Szkennelte,
javította és
tördelte: a Webtigris.
|
2.
FEJEZET
A
FAGY VILÁGA
|
|
Semmi nem
élhet meg tartósan
a Himalája magas
csúcsain, de
a világ bármely
más hatalmas
hegycsúcsait
is egyfolytában
a legvadabb szelek ostromolják,
amelyek óránként
300 kilométernél
nagyobb sebességet
is elérhetnek.
|
Ezeken
a magas hegyeken a fagy
halálos erejű.
|
Talán
ellentmondásnak
tűnik, hogy éppen
a Földnek a Naphoz
legközelebb fekvő
részei a leghidegebbek.
A levegő azonban akkor
melegszik fel, amikor
a rajta áthatoló
napsugarak energiát
adnak át a légköri
gázok atomi részecskéinek,
amitől gyakrabban ütköznek
össze egymással.
Minden ilyen aprócska
ütközéskor
hő keletkezik. Minél
ritkább azonban
a levegő, a benne lévő
atomok egymástól
való távolsága
annál nagyobb,
így ritkábbak
az összeütközések,
következésképpen
annál hidegebb
marad a levegő. Márpedig
a hideg ől.
|
Ha annyira
átjárja
egy növény
vagy állat testét,
hogy sejtjeiben megfagy
a folyadék, akkor
a sejtek, igen ritka
kivétellel, egyszerűen
kipukkadnak - ahogyan
a házi vízvezetékben
a fagy hatására
csőrepedés keletkezik
-, és a szövetek
fizikailag elpusztulnak.
De a hideg már
jóval előbb elpusztíthatja
az állatokat,
mielőtt még keményre
fagynának.
|
A legtöbb
állat, köztük
a rovarok, a kétéltűek
és a hüllők,
hőjüket közvetlenül
a környezetből
veszik. Ezért
néha "hidegvérűeknek"
is nevezik őket, csakhogy
ez a kifejezés
félrevezető,
hiszen a vérük
gyakran távolról
sem hideg. Sok gyík
például
olyan hatékonyan
napfürdőzik, hogy
nap közben melegebben
tartja a testét,
mint az ember, bár
éjszaka jelentősen
lehűl. Ezek az élőlények
jelentős hőmérséklet-csökkenést
képesek elviselni,
de még ők is
jóval előbb elpusztulnak,
mielőtt fagypontig hűlnének.
Ahogy a hőmérsékletük
csökken, a testük
energiáját
létrehozó
kémiai folyamatok
lelassulnak, ezáltal
az állatok egyre
lomhábbak lesznek.
Végül aztán,
körülbelül
4 Celsius fokkal a fagypont
fölött, az
idegvégződéseken
keletkező, az ingerület
továbbításához
szükséges,
folyékony halmazállapotú
anyagok megdermednek.
Így az állat
elveszíti testének
koordinációját
és elpusztul.
|
A madaraknak
és az emlősöknek
több esélyük
van a hideg elviselésére,
mivel ők belsőleg állítják
elő az állandó
testhőjüket. Ezért
azonban igen nagy árat
fizetnek. Az ember még
viszonylag meleg napokon
is a felvett táplálékmennyiség
mintegy felét
testének melegen
tartására
fordítja. Igazán
nagy hidegben, ha nincs
megfelelően felöltözve,
nem is tudja a hőveszteség
ütemében
pótolni az elveszített
hőmennyiséget,
akármennyit eszik
is. Agya és más
rendkívül
komplex szervei nem
képesek néhány
foknál nagyobb
hőmérséklet-változásokat
elviselni, és
ha a teste olyan szintre
hűl le, amelyen a hüllők
még csak letargikussá
válnak, az ember
meghal.
|
Így
aztán azokon
a magas hegycsúcsokon,
ahol a hőmérséklet
tartósan mínusz
20 Celsius fok alá
süllyed, élő
szervezeteket nem találunk.
Kivételek azok
az apró lények,
amelyeket véletlenül
odafúj a szél,
és időnként
egy-egy ember, aki -
talán még
megmagyarázhatatlanabbul
- elhatározza,
hogy saját jószántából
felmászik ezekre
a magaslatokra.
|
Az ilyen
csúcsokról
leereszkedő hegymászó
valószínűleg
semmiféle más
élőlényt
nem lát a jégszirtek
és a fagyott
sziklák közt,
amíg a csúcstól
lejjebb nem ereszkedik.
|
Az első
élőlény,
amelyre valószínűleg
rábukkan, akár
6000 méter magasságban
is, majdnem biztosan
valamiféle vékony,
bőrszerű bevonat lesz
egy sziklán -
egy zuzmó.
|
Ez nem
valamely növénycsoportba
sorolható egyetlen
faj, hanem két,
nagyon különböző
élőlény,
amelyek az elképzelhető
legszorosabb közösségben
élnek. Az egyik
egy alga, a másik
egy gomba. A gomba savat
termel, amely a szikla
felületét
érdesre marja,
így képessé
teszi a zuzmótelepet
a sima felületen
való megkapaszkodásra.
A gombafonalak által
kiválasztott
sav a kőzetek anyagából
az alga számára
felszívható
ásványi
sókat old ki.
A gombafonalak biztosítják
a telep vázszerkezetét
és nedvességet
szívnak fel a
levegőből. A moszat
a napfény segítségével
a felszívott
ásványi
sókat, illetve
a levegőben lévő
vizet és szén-dioxidot
tápanyagokká
szintetizálja,
amelyek mind a gomba,
mind a moszat tápanyagigényét
biztosítják.
Mindkét növény
külön-külön
szaporodik, és
a következő nemzedéknek
újra kell kezdenie
a kapcsolatot. Ez azonban
nem egyenlők közötti
társas viszony.
Néha a gomba
fonalai a moszatsejtek
köré fonódnak
és felemésztik
őket; és míg
a moszatok a gombától
elválasztva is
képesek független
életet folytatni,
maga a gomba az alga
nélkül nem
tud fennmaradni. Úgy
tűnik, mintha a gomba
rabszolgájaként
használná
a moszatot, hogy betelepíthesse
azokat a kopár
területeket, amelyek
különben zárva
maradnának előtte.
Számos moszat-
és gombafaj alkot
ilyen szövetségeket,
de a meghatározott
párok annyira
megszokottak, hogy a
belőlük létrejött
szervezetet szabályos
fajnak tekintik, amelynek
megvan a maga jellegzetes
alakja, színe
és kedvenc kőzetfajtája.
A világon mintegy
16000 zuzmóféleség
él. Mind lassan
növekszenek, de
azok, amelyek a hegycsúcsok
szikláit borítják,
különösen
lassan. Nagy magasságokban
esetleg egész
évben csak egyetlen
olyan nap akad, amikor
a növekedésre
lehetőség van,
így a zuzmónak
akár hatvan évbe
is beletelhet, amíg
egyetlen négyzetcentimétert
elborít. A nagyon
gyakori tányér
nagyságú
zuzmók így
valószínűleg
több száz,
ha ugyan nem több
ezer évesek.
|
A hegységek
felső régióit
borító
hómezőkön
látszólag
még annyira sincs
élet, mint a
körülöttük
heverő sziklákon.
Ám mégsem
mind szűziesen fehérek.
|
A Himalája
és az Andok,
az Alpok és az
antarktiszi hegyek egyes
szakaszai olyan rózsaszínűek,
mint egy szelet görögdinnye.
Ezt a látványt
nehéz elhinni.
Ha az ember ilyen helyekre
kapaszkodik fel, hószemüveget
kell viselnie, hogy
megvédje a szemét,
és könnyen
azt hiheti, hogy a körülötte
lévő lejtők furcsán
elszíneződött
foltjai és pásztái
vagy árnyékok,
vagy káprázó
szeme űz vele valamiféle
játékot.
|
Ha szabad
szemmel megvizsgálunk
egy maroknyit ebből
a különleges
hóból,
semmi szokatlant nem
látunk rajta
- kivéve, hogy
kétségkívül
rózsaszín.
Csak a mikroszkóp
alatt fedezhetjük
fel a fagyott részecskék
között az
elszíneződés
okát - a nagyszámú,
apró, egysejtű
élőlényt.
