Alec Norwood:
Egy fölöttébb furcsa életforma

 

A tanácsterem ovális volt, középen tojás alakú asztal állt masszív talpakon, körülötte bevágások, a székeknek. A terem teteje a magasba veszett, körben húsz vorgnyi magasságú faragott dombormûvek álltak, amelyek mindegyike a galaxisban élõ értelmes fajokat képviselte. Összesen tizenhárom faragott szobor nézett le méltósággal a középen elterülõ tojásdad asztallapra. Az asztal körül különféle lények ültek, összeült a tanács, hogy egy igen fontos kérdésben döntést hozzon.

Halk duruzsolás, vartyogás, küttyögés, ciripelés töltötte be a helyiséget, a küldöttek elfoglalták már régebben a székeiket, s most szomszédaikkal beszélgettek. Az ovolukokat kivéve mindannyian beszélték a közös nyelvet, amelyet a grgrasok hoztak létre három millió szektanddal ezelõtt. Az Ovoluk Birodalom küldötte nem volt képes hang kiadására, õ fényjelekkel beszélt, ezért egy apró szerkezetre volt szüksége, amit az egyik szemcsápjára illesztve a fényimpulzusokat hangrezgéssé alakította.

Az asztal közepén egy kristálygömb állt, fölötte pedig egy apró rés volt a tetõn. A tanács akkor kezdett ülésezni, amikor az Aunor bolygó napjának fénye betûzött a résen, s kigyújtotta a kristályt, s akkor fejezte be, amikor a ragyogás abbamaradt.

A jelöltek várták a jelet, s az nem késett. Ámulva tekintettek az alig egy grgrasnyi résre a tetõn, amikor Szent Alklodin fénye behatolt rajta, s megvilágított a Galaktikus Szellem kristályát. Tompa csendülés hallatszott, s elõbb tompa kék fénnyel, majd szikrázó fehéren elkezdett világítani a kõ. Az asztal egyik végében üldögélõ aprócska lény felpattant, s körbeugrálta a kristályt. Társainál jóval kisebb volt, majdnem szabályos gömb alakú, amelybõl bármikor ki tudta dugni végtagjait. Szeme egyetlen egy volt a gömb tetején, amit vidáman nyújtogatott. Minden húsz szektandonként egyszer került sor együttállásra, s tanácskozásra.

Miután az apró grgras befejezte örömtáncát, visszaült az asztal fölé magasodó karosszékébe, s beszélni kezdett.

-- Üdvözöllek benneteket ezen a mai csodálatos napon, az Auron bolygón! -- hangja magas volt és vékonyka, termetéhez képest viszont éles, bezengte a termet. -- Õszintén örülök, hogy az Értelmes Fajok Házának valamennyi képviselõje el tudott jönni a tanácskozásra, amelyen ma igen fontos döntést kell hoznunk. Mindannyiunk elõtt ott van egy adatkocka, amelyben minden információt összegyûjtöttek kutatóink, ami a mai üléshez és a döntéshez szükséges. Abban utána tudnak nézni, de természetesen én is válaszolok a feltett kérdésekre. Kezdhetjük?

A teremben mocorgás támadt, a horun faj egyik képviselõje vigyorogva kipukkasztott egy gázbuborékot a testén, zöldes füstszerû gáz fakadt ki belõle, s árasztotta el a termet. Mindenki a horun felé nézett, aki erre elszégyellte magát, s bevonta nagy lebegõ hártyáit.

