- Igazad van, 5-SI. A pszi-pajzs túl kockázatos lenne. Kapcsolódj össze a koronggal. Aztán szabadíts ki ebből az üvegcsapdából!

5-SI nesztelenül odasiklik az agyszonda alá. Feje tetejéről botszerű antenna emelkedik a magasba. Pontosan a közepén tapad oda a koronghoz. Ahogy létrejön a kontaktus, a roboton sárga fények gyúlnak ki.

- A memóriámat szondázgatja éppen - mondja 5-SI. - Elhitettem vele, hogy ember vagyok... - A robot kuncog. De nem tart sokáig a jókedve. - Hohó! Most jött rá, hogy áramkörökkel van dolga agy helyett! Elég a pátyolgatásból! - Ezzel 5-SI beleereszt egy elektromos kisülést az agyszondába. A szék elereszti a tagjaidat. Fölpattansz, kezedben lövésre készen a pulzár.

Riasztócsengő szólal meg valahol. Mintha a fél padló félrehúzódna! Hátraugrasz, ahogy egy tucatnyi hórihorgas lény ront elő a csapóajtóból.

- Volodián Gúzsok! - szalad ki belőled a rémült kiáltás. Pulzároddal megbénítod az egyiket, célba veszed a másikat. Elhibázod. A bénító sugár azonban visszapattan a falról, és 5-SI-t találja el. Összeesik. Hiába küzdesz a Gúzsok ellen. Mindegyik Gúzsnak hat karja van, olyanok, mint a vastag szíjak, rajtuk sűrű háló. Hamarosan mozdulni sem tudsz. Eleven kényszerzubbonyok foglya lettél!

Vonaglasz, rángatózol. A Gúzsok csak jobban szorítanak.

- Mit csináltatok dr. Aanxttal, kráterfejűek? - liheged. - A Nebula ügynöke vagyok, követelem, hogy vigyetek dr. Aanxthoz!

A Gúzsok végighurcolnak egy hosszú folyosón, aztán odakötöznek egy oszlophoz. Hárman kiválnak közülük, és bemennek a közeli irodába. Kihallatszik a beszélgetés.

- Doktor úr, az az okvetetlenkedő mindent tönkretett! A számitógépeket, a gondolatszékeket…, mindent szétlőtt!

- Semmi sem okozna nagyobb örömöt, mint ha elláthatnám a baját annak a féregnek - feleli egy öregebb hang. - De nem az enyém a döntés joga. Csak a parancsnok róhat ki büntetést.

E szavak hallatán legszívesebben belerúgnál magadba, amiért nem hallgattál arra a betegre kint, az erőtérnél. „Dr. Aanxt tényleg őrült! - gondolod. - Tényleg köze van a ragályos tébolyhoz, ezzel a »parancsnokkal« együtt!"

Még végig sem gondoltad, amikor belöknek az irodába. Dr. Aanxt gyilkos pillantással mered rád.

- Ezt nem fogja megúszni, Aanxt! - mondod.

- Miről beszél?! - ordít rád a tudós.

- Ne akarjon átverni! - ordítasz vissza. - Nagyon jól tudja, miről beszélek: az űrtébolyról! Maga a felelős érte, meg az a „parancsnok"!

- Akkor jól figyeljen ide, szúnyogagyú! Ezek a Gúzsok itt az ápolók. Ők tartanak rendet. Az űrtéboly gyógymódját kutatom. Illetve kutattam, amíg maga tiszteletét nem tette! Minden adatot és eredményt azokban a számítógépekben tároltunk, amiket felrobbantott!

- D-d-de azok az agyszondák... - dadogod.

- Mindenkit ellenőrizni szoktunk, aki odakintről jön, nem lappang-e benne az űrtéboly.

- És az a „parancsnok", akiről beszélt?

- Nézzen csak oda! A vidernyőn megláthatja! - Dr. Aanxt dühösen a hátad mögé mutat.

 A vidernyőn megjelenő arcot csakugyan ismered. Nem más, mint Polaris kapitány, a Nebula parancsnoka.

- Kitől tanulta, hogy előbb lőjön, aztán kérdezzen?! - sziszegi. - Azonnal visszajön a bázisra! Lehet, hogy dr. Aanxt ezek után a köszönésünket sem fogadja majd, és őszintén szólva nem is csodálkoznék rajta!

Valami azt súgja neked, hogy a következő pár hónapban te fogod a Nebula fedélzetét súrolni.

 

Küldetésedet befejezted. Térj vissza a Nebulára, ahol megkapod űrfelderítői minősítésedet!