ZEN BUDDHISTA KOANOK
Szabó János átültetésében és kommentárjaival
Gyomay Kubose: Zen Koans, 1973, nyomán
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

- Ki a Buddha? - kérdezte egy szerzetes.
- Ki vagy TE? - kérdezte a Mester.

Sokan elmélkednek az életről, sokan válnak képzelgéseik áldozatává. Az okoskodás és a valós dolgok között nincs összhang, hiszen az élet csak élet által ismerhető meg. A Zen mesterek nem becsülték az írást. Tanításuk, - mely "szavakon túli tanítás" - tanítványaik fejlődését szolgálta, akiknek néha sikerült feljegyezni egy-egy mondást, történetet.

I. TÚL A KETTŐSSÉGEN

A nyugati világ kultúrája kételvű; valami vagy "ez", vagy "az", "jó" vagy "rossz", "helyes" vagy "helytelen", "barátságos" vagy "ellenséges". A kételvüség teljes elkülönülést okoz, a megkülönböztetést versengés követi.
Határozott állításokra lesz szükség ("ez jó", "az rossz"), amelyek problémákat szülnek mind a társadalomban, mind a magánéletben. Ha valaki békés és harmonikus életre vágyik, túl kell lépnie e kettősségen, el kell jutnia az egység világába. Az egység nem az "ugyanaz"-t jelenti.
Minden "egyes" a maga nemében páratlan és abszolút. Minden egyesnek megvan a saját szépsége, értéke és nem hasonlítható semmihez. Béke és szabadság csak az egység világában található, az abszolút világban.
A következő Zen koanok a kettősségen való túllépést hangsúlyozzák.

Minden nap jó nap

Unmon azt mondta tanítványainak:
- Nem kérdezlek benneteket az elmúlt 15 nap felől,
de mi lesz a következő 15 nappal?
Mivel senki sem válaszolt, ismét megszólalt:
- Minden nap jó nap.

"Minden nap jó nap" - egy egyszerű állítás, de valójában kevesen értik. A "jó nap" nem kellemes vagy kellemetlen napot jelent. Nem relatív, hanem az abszolút értelemben vett napot jelenti.
A ma abszolút; ma csak egyszer van, többé nem lesz.
Minden nap friss és új, éppen úgy mint az élet.
Minden nap jó nap, de a jóság nem saját magunk erénye.
Eredendően jó, abszolút értelemben - esik vagy süt,
háború van vagy béke, betegség vagy egészség.
A múlt csak emlék, a jövő csak remény.
A ma valóság.

Nem hideg, nem meleg

Egy szerzetes azt kérdezte:
- Hogyan menekülhetnénk a hidegtől és a melegtől,
- Miért nem mentek oda, ahol nincs se hideg, se meleg? - válaszolt Tozan.
- Van olyan hely?
- Mikor hideg van, legyen benned is hideg,
mikor meleg van, legyen benned is meleg. - jegyezte meg a Mester.

A meleg és a hideg a kényelmetlenséget, az élet nehézségeit jelentik. Ha valaki nehézségek előtt áll, mit tesz? Elmenekül? Az élet problémái elől gyakran nem lehet elmenekülni.
A Zen azt mondja: Legyenek nehézségeid!
Ha forróság van, ne kiabálj: Jaj, forróság van, mit csináljak? Ahelyett hogy panaszkodsz, vagy menekülni próbálsz, légy forró Te is!
Bármi történik, ha teljesen azonosulunk vele, győztesek leszünk győzelem nélkül is.

A bot

Shuzan felemelte a botját:
- Ha ezt botnak nevezitek, szembeszegültök az igazsággal. Ha nem nevezitek botnak, szembeszegültök a valósággal.
Nos, minek nevezitek?

Ha a tanítványok botot mondanak, a névhez ragadnak; ha nem botot mondanak, nem veszik tudomásul a valóságot.
Nem állítható és nem utasítható el egyik sem.
A helyes válasz az ellentmondás legmélyén, a legteljesebb, végső zűrzavarban világosodhat meg.
- Mi ez, - kérdezi a Mester.
Éppen ez. Ami van.
Nem lehet beszélni róla; csak megtapasztalni lehet.

Visszatérés a köznapi világba

Kegon mestertől azt kérdezte egy szerzetes:
- Hogyan tér vissza a köznapi világba az, aki megvilágosodott?
- A széttört tükör nem ad többé képet,
a lehullott virág nem tér vissza a szárára.

A Zenben nincs "ha" vagy "de". A Zen a teljes élet, itt és most.
Sokan élnek a "ha" világban, azon gondolkodva, mi lesz majd, "ha megsérülök", "ha nem lesz kész", "ha meghalok", stb.
A "ha" emberek mindig mentegetik magukat a "de" világban,
"Szerettem volna megcsinálni, de", "szeretnélek látni, de" stb.
A szerzetes saját "ha" világában tévelyeg.
Törekedjen, s megtudja a választ!

Minden a legszebb

Egy nap Banzan a piacon sétált, és meghallotta, amint egy vevő így szól a mészároshoz:
- A legszebb darab húst kérem!
- Itt minden a legszebb! - válaszolt a mészáros, - nem talál egyetlen darab húst sem, amely ne a legszebb volna.
Ekkor Banzan megvilágosodott.

Ez a koan a Zen-tanítás jellegzetes példája.
Nincs csúnya felhő, minden virág gyönyörű.
Felülmúlhatatlan minden egyéni.
Az elkötelezettek számára megmutatkoznak a valódi értékek.

Manjusri belép a Kapun

Egy reggel, amint Manjusri álldogált a Kapu előtt, Buddha szólt hozzá:
- Manjusri, Manjusri miért nem lépsz be?
- Itt sem találom magam, minek menjek? - hangzott a felelet.