-- Õseink õsei, ezelõtt háromezer szektanddal fedezték fel a születõben lévõ értelmet a galaxisunk peremén, egy igencsak szokatlan naprendszer szokatlan bolygóján. Egészen addig a grgras tudósok véleménye az volt, hogy egy oxigénbõl és nitrogénbõl álló légkörben nem fejlõdhet ki semmilyen élõ szervezet. Akkoriban igen nagy tudományos szenzációnak számított a felfedezés, de a kezdeti fellángolás után és az akkori, történelminek számító események miatt, elterelõdött a figyelem az új fajról és száz szektanddal késõbb már senki sem emlékezett arra a magányos világra, hatalmas galaxisunk peremén. Kivéve egyetlen valakit: II. Hragass az Ovoluk Birodalom császárát, aki kétezernégyszázban nagyszabású kutatóexpedíciót indított a galaxis minden irányába, hogy felkeresse az értelmes fajokat, s átadja... hm... a hadüzenetét. Mint tudjuk, az új ismeretek fényében átfésülte az összes olyan csillagrendszert is, amelyet eddig a tudósaink teljesen jelentéktelennek ítéltek, s rá is bukkant több új fajra. Megtámadni szerencsére nem volt ideje õket, mert II. Hragass-t alattvalói megnyúzták elevenen a sok bûnért, amit elkövetett a Birodalom ellen, viszont az Értelmes Fajok Házára hagyta mindazt az ismeretet, aminek segítségével az õt követõ századok alatt öt értelmes fajra is bukkantunk, akiket felvettünk az Értelmes Fajok Házába. A hatodik volt ez az érdekes, fölöttébb furcsa életforma, a galaxis peremén, amirõl már beszéltem.

Lenyúlt az asztalra az egyik nyúlványa, megkereste a csövecskét, s folyadékot kezdett szürcsölni, de közben beszélt tovább:

-- Nagyjából egy vorg magasak, testük olyan mint egy hordó, amelyen öt kinövés található: kettõ alul és három felül. Az élõ szövetek egy masszív csõszerû vázra vannak feltapasztva, aminek az egyik fontos alkotóeleme a kalcium. A szövetekben folyadékok keringenek csövecskékben, s ezek egy nagy pumpába futnak be. Ennek a mûködését nem értjük még. Az alsó kinövésekre támaszkodnak, ezen tudják vonszolni magukat. A felsõ két furcsa végtag csak arra szolgál, hogy vele dolgokat megfogjanak, s vinni tudjanak. A legérdekesebb testük felsõ részén, középen egy gömb alakú, bonyolult, összetett szerv. Itt vesznek levegõt, ebben vannak a táplálékfeldolgozó szervek, s valami nagy, érdekes kocsonyás anyag, amirõl még nem tudjuk, mire szolgál. Nézzétek az asztal közepén megjelenõ ábrát, ez egy elfogott, halott példány fényképe.

Ráült egy lapkára, mire kinyílt az asztal közepén a gömb körül hat apró nyílás, mindegyikbõl elõbújt egy apró fémspirál, felizzottak, s a gömb felett egy ábra jelent meg. Az új faj egyik egyedét ábrázolta.

Az asztalnál a grgrastól jobbra ülõ szõrõs teremtmény röfögve beszélni kezdett:

-- Én azt hallottam, hogy egymás mellett tulajdonképpen két értelmes faj is él, amelyek egymásból fejlõdtek ki. Csupán apró eltérések vannak. Igaz ez?

-- Igen -- válaszolt a grgras -- Az egyedeket két csoportra lehet bontani, de tudósaink úgy vélik, ez a módosulás egy fajon belül alakulhatott ki. Az apró különbségeket a következõ képen mutatom be -- megint rátehénkedett a lapkára, s az ábra megváltozott -- Amint az önök is látják az egyiknek a gömbképzõdményének tetején nagyobbak a szálak, a másiknak alig van valami. Biztosak vagyunk benne, hogy ezek nem lélegzõszálacskák, mint a avarun porontyoknál, hanem valami egész más célt szolgálnak. A következõ különbség az a két dudor a hordós testrészükön, ami a másiknál nincsen meg. Látják? Viszont van egy érdekes dolog, ugyanis a másik egyednél megfigyelhetõ egy csáp, ami viszont ennél az egyednél nincsen meg. Nagyjából ezek a lényeges különbségek.

-- Milyen viszony alakult ki a csáposok és a gömbösök között? -- kérdezte az ovoluk heves fényvillanások közepette. A hangja az asztalra erõsített fordítógépbõl hallatszott.