Ezek is moszatok. Sok
zöld részecskét
tartalmaznak, ezekkel
végzik a fotoszintézist,
de a zöld színt
elfedi egy átható
vörös festékanyag,
ami alighanem ugyanúgy
szolgálja a moszatokat,
mint bennünket
a hószemüveg
- kiszűri a napfény
ártalmas ultraibolya
sugarait.
|
Életének
egyik szakaszában
minden egyes ilyen moszatsejtnek
van egy apró,
csapkodó, fonalszerű
szervecskéje,
ostor vagy flagellum,
amely képessé
teszi arra, hogy a hóban
mozogva, közvetlenül
a felszín alatt
egy olyan szintre érjen
el, ahol pontosan annyi
a fény, amennyi
a legjobban megfelel
neki. Itt maga a hó
védi meg a széltől,
így a hőmérséklet
nem olyan bénítóan
alacsony, mint a szabad
levegőn. A hóalgáknak
még így
is szükségük
van védelemre
a hideg ellen, ezért
egy olyan anyagot tartalmaznak,
amely még néhány
fokkal a víz
fagyáspontja
alatt is folyékony
marad. Ezek a parányi
növények
semmi mást nem
vesznek fel a világból,
mint napfényt
és a hóban
oldott parányi
mennyiségű tápanyagokat.
|
Nem táplálkoznak
más élőlénnyel,
és semminek nem
szolgálnak táplálékul.
Alig módosítják
a környezetüket,
kivéve azt, hogy
pírba borítják
a havat.
|
Egyszerűen
csak léteznek,
tanúsítva
azt a megindító
tényt, hogy az
élet még
a legalacsonyabb szintjén
is egyszerűen önmagáért
létezik.
|
A hómezőkön
más, fejlettebb
élőlények
is laknak, köztük
apró férgek
és primitív
rovarok: soksertéjűek,
ugróvillás
rovarok és gleccsersáskafélék.
Gyakran olyan dúsan
tenyésznek és
olyan nagy számban
élnek, hogy ugyancsak
elszínezik a
havat, de nem rózsaszínre,
hanem feketére.
Ennek a fekete elszíneződésnek
pozitív értéke
lehet számukra,
mivel a sötét
színek megkötik
a hőt, míg a
világos színek
visszaverik. De még
ezzel a pótmelegítési
segítséggel
is életük
legnagyobb részét
úgy kell leélniük,
hogy testük a fagypont
közelében
van. Bennük is
van "fagyálló"
folyadék, élettani
folyamataik pedig úgy
alkalmazkodtak az alacsony
hőmérséklethez,
hogy ha hirtelen felmelegítik
őket, például
a kezébe veszi
őket az ember, akkor
nem tudnak megfelelően
funkcionálni,
és elpusztulnak.
Mivel nem képesek
az algákhoz hasonlóan
szintetizálni
táplálékukat,
ehelyett pollen- szemcsékkel
és elpusztult
rovarok testével
táplálkoznak,
amelyeket a szél
véletlenül
felhord a völgyekből.
|
Mint az
az ilyen "fagyos"
élőlényektől
várható,
egész életük
rendkívül
lassú ütemben
folyik. A gleccsersáska
petéjének
egy év kell ahhoz,
hogy kikelhessen, a
lárvák
pedig öt év
alatt érik el
a felnőttkort. Szárnya
egyiküknek sincs,
ami nem meglepő, hiszen
a rovarok szárnyának
ahhoz, hogy hatékonyan
működhessen, igen
gyorsan kell csapkodnia,
erre pedig alacsony
hőmérsékleten
semmiféle rovarszárny
nem képes - egyszerűen
nem tud hozzá
elegendő energiát
létrehozni.
|
Az egyik
furcsa teremtmény,
a szárnyatlan
skorpiólégy,
sajátos módszert
fejlesztett ki szárnyai
elvesztésének
kompenzálására,
ami nem követel
gyors izomreakciókat.
Lábai ízületeiben
van egy apró,
rugalmas párna,
amelyet izmai lassan
összenyomnak, aztán
ebben a helyzetben rögzítenek.
Ha a rovart ellenség
fenyegeti, hirtelen
kioldja a párnát,
az robbanásszerűen
kitágul, és
így a rovar messzire
pattanva elugrik.
|
A hómezők
mellett, a kövek
közt apró,
párnaszerű növények
- hegyi vadszegfű, kőtörőfű,
encián és
moha - lapulnak. A meredek
talajhoz tapadnak, hogy
oltalmazzák magukat
a széltől, de
a gyökereik hosszúak,
néha egyméternyire
is lenyúlnak
a talajba, így
a növény
ellen tud állni
a szélviharok
cibálásának,
és egy helyben
tud maradni a szétguruló
kövek közt.
A szárak és
a levelek szorosan párnába
tömörülnek,
így részint
megtámasztják
egymást, részint
védekeznek a
hideg ellen. Egyes növények
még tápanyagtartalékaikat
is fel tudják
használni egy
kis hő gerjesztésére,
és képesek
megolvasztani maguk
körül a havat.
Mind roppant lassan
nőnek: egy-egy növény
egy teljes év
alatt esetleg csak egy-két
apró levelet
képes növeszteni,
és egy évtizedbe
is beletelhet, amíg
annyi erőforrást
halmoz föl, hogy
képes legyen
virágot hajtani.
|
Még
egy kicsit lejjebb a
hegyoldalban, ahol már
kissé enyhül
a hideg, és a
csúcsokról
lefutó gerincek
némi menedéket
nyújtanak a szél
elől, a talaj már
kevésbé
meredek, és a
vándorkövek
meg a sziklák,
amelyeket a fagy lemart
a hegyfalról,
valamivel szilárdabban
helyezkednek el, a növények
végre jobban
gyökeret ereszthetnek,
és két-három
centiméternél
magasabbra növeszthetik
szárukat. A különlegesen
kedvező területeken
már foltokban
szinte összefüggő
zöld takarót
hozhatnak létre.
A hideg elleni védekezés
azonban még ezeken
a viszonylag alacsony
szinteken is létfontosságú.
Az afrikai Mount Kenya
lejtőinek magas völgyeiben
nőnek a világ
leglátványosabb
hegyi növényei.
Az aggófüvek
és a lobéliák
igazi óriások.
Az aggófüvek
6 méternél
magasabbra is megnőnek,
és úgy
néznek ki, mintha
fatörzsből kinövő
hatalmas káposztafejek
lennének. Elhalt
leveleik rajta maradnak
a főszáron, vastag,
a levegőt csapdába
ejtő karmantyút
alkotva, ami nagyrészt
elhárítja
a hideget.
|
Az egyik
lobéliafajta
karcsú, 8 méter
magas pillérré
nő, apró, kék
virágai a szőrös,
szürke levelek
között hajtanak
ki, amelyek olyan hosszúak
és vékonyak,
mintha az oszlopot szőrme
borítaná.
Bár ez a levélzet
nem ejti teljesen csapdába
a levegőt, meggátolja
szabad áramlását
az oszlop körül,
így jól
véd az éjszakai
fagy ellen.
|
Egy másik
lobélia a talaj
közelében
hajt, fél méter
átmérőjű,
hatalmas levélrózsát
alkotva, amelynek a
közepe teli van
vízzel. Amikor
leszáll az este,
ennek a víznek
a felszíne befagy,
de a vékony jégkéreg
megakadályozza
az alatta lévő
víz lehűlését,
így a növény
központi bimbója
körül gyakorlatilag
egy folyékony
védőburok van.
Reggel a felkelő Nap
megolvasztja a jégtakarót,
most azonban a lobéliának
egy másik problémával
kell szembenéznie.
Mivel az Egyenlítő
közelében
tenyészik, olyan
nagy magasságokban,
ahol ritka a levegő,
a napsugárzás
rendkívül
erős. Valós kockázatot
jelent tehát,
hogy a lobélia
központi kelyhéből
elpárolog a víz,
és a növény
védtelen marad.
Ez a víz azonban
nem egyszerűen esővíz,
amely véletlenül
felgyűlt a kelyhében,
hanem a növény
maga választja
ki, és kissé
nyálkás,
mert egy zselatinszerű
anyagot, pektint tartalmaz,
ami erősen csökkenti
a párolgást.
Így a legforróbb
napokon is megőrzi folyékony
szigetelését,
miközben készen
áll a leghidegebb
éjszakákra
is.
|
Az afrikai
lobéliák
és aggófüvek
hatalmas méretei
élénk
ellentétben állnak
a magasabb hegyek közt
élő törpe
változatokkal.
A világ más
részein élő
lobéliák
és aggófüvek
szinte mind aprók.
Az Andokban az ananászfélék
családjának
egyes tagjai fejlődtek
hasonló módon
óriásokká.
|
Mind a
két termőhely
igen magasan fekszik
és közel
van az Egyenlítőhöz,
így talán
ez a két tényező
teszi együttesen
előnyössé
az ilyen hatalmas méreteket.
Ám a botanikusoknak
eddig még nem
sikerült megfejteniük,
hogy ez pontosan miért
van így.
|
A hegyoldalon
sarjadó ritkás
zöld levelek hamarosan
állatokat csalogatnak
oda, amelyek fölmennek
a leveleket majszolgatni.
|
Az efféle
kalandoroknak azonban
maguknak is óvintézkedéseket
kell tenniük a
hideg ellen. A Mount
Kenyán a nyúl
nagyságú,
de az elefántfélékkel
rokon szirti borz majszolja
a lobélia leveleit,
ám sokkal hosszabb
a szőre, mint alföldi
rokonaié. Megfelelője
az Andokban a csincsilla,
amely körülbelül
ugyanakkora, és
alakja, szokásai
és étrendje
is hasonlók -
csakhogy rágcsáló
és egyáltalán
nem áll a szirti
borzzal közeli
rokonságban.
A csincsilla az egyik
legsűrűbb és
legselymesebb bundájú
emlős. Az Andok egy
másik állata
a vikunya. Ez a legkisebb
termetű tevefaj, szőre
pedig a világ
legértékesebb
gyapja. Vastag, finom
gyapja olyan jól
szigetel, hogy ha túlságosan
energikusan mozog, a
túlmelegedés
veszélye fenyegeti.
Ezért nem is
képez összefüggő
bundát, hanem
a comb belső részén
és az ágyékon
kisebb foltok majdnem
teljesen csupaszok.
Ha az állatnak
túlságosan
melege van, olyan testtartást
vesz fel, amelyben ezeket
a foltokat szabadon
éri a levegő,
így gyorsan lehűlnek.
Ha hideg van, akkor
viszont összeszorítja
a combját, így
takarja ezeket a kopasz
foltokat, ezáltal
gyakorlatilag hiánytalan
a gyapjútakaró.
|
A vastag
szőrzet vagy gyapjútakaró
nem az egyetlen módja
a hő megőrzésének,
erre a test arányai
is jelentős hatással
vannak. A hosszú,
vékony végtagok
könynyen lehűlnek,
ezért a hegyi
állatoknak általában
kicsi a fülük,
és inkább
kurta, mint hosszú
a lábuk.
|
A leghővisszatartóbb
forma a gömb, így
minél gömbölyűbb
egy állat, annál
jobban őrzi testmelegét.
A test méretének
is van jelentősége.
A testfelszín
kisugárzása
hőveszteséget
okoz, ezért minél
kisebb a felület
a test térfogatához
viszonyítva,
annál jobban
visszatartja a test
melegét. Így
tehát a nagy
gömb melegebb marad,
mint egy kicsi.
|
Ennek hatására
bármely adott
állatfaj egyedei
hajlamosak nagyobbra
nőni, mint ugyanannak
az állatfajnak
a melegebb éghajlat
alatt élő képviselői.
|
A puma
például
mindenütt megtalálható
Amerikában, Alaszkától
a Sziklás-hegységen
és az Andokon
át, egészen
az amazóniai
őserdőkig, ám
az alföldeken élők
törpék a
hegylakókhoz
viszonyítva.
|
Ha az Andok
középső
részén,
az Egyenlítő
körül vikunyát
és csincsillát
akarunk találni,
fel kell kapaszkodnunk
a hóhatár
fölé, a
tengerszint fölötti
körülbelül
5000 méter magasságba.
Ám ahogy dél
felé haladunk
az Andok hegylánca
mentén, a hóhatár
egyre alacsonyabbra
ereszkedik. Mire Patagóniába,
a kontinens déli
csücskébe
érünk, már
néhány
száz méter
magasságban állandó
hótakarót
találunk, valamint
olyan gleccsereket,
amelyek egyenesen a
tengerbe torkollnak.
|
Ennek egyszerű
oka van. A Nap sugarai
az Egyenlítőnél
merőlegesen, ám
a Föld gömbhöz
hasonló alakjából
következően, a
sarkok fele egyre kisebb
hajlásszöggel
érkeznek a Föld
felszínére.
Így az a napsugármennyiség,
amely az Egyenlítőn
egy négyzetméternyi
lapos földterületre
jut, délebbre
már sokkal nagyobb
területen szóródik
szét. A sarkok
közelében
maguk a sugarak is kevésbé
melegítenek.
Mivel a Föld felszínéig
sokkal hosszabb utat
tesznek meg a Föld
légkörében,
mint az egyenlítői
merőleges napsugarak,
ezáltal több
energiát veszítenek.
Ezért aztán
az Antarktisz tengerpartjai
ugyanolyan hidegek és
élettelenek,
mint az egyenlítői
Andok magas csúcsai.
|
Az Antarktisz
élőlényeinek
nemcsak a szélsőséges
hideggel, hanem a hosszú
sötétséggel
is szembe kell nézniük.
|
Mivel a
Föld forgástengelye
nem merőleges a pályasíkjára,
hanem egy bizonyos szöget
(66 fok 3 perc) zár
be, így a sarkvidékeken,
a Föld évi
Nap körüli
pályája
során, hosszabb-rövidebb
időszakokig sötétség
(a leghosszabb a sarkokon
: fél év)
uralkodik.
|
A nyár
kezdetén a nappalok
egyre hosszabb ideig
világosak, amíg
csak nyár közepére
a Nap már mind
a huszonnégy
órán át
láthatóvá
nem válik.
|
Ennek a
"prémiumnak"
azonban az az ára,
hogy a nappalok a nyár
végére
lerövidülnek,
míg végül
a tél közepére
hetekig tartó
teljes sötétség
áll be.
|
A zuzmók
megint csak ott vannak
azok között
a ritka élőlények
között, amelyek
el tudják viselni
az ilyen nyomasztó
körülményeket.
|
Az Antarktisz
szikláin több
mint 400 fajuk él.
Vannak köztük
laposak és bőrnemű,
vannak amelyek kisebb
foltokban élők
vagy csíkokban
kanyargók. Legközönségesebb
típusuk fekete,
így akár-
csak a hóban
élő rovarok,
maximális hőt
nyel el a gyér
napfényből. Sok
közülük
tüskés,
vagy kissé rugalmas,
szétágazó,
szőrszerű képleteivel
göndör gubancokat
alkot.
|
Ezeknek
a miniatűr erdőknek
megvannak a maguk apró
állatokból
álló saját
közösségeik.
|
Ugróvillás
rovarok és gombostűfejnél
is kisebb atkák
egész nyájai
mászkálnak
lassan az ágak
közt legelészve.
Náluk valamivel
elevenebb más
ragadozó atkák
erednek a nyomukba,
csáprágóikkal
elkapják őket,
aztán elcipelik
és elevenen megeszik.
Néhány
mohafaj azt is kibírja,
ha hetekig egyfolytában
keményre fagy;
van egy moszat, amelynek
szinte hihetetlen módon
sikerül behatolnia
bizonyos kőzetek hasadékaiba
és repedéseibe,
aztán bennük
él, az áttetsző
ásványokon
átszűrődő fényt
hasznosítva.
|
Mindössze
két virágos
növényfaj
él itt - egy
csökött fűféle
meg egy istácféleség.
Ezek közül
a növények
közül egyikből
sincs elég bőségesen
ahhoz, hogy bármekkora
méretű állatnak
táplálékot
tudjon biztosítani.
|
Az Antarktisz
partjain és jégmezőin
lakó élőlényeknek
létfenntartásukat
közvetve vagy közvetlenül
olyan növényekre
kell építeniük,
amelyek nem a szárazföldön,
hanem a tengerben élnek.
|
A déli
óceán
vizei melegebbek, mint
a szárazföld,
mert állandóan
áramlanak, ide-oda
hömpölyögnek
az Antarktisz és
az északabbra
fekvő mérsékeltebb
vidékek közt.
Mivel a víz sós,
nem alakul jéggé,
amíg a hőmérséklete
nem süllyed egy-két
fokkal 0 Celsius fok
alá. A hideg
víz azonban több
oldott oxigént
tartalmaz, mint a meleg,
következésképpen
az antarktiszi tengerekben
dúsan élnek
lebegő algák.
|
Rajtuk
élnek a mérhetetlenül
nagy számú,
krillnek nevezett lebegő
rákocskák,
ezek viszont az apró
halakkal együtt
az Antarktisz nagyobb
állatainak, a
fókáknak,
az oroszlánfókáknak
és a pingvineknek
szolgálnak táplálékul.
|
A táplálék
begyűjtéséhez
azonban ezeknek az állatoknak
ki kell menniük
a tengerre, és
egészen másként
kell védekezniük
a hideg ellen, mint
a szárazföldi
állatoknak.
|
A víz
több hőt képes
megkötni, és
sokkal hatékonyabban
vezeti azt, mint a levegő,
így az úszó
állat sokkal
hamarabb lehűl, mint
a járkáló.
Ezenfelül a szőrzetben
csapdába ejtett
levegő szigetelő hatása
a vízben csak
korlátozottan
működik.
|
A sörényes
fóka egyfajta
oroszlánfóka,
és nem a valódi
fókák,
hanem a fülesfókák
közé sorolják.
Nagyrészt megőrizte
szárazföldön
élő, négylábú
őseinek szőrzetét,
amely olyan sűrű és
meleg, hogy az emberek
mohón keresték
prémes kabátjaikhoz
és bundáikhoz.
|
Szőrzetének
vastag alsó rétege,
amelytől különleges
puhaságát
kapja, olyan rendkívül
finom, hogy még
akkor is magában
tartja a levegőt, amikor
az állat a vízben
van. Ám ha a
sörényes
fóka mélyre
bukna le, a víz
nyomása annyira
összenyomná
ezt a levegőt, hogy
az állat gyakorlatilag
elveszítené
a szigetelését.
|
Ezért
aztán a sörényes
fókák
ritkán keresik
táplálékukat
mélyen a víz
alatt.
|
A valódi
fókák
már jobban fel
vannak szerelve a hideg
ellen. Szőrzetük
nagyon ritka, csak a
horzsolásoktól
védi őket, illetve
úszás
közben egy vízréteget
többé- kevésbé
tartósan magában
tart, amely bizonyos
mértékig
csökkenti a hőveszteséget,
hasonlóan az
egész testet
beborító
gumi búváröltözethez.
|
Ezen kívül
szigeteli őket a fókazsír
is s a közvetlenül
a bőrük alatt lévő
vastag, olajos hájréteg.
|
A prémes
fókának
a testén foltokban
is vannak ilyen hájrétegek,
amelyek tápanyag-tartalékul
szolgálnak.
|
A valódi
fókák
azonban folyamatos takaróvá
fejlesztették
a hájukat, amely
egész testüket
beborítja, és
akármilyen mélyre
buknak le, akkor is
hatékony marad.
|
A Weddell-fóka
rendszeresen negyedórákra
lebukik, 300 méternyi
vagy akár nagyobb
mélységbe
is. A fekete mélységben
szonárt használ
a halak üldözéséhez
- magas, visító
hangokat bocsát
ki magából,
és a halak helyzetét
a róluk visszaverődő
visszhang alapján
határozza meg.
Az összes emlősök
közül ez a
legdélebben élő
állat, és
a kontinens körüli
tengert télen
beborító
jégtakaró
sem riasztja el.
|
Vagy a
jég alatt megrekedt
légzsákokból
lélegzik, vagy
lerágja a jégtáblák
szélét,
és így
tart fenn kisebb lyukakat
köztük.
|
A rákevő
fóka, amely az
egész családból
a legnagyobb számban
él az Antarktiszon,
kizárólag
apró rákokkal,
krillel táplálkozik.
Különleges
szakállszőrök
vannak a pofáján,
amelyek szitaként
működnek, a krillt
mindaddig a szájában
tartják, amíg
a fölösleges
vizet kiköpi.
|
A leopárdfóka
3,5 méter hosszúra
is megnő, karcsú
és izmos állat,
mindenféle húst
megeszik- halat, krillt,
másféle
fiatal fókákat
és időnként
pingvineket is.
|
Mindnyájuk
közt a legnagyobb
a déli elefántfóka.
Ez csakugyan monstrum,
akár 4000 kilogrammot
is nyomhat.
|
Amikor
egy dühös
hímjük rábődül
az emberre a tengerparton,
kétszeres embermagasságra
tornyosodik. Nevét
nemcsak hatalmas méretei
miatt kapta, hanem azért
is, mert orrán
felfújható
ormány van, amelyet
hatalmas hólyaggá
tud duzzasztani.
|
Az elefántfóka
is nagy mélységekre
bukik le, és
ott tintahallal táplálkozik.
Neki van minden fóka
közül a legvastagabb
szalonnája.
|
A bőrét
takaró vékony
szőrréteget minden
évben levedli.
Az új szőrzet
növesztéséhez
a bőrfelszín
közelében
bőséges vérellátásra
van szüksége,
ezért véredényei
keresztülhatolnak
vastag zsírrétegén.
|
Mivel vére
a testfelszín
közelében
kering, nem elég
hatékony a szigetelése,
így ki kell jönnie
a vízből.
|
Néhány
hónappal korábban,
párzás
idején, a hímek
még vadul küzdöttek
egymással a parton,
most viszont elfojtják
ellentéteiket,
és egymás
hegyén-hátán
hemperegnek az iszaptócsákban,
hogy melegen tartsák
magukat, miközben
a bőrük csúnya
rongyokban hámlik
le.
|
Az Antarktisz
madarai az összes
többi madárhoz
hasonlóan kitűnő
védekező eszközzel
rendelkeznek a hideg
ellen, hiszen a levegőben
a toll minden másnál
pompásabb szigetelő.
|
Ám
a legtöbb madárnak
nincs toll a lábán,
így a jéghegyeken
nemtörődöm
módon kuporgó
sirályok látszólag
azt kockáztatják,
hogy csupasz lábszárukon
és lábujjaikon
keresztül elszivárog
testük becses hője.
|
A vért
a lábukba szállító
artéria azonban
nem egyenesen fut le
a lábujjaikhoz,
hanem hajszálerek
hálózatát
fejlesztette ki. Ezek
körülölelik
azt a vénát,
amelyik a láb
alsó részéből
a vért visszaszállítja.
Így az artériás
vér melege, mielőtt
még elveszne
a külvilágba,
átadódik
a hideg vénás
vérnek; az artériás
vér immár
lehűlve folytatja útját
a lábakba. A
madár lábai
így gyakorlatilag
független, alacsony
hőmérsékletű
egységekként
működnek, és
viszonylag egyszerű
mozgásaikat olyan
élettani folyamatok
révén
hajtják végre,
amelyek alkalmazkodtak
a hidegben való
munkához.
|
Az Antarktisz
jellegzetes madarai,
amelyeket gyakran e
fagyos, távoli
déli táj
jelképének
tekintenek, természetesen
a pingvinek.
|
Az őslénytani
bizonyítékok
azt mutatják,
hogy bár családjuk
a déli féltekén
ered, annak melegebb
részein fejlődtek
ki. Egyes pingvinfajok
még ma is Dél-Afrika
és Dél-Ausztrália
viszonylag melegebb
vizeiben élnek,
egyik fajuk pedig egyenesen
az Egyenlítőn,
a Galápagos-szigeteken.
|
A pingvinek
pompásan alkalmazkodtak
az úszó
életmódhoz:
szárnyaik uszonyokká
módosultak, amelyek
a vizet csapkodva hajtják
őket, lábaikat
pedig kormányzásra
használják,
ezért erre a
célra a lehető
legalkalmasabb helyen,
testük legvégén
helyezkednek el. Ebből
következik jellegzetes,
egyenes testtartásuk,
amikor kijönnek
a szárazföldre.
|
Az úszás
mindig jó szigetelést
követel - a pingvinek
tollazata tökéletesen
alkalmazkodott ehhez.
Tollruhájuk tömött,
a tollszárak
tövénél,
csomókban apró
pehelytollak is nőnek,
amelyek összetömörülve
gyakorlatilag a víz
és a levegő számára
átjárhatatlan
réteget alkotnak.
A tollazat a test nagyobb
részét
fedi, mint bármely
más madárnál.
Legtöbbjüknél
mélyen lehúzódik
a lábakra is,
és a kis Adelie-pingvin,
amely egyike az Antarktiszon
élő két
pingvinfajnak, még
tömpe csőrére
is tollat növeszt.
|
Ez alatt
a tollruha alatt még
egy vastag zsírréteg
is van, a pingvinek
hőszigetelése
így annyira bevált,
hogy a vikunyához
hasonlóan őket
is a túlmelegedés
veszélye fenyegeti.
Amikor szükségesnek
érzik, ezt úgy
hárítják
el, hogy felborzolják
a tollaikat és
eltartják az
uszonyaikat a testüktől,
hogy növeljék
a hősugárzó
felületet.
|
A hatékony
szigetelésnek
köszönhető,
hogy a pingvinek a déli
óceánok
vizeinek túlnyomó
részét
képesek voltak
benépesíteni,
és egyes helyeken
csillagászati
számban élnek.
Zavodovski szigetén,
amely a Déli-Sandwich-szigetek
egyik kis vulkáni
szigete, és csak
6 kilométer az
átmérője,
14 millió kantáros
pingvin fészkel.
Ezek kistermetű állatok,
az embernek alig érnek
a térdéig.
|
Amikor
az antarktiszi nyár
kezdetén kijönnek
a szárazföldre,
a hatalmas hullámzás
olyan erővel vágja
őket a sziklákhoz,
hogy az ember biztosra
venné, hogy összezúzódnak.
Csakhogy rugalmasak,
mint a gumilabda, és
amikor a hullám
visszahúzódik
a sziklákról,
sértetlenül,
jókedvűen és
peckesen gázolnak
a szárazföld
belseje felé,
ahol a csupasz vulkáni
hamuban egyszerű üregeket
ásnak, vadul,
fülsiketítő
sivítozással
veszekedve a kavicsokon,
amelyekkel ki akarják
bélelni a fészküket.
Ezekbe a hevenyészetten
kikapart fészkekbe
a nőstény két
tojást rak, amelyeket
a hím költ
ki, miközben a
nőstény táplálék
után jár.
|
Néha
megtörténik,
hogy a pingvinpár
egy olyan vízmosásban
választja ki
a fészkét,
ahol a hamu alatt jég
van. Ilyenkor a hím
testmelege felolvasztja
a jeget, az elolvad,
és a továbbiakban
meglehetősen riadtan
üldögél
a mély lyukba
süllyedt tojásokon.
|
Amikor
a fiókák
kikelnek, a szülők
felváltva etetik
őket. Olyan gyorsan
nőnek, hogy mire véget
ér a kurta antarktiszi
nyár, már
teljesen kitollasodnak,
és önállóan
tudnak úszni
és táplálkozni.
|
A legnagyobb
pingvinfaj a császárpingvin:
a felnőtt embernek a
derekáig ér,
és 16 kilogrammot
nyom, így a legnagyobb
és legsúlyosabb
tengeri madár.
Nagy mérete alighanem
a hideghez való
alkalmazkodás
következménye,
mert a császárpingvin
az Antarktiszon él
és szaporodik
- az egyetlen állatfaj,
amely képes túlélni
télen a kontinens
szélsőséges
hidegét.
|
Testmérete
ugyan kétségkívül
a hővisszatartást
segíti, ugyanakkor
azonban nagy nehézségeket
is okoz. Amíg
a pingvincsibék
teljesen ki nem fejlődnek
és ki nem alakul
tengerjáró
tollazatuk, nem tudnak
önállóan
táplálkozni.
Ám ezeknek a
nagy csibéknek
hosszú időre
van szükségük
ahhoz, hogy kikeljenek
és teljes méretükre
nőjenek.
|
Az antarktiszi
nyár néhány
hete alatt a császárpingvin
csibéi ezt nem
képesek megvalósítani,
mint a szamár-
vagy más kisebb
termetű pingvinek.
|
A császárpingvinek
ezt a nehézséget
úgy hidalták
át, hogy olyan
párzási
menetrendet alakítottak
ki, amely pontosan az
ellenkezője a legtöbb
más madárénak.
Ahelyett, hogy tavasszal
raknák le tojásaikat,
és a melegebb
nyári hónapokban
nevelnék fel
ivadékaikat,
amikor könnyű élelmet
találni, a császárpingvinek
már a tél
kezdetén elkezdik
ezt a folyamatot.
|
A nyarat
azzal töltik, hogy
jól belaknak
a tengeren. Nyár
végére
olyan kövérek
lesznek, és olyan
jó a kondíciójuk,
amilyen csak lehet.
|
Márciusban,
néhány
héttel a hosszú
téli sötétség
beállta előtt
a felnőtt madarak a
tenger jegén
át a partra mennek.
A jégtakaró
már jó
messzire nyúlik
a parttól, így
a pingvineknek sok-sok
mérföldnyi
utat kell megtenniük,
hogy elérjék
a part közelében
fekvő hagyományos
költőhelyeiket.
|
Április
és május
sötét hónapok,
a pingvinek ilyenkor
csak udvarolnak, aztán
végül párzanak.
A pár nem követel
meghatározott
territóriumot
magának, és
fészket sem készít,
hiszen a jégen
nincs se növényzet,
se kő, amivel határvonalat
ki lehetne jelölni.
|
A nőstény
csak egyetlen tojást
tojik, de ez nagyon
nagy, és igen
gazdag szikanyagban.
Mihelyt a tojás
előbukkan, fel kell
emelnie, különben
megfagyna a jég
tetején. Ezt
úgy oldja meg,
hogy a csőrével
a lábujjai felé
taszigálja, aztán
fölveszi a lába
fejére, ahol
betakarja a hasáról
lelógó
tollas bőrredő. A párja
ilyenkor szinte azonnal
odamegy hozzá,
és a párzási
szertartás csúcspontjaként
átveszi a nősténytől
a tojást és
a saját "köténye"
alá dugdossa.
|
Ezzel közvetlen
feladatát el
is végezte: a
nőstény otthagyja,
és az egyre mélyülő
sötétségben
elindul a tengeri jégmező
széle felé,
ahol legalább
ő táplálkozni
tud.
|
Mivel azonban
most már igencsak
benne járnak
a télben, a jégmező
széle még
távolabb fekszik
a szárazföldtől,
ezért a nősténynek
esetleg 15-20 kilométert
is meg kell tennie,
amíg a nyílt
vízhez ér.
Közben a párja
csak áll, egyenesen,
a becses tojást
melegen tartva a lábán,
a hasi lebenye alatt,
legfeljebb odébb
csoszog egy kicsit,
hogy a többi költő
hímekkel összebújva
némi védelmet
találjon a hideg
ellen, hátat
fordítva a hófúvásoknak
és a süvöltő
szeleknek. Nincs fölösleges
energiája, amit
szükségtelen
mozdulatokra vagy haszontalan
magamutogatásra
pocsékolhatna.
|
Amikor
nyáron megérkezik
ide a tengerről, vastag
hájréteg
van a tollazata alatt,
testsúlyának
majd a felét
az teszi ki, de már
az udvarlás megpróbáltatásai
során felhasznál
belőle valamit, most
pedig további
két hónapig
ki kell tartania, amíg
csak ki nem költi
a tojást.
|
Végül,
hatvan nappal a tojás
lerakása után,
kikel a fióka.
|
A kis jószág
még nem képes
saját testmelegét
megtartani, ezért
továbbra is apja
lábán
kuporog, a "kötény"
alatt. A hím
ilyenkor, szinte hihetetlen
módon, még
elég táplálékot
talál a begyében
ahhoz, hogy visszaöklendezve
megetethesse vele a
frissen kikelt fiókát.
|
Aztán,
rendkívül
pontosan időzítve,
visszatér a nőstény.
Ő időközben alaposan
meghízott. A
fészeknek nincs
határozott helye,
amelyre emlékezhetne,
a hím pedig különben
is jócskán
eltéblábolhatott
a jégen arról
a helyről, ahol hagyta;
ám szólongatva
mégis megtalálja,
és felismeri
válaszát
egyéni hangjáról.
|
Mihelyt
a pár újra
együtt van, a nőstény
megeteti a fiókáját
visszaöklendezett,
a begyében félig
megemésztett
hallal.
|
Ez a családegyesítés
kritikus pillanat. Ha
a nőstényt elkapja
egy leopárdfóka,
és nem tér
vissza, akkor a kicsi
pingvin néhány
napon belül éhenhal.
Ha csak egy vagy két
napot késik,
esetleg már akkor
sem ér vissza
időben ahhoz, hogy ellássa
fiókáját
a sürgősen szükséges
táplálékkal,
az elpusztul, mire anyja
visszatér.
|
A hetekig
csak ácsorgó
és éhező
hím most már
elmehet táplálékot
keresni magának.
Párja gondoskodására
bízva a fiókát
elindul a tenger felé.
|
Szánalmasan
lefogyott, súlyának
legalább az egyharmadát
elveszítette,
de ha sikerül elérnie
a jégmező szélét,
akkor lebukik a tengerbe,
és falni kezd.
Két hétig
vakációzik,
aztán friss hallal
teli beggyel elindul
a hosszú útra,
vissza a fiókájához.
|
A fiókának
közben nem volt
semmi más ennivalója,
csak az a hal, amit
a nőstény hozott
magával, meg
anyjának egyes
emésztőnedvei.
Már igencsak
ráfér
a további táplálék,
amit az apja hoz.
|
Még
mindig pelyhes, szürke
pihetollak borítják.
A fiatalok összebújva
gubbasztanak, de a szülők
ennek ellenére
felismerik őket a hangjukról.
|
A tél
hátralevő heteiben
a szülők felváltva
mennek halászni
és ennivalót
hozni a kicsinyüknek.
|
Végül,
nagy sokára a
horizont elkezd világosodni,
a hőmérséklet
egy leheletnyit emelkedik
és a tengeri
jégmezőn repedések
jelennek meg. A nyílt
vízhez vezető
csatornák egyre
közelebb kerülnek
a költőhelyekhez,
végül aztán
valamelyik már
elég közel
van ahhoz, hogy a fióka
elérhesse.
|
Lecsoszognak
a vízhez, és
belevetik magukat -
attól a pillanattól
kezdve, hogy vizet érnek,
kitűnően úsznak.
|
Az ünnepi
lakomához a felnőtt
madarak is csatlakoznak,
hiszen alig két
hónapjuk van
zsírtartalékaik
visszaszerzésére,
mielőtt az egész
ciklus újrakezdődik.
|
A szaporodási
folyamat teli van veszélyekkel
és nehézségekkel.
|
Ha az időjárás
csak egy csöppet
rosszabb, ha a halászat
csak egy kicsit kevesebbet
hoz, ha valamelyik szülő
csak egy-két
napot késik,
ezek bármelyike
a fióka pusztulásához
vezethet.
|
Többségük
ténylegesen el
is pusztul. Ha tíz
közül négy
megéri a felnőttkort,
az a császárpingvineknél
már jó
évnek számít.
|
Az Antarktisz
nem volt mindig ennyire
elhagyatott föld.
Kőzeteiben páfrányok
és erdei fák,
apró, primitív
emlősök és
dinoszauruszok kövületei
rejtőznek.
|
Valamikor,
több mint 140 millió
évvel ezelőtt
mind éltek és
virultak, amikor ez
a szárazföld
Dél-Amerikával,
Ausztráliával
és Új-Zélanddal
együtt egy hatalmas
szuperkontinens része
volt, amely sokkal közelebb
feküdt az Egyenlítőhöz
és sokkal melegebb
volt az éghajlata.
|
De amikor
az óceáni
lemezek mozgása
elkezdte széthasítani
a szuperkontinenst,
az Antarktisz, először
Ausztráliához
kapcsolódva,
dél felé
vándorolt. Abban
az időben a déli
sarkvidéket még
tenger borította,
és vizének
hidegnek kellett lennie,
mivel a napsugarak hajlásszöge
kicsi, de a Föld
melegebb vizeivel való
cirkulációja
alighanem megakadályozta,
hogy befagyjon.
|
Mivel azonban
az Antarktisz Ausztráliától
elválva tovább
sodródott délre,
és végül
a Déli-sark fölött
megállapodott,
a helyzet megváltozott.
|
A szárazföldnek
hamarosan túl
hideggé kellett
válnia a dinoszauruszok
és a többi
szárazföldi
állat számára,
még ha addig
életben maradtak
volna is, hiszen a szárazföld
természetesen
nem melegedhetett fel
úgy, mint a körülötte
áramló
tengerek.
|
Amikor
télen lehullott
a kontinensre a hó,
ott is maradt, ami önmagában
is tovább hűtötte
a szárazföldet,
hiszen a hó fehérsége
az amúgy is gyönge
napsugárzás
90 százalékát
visszaverte.
|
Így
aztán a hó
évről évre
felgyülemlett,
és saját
súlyának
nyomása alatt
jéggé
vált.
|
Ma gyakorlatilag
az egész kontinenst
jég borítja,
kivéve néhány
kitüremkedő hegycsúcsot
és egy-két
part menti szárazföldi
sávot. A jégtakaró
egyes helyeken 4,5 kilométer
vastag, és akkora
területet borít
el, mint egész
Nyugat-Európa.
|
Ez a jégtakaró
hatalmas kupolát
alkot, amelynek legmagasabb
pontjai 4000 méterre
emelkednek a tengerszint
fölé, és
benne rejlik a világ
egész édesvízkészletének
a 90 %-a. Ha elolvadna,
a tengerek szintje világszerte
55 méterrel emelkedne.
|
Miközben
az Antarktisz dél
felé sodródott,
az északi félteke
kontinensei is megváltoztatták
a helyzetüket.
|
Az Északi-sarkot
ebben a távoli
időszakban szintén
szabadon cirkuláló
víz borította,
de Eurázsia,
Észak-Amerika
és Grönland
egyre szorosabb gyűrűt
alkotva közeledtek
feléje. Lehet,
hogy ez is akadályozta
a tengeráramlások
szabad folyását,
és ezzel azt,
hogy a vizek újra
felmelegedjenek.
|
Akárhogy
is volt, ezek a vizek
maguk is befagynak,
és napjainkban
az Északi-sarkot
nem összefüggő
szárazulat, hanem
tengeri jég borítja.
|
A szárazföldek
helyzetében beállt
változások
hűtőhatását
feltehetően tovább
erősítették
a napsugárzás
erejének változásai.
Annyi biztos, hogy a
Föld mintegy 3
millió évvel
ezelőtt sokkal hidegebb
bolygóvá
vált. Jégkorszak
kezdődött, a gleccserek
szélesebbek lettek,
messze délre
lenyúltak Európába,
mint például
az angliai Midlands,
ha többször
vissza is húzódott
az összefüggő
jégtakaró,
de "hidege"
még mindig köztünk
van.
|
Az a tény,
hogy az Arktisz körül
kontinensek gyűrűje
helyezkedett el, nagy
hatással volt
az állati populációra.
Erősen különböző
hellyé lett így
az Antarktisztól,
mert a szárazföldek
folyosóul szolgáltak,
amelyeken át
a világ melegebb
részeiről származó
állatok előretörhettek
a jég világa
felé.
|
Ezért
míg a Déli-sark
közelében
nem él nagyobb
állat, az Északi-sark
az egyik legnagyobb
termetű ragadozó,
a jegesmedve vadászterülete.
Ez a hatalmas, fehér
állat a sarkkörtől
délre, Eurázsiában
és Észak-Amerikában
élő barnamedvékkel,
illetve grizzlyvel áll
rokonságban.
|
Rendkívül
hatásos védelmet
élvez a hideg
ellen, mert sok más,
a hideg éghajlaton
élő állathoz
hasonlóan, jóval
nagyobb, mint a melegebb
vidékeken élő
rokonai, emellett bundájának
szőre nagyon hosszú
és erősen zsíros,
így a víz
számára
gyakorlatilag átjárhatatlan.
|
Talpának
legnagyobb részét
is szőr borítja,
ami nemcsak a bőrét
védi meg a lehűléstől,
hanem jobb kapaszkodást
is biztosít.
|
Nyáron
a délebbre eső
vidékeken a jegesmedve
esetleg bogyókat
eszik és lemmingeket
fog magának,
amelyeket hatalmas mellső
mancsának egyetlen
gyors legyintésével
öl meg.
|
Ám
fő zsákmányállata
mégis a fóka.
|
Amikor
a jegesmedve becserkész
egy fókát,
szinte láthatatlanul
mozog, fehér
testét lekushadva
belenyomja a hóba.
Ha felfedez egy jégtáblán
sütkérező
fókát,
ami egy kicsit messzebb
van, lebukik a víz
alá és
a jégtábla
szélén
bukkan fel, elzárva
a fóka menekülési
útját
a tenger felé.
|
Néha
meg őrködik a jégen
a fóka által
lélegzőnyílásnak
használt lyuk
mellett, és amikor
felbukkan az áldozat,
mancsának oldalirányú
csapásával
szétzúzza
fejét a jégtábla
szélén.
|
A fókák
ugyanúgy tömegesen
élnek az északi
sarkvidéken,
mint az Antarktiszon.
|
Egyik fajuk,
a grönlandi fóka
párzás
idején százezrével
gyülekezik a jégtáblákon.
|
Ám
pingvineknek, az antarktiszi
táj jellemző
madarainak nyomuk sincs.
|
Vannak
azonban más madarak,
amelyek nagyon hasonlítanak
hozzájuk : az
alkafélék
családjának
tagjai, a lummák,
a lundák és
maguk az alkák.
|
Sok szempontból
emlékeztetnek
a pingvinekre. A párzási
időszakban nagy telepeket
alkotnak, túlnyomórészt
fehérek és
feketék, a földön
egyenes testtartással
állnak, és
mindenekfelett valamennyien
kitűnően úsznak
a víz alatt,
miközben jórészt
úgy mozognak,
mint a pingvinek: csapkodnak
a szárnyukkal
és a lábukkal
kormányoznak.
|
Repülő
madarakból úszó
madarakká váltak,
de átváltozásuk
még nem olyan
teljes, mint a pingvineké.
|
Repülési
képességüket
nem veszítették
el teljesen. Szárnyaik
ma már nem túlságosan
erősek, ezért
csak görcsös
szárnycsapkodással
tudnak a levegőbe emelkedni.
|
Az évnek
egy rövid szakaszában
valamennyien el is veszítik
repülési
képességüket,
mivel ahelyett, hogy
a legtöbb madárhoz
hasonlóan fokozatosan
vedlenék le szárnytollaikat,
ők mindet egyszerre
veszítik el.
|
Utána
kimennek a tengerre
és nagy csapatokban
üldögélnek
a hullámok közt
a vízben - ilyenkor
hasonlítanak
a legjobban a pingvinekre.
|
A család
egyik tagja, az óriás
alka teljesen elveszítette
a repülőképességét.
A legnagyobb közülük,
amikor egyenesen állt,
állítólag
85 centiméter
magas volt. Emellett,
fekete-fehér
lévén,
csakugyan nagyon hasonlított
a pingvinre, sőt, először
ő kapta ezt a nevet.
|
A szó
eredete máig
vitatott, egyesek szerint
két walesi szóból
származik, amelyek
azt jelentették,
hogy "fehérfejű".
|
A madárnak
ugyan tényleg
volt két fehér
folt a fején,
de Walesben soha nem
élt. Valószínűbb,
hogy az elnevezés
a hájat jelentő
latin szóból
származik, mert
az óriás
alkának pompás
szigetelő zsírréteg
volt a bőre alatt, és
ezért erősen
vadászták
is.
|
Így
hát amikor a
déli félteke
utazói hozzájuk
nagyon hasonló,
repülni nem tudó
madarakat láttak,
őket is pingvineknek
nevezték el.
Ez a név rajtaragadt
a déli madarakon,
de az északiakon
nem.
|
Végül
aztán az óriás
alkának nemcsak
a neve tűnt el, hanem
ő maga is : mivel nem
tudott repülni,
nem tudott egykönnyen
elmenekülni az
ember elől.
|
Utolsó
példányát
1844-ben ölték
meg egy Izland melletti
kis szigeten.
|
Az alkacsalád
többi tagja életben
maradt, talán
pontosan azért,
mert ezek nem veszítették
el a repülés
képességét.
|
Hozzáférhetetlen
szirtfalakon és
elszigetelt sziklahalmok
tetején gyűlnek
össze, de nem állnak
ki tömegesen a
tengerpartokra vagy
a jégtáblákra,
kétségkívül
a délről jött
emlős ragadozók
miatt.
|
Nemcsak
a jegesmedvék
és a sarki rókák
vadásznak ugyanis
rájuk, hanem
az ember is.
|
Az eszkimók
Észak-Ázsia
földjéről
az ősidőkben vándoroltak
ide, és mostanára
testfelépítésük
az emberek minden más
csoportjánál
jobban alkalmazkodott
a szélsőségesen
hideg körülményekhez.
|
Bár
nem különösebben
nagy termetűek, alakjuk
a hőmegtartás
szempontjából
kedvező: köpcösek,
és testfelületük
a térfogatukhoz
viszonyítva kicsiny.
Orrlyukaik keskenyebbek,
mint a legtöbb
más emberfajtáé,
ami csökkenti a
lélegzéssel
járó hő-
és nedvességveszteséget.
|
Még
vastag zsírpárnákat
is kifejlesztettek,
pontosan azokon a helyeken,
ahol a teljesen felöltözött
eszkimó is ki
van téve a hideg
hatásának
- az arcon és
a szemhéjakon.
|
A sarkvidéken
azonban még az
eszkimók sem
lennének képesek
életben maradni,
ha nem viselnének
meleg állati
szőrméket.
|
Kesztyűjüket
és csizmájukat
fókabőrből készítik,
nadrágjuk jegesmedve
bőréből, zubbonyuk
pedig rénszarvasbőrből
és madarak bőréből
készül.
|
Ezeket
olyan finom öltésekkel
varrják össze,
hogy nem engedik át
a vizet; két
nadrágot, két
tunikát viselnek,
a belsőt a szőrével
befelé, a külsőt
a szőrével kifelé.
|
Az eszkimók
hagyományosan
hosszú utazásokra
indultak a jégen,
miközben kizárólag
fókavadászatból
éltek.
|
Amikor
letáboroztak,
hóból
építettek
maguknak menedéket:
hosszú csontkéseikkel
nagy hótömböket
vágtak, és
ezeket emelkedő csigavonalban
egymásra tornyozták,
amíg csak fölül
össze nem épültek
- ez volt az iglu.
|
Néha
még ablakot is
készítettek
rá, ilyenkor
az egyik hótömb
helyére áttetsző
jégdarabot tettek.
|
Odabenn
a tömör hóból
padot építettek,
amelyet szőrmékkel
takartak le. Olajmécsessel
világítottak,
és az égő
olaj meg a saját
testmelegük akár
+15 fokra is fölmelegítette
az iglu belsejét,
így levethették
nehéz bőrruháikat,
és félmeztelenül
pihenhettek szőrmetakaróik
alatt.
|
Ez az élet
szinte elképzelhetetlen
megpróbáltatásokkal
járt.
|
Mostanára,
amikor már a
nyugati ember is megtelepedett
a sarkvidéken,
magával hozva
új anyagait,
tüzelőanyagait,
áramfejlesztőit
és műszálas
szöveteit, motoros
szánjait és
távcsöves,
messzehordó puskáit,
az eszkimók is
szakítottak kutyafogatú
szánjaikkal,
szigonyaikkal, az igluval
és kézzel
varrott szőrmeruházatukkal,
s ma már nem
mennek olyan hosszú
vadászutakra
az északi sarkvidék
jégmezőire.
|
Az Antarktiszról
induló gleccserek
a tengerbe érve
tömör jéghátságot
alkotnak. Ez időről
időre hatalmas táblás
jéghegyekké
töredezik, amelyek
közül egyeseknek
az átmérője
akár a 200 kilométert
is elérheti.
Ezek évtizedekig
hánykódhatnak
az antarktiszi tengereken,
míg végül
följebb sodródnak
a melegebb vizekre,
ahol lassan elolvadnak.
|
Az Északi-sarkvidéken
a jégtakaró
sok helyen a szárazföldet
borítja.
|
Grönlandon,
az Ellesmere-szigeten
és a Spitzbergákon
jégszirteket
és jégszájadékokat
alkot, amelyekből patakokban
ömlik a megolvadt
víz.
|
A jégmező
szélétől
délre száz
meg száz kilométeren
át puszta kavics-
és kősivatag
terül el, ez a
tundra.
|
Azoknak
a szikláknak
az összezúzott
és szétszóródott
törmelékéből
áll, amelyeket
a hidegebb időszakokban
az előrenyomuló
jég maga előtt
tolt, aztán visszavonulva
hátra hagyott.
|
Nyáron
a tundrán a gyönge
napsugárzás
hatására
talán felenged
a talaj felszíne,
de a felszín
alatt körülbelül
egyméternyire
a talaj továbbra
is olyan kemény
és fagyott marad,
mint az utolsó
jégkorszak óta
mindig.
|
Az örökösen
átfagyott réteg
fölött a talajfelszín
az évszakok változása
szerint olvad ki vagy
fagy meg. Az összehúzódás
és a tágulás
a kavicsok furcsa alakzatait
hozza létre.
|
Ha a talaj
egy-egy foltját
megtámadja a
fagy és jéggé
fagyasztja a benne lévő
nedvességet,
akkor a kavicsok lapos
kupolaként megemelkednek,
és ezek a halmok
oldalirányban
kitágulnak. A
nagyobb részecskéket
a fagy gyorsabban mozdítja
el, mint a kisebbeket,
így a finomabb
kavicsok középen
maradnak, míg
a nagyobb kövek
a perifériára
tolódnak.
|
Ahol ugyanazon
a környéken
több ilyen, fagynak
kitett talajfolt alakul
ki, ott a szélük
esetleg összetalálkozik.
|
Így
sokszög alakú
formák (poligonok)
képződnek a talajban,
amelyek néha
csak néhány
centiméter szélesek,
de néha 100 méter
átmérőjűek
is lehetnek, és
széleiket jó
nagy kövek is szegélyezhetik.
|
Mivel a
középen
lévő finomabb
kavics alkalmasabb a
növények
megtelepedésére,
ezeknek a sokszögeknek
a közepén
zöld foltok jelennek
meg, és a tundra
talaja olyan lesz, mintha
furcsa kerti parcellákra
volna osztva (poligonális
tundratalaj).
|
Ugyanez
a folyamat a lejtőkön
nem sokszögeket,
hanem hosszú
sávokat hoz létre,
amelyek nagy távolságokra
szalagszerűen futnak
lefelé a hegyoldalakon.
|
Másutt
a rendszeres fagy és
olvadás esetleg
koncentrálja
a talajvizet, így
azt felpuposítva
akár több
száz méteres
talajpiramist hozhat
létre. Ezeket
a piramisokat pingónak
nevezik, és olyan
az alakjuk, mint egy
kis vulkáni kúpnak,
csak láva helyett
jég van bennük.
|
Amint az
várható
is, a tundrán
mindenütt élnek
zuzmók és
mohák, de mellettük
ezernél több
különböző
virágos növényfaj
is megél. Egyik
sem éri el még
egy kis bokor méretét
sem, ezt a tomboló
szelek nem teszik lehetővé,
de egyesek ennek ellenére
fává nőnek.
|
A törpe
fűz nem függőlegesen,
hanem vízszintesen,
a talaj mentén
nő. Kifejlett példányai
akár 5 méter
hosszúak is lehetnek,
de alig néhány
centiméter magasak.
Mint minden hideg éghajlaton
élő növény,
ez is rendkívül
lassan növekszik.
Egy-egy néhány
centiméter átmérőjű
fatörzs évgyűrűinek
tanúsága
szerint akár
több mint 400-500
éves is lehet.
|
Akadnak
továbbá
alacsony hangák,
sásfélék
és gyapotsás
is. A tundra növényei
közül sokat
nagy magasságokban,
Észak-Amerika
és Eurázsia
hegyei közt is
megtalálhatunk.
Könnyen lehet,
hogy innen is származnak,
hiszen ezek a hegységek
már réges-rég
megvoltak, amikor az
utolsó jégkorszak
bekövetkezett és
a tundra kialakult.
|
A hosszú
téli hónapok
alatt a földet
hó borítja,
és nagyon kevés
állatot látni.
|
A föld
alatt azonban, ahol
sokkal melegebb van,
mint odafönn; a
felszín közeli
csapásaikon apró
rágcsálók
kocognak és legelészik
a növényzetet
- lemmingek, amelyek
csak feleakkorák,
mint egy tengerimalac,
kövérek
és tömzsiek,
vastag barna bundájuk,
pöttöm fülük
és nagyon apró
farkuk van.
|
Időnként
egy-egy fehér
sarki róka kezd
vadászni rájuk,
mélyen leás
a hóba, és
merev lábakkal
toporzékolva
megpróbálja
kizavarni őket alagútjaikból.
|
A hermelin,
ez a fehér ragadozó
elég kicsiny
ahhoz, hogy saját
alagútjaikban
hajszolja a lemmingeket.
|
Talán
néhány
fehér madár
is bóklászik
a védett völgyekben,
ahol esetleg bogyókat
és fűzfaleveleket
találhat - ez
a havasi hódfajd.
|
Sarki nyulak
kaparnak kétségbeesetten
a hóban, keresgélik
a még össze
nem rágcsált
leveleket.
|
Ám
nehéz itt az
élet - csak a
legalkalmasabbak képesek
életben maradni.
|
Aztán
hirtelen megjön
a tavasz.
|
A Nap napról
napra magasabbra emelkedik
a horizonton, az ég
kissé kivilágosodik,
a levegő egy kicsit
melegebb lesz. Majd
olvadni kezd a hó.
Az állandóan
fagyott talajréteg
nem engedi, hogy a víz
elszivárogjon,
így mocsarakat
és tavakat formálva
ott marad a felszínen.
|
Az állatok
és a növények
gyorsan reagálnak
ezekre az új,
enyhébb körülményekre:
a fagymentesség
csak körülbelül
nyolc hétig tart,
nincs veszteni való
idejük.
|
A növények
sietve virágba
borulnak. A zöld
vagy havasi éger
annyira siet, hogy ahelyett,
hogy egymás után
nyitná ki barkáit
és leveleit,
mint családjának
másutt élő
tagjai, egyszerre bontja
ki őket.
|
Miután
oltalmazó hótakarójuk
elolvadt, a lemmingek
is megjelennek a szabadban.
|
A télen
pocsolyákban
és tavakban szunynyadó
rovarpeték ilyenkor
kikelnek, és
hamarosan fekete legyek
és moszkitók
hordái bújnak
elő belőlük.
|
A levegő
fenyegető zümmögéssel
telik meg, amikor rovarok
milliói keresik
a meleg emlősvért,
amelyre szükségük
van ahhoz, hogy ők is
lerakhassák a
petéiket.
|
A rovarok
és a lemmingek,
a zöld hajtások
és a vízinövények
mind pompás táplálékot
jelentenek valamilyen
élőlénynek.
|
Éhes
vándorok érkeznek
ilyenkor délről,
hogy kivegyék
részüket
ebből a kurta lakomából.
|
Csapatokban
jelennek meg a nyílfarkú,
a hegyi, a csörgő-
és a kercerécék,
hogy mohón lakmározzanak
a sekély tavak
dús növényzetéből.
|
Vadászsólymok,
hollók és
hóbaglyok jönnek
lemminget enni, más
madarak : víztaposók,
havasi partfutók
és kőforgatók
gyűjtögetik a rovarokat
meg a lárvákat.
|
Velük
együtt érkeznek
a rókák,
az eljövendő tojás-
és csibelakomákra
számítva,
és hatalmas rénszarvascsordák
kocognak fel északra
a leveleket meg zuzmókat
legelészni.
|
Mostanára
a fehér állatok,
amelyek itt töltötték
a telet, már
vedlettek, és
megváltoztatták
a színüket.
|
A róka,
a havasi hófajd,
a hermelin és
a sarki nyúl,
a vadászok és
az üldözöttek
mind egyaránt
álcázásra
szorulnak, mindegyikükből
barna jószág
lesz, amely feltűnés
nélkül,
biztonságban
jár a hómentes
tundrán.
|
A hermelin
a déli szemeknek
ismerősebb állattá,
hölgymenyétté
változik.
|
Az idelátogató
madarak szaporodni kezdenek,
és fiókáikat
a gazdag rovartáplálékon
nevelik fel. Nagyon
gyorsan kell csinálniuk,
hogy az ivadékok
elég nagyok és
elég erősek legyenek
az utazáshoz,
amikor visszatér
a tél, de most
a napnak szinte mind
a huszonnégy
órájában
világos van,
így a szülők
egyfolytában,
megállás
nélkül gyűjthetik
számukra a táplálékot
és etethetik
őket.
|
Aztán,
ugyanilyen hirtelen,
egyszer csak vége
lesz a nyárnak.
|
A Nap napról
napra mélyebbre
süllyed, a fény
elhalványul,
és a földre
újra ráüti
pecsétjét
a fagy.
|
A záporok
metsző havas esővé
változnak.
|
Elsőként
a víztaposó
madarak távoznak,
de hamarosan az összes
madárlátogató
útnak indul,
ivadékaikkal
együtt.
|
A rénszarvasok
hosszú oszlopokba
gyülekeznek, és
fejüket lehajtva
visszafelé kocognak
az egyre fehérülő
tundrán. A tundra
nyári látogatóinak
többségéhez
hasonlóan ők
is a messze, délre
fekvő hatalmas tűlevelű
erdők fái között
találnak menedéket
a téli hóviharok
elől.
|