Mi az a Kapu?
Egy közönséges kapu valahonnan valahová nyílik, ki vagy be lehet menni rajta. Elválasztja a belsőt a külsőtől.
A valóság világában nincs kívül vagy belül.
Mikor Buddha arra kéri Manjusrit, (a bölcsesség szimbólumát) hogy lépjen be a Kapun, csak próbára teszi.
Manjusri válasza: a valóság világának nincs kapuja.
Egy közönséges ember viszont érezheti, hogy mégis van valami kapu. Igen ám, de az kaputlan kapu és nehéz belépni rajta, bár nyitva áll mindenki előtt.
Pontosan annyi a nincs-kapu kapu, ahány ember van.
Mindenkinek a saját kapuján kell belépnie.

II. A TUDATOSSÁG

Nem teljes az életünk, ha nem ébredünk tetteink tudatára.
Gyakran csak biológiai értelemben létezünk. Nem hallunk, bár van fülünk, és hiába van szemünk, nem látunk.
A tudatosság az élet pillanataiban való teljes részvételt jelenti. A következő, több mint 300 éves japán haiku vers egyszerűen és tömören fejezi ki a tudatos élet lényegét.

Juharlevél hull -
Látod? Egyszer az arca,
Egyszer a háta.
(Ryokan)

A Paradicsom kapuja

Nobushige, a katona azt kérdezte Hakuintól, a híres Zen Mestertől:
- Valóban van Paradicsom és Pokol?
- Te ki vagy? - érdeklődött Hakuin.
- Szamuráj vagyok. - válaszolt Nobushige.
- Te! Szamuráj! Miféle uraságnál szolgálsz te? Úgy nézel ki mint egy koldus!
Nobushige felbőszülten rántotta elő kardját.
- Úgy! Szóval kardod is van! Talán untatlak, hogy le akarod vágni a fejem?
Nobushige felemelte a kardját.
- Csak tessék. Nyitva a Pokol kapuja. - jegyezte meg Hakuin.
Ekkor a szamuráj leengedte a kardot és mélyen meghajolt.
- Csak tessék. Nyitva a Paradicsom kapuja. - mondta a Mester.

Mennyország és Pokol; a mindennapjainkban vannak

Felborul egy vizesvödör

Hyakujo mester egy új kolostor élére keresett valakit. Összehívta tanítványait és egy vízzel teli vödörre mutatva azt kérdezte:
- Ki tudná megmondani mi ez, anélkül hogy nevén nevezné?
- Farönknek senki sem hívhatja. - mondta a szerzetesfőnök.
Ekkor Isan, a kolostor szakácsa felrúgta a vödröt és távozott.
- A szerzetesfőnök vesztett. - mosolyodott el Hyakujo, és Isan lett az új kolostor Mestere.

A szerzetesfőnök gondolkozni próbált a valóságon, Isan eggyé vált vele. Intellektuálisan megközelíteni a kérdést, rossz felfogás.
Az élet kérdéseit a jellem válaszolja meg, nem a tanult tudomány.

Belső kultúra

Daiji azt mondta tanítványainak:
- Testvérek! Jobb egy lépéssel mélyebbre jutni a Dharmában, mint tíz lépésnyit szétszórni belőle. Többet ér egy arasznyi belső kultúra, mint tíz arasznyiról prédikálni.
- Arról prédikálok, amit nem tudok csinálni;
Azt csinálom, amiről nem tudok prédikálni. - fűzte hozzá Tozan mester.

Egyetlen jó cselekedet többet ér, mint száz csodálatos szó. Míg Daiji a tett fontosságát hangsúlyozza, Tozan szerint a beszéd is, a tett is fontos, de nem egyenlő mértékben.
Győződj meg róla!

Roso, arccal a falnak

Roso mester hátat fordítva fogadta tanácsot kérő tanítványait. Barátja, Nansen így kritizálta:
- Én, ilyenkor azt mondom a szerzeteseknek, hogy helyezzék magukat a Buddha születése előtti időkbe; és néhányuknak sikerült is követni tanításomat. De ülni csak, a fallal szemben, nem válik egy tanítvány hasznára sem.

Rosot arra figyelmeztetik, hogy ha magyarázná a Zent, egy páran legalább megértenék azt.
Lehet, hogy nem mindig jó a szótlan módszer, de egyedül ez az, ami nem terheli még jobban a tanítványokat, ami hagy gondolkozni, cselekedni. Ha a Mester elfordul a tanácsot kérőtől, az nem tud kérdezni semmit. Csak ülhet csendben, meditálhat, hiszen a Mester is azt teszi. Így a tanítvány magába nézhet és tisztázhatja saját gondolatait anélkül, hogy bármi külső hatás megzavarná.

Isan kéreti a tisztségviselőket

Isan mester a kolostor kincstárnokáért küldött, de amikor megjelent, így szólt:
- A kincstárnokot hivattam, nem téged!
A kincstárnok nem tudott mit válaszolni. Ekkor a Mester a szerzetesfőnökért küldött, de neki is azt mondta:
- A szerzetesfőnököt hivattam, nem téged!
A szerzetesfőnök sem tudott válaszolni.

A Zen mester az élet leghétköznapibb pillanataiban is tanít.
Ha a kincstárnok, vagy a szerzetesfőnök teljes életével betöltötte volna hivatalát, öntudatosan fordul a Mesterhez:
- Nem tudod, hogy ÉN vagyok a szerzetesfőnök?
De egyikük sem szólt egy szót sem. Milyen kár!
Csak bitorolták tisztségeiket.

Az elutasított szerzetes

Seppo mestert egy szerzetes üdvözölte illedelmesen.
A Mester öt botütést mért rá.
- Hol hibáztam? - kérdezte a szerzetes.
A Mester újra ütött és felordított:
- Khats!

