KEDVES FELDERÍTŐ BARÁTUNK!
Ne lustálkodj!
A tudás idővel megkopik, mint az autógumi, a kopott tudás az űrben
életveszélyes!
Eddig könnyebb dolgod volt. Mindig előtted állt két út, Neked csak
választanod kellett. Most új feladatok várnak, bajbajutott bajtársaidon kell
segítened, akikről nem tudod, hol találhatóak. Türelem és leleményesség kell
ahhoz, hogy rájuk találj.
Űrkapitányok! Minden sikeres akció egy új csillagot jelent a
rangjelzéseteken. Előre az Ötcsillagos űrkapitányi cím eléréséért!
Helyettesek! Négy győzelem űrkapitányi rangot ad a bátor felderítőnek!
Űrhajósok! Ti, akik a Nebula számítógépével gyakoroltok, ha már elég
erősnek érzitek Magatokat, próbáljátok meg az új feladatok teljesítését! Három
siker parancsnokhelyettesi ranghoz juttat Benneteket!
Járőrszolgálatosok! Ha érdekesebb feladatokra vágytok, íme a lehetőség!
Két jó akció jobb beosztást hoz, és a Nebula komputerével fel lehet készülni a
további előrejutásra.
Tanfolyamismétlők! Aki úgy érzi, hogy csak a balszerencse Ütötte el a
megérdemelt sikertől, most bizonyíthat! Ha sikerül a kiküldetésed, önálló
járőrszolgálatra mehetsz.
Sok szerencsét!
Első próba
Feszes vigyázzban állsz Polaris
kapitány előtt.
- Hello - üdvözöl felemelt kézzel. - Örülök, hogy látom... - teszi
hozzá, de szemlátomást nem örül.
- Mi baj, kapitány? - kérdezed meg tőle, amikor már nem bírod
cérnával. - Rám orrolt meg valamiért?
- Magára? - néz rád csodálkozva. - Ugyan, mi bajom lenne? Hiszen
maga hős. Megfékezte a járványt. Csak hát tudja, voltak magánál kevésbé
szerencsések is.
- Kicsodák?
- Például az unokaöcsém. Szegény
kölyök.
- Ml lett vele?
- Ez az. Ha tudnám. Mindig olyan
óvatos gyerek volt. Mindig jobban bízott másban, mint magában, még egy robotnak
is hamarabb elhitt valamit, mint a saját két szemének.
- Biztos belekeveredett valami
fölösleges csetepatéba.
- Ő? Ugyan! Háromszor is meggondolta
magát, mielőtt lőtt volna. Tudja, egyszer megtréfálták egy hologrammal. Azt
hitte, valami szörnyeteg áll előtte, és mire észbekapott, szétlőtte egy mulató
teljes berendezését. Azóta a valóságot is inkább káprázatnak nézi. Mi lehet a
szegény gyámoltalannal?
- Sok jóval nem biztatom, kapitány - jelented ki hamarosan. - Azt
hiszem, meghalt.
- Gondoltam. De tudja, az is jobb, mint a bizonytalanság, igaza
van! De hol halt meg? Bizonyítsa be nekem! Keresse meg a maradványait!
- Hát sok nem maradhatott belőle. De ha eljön velem, főnők,
megláthatja, hol pusztult el. Ha valóban olyan volt a fickó, mint amilyennek
mondja, csak egyetlen úton mehetett. Szegény - teszed hozzá elgondolkodva - az
utolsónál hibázott. Milyen kapitány lehetett volna belőle!
- Hát akkor menjünk, fiam! De ne felejtse rögzíteni az útvonalat -
oldalszámok szerint - ha mi is ott veszünk, legalább találjon ránk valaki.
Második próba
Kihúzod magad Polaris kapitány
előtt, elvégre mégiscsak ő a főnök.
- Hello - a kapitány kicsit
megemelkedik a székéről -, örülök, hogy
látom - teszi hozzá kényszeredetten,
de szemlátomást most se boldogabb, mint a múltkor.
- Mi a baj, kapitány? - kérded meg
újra tőle, mert alapjában véve szeretnél segíteni rajta. - Kit kell megkeresni?
- Nem kit, hanem mit. Valami
célbolygót.
- Az meg micsoda?
- Ne játssza itt meg nekem magát,
maga pelyhes űrcsirke! Tudja, az én időmben még nem volt ilyen marhaság, hogy
célbolygó. Kinéztünk magunknak egy meteort, vagy egy aszteroidát, aztán
lőttünk.
Most meg egy egész bolygót képesek
körökkel bevonalkázni. Tiszta őrület!
- Mit zavarja az magát, kapitány?
- Hát, hogy nekem kell odavinni egy
csapat zöldfülűt. S nem jut eszembe annak a céltáblának a neve. Név nélkül meg
nem kereshetem ki a katalógusban. Ha pedig beszólok a központba, nem elég, hogy
kiröhögnek, de még képesek elküldeni valami szanatóriumba, hogy kismirglizzék a
berozsdásodott memóriámat.
- Sajnos, főnök, a név nekem se jut eszembe, de tudom, hogy hol
van. Szívesen elvezetem az egész csapatot.
- Akkor induljunk máris! Meg se álljunk, csak azon az átkozott
planétán.
