Nemere István: A védikus írások  (Tvr-hét 2000/13)

Sokan hivatkoztak már ezekre a több ezer évvel ezelőtt Indiában keletkezett és
valaha pálmaleve1ekre rótt, hatalmas (bár csak részben fennmaradt)
írásfolyamokra. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a védikus, ősi iratok
sok mai tudományos területhez kapcsolódnak!
  Igen, nemcsak vallásról, hanem korabeli tudományról van szó. Méghozzá olyan
szemléletről és eredményekről értesülünk belőlük, amelyek elállítják a
lélegzetünket, és arra késztetnek bennünket, hogy átértékeljünk számos belénk
rögződött dolgot.
  A védikus "könyvek" ugyan a ma hinduizmusnak nevezett vallási rendszer
alapvető irodalmát képezik, de nagy hiba lenne csak afféle szent könyveknek
tartani őket. Messze nem csak vallási és erkölcsi tanítások vannak bennük. A
több ezer kötetnyi írás majdnem az összes ismert tudományt taglalja, beleértve
a természettudományokat is. Talán sokak számára meglepő lesz, de ötezer évvel
ezelőtt már pontos leírások születtek az orvoslás, a matematika, a fizika vagy
éppen a pszichológia tárgyköreiből. Méghozzá olyan szinten, ami ma is
megdöbbenti azt a kevés tudóst és kutatót, aki elfogulatlanul közelítve a
témához, képes az anyagok mélyére merülni.
  A tudomány már csak azért is gyanakodva tekint ezekre az írásokra, mert
furcsa dolog derül ki belőlük: az ősi Indiában érthetetlen módon meglepően
sokat tudtak olyan dolgokról, amelyeket az akkori technikai eszközökkel,
felszereltséggel nem sajátíthattak el. Ma már a legjobb indulattal sem vagyunk
képesek megmagyarázni, honnan ismerték például sok ezer évvel ezelőtt az atom
szerkezetét vagy a csillagászat számos olyan tényét és eredményét, amelyeket mi
már a korszerű és igen bonyolult műszerek birtokában csak a közelmúltban
tudtunk meg.
  Legalább három feltételezésünk is lehet, honnan származott akkoriban ez az
elképesztő tudás. Az első változat azt sugallja, hogy mintegy tízezer évvel (!)
ezelőtt létezett valahol a Földön egy magasan fejlett civilizáció, és amit a
pálmalevelekre később leírtak, az egy ilyen nagy tudásanyag szerény maradéka.
Ennyit sikerült átmenteni az idők során (lásd ehhez a 'Rejtélyes elődök' című
könyvemet).
  A második változat hívei nem markolnak ekkorát. Úgy vélik, valamilyen
csodálatos intuícióval rendelkező zsenik, korabeli tudósok maguk jutottak el
ezekhez a következtetésekhez, és az ő eredményeiket tükrözik az írások.
  A harmadik feltételezés az lehet, hogy a könyvek minden gyakorlati
tudásanyaga és erkölcsi, vallási tanítása egy felsőbb hatalom (Isten)
kinyilatkoztatásának tekinthető.
  De hogy melyik verzió az igazi, ma még nem tudható. Indiai eredetű vallások,
egyházak szerint természetesen a harmadikról lehet szó. Kutatók inkább az első
felé hajlanak, bár ez ellen is felhozhatunk logikai észérveket. Talán a második
látszik a legkevésbé valószínűnek vagy a legkevésbé bizonyíthatónak. Ami
viszont tény: ezer évekkel ezelőtt valakik már sokat tudtak abból, amit mi ma
tudunk. Vajon honnan származtak az információik?