A Zen szöveg nélküli, szavakon túli tanítás, mely értelemtől értelemig hat. Módszerei közt ütések és kiáltások váltakoznak a koanokkal, váratlan szófordulatokkal.
Rinzai mester felkiáltásairól híres, Tokusan az ütéseiről. A szerzetes, aki Seppot meglátogatta, úgy köszönt, ahogy az Japánban és a régi Kínában szokásos volt. A nyugati világban mi kézfogással üdvözöljük egymást, a buddhista országokban, mint Ceylon, Burma, Thaiföld vagy India, a mellkas előtt összetett két tenyér a köszöntés.
Seppo mégis ötször sújtott a szerzetesre, aki meglepődve kérdezte az okát. Válaszul újabb ütéseket kapott, azonkívül rá is üvöltöttek.
Egy megvilágosodott ember köszöntésének mindig megvan a maga teljes tartalma. De ez a szerzetes, - mint közülünk is annyian, - csak a formális, tartalomnélküli mozdulatot hajtotta végre. Az ütések száma nem fontos, az első öt csak figyelmeztet, a továbbiak már mélyebb jelentésűek. A kiáltás, (-Khats!) annyit tesz: - Ébredj fel!

A megoldott probléma

A reggeli felolvasás után Yakusan mesterhez így szólt egy szerzetes:
- Van egy problémám, segítenél megoldani?
- Az esti felolvasásnál megoldom. - válaszolt a Mester.
Este, amikor a szerzetesek összegyűltek a teremben, Yakusan azt mondta:
- Az a szerzetes, aki reggel azt mondta, hogy problémája van, álljon elő!
Amint a szerzetes a gyülekezet elé ért, a Mester megragadta:
- Nézzétek! Ennek a fickónak problémája van!
Ezzel félretolta a szerzetest és a szobájába vonult.

A valóság konkrét. A Zen a zajló élethez következetes. A probléma, ami egész nap csak a megoldásra vár, komoly probléma lehet! Tudsz egy napig várni, ha víz alatt van a fejed?
Yakusan esti leckéje drámai volt.

A megcsavart orr

Amikor Hyakujo látogatóban volt Mesterénél, egy csapat vadliba repült el felettük.
- Mik azok? - nézett fel Baso mester.
- Vadlibák, uram.
- Hova repülnek?
- Már el is mentek, uram.
Ekkor Baso hirtelen úgy megcsavarta tanítványa orrát, hogy az felkiáltott fájdalmában.
- Azt mondod, elmentek? Mind itt vannak a kezdetektől fogva! - harsogta Baso.
Hyakujo ekkor megvilágosodott.

Mindennapi életünk legnagyobb részében felületesek vagyunk, nem ébredünk tudatára a valóságnak. Hyakujo csak annyit látott, hogy a vadlibák elrepültek. Talán éhesek voltak és élelem után kutattak, vagy talán a hideg elől mentek dél felé. De Hyakujo nem érzett semmit, nem volt kapcsolata velük, nem értette az életet. A Mester viszont észrevette tanítványa durva felszínességét, és figyelmeztetés helyett megcsavarta az orrát.
A satori, vagyis a megvilágosodás az élet valóságának, a dolgok összefüggésének a felfedezése.

Nyisd ki a saját kincsesládádat

Daiju meglátogatta Baso mestert Kínában. A Mester azt kérdezte:
- Mit látsz magad előtt?
- Magát a megvilágosodást. - válaszolt Daiju.
- Saját kincsesládád van, miért kívül kutatsz?
- Hol van az én kincsesládám?
- Aki kérdez, az a kincsesláda! - mondta a Mester.
Ekkor Daiju megvilágosodott.

A mi anyagias világunkban könnyen úgy tűnhet, hogy a szabadság és a boldogság a pénztől, vagy más külső tényezőktől függ.
A Zen pontosan az ellenkezőjét tanítja: Mindent magunkban találunk meg.
A belső érték, - a Buddha-természet, - mindig friss, élő, határtalan.

III. A NEM - RAGASZKODÁS

A buddhizmus lényege tömören, így hangzik: semmihez sem ragaszkodni!
A nem-ragaszkodás és az eltávolodás nem ugyanazt jelenti, mert ez utóbbi, eltávolodás a problémák megoldásától.
Az élet elől nem lehet elmenekülni.
A nem-ragaszkodás eggyé válást jelent a problémákkal. A múló élet a folyóvízhez hasonlatos, de mi ahelyett hogy hagynánk zajlódni, megragadva az élet előnyösebb helyzeteinél, kapzsivá, önzővé válunk, vagy addig erősködünk valami mellett, amíg ingerültek nem leszünk. Ragaszkodás alakul ki bennünk a szavakhoz, a tettekhez, a szituációkhoz, az emberekhez.
A legerősebb pedig, a saját magunkhoz való ragaszkodás!

Nem a zászló, nem a szél

Két szerzetes az udvaron vitatkozott. Az egyik azt mondta:
- A zászló mozog.
A másik azt mondta:
- A szél mozog.
Véletlenül arra járt Eno, a hatodik pátriárka. Azt mondta nekik:
- Nem a zászló, nem a szél; - az értelem mozog!

A két szerzetes külső dolgoknak, Eno a belsőnek tulajdonit fontosságot. Bár Eno járatosabb, mindhárman ragaszkodók.
"A zászló sem mozog, a szél sem mozog, az értelem sem mozog." - jegyezte meg a történettel kapcsolatban egy buddhista apáca.
A valóság totális, független mindentől. Valamit elképzelni; nem a valóság!
A Zen azt tanítja, hogy minden egyes dolgot olyannak lássunk amilyen, és értelmezés, képzelgés nélkül fogjunk fel.

Mi a Buddha?

