Udvozletem.

Egy rovid tortenetet szeretnek elmondani,
elore figyelmeztetek azonban mindenkit, hogy
akinek meggyokeresedett komoly es szabalyrendszer-
centrikus elkepzelese van Kranrol, 
a magiarol, a varazshasznalokrol altalaban,
meg ilyesmi, az mar most keressen masik levelet maganak,
mert elkepzelheto, hogy melysegesen fel fog haborodni.













Biztos, hogy erdekel? Meg meggondolhatod...


























Te akartad.









Nos, az alapallas a kovetkezo: 
Eleg komoly indokkal Kranba utazott egy kis csapat.

Tagjai (legalabbis sajat bevallasuk szerinti foglalkozasukat tekintve):
-Bride, az -hmm-ehemm izee...- ilanori bard (Bride)
-Kyrill, a toroni bard (AmpeR)
-Amar Khan, az erigovi bard (Lazar Attila)
-Tigris Datura, volt ereni(?) testor (Timice)
-Denever, szamos otletszeru alnevenek egyike szerint
  most epp Devron, a varazslo (magus??), (Denever)
-Tarka, udvari ork, Kyrill rabszolga-mindenese (NJK)
-Abdullah Fazi Hafez Rafi al Kharemmadi Guzuk Haszra Ginali
   Rakhmir Adi Szil Ahmed, nehai dzsad mestertolvaj (NJK)

A karakterek kozul egyedul Bride es Denever beszeli a krani koznyelvet.

Ez a remek kis csapat betert egy nivos fogadoba egy varosban, vacsorazni
es
ejszakara megpihenni.
Megallt az asztaluknal egy felszolgalofele, es tudakolta, hogy ki mit
szeretne enni. Az elozoleg megbeszeltek alapjan Devron egy egyszeru
vacsorat rendelt mindenkinek, korulnezett a tarsasagon, mindenki
beleegyezo bologatasat varva. Az erigovi bardban azonban folhorgadt
az ellenallas. Meghogy O ilyen egyszeru, sot mondhatni primitiv
vacsorat fogyasszon, ha masra is lehetosege volna!
Igyhat fejevel nemet intett, turelmetlen kezmozdulataval  pedig az etlap
felsorolasara kesztette a lassan elkepedo felszolgalot.
Meg, meg, meg, intette egyre fanyarabb arccal, a feher kotenye szegelyet
gyurogeto beretvalt halantekan pedig lassan izzadtsagcsoppek alltak
ossze
vekony erecskeve.
Elmeje ketsegbeesetten kutatott kulonlegesebbnel kulonlegesebb receptek
utan, majd rovid toprengest kovetoen arcan boldog mosoly omlott szet,
es diadalmasan egy bonyolult etelnevet harsogott el, vegso adukent.
Amar Khan, aki, mint tudjuk, egy arva szot sem beszelt a krani
koznyelvbol,
nem is beszelve a "konyhanyelvrol", erre vegre megeresztett egy
leereszkedo
bolintast. A beretvalt megkonnyebbulten mondott meg valamit, aztan
elsietett.
Amar halk erdeklodesere Bride elmondta a felszolgalo utolso mondatat,
miszerint:
"Igenis, uram, de turelmet kerem, mert a varazslora varni kell  egy
kicsit."

Az etelneveket viszont nem volt hajlando leforditani.
    Fertalyora mulva megerkeztek a kert sultek, a tarsasag falatozni
kezdett,
nehany karorvendo pillantast megeresztve a korgo gyomru Amar fele.
Talan ket ora telhetett el, mikor mozgolodas tamadt a konyha felol.
Az erdeklodve odapillantok lathattak, amint hatan behoznak egy eros,
sarkainal megvasalt asztalt. Az erigovi bardnak szeme sem rebbent, fogta
a
szeket, es atult az uj asztalhoz. Letettek ele egy ket alkarnyi, ures,
lapos femtalat,
es rovidesen megerkeztek az evoeszkozok is.
A bal oldalon egy villa, valamint egy haromagu, hosszu nyelu kisebb
szigony
sorakozott, a jobb oldalra egy kisebb kes es egy kurta nyelu csatabard
kerult.
    A meglepett csendet nyiszorgas torte meg, ahogy negy markos legeny
betolt
egy szinten vasalt, kerekes asztalt. Az asztalon egy kupolas fedovel
eltakart
nagyobb edeny erkezett, amelyrol a megfelelo erzekekkel illetve tudassal
rendelkezok lathattak, hogy valmi meglehetos magiat sugarzo dolog van
benne.
A deres fedelet egy hosszu ruddal leemeltek, es a kivancsi tekintetek
elott
lancokkal kiemeltek egy nagy, gomb alaku jegtombot.
A jegtomb rotes feny arasztott magabol, ugy tunt, hogy ureges, es mintha
ebben
az uregben valami kis leny mozogna igen gyorsan, jegbortone falai kozott
pattogva. 
   A felszolgalok hatrebb, a pultnal alltak, ki-ki apro szemu lancbol
keszult halot, 
szigonyt, buzoganyt, landzsat szorongatott.
Amar Khan mar kisse turelmetlen es ideges lehetett ekkorra, es
elhatarozta, hogy
elebe megy az esemenyeknek. Megragadta a csatabardot, nekihuzakodott es
ket hatalmas utessel elrepesztette a jegtombot.
   Jokora langcsova csapott sivitva a mennyezetre, es a jeggomb ketfele
nyilt.
Belatni meg nem lehetett a goz meg a lassan csihado langok miatt. Amar
ugy
gondolta, hogy ideje szigonyvegre kapni azt a valamit ott bent, akarmi
is legyen.
Bedofott a jegtombok koze, egy randulast erzett a nyelen, aztan
meglepett arccal
huzta ki a megcsonkitott szigonnyelet, a vege ugyanis hianyzott.
A langok hamar apadtak, a goz is fogyatkozott lassan, es az olvadozo
darabok
kozul egy apro, soklabu leny kerult elo, ugrandozva es szemel lathatoan
irtozva a jeggel valo erintkezestol. Amar nekilatott, megprobalta vadul
villa- illetve
kesvegre kapni, am a vacsora gyorsabbnak bizonyult, es rovidesen ellen-
tamadasba ment at: felszokkent, es ratapadt a bard meglepett arcara.
Az elorelato szemelyzet egy ujabb, ezuttal "ures" jegtombot emelt az
asztalra,
amibe a bard beletemette arcat, menedeke elhagyasara kesztetve ezzel a
kis
tuzlakot, aki vegtagjaival addigra mar komoly egesi sebeket okozott a
hiu bard
orraban, szajanal, szemei alatt...
A harc eldolt, a vacsora testhomerseklete az altala megszokott ala
zuhant a
jegtombon sisteregve, vegul egy jol iranyzott csapas ketteszelte.
Amar legnagyobb bosszusagara a csapat minden tagja jelentkezett egy
falatert,
az oreg elohalottat kiveve, aki egykedvuen nyalogatott egy so-to:mbo:t.

Roviden ennyi volt a vacsora, ami aztan a mestergerenda kicserelesevel
egyutt
osszevissza 473 krani aranyaba kerult a csapatnak. Kicsit kesobb
fellepett egy
_krani_ bard is, a bard karakterek nagy "oromere", de ez mar egy masik
tortenet.