A Harcos és a Hölgy A Hölgy apró termetű volt teltkarcsú mozgása mégis kecses és fenséges, éjfekete haját melyben a napsugár olykor szégyenlősen megfürdött hosszú varkocsba fonva hordta. Ruházata egyszerű de tiszta volt. Mellvértje dísztelen, de törpe mesterek munkája volt A szeme... Nos a szeme fekete volt és mély, nagyon mély. A feneketlen mélységben viszont tűz lobogott, nem a szerelem vagy a vágy tüze..talán egyszer az is ott volt azokban a kristály tekintetekben..a gyűlölet és ölniakarás olthatatlan lángjait láthatta az aki óvatlanul beletemetkezett a perzselő pillantásba. A férfi látta ezt és meg is értette rögtön.régén járta már Ő az életnek nevezett ösvényt, egy olyan ösvényt ami tele volt csapdákkal és csak kevés menedéket adó lugas szegélyezte... Egyetlen dolog lehet amely ilyen olthatatlanul égő, mindent elemésztő máglyát tud gyújtani egy nőben. Gyermeke elvesztése... A Hölgy nem kérlelt nem könyörgött segítségért, a Harcos érezte úgy segítenie kell. Öreg volt már, - nagyon öreg - válla széles, csípője keskeny de már sokszor gyötörte a köszvény kínja. Mozgalmas élete volt ami nyomot hagyott rajta, egy vágás itt egy forradás amott, nem bánt vele kesztyűs kézzel az élet, igaz soha nem is várt és kapott kíméletet. Gyilkos volt Ő, egyike a legádázabbaknak és legjobbaknak. Szolgált mindenféle urat, pénzért, hatalomért , az örök élet ígérettért. Sokakat ölt meg.. gyorsan és kíméletesen.. Belefáradt Abbahagyta. Eddig Most újra oldalán lóg mágikus energiákkal átszőtt pengéje melynek markolatát sok- sok évtized koptatta simára. Illet a kezébe.. Testét nyakától a bokájáig páncél fedte, horpadásokkal tele de éppen. Óriási csataménje prüszkölve ki-ki tört , de erős kezek tartották hát engedelmeskedett. Egymás mellet léptettek, némán , a Hölgy és a Harcos. Céljuk nem volt messze, tán fertájórára sem már. A Kastély ahol az Úr élt. Az Úr ki ameddig a szem ellát ura volt mindennek, földnek égnek életnek. Az Úr aki mágikus praktikákat gyakorolt és néha kellett neki az ártatlan lélek, a gyermeki lélek. Most rossz lelket választott. A Hölgy és a Harcos felért az oromra melynek tetején kevélyen magasodott a kastély. A kapu közeledtükre megnyílt, még nem tudták a bentiek hogy a Halál érkezett meg. Az Úr már igen de akkor már késő volt. Az elsők úgy haltak meg hogy fel sem fogták mi történt velük, mint a démoni sík egy teremtménye úgy tombolt köztük a Harcos . Megállíthatatlan volt. Alig telt el harminc szív dobbanás már egyedül állt az udvar közepén Körötte megcsonkított hullák és haldokló vonogló testek hevertek. A halál éneke még ott zengett fülébe , újra érezte testében az erőt , szájában a vér ízét Felkiáltott, hangja mint érckürt zengett a zárt udvaron. GYERE ÉS NÉZZ SZEMBE HALÁLODDAL GYERMEKGYÍLKOS ! - kiáltott. A Hölgy is beléptettet lassan pej lován, pillantásra sem méltatta a körülötte heverő testeket. Az Ő csak azt a férfit látta aki lassan komótosan jött lefelé a toronyszoba lépcsőjéről. Az Úr volt az, magas jóképű férfi fekete ruhában arcán mosollyal - Csak nem képzelitek hogy idejöttök és megöltök engem ?? - kacagott - - Készülj a halálodra kutya - üvöltötte a Harcos - Öles léptekkel megindult az Úr felé kardján és szemében az ölés fényei villództak - Ne ! Kiáltotta a Hölgy - Én akarom. De a harcost már nem lehette megállítani, pengéje sikítva szelte ketté a levegőt és megállíthatatlanul zuhant az Úr feje felé. Majd megállt a levegőben - Ostoba . Kacagott az Úr - Mit képzelsz te magadról, hogy engem egy egyszerű kardvágással megölhetsz ? - Adok neked egy kis leckét a hatalomból! Kéz lendült, szem villant és a Harcos merev tekintettel fordult a Hölgy felé, vonakodó léptekkel indult felé, tekintet üres. - Öld meg ! kiáltotta az Úr Öld meg ! A pallos mit a végzet hírnöke felemelkedett , a Hölgy mereven állt megbabonázva bámulta a felé tartó Harcost. A kard elérte a holtpontot és mennydörögve elindult lefelé. Az idő kilépett medréből és lassan hömpölygött tova. A Hölgy mereven állt tehetetlenül, csak szemében villant a felismerés szikrája. A Harcos szemébe is visszatért az élet. Derűs szinte incselkedő pillantás, talán még kacsintott is ??! A kard ezüstös ívet húzva maga után pörögve szelt ki darabokat az Úr és a Harcos közti térből, majd szinte emberfeletti erővel becsapódott a kacagó Úr testébe. Vér fröccsent, sikoly harsant. Csend Halotti csend. Clown