Nemere István: Elképzelt világfalu (Tvr-hét 2002/31) A cím persze csalóka, bár nem hamis. Manapság egyre kisebbnek ható, globalizálódó világunkban mindinkább az a benyomásunk, hogy a Föld összes állama, városa, népe hovatovább egyetlen közösség tagja lesz. Ez kétségtelenül a nem is távoli jövőt jelenti, de már ma is észlelhetjük ennek számos jelét. Nemcsak a fogyasztási szokások terjednek ki szinte minden földrészre, hanem bizonyos azonosulás is bekövetkezik a gondolkodásban, viselkedéskultúrában. Ami végső soron nem baj, hiszen az emberiség egyetlen faj, egy bolygón él, és előbb-utóbb nagyjából azonosak lesznek a céljai is. Csak így élheti túl a várható környezeti katasztrófákat, csak így talál majd magának földön kívüli, kozmikus célokat. Néhány kutató számba vette a Föld lakóit, azok egymás közti arányát és számos más aspektust, amikor megfogalmazta az "elképzelt világfalut". Abból indultak ki, hogy el kell képzelnünk egy falut, amelynek lakói a Föld egész lakosságának - és a lakosok állapotának, körülményeinek - pontos lenyomatát képezik. Persze mindez kicsinyítve. Tehát a hat és fél milliárd ember helyett a képzeletbeli faluban mindössze százan laknak. Nos, ha ez így van, akkor... A faluban ötvenhét ázsiai, huszonegy európai, tizennégy amerikai és nyolc afrikai lakik (az ausztrálok és az óceániaiak száma oly csekély az összlakossághoz képest, hogy egy ilyen kicsi skálán ki sem mutatható). Ötvenkét nő van és negyvennyolc férfi. Harminc fehérbőrű és hetven nem-fehér bőrű. Ezt a sajátos kifejezést kell alkalmaznunk, hogy összefoglalhassuk mindazokat a bőrszíneket, amelyek a fehéren kívül még megtalálhatóak a Földön: feketék, sárgák, barnák stb. A száz lakos között harminc keresztény és hetven más vallású van. És most egy érdekes arány: nyolcvankilencen a másik nemet kedvelik, ámde tizenegyen a sajátjukat, vagyis globálisan ilyen arányban léteznek a heteroszexuálisok és a homoszexuálisok. A százból hat egyén birtokolja az összes javak ötvenkilenc százalékát, és ők mindnyájan amerikaiak. A százból nyolcvanan összetákolt kunyhókban élnek, vagy csak a szabad ég alatt jut nekik hely. Hetvenen nem tudnak olvasni. Ötvenen soha nem jutnak elégséges ételhez. Minden nap meghal közülük egy, és egy csecsemő születik. A százból csak egynek van számítógépe, és ugyancsak egy szerzett egyetemi diplomát. És ha mindezt felfogtuk már, és ilyen arányaiban látjuk a világot, akkor azért jusson eszünkbe néhány dolog. Ha reggel egészségesen ébredtünk, szerencsések vagyunk, mert sok millióan nem fogják túlélni ezt a napot. Ha még nem éltünk át háborút, csatákat, kínzást, éhezést, akkor szerencsésebbek vagyunk, mint az az ötszázmillió, aki joggal fél ettől, és mindezt még átéli majd. Ha felkereshetjük bármelyik templomot, és nem kell attól félnünk, hogy ezért megölnek - szerencsésebbek vagyunk hárommilliárd embernél, akit ez a sors érhet. Ha van ételünk, ruhánk és lakásunk is, akkor szerencsésebbek vagyunk, mint a jelenleg élő emberiség hetvenöt százaléka. Ha van pénzünk a bankban, akkor a kiválasztottak nyolc százalékához tartozunk. És befejezésül: ha ön elolvasta ezt a cikket - vagyis tud olvasni! -, akkor se feledkezzen el arról a kétmilliárd társunkról, aki analfabéta lévén ezt nem teheti meg...