Uteki miniszter azt kérdezte Dotsu mestertől:
- Mi a Buddha?
A Mester hirtelen így szólt hozzá;
- Kegyelmes úr!
- Tessék!
- Mit keresel még? - kérdezte ekkor a Mester.

Mindenki szeretné tudni, mi a Buddha. A kérdés annyira természetes, mint a kíváncsiság. Az elképzelt Buddha azonban nem a valódi. Uteki miniszter már több Mesternek is feltette ugyanezt a kérdést. Fára mászva akart halat fogni.
Amikor Dotsu mester váratlanul megszólította, az uralkodó gondolkodás nélkül, a legtermészetesebb közvetlenséggel válaszolt. Nem képzelgett, nem fontolgatott, nem gondolta ki előre a szavait. Saját Buddha-természete szólalt meg.
Szavakhoz vagy elképzelésekhez ragaszkodni annyi, mint őrizni a zsineget, miután szertegurultak a gyöngyök.

Shozan mondata

Egy szerzetes azt kérdezte Shozan mestertől:
- Van-e olyan mondás, amely se nem állít, se nem tagad?
- Egy fehér felhőn nincs semmi kivetni való. - válaszolt a Mester.

A szerzetes arra kérte Shozant, fejezze ki a jón s rosszon túl lévő, független világot.
A felhő önmagát mutatja; jön, megy.

Ez a tudat

Daibai azt kérdezte Baso mestertől:
- Mi a Buddha?
- Éppen ez a tudat a Buddha. - válaszolt a Mester.

A válasz erre az egyszerű, természetes kérdésre, akármi is lehetne. Nem a szavakhoz való ragaszkodás a fontos, hanem az, amit jelentenek.
Mindenki tudja, hogy a Buddha tökéletes, sugárzó, szent, megvilágosodott. De nem távolodott el a mindennapi élettől, nem Isten.
A Buddha-természet tisztán, hamisítatlanul a legegyszerűbb dolgokban is megmutatkozik.

A szaros-bot

Egy szerzetes azt kérdezte Unmontól:
- Mi a Buddha?
- Egy szaros seggtörlő-bot. - felelt a Mester.

Minden tanítvány szeretne megvilágosodni és Buddhává válni. Vágynak az idealizált állapot, amely kifogástalan, tiszta és emelkedett. Megpróbálják legyőzni a bűnt, a halált, a szokásos életet, hogy olyanok legyenek, mint Buddha.
Unmon egy csapással szétrombolja ezt az elképzelést. Buddha nem hasonlítható Istenhez.
Buddha az az ember, aki tudatára ébredt saját magának, és úgy él, amilyen ő maga.

A Mester eltakarja a fejét

Egy szerzetes lépett Joshu szobájába, hogy tanácsot kérjen, de a Mestert ruhájába burkolózva találta.
A szerzetes távozni készült, amikor Joshu mester utánaszólt:
- Aztán nehogy azt mondd, hogy nem hallgattalak meg!

A tanítvány számára nagy esemény, ha problémáival küszködve Mesteréhez fordulhat segítségért. De Joshu mester eltakarta magát a ruhájával.
- Lehet hogy fázik? Vagy talán alszik? - hátrált kifelé a szerzetes, bár Joshu nem aludt.
A hegy akkor is ott van, mikor a csúcsot felhők borítják.

Keresztül a patakon

Tanzan és tanítványa a szomszéd faluba igyekeztek, de útjukat egy megáradt patak keresztezte. Fiatal nő tétovázott éppen a parton, mert a víz elsodorta a hidat. Tanzan karjaiba vette és átlábaltak a túloldalra, majd folytatták útjukat.
A tanítvány egész délután ezen az eseten töprengett, hiszen szerzetesnek tilos nőt érinteni. Este már nem bírta türtőztetni magát, s megkérdezte a Mestert:
- Miért vetted karjaidba azt a nőt?
- Én a patak túlsó partján hagytam, és te még mindig simogatod!? - förmedt rá Tanzan.

A Mester úgy segített az asszonyon, hogy meg sem érintette.
A tanítvány megérintette anélkül, hogy hozzáért volna.

Kő Buddha

Likuko azt kérdezte Nansen mestertől:
- A házamban lakik egy kő. Buddhát szeretnék faragni belőle. Képes vagyok rá?
- Igen, képes vagy rá.
- Tényleg az vagyok? - hitetlenkedett Likuko.
- Nem, nem vagy rá képes. - válaszolt a Mester.

A kő, Likuko saját maga. Azt kérdezi a Mestertől, hogy Buddhává válhat-e. Nansen gondolkodás nélkül igent mond, de Likuko kételkedik. Ekkor a Mester az ellenkezőjét mondja.
A Zen nem gondolkodás, hanem cselekvés; nem elmélet, hanem tett.

A meditáló szerzetes

A könyvtáros észrevette, hogy egy szerzetes hosszú idő óta csak ül és meditál.
- Miért nem olvasod a szútrákat? - kérdezte tőle.
- Nem tudok olvasni.
- akkor miért nem kérsz meg valakit, aki tud?
A szerzetes felállt, két tenyerét összetéve tisztelettel meghajolt, s azt kérdezte:
- Mi ez?
A könyvtáros nem tudott válaszolni.

A könyvtáros a formaságok rabja: a szútrákat olvasni kell, a könyvtár erre való.
Az élet azonban nem olyan egyszerű mint ez. Buddhának hat évébe került, míg megvilágosodott. Az igazi szavakat nem lehet megnevezni.
A könyvtáros meg sem szólal, ha érti, hogy Buddha tanítása nem feltétlenül a szútrákban található.