-- Ezt sajnos még nem igazán értjük, ugyanis megfigyeltük, hogy egy bizonyos kort elérve sokan közös élõhelyet választanak. Hasonló szokásokat vesznek fel, mint a xxareasdri-mocsárkák, azzal a lényegi különbséggel, hogy az egyik egyed pusztulása után a másik nem eszi meg a tetemet, hanem ki tudja miért, elássa a talajba.

-- Hogyan szaporodnak? -- tette fel a kérdést a grgasnak a vele pontosan szemben ülõ lebernyeges lény.

-- Elég szokványos módon, testük hátsó részén van egy nyílás -- mutatta az ábrán egy fénycsíkkal, ami az egyik kinövésébõl gyúlt ki --, ez a tojócsõ. Valószínüleg petéket vagy tojásokat raknak le, s abból kel ki a poronty. Az érdekes az, hogy azoknál az egyedeknél, akik közös élõhelyet választanak, mindketten gondozzák a porontyot, nagyjából öt szektand ideig.

A grgas felpattant és átszáguldott az asztal másik végére, s körbejárta a kristály fölött lebegõ képet, közben a lebernyeges megrázta magát, s apró szikrák sercentek körülötte.

-- Igazán érdekes egy faj -- jegyezte meg egy vékony rovarszerû lény. -- Mennyire tekinthetõek fejlettnek, képesek utazni az ûrben?

A grgas kinyújtotta másik csápját is és most azzal kezdett beszélni:

-- Ó, igen. Hatalmas fémtokokba bújnak, s azzal repítik magukat a cél felé. Sõt ilyen fémkasznikat a bolygójuk köré építenek, s beleköltöznek. Rendkívül agresszív faj, háborús szenvedélyük még az ovolukokon is túltesz. Úgy vettük észre, hogy területvédõk, ugyanis minden csoportjuk elhatárolt magának egy térrészt és azt háborúk árán tudják csak megtartani. Ránk nézve teljesen ártalmatlanok. Technikai fejlettségük messze elmarad a mienknél, úgyhogy nem kell tartanunk tõlük.

-- Micsoda képtelen marhaság! -- szólt közbe az ovoluk -- Minek háborúzni a területekért. Azt hittem, hogy valami értelmesebb dolgot próbálnak meg erõszakkal elvenni a másiktól. Népem is gyakran folytat háborút az ellenfél csápjaiért, de területért... ostobaság.

-- Igen -- folytatta a grgas --, azonban annak ellenére, hogy furcsa szokásaik vannak, mégis értelmesek.

-- Igaz az, hogy képesek lennének megtámadni más értelmes fajokat is? -- kérdezte ismét az ovoluk, aztán hozzátette: -- Egyik uralkodónk meg merészelte tenni, de ezért kegyetlen büntetést kapott.

-- Ezt nem tudom, sajnos hiába nyílik alkalmunk a megfigyelésükre, annyira idegen a világuk és szokatlan a viii... iiii... iiiii... -- bukfencezett le az asztalról a kicsiny grgas -- elnézést... a viselkedésük, hogy tudósaink képtelenek megérteni a folyamatokat, történéseket. Még idõre lenne talán szükségünk, hogy pontosabb képet kapjunk róluk, de úgy véltük, a jelenleg rendelkezésre álló információink elegendõek ahhoz, hogy döntést hozzunk e faj sorsával kapcsolatban.

-- Olvastam az elõzetes jelentéseket, s szerepelt benne, hogy hihetetlenül alkalmazkodó képesek és ellenállóak, ahhoz képest, mennyire törékeny a testük -- mondta a rovarszerû khinex.

