Kráni fejvadász - pácban A levél a MAGUS listára érkezett. Szegeny, teljesen hetkoznapi helyen szuletett Sorden. Rangjat teljes mer- tekben ugyessegenek koszonhette. Tizenkilen evesen mar komoly kuldete- seket biztak ra, o volt a leghatekonyabb az egesz tartomanyban. Fiatal kora miatt viszont meg nem engedtek, hogy Kranon kivulre menjen, bar nem is vagyott ra. Ugy hitte, mindene megvan itt, amit elerhet. Huszonket eves volt, mikor a pyarroni titkosugynokok galad modon megoltek egyik tarsat, akit leginkabb baratjanak mondhatott, es elvettek tole az oly nehezen visszaszerzett gyurut, amely allitolag csodakra kepes. Ekkor bosszut eskudott, s sikerult is kijarnia, hogy harom tarsaval egyutt meg- probaljak visszaszerezni a gyurut, s bosszut alljanak azon az ugynokon. Megkaptak a szukseges informaciokat, s mi tobb: kaptak egy gyurut, amit a masik helyere rakhatnak, s kulvilagi nem tudja eldonteni roluk, hogy melyik az igazi. Ok viszont kaptak egy medalt, ami ezer gyuru kozul is megmutatja hasznalojanak melyik az igazi. Egyetlen fontos kikotes volt: a megszerzett gyurut nem huzhatjak az ujjukra. Furcsa volt szamara ez a fenenagy konnyites... * * * - Gyere Sorden, mindjart ideernek. Azt hiszem az a kutya hazudott. Tobben vannak. Egy koszos sikatorban voltak. Sikerult "randevut" megbeszelni azzal a nyomorult ugynokkel - habar az idopontot ok mondtak ki, a talalkozas helyet illetoen viszont nem tudtak jobb megallapodast kotni. De ha minden igaz, az adu asz a kezukben van... Sorden beugrott az egyetlen kapu ala - azaz inkabb abba a lyukba, amit valami berhaz hatso bejaratanak mondanak -, ami a sikatorban volt. Kezebe fogta a gyurut, amit a masik helyere kell majd csempesznie, es megprobalt felkeszulni az erkezok fogadasara. Tarsa - aki valoszinuleg aldozat lesz majd - szo nelkul, rezzenestelen arccal varta az ugynokot. Nagy volt most a tet: vagy egy eletre szolo dicsoseg, s a bosszu betel- jesitese, vagy kudarc, s egy eleten at szolgaelet varja oket, mikor visszaternek Kranba. Megerkezett az ugynok. Ahogy megallapodtak, csak egy tarsa volt. Legalabbis senki mast nem lattak mellette. Egy kis doboz volt nala, talan abban volt a gyuru. - Terjunk a targyra. Nincs kedvem szorakozni - kezdte mindjart az ugynok, teljesen ugy, ahogy elkepzelte: a kulvilagi fergektol nem varhat illemet, s tiszteletet. - Am legyen. De eloszor latni szeretnem a gyurut - hangzott a valasz. "Jo tars: o is eros es ugyes. Nagyon ugyes." - gondolta Soren. "Kar erte." A pyarroni elmosolyodott, s kinyitotta a kis dobozt, majd par lepessel kozelebb lepve lerakta az utca kovere. Egy fekete gyuru volt benne. Soren megszoritotta a nyakaban levo medalt, mire ugy latta, a gyuru vorosen felizzik. - Ez az - uzente. Meg nem igazan ment neki a telepatia - csak nemregiben tanulta meg, hogy gondolatait hogyan vetitse ki masok szamara, s meg egyelore eleg megerolteto volt szamara. Hirtelen hatalmas orditas hallatszott hatulrol, s az ugynok megfordult. Soren pillanatok alatt odaugrott, s kicserelte a ket gyurut. Am vissza- vonulni mar nem volt ideje - egy nyilvesszo csapodott karjaba. Sikerult meg visszajutnia a fedezekhez, a "kapuhoz". Kezebol kiszedte a nyilvesszot. Felszisszent, mikor a hegye beleszakitott a husaba. Gyorsan letepett egy darabot ingebol, s elkototte a sebet. Beljebb lepett, s valamiben majdnem megbotlott. Most vette csak eszre, hogy tarsa fekszik elotte. Elettelenul. Gyorsan megprobalt tovabbjutni, de egy arnyek mozdult, nem is sokkal elorebb... Visszafordult, s latta, hogy bekeritettek. (folyt. kov., de most csak ennyire volt idom... Persze, csak ha van ra igeny...) Gaby