Nansen kunyhója

Nansen még a kis hegyi kunyhójában élt, amikor betévedt hozzá egy ismeretlen szerzetes. Éppen dolgozni indult, ezért így szólt a vendéghez:
- Érezd otthon magad! Főzzél valami kedvedre való ebédet, és hozz nekem is belőle.
Mikor besötétedett, Nansen fáradtan, éhesen tért vissza a munkából. Az ismeretlen főzött ugyan, de meg is ette, majd összetörte az edényeket és kiborítgatta az élelmiszereket. Aztán lefeküdt és jóízűen elaludt. A kimerült Nansen melléfeküdt az ágyra, ekkor azonban az idegen szerzetes felkelt és szó nélkül távozott.
Évekkel később, amikor Nansen elmesélte tanítványainak a történetet, hozzáfűzte:
- Kiváló szerzetes volt! Még ma is szívesen látnám.

A Zen szerzetesek egyszerű, nyugodt, szabad életet élnek.
Nem szabad az, aki ragaszkodik a szabadsághoz.
Anélkül, hogy tudnánk róla, könnyen rabjai lehetünk a "jóság" valamilyen formájának, de a meditációnak, a Nirvánának is.
Az idegen főzött, evett, aludt, úgy mint a saját kunyhójában; formaságok, igények nélkül.
Az egész világ az övé volt.
Az edényeket pedig, - a meditáció, a Nirvána, a visszavonultság edényeit, - darabokra törte.
Nansen megértette a nem-ragaszkodást és soha nem felejtette el a szerzetes látogatását.

IV. A TERMÉSZETESSÉG

A derűs, nyugodt élet lényege a természet változásaival harmóniában levő természetesség. Az ember része a természetnek, de a modern tudomány, és technológia, az automatizáció korában távolodni látszik attól. A tudósok gyakran a természet "leigázásáról" beszélnek, pedig a legtöbb nehézség és gond a mesterségesen létrehozott környezetből fakad. Nők és férfiak aggódnak már a megjelenésük miatt is.
Igazi szépség a természetes szépség. A természetünk szerinti az igazi valónk.

A csészemosás

Egy szerzetes így szólt Joshu mesterhez:
- Most érkeztem a kolostorba, mi a tanításod lényege?
- Ettél már? - kérdezte Joshu.
- Igen.
- Akkor mosd el az evőcsészédet.
A szerzetes feleszmélt.

A mindennapi élet, a Zen ugyanaz; természetes és következetes. A dolgok egymást követik, a történés egyszerű és közvetlen.
Bonyodalmak a képzelgésből, a spekulációból fakadnak.

Millió dolog

Gyosan azt kérdezte Isantól:
- Ha millió dolog áramlik feléd, mit csinálsz?
- Ami zöld, az nem sárga. Ami hosszú, az nem rövid. Mindennek megvan a maga sora, miért zavarnék össze bármit is?
Gyosan tisztelettel meghajolt.

Gyosan kérdése időszerű. Bonyolult, összetett társadalmakban élünk, ahol nagyon sok dolog követeli meg figyelmünket. Hogyan őrizhetjük meg belső nyugalmunkat ilyen környezetben?
Isan válasza: hadd jöjjenek, hadd menjenek. Az emberek rendszerint több dologba is belegabalyodnak, míg Isan csak a következővel találkozik. Világosan látja, hogy minden dolog az, ami.

Kopogtatás a széktámlán

Nansen kolostorában egyszer Tenza a szakács, meglátogatta a kertész szerzetest, Enjut. Egy madár énekét hallgatták miközben ebédeltek. Kis idő múlva a kertész megkopogtatta a szék támláját, és a madár újra énekelni kezdett. Majd megint kopogtatott, de a madár most csendben maradt.
- Érted? - fordult a szakácshoz.
- Nem. - válaszolt Tenza.
Ekkor a kertész harmadszor is kopogtatott a széktámlán.

A kertész úgy kopogtatott, mintha válaszolt volna, s a madár újra énekelt. A kertész ismét kopogtatott, de a madár elrepült. Saját természete szerint cselekedett: énekelt, röpködött.
A kertész tudta ezt, azért kérdezte a szakácsot. S mivel az nem értette, zavartalan természetességgel harmadszor is kopogtatott.
A kertész mindenből a Dharmát hallotta: a madárfüttyből, a napsütésből, a virágokból, a szakács válaszából.
A harmadik koppantás olyan természetes és nyugalmas volt, mint egy liliom a reggeli napsütésben. Ez a tóban él, mégsem nedves. Gyökere az iszapban van, de virágja nem sáros.

Találkozás a tanítványokkal

Sansho azt mondta egyszer a szerzeteseknek:
- Én mindig kimegyek az új tanítvány elé, de nem mindig segítek rajta.
Amikor Koge meghallotta, hozzáfűzte:
- Én nem mindig megyek ki az új tanítvány elé, de akkor segítek rajta.

Sansho és Koge mesterek a Zen Rinzai-iskolájának alapítói. Ellentmondanak egymásnak, de ugyanazt vallják.
Mindkettőjük tanítása igaz.

Találkozás egy Zen mesterrel

- Hogyan üdvözölsz egy Zen mestert, ha találkozol vele az úton? - kérdezte Goso.

A Zen mester megvilágosodott ember. Kívül-belül ismer akár megszólalsz akár nem, hiába a színlelés. Ha ismerősök találkoznak az utcán, gyakran mást mutatnak mint amit gondolnak.
Amikor nincs ez a kettősség, a bensőnk nyugodt s derűs marad. Ez a természet szerint való. Ekkor a külső világ a belső tükörképévé válik.
A megvilágosodott túl van szavakon, csenden.

V. MI A ZEN?

A koanok legtöbbjének kérdése, mi a Zen, mi a Buddhizmus.
Vallás-e a Zen? Igen, mert az élet és a halál foglalkoztatja, bár ezt túlvilágban, vagy valami Istenben való hit nélkül teszi.
Míg a legtöbb vallás reménykedésen, az üdvözülés iránti könyörgésen alapul, a Zen lényege a tényleges, valós élet, a megvilágosodás és meditáció.
A Zen nem megtanulható; az emberi lét végső kérdéseit kutatja, amire a szerzett tudás képtelen. Felfogni csak a saját, megélt tapasztalatok révén lehetséges.