-- Igen, ez tény. A régebbi feljegyzésekbõl és az azóta bekövetkezett változásból ki lehet számítani, hogy mi lesz a fajból ezer szektanddal késõbb. Az elmúlt húsz szektand alatt felfedezték az elektromosságot, az atomokból fakadó energiákat, az elektromos elven mûködõ univerzális gépeket, amelyek fél-intelligensnek tekinthetõek. Nyolc szektand alatt elõször kiléptek a világûrbe, majd fémtokokat építettek maguknak és már a többi bolygón is élnek, üvegburák alatt.

-- Engem aggaszt ez a hihetetlenül gyors fejlõdési ütem. Ma még õskorban élnek, holnapra túlszárnyalnak minket és leigáznak -- vetette fel a horun.

-- Nem hiszem -- válaszolt a grgas --, ugyanis úgy néz ki, hogy egyre kevesebbet háborúznak, kezdenek lenyugodni. Minél fejlettebbek lesznek technikailag, annál kevésbé kell tartanunk attól, hogy háborút indítanak ellenünk. Már persze, ha úgy döntünk, hogy bevesszük õket az Értelmes Fajok Házába.

-- Micsoda ostobaság már megint -- morgott fényjeleivel az ovoluk -- A mi nemes fajunkat a háború tette fejletté. Szent háborúk nélkül nincsen fejlõdés.

-- Nemsokára vége lesz az együttállásnak -- figyelmeztette társait a grgas --, s akkor be kell fejeznünk a tanácskozást, elvonulunk elmélkedni, majd három nap múltán ugyanitt összegyûlünk, hogy döntést hozzunk.

Szent Alklodin fénye lassan kezdett elmászni a kristályról, s a grgas elmondta, mire kell az elmélkedés idején figyelniük, milyen õsi szabályokat kell betartani. Aztán a kristály kialudt és csendben elvonultak.

Három nappal késõbb a küldöttek mind helyükön voltak, s feszülten várták a kicsiny grgas beszédét.

-- Az Értelmes Fajok Házának Tanácsa azért gyûlt össze Szent Alklodin ege alatt, a Galaktikus Szellem Kristályának körében, hogy eldöntse, felvétessen-e a szent és örökké tartó szövetségbe az új faj, avagy nem. Amennyiben igen a döntésünk, akkor egy szektandnyi idõn belül küldöttséget indítunk és felvesszük a kapcsolatot az új faj vezetõivel. Ha nem lesz a döntésünk, úgy 20 szektand múlva az új ismeretek fényében újra összeülünk és újra megvitatjuk a kérdést. Most pedig döntsünk -- fejezte be a kicsiny grgas.

Halk mormolásba ment át a duruzsolás és hosszú-hosszú ideig folyt. Mindaddig, amíg a küldöttek megismerve egymás gondolatait meg nem hozták egyéni döntésüket. Ezeket a grgas gyûjtötte össze és súlyozta. Fél nap elteltével megszületett a döntés, s rá egy negyed szektandra elindultak a küldöttek a Föld felé.

* * *

A csuklyás alak kimért léptekkel sétált fel-alá a teremben. Alattvalóját várta, aki meghozza a friss híreket. Egy futár lépett be és fejet hajtott az uralkodó elõtt.

-- Ó, uram. Megnyerted a szent háborút, elpusztult az utolsó ovoluk katona is, hírmondó sem maradt a félelmetes seregbõl. Embereink gyõztek, dicsõség neked, ó, uralkodó!

Az csuklyás elmosolyodott. Végre övé az egész Galaxis, s az embert szolgálva gyötrõdnek az idegenek. Az Értelmes Fajok Házát végre az Ember kormányozza.

A küldönc távozása után az uralkodó az összetört kristály helyére állított üvegkalickához fordult, amelyben kékes gázban kicsiny, fura lény lebegett.

-- Látod, te pirinyó grgas! Annak idején, negyven szektanddal ezelõtt másképp kellett volna dönteni.

Az apró lény nem felelt, szomorúan nyújtogatta vékonyka csápjait, aztán ciripelõ hangot hallatva lehuppant a kalicka aljára és elpusztult. Így halt meg az utolsó grgas a Galaxisban.

1998. február 28.