Eldamar
`Legendak, suttogasok... Nema csondben villano kulonos kardok.
Fekete alak a tuz fenyeben halalos tancat jarja. Kran berencei
orditva menekulnek vegzetuk elol. Fejek hullanak, a neman arato arnyek
gyorsan befejezi orok kuldeteset. A Halal csendje telepszik a tajra..
Feher batiszt kerul elo, a testet oltott arny pengeivel foglalkozik.
Rovid varkocs villan a holdak fenyeben, tuz fenye tancol a megtisztitott
kardokon.
A szakallas arc egy pillanatra az eg fele fordul, az ajkakon hideg
felmosoly, majd fekete kopeny lebben, es a felelf-re mar csak a
halottak emlekeztetnek...`



Reszlet Sharmant hagyatekabol


Keson erkezett. A ket foldon hevero mozdulatlan test, es a mellettuk
egykedvuen alldogalo alak minden ketseget eloszlatott. Keseru gomboc gyult
a torkaban, a vegso bucsuzas hideg eloszele legyintette meg. Tarsai veret
szomjasan itta be a selymes fu, gyilkosuk latszolag sertetlenul varakozott,
fegyveret es figyelmet az ujonnan erkezett fele forditva.

A konnyed mozgasu, kecses ferfi kilepett a tisztasra. Szabalyos, finom
vonasu arcat borosta takarta, dus, vallig ero fekete hajat feher csikok
tettek valoszinutlenne. Szurke szeme a fegyveresre szegezodott, majd par
lepes utan szoborra merevedett.

A szive bosszuert kialtott. A gyulolet sotet hullamkent omtotte el testet
- hogy megtorjon, es elenyesszen az akarat magas falain. Apro, vilagito
faklyakent jelen maradt a ferfi tudataban, de tobbe nem zavarta. Szunnyado
belso energiaja es teste keszen allt a kuzdelemre. Hatara erositett, kulonos
markolatu kardjat huvelyeben hagyva hosszu, orokkevalosagnak tuno pillanatig
meredtek egymasra a gyilkossal. Egyikuk sem mozdult, tekintetuk fogva
tartotta a masikat.

A gyilkos moccant elsonek. Hirtelen, gyors mozdulattal vagott csuklobol
alattomos, vedhetetlen modon. Ellenfele az utolso pillanatban perdult oldalra
a labat celzo fenyegetes elol. Kozombos arccal nezte a gyilkost, amint az
tarsai veretol voroslo kardjaval ujra nekiront.

Az ido hirtelen mintha lelassult volna, ahogy szeme sarkaba apro mozgas
villant. Mintegy kivulallokent erzekelte a veszedelmesen kozel jaro penget,
a ver osszeteveszhetetlen szagat, es tarsai mindeddig halottnak hitt testet.
Idejebol aldozott egy keveset, hogy megbizonyosodjon, nem a kaprazat jatszott
vele csupan. Niarei tarsara pillantva azonban valoban azt latta, amit az
elobb: annak ujjai gorcsosen megrandultak...

A kard suvitve csapott le az elkesve mozdulo, tarsara tekinto ferfira. A
vagas kulonos, aproszemu verten szankazott vegig, veres sebet marva a combba.
A most mar baratja eleteert aggodo, serult labara nehezen tamaszkodo ferfi
szeme jegkent villant, arcvonasai hirtelen megkemenyedtek. Tudata
kiteljesedett, belso energiai egy pillanat alatt felszinre tortek.
Kiegyenesedett, s ellenfele szamara is erzekelheto hideg, halalos nyugalom
aradt belole.

A gyilkos tullepve dobbeneten ujra tamadott. A mozdulatlanul allo ferfi
azonban mar felkeszulten varta... Bosszuallo vercsekent sikoltott pengeje,
ahogy emberfeletti gyorsasaggal elorantva haritotta a csapast. Arcvonasain
semmifele erzelem nem latszott, szemei latszolag a semmibe meredtek, ahogy
ket kezzel forgatva kardjat mar o tamadott. A gyilkos kezdeti folenye semmive
foszlott, ahogy ketsegbeesetten probalta vedeni a tokeletesen mozgo ferfi
csapasait. Felismerte az Ynev-szerte rettegett penget, a Slan-ek fegyveret.
Mindent megprobalt, bevetette a legalattomosabb trukkoket, amivel elete soran
felvertezte magat. Mindhiaba. Pengeje lendulete megtort a Slan-kardon, s o
maga alig birta haritani a csapasokat. Erezte, sokaig nem kepes tartani a
kegyetlen tempot, mar lihegni kezdett az erofeszitestol.

Ellenfele, a tarsa eleteert kuzdo ferfi egyszercsak abbahagyta a tamadast.
Terdeit enyhen megroggyantva melyallasba huzodott, s kardjat furcsa
mozdulattal emelte a valla fole. Pengeje az egnek meredt, mig szeme tovabbra
is a semmibe revedt.

A gyilkos nem vart tovabb, mindent egy lapra tett fel. Torokhangon kialtva
szokkent elore, hogy egyetlen lendulettel legazolja, a foldbe tapossa, veret
ontsa, tarsai utan kuldje az elotte allot. Fegyvere es teste
megallithatatlanul suhant a levegoben, mar erezte a gyozelem csodalatos
izet.

Abban az eszlelhetetlenul rovid pillanatban, amikor a vegso csapasra
keszulve emelte kardjat, mintha valami szobor elevenedne meg, ellenfele
megmozdult. Egy suhanas, ellepett a tamado utjabol, egy villanas, lecsapott
a mindeddig lehetetlen szogben allo Slan-kard, a husba szalado fem jellegzetes
hangja - s tompa puffanas, ahogy a gyilkos teste szabalyosan kettehasitva
erkezik a foldre.

A kardmuvesz kivart par szivdobbanasnyit, fegyveret a csapas ivenek vegen
tartva, tovabbra is a semmibe revedve. Majd kizokkenve revuletebol, a
tetemmel mit sem torodve lepett tarsaihoz, hogy megvizsgalja oket...