Három nap

Unmon azt mondta egyszer a tanítványainak:
- Ha három napig nem láttok valakit, az már nem ugyanaz az ember. Erről mi a véleményetek?
Mivel senki sem válaszolt, így folytatta:
- Ezer.

Egyedül a változás állandó. Az élet folytonosan keletkezik, változunk mi is, akár tudunk róla, akár nem.
Az "Ezer" nem mennyiséget jelöl itt, hanem a naponta más élmények sokaságát.
Nem kötődni a tegnaphoz, nap mint nap újrakezdeni az életet.

Echo Buddha felől érdeklődik

Egy fiatal szerzetesjelölt megszólította Hogen patriarchát.
- A nevem Echo, és azt szeretném kérdezni Tisztelendőségedtől, hogy mit illetünk Buddha névvel?
- Hm! Szóval te Echo vagy, ugye? - válaszolt Hogen.

A kérdés: Mi az hogy Buddha?
A Mester válasza pillanatszerű.
A szerzetesjelölt szerzetesjelölt, a Buddha mi más?
A valódi Echo a Buddha, a mindig jelenlévő valóság.

Ki az?

Hoen így szólt:
- A múlt, a jövő Buddhái szolgálják. Ki az?

Mestere a történelmi Gautama Buddhának, a jövőbeni Maitreya Buddhának. Mestere az összes Buddháknak.
Ő a tökéletes, az Amida Buddha. Ő az élet lényege.
Megtalálni azt jelenti, megtalálni önmagunkban eredendő énünket.
Felfedezni énünket annyi, mint megvilágosodni.
Aki rátalál énjére, meglátja magát a lét történéseiben.

Yakusan tava

Yakusan megkérdezett egy újonnan érkezett szerzetest:
- Honnan jöttél?
- A Déli Tó-tól. - válaszolt a szerzetes.
- Aztán teli van már az a tó?
- Még nincs.
- Pedig sok az eső, hogy-hogy nem telt még meg? - szólt a Mester.
A szerzetes csendben maradt.

Amikor egy új szerzetes érkezik a kolostorba, rendszerint megkérdezik tőle honnan jött, megvizsgálják mennyire jártas a Zen gyakorlásában.
Válasza alapján előrehaladott lehetett, ám a Mester újabb kérdésére nem tudott mit mondani.
Nap mint nap eláztat a valóság bennünket is.
Teli van a tó?

Joshu négy kapuja

Egy szerzetes azt kérdezte Joshu Mestertől:
- Mi Joshu?
- Keleti kapu, Nyugati kapu, Déli kapu, Északi kapu.

Joshu mester eredeti neve Jushin volt, de kínai szokás szerint, lakóhelye után Joshu-nak hívták.
A kérdés ravasz. Ha a Mester így válaszol:
"- Joshu én vagyok." a szerzetes visszavághat:
"- Akkor hogy hívják a várost?" Ha a Mester azt mondja: "- Joshu ez a város." akkor "- Ki ez az ember?"
A Mestert nem sikerült becsapni: "- Ha valaki engem akar látni, jöjjön! A kapuk nyitva állnak."
Semmi sincs elrejtve.
A kapuk mindig nyitva állnak.

Yakusan őrzi a Zent

A tartományi kormányzó látogatást tett Yakusan mesternél.
- Úgy tudom, a buddhisták előírások szerint élnek. Te is megtartod ezeket, Te is gyakorlod a meditációt és a bölcsességet?
- Ez a szegény szerzetes nem tűri a szemetet maga körül. - válaszolt a Mester.
- Nem értem a tanításodat.
- Ha magadévá akarod tenni, mássz fel a hegycsúcsokra, merülj a tenger mélyére. Ha az ágyadba sem fekszel tiszta elmével, hogy érthetnéd meg a Zenemet?

Sok ember csak egyszerű érdeklődő; miben különbözik a Zen a Kereszténységtől, mi történik a Jógában vagy a meditációban.
Tapasztalatokhoz szeretnének jutni tapasztalás nélkül.
A mai világban szinte mindenkit kérdések gyötörnek:
"Milyen lehet a csúcsokon? Milyen lehet a tenger mélyén?"

Egyedül

Egy szerzetes azt kérdezte Ungo mestertől:
- Hogyan éljek egyedül, fent a hegyekben?
- Miért hagytad ott a völgyet? - válaszolt a Mester.

A mai ember kérdése is: "Mi lesz, ha egyedül maradok?"
Mi lenne?
Sokan szeretnének elmenekülni, de félnek az egyedülléttől.
Nincs különbség; a legmélyebb völgy a legmagasabb hegy. Sokan úgy gondolják, hogy a boldogság máshol van, el kell menni valahová, meg kell tanulni valamit.
A jó megtanulásától nem tűnik el a rossz.
Valójában a rossz alakul át jóvá.
A nehézségek és akadályok az élet megtapasztalásának forrásai.
A problémákat nem a hely, vagy a szituáció okozza.
Mehetünk bárhová.

Joshu lakóhelye

Joshu mester meglátogatta egyszer Unko-t, aki így fogadta:
- Miért nem telepedsz már le valahol öreg korodra?
- Hol van hely a számomra?
- Itt a hegyen van egy romos templom. - ajánlotta Unko.
- Akkor miért nem mész te oda? - kérdezte Joshu.
Unko nem válaszolt.
Később Joshu Shuyu-t is meglátogatta, aki szintén megkérdezte:
- Miért nem telepedsz már le valahol öreg korodra?
- Hol van hely a számomra?
- Öreg korodra nem tudod hol a helyed? - folytatta Shuyu.
- Harminc éve lovagolok, de ma lelökött egy szamár. - jegyezte meg Joshu.

