Annak idején így kezdõdött:
Légy Üdvözölve, Kalandozó!
Úgy vettem észre, mindenki szívesen mesél kedvenc karaktereirôl, fôleg híresebb kalandjairól. Eszembe jutott, hogy alakíthatnánk egy 'pletykarovatot', amelyben bárki kedvére locsoghat karaktereirôl, tanulságos kalandjairól, vagy ami eszébe jut, de nem a szabályokkal kapcsolatos, hanem a történet szempontjából érdekes.
A subject lehetne a Démontanya. Hogy miért pont ez? Nos ez egy aránylag újonnan alakult taverna Erion utazónegyedében, a kalandozók között meglehetôsen népszerû, bár Torozon krimójával azért nem veheti fel a versenyt, de olcsóbb és nem kevésbe feltûnô. Néhány kalandozó alapította (na jó, a csapatunk), és nem a nyereségvágy miatt, hanem 'csak úgy'. A berendezése nem túl fényûzô, de néha egész fura dolgokat láthat az érdeklôdô. Díszes és fura fegyverek, állítólag démoni végtagok, különös koponyák, kétes eredetû rajzolatok, vésetek, festmények találhatók a falakon. Gazdái általában itt találhatók, ha épp nem az életüket kockáztatják Ynev valamely eldugott zugában... Ha épp itt találhatók, szívesen mesélik rémtörténeteiket, s te is bátran fordulhatsz hozzájuk. Általában négyen vannak: egy yllinori embervadász (ez nem közismert), egy sunyi törpe boszorkánymester (ez se), egy tiadlani nemes kardmûvész és... igen, mindközül a legnagyszájúbb, legsegítôkészebb, legmegbízhatatlanabb, legléhább, leg... izébb, Arel hû szolgája, név szerint Zirkon Syyd, az 'Atya'. (igen, igen, ô az én kedvenc karakterem...)
Na, mára ennyit a Démontanyáról... Kalandok legközelebb... (talán)
Aztán egyre gyûltek a sztorik, kalandok...