- Hát rá nem érdemes repülni. Az egyik fiút, aki tévedésből ráereszkedett,
a többiek lőtték szét. Majd a Draco Minorra megyünk, onnan már csak egy ugrás
az egész. Maga akár itthon is maradhat, kapitány. Majd én megtartom a
lőgyakorlatot.
- Hé! Megálljon! De aztán írja fel annak a vacak csíkos
golyóbisnak a nevét, hogy a legközelebb ne kelljen keresgélni.
Harmadik próba
Hanyagul belépsz Polaris kapitány
irodájába.
- Hello - jön eléd széles mosollyal a kapitány. - Hallom, jól
sikerült a lövészet. Megdicsért a főparancsnokság.
- Hát egy kicsit besegítettem - mosolyogsz szerényen. - De látom,
kapitány, maga még mindig nagyon nyugtalan. Megint valamelyik unokaöccse...
- Nincs több unokaöcsém.
- Akkor valamelyik csinos kis
barátnője...
- Barátom - helyesbít Polaris kapitány,
és közben úgy néz rád, hogy jónak látod abbahagyni a tréfálkozást.
- Elnézést, kapitány. Mi van a
barátjával, meghalt?
- Nem tudom. Azt hiszem, él. És ez
neki a rosszabb megoldás. Most mit néz rám? Képzelje, nemrég halvány jeleket
fogtam. Az ő kódjeleit tartalmazta. Tudja, a szkafanderében van egy
agyhullám-erősítő. Egész rendes telepatikus kontaktust lehet vele teremteni
jónéhány parszek távolságra.
- És mit üzent?
- Semmit. Zavaros képeket.
- Értem - komorodsz el. - És mondja,
kapitány, tud még valamit róla? Például azt, hogy merre indult el.
- Beszéltem egy fickóval, aki az
Atreus-7-en jött vele össze. Együtt ácsorogtak a szanatórium kapujánál. Az
illető bement, a barátom pedig óvatos ember lévén elindult tovább.
- Ez jó hír - derülsz fel hirtelen.
- Azt hiszem, megtaláljuk, sőt még egy veszedelmes gonosztevőt is rács mögé
tehetünk. Tud maga verekedni, kapitány?
Polaris úgy néz rád, hogy nem akarod
a kérdést tovább firtatni.
- Gyerünk, fiam! De útközben ne
felejtse el megmondani, hol találunk rá arra a szerencsétlenre, és milyen
banditáról locsog itt nekem összevissza?
Negyedik próba
Szomorúan ballagsz be a kapitány
irodájába. Lerogysz egy székre.
- Hello - lép oda hozzád mosolyogva Polaris kapitány, és
megveregeti a válladat. - Mi baj, fiú?
-Tudja, kapitány, napok
óta nem tudok aludni. Amikor megtaláltuk a kölyköt, és hazahoztuk, örömömben
mindent elfelejtettem. De most már újra eszembe jutott, hogy aki bement a
szanatórium kapuján, az is kerülhetett olyan helyzetbe, ahonnan ki lehetne
szabadítani. Igaz, egy kis orvosi segítségre is szükség lenne, de hát az csak
nem akadály.
- Elmehetünk, fiam - felel barátságosan Polaris. - Magává! akár a
világ végére is.
- Hagyja, kapitány, elintézem én ezt egyedül. Csak arra kérem,
hogy ha nem térnék vissza, próbáljon meg kihúzni a pácból. Ide felírom egy
borítékba az oldal-kódszámomat. De csak három nap múlva bontsa fel. Addig
kitart az agyam károsodás nélkül.
- Ahogy akarja, fiam - mondja a kapitány, de a búcsúzásnál van az
arcán némi aggodalom, amikor átölel.
Ötödik próba
- Szervusz, pajtás - jön eléd már az ajtóban Polaris kapitány. -
Tudod, hogy irigyellek, neked minden sikerül. Azt mondd meg, hogy lehet az,
hogy ezt az egész veszélyes zónát úgy ismered, mint a tenyeredet?
- Feltérképeztem - feleled te nemes
egyszerűséggel, amely a nagy emberek jellemtulajdonsága.
- Micsoda?
- Úgy, ahogy hallja, kapitány.
Végigkérdeztem mindenkit, hogy merre járt, és lejegyeztem az útvonalakat.
Ahonnan senki nem jött vissza, ott persze megállapítottam, hogy egy halálos
csapda. Úgyhogy elég jól eligazodok az egészen.
- Hogy ez nekem nem jutott eszembe - csördít a homlokára Polaris
kapitány. Közönséges halandó agyrázkódást kapna egy ilyen felismeréstől.
- Még pótolhatja - ugratod
mosolyogva, de azért kacsintasz hozzá egyet, mert alapjában, véve szereted az
öreget. - Tessék, adhatok magának Is egy példányt.
- Nem fiam, ezt én magam megcsinálom. Ebből lehet tanulni. Aztán
majd összehasonlítjuk a végeredményt. Jó?
Íme az öt próba. Rajta, ifjú kapitányok,
felderítők!
HA ÚJABB
KALANDRA SZERETNÉL INDULNI A TITOKZATOS ZÓNÁBA, IDE KATTINTS!