Nemere István: Véres ereklye (Tvr-hét 1998/31) Nápoly egyik nevezetessége az Anjou Károly által emelt katedrális, amelynek védőszentje egyben a várost is védelmező Szent Januárius. A katedrálisban a szent néhány megmaradt csontján kívül őriznek egy ampulla vért is - mint kétségtelenül tőle származót. A régi kocsilámpákhoz hasonló ereklyetartó üvegfalán át jól látható a XV. században készült ujjnyi üvegtartály, amelyben szilárdnak tetsző barnás por látható - az év nagyobb részében. A legendák szerint az a szent egykori véréből vett sajátságos "minta". Ma már nem állapítható meg, hogy voltaképpen valóban vér-e az a folyadék, és hogyan került a kicsiny tartályba. Ami arról nevezetes, hogy egy évben háromszor - májusban, szeptemberben és decemberben bizonyos (katolikus) egyházi ünnepek során - a por vérré válik és felforr. A helyi papság tud erről és régóta tudatosan teszi a szertartás részévé Januárius (San Gennaro) vérének "felforrását". A jelzett napokon reggel kilenckor nagy közönség jelenlétében veszik ki a relikviákat és viszik át a katedrális egyik kápolnájába. A főpap felmutatja mindenkinek a tartályt, a hívek a saját szemükkel győződhetnek meg róla, hogy a vér most még barnás porként pihen az üvegcsében. A papok hangosan kiáltják: a vér megalvadt! Ekkor az összegyűlt tömeg, a hívek hatalmas serege imádkozni kezd. Vajon az ima teszi - mint oly sokan hiszik -, vagy valami másféle változás áll be az ampulla környezetében? De hiszen már annyiféleképpen próbálták az elmúlt évtizedekben, sőt évszázadokban! A szabad ég alatt, télen is, nyáron is, napfényben és árnyékban, hidegben és melegben, a templom különböző részeiben, még a kriptákban is. A vér minden alkalommal felforr - de csak a jelzett egyházi ünnepnapokon! Most is ez történik. A tömeg monoton hangon imádkozik, csak néha sír fel egy gyerek, vagy kiált valaki hangosabban. Múlnak a percek, a tízpercek. A papok és néhány kiválasztott hívő közelről figyeli az ampullát. Az emberek a csodáért imádkoznak - hisz' mindenki annak tartja az eseményt. "Legyen a te véred ismét cseppfolyós", mormolják egyszerre több ezren a templomban, sőt azon kívül, az utcákon, a téren is. És egyszer csak a barnás por megmozdul, kezd összeállni - folyadékká. Végül valóban azzá lesz, mi több, a jelek szerint mintha forrásban lenne, mert viharosan pezseg. Néha olyannyira "felforr", hogy a teteje felcsap egészen az ampulla tetejéig. Mivel a távollévők nem láthatják az eseményt, a forrás perceiben a papok különféle jeleket adnak, például kendőt lengetnek, égő gyertyát emelnek a magasba stb. A tömeg megbabonázva őrjöng, bár a helybelieknek ez már nem újság, sokszor látták. A nápolyiak számára már-már természetes, hogy Szent Januártus vére évente háromszor felforr - mert ennek így kell lennie... A relikviákat ezután visszaviszik a helyükre, de előbb körbeviszik a katedrálisban, és mindenki megnézheti, hogyan forr a szent vére. Kiteszik közszemlére, és általában alkonyatig fonásban van. Aztán ismét barna porrá válik - egészen a következő ünnepnapig... Ha valaki arra gyanakszik, hogy a papok árammal melegítik, vagy valami egyéb elektromosság lehet a háttérben - gondoljon csak bele, a "csoda" már az elektromosság feltalálása előtt is működött! Azt is jó tudni, hogy a Vatikán soha nem ismerte el a dolgot. Mármint a vér forrását és alvadását nem tagadják, de hogy ilyen "óraműpontossággal ismétlődő esemény" vallási értelemben vett csoda lenne, azt a pápai államban tagadják. Az a baj, hogy a tudomány sem képes választ adni: mitől forr fel a szent vére? Vér-e egyáltalán az, ami az ampullában található? "Talán meg kéne nézni", mondja rá korunk racionális embere. De a hívők tábora másképpen vélekedik, hatszáz éve senki sem nyúlhatott az akkor lezárt ampullába. Félnek, hogy akkor megszűnik a csoda, Szent Januárius vére többé nem forr fel. Akkor inkább ne is tudjuk, mi van az ampullában - vélik a hívek. Nem ez az egyetlen ilyen jelenség. Beranger-Herand egyháztörténész "Élő vér" című művéből tudjuk, hogy a világon legalább 23 hasonló ampulla van, tehát évente 23 helyen, különféle egyházi ünnepeken újra és újra felforr valamelyik egykori szent vére. És a tudomány teljesen tanácstalanul áll a jelenség előtt.