Nemere István: Vérmadarak  (Tvr-hét 1994/26)

Ehhez hasonló esetet még sohasem jegyeztek fel a krónikák. 1978. július 6-án
történt a délolasz kisváros, Rossano közelében. A várostól nem messze addig
sohasem látott, furcsa, színes tollú madarak gyülekeztek. Már a külsejük is
szokatlan volt. Ráadásul, a nyári időszak miatt - vélték később - valószínűleg
nem az Európa és Ázsia között költöző madarak csoportja lehetett.
  Csaknem ezer, középnagyságú, piros-sárga-fekete tollazatú madár körözött a
mező fölött - és csak ott -, majd a házakhoz közeledett, és lecsapott. Az első
negyedórában nem lehetett tudni, valójában mi történik. Később a szemtanúk
döbbenten azt látták, hogy az ott legelő, négy tehénből csak véres bőrcafat és
a szinte teljesen letisztított csontváz maradt. Ezt követően a madarak az
emberek ellen fordultak. Miként Hitchcock világhírű filmjében - áldozatukat
bukórepülésben támadták meg, és a fején ejtettek sebet, majd csapatostul
szálltak a vállára, és a csapkodás sem riasztotta el őket. Elsőnek egy tizenkét
éves kislányt terítettek le, aki sikoltozva fetrengett a földön. Kétségbeesett
küzdelme nem tartott sokáig, a madarak csőre halálra vagdosta. Ugyanígy járt
még öt személy, köztük két erős férfi is.
  Ekkor riasztották a közeli településeket is. Az emberek a házukba zárkóztak,
de a madarak megszállták a háztetőket, igaz, elsősorban a háziállatokra
vadásztak. Kutya, macska, juh, nyúl, tyúk, csirke megszámlálhatatlanul hullott
el.
  A különös "ostrom" körülbelül három óra hosszat tartott. Amikor Rossano felől
néhány teherautón több csendőralakulat érkezett, a madarak viselkedése
váratlanul megváltozott. Mintegy vezényszóra elhagyták a falut, befejezték a
lakomázást, és vészjóslóan köröztek a levegőben. A szemtanúk egybehangzóan
állítják, hogy amikor a csendőrök tűzparancsot kapva megtöltötték a
fegyverüket, a madarak azonnal elrepültek onnan. A mező fölött verődtek
csapatba, és déli irányban eltűntek. Egyetlen példányt sem sikerült lelőni.
  Ezért sajnos a későbbi viták során nem sikerült eldönteni, milyen madarakról
lehetett szó. Annyi bizonyos, hogy azelőtt a környéken soha senki nem látott
hozzájuk hasonló tollazatú madarat: és a piros-sárga-fekete, varjú nagyságú
madarak vérengzésére sincs magyarázat. A környékbeli nép később "vérmadaraknak"
nevezte el őket, és nem kétséges, hogy a szörnyű tragédia, a rettegett nap híre
sok nemzedéken át hagy majd nyomokat. Az embereket izgatja: ha a vérmadarak
eredete, élőhelye ismeretlen, akkor azok bárhol és bármikor felbukkanhatnak
ismét...?