Nemere István: Akinek a zár nem akadály (Tvr-hét 1998/41) Előfordul hogy egyesek rendelkeznek valamilyen "földöntúli" erővel, képességgel, de azt rossz célra használják fel. Régebben az ilyeneket "boszorkánynak" vagy éppenséggel a fekete mágia művelőjének nevezték: Az emberek tudatában mindenképpen valami negatív, rossz hatás kapcsolódott ezekhez a személyekhez. Aki képes valami szépre és jóra, erősre és építőre, az ne használja azt rombolásra - intettek már az ókorban is a hozzáértők. Mindez nem segített. A fekete mágia, a rontás tudománya, az ártás "művészete" bizony sokakat vitt tévútra. Akiről itt szó lesz, az meglehetősen ártalmatlan dolgot művel. Ám az alapszabályt - hogy pozitív képességet ne használjon rosszra - ő sem tartotta be. India Bangalore államában nemrég besurranó tolvajt fogtak. Az első híradások szerint a harmincegy éves Nasinghe V. tulajdonképpen nem betörő a szó hagyományos értelmében. A magyar és a szláv nyelvek igen képletesen használják itt a "törni, betörni" igét. Hiszen a klasszikus betörő rendszerint zárfeltöréssel jut be az idegen lakásba, akkor is, ha nem az ajtó, hanem - mondjuk - az ablak zárját, kampóját "töri fel". Az indiai férfiú mindenkit meghökkentett eredeti módszerével. A férfi addigi életéből hat évet állítólag az egyik rejtélyes nepáli kolostorban töltötte, ahol különféle módszerekkel felkészítették arra, hogy le tudja győzni a zárat. Nyilván van egyéb paraképessége is, de ő a jelek szerint csak ebben az egyben bízik, ezt hasznosítja - mások kárára és a maga hasznára. Nasinghe V. azt állítja, távolról is tud hatni a fémtárgyakra. Bizonyos körülmények között távolabbról, vagyis mondjuk a fal vagy ajtó másik oldaláról fel tudja forrósítani, izzítani a fémet, és ezáltal az megváltoztatja az alakját. Talán nem is kell mondani, hogy ily módon egyetlen zár vagy páncélszekrény sincs biztonságban előtte. Elmondása szerint a módszere egyszerű, de hatásos: megkeresi egy-egy szemlátomást gazdag ember házát, elrejtőzik a kertben, és vár. Ha már mindenki elaludt, vagy a házigazda eleve nincs otthon, a sötétség leple alatt dolgozni kezd. Az ajtózárat a Nepálban tanult ismeretlen úton-módon "bűvöli" el. Vagy a kezét teszi a zárra, az ajtóra, a falra, vagy eleve csak az agyát használja. Mi, akik láttuk már laboratóriumi körülmények között is Uri Geller vagy Girardi és mások kísérletét, tudjuk, hogy ez lehetséges. Különleges képességű személyek fizikai kapcsolat, érintés nélkül is hatást gyakorolhatnak a fémek szerkezetére, még annak kristályszerkezetét is megváltoztathatják. Nasinghe V. könnyedén megteszi mindezt. Előfordul, hogy az ajtó túloldalán csak kampót kell így kiakasztania, máskor a bonyolult zár alkatrészeit kell mozgásba hoznia. A bonyolult zárakkal úgy bánik el, hogy rájuk teszi mindkét kezét, erősen koncentrál, és egy percen belül a zárnyelvek szétugranak. Nasinghe V. egy arrafelé még szokatlan elektronikus "csöndes riasztó" miatt bukott le. Javában gyűjtötte be az értékes tárgyakat amikor a rendőrök körülvették a házat. Menekült volna, de megfogták a lopott holmival együtt. A rendőröknek elmondta, milyen "varázslattal" képes kinyitni a zárat. Azok nem hittek neki - és nagyon megbánták. Nasinghe ugyanis csak egyetlen napot töltött a zárkában. Amint besötétedett, latba vetette különleges képességét előbb a cella, majd a börtön kijárati ajtaján. Mindezeket közvetlenül senki nem őrizte, a rendőrök ugyanis nagyon bíztak a zárban és a gyermekfejnyi lakatban. Nasinghe számára azonban ez nem jelentett akadályt. A paraképességű tolvajt ezután mintha a föld nyelte volna el. Az utóbbi időben egyre több hír érkezik bizonyos rejtélyes betörőről, aki nem is nyitja ki a zárat, úgy hatol be a gazdagok házába. A magyarázat egyszerű: időközben Nasinghe továbbfejlesztette a tudását, és miután kirabolja a házat, távozáskor vissza is zárja az ajtót. Természetesen, most is kulcs nélkül...