Joshu 61 éves korában kezdett Zennel foglalkozni. Nyolcvan évesen a Joshu - beli Kannon templom Mestere lett. 120 évig élt, gyakran utazott, kolostorokban és más mestereknél tett látogatásai révén közismertté vált.
Amikor Unko lakhelyet ajánlott, Joshu mester már tudta, ott az otthona, ahol van. Ironikus válaszaiban arra serkenti Unko-t, próbáljon meg inkább Ő rátalálni saját otthonára.
Shuyu folytatta a csipkelődést: "Szégyenszemre nem tudod, hogy a talpad alatt a helyed?"
Joshu mester nem maradt adós a válasszal.

A Nirvánához vezető út

Egy szerzetes azt kérdezte Kenpo-tól:
- A Nirvánához vezető út tízfelé ágazik, de hol kezdődik?
- Itt! - húzott egy vonalat a levegőbe botjával Kenpo.
A szerzetes később Unmon-nak is feltette ugyanezt a kérdést. Unmon felemelte a légycsapóját és azt mondta:
- Ez a légycsapó felugrik a harmincharmadik mennyországba, eltalálja az asztalfőn ülőt, aztán leszáll a Keleti tengerbe és megüti a szent pontyot. A pontyból sárkány lesz, aki árvizet hoz.

Miért nem mondták a Mesterek, hogy mindenhol az Út van.
Itt! Mindenki, mindig a kezdőponton áll.
Légy tenmagad, semmi más nem fontos. Az Út nem máshol van, hanem a talpad alatt.
Te vagy az.

Egy csepp víz

Egy szerzetes azt kérdezte Hogen-től:
- Mi egy csepp víz a Hatodik Patriarcha völgyének forrásából?
- Az egy csepp víz a Hatodik Patriarcha völgyének forrásából. - válaszolt a Mester.

A Zen i.u. 520 körül, az Indiából érkező Bodhidharma révén került Kínába, de Huineng, a Hatodik Patriarcha tette igazán ismertté. A kérdés: Mi a Zen lényege?
A kérdés gyakran a válasz. A víz, víz, akárhol van is, akárki látja is.
Minden Zen, a Zen minden. A szót félretehetjük, a lényeg nem köthető sem Bodhidharmához, sem Huinenghez, sem hozzánk.

A mindennapi élet az Út

Joshu azt kérdezte Nansentől:
- Mi az Út?
- A mindennapi élet az Út. - válaszolt a Mester.
- Meg lehet tanulni?
- Ha megpróbálod, távol kerülsz tőle.
- Ha nem tanulok, honnan tudjam, hogy az az Út? - kérdezett Joshu.
- Az Út nem tartozik a megtanulható vagy a megtanulhatatlan dolgok közé. A tudás csak tudomás, a nem-tudás tudatlanság. A kétség nélküli, igaz Úton független vagy, mint az Ég. Nem mondod hogy jó, nem mondod hogy rossz.

Az Út nem függ attól, hogy észreveszed.
Ha megéled, egyedül a tied.

A fenyegetés

Egy szerzetes azt kérdezte Ganto Mestertől:
- Mit csináljak, ha fenyegetnek a dolgok?
- Ülj le.
- Nem értem.
- Emeld fel a hegyeket és hozd ide. Akkor majd megmondom. - válaszolt a Mester.

A dolgok jönnek és mennek akaratunktól függetlenül.
Eső, szél, meleg, hideg, találkozás, elválás, öregség, halál, az élet valósága.
Az elfogadás felülemelkedés.
Ami jön jöjjön, ami megy menjen. A hegyeket felemelni?
Érzékelni a lehetetlent és az lenni, ami vagy.

Unmon lakomája

Unmon így szólt tanítványaihoz:
- Szeretnétek találkozni a régi idők nagy Mestereivel?
Mielőtt bárki szólhatott volna, botjával a fejük fölé mutatott:
- Ott ugrálnak a fejeteken!
- Szeretnétek látni is őket? - kérdezett újra, s botjával a földre mutatott.
- Mind ott vannak a lábaitok alatt!
Majd, csak úgy, magának megjegyezte:
- Lakomát rendeztem a Szentélyben, de az éhes Isteneknek semmi sem elég.

Unmon a Zen Unmon-irányzatának az alapítója. Bölcsességéről, és tömör szónoklatairól vált híressé.
Itt azt tanácsolja, ha meg akarsz tudni valamit a Zenről, ne utazz érte, ne könyveket olvass.
Nézz a fejed fölé.
A megvilágosodás a lábad alatt van.
Mi vagyunk az éhes Istenek, keressük a Nirvánát, pedig benne vagyunk.

A fák és a füvek megvilágosodása

Egyszer egy ötvenéves tanítvány kérdezte Shinkan Mestertől:
- Tendai azt állítja, hogy a fák és a füvek is megvilágosodnak. Hogyan lehetséges ez?
- Minek erről beszélni? A kérdés az, hogyan világosodsz meg te magad!
- Azon még nem gondolkoztam. - válaszolt az öreg tanítvány.

A kérdező, az intellektus nagy tévedését példázza: tanulmányozni valamit és beszélgetni arról.
A Zenben nincs távolság.
Amikor valaki megvilágosodott, a fák és a füvek is azok.
A fák és a füvek megvilágosodása valójában a mi megvilágosodásunk felőlük.

Meditálni, elfáradni

Egy szerzetes azt kérdezte Kyorin Mestertől:
- Milyen szándékkal jött Bodhidharma Nyugatra?
- Hosszú ideig meditálni, és elfáradni.

