Ballada egy hamis paphoz
Hamis pap, oda engemet,
Miért viszel, hol fény nem ér,
Amit imádsz, lásd, lelkemet
Bússá teszi e szörnyű tény,
Hiszen számodra nincs remény,
Az üdvösségedet eldobod,
S hiába benned jó, erény,
A pokolban lesz majd otthonod.
Hamis pap, mondjad, jó neked,
Hogy itt vagyunk a föld alatt,
És félve a vörös fényedet
Úgy tapogatjuk a falat?
Mert tudjuk, orkok felé halad,
Ahogy lefelé lejt, utunk...
S mondd, belőlünk mi marad,
Hogyha velük találkozunk?
Hamis pap, hisz megmenteni
Jöttünk egy másik ál-papot,
S közben hagynál megdögleni
Minden, nem ál-pap rabot?
Remélem, te is jól tudod,
Hogy ezt tenned nem engedem,
S ha őket mégis itthagyod,
Hát ne fordíts hátat nekem!
Ajánlás:
Hamis pap, én kedves barátom,
Hidd el, nincsen bajom veled,
S csak azért száll fejedre átkom,
Mert megőrzöd hamis hited.
- Garro de Zamarguillerana,
Domvik méltatlan híve -
Thaur