyikojuk - ereztem rajta az isteni tamogatast - megszolalt: - Egy Iquir nevu fattyut keresek! Itt volt veletek. Hol van most? - Kit keres a bacsi? - kerdezte fekete kopenyes tarsam kicsit sem illedelmes modon, de hat nem kedvelte tul sokra a fajtajukat. - Felelj vagy...VARAZSOL! - rantotta elo a kardjat, de a varazslo addigre altunt a szemuk elol. - Ujra megtalaltam Nercos, ott van fonn ! - mutatott a dombtetore az egyikojuk, ahova nemreg erkeztem meg a varazslatnak koszonhetoen." "A bard varazslatai teljesen bazavartak uldozoimet. Mar csak egy, a vezetojuk alt velem szemben, de en mar teljesen kimerultem. A negy tarsa kozul ketovel a kobzos nyilvesszoi vegeztek, egyikojukkel a kopenyem rejtekebol elocsapo legimereg vegzett, mig a negyedik a kedvenc litaniai- mnak esett aldozatul. A verzes es a verlang megtette egyuttes hatasat. De mar a bard is a foldon fekudt, egyetlen csapassal vegzett vele vezetolyuk. Es most en jovok - gondoltam, leven jobb harcos nalam, jobb a felszerelese is, de azert kitarton vedekeztem... Kozben a bokrok kozul szoros kez nyult az ajult dalnok hatizsakja fele, de legnagyobb meglepetesere a masik oldalon is megjelent valaki. Az ork es a nekromanta egy pillanatra farkasszemet neztek egymassal, majd ... majd gyorsan elpakoltak a bard hasznos targyait. Hogy felszereleset vissza ne kerhesse soha, nos errol egy jol iranyzott szuras gondoskodott. Minden figyelmemet a vedekezesnek szenteltem, de tudtam elobb faradok ki, mint ez a pancelos kutya. Az utolso eselyem a fegyvertokomban volt, ezert kockaztattam es bejott. Magam ele emeltem pajzsom es a takarasaban elrak- tam a fegyverem, majd elohuztam. Talan a veletlennek - kevesbe hinnem, hogy istenem segitett volna - koszonhetem, hogy a pengeje lecsikordult a csuham alatt hordott sodronyrol, de lenyeg , megusztam. A pszi energiaimat egyetlen csapasba fokuszaltam. A kigyokard szikrat vetett a mellvertjen, atszakitotta a konyokenel a borruhat, de ugy ereztem nem sikerult. Ekkor lattam meg a hata moge lopakodo orkot. Talan meg nincs veszve semmi - gondoltam , amikor az ork egy nyikkanas nelkul a foldre rogyott. A hata mogott a nekromanta allt, veres torrel a kezeben. Am ekkor - megis talaltam volna - ellenfelem teste gorcsbe randultes egyszeruen meghalt. Hat igen ezt a fajtat, meeg senki nem elte tul. Mosolyogva lihegtem ki magam, amikor a varazslo ram mutatott. Hirtelen elemi ero paszirozta testem a foldhoz. En jovok - gondoltam, de megnyugvassal neztem, ahogy a szajahoz emeli a tolem kapott frissesseg italat. Elfelejtetem mondani neki , hogy a masikkal egyutt mar igen eros idegmereg. Igy hirtelen megszunt a az elemi ero, ahogy a nekromanta holtan rogyott osszze. Folaltam es odaleptem hozza. Kezemben megvillant a kes, nyakamban felizott a medal... A Kigyo, a Bak es az Oroszlan " Sunfy Tovabb