Több mint 130 koannak ez a témája, a kérdés szinte provokálja a talányosnál talányosabb válaszokat. Ez indokolja Kyorin Mester szavait.
Bodhidharma jött, mert jönni akart, majd arccal a falnak kilenc évig meditált. Őszintén és rendületlenül élte az életét.
A Zenben nincs semmi rendkívüli.
Ha valamit tenni akarsz az életben, szedd össze az erődet és ne habozz.
Miért kell ehhez Bodhidharmáról beszélgetni?
Jobb leülni és meditálni, ahogy Ő tette.

VI. NE UTÁNOZZ!

A Zen élet utánozhatatlan. Akármilyen jelentéktelen, vagy alantas is az életed, csak a tied. Az élet kreatív, ha sértetlenül élik. Legyen sikeres valaki, ha nincs tisztában magával, kielégületlen marad.
Találd meg magad és légy magad. Ez a Zen mottója, és a Buddhizmus lényege.
Mi vagy?

Vakvágány

Egy tanítvány így szólt Unmonhoz:
- Buddha ragyogása sugárzik az egész Univerzumban.
Mielőtt befejezhette volna, a Mester közbevágott:
- Te most idéztél valakit?
- Igen.
- Vakvágány - mondta Unmon.
Később, egy másik Mester, Shishin megkérdezte a körülötte lévőktől:
- Mikor került vakvágányra a tanítvány?

Saját szavainknak súlya van.
A Zen közvetlen és azonnali, elveti a körülírást.
Nincs elvesztegetni való, az életben nincs fölösleg, nincs elfecsérelhető.

Bokushu és az üresfejű bolond

- Honnan jöttél? - kérdezte a Mester.
A szerzetes kiáltott egyet.
- Khats!
- Rendben van, jól elintéztél a misztikus kiáltásoddal.
Erre a szerzetes még egyet kiáltott.
- Khats!
- Három, négy misztikus kiáltás! Mi jön még?
A szerzetes nem szólt semmit, mire a Mester pofonvágta:
- Üresfejű bolond!

A szerzetes úgy kezdte mint egy oroszlán, úgy végezte mint egy egér.

Echu elkergeti tanítványát

Tanka Mester meglátogatta Echut, aki éppen szundikált.
- Itthon van a Mestered? - kérdezte egy tanítványától.
- Igen, de nem kíván látni senkit.
- Alaposan megvilágítottad a helyzetet!
- Még ha maga a Buddha jönne, őt sem látná szívesen. - mondotta a tanítvány, akit Tangennek hívtak.
- Te jó tanítvány vagy, a Mestered büszke lehet rád! -
E dicsérő szavakkal Tanka távozott. Amikor Echu felébredt, a tanítvány elismételte neki a párbeszédet.
A Mester nyomban elkergette a kolostorból.

Az egyik Mester felszította a tüzet, a másik lehűtötte.
Ők jól értették egymást. Amikor később Tanka értesült a történtekről, megjegyezte:
- Echu valóban méltó a Nemzeti Tanító címre.

Indok nélkül

A valóság, mint maga az élet, indok nélküli.
A Zen, a megvilágosodás, a Nirvána túl vannak a felfogható határain.
A valóságot csak megtapasztalni lehet; saját magadnak, úgy mint a meleget, vagy a hideget. A madarak énekelnek, a víz folyik, az eső esik, az emberek szeretnek. Nincs indíték, éppen csak teszik.

Naparcú Buddha, Holdarcú Buddha

Baso, a nagy Mester egyszer beteg volt.
Egy látogató tanítvány megkérdezte, hogy van az egészsége.
- Naparcú Buddha, Holdarcú Buddha

Egy tenyér hangja

Mokusai, a Kyoto-i Kenninji kolostor Mestere egyszer így szólt egy tizenkét éves, Toyo nevű növendékéhez:
- Két tenyér csattanó hangját hallhatod. Mutasd meg, hogyan szól egy tenyér.

Egy tenyér hangja sokkal hangosabb, mint kettőé.
Az egy-tenyér-hang bejárja az egész világot.

Buddha virágja

Buddha egy virágot forgatott ujjai között tanítványai előtt. Mindenki csendes maradt, csak Maha-Kasapa mosolyodott el. Buddha ekkor azt mondta:
- Enyém az igaz tanítás szeme, a Nirvána szíve, a tiszta formanélküliség és a Dharma kimondhatatlan távlata. Mindez szavakkal kifejezhetetlen, túl van minden tanításon. Ezt a tanítást átadom Maha-Kasapának.

Maha-Kasapa megértette a Buddha értelmét.
A virág, virág semmi más. Nincs rá ürügy, nem önérzetes, nem szégyenkezik.
A dolgok lényege a szótlan szó, a formátlan forma.
A valóság nem szó. A szavak és tanítások csupán álláspontok.
A Zen szavak nélkül, értelemtől értelemig közvetíthető.

Túl a szavakon

Egy szerzetes azt kérdezte Fuketsutól:
- Szavak nélkül és csend nélkül hogyan tudod kifejezni a valóságot?
- Sohasem felejtem a tavaszt Dél-Kínában. A madarak megszámlálhatatlan pompázó virág közt énekelnek.

A valóság túl van a logikán, a szavakon, a csenden.
Mindenki a saját élményei alapján ismerheti csak meg.
A víz nem oltja a szomjat, ha csak nézik, vagy gondolnak rá.
Ivás nélkül marad a szomjúság.

A valóság világa maga az élet és a halál, az "igen" és a "nem". Ahol élet van, ott nincs halál. Ahol nincs halál, az az élet. A kettő kizárja egymást, a valóság sohasem köztes. Amíg élünk, minden pillanatban szemben állunk a halállal.
Ha ráeszmélünk erre, magunkon keresztül tisztelgünk az élet előtt.
A mi életünk megélt pillanatai adják a lét teljességét és a halál békéjét.