Hattyúdal

Fény ragyogja át
A fellegek közét,
Szerető susogást
Hoz feléd a szél.

Rád tekint Domvik
És újra él a Hit,
Mind arannyá válik
Mi rozsda volt itt
                                       (Sajó )
Húsba tépő karmok,
Acél vér és sav,
Egy dögszagú reggel,
Holnap ránkvirrad.

Tűzben égő lelkek,
Mérgezett létezés,
A remény sugara,
Az utolsó tévedés.
                                                (Petőfi Gwalker)
Kürtök őrjöngenek.
Ott leljük magunkat
Hol gyilkosunk a fény,
Vérré lesz a harmat.

Hold a pálya végén.
Ahol árnyéka lebeg
- ott várlak. Én a Szép,
És én, a Szörnyeteg.
                                           (Bride)
Minden éjjel véget ér,
A Hold hegy mögé zuhan,
Ezer sugár, fénytellér,
Napfény ragyogja utam.

Távolban már Ő vár rám,
Mélysötétből napsugár,
Hajnalharmat Szép mátkám,
Hold világa éj után.
                                             (AmpeR)
Látlak a rónák távolában,
Hol homokot fúj a szél.
Látlak a sötét árnyékában,
Mi különös dalt mesél.

Mosolyogsz rám vérben,
S könnyek közepén,
Fénnyel vontál be oly régen.
Látlak most is az elmém peremén.
                                                             (Denever)
- Suttogtad a nevem,
Bámultad a szemem.
Levágtad gyermekem,
Magadat ölted meg, Nekem!

- Ébredj Nagyuram, kelj!
- Rémálom gyötör, mert
A boszorkány, akit
Szerettem, bosszút sikít.
                                                       (Hajnacs)
Elmúlt az éjjel, gyermekem,
Feledd az álmot, az ablakon
Arany sugárban dől a fény,
a Nap táncol a keleti égen;

Nyugodj meg végre, kedvesem,
könny ne ragyogjon arcodon...
Új nap született, új remény;
békét lelsz az Úrnő ölében.
                                                   (Thaur)