Koszontlek Kradban!


Varok. Es meg mindig varok. Egy lelekre. 
Lattam ot gyermekkent fabotokkal es fapajzsokkal jatszadozni.
Lattam ot kamaszodvan a betuvetest tanulni egy paptol.
Lattam ot, mikor kimenekitettek Pyarronbol.
Lattam ot visszaterni a romokhoz halalig tarto eskujere.
Lattam ot Verteskent harcolni a Fekete Hataron.
Lattam ot Lar-dor hadtorteneti foliansai kozott.
Lattam ot pappa szentelve Uj-Pyarronban.
Lattam ot elindulni ezredmagaval a sivatagi demon ellen.

De megerkezni nem lattam.
Tiltotta eskuje. 
Nem harcolhat a Sotetseg Birodalma mellett.
Nem harcolhat a Kitaszitott teremtmenyei mellett.
Nem harcolhat szulovarosa elpusztitoi mellett.

Eszakon is haboru dul.
Elhagyta hazajat, hogy fajtaja mellett szolgalhasson.

Lattam ot uj tarsakra lelni.
Lattam ot az ellen predikalni, hogy kifustoljenek egy koboldtorzset.
Lattam ot doldozni az eszaki hirszerzesnek.
Lattam ot hagot vedeni tulero ellen.
Lattam ot, amint Kyel vezeti buzoganyat,
           a Kitaszitott teremtmenyei pediglen hullanak.

Es lattam ot eltunni egy sotet lukban...

De megerkezni nem lattam.
Pedig varom. Varom a lelket.
Azota sokan erkeztek.
Azok is, kik vele jartak Eszakon. Csak O nem. 
Pedig, bar udvari orkkent szuletett, emberkent elt.
Nem veszhet el hat halhatatlan lelke!

Hallottam lelkeket beszelni rola. A tarsaiet.
Megtudtam, hiaba varok tovabb.
Lelket bebortonoztek orokkon elo es orokkon halott testebe. 
Lelke, teste egy osleny taplaleka, valahol melyen Ediomadban.
Sohasem talalkozhatok vele.

Megszolal egy hang. 
Hatalmasabb, mint barkie, kit hallottam.
Talan hatalmasabb az istenek hangjanal is.
Es fajdalmas. Rettentoen fajdalmas.
Az teszi azza, amit mond.

A lelek, kit annyi ideje varok, nem erkezhet meg.

Mert osei, eskuje es istene torvenyeinek engedve nem hallgatta vegig,
mit vartyog neki a Kitaszitott ocsmany szoszoloja.
A Teremtes es Pusztitas Uranek nevevel szajan felszentelt buzoganya
egyetlen csapasaval bezuzta a hamis szonok koponyajat.

Elmentem erette. Mert lelkenek itt a helye koztunk, a Shandinban.

Ez tartott ezidaig. 

De most visszatertem kozetek.
Ujra nyugodt es boldog vagyok. Nem varok senkit. Egyelore.
Az a lelek, kinek utjat most kovetem, meg nem keszul ide. Az Utat jarja.

Krad vezerelje lepteit, 
Nektek pedig hozza el a Tudast,

hu szolgaja,

Pryon